HORVÁTH ANDOR • A börtön valóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3VARGA ATTILA • Börtönkórkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8MÁTÉ ANDRÁS • A román büntetõjog. Történelmi tabló . . . . . . . . . . . . . . .19MIKLÓS ÁGNES KATA • Elkerülhetetlen, Változatok egy lányrablásra,Odakint, idebent (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .25ALAIN DE BENOIST • Jog, politika, méltóság, szabadság (Horváth Andor fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .28SORINA POLEDNA • Emberölés: a személyes élettörténeten túl (Horváth Andor fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .37FÁBIÁN ANDREA • A fiatalkori bûnözés társadalmunkban . . . . . . . . . . . . .43MÁTHÉ ÉVA • Marosvásárhely: a régi és az új . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .50„Olyan cellában, ahol éjjel-nappal villany égett…” (Csõgör Lajos emlékezik börtönéveire. Benkõ Samu bevezetõjével) . . . . . . . . . .55KÓNYA-HARMAR SÁNDOR • Ikarosz-természet és börtönkenyér . . . . . . . .62REICH MIKLÓS • Védõbeszéd Páskándi Géza perében (részlet) . . . . . . . . . .71DUMITRU POPESCU • Fogházban (Horváth Andor fordítása) . . . . . . . . . . . .75ZSÁVOLYA ZOLTÁN • Mikszáth nõalak(/h!)jai, Homéri kacat (versek) . . . . .82

DOKUMENTUMDÁVID GYULA • Hét esztendõm elsõ két hónapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .85

VILÁGABLAKK. HORVÁTH ZSOLT • Ex occidente lux (Drang nach Westen) . . . . . . . . . . .96

MÛHELYRENÉ GIRARD • Jog és erõszak (Horváth Andor fordítása) . . . . . . . . . . . . . .102KÁNYÁDI ANDRÁS • A Minótaurosz börtönei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .107

KORUNKF Ó R U M • K U LT Ú R A • T U D O M Á N Y HARMADIK FOLYAM • XXI/7. • 2010. JÚLIUS

TARTALOM

Kiadja a Korunk Baráti Társaság Elnök: KÁNTOR LAJOS Tiszteletbeli elnök: DEGENFELD SÁNDORFõszerkesztõ: BALÁZS IMRE JÓZSEF A szerkesztõség tagjai: CSEKE PÉTER (médiatudomány), HORVÁTHANDOR (fõszerkesztõ-helyettes; világirodalom), KESZEG ANNA (társadalomtudományok), KOVÁCS KISSGYÖNGY (fõszerkesztõ-helyettes; történelem), RIGÁN LÓRÁND (filozófia) Gazdasági vezetõ: MÁRTON LEVENTEATTILA Grafikai arculat: KÖNCZEY ELEMÉR Titkárság: BALÁZS JÚLIA, SASS GYÖNGYI, SÓLYOMANNAMÁRIA

A Korunk – Budapesti Porta grémiuma: ILIA MIHÁLY, POMOGÁTS BÉLA, POSZLER GYÖRGY, ROMSICSIGNÁC, TETTAMANTI BÉLA, ZALÁN TIBOR

Állandó munkatársak: EGYED PÉTER, HAJDÚ FARKAS-ZOLTÁN (Heidelberg), KOVALSZKI PÉTER (Detroit),PETI LEHEL, SZENTES ZÁGON, ZELEI MIKLÓS (Budapest), ZÓLYA ANDREA CSILLA (Budapest)

A megjelenéshez támogatást nyújt a Communitas Alapítvány, a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala, a kolozsvári Városi Tanács, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szabad Sajtó Alapítvány, a Szülõföld Alap és az ÚjBudapest Filmstúdió.

SZERKESZTÕSÉG: Kolozsvár, Str. Gen. Eremia Grigorescu (Rákóczi út) 52. Telefon: 0264-375-035; 0264-432-154; Fax: 0264-375-093 POSTACÍM: 400304 Cluj, c.p. 273, Románia; Internet: www.korunk.org; e-mail: korunk@gmail.com; korunk@korunk.org; Fényszedés: KOMP-PRESS Kft.

NYOMDA: ALUTUS, Csíkszereda, Hargita út 108/A. Tel./fax: 0266/372407Elõfizetést a szerkesztõség is elfogad: egy évi elõfizetés 40, fél évi elõfizetés díja 20 RON.

A KORUNK magyarországi terjesztését az Apáczai Sajtóhíd Alapítvány végzi (1088. Budapest, Krúdy Gyula u. 3.,Tel.: 0036-1-266-65-85); a lap megrendelhetõ a következõ faxon: 0036-1-235-07-39, illetve e-mailen:erno.toth.deb@gmail.com.

Revistã editatã de Asociaþia de Prietenie Korunk (400304 Cluj-Napoca, str. Gen. Eremia Grigorescu nr. 52.; Cod fiscal 5149284). • Proiect realizat cu sprijinul Primãriei ºi Consiliului Local Cluj-Napoca. ISSN: 1222-8338

ALAPÍTÁSI ÉV 1926

KÖZELKÉPGERGELY FERENC • Kopogtatás a „börtön” falán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .113

TÉKAKESZEG ANNA • Börtönkarrierek. A siker rendhagyó helyszínei . . . . . . . .124A Korunk könyvajánlata (Horváth Andor ajánlja) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .127

TALLÓRIGÁN LÓRÁND • Szabadulómûvészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .128BALÁZS IMRE JÓZSEF • Ahol másképpen telik az idõ . . . . . . . . . . . . . . . .129

ABSTRACTS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .131

KÉPBARABÁS ZSUZSÁNNA

„...a cella árnya”OSCAR WILDE: A READINGI FEGYHÁZ BALLADÁJA

Az igazságszolgáltatás aktuális híreibõl min-dig kiolvasható, milyen világban élünk. A texasiHank Skinner ügye. Tizennyolc éve gyilkosságérthalálra ítélték. Kivégzését nemrég felfüggesztet-ték. Elrendelték a DNS-vizsgálat elvégzését,amely az ítélet meghozatalakor még nem volt abizonyítási eljárás része. Ha az eredmények mel-lette szólnak, életben marad. Õ végig ártatlannakvallotta magát. Lehet, most bebizonyosodik,hogy az volt, s akkor nemcsak megmenekül, deannak is újabb példája marad, hogy szerencsésesetben a rossz bírósági ítéletet még idejében fe-lülvizsgálják. A bíróságok nem tévedhetetlenek.Most folyik a francia Jerome Karviel pere, akitõzsdei spekulációkkal ötmilliárd euró kárt oko-zott cégének, a Société Générale nevû banknak.Azzal védekezik: felettesei tudtak arról, hogy ha-talmas összegeket (egyetlen nap folyamán ötven-milliárdot) tesz kockára a gyors nyereség érdeké-ben. Amikor e sorokat írom, két nap van hátra adél-afrikai labdarugó-világbajnokság kezdetéig.

Egy tévériport meglehetõsen aggasztó képetfest az ország biztonsági állapotáról. Naponta öt-ven gyilkosság. A rendõri állomány elégtelen: há-romezer emberre jut egy rendõr, holott három-százra kellene egy. Remélhetõleg csak szép gó-lokról fogunk hallani a következõ hetekben. Amodern demokráciában a szabadsággal együttnövekszik a bûnözés szabadsága. A régiek melléúj bûncselekmények sorakoznak fel, amilyen avandál rongálás vagy a tömeges erõszak (kedvelt 2010/7

Hordozzuk végig tekintetünket a börtönélet valóságán.

HORVÁTH ANDOR

A BÖRTÖN VALÓSÁG

színhelyei a sportstadion és az utca), az internetes csalás vagy a hivatali visszaélés(források és javak tisztességtelen felhasználása).

Franciaország területén jelenleg egymillió kamera követi a szabadon járó-kelõemberek mozgását. Megfigyelik õket, hogy kiszûrjék a közöttük rejtõzködõ, rosszatforraló személyeket, hogy azonosítani tudják a bûntények elkövetõit. Ha sikerülminél több helyen felszerelni ezeket a térfigyelõ kamerákat, azzal feltehetõen nõ-ni fog a közbiztonság, de egyúttal a szabad világ még hasonlatosabbá válik a bör-tönhöz, ahol õket, a fogvatartottakat tartják szemmel szünet nélkül.

A véletlen úgy hozta, hogy egyazon este két börtönfilmet láttam. Az egyiket afrancia tévé sugározta, Victor Hugo Claude Gueux címû elbeszélésébõl készült. Amásik új román filmalkotás, Florin ªerban rendezte, a címe Eu când vreau sãfluier, fluier (Amikor fütyülni akarok, hát fütyülök). Régóta készültem megnézni,most a TIFF mûsorán szerepelt, késõ este, a Fõtéren. Az Hugo-elbeszélés a Nyomo-rultak „sötétebb” változata. Gueux – beszélõ név, a címszereplõ neve annyit tesz:Rongyos. A 19. század közepének Párizsa. Az életerõs férfi munkát keres, de hiá-ba. Élettársa van és leánya, a kilakoltatás veszélye fenyegeti, ha nem fizeti ki a lak-bért. Elejtett pénzeszacskót talál az utcán, hazaviszi, megbánja, vissza akarja szol-gáltatni tulajdonosának. De már jönnek is érte, lopásért négyévi börtönbüntetésreítélik. A börtön – maga a pokol. A körülmények miatt, meg azért is, mert az igaz-gató örömét leli a fogvatartottak szenvedésében. Gueux végül leszúrja. Halálra íté-lik. ªerban filmje mai román történet. Már szinte letelt a 18 éves Silviu büntetése,rövidesen szabadulna, amikor hírét veszi, hogy az öccsét anyja magával akarja vin-ni Olaszországba, ahol évek óta dolgozik. Silviu ellenzi, mert attól tart, hogy öccsétez ugyanúgy megviseli, ahogy õt is megviselte. Elõbb megpróbálja anyját szép szó-val meggyõzni, hogy ne tegye. Végül „terrorakciót” hajt végre a börtönben: anyjátmegesketi, hogy lemond errõl a tervérõl, neki pedig bizonyára újabb éveket sóznaka nyakába. Hatásos film, amelyben a börtönbõl szintén a társadalomra látni. Nemmaga a külföldi munkavégzés a gond, hanem az, ahogyan felforgatja az életeket. Afiatalember szerint anyja kétes munkával keresi kenyerét (õ egyenesen kurvánaknevezi). Ám ha okkal félti is öccsét az „olasz kirándulástól”, mennyire sikeresmegoldás erre, hogy újabb éveket kell töltenie a börtönben? A filmben a börtönleckézteti meg a szabadon élõk világát – az erõszak formáját öltõ jóság képében.Fogadjuk el: aki a börtön világába tekint, azt látja, mi nincs rendjén a kinti társa-dalomban.

A dolog látszólag egyszerû: a társadalomnak saját kebelében ellenségei vannak.Õk azok, akik embertársaiknak kárt vagy szenvedést okoznak. Büntetni kell õket.Kérdés azonban: ellenségei-e vagy áldozatai a társadalomnak? Ezt õk maguk vagytudják, vagy sem, a társadalomnak azonban tudnia kell, és aszerint büntetnie.Ezért van története egyiknek is, másiknak is. Akár az ellenség/áldozat párost, akára büntetés fogalmát nézzük, a büntetõjog elválaszthatatlan az ember szabadságátés méltóságát érintõ politikai és filozófiai gondolkodástól. (Errõl szól összeállítá-sunkban Alain de Benoist esszéje.) Ami ugyanis az intézményes igazságszolgálta-tást alapvetõen megkülönbözteti a személyesen végrehajtott bosszútól, az nem avisszafizetés elve – hiszen az a kettõben azonos –, hanem annak indoklása és mód-ja: az egyik közvetlen, önkényes és ismétlõdõ, a másik viszont közvetett (a jogren-den keresztül érvényesül), egyezményes és lezárja a bosszú(k) sorozatát. (Lásd er-rõl e lapokon René Girard könyvrészletét.) A büntetésre és a börtönre vonatkozóképzeteinket az elmúlt fél évszázadban különösen Michel Foucault munkásságamódosította: jogtörténet, filozófiai és antropológiai alapvetéssel.1 A premodern tár-4

2010/7

sadalom jogi gyakorlatában a büntetés a testre irányult (a testi fenyítéstõl a kivég-zés megannyi módozatáig). A modern kor a börtön „feltalálásával” a büntetést át-helyezi a testrõl a lélekre, hiszen már magának a szabadságvesztésnek ez a lénye-ge. De a börtön nem merül ki az elzártság tényében, mert jóval több annál: fegyel-mezés, felügyelet, munka. A börtön a maga módján „társadalmi modell” – az életmegszervezésének sajátos módja, „biopolitika”, mondja utolsó írásaiban Foucault.A modern társadalom magát az emberi életet „regulázza meg”.2 Ezt a modelltGiorgio Agamben olasz filozófus kiterjeszti a 20. századi lágerek értelmezésére.3

Köztudott – írja –, hogy a koncentrációs tábor az a hely, ahol megvalósult a legtel-jesebb „conditio inhumana”. A kérdés csak az, hogyan vált ez lehetségessé. Vitat-ják, mikor létesült az elsõ láger. Egyesek szerint 1896-ban, amikor a spanyol ható-ságok táborokba („campos de concentraciones”) zárták a lázadó lakosságot. Az semérdektelen, hogy Németországban volt már belõlük a hitleri hatalomátvétel elõttis, a szociáldemokrata kormány 1923-ban azzal a céllal hozta létre (Cottbus-Sielowmellett), hogy több ezer kommunistát és külföldit (köztük nagyszámú, Keletrõl jöttzsidót) helyezzen el benne. Már e tábornak és a késõbb, a náci idõkben létesültek-nek is meghatározó sajátossága, hogy a rendkívüli állapot bevezetésére feljogosítórendeletek (az elsõ, 1850 és a második, 1871-ben hozott rendelet) alapján szület-tek, Hitlernek pedig hatalomra lépése után egyik elsõ ténykedése (1933. február28-án) a rendkívüli állapot kihirdetése volt (Verordnung zum Schutz von Volk undStaat), amely meghatározatlan idõre felfüggesztette az alkotmányos állampolgárijogokat (a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát, a lakhely és a levélti-tok sérthetetlenségét stb.). Maguk a rendszer teoretikusai is elismerték – hangsú-lyozza Agamben –, hogy szükségszerû összefüggés áll fenn a rendkívüli állapot be-vezetése és a nemzetiszocialista állam megteremtése között. Ebbõl a nézõpontbólszemlélve „a koncentrációs tábor az akkor megnyíló tér, amikor a rendkívüli álla-pot kezd szabállyá válni. Falai között az, ami lényegét tekintve a veszélyhelyzetretörténõ hivatkozással a rend átmeneti felfüggesztése volt – rendkívüli állapot –,immár olyan állandó térbeli elhelyezést nyer, amely azonban mindvégig a normá-lis renden kívül marad.”4 Ezért van az, hogy mihelyt Dachauban létrehozták az el-sõ koncentrációs tábort, ahova politikai foglyokat internáltak, a tábor irányításátaz SS egységeire bízták, és kivonták mind a büntetõjog, mind a börtönökre érvé-nyes rendelkezések hatálya alól. Ilyenformán – véli Agamben – a láger meghatáro-zásánál fogva olyan helyszín, ahol a jog kérdése (questio juris) nem választható kü-lön a tény-valóságtól (questio facti) – más szóval érvényét veszti a jogosság és a jog-talanság megkülönböztetése. Itt csupán jelezni tudom, hogy a láger az olasz filo-zófus szerint egy nagy horderejû szakítás jelzése a 20. század történelmében. Eznem úgy értendõ, hogy a (poszt)modern társadalmak maguk válnak koncentrációstáborokká. Inkább arról van szó, hogy a rendkívüli állapot költözik be hétköznap-jaikba azáltal, hogy vannak területek (például röpterek), ahol a biztonság védelmeérdekében „helyileg” szünetel a megszokott emberi jogok gyakorlása, vagy pedigolyan városrészek, ahol annyira labilis a közbiztonság, hogy az teremt sajátos„rendkívüli állapotot”.

Kétségtelen, hogy a „rendkívüli állapot” fogalma maradéktalanul ráillik a „léte-zõ szocializmus” évtizedeire. A permanens jogtalanság állapotában éltünk abbanaz értelemben, hogy a rendszer a saját törvényeit sem tartotta tiszteletben. A kom-munista vezetés nem felfüggesztette az alkotmányos rendet, hanem alapjaiban fel-forgatta, mégpedig úgy, hogy politikai gyakorlatát tette meg törvénnyé. Így válha-tott az államrend védelme a törvényesség állandó megszegésének ürügyévé azzala nyilvánvaló céllal, hogy a szabadság, a méltóság és a jog senki számára se jelent-

5

2010/7

sen mást, mint amit a hivatalos ideológia elõír és megenged. Ekként szemlélvemindenki börtönlakó volt abban a rendszerben, ami természetesen nem törli el akülönbséget az ártatlanul bebörtönzöttek (vallomásaik olvashatók összeállításunk-ban) és a szabadlábon raboskodók között.

A román közgondolkodást – a médiumokat, a civil társadalom fórumait – ren-geteget foglalkoztatta az 1989-es fordulat után a rendszer „sötét múltja”, elnyomógépezetének mûködése. A „Piteºti-jelenség”-nek tekintélyes irodalma született.5

Máramarossziget, ahol a diktatúra elsõ, legkeményebb éveiben nagy számban ra-boskodtak neves politikusok és egyházi személyek, valóságos zarándokhellyé, akommunizmus bûneire való emlékezés emblematikus színterévé vált.6 A jogtala-nul szenvedésre ítéltek igazságának helyreállítása elismerést érdemlõ gesztus, mégakkor is, ha kifogásolható, hogy kultikus mûveletként olykor túllépi a racionáliskereteket, szólamaiba pedig aktuálpolitikai (mindenekelõtt fanatikusan antikom-munista) felhangok vegyülnek.

Úgy tartottam rendjénvalónak, ha ebbe az összeállításba bekerül néhány rész-let Dumitru Popescu emlékirataiból7, nevezetesen arról, hogyan tartóztatta le, fog-ta perbe és ítélte börtönbüntetésre a decemberi fordulatot követõen az új hatalmigarnitúra a Politikai Végrehajtó Bizottság (CPEx) tagjait. Felelõsségük a Ceauºescu-rendszer fenntartásában és mûködtetésében vitathatatlan. Egészen más kérdésazonban, hogy milyen jogi eljárást kellett volna alkalmazni annak tárgyszerû meg-állapítására. Mára magától értetõdõ például, hogy vétkességük a „népirtás” kategó-riájába nem sorolható, mégis ez volt a vád ellenük. D. P. alighanem túloz, amikoraz önálló (vagyis Moszkvát sértõ) román politika reprezentánsai elleni szovjetbosszúnak tulajdonítja meghurcoltatásukat. Feltehetõen közelebb jár az igazság-hoz, amikor azt fejtegeti, hogy az újjászervezõdõ baloldal erejének és esélyeinekgyengítése volt a fõ cél. Ám nem lehet kihagyni a jobb- vagy a baloldali indíttatá-sú bosszú gondolatát sem. Tény, hogy a húsz elítéltbõl volt, aki a börtönben haltmeg, mások – az átélt traumák hatására – röviddel kiszabadulásuk után hunytakel. Miután leült belõle hármat, a 14 évre ítélt D. P.-nek (több társával együtt) IonIliescu elnök mandátuma utolsó napján (1996 decemberében) kibocsátott kegyel-mi rendelete nyomán tárult fel a börtön kapuja. Könyve nemcsak érdekes olvas-mány, hanem figyelmeztetés is: a politikai megrendelést teljesítõ igazság-szolgál-tatás akkor is rossz úton jár, ha úgy tesz, mintha egyébként tényleges vétkességetbüntetne.

Bûncselekmény az, amit a társadalom törvényes rendje annak nevez és akkéntbüntet. Oscar Wilde pere és elítéltetése az egyik oldalon a példát statuáló törvény,a másikon a bûnösség sajátos interiorizációjának esete. A readingi fegyház balladá-jában Wilde szinte kafkai módon nemcsak a bûnösséget vállalja, hanem a vezek-lést is: „Végül szívünk megtörik, / mert ez szent, égi Szabály.”8 Milyen volt, milyenma a börtön?

Hordozzuk végig tekintetünket a börtönélet valóságán.

JEGYZETEK1. Különösen Surveiller et punir (Felügyelet és büntetés) címû munkája.2. „E biohatalom egyik kapitális következménye a norma mechanizmusai által vállalt alapvetõ szerep: a testpolitikai anatómiájának, a lakosság biopolitikájának megszervezése a norma sokféle és változatos technikáirahárul. Foucault ekkortól kezdve nem fegyelmezõ társadalomról (société disciplinaire), hanem inkább norma-lizáló társadalomról (société normalisatrice) beszél: »A normalizáló társadalom az életre összpontosító hatal-mi technológia történelmi terméke«.” Arnold I. Davidson: Introduction. In: Michel Foucault: Philosophie.Anthologie. Gallimard, Paris, 2004. 386–387.3. Giorgio Agamben: Homo sacer. Il potere sovrano e la nuda vita. Torino, 1995. Románul: Homo sacer. Putereasuveranã ºi viaþa nudã. Idea Design & Print, Cluj-Napoca, 2006.6

2010/7

4. I. m. 136. Kiemelés az eredetiben.5. A „Tismãneanu-jelentés” (Comisia Prezidenþialã pentru Analiza Dictaturii Comuniste din România. RaportFinal, Buc., 2006) külön fejezetet szentel a korszak börtöneinek. A piteºti-i „átnevelés” („reeducare”) azért fog-lal el különleges helyet ebben a börtönrendszerben, mert a belügyi hatóságok ott alkalmazták sikerrel évekenát (1949 és 1951között) azt a módszert, hogy volt vasgárdistákat bíztak meg fogolytársaik megtörésével és ha-lálra kínzásával. A visszaemlékezések és tanulmányok száma több tucatra rúg. I. m. 262–275.6. A máramarosszigeti börtön mellett a „Tismãneanu-jelentés” külön fejezetet szentel az enyedi, aszamosújvári börtönnek, továbbá a Duna-csatornának. I. m. 233–261.7. Dumitru Popescu: Cronos autodevorându-se. Reducþia celularã. Memorii V. Curtea Veche, Buc., 2007.8. Tóth Árpád fordítása.

7

2010/7

I. Fogalmi keret

Az államilag szervezett társadalomban a bünte-tés, különösen a szabadságvesztéssel járó büntetésnagy körültekintést igénylõ igazságszolgáltatásifeladat, mely szoros összefüggésben van az állam-polgár jogkövetõ – vagy inkább jogsértõ – magatar-tásával és ebbõl adódóan az egyéni szabadság, abüntetés-végrehajtás, az elítéltek sajátos jogai ésáltalában az emberi méltóság fogalmaival, ezek jo-gi szabályozásával és gyakorlati alkalmazásával.

A büntetés-végrehajtás során az állam (a jogál-lam) legitim módon, jogerõs bírói ítélet alapján al-kalmazza a kényszert, és törvényes módon korlá-tozza az alapvetõ emberi jogokat.

A vizsgált kérdés szempontjából annak azalapvetõ szemléleti megközelítésnek kell érvénye-sülnie, miszerint az állam igazságszolgáltató fel-adata nem zárul le az adott esetben szabadság-vesztéssel járó börtönbüntetés jogerõs ítéleténekkihirdetésével, hanem a társadalmi rend és igaz-ságosság helyreállítása szempontjából a büntetésvégrehajtása is igazságszolgáltatási kérdés.

Ez pedig nemcsak társadalom- és jogfilozófiaiszempontból jelentõs, de közjogi, emberjogi és ál-lamszervezeti megközelítésben is.

Közjogi értelemben a kényszer legitim alkal-mazásának lehetõsége az állam hatalmának kifeje-zõdése, de jogállami követelmények és feltételekmellett ennek csak szigorú törvényi keretek éskorlátok között kell történnie, az eljárások betûszerinti tiszteletben tartásával.

Emberjogi megközelítésben a büntetés-végre-hajtás egyrészt alapvetõ jogfilozófiai kérdéseket8

2010/7

Az egész rendszer legnagyobb gondja,hogy az anyagi forrásokelégtelensége miatt amûködésben sok a zavar, a hiányosság, ami óhatatlanul sérthetia fogva tartottak sajátos emberi jogait is.

VARGA ATTILA

BÖRTÖNKÓRKÉP

vet fel, különösen az emberi méltóság érvényesülése, a jogosan megvont szabadságkiszolgáltatottságában lévõ egyén jogai, a büntetés társadalmi igazságossága és ren-deltetése vonatkozásában.

Másrészt alapvetõ gyakorlati, a büntetés végrehajtásának feltételeire, körülmé-nyeire vonatkozó problémát jelent, amely hovatovább összefüggésben van és bizo-nyos tekintetben mércéje lehet az ország gazdasági teljesítõképességének, költségve-tési helyzetének, de az adott társadalom civilizációs, kulturális állapotának is.

Végül államszervezeti szempontból rendkívül jelentõs a román közjog szemlélet-váltása, melynek nyomán a büntetés-végrehajtási intézeteket demilitarizálták, azokátkerültek a belügyminisztérium fennhatósága alól az igazságszolgáltatás hatásköré-be, ennek minden szervezeti és tartalmi következményével együtt.

Írásom célja a jelenlegi romániai büntetés-végrehajtás törvényi szabályozásának,valamint a börtönök állapotának vázlatos bemutatása és ezen keresztül a problémá-val való ismerkedés és szembesülés.

Elöljáróban indokolt lehet még néhány, az emberi jogokra vonatkozó általánosmegjegyzés. A személyes szabadság, noha egyike a nagy múltú, legértékesebb alapjo-goknak, nem korlátozhatatlan. A belsõ jog (és a nemzetközi jog is) meghatározza azo-kat az okokat, amelyek indokolhatják a személyes szabadságtól való megfosztást,másrészt rögzíti azokat az eljárási szabályokat, biztosítékokat, amelyek között megvo-nására vagy korlátozására jogállami keretek között bírói döntés alapján sor kerülhet.1

Kétségtelen tehát, hogy a kényszer legitim állami alkalmazásának legvégletesebbformája a szabadságvesztéssel járó börtönbüntetés.

Nem véletlen, hogy az államok túlnyomó többségében nem létezik a halálbünte-tés, ami abból a természetjogi felismerésbõl és belátásból ered, hogy az állam nemvállalhatja magára azt a büntetõ hatalmat, mely az emberi élet elvételét jelentené.Másrészt közrejátszik ebben az az eljárásjogi „félelem” is, hogy netán valamilyenemberi hiba, mulasztás vagy egyéb körülmény hatására alkalmazzon jóvátehetetlen,helyrehozhatatlan döntést.

Következésképpen a büntetõ igazságszolgáltatás minden mozzanatát – a nyomo-zati szakasztól a vádemelésen, a bírósági tárgyaláson és az ítélkezésen át egészen abüntetés végrehajtásáig – átszövik az eljárási szabályok, ami garanciális jelleggel biz-tosítja nemcsak a folyamat törvényességét a büntetõhatalom gyakorlásának jogálla-mi keretei között, de az alapvetõ emberi jogok (még ha tartalmukban módosultak éskorlátozódtak is) ilyen körülmények közötti érvényesülését is.

A jelenlegi büntetõpolitika és ezen belül a büntetés-végrehajtás egyik legnagyobbgondja (vélhetõen nemcsak Romániában), hogy a megfogalmazott célokhoz, a társa-dalmi elvárásokhoz, a nemzetközi jogi követelményekhez a konkrét helyzet nem tudigazodni. Hatalmas szakadék tátong a szabályozások és a kialakult gyakorlat, a meg-lévõ állapotok között, ami kérdésessé teheti, de legalábbis jelentõsen módosíthatja abüntetés célját és társadalmi hasznosságát.

A következõkben a büntetés-végrehajtásra vonatkozó fõbb szabályokat, lényegé-ben a börtön- és fogva tartási rendszert, majd a képviselõház emberjogi bizottságá-nak a börtönállapotok feltárására irányuló vizsgálódását és annak következtetéseit,megállapításait és javaslatait mutatom be.

II. A büntetés-végrehajtás jogszabályi kerete

A román jogrendszerben a büntetés-végrehajtást a 2006/275-ös számú törvény2

szabályozza, melynek rendelkezései értelemszerûen kiegészülnek mindenekelõtt aBüntetõ Törvénykönyv (BTk) és a Büntetõ Eljárási Törvénykönyv (BEljTk) elõírá-saival.

9

2010/7

A törvény részletesen szabályozza a büntetések végrehajtásának alapelveit, mó-dozatait, a szabadságvesztéssel járó büntetések végrehajtási rendszerét, a fogva tar-tás körülményeit, a fogva tartottak jogait (azok korlátozását) és kötelezettségeit, ju-talmazását, adott esetben fegyelmezését, a fegyelemsértés során alkalmazható bün-tetéseket.3

E jogok, valamint a börtönállapotok megismerésének vonatkozásában fontosmegemlítenünk elöljáróban a törvény meghatározta alapelveket, amelyeknek viszo-nyítási alapként, mérceként kell (kellene) mûködniük. A valóság és a kívánalmak, a„van” és aminek „lennie kell” közötti különbség a romániai börtönállapotokban(mint ahogyan egyébként az élet számos más területén is) erõteljesen érzékelhetõ.

1. A büntetés-végrehajtás alapelvei

A legfontosabb, törvényben rögzített alapelvek a következõk: 1. A büntetés-végrehajtás törvényessége. Ez adódik azon általános jogi alapelv-

bõl, mely szerint csak a törvény határozhatja meg mind a bûncselekményt, mind abüntetést. A bíróság feladata, hogy megállapítsa a rendelkezésre álló bizonyítékokalapján a bûncselekmény létét (vagy annak hiányát), illetve hogy a konkrét esetre,helyzetre és személyre (elkövetõre) alkalmazza a megfelelõ büntetõjogi besorolásután a konkrét büntetést. Ennek minden részletében kizárólag törvényes alapja kellhogy legyen.

2. A büntetések végrehajtásának kizárólagos alapja a jogerõssé vált bírói ítélet. Azangolszász jogrendszer fejlõdésének egyik mérföldköve és valamennyi büntetõ jog-rendszer alapja a habeas corpus néven elhíresült dokumentum (1679), a személyiszabadságot biztosító jogszabály, amely elõször mondja ki, hogy csak a bíróságoknakvan joguk letartóztatási parancsot kiadni és eldönteni, hogy börtönbe zárnak-e vala-kit.4 Ez a követelmény ma már a nemzetközi jog és az egyes államok alkotmányaibanrögzített alapjog, mely szerint sem fogva tartani, például elõzetes letartóztatásban,sem szabadságvesztéses börtönbüntetésben részesíteni nem lehet senkit, csakis a bí-róság jóváhagyásával, illetve jogerõs bírói ítélet alapján.

3. Az emberi méltóság tiszteletben tartása a büntetés-végrehajtás során. Ez egy-szerre vet fel alapvetõ morális és jogi kérdéseket. Túl azon, hogy az emberi méltóságjogi (vagy éppen etikai) fogalma rendkívül összetett, és szerteágazó jogosultságokatés helyzeteket foglalhat magába, a szabadságvesztéssel járó börtönbüntetés (de egy-szerûen maga a büntetés is) rendkívül érzékenyen és egyben sajátosan érinti az em-beri méltóságot. A büntetés – különösen, ha szabadságvesztéssel jár – önmagában iscsak az emberi méltóság rovására történhet. Az egyén szabadságának korlátozásavagy éppen megvonása érzékenyen érinti a méltóságot. Ugyanakkor a jogerõs ítélet,mely megállapítja a bûncselekmény elkövetésének tényét és az elkövetõ társadalmiveszélyességét, egyszersmind legitimálja a kényszer állami alkalmazását. Vagyis el-sõsorban magát az elkövetõt terheli emberi méltóságának sérülése. Ennek ellenére,miközben a szabadságvesztésre ítélt személy kétségtelenül kiszolgáltatott, a bünte-tés-végrehajtás idõtartama alatt az államnak, az illetékes állami hatóságoknak törvé-nyes kötelessége az adott helyzetben az emberi méltóság tiszteletben tartása. Ez agyakorlatban sokszor rendkívül nehezen valósítható meg, hiszen olyan érzékenyegyensúlyi állapot kialakítását teszi szükségessé, amit a jelenlegi börtönállapotoknem tudnak biztosítani, ezért az emberi méltóság számtalan esetben, a legkülönbö-zõbb vonatkozásokban sérülhet.

4. Az elõzõ elvhez szorosan kapcsolódik a kínzás, az embertelen vagy megalázó,illetve rossz bánásmód megtiltása. A szabadságvesztéssel járó kiszolgáltatottság vagyakár az elkövetett bûncselekmény súlyossága, az ezzel kapcsolatos esetleges szub-jektív értékítéletek vagy indulatok nem jogosítják fel a büntetés-végrehajtási hatósá-10

2010/7

gokat, a feladatát végzõ személyzetet a kínzás, az embertelen vagy megalázó, rosszbánásmód alkalmazására. Pontosabban nemzetközi jogi normák és belsõ, alkotmá-nyos, illetve törvényes rendelkezések kifejezetten tiltják ezt. A fogvatartottak embe-ri méltósága ugyanis éppen e tilalom megszegése esetén sérülne a leginkább.

5. A büntetés-végrehajtás során tilos a diszkrimináció bármilyen formája. Nemtekinthetõ diszkriminációnak a férfiak és nõk, a kiskorú, illetve fiatal bûnelkövetõkelkülönítése, valamint a különbözõ fogva tartási rendszerek alkalmazása. Az elõbbi-ek emberjogi szempontból, az utóbbiak az elkövetett bûncselekmények súlya és a ki-szabott büntetések közötti arányosság miatt, illetve a társadalmi veszélyesség alap-ján indokoltak. Ilyen esetekben a megkülönböztetés éppen az elítéltek érdekét szol-gálja, ezért nem származik belõle számukra semmilyen hátrány, tehát fogalmilagsem tekinthetõ diszkriminációnak.

2. A büntetések szerkezete

A román büntetõ törvénykönyv megállapítja a büntetések rendszerének szerkeze-tét, amennyiben megkülönbözteti elsõsorban a fõ büntetéseket Ezek az életfogytigtartó szabadságvesztés, a szabadságvesztéssel járó büntetés, melynek minimuma 15nap, maximuma 30 év – ez mindig az elkövetett bûncselekmény alapján kiszabottkonkrét (individualizált) büntetés, amit az elítélt a meghatározott büntetés-végrehaj-tási intézetben tölt le –, valamint a pénzbüntetés.

A mellékbüntetés az egyes jogok gyakorlásától való eltiltást jelent. Vannak végül kiegészítõ büntetések – ilyen az egyes jogoktól való eltiltás, kato-

nai lefokozás vagy az elítélõ határozat közzététele.

3. A börtönök típusai és a fogva tartási rendszerek

A szabadságvesztéssel járó büntetések végrehajtása részint fegyházakban történik(életfogytig tartó büntetések esetén), részint (börtönbüntetések esetén) büntetés-vég-rehajtási intézetekben (börtönökben) – mint látni fogjuk, a kiszabott büntetések idõ-tartamától függõen ezek különbözõ típusúak.

A fegyházak és a börtönök mellett a törvény szabályozza a különleges büntetés-végrehajtási intézeteket. Ide tartoznak a kiskorúak és fiatalok büntetetés-végrehajtá-si intézetei, a nõi börtönök és a kórházbörtönök.5

A fogva tartási rendszer alapján a büntetetés-végrehajtási intézetek lehetnek ma-ximális biztonságú, zárt, félig nyílt, illetve nyílt rendszerek. Ezek lényegében a ki-szabott büntetés alapján meghatározott börtöntípusok.

A maximálisa biztonságú rendszert elsõsorban az életfogytiglani fegyházbünte-tésre és a 15 évet meghaladó börtönbüntetésre ítélt személyek esetében alkalmaz-zák. Szigorú õrizetet, felügyeletet és kíséretet jelent.

A maximális biztonságú rendszer nem alkalmazható a 60. életévüket betöltött fér-fiak és az 55 év fölötti nõk, kiskorúak, várandós nõk, illetve azok esetében, akiknek agondozásában egy évnél kisebb gyerek van, továbbá az elsõ fokú rokkantsági kategóri-ába sorolt személyek és súlyos mozgásszervi bántalomban szenvedõk esetében sem.

A zárt rendszert az öt évet meghaladó, de 15 évnél nem nagyobb idõre ítélt sze-mélyek esetében alkalmazzák. Õket rendszerint közösen szállásolják el, szabály sze-rint a börtön belterületén dolgozhatnak, a börtönigazgató jóváhagyásával a börtön te-rületén kívül is végezhetnek munkát.

Félig nyílt rendszerbe az egy évnél hosszabb, de az öt évet meg nem haladó idõ-tartamra ítélt személyek sorolhatók. A közös elhelyezés mellett jellemzõ, hogy a bör-tön belterületén kíséret nélkül mozoghatnak, és felügyelet alatt, csoportosan végez-hetnek munkát. Ugyancsak felügyelet alatt munkát végezhetnek a börtön területénkívül is.

11

2010/7

Nyílt rendszert az egy évet meg nem haladó börtönbüntetésre ítélt személyek vo-natkozásában alkalmaznak. Kíséret nélkül mozoghatnak a börtön belterületén, és vé-gezhetnek munkát a börtön területén kívül felügyelet nélkül is.

4. A fogva tartás feltételei, az elítéltek alapvetõ jogai és kötelezettségei

A büntetés-végrehajtás törvényben rögzített feltételei között (megfelelõ elhelyezésa megfelelõ biztonságú és profilú börtönben) elvi jelentõségû az a szabály, mely sze-rint a büntetés letöltésére lehetõleg az elítélt állandó lakhelye szerinti legközelebbesõ büntetés-végrehajtási intézetekben kerüljön sor.

A törvényben elõírt alapfeltételek közé tartozik az is, hogy mindegyik elítéltet kü-lön ágyban helyezik el (vagyis egyet és nem többet egy ágyban). A fogva tartottakpolgári ruházatot viselnek a büntetés-végrehajtás ideje alatt, ha pedig ezzel az elítéltnem rendelkezik, az intézetnek ingyenesen kell ruházatot biztosítania, ezenkívülgondoskodnia kell az elítéltek élelmezésérõl is.

Hasonlóképpen biztosított kell hogy legyen meghatározott rend szerint az elítél-tek mozgása (séta), ez azonban bizonyos esetekben – szökés veszélye, fegyelmi bün-tetés – korlátozható.

A törvény az elítéltek számára tételesen a következõ alapvetõ jogokat írja elõ:a) Az elítéltek lelkiismereti és véleményszabadsága, valamint a vallásos meggyõ-

zõdés szabadsága nem korlátozható. Ugyanakkor ezek gyakorlása a fogva tartás, aszabadságvesztés ténye folytán eleve korlátozott. E jog érvényesülése érdekében bi-zonyos börtönökben különbözõ felekezetek olyan szolgálatot végeznek, amely lehe-tõvé teszi a vallásos meggyõzõdés gyakorlását.

b) Az információhoz való jog azt jelenti, hogy az elítélteknek biztosítani kell aközérdekû információkhoz való hozzáférést. Az elzártság nem jelentheti azt, hogyszervezett keretek között ne juthatnának sajtótermékekhez és ezeken keresztül köz-érdekû információkhoz, mi több, ezeket a börtön igazgatósága biztosítja számukra. Ejog arra is kiterjed, hogy bármely elítéltnek joga van megismerni a büntetés végre-hajtására vonatkozó bármilyen jogszabályt, elõírást, akár román nyelven, akár azon,amelyet ismer.

c) Joguk van tanulmányozni a személyes érdekû dokumentumokat, a büntetõ pe-rükhöz kapcsolódó személyes iratcsomót, az egészségi állapotukra vonatkozó orvosiadatokat, a személyükre vonatkozó eseményjelentéseket.

d) A fogvatartottak számára biztosított a kérelmezési jog. Ez egyben azt is jelen-ti, hogy a kérelmek és a válaszok bizalmas jellegûek, következésképpen a börtönsze-mélyzet a kérelmeket tartalmazó leveleket és válaszokat nem bonthatja fel, illetvenem tarthatja vissza.

Bizonyos esetekben, annak érdekében, hogy megakadályozzák a kábítószerek,mérgezõ anyagok, robbanószerek levélen keresztül történõ bejuttatását a börtönbe,az illetékes alkalmazott az elítélt jelenlétében felbonthatja a levelet, anélkül azon-ban, hogy elolvasná.

A levél csak akkor bontható fel és olvasható el, ha fennáll valamely bûncselek-mény elkövetésének alapos gyanúja.

e) A fogvatartottak egymás között, kérelemben vagy levélben használhatják anya-nyelvüket. Tekintettel sajátos helyzetükre, a szabadságvesztésbõl adódó kiszolgálta-tottságukra, e jog érvényesítése is igencsak esetleges.

f) Jogosultak a börtönbe telepített nyilvános, kártyás telefonkészülékek haszná-latára. A telefonbeszélgetések bizalmas jellegûek, és vizuális felügyelet alatt vé-gezhetõk. A gyakorlatban számos esetben találnak az elítélteknél mobiltelefono-kat, amelyeket becsempésztek vagy számukra bejuttattak, de ezek használata nemengedélyezett.12

2010/7

g) Joguk van a napi sétához, illetve különlegesen berendezett helyiségekben, ki-zárólag vizuális felügyelet mellett látogatókat fogadni. A látogatások idõtartamát ésidõszakosságát igazságügy-miniszteri rendelettel szabályozzák.

h) Az elítélteknek joguk van javak, csomagok, pénzösszegek átvételéhez.i) Joguk van az ingyenes, szakképzett orvosi ellátáshoz és gyógyszeres kezelés-

hez. Az orvosi vizsgálatokat bizalmassági körülmények között végzik. Sajátos hely-zetnek minõsül a várandós elítélt nõ, aki számára biztosított, hogy a börtönön kívülszüljön, illetve kérésre joga van, hogy gyermekérõl egyéves koráig személyesen gon-doskodhasson. Az egyéves életkor betöltésekor vagy akár ezt megelõzõen, az anyabeleegyezésével a gyermek a család vagy az anya által kijelölt személy gondozásábaadható.

j) A szabadságvesztésre ítélt személyeknek joguk van házasságot kötni. Az ehhezszükséges feltételeket a börtönigazgatóság biztosítja. A házasságkötést követõen aházastársak a börtönigazgatóság beleegyezésével 48 órán át külön szobában tartóz-kodhatnak. A házassági anyakönyvi kivonatba a házasságkötés helyeként azt a köz-igazgatási helységet jegyzik be, ahol a börtön található.

Mindezek a jogok a gyakorlatban sokszor (mint a késõbbiekben kiderül) részintobjektív okokból, részint mulasztás vagy hanyagság miatt nem a törvény élõírásaiszerint érvényesülnek.

Ami az elítéltek kötelezettségeit illeti, ezek lényegében a törvényes elõírásoknak,a büntetés-végrehajtási intézet belsõ szabályzatainak, rendelkezéseinek, valamint ki-emelten a kollektív és egyéni tisztasági szabályoknak a tiszteletben tartására vonat-koznak, illetve a használatukban lévõ ellátmányi javak (ruházat, használati tárgyak,adott esetben munkaeszközök) megfelelõ karbantartására.

Kötelezettségszegés, mulasztás vagy éppen törvénysértés esetén a börtönigazga-tóság a szabályzatban elõírt fegyelmi büntetéseket alkalmazhatja.6

III. A képviselõház emberjogi bizottságának feltáró munkája

A képviselõház emberjogi, vallásügyi és a nemzeti kisebbségek problémáival fog-lalkozó bizottsága évek óta rendszeresen kap megkereséseket, panaszokat a börtön-ben fogva tartott elitéltektõl, akik különbözõ alapvetõ jogok megsértésérõl, ellenükelkövetett jogsértésekrõl, visszaélésekrõl számolnak be. A levelek mindegyike meg-válaszolásra kerül, ugyanakkor a bizottság minden egyes esetet nem vizsgálhat ki,egyébként sem rendelkezik semmilyen jogorvoslati hatáskörrel.

Természetesen ezek a levelek az érintettek szempontjait tükrözik, amikor a véltvagy valós sérelmeket a bizottság elé tárják. A parlamenti bizottság minden esetbentájékoztatja a levél tartalmáról az illetékes hatóságot, legtöbbször az adott büntetés-végrehajtási intézetet, illetve az Börtönök Országos Igazgatóságát, tájékoztatást ésmagyarázatot kér, ha pedig a panasz megalapozott, akkor kéri a helyzet orvoslását, ajogsértõ magatartás megszüntetését.

Tekintettel a panaszok nagy számára és a bennük leírtak súlyosságára (ha csaktöredékük igaz, akkor is rendkívül súlyos állapotokról beszélhetünk), a bizottság úgydöntött, hogy tagjai felkeresnek egy sor börtönt, és a helyszínen tájékozódnak.

Egy ilyen látogatássorozat eredményeként 2009 folyamán készült el az a jelentés,melyben a vizsgálatban részt vevõk beszámoltak az ellenõrzés során szerzett tapasz-talatokról, feltárták az észlelt állapotokat és gondokat, intézkedési javaslatokat fogal-maztak meg.7

Megjegyzendõ, hogy tekintettel a panaszok nagy számára, a parlamenti bizottságnem elsõsorban a konkrét esetek kivizsgálására vállalkozott, hanem a jelenség és alétezõ börtönállapotok legalább valamilyen szintû feltárására. A bizottságnak ez az

13

2010/7

„akciója” illeszkedik a parlament azon általános és alapvetõ hatáskörébe, mely a vég-rehajtó hatalom alkotmányos feladatában fogalmazható meg. A vizsgálat tehát törvé-nyes hatásköri keretek között zajlott, együttmûködésben az egyes börtönök igazgató-ságával és az Országos Igazgatósággal.

Módszereit tekintve a helyszínen végzett általános tájékozódás mellett a vizsgálatkiterjedt a börtönök vezetõségével és a személyzettel való beszélgetésre, valamint azelítéltek panaszainak meghallgatására is. Tárgya és célkitûzése a börtönök állapotánakfelmérése volt, továbbá annak feltárása, hogyan tartják tiszteletben az elítéltek jogait.

Megjegyzendõ, hogy a vizsgálat során a bizottság tagjai külön-külön vállaltákegy-egy börtön meglátogatását, és a helyszínen egyénileg végezték a vizsgálódást.Következésképpen a felmérés nem szigorú tudományos igénnyel készült, és nemegységes módszertan alapján folyt le. A cél ugyanis a tájékozódás volt, a legalábbhozzávetõleg valós és hiteles kép kialakítása a jelenlegi börtönállapotokról.

1. A Bizottság általános helyzetértékelõ megállapításai

a) A büntetés-végrehajtási rendszer egyik legsúlyosabb problémája az alulfinan-szírozottság, ami kihat akár az elítéltek alapjogainak tiszteletben tartására is. Így a2009-es évben a költségvetésbõl az élelmezésre fordított összeg az év elsõ negyedé-re volt elegendõ.

b) A fogva tartási feltételek, a higiéniai és munkafeltételek javarészt nagyon hiá-nyosak, fogyatékosak. A börtönök egy része nem felel meg a belsõ standardoknaksem, annál kevésbé az európaiaknak. A börtöncellák rendkívül elhasználtak, felsze-reltségük a hatvanas évek szintjén van.

c) Kevés a börtönõr, és folyamatosan csökken az egészségügyi káderek száma.d) Jelenleg a romániai börtönök egyik legnagyobb gondja a túlzsúfoltság.e) Vannak ugyan a börtönállapotok javítását célzó reformtervek, de többnyire

csak papíron, mert a valóságban a börtönök az elmúlt években a túlélés szintjén mû-ködtek.

f) Számos megkezdett beruházást be kellene fejezni. Ezek részint az épületek, ré-szint a hõközpontok felújítására vagy egyéb munkálatokra vonatkoznak. Ilyen elvég-zendõ munka például az enyedi börtönben a cellák felújítása, Iaºi-ban a vízvezeté-keket és a kanalizálást, Poarta Albán a vízellátást, Bacãuban a víztisztító állomástkell rendbe tenni, Târgºoron templomot építeni, stb. A teljes javítás kivitelezéseEnyeden 190 cellát érint, Codleán 120-at, Drobeta-Turnu Severinen 95-öt.8

2. Az alapjogok bizottság által vizsgált érvényesülése

A fogvatartottak és családtagjaik 2008-ban több mint 6300 kéréssel vagy bead-vánnyal fordultak a Büntetés-végrehajtási Igazgatósághoz, a parlamenthez, a kor-mányhoz, az ügyészséghez, a nép ügyvédjéhez, emberjogi szervezetekhez, nagykö-vetségekhez. A kérelmekben a legtöbb panasz a rossz bánásmódra, bántalmazások-ra, a nem megfelelõ fogva tartási körülményekre, illetve a levelek visszatartására vo-natkozott.

Nem véletlen, hogy ezek a leggyakoribb panaszok. Egyfelõl ezek a legérzéke-nyebb területei a fogva tartásnak és az elítéltek életének. Másfelõl a rendkívül rosszfogva tartási körülmények nemcsak megnehezítik a fogságot, hanem további problé-mákat gerjeszthetnek, amilyen az elítéltek közötti erõszak, a rossz bánásmód a bör-tönõrök részérõl, a megbetegedések kockázatának növekedése.

Súlyos gondok merülnek fel a büntetés-végrehajtási intézetek egészségügyi hely-zetét illetõen is. Természetesen külön kezelendõ a börtönök általános egészségügyiállapota, az ott történõ orvosi ellátás, illetve a börtönkórházak felszereltsége, az ál-taluk nyújtott ellátás színvonala.14

2010/7

A fentebb említett körülmények eleve rontják a megfelelõ higiéniai követelmé-nyek betartásának lehetõségét. A helyzetet súlyosbítja az esetenként elõfordulódrogfogyasztás, az elítéltek közötti fizikai bántalmazás, továbbá az a körülmény,hogy sok esetben betegek és egészségesek együtt vannak, a fertõzõ betegségben szen-vedõket nem különítik el idejében a többiektõl.

A megfelelõ orvosi ellátást nagymértékben akadályozza az orvosok és az egész-ségügyi középkáderek hiánya. Ennek egyik oka az elégtelen anyagi ösztönzés, emi-att maradnak állások betöltetlenül.

A börtönkórházak lényegében a közegészségügy általános problémáival küszköd-nek, amilyen az elavult infrastruktúra, az ágyszám és gyógyszerhiány, az alulfinan-szírozottság.

A bizottság mindezekkel kapcsolatosan arra a következtetésre jutott: annyirarossz a börtönökben az egészségügyi ellátás, hogy fennáll annak a veszélye, hogy Ro-mániát a Strasbourgi Emberjogi Bíróság elé idézzék, és ott pert veszítsen, illetve kár-térítésre kötelezzék.

Ami a fogvatartottak fizetett munkavégzését illeti, meglehetõsen nagy különbsé-gek vannak a különbözõ börtönök között. A munkavégzés, különösen ha az valami-lyen javadalmazással is jár, javíthatja az elítéltek közérzetét, a fogva tartás elviselhe-tõségét, könnyítheti a bezártság érzését. A felmérés szerint bizonyos börtönökben(ilyen a szamosújvári, a temesvári, az aradi, a iaºi-i börtön) kiemelten alkalmazzák afizetett munkavégzést, igen alacsony viszont a rahovai, a colibaºi-i és a ploieºti-i bör-tönben.

A lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlása tekintetében a bizottság nem tudottreális képet alkotni arról, hogy e jog milyen mértékben érvényesül, ugyanis a börtön-igazgatóság általában elégedetten számolt be a különbözõ felekezetekkel, vallásos, il-letve civil szervezetekkel való együttmûködésrõl. A felsorolt szervezetek közöttgyakran történt hivatkozás az evangélikus és a baptista egyházhoz, a neoprotestánsszektákhoz (Jehova tanúi, pünkösdista) tartozó szervezetekre, meglepõ módon hiá-nyoztak viszont a képbõl az ortodox, a római katolikus és a református vallás szer-vezetei, jóllehet ezek a legtöbb hívet tömörítõ történelmi egyházak, és a valóságbanrendszeres börtönmissziói tevékenységet végeznek.

A bizottság két rendbéli meghallgatást is eszközölt 2009. március 3-án és május6-án a képviselõházban.

Az elsõ meghallgatáson egy helyettes államtitkár és egy minisztériumi igazgatókíséretében Ioan Bâla, a Büntetés-végrehajtási Igazgatóság vezérigazgatója vett részt.Beszéltek a hiányosságokról, a gondokról, de arról is, hogy történtek elõrelépések abörtönállapotok javítására.

A második találkozóra a bizottság több olyan börtön igazgatóját hívta meg, ahon-nan nagyobb számban érkeztek panaszok. Érdekes módon a találkozó elõtti napon aBüntetés-végrehajtási Igazgatóság vezérigazgatója megtiltotta a börtönparancsnokok-nak a részvételt, azzal az indoklással, hogy õ képviseli hivatalosan az intézményt, ésaz alárendeltek megjelenése a bizottság elõtt szükségtelen.

3. A helyszíni látogatások során végzett meghallgatások

A bizottság tagjai a következõ börtönökben tettek látogatást: Bukarest, Rahova,Jilava, Craiova, Enyed, Szamosújvár, Beszterce, Codlea, Iaºi, Târgºor. Annak érdeké-ben, hogy minél valósabb képet alkossanak egy-egy börtön helyzetérõl, mindenüttelbeszélgettek mind a büntetés-végrehajtási intézet vezetõségével és személyzetével,mind magukkal a fogvatartottakkal.

A vizsgálat során tapasztaltakat, a legnagyobb gyakorisággal elhangzott panaszo-kat így lehet összegezni:

15

2010/7

a) Jilava és Rahova:– a higiéniai állapotok nem megfelelõek;– a melegvíz a hétnek csak egy napján biztosított;– a vezetékes víz többnyire ihatatlan, sokan betegednek meg hasmenésben;– a cellák túlzsúfoltak, a fogvatartottak közül egyesek fertõzõ betegségben szen-

vednek (például tébécé), az elkülönítés hiánya miatt a kórokozók szabadon terjednek;– a rahovai börtönben a cellák viszonylag újak, mégis rossz állapotban vannak,

koszosak és túlzsúfoltak. A mellékhelyiségek sem felelnek meg a legelemibb higié-niai követelményeknek sem;

– a konyha és az élelmiszerraktár elhanyagolt.b) az enyedi börtönben a személyzet, illetve a börtönvezetõség által jelzett

problémák:– az épület régi, általános felújítást igényel;– a börtön teljes kihasználtsággal mûködik és helygondok vannak;– személyzeti gondokkal küszködnek, a létezõ 420 állásból 331 van betöltve;– az õröknek nem fizetik a túlórát, más szabadidõ-kompenzálásra pedig nincs

mód a betöltetlen helyek miatt;– nem megfelelõ a személyzet felszereltsége sem.Ugyanitt a fogvatartottak a következõ problémákat jelezték:– a cellákban együtt vannak a kisebb és a súlyosabb büntetést letöltõk, az egész-

ségesek és a krónikus betegségben szenvedõk;- az élelem nem megfelelõ;- nem engedik meg a munkában való részvételt;- nincsen sportolási lehetõség.c) A szamosújvári börtönben mind a fogvatartottak, mind a vezetõség és a sze-

mélyzet az alábbi problémákat jeleztek:–100 fõnyi a személyzet létszámhiánya, emiatt állhat elõ például olyan helyzet,

hogy éjszaka egyetlen alkalmazott felügyel 300 elítéltet;– a költségvetésükbõl kimaradt az elítéltek ruházati pénze.d) A codleai börtönben tapasztaltak:– az egyik épület felújítása miatt nagy a túlzsúfoltság, lényegében két új épület-

szárnyra lenne szükség;– a személyzet felszereltségének hiányossága;– túlzott szigorral alkalmazzák a fegyelmi büntetést, ami csomagmegvonáshoz, a

beszélõtõl való eltiltáshoz, egyéb kedvezmények megvonásához vezet;– elsõsorban az orvosi, egészségügyi ellátás, a szociális és nevelési programok te-

rén nagy a szakemberhiány, a meglévõ szakemberek fizetése igen alacsony.e) A Prahova megyei Târgsor nõi börtönben a következõ problémákat jelezték:– a gázfûtés nem folyamatos, ugyanis nem kötöttek megfelelõ szerzõdést a gázel-

osztóval (Distrigaz). Ez igencsak kifogásolható higiéniai állapotokat teremt, hetentecsak egyszer biztosított az elítélteknek a melegvíz, a melegvíz hiánya gondot okoz anapi fõtt étel elkészítésében is;

– a helyi konfekciógyár tevékenységének megszûnése miatt kevesebb elítéltettudnak fizetett munkavégzésre vinni;

– az alacsony munkavégzés másik oka a kisszámú személyzet;– felújításra szorul az élelmiszerraktár, amelynek leromlott állapota károsan hat

az élelmiszer minõségére, ami növeli a megbetegedések kockázatát.

A bizottság által javasolt néhány konkrét intézkedés:– a törvényhozásban: egyértelmûbb jogszabályok megalkotása,– a finanszírozási gondok enyhítése,16

2010/7

– élelmiszerüzletek mûködtetése a börtönökben,– a börtönök saját bevételének gyarapítása,– a költségvetési ráfordítások növelése,– a börtönök fizikai korszerûsítése, beruházások eszközlése,– a személyzeti gondok enyhítése,– a köz- és a magánszféra együttmûködése útján megvalósuló beruházások, új

börtönök építése, megfelelõ logisztika biztosítása.Mintegy összegzésként a bizottság megállapította: az egész büntetés-végrehajtási

rendszerre jellemzõnek mondható, hogy a legalapvetõbb életkörülmények sincsenekmegfelelõen biztosítva, tekintettel elsõsorban a rossz higiéniai feltételekre, az élel-miszer- és ivóvízellátás súlyos gondjaira.

Jellemzõ továbbá, hogy gyakoriak az indokolatlanul súlyos fegyelmi büntetések,ami a várttal ellentétes hatást eredményez, mivel a fogvatartottak újabb fegyelmi ki-hágással, esetenként agresszív magatartással reagálnak rájuk. Sok esetben megsértikaz elítéltek sajátos jogait (a családdal való kapcsolattartás, a levelezési vagy a kérel-mezési jog).

Végül mindezt súlyosbítja az a tény, hogy nincsen megfelelõ kommunikáció azelítéltek és a börtönök vezetõsége között, sok esetben ugyanis a börtönigazgatók el-utasítják a meghallgatási kérelmeket.

Hasonlóan súlyos gond, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben az elítéltekegy része további bûncselekményeket követ el (verekedés, bántalmazás, könnyebbvagy akár súlyos testi sértés, kábítószerrel való kereskedés).

Az érvényben lévõ jogszabályok ellenére nem ritka, hogy ugyanabban a börtön-ben (vagy cellában) helyeznek el kisebb büntetésre ítélteket a súlyosabb büntetésrevagy éppen életfogytiglanra ítélt bûnözõkkel. Gyakran elõfordul, hogy krónikus vagyfertõzõ betegek egészségesekkel együtt vannak bezárva.

A bizottság szorgalmazta, hogy jobban szerezzenek érvényt annak a törvényeselõírásnak, miszerint az elítéltek az állandó lakhelyükhöz legközelebb esõ büntetés-végrehajtási intézetek egyikébe kerüljenek.

A bizottság részint jogszabályi változtatást sürgetett, de még inkább megfelelõ, el-sõsorban kormányzati intézkedéseket, illetve az érvényes jogi normák maradéktalanalkalmazását és tiszteletben tartását.

Természetesen a legnehezebben orvosolható gond a rendszerben mutatkozópénzhiány, de kétségtelenül már az is sokat javítana a helyzeten, ha az illetékes jog-alkalmazó nagyobb odafigyeléssel, hatékonysággal alkalmazná és követné a törvé-nyes elõírásokat.

Mindezek elmulasztása esetén fennáll a veszélye az egész büntetés-végrehajtásirendszer összeomlásának, ami tovább súlyosbíthatja a román igazságszolgáltatásamúgy sem könnyû helyzetét.

Következtetések helyett

Az elmúlt két évtizedben a büntetés-végrehajtási rendszer jelentõs korszerûsíté-sen ment keresztül. Mindez elsõsorban koncepcióváltást jelent a büntetés és a bün-tetés-végrehajtás társadalmi szerepében, megítélésében. A törvényi szabályozásmegfelel a nemzetközi és európai követelményeknek. A börtönrendszer, valamint abüntetés-végrehajtási intézmény hivatali rendszere is jelentõs mértékben, minde-nekelõtt strukturálisan átalakult, és informatikai szempontból jelenõs mértékbenmodernizálódott. Az egész rendszer legnagyobb gondja, hogy az anyagi forrásokelégtelensége miatt a mûködésben sok a zavar, a hiányosság, ami óhatatlanul sérthe-ti a fogvatartottak sajátos emberi jogait is. A parlamenti felmérésbõl, ha nem is tel-

17

2010/7

jes és átfogó, de mindenképpen jellemzõ kép tárul elénk a jelenlegi romániai börtön-állapotokról.

Az alapvetõ, legnagyobb gond nem is az, hogy a társadalom nem tud és talán nemis kíván szembesülni ezzel a problémával, miközben azt azért érzékeli, hogy nagy abûnözés az országban, de maguk az illetékes hatóságok sem tudnak igazán mit kez-deni ezzel a jelenséggel. A változás nagyon nehéz és lassú lesz, különösen ha a Bör-tönök Országos Igazgatóságának jelentései kozmetikázottak, többnyire csak a kevéspozitívumot láttatják, kevésbé a meglévõ gondokat, miközben a valós helyzet igen-csak drámai, helyenként kaotikus, ha nem éppen anarchikus állapotokról árulkodik.

A börtönök (az elítéltek és a fogvatartók) világa a maga egészében mind a társa-dalom, mind a hatóságok részérõl magára hagyatott világ, pedig ha nem is szeretjük,része a társadalmi valóságnak.

Azzal titokban vagy nyíltan már mindenki leszámolt, hogy a büntetésnek legke-vésbé van nevelõ hatása, sokkal inkább visszatartó vagy éppen elrettentõ hatása van,illetve lehet.

Ugyanakkor a társadalom közönye vagy elzárkózása az „elzártak” iránt csak nö-velheti nemcsak a börtönökben uralkodó nyomorúságos állapotokat, de ami ennélsúlyosabb, jelentõsen lerontja az igazságszolgáltatás hatékonyságát, eredményessé-gét és az iránta tanúsítható társadalmi bizalmat is.

JEGYZETEK1. Sári János: Alapjogok. II. Osiris Kiadó, Bp., 2001. 82.2. Megjelent Románia Hivatalos Közlönyében, 176 (XX. évfolyam 11. sz. 2008. február 11.3. Tanulmányunk azonban csak a fogvatartottak helyzetére, alapvetõ jogaik érvényesíthetõségére, azok legitimkorlátozására és ezzel összefüggésben általában a jelenlegi börtönállapotok felvázolására szorítkozik.4. A „habeas corpus” lényege: a szabadságától õrizetbe vétel vagy letartóztatás folytán megfosztott személy„testének” bíróság elé állítása. A bíróság vagy jóváhagyja a szabadságelvonást, vagy pedig elrendeli a személyszabadon bocsátását. A bírói ítélet nélkül, de a bíróság jóváhagyásával a nyomozás érdekében fogva tartott sze-mély fogva tartása sem tarthat korlátlan ideig. A személynek joga van, hogy fova tartásának jogszerûségét a bí-róság rendszeresen felülvizsgálja. Bán Tamás: A tisztességes eljárás és annak egyik fontos vonása: az ártatlan-ság vélelme. In: Személyi szabadság és tisztességes eljárás. Bp., 1999. INDOK, 118.5. Romániában 41 börtön van: 32 rendes börtön, 6 kórházbörtön, 2 fiatalkorúak börtöne, 1 nõi börtön, vala-mint 3 átnevelõ központ. www.anp.ro6. Bõvebben Gabriel Silviu Barbi – Alexandru ªerban: Drept execuþional penal. Ediþia 2. Editura C.H. Beck,Buc., 2008. 179–194., 210–241.7. Comisia pentru drepturile omului, culte ºi problemele minoritãþilor naþionale. Raport, situaþia respectãriidrepturilor omului în penitenciarele din România.8. Bõvebben: Administraþia Naþionalã a Penitenciarelor. Bilanþ 2008.

IRODALOM:Bilanþ 2008. Administraþia Naþionalã a Penitenciarelor.Barbu, Gabriel Silviu – ªerban, Alexandru: Drept execuþional penal. Ediþia 2. Ed. C.H. Beck, Buk., 2008.Florian, Gheorghe: Psihologia penitenciarã. Ed. Oscar Print, Buk., 2002.Oancea, I.: Drept execuþional penal. Ed. All Educaþional, Buk., 1998.Sári János: Alapjogok. Alkotmánytan. II. Osiris Kiadó, Bp., 2000.Zidaru, P.: Drept execuþional penal. Ed. All Beck, Buk., 2001.

18

2010/7

esare Beccaria A bûnökrõl és büntetések-rõl1 címû mûvében (1764) fektette le a„klasszikus iskola” néven ismert bünte-tõjog alapjait. Megállapításai közül

mindmáig érvényes elv: a bûnözés legfõbb ellen-szere ne a kiszabott büntetés kegyetlensége le-gyen, hanem az, hogy a büntetés nem marad el.

A román büntetõjog megjelenése és fejlõdéseegybeesik a modern állam megalakulásával.

A büntetõjog a társadalmi együttélést sértõ,nem megengedhetõ tetteknek és cselekményekneka jogi szabályozása, amelyekre a társadalomnakkötelezõ módon reagálnia kell, és amelyekre ezértszankciókat szab ki.

Cesare Beccariát azért tekintik a modern bün-tetõjog megalapítójának, mert nemcsak rendszer-be foglalta a korábbi büntetõjogot, de mûve elsõízben tartalmazza a felelõsségre vonás feltételei-nek pontos leírását is. A „klasszikus iskola” lénye-ge a „Nullum crimen sine lege, nulla poena sinelege” elvének meghatározása, vagyis a büntetõjogifelelõsségnek az elkövetõ szabad akaratára valóalapozása. E szemlélet értelmében a büntetés cél-ja a jövõbeli bûncselekmények elkövetésénekmegelõzése, a büntetés nagysága pedig igazodik abûncselekmény súlyához.

Az „antropológiai iskola” Cesare Lombroso2

nevéhez, pontosabban a Bûnözõ ember címû mû-véhez fûzõdik. Ennek az iskolának a képviselõiabból az alapgondolatból indultak ki, hogy a bûn-elkövetõk többsége születésétõl fogva törvénysér-tésre predesztinált, a társadalmi normák megsze-gése a fajfejlõdés alacsonyabb szintjén megrekedtemberek sajátossága. E szemléletnek megfelelõen 2010/7

Az 1969-es Btk. többszöri módosítástkövetõen 1990 után isérvényben maradt.

MÁTÉ ANDRÁS

A ROMÁN BÜNTETÕJOG. TÖRTÉNELMI TABLÓ

C

a bûnözés nem a társadalom befolyásának eredménye, hanem biológiailag megha-tározott.

Az említett iskolák mellett jelentõs hatással volt a büntetõjog fejlõdésére a „szo-ciológiai iskola”. Megalapítói és elsõ jelentõs képviselõi Alexander Lacassagne ésGabriel Tarde, akik szerint a bûnözés okai a társadalmi tényezõkben keresendõk, azember ugyanis a környezet terméke. Szólnunk kell végül a modern büntetõjog meg-teremtõi között a „pozitivista iskoláról”, amelynek képviselõi mintegy összegezték,szintézisbe foglalták az elõzõ iskolák alapelveit – az így tovább alakított szemléletalapozta meg a különálló jogi tudományágként létezõ modern büntetõjogot.

A büntetõjog a román szakemberek által elfogadott meghatározás szerint azonjogi normák összessége, amelyek védik a társadalmi együttélés szabályait, azokata jogi viszonyokat, amelyeknek a megsértését az állam és a társadalom bûncselek-ménynek minõsíti, elkövetésük pedig büntetés kiszabását és végrehajtását vonjamaga után.

A büntetõjog heterogén jellegû, ami azt jelenti, hogy a legkülönbözõbb életviszo-nyok szabályozására vonatkozik, amilyen például a magán- és a köztulajdon védel-me (például lopás ellen), az erkölcsi és a személyi jogok védelme (például becsület-sértés, testi sértés esetén), az igazságszolgáltatás mûködését akadályozó cselekvésekszankcionálása (ilyen például a hamis tanúvallomás), az állam biztonsága ellen el-követett tett büntetése (például kémkedés stb.). A büntetõjog egységessége abból atulajdonságából fakad, hogy egységesen szabályozza a bûntények mibenlétét: ki-mondja, melyek ezek, egységesen határozza meg a büntetõjogi felelõsséget és aszankciókat, továbbá elõírja, milyen eljárást kell követni a büntetõjogi felelõsségmegállapítására és a büntetés kiszabására.

Általános értelemben a büntetõjognak mint tudományágnak három alapvetõösszetevõje van:

1. Anyagi büntetõjog, amely meghatározza, mely cselekmények minõsülnek bûn-cselekménynek, és elkövetõikkel szemben milyen szankciókat kell alkalmazni. Azanyagi büntetõjog két részre oszlik:

2. Általános rész – ez fogalmazza meg a bûncselekmény, a bûnelkövetõ, a bünte-tõjogi felelõsség és a büntetés alapelveit. (Ide tartozik a bûntett és a büntetõjogi fe-lelõsség meghatározása, továbbá megállapításuk feltételei, valamennyi szankció ál-talános felsorolása stb.).

3. Különös rész – ez foglalkozik az egyes bûncselekmények szabályozásával és kü-lön-külön az ezekre kiszabható szankciókkal. (Például mi tekintendõ lopásnak, és mi-lyen büntetés szabható ki érte, vagy mi a különbség a gondatlanságból és a szántszán-dékkal elkövetett gyilkosság között, mekkora büntetés jár egyikért vagy másikért.)

A román jogalkotásban az elsõ modern büntetõ törvénykönyv 1865-ben jelentmeg és „Cuza Büntetõ Törvénykönyve” néven vált ismertté. Ezzel – Havasalföld ésMoldva egyesülésének jogtörténeti következményeként – elsõ ízben valósult meg aromán büntetõjog egységes rendezése.

Az 1865. évi Btk. nem más, mint az 1810-es francia büntetõ törvénykönyv fordí-tása az 1851-es porosz büntetõ törvénykönyv egyes részeinek átvételével. A román jog-rendszer azóta is sok tekintetben hasonlít a franciához, vagy éppen megegyezik vele –például a mai napig érvényben lévõ 1865-ös román polgári törvénykönyv nem más,mint az 1804-ben elfogadott francia törvénykönyv – a „Napóleon-kódex” – fordítása.

Az 1865. évi Btk. tartalmazza a klasszikus iskola olyan alapelveit, mint a bûn-cselekmény és a büntetés törvényessége („Nullum crimen sine lege, nulla poenasine lege”), az elkövetõ büntetõjogi felelõssége mint a szankció megállapításánakfeltétele, az egyenlõség elve a büntetõjog alkalmazásában, „emberséges” büntetésekfelsorolása. Nem tartalmazta, nem szabályozta a legsúlyosabb büntetést, a halál-20

2010/7

büntetést, habár az alapul vett francia Btk.-ban az még szerepelt, ellenben tartal-mazta az életfogytiglan kiszabható kényszermunkát. Nem szabályozta továbbá ahalmazati bûncselekmény, a bûnelkövetési kísérlet, a visszaesõ bûnözés, a rehabi-litáció fogalmát. A bûncselekmények hármas felosztását követte, vagyis különbsé-get tett bûntett (crimã), vétség (delict) és kihágás (contravenþie) között. A felosztásalapja a megszegett társadalmi viszony és a kiszabható büntetés mibenléte. Az ak-kori európai büntetõjogi rendszerben ez a román büntetõ törvénykönyv az egyiklegenyhébbnek számított.

A román büntetõjog következõ reformja 1937-ben történt meg, amikor életbe lé-pett a II. Károly nevéhez fûzõdõ büntetõ törvénykönyv. Erdély Romániához való csa-tolása után ez a törvénykönyv valósította meg az egységes román büntetõjog alkalma-zását az egész román állam területén. Szabályozásai a klasszikus és a pozitivista isko-la elvein alapultak, elfogadása valós elõrelépést jelentett a román büntetõjog terén.Megõrizte a bûncselekmények korábbi, hármas felosztását (bûntett, vétség, kihágás),ugyanakkor újabb büntetõjogi szabályozásokat vezetett be, amilyenek például:

– a kiskorúak által elkövetett bûncselekmények esetében a büntetõjogi felelõsségmegállapítása és a szankciók alkalmazása (beleértve a nevelõintézetek létesítésénekfontosságát),

– a kiegészítõ büntetések szabályozása,– a mellékbüntetések bevezetése,– a személyre szabott büntetés elvének gyakorlata, ami fontos újításnak számít az

1865-ös Btk.-val szemben. Nem tartalmazta a halálbüntetést mint legsúlyosabb kiszabható szankciót. A

büntetéseket a már említett hármas felosztáshoz rendelte hozzá. Az egyik legjobbanmegszerkesztett Btk.-nak számít a román büntetõjog-alkotásban, és 1969-ig volt ér-vényben. Idõközben persze többször módosították, érdemi változtatások azonbancsak a kommunista hatalom konszolidációja után történtek benne. Ilyen módosításpéldául a II. fejezetben a büntetések nemeirõl és fokozatairól, a kiszabható fõ bünte-tésekrõl szóló rész, ahol az elsõ cikkely 22, 23, 24. szakasza külön-külön szabályoz-za a bûntettek büntetéseit köztörvényi ügyekben (életfogytiglan tartó kényszermun-ka; meghatározott idõre, 5–25 évig terjedhetõ kényszermunka; 3–20 évig terjedõ sú-lyos börtönbüntetés), valamint politikai ügyekben (életfogytig tartó súlyos állam-fogház, 5–25 évig terjedhetõ súlyos államfogház, 3–20 évig terjedhetõ szigorított ál-lamfogház). Az 1949-ben végrehajtott módosítások a vétségekre kiszabott büntetése-ket is érintették: köztörvényi ügyekben egy hónaptól 12 évig terjedhetõ fogház,50–2000 lej közötti pénzbüntetés, politikai ügyekben egy hónaptól 12 évig terjedhe-tõ egyszerû államfogház, 50–2000 lej közötti pénzbüntetés volt kiszabható, továbbáa törvény elõírta a kihágások büntetését is (egy naptól egy hónapig terjedhetõ rend-õri elzárás, 50–200 lej közötti pénzbüntetés).

Az eredeti mellékbüntetéseket 1949 után kiegészítették, számuk négy helyetthat lett:

– bûntett esetén 3–10 év közötti polgári lefokozás,– vétség esetén 1–6 év közötti büntetõ eltiltás,– a szülõi hatalom elvesztése,– az elmarasztaló ítélet közzététele és kifüggesztése,– a kizárólag vétség esetén kiszabható pénzbüntetés,– a tettes teljes vagyonának elkobzása bizonyos bûncselekmények esetében.A következõ járulékos büntetéseket szabályozta: – polgári lefokozás,– büntetõ eltiltás,– szülõi hatalom elvesztése.

21

2010/7

1938-ban II. Károly bevezette a halálbüntetést mint az állam biztonságát veszé-lyeztetõ bûntettek szankcióját. (A halálbüntetés 1990-ig maradt érvényben.)

A kiskorúak büntetõ felelõsségét is megszigorította: a korábbi 14 éves alsó kor-határt leszállította 12 évre. Ezek az intézkedések a királyi diktatúra keményedésétjelezték.

A Btk. második világháború utáni, különösen a szocialista államrend bevezetésétkövetõ módosításai súlyosan sértették a „Nullum crimen sine lege, nulla poena sinelege” elvét. A büntetõ törvénykönyv ezentúl nem volt más, mint a „népi demokrá-cia” államának elnyomó politikai eszköze, és mint ilyen semmibe vette az emberi jo-gok tiszteletben tartását, az állampolgári szabadság érvényesülését.

A törvényesség azon elvét, mely szerint a bûncselekmény megállapítása megfe-lelõ jogi norma meglétét feltételezi, teljesen felrúgta az 1949. április 30-án kibocsá-tott 187-es rendelet, amely bevezette az analógia elve alapján minõsített cselekmé-nyek büntethetõségét. Ennek értelmében büntethetõ „bármely, a társadalomra néz-ve veszélyes tevékenység vagy mulasztás”, amely „sérti az RNK gazdasági, társadal-mi, politikai szerkezetét vagy biztonságát”, illetve „megzavarja a munkásosztállyalaz élen a nép által megteremtett jogrendet”.3 Ez azt jelenti, hogy valamely cselek-mény akkor is büntethetõ, ha nincs törvényi besorolása – az „analógia” elve épp aztfejezi ki, hogy a létezõ bûntettek valamelyikének szankciója szabható ki rá.

A rendelet – amely 1956-ig volt érvényben – nemcsak ellentétben állt a büntetõ-jog alapelveivel, hanem egyben azt is bizonyította, hogy megszûnt a jogállam egyikpillérének, az igazságszolgáltatásnak a szabadsága. Idõközben 1948-ban újra közöl-ték az 1937-es Btk.-t (a módosításokkal együtt) – az lett a Román NépköztársaságBüntetõ Törvénykönyve.

Az 1969-es Btk. életbe lépése a román büntetõjog történetének egyik fontos pil-lanata. Igaz ugyan, hogy a marxista ideológia szellemében született, de tiszteletbentartotta a törvényesség fentebb már érintett elvét („Nullum crimen sine lege, nullapoena sine lege”), amely alapvetõ fontosságú mind a bûntény, mind a szankció meg-határozásánál. A klasszikus és a pozitivista iskola elveit követte, amikor például abüntetõjogi felelõsség személyes alapját és a bûnösség fogalmát úgy kezelte mint abûntény szerves részét. Megõrizte a kiegészítõ és a járulékos büntetéseket. Kimond-ta, hogy nem vonhatóak felelõsségre és nem büntethetõek azon személyek, akik nemkövettek el bûntettet, illetve cselekedetüket érvényes jogszabály nem minõsíti bûn-tettnek. Kihirdette a büntetõjog elõtti egyenlõség elvét. Elvetette a korábbi hármasfelosztást, csak a bûntett (infracþiune) fogalmát ismerte el. A kiskorúak büntetõjogifelelõsségét 14 éves kortól állapította meg, esetükben különleges büntetéseket írt elõ(többek között azt, hogy az elõirt büntetés a felére csökkenthetõ). Az 1969-es Btk.többszöri módosítást követõen 1990 után is érvényben maradt. Az 1991-ben életbelépett új Alkotmány kiegészítette vagy megerõsítette elõírásainak az emberi jogoktiszteletben tartására vonatkozó részét.

Az 1990 utáni román törvénykezés meglehetõsen érdekesen alakult, különösen abüntetõjog terén. A 2004. évi 301. számú törvénnyel a parlament elfogadta az újBtk.-t. Életbe lépését azonban több ízben elhalasztották (elõbb 2005. szeptember 1-jén, majd 2008. szeptember 1-jén), végül 2009. július 28-án hatályon kívül helyez-ték, anélkül hogy legalább egy napig érvénybe lépett volna.

Alkotmányjogi szempontból egy törvényt csak akkor lehet hatályon kívül helyez-ni (abrogare), ha egyszer már életbe lépett. 2009-ben a román kormány elfogadottegy olyan sürgõsségi kormányrendeletet, amely lehetõvé teszi egy hatályba nem lé-pett jogszabály módosítását vagy éppen hatályon kívül helyezését. Ez a megoldásteljes egészében ellentmond a jogelmélet alapelveinek, mégis ez volt az egyetlen le-hetõség, 2009-ben ugyanis újabb Btk.-t fogadott el a román törvényhozás. 22

2010/7

A 2004. évi Btk. egyik újítása az 1969-es Btk.-val szemben a bûncselekményekkettõs felosztása (bûntett és vétség). A bûntett esetén kiszabható börtönbüntetés lehetéletfogytig tartó, illetve súlyos börtönbüntetés (15 és 30 év közötti idõtartamú). Vét-ség esetén az elkövetõt szigorú börtönbüntetésre (1-tõl 15 évig) vagy 15 nap és 1 évközötti börtönbüntetésre lehet ítélni, továbbá pénzbírságra, illetve közérdekû munka-végzésre. A szóban forgó Btk. is megõrizte a kiegészítõ és járulékos büntetéseket.

2009-ben a kormány élt alkotmányos jogával, és felelõsségvállalással elfogadta azúj Btk.-t, amely nem alkalmazza a bûncselekmények kettõs vagy hármas felosztását– egyedül a bûntett fogalmát ismeri. A legsúlyosabb büntetés az életfogytig tartó bör-tönbüntetés, továbbá rendelkezik a börtönbüntetésrõl, a büntetõjogi pénzbírságról, smegõrzi a kiegészítõ és járulékos büntetéseket is.

Életbelépését majd újabb törvény fogja biztosítani a Büntetõ Perrendtartási Tör-vénykönyv elkészülésének és életbelépésének pillanatától. Addig az idõpontig azon-ban az 1969. évi Btk. marad érvényben.

Európai uniós csatlakozása után a többi tagállamhoz hasonlóan Románia is köte-les volt EU-konform jogrendszert kialakítani. A jogharmonizációval kapcsolatban azuniós tagországokban széles körû vita bontakozott ki, a büntetõjog kapcsán pedigtöbb álláspont körvonalazódott:

1. Az elsõ, igenlõ álláspont szerint szükséges az uniós államokban egységes jog-rendszert kialakítani.

2. A második, ellentétes álláspont ezt teljes mértékben elutasítja. E felfogás abbólindul ki, hogy mivel minden országnak szuverén joga a saját jogrendszer kidolgozá-sa, az egységesítés sértené az országok szuverenitását.

3. A harmadik, megengedõ álláspont értelmében bizonyos esetekben szükségesaz egységes szabályozás az uniós tagországokban.

Az Európai Parlament 2008-ban hozott egy olyan döntést, amelynek értelmébenminden uniós állam köteles bûncselekménynek nyilvánítani a környezeti károko-zást. A büntetõszabály azonban szabad kezet adott minden tagállamnak a szankciómegállapításában.

Az egységesített büntetõjog kizárja azt a lehetõséget, hogy a jogszabály ismereté-nek hiánya védelmet jelentsen adott esetekben. Ha bizonyos tetteket minden tagál-lam egységesen büntetne vagy minõsítene kihágásnak, az megszilárdítaná a „nemocensetur ignorare legem” („senki sem védekezhet a törvény nem ismeretével”) elvé-nek érvényesülését. Az egységes büntetõjogi szabályozás ugyanakkor elkerülhetõvétenné a tagországokban az egyazon tettért eltérõ büntetés egyenlõtlen eljárását. Aholland büntetõjog például megengedi a könnyû drogok fogyasztását, amit a legtöbbországban tiltanak. A német büntetõjog nem tiltja a törvényes keretek közötti kéj-szolgáltatást, más tagállamokban, például Romániában viszont ezért a tettért börtön-büntetés jár. Annak ellenére, hogy egységes, minden uniós országban érvényes bün-tetõ törvénykönyv létrehozását utópiának tartom, magam is szükségesnek vélem abûntett fogalmának egységes meghatározását és szabályozását. De erre egyelõre mégvárni kell.

JEGYZETEK1. A Dei delitti e delle pene magyar fordítása: A bûnökrõl és büntetésekrõl, 1834.2. Az olasz orvos, a bûnözõk fiziognómiai vizsgálatának úttörõje, 1876-ban adta ki L’uomo deliquente (A bû-nözõ ember) címû könyvét. Már korában vitatott, de széles körben elterjedt elmélete ma már tudománytalan-nak számít.3. Büntetõ törvénykönyv. Hivatalos szöveg az 1956. április 12-ig eszközölt módosításokkal. Mellékletben a kü-lön büntetõtörvények. Összeállította az Igazságügyminisztérium és az RNK Államügyészségének munkakö-zössége. Tudományos Könyvkiadó, Buk., 1956. 21.

23

2010/7

IRODALOMBüntetõ törvénykönyv. Hivatalos szöveg, az 1956. április 12-ig eszközölt módosításokkal. Mellékletben a kü-lön büntetõtörvények. Összeállította az Igazságügyminisztérium és az RNK Államügyészségének munkakö-zössége. Tudományos Könyvkiadó, Bukarest, 1956.Decret nr. 187/1949 din 29/04/1949. Publicat în Buletinul Oficial nr. 25 din 30/04/1949 pentru modificarea ºiabrogarea unor dispoziþiuni din Codul penal.Mitrache, Constantin: Drept penal român. Partea generalã. „ªansa” SRL., Buc., 1994.Samu Mihály – Szilágyi Péter: Jogbölcselet. Rejtjel Kiadó Kft., Bp., 1998.

24

2010/7

1.

1889. január elején a Zarathustra szerzõje elmegyógyintézetbe került.Távoli ismerõsei, akik (szokás szerint) azonnal közeli ismerõseivé avanzsál-tak, borúsan csóválgatták a fejüket, hogy ejh, pedig megmondtuk mink,mindig csak ez a sok Pessimismus meg egyéb izé, rosszul végzed majd, Fritzl.A borús fejcsóválgatás közben (úgyszintén szokás szerint) azon töprengtek,vajon mikor vált ábszolúte nyilvánvalóvá, hogy Fritzl rosszul végzi majd.Sokféle történet elhangzott, sokféle megfejtés született – abban viszont min-denki egyetértett, hogy a hosszú tünetlistában fontos helye van annak, amitNietzsche tett 1889. január 3-án a torinói Piazza Carlo Albertón. Normálisember nem csinál ilyet.

2.

Ha véletlenül Torinóban vagy januárban a Piazza Carlo Alberto egyik szál-lodájában és az ablakon át meglátod, amint egy konfliskocsis ostorral veri alovát, a kiéhezett, vacogó pára pedig keservesen nyihog, húzd össze azonnala függönyt. Másként még kirohansz a térre, és zokogva a konflisló nyakábaborulsz. Aztán te is rosszul végzed majd, mint Fritzl.

Hát nem megnyugtató, hogy elég, ha összehúzod a függönyt, és becsukoda szemed?

3.

egy konflisló benéz az ablakonmajd átrobog a citromszagú térenorrával böki meg a kapucsengõtpatát törölszobádba lépnyakadba borulés felzokog

na vajon ezúttalkit visznek diliházba

25

2010/7

MIKLÓS ÁGNES KATAElkerülhetetlen

Változatok egy lányrablásra csak az igazatkéred mindigperszehát akkor mondok neked mindjárthármat

csak magam voltamfekete lovon jöttmagával ragadottfekete bilincsbenrozsdás béklyón tartottgránátalma-maggalmagához kötözöttsötét országábanrabja lettemfoglyanincsen maradásomnincsen távozásomnem élek nem halokelfutni nem tudok

csak magam voltamfehér paripán jötttérdem elé rogyottmagával ragadottkarja bilincsébenselyembéklyón tartottarany karikávalmagához kötözöttmesszi országábanrabja lettemfoglyafutni nem akarokmaradni nem tudok

csak magam voltammikor megérkezettleült a sarokbaránéztemrámnézettcsak magam vagyokmi lesz két magánybólhogyha összeadjákkettõnk országábanfoglyok lettünkrabokelfutok ha tudokmaradni akarok26

2010/7

csak az igazatmondom mindigtesséktied a döntésválassz melyiktetszik

Odakint, idebent Lámpafény, könyvtár, kéziratpapír.A szobám ablakán dörömbölõ öklök – fakófehér lepke görcsbe szorult szárnya.Két mondat még, és máris beeresztem.Új szirom az estére vett virágra,ha már eldõlt: ki lesz, ki megveszi.Fehér öklök a kertem ablakán.Egy mondat még, és máris kieresztem.Lepke-papírok, lámpafény-magány,férfiak és nõk, s mind, kik félrenéznektõlem a tükörben.Morzéjelek, szereplõk, könyvek, csikkek – több ezer jel, egyetlen üzenet.Fehér öklök a könyvtár ablakán.Sál, sapka, kesztyû. Márciusi õsz.A tweedkabátom legalább meleg.S a folyóparton biztosan találoknéhány alkalmas méretû követ.

27

2010/7

„Ubi societas ibi jus” – a római mondás azt jelen-ti, hogy társadalom csak ott van, ahol jog is van, dejelentheti azt is, hogy minden társadalomnak meg-van a saját jogrendje. A szó értelme nem ugyanazmindenütt. Afrikában a hagyomány és az õsök tisz-teletét értik rajta, Indiában a dolgok természetesrendjének való engedelmességet, Kínában és ataoista tanításban azt, hogy az embernek a harmó-niát kell keresnie. Európában az igazság a jog köré-be tartozik, és a méltányosság fogalmán nyugszik.Egyszerre számít erénynek, eszménynek vagy nor-mának, amellett intézmény is (igazságszolgáltatás).Az ókorban az igazságot általában összekapcsoltáka természetben érvényesülõ rend és a világegyetemösszhangjának eszméjével. Elfogadni azt, hogy a vi-lágban igazságtalanság van, annyi, mint megbonta-ni a dolgok természetes elrendezését. A mikrokoz-mosznak össze kell illenie a makrokozmosszal: azigazság nemcsak a társadalom jó mûködéséhez el-engedhetetlen, hanem egyben a világegyetemmelszembeni kegyelet aktusa is.

Arisztotelész a Nikomakhoszi Etika V. könyvé-ben fejtette ki az igazságról vallott felfogását. Sze-mében az igazság egybeesik az erénnyel másokkalvaló viszonyunkban: az igazság erénye(dikaiszüné) „az az erény, amelyen keresztül azemberi lény megvalósítja erkölcsi célját”. Különb-séget tesz az általános (vagy törvényes) és a külö-nös igazság között: az elsõ a közjó tiszteletben tar-tását jelenti, a második pedig a magánszemélyekegymás közötti vagy a társadalommal szembeniviszonyát szabályozza. Az egyik a bíró tekintélyé-re támaszkodva a magánemberek közötti ügyletekhelyességét célozza. Megfelelést teremt aközött,28

2010/7

A történelem során abûnelkövetõt felváltvakezelték ellenségként,bûnbe esett emberként,esztelenként, deviánsként, degeneráltként, megtévedettként...

ALAIN DE BENOIST

JOG, POLITIKA, MÉLTÓSÁG, SZABADSÁGBüntetõjog és jogi gondolkodás

amit az egyén a társadalomnak (vagy az államnak) ad és amit tõle kap, vagyis rögzí-ti a kölcsönösen fennálló kötelességeket és terheket. A másik azt szabályozza, ho-gyan kell a közjónak megfelelõen a társadalom tagjai között a javakat elosztani. Azelsõ alapja az egyszerû számtani egyenlõség, a másodiké a mértani egyenlõség és azarányosság.

Arisztotelész ily módon felismerte az igazság sajátosságát egyfelõl az erkölccsel,másfelõl a törvénnyel szemben, s egyben arra is rámutatott, hogy e felismerés bizo-nyos politikai feltételekhez kötött, a jogfilozófiának ugyanis csak a politikai filozófiakeretei között van értelme. „Emellett – írja Philippe Raynaud – a bíró csak akkor tud-ja ellátni tisztségét, ha olyan »természetes« politikai közösség tagja, amely eleve lé-tezik, és amelynek »alkotmánya« maga szabja meg a bírák hatáskörét.”1 A sztoikusokvoltak azok, akik az igazságot elsõként „egyetemes” jellegûnek tekintették. Szent Pála hatalom isteni eredetû aktusát látta benne. Szent Ágoston arról értekezett, hogy azigazságtalanság az eredendõ bûn folyománya, az igazság pedig egyet jelent Krisztuskövetésével. Ezzel a jog beleolvad a teológiába.

A „természetre” való hivatkozás teljes mértékben átalakul a modern gondolkodókfelfogásában: nem áll összefüggésben valamiféle céllal (Hobbes), ellenben bizonyos„jogok” járnak vele (Locke). Ezzel megjelenik a szubjektív jog, és elsõ ízben határoz-zák meg attribútumként: az embert természettõl fogva megilletik bizonyos jogok,azon egyszerû oknál fogva, hogy ember. Grotius úgy kezeli a szubjektív jogot mintaz egyén erkölcsi minõségét. Ontológiai elsõbbségüknél fogva az embert megilletõjogok értéke független a politikai közösségtõl.

A felvilágosodás gondolkodóinak nézõpontja szerint az ember nem mindenek-elõtt valamely történelmileg meghatározott állam polgára, hanem nembeli lény, azemberiség egyik egyede, olyan méltóság birtokosa, amely elidegeníthetetlen tõle. Azókorban bárki elveszíthette emberi méltóságát vagy azt megvonhatták tõle. A méltó-ság objektív ténynek számított. Ma már nem így van. Az emberi jogok 1948-ban el-fogadott egyetemes nyilatkozata kimondja: minden emberi egyén ontológiai méltó-ság birtokosa. Ez utóbbi maga is szubjektív ténnyé változott. Már a kereszténység azttartotta, hogy minden emberben, legyen bár a legelvetemültebb bûnözõ, lélek lako-zik (ami nem zárta ki a „hitetlenek” és az eretnekek megsemmisítését). Minden em-bernek, még a leggonoszabbnak is – tartják a modernek – jogai vannak, és méltóságbirtokosa (ami nem zárja ki a deviáns viselkedésûek és a „fölös számban lévõk” meg-semmisítését). A halálbüntetés eltörlése ennek a fejleménynek az eredménye. Egy-kor azt tartották, hogy a gonosztevõt azért lehet halálbüntetéssel sújtani, mert em-ber. Ma ugyanazon oknál fogva vélik úgy, hogy ez nem jogosult. Hobbesszal kezdõ-dõen elfogadottá vált az az elv, hogy az igazságszolgáltatást kizárólag emberek gya-korolják emberek érdekében. A továbbiakban ebbõl a jog három eltérõ felfogása ala-kul majd ki: a jogi pozitivizmus, az utilitarizmus és a modern természetjog, vagyisaz emberi jogok ideológiája.

A jog szempontjából a „jogos” és a „törvényes” között ugyanaz a különbség állfenn, mint a legalitás és a legitimitás között a politikai filozófiában. E különbségalapján mondhatjuk valamely törvényrõl, hogy jogtalan, vagyis vállaljuk azt, hogyítélkezzünk a meglévõ (pozitív) norma fölött. Ellenkezõleg, a jogi pozitivizmus,amely szemben áll a természetjog bármely formájával, a jogot a törvényre szûkíti. Ál-láspontja szerint jogi értéke egyedül a pozitív jognak van, más szóval a jogtalanság-nak egyedül az lehet a normája. Hobbes számára, aki e szemlélet elõfutára, a jogosés a jogtalan kategóriáját egyedül a törvény határozza meg: „Ott, ahol nincs közös ha-talom, nincs törvény sem. Ahol nincs törvény, ott semmi sem jogtalan” (Leviathan,13. fejezet). A természeti állapotban tehát a jog ismeretlen: uralma csak ott érvénye-sülhet, ahol szerzõdéses társadalom van, és ily módon valamennyi ember szabad be-

29

2010/7

leegyezése teszi lehetõvé. Ez indokolja azt is, hogy Hobbes egyben a társadalmi szer-zõdés elméletének egyik megalapozója. Nyilvánvaló, hogy ez a jogi pozitivizmustarthatatlan: ha minden törvény igazságos, többé egyetlen társadalmi vagy politikairendszert sem lehet igazságtalannak mondani, ha egyszer saját szabályaira épül, ésazok alapján mûködik.2

A 18. században kialakuló utilitarizmus David Hume tanításából táplálkozik, akiúgy tekintett a jogra mint a cselekvõ személy szempontjából hasznos erényre. Azirányzat fõ teoretikusa, Jeremy Bentham úgy határozta meg a jogot, mint amibõl „alegnagyobb boldogság származik a legnagyobb számú ember számára, ha mindenkitegynek számítunk”. Az utóbbi szavak azt jelentik, hogy az egyenlõség elvének tisz-teletben tartása érdekében ki kell mondani, hogy ami kedvezõ egyeseknek, az sohanem érhet többet annál, ami kedvezõ másoknak. A jó és a rossz cselekedet közöttegyedül a cselekedet következményeinek mérlegelése számít, éspedig az, hogy álta-la nõtt-e vagy csökkent általában véve az öröm vagy a szenvedés. Az erkölcs arra va-ló, hogy általa a lehetõ legtöbb öröm vagy jólét valósuljon meg, azaz növekedjék ahasznosság. Ennek a mértékét az adja, hogy kiszámítjuk az egyének által elért ha-szon összegét.

Ez az elmélet régtõl fogva bírálat tárgya. Alapvetõ tévedése abban áll, hogy úgytesz, mintha az egyéni haszon összeadása valamiféle általános hasznot eredményez-ne, holott az, ami az egyének kedvére való, mind természetét, mind intenzitását te-kintve kifejezetten változó, gyakran pedig összemérhetetlen. Amellett az utilitariz-must csupán a sokféle haszon összeadódása érdekli, arra viszont nem fordít figyel-met, hogyan oszlik meg a jólét a lakosság körében, vagyis nem vesz tudomást a jogmegoszlásának követelményeirõl. Végül pedig csak az általános jólét foglalkoztatja,és kész annak bármit feláldozni, beleértve az egyén jogait és szabadságjogait is (pél-dául egy ártatlan személy is kivégezhetõ, ha ezáltal növekszik a közös jólét, mintahogy erkölcsileg jogosult az a cselekedet is, amely egy kisebb csoport balsorsa áránegy nagyobb csoport javát szolgálja). Nem-utilitarista nézõpontból természetesennem lehet egyenlõségi jelet tenni a helyes és a hasznos közé (mint ahogy a helytelenés a haszontalan közé sem).

A harmadik tanítás – a modern természetjogi iskola – érvrendszerének kiindulá-si pontja az erkölcsi univerzalizmus, valamint a „természetes” szubjektív jog fogal-ma, amelyek alapján elveti a két elõzõ elméletet. John Rawls, aki a kanti filozófiábólkiindulva szembefordul az utilitarizmussal, Jogelméletében azt írja: „a társadalomminden egyes tagja a jogra alapozott sérthetetlenség birtokosa [...], amely elõnyt él-vez mindennel, még a többiek jólétével szemben is.”3 Ebbõl az következik, hogy atársadalmi és gazdasági egyenlõtlenségek csak abban az esetben jogosak, ha azegyenlõség (vagy az egyenlõ szabadság) helyreállítása, illetõleg megerõsítése irányá-ba tartanak. Ismeretes, hogy Rawls nézeteit szintén érték bírálatok mind a liberta-riánusok részérõl (minthogy az õ szemükben a tulajdonjogra alapozott egyéni sza-badság útjába nem emelhetõ semmiféle korlát, ami azzal jár, hogy fel kell adni adisztributív jog „délibábját”), mint ahogy bírálták a kommunitáriusok is, akik azt ve-tették Rawls szemére, hogy megfeledkezik az egyének adott társadalmi környezetbevaló beágyazottságáról, amely közösen vallott értékeket és a közjóra irányuló sajátospolitikát feltételez.

A bíró központi helyet foglal el az igazságszolgáltatás jelenlegi rendszerében. Azõ szerepét illetõen is három felfogásról beszélhetünk. Tekinthetõ a közösség által an-nak érdekében létrehozott magisztrátusnak, hogy igazságot tegyen (Arisztotelész fel-fogása), szorítkozhat arra, hogy az uralkodó szerve legyen (mint Hobbesnál), végülpedig lehet az a személy, aki értelmezi a törvényt, s ezáltal célba juttatja a törvény-hozás és az alkotmányozás munkáját (Kant nyomán). Az Arisztotelész és Hobbes kö-30

2010/7

zötti ellentmondást helytállóan összegzi Philippe Raynaud: „A bíró vagy a közösség-tõl megbízott szerv, akinek az a dolga, hogy kinyilvánítsa a jogot, vagyis eldöntse avitás ügyeket, s ez esetben feladata olyan közösség elõzetes létét feltételezi, amely-nek természetét és körvonalait nem õ szabja meg, vagy pedig a jogrend egyszerreszületik magával a közösséggel, és akkor a bíró csupán mint az uralkodó szerve éseszköze ítélkezhet.”4 Teljes joggal vélte úgy Michel Villey, hogy a bíró szerepköreegyszerre alapvetõ és korlátozott: „Nem isteni igazságszolgáltatást gyakorol, nem isbüntet meg minden vétket, hanem mindössze azokra szab ki büntetést az átmenetiföldi idõben, akik ártalmára vannak a rábízott közösségi rendnek, azokra, akik szét-rombolják a társas létet.”

Jóllehet nem teljesen összeférhetetlen egyfajta utilitarizmussal, a liberális jogfel-fogás ma leggyakrabban az „emberi jogok” és a „jogállam” fogalmaira támaszkodik,amelynek értelmében az állam abból meríti értékét, hogy védelmezni és garantálnitudja azokat a „jogokat”, amelyek függetlenek a törvényhozótól, ám bizonyos erköl-csi követelményeket fejeznek ki. A lényeg azonban az, hogy bármely hagyományrahivatkozzék is, e jogfelfogásnak sohasem a Jó valamely sajátos szemlélete az alapja.A politikai liberalizmus lényegi összetevõje ugyanis, hogy az Igazság megelõzi a Jót.Az Igazság semlegesnek tekintendõ, szemben a Jóval, amely sajátos „doktrínát” fel-tételez, s azt illetõen semmiféle konszenzusra nem lehet jutni. Pontosabban a libe-ralizmus állítása szerint nincs a Jónak olyan kedvezményezett vagy túlsúlyban lévõfelfogása, amely az Igazságot érintõ nézeteinkben iránymutató lehetne, mivel az ér-tékek és az értékrendszerek konfliktusai racionálisan nem oldhatók fel. JohnRawlsnak válaszolva Michael Sandel szóvá tette, hogy az említett elsõbbség össze-függ a teleologikus doktrínák elvetésével és annak kijelentésével, hogy az Én meg-elõzi a maga elé tûzött célokat. Egy 1988-ban írt, nevezetes cikkben Charles Taylorszintén szembeállítja egymással a szabályok etikáját, amely megfelel az eljárásbeliésszerûség követelményeinek, és az erények (vagy a Jó) etikáját, amely az emberi ter-mészet megértésére, valamint a világ számunkra adott rendjére támaszkodik.5

Az Igazság és a Jó közötti viszony fontos vonatkozása, amelyre az „igazságos tár-sadalom” témájának szentelt újabb keletû munkák rendszeresen kitérnek,6 hogy mi-ként viszonyul az igazságszolgáltatás a politikai hatalomhoz. A hatalom intézménye-inek az igazságszolgáltatásba való beleszólását általában önkényesnek nevezik.7

Mindamellett a jogi pozitivizmus a bírót kötelezõen függõvé teszi a fõhatalomtól, mi-után számára igazságos az, ami törvényes. A bírónak ilyenformán nincs más dolga,mint az, hogy büntesse a törvényszegést. Mint láttuk, ez volt Hobbes álláspontja: abíró az egyedüli „harmadik”, aki jogi összefüggést teremthet az emberek és az ural-kodó között. Akkora hatásköre van, amekkorát az uralkodótól kap. Indokoltan von-ták kétségbe ezt az értelmezést. De nem mindegy, hogy a kétségbevonás az ókor kö-zösségeit tartja szem elõtt, vagy az elvont egyetemes értékeket, más szóval a jog „vi-lágpolgári” eszméjét. Mert igaz ugyan, hogy az igazságszolgáltatásnak és a politikaihatalomnak egymástól függetlennek kell lennie, de politikai autoritás nélkül igazság-szolgáltatás nem lehetséges. Arisztotelész szerint – aki ebben továbblép Platónnál –az emberi természet meghatározta télosz dönti el, hogy valamely törvény igazságos-evagy sem: a törvény csak akkor ér valamit, ha összhangban áll a „természettel”. Ez azókori természetjog alapja, s egyben azé a gondolaté is, hogy a törvény lényegileg tö-kéletlen. De ezen nyugszik a jog és a politika viszonya is, amennyiben az utóbbi ré-sze az emberi természetnek: „A politikával fennálló kapcsolat azért számít »ter-mészetesnek«, mert lényegi elõfeltétele az ember természetes céljai megvalósulásá-nak.”8 A Nikomakhoszi Etikában Arisztotelész tételesen is megfogalmazza, hogy adiké a politikai közösség objektív rendjét jeleníti meg (1129b, 17–19, 1129v, 10,1143a 24-b2).

31

2010/7

A politika és a közjó egybetartozásának mellõzése nem csupán valóságtól elsza-kadt jog-szemlélet. Felébresztheti a „bírák kormányzata” mindenkor fennálló kísér-tését is, ami nem más, mint a jogi „igazságot” a politikai autoritás fölébe helyezni.Ez történik akkor, amikor egy jogállamban a politikát megpróbálják alárendelni a jog-nak, maga a bíró pedig egyre inkább politikai szerep betöltésére vállalkozik.

Arisztotelész javító (vagy büntetõ-) jogról beszél abban az esetben, amikor meg-szegték a személyek közötti méltányos viszonyt. Javítani annyit tesz, mint visszatér-ni a szabályhoz, megszüntetni a rendetlenséget. Ez a jelenlegi büntetõjog õse. Ám ezutóbbi eltérõ elvekbõl merít, miután nem a természetes rendre, nem is a világegye-tem összhangjára hivatkozik. A keresztény korban a büntetõjog kezdetben a kánon-jog uralma alatt állott, amely nem (vagy csak alig) tett különbséget emberi és isteniigazságszolgáltatás között.9 A büntetõjog fõként a modern korban vált elmélyült vizs-gálódás tárgyává, amikor az emberrõl alkotott kép gyökeresen megváltozott.

Van analitikus és van normatív büntetõjogi elmélet (az utóbbi azzal foglalkozik,milyennek kellene lennie a büntetõjognak). Akár magánjogi, akár büntetõjogi vétség-rõl van szó, olyan kérdésekre keresik a választ, mint például: Miért büntetünk? Ho-gyan tegyük? Kit illet meg a büntetés kiszabása? Kinek jár büntetés?10 A klasszikusválaszok ismeretesek: azokat kell büntetni, akik bûncselekményt vagy vétséget kö-vetnek el, a büntetésnek a cselekménnyel arányosnak kell lennie, módozatait tör-vénynek kell elõírnia, a bíráskodásban az egyenlõ bánásmód elvének kell érvénye-sülnie, a bírói hatóságnak egyaránt feladata az elkövetett tettek büntetése és az oko-zott kár helyreállítása.

Ezek csak látszólag egyszerû kérdések. Aki büntet, az kínt (szenvedést) okoz an-nak a személynek, aki vétkezett. Rosszat (bajt – faire subir un mal) okoz neki, hogyezáltal eltöröljön, helyrehozzon vagy megtérítsen egy másik rosszat. Persze aztmondjuk: a második jogos, míg az elsõ nem volt az. A jogos rossz azonban nem a jószinonimája. Megjegyzendõ továbbá, hogy a büntetõ gyakorlatokban van valami za-varba ejtõ, mégpedig az, hogy a büntetésre irányuló akaratot sugallhatja más is, mintaz igazság, például a harag, a bosszúvágy, az osztályszellem, a politikai vagy vallásimeggyõzõdés, a másik megalázásának beteges élvezése, a hatalom fitogtatása stb.

Hozzászoktunk a gondolathoz, hogy a bûntettekért büntetés jár, de mihelyt ezt abanális igazságot kimondtuk, egymást érik a kérdések. Egy részük a büntetést érin-ti. Miért börtön vagy pénzbüntetés, és nem inkább számkivetés, testi fenyítés vagyfegyház? Maga a büntetés inkább (társadalmi) elõvigyázat, (erkölcsi) vezeklés, (anya-gi) helyrehozatal vagy a társadalomba való esetleges visszailleszkedés feltétele? Azttartják, hogy a büntetésnek arányban kell állnia a büntetést kiváltó tettel, ezt az el-vet azonban nem mindig könnyû alkalmazni. Arányban – milyen tekintetben? Abûntett mibenlétét és súlyosságát tekintve? Súlyosságát vagy az okozott kárt? A vét-ségek és bûntettek súlyosságát illetõen igen eltérõek lehetnek a vélemények. Az em-berölés mindig súlyosabb, mint a fehérgalléros bûncselekmény? A bank pénzénekvagy a közpénzeknek az elsikkasztása súlyosabb-e? Gyermek életét kioltani vagy fel-nõttét? Hasonlítható-e a nemi erõszak a gyilkossághoz? A felindulásból elkövetettbûntett ugyanolyan szigorú büntetést érdemel, mint az, amelynek elõidézõje az ér-dek? Azt is mondják, hogy a büntetésnek mindig személyesnek kell lennie, egyedüla tettest kell sújtania. Valójában minden személyes büntetés a közvetlen környeze-tet is sújtja: a házastársat, a gyermekeket, hiszen óhatatlanul érinti további sorsukat.Akkor hát az apa és a férj vétkéért a gyermeket és a feleséget is büntetik?

A törvény mindenkire nézve egyformán érvényes – hangoztatják. Mindenki tud-ja, hogy ezt az elvet nem tartják tiszteletben: a vagyon és az összeköttetések különb-séget idéznek elõ. Az „osztály-bíráskodás” nem puszta mítosz. Adolphe Franck tetteszóvá, hogy „amikor a törvény pénzbüntetést szab ki, annak összege szegény és gaz-32

2010/7

dag esetében ugyanaz? Ezer frank pénzbüntetés egy milliomos számára vacak obu-lus, elvesztését meg sem érzi, olyan, mint Balthazár asztaláról lehullott morzsa. An-nak a szegénynek viszont, aki homloka verítékével keresi kenyerét, és egyik napróla másikra él munkájából, valóságos vagyonelkobzás, ijesztõ sorscsapás.”11 Jövedel-mek szerint indexálni kellene a pénzbüntetéseket?

De mindezeken túl közös nevezõre hozható-e a bûntett és a büntetés? A börtönvolna ez a közös nevezõ, amely Franciaországban siralmas állapotban található?12 Va-lójában a büntetés kiszabása óhatatlanul alkalmi és önkényes.

További kérdés: mi a bûntett? Válaszolhatjuk erre: az, amit akként határoz megés büntet a törvény. De tévedhetetlen-e a törvény? Igazságos-e mindig? A törvényalakul. Ami itt bûntett, az másutt nem feltétlenül az, vagy nem ugyanúgy ítélkeznekfölötte. A vérfertõzés sokak szemében erkölcsileg elítélendõ, ám teljesen törvényesFranciaországban (ha felnõtt korban, a felek beleegyezésével történik). A közhangu-lat, az erkölcsök alakulása hatással van a büntetõjogra. A nemi erõszakot sokkal sú-lyosabban büntetik azóta, hogy elkövetõik ellen a feministák nagyobb szigor alkal-mazását követelték, a pedofília sokkal súlyosabb bûnténynek számít, mint harmincévvel ezelõtt, a gyermekgyilkosság napjainkban elítélendõbb cselekedet, mint azapagyilkosság (holott régen fordítva volt), és így tovább. A fejlõdés olykor radikális:a „homofóbiát” ma bünteti a törvény, fél évszázada még „a homoszexualitás apoló-giája” vont maga után törvényes eljárást. Ami a házasságtörést, a magzatelhajtást, afogamzásgátlást illeti, amelyek korábban kisebb-nagyobb büntetéssel jártak, többénem büntethetõek, akárcsak bizonyos kábítószerek használata egyes országokban.Ugyanez érvényes a vallási vétkekre (káromlás, mágia, jóslás, boszorkányság). Abüntetésrõl való gondolkodást nem lehet különválasztani a politika, az erkölcs, aszellem filozófiájától. Amellett a büntetõjog szorosan összefügg a jog általános elmé-leteivel. Rawls felfogásában például a büntetés igazolása abból ered, hogy biztosíta-ni kell a már létrehozott igazságos intézmények fennállását: valamely szabadságjogbírói korlátozása csakis azzal indokolható, hogy fenn kell tartani a szabadság megõr-zését célzó jogi intézményeket. Az utilitaristák szerint, akik elvként tételezik, hogymindenki a lehetõ legkisebb szenvedésnek kívánja kitenni magát, a szigorú büntetéseltéríti a cselekménytõl az esetleges elkövetõt, mivel az számol tette nemkívánatoskövetkezményeivel. A kommunitáriusok szemében a büntetõjog alkalmazása szoro-san összefügg a közjóról alkotott felfogással, amely az igazságszolgáltatás elvont el-vei fölött áll.

Michel Foucault kitartóan bírálta a büntetõjogra vonatkozó utilitarista nézeteket.Kimutatta, hogy a ritka, példaértékû testi fenyítésrõl a börtönbüntetésre való áttérésegyütt járt a modern fegyelmezõ társadalomra jellemzõ büntetéskezeléssel, s ebbenõ olyan ideológiát fedezett fel, a társadalmi ellenõrzés olyan eljárásrendjét, amely-nek jelképes értékû példája Jeremy Bentham híres Panoptikuma (1780). A büntetés-végrehajtás „ésszerûsítése” ugyanis, amellett hogy általánossá teszi a börtön haszná-latát, egyúttal megnöveli az állam hatalmát, és „szorosabban berajzolja a társadalomtestét”.13

Már Montesquieu felfigyelt arra, hogy a büntetõjognak végsõ soron két elgondo-lása lehetséges: a következmény-szempontú (a büntetés annak függvénye, hogy egybûntény milyen következményekkel járhat a társadalomra nézve, hogy ezáltal szava-tolják a társadalom összetartását, a közrendet, az állampolgárok biztonságát és sza-badságát), vagy a visszafizetés-szempontú (a büntetést ahhoz szabják, hogy mit ér-demel a bûnelkövetõ). Vagy a társadalom védelme áll tehát az elsõ helyen (a törvény-szegõt ártalmatlanná teszik), vagy személy szerint a bûnelkövetõ megbüntetése. Akettõ természetesen nem zárja ki egymást. De a második esetben a bûnöst, az elsõ-ben a bûntettet büntetik. Vagyis a visszafizetés-szempontú gyakorlat akkor is bünte-

33

2010/7

ti tettéért a bûnelkövetõt, függetlenül a tett társadalmi következményeitõl, ha ennekmásokra nézve nem lesz hatása.

E nézõpont szerint azért zárják börtönbe, mert az igazság megkívánja, hogy bün-tessék, míg a másik szempont szerint azért, hogy eltávolítsák a társadalomból,amelynek ártalmára lehet. Az egyik esetben úgy tekintenek rá mint erkölcsileg vét-kes lényre, a második esetben úgy mint társadalmilag kártékony lényre – a kettõ nemugyanaz.

E megkülönböztetés a büntetések rangsorolására is kihat. A második szempontotkövetve azokra a bûncselekményekre kell a legnagyobb büntetést mérni, amelyek er-kölcsileg a legsúlyosabbak, míg az elsõ szerint azokra, amelyek a társadalomra néz-ve a legveszélyesebbek.

Magától értetõdõen hasonló megkülönböztetést észlelünk az embereknek a bírás-kodással szembeni érzelmeit illetõen is. Egy Svájcban nemrég végzett felmérés ki-mutatta, hogy a lakosság három módon viszonyul az igazságszolgáltatáshoz: vannak,akik szerint a büntetésnek fõként az a szerepe, hogy elõsegítse a késõbbi beilleszke-dést a társadalomba („prospektív látás”), mások („szerzõdéselvûek”) a bûnelkövetõszemélyes felelõsségét tartják szem elõtt (a büntetés rendeltetése elsõsorban az oko-zott vagy elszenvedett károk megtérítése/helyreállítása), végül a harmadik csoport –az osztrakiszmosz hívei – a bûnelkövetõ kategorikus képével operálnak.14

E csoportok közül az elsõ a legnépesebb (a válaszolók 48 százaléka) éslegderûlátóbb. Õket a „bocsánat kultúrája” irányítja: a bûnözés elsõsorban olyan kör-nyezeti tényezõkkel magyarázható, amilyenek az erkölcsi anómia vagy a gazdaságiegyenlõtlenség. Maga a bûnözõ olybá tûnik, mint aki saját élettörténetének áldoza-ta, a személyes biztonság iránti aggodalom alacsony szinten áll, túlteng az a véle-mény, hogy megfelelõ eszközökkel minden bûnelkövetõ visszatérhet a társadalom-ba. A harmadik csoportnál (17 százalék) épp ellenkezõleg, a biztonságra vonatkozóérzés magas szinten mozog, a válaszok azt emelik ki, hogy az intézmények erõtlenek(az igazságszolgáltatás nem elég szigorú, a rendõrség nem jól végzi a munkáját), ma-guk az érintettek pedig eredendõen rosszak (természetüknél fogva azok, és gyakrannem is téríthetõk jó útra), általában nagyon kemény büntetéseket javasolnak, vissza-utasítják a visszailleszkedés gondolatát. Ez az aggodalmas látásmód bizonyos társa-dalmi rétegek (fiatalok, drogosok, idegenek stb.) megbélyegzésével társul, és gyakranigen erõsen hangot kap az áldozatokkal való erõs elvi szolidaritás (a „legborzalma-sabb” bûntettek elkövetõit sújtsák halálbüntetéssel): az áldozatban látják azt az „ár-tatlant”, akivel szemben a tettes az abszolút szörnyeteg képét mutatja. Míg az elsõesetben a bûnelkövetõ jövõje fontosabb, mint az elkövetett vétség (a végcél a vissza-illeszkedés, ezért nem kirekeszteni, hanem orvosolni a kudarcot vallott befogadást),a harmadik csoport épp a társadalomból való kizárást tartja fontosnak, azt, hogy ke-ményen törlessze adósságát. A bírói ítélet a végleges kirekesztés, a teljes kiutasításszinonimája, a bûnözõk ugyanis „nem olyanok, mint mi, még ha botlottunk is”, miugyanis visszatalálunk a helyes útra, õk viszont teljesen „mások, mint mi”, lévénhogy azonosítják õket tetteikkel. A második csoport (35 százalék) irányulása megle-hetõsen „deontologikus” és köztes: a bûnelkövetõnek fizetnie kell, de tettét döntõennem szociális és kulturális környezete határozza meg, a társadalom pedig indokol-tan védekezik azok ellen, akik megszegték a „társadalmi szerzõdést”, s a bûntény sú-lyosságának és elkövetõje felelõsségének megfelelõen büntetni kell. A biztonság ér-zése szerepet játszik ugyan ebben a magatartásban, de nem jut túlsúlyra. E három vi-szonyulás társadalmi és politikai kategóriáknak felel meg. A „prospektivisták”általában baloldaliak, kulturális tõke és szakmai felkészültség tekintetében inkábbjól állnak. Az „osztrakiszmosz-pártiak” elsõsorban jobboldaliak, nyugdíjasok, iskolá-zottság és társadalmi pozíció tekintetében alacsonyabban helyezkednek el. A „kon-34

2010/7

traktualisták” inkább fiatalok, mérsékeltek, nincsenek élesen elhatárolt politikai né-zeteik és opcióik.

A történelem során a bûnelkövetõt felváltva kezelték ellenségként, bûnbe esettemberként, esztelenként, deviánsként, degeneráltként, megtévedettként, a társadal-mi rend megzavarójaként. A kereszténység sokat tett azért, hogy az elsõ helyre erköl-csi felelõssége kerüljön, továbbá az a „büntetésben rejlõ erõ” (la „vertu des peines”),amelyért Joseph de Maistre az elsõk között oly határozottan szállt síkra. Szemben avétség objektív felfogásával ez a szemlélet a vétség szubjektivációját helyezi a közép-pontba, ezzel együtt pedig a bûnösséget, illetve a bûnösség tudatára való ránevelést.A bûnügyi és az erkölcsi felelõsség közötti távolságot nem annyira a bûntettre kiróttbüntetéssel kívánja megszüntetni, mint inkább az elkövetõ természetére gyakorolthatással. Ezáltal a „prospektivista” magatartást elõlegezi.

Tocqueville is úgy vélte, hogy „a büntetés-végrehajtás rendszere természetszerû-en az erkölcsi tanulmányok körébe tartozik”. Az igazságszolgáltatásnak szerinte ket-tõs szerepet kell betöltenie: az elkövetõ megbüntetését és „erkölcsi újjáteremtését”.De az elsõ hely azért a büntetést illeti meg, és szerinte „társadalomellenes” az a rend-szer, amely elfogadja, hogy „a húsz év börtönbüntetésre ítélt bûnözõt egy év letelté-vel szabadlábra helyezzék, ha azalatt erkölcsileg újjászületett”.15 Az igazi embersze-retet nem azt diktálja, hogy a fogvatartottakat boldoggá kell tenni, hanem azt, hogynevelésben részesítsük, s ezáltal jobbá tegyük õket, és „reményt adjunk nekik a tár-sadalomba való visszatérésre”. Ha egyébként a büntetés egyedüli indoka a jobbításlenne, szabadon kellene bocsátani minden fogvatartottat, mihelyt lelkiismeret-fur-dalást mutat, ezt viszont a gyakorlatban nehéz megállapítani. Ami pedig a bíróságo-kat illeti, azok sokkal kevésbé képesek felmérni a bûnügyi felelõsséget, mint aho-gyan a lelkiismeret mérlegeli az erkölcsi felelõsséget.

Cesare Beccaria, a Vétségek és büntetések címû híres értekezés (1764) szerzõje, afelvilágosodás tanaiból ihletõdött büntetõjog egyik nagy szakértõje maga is az elsõkközött mondta ki, hogy a bûntettet kívánatosabb megelõzni, mint büntetni. A bünte-tés elé tûzhetõ célok között szerinte nem is a közrend megzavarásának elkerülése alegfontosabb, még csak nem is a bûnelkövetõ semlegesítése vagy annak megakadályo-zása, hogy visszaessék, hanem inkább a társadalomba való visszatérésének elõmozdí-tása, valamint azok eltántorítása, akik esetleg kedvet kapnának, hogy kövessék.

Antropológiai szempontból az eltántorítás gondolata liberális és utilitarista alap-vetésû: feltételezi, hogy a bûnelkövetõ ésszerûen mérlegeli cselekedetei elõnyeit éshátrányait. E gondolatnak, noha nem nélkülöz minden alapot, korlátai vannak –ezekre már Montesquieu rámutatott. Mert egész egyszerûen nem felel meg a valóság-nak, mindenekelõtt a felindulásból elkövetett bûncselekmények esetén. Nem meg-gyõzõbb az az elgondolás sem, hogy a bûnözés visszaszorítása érdekében elegendõlenne nagyobb vagy kíméletlenebb büntetéseket kiszabni. A Forradalom elõtt azútonállókat kerékbe törték, de attól még a bûnözésnek ez a módja nem szûnt meg.Napjainkban ott, ahol a kábítószer-kereskedelmet halálbüntetéssel sújtják, nem sike-rült azt jobban megfékezni, mint másutt. Az Egyesült Államok azon tagállamaiban,ahol eltörölték a halálbüntetést, a bûnözési mutatók – minden tényezõt egybevetve– nem rosszabbak, mint ott, ahol továbbra is alkalmazzák. Mindig lesznek bûnözõk,akiket a büntetés súlyossága nem fog eltántorítani semmitõl.

A büntetõjog egyik nagy problémája, hogy szinte mindig csõdöt mond, ha arra akérdésre keres választ, hogy mitõl lesz valakibõl bûnözõ. Vagy inkább az, hogy csaka környezeti tényezõkre helyezi a hangsúlyt (szegénység, munkanélküliség, egyen-lõtlenség, rossz családi háttér, alacsony iskolázottság, kedvezõtlen társadalmi miliõstb.), és nem ismeri el, hogy bizonyos személyek spontán módon hajlamosak lehet-nek a bûnözésre, könnyebben hajtanak végre bûncselekményeket. A környezeti té-

35

2010/7

nyezõk szerepe kétségbevonhatatlan, de ez a szerep viszonylagos: nem válik min-denki bûnözõvé még a leghátrányosabb körülmények között élõk közül sem (miköz-ben persze bûnözés nem csak az õ körükben van). Az általánosan elterjedt nézet,mely szerint a bûnelkövetõket alapvetõen azért büntetik, hogy a helyes útra vissza-tereljék és a társadalomba újra befogadják õket – abból a meggyõzõdésbõl kiindulva,hogy minden bûnelkövetõ: emberi lény, és minden embernek a társadalomban vana helye –, beleütközik a mindennapi valóságba: egyrészt mert vannak szociopaták,másrészt mivel a börtön manapság inkább a visszaesõ bûnözés iskolája, semmint atársadalomba való visszatérésé. Ha igaz is, hogy sok bûnelkövetõ „jó útra téríthetõ”,nem valamennyi az, feltételezhetõ egy „kemény mag” megléte körükben.

Durkheim joggal emlékeztetett arra, hogy a bûnözés „normális” abban az értelem-ben, hogy nincs olyan társadalom, amelybõl hiányoznék.16 Bûncselekmények min-dig lesznek. Ez látszólag banális, mégis fontos észrevétel. Elégséges válasz azoknak,akik az „erény zsarnokságát” szeretnék uralomra juttatni, mint ahogy azoknak is,akik, miután kitartóan hisznek abban, hogy az ember helyre tudja hozni azt, amitrosszul tett, ezért a bûnözés is megszüntethetõ, ha sikerül kiiktatni az õt elõidézõ té-nyezõket. A bûnözés mélyenfekvõ oka az emberi természetben keresendõ: mindiglesznek a többieknél kevésbé becsületes, törvényszegésre inkább hajlamos egyének.És ezért olyan törvényhozók is, akik számára a törvény elsõ funkciója az, hogy vé-delmezze a fennálló „felfordulást” (désordre établi).

Horváth Andor fordítása

JEGYZETEK1. Philippe Raynaud: Le juge et le philosophe. Armand Colin, Paris, 2008. 120.2. Megjegyzendõ, hogy „az emberiség elleni bûncselekmény” mint jogi kategória (a fogalmat egyébként erõsen vitatják) szembemegy a jogi pozitivizmussal, amely szerint a törvénynek nem le-het visszamenõleges hatálya. A szóban forgó kategória értelmében büntethetõek olyan cselekedetek is, ame-lyekre elkövetésük pillanatában semmiféle törvény nem vonatkozott.3. John Rawls: Théorie de la justice. Seuil, Paris, 1987. 53.4. I. m. 114. A szerzõ azt is megjegyzi, hogy a bírói hatáskör látványosan kibõvült, de ez a jog bizonyos fokúhanyatlásával járt. Uo. 175.5. Charles Taylor: Le juste et le bien. In: Revue de métaphysique et de morale. 1988/1–2. 33–56.6. Rawls mellett lásd Ronald Dworkin: Taking Rights Seriously. Duckworth, London, 1977; Philip van Parijs:Qu’est-ce qu’une société juste? Seuil, Paris, 1981; Will Kymlicka: Les theories de la justice. La Découverte, Pa-ris, 1999.7. Ezt láttuk nemrég a vizsgálóbíró megszüntetését célzó reform vitája kapcsán. Már korábban is korlátozotthatásköre átkerülhetne az ügyészhez, aki nem független és nem is elfogulatlan, mivel terhelõ bizonyítékokatgyûjt. Vagyis a reform csökkentheti az igazságszolgáltatás függetlenségét a politikai hatalommal vagy akár ma-gánérdekekkel szemben.8. Raynaud: i. m. 21.9. A középkori jogalkotókra különösen a Szent Benedek-rend alapszabályzata volt hatással. Lásd GérardGuyon: Justice de Dieu – justice des Hommes. 2009. i. m. 31.10. Lásd C. N. Robert: Pourquoi punir? In: Dittman – Kuhn – Maag – Wiprachtiger (szerk.): Entre médiation etperpétuité: nouvelles voies dans la lutte contre la criminalité. Rüegger, Coire, Zürich, 2002. 15–32.11. Adolphe Franck: Philosophie du droit penal. Paris, 1880.12. A túlzsúfoltságra vanatkozó adatok ismeretesek: a börtönök férõhelye 51 ezer, a fogva tartottak száma 63ezer. Ennek egyik következménye: a kiszabott büntetések 20 százalékát nem töltik le. 13. Lásd Michel Foucault: Surveiller et punir. Naissance de la prison. Gallimard, Paris, 1978.14. Noelle Languin: Les representations socials de la justice pénale: une trilogie. Déviance et société, 2004/2.159–178.15. Alexis de Tocqueville: Oeuvres complètes. Gallimard, Paris, 1984. I. 136.16. Emile Durkheim: Les règles de la méthode sociologique. PUF, Paris, 1973. 67.

36

2010/7

növekvõ méretû bûnözés egyike a ro-mán társadalom legsúlyosabb gondja-inak. Míg 1989-ben a százezer lakosrajutó bûnesetek száma 192,5 volt,

1992-ben elérte a 699-et (Stãnoiu, 1994).Ugyanilyen növekedés észlelhetõ a jogerõs

ítéletek tekintetében is: 1990-ben százezer la-kosra számítva 160, 1997-ben viszont már 496.1

E különösen az 1989 utáni elsõ évekre jellemzõnövekedés magyarázatára Durkheim elméleti meg-közelítése kínálkozik alkalmasnak. A román társa-dalom 1990 óta olyan átalakuláson ment át – a gaz-dasági, társadalmi, politikai rendszer összeomlásanyomán megrendültek a korábbi normák és érté-kek is –, amely kiváltotta, pontosabban felszínrehozta és tovább súlyosbította az anómia2 azon álla-potát, amely rejtetten már 1989 elõtt is létezett. Areformok folyamata, a szocialista típusú gazdaság-ról a piacgazdaságra való áttérést célzó intézkedé-sek, általában véve a gazdasági élet fejleményei azemberi tényezõ alakulására elsõsorban negatív ha-tást gyakoroltak.

„A munkaerõ foglalkoztatottsága bizonytalannávált, nagy méreteket öltött a munkanélküliség, erõ-sen fokozódott a társadalmi függõség. Csökkent a la-kosság jövedelmének vásárlóereje, valamint a javakés a szolgáltatások fogyasztásának szintje. [...] Elmé-lyült a társadalmi egyenlõtlenség, látható jelei van-nak a társadalom polarizációjának, a súlyosbodószegénységnek és a társadalmi kirekesztettségnek.”3

2010/7

...elvesztik a szabadságot, a családot,az addigi életük folyamán szerzett javakat, tekintélyüket,az önmagukba és a másokba vetett bizalmat...

SORINA POLEDNA

EMBERÖLÉS: A SZEMÉLYESÉLETTÖRTÉNETEN TÚL

Sorina Poledna: Actori sociali în situaþii ºi interacþiuni violente.Parametri sociali ai infracþiunilor de omor în România ºi judeþulCluj, în perioada 1990-1996. Presa Universitarã Clujeanã, 2000.A könyv utolsó fejezete (Concluzii), 233–243.

A

Ilyen körülmények között következett be – különösen az 1989-et követõ elsõévekben – „a társadalmi ellenõrzésért felelõs szervek tekintélyének csökkenése”(Stãnoiu, 1994). A normák és értékek fellazulása fokozódott, teret nyert a társadalmiintézmények – különösen a társadalmi ellenõrzést ellátó intézmények – iránti kö-zöny és érdektelenség, sõt az ezekkel szembeni kihívó magatartás.

Ebben a keretben, ebben a vonatkoztatási rendszerben tárhatók fel makrotár-sadalmi szinten azok az okok, amelyek a bûnesetek növekedéséhez vezettek az1989 utáni években. Növekvõ tendenciát mutattak az erõszakos bûncselekmé-nyek is, köztük az emberölés. A statisztikai adatok és azok elemzése rávilágítottarra, hogy növekedésrõl valójában csak az 1988–89-es évekhez mérten beszélhe-tünk, de akkor már nem, ha az 1990–96 közötti periódust magában véve szem-léljük.

Ha az emberölésre vonatkozó adatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy számuk 447(1998), illetve 344 (1989) helyett 1990-ben 700, 1992-ben pedig eléri a legmagasabbértéket: 824. Ez a gyors, jól érzékelhetõ növekedés 1990-tõl kezdve az erõszakos bûn-cselekményekre általában véve vonatkozik, ha számukat az elõzõ évekhez viszonyít-juk. A hivatalos statisztikák szerint ezek száma 2645 volt 1988-ban, 5667 két évvelkésõbb, 1990-ben, a vizsgált periódus csúcsértéke pedig 1993-ra esik, amikor 9515.

A növekedés nem ennyire egyértelmû, ha az erõszakos bûncselekmények egészé-hez mért arányt vesszük figyelembe. Ez az arány ugyanis csökkenõ tendenciát mu-tat: 1988-ban 16,9 százalék, 1991-ben viszont csupán 9,3 – egyébként az emberölé-sek száma épp ebben az évben érte el a legmagasabb szintet (a vizsgált periódusban).Az emberölések arányának csökkenése a következõ években is folytatódott – nagyjá-ból 8 százalékot tett ki.

Az erõszakos bûncselekményekre, köztük az emberölésre vonatkozó országosadatokból kihámozható elsõ következtetés: míg az elsõ esetében 1989 után a növe-kedés egyértelmû, a másodikkal már nem ugyanaz a helyzet, a kép árnyalásra szorulabban az értelemben, hogy a felfedezett bûncselekmények száma azért nagyobb,mert 1990 után nagyobb maguknak a bûneseteknek a száma is. De a növekedés nemazt jelenti, hogy az erõszakos bûncselekmények között nõtt az emberölések aránya,ellenkezõleg, inkább csökkenésrõl beszélhetünk (az arányokat tekintve az elsõ he-lyen a lopás áll).

A fentebb mondottakat megerõsíti a bûncselekmények kapcsán kimondott jog-erõs ítéletek száma is. Miközben a személy ellen elkövetett bûncselekmények eseté-ben a kimondott jogerõs ítéletek növekedése állandó 1990-et követõen, emberölésértelítéltek esetén a tendencia elõbb emelkedõ, majd csökkenõ: számuk 1991-ben na-gyobb, mint 1990-ben, 1992-ben nagyobb, mint 1991-ben, ezt követõen azonban le-felé tart.

Vagyis 1990 és 1996 között Romániában 5381 emberölést követtek el. Számukegyetlen évben sem volt 700-nál kisebb, sem pedig 830-nál nagyobb, ami átlagban0,43 százalékot tesz ki az országos szinten bejelentett bûncselekmények között, ezaz érték 0,5 és 0,2 között mozog a vizsgált periódusban. A korábban megjelölt évek-hez viszonyítva a bûnesetek összességében az emberölés bûncselekménye meglehe-tõsen állandó értéket mutat.

Kolozs megyében az 1988–89-es évekhez viszonyítva, amikor a bejelentett em-berölések száma 12, illetve 9 volt, szintén egyértelmûen növekvõ tendenciát észle-lünk a következõ években, jóllehet ezúttal is megfigyelhetõ bizonyos állandóság, nö-vekedésrõl vagy csökkenésrõl pedig csak szûkebb idõkeretben beszélhetünk: 19-rõl(1990) elõbb 20-ra (1991), majd 22-re (1992) emelkedik (ez a vizsgált periódusban alegmagasabb érték), 1993 után azonban csökkenést észlelünk – számuk elõbb 19,majd 1996-ban 12, ugyanannyi, mint 1988-ban.38

2010/7

Az emberölések nagyobb száma mind országos, mind megyei szinten az1991–92-es évekre esik, amit azért érdemes kiemelni, mert arra az idõszakra volt alegerõteljesebben jellemzõ a társadalmi anómia.

Ami a Kolozs megyében elkövetett emberölések sajátosságait és az ország egészé-hez mért dinamikáját illeti, arról a következõket állapíthatjuk meg:

A Kolozs megyében elkövetett emberölések nem a falusi típusú bûncselekmé-nyek sorába tartoznak, amelyek országos szinten inkább jellemzõek. E különbségmagyarázata a megye urbanizáltsági szintjében, a városi lakosság arányszámában ke-resendõ, és egy további fontos vonatkozás felé mutat. A hetvenes-nyolcvanas évek-hez hasonlóan a megye a kilencvenes években is alatta maradt az országos átlagnak,ha pedig a jogerõs ítéleteket nézzük, közvetlenül az átlagérték alatt helyezkedett el.Évrõl évre meglehetõs távolságra olyan „élenjáró” megyéktõl, mint Ialomiþa,Cãlãraºi, Mehedinþi, Botoºani vagy Vrancea megye. Ez a bûnözés társadalmi okainakegyik releváns tényezõjére világít rá: a kevésbé városiasodott vagy túlnyomórésztmezõgazdasági termelésre berendezkedett megyék egyben olyan térségek részei,ahol a legmagasabbak a szegénységi mutatók. E megyékben az országos átlagot meg-haladó szinten mozog mind az emberölések, mind pedig a jogerõs ítéletek száma. Ígypéldául 1995-ben a százezer lakosra esõ jogerõs ítéletek száma országosan 448 volt,Kolozs megyében 383, Cãlãraºi megyében viszont 728 – a legmagasabb az országban.

Más szóval összefüggés áll fenn az emberöléses bûncselekmények száma és azemberi létfeltételek általánosan vett alakulása között egy-egy térségben (urbanizáció,gazdasági fejlettség, foglalkoztatottság stb.). Ez magyarázza, miért található Kolozsmegye az összes bûncselekmények és az emberölések tekintetében egyaránt kevés-sel az országos átlag alatt.

A kettõ aránya átlagosan 0,41 százalék, ez a mutató 0,5 (1991) és 0,1 (1996) kö-zött mozog. Az emberölés bûntettére vonatkozó további felismerés, amelyet mind aszamosújvári börtön, mind a megye statisztikai adatainak vizsgálata megerõsít: ezekdöntõen érzelmi, vagyis nem eszköz-jellegû bûncselekmények, elkövetésükre fõkéntzárt térben, tehát családi otthonokban került sor, a támadó és az áldozat többnyireismerte egymást, az esetek jelentõs hányadában egyazon családba tartoztak. A leg-gyakoribb kiváltó ok a spontán konfliktus, amelyhez mint a bûnelkövetést serkentõtényezõ hozzájárult a szeszes italok fogyasztása.

Társadalmi eredetû okként a vizsgált adatokból az olvasható ki, hogy a bûnözésjelenségének alakulása arra világít rá, milyen árat kellett fizetnie a társadalomnak az1990 és 1996 között az egész országban és így Kolozs megyében is végbement átala-kulásokért és reformokért. A változások ára különös erõvel mutatkozik meg a csalá-dok szintjén. A gazdasági válság, az évrõl évre elmélyülõ szegénység következmé-nyei talán még erõsebben érvényesültek a kistermelõk és a családok szintjén, ottnyilvánultak meg a legtöbb vonatkozásban (a termelõeszközökkel való ellátottság-ban, a táplálék összetételében és minõségében, a nevelésre és kultúrára fordított ki-adásokban, a családi élet és a családi viszonyok minõségében).

Kolozs megyében 1996-ban 8,1 százalék volt a munkanélküliségi ráta, ebbõl a tar-tósan (egy évnél nagyobb idõtartamú) munkanélküliek aránya meghaladta a 47,5százalékot. A bejegyzett munkanélküliek száma alapján a megye az ötödik-hatodikhelyen állt országos viszonylatban.

Megfigyelhetõ, hogy az emberölések és általában az erõszakos bûncselekményekhirtelen emelkedésének idõszaka (1991–94) egybeesik a munkanélküliségi ráta meg-ugrásával.

A foglalkoztatottság lefelé tartó dinamikája, a jövedelmek csökkenése azzal járt,hogy a növekvõ szegénység frusztrációkhoz vezetett, egyre inkább elmélyült a társa-dalmilag felértékelt célok és az elérésükre fordítható anyagi erõforrások közötti sza-

39

2010/7

kadék, ami együtt járt a marginalizálódott családok számának növekedésével. Meg-ítélésünk szerint ez az életmód kapcsolatba hozható azzal, amit a szociológia a „szo-ciabilitás” kifejezéssel jelöl. Vagyis azzal a ténnyel, hogy e családok tagjai többnyirekisméretû hálózatokban mozognak. Viszonylag csekély számú személlyel kerülnekérintkezésbe. Ha összefüggésbe hozzuk az „életciklus” fogalmát, amely Forsé szerint(Boudon, 1997) döntõen befolyásolja a társadalmi szereplõk hálózati szociabilitásátazzal a ténnyel, hogy az emberölést elkövetõk többsége érett korú személy (ebben azéletkorban az emberek érdeklõdése a családra összpontosul), akkor magyarázatot ta-lálunk arra is, miért éppen a családtagok, szülõ és gyermekek közötti heves interak-ciók eredményeznek emberölést, és ezekre miért a támadó és az áldozat közös lak-helyén kerül leggyakrabban sor.

A bûncselekmények elkövetésének okai – elsõ helyen a spontán konfliktus és akrónikussá vált nézeteltérés – ugyancsak a hálózati összetevõ felé mutatnak, lévénhogy bûnténybe torkolló konfliktusok és nézeteltérések leginkább olyan személyekközött fordulhatnak elõ, akik személyközi kapcsolataik folytán nagyobb gyakoriság-gal kerülnek egymással érintkezésbe.

Abból, hogy az esetek 54 százalékában volt megállapítható a szeszes italok fo-gyasztása, arra lehet következtetni, hogy az az életforma, amelyre a szakmai foglala-tosságok és kapcsolatok, a képzésre és a mûvelõdésre vonatkozó érdeklõdés hiányajellemzõ, amely túlzottan koncentrál az elégedetlenség forrásaira, a kelleténél keve-sebb figyelmet fordít azonban a megszüntetésüket elõsegítõ tényleges, alternatívmegoldásokra, igen komoly kockázati tényezõvé válhat, akár úgy, hogy áldozattá,akár úgy, hogy erõszakos bûnelkövetõvé tesz valakit.

A vizsgált bûncselekmények 66 százaléka az áldozat halálával végzõdött. Ezt azesetek 37 százalékában késszúrás, 29 százalékukban ökölcsapásokkal és rúgással tör-ténõ bántalmazás idézte elõ. Az esetek többségében (75 százalék) a bántalmazásimént említett, halált okozó módját alkoholos állapotban követték el. Véleményünkszerint abban, hogy a támadó ily módon tört áldozata életére, az is szerepet játszik,hogy többnyire érzelmi indíttatású emberölésrõl van szó. A mondottak értelmében(és ezt jól példázzák az „Élettörténetek” is) bizonyos hasonlóságról, közös sebezhe-tõségrõl beszélhetünk az áldozat és az agresszor között, úgy, ahogyan az az erõsza-kos interakciós helyzetben megnyilvánul.

Eredhet ez a sebezhetõség az életmódból, a másik viselkedésének erõszakra kész-tetõ félreértelmezésébõl, valamilyen függõ (addiktív) magatartásból, a konfliktusoshelyzet kezelésére alkalmas alternatív megoldás hiányából – ez vezet oda, hogy azáldozat és az emberölés elkövetõje között bizonyos hasonlóság áll fenn. Paradox mó-don ez a hasonlóság hozza össze és helyezi végül konfliktusos helyzetbe õket. Amialátámasztja a konfliktus Simmeltõl származó meghatározását, mely szerint a konf-liktus az interakció egyik legelevenebb formája, voltaképpen társulási folyamat, azegység helyreállításának módozata akár a konfliktus egyik tagjának teljes megsem-misítése árán is (Simmel, 1908, Boudon, 1997 nyomán).

Ebbõl a nézõpontból szemlélve az emberölés éppoly normális dolog, mint magaa konfliktus. Bizonyítéka ennek egyrészt az a tény, hogy az emberölés a „tipikus meg-oldások” (Baechler, 1975) azon körébe tartozik, amelyekhez az emberek, ha új hely-zetbe kerülnek, mint kész megoldáshoz hajlamosak folyamodni. Azok a problémák,amelyekkel egy társadalomban az embereknek szembe kell nézniük, nem végtelenszámúak, és a nemzedékek hosszú sora meglehetõsen teljes készletét hozza létre atipikus megoldásoknak (Cusson nyomán Boudon, 1997). E készletbe az emberölés isbeletartozik, amibõl az a következtetés adódik, hogy – a Kolozs megyei bûnözés össz-képében szemlélve – hangsúlyosabban jelenik meg a norma- és értékrendszer szem-pontjából zavaros társadalmi idõszakokban, amikor a társadalmi kapcsolatok atomi-40

2010/7

zálódnak, a Durkheim emlegette „társadalmi szolidaritás” pedig meggyengül. Azemberölés ilyenformán úgy nyilvánul meg, mint szegénység az erõforrások terén,ami nem fõleg anyagi erõforrásokra értendõ, hanem azokra, amelyeket az életpályasorán tartalmas és értelmes szocializációval kellett volna feltölteni, vagyis a kommu-nikáció, általában a társadalmi készségek erõforrásai terén érzékelhetõ szegénységez, az egyént ugyanis ezeknek kellene hozzásegíteniük ahhoz, hogy erõszakmentesalternatív megoldásokkal, a társadalmilag megengedett határok között nézzen szem-be az emberközi kapcsolatok hétköznapi helyzeteivel. Az erõforrások szóban forgóhiánya igen gyakran olyan, szélre szorult, marginalizált életmódból fakad – és aztmaga is tovább fokozza –, amelyben a család és az iskola, a társadalmi mobilitás ésintegrálódás fõ csatornái elégtelenül mûködnek. Ilyen körülmények között az em-berölés úgy jelenik meg mint az érintett személyek újabb életrajzi „hibája”, amelysúlyosan, veszélyesen kihat a társadalom mûködésére, de amely túlmutat a bûnel-követõ személyes élettörténetén.

Ami most már a fogva tartásra, annak az elítéltek tudatában lecsapódó hatásairavonatkozó elemzést illeti, az fényt derít arra, mi is húzódik meg a számok mögött,amikor arról a „végtelenül hosszú idõ”-rõl van szó, ahogyan egy elítélt a büntetéstmeghatározta.

Azok a stratégiák, amelyeket az emberölésért elítéltek a börtönévek elviselése ér-dekében alkalmaznak, eltérõ képet mutatnak annak függvényében, ki-ki hogyan ér-telmezi a büntetés-végrehajtáshoz való „alkalmazkodást”.

Az elsõ ismérv a munkavégzés. A „munkára kirendelteknek” sikerül aktívabbanalkalmazkodniuk, ennélfogva – azáltal is, hogy bevételhez jutnak – nagyobb mozgás-térre tesznek szert, inkább van honnan megoldásokat meríteniük a hétköznapokgondjaira. Ennek igen nagy a jelentõsége, ha tekintetbe vesszük, hogyan számolnakbe az elítéltek az „íratlan szabályokhoz” való alkalmazkodásról.

Sokatmondóan utal a második kritériumra az, amit az elítéltek ebbe az állításbafoglalnak: „a börtönben az embert nem kilóra mérik.” Ez a hatalom kritériuma (bárnem feltétlenül a fizikai erõ értelmében), de egyúttal egyénre szabottságot is jelent.Az elsõ esetben az alkalmazkodás úgy értendõ, hogy minden, ami az emberrel és kö-rülötte történik, szüntelen alkalom elõnyök szerzésére, de jelentheti a mindenáronvaló túlélés minimumát is. A börtönviszonyokhoz történõ alkalmazkodás elgondolá-sának és kivitelezésének ez a módja magyarázza, miért beszélhetünk a szabadságuk-tól megfosztottak saját, különálló világáról.

Az egyénre szabottságot egyrészt úgy kell értenünk, hogy az emberölésért fogvatartottak számára a börtön megköveteli olyan – hivatalos és/vagy informális – szabá-lyok elfogadását, amelyek látszólag eltörlik a különbségeket, uniformizálják a szemé-lyeket. Másrészt viszont a szabadságvesztés megélésének nincs általános receptje, amegoldások e „végtelenül hosszú idõ” kihívásaira minden egyes alkalommal egyedi-ek, egyszeriek.

A tartós szabadságvesztéssel járó büntetés hatásai azok számára, akiknek azt elkell szenvedniük, veszteségek formájában nyilvánulnak meg: elvesztik a szabadsá-got, a családot, az addigi életük folyamán szerzett javakat, tekintélyüket, az önma-gukba és a másokba vetett bizalmat, egészségüket, jövõt illetõ kilátásaikat.

Azok számára, akiknek még sok évük van hátra a kiszabott büntetésbõl, a jövõolyan menedék, amelyet tervekkel és reményekkel népesítenek be. De minél köze-lebb kerül a szabadulás órája, a jövõ annál inkább félelmet ébreszt bennük, aggoda-lommal szemlélik, olyan valósággal szembesíti õket, amelyre legtöbbjük nincs felké-szülve: a börtönben töltött hosszú évek után a szabad élettel.

„Csak még egy napot bírjak ki, csak a mai nap múljon el. Éveken át ezt mondo-gattam magamban. Azt tanultam itt: így kell a bajokat elkerülni. Én itt azt mondha-

41

2010/7

tom, hogy növekedtem, számomra itt minden mozdulat világos. Nem tudom viszont,mi lesz utána. Félek, nehogy történjen kint valami, történjen valami a szomszéd la-kásban. Õk meg azt higgyék, õ tette, a gyilkos, nem tudom, hogyan reagálok erre.Nem engedhetem meg magamnak, hogy ide visszatérjek.”

Post scriptum

Tíz évvel ezelõtt megjelent könyvem fentebb olvasható következtetései kapcsánjogosan felvetõdhet a kérdés: a rendszerváltás elsõ évtizedének mutatói milyen mér-tékben ismétlõdtek a következõ évtizedben? Ha az 1990–1996 közötti évek adataitösszevetjük a 2000–2007 közötti idõszak adataival, a következõ képet kapjuk. A nyil-vántartásba vett bûnesetek egészébõl (353 745) az emberölések száma 2000-ben 581,vagyis 0,16 százalék. Noha számuk csökkent (516), arányuk emelkedett 2004-ben,amikor az összes bûnesetek (231 637) 0,22 százalékát tették ki, ez az arány 2007-ben0,14 százalék volt (a 281 457 bûnesetbõl). Továbbra is megmaradt az a tendencia,hogy a jogerõsen elítéltek között az emberölés bûntette két százalék alatt van. Ez azarány 1990-ben 0,30 százalékot tett ki, 1996-ban 1,36 százalékot, viszont 2000-tõlnövekedést mutat (2000: 1,38, 2002: 1,56, 2003: 1,91, 2007: 1,63).

H. A. fordítása

JEGYZETEK1. Raportul National al Dezvoltãrii Umane, 1998. 97.2. Anómia: a társadalmi normarendszer zavara. Fogalmát Émile Durkheim vezette be a szociológiába. (A ford.)3. Raportul Naþional al Dezvoltãrii Umane, 1998. 28.

IRODALOMAdler, F. – Mueller, G. – Laufer, W. S.: Criminology. New York, McGrow-Hill, 1995.Allport, G. W.: Structura ºi dezvoltarea personalitãþii. Ed. Didacticã ºi Pedagogicã, Buc., 1991.Basarab, M.: Drept penal. I–II. Ed. Fundaþiei „Chemarea”, Iaºi, 1996.Boudon, R.: Tratat de sociologie. Humanitas, Buc., 1997.Braithwite, J.: Crime, Shame, and Reintegration. Cambridge University Press, 1989.Brezeanu, O.: Evoluþia criminalitãþii în România în perioada 1988-1993. In: R. Stãnoiu (szerk.): Tranziþia ºicriminalitatea. Ed. Oscar Print. Buc., 1994.Chelcea, S.: Cunoaºterea vieþii sociale. Fundamente metodologice. Ed. Institutului Naþional de Informaþii,Buc., 1996.Cohen, S.: Visions of social control. Polity Press, Cambridge, 1994.Cusson, M.: Le controle social du crime. PUF, Paris, 1983.Dragomirescu, V. T.: Determinism ºi reactivitate umanã. Ed. ªtiinþificã, Buc., 1990.Durkheim, E.: Despre sinucidere. Institutul European, Iaºi, 1973.Feldman, Ph.: The Psychology of Crime. Cambridge University Press, 1993.Florian, Gh.: Psihologie penitenciarã. Ed. Oscar Print, Buc., 1996.Florian, Gh.: Dinamica penitenciarã. Ed. Oscar Print, Buc., 1998.Goddfredsonn, M. R. – Hirschi, T.: A general Theory of Crime. Stanford University Press, 1990.Iluþ, P.: Abordarea calitativã a socioumanului. Polirom, Iaºi, 1997.Mitrofan, N. – Zdrenghea, V. – Butoi, T.: Psihologie judiciarã. „ªansa” SRL, Buc., 1992.Nistoreanu, Gh.– Pãun, C.: Criminologie. Ed. Europa-Nova, Buc., 1996. Pãunescu, C.: Agresivitate ºi condiþia umanã. Ed. Tehnicã, Buc., 1994.Stãnoiu, M. R. – Brezeanu, O. – Dianu, T.: Tranziþia ºi criminalitatea. Ed. Oscar Print, Buc., 1994. Stãnoiu, M. R.: Criminologie. Ed. Oscar Print, Buc., 1995.Vultur, S.: Istorie trãitã, istorie povestitã. Ed. Amarcord, Timiºoara, 1997.

42

2010/7

fiatalkori bûnözés társadalmunk egyiklegsúlyosabb problémája.Látszólag a legtöbb társadalom sok de-vianciát elvisel különösebb következ-

mények nélkül. A tartós és széles körû deviációazonban megronthatja vagy akár alá is aknázhatjaa szervezett szociális életet.

A bûnözés a deviáns viselkedések egyik formá-ja. A normasértések többségétõl azonban többszempontból is különbözik. Ezek a következõk:

– minden történelmi korban, minden civilizá-cióban, minden társadalomban elõfordul;

– a legsúlyosabb, mivel a szokás, az erkölcs ésa jog normái közül az utóbbit sérti;

– a rá kiszabott büntetés a legsúlyosabb társa-dalmi reagálást váltja ki, a büntetõjogi felelõsségkeretei közé esik;

– a többi devianciához képest a bûnözés nega-tív minõsítésének támogatottsága jóval erõsebb éshomogénebb;

– a rá való társadalmi reagálás mindig intézmé-nyesített formát ölt, ezért a bûnözés az ellene fellépõszervezetek mûködéséhez kapcsolódó jelenség is;

– a társadalom egészét tekintve, szociológiaiszempontból normális jelenség, a bûnelkövetõ szá-mára pedig értelmes és racionális viselkedésmód;

– okait tekintve a bûnözés egymást kölcsönö-sen feltételezõ, egymásra ható tényezõk következ-ménye (Rosta, 2007).

A gyerek- és fiatalkori bûnözés társadalmiszempontból nézve nem más, mint a felnõttkoribûnözés utánpótlása. A fiatalkori bûnözés proble-matikájának feltárásakor elengedhetetlenül figyel-met kell szentelnünk az adott társadalom jogi 2010/7

A társadalom visszatartó ereje meggyengült, a törvényeket nagyonsokan semmibe vették,a rendõrség hatalmamegingott...

FÁBIÁN ANDREA

A FIATALKORI BÛNÖZÉS TÁRSADALMUNKBAN

A

rendszerének, ugyanis ez határozza meg, hogy a személyek milyen életkorban, ho-gyan vonhatók felelõsségre tetteik elkövetése miatt, továbbá a szociológiai és a pszi-chológiai faktoroknak, hiszen ezek a fiatalkorú bûnözés mozgatórugói (Carey, 1992;Miroiu, 2002; Mitrofan, N. – Zdreghea, V. – Butoi, T. 1994; Morash, M. – Rucker, L.1989; Brantingham, P .J. – Brangtingham, P. L., 1991; Adler, 2000).

Érdemes vizsgálni ugyanakkor azt is, hogyan vélekednek az adott korban elõ em-berek a fiatalkori bûnözés okairól, az alkalmazandó büntetésekrõl, miben látják amegelõzés, megfékezés lehetõségeit. Jelen dolgozat ezeket az irányvonalakat követi.

Európa államaiban nagy különbségek vannak a fiatalkorú vagy gyermekbûnözõktörvény általi felelõsségre vonását illetõen. Míg a legtöbb országban a felsõ korhatárugyanaz – a 18. életév –, az alsó korhatár tekintetében hatalmas különbségek észlel-hetõk. Az alábbi táblázat ezt szemlélteti:

1. táblázat: A jogi felelõsségre vonás alsó korhatára különbözõ országokban

Forrás: Panduru, F. – Pisicã, S. – Molnar, M. – Poenaru, M.: Children in conflict with the law in Romania, MONEE Country Analytical Report, November 2006

A román büntetõ törvénykönyv (99.§.) szerint a 14 év alatti kiskorúak jogilagnem büntethetõk; a 14–16 év közötti fiatalkorúak büntethetõk, amennyiben a tör-vényszéki orvostani vizsgálatok alátámasztják azt, hogy a bûncselekmény elköveté-sekor tudatában voltak tettük következményeinek; a 16 év feletti fiatalkorúak jogilagfelelõsségre vonhatók.

Annak érdekében, hogy reális képet kapjunk a fiatalkori bûnözés alakulásáról az1989 utáni Romániában és Kolozs megyében, a következõ forrásokat használtuk feladatgyûjtés céljából: a Rendõrségi Felügyelõség hivatalos statisztikái és a kivizsgálásalatt lévõ személyek dossziéiban fellelhetõ adatok; az Országos Statisztikai Hivataladatai; az Igazságügyi Minisztérium adatai; a Társadalmi Reintegráció és Szuperví-zió Igazgatóságának adatai; a kolozsvári Igazságügyi Orvostan fiatalkorú bûnözõkrevonatkozó dossziéiban található adatok; különbözõ országos és nemzetközi kutatá-sok eredményei.

Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 1989–2007 között 297 350 fiatal-korú (14–17 éves) bûnözõ állt rendõrségi kivizsgálás alatt. Számuk 1998-ban volt alegmagasabb (27 382), majd ezt követõen 2003-ig csökkenõ tendenciát mutatott.2004-tõl azonban újra növekedett, és az utolsó hivatalos statisztikák szerint 2007-ben számuk 14 947 volt.

44

2010/7

Alsó korhatár Ország

10 Anglia, Franciaország, Wales

12 Ciprus, Görögország, Hollandia, Írország (2006-ig az alsó korhatár 7 év volt), Skócia

14Ausztria, Bulgária, Csehország (2005-ben csökkent 15-rõl 14-re),Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Németország,Olaszország, Spanyolország, Szlovénia

15 Dánia, Finnország, Olaszország, Svédország, Szlovákia

16 Belgium, Lengyelország, Luxemburg, Portugália

1. grafikon: Rendõrségi vizsgálat alatt álló személyek száma 1990–2007 között

Forrás: A grafikonokat a szerzõ készítette az Országos Statisztikai Hivatal Évkönyvében megjelentadatok alapján 1990–2008.

Az össznépesség bûnözési arányához viszonyítva a 14–17 éves fiatalkorú bûnö-zõk által elkövetett bûncselekmények aránya jóval magasabb, mint korosztályuknaka lakosság egészéhez mért aránya.

2. táblázat: Fiatalkorú bûnözõk által, illetve közremûködésükkel elkövetett bûncselekmények száma 2000–2005 között

Forrás: Panduru, F. – Pisicã, S. – Molnar, M. – Poenaru, M.: Children in conflict with the law in Romania, MONEE Country Analytical Report, November 2006.14.

A statisztikák azt mutatják, hogy a 2000–2004 közötti periódusban észlelt csökkenésután 2005-ben újabb növekedés volt észlelhetõ a fiatalkorú bûnözõk által elkövetettbûncselekmények arányát illetõen, annak ellenére, hogy az összbûncselekmények ará-nya 100 ezer lakosra nézve a 2000-ben regisztrált 1577-rõl 2005-ben 963-ra csökkent.

3. táblázat: Az összbûncselekmények és a fiatalkorúak által elkövetett bûncselekmények aránya

1100 ezer lakosra nézve; 2 100 ezer 14–17 év közötti lakosra nézve (2005. július 1-jén)Forrás: Panduru, F. – Pisicã, S. – Molnar, M. – Poenaru, M.: Children in conflict with the law

in Romania. MONEE Country Analytical Report, November 2006,.150.

A fiatalkorúak által elkövetett bûncselekmények körülbelül 70 százalékát a va-gyon elleni bûncselekmények alkotják (lopás, rablás, rombolás). Az utóbbi évekbenazonban növekedés volt tapasztalható az egy másik személy ellen irányuló bûncse-lekmények területén is, például 2005-ben 65 százalékkal nõtt az ilyen típusú bûn-cselekmények aránya 2003-hoz képest.

45

2010/7

2000 2001 2002 2003 2004 2005

Összes bûncselekmény 353 745 340 414 312 204 276 841 231 637 208 239

14–17 évesek 25 470 23 511 21 460 19 167 18 826 18 578

Az összbüncselekmény-hez viszonyított arány, %

7,2 6,9 6,9 6,9 8,1 8,9

2000 2001 2002 2003 2004 2005

Az összbûncselekmény aránya1 1577 1519 1432 1274 1069 963

14–17 korosztály által elkövetettbûncselekmények aránya2 1985,7 1745,9 1542,6 1380,1 1345,6 1444,0

4. táblázat. A fiatalkorú bûnözõk által elkövetett bûncselekmények fontosabb kategóriái

Forrás Panduru, F. – Pisicã, S. – Molnar, M. – Poenaru, M.: Children in conflict with the law inRomania,.MONEE Country Analytical Report, November 2006. 15.

Összesen 129 963 fiatalkorú bûnözõ esetében született végérvényes ítélet1990–2007 között. Ez az érték alig haladja meg a végérvényesen elítélt felnõttek szá-mát (128 245), ami a társadalomra nézve igencsak aggasztó, hiszen látni engedi a bû-nözõi utánpótlás magas arányát.

2. grafikon: A végérvényesen elítélt bûnözõ száma

Ez az arány jól látható a jogerõsen elítélt fiatalkorú bûnözõk százalékos megosz-lásában is.

5. táblázat: A jogerõsen elítélt bûnözõk százalékos megoszlása a bûncselekmények típusa szerint

Azokra a fiatalkorú bûnözõkre, akik jogilag felelõsségre vonhatók, kéttípusú eljá-rás alkalmazható: a büntetés és különbözõ nevelési intézkedések.

Az alábbi grafikonból jól látható, hogy 1999-tõl nagymértékben csökkent a bör-tönbüntetésre ítélt fiatalkorúak száma, ami nem azt jelenti, hogy csökkent a súlyosbûncselekményeket elkövetõ fiatalkorúak száma, hanem azt, hogy változás történt ahazai törvénykezésben, hogy immár nem a büntetésre, hanem a nevelési intézkedé-sekre tevõdött át a hangsúly.46

2010/7

3. grafikon: A büntetés típusa fiatalkorú bûnözõk esetén

Látványosan csökkent 2000–2005 között a börtönbüntetésre ítélt fiatalkorúakaránya. A 16-17 évesek korcsoportja esetében ez az arány a 2000-ben regisztrált 68,1százalékról 2005-re 35,1 százalékra csökkent.

A szabadságvesztésre ítélt fiatalok száma 2000–2005 között csökkenõ tendenciátmutatott, míg 2000-ben ez az arány 68,1% volt, 2004–2005-re 35,1%-ra csökkent.Összehasonlítva a 14–15 éves, valamint a 16–17 éves korosztályt, láthatjuk, hogymindkettõ esetében hasonló tendencia érvényesült.

4. grafikon: Szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú bûnözõk százalékos megoszlása

Annak érdekében, hogy reális képet kapjunk a fiatalkori bûnözés mozgatórugóitilletõen, empirikus kutatást végeztünk Kolozs megyében 1998–2006 között. Kutatásimintánkat 420, Szamosújváron fogva tartott fiatalkorú bûnözõ alkotta, kiválasztásukvéletlenszerû volt. Kontrollcsoportunk szintén 420, a fiatalkorú bûnözõkkel meg-egyezõ életkorú fiatalból állott, akiket rétegzett mintavétellel választottunk ki. Mind-két csoport esetén azonos mérõeszközöket alkalmaztunk: családi, szociális környe-zetüket felmérõ kérdõív; Nowicki és Strickland belsõ-külsõ kontrollt mérõ skálája;McGuire és Priestley impulzivitást mérõ kérdõíve, Zuckerman-Kuhlman személyi-ség-kérdõíve (Fabian, 2006).

A kutatás eredményei szerint a fiatalkorúak a legtöbb bûncselekményt (79,3 száza-lék) városon követték el. Jellemzõek voltak a strukturálatlan családi viszonyok (55 szá-zalék), családjukra mintegy általánosan érvényes volt a nem megfelelõ családi légkör,azaz a gyakori veszekedések, pszichés diszkonfort, agresszivitás, teljes érdektelenség(85 százalék). A kortárscsoport is nagy szerepet játszott a bûnelkövetésben, hiszen a fi-atalkorú bûnözõk 61,6 százaléka bevallotta, hogy vannak deviáns barátai, illetve elfo-

47

2010/7

gadja azok értékrendszerét. A kontrollcsoport tagjaihoz viszonyítva jellemzõbb volt rá-juk az iskola korai elhagyása (8,3 százalékuk írástudatlan volt, míg 38,3 százalékuk anegyedik osztály elvégzése után abbahagyta iskolai tanulmányait, senki nem érettségi-zett a megkérdezett személyek közül), és alkoholizáltak (3,3 százalék túlzott, 16,7 szá-zalék gyakori, 43,3 százalék alkalmankénti alkoholfogyasztásról számolt be) (uo.).

Ami a pszichológiai faktorokat illeti, elmondhatjuk, hogy a fiatalkorú bûnözõk ön-kontrollal rendelkeztek (t: 19,03, 0,000 szignifikanciaszinten*), impulzívabbak voltak(t:7,22, 0,000 szignifikanciaszinten), magasabb volt a szenzációs élmények átéléséreirányuló vágyuk (t:19,00, 0,000 szignifikancia szinten), sokkal aktívabbak voltak(t:6,40, 0,000 szignifikanciaszinten), és kevésbé voltak szociábilisak (t:2,53, 0,011szignifikanciaszinten), mint nem bûnözõ társaik (lásd az alábbi táblázatot). Érdekesvolt azonban látnunk, hogy minél szociábilisabb volt egy bûnözõ, annal több bûncse-lekményt követett el (Beta érték: 0,108 – 0,022 szignifikanciaszinten) (uo.).

6. táblázat: A fiatalkorú bûnözõk és a kontrollcsoport közötti különbségeka pszichológiai tényezõket illetõen

Forrás: a táblázatot a szerzõ készítette a rendõrségi adatok, valamint a kolozsvári Igazságügyi Orvostan adatainak a felhasználásával.

A fiatalkorúak által elkövetett bûncselekmények mindenki számára ismerõsencsengenek. Vannak, akik áldozataik voltak, így saját maguk megtapasztalhatták, mitis jelent kitéve lenni ennek a veszélynek, mások ismerõseik, barátaik, ha nem egyéb,a média jóvoltából kerültek kapcsolatba ezzel a jelenséggel.

Haines (2007) szerint különbség van a fiatalkorú bûnözés reális méretei és a nagy-közönség által észlelt „realitás” között. Egy 2003-ban, Bukarestben végzett közvéle-mény-kutatás eredményeibõl kiindulva a következõ konklúziókat fogalmazta meg:

– a megkérdezettek 75,9 százaléka úgy gondolta, hogy a fiatalkori bûnözés egy-re nagyobb méreteket ölt, holott az akkori realitás éppen a fordítottját mutatta;

– 91,5 százalékuk azt állította, hogy a fiatalkorúak fõleg erõszakos bûncselekmé-nyeket követnek el, míg a statisztikák szerint 67,2 százalékuk lopás miatt kerültösszeütközésbe a törvénnyel, és csupán 8,8 százalék erõszakos bûncselekményért.

Ez a különbség az észlelt realitás és a valós realitás között fõként három okra ve-zethetõ vissza: az elsõ ok az, hogy a hivatalos statisztikák nem hozzáférhetõek anagyközönségnek; másodsorban a média a legfontosabb információforrás, s az gyak-ran torzít; a harmadik ok abban keresendõ, hogy különbségek vannak a kriminalitá-si arányt illetõen országos, illetve helyi szinten (uo.).

Haines szerint a közvélemény inkább a családok, iskolák, közösségek szintjéntörténõ beavatkozásokat tartja megfelelõbbnek a bûnmegelõzés szempontjából, ésnem a különbözõ büntetési formák megszigorítását (például a megkérdezettek 48,1százaléka szerint a legnépszerûbb bûnmegelõzési módszer a családon belüli beavat-kozás, 14,7 százalék az új munkalehetõségek megteremtése, valamint a jobb mun-

48

2010/7

Pszichológiai tényezõ Bûnelkövetõ Átlag t érték df szignifikancia

önkontrollIgenNem

17,2812,33 19,03

838 0,000

impulzivitás IgenNem

19,1715,93

7,22 838 0,000

szenzációkeresés IgenNem

9,625,87

19,00 838 0,000

szociabilitás IgenNem

7,678.08

–2,53 838 0,011

aktivitás Igen 11,33 6,40 838 0,000

*Ez a mutató két változó közötti összefüggést vizsgáló szignifikancia-próba.

kakörülmények mellett érvelt, s csupán 0,6 százalékuk ajánlotta a rendõrök számá-nak növelését, illetve 14,7 százalék a börtönbüntetések szigorítását.

Következésképpen elmondhatjuk, hogy míg a kommunista rendszer mint totali-tárius és elnyomó rendszer alacsony szinten tudta tartani a bûnelkövetést, az 1989utáni periódusban robbanásszerû növekedés volt észlelhetõ. A társadalom visszatar-tó ereje meggyengült, a törvényeket nagyon sokan semmibe vették, a rendõrség ha-talma megingott, mivel mindenki a kommunista periódusból ismert „miliciával”azonosította. Tulajdonképpen értékvesztés, átértékelõdés, újjáértékelõdés történt.Ilyen körülmények között normálisnak tekinthetõ az, hogy ebben az „általános zûr-zavarban” megnõtt a bûnelkövetõk s azon belül a fiatalkorú bûnelkövetõk száma.Természetesen ez a társadalmi helyzet csupán megfelelõ talajnak bizonyult azegyébként is bizonyos pszichológiai jellemzõkkel rendelkezõ fiatalkorúak számára.Éppen ezért, ha meg kellene határoznunk, hogy mi az oka a fiatalkorú bûnözésnektársadalmunkban, csupán annyit mondhatnánk, hogy több oka van. Az okok kere-sendõk a társadalom szintjén történõ változásokban, minthogy a demokrácia igen-csak sebezhetõ az egyéni szabadság értelmezése szempontjából, s így beszélhetünkszociológiai okokról; de keresendõk egyéni okokban is, s ilyenkor mindenképp figye-lembe kell vennünk a pszichológiai okokat. E kettõ ötvözete az, ami meghatározza,hogy valaki a bûnözés útját választja-e, vagy sem.

IRODALOMAdler, F. – Mueller, G.O.W. – Laufer, W.S.: Kriminológia. Osiris, Bp., 2000.Brantingham, P. J. – Brangtingham, P. L.: Introduction: The Dimension of Crime. In: EnvironmentalCriminology. Brantingham and Brangtingham (coord.), Prospect Heights, Ill: Waveland, 1991. 8.Carey, G.: Twin Imitation for Antisocial Behavior: Implications for Genetic Environment Research. Journal ofAbnormal Psychology. 1992/101. 18–25. Ehrke, M.: Economia, politica ºi societatea în capitalismul postcomunist. 2004. http://www.sar.org.ro/PWR-9-1-ro.pdfHaines, A.: Juvenile crime and punishment in Bucharest, Romania: A Public Opinian Survey. Internet Jour-nal of Criminology. 2007.K. Fabian, A.: Delicvenþa juvenilã în România dupã 1989. Studia, Cluj-Napoca, 2006.McGuire, J. – Priestley, P.: Offending Behaviour. Skills and Stratagems for Going Straight. London, 1993.152–181.Miroiu, M.: Convenio. Polirom, Iaºi, 2002. 120–127.Mitrofan, N. – Zdreghea, V. – Butoi, T.: Psihologie judiciarã. ªansa SRL, Buc., 1994. Morash, M. – Rucker, L.: Deviance. The Interactionist Perspective. Macmillan, New York, 1989.Nowicki – Strickland: A locus of control scale for children. In: Robinson, John P. – Shaver, Phillip R. –Wrightsman, Lawrence S. (ed.): Measures of Personality and Social Psychological Attitudes. San Diego.California, 442–446. Panduru, F. – Pisicã, S. – Molnar, M. – Poenaru, M.: Children in conflict with the law in Romania. MONEECountry Analytical Report, November 2006.Rosta A.: A deviáns viselkedés szociológiája. Loisir Kiadó, Bp., 2007.Vlãdescu, C. – Scîntee, G. – Olsavszky, V.: Romania Health system review, Health Systems in Transition. Vol.10. No. 3/2008 1. (WHO)Zuckerman, M. (1971): Dimension of sensation seeking. Journal of Consulting and Clinical Psychology.1971/36, 45–52.*** Central Directory of Statistics, 1969.***Országos Statisztikai Hivatal (199–2008), Románia Statisztikai Évkönyve. ***Direcþia de Cazier ºi Evidenþã Operativã din Inspectoratul General al Poliþiei Române. – Date statistice.*** Igazságügyi Minisztérium, Statisztikai adatok.*** Inspectoratul General al Poliþiei din cadrul Ministerului de Interne. Date statistice.*** Igazságügyi Orvostani Intézet, Kv. (1995–2004), fiatalkorú bûnözõk dossziéi.*** Ministerul de Interne, Inspectoratul de Poliþie al judeþului Cluj, Serviciul Cazier Judiciar ºi EvidenþaOperativã (1990-2002). Date statistice.***National Institute of Statistics, 2007.*** Kolozs megyei rendõrség (1990), Statisztikai adatok, dossziék.*** Kolozs megyei rendõrség (1991–1995), Statisztikai adatok, dossziék.

49

2010/7

mikor elkezdtem érdeklõdni arról: Ma-rosvásárhelyen mekkora esély van ar-ra, hogy a város szívében, a törvény-széknek és a táblabíróságnak otthont

adó, patinás épületek mellett levõ börtönt a közel-jövõben kiköltöztessék a központból, még nemsejtettem, hogy Kim Attila ifjú mûépítész szemé-lyében egy vérbeli börtönszakértõt ismerhetekmajd meg, akinek tanulmányait, a szakdolgozatá-ról szóló értekezéseket olvasva magam is némileg,persze kis mértékben, börtönszakértõvé válok, mi-re ez a cikk elkészül. Márpedig ez történt. Kim At-tila egyik, a büntetés-végrehajtási intézményekrevonatkozó tanulmányában azt írja, hogy ezzel azintézménnyel hétköznapjainkban nagyon ritkánkerülhetünk kapcsolatba, már csak azért is, mertjellegét, társadalomban elfoglalt helyét tekintve abörtön nem kommunikál a külvilággal. „A médiá-ban megjelenõ börtönkép befogadóiként a rendel-kezésünkre bocsátott tényeket, eseményeket éskörülményeket nem áll módunkban ellenõrizni,vagy esetleg megcáfolni. Az így kapott informáci-ókból, a forrástól függetlenül, csupán egy ködös,hiányokkal teli álvalóság-képet alakíthatunk kimagunkban, ennek alapelemei pedig fokozatosansztereotípiákká válnak. Ezáltal a kör bezárul, hi-szen a valóságot kiegészítõ vagy helyettesítõ pár-huzamos médiavilág épp ezekbõl a sztereotípiák-ból táplálkozik és építkezik.”

A városnak kell az épület

Dorin Florea polgármester feltétlenül kiköltöz-tetné a városközpontból a börtönt. Errõl már több50

2010/7

A terv mûépítészetilegis azt sugallja, hogy azelítéltek továbbra is atársadalom tagjai.

MÁTHÉ ÉVA

MAROSVÁSÁRHELY: A RÉGI ÉS AZ ÚJ

A

ízben szó volt a szokásos sajtótájékoztatókon. Szerinte furcsa és egyben korszerûtlendolog az, hogy egy hasonló intézmény a város központjában mûködjön. Éppen ezértaz elöljáró azzal a javaslattal rukkolt elõ, hogy épüljön új börtön a város szélén, a je-lenlegi börtönépületet pedig hasznosíthassa a helyi önkormányzat. Florea arról is tá-jékoztatott, hogy az errõl szóló javaslatot már kidolgozta, s hamarosan a városi taná-csosok elé terjeszti. „Tárgyaltam már javaslatomról a börtön igazgatójával, aki egyet-értett velem. Már csak a helyi önkormányzati képviselõknek kell rábólintaniuk atervre, s kezdõdhetnek az új létesítmény kialakítási munkálatai.” Szerinte két évalatt fel is épülhetne az új börtön. „Nem hiszem, hogy valakinek az az ötlete támad-na: létesítsünk múzeumot az épületben. Bérbe adjuk azoknak az intézményeknek,amelyeknek térre van szükségük, mint amilyen például az ítélõtáblai ügyészség. Deezt követõen jöhet valamennyi szakma képviselõje, ügyvédek, közjegyzõk, bírák, kilehet majd venni a helyiségeket lakásnak, irodának, rendelõnek egyaránt. Nagyonszívesen kínálnám eladásra is, részletfizetési lehetõséggel.”

Csegzi Sándor alpolgármester úgy véli: „Valamikor természetes dolog volt az,hogy egy börtön a város szívében legyen, de ma már ez nem ajánlatos. Igaz, gyakor-lati szempontból elõnyös az, hogy az intézmény a törvényszék, az ítélõtábla közvet-len szomszédságában található. A börtön elköltöztetésének érdekében mindeddigsemmi nem történt. Csak elvi tárgyalások voltak – minisztériumi szinten. Az sem ke-rült még szóba, hogy itt, nálunk magánbörtönök épülhetnének.”

Korszerûtlen a régi épület

Mihai Hãbãlãu, a börtön igazgatója magáról az épületrõl, a jelenlegi viszonyokról,a nehézségekrõl beszélt.

„A marosvásárhelyi börtönt, ahol jelenleg mintegy 400 személlyel számolunk,1884-ben, az Osztrák–Magyar Monarchia idején építették. A legutóbbi, 1999-es álta-lános javítás, felújítás alkalmával elõkerült egy korabeli kõtábla, azon ez az évszámjelenik meg az építés dátumaként. Sajnos a tábla azóta eltûnt, fogalmam sincs róla,hol lehet. Sokat kerestük, de lába kelt. Az épület legkomolyabb hátránya az, hogyegyáltalán nincs alapzata. Egyébként nem ez az egyetlen olyan marosvásárhelyi épü-let, ami így, alapzat nélkül épült annak idején. Ez azzal jár, hogy természetesen nincspincehelyiség, amit nagyon jól tudnánk hasznosítani, raktárakat rendeztünk volnabe az alagsorban. Ugyanakkor mivel a szigetelés sincs megoldva, a falak felszívják atalajból a nedvességet, nagyon sokat küszködünk a talajvízzel. Ez persze csak az ere-deti, régi épületszárnyra vonatkozik, az újabb, hozzácsatolt épületek már az új épít-kezési normáknak megfelelõen készültek. Érdekes dolog az, hogy a börtön alapzatnélkül készült. Ha ezt az elítéltek tudták volna, akár kiskanállal is kiáshatták volnaa földben azokat a járatokat, gödröket, amelyeken keresztül könnyedén távozhattakvolna. Az ökumenikus kápolna 2001-ben épült. Azelõtt, 1995-tõl, az imaház egy ko-rábbi mûhelyben mûködött.

Néhány éve a marosvásárhelyi börtön leginkább a fiatalkorú bûnelkövetõk ítélet-végrehajtási helye, így 400 »bentlakónk« közül 220 tizennégy és huszonegy év kö-zötti fiatal, a többi pedig vizsgálati fogságban lévõ személy, akinek itt, Marosvásár-helyen zajlik a törvényszéki pere, a vele kapcsolatos adatgyûjtés, kivizsgálás. Ugyan-akkor nõi részleg is létezik. Mindez oda vezet, hogy az új, uniós normák miatt igenkomoly zárkahiánnyal küszködünk. Immár nincsenek mûhelyeink, minden helyisé-get lakószobává kellett átalakítanunk. Régebben egyszerû volt a képlet: a zsúfolt cel-lákban akár visszaesõ bûnözõvel, többszörös gyilkossal is egy cellába kerülhetett aza fiatalkorú bûnözõ, aki egyetlen alkalommal elcsent valamit egy üzletbõl. Ez mostmár elképzelhetetlen. Számos kategóriára oszlanak az elítéltek. A visszaesõ bûnözõk

51

2010/7

nem lehetnek egyazon szobában az elsõ tettüket elkövetõkkel, semmiképpen nem le-hetnek egy helyiségben a szigorított börtönbüntetésre ítéltek azokkal, akik félig nyi-tott rezsimben töltik büntetésüket, vagy azokkal, akik kijárhatnak a cellákból, akik abörtön farmján dolgozhatnak. Természetesen életkor szerint is csoportosítani kell afogvatartottakat, és e számos kategórián belül minden esetben léteznie kell dohány-zó- és nemdohányzó-szobáknak. Óriási gondot okoz az, hogy a félig nyitott rendszer-ben levõk nem mehetnek be azokba az épületrészekbe, ahol a szigorúan õrizettek él-nek, és fordítva. A nõket csakis nõi õrök kísérhetik ki az udvarra, a tárgyalóterembe,és számukra is léteznie kell dohányzó- meg nemdohányzó-helyiségeknek. El lehetképzelni, hogy mindezeknek a feltételeknek nem tudunk eleget tenni. Habár, ismét-lem, készültek új épületszárnyak, de így sem elegendõ a szobaszám.

Dorin Florea polgármesterrel már nemegyszer tárgyaltunk errõl. Õ mindenkép-pen azt szeretné, ha a börtön kiköltözne a városból, és vannak is elképzelések. De aza helyzet, hogy a városvezetõ csak handabandázik, egyetlen lépést sem tett, habármegígérte, hogy pénzt szerez egy új börtönre, ami becslések szerint olyan 28 millióeuróba, vagy ennél többe kerülne. Florea már könnyelmû ígéreteket tett a Táblabíró-ságnak, az Ügyészségnek és más hivataloknak, hatóságoknak, hogy ha felszabadul azépület, akkor helyiségekhez jutnak, de erre egyelõre semmi esélyt nem látok. Azt ismondta, hogy tárgyal a megyei tanács elnökével, Lokodi Edit asszonnyal annak ér-dekében, hogy a börtön a gernyeszegi régi kastélyba költözhessen, ahol korábban akatonaság székelt. De az a régi épület egyáltalán nem alkalmas erre a célra. Az uni-ós normák annyira szigorúak, hogy átalakítás után sem felelne meg az épület, mintahogy az sem, amit Florea szintén kiszemelt e célra: egy régi vásárhelyi kaszárnya,amely a nagy Maros-híd szomszédságában található. Tehát véleményem szerintcsakis egy új börtönépület lenne a megoldás. A belügyminisztérium szintjén is be-indult egy ilyen mozgás: a legfelsõbb vezetõség azt tervezi, hogy magánvállalkozók-kal társulna az állam, és így épülnének börtönök, majd a magáncég megkapná ezt arégi épületet, és aztán értékesítené, bérbe adná. Magyarországon léteznek ilyen ma-gánbörtönök, úgy tudom, hogy három is mûködik, például az egyik Veszprémben ta-lálható. De nálunk ennek a folyamatnak még a módszertanát sem dolgozták ki. Énkorábban – minisztériumi felkérésre – készítettem egy projektet arra nézve, hogymiként lehetne lebonyolítani egy ilyen partnerséget, költözést. Lehetne szó róla. Bárnagyon nehézkes folyamat lenne, millió engedély kellene hozzá, de nem megvalósít-hatatlan, ha ezzel valakik tényleg komolyan foglalkoznának. De hát csak kampány-szerûen jön elõ idõnként ez a téma.”

Mihai Hãbãlãu nagyon elcsodálkozott azon, hogy a kiváló fiatal mûépítész, KimAttila szakdolgozata kifejezetten egy új marosvásárhelyi börtön tervérõl szól. Errevonatkozóan semmilyen információval nem rendelkezett.

Utópisztikus elképzelés?

Kim Attila Marosvásárhelyen született. 2001-ben Kolozsváron szerzett mûépítész-diplomát. Neve immár jól cseng a hazai és a nemzetközi mûépítészeti körökben.Munkatársaival együtt 2008-ban a bukaresti Építészeti Biennálén az öt kategóriábólkettõben (ezer négyzetméternél nagyobb alapterületû épületek, illetve belsõépíté-szet) övék volt a pálma, elhozták a fõdíjat. Korszerû börtönterve még nem találkozotta városvezetés erre vonatkozó elképzelésével.

„Azért választottam diplomamunkának a börtön-témát, mert az érdekelt, hogy azépítészetben a szubjektivitás mennyiben befolyásolja a tervezést. Mivel korábbansemmilyen tapasztalatom nem volt a témával kapcsolatban, nyilvánvalóan nem ha-gyatkozhattam a tapasztalataimra, teljesen objektív módon kellett megterveznem az52

2010/7

épületet. Ez egy merõben új téma volt számomra. Mások általában a saját tapaszta-lataik alapján terveznek diplomamunkaként lakóházat vagy egyebet.”

Bevallása szerint tanárai nem lelkesedtek azért, hogy ezt a témát választotta. Leakarták beszélni róla. Majd miután õ nem tágított, éppen azért, mert õk sem rendel-keztek ilyen téren sok információval, felkérték, állítson össze egy átfogó dokumen-tációt a börtönépítészettel kapcsolatban. Ez meg is történt. A történeti áttekintés azOktogon címû mûépítészeti szakfolyóiratban jelent meg 2003 tavaszán. A lap a ma-gyarországi Oktogon bukaresti leágazása volt, és a 13. szám megjelenése után „ki-múlt”.

A Kim Attila börtön-projektjére épülõ utolsó, 13. lapszám igen izgalmas olvas-mány. Attila történeti áttekintõje mellett börtön-projektjét két bukaresti mûépítésze-ti egyetemi tanár, Françoise Pamfil és Ioan Augustin kommentálja, valamint DanielCiumãgean pszichológus is hozzászól a témához. Írásában Kim Attila kifejti: a bör-tön-fogalom nagy átalakuláson ment át a 19. századtól számítva. Elõtérbe került aza felismerés, hogy korábban a büntetés-végrehajtás intézményei nem voltak elég ha-tékonyak, nem segítették elõ azt, hogy a büntetés letöltése után az elítéltek visszail-leszkedjenek a társadalomba. A börtönnek nevelnie is kell, ennek érdekében pedigszükségnek látszik lazítani a szabadon élõk társadalma és a fogva tartottak közöttimerev korlátokat. A börtön ne legyen a kiközösítés, a világtól való teljes elzárás hely-színe, hanem készítsen fel az újbóli szabad életre. A társadalomnak a fogva tartottakiránti felelõssége megváltoztatja az intézmények paramétereit. Projektje mûépítésze-ti szempontból közelíti meg ezt a gondolkodásmódot és társadalmi igényt. Az õ bör-tönépülete a közvetítés eszköze a társadalom irányába – lehet, hogy az elképzelésmost idealistának hat, de meggyõzõdése, hogy van rá társadalmi igény.

Világos, a világra nyitott

Tanulmányában Françoise Pamfil úttörõ jellegûnek nevezi Kim Attila projektjét.Milyen fogalmak társultak korábban a „börtön” szóhoz: kisméretû cellák, szûk, zártterek. Foglyok és börtönõrök, egyenruhák. Szögesdrót, vaskorlát, amiben esetlegáram kering. Szabadságvágy, szökés, sötétség, hideg, nedvesség, a napfény hiánya.Durvaság, üvöltések, egyedüllét, némaság, kétségbeesés, a személyiség feladása stb.A börtön lényege: valakit megfosztanak szabadságától. Ma nálunk még az a jellem-zõ, hogy a társadalom számára a börtön titkoktól övezett, rejtett valóság. A társada-lom nem érzi magát felelõsnek érte. A Kim Attila által tervezett épület eleve szakítezzel a hagyománnyal, már csak azáltal is, hogy nem sötét, hanem világos.

Az épületet tervezõje a város közvetlen szomszédságában képzeli el, két park kö-zött, szép kilátással a környezõ tájra. Ezáltal is azt fejezi ki, hogy a fogvatartottakatnem rekesztik ki a társadalomból, hanem ellenkezõleg, annak közegében maradnak.A terv mûépítészetileg is azt sugallja, hogy az elítéltek továbbra is a társadalom tag-jai. Az épületnek külön bejárata és kijárata van. A kijárat azt sugallja, hogy a szaba-dulás pillanata – ünnep. Egy csengõ hangja jelzi a fogvatartottaknak, a városnak, azembereknek azt, hogy valaki éppen újra szabaddá vált.

A börtönépület tervében egy mûépítészeti eszme valósul meg. A formák – pél-dául a nagyméretû ablakok – nyitnak a világ felé. Az egész elképzelés arra ösztön-zi a rabot, hogy a szabadulásra összpontosítson, arra készüljön. Pamfil azt is jelzi:Kim Attila végigjárt néhány börtönt, mielõtt elképzelését papírra vetette. A külsõfalakat matt üvegbõl képzeli el, így a falrendszer akár egy szuperdimenzionált vi-lágítótestnek is tekinthetõ. A börtönudvart víztükör díszíti. Belsõ udvarok, sétáló-helyek, kezelõbázisok, kápolna, könyvtár, étkezde, sporttermek kapnak helyet akülsõ falak között.

53

2010/7

Augustin Ioan mindenekelõtt azt hangsúlyozza tanulmányában, hogy a börtö-nökkel kapcsolatban régebben a felügyeletet, a láthatóságot, az intim szféra felszá-molását tartották fontosnak. Ezekre a tényezõkre épült a fogvatatási rendszer.Foucault-t idézi: felülrõl szemmel tartani valakit, átlátni a helyzetet – az újkorban eztjelenti a jól szervezett büntetés-végrehajtás. Ez a fentrõl történõ figyelés ad hatalmata felügyelõnek. Az állandóan bekapcsolt villanyégõ is a felügyelet, a szemmel tartásrésze, annak folytonos voltát hangsúlyozza. Ugyanakkor a szerzõ kétségeit is megfo-galmazza: szerinte a kommunizmusból örökölt börtönhálózatot nem fogja az európaistandardokhoz közelíteni sem az, ha több ilyen börtön lesz, mivel nem elegendõ semaz, ha vidám színûre festik a falakat, sem az, ha kápolnákat építenek vagy „irodalmiköröket” hoznak létre és külön tévéprogramokat kínálnak az elítélteknek. A fogvatartás, a büntetés-végrehajtás teljesen új koncepciójára, filozófiájára van szükség. Atanulmány írója a börtönnél megfelelõbb megoldásnak tartja a kényszerlakhelyetvagy a börtönkolostorban való büntetés-végrehajtást.

Kim Attila börtönprojektje egy 400 személyt befogadó büntetés-végrehajtási in-tézmény víziója. Most azt mondja róla:

„Amikor terveztem, 24 éves voltam. Akkor nekem nem a kivitelezhetõség, hanema koncepció volt a fontos. Idealista elképzelés. Úgy vélem, pillanatnyilag maximumegy észak-európai államban lenne kivitelezhetõ, ott a közgondolkodás már eljutottegy olyan szintre, hogy elfognának egy ilyen elképzelést, és pénz is lenne a kivitele-zésére. Nálunk – úgy vélem – erre még nem érett meg a helyzet.”

Azért tervezte Marosvásárhelyre, a város szélére ezt a börtönt, mert marosvásár-helyi, ezt a várost ismeri a legjobban, és mert a diplomamunkához a pontos helyszíntis meg kellett jelölni, oda kellett megtervezni az intézményt. Tervét országos szintensem ajánlotta még fel sem a belügyminisztériumnak, sem az országos börtönfelügye-lõségnek. Reménykedjünk abban, hogy ami késik, nem múlik. Vagyis abban, hogy anem túl távoli jövõben a bûntettek elkövetõit emberszámba vevõ, a késõbbi társadal-mi beilleszkedést jól szolgáló börtönök mûködnek majd Romániában (is).

54

2010/7

A marosvásárhelyi börtön udvara – Máthé Éva fotója

Kim Attila börtön-látványterve (Forrás: Oktogon folyóirat)

Horváth Andor, a lap fõszerkesztõ-helyettese bevezetõ so-rokat kért tõlem Csõgör Lajos börtönemlékezéseihez. Mi-ért engem szemelt ki? Talán azért, mert a kolozsvári Bo-lyai Tudományegyetem egykori rektorának a fiai reámbízták, hogy apjuknak a Polis Könyvkiadó gondozásábanrövidesen megjelenõ visszaemlékezését (Csõgör Lajos bör-tönévei) történelmi keretbe foglaljam. A kényszerûségbõlMarosvásárhelyrõl Budapestre áttelepedett nyugdíjas or-vosprofesszor kilencvenéves korában, 1994-ben hangbanés képben rögzített terjedelmes beszélgetésben, BarabásBéla kérdéseire válaszolva mesélte el életpályáját.Ennek a videointerjúnak gépiratos szerkesztett változatá-ból emelték ki a szerkesztõk az alábbi részletet.Az olvasó tájékoztatására leírok hat mondatot.1. Csõgör Lajost 1949. november 3-án azzal a gyanúvaltartóztatta le a Szekuritáté Marosvásárhelyen, hogy ré-szese volt a Magyarországon perbe fogott és halálra ítéltRajk László titóista összeesküvésének.2. Ennek indítéka az volt, hogy az egy évvel késõbbi ma-gyarországi koncepciós perben gyanúba fogott kolozsvárimúltú Demeter Béla kihallgatási jegyzõkönyvét a magyartitkosszolgálat átadta a románnak, és ebben név szerintszerepeltek mindazok az erdélyi magyarok, akikkel azéletben Demeter kapcsolatban állott, köztük Csõgör is.3. A román kihallgatóknak meg kellett bizonyosodniuk,hogy Csõgör Rajkkal és elítélt „bûntársaival” még csakszemélyes ismeretségben sem volt.4. A készülõ romániai titóista perben Csõgör Lajos hasz-nálhatatlannak bizonyult, de biztos, ami biztos alapon,ítélet nélkül kétévi „adminisztratív” elzárással sújtották,tartalékolva õt egy másik perre.5. A marxista eszmei tájékozódású és kommunista moz-galmi gyakorlattal rendelkezõ nemzedéktársakkal barát-kozó fogorvos 1944-ben részt vett abban a hiábavaló erõ-feszítésben, hogy Magyarország lépjen ki a szovjetellenesháborúból.6. Ezt a múltat a Román Kommunista Párt vezetõsége ál-lamvédelmi szerveivel és igazságszolgáltatásával úgy ér-telmezte, hogy kimeríti a hazaárulás tényállását.

Benkõ Samu 2010/7

A legképtelenebb esemény is elég volt arra, hogy az embertreménnyel töltse el.

„OLYAN CELLÁBAN, AHOL ÉJJEL-NAPPAL VILLANY ÉGETT...”Csõgör Lajos emlékezik börtönéveire

1951 nyarán tehát elvittek Jilaváról. Hova?– Egy Ghencea nevû elosztóhelyre, onnan vitték azután az embereket mindenfé-

le más irányba. Ott szabadon lehetett mozogni. Találkoztam vásárhelyiekkel, akikkelaztán izenni tudtam a feleségemnek, hogy egészséges vagyok, és hogy innen visznekOcnele Mari-ra, az ugye egy régi sóbánya...

– Itt keveredtek a köztörvényesek és a politikaiak, és itt sem volt érdekes az, hogyneked nincs ítéleted?

– Úgy emlékszem, itt közölték – vagy még Jilaván? nem tudom, de közölték –,hogy kétévi adminisztratív büntetést kaptam én is és Méliusz is, és késõbb mondtákmeg, hogy ezt az adminisztratív büntetést Ocnele Mari-on fogjuk tölteni. Ott régenegy bánya volt, sóbánya, és annak megfelelõen volt egy nagy épület, ahova az odahelyezett közbûnösöket vitték, és azok dolgoztak a bányákban. Oda vittek minket is.De, mondom, még elõbb izenni tudtam a feleségemnek, így hát hírt hallott rólam, és-pedig szavahihetõ embertõl.

– Milyen volt Ocnele Mari, és meddig voltál ott?– Hát Ocnele Mari-on, ott nagy termek voltak, egy óriási teremben laktam, körül-

belül negyvenen voltunk szintén két sorban, két szinten elhelyezve, és onnan vittekmunkára. A munka mindig reggel öttõl délután ötig tartott az elsõ csoportnak és dél-után öttõl hajnali ötig a második csoportnak. Hát az jó volt, amikor nappali csoport-ba került az ember, mert ez folyton váltakozott, de éjszaka, az nagyon fárasztó volt,éhesek is voltunk, szóval...

– Milyen munkát kellett végeznetek?– Asztalosmunkát végeztünk, ami kezdetben a mi részünkre, mondjuk az én ré-

szemre, jól volt megszervezve, mert négyes csoportokat alkottak, és minden csoport-nak kiadtak egy munkát. Abban a csoportban, amelyikben én voltam, volt egy szak-ember, egy asztalos, kolozsvári ember, akivel nagyon örültem a találkozásnak; tud-tam, hol lakott otthon, satöbbi, szóval hamar kialakult egy ilyen szoros együttmû-ködés, és õ nagyon segített. Tehát a csoport el kellett hogy végezzen bizonyosmennyiségû munkát, és õ kifente nekem a gyalumat; addig nem tudtam, hogy kellfenni a gyalut...

– Kikkel voltál még egy csoportban?– Nem emlékszem, mert aztán változott a csoport.– Magyarok, románok vegyesen voltak?– Magyarok, románok vegyesen, és mondom, ez így jól ment, mert amelyik cso-

port elvégezte a rá kirótt munkát, annak a reggeli tercs – az ilyen híg puliszka, folyé-kony puliszka – 25 gramm cukorral volt édesítve. Az a csoport, amelyik nem végez-te el, annak a tagjai pedig csak tíz grammot kaptak. Aztán hogy tényleg beletették,nem tették, ki tudja, de mindenesetre az, amit mi kaptunk mint jó csoport, sûrûbbis volt és jobb ízû is. Erre õk is rájöttek, hogy ez így megkönnyíti egyesek életét, te-hát mindenkinek egyénileg kellett elvégezni valami munkát.

– Mit dolgoztatok?– Székeket csináltunk, széklábakat, asztallapokat és ilyen egyszerûbb dolgokat,

de ez nekem nagyon kínos volt, mert mikor már beletanultam volna, hogy meg tu-dom én csinálni egyedül is, akkorra változott a munka, valami mást adtak. Tehát egy-fajta munka maximum két hétig tartott, azután már valami mást kellett csinálni, ak-kor megint eltelt két-három nap, amíg megtanultam, hogy azt hogy kell – na, szóvalvoltak ennek ilyen oldalai. De azután ott egy kicsit javult a helyzetem, mert a pa-rancsnok helyettese tudta, hogy orvos vagyok, fogorvos, és megfájdult nagyon a fo-ga, és hívott, hogy nézzem meg, mit csináljon. Hát mondtam, mit kell vele csinálni,de itt nincs semmi felszerelés, nem tudok segíteni rajta, de megmondtam, hogy men-jen ki a faluba, ott van fogorvos, azt a fogat ki kell húzni, nincs más lehetõség; na,56

2010/7

szóval ez már akkor tudta, és úgy valamivel szimpatikusabb is volt, mint a parancs-nok. Hát ez például segített.

Amikor beteg lettem, fertõzõ májgyulladásom volt, akkor – de ezt másokkal is meg-tették – kivettek a munkából; a betegek bent maradhattak egész nap abban a nagy szo-bában, ahol laktak, ahol az éjszakát addig is töltötték, és kaptunk teát korlátlanmennyiségben, cukor nélkül, de teát, délben és este pedig kaptunk hat-hat fõtt krump-lit. Ebbõl állt a napi étkezés. Ettõl aztán mindenki meggyógyult, mert ez nem terheltesenkinek a máját. Tudom, hogy egy alkalommal, mikor az õr hozta nekem a hat krump-lit, s azt mondta, hogy megkóstolja, és egy krumplit kivett, hát azt hittem, megfojtom.Hogy mit jelentett akkor egy krumpli... Ugye mikor az ember már ki volt egész napéhezve, s várta azt a hat, inkább kisebb, mint közepes nagyságú krumplit, és akkor aztelveszik... Na de hát nem volt mit csináljak, tudomásul kellett hogy vegyem.

– Sót adtak a krumplihoz?– Nem, semmit, ilyesmirõl nem lehetett szó, de mondom, mégis az a kiváltságos

helyzetem alakult ki, hogy most már megismert az a tiszt; tudta, hogy én fogorvosvagyok, és amikor már kezdtem jobban lenni, ott volt egy kicsi kantin, amiben nemárultak mást, csak kenyeret, mert mi ott pénzt is kaptunk, a nevünkre volt valame-lyes összeg félretéve a munkáért, és akkor betett oda. Én ott naponta – nem tudom,délelõtt vagy délután vagy kétszer is – bizonyos meghatározott idõben a büntetettek-nek adhattam el kenyeret meg dzsemet, ha volt, meg talán hogyhíjjákot, na... kétszer-sültet. És hát ez nekem nagyon jó dolog volt, mert a parancsnok, mikor átadta nekemezt a nagy funkciót, kijelentette...

– Ellátott valamilyen utasítással?– Elsõsorban megmondta, hogy vigyázzak, hogy semmi hiányom ne legyen, mert

akkor azonnal kitesz onnan, és ami kevés pénzem nekem is volt összegyûlve, elveszia hiányért. Már nem emlékszem pontosan, talán hét ilyen kétszersült vagy hogy ne-vezik, szóval ebbõl talán hét darab volt száz vagy kétszáz gramm, nem emlékszem,de tudom, hogy a parancsnok azt mondta: eggyel kevesebbet adjak, mérleg ugye nemvolt, tehát eggyel kevesebbet adjak, mint amennyi jár, hogy legyen mindig többletem,mert ha nem lesz, akkor az az én bûnöm. Ugyanígy a kenyérnél és mindennél. Min-denbõl valamivel kevesebbet kellett hogy adjak, mint amennyi tulajdonképpen jártvolna. Így lett egy-egy kis többlet, amit én nyugodtan megettem mindig, mert nemkellett elszámoljak vele senkinek, úgyhogy akkor egy kicsit meg is erõsödtem.

Még annyit meg kell mondanom, hogy amíg a fertõzõ májgyulladásom volt, be-kerültem a kórházba is pár napra, az nem igazi kórház volt, hanem csak fektetõ, aho-va betették a súlyosabb betegeket; hát én ott találkoztam egy Lõrinc Ernõ nevû régiismerõsömmel, aki Vásárhelyen dolgozott, egy baloldali túlzásokra hajlamos ember-rel, elvtárssal, akit már rég nem láttam, és hát persze ott örül az ember egymásnakakkor is, ha kinn nem voltak különösebb jó viszonyban... Õ egyszer beszélgetés köz-ben kérdezte, hogy tudom-e, hogy a feleségemet miért nem nevezték ki elõadótanár-nak, annak dacára, hogy 1948-ban fel volt terjesztve. Mert ’48-ban teljesen átvettüka szovjet felsõoktatási rendszert. Ennek például az lett a következménye, hogy egyolyan kicsi fakultáson, mint amilyen a vásárhelyi volt, öt fakultást kellett létesíteni,vagyis a fakultás önálló intézetté alakult, és volt egy gyermekgyógyászati fakultás is.A gyermekgyógyászati fakultás keretében volt egy tanszék, amelynek az volt a neve,hogy az egészséges és beteg gyermek lélektana, s erre volt felterjesztve tanári kine-vezésre a feleségem. Én nem is forszíroztam ezt egyáltalán, mert nem akartam, hogyolyan látszata legyen, de éppen egy tanári ülésen Vásárhelyen, amikor meg kellettnevezni, hogy kiket terjesztünk fel, akkor a jelen lévõ román professzor, Sãbãdeanu– valamikor állítólag Szabédinek hívták, nem tudom –, egy románul is, magyarul iskitûnõen tudó ember és nem elfogult, szóval õ azt mondta, hogy hát miért akarjunk

57

2010/7

mi mást hozni, mikor itt van a feleségem, akirõl köztudomású volt, hogy sokoldalú-an képzett; nem azért, mert a feleségem, de tényleg egy több nyelvet beszélõ és szak-májában is jól képzett ember volt, hát miért ne terjesszük õt fel? Na és akkor a tanácsugye úgy határozott, hogy természetes dolog, és na õ lett felterjesztve tehát elõadó-tanárnak, de nem nevezték ki. Mert amint aztán Lõrinc Ernõtõl megtudtam, azértnem nevezték ki, mert Bányai és a felesége, szóval a Bányai-klikk, az tiltakozott a ki-nevezés ellen, mondván, hogy a feleségem, amikor 1934-ben Párizsban volt egy évigvagy még több ideig is, már nem tudom, akkor trockista lett, és hát ezért nem alkalmasarra, hogy ott egy ilyen kényes állást betöltsön; ezért nem jött meg aztán az õ kineve-zése, közben persze engem is elvittek, úgyhogy akkor már nem is kellett más indok.

– Ocnele Mari-nál tartottunk...– Igen.– Kantinos vagy, telik az adminisztratív büntetésed, amit ugye két évnek mondtak,

tehát 1951 novemberében szabadulnod kellene. Mi történik ehelyett?– Azt nem tudom, hogy õk mikortól számították azt a két évet, akkortól-e, amikor

letartóztattak, vagy akkortól, amikor odaszállítottak, de hát természetesen az emberreménykedett. A legképtelenebb esemény is elég volt arra, hogy az embert re-ménnyel töltse el. Minél rosszabb helyzetben voltunk, annál inkább kellett a re-mény. Hát ott szabadon járhattunk, mert dolgoztunk, szabadon nappal jártunk, és tu-dom, oda volt adminisztratív büntetésre helyezve a szociáldemokrata Pásztai Gézais. Õ akkor már félig meg volt vakulva, csak úgy támolyogva járt az udvaron, és ép-pen valami edényben étel volt a kezében, amikor odamentem hozzá, és üdvözöltem,s azt mondta: Lajos, tudod, hogy minket pár nap múlva kiengednek? Mondom: Gé-za, hallottál valamit? Nem, csak úgy gondolom... Hát aztán egyáltalán az embereknagyon különbözõ módon viselkedtek. Például ott volt Méliusz is velem egy csoport-ban már Ocnele Mari-on, és õ még akkor is rendíthetetlen híve volt a rendszernek,tehát nem kezdõdött benne némi kritika. Mesélte ott nekem, hogy nézd meg, ez aparancsnok – egy szadista, kapitányi rangban levõ szadista volt ottan a parancsnok,kicsi, vékony pasas, a pár csizma, amit viselt, szinte nagyobb volt, mint õ –, nézdmeg, hogy milyen fegyelmet tud tartani. Hát könnyû volt fegyelmet tartani, itt kiéhe-zett emberek és ott fegyveres õrök. Na, akkor kapott ott egy csomagot, aminek a tar-talmából arra gyanakodott, hogy azt nem a felesége állította össze, tehát tulajdonkép-pen volt, vagyis lett volna oka arra, hogy gyanakodjék, hogy itt azért nem mindentiszta, nem minden úgy van, ahogy mi azt ugye a háború elõtt a Szovjetunióról hal-lottuk, mert hiszen mind csak jót hallottunk.

– Hogy kerültél el Ocnele Mari-ról?– Egyszer csak jött az õr, hogy szedjem a holmimat. Nem tudtam, miért...– Mikor volt ez körülbelül?– 1952 nyarán volt. Ideadták a régi ruhámat, és abba felöltözve, miután össze-

szedték a holmimat és mindent ideadtak, kivittek az állomásra, és vasútra ültettekBukarestbe; csak egy õr kísért, fegyver nélkül, tehát minden feltûnés nélkül. Szóvalakkor már abban a ruhában voltam, amiben annak idején letartóztattak, és közbenbeszélgettünk az õrrel; hát õ sem tudott semmit, õt elküldték, hogy engem kísérjen.

– Milyen volt a szabad világ? Az a rövid utazás is, lassan majdnem három évután?

– Hát azt csodálatos volt nézni, de megint aggodalmakkal tele is, hogy vajon mi-ért visznek. Mi történt? Az embert ilyenkor mindig az foglalkoztatja, hogy nem mégvalami rosszabb vár-e, valami újabb... Na, elég az hozzá, hogy megérkeztünk Buka-restbe, beszállított a belügyminisztériumba, és ott megint a szokásos vizsgálat, hogysemmi ne maradjon nálam, még cipõfûzõ sem, és elhelyeztek az úgynevezett szub-szolban, ami azt jelenti, hogy a pincesor alatt még volt egy sor, ahova a nap nem sü-58

2010/7

tött be, tehát ott éjjel-nappal villany égett, és legalábbis abban a cellában, ahova tet-tek, jobbról is, balról is volt két ágy, és minden ágyban két személy feküdt. Tehát egyilyen cellába kerültem, és egy Pahont Dumitru nevû, legalább száz kilósnak kinézõemberrel kerültem egy szûk fekhelyre, de hát ez volt, ott kellett élni. És hát nagyonszigorú felügyelet volt, mert nem lehetett az ágyon hátradõlni, hanem az ágy szélénkellett ülni, hogy nappal ne aludjék az ember, nagyon szigorú felügyelet volt, és avécére való kivitel és visszahozatal is feltett szemüveggel, holott senki se láthatott,mert hiszen nem lehetett kilátni a cellákból, csak kívülrõl lehetett benézni, ha elhúz-ták azt, ami fedte azt a kis nyílást...

– Hogy hívták románul azt a kis nyílást?– Nem tudom.– Mert magyarul cirklinek hívják, ugye?– Nem tudom magyarul se... Na elég az hozzá, hogy ott egy újabb kihallgatás-

sorozat kezdõdött. Elég sûrûn az elsõ idõben. Ennek a célja az volt, hogy milyenrészt vettünk mi 1944-ben a Békepárttal való tárgyalások során, mikor arra akartuka kormányzatot rávenni, hogy ugorjon ki a háborúból Magyarország is. Hogy akkortulajdonképpen mi nem azt akartuk, hogy ezáltal a háború megrövidüljön, hogy aSzovjetuniónak ezáltal segítséget nyújtsunk, hanem pusztán csak azt akartuk, hogyÉszak-Erdély megmaradjon Magyarország részére. Ez volt a fõ bûn, errõl kellett te-hát nekünk, kellett nekem vallomást tenni.

Utólag, amikor kikerültem, hallottam, hogy Pesten is letartóztatták a Békepárttagjait és ennek az erdélyi reprezentánsait, ugye minket, aztán már letartóztatták atényleges vezetõt, hogy hívják... Jakab Sándort is, úgy tudom, 1952-ben; és nekünk,nekem speciálisan errõl kellett volna ugye vallomást tenni. Hogy itt volt egy össze-esküvés, amelyiknek egy része volt ez, tulajdonképpen Teleki Géza és Márton Áronvezetésével. Mondtam, hogy nem tudom, hogy volt-e vagy nem, én nem tudok róla.Én tudom azt, hogy mi annak idején az Erdélyi Párt vezetõivel arról tárgyaltunk,hogy Magyarország ugorjon ki; hogy õk elsõsorban arra gondoltak, hogy ezáltal a sa-ját pozícióik is javulnak, ha Magyarország kiugrik a háborúból, az lehet, de a fõ cé-lunk nekünk tényleg az volt, hogy érjen véget a háború... Persze bennünk is élt az agondolat, hogy ha Magyarország azonnal követi Románia példáját, mert hiszen aszovjet–román béketárgyalás vagy hogy nevezték...

– Fegyverszüneti megállapodás.– ...a fegyverszüneti megállapodásban volt egy ilyen mondat, hogy a Szovjetunió

támogatja, hogy Erdély vagy Erdély nagy része Romániához tartozzék; tehát volt egyilyen lehetõség, hogy ha Magyarország kiugrik, akkor valamit nyer ezáltal. Perszehogy ez nekünk is a szívünk mélyén élt, de akkor ténylegesen nem ezt kértükTelekiéken keresztül Horthytól, hanem azt, hogy ugorjon ki, és na. Errõl beszéltünk.

– Minden kezdõdött elölrõl, vagy új kihallgatók jöttek? Volt-e visszautalás a háromévvel azelõtti vallomásodra?

– Voltak a régiek közül is, de most aztán mind jobban igyekeztek még egyebeketis bevonni, tehát most már összeesküvésrõl volt szó. Ebben az összeesküvésben énannak idején megismerkedtem 1945-ben Nagy Ferenc miniszterelnökkel, és tõle iskaptam ilyen utasítást, s én ezt vállaltam, és állandóan adatokat szolgáltattam ki ne-ki... Mondtam, hogy kérem, mikor én ’45 õszén kint voltam, az a választás elõtt volt,tehát Nagy Ferenc még nem is volt miniszterelnök, nem is találkoztam vele, csak ké-sõbb, úgy emlékszem, ’46-ban vagy ’47-ben; akkor tényleg találkoztam, mert elmen-tem hozzá Demeter Bélával, és elmondtam, hogy milyen nehéz körülmények közöttmûködik az egyetem, és szerettem volna valamilyen anyagi támogatást kapni. Igen,ez ’46-ban történt... És akkor azt mondta, hogy nem adok semmi támogatást, mertsem az egyetem, sem a Magyar Népi Szövetség nem az én politikám híve, és nem azt

59

2010/7

követi. Hát mondom, igyekeztem neki megmagyarázni, hogy a mi részünkre támo-gatást ’44 telén, õszén, ’45 elején a Maniu-gárdistákkal és más nacionalista pártok-kal szemben a román kommunista párt nyújtott. Ez tényleg így volt, megfelelt a té-nyeknek; népszerûtlen dolog volt, de a Scânteia 1944 õszén közölt egy cikket a ro-mánok által végzett atrocitások ellen. Tehát igyekeztem neki megmagyarázni, hogymilyen helyzetben vagyunk. Hát azt mondja: nézd, én most kell adjak kétszáz vagonkukoricát a jugoszlávoknak, nem tudom, mennyi marad, de ha még marad, és megtudjuk csinálni, akkor küldök a Korparich vezetése alatt álló Kaláka szövetkezetekrészére, és akkor majd õ ad az egyetemnek is, amennyit tud. Hát ebbõl nem kaptunksemmit, mert aztán közben folyt ugye a nyomás Magyarországon már Nagy Ferencékellen is, és nem is volt ez konkrét ígéret.

– Változott-e a hangnem ezeken a kihallgatásokon? Volt megint kiabálás?– Igen, volt megint, de nem ment, megint nem tudtam mondani semmit; folyton

azt keresték, hogy összeesküvés volt. Összeesküvés, amelynek én is tagja voltammint a Bolyai Egyetem reprezentánsa, és ennek a Magyar Népi Szövetség is része.Mondtam, hogy én nem tudom, volt vagy nem volt ilyesmi. Én a magam részérõl senem alapítottam, se részt nem vettem ilyen dologban, amit hát nem akartak tudomá-sul venni, és végül, amikor már elég hosszú ideje, hónapok óta tartott ez a kínoskihallgatássorozat, amiben a kihallgatók folyton váltakoztak...

– Volt olyan, akit megjegyeztél magadnak?– Egyszer egy volt tanítványom volt köztük, nem direkt tanítványom, mert nem

az orvosin volt, de ismertem: a Bolyaira járt Kolozsváron. Egy fiatal – természetesenfiatal – egyetemi hallgatónõ volt, de azért emlékeztem rá, mert valamilyen vezetõkommunista volt, az ifjúsági csoportban, valami ifjúsági...

– Magyar? Román?– Zsidó lány volt, és egyszer volt benn.– Mint kihallgató?– Igen, de nem egyedül.– Egyenruhában volt?– Nem, rendes civil ruhában, és mondom, nem egyedül, hanem egyik tiszttel volt

benn. Én megismertem õt, de tettem magam, hogy nem ismerem. Õ is tette magát,hogy nem ismer, de különben is nem beszélhettünk volna; különben is mit beszél-jek, ha most már...

– Utóbb valaha láttad? Találkoztál vele?– Nem. Soha.– A nevére...– Nem, nem emlékszem, csak úgy ismertem mint egyiket az ifjúsági szervezetben

mûködõk közül. Azokkal nem voltam szorosabb kapcsolatban, mert én Vásárhelyendolgoztam többet, hát a kolozsvári szervezetekkel, a Móricz Zsigmond Kollégiummeg a József Attila Kollégium vezetõivel és az egész társasággal nem voltam olyanszoros viszonyban.

– Más magyarul tudó most sem jelent meg?– Nem, nem emlékszem... Elég az hozzá, így telt el közel egy év, amikor egy olyan

cellában voltam, ahol éjjel-nappal villany égett. Soha egy év alatt napfényre ki nemvittek. Egy kerek esztendõt töltöttem így villanyfényes körülmények között egy cel-lában, ahol – amint mondtam – két ágy volt, s középen egy annyi hely, hogy be le-hetett jönni; és hát ott ugye kihallgatások közben voltak szinte kellemes percek is,mert mindig, amikor új embert hoztak be, elvittek valakit, és tele voltunk kíváncsi-sággal, hogy odakinn mi van, mi folyik. Például elfelejtettem mondani, hogy OcneleMari-on volt egy unokatestvérem is. Valami köztörvényes ügyben, nem tudom, mi-lyen ügyben került be, mészáros volt; hát neki mint köztörvényesnek sokkal több le-60

2010/7

hetõsége volt, õt például odatették lovak mellé, kijárt szekérrel a városba bevásárol-ni, mindig egy õrrel ment, de õ hajtotta a lovakat. Na, egyszer ott az udvaron össze-találkozunk, és mondta, hogy Lukát és Pauker Annát letartóztatták. Ó, mondom,menj a fenébe, eddig is mindig hülyeségeket mondtál. Annyira nem akartam elhin-ni én is, a naiv, hogy 1952-ben, mert ez akkor történt, már akkor Ocnele Mari-on vol-tam, ez lehetséges... Hát ’49 óta nem volt semmi kapcsolatom a politikai fejlõdésselvagy visszafejlõdéssel; nem tudtam, hogy Gheorghiu-Dej, akit ezek tettek oda annakidején díszbõl, hogy legyen egy román munkás a párt fõtitkára, de mögötte õk csi-nálnak mindent, Pauker Anna, Luka és a Chiºinevschi házaspár, szóval hogy köz-ben a párt megtelt nacionalista elemekkel, és Gheorghiu-Dej elérkezettnek látta azidõt, hogy leszámoljon velük. Na, ezt nem tudtam, mint ahogy azt sem, hogy JakabSándort is letartóztatták. Teljesen tájékozatlan voltam, nem hittem az unokaöcsém-nek, hogy ez megtörtént. De visszatérve a kihallgatássorozatra, hosszú hetek teltekel, én nem tudtam újat mondani, már õk is unták, úgy látszik, hogy kérdezzenek.

61

2010/7

eke György fogalmazta meg elõször az ér-vényes és mindmáig válaszra váró kér-dést: ha valaki a történelem fogaskerekeiközé kerül, annak az lesz a sorsa, akár-

csak Demeter Bélának? S mindegy, hogy odadob-ták, vagy odaesett?!

Minden nép és nemzet, minden közösség – sezt történelmi példák erõsítik – egy idõ után elég-tételt nyújt áldozatainak, megemlékezik mártírjai-ról. Vagy úgy, hogy igyekszik õket kiengesztelnimég életükben, ha lehetséges, vagy holtukban leg-alább, úgy, hogy ápolja emléküket. De ki fogja re-habilitálni Demeter Bélát? És miért is kell rehabi-litálni személyét, közkinccsé tenni az erdélyi ma-gyarságért hozott áldozatát és rendkívül gazdagéletmûvét?! Ki is volt Demeter Béla?

Egész élete, egész munkássága az erdélyi ma-gyar közösség jövõjéért való küzdelemben telt elés teljesedett ki. Hogyan történhetett meg mégis,hogy a mai erdélyi magyar közvélemény mit semtud az egykori írástudóról, közéleti harcosról,nagy tudású szakemberrõl, kutatóról – a kor tanú-járól? A mártírsors és annak politikai következmé-nyei – a történelemben nem példátlan módon –azt eredményezték, hogy személye szinte ismeret-len maradt az erdélyi magyarság múltja iránt ér-deklõdök elõtt is. Testvérének, Demeter Jánosnak,Jancsó Elemérnek, Jancsó Bélának, Venczel József-nek, László Dezsõnek (az egykori „erdélyi fiatalok-nak”) megjelentek visszaemlékezései, írásai, ezértmunkásságuk jobban beépülhetett a köztudatba,mint az õ hagyatéka. Az övét tiltás és elhallgatásövezte és süllyesztette el.62

2010/7

Édesapám körjegyzõvolt, vagyontalan, hétgyermekes családtagjaként nevelkedtem.

KÓNYA-HAMAR SÁNDOR

IKAROSZ-TERMÉSZET ÉS BÖRTÖNKENYÉR Demeter Béla: egy személyes tragédia közösségi vonatkozásai

B

Demeter János 1975-ben megjelent visszaemlékezésében (Századok sodrában,Kriterion, Bukarest) nem sok szót és teret vesztegetett öccsére. Miért? Talán öccse ál-tal is támogatott kizárása a harmincas években az Erdélyi Fiatalok körébõl vagy a „kimegy balra, ki meg jobbra?” politikai osztódásból és következményeibõl eredõ test-vérharag volt az oka? Vagy az, hogy a politikai és társadalmi ranglétrán elfoglalt po-zícióját baloldali múltja ellenére – különösen 1956 után – veszélyeztette az irreden-tának és revizionistának titulált, kémkedéssel gyanúsított testvér, aki Magyarország-ról történt kiadatása után börtönbe került, és ott is halt meg gyanús körülményekközött? Egyébként a szóban forgó könyvnek éppen a kommunista rezsim középkoriszinten mûködtetett jilavai börtönének, a fogva tartás körülményeinek, az emberte-len bánásmódnak az érzékletes leírása a legkiemelhetõbb erõssége. A két testvérugyanis 1951. április 18. és 1952. december 24. (D. B. halálának napja) között együttfogyaszthatta a román börtönkenyeret (Balogh Edgár, Lakatos István, Csõgör Lajosmellett). Demeter János öccse halálának körülményeirõl elsõ ízben 1988 tavaszánbeszélt Töttössy Istvánnénak.1 Addig a családban is úgy tudták, hogy D.B. az 1946-os letartóztatás elõtt felfedezett és sikeresen mûtött heredaganat következtébenpusztult el (amely a vallatások és kínzások alatt kiújult).

Demeter Béla annak a két világháború közötti, az együtt élõ népek megegyezésébenbízó, a transzszilvanizmus eszmekörében gondolkodó erdélyi magyar értelmiséginemzedéknek valóban emblematikus alakjaként úgy készült, majd lett felelõs és tett-re kész írástudója közösségének, hogy mindvégig tudatában maradt: aki írástudó, aznem válhat (önmaga lényegének megtagadása nélkül) gerinctelen szószegõvé és áruló-vá, igazolva mintegy a Julien Benda és Babits Mihály által hangoztatott igazságot. Ta-lán ezért is sohasem volt frontemberként a közélet, a politika élvonalában. Mindig in-kább a háttérbõl készített elõ eseményeket és fordulatokat: újságíróként, felelõs szer-kesztõként, úttörõ falukutatóként, EMGE-tisztviselõként. „Hídverõ” volt, mai szóhasz-nálattal élve „cölöpember”, majd pedig – magyar állami közszolgálatban – nemzetkö-zi szakértõként és tanácsadóként végzett fontos, nélkülözhetetlen munkát.

Ikarosz-természet volt: kíváncsi, tudás- és szabadságvággyal teli ember, mintannyian a Kelet-Közép-Európában kisebbségi sorsra kárhoztatottak közül a 20. szá-zadban – közösségének erkölcsi és szellemi mindenese. Aki a túlélõ hit és meggyõzõ-dés kegyelme adta belsõ szabadsággal, a sors által rámért feladattudattal volt telítvemindig. Az autonómiáját megõrzõ, metafizikai értelemben is szabad ember arány- ésminõségérzéke szavatolta, hogy a mértéket sosem vétette el. Csalódások után és radi-kalizálódás közben sem. Szolidaritásérzése és szociális érzékenysége, kiváló kommu-nikatív képessége és nyelvtehetsége pedig nem mindennapi segítséget jelentett a kap-csolatteremtésben és -ápolásban, az olyan szellemi-politikai körökbe való bejutásban,mint az Erdélyi Fiatalok és az EMGE, Bukarestben különbözõ vezetõ politikusok(Alexandru Vaida-Voievod, Iuliu Maniu) és társadalomtudósok (Dimitrie Gusti), majdBudapesten neves politikusok és kormánytényezõk (Teleki Béla és Teleki Géza, TildyZoltán, Nagy Ferenc és Bajcsy-Zsilinszky Endre). S a párizsi békeszerzõdés idején iséppen ezért hívta fel magára a figyelmet, tudta hallatni szakértõként a szavát. MáraiSándor párizsi tudósítóként feljegyezte, hogy a magyar békeküldöttség tagjai közülazon kevesek egyike, akiknek szakmai tudásához és politikai felkészültségéhez nemférhet kétség, amellett õt nyelvismerete, érvelõ szereplése és lobbizása valóban feljo-gosítja a tárgyalásokon való részvételre, és jó lenne, ha a hozzá hasonlókból több vol-na Párizsban.2 Kertész István, a szakértõcsapat vezetõje visszaemlékezésében nemgyõzi eléggé dicsérni és kiemelni elkötelezettségét, felkészültségét és konokkitartását.3 Úgyszintén Gyöngyösi János külügyminiszter, a magyar békeküldöttségvezetõje.4 Minderre viszont más is felfigyelt. Például Gheorghe Tãtãrescu külügymi-niszter, aki a friss hatalmi ügynökök biztatására külön jegyzékben számolt be Deme-

63

2010/7

ter Béla szereplésérõl az eleinte még jobboldali, majd a rövidesen azt felváltó Groza-kormánynak.5 Igazából innen származtatható késõbbi mártírsorsa.

Mint a már lassan hozzáférhetõ magyar titkosszolgálati dokumentumokból, to-vábbá az egykori munkatársak (Kertész István, Mikes Imre6) emlékirataiból is kide-rül: a párizsi békeszerzõdés tárgyalásainak ideje alatt Demeter Béla hamar meggyõ-zõdött Magyarország kiszolgáltatott helyzetérõl, ezért tevékenyen részt vett a kül-döttség nem kommunista tagjai által szervezett akcióban, amely Moszkva ellenõrzé-sének megkerülésével, egy emigráns párizsi magyar csoport nevében próbálta a vi-lág elé tárni azt az erdélyi valóságot, melyet hivatalos keretek között a Luxembourg-palotában nem mondhattak el.

Mikes Imre (akit Erdély útjai. Nagymagyarországtól Nagyromániáig címû könyvemiatt 1936-ban kitoloncoltak Romániából) 1945 és 1947 között a párizsi magyarnagykövetség sajtótitkára s egyben a békedelegáció sajtórészlegének is tagja volt. Azõ párizsi lakásán jött össze Erdély ügyében az az erdélyi szakcsoport, mely jelenté-sekkel, petíciókkal próbált lobbizni a nyugati emigráns körökben. Sokáig a párizsiszovjet nagykövetséget is sikerült megtéveszteni, ám Boldizsár Iván jelentéseinekköszönhetõen csakhamar kiderült, hogy kik készítették a rendszeresen szétosztoga-tott dokumentumanyagot.

Boldizsár Iván hivatalosan a Nemzeti Parasztpárt tagja és megbízottja, ám valójá-ban a delegáció helyettes vezetõje, a kommunista, Moszkva-ügynök Gerõ Ernõ bizal-masa volt, aki a magyar hírügynökség felügyelõjeként naponta tett jelentést a szov-jet nagykövetségen a magyar delegáció tagjainak tevékenységérõl és viselt dolgairól.Õ volt az, aki az MTI párizsi kirendeltségének megtiltotta, hogy továbbítsa azt a hír-hedt, legvadabb magyarellenes Visinszkij-beszédet, amelyet így a magyar közvéle-mény meg sem ismerhetett. Nyilvánosan megfenyegette Demeter Bélát, az erdélyiszakértõcsoport vezetõjét lobbitevékenységéért, azt állítva, hogy belpolitikai adato-kat szolgáltat ki emigráns köröknek, amelyek természetesen a nyugati titkosszolgá-latok irányítása alatt állanak, ezért hazatérésük után ennek majd komoly következ-ményei lesznek. Demeter Béla kálváriája ekkor kezdõdött, õ ugyanis a párizsi meg-bízatás után hazatért Magyarországra, míg szakértõ társainak többsége Nyugatonmaradt 1947. február 10-ét követõen.

Boldizsár Iván párizsi szereplését és múltját Mikes Imre leplezte le 1953-ban Ref-lektor címû mûsorában – ekkor Gallicus álnéven már a Szabad Európa Rádió mun-katársa volt. „A magyar népi demokrácia egyik legsilányabb propagandalegénye” –mondta róla többek között.7 Tény, hogy a magyar titkosszolgálat irattárából még nemkerült elõ a Boldizsár-féle feljelentés. (Elegendõ lett volna a szovjet utasítás?) Az istény viszont, hogy Demeter Bélát, aki továbbra is a politika hálójában marad, 1947kora tavaszán az ÁVO letartóztatja. Ekkor kezdõdik a Kisgazdapárt szétverése is. An-nak a „szalámipolitikának” alkalmazása, melynek eredményeképpen a szovjet fenn-hatóság alá került kelet-európai államokban létrejöhetett a kommunista diktatúra éshatalom. Nagy Ferenc miniszterelnököt lemondatják (külföldön marad), GyöngyösiJános külügyminisztert az egész kormánnyal megbuktatják, a hozzá kötõdõ DemeterBélát pedig lefogják. Kínzásokkal próbálnak kicsikarni belõle olyan terhelõ adatokat,melyekkel alá lehetett volna támasztani például a Teleki Géza-féle „reakciós körök”békeelõkészítési akciójára vonatkozó vádakat. A katonapolitikai osztály Nádor utca9. szám alatti egyik földszinti zárkájában rövid ideig társa volt dr. Dózsa István állat-orvos, kandidátus. Elmondása szerint akkor öten voltak a cellában. Rajtuk kivül mégdr. Bejtsy pápai kamarás, Sóvári Tihamér alezredes és Horváth Béla repülõs ezredes.Demeter Bélát onnan az Andrássy út 60-ba vitték át.

Az ÁVO négyhónapi vallatás után sem tudott Demeter Bélától egyetlen olyan in-formációt sem szerezni, amilyenre utasítást kapott. A vallatások és kínzások egész-64

2010/7

ségét annyira próbára tették, hogy a rabkórházban többhetes kezelésre és ápolásraszorult. Vagy a rabkórházból, vagy a hírhedt Andrássy út 60-ból figyelmeztetõ üze-netet tudott küldeni Teleki Gézának, hogy meneküljön. Demeter Bélát bizonyítékokhiányában, az érvényben lévõ törvények értelmében szabadon bocsátják. Hiszen aKisgazdapárt szétverése sikerült, vezetõinek többsége külföldre menekült, s a kom-munista párt is hatalomra került.

Kálváriája viszont folytatódott. Július 9-én a Münnich Ferenc rendõr altábornagyaláírásával ellátott parancs alapján a közrend és közbiztonság fenntartására, továb-bá fontos állami érdekre hivatkozva ismét letartóztatták. Ezúttal a Budapesti Népfõ-ügyészségen vallatják, mint a „Magyar Közösségi ügy” vizsgálati dossziéjában olvas-hatjuk (ÁBTL-319-V-2000/33). A magyar kommunista hatóságok „Magyar Közösség”néven korábbi fasiszta szervezetek és politikai pártok tagjainak állítólagos összees-küvését próbálták felgöngyölíteni. Demeter Béla 1943-tól volt tagja a kezdetben nem-zeti civil egyesületnek, melyet késõbb, már a háború után, revizionista és államelle-nes vádakkal illettek. Tagjainak zöme azonban külföldre emigrált, így az a megfo-gyatkozott csoport, melyet Demeter Bélával együtt 1947-ben „begyûjtöttek”, teljesenártalmatlannak és a múlt maradékának bizonyult.

A vallatások azonban erõsen kikezdték D. B. egészségét, ezért átszállították a Já-nos-kórházba. Dr. Matusek fõorvos lehetõvé tette a barátaival való érintkezést,8 ígypéldául felkereste õt dr. Bakay Lajos urológus sebészprofesszor, aki 1946 februárjá-ban már mûtötte. Fia, ifjabb Bakay Lajos, a késõbb az Amerikai Egyesült Államok-ban letelepedett idegsebész-professzor önéletrajzi könyvében9 bõven olvashatunkarról, hogyan sikerült édesapja bátor fellépésének köszönhetõen a halálos betegnekdiagnosztizált foglyot kiszabadítani.

Demeter Bélát mindkét esetben vizsgálati fogságban tartották, bírói ítéletre nemkerült sor. Balás-Piri László állítása szerint10 (õ dr. Bakay Lajos unokája,Balatonlellén Demeter Bélának horgásztársa, 1990 után, a közel ötven éven át elhall-gatott ügy élesztgetõje), Nagy Ferenc és Teleki Géza Nyugatra menekülése után a sú-lyosan beteg Demeter Bélára „egy ideig” senki sem kíváncsi. Kivonul a közéletbõl ésa politikából, s Bakay professzor meghívására Balatonlellén, a Bakay és a Farkas csa-lád védõszárnyai alatt húzza meg magát. Több mint három évet tölt ott, és egészsé-gi állapota lényegesen feljavul. Kecskéket legeltet, horgászik, erdélyi ételekkel ked-veskedik házigazdáinak. Újra kiegyensúlyozott és derûs – már amikor egy rossz elõ-érzet vagy baljós következtetés nem teszi borúlátóvá.

Magyarország és Kelet-Európa politikai fejleményeit figyelve alighanem tudatá-ban volt annak, hogy a balatonlellei idill nem tarthat sokáig. De azért napjait olva-sással és tanulással töltötte – tökéletesítette német és francia nyelvismeretét –, tré-fás versikéket faragott. Szívesen „eldiskurálgatott” a helybeliekkel, s csakhamarnépszerû is lett körükben. A balatonlellei Bodonyi Dezsõ, az idõ szerint pénzbesze-dõ, így emlékezik rá vissza: „Úgy láttam, örül, hogy valaki bejött hozzá beszélgetni.Korban körülbelül megegyeztünk, így volt közös témánk. Késõbb, ha kis idõm volt,mindig bementem hozzá. [...] A késõbbiekben õ is mesélt a háborús dolgokról, Er-délyrõl, a környezetérõl, barátairól. [...] Többszöri találkozás után jöttem csak rá,hogy valamitõl tart. [...] Bizalmas dolgokat is elmondott, és figyelmeztetett: vigyáz-zak, mert esetleg nekem sem lenne jó, ha bizonyos körök megtudnák, hogy többszöris beszélgettünk.”

Nem oktalanul. Börtönviselt emberek állítják, hogy aki egyszer a börtönkenyeretmegkóstolta, az hiába szabadul a rabságból, elõre megérzi közelgõ végzetét.

1951. március 15-én délelõtt az ÁVO egységei körülzárták Balatonlellét. DemeterBéla éppen a Farkas családnál kávézgatott-beszélgetett. A két civil ruhás detektíveta házigazda, mit sem sejtve, kávéval kínálta. Azok udvariasan arra kérték Demeter

65

2010/7

Bélát, hogy tartson velük, azzal nyugtatva a házigazdát, hogy mindössze rövid, egy-órás kihallgatásról lesz szó. D. B. viszont jól tudta, kikkel van dolga, és így búcsú-zott: „Isten veletek, engem többé nem láttok...” Délután a hatósági személyek márházkutatást tartottak szobájában, majd lepecsételték az ajtót. Sem ügyvéd, sem ba-rát, sem családtag nem látta többé.11

Az 1970-ben rendezett vizsgálati dossziéból (ÁBTL-319-V-111763, eredeti ikta-tószáma 10-506-1951) kiderül: az ÁVO már letartóztatását megelõzõen, 1951. márci-us 12-i keltezéssel Demeter Béla-környezettanulmányt készít. Abból személyi adata-it (továbbá egykori házigazdája, özvegy Radnóti Istvánné sorsát) leszámítva csakannyi derül ki, amennyit a budapesti Kecskeméti utca 9. szám alatti lakóház ház-mestere (Kondásné) mondott róla. (Jellemzõ! Nem éppen a házmesterek voltak azÁVO legmegbízhatóbb ügynökei!) Üldözõi így szereztek tudomást balatonlellei tar-tózkodási helyérõl.

Íme a szóban forgó (1970. november 16-án ellenõrzött és véglegesített) vizsgálatidosszié tartalma: 1. Tartalomjegyzék (1–2. o.), 2. Betûsoros névmutató (3–4. o.), 3. 1darab kék kérdõjegy (5. o.), 4. Demeter B. KT-ja [környezettanulmánya] (6–7. o.), 5. Õri-zetbe vételi határozat (8. o.), 6. Nyilatkozat (9–10. o.), 7. Jelentés (11–14, 22, 24–26. o.),8. Házkutatási jegyzõkönyv (15–16. o.), 9. Feljegyzés (19–20. o.), 10. Másolat (21. o.),11. Szolgálati jegyzék (23. o.), 12. Gyanúsított[i] jegyzõkönyv (27–32. o.), 13. Ítéletki-vonat (33. o.), 14. Határozat (34–35. o.), 15. Boríték (36. o.), 16. Zárólap (37. o.), 17.Betekintõlap (38–9. o.). (Lezárva 17. sorszámmal, 39 oldalszámmal, dátum.)

A magyar Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára mindössze 39 oldalonkínálja az érdeklõdõknek a Demeter Béla-ügyet, melybõl nyilván nem derülhet ki,hogy Rákosi Magyarországa miért is szolgáltatta ki a népi demokrácia útjára áttért ro-mán kormánynak az õ szolgálatában álló közhivatalnokot. Ezért ügye messze túlnõaz egyéni emberi sorson, hiszen magát a magyar államot érinti: a közszolgálat és ál-lampolgárság alapvetõ kérdéseit. Rákosi Magyarországa „intézményesített hazaáru-lást” követett el vele szemben, amikor cserbenhagyta mint állampolgárt, mint felada-tát teljesítõ közhivatalnokot különösen, hogy ennek az árulásnak következménye va-lóban a mártíromság lett.

Térjünk vissza a vizsgálati dossziéban található dokumentumokhoz. A „gyanúsí-tott[i] jegyzõkönyv” második részében D. B. terheltként az alábbi, önéletrajzi vonat-kozásait tekintve az egyetlen fennmaradt és hiteles vallomást teszi. E szöveget teljesegészében közöljük:

„1910-ben Somkeréken születtem. Édesapám körjegyzõ volt, vagyontalan, hét-gyermekes család tagjaként nevelkedtem. Középiskoláimat Kolozsváron ésSzékelyudvarhelyen végeztem. Kb. 20 éves koromtól paraszt- és gazdasági kérdések-kel foglalkoztam, és tanulmányaim is jelentek meg ilyen irányban. Az Erdélyi Fiata-lok faluszemináriumának elnöke voltam, s a Keleti Újságba kisebbségi és gazdaságicikkeket írtam.

1933–36 között magyar diákokat tanítottam románul Kolozsváron, és alkalmi for-dításokkal kerestem a kenyerem.

1936-tól az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület fõtitkára, és az Erdélyi Gazda cí-mû lap szerkesztõje voltam. Ezenkívül a Romániai Magyar Népközösség gazdaságiszakosztályának a fõtitkára is voltam.

1941–44 között a Kolozsvári Hetilapba is írtam cikkeket az Erdélyi Magyar Gaz-dasági Egyesület megbízásából. Ezt a lapot a Sztójay-kormány 1944 márciusában, anémet megszállás után betiltotta.

A háború alatt, egészen a felszabadítás után, 1945. február 5-ig az erdélyi ma-gyarlakta vidékek autonómiájának megszervezésével foglalkoztam a Magyar NépiSzövetség megbízásából.66

2010/7

1945 februárjában Teleki Géza meghívására az erdélyi magyar szervezetek bele-egyezésével Debrecenbe mentem, hogy az Ideiglenes Magyar Kormány mellett a füg-gõben levõ erdélyi kérdésnek szakértõjeként mûködjek.

A fenti minõségben mûködtem 1945 szeptemberéig.1945 szeptemberében a külügyminisztertõl és a miniszterelnöktõl, Gyöngyösi Já-

nostól és Dálnoki Miklós Bélától megbízatást kaptam, hogy gyûjtsem az anyagot Er-délybõl, amellyel a békekonferencián a romániai kisebbségi sérelmeket dokumentál-ni tudnánk.

A fenti kéréshez szükséges volt a már birtokomban levõ anyag feldolgozása ésegy hírszerzõ hálózat kiépítése a román kormány tudta nélkül.

Véleményem az volt, hogy ezt másképpen kell megoldani, és javasoltam, hogy ahírszerzés fedezésére egy állandó bukaresti magyar missziót állítsanak fel, amely fel-veszi a kapcsolatot az erdélyi magyarsággal.

A megbeszélés eredményeképpen 1945 õszén egy kb. 6-tagú bizottság ment leRomániába és jelenleg is ott mûködik. Ennek tagjai voltak: Nékám Sándor dr., követ-ségi tanácsos, Iklódy Dezsõ dr., követségi tanácsos, Gyöngyösi István dr., követségitanácsos, Keresztes Zoltán dr., követségi titkár, késõbben ifj. Gyallay Pap Domokoskövetségi titkár és a fentieken kívül néhány adminisztratív munkát ellátó beosztott.

Ezután megbízatásom, amelyet idõközben Tildy Zoltán és Nagy Ferenc is megújí-tott, az volt, hogy a bukaresti magyar misszió útján vagy egyes Budapestre látogatóromániai magyar állampolgárok által a határon illegálisan áthozott üzeneteket, illet-ve adatokat kiértékeljem és feldolgozzam a külügyminisztérium számára.

Meg kell jegyeznem, hogy az adatok zömét a bukaresti magyar diplomáciai missziófutárszolgálatával kaptam meg, és azok az értesülések, amelyek formailag illegálisan ke-rültek át a határon, olyan egyénektõl származtak, akik vagy a miniszterelnökséggel,vagy a külügyminisztériummal kapcsolatban állottak.

Idõközben a magyar misszió megszervezte a rendszeres hírszerzõ szolgálatot aMagyar Népi Szövetség szervezeteinek felhasználásával.

Összegezve tehát: az adatokat a következõ módon kaptam:a) a bukaresti misszió futárjával;b) Budapestre látogató magyaroktól, a határon illegálisan áthozva;c) az Erdélybõl kiutasítottaktól, kiknek panaszairól a Népgondozó Hivatalban

jegyzõkönyvet vettek fel. Az utóbbi módon gyakran kaptunk hamis adatokat.Az erdélyi magyarság vezetõi közül adatokat Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár, Bá-

nyai László, dr. Csákány Béla, a Magyar Népi Szövetség bukaresti irodájából egyCzikó nevû egyén, ugyanonnan egy evangélikus pap, kinek nevét nem ismerem,Felszeghy Ödön dr., dr. Csõgör Lajos, György Endre, dr. Nagy Miklós és sokan, akik-kel csak a bukaresti magyar misszió állott összeköttetésben, szolgáltattak.

Az adatok Budapestre juttatását a bukaresti misszió fent jelzett tagjai és más,Bukaresten keresztülutazó magyar diplomaták intézték.

Rajtuk kívül Turi Kornél Sándor kolozsvári egyetemi tanár, Farkas Árpád kolozs-vári mezõgazdasági fõiskolai tanár, Antal Dániel román országgyûlési képviselõ, Ung-vári Sándor tanár, dr. Horváthy Dénes szövetkezeti tisztviselõ, dr. Sághy István ügy-véd, Lakatos István román képviselõ, dr. Jancsó Elemér kolozsvári egyetemi tanár, egyCsomóss nevû marosvásárhelyi egyetemi hallgató és még többen hoztak számunkraadatokat erdélyi eseményekkel kapcsolatban, akiknek a nevére nem emlékszem.

Az adatokat vagy a külügyminisztériumba, vagy lakásomra hozták. Lakásomra,emlékezetem szerint Jancsó Elemér, Ungvári Sándor és dr. Horváthy Dénes hoztakanyagot, legtöbbször szóban, mert nem merték román területen írásban hozni. Azolyan anyagot, melyet lakásomra kaptam, a legrövidebb idõn belül ismertettem akülügyminiszterrel.

67

2010/7

Az erdélyi vonatkozású híreket én értékeltem ki és dolgoztam fel egyedül. Tudo-másom szerint hasonló megbízatása másnak a magyar kormány részérõl nem volt. Agyakorlati munkában (fordítások) segítségemre volt Bárán Dezsõné (született BinderMargit) és Nagy Irén (gépelés). Báránné a kultuszminisztérium tisztviselõje, és mégTeleki Géza bocsájtotta rendelkezésemre. Nagy Irén tõlem kapta a javadalmazását,amit nekem a miniszterelnök térített meg. Báránnéval és Nagy Irénnel a lakásomondolgoztunk.

Tudomásom volt egy-egy kapcsolatunk alapján arról, hogy Erdélyben a mi mun-kánktól függetlenül is mûködnek a magyarság körében illegális szervezkedések, illet-ve hírszerzés. Így pl. a Székelyföldön összeírták, hogy kik a jó magyarok és kik nem,és egy esetleges magyar bevonulás esetén kiket lehet valamilyen tisztségbe helyezni.Valószínûnek tartom, hogy a Magyar Közösségnek is mûködött erdélyi szervezete.

1946-ban például különbözõ erdélyi városokban ítéltek el magyar fiatalembere-ket illegális röpcédulák terjesztéséért.

Feltett kérdésekre válaszolva adom elõ, hogy egyes körülmények szerint CsomóssMiklósnak lehettek kapcsolatai az ilyen illegális antidemokratikus szervezkedések-kel. Ezt támasztja alá az a körülmény, hogy az erdélyi Wesselényi Lövészegyesületvezetõje Csomóss Miklós volt, és a Wesselényi-egyesület már a múltban is foglalko-zott hírszerzéssel.

Meg kell még jegyeznem, hogy Csomóss Miklós 1946 tavaszán felajánlotta, hogyrendelkezésemre bocsájt erdélyi anyagot, és egy más alkalommal pedig eldicsekedettHimmler amerikai ezredessel való kapcsolatával.

Megbízatásomat, melynek értelmében az Erdélybõl jövõ híreket vettem át, és azo-kat a külügyminiszter részére feldolgoztam, 1946 nyaráig végeztem.

1946. augusztus elsõ napjaiban a magyar békedelegációval, mint az erdélyi ügyekszakértõje, kimentem Párizsba.

A külügyminiszter megbízott, hogy vegyem fel a kapcsolatot a nyugati emigráci-óban élõ magyar diplomatákkal, és tudjam meg, milyen tevékenységet fejtenek ki abéketárgyalással kapcsolatban.

Miután nem voltak a fenti körökben ismerõseim, felkerestem br. Doblhoff Lillyt,akinek nemzetközi kapcsolatai vannak. Doblhoffot azelõtt nem ismertem. Doblhofftájékoztatott a béketárgyalásokkal kapcsolatos akciókról, és megígérte, hogy össze-hoz Bakách-Bessenyeivel és Radvánszkyval.

Radvánszkyval kétszer hosszasabban és egyszer futólag beszéltem. Beszélt azösszes Nyugaton levõ emigránsokról, és szavai alapján az volt a benyomásom, hogycsupán ketten számítanak politikai tényezõnek: Echkardt Tibor és Bakách-Bessenyei, a többiek privát ügyeikkel vannak elfoglalva.

Bakách-Bessenyeivel kétszer beszéltem. Õ kifejtette, hogy a jelenlegi magyarrendszert nem ismeri el törvényesnek, és véleménye szerint ma Magyarországonszovjet irányítás van. Egyébként teljesen közömbös a magyar belpolitikávalszemben.

Doblhoff és Radvánszky igyekeztek rábeszélni, hogy maradjak Párizsban, és netérjek vissza. Kérték, hogy a jövõben rendszeresen levelezzünk »code« alapján, ne-hogy valaki tudomást szerezzen kapcsolatunkról, sõt még a címzést és a feladó ne-vét is megváltoztatjuk, ajánlotta Doblhoff. Én ajánlottam, hogy úgy az én részemre,mint esetleg általam más részére közvetítendõ leveleket Szász Endréné névre [D.B.Magyar Közösségbeli fedõneve] és az én címemre küldjék. Szó volt arról, hogy AporGábor erdélyi testvéréhez is a fenti módon én fogom eljuttatni Apor Rómából kül-dendõ leveleit.

Végül is a »code«-[o]t Doblhoff a lakásomra küldte Párizsba, az elutazásunkelõtt.68

2010/7

A vonatra szállva a »code«-[o]t egyéb írásokkal együtt átadtam Takácsi Miklós-nak, mert õ futárlevéllel rendelkezett, és így nála biztonságban volt minden vizsgá-lat elõl.

Takácsinak elmondtam azt, hogy a »code« a nyugati emigráns diplomatáktól ered.Párizsban lefolytatott megbeszéléseimrõl Gyöngyösi külügyminisztert mindig tá-

jékoztattam, csupán azt nem közöltem vele, hogy Doblhofftól a »code«-[o]t átvettem.A »code«-[o]t Budapesten megsemmisítettem hazaérkezésem után 3-4 nappal,

amint Takácsitól azt visszakaptam. A fentebb említett emigránsoktól semmilyen ér-tesítést nem kaptam, és én sem írtam nekik.

Párizsból történt megérkezésemtõl egészen letartóztatásom idejéig az erdélyianyag rendezésével foglalkoztam a külügyi levéltár számára.

Vallomásomat minden kényszerítõ körülmény nélkül tettem, és azt helyesen vet-ték fel. Ezt elolvasása után aláírásommal bizonyítom. Demeter Béla sk. Gyanúsított.”

Ezzel a vallomással adta ki a magyar állam Demeter Bélát a román hatóságoknak,illetve a Szekuritáténak. A vizsgálati dosszié 33. oldalán olvasható, 1954. augusztus12-én készült „ítéletkivonat” szerint: „Demeter Béla, kémgyanú miatt volt eljárás el-lene. Román hatóságoknak átadva 1951. IV. 18. Az ítéletkivonat a büntetõintézet je-lentése alapján készült.”

Hogyan történhetett ez meg? Úgy, hogy a két ország belügyminisztere, Rajk Lász-ló és Teohari Georgescu 1946 kora tavaszán együttmûködési megállapodást írt alá,melyet az új román belügyminiszter, Alexandru Drãghici is átvállalt, és amely románrészrõl soha, de magyar részrõl nagyon is mûködött. Ezt jelentette akkor a kommu-nista internacionalizmus és jószomszédi viszony.

Hogy Demeter Béla kiadatása mennyire kapóra jött a román hatóságoknak, azt akorabeli történések igazolták. 1949 nyarára a román hatalom elérkezettnek látta azidõt az erdélyi magyarság lefejezésére, vezetõitõl való megfosztására. Akkor tartóz-tatták le Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspököt (1949. június 21.),pár hónappal késõbb, november 3-án Kurkó Gyárfás országgyûlési képviselõt, a Ma-gyar Népi Szövetség elnökét (1945–1947), dr. Szász Pált, az EMGE volt elnökét,Korparich Edét, a „Kaláka” Szövetkezeti Központ vezetõjét. Majd 1950. február 17-én Lakatos István szociáldemokrata politikust és országgyûlési képviselõt, aki1945–46-ban a „Szövetség” Szövetkezeti Központ elnöke is volt, Venczel József szo-ciológust, a Bolyai Tudományegyetem statisztikaprofesszorát, gróf Teleki Ádámot, azErdélyi Gazda fõszerkesztõjét, valamint Bodor Bertalant, a kolozsvári Erdélyi Bankvolt igazgatóját. A legfõbb vád ellenük igen súlyos: összesküvés és hazaárulás.

Emlékezzünk csak: javában folyt még Párizsban a békeszerzõdés elõkészítése,amikor a Magyar Népi Szövetség Százas Bizottsága – Petru Groza és Luka Lászlószorgalmazása-kényszere nyomán – nyilatkozatot fogadott el, melyet GheorgheTãtãrescu külügyminiszter 1946. szeptember 2-án a magyar–román határmegállapí-tó bizottság elõtt a következõképpen fogalmazott át: „...a magyar kormány kérései el-lenkeznek az erdélyi magyarság kvalifikált vezetõivel, akik a Magyar Népi Szövet-ségben tömörülnek. Ezek ismételten kijelentették, miszerint Erdélyben a nemzetisé-gi probléma nem határprobléma, hanem a születõ demokrácia és a határok megnyi-tásának kérdése. Íme a romániai magyarok igazi érzülete.”

Ezt pontosította a bizottság ülésén jelen lévõ Demeter Béla, majd ismertette a há-rom évvel késõbbi letartóztatottak: Márton Áron, Szász Pál, Lakatos István,Korparich Ede – az erdélyi magyarság autentikus képviselõi – aláírásával ellátott, ál-tala kijuttatott Memorandum téziseit.

A román hatalom ezért akarta koronatanúnak állítani a „nagy perben”, hiszen jólemlékeztek Tãtãrescu korabeli jegyzékére is. Csakhogy 1946-ban a vádlottak nemkövethettek el „hazaárulást”, hiszen Márton Áron kivételével mindannyian még ma-

69

2010/7

gyar állampolgárok voltak. A román ügyészség végül is ejtette a Memorandummalkapcsolatos vádat, s a letartóztatottak többségét a magyarországi Rajk-üggyel hoztákkapcsolatba. Márton Áron és társainak pere 1951. július 30. és augusztus 7. közöttzajlott le a bukaresti katonai törvényszéken. Ebben a perben már nem tartottakigényt Demeter Béla „koronatanúságára”.

Tragédiája 1952. karácsony szombatján teljesedett be. A sors iróniája: Ikarosz-ter-mészetét meg nem tagadva Jilaván osztozhatott a börtönkenyéren GheorgheTãtãrescu volt román külügyminiszterrel – és talán folytatta vele a párizsi békeszer-zõdés mindmáig befejezetlen vitáját. És az is a sors iróniája, hogy éppen egykori el-lenfele lehetett mártírhalálának hírhozó tanúságtevõje.12

JEGYZETEK1. Tötössy Magdolna közlése, 1993. december 1. A D. B.-vel raboskodó Gyöngyössy István elmondása szerint,amelyet Demeter János is megerõsített, 1952. december 24-én szóváltás, dulakodás tört ki az õt cellájábavisszakísérõ õrök és D. B. között. D. B. a cella ajtajában elvágódott, az õrök befelé rugdosták, majd rácsaptáka fémajtót. D. B. koponyája a vasajtó és tokja közé szorult. Azonnal szörnyethalt.2. Márai Sándor: Ratto d’Europa. Róma, 1954. Magyarul: Európa elrablása (Párizsi napok, 1946). Helikon Ki-adó, Debrecen, 2008. 119–121.3. Kertész István: Magyar békeillúziók 1945–47. Európa, Bp. 1995. 390–393.4. Gyöngyösi János vizsgálati dossziéja az Állambiztonsági Szolgálatok (III/3-C oszt.) Történeti Levéltárában(3.1.9.V. 2000/1.).5. Gheorghe Tãtãrescu: Însemnãri. Vremuri ºi suferinþe. Kézirat.6. Haas György: Második Trianon (DunaNova Press, netváltozat, é. n. XIV. rész) címû könyvében idéz MikesImre Reflektor címû mûsorából (SZER, 1953. július 16.).7. Uo.8. Uo.9. Ifj. dr. Bakay Lajos: A szélnek eresztett nemzedék. Egy agysebész életútja a Dontól a Harvardig. XX. száza-di Intézet, Bp., 2004. 98–139.10. Balás-Piri levele Kegyes Katalinnak a bukaresti katonai törvényszéken tárgyalt 1421/1951. sz. üggyel kap-csolatban. 1989. IV. 20. Kézirat, uo.11. Horváth Aladár: Az eltüntetett szakértõ. Somogyi Hírlap, II. évf. 88. sz., 1991. április 16.12. Tãtãrescu: uo.

70

2010/7

Az alább közölt részlet az 1957. május 29-én, a kolozs-vári hadbíróságon elhangzott védõbeszéd második, ter-jedelmesebb részét tartalmazza. Az elsõ részben R. M.a szovjet joggyakorlatra is hivatkozva cáfolja, hogy aPáskándi Géza terhére írt cselekedetek kimerítenék azállamrendre nézve veszélyes „ellenforradalmi izgatás”bûntettét, bíráló észrevételeket ugyanis nem lehet an-nak minõsíteni. A beszéd harmadik része az elõzõek-ben mondottakat összefoglalva elismeri, hogy PáskándiGézának politikai vétség felróható ugyan, de bûncselek-mény nem, ezért teljes felmentését kéri a bíróságtól, an-nál is inkább, mert ez a döntés növelné a népi igazság-szolgáltatás tekintélyét. Az adott körülmények között eza védõbeszéd szakszerûsége mellett bátor tett is volt.Életútját leánya, Keresztesi-Reich Júlia, ekként foglaltaössze: „Reich Miklós (házasságát követõen Keresztesi-Reich) 1930-ban született Kolozsváron. 1949–1953között Moszkvában tanult jogot és közgazdaságot, depolitikai nézetei miatt hazarendelték az államvizsgaletétele elõtt. Nagy nehézségek árán Romániábandiplomázott 1954-ben. 1957-ben Páskándi Géza védõ-ügyvédje volt. 1959-ben letartóztatták, nyolc hónapivizsgálati fogság után bizonyítékok hiányábanszabadlábra helyezték. Érdemi munkát azonban többénem kapott. 1969-ben áttelepült Magyarországa és egykülkereskedelmi vállalatnál helyezkedett el. Újhazájában a magyar állambiztonsági szervek zaklat-ták, ezért 1974-ben a halált választotta.”

II. A vádemelési indítvány következtetései há-rom, Páskándi Gézától származó feljegyzésre(înscrisuri) alapozódnak, éspedig: 1. Kiegészítõ in-dítvány a Várhegyi István és mások által kidolgo-zott Programhoz, 2. Az „Egy diák feljegyzései” cí-mû cikk piszkozata, 3. A „Tisztelt kollégák...” kez-detû beszéd, amely soha nem hangzott el. A vizs-

2010/7

Az elmúlt 150 évbennem ismerünk precedenst, amikor valakit véleményéértítéltek el, ha egyszer azt senkivel meg nem osztotta.

REICH MIKLÓS

VÉDÕBESZÉD PÁSKÁNDI GÉZA PERÉBEN

Részlet

gálat vezetõje [anchetatorul penal], amikor felsorolja a bennük foglalt javaslatokat ésgondolatokat, olyan minõsítéseket fûzött melléjük, mint: antimarxista, ellenforradal-mi, ellenséges, nacionalista stb., ennek eredményeképpen pedig a vád következteté-sei közé nagy számban kerültek a bizonyítást nélkülözõ, egyes esetekben az igazság-nak nem megfelelõ és ideológiai szempontból csaknem minden esetben abszurdállí-tások. Néhány példa ezek közül:

1. A Várhegyi-féle programtervezethez fûzött kiegészítõ indítványban PáskándiGéza a dialektikus materializmus kapcsán a következõket mondja (lásd a dosszié 143.oldalán a 4–9 sorokat): „...feltétlenül többet kell vele foglalkoznunk bizonyos másrendszereknél, hiszen az objektív igazságot véleményünk szerint is ez közelíti megleginkább...” E mondat fordítása pontatlan (lásd a 141. oldal 4–5. sorát), a vád követ-keztetéseiben pedig már így jelenik meg: „Nevezett Páskándi Géza kéri, hogy a dia-lektikus materializmus nevû tantárgy mellett vezessék be az egyetemes filozófia tör-ténetét, vagyis a többi polgári ideológia tanulmányozását is, minthogy az elõbbi,hangzik P. G. indítványának indoklása, nem nyújt úgymond lehetõséget az objektívigazság megismerésére (sic!).” [„Susnumitul cere ca pe lângã disciplina de învãþãmînta materialismului dialectic sã fie introdusã ºi istoria filosofiei universale, adicã restulideologiilor burgheze întrucât, chipurile, motiveazã P. G. în moþiune aceastã pro-punere, prima disciplinã nu dã posibilitatea cunoaºterii adevãrului obiectiv (sic!)”]Így alakult át a vádiratban Páskándi Géza véleménye saját ellentétévé.

2. A fentebb idézett mondatban az egyetemes filozófiatörténet „a többi polgáriideológia” minõsítés formájában jelenik meg. Holott tudott dolog, hogy a maga korá-ban Lenin kimutatta: csakis a megelõzõ gondolkodók által felhalmozott ismeretekMont Blanc-jára hágva sikerült Marxnak megalkotnia a tudományos szocializmustudományát, és hogy a marxizmus három forrása a német klasszikus filozófia, aklasszikus angol politikai gazdaságtan, valamint a francia szocializmus. Viszont a je-lek szerint, ha ez a vizsgálatot vezetõ elvtárstól függött volna, e kincsek elzárva ma-radtak volna a diákság elõl.

3. A vádirat Páskándi Gézát ellenséges és nacionalista elemnek minõsíti. („Aza Páskándi Géza, aki ugyanolyan ellenséges és nacionalista érzelmeket táplál stb.”,lásd a vádirat következtetéseit.) Mire alapozódnak ezek a minõsítések, melyekkelegy fiatal munkás-elemet illetnek, aki tíz éven át sajtó-aktivista volt, s akit ráadá-sul egy olyan tekintély, mint Kacsó Sándor író, a munkásmozgalom régi harcosa,a hazai magyar irodalom elsõ három tehetsége közé sorol? (Lásd a tanú 1957. má-jus 27-i nyilatkozatát.) Minden alapjuk Koczka György és Kelemen Kálmán vallo-mása – mindkettejüket nyilvános izgatás [agit. Publicã] vádjával elítélték –, akik ki-jelentik, hogy Páskándi nacionalista. A törvényszék elõtt nekik feltett kérdésre:mire alapozzák ezt a véleményüket, az elsõ válasza: arra a tényre, hogy hallotta,amint Páskándi egy magyar népdalt énekel, a második pedig azt állítja, hogy leol-vasta az arcáról a nacionalizmust. Ami az „ellenséges” minõsítést illeti, arra néz-ve még oly ingatag bizonyíték sincs, amilyen Koczka György vallomása – az a vádszemélyes következtetése.

4. Miután felsorol néhány, a Páskándi Géza által szerkesztett indítványban sze-replõ javaslatot: diáklap kiadása, pénzalap biztosítása tõkés országokba is történõutazások fedezésére, két irodalmi kör létesítése, a filozófia kar visszaállítása – e ja-vaslatok némelyike tükrözi az RMP Megyei Bizottságának (ilyen például a diáklap),más esetekben az RMP Központi Bizottságának vagy a Minisztériumnak a kezdemé-nyezéseit (a Politbüronak az egyetemi hallgatók nevelése ügyében hozott határozataelõirányozza: „az RNK Tanügymin. és a Diáktanács a jövõben kibõvíti a más orszá-gok diákjaival történõ turisztikai cseréket kölcsönösségi alapon”) – a vád következ-tetései ezeket úgy kommentálják, mint „és más hasonlók, amelyek antidemokratikus,72

2010/7

antimarxista és felbujtó jellege beszédes”. Úgy véljük, egészen másvalami beszédes,minden további kommentár pedig felesleges.

Ezek a vádemelési indítvány általános hibái, és a felsorolást folytatni lehetne, haa dokumentumot mondatról mondatra elemeznénk. Melyek azonban a bizonyítékok,és azok alapján a Páskándi Géza terhére írt cselekedetek és tettek?

III. Áttérünk ezek elemzésére. A Páskándi terhére írt cselekmények tekintetébena vád három fejezetre osztható:

a) Az a tény, hogy közösséget vállalt [s-a solidarizat] a Várhegyi István és másokáltal szerkesztett programtervezettel.

b) Az a tény, hogy új javaslatokat dolgozott ki. c) A diáktanácsi választás szünetében október 24-én Koczka Györggyel és mások-

kal folytatott beszélgetést. A fenti cselekményeket a dossziéban található, az elõzõ fejezetben már említett

dokumentumok alapján róják fel. Közülük kettõ, éspedig a „Tisztelt kollégák...” cí-mû beszéd, valamint a cikkvázlata („Egy diák feljegyzései”) soha senki jelenlétébennem került felolvasásra. E körülmény kétséget kizáróan bizonyítást nyer a dosszié-ban, azt pedig, hogy Páskándi netán megmutatta volna õket valakinek, nem is rójákfel neki. Mindemellett a vád Páskándi bûnösségének bizonyítékaiként kezeli õket. Ezteljes mértékben ellenkezik a törvényességgel. Az elmúlt 150 évben nem ismerünkprecedenst, amikor valakit véleményéért ítéltek el, ha egyszer azt senkivel meg nemosztotta. Nem változik a helyzet akkor sem, ha a szóban forgó véleményt valaki pa-pírra vetette. És még ha ad absurdum az említett iratokat úgy fognánk is fel, mintelõkészítõ aktusokat [acte preparatorii], akkor sem volnának a gyanúsított terhére ír-hatók, mivelhogy az elõkészítõ aktus, de még a próbálkozás [tentativã] is csak a tör-vény által tételesen elõírt esetben büntetendõ. A próbálkozás azonban nem von ma-ga után büntetést, ha a bûnelkövetõ önként lemond róla. Maga a vád tanúja, KoczkaGyörgy szolgál bizonyítékkal (lásd 120. old. verso) arra nézve, hogy Páskándi nem-csak hogy nem olvasta fel a beszédet az október 24-i ülésen, amelyre nem sokkal an-nak vége elõtt érkezett, hanem meg sem akarta mutatni Koczkának, amikor õ errekérte. Ami a cikk-vázlatot illeti, az agitáció kérdése fel sem merül. Nemcsak az em-lített körülmények miatt (nem került senki elõtt felolvasásra), hanem azért sem, merta megjelenést megelõzõen minden cikket elõbb a szerkesztõség, a felelõs szerkesztõ,továbbá az illetékes sajtószerv olvas el. Az említett körülmények miatt a két szóbanforgó dokumentum törvényesen nem lehet a vádemelés alapja, ezért tartalmukkalnem foglalkozunk.

Ami a Páskándi Géza által szerkesztett harmadik dokumentumot illeti, vagyis aprogram-tervezethez fûzött indítványt, az két vádpontot eredményez: a) közösség-vállalás a szóban forgó program-tervezettel és b) annak más javaslatokkal való kibõ-vítése, amelyek bekerültek a vádemelés következtetései közé.

A közösségvállalás tekintetében: Páskándi elismerõen szól a programtervezetrõl,és hangsúlyozza, hogy csak a saját nevében beszél, senki nem bízta meg ezzel, ez pe-dig nem az agitátor vagy a felbujtó hangvétele. Másodsorban, ha feltesszük, hogy aprogramtervezet elismerõ értékelése, amikor arról az egyetem vezetõsége még vitátfolytatott, bûncselekménynek számít, az semmi esetre sem lehetne a 327. cikkely-ben megnevezett, miután a Btk 328. cikkelye vonatkozik bûncselekménynek vagyvétségnek minõsülõ tettek és cselekedetek elismerõ értékelésére, ugyanis törvényte-len egy bûntettet, amely kimeríti egy adott cikkely tartalmát, egy másik, általánosabbérvényû cikkelynek megfelelõen minõsíteni. De – ismételjük – még ez esetben is, va-gyis ha a programtervezet helyeslése bûncselekménynek számítana, akár a Btk 327.,akár annak 328. cikkelye szerint, Páskándi Gézát bármelyik alapján csak akkor le-hetne elítélni, ha bizonyítást nyerne az ellenforradalmi szándék, ez viszont nem-

73

2010/7

hogy nem bizonyított, de a vád tanúja, Várhegyi István elveti, amikor a 322. oldalon(verso) kijelenti:

„Leszögezem, hogy közöltem Páskándi Gézával: a programtervezetet csak azt kö-vetõen bocsátjuk vitára a diákság körében, ha megszereztük a rektorátus jóváhagyá-sát.” Az említett körülmény kizárja az ellenforradalmi szándékot nem csupán ami aprogramtervezettel való közösségvállalást illeti, hanem egészében véve a Páskándi ál-tal kidolgozott szöveg tekintetében is, nyilvános agitációt ugyanis csak szándékosanlehet végrehajtani, ha pedig valaki az általa szerkesztett szöveget csak az államot kép-viselõ vezetõség jóváhagyása után szándékozik nyilvánosságra hozni (márpedig jelenesetben a rektorátus éppen ilyen vezetõség), az kizárja az ellenforradalmi szándékot.

Jogi és törvényes szempontból e tekintetben Páskándit mindkét vádpontot illetõ-en (közösség-vállalás, új javaslatok megfogalmazása) fel kellene menteni még abbanaz esetben is, ha az általa megfogalmazott javaslatok ellenséges jellegûek volnának,ugyanis a törvény értelmében senkit sem lehet elítélni akkor, ha cselekedetei nemmerítik ki azon bûncselekmény minden részelemét, amelyért bíróság elé idézték. Je-len esetben minden kétséget kizáróan megállapítást nyert, hogy nem áll fenn ellen-forradalmi szándék. De még a szóban forgó javaslatoknak sincs ellenséges jellegük,sem objektív, sem szubjektív értelemben, miután megállapítást nyert, hogy bekerül-tek a Felsõoktatási Minisztérium „Javaslatok a felsõoktatás javítására vonatkozóan”címû tervezetébe, vagy illetékes fórumok megbeszélést folytatnak róluk. Ezt teljesmértékben igazolták a tanúk: Márton Gyula, a Bolyai Egyetem prorektora, FogarasiJózsef egyetemi tanár, az események idõpontjában az egyetem alapszervezetének tit-kára, valamint Szigeti József egyetemi tanár. Éppen ezért nem is vesszük külön-kü-lön elemzés alá ezeket a javaslatokat, hanem beérjük azzal az állítással, hogy egészé-ben véve bebizonyosodott, miszerint a Páskándi Géza által felvetett javaslatok vagyhelyesek, vagy kis kiigazítással azzá tehetõk. Ezt egyébként mi sem bizonyítja job-ban, mint az a körülmény, hogy a vád képviselõje maga is kénytelen volt elismernivádbeszédében, hogy ezek jó javaslatok, és amit Páskándi terhére lehet írni, az nemmaguk a javaslatok, hanem a használt hangnem, valamint az idõpont, amikor õketelõ próbálta adni. (Egyébként e két kérdésre – a hangnem és az idõpont kérdésére –még visszatérünk.)

Ami a vád harmadik részét illeti, vagyis a kijelentést, amelyet Páskándi az októ-ber 24-i ülés szünetében Koczka Györgynek tett, éspedig hogy a diákok „tutyi-mutyinépség” [„niºte papãlapte”], neki pedig keresztül kell vinnie az álláspontját, úgy vél-jük, hogy ez nem kellõképpen bizonyított, mert jóllehet Koczka György állítása sze-rint több diák is jelen volt a beszélgetésnél, köztük például Kelemen, õt leszámítvamás tanú nem akadt, aki e körülményt igazolná, de még õ maga is azt állítja, hogynem emlékszik pontosan, Kelemen viszont mit sem tud errõl a kijelentésrõl. A róma-iak idejébõl ismeretes a jogban a „testus unus – testus nullus” elve, ami azt jelenti,hogy „egy tanú – nem tanú”, s ez az elv csak annál inkább érvényes a szóban forgóügyben, hogy Koczka György teljesen felelõtlen módon viselkedett Páskándi „nacio-nalizmusának” kérdésében. Ha feltesszük, hogy a kérdéses kijelentés elhangzott, ak-kor az az ülés részvevõi elé került javaslatokra vonatkozott, amelyek foglalkoztattáka diákságot, de amelyek nem voltak ellenforradalmi jellegûek, a kijelentés pedig nemmeríti ki az agitáció fogalmát. Kitartunk azonban amellett, hogy a kijelentés elhang-zása nem bizonyított.

Ennyit a Páskándi Gézát érintõ vádpontokról. Egy kérdés maradt még hátra:Páskándi személyisége.

74

2010/7

Az ideiglenes kormány 1990. január 12-én letar-tóztatott. Nem küldött értem rendõröket vagy kato-nákat, hogy bekísérjenek. Egy nappal korábban egy-szerû idézést kaptam, amelyben az állott, hogy megkell jelennem a Fõügyészségen. Csodálkoztam,hogy ezt az intézményt még nem szüntették meg.Az idézés nem keltett bennem éles veszélyérzetet.Tudtam, hogy december 22-én délben letartóztatták[Manea] Mãnescut és [Emil] Bobut, akik Ceauºescutársaságában távoztak, majd Snagovon felejtettékõket, amikor a helikopter leszállt, késõbb pedig[Ion] Dincát és [Tudor] Postelnicut is, õket tudtom-mal a KB épületében. Azt hiszem, szintén letartóz-tatásban volt Nicu Ceauºescu, akit hasba szúrt egyõrült vagy fizetett gonosztevõ, nem tudom, ki volt,s akit a tévéstúdióban felpofozott egy újságíró, ko-rábbi protezsáltja. Kiderült, hogy Zoe is fogságbanvan, akárcsak a Ceauºescu család több más tagja.Ám azóta közel három hét telt el, és a PVB [Politi-kai Végrehajtó Bizottság] tagjait senki nem hábor-gatta, úgy tûnt, mintha megtették volna, amit tennikellett. Idõközben megnyugtatott az üzenet is, hogyakadálytalanul kérhetem a nyugdíjazásomat. Perszenem örvendtem annak, hogy dolgom akadt a fõ-ügyészséggel. Soha törvényszéken nem jártam, ésnem volt túl hízelgõ véleményem az igazságszolgál-tatásról. Nem törlõdött ki emlékezetembõl sem asztálini perek, sem a háború után nálunk is felállí-tott népbíróságok emléke, s nem utolsósorban az a

2010/7

Egy nap a foglárok bejöttek a cellába, smindegyikünknek átadtak egy nagy, vaskos borítékot...

DUMITRU POPESCU

FOGHÁZBAN

Dumitru Popescu: Cronos autodevorându-se. Reducþia celularã.Memorii V. Curtea Veche, Buc., 2007. A válogatásunkban olvas-ható részletek a 123–129, 165–169, 174–181,196–202, 224–231.oldalakon találhatók. (A ford.)

Constanþa-i könyvelõ, akit egy hazafias verseket tartalmazó kéziratért elítéltek, s akitmagam is segítettem kihúzni a csávából.

Szorongást azonban nem éreztem, afféle gyászos elõérzetem pedig, hogy az idézéstkövetõen nem térek haza, pláne nem volt. [...]

Az ügyészségen megnyugodtam. A tágas földszinti elõcsarnokban nem tolongtak,a légkört normálisnak, civilizáltnak találtam, és meleg volt. Ráadásul már ott várako-zott fesztelenül, szinte vidáman ªtefan Andrei és Gogu Rãdulescu – mindkettõ bará-tom. De lassan rájöttem, hogy csak adják a bátrat, s a könnyedség felszíne alatt súlyosnyugtalanság vibrál, mint amikor a lelket kezdi átjárni a hideg.

Estig azzal telt az idõ, hogy megírtam az ügyészek által kért nyilatkozatot. Azt vár-ták tõlem, hogy indokoljam meg, miért fordította a pártvezetés romboló irányba a gaz-daságot, és írjam le a lehetõ legnagyobb részletességgel a PVB december 17-i ülését,amikor szerintük döntés született a forradalom elfojtásáról, a nép kiirtásáról. Rájöttem,hogy azokra a vádakra kell válaszolnom, amelyek alapján Ceauºescut agyonlõtték: anemzetgazdaság aláásása és a népirtás elrendelése. A jelek szerint azzal még nem vá-doltak, hogy eltûnt az állam kincstárából néhány milliárd. A párbeszédet – mondták –szabadlábon folytathatjuk, letartóztatásról szó sincs, az ügyészeknek nem volt letartóz-tatási parancsuk, és biztosítottak arról, hogy mihelyt befejezem az írást, akadálytala-nul távozhatom. [...]

Nyolc vagy kilenc óra tájban az emeletünket váratlanul fegyveres alakulat szálltameg, a katonák az ablakok és az ajtók mellett, de a folyósón is lövésre kész fegyverek-kel állást foglaltak. Az intézkedésnek a jelek szerint két célja volt: megvédeni az épü-letet az esetleges külsõ támadástól (vagyis szimatom nem csalt meg, beigazolódott,hogy nem hiába éreztem reggel: a város levegõjében rejtett veszély terjeng, amelyet azemberek is érzékelnek), egyúttal pedig õrizni bennünket (nem tudtam, a többiek holtartózkodnak, reggel óta, amikor az elõcsarnokban elváltunk, nem láttam õket). Megje-lent az ügyész, aki korábban hol alattomosan és fenyegetõen, hol színlelt nyájassággaltárgyalt velem, és közölte: nem kell tovább írnom. Mivel a városban „események” zaj-lanak, nem mehetek haza, ahogy korábban megegyeztünk, az éjszakát kivételesen fog-ságban kell töltenem. Utólag megtudtam ezt-azt az akkor este Bukarestben történt ese-ményekrõl. Akkor játszották ki a jelek szerint utolsó kártyájukat a Kelet és a Nyugatszponszorai, ez konkretizálódott a hatalmat már birtokló Iliescu-csoport (perdöntõ)összecsapásában a Mazilu-féle csoporttal, amely mintha az égbõl pottyant volna, ésoda is szívódott volna fel a kudarc után. (De miért Mazilu? Mit képviselt Romániábanez az alak?). [...]

Az olteniþai tengõdés napjaiban a hatalom részérõl kapott második csapás „a né-gyek” elítélése volt. A hatalom friss birtokosai rájöttek arra, hogy az élvhajhász álfilo-zófus, Voican elmélete – félelemmel legyûrni a közvéleményt, megbénítani az új veze-tés ellenzékét, akármilyen tarka, szedett-vedett, tartást és szakértelmet nélkülözõ voltis –, ez a fasiszta fogantatású elmélet, hogy hatásos legyen, nem várhatja ki, amíg le-zajlik a PVB tagjai ellen a hosszas és nehézkes per. Azonnali, átütõ erejû demonstráci-óra volt szükségük, újabb lélegzetelállító villámcsapásra. Nem az igazságtétel foglal-koztatta õket, hagyták magukat sodortatni a Târgoviºtén végrehajtott gyászos kivégzés-tõl, ahol az igazságszolgáltatás egy groteszk színjáték keretében engedelmesen a féle-lemkeltés sokkjának szolgálatába állott. [...] Manea Mãnescu, Emil Bobu, Ion Dinca,Tudor Postelnicu – mint ismeretes, õk voltak „a négyek”. Perük a mi letartóztatásunkután zajlott, ennélfogva nem volt módom a televízióban követni lefolyását, amit rólatudok, másoktól hallottam. Rideg, katonás, zsarnoki esemény volt. Az utolsó szó jogánmindegyikük egy-egy percet beszélhetett. Elõzetesen vagy a tárgyalás szünetében ígé-retet kaptak: ha nem nehezítik meg a bíróság dolgát, számíthatnak jóindulatára. Ezegyeseket – miután még sokkos állapotban voltak – arra késztetett, hogy ne is védekez-76

2010/7

zenek, hanem inkább hamut szórjanak a fejükre képzeletbeli bûnökért, amelyek nemis alkották a per tárgyát. [...]

Egyszer csak eljutott hozzánk a hír, hogy ítéletet hirdettek. Nem is tudom, ki újsá-golta el, talán a kapitány. Népirtással vádolták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítél-ték õket. Mit mondjak? Összevetettem a büntetést és a személyt – ez a legsúlyosabbmódja az igazságtalanság érzékelésének. Az emberiség elleni bûntettel, egy etnikai,vallási vagy nemzeti közösség kiirtásának (valóra is váltott) szándékával vádoljákManea Mãnescut? De hiszen én ismertem ezt az embert – egy légynek nem tudott vol-na ártani! Azoknak a bíráknak elment az eszük?

Nem ment el! A saját perünk során rájöttem, a bírák eszüknél vannak, éppen csakegyeseket foglalkozásuk annyira elembertelenít, annyira beléjük ivódik az érzéketlenkegyetlenség, látásuk annyira megzavarodik,hogy az „ügy” hátterét már nem is látják.[...]

Négy hónap múltán elvittek onnan. Elhárult a veszély, hogy fogva tartásunk elõ-idézze akár egy külföldi különítmény, akár belföldi „halálbrigád” beavatkozását – merthát ez késztette arra fogva tartóinkat, hogy éjjel-nappal tankokkal, a háztetõkön elhe-lyezett gépfegyveresekkel, a folyósón tartózkodó katonákkal õrizzenek.[...]

Katonai szempontból végre normálisan fogva tartottak lettünk, annál is inkább, mi-vel vádlóink egytõl egyig arra a következtetésre jutottak: eljött az ideje, hogy politikaifoglyokból átváltozzunk közbûntényesekké. [...] Nem árulták el, hova visznek, de azértmegtudtuk, hogy a belügyminisztérium és a fõügyészség fogdájáról van szó – egy be-vehetetlen, maximálisan biztonságos, minden oldalról védett épületrõl. [...]

Estére be is költöztünk. Nem láttunk mást, mint egy néptelen, csendjével a sürgõs-ségi kórházakra emlékeztetõfolyosót, valamint a cella kívülrõl vasrudakkal ellátott,szegecselt ajtaját. Miután elült a nagy erõvel megrántott tolózárak okozta zaj, egymás-ra néztünk mi, együvé zártak: Gere Mihály, a pártgazdaság idõs fõnöke, ConstantinRadu, a káderosztály vezetõje és jómagam. A zárkát három vaságy befogadására mére-tezték. Az egyik sarokban nyitott törökvécé, mûanyag lemezzel lefedve, mosdókagylóhelyett pedig egy gumicsõ. Polc gyanánt a falba szerelt léc a csuproknak, az ételtugyanis az ágyon ülve fogyasztottuk el. Sodronybetétes, kissé megnyitott ablak, s az aj-tó, ahogyan belülrõl látszott, a beléje vágott kis deszka csapóablakkal – ezzel az utol-só részletig leírtam új otthonunkat. És még – szinte elfeledtem – a mennyezet közelé-ben, az ajtó fölött, zöldesfehér fényû neoncsõ, amely úgy világított, mint éjszaka egyteherautó fényszórója. Esteledéskor felgyújtották, és reggelig égett, amikor feljött a nap,hogy az ember csak akkor tudjon aludni, amikor a fáradságtól homályba borul az agya.[...]

Nehéz volt hozzászoknunk új õreinkhez. Azoknak a romlatlan embereknek, akik-nek az elvesztését most fájlaltuk, véletlenül kellett foglári teendõket ellátniuk – õk el-fogadták a tekintet szabadságát olyan személyek részérõl, akikkel szemben nem táplál-tak ellenérzést, és az emberségnek a szolgálat megkövetelte hiányát magán jellegû em-berséggel helyettesítették. Az itteniek hivatásos fegyõrök voltak – bennük már rég el-mosódott a határ nyilvános és magánszféra között. munkájuk amolyan eleven bábok-ra irányult, s mindaddig, amíg ezek engedelmesen követték az utasításokat (bármilyenértelmetlenek és gyötrelmesek voltak is), nézésük kifejezéstelen maradt, világosan je-lezve, hogy õket semmi más nem érdekli. Elég volt azonban a legkisebb ellenkezés,munkájuk akár szándékolatlan akadályozása, máris dühbe gurultak, arcuk elkomorult,tekintetük elfátyolosodott, és érezni lehetett, hogy karjuk már-már ütésre lendül. Emel-lett elvárták, hogy minden mozdulat vagy szó tiszteletteljes alázatot fejezzen ki, az õri-zetes önérzetét összetévesztették az ellenállással vagy lázadással.

A második nap reggelén a korosabb, testes Gere Mihály a törökvécén összecsuklott,és nem tudott felállni. Még csak nem is végezte el a szükségét. Raduval közösen

77

2010/7

üggyel-bajjal kiemeltük onnan, õ azonban megijedt, és sírva fakadt – a megaláztatás ésa szégyen hatására, meg amiatt is, hogy nem végezte el a dolgát, de az erõlködéstõl aszíve is rendetlenül vert. Dörömböltem az ajtón. Abban a nagy némaságban bizonyá-ra messze elhallatszottak az ütések, de nem jött senki. Egyszer csak azt láttam, hogynyílik a csapóablak, és benne megjelenik egy fél arc.

A szolgálatos foglár – sovány, sápadt, aszott arc – szótlanul figyelt. Hallotta és fel-fogta, mirõl van szó. A bõbeszédû Radu elejétõl fogva elõadta a történteket. Unottanpislogott: „És mit akarnak?” „Egy ülõalkalmatosságot – válaszolta Radu –, amelyikilyen magas, aztán meg...” – és mutatta a kezével, milyen legyen. „Olyasmi nincs” –szólott a koravén merev, fakó arccal, miközben a szeme is alig rebbent, vékony ajkaitis alig mozgatta.

Egyébként ez volt az egyedüli alkalom, amikor szólt hozzánk. A csapóablakot többalkalommal kinyitotta, hogy beadja a raktárból hozott gyógyszert, hogy (amikor azügyészekhez hívtak) utasítsa egyikünket, öltse magára a zubbonyt, vagy ha sétálni vitt– de mindig beérte egy kézmozdulattal. [...]

Hagyta, hogy Radu elmondja a magáét, becsukta az ablakot, és eltûnt. Gere végig-feküdt a priccsen, és feszülten arra összpontosította akaratát, hogy parancsoljon bele-inek. Tanakodtunk, mihez kezdjünk. Elég sok idõ múltán hátra csapódott az ajtó, és be-lépett a foglár, kezében egy ócska hajlított székkel, amelynek elfûrészelték a lábait, éskiemelték a lapját. Intett Gerének, hogy próbálja ki, s azzal távozott, rá sem hederítvea pillanat izgalmában túljátszott hálálkodásunkra. Ezek szerint jelentette a dolgot a pa-rancsnokságon, így született a döntés, hogy ez legyen a megoldás. A szék vagy koráb-ban készült, amikor történt már hasonló eset, vagy most állították elõ.

Úgy véltük, emberünk tisztességen teljesítette feladatát, de messzirõl lerítt róla,hogy a Gerével esett kellemetlenség hidegen hagyja, ha a fõnöke csak megvonta volnaa vállát, annyiban marad. Az õ baja, ha egyszer öreg és tehetetlen! Akivel ez az „érzé-ketlen” váltásban dolgozott, jól megtermett, hízásnak indult fiatalabb férfi volt, min-den jel szerint cigány. Megállás nélkül kerepelt, beszéde a kelleténél sokkalta több szó-ból állott. De ironikus is volt, ha szólt hozzánk, sohasem mulasztotta el, hogy halványcélzást ne tegyen korábbi társadalmi pozíciónkra, amiben az is benne volt: örvend,hogy most õ parancsolhat nekünk. Leplezetlen gúnnyal és lenézéssel bánt velünk, s haaz õ irányításával kellett mennünk valahová, úgy terelt bennünket, mint kis juhnyájat.Már a külseje olyan volt, mintha kezében botot tartana.

Jóval késõbb, a tárgyalás folyamán, megismertem a börtön igazgatóját is. Ezredesvolt, civil ruhát viselt. Van róla egy felejthetetlen emlékem: megragadta a karomat,megpenderített, és arrébb lökött a katonai törvényszék folyosóján hisztérikus dühében,hogy a PVB használni merészelte az intézmény közvécéjét az õ kifejezett jóváhagyásanélkül. [...]

Egy nap a foglárok bejöttek a cellába, s mindegyikünknek átadtak egy nagy, vaskosborítékot – az átvételt aláírásunkkal igazoltuk. A boríték a vádiratot tartalmazta – a dol-gozat inkább terjedelmes tanulmánynak látszott, mintsem jogi dokumentumnak. [...]Két teljes napon át olvastam összeszorított fogakkal, s alig tudtam úrrá lenni azon a foj-togató érzésen, amit a kénköves kigõzölgés láthatatlan párái váltottak ki. Mások akko-ra szüneteket tartottak olvasás közben, hogy többszöri nekirugaszkodással egy hét alattfejezték be. Egyébként nem is sürgetett senki. a mérget befecskendezték a cellákba, smost hagyták, hogy magunkba szívjuk, járjon át bennünket örök életünkre. [...]

Alig fél évvel az „eseményeket” követõen, amikor okaikat és jellegüket illetõenjavában zajlottak még a politikai viták, amikor arra nézve, hogy milyen történelmimeghatározás illik rájuk (felkelés, államcsíny, csoportos ifjonti vitézkedés, kül-földrõl irányított lázadás stb.), homlokegyenest ellentétes változatok kerültek for-galomba és csaptak össze egymással, a dolgozat, mint egyedül szentesíthetõt, „az78

2010/7

egész nép forradalma” kifejezést használta. (Szembeszökõ a hasonlóság az 1944.augusztus 23-i események meghatározásával, mintha bizony a kettõ ugyanazonmagas doktrína forrásából merített volna, lévén hogy örökre az õrködik Romániafölött. Akárcsak akkor, az elõfeltevés az volt, hogy az ellenállás bármely formája –elõtte vagy utána – nép- és nemzetellenes magatartás, ennél fogva kíméletlen bün-tetést von maga után. Következésképp a vádlottak minden egyes tette és vélemé-nye az alábbi két, vitán fölüli alaptételhez viszonyítandó: 1. társadalmi forradalomvolt, 2. az egész nép részvételével. Az ezzel ellentétes adatokat kizárták a jogielemzés látóterébõl, kirekesztették a per körébõl. A vádirat szerzõi ennek az értel-mezésnek a tudatát tulajdonították a korábbi Politikai Végrehajtó Bizottságnak is,úgy állították be a dolgokat, mintha az már december 17-e estéjén tisztába jött vol-na azzal, hogy mi az egyértelmû helyzet. Ezt egyetlen bizonyíték sem támasztottaalá, épp ellenkezõleg, világos jelek mutattak arra, hogy a dolog fordítva állott, áma vádirat magát a kategorikus kijelentést kezelte bizonyíték gyanánt.

Mihelyt ezeket a cáfolhatatlan premisszákat lefektették, már csak annak a rögzíté-se maradt hátra, hogy a PVB elszánta magát arra, hogy a forradalmat vérbe fojtsa és aromán népet kiirtsa. A december 17-i ülés jegyzõkönyvében foglalt tények mind el-lentmondtak ennek a konklúziónak, az ügyészek azonban ezeket habozás nélkül félre-söpörték. Kiterjedt, aprólékos, durva hamisítást végeztek. Mellõzték azt, ami nem fe-lelt meg, átértelmeztek, kiforgattak, vádló töltettel láttak el mindent, ami csöppet iskétértelmû volt. A szerzõk csavaros észjárása eredményeképpen megszületett végül akövetkeztetés, kimondatott a látlelet: a bûn neve – népirtás.

Teljes mértékben igazolódott a „négyek” ügyében ítélkezõ bírák nagyszerû felfede-zése, akárcsak a târgoviºtei „törvényszék” magas fokú szakmaisága. Amikor azt a 170oldalt olvastam, nem volt birtokomban szakmai dokumentáció a népirtás bûntettérevonatkozóan, ahogyan azt a háború után nemzetközi fórumok kidolgozták.

Épp ennyire kevéssé felkészültnek bizonyult a közvélemény is a román igazság-szolgáltatás e hallatlan erejû felismerésével kapcsolatban. Senki nem hangoztatott el-lenvéleményt, amikor kihirdették azokat az ítéleteket,amelyek Romániát a törvényszé-ki kazuisztika élvonalába emelték. [...] A vádirat nem jogi aktus volt, hanem a fél éveRomániában lezajlott eseményeknek, továbbá annak az eléggé összefüggéstelen gyors-írásos jegyzõkönyvnek leegyszerûsítõ, túlhajtott átpolitizálása, amelyben mindenegyes szóhoz, szünethez vagy mögöttük meghúzódó gesztushoz egy rajoni propagan-dista toldott hozzá jelképes jelentést. [...]

Hogy a dolgozattól teljes mértékben idegen volt a jog szelleme, az a tény is bizonyí-totta: nem egyénekrõl szólt, nem személyes vétkességet írt körül – holott a büntetõ tör-vénykezés más ítélkezést nem ismer –, hanem bûnelkövetõk valóságos kolhozával ope-rált. Az egész rakást együtt vizsgálták, a PVB amolyan többfejû sárkányképét mutatta.Jóllehet a büntetéseket olyan személyekre kellett kiszabni, akiknek saját nevük volt, abûnösség egy összemosódó testületre vonatkozott. Láthatóan ez volt az egyetlen mód-ja annak, hogy megkerüljék a gyanúsítottak személyes vétkességének bizonyítására vo-natkozó kötelezettséget, hogy túltegyék magukat azon: nem képesek az érintettek sze-mélyével külön-külön megbirkózni. A kategorikus megrovás, az intézményes politikaihovatartozás, a feltételezés, hogy ha egyszer az egész elvetendõ, akkor ezért a teljes fe-lelõsség a töredékre hárul – ez adta a szavakat a vádlók tollára. [...]

A jilavai börtön foglya voltam 1990 nyara és 1992 õsze között, leszámítva egyrövid megszakítást az utolsó év elején, amikor a legfelsõ törvényszék katonai osztá-lya felmentõ ítéletet hozott. Kezdetben egy különálló szárnyban található cellámatnéhány, az „eseményekben” szerepet játszó vidéki tiszttel osztottam meg. Miutánaz õ ügyüket áthelyezték a megyei törvényszékekre, több hónapig egyedül voltam acellában, ami lehetõvé tette, hogy írjak. Ebben a kedvezõ helyzetben kezdtem nap-

79

2010/7

lót is vezetni. Közeli cellákban volt elhelyezve Ion Radu, valamint Olteanu tábor-nok (Panã, Szász és egy-két tiszt társaságában). 1990 végén egy ideig kórházban vol-tam (õrizet mellett), amikor pedig visszajöttem, az egyik központi épületrészbeavanzsáltam – átmenetileg a Brãila megyei elsõ titkár, Lungu, majd pedig egy idõreManea Mãnescu és Andruþa volt a cellatársam. (Valójában neki is NicolaeCeauºescu volt a neve, akárcsak a bátyjának, a családban Nicunak szólították, de abörtönben az apja nevét használták a tévedések elkerülése végett.) [...] Az éhség-sztrájk alatt egy cellában laktam Ioan Tomával, majd az újabb fogva tartás idejénPostelnicu és ismét Manea Mãnescu volt a cellatársam.

Amikor Andruþa és Mãnescu mellett a cella harmadik lakója lettem, úgy talál-tam, hogy kettejük között eléggé feszült a viszony. Andruþa, a belügyminisztériumOtopeni-i tisztképzõ iskolájának parancsnoka, tábornok, nyers, fölényes, merev sze-mély volt, egyenesnek vélt beszéde valójában durvaságot takart, nem tudom eldönte-ni, hogy ez a kaszárnyai szellemnek vagy neveltetésének volt-e a következménye. Ér-des magatartásában, hajthatatlan beszédmódjában, kemény replikáiban mintha csalá-di vonásra ismertem volna, s ez helyenként magára N. C.-ra emlékeztetett. Az elnökazonban nála csiszoltabb volt, õ tudott lágyabb, hajlékonyabb is lenni (bár nem tudom,ez valódi lényét is érintette-e, vagy csupán felszíni engedmény volt), láttam felszaba-dultan is nevetni, elfogulatlan, bölcs emberre valló iróniával. A klán vérmérsékletébõlAndruþa csak ezt a metszõ nyerseséget õrizte meg magának, mindenre türelmetlenülreagált, mintha az általa mondottakat, még a legkisebb ügyekben is, szentírásként kel-lene kezelni, õ pedig azokból nem engedhet. Született fanatikus volt, ezt a hajlamátcsak fokozta tiszti foglalkozása és betegsége. Súlyos cukorbeteg volt (akárcsak a báty-ja), szigorú orvosi elõírások szerint étkezett, saját maga gondoskodott gyógyszeres ke-zelésérõl, kezdve a reggel hatkor beadott elsõ injekcióval. [...]

Volt egy kedvenc beszédtémája, õ hozta elõ, ha velem társalgott, és annak kapcsánegész sor bizalmas dologba beavatott. Ez a téma Elena Ceauºescu személye volt. Az el-sõ feltevés, amelyet bizonyosságként próbált tudomásomra hozni, és amelyért készvolt körömszakadtáig kiállni, noha én kétségeimet hangoztattam: az elmúlt évekbenElena Ceauºescu külföldi titkosszolgálatoknak dolgozott. Egyetlen bizonyítékkal semtámasztotta alá ezt a szenzációs kijelentést, csak következtetéseket, feltevéseket, köz-vetve mellette szóló tényeket adott elõ. Szerinte nem azért gyakorolt káros hatást N. C.-ra, mert ostoba volt, ahogyan az a közvéleményben elterjedt, hanem ezt tudatosan tet-te. „Hogyan, helytelen döntéseket sugallt neki, és szándékosan ártott az országnak?” –kérdeztem. Szerinte nem érdekelte, kinek árt, egyedül az foglalkoztatta, hogy mi jóneki. „És miféle jó az, ha a férje, a klán feje, kudarcot vall egyik vagy másik téren azország vezetésében?” „Az a férj kudarca és nem az övé” – válaszolta erre. „Na és holszakadt meg érdekeik összefonódása?” „A hatalom kérdésében.” „Vagyis?” „Vagyis ott,ahol eldõl, hogy kié a hatalom”. „Igazán? – kérdeztem. – De hiszen a klán a hírek sze-rint Nicut szemelte ki. Õ tehát saját számlára dolgozott volna, férje és fia ellenében?”Igen, Andruþa meggyõzõdése szerint ebben sántikált. „Mint feleség, mondjuk, kapha-tó lehetett árulásra – jegyeztem meg –, de mint anya?” Amire Andruþa zavaros történe-tekkel állt elõ ókori és középkori királynõkrõl, akik minden habozás nélkül ugyanígyjártak el, hogy megkaparintsák a trónt. Nyíltan közöltem vele, hogy ezek a történelmiutalások engem nem gyõznek meg. Kértem, adjon szilárdabb támpontokat. Már ha vanneki, különben... Kötélnek állt. Elõhozta Tito válását. Mit gondolok, miért vált el a fe-leségétõl? Egyébként a hivatalos közleményben tételesen az szerepelt: Jovánka bele-szólt a közügyekbe. A sor Mao Ce-tung feleségével folytatódott. Nem a saját érdekébenármánykodott, egész Kínát felforgatva? Szóba hozta még Peron utolsó feleségénekdossziéját. Csakhogy õ – hívtam fel a figyelmét – kivárta a tábornok halálát. „De azért,hogy õ lehessen halála után az elnök, nem lépett már korábban mûködésbe?”80

2010/7

Felkértem, nevezze meg a szóba jöhetõ külföldi titkosszolgálatokat. Az oroszra, azamerikaira gondol? Talán egyikre is, másikra is – válaszolta talányosan. „Vajon nemtúlbecsülése ez Elena Ceauºescunak? – szegeztem neki a kérdést. – Nálam is jobbankell tudnia, hogy nem volt valami nagy ész.” „Rosszra minden nõnek van esze” – vá-laszolta széles vigyorral. Hosszas szünetet tartott, érezhetõ volt, hogy következik anagyágyú: „Vannak konkrét tények is!” „Az már más – szóltam erre. – Ki velük!” Egyideig tartózkodott attól, hogy megtörtént dolgokról beszéljen. Valahányszor visszatérta témára, hogy más nézõpontból vesse fel Elena Ceauºescu állítólagos árulását, én pe-dig emlékeztettem a „konkrét tényekre”, azonnal alábbhagyott a lendülete.

Végül azonban felfedte a titkot. Mint kiderült: ez élete nagy titka. A bizonyítékokarra nézve, hogy sógornõje nemcsak hajlamos volt összeszûrni a levet idegenekkel, demár meg is tette, méghozzá fiatalon, õ pedig rajtakapta, s az árulásnak õ az egyedüliszemtanúja. „Ne mondja” – mondtam erre, és biztattam, vágjon bele, figyelmesen hall-gatom. Íme, hogy s mint történt. A háború idején a bátyja már udvarolt a lánynak. Mitudvarolt! Rendesen szerették egymást, mint férfi és nõ, épp csak nem keltek egybe. N.C. börtönben ült, és Andruþa elment a lány lakására, hogy üzenjen valamit a fivérének,vagy megtudjon a lánytól valamit. Elena albérletben lakott a sógornõjével, szintén be-börtönzött bátyja feleségével. Nagy nehezen odaért – valahol Bukarest szélén laktak –,hát az ajtó zárva. Ez neki rosszul jött. Sétált egyet, térült-fordult, majd visszatért. Egy-szer csak zeneszót hallott kiszûrõdni. Szólt a gramofon. Tehát vannak odabent! Nemakarnak vendéget fogadni? Nem hagyta magát. Megkopogtatta az ablakot, dörömböltaz ajtón, bekiáltott. Végül az ajtó résnyire megnyílt. Egy kis lökés, és már bent is volt.

„Mit gondol, mit láttam, amikor beléptem? Két német volt a szobában. Igen, két ka-tona, váll-lappal. Idegesen izegtek-mozogtak. Felálltak, és közölték, hogy épp mennikészültek. A két lány viszont nyugodt volt. Egyikük intett, majd felvilágosítanak, ha aférfiak távoztak. Az asztalon sütemény, csokoládé, konyak. A gramofon lejárt, kikap-csolták.” A két német – nem emlékezett, tisztek voltak-e vagy alacsonyabb rangfokoza-túak – udvariasan elbúcsúzott, kezet nyújtottak neki is, és elmentek. Õ nem vonta fe-lelõsségre a hölgyeket, nem faggatózott, mivel semmi joga nem volt. Várta, mit mon-danak. Elõadtak egy komplikált mesét, amelybõl az derült ki, hogy olyan információ-kat szereznek tõlük, amelyeket továbbítanak Petrescunak. Állításuk szerint különlegeshelyzetben ismerkedtek meg velük, s mindenrõl, amit mondtak, kiderült, hogy külön-leges, azaz titkos, felforgató.

„Netán gavallérok voltak” – próbálkoztam az egyszerû magyarázattal. „Meglehet,ámbár ahogyan találtam õket, nem annak látszottak. Még csak nem is táncoltak. A gra-mofon szólhatott azért is, hogy elfedje a beszédet.”

„Ez – mondtam – csupán közvetett bizonyíték arra nézve, amit állít. Abból, hogyötven évvel ezelõtt találkozott két vacak német katonával, nem következtethetek arra,hogy...” De valami másra voltam kíváncsi. „Szólt errõl a bátyjának?” – kérdeztem.

Határozottan tagadta. „Hát vele szóba került még valaha?” Erre is nemmel vála-szolt. „Ellenben...” „Ellenben mi?” „Õ nem felejtette el!” Felnevettem. Hogy felejthetneel egy nõ ilyesmit? „Bizonyára végig megfigyelés alatt tartotta. Hacsak elfogadható mó-don elõ nem adta a dolgot a férjének. De még akkor is...” „Úgy nem felejtette el, hogypikkelt rám – tette hozzá Andruþa. – Látni sem bírt. Én voltam a legutálatosabb testvér.A többieket is ellenem heccelte. Annyi év alatt nem jártam összesen a házukban – ésmutatta, hogy egy kezén megszámolhatná. – Õ tartott távol.” „Talán ezért is tulajdonítneki ördögi terveket.” Nem adtam nagy súlyt a szavaimnak, csupán azt kívántam tu-domására hozni, hogy szerintem nem tud komoly érveket felsorakoztatni elméletemellett.

H. A. fordítása

81

2010/7

(egyelõre vanília, citrom, puncs ízû és kakaós mignonok)

Ki találta ki Tóth Marit? Naná, hogy Mikszáth! Vagy talánAmerika is benne van; fránya „reálizmusi” szerelõszõnyege. S a kapitalizmusé kandalló elõtti, süppedõs?Aligha. Mindegy is, úgyse fekteti le oda Noszty. Oda

se, mert Feri „jó” fiú. Neki elég lenne egy formál’ komp-romittálás. Mint Marinak, a végén. (Buta-szép szõke lány.)

Errefelé lejtenek más ilyen „kedves kis portékák” is, fejünkamerre csak fordul. – Timár Zsófi, ki a feketekendõ alól ki se lát, fájó mosolyát õrzi. A Péri lányok.Õk bezzeg rátartiak. Még hányan! Mázas vanília-mignon

mind, tetejükön a csokoládé gyászcsíkjai összeérnek.(Volna len tényleg lenségük – amíly viccek róluk szólnak!)

*

„Csinos kis bolondság ez az Izrael Izsák.” Csinos kisokosság Vilma kisasszony, a Nosztyéktól. Ha-marosan Kopereczkyné. S vidéki a mulatság; mindenízét kiélvezi, midon leánykori barátja, Kornél gyakran

„sakkozik” vele (a férj házititkára). Életkép, sötétben.Literátus fantázia képzeltethet el kissé durvább folytatást.

Addig folyócska lesz a nõ; hömpölyög városszélesen;terjedez’: az merít belõle, aki akar; hérakleitoszinem-ugyanazság. Keskeny, fehér kezû. Hajábólvillámokat lehet kifogni (ezüst csattok fekete kazalban).

A fáma: kosháton tapod lába. Nagy hallgatás esküvõjérõl,mi után szétterül teljesen; Amazonasszá válik bizonyosan.

*

Nemcsak megnyílik, Estelláért, a csapópadló, hanemalatta is felörvénylik tulajdonképp – tátogva – a semmipinceszája. Tömlöchöz becsüli magát… Igaz, a vénhülye sem õt, sem saját magát nem tanítja becsületre…

Legkevésbé játszik észre, tisztességre az egzaltált gróf,indoka bár: a „szemérem elleni vétségért” süllyeszt le.

82

2010/7 ZSÁVOLYA ZOLTÁN

Mikszáth nõalak(/h!)jai

Mindazonáltal egy frászt lesz délceg Pongrácz-asszony E.,tollas kalpagú, harmatos arcú, fehér ruhás, aranyoscipellõjû; történelmi nagyságok anyja késõbben. Nem.A donna érzelmi üzlet-vetése ez: „Zsák krumplival

ekvivalens a férfi.” Csekély. S mégha virtuóz akrobataiizom-játék juttatja is vele, mentvén, galamb turbékoláshoz!

Elõbb, persze, a statika látszik megalapítani a szerencsét;kétaraszos atlaszszoknyában elõadott megannyiláb- s kézprodukció. Ám hogy „ára” öt-hatszáz rhénusiforint lehet (és egyáltalán!), hát az viszonylagosítja is

noha otthonosítóan) megítélését: „Háziállat!” – Bár (?)jó mell, acélidomok, rõt haj, szeplõsség, mandulaszemek.

*

Dõry a tõrben. Ez lehetne tonképp a „regény” címe, decsak a román elején. Késõbb már: Buttler János úr atõrben, azaz vad csapdában. A pácban. Lemenvevégül a térképrõl, gravement fájón, panasztól csípve.

S felhõket konstatálni… Vagy eltûnni, vagy bármi!Mindezt pedig valakiért, aki halovány és Máriának hívják.

Nos, alapjában kevéssé emel rá kifogást a test, a szívtesz be a projektnek. Pedig a revolveres örömapa setolhatja bárki macskajancsihoz a „leánkát”, efelõlnincsen kétség, ha már férjhez kelletik adni. Vis

maior, faterkám! (Nem menne babra „kézimunkája”. Így?Gauguin egy romantikus megostromlása Tahitin az egész.)

Homéri kacatBriszeísz „micsodás csöcse”, jaj! Node csitt, nem egészen

ezt akarul mondnom – meglehetõs kísértetiséggeltud lenni a téma. Illõbb tán, ha midõn, s valahogy, majdjó „szõlõszedetés” keretében szisszen fel kicsi, ékes,

karcsún tekerült hermelin-kígyónk. Ki is, megszaporodvánelõnyei” tõke-optikán, alig ember többé. De a jó, a szép!

Merthogy akárhány Légfújtságú Dudás a tõle kalibráltem(e)lõs lebegéssel nem is hóchi platót, hanem inkábbdeszka-romos pajtatetõt nyit a lég-magason, ahová fel-eshet bár, ám maradása se sincs. S hol hamarossan

kitünik, hogy „lufi” õ csakugyan; csuda-formás ésáramvonalú üres ég: Lappadt Fogdozmány. Nem egyéb!

Óvatosan hát! Amint feszes-puha aknák özönében,huha!, vigyázva oldalazik maga Bacchus. De hiszen már

83

2010/7

hófehérek azok! Síma, bizony, pörsenésszerü gombjuk,érdes-zord. Literátor közlendheti róluk: „tegezvég”.

Hon értvén ezt, s nem mást, látni a dús, vígsági szürethez,nos: nagy termés – drágult bor –, s telivér lányokkal ajándék.

*Ennyi elég ebbõl; bízvást elhagyhatsz mindennemü gazdát

önmagadult mélyben, el a tájakat és hegyeket! Mílyhófehérek azok! (Akárha a Soracte.) Tizenöt-húsznégyszögölenként viskó rajtuk, virulens alig-úrnak

lakhelye mind nyáron; kit mint csunya köszvény, e tulajdonfenntartása ha kínoz, vágyva üvölt: „Haza, városi ólba!“

Húz, már hogyha tulélt vele terrort, évtizedest, felesége,s lánya, akár valahány, míg fia ott marad incsel-kedve a vénnel avagy nincs is. Ami, úgy-e, erõs csendszöllõhegy nyirkos, elillant, légüveges terû hátán?

Honnan az apament akarat ellenmozgásába merülvetengõdik minden, mígnem vitorlát bont és elrepül õsszel…

*Trószi az iskola addigra; egy srác ébren benne; „troliakkal“

venné be a disco várát szombaton. Ejnye, dilettánsmegközelítés! (Még ha logisztikain jó is, hiszen arrahord út, hol lejt az Ikernõvér táncot.) Mire szól („Hi!”),

„hájba” tizenhat mindkettõ: meglép; dadogón, ki-kihagyvaáram alatt a kölök: „Busz kellett volna ezekhe’, falóul!”

Sárga, veres, rozsdás október jön, vagy már a novemberlesz, mire gyász-fényes filmjét többször is adjákvérfalu Trójának harmadfél hónap alatt – mitöl eldõl(részeg) a drága Ikerlet hétvégén, deli ünnepelõttben…

Megjõvén aztán a bratyó ama szígeteletlen Mátra-alomból(vagy hát -aljról), hoz csitrit, feketét, a családi panelba.

„Hát ki »cigány«: ki lopóz’, legalább, oda, lopni az éjben?!”– szól a muter, nyújtófával a kézben. Alig is cudarítjadurva gyilok, de hiszen õ megmarad ismegannak, akí mindig volt, ugyebár: nagyi- s házfütyülõnek.

S színre ma színt tesz a sors, hiszen, íme, a szülni kiírtakhaj-/bõr-jelmezt kicserélnek. Helené ébenbe bebágyad;

Andromakhé, ez Iker-Fél, még (node festvén!) besötétlikszintén; annál inkább szõkéll – az a Nap! – a tesója.Bárha nevek csak mind, kutyaként lohol, ó, a jelentés;szoknyájuk után: Briszeísz lesz a másik Iker-Fél.

Elnéz már dadogást; a fiúja trolin át, buszon innenúgy bliccel, mint Brad Pitt, ha etájt éldelne helyében.

84

2010/7

1957. március 12-én hajnali 2 órakor ar-ra ébredtünk, hogy mozgás van az udvaron.Szokatlan volt a dolog, mert egy Pata utcaimunkásház hátsó, egyszoba-konyhás laká-sában, az udvar végében laktunk, a kapu ál-talában zárva volt, s a háziak sem voltakazok az éjfél után jövõ-menõk. Mire magam-hoz tértem, már bent is volt a konyhábanegy ismeretlen arcú kövérkés ember, s hár-man is nyomultak utána.

„Házkutatás” – mondta Király fõhad-nagy – mert késõbb megtudtam, hogy ígyhívják –, kezében lobogtatva az erre vonat-kozó papírt.

Feleségem a szokatlan mozgásra feléb-redt négyéves kislányunkat nyugtatgatta, õkpedig, mire felöltöztem, már hozták is tanú-nak a háziasszonyt és a férjét, aztán nekilát-tak a „munkának”, módszeresen. Kirámol-ták az íróasztalt, végigsorjázták a könyves-polcon lévõ könyveket, egyikük a Tolnai-dolgozatomhoz összeállított bibliográfia cé-duladobozát nézte-olvasta laponként. Mégnem hajnalodott éppen, amikorra az íróasz-talon ott volt a „zsákmány”: egy levél PálffiAndor barátomtól, a gyergyószentmiklósi lí-ceum orosztanárától s néhány gépelt lap: azegy évvel azelõtt megjelent, Tordai Zádorralközösen szerkesztett Kuruc költészet antoló-giája maradékanyagából, néhány olyanverssel, amelyet „lázító tartalmúnak” minõ-sítettek.

Késõbb, amikor a kihallgatások soránvallatótisztem asztalán viszontláttam õket,láthatólag õ is csodálkozott rajtuk, hiszenmég a legvadabb fantáziával sem lehetettkapcsolatba hozni tartalmukat bármiféle„felforgató” tevékenységgel. Az is lehet,hogy „szakmai becsületbõl”, önigazolásulvitték magukkal, tanúsítandó: annyira ébe-rek voltak, hogy még ezeket is észrevették –ennél súlyosabb elhozni való tehát bizony-isten nincs.

A házkutatás befejeztével Király elõvettegy letartóztatási parancsot – 24 órára szólt.

– És meddig fog ez még hosszabbodni? –kérdeztem.

– Az attól függ – válaszolta sejtelmesen.A kérdés elõzménye az volt, hogy vagy

két héttel korábban, a Várhegyi Istvánék tár-gyalásán már szóba került a nevünk: BodorAndrás professzor, aki mint a kar dékánja,hivatalból volt ott, mondta, hogy a diákoktólmegkérdezték: voltak-e kint a temetõben ha-lottak napján, és hogy kivel. Ketten, akik amásodévesek közül, Koczka Gyuri és Kele-men Kálmán engem említettek és tanárse-géd-kollégámat, Lakó Elemért, aki az elsõ-évesek egy csoportjával ment ki, virággal,gyertyával.

– Érdekes – mondtam Bodor András-nak –, engem kellett volna megkérdezniök,hogy mi volt a temetõben.

Aztán napirendre tértem a dolog fölött.Hát most eljöttek, hogy megkérdezzenek.Megvárták, amíg felöltöztem. Úgy érez-

tem, húzzák az idõt, nemsokára az is kide-rült, hogy miért: várták volna vissza az au-tót, amelyik idehozta õket. Az azonban nemjött, így hát gyalog indultunk el a már hajna-lodó városon keresztül. Az ajtóból még hal-lottam, amint kislányom kérdezi: „Hová vi-szik édesapát?” De már jöttünk kifelé, a há-ziasszony és a férje riadt tekintetétõl kísérve.

Az úton némi elégtétellel nyugtáztam,hogy hiába vártak az autóra, s most miattamle kell gyalogolniok a Pata utca közepérõl azÁrpád (akkor már Traian) útra, ahol 1955óta a Szekuritáté székelt.

Az épület nem volt ismeretlen számom-ra, a „magyar világban” a IX hadtest pa-rancsnoksága székelt a románok által kö-zépiskolának szánt, de már a magyarok általbefejezett épületben, amelynek egyik mel-lékszárnyában volt az erdélyi cserkészkerü-let parancsnoksága is – többször jártam ott a

dokumentum

85

DÁVID GYULA

HÉT ESZTENDÕM ELSÕ KÉT HÓNAPJA

nyári lombi cserkésztáborba menet vagy jö-vet. A fõépület folyosóin és a külsõ homlok-zaton már nem voltak ott a magyar õstörté-netbõl vett jeleneteket ábrázoló freskók(mindjárt 1945-ben lemeszelték õket), de ottvoltak (ma is ott vannak) az épület fõbejára-tának két oldalán és sarkain a kopjafafara-gást utánozó oszlop-elemek. Valaki, aki saj-nálta õket, valószínûleg ráfogta, hogy mára-marosi román faragványok.

Az alagsorban, ahová vittek, most jár-tam elõször. Az itteni folyosók az épület vo-nalát követik: a fõépület alatt egy hosszabb,az úttestre elõugró épületszárny alatt egy rö-videbb, az udvarra hátra nyúló szárny alattpedig szintén egy rövidebb, ennek azonban– a másik kettõtõl eltérõen – mindkét olda-lán ajtók sorakoztak. A cellákban és a folyo-són égett a villany – néha még nappal is.

A fogdaparancsnoki szoba a három fo-lyosó találkozásánál volt – engem is ott moto-zott meg a parancsnok, a pattogó hangú Bá-rány (Bãrãnescu) százados, aki nagyon kato-násan bánt a letartóztatottakkal, az volt az ér-zésem, hogy honvédtisztet akart alakítani.Ott át kellett adnom nadrágszíjat, cipõfûzõt,órát, gyûrût, s máris indítottak a 18-as cellá-ba, amelyik a hátra nyúló szárny közepe tá-ján volt. Mire végeztünk, már megvirradt, afogda lakói érkezésünkkor túl voltak az éb-resztõn. A 18-as cella két lakója is, akik felöl-tözve várták, hogy – a szokásos sorrend sze-rint – kivigyék õket a mosdóba-, WC-re. Ehe-lyett az ajtónyíláskor engem löktek be rajta.

A félhomályos szobában ketten voltak,amint nemsokára megtudtam: AlexandruRusu görög katolikus érsek és egy valamiko-ri törzsszakaszvezetõ (sergent major), IonGrigoraº. Az érseket az elõzõ év augusztusá-ban hozták be kényszerlakhelyérõl, egy Bu-karest melletti kolostorból, Ciorogârláról,ahol az új szelektõl felbátorodva, 1956 nya-rán hozzákezdett az 1948-ban törvényen kí-vül helyezett görög katolikus egyház újra-szervezéséhez. Miután 1948-ban letartóztat-ták, végigjárta az ország nehéz börtöneit, s1955-ben engedték szabadon – pontosabbantelepítették át abba az ortodox kolostorba,ahonnan kora õsszel idehozták. Nyolcvanéven felül is szellemileg friss, agilis öregem-ber volt. A görög katolikus egyház jogaiba

való visszahelyezéséért indított akciójuk ré-sze volt 1956 augusztusában a kolozsvári pi-arista templomban tartott görög katolikusmise („klerikális reakciós tüntetés”), amelyigencsak riadalmat keltett a hatóságokban.Állítólag õ, Rusu érsek volt a szerzõje annaka memorandumnak is, amelyet – a Szent-szék támogatását kérve – a Vatikánba ké-szültek kijuttatni. Az akkoriban már letar-tóztatásban lévõ és késõbb bíróság elé állí-tott görög katolikus papi csoportnak termé-szetesen õ volt az elsõrendû vádlottja. Ke-mény kis öregúr volt. Késõbb hallottam,hogy amikor a tárgyaláson az ügyész 25 évetkért reá, az utolsó szó jogán õ azt mondta:ítéljék inkább életfogytiglani börtönre, mertaz neki rövidebb. Tényleg a börtönben haltmeg – Szamosújváron, ott van eltemetve arabtemetõben. Különben jól beszélt magya-rul, hajdani iskolai tanulmányai idejébõlkönyv nélkül tudott egy csomó Petõfi-,Arany-, Tompa-verset. S természetesen ér-dekelte, hogy tavaly augusztus óta mi min-den történt odakint.

A cellatársa, Grigoraº, azt mondta magá-ról, hogy az 1941-es iaºi-i pogrommal kap-csolatban ítélték el 14 évre: benne volt ab-ban a kocsikísérõ alakulatban, amely a ha-lálvonat mellé volt kirendelve. Ennél többetnem tudtam meg róla – mármint az ügyrõl,amely miatt a 14 évet kapta. De most, ami-kor kiírt betûit látom a dossziémban, a ró-lam készített cellabesúgói jelentéseken, ké-telkedem abban, amit önmagáról elmondott.

Arról, hogy a Szekuritáté pincéiben egyilyen „háttérintézmény” mûködik, a kezdetkezdetén fogalmam sem volt. A cellatársat(késõbb többnyire kettesben voltunk – nyil-ván a kérdezõsködés zavartalanságának biz-tosítása érdekében) sorstársnak tekintettem,aki – pláne ha méghozzá évek óta a börtönzárt világában élt – természetesen kíváncsimindenre, ami kint történik. Csak amikorösszekerültem „tapasztaltabb” sorstársakkal– többek között Dobri János teológiai tanár-ral, régi cserkészparancsnokommal, aki ak-kor már a harmadik stációt járta –, ismertemmeg a „lenti” világnak ezt az oldalát. Kide-rült, hogy cellakihallgatóink is közösek vol-tak: egyikük állítólag épp ez a volt törzssza-kaszvezetõ, másikuk egy volt vasgárdista di-86

2010/7

ák, aki vagy kilenc éve ült már, s egy harma-dik, akit a neve után nem tudok azonosíta-ni, illetve akinek a jelentéseken álló nevétsehogyan sem tudom élõ alakhoz kötni.

– És mondd csak – kérdezte Janó, ami-kor a 16-os cellában, még az Árpád úti alag-sorban, kihallgatásom befejeztével összeta-lálkoztunk –, nem vetted észre, hogy õt min-dig azután vitték fel, miután téged vissza-hoztak a kihallgatásról?

– De igen!– És nem vetted észre, hogy amikor

visszajött, hogy itta a vizet?– De igen. Na és?– Hát tudd meg, hogy miután leírta azt,

amit a veled való beszélgetésbõl megtudott,kapott jutalmul egy bõséges pótebédet. Éserre itta a vizet – már odalent.

De hát persze visszamenõleg nem lehe-tett jóvátenni a dolgokat, s késõbb csak az-zal nyugtattam magamat, hogy igyekeztem akihallgatáson is azt mondani, amit lent.Pontosabban: miután az elsõ két kihallgatásután rájöttem, hogy akármit mondok, a nya-kamba varrják az 1956. november 1-jeiHázsongárdi temetõi „ellenforradalmi tün-tetés” megszervezését, a legkönnyebbnektûnõ utat, az „õszinteséget” választottam,hiszen a tényeket nem volt miért tagadnom,épp csak a minõsítést nem voltam hajlandóvállalni. Csak arra próbáltam vigyázni, hogy– amennyire tudtam – másokat ne keverjeka nyilatkozataimba.

A vizsgálati fogság idõszakának cella-élete alapvetõen különbözik a börtönbeliélettõl. Ott az embernek, miután megkapta amaga éveit – mindenen túl – már csak az adolga, hogy töltse le õket. Szabályos idõ-pontokban van a felkelés, az étkezés, a taka-rodó, közben egy negyedórás séta lent azegymástól deszkakerítéssel elhatárolt ud-varparcellákban. A szabályzat szerint azon-kívül semmit nem szabad csinálni. A találé-kony „bandita” azonban (ez volt a bevett ne-vünk a börtönben) sok mindent kitalál,csakhogy a napot – fõképp a reggeli és azebéd közötti, véget nem érõ várakozási idõt– agyonüsse: körök szervezõdnek különbö-zõ idegen nyelvek tanulására (a tanulókszappandarabra, orvosságos üveg beszappa-

nozott oldalára írják az idegen szavakat,hogy az óra lejártával bemagolhassák õket),egy-egy jobb, olvasottabb vagy fantáziadúsmesélõ hallgatására; az egyik sarokban egyagrármérnök gazdasági tanfolyamot tart, amásikban egy gépészmérnök asztalra terítettsötétkék köpenyen a motor alkatrészeinektitkaiba vezet be. Aki valamirõl érdekesenbeszélni tud, aköré tucatjával ül le a nép.Szamosújváron, 1958 tavaszán – egy 120ágyas szobában – együtt voltam a bukarestioperaház egyik rendezõjével, aki fél délelõt-töt kitöltõ elõadásokon mesélt egy-egy ope-ráról, élethûen felelevenítve nemcsak a me-sét, hanem a kosztümöket, a díszleteket is –épp csak az áriákat nem adta elõ. A hárma-sával egymásra rakott ágyakon fürtökben ló-gott a hallgatóság, s észre sem vettük, úgyeltelt az idõ az ebédig. Volt, aki a sétálóud-var réseinek eltakarására szolgáló vékonydeszkákból römigarnitúrát faragott, volt, akiaz udvarkerítés tetején kihúzott szögesdrótegy darabját hozta fel, hogy kötõtût csiszol-jon belõle, és szvettert kössön magának(vagy egy-két darab máléért másnak) akincstári pokróc elbontott széleibõl.

Ebben a szobában nekünk is megvolt amagunk elõadóköre: a Dobai-perben elítéltLászló Dezsõ kolozsvári esperes-lelkész,Várhegyi István, az elsõ Bolyai-perben 7 év-re ítélt történészhallgató, Virág Ágoston alc-síki gazdálkodó és én. A délelõtti elõadásoktémája tehát felváltva volt egyháztörténet,irodalomtörténet, magyar történelem és an-nak a Pusztai–Jeges-csoport néven ismertfelsõ-háromszéki fegyveres ellenállásnak atörténete, amelyért Virág már kilencedikévét töltötte. Ezeknek az elõadásoknak isvolt hallgatósága, ha messze nem is olyanszámos, mint az operarendezõnek.

A Szekuritáté pincéjében egy ilyen élet-forma elképzelhetetlen. Ott tényleg nem le-het mást csinálni, mint ülni az ágy szélén(az ágyra feküdni nap közben csak orvosiengedéllyel szabad). Beszélni csak suttogvalehet, és ha megnyílik az ajtó, mindenki arc-cal a szemközti falnak fordul, miközben afogdaõr a vakszemüveggel megérinti a vállátannak, akit fel kell kísérnie kihallgatásra. Aneszek is tompák, s ha valakire rátör a köhö-gés (vagy így akar jelt adni egy másik cellá-

dokumentum

87

ban feltételezett sorstársának), rögtön fel-hangzik a fojtott figyelmeztetés: „Lasã tusa!”(Hagyd abba a köhögést!)

A vizsgálati fogság másfél hónapja alatt,a cellaélet különbözõ fázisaiban sokféle em-berrel voltam együtt: ketten közülük RaoulVolcinschi Babeº egyetemi elõadótanár cso-portjából valók voltak: Ioan Iuga, a marxistatanszéken tanársegéd, különben Aranyos-vidéki móc fiú és Ioan Ganea hatodéves or-vostanhallgató. Iuga 12 évet kapott, Ganea16-ot, mert a kihallgatások során keményentartotta magát, s már elõre jelezték neki,hogy ezért megfizet. Volcinschi egy Besz-szarábiából menekült család fia, a szovjetmegszállás és a kommunista párthatalom el-len próbált szervezkedni csoportjával,amelyben nagyobbrészt a Babeº és az orvo-si egyetem hallgatói voltak. Õ volt az, aki –ottlétem alatt, 1957. május 1-jén – cellatár-sával együtt kitört a Szekuritáté fogdájából:az ünnep-délutáni szunyókálós hangulatotfelhasználva, WC-re menés ürügyén kijutot-tak a cellából, és leütötték az õrt, elvették akijárat kulcsát, s kijutottak az Árpád útra.Ott lõtték agyon a társát (egy Criºan nevûaranyosmohácsi fiatalembert, akivel koráb-ban én is voltam együtt), õ pedig láblövéstkapott és elfogták. 25 évet kapott, s ez azegész csoport helyzetét is súlyosbította. Kétcellatársammal többet soha nem találkoz-tam, Volcinschi ma itt él Kolozsváron, s az1989 utáni román közélet egyik tekintélyesszereplõje.

A velük való beszélgetések érdekesekvoltak. Nekem egyetemista koromban is vol-tak román diákbarátaim: 1948 nyarán abumbeºti–livezényi vasútvonal építésénéldolgozó Bolyai-brigádban két román diák isdolgozott (egyikükkel egész haláláig, anyolcvanas évek közepéig jó viszonybanvoltam), amikor pedig 1948-ban létrehoztákaz egykori piarista rendházban a Józsa Béladiákotthont, harmadéves koromban háromromán diákkal és másodmagammal laktamegy szobában, olyanokkal, akikkel ma is szí-vesen találkozom. Az 1957-es cella-beszél-getés azonban egészen más volt: itt ugyan-abban a szorongatott helyzetben tulajdon-képpen mint „ellenségek” találkoztunk. Õk„román nacionalizmussal” vádolva, mi „ma-

gyar nacionalizmussal, sovinizmussal és ir-redenta célokkal”. A közelebbi és a távolab-bi múltra vonatkozóan eltérõ képeket hor-doztunk magunkban, ennek ellenére sike-rült közös platformra kerülnöm, s a velükvaló együttlét volt az elsõ lecke abból, hogyezt a világot alapvetõen nem a nyelv, a tör-ténelmi hagyomány vagy tapasztalat osztjakét részre, hanem a cellaajtó. Aki az ajtónkívül van, az ellenség, aki belül, az leg-alábbis sorstárs, akit saját szenvedéséérttisztelet illet, de sokszor szövetséges, akireszámíthat az ember. Meggyõzõdésem, hogyakik közülünk késõbb arról panaszkodtak,hogy „a börtönben a románok õket így megúgy...” azoknak maguknak is részük volt aszámukra végül is fájdalmasan végzõdõkonfliktushelyzetek kialakításában.

Már a kihallgatás idõszakában voltammás-más felekezetekhez tartozó papokkal,különbözõ szekták híveivel, sõt elöljáróival.

Csoportosan voltak ott a Rusu érsek köré-hez tartozó görög katolikus papok és a papirendbõl kilépett, de a hívekkel továbbra is tö-rõdõ „világiak”, s ezek emberi tartásukkal,mûveltségükkel, az abnormális körülménye-ket is vállaló viselkedésükkel a jó cellatársakközé tartoztak. Tudták, miért kerültek bör-tönbe, és vállalásukhoz méltósággal ragasz-kodtak. Rusu érseken kívül az iklódi esperes-sel, Suciu atyával és Teofil Bãlibannal, egy-kori görög katolikus vallástanárral voltamegyütt a kihallgatások idõszakában.

A szektásokkal (fõképp jehovistákkal éspünkösdistákkal) – akik seregestül voltakbent, mert az állam biztonságára nézve ve-szélyesnek tartották õket a fegyverviselésmegtagadása és nyugati kapcsolataik miatt –nehezebb volt kijönni: õket a világmegváltásszenvedélye fûtötte. A jehovisták tanításaszerint ugyanis Krisztus hamarosan másod-szor is eljövend, s királyi székét azokkalosztja meg, akik a legtöbb embert térítettekmeg. És nem lehet tudni, hogy az a Jelené-sek könyvében szereplõ 144 000-es társural-kodó-létszám alsó határát hány megtérített-nél húzzák meg az égi hatalmasságok. Sze-rintem ez volt az indítéka mindent vállalóelszánt térítõ indulatuknak. Vitatkoztam isvelük, otthonról ugyanis meg a kollégiuminevelés során elég alapos bibliaismeretnek88

2010/7

voltam a birtokában, s tudtam érveket hoznia felém árasztott bibliai idézetekre. Ezek aviták azonban nem vezettek semmire, egyet-len következményük az volt, hogy felinge-reltük egymást. Így aztán hamarosan le-mondtam arról, hogy „meggyõzzem” õket.Voltam persze egyszerû hívõvel is (egyaranyosgyéresi sodronygyári munkással),akinek az élettörténetén – mert hát mit ismesélhet az ember a cellatársának két ki-hallgatás között viszonylag kockázatmente-sen – látni lehetett, hogy a szekta remek ér-zékkel tapogatja ki a nyomorúságba jutottembereket, akiket aztán a segítés gesztusá-val örökre magához köt.

Többekkel voltam aztán együtt – fõképpa tárgyalásaim lejárta után, amikor még hó-napokig a Szekuritáté rendelkezési állomá-nyában tartottak – egy nagy mócvidéki „lot”-ból, a ªuºman-csoportból. A csoport név-adója 1940-ben a Vasgárda rövid uralmaalatt Torda prefektusa volt, majd 1944 utánkihúzódott a Mócvidék egyik havasalji falu-jába, Podságára, s ott rejtõzködött egy vallá-sát fel nem adó görög katolikus pappalegyütt, egészen 1957-ig. Akkor a Szekuritátéegy beépített emberrel becserkészte õket,nyár elején rajtaütöttek az erdõk közötti nyá-ri szállásukon, s a tûzharc – mert ezeknek a„fugároknak” nyilván fegyverük is volt – aprefektus és a pap (valamint két tiszt aSzekuritáté intervenciós alakulataiból) halá-lával végzõdött. Utánuk viszont két havasal-ji faluból több mint száz embert tartóztattakle, hiszen még a falu párttitkára is kapcsolat-ban volt ªuºmanékkal. Az életben maradt fi-atalabb ªuºman fiút, valamint a falu párttit-kárát és egy másik elöljáróját halálra ítéltékés kivégezték. A csoporthoz tartozó cellatár-saim között volt húsz-egynéhány éves intel-ligens (engem sokban Varró Jánosra emlé-keztetõ) fiatal legény, volt hajlott korú, demég jól váltó eszû öreg, a szomszéd cellák-ban pedig asszonyok is. Jó cellatársak voltak,nem volt bajom velük. Egyikük 1964-ben,szabadulásunk után fel is keresett Kolozsvá-ron. Tõle tudtam meg, hogy akit akkor a kéthavasalji falu lakói közül nem tartóztattakle, azt kitelepítették. Õ Podságára érkezetthaza, de két nap múlva indulhatott családjakényszerlakhelyére, a Bãrãganba.

A kihallgatások, a tárgyalások idõszakaés az ítélet kihirdetése után engem – mostmár tudom, hogy az akkor még szabadlábonlévõ és csak 1958 augusztusában letartózta-tott Varró Jánosék megfigyelése miatt – nemvittek át Szamosújvárra, hanem aSzekuritáté fogdájában „tartalékoltak”. Egé-szen 1958 márciusáig ingáztam az Árpád útipincesor és a Honvéd utcai törvényszéképületéhez tartozó polgári börtönben kibé-relt második emeleti cellák között.

Az egész idõ alatt összesen kétszer vol-tam magyarokkal: elõször György Endrével,aki 1944 elõtt a Szövetség Szövetkezeti Köz-pont tisztviselõje, a Magyar Népi Szövetségiidõkben Bukarestben a belkereskedelmi mi-nisztériumban szövetkezetügyi vezérigazgatóvolt, s akit – saját állítása szerint – Budapest-rõl adott vissza az ÁVH. Ámulatba ejtõ törté-netei voltak a Fõ utcai ÁVH-fogházról, aholpéldául a börtön könyvtárosa reggelenkéntkihozta olvasni kinek-kinek a lista alapján ál-tala kiválasztott könyvet, s az illetõ estig há-borítatlanul olvashatott. Többet hírét semhallottuk, a börtönben sem kerültem összesenkivel, aki tudott volna további sorsáról.

A másik magyar cellatársról, Dobri Jánosteológiai professzorról már említést tettem.Tapasztalt, börtönt próbált ember volt, minttábori lelkész esett szovjet fogságba, s haza-térése után kétszer is volt letartóztatva, acserkészmozgalom újraszervezésének kísér-lete vádjával. Mindkét alkalommal annyiraítélték, amennyit leült, mert semmi alapja avádnak nem volt. A börtön közösségi életé-bõl azonban annál több tapasztalatot szer-zett – és adott át nekünk, aminek a késõbbi-ekben igen sok hasznát vettem, sõt még évti-zedek múlva is mint különbözõ helyzetek-ben érvényes életbölcsességeket idéztem. Õt1957 márciusában Dobai István csoportjávaltartóztatták le, s a tõlük kapott magyarorszá-gi 56-os sajtótermékek olvasásáért és tovább-adásáért ítélték el öt évre. Késõbb újra össze-kerültem vele, amikor 1959 májusábanSzamosújvárról kivitték az elsõ munkacso-portokat a Duna-deltába, s szabadulásunkután is jó baráti kapcsolatban voltunk.

De térjek vissza az Árpád úti pincefog-dába, amelynek életében a kihallgatások

dokumentum

89

menete a fõ ritmusszabályozó tényezõ, sahol a kihallgatás nem csak fent folyik, ha-nem – õsidõk óta: emlékeztetni szeretnékDávid Ferenc és Socino esetére PáskándiGéza darabjában, a Vendégségben – a cellá-ba visszatérve is, erre rendelt „sorstársak”közremûködésével.

Arról, hogy a Szekuritáté pincéiben egyilyen „háttérintézmény” mûködik, a kezdetkezdetén fogalmam sem volt. De most, hogytevékenységükre vonatkozólag már nem-csak emlékeim, hanem – két éve a kezem-ben lévõ „szekusdossziémból” megismert –kézzelfogható bizonyítékaim is vannak,nemcsak a tényt, hanem a mûködés mecha-nizmusát, a két kihallgatási forma egymás-hoz való viszonyát is mérlegelni tudom.

A következõkben tehát úgy próbálomfelidézni a kihallgatási idõszak történetét,hogy igyekszem ezt a mechanizmust is re-konstruálni.

Az elsõ jelentésekhez tartozó hátteretmár leírtam. Ma azonban az is világos elõt-tem, hogy a Rusu érsekkel buzgón imádko-zó Grigoraºt a kint történtek iránti érdeklõ-désében nem csak a rég börtönben lévõ em-ber természetes kíváncsisága vezette.

Én a reggeli „beavatás”, majd a délelõttlezajlott számbavételi ceremónia (fényképe-zés, ujjlenyomatvétel, orvosi vizsga) utánvisszakerültem a 18-asba, õt viszont még adélelõtt folyamán (vagy kora délután) felvit-ték. Elsõ jelentésébõl kiderül, hogy miket tu-dott meg tõlem. Én abban a hitben voltam,hogy Lakó Elemért is letartóztatták. Elmesél-tem azt – röviden le is van írva Grigoraº je-lentésében –, ami a temetõben történt, sõthozzátettem: minket valószínûleg azért tar-tóztattak le most, mert a pesti ifjúság márci-us közepére a forradalom újabb fellobbantá-sára készül („MUK = márciusban újra kezd-jük”), sõt a pesti rádió hírei szerint a LeninIntézetben és a Mûszaki Egyetemen illegálisfegyverraktárakra is bukkant a hatóság. A be-számoló jelentés említést tesz még a házkuta-táskor nálam talált és behozott papírokról is,amelyeket nevetségesnek tartottam, mintahogy azok is voltak.

Engem aznap délután vittek elsõ kihall-gatásra (jegyzõkönyvem délután 5 és 6 óraközött készült), s eléggé meredeken kezdõ-

dött. A szokványos adatfelvétel után az elsõkérdés, amelyet a kihallgató tiszt, IoanOprea fõhadnagy nekem szegezett: „Mikortalálkoztam Nagy Imrével, és milyen utasí-tásokat kaptam tõle?” Emlékszem: akaratla-nul is elnevettem magamat, annyira képte-lennek tûnt a kérdés. Végül is abban marad-tunk, hogy elmondtam: a rokonaimnál lak-tam, fõ célom az aspiránsi éveimet lezáródisszertációhoz szükséges anyag gyûjtésevolt, találkozni is szakmabeli irodalomtörté-nészekkel találkoztam, s azért jöttem hazamég október 23-a elõtt (tudniillik erre is rá-kérdezett), mert egyrészt lejárt az útlevelem,másrészt hírt kaptam arról, hogy szeptem-ber 1-jétõl kineveztek tanársegédnek.

A második kihallgatásra másnap, márci-us 13-án került sor, szintén délután, de már5-tõl 8-ig. Ekkor részletesen be kellett szá-molnom arról, hogy kikkel találkoztam. Akihallgatási jegyzõkönyvben mint legköz-vetlenebb Tolnai-kutató kollégáimnak, RejtõIstvánnak és Gergely Gergelynek a neveszerepel, de beszámoltam arról is, hogy azIrodalomtudományi Intézetben, valamint azEötvös Loránd Egyetemen találkoztam ko-rábban Kolozsvárt járt kutatókollégákkal:Czine Mihállyal, Varga Józseffel, sõt azugyanakkor Pesten tartózkodó Jancsó Ele-mérrel és Varró Jánossal is. A jegyzõkönyvszerint Rejtõvel voltam a Magyar Írószövet-ség tisztújító és alapszabály-módosító köz-gyûlésén s egy Kerékgyártó Elemér nevûpártfunkcionárius doktori disszertációjánakvédésén. (Ez nem egészen volt igaz: elõszöris Varróval és Lakóval együtt utaztunk Pest-re, s fõleg Varró Jánossal és feleségével végigtöbbnyire együtt voltam. A félretájékozta-tással azonban valójában védeni próbáltamõt. Rejtõ más összefüggésben került a képbe:õ és felesége vonalasan baloldali, párthûgondolkodású egyetemi emberek voltak, ígylelkiismeret-furdalás nélkül az õ nyakukbaakasztottam az Írószövetségben és az emlí-tett doktori védésen történteket.)

Ezek a szakmai vonatkozások láthatólagnem nagyon érdekelték kihallgató tisztemet,annál inkább a politikai természetû beszél-getéseim. Én ekkor már túl voltam a holt-ponton, s arra gondoltam, hogy mindazzal,amit egy hónap alatt a magyarországi belsõ90

2010/7

helyzetrõl: a szovjetnek kiszolgáltatott gaz-daságról, a Rákosi-klikk törvénytelenségei-rõl, a lakosság emiatti elégedetlenségérõl ésaz új vezetéssel, Gerõékkel szembeni bizal-matlanságról megtudtam, megpróbálom ki-hallgatómnak demonstrálni, hogy az elége-detlenség egyrészt jogos volt, másrészt nema szocialista rendszer, hanem az azon belülelkövetett hibák, visszaélések ellen irányult.Támaszkodtam a XX. szovjet pártkong-resszuson elhangzott önkritikára is, ami aSzovjetunió és a népi demokráciák közöttiegyenlõség elvének megsértését illette. Ak-kor még hittem abban, hogy a Hruscsov-be-széd valóban fordulatot jelent a szocialistatábor országainak életében, s hogy az, aho-gyan „a szocialista törvényesség ellen elkö-vetett bûnöket” nem csak a szovjet, hanemutána a román párt is nyilvánosan szóvá tet-te, biztosítéka annak, hogy ilyesmi a jövõbennem történhet meg. Azt hiszem, nem én vol-tam az egyetlen abból a nemzedékbõl, akivalamiféle „peresztrojka” eljövetelében, arendszer „belsõ” megújításának lehetõségé-ben reménykedtem. Ennek a gondolatme-netnek a mentén mentem aztán bele a továb-biakban a hazai viszonyokkal kapcsolatbanérzett „hiányosságok” szóvá tételébe is.

Kihallgató tisztemet persze mindebbõl avádponttá fejleszthetõ „ellenséges tartalmú”szövegeim érdekelték Ebben a második ki-hallgatási jegyzõkönyvben már meg vannakjelölve a margón azok a szövegrészek, aholpéldául arról beszéltem, hogy „...a romániainemzetiségek jogait törvények és rendeletekjórészt szavatolják ugyan, de kívánnivalóthagy maga után az, ahogyan ezeket a törvé-nyeket és rendeleteket némely intézményekés vezetõk végrehajtják”.

Oprea még rákérdezett arra, hogy mi-lyen kapcsolatba kerültem Pesten a PetõfiKörrel – erre azonban nem kapott (nem iskaphatott) õt kielégítõ választ. „Õszintesé-gemben” is volt annyi eszem, hogy az erre-felé vezetõ szálakat homályban hagyjam.

A harmadik nap, március 14-én két me-netben is folyt a kihallgatásom: reggel 7:30-tól 13:40-ig, majd délután 5-tõl 9 óra 30 per-cig. Közben járt fent cellabeli kihallgatómis, aki ez alkalommal arról számolt be, hogymegtudta tõlem: Lakó Elemér is szervezett

egy csoportot a temetõi sírok gondozására,aztán november 1-jén õ is kiment aHázsongárdi temetõbe, sõt kezdeményezé-sérõl beszámolt a dékánnak, Bodor András-nak is, aki megígérte neki, hogy õ is kimegyvelük, de végül nem ment. „Ezek” – már-mint a Szekuritáté (állítólag cellatársammalbeszélgetve, így emlegettem õket) – mostmindenáron bennünket akarnak felelõsség-re vonni, holott a dékánon keresztül azegyetem vezetõsége is tudott arról, mi ké-szül a temetõben. Az én elmondásom alap-ján számolt be „lenti” kihallgatóm a temetõ-ben történtekrõl, hogy t. i. (amint késõbbmegtudtam) volt egy elsõéves öntevékenycsoport is (õk nyilván másoktól tudtak arról,hogy a temetõbe készülünk), akik viszontegy „magyar irredenta költõ” sírjához men-tek el, s ott a verseit szavalták. „Ezek” –hangzik tovább a „lenti” kihallgatási jelen-tés – jó néhányan feltûnõ módon (család ésgyermekek nélkül) ott lézengtek a temetõ-ben, persze ott helyben igazoltatták is a ver-set szavaló diákot, de nem történt semmi az-óta, és annak az IMSZ-titkárnak sem lett ba-ja, aki velük volt.

Ugyanaz napról keltezõdik egy másik„lenti” jelentés is – bizonyára az én délelõt-ti és délutáni kihallgatásom között lezajlottbeszélgetés alapján, amikor Grigoraºtól adélelõtti kihallgatásom hatása felõl érdek-lõdhettek: „Nagyon félénk – állapítja meg –,és azt mondta, hogy kész mindent elmonda-ni úgy, ahogy történt. Ha a dolgok jól men-nek, reméli, hogy egy hét alatt végez azegész kihallgatással.” Beszámolt arról is,hogy kértem a kihallgató tisztet, tájékoztas-son feleségem állapotáról, akit betegen (har-madik hónapos állapotban, veszélyeztetettterhességgel) hagytam otthon.

A besúgói jelentések mai elemzõi töb-ben is foglalkoznak azzal, hogy a beszerve-zett személy miképpen idomul jelentésében– még nyelvileg, terminológiailag is – be-szervezõihez, azok elvárásaihoz. Ma újraol-vasva ezeket a jelentéseket, énnekem in-kább az az érzésem, hogy a jelentéstevõ asaját szavaival mesélte el odafent azt, amit a„célszemélytõl” megtudott, a megszövege-zés viszont már a tartótiszt közremûködésé-vel történt, õ építette be a jelentésekbe azo-

dokumentum

91

kat a formulákat, amelyek aztán a velem fel-vett kihallgatási jegyzõkönyvekben isvisszaköszönnek. Egyértelmû, hogy nem énminõsítettem Reményik Sándort, akinek sír-ját az elsõévesek Bartis Ferenc vezetésévelfelkeresték, „irredenta költõnek”, s a kihall-gató tiszt megfogalmazása a második jelen-tés végén az is, hogy „...a magyarországi ese-mények idején az amerikaiak részérõl tisz-tek és orvosok jöttek, fõképp vöröskeresztesszemélyzet, akik részt vettek mindabban,ami ott történt, s akiknek legnagyobb részehorthysta magyar volt”.

A „lenti” jelentéseken egyébként nyomasincs a kihallgatásvezetõ instrukcióinak, pe-dig világos, hogy neki a kihallgatások mene-tétõl függõen konkrét dolgokra is rá volt irá-nyítva a figyelme.

Március 14-én délelõtt a kihallgatásomúgy folytatódott, mintha közben a temetõ-ben történtekre vonatkozó „lenti” tájékozta-tó (és nyilván sok más forrásból származóinformáció is) nem lett volna már a kezük-ben. Részletesen kikérdeztek arról, hogy mi-képpen számoltam be magyarországi ta-pasztalataimról itthon (tanárkollégáknak,diákoknak), hagyták, hogy részletezzem azottani irodalomkutatásra vonatkozókat, s a„politikai természetû” tájékoztatás részleteitsem feszegették. Én igyekeztem a „legalitás”keretei között mozogni, megemlítve, hogyajánlottam a diákoknak, ne csak az IrodalmiÚjságot olvassák figyelemmel, hanem azUtunkat is.

Aztán a kihallgatás második felében –arra a kérdésre, hogy milyen volt a diáksághangulata – szóba került Tamási Áron 1956.október közepén lezajlott találkozója a Bo-lyai Egyetem ifjúságával a Marianum zsúfo-lásig telt dísztermében.

Számomra ez a Tamásival való szemé-lyes találkozás egyáltalán nem volt pozitívélmény, pedig novelláit, regényeit diákko-romban olvastam, Nyolcadikos korombanpedig mint „választotírómról” róla írtam egynagyobb dolgozatot, amelyet az udvarhelyikollégium egy irodalmi estjén magyartaná-rom fel is olvastatott. Szerettem és értékel-tem mint írót – most azonban rendkívül za-vart tettetetten fesztelen modorossága. Ez ésaz elsõéves Bartis Ferenc patetikus felszóla-

lása („Ha visszatér Tamási Áron Magyaror-szágra, mondja el, hogy itt még élnek a széke-lyek, s hogy nem fajult el még a székely vér”),majd a szavai nyomán kitört fergeteges tapsmáig negatív emlékem. Nyilván ennek nyo-mát viseli néhány megfogalmazásom, ame-lyeket aztán a kihallgatási jegyzõkönyvet le-író fõhadnagy a saját jelzõivel „ékesített fel”.Õt az is érdekelte, hogy reagálták le a találko-zó hangulatát a jelen lévõ tanárok, s külön rá-kérdezett arra, hogy felszólalt-e Jordáky La-jos. Én akkor nem tudtam, hogy letartóztatá-som után nem sokkal õ is bekerült – a Dobai-per kapcsán. (Tófalvi Zoltán 1956 erdélyimártírjai címû dokumentumgyûjteményénekIII. kötetében olvashatók a kihallgatásai so-rán készült jegyzõkönyvek. Hogy végül még-sem jelent meg a perben, sõt szabadlábra helyezték, annak magyarázatát a kutatásnakezután kell megadnia. Talán úgy gondolták,alaposabban kompromittálják õt a szabadulá-sát követõen kikényszerített önkritikával,mint ha elítélik.)

Március 14-én a délutáni „fenti” kihalla-tásomon került sor az 56-os magyar forra-dalommal kapcsolatos kérdésekre. A témá-hoz tartozó háttér-információként el kellmondanom, hogy a forradalom kitörésénekmásnapján, amikor reggel bementünk azegyetemre, a magyar tanszék tanársegédiszobájában ott találtuk az egyik, szeptem-berben kinevezett gyakornok kolleganõnket,akit – saját elmondása szerint – kitettekOcskó Teréz Otthon-beli szobájából, és min-den holmijával kénytelen volt ide beköltöz-ni. Ruhái ott lógtak a könyvtárszekrény ol-dalán, fehérnemûje táskákban a bútorzat-hoz tartozó kanapé végében. S hozta magá-val a rádióját is, amely attól kezdve kora reg-geltõl késõ estig ment, s bárki, aki oda be-jött, hallgathatta a híreket a legkülönbözõbbállomásokról: a Szabad Kossuth RádiótólLondonig, a Szabad Európáig és AmerikaHangjáig. Menet közben gyanússá váltugyan ez a költöztetés, s – bizonyára nemalaptalanul – feltételeztük, hogy a Szeku-ritáté „nadselü gondolata” volt, ilyen mó-don egy helyre lokalizálni a megfigyelést. Adolog mindenesetre mûködött (bár a reámvonatkozó iratokban onnan származó infor-mációknak semmi nyoma). Én mindeneset-92

2010/7

re úgy kezeltem ezt a helyzetet, mint amirõla Szekuritaténak pontos tudomása van.

A másik oldala a dolognak az volt, hogyközel fél évvel a forradalom leverése után,amikor már javában mûködött Kádárék meg-torló gépezete, magamban valahogy becste-lenségnek éreztem, hogyha megtagadomazokat, akikkel és azt, amivel együtt éreztema forradalom napjaiban. Tény az, hogy amárcius 14-én délután négy és fél óra alattszületett 12 oldalas jegyzõkönyvben mindazott van, ami végül a tárgyaláson a konkrétvád (a temetõ-látogatás „ellenforradalmi tün-tetés”-jellege) háttérbizonyítékául szolgált:hogy mi volt a véleményem a forradalommenetének különbözõ eseményeivel, fordu-lataival kapcsolatban. A kihallgatás soráncsak arra törekedtem, hogy konkrétumokatlehetõleg csak magamról mondjak, s a rádiókörül folytatott beszélgetésekbõl olyanokatemeltem ki, ahol a beszélgetõ-társ ellenvéle-ményen volt a forradalom egyik-másik moz-zanatának megítélésében.

Aztán sorra kerültek a kihallgatásaim so-rán az 56 október utáni „nacionalista meg-nyilvánulások”. Ezek a kihallgatási jegyzõ-könyvben úgy álltak össze, hogy a tényközlé-sek tõlem származtak, az értelmezés és minõ-sítés a kihallgató tiszttõl. Elõjött az a tanszé-ki vita, amely a magyar szakosok számára amagyar történelem mint tantárgy bevezetésé-rõl folyt, szó volt a Szatmárnémetiben lévõKölcsey-szobor feliratának (a Hymnus elsõsorainak) visszaállításáról, valamint az 1957.március 3-i nagyszalontai Arany János-ün-nepségekrõl, amelyeknek elõkészítésében énis részt vettem (csak feleségem betegsége mi-att nem voltam Szalontán). Azt is elmond-tam: amikor hírét vettük, hogy a román diá-kok körében – nyilvánvaló diverziós szán-dékkal – már a forradalom napjaiban elter-jesztették azt a hírt, miszerint a magyar forra-dalom követeléseinek egyike Erdély vissza-csatolása lett volna, kiírtam a magyar egyete-mi ifjúságnak a Szabad Kossuth Rádióbólhallott 15 pontját, legépeltem, Georgescu Icasegítségével románra fordítottam, és Varróvalegyütt felvittük Fogarasi Józsefnek, az egye-tem párttitkárának azzal, hogy a konkrét do-kumentum birtokában segítsen megcáfolni atudatosan provokatív híresztelést.

Ezt követõen, egészen március 25-ignincs a bírósági dossziémban több kihallga-tási jegyzõkönyv. (Nem állíthatom, hogy ez-alatt nem is voltam kihallgatáson, de nyomaezen a helyen nincs.) Viszont ez alatt a tíznap alatt elsõ „lenti” kihallgatómtól még ötjelentést õrzött meg a CNSAS-dossziém(pontosabban négyet tõle, az ötödiket, márci-us 22-i keltezéssel egy következõ cellatárstól,akihez elsõ jelentése szerint 20-án az estiórákban tettek át).

Grigoraº március 16-i informatív jelen-tésében tulajdonképpen az ankéton már el-hangzottakról esik szó: Bodor Andrásról,aki megígérte Lakó Elemérnek, hogy eljön atemetõbe, aztán nem jött el, és így a diákokegyik csoportja magára maradva, nem volt,aki megfékezze õket. Új információként„lenti” kihallgatóm beszámol arról, hogy azén elmondásom szerint harmadnap a Sza-bad Európa Rádió már beszámolt a halottaknapi házsongárdi tüntetésrõl, s én feltételez-tem, hogy valószínûleg emiatt vannak„ezek” annyira megindulva. Meg hát azértis, mert a MUK jelszava („Márciusban ÚjraKezdjük”) a dátum szerint igen aktuális, pe-dig – amint elmondtam – nem fog semmitörténni, mert a letartóztatások miatt vissza-vonultak az emberek, „ezek” félelme tehátalaptalan. A jelentés szerint a cellában is el-mondtam: együtt éreztem a magyar forrada-lommal, egyet értettem a Nagy Imre-kor-mánnyal, s ebben a szellemben beszélget-tem a diákokkal is. Új információ volt, hogyszóba kerül köztünk: fel kellene venni akapcsolatot a Babeº Egyetem diákságával,de hogy ebben az irányban történt-e valami,nem tudom. Végül itt is szó esik a szalontaiArany János-ünnepségekrõl s az ott történ-tekrõl, amelyekrõl Lakó Elemér ígért nekembeszámolót, de engem végül letartóztattak, serre nem került sor.

A két nappal késõbbi, március 18-i kel-tezésû jelentésben cellatársam Bodor And-rás szerepérõl, a Szabad Európa Rádió általbemondott tüntetés-hírrõl tájékoztatja felet-teseit, megtoldva azzal a feltételezésemmel,hogy a hírt – ilyen gyorsan – valaki „ezekközül” továbbíthatta az Európa Rádiónak.Egy második, ugyancsak március 18-i kelte-zésû jelentésben, úgy látszik, ismét rákérde-

dokumentum

93

zett a Szabad Európa Rádió által sugárzotthírre, amellyel kapcsolatban most azt a felté-telezésemet továbbította, hogy „ezek” mostazt hiszik, közülünk került ki az, aki a hírt le-adta, s keresik a rádióadó-készüléket. Kérde-zett újra Bodor Andrásról meg Jancsó Elem-érrõl – mondtam, hogy õ az októberi napok-ban Pécsen volt, s az ottani dolgokról semmitnem mondhat. Aztán ismét rákérdezett aszatmári Kölcsey-szoborra és feliratára,amelynek megtartását én helyesnek véltem, snagyobb bajnak, ha eltávolítják, mert az min-denféle kommentárokra ad alkalmat. Ezek avisszatérõ kérdések nyilván azt a célt is szol-gálták, hogy próbálkozzanak, hátha egy má-sik alkalommal olyan beállításban beszélek akérdéses dolgokról vagy személyekrõl, ahon-nan aztán a nyomozat tovább tud lépni.

Ennek az utolsó „lenti” jelentésnek a vé-gén olvasom egy kifakadásomat is: „Miértvagyok letartóztatva épp én, amikor a forra-dalom eseményeit mindenki kommentálta,tehát mindenki egyformán éppúgy tekinthe-tõ bûnösnek?”

Grigoraº március 18-iki dátummal fenn-maradt második „lenti” jelentése a felzetszerint tulajdonképpen a március 14-iheztartozik. Ebbõl az derül ki, hogy meg voltamgyõzõdve: Szigeti József is le van tartóztat-va, sõt hogy valamelyik szomszéd cellábanvan. A jelentés szerint próbáltam is kopog-tatni a 17-es és a 19-es szoba felé, de válaszsehonnan sem jött. Az októberi magyaror-szági eseményekrõl szólva ekkor meséltemel, hogy szovjet katonák is szolidarizáltak amagyar forradalmárokkal, s elmondtam egyesetet, amikor egy tankot át is adtak nekik.

Március 22-én elsõ „lenti” kihallgatómmég ír egy jelentést, noha én akkor már egymásik cellában egy másik „rabtárs” társasá-gát élveztem. Ebben részleteket mond el atemetõi tüntetésrõl (a diákok fekete szalagotviseltek a ruhájuk hajtókáján, elõzõleg többévfolyamon néma felállással emlékeztek aforradalomban elesett diáktársakra). A je-lentés szerint cellatársam újból rákérdezetta nagyszalontai Arany-ünnepélyre s arra,hogy Lakó Elemér állítólag „érdekes” beszá-molót ígért nekem róla, de most sem tudtammást mondani, mint hogy a megígért beszá-moló letartóztatásom miatt elmaradt. Végül

– nyilván nem saját kezdeményezésbõl –megkérdezte: hogy látom, mint püspökhe-lyettes fia az egyház helyzetét. Ha az állam bé-kén hagyja az egyházat, hogy végezze a sajátdolgát – válaszoltam a jelentés szerint –, akkorbékében meglehetnek egymással. Nem mostvan az ideje annak, hogy a katolikus egyházútját, az „ecclesia militans” útját járjuk.

Március 14–25-e között fent nem ké-szült kihallgatási jegyzõkönyv – legalábbis adossziémban nincs. A 25-én délután 5-tõlfelvett jegyzõkönyvet már új kihallgató tiszt,Harasztosi Pál hadnagy írta, akivel egy vi-szonylag nyugodtabb hangulatú kihallgatásiszakasz kezdõdött számomra. Újrakezdettfõképp a magyarországi eseményekkel majdaz ottani, illetve hazai problémákkal kap-csolatos részleteket, legtöbbször engedve,hogy a feltett kérdésekre szabadon adjammeg a választ, s csak a kihallgatás idejénekvége felé állt neki írásban megfogalmazniazt, amit elmondtam. Vele összesen 12 ki-hallgatási jegyzõkönyv született.

Közben március 22-tõl egy új cellainfor-mátor jelentései kezdenek sorakozni. A ne-ve itt van a jelentések felzetében: ªtefan L.Scobai, foglalkozása – a jegyzõkönyv szerint– asztalos, 37 éves, és 12 és fél évre van ítél-ve. Március 22–29. közötti keltezéssel négyjelentés származik tõle. Ezeknek azonban –érzésem szerint – a vizsgálat sem tulajdoní-tott különösebb jelentõséget. Mint új cella-társnak nyilván elmondtam neki sok min-dent abból, ami már jegyzõkönyvbe volt fog-lalva (s amit õ olykor pontatlanul, máskorfelületesen adott vissza). Az összesen 14 ol-dalnyi jelentésben nem találok semmit,aminek hasznát vették volna.

A kihallgató tiszt a kérdésekkel nyilvána saját céljait – illetve a körvonalazódó vád-irat koncepcióját – követte. Például: „Mivolt a fiatalkori elõzménye ezeknek a nacio-nalista-soviniszta nézeteknek?” „Milyen el-lenséges tartalmú beszélgetéseket folytatottazokkal, akikkel Kolozsvárról valamely másvárosba utazva találkozott?” – de amikor aválaszaimat leírta, lejegyezte a kialakítandóképbe egyáltalán nem illõ válaszaimat is.Így például az elõbbi kérdésre válaszolva a1940–44 közötti iskolai nevelés olyan vonat-kozásairól is beszéltem, mint a román nyelv94

2010/7

kötetezõ tanítása a Horthy-rendszer alatt azerdélyi magyar iskolákban vagy a szocialis-ta rendszerben gyakorlatilag érvényesülõhátrányos megkülönböztetés a magyarságrovására, egy a magyar nemzeti hagyomá-nyokra is épülõ hazai iskolai oktatási rend-szer haszna az igazi hazafias nevelés szem-pontjából.

A témák és a megközelítések 1956 tava-szán-nyarán széltében beszédtémák voltakközöttünk, s egy sereg hiba, torzulás szóvátevése a párt által hirdetett nemzetiségi po-litika gyakorlatában a magyar forradalomhatására 1956 õszén, hirtelenjében hozottnéhány javító intézkedés ellenére sem vesz-tett idõszerûségébõl. Én egyet hagytam fi-gyelmen kívül, hogy 1957 márciusában-áp-rilisában nem egyetemi (szakmai) vagy párt-gyûlésen mondom ki mindezt, hanem aSzekuritáté pincéjében, egy politikai pervádlottjaként, tárgyalásra elõkészítve.

A vizsgálati dossziémban jegyzõköny-vekkel adatolható kihallgatások összidõtar-tama közel 55 óra volt, a jegyzõkönyvekösszterjedelme 96 kézírásos oldal. Ettõl esettkétségbe – amint szabadulásom után meg-tudtam – védõügyvédem, Tunyogi Gyula, akivégül a május 22-én kezdõdött és a június 13-i ítélethirdetéssel végzõdött tárgyaláson vé-dõbeszédében azzal próbált menteni, hogy aperrendtartásra hivatkozott, amely szerint avádlott önmaga ellen tett vallomása csak ak-kor érvényes, ha azt a vád tanúkkal tudja iga-zolni. Ilyen tanúk és tanúvallomások pedigaz én dossziémban sehol sem voltak. A tár-gyaláson a temetõügyben két diákom, KoczkaGyörgy és Kelemen Kálmán tanúskodott,akik csak azt bizonyították, hogy én kezde-ményeztem a temetõi író-sírok rendbetételétés a halottak napi kivonulást.

Tunyoginak védõtanúkat is sikerült elfo-gadtatnia (akkor a Szekuritáté és a hadbíró-ság még megengedte magának a „szocialistatörvényesség” színjátékát). Balogh Edgár a bí-rósághoz intézett levélben vállalta magára atemetõi sírok gondozásának ötletét, Márton

Gyula, az egyetem akkori prorektora és Szige-ti József tanszékvezetõ tanúsították, hogy atanszék hivatalosan tudott a kezdeményezé-semrõl. Persze hiábavaló kísérlet volt: amitmondtam, azt „vádként” elejtették, viszontbenne maradt az ítélet indoklásában minden,mint a vádlottat jellemzõ és ellenséges gon-dolkodását tanúsító háttérinformáció.

Néhány nappal a mi tárgyalásunk elõttmellõlem vitték tárgyalásra Ioan Ganeát, sugyanoda hozták vissza a tárgyalás után. Azott történteket így foglalta össze: „Te Dávid,próbálj elképzelni minden rosszat, amit ma-gadról mondhatsz, s akkor a vádbeszédethallgatva, nem fog csalódás érni a tárgyalá-son. De tudd meg, hogy már az anyatej is el-lenséges méreggel volt átitatva, amit csecse-mõkorodban szoptál.”

Így aztán nem ért csalódás, sõt inkábböröm. Amikor befelé vittek, a kerítésen kí-vül láthattam szüleimet, kislányomat, a tár-gyalóteremben – azt is utólag tudtam meg,hogy két szekus által közrefogva – ott ült afeleségem, ott voltak a barátaim, a munka-társaim. Feleségemmel a tárgyalás után be-szélhettem is, láttam-hallottam, hogy egész-séges, hogy jövendõ fiamnak semmi baja.Mit számított ezek mellett az, amit azügyész összehordott?

A hét évet sem vettem komolyan, meg ismondtam a kihallgatásvezetõ századosnak,Gruia Maneának, amikor az ítélet kihirdeté-se után felvitetett a szobájába, s felajánlotta,hogy „ha okos leszek”, õ elintézi, hogy idõn-ként láthatom a feleségemet, a családomat,és nem is kell leülnöm azt a bizonyos hétévet. Úgy ugrott fel a székébõl, mintha da-rázs csípte volna meg: „Mi az, várod az ame-rikaiakat?” „Nem, mondtam, maguk fognakengem hazaengedni.”

És nem voltam „okos”. Le is ültem a hétévet. Igaz, két nappal március 12-e elõtt sza-badultam, mert a „szocialista törvényesség-hez” az is hozzátartozik, hogy az éveket 365napban számolják, s az én hét évembe kétszökõév esett bele.

dokumentum

95

I. Változó tájékoztatás- és szórakoztatáspolitika

E hasábokon eddig, több folytatásban aztvizsgáltuk, hogy a Nyugat mint olyan ho-gyan, mennyiben, milyen médiumokon éstudásformákon keresztül határozta meg amagyar kultúrát általában, illetve annak egyszeletét, az avantgárd szubkultúrát konkré-tan. Ugyanakkor bármennyire is kedves ez akutatási téma e sorok írójának, nem hagyhat-juk figyelmen kívül, hogy a magyar társada-lom jóval szélesebb spektrumát hatotta át aNyugatról való gondolkodás, sõt képzelõdés.

Azért a képzelet, a képzetrendszer fo-galmait állítjuk itt a vizsgálat középpontjá-ba, mert az 1956 után berendezkedõ Kádár-rezsim ugyan lassan, fokozatosan és igenszûrten, nagy óvatossággal kiengedte egyesállampolgárait Nyugatra, ám aránytévesztésvolna figyelmen kívül hagyni azt a társadal-mi tényt, hogy a magyar társadalom többsé-gének ez nem személyes tapasztalat volt,inkább egyfajta beszédmód. A Nyugat tehát:beszámoló, anekdota egy-egy ismerõstõl, ro-kontól, aki járt a vasfüggönyön túl, vagy – snyilván ez volt az általánosabb – egy képzet,melyet az akkor kiszélesedõ mediális lehe-tõségek révén kaptak. Az 1956 után újragon-dolt és óvatosan kiépített „új” tájékoztatás-politika ugyanis, melyet Kalmár Melindaugyancsak találóan „szimulált nyilvános-ságnak” nevezett, nagy hangsúlyt fektetettarra, hogy más, árnyaltabb viszonyt, be-szédrendet vezessen be, mint a Rákosi-kor-szak az „ellenség” fogalmára épülõ funda-mentális ideológiája és kommunikációja. Eznemcsak tartalmi, de formai következmé-nyekkel is járt, amennyiben a Révai által

uralt korábbi, voltaképpen aufklérista, azirodalmat a centrumba állító mûvelõdéspoli-tikát felváltotta a modern sajtóra összponto-sító tájékoztatás. Az ideológiai szempontok-kal ugyan, de mégiscsak esztétizáló kultúra-szemléletet felváltotta egy korszerûbb, a mo-dern sajtó lehetõségeit kihasználó ideológia-termelés, mely az ideológiát magát sem dokt-riner természetûnek gondolta el, de nyitot-tabb, dialogikusabb jellegûnek, mely a politi-kai-formatív szempontok mellett bizonyosmértékben megfelel a társadalom elvárásai-nak is. Illõ hangsúlyoznunk, hogy ez az átala-kulás nem lineáris módon, nem egyik napróla másikra ment végbe, s a legkevésbé sem fe-kete-fehér jellegû volt, sokkal inkább hangsú-lyozandó a folyamatjelleg. Ezt nevezi, némimalíciával, Kalmár „módszerváltásnak”.1

E váltás jegyében nemcsak a sajtó struk-túrája, beszédrendje változott meg, de tema-tikailag is fontos különbségekre figyelhe-tünk fel. Farkas Attila Márton és Mund Ka-talin kutatása arra mutatott rá, hogy néhányszereplõn, figurán keresztül a Nyugatotigyekezett adott esetben pozitív színben fel-tüntetni a korszak médiája – ez a jelenségazonban csak az 1960-as évek derekától vá-lik általánossá. Hangsúlyozandó, hogy eznem azt jelenti, hogy a Nyugat egyik pilla-natról a másikra elõjelet váltott, s ellenség-bõl egy csapásra baráttá lényegült volna át,csak annyiról van szó, hogy polarizálódik aNyugat képe, amennyiben a sajtó (és mögöt-te persze a tájékoztatáspolitika stratégiája)különbséget tesz annak „jó” és „rossz” for-mája között. Ám ez a különbségtétel sem el-sõsorban politikai értékeket hangsúlyoz, in-kább az életvitel morális imperatívuszára96

K. HORVÁTH ZSOLT

EX OCCIDENTE LUXOccidentalizmus az 1970-es évek magyar társadalmi képzeletében

DRANG NACH WESTEN

összpontosít. A huliganizmus, a deviancia, azüllöttség, a dologkerülõ magatartás termé-szetesen abszolút negatív példaként jelenikmeg, ugyanakkor a sajtómunkások igyekez-nek árnyalni az illuzórikus Nyugat-képet,mikor a szegény szicíliai parasztról vagy azállását vesztett munkásról számolnak be. Pá-rizs csillogása, gazdagsága mellett szót ejte-nek a Pompejiben a turistákat a hátukonszállító, „lealacsonyító” munkáról, melynekvégkövetkeztetése: ez is a kapitalizmus.2 Abeszédrend átalakulásának stratégiai jelleg-zetessége, hogy nem tagadni óhajtja a nyu-gati országok gazdagságát, hanem polarizál-ni igyekszik e képet, emfatikus módon tár-gyalni a kapitalizmus amúgy evidens prob-lémáit (ott is van szegénység, nagyobbak atársadalmi egyenlõtlenségek, munkanélkü-liség stb.), s ezáltal feloldani törekszik egyaddig antagonisztikusnak ábrázolt ellenté-tet: a szocializmus és a kapitalizmus aszim-metrikus ellenfogalmait.

Nem számolva most a Nyugatra ún. „ab-lakot” kapó keveseket, a magyar társadalomtöbbségének a sajtóbeszámolókon túl voltegy igen fontos vonatkoztatási pontja: a ha-zánkba érkezett nyugati turista, aki megtes-tesítette az Idegent és a Nyugatot magát.(Vágyott Nyugatnak számított geopolitikaiértelemben minden ország, mely nem tarto-zott a szocialista tömbhöz, tehát Bécstõl LosAngelesig és Görögországtól Ausztráliáigminden, függetlenül annak geográfiai elhe-lyezkedésétõl.) Az idegen figurája azértmódfelett fontos számunkra, mert – aho-gyan Georg Simmel rámutatott – õ az, aki je-lenlétével megszünteti a távolságot, elhozzaide azt, ami nem idetartozik, nem innen va-ló. Másképpen fogalmazva, személyével,megjelenésével egyszerre testesíti meg a tá-volit és a közelit.3 Alfred Schütz olyképpenfûzi tovább e gondolatmenetet, hogy az ide-gen megjelenésével felsérti a korábban rög-zült mindennapi normák és jelentések rend-szerét, ezért – kicsit sarkosan fogalmazva –irritáló elem.4 Míg Simmel a kereskedõ,Schütz pedig a bevándorló figurájából in-dult ki, addig az ebbõl a hagyományból táp-lálkozó s az 1960 utáni magyar nagyjátékfil-mek idegenképét vizsgáló szociológus,Erõss Gábor arra a következtetésre jutott,

hogy e mûfaj alapvetõen befogadó jellegû.Ez annyit tesz, hogy az idegenek mozgóké-pes reprezentációja trendszerûen pozitív.5

Miben állhat e sajátosság?

II. A valóság nem elég! Beleképzelés, túlinterpretálás,occidentalizmus

A válasz valahol az „occidentalizmus”, aNyugatról felépített, túlnyomórészt nem ta-pasztalaton alapuló, hanem képzeleti úton, abeleképzelés jelensége révén elõállított kol-lektív reprezentációban keresendõ, mely –mint utaltunk rá a korábbi részekben is, kü-lönbözõ formákban, de – meghatározója volta magyar önképnek. Az occidentalizmus te-hát egy a társadalmi képzeletben a Nyugat-ról felépített képzet és beszédrend, mely eb-ben az idõszakban azért volt ilyen virulens,mert egyfelõl a fogyasztás szabadsága és agazdagság illúziója mellett horgonyozta levágyott célkitûzéseit, másfelõl pedig azért,mert a Kádár-korszak tájékoztatáspolitikájaügyesen, de mégsem elégségesen csepegtetteaz információkat. Az M. Topits Judit általkészített Üzemi baleset címû dokumentum-film ugyancsak plasztikusan mutatja beazoknak az információelhallgatásoknak, –eltorzításoknak vagy éppenséggel alulin-terpretált híreknek a történetét (Vályi Péterminiszterelnök-helyettes tragikus balesete,Rákosi Máytás temetése, repülõgép-baleseta Szovjetunióban etc.), melyek felkorbácsol-ták a magyar társadalom képzeletét.6 Mód-szerváltás ide, tájékoztatáspolitikai nyitásoda, azt azért senki sem vehette egészen ko-molyan, hogy most már mindent el lehetmondani, mindenrõl lehet beszélni; a nyom-tatott szónak nem lett nagyságrendekkel na-gyobb a hitele, mint 1956 elõtt volt, s ez –mint Rajk László is utal rá – egyszerûen fe-lülértékelte, felülpozicionálta az uralhatat-lan szóbeliséget.7 A korlátozott kommuniká-ció, a szimulált nyilvánosság ugyanis pontazt érte el, hogy a magyar társadalom túlin-terpretálta ezeket az eseményeket, s össze-esküvést, politikai gyilkosságot látott min-den lehetséges balesetben. Egyszerûbben fogalmazva: a valóság nem volt elég. Az a tí-pusú információmegvonás, -csepegtetés te-hát nem belenyugvással jár, hanem a társa-

világablak

97

dalmi képzelet felszításával. Jó példa erre,hogy húsz évvel a rendszerváltás után mégmindig izgatja az újságírókat, hogy tulajdon-képpen mi történt Vályival, vagy hogy ki öl-te meg Miskolcon Labancz Annát, illetvehogyan halt meg Elbert János a Balatonpartján?8

Ebben az értelemben azt is mondhatjuk,hogy a – többnyire leegyszerûsített túlzások-ban fogalmazó – képzelet a társadalmi való-ság része, amennyiben – mint MannheimKároly inkongruencia fogalma óta tudjuk –,az egyének nemcsak a részvétellel, de a megnem felelés, az eltérés igényével is kapcso-latban állnak a társadalmi valósággal.9 Aképzelgés, a hozzáadás, a felülértékelés, atúlzásokban fogalmazás tehát ebben a társa-dalomtörténeti kontextusban szerves részeannak a valóságnak, melyhez képest fogal-mazza meg magát egy öntudat. Szemben te-hát a mai bulvár- és tabloid-újságírás szenzá-ció- és hírtermelõ jellegével, az 1970-es évek– történeti értelemben vett – bulvárja nemengedhette meg magának, hogy kitárgyaljaezeket az ügyeket, s ezzel kielégítse a szen-záció- és botrányéhes közönség igényeit –így maradt a felfokozott másodlagos szóbeli-ség: a legendárium. Ezt a legkevésbé semnegatív, morális felhanggal állítjuk, haneminkább abban a tekintetben tartjuk fontos-nak, ahogyan a kortárs médiakutatás ezeknormaképzõ erejérõl állít: felmutatja a bûnt,megnevezi a bûnöst, s ezzel helyreállítja aközösség morális rendjét.10 A Nyugatról va-ló gondolkodás és képzelõdés persze más-más szociokulturális forgatókönyv szerint éseltérõ célokkal valósult meg a kritikai értel-miségnél és a sarki „maszek” zöldségesnél(hogy a Kádár-korszak szótárának csakegyetlen sajátos fogalmát említsük), ugyan-akkor közös volt az elzártság élménye. Így –fogalmaz György Péter – „az occidenta-liz-mus szabályainak megfelelõen kialakítottuksaját Nyugat-képünket, saját összeesküvés-elmélet és forgatókönyvünk, perspektivikusvilágunk enyészpontja determinációjánakengedve, annak megfelelõen értelmeztünkmindenfélét – tücsköt-bogarat –, amit»onnan« tudtunk meg. Értelmezési keretünkjóvátehetetlen mértékben a saját világunkbélyegét viselte magán, s legtöbbször sejtel-

münk sem volt arról, hogy milyen súlyosanés mélységesen értjük félre annak a világnaka törvényeit, amelyre egyrészt vágytunk,másrészt féltünk, amelynek részei kíván-tunk lenni, s amelynek rokonságára olybüszkék is tudtunk lenni”.11

Visszakanyarodva tehát az idegen kér-désre, azt a megállapítást tehetjük, hogy anyugatról érkezett idegen egészen egyszerû-en megtestesítette a vágyott occidenst, köze-livé, elérhetõvé tette azt az – információma-nipulálás miatt elõállt – illúziót, melyet amagyar társadalom a fogyasztásról és a gaz-dagságról ápolt.12 Nem irritáló ez az idegen,mint Schütznél, sokkal inkább irigyelt, mertannak a bizonyos másik világnak a küldötte.Az idegen figuráján belül pedig egy újabbkontextuális sajátosság az úgynevezett„disszidens”, az „idegenbe szakadt hazánk-fia”, aki oszcillál az insider és az outsiderközött. Nos, a fentebb érintett polarizáló tá-jékoztatáspolitika itt sem egynemûsített, sõtkifejezetten különbséget tett a jó és a rosszdisszidens között.

III. Az „idegenség” emlékezetpolitikája

A magyar politika- és társadalomtörténettöbb nagy kirajzási hullámot is ismer a19–20. században: ezek csak annyiban fon-tosabbak, mint a szórványos, egyéni emigrá-ciók, mert társadalompolitikai értelembenvalamilyen formában egy rezsim felelõsség-gel és magyarázattal tartozik azért, hogy -gazdasági és/vagy politikai okokból - az ál-lampolgárai tömegesen nem tudnak a fenn-hatósága alatt megélni. A Kádár-rendszeresetében e nagy és megmagyarázásra várókirajzási hullámot természetesen az 1956-ban és közvetlenül utána megvalósult disszi-dálás jelentette, mely a hidegháború retori-kájából fakadóan nemcsak társadalmi, de ki-fejezetten politikai kérdéssé lényegült.13 Arendszer politikai logikájából következett,hogy amennyiben a jó és a rossz disszidensközött minõségi különbséget teszünk, úgyper definitionem rossz az 1956-ban vagyközvetlenül utána menekülõ személy, míg –egyéb kritériumoknak megfelelve – jónakminõsülhet az, aki 1919–1920-ban (tömege-sen) vagy a két háború közötti idõszakban98

2010/7

(inkább egyénileg) menekült el Magyaror-szágról, mivel a Horthy-rendszer végig azantitézist testesítette meg. Az 1860-as évek-tõl kezdõdõ s egészen az elsõ háború idejéignyúló kirajzást azért nem említem itt, mertaz 1960–1970-es évek kontextusához képesttúlzottan régen történtek, s így elhalvá-nyult, hacsak teljesen fel nem számolódott akommunikatív és a kulturális emlékezetszövetében.

Sasvári Edit újabb kutatásaiból és szívesszóbeli közlésébõl tudom, hogy a korszak-ban ugyancsak nagy figyelmet fordított a ká-dári kultúrapolitika arra, hogy a rendszerrelrokonszenvezõ, külföldön élõ (értelemsze-rûen nem 1956-os emigráns) mûvészeketbeemelje a magyar képzõmûvészeti kánon-ba, s ezzel egyúttal a szélesebb nyilvánosságelõtt igazolja idegenbarát magatartását. E tö-rekvések egyik legizgalmasabb fejezeteAmerigo Tot hazahívása és a megrendelésekrévén a magyar képzõmûvészeti életbe valóintegrálása volt, melyet újabban a budapes-ti Ludwig Múzeum kiállítása és katalógusadolgozott fel módszeresen. A nagy felhábo-rodást és erõs kritikai visszhangot kiváltókiállítás azért volt kifejezetten úttörõ szelle-mû, mert valójában nem Amerigo Totrólmagáról szólt, hanem a fentebb vázolt, Ká-dár-kori „jó” emigránsmûvész ideáltípusátmodellezte. A szobrászt nem ragadta ki akontextusból, nem esztétikai tárgyként ke-zelte az œuvre-öt, hanem épp ellenkezõleg:a mûvészetpolitikai és ideológiai környezetemfatikus bemutatásával óhajtott rámutatnia korszak sajátos mûvészet- és emigráns-felfogására.14

A Fehérvárcsurgón született Tóth Imreugyanis a Munka-kör környékérõl vándoroltki 1931-ben Németországba, ahol is fél évrebentlakásos felvételt nyert a dessauiBauhausba. A náci hatalomátvételt követõ-en letartóztatják, internálják, s innen csakszökve tud Olaszországba jutni, ahol hossz-abb távon marad is, s végül a háborút köve-tõen sikeres, ismert és hivatalosan is elis-mert mûvésszé válik. 1969-ben a MagyarKépzõmûvészek Szövetségének választmá-nya kérte a minisztériumtól, hogy a szerve-zet Tot mellett Victor Vasarelyt is elfogad-hassa tiszteletbeli tagnak. Ez a pusztán for-

málisnak tetszõ aktus azonban éppenséggelannak az emigránspolitikának egyik igenfontos mozzanata, melyet fentebb kivona-toltunk, s melyet a korszak kutatásának a jö-võben nyilván jóval alaposabban fel kellenetárnia. Vajon mikor kezdõdött? Beleíródik afolyamatba már – hogy egy egészen más kul-turális regiszterbõl említsünk példát – az1938-ban távozott jeles kabarészerzõ,Vadnai László 1960/1961-es nyilvános, fel-lépésekkel átszõtt hazalátogatása is, amikornyíltan, bár kritikusan beszélt arról, ami azEgyesült Államokban jó, és arról is, ami Ma-gyarországon rossz? Vajon a televízió szil-veszteri mûsorában elhangzott mondataivagy a Hacsek és Sajó újabb jeleneteimennyiben befolyásolták a magyar társada-lom Nyugatról alkotott elképzeléseit?Összegezve: vajon hány jó emigráns mû-vész, elõadó érkezett ekkor – ha csak idõle-gesen is – Magyarországra, hogy megszün-tesse, de legalábbis csökkentse a Nyugat (ésa Fal mögött zárt) Kelet közötti – simmeli ér-telemben vett – távolságot?

Talán nem képrombolás, hogy e dolgo-zat címéül választott fordulat, csakúgy, minta sorozat címe: megfordítás és ellentétele-zés. Az „ex oriente lux” kifejezés – az evan-géliumig visszanyúló hagyománya (Máté24, 27) – arra a gondolkodásmódra utalmindmáig, mely a Keletben valamiféle ma-gasabb spiritualitást, valamennyi nagy val-lás otthonát látja, mely így egyfajta mé-lyebb, civilizatorikus tudásnak az alapja; ez-zel állítható szembe a felszínes, materiálisnyugati világ, s azt hiszem, innen a két el-lenponthoz kötött metafora világos és érthe-tõ. A „keletrõl jõ a fény” gondolata termé-szetesen óriási hatást gyakorolt a nyugati vi-lágra, E. W. Said orientalizmusa e hatást cé-lozza feltárni,15 a 19. század második felé-ben meginduló tudományos kutatások (ant-ropológia, régészet, orientalisztika stb.) pe-dig akarva-akaratlanul ebbõl a szemléletbõlnõttek ki. Hagyományosan FriedrichDelitzsch nevéhez szokás ezt kötni, aki azókori közel-keleti ásatások beindulásával,Babel und Bibel címû elõadásával továbbfej-lesztette elméletét. Ennek lényege az volt,hogy a babilóniai ásatások eredményeitösszevetette a bibliai szövegkorpusszal, s az

világablak

99

elõbbi fényében az utóbbi csak halvány má-solatnak, maradványnak tûnt; ez vezette elDelitzschet, majd nyomában Wincklert azún. „pánbabilonizmus” eszméjéhez, melygyakorlatilag minden jelentõs kulturális tel-jesítményt a Tigris és az Eufrátesz vidékérevezetett vissza. Ezeket a jellegzetesen a19–20. század fordulójára jellemzõ gondol-kodási alakzatokat azért volt érdemes kivo-natosan felidézni, mert valójában a szimbo-likus földrajzban megtestesülõ tudásszocio-lógiai formák, jelentéstulajdonítások ezek,melyek többet árulnak el arról, aki létrehoz-za õket, mint arról, akirõl (elvben) szólnak.A diffuzionizmus mûködését, merthogy ki-mondatlanul is errõl van szó, olyképpen il-leti kritikával maró bírálatában Claude Lévi-Strauss, hogy az „ki fog szemelni egyet amegfigyelt típusok közül – szokás szerint aleggazdagabbat és a legösszetettebbet – mintaz intézmény õsformájának képviselõjét,eredetét pedig a világnak arra a pontjára tû-zi ki, ahol a legjobb példája található, mond-ván, hogy a többi forma a közös otthonbólkiindult vándorlások és kölcsönzések ered-ménye”.16 A diffuzionizmus tehát egy olyanduális világban gondolkodik, melyet mini-mum a strukturalizmus idõszaka óta elutasíta társadalomtudomány, ám ettõl mint gon-dolkodási forma még fennmaradt, s bizo-nyos idõszakokban ugyancsak vonzóvá válta mindig egyszerû, bináris rendszerekbengondolkodó társadalmi képzelet számára.

Ennek megfordítása természetesen az„ex occidente lux”,17 mely mint a társadalmiképzeletre mint tudásszociológiai figuráratekint, s mely azokat a formákat, médiumo-kat keresi, kutatja, amelyekben az occiden-talizmus, vagyis a Kelet Nyugatról való tu-

dása, pró vagy kontra, testet öltött. Az itt be-vezetett fogalmakat, tematikákat fogjuk te-hát e sorozat további részeinek keretei kö-zött vizsgálni, mely mûfajilag az 1970-esévek populáris médiájának egyes darabjaitelemzi majd. Azért ezt az évtizedet és ezt amédiumot választottuk kutatási terepként,merthogy ebben az idõszakban már rögzül-tek és rutinizálódtak a hatvanas évek máso-dik felének fentebb kivonatolt tájékoztatás-,szórakoztatás- és emigránspolitikai elvei,ám még jóval kevésbé érezhetõ rajta az1980-as évtized ideológiai bomlása és társa-dalmi anómiája. Így kerül tehát a továbbiak-ban terítékre Nepp József és Ternovszky Bé-la Vakáción a Mézga család (1978) címûanimációs sorozata, a Szamos Rudolf regé-nyébõl adaptált és Nemere László által jegy-zett Kántor (1976) címû szocialista krimi, aBerkes Péter ifjúsági regényébõl készült, Fej-ér Tamás által jegyzett Az öreg bánya titka(1972), illetve a korszak mesternarratívája-kánt is értelmezhetõ, Fejes Endre által írt sSzõnyi G. Sándor által a televízióra adaptáltJó estét nyár, jó estét szerelem (1971) címûalkotás. A populáris médiának ezek az alko-tásai pedig azért mérvadóak a társadalmiképzelet mûködésmódjának vizsgálatához,mert a hetvenes évtizedben elterjedtsége ré-vén a televízióban feltûnõ, bár mindvégigmódjával adagolt populáris kultúra az egyiklegfontosabb normaképzõ közvetítõ volt. Haaz „idegen” és a határ fogalmaira összponto-sítva az e mûvek mögött munkáló tudásrólés képzeletrõl gondolkodunk, ha feltárjukkészítésük, adaptációs módjuk körülménye-it, úgy akaratlanul is rákérdezünk a képzeletmint kollektív reprezentáció elemeire, célja-ira és mûködésének stratégiáira.

100

2010/7

JEGYZETEK1. Kalmár Melinda: Ennivaló és hozomány. A kora kádárizmus ideológiája. Magvetõ, Bp., 1998.2. Farkas Attila Márton – Mund Katalin: A Nyugat a Kádár-kor sajtójában. Hálózati közlés:http://hps.elte.hu/~km/nyugats.pdf (2010. 06. 01.).3. Georg Simmel: Exkurzus az idegenrõl. In: Idegen. Variációk Simmeltõl Derridáig. (Szerk. Biczó Gá-bor) Csokonai, Debrecen, 2004. 56-60.4. Alfred Schütz: Az idegen. In: A fenomenológia a társadalomtudmányokban. (Szerk. Hernádi Mik-lós) Gondolat, Bp., 1984. 405–413.5. Erõss Gábor: Az idegen, filmnyelven szólva. Külföldiek és kisebbségek a magyar filmben(1960–2005). Regio 2005. 4. 77-129.6. M. Topits Judit: Üzemi baleset. Történetek a Kádár-korszak tájékoztatáspolitikájáról. Dokumentum-film. 2004.7. Rajk László: Amikor a folyó belelép, ahelyett hogy lábjegyzet maradna… In: Mûvészet és hatalom:a Kádár-korszak mûvészete. (Szerk. Kisantal T.- Menyhért A.) JAK – L’Harmattan, Bp., 2005. 79-82.

8. A teljesség igénye nélkül lásd Palágyi Edit: Vályi Péter halála: zuhant vagy lökték? Szabad FöldOnline, 2009. március 11. (http://www.szabadfold.hu/cikk?17214 – 2010. 06. 01.); Buják Attila: Ügy-nök minden kilométerkõnél. Öngyilkosságok, leszámolások a Kádár-korban. (http://www.168ora.hu/cikk.php?id=5472&prIn:t=1 - 2010. 06. 01.) 168 Óra Online, 2006. július 6.; Odze György:A halál oka: politikai gyilkosság. Mérték Kiadó, Bp., 2006; Asperján György: A Labancz Anna-gyil-kosság. Aspy Stúdió Kiadó, Bp., 2006.9. Mannheim Károly: Ideológia és utópia. Atlantisz, Bp., 1996, valamint Paul Ricœur: L’idéologie etl’utopie. Seuil, Paris, 1997, különösen a bevezetõ.10. Császi Lajos: Tévéerõszak és morális pánik, Új Mandátum, Bp., 2003.11. György Péter: Az ó–új világ. Magvetõ, Bp., 1997. 101.12. Természetesen ez nem magyar különösség, az oroszoknál ugyanígy megfigyelhetõ ez, lásd DinaKhapaeva: L’Occident sera demain. Annales H.S.S. 1995. 6. 1259-1270. A szerzõ ugyanakkor meg-különbözteti az – elsõsorban az értelmiséget jellemzõ – occidentofíliát az olyan populárisabb képzet-rendszerektõl, mint az occidentalizmus. Ez a különbségtétel a magyar kontextusban is kívánatos.13. KSH-jelentés az 1956-os disszidálásról. Az illegálisan külföldre távozott személyek fõbb adatai,1956. október 23.–1957. április 30. Regio 1991. 4. 174–211. Mint ekkor a szerkesztõ írta: „A KözpontiStatisztikai Hivatal 1957 elején részletes jelentést készített a disszidensekrõl. A felmérés egészen az1989-es fordulatig szigorúan titkos dokumentum volt. Illetéktelenek, közöttük kutatók sem láthatták.A gazdag anyagból annak idején csak egy kisebb részletet közöltek a KSH egyik szûk körben terjesz-tett kiadványában, a Statisztikai Havi Közlemények 1957. 4. számában. Az 56-os magyar menekültekdemográfiai, társadalmi adatait eddig leginkább az osztrák belügyi források alapján, elsõsorbanSzépfalusi István: Lássátok és halljátok egymást! (EPMSZE, Bern, 1980.) címû könyve nyomán ismer-jük. Az általa közzétett adatok mellett rendelkezésünkre áll még néhány, az egyes befogadó országok-ban megjelent szórványos adatsor, de az 56-os kivándorlásról – jóllehet az a nemzetközi migráció tör-ténetének is egy kivételes jelensége –, a kelleténél jóval kevesebbet tudunk.” Természetesen ma márjóval gazdagabb az errõl szóló irodalom, az 1956-os Intézet honlapja bõvebb könyvészeti tájékoztatástnyújt a témáról: http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/bibliografia/6emigracio (2010. 06. 01.)14. Sasvári Edit: Fából vaskarika. Marxista önmegvalósítás helyett kapitalista import – nemzeti ala-pon. In: Amerigo Tot – párhuzamos konstrukciók. (Szerk. Kürti Emese - Mélyi József) Ludwig Múze-um, Bp., 2009. 19-27. A gazdag recepcióból lásd György Péter: A Kádár-korszak emlékezete. AmerigoTot – párhuzamos konstrukciók. Élet és Irodalom 2009. december 11. 6, valamint e lap hasábjainSziller Dalma: Amerigo Tot: emlékezet és történelem között. Korunk 2010. 06. 88-91.15. Edward W. Said: Orientalizmus. (Ford. Péri Benedek) Európa, Bp., 2000. Itt lehet megjegyezni,hogy szemben a palesztin tudós orientalizmus-fogalmával, melyet a Nyugat Keletrõl való gondolko-dásmódjaként határoz meg, s mely kifejezettem hierarchikus természetû az utóbbi rovására, az eb-ben az esszében használt occidentalizmus konceptus nem rendelkezik saidi értelemben a tudás és ahatalom összefonódásával.16. Claude Lévi-Strauss: Bevezetés: történelem és etnológia. (Ford. Saly Noémi) In: Strukturális ant-ropológia. I. Osiris, Bp., 2001. 21.17. Egészen más kontextusban, de e megfordítást, mint Vörös Boldizsár rámutatott, már a Tanácsköz-társaság idején is használták élclapokban, természetesen egészen más céllal és hangnemben. A Bors-szem Jankó 1919. február 9-i száma ugyanezzel a felirattal közöl karikatúrát, melyen a napkorongalakba írt Wilson elnök elolvasztja a hóna alatt „imperializmus” feliratú lapátot tartó Poincaré–hóem-bert. Lásd Vörös Boldizsár: Különbözõ politikai rendszerek – hasonlóan humoros alkotások? 1919fordulatai viccekben és karikatúrákban. Médiakutató 2009. tél. http://www. mediakutato.hu/cikk/2009_04_tel/03_politikai_vicc_1919_tanacskoztarsasag/01.html (2010. 06. 08.)

világablak

101

A bosszú ördögi kört alkot, és még csaknem is sejtjük, milyen mértékben ráneheze-dik a primitív társadalmakra. Számunkra eza kör nem létezik. Mi az oka e kiváltságnak?A kérdésre az intézmények szintjén határo-zott választ lehet adni. A bosszú fenyegeté-sét a jogi rendszer (système judiciaire) tartjatávol. Nem iktatja ki a bosszút, hanem le-szûkíti egyetlen megtorlásra, amelynek gya-korlását szuverén, szakosodott hatalomrabízták. A joghatóság döntései mindenkorúgy szólnak, mint a bosszú végsõ szava.

Vannak bizonyos kifejezések, amelyekminden jogi elméletnél többet mondanak.Mihelyt kiiktatták a véget nem érõ bosszút,elõfordul, hogy így nevezik: magánbosszú.A kifejezés feltételezi, hogy van közösségi(publique) bosszú is, de a szópár másodiktagja soha nem jelenik meg. A primitív tár-sadalmakban magától értetõdõen nincsmás, mint magánbosszú. Ott tehát hiába ke-resnénk a közösségi bosszút – azt csak fej-lett társadalmakban (sociétés policées)találjuk meg, és egyedül az igazságszolgálta-tás rendszere adja meg a keresett választ.

A büntetés rendszerének egyetlen jogielve sem különbözik ténylegesen a bosszúelvétõl. Mindkét esetben ugyanaz az elvmûködik: az erõszakos kölcsönösség, avisszafizetés elve. Az elv vagy igazságos, ésakkor az igazságtevés már a bosszúban is je-len van, vagy pedig sehol nincs igazság. Ar-ról, aki saját maga áll bosszút, angolul aztmondják: He takes the law into his ownhands, vagyis „saját kezébe veszi a tör-vényt”. Nincs elvi különbség a magán- és aközösségi bosszú között, társadalmi síkonazonban a különbség óriási közöttük: abosszú megbosszulása elmarad, a folyamatlezárul, az eszkaláció veszélye elhárul.

Sok etnológus egyetért abban, hogy aprimitív társadalmakban hiányzik a jogi-

rendszer. Crime and custom in savageSociety (London, 1926) címû munkájábanMalinowski azt a következtetést fogalmazzameg, hogy a primitív közösségekben a bünte-tõjog még a polgári jognál is nehezebbenmegragadható, úgy, ahogyan mi értjük, jogrólszinte nem is lehet beszélni. Radcliffe-Brownazonos következtetésekre jutott (The Anda-man Islanders, Cambridge, 1922), és nála fel-sejlik a véget nem érõ bosszú fenyegetése is,mint mindenütt, ahol e következtetésekérvényesek: „Az Andaman-szigetieknek fej-lett társadalmi tudatuk van, erkölcsi fogalma-ik a jó és a rossz tárgyában rendszerezettek,de a bûntény közösség általi megbüntetésenem ismert náluk. Ha valakit megsértettek,maga állt érte bosszút, feltéve, hogy megvolthozzá az akarata és a mersze. Mindig akadtakpersze olyanok, akik a bûnelkövetõ pártjáraálltak, ha egyszer a személyes kötõdés erõ-sebbnek bizonyult az elkövetett cselekedetkiváltotta utálatnál.”

Egyes etnológusok, például RobertLowie (Primitive Society) „igazságszolgálta-tás”-ról (administration de la justice) beszél-nek a primitív társadalmak kapcsán. Lowiekétféle társadalmat különböztet meg: azegyikben van „központi hatóság”, míg a má-sikban nincs. Ez utóbbiakban a jogi hataloma rokonsági csoport kezében van, ez a cso-port pedig ugyanúgy szembesíti egymással atöbbi csoportot, ahogyan a szuverén államteszi valamennyi csoportot illetõen. Nincs„igazságszolgáltatás”, nincs jogi rendszer,ha nincs magasabb fórum, amely szuverénmódon tud bíráskodni akár a legerõsebbcsoportok között is. Egyedül ez a magasabbfórum vethet gátat a blood feud (vérbosszú),a véget nem érõ vendetta bármely formájá-nak. Maga Lowie is elismeri, hogy ez a kö-vetelmény nem teljesül: „Itt a legfõbb sza-bály a csoportszolidaritás: azt a személyt,

102

2010/7RENÉ GIRARD

JOG ÉS ERÕSZAK

René Girard: La violence et le sacré. Hachette, Paris, 1990. 29–41.

aki elkövet valamit egy másik csoport tagjá-nak sérelmére, normális körülmények kö-zött saját csoportja megvédi, míg a másikcsoport az áldozat mellé áll, aki bosszútvagy kártérítést követel. Vagyis az ügy min-dig bosszúk sorozatát vagy polgárháborútválthat ki. A suskik általában az elsõ meg-torlás után békét kötnek, ám az ifugaók kö-rében a harc szinte vég nélkül folytatódhat.”

Jelen esetben „igazságszolgáltatásról”beszélni annyi, mint visszaélni a szavakkal.Az óhaj, hogy az erõszak ellenõrzését te-kintve a primitív társadalmakban a mienké-hez fogható vagy akár még nagyobb erénye-ket ismerjünk fel, nem késztethet egy lé-nyegbe vágó különbség minimalizálására.Aki úgy beszél errõl, mint Lowie, az továbbéltet egy igencsak elterjedt gondolkodásmó-dot, amely szerint a szabad bosszú helyette-síti a jogi rendszert ott, ahol az nem találha-tó meg. E tétel, noha látszólag köze van a jó-zan észhez, valójában teljesen hamis, ésrengeteg tévedésnek szolgál mentségül.Tükrözi annak a társadalomnak a tudatlan-ságát – mármint a mienkét –, amely olyhosszú idõ óta van jogi rendszer birtokában,hogy hatásainak már nincs is tudatában. Haugyanis a bosszú véget nem érõ folyamat,akkor nem tõle várható, hogy visszafogja azerõszakot, mert valójában épp õt kell vissza-fogni. Maga Lowie szolgáltat erre nézve bi-zonyítékot, valahányszor példázza, milyenis az „igazságszolgáltatás” még olyan társa-dalmakban is, ahol szerinte van „központihatalom”. Nem az elvont jog-elv hiánya bi-zonyul fontosnak, hanem az a tény, hogy a„törvényes”-nek mondott cselekedet mindigaz áldozat és a hozzá közel állók kezébe vanletéve. Mindaddig, amíg nincs szuverén,önálló szerv, amely átveszi a sértett fél he-lyét, és magának tartja fenn a bosszút, fenn-áll a véget nem érõ eszkaláció veszélye. Abosszúállás kezelését és korlátozását célzóerõfeszítések kétes értékûek – végsõ soronolyan egyezkedési szándékot igényelnek,amely vagy megvan, vagy nincs meg. Ismét-lem: ezért pontatlanság tehát „igazságszol-gáltatásról” beszélni akár olyan intézmé-nyek esetén is, amilyen a megegyezés vagy a párbaj-próba különféle változatai. A jelekszerint még ezek esetében is el kell fogad-

nunk Malinowski következtetését: „A ki-billent törzsi egyensúly visszaállításánakcsak lassú, bonyolullt eszközei vannak.Nem fedeztünk fel egyetlen olyan szokástvagy eljárást sem, amely a mi igazságszol-gáltatásunkra emlékeztetne, a maga elévül-hetetlen kódexével és szabályaival.”

Ha egyszer nincs a primitív társadal-makban döntõ gyógymód az erõszak ellen,nincs tévedhetetlen kezelésmód, amikor azegyensúly megbomlott, akkor feltételezhetõ,hogy a gyógyító intézkedésekkel szemben el-sõdleges szerepet játszanak a megelõzõ in-tézkedések. Újra beleütközünk az áldozatról(sacrifice) fentebb adott meghatározásba,mely szerint az áldozat a megelõzés eszközeaz erõszak elleni harcban.

Olyan világban, ahol a legkisebb konflik-tus is szerencsétlenséget idézhet elõ – mint alegkisebb vérzés is, ha valaki hemofíliábanszenved –, az áldozat bemutatása polarizáljaaz agresszív tendenciákat ama valóságosvagy eszményi, élõ vagy élettelen tárgy (vic-time) köré, amelyet soha nem lehet meg-bosszulni, mivel egyöntetûen semleges ésmeddõ a bosszú síkján. Az erõszak készteté-sének, amelyet pusztán az aszketikus akaratnem tud meggátolni, olyan kiutat kínál,amely részleges és átmeneti ugyan, de bár-meddig ismételhetõ, hatékonyságát illetõenpedig túl sok az egybecsengõ tanúbizonyság,hogysem õket mellõzni lehetne. Az áldozat(sacrifice) nem engedi kifejlõdni az erõszakcsíráit, hozzásegíti az embereket, hogy fékentartsák a bosszút. Az áldozat intézményét is-merõ társadalmakban (sociétés sacrificielles)nincs is kritikus helyzet, amelyre ne áldozatbemutatásával válaszolnának, bizonyos vál-ságállapotok azonban kiváltképpen velekapcsolatosak. E válságok mindig a közösségegységét érintik, mindig széthúzást és vi-szályt fejeznek ki. Minél élesebb krízisrõlvan szó, annál „értékesebbnek” kell lennieaz áldozatnak.

Az áldozattól várt hatás jelét láthatjukabban is, hogy megszûnik ott, ahol jogirendszer lép életbe – ez történt például Gö-rögországban vagy Rómában. Egyszerûennincs már létének értelme. Ettõl még perszehosszú idõn át fennmaradhat, de úgy, mintnagyjából kiüresedett forma. Általában véve

mûhely

103

ilyen állapotban figyelhetjük meg, amimegrõsíti bennünk a gondolatot, hogy a val-lási intézményeknek nincs semmilyen való-ságos funkciójuk.

Igazolódik a fentebb megfogalmazott hi-potézis: az áldozatnak és a rítusnak azokbana társadalmakban kell lényeges szerepet be-tölteniük, amelyek híjával vannak a jogirendszernek, ennélfogva jobban fenyegetiõket a bosszú. Mégsem kell azt mondani,hogy az áldozat (sacrifice) „helyettesíti” a jogi rendszert. Elsõsorban azért, mert azt,ami sohasem is volt, nem lehet helyettesíte-ni. Továbbá azért sem, mert ameddig nemkövetkezik be az önkéntes, egyhangú le-mondás minden erõszakról, addig a jogirendszert a maga osztályában semmi nemhelyettesítheti.

Mivelhogy a bosszúállás veszélyét mini-malizáljuk, nem is tudjuk, mire jó az áldo-zat. Fel sem tesszük már a kérdést, hogyantartják féken a bûnüldözést nem ismerõ tár-sadalmak azt az erõszakot, amelyet mi nemis látunk. A félreértés zárt rendszerkéntvesz körül bennünket. Nem tudja semmimegcáfolni. Nem kell a vallási tényezõhöz(le religieux) folyamodnunk, hogy választadjon egy olyan kérdésre, amely nem is lé-tezik számunkra. Emiatt nem is tudjuk, mi-hez kezdjünk a vallási tényezõvel. A megol-dás elrejti szemünk elõl a kérdést, az elho-mályosult kérdés pedig elrejti elõlünk a val-lási tényezõt mint megoldást.

Bizonyosra vehetõ, hogy összefüggés állfenn e félreértés és aközött, hogy a primitívtársadalmak rejtélyt jelentenek számunkra.E rejtély okozza szélsõséges nézeteinketezekre a társadalmakra vonatkozóan. Hol amienknél jóval magasabb, hol jóval alacso-nyabb rendûeknek ítéljük õket. Könnyen le-het, hogy ezt az ingadozást, e folyvást túlzónézeteket a tények ugyanazon osztálya vált-ja ki: a jogi rendszer hiánya. Azt természete-sen senki sem tudja megítélni, mennyireerõszakosak egyes egyének, még kevésbéegyes társadalmak. Azt viszont igenis meg-ítélhetjük, hogy abban a társadalomban,amelynek nincs jogi rendszere, az erõszaknem ugyanazon a helyen és nem ugyan-olyan formában jelentkezik, mint a mienk-ben. Egyik vagy másik aspektust figyelembe

véve hajlamosak lehetünk azt gondolni,hogy ezek a társadalmak ki vannak szolgál-tatva az erõszaknak, vagy ellenkezõleg, esz-ményíteni és követendõ példaképül állítaniõket, mintha a valódi emberség egyedülimintaképei lennének.

E társadalmakban az erõszak, ha elsza-badul, akkora károkat tehet, a gyógyításmódjai pedig annyira esetlegesek, hogy emi-att a hangsúly a megelõzésen van. A meg-elõzésnek pedig a vallási tényezõ az elsõdle-ges terepe. A vallási megelõzés erõszakosjelleget is ölthet. Az erõszak és a szakráliselválaszthatatlan. Az erõszak bizonyos tu-lajdonságainak „furfangos” használata –ilyen például az, hogy képes egyik tárgyról amásikra szállni – a rituális áldozat merevgépezete mögé rejtõzik.

A primitív társadalmak nem engedik átmagukat az erõszaknak. De azért nem is ke-vésbé erõszakosak vagy „képmutatók”, mintamilyenek mi magunk vagyunk. Ha teljesekkívánnánk lenni, számításba kellene ven-nünk az erõszak minden, többé-kevésbé rit-ualizált formáját, amely közeli tárgyakról tá-volabb esõ tárgyak felé tereli az erõszak fe-nyegetését – ilyen például a háború. Vilá-gos, hogy a háború nem korlátozódik egyet-len társadalmi típusra. A technikai eszkö-zök hallatlan növekedése nem teremt lénye-gi különbséget a primitív és a modern kö-zött. Ellenkezõleg, a jogi rendszer és az ál-dozati rítusok olyan intézmények, amelyekmegléte vagy hiánya az alapja lehet a primi-tív és a „civilizált” társadalom bizonyos tí-pusa közötti különbségnek. Ezekre az intéz-ményekre kell rákérdeznünk ahhoz, hogyobjektív tudáshoz, de nem értékítélethezjussunk.

A megelõzésnek a gyógyítással szembe-ni elsõbbsége a primitív társadalmakbannem kizárólag a vallási életben valósul meg.E különbséggel kapcsolatosak a viselkedésés a lelki vonások olyan, általános tulajdon-ságai is, amelyek már az elsõ európai megfi-gyelõk érdeklõdését magukra vonták. Ezekbizonnyal nem egyetemes érvényûek, de ta-lán nem is mindig képzeltek. Érthetõ, hogyabban a világban, ahol a legkisebb elhibá-zott lépésnek borzalmas következményei le-hetnek, az emberi kapcsolatokra olyan fokú104

2010/7

elõvigyázat nyomja rá bélyegét, amely a miszemünkben érthetetlen. Ezért kell a szoká-sostól idegen lépést hosszas eszmecserénekmegelõznie. Érthetõ, miért tartózkodnakolyan játékba vagy versenybe belemenni,amely számunkra ártalmatlannak látszik.Amikor az emberekre mindenfelõl a helyre-hozhatatlan leselkedik, akkor idõnkéntolyan „nemes veretû komolyságot” tanúsíta-nak, amelyhez mérten a mi elmélyült fon-toskodásunk kissé mindig nevetségesen hat.A mi vállainkra nehezedõ üzleti, irodai, ide-ológiai gondok ehhez képest potomság.

A primitív társadalmakban az erõszak ésannak hiánya között nem mûködik az intéz-ményeknek az a mindenható, automatikusfékje, amely a mi számunkra csak annál meg-határozóbb, minél inkább megfeledkeztünkszerepérõl. E mindenkor jelen lévõ fék tesziszámunkra lehetõvé, hogy a primitívek szá-mára tiltott határokat büntetlenül átléphes-sük, és errõl még csak tudomásunk se legyen.„Civilizált” („policées”) társadalmakban azemberi kapcsolatokra – még az idegenek kö-zöttiekre is – példátlanul nagyfokú közvet-lenség, mobilitás és merészség jellemzõ.

A vallási elem mindenkor az erõszak le-csendesítését, elszabadulásának meggátolá-sát célozza. A hétköznapi életben közvetle-nül teszi, a rítusokban gyakran közvetve –paradox módon az erõszak útján. Az áldo-zat (sacrifice) csatlakozik az erkölcsi és avallási élet együtteséhez, elõbb azonbanrendkívülinek mondható kitérõt hajt végre.Másfelõl arról sem kell megfeledkezni, hogyaz erõszaknak a vallási élet minden vonat-kozására jellemzõ pietas (kegyesség) szelle-mében kell történnie. Már kezd derengenielõttünk, miért jelenik meg egyszerre bûnösés szent cselekedetként, egyidejûleg jogta-lan és jogos erõszakként. Attól azonban mégmessze vagyunk, hogy kielégítõen értsük is.

A primitív vallási megszelídíti, szabá-lyozza, elrendezi az erõszakot, úgy vezeti le,hogy kihasználja minden valóban elviselhe-tetlen erõszak ellen, s mindezt az erõszak-mentesség és a megbékélés általános légkör-ében teszi. Erõszak és erõszakmentesség kü-lönös elegye. Nagyjából ugyanezt modhatjuka jogi rendszerrõl is.

Lehetséges, hogy az ember által az idõksorán a vég nélküli erõszak elleni védekezé-sül felhasznált eszközök rokonságban állnakegymással. Három csoportra oszthatók: 1)megelõzõ eszközök – ezek mind a bosszúszellemének áldozati eltérítésére vezethetõkvissza, 2) a bosszú útjába emelt gátak vagyrendezések, amilyen a megegyezés, a párbaj-próba stb., amelyek gyógyító hatása ingatag,3) a jogi rendszer, amely gyógyító hatékony-ságban semmi máshoz nem fogható. Ezek azeszközök egyre nagyobb hatékonyság szerintrendezõdnek. A megelõzés és a gyógyításeszközei közötti átmenet történelmi valóság-nak felel meg, legalábbis ami a nyugati vilá-got illeti. Az elsõ gyógyító eszközök mindenszempontból köztes helyet foglalnak el a ki-fejezetten vallási állapot és a jogi rendszerteljes hatékonysága között. Még maguk is ri-tuális jellegûek, és gyakran áldozat bemuta-tásával járnak együtt.

A primitív társadalmak gyógyító eljárá-sai a mi szemünkben kezdetlegesek, egysze-rû „tapogatózásnak” tetszenek a jogi rend-szer irányába, lévén hogy szemmel látható-an pragmatikus megfontolás áll mögöttük –nem annyira a bûnösre irányul a figyelem,mint inkább a meg nem bosszult áldozatra,azonnali veszély ugyanis tõle származhat,ezért neki kell szigorúan kimért elégtételtnyújtani, olyat, amely anélkül csendesíti leaz õ bosszúvágyát, hogy másban felébresz-tené. Ez még nem törvénykezés a jó és arossz tárgyában, a kérdés még nem az, ho-gyan lehet az elvont igazságot tiszteletbentartatni. Mindössze arról van szó, hogy meg-védjék a csoport biztonságát azáltal, hogyeltorlaszolják a bosszú útját, rendszerintegyezményes megbékéléssel, ha pedig az le-hetetlen, akkor a fegyverek összemérésével,ám azt oly módon szervezik meg, hogy azerõszak ne terjedjen el szélesebb körben:helyszíne legyen térben lehatárolt, a harcformája, a mérkõzõ felek kiléte szabályo-zott, és csupán egyszer kerülhessen rá sor.

E gyógyító eljárásokról elmondható,hogy már a jogi rendszer felé mutatnak. Afejlõdés azonban –, ha ugyan fejlõdés – nemfolyamatos. A szakítás abban a pillanatbankövetkezik be, amikor az önálló jogi tekin- mûhely

105

tély fellépése kényszerítõ erejûvé válik. Azemberek csupán ekkor szabadulnak fel abosszú szörnyû kötelessége alól. A jogi igaz-ságtételben immár nem ugyanaz a szörnyûsietség mûködik – jelentése ugyanaz marad,de elhalványulhat vagy teljesen el is tûnhet.A rendszer annál jobban mûködik, minélkevésbé vannak szerepe tudatában. Ezért al-kalmas arra – és ezt meg is teszi, mihelyt le-het –, hogy a bûnös személye és a bûnösségelve köré szervezõdjék, és noha lényegébentovábbra is a visszafizetés elve körül forog,az most már az elvont igazságszolgátatás elvi magasságába emelkedett, amelynektiszteletben tartásáról az embereknek kellgondoskodniuk.

A bosszú mérséklésére hivatott gyógyítóeljárások, mint látjuk, titokzatosságba bur-kolóznak, miközben hatékonyságuk növek-szik. Minél inkább elmozdul a rendszer fó-kuszpontja a vallási megelõzéstõl a jogivisszafizetés gépezete irányába, annál in-kább tovább terjed a félreismerés, amelymindenkor oltalmazta az áldozat intézmé-nyét, e gépezet irányába, és most már aztigyekszik beburkolni.

Attól a pillanattól kezdve, amikor egye-dül uralkodik, a jogi rendszer eltüntetifunkcióját az emberi szemek elõl. Az áldo-zathoz (sacrifice) hasonlóan elrejti – nohaegyben fel is tárja – azt, aminek jóvoltábólugyanaz, mint a bosszú, minden máshozhasonlatos bosszú, amely egyedül abbankülönbözik tõlük, hogy nem lesz folytatása,hogy nem állnak érte bosszút. Az elsõ eset-ben az áldozatot azért nem bosszulják meg,mert nem õ a „jó” áldozat, a másodikban azerõszak természetesen a „jó” áldozatra sújtle, ám akkora erõvel és tekintéllyel teszi,hogy visszavágásnak nincs helye.

A mondottak ellen vethetõ, hogy a jogirendszer funkciója valójában nem maradrejtve. Tény, hogy tudjuk: az igazságszolgál-tatást inkább a közbiztonság foglalkoztatja,semmint az elvont igazságosság. Ettõl füg-getlenül azt tartjuk, hogy a rendszer alapjaegy olyan jogi elv, amely a sajátja, a primitívtársadalmakban pedig hiányzik. Meggyõ-zõdhetünk errõl, ha elolvasunk a tárgynakszentelt néhány munkát. Mindig úgy kép-zeljük, hogy a primitív és a civilizált ember

közötti döntõ különbség abból adódik, hogyaz elsõ nem tudja azonosítani a bûnöst ésbetartani a bûnösség elvét. Ezen a pontontévesztjük meg leginkább magunkat. Ha aprimitív ember csökönyösen elfordul a bû-nöstõl, amit mi ostobaságnak vagy perverzi-tásnak vélünk, azért van, mert fél attól,hogy tápot ad a bosszúnak.

Ha pedig saját rendszerünket ésszerûbb-nek véljük, az valójában abból ered, hogy szi-gorúbban tartja magát a bosszú elvéhez. Ez azértelme a bûnös büntetésére helyezett hang-súlynak. Ahelyett, hogy a bosszú megakadá-lyozásán, mérséklésén, kikerülésén vagy azonfáradozna, hogy másodlagos célpont felé te-relje, ahogyan minden korábbi, kifejezettenvallási eljárás tette, az igazságszolgáltatásrendszere racionalizálja a bosszút: sikerül ne-ki saját belátása szerint felosztania és korlá-toznia, ily módon veszélytelenül kezeli, elsõ-ként az erõszak gyógyításának, másodsorbanpedig megelõzésének rendkívül hatékonytechnikájává alakítja.

A bosszúnak ez a racionalizálása nemáll kapcsolatban semmiféle közvetlen vagymélyebb közösségi begyökerezéssel, ellen-kezõleg, a jogi tekintély (autorité judiciaire)szuverén függetlenségén nyugszik, amelyegyszer s mindenkorra megbízatást kap, ésamelynek döntéseit egyetlen csoport, elv-ben még maga az egyhangú közösség semteheti többé kérdésessé. Miután nem vala-mely csoportot képvisel, nem lévén más,mint saját maga, a jogi tekintély nincs vala-mely személynek alárendelve, ennélfogvamindenkinek a szolgálatában áll, döntéseielõtt pedig mindenki meghajol. Egyedül ajogi rendszer csap le mindenkor habozásnélkül az erõszakra, mivelhogy abszolútmonopóliumot élvez az erõszak terén. E mo-nopóliumnak köszönhetõen rendes körül-mények között az erõszakot sikeresen elfojt-ja, nem pedig felszítja, kiterjeszti és megsok-sorozza, ahogyan hasonló típusú viselkedésegy primitív társadalomban tenné.

A jogi rendszer és az áldozat végsõ so-ron tehát ugyanazt a funkciót látja el, csak-hogy az elsõ sokszorosan hatékonyabb.Csakis ott létezhet, ahol valóban erõs politi-kai hatalomhoz társul. Minden más mûsza-ki haladáshoz hasonlóan kétélû fegyver, va-106

2010/7

gyis az elnyomásnak és a felszabadításnakis eszköze – ekként is tekintettek rá a primi-tívek, akiknek a látása ebben a kérdésbenobjektívebb a mienknél.

Ha napjainkban a funkció elõbukkan, azamiatt van, hogy kiszökik a rejtekhelyrõl,amely szükséges megfelelõ mûködéséhez.Itt a megértés minden módja – kritika, arendszer válságával esik egybe, és széthul-lással fenyeget. Bármilyen impozáns legyenis a törvénytelen és a törvényes erõszaktényleges mibenlétét elleplezõ berendezés,az végül mindig megrepedezik, majd össze-omlik. Fölsejlik az addig eltitkolt igazság, ésújra elõjön a megtorlások kölcsönössége, denem csupán elméletben jön elõ, mint tudó-sok felismerte szellemi igazság, hanem gyá-szos valóságként, ördögi körként, amely új-ra érezteti hatalmát, hiába hittük azt, hogytúl vagyunk rajta.

Az erõszak mérséklését lehetõvé tevõ el-járások hasonlítanak egymásra abban, hogyegyiküktõl sem idegen az erõszak. Okkalvélhetjük azt, hogy valamennyi a vallásbangyökerezik. A voltaképpeni vallásosság,mint láttuk, egybefonódik a megelõzés kü-lönféle módozataival, sõt még a gyógyító el-járásokat is átjárja, akár kezdetlegesebb for-máit nézzük, melyeket szinte mindig áldo-zati rítusok kísérnek, akár magát a jogi rend-szert. A tág értelemben vett vallásosság két-

ségtelenül összekapcsolódik a homállyal,amely végsõ soron az erõszak ellen használ-ható összes emberi erõforrást beburkolja, le-gyen az gyógyító vagy megelõzõ, beleértve ajogi rendszer elhomályosítását is, amikor azlép az áldozat (sacrifice) helyébe. E homályegybeesik a szent, törvényes és legitim erõ-szak tényleges transzcendenciájával, amelyszembenáll a bûnös, törvénytelen erõszakimmanenciájával. Ugyanúgy, ahogyan az ál-dozat tárgyait (victimes sacrificielles) elvilegaz istenségnek ajánlják fel, és az szívesen isfogadja õket, a jogi rendszer is olyan teológi-ára hivatkozik, amely szavatolja a jogszol-gáltatás (justice) igazságát. Ez a teológia akárel is tûnhet – a mi világunkban például ezttette –, ám attól még a rendszer transzcen-denciája érintetlen marad. Évszázadok múl-nak el, mielõtt az emberek rájönnek, hogynincs különbség a jogszolgáltatás (justice) ésa bosszú alapelve között.

A rendszer számára egyedül ez a min-denki által elismert – a konkrét intézmé-nyektõl független – transzcendencia bizto-síthatja megelõzõ vagy gyógyító hatékonysá-gát, azáltal, hogy különbözõvé teszi a szentés legitim erõszaktól, és megakadályozza,hogy vádak és viták tárgya legyen, más szó-val visszahulljon az erõszak ördögi körébe.

Horváth Andor fordítása

mûhely

107

A MINÓTAUROSZ BÖRTÖNEI

Minden sokszoros, tizennégyszeres, de van két dolog a világon, mely csak egyszerinek látszik: odafent a kusza nap, idelent Aszterión.

BORGES

1. (terek)Antik örökségünk mitikus hõsei közt

aligha van még egy olyan híres börtönlakó,mint a Minótaurosz. Igaz, börtöne különle-ges, nem cella, rács vagy retesz gátolja sza-badulását, még csak börtönõr sincs, aki a ki-járatot õrizné. A föld alatti fogház tervrajzamár eleve olyan bonyolult, hogy lehetetlen-né teszi a feljutást. A labirintus emlékét egy-mástól igen különbözõ kultúrák õrzik, topo-

szát pedig számtalan irodalmi alkotás kama-toztatta; a Minótaurosz azonban a krétai,pontosabban a knósszoszi palota labirintu-sának a foglya, s ez elvileg a szûkebblocushoz köti vizsgálódásunk tárgyát. Ámmindenfajta megkötés csalóka: a krétai térgyakorlatilag bárhol megteremthetõ, a nevénnevezett szörnnyel vagy anélkül, elég a meg-felelõ mitikus jelentéssel bíró alkotóeleme-ket, a mitémákat1 összerakni. Ennélfogva

bárhol találkozhatunk Minótaurosszal: pári-zsi szobában, budapesti pincében, berlinimetróban vagy épp a pokolról alkotott el-képzelésünkben. A lényt azért kell minden-áron megzabolázni, mert elszabadulása gyá-szos következményekkel jár; a társadalomjogrendszere, a hatalom, a nyelv, az írás,adott esetben a vallás integritása forog koc-kán. Tekintsük hát át a knósszoszi monst-rum fõbb irodalmi börtöneit; módszerünklegyen mítoszkritikai.

2. (mitémák)Az irodalmi kezdetekrõl csak röviden.

Minósz sajnálja a fehér bikát Poszeidónnakfeláldozni, ezért a sértett isten dühében a ki-rály feleségén áll bosszút: Pasziphaé bele-szeret az állatba, a furfangos Daidalosz pe-dig lehetõvé teszi e furcsa szenvedély kielé-gítését, majd a nász elrettentõ gyümölcsételrejtendõ megépíti a labirintust, melynekközepébe zárják a bikafejû, embertestûmonstrumot. Az évente hét athéni ifjat éshét szûzlányt elpusztító lénnyel a hõsThészeusz végez. A Minótaurosz mítoszáttehát négy mitéma alkotja: a bûnös foganta-tás, mely egy isteni parancs megszegésénekkövetkezménye, a labirintusba való bezárás,mely Minósz zsarnoki döntése, az áldozatokelpusztítása, mely a bestialitás példázata, il-letve a Minótaurosz halála, mely a rend gyõ-zelmét ábrázolja. Ezt a cselekménysort talál-juk, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, az ókorigörög és latin szerzõk – Pauszaniasz, Kal-limakhosz, Homérosz, Vergilius és – talánlegsikerültebben – Ovidius2 mûveiben. AzÁtváltozások meglehetõsen szûkszavúan tu-dósít a szörnyrõl, a Szerelem mûvészete pe-dig egyetlenegy utalással intézi el. Utóbbiazonban mindmáig a bikaember legtömö-rebb, leglényeglátób jellemzése: „Daedalusut clausit conceptum crimine matris / semi-bovumque virum semivirumque bovem.”

3. (pokol 1)A középkor folyamán Dante,3 többszörö-

sen is Vergiliusra támaszkodva, egyfajtaKerberoszként láttatja a Minótauroszt: azinfamia di Creti a Pokol hetedik körének el-sõ bugyrát õrzi, az erõszakosak büntetõtele-pét. Ezzel látszólag megváltozik a szerepkö-

re: rabból börtönõrré lép elõ, ám valójábantovábbra is fogoly marad, hisz köröskörül aPhlegetón tüzes árja veszi körül, ahonnanlehetetlen kijutni. A szörny a bestialitás, afékezhetetlen düh allegóriája, s a látogatókatmegpillantva a maradék kevés esze is oda-lesz: dúl-fúl, önmagát harapdálja, hánykoló-dik. Ami a mítosz fejlõdése szempontjábóligen érdekes és újszerû: egyrészt aMinótaurosz érti az emberi beszédet, Vergi-lius szavait (mert bikatestû és emberfejû),másrészt õrjöngése egy bika haláltusájátidézi, azaz szimbolikusan saját földi halálátjátssza el újra. E két vonás tökéletesen kife-jezi a bikaember hibriditását, s e mitémát asoron következõ csodalény, a kentaur ismegismétli, Vergiliusék ugyanis közvetlenülezután Nesszosszal találkoznak. Felbukkanitt a mítosz kötelezõ keresztény interpretá-ciója. A monstrum börtönében álló repedtszikla [roccia cascata] Krisztus pokoljárásá-nak emlékét õrzi: a Megváltó a limbusbólszabadított ki lelkeket, s ez a cselekedetThészeusz áldozatokat megváltó gesztusá-val rokon.

4. (pokol 2)Ovidius Átváltozásainak köszönhetõ a

legérdekesebb keresztény átirat. Ami Danté-nál még csak sejtés, a középkori franciaOvide moralisé4 allegorikus olvasatában evi-dencia. A Minótaurosz itt jóval több, mintegyszerû cerberus: bukott angyal, „pokolbantanyázó dölyfös és szarvas állat” (besteorgueilleuse et cornue / qui demore en l’in-fernal mue). Népszerû pogány mítoszokategyházi körítéssel tálalni poetikai kihívástis jelent: itt a metonímia tesz remek szolgá-latot, a Gonosz pedig értelemszerûen a po-kolban van otthon, a bûn melegágyában. Amûben az athéni áldozatok értelmezése isfigyelemre méltó: az emberi elbizakodottsá-got testesítik meg. Bár több irodalmi mûbenszerepel, többek között Tirso de Molina ésChaucer szövegeiben, a Minótaurosz a kö-zépkorban csak a díszítõmotívum szerepéttölti be: a többszereplõs labirintus nélkülöz-hetetlen tartozéka, kidolgozatlan és konven-cionális, mint Ariadné fonala, egyedül vad-sága, animalitása számít. A típusból jellem-mé válás igazán fontos paradigmaváltását a108

2010/7

tizenkilencedik század hozza meg, s a bör-tön is ekkortájt korszerûsödik: a szörny im-már a nyelvbõl való kirekesztettség foglyalesz, a rikácsolás és a dadogás börtönébenfog raboskodni.

5. (apartman)Milyen modern környezetbe transzpo-

nálható a krétai labirintus, és mi történik,ha kiszabadul a Minótaurosz? A Morgue ut-cai kettõs gyilkosság5 egy olyan, nehezenmegközelíthetõ párizsi emeleti lakásban tör-ténik, melynek nemcsak ajtaját zárták kulcs-ra, de az ablakok is érintetlenek. Poe nyo-mozóját épp a konvenciók: a Minótauroszbeszéde és Ariadné fonala vezetik nyomra.Elõbbi a szomszédok által hallott veszeke-dés értelmezésekor bukkan fel. Az áldoza-tok sikoltozásába ismeretlen, emberi, azo-nosíthatatlan nyelven szóló rikácsolás ve-gyült, ám a fültanúk egyike sem beszél azona nyelven, aminõt a rikácsolásban felfedez-ni vél. Nem világos, „hadarva, töredezetlen,egyenetlenül” hangzó vagy „inkább érdes,rekedtes, mint rikácsoló” volt-e a beszéd. Akövetkeztetést, hogy a tettes nem ember, deemberhez hasonló, brutális lény, mely rend-kívüli ügyességgel mászott a lakásba, a ha-lott ujjai között talált vörös hajcsomó igazol-ja: a gyilkos egy elszabadult orangután. Ari-adné fonala pedig a rejtett rugóra járó abla-kok egyik meghibásodott szöge, mely akkortört ketté, mikor a szörnyeteg elmenekült.Poe a hibriditást egy angol–francia szójáték-kal is érzékelteti: a clew szó angolul Ariadnégombolyagát, franciául, clou-nak írva, szö-get jelent.

6. (dadogás)A díszítõfunkciótól a jellem felé való el-

mozdulást az amerikai Hawthorne meséje6

jelenti. Ebben a szövegben a szörny rendkí-vül boldogtalan. Ez fõképp bezártságából fa-kad, de abból is, hogy nem tud megszólalni.A Minótaurosz megpróbálja szavait megfor-mázni, s noha szinte teljességgel érthetetlen(half-shaped words), Thészeusz mégis kikö-vetkezteti mondanivalóját: éhes, nyomorult,és gyûlöli az embereket. A hõs szánalmatérez iránta, a mesélõ pedig ezzel a minden-kori szenvedõ ember példázatát igyekszik

hallgatósága elé tárni. Thészeusz azt is kita-lálja, hogy a szörny tompa elméjénél jóvalélesebb szarvát rajta szeretné kipróbálni; aMinótaurosz tehát valószínûleg azért nembeszél, mert túl ostoba az emberi beszéd el-sajátításához. Lehet, hogy Hawthorne aszörny megszólaltatásával csak a mese kon-venciójának kívánt eleget tenni; minden-esetre ez az a pillanat, amikor a semi-bovumque virum és a semivirumque bovumkiegyenlítõdik, az emberi jelleg fontossákezd válni, a monstrum pedig olyan önállószemélyiségjeggyel gazdagodik, mint a ma-gány. A beszédvágy felbukkanása forduló-pont, mert az addigi õsi rettegést ezentúl ár-nyalni képes: Poe orangutánja nyugtalanító,mert az emberi nyelv felé közelít, miközbenmegmarad állatnak.

7. (odú)A két amerikai feldolgozás csak meg-

pendítette a nyelvi kifejezés lehetõségét,hosszú ideig kell várni még a folyamatosbeszédig. Franz Kafka kései, befejezetlennovellája, Az odú7 viszont már a Minó-taurosz beszédeként is olvasható, melybenmegtaláljuk a hibriditás, a bezártság és azáldozatok elpusztításának mitémáit. Ebbena különös írásban az elbeszélõ monológjá-ból az derül ki, hogy egy kalapácsfejû állatkényelmesen berendezi föld alatti odúját,majd amikor munkája gyümölcsét élvez-hetné, fokozatosan erõsödõ zajra lesz fi-gyelmes, melynek hátterében egy nagyobbragadozót sejt, aki elõbb-utóbb el fogjapusztítani. Munkája célját veszti, állandószorongás vár rá. A biztonsági labirintus-nak tervezett odú elkészülte után így fel-tartóztathatatlanul az én börtönévé válik.Bár eleinte még középpontja és kijárata isvan, ráadásul az építõ szabadon közleke-dik ki-be, szinte észrevétlenül rizómáváalakul át, az üldözési mánia terévé, az épí-tõ pedig az önpusztító, magányos, egyszer-re ragadozó és kiszolgáltatott Minótau-rosszá lesz; saját mûvének a fogságába kerül. Mint építmény az odú a befejezhe-tetlen szöveg metaforája, a kétségek közthánykolódó, elbizonytalanodott, emberi ésállati vonásokat egyesítõ szörnyeteg pedigmaga az alkotó.

mûhely

109

8. (drogbarlang)Gide Thészeusz8 címû kisregénye mí-

toszpersziflázs. A címszereplõ turisztikaicéllal érkezik Knósszoszba, Ariadné kéjvá-gyó ribanc, Minósz pedig tulajdonképpen amásvilágon kijelölt „halottak bírája” mester-ségére készül, s az igazságszolgáltatás baj-noka szerepében tetszeleg, ezért zárja el avilágtól felesége félrelépésének gyümölcsét.Daidalosz közönséges sarlatán, aki a labirin-tust bódító illóolajokkal fûtteti, hogy ne le-hessen belõle kijutni, így az athéni áldoza-tok sem feltétlenül pusztultak el odalent,csak elkábulnak a füvek miatt, és nem talál-ják a kijáratot. Maga a Minótaurosz pedig fi-atal és „igen szép”, s Thészeusz végsõ soronazért kénytelen megölni, mert tekintetébõlmérhetetlen ostobaság sugárzik. Az indivi-dualizmus nagy mesterének felfogásában azállat és az ember keveredése „összhangot”(une harmonie certaine) teremt, mely a fia-talsággal párosulva bájt kölcsönöz a külsõ-nek; a butaság azonban megbocsáthatatlan,és minden eszközzel irtani kell. Gide nem-csak a mesterségesen elkábított áldozatokonderül, de a mítosz fõ mitémáját, a bûnös fo-gantatást is kifigurázza. Pasziphaé hosszanecseteli Thészeusz elõtt családja és a görög-ség számára a bika szakrális funkciójánakellenálhatatlan jelentõségét; az általa megkí-vántban – pechére – épp nem isten rejtõzött.

9. (ház)Borges Aszterión háza9 címû novellája a

Kafkáéhoz hasonló monológ, melyben a be-szélõ az önkéntes fogolylét racionalizálásá-ra törekszik. A labirintus itt nem börtön, ha-nem egy tizennégy nyitott ajtóból álló földalatti tér, ahonnan bármikor felszínre lehetjutni. A Minótaurosz mégis a maradás mel-lett dönt, mert az emberek világa idegenszámára. Ez a döntés viszont végleg gõgöselkülönüléshez, bezártsághoz, egyedüllét-hez vezet, s háza sivársága, a végtelen térfoglya lesz. A magány ellen a monstrumszemélyiségmegkettõzõ és áldozatbemutatószerepjátékokkal védekezik, s a tizennégyesszám, mely eredetileg az athéni kétszer hétáldozat, ezúttal a végtelen térbõl való elvá-gyódás, illetve a megnyugvást hozó megvál-tás motívumainak köszönhetõen a krisztusi

stációkat idézi. A megváltás tudatábanAszterión, a „fényes”, nem is harcol a bika-maszkban közelítõ Thészeusz ellen. Miszté-riumot celebráló fõpappá válik itt aMinótaurosz, akárcsak a mítosz eredeti, pre-hellén modellje, mely a hold- vagy napkul-tusz részét képezte; a bestiális vérengzõ pe-dig egyszerre társkeresõ ember és magányosisten. Borges egy kafkai kételyt is újrafogal-maz: a szörny az analfabétaság mellett dönt,mert kételkedik az írott szó közlési erejében.Csak a beszéd teremthet világot.

10. (mûvésztelep)Julio Cortázar Királyok10 címû drámájá-

ban a Minótaurosz politikai stratégia áldoza-ta. Õ Minósz diktatúrájának biztosítéka, a ki-rály általa tartja rettegésben az athéniakat, akrétaiakat pedig azzal manipulálja, hogy be-börtönözte a szörnyet. De Thészeusz semszokványos hérosz: merõ karrierizmusbólakar vele leszámolni, hogy dicsõ tette nim-buszának köszönhetõen mielõbb átvehesseidõs apjától a hatalmat. A két machinátor ki-egyezik, Minósz az athéni hallgatását lányaodaígérésével vásárolja meg, ám Ariadnészerelmes féltestvérébe, s csak az incesztusreményében ad võlegényének fonalat. AMinótaurosz békésen él virágzó föld alattibirodalmában, ahol az áldozatoknak hittathéni fiatalokat különféle mûvészetek, így atánc rejtelmeibe avatja be, és nem vágyik afelszínre. Bár játszi könnyedséggel le tudnágyõzni beképzelt ellenfelét, feláldozza ma-gát, mert ez a legbiztosabb módja a halhatat-lan hírnév megszerzésének – neki is király-ambíciói vannak. Ez a Minótaurosz nemcsakerõs, de szép is, emellett kiváló szónok, mû-vészi adottságai és bölcsessége révén pedigmindenkit elhomályosít: a bestialitás tökéle-tes ellentéte. Börtöne így valójában a hata-lom által lenézett mûvészetek fellegvára,melyet nem áldozatok, hanem tanítványoknépesítenek be.

11. (pince)Nádas Péter névválasztásával provokál-

ja az olvasót. A Minotaurus11 címû novellacímadó hõse József és Mária gyermeke – ez-zel a görög tradíciót rögtön a keresztény ha-gyománnyal ütközteti. De a szerzõ nem110

2010/7

elégszik meg ennyivel: a házmester foglal-kozású József gödölyével eteti a bérház pin-céjében õrzött monstrumot, ezáltal pedig azÓtestamentumot is transzponálja a kortárskörnyezetbe. A szöveg végig remekül egyen-súlyoz a három kultúrkör mítoszaival: a gö-rög mélyréteg knósszoszi zsarnokára ráépülaz egyiptomi álomlátó és a názáreti ács, aMinótaurosz pedig a „latrokkal végezte” torztestvére lesz, az Antikrisztus, de ugyanúgymohó, szõrös Ézsau is, az áldást élvezõ, szü-lõi házból elmenekülõ Jákob fivére. Mindezpersze a kortárs, nagyvárosi, házmesterikörnyezetben zajlik. A számszimbolikával(a hatos, a hetes) és archetípusokkal (hold,kút) is gazdagon átszõtt szöveg az áldozattaljáró döntéshozatal nehézségei körül forog.Mi jobb: ha eltitkoljuk, ha elpusztítjuk, vagyha szabadon engedjük a szörnyet? És ha márdöntöttünk, rendet tudunk-e utána tennimagunkban, otthonunkban, családunkban?Az igazi börtön nem a vasajtó mögött, ahosszú folyosó végén található, hanem leg-belül: ez a felelõsség börtöne, mely Józsefrenehezedik.

12. (tükörcsapda)Dürrenmatt Minótaurosza12 a mûnemi

szintézisre törekszik, ezért kapja para-tex-tusként a „ballada” megjelölést. Emellettinterartisztikus is: a szöveget a szerzõ rajzaiegészítik ki, felépítése pedig zenei, s a labi-rintus rituális tánca szabja meg ritmusát.Narratív újítás, hogy az elbeszélés egyesszám harmadik személyben íródik, ugyan-akkor a Minótaurosz látószögébõl meséli ela mítoszt. Erre azért van szükség, mert a bi-kaember érzelmeit nem tudja szavakba ön-teni, csak nonverbális kommunikációra ké-pes: tánccal fejezi ki örömét, bánatát, dühét.A szörny itt tükörlabirintus foglya, s fokoza-tosan döbben rá saját identitására, illetvekörnyezete másságára. A svájci író a visszá-jára fordítja a mítoszt: a szüzekre vágyómonstrum maga is szûz, s elsõ áldozata va-lójában saját, elkerülhetetlenül vad szexuá-lis beavatásának következménye. Noha ba-rátságról, igazságosságról, szeretetrõl álmo-dik, az emberektõl csak aljasságot és gyilkoserõszakot tanulhat; a megtévesztésül bikaál-arcot öltött Thészeuszt testvérként táncolja

körbe, a hérosz hátulról döfi le. A Minó-tau-rosz pusztulását végsõ soron a bûnös fogan-tatás mitémája motiválja, az ember és az állat közé emelt határfal transzgressziója, sezt szörny-léte tükörstádiumában maga iselfogadja.

13. (metró)Krasznahorkai a három „beszédet” tar-

talmazó Théseus-általánosában13 a labirin-tus aspektusait bontja ki, s ezekben aMinótauroszt mise en abyme-mal szerepel-teti. A második, lázadást tematizáló elõadása narrátor életének berlini epizódját rögzíti,egy öreg clochard és egy rendõr közötti né-zeteltérést. A berlini állatkert metróállomá-sának felépítése labirintusszerû, s a tiltottzónában vizelõ hajléktalan törvénysértésétmegtorolni csak egy tízméteres föld alatti fo-lyosón való átkelés után lehet. Ez a tíz mé-ter a Jó és a Gonosz közötti választóvonalatjelképezi, az emberi és az állati közötti ha-társávot; a labirintusban tanyázó szörny ígynem más, mint az elállatiasodott clochard,akit az igazságszolgáltató Thészeusz-rendõrüldöz. De az értelmezési játék megfordítha-tó, és a dühében ölni tudó rendõr is felfog-ható szörnyetegként, akinek „athéni” áldo-zata a berlini hajléktalan. Az elbeszélõ meg-világosodása evangéliumi: felismeri a Go-noszt, az emberben lakozó, felszínre törõvak gyûlöletet; a berlini metrómegállókkrisztusi névszimbolikája ezért nem vélet-lenszerû. Ami pedig az öntükrözést illeti:beszéde végén a narrátort a terembe zárják,utolsó elõadására már az alagsorból érkezik;a „lázadás” ennélfogva a Minótaurosz pél-dázata a Minótauroszról.

14. (börtönjelentés)Minden mítosz végletes oppozíciókból

áll.14 A Minótaurosz esetében az állati feszülaz emberinek, a gonosz a jónak, az ocsmánya szépnek, a sötétség a világosságnak, a ká-osz a rendnek. Ám láthattuk, az irodalmifikció rengeteg variánst próbál ki, s e kísér-letezés során, bár nem sérül a dialektika,felcserélõdnek az ellentétek. A kezdeti, bes-tialitás allegóriáját jelképezõ vad ösztönlényfokozatosan önmagát megismerõ, gondolko-dó emberré alakul át, az emberi társadalom

mûhely

111

pedig a kegyetlen agresszió animalitásábafullad. A jellemmé válás elsõsorban a be-széd elsajátításának köszönhetõ, ahová da-dogáson keresztül vezet az út, s a szövegeklegfõbb narratív újítása egy belsõ, minótau-roszi nézõpont érvényesítésében rejlik. Báraz irodalmi átvételek is fontosak, aMinótaurosz tragikuma alapvetõen hibridlé-nyébõl fakad; ez magányának, kitaszítottsá-gának, a másság intoleranciájának forrása

is, s talán ezért válik a huszadik századbanhóhérból áldozattá. Drámai költemény, no-vella, mese és ballada, krisztusi megváltás,halhatatlanságvágy, állati düh és ostobaság-paródia: a bikaember újraértelmezése kime-ríthetetlennek tûnik. Nem meglepõ hát,hogy négy mitémája fogságában is végtelenszámú, végtelen kiterjedésû irodalmi bör-tönben verhet tanyát.

Kányádi András

112

2010/7

JEGYZETEK1. A mitéma fogalma a francia strukturalizmus, egész pontosan Lévi-Strauss találmánya. Mára a fran-cia mítoszkritika egyik alapfogalma, jóllehet nincs egységes definíciója. A mítosz jelentéshordozó al-kotóeleme, részecskéje, építõkockája, szegmense.2. Ovidius: Metamorphoses. VIII. 155–156. és Ars amatoria. II. 23–24. Az Átváltozásokat DevecseriGábor, A szerelem mûvészetét Bede Anna és Gáspár Endre is lefordította.3. Dante: Isteni színjáték. Pokol. A XII. A vérfürdõ címet viselõ énekrõl van szó.4. Az Ovide moralisé egy ismeretlen tizennegyedik századi francia szerzõ mûve, sokáig Philippe deVitrynek tulajdonították. Számos kézirat õrzi (genfi, londoni, párizsi), legteljesebb kiadása az 1931-es amszterdami, Cornelis de Boer-féle munka. A VIII. könyvben olvashatunk a Minótauroszról.5. Edgar Allan Poe: The Murders in the rue Morge. 1841. Az elbeszélés a philadelphiai GrahamsMagazine-ben látott napvilágot.6. Nathanial Hawthorne The Minotaur. 1853. A gyerekek számára írott Tanglewood Tales címû me-segyûjteményben jelent meg.7. Franz Kafka: Der Bau. 1924. Posztumusz mû, Max Brod jelentette meg 1931-ben.8. André Gide: Thésée. Paris, Gallimard, 1946.9. Jorge Luis Borges: La casa de Asterión. 1947. A Los Anales de Buenos Aires folyóiratban jelent megelõször, két évvel késõbb pedig az Alef kötetben.10. Julio Cortázar: Los reyes. 1947, de csak 1949-ben jelent meg Buenos Airesben, a Gulab yAldabahor kiadónál.11. Nádas Péter: Minotauros. 1970. A Leírás címû kötetben jelent meg elõször, 1979-ben.12. Friedrich Dürrenmatt: Minotaurus. Eine Ballade. Zürich, Diogenes, 1985.13. Krasznahorkai László: A Théseus-általános (Titkos akadémiai elõadások). 1993. Bp., Széphalom.14. Lévi-Strauss strukturalista felfogását a francia mítoszkritika (Durand, Sellier, Brunel, Siganos,Chauvin), Eliade kutatásaival kiegészítve, általánosan elfogadta.

IRODALOMBorges, Jorge Luis: Aszterión háza (1947). Fordította Hargitai György.Cortázar, Julio: Los Reyes (1947). Magyar fordítását nem találtam.Dante: Isteni színjáték. Pokol (1317). Fordította Babits Mihály.Dürrenmatt, Friedrich: Minotaurus (1985). Fordította Báthori Csaba.Hawthorne, Nathaniel: The Minotaur (1853). Nincs magyar fordítása.Kafka, Franz: Az odú (1923). Fordította Eörsi István.Krasznahorkai László: A Théseus-általános (1992).Nádas Péter: Minotaurus (1970).Ovidius: A szerelem mûvészete (Kr.e. 1. század). Magyarra Gáspár Endre és Bede Anna is lefordította.Ovidius: Átváltozások (Kr. u. 1. század). Fordította Devecseri Gábor.Ovide moralisé (1317-1328). Nincs magyar fordítása.Poe, Edgar Allan: A Morgue utcai kettõs gyilkosság (1841). Fordította Pásztor Árpád.

„Neki skálázni kell…!”Magasházy Ádám és társaiszervezkedésérõl

A második világháború utolsó hónapjai-tól az 1988–89-es belpolitikai fordulatig ter-jedõ idõszakban lezajlott politikai vagy poli-tikainak beállított perekrõl egyre többettudunk.1 Az elsõrendû írásos források többszakaszban történõ módszeres pusztítása, ameglévõk politikai okokkal indokolt hozzá-férhetetlensége és a kutathatók kurtítása –személyiségi jogokra való hivatkozással –viszont továbbra sem ad lehetõséget a teljes-ségre törekvõ, egységes módszertani elvekalapján elvégzendõ kutatómunkára.2 PedigHódos Györgynek igaza van, ezek a perek„egy egymásba kapcsolódó egészet alkotnak,nélkülük az ’56-os forradalom kitörése, aharmincéves Kádár-korszak történelménekmegértése csorba marad. Ugyanígy egymás-ba fonódnak a magyar és a többi közép-ke-let-európai országokat egyidejûleg elöntõperlavinák.”3

Mi a magyar ifjúság 20. századi törté-nelmének kutatása keretében a perlánco-latnak azokkal a darabjaival foglalkozunk,amelyekben fiatalok (fiatal felnõttek) vagyfiatalok is szerepelnek. Arra a kérdésre ke-ressük a választ, hogy – Hollós Ervin elhí-resült könyvcímére utalva – kik voltak ésmit akartak. Az eddig tanulmányozott, két-száznál is több per feljogosít arra, hogy –elõzetesként – néhány jellegzetes történe-tet vázoljunk, és a lehetõ legnagyobb óva-tossággal értelmezzünk.4

Az 1946-os év a rohamosan növekedõbelpolitikai feszültség idõszaka volt, amelyaz egész országban érintette, magával ragad-ta az ifjúság számottevõ részét, fõként a kö-zép- és felsõfokú intézetekben tanulókat,

ezen belül is az egyházi iskolásokat. Jelenismereteink szerint ehhez az évhez köthetõ– nem korábbról áthúzódó és a továbbiak-ban is létezõ –, döntõen fiatalok által indí-tott szervezkedés hat volt Magyarországon.A MAFISZ, azaz „A Magyar Fasiszták Ifjúsá-gi Szervezete” budapesti, a „Nemzeti FrontHarcos Ifjú Gárda” pécsi, a „Lombardisták”fedõnevû szegedi, a „Hungarista Nemzeti If-júsági Mozgalom” nyíregyházi, a „GömbösGyula Titkos Szervezete” nagykanizsai köz-pontú. Ezek közé tartozik Magasházyék kez-deményezése is.

A háttér

Magasházy Ádám és Sallay Ernõ család-ja, rokonsága azok közé tartozott, akiknek amásodik világháborút követõen megszokotttársadalmi helyzete ingataggá vált, a demok-ratikus irányú átalakulás a régi életformafolytatását több mint kérdésessé tette. Ne-veltetésük, világnézetük, hitük, politikai tá-jékozódásuk és személyes háborús élmé-nyeik nehezen voltak összeegyeztethetõk amagyar változások jellegével, a szovjet je-lenlét nap mint nap tapasztalható következ-ményeivel. Kényszerû beilleszkedési pró-bálkozásaik még önigazolásnak is gyengék-nek bizonyultak. Mindkét család élete a ma-gyar gazdaság egyik legjelentõsebb termelõkomplexumához, a csepeli Weiss Manfrédgyárhoz kapcsolódott. Magasházy apja,Ödön a gyár fõmérnöke, Sallayé mûvezetõjevolt 1945 elõtt, de a háború befejezését kö-vetõen is.5

Magasházy Ádám középiskolai tanul-mányait a német birodalmi iskolában kezd-te, és a fõvárosi bencés gimnáziumban fejez-te be, 1949-ben. Sallay Ernõ szintén középis-kolát végzett, és a KIE-ben dolgozott a WM„telepi ifjúság” összefogásáért. Magasházy,aki beszélt németül és angolul, mûszaki raj- közelkép

113

GERGELY FERENC

KOPOGTATÁS A „BÖRTÖN” FALÁN

Részlet egy hosszabb tanulmányból

zolóként, Sallay pedig bérelszámolókéntkezdte kenyérkeresõ pályáját, havi 900forintért.6

Magasházy apját, Ödönt, „kémkedés” cí-mén ítélték el.7 Ez sötét árnyékot vetett azegész családra, a szélesebb rokonságra is.Azon nincs mit csodálkozni, hogy a fõvárosostromát követõen Ádám és barátai – ezt tet-te az ország egész területén majd minden ti-zenéves fiú – fegyvereket, robbanóanyago-kat gyûjtöttek és rejtettek el, minden politi-kai szándék nélkül. A budai vár és környékebõséges kínálatot nyújtott. A szervezkedéskezdetétõl más értelmezést kaphattak – éskaptak is – ezek a gyerekes, romantikus szí-nezetû cselekedetek, tények.

A történet váza

A szervezkedés kezdete, közvetlen –ésszel felfogható, mérlegelhetõ – indokainem tûnnek ki a rendelkezésre álló forrá-sokból. Az Államvédelmi Hatóság vizsgá-lója által diktált jegyzõkönyvben csak uta-lás történik arra, hogy Magasházy Ádámmár 1946-ban – 15 évesen! – próbált szer-vezkedni, illetve 1947-ben hangot adottannak a kívánságának, hogy részt venneegy ilyen szervezkedésben. Ezek a „tény-morzsák” csak arra voltak jók, hogy azügyészség és a bíróság hivatkozhasson rá-juk a „megátalkodottság” bizonyítékaként.Céljuk – mint minden per esetében – azvolt, hogy a vádlottakról igazolják: egészaddigi életük töretlenül vezetett a „bûn-cselekmény” elkövetéséhez, eredendõenreakciósok, „fasiszták” voltak.8 Az állító-lag 1946-ra visszanyúló kezdeményezés1949 végén vett újabb lendületet. Ekkorközölte Sallay Magasházyval, hogy õ egyillegális szervezkedés tagja. „Azok” tud-nak kezdeményezésérõl, és „üzenik”,hogy folytassa a munkát. Õ, Sallay a „fel-sõ kapcsolat”, tehát Magasházyék nincse-nek egyedül. Sallay indítékait nem ismer-jük. V. Lajos vallomásában viszont az áll,hogy Sallay kioktatta õt, hogy Magasházyt„félre kell vezetni, s bele kell menni a já-tékba, hogy… elhiggye, hogy õ felsõ kap-csolat.” Ez a sugalmazás a szervezkedéstovábbi alakulását segítette.

Kik voltak?Tekintsük át a beszervezettekre vonatko-

zó legfontosabb (hangulatkeltést célzó) ada-tokat. A huszonegy vádlott (majd elítélt) leg-idõsebbje 1922-es, a legfiatalabbja – köztükMagasházy) 1931-es születésû. A napvilágotCsepelen, Budapesten, Sopronban, Hatvan-ban, Rákosszentmihályon, Gyöngyösön,Aggteleken és Gerlachfalván látták meg. Ap-juk: mérnök, adótiszt, kereskedõ, honvéd al-ezredes, õrnagy, altiszt, postatanácsos,pénzügyi fõtanácsos, tisztviselõ, lakatosse-géd, kõmûves, seprûkészítõ mester, tanítóés könyvtáros volt. Iskolai végzettségük ésfoglalkozásuk (hivatásuk) a következõösszetételû: érettségi, OrvostudományiEgyetem (szigorló orvos), Iparmûvészeti Fõ-iskola, r. k. teológia, ÁllatorvostudományiEgyetem (2 év), Budapesti Mûszaki EgyetemVegyészmérnöki Kar (2 év), vegyésztech-nikus, mûtõs asszisztens. Akadt köztük egy-kori hadapród is. Többen beszéltek egy vagytöbb idegen nyelven. Felsõfokú tanulmá-nyaikat néhányan anyagi okokból vagy poli-tikai megnyilvánulásaik miatt (?) kénytele-nek voltak abbahagyni. A szervezkedõk kö-rének alakulására rányomta bélyegét aMagasházy család gyáron belüli múltja, aszemélyes, családi és munkatársi kapcsola-tok erõs köteléke.9

Mit akartak? Mit tettek?

A szervezkedõk zömét tehát a diplomá-sok vagy annak megszerzésén fáradozók ad-ták, amit részben a szervezõk ambíciói,másrészt a szervezkedés központjának(WM-RM) jellege indokol. Mivel az iratokkészítõi egyáltalán nem fordítottak gondotazok azonos szerkesztésére, a ránk maradttények tudományos igényû bemutatása ki-zárt. A bennük szereplõ adatok még így issokatmondóak.

A szervezkedés alapelvei, elsõ lépéseimegegyeztek számos más tömörülésével. Avezetõk általában a kezdeményezõk lettek.Önbizalmuk növelése, elszigeteltségük nyo-masztó érzésének oldása és a kezdeménye-zésük iránti bizalom felkeltése érdekében –általában – egy jelentõs szervezethez valótartozásra, számottevõ felsõ kapcsolatra, ne-

114

2010/7

tán külföldi támogatásra utaltak a leendõ ta-gok megnyerésére irányuló beszélgetések al-kalmával. A feladatokat többnyire megosz-tották. Egyikük volt a „szellemi”, másikuk agyakorlati irányító. „Sejtszerûen” építkez-tek, és igyekeztek betartani/betartatni azo-kat a konspirációs szabályokat, amelyeket a19–20. századi politikai tömegmozgalmakdolgoztak ki és alkalmaztak (szervezési sza-bályzat, eskü, rejtjel, fedõnév, fedõszám, pe-csét, szervezet neve stb.). E téren volt kiktõlés mit tanulniuk. Gondot fordítottak a lebu-kás esetén tanúsítandó magatartás megvita-tására, elfogadtatására. Az illegális megbe-széléseket, melyeknek rendszerességét a„bûnüldözõk” oly nagy elõszeretettel hang-súlyozták, magánlakásokban, kevesek általlátogatott hegyi, erdei túrákon tartották.Ezek tárgya: a legfrissebb bel- és külpolitikaihírek megvitatása, leginkább a külföldi (an-gol, amerikai, vatikáni, spanyol) rádióadókhíreibõl kiindulva. Sor került némi katonaijellegû „kiképzésre” is, ami fegyver- és rob-bantástechnikai ismeretekbõl, „lõgyakorlat-okból” és tereptani ismeretek átadásábólállt. Magasházyék perének anyagában isszerepelnek erre vonatkozó közlések. Az„alapok” megformálásának, a szervezet„megszilárdulásának” elsõ, bizakodóanmegítélt lépéseit követték a szervezkedés„kiszélesítésére” (ez is a minél súlyosabb el-ítélés ismérvei közé tartozott) vonatkozó„felsõbb” utasítások, netán parancsok.

Az általános és távlati célt, mivel to-poszként szerepel a perek anyagában, nagyvalószínûség szerint az ÁVH vizsgálói fogal-mazták meg és diktálták a magyar helyes-írásban, különösen pedig az idegen szavak,kifejezések, nevek írásában teljesen önké-nyesen eljáró jegyzõkönyvvezetõknek, gép-íróknak. Eszerint az illegális szervezke-dés/szervezet célja: egy a szervezkedõk általremélt háborús konfliktus (harmadik világ-háború, jugoszláv támadás stb.) esetén az el-lenséges erõk segítése, a Magyar Néphadse-reg alakulatainak hátbatámadása, partizán-harc stb. Végsõ soron sokoldalú és tevékenykészülõdés a népi demokratikus államrendmegdöntésére, a „népnyúzó” „fasiszta-hor-thysta” rendszer, a „csendõrség”, a magán-tulajdon visszaállítása, a kiosztott földek

visszavétele, a kommunista vezetõk lemé-szárlása, a kollaboránsok szigorú megbünte-tése stb.

Sikertelenség esetén visszavonulás a „he-gyekbe”, partizánharc, nyugatra szökés, vég-sõ esetben öngyilkosság. Utóbbit a gyorsanölõ méreg beszerzésének tényével próbáltaigazolni a nyomozó hatóság. (Közvetlen elõ-kép pl. Bakony-brigád, náci vezetõk stb.)

Az ÁVH és az ügyészség gondoskodottarról, hogy – a mindenkori felsõ utasítás-nak-parancsnak megfelelõen – legyen aszervezkedés történetében angol, USA, ju-goszláv „szál”, amit ebben az esetben arésztvevõk társadalmi helyzete, átlagosnálszélesebb nyelvismerete (német, angol,olasz) megkönnyített.

Az általunk eddig megismert illegálisszervezkedések történetében elõbb-utóbbjelentkeztek az „aktivisták”, a cselekvésivágytól fûtöttek, a „hazardírozók”, a csen-des készülõdéssel elégedetlenkedõk. Elég amegbeszélésekbõl, a tervezgetésekbõl, „csi-nálni kellene már valamit”, hangoztatták.Milyen célpontokat javasoltak a szervezke-dés tagjai a vezetõknek? Az iparmûvészetifõiskolások az intézményben rendszeresenmegjelenõ Rákosi Mátyásné elleni merény-letet hozták szóba. Eszmét cseréltek épülõkábelhálózat megrongálásáról. Esetükben isszerepelt az ÁVH Géza utcai laktanyájánakés az MDP országos központjának felrob-bantása, a gellérthegyi építkezés akadályo-zása, valamint a MÁV szerelvényeinek meg-rongálása. A tettek néhány helyszínvázlatelkészítésében testesültek meg.

E valós vagy csak rájuk erõltetett terveknyomasztó súlyának enyhítése érdekébentanácsért fordultak egykori bencés taná-rukhoz. Azt kérdezték tõle: „egyházi szem-pontból helyeselhetõ-e az államellenesszervezkedés…” A páter válasza így hang-zott: „amennyiben a széles néprétegek ér-dekeit szolgálja, nem esik kifogás alá.”Nem tudni, hogy ennek a véleménynekvolt-e bármilyen hatása akár a kérdezõre,akár a többi szervezkedõre nézve. A perelõkészítõi viszont örömmel vették, hogyújabb adat birtokába jutottak, amely fel-használható a katolikus ellenállás szerve-zõivel szemben.

közelkép

115

Az „igazság” szolgáltatásaA Budapesti Megyei Bíróság dr. Jónás Bé-

la megbízott tanácsvezetõ elnökletével ho-zott súlyos ítéleteit többek között így indo-kolta: „A jelen bûnper vádlottjai hasonlóana mostanában a bíróság elé került más bûn-perek vádlottjaihoz” – fasiszták, gyûlölik anépi demokratikus rendszert. Magasházymár 1946-ban kezdeményezõleg lépett fel,és 1949-ben „teljes odaadással” folytattaszervezkedését. Magasházy, Sallay és a har-madrendû vádlott Nemszila László „konokkitartással munkálkodott az ifjúság bom-lasztásán”. És mindezt Csepelen, amely anépi demokratikus gazdaságnak egyik leg-fontosabb területe.

Ezért Magasházy Ádámot és Sallay Er-nõt halálra ítélték, és ezen a Legfelsõbb Bí-róság 1952. március 12-én megtartott ke-gyelmi tanácskozása sem változtatott, bárSallay bûncselekményének súlyát illetõeneltértek egymástól az álláspontok.10 A bün-tetés kiszabásánál – olvasható a Legfelsõ Bí-róság állásfoglalásában – különös nyoma-tékkal vette figyelembe a kiélezett nemzet-közi helyzetet, amely „szükségessé teszi atársadalmi védekezés erõteljes érvényesíté-sét”. A védelem érvei (Magasházyt kirendeltvédõ képviselte!), például, hogy Sallay tet-tét a „klerikális reakció” hatására követte el,az alapszervezkedésnek nem õ volt a kezde-ményezõje, ténybeli beismerést tett, õszin-tén megbánta tettét, fiatal, éretlen fejjel kö-vette el, semmit sem jelentettek. A LegfelsõBíróság ezzel szemben azt emelte ki, hogySallay „a szervezkedés lappangó tüzét 1949-ben újból lángra lobbantotta”. Magasházytpedig a „szervezkedés felélénkítésére bírta”.

Az Elnöki Tanács 1952. április 24-én en-gedélyezte a halálos ítéletek végrehajtását.Erre 1952. május 6-án reggel fél hétkor ke-rült sor. A többi elítélt megkezdte háromtól15 évig terjedõ börtönbüntetését. Mellék-büntetésük 10, illetve 6 év közügyektõl valóeltiltás és teljes vagyonelkobzás volt.

Másodrendû állampolgárok

A tizenkilenc elítélt sorsa a továbbiakbanegyénenként változott. Hozzátartozóikat hi-vatalból szándékosan, a bizonytalanság ér-zésének fenntartása érdekében nem értesí-

tették gyermekeik hollétérõl, arról azokhosszabb-rövidebb idõ múltán szereztek tu-domást, általában nem hivatalos úton. AMagasházy Ádám vezette szervezkedés tag-jai nem egy büntetésvégrehajtási intézetbentöltötték le büntetésüket. D. József példáulaz ítélet végrehajthatóságának kimondásától1953. szeptember 31-ig a váci országos bör-tönben raboskodott. 1953 novemberében tu-dott elõször életjelt adni magáról. Azon ke-vesek közé tartozott, akik önként vállalkoz-tak az embert próbáló, egészségromboló bá-nyamunkára. Tatabányán a XIV-es aknáhozkerült. 1956 tavaszán itt is felülvizsgálatottartott az ügyészség. Ez év nyarán a csolno-ki táborba vitték. Ott dolgozott 1956. októ-ber 31-ig. A népfelkelés hatására, 24-én a tá-bor lakói két csoportra szakadtak. Az „egyikazonnali szökést akart, […] a józanabbikcsoport pedig a hivatalos úton való szaba-dulást akarta”. D. József – feleségének elõ-adása szerint – az utóbbiak közé tartozott.Szabadulását követõen a kecskeméti KatonaJózsef Színház díszlettervezõjeként dolgo-zott. A rendõrségen többször, önként jelent-kezett. Ennek ellenére 1957. május 1-jénmint „szökött rabot” tartóztatták le és vittéka gyûjtõfogházba.

Volt, aki orvosként dolgozott. B. László,aki az Elnöki Tanács 11. sz. tvr. 4. §-a alap-ján szabadult, 1960-ban az Elektrotechnikacímû folyóirat szerkesztõje. A joghátrányok(priusz) alóli mentesítését kérõ beadványátminden hivatali és társadalmi szerv írásbantámogatta, így sikerült 1960. augusztus 1-jé-vel a mentességet megkapnia. És õ még aszerencsések közé tartozott. H. Istvánnét1953. november 12-én helyezték szabadláb-ra. 1956-ban az „ellenforradalom” ellen fog-lalt állást. Változatlanul ártatlanságát han-goztatta. Munkahelyi vezetõi pedig „rendes,becsületes egyénként” jellemezték. Mentesí-tés iránti kérelmét, mindezek ellenére, mégévekig elutasították.

A mellékbüntetésként szereplõ joghát-rány alóli mentesítés nem elsõsorban erköl-csi szempontból volt fontos, hanem azért,mert állást, magasabb beosztást, gépkocsi-vezetõi jogosítványt, megszolgált nyugdíjatcsak ennek birtokában kaphattak. Az érin-tettek ezért ostromolják újra meg újra az116

2010/7

illetékeseket11 mentesítés iránti beadványa-ikkal, melyek egyébként becses történelmiforrások. Ezekbõl szerezhetünk tudomást azegykori elítélt szabadulás utáni élete, ma-gán- és családi viszonyai, a társadalombavaló visszailleszkedése, kapcsolatrendszerealakulásának, politikai nézetei formálódásá-nak mikéntjérõl. A joghatóság a kegyelmibeadványok elbírálásához minden alkalom-mal részletes tájékoztatást kért a rendõrségkerületi megbízottjaitól (kmb.), melyben azilletõ közvetlen környezetében élõ, „meg-bízható” hivatalos és magánszemélyektõl(ÜB-titkár, párttitkár, személyzeti vezetõ,KISZ-titkár, házmester, utcamegbízott stb.)gyûjtött adatok, megfigyelések összesítésealapján elsõsorban arra a kérdésre adott vá-laszt, miként viselkedett az illetõ 1956-ban,az „ellenforradalom” idején. Emellett kitérta kmb. jelentése a kérelmezõ családi életére,a munkához való viszonyára, társadalmi-politikai megnyilatkozásaira, emberi kap-csolataira, idõtöltésére, esetleges levelezésé-re, látogatóinak számára stb. Ezeket a jelen-téseket ismételten el kellett készíteni a kör-zeti megbízottaknak – rendõr õrmesterek,törzsõrmesterek –, s az elsõt követõkön –minden bizonnyal – csak „fazonigazítást”végeztek, tehát az esetleges változások isfelsejlenek bennük.

Így tudjuk például azt, hogy P. István-nak „káros szenvedélye nincs, költekezõéletmódot nem folytat, ellenben lakásángyakran keresik fel ismerõsei, akikkel ott be-szélgetnek. [Ezek] …kilétét – sajnálko-zott/magyarázkodott a kmb. – megállapítaninem tudtam.” Azt viszont igen, hogy „poli-tikailag igen zárkózott”.

H. János azzal érvelt mentesítési kérel-me mellett, hogy gyermeke lassan kilenc-éves, tehát „hamarosan eljön számára, egyapa számára a legkeservesebb dolog, bünte-tett elõéletûként, szemlesütve válaszolniegyes kérdésekre”. A kmb. jelentése szerintH. János „politikai nézetei nem tisztázottak,mivel szórakozóhelyre nem jár, a környékenbarátai nincsenek, és nyilatkozni nem hal-lották sehol”. 1956-ban „nem vett részt sem-miben”. Viszont a lakók szerint „nem egé-szen beszámítható”, mert éjjel-nappal kor-

nyikál. H. János viszont zenészként azzalvédekezik, hogy „neki skálázni kell!”

K. Mihály 1956. december 13-án el-hagyta Magyarországot, és a birminghamiegyetemen fejezte be tanulmányait. 1962-ben szerzett diplomát. 1958 óta az NSZK-ban élt. Büntetõjogi helyzetének tisztázásátkérõ beadványára 1974 októberében azt vá-laszolta a külügyminisztérium, hogy ügye„elévült”; S. Andrásé 1976-ban. T. Gyulát1976-ban, H. Tibort pedig 1982-ben mente-sítették a joghátrányok alól.

Jó lenne tudni, hogy a Magasházy-féleszervezkedés életben hagyott tagjai és sze-retteik mit õriztek meg mindebbõl lelkükmélyén, hogyan alakult további sorsuk tel-jes jogú állampolgárságuk visszaszerzésétkövetõen.

„Nem átnevelhetõ…” (Adatok a Magyar Földalatti Front történetéhez)

A Budapesti Megyei Bíróságnak volt ez avéleménye F. Gyõzõrõl, aki 1951 nyarán„Magyar Földalatti Front” néven egy illegá-lis szervezet kiépítését kezdte meg Budapes-ten. Zs. Tibor és B. József már valamivelelõbb, 1951 tavaszán megtette ezt a lépést.Szervezetüket „Magyar Ellenállók Függet-lenségi Blokkjának” nevezték el.12 A két kez-deményezés vezetõi Sz. István közremûkö-désével vitatták meg erõik egyesítését, ami1951 decemberében, a MEFB beolvadásávalmeg is történt. A MFF-ot végig F. Gyõzõ ve-zette, míg a MEFB élén kezdetben, „rövidideig” B. Tiborc, majd P. Vilmos állt.

Kik voltak?

Az ügyészség által összeállított vád sze-rint a MFF-ot „volt Horthy-tisztekbõl,internáltakból…” szervezték meg. A tizen-egy vádlott adatainak áttekintése nyománennél árnyaltabb kép rajzolódik ki a szer-vezkedõk letartóztatott tagjairól. Közülükhatan Budapesten születtek, de volt köztükgyõri, nemeslányfalusi, piricsei és miskolciis. Legfiatalabb az 1928-as születésû P. Vil- közelkép

117

mos, a MEFB vezetõje. Elõdje, Zs. Tiborc1927-ben látta meg a napvilágot. A szervez-kedés legidõsebb tagja, dr. M. Ferenc 1895-ös születésû. A többiek a két végpont között:1910-ben, 1913-ban, 1914-ben, 1916-ban,1919-ben, 1920-ban és 1922-ben születtek.13

A szervezkedés kezdetén tehát a legidõ-sebb közülük 56 éves, a legfiatalabb pedig23 éves volt. Iskolai végzettségük is változa-tos. Volt, aki két kereskedelmi középiskolaiosztályt járt ki, más egy évet a bölcsészka-ron, vagy nyolc elemit. Érettségiztek reál-gimnáziumban, hallgattak egy évet a jogon,elvégezték a teológiát, vagy a gyógypedagó-giai fõiskolán kaptak diplomát, megfejelveazt zenemûvészeti végzettséggel. Volt közöt-tük Ludovika Akadémián avatott tiszt is.14 Aszervezkedés útjára lépés indítékainál min-den bizonnyal szerepet játszott a felsõfokútanulmányok megszakításának ténye, amiáltalában szociális és politikai okok miattkövetkezett be. Még egy lépéssel közelebbjutunk az igazsághoz, ha áttekintjük foglal-kozásuk adatait. A szervezkedés idején voltközöttük: konzervgyári segédmunkás,könyvtáros, öntödei munkás, négy kábel-gyári munkás, több ismeretlen munkahe-lyen dolgozó segédmunkás, egy a földalattiépítésénél dolgozó és egy keleti nyelveketoktató szerzetes tanár.

Egy sincs közöttük – talán a ferencesatya kivételével –, aki választott hivatásá-nak, végzettségének és szakmai tudásánakmegfelelõ munkahelyen dolgozott. Életko-ruknál fogva szinte kivétel nélkül teljesí-tettek katonai szolgálatot a második világ-háborúban, nem közlegényként. Részt vet-tek a trianoni békeszerzõdés következtébenelszakított területeken folyó hadmûvele-tekben, de szolgáltak a keleti arcvonalonis. Egyikük birtokosa lett a „Lovagkereszt-nek”. Fõleg USA és szovjet hadifogságbóltértek haza.

A vádirat készítõi – a politikai vezetésáltal rájuk osztott szerepnek megfelelõen –azokat a tényeket hangsúlyozták, amelyekalkalmasak voltak a gyanúsítottak ellenihangulatkeltésre, elõsegítették mind súlyo-sabb elítélésüket. Ezért emelték ki, hogyvolt közöttük munkaszolgálatos egység pa-rancsnoka, Ludovika Akadémiát végzett

századparancsnok, a „fasiszta hadseregbe”önként bevonuló repülõ fõhadnagy, de –1944-es nemzetõr is. Aki pedig a demokrati-kus hadseregben is szolgált – 1945 után –,az szerintük csakis „ellenséges befurakodó”lehetett.

Mint ahogy politikai, tömegszervezetitájékozódásuk, párt- és egyéb mozgalmi tag-ságuk is csak félrevezetésül szolgált. F. Gyõ-zõ 1931-ben a KALOT-nak, 1945-tõl 1948-iga Szociáldemokrata Pártnak és a VASASSzakszervezetnek volt a tagja. Zs. Tiborcgyarapította a MKP, az MDP, az MSZT és azMSZHSZ tagságát. P. Vilmos a „Partizán Ba-rát Szövetség”15 szervezõbizottságának tagjavolt. N. Imre a Szociáldemokrata Pártban ésa VASAS Szakszervezetben tevékenykedett.B. György tagja volt a SzociáldemokrataPártnak és az MSZT-nek, K. László pedig aNemzeti Paraszt Pártnak. P. István ugyan-csak a NPP tagja, ám dolgozott a MEFESZ-ben, a DISZ-ben, valamint a PedagógusokSzabad Szakszervezetében.16

Ezeknek a tényeknek az ismeretében –bár nem tudjuk, hogy mindez nem csak for-malitás volt-e – botorság lenne azt állítani,hogy a szervezkedés vád alá helyezett tagjaiegységesen elzárkóztak volna a heves, több-nyire durva eszközökkel folyó demokratikusküzdelmekbe való bekapcsolódás elõl. Apolitikai pártokhoz – pl. Pfeiffer Zoltánéhoz–, tömegszervezetekhez való csatlakozássalnyilván enyhíteni szerettek volna a velükszemben mesterségesen felkorbácsolt han-gulaton, netán feledtetni azt. Igyekeztek al-kalmazkodni az új viszonyokhoz, megtalál-ni helyüket a gyorsan átalakuló társadalomszövevényében. Arról, hogy a pártok és tö-megszervezetek tagjaiként „bomlasztó”munkát végeztek-e, nem szólnak adataink,egyetlen vádlottra utaló egyetlen megjegy-zésen kívül.17

Jogszolgáltatás és valóság

Mielõtt a tömörülés szervezetérõl, terve-irõl és tetteirõl szólnánk, idézzük fel azügyészség állítását a résztvevõk társadalmi-erkölcsi hovatartozását illetõen. A vádirattényállásról szóló bevezetõje szerint, mintezt már dolgozatunk elején idéztük, F. „voltHorthy-tisztekbõl és internáltakból” verbu-118

2010/7

válta társait. A per adatai szerint viszont ti-zenegy vádlottból mindössze kettõ volt hi-vatásos tiszt (hadnagy, fõhadnagy), és egyszolgált tiszthelyettesként. Egyiküket egyévibörtönre ítélték 1948-ban „háborús és nép-ellenes” bûntettért, ketten pedig rendõri õri-zet alatt álltak.

Egyetlen adatunk van a szervezkedõk,pontosan a METB-k létszámáról. Zs. Tiborcvallomása szerint 12–14 tagja volt a csoport-nak. A MFF létszámáról semmit sem tu-dunk. Csak feltételezzük, hogy ennél esetlegtöbb lehetett. Mivel a két szervezet egyesü-lését megelõzõ tárgyalásról (tárgyalásokról?)nem szólnak a vallomások, az sem ismert,hogy miért a METB „olvadt bele” a MFF-be,és miért nem fordítva történt. Ettõl függetle-nül nem érezzük túlzásnak, ha a szervezke-dés egyesülés utáni létszámát harminc kö-rülire becsüljük. Ehhez a létszámhoz kell/le-het viszonyítani a „Horthy-tisztek” és inter-náltak/ítélet alatt állók számát és a tömörü-lés számbeli súlyát. Azért idõztünk az indo-koltnál talán hosszabban ennek az ügyésziállításnak tényszerû vizsgálatánál, hogy je-lezzük: az „igazságszolgáltatás” kitüntetettszerepet játszó intézménye, annak képvise-lõi általában – különösen pedig ezekben azévekben – miként érvényesítették gyakorla-tukban a hatalmon lévõ egyetlen párt (MDP)vezetõinek politikai igényeit.18

Kérdés, hogy a két csoportosulás har-minc körüli tagja közül miért éppen az a ti-zenegy fõ került a bíróság elé, akiket végül isfelelõsségre vontak. Mivel az elsõ hálózatijelzések beérkezésétõl az õrizetbe vételi pa-rancs kiadásáig terjedõ idõszak történéseitnem ismerjük, általános tapasztalat alapjánarra gondolhatunk, hogy pillanatnyilag avolt katonatiszti-értelmiségi réteg fegyelme-zését kívánták szolgálni a „bûncselek-ményt” elkövetõk körének meghatározásá-val. Mint más perek esetében, úgy most semmellõzték a gyanúsítottak erkölcsi megalá-zását, lejáratását, adatszerûen taglalva nemi„eltévelyedésüket”.

Mi történhetett valójában?

Ami a szervezet felépítését, mûködésé-nek eszközeit és módszereit illeti, a többi-hez volt hasonló. Volt programtervezetük,

alapszabályuk, szervezési utasításuk, pa-rancsaik, saját kezûleg készített körbélyeg-zõjük. Találkozóikat magánlakásokban, ven-déglõkben, cukrászdákban, az óbudai Kecs-kehegyen és másutt tartották. Próbáltakfegyvert, lõszert, robbanóanyagot szerezni –sikertelenül. Anyagi fedezetként a szervez-kedés egyik tagja nagy értékû festményeiközül ajánlott fel néhányat.19 Tervezték egypesti és egy budai részlegbõl álló karhata-lom (Rendõrségi Politikai Osztály) szervezé-sét a remélt politikai fordulat esetére. Igye-keztek adatokat eljuttatni a Szabad EurópaRádióhoz környezetük, munkahelyük balol-dali vezetõ személyiségeirõl, hogy ilyen mó-don gyakoroljanak nyomást rájuk. Volt, akiaz USA követségén vagy nyugati egyházi –görögkeleti – kapcsolatain keresztül próbálttámogatást szerezni a MFF-nek. Háború ese-tén szabotálással, robbantásokkal, merény-letekkel szándékoztak „aláásni” az ország,azaz a népi demokratikus államrend erejét.Röpcédulákat készítettek, sokszorosítottak,terjesztettek. Gúnyverseket, jelszavakat ír-tak, melyek a Szovjetuniót, a népi demokrá-ciákat, a kommunista vezetõket igyekezteklejáratni: „Halál Rákosira és bandájára!”„Halál kifosztónkra”, „Halál a munkásnyú-zókra”, „Vesszen Rákosi és Sztálin”, „Halál akommunistákra”, „Pusztuljon az ÁVO”, „Él-jen a szabadság és a Magyar FöldalattiFront”. Ezeket a mozgósító célzatú jelszava-kat-követeléseket hangoztatták, terjesztet-ték, de elgondolásaik között szerepelt az is,hogy egy esetleges politikai rendszerváltásesetén önálló politikai pártként lépnek fel.A vád alá helyezettek egyik nagy mûveltsé-gû tagja vállalta új mûvelõdéspolitikai prog-ram kidolgozását.

Hogy mindebbõl mi volt az igazság, abizonyítható tény? Egyetlen utalás találhatóa vallomásokban arra, hogy a nyomozó ha-tóság ebben az esetben is alkalmazott testi-lelki kényszert.

Nézõpontok

A F. György és társai „ügyét” a BudapestiMegyei Bíróság dr. Olti Vilmos elnök vezeté-sével 1952. április 22-én tárgyalta. A vádlot-tak 1944-es magatartásukat illetõen hivat-koztak a nyilasok kényszerítésére, szóba

közelkép

119

hozták a vallatás (kihallgatás) során velükszemben alkalmazott erõszak befolyásolóerejét. Tagadták, hogy szervezetük fegyvereserõvel kívánt a fennálló államrend ellen tá-madni. Fellépésük egyházi jellegét emeltékki. Egyesek „túlságosan mély” neveltetésük-re hivatkoztak, mások a szervezkedéssel va-ló szakításukra vagy egyenesen elutasítómagatartásukra igyekeztek felhívni a bíró-ság figyelmét. Egyetlenegy akadt a vádlottakközött, aki következetesen tagadta a veleszemben felhozott vádakat.20

A dr. Olti Vilmos vezette tanácsot mind-ez nem befolyásolta. F. Györgyöt halálra ésteljes vagyonelkobzásra, a többieket héttõltizenöt évig terjedõ szabadságvesztésre ítél-te. A kegyelmi tanácskozáson a halálos íté-let jogossága és szükségessége mellett azzalérveltek, hogy az elsõrendû vádlott F.György „gyûlöli a kommunistákat és azokvezetõit […] Konok, megátalkodott, megbá-nást nem tanúsított.” A „kitûzött cél felékonkrét lépéseket tevõ politikai jellegû és afennálló államrendet veszélyeztetõ maga-tartás[t]” képviselt. Társadalmi veszélyessé-ge „kiemelkedõ fokú…” Mert: „széles körû,magasabb iskolai végzettség birtokában katonai szervezettséggel bíró, folyamatos”tevékenységet folytatott.

A Magyar Függetlenségi Front – olvas-ható az ítélet indoklásában – „… a F. Györgyáltal kidolgozott tervek szerint tovább foly-tatta mûködését, és annak nagyobb méretû-vé való kiszélesítését csak a szervezkedésidejében való leleplezése akadályozta meg.”Mindennek ismeretében a bíróság F. Györ-gyöt „átnevelhetõnek” nem tartotta.

Hatalom (?) és ítélet

A Legfelsõbb Bíróság 1952. június 11-itárgyalásán ritkaságszámba menõ határo-zottsággal bírálta az elsõfokú ítéletet. Hang-súlyozták, hogy a szervezkedés társadalmiveszélyességét túlértékelték. A tagok közöttikapcsolat laza volt, és tevékenységüket„szûk körben” folytatták. Minderre figye-lemmel az elsõrendû vádlott halálos ítéletétéletfogytiglani börtönbüntetésre mérsékel-ték, a többiekét pedig jelentõsen csökkentet-ték. Vajon milyen megfontolás húzódhatottmeg e döntés mögött?

Mi történ(hetet)t velük?Az elítéltek további sorsáról szûkszavú-

an és hézagosan tudósítanak a ránk maradtiratok. Volt közöttük olyan, aki tbc-s lett aVáci Állami Börtönben, mások Várpalotán,bányászként 125%-os munkateljesítmény-nyel igyekeztek kegyelmi kérésük útjátegyengetni. A kelet-ázsiai nyelvek tudós fe-rences tanárának hátralévõ büntetését 1956.szeptember 11-i elhatározásával az ElnökiTanács engedte el. Volt, aki 1956. október23-a után bekapcsolódott a népfelkelés ese-ményeibe, társa viszont a Budapesti Mûsza-ki Egyetem egyik diákotthonában „csitítottaa forró fejû hallgatókat”. Utóbbi a joghát-rányok alól 1977. október 7-én mentesült. P.László 1988 õszén küzdött elítélése elõtt le-dolgozott tizennégy évének nyugdíjába valóbeszámítása érdekében. Õt a hátrányok alól1989. január 6-án mentesítették.21

Különös, hogy a Magyar Földalatti Frontkezdeményezõjérõl és vezetõjérõl, az élet-fogytiglanra ítélt F. György sorsának alakulá-sáról hallgatnak az iratok. Mi történhetettvele?

„Csillaghullatók…”

Vidéken, tanyavilágban, kis községek-ben, a nagyobb településektõl, jelentõsebbvárosoktól lényegesen eltérõ hagyományok,kultúra, tudás és légkör közepette, hozzámég jócskán különbözõ természeti-földrajzitájban – síkság, dombság, hegyes vidék – azemberek történelemrõl, politikáról, lehetõ-ségekrõl formálódó véleménye, magatartás-beli válasza más-más volt. Ez szervezkedé-seikben is megmutatkozott, minden tekin-tetben, mint erre az eddigi kutatások isrámutattak.22 A befolyásoló tényezõk közöttkiemelkedõ szerepe volt annak is, hogy azilletõ település országhatárunk melyik ré-széhez volt közel. Az osztrák és a jugoszlávhatár közelsége az ismert nemzetközi politi-kai viszonyok közepette jóval nagyobb fe-szültségteremtõ erõvel bírt, mint a csehszlo-vák, a román vagy a szovjet.

Galgahévíz Pest megyei kis község, Vác-tól északkeletre fekszik, távol a nyugati „im-perialisták” befolyása alatt álló szomszéda-inktól. Mégis, a Budapesti Államügyészség120

2010/7

1950. december 20-án kelt vádiratában a fa-lu hét lakosát „a demokratikus államrendmegdöntésére irányuló szervezkedéssel és ademokratikus államrend alapintézménye[rendõrség, G. F.] elleni izgatással” vádoltameg. Állította, hogy már a II. világháborúidején szélsõjobboldali, klerikális befolyásalatt álltak. Azt követõen nem voltak elége-dettek helyzetükkel. Ezért határoztak úgy,hogy a „Mindszenty által kezdeményezett, ademokratikus államrend megdöntésére irá-nyuló szervezkedést községükben továbbfogják fejleszteni”. Ettõl az idõtõl kezdve„állandóan összejöttek, és arról beszéltek,hogy milyen módon fogják megalakítani aföldalatti szervezetet.” Minden eszközzel tá-madták az EPOSZ helyi szervezetét, míg felnem bomlott. Egyikük verses formában tá-madta a rendszert, a Szovjetuniót. Írásaitfelolvasta társainak Az Üstökös c. vers23 ha-tására nevezték el szervezetüket „Csillag-hullató Szervezet”-nek. Minden alkalmatmegragadtak – olvasható a vádiratban – azizgatásra. A szövetkezeti ivóban, de a helyilabdarúgócsapat24 mérkõzésein is szidal-mazták Sztálint és Rákosit, éltették Trumanelnököt és a háborút.25 Az ügyészség ezúttalsem volt képes mellõzni a vádpanelek alkal-mazását: a harmadik világháború kirobba-násának várását, a kommunisták üldözé-sét/meggyilkolását, a néphadsereg hátbatá-madását, a partizánkodást, az ellenség olda-lára történõ átállást stb. Ugyancsak kihagy-hatatlan volt annak a törekvésnek a hangoz-tatása, mely szervezetük minél szélesebbkörû kiterjesztését célozta.

Egy kétségtelen, a bíboros prímás érsekperének tárgyalása idején egyikük „jelvénytkészített, amely a kabát hajtókáján egy ke-resztet, majd a hajtóka alatt egy nyilaskeresz-tet ábrázolt”. Mindezt fûzõgépkapocsból!

Mit tudunk a gyanúsítottakról? Szüleikegyszerû emberek, szegényparasztok, a Ma-gyar Államvasutaknál dolgoznak. Egyikükapja órabéres, másik kapus, gépkezelõ. Egykivétellel 1929 és 1931 közötti születésûek.Nagyon szegényes körülmények között él-nek, N. Mihályék házát még a hivatalosjegyzõkönyv is „viskóként” említi. Egyik tár-sa egyszobás lakásban élt édesanyjával.Volt, aki a menhelyi élettel is megismerke-

dett. Akadt közöttük tehetséges, törekvõ, etársadalmi körbõl kitörni vágyó is. H. Ernõkereskedelmi érettségi után egy évet elvég-zett a jogtudományi egyetemen, testvére amûegyetemre iratkozott be. De volt közöttükhat elemit végzõ, a gimnáziumot félbehagyó,a polgári iskolából már elsõosztályosként ki-bukó is. Megfordultak a KALOT háza táján,1945 elõtt „büszkén viselték a levente egyen-ruhát”, de próbálkoztak a demokratikus ifjú-sági szervezeteknél is.26 Sehol nem találták ahelyüket. H. Mihály így jellemezte társadal-mi közérzetüket az államügyészségen: „nemtudunk képzettségünknek megfelelõ állástkapni, nem néznek bennünket semminekse.” Korcsmázó, kártyázó, verekedõ, köteke-dõ csoportként emlegették õket. Holott érde-mes lett volna végiggondolnia a N. Gézáravonatkozó rendõrségi megállapítást minden-kinek, akivel kapcsolatba kerültek. „Annakellenére – olvasható a jegyzõkönyvben –,hogy szenvedélyei vannak [elsõsorban a kár-tya, G. F.] – mégis rendes családi életet él,családját nagyon szereti.”

Bár, hangoztatta a vádirat, minden al-kalmat megragadtak, hogy izgassanak a né-pi demokrácia, a Szovjetunió, a népi de-mokráciák és a kommunista vezetõk ellen,õrizetbe vételükhöz mégis egy jellegzetesenfalusi esemény, a hagyományos regrutabáladott keretet.

Falun a mindennapi élet, a parasztimunka még mindig nagyon kemény fizikaimegterhelést jelentett. Kikapcsolódást, fõ-ként a legényembereknek a kocsma – ese-tünkben a helyi ÁFÉSZ italboltja –, a helyilabdarúgócsapat mérkõzései és a bál kínált.Márpedig bált, a háborút követõ években, akommunista „puritanizmus” erõszakosko-dásáig, minden demokratikus társadalmi éspártszervezet rendezett hétvégeken, kivált-képp a báli szezonok idején, hírverés, tobor-zás, az együvé tartozás érzésének erõsítéseés némi pénzmag elõteremtése céljából.Nem volt ez másként Galgahévízen sem. Alegények virtuskodhattak, versenyezhettekaz ivásban, megforgathatták a szemrevalófehércselédeket, szívük választottját, nomeg a könnyûvérûeket.

A történtek valódi lefolyását, mint álta-lában, az egymástól eltérõ, olykor homloke-

közelkép

121

gyenest ellenkezõ vallomások miatt nem le-het felidézni. Nagy vonalakban a következõtörténhetett 1950. október 2-án: Az italki-mérõ szerint 21 órakor kezdõdött a dulako-dás a kocsma udvarán. A túri rendõrõrs be-osztottjai, járõrszolgálat során 19 órakor ér-tek a nevezetes helyiség elé. Ott a községibíró megkönnyebbülve üdvözölte õket, mi-vel remélte, hogy a verekedõ fiatalembere-ket megfékezik. Hogy az udvaron ki kitütött meg elõször, és ki volt az, aki csak vá-laszolt – ezúttal sem dönthetõ el. Tény az,hogy a fiatalok és a rendõrök verekedtek,eközben az egyik rendõr kezébõl kicsavar-ták a puskát. Szakaszvezetõjük az ivóból ki-ment az udvarra, de rövidesen vérzõ arccaltért vissza, nyomában T.-ék. Õ a szakaszve-zetõt akarta mindenáron kézre keríteni,ezért ijesztésként az eltulajdonított fegyver-rel a mennyezetbe lõtt. Az események to-vábbi részét homály fedi. Az egyik tanúszerint 3-án kb. tizenkét óra tájban talált afiatalemberekre „a falu végén egy takarmá-nyos fészerben”.

Az ügyészség mindezt a népi demokrá-cia megdöntése és alapintézményének tá-madása keretében végrehajtott cselekmény-nek minõsítette. A Budapesti Megyei Bíró-ság 1951. február 14-én tartott „zárt” tárgya-lásán a vádlottak azzal védekeztek, hogyverseik a béke és a demokrácia mellett szól-nak, nem ellene. A rendõrök kezdték a vere-kedést. Baráti körben és nem a nyilvánosságelõtt szidták a rendszert. Sz. Zoltán pedigönként jelentkezett katonának, a magyarnéphadseregbe. A bíróság 5 évtõl 6 hónapigterjedõ fõbüntetést szabott ki a vádlottakra.Mivel mindkét részrõl fellebbeztek az ítéletellen, az ügy a Legfelsõbb Bírósághoz került.A másodfokú ítélet az izgatáson felül H. Mi-hály cselekményét „hatósági közeg ellenierõszak” bûntettének is minõsítette. A va-gyonelkobzás mértékét pedig mindháromvádlottal szemben vagyonuk egyketted ré-szében határozta meg. Mivel ingatlan va-

gyonuk nincs – szólt az indoklás – „ilyen jel-legû vagyonok elkobzásának kimondása […]céltalan volna”.

A „Csillaghullatók” közül Sz. Zoltán az1953. évi 11. sz. tvr. 9.§-a értelmében men-tesült a hátrányok alól. 1956-ban kiállt akommunisták mellett. És a többiek?

Összegezés helyett

Meggyõzõdésünk, hogy az elõadottakösszefoglaló magyarázatot nem igényelnek,válogatásunk szándéka egyértelmû. Ezek aszervezkedések, mozgolódások, különféleformájú megnyilvánulások nem leágazásaia diktatúra vezetése által megrendezett,Moszkvának, a Nyugatnak és a hazai „reak-ciónak” üzenõ kirakatpereknek, bár alapjukugyanaz a magyar valóság. Az elégedetlen-ségnek ezek az apró rõzselángjai egy pilla-natra sem aludtak ki. Állandóan jelezték: amagyar társadalom jelentõs része a nemzetiönállóság durva megsértését – legyen szónácikról vagy szovjetekrõl – elutasítják, atársadalmi-politikai-gazdasági átalakulás fõtendenciáját, a szovjet modell szolgai máso-lását a magyar nép jövõje szempontjábólkártékonynak tartják. Nem fogadják el azegyházak és vallásfelekezetek kiszorítását,végsõ fokon a vallásos ideológia felszámo-lását, ragaszkodnak hitükhöz, egyházuk-hoz. Mindenki azt és úgy tette, ahogy ne-veltetése, általános mûveltsége, személyestapasztalatai alapján várható volt. Kerestéka rokon lelkeket, a hazai és külföldi – leg-többször csak áhított – támogatást, megra-gadták a legcsekélyebb lehetõséget is, álta-lában a semmit markolva görcsösen. Ezrenés ezren, tudatosan vagy tétován, szándéko-san vagy akaratlanul szenvedtek, áldozatotvállaltak, ébren tartva a diktatúra legbrutá-lisabb éveiben is egy emberibb élet remény-ségét. Történetük kimeríthetetlen tárházaazoknak a tanulságoknak, amelyekkel él-nünk kellene.

122

2010/7

JEGYZETEK1. A közismert, nagyszámú könyvészeti anyagból kiemelem a Gyarmati György által szerkesztett Ál-lamvédelem a Rákosi-korszakban címû, 2000-ben megjelent kötetet, a visszaemlékezések közül pedigDénes Béláét, amely ÁVÓS világ Magyarországon. Egy cionista orvos emlékiratai címmel látott nap-világot 1991-ben.

2. Ezekrõl számosan és többször is írtak, beszéltek a nyilvánosság elõtt, elsõsorban Kenedi János.Ennek ellenére a kutatás nehézségei nem csökkentek. Ennek hátrányait mi is kénytelenek vagyunkelviselni.3. Hódos György: Tettesek és áldozatok. Koncepciós perek Magyarországon és Közép-Kelet-Európá-ban. Bp., 2005.4. A Fõvárosi Levéltárban õrzött, 14–35 év közötti állampolgárokat érintõ peranyagok (XXV.4/f.BFBíróság TÜK iratok) egy része szól kimondottan a szervezkedésekrõl, de az ifjúság életérzésérõl,útkeresésérõl sokat árulnak el a „kémkedésrõl”, „tiltott határátlépésrõl” stb. szóló perek anyagai is. AMagasházy Ádám és társai per anyaga a BFLt B-001266-1951. sz. alatt található. 5. A katonai fõtörvényszék 1950. január 28-án, másodfokon halálra ítélte a Magyar–Szovjet HajózásiRt. korábbi igazgatójával, a MÁV volt elnökével, volt igazgatójával együtt. Az ítéletet 1950. február 4-én hajtották végre.6. A jegyzõkönyvekben a gyanúsított/vádlott/elítélt jövedelmi, anyagi viszonyai csak akkor szerepel-nek, ha ezzel is jelezni akarták a vizsgálók, ítélkezõk, hogy az illetõ alaptalanul lázad a fennálló vi-szonyok ellen.7. Errõl jelenleg nincsenek adataink.8. A per anyagában, a bizonyítékok között szerepel egy gyermeteg rajz, amelyet Budapest ostromaalatt, a pincében készített a Magasházy család egyik ifjú tagja. A rajz egy órát „zabráló” orosz katonátábrázol, a következõ magyarázó felirattal: „Ez pedig jóvátétel!”9. A harmadrendû vádlott édesanyja Magasházy Ilona, H. Istvánné szül. Baros Máriáé pedigMagasházy Mária. A Magasházy és a Sallay név felváltva szerepel i-vel és y-nal.10. Sallay Ernõt a kegyelmi tanács tagjai 4:1 arányban kegyelemre ajánlották.11. A kegyelmi kérvények hivatalos útja a következõ volt: az elsõ fokon ítélkezõ bíróság, IgazságügyiMinisztérium, kedvezõ esetben az Elnöki Tanács, majd fordítva ugyanez a hivatalos út, végén a ké-relmezõvel. A beadvány elbírálásánál legtöbb esetben a bíróság illetékes bírájának állásfoglalása volta meghatározó. A kérelmeket hat hónap elteltével lehetett ismételni, 60 forintos illetékbélyeggel el-látva. Utóbbi hiánya nemegyszer késleltette az eljárást, miként a vonatkozó bírósági akták keresése,küldözgetése, olykor hiánya is. 12. Budapest Fõváros Levéltára (BFLt) B-II – 002065-1952.13. A bíróság elé állított szervezkedõk születési helyét kevés kivétellel feltüntetik az iratokban. Miazért soroljuk fel ezeket a helységeket, függetlenül attól, hogy a szervezkedésnek hol volt a központ-ja, illetve létezõ csoportjai, mert feltételezzük, szülõhelyükön is tudomást szereztek a velük történ-tekrõl, így fellépésük hatása ebben a térben (is) érvényesült.14. Az iratok, fõleg a kihallgatási jegyzõkönyvek pongyola fogalmazása következtében még az érin-tett személyek nevének pontos írásmódját sem tekinthetjük valósnak. Találkoztunk nem is egyolyan esettel, amikor az érintett személy nevét még az 1990–91-es semmissé nyilvánítási iratbanis rosszul írták.15. Errõl a társadalmi szervezetrõl megbízható adatot sehol nem találtunk. Nem kizárt, hogy elírás-ról van szó. 16. Ezeknek a rövidítéseknek feloldott változatai (Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Dolgozó IfjúságSzövetsége stb.) annyira közismertek, hogy feloldásukat indokolatlannak tartjuk.17. Zs. Tiborc esetében történt errõl említés.18. Nagy szükség lenne bemutatni a politikai vezetésnek az igazságszolgáltatás irányítását szolgálódöntései 1945 és 1989 közötti folyamatát. Ennek alapos ismerete nélkül a perek során tapasztalhatóindokolatlan fordulatok, bizonyos kérdések iránti látszólagos érdektelenség, a brutalitásnak és a mér-téktartásnak változásai nem értelmezhetõk biztonsággal.19. Zs. Tiborc ajánlott fel Locz (sic!), Vaszary, Gánki mûveibõl. Író- és lehúzógépet is õ biztosított aszervezkedõknek.20. B. Béla volt ez a rendíthetetlen személyiség.21. A mentesítésrõl szóló értesítés és annak hatályba lépése között néhány nap különbség volt.22. BFLt B-II – 0338-1950. Õze Sándorné – Õze Sándor: Magyar parasztballada. Fehérgárda a Dél-Alföldön. Hódmezõvásárhely, 2006. A dunántúliak szervezkedésérõl szóló összefoglalás elkészült, demég nem jelent meg.23. A házkutatás során lefoglalt tárgyi bizonyítékok, így a versek sincsenek – az általános gyakorlat-tól eltérõen – mellékelve. A perek anyagához kapcsolódó versekbõl, röplapokból és brosúrákból (pro-pagandafüzetekbõl) lassan egy kis kötetet lehetne összeállítani. 24. Sz. Zoltánt a Lokomotív játékosaként említik.25. T. Árpád drasztikusan fogalmazott: „Le van szarva Sztálin, le van szarva Rákosi…” ordította.26. A KALOT, az EPOSZ, a SZIT, a MADISZ és az SZHSZ (Szabadságharcos Szövetség) egyaránt sze-repel a vádlottak rövid életrajzában.

közelkép

123

Florin ªerban filmjérõl – a berlini máso-dik díj ellenére – viszonylag sok fanyalgókritika volt olvasható. Mint ahogy a 2009-escannes-i aranypálmás francia börtönfilmrõl,az Un prophète-rõl is. Ilyenkor sosem tudomeldönteni, hogy a kritikusi munka távolítjamagától a filmélményt, okosabbnak akartûnni a lesajnált bírálóknál, vagy egyszerû-en kivételes nézõpontját szeretné hangsú-lyozni, mert a filmek gyenge vagy gyengébbvoltáról szóló érvek nem gyõztek meg. A„kilóg a történetbõl”-jellegû megfogalmazá-sok, a sztársággal és annak elismerésévelszembeni tiltakozás vagy a „film apreciat decocalari ºi piþipoance” („menõ csávók ésplázacicák által kedvelt film”) ilyenkor na-gyon kevés. ªerban filmje esetében hajla-mos vagyok inkább azokra a kritikákra hall-gatni, melyek a román film minimalista éshiperrealista irányzatának kifulladásábanvagy inkább új irányba mozdulásában látjáka rendezés újdonságát. Kétségkívül van va-lami a filmben, amit a román filmgyártás azelmúlt években nem kockáztatott meg: a lá-zadás és az ifjúsági kultúra James Dean-i di-menziója. Ami Audiard filmjére is jellemzõ.És ebben érzékelek valamiféle generációs tá-jékozódást egy kockázatkerülõ kultúrávalszembeni magatartás irányába. Ami meg eb-bõl a belátásból jelen írás tartalmára nézvéstkövetkezik, az nem más, mint a karakterekmotivációiról szóló spekuláció.

A két film alighanem leginkább közösvonása – és ezt szinte említeni is alig kell –a bûnözõkkel szembeni szimpátia: mindket-ten természetes környezetként állítják be a

börtönt. Ebbõl adódóan mindkét filmnekkét-két dicsõségpillanata van. Silviu és Ma-lik mindketten karriert futnak be a börtön-ben, s megvalósításaiknak szükségszerûenkét vonatkozása van: a sikert kint és bent iskell bizonyítani. A négy párhuzamba állít-ható jelenet ªerban filmjében az autóval va-ló szökéskor a fémpoharaikkal tetszést nyil-vánító fegyencek nagytotálja, Audiard-ébenaz elnyomó korzikain a börtönudvaronnyert revans, illetve ªerbannál a kávézás,Audiard-nál a marseilles-i repülõút. A bör-tönhierarchia és kapcsolathálók illusztrálá-sára azért van szükség, hogy a hétköznapokelementáris szabadságtapasztalatához valóeljutás nehézségeibe belelássunk. Ezek aszereplõk nem akarnak mást, mint vagányéletet, mint beteljesíteni a „more is more”elvét. Mindkét film egyezik abban, hogyszépnek és értékesnek akarja feltüntetni hõ-seit, a két központi karakter teste többször isolyan kamerabeállításba kerül, melybennagyszerûnek látszik a görög férfieszményértelmében: az értelmes tekintet és az izmosfelsõtest vonzóvá teszi az egyébként auto-matikusan szánalomérzést asszociáló sze-replõket. Illetve ezek a fiúk szépítkeznek,ápoltak akarnak maradni, tudnak arról, ho-gyan kell a kinti világban való megjelenésfeltételeinek megfelelni. Kölcsönkérnek ru-hát, fésût. Olyan szerepjátékokra készülnek,mint a kinti világ emberei.

Ezeknek az érzeteknek a kiváltásáhozpedig a szereplõválasztás és a szereplõk arc-játéka zseniális: Malik mosolya, amikor azelsõ repülõúton kinéz az ablakon, vagy a124

TÁRSAS ESZTÉTIKÁK

KESZEG ANNA

BÖRTÖNKARRIEREK. A SIKER RENDHAGYÓ HELYSZÍNEIFlorin ªerban: Eu când vreau sã fluier, fluier, 2010.Jacques Audiard: Un prophète, 2009.

nyílt utcán elkövetett gyilkosság pillanatá-ban megáll a tekintete a Cesare Paciotti-kirakatban egy klasszikus gengsztercipõn, àla Martin Scorsese, illetve Silviu arckifeje-zése, amikor a második kávét is kirendeli.Mindkét film arról szól, hogy ezekért a hely-zetekért érdemes mindent kockára tenni. Ahosszú távú szabadságot, a hierarchiábanbetöltött helyet, a lassan kivívott szimpátiát.A naturalisztikus és hatásvadásznak is kine-vezett börtönjelenetek valójában ahhoz kel-lenek, hogy ezeknek a helyzeteknek súlyalegyen. Ezek a filmek felelõsségteljes (JeanValjean-típusú, körülmények hatására bû-nözni kényszerülõ), lázadó, okos és vagányfiúkról szólnak, akik nem keményfiúk a szóklasszikus értelmében. És ilyen karaktereketazért nagyon régen láttunk. Persze eltérõsztorifelépítésû a két film, mert a bosszú ésa lázadó gesztus kiteljesedésének pillanatasokkal elõre tervezettebb, michel-de-certeau-sabb Jacques Audiard esetében,sokkal váratlanabb, forrófejûbb Florinªerban filmjében. Viszont ezt a különbségetelsõ kézbõl motiválja a kiskorú Silviu és anagykorú Malik eltérõ élettapasztalata.

Helyezzük vissza és el a két karaktert azönnevelõ irodalom burjánzásának, a para-pszichológia és a kockázatminimalizáláskultúrájába(n), gondoljunk bele a helyzetekáltal meghaladott, keveset kockáztató többiszereplõ motivációiba – innen valóban érzé-kelhetõ a kontraszthatás. ªerban filmjénekaz adja talán az egyetlen gyenge pontját,hogy Silviuhoz mérhetõ karakter nincs: azanya, a szociológuslány, a börtönigazgató, aszociológusok terepgyakorlatának irányítójamind ellenébe mennek a lázadás retorikájá-nak. Audiard-nál viszont a kockázatnak ge-nerációról generációra öröklõdõ kultúrájavan, tanulható, csak éppen az az izgalmaskérdés, ki lesz alkalmas a szerep betöltésére.

A másik nagy kérdés, amire mindkétfilm választ keres, az, hogy milyen hely abörtön. Hova tartoznak azok, akik itt élnek?A marginalitás és perifériára szorultság ta-pasztalata milyen értelemben igaz? A sze-replõk motivációi kapcsán idézett példák-ban az az izgalmas, hogy egyszerre vanbennük a helyzetet természetesként megélõbelsõ tekintet „normalitása” és az „abnor-

mitás” rávitt értelmezési kerete. Az étkezé-si rituálék, a fegyencek közötti viszonyoknem az elviselhetetlenség, hanem a vállal-hatóság narratíváit erõsítik meg. Éppen eb-bõl az irányból elgondolkodtató az a sze-repkör, amit ªerban és a forgatókönyvíróCãtãlin Mitulescu a szociológusokra, hall-gatókra és tanárokra osztanak. Õk azok,akik nem tudnak viselkedni a börtönhely-zetben, minden módszertani tudásuk ésóvatosságuk gyakorlatilag hiábavaló. A jele-net, amelyben a fegyencek durva bókjai ha-tása alatt a diáklányok kéjesen mosolyod-nak el, amelyben a testi épségét féltõ kuta-tásvezetõ rögtön az õrökért rohan, s ezzelgyakorlatilag a biztos meghosszabbítottbüntetést hozza Silviu fejére, kissé a filozó-fus ítéletét mondják ki az alkalmazott társa-dalomtudományok felett. Minden hiába, azemberi gyengeség túltesz a szakmai tudásprofizmusán. Számomra ez volt a filmesnarráció leggyengébb pontja. De talán csakazért, mert meggyõzõdésem, hogy a társa-dalomtudós – ha érzéke és profizmusa meg-van hozzá – el fog tudni igazodni a terepen.Pontosan az eligazodás nehézségeirõl szól abörtönbeli és kinti kommunikációs kultúratanulhatóságának kérdése is. A börtönben –és Audiard filmje gyakorlatilag erre épül –minden mondat startégiai cselekvésnek mi-nõsül, melynek szándékát eleve rejtettkéntértelmezik. Ebben a helyzetben az az alap-elv, hogy az interakciós cél sohasem lehetexplicit: Malik sikere annak tulajdonítható,hogy jól tudja kommunikálni azt, bizonyosszemélyekkel szemben viszont nyílt straté-giai cselekvésre képes. Igazat mond, meg-bízható. De ez a kommunikációs stratégiacsak erre az egy személyre vonatkozik. Mi-közben viszonylag sok helyzetben játssza kiugyanazt az ütõkártyát. És ebben az üzenet-közvetítõ klasszikus hermészi szerepköréttölti be. Silviu nem ismeri fel a kérdõívezésnormák által szabályozott cselekvés voltát,dramaturgiai cselekvésként értelmezi vagyakarja értelmezni, mint ami kizárólag hozzászól, ráadásul éppen Ana irányából szólhozzá. A szubjektív világra spekulál, mi-közben Ana a társadalmi világra kíváncsi.Klasszikus módszertani kérdés: segíthet-e aszakember beavatkozása ott, ahol szemé-

téka

125

lyes beavatkozásra lenne szükség? Ki kivelmit hitet el ebben a helyzetben?

Kérdés viszont az, hogy a lázadó embermítosza mit is jelent. A börtönfilmek által ki-játszható klisé volt erre a 2009–2010-es fil-mes évjáratra, vagy a camus-i dimenzió újra-felfedezése is megtörténik majd ezekkelegyütt? Trend lesz vagy csak divatõrület? Rá-untunk már a gyengeségeiket folyamatosan

kultiváló, okosan élni tanuló szereplõkre, anaivakra, a szerencsétlenekre, a kitanult ra-vaszokra, és igazi mélységû drámai hõsöketakarunk? Akiknek a motivációit nem mindiga legkönnyebb megérteni, de a katarzis-élmény valamilyen õsi struktúráját a legin-kább tudják mûködtetni. A magam részérõldrukkolok ennek a hõstípusnak. Szóval fü-tyüljünk csak, ha fütyülni akarunk.

126

2010/7

HORVÁTH ANDOR AJÁNLJAAz elmúlt hónapok egyik visszhangos román kiadói eseménye volt Adrian Marino (1921–

2005) Viaþa unui om singur (Egy ember élete egyedül) címû emlékiratának megjelenése(Polirom, 2010). Saját akaratának megfelelõen az emlékirat öt évvel a szerzõ halála után lá-tott napvilágot. A szerzõrõl annyit: gazdag életmûvet alkotott irodalomkritikusként és iroda-lomtörténészként, mindenekelõtt mint az összehasonlító irodalomtörténet mûvelõje. Legje-lentõsebb munkája a Biografia ideii de literaturã (Az irodalom fogalmának élettörténete) hatkötete (1991-2000), amely az ókortól napjainkig követi nyomon, hatalmas kritikai apparátusbirtokában, az irodalommal kapcsolatos nézetek alakulását. Mûvei több más nyelven (fran-ciául, olaszul, angolul, németül, japánul, magyarul) is napvilágot láttak.

A könyve körüli vita döntõen a román szellemi élet értékorientációival, a különféleirányzatok, iskolák, érdekcsoportok közötti ellentétekkel magyarázható. Marino a felvilágo-sodás gondolatvilágából eredeztette egész szellemi attitûdjét és kritikai tudatát, s ezen az ala-pon szállt vitába nemcsak a 20. század totalitárius ideológiáival, hanem a román nemzetigondolat bármely (utó)romantikus, misztifikáló, irracionalista áramlatával is (példáulConstantin Noica és tanítványai munkásságával). Határozottan síkra szállt egy olyan mû-veltségeszmény és nemzeti önszemlélet meghonosításáért, amely az európai értékek menténjelöli ki a román közélet és kultúra eljövendõ fejlõdésének irányát (Pentru Europa, 1995).

Emlékiratának két fejezete („A börtön”, „Bãrãgan-i kitelepítés”) nyolc évig tartó fogságá-nak, s a kényszerlakhely azt követõ hat évének a története. Valójában nem is a története, mi-vel nem kronologikus elbeszélés, inkább vallomásos, erõsen polemikus szellemi önarckép,Marino ugyanis elutasítja mind az átélt borzalmak felelevenítését, mind a megszépítõ em-lékidézést, vagyis vitában áll az 1990 utáni börtönirodalom nagyobb hányadával. A Paraszt-párttal rokonszenvezõ fiatal értelmiségiként csukták börtönbe, lett volna tehát „családja” azelítéltek között, elsõ kijózanító élménye azonban éppen az volt, mennyire nem tud szellemi-leg azonosulni sorstársaival, akiknek többsége egy korlátolt és mûveletlen politikai osztályképviselõjeként mutatkozott meg elõtte. Még kevésbé rokonszenvezett az egykori legionári-usok nagyszámú csoportjával vagy az elítéltek egyéb kategóriáival – ezért érezte magátmindvégig magányosnak. A börtön falai között akkor, és azokon kívül a késõbbiekben.

E két fejezet külön érdekessége, hogy az író állandóan egymásba játszatja az akkori éve-ket és az 1989-es fordulat utáni politikai és szellemi élet fejleményeit, minthogy egyrészt aztvallja: a börtön tanította meg arra, hogy mélyebben belelásson a hazai valóságba, másrészt akésõbbiekben rá kellett jönnie arra is, hogy az 1989 decemberében visszanyert szabadság –a társadalmi viszonyok és az emberi viselkedések alakulása tekintetében egyaránt – mélyenmagán viseli annak a múltnak a torzító hatásait.

A kommunista börtönök 1990 utáni irodalmából

téka

KÖNYVAJÁNLÓ 127

Cesereanu, Ruxandra (szerk.): Comunismºi represiune în România. Istoria unui fratri-cid naþional. Polirom, Iaºi, 2006.

Cesianu, Constantin: Salvat din infern.Humanitas, Buc., 1992.

Deletant, Dennis: Teroarea comunistã înRomânia. Polirom, Iaºi, 2001.

Dumitrescu, Vladimir: Închisorile mele.Albatros, Buc., 1994.

Ierunca, Virgil: Fenomenul Piteºti. Huma-nitas, Buc., 1990.

Jela, Doina: Lexiconul negru. Unelte ale re-presiunii comuniste. Humanitas, Buc., 2001.

Manu, Emil: Infernurile noastre. Jurnal dedetenþie. Ed. Crater, Buc., 1003.

Marineasa, Viorel – Vighi, Daniel – Sãmânþã,Valentin: Deportarea în Bãrãgan. Destine, docu-mente, reportaje. Ed. Mirton, Timiºoara, 1996.

Meriºca, Costin: Tragedia Piteºti. O cro-nicã a „reeducãrii” de la Piteºti. InstitutulEuropean, 1997.

Oprea, Marius: Banalitatea rãului. O istoriea Securitãþii în documente (1949-1989).Polirom, Iaºi, 2002.

Ropalã, Cãtãlin: Periprava. Memorial dingulagul românesc. Ed. Majahonda, Buc.,1997.

Viºovan, Aurel: Dumnezeul meu, dumne-zeul meu, pentru ce m-ai pãrãsit? Ed. Napo-ca Star, Cluj, 1999.

128

2010/7

Fejben már túltették magukat a Balkánon,de a Balkánon az ember legfeljebb csak fej-ben teheti túl magát. A sokat háborúzó, ág-rólszakadt, ám büszke népek fiaiban és leá-nyaiban annyi a közös, hogy legszívesebbenminél hamarabb lelépnének. A szerb–albánHoneymoons (Medeni mesec, r. GoranPaskaljevic) címének sötét iróniájával ezt aközöset is könyörtelenül felülírja: a fiatal pá-rok párhuzamos „mézeshetei” kisikló emig-rálási kísérletek, elkallódás az úton; végsõsoron az embert ki lehet szedni a Balkánról,de a Balkánt (a félszegséget, a kudarcra ítélt-séget és a tanult tehetetlenséget) nem lehetaz emberekbõl kiszedni. A nacionalistanemzedék- és nemzettársaival is szembefor-duló, karakán csellómûvész – nota bene, itta mûvészet sem nyújt kitörési lehetõséget,nem „szabadulómûvészet” – különben nemazt mondja, „a szerbek gyilkosok”, hanemhogy „nem tudjuk, kik a gyilkosok”.

A spanyol Gordos (Fat people, r. DanielSanchez Arevalo) komikusra vett mondan-dója szerint a kövér emberekbõl soványakakarnak kivergõdni, a soványakból pedig abeléjük zárt kövérek, ami közhely is, azazonban már kevésbé, ahogyan a film – egykicsit direkt szappanoperásan, nagyon szí-nesen és harsányan – felmutatja a mindnyá-junkban meglévõ kettõsséget, ellentmon-dást az önmagunkhoz mint saját ideális tes-tünkhöz való viszonyban. Tükörstádium, àla Lacan, de a tükör eleve görbe. Mi önma-gunk tökéletesítésének mint társadalmilagnem is mindig kívánatos éntechnikának azértelme, ha egyszer sohasem leszünk testi éslelki értelemben tökéletes önmagunkká?

Kevés jobb film van – a TIFF idei prog-ramjában is – a görög Dogtoothnál (Kyno-dontas, r. Jorgosz Lanthimosz), amit a sza-badtéri, csillagos ég alatti echinoxos vetíté-sén volt igazán érdemes megnézni, éjfélután, a nyár eleji szokatlan hidegben a né-zõknek kiosztott takarók alatt, a Szemfog(„kutyafog”), melynek kapcsán azzal fenye-

gettek, hogy talányos, zárt világa nehezenértelmezhetõ, valójában értelmezhetetlen. Atitkos helyen épült családi villában és a kör-nyezõ, szigorúan õrzött magánterületen tel-jes izolációban felnõtt és a szüleik által sajá-tos kísérleti nevelésben részesített huszon-éves testvérek eseménytelen élete különö-sen jelentésgazdag szabadulástörténetté állössze egy elsõsorban nyelvi, világértelme-zésbeli börtönrõl. Kulcsszavak: az izolációés a (lehetetlen) privát nyelv problémája; aszemfog, a húst tépõ, marcangoló fogak el-veszítése mint a megígért szabadság teljesít-hetetlen feltétele: a teljes domesztikáltságkövetelménye; a cinikus („kutyához méltó”,künikosz!) boldogság életeszménye és azember mint négykézlábra kényszerített, ab-szurditásig megalázott, idomítható és ido-mítandó kutya, harapó és nyaló, szuka éshím; a pedagógia mint a jelentésátvitelek(ismét a film anyanyelvén, görögül: metafo-rikus) gyakorlata, illetve a nevelés mint amiúj értelmet ad a világnak; a nevelés, nevel-hetõség (a görög paideia mint a nyugati kul-túra mátrixa) határai; mi az, amit a pedagó-gus a nyelvvel csinál, és mi az, amit a test-tel; a nyelv extrém konvencionalista felfogá-sának abszurdumig vitele – a film fõszerep-lõje nem más, mint a nyelv; a külön világér-telmezés privát paradicsomát (poklát) nemlehet fenntartani (pesszimista?), „ahhoz kelligazodni, ami közös; de bár a logosz közös,úgy él a sok ember mintha külön gondolko-dása volna” (Hérakleitosz); az igazságkoherenciaelmélete hogyan nem dõl meg,ha a hazugság koherens önmagával; egyolyan nevelés, ami nem adaptálódni segít,hanem ellenkezõleg; de legfõképpen a sza-badságvágyról és arról, hogyan lehet kitörniegy elõre definiált nyelvbõl (optimista!). Aszökés sikerül, még akkor is, ha ki kell ver-ned érte a saját fogad. (TransilvaniaInternational Film Festival, 2010. június 1.)

Rigán Lóránd

SZABADULÓMÛVÉSZET

A „börtönirodalom” klasszikusai közöttolyan szerzõk vannak, mint Jack London,aki egy hónapot töltött börtönben 1894-ben.Közel egy évszázaddal késõbb Jack HenryAbbott története keltett feltûnést: több évti-zednyi rabságra ítélve emberölésért, egy ki-váló könyvet jelentetett meg 1981-ben, Inthe Belly of the Beast címen, Norman Mailerközremûködésével. Mailer közbenjárásáraaz erre feljogosított hatóságok feltételesenszabadlábra is helyezték Abbottot még akönyv megjelenésének évében. Hat héttelkésõbb a friss kötet szerzõje egy lokálban le-szúrta a tulajdonos vejét. Visszatért a bör-tönbe, végül 2002-ben öngyilkos lett.

A júniusi Dilemateca nem tartalmazennyire hollywoodias fordulatokkal teli tör-téneteket. Egy riportot viszont igen, amely-ben Mãdãlina ªchiopu azt veszi számba,milyen lehetõségei vannak jelenleg Románi-ában a börtönirodalomnak.

Az alapvetõ motiváció, amely az írás fe-lé vezeti az elítélteket, lényegében közös: abörtönben rengeteg a kitöltendõ idõ. Nemszükségszerû ugyan, de lehetõség, hogy aheterogén közegbõl érkezõ elítéltek közülnéhányan a befelé fordulás idejeként éljékmeg életüknek ezt a szakaszát. A riportbanmegszólaltatott személyek között van ex-gimnazista, nyomdász, kereskedelmi ügy-nök, egészségügyi asszisztens, mérnök. Né-melyikük korábban, a börtönbe kerülés elõttis próbálkozott írással. Mások a csöppet semfin-de-siècle típusú unalomtól menekülneka börtönkönyvtár könyveihez és/vagy a sajátszövegekhez.

Az országos börtönhatóság a RomániaiÍrók Szövetségének bukaresti fiókjávalegyüttmûködve 2009-ben kitalált egy orszá-gos Börtönvers-pályázatot, amelyen szabad-ságvesztéssel sújtott szerzõk vehetnek részt.Mãdãlina ªchiopu riportalanyai fõként en-nek a pályázatnak a gyõztesei közül kerül-nek ki. Olyan szerzõk, akik azt remélik, aszövegek írása valamiképpen teljesebbé te-szi a „bent” töltött idõt. Amellett pedig akár

a büntetés idõtartamának csökkentéséhez ishozzájárulhat.

A verseny gyõztesei között botoºani-i,galaci, bukaresti rabok is találhatók. Ha va-laki beírja egy internetes keresõbe a pályá-zat nevét, persze Ioana Maria Vlas neve fogelsõként kiugrani a nyertesek között: a másminõségében közismert, egykor a FNI-t ad-minisztráló, jelenleg börtönbüntetését töltõVlas részvétele a projektben kicsit bulváro-sította az ezzel kapcsolatos híreket. ADilemateca cikke ehhez képest sokkal in-kább a lényegrõl szól: arról, hogy sokak szá-mára ez a pályázati részvétel reális és fontoskapaszkodó ahhoz, hogy az elítéltek egyszermajd visszatalálhassanak a „kinti” élethez.Ehhez pedig fontos, hogy rendszeres kon-taktus létezzen közöttük és a kinti világközt. Az egyik galaci elítéltnek például mársokadik verseskönyvecskéjét jelenteti megegy konstancai kiadó. Számára ez lényegesvisszajelzés – és annak az útnak egy lehetsé-ges állomása, amely nem az egyre komo-lyabb szervezett bûnözés felé vezet, hanemattól egyre távolabb.

ªchiopu riportja felvonultat néhány em-lékezetes képet: a sápadt, idõnként el-elpiru-ló riportalany figuráját, amint saját verseirõlbeszél; a rahovai börtön elõtt várakozó láto-gatók csapatának leírását, akik egy sártenge-ren átvergõdve visznek élelmet vagy egyébhasználati tárgyakat hozzátartozójuknak,ismerõsünkek; a börtön klubhelyiségénekképét, ahol néhányan „veszettül” pingpon-goznak. Ezzel a nagy teremmel szemben ta-lálható a rahovai börtönben a könyvtárszo-ba, Nichita Stãnescu képével a falon.

Nem szükséges persze mítoszt építeniarról, hogy a börtönben töltött idõ feltétle-nül az elmélyült önismeret és az ezt szolgá-ló olvasmányok felé terelné a rabokat. Akönyvtárosnõ elmondja a riport szerzõjé-nek, hogy a leggyakrabban kölcsönzött ol-vasmányok a szerelmes regények és a kri-mik. Ebben tehát nem nagyon tér el a sza-badságvesztésüket töltõ olvasók és a sza-

talló

129

AHOL MÁSKÉPPEN TELIK AZ IDÕ

130

2010/7

badlábon élõk szokásrendszere. Van viszontegy sajátos rétegirodalom, ami különösenérdekli a börtönök lakóit, mondja a könyvtá-ros: a jogi kérdéseket elõtérbe állító iroda-lom. Ezeket szívesen olvassák a könyvtárlá-togatók saját helyzetükre vonatkoztatva –ötleteket, kiutakat keresnek és fellebbezésiindokokat. Vagy egyszerûen újraélik, amivelük történt.

„Nincs itt benn tévé, újság, hogy követnitudják, mi történik odakint, a világban?” –kérdezi a riporter. „De van, persze, sokféleinformációs lehetõség. De egy dolog kire-kesztett nézõközönségként figyelni a folya-

matokat, és más dolog ott lenni a forgataguk-ban. Folyton arra gondolok, hogy el leszekmajd tájolva, és fogalmam sem lesz arról,hogy is kell viselkednem. Csak abban bízom,hogy azok az emberek, akik idebenn segítet-tek, majd odakint is elirányítanak valahogy.”

Efféle gondolatokkal találkozhat a júni-usi Dilemateca olvasója, és bár kérdéses,hogy nagyobb tételekben mennyire mûkö-dõképesek ezek a programok, nélkülük két-ségtelenül kevesebb volna a remény: vanvisszaút a közösségbe. (Dilemateca, 2010.június)

Balázs Imre József

Abstracts

Alain de BenoistRights, Politics, Dignity, Freedom

Keywords: moral philosophy, legal positivism,utilitarianism, natural right, punishmentViews on jurisdiction have always been thereflection of a certain political philosophyand the moral philosophy associated there-with. Since the Enlightenment, three majortheories have been proposed concerningjurisdiction: legal positivism (which almostconfuses the right with the law), utilitarian-ism (whatever benefits most people is right)and modern natural right theories associa-ted with the ideology of human rights. Thisarticle examines these theories and con-fronts them with each other, as well as withthe views of the ancients (Aristotle). In thesecond part, dealing with criminal law, theauthor examines questions regarding thepurpose of punishment: is it the exclusionof the criminal or a means of his reintegra-tion in society? Is the object of punishmentthe crime or the criminal? Do we consideras socially harmful or morally guilty thosewho break the law? Is the real purpose ofpunishment deterrence, and with exactlywhat should it be proportional? Is the lawalways right? And are prisons a solution, oreven a panacea?

Andrea FábiánYouth Criminality in Our Society

Keywords: juvenile delinquency, compara-tive analysis, psychological testing, person-ality factors, social determinantsThe general purpose of the research is topresent the evolution of juvenile delinquen-cy in Romania after 1989, with some of itssocial and psychological aspects. A compa-rative perspective is used: the general,Romanian framework will be comparedwith the local situation of Cluj county. Forassessing the rate and particularity of juve-nile delinquency in Romania in the post-re-volutionary period, data was used from:Police General Inspectorate, National Com-mittee for Statistics, Ministry of Justice, TheDirection for Social Reinstate and Super-vision, Forensic Medicine Institute from

Cluj, National Reports, International Re-ports. The presentation is based on anextensive study of 420 delinquent juveniles,whose data on family situation, education,age etc. were analyzed and the youngsterswere also tested with psychological tests(Nowicki & Strickland’s Internal-ExternalControl Scale for Children, McGuire &Priestley’s Testing Your Reaction, Zucker-man-Kuhlman’s Personality Questionnaireand Tucker’s Inmate Dilemma Test). Exami-ning the data of the psychological tests andthe descriptors of the social situation ofjuvenile delinquents, it looks like personali-ty factors are associated with social deter-minants regarding juvenile delinquency.

András Máté Criminal Law in Romania: A Historical

PerspectiveKeywords: Romania, criminal justice, penalcode, communist authority, constitutionalstate, human rightsRomanian criminal justice was born withthe penal code in 1865, followed by a se-cond legislative act in 1937, amended bythe communist authorities in detriment oflawfulness. The penal code adopted in 1969is in effect to this day, although in 2004 anew one has been adopted, without beingput in force, and in 2009, the governmenttabled a new draft law to the parliament.The constitution from 1991 has alreadybrought about a new interpretation ofhuman rights and created the premises ofthe constitutional state in Romania. Inrecent years, Romanian legislation has alsobecome a part of the process of the Euro-pean synchronisation of rights.

Sorina PolednaHomicide: Beyond Personal History

Keywords: criminality, social anomia, homi-cide, alcohol, affective backgroundIncreasing criminality is one of the mostserious problems of Romanian society. Asthe author has presented in her book, therate of criminality has shown an increasingtendency after 1989, but the causes go backbefore 1989, and consist in the increase ofpauperisation of society and decrease of the

131

2010/7

trust in institutions that were responsiblefor the social control. In the early ninetiesthe significant political, social and econo-mical reforms at the macro-level have leadto the outburst of social anomia that hasexisted since the late eighties, although in ahidden form. It is interesting to see thatcriminality in all its forms has increased inthe first six years after 1989. Regardinghomicide an increase can be observed onlycompared to 1989, after this period it hasshown a steady rate, except in 1992, whenthere were 824 registered homicides (statis-tics show that this number has been 344 in1989, and 772 in 1990). The tendency onregional and county level has been thesame, of increase, but at county level therewere still differences, and the county ofCluj has not been in the top, like countiesfrom the South and East of Romania(Ialomiþa, Cãlãraºi, Mehedinþi, Botoºani andVrancea). Among the main causes of homi-cide we can indicate the social and econom-ical conditions, the “sociability” of the indi-viduals, as Boudon calls it. This is why wecan see that the majority of this type ofcrimes has been committed in economical-ly and socially backward counties. Regar-ding the ways of committing homicides, themost were done by stabbing with the knife

(37%) and by kicking and thumping the vic-tims. In 75% of the cases they were doneunder the influence of alcohol, and, as thelife-histories of the aggressors reveal it, theyhad an affective background and the victimand the aggressor were acquainted. Thebook also deals with the life and future per-spectives of those who were convicted,their very personal way of coping with thisnew and so much different situation.

Attila VargaA Diagnosis of Prisons

Keywords: legislative framework, condi-tions of detention, human rights, com-plaints, proposalsThe study presents the legislative frameworkconcerning the execution of sentences, theconditions of detention as well as the basichuman rights of prisoners, respectively theChamber of Deputies’ Committee on HumanRights examination of this subject, whichwas conducted also on the basis of indivi-dual complaints. The paper uses official datacompiled by the Directorate of Prison as wellas the complaints received by the Committeeand tries to present a current picture of thestate of our national prisons. Finally, it for-mulates proposals which could improve thecurrent situation.

132

2010/7