Kriterion Közelképek

A kötet megjelenését támogattaa Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

a Magyar Millennium alkalmábólés

a Román Mûvelõdési Minisztérium

SorozatszerkesztõCseke Péter

Descrierea CIP a Bibliotecii NaþionaleBORCSA JÁNOS

Méliusz József / Borcsa János – Bucureºti : Kriterion,2001

341 p. ; 17 cm (Kriterion Közelképek)ISBN 973-26-0641-X

821.511.141.09 Méliusz J.

BORCSA JÁNOS

MÉLIUSZ JÓZSEF

Kriterion KönyvkiadóBukarest • Kolozsvár

Sorozatborító: Egyed Tibor

© Borcsa János, 2001

A kötet szerkesztõje: Fegyveresi AnikóNyomdai elõkészítés: Kriterion Mûhely

Alak: 50 × 80/16Kiadói ívek száma: 11,95Nyomdai ívek száma: 20,5

Megjelenés éve: 2001

Készült a Garamond nyomdában

ISBN 973-26-0641-X

Elõszó

Olyan írástudónak a mûvét választani egy monog-rafikus igényû dolgozat tárgyául, aki életében maga isigényelte és gyakorolta a szembenézést a mindenkoritörténelmi-kulturális örökséggel általában s az irodal-mival különösképpen, igen nagy kihívás, de nemetmondani e kihívásnak éppen a választott írói életmûegyik fontos üzenetének a mellõzése lenne. Elõrebo-csátom ugyanakkor, hogy véleményem szerintMéliusz József (1909–1995) életének paradigmatikusvolta szemlélteti és tanulmányozhatóvá teszi a romá-niai magyar kisebbségi léthelyzetet az egész huszadikszázad viszonylatában, írói mûve pedig az erre a létreadott egyik legreprezentatívabb válasznak tûnik. Edolgozat tárgyának megválasztásában éppen ennek ajelenségnek, illetve elõföltevésnek volt döntõ jelentõ-sége.

Ezúttal szeretném megjegyezni azt is, hogy azértkerült sor Méliusz szépírói életmûve vizsgálatára, mi-vel egyrészt az irodalomtörténeti kutatás jelenlegi stá-diuma, de a szerzõ adott körülményei is ezt tették le-hetõvé, lévén szó csupán egy néhány évvel ezelõtt le-zárult életútról, másrészt meg szerzõ ennek a mûnekaz üzenetét fontosnak és irányadónak ítéli, s esztéti-kai-poétikai eredményeit beépíthetõnek tartja az iro-dalmi gyakorlatba. Sõt, Szilágyi Domokos vagy Ko-vács András Ferenc lírája szemléleti-eszmei, de poéti-kai síkon is ennek a lehetõségnek a realitását példázza.

A választott írói életmûvet tanulmányozva arra a

5

megállapításra jutottam, hogy ezt egy szerves alaku-lásra utaló jegyek uralják az indulástól az utolsó alko-tásig. Ebbõl következõen olyan monografikus igényûelemzõ megközelítést választottam, amely erre a szer-ves alakulásra figyel elsõsorban, miközben érzékeltetiaz adott irodalomtörténeti tájat” is, amelybe beilleszt-hetõ a Méliusz-líra és -epika, illetve -próza. Indokolt-nak láttam ezt a döntést azért is, mert ugyan gazdagirodalma van a Méliusz-életmûnek, de az általam vá-lasztott szempontból nem történt meg az írói mû egé-szének a megközelítése.

A Méliusz József líráját és epikáját, illetve prózájátbemutató-elemzõ fejezetekben elidõztem egy-egy szá-mottevõnek tartott irodalomtörténeti gócpontnál, egy-fajta keresztmetszetet készítve például a Méliusz-líratárgyalása keretében 1) az 1920–30-as évek fordulójá-nak, 2) a harmincas évek második harmadának, 3) az1950–60-as évtizedhatárnak, 4) a hatvanas évek köze-pének a Romániában születõ magyar irodalmáról vagy5) a líra és próza tárgyalásakor az 1970–80-as évek-nek az egyetemes magyar irodalmat érintõ – iroda-lomtörténeti jelentõségû – irányvételérõl.

Ezek mindenike tulajdonképpen a választott írói pá-lyának egy-egy elkülöníthetõ szakasza, egy-egy ki-emelésre és megfigyelésre méltó egység, egy olyanoeuvre „kis elbeszélései”, amely megítélésem szerinta maga egészében a modernizmus eszmei és poétikaikörében helyezhetõ el, de bizonyos szemléletbeli je-gyek és esztétikai-poétikai törekvések arra engednekkövetkeztetni, hogy Méliusz részérõl nyitás történt azutómodern irányába is.

6

A választható módszerek közül általában az analí-zishez folyamodtam, mint olyanhoz, amely leginkábbösszefér a dolgozatban követett tárgyalási-megközelí-tési irányvonalakkal. Az eszközök tekintetében azegyes mûvek és mûnemek sajátosságaihoz a hozzáfé-rést lehetõvé tevõ úgymond szövegbarát eszközöketalkalmaztam. Abból indultam ki ugyanis, hogy az iro-dalomtudomány – Bókay Antalt idézve – „dialogikusdiszciplína”, következésképp rossz az az irodalmi in-terpretáció, „amelynek távolságtartásából nem vezetvissza út a megértéshez, az élményhez, amikor üressé,öncélúvá válik a teória”. (Bókay, 1997. 15.)

A dolgozat szerzõje azt gondolja, hogy mûködõ, élõfogalmak javára döntött, olyanok javára, amelyek jólszolgál(hat)nak egy irodalomtörténeti diskurzust, illet-ve egyfajta értekezõ prózastílust, anélkül hogy a jog-gal elvárható tudományos kritériumok számára enged-ményeket kellett volna tennie.

A szerzõ

7

I. Méliusz József epikája

I. 1. Emlékezés és önismeretigény (Város a ködben)

I. 1. 1. Küzdelem az írói létért

Méliusz József az 1929 nemzedékének nevezett ge-nerációs hullámmal érkezett az 1918 után, a hatalom-váltást követõen Romániában kibontakozó magyarszellemi életbe, vagyis azokkal a fiatal értelmiségiek-kel, nyugatot jártakkal vagy nyugati tanulmányutakelõtt állókkal, akiket – hogy egy újabb értelmezésrehivatkozzam – a Kiáltó Szó (1921) maradásra, a Tizen-egyek mozgalma (1923) pedig cselekvésre késztetett.1

Az egész alkotói utat végigkísérõ irodalmi publi-cisztikáját Méliusz 1929-ben kezdte az Ifjú Erdélyben(Szabó Dezsõ, Ady Endre, Kós Károly, DebreczeniLászló, Kuncz Aladár, Buday György munkásságárafigyel többek között), melynek egy ideig maga isszerkesztõje volt – sõt, a lap Torzképcsarnok címûparódiasorozatához pályatársairól készített portrékatis közölt! –, de ott találjuk az Erdélyi Fiatalok mun-katársai között is az elsõ években, s egyik szerzõje aze nemzedék szépirodalmi színre lépése dokumentu-mának tekintett Új Arcvonal címû antológiának(1931) A herceg címû regénytöredéknek nevezettprózájával, lírikusi pályája pedig az elsõ mestere,Kuncz Aladár által szerkesztett Erdélyi Helikonbankezdõdött 1930-ban.

A fiatal Méliusz irodalomeszményében és világné-

8

zetében aztán korán beállott a változás. Ez más, hazaiés külhoni lapokban és folyóiratokban megjelenõ iro-dalmi publicisztikájában követhetõ, amely tulajdon-képpen saját írói léte kiküzdésének tekinthetõ. Ennekalapján megismerhetõ Méliusz irodalmi-mûvészeti ér-deklõdése, amely több irányú, többféle áramba kap-csolódik, és bizonyos idõszakokban hol az egyik, hola másik orientáció erõsödik fel: egy, a magyar irodal-mi progresszió vonzásában történt indulást viszonylaggyorsan felvált egy, fõleg a német mozgalmi avantgár-dot mintának tekintõ gyakorlat, majd ezt a magyar éseurópai humanista vonulathoz való igazodás követi,illetve árnyalja, s ugyanakkor ezek mellett és fölöttmindvégig kimutatható az irodalmi értékrend meg azirodalmiság-fogalom kitágításának szándéka a Romá-niában születõ magyar kisebbségi irodalom vonatko-zásában s általában magának a kisebbségi kérdésnekaz alapmotívuma.

Mindeme törekvések – az indulást követõen – az1931–32. évtõl kapnak hangot, és az Ellenzék (Ko-lozsvár), a Brassói Lapok, a Napló (Nagyvárad), aFüggetlen Újság (Kolozsvár), a Friss Újság (Nagyvá-rad) és más romániai valamint külföldi magyar lapokhasábjain jelennek meg.

Bizonyára az említett szellemi kalandoknak nagyhatása volt a regényíró Méliusz formálódására, jelesena Város a ködben születésére. Hangsúlyozandó min-denekelõtt, hogy ama harmincas évek eleji erõs moz-galmi-baloldali avantgárdhatás ekkorra mérséklõdikaz õ esetében is, és kiegészül a magyar és európai cse-lekvõ humanista, illetõleg az ún. népi és polgári iroda-

9

lom iránti érzékenységgel és érdeklõdéssel.* Sõt,ilyen irányú affinitását Méliusz a kor irodalmában – ésirodalomtudományában – való széleskörû tájékozó-dással és tanulással teljesíti ki, azaz komoly erudícióáll regénye mögött.

Éppen az ilyenfajta írói tulajdonságot emeli ki és te-kinti jellemzõnek Béládi Miklós a két világháború kö-zötti szépprózáról készített összefoglaló tanulmányá-ban. „A két háború közötti korszakban Móricz mellettKrúdy Gyula és Nagy Lajos, Kosztolányi Dezsõ ésBabits Mihály mûve is benne élt a magyar regény jele-nén és jövõjén dolgozó írók tudatában – írja. – S ez akorszak már mohó és önkínzó tudatossággal figyeltarra is, mi készülõdik az európai regény világában.Halász Gábor, Szerb Antal, Gyergyai Albert, NémethLászló, Grandpierre Emil, Sõtér István, RónayGyörgy regényrõl szóló esszéit nem utolsósorban amagyar próza elmaradottságának fölismerése íratja. Saz a fölismerés, hogy megérett az idõ a továbbjutás-ra.”2

Az alábbiakban – bizonyságul az elõbbi észrevétel-re is – a fiatal Méliusz irodalmi publicisztikájában és anegyvenes évek elején vezetett naplójában tallózunk,illetve olyan feljegyzéseket idézünk, amelyek a re-gényíró készülõdésérõl tanúskodnak.

10

* Gáll Ernõ Méliuszban „az európai humanista mûvelõdés-eszménynek elkötelezett írástudót” látja, megjegyezve, hogy haidõnként – az ötvenes évek második felére gondolva mindenek-elõtt – engedett is „szûkkeblû, kirekesztõ tendenciáknak”, szem-léletbeli fejlõdése korszerû. (vö. Gáll Ernõ, „A méltóság kö-vetelménye a ‘barátság ethoszá’-ban” in Pandora visszaté-rése, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979, 317–318.)

A Nagyváradon megjelenõ Friss Újság 1939. no-vember 5-i számában, az Irodalmi jegyzetek sorozat-ban Martin du Gard-élményérõl számol be Méliusz.Az írás viszont több mint a publicisztika követelmé-nyei szerint megírt olvasmányélmény rögzítése, hi-szen benne a regényíró szólal meg, aki ugyanazzal atárggyal (ezerkilencszáztizennégy) viaskodik, mint afrancia elbeszélõ, sõt kettejük írói pozíciója s az elbe-szélés jelene is (a második világháború elõestéje) pár-huzamot mutat. Ezért Méliusz számára a Martin duGard-ral való szellemi találkozás több egyszerû olvas-mányélménynél. „A tovatûnt nyár legnagyobb és leg-izgalmasabb olvasmánya számunkra kétségtelenül duGard hatalmas regényciklusa, A Thibault család ma-gyar fordításának második része volt – írja Méliusz. –A rohanó európai eseményekkel párhuzamosan olvas-va, az 1914 nyara mintha csak e könyv oldalairól lé-pett volna ki 1939 nyarába, a jelen és a kísértetiesenmegismétlõdõ múlt, az irodalom és a valóság példátla-nul azonosuló világába. Az emberiség ugyanolyan ki-látástalanul és ugyanolyan kétségbeesetten vívta har-cát a kikerülhetetlennel, mint 1914 katasztrofális nya-ra elõtt, és a tragédia, ha lehet, még drámaibban követ-kezett be. A hetedik kötet lezártával a mû magyar for-dítója, Benedek Marcell figyelmezteti az olvasót,hogy az utolsó kötet, az Epilógus még nem jelent meg,s hogy ez az utolsó kötet adja majd meg a végsõ vá-laszt du Gard-nak a háború és béke közt feltornyosulóregényalakjainak kérdéseire. Olvasók és kritikusokegyaránt vitatták, hogy du Gard, századunk ez az új ésutolérhetetlen flauberti nagysága, mint a mû megalko-

11

tója, vajon Antoine Thibault-ban, a racionalistábanszemélyesíti-e meg eszményét vagy Jacques Thibault-ban, a forradalmárban? A mûvében személytelen író-tól a vitázók a ‘Les Thibault’ megjelenendõ nyolcadikkötetében várják a választ.”

Két évvel korábbi, 1937-bõl származó írás (kézirat)tanúsítja a regényíró Méliusz másik meghatározó él-ményét, a Proust regényével való találkozást. „Beval-lom, emlékezni nem életkorom tanított, hiszen mégharminc esztendõs sem múltam, sem a lélekelemzéselmélete, mely meggyõzni sosem tudott affelõl, hogytársadalmunk kérdéseit segítségével végleg megma-gyarázhatnánk, sokkal inkább egy francia író tanítottmeg az emlékezés dús szépségeire, Marcel Proust. Õtámasztotta fel bennem írásaival az emlékezés gátta-lan, mindent követelõ szomjúságát, õ tanított meg rá,hogy az író legfõbb erénye az õszinteség, legyen bársaját magáról szó, vagy e társadalomról, amelybenszabadságra vágyva él, mint a forró égövi nemes vadegy vidéki cirkusz rácsos börtönében, de amit hívenábrázolni úgy tud, ha önmagát bátran kitárja a világbeléje ivódott s felszínre kívánkozó emlékeinek.”3

Éppen 1937-ben, második párizsi útja alkalmávalveti papírra Méliusz – pontosan bátorító Proust-élmé-nyeire hivatkozva – megírandó regényérõl tanúskodóföljegyzéseit: „Itt ülök szobámban a Hotel du Casi-nóban, s lent a Rue de Clychin most a szeptember végiselymes hajnal párázik. Gyermekkorom regényénekmegírására készülök, mint annyian, tehát emlékezõmûfajra. Gyûlnek a jegyzetek, de most úgy érzem,hogy ha majd sor kerül a munkára, aligha kezdhetek

12

velük valamit. Az idegen, empire kandallós, szokvá-nyos szállószobában a távoli kert málnabokrai jutnakeszembe, melyek között titkos búvóhelyen órákhosszán el tudtam édelegni. Az idilli emléket mégisképtelenség maradéktalanul felidézni: itteni napjaimegészen más irányba hajlítják el az emlékezést, amely,hogy oly távolra nyúlik vissza, nem is ellenõrizhetem,vajon nem a képzelet játszik-e minden elém tódulószóban nagyobb szerepet.

A hírek és a kinti valóság teszi bizonyosan, hogyinkább a háború képei tolulnak fel, bár akkor, ott agyermekkorban, korántsem csapott közénk gránát, ésnem füstölgött körülöttünk feldúlt, kirabolt, szétlõttváros. Ám akkori, csalókán zavartalan életünk ellené-re is benne éltünk a háború kellõs közepében. Miért isírtam le talán túlzón: kellõs közepében? Bizonyáraazért, mert amikor háború van, mindenütt ott van,nemcsak a futóárkokban és a nehéztüzérség állásai-ban. Amikor háború van, mindenütt ott a ‘kellõs köze-pe’, a tûzvonalban, a miniszteri szobákban, a proletár-családokban, a szállodákban és a málnabokros kertek-ben, csak mindenütt másképpen.

A háború most a szomszédban, a Pireneusokon túlzajlik. Itt színleg béke van, de valójában itt is az ör-vény peremén rázódik, remeg minden.”4

E feljegyzések mintegy elõrevetítik a megírandó re-gény szerzõjének választásait és válaszait, ami példáulaz ábrázolt szereplõk bizonyos körével szembeniegyüttérzést, illetve a regény végsõ üzenetét illeti. Jel-zi Méliusz azt is, hogy milyen tudatosodási folyama-ton ment át indulása óta, még pontosabban elsõ nyu-

13

gati tartózkodása és a második, az 1937-es útja közöttiévekben, ami tulajdonképpen az orientációjában be-állt, már érintett árnyalódást-szélesedést eredményez-te. „Gyakran vagyunk úgy – írja –, hogy általunk tisz-telt érzékeny, mûvelt és erényekkel jeleskedõ környe-zetben szégyelljük a mi környezetünkhöz tartozó fara-gatlan és durva fickókat. Így szégyellem most is ittgyermekkorom városát – immár másodszor. Csak-hogy a Párizzsal való elsõ találkozás óta tudom, nemmindenki miatt kell röstellkednem. Mindenekelõttnem nagyanyám miatt, görbedt, aszott alakjával, gö-csörtös ujjaival, sírós szemére húzott sötét kendõjévelés köténye csücskével a kezében. Nem adnám oda ezta feltoluló képet a Proust által leírt Balbec-i katedrálisbejáratának apostolszobraiért és üvegfestményéért...És a többiek miatt sem kell röstellkednem, az úri roko-nok látogatásán meghatódott és megriadt proletár ro-konok, a pusztán maradottak és a külvárosiak miatt,kik bognárok voltak és asztalosok, varrólányok és mo-sónõk, és akiket lebecsült és szégyellt a család polgá-rosult ‘úri’ ága, mint ahogyan ezt az ágat, amelybõlszármazom, én szégyellem most helyettük. Gyermek-korom mély emlékei szerint is õket, a letagadott éskonyhán tartott rokonokat szerettem, mert nem ismer-tem különbséget rokon és rokon között, és õk voltak acsábító, mert más valóság, és ezért elõbb csak a ka-land, a másfajta dolgok izgalma, azután az igazi világ,a valóság. Nem, velük én nem szégyenkezem. [...]Ahogy itt feltolul bennem a gyermekkor és kísértetei,ilyen hirtelenül és áradóan – talán mert ma szemügyrevettem a Boulevard Haussmann 112-t, ahol Proust la-

14

kott, és este a Szent Mihály útján egy könyvesboltbanórák hosszat lapozgattam egész könyvtárnyi Proust-irodalomban, és ez az izgalomig fokozta olvasmány-emlékemet –, úgy érzem, szüntelenül beszélnem kel-lene most már nekem is, elmondani mindent, amit arégiekrõl tudok, gyermekkorom fantomjairól és való-ságba ágyazott lényeirõl.”5

A Város a ködben megírásának idejét 1938 – 40-reteszi az író, de a második világháború éveiben vezetettnaplója – a Háborús napló – tanúsága szerint, vala-mint korabeli levelezésébe is betekintve látható, hogymûvén 1940 után is dolgozott Méliusz. Egyszersmindéppen a Város a ködbent tekintette elsõ igazi írói pró-bájának, talán igazi írói indulásának is. „Némileg nyu-godtabb vagyok már – írja naplójában 1941 nyarán. –Nem figyelnek. Nem kerestek. A könyvemet befejez-tem. Elsõ regényem. Hazahoztam a kéziratot a könyv-kötõtõl. Harminckét éves vagyok. Ez lett volna a név-jegyem a magyar irodalomban. Ahogy a kézirat lapjaitforgatom, nyilvánvalóvá válik számomra, hogy ez aháború véget vethet ennek is: hivatásomat pusztíthatjael. Aligha hiszem, hogy a következõ esztendõkbenmegjelenhetik valami írásom. Író nem az, aki ír, ha-nem aki jelen van az irodalmi életben.”6

Mindannak ellenére, hogy 1941-ben befejezettnektekinti regényét az író, 1944 tavaszán azt jegyzi felnaplójában, hogy átfésülte elsõ regénye kéziratát. Afeljegyzés eszmefuttatásba vált: „Minõsége a rostálás-sal javul – írja. – A mûvészi megformálás fõ tényezõi:a szerkesztés, a rendszerezés, végül a nyesegetés. Va-lóban úgy vagyok ezzel a kézirattal, mint a kertész

15

lent a kertben az idomfákkal. A fa csak akkor szép éskulturált, ha eltávolítják róla a nem odavaló hajtáso-kat, és a fa tisztán fejezheti ki lényegét. Ebben akönyvemben is a lényegre kell törekednem, és ke-mény szívvel kell elvégeznem mindazt, ami sallang-ként nehezedik az írásra. Nem téveszthet meg a kihú-zandó részletek személyes vonatkozása, az, hogy né-hány oldal ‘különösen kedves’ nekem. A mûvész leg-fontosabb tulajdonsága a munkája iránti szigor, azönbírálat.”7

Ugyanebbõl az idõszakból Méliusz naplója egyszokatlan élményt is megörökít, éspedig beszámolazokkal a rokonaival való egyik találkozásáról, akik-rõl elsõ regénye néhány alakját megmintázta. „Meglá-togattam vizesfalu külvárosi lakásában unokanõvére-met – írja Méliusz –, elsõ regényemnek õ is egyik sze-replõje. A napokban érkezett haza a fia Ukrajnából.Az idõs asszonyt a tegnap este agyvérzés érte. Fia ottül az ágya szélén, arca lázrózsás. Tébécével töltött kétés fél évet a fronton. Az anyja sápadtan, verejtékesarccal, eszméletlenül hever párnái között. Ugyanúgylélegzik, olyan fújtatva, mint halála elõtti perceibennagyanyám. A sarokban töpörödötten, elfakult sze-mekkel apám nõvére, parasztosan megkötött kendõ afején, kezeit összekulcsolja az ölében. Csendesen,szinte vinnyogva sírdogál. [...] Elsõ könyvem alakjaimost itt ülnek, fekszenek, haldokolnak, körülöttük ahalottak és sorra kerülõk árnyai. A könyv ebben a pil-lanatban, mintegy elõttem fejezõdik be.”8

1944 további zaklatott és drámai hónapjai, de mégaz ezt követõ néhány év sem kedvezett a regényírói

16

„nyesegetéseknek”. 1943-ban viszont még intenzívenkereste Méliusz a legjobb megoldásokat, jelesen a for-mával és a formáért küzdött, az írói üzenet és a jelen-tés nyelvi-esztétikai megformáltságáért. Az „átfésü-lésre” vonatkozó megjegyzés is bizonyára a regényformaproblémáival való foglalatosságra értendõ. Akármûhelyvallomásnak is tekinthetõ az akkor megfogantés lejegyzett felismerés: „Ha egyes szám elsõ sze-mélyben írnék, egyszerûbb volna lélektani helyzetem,jobban belehelyezkedhetnék a cselekménybe, a figu-rákba. A monolog interieur-t a polgári regény utolsószakaszában fedezték fel a franciák. Márai, az elkésettpolgár is ebben a formában képes magát a legjobbankifejezni. [...] Ezt az annyiszor félbehagyott könyvet,azt hiszem, csak akkor fejezhetem be, ha elölrõl ésegyes szám elsõ személyben írom újra...”9

I. 1. 2. A narráció gyõzelme – a regény szövegközelbõl

(Regénytípus)

Egy család és egy város regénye a Város a ködben,de nem a szó hagyományos értelmében vett modernko-ri családregény, illetve nem a történelmi regénymodellvalamely változata, hiszen – egyrészt – szerzõje nemvállalkozik nemzedékek közti és azokon belüli viszo-nyok kizárólagos feltárására, másrészt pedig az elbe-szélt – közelmúlti! – eseménysor mindössze fél évti-zednyi idõt foglal magában, és az ábrázolt alakok semúgymond történelmiek. Igaz, ez a fél évtized éppen az

17

a határsáv, amely egy fennálló közép-európai világ-rend, élet- és gondolkodásmód összeomlását és vala-mi, egzisztenciális megrázkódtatással járó újnak a csí-ráit hordja magában.

A választott módszer, az emlékezés révén térben ésidõben olyan dimenziókat fog át viszont az író, amely-nek köszönhetõen mûvének mind a társadalmi, mind atörténelmi vonatkozásai, referenciái igen számottevõ-ek, tehát állításunk érvényessége mellett szólnak. Azírói, teremtett világ mûvészi hitelességét a közvetlenszemélyes elbeszélés szavatolja – éppen az emléke-zésnek köszönhetõen. A család vagy a város életétmeghatározó külsõ, az úgymond nagytörténelmi ese-mények – amelyeket egy kívülálló szerzõi narrátor adelõ – kiegészülnek a személyes és családi emlékezetmár-már ködbe vészõ rétegeivel, továbbá önelemzé-sekkel és reflexiókkal, sõt ezek a külsõ eseményekcsak puszta vázát képezik a regény gazdag epikaianyagának.

Ilyen tekintetben önéletrajzi fogantatású mûvel ál-lunk szemben, amelynek egy igen fontos epikai vonu-lata – sajátos nézõpontból alkotott kor- és kórrajz mel-lett –, a modernség jegyeit magán viselõ fejlõdés-, il-letve nevelõdési regény igényeinek tudatos vállalásátis magába öleli. Éspedig abban az értelemben, hogy akisgyermeki ártatlanság és függõség állapotából foko-zatosan eljut a hõs a saját „határainak”, például bio-logikumának felfedezéséig, majd a családi emlékezetfeltárulása révén társadalmi gyökereinek, kötõdései-nek tudatos számbavételéig, végül pedig az egyéniségsajátos dimenziójának megszerzéséig, felfedezve ön-

18

magában a szabadságvágyat, illetve – bizonyos politi-kai-társadalmi kényszerítõ körülmények szorításában– a korai felnõtté válás állapotába. Azaz a modern re-gény típusán belül a huszadik századi tudatregényérintettsége mutatható ki a Város a ködben világában,és mindenekelõtt Proust korszakos hatású regényalak-zata az egyik meghatározó minta.

Az ilyen regénytípus tehát – a fiatal Lukács György-re hivatkozva – egy többé-kevésbé zárt, tartalmilag te-lített, merõben „bensõséges valóságra” koncentrál,amely úgymond versenyre kel a külsõvel.10

(Írói pozíció)

Fontosnak tartom, hogy éppen ama „bensõséges va-lóság” felõl érzékelteti a szerzõ a felnõtté válás stádiu-mát is, mindenekelõtt azért, mert így belülrõl és köz-vetlen személyességgel mutathatja be ama politikaiösszeomlást és a társadalom tektonikus mozgásait is,amit az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaibanmaradt magyarság megélt, a Trianon-traumát, mégpontosabban azt, hogy miként jutott erre a végpontra amagyarság.

E trauma avagy végpont felõli közelítés, azaz a vá-lasztott írói pozíció, alkotói magatartás indokoltságáttámasztja alá az a kommentár is, amelyben egy per-szonális narrátor – jelen idõt használva – az elbeszélésjelenére reflektál. A gyermekkor, illetve a gyermekilélek konfliktusosságának egy mozzanatát múlt idõ-ben elbeszélõ narrátor reflektálva a felidézettekre át-vált jelen idõbe, a következõ kommentárt fûzve az el-

19

beszéltekhez: „De így történt-e valóban? Nem tudom.Azt hiszem. Így dereng fel bennem most ez a részlet,ezen az éjszakán, ahogy írom, ám holnap ugyanez azérzés, ha egyáltalán megszülethetne még, talán egé-szen más árnyalással diktálná ugyanezt vagy éppenmásvalamit. A jelentõl is függõ emlékezés oly esetle-ges, amikor életre kelti azt a régmúlt idõszakot, ami-kor a gyermeki lélek a világban és a kegyetlen õs-fáj-dalmas valóságban elõször fürdött meg! Alighanem azeszázadi lélekolvasók álomtudománya is csak silányeszköz ahhoz, hogy újraélessze, amit ebben a korbanés az olyan idõkben, amilyen ez az egyre bizonyosab-ban vesztett háború volt, érezhetett és megélhetett azember. [...]

Mi, akik akkor voltunk gyermekek, csak enyhe ésréveteg árnyait sejthetjük meg ama idõk tényeinek, éscsak az ihlet varázslatával teremthetjük újjá õket – va-lami mássá. De ez már nem az igazi. És ebben a hamisfeltámadásban épp az fájdalmas, hogy az idõt, amikormegroppant egy biztosnak hitt világ talaja és szemünkelõtt omlott össze, mégsem tudjuk teljességében, egé-szében életre kelteni, csak sejteni.” (300.; idézeteinkforrása a továbbiakban is a mû elsõ kiadása: MéliuszJózsef, Város a ködben, Ifjúsági Könyvkiadó, Buka-rest, 1969)

A „jelentõl is függõ emlékezés” annak a ténynek azegyértelmû hangsúlyozása kíván lenni a Méliusz-regény esetében, hogy az emlékezõ a kisebbségi hely-zet szorításában élõ és formálódó romániai magyarirodalmár a második világháború küszöbén. Hogymegértse ezt a helyzetet, a kisebbségivé válás gyöke-

20

réig hatol az emlékezõ-értelmezõ alany, s ezt ama po-litikai-társadalmi összeomlást közvetlenül megelõzõévek úri-katonai, illetve polgári bûnösségében keresi,azokban az években, amikor „megroppant egy biztos-nak hitt világ talaja”. Az elõbb idézett kommentár ki-hagyott két mondatában, a jelenbõl az emlékezés tár-gyára visszatekintõ szövegrészletben szó szerint isbenne van az emlékezõ szigorú ítéletének kimondása:bûnösségünk is hozzájárult az összeomláshoz. Íme, akihagyott részlet: „A valóságot és az igazat keressük,mert minden fikció. Az igazat mondjuk és mégis min-den kitalálás, játék, a képzelet játéka, valami egészenmás, mint ami tény volt, s e szóhoz mindjárt hozzátár-sítja a képzelet: a bûntény...” (300.)

Az idézett kommentár és elmélkedés a kompozíciószempontjából a regény jelentéses, kiemelt pontjárakerül: a harmadik harmad elejére, azaz az aranymet-szés-arányosság közelében található, ahol is követi azta fázist, amelyben az elsõ személyben beszélõ narrátorsaját érzelmi fejlõdésének egy konfliktusos szakaszát,a gyermeki ártatlanság szétfoszlását idézi fel, és meg-elõzi azt, amely a nagyanya halálát beszéli el, éppenannak a szereplõnek a távoztát, aki amaz ártatlanság-ban volt egyetlen bensõséges társa az egykori gyer-meknek. E kommentár tanúsága szerint tudatossá váltaz is az elbeszélõben, hogy az „ihlet varázsával” újjá-teremtett évek tulajdonképpen az írói teremtõ aktusnyomán létrejött világ, és nem az, amelyet megélt mintgyermek, azaz az „eltûnt idõ” keresésében-megidézé-sében csak megsejtései lehetnek az írónak. A világmegismerhetõségének hite és az írói megismerés biz-

21

tonsága rendült meg, de ez a felismerés egyszersmindújabb ösztönzéseket is adott a regényírónak, módsze-rek, eljárások és közlésformák tekintetében példáulújabb felfedezések-kísérletek elõtt nyitva meg az utat.

(Elbeszélõ és epikus distancia)

Figyelmet érdemel ilyen szempontból a Város aködben elbeszélõjének a kérdése. Az elbeszélõ mint azepikai mû egyik alaptényezõje – szól a meghatározás– a történetet a hallgatóhoz közvetíti. A Méliusz-regény esetében legalább háromféle epikai perspektí-va keletkezik attól függõen, hogy ki beszél, hogy ho-gyan változik az elbeszélõ és az ábrázolt tárgy distan-ciája, illetve hogy milyen az a nézõpont, amely meg-határozza a dogok szemléletét és ábrázolását.

1) Az elbeszélõ a regényben ábrázolt valósághoztartozik – lévén hogy a történet egyik szereplõje –, az-az perszonális, aki elsõ személyû narrációt folytat, ésaz eseményekben résztvevõ gyermekszereplõ vagy aminderre visszatekintõ emlékezõ felnõtt nézõpontjátválasztja, illetve ezt a kettõt sok esetben egymásba ját-szatja, amibõl következik, hogy – Méliusz egyik kriti-kusa, Kovács Sándor Iván megfogalmazását idézve –„egymásra és egymásba illeszti múlt és jelen képeit”,vagyis az eseményeket – amelyekrõl hol közvetlen,hol meg közvetett úton szerzett tudással rendelkezik –szubjektíven, személyességgel telítve, következés-képp esetleg torzítva mondja el. Az elbeszélõ közvet-len közel kerül tárgyához, s ebbõl következõen azegyes szereplõkhöz vagy helyzetekhez való viszonyát

22

illetõen magatartása hol elfogulttá, hol meg kritikussávagy ironikussá válik. Ilyen esetekben az elbeszélteseményekre, a megjelenített figurákra múlt idejû igékutalnak (pl. ott állt nagyanya; azóta széthullt; ötévesvoltam; kitört a háború stb.).

2) Az elbeszélõ olyan személyes narrátor, aki a fel-nõtt perspektívájából tekint tárgyára és reflektál az el-beszéltekre, de tudása szintén korlátozott, és jelen idõ-ben szólal meg (pl. mondom; emlékezem; most buk-kanok rá; emlékeit kutatom stb.). Elbeszélõ és tárgyaközti distancia nagyobb, de elõbbi nem kívül-, inkábbfölülálló.

3) Az elbeszélõ szerzõi narrátor, aki mintegy tudó-sítások, beszámolók keretében és kívülállóként – múltidõt használva – rövid utalásokat tesz háttéresemé-nyekre, vagy a nyugati világ fel-felvillantott helyszí-neit (Bécs, Basel, Párizs) integrálja a város elbeszélteseményeinek sorába. Megszólal például a család- ésvárostörténetet felidézõ elbeszélésnek egy-egy pont-ján, amikor szükségessé és indokolttá válik valami-lyen általános történelmi utalás.

Az elbeszélõ személyek és az epikus distancia vál-takozása a narrációnak sajátos ritmust biztosít, míg azelbeszélés jelene és az elbeszélt események történésé-nek ideje közötti távolság s e két (vagy több) sík állan-dó villódzása feszültséget gerjeszt. Az elbeszélés bo-nyolult meghatározottságú „szálai” egységes „szövet”hatását keltik.

23

(Emlékezéstechnika)

Az események elõadásának rendje a történelmi kro-nológiát követi (1914 – 1918–19), de minthogy az el-beszélés az emlékezés módszerén alapul, ez az egye-nesvonalú történetvezetés meg-megtörik. Az elõreha-ladó események kronologikus elbeszélése kiegészül –a szerzõ alaptörekvésével összhangban – az emlékezetmélyrétegeinek kiemelésével például, s erre egy-egytény vagy tárgy, valamilyen esemény vagy személytörténetbe való beemelése adhat alkalmat. A családreggeli mosakodása vagy étkezési ceremóniájának le-írása az elsõ ünnepi kivonulás napján például a pusz-tán szokásosak részletezésére ad alkalmat, térben ésidõben távoli övezeteket fogva át ezáltal. Megelevene-dik a család pusztai múltjának egy mozzanata: „Mintrendesen, ezen a reggelen is a búzavirág-kék mosdó-ban mosdottunk a konyhán. Anyám valamennyi színközül a búzavirág-kéket szerette a legjobban. [...]Nem mintha nem lett volna új házunkban fürdõszoba,de szüleim ebben a minden reggeli konyhai szertartás-ban talán öntudatlanul is, mint annyi más szokásunk-ban, az elhagyott paraszti lét egy-egy mozzanatát õriz-ték, neveltetésüket. Épp úgy mint abban, ahogyan ét-keztünk. A konyhában ettünk, nem az ebédlõben, amiinkább a ‘szépszoba’ szerepét töltötte be. Egyetlen tá-nyérból ebédeltünk. Mélytányérból, abból fogyasztot-tuk a levest, majd a fõzeléket és a húst. Minden fogástteljesen el kellett tüntetni. Fõzeléknek, húsnak nyomasem maradhatott a tányér mélyén, mert a harmadik fo-gáshoz, ha volt, megfordítottuk. Tiszta aljáról ettük a

24

tésztát. Így zajlott az étkezés a pusztán is. Szó se róla,ha vendégünk érkezett, s nem épp falusi rokon, tudtuk,mi a tisztesség. Úri módon, elõírásos terítés várta avendéget az ebédlõben, hiszen volt minden a kredenc-ben és a szekrényekben, hímzett abroszok, futók, szal-véta, szép edény és alpakka evõeszköz tizenkét sze-mélyre, anyám hozománya.” (34.)

(Közlésformák)

Hasonló módon az elbeszélõi személyek (és a nézõ-pontok) váltakozásához, a közlésformák is tagolják azelõadást – sajátos ritmust eredményezve. Uralkodó afüggõ beszéd, de fontos helyet kap az átélt avagy sza-bad-függõ beszéd is, elevenné, sokszínûvé téve az elõ-adást.

A háború kitörése új kérdések elé állítja az apát azelbeszélt történet szerint. A váratlan fordulat elgon-dolkodtatja saját sorsa fölött, de magáról a hazáról iskifejti gondolatait. Függõ beszédet választ ehhez aszerzõ, majd átváltás történik szabad-függõ beszédre,melynek keretében egy, az apa nézõpontjából alkototthaza-kép felvázolását kapjuk: „Apám persze koránt-sem roskadt össze a béke bukásán érzett fájdalomalatt. Gyakorlati emberként gyakorlatian gondolko-zott. Nem sírt fejét kezébe temetve, mint Clerambault.De mint a többi hozzá hasonló polgár, valamilyen for-mában elõször az járta meg eszét, másra nem is gon-dolhatott, mint arra, hogy ‘Mihez kezdeni? Hogyankibújni?’ Mert mi a haza? A haza, amirõl most úton-útfélen hirtelenjében annyit szónokolnak?” (12.)

25

Ezt követõen egy általánosan, személytelenül meg-fogalmazott kérdés következik („Mi a haza?” [13.] ),majd átvált a narrátor szabad-függõ beszédre, az apanézõpontját felvéve: „A haza az a földterület, amelyena jólét utáni törekvésben, hajszában mind följebb ésföljebb jutunk a fizetési ranglétrán, a vagyon lépcsõfo-kain. Ebben a hazában, aki gyûjteni tud, aki ehhez ért,az gyûjthet. A haza hû tisztviselõ fiait nem hagyjacserben... És ez a haza most, e remek kezdet utánakarja leparancsolni a törekvõket a fölfelé ívelõ útról,amelyen elindulva, a síksági pusztáról a városba ván-dorolt fiú tizenkilenc éves korára otthagyta a kilátásta-lan néptanítóságot, hogy megyei tisztviselõ legyen?Ez lehetetlen, mert most, íme készen áll kis családi há-za! Haza. A haza akkor ‘haza’, ha valahol zavartalanulmeg lehet benne bújni. Egy háznyi helyen legalább.És ott a haza, ahol nem forog veszélyben az élet, azösszekapart kis vagyon, s ahol a kis vagyon naggyágyarapodhat. [...] A haza sörgyárat adott, ahol a nyár-fák terebélyes lombozata mulató fiatal férfiak, a be-amterek fölött meleg nyári estéken susogva, mint va-lami óriási legyezõ hajladozott ide-oda, miközben õka jégverembõl görgetett kis sörös hordók tartalmátürítgették. A haza Ferenc Józsefet adta, egyszemély-ben egy igazi császárt és igazi, kétszeres, magyar éshorvát királyt, akiért méltán lehetett lelkesedni. [...]Nemzetiszínû zászlókat és szalagokat, és sikerült nem-zeti ünnepek színjátékát ajándékozta a haza a kalifor-niai arányú gyarapodási lehetõségek mellé. Micsodaesztendõk is voltak azok, a millenáris ünnepségek után!A katonatisztek és a beamterek Eldorádója.” (13.)

26

Íme, ilyen hazaképet ápol az apa és a háborús kon-junktúra idején összeverõdött – az elbeszélõ lefokozóminõsítését használva – kompánia! Emellett másfajtahazakép is fel-felvillan az elbeszélt történetben, példá-ul a külvárosban lakó szegény rokoné, a csatornapar-tié, aki egy látogatás alkalmával nyíltan szögezi szem-be sógora fenti hazaképével az övét, egyenes beszéd-ben téve sokkolóan – lázítóan! – szemléletessé azt: „ –Amíg rongyos a nadrágom, és a te hazád, sógor, nemgondoskodik róla, hogy ne lássa az egész város a csóréfenekemet a likas gatyámon át, fütyülök rá, és tõlemcsináljon tovább háborút Tisza Pista, vagy aki éppenakar. Mert én nem akarok. Az én gazember fiam nedögöljön meg a te hazádért, sógor. Ne dögöljön megFerenc Jóskáért. Érted?...” (216.)

Látható, a kompozíció egymástól távoli pontjai kö-zötti összefüggésnek köszönhetõen nyer úgymond szi-lárdságot az építmény, egyik esemény, alak vagy eszmea másikkal esetenként „vitázva” lép kapcsolatba, tehát akülönbözõ „szólamok” együttesére figyelve értelmez-hetõ és értékelhetõ a regény világképe és üzenete.

A közlésmódok változatosságáról mondottakat alá-támasztandó éppen itt utalhatunk arra, hogy indokoltesetben a belsõ monológ eszközéhez is fordul a szer-zõ. Ezt teszi például az apa idézett hazaképének felvá-zolását követõen, elmélyítve ezzel az eszközzel is amapolgári osztály önzõ módon kisajátított hazáról alko-tott felfogását: „Szegény Ferenc Ferdinánd! Egy nyol-cadikos gimnazista rálõ és vége. De mi a fenét kelletta Balkánon kószálnia? Jött volna a mi városunkba; itt,ha kedve telik benne, éjhosszat éjjelizenéznek neki és

27

naphosszat éljenzik. Legföljebb néhány éhenkórászszociáldemokrata pisszegett volna, néhány faragatlankõmûves, iszákos nyomdász, pincér meg asztalosse-géd, akiknek érthetetlenül fontos az általános és titkosválasztójog. ‘Vajon miért olyan fontos az általános éstitkos választójog?’ Egyébként, persze, ‘le kell szá-molni a rácokkal!’ Ebben teljesen igaza van a kor-mánynak, de azért minek ebbõl olyan nagy dolgot csi-nálni? Minek ide háború? Miért ment bele Tisza a há-borúba? De ha belement, ebbõl csak jó származhat.Tisza okos ember. Nem tesz Tisza olyat, ami ne szol-gálná a haza javát. Tisza az eszményi magyar tisztvi-selõ.” (14.)

(Szereplõk rendszere – 1.)

A regény központi alakjának, az apának az elõbbi-ekben idézett hazaképe vízválasztó: a szereplõk rend-szere s maga a regényben artikulálódó értékrendszer istulajdonképpen felvázolható ehhez igazodva.

A katonatisztek és beamterek Eldorádójaként idézimeg az apa a hivatkozott helyen – mintegy visszate-kintve – a millennium körüli éveket, de a világháborúis kedvezõ helyzetet teremtett ama réteg számára,amelyhez az apa is tartozott. Haszonélvezõi voltak aháborús konjunktúrának, és a bõség esztendeit éltékegészen az 1918–19-es történelmi fordulatig. Ennek abaráti körnek a tagja a börtönigazgató Faragó kapi-tány, Schmüller gõzmosoda-tulajdonos, az ócskavas-kereskedõ Tischler, Fazakas kapitány, a helyõrségiélelmezési raktár fõnöke, Mathesz õrmester, Klein

28

doktor, az orvos, a jogász Barna doktor, Zorkóczyszerkesztõ, Vujasics pénzügyi tisztviselõ és Drago-neszku, a megyei pénzügyi osztály igazgatója, akiketa szerzõ a regénytörténet különbözõ pontjain holszcénikus árbrázolás, hol tudósítás, hol meg tabló for-máját választva mutat be és jelenít meg. Csaknemmindeniküket láttatja a szerzõ mind az elbeszélõ gyer-meki nézõpontjából, mind a felnõtt perspektívájából,esetenként az iróniához folyamodva, sõt néhol a szatí-ra is fel-felvillan (például Grün káplár és Mackensentábornok esetének elõadásában). Többnyire belsõ, zárttereken kerülnek bemutatásra, a családi, munkahelyiés a társasági élet, például a kávéház, a kocsma és aPolgári Kör helyszínein vagy – kisebb mértékben – aváros nyílt terein, utcai felvonulásokon tûnnek fel.

A Kövér esztendõk címû (nyolcadik) fejezet eleveolyan elmélkedõ résszel indul, amelyben e csoportnaka háború ideje alatt követett életvitelére és életfilozófi-ájára reflektál az elbeszélõ mint felnõtt perszonálisnarrátor, majd az eseményekben résztvevõ gyermek-szereplõ nézõpontjára váltva közvetlen közelrõl rajzolképet az evés-ivás bajnokairól, visszataszítónak, rút-nak láttatva e figurákat: „Egyszerûen megszoktuk aháborús létet – hangzik az elmélkedés. – Annál is in-kább, mivel súlyosabb anyagi gondok már nem nehe-zedtek ránk, és az még meg sem fordult a fejünkben,hogy ezen az idõn kívüli állapotért helyettünk valakimás is fizethet, mások, a nem kivételesek, a nem lele-ményesek, az elhagyatottak és a pártfogó nélkül mara-dottak...” (136.) Közvetlenül ezt a passzust követi, hola gyermek, hol a felnõtt nézõpontjából s a rútság je-

29

gyében adott – egyik kritikus, Veronica Porumbacuszerint Rabelais-ra emlékeztetõ – leírás: „Új barátokjártak házunkba, új dalok hangzottak fel, és új szoká-sok honosodtak meg. Fõleg apám új hivatalbeli társaitöltötték meg nap-nap után ricsajos jókedvvel, fûszerés izzadságszagos ruháik illatával szobáinkat, ahol afalak között borgõzös leheletük úszkált, cigarettáik ésszivarjaik maró füstje és jókora hasukba ágyazott,ugyancsak sokat foglalkoztatott gyomrukból orkán-szerû, dörgõ böffenések törtek fel, alighanem az egészéjszakákon át tartó szüntelen zabálás, ivás és dohány-zás illetlen, de annál zajosabb következményeképpen.Arcuk persze már nem is rózsás volt, hanem valóság-gal lángvörös, és verejtékük korántsem alágörgõ har-matcseppekre, hanem azokra a forrón csorgó zsírpata-kokra hasonlított, mik egykori naiv népünnepélyekenhatalmas embergyûrû közepén sercegõn és füstölgõnsülõ ökrök piruló bõrén folytak le. Mintha csak egycsúfondáros kéz permetezte volna be a szeplõs és da-gadt képû élelmezési tisztviselõk képét, akik még nemis olyan régen girhesen, soványan és elkeseredettenûzték mesterségüket civilben.” (136.) Életfilozófiájuksarktételei a minden áron való haszonszerzésben és akorrupció felvirágoztatásában fejezõdnek ki. A bûnös-ségben, opportunizmusban és álhazafiságban találegymásra a szereplõknek ez a csoportja.

(Szereplõk rendszere – 2.)

Hasonlóképpen közös lélektani és magatartásbelijellemzõk – a háborús „erkölcs” és „törvény”! – alap-

30

ján talál egymásra az apa Schmidt német katonatiszt-tel, aki a szerbek fogságából jól megtervezett, minuci-ózusan elõre kidolgozott és szakszerûen végrehajtottgyilkosság révén szabadul, és talál vendégszeretetre atemesvári polgári családban hosszú napokra. Miutánelbeszéli szabadulása történetét – realisztikus és lélek-tani részletezéssel, a szükséges elõrejelzések ésvisszautalások mellett a késleltetés eszközét használva–, a narrátor iróniával nagy pillanatnak nevezi az apaés a német tiszt kézfogását: „A két férfi felállt, koccin-tott, ivott, majd ünnepélyesen kezet szorított. A gyil-kos fõhadnagy és a tolvaj élelmezési osztály skriblere,a katonatiszt és a beamter, Poroszország és a Monar-chia. Nagy pillanat.” (132.)

A hivatkozott hetedik, A tengerszemû fõhadnagy cí-mû novellisztikus lekerekítettségû fejezet a közlésmó-dok és nézõpontok változatosságának egyik leggazda-gabb terepe, ugyanakkor ennek a résznek a fõszerep-lõje mintegy magához vonzza a befogadói tudat síkjána szereplõk egy másik körét is, akik úgymond csak vé-letlenszerûen és egyszeri alkalommal érintkeznek azelõbbiekben, az 1. pontban felvázolt szereplõk köré-vel, ama baráti társaság tagjaival, figyelmet érdemelviszont, hogy a regény szereplõinek egy harmadik kö-rével, a szülõk rokonaiéval nem találkoznak. Jelenté-ses az a tény is, hogy a narrátor éppen ez utóbbiak kö-rével rokonszenvez, közülük kerülnek ki azok a sze-replõk, akiket az emlékezés igazán lélekközelbe hoz,akik meghatározták a gyermek értékvilágát, alakulószemélyiségére nagy hatással voltak: például a nagy-

31

mama vagy az unokatestvérek közül Józsi, Péter, illet-ve Katica.

Mondottuk, a közlésmódok, az elbeszélõ személyekés az igeidõk mesteri váltakoztatása mennyire kidol-gozottá teszi az utóbb hivatkozott (hetedik) fejezetet.A felnõtt helyzetébõl emlékezõ narrátor múlt idõbenbeszél a német tiszttel való találkozásról („mesélt”,„tartottunk”, „éltünk”, „nem ért ide”, „érkeztek”), akiaz elbeszélt eseményeket – 1915! – követõ évtizedek-ben is az emlékezõ alany számára magával a háború-val volt azonos („Én vagyok a háború!”), s ezt az állí-tást aztán az elbeszélés jelenére – 1937–38 – utalva ésjelen idõre váltva is megerõsíti a narrátor („messzekint a világban valóban ismét háború van”), hogy az-tán egy, a fõhadnagynak tulajdonított belsõ monológ-gal tegye hitelesebbé a szerzõ az elbeszélést és láto-mást („Háború nélküli világ? Nevetséges.”). A belsõmonológot követõen aztán az elbeszélt háborús ese-mények felidézésében – ugyanazon mondaton belül! –múlt idõrõl jelenre vált a narrátor („bámulták” – „hall-gatják”), mintegy megjelenítve a mindenkori háborúshelyzetet („idegenek vonulnak át a tájon”, „megízlelika gyümölcsöket és az asszonyokat”, „tovább vonulnakfogolytáborok vagy harcterek felé”).

Az elemzett sokszínû és sajátos „szövésû” részlet amaga teljességében így hangzik:

„Ez a hangulat, ez a reális kép, elkeveredve az elképzeltszíntérrel, és az a három alak azon az éjszakán azóta száz-szor és ezerszer tért vissza emlékezetembe, lázzal, félelem-mel és képzelõdéssel átitatva. De amíg szüleim arca, lényevelem s az idõvel változott, a Schmidt fõhadnagyé egy s

32

egyforma, ugyanaz maradt bennem, mintha csak örökkéugyanazon a helyen, ugyanabban a szobában és ugyanab-ban az órában ülne, és dermesztõ nyugalommal, mosolyog-va mondaná:

– Én vagyok a háború!Most is szorongásaimból merül fel látványa, s amíg

messze kint a világban ismét háború van – ó, Spanyolor-szág! – így beszél hozzám, hallom a hangját, beszél hozzámés a poharat a szájához emeli és nevet.

– Mondd ki, amit rólam tudsz. Mondd azt, hogy gyilkosvagyok. S ezért sohasem vezekeltem. De hátha mégis...Mondd meg, hogy akkor, huszonöt esztendõvel ezelõtt tud-tam, hogy ti, akik akkor még tudatlanok voltatok, gyerme-kek, ti is ölni fogtok egyszer, megfontoltan és szándékosan.Ez az ember természete és törvénye. Hagyjátok az illúzió-kat! Háború nélküli világ? Nevetséges. Miért is vezekeltemvolna? Vagy én, vagy õ. Mindenki gyõzni akar. Élete áránis. Az is, akinek illúziói vannak, s az is, akinek nincsenek il-lúziói és tudja, egyedül a hatalomról van szó. Két oldalonnem lehet hatalom. Meg kell verekedni érte. Be kell látno-tok, a háború szükséges és elkerülhetetlen. Hagyd el illú-zióidat!...

Vitatkozhatom-e a látomással?...Azon az éjszakán, amíg Schmidt fõhadnagy mesélt, még

meglehetõsen a háború elején tartottunk, még a diadal és agyõzelmes elõrenyomulás mámorában éltünk. [...] A hábo-rú, a tûz valóban nem ért ide, a mi városunkba. Hajnalbanelindultak az asszonyok, az aggastyánok és gyermekek, ka-páltak, marták a földet, aztán tél, hó és fagy érkezett és rö-pült tova, az évszakok eliramlottak és az ember végül re-ménytelenné vált, a messzeségbõl új arcok és új szemek ésúj szavak érkeztek, a hadifoglyok, új férfiak, titokzatos újszeretõk a magukra maradt asszonyok számára, a foglyokámulva bámulták ezt a fekete földet ebben a gazdag tájban,amely boldog is lehetne, és hallgatják a más nyelvû gyer-mekek gagyogását [...]. Az idegenek egyre újabb és újabb

33

hullámokban vonulnak át a tájon, lehajolnak a földre ésmegmorzsolják a fekete, zsíros humuszt, megvizsgálják akalászokat, megízlelik a gyümölcsöket és az asszonyokat éstovább vonulnak fogolytáborok vagy harcterek felé. És jön-nek egyre-másra a németek, a szövetségeseink, rendben,tisztán, fegyelmezetten, civilizáltan, egyelõre csak a néme-tek, aztán mások.” (119–121. Az én kiemeléseim – B. J.)

Aki a német tiszt személyiségképletével, a regény-ben az általa megtestesített szólammal, illetve háborús„erkölccsel” rokonságot mutat, az az elbeszélt esemé-nyek negyedik napján (1914. július 31-én), vagyis aregényidõ elején lép be a regényvilágba. Horváth fõ-hadnagy gyilkossága az írói építkezés tudatossága ré-vén ugyanarra a napra – és órára! – tevõdik, mint ami-kor Párizsban kioltották egy merénylet folytán a hábo-rú ellen tiltakozó Jean Jaures életét, mi több, az apa iséppen abban a percben lép be a város elõkelõ kávéhá-zába... Egymástól távoli helyszíneket és szereplõketaz azonos idõpont, illetve egymással egyenértékû tet-tek és magatartások közelítenek egymáshoz, hol szer-zõi, hol meg perszonális elbeszélés formájában, és tet-tük motívumai révén így kerülhet azonos értékrend-szert képviselõ csoportba a német tiszt és a Monarchiafõhadnagya: mindkettõ „szem a láncban”, sõt, magukszabnak törvényt a háborús viszonyok között, utóbbiígy válik gyilkosává egy, a fegyverfogást hitére hivat-kozva megtagadó fiatal fiúnak, akit – lévén hogy tilta-kozott s a maga módján fellázadt a törvényszéken azellene hozott halálos ítélet miatt – két pisztolylövésselleterít, amiért felettesei elõléptetik...

Egy kávéházi beszélgetéssorozat képezi keretét a

34

fenti esemény elbeszélésének (az Egy nap az „Ezüst-kecskében” címû negyedik és a Folytatás az „Ezüst-kecskében” címû ötödik fejezetben), amelynek során anarrátor az epikus közlés minden formáját igénybe ve-szi, a szcénikus ábrázolást (jeleneteket és dialógusokatteremt), a tudósítást és tablót, illetve a leírást és elmél-kedést, igen mozgalmassá téve azt, mivel az egymás-tól távol esõ helyszínek és az ott fel-felvillantott epi-zódok váltják egymást. Mintegy szimultaneista látta-tás nyomán, a párhuzam elvére alapozva kerülnekegymás mellé párizsi helyszínek (kávéház, utcarész-let) temesváriakkal (kávéház, utcarészlet, családi ott-hon) és történelmi személyiségek (Jean Jaures) fiktívalakokkal (Szabó Kis Mihály).

A háború véres valóságát a két tiszt esete révénközvetlenül is beemeli a szerzõ annak a családnak amindennapjaiba, amely a visszaemlékezõ alany szá-mára a világgal való kapcsolat primér tapasztalatátbiztosította a kisgyermekkorban. S ez a tapasztalatmár a szorongást és félelmet is felöleli, azáltal példá-ul, ahogy anya és gyermeke várják haza az apát a ká-véházból, aki úgymond elsõ kézbõl, magától a „szer-kesztõtõl” értesül azon az éjszakán a gyilkosságról:„Új házunk roskatagon állt a közeledõ hajnal tompafényében. [...] Anyám csendesen sírdogált. Nem egy-szer felriadtam, de nem mertem hozzá szólni. Az abla-kon túl, a világosság olyan szorongó érzéseket keltveerõsödött, hogy moccanni sem mertem. Tudtam, apanincs itthon. Ilyenkor vár az álmatlan, az aludni nemtudó, arra a percre, amikor a nap elsõ fénypászmái be-lehasítanak a valósággá váló világosságba, amikor

35

minden érthetõvé válik, ami éjszaka összekuszálódott.De mi válhatik itt érthetõvé? Senki egy vak hangotnem értett a történtekbõl. Majd a történelem...

Az égen valóban megvillant a hajnal elsõ világlósugara, amikor házunkban halkan nyíltak az ajtók ésmegérkezett apám.” (91–92.)

Az elbeszélt esetek, a háborús napok elejére tett kétgyilkosság felidézése a kompozíció tekintetében a mûelsõ harmadában kapott helyet, s ennek a pontnak el-lentétes pólusa található meg az utolsó harmadban,ami a regényidõnek is az utolsó szakaszát jelenti, smaga a bemutatott szereplõ is – Kozma Valér – a há-borúból való kiútkeresés egyfajta változatát testesítimeg: tiltakozás, lázadás, vagyis cselekvés útján végetvetni a háborúnak. „Elég volt nekünk itt egy életen áta dohos rothasztó pincében lakni – agitál egy éjszakaibombariadó alkalmával az összegyûlt lakók között. –És elég volt a háborúból, az éhezésbõl, a félelembõl.Kimenni az utcákra, tiltakozni, felborítani ezt az egészkártyavárat, tiszta sor, hogy csak ez, és csak ez volna avédekezés... Még ez se. Valami olyat kell teremteni arégi világ helyett, hogy soha többé...” (325.)

(Szereplõk rendszere – 3.)

A narrátort bensõséges, érzelmi szálak fûzik a sze-replõknek ahhoz a köréhez – mondottuk –, amelybe anagyanya vagy az unokatestvérek közül a fronton ve-szett Józsi, a kaland és szabadság igézetében élõ Péter,illetve Katica tartozik.

Nemcsak egy lehetséges családregény körvonalazó-

36

dik a szereplõk eme körének ábrázolása nyomán, de amély önelemzésnek, a gyermekszereplõ érzelmi és tu-dati fejlõdésének is itt szentel nagy teret a szerzõ, sõtugyanitt jelennek meg a mû szociográfiai ihletettségûés célzatú elemzõ-feltáró részletei is, amelyek hol apusztai élet, hol a külváros nyomasztó képeit mutatjákbe.

Míg a gyermek és szülõk viszonyában érzelmi azo-nosulás csak a megaláztatás körülményei között jönlétre (a vereség napjainak felidézésére hivatkozhatunkilyen értelemben, amikor például a tegnapi szerb bará-tok visszautasítják az úgymond vesztes magyar családközeledését, s utóbbiak elõtt ekkor világosodik meg,hogy kisebbségivé váltak – vö. 408–409.), addig anagyanyával ez a viszony feltétlen és konstans jellegû,végig közvetlenség és bensõségesség jellemzi a kis-gyermek és a pusztáról a városba hozott idõs asszonykapcsolatát. Éppen kettõjüket rázza meg leginkább azapának a lakáscserére irányuló terve is. A szerényebbcsaládi kertes ház felcserélése egy központi fekvésûbérházzal – amelynek emelete tágas lakást biztosít afelemelkedõ polgári családnak –, súlyos frusztrációtidéz elõ a fiúban, a nagyanyának meg az életbõl valótávozását sietteti: „Jaj, oda az én otthonom. Meg kellnekem már halnom. [...] Mi lesz velem. Hol hajtsam lea fejemet?...” (159.)

Az új ház tényleges birtokbavétele sem változtattameg kettejük elõbb érintett magatartását a család elõ-menetelével kapcsolatban, a kényszerûen feladott ér-tékeket újak ugyanis nem tudták helyettesíteni szá-mukra: „A szobákba napokig be se ment – mondja a

37

perszonális narrátor –, legföljebb hozzám jött be néha,behozta zsámolyát és sírdogálva, szipogva gubbasztottott, amíg én dolgaim közt szöszmötöltem vagy türel-metlenül végeztem iskolai feladatomat. A túlmérete-zett, tágas idegen szobákban ide-oda vándorolva én ishiába igyekeztem visszaidézni a meghitt órákat, ame-lyekben a régi ház búvóhelyein annyi örömöm tellett –nem volt búvóhely.” (264.)

A nagyanyához való érzelmi kötõdés a fiú elsõ iga-zi, bensõséges kapcsolata a felnõttek társadalmával ál-talában, de a nagyanya jelenti azt a szálat is, amely acsalád felmenõivel való viszonyhálózatba „kapcsoljabe” az unokát. Elmélyíti ezáltal a szerzõ az érzelmi éstudatállapotok rajzát, és idõben, a múlt irányában ki-teljesedik a családtörténet. A pusztai ember és társada-lom szokásai, reflexei, erkölcsi normái mutatkoznakmeg az analitikus és szociografikus részletekben.

Hogy mekkora jelentõséget tulajdonít a reprezentá-ció eme részének a szerzõ, azt az a novellisztikus, ti-zedik fejezet is igazolja, amelynek középpontjában apusztai unokatestvér, Józsi alakja áll, aki az elbeszéltesemények idején éppen az orosz frontra, végzetes út-jára készül, és néhány órára megszáll a városi gazdagrokonoknál. Õ az, aki emberi tisztessége és természe-tes bölcsessége, erkölcsi makulátlansága révén anagyanyai örökségnek a továbbvivõje a gyermeksze-replõ szemében (vö. 176.), s neki köszönheti utóbbi,hogy a magyar nyelv romlatlan ízeit megtapasztalhat-ta egy-egy pusztai látogatás alkalmával. „Felemás vá-rosi nyelvünk helyett itt egy élõ, valóságos nyelv kö-zelébe jutottam – mondja a narrátor múlt idõben,

38

visszatekintve a felidézett emlékekre, majd értelmezi,az elbeszélés jelenébe váltva és jelen idejû igékethasználva, az egykori tapasztalatot –, melynek egy-egy kifejezését most ízlelem csak igazán, most fede-zem fel újra és forgatom elégülten nyelvemen [...].”(182. Az én kiemeléseim – B. J.)

A családi emlékezet õsi rétegei után kutat az emlé-kezõ alany, hogy önmagát megismerhesse és megért-hesse ezáltal, s ezt a törekvést egy természetes önis-mereti igény motiválja, akárcsak a népek és nemzetekesetében. „A valóság elmosódott körvonalai bizonyta-lanok – hangzik a reflexió, amely aztán szentenciábanvégzõdik –, akár egy nemzet legendái az eredetérõl. Aképeket, a feltámasztott pillanatokat már csak képze-letem tágítja, élteti, a vágy az idillinek hitt létezõ ésnem létezõ múlt után, melynek híján olyan szegényeklennénk, mint a történelem nélküli táj lelkei, akik ön-magukat keresve kénytelenek világukat egy képzelttörténelemmel megajándékozni. Akinek nincs történe-te, megteremti magának.” (185–186.)

Mivel hangsúlyozottan novellisztikus szerepe van afejezetnek, akárcsak A tengerszemû fõhadnagy címû-nek, ez nyomatékosan is indokolja a hõs pályájára vo-natkozó elõrejelzések és visszautalások tudatos, ki-mért alkalmazását a szerzõ részérõl. Olyan részlete(egysége) ez a regénynek, amely a mûegész sajátossá-gait sûrítetten foglalja magában.

A szereplõk itt tárgyalt körét prezentálja A pincébencímû tizenegyedik fejezet is, éspedig a rokonságnak akülvárosban élõ szegényebbik ágát, akikhez szinténegyüttérzéssel fordul az emlékezõ alany, a regénynek

39

meg a szociográfiai jellege erõsödik meg e fejezetnekköszönhetõen. „Nem is azért igyekszem ennek az élet-nek némely pillanatát mindezek ellenére felidézni,hogy mesterséges ellenpontot teremtsek a mi vilá-gunkhoz, ahhoz a világhoz, amit a szûkebb családomjelentett – érvel a narrátor a városi szegénységet be-mutató szociografikus leírás választása mellett –, ha-nem inkább azért, hogy magamat figyelmeztessem:nem is volt olyan zárt az a mi világunk, épp ellentétes-ségében érintkezett az õ életükkel, akárcsak a parasztirokonokéval.” (200.) Fokozott együttérzéssel viszo-nyul az elbeszélõ unokatestvéréhez, Katicához, akiszámára a szépség és jóság példaképe volt, s akit aszegények betegségének nevezett kór, a tüdõbaj vitt elidejekorán.

Gyõzelmi örömmámor, emelkedett hangulat áll azelsõ tíz-tizenegy fejezetben elbeszéltek hátterében –annak ellenére, hogy a háború véres valósága nem is-meretlen az emlékezés tárgyát képezõ család elõtt –, amozgósítás elsõ napjainak félelme is elmúlik, miutánaz apa baráti kapcsolatainak köszönhetõen kiváltságoshelyzetbe kerül (kezdetben a katonakórház írnoka lesz,késõbb pénztáros a garnizon élelmezési osztályán), avilág számára „sovány, keserû, fekete és keserves”évek a család számára a „derû, a bõség, a kacagás évei-vé” válnak (vö. 150.), mi több, a polgári felemelkedésthozzák el, következésképp a Monarchiába és „igazsá-gos” háborújába vetett bizalmat erõsítik az apában.

A háborús nyomor következményeként kirobbantelsõ nagyobb méretû elégedetlenségrõl, az „asszonyokzendülésérõl” a tizenkettedik fejezetben kapunk képet,

40

utcai jelenetek expresszionista stílû – filmszerû – le-írása és ábrázolása útján, aztán a más történelmi alter-natívának a gondolatát mélyíti el a szerzõ a tizenhete-dik fejezetben bemutatott újabb rokoni vendégeskedésáltal, amikor is az apa konfrontálódni kényszerül avégsõ vereség gondolatával. A háborút megjárt, mat-rózlázadásban részt vett Péter az apa egyik testvé-rének a fia. Õ is ez utóbbi szereplõi körbe tartozik, ésa szabadság iránti vágyat ébreszti fel a fiúban, hiszenmaga is ennek igézetében él. A visszatekintõ narrátorszavait – vallomását – követhetjük az idézendõ rész-letben, majd ezt követõen egyenes beszédben adjavissza a szerzõ Péter szavait: „Péter, a matróz felgyúj-totta képzeletemet, pontosabban õ támasztotta fel elõ-ször tudatos vágyamat a nagy és távoli világ, a tengerés a szabadság iránt.

– Tanuld meg, kisfiam – mondotta derûs, nyílt, kékszemével rámtekintve, miközben apám reggel felöltö-zött –, tanuld meg tõlem, hogy a szabadságot a tenge-ren ismeri meg igazán az ember. És hogy a szabadsá-gért meghalni is érdemes...” (336.)

(Irónia és önvizsgálat)

A vereségre utaló jelek s magának a végnek a felis-merése, illetve a forradalom eljövetele több nézõpontúmegközelítésben kerül elbeszélésre, minthogy ugyan-abban az idõpontban történik Péter jövendölése a for-radalomról és Fazakas kapitány beszámolója az össze-omlásról, s az apát nyilván mindkettõ sokkolja – ésvalóságra ébreszti. (Vö. 333–335.)

41

Igaz, ez a (vész)jóslás és ez a (vész)hír sem hozgyökeres változást az apa magatartásában, s ehhezmásként, mint iróniával nem is akar viszonyulni az el-beszélõ. Bizonyság rá az az epizód, amely az apátmint a Polgári Kör felfegyverzett tagját jeleníti meg,aki saját lakása erkélyérõl, úgymond polgári õrhelyé-rõl az összeomlás idején egy szál fegyverrel „védel-mezi” a várost egy egész éjszakán (!) keresztül. A pót-cselekvés és az idõn kívüliség élõ szobrát mintáztameg ebben az epizódban a szerzõ.

Nem is marad kommentár nélkül az ilyesfajta „ön-feláldozó” élet és cselekedet. Az elbeszélt eseményekidejérõl az elbeszélés jelenébe váltva a narrátor reflek-tál az egyedi esetre s magára az általános jelenségre is,fontos gondolatokat fogalmazva meg az önértelmezéstilletõen: „Sejtettem, valahogy éreztem talán, illetvecsak most érzem, hogy vétkes vagyok én is, aki, haugyan önkéntelenül és tudatlanul is, de mégis résztvettem ebben az áldatlan színjátékban; tagja voltamegy megbocsáthatatlan és feloldhatatlan, bár kétségte-lenül könnyû és tetszetõs színjátékban fellépõ bûnösszereplõgárdának, mert hiszen ott éltem, és akkor él-tem abban a gyalázatos környezetben, s mert életemrévén, bár a körülmények folytán – lám, mégiscsak ki-búvót keresek, mert hát a gyermek tényleg nem felelõs– akaratlanul, de mégiscsak jelen voltam abban a já-tékban, melyrõl a távol került idõben derülhet csak ki,hogy a história volt-e, s persze könnyû lenne lerázniezt a felelõsséget, mint a kutya a vizet, de lehet-e élni,lehet-e tovább élni, ha nem vesszük magunkra a fele-lõsséget, a bûntudatot mindazokért, amikért mások,

42

egy hamis és rossz élet élõi képtelenek a felelõsségetvállalni, ám a gyermek, mondom, mindezt még csaknem is sejtette; nem sejthette, hogy egyszer majdegyedül így érhet el a feloldozás küszöbére, hamegsemmísíti magában a kispolgárt, a polgárt, a meg-tagadó vallomással; s azzal önmagában is elítéli osztá-lyát egyszer majd, amikor minden, ami a kezdet kö-deiben történt, ha visszapillant a történtekre: tudatossáválik benne, mert hiszen egy ténylegesen feldolgozha-tatlan, újra-bûnös életbe kezdene, ha nem mondana elmindent, – mindent? legalábbis valamennyit, a min-den egy töredékét, azt a nyomorult keveset, ami egyember élete, az ember életének kezdete, mert hiszenmindent el kell mondani, nem nézve, kit ér a vallomásítélete, akár apját, anyját is, ha azok az igazságtalan-ság résztvevõi voltak; elmondani az igazat, hogy felol-dozva átkerüljön azok oldalára, akik az igazságtalan-ságot elszenvedték ...” (389–390. Az én kiemeléseim– B. J.)

Éppen ilyen szempontból jelentõségteljes az az íróieljárás, melynek köszönhetõen az elbeszélt esemény-sort úgy alakíthatja a szerzõ, miszerint ez alkalommalnem is a szülõk, hanem maga a gyermekszereplõ ren-dezi meg az összeomlás napjaiban az utolsó lakomát –a maga választotta vendégekkel. A város történelmé-nek sorsdöntõ estéjére-éjszakájára, a szerb megszállásutolsó, a román inváziót megelõzõ napjára terveznekmég egy utolsó vacsorát a szülõk a városban maradtbarátok részére, de lévén hogy a barátok errõl távolmaradtak, s maguk a szülõk is éjszaka a haldokló Ka-ticához rohantak, a fiú egymagában maradt otthon, s

43

az õ vízióját jeleníti meg a szerzõ, a legszemélyesebbközlésmódot, a magánbeszédet választva. A látomásszerint azok a halottak ülik körül a terített asztalt,akikhez a fiú szoros érzelmi szálakkal kapcsolódott:Józsi, a nagyanya, Szabó Kis Mihály, Katica, Péter.Õk azok, akik miatt végsõ soron az elbeszélõnek vál-lalnia kellett az emlékezést és vallomást, vállalnia kel-lett a megszólalást. S éppen a halott Péter megidézettkísértet-alakja az, aki a végszót kimondja az elbeszél-tekkel kapcsolatban: „Elmondtál mindent, amit el kel-lett mondanod...” (428.) Azaz: az elbeszélõ, az emlé-kezõ alany küldetését teljesítette. A regény végszavaielhangzottak.

(Tér- és idõviszonyok, tér-idõ)

Ez a regényszöveg utolsó mondata a látomás meg-határozatlan terében és idejében hangzik el, érvényes-sége a regényvilág egészére vonatkozik. Tulajdonkép-pen a regény egyik fõ motívuma összegzõdik benne:egy intenzív teljességre való törekvés.

Végsõ soron ezt szolgálják a regény tér-idõ viszo-nyai, amelyek szövevénye révén nemcsak kézzelfog-hatóvá válik és megelevenedik az elbeszélt történet,de olyan tér- és idõbeli dimenziók érzékeltetése váliklehetõvé, amelyek a történetet a teljesség illúziójávalruházzák fel. Így válik egy pontosan helyhez köthetõtér (szoba, lakás, munkahely, társasági élet színhelyei,utca, város) és szinte napnyi pontossággal meghatá-rozható idõszakasz (1914 – 1918–19) ábrázolása egycsalád és város, illetve az individuum és az osz-

44

tály/nemzet válságos helyzetének árnyalt és nagyará-nyú rajzává.

Hogy a személyes és egyben történelmi hitelességetszolgálja a regény tér-ideje, az a kompozicionálisszempontból is szembeötlõ piactér meg a Belvárosvagy a Dóm elõtti tér – amelyek filmszerû, hatásos je-lenetek színhelyei – ismételt, a regényidõ kezdetén ésvégén a regényvilágba beépített mozgalmas, tablószerûképeire hivatkozva bizonyítható például. Az elsõ hábo-rús ünnepi kivonuláson részt vesz a család, s maga azútirány is – a városnegyedi lakástól a Belváros felé –jelképes, éspedig gyõzelmes, diadalmas bevonulás, amúlt idejû elõadás pedig a részt vevõ narrátoré:

„Mire a piactérre értünk, ott javában tolongott anép. [...] Végül is a morajló sokaság a tér legjelenték-telenebb sarkában lapuló szerb templom felé húzódott.[...] Az emberek ellenséges pillantásokat vetettek azomladozó templomépületre és összesúgtak. [...] Az el-sõ percekben nem tudtuk mire vélni ezt a morajló, égi-háború-szerû zúgást, ami az eltorzult szájak százaibóltört fel, és fenyegetõ hangzással ömlött szét, nemcsaka piacon, de szinte az egész felfordult városrészen,melyet a gyárkémények sûrû félköre határolt, háromdíszterén a három templommal, a római katolikussal,a románnal és a szerbekével. [...] A legkülönbözõbbpontokon csaptak fel a jelszavak, nem tudni milyenláthatatlan karmesteri intésre:

– Le a pánszlávokkal!– Ki a rácokkal!” (37.)Ezt a – belülrõl láttatott – tömegjelenetet követi a

család Belváros felé tartó útjának elbeszélése-felidé-

45

zése („Ott bukdácsoltam aztán a Belvárosban anyámés apám oldalán én is...” – 45.), és az ünnepi hangulatérzékeltetése külsõségekben (fellobogózott épületek,zászlós lakásablakok, katonazene) és a regényalakokmegszólaltatása, viselkedésének leírása által. A kom-pozíció távoli pontján található ennek az ellentétes pó-lusa: a helyszín ugyancsak a Belváros, a résztvevõkközött ugyanaz a család, de négy-öt évvel késõbbi azidõpont s a család útiránya is a Belvárosból való kivo-nulást követi, a megalázottak, a kisebbséggé váltakperifériára sodródását jelképezve: „Megjelentek aszerbek. Mintha csak kísértet tûnt vola fel. [...] Ésmost, íme, diadalmasan meghúzták a szerb templommohos tornyában, városrészünk fõterén a rekedt ha-rangokat. Jöttek a szerbek. [...] Az örök kíváncsiak új-ra megszállták az utcákat. [...] Most hirtelenül a városszerb lakosai termettek kint a járdákon, elözönlötték abevonulás útvonalát, a szorongó szemlélõk elsõ sorá-ba tolongtak, sírtak, nevettek boldogságukban, fehérzsebkendõket lobogtattak, az érkezõ borostás, elgyö-tört és megviselt katonákat csókolgatták, borral és ke-nyérrel kínálták, miközben azt kiáltották: ‘zsivio...zsivio...’.” (406–407.)

Az utolsó elõtti, a Megszégyenítettek címû fejezettartalmazza az utcakép megváltozott hangulatát érzé-keltetõ, idézett passzusokat, s mintegy a bemutatottakszerves következménye a család menekülése a Belvá-rosból. E menekülés leírásával kezdõdik az utolsó fe-jezet: „Ijedten menekültünk a Belvárosból...” (410.) Agyõzelmi mámort a vereség keserû valósága követi aregénytörténet szerint.

46

(Szerkezet)

Korkép e regény, de ama „bensõséges valóság”perspektívájából értelmezve, s ezt egy kompozi-cionális megoldással is nyilvánvalóvá teszi a szerzõ,éspedig a szimmetrikus szerkezet választásával. A re-gény nyitó fejezetében, Az elsõ katonák címûben – azelsõ háborús nap elbeszélése keretében – úgymond se-regszemléjét találjuk az apa baráti köréhez tartozószereplõknek, és erre utal vissza Az utolsó vacsora cí-mû huszadik fejezet – a regény utóhangját elõzve meg–, lévén hogy ugyanazon szereplõknek kellene megje-lenniük a végsõ összeomlást megelõzõ estére tervezettlakomán. Az esti-éjszakai lakoma terve megsemmi-sült. A lakásban önmagára maradt és félelemtõl gyö-tört fiú látomása nyomán viszont a szereplõknek egymásik csoportja népesíti be az ebédlõt – az Epilóguscímû zárórészben kerül sor ennek elbeszélésére (a mû1981-es második kiadásában Utójáték címet kapta erész!) –, az áldozatok, akikkel szolidáris volt, s akikmás eszmények és értékek vonzásában éltek, mintama barátok, akik számára a háború jó üzletet és ha-mis értékek szerinti életet jelentett. Személyes hitelevan tehát a nyitányra visszautaló zárásnak.

Hasonlóképpen a regényszövet szálainak szervesegymásba kapcsolódását és a részek összefogását cé-lozzák az elõrejelzések is. Az például, ahogyan az elsõfejezetben, az említett „seregszemlében” a kívülállónarrátor, a krónikás is megszólal és elõrevetíti a várostörténelmében négy-öt évvel késõbb bekövetkezõ tör-ténelmi fordulatot: „A barátok tehát itt, a városban vé-

47

szelték át a háborút, jótékonykodva és mulatva, ami-nek csupán a forradalom dermesztõ híre vetett véget,amikor a felbolydult, éhezõ román hegyi falvak népefejszével s a holdfényben kísértetiesen villogó kaszák-kal elindult az erdõk közül a legendás hírû, gazdagváros felé, melynek úri osztálya, a beamterek és a zsí-ros polgárság sohasem tudta meg, hogy mi is valójá-ban a háború és a szükség...” (22. Az én kiemeléseim– B. J.)

S hogy ez az elõrejelzés sem kerül valamiféle reto-rikai vákuumba, az éppen az utolsó fejezetben elhe-lyezett mozzanatnak köszönhetõ. Ebben a gyermek-elbeszélõ élménye valamint a felnõtt tapasztalatamintegy egymásra tevõdve kerül elõadásra: „Egynyári napon olyan hideg szelek fújtak, mintha azÉszaki-sark levegõje tört volna ránk, és amikor a hi-deg szelek felkavarták piaci árusok standjai közt aport, s ez a hideg a csatorna felsõ folyása felõl érke-zett a nádason, az erdõkön, a falvak és külvárosokroggyant háztetõin átkelve, nos, egy ilyen naponmegtudtuk, hogy Párizs mellett döntöttek: valóbanvégleg és visszavonhatatlanul levegõbe röpült azOsztrák–Magyar Monarchia, Károly király és Zita ki-rálynõ nem jön vissza, vége Tisza Istvánnak, ténylegvége minden illúziónak, megkaptuk a kegyelemdö-fést.

A hegyek felõl apró lovaikon szapora dobogássaltartottak városunk felé egy új hadsereg elõõrsei. Mégazon az éjszakán kivonultak a szerb csapatok. És reg-gel, lovaikat kötõféken vezetve, zörgõ szekerekkel, el-csigázva és kimerülten megérkezett a keleti országuta-

48

kon a Párizs melletti döntés megtestesítõje: a románhadsereg.” (412. Az én kiemeléseim – B. J.)

A regény idejének végpontja tehát egyben a ma-gyarság és Európa huszadik századi történelmének isfordulópontja: a román hadsereg, érvényt szerezve atrianoni döntésnek, bevonul a városba. Éspedig –hogy a regénycím motivációjára is utaljak szövegszin-ten – a „ködbe, esõbe fúlt városba” (415.), abba,amelynek háború elõtti jelenét az elbeszélõ „ködbebo-rult”-nak minõsíti (65.), illetve amelyet a „vidékiességködében” (67.) láttat, sõt az emlékezés tárgya, a múltis ködbe vész: „Mindez: köd, s belõle gomolyog felvaló, sejtett vagy csak képzelt emlék, öltenek formát,válnak szóvá képek, történetek, alakok.” (26. Az énkiemeléseim a fenti idézetekben is – B. J.)

I. 1. 3. A kézirattól a könyvig, azaz: a regény regénye

A Város a ködben kézirata már akkor elindult akönyvvé válás útján – tanúsítják ezt az idézett napló-részletek is –, mielõtt írója úgymond rátalált volna azóhajtott/keresett formára. Ennek a sorozatos kudarccalvégzõdõ kõgörgetésnek az összefoglaló, irodalomtör-téneti dokumentumokkal argumentált áttekintését ma-ga Méliusz írta meg 1968 augusztus–szeptemberében,s a regény ezzel a felrázó „függelékkel” együtt jelentmeg, betekintést nyújtván ezáltal amaz orwelli Igaz-ságminisztérium „áldásos” munkájába.

A regény megjelentetésére tett kísérletek sora – né-hány, a Korunk 1939–1940-es évfolyamaiban, amoszkvai Új Hang 1939. évi 8. és 9., valamint a Ka-

49

langya 1941. január–februári számában, illetve a FrissÚjságban és a Havi Szemlében megjelent részlet köz-readását követõen – Gábor Andor Moszkvából érkezõígéretével kezdõdik (a „regény regényét” író Méliuszemlékezete szerint Gaál Gábor tanácsára fordulhatotthozzá a Város a ködben ifjú szerzõje), majd 1939–40-ben Illyés Gyula ajánlja fel egy tervezett magyaror-szági kiadás esetében ilyen értelmû segítségét Buda-pestrõl, Marosvásárhelyrõl meg Molter Károly áll ki akézirat mellett, értékelõ-támogató jelentést készítve azErdélyi Szépmíves Céh részére 1940 nyarán. Ered-ménytelenül. Egy év múlva újból Budapestrõl kap biz-tató értesítést Méliusz az általa idézett levelezés tanú-sága szerint, 1943-ban viszont Illés Endre arra hivat-kozik, hogy a háborús viszonyok nem teszik lehetõvéa regény kiadását a Révainál.

Idõközben elkészül az író második regénye, a Sorsés jelkép, s így Méliusz két kézirattal is jelen lehet aJózsa Béla Athenaeum kiadói tervében, de végül is õaz, aki új regénye kiadása mellett dönt, amely 1946-ban meg is jelent. A Város a ködben pedig továbbra iskéziratban marad. 1946-ban szintén Illés Endre értesí-ti Méliuszt a Révai Irodalmi Intézet részérõl, hogy akiadás lehetetlenné vált, majd a kézirat a Szikra Ki-adóhoz kerül, sõt szerepel az 1947–48-as kiadói terv-ben, itt viszont a kiadó adminisztratív átszervezésemiatt nem jelenhet meg, de eredménytelen azAthenaeumnál, az Egyetemi Nyomdánál és az Új IdõkIrodalmi Intézetnél tett kísérlet is.

A negyvenes évek végén különben már az irodalmiélet perifériáján található Méliusz, és regénye kézirata

50

is Gaál Gábor közvetítésével kerül át az újonnan ala-kult Állami Kiadóhoz. Ekkor, 1949 nyarán immár azegykori, illegalitásbeli elvtársak készítik elõ Bukarest-bõl, nem a regény, hanem szerzõje „befogadását” – abörtönfalak közé... Méliusz öt évi detenciója után akéziratot átveszi az Állami Irodalmi és Mûvészeti Ki-adó 1955 szeptemberében, de ekkor a dogmatikus-vo-luntarista irodalompolitika csinálói és kiszolgálói aka-dályozzák meg a kiadást. Tizenkét év eltelte után azIfjúsági Könyvkiadóhoz kerül a kézirat, ahol 1969-ben, az ideológiai olvadásnak köszönhetõen megjele-nik.

Ettõl az idõponttól a Város a ködben véglegesen el-foglalta helyét az irodalomrendszerben, érvényesülhe-tett hatása és megkezdõdhetett a mû igazi recepciója.

I. 1. 4. A mû befogadása

A regény megjelenésétõl számított elsõ két évtizedrecepciója sokféle értelmezést és értékelést foglal ma-gában, esetenként az egész mûre vagy csak részleteiretett mély és érvényes megfigyeléseket tartalmaz. A ro-mániai magyar és román, a jugoszláviai magyar, vala-mint az anyaországi napisajtó és az irodalmi lapokmeg folyóiratok nagy figyelmet fordítanak a mûre.Igaz viszont Egyed Péter észrevétele is, aki szerintvolt kritikus, aki semmit sem mondott a mûrõl – bár írtróla.

Egy rádiós elõadásban Béládi Miklós hívja fel a fi-gyelmet a regényre, „irodalomtörténeti számontartásraérdemes alkotás”-ként minõsítve, mûfajtörténetileg

51

pedig a két háború közötti romániai magyar próza je-lentõs mûvének tekinti, minthogy – mondotta –: „Tár-sadalmi hitelességnek és költészetnek ritka találkozá-sa ez a regény.” (Elhangzott 1969. augusztus 10-én aKossuth adón.) Az említett irodalomtörténeti korszak-ban jelöli ki a Város a ködben helyét Marosi Péter, akia mûvek keletkezésének/kiadásának puszta véletlenjé-re hivatkozva Bözödi Görgy Székely bánja (1938),Kovács Görgy Kristófék kincse (1960), Nagy István Aszomszédság nevében (1941) és Oltyánok unokái(1941), valamint Szenczei László Korom és korona(1939) címû mûveire hivatkozik (Utunk, 1969. no-vember 7., 45. szám), illetve Pomogáts Béla, akiavantgardista regénynek tartja stílusának egyes rétegeiés a szerkezetben érvényesülõ egyes eljárások alapján(Tiszatáj, 1970. 6.; Új Auróra, 1989. 1.). Kozma De-zsõ viszont a romániai magyar tényirodalom egészé-ben, azaz irodalomtörténeti korszakhatároktól függet-lenül látja a Város a ködben helyét – Nagy István Kül-város (1939), Sütõ András Anyám könnyû álmot ígér(1970) címû könyvét, továbbá Kuncz Aladár Feketekolostor (1931), Nagy István Sáncalja (1968) és Ki asánc alól (1969), Szemlér Ferenc Más csillagon(1939) címû regényeit nevezve meg bizonyításként (AHét, 1971. május 7., 19. szám), mások – Hajdu Ráfis,a Kántor Lajos–Láng Gusztáv szerzõpár, GörömbeiAndrás – a szociografikus indítást emelik ki a regénytértékelve (Élet és Irodalom, 1969. 50. szám, Romániaimagyar irodalom 1944–1970, Kriterion Könyvkiadó,Buk., 1973., A hetvenes évek romániai magyar irodal-ma, h. és é. n.).

52

Méliusz regényének az eddigiekben kiemelt jellem-zõi fellelhetõk a harmincas évek magyar regényirodal-mában. Mezei József a magyar regényrõl készült mo-nográfiájában külön fejezetben tárgyalva ezen évtizedregényét (Írástudók felelõssége. Szociográfia és mûvé-sziség) a szociografikus jelleget, illetve a történelmiérdeklõdés és az intellektualitás külön-külön vagyegyszerre történõ érvényre jutását emeli ki, azaz a„szociális regény” mellett bemutatja az úgymond tör-ténelem, természet és képzelet mágiája jegyében létre-jött mûveket, valamint „a szökés intellektuális kísérle-teit”. Tulajdonképpen a jelzett idõszak regényirodal-mának új területeket szerzõ kísérleteit leltározza fel,azokat, amelyeknek egyik jellemzõ vonásuk az önis-mereti igény fölerõsödése.11 Ilyen irodalomtörténetiösszefüggésben maga a Város a ködben is, mint a szi-gorú önvizsgálat mûve olyan regénynek tekinthetõ,amely a szökésnek vagy még inkább a szembenézés-nek és leszámolásnak – történelmi illúziókkal, osztá-lyokkal – a motívumán alapul.

Egy másik megvilágításban viszont nem ama lezá-rult irodalomtörténeti korszakba sorolandó a Város aködben, hanem – jelenti ki Baróti Pál – „szemléleté-ben, tartalmaiban mélyen az utolsó évek-évtizedekprózájába, modern kísérleteibe (...) ágyazódik-gyöke-rezik”. (Utunk, 1969. szeptember 5., 36. szám) Igaz, akritikus önmagának mondva ellent – ugyanazon mon-datában! – kategorikusan állítja azt is – ezúttal elte-kintve a regény megjelenésének évétõl –, hogy még-sem sorolható „legújabb prózánk remekei, hanem akét háború közötti romániai magyar irodalom legran-

53

gosabb, irodalomtörténeti kánonokat borogató regé-nyei közé.” (I. h.) A kritikusi gondolatmenet (?!) elsõfelével cseng össze az 1945 utáni elsõ jelentõs iro-dalomtörténeti összegezés megállapítása, amelybenértékítélet gyanánt hangzik el a kijelentés: „Ebben akönyvben az elsõ világháború körüli évek felidézése aProust utáni modern európai próza hangjához igazod-va (...) a magyar prózaírás mai rangján sikerültMéliusznak.”12

Tárgyát és tematikáját, valamint szellemi rokonsá-gát tekintve a Város a ködbent a monarchia felbomlá-sát ábrázoló regénynek tartják, Musil, Krleæa, Ha ek,apek, Kafka, Rebreanu mûvei mellé helyezik (E. Fe-

hér Pál, Ilia Mihály, Mircea Iorgulescu, Lõkös István,Pomogáts Béla, Szávai Géza, Veress Dániel), a mûlegfõbb üzenetét szem elõtt tartva pedig Déry Tibor Abefejezetlen mondat címû regényével rokonítja DeákTamás, mondván, hogy mindkettõ egy polgári értel-miségi osztályától való elszakadásának történetét tar-talmazza. (Utunk, 1969. november 28., 48. szám)

A mû regénytipológiai szempontú megítélésébenugyancsak megoszlik a kritikusok véleménye. Egye-sek a regényszerûséget és a fikciót, mások a dokumen-tumjelleget emelik ki, s eszerint minõsítik – egyrészt –én-regénynek (Ficzay Dénes, Juhász Géza), Bil-dungsromannak (Veress Dániel), folyamregénynek(Adrian Marino), avantgardista regénynek (PomogátsBéla), korképnek/korrajznak (Ilia Mihály, Kozma De-zsõ, Széles Klára, Szilágyi András), családregénynek,illetve nem a szokványos értelemben vett történelmiregénynek (Nicolae Balotã, Egyed Péter, Ilia Mihály,

54

Szász János), másrészt pedig dokumentumregénynek,regényes krónikának (Ion Vlad), memoárregénynek(Adrian Marino, Ion Vlad, Szilágyi András), a tény-irodalom körébe tartozó alkotásnak (Kozma Dezsõ).A mû más aspektusát kiemelve nevezi esszéregényneka Város a ködbent Marosi Péter – vitára ingerelve ez-zel Deák Tamást.

Egyed Péter a következõképpen összegezett a mû újkiadása elé írt tanulmányában: „A mûfajelméleti érté-kelés végeredménye szerint a Város a ködben a líraeszközeit végsõ soron epikai célokra használó regény.Szervezettsége összetett törtenelmi, társadalmi és po-litikai, lélektani, reflexiós és esztétikai dimenziókat sazok határterületeit szándéka szerint is érintõ regény.Komplex esztétikai válasz és vállalkozás a fentebb jel-zett kérdések együttes normatív megoldására. A való-sághoz való viszonyában helyenként szociografikusindítású, amennyiben azonosítható tényeket, folyama-tokat és figurákat használ és elemez. Végeredmény-ben – fõként Ilia Mihály és Deák Tamás észrevételeitfelhasználva – a Város a ködben az osztály- és nem-zeti helyzet, a banálissá vált tudat s az antropológiaiártatlanság szükségszerû elvesztésének regénye – egytemesvári családban.”13

Befejezésül azt mondhatjuk, hogy az 1969-ben,majd harminc évvel a megírása után kiadott mû amegjelenés véletlenszerûsége okán két irodalomtörté-neti keresztmetszet, illetve egynéhány próza- és re-génytörténeti korszak meg áramlat vonatkozásában iselhelyezhetõ/elhelyezendõ: 1) az 1938–40-ben Romá-niában születõ magyar irodalmi produkció rendszeré-

55

ben, 2) az 1968 körüli évek szemléletében, eljárásai-ban és eszközeiben megújult magyar regényirodalmá-ban, illetve 1) helye a harmincas évek magyar társa-dalmi s ezen belül a hagyományosan modern polgáriregényei között van, különös tekintettel a Nyugat ún.harmadik nemzedéke prózájára, 2) egyes részleteibenérintkezik a jelzett idõszak magyar szociográfiai iro-dalmával, és 3) az 1968-as „tavasz” által is meghatá-rozott, Romániában születõ modernista-önismeretiigényû magyar irodalmi megújulás egyik fontos ese-ménye.

Jegyzetek:1. Cseke Péter: Paradigmaváltás egy ‘analógia nélküli’

korban, Korunk, 2. 19962. Béládi Miklós: A széppróza útjai és választásai

1945–1975. In: Béládi Miklós – Rónay László (szerk.), Amagyar irodalom története 1945–1975, III. A próza, 1. k.Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, 26.

3. idézi Szávai Géza: Helyzettudat és irodalom, DaciaKönyvkiadó, Kolozsvár, 1980, 176.

4. Méliusz József: Kísértetek Párizsban. In: Kitépett nap-lólapok, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1961, 161–162.

5. i. m. 163–164.6. Méliusz József: Háborús napló. Válogatta, jegyze-

tekkel ellátta és közzéteszi Borcsa János, A Hét, szeptem-ber 8. 1995

7. i. m. A Hét, január 19. 1996.8. i. m. A Hét, január 12. 1996.9. i. m. A Hét, december 22. 1995.

10. vö. Lukács György: A heidelbergi mûvészetfilozófiaés esztétika. A regény elmélete, Magvetõ Könyvkiadó, Bu-dapest, 1975, 560.

56

11. vö. Mezei József: A magyar regény, MagvetõKönyvkiadó, Budapest, 1973, 653–674.

12. Kántor Lajos–Láng Gusztáv: Romániai magyar iro-dalom 1944–1970, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973,100-101.

13. Egyed Péter: Vesztés és túlélés Méliusz József mû-vében. In: Méliusz József: Város a ködben, KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1981, 25.

I. 2. Eszmék és eszmények regénye (Sors és jelkép)

I. 2. 1. Az írói cselekvés útján

Míg a Város a ködben keletkezéstörténetébe valóbetekintéskor általában az írói felkészülés egyesmomentumait, a magyar és európai irodalomban va-ló széles körû tájékozódás állomásait vettük számba– elsõsorban Méliusznak az 1941–1944 között veze-tett Háborús naplója alapján –, addig a Sors és jel-kép írásának közvetlen indítóokait követjük nyomonugyanezen napló alapján, és fényt kívánunk vetni aszemélyes és családi, illetõleg a külsõ, politikai-mozgalmi momentumokra is az alábbiakban, nem-különben általában a romániai társadalmat sújtó ka-tonai diktatúra kihatásaira – amint az a naplóbanszintén tükrözõdik. Betekintés nyílik eközben a bé-csi döntés következményeként kisebbségben maradtdél-erdélyi magyarság háborús mindennapjaiba. AHáborús napló ugyanis Méliusznak nemcsak a vi-lágháború alatt a romániai baloldali mozgalommalfenntartott kapcsolatait és írói munkáját taglalja, ha-nem fontos adalékokat nyújt magának a dél-erdélyimagyar kisebbségnek a kiszolgáltatott helyzetéhezis.

„A nemzetiségi gyûlölet még félelmetesebb ará-nyokat ölt, mint a vasgárda terroruralma idején – je-gyezte fel temesvári tapasztalatait Méliusz 1941nyarán. – A kezdeti hadászati sikerek [Romániarészvétele a Szovjetunió elleni háborúban] az utcátvalóságos tébolyba sodorták. Életveszélyes a nyilvá-

58

nosság elõtt magyarul megszólalni. A városházaelõtt egy magyar cselédlányt véresre vertek. A vona-tokból menet közben dobálják ki a zsidókat.”1

Ugyancsak ebben az idõben, a hitleri szovjet invá-ziót követõ napokban vetette papírra Méliusz észre-vételeit és értesüléseit: „Kezdõdik a nyílt terror. Vi-déken, falvakról és kisvárosokból elterelték a zsidó-kat. Huszonnégy óra alatt ott kellett hagyniuk ottho-naikat. Csendõrök között szállították el õket. Egy-elõre a nagyobb városokba összpontosítják a csalá-dokat. Itt ‘szabadon’ járkálhatnak, de külön jelent-kezési kötelezettség alá tartoznak. Barátaink halálosrettegésben élnek. [...] A zsidókat rémület fogta el.Mi, akik nem vagyunk zsidók, el sem tudjuk képzel-ni egy zsidó ember lelkiállapotát, naponta ezerszergondol Hitler vészes fenyegetésére: a zsidókat kiirt-juk Európából.”2 A naplóíró beszámol a zsidók ösz-szegyûjtésérõl, munkatáborokba szállításáról. Mélybenyomást tett rá a hosszú sorokba vonuló férfiak –köztük barátok és ismerõsök – látványa. Feljegyezteazokat az értesüléseit is, miszerint Bradon a magya-roknak felállított munkatáborban 1941 augusztuselején hatszázan sztrájkoltak, tiltakozásul az ember-telen körülmények miatt.3

Temesvár feszült háborús közhangulatát a román ésmagyar lakosság közötti ellentétek fokozták. A nem-zeti érzés olyan formákban nyilvánult meg egyik rész-rõl, hogy a más etnikumúakban sebeket tépett fel. En-nek okán a temesvári magyarok nem éreztek közössé-get a románokkal.4

A hátrányos megkülönböztetés, az állampolitikává

59

elõléptetett kisebbségi elnyomás minden területre ki-terjedt. Az írót, az értelmiségit érzékenyen érintette amagyar könyv üldözése. „A város néhány kirakatábantüntetõen csak angol szerzõk könyvei – jegyezte fel anaplóíró. – Magyar könyvet a bécsi döntés óta tilos ki-rakatba tenni.”5 Szellemi-nyelvi elszigeteltségénekmértékét, sziget-létét Méliusz pontosan érzékelteti egyepizód elbeszélésével, miszerint 1942 karácsonyán akönyvkereskedõ nem tudott számára új könyvet kínál-ni, csupán a magyarországi könyvújdonságok jegyzé-két sikerült megszereznie. „Minden név, mindenkönyvcím a képzelet számára csodálatos világ – je-gyezte fel. – Itt, ahol a bécsi döntés óta nem láttunkcsak elvétve csempészett új magyar könyvet. Olyan eza katalógus, mintha a sarki jégbe ékelt, éhhalál fenye-gette kutatók váratlanul egy világvárosi békebeli élel-miszerüzlet árujegyzékére bukkannának.”6

Ezek a kisebbségi tapasztalatok is irányíthatták azírót választásában, minek nyomán a Sors és jelképegyik központi eszméjéül a magyar–román közeledésttette meg, a két nép együttélésének jelképes erejû törté-nelmi eseményeit és szereplõit világította meg, hogyezáltal talán elviselhetõbb s alakíthatóbb legyen a sors...

Méliuszt mélyen foglalkoztatta ezekben az évekbensaját egzisztenciális-társadalmi helyzete és vállalt sze-repe a mozgalomban. Ezzel magyarázhatók a gyakorielmélkedések és önelemzõ részek, amelyek példázásá-ra az alábbi passzust emelném ki a naplóból: „Bensõegyensúlyomért valóságos harcot folytatok önmagam-mal. [...] A proletariátussal való társulásom e vak tör-ténelmi korszakban csak jelképes volt, hiszen többet

60

nem tudtam emberileg dokumentálni, mint azt, hogy asaját osztályommal kibékíthetetlenül szembekerültem.Végsõ soron a polgár, aki vagyok, a polgárral. Önma-gammal. [...] Nem lettem illegalista. Nem lettem parti-zán. Polgári jólétben élek, otthonom esztétikájáraügyelve* e minden szépség-értéket elpusztító, elrabló

61

* Méliusz írótársa, s akkor sorstársa a kisebbségi lét vál-lalásában, Kacsó Sándor emlékirataiban egy 1943-ban Te-mesvárt tett látogatást felidézve jegyezte fel a következõket,megfigyeléseivel mintegy alátámasztva a naplóíró által fel-vetett gonolatot: „Temesváron másfél napot töltöttem.Kakassyékat kerestem fel a Déli Hírlapnál. [...] Elvégeztemvele a dolgomat, aztán Kakassy útmutatása szerint Méliusztkerestem fel. Igen elõkelõ helyen, emlékezetem szerint a fõ-tér egyik sarkán volt a feleségének fényes nõi divatáru üzle-te. Ott kerestem ‘Jóskát’, üdvözölvén a feleségét, aki igenszívélyesen fogadott, örvendezett nekem, hiszen ‘olyan régnem láttuk egymást’. A férj is elõkerült hamarosan, az üzletügyes-bajos ügyeit intézte a városházán, rendõrségen. [...]Méliusz is nagyon szívesen fogadott, szeretettel összeölel-keztünk, aztán mindjárt arra gondolt, hogy vacsorázzam ná-luk, s magyarázni kezdte, hogy miként találom meg azt a kisszékelykapus villát, amelyben laknak.

S ott, abban a csinosan megépített székely kapu mögöttivillában úgy éreztem magam egy este, mint a mesék kacsa-lábon forgó kastélyában. A kis villa egész beosztása, min-den berendezése annyira célszerûen szép volt, úgy alkal-mazkodott a lakóihoz, annyira magába fogadott engem is, avendéget is, hogy mindjárt otthon éreztem magamat.” (Ka-csó Sándor: Nehéz szagú iszap fölött, Kriterion Könyvkiadó,Bukarest, 1993. 413–414.) Gaál Gábor, aki szintén megfor-dult Méliuszéknál, egy levelében „pompás lakás”-nak neve-zi az író otthonát. (vö. Gaál Gábor: Levelek (1921–1945),Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel ellátta és az utószót írta Su-gár Erzsébet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975. 416.)

háborúban. Mégis az egyik oldalon, a fasizmus ellen.Velük, akik e harcban mindent vállalnak, minden sze-mélyes értékük, életük feláldozását is.”7 Ez a szerep-vállalás többszörösen is gyanússá tette a hatóságokelõtt, amiért alkalmanként „kiérdemelte” a román tit-kosrendõrség különleges figyelmét. Ilyen esetekbenpedig a mozgalommal való kapcsolatokat más meder-be kellett terelnie.

Megbízatást teljesített Méliusz – nyoma van en-nek a naplóban –, amikor egy dél-erdélyi utazást tett1943 elsõ felében. „B(ányai) L(ászló)val megbeszél-tem, hogy dél-erdélyi körutazásra indulok, megkere-sem az ittmaradt írókat, kitapogatom, milyen a dél-erdélyi magyarság hangulata.”8 Az említett utazásrólkészített mintegy tizenöt oldalnyi jelentés nem nyer-te el megbízói tetszését, a regényes írói útirajz vi-szont, amelynek írása aztán kitöltötte Méliusz1943–1944-es háborús éveit, az adott irodalom-rend-szert alakító szépirodalmi mûnek tekinthetõ.

Hazatérve a kalandos útról, a következõket jegyez-te be a naplóba: „Három hétig utazgattam Erdélyben.Szemlér Ferenc biztatására tapasztalataimból könyvetírok. Már tervezgetem is a fejezeteket, és rendszere-zem jegyzeteimet, történelmet és városrajzokat olva-sok, hogy minél tágabban foghassam át a kérdést,amelyet a könyv egyelõre tervbe vett címe jelez: Sorsés Jelkép. Az itt, Dél-Erdélyben élõ magyarságnak arománoktól eltéphetetlen sorsáról is akarok írni, s jel-képekrõl a történelemben és a mában, amelyek nem-csak közös múltra, de közös jövõre is utalnak.”9

Visszatér ez a gondolat a napló más helyein is. Immár

62

a regény írása közben, 1943 nyarán-õszén jegyeztefel Méliusz újra: „A Sors és jelkép címû új könyvem-ben nemcsak vallok és gyónok egy írónemzedék szel-lemében, amelyhez tartozónak vallom magam, nem-csak e mai napok arcvonásait tapogatom ki, de az er-délyi magyar-román összetartozás tényét is kuta-tom.”10

Az 1943–44-es idõszak „arcvonásaihoz” tartoztaka háborús készültség kézzelfogható jelei: katonai be-hívó az író részére, csapatátvonulások látványa a vá-rosban, légiriadók, bombatámadások Temesvár el-len. „Az éjszakában repülõgépek morajlanak, holhalkabban, hol erõsebben. [...] Egy hét óta éjszakáróléjszakára német csapatok vonulnak át a városon;dübörögnak a gépkocsik és motorkerékpárok. Fek-szem a sötétben álmatlanul, és hallgatom ezt a végetnem érõ zúgást.”11 1944 nyarán jegyezte fel, amikorTemesvár már háborús harcok színhelyévé vált, hogya regény utolsó fejezetein dolgozik: „Este tíz és ti-zenegy óra között rendszeresen megszólalnak a szi-rénák. A riadó rendszerint egy-két óra hosszat tart.Végül hozzászoktam, hogy ezalatt az idõ alatt gyer-tyafénynél dolgozzam. Ügyes szerkezettel megoldot-tam, hogy a fény csak kéziratomra vetüljön. Ha felál-lok az íróasztaltól, hogy néhány pihentetõ lépést te-gyek a majdnem teljesen sötét szobában, a sárgavilágítás a székem mögötti könyvespolcon épp Ka-zinczy levelezését, Petõfi és Arany összes munkáitéri. A könyvtár többi része elvész az áthatolhatatlanhomályban.”12

Ezekben az években Dél-Erdély egy másik nagy-

63

városában, Szemlér Ferenc brassói mûhelyében ha-sonló körülmények között készült az Arkangyalokbukása, a bécsi döntést megelõzõ napok, illetve azazt követõ néhány hónap történéseit az epika elvárá-sai szerint formáló társadalmi, realista-lélektani re-gény. „Az Arkangyalok bukását a háború utolsó hó-napjaiban fejeztem be, miután lapjait irodákban, éj-szaka otthon, óvóhelyeken, kertek fái alatt, a kiürültvárosban vagy városiaktól hemzsegõ falun, zöld tin-tás betûkkel róttam tele – vallotta az író évtizedekmúltán. – A kéziratot szakadatlanul hurcoltam ma-gammal légitámadások viszontagságaiban, katonaimunkaszolgálatom közben s a felszabadulás viharzónapjaiban.”13

I. 2. 2. Szöveg és világ – szövegvilág

(Mûfajválasztás és szolidaritás-vállalás)

Amikor Méliusz hozzákezd a Sors és jelkép írásá-hoz, akkor már elkészült elsõ regényével, a Város aködben címûvel, habár visszatér még 1944-ben is – aHáborús napló tanúsága szerint – a kézirat „nyesege-téséhez”. 1943 folyamán viszont már rátalált a Városa ködben igazi formájára, az egyes szám elsõ személytfeltételezõ vallomásra. Éppen a megtalált belsõ mono-lógformára vonatkozó feljegyzést követi a naplóban aSors és jelkép írásának megkezdésérõl tudósítópasszus: „Megkezdtem a dél-erdélyi utamat rögzítõSors és jelképet. Egyes szám elsõ személyben. Az elsõ

64

fejezet könnyedséggel mintegy magát alakította. Lázés öröm az írás, teljes elmerülés. Itt ismét magamrólbeszélek, mint elsõ könyvemben, a Város a ködbenlapjain. Ez a ‘magam’ ugyanúgy azonos a valósággal,mint a napnak a lencsén átszûrt és sûrített sugara.”14 Anaplóíró észrevételét azzal egészíthetjük ki, hogy ez aszubjektumon átszûrt, vagyis értelmezett valóság tu-lajdonképpen a személyesség jelenlétét hangsúlyozot-tan hordozza, tehát hitelesebben hathat más ábrázolás-módoknál, amelyek általában valamilyen séma kizáró-lagos követését tartják az egyetlen járható útnak iro-dalmunkban.

A Méliuszéhoz hasonló felismeréshez jutott SinkóErvin, aki kétéves moszkvai emigrációja során, éppena dogmatizmus tetõzése – és a tisztogatások, koncep-ciós perek – idején tapasztalatait naplóban rögzítette.Ebben alkotó és befogadó közösség akkor és ott igenvitatott, szélsõségesen kiélezett és vulgarizált kérdésé-rõl elmélkedve vetette fel a kérdést Sinkó, írván: „Le-hetséges-e, hogy az alkotás pszichológiai processzusá-ban produktív tényezõként legyen jelen vis-B-vis-kénta kollektíva”?15 Míg a dogmatikus irodalomesztétikaés -politika kötelezõvé tette az író számára az ún. szo-cialista közösség elvárásainak a teljesítését, úgymonda tudatformálás feladatát az irodalom „termelõi”, a„lélek mérnökei” számára, addig Sinkó a saját magán„átszûrt” valóság mellett foglalt állást 1936-ban, kije-lentvén: „Én monológban élek, s leginkább akkor, haírok”.16

A monológforma, azaz az én-elbeszélés mellettidöntés Méliusz esetében bizonyára az író maga vá-

65

lasztotta helyzetébõl következett. Az utazó író mint aSors és jelkép hõse, központi alakja magának a mû-nek az elbeszélõjével azonos, s az írói pozíciót meg-határozó, alább idézendõ szövegegység a szerzõneka felvett helyzetére vonatkozik. Ez a helyzet pedignem más, mint az írástudó õrzõ-virrasztó küldetéseegy érték- és humánumellenes világban, jelesen amásodik világháború idején, többszörösen kisebbsé-gi körülmények között. Az alábbi leírásban rögzítetthelyszín az Alföldön, Temesvár és Arad között köz-lekedõ vonat egyik vasúti kocsija, amely alvó, az éb-renlét s a gondok elõl álomba menekülõ utasokatszállít az éjszakai sötétben. „Én itt, most, a vonaton,az éjben úgy érzem magam, mint akinek helyettük ismindenre éberen és világos fõvel kell emlékeznem,ilyképp teljesítve hivatásomat. Minden kínra, gond-ra, bajra nekem kell emlékeznem. A magaméra és azövékére. Az idõ a sötétségben összesûrûsödik, az el-múltak színterei egymásba ékelõdnek. Minden egy-bevegyül ebben a kísérteties ringatózásban, jelen,múlt, közel és távol egyaránt. Pedig milyen kétség-beejtõen keveset is tudok megfogalmazni, milyenkétségbeejtõen keveset arról, ami itt van és ami általvagyunk, ami volt és ami nincs. Hová lett az ésszerû-ség emlékezete az ésszerûtlenségben?” (44.; idézete-ink forrása a továbbiakban is a mû második kiadása:Méliusz József: Sors és jelkép avagy egy erdélyi uta-zás regénye ezerkilencszáznegyvenháromban tizen-két fejezetben elbeszélve, Kriterion Könyvkiadó, Bu-karest, 1973)

A narrátor szavai szerint a jelen a múlttal, a közel a

66

távollal vegyül egybe, az elmúltak színterei meg egy-másba ékelõdnek. Ebbõl következõen az idézett egy-ség, mint egy lehetséges archimedesi pont magán vi-seli az útirajz („a vonaton”), az emlékezõ próza(„mindenre éberen és világos fõvel kell emlékez-nem”), a szociográfia („ami itt van és ami által va-gyunk”), valamint az esszé („Hová lett az ésszerûségemlékezete az ésszerûtlenségben?”) és a bûnügyivagy kalandregény („ebben a kísérteties ringatózás-ban”) ismertetõjegyeit. Az egész a konfesszió medré-ben zajlik, a vallomástevõ én magatartása fejezõdikki benne.

A Sors és jelkép megõrzi a Város a ködben egyikfõ gondolatát, amely a kisebbségivé válás élménye-ként, Trianon-traumaként fogalmazódott meg az elsõMéliusz-regényben, ebben viszont a plebejus töltetûszociális szemlélet erõsödött fel („Egy megdöntöttúri uralom nyomában új úri uralom. Csak a Hivatalnyelve változott, a konkvisztádorság nem” – jegyzimeg a narrátor. [32.]), és hasonlóképpen fölerõsöd-tek a jelenre irányuló írói cselekvés motívumai, illet-ve az általános kiszolgáltatottság kifejezése, a ve-szélyérzet egy totális uralomra törõ eszme jegyébenfellépõ hatalmi téboly közepette, amely a másodikvilágháború idejére immár a személyiséget és a nem-zeti közösségeket együttesen szorította kisebbségbe,egy „közös dunai fojtogatottságba” (47.). Ama cse-lekvõ hitet valló, 1929 nemzedékének nevezett értel-miségi csoportosulást maga Méliusz mint narrátorjellemzi retrospektíve a mû egy elmélkedõ részében.A több mint egy évtized távolából készített visszate-

67

kintés érzékelteti egyszersmind a hit megrendülésé-nek fázisát is. A közösségvállalást a többes szám el-sõ személyû megszólalás hangsúlyozza, amint az el-beszélõ „a mi ifjúságunk optimista, a történelem rea-lizmusában hivõ mozgalmáról” beszél, és a kisebbsé-gi helyzetben születõ imperatívuszt aposztrofálja,hogy tudniillik „élnünk kisebbségbe is lehet, mert él-nünk kell”. (Vö. 37.) „Tisztességünket, becsületün-ket tettük fel a hitre, hogy összefogva, ahogyan a Dó-zsától tanuló Ady esdette, közösségben, szövetség-ben a testvér néppel helytállunk a teuton viharban –vallja ugyanebben a gondolatkörben maradva az író.– Mi lett belõle?” (Uo.) Az utolsó mondat üzeneté-ben van a kiábrándultság úgymond betáplálva, hogytudniillik a szándékot nem mindig követhette a meg-valósulás e nemzedék esetében. Megõrzõdik viszontebben a passzusban is a közösségvállalás gesztusa-ként a többes szám elsõ személyû elõadás. Felisme-résként fogalmazódik meg egyúttal, immár a jelenrevonatkozóan egy totális, a népek fölött álló hatalom-nak való kiszolgáltatottság gondolata, miszerint„most, ez új konkvisztádor-idõben, a teutonok évad-ján megint eléggé megalázottak, eléggé szolgálók minem is lehetünk már. Útjában vagyunk a barna konk-visztádorságnak.” (32.)

Személyes élményforrásokból, illetve a régió éslakóinak alapos ismeretébõl fakadnak a bánsági tájravonatkozó szociográfiai leírások, a bánsági síkság-ról, a krassó-szörényi hegyekrõl és soknemzetiségû(sváb, román, magyar, bolgár, horvát, cseh, szlovák,török) lakóiról készült vázlatos írói rajzok – ame-

68

lyek megírásában Gaál Gábor egykori ösztönzésé-nek is szerepe lehetett! – a mû elsõ két fejezetében.(Vö. 30–31., 32., 36., 45–46., 49–50.) A leírásokközben néha megszólal a vallomástevõ én, amint azalábbi passzus példázza: „A dunai népek eme sok-nyelvû Noé-bárkáján mind között mégis a legsa-nyargatottabb a telepes-falvakból az újabb szórvá-nyokba, kültelkekre és az egész tájba szolgálónakkiszóródott, földjefosztott magyar. Hozzá, hozzá térvissza újra s mindig újra gondolatom.” (46.) Hason-lóképpen közvetlen tapasztalatokra épülnek a Bras-sóra vonatkozó szociográfiai leírások, hiszen Mé-liusz Korunk-szerkesztõként és a Brassói Lapokmunkatársaként megismerte Brassót és vidékét. (Vö.348–350., 381–384.)

Abban az esetben pedig, amikor az író nem rendel-kezik primér élményekkel a kisebbségi lét valamelyszeletének szociografikus bemutatásához, akkor meg-bízható források feldolgozása, beavatottak konzultá-lása alapján készít leírást a vizsgálandó valóságsze-letrõl. Ilyen alkalom az utazó író számára például azenyedi stáció. Hiteles adatok kerülnek birtokába, to-vábbá találkozások és beszélgetések alapján juthathelyes felismerésekre és következtetésekre az adottkisebbségi helyzetet illetõen. Az olyan publicisztikusés általános érvényû kijelentést, mint a „fogy a föld alábunk alól” (139.) körültekintõen összegyûjtött ada-tok és jelenségek, valamint ezek elemzése és követ-keztetések levonása teszi szavahihetõvé az útirajzadott részleteiben. A népességi mutatók is a romániaimagyar lakosság fogyását jelzik (430 ezerrõl 350

69

ezerre csökkent 1940 és 1943 között), de fogyásra ésgyengülésre utalnak a társadalmi rétegzõdés arányaiis (hetvenöt százalék falusi, a városiak esetében jel-lemzõ a növekvõ proletarizálódás, más vonatkozás-ban pedig a középosztály is egyre szegényebb, gazda-sági szempontból védtelenebb). (Vö. 137–138.) Fi-gyelmeztet az író a romlás egy másik aggasztó jelen-ségére is: míg Trianont követõen a polgárság és azarisztokrácia ereje rendült meg (a nagyarányú repat-riálás következtében), addig a bécsi döntés nyománfõleg a dolgozó nép száma, ereje csappant meg, aföldhöz való természetes magatartása roppant össze.(Vö. 156.) Az írói megfogalmazás szerint: hûtlennéválik a nép a földhöz és a szülõföldjéhez. (Vö. 138.)„Szökik, mint hajdan a jobbágy” – teszi hozzá az el-beszélõ. (Uo.) Az akkori törvények biztosította ún.önkéntes birtokcsere a nemzetiségi-etnikai tisztoga-tást szolgálta. Végsõ soron: nagyhatalmi törekvése-ket, a teutonok céljait.

(Az utazás célja és értelme)

Az utazó, aki a narrátor szavai szerint terv és szerepnélkül indult útra, a szabadságot választja, az a gondo-lat foglalkoztatja, hogy lehet-e, és miként lehet szabadaz egyes ember – kis nemzet fiaként – egy világmére-tû konfrontáció idején. Egyáltalán: a „teuton levegõ-jû” (112.) Európában bárki is. Illetve: mi az érték, mi ahumánum? Végsõ soron az ezekre adandó válaszokkeresése nyomán született e regény. Az útrakelésnekemellett – amint az elõbbiekben utaltunk rá – van egy

70

különleges motívuma is az író részérõl: a szolidaritás-érzés azok mellett, akik elszenvedik a nagyhatalmi ön-kényt, a diktátumok politikáját, illetve a tanúságtétel atörténelmi végzetrõl, amelynek az egyes ember csak-úgy ki van (ki volt) szolgáltatva, mint népek és nép-csoportok. „Tudtam: mennem kell, a ledöfött Erdély-be, ebbe a leszûkült, megfelezett, megcsonkított kis-ded világba, ahol úgy rémlik, a felszínen ugyan semmise moccan, de a széttépett, a sebzett test minden eré-ben láz ég, és az az én sebeim láza is.” (20.)

Személyes és közösségi gondokkal kelt útra az író,hogy ezek történelmi gyökereit keresse, eszmékkel éstörténelmi figurákkal társalgott az éjszaka magányá-ban: „nemcsak a mában, de a múltban is utazunk ezena vonaton”(86.). Aztán megérkezve az utazás újabb ésújabb helyszíneire és szereplõihez, ott és velük osztjameg a szellemi-erkölcsi útravalót, illetve konfrontáljamásokéival a maga eszméit. Alternatívákat keres azadott történelmi helyzetre. Az egyik írótársával valóeszmecsere során meg is fogalmazódik a párbeszéd, avita szükségessége, a valóságról alkotott más gondola-tokkal és víziókkal való szembesülés kívánalma. (Vö.157.) Az utazás értelmét egy rövid reflexióban így fo-galmazza meg az író: „Idegen tájat, városokat és vidé-keket élettel, valósággal igazán barátaink töltenekmeg, a gondolataik, az érzéseik, aggodalmaik és félel-meik, emberek, élõk vagy holtak, kiváló szellemekvagy egyszerû külvárosi szegények, faluszéli magya-rok. Másképp hogyan is volna értelme ez utazásnak? Sebben vagyunk különbek mi írók a botanikusoknál, ré-gészeknél vagy ornitológusoknál, hogy a táj számunk-

71

ra az emberrel, a gondolattal és a gonddal válik élõ-vé.” (71.)

Az utazó író Aradon keresztül Enyed, Szeben,Brassó felé tart, de ezek a helyszínek az asszociációkirányította elbeszélés során, akárcsak az utazás jelene,kitágulnak a történelem, a szellem s az írói képzelethelyszíneivel. Mindennek az elõadására az elsõ sze-mélyû elõadásmód vagy a belsõ monológ biztosítadekvát nyelvi-közlésbeli közeget. Az önismeret el-mélyítésének különbözõ szempontjait választjaMéliusz az adott keretben, hol egy személyes élmé-nyek és családi kötések által hitelesített szociografikusmegközelítést, hol intellektuálist-racionálist, hol megegy lélektani-önelemzõ szempontot érvényesít az el-beszélés során.

Az általános félelem atmoszférájában, amely a ké-szülõdés és az utazás egész ideje alatt végigkíséri ahõst, az elsõ konkrét megfélemlítõ esettel az út elsõ ál-lomásán szembesül: Aradon, csatlakozásra várva.„Valaki szemtelen biztonsággal arcomba világít” –hangzik az elbeszélõ lakonikus mondata. (59.) Ez ameghatározatlan figura („valaki”) az elbeszélés soránegyre határozottabb alakot nyer, és szerepe is konkre-tizálódik, igazi regényalakká válik: az egyént, az ál-lampolgárt a gondolat- és cselekvési (mozgás)szabad-ságában korlátozó nyomozó, az állami titkosszolgálatképviselõje, akit aztán „a sörtehajú” állandó jelzõvelillet az elbeszélõ.

Ugyancsak az író mellé szegõdik az elsõ éjszakán– a késõbbi nagy útiesszék ábrázolásmódját vetítveelõre, amelyekben Voltaire-t, Montesquieu-t eleve-

72

níti meg az elbeszélõ – Kazinczy Ferenc szellem-alakja, (magyar rokona az említett nagy franciák-nak! –, aki mint az Erdélyi levelek szerzõje úgy-mond elsõül fedezte fel Erdélyt a magyar irodalom-ban „modern szemmel és írói eszközökkel”, s ennekokán a késõi utód „nagyra becsült elõdjének” tekin-ti. (Vö. 70–71.)

(Helyszínek, értékek, értékcsoportok)

Az utazás három fõ állomását modellül választottaaz író, s ezeken keresztül mintegy szemléltetheti és ki-fejtheti értékrendjét, illetve bemutatja a regény azt afolyamatot, melynek során az írói értékválasztások ki-fejtésre, elbeszélésre kerülnek.

Enyeden mint modellen keresztül szemlélteti aszerzõ, hogy az erdélyi fejedelemség korától az elsõvilágháború befejeztéig fontos magyar történelmi-mû-velõdési centrum, illetve egy kisvárosi polgári fejlett-ség határai hogyan szûkültek be a hatalomváltást kö-vetõen. „De lám, azt a másik épületet az egykoriakatfelváltó új tisztviselõk építették már, fala mögött másvonalú, de mégis helytelenül ható bútorok, melyekközt az élet még ugyancsak keresi a helyét – állapítjameg a városon végigutazó író. – Itt, ebben a házbangyorsan gyarapodtak. Adóvégrehajtó, bíró, ügyész,megyei jegyzõ vagy efféle lakhatja. A kultúrát a falakközé a fiak vagy az unokák hozzák be. Nem úgy, mintszemben az omladozó régi úri hajlékban, ahol az ege-rek a nagyapák Horatiusát és Tacitusát már rég szét-rágták, s bizony utódok e falak között alig élnek már.

73

S ha vannak egyáltalán, bizonyára elszöktek a romlás-ból.” (107.)

A kisváros külsõ képe alapján a hajnali utas belsõ,lényegi – történelmi és társadalmi – folyamatok ésösszefüggések felismerését fogalmazta meg. De al-kalma volt találkoznia egy erdélyi, vidéki kisváros-ban is az akkori történelem egyetemes, dermesztõleheletével („teuton levegõ!”), amint elõtûnik a ma-ga fizikai valóságában a hatalmat, az állandó fenye-getettséget megtestesítõ enyedi börtönépület. Az el-beszélõ ezúttal kimondottan is Kafkára való utalás-hoz folyamodik, s megfogalmazza a felismerést:„puszta véletlen, ki ül odabent és ki téblábol ide-kint.” (113.)

A dél-erdélyi magyar kisebbség szimbólumának aszigetet tekinti az író, amelyrõl azt állítja, hogy mégromlásában is az ellenállás, a dac jelképe. (Vö. 122.) Esziget biztos, bevehetetlen pontjait keresi az író az uta-zás során. Enyeden ilyen pontnak tekinti a várat és akollégiumot. Miután elkészült a városképhez tartozóvidéki utcák és terek, a polgári lakások, a börtön, aszálloda rajza, a vár és a kollégium külsõ képét és bel-sõ tereit mutatja be az elbeszélõ, majd egy újabb sétakeretében sor kerül a várost meghatározó természetitáj ábrázolására is.

A várban tett reggeli séta során a történelmi múltés az utazás jelenének közös természetrajzára ésgyökérzetére világít rá eszmefuttatásaiban, a száza-dokon átívelõ eszmények és erdélyi életstratégiákrokonságára figyelmeztetve. Az egész mû pedigmintegy felvázolása értékek és választások rendsze-

74

rének, amelyet elmélkedések, viták, valóságos éseszmei utazások leírása által juttat kifejezésre aszerzõ. Eszmék és eszmények regénye a Sors ésjelkép. Világnézetieké, politikaiaké, erkölcsieké,irodalmiaké, amelyek mind társadalmi, mind azegyénre lebontott összefüggésükben megvilágítástnyernek.

A történelmi múltból a keleti despotikus és a nyu-gati abszolutista hatalmak érdekszféráinak metszés-pontjában politizáló Bethlen Gábor mûve a mérvadóaz író számára, a jelenben meg írótársakkal való esz-mecserék és viták során derül fény az általa képvi-selt értékekre és választásokra. Mindenik írótárs aszigeten teljesít valamilyen szolgálatot, azaz a szó-ródó-fogyó kisebbség megtartó önismeretét erõsítikigen korlátozott lehetõségek között. Kacsó Sándor,Vita Zsigmond Enyeden, Szemlér Ferenc Brassó-ban...

Míg az erdélyi fejedelemség korának fõ politikaieszményét „a függetlenek és szabadok európai egyet-értéseként, békéjeként” (125.) fogalmazza meg(Bethlen Gáborra utalva), addig az utazás jelenének, aháború alatti idõszak alapvetõ társadalompolitikaieszméjét a „demokrácia közösségi nyitottságában”(146.) látja Méliusz. Mindkét racionális cél, illetve al-ternatíva – amely a tudományra-mûvelõdésre alapoz-va érhetõ el – azonos gyökerû, éspedig egy nyugatimodell a keleti barbárság és diktatúrák ellenében.Apáczai Cserét és az õ tanait éppen Enyeden követõCsernátoni Pált idézi az író egyrészt mint az európairacionalista-humanista eszmékhez felnõtt alkotó ér-

75

telmiség erdélyi modelljeit (vö. 133–134.), másrésztpedig a többszörös kisebbségben, egymástól fizikai-lag és szellemileg is elszigetelt értelmiségiek, elnémí-tott vagy elnémult írótársak példáját („félmaréknyinéma magyar író” [299.]), akik identitásukat a ma-guk számára ápolták, esetleg gazdalapot vagy antoló-giát szerkeszthettek (pl. Kacsó Sándor, illetve VitaZsigmond Enyeden), hogy az anyanyelvet írásban iséltessék a vészesen fogyó dél-erdélyi magyarság kö-rében. (Vö. 137–140.)

Beszélgetések, viták nyomán körvonalazódnak aháború utáni évekre vonatkozóan a társadalmi-politi-kai berendezkedést illetõ alternatívák. Az író képvi-selte, demokratikusnak hitt szovjet mintájú alternatí-va konfrontálódik például egy Angliára tekintõ és afrancia forradalom jelszavait a nemzeti eszmébeágyazó opcióval, amelyet a mû egy másik megszólal-tatott író-szereplõje, Vita Zsigmond képviselt a hábo-rú idején. (vö. 188.) Megjegyzendõ, hogy a regény el-sõ kiadásának szövegváltozata (Méliusz József: Sorsés jelkép. h. n. [Kolozsvár], Józsa Béla Athenaeum, é.n. [1946]) egy leegyszerûsített, orosz-német pólusúképletben a szovjettõl való félelmet hangsúlyozta, amû második kiadásának változata szerint viszont ezárnyalódott és kiegészült Anglia szerepének („mesz-szire nézek”) érzékeltetésével:

76

Ennél a gondolatkörnél maradva utalhatunk arra,hogy Méliuszt a brassói írótársai sem tudták akkori hi-tében követni, amint az a velük folytatott eszmecserék

77

„– Minden másképplesz, mint ahogyan ter-vezzük. Kitartok a franciaeszmék hármas jelszavamellett, de kiegészítem: aszabadságot, testvérisé-get, egyenlõséget a nem-zetibe kell oltsuk.

– Hiszen akkor megért-jük egymást – mondom –,de eggyel tisztában kelllennünk: ez nem a néme-tekkel, csak a németek el-len valósítható meg.

– A németek – válaszol-ja – az oroszok ellen küz-denek és amíg harcolnak,értünk is teszik.” (147.,elsõ kiadás)

„– Minden másképplesz, mint ahogyan tervez-zük. Kitartok a franciaeszmék hármas jelszavamellett, de kiegészítem: aszabadságot, testvériséget,egyenlõséget a nemzetibekell oltanunk. Nekünk is,de a többieknek is.

– Hiszen akkor megért-jük egymást – mondom –,de egy fenntartással: eznem a németekkel, csak anémetek ellen valósíthatómeg.

– Én nagyon messzirenézek... A németek –folytatja – már gyengül-nek, de amíg másokatgyengítenek, akire énnézek, az erõsödik. Ket-ten kétfelõl várjuk a vá-laszt a holnapra.” (188.,második kiadás)

elbeszélésébõl kiderül majd a regény utolsó fejezeté-ben. (Vö. 395.)

Egy tágasabb, nem korlátozó jellegû nemzetvíziókeresésében Méliusz Adyt tekinti követendõnek. Ép-pen ennek okán kell sokszor elszenvednie sértést amások állította szûkítõ, egyszempontú s ebbõl követ-kezõen kizárólagos és türelmetlen magyarságképpelvaló konfrontálódásban. Méliusz nyomasztó emlékeiközül ekkor, az utazás jelenében éppen az egy évtized-del elõbbit, s Kacsóval kapcsolatosat idézi fel, megal-kotván a kiközösített („idegen”) ember lélekrajzánakmegrendítõen pontos leírását. (Vö. 162–170.) Az epi-zód ugyanakkor két felelõs, s a jelenben különösenegymásra utalt írástudó emberi erényeit is szemléltetiaz elbeszélõ meghitt elõadásában: felül tudnak emel-kedni sértettségeken, emberi gyarlóságokon. Éppenilyen, a hivatkozott epizódban megidézett alkalmak,helyzetek fokozták az íróban a hovatartozás tudatossá-gát, elõdei sorsvállaló opciójának jelentõségét. „Azértvagyok hát magyar – hangzik az érvelés –, mert másnem lehetek, másnak nem tudom magam elképzelni.(...) nincs más választásom, nincs más hazám, nincsmás otthonom ebben az embertelenségben, mint ez anyelv, amelyben, amely által értelem és eszmélet va-gyok.” (169.) Körülíráshoz kellett fordulnia az írónak1972-ben, az új kiadást elõkészítendõ, hogy megne-vezhesse nemzeti hovatartozását, az elsõ kiadás tanú-sága szerint ugyanezt 1946-ban kimondhatta: „nincsmás hazám és otthonom, mint magyarságom.” (132.Az én kiemelésem – B. J.)

Méliusz demonstrálja aztán a rá következõ fejezet-

78

ben (És megint az ének), hogy értékválasztásaiban ér-zékenyen viszonyul az identitását hordozó minden ér-tékhez. Az enyedi kollégiumban, ahová sétája sorántért be az utas, Kodály dalait empátiával hallgatta diá-kok elõadásában, mintegy feloldódva az énekben.„Moccanni sem merek – érzékelteti az elbeszélõ azének hatását –, nehogy megtörjön a varázslat, hiszenérzem, szállok a gyermekek hangjával s az énekkelmagam is a terhes felhõk iránt, a boldogtalan világ fö-lé, nem gyûlölettel, nem bosszúval a szívben, csakénekkel, Kodály magyar harmóniáival.” (192–193.Kiemeléssel jelezzük a mû második kiadásában esz-közölt szerzõi kiegészítést – B. J.)

Más irányból, a korabeli mozgalomnak elkötelezettNagy István részérõl osztályszempontú kiközösítéstkellett elviselnie Méliusznak (úgymond idegen, mertburzsoá származású!), ami az iránta tanúsított hûvös-ségben, közönyben, leplezetlen távolságtartásbannyilvánult meg. (Vö. 228–229.) Egyrészt tehát –összegezi az író az emberi kapcsolatokat fertõzõ gya-nú társadalom- és lélekrajzát – a többség alatti kisebb-ség teremti meg a kisebbség kisebbségét, másrésztmeg az elnyomott osztálybeli az elnyomottak közötttalálja meg a kitaszíthatót, azaz áldozatát. (Vö. 230.)

Magában foglal viszont egy modellértékû példát azelbeszélés. Az író 1929–30-ban, azaz a szellemi fejlõ-désében bekövetkezett világnézeti fordulatot megelõ-zõen Kuncz Aladár emberi, szerkesztõi rokonszenvétélvezhette, s intellektuális hatása alá került. A tárgyaltvilágnézeti, magatartásbeli – és irodalmi! – értékek vi-lága éppen a róla, a mesterrõl készült, és a Borongás a

79

könyvtárban címû fejezetbe beépített portréval teljese-dik ki. „Azok közé a kevesek közé tartozott õ is –összegez Méliusz –, akik tudják, hogy nem az õ vilá-guk az egyetlen. Már Adytól ezt tanulta, aztán meg a‘fekete kolostorban’ is, és végül Prousttól. De kellett-eeffélét egyáltalán tanulnia?...” (246.)

Toleranciával viszonyul az író a más-más világné-zeti értékeket képviselõ dél-erdélyi magyar értelmisé-giekhez. A kollégium teológus tanárával, Nagy Jó-zseffel – akinek Méliusz diáktársa volt – az emberség-be vetett hit és a kölcsönös tisztelet alapján találko-zott, elõbbrevalónak tartva azt az elvet, miszerint„együtt hinni valamiben: erõt ad”. (Vö. 200.) A vallottelv kimondott megfogalmazása szintén a második ki-adás szövegváltozatában fordul elõ, hangsúlyozandó akonszenzusra való törekvést. „Erõt ad a tudás – fûzitovább az elbeszélõ a felvetett gondolatot –, hogy ez amiénk csak egy világ a többi között, lehetséges tehát amássá válása is.” (Uo.)

Árnyaltan fogalmazódik meg a második kiadásbanaz író világnézeti elkötelezettségét illetõ mondat. Azelsõ kiadásban Méliusz a saját, a harmincas évek ele-jén bekövetkezett világnézeti és pályafordulatáról aztírta, hogy „közben egy más és úgy hiszem tágabb em-beri tanításhoz csatlakoztam, a szocializmus eszmé-nyéhez, s amennyire tõlem telik, gyakorlatához is”(157–158.), míg a második kiadás megszövegezésé-ben a szocializmus helyett egy más szemlélet humaniz-musa áll: „közben egy más – és úgy hiszem, tágabb –emberi tanításhoz csatlakoztam, egy más szemlélethumanizmusához”. (200.)

80

Ennek a fordulatnak a bemutatását, visszatekintõelbeszélését szintén a kollégiumban tett látogatás, egykönyvtári élmény megörökítéséhez társítja az elbeszé-lõ. Az enyedi könyvtári élmény a berlini CollegiumHungaricumban töltött órák emlékét idézi fel az emlé-kezõben, éspedig az ifjú szellemi formálódásánakdöntõ eseményeit, amelyek éppen a hitleri hatalomát-vételt közvetlenül megelõzõ idõszakra estek: „Az utcaeseményei, a proletárok rohama és a magyar könyvtá-ri órák szabtak végleges és gyakorlati irányt mégisszép összhangban hajlamaimnak, ébresztettek rá,hogy Európában magyarként csak az emberiességgel,a haladással eljegyezve élhetek tovább. Utca éskönyvtár – ebben kapott értelmet az a felfedezésem,hogy értelmiségiként társadalmi felelõsségû lény va-gyok.” (214.)

Beszélgetések, viták felidézésével érzékelteti az íróaz esztétikai-irodalmi értékek rendjét, amelyek képvi-seletét õ maga vállalja. Az utazás alkalmával létrejötttalálkozások és eszmecserék bemutatásából fény derülarra, hogy õ az irodalmi értékek s az irodalomról val-lott nézetek sokféleségének a híve. Irodalmi, iroda-lomtörténeti példákra hivatkozva teszi ezt nyilvánva-lóvá. Adynak egy szabadságközpontú magyarság- ésErdély-képével sétál például Enyeden is. „Ady líraicsodatevésének vagyok a rabja” – vallja (vö. 180.),majd érveket sorakoztat fel választása, azaz az õ Ady-képe mellett. Méliusz magyarázza, értelmezi Adyt,hogy ezáltal saját irodalmi eszményét s az irodalomrólvallott nézeteit is megvilágíthassa: „Ady is rezignált,de az õ reményvesztettsége bujtogat, csóvát vet, fel-

81

gyújt. A nyelvezete ezért is nem klasszikus, a költé-szete ezért is veti szét a klasszicizmust és rombolja lea magát szilárdnak, öröknek vélõ tegnapi világ tökéle-tesség-eszményeit; következetes és tökéletes eretnek-lázadást teremt a költõi szóban és a nemzeti gondolat-ban, egy másik nemzet gondolatát fogalmazza meg, anem nemesi és nem polgári, a nem dzsentri nemzetét,õ az a szívem, türelmetlenségem szerinti eretnek, a lá-zadó, aki ‘nemzetáruló’ és ‘osztályáruló’, tehát elõremutat...” (180–181.)

Ezekhez viszonyíthat az író aztán más értékeket,Erdélynek, egy adott valóságnak másféle írói megidé-zését. Az Áprilyét például, akinek költészetébõl„passzív rezignációt” (uo.) hall ki Méliusz. „Szemlé-lõdõ természetébõl hiányzik az eretnekek és vértanúkláza” – állapítja meg az író. (179.) Kacsó Sándor mû-veiben pedig egy, a magáétól eltérõ írói attitûdöt tartmeghatározónak: Kacsó szerint ugyanis az írónak –Méliusz értelmezésében – súlyos kötelességet kell tel-jesítenie az írás által a „kisebbségi nemzeti helytállás”(158.) érdekében. „Egy újfajta emberség, egy másfaj-ta, azelõtt ismeretlen magyar emberlét birkózott abbana regényben [Vakvágányon, 1930] a magyar tegnapokvalóságellenes mítoszaival, a kisebbségi plebejus lé-lek önmagában nem könnyû, elsõ úttörõ megfogalma-zásáért.” (158–159.)

Helyet kapnak a mûben – a könyvtári látogatás ke-retében elbeszélve – a Nagy István munkáiban képvi-selt egyes értékekre és nézõpontokra való reflexiók is.A Nincs megállás címû regényre alapozva magát azírót mint az osztály (proletariátus) mítoszának értel-

82

mességét megszemélyesítõ figurát ábrázolja a szerzõ,epikai munkáit pedig, mint példabeszédeket mozgósí-tó szerepû alkotásoknak tekinti. (Vö. 223–224.) Mél-tányolja realizmusát, csehovi irályát emlegeti (vö.234– 235.), kiemeli a mûvek drámai dialógusait, ame-lyekkel megszerkesztettségük révén egy hiteles vilá-got teremt Nagy István (vö. 227.), majd értelmezésük-höz egyfajta kiindulópontot javasol Méliusz: irodalomés történelem szoros kapcsolatának figyelembe véte-lét. Felvetése szerint ugyanis az irodalmat az irodalo-mért mûvelni nem feltétlenül szükséges a történelmetismerni, viszont Nagy István esetében – állítjaMéliusz – a mûvekben az irodalmat, a költészetet csakaz fedezheti fel, aki ismeri a történelmet. (Vö. 228.)

Bizakodóvá válik az utazó író, találkozván olyanpályatársak új mûveivel, amelyeket a kollégiumkönyvtárába becsempészett friss magyarországi folyó-iratokban olvashatott, nevezetesen Veres Péter, IllyésGyula, Cs. Szabó László, Márai Sándor és Nagy Ist-ván írásaival. Kiemelendõ az is, hogy a felsoroltak íróikvalitásainak megnevezésében semmilyen eltérés, lé-nyegi módosítás nincs a mû elsõ és második kiadása-kor véglegesített szövegben. Íme:

83

Adott körülmények között tehát Méliusz hitét azirodalom táplálta. A mély olvasmányélmények hatásaalatt aztán vallomást tett: „Mohácsainkat a gyász fölöttnapfényes derengés követi majd, béke lesz végre a vi-lágban, a lámpák este kigyúlnak a városokban, az em-berek nem bújnak már rettegve lefüggönyözött odva-ikba és pincékbe, az írók nem rejtõzködnek rendõrökelõl, és független lesz végre a Szó, az emberi szó, s –

84

„Egyforma lázzal olva-som Nagy Istvánt, Verest,Illyést és Cs. Szabót, ki-ben az új ‘urbánus’ stílustalán csúcsaira érkezett.[...] Nem hiszem, hogylehet európaibb író maEurópában Illyésnél. S ki-vel ne vetekednék termé-szetes okosságban Veres?Realistának pedig kell-ekülönb, mint Nagy Ist-ván? És külön kellenevallanom a varázsló Má-rairól is....” (178., elsõ ki-adás)

„ Egyforma lázzal olva-som az íróasztal lámpájá-nak gyenge fényébenNagy Istvánt – micsodaíróvá érlelõdött! – Verest,Illyést és Cs. Szabót, ki-ben az új ‘urbánus’ stílustalán csúcsaira érkezett.[…] Nem hiszem, hogylehet európaibb író maEurópában a népi Illyés-nél. S kivel ne veteked-nék természetes kartéziá-nus és ugyanakkor kimû-velt okosságban Veres?Realistának pedig kell-ekülönb, mint Nagy Ist-ván? És külön kellenevallanom a varázsló Má-rairól is...” (235., máso-dik kiadás)

ennyi vér és megnyomorítottság árán, a romok árán,ámbár még nem tudjuk, mennyi lesz a rom, de lesz! –szabadok talán a népek is, kikért az írók, ott is, itt istörik, szaggatják, korbácsolják és tépik önmaguk lel-kiismeretét, s ugyanakkor csinosítják és építik már anép eljövendõ lelki arcát, a költészetet és az édesanyanyelvet, ami nélkül nincs költészet.” (237–238.)

Az útirajz Szebenrõl írt fejezetei (Kém érkezik a vá-rosba, Szebeni báránysült) mondhatni nélkülözik anyílt eszmecserék, a közvetlen baráti viták bemutatá-sát. Leírások és elmélkedések uralják az elbeszélést,azaz hiányzik például az epikus közlés egyik fontosmódja, a dialógus, ami már önmagában is az elbeszélõteljes magányára utalhat. Vitákra, eszmecserékre nemnyílik lehetõsége az utazónak, mint ahogy tehetteEnyeden, vagy teszi majd Brassóban. A bizalom, álta-lában a humánus értékek hiánya elviselhetetlenné te-szik az utazó szebeni tartózkodását. Egy helyütt fel iskiált az elbeszélõ: „Vess utamba egy embert, te Sors!Egy embert, akivel szót válthassak!” (301.)

De van Szebennek egy másik arca is az elbeszélésszerint, az, amelyet nem a háborús jelen formált, ha-nem a román kultúra jelesei, lévén a város a románszellemi élet egyik fontos erdélyi centruma. Ilyen vo-natkozásban találhatók elmélkedések, eszmefuttatásokGeorge Coºbuc, Octavian Goga, Mihai Beniuc pályá-járól, s velük kapcsolatban az általuk képviselt esztéti-kai, politikai és világnézeti értékekrõl. Ezeknek az ér-tékeknek aztán egy korszerû képviseletét mutatja beMéliusz a Brassóról írt egyik fejezet Geo Bogzánakszentelt értelmezésében. A következõ megállapítást

85

teszi vele kapcsolatban: „A történelem iránti érzé-kenységét az izgatja, hogy az õ népe, mely egy mito-logikus világban és a szegénységben kívülrekedt azújkori fejlõdésen, milyen is és miért ilyen, mi rekesz-tette el fejlõdése útját. Ez már nem Coºbuc és nemGoga tizenkilencedik századi, herderi látásmódja, ha-nem egy modern szellemi lázadásé. Bogza, a legna-gyobb élõ román riporter, a dadaisták közül került ki.”(382.)

A társadalmi és történelmi, valamint a szellemi je-lenségek értelmezése során maga az elbeszélõ mindigmegtartja a plebejus demokratizmus és a magyar-ro-mán közeledés pozícióit. Az alapvetõ humánus és tár-sadalmi-politikai eszmék oldaláról keresi mind a tör-ténelmi múltban, mind a jelenben azt, ami összeköt.Ennek a tematikának a szempontjából pedig közvetle-nül kapcsolódnak egymáshoz a Szebennek szentelt ti-zedik fejezet a Brassót bemutató tizenkettedikkel vagyéppen Az Alsó Marosmentén címû, harmadik fejezet-tel. Ez utóbbiban fogalmazódik meg szentenciózusanaz együttélés krédója: „Valóságos gondjaink ugyan-úgy egymás tükörképei, mint a valóságos veszedel-mek; a másikat elveszejteni itt mindegyik csak a magaelpusztításának kockázatával vállalkozhatik. Vagyõrületében. És ezek, amikben élünk és utazunk, való-ban az õrület évei, az õrület vak térségeiben.” (79.) S ehitvallással mintegy összecseng a brassói fejezetbentalálható kijelentés, hogy tudniillik az azonos valóságegymáshoz közel álló írói rajzok létrejöttét szavatol-hatja az érzelmileg-világnézetileg rokon pozíciókatválasztó írók esetében: „A mi Brassónk – mondom –

86

magyaroké és románoké, nyugtalan lelkû íróké, akárrománok, akár magyarok. Akkor is, ha külön-különjártunk ide a magunk szegénynépi világának változá-sait vagy változatlanságait, a sorsunk tükörképét meg-keresni, ugyanazt kutattuk románul is, magyarul is, azíró leliismeretét ugyanaz a valóság ejtette lázba, két-ségbeesésbe és korbácsolta azonos minõségû felhábo-rodásra, írói cselekvésre. Mondom – ha nem is együtt,de egymás mellett és azonos indulattal.” (381.)

A Brassónak szentelt egyik fejezetben (Nevelés ahalálra) egy szociográfiai nézõpont is érvényesül atörténelmi mellett, akárcsak a Temesvárról, a Bánság-ról írottakban a mû második fejezetében (Szobrok ésárnyak), hiszen az utazó harmincas évekbeli szerkesz-tõi és újságírói tapasztalataira, személyes élményeirealapozhat, amikor például bemutatja azt a folyamatot,amelynek során immár nem Amerika, csupán Brassófelé indult meg a székelyföldiek népvándorlása, városiproletarizálódása az elsõ világháború után. Ugyancsaka reggeli szállodai elmélkedésbe szövõdnek az író zü-richi és berlini diákemlékei, illetve a fiatal Méliusz új-ságírói pályája Kolozsvárjához fûzõdõ emlékei, ami aKorunk szerkesztõségét jelenti mindenekelõtt, de azottani kávéházak liberális szellemét is. Felidézi továb-bá az elbeszélõ pályájának a Brassói Lapok szerkesz-tõségében töltött, igazi újságírói egyetemnek tekintettidõszakát, ahol felelõs kisebbségi újságírást, demokra-tikus töltetû eszmeiséget tanulhatott. Erre a kisebbségimagyar értelmiségi mûhelyre visszatekintve Méliuszúgy ítéli meg – mind a mû elsõ, mind a második, javí-tott kiadásban (vö. 259., illetve 366.) –, hogy „példát

87

teremtettünk az egész nemzet számára, mert legalábbjelképesen létre tudtuk hozni három társadalmi réte-günk, a munkásság, a parasztság, a polgárság, tehátegész nemzetiségünk haladó, plebejus állásfoglalását,és ezt a romániai magyar társadalom szélesebb, plebe-jus tudatába be is tudtuk vinni; közösen tudtuk érde-keltté tenni a demokratizmusban a kisebbség többsé-gét.” (366.)

Sõt, fûzi tovább a felvetett gondolatot az író a kö-vetkezõ, a mû utolsó fejezetében egy, a hatalom, amindenkori diktatúra mûködését felvázoló elmélkedõrész közbeiktatása után, még az utazás jelenében is ér-zékelhetõ valamelyest amaz „élve-haló harcos plebe-jus kisebbségi szellem”. (Vö. 378.) A felkeresett bras-sói íróbarátokkal, Szemlér Ferenccel és Abafáy Gusz-távval való találkozás nyomán megfogalmazódik egyfelismerés, hogy a Dél-Erdélyben maradt írók válasz-tása hõsies sorsvállalás, ami a magyar kultúra szolgá-latát, egy értékõrzõ hivatást jelent. (Vö. 393.) Méliuszta társaival való bensõséges beszélgetés egyenesen pá-toszra hangolta, ünnepélyesen mondja ki mind az elsõ,mind a második kiadás megfogalmazásában a kisebb-ségben élõ író hivatásának értelmét: „Egyformák va-gyunk abban, hogy – bár telve katasztrófaérzésekkel –egy felfokozott nemzeti öntudatot hordozunk magunk-ban mindannyian. Bátran kimondjuk, ebben már sem-mi nemzeti túlzás: hõsies sors ez a miénk, s ha kívülrõlnem is látjuk, egyszer majd még jelképpé emelkedik,mert akkor állunk helyt e kisebbségért, amikor alattunks körülöttünk minden bomlik ...” (397.)

Az egész mû alapeszméjét újabb összefüggések fel-

88

vetésével bõvíti-gazdagítja a Kém érkezik a városbacímû kilencedik, Szebennek szentelt fejezet, amelyszínes, változatos városrajz keretében megírt történeti-kultúrtörténeti esszé. Az alapeszme a három nép(román–magyar–szász) közös erdélyi sorsának megvi-lágításával bõvül – fõként azoknak a történeti momen-tumoknak a kiemelésével, amelyek a szászoknak azidegen hatalmakhoz való mindenkori lojalitását tá-masztják alá. Az ebben a fejezetben és gondolatkör-ben kifejtettek elõrejelzését az elbeszélõ a harmadikfejezetben (Az Alsó Marosmentén) helyezte el, abbana részben, amelyben a Déva vára alatti útját írja le, sDávid Ferencet idézi, de egészen a jelenig kíséri az õkudarcra ítélt törekvését, a szász-magyar közeledésmegvalósítását. „Az kellett legyen, fantaszta, ha azonfáradozott, hogy a magyar és szász nemzetet a közösprotestáló vallás örvén egy akolba terelje, holott aszász urak ezt soha nem akarták, se testük, se lelküknem kívánta soha ezt a közösséget, a protestantizmus-ban sem. Újabb erdélyi irodalmunk szász barátai kö-zül is nem egy lám, hol kötött ki, miféle szereppel cá-folja meg hajdan emberibb erdélyiségét. Kezdetbenexpresszionisták voltak, aztán transzilvanisták és mostteutonok a teuton Németországban.” (73.)

Az utazóban nemcsak az utcakép, de a szellem éskultúra olyan toposzai is, mint az évszázados templomvagy a paloták, a múzeum, a képtár, a színház vagy akönyves- és régiségbolt a jelenre irányzott értelmezé-seket, eszmefuttatásokat indítanak el. Az utazó író a„humánum kémje” (285.) szerepében járja a várost, ésnem leli a toleranciát, az „erdélyi emberség szelle-

89

mét”. (Vö. 304.) Hangsúlyozza az elbeszélõ, hogyminden város arcára van írva annak sajátos szelleme,ez alkalommal, Szebent járva pontosan felismeri azíró ama városarc háborús torzulatait, sõt figyelmeztetiis önmagát: „Ne engedjünk a kísértésnek, utasítsuk ela káprázatot – háború van! –, Szeben arcára a kultúradicsõsége is reávéste vonásait, szellemétõl ma mégseengedjük magunkban a széplelket megtéveszteni! Netévesszenek meg a múlt ma csalóka szépségei.” (284.)Megtörténik a klasszikus német hagyomány kisajátítá-sa, meghamisítása, amit az utazó Schiller Ármány ésszerelem címû drámája szebeni elõadásának elemzé-sével demonstrál. Ezen a színházi elõadáson is „feszí-tõ feketeruhásokat” és egyenruhás német tiszteket látaz író. (Vö. 304.) Tulajdonképpen eltûnik a „humá-num németsége” (301.), amelyet az író berlini diák-éveiben ismert meg közelrõl is. Míg az enyedi tapasz-talatok alapján („Enyeden éreztem otthon magam.” –287.) bizakodhatott az író, Szebenben már a tárgyaltfejezet zárásaként mély fohász fakad fel belõle („Sors,kegyelmezz meg nekünk!...” – 297.), tapasztalván avárosban dúló „lelki pestist”.

Az utazás utolsó állomása, Brassó is idegen környe-zetnek tûnik az utas számára: a nagyszálló a város ésáltalában az élet fölé emelkedõ hatalmat jelképezi. Eb-ben a szállóban, mondja az író, „a háborús felsõ osztá-lyok élete sûrül össze” (336.), s emiatt érzi magányos-nak és fenyegetettnek magát az utas, és várja, mintminden hatalmon kívüli, hogy a föléjük, a polgárokfölé magasodó hatalom összeomoljon. (Vö. 338.)

Éppen ez az ördögi környezet („Balkán és Nyugat.

90

Szélhámosság és civilizáció.” – 336.) indítja el az uta-zóban az elmélkedést a mindenkori diktatúra mûködé-sérõl. A tíz oldal terjedelmû (369–378.), az utolsó fe-jezetbe beépített szövegegység – talán a legszámotte-võbb, a megírás idejébõl származó jegyzetek alapjánkészített betoldás, amellyel a mû második és újabb ki-adásai gondolatilag gazdagodtak – az elnyomó hata-lomnak, éspedig a nacionalista mítoszokra alapozódiktatúráknak a természetrajza. Bemutatja az író mindaz egyének, mind a társadalom szintjén érzékelhetõ, afélelem, majd az általános gyanakvás, illetve az ag-resszió és terror jelenségein keresztül érzékelhetõ ön-kényt.

Az egyén természetes életösztöne és lelki mûködé-se szempontjából kiindulva állítja az író, hogy az ál-landó üldözöttségnek kitett egyén fellázad, mivel élniakar, s ezáltal háborús partnerré válik. (370.) A háborúegyik általános érzékelhetõ vonása az, hogy az életretör, a vitális értékek megsemmisítésére, s ezáltal azember elemi életösztönével kerül szembe mindenek-elõtt. Ezekbõl a megfigyelésekbõl vonja le aztán a ha-talom és egyén vonatkozását érintõ következtetést,hogy tudniillik nem lesz valóságos béke Európában,„amíg megfigyelnek, gyanúsítanak, üldöznek, adato-kat gyûjtenek ellenünk a politikai rendõrségek ügynö-kei, és amíg titkos irattárakban rendszerezik és tárol-ják magánéletünk kizárólag reánk tartozó adalékait, ésamíg épp az Ésszerûség, a Humánum és a SzemélyesGondolkodás rendõri megfigyelés tárgyát képezheti.”(370–371.)

Az írói értelmezés szerint tehát a diktatúra háborút

91

visel a társadalom minden tagjával, márcsak azáltal is,hogy ki-ki üldözöttnek érzi magát, s ezért az egyénkénytelen úgy viselkedni, mint aki háborúzik. „Hábo-rút viselek azáltal – fogalmazza meg saját személyérevonatkozóan is az író –, hogy megkísérelek tájékozód-ni, kétségbeesett erõfeszítést teszek ésszerûtlen, sõtabszurd helyzetem ésszerû megfejtésére, illetve túlakarok járni az ellenség eszén, túl akarom élni a hábo-rút, azaz gyõzni akarok, mert az gyõz, aki életben ma-rad.” (372.)

A mesterségesen elõidézett és felfokozott kóros ál-lapot – Méliusz elemzése szerint – a lélektani hadvise-lés kifinomult módszereivei és a propaganda útján ér-hetõ el, amelynek következtében aztán megszüntethe-tõ az egyén önálló gondolkodása és helyes ítéletalko-tása. Kitermelõdik a manipulált tömeg, amely mindigis a diktatúrák bázisát képezte. Ebbõl a tömegbõl válo-gatták ki a diktatúra csúcsával egyívású alkotóeleme-ket, az írói felsorolást idézve: „Szadistákat, kérlelhe-tetlen gonosztevõket, gazembereket, kalandorokat,kötöznivaló elmebajosokat, tolvajokat, rablókat, hó-hérlegényeket, az emberiség alját, akik az egyenruhá-val járó koncért és a Hatalomnak alárendelt hatalomkéjéért semmitõl vissza nem riadnak, tökéletesen ido-mítható teremtményei a háború bûntényének, a nem-zeti fanatizmusnak, egyetlen elõre meghatározottprogramjuk a más nemzetek, népek, nyelvek, kultúrákkiirtása...” (375.)

Szól az elemzés arról a folyamatról – a hitleri Né-metország példájára hivatkozva –, hogy hogyan terjeda kór a társadalom különbözõ rétegeiben (csõcselék-

92

bõl, bûnözõkbõl toborzódó nem hivatalos párthadse-reg, majd rohamosztagok megalakulása; – hivatásoskatonatisztek behálózása; – bíróságok, iskola, sajtómeghódítása; – hivatalnoki réteg, általában az alattva-lók kiépítése; – tudósok, írók, zenészek, filozófusokmegnyerése), s mikor már minden sejtet kikezdett, ak-kor el lehetett fogadtatni, hogy a nép van hatalmon, shogy megvalósult a nemzeti új rend, illetve kezdetétveheti a világuralomra törõ háború. (Vö.373–374.) Afolyamat második szakaszának pedig azt tekinti az író,amikor a mítosznak úgymond túl sok lesz az áldozata,tehát az agresszivitás önmaga ellen fordul, s emiatt el-kezdõdik a diktatúra önelveszejtése. (Vö.375.)

Figyelmet éredemel a regényépítkezés és az íróiüzenet szempontjából, hogy a mûnek a fentiekben be-mutatott elmélkedõ része, amely a társadalomra épülõmonstrum ráció általi meghódítását, azaz leírását éselemzését tartalmazza, ugyanabban a fejezetben, azutolsóban kap helyet, amely magában foglalja azt avallomást is, amelyet az írónak a kisebbségi helyzetmelletti hitvallásaként idéztünk az elõbbiekben, samely gesztussal Méliusz az erdélyi kisebbségi gon-dolat melletti választását is kinyilvánította egy igen el-lentmondásos történelmi idõszakban.

A félelemrõl, kiszolgáltatottságról, végsõ soron azegyénre a háborús partner szerepét rákényszerítõ dik-tatúráról készült elemzõ leírások és elmélkedésekmintegy kiegészülnek, illetve érzékletessé válnak egy,a hatalmat reprezentáló figura epikus ábrázolásával,egy igazi – rejtélyes – regényalakkal. Az elbeszéléskezdetén még névtelen figura („valaki”) egyre határo-

93

zottabb alakot nyer, aki végigköveti az író-fõszereplõtmind a valóságos tájban, mind a gondolatban megtettszellemi útján. Mellékszereplõ ez az „útitárs”, aki fel-feltûnik a leírt utazás egyes állomásain, sõt mondhat-ni, hogy útja metszi a hõsét, ahogy az elbeszélõ mond-ja: sorsát végleg az õ sorsához varrta. (Vö. 79.) A nar-rátor nézõpontjából kapunk képet róla, akit az elbeszé-lõ a sörtehajú állandó jelzõvel illet (vö. 78–79., 89.,257., 406.), keménykalaposnak ír le (vö. 93.), és hal-szemet, macskaképet tulajdonít neki (vö. 89., 258.),imposztornak nevezi (vö. 89.), bújócskát játszik vele,dühvel gondol rá, lázadozik ellene, esetleg nem léte-zõnek tekinti, viszont a mûnek az utazás záró jelenetétábrázoló részében, mint az írói látomás központi alak-ja kerül közvetlen konfliktusba a megfigyelttel. Konf-liktusuk az írástudó és a gonosz, a humánum és az ér-tékpusztítás erõinek víziószerû megjelenítése.

Az író rémálmának megjelenítését, Rusu detektív-vel való küzdelmét felváltja aztán egy valóságosszörnyrõl, a háborús mindennapokról való, egyszerûmondatokban megfogalmazott tudósítás: megszólal-nak a külsõ veszélyt jelzõ szirénák. Ébren figyel az íróa brassói éjszakában – a fejezetcímet idézve: Szembena csillagokkal –, és magához véve a Szophoklész-kö-tetet, amely különben egész úton a klasszikus hagyo-mánnyal való szövetséget jelképezi a barbárság ide-jén, várja a hajnalt. A ciklikus újrakezdés õsképekéntszerepel a hajnal a mû záró jelenetében. Ezt a jelentéstlátszik alátámasztani a mû utolsó két mondata is,amely egy rezignált én lakonikus közlése a megvál-toztathatatlan sorsról („Néhány óra múlva indulunk

94

vissza, haza, a Szigetre. Az az otthonunk, a Sziget...”– 409.), s ezzel a zárással mintegy az út kezdõpontjá-hoz való visszatérést érzékelteti az író. Útja kiinduló-pontjához tér vissza a cselekmény szerint a hõs, ahol aveszélyeztetett sziget-lét várja, de az út során olyanbelsõ, szellemi és lelki tapasztalatokkal gazdagodott,amely csak egy különös, önismereti kaland részesénekadathatott meg.

Az önismeret megszilárdítását szolgálja a regényválasztott cselekménye is, amelyre nem a linearitás ésszigorú kauzalitás jellemzõ, hanem egy térben és idõ-ben igen különbözõ dimenziókat átfogó eseményme-net, amely eleve a regény üzenetének gondolati mély-ségeit érzékelteti.

I. 2. 3. A mû megjelenése és odisszeája, a befogadás szakaszai

A Sors és jelkép megjelenésének idõpontja a romá-niai magyar irodalomnak, illetve általában a magyarirodalomnak egy olyan pillanata, amelyben a másodikvilágháborút közvetlenül követõ idõszak (1945–1948)irodalmi értékei általában szabadon megnyilvánulhat-tak, de egyúttal átmenet is ez az idõszak az 1948–49-tõl erõteljes offenzivába kezdõ pártirányítású semati-kus irodalom irányába.

A Méliusz-mû kontextusát, az adott irodalomtörté-neti keresztmetszetet Asztalos István Író a hadak útján(1946), Karácsony Benõ A megnyugvás ösvényein(1946), Kisbán Miklós Bûvös éjszaka (1946), Kacsó

95

Sándor Nagy idõ (1946), Szemlér Ferenc Arkangyalokbukása (1947) címû regények, novelláskötetek alkot-ják, igaz, megírásuk idejét tekintve ezek közül – aSors és jelképhez hasonlóan – nem egy a háború alattkeletkezett. A korabeli kritikák, bár szerzõik más-másértékrend képviseletében szólaltak meg, kísérletet tet-tek mûfaji meghatározásra, és méltatták a mû erényeit.Nem annyira útikönyv Méliusz mûve – hangsúlyoztaSzemlér Ferenc –, mint inkább vallomás, illetve nemszáraz adatszerûség, hanem a valóság tudatos rend-szerbe foglalása. (Népi Egység, 1946. augusztus 18.)Ezzel egybehangzik Horváth Márton észrevétele, aki amûvet külsõ képekkel csak itt-ott megszakított egyet-len monológnak tekinti, olyan belsõ utazásnak azon-ban, amely nem jelent úgymond elfordulást a külvi-lágtól. (Szabad Nép, 1946. szeptember 22.) JancsóElemér egy közvetlenebb kapcsolódásra hívta fel a fi-gyelmet a Sors és jelképrõl írván: „Méliusz könyvekettõs erdélyi íróhagyományt folytat: az útleírást és azemlékiratot.” Összegzésként pedig Jancsó is a vallo-másosságot emelte ki: „A Sors és jelkép tehát nem-csak kordokumentum, vonzó útleírás és izgató emlék-irat, de egyúttal vallomás is, egy kibontakozó írótehet-ség vallomása az eljövendõ új világ mellett.” (Vilá-gosság, 1946. október 28.) Szenczei László a regényesszéjellegét emelte ki. „História, politika, esztétika éspublicisztika vegyül helyes és változatos arányben en-nek a kötetnyi esszének a lapjain...” (Új Magyaror-szág, 1946. október 29.)

A korabeli kritika rámutatott a mû eszmeiségének,üzenetének fõ erõvonalaira. A külsõ és belsõ utazás

96

során feltárt intellektuális-történelmi és szociografi-kus dimenziókat egyaránt méltatták (Szemlér, Jancsó,Szenczei), hasonlóképpen a magyar–román egymásra-utaltság motívumainak feltárását és az írónak a társa-dalmi kérdéseket illetõ demokratizmusát. SzenczeiLászló emelte ki a méliuszi képlet eredendõ kettõssé-gét, hogy tudniillik nyugatos kultúráját mindig egyez-tetni tudta harcos, demokratikus magatartásával.Ugyanezt a kettõsséget Benedek Marcell az író ma-gasrendû igényességeként és állásfoglalásának forra-dalmiságaként fogalmazta meg. Írása befejezésekénterre alapozva meg is jegyezte: „(...) irodalom- és mû-velõdéspolitikánk célja nem lehet az, hogy a Méliusz-fajta írók elhallgassanak, vagy természetükön erõsza-kot tegyenek, s irodalmunkat egy már elért kulturálisfokról leszállítsuk, hanem hogy a tömegeket mindenerõnkkel igyekezzünk erre a fokra minél elõbb föl-emelni.” (Utunk, 1946. július 20.)

Az 1948–49-es fordulattal azonban mindennek azellenkezõje teljesedett be. Méliuszt nemcsak az irodal-mi életbõl szorították ki, de a beindított romániai kon-cepciós pereknek is áldozatául esett. 1949. november3-án este letartóztatták, és ítélet nélkül 1955. július22-ig ült börtönben. Ezalatt a Város a ködben címû re-gény kéziratát a Hivatal elfektetve tartotta, a könyv-formát öltött Sors és jelképet pedig bevonták a könyv-tári és könyvárusi forgalomból, s a gyõztes proletárál-lam valamely papírmalma „mondott” róla szokatlan, akönyvégetésekre emlékeztetõ kritikai ítéletet.

A mû második, javított kiadására 1973-ban kerültsor. Ezt, illetve a következõ kiadásokat (Bukarest,

97

1975; Budapest, 1984) az író Késõi visszapillantás cí-mû százoldalas kísérõ tanulmánya egészíti ki, 1972-eskeltezéssel, mondhatni egy újabb „regény regénye”,amelyben a szerzõ mûve odisszeáját írta meg.

A második kiadás elõtt a Sors és jelképet CsatáriDániel mint történelmi forrást idézi a korszakról ké-szült történelmi szakmunkájában17, Sõni Pál viszontirodalomtörténeti összefoglalójában szentel egy be-kezdést a mûnek, regényes útinaplónak nevezvénMéliusz „nemes veretû lírai prózáját”18, Kántor Lajosés Láng Gusztáv pedig méltatja mint olyan mûvet,amelyben „a politikai célzatú helyzetrajz a szerzõasszociációi révén szépirodalommá mélyül.”19

A mû második kiadását követõen is sokat foglalko-zott a kritika a Sors és jelkép mûfaji sajátosságainakkörülírásával. Marosi Péter esszének, lírai útirajznaknevezte20, Szávai Géza olyan regénynek, mely önnönmegújhodására tesz kísérletet21, Pomogáts Béla úti-rajznak, esszéregénynek22, Nicolae Balotã útinapló-nak, esszének23, Angi István pedig egyszerûen re-génynek nevezte24, azaz egyre nagyobb hangsúlyt kapa regényminõsítés: „epikai teljességû, személyes jelle-gû regény” (Pomogáts Béla), egy igazi regény (Nico-lae Balotã) stb. Méliusz egyik kritikusa majd négy év-tized múlva is szükségét érezte, hogy reflektáljon amûfajiságra tett addigi észrevételekre. „Az esszéistabetétek, az életrajzi vallomások, a gyötrõdve megval-lott eszmefejlõdések szétesõnek mutatták az útirajz-nak olvasott regényt – írta Berkes Erzsébet 1985-ben.– Az azóta eltelt közel negyven esztendõ azonbanmegtanította az olvasót arra, hogy ne csak a cselek-

98

ményt, ne csak az útleírást láthassa epikai alkotásnak,hanem a térben, idõben, eszmeáramlatok között kalan-dozó leírást is. Méliusz a Sors és jelképben messzemegelõzve a hazai gyakorlatot, olyan epikát írt, ame-lyik esztétikai szempontból is kora elõtt járt.”25

Ezzel a mû irodalomtörténeti helyére és jelentõsé-gére is rávilágított a kritikus. A személyes vallomásközvetlen hangján eszméket és eszményeket feltáró,azokról belsõ vitát folytató Sors és jelkép ugyanis ép-pen a második kiadás idejére (1973) kiteljesedõ, a va-lóság esztétikai leképzését követõ, tehát ekkorra ha-gyományosabb magyar prózairodalom vonulatába il-leszkedik. Az ebbe a vonulatba sorolható mûvekrõl ál-lapította meg Kulcsár Szabó Ernõ, hogy olyan epikusvilágképre vallanak ezek, amelyben nincs helye „adolgok közölhetõsége iránti kételynek”, illetve hogyezek még a „történetmondó elbeszélõi kompetenciák-ban” való hitet demonstrálják.26 E körülírt prózamo-dell egyik, a vallomásosság és valóságrajz jellemeztetípusába sorolható a Sors és jelkép (akárcsak SütõAndrás Anyám könnyû álmot ígér címû regénye), de aMéliusz-mû elbeszélésmódjának, stílusának kialaku-lásában a két világháború közötti modern európai ésmagyar regény játszott döntõ szerepet – amelyhez ke-letkezése idejét tekintve idõben is közel áll –, a mû ke-retéül választott utazás és az önértelmezés motívumapedig az életmûvön belül elõremutat a hetvenes-nyolcvanas évek esszéprózája irányába.

99

Jegyzetek:

1. Méliusz József: Háborús napló. Válogatta, jegyzetek-kel ellátta és közzéteszi Borcsa János, A Hét, szeptember15., 1995.

2. i. h.3. i. m. Kortárs, 1996, 1.4. i. m. A Hét, 1995. szeptember 22.5. i. m. A Hét, 1995. szeptember 15.6. i. m. A Hét, 1995. december 227. i. m. A Hét, 1996. január 12.8. i. m. A Hét, 1995. december 22.9. i. h.10. i. m. Látó, 1995, 1111. i. h.12. i. h.13. Szemlér Ferenc: Egy hármaskönyv születése in Sze-

mélyes ügy, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975, 93.14. Méliusz József: i. m. A Hét, december 22., 1995.15. Sinkó Ervin: Egy regény regénye, Magvetõ Könyvki-

adó – Forum Könyvkiadó, Budapest – Újvidék, 1985, 441.16. uo.17. Csatári Dániel: Forgószélben. Magyar–román vi-

szony 1940–1945, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969.18. Sõni Pál: A romániai magyar irodalom története, Di-

daktikai és Pedagógiai Könyvkiadó, Bukarest, 1969, 165.19. Kántor Lajos–Láng Gusztáv: Romániai magyar iro-

dalom 1944–1970, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973,97.

20. Marosi Péter. Egy esszé sorsa avagy egy sors esszéje,Utunk, augusztus 10., 1973.

21. Szávai Géza: A mi új és talán különös elsõszemélyesirodalmunk, Igaz Szó, 12, 1973.

22. Pomogáts Béla: Sors és jelkép. A prózaíró MéliuszJózsef, Új Auróra, 1, 1989 (Különnyomat).

23. Balotã, Nicolae: Méliusz József. In: Scriitori

100

maghiari din România 1920–1980, Editura Kriterion,Bucuresti, 1981, 233.

24. Angi István: A Sors és jelkép szimbólumai. In: Zeneés esztétika, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975,152–160.

25. Berkes Erzsébet: Útirajz a sorsról, Élet és Irodalom,18, 1985.

26. Kulcsár Szabó Ernõ: A magyar irodalom története1945–1991, Argumentum Kiadó, Budapest, 1994, 91., 89.

101

II. Folytonosság és megszakítottság Méliusz József lírájában

Méliusz József életmûve betetõzésének tekinthetõA Horace Cockery-Múzeum, s mint ilyen az életút és-mû úgymond olvasata is egyszersmind. Ez a szerzõiolvasat pedig magában rejti a magyar irodalomtörté-net-írásban a hetvenes években végbement új orientá-ciók lenyomatát, s ezeket Méliusz mind a saját költé-szetére, mind a magyar líra egészére vonatkozólagmegkísérli érvényesíteni a mû születése idején. (Meg-jelent 1983-ban.) Ilyen tekintetben érdemelnek figyel-met például az esszéregénynek azok a momentumai –reflexiók, mikroértekezések formájában felvetett gon-dolatai –, amelyek a huszadik századi magyar költé-szet alakításában az Ady-líra mellett Babits, de fõkéntKassák hatását hangsúlyozzák.1

Pontosan arra a tendenciára teszi a hangsúlyt ezek-ben az eszmefuttatásokban a szerzõ, amely egy sze-mélytelenített beszédmód iránti opció következmé-nyeként bontakozhatott ki. A Méliusz-regényben fel-merülõ irodalomtörténeti nézõpont tudniillik össze-cseng a vele egyidõben teret nyert szemléleti váltással,miszerint – Kulcsár Szabó Ernõ érvelésére hagyatkoz-va – a magyar klasszikus (esztéta) modernségnek, aszázad eleji nyugatosságnak sem a „tragikus pátoszretorikájára” hangolt formái (lásd Ady!), sem a „hû-vös artisztikumra” hangoltak (lásd Babits!) nem adtakteret az „önmagát is alkotó szöveg autonómiájának”.2

Ugyancsak az itt érintett perspektívából készült el

102

az a méliuszi kötetkonstrukció – magának a szerzõneka közremûködésével –, amelyet a Válogatott költemé-nyek 1984-ben megjelent kötete (Kriterion Könyvki-adó, Bukarest) demonstrál. A versek irodalomtörténetiés/vagy esztétikai értékén túl, ennek a teljes lírai élet-mûvet bemutató-reprezentáló kötetnek reveláló eszté-tikai-poétikai hozadéka maga a konstrukció, amelyet aköltõ egy, az életút végére elért saját költészetesz-ményre alapozva hozott létre.3 Ennek értelmében a lí-rai életmû egyes darabjai, valamint az alkotói periódu-sok annak függvényében kaptak helyet, illetve kisebbvagy nagyobb hangsúlyt a konstrukcióban, hogy össz-hangban vannak-e a kiteljesített-megvalósított esz-ménnyel. Az indulás éveit (1930–1932) például ebbõladódóan csak dokumentálni kívánta Méliusz néhánykorabeli költemény beválogatásával, az 1933–1946-ratehetõ költõi pályaszakaszt két ciklus (Ben Hepburnhagyatéka, Örvénylõ Párizs, népek csillaga) és né-hány elégikus hangú klasszicizáló vers reprezentálja,aztán az 1955–1962-es második periódus bõ termésé-bõl jobbára csak a magánéleti tematikájú Anna-versekkaptak helyet, ezzel szemben az 1963-mal kezdõdõszakasz jelentõsége kiemelkedik, hiszen a beváloga-tott mûvek mennyisége is számottevõ, továbbá nagyhangsúly helyezõdik mind a szintézisalkotás, mind azúj utak nyitásának igényére, amit az Aréna 1 Öt elé-gia, illetve a Szavak – szövegek és a Mnemoszüné cí-mû fejezetekbe sorolt mûvekkel példázhatunk.

103

II.1. Méliusz lírája az indulás éveiben (1930–1932)

Méliusz József költõi indulása, azaz – Egyed Pétertidézve – az „elõjáték” a húszas-harmincas évek fordu-lójára esik.4 A debüt az Erdélyi Helikon 1930. februáriszámában történt (a Szerelem címû vers Méliusz N.József név alatt jelent meg), aztán az Ifjú Erdély közölMéliusz-verset az 1930 májusi számban (a Csavar-gásból visszatérten énekelem címût immár MéliuszJózsef név alatt). A vallomáslíra jegyében fogantújabb közleményekkel van jelen a fiatal költõ az IfjúErdély 1931. májusi, decemberi, valamint az 1932 jú-niusi, az Erdélyi Helikon 1931 szeptemberi, decembe-ri és 1932 februári számaiban, gyakran szerepel a Te-mesvári Hírlap 1931–32-es évfolyamaiban, de versseltámogatja az az induló Falvak Népét (1932. október21-i szám), közlést jegyezhetünk az Ellenzék oldalain(1932. január 1-jei szám), a Kultúrharc nevû nyugatimagyar baloldali-mozgalmi lap 1932–33-as számai-ban pedig már agitatív, a mozgalmi avantgárd körébesorolható verseket közölt.

Ezt az irodalomtörténeti szakaszt a magyar líra vo-natkozásában – Kulcsár Szabó Ernõ elemzése szerint– a „század eleji eredetû modernség” és az avantgárdszembenállása jellemzi egyrészt, másrészt meg a„klasszikus-modern tradíció továbbvihetõségének”megkérdõjelezése Szabó Lõrinc és József Attila költé-szetének tükrében, tehát nem az avantgárd Kassák ál-tal – figyelmeztet Kulcsár Szabó –, hanem egy, „a jel-használat ama hagyományosabb formájához” ragasz-kodó „gondolati költészet” által.5 „Olyan argumen-

104

tatív-dialogikus, önjelenetezõ gondolati költészet tel-jesedik ki tehát a harmincas évek elsõ felének magyarlírájában – összegez Kulcsár Szabó –, amelyik túlha-ladt ugyan a szecessziós karakterû klasszikus modern-ség szemléleti horizontján, de ellentmondásosan vi-szonyult az avantgarde poétikájához. Felerõsítette an-nak az én felszámolására tett kísérleteit, de vagy ide-genkedett a nyelvszemléletétõl (Szabó Lõrinc), vagypedig olyan jelfelfogás részévé tette azt, amely felold-hatatlan ellentmondásként élte át a történõ lét nyelv-ben való ‘otthonossságát’ (József Attila).”6

Egy szûkebb érvényességi körû irodalom, az Er-délyben születõ magyar líra pedig ugyanebben az idõ-szakban a klasszikus modern (nyugatos) versbeszéduralmát mutatja egyrészt (Áprily, Reményik, Tompa,de bizonyos megszorításokkal, az erõteljes expresszi-onista jegyek ellenére Dsida is), másrészt viszont azelõbbi vonulattal egyidõben születõ, de már az avant-gárd érintettségû Szentimrei, a szabadverset ösztönösmegnyilatkozásként mûvelõ Bartalis, valamint OloszLajos kötetlenebb versformák iránt vonzódó, de lé-nyegében szintén nyugatos költészete tûnik szembe.7

Ennek az irodalomtörténeti pillanatnak az erdélyimagyar líra vonatkozásában megvan a maga sajátos-sága, amit Sõni Pál ki is emelt az Avantgarde-sugárzáscímû, a romániai magyar irodalom modern törekvései-nek szentelt monográfiájában. A Helikon-líra modern-sége címû alfejezet összegezéseként figyelmeztet aszerzõ a sajátosan erdélyi magyar irodalomtörténetiformációkra, hogy tudniillik a szimbolizmusban ésimpresszionizmusban gyökerezõ Helikon-líra mo-

105

dernsége, azaz a század eleji eredetû klasszikus mo-dernség (nyugatosság) ontogenezis szempontjábólelõzménye az avantgárdnak, idõrend szempontjábólviszont az erdélyi magyar irodalmi avantgárd hama-rabb bontakozott ki a Helikon-líránál, hogy aztán pár-huzamosan haladjanak tovább.8 „Ily módon az avant-garde-sugárzás visszahat elõzményére, és sajátosanszínezi a Helikon-líra mérsékelt modernségét – írja amonográfia szerzõje. – Ezért az úgynevezett modernerdélyi líra szimbolizmusa nem azonos a század elejidekadenciával s passzívan szemlélõdõ meditációival,hanem modern nyugtalansággal átitatott költészet ez,melyben a szimbolista költõi eszközök szerepe ismódosul.”9

Ebbe a szûkebb irodalomtörténeti „tájba” mondhat-ni törés nélkül beilleszthetõk Méliusz pályakezdõ kor-szakának versei. Ezek ugyanis – Méliusz monográfu-sát, Szávai Gézát idézve – „transzszilvanista eszme-körben fogant” versek,10 amelyek eszmei és motivikustekintetben egy falu- és földromantika körébe sorolha-tók. Az akkori Méliusz-versek lírai énje erõs kötõdéstés felelõsséget mutat az õsök és a szülõföld iránt, s azidõbeli és térbeli eltávolodásból adódó nosztalgia hat-ja át a verses vallomásokat. Hol „szántó-vetõ-arató”,hol meg „földszagú bõ”, valamint „istenes ekés” õsei-re hivatkozik a versbeli beszélõ (Föld, Ébredés), és„erõs, áradó, õsi paraszti” vérét aposztrofálja (Ébre-dés).

Az Ifjú Erdély 1931 decemberi számában közöltvers egyike, a Föld címû a tékozló fiú õsi motívumátmeríti ki, s érintkezik ezzel egy másik korai Méliusz-

106

vers, a Csavargásból visszatérten énekelem címû, lé-vén, hogy annak az ifjúnak a pozíciójából szólal meg avallomástevõ én, aki a Temze és a Szajna partjaitmegjárta, majd hazatért. Ez utóbbi, az Ifjú Erdély1930 májusi számában megjelent vers alapgondolata avéletlen kijelölte földrajzi helyhez való kötõdés és aziránta érzett felelõsségben jelölhetõ meg. Érzõdikugyan, hogy nyelvileg-stilárisan kidolgozatlan a vers,a zárlatban megfogalmazott költõi magatartásra vi-szont érdemes figyelni: „Hogy megintlen ide hullatotta sors: köszönöm, / mert tudom, hogy itt, ahol igazi aszomorúság, / és az enyém is, a vígság is az enyém.”(A vers egy változata Földemé vagyok címmel a Te-mesvári Hírlap 1931. július 31-i számában jelentmeg.) A kisebbségi lét vállalásának elve jelent megezzel a Méliusz-lírában s mintegy a folytonosságé,ami az ifjú költõnek az adott szûkebb körû irodalom-mal való viszonyát illeti.

Ha tehát erre az eszmeiségre vagyunk tekintettel,paradigmatikusnak foghatjuk fel a fiatal költõnek azErdélyi Helikonban való jelenlétét. Az 1930 februáriszámban a Szerelem címû verssel, az 1932 februári-ban a Vasárnap, Magyar július, Kimúló parasztem-berként címûekkel szerepel (Meliusz N. József, illet-ve Melius N. József néven), és õ tesz mintegy nemze-déki vallomást a kiváló szerkesztõ – s elsõ mestere –,Kuncz Aladár halálakor a folyóirat 1931 szeptemberiszámában Nem haltál meg! címmel és Melius Józsefnéven.

Tematikailag tehát a küldetés- és felelõsségtudatvan jelen hangsúlyozottan ezekben a versekben (Csa-

107

vargásból visszatérten énekelem, Föld, Ébredés), demegjelenik a meg nem értettség is (Egy fa panaszolja.Ifjú Erdély, 1931, május), másrészt pedig a szerelem,valamint az élet és halál örök témáit választja a költõ(a Szerelem, az Ecce homo az Erdélyi Helikon 1931decemberi számában; a Visszatérek – a Válogatott köl-teményekben olvasható). A szülõföld és a nagyvilágközötti hely- és szerepkeresés nyomán felvetõdikugyanakkor az eltévelyedés gondolata, az egyes em-ber és a végtelen viszonyáról meditálva pedig a szo-rongásé (Messzire szálltam, illetve Ijedtség – megje-lentek az Ifjú Erdély 1932 júniusi számában). Elõbbiaz „elvesztettem a mezõk illatát” konstatálásától „aváros éjiben botlok bukdácsolok és hiába kiáltok” ta-pasztalatáig terjedõ ívet fogja át, vagyis hiányélmény-nek a kifejezõje, utóbbi pedig egy egyetemes létérzéslírai kifejezõdése: „Végtelen mély, tenger ma az éj, /hátonfekve nyúlok el a fenekén / és szintjén / sokezerlassú léptû csillag lépeget, // mint ölben ülõ gyermek /nyújtózom a sárga hold után / s lám viaszkos fényû ar-cát megérintem, // de jaj: / rézbõl vert korongját a szí-vemre ejti / és porrá zúzza.”

Igaz, hogy a korabeli Romániában születõ magyarlíra rendszerében ezek a versek nem a szakítás, hanema folytonosság erõinek hatását tanúsítják, de sajátos,egyéni jegyek is kimutathatók bennük, sõt magának aMéliusz-lírának az állandóját is észleli Egyed Péter aköltõ zsengéiben: a nagylélegzetû, patetikus mondat-szerkesztést.11

A költõ rövidesen kikerül a népi romantika hatásaalól, s a másik pólusnak, a nagyvárosnak és a munkás-

108

ságnak mint osztálynak és forradalmi harcának a von-záskörében találjuk. Ennek életrajzi vetülete a Berlin-ben töltött 1930–1931-es egyetemi évvel hozható kap-csolatba. A zürichi és kolozsvári két egyetemi évet(1928–1930) követõen ugyanis a fiatal teológushall-gató újabb nyugati tanulmányút színhelyéül nem Pá-rizst választja – ahogy azt Kuncz Aladár szerette vol-na –, hanem Gaál Gábor tanácsára Berlint, ahol aFriedrich Wilhelm Egyetem teológus diákja ugyan, deelõadásokat hallgat a színház szakon is, továbbá kap-csolatba kerül az expresszionizmus német vonulatá-val, a forradalmi-mozgalmi avantgárd elkötelezettjelesz, sõt úgyszólván testközelbõl ismeri meg az antifa-siszta baloldali mozgalmakat.

Erdélyi lapoknak küldött publicisztikai írásaibanMéliusz beszámolt berlini tapasztalatairól: írt a szín-házi életrõl (Ellenzék, 1931. január 1.), a forrongónagyváros utcaképérõl, illetve a Sportpalastban tartottnépgyûlésrõl, ahol Ernst Thälmant hallotta tömeghezbeszélni (Ellenzék, 1931. július 5.), interjút készítettLudwig Renn-nel (Brassói Lapok, 1931. március 29.),Ernst Glaeserrel (Ellenzék, 1931. augusztus 15.).

Elõbbivel készült interjúban Méliusz az irodalom-nak eszközszerepet tulajdonító nézeteket közvetít,utóbbi esetben egy, a „forradalmi szemléletig” eljutó,úgymond irányirodalmat mûvelõ írói pályát ismertet.„Az irodalom értéktelen, ha csupán az individuálisképzelet keretei közt valósul meg – fejtegeti LudwigRenn. – Az irodalom eszköz, és a világnézet határozzameg, hatni lehet és kell vele! Egyszerûbben: az iroda-lom propagandaeszköz és mint ilyen, aktivitás. Irodal-

109

mat absztraktumokból sem lehet csinálni, az irodalomaz életet fejezi ki, és mint ilyen az élet az eszköze.Természetesnek találom tehát, hogy az irodalombanmindent felhasználjunk, ami az élethez tartozik. Vala-mit másképp fejezni ki, mint ahogy van, hazugság.Ami a formát illeti, az – azt hiszem – akkor adódik, haaz író azt a tartalmat, amit ki akar fejezni, világnézetetartalmával összhangba tudja hozni. Ha ez sikerül,mûvészi is lesz az írás.” A másik interjúalany az iro-dalmat az aktivizmus felõl közelíti meg, mondván,hogy „az irodalom arra való, hogy az olvasót gondol-kozásra késztesse, hogy rádöbbentse önmaga életére,helyzetére és felhívja figyelmét azon életlehetõségek-re, melyeket maga kell hogy alakítson.”

A fiatal Méliusz világnézeti fordulatára vallanak aBerlinbõl küldött publicisztikai írások, s az ekkor je-lentkezõ nézeteknek és esztétikai elveknek az alapjánalakítja aztán költészetét is 1932–33-tól jó negyedszá-zadon keresztül. Olyan irányt vett ezzel a szakítással aMéliusz-líra, amelyen a korabeli kollektív ideológiákegyikének, a szocialistának a béklyójába került, samelytõl teljességgel csak az Aréna (1967) verseibentudott megszabadulni.

A mozgalmi tapasztalatokkal és avantgárd hatássalegyszerre teszi magáévá a fiatal Méliusz a hazai való-ság iránti szociografikus, radikális közelítést is. Ekla-táns példája ennek az éles támadások kereszttüzébekerült, zajos sajtócsatákat kiváltó Vasárnap este tánc-ban címû vers (Temesvári Hírlap, 1932. február 7.).Az új valóságlátást érvényre juttató fiatal – 1929 nem-zedékének nevezett – értelmiségi és írói csoportosulás

110

viszont értette a vers üzenetét, mely szerint a székely-ség és általában a közép-európai falu úgymond képte-len társadalmi, lelki, morális nyomorúságban seny-ved.12 Ezt a nyomorúságot érzékelteti Méliusz a vers-ben mind a filmszerûen egymás után pergõ tárgyiasleírások sorával, mind a második rész megrázó erejûlátomásán keresztül. A verset komplex módon elemzõSzávai Gézát idézve: „A költõ kétségbeesetten mutat avalóságra és saját látomására – a látomás lírai nyelvénez: figyelmeztetés, célzatos, lázító tudatosítás. [...] eb-ben a mûben is a látomásosan felidézett világ irántiféltés, tehát együttérzés, azonosulás nyilatkozik megdöbbenetes hatással.”13

II.2. Méliusz elsõ költõi pályaszakasza (1933–1946)

Méliusznak az 1932 és 1934 közötti évek verster-mésében – az érintett szellemi-világnézeti fordulatnyomán – a szociális lázadás, általában a proletár-osz-tályszempont hangsúlyozott érvényesülése követhetõnyomon. Életképek, helyzetfeltáró lírai rajzok által kí-ván felrázó hatást elérni a fiatal költõ, a szegénység,illetve a kizsákmányolás elleni tiltakozásra sarkallvána korabeli olvasót. Ekkori felfogása szerint ugyanisMéliusz a verset az agitáció eszközének tekintette, sversei valóban beilleszthetõk a korabeli mozgalmiversek sorába, igaz, mûvészi kvalitásaik, összetettsé-gük tekintetében alulmaradnak József Attila mércétjelentõ, úgymond osztályharcos, munkásmozgalmiverseivel vagy Radnótival szemben. Az Öngyilkosság,

111

Szabolcs utca 3/b, Ide hallgassatok, Napszámosok,Olvasnivaló a külvárosba tévedt polgárnak, Anyaság,1932 és mások romániai magyar lapokban (TemesváriHírlap, A Hang), a Korunk folyóiratban vagy a NewYorkban kiadott Kultúrharcban jelentek meg, illetvekéziratban maradtak, s csak 1944 utáni Méliusz-kötetekben váltak hozzéférhetõvé, bár a Válogatottkölteményekben az egész termést csupán a Két sírfel-irat reprezentálja.

Abban az esetben viszont, amikor a szociális láza-dás a néger-témával összefonódva fejezõdik ki, és mû-vészi formát a travesztia révén nyer, jelentõs költõimû születik Méliusz mûhelyében. Ezzel az esztétikaigesztussal tudniillik elõremutat a költõi pálya kitelje-sedésének tekintett mûvek irányába, azoknak mindeszmei összetevõit, mind esztétikai jellemzõit vetítielõre. A szerepjátszásra való rátalálás avagy – EgyedPéter szavait idézve – „az alanyiság bújtatása, felfüg-gesztése” 1933-ra tehetõ,14 a Ben Hepburn hagyatékacímû versciklus megírásának idejére.

Az elsõk közt a Korunk-szerkesztõ Gaál Gábor rea-gálását kell kiemelnünk, aki a folyóiratnak küldöttkézirat vételét igazolva Méliusztól a szerzõ iránt ér-deklõdött, fordításnak tekintve tehát a verset. „A kül-dött fordítást felhasználom – írta 1934 január elejéretehetõ levelében. – Már valószínûleg februárban. Vi-szont tudni szeretném, ki a szerzõ, honnan vette? Na-gyon szép versek, s úgy látom, a fordítás jó.”15

A Méliusznak küldött következõ Gaál-levélbõl márkiderül: a költõ felfedte a szerkesztõ elõtt a versciklusszerzõségének kérdését. „A vers eredetiségére gyana-

112

kodtam – írta a január 17-i levélben Gaál. – Viszont:nem azért találtam jónak s nem azért, mert idegennekis vélhettem. Mindkét körülménytõl függetlenül: avers jó. Már ki is van szedve. A februári számbanmindenképp jön. Én örülök a legjobban, hogy ilyenéretten végre megszólal, s még helyesebb, hogy ilyenéretten szólal meg elõször eredetien a Korunkban.”16

A társadalmi elnyomást tehát a más, azaz egy etni-kai kisebbség viszonylatában ragadta meg a fiatal köl-tõ, a versciklus nyitó részében sarktételként meg is fo-galmazva, hogy „ember a néger is / és ember mindendolgozó és minden elnyomott”. Egy fiktív amerikainéger költõ, Ben Hepburn alakja által kap távlatot ésesztétikai érvényességet Méliusz mondanivalója. Aválasztott hõs pozíciója és szavai a versvilág határaiközött mintegy szavatolják a kisebbségi helyzetben lé-võ költõnek a mozgalom melletti morális-politikaidöntését.

A versciklus értelmezésében nem tér el ettõl a meg-közelítéstõl a Méliusz-költészet egészét bemutató ta-nulmányában Szász János sem, mondván, hogy „aköltemény travesztiás formanyelve akkor, a harmincasévek elején a világnézeti elkötelezettség esztétikai át-lényegítését jelentette Méliusz számára”, de figyel-meztet egy külsõ kényszerítõ körülményre is, amelykiváltotta/kiválthatta a költõben a szerepjátékkal valókísérletet: „szerepet játszottak a formanyelv meglelé-sében és kimunkálásában a baloldali politikai költé-szet elé gördített akadályok, a megjelenést gátló intéz-ményesített cenzúra is.”17

Akár a harmincas évek második felében kelt,

113

Méliusznak címzett Gaál-levelekben is találhatókolyan passzusok, agitatív versekkel kapcsolatban tettészrevételek, amelyek Szász Jánosnak a Ben Hep-burn-versciklus genézisére vonatkozó szempontjáterõsítik meg. „A beküldött két verset minden továbbinélkül közölném, ha nem tartana vissza közlésétõl acenzúra nyomása – írta Gaál Méliusznak 1936. szep-tember 3-án. – Értse meg: ilyen nyílt frazeológiájú éssematikájú verseket nem közölhetek.”18 Nem sokkalkésõbb kénytelen volt megismételni a korábbiakat:„Versét, bár tetszik, c[enzúra] okokból én nem tudomfelhasználni.”19 Más eset is alkalmat ad Gaálnak, hogya „nyílt frazeológiájú” Méliusz-versekre kitérjen. Egy1937. január 9-i levélben írta: „Olvastam két versét aGondolatban. Mindkettõ tetszett, bosszankodtam,hogy a Korunkhoz csak radikális tartalmú politikaivonatkozású verseket küld, amikor pedig nagyon jóltudja, hogy milyen iszonyú nyomás a lapon a cen-zúra.”20

Mindezektõl eltekintve a Méliusz-líra értelmezõiegybehangzóan állítják, hogy az igazi költõi hang aBen Hepburn-ciklusban szólalt meg, de ezt a nézetethitelesítette maga a szerzõ is 1984-es, a lírai életmûvetbemutató kötetével, besorolván a versciklus egészét aVálogatott költeményekbe.

Valóban, a vers „travesztiás formanyelve” a költõvilágnézeti elkötelezettségének „esztétikai átlényegí-tését” jelentette a harmincas évek elsõ felében, de amûnek az irodalomtörténeti környezetben való elhe-lyezését a néger-tematika szem elõtt tartásával lehetnemegtenni, valamint általában a mûvészeti orientációk

114

ilyen irányú kiszélesedését tekintetbe véve. Megjegy-zendõ egyrészt például, hogy a kortárs Radnóti Miklósérzékenysége az elnyomott és lázadó fehérek, feketékés sárgák, azaz az „éhség kórusát” alkotók sorsára rea-gál az Acélkórus címû 1932–33-ban keletkezett lírai,mozgósító hatású tablójában, másrészt meg egyetlen,lázító erejû esetet ragad ki és erõsít fel azáltal például,hogy szinte testközelbe hozza, hazai helyszínre helye-zi át („A Tiszán láttalak forogni / a híd alatt ma.”) ameggyilkolt fiatal amerikai költõ, John Love esetét,testvérnek nevezvén az erõszak áldozatát (1932. ápri-lis 24.). A Lábadozó szél címû Radnóti-kötet (1933)versei között található az Ének a négerrõl, aki a város-ba ment címû, a társadalmi forradalmat megidézõnagy költemény is. Ugyanakkor ezekben az évekbenNyugat-Európa figyelmét a Párizsban szervezettGyarmati Kiállítás kötötte le, ráirányítva a mûvészi ér-deklõdést is az ázsiai és afrikai népek revelatív erejûértékeire vagy a kiáltó társadalmi igazságtalanságokrafehérek és feketék, gazdagok és szegények között.

A néger költõ szerepének felvétele Méliusz számá-ra egy belsõ nézõpont választását tette lehetõvé,amelybõl aztán hitelesen szólhatott az üldözöttek éskétszeres, társadalmi és etnikai elnyomást szenvedõklázító helyzetérõl. A fiktív Ben Hepburn személyes lé-te és életkörülményei a Méliusz-vers szerint kilátásta-lanok ugyan (árva, hajléktalan, munkanélküli, éhséggyötri, etnikai hovatartozása miatt személyes bizton-sága állandó veszélyben van, megalázott, idegennekérzi magát), de olyan belsõ adottságokkal és értékek-kel van felruházva, amelyek egyéni lázadásában táp-

115

lálják hitét és erõsítik biztonságérzetét: fiatal, bátor,vágyakkal teli, igazságérzete sértetlen, szolidáris azüldözöttek és gyengék iránt, cselekedeteiben a jóságvezérli, szereti és élvezni tudja a szépet, feltámad ben-ne a nosztalgia Afrika, a „zokogó õsanya” iránt, leg-fõbb érték számára a szabadság.

Míg a sajátos egyéni és társadalmi helyzethez egyfiktív amerikai néger költõ személyében teremtett mo-dellt a versciklus szerzõje, addig a lázadó magatartáskifejezéséhez az amerikai néger balladák formáját éshangvételét találta alkalmasnak. Ezáltal a mozgalmitematika és agitáció nem a szokványos mûfajokban éspolitikai frázisok szintjén jelentkezett, hanem túllépveama „nyílt frazeológián”, amelyet már Gaál Gábor iskevesellt a lírikus Méliusznál.

Helytálló Egyed Péter észrevétele, hogy tudniillik aBen Hepburn- (és a Horace Cockery-) ciklusok éppena jól használt travesztia révén állandó költõi lehetõsé-get jelentenek Méliusz számára, amelyet sikeresen va-lósít meg, illetve hogy e versek mûvészi értékeállandó.21

Éppen ez, a korai Méliusz-líra magaslata kínál az-tán elsõrendû kiindulópontot a költõi pálya kiteljese-dését jelentõ, majd félszázaddal késõbb közreadottHorace Cockery-ciklus, a „darabokra tört elégia”megértéséhez, és fordítva: az elégiáktól visszatekintveminõsíthetõ egy szerves folyamat részének a BenHepburn hagyatéka, azaz egy korai, véletlennek tûnõés évtizedekig az adott életmûben társtalan kísérlet apálya végén alkotott mû nézõpontjából nyeri el igazo-lását.

116

A versciklus a Korunk 1934. évfolyamában, a febru-ári és a decemberi számban jelent meg, kötetben pedigaz Együtt a világgal (1957) és a Beszélgetés a rakpar-ton (1963) címûekben, majd végleges változata a Válo-gatott költeményekben. Egyetlen, az egész vers hitelétrontó – különben a korra jellemzõ – szerzõi beavatko-zás történt az 1957-es újrakiadásban, amit aztán az1984-es Válogatott költeményekben helyreállított aszerzõ. A ciklus bevezetõje tartalmazza a vershelyzetet:

Aki tehát megtalálja e lapokat, olvassa elés vigye el õket a Szent Jeromos csapszékbe.–––––––––––––––––––––––––––––––Negyvenet mutat a hõmérõ.Talán mégis kibírom...Nagyon szomjas vagyok.

A vershelyzet lezárásának egyik lehetséges – és hi-teles! – változata az a két sor, amellyel befejezõdik aciklus prelúdiuma, s amely az eredeti, a Korunkbanközölt változat szerint így hangzik:

Ceruzám alól elfutnak a zöld mezõkés pupillámban kinyílnak az égõ napraforgók...

Az 1957-es újraközlésben éppen a két idézett sorralszemben követett el merényletet a szerzõ, amikor akövetkezõ változat mellett döntött:

Ceruzám alól eliramodnak a zöld mezõkÉs pupillámban kivirágoznak a vörös csillagok...

117

Hogy a vers visszanyerte eredeti gondolati-képi va-rázsát, ugyancsak Méliusz beavatkozásának köszön-hetõ. Az 1984-es kötetben így hangzik a szóban forgókét sor:

Ceruzám alól eliramodnak a fehér mezõkés kivirágoznak pupillámban az égõ napraforgók...

A mûvészi építkezés-szerkesztés tekintetében is hi-vatkozási pontnak számít a Ben Hepburn hagyatéka aMéliusz-líra egészében. Keletkezését tekintve közvet-len „szomszédja” is a fentiekben tárgyalt ciklusnakpéldául az Anyaság címû versfüzér, amely a címbefoglalt témát mozgalmi célzattal, de általában hiteles,átélt és közvetlen lírai hangon szólaltatja meg proletárkörnyezetbõl vett életképek és helyzetrajzok sora ál-tal, szabadon alakítva a költõ által az addig is követettoldott versformát. (A Korunk 1934 szeptemberi szá-mában jelent meg, késõbb, az Együtt a világgal címûkötetben viszont a tizenegy részbõl álló sorozatnakcsak néhány darabját, az irodalmi sematizmus elvárá-saihoz simulókat adta – adhatta? – közre.) Az Ének1437-rõl címû, a szerzõi mûfajmegjelölés szerint ver-ses krónika viszont ütemhangsúlyos, kötött verselésû,és a történelmi témához archaizáló nyelvezetével s amondandó egyszerû, áttetszõ és célratörõ megfogal-mazásával közelít, igaz, ezt a kifejezésmódot a késõb-biekben nem követte Méliusz. (Megjelent Temesvárt1945-ben a Romániai Magyar Népi Szövetség Kis-könyvtára 7. füzeteként és az Együtt a világgal címûkötetben.)

118

A ciklus, illetve versfüzér nyújtotta lehetõségeketválasztja a költõ akkor is, amikor egy úti élmény nyo-mán – 1937-ben, a bábolnai felkelésrõl szóló Ének ke-letkezése évében – megírja az Örvénylõ Párizs, népekcsillaga címû verset, amely immár a lírai kísérletezésirányába tett újabb határozott lépésnek tekinthatõ.Megjelent a Korunk 1938 márciusi számában, majdkésõbb kötetekben, az egész lírai oeuvre-t magábanfoglaló Válogatott költeményekben is. Egyik része iga-zi antológia-darab, szerepel a Cs. Gyímesi Éva válo-gatásában megjelent Múlt, jövõ mezsgyéjén címû rep-rezentatív gyûjteményben (Dacia Könyvkiadó, Ko-lozsvár, 1980).

Méliusz egész életének és írói munkásságánakegyik nagy állandója a Párizs-élmény és -ihletés. Eztaz élménykört különbözõ történelmi körülményekszorításában, újabb és újabb oldalról idézte meg vers-ben és prózában egyaránt. Az 1937-es Párizs-kép utánjó három évtizeddel kezdte formálni és egyes részlete-iben közreadni az 1968-ast például, de ennek befeje-zésére és kiadására még másfél évtizedet kellett várni,amikor is 1985-ben megjelent a Napnyugati kávéház.Ha tehát a Ben Hepburn hagyatéka a Horace Cockerydarabokra tört elégiája címû versciklust (1983) s ma-gát a szerepjátszást mint mûvészi megoldást vetítetteelõre, addig az Örvénylõ Párizs, népek csillaga az íróipálya végére befejezett Napnyugati kávéház drámai,látomásos költõi sûrítettségû prózájával kapcsolhatóössze. Mondhatni ezzel a versfüzérrel veszi kezdetétMéliusz lírájában a gondolatoknak, a nagy eszmei ér-tékeknek a költészete, ami a késõbbiekben aztán pró-

119

záját is jellemzi a Sors és jelképpel (1946, 1973) kez-dõdõen és befejezve a mély gondolatiság jegyében, il-letve az esszé vonzásában született Napnyugati kávé-házzal, valamint a Tranzit kávéházzal (1982).

Egyrészt drámai látásmód s az arányok megválasztá-sában a monumentalitásra való törekvés, valamint azezekbõl következõ, az elõadásra jellemzõ emelkedetthangnem uralja a Méliusz-mûvek azon vonulatát, mely-nek gyökerei a Párizs-ciklusig vezethetõk vissza, más-részt meg a társ jelenlétének õszinte igénye s egy ben-sõséges hangulat kíséri végig az ezekben megfogalma-zott mondandót, míg a másik, a Ben Hepburn-ciklusbanleütött hangot és választott látásmódot – amely szinténvégigvonul a Méliusz-mûveken, mintegy polemizálvaaz elõzõ szólammal – az ironikus fölény jellemzi.

Méliusz esetében a Párizs, illetve a francia kultúrairánti affinitás, az eszmei és magatartásbeli mintákhozvaló igazodás korán megnyilvánult, és értékrendszeré-nek döntõ pontjaivá vált, hiszen már a Párizs-ciklusbevezetõ költeményében is a várost „szilárd talaj vará-zsa”-ként aposztrofálja, amelynek „szilaj visszhangja”szól belõle már az 1937-es napnyugati utazáskor. Aszabadságnak, illetve a szabadságért való lázadásnakés a forradalomnak a megidézésére például látomásbavált a leíró-gondolati vers második része: „Marat arcátlátom felbukni a reszketeg homályból, / s fényben asansculotte-ok ezreit. / Babeuf feje körül vérszín gló-ria... / Dobolva rohan az arzenál felé / a felbolydulthajnali nép / korhadt évszázadok tornyait dönteni ha-lomra, rommá!” Mindenekelõtt a szabadság-eszméthordozó Párizs-képpel szorosan összefügg a városnak

120

az a karakterisztikuma, hogy tudniillik „vágyók, ván-dorok, bujdosók pártfogója” volt és a jelenben is az,sõt ennek az általános jellemvonásnak a specifikumá-ra is felhívja a lírai alany a figyelmet: Párizs az „elül-dözött magyarok hona”.

A versfüzér következõ két darabja a látomásról a le-írásra, illetve a jelenre vált át, és úgymond alulnézet-bõl, a munkás, a nép látószögén keresztül láttatja – atöbbnézõpontúság elvét követve – a világvárost a ma-ga társadalmi feszültségeivel, helyenként a komorhangulatba József Attila-i derût lopva be. Más résznekmeg a társ, a feleség jelenléte okán a szerelem a témá-ja, s így hangulatváltás is történik, meghittség sugár-zik a versbõl, hogy aztán a befejezésben, a Párizs-bú-csúztató részben felerõsödjön a szabadság ellen irá-nyuló veszély elõérzete: „Jaj, Párizs! / Jaj, Otthonom!/ Rengõ Világ! / Európa! / Kitör, / kitör a Vész.” Pá-rizst, azaz a „fajok hajóját”, amelynek vitorlái a „sza-badság szelétõl dagadva lebegnek”, a Rajna felõl a há-ború képében megjelenõ Rém fenyegeti. Az értékekféltésének szólama erõsödik fel a versfüzér befejezése-ként, ugyanis a költõ látni véli, hogy „apokaliptikus éj-szaka hull a kontinens fölé”. Egybehangzik ez a szólama korabeli magyar líra számottevõ mûvelõinek hangjá-val, a Radnótiéval mindenekelõtt, aki 1935 – 36-tól az„újszülött rémek” elõérzetével (Elégia) írja elégikushangú költeményeit, hirdetve az élni tisztán és kemé-nyen erkölcsi parancsát (Járkálj csak, halálraítélt).

A harmincas évek utolsó harmadában a Méliusz-lírában egy profétikus hang tört elõ, amely aztán a hat-vanas években született Aréna címû kötet verseiben,

121

Deák Tamás frappáns minõsítését idézve, az „apostolizengésû verses mû”-ben teljesedett ki.22 Ez a hangkezdetben az eljövendõ világméretû pusztítást és ér-tékrombolást vetítette elõre, a hatvanas évek elégiái-ban pedig a megtörtént, a bekövetkezett pusztulás ésveszteségek okán hangzott fel. Az ebben az idõben ke-letkezett versekben, a bennük érvényre jutó értékek ta-núsága szerint a társadalmi, osztályszempontú igaz-ságtalanságok helyét átveszi a szabadság-eszme, illet-ve annak hiányát érzékeltetik a költõi látomások. Az-zal például, hogy a lírai én kijelenti, „a mi világunkgyötrõ börtönként zárt, futnod belõle, / ne hidd, hogylehet” (Békegalamb), azt a következtetést készíti elõ,hogy a személyiség épségét csak a szabadság belsõmegélése útján, lelki és szellemi tartalékait ápolvaõrizheti meg. Igaz, a külsõ veszélyt, az egyénre és tár-sadalomra, az Európára törõ barbár erõket illetõenegyoldalúan ítélkezik Méliusz, amikor csak a Hitler-és Franco-féle diktatúrákban látja a szabadság és a de-mokrácia elfojtását, a sztálini vörös diktatúrát ellen-ben – Sinkó Ervin nyelvi telitalálatával élve – egyfajta„önkéntes vakság” következtében nem veszi észre.23

A szabadság hiánya olyan mértékben válik elvisel-hetetlenné, amennyire a külsõ világban is a háború ésagresszió mind közelibb és iszonyúbb valósággá válika költõ számára. Az Acélmadarak és a Megzavart idill1936-ból származik (a Gondolat 1936 decemberi szá-mában jelentek meg elõször), és a meghatározatlan„égi kék kupolák alatt”-ot, illetve a „valaholt” nevezimeg a lírai alany a vész eredetéül. A Martinovics ár-nyát 1937-ben írta Méliusz, s ebben már helyhez kötõ-

122

dik és a jelenbe helyezõdik át a zsarnokság áldozatáulesett történelmi személyiség éjszaka megjelenõ árny-alakja: „Dévénytõl Ojtozig Te járkálsz közöttünk, kí-sértõ páter, / Martinovics...” Õszinek és vigasztalannakrajzolja Méliusz a tájat az Álmodjunk tovább... címû1938-ban írt költeményben (megjelent a Korunk 1938.februári számában, és helyet kapott a Versekben tün-döklõ Erdély címû, Szentimrei Jenõ szerkesztésében1941-ben Kolozsvárt kiadott antológiában). A társhozszóló vallomás („Öt éve csak, hogy egybekeltünk tit-kon”) a féltés és reménykedés közepette hangzik el.Tudja viszont a lírai én, hogy gyõznie kell a „fattyúkétség” és a „galád félelem” fölött, s abban az esetbenbelsõ szabadságát, amit az álomban vél felfedezni,nem veszítheti el, sõt hangot adhat a vers befejezése-ként a törékeny reménynek is: „Szabadság angyala /közelg a tél felõl, haján reményeink derengõ hajnala.”

Az álom tehát a szabadság belsõ megélését teszi le-hetõvé, de esetenként, immár a világháború idejénszületett versekben az ellenséges külvilág elõli mene-dék is. Az Álmatlanul címû költeményben (1943) ígyfohászkodik a lírai én: „Jaj, miért nem jössz felém, be-kötözni piros kendõddel szemem, / drága dédelgetõÁlom, nyugtatni az éji borongót?”

Szász János különben Méliusznak a harmincas évekutolsó harmadában írt verseit egy klasszicizáló formavo-nulat részének tekinti, amely aztán folytatódik a máso-dik világháború idején írt versekben, az ötvenes évekAnna-verseiben, majd az Aréna „formaszintézisében”.24

A háború idején írt szabadság-ódák kimaradtakugyan a Válogatott költeményekbõl, de figyelmet ér-

123

demel a bennük megnyilvánuló, személyességtõl,mély emberi érzésektõl fûtött hang, keletkezésükkorugyanis, 1943–44-ben egy Dél-Erdélyben, kisebbség-ben élõ magyar költõ foglalt állást, az emberi és nem-zeti egzisztenciát fenyegetõ barbár viszonyokkal da-colva. Helyet kapott viszont az említett válogatásbanAz éj és a szerelmesek címû vers, amelyrõl elmondha-tó, hogy általa a költõ hallatta szavát a háború idejealatt is a szó szoros értelmében is, mivel a dél-erdélyimagyar írókat felsorakoztató Romániai Magyar ÍrókAntológiájában 1943-ban megjelent. Az antológiátVita Zsigmond szerkesztette – Nagyenyeden a Beth-len Nyomdában készült –, és szerepel benne többekközött Endre Károly, Kabós Éva, Kacsó Sándor,Olosz Lajos, Szemlér Ferenc.

E szabadság-ódák valójában szerelmes versek,amelyeket Kun Verához írt Méliusz, de bennük – aköltõ kései feljegyzését idézve – a társadalmi vágy ésa személyes szenvedély azonosul, eggyé lesz. A ha-gyatékban megõrzõdött néhány vers kéziratban ma-radt változata akár az Együtt a világgal és a Beszélge-tés a rakparton címû kötetekben közreadott szövegek-kel való összehasonlításra is lehetõséget ad.

II. 3. Méliusz második költõi pályaszakasza (1955–1962)

Az a patetikus hangnem, amely az Óda a szabad-sághoz, Eszmélkedve (in Együtt a világgal. Versek1931 – 1956. Állami Irodalmi és Mûvészeti Kiadó,Bukarest, 1957) és a Hûséggel, Bizalommal, Így éne-

124

kelem… (in Beszélgetés a rakparton. Versek. Irodal-mi Könyvkiadó, Bukarest, 1963) címû költemények-ben uralkodik, Méliusz költõi pályáján aztán az ötve-nes évek közepén észlelhetõ újból, a magánéleti lírakörébe sorolható Anna-versekben például, jelezvén alírai én igényét az emberi-lelki kapcsolatok újbóli ki-építésére. Másrészt viszont megjegyzendõ, hogy akoncepciós perek következtében 1949–1955 közöttítélethozatal nélkül börtönben raboskodó Méliuszszabadulása után is néhány évig a szabadságnak csaka látszatát nyújtó kommunista rendszer és ideológiafoglya volt, aminek a propaganda körébe sorolhatóbizonyítékai az ötvenes évek második felében és ahatvanas évek fordulóján írt közéleti versei. Hiábamondotta ki a felismerést például a Gaált idézõ,1956-ban írt versében (Éjszakai beszélgetés Gaál Gá-borral), hogy tudniillik a század hûséges harcosánaksem kegyelmez, nem sikerült még néhány évig ki-gyógyulnia amaz önkéntes vakságból, magát a rend-szert illetõ illúzióival ugyanis csak a hatvanas évek-ben számolt le radikálisan. A Válogatott költemé-nyekben közölt változatból el is hagyta a költõ azt afragmentumot, amely tartalmazta kimondottan is azötvenes éveknek és az adott rendszernek az apológiá-ját: „Jaj, bár Te élnél most itt helyettem s Te látnád /Álmaid teljesedését, nehéz harcok között miként nö-vekszik a Mû, / Miközben az igazság lassan gördülõpiros felhõi belepik az eget...”

Harcos lírai magatartás uralja az Ameddig ellátokcímû kötet (Versek. Állami Irodalmi és MûvészetiKiadó, Bukarest, 1960) verseit, sõt még a szatíra

125

fegyverével is bõvül a költõi arzenál egy majakovsz-kiji szabású verses poéma, a Ballada egy tetûrõl,vagy ha úgy tetszik, többrõl is (1958–59) esetében.Alapeszméje a proletkult téziseit támasztja alá,amennyiben az osztályharc kiélezõdésében, illetveaz osztályellenség könyörtelen megsemmísítésébenjelölhetõ ki. Abban az esetben, ha nem példázatbanfejezõdik ki ez az alapeszme, akkor a pártköltõ sze-repét átélõ Méliusz ilyeténképpen agitál osztály-szempontú verseiben: „Mert elvtársaim, van ám dol-gunk elég! / Örvendezésünk korántsem idillikus, /hiszen akad még szép számmal betyár, / maradékkapitalista vakarcs / és legyõzni való baj és bajke-verõ, / gyakorlatlan fõ, két balkezes és szõrszálha-sogató, / no meg ingadozás, cselvetés, csapda,akadály, / provokáció, / átugrandó korlát...” (Hozzá-szólás a tervjavaslathoz. 3. Van még dolgunk elég)Ugyancsak ebben a kötetben található egy munkás-ünnepre (május elsejére) írt alkalmi vers (Emlék,1959), amelyet immár a személyes emlék megidézé-se tölt ki, éspedig abból az élménykörbõl ragad kirészleteket a szerzõ, amelyre az elsõ Méliusz-regény, a Város a ködben (1969) épült.

Az Ameddig ellátok többi darabja általában a kora-beli ideológiai harcot dokumentáló, valamint a szocia-lista építést (!), a tervgazdaságot propagáló írásmû,jelszavakra, szólamokra és párttézisekre épülõ s sza-badverssorokba tördelt írásos agitáció, illetve „terme-lési mûvészet”, a költészet eszközjellegének illusztrá-lása, végsõ soron pártpropaganda. Visszatérés tehát aharmincas évek mozgalmi-agitatív, „nyílt frazeológiá-

126

jú” verseihez. Illusztráció gyanánt idézünk a Süvölt-sön! címû „poéma” ötödik, A kritikáról és a villany-körtérõl címû részbõl:

A hõbörgõ tévelygõ, gomolygó köddel bélelt fejébengyújtsa fel a villanykörtét a párt és a nép bírálata.Van áramunk, érvünk elegendõ. Virágzik a haza.Hidrocentrálé épül hazánkban hidrocentrálé mellé.

Lenin kötetei, pártunk dokumentumaipárbeszédre, vitára szólítják az igazra vágyóta legrejtettebb havasi faluban is, nem kevésbévároson s az egyetemek tudós szellemû tájain.

Már a korabeli kritika rámutatott e versek keletke-zésének külsõ körülményeire. „Tudjuk azt, hogy az1957-es, 1958-as esztendõ az az idõ volt, amikor apárt határozott feladatként tûzte valamennyi író elé apolgári és revizionista hatások megtámadását és fel-számolását – írta Lõrinczi László Méliusz-bírálatában.– Ennek a harcnak a jegyében fogant az Ameddig ellá-tok csaknem valamennyi darabja, ez a harc jellemzi azegész kötetet, mégpedig fõleg az ellenfélre való köz-vetlen rátámadás formájában. A hang is ennek megfe-lelõen felfokozott, a fogalmazások egyszerûek, bensõ-ség, intimitás, költõiség olyan értelemben, mint elsõkötetének sok versében, úgyszólván nincs.”25 S ehheza költõi (?) feladathoz igazította Méliusz ars poeticajátis, mintegy Majakovszkij modorában: „Mást monda-nunk a gondunk. / És másképp. / Új szavakat, új han-got! / Új boltozatot a költészetnek! / Csak jöjjön az új,

127

a teljes költõ, / a holnapé. / Mert jönni fog, / kimonda-ni a mindent, / és túlhajítani az elmúláson / az új köl-teményt.” (Hozzászólás a tervjavaslathoz. 2. Az igaziköltészet: Lenin álma)

Méliusz ekkori téveszméi még a magánéleti lírájátis zavaróan hálózzák be, a korszak ideológiai frázisaiszövik át versmondatait: „Végre látjuk, mindenki látjaés tudja: / Az áldozatok, a mártírok nem hiába haltakmeg, / [...] A kommunisták nem harcoltak hiábavaló-an.” (Az utolsó szó: Anna) Az 1955-ben írt vers kriti-káját és korrekcióját maga Méliusz végezte el azzalpéldául, hogy a Válogatott költemények összeállítása-kor az idézett Anna-verset úgymond megcsonkítva,azaz politikai-ideológiai tartalmú frázisait és balos, il-letve osztály- és békeharcos kiélezettségû részeit kiik-tatva adta közre. Hasonlóképpen járt el az Ébresztõ-vers Annának 1956-ban írt költeménnyel is, törülve azolyan utalásokat (a „korszellemnek” tett engedménye-ket?), amelyek zavarólag hatottak egy, a szerelmi ér-zést megvalló, bensõséges hangú költeményben.Összehasonlításként idézünk néhány eredeti részletet,illetve azok korrigált változatait: „Gyenge karodban soltalmazó hazám ölén / Megpihenve”, illetve: „Gyen-ge karodban, oltalmazó öledben / megpihenve”;„Ilyenkor hajnalban boldogan elhallgatom / A munká-ba induló lakatos vidám füttyszavát, / A surrogó sze-let”, illetve: „Ilyenkor hajnalban boldogan elhallga-tom / a surrogó szelet”; „Az érõ nyári csendben, holmost az élet rendben épül, / Léptét váltja a gyötrel-mes, szép történelem”, illetve: „Az érõ nyári csend-ben, melyben az életünk újraépül, / lépést vált a gyötrõ

128

történelem”; „A reménység olajága átleng a Földön, /Megérinti a füttyös lakatos homlokát”, illetve: „Át-leng a földön a reménység olajága, / megérinti amessze zörgõ villanyosok homlokát”. [Kiemelésektõlem – B. J.]

Változatlan jellemzõje a Méliusz-lírának ebben azalkotói periódusban is az arányokat illetõen a monu-mentalitás, a barokkos képi zsúfoltság, a gazdag kép-zelõerõ, az asszociációk csapongása, az emelkedetthangnem és egy sajátos, az élõ beszéd ütemét követõversmondat. Ezt illusztrálandó, egyetlen versbõl, A mivilágunkból (1959) kiemelt sort idézünk: „A fehér fel-hõk a béke hatalmas zászlóiként lobognak át az égen.”De arra is alkalmat nyújt ez a vers, hogy ennek az al-kotói szakasznak a harcos lírai attitûdjét a szókincsszintjén példázzuk: térképen követhetõk az építõ had-mûveletek, csaták zajlanak az arcvonalakon, az elõ-nyomulás hadállásról hadállásra történik, rohammalfoglalják el a beépítendõ területeket. [Kiemelések tõ-lem – B. J.]

Rövid kitérõt kíván meg az a paradox helyzet,amely Méliusz korabeli recepciója nyomán állt elõ,amikor is a szabad vers és a szabad verset a rendszerszolgálatába állító költõ kérdõjelezõdött meg, nem isúgymond az olvasók, hanem mindenekelõtt a beava-tottaknak számító pálya- és kortársak nagy része által,akik maguk is szolgálói s egyszersmind kiszolgálta-tottjai voltak ugyanannak a politikai hatalomnak,akárcsak a költõként vitatott és megkérdõjelezettMéliusz. Csakhogy míg a bírálók – sõt: bírák! – az el-várásként megfogalmazódott lírai realizmusnak egy –

129

formanyelv tekintetében – erõsen túlhaladott, mond-hatni tizenkilencedik századi, de még pontosabb, haazt mondjuk: irodalmon kívüli változatát – rímes éskötött ritmusú versezeteket – gyakorolták, addigMéliusz a szabadvers formában kívánt közvetlen ha-tást elérni. Aztán ama beavatottak szabad versselszembeni magatartása intézményesült is azáltal példá-ul, hogy az Ameddig ellátok címû kötet kapcsán a Ro-mán Népköztársaság Írószövetségének NemzetiségiBizottsága vitát szervezett 1960. november 28-án,nyíltan ítélkezve a szabadvers és a költõ Méliusz fö-lött. Számba veendõ ugyanakkor a kérdés másik olda-la is, hiszen akik intézményesítettek egy irodalmi ká-nont, éppen azok részérõl ütköztek akadályba a pályá-jukat éppen az ötvenes-hatvanas évek fordulóján kez-dõ, s általában szintén szabadverset mûvelõ költõk:Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Hervay Gizella.

A Méliusz-versek jellemzõ dimenziói – továbbra isa fentiekben tárgyalt második alkotói periódusnál ma-radva – hol a zárt, bensõséges együttlétet határoló te-rek, hol a város jellegzetes térformái, hol meg amesszeséget kínáló természet vagy ezeknek egymásbacsúsztatása, az idõ tekintetében pedig a jelen dominál,átszõve a múlt árnyaival, valamint egyfajta reménnyela jövõt illetõen. A már idézett Ébresztõvers Annánakcímûbõl vett képsorral példázzuk az egyik fajta vers-beli téralakzatot, a másikat meg a Tengerparton címûverssorozat harmadik darabjából vett idézettel:

130

Átleng a földön a reménység olajága,megérinti a messze zörgõ villanyosok homlokát,fekete pilláidat éri,a hófehér papírt térdemen,tollam kelõ napként aranyló hegyét,s az ablak alatt éppen elrobogó gépkocsi remegõ

kormánykerekét

illetve:

Ám addig is, míg énbennem, ki tudja hol, tán egyszer itt epartokon

így omlanak majd halomra a fény utolsó oszlopai,a messzeség, a nagyvilág tarajlik bennem hívón, hangosan,dúsítja szavaim, ízük érleli, mint nappal, ottaz ezüst szegélyeken a nap tüze a szõlõ hamvas szemeit.

A Méliusz-költészet pályaívén a második szakaszvége (1961–1962) egybeesik egy, a Romániában szü-letõ magyar lírát megújító új nemzedék képviselõinek(Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Hervay Gizel-la) jelentkezésével, akik már a szabadvers választásá-val amaz idõszak sematikus költõi gyakorlatával valószakítást demonstrálták, de ezen túlmutatva a románi-ai líra nyugatos meg népi stílusvonulata26 mellett azavantgárdot erõsítették. Ebben a törekvésükben azelõdök közül mindenekelõtt Méliusz lírájához kapcso-lódhattak és kapcsolódtak. Sõt, Szilágyi Domokostbensõséges emberi-baráti kapcsolat is fûzte Méliusz-hoz, aki viszont nem a tanítványt, hanem a partnertlátta a fiatal költõben.

131

Abban az irodalomtörténeti metszetben tehát,amely az ötvenes-hatvanas évek fordulóját foglaljamagában – s Méliusz lírája körül heves viták zajlanak– színre lépnek azok a fiatal költõk (Szilágyi és Lász-lóffy elsõ kötete 1962-ben, Hervayé 1963-ban jelentmeg), akiknek a versei a meglévõ mûvek rendjét úgy-mond feldúlják, egy más verseszményt és kánont állí-tanak fel, olyat, amely legközelebb éppen a Méliuszmûvelte lírához állt. Ez a líra a hatvanas évek elejétõlMéliusznak a magyar- és világirodalomra egyaránt ki-tekintõ igen széles körû tájékozódása nyomán alakult,a forrásokhoz-elõdökhöz való viszony egyre árnyal-tabban és szabadabban fogalmazódott újra benne, va-gyis az elõzõ éveknek, s távolabb tekintve vissza amúltba, a harmincas éveknek a harcos – balos! – líraimagatartása fokozatosan átalakult egy meditatív-értelmezõ attitûddé, kiszorultak a versekbõl a prolet-kultos, osztályszempontú szemlélet rekvizitumai, ésaz irodalmi sematizmus normái helyett a felszabadulóalkotói személyiség belsõ törvényei jutottak érvényre.Ezt példázza többek között a Beszélgetés a rakpartoncímadó verse 1960-ból, azok mellett a versek mellett,amelyek bekerültek az 1984-es Válogatott költemé-nyekbe.

Ez a vers egy, a huszadik századi magyar költészet-ben jól ismert lírai dialektika szerint fogja egybe amegszenvedett személyes múltat („csontig harapó sé-rülés”), a szemlélõdésre-meditációra hangolódó líraialany jelenét („fészket ver a szívben az enyhülés”) saz egymásra utaltság elvének megtalálását, amely elõ-remutat, hiszen enélkül a boldogság, amaz eszményi

132

állapot nem érhetõ el. Az egyesek boldogsága csak ak-kor lehet teljes eszerint, ha a mások iránti szeretet semidegen tõlük:

Nem elég, nem nyugalom még,hogy mi ketten szeretjük egymást.Szeretnünk kell.És szerelmünkben férjen el az egész szeretni való, a fájó

nagyvilág...

A kötet verseiben úgymond a fontos közéleti-politi-kai témák uralkodnak, de köztük és az áradó patetikushangban itt-ott febbukkan egy-egy, a „jelentéktelen”egyénire utaló szókapcsolat, átsuhan egy-egy gondolata megtörtént, de jó ideig kimondhatatlan események-hez kapcsolódva, de ez a vers egészében az önelem-zésre-meditációra épül, az átélt személyes dráma tolulelõtérbe, amit az alábbi szakasszal példázhatunk:

Süsse hát az ibolyántúli nyár testem önfeledt mezõit,járjon rajtuk a hosszúlábú szél,borzongassa bõröm a Duna porzó permete.Mossad nyár, mindent belepõ, forró füst-fürtjeid szabad

lobogásávalaz enyhületnek kitárt mellkasom.Megérdemli: odatartottam már a halálnak is.

A nyilvánosság elõtt az akkori fiatal költõk közülelsõként Lászlóffy Aladár szólalt meg, rámutatva aMéliusz-líra irodalomtörténeti beágyazódására ésméltatva egyes versei mûvészi értékét.27 A kortársi vi-

133

láglíra rokon törekvéseire utalt, Nerudát, Hikmetet,Aragont, Quasimodót, Supervieille-t, Saint JohnPerse-t nevezte meg kapcsolódási pontok gyanánt.Nem Méliusz kezdte el a „legkötetlenebb, látszatradekoncentráló hangvétel” alkalmazását a költészetben– jegyezte meg Lászlóffy –, s hozzátette rögtön, hogy„annál érthetetlenebb számomra sokszor, hogy csaknála kifogásolja, aki kifogásolja”. A kötet néhány Lász-lóffy által kiemelt verse között szerepel a Beszélgetésa rakparton is, s ezekrõl együttesen jelentette ki:„Mind költõi invencióban, mind nyelvükben, a sza-badvers-forma mesteri kezelésében sikerült alkotásokezek.” Igaz, szóvá tette a fiatal pályatárs más, általunkis megnevezett versek esetében a kísértõ verbalizmustés a rosszul értelmezetten publicisztikai, agitatív nyel-vezetet, valamint kifogásolta az eseményeket pro-tokollárisan, a napisajtó rossz színvonalán megverseltdarabok jelenlétét a kötetben. (Nem sokkal késõbb az-tán Szilágyi Domokos is méltatta a kötet erényeit,szintén az Utunkban.28)

A költõi pálya harmadik szakaszába való átmenet-rõl tanúskodik tehát a Beszélgetés a rakparton többdarabja. Míg A munkásosztály asztala címû sorozategésze, a Költemény az acélról, a Tengerparton elsõkét része, az Asztali felköszöntõ, az Óda, 1961 még averses agitáció és „termelési mûvészet” körébe tarto-zik, addig például a címadó vers vagy az Énekelj, fe-kete Orfeuszom és a Jákob létrája elõremutat a követ-kezõ alkotói szakasz irányába. Ez utóbbi ars poeticaazzal az irodalomtörténeti pillanattal telített, amelyet

134

az említett új romániai magyar költõnemzedék fellé-pése jelentett a hatvanas évek kezdetén.

Egy teljes értékû lírai személyiség képe körvonala-zódik a Jákob létrájában. Alig egy-két évvel korábbanis még a pártköltõ szerepét teljesen átélve vallottMéliusz a vers eszközjellegérõl, valamint a költõnek apártban, illetve az osztályban való teljes feloldódásá-ról: „Az õ nyelvén beszélgetünk vele errõl, amarról,kötött vagy / kötetlen, rímes vagy rímtelen versben,arról, / ami fontos a boldoguló, dolgozó népnek. /Mert nekünk ez a fontos, fontosabb önmagunknál. /Magunkról énekelve arról szólunk, hogy õ mikénteszmél. / Róla, ha énekelünk, kitetszik: hogyan esz-mélteti osztálya a / költõt.” (Asztali felköszöntõ) A Já-kob létrájában is harcnak tekinti a költészetet Méliusz,de immár az irodalom, a mûvészet természetes rendjé-ben, alakulásában zajló „harcnak”. A tárgyalt idõszak-ban fellépõ új költõnemzedékhez szólva ad hangot en-nek a gondolatnak a költõ: „Ha van folytatásom, / ben-netek folytatódom, / ének az énekben, / tél a tavasz-ban, / folyó a folyamban, / szél a viharban, / lépcsõ arakétán.” Ugyanakkor egy másik vonatkozása is van a„harc a költészet” állításnak. Az igazi költõk, azaz „azeretnekséget hirdetõk” ugyanis eleve harcba kevered-nek a hivatás nélküli álmûvészekkel, a „rím- és ódaku-fárokkal”: „A költõk szava / mindenhova / elér, / ezért/ hogyan ne keverednének hát harcba / ily szók / után /a pávatenyésztõ / lódítókkal, / üzletüket féltõ / dicsdal-kereskedõkkel, / csereberélõ / istenekkel / mi, / azeretnekséget hirdetõk és meghallgatók. / Ily beszédre

135

biza ránk törtek / kent zsoldosaikkal, / ricsajos szajhá-ikkal / az üvöltõ árusok.”

A vers lírai alanya a vallomást és önmeghatározásta maga nevében teszi, s szerepét pontosan érzékeltetiazzal, hogy kiemeli a hagyományhoz való kapcsoló-dás és a vele való szakítás erõinek egyidejû hatását,valamint egymástól való elválaszthatatlanságát azadott esetben: „Jöttem nagy elõdök, hû társak nyo-mán, / hogy / elválasszak-kössek / én is.” A „nagy elõ-dök” és „hû társak” közül kettõt nevez meg a vers ala-nya: Whitmant és József Attilát. Ezúttal az õ mûvészimagatartásukat választja, s a lírájuk által megszabottirodalmi paradigma mellett dönt, ilyen jellegû kötése-ket keres a maga számára, s ebbõl következõen szakíta puszta költõi agitáció és a sematizmus általa is nem-rég még követett programjával és gyakorlatával.

Szilágyi Domokos egy, a költõhöz írt magánlevél-ben lelkesen méltatta a Jákob létráját közvetlen kelet-kezése után, kiemelve jellegzetességét: „A Jákob lét-rája igen jól jött. Ugyanaz a csodálatos – és szerfölöttsúlyos – játékosság, amellyel átváltasz realitásból fan-tasztikumba, hogy reálisabb lehess” – írta 1962. május12-én keltezett levelében Szilágyi.29 Testet ölt,megelevededik ugyanis Méliusz versében Whitman ésJózsef Attila, költõi elveik kinyilatkoztatása mellettalakjuk is megjelenik: „Még Walt Whitman mondtanekem, azidõtt, / amikor az óceán partján heverész-tünk [...]”, illetve: „Jákob létráján / leszállt hozzánk / amagas felhõrõl / József Attila / és / mellénk hasalt azóceánpartra.”

A látomás szerint kufárok és zsoldosok gyalázzák

136

meg az eretnekeket, összetörik a létrát, de az igazi köl-tõknek védelmére kelnek mindazok, akik meghallói aköltészet szavának, akiket az igazság és tisztesség ve-zérel. A csata után helyére került minden, s Jákob lét-ráján fölfelé indul Whitman és József Attila: „Csillag-gá váltak õk ismét, / örökkön égõ csillagok közt. / Énmeg / ittmaradtam. / Azóta hátamban / jeges kések, /bokrokból lesnek / az istenfattyúk. / De mégis, / csakazért is / élek / s az õ fényükben / szemlélvén illantéveim csatatereit, / mosolygok idelent /... / még látom,/ még itt áll / a lajtorja”.

Utolsó idézetünkhöz föltétlenül megjegyzés kíván-kozik. A vers elsõ, a Beszélgetés a rakpartonban meg-jelent változatában az idézett szakasz végét hárompont jelöli, míg a Válogatott költeményekbe kerül vál-tozat kiegészült még egy mellékmondattal („melynektetejére / nem jutok fel / soha”), ami egyértelmûen le-zárja az adott gondolatmenetet, ezzel szemben az elsõváltozat nyitva hagyja azt. Véleményem szerint a nyi-tott változat illeszkedik jobban az illetõ szakasz, illet-ve az ezt követõ jelentéséhez, hiszen a szóban forgóstrófa „mosolygok a fényben” állítása például egyma-gában is a nyitott befejezés lehetõségét készíti elõ,semmint a második változat egyértelmû negatív alter-natíváját („nem jutok fel soha”). Hasonlóképpen a kö-vetkezõ strófa az elsõ változatban szónoki kérdésbefoglal egy lehetséges pozitív alternatívát („Oda / felju-tok-e, / hogy Whitman és József Attila / hûséges Hold-ja / lehetnék?”),míg a második változat egyértelmû ta-gadásként hangzik: „Nem, / oda / nem jutok fel, / hogyWhitman és József Attila / hûséges holdja lehessek.”

137

A vers befejezõ, hatodik részében a beszédhelyzetmegváltozik, visszatér az elsõben felvázolthoz. A líraialany ennek megfelelõen újból az ifjú költõkhöz szólközvetlenül:

Azért szeretlek én,ifjú költõtársaim,mert Jákob létrája alatt Ti is velük beszélgettek,az eszmélettel,illõn, a nyelvükön,eretnekül.

Végül pedig a maga számára választott programotajánlja a lírai alany azoknak, akikben a költészetet il-letõ eszményei megvalósítóit látja:

Szegjétek hát fel sugárzó Apolló-homlokotok!Harc a költészet,vállalni kell,poklokon át,késsel a hátban,tétova nélkül és végig.

Az égig.

Jelentéses magának a vizsgált versnek a Válogatottkölteményekben elfoglalt helye is, hiszen az 1955–1962-es alkotói periódust bemutató fejezet utolsó da-rabjaként szerepel a kötetben, s ezáltal elõremutat az1963-mal kezdõdõ pályaszakasz irányába, mintegy aláncszem szerepét tölti be a két szakasz között.

138

II. 4. Méliusz költõi életmûvének kiteljesedése(1963–1967)

Fél évtizednek kellett eltelnie az újabb Méliusz-verseskötet megjelenéséig. Az 1967-ben megjelentAréna darabjaival – a mûfajmegjelölõ, illetve a meg-írás idejét feltüntetõ alcím szerint: Hat elégia1963–1967 – immár egy új alkotói szakasz kezdõdikel Méliusz lírikusi pályáján. (A kötet Bukarestben azIrodalmi Könyvkiadónál jelent meg.) Az Aréna elégi-áiban a személyes mitológiától, a gyermekkori édenivilágtól a veszélyeztetett emberi lét dimenziójáig kö-vethetõk az emlékezet régiói, illetve az ezekhez kap-csolódó felrázó erejû vallomások. Az elégiák forrásaNicolae Balotã szerint a megélt történelem tragikustapasztalata.30

Más szempontból, a költõi vívmányok tekintetébenmeg joggal emlegetett a korabeli kritika „lírai enciklo-pédiát” az Aréna kapcsán. „Méliusz kötetét lírai en-ciklopédiának neveztük – fejtegeti Kelemen János. –Enciklopédia annyiban, hogy minden apró képe, a ma-gánélet megannyi csöpp mozzanata is kozmikussá tá-gul, sugárzó jelképpé válik. Enciklopédikus azért,mert a ‘szajhák és sakálok fogságában’ vergõdõ lélekmegmutatásával is a század bûnét és betegségét, a fa-sizmust idézi fel. Nevek és események utalása nélkülis hiánytalanul belénk szuggerálja az iszonyú spanyoldráma látomását. Költõi magatartása most már véglegegységesnek látszik [...].”31 A két kritikus észrevételeegybecseng, ami a megélt történelemnek a versekbenvaló jelenlétét illeti.

139

Pontosan érzékeli és ki is mondja Kelemen Jánosazt is, hogy fordulatot jelent Méliusz pályáján az Aré-na, igaz, nem elõzmény nélküli, hanem olyan „merõ-ben újszerû költészet”, amely „a régi szépségeket s afriss sejtelmeket” olvasztja egybe. „Költõi világképe arégebbi versekben még statikusnak látszott – írja. –Csak a feltörõ fénynyaláb, csak néhány versének láva-szerû izzása árulta el belsõ nyugtalanságát, az egységés teljesség megvalósulásának igényét [...]. Ezért újrakellett értékelnie, teljességgel át kellett fogalmaznia,de nem megtagadnia, csupán jobban megismernie ed-digi magatartásformáit, költõi nyelvét, újra át kellettélnie e viharos és ellentmondásokkal teli század ször-nyû és tragikus gazdagságát.”32

Éppen a „szörnyû és tragikus gazdagságot” tekin-tetbe véve inti józanságra magát a költõ, azt írván,hogy: „Ne képzelegjünk – / kõ- és verstörmelék /ennyi marad. / Ne sirassuk hát / amit itt hagyunk – /ámbár ez se kevés / ilyen évszázadban...” Az idézettvers címe Ami marad, és az Aréna második részét al-kotó „munkafüzetek”-ben található, ahová a költõ tu-lajdonképpen az egyes poémák írásakor keletkezett, ésazok létrejöttét dokumentáló verstöredékeket és -csí-rákat sorolta be, mintegy betekintést nyújtva az íróimûhely titkaiba, még csak szemléltetvén az „önmagátis alkotó szöveg autonómiájának” irányába tett lépése-ket. Célja lehetett ugyanakkor a költõnek, hogy a mû-vek köré szövõdõ misztikumot szétoszlassa. A kötet-nek ugyancsak ebben a részében található egy másikverstöredék, amely szintén a költõ által megélt törté-nelemre reflektál: „Lángsír... / e szót nem századunk /

140

még Arany János találta ki / s századunk meg-valósítá...” (Egy szó)

A Méliusz költõi pályáján történt fordulat, illetve asaját hagyománnyal való szakítás nem egyszerûen ta-gadást jelent tehát, hanem – Kelemen János gondolat-menetére hivatkozva – újraértékelést, átfogalmazást,addigi magatartásformáinak, költõi nyelvének jobbmegismerését. Pontosan erre a sajátosságra figyelmez-tet Somlyó György egy összegezõ tanulmánya, hogytudniillik a modern mûvészi irányok egyik fõ vonásanem a hagyományok teljes elvetése, hanem azoknakaz addigiaknál tudatosabb, szélesebb körû és összetet-tebb feldolgozása.33 Úgy vélem, hogy az Aréna lírájaéppen ama „szélesebb körû és összetettebb” hagyo-mány feldolgozásán nyugszik, s hozzátehetjük azt is,hogy éppen a költõi pályaíven észlelt szakítások okánnevezhetõ hagyományõrzõnek is a lírikus Méliusz,ugyanis azok az igazi hagyományõrzõk SomlyóGyörgy értelmezésében, akik szakítanak a hagyo-mánnyal, hiszen – az õ szavait idézve – „az emberiszellem fejlõdésének szakadatlan hagyománya a sza-kítás”.34

Ha az Aréna „lírai enciklopédiájától” tekintünk visz-sza a megtett pályára, megállapíthatjuk, hogy Méliuszlírája – Sõni Pál kifejezését idézve – az „avantgarde-ihletés” jegyében született, kivételt csupán az indulásversei jelentenek, tehát az avantgárd egyes irányzatai-nak és törekvéseinek váltakozását figyelhetjük meg atranszszilvanista verseket követõ expresszionizmustóla szürrealizmusig például, de ebben a vonatkozásbanis költõnk a kiemelkedõ modern alkotók közé sorol-

141

ható, mivel – hogy újból Somlyó Györggyel érveljünk– nem maradt meg végleg annak az iskolának a sorai-ban, amelynek kezdeti lendületét köszönhette.35

Méliusz költõi életmûvének egésze tehát nem egyikvagy másik avantgárd irányzatban helyezhetõ el, ha-nem e líra állandói és változói révén a modernség tá-gasabb körébe tartozik, s a Rimbaud-i–Whitman-i ha-gyományból táplálkozik. E hagyománytípus elõbbikomponensére az elszabadult képzelet logikán túli,kötetlen áradása révén emlékeztet, a sejtetés helyett amegnevezést választva, mondhatni egy antipoétika le-hetõségét, utóbbi komponensre az egész és harmóniaigényének fenntartásával és egy egyénített ütemûversbeszéddel.

Az irodalmi hatást különben – Hugo Friedrich ok-fejtése nyomán – jelentõs költõk esetében nem passzívfolyamatként fogjuk fel, ez tulajdonképpen egy affini-tás következménye, amely ösztönzi, hogy konfirmál-ják és erõsítsék meg saját mûvészi hajlamukat vala-mely elõd mûvének úgymond frekventálásával.36 AJákob létrája egyik, már idézett strófája szerint: „Jöt-tem nagy elõdök, hû társak nyomán, / hogy / elvá-lasszak-kössek / én is.”

Az Aréna poémái megerõsítenek véleményünkben,hogy Méliusz lírája a Rimbaud nevével fémjelzett, az-az a szabad formák alogikus líravonulatába illeszke-dik, abba, amely az áradással jellemezhetõ, és nem amásikba, a Mallarmé-típusúba, amely az értelem és aformák szigorát követi s a töménységgel jellemezhetõ.Igaz, a két tendencia között – figyelmeztet HugoFriedrich – csak a felszínen van ellentmondás, a pólu-

142

sok közötti számos megegyezés ugyanis a modern lírastrukturális egységére emlékeztet.37 A lírikusi maga-tartás tekintetében pedig azt mondhatjuk, hogyMéliusz korán rátalált az egyes avantgárd irányzato-kon felül álló, modern lírára jellemzõ viselkedéstípus-ra, éspedig a metamorfózisra, mintegy ezt részesítveelõnyben a másik két típussal szemben, amelyet HugoFriedrich az érzékenységben és a kontemplációban je-löl meg,38 formai-mûfaji szempontból pedig Méliuszverse – a szabadvers – új, egyéni kötöttségek és törvé-nyek teremtése irányába halad – amint Somlyó mond-ja e formáról –, a vers individualizációja felé.39 A sza-bad vers középpontjában ugyanis a szabadság értel-mezése, az egyéniség kibontakozásának új követelmé-nye áll.40

Szávai Gézának a Válogatott költemények kiadásaalkalmából megjelent írása egyik gondolatmenete kí-vánkozik az Aréna „természetrajzának” bemutatásá-hoz. Szávai szerint ugyanis Méliusz azóta igazán je-lentõs alkotó, amióta emlékezik. „Attól a pillanattól,hogy az emlékezés révén megtalálta a múlt és jövõ kö-zötti egyensúlyt – írja. – Harmincéves korában megír-ta a Város a ködben címû regényét, a romániai magyarirodalom egyik alapmûvét, melyben a modern prózaés pszichológia vívmányait hasznosítva múltat idéz –a [...] jövõigézet jegyében. Azóta minden jelentõs al-kotásában: emlékezik.”41 Az emlékezés kiemelt szere-pének felvetése visszaigazolható magának Méliusz-nak már a hatvanas évek közepén explicite is megfo-galmazott nézetével. Az örökség ébredése címû, Szi-lágyi Domokos elsõ kötetének szentelt esszéjében

143

ugyanis éppen a fiatal pályatárs verseiben érvényre ju-tó emlékezõ lírai magatartás meghatározó szerepétemeli ki Méliusz.42 A Szilágyi-versek esetében azon-ban az emlékezés nem kinyilatkoztatásokban merülki: megélés révén idézi fel a múltat a költõ. „A Rekvi-emben [tulajdonképpen: Halál árnyéka] semmi általá-nosítás, semmi elkenése a valóságnak, a felelõsségnek– írja Méliusz. – Nem deklaratív elítélés ez, hanemmegélése, vérzõ újrafeltámasztása, jajongó mementó-ja [...] a fasizmusnak.”43

A megtörténtekhez való ilyen értelmû viszonyulás-ból – „vérzõ újrafeltámasztása” a történelemnek –születtek az Aréna poémái mint „jajongó mementók”.A gyermekkori édent s az ártatlanság elvesztését, illet-ve a bánsági pusztát mint szülõföldet felidézõ, magyarlíratörténeti jelentõségû poémával kezdõdik a kötet (Aszénásszekér elégia), aztán átvált a nagyváros tereireaz Angyal a katlanban avagy a Hopplá elégia címû,valót és álomszerût, jelent és múltat, a személyes és anagytörténelmet egybeolvasztó verssel, ezt meg a ma-gányról és az emberi sorsról meditáló Késõi elégia azÁloéhoz követi, majd két siratóban emlékeztetMéliusz az ember és a humánum ellen intézményesenelkövetett irtóhadjáratra, egyáltalán: a veszélyeztetettemberi létre, illetve – magyar költõként – egy szemé-lyesnek is tekintett súlyos veszteségre (A Jitgadal elé-gia, Elégia A.-ért), s zárul a poémasor a szereplíra je-gyében alkotott verssorozattal, a Horace Cockery da-rabokra tört elégiájából címû ciklussal.

Az Aréna esetében is érvényesül a Méliusz-költészet egyik állandója, a ciklusos építkezés. Már a

144

Beszélgetés a rakparton méltatásakor a kritika Mé-liusz „építkezõ, ciklusos versköltésé”-rõl beszélt,44 azAréna megjelenésekor pedig „nagy összefoglalások”-ról. „Ciklusai csak technikai külsõségeikben tagolód-nak különálló versekké; mindegyik egyetlen lírai poé-ma” – állapította meg Kelemen János.45

Az Aréna második, Kitépett füzetlapok fõcímet vi-selõ része, amely tartalmazza az egyes poémák úgy-mond munkafüzeteit (Az emlékeztetõ füzetbõl, Az an-gyal füzetébõl, Sorok az Aréna-füzetbõl, A ratosnyaifüzetbõl, A szinajai füzetbõl, A szénásszekér elégiamunkafüzetébõl) fényt is vet Méliusz „versköltésé”-nek folyamatára. Ezzel a gesztussal a szerzõ mintegyalkalmat ad a költõi mûhelybe való bepillantásra, mi-által a mûvek köré szõtt misztikum foszlik szét. Igaz –modern költõre jellemzõen –, újabb rejtélyeket is élet-re hív, azáltal például, hogy fiktív költõ mûvének tu-lajdonítja Méliusz az egyik versciklust, sõt másfél év-tizeddel késõbb a tételezett fiktív költõ életét és mun-kásságát választja A Horace Cockery-Múzeum címûregényének tárgyául.

A kötetnek a történelem kihívásai nyomán, illetve afájdalom és lázadás, a vallomás és a vád jegyében fo-gant nagyarányú poémái eszmeiségét (Angyal a kat-lanban avagy a Hopplá elégia, A Jitgadal elégia, Elé-gia A.-ért) a Horace Cockery-versciklus egyik versé-bõl kiindulva közelíthetjük meg, a Századom címûidézendõ részlete ugyanis a lírai alanynak a megtör-téntekkel szembeni pozícióját fogalmazza meg:

145

nyitott szemmel látom nagyszerû és nyomorult századomatés nem fedem el szemem mert mindent látnom kella fenségest és az ocsmányságot egyaránt –nem kecskesajtot rágni a dolgom és nem elrejtõznihanem számbavenni a teljességetés számot adni...

Ehhez a szabadversnek egy áradó, nagylélegzetûváltozatát választja Méliusz, olyat, amely magába ol-vasztja a magyar- és a világirodalmi hagyomány igengazdag övezeteit, nyelvi-stiláris tekintetben pedig aKároli-féle Biblia nyelvétõl a mai köznapi, illetvenagyvárosi nyelv stílusrétegéig terjed a költõi beszédregisztere. Esszében, Szilágyi Domokos verseit értel-mezve is megfogalmazta Méliusz a fentebb már idé-zett költõi programmal egybevágó gondolatot: „Avers: folyam, dialektika. Nem varázslás, nem ráolva-sás, nem misztika és nem mítoszteremtés, hanem azemberi mindent-merés a költészetben.”46

Éppen a „mindent látnom kell” erkölcsi-mûvésziparancsából születtek az Arénának a történelmi-kö-zösségi emlékezetet megszólaltató poémái, az Angyala katlanban avagy a Hopplá elégia, A Jitgadal elégiaés az Elégia A.-ért. A vallomás és a vád ugyan vala-mely történelmileg meghatározott kategóriával és ese-ménnyel (fasizmus, diktatúra, holocaust) kapcsolatbanfogalmazódik meg Méliusz egy-egy elégiájában,mondhatni tehát, hogy korhoz kötötten, de az adottkonkrét vershelyzetek hitelessége, átéltsége, példáulsoknézõpontúság az Angyal a katlanban... poéma ese-tében, valamint a zsidó halotti imát, a kaddist mondó

146

szerepének a felvétele, illetve egy új és magyar Jere-miás prófétáénak (A Jitgadal elégia, illetve ElégiaA.-ért esetében) mûvészileg egyetemes érvényûvé, te-hát bármely analóg történelmi helyzetre és emberi szi-tuációra érvényessé teszi egyrészt a versekben testetöltött eszmeiséget, mindenekelõtt a szabadság és a ha-za gondolatát, másrészt meg a lírai attitûdöt, például aszolidaritást lázító, méltánytalan helyzetekbe kerültnépek-közösségek vagy egyének iránt.

A megtörténteket, saját korát veszi számba Méliuszezekben a poémákban, illetve „nagyszerû és nyomo-rult” századáról ad számot, hiszen õ maga is részese éselszenvedõje volt a kataklizmákkal járó korszaknak:„Nem társadalmi erény / egy rémregény karcoltagyam viasztükreire gyógyíthatatlan nyomokat – / atörténelem” – vallja Horace Cockery szerepében (Asérült viasztükör), de elhangzik közvetlen, elsõ sze-mélyben tett vallomásként is ez a gondolat: „Engemsemmitõl meg nem kímélt századom” (Késõi elégia azÁloéhoz), s ebbõl a nyomasztó tapasztalatból követke-zõen személyes emlékezetét a „kétségbeesetten vissz-hangzó halottasház”-metaforával nevezi meg (ElégiaA.-ért). Ugyancsak a történtekrõl való számadás gon-dolata fogalmazódik meg a Rafael Albertit idézõ poé-mában, mégpedig a számûzetésben élõ spanyol költõnézõpontjából: „Számûzött õ / de elhamvadott hispánhazája helyett / s cserébe a füstölõ kénen fortyogónagyvilágot / a század kormozó idejét nyerte honául /és versei olthatatlan zsarátnokául az egész marcangolt/ rángó emberiség szégyene aljáról / a purgatóriumbaemelkedett:/ túllépni a szégyeneken.”

147

Az „Aréna”, amelyet a Méliusz-poémák idéznekmeg ebben a kötetben, mindenekelõtt a történelem ál-tal körülhatárolt térnek tekinthetõ, magának a Törté-nelemnek a tere – vonta le a következtetést NicolaeBalotã.47

A poémák sorát, mondottuk, A szénásszekér elégianyitja meg az Arénában. A vers kötetbeni elhelyezése,amely az „ártatlan gyermekkor falusi színhelyé”-t, az„arany síkság”-ot és a titokzatos szerelem ébredésétidézi meg mesei-mítoszi dimenziókat keltve, az íróiéletmû folyamatosságára és szervességére utal, kap-csolatot teremt a saját elõzményekkel, jelesen aMéliusz-próza elsõ jelentõs teljesítményével, a Városa ködben világának egyik markáns vonulata köszöntvissza a versbõl.

A sorban ezt követi az Angyal a katlanban avagy aHopplá elégia, amely a maga polifón jellegével s amegkomponálásban a többnézõpontúság elvének azérvényre juttatásával elõremutat mind az Arénábanfoglalt többi poéma, mind az írói pálya késõbbi, fõlegaz esszéprózában és prózaversekben kiteljesített mû-vei irányába. Benne foglaltatik ugyanis 1. az utazásmotívuma, a világvárosok hangulata és az utazó íróotthonérzése, illetve otthon utáni vágya, 2. a zsarnok-ság elítélésének és az áldozatok melletti szolidaritás-nak a szólama, amely a spanyol polgárháborúra utal-tan konkretizálódik a vers világában, drámai képsorokáltal – Picasso Guernicajára emlékeztetõen – jelenítvemeg a borzalmat, 3. az alkotó s végsõ soron az emberlehetõségei fölötti meditáció a megélt személyes drá-ma perspektívájából.

148

Az Angyal a katlanban... ténylegesen példázza,hogy a vers „folyam, dialektika”, illetve „az emberimindent-merés a költészetben”. A kötet egésze aMéliusz-költészet szintézise, de nem lezárása, hanema líra új útjainak megnyitása, éspedig az „önmagát isalkotó szöveg autonómiája” irányába. Ilyen vonatko-zásban is az Albertit idézõ elégiára kell hivatkoznunk,hiszen ez – Egyed Péter megállapítása szerint – egyköltõi nyelvjátszmának tekinthetõ.48

Méliusz írói mûvének szentelt nagy tanulmányábanNicolae Balotã az Arénában testet öltött költõi törek-vések világirodalmi kapcsolataira-rokonságára is ki-tért. „Amint egyre beljebb hatolunk a Méliusz terem-tette költõi tér köreibe – írja –, és felfedezzük élmény-világa meghatározó ‘vonzáspontjait’, mindinkábbmeggyõzõdünk, hogy az Aréna a jelenkor emberénekszentelt egyetlen, több énekbõl álló, terjedelmeseposz, azé, aki ‘egyszer tûz’, ‘egyszer kés’. Az emberilétet és tudatot egyaránt felkavaró súlyos szakadásokszázadában, olyan változások korában, amelyek azemberi sors lényegét érintik, természetes jelenség ezaz önvallató, tudati líra. Ebbe a vonulatba tartoznakRilke Duinói elégiái csakúgy, mint a Puszta ország –ez utóbbival az Aréna elégiái különösképpen rokoni-ak. Mi más is lehetne az ‘aréna’, ha nem valamiféle‘puszta ország’? A különbség köztük mégis óriási.Eliot nagy költeményében [...] egy világ haldoklásá-nak vagyunk tanúi [...]. Méliusz elégiáiban bármilysok szó essék is az erõszakról, a halálról, az embermégis túléli önmagát.”49

149

Az Arénát követõen több kibontakozási irányt rög-zíthetünk a Méliusz-lírában:

1. Az azonosulásból következõ pátosszal szembenaz irónia fölerõsödése tapasztalható, tükrözvén, hogya lírai alany eljutott a tárggyal szembeni távolságtartásés felülállás stádiumába.

2. A mûfajok és verstípusok tekintetében a nagy lí-rai kompozíciók és hosszúversek mellett azonossúllyal jelennek meg – a szabadvers típusán belül – arövid lírai formák.

3. A Méliusz-versek jellemzõjévé válik a szerkezetinyitottság, illetõleg hangsúlyozódik a versnek kimon-dottan a nyelvre való irányultsága és a szövegek kö-zötti úgymond párbeszéd.

E tendenciák és törekvések mellett mint a Méliusz-líra állandója jelen van az egyéni, illetve írói létre irá-nyuló reflexió és az önértelmezés motívuma. Annál isinkább érthetõ ez, mivel Méliusz olyan írói alkat, aki –Gáll Ernõ észrevételére hivatkozva – szüntelen konf-liktusban van önmagával és a világgal, de – egészül kimég egy vonással a rajz – „próteuszi változékonysá-gában is mindig saját törvényeinek engedelmeske-dik.”50

A felsorolt irányok gyökerei tehát az Aréna poémá-iban vannak, kiteljesedésüket meg a Horace Cockerydarabokra tört elégiájában és a hetvenes évek külö-nös mûfajú szövegeiben követhetjük nyomon, elõbbikölteménysor A Horace Cockery-Múzeum címû re-génnyel kiegészítve egy irodalomtörténeti jelentõségûkétrészes mûvet alkotva jelent meg 1983-ban a buka-resti Kriterion Könyvkiadó gondozásában, utóbbiak

150

részben folyóiratbeli és a Kávéház nélkül címû kötet-ben való megjelenés után (Kriterion Könyvkiadó, Bu-karest, 1977) a Válogatott költeményekben kaptak he-lyet.

II. 5. Számvetés és új utak keresése a Méliusz-lírában(1968–1983)

A Horace Cockery-ciklus verseinek szemléletbelialapja a hitnek és a mindenre kiterjedõ kételynek akettõsségében van, esztétikai-poétikai sajátosságaitpedig egy, az író átélte egész korszakra jellemzõ ket-tõsség határozza meg, Horváth Andor szavait idézve a„patetikus részvétel” és az „ironikus tisztánlátás”,mely egymást nem kizáró, hanem kiegészítõ ellentét-pár.51 „Szenvedélyes, profetikus költészet: akár pá-tosz, akár irónia hevíti a sorokat, ugyanaz a kíméletlenlényeglátás szólal meg bennük” – írta a ciklusról Hor-váth Andor a kötet megjelenésekor.52

Bizonyára a huszadik század lírájának egyik fõ ten-denciájával, az elszemélytelenedéssel is összefüggés-ben van az említett költõi lényeglátás igénye. A teljes-ség tapasztalatának elveszítése és egy szemléletbelirelativizmus olyan lírai viselkedésmódokat kíván,amelyek nyomán az elérhetõ részletek – a Múzeumotmegalkotó szerzõ szavai szerint – a „széttört teljességösszeilleszthetetlen cserepei” (77.) új és váratlanösszefüggésekbe helyezõdnek, változatos nézõpon-tokból vetül rájuk fény, vagy különbözõ szerepekbõltörténik a tárgy, a világ dolgainak a megközelítése.

151

Hirdeti ugyan az Angyal a katlanban... lírai alanya,hogy „az igazi költészet rendet teremt a rendetlen vi-szonylatok közt”, de egyre több az ennek ellentmondógroteszk fintor, a véresen komoly nyelvi játék, a meg-válaszolatlanul hagyott, szkepticizmusról árulkodókérdés ebben a versben is, amint az idézendõ részlet istanúsítja:

A világ egy nagy szénaboglyamindenki annyit kaparamennyit tud.Kaparj kurta...

Újraértelmezést kíván különben magának a rendneka fogalma is a költõtõl egy olyan világban, amelybenaz adott korszakról és rendszerrõl azt állítják, hogybenne ölt testet a rend. Ilyen esetben jogos a mûvésztörekvése, hogy a legváltozatosabb eljárásokat alkal-mazva, szokatlan nézõpontokból mutasson rá amarend ürességére és embertõl való idegenségére, hogybomlassza a látszatok valóságát, a véglegesnek hirde-tett fantom-létet, s hogy leleplezze a kor és rendszereredendõ hamisságait.

Lázadó mûvész hivatása lehet ez, hogy tudniillik arendnek egy másfajta, igazi, emberre szabott képétalakítsa ki. Egy ilyen modellt hozott létre MéliuszHorace Cockeryban, s a versek esztétikája és poétikájaaz ilyen törekvéseknek ad mûvészi hitelt. A HoraceCockery-versciklus kettõs vonatkozásban is jelentõ-séggel bír. Egyrészt mert lázadó és kritikai hang szólalmeg benne, ami a megírás jelenére irányult, másrészt

152

pedig a versciklus kimondatlanul is annak a korszak-nak az irodalmát bírálja felül, amelynek Méliusz magaa szó szoros értelmében rabja volt 1949–1955 között.Ezalatt a „szabadon” élõ írók, tollforgatók és tollno-kok uralomra juttattak egy sematikus irodalmi gyakor-latot, amelynek egy konstruktív bírálatát végezte elutólag, a Horace Cockery-ciklus által Méliusz. Vég-eredményben a „darabokra tört elégia” – amint ezt aciklus bevezetéseként álló A Horace Cockery-Mú-zeum egyik kommentárjában a szerzõ írja – a diktatú-rának mintegy belsõ története.53

A létrehozott szövegkorpusz – nyílt költeményneknevezi a Múzeum kommentáló elbeszélõje – éppen az1949–1955 közötti, tehát az alkotótól elrabolt idõszaksematikus irodalmát van hivatva ellenpontozni, amellyeleszmeileg és poétikailag egyaránt összeférhetetlen, hi-szen utóbbi a proletkult jegyében, egy voluntarista iro-dalompolitika elvárásainak eleget téve íródott az adottidõszakban, elõbbi viszont nem kaphatott volna nyil-vánosságot akkor éppen az említett külsõ elvárásokmiatt. Ha azonban eltekintünk – a kísérlet kedvéért – akülsõ, változtathatatlan adottságoktól, mégpedig azidõ-dimenziótól, akkor igazi kihívásra adott költõi vá-laszként érdemel figyelmet az, hogy Méliusz utólaglétrehozott egy olyan lírai opuszt, amely saját életmû-ve úgymond fehér foltját tölti ki, s amely igazábóllétre is jöhetett volna abban az idõszakban – akár-csak Weöres Psziché-versei a tizenkilencedik századelején –, illetve létre kellett volna jönnie az irodalmifolyamat szerves alakulása körülményei között. Azegy idõre elnémított költõ utólagos megszólalása a

153

fiktív Horace Cockery alakjában így a Méliusz-vers-ciklusnak megsokszorozza az értelmezhetõségét.

A versciklus helyhez és idõhöz való kötõdése csaklátszat tehát, hiszen az egyes darabok alatt feltüntetetthelyszín (Dogshaven) eleve nem rendelkezhet refe-renciaértékkel: képzeletbeli, akárcsak Horace Cockeryfigurája. Látszatnak és lényegnek ezzel az egymásbavillództatásával valójában a versciklus értelme egye-temes távlatot kap, mivelhogy nem rögzíthetõk, nemkapcsolhatók egyetlen konkrét térbeli-idõbeli helyzet-hez a versek üzenetei. A hatalomnak kiszolgáltatott éseszményeiben csalódott mindenkori lázadó mûvésznézõpontját hordozzák, s a vallomásosságra vagy líraireflexióra épülõ versek, a hûvös szenvtelenségetárasztók, valamint az ironikus nyelvi játékok vagy aszarkasztikus élû költõi megszólalások bárhol és bár-mikor befogadóra lelhetnek. Majd mindenikükre jel-lemzõ az erõs morális indíttatás. A szerepjáték kereteiközött a Múzeum beszélõ énje, a narrátor a fõhõsHorace Cockery verseit értelmezi egy helyütt, de vég-sõ soron az idézendõ eszmefuttatást önelemzésnek te-kinthetjük: „Ennek a költészetnek racionalitásából kö-vetkezik, hogy nem gyûlöli – már gyûlölni se érdemes–, de megveti az ellenséges hatalmat, amelyet nem át-koz, hanem nevetségessé tesz. A költõ mintegy gú-nyolódásával váltja meg abszurd tehetetlenségét. Min-denesetre a demokrácia politikai erkölcse vezeti medi-tációiban, ítéleteiben, gúnyolódásaiban, és nagy fokújózanság, amellyel elhárít magától mindenfélevezérszerepet.”54 Az ellenséges hatalom, amelyet ne-vetségessé tesz, a királynõben testesül meg. A versek

154

ironikus éle vagy a maró gúny ezért általában õt érinti.Eklatáns példája ennek a Tüzijáték a kikötõ fölött õfel-sége nemes királynõnk születése napján címû vitriolosköltemény, a személyi kultusz s a vele járó tömeghisz-téria emlékezetes megidézése.

A versek indítéka a megélt, illetve az emberrelmegtörtént vagy megtörténhetõ események szigorú lo-gikai-racionális „szételemzése”, egy erkölcsi nézõ-pontból való újraértelmezés az olvasóra való értelmi-intellektuális ráhatás céljából. Esetenként Brechtreemlékeztetõen. Egyik mintapéldánya ennek a Történe-lemóra Dogshavenben, amelyben a megvívott „hõscsaták”-ról a visszatekintõ lírai alany kimondja, hogyfölöslegesek voltak, a gyõzelmi eufóriáról, hogy an-nak valójában vereség volt a kiváltója, az öncsalásrólpedig azt, hogy az egy hamis tudatot tartott fenn abbana periódusban, amelyre az emlékezés irányul:„Csaták. / Ádáz és õsi hõs csaták / amelyekhez fogha-tók nem zajlottak soha / amelyekhez már nincsközünk. // Amikor ráeszméltünk / hogy gyõzelem he-lyett vereséget szenvedtünk / hogy a gyõzelem illúzió-jában fölöslegesen telt el életünk / hogy ami volt / másvolt / hogy mindennek vége / s hogy nem lesz feltáma-dásunk / akkor mondhatjuk el felszegett fõvel: /gyõztünk. // Amikor már tudjuk / hogy végleg vesztet-tünk / akkor gyõztük le a hamis tudatot / és ezértmondhatjuk felszegett fõvel / hogy / végre igazat szól-tunk / és nem hazudtunk. // Olyan csatákban gyõztünk/ amelyekhez nem volt közünk. / Csaták! / Ádáz és hõ-si csaták / amelyekhez nincs közünk.”

A lírai alanynak a megtörténtekhez s a történelem-

155

hez való korábbi tragikus alaptöltetû viszonyát ezúttaltehát felváltja egy döntõen ironikus beállítottságú lá-tásmód, amely a versekben felvetett gondolatokat éseszméket tisztázó szándékkal emeli be egy, az áradástáltalában kerülõ úgymond könyörtelen poézisbe. Aversek képi, barokkos gazdagsága helyett a nyelvi já-tékok, a retorikai alakzatok, parafrázisok és az érvekdísztelen, szigorú rendje válik uralkodóvá a ciklus da-rabjaiban.

A kétrészes mû mondott „játékszabályain” túlme-nõen ugyancsak önértékelésnek tekinthetõ, amit a Mú-zeum narrátora a következõképpen foglal össze a nyíltkölteménynek nevezett ciklust illetõen: „Élete utolsó,kerek mûvét [Horace Cockery] nem szánja ‘politikaiköltészetnek’ [...], egyszerûen csak költészetnek, delegszemélyesebb vonatkozásaiban sem lép ki a törté-nelembõl, s épp abból való jelképes kivonulásával jel-zi: negatívnak minõsítetten, kiátkozottként és kiátko-zóként annak részese.”55

Méliusz József, aki kisebbségi körülmények közöttvolt magyar író és európai polgár – amint egy laudá-cióban mondotta róla Pomogáts Béla56 –, ebben a cik-lusban személyes számvetést végzett tehát saját, a hu-szadik század nagy történelmi fordulataitól érintettéletpályájával s írói helyzetével. Számot vetett egyolyan életmûvel továbbá, amely – létrehozójának ha-lálakor állapította meg Lászlóffy Aladár – „gazdag ésmûvészi bátorságban lüktetõ, kitartó és következe-tes”,57 illetve egy olyan írói-értelmiségi magatartással,amelyet a „humanista és demokratikus baloldal esz-méi és eszményei” formáltak, de amely eszmék és

156

eszmények nem váltak érvénytelenné azáltal – hang-súlyozta Méliuszt méltatva Pomogáts Béla –, hogy „azelmúlt négy vagy nyolc évtizedben egy embertelendiktatúra tette rájuk a kezét, forgatta ki õket igazi va-lójukból és csúfolta meg igazságukat.”58

A huszadik századi líra legsajátosabb paradoxoná-nak az értelemellenesség és az értelemkultusz együt-tes jelenlétét tekintik.59 Bizonyára a Méliusz-írás mö-gött is ez a paradoxon munkál, annál is inkább, mivelszerzõnk egy, a humanizmust sarkkõnek tekintõ világ-látás igényével alkotott, de annak tudatában választot-ta és vállalta az írást, hogy kora az emberiség és azegyén megcsúfolásának százada. Nemkülönben azírástudó kiszolgáltatottságáé. Egyik hetvenes évekbeliversének metaforikus szavai szerint: „Az elefánt a fa-lon is besétál / az író porcelánboltjába: mûhelyébe,munkaszobájába, / vagy nevezzük vécének, akár-minek. / Csak elefántcsonttoronynak ne [...].” (A cir-kuszban unatkoznak az elefántok) Mindenképp része-se tehát a történelemnek a költõ, amint a hivatkozottesszéregény fõhõsérõl állítja a mû elbeszélõje.

Ezúttal viszont, mikor erre a prózaversre tekintünk,nem a költõ pozícióját kívánjuk demonstrálni, hanemazt a poétikai törekvést, amelyre a hivatkozott verspélda lehet. Ez a törekvés pedig nem más, mint az al-kotásnak és az írásnak mint folyamatnak, illetve ak-tusnak egy felszabadultan, játékos-groteszk módonvaló megjelenítése. Benne a költõ az önmagát író mû-re tett kísérletet, kiemelvén egyik saját sarktételét abefejezhetetlen mûrõl, valamint élet és írás egy-gyö-kerûségérõl és a veszélyeztetett írói létrõl. Mondhatni

157

mûfajok fölött álló alkotás ez is, mint a hetvenes-nyolcvanas évek megannyi Méliusz-mûve, a prózaiakcsakúgy, mint a versesek.

Méliusz Józsefnek az Arénát követõ, tehát a hetve-nes években írt versei kedvezõ fogadtatásban része-sültek. A Válogatott költemények megjelenésekor a fi-atal magyar költõgeneráció egyik markáns alkotóegyénisége, Zalán Tibor is megszólalt – akárcsak egykorábbi irodalomtörténeti pillanatban a fiatal Lász-lóffy Aladár és Szilágyi Domokos –, és a kötetnek alegújabb verseket tartalmazó Mnemoszüné ciklusárautalva kimondta, hogy a hetvenes évek második felé-ben alkotott Méliusz-versek „korszakos szintézise azeddigi fejlõdési irányoknak, érési periódusoknak.”60

Figyelmet szentelt a válogatás rendhagyó voltának,hogy benne egy fordított kronológia szerint követikegymást a költõi életmû darabjai, s a hetvenes évektermésérõl a fiatal pályatárs – megerõsítve TandoriDezsõnek 1979-ben kimondott irodalomtörténeti ér-vényû ítéletét, hogy tudniillik Méliusz mûve közvetle-nül a Kassáké után és mellé állítható – a következõmegállapítást tette: „Látszatra divatos költeményeketír a költõ, a kor szöveg felé hajló ‘akcentusában’. Azidõben visszahátráló darabok azonban azt bizonyítják,hogy Méliusz mindenképpen ide érkezett volna el; afél évszázadnyi kísérletezés, útkeresés és gyakori útté-vesztés legfõbb eredménye a visszaigazolás, az, hogya költõ, csaknem nyolcvanévesen a legmodernebbhangú, hangszerelésû alkotók között tartható szá-mon.”61

Éppen ebbõl az újabb irodalomtörténeti perspektí-

158

vából, vagyis a kornak úgymond a szöveg felé hajló„akcentusából” kiindulva változott az Aréna egyes da-rabjainak a megítélése is. Határozott hangot adott en-nek Zalán Tibor kritikája, kimondván például A szé-násszekér elégia jelentõségének elhalványodását amegírástól eltelt jó két évtized alatt, illetve az Angyala katlanban..., a Késõi elégia az Áloéhoz, a Jitgadalelégia és az Elégia A.-ért fölértékelõdését ugyanezenidõszakban. Zalán szerint az utóbbiak az „új forma-nyelv fölényes birtoklásával, szerkezeti és gondolatitöbbszintûségével emelkednek az elsõ fölé, véglegesköltészeti irányt jelölve ki alkotójuk számára.”62

Ezzel az észrevétellel mintegy belülrõl, a szöveg-produkció résztvevõjének a nézõpontjából mondatottki, hogy Méliusz József költészetének mely poétikaivívmányai és törekvései mutatnak elõre, a jövõ ma-gyar lírája irányába.

Jegyzetek:

1. vö. Méliusz József: A Horace Cockery-Múzeum –Horace Cockery darabokra tört elégiája, Kriterion Könyv-kiadó, Bukarest, 1983, 110.

2. vö. Kulcsár Szabó Ernõ: A kettévált modernség nyo-mában. In: Beszédmód és horizont, h. n. Argumentum Ki-adó, [Budapest], 1996, 34.

3. A saját lírai örökség kijelölésében-megszabásábanhasonló gesztust Székely János esetében tapasztalhattunkegy évtizeddel késõbb. Lásd Székely János Semmi – sohacímû verseskötetét (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest,1994)!

4. vö. Egyed Péter: Vesztés és túlélés Méliusz József

159

mûvében. In: Méliusz József: Város a ködben, KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1981, 26.

5. vö. Kulcsár Szabó Ernõ: i. m. 43., 57.6. i. m. 59.7. Betájoló kísérletünket Sõni Pál megállapítása után

igazítottuk, miszerint „Tompa László, Áprily, ReményikSándor és Endre Károly költészetében klasszicista, imp-resszionista és szimbolista elemek keverednek, Bartalis,Szentimrei és Olosz Lajos az avantgarde-val rokon, DsidaJenõ mindezeket neorokokó játékossággal tetézve egyesítilírájában.” (Sõni Pál: Avantgarde-sugárzás, Kriterion Könyv-kiadó, Bukarest, 1973, 65.)

8. vö. Sõni Pál: i. m. 77.9. i. m. 77 – 78.

10. vö. Szávai Géza: Helyzettudat és irodalom, DaciaKönyvkiadó, Kolozsvár, 1980, 131.

11. vö. Egyed Péter: i. m. 27.12. vö. Szávai Géza: i. m. 98.13. i. m. 88 – 89.14. vö. Egyed Péter: i. m. 29.15. Gaál Gábor: Levelek (1921–1945). Sajtó alá rendez-

te, jegyzetekkel ellátta és az utószót írta Sugár Erzsébet,Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975, 237. Az én kiemelé-seim, B. J.

16. Gaál Gábor: i m. 239.17. Szász János: Egy költészet pályaképe. In: Méliusz

József: Válogatott költemények (1930–1980), KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1984, 444.

18. Gaál Gábor: i. m. 331.19. i. m. 338.20. i. m. 345. A Gondolat 1936. decemberi számában je-

lent meg a Megzavart idill és az Acélmadarak címû kétMéliusz-vers. Az én megjegyzésem, B. J.

21. vö. Egyed Péter: i. m. 31.22. vö. Deák Tamás: Méliusz József: Aréna, Igaz Szó,

10, 1975.

160

23. vö. Sinkó Ervin: Egy regény regénye, Forum Könyv-kiadó – Magvetõ Könyvkiadó, Újvidék – Budapest, é. n.[1988], 98 – 99.

24. Szász János: i. m. 445.25. Lõrinczi László: Jegyzetek Méliusz József költészeté-

rõl, Korunk, 1, 1961.26. vö. Cs. Gyímesi Éva: Helyzettudat és esztétikum. In:

Kritikai mozaik, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 1999, 19.27. Lászlóffy Aladár: Harc a teljességért, Utunk, márci-

us 27. 1964.28. Szilágyi Domokos: A Beszélgetés a rakparton ürü-

gyén, Utunk, július 24, 196429. Visszavont remény – Szilágyi Domokos levelei Mé-

liusz Józsefhez. A kötetet összeállította, a jegyzeteket és atanulmányt írta Ágoston Vilmos, Szépirodalmi Könyvki-adó, Budapest, 1990, 25.

30. vö. Balotã, Nicolae: Méliusz József. In: Scriitorimaghiari din România 1920–1980, Editura Kriterion,Bucuresti, 1981, 236.

31. Kelemen János: Lírai enciklopédia, Élet és Irodalom,július 29, 1968.

32. i. h.33. vö. Somlyó György: Philoktétész sebe, Gondolat

Könyvkiadó, Budapest, 1980, 53.34. vö. i. m. 50.35. vö. i. m. 47–48.36.vö. Friedrich, Hugo: Structura liricii moderne, Editu-

ra pentru Literaturã Universalã, Bucuresti, 1969, 148.37. vö. i. m. 150.38. vö. i. m. 12.39. vö. Somlyó György: i. m. 141.40. vö. i. m. 141–142.41. Szávai Géza: Optimista elégia, A Hét, 1985. március 7. 42. Méliusz József: Az örökség ébredése. In: Az új ha-

gyományért, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969, 147.43. i. m. 148.

161

44. vö. Lászlóffy Aladár: i. h.45. Kelemen János: i. h.46. Méliusz József: i. m. 139.47. Balotã, Nicolae: i. m. 229.48. Egyed Péter: i. m. 34.49. Balotã, Nicolae: i. m. 240.; magyarul: A jelen törté-

nelmének színe elõtt, A Hét, 1975. június 20., (Horváth An-dor fordítása).

50. Gáll Ernõ: A méltóság követelménye a ‘barátságéthoszá’-ban. In: Pandora visszatérése, Kriterion Könyvki-adó, Bukarest, 1979, 314.

51. vö. Horváth Andor: Olvasónapló. In: Montaigne kö-penye, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1985, 269.

52. uo.53. vö. Méliusz József: A Horace Cockery-Múzeum –

Horace Cockery darabokra tört elégiája, id. kiadás, 238.54. uo.55. uo.56. Pomogáts Béla: A tragédia és a remény szavai, A

Hét, 1994. december 2.57. Lászlóffy Aladár: Méliusz József, Helikon, 1, 1996.58. Pomogáts Béla: i. h.59. vö. Cs. Gyímesi Éva: Találkozás az egyszerivel, Kri-

terion Könyvkiadó, Bukarest, 1978, 15.60. Zalán Tibor: Méliusz József: Válogatott költemények,

Kortárs, 3, 1986.61. Zalán Tibor: i. h.62. Figyelmet érdemlõ adalékkal egészíthetjük ki a fiatal

költõ-kritikusnak a felsorolt versek sajátosságaira vonatko-zó észrevételét. Ezzel ugyanis összecseng Endre Károly-nak, az idõsebb költõ-barátnak egy 1967-ben tett megjegy-zése az Angyal a katlanban... címû verset illetõen. AMéliusz-hagyatékban található kézírásos magánlevélbõl(kelt Temesvárt, 1967. február 25-én) fény derül arra, hogyEndre Károly személyes okokból nem tudta vállalni az Aré-na hivatalos lektori véleményezését a kívánt határidõig, de

162

a kézirat elolvasása nyomán magánlevélben nyíltan meg-osztja a versekrõl kialakított véleményét a szerzõvel. Emlí-tett megjegyzése azért érdemel külön figyelmet, mert éppenannak a költeménynek a szerkezeti-poétikai újdonságát ve-szi észre – perspektivikus beállításról beszélve –, amelyre akritika csak egy-két évtized késéssel figyelt fel. „Nékemidegen és megfoghatatlan maradt az Angyal elégiád ‘hopp-la’ kifejezése – írta. – Végtelenül groteszk, de hát oly fontosszerepet szánsz neki, hogy még elégiád hangnemét is velejelölöd meg. A vers különben érdekes. Perspektivikus beál-lítása különösen, úgy a térben, mint az idõben. És a bujdo-só, bolyongó szabadságharcos költõ heroizálása is végtele-nül gyöngéd és megkapóan szubjektív. A szaggatottságottalán szándékosan akarod elõidézni a ‘Hoppla’ szó megsza-kításaival? Talán azt akarod vele kifejezni, hogy ugorjunktovább? Vagy csak a puszta excentricitásból szövöd be aversbe? Nem tudtam eldönteni. De így is érdekes és szép.”(Az én kiemeléseim – B. J.)

163

III. Önértelmezés Méliusz Józsefesszéprózájában

III. 1. Bevezetõ

(Élmény és regénytípus)

Méliusz József írói életmûvében a líra és az epika,illetõleg a próza azonos súllyal van jelen: mindkettõ ahagyományelsajátítás, illetve a hagyománnyal valószövetség és az újításigény motívumainak köszönhe-tõen alakult az évtizedek során, különbözõ vers- megprózatípusok és alakzatok artikulálódtak mindkétmûnemben, eszmei síkon és motivikusan pedig ezek amûvek – akárcsak az egész írói oeuvre – az állandóságés változás, a folytonosság és szakítás elvének érvé-nyesülését demonstrálják.

Méliusz az eleve adott töredezettség és megszakí-tottság modern korra jellemzõ tényeibõl és tételébõlindul ki, s mûveit gazdag felfedezõ és értelmezõ cél-zatú irodalmi publicisztika, kritika- és esszétermésövezi. Az író ezekben végigpásztázta a kortársi ma-gyar és európai irodalom és mûvészet sok-sok régió-ját, kitapintotta ezek markáns jegyeit, értelmezte azírói-mûvészi törekvéseket és mûveket s általában a vi-lágot, de mindenekelõtt – mint a modern kor embere– : önmagát.

A bukaresti Méliusz-mûhelyben a hetvenes ésnyolcvanas években – s a kilencvenesek elején – szü-letett szépprózai mûvek a világ- (lét-) és önértelme-

164

zésre tett számottevõ kísérletek: a Tranzit kávéház(1982), a Napnyugati kávéház (1985) és a Zsilava nemvolt kávéház (1992). Önnön egyszeri életét kívánjamegérteni általuk az író, s e mûvekkel való találkozásrévén bizonyára erre törekszik maga az olvasó is.

A kitörülhetetlen élmény pedig, amely újabb ésújabb kísérletekre sarkallta az író Méliuszt, az éppen anépi demokrata, valamint a baloldali és/vagy kommu-nista értelmiség és politikai elit ellen a hidegháború ésa dogmatizmus éveiben indított koncepciós perek ál-dozatául esett egyén személyes drámája, amely az õesetében nemcsak az ítélet nélküli hatéves detenciótjelentette, hanem feleségének, Méliusz Klárinak az ál-lambiztonság általi meggyilkolását és egyetlen gyer-meke, Péter õrületbe kergetését is.

Méliusz mindezt nem az emlékirat úgyszólván tisztamûfajában (vádiratban) írta meg, mint ahogy tették ál-talában – az enyhülés éveiben vagy a szabad világban– az életben maradt áldozatok (például Artur London),hiszen az õ prózai mûvei nem a valóság-, illetve doku-mentumirodalom körébe tartoznak, hanem mindenek-elõtt a szépirodalom, éspedig a huszadik századi bör-töntematikájú regényirodalom Szolzsenyicin általfémjelzett vonulatába sorolhatók. Mondhatni iroda-lomként éli meg újra Méliusz azt, ami életre szóló se-beket ejtõ durva valóság volt, számára ugyanis ez afajta szembenézés elsõsorban nyelvi és esztétikai-for-mai eljárások keresését és megtalálását jelenti, azaz aszabad személyiség mûvek általi megteremtését, snem egyszerûen ideológiai konzekvenciák levonását.

Emiatt a szerzõi intenció miatt sem tehetett eleget

165

Méliusz olyan, a hetvenes-nyolcvanas években nyu-gat-európai kiadók által kinyilvánított felkéréseknek,akik börtönélményei megírását várták el tõle. A meg-írandó élmény ugyanis formára várt, s ez pedig vagy amár kiküzdött (lásd Város a ködben, Sors és jelkép!),azaz a prousti, illetve kafkai ihletésû prózában, esszé-regényben (Napnyugati kávéház), vagy a francia „újregény” kihívására válaszolva (Tranzit kávéház), eset-leg a posztmodern felé mutató dekonstruktív szöveg-alkotásban (Zsilava nem volt kávéház) valósulhatottmeg. Háromféle regénytípusban született válasz tehátamaz egyetlen élményre, illetve írói kihívásra.

Az idõskori Méliusz-prózát meghatározza – mintregénymodell és világértelmezés – a regényírói pályakezdetén létrehozott két mû (Város a ködben, Sors ésjelkép), hiszen ezek jegyében alkot az ún. kávéház-könyvek esetében is, olyan elõdök (például Proust,Kafka, Joyce, illetve Krúdy) fénykörében, akik a ma-guk idejében úgymond elmozdították a regény súly-pontját, illetve ezen mesterekhez kapcsolódó újabb tö-rekvésekre tekintve.1

Méliusz tehát íróként, a széppróza merész kísérlete-zõjeként viszonyul ama börtönélményekhez. Számáraugyanis több mint tanúságtétel a romániai koncepciósper áldozataként szerzett börtönélmények ihlette (!)mû, számára meg-megújuló kihívás íróként szembe-nézni személyes és családi drámájával, s nem egyszerialkalom valamilyen, a valóság logikáját követõ prózaimû – valóságirodalom! – megírására, amelytõl a té-nyek bizonyos gyakorlati célzattal történõ feltárásátvárhatja el az olvasó. Sõt, nem is az ún. objektív való-

166

ság a fontos korunk regényírója számára – érvelAlbéres –, hanem a megfigyelõ „nézõpontja”. VagyisProust és a huszadik század eleji angolszászok ótaminden a „metszettõl” függ, amelyet „kivág” a való-ságból a regényíró és az eszközöktõl, amelyeket ki-vizsgálására és megmagyarázására felhasznál amûvész.2

Eszerint tehát akkor születik meg a Méliusz-mû,amikor regényíróként sikerül megbirkóznia az alkotó-nak a maga személyes drámájával, szem elõtt tartva akortársi európai széppróza eredményeit.

Narráció és reflexió jelenléte egyformán uralja atárgyalandó mûveket, mindkét aspektus ugyanolyanhangsúlyt kap a hetvenes-nyolcvanas évek Méliusz-prózájában. Nyilván nem egyedi jelenség ez, hiszenéppen az intellektualizmus határozza meg legerõtel-jesebben korunk prózáját egy elemzés következtetéseszerint.3 Sõt, egy egész nagy periódusra érvényesenállította Sartre, hogy „elmélkedõ korban élünk s a re-gény is elkezdett önmagáról elmélkedni.”4

Méliusz mûveit tekintve ezen összetevõk aránya –egy nagyon egyéni „keverésû” eljárás erdményeként –egy határozott körvonalú prózavonulatot hozott létreirodalmunk szövegterében.

A világ megértését Méliusz az egyén felõl, indivi-duum-alapon kísérli meg. Ezt a kísérletet pedig a nyo-masztó személyes élmény elbeszélése nyomán kívánjamegvalósítani az esszépróza három nagyszabásúopuszában, a Tranzit kávéházban, a Napnyugati kávé-házban és a Zsilava nem volt kávéházban, amelyekhezmintegy elõjátékot Az illúziók kávéháza (1971) és a

167

Kávéház nélkül (1977) nyújt, epilógust meg az Egy-személyes kávéház*.

A személyes élmény pedig nem más, mint amitRobbe-Grillet „lidércnyomásos kaland”-ként aposzt-rofál az „új regényrõl” írott esszéjében (Új regény, újember), mondván általában az elbeszélõrõl és az író-ról, hogy az sohasem „semleges, hûvös, pártatlan”,hanem „mindig egy lidércnyomásos kaland részese”.5Így tehát amit elbeszél, az nem is lehet más, mint sajáttapasztalásai, következésképp Méliusz is – Robbe-Grillet-re hivatkozva – önmagának narrátora.6 És mû-vei kísérletek olyan értelemben is, ahogyan ezt éppena francia „új regény” mûvelõi fogják fel: „a regényírómunkája valóban keresés – állítja Nathalie Sarraute –,s e keresés arra irányul, hogy feltárjon, a létezés szfé-rájába emeljen egy ismeretlen valóságot.”7

Azáltal, hogy újból és újból elbeszélte Méliusz abörtönélményeit és családja drámáját, mintegy magais mélyebben megismerte és elsajátította azt, s ebbõlkövetkezõen valóban a létezés szférájába emelte ször-nyû kalandját, a pokoljárást. A hetvenes évek elejétõlilyen úton számolt le mindenfajta illúzióval MéliuszJózsef.

168

* Részleges közzétételére A Hét vállalkozott az író halálaután az 1996-os, 1997-es és 1998-as évfolyamainak néhányszámában (30., 31-33., 39., 40., 48., 49.; 39., 40.; 7., 8.), ha-sonlóképpen a Zsilava-regény is A Hétben jelent meg 37részben 1991. október 24-e és 1992. július 23-a között.

(Kaland mint õsforrás)

A mindenkori próza születésénél a kaland találhatómeg, amely például az útleírások lényegéhez tartozottmár a kezdetek korában, az ógörög prózairodalomban,sõt a maga hármas eredete rányomta bélyegét a késõb-bi szépprózára, mint ahogy a main is mindez kitapint-ható.8 Kijelenti ugyanis Sklovszkij, hogy a „próza so-káig nem tudott szakítani a maga tényközlõ eredeté-vel, azzal, hogy 1. útleírásból, 2. történelembõl és 3.vád-, illetve védõbeszédbõl származik.”9 Bizonyáranem is akar e hármas eredettel szakítani – érvel a szer-zõ –, mivel a próza mint irodalmi termék nemcsak„megtörtént és képzelt utazások, furcsaságok és cso-dák leírása, érdekes sorsok feljegyzése”,10 de kapcso-lata megmaradt a történelemmel és a szónoki ékesszó-lással is, amennyiben vád-, illetve védõbeszéd jellegétis megõrizte a mai napig.

Az utazás-motívumra kitér Butor is A regény terecímû esszéjében, mondván, hogy minden regényiro-dalom alaptémáját képezi az utazás, és felhívja a fi-gyelmet, hogy a modern realista regény elsõ nagy kor-szaka éppen egybeesik az elsõ Föld körüli utazásokmegtételével.11

A mai utazó általában csak szellemi kalandokra ala-pozhat. Méliusz mûvei térben és idõben, pontosabbanaz emlékezet személyes terében és idejében tett vi-szontagságos utazások nyomán születtek. Ebbõl kö-vetkezõen a mûvek idõrendje is egyéni, nem követi akronologikus idõt. Jellemeket, illetve azok rendszerétis hiába keresnénk bennük, s a társadalmi viszonyok-

169

nak is csak valamiféle szublimált légköre (félelem,erõszak, mint Kafkánál) van jelen, változatos allúzi-ókkal más korszakokra és helyzetekre.

A Tranzit kávéháznak és a Napnyugati kávéháznakkülönben a kerete utazás: az írónak a hetvenes évek-ben tett nyugat-európai utazásai feleségével. A Zsila-va nem volt kávéháznak pedig egy, az emlékezetbentett idõskori, kilencvenes évek eleji „utazás” szabjameg a keretét. Ezt az utat immár saját korábbi szöve-gei „társaságában” tette meg az író, a szövegalkotástekintetében az intertextualitás elvét valósítva meg, súj mondattanra találva rá, a prousti ihletettségû össze-tett mondatokat elhagyván a tõmondatok és „szómon-datok” javára.

(Személyiség és stílus)

Mûfajteremtõ és nagy formátumú író Méliusz. Azemlékezéssel átszõtt esszének, illetve az esszéregény-nek és -prózának olyan egyéni változatát teremtettemeg, amely tágas horizontokat átfogó mûvészet- ésirodalomeszménye kifejtéséhez, valamint ön- és világ-értelmezése számára kínálkozott tágas keretül. Egyikméltatóját idézve: „az esszéregénynek, a naplónak, avallomásnak, az útleírásnak, a politikai és mûvészetikrónikának oly eredeti koktélját keverte ki [Méliusz],melynek sajátos zamata, mással össze nem téveszthetõíze van.”12

A Napnyugati kávéház egy helyén Méliusz említésttesz az „õsforrásról” is, azaz Montaigne-rõl, arra utal-va, hogy írói indulásától ihletõje volt a nagy francia

170

mester. Ha kedve támadna róla vallani, akkor el kelle-ne mondania, hogy – írja szerzõnk – „mit jelent õ ne-kem kora ifjúságom óta, miként sarkallt tulajdonkép-pen õ mûfajt választanom”. (62.; idézeteink forrása atovábbiakban is a mû elsõ kiadása: Méliusz József,Napnyugati kávéház, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest,1985) Idõszerûségére pedig a magyarázatot abban lát-ja, hogy „ez az arc épp olyan korszakokban ragyogottkülönösen, a szellem és személyesség megvilágító fé-nyét árasztva az olvasói lélekre, oly idõkben, ame-lyekben a stílus mint a személyiség kérdése jutott el-sõdleges szerephez”. (Uo.)

Méliusz tehát a hatvanas évek második felétõl bizo-nyos mértékben ahhoz az irodalmi publicisztikához ésesszéhez tért vissza, amelyet mûvelt vagy mûvelni kí-vánt indulásától kezdve, és ez az esszépróza kínálko-zott alkalmas terepéül a regényformát igényló börtön-tematikának a hetvenes és a nyolcvanas években.Mindehhez olyan irodalmi toposzt választott a szerzõ,amely nemcsak a jelzett hagyomány sugárzója, de ha-tározott és közvetlen szembenállást is kifejez a dikta-túra egynemûsítõ, személyiségellenes tendenciáivalszemben – ilyen összefüggésben sem tekinthetünk elama törekvéstõl, hogy a stílus mint a személyiség kér-dése jutott elsõdleges szerephez! –, teljes és gyökeresönrevíziót hajthatott így végre, leszámolva minden ad-digi illúziójával ama tan – szocializmus! – evilágimegvalósítását illetõen, s mely toposzhoz – kávéház –éppen a romániai önkény utolsó húsz évében annyiraragaszkodott Méliusz, hogy sorozattá teljesedõ esszé-prózájának kötetcímeiben bennefoglaltatik a kávéház-

171

morféma. Ezt a sorozatot – esszéfolyamot – megelõ-zõen pedig egy, a kávéházzal rokon jelentésû toposzt,az arénát választotta a szerzõ, elõrejelezvén ezáltal isaz önmagával és a világgal folytatott eszmei csatáktermészetét, amely a hatvanas években kiteljesült lírá-jában követhetõ nyomon.

Bár a megjelenés idõpontját tekintve a Tranzit ká-véház megelõzi a Napnyugati kávéházat, valójában ezutóbbi mérhetõ egy idõben korábbra helyezhetõ, aMéliusz-prózában érvényesülõ prousti, illetve kafkaiprózavonulat modelljéhez, míg az elõbbi esszéregényegy idõben késõbbi, a francia „új regény” által megva-lósított prózavonulattal tart rokonságot. A Napnyugatikávéházban az egyén drámáját egy történeti-szimboli-kus dimenzióban, a spanyol inkvizíció stilizált kör-nyezetében és atmoszférájában, tehát travesztiát alkal-mazva mutatja be a szerzõ, a Tranzit kávéház esetébenmeg ugyanezen dráma parabolikus ábrázolásához fo-lyamodott. A Zsilava nem volt kávéház immár az1989-es romániai politikai fordulat után született, éstalán tényregénynek lehetne nevezni.

III. 2. A Napnyugati kávéház

(A regény kerete és szintjei)

A mai regénymûvészet, állítják, a választott nézõ-pontok függvényében alakul. Minden az ún. valóság-ból kivágott „metszettõl” függ – amint Albéres megál-lapította már idézett megjegyzésében –, és azoktól az

172

eszközöktõl, amelyeket úgymond a kivizsgálására ésmegmagyarázására felhasznál a mûvész. Még hangsú-lyozottabbá válik ezek regényt meghatározó szerepe,ha a napló-, illetve esszéregény mûfaját választja aszerzõ, amint Méliusz tette.

A Napnyugati kávéház, mondottuk, egy utazás re-génye. Az utazást az író és felesége 1970-ben tetteNyugat-Európában, pontosabban Párizsban és Spa-nyolországban. Az utazás mint regénykeret viszontfeltöltõdik más, korábbi és késõbbi, konkrét és intel-lektuális utazások élményeinek és tapasztalatainak el-beszélésével, leírásával, sõt nagyhatású, regényes, fik-tív jelenetsorok megelevenítésével. Naplórészletek,útleírások, esszéisztikus mûvészeti beszámolók, port-rék, krónikák, városképek – mind megannyi esszé kü-lön-külön is! – sorozata teszi rendkívül sokszínûvé,folyamszerûen hömpölygõvé és erõs sodrásúvá a mû-vet.

A naplójellegbõl következõen e regény esetében aszerzõ és a fõhõs azonos, az elbeszélõ viszont mint azábrázolt valósághoz tartozó fiktív alak distanciát te-remt sok esetben szerzõ és fõhõs között, s különbözõnézõpontokból láttatja például a naplóírót és az utazó,az eseményekben részvevõ írót. Egyes vagy többesszámban és váltakozó nyelvtani személyben nyilatko-zik meg az elbeszélõ, és hol retrospektív, hol jelenidejû elbeszélést folytat. Váltakoznak továbbá, néholmeg egymásba tûnnek az elbeszélés során a helyszí-nek és idõpontok vagy idõrétegek. Vagyis minden azábrázolt valósághoz tartozik, tehát a naplóírás helyszí-ne sem azonosítható teljességgel egyik vagy másik pá-

173

rizsi kávéházzal, mivelhogy maga a kávéház elvont je-lentést is hordoz Méliusz szótárában, éspedig azAlfred Polgar által megfogalmazottat, hogy tudniillika kávéház életforma és világnézet.

Gyakoriak a naplóírót és az utazót megjelenítõhelyzetképek, sõt magát az írás gesztusát (écrire) ismegjeleníti a regény – lévén hogy az írás (écriture)mindent magában foglal –, nemkülönben magának amûnek, a könyvnek a születése körülményeit is.Vagyis olyan regényelemeket is fikcionál a legújabb-kori próza – jegyezte meg Thomka Beáta –, amelyekkorábban kívül estek ezen a vonzáskörön, éspedig aszerzõ kategóriáját vagy a regényírás folyamatát.13

Emellett figyelmet érdemlõ adalék lehet a Méliusz-mû születéséhez, illetve a könyv kiadásához, hogygyakori szövegkiegészítésekkel és betoldásokkal él aszerzõ – grafikailag is, szögletes zárójelt használva ki-emeli ezeket –, amelyeknek köszönhetõen betekinthe-tünk egy tizenöt éves (1970–1985) folyamatba, amelynem egyszerûen az ún. érlelõdés-alakítás idõszaka,hanem a megjelentetésért folytatott kemény harcé, tu-lajdonképpen az írónak a gondolatszabadságért és aszabad megnyilvánulás, véleménymondás jogáért vál-lalt küzdelmének tükrözõdése a romániai „éles” dikta-túrában. Az utolsó bejegyzés az 1970-ben elkezdettszövegben 1985. április 25-én történt. (Vö. 217.) Egykorábbi, 1985. március 3-án keltezett toldalékszöveg-ben magának a könyv szerkesztõjének a neve is meg-jelenik: „Már befejezte e könyv kéziratán szerkesztõimunkáját Gergely Éva, amikor ma (…).” (199.)

A prológusnak tekinthetõ elsõ alfejezetben leszöge-

174

zi az elbeszélõ, szentenciózusan kijelenti, hogy nemkíván Kolumbusz Kristóf lenni, nem kívánja úgymondfelfedezni Párizst, és emlékezni sem akar. (Vö.11–16.) Másutt a „hódítás szándéka nélküli szemlé-lõ”-nek mondja magát. (Vö. 248.) Az elbeszélés még-is az írói újrafelfedezés és emlékezés ötvözete, az uta-zó nem hódító-felfedezõ, hanem otthonkeresõ, sõt ön-magát keresõ és önvizsgálatot folytató, következés-képp a mû Méliusz írói pályáján az önismeret és önér-telmezés jelentõs állomása.

A regénytörténet szerint ugyanis az utazó író Pá-rizsban és Spanyolországban kereste és felfedezte anyugati mûvészettel és filozófiai nézetekkel találkoz-va azokat a kérdéseket és feleleteket, amelyek az õkérdései voltak, s amelyeken keresztül választ kapha-tott az õ legszemélyesebb kérdéseire. (Vö. 52.) Felkellett fedeznie lemaradását, a Nyugat-Európától valóhárom évtizedes elszigeteltségét – világháború, majdaz azt követõ vasfüggöny idõszaka! –, s kétségbeeset-ten ismerte fel, hogy „elkéstem, nem hozhatok besemmit, nem érem utol a jelent, nem érem utol lehet-séges önmagamat...” (64.), sõt keserû öniróniával je-lenti ki az elbeszélõ, hogy õ, aki a század fiának valljamagát, valójában falusi kántorként járja Párizs köny-vesboltjait, pontosabban „könyv-talponállóit” (53.) az1970-es esztendõben. Hiszen azért érkezett Párizsba,hogy megismerje, amit nem tud: „Azt, hogy mi a hely-zet Nyugaton? Mert nem igaz már, hogy Nyugaton ahelyzet változatlan. Úgy lehet, végül Kelet, az Odaha-za is más, mint véltük ott, otthon. Otthon?” (145.)

Elõbbi megfigyeléseink nyomán megállapítható,

175

hogy háromszintes mû a Napnyugati kávéház. Az elsõszintet a mindennapi primér élmények és történésekrögzítése nyomán született naplójellegû részek alkot-ják, a második szint az intellektuális-mûvészeti di-menzióé, illetve az emlékezésé, a harmadik pedig afikcióé, illetve látomásoké. Mindezek egymáshoz il-leszkednek, esetleg egyik a másikból bomlik ki, ésolyan „szövetté” áll össze az „asszociatív vallomásso-rozat” (Ágoston Vilmos), amely az idõ és tér mélysé-geit és távlatait érzékelteti. A hetvenes évek elejére te-hetõ elbeszélés jelene például kiszélesedik és elmélyül– hogy csak az adott írói pályát érintõ reflexiókra utal-jak – a szerzõ indulásának és érlelõdésének a harmin-cas évekre esõ eszmerajzával, térben meg a párizsi ká-véházak köre kiegészül a berlini és Duna-táji, Méliuszáltal is a század negyedik évtizedében frekventált ká-véházak felidézésével.

Külsõ felosztását, „vázát” tekintve két részre tagoló-dik a mû. Az elsõ „könyv” (A Café Flore-ban) negy-venkét alfejezete öt fejezetté szervesül, a második„könyv” (A Café Marignanban) negyvenhat alfejezetepedig hat fejezetet alkot, mintegy hatszáz oldalas im-pozáns kötetet téve ki. Az egészet Márai Sándornak,egyik nagyrabecsült kortársának – s némiként talánmesterének – ajánlotta Méliusz a következõ szavakkal:„Ajánlom a Napnyugati õrjárat írójának. M. J.”

(A regény Párizs-képe)

A Napnyugati kávéház Párizs-képe sok apró jelleg-zetes elembõl álló mozaikkép. Az elbeszélõi magatar-

176

tástól és a nézõpontoktól függõen találunk köztük tár-gyilagos, realisztikus igénnyel megjelenített életképe-ket, közvetlen-játékos hangulatút, valamint rajongó,elfogult hangvételû leírásokat. Egy kevésbé hûvösszellemföldrajzi leírás szerint például Párizs „a világnagy bolondságainak, szép és emberi õrületeinek böl-csõje. E bolondság, ez õrület neve: Szabadság. A lélekszabadsága, a képzelet, az írás, a kréta és a festék, aformák és stílusok különbözéseinek szabadsága. Mega szó, a szöveg szabadsága egy hallatlan önállósodás-ban.” (45–46.)

Egy nyersebb, metaforikus képpel is láttatja a vá-rost az elbeszélõ a naplóírás jelenében, utalva a két év-vel korábbi, 1968-as forradalmas városra: Párizs vesz-teglõ lõszervonat a történelem sínein. (Vö. 27.) Nemtud ugyanis eltekinteni a Párizsba érkezõ író a „kisforradalom” friss emlékeitõl, reflexszerûen keresi mára megérkezés pillanatában például a represszióra utalójeleket: „mintha itt két év elõtt nem is zajlott volnamájusi felkelés: sehol párduc-, terepfoltmundéros,géppisztolyos katonák, nem látni ( tán) elektronikusgépeket.” (23.)

Hogy mennyire indokolt az elõbb idézett, Párizsravonatkozó metafora, azt éppen az utazó író által szem-lélt, sõt virtuális résztvevõként tapasztalt s a naplóíróelbeszélõ által megjelenített, 1970 decemberében Pá-rizsban lezajlott, a baszk hazafiak melletti szolidaritásifelvonulást bemutató rész igazolja. A krónikát és él-ménybeszámolót ez esetben is egy ponton a fikcióváltja fel. Az elbeszélés szerint a „szeretet viharzótüntetése” (411.) a Voltaire sugárúton zajlott decem-

177

ber harmadikán délután-este hattól nyolcig a Franco-diktatúrában élõ baszkok mellett. „Itt állunk hát Anná-val [...] a széles, négyszalagnyi gépkocsi-úttestet sze-gélyezõ platánfák egyike alatt.” (Uo.) Az elbeszélésjelen idejû, s az indokoltan használt többes szám elsõszemély pedig a narráció további szakaszában újabb,lélektani motivációt kap, adva lévén egy megjelenítetthelyzet (felvonulás), amelyben a fõhõs figurája mint atüntetés részese jelenik meg. „Ebben az órában ez azegyetemes vád – ‘Franco gyilkosunk!’ – szolidaritá-sunk értelme. Ennek a jelentésében – szeretetünkben,emberszeretetünkben az áldozatok iránt, kik ma reggelálltak a burgosi vésztörvényszék elé –, velük, a baszkvádlottakkal valljuk magunkat azonosnak tíz- meg tíz-ezren a francia Köztársaság és a francia Nemzet tereközött.” (415. Az én kiemeléseim – B. J.) Amikor pe-dig egyes szám elsõ személyre vált az elbeszélés, az-zal mintegy a ritka és felemelõ élmény közvetlenségétérzékelhetjük, illetve a véleménykinyilvánítás szemé-lyes hitelét: „Nem hihetek az eleve elrendelésben, nema szükségszerûségben, amellyel a fasiszta diktatúramitikusan ‘igazolja’ Isten, ember, világ, a mindenségés az örökkévalóság elõtt – mit számít a jelen mizériá-ja!? –, történelmileg ‘törvényszerû’ létét és halhatat-lanságát, a mítoszt, amely – vallja a spanyol autokratatotalitarizmus – feljogosítja mindennek az elpusztítá-sára, ami vele nem azonos. Kétlem, hogy Francoékmeghátrálnának. [...] Csak Franco halála hozhatja el afalangista hatalom nacionalista mítoszának összeom-lását. Amíg él, nincsen alternatíva az õ diktatúrájára.

178

Csak a diktátor halála hozhat változást Spany-olországban.”(Uo. Az én kiemeléseim – B. J.)

Csak jelezni kívánjuk itt, hogy a mû különbözõszintjei közötti kapcsolódás egyik esete lehet ez a je-len történéseibõl kiemelt momentum is, amely a láto-másokéhoz, a történeti-szimbolikus szinthez illeszke-dik. S mindez a párhuzam elvén alapulva valósul meg:burgosi törvényszék elõtt a baszk hazafiak az elbeszé-lés jelenében – burgosi börtönkápolnában a vádlott azinkvizíció idején...

A primér élménynek az idõrendet betartó elbeszélé-se mellett az elõbbiekben bemutatott részben kap he-lyet a fikció: a felvonulók közé érkezik – elhagyva aPanthéont – Voltaire. (Vö. 417.) A fikció szerint a hõsismerkedik az új helyzettel, a huszadik századi való-sággal, sõt sok vonatkozásban érzékenységet mutatiránta: „mégiscsak öregszem – mondja a megszólalta-tott Voltaire. – Nem annyira, hogy egyet ne értsek maipolgártársaimmal [...] itt, az én utcámban... Hogyan ishangzik ez a számomra új szó?... Persze: szolidaritás.Vállalom...” (424.) Vállalja tehát nemzetek, népcso-portok, etnikumok, sajátosságok gondjait, azokat,amelyekre a gazdasági törvények zseniális feltárója,magyarázója sem gondolt egy évszázaddal korábban.(Vö. 423.)

Egyfajta otthontudat és -érzés ama bensõséges vi-szony magyarázata, amely az utazót Párizshoz fûzi, sez a viszony határozza meg a mû Párizs-képét márelejétõl, kezdve a harmadik alfejezettel, amelynek me-taforikus címe (Az öreglány mosdik) is a nevezett vá-rost jelenti. A megérkezés és újbóli találkozás pillana-

179

ta érzelmi telítettségû közvetlen vallomásban fejezõ-dik ki: „imádom Párizst, az öreglányt, s õ mivel lephe-tett volna meg kihívóbban és invitálóbban, mint azzal,hogy engedi magát épp mosakodás közben szemlélni?Zúgva zuhog, csapkodja, paskolja az égi zuhany, s õfehér homlokát a langyos és szétporzó sugaraknak ka-cérkodón odatartja, mert Párizsban ilyenkor, októberelején – hatodika van, déli egy óra, fél kettõ –, az esõilyenkor még langyos...” (25.)

Bensõséges hangulatot eredményez a fel-felvillanópárhuzam is, amelyet a megjelenített Párizs és a naplóegyik szereplõje, Anna között alkotott az elbeszélõ.Az érkezés napján az „öreglány” megnyitotta az égizuhany csapjait (vö.29.), a szállodaszobában pedigAnna – mondja az elbeszélõ – „énekelve zuhanyo-zott”. Az elbeszélõ szerint a szobaablakból belátni aSaint-Germain negyed háztetõit, kéményeit – azaz az„öreglány haját”, amelyet a nyugati szellõ szárítgat –,s ez a látvány szintén párhuzamban áll a magát csino-sító Anna elõbb megjelenített alakjával. (Vö. 57.) Ahetedik emeleti hotelszoba pedig – egy újabb metafo-rát alkotva – fészek Párizs haján. (Vö. 30.)

(Emlékezéstechnika)

Ez az élénk színû, játékos hangulatú leírás azonbansötét tónusúra vált hirtelen, mert az adott helyzet, azelbeszélés jelene egy régi, nyomasztó emlékkel –mégis: nem lehet vissza nem nézni, nem lehet nememlékezni! – felesel: egy föld alatti hetedik emeletenaz író által elszenvedett rémálomszerû valósággal. „És

180

milyen más álmodozás, a képlékeny szellem mifélekószálása ez, milyen más, mint az a lidérces félálomegyszer, hajdan egy pincében – elmélkedik a narrátor–, úgy lehet hét emelet mélységben, tehát meglehetõ-sen közel Dante úr lenti ántibirodalmához, egy mégakkora szobácskában sem, mint ez idefent, ott a földalatti hetedik emeleten tán [...], ámbár azt is ‘garcon-nierre’-nek nevezték bennlakói, akik sosem láttákegymást [...], és volt annak a szobácskának is fordu-lásnyi elõszobája, bár ruhafogas nélkül, de mit isakaszthattam volna önmagamon kívül kampóira, halettek volna.” (39–40.) Egy asszociáció nyomán indulel tehát az egykori események félmúltszerû megidézé-se, s ennek során egymást váltogatják a tér és idõ egy-mástól távoli tárgyai és történései (ez – az, idefent –lent, most – hajdan stb.), aztán tiszta felismerésekkel,reflexív elemekkel egészül ki, az esszéjelleget erõsít-vén: „a betonasztalka, a beton-ülõalkalmatosság nemazt a lebegõ, szabad ‘én vagyok én’ érzést keltette, ha-nem az ellenkezõ huszadik századi érzékelést, az el-személytelenedett elme tompaságát, mozdulni-képte-lenségét, a gondolkodás halálát, a megháborodást sür-getõ, reménytelen szorítást: vasbeton hullává válni,holt tárggyá, akárcsak az egyetlen darabbá öntött be-tonágy, melyen órák, hetek, hónapok múltak a ma-gány csukott szemû mozdulatlanságában, az ember-élet fokozatos tovatûntében.” (40–41.)

Hasonlóképpen fontos jelenségre, a személyiségmegszüntetését célzó másik eljárásra is találunk refle-xiót ugyanebben, az Egy látomás visszatérése címû al-fejezetben: „a fal szürke festékébe ‘naponta’, egy-egy

181

nap elmúltával rovást karcolni – kanállal, egy töröttgomb élével, körömmel – hamarosan értelmetlennévált, hiszen az idõ összezavarodott, megszûnt, s azt hi-szem, ez a lélek számára legelviselhetetlenebb, a sze-mélyiség, az akarat, a szellem ellenállásának ez a fel-bontója: az idõ mozdulatlansága, az idõn kívüliség,mert ez: a megszûnés.” (42.)

Íme, a huszadik századi modern irodalom egyiknagy témája, az idõ „feloldódásának”, felfüggesztésé-nek – Méliusz által a börtönkörülmények között meg-élt tapasztalaton alapuló – leírása: az idõélmény hite-les, mikrorealista rajzát készítette el a szerzõ.

A fent idézett képsor és reflexió a regénytörténetegy késõbbi szakaszában elbeszélteknek az elõrejelzé-se, tehát nem egyszerûen önmagában mint narratívegység értelmezendõ, hiszen fontos szerepe van azegészben, azaz a kompozícióban. Elõrejelzi a második„könyv”, s magának a regénynek az „izzó pontját”, aszemélyes dráma travesztálását az Emlékezés aMarignanban címû fejezetben.

Az emlékezésnek a képzettársításon alapuló techni-káját illetõen összegezésül Ágoston Vilmos észrevé-telét idézhetjük. Eszerint a regény „képzettársításai azalaptéma – kultúra, szabadság, börtön – térben és idõ-ben dúsan színezett változataihoz vezetnek.”14

(Nézõpontok)

Az elbeszélés színessége, elevensége a sokféle né-zõpont alkalmazásának köszönhetõ, s szintén ebbõlkövetkezõen az elbeszélõnek mindig a megfelelõ

182

„munkaeszközzel” és eljárás során sikerül felnyitnia akülönben kitárhatatlan „ajtókat”, amelyek mögött aszemélyiség és a létezés titkai rejtõznek. Önmagamegértésére törekszik ugyanis elsõsorban a regényíróMéliusz, amint már mondottuk. Ezzel a folyamattalkapcsolatos egyik sarktétele pedig így hangzik: „Csaka Mással összevetve ismerhetjük meg önmagunkat, ésúgy lehet bölcsebb nem-magunkat mértéknek megten-ni, másokat nem magunkhoz, de magunkat máshozhasonlítani. Talán itt kezdõdik a világ, s benne a ma-gunk megértése, egyáltalán a tolerancia.” (107.)

A nézõpontok nyelvi szinten az egyes nyelvtaniszemélyek alkalmazásával, az elsõvel és harmadikkal,illetve az önmegszólítás formulájával, továbbá a tá-volságot tételezõ szignók (M., M. J.) használata útjánnyilvánulnak meg. Így tulajdonképpen a narráció fo-lyamán – akár egyetlen mondaton belül is – a szemé-lyességgel telített elbeszélésmód váltakozhat a sze-mélytelennel, az idõ vonatkozásában pedig a jelenadottsága a bevégzett múlttal és a feltételezhetõ vagykellõ jövõvel. „Elkéstél, M.! – hangzik az önreflexió.– Menthetetlenül, pótolhatatlanul elkéstem. Már csakez a talán utolsó élõ városmúzeum-utcamúzeum-láto-gatás jut nekem, a búcsú, az európai hatvanas évek al-konya, melyben én is másként, másnak fedeztem felönmagamat, szemben a kérdéssel: tulajdonképpen mitis kellett volna tenned az elõbbi évtizedekben, M.? sha van még mit, mi a tennivalód?...” (143. Az én ki-emeléseim – B. J.)

Önmagára irányuló kérdések sorát fogalmazza mega fõhõs, de nincs végleges és megnyugtató válasz a ki

183

vagyok én? kérdésére. Kérdésre csak újabb kérdés fo-galmazódik meg. Az elbeszélés különbözõ szakaszai-ban ilyenek merülnek fel: Világjáró, hódító turistavagy kelet-mucsai utazó közlegény? A huszadik szá-zad fia vagy hazai kapadohány füstjével a szuper-lu-xus civilizációjú Európát bebüdösítõ ócskaság? (Vö.64., 20.) Immár a Flore örökös törzstagja vagy „salemeteqe”? (Vö. 195.) A tegnapból ittmaradt átutazó ká-véháztöltelék, egy író árny vagy öntudatos és intelli-gencs (!) állampolgár egy világvárosnyi bûntanyábatévedetten? (Vö. 71., 172.) A szamosújvári (!) nyugdí-jas kántor vagy a mindenkori „nyugtalanító kisebb”?(Vö. 97.) Látható, a kérdések végsõkig kiélezettek,sarkítottak vagy önironikusak.

Nemcsak a reflexív, de a leíró részekre is a nézõ-pontok elegáns váltakozása jellemzõ – példakéntazokra a részekre utalhatunk, amelyekben éles hely-zet- és életképek keretében mutatja be az elbeszélõmagát a naplóírót és a naplóírás helyszínét: „Most aLes Deux Magotsban ülök. Elõttem a Hair elõadásárólírottak paksamétája. E tárcákban a történeteket jelenidõben fogalmaztam, odaát a Flore kávéházban.”(291.) A belsõ tér bútorzata, illetve az íráshoz szüksé-ges kellékek a kis márványasztal, lila virágos csészé-ben felszolgált presszókávé, egy „vénhedt töltõtoll” éskék füzet. (Vö. 201., 229.) Egy másik helyzetkép is ér-zékelteti, hogy többféle helyszín és idõpont egymásbatûnése, egymásra helyezése teszi ki azokat a külsõ kö-rülményeket, amelyek bizonyos mértékben magát aszületõ naplószöveget is meghatározzák: „KonganakPárizs harangjai. Hol hallom õket? Itt, idehaza terebé-

184

lyes íróasztalomnál? Itt a Saint-Germain-katedrálisgótikus tornya alatt Apollinaire hatalmas bronzfõjé-nek vonásaiba feledkezõn, hangtalan gondolatokatcserélve vele? Vagy itt hallom a harangszót, a Floredíszletei között az õ egykori asztalán körmölvén eze-ket a sorokat? Alighanem mégiscsak itt, ott és amott,egyszerre mind a három helyen, ugyanazokban a per-cekben, amelyek nem ugyanazok...” (216.)

A Café Flore-t az utazó író legotthonosabb kávéhá-zának tekinti. Érzelmi és intellektuális motívumokkalmagyarázható választása. Méliusz ifjúságának kávé-házai támadtak fel úgymond ebben, a kolozsvári NewYork és Central, a brassói Corona, a temesvári Palace,a váradi Japport, a bukaresti Corso és Capºa, meg atörténelmi rokonaik a Duna-tájon. (Vö. 67–68.) Mind-azok, amelyek azóta eltûntek, csak a Flore van és – te-szi hozzá az elbeszélõ – „egy érzés, amely feltámadtitt”. (71.) A Flore-t az elbeszélõ „történelmi lombik”-nak nevezi (74.), s értelmezésében a mûvészet és a fi-lozófiai gondolat forradalmasítói, de a Résistance esz-méi is otthonra találtak benne, következésképp az El-lenálláskori Flore-ba idegen nem tévedt be, sõt az1968-asba sem. (Vö. 74.)

Éppen az 1968-as Párizs történelmi párhuzamát ta-lálja meg az elbeszélõ – személytelen, távolságtartóelõadást választva – az egykori fiatal író Berlin-élmé-nyében. A képzettársítást egy újabb helyzetkép indítjael (színházi elõadáson az író és felesége az elbeszélésjelenében, 1970-ben), s a leírást elmélkedõ rész köve-ti, amely a hajdani emlékekre vonatkozik: „M., a mostmár idõsödõ férfi megfogja Anna kezét, nem tudja,

185

miért, megszorítja, és szorítása nem enged; körülnéz:hol van az a hajdani õ, aki már nincs sehol, melyikhúsz-huszonegy éves fiú õ, M., ebben az ócska szín-házteremben, mert ifjú férfiak s nõk vannak itt, aholebben az órában a színház maga a világ; [...] melyikvolt õ, M., a bejárat csarnokában azok közül, akik ahamarosan felzengõ, fellázadó színjáték ünnepérekészültek?... színjáték? Brecht meg Piscator világteát-rumában színjáték volt az? nem sokkal inkább a való-ságnak az Értelem felfedte új jelentése? nem maga aleleplezett valóság? [...] és mikor? [...] a hitlerizmusuralomra jutásának elõestéjén [...]. Berlin akkor nemvolt-é Európának [...], ami 1968 elején Párizs?” (259.)

(Korelemzés)

Írói érzékenységre s az új jelenségek iránti fogé-konyságra vall, hogy merészen újító mûvészeti-szín-házi produkciók vagy más, például ifjúsági, under-ground megnyilvánulások bemutatását, sõt akár ezekkritikáját is megtalálni a Napnyugati kávéházban, smindez a prousti prózapoétikát túllépõ, az idõben kö-zelebb álló, bizonyos vonatkozásokban talán az ab-szurd irodalomhoz kapcsolható beszédmód életre hí-vásával, egy teljesen fellazított-feloldott (joyce-i –beckett-i) mondattan alkalmazásával valósul meg.Szemléltetés gyanánt az elsõ „könyv” Vízszintes Pá-rizs címû fejezetének rövid egysége szolgálhat, a pári-zsi pop-éjszakát megjelenítõ városkép részlete. Ponto-san rögzíti a naplóíró elbeszélõ az idõpontot és az el-

186

beszélt esemény – szinte topográfiai részletességgelmegrajzolt – helyszínét (a párizsi tartózkodás másodiknapjának éjszakája, a Rue Saint-Benoît és a Rue Apol-linaire sarkán), elbeszélvén, hogyan sajátítja ki a fenn-álló hatalom a diákmozgalmakat, átvéve a 68-as non-konformista lázadók külsõségeit. Ezt a célt szolgáljaama hippi-ruhabolt megnyitása a jelzett idõpontban éshelyszínen, amelyet a „hírneves” pop-sztárok fellépte-tésével tesznek „nagy” eseménnyé. A leírás a szó- ésmondattan szintjén megvalósított nyelvi bravúrnak te-kinthetõ: „a híres-neves Alice popzenekar remekel.Megnézem az órámat, huszonhárom óra; a popbandamár totális önkívületben tombol, ráng, pop, különbülmár lehetetlen, belátom, pop [...] az ablakoknál, pop,az üzlethelyiség bejáratánál gyúródó urakon, pop, akomoly, idõsebb hölgyeken, pop, az izgalomtól kipi-rult fiatalabbakon, pop, ki fiatal itt még? pop, pop, s kiöreg? pop? pop! a Forróvizetakopasznak utca plebejusnépségének pop-öltözéke, pop hippipopöltözködésfényûzõre áttérve, pop, bõr-pop, selyem-pop, szõrme-pop, fém-pop, ékszer-pop, éjszer-pop, platina-arany-brilliáns-pop, pop-pop-pop-pop, merjem-e popul leír-ni? milliomos-pop, milliomos-pop pop, luxus-pop,szélhámos- és selyemfiú-pop...” (163–164.)

Egy társadalmi jelenség, illetve egy látvány lekép-zése a mondat- és szóalkotás szintjére vagy talán a lát-vány nyelvi megjelenítése követhetõ nyomon a fentirészletben – mondhatni a leírás tárgya határozza mega választott nyelvi formát –, s a végeérhetetlenül rán-gatódzó mondat hálója, illetve a szavak rácsai mögülelõtûnik az elbeszélõ ironikus mosolya, sõt erõs kriti-

187

kai magatartása is a popkultúra szélsõségeivel, illetvekisajátítóival szemben

Érint e kritika mindenfajta manipulációt, felszínes-séget, ostobaságot, visszahúzó erõt és álszent erkölcsiviselkedést. Végsõ soron önmagunk bûnös korlátainakis szól. Mindezen jelenségek leírása, nevén nevezéseis erõsíti azt a lehetséges végkövetkeztetést, amelyetkorunkra vonatkozóan itt úgy fogalmaz meg az író,hogy ez „az emberi történet egyik legtöményebb vál-ságkorszaka”. (186.) Érthetõ tehát, hogy az a kérdésvezérli Méliuszt eme nyugati „õrjáraton” is, hogy „Miis történt hát ebben az évszázadban?” (185.)

Az amerikai civilizáció, pontosabban a „bõség krí-zise” (129.) nyugat-európai terjeszkedésének érzé-keny rögzítõje és elemzõje-átvilágítója az utazó, sõtironikus, néhol szarkazmusba torkolló kommentárokkinyilvánítója, amint láttuk, de hasonlóképpen kritikaiéllel közelíti, és a nyitott szellem eleganciájával – akárönironikusan is! – láttatja a be- és elzárkózás korlátait.Az intézményesítettét és állampolitika rangjára emel-tét is. Nyilvánvalóvá teszi ezt, amint többször is hivat-kozik az öntudatos szocialista (!) állampolgár, a szoci-alista (!) utazó magas és tiszta (!) erkölcsiségére, hi-szen ezúttal, mintegy szónoki fogással éppen kimond-va-megnevezve tagadhatja meg, vonhatja kétségbe an-nak létét. (Vö. 172–173., 175.) Úgy állít valamit tehát,úgy hivatkozik valamilyen szilárd pontra (szocializ-mus), hogy azt kimondva tagadja, illetve lerombolja.

Egy tétel szerint ugyanis a próza, a regény szoroskapcsolatban van, többek között, a szónokiékesszólással,15 illetve hogy a szónoki analízisen alap-

188

szik a regénybeli elemzés.16 S lévén hogy a szónokibeszéd tárgya gyakran éppen az erkölcs, egy ilyen kér-désre irányuló reflexiósort figyelhetünk meg a tárgyaltfejezetben. Követhetõ ebben, hogyan valósítja meg aszerzõ ama szónoki beszédre jellemzõ célokat, a meg-gyõzést, a hallgató megnyerését például. Alkalmazzaebben a részben az elbeszélõ a kimondás és elhallga-tás, a körülírás és sejtetés vagy az irónia eszközeit-el-járásait, a szó szintjén meg a metaplazmust, amint pél-dául az intelligens szó hangalakját meghatározott cél-zattal nem egy esetben intelligencsre módosítja.

Amaz éjszakai kaland összegezéseként, mintegybelsõ monológformában hangzik el kelet-európaiakés/vagy kisebbségiek vissza-visszatérõ gondja a honi-ság és a nagyvilág szempontjainak-elvárásainakegyeztetésérõl és kollíziójáról: „Mit tehetünk?... Min-dent letagadunk. Elhallgatjuk kalandunkat. Szégye-nünkre reáborítjuk ‘a jótékony feledés fekete bársony-leplét’... nem láttunk, nem hallottunk semmit... sem-mit sem tudunk Párizs zülöttségérõl, erkölcstelenségé-rõl... nem fogott rajtunk semminõ csábítás, kísértés...érkezésünk ama másnapján, éjszaka szállodaiszobánkban tartózkodtunk, ahol este prágai sonkátvagy parizert faltunk szófiai bolgár kenyérrel és oroszsósuborkával, francia vizet ittunk rá, tiszta, népi vizeta francia csap alatt, elolvastuk az otthoni sportújságot– lelki táplálékul hoztuk magunkkal hazulról –, tudva,hogy itt az újságok nemcsak hogy sokba kerülnek, deérdektelenek is, csupa kapitalista propaganda meg ka-pitalista hirdetés és az erkölcstelenségek, gyilkossá-gok, rablások feldicsérése – pfuj! –, és a tévékészülé-

189

ket fel sem kattintottuk, amúgy is unalmas, így hát el-csavartuk a csepegõ csapot, eloltottuk az olvasólám-pát, s reggelig aludtunk, derekasan horkoltunk a pap-lan alatt, s ilyképp vagyunk ismét tiszták, hófehérek, aszellem tiszteletre méltó embere, példás magaviseletû,de erkölcseire bízvást büszke szocialista állampolgár akapitalista idegenben, az imperialista fertõben, olyan,aki emelt fõvel térhet haza az övéi közé, nem fogottrajta kozmopolitizmus, nem fertõzte meg lelkét Nyu-gat-Európa, mérgeivel, nem veszélyezteti a hagyomá-nyosságot, rendes turista és úriember vagyunk.”(175–176.)

Az idézett részlet a regény hangnemi skáláját isújabbal, a szatirikus árnyalattal egészíti ki, tanúsítvaezáltal is a szerzõ nyelvi-esztétikai opcióinak sokféle-ségét.

(Mûvészeteszmény)

A Napnyugati kávéház Párizs-képe, mondottuk,sok-sok jellegzetes elembõl összeálló mozaik. Minde-nik részecske egy-egy esszétöredék vagy éppen esszé-folyam valamely mûvészeti jelenségnek, illetve alko-tónak szentelve. A gyökeres újítás jelenségeit, illetvea rebellis vagy nonkonformista mûvészeket jelenítimeg és láttatja bennük a szerzõ. Az éppen soros témafelvezetéséhez a képzettársításnak köszönhetõen jut el(amint az emlékezést is egy-egy asszociáció indítja elMéliusznál), de tárgyát csak alapos dokumentálódás,erudíció nyomán engedi úgymond szóhoz jutni. Nem-csak a mélyen személyes fûtöttség õrzõdik meg az

190

elõadásban, a stílusban, de megnyilvánul amaz írói ér-zékenység és szellemi készenlét is, amelynek köszön-hetõen az esszésorozatban pontosan rátapint a min-denkori kisebbségi helyzetre, illetve másságtudatamegvilágítja a választott témában rejlõ ilyen értelmûjelentés-lehetõségeket. Az egyetemest – európait – asajátossal gazdagító, s ez utóbbit az egyetemeshez iga-zító szemléletbõl kiindulva talál rá a témára, és ilyenelõföltevések alapjáról értelmezi tárgyát a szerzõ.

Bizonyítandó a fentieket hivatkozhatunk a mûesszésorozatának elsõ darabjára (Toulouse-Lautrec lu-gasában – elsõ könyv, elsõ fejezet, negyedik alfeje-zet), a Toulouse-Lautrecnek szenteltre. Ez esetben azasszociációt a szállodaszoba indítja el: „A falakat ésmennyezetet kétféle bordó, kétféle rózsaszín, kétfélesárga és kétféle zöld – az egyik rezeda-, a másik mo-hazöld –, tehát többszínnyomású virágmintás tapétaborítja, s a virágok színei, akárcsak mind a többi, a le-veleké, az alapozásé, igen, akárha Toulouse-Lautrecplakátjairól kölcsönzötten, valóságos lugassá sûrûsöd-nek, szövõdnek egyetlen csokorba fölénk, körénk.”(30.)

Az újabb narratív egység aztán már a fikcióba valóátváltásról s ugyanakkor a tényekre alapozott doku-mentáltságról tanúskodik, megjelenítve az esszé vá-lasztott figuráját is, amint Párizs utcácskáin „vonszol-ta végig éjente elátkozott testét”. (31.) E villanásnyiképet reflexió követi, azaz elemzésbe vált a látomás,illetve fikciót szülõ leírás. Az elemzõ, reflexív attitû-döt az említett érzékenység hozza mûködésbe. Motí-vuma ama másság-tudatban keresendõ. Látszólag el-

191

hanyagolható részlet kerülhet így a vizsgálódás és el-mélkedés középpontjába. A mûvész nevének etimolo-gizáló értelmezésével – Toulouse-Lautrec – kezdõdikpéldául az elmélkedés, s ezúton a provanszál szárma-zásra derül fény, az elveszített occitan anyanyelvre ésarra, hogy „világhíres franciaként” is párizsi mûvész,azaz európai: „neve végzõdése, ez az ‘-ec’ és szülõvá-rosának – Albigeois! – gyilkos történelmi rémületekemlékeit idézõ neve szerint õ úgy lehet provanszálszármazék, mai világhíres franciaként [...] párizsi fes-tõ, akibõl a hajdaniak mûvészgéniusza, a nyelvüketutódjaikban elvesztett elõdök génjei robbantak ki.”(31–32.) Szándékosan kívánjuk különállóan idézni,mintegy kiemelve a prousti érintettségû mondattömb-bõl a megfigyelt szövegrészlet egy közbeékelt, a „maivilághíres francia” szószerkezetet követõ részét, azt areflexiót, amely az egyetemes és sajátos kérdésénekfelvetését tartalmazza, éspedig: „nem francia lenne,hanem párizsi, azaz európai, tehát több, mint francia,s épp provanszáliként kevesebb, mint francia? talánõsi, eretnek nemzetiségétõl, occitan anyanyelvétõlmár fél évezrednél régebbi idõ óta megfosztott, újraelvarázsolt trubadúr-utód, immár halhatatlan fran-cia.” (31–32.)

A regény esszésorozatában Méliusz, mondottuk,megvallja eszményeit, mûvészi elkötelezettségét éshagyományhoz való viszonyát, jelesen ebben, aToulouse-Lautrec-esszében is. Korszakba és mûvésziáramlatba ágyazottan értelmezi hõsét az író, amikorpéldául rámutat, hogy „Degas-t követve, eretnekül túl-lépett õ a francia impresszionizmuson – Cézanne-on

192

és Renoiron” (33.), vagy képletesen szólva megálla-pítja, hogy „fejest ugrott egy ihletbe [Toulouse-Lautrec], egy lázadásba, az art nouveau-ba, amit miszecessziónak hívunk – tudva, hogy e szó annyit je-lent, mint elkülönülés, különválás, elszakadás, éspersze elrugaszkodás a tegnaptól – s amit õ nem amúzeumok, nem a dollárkrõzusok, képrablók és nemaz uralomra jutott hatalmi polgárok számára találtfel, hanem az utca számára” (33.), illetve utal mûvé-szetének az idõben késõbbi áramlatokhoz való lehet-séges kapcsolódására, mondván hogy „az avantgardebenne fedezi fel tulajdon elõjátékát: a nagy szakítás-ban...” (34.)

Mindezen mûvészettörténeti támpontokra helyez-kedve vallhatja meg az író hitelesen és érvényesen sa-ját, mélyen személyes elveit, és nyilváníthatja ki állás-pontját: „miért ne lenne ez a hiteles metropolis-folklórugyanolyan, ugyanannyira történelmi, mint az, amit atrikolór-dicsõségrõl iskolákban Franciaország-, eset-leg Európa-szerte tanítanak; miért lennének kevésbéemlékezetesek a verkli zenében és utcai fütyörészés-ben tovább élõ La Goulue és May Milton dalos diada-lai, mint a Napóleon generálisaié? Csak azért, mertlegalább hadseregnyi férfiszív csupán jelképesen vér-zett el értük, és nem hullák tízezreit hagyták magukmögött a harcmezõkön? Nem, Napóleon generálisaihelyett, vallom be parlagian, inkább CléopatreGazelle-t, Mademoiselle Eglatint és Jane Avrilt, e fér-fiszív-döglesztõ, a nép, az utcák szívébõl éneklõ csa-logányokat és feneküket, mellüket rázó, épp csakágyéktartó tüll szoknyáik hófehér virágharangjait és

193

tövig fekete harisnyás lábukat égnek dobáló dalnok-és táncosnõket szeretem.” (32.)

Azaz az esztétikumnak nem a transzcendensben ki-jelölhetõ ezoterikusabb, fenséges köré szervezõdõ ré-giói mellett, hanem épp az ellentétes irányba mutató, agroteszk-jellemezte övezete mellett foglal állást aszerzõ, ebben a zónában találja meg preferenciáit.Méliusz választása melletti érvként eszmetörténeti,mitológiai példára hivatkozik a fentiekben idézettgondolatmenet közvetlen folytatásában: „Az Odüssze-ia, amelybõl Európává lettünk, legalább mese, képze-let és álom, benne valóságos, mert nemlétezõ istenekszemélyesítik meg az emberi Géniuszt, és nem a hata-lom részegségétõl megszállott embermészárosok vagykötöznivaló monomániás õrültek, diktátorok és kreté-nek segítették gyõzni a jót, a világban-idegenben elve-szett, hazáját keresõ hõst, gyõzni Asszonyáért, s végülis elorzott, lezüllött hona – szigete – újrateremtésé-ért...” (Uo.)

Hasonlóképpen az esztétikumnak ebben a régiójá-ban helyezhetõ el Apollinaire, Victor Brauner, Bras-sai, Goya és mások, akik e mû elsõrendû szereplõi,mindenekelõtt mûvészetük okán.

(Részben az egész)

Beigazolódik a Méliusz-mû esetében is a modernregényrõl tett általános érvényû észrevétel, hogy tud-niillik annak olvasása bármely résznél elkezdhetõ,míg a hagyományos prózát úgymond az elsõ mondat-tól az utolsóig kell olvasni. A Napnyugati kávéház

194

második fejezetébõl (Brauner K. ura) alább kiemelen-dõ részlet magában hordozza az egésznek a lényegét:az egész mûre jellemzõ elbeszélés- és ábrázolásmódsajátosságát s emellett mint elõrejelzésnek is megvana szerepe a regénytörténetben. Megtalálni e részletmûfaji minõsítését (napló) és olyan (szellem)földrajzipontok említését, amelyekhez a felfedezõ 1970-es uta-zás kapcsolódik (Flore kávéház, Deux Magots). Elkü-löníthetõ az idézendõ töredékben is mindhárom szint,amely a mû egészének a felépítését jellemzi, vagyistalálni 1) az utazással kapcsolatos mindennapi történé-sek naplószerû rögzítését magukba foglaló részeket,2) az értekezõ prózát jellemzõ reflexív elbeszélõi egy-ségeket, azaz intellektuális-mûvészeti vonatkozásúa-kat és 3) az elmélkedésbõl és leírásból látomásba vagyfikcióba váltó egységeket. A részlet magát az utazóírót jeleníti meg kiállításlátogatóként. A befogadástárgya Victor Brauner (1903 – 1966) román avantgárdmûvész festményei, amelyeket az utazó író Párizsegyik kiállítótermében látott az 1970. esztendõ õszén.Íme, a részlet:

„ÉN: – A huszadik század mûvészetének bolondsága,õrülete lenne ez csupán? Nem magának az embernek azõrülete, a huszadik századi Európáé?... SZINTÉN ÉN: – Deigen. Az […] Bolond lett volna Brauner? Kivételezett sze-rencsések, akiket elkerülnek a huszadik század neurózisai.Brauner szembenézett velük. Megfestette õket. Képi nevetadott nekik. […] Itt-ott egy mosolygó illúzió. Egy remény-sugár. […] És a szörnyképek! A rémség, ami eltörhetetlen,szét nem zúzható. Talán a mûvészet legyõzhetetlensége. Agondolatból fakadó ítélet igaza. A szörnnyel szemben: a ter-

195

mészet […]. ÉN: – A világ mint erõszak. […] És az álom.És az elrévülés. És a gyönyörködés. És az arány. A szépség.Mindez csak a képei mögött, innen az ûrön... SZINTÉNÉN: – Filozófus. Hieronymus Bosch és Goya és Grünewaldés Breughelis azok voltak képeikben... ÉN: – Mi ez a füstodakint? Mi ég? A hosszúhajúak! Lángok. Ég a hajuk, aszakálluk, a ruhájuk... SZINTÉN ÉN: – Ég a filozófia, ég-nek a képek, lángban a szobrok, a bálványok, a leírt és amég itt szállongó szép szó, égnek a bankok, dollárpernyehull az égbõl, repülõgépek égnek az égen, égnek a rohanófelhõk, égnek a ... ÉN: – a kávéházak, égõ olaj hömpölyögvégig a Saint-Germain bulvár kövezetén és a Szajnán […]égnek Einstein matematikai képletei, ég a Bartók keze azégõ zongora égõ billentyûin; uramisten! lángban szerel-mem, Párizs haja... SZINTÉN ÉN: – Lángokban a filozófia,égnek az örök szövegek, ég Párizs, uramisten, lángban sze-relmem, Párizs haja. […] ANNA: – Meneküljünk... ÉN: –Hová? Nem látod? Párizs lángokban... SZINTÉN ÉN: –Nincs hová futni. Itt égünk el Brauner szimbólumaival ésMax Ernst jeleivel. […] vége... ANNA: – Nem. Mindig vanremény. Gyertek... ÉN: – Nézd csak, arrébb, csak egy kapu-val arrébb süt a nap. […] SZINTÉN ÉN: – Az istenért, kér-lek, álljunk itt meg, hallgassunk el, tegyük le a tollat! Azelõadás, naplószövegünk Braunerrõl ezzel a párizsi tûz-vésszel, Anna befejezõ mondatával, hogy úgy mondjam, ésnem kevés öngúnnyal, ‘hatásosan befejezõdött’, véget ért.Ne rontsd el, hagyd abba... ÉN: – Soha semmilyen szövegnem ér véget, semmilyen gyalázat […], semmilyen napló.Semmilyen tûzvész. Semmi nem ér véget. Ám, ha úgy tet-szik, menjetek be Annával a Flore-ba, vagy mellette a DeuxMagots-ba. Rendeljetek nekem is egy kávét, mindjárt utá-natok jövök. SZINTÉN ÉN: – Egészen megzavarodtál. El-felejtetted, hogy mi ugyanabból a csészébõl ugyanazt a ká-vét isszuk. Hogy én te vagyok... ÉN: – De én nem vagyokte. Menjetek. Mindjárt utolérlek.” (93–95.)

196

Dramatikus – és drámai feszültségû – részlet. Azírói én-ek között zajlik a szenvedélyes párbeszéd,amelybe aztán bekapcsolódik egy újabb, az egész mûkompozíciójában fontos szerepet betöltõ szereplõ, An-na, az utazó író felesége, aki szintén résztvevõje anaplóírást elindító nyugat-európai utazásnak. A meg-kettõzõdött én idézett szövegbeni megjelenítése (ÉN,SZINTÉN ÉN) lélektanilag a szemlélt Brauner-képekfelkavaró, rendkívüli hatásával motiválható („Égészenmegzavarodtál.”), az Anna szerepe meg a vitázó ésmegrettent írói én-ek („Vége...”) egyensúlyban tartá-sában van. A drámai dialógus folyamán pillanatnyilelki nyugvópontot az õ jelenléte kölcsönöz („Mindigvan remény.”). Látható továbbá, hogy az írás gesztu-sát is megjeleníti a szerzõ („tegyük le a tollat”; „nap-lószövegünk Braunerrõl [...] véget ért”; „hagyd ab-ba”), és megfogalmazódik a gyakorta idézett tétel amû nyitottságáról, illetve a végsõ, abszolút változat el-érhetetlenségérõl („semmilyen szöveg nem ér véget”).

A kiállítás látogatója a szemlélt Brauner-mûvek ha-tása alatt olyat tapasztal, amit a mû és befogadó haj-dankori egymásra találása válthatott ki az utóbbiból. Afestmény teremtett világa és az ún. valóság között ahatárok leomlanak hirtelen. Vagyis maga a világ islángokba lobbanhat, hiszen kozmikus tûzvészt láttat afestõ, s a látvány értelmezõje látomást kénytelen életrehívni nyelvi eszközökkel és a nyelv közegében.

197

(Otthonkeresés – önkeresés)

A születõ szöveget, a Napnyugati kávéház tanúságaszerint, maguk a külsõ körülmények, például a napló-írás helyszíne is meghatározza. A mû második „köny-vének” részét képezõ, s már idézett epizód a spanyol-országi baszk hazafiak melletti párizsi tüntetés háromalfejezetet felölelõ leírása-megjelenítése az említettnagy témák újabb formában való kibontása tulajdon-képpen.

Az egész második „könyv” születésének bölcsõjemár nem a Café Flore, ahol fõleg a mûvészet, a kultú-ra alaptémája uralta naplószövegek születtek, hanem aszellem és a humor egy másik „szentélye” (381.), aCafé Marignan. Ebben a környezetben teljesen felol-dódik a naplóíró önmaga számára a mû elején felállí-tott tiltása, a „Ne nézz vissza! Ne emlékezz!” Ez ahelyszín kedvez úgymond mindenekelõtt a történe-lem, a politika témái által uralt naplószövegek létrejöt-tének.

A második rész hátteréül egy egyhónapos spanyol-országi utazás áll, amelynek fontosabb állomásai azelbeszélés szerint Madrid, Toledo, Granada, Sevilla,Barcelona. Párizsba visszatérve – ahogy az elbeszélõmondja: hazatérve! – új szálloda várja az utasokat, saz úti élmények megírásához az író „testhezálló kávé-házat” (310.) keres. „Megtaláltam hát helyemet aChamps Elysées-n, a Marignan kávéházat.” (352.) Aregénytörténet szerint ebben születnek a spanyolor-szági út naplólapjai. „Onnan, abból a káprázatbólvisszatérve – szól a személyes hangú elbeszélés –,

198

mégis itt, Párizsban érzem magam újra itthon az ibéri-ai lélegzetelállító, dionüszoszi látványok viharzó sor-jázása alatt megélt szédület után...” (319.) Elsõ sze-mélyben kinyilvánított érzés rögzítése e mondat, deszomszédságában megtörténik a váltás harmadik sze-mélyre, hogy ezáltal egy kívülálló, objektív nézõpont-ból is megerõsítést nyerjen a tény: „Igen, az utazó itt-hon van Párizsban. Hazatért.” (321.)

Igaz, ez a kijelentés sem végérvényes tényt rögzít,ugyanis a Méliusz-mû mindennek a megkérdõjelezé-sét is tartalmazza. Az elõzõ gondolatmenet folytatása-ként például felvetõdik a kérdés – „Haza?” –, amelyreújabb válasz születik, egy haza-, illetve otthon-megha-tározás: „Amikor hamarosan mi is visszautazunk, ahaza, amely vár: az íróasztal, a könyvek, a hozzánknõtt tárgyak […], a konyha, ahol a tûzhely mellettiasztalon étkezünk, a körbe-kereken piros sávokkal ahófehér porcelán tányérokon és csészéken, s odabent arégi bútorok között a kalotaszegi és csíki szõttesek, acsíkos, vastag Maros menti csergék a földön, régi al-földi festett és felszíjazott csutorák, aztán a Székely-földön ajándékba kapott régi bokályok, hollóházi tá-nyérok, udvarhelyszéki kályhacsempék, Küsmödrõl,mondjuk nem is díszül, de jelképül, fogalmi segítsé-gül, hogy mi s hol is lenne a végleges hazája az olyanörök hontalanoknak, mint akik mi vagyunk. Hontala-nok, hogyha nem is az idõben, ebben – vélem koraieszmélkedésem óta – úgy-ahogy mindig itthon vol-tam, vagyok s talán leszek továbbra is. Az épp történõidõben. De a térben, mely az idõben ugyancsak állan-dóan változó, ‘mobile’? Mint elõzõ ideérkezésünkkor

199

a Flore közelében felfedezett mozgó tükrök. Olyanokvagyunk. Illyésnek is kettõs a hazája: Párizs és a szü-lõhely, melynek jelentését és értelmét számára ez azitteni másik otthon világította meg. A mégis másik (!)otthon.” (322.)

Az éppen megtalált válasz újabb és újabb gondola-tokkal egészül ki, sõt ezekben benne van az újabb kér-désfelvetés is. Például egy, a Párizs perspektíváján ke-resztül láttatott markáns szemléletmódé, miszerint: „Anagyvilág van itthon Párizsban, a nagyvilág, amely-nek én is egyik paránya vagyok. Az Egyik különössé-ge, sajátossága, személyessége, mely nem meghatá-rozható a Másik, a többi tudomásulvétele nélkül.”(324.) Ez a kérdésfelvetés éles vita egyrészt mindenfé-le hatalmi, a kisajátítást zászlójára tûzõ tendenciával,másrészt meg a bezárkózást és elszigetelõdést hirde-tõk elveivel, illetve a kozmopolitizmus bélyegét osz-togatókéval, azokéval, akik – az írói invenció szerint –Bivalybarnád irányába terelnék a szabad gondolatot.(Vö. 313.) E kérdések végiggondolása és a valósággalvaló konfrontálása miatt is merülhet fel az elbeszélõ-ben az újabb kétség, hogy talán mégis illúziónak bizo-nyul az elõbb kimondott otthon-érzés. (Vö. 326.)Többször is visszautal erre a kérdéskörre az elbeszélõ,egy gyermekmondóka parafrazeálásával például, deaz idézett mondóka játékossága ellenére is keserû ki-ábrándultságot takar: „Ithakába kéne menni. Krémes-bélest kéne enni...” (503.) Egy elfogadhatóbb választalán a Déry Tibortól származó lehetne, hogy tudniil-lik az írónak a nyelv a hazája. Éspedig az anyanyelv.Az persze kétségtelen, hogy Méliusz esetében az önis-

200

meret és önértelmezés folyamatában Párizsnak döntõszerepe van: „Párizsban nemcsak a nagyvilággal talál-koztam – összegez egy helyütt az elbeszélõ –, hanemönmagammal is.” (331.)

(A diktatúra írói átvilágítása)

A második „könyvben” újabb mûfaji eszközök, be-széd- és ábrázolásmódok alkalmazásával teljesül ki amû, amely a maga egészében a regényírás eleven en-ciklopédiája is lehetne. Ebben a részben mintadarabjáttalálni a vegytiszta útinaplónak, útleírásnak (A vizekhalála alfejezet például), interjú formában olvasha-tunk egy-egy tényleges találkozásról-beszélgetésrõl,összefoglalást (Az óceán címû fejezetnek A baszkHendaye címû alfejezetébe építve például), vagy – aszerzõ kedvelt kifejezésével élve – hírkollázst a bur-gosi perrõl, amely a közéleti-politikai elemzés és be-számoló frisseségével hat, az ötödik fejezet pedig(Emlékezés a Marignanban) tizenhárom részre tagol-tan – egyik alfejezete egyetlen szót tartalmaz! – mû-fajok fölött álló remeklés. Emellett, akárcsak az elsõrészben, található esszéisztikus mûvészeti beszámolóképzõmûvészeti kiállításokról, színházi elõadásokrólés novellányi parabolaértékû történet egy kutyáról –Anna emlékezése nyomán elõadva. (Vö. 438–448.)

Hasonlóképpen ahhoz a törekvéshez, ahogy a re-gény elsõ részében a franciaországi demokratikus be-rendezkedés hatalmi és társadalmi szerkezetének szö-vevényeit átvilágította a szerzõ (a Vízszintes Párizs cí-mû fejezetben például), ugyanúgy vállalkozik a spa-

201

nyolországi tapasztalatok birtokában a diktatórikuskatonai hatalom mindenhol érzékelhetõ jelenlétének aleírására Az óceán címû fejezet több kisebb egységé-ben, A vizek halálában, a Halott vörös földben vagy aSpanyol terek I-ben például. Magát a tájat, a természe-ti környezetet is egynemûsíti a diktatúra, saját kopárarctalan képére formálja, és az egyes régiók (Baszk-föld, Katalónia) sajátosságait, magukat az õslakókat isa francóista „nemzetbe” igyekszik beolvasztani, aminyilván nem lehet más, mint a diktátor személyes (!)nemzete. „Csak egységes és dicsõséges spanyol nem-zet van – fogalmazódik meg a mindenkori diktatúrák-ra vonatkozó alaptétel –, a diktátor Franco személyesspanyol nemzete...” (346.) Sõt egy általánosabb ten-denciáról, illetve tünetcsoportról is megfogalmazódikaz észrevétel, hogy tudniillik „Európa, arca vonásaitelveszítve összemosódik, Európa elékteleníti eredetiképét, a beton és acél közös logikája megfosztja sok-személyiségû jellemétõl...” (Uo.)

Tapasztalnia kell az utasnak, hogy rendõrállambaérkezett, ahol a csend, a meghitt pillanatok, a privátszféra is hatalmi kontroll alatt áll, ahol a figyelõket ismegfigyelés alatt tartják. (Vö. 372.) Ezeket észlelve anaplóíró önmaga számára szónoki kérdés formájábanvonja le a következtetést: „mi dolgunk akadhatna a vi-lágban, ha nem a kitiltottakkal tartani?” (372.) Azazaz elemi szabadságjogoktól megfosztottakkal. Íme, aMéliusz egész mûvét jellemzõ alapvetõ írói pozícióújabb megnyilvánulása!

202

(Szerepjátszás és önreflektáltság)

A hírkollázs közel két fejezetet, a harmadikat és ne-gyediket (Készülõdés riportírásra, Per Guernica ár-nyékában) öleli fel. Megváltozik az elbeszélõ nézõ-pontja. Tér- és idõbeli pozíció-, illetve síkváltással azegykori, a harmincas évekbeli harcos kisebbségi pub-licista alakja tûnik elénk, amint tudósítását írja aMarignanból az ezerkilencszázhetvenedik év felkavaróeseményeirõl. Személytelen az elbeszélés, a kívülállónézõpontjából történik az elõadás. „A hajdani újságírómost itt ül a Marignanban, s mintha színfalak mögöttszorongó színész, készül eljátszani, még egyszer, egy-kori szerepét: riportot írni. Most megint újságíró. Pi-pája már jól szelel. Maga elé rakja a kéziratpapírt. Ki-próbálja öreg töltõtollát egy újságlap szélén. Rendbenvan. Ír. Hozzákezdhet.” (381.)

A Franco-diktatúra által a baszk hazafiak ellenmegrendezett – és az akkori európai közvéleménytmélyen felkavaró, s ezen belül különösen a kisebbségihelyzetben élõk számára fontos konnotációval bíró –per bemutatása a naplóregény jelenéhez tartozik, de azelbeszélõnek az egykori újságíró pozíciójába való he-lyezkedése, amely egyfajta szerepjáték a regény ábrá-zolt valóságán belül, lehetõvé teszi egy más idõsíkszálainak a regényvilágba való bevezetését, éspedig aszázad negyedik évtizede nyugati diktatúráinak nép-és szabadságellenes valóságáét. Ennek az ismeretétMéliusz harmincas évekbeli németországi és francia-országi (1930–31, 1937) tapasztalatai is elmélyítették,miközben õ maga élte a magyar kisebbségi értelmi-

203

ség mindennapjait Romániában. Ezek mellett újabbidõsíkot képeznek a tragédiákkal és családi drámákkalterhes emlékezet felszínre törõ rétegei, az író ellen in-dított koncepciós per momentumai és következmé-nyei.

A harmincas évekbeli kisebbségi újságíró szerepétfelöltve készíti a naplóíró az elbeszélés jelenében,1970-ben, Párizsból nézve és onnan, a szabad világbóldokumentálódva, egy spanyolországi utazást közvet-lenül követõen objektivitásra törõ beszámolóját, amahírkollázst, amelyet aztán ugyancsak Párizs perspektí-váján keresztül értelmez, sõt önnön szerepét és szerep-alakítását is – nyelvileg M. J. iniciálékkal nevezvemeg az egykori újságírót – kommentálja. „Riportunkírója (a következõkben: M. J.) elsiette a dolgát.”(388.); „A Marignan márványasztalkájára kirakottkézirata fölé hajló M. J.-hez fordulok. A kis portóitrég megitta. ‘No lám – mondom –, leküzdötted gátlá-saidat... Folytasd az elsõ fejezetben megkezdett ripor-tot!’ ‘Mondd, öregem – kérdez M. J. –, meddig tartmég ez a dögletes Franco-rendszer? Meddig még?’‘Meddig? Amíg Franco él. De már recsegnek-ropog-nak fasiszta rendszerének eresztékei. Az elkövetkezõbaszk per erre vall. Hullákkal nem lehet a zsákutcábajutott fasiszta terror bomlását megállítani. 1970-etírunk. Folytasd riportodat!’” (395.)

A hírkollázs, melynek folytatására szólítja fel a nar-rátor az egykori újságíró szerepét felvevõ fõhõst, abaszk hazafiak perének francia és részben spanyol új-ságok alapján történõ kivonatos ismertetését, doku-mentált bemutatását tartalmazza, de a párhuzam nyil-

204

vánvaló a mindenkori és mindennemû kisebbségihelyzettel és elnyomással, sõt az egész beszámolót azáthallásosság jellemzi, mivel a vágások eleve ilyencélzattal készültek, ami egyetlen mondattöredékkel isbizonyítható: „minden olyan politika, amely a nemzetikisebbségek fejlõdésével és létével szembefordul –idéz a hírkollázs összeállítója egy, a Le Monde-banközölt olvasói levélbõl –, súlyos vétség az igazságos-ság és az emberjog ellen.” (401.)

A beszámoló szerint a baszk hazafiak perének nap-jára Párizsban nagyarányú szolidaritási tüntetésre ke-rült sor, amelynek résztvevõiként – amint az elõzõek-ben bemutattuk a leírás egy részletét – megjelenik amû mindkét szereplõje, a napló fõhõse és Anna, azazezúttal kilép harmincas évekbeli kisebbségi újságírószerepébõl az író és az elbeszélés jelenében, mint a na-pi eseményekben résztvevõ utazó jelenik meg, közvet-len, személyes elbeszélést folytatva s reflektálvaugyanakkor felvett szerepére is. „Szünet... – kezdõdika hírkollázs közé ékelt, három alfejezetet kitevõ él-ménybeszámoló, illetve a tüntetés megjelenítése. –Néhány oldal megírását elfoglaló idõre megszökünkhát ez önmagunknak, a naplónknak való újságírás,hírkollázs elszomorító és felháborító, mind gyorsu-lóbb eseményû oldalai közül, melyeken eddig az elva-kult erõszak, megtorlás és tekintetnélküliség, az élet-veszély megvalósuló fenyegetései, a terror és a fasisz-ta nemzetelnyomás hírei váltakoztak a tiltakozás, azellenszegülés és ellenállás haragjának meg a nincsto-vább kikényszerítette polgári bátorságnak értelmi ésérzelmi jelentésével, tûzvészszerû terjedésével.”; „Itt

205

vagyunk hát Annával a Voltaire bulváron […] csupánszemlélõkként is személyes részesei Párizs szolidari-tásának a baszkokkal.” (409., 411.)

(A személyes dráma, illetve a történelem travesztiája)

Az utolsó nagy fejezet már címében – Emlékezés aMarignanban – ellentmond annak, amit az elsõ„könyvben” az elbeszélõ önmaga számára megtiltanikívánt, a „Ne nézz vissza! Ne emlékezz!” parancsá-nak. Ez a fejezet viszont az emlékezésnek egy olyanmegvalósulását mutatja, amelynek során az idõsíkok,a valóságosak és fiktívek egybefonódnak, és ennekköszönhetõen egy olyan szöveg jön létre, amelynekforrásánál ott található mind a prousti mondat, illetvea képzettársításon alapuló emlékezéstechnika, mind azabszurd és az ún. automatikus szövegalkotás hagyo-mánya.

A mindennapi vagy közéleti-politikai tényeket, il-letve mûvészeti-intellektuális dimenziókat érintõ, kö-vetkezésképpen a napló, illetve az esszé mûfajábanzajló írói diskurzus spontán módon fordul át fikcióba;a különbözõ szintek szüntelen egymásba tûnése ját-szódik le. Ezzel együtt változik az elbeszélõ pozíciójatérben és idõben, azaz bármikor átlépheti az addig író-ilag meghatározott tér- és idõkoordinátákat, s ezzelmintegy változnak a kellékek és díszletek is: a kávé-házi környezet és személyek helyett börtönkápolnátláttat az elbeszélõ és arctalan, vörös taláros auditort,jegyzõt, profoszokat, a párizsi kávéházi „üzem” he-

206

lyett az inkvízició üzemel, teljesíti feladatát Burgos-ban, talán – sejteti az elbeszélõ – az ellenreformációidején, a tizennyolcadik században... S maga a nyelv isírói stilizáció nyomán, szókészletét és fordulatait te-kintve ama letûnt kor hangulatát árasztja. Azaz megte-remtõdtek a travesztia feltételei.

Az elbeszélés egyes szám elsõ személyben történik,de hol a naplóíró elbeszélõ jelenre vonatkoztatott sza-vai ezek, hol meg a fikció szülte helyzetben (kihallga-táson a szent inkvizíció elõtt) elhangzó vallomás ésennek utólagos kommentálása. A nézõpontok válta-koztatásával tehát egyetlen mondatnyi közlésegység-ben is különbözõ terek és egymástól százados távol-ságban lévõ idõpontok csúsznak egymásba: „Burgos-ban, ahol kihallgattak, a börtönkápolna rácsos ablakántúl, egészen úgy sütött a nap, mint most, 1970 decem-berében egy kedden, délelõtt 10 órakor, itt, odakint aChamps Elysées-n.” (505.)

A kihallgatást megjelenítõ fiktív képsor egy külön-leges jelenetben éri el csúcsát: miután az auditor avégsõkig megpróbáltatott vádlottja jelenlétében elfo-gyasztja királyi ebédjét, éjszakába nyúló álomba me-rül, hasonlóképpen a jegyzõ is, a vádlottnak viszontszünet nélkül kell beszélnie. „Halkan, duruzsolva be-széltem – hangzik az elsõ személyû elbeszélés –, min-denfélét, összefüggés nélkül, és amikor meguntam[...], emlékeimet mondtam fel a két alvónak, meg ön-magamnak is, olyanokat, amelyek [...] meglehetõsengyakran tértek vissza álmaimban.” (537.)

Ennek a fiktív, regénybeli jelenetnek az eredete, aforrása a tények világában, a valóságban található, sõt

207

maga a regény írója szerzett ilyen tapasztalatokat1949–50-es kihallgatásai alatt mint egy koncepciósper szenvedõ alanya. A személyessé vált, megélt tör-ténelem szólal meg viszont ebben a fejezetben minttravesztia. De a Méliusz-mûben teremtett jelenetet hi-telesíti Artur London is, a csehszlovákiai koncepciósper egyik fõ vádlottja, aki dokumentumértékû munká-ban (Beismerõ vallomás) tekintett vissza életének egydrámai szakaszára.17 Mûvének a kihallgatásokat is-mertetõ-felidézõ egyik részlete pontosan megegyezika Napnyugati kávéház fikcionált jelenetével. Egyik éj-szakai vallatás alatt a referens váratlan kéréssel fordultLondonhoz, azzal, hogy életérõl beszéljen. Két hétignapi húsz órán keresztül mesélte életét, de gyakrankellett tapasztalnia a vallomástevõnek, hogy a referensnem is figyelt rá. „Behunyja a szemét, szunyókál, né-ha egy-egy pillanatra némi érdeklõdést mutat, aztánmegint félálomba merül, mintha csak el kellene tölte-nie az idõt valahogy.”18

Valójában tehát a lélektani nyomás egyik általáno-san alkalmazott eszköze volt a „vallomásgyártások”(Artur London) elrendelése a szovjet szakértõk általirányított közép-kelet-európai koncepciós perek min-denikében. „Idõnként elegük van az egészbõl – mond-ja a vallomástevõ referenseirõl –, nem figyelnek rám,elalszanak... Akkor néhány percnyi pihenõhöz jutok,föltéve, hogy hangok jönnek ki a torkomból, különbena csend felébreszti õket. Összevissza beszélek, akár-mirõl, ami eszembe jut. Fölmondom az ábécét, szava-lok.”19 Másutt megjegyzi: „A referens buzgón hor-kol.”20

208

Ugyancsak Artur London könyvében, a koncepciósperek „gyártását” leíró fejezetben található egy olyanmozzanat kiemelése, amely a Méliusz-mû fikcionáltdimenziójában, a történelem travesztiájában kapotthelyet. „Ugyanazt a szót, ugyanazt a mondatot ismé-teltetik órákon, napokon, éjszakákon, heteken keresz-tül, amíg be nem ivódik az agyunkba. Itt ez helyettesí-ti a kínaiak kedvenc kínzóeszközét, a csöpögõ vizet” –rögzíti észrevételét a szerzõ, majd levonja a következ-tetést: „Ha heteken, hónapokon, éveken keresztül haj-togatják ugyanazokat a szavakat, ugyanazokat a kife-jezéseket, a végén mi is automatikusan ismételjükõket, akár egy gép.”21

A Napnyugati kávéház fikciójában a letartóztatottegyén abba a helyzetbe jut – a London által leírt eljá-rások nyomán –, hogy bevallja „bûneit”, illetve váda-kat kohol maga ellen, s azokat addig ismételtetik azinkvizítorok, amíg a vádlott elhiszi. A vádlott külön-ben az auditor nézõpontjából és minõsítése szerint„pszeudoíró, komenista, továbbá nemzetáruló ‘en groset en detail’ [...], baszk dzsentlemén és angol kém, né-met fegyverügynök, de fõleg kozmopolita, judeo-anarchista prédikátor”. (506.)

A Napnyugati kávéháznak eme fikció, illetve rém-álmok uralta fejezetében a kihallgatáson lévõ hõs val-lomásának egyik részlete egy felbomló nyelvi állapot-ról tanúskodik, s ezáltal, a nyelv roncsaiból, elemei-nek szervetlen, széthulló halmazából következtethe-tünk, hogy az álom és ébrenlét senkiföldjén beszélnikényszerített egyén személyisége is felbomlóban van.A testi és lelki tortúrák hatására az emberi állapotnak

209

és minõségnek egy küszöbön aluli helyzetére vall enyelvi „produktum”. Mondhatni: az író nyelvileg te-remti újra – azaz magáért a közleményért koncentrál aközleményre a szerzõ – a személyes drámát, illetve amegélt történelmet.

A vádlottnak ama halk, duruzsoló beszéde – a „val-lomásgyártás” terméke –, amelyet a naplóíró elbeszélõfelidéz és lejegyez egy más idõpontban és helyszínen,a Café Marignanban, a szerzõnek talán a bretoni „ön-mûködõ írás” szellemében tett kísérlete, de olyan „la-boratóriumi” kísérlet, amely szerzõjének a nemzethezés anyanyelvhez fûzõdõ bensõséges kapcsolata mel-lett tanúskodik, ami egy-egy nyelvi-költõi ereklye,például a Hymnus szavainak ösztönös õrzésében nyil-vánul meg: „megbûnhõdte már negyedik henriket enép meghiusítottak egy háborút a szentlélek képzelgésmúltat s jövendõt kés és rés és vés cselekvés hüvelyk-prés.” (544. Az én kiemeléseim – B. J.) A kiemeltereklye-szavakhoz társul a megszenvedett identitás-vállalásra utaló mondatfoszlány: hüvelykprés.

A kihallgatott mintha-beszédének („ébrenálom-beszéd” – 551.) egy nõi név – Clara – hirtelen felszín-re törése vet véget, s újabb nézõpont és szereplõ köz-beiktatásával új fiktív eseménysor elbeszélése követ-kezik, amit a szerzõ azzal is kiemel, hogy megváltoz-tatja e szövegrész – alfejezet – írásképét. Az elbeszé-lés szerint egy kegyvesztett inkvizítor mondja el a tel-jes igazságot Clara titokzatos eltûnésérõl, tragédiábatorkolló sorsáról.

A kegyvesztett inkvizítor szerint Clarat, egy baszkzsidó család mûvelt lányát fél évvel a férj elhurcolása

210

után letartóztatta az inkvizíció, és ura elleni vallomástkívántak kierõszakolni tõle. Mivel kihallgatójának eznem sikerült, likvidálásáról döntött: egy kiszáradt kút-ba lökte az asszonyt, s mindezt azzal magyarázta a hi-vatal, hogy az asszony egy kritikus pillanatban, egyhirtelen roham következtében önként kívánt véget vet-ni életének. Mivel életben maradt Clara, szigorú fel-ügyelet alatt ápolták, hogy felépülése után kihallgatóikikényszeríthessék az ura elleni vallomást. Idõközbenviszont elborult elméje, s nem volt tanácsos szabadonsem engedni, mert úgymond összevissza fecsegettvolna az Anyaszentegyház ellen. A végsõ megoldás-hoz folyamodott az inkvizíció, Clarat a zárdában meg-fojtották – betegágyában törülközõvel végrehajtott ön-akasztást színlelve.

A személyes és családi dráma, illetve a történelemtravesztiája tényszerû megfeleltetéseket tesz lehetõvé:inkvizíció – állambiztonság, baszkok – kisebbségek,Firenze – Kolozsvár, Angyalvár – Zsilava, Clara –Méliusz Klári. Egyes megfeleléseket maga Méliuszadott meg egy, az 1989-es romániai fordulat után ké-szült interjúban. Eszerint Burgos kápolnája – a buka-resti kihallgató szobák, a firenzei palota toronyablaka– az állambiztonság kolozsvári épülete, ahol MéliuszKlárit liftaknába lökték.22 A regénybeli kegyvesztettinkvizítor váratlan látogatásának tényszerû változatamegtalálható az író Méliusz második felesége,Méliusz Anna Így történt... címû kéziratban lévõ do-kumentumértékû vallomásában, melyet szerzõje1978-ban kezdett el írni és 1987-ben fejezett be.23 Eb-ben beszámol egy váratlan és rejtélyes látogatásról.

211

1976 decemberében egy Nagy József nevû férfi jelent-kezett be hozzájuk bukaresti otthonukba. A kolozsváriilletõségû nyugalmazott ezredes elmondta, hogy õ azíró egykori kihallgatóinak egyike, és tagja volt annaka bizottságnak is, amely Méliusz Klári „öngyilkossá-gáról” vette fel a jegyzõkönyvet, és személyesen gyõ-zõdött meg, hogy az író feleségét megfojtották.24

Az elõbbiekben bemutatott regénytérben, a börtön-kápolnában elhangzó vallomás szerint a kihallgatottabból indul ki, hogy baszk identitásából következõensorsa a zsidókéhoz hasonló: „Túl az együttérzésen,sorsuk, nyomoruk és kínjaik megértésén, mondhat-nám, a történelmi szenvedéseikkel, üldöztetésükkelvaló azonosuláson túl, sorsunk, úgy lehet, hasonló azsidókéhoz; hozzájuk ilyképp áttételesen van közöm,a baszkok, az enyéimek miatt, hiszen baszk vagyokmagam is...” (523.)

A felrázó vallomásban, amely aztán az alvó auditorjelenlétében folytatódik, a Clara titokzatos eltûnésekörülményei is tisztázódtak, s mindennek nyomasztótudásával csak megerõsödik a kihallgatott meggyõzõ-dése a tekintetben, hogy az üldözöttekkel kell sorskö-zösséget vállalnia. A vallomástevõ zárszavait idézve:„Tisztelendõ atyám, eminenciás uram, ez minden.Kérdésére, hogy mi közöm a zsidókhoz, ez a vallomá-som. Én, a megkeresztelt baszk tudom, mi az zsidónaklenni. Mindenki zsidó, akit azért, mert õ õmaga,kirekesztenek, üldöznek, gyötörnek, kifosztanak, bör-tönbe vagy máglyára küldenek, akár individuum, akárembercsoport, akár egy egész nép. Ha el kell mostpusztulnom, velük pusztulok el, az üldözöttekkel és

212

értük, akár egészen zsidók, akár félzsidók vagy zsidókés keresztények egyszerre vagy egyik sem, vagy csakkeresztények. Az inkvizíció nekem is az, ami õ maga.Nekem nem szent. Gyûlölöm. Tudom, lejárt az órám.Végezetül pedig, és ez utolsó szavam, írja csak tiszte-lendõ írnok uram! írja, hogy személyes jogom, melyettõlem senki el nem orozhat, Clarat és elsõszülött fia-mat, halottaimat áruba nem bocsátani, el nem árulni.Ámen.” (568.)

Ezt követõen a tizennyolcadik századi kellékek kö-zül és egy stilizált nyelvi változatról a naplóírás jele-nébe és nyelvi környezetébe vált át a narrátor, a fikciópedig reflexióval folytatódik. Az elmélkedés tárgya,hogy valójában megszûnt-e az inkvizíció. „Az azótaeltelt száz, két és félszáz év folyamán vajon nemcsak acég neve változott Európában és a nagyvilágban, éstöbbször is? Vajon nemcsak külzete, hivatali és intéz-ményes formája meg szerkezete öltött, a megmásulóidõvel lépést tartva, más meg más alakot? [...] Mostvajon hány Róma van? Ki tudhatná... Itt ülök hát ezzelaz utolsó kérdéssel tollam hegyén, a Marignan aszfalt-ra épített üvegkalitkájában.” (571.)

A huszadik századi történelem egy sötét szakaszá-nak travesztiáját és a fent idézett reflexiót követõen amûbe épített Goya-esszé folytatódik, két újabb alfeje-zetet foglalva magában. Tulajdonképpen az elemzetttravesztia a Goya-esszébe van építve: egy madridi Go-ya-kiállítás képeit elemezve jutott el ugyanis a szerzõaz egyik alaptémához, a történelemhez, amelynek tra-vesztiája az elemzett fejezet.

Csupán formálisan fejezi be a regényt a szerzõ egy

213

rövid epilógussal, hiszen azt vallja, hogy „nincsenvégleges, befejezett írói munka”, tulajdonképpen – te-szi hozzá – „egyetlen könyvet kellene írnunk az egészegyetlen életen át, újra- és újrafogalmazni halálunkig,az utolsó változatig [...], mert csak a halál elõtti a vég-leges.” (590.)

III. 3. A Tranzit kávéház

(A mû kerete és külsõ tagolása)

Méliusz számára, mondottuk a fejezet elején, meg-megújuló kihívás íróként, azaz szépirodalmi alkotásokáltal szembenézni személyes és családi drámájával, te-hát nem pusztán tanúságtételnek foghatók fel a romá-niai koncepciós perek áldozataként szerzett börtönél-mények nyomán született mûvek. Az illúzióival tör-tént leszámolást – a hetvenes évekkel kezdõdõen –újabb és újabb nyelvi-formai hódítások dokumentál-ják esztétikai érvénnyel. Nemcsak a Méliusz egyéniírói pályáján, de az adott magyar irodalomtörténetipillanat viszonylatában is jelentõs mûvek ezek.

E kettõs szempontú elhelyezést figyelembe véve te-kintünk a következõkben a francia „új regény” kihívá-saira válaszoló Tranzit kávéházra is, amelynek szerke-zeti tagolását nagy mértékben meghatározták megírá-sának külsõ körülményei (hasonlóan a Zsilava-regényhez, de a Párizs-regénytõl eltérõen), az tudniil-lik, hogy ez is folytatásokban, egymást követõ tárcák-ként íródott, és jelent meg folyamatosan A Hét 1978.

214

december 1-jei, 48. számával kezdõdõen és az 1981.június 19-i, 25. számban befejezve. A 122 tárcát aztánutólag, illetve az „önmagát író regény” formálásánakfolyamatában öt részes könyvvé szervesítette: folyam-nyi esszéregénnyé Út a világba, Mi történt 10 óra 30és 20 óra 30 között?, Fellázadt mimózafa?, Hirtelen-jében nem tudjuk, hogy mi?..., Emlékezni veszélyes cí-mekkel látva el az egyes „könyveket”.

A Tranzit kávéház kerete is egy megtörtént,1978–79 telén-tavaszán tett, néhány hónapot magábanfoglaló utazás a Belgrád, Róma és a franciaországiMenton útvonalon, mely utazás az író számára olyanihletõ erõvel és intellektuális tapasztalatokkal járt,hogy amaz egyéni drámát bravúrosan, fikcióba áttéve,illetve parabolikus ábrázoláshoz folyamodva sikerülta szerzõnek úgymond a létezés szférájába emelnie. Azegyes tárcákat-fejezeteket – a mû alapegységeit – útle-írásnak, naplójegyzeteknek, krónikáknak, vallomá-soknak, mûvészeti vagy élménybeszámolóknak, azírásra, az írói létre reflektáló esszéknek tekinthetjük, seme naplójellegû egységeket a mélyben egyetlen íróialaptörekvés kapcsolja össze: a próza õsforrásának te-kintett kaland egyéni változatának meglelése. Ennekmegtalálása nyomán aztán felszínre törhet az a nyo-masztó – lidércnyomásos – személyes dráma, amelyMéliusz alapélményévé vált, s amelynek objektiváció-jára újabb és újabb eljárásokat-módozatokat és formá-kat keresett az utolsó alkotói szakaszban az író.

215

(Az író nyelvi élménye és nyelvszemlélete)

A tizennégy fejezetet magában foglaló elsõ részprelúdium: az útirajz és -esszé egyéni változatának ke-resése, az indulás és a belgrádi-újvidéki, velencei, fi-renzei és római tapasztalatok meg az ezekhez kapcso-lódó emlékek és intellektuális kalandok elbeszélése,többnyire közvetlenül, egyes szám elsõ személyben.

Az írói koncepció szerint az indulás egyfajta szám-vetéssel jár együtt. Annak a felmérése ez a számvetés,hogy mivel kel útra az író, aki a véletlen folytán éppenszülõföldjén, sõt magyar íróvá válásának helyszínein,a Bánságon átutazva keresi – az elsõ könyv címétparafrazálva – az utat a világba.

Az író legnagyobb élménye a nyelv. A különleges,intenzív nyelvi élmény révén ugyanis a teljességhezkerül közelebb, közvetlen módon élheti meg az írómagának a teljes társadalmi gyakorlatnak az élményét,hiszen ez a teljes körû gyakorlat – Nyíri János egygondolatmenetét idézve – részben nyelvi közvetítésseladódik át nemzedékrõl nemzedékre.25 A „nyelvberögzült tudás” átvétele pedig a kultúra átörökítésénekegyik fontos vonulata. Az író a nyelv által tehát azadott közösség „intellektuális tõkéjének” legjavávaltalálkozhat, amikor a közösségek századokon át for-mált nyelvi-értelmi eszközeit elsajátítja. A szóbeliségkultúrájával mindenki „nyelvbe ágyazott” tudást teszmagáévá, de ez az író számára – tesszük hozzá – kü-lönleges lehetõségeket kínál.26

Méliusz számára, aki a soknyelvû Bánságból szár-mazott, a magyar nyelv az én- és azonosságtudat for-

216

rása és formálója volt és maradt hosszú írói pályája fo-lyamán. „Ebben a nyelvben, általa történtem és törté-nik a nyelv énbennem” – vallja éppen az elemzendõmûben (400.; idézeteink forrása a továbbiakban is:Méliusz József: Tranzit kávéház. Utazás és álom Kri-terion Könyvkiadó, Bukarest, 1982). A magyar nyelvtermészetére egy példán keresztül világít rá Méliusz:arról elmélkedik egy helyütt, hogy a Wille zur Machtigazán magyaros változatát még nem találták meg, sebbõl vonja le a következtetést, hogy a magyar nyelv amások fölötti uralom gyakorlását nem teszi lehetõvé.Sõt, két-három rövid bekezdésben egész, a magyar-ságra vonatkozó történelembölcseleti tételt fogalmazmeg az elõzõ gondolathoz kapcsolódva: „Ezért, ha ne-tán igaza volna M. J.-nek, hogy a Wille zur Macht ma-gyarra lefordíthatatlan, ennek nyilván történelmi ma-gyarázata van, az efféle népirtó hatalomra való képte-lenség, amire nem mintha nem történtek volna gyalá-zatos és megszégyenítõ kísérletek, az utólag mindigígy vagy úgy eltorzuló, ilyen vagy amolyan hõsi álor-cát öltõ históriában, de azok mindig is összeomlással,bukással, vereséggel végzõdtek, mindenféle katasz-trofális veszteségekkel, büntetéssel és bûnhõdésselkellett a hamis hatalmi illúziókért fizetni, valóbanazért, hogy odaszegõdtünk másnak kikaparni a geszte-nyét a parázsból. [...] A bûnbak egy egész nép volt, snéha még évszázadok, évtizedek múlva is, amikor anép már nem is tudta, fel se foghatta, hogy kiért, miértpáholják, nyomorgatják, büntetik, szórják szét.”(156–157.)

A nyelv által tehetõ bensõvé az otthon – az útirajz-

217

ban kifejtett egyik gondolatmenetet idézve –, s ha ben-nünk az otthon – elmélkedik az író –, mindenütt ott-hon vagyunk. (Vö. 12.) Méliusz egy nagyívû, de ka-taklizmáktól szaggatott életút csúcsán egyenesen arraa következtetésre jutott, hogy amaz „öröklött nagyszótár”, az anyanyelv „az otthon végsõ törvénye”, tu-lajdonképpen a világ és a történelem szétszórató ren-detlensége elleni védekezés. Védekezés az ún. tranzit-lét ellenében. (Vö. 13.)

Méliusz sohasem elszigetelten, hanem összefüggé-seiben láttatja a jelenségeket, ebben az esetben példáulaz otthon fogalmát a nagyvilágéhoz kapcsolja. „Min-den nyelvben, minden szóban, az otthonban benne anagyvilág – írja –: az otthonok egyetemessége. [...]Csak a világ által van otthonunk, s csak otthonaink ál-tal van a világ, amelyrõl azt szeretnénk mondani: em-beri.” (14.)

Mind az otthonnal, mind a nagyvilággal való kap-csolat valamely nyelven keresztül válhat teljessé.Rendszerint az anyanyelven keresztül. Kinek-kinek azanyanyelve, amely természetes átörökítõdés eredmé-nyeként válik sajátunkká, az adott nemzethez való kö-tõdést teszi nyilvánvalóvá, s ennek okán a nyelvet értbármely sérülésnek, romlásnak, negatív hatásnak anemzetet érintõ konnotációi vannak. Méliusz szerint anemzet „a nyelvben önmaga”. (Vö. 54.) Ebbõl kiin-dulva a nyelvi romlás vagy veszély észlelése a nemzetveszélyeztetettségére, a töredék- és szórványlét kísér-tésére figyelmeztet, az írói képes beszéd szerint: a kör-nyezõ szüntelen hullámzás, a szociológiai változásoklassú vagy gyors ütemû dagálya mállasztja a szavakat.

218

(Vö. 13.) (Emlékeztetõül jegyezzük meg, hogy a szór-ványlét itteni víziója a Sors és jelkép sziget-metaforá-jával tart rokonságot.) Ilyen összefüggésben a nemzetiromlás/hanyatlás és a tranzit ellenében a nyelv, éspe-dig az anyanyelv állandósága állítható. (Vö. 14.) Sezen belül találhatni meg az irodalom szerepét is. „Aszavak emlékeznek. A nyelv emlékezet. Az írói mun-ka: emlékezni” – összegezõdött a Kicsoda ön? címûMéliusz-filmesszében a gondolat.27 Különösen a ki-sebbségi helyzetbõl adódóan szán fontos szerepetMéliusz az irodalomnak. Ez a szerep Gáll Ernõ elem-zése szerint a nemzetiségek, etnikai csoportok azonos-ság-tudatát, méltóságának kialakítását és fejlesztésétcélozza.28

(Az önkorrekció jelenléte)

Egy olyan írói személyiség esetében, akinek életeés pályája történelmi korszakokon ívelt át századunk-ban, aki a társadalom és a politikai rendszerek tektoni-kus mozgásának hol tanúja, hol meg cselekvõ részesevagy elszenvedõje volt, aki egyéni és közösségi össze-omlásokat és újrakezdéseket ért meg, különös jelentõ-sége van az önvizsgálat részét képezõ önkorrekcióskészségnek. A mû prelúdiumában felidézett egyik sze-mélyes emlék, intellektuális élmény kapcsán térünk kiaz itt felvetett szemponthoz igazodva Méliusz egyikmeghatározó, Deák Tamás által tárgyalt személyiség-jegyére: vívódó természetére. A Kávéház nélkül címûkötetrõl írván Deák egy, a „bizonyosságok és önbiza-lom-válságok között vergõdõ” írói alkatról beszélt

219

Méliusz esetében, összevetve mesterének, Gaál Gá-bornak a magabiztosságával, aki – jegyzi meg Deák –„aligha gyötörte magát azzal, igaza volt-e vagynem”.29 Méliusz a római útiélmények elbeszélésekorugyanis kitér Dsida Jenõ alakjának felidézésére. Aszemélyes élmények alapján készült portrévázlat szer-zõje néhány jellegzetes ceruzavonással rajzolja meg aköltõ emberi arcmását. Az utazó íróban római élmé-nyeinek elbeszélésekor ugyanis mintegy „az emléke-zetet mozgásban tartó képzettársítások függõlegesmûködésének” köszönhetõen (vö. 54.) törtek felszínrea Dsidával kapcsolatos személyes és kortársi emléktö-redékek, s ezek részletezésével tette hitelesebbé és át-éltté a róla készített vázlatot, írói rajzot. Amint meg-vallja Méliusz: Rómában, a templomokat és kolosto-rokat járva kezdte érteni Dsidát – aki riportsorozatbanszámolt be annak idején zarándoklata élményeirõl,Magyar karaván Itálián keresztül címmel –, az üdvö-zülést keresõ hívõ lelket, aki ugyanakkor „állandóbûnben élt eredendõ hedonizmusa, hiú világisága mi-att”. (vö. 55.) Ebbõl kiindulva értelmezi aztán MéliuszDsida költészetét is: „Költészetének varázsa onnanbuzgott fel, abból a kettõsségbõl: a szentség csodája ésa gyönyörû testiség bûne.” (Uo.) A korábbi elutasítóés megbélyegzó gesztust, amelyet saját 1956-os pole-mikusan megírt – és elhibázott! – Dsida-értelmezésejelentett30 a megértésre tett kísérlettel váltotta fel.

Méliusz késõi gesztusát irodalomtörténeti momen-tumnak is felfoghatjuk: az újragondolt értelmezés aszöveg jelenlétének feltételeit erõsíti.

220

(Belsõ utazás)

Méliusz nem ír, nem írhat úgymond vegytiszta úti-rajzot – a bevezetõ rész erre is figyelmeztetés –, sze-mélyes múltja s az irodalommal összefonódott életeállandó önvizsgálatra ösztönzi, és ez az alapmotívumaz esszémûfajban, illetve a tágan értelmezett regény-formában talál megnyilatkozásra.

Egy hagyományos én-elbeszélést követõen aztán amásodik könyv (Mi történt 10 óra 30 és 20 óra 30 kö-zött?) már a leírás új lehetõségeinek keresését de-monstrálja; valójában az útirajz és -esszé egyéni válto-zatának, a francia „új regény” kihívásaira adottméliuszi válasznak fogható fel. Olyan kísérletnek te-kinthetõ ez a rész, amelynek során a megfigyelõ alanyés a megfigyelés tárgya összefonódik, egyik a másikatalakítja, esetleg önmagát figyeli meg az alany, amint akísérletbe beavatkozik. Azt kívánja Méliusz megvaló-sítani ebben a részben, amit az „új regény” egyik fõjellegzetességének tartanak, hogy tudniillik a mû ala-nya és tárgya rendszerint a passzív író-szemlélõlegyen.31 Igaz, már az elsõ „futamok”, objektív „le-íráspróbák” után a szöveget létrehozó szerzõ levonja akövetkeztetést: látszat csupán a leírás objektivitása.(Vö. 68.) Nem sikerülhet ez neki, sem Butornak, aki-nek egyik mûvét, a Mobile-t választotta mintáulMéliusz – sõt: alapszövegéül a parafrázishoz –, meg-kísérelve ebben a részben a Róma és Menton közöttitíz órás vonatút leírását. Nem sikerülhet, mivelhogy 1)általában a látvány által létrehívott szöveg magán vi-seli az illetõ személyiség nyomait (vö. 66.), és 2) adott

221

esetben a szenvtelenségre, objektivitásra törekvõ le-írás, a „tényképek” sora elõhív olyan „belsõ képeket”,amelyek az „alsó birodalmakban”, az írónak a „belsõsötétkamrájában” vannak elraktározva. (vö. 75.) Azutazás így tulajdonképpen önmagához viszi közelebbaz utazót, a látvány, illetve az elkészült „tényképek”újra és újra ama „belsõ képeket” hívják elõ az íróban,vagy a látványhoz fûzött személyes reflexiókat indíta-nak el. A választott minta bevallott imitációja sem tá-volítja el a lehetséges Méliusz-szövegtõl magát a szer-zõt, sõt még teljesebben felszabadul az író, önmaga is-meretlen képleteit fogalmazza meg. Az idegen, az is-meretlen megfejtése által önmaga megfejtéséhez smagának az írói létnek az ábrázolásához jut közelebb.

Az utazás tehát a megismerés egy módja, akár szö-vegtõl szövegig, akár várostól városig történik. E kétfogalomnak, az utazásnak és megimerésnek az össze-kapcsolása az alábbi elmélkedésben is benne van: „Ésmég mi mindent nem látok már soha, ami nélkül csaktöredékesen ismerem Európa arcát, történelmünket,miáltal megannyian nyelvünkben, mûvelõdésünkben,sajátosságainkban önmagunk vagyunk.” (91.)

A második rész Alusznak a márványüzemek?... cí-mû fejezet a Carrarán áthaladó utazó író alkotta „tény-képpel” indul, nominális mondatok láttatják a mozdu-latlanságot: „Hallatlan márványlapok, a márványhe-gyek sokmillió éves álmából kifejtve, csiszoltan és si-mításra várva. Márványtömbök, márvány kõtömbök,márványkõ tömbök, márvány kõ tömbök... nem... a tö-mörítõ összevonás az érzékletesebb: márványkõtöm-bök.” (106.) Ezt a leírást követõen pedig – egy-egy el-

222

kerülhetetlen utalástól eltekintve – reflexiósor követ-kezik, mély és szigorú önvizsgálat gyanánt, s ehhezkapcsolódóan a személyes élmények és sors kerül azelbeszélés centrumába. A leírásra a külsõ látvány(márványkõtömbök) indítja az írót, reflexióra a Mi-chelangelo mûveiben testet öltött tökéletesség, a sze-mélyes sors elbeszélésére meg a kornak, Méliusz szá-zadának éppen a tökéletességet kicsúfoló ál- és hazugeszmék uralta – s az író által megélt-megszenvedett –valósága.

Erre a valóságra szarkazmussal tekint vissza az író,s a saját maga szerepét is már-már szokatlan kímélet-lenséggel és parodisztikus célzattal ábrázolja: „Úgyjártam, mint cirkuszi elõadáson a delejezett, akinek akarjaiba a hipnotizõr vesszõseprût helyez és eljátszatjavele Rómeó szerepét [...], és a közönség, a kívülálló, aszemlélõ a páholyokban és a karzaton hasát fogva,könnyeit törölgetve röhög rajta, holott siralmasanszánni való...” (109.)

Az utazás során fogalmazódik meg az íróban a fel-ismerés, hogy „itt Carrarában kezdõdött a tökéletességfizikai születésének a folyamata” (108.), s hasonló-képpen az is, hogy õneki csak az áltökéletesség szob-raival – a zsarnokság azóta ledöntött jelképeivel –adatott meg a találkozás: „A papírmasét magam ismárványnak láttam, véltem, hittem, Michelangelóraoda se hederítve az illúziók korhadt gerendájú templo-maiban, ganédombokon és tömegsírok fölött, jeltelentemetõkben, honnan még a kóbor kutyák, az egerek ésa dögöt keresõ patkányok is elmenekültek, s még azösszedõlt kripták feliratainak töredékein is azt olvas-

223

hattam, hogy ez itt most a tökéletesség, a Teljesség,holott a semmivé vált tegnap mûve lehetett csupán, éshittem én is a huszadik századi nevetséges bronzszob-rok némelyikében más bronzszobrok ellen, s nyilvánezért nem tudom már megfogalmazni, hogy mi is aTökéletesség...” (109.)

A várostól városig, jelesen két olaszországi városközött történõ utazás a zsarnokság leírása és elemzésemellett a parancsuralmi rendszerek elleni érzés kinyil-vánításának keretéül is szolgálhat adott esetben: azutazó és naplóíró az egyik francia lap friss számát(France Soir, 1978. december 9.) szemlézi például, ésa híreket kommentálja a második könyv egyik fejeze-tében. (Vö. 96–97.) A hírek közül pedig azt emeli ki anaplóíró, amely a Franco utáni Spanyolország de-mokratikus alkotmányának elfogadásáról értesíti a ko-rabeli újságolvasót, majd kommentálja az eseményt(„Ez is civilizáltság, európaiság”.), illetve indulatánakfelkiáltásokban ad közvetlen kifejezést: „le a barbariz-mussal, le a rendõrökkel, a börtönökkel, a pompás éssüket dumával, a törvénytelenséggel, a diktatúrával, aszájba tömött koszos újságpapírral!” (97.) Igaz, a nép-akarat gyõzelmének kommentálásakor a baszk-kérdésrendezetlenségére is rávilágít az utazó – maga is a ki-sebbségi lét szenvedõ alanya! –, megnevezve a basz-kok által követett stratégiát: „A baszk nép – az anya-nyelvét még tudók, együtt a nyelvükvesztettekkel –többet követel, mint csupán nemzetiségi jogokat. Mi-nimálisan: széles alapú autonómiát.” (97.)

Hasonló intenzitással vetõdik fel az individuumkérdése is, mint a népcsoportoké, közösségeké. Pisa

224

például nemcsak a tornyot juttatja a naplóíró eszébe,hanem – a születési hely okán – Galileit is, éspedigerkölcsi kérdésként merül fel a név, kiemelve a konk-rét történelmi helyzetbõl magát a történelmi figurát.„Pisában született Galilei – jegyzi fel az utazó író, át-haladva a városon, majd a személyes vonatkozások,illetve a reflexió kerül elõtérbe –, emlékezni NémethLászló Galileijére – 1956. Brecht Galileijére. GaálGábor galileis gesztusaira bukása és szétzúzatása,szétzúzása elõtt, mindnyájunk galileis helyzeteire amegélt történelemben, Galilei pere elõtt és azóta, az-tán s ezután is. [...] Akárhogyan, de még visszatérünkhozzá ezen az utazáson [...], nem gyászolni: ünnepelniaz abszurd pillanatot, amikor mindent megtagadott,önmagát is, ünnepélyesen, aláírásával, hogy meg-mentse igazát, eszméit és azonos maradhasson önma-gával.” (105.)

Az utazás során tehát az én és a világ nagy kérdése-ivel szembesül az író. Ezért jelenthette ki Méliuszegyik kritikusa, hogy írónk az igazi, a megszállottnagy utazókra emlékeztet, akiknek az út létélmény.„Egzisztenciális kaland – írta Bosnyák István a Kávé-ház nélkült elemzõ tanulmányában –, mely egyetlen,szerves egységbe sûrít össze magánéletet és történel-met, múltat és jelent, tájakat és mûvészetet, fizikai ésmetafizikai valóságot.” 32

(Nézõpontváltás)

A Tranzit kávéház eddig rögtönzött, csak egyesrészletekre irányuló megfigyelése nyomán is megálla-

225

pítható, hogy a mû igazi idõdimenziója a reflexió min-denkori jelen ideje. Ahhoz viszont, hogy a gondolatikeresés és vizsgálódás – amely ebben az esetben min-denekelõtt önvizsgálatot jelent – minél kimerítõbb s amegfigyelt „tárgyat” illetõen objektív legyen, szemelõtt tartja az elbeszélõ az önnön személyével szembe-ni távolságtartás követelményét, következésképp azelsõ személyû én-elbeszélésrõl egy elfogulatlanabb,harmadik személyûre vált át. Ebbõl a megváltozott né-zõpontból mintegy kívülrõl szemlélheti és értelmezhe-ti egykori és mai önmagát Méliusz. „Feladom az ‘én’-formát és átváltoztatom ‘õ’-vé, egyes szám harmadikszeméllyé, és miközben az objektivitás érdekébenmegszüntetem magamat, nevet is adok neki. Ugyan-azt, amit én viselek: M. J. Tehát nem az ‘én’ utazáso-mat írom Menton felé a vonaton készített jegyzeteimetnyomon követve [...], hanem tulajdon képzelgéseimetaz ‘õ’ fantáziálásaként felfogva, az ‘õ’ kalandozásaitírom ezentúl. Ez az ‘õ’ tehát: M. J.” (115.)

Ezzel a megkettõzéssel megváltozik az elbeszéléssorán eddig érvényesült nézõpont: az elsõ személybenbeszélõ, s útirajzról lévén szó, az ábrázolt valósághoztartozó alak mellé a szerzõ létrehozta az író-fõhõs M.J.-t, akibõl a továbbiakban úgymond elbeszélt lesz.Még pontosabban: az egyes szám elsõ személyben be-szélõ író-narrátort – aki közvetlenül szólt az utazáseseményeirõl, intellektuális élményeirõl, és rögzítettereflexióit – felváltja egy egyes szám harmadik szemé-lyû alany, aki az írói én megkettõzése során jött létre,illetve levált róla, és egy másik én-nel, az utazóvalmegesett eseményeket, továbbá az esszéregény másik

226

szereplõjének, Annának a belsõ történéseit (álmát) tá-volságtartóan, külsõ nézõpontot választva adja elõ.

Egyetlen rövid bekezdéssel személtetjük a leírásnakés ábrázolásnak ebbõl az eljárásból adódó komplexitá-sát: „M. J. apokaliptikus gondolatait, szerencséjére, ésa mi szerencsénkre is, akik útját, utazását leírjuk, más-felé terelte a táj látványa, jegyzetei szerint ‘teraszosgyümölcstermesztés a hegyoldalakban’ vonta magáraa figyelmet.” (120.) A létrejövõ szöveg rétegeit és kö-rülményeit jeleníti meg a szerzõ, s ennek folytatása-ként a szöveg születésének a folyamata mint az írástárgya jelenik meg, amit az alábbi részlettel példá-zunk. Az idézendõ részletben a következõ rétegek-momentumok különíthetõk el: 1) az utazás mint konk-rét történés, 2) az utazás során szerzett konkrét lát-vány, 3) az utazás élményérõl jegyzeteket készítõ uta-zó író, 4) a szöveg amint „megtörténik”. Íme:

Ismét alagút.„2 másodperces”, írja M. J. a jegyzeteiben.„Ismét alagút; se vége, se hossza.”És íme az urbanizálódás gazdasági és szociológiai meg-

fejtése: „4 hatalmas gyárkémény”.Rajtuk keresztben piros és fehér csíkok váltogatják egy-

mást, „olyanok, mint a gyermekharisnya”.Ez tetszik M. J.-nek.A mezõ- és kert- meg erdõgazdálkodásból táplálkozó

képzettársítások legkitûnõbb írói is elutasítanák szürrealis-tának minõsülõ, de íme a nyugat-európai ipari valóság egytárgyszerûen reális képébõl, egy ténybõl fogalmazott vers-sorát – mert M. J.-nek Majakovszkij jut eszébe, aki miért ne

227

írhatta volna ezt is –: „piros-fehér csíkos harisnyában forgógyárkémények...”

Mert valóban forogni tûntek, ahogy félkörben megkerül-te õket a róma–burgosi gyorsvonat, melynek fülkéjében M.J. Anna névre hallgató feleségével ült, és amelynek ablakánkitekintett, s elõtte jegyzetfüzete a kis felcsapható és eltün-tethetõ asztallapon, meg pipa, még otthoni háromlejes do-hány, pipatisztító, golyóstoll, egy földrajzkönyvbõl kitépettvázlatos kis térkép, olvasó- és írószemüveg, selymes rómaiorrtörlõ papír és mellette, az ülés támasztéka alá tûzve a kétújság, melyeket a Termini állomáson vásárolt, egy órávalnem a tényleges indulás, hanem az indulás menetrendsze-rinti idõpontja elõtt.

Abban a vasúti fülkében, ahol tehát minden a maga he-lyén volt, M. J. az õt körülvevõ dobozt – minek is nevez-zük, ha nem doboznak? – joggal tekinthette olyan pontnak,amelyhez a kinti világot viszonyíthatja, illetve ahonnan ki-nézve úgy is vélhetné, hogy nem a vonat kerüli meg a piros-fehér csíkos harisnya gyárkéményeket, hanem azok sétál-nak körülötte körbe-karikába.

Azok is, és mi minden még?Minden.Joggal módosíthatta volna tehát az elõbbi szürrealista

verssort így: „körültáncolnak forgó piros-fehér csíkos haris-nyájú gyárkémények”.

És hozzátehette volna: „A föld nemcsak a nap körül fo-rog, de körülöttem is.” (121–122.)

Az az elv is igazolódni látszik az idézett részletbõl,hogy az írónak az olvasót be kell avatnia az alkotás fo-lyamatába, ami adott esetben azt is jelentheti, hogy aszöveg, ami az olvasó szeme elõtt van – Robert Pingetegy körkérdésre adott eszmefuttatása szerint – „egy

228

éppen beteljesedõ, egy éppen megkísérelt, nem pedigegy már átélt, majd újraírt kaland”-nak tekinthetõ.33

(Úti élmény – létélmény)

Az utazás külsõ történésének leírása sok esetben afény és a sötét váltakozásának a rögzítésére redukáló-dik, amint érzékelteti az elbeszélõ, hogy hol fényben,hol alagútban halad a vonat a Róma–Menton szaka-szon. Ez az író által választott külsõ történés végsõ so-ron a saját személyes életével való megfeleltetésnekfogható fel, jelesen a börtönéveknek e mûben ábrázoltjeleneteit készíti elõ ezzel a szerzõ. A mû második ré-szének egyik uralkodó motívuma tehát az alagút: a sö-tétség és zuhanás archetípusának a huszadik századicivilizációhoz igazított változata. Meg is fogalmazó-dik egy elmélkedõ jellegû passzusban az író-fõszerep-lõ M. J.-re vonatkoztatottan ez a megfeleltetés, illetvemegjelenik az egzisztencialista töltetû alagút-metaforais: „Arra gondol, hogy már nem rövid életére visszate-kintve, nem emlékszik, akadt-e elméje hosszú ébren-létében perc, amikor ne lett volna egyéb dolga, mintlesni az elvillanó fényt két alagút fekete torka között,hiszen élete ezzel telt: alagút, alagút, alagút...” (127.)

Tulajdonképpen börtönélmény kel életre az utazó-ban, aminek nyomán újraélhet egy huszadik századiáltalános életérzést, az ún. alagút-szindrómát, illetvekényszerül szembenézni vele, sõt egy játékos leszá-molásra is sor kerül az elbeszélés során: úgyszólvánmegtiltja a maga számára M. J., az író-fõhõs az algútszó leírását. Az alagút-szindrómától való szabadulás,

229

amelyet ezáltal vél elérhetõnek, az egyén számára a„zavartalanul együtt lenni önmagával” kívánalmát te-hetné elérhetõvé. (Vö. 148.) A tiltás indoklásaként pe-dig saját maga életére, azaz „alagút-utazására” (135.)hivatkozik az író. A regényfikció tehát magában fog-lalja a cenzúra mûködésének és az ezzel járó pszichó-zisnak az eljátszását is. (Vö. 135–136.) A játék és iró-nia eszközével reagál az író a valóságos, hivatali tiltá-sokra.

Az alagút-szindrómától való szabadulás kísérleteviszont, éppen az íróval megtörténtek következtében,lehetetlen a valószerûség feltételei között: az írói ref-lexió szerint csak az álomban érhetõ el. (Vö. 146.) Azutazás pedig végsõ soron valóban: álom. (Vö. 148.)Így fonódik össze a mû két fõ motívuma akár egy-egyrészlet esetében is.

A mû egésze mégis e reflexióba foglaltak cáfolatáttartalmazza, azaz az álom éppen ama szindrómától va-ló függés gondolatát erõsíti meg, igaz, a szerzõ ezt azálmot az utas belsõ világáról mintegy leválasztja, kí-vülre helyezi, és az útitársnak, Anna asszonynak tulaj-donítja, aki aztán saját álmaként meséli el az íróvalmegtörtént valós események stilizált változatát, az írópedig ezáltal önmaga egykori „alagút-utazását” szem-lélheti Anna példázatos álomtörténetében. Annaugyanis a tébolyt, a valóságot, a terrort álmodta (vö.137.), azt, amelynek ábrázolása aztán a mû teljes har-madik és negyedik részét kitölti, ebben tárva fel azember föld- és humánum alatti viszonyait, kiszolgálta-tottságát, bestiális eszközökkel és körülmények közöt-ti totális megalázottságát a kelet-közép-európai go-

230

nosz birodalmában, a huszadik század közepén.Mindennek elõrejelzése csupán egy-két szószerkezet-ben található meg a mû elsõ két részében (pl. „pokla-ink vége-nincs birodalma” – 54., „a börtönök, a pokolbugyrai” – 94., „a hosszú, a halálig tartó és jórésztcsillagtalan alagút” – 189.), illetve az Anna álmairatörténõ utalásokként (Vö. 127., 146.).

(Méliusz értelemelvûsége)

Az alagút-szindróma elemzésében és megértésébenaz író egy klasszikus francia utazót választ és hív tár-sul, az értelemre apelláló Montesquieu-t. Ama lehetet-lennel való küzdelemben Méliusz is az értelmet tekin-ti a legbiztosabb esélynek. „Nincs más vigasz, más re-mény, más bizonyosság, elviselni önmagunkat és a vi-lág förtelmeit, szörnyûségeit és iszonyúságait, a meg-aláztatást, a sértést, az emberek színe változását, a leg-közelebbiekét is.” (189.) Az értelemellenes világot – atébolyt – a ráció útján kívánja megérteni Méliusz,mondván: „megérteni a világot és magunkat, semmitsem olyannak elfogadni, amilyen, hanem kritikánakalávetni, hogy segítsük megváltoztatni a világot ésváltozni magunkat.” (Uo.) A helyes és hiteles kép ki-alakításának követelményéhez igazodik Méliusz, s eztérvényesíti abban az esetben is, ha õt magát érinti akritika. A hatalomhoz fûzõdõ viszonyát illetõen példá-ul megállapítja egy néhány fejezetet kitevõ „belsõ uta-zás” során, hogy „ha voltak is életében szerepei [M.J.-nek] s azokat szenvedéllyel is játszotta, éppen mertnem önmagában hitt, hanem a szerepben, amelyben a

231

hatalom lépre csalta: oly állapot volt ez, amelyben el-vesztette egyébkénti hajlamát a rációra hallgatni, meg-szûnt azonossága önmagával és így a rajta kívüli hit-tel-káprázattal elegyült.” (158.) Minden vonatkozás-ban érvényesül a kritikai, illetve önkritikai elemzéskövetelménye. Indokolt tehát a szerzõ választása,mintaként ugyanis – és az egész mû egyik kiemelkedõesszébetétének hõséül – a „törvények szellemé”-rõlértekezõ gondolkodót és nagy írót választotta, aki ahatalmat és annak zsarnokságba torkolló formáját írtale, illetve egy igazságos társadalmi rend és a szabad-ság megteremtésének lehetõségeit kereste a ráció fé-nyénél.

A Tranzit kávéház egyik esszébetéte hõséül tehátMéliusz a francia forradalom nagy szellemi elõkészí-tõjét választotta – amint a Napnyugati kávéházbanVoltaire, a forradalom másik nagy elõdje kap fontosszerepet –, akit adott ponton megelevenít, kortárskénthelyezi mai miliõbe, az esszéregény szereplõi közé,akárcsak Voltaire-t a Párizs-regényben. Történelmi di-menziót kap ezáltal az útirajz jelenre irányuló leírása,a korelemzés pedig eszmetörténeti hitelességet ésmegalapozást. A Montesquieu-esszé – amely a Mi kö-ze mindennek Génuához?..., Kém volt báró Montes-quieu vagy sem?…, Miért nem aludtunkPortofinóban?..., Menton közelébe érkeztünk?... ésKénsárga csillagrobbanás? Ez Sanremo? címû feje-zeteket foglalja magában –, az író-fõhõs korélményé-vel és nyomasztó történelmi tapasztalatával átszõttszubjektív portré. Szokatlan beállításokat, merész vá-gásokat alkalmaz a szerzõ az esszé megformálásában.

232

Egyik fejezetben például a hivatkozott filozófiai fõ-mû, A törvények szelleme fejezetcímeinek, tartalom-jegyzékének parafrázisára vállalkozik. Íme, a Montes-quieu-mû Méliusz által idézett fejezetcímei: Köztársa-sági kormányzás, A nép szerepe, Demokrácia, Arisz-tokrácia, Monarchia, Önkényuralom, Polgárjog – ésaz ebbõl létrehozott eredeti Méliusz-szöveg mint ki-áltvány:

Köztársasági kormányzást!Szerepet a népnek!Demokráciát!Le az arisztokráciával!Le a monarchiával!Le az önkényuralommal!Polgárjogot! (175.)

Másutt meg, a Kém volt Montesquieu vagy sem?...címû tárcában az egykori Génuát járó fõnemes hinta-jában láttatja az elbeszélõ az író-fõhõst, azaz az esszéhõse által meghatározott történelmi idõsíkba tevõdikát a központi alak, s így az utazás jelenének és a fel-idézett múltnak a villódzásában készülhet a néhaszarkazmusig vitt korkritika – például a minden idõ-ben létezõ „hétrét görnyedõ feudális lakájok”-ról,akiknek parókája alatt „otthonosan nyüzsögnek” atetvek. (Vö. 176.)

Génuát Montesquieu-vel karöltve kellett volna be-járni – jegyzi meg egy helyütt az elbeszélõ –, aki a lé-tezõbõl visszafelé, az ok, az okok felé utazik (vö.182.), vagyis akinek „szellemi létformája a racionális

233

megfigyelés és rögzítés”, s ebbõl, kritikai álláspontjá-ból következõen „átlát a tényvilág mögötti igazságszövevényén-hálózatán”. (179.) Esetében együttjárt amegfigyelés pontossága és a stílus eleganciája. Erreutalva hangzik el a megjegyzés, hogy tudniillik Napó-leon „legjobb kémeitõl sem kaphatott pontosabb tény-leírásokat, de Montesquieu-ben még gyönyörködhe-tett is.” (180.)

Jelen van ebben az esszében is a gyanúsítás, a kém-kedés koholt vádjának motívuma, amely át-átszöviMéliusz késõi esszéprózáját. A motívum itteni elõfor-dulása a mû harmadik és negyedik részében bemuta-tott börtöntörténetnek az elõrejelzése, s ugyancsakezen a ponton (vö. 178.) található az Anna elbeszélen-dõ álmára történõ utalás. Ez az álom tulajdonképpenfikciónak álcázott valóság, vagy ahogy az író majd aZsilava-regényben megnevezi: álfikció.

(Alapmotívum: az álom)

Az álom, mely a „totális hontalanságban” (233.) islehetséges, az írói értelmezés szerint „az egyetlen le-hetséges teljes szabadság” (231.), illetve „a valóság-ból végképp eltûnt szabadság utolsó nyoma, kémek,besúgók, titkosrendõrök, megfigyelõk ellenében azemberség maradékának láthatatlanul is vakító ragyo-gása.” (Uo.) Semmi sem szüntetheti meg az álom sze-mélyességét az adott írói értelmezés szerint. (Vö.233.) Utazás maga az álom is, amint az utazás is álom.Az utazás értelme a kérdezés, az igazság keresése. Az

234

író ezáltal önmagát keresi és „igazi hazáját a nyelv-ben”. (Vö. 246.)

Az álomról készült elmélkedéseket tartalmazó ré-szek egyúttal a mû következõ könyveihez (Fellázadt amimózafa?, Hirtelenjében nem tudjuk, hogy mi?) szol-gálnak bevezetõül, mintegy kapcsolatot alkotnak a re-gény útirajzszerû és parabolikus-álfikciós egységeiközött. Ami az író-fõhõssel megtörtént, az egy másikregényalak, Anna álmába helyezõdik át, s ezzel meg-teremtõdik annak lehetõsége, hogy az író epikus távol-ságtartással és szokatlan nézõpontot választva ábrá-zolhassa a koncepciós perek romániai idõszakát. ATranzit kávéház eljárásait és poétikáját tekintve a ma-gyar epikának a hatvanas-hetvenes években megújulóvonulatába állítható. A hagyományos történetmondásformáit alkalmazó mûvektõl jól elkülöníthetõ azáltalpéldául, hogy – Kulcsár Szabó Ernõnek az erre a vo-nulatra tett megfigyeléseire hivatkozva – az „elbe-széltség mozzanatát” hangsúlyozza, illetve hogy a„közleményjellegben rejlõ poétikai lehetõségeket” ak-názza ki.34

A mûvet elemzõ tanulmányában Szász János ki isemelte, hogy a „kettõs hõs” pokoljárását nem natura-lisztikusan, a börtönnaplókban megszokott techniká-val ábrázolta az író; ehelyett az álomnak szánt nagyszerepet, mivel a modern regényben, leginkább a pa-rabolisztikus szerkezetekben ezáltal érzékelhetõ a létképtelensége. „A Tranzit kávéházban az abszurdum,akárcsak a regényhõs, megkettõzõdik – írta -: olyanálom, amelyet a kettõs regényhõsrõl álmodnak. Mind-az, ami a valóságban az egyközpontú voluntarizmus

235

despotizmusa következtében a torzulatok torzulata, sekként a képtelenségek képtelensége, nem mint aszubjektum álma jelentkezik, hanem mint egy másik,rajta kívüli szubjektum álma, melynek õ az objektu-ma. Az álom ezáltal elveszti képlékenységét, sejtel-mességét, mintegy objektiválódik, ami csak véglege-síti a képtelenség és normalitás ellentétét.”35 Ennek a„pompás fortélynak” köszönhetõen tehát az álomobjektiválódik, s ezzel az álom visszautal a valóságra,azaz – Szász Jánost idézve – „valóság és álom egyne-mûségére”.

(Önértelmezés és korkritika)

A jó érzékkel elhelyezett elõrejelzések által elõké-szített álomtörténetsort – a harmadik és negyedik rész-ben elbeszélt álfikciót – aztán a szerzõ a harmadikrész elsõ, második és harmadik fejezetében gondolati-lag is felvezeti, megteremti azt az eszmei magaslatot,ahonnan szemlélni és értelmezni lehet a példázatos ál-mot a megalázott emberrõl.

Az elmélkedés egy epikai-narratív részhez kapcso-lódik: az utazó író az elsõ mentoni éjszakát követõreggelen tapasztalja, hogy a vendéglátója kertjében lé-võ barátság fája megcsonkult, virágzó, legpompásabbrésze letört, és csak oldalágakat hajt már. (Vö. 237.)Egy gondolati mechanizmus révén – analógiaterem-téssel – a megcsonkított fa egyenértékûvé válik amegsértett emberrel. Ha egy csonka fa élete tüntetés„a végzet pusztítása ellen” (238.), akkor a sértéseket,a gyalázatot elszenvedõ ember élete is – a megfelel-

236

tetés újabb lépéseként – tiltakozás a megtörténtek el-len. Azzal lázadt fel a mimózafa a végzet ellen, hogy– él. A fellázadt mimózafáról készült példázat a láza-dó író allegóriája. „Fellázadni annyi lenne tehát, mintélni?” – hangzik el szónoki kérdésként az írói általá-nosítás. (238.)

A lázadó író ismételten újragondolni kényszerül,hogy az ártatlan emberrel miért történhetett meg agyalázat. Egész élettapasztalatára támaszkodik Mé-liusz az újragondolás során, és azt tanúsítják a regényhivatkozott elmélkedõ passzusai és fejezetei, hogy ra-dikális kor- és ideológiakritikát végzett az író, sajáttöbb évtizedig vallott hitével és eszményeivel szakí-tott, revideálta a harmincas évek elejétõl-közepétõl atársadalmi átalakulást illetõ balos-messianisztikus el-képzeléseit, kimondta a Kelet-Közép-Európára ráerõ-szakolt szovjet modellrõl annak lényegét: diktatórikusés antihumánus természetét.

Ebben a teljes körû önrevízióban nagy hatással vol-tak a baloldali értelmiségi múltú Méliuszra a szabadvilágban a hatvanas években kibontakozó eszmeáram-latok, illetve a szovjet rendszer mûködését és történe-tét feltáró kritikai munkák, amelyeket 1968-as és ké-sõbbi nyugat-európai útjain ismert meg közelrõl azíró.

Méliusz ebben a mûvében is a kimondható határaitszétfeszítve – megírásának és megjelentetésének idejea nyolcvanas évek romániai kemény diktatúrája! –pontosan megfogalmazza a rendszert illetõ kritikáját.Az „egyetlen lehetséges és szükségszerû” rendszerrelszembeni pozíciója félreérthetetlen, sõt még ironikus

237

felhangot is megenged magának, olyan banánhéjnaknevezvén az igazságot, amelyen elcsúszhat a megva-lósultnak hirdetett utópia. (vö. 244.) Kimondottanugyan csak a hitleri birodalmat nevezi meg az író,ahol az utópiát az emberiség ellen elkövetett merény-lettel kívánták megvalósítani, de célzásokból félreért-hetetlenül kitetszik, hogy a sztálini modellt is ekkor azelõbbivel azonos természetûnek tekintette Méliusz,mondván, hogy az „Ezeréves Birodalom” purista fik-ciója mellett „egyebek és mások nevében is milliós,tízmilliós hekatombákat áldoztak a Lehetséges, azEgyetlen, a minden más lehetségest kizáró fikcióegyedül tisztának hirdetett és tömeggyilkosságokkalszennyezett Eszmeoltárain.” (244.)

(Példázat)

Ilyen elmélkedõ felvezetést követõen hangzik el afõszereplõ Annához intézett kérdése – „Mit álmodtál,édesem?” – és a megkérdezett válasza: „Rólad álmod-tam, édesem.” (247.)

Az álfikció, illetve az „álomképjelenet” (PomogátsBéla) színhelye Svédország, ideje a huszadik századötvenes évei. A narrátor kívülállóként, harmadik sze-mélyben beszél Anna álmának, azaz a másodlagos fik-ciónak a fõszereplõjérõl, M. J.-rõl. A megkettõzött énegyikének, a narrátornak szabad mozgástere nyílt, sennek köszönhetõen aztán elfogulatlan maradhat, egyobjektív elõadás keretében beszélheti el a másik én-nel, M. J.-vel megesett lázító élményeket, ama sértés-re a kívülálló pozíciójából tekinthet. Másutt meg ma-

238

gát az álmodót beszélteti a szerzõ – álomleírás vagykommentár formájában –, s ezzel az eljárással is az el-beszéltekkel szembeni distancia teremtõdik meg, azazAnna, tehát egy kívülálló nézõpontjából láttatja a szer-zõ az elbeszélt eseményeket. S mindezeket Anna azutazás jelenében az író M. J.-nek mondja el. Ezáltal aregényben megfogalmazódó gyakori önelemzések – areflexív, elmélkedõ egységekben – természetes mó-don egészülnek ki egy másik szereplõ nézõpontját ma-gán viselõ elemzésekkel, az írói személyiség értelme-zésével. Íme, néhány passzus ez utóbbi típusú elem-zésbõl: „kiközösítettek azok is, akik úgy hittek, mintte, de nem voltál számukra eléggé tévtudatos, nem kö-zöttük születtél, hanem – szörnyû árulás! –, bár külvá-rosi utcában, de háromszobás kis kertes tisztviselõ-házban, gyermekkorod kispolgárok, spíszbürgerekmeg polgárok közt telt, más voltál te, mégha scriblerapádnak nem is volt gyára, bankja [...] no meg idegennyelveken olvastál könyveket, nemcsak finneket éssvédeket, és a kontinensen is jártál, megfordultál Eu-rópa nagyvárosaiban, és hírt hoztál haza más kultúrák-ról, más irodalmakról is, amelyek, mert mások, vesze-delem számba mentek, és kezet fogtál egy idegennel,Thomas Mann-nal, írtál egy magyar íróról, Márairól,te áruló, és nem követeltél a nyakára kötelet, holottHitler akkor már a kapuk elõtt üvöltözött; Európátszerettél volna magad köré kerekíteni, te kozmopolita,te õrült, antibarbárságot, te veszekedetten illúziókatkergetõ, az Észt a trónján látni.

Ez szüntelenül gyanússá tett, s a gyanú máig is nyo-modban. [...]

239

Végül is mi más lehettél volna, mint megbízhatat-lan, tehát gyanús, akit az osztályharc élezõdésének be-köszöntével csak likvidálniuk lehetett a még náladnális hívõbbeknek, és hitetlen, kétarcú bürokrata fenék-nyalóknak, opportunista karrieristáknak [...]

Nem tudtad ugyan, hogy mi a bûnöd, de magadravetted: úgymond a bûnös te vagy.

Különben nem élted volna túl Nasseõrt, se ami mégutána következett, se ami veled Nasseõr elõtt történt.”(306–307.)

Az álfikció a szerzõi definíció szerint „képzeletjá-ték a valósággal – vagy: valóságjáték a képzeletben –Cap-Martinben”. (393.) E játék pokoli jeleneteinekbemutatását az utazás meghitt és idilli helyzeteinek le-írásával váltakoztatja a szerzõ, mintegy ellenpontozzaa rabság, a bestialitás jeleneteit, a kiszolgáltatottságállapotát a szabadság és emberi-alkotói kiteljesedéslehetõségeivel. Pomogáts Béla elemzése szerint a mûegész epikai és gondolati szerkezete ellentétre épül: amúlt emlékei, a börtönélmények mint Anna álma állszemben az utazás jelenének tapasztalataival. „Ez aszembenállás egyszersmind történelmi modellekszembeállítását jelenti – írja –, a végsõkig lefokozottemberi lét társadalmi méretekben megmutatkozó álta-lános értékhiányával szemben áll a kulturális és humá-nus értékekben gazdag társadalmi lét elérhetõ legjobbváltozata. Az emlékezés, az álom képei mutatják azáltalános értékhiányt, az utazás tapasztalatai jelzikazokat az egyéni és közösségi értékeket, amelyeketMéliusz József nélkülözhetetlennek tekint.”36

Az események helyszíneinek a bemutatásában való-

240

sul meg ez a kettõsség és a táplálkozás minõségénekés körülményeinek a bemutatásában. (A Méliusz-mûvekben általában fontos adalékokat találunk a lako-ma kultúrtörténeti motívumához.) Végletek feszülnekegymásnak: földalatti börtöncella egyrészt, tengerpartiluxus lakosztály vagy meghitt hangulatú teázó-kávézómásrészt, azaz zárt és nyitott terek, illetve a lent és afent archetipikus formái váltják egymást. Az állati sor-ba vetettek rabkosztjának és étkezésének részletezõleírásait ellenpontozzák a valóságos ételkompozíciókés az étkezési körülmények Krúdyt idézõ leírásai.(Vö. 264–265., illetve 194–199.)

241

„A föld alatti, csillag alakúbonyolult erõdítmény-rend-szert tizenöt-húsz méterszéles, öt-nyolc méter mély-ségû várárok veszi körül. Acellák irombán vasrácsos ab-lakai a börtöni szeméttel tele-hányt várároknak a lehango-lóan durva erõdítményol-dallal szembeni falára néz-nek.” (249.)

„a penésztõl szürke bolto-zatos téglamenyezet alattvagy ötven-hatvan rongyok-ba burkolt, elállatiasodott,kidülledt szemû, beretválat-lan férfiú hevert össze-visz-sza.” (254.)

„M. J. és Anna befordulnaka MPre Jeanine, a JeanineMama teázóba, ebbe a sziklánés hullámok fölé épült fehérmadárkalickába, melynekegész falat kitevõ, s a tengertmutogató kirakat-ablakain átRoquebrune-Cap-Martin lát-szik, a parti új luxus bérpalo-ták között a l’Horizon villa,amelyben õk most Lajos úr ésMadame Josiane nagylelkû-ségébõl laknak.” (267.)

„A fal egész hosszúságátkitevõ, négy embernyihosszú priccseken lent ésfönt hat-hat ember feküdhe-tett egy rekeszben, nem ahátán, hanem az oldalán,egymáshoz szorultan, vagymind arccal, vagy mind hát-tal a vizes falnak” (257.)

„A méteres falú, ablakta-lan elkülönítõ magánzár-kából nem hallatszott ki or-dítás, revolver dörrenése, akurta géppisztolysorozatdobpergésszerû berregése[...], még kevésbé hatolt át afalakon az a sipító nyivá-kolás, rövid horkanás a kétmozdulat között, amikor azáldozat nyakába hátulróldróthurkot vetettek, majdpedig egyetlen rántássalösszehúzták és megcsavarták.”(291.)

242

„Kényelmes, piros bár-sonnyal bevont támlás szé-kek, az asztalt borító fehérdamasztabroszon csiszoltszélû, ragyogó vastag üveg-lap, benne visszatükrözõdika kék üveg gyertyatartóbatûzött piros sztearingyertyaés a karcsú vázában a hatszál színes, margarétaszerû,friss provánszi hegyi virág,valamint a háromszögû kéküveghamutartó. A derûskalickadíszlet hófehérségé-hez és a kék-piros díszítmé-nyekhez illõen: piros és kékhímzéssel ékített gallérú ésmandzsettájú hófehér ruhás,barna hajú provánszi felszol-gálóleány.” (268.)

(A felelõs írástudó)

A fikciónak álcázott valószerû eseményekre vonat-kozó reflexiók, kommentárok sorát foglalja magábana negyedik rész elsõ hat fejezete, valamint magának azírásnak a folyamatára reflektál bennük az író. Tulaj-donképpen poétikai és erkölcsi kérdésként veti felMéliusz az igazság kimondását, amikor magának azemberi egzisztenciának a feltételéül szabja meg a hu-szadik század gyalázatainak megírását. Az írás indíté-ka tehát erkölcsi természetû Méliusz szerint: „hogyanlétezni, hogyan lenni, ha nem írjuk meg?” (359.)

Az elmélkedés jelenében aztán összemosódnak azutazás és az írás aktusának helyszínei, a beszélõ alanyhol a nyugati barát vendéglátását élvezõ utazót, hol abörtönélményeket otthoni környezetben újraélõ írótláttatja, utóbbit az éjszakában virrasztó s a világrólítélkezõ írástudó pozíciójában. (Vö. 358.)

Nemcsak a sztálini idõszak romániai törvénytelen-ségeinek leleplezése a mû – habár ilyen tekintetben isirodalomtörténeti jelentõségû a Tranzit kávéház, mivela Méliusz nemzedéktársai által megírt memoárok szá-mottevõ részébõl éppen ez az idõszak bemutatása hi-ányzik –, de az írástudó felelõssége folytán („hogyanlenni, ha nem írjuk meg?”) a továbbélõ múlt kísértésé-re is figyelmeztet, arra konkrétan, hogy a rémtettekettúlélt áldozatok között, velük együtt élnek hóhéraik is(lásd „Az ott”? címû fejezetet!), általános érvénnyelpedig kimondta Méliusz 1979 – 80-ban, hogy a szov-jet tömb egyes diktatúráiban „ismét nyíltan szembekerült a humánum, a szabadság érvelõ és leleplezõ kri-

243

tikai szenvedélye a barbárságot szükségszerûnek állítódogmatikus konzervativizmus hagyományosan csi-korgó dühével, rágalmaival, burkolt nemzeti purizmu-sával, leplezett zsidózással, önrestaurációs csökönyös-ségével, meg a huszadik század embersége a közép-kor, a tribális ókor tekintetnélküliségével”. (289.)

Az elbeszélés következõ szakaszaiban, a negyedikkönyv további fejezeteiben az elmélkedõ részeket új-ból az emlékidézõ történetmondás váltja fel, ezekbenviszont magának az utazónak az álomjelenetein követ-hetjük nyomon az író börtönélményeit, tehát Annaelõbbiekben megjelenített rémálomtörténetének foly-tatása az író álmába tevõdik át az utazás másodikfranciaországi éjszakájától kezdve. Az álfikció hely-színe is változik, nem a képzeletbeli Nasseõr vagy afõváros, hanem az ugyancsak fiktív Grossgruben, ahola rabok más eszközökkel való megalázása folyik. Azálom képsorai egy huszadik századi szenvedéstörténe-tet avagy pokoljárást jelenítenek meg.

Tömegek sorsát döntötték el az ember- és népirtásttervszerûen üzemeltetõ jobb- és baloldali diktatúrák.Ezért az egyes ember – Az abszurdban élni?... címûfejezetben megfogalmazottak szerint – nem hõs, ha-nem áldozat lehetett ebben a „leköpnivalóan koszosévszázadban Európa-szerte”. (385.) Abból kiindulvatehát, hogy az áldozatok gyötrelmei éppen az irracio-nális mítoszokból fakadtak – a narrátor szavait idézve– „a pusztító egyéni vagy közösségi mítoszokra azegyetlen lehetséges válasz [...] a misztikus és ag-resszív irracionálékat lebontó kérdezõ, tehát kétkedõkartéziánus ésszerûség”. (Uo.) Ugyanebben a gondo-

244

latmenetben található a végkövetkeztetés, hogy tudni-illik „aki ennek ellenére is mítoszt teremt, méghozzáönmagából is [...], az nemcsak igazolja az egész disz-nóságot és elmebajt, de magát csapja be, és másokatis.” (Uo.)

(Egy kisebbségi egyéni és társadalmi modell)

A regénytörténeten végigvonuló fõ epikus szál álta-lános érvényûsége mellett annak különösségét is kikell emelnünk. A század negyvenes-ötvenes éveinekfordulóján társadalmi szinten megesett törvénytelen-ségeknek a romániai áldozatai közül hõsünk egy nem-zeti kisebbség tagjaként kettõs elnyomást szenvedett,egyrészt mint akármely más, a koncepciós perek álta-lános sémáját követõ eljárás vádlottja és jogfosztottja,másrészt pedig kisebbségiként a román többségi poli-tikai foglyok börtönbeli íratlan szabályainak kiszol-gáltatottja is volt a hosszú detenció ideje alatt. Az ál-fikció szerint finn kisebbségiként kellett elviselnie atöbbségi svéd foglyok elnyomását.

A képlet bonyolultságát egy újabb elem léte is fo-kozza. Eredete az Osztrák–Magyar Monarchia össze-omlásáig, illetve Trianonig vezethetõ vissza – a ki-sebbségi léthelyzet kialakulásáig az új államhatárokközé került magyarság számára. Méliusz már a Városa ködben címû regényében megragadta és ábrázolta akisebbségivé válás élményét. A kisebbségi magyarságkülönbözõ osztályai, rétegei és generációi aztán más-más módon élték meg a hatalomváltást, illetve más-más egyéni és közösségi stratégiákat követtek a „hõs-

245

korban” (Ligeti Ernõ), a „politikai passzivitás éveit”(Mikó Imre) az önszervezõdés követte. A húszas-har-mincas évek fordulóján aztán a közéletben és az iroda-lomban olyan kisebbségi stratégiák jutottak érvényre– Antal Árpád elemzése szerint szellemi váltás mentvégbe37 –, amelyek a védekezés mellett immár azutódállamok adta lehetõségek közötti határozott cse-lekvést, önszervezõdést és a progressziót követték, va-lamint a többségi társadalom bizonyos, az adott országvalós társadalmi problémáit artikulálni próbáló erõivelvaló kapcsolatfelvételt keresték. Méliusz neve az ak-kor legígéretesebb szervezõdés, az Erdélyi Fiatalokfolyóiratában tûnik fel 1930–31-ben, illetve az Ifjú Er-dély oldalain 1929–31-ben, aztán baloldali értelmisé-giként, entellektuelként vált ismertté a harmincas évekmásodik-harmadik harmadában, a Korunk mellettdöntött, s ez a választás határozta meg a többségi tár-sadalom erõvonalaihoz fûzõdõ viszonyát is (lásd ba-rátságát Geo Bogzaval!), mégis az 1944 augusztusi ro-mán katonai átállást majd a baloldali-kommunista ha-talomátvételt követõen éppen az új állami és párt-struktúrákban elhelyezkedõ egykori (elv)társai felõlérték az elsõ gyanúsítások, a börtönben pedig – ahováaz említett elemeknek köszönhetõen került 1949-ben– ugyanazon többségi-nacionalista (fasiszta) fogoly-társak kiszolgáltatottjává vált, akik ellen, illetve az ál-taluk képviselt politikai-hatalmi gépezet ellen újság-íróként vívta küzdelmét a két világháború között, ami-kor mondhatni az egész nemzetközi baloldali értelmi-ség a hitleri Németország – sztálini Szovjetunió alter-natívát látta, tehát a harmadik út lehetõségét tagadta.

246

A Tranzit kávéház egyik jelenetének következteté-seként fogalmazódott meg a felismerés, miszerint „abörtönben is megõrizték a fasiszták törzsi ‘nemzet-mentõ’, ‘nemzetgyarapító ideológiájukat’, és ennek atöbbiekre nézvést végzetes hitlerista gyakorlatát: min-den falatot, mindent, ami a Másé, az õ jonhukba kana-lazni, lapátolni, a Másokat kipusztítani...” (263.)

A negyedik rész befejezõ tárcái aztán vagy közvet-lenül, vagy példázatok formájában megfogalmazotthol nyílt, hol leplezett – s önironikus felhangokkal kí-sért – vita egy konzervatív irodalomesztétika gyakor-latával, illetve az író modernista-avantgardista eszmé-nyeinek (Ady és Kassák, József Attila és Radnóti vagya kortársak közül Juhász Ferenc és Nagy László) meg-vallása, amint az utolsó, ötödik rész is (Emlékezni ve-szélyes?) személyességtõl fûtött szabálytalan portrékkor- és bajtársakról, illetve egy olyan nemzedék tagjá-nak a leltárkészítése és számvetése, amelynek értelmi-ségi pályája a huszadik század második és harmadikharmadát fogja át, de személyes, illetve családi emlé-kezete révén eleven kapcsolatot tartott a Monarchia ésa hatalomváltás idõszakával is.

(Az önmagát író mû)

Utaltunk már rá – de megfogalmazta az író némelykritikusa is (pl. Szász János) –, hogy az ebben a feje-zetben elemzés tárgyául választott Méliusz-mûvek aregényformálás és -alakítás folyamatát is leképezik.Ilyen értelemben a Tranzit kávéház kettõs történetû: aregény elsõdleges történéseivel párhuzamosan teremti

247

meg a szerzõ – mintegy az olvasó szeme láttára – a re-gény alakulásának történetét is. Sõt, az éppen születõregénynek a regénypoétikájára is utalást tesz a szerzõ,besorolván mûvét a lezáratlan, tehát végleges zárt for-mát nem kívánó work in progress kategóriájába. Alko-tói programjául választja Méliusz a „nyitottságot”,amint Umberto Eco minõsíti általában korunkmûvészetét.38 Az alkotóval szemben a létrehozott szö-veg primátusa érvényesül oly mértékben, hogy maga aszöveg már-már nem is az alkotás tárgyaként, hanemalanyaként fogható fel. „Nem én írtam ezeket a szöve-geket. Mondom, õk írtak engem...” – vallja az író köz-vetlenül. (406.)

A mû bármely fázisában „megszólalhat” magára amûre irányuló reflexió. Így tekinthetõ úgymond legi-timnek, amint a szerzõ feltárja például a Butor-imitá-ció mechanizmusát, vagy megjeleníti az elbeszélõnekegyes szám harmadik személyre való váltása bekövet-keztét a regény második részében. Hasonlóképpen tör-ténik a „beavatkozás”, melynek következtében vissza-változik egyes szám elsõ személlyé az álomtörténetlejegyzésekor M. J.-ként aposztrofált utazó író (vö.391.), illetve megtörténik a mû definiálása: „nyitottszövegek”, „nyitott könyv” a Tranzit kávéház atekin-tetben, hogy befejezhetetlen, mivel a szerzõ kérdezõmagatartásának a kifejezõdése. (Vö. 388.) A kérdezés,a kétkedõ gondolkodás pedig elválaszthatatlan anyelvtõl, másrészt pedig az anyanyelven keresztül azegyén az adott nemzettel vállalhat sorsközösséget. Aközvetett, harmadik személyû megfogalmazást idéz-ve: „Ez a nyelv a létezése. Ebben a nyelvben történik

248

õ, az történik benne. Azon kérdezi a dolgokat, a vilá-got, Európát, önnön sorsát, e nyelv, e nyelvi közösségsorsát.” (391.)

Európéer vétetésû transzszilvanizmus ez – írtaBertha Zoltán a nyolcvanas évek romániai magyar iro-dalmáról készült összegezõ tanulmányában –, amely„témában és érzelemben a racionalista-humanista esz-mekört hordozó, modernista-avantgárd, klasszikusbaloldali gyökérzetû szellemi magatartás”.39

A Tranzit kávéház tehát egyben annak is a demonst-rációja, hogy miképp írta, teremtette önmagát a re-gény. (Vö. 477.) Rávilágít az író mûve létrejötténekkülsõ körülményeire, de mû és alkotó végsõ kérdése,mondhatni filozófiája is megfogalmazódik benne: „Aszöveg akarta megjelenésének változásait, és én hagy-tam, formálja magát bennem, önmagát változtatva, en-gem tovafolyni ebben az újsághasábokban megszabottmederben, ahogyan e tárcák elõször láttak nyomdafes-téket, ami, ha kívülrõl is, de ugyancsak a formát meg-határozóan avatkozott az alakításba: a forma önterem-tésének második síkja.

Miközben talán a vélt titokra is vetült némi fény:mi, milyen az írás folyamata, az effajta írásé, mintezek a szövegek, az írás cselekvését minden misztéri-umtól levetkõztetve, s láttatva, amint önmagát teremtialakulásként elmúlni.

Mindezekre bizony nem készültem, csak lélekbenlazítottam eleve, magam is kíváncsian magamra: milesz ebbõl.

Ez lett.

249

A szöveg én vagyok.” (393.)Egy másik elmélkedõ rész tárgya egy egyénien ér-

telmezett írás-fogalom, tulajdonképpen a mûalkotásküldetése. „Vajon megtudjuk-e valaha – elmélkedikaz író –, hogyan mûködik ez a titokzatos szerkezet,amelynek a tevékenysége az írást termeli: a szavakat.

Az írást, az álmot, tükörképeket és tükörcserepeket,a játékot és a rémületet a térben és az idõben, a teg-napban és a mában, a sárban és a csillagok porában, agyalázatban és a megigazulásban: szavakat, melyekönmagukat jelentik, és mást is, mint amit jelentenek.

Mi az a más?...” (144.)Íme, még egy töredék is magának az írásnak, azaz

az író által eszményinek tartott mûnek a sajátosságai-ról, komponenseirõl és az abban munkáló mûvészialapelvekrõl is szót ejt. Eszerint az eszmefuttatás sze-rint az alkotói folyamat fundamentuma a teljesség és aszabadság lehetõségét magában hordó álom, de ezzelegyenlõ súlyú az a szándék, mely a részleteire szét-esett világot éles és hiteles képekben kívánja rögzíteniés láttatni, hogy aztán egy sajátos szemlélet szerintmindez elrendezõdjön, formára leljen. Olyan formára,amely alkotójának összetéveszthetetlen egyéniségétõlkapja hitelét.

III. 4. A Zsilava nem volt kávéház

Méliusz József regényírói mûvészetében, a Város aködben s a Sors és jelkép címûekkel kezdõdõen végig-vonul – az álom mellett, illetve vele együtt – az utazás

250

alapmotívuma. Az utazás általában s jelesen a tárgyaltéletmû esetében is külsõ és belsõ tereket, illetve az idõkülönbözõ dimenzióit fogja át: mind az objektív-törté-netit, mind a szubjektív belsõ idõ rétegeit (az emléke-zetet például, amely – a nyelvben való rögzültségeokán – nemcsak egyéni, de közösségi jellegû is). Azutazással érintkezik az álom, sõt Méliusz értelmezéseszerint bizonyos szempontból azonos vele. Az álom isvégsõ soron átmenet, azaz utazás, tehát tranzit jellegevan. Ugyanakkor az álomban az emlékezet egymásrarakódó-tevõdõ szintjei, valamint a tapasztalati valóságés a szellemi-intellektuális élmények egymás mellékerülhetnek, azaz Méliusz szavait idézve: „Valójában[az álomban] egyidejûvé válik minden.” (Tranzit ká-véház, idézett kiadás, 54.)

Az utazás által – amely szabadságot feltételez – ön-maga és a világ megismeréséhez kerül közelebb azegyén. Méliuszban, amint a Tranzit kávéház másodikrésze tanúsítja, börtönélmény idézõdött fel az alagútlátványa nyomán. Bizonyítani próbáltuk az elõbbiek-ben, hogy e képzettársítás az elemzett mû harmadik ésnegyedik részének témáját elõlegezte meg. A Zsilava-regény viszont nem a képzettársításra mint alapelvreépítõ „nagy elbeszélésnek” tekinthetõ, hanem általá-ban a visszaemlékezés alanyának közvetlen elbeszélé-sén alapul, mondhatni „kis elbeszélésekre” épülõ al-kotás, tehát a fragmentaritás jellemzi. Az alagúttalegyenértékû sötét börtönfolyosók képe emlékeztet eb-ben az író által megélt s több évtizedes távlatból fel-idézett valóságra. A szûk és nyomasztó hangulatú te-rek és a bennük való „utazás” nem a szabadság, ha-

251

nem a félelem és rabság, a teljes kiszolgáltatottságképzetét keltik. A szubjektum számára nem kínál céltaz ebben a térben tett „utazás”, amint a másik dimen-zió, az idõ is érzékelhetetlenné oldódik az „utas” szá-mára, felfüggesztõdik, s ennek következtében a „létbedobott” egyén kiszolgáltatottsága teljessé válik, magaa személyiség, az emberi integritás esik szét.

Ezt a folyamatot mutatja be tehát Méliusz az 1989-es romániai politikai fordulat után megírt s közvetle-nül önéletrajzi fogantatású és dokumentumértéket ismagában hordó Zsilava nem volt kávéház címû mûvé-ben, amely folytatásban, 37 részben (tárcában) jelentmeg A Hét hasábjain 1991. október 24-e és 1992. júli-us 23-a között.

Míg a Tranzit kávéház közvetett módon, álom kere-tében mutatja be a kiszolgáltatott és végveszélybe szo-rított embert, s ehhez a „nagy elbeszéléshez” adekvátnyelvi formát, a tenger hullámzására emlékeztetõmondattömböket hoz létre a szerzõ, addig az új regényszerzõje az egyénnel – magával az íróval – megesetttörténéseket elevenít fel közvetlenül, helyzeteket emelki a személyes emlékezetbõl, s ezeket mozaikszerûenhelyezi egymás mellé, rátalálván ennek a beszédmód-nak a hiteles grammatikájára: a szónyi terjedelmûmondatokból – „szómondatokból” – építkezõ szöveg-alkotásra. Ebbõl következõen különösen erõs „szövé-sû” szöveggé, szétválaszthatatlan tömbökké szervesüla mû.

A Zsilava-regény, mondottuk a fejezet elején, azutazásnak egy különös módját is demonstrálja, éspe-dig a szövegtõl szövegig megtett utat, amelynek során

252

a szerzõ saját korábbi, éppen a Tranzit kávéházból ki-emelt szövegeit tekinti – mivel parafrázishoz folya-modott – hivatkozott-, illetve alapszövegnek egy meg-alkotandó új szöveghez.

Egy összehasonlítás során a két regény mondattaná-ról, grammatikájáról tett megjegyzéseink is bizonyí-tást nyerhetnek. Azonos jelenetet megörökítõ résztemelünk ki az alábbiakban, hogy ezáltal nyilván-valóvá váljék: ugyanazon emléket – börtönemléket! –felidézõ szövegegységek teljesen eltérõ nyelvi-stiláristermészetû objektivációt nyernek a különbözõ szerzõistratégiák, szöveggenerálási módok választása okán.Emellett megjegyzendõ az is, hogy a két szövegegy-ség más-más irodalomtörténeti pillanatban született, saz írói pályának is különbözõ pontjain: az egyik az1979–81-es termõ évben, a másik pedig az ezt követõönként vállalt tíz éves írói szilencium s egy politikaifordulat után, az 1991–92-es esztendõben keletkezett.Elõbbiben az indázó, szecessziós mondatszerkezet ké-pezi le a történelem ördögi szövevényének az elké-pesztõ arányait, másikban az indulattal telített szónak,illetve az egyszavas mondatnak a démonit, a történel-mi bestialitást megnevezõ ereje érezhetõ. A Zsilava-regény a Méliusz-próza új vívmányait mutatja mon-dattani-stilisztikai vonatkozásban is. Feszültség és ol-dás áramlására, váltakozására figyelhetünk az elõbbi-ben, ideges vibrálásra az utóbbiban. Íme, egy-egy be-kezdés!

253

„Az érkezõ delikvenseketmotozás után pucérra vet-kõztették arccal a medencefelé, szét kellett rakniuk lá-bukat, terpeszállásban elõre-hajolni, kezükkel lehetõlegmezítlen lábuk nagyujjátérinteni, de legalább tenye-rükkel, vagy a bazaltkõ-ká-vára támaszkodva elõreha-jolni, hogy azután az ügye-letes tiszt fekete-fehér csí-kos gumibotjával megpisz-kálja az elítéltek vagy elnem ítéltek fenekét, nemrejtenek-e végbelükben mé-regfiolát, államellenes röp-lapot, pisztolyt megfelelõkaliberû golyókkal, bombátvagy még ennél is veszélye-sebbet: papírt és ceruzavé-get, amivel netán híreketküldhetnének ki Nasseõrbõl,mert így hívták az erõdít-ményt, illetve most már hír-hedt börtönt.” (Id. kiadás,249–250.)

„Zsilava. Az érkezõketmotozás után pucérra vet-kõztették. Ruharongyaikatkiforgatják. Beletépnek. Azállamvédelmi fegyveresek.A gumibotos börtönõrök.Ha a szekuritáté pincéjébõlhozták az ipsét? Akkor is. Adög! Az áruló! A Párt ellen-sége! Az Sz. U. (SzovjetUnió) ellensége! Csak effélekerül ide. Arccal a medenceelé állítják. ‘Lábakat szét-rakni!’ ‘Terpeszállásban elõ-re hajolni!’ ‘Kezed nagyuj-jával lábaid nagyujját érinte-ni!’ ‘Na mi lesz? Nyava-lyogsz, te dög? Vén szar!Elõre hajolni! Kezekkel akútkávára!’

Az átvevõ tiszt fekete-fe-hér csíkos gumibotjával adög herezacskóját böködi.Megpiszkálja feneke likát.Nem rejt-e végbelében mé-regfiolát? Államellenes röp-cédulát? Bombát? Ennél isveszélyesebbet. Írópapírt.Ceruzacsonkot. Híreketküldhetne ki. Kémjelentést.Az imperialista nagyhatal-mak ügynökeinek. 1950.Dühöng a hidegháború.Dühöng a CIA.” (4. tárca)

254

Bõvített vagy tõmondatokra osztódik a többszörö-sen összetett mondat, néhol meg annyi mondatra „ha-sad”, ahány szóból áll. A szabályos, teljes szerkezetûmondathoz mérten az új Méliusz-nyelvtan szerint aszavak válnak/válhatnak mondattá: elemibb szervezõ-désû önálló beszédegységekké. Ebbõl következõentermészetesen vetõdik fel a kérdés is, hogy tulajdon-képpen hol ér véget a Zsilava-regény egy-egy monda-ta, illetve: a legújabb Méliusz-mondatok egyáltalánszétválaszthatók-e egymástól egy-egy bekezdésen,szövegegységen belül. Az olvasó ugyanis arra kény-szerül, hogy ne álljon meg a mondathatáron, mivel aznem esik egybe a gondolat lezárásával; egyetlen gon-dolat is csak lépésrõl lépésre, úgymond mondatrólmondatra bontakozik ki. Elõre- meg visszautalnak azegyszerû, illetve hiányos szerkezetû mondatok vagy aszónyi terjedelmûek; odatapad eleve a következõ az õtmegelõzõhöz. Olyan mondatlánc keletkezik, amely-ben tulajdonképpen a láncszemek összessége adja kiaz értelmileg-logikailag teljes értékû mondatot. Egyet-len tömbbõl kiszakadt szilánkok ezek a Méliusz-mondatok. Ebbõl következõen feszültség forrása lesza szaggatottság-töredezettség, mivel szétválasztja aszerzõ azt, ami eleve összetartozik. Megfigyelhetõ azis, hogy fokozással jár együtt a felsorolás, más esetbenmeg halmozáshoz folyamodik a szerzõ. Mindez pedignem a szavak, hanem a mondatok – sok esetben szó-nyi mondatok – szintjén jön létre. Mind a fokozás,mind a halmozás az ismétlés alapelvére vezethetõvissza.

A szöveg- és mondatépítés különleges módozatai

255

mellett keresi a szerzõ a szavak kínálta lehetõségeketis, és a szó- meg nyelvi játékokat választja. Ironikusvagy éppen önironikus célzattal általában. Ilyen nyelvi„petárdák” világánál láttatja a szerzõ a kor megalázottés reményvesztett emberét s magát a történelmet,amelyhez – századunk súlyos tapasztalatai, szenvedé-sei alapján – a meszesgödör képét kapcsolja. Az egésztársadalom – az író eredeti szójátékát használva –zsilavitisz-kórban szenved. Megalázott egyének és kö-zösségek jajkiáltásait érzékeltetik a leírások, amelyek-re hol a plaszticitás, hol a kopár tárgyszerûség jellem-zõ. A kiszolgáltatottság és jogtalanság, az emberi érté-kek hiányának képei nyomán hangzik fel a kiáltás, sezt éppen a jajongó j hangok ismétlése által teszi meg-rázóan érzékletessé az író, amikor követelése úgy-mond a jojojojogért hangzik el. Az elbeszéltek, a fel-és megidézettek idõtlenségét állítja tulajdonképpen azíró. Kimondottan is megfogalmazódik ez a gondolat:„Mit írunk? A tegnapot? A mát? A holnapot? Ugyan-azt? Amióta ember. És társadalom.” (4. tárca) Egyolyan szemlélettel rokonítható ez az eszmefuttatás,amely a katasztrofizmus két világháború közöttiirányzatában erõsödött fel például. Esetünkben ez aziróniát és öniróniát egyaránt magában foglaló hármasméliuszi tételben összegezhetõ, éspedig: a börtön nemkávéház – a világ egy meszesgödör – a történelem be-tegsége a zsilavitisz.

Az elbeszélés tárgya sok esetben nyelvi valóság,azaz nyelvben formát nyert objektivációkhoz fordul aszerzõ. A Tranzit kávéház valamely bekezdése vagynagyobb szövegegysége, fejezete minõsül ilyen nyelvi

256

valóságnak a Zsilava-regény szerzõje számára. Idéziezeket, bevezetéssel látja el, kommentálja, s behelyeziaz új mû kontextusába. (Lásd különösen a 21–24. tár-cákat!) Egyúttal feloldja a hivatkozott nyelvi-esztéti-kai tárgy rejtjeleit, az alapszövegbe foglalt fikciót va-lóságos elemekkel helyettesíti, a fiktív helyszíneket ésszereplõket valóságosak váltják fel, kiemelve ezáltalaz új mû önéletrajzi és dokumentumértékét. (Svédor-szág, illetve Svécia Romániának felel meg, StockholmBukarestnek, a finnek a romániai magyarságnak, to-vábbá Nasseõr Zsilavának [Jilava] feleltethetõ meg,Grossgruben pedig Ocnele Mari-nak, a püspök úr megPakocs Károly pap-költõvel [1882–?] , az író cellatár-sával azonos.) Egyes esetekben az idézett szövegré-szeket megszakítva az új mû megírásának jelenére vo-natkozó megjegyzéseket ékel közbe a szerzõ.

Nemcsak különbözõ terek és idõpontok, helyszínekés emlékezetrétegek közötti átmenetre avagy átutazás-ra lehet példa a Zsilava-regény, de a szövegek közöttitranzit is formálja ezt a mûvet. Mondhatni a szöveg-köziség posztmodern lehetõségeinek igen figyelemreméltó megvalósulása egy teljességében az avantgárd,illetõleg a modernség jegyében kifejlett számottevõírói életmûben, amelynek jó része az egyetemes ma-gyar irodalom bukaresti mûhelyében, Méliusz „egy-személyes kávéházában” jött létre.

A regényben hívó- és vezérszó a román Jilava hely-névbõl magyarított Zsilava. Emlékeket elõhívó, múl-tat – személyeset és történelmit – idézõ szókép, de vo-natkozik a zavaros, átmeneti jelenre, azaz a megíráskülsõ körülményeire is. Tulajdonképpen a mindenkori

257

hatalmi önkényt és egyszersmind az emberi kiszolgál-tatottságot jelenti a Méliusz-mûben. A hatalmi terrortnevezi nevén vele a szerzõ, amely egyének, népek ésnépcsoportok, közösségek felszámolására tör. Vezér-szóként vonul végig az egész mûvön, és mint hívószókimondása-leírása nyomán idézõdnek fel „kis elbeszé-lés” keretében az emlékek. Ezt példázhatjuk a 11. tár-cával, amely mintaképe a teljes mûnek: csepp a ten-gerben. A Zsilava hívószóra egy epizódot, emléktöre-déket idéz fel az elbeszélõ: fogolytársa, Pakocs Károlytisztelendõ – aki a Tranzit kávéház álfikciójában püs-pökként szerepel – csendesen beszélget az ellenségesbörtönkörnyezetben (vasgárdista rabokkal közös cel-lában összezárva egy romániai magyar katolikus pap)rabtársával, egy megtért román költõvel a Biblia taní-tásairól, bûnrõl, szeretetrõl, hitrõl. Az elbeszélés har-madik személyû. A narrátor mintegy leválik a vissza-emlékezés tárgyát jelentõ én-rõl, hogy kívülrõl szem-lélhesse egykori önmagát. A regény fõhõsére az elbe-szélõ – akit M.-ként aposztrofál – nemcsak az önélet-rajz esetében természetes idõbeli, de nézõpontbeli dis-tanciából tekint. A felidézett epizódban M. mint a be-szélgetés tanúja jelenik meg, a narrátor pedig egyvisszatekintõ elbeszélés keretében nemcsak a börtön-emléket eleveníti fel, de a fõhõs egész intellektuális-írástudói pályáját is összegezi három bekezdésnyi, sa-játos grammatikájú mondatokból szõtt szövegben. Aszámvetés kitér a pályakezdésre, azaz a kolozsvári te-ológiai indulásra, a zürichi fordulatra, majd a Berlin-ben bekövetkezett radikálisra, amelynek köszönhetõhõsünk baloldali-antifasiszta magatartásának megerõ-

258

södése a harmincas években, érinti továbbá a szovjetmintájú szocializmusba vetett tévhiteit, tévelygéseit sa hatvanas években bekövetkezett megvilágosodását(„visszaszerzett ráció”), illetve kimondja azt a felis-merését, hogy a fasizmus és a sztálinizmus azonosak,egylényegûek. A szövegnek ettõl a pontjától a fogalmitisztaságú beszéd képessel kezd váltakozni, s a zsar-nokság egyetemes érvényûségét már-már apokalipti-kus képpel érzékelteti:

„… a világ Zsilava. A Zsilavák. Feltüntetve a földgömb-ön mindahány. Annyi, mint a föld körül a csillag. A tiszte-lendõ úr és a költõ odafent járnak. Suttogva. A csillagok kö-zött. Szavaikkal. Hitükkel. Körülöttük a tineta bûze. (Tinetaromán szó: szennyhordó) [...] Tineta bûz. Évtizedeken át.Máig. A végzetes önkényuralom fojtogató szaga. [...] Olva-só! Hajolj ki a szobád ablakán! Fordítsd égnek az orrod. Ér-zed? A tineta bûze. Zsilava szaga 92. 1992. Hát már soselesz vége? Nem. Sehol? Sehol. Talán mégis. A Mennyek-nek Országában. Ahol a tisztelendõ atya és a költõ képzele-te jár. És M. hallgatja.”

A zárt cellahelyszín egyszerre, egy elegáns nyitás-sal, képzettársítással kitárul – és kitágul –, s az elbe-szélõ „kamerája” befogja a csillagos égbolt tereit,majd könnyedén visszatér a cellában elmélkedõ sze-replõk alakjához, idõben pedig a felidézett múlt, va-gyis a börtönévek jelentik a kiinduló és végpontot,ahonnan gyakran történik átváltás az emlékezés ésmegírás jelenére.

A jelen pedig az író megítélése szerint nem más,mint az 1989-es romániai álforradalmat követõ káoszés téboly, a mesterségesen, az éppen fennálló hatalom

259

részérõl gerjesztett társadalmi és etnikai konfliktu-sokkal terhelt idõszak, amely alatt a fordulat elõtti ha-talmi viszonyok és tényezõk átmentése zajlik. Ez azátmenet „leplezetlen folytatása” az elõzõ két évtizednemzetállami egyszemélyes vörös diktatúrájának.(Vö. 13. tárca)

Íme, két adalék, amelyek a mû megírásának külsõ,zavaros idejét, körülményeit örökítik meg: 1. „Aszomszédban õrjöngve ugatnak az esztendeje, másfélesztendeje ide menekített szekuritáté kutyák. Vauvau!Vauvauvau! A Zsilava-tévéfilmben láttam fajtestvére-iket. Szakasztott vérebek. Vauvau. Vauvauvau. Meg-szimatolták, miket írunk itt összevissza. Visszavihet-nék már õkelméket. Unom a zsilavitiszt.” ; 2. „Zsila-va... Bukarest 1991 szeptember? Odakint õrült lövöl-dözés. A bányászok. A kapunk elõtt kettõt golyó ta-lált. Elvitték õket. Bum. Bum. Bum. Könnygáz-löve-dékek dörgése? Puskalövések. Ajtót, ablakot bezárni!Éjszaka, Bukarest, 1991. szeptember ?-án. Csütörtök.”

Az emlék- és múltidézés mellett a jelen krónikájátis tartalmazza tehát a regény. Ugyanaz az írói törekvésérvényesül a visszaemlékezés és a krónika esetében is:a põre realitás „direktben” való bemutatása. Nem kí-nál megnyugtató távlatot az író számára sem a vissza-tekintés, sem a megsejtett jövõ: „Tömegtragédiák?Ugyan! – írja a mû bevezetõ részében. – Kelet rohan-vást nyugatosodik. Demokratizálódik. Sajtószabad-ság. Ihajda, csuhajda! Zsilava! Egymást nyírás. A ko-ponya põre csontjáig. Az agyvelõ sárcsomójáig. Ihaj-da, csuhajda! Zsilava!... Sejtett fejlettnyugatdemokrá-cia... C I A... Szemkitörlés... Észkitörlés... Zsilava.

260

Zsilava. Ilava. Lava. Ava. – Na?...” A felvázolt nega-tív perspektíva szerint összeomlik a hit, és erõre kap aNihil: „A semmi a végsõ valóság.” (5. tárca)

Ezt a szemléletet és kifejezett életérzést elmélyíti azíró azzal a nyelvi játékkal például, amelynek értelmé-ben demokrácia és C I A fogalmai válnak egyenérté-kûvé, vagy azzal az eljárással, amelynek során a Zsila-va tulajdonnév betûinek fokozatos „elmorzsolása” kö-vetkeztében a láva (lava) képzete idézõdik fel az olva-sóban. Olyan következtetések ezek, amelyekhez fo-galmi nyelven már alig lehet hozzáfûzni bármit is,egyedüli lehetõség talán tényleg a „Na?” kérdés mintgesztus értékû nyelvi megnyilvánulás.

A kétely és teljes kiábrándultság csak akkor füg-gesztõdik fel, amikor az eljövendõ nemzedékek esé-lyeirõl elmélkedik a szerzõ, illetve amikor feléjük for-dul közvetlen felhívással: „A fiatalok a tiszták. Iste-nem, mennyi ifjú tehetség! Milyen mások. Vigyázza-tok magatokra!” – írja a sorozat bevezetõjében, majdegy következõ tárcában, az ötödikben teljes bizalmátfejezi ki irántuk Méliusz: „Ti, fiatalok! Cselekedjetek!Cselekedjétek, amit mi, kivénültek meg holtak márnem tudnak Édes anyanyelvünkért! Fennmaradásáért!Nemzetrészünkért.” Intés és buzdítás összegzõdikezekben a szavakban. Egy olyan írótól származó, aki aveszélyeztetett magyar sziget-létrõl számottevõ fel-jegyzéseket készített a romániai fordulatot követõ elsõévekben is.

A fent idézett passzus különben Méliusz egyik fõírói-intellektuális örökségét, a jövõ és az újítás értel-mének avantgárd hitét példázza. Visszatekintve pedig

261

az írói pálya korábbi szakaszaira, irodalomtörténetitényként rögzíthetjük, hogy valóban Méliusz a hatva-nas évektõl az avantgárd kísérleteinek szintetizálteredményeit valósította meg. Egy összefoglaló iroda-lomtörténeti munka szerint: „gazdagon élteti versei-ben és prózájában az avantgarde ösztönzéseket akkoris, amikor az avantgarde fénykora már elmúlt, s így azújabb és újabb neoavantgarde hullámok mindig kap-csolódhatnak Méliusz kitartó mûvészetéhez.”40

Sõt, a posztmodern felé nyitó, az epikában a frag-mentumokat és a diszkontinuitást elõnyben részesítõírót ismerhetjük meg e regény által. Akár az alább idé-zendõ részletbõl is képet alkothatunk (a már érintettalagút – börtönfolyosó motívumvándorlás mellett) azegész mû szöveg- és stílussajátosságairól.

„Zsilava. M.-et visszahurcolja a porkoláb. Cellájába.Cellájukba. Amikor elvitték, csend. Odabent. És. Az M.számára láthatatlan folyosókon. Fekete csend. Vészjóslócsend? Kétségbeesett csend? Halálos csend? Kinek, amirendeltetett. Istentõl? Nem. A Hatalomtól. A Hatalom: is-ten. És most? Visszafelé. Általában. Mintha hangot hallana.Itt? Ott? Amott. Visszhang? Csönd? Kiáltás? Mégis vissz-hang? Ismét. Falusi sírkert csendje. Amikor még élt ott né-pünk. Anyanyelvünk. A sírkövek feliratai. A kereszteké.Nevek. Elveszõ neveink. Elveszett imádság. Ma. Összeom-lott temetõk. Kidõlt fejfák. A mieink elvándoroltak. Város-ba. Határon túlra. A mutatóban maradtak kihalóban. Acsend visszhangja? Nem. Igen. Zajok itt. Amott. Azon avisszaúton. Kiáltás! A föld alatt. A cellákban. Amelyekbenaz elkülönített rabok sínylõdnek. Az egyszemélyesekben. Ahalálnak szántak. Némelyik a megõrülés ellen gajdol. Be-szél magában. Vagy kiáltoz. Valahol messze. Másik folyo-

262

són. [...] Készülõdik. A végsõ pillanatra. Amikor nyílik azajtó. És. Ott állnak az acélkék katonaruhások. Vagy. Civilruhások. Egyikük kezében sintér dróthurok. Ilyennel fojtot-ták meg M. Klárit? Vagy kézzel? Kinek a kezével? Már so-se tudjuk meg... A másik kezében revolver (pisztoly). Vagy.Vasdorong. A csõlámpák. Fényük megvakítja. A kiáltozót.Lucskos mosóronggyá válik. A kivégzéstõl való rémületé-ben összerogy. M. az õ kiáltását hallja. Messzirõl. M. nemtudja, hol vezetik. Hová?” (25. tárca)

Az ismétlésen alapuló halmozás és fokozás jelensé-ge csakúgy nyilvánvaló az idézett bekezdésben, mintaz asszociációk szabad áramlása. Jellemzõ rá a nomi-nális stílus uralma, az egyszerûbb szerkezetû mondat-fajták, sõt a „szómondatok” túlsúlya meg a melléren-deléses gondolatfûzés, másrészt pedig az expresszivi-tás.

Éppen a már bemutatott egyedi mondattannak kö-szönhetõen a szépírói ihletettség, illetve a próza új ki-hívásaival szembeni készenlét nyilvánul meg mégazokban a részletekben, „kis elbeszélésekben” is,amelyekben a közlésnek fontos dokumentumjellegevan. Egy jellemzõ passzust a harmadik tárcából eme-lünk ki ennek bizonyítására:

„Már leírtuk. Leírjuk újra. M.-et Kurkóval egy gépkocsi-ban szállították vala a fõvárosba. A belügyesek. A belügypincéjébe. Kurkó nem úgy vallott, mint kihallgatásukkor aPártot segítõk. Az inkvizíciót segítõk. A Gépéut segítõk. AMoszkvát segítõk. Kurkó nem úgy. A pincébõl kierõszakol-ta, hogy Teohari Georgescu elé jusson. A belügyminiszterelé. Fent. Az egyik emeleten. A kihallgató szobák fölöttin.A szemébe végta: ‘Te is ott fogsz ülni, ahol mi!’ A minisz-

263

ter elvtárs kirúgta. Le merjük írni: M. sem úgy, mint a Pár-tot támogatók. Le kell írnunk! Ha ezért leköpik is M.-et. Has...be is rúgják. Eleget rúgták fenéken. Még bírja. Végig.Zsilava megedzette. Nem szerecsen-mosdatás ez! Le kell ír-ni az igazat. A nem hõs M.-rõl. A nem vezérrõl. Más úgyseírja le. Nem tudja. Nem?”

Az elõbbiekben idézett szövegegységek is az írónaka regénymûfaj melletti opciójáról tanúskodnak, arróltudniillik, hogy ebben a mûvében is a megélt történel-met, a személyes drámát epikai megközelítésbõl lát-tatja, az elbeszéltekhez distanciát teremtve, azaz nema közvetlen vallomást vagy emlékidézést választja,hanem egy távolságtartó attitûdöt vesz fel – megte-remtve önnön egykori és jelenbeli figuráját, M.-et –,amikor a vele megesett „utazásokat” írja meg. Ebbõlkövetkezõen elfogulatlanabbul viszonyulhat saját ma-gához, az önelemzés és önvizsgálat mélyebb, kimerí-tõbb lehet.

Ezt az epikai igényt már a regény indítása elõrevetí-ti. „1949-ben latartóztatták – kezdi a kívülállást vá-lasztó narrátor a harmadik személyû elbeszélést. –Negyvenéves volt. (...) Néhány hónap híján hat évethúzott le. M. Róla írunk ezt azt. Amiket megélt a po-kolban. Nem kávéházban. A pokolban.”

A tiszta epikai indítékú szövegegységek mellett,ezekkel mintegy összefonódva sorjáznak a kommen-tárok és reflexiók esetében a memoáríró és vallomás-tevõ egyes vagy többes szám elsõ személyû megnyi-latkozásai. Mint az idézendõ passzusban, amelynekgondolati súlya is figyelemre méltó atekintetben, hogy

264

ebben értelmezi a szerzõ a Zsilava szinekdochés jelen-tését, azaz a rész-egész megfeleltetés következtébenZsilava Méliusz mûvében az adott börtönfalakon túlivalóságot, a társadalmat és az országot uraló vörös ter-rort jelöli, sõt azt is, amely különbözõ változataiban az1989-es fordulatot közvetlenül követõ idõszakot, a mûmegírásának idejét is jellemezte.

„M. negyvenhat éves korában szabadult. Hat év után.1955-ben. Akkor még nem tudta, hogy ez is Zsilava. Ez. Ittkint. Bár megtapasztalta. 83. Haláláig Zsilava. No de. No dene siránkozzunk. Mint a vénasszonyok. Persze. Persze rö-högni sem tudunk. Mosolyogni sem. Legfeljebb magunkatnevethetjük ki. Letûnt balgaságainkat. Balekságunkat (hi-székeny). De. De mit tehettünk volna? Nyugatra szökni? Is-mét a földalattiba jutni? Eget ostromló szövegekkel? Süketfülekre találókkal. Tengeren innen. És túl. Itt maradtunk.Némán. Szálkának a Gyûlölet bõrébe. Nem is érezte. Hi-szen érzéketlen. Mindenre. Ami nem az õ gyûlölete. Aminem õ. Aki, ami a Minden. A Totalitarizmus (az uralkodóegyetlen teljesség). A gyûlölet hatalma. Életen. Halálon. Ésírtuk a kávéház könyveket. Meg a többit. Európát... Márai.Déry. Proust. Joyce. És álfikciókban (képzelgés) mégis Zsi-lavát. A zsilavitisz kórt. Önmagunkat írtuk. De. Ne hõsköd-jünk! Nem voltunk hõsök. És nem vagyunk... Így is. Úgy is.Szemétdombra jutunk. A feledés romhalmazába. Hogyhanem hõsködünk. S ha igen? Akkor is. Zsilava marad fenn.Márai szavaival ‘a sistergõ gyûlölet’.” (17. tárca. Az én ki-emeléseim – B. J.)

Írói készenlétrõl és szüntelen belsõ vitáról tanúsko-dik e Méliusz-regény. A szerzõ maga adta mûfaji kö-rülírás is ezt a kérdezõ magatartást tükrözi. Azt állítjasaját mûvérõl, hogy az „nem regény. Nem önéletrajz.

265

Nem vallomás. Talán még irodalom sem. Elmondotta-ink talán – Illyés Gyulától kölcsönzött szóval – ‘öm-lesztve a valóság’.” Befejezése, zárása is mintegyszerves következménye a mûegész gondolati-nyelvi„egyéniségének”. Az utolsó négy – egyszavas! – mon-datban összegezõdik mindaz, ami a szövegalkotás te-kintetében és stilisztikailag jellemzi a mûvet.

A szüntelen kérdezés célja nem a végleges válaszmegtalálása, sokkal inkább az újabb és újabb nyitás-ban van: „Vége? Igen. Vége. Pedig...” A „Vége.” állí-tást cáfoló s a mûvet mondatként záró pedig kötõszó-val („Pedig...”) Méliusz a nyitott mû melletti opciójátmondja ki, s általában az alkotói folyamat lezáratlan-ságát állítja. Magát az Írást. Ezzel a mûvével csakúgy,mint a Tranzit kávéházzal.

Jegyzetek:

1. Vö. Sarraute, Nathalie: Felszólalás a brüsszeli Egye-temi Szabad Fórumon. In: Konrád Görgy (szerk.), A francia„új regény”, II. k., Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967,52.

2. Idézi Csányi Erzsébet: Szövegvilágok: a fikció fölé-nye, A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatá-sok Intézete, Újvidék, 1992, 153–154.

3. Vö. Lukic, Sveta: A mai intellektuális próza, ForumKönyvkiadó, Újvidék, 1985, 60.

4. Idézi Béládi Miklós: A széppróza útjai és választásai1945–1975. In: Béládi Miklós – Rónay László (szerk.), Amagyar irodalom története 1945–1975, III. A próza, 1. k.Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, 17.

5. Vö. Konrád György (szerk.), A francia új regény,idézett kiadás, II. k. 98.

266

6. Vö. i. m. 99.7. i. m. 47.8. Vö. Sklovszkij, Viktor: A széppróza, Gondolat, Bu-

dapest, 1963, 39.9. i. m. 80.

10. Uo.11. Vö. Butor, Michel: Repertoriu, Editura Univers,

Bucureºti, 1979, 69.12. Bajomi Lázár Endre: Méliusz és Párizs bûvkörében,

Új Írás, 1, 198713. Vö. Thomka Beáta: Narráció és reflexió, Forum

Könyvkiadó, Újvidék, 1980, 26.14. Ágoston Vilmos: Méliusz József: Napnyugati kávé-

ház, Kortárs, 2, 198715. Sklovszkij, Viktor, i. m. 80.16. i. m. 95.17. London, Artur: Beismerõ vallomás, Magvetõ Könyv-

kiadó, Budapest, 199218. i. m. 195–196.19. i. m. 211.20. uo.21. i. m. 248–249.22. Méliusz József: Zárszámadás elõtt?..., Látó, 12,

1991.23. Méliusz Anna: Így történt..., kézirat az író hagyaté-

kában.24. Vö. i. m. 299–316.25. Vö. Nyíri János: A hagyomány filozófiája, h. n., Lu-

kács Archívum, T-Twins Kiadó, 1994, 16.26. uo.27. In: Méliusz József: Kávéház nélkül, Kriterion

Könyvkiadó, Bukarest, 1977, 146.28. Vö. Gáll Ernõ: A méltóság követelménye a „barátság

ethoszá”-ban. In: Pandora visszatérése, Kriterion Könyvki-adó, Bukarest, 1979, 314.

267

29. Deák Tamás: A Kávéház nélkül ürügyén. A Hét,1978. június 16.

30. Méliusz József: Vigyázat! Hamis angyal. In: Kitépettnaplólapok, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1961, 323-331.

31. Vö. Szabolcsi Miklós (szerk.): A neoavantgarde,Gondolat Kiadó, Budapest, 1981, 56.

32. Bosnyák István: Egy eretnek emlékezõ. In: Mû ésmagatartás, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1987, 203.

33. Vö. Pinget, Robert: Esztétikai álelvek. In: SzabolcsiMiklós (szerk.), A neoavantgarde, idézett kiadás, 353.

34. Vö. Kulcsár Szabó Ernõ: A magyar irodalom törté-nete 1945–1991, Argumentum Kiadó, Budapest, 1994,108–109.

35. Szász János: Harcban a sorskérdésekkel, Igaz Szó,1983, 3.

36. Pomogáts Béla: Sors és jelkép. A prózaíró MéliuszJózsef, Új Auróra, 1989, 1. (Különnyomat)

37. Antal Árpád: Karizma és önszervezõdés, in: AntalÁrpád et alii Emlékkönyv – Kézdivásárhely, Médium Ki-adó, Sepsiszentgyörgy, 1997, 65-66.

38. Eco, Umberto: A nyitott mû poétikája. In: A nyitottmû, Gondolat Kiadó, Budapest, 1976, 29.

39. Bertha Zoltán: Erdélyi magyar irodalom a nyolcva-nas években, Tiszatáj, 1990, 3.

40. Bertha Zoltán–Görömbei András: A hetvenes évekromániai magyar irodalma, h. n., é. n., 21.

268

IV. Az írói pálya és életmû modellje – A Horace Cockery-Múzeum

1.

Méliusz József több mint fél évszázadot átívelõ al-kotói pályája, illetve az írói életmû betetõzésének te-kinti Pomogáts Béla az 1983-ban megjelent A HoraceCockery-Múzeum – Horace Cockery darabokra törtelégiája címû kétrészes mûvet, annak összefoglalóigénye és gondolati következetessége tekintetében. Afiktív költõt a Múzeumban a dokumentumregény esz-közeivel kelti életre a szerzõ, s ezt az imaginárius élet-rajzot irodalomtörténeti travesztiának tekinti a kritikusés irodalomtörténész, éspedig olyannak, amelyMéliusz önmagáról kialakított képét és szellemi ön-életrajzát is magában rejti.1 Ez a kettõs játék annyivalkülönösebb, minthogy – folytatja a fenti gondolatme-netet Pomogáts – a „kompozícióban Méliusz saját sze-mélyében is állandóan jelen van, mint H. C. barátjaéletrajzírója, költõi hagyatékának gondviselõje és ma-gyar fordítója.”2

A Múzeum fõhõsének nagyívû pályájáról felvázoltkép egészébõl az írónak, Méliusznak a befutott pályá-ját, illetve eszményeit és értékválasztásait, illúzióit éscsalódásait ismerhetjük fel, valamint írói programjátés hitvallását. Mindezeket az a történelmi léthelyzethatározta meg, amely az elsõ világháború következ-ményeként állt elõ Közép- és Kelet-Európában, sMéliusz esetében ez a kisebbségivé válás alapélmé-nyeként található meg egész írói életmûvében. Jelen-

269

tõségét tekintve kiemelendõ egy, az alapélményhezmérhetõ motívum is, amit a személyiség szabad kitel-jesítésének igényeként nevezhetünk meg. A mondottalapélmény uralja a prousti értelemben vett emléke-zésre építõ elsõ regényét, a Város a ködbent; önmagátállítja középpontba más prózai mûveiben is az író, vi-szont nem önéletrajzi alkotás egyik sem, hasonlókép-pen a Múzeum fõhõsérõl is azt állítja, hogy „soha ön-életrajz írására nem vállalkozott”, mivel tudatábanvolt, hogy „minden, amit ír, nem egyéb, mint önélet-rajza. Még a képtelennek tûnõ fikciói is.” (Vö. 37.;idézeteink forrása a továbbiakban is a mû elsõ kiadá-sa: Méliusz József, A Horace Cockery-Múzeum –Horace Cockery darabokra tört elégiája, KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1983.)

A történet szerint Méliusz egész írói pályáját aHorace Cockeryval való sorsdöntõ találkozás szabtameg. Ez a találkozás aztán tudatosította a pályakezdõállásfoglalásait és választásait mind a többségi társa-dalomban elfoglalt helyét, státusát, mind az irodalom-ban követendõ elveket és irányokat illetõen: egyrészta tapasztalatból már ismert kisebbségi lét széles össze-függéseivel, történelmi és nagypolitikai dimenzióivalvethetett számot, másrészt az avantgárd mûvészet lá-zadó írója szerepét vállalta magára. A véletlen találko-zás helyszíne az író egykori zürichi professzorának la-kása, ahol a kelet-európai diák tanúja lehetett azegyiptomi kopt nemzeti kisebbség helyzetérõl folyta-tott vitáknak. A diákra, maga is kisebbségi lévén, erõ-teljes hatást gyakorolt a tudós professzor és a lázadó,független írástudó, Horace Cockery között zajló vita,

270

a többség és kisebbség kérdéseit végigtárgyaló eszme-csere.

A Horace Cockeryról készült pályaképben helyetkap tehát az író alakja, s e portré megteremtése általfelerõsödik magának Méliusznak mint kisebbségi ér-telmiséginek és lázadó írónak a regénybeli szerepe, il-letve közvetett módon feltárulnak szellemi habitusá-nak, magatartásának, valamint mûvészetszemléleté-nek és esztétikájának a forrásai. Sõt, az elbeszélés egykésõbbi pontján vallomás formájában meg is fogal-mazza a narrátor azt, amit a diskurzus folyamán meg-feleltetések, közös motívumok sorával sejtetni kíván –a fõhõs H. C. és az író közti lényegi analógiát: „Némitúlzással magamról is elmondhatnék egy s mást, amitH. C.-ról is mondtam, azután, hogy alakjával foglal-kozva, bensõ életrajzának alaposabban utánajártam.Ha ugyan nem épp azért szegõdtem barátom szellemiéletregényének nyomába, mert különbözõ életkörül-ményeink és különbözõ sorsunk ellenére, valahol va-lamilyen azonosságok, talán épp alkatunk némely sa-játosságai egybehangzanak. Különben hogyan is ba-rátkoztunk volna meg egy életre?” (103.)

Kétféle írói magatartás formálja mind a fõhõst,mind az író regénybeli portréját, mondhatni az „ifjú-kori önarcképet”: hol az azonosulás, hol meg a távol-ságtartás, a figurákkal szembeni fölény válik uralko-dóvá az elbeszélés és ábrázolás egy-egy szakaszában,illetve mozzanatában. Egyrészt tehát a pátosz és nosz-talgia lengi körül az elbeszélést és tárgyát, hiszen esz-ményképet és barátot, illetõleg egykori ifjú önmagátidézi meg a szerzõ, másrészt pedig játékos és ironikus

271

felhangok szólalnak meg, mivelhogy az idõ távolábóltörténik a visszatekintés és az események értelmezése.

Amint mondottuk, a kisebbségi kérdés körül zajlika vita a fõhõs és a zürichi professzor között, akörül,amely Méliusz egész pályája folyamán kapitális kér-désként vonult végig, hogy tudniillik „hogyan fenn-maradni?”, amelynek felidézése a regény második fe-jezetében kapott helyet. Ezt az alapkérdést helyezi tör-ténelmi dimenzióba a szerzõ azáltal, hogy mûve fõ-szereplõjét olyan észak-európai kisebbségi szárma-zéknak mutatja be, aki egyik nagy szellemi kalandját akoptok, a kopt kultúra megismerésének, sõt helyszí-nen való tanulmányozásának szentelte mint fiatal lá-zadó író. A koptokról folytatott eszmecsere regénybelifelidézésével példázza a szerzõ a kettõs, nemzeti ésvallási kisebbségi állapot egybeesésének esetét mástérbeli és idõbeli keretekben, mint amilyet a Zürich-ben tanuló diák közép-európaiként megismerhetett éstapasztalhatott a maga és magyar nemzeti közösségesorsán keresztül az elsõ világháborút követõen Romá-niában. Tulajdonképpen a többség–kisebbség viszo-nyának teljes körû mechanizmusára kiterjed az eszme-cserében részt vevõ felek figyelme. Felvázolják a val-lási és nemzeti többségnek (iszlám arabok) a kisebb-ségre (keresztény koptok) irányuló és a beolvasztástcélzó stratégiáját és taktikáját. Az eszmecsere során apartnerek közötti nézeteltérések is felszínre kerülnek:míg a tudós a különbözõ hitûek egymásmellettisé-gében, a „coexistence”-ban látja a megoldást, addig alázadó író az osztálytagozódás alapjára helyezi a prob-léma megoldásában a hangsúlyt, azaz szerinte a több-

272

ségi kizsákmányoltak, az arabok oldalán van a koptkisebbségiek helye a jogegyenlõségért folytatott küz-delemben. Amit a tudós a megvalósult „coexistence”-nak tekint, vagyis a kisebbségnek az országos ügyekintézésébe való bevonása, az a lázadó író szerint „por-hintés a szemekbe”, kirakat jellegû mutatvány, amelycsak a másodrendû állampolgári státust erõsíti meg amáshitû, anyanyelvét századokkal korábban elveszí-tett kisebbség tagjaiban. A nemzetiségi kérdés megol-dása ürügyén ugyanis a kisebbség fölötti többség do-minanciája mélyül el, a nacionalizmus teljesedik ki.(Vö. 23–25.)

Horace Cockery a gyökeres megoldás híve, érvelé-sében a rációra, illetve az európai klasszikus raciona-lizmus hagyományára hivatkozik. „Egy liberális mu-zulmán forradalomnak kell bekövetkeznie az iparoso-dással – mondja a fõhõs –, amely már nem a Koránra,hanem a modern társadalmi gondolatokra figyel, le-galábbis a tizennyolcadik századira, Diderot-ra, Mon-tesquieu-re, csak ez hozhatja meg a koptok egyenlõsé-gét. De ebben a forradalomban a keresztény koptok-nak ott kell lenniük. Igen, ezen az úton, ha nem utópia,lehetséges a ‘coexistence’. Ha nem?... Ha nem, a ge-nocídium következik. Mi, professzor úr, már megéltükebben az évszázadban egy keresztény, más nyelvû,más kultúrájú és más etnikumú néptömeg, kétmillióörmény legyilkolását Erzerumban, az iszlám állami-ság nevében...” (26.)

Az elbeszélés jelenében aztán kommentárként fo-galmazódik meg a felidézett eszmecseréknek az egy-kori diák tájékozódásában játszott döntõ szerepe (aki

273

úgymond megõrizte a vitákról készített feljegyzése-it!): „Arnold Meyer professzor és H. C. vitájából ily-képp ismertem meg elõször a nemzeti-kisebbségi kér-dés lényegét, 1930-ban Zürichben. S máig is gyanak-szom, hogy H. C. érdeklõdése irántam azért támadtfel, mert kisebbségi voltam magam is.” (Uo.)

A kisebbségi kérdés ilyetén való modellálásával éspéldázat általi szemléltetésével Méliusz a saját meg-tett pályáját világítja meg tulajdonképpen, elvégezveannak helyenkénti korrekcióját is, kiigazítja példáulélete egyes szakaszaiban vallott tévhiteit azáltal, hogya nyolcvanas évek elején, tehát az írói pálya végén lét-rehozott modellel való konfrontációra késztet a sajátmegtett útját és választásait illetõen. A Múzeumbanmegteremtett modellnek megfelelõen az írói lét meg-valósításának lehetõségeit kereste Méliusz a másodikvilágháborút megelõzõen, a harmincas években csak-úgy, mint az új politikai-társadalmi konstelláció ele-jén, 1944–49 között, hogy aztán egy hatéves detenció(1949–55) s az ezt követõ írói tévelygés (1955–62)után találjon rá arra az útra, amely a regényben felállí-tott modellnek feleltethetõ meg, s amelynek fontosabbértékjelzõ stációi az Aréna (1967), valamint a hetve-nes-nyolcvanas években megjelent „kávéházas” soro-zat. Közvetett úton, hõsére vonatkozóan pedig meg iskíséreli a szerzõ önnön költészete, s ezen belül a „da-rabokra tört elégia” irodalomtörténeti helyének kijelö-lését, közvetlen kapcsolódási pontoknak tekintvén Jó-zsef Attilának a harmincas évek közepén született ver-seit (a szerzõi meghatározás szerint a „dialektikusgondolati realizmus líráját”), továbbá Brecht , Auden

274

ugyancsak ebben az idõben születõ verseit, valamint aWhitmant folytató ötvenes-hatvanas évekbeli „üvöl-tés” költészetét. (Vö. 80-81.)

Az említett út pedig a független író, az írást életfor-mának tekintõ alkotó értelmiségi útja, aki legfõbb ér-téknek a szabadságot, illetve az önmagával való azo-nosság megteremtését és õrzését tekinti. Mindezt vi-szont, tulajdonképpen az igazi otthont a modell sze-rint, csak Párizs nyújthatja író számára, mivel a hazá-nak tekintett országban minden szempontból kisebb-ségi, azaz más – akárcsak Horace Cockery –, éspedigkopt az irodalomban. A szerzõ apokrif szöveg által ad-ja vissza a fõhõs idevágó hitvalló szavait, úgymondidézi az egykori diák által a Horace Cockeryval foly-tatott beszélgetésekrõl készített feljegyzéseket: „Agondolatok, a világlátás, a társadalom koptja, mert egymás, huszadik századi demokratikus pluralista beren-dezkedésû nemzetet és civilizációt és kultúrát, a jogtiszteletben tartását akarom az anarchiával, a csõddelszemben, aminek az alig múlt háború után egész Euró-pában szenvedõ tanúi és alanyai vagyunk.” (27.)

A fõhõsnek az elsõ világháború utáni helyzetre valókritikai megjegyzései és opciói érvényesek maradtakaz 1944–45-ös politikai fordulatot követõ idõszakra is.Sõt, a történet egy késõbbi szakaszában, mintegy agondolat és tett szerves egységét igazolandó, a fõhõsta demoktatikus átalakulás szellemi élharcosaként lát-tatja Méliusz. A szerzõ felvázolja aztán az ezt követõperiódusnak, az 1949–55 közötti éveknek (a „dara-bokra tört elégia” létrejöttének) a politikai-társadalmikörnyezetét is az értekezõ próza eszközeit igénybe ve-

275

võ és „kis elbeszélésekre” épülõ regényben. Eszerint ahidegháború idõszakára esik ez a periódus, az elbe-szélt események és történések helyszíne pedig a kép-zeletbeli Dogshaven, amelyet az író egy meg nem ne-vezett észak-európai államba helyez, ahol a másodikvilágháború utáni rövid polgári liberális demokráciát,az elvek és értékek valódi pluralizmusát felváltotta azönkényuralom a királyi diktatúra bevezetésével. Új-ságíróként és íróként megvallott nézetei miatt a fellé-põ diktatórikus rendszer ellenségének tekintette a fõ-hõst, aki – az elbeszélõ szavait idézve – egy „antifa-siszta népfronti alapon megteremthetõ, parlamentáriseszközökkel kormányzó, többpárti demokratikus köz-társasági államforma” mellett szállt síkra. (116.) Eb-bõl következõen Horace Cockery élete utolsó hat évé-ben teljes elszigeteltségben írta költeménysorozatát,amelynek magyarra való átültetését – a történet szerint– éppen az elbeszélõvel azonos író, Méliusz Józsefvállalta magára. A Múzeum szerzõje ugyanis mintegysaját irodalomeszményével ruházza fel a „darabokratört elégia” költõjét, az avantgárd líra részének, aWhitman-, Breton-, Brecht-örökség továbbélésénektekinti az általa magyarított mûvet, amely úgymond ahuszadik századi avantgárd lírai hagyományt hozzavissza. (Vö. 10.)

Figyelmet érdemel, hogy nem az írói életrajzot, azönéletírás klasszikus mûfaját választotta a szerzõ írói-értelmiségi pályája bemutatásához, hanem éppen aszabályok elleni lázadástól vezettetve alkotta meg egyképzeletbeli, fiktív alak, Horace Cockery imagináriuséletrajzát, alkalmazva az epikus distancia különbözõ

276

módozatait s változtatva a nézõpontokat. Ebbõl követ-kezõen pedig a mûvet nem egy közvetlen én-elbeszé-lés uralja. A szerzõ a megújult magyar prózára jellem-zõ technikák, eljárások alkalmazásához fordul: példá-ul korabelinek álcázott és fiktív – hol a hõsnek, hol azírónak tulajdonított – naplólapokat, jegyzeteket, fel-jegyzéseket, leveleket ad közre, de egyes részek az íróapokrif, Eltévesztett élet címû (Pozsony, 1959) emlék-iratának úgymond szinte szó szerinti megismétlése-ként kerülnek a mûbe. (Vö. 11.) A fikció körébe sorol-ható elemek, figurák és események aztán az elbeszéléssorán szerves egységbe simulnak tények, valóságosszemélyek és események sorával, egymásba szövõd-nek a regény fikción és tényeken nyugvó szálai, ezutóbbiak mintegy valószerûsítik azokat, amelyeknek afikció világában van a helyük.

2.

Amint kitûnhetett a Múzeum fõhõsének, a fiktívHorace Cockerynak pályája vázlatos ismertetésébõl, aregény szervezõ alapelve az ellentét, amely a fikció ésvalóság közt feszül. Az írói képzelet teremtette fõhõstugyanis valós tények, létezõ személyek és megtörténtesemények vonatkozásában mutatja be a szerzõ, s eb-ben az esetben éppen ezáltal válik a fiktív, sosem léte-zett alak eleven, hiteles és valószerû figurává. Ebbenaz eljárásban van – mutatott rá Horváth Andor – a Mú-zeumon végigvonuló irónia gyökere.3 Az irónia a min-den szintet (stilisztikait-retorikait, a reprezentációét és

277

az eszmékét) átható ellentét megnyilvánulásaként apátoszt ellensúlyozza, ugyanis – érvel a kritikus – abemutatott életútra (lázadó, avantgárd fiatal író, majda fasizmus, valamint a háború után az önkény ellen, ademokrácia és a haladás érdekében síkra szálló érettírástudó) leginkább a patetikus minõséget lehetne hoz-zárendelni. Így azonban a fölénybõl adódó ironikusviszony érvényesülése adja a mû legfõbb személyi-ségjegyét.

Méliusz fiatalkori szellemi portréja, önarcképe azújonnan szerzett baráttal való emberi-írói kapcsolat el-beszélése során – a második fejezetben – nyeri el vég-sõ formáját. Megjegyzendõ, hogy ezúttal is, akárcsaka Múzeum más részleteiben, árnyalja vagy részletei-ben újrarajzolja ama szellemi portrét, kiemel olyanvonásokat például, amelyek esetleg nem kaptak meg-felelõ hangsúlyt sem az õ eddigi értelmezésében, sema róla készült számbavételekben, s teszi ezt acélból,hogy egy általa az elbeszélés jelenében preferált iro-dalmi értékrendet juttasson érvényre. Ezt oly módonéri el, hogy mai irodalomképét visszavetíti a múltba,az egykori induló fiatal írónak tulajdonítva ilyet. Azimmár befutott alkotói pályát bizonyos idõbeli pers-pektívából konstruálja meg tehát a szerzõ.

Ebben a konstruktumban fontos helyet kap az Ady-líra nagy élménye mellett Babits, de mindenekelõttKassák hatása – aki a század elsõ évtizedeiben az eu-rópai mûvészettel mondhatni szinkronban alkotott(vö. 110.) – , valamint a Nyugat-Európában kibonta-kozott avantgárd, amely az író értelmezésében a fenn-álló rend, illetve a nyelv megkérdõjelezését, sõt teljes

278

destrukcióját tûzte ki célul az „antiesztétika” jegyé-ben. (vö. 39–40.) Az íróvá válás folyamatának elbe-szélésében ilyeténképp – közvetett úton – nagy hang-súly tevõdik a dada és a szürrealizmus szerepére.

Méliusz elbeszélõ prózájában ez a mû tartalmazza(a második fejezetben) azt az „ifjúkori önarckép”-et,amelynek elõzménye ilyen szempontból a gyermekién-rõl készült portré, amelyet a Város a ködben lapja-in rajzolt meg írói pályája elsõ felében. Elsõ regényé-ben a kisebbségi élmény megtapasztalásáig jutottgyermek érzelmi és tudati fejlõdésrajzát készítette elaz író, míg az életmû betetõzéseként született Múze-umban egy alkotó értelmiséginek a kisebbségi lét kö-rülményei közötti pályakezdésére vet fényt.

A modell szerint a pálya újabb szakaszában aztánmegtörténik az áttérés a lázadásról, a dada és szürrea-lizmus formabontásáról, azaz egy mûvészi-esztétikaiforradalomról közvetlenebb, társadalmi-politikai cél-zatú forradalmiságra, amelynek jegyében az írástudóakár ki is mozdulhat kísérleti mûhelyébõl, a kávéhá-zakból és a kiállítótermekbõl, s valós harctereket vá-laszthat, amint tette regényhõsünk: Spanyolországot, adiktátor rendszere elleni harcot választván.

Ezzel a magatartásbeli és cselekvési radikalizáló-dással egybehangzóan Horace Cockery saját iroda-lomeszményét és programját is közvetlenebb hatásratörõ, a politikai-társadalmi cselekvést szolgáló mû-vekben látja. Valamiféle „elkötelezett új aktivizmust”(51.) hordoznak ezek a versek az elbeszélõ értelmezé-se szerint. S hogy hitelt adjon az olvasó a fiktív költõéletútján és munkásságában bekövetkezõ módosulás

279

írói bemutatásának, Méliusz irodalomtörténeti tények-re, ellenõrizhetõ adatokra, W. H. Auden (1907–1973)és Stephen Spender (1909 – 1995) korabeli, a harmin-cas évek második felére esõ pályaszakaszára hivatko-zik az elbeszélés adott szakaszában, vagy PhilippeSoupault (1897–1990) nézeteit taglalja mint a HoraceCockeryéhoz legközelebb álló nézeteket.

„Csak most derül ki a számomra – mondja a narrá-tor a jelenbõl visszatekintve, amint értelmezi a hõs pá-lyáját és mûveit –, hogy azokban a darabokban milyenmértékben távolodott el H. C. mind Dadától, mind aszürrealizmustól, és akárcsak Auden vagy Spender,inkább a Brecht felé forduló célszerû, konkrétan törté-neti, tárgyilagos lírát vállalta.” (42.) Ehhez a gondolat-hoz kapcsolódva az íróval azonos elbeszélõ elmélke-désrõl vallomásra váltva tesz kijelentést saját egykorikölteményeit illetõen, érzékeltetve az idézendõ egyet-len mondatban is azt, ami az egész mûre jellemzõ,tudniillik valóság és fikció állandó egymásba tûnését:„Talán itt a helye bevallani – emlékirataimban errõlnem ejtettem szót –, hogy a spanyolországi polgárhá-ború idején írott verseim némelyike egyfajta vissz-hangként keletkezett, mintegy válaszul H. C. akkori-ban megjelent költeményeire.” (uo.)

A két epizódnak, az 1930-as zürichinek és az 1937-es párizsinak az ábrázolása, mondottuk, a Múzeummásodik fejezetében kapott helyet, s magának az író-nak az „ifjúkori önarcképe” is fontos szerepet tölt be.

A regény következõ, harmadik fejezete a HoraceCockery-pálya majd teljes ívének, a születéstõl az1945-ben történt hazatéréséig terjedõ éveknek a be-

280

mutatását tartalmazza. Ugyanakkor az elbeszélõ a to-vábbiakban is vissza-visszatér a hõs életének két fon-tos epizódjához. Feltárja a fõhõs pályájának és szemé-lyisége fejlõdésének újabb és újabb momentumait,hogy ezáltal az írói indulás és a harmincas évekbeli ra-dikalizálódás értelmezését mélyítse el, sõt gyermek-kori-családi motívumok elbeszélésével is megvilágítjaa felnõtt tetteinek rugóit, attitûdjét és eszmei választá-sait. Az imaginárius irodalomtörténeti portré a hõsemberi vonásainak regényes elbeszélése által válikvonzóan izgalmassá. Ehhez még az is hozzájárul,hogy az elbeszélõ úgymond személyes jelenléte, rész-vétele szavatolja az elõadott történet hitelességét. Azelbeszélt események egymással laza viszonyban van-nak, nem a linearitás vagy kauzalitás elve szerint kö-vetik egymást, viszont a mozaikkockákból egy teljeskép áll össze.

Megfeleltetések és analógiák egész sorának felállí-tása lenne lehetséges a regénybeli figura és annakmegalkotója életrajzát és pályáját, a választott irodal-mi-mûvészeti forrásokat, valamint az általuk vallottlegfõbb értékeket illetõen. Sokatmondó motívumnaktekinthetõ már a Cockery-szülõk nevének „véletlen-szerû” megegyezése a szerzõ szüleiével (Nicolas –Miklós, Gertrudé – Gertrúd), az apa és fia közti életreszóló ellenszenv és divergencia, aztán a feleséget, acsaládot elhagyó apa, vagy a fiú anyja iránti bensõsé-ges viszonya, továbbá a fiúnak ifjúkorban történt vá-lasztása egy más vallás javára, vagy egyetemi stúdiu-mok Nyugat-Európában, valamint Hegel és Marx fel-fedezése a berlini tartózkodás idején.

281

Az analógiák aztán rejtett önvallomásokban érhetõktetten, amikor például az elbeszélõ a hõs irodalmi te-vékenységének egy-egy mozzanatát és értékválasztá-sait vagy mûhelyproblémáit beszéli el, bepillantástnyújtva a húszas-harmincas évek forrongó európaimûvészeti életébe. Reflexiók, mondhatni mikroérte-kezések váltakoznak a hõs élettörténete eseményeinekleírásaival. Egy-egy korabeli lázadó alkotó vagy mû-vészeti jelenség kerül az elmélkedések középpontjába(Soupault, Krleæa például), sõt esetenként ezen alko-tók ürügyén vagy az õ nézõpontjukból kapunk képetmagáról a létrõl, a történelemrõl, a költészetrõl. Meg-valósul ezáltal az elbeszélendõ anyaggal szembeniepikus distancia, és nézõpontváltások teszik változa-tossá az elbeszélést.

Horace Cockery mûvészekhez fûzõdõ kapcsolatai-nak és az egyes avantgárd iskolákhoz, valamint a har-mincas évekbeli irodalmi áramlatokhoz, az ún. dialek-tikus gondolati realizmus lírájához (a gondolati költé-szethez) való viszonyának leírásában tulajdonképpenaz író saját preferenciáiról ad rejtett, áttételes képet.Eközben érvényesül a fikció és valóság – egész mûrejellemzõ – ellentétébõl következõ állandó feszültségés oszcilláció, egyik szférának a másikba való átsugár-zása megy végbe.

Eklatáns példája ennek az eljárásnak az elemzettharmadik fejezet ötödik mikroértekezése avagy „kiselbeszélése” a szürrealizmusról és a költõi hivatásról.Éspedig az a tárgyalásmód érdemel figyelmet, mely-nek során a fiktív Horace Cockerynak tulajdonított el-veket mintegy beméri, elhelyezi az ábrázolt korszak

282

valós személyeinek elvi elképzelései vonatkozásában,jelesen Philippe Soupault-ra hivatkozva, az alábbi be-vezetõ mondattal oldva meg az irodalomtörténeti té-nyek „átsugárzását” a fikció szülte világra: „Ám H. C.leginkább Soupault-lal összhangban vallotta abban azidõben.” (62.) A terjedelmes, négy oldalnyi eszmefut-tatást pedig, a Soupault-lal úgymond összhangban állóvallomást immár a fõhõs ars poeticájának – s áttétele-sen a Méliuszénak – tekinthetjük. A szürrealista alko-tásmódra tett megjegyzések után az eszmefuttatás aköltõ státusára és hivatására, illetve a költészet miben-létére vonatkozóan tartalmaz reflexiókat, olyanokat,amelyek – az elõzõ fordulatot megõrizve – Méliusszalvannak összhangban. Íme, néhány fragmentum az el-mélkedésbõl:

„Költeményeim az álom sugallatára születnek. De ebbena lírában, ha ugyan van líra, egyszerûen csak a legszemér-metlenebbül kihívó önkiteregetésrõl van szó. Költõ vagyok.Ennyi. Épp ezért: nem veszem komolyan a költészetet. Havan egyáltalán, ha létezik ez a mûfaj, a líra, mégiscsak köl-tõnek születtem. […] A költészetre tulajdonképpen rákény-szerültem, ez nem való egyébre, mint – épp mert költõ, te-hát álmodó vagyok – az önmagát gazságában tételezõ világszámára nem kívánatos, tehát kihívó, lázadó és lázító léte-zésemet igazolni. Számomra ez a létezés módja, erõforrásaz evilágban létezés minõsége elleni felkeléshez. […] Nemkérek semmilyen hatalomból. A költészet hatalmának sze-métdombon ápolt illúziójából sem. Ki hinné, ki hihetné el,hogy a költészet – van-e egyáltalán költészet? – valamit isváltoztatott az ember sorsán, hogy valaha is beleszólhatottvégzete alakulásába […], vagy, hogy a hatalom valaha is fi-gyelembe vette volna a líra nem-hatalomként ellenszegülõ,

283

lázadó humánumát. Miközben engem is egy hatalom tartrabságban. A szó. A nyelv, a nyelvek, amelyek a tudatomatkolonizálták. Persze nem maga a nyelv igázott le, hanemsötét, negatív, manipulatív hatalomként a nyelv társadalmizüllése, a szavak kiürülése, a hatalmat tükrözõ sztereotípiákrémuralma […]. Le kell hát rombolni a csalárd, a tévtudatosviszonyulások hamis nyelvezetét, hogy végül is rálelhes-sünk a jelölt tárgyaknak és a valóságos fogalmaknak meg-felelõ szavakra, a tudatlanságból született ‘egyetlen igazsá-gok’ elleni radikális kritika szavaira. És ha megleljük õket?A költészet akkor is csak mellékes szerepre lesz ítélve! […]Nem tudom, ér-e valamit a költészet, amit mûvelek. Remé-lem, nem. A legvégzetesebb csalódást az okozná, hogy hakinyilatkoztatná valaki: igen. Ez azt jelentené, hogy valami-nõ költészeten kívüli, ésszerûtlen hatalmat szolgálnak sza-vaim.” (62–64.)

A záró mondat tulajdonképpen a Breton által hirde-tett abszolút függetlenség tételét illusztrálja.

Megindokolandó, hogy véleménye miért elutasító aköltészet hatalmi struktúrákban való integrálását ille-tõen, az eszmefuttatás iróniába hajlóan fejezõdik be:elõrevetíti, mintegy vizionálja benne a szerzõ, hogymiként válik Breton lázadó mûvészete klasszikussá, slesz kanonizált, kötelezõen tanítandó tananyag, s vé-gül levonja belõle a konzekvenciát: a mûvésznek megkell õriznie abszolút függetlenségét a társadalommalszemben, illetve a költõ és a költészet szerepe illúziót-lanul, kétellyel gondolandó végig:

„Orrukat piszkáló, unott vagy iskolapad alatt önfertõzõgimnazistáknak fogják tanítani Bretont, és titkos bordélyhá-zi kirándulásokról ábrándozó diákok gyûlölni fogják, hi-szen vizsgázniok kell belõle; ezt követeli majd a hatalom,

284

hogy ártalmatlanná tegye, semlegesítse az egyébként tüne-ményes költõ lázadását. Micsoda diadalmas jövõ! A költé-szet micsoda gyõzelme! Micsoda örökkévalóság! Így bukikmeg majd véglegesen Breton. Nos, én ezért nem vehetemkomolyan magamat. Igyekszem elkerülni ezt a sorsot.” (65.)

A tárgyalt fejezet másik mikroértekezésében, a he-tedik töredékben immár egy újabb gondolatot és nézõ-pontot juttat érvényre a szerzõ, éspedig a közép-euró-pai lét és történelem motívumát jeleníti meg MiroslavKrleæa (1893–1981) ürügyén és nézõpontját felvéve.A regényesített életrajz szerint a hõs világlapok mun-katársaként megfordult Zágrábban is, s találkozott ahorvát íróval, akinek mûvét és nézeteit méltatta írásai-ban. Kiemelte az írónak a nyugati hatalmakkal szem-beni fenntartásait – a Kelet iránti lebecsülés ugyanisjól érzékelhetõ részükrõl például, ami egy „kolonizálókultúrfölény mítoszában” jut kifejezésre –, de azt ameglátását is, mely szerint Kelet-Európában a nemzetidominanciáért folyó harcnak mindig vannak és lesz-nek jogfosztott nemzeti kisebbségei, ún. kívül rekedtcsoportok. (Vö. 67.) Aztán az elbeszélõ mintegyHorace Cockery-idézetként közvetíti a hõs egyikKrleæára vonatkozó megjegyzését, hogy tudniillik„Krleæa elméje Európa tévedéseinek és bûneinek hi-ánytalan enciklopédiáját tárolja” (68.), a BankettBlitvában címû regény kapcsán meg így nyilatkozott ahorvát íróról: „Tartalmas költõi szó az övé, az értelem,a kérdezés diktatórikus lehetetlenné tételének idején.A ‘letûnt’ történelmet idézi vissza ma ez a regény?

285

Nem. Az állandó jelen idejû európai veszélyt. A Ban-kett Blitvában: európai irodalom.” (Uo.)

A megidézett Krleæa nézõpontja érvényesül abbana „kis elbeszélésben” is (a nyolcadikban), amely im-már Méliusz és a horvát író megtörtént találkozásátidézi fel, amikor viszont a történet szerint ugyancsakHorace Cockeryról beszélgettek – a fikció ez esetbenis mintegy visszalopódzik a tények közé! –, s a hõsszemélyiségét gyermekkori traumák – „egy hiányokozta trauma” –, családi és nevelési körülmények, il-letve feltételek elõtérbe helyezésével értelmezteKrleæa. „A hiánynak ez a megszenvedése kísérte vé-gig életét és mûvét – hangzik a Krleæának tulajdoní-tott vélemény –, s ezzel párhuzamosan és a hiányél-ménnyel váltójátékban a tiltakozás, a zendülés. […]Legszemélyesebb színezetû társadalmi – morális – ér-zékenységét, lázadását formához jutni egyedül az írássegítette.” (70.)

Ennek a gondolatnak, az írásra, az irodalomra irá-nyuló elmélkedésnek a folytatása található meg a feje-zet tizenkettedik, teljességgel reflexív jellegû „kis el-beszélésében”. A mikroértekezésben a szerzõ a hõs-nek tulajdonított napló és levelek alapján, azaz áttéte-les, közvetett nézõpontot választva rekonstruálja azírói személyiségre vonatkozó nézeteket, a stílusban je-lölve meg a jellem igazi megnyilatkozását. A szemé-lyiség visszképe a stílus. (Vö. 75.) „Minden mítoszontúl – hangzik az elmélkedés – a stílusból derül ki, mi-féle szerzet, szerkezet az író, aki épp irálya révén többés más, mint akit anekdotákból összetevõdõ életrajzá-ból ismerünk meg.” (Uo.) Majd ezt követõen, más né-

286

zõpontból, a közvetlen elbeszélés pozícióját feladvaúgymond idézi a szerzõi elbeszélõ hõse egyik napló-jegyzetét: „A stílus nemcsak az író, hanem általábanaz ember önmegvalósulása: a gondolat és a cselekvésszintézise. Az írónál az a kérdés, hogy miként és miértés mennyire valósítja meg önmagát szövegként.” (Uo.)

Fontos helyet kap ebben az elmélkedésben a hõstmintegy élve boncoló, elemzõ írói törekvés. Az elbe-szélõ szerint emberként és alkotóként is az önmagávalszembeni kíméletlen kritikai szigor és igényesség jel-lemezte Horace Cockeryt, ami meghatározta az alko-táshoz való viszonyát és magának a létrehozott mûneka természetét:

„Mégis éppen irályában volt igényesen fegyelmezett, sõtéppen látszatra féktelenül áradó költészetében; hiszen olytudatosan s oly gyakran írta le: ‘fegyelem nélkül nincsenköltészet’. [...] Könnyedsége, lebegése, spontaneitása, játé-kossága, képzettársításainak látszólagos szabadossága, éppa Breton kifogásolta ‘fesztelensége’, mérhetetlen munkábakerült. A sûrítés klasszikus írói módszerével ellentétben a‘kész’ szöveget számtalanszor tovább nyitotta, tágította,bontogatta; nem ritkán teljesen szétbontotta, és végül elve-tette. Mindvégig úgy vélte, hogy sohasem érkezett el oda,ahová szenvedélyesen eljutni kívánt, a mû végpontjára.Oda, ahonnan – egyetlen mondat fényénél az õ legszemé-lyesebb felelõsségének dimenzióiból az egész emberi tájéppúgy belátható, mint ahogyan szemügyre vehetõ a sze-mélyesség egy pillanatnyi tudati vagy gondolati mozzanatá-nak teljessége.” (76-77.)

Horace Cockery esztétikája egy-egy pillérének, il-letve mûvészi credojának egy kívülálló, a mindentudó

287

elbeszélõ nézõpontjából való összefoglalása találhatóa fent idézett fragmentumokban. Ezt követõen nézõ-pontváltásra kerül sor, s magának a hõsnek a megfo-galmazásában hangzik el a modern mûvészet egyiksarktétele: „Ilyen teljesség, ilyen egész nincs is, csu-pán a lehangoló töredék van, a befogadhatatlan egye-temesség egy koszos morzsája, a tökély alig láthatóárnyéka. A Minden, amelyet megvalósíthatunk: aszéttört teljesség összeilleszthetetlen cserepeinek hiá-nyos gyûjteménye.” (77. Az én kiemeléseim – B. J.)Megfogalmazódik egy preferált irodalom-meghatáro-zás is, a hõs apokrif szövegét idézve, tehát egy közve-tett nézõpontból: „De mi az irodalom? Nem tudom.Azt hiszem, senki sem tudja. Csak annyi bizonyos,hogy felrobbantja, ami képlet és törvény és vele ameglévõ valóságot, mint empirikus szabályt, pragma-tikus szabványt, kényszert és hatalmat. Ezért fordítjaki sarkából a nyelvet is, amely végsõ soron matemati-kai képletekre redukálható. Mindebben az irodalommindenkori, örök veszélyessége. A nyelv bilincs. Mertszabály. És nélküle nincs irodalom, mint ahogy sza-bály sincs felrúgása nélkül.” (77–78.)

A Múzeum negyedik fejezete a fõhõs 1944–1949közötti pályaszakaszának bemutatását, írói-közéletiszerepvállalásának elbeszélését és értelmezését foglal-ja magában. Annak a rövid, de egész további emberisorsát és írói mûvét meghatározó idõszaknak a törté-néseit, amely a hõs megrendítõ személyes drámájáhozvezetett. Az elbeszélõ kívülállóként, mindentudókéntés visszatekintve összegezi a hõsével történteket. Ha-sonlóképpen a Múzeum irodalomtörténeti tartalmú ré-

288

szeihez, ez esetben is a szerzõ fikciót és valóságotcsúsztat egymásba, esetenként akár olyan epizódokatis idézve, amelyeknek a tényszerû elemei éppen azíró-narrátor életébõl kerültek a fikció elemeivel kohe-rens rendszerbe, a mû teremtett világát hozván létreegyüttesen, mely világ tényszerûségével is a teremtõképzelet nyomait viseli magán, illetve fiktív jellegébõladódóan is valószerûségével tûnik ki.

Ezt példázza a fejezet hatodik „kis elbeszélése”,amely Méliusznak az 1944 novemberi, a szovjet had-sereg politikai frontrendõrsége általi õrizetbe vételéretér ki, illetve az egykori illegalitásbeli elvtárs, Sala-mon József/Bogdan Iosif ebben játszott kezdeménye-zõ szerepére. Hasonlóképpen említhetõk a nyolcadik,tizenegyedik, tizenkettedik, tizenharmadik töredékek,amelyekben Horace Cockery szellemalakja idézõdikmeg, beleszõve Méliusz élete egy-egy valós momen-tumát.

Egy töredék, mely a nézõpontváltásra is újabb pél-da lehet, Spendert idézi (akit a harmincas évek elsõ fe-lében megérintettek a marxista és kommunista esz-mék), egy politikai esszékötetére reflektál a hazájaközéletének, demokratizálásának elkötelezett hõs, s azismertetett eszméket illetõ kritikai reflexióhoz,ugyancsak apokrif szöveghez kapcsolódva az elbeszé-lõ a következõ kommentárt fûzi: „De míg a német él-mény Spendert az angol liberalizmus, konzervativiz-mus és agresszivitás vizsgálatára késztette, H. C.-t pe-dig hazájának az Angliáéhoz hasonló állapotokkal va-ló forradalmi szembesítésre ösztönözte, ugyanez a ta-pasztalat engem a Horthy rendszer fasizmusának és

289

sovinizmusának,* valamint a román kapitalizmust fû-tõ agresszív nacionalizmus fasizmus felé mutató jelei-nek a felismeréséhez segített hozzá.” (102–103.) Ekommentárt követõen önvallomással folytatódik az el-beszélés, egykori feltétlen hitét és illúzióit korrigáljaMéliusz: „Idealista lévén még nem tudtam, hogy a for-radalmi cselekvés korántsem azonos kategória az eti-kával, de még magával az elmélettel sem, amelynekzászlaja alatt felviharzik.” (103.)

A Múzeum negyedik fejezete Horace Cockery köz-életi szerepvállaló tevékénységéhez kapcsolódva ahõs társadalompolitikai nézeteinek a foglalata, az1945–48 közötti koalíciós idõszak eszmei-politikaikereséseinek körképe, közvetett módon pedig Méliusza maga közéleti szerepére reflektál több évtizedes idõ-beli távlatból, alapos gondolati kalandozások és mély-reható revízió nyomán.

Ennek az idõszaknak az eszmei-politikai útkeresé-seit, illetve a hõs közéleti szerepvállalását – koalíciósszellemû demokratikus napilap fõszerkesztõje lesz –ugyancsak a „kis elbeszélések” útján s a bennük érvé-nyesülõ más-más nézõpontból közelíti meg a szerzõ, saz elõadás hol közvetlen, az értekezõ prózát formálóén hangja, hol meg közvetett, ami például a hõs napló-

290

* A történeti munkák az ország kormányzati politikájá-ban megjelenõ diktatórikus elemekrõl beszélnek, illetve ar-ról, hogy a „diktatúra bevezetésének az 1930-as évek köze-pén nem volt Magyarországon tömegtámogatottsága, lehe-tõsége, de szükségessége sem.” (Vö. Gergely Jenõ – PritzPál: A trianoni Magyarország 1918–1945, H. n.[Budapest],Vince Kiadó, é. n. [1998], 107., 109–110.

jából származó részletek idézését jelenti vagy éppenaz átmeneti forradalmi idõszakot tárgyaló írások –apokrifek – ismertetését, ez utóbbiak szerzõiként vagya fiktív hõs vagy valós személyek (Spender, Tzara ésmások) szerepelnek.

A hõs a demokratikus átalakulás híveként foglal ál-lást hazája közéletében, és ebbõl a pozícióból értelme-zi és ítéli meg az átalakulás és a vele járó hatalmi harcmomentumait, miközben arra a gazdag tapasztalatraalapoz, amelyet a harmincas évek nyugati és keleti to-talitárius rendszerei, valamint a háború idején azellenállás nyújthatott egy független, a humánumnakelkötelezett értelmiségi számára. Mintegy politikaiprogramként fogalmazódik meg: „Inkább olyan rend-szert, viszonyokat teremteni, hogy ne térhessen visszaannak a szelleme és gyakorlata, ami – aki – megbu-kott. Ne térhessenek vissza a perek, a börtönök, a be-súgás, a politikai és szellemi rendõrség, az opportu-nizmus, az önkény, a kivégzések, a gyilkolás és a rab-lás, a rabszolga-állapot. Szóval: a fasizmus totálisuralma... Demokrácia, vagy nem demokrácia! Ez lesza kérdés, azután, hogy a diktatúra itt maradt szemetét– látszólag? – feltakarítottuk. Feltakarítottuk? Mindigis fennmarad a veszély, hogy sokkal csábítóbb azegyszerûsítõ nem-demokrácia, mint az ellentétekösszeütközését állandóan felszínre vetõ, valóban nemkönnyen fenntartható reális, azaz több tényezõjû de-mokrácia. Ugyanakkor a demokrácia legsúlyosabbbensõ veszélye, hogy benne ilyképp jogát követeli azõt tagadó antidemokrácia. Az ‘eszményi’ demokráciá-ban tehát elõfordulhat, hogy demokratikus úton ura-

291

lomra jut a fasizmus és felszámolja a demokráciát, ön-magát az ‘igazi demokráciának’ meghirdetve...”(97–98.)

A hõs visszhangos közéleti pályájának folytatásaaztán 1948–49-ben, a koalíció bomlása és a királyidiktatúra bevezetésével lehetetlenné vált, HoraceCockery sorsa a magány, az elszigetelés, illetve elszi-getelõdés és az önkéntes belsõ számûzetés lett. „Azértelem cellát vagy betegszobát választ magának – írtaegy levelében. – Olyan magányt, amely a totalitariz-mus konzekvens, radikális tagadása.” (141.) S miutánteljesen beszûkült Horace Cockery cselekvési köre,egyetlen lehetõség maradt számára, az egyéni lázadá-sé, amely lírai mûvében, a „darabokra tört elégia” köl-teménysorozatában fejezõdött ki. „Én leszek az isten-káromló, a felháborító Hang – írta az idézett apokriflevélben. – A Harag Hangja. No meg az emlékezésé.Néha tán a humoré. Aztán meg a képtelenségé. A vi-lág egyetlen jól megszerkesztett abszurditás. Ez hal-latszik majd: harsány nevetés görgõ visszhangja azüres katedrálisban... [...] Szó se róla, nem tettem le afegyvert. Teljes szuverén ura vagyok a szónak és agondolatnak. Amelyért a szellemet, az embert, az or-szágot eláruló történelemben most már csak önmagamelõtt vagyok felelõs.” (141–142.)

A Múzeum ötödik fejezete az író-barát dogshaveniképzelt látogatásának epikai bõségû leírását foglaljamagában – megannyi titokzatos, illetve titkokra fénytvetõ eseménnyel –, valamint a Horace Cockery-ha-gyatékkal való ismerkedés leírását, míg az utolsó kétfejezetben a „darabokra tört elégia” értelmezése és

292

évekig tartó úgymond magyarításának folyamata, to-vábbá recepciója követhetõ nyomon „kis elbeszélé-sek” formájában. Ezek a fejezetek nemcsak a szerzõszámára fontos, a költészetet illetõ szellemi kalandjai-nak eredményeit foglalják magukban, hanem a Múze-um reprezentációját, teremtett világát tágítják azáltal,hogy bennük a szerzõ a fõhõs környezetéhez tartozóújabb figurák alakját formálja meg, s ezzel a regénygondolati-epikai kiteljesítését, a történelemrõl alkotottkép bõségét és hitelességét szolgálja.

3.

Pomogáts Béla idézett tanulmányában megállapí-totta, hogy miközben Méliusz részletesen kidolgozzaalteregójának fiktív életrajzát, addig a saját élettörté-netét misztifikálja.4 Az elbeszélésnek azzal a szaka-szával példázza ezt a kritikus, amelyben a narrátor – aközismert tény ellenére – kijelenti, hogy õ nem ültbörtönben 1949–1955 között. Az elbeszélõi magatar-tás fölénye érvényesül ebben az esetben is, a keserûönirónia forrásvidéke figyelhetõ meg az idézendõpasszusban: „A fantasztikus véletlenek összjátéka!...1949 õszétõl 1955 nyaráig úgyszólván H. C. sorsábanosztoztam – hangzik a kijelentés. – Ha nem is ültembörtönben, mint legközvetlenebb barátaim, de holtvá-gányra kerültem, írásaimat nem közölték, könyveimetbevonták. Csak én tudom, hogyan tengettem nyomo-rult napjaimat.” (160. Az én kiemeléseim – B. J.)

A misztifikációra vonatkozó megállapítás nem csak

293

a Múzeum regényesített, fiktív elemeinek és a történel-mi-irodalomtörténeti tényeknek, valamint az életrajzimozzanatoknak a vonatkozásában érvényes, az ész-lelt eljárás ugyanis alapját képezi annak az egész íróikoncepciónak és alapötletnek, mely szerint HoraceCockery „darabokra tört elégiája” úgyszólván csakmagyar fordításban, Méliusz átültetésében van meg-örökítve. Sõt, az író-narrátor megjegyzéséhez hozzá-kapcsolhatjuk azt a kijelentését is, hogy: „magamatfordítottam, tulajdon magamként.” (223. Az én ki-emeléseim – B. J.)

Az egész írói vállalkozás különben azért járhatottsikerrel – sugallja az elbeszélõ –, mivel a modell mint-egy második énjévé vált megalkotójának. (Vö.252–253.) Az alkotó saját személyes sorsfordulataitszemlélhette e modellen – írtuk korabeli könyvkriti-kánkban –, azaz a Horace Cockery-modell megterem-tése útján lehetõsége nyílt az alkotónak önmaga mé-lyebb megismerésére.5 Konkrét utalás is történikegyik reflexióban a fõhõs és az író-narrátor párhuza-mos sorsalakulására, ami például a „darabokra törtelégia” létrejöttének idejét illeti: „Mi ketten ugyanab-ban az idõben – szól a közvetlen vallomás –, közel hatesztendõ folyamán, de át nem hidalható, át nem léphe-tõ és át nem úszható földrajzi távolságban egymástól,az európai lét azonos minõségét éltük meg, mi ketten,H. C. és én, ott és itt, az azonos tartalmú kort. A rémü-letet.” (253.)

A mûfordításról elmélkedve aztán egy másik refle-xióban megfogalmazódik a költeménysorozat szerzõ-sége szempontjából talányos, mégis kétséget kizáró

294

295

következtetés: „Úgy fordítani, hogy vállalkozásunkatnem mûfordításnak fogjuk fel, hanem tulajdon költe-ményünk teremtésének.” (246. Az én kiemeléseim – B.J.)

A méliuszi életmû egészében megtalálható ugyanaz önértelmezés motívuma, A Horace Cockery-Múzeum viszont modell-volta okán teljes körû, parexcellence önéletrajzi számvetésnek tekinthetõ, az ér-telmezõ és befogadó számára olyan arckép megalko-tását teszi lehetõvé, amely az alkotói személyiség ésmûve mondhatni minden markáns jegyét magán vise-li. Egy teljes emberi-alkotói pályáról és sorsról alkotbenne a szerzõ mintegy a valósággal egyenértékû raj-zot, azaz a Múzeum az írónak a történet egészelvûségemelletti opcióját tanúsítja, de ez a modernségre vallóelv meg is kérdõjelezõdik azáltal, hogy a részletekbõl,töredékekbõl – „kis elbeszélésekbõl” – felépült mû azelbeszélhetõség fragmentumjellegét hangsúlyozza, sezzel a nyitással a hetvenes-nyolcvanas évekre meg-újult modern magyar próza csapásai felé mutat a re-gény poétikája. Azaz a Múzeum nem csupán bevezetõ-je és értelmezése a „darabokra tört elégiá”-nak neve-zett – amint a szerzõ minõsíti – „egyetlen kompozíciótkitevõ költeménysorozat”-nak, nemcsak a költemény-sorozat keletkezésének és az adott irodalomtörténetiszakasznak (1949–1955) a bemutatása, hanem olyanepikai mû, amely a huszadik század elsõ felén átívelõemberi-írástudói pálya képét tartalmazza, és a mo-dernség végsõ szakaszának nyomait viseli magán.

Jegyzetek:

1. Vö. Pomogáts Béla: Sors és jelkép. A prózaíró MéliuszJózsef, Új Auróra, 1, 1989: 56–57. (Különnyomat).

2. i. m. 57.3. Vö. Horváth Andor: Olvasónapló. In: Montaigne kö-

penye, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1985, 267.4. Vö. Pomogáts Béla: i. m. 58.5. Vö. Borcsa János: A költészet: életforma, Korunk, 6,

1984.

UtószóEzúttal kívánom megjegyezni, hogy jelen kötet

törzsanyaga a 2000 májusában megvédett doktoridisszertációmat foglalja magában. Arra is felhívnámaz Olvasó szíves figyelmét, hogy a dolgozat kijelöltkereteit jóval túllépte volna Méliusz József szerkesz-tõi és irodalomszervezõi, valamint intézményalapítóivagy irányítói tevékenységének a feltárása és feldol-gozása, továbbá a publicista és mûfordító munkássá-gának bemutatása és értékelése, s nem utolsósorban aközéleti személyiségé, aki volt élete különbözõ szaka-szaiban, s végül vállalt szerepeinek eszme- és politika-történeti megítélése.

Meggyõzõdésem, hogy ezeknek a feladatoknak azelvégzése szintoly fontos egy helyes és hiteles hely-zettudat és önismeret kialakítása céljából, mint az íróiéletmû megismertetése s értelmezése – melyre sze-rény kísérletet tettünk dolgozatunkkal – az irodalom-értés és irodalmi mûveltség kiteljesítése tekintetében.

Az irodalomértés „tudományába” való bevezetéstszerzõ mindenekelõtt a hetvenes és nyolcvanas évekazon – elsõsorban kolozsvári – írástudói mûhelyekbõlkapott ösztönzéseknek köszönheti, mely mûhelyeketegyüttesen illõ lenne Kolozsvári Iskola néven emle-getni egy megírandó romániai magyar tudománytörté-netben.

Név szerint ez alkalommal Cs. Gyímesi Éva pro-fesszorasszonyt emelném ki, aki egyúttal tudományosirányítóm is volt a doktori képzés ideje alatt. Hálávaltartozom neki, s külön köszönetemet fejezem ki a

297

disszertáció létrejöttében vállalt szerepéért, s hasonló-képpen nagyrabecsült opponenseimnek, Angi Istvánkolozsvári és Görömbei András debreceni egyetemitanároknak, valamint Pomogáts Bélának, az MTA Iro-dalomtudományi Intézete tudományos tanácsadójá-nak.

Kézdivásárhely, 2000 decemberében

FÜGGELÉK

Életrajzi áttekintés

1909. január 12-én született Temesváron katolikuscsaládban. Édesapja Nelovánkovits Miklós, aki ki-emelkedett a bánsági tanyavilágba telepített parasztiés iparos – horvát származású – elõdök közül (apjabognár volt egy uradalomban), magyar nyelvû tanító-képzõt végzett, de állami tisztviselõi állást vállalt azOsztrák–Magyar Monarchia idején Temesvárt. A ha-talomváltást követõen Romániában maradt, és üzletivállalkozásba kezdett. Megvetette egy polgári létfor-ma alapjait, kultúrált körülmények között élt a család.Érdeklõdést mutatott az apa a mûvészetek (irodalom,zene, festészet) iránt, tagja volt a temesvári MagyarDalárdának, mellyel együtt 1928-ban részt vett egynemzetközi versenyen Hágában. Ezúttal néhányan,köztük az író édesapja – fiával együtt – és Szombati-Szabó István pap-költõ Párizsban és Londonban ismegfordultak. 1947-ben halt meg. Édesanyja Ber-nátczky Gertrúd, anyai ágon elzászi eredetû svábõsöktõl, apai ágon meg lengyel õsöktõl származó kis-polgári lány, tizenhat évesen ment férjhez. 1957-benhalt meg.

1920–1928 között a temesvári katolikus (piarista)gimnázium tanulója. Budapesten tesz érettségi vizs-gát. Szombati-Szabó István hatására áttér a reformátusvallásra. A gimnáziumi évek alatt versel, társaival tit-kos irodalmi kört alakítanak, olvassák Babitsot, Kas-sákot, Ady és Szabó Dezsõ mellett.

1928–29-ben a zürichi egyetem teológus hallgatója.1929–30-ban a kolozsvári református teológia diák-

299

ja. Munkatársa az Ifjú Erdély címû fõiskolás lapnak:cikkei, versei, grafikái jelennek meg benne. Elsõ köz-leménye a havonta megjelenõ lap (kiadta a KolozsváriReformátus Teológia ifjúsága, fõszerkesztõ dr. ImreLajos, felelõs szerkesztõ Nagy József) 1929 novembe-ri (VIII. évf.) számában Valami Szabó Dezsõrõl cím-mel, N. Erdélyi Mózes név alatt jelent meg. Ugyaneb-ben a számban, a Hírek rovatban található a következõhíradás: „Az Ifjú Erdély estélye. Nov. hó 28-án esteDésen lesz az Ifjú Erdélynek estélye, amelyen NagyJózsef szerk. tart elõadást és szaval az erdélyi költõkverseiból, Kozma Tibor és Nelovánkovits József zene-számokkal (Liszt, Rubinstein) szerepelnek. Vendéglá-tó a Dési Ref. Nõszövetség.” A továbbiakban cikketközöl Ady Endrérõl (1930. január), Rilkérõl (1930.február), majd – Méliusz József néven – Kós Károlyról(1930. május). Endre Károly Temesváron élõ költõajánlásával felkeresi Kuncz Aladárt, aki meghatározóhatást gyakorol az ifjú költõre. Ugyanakkor tagja leszaz Erdélyi Fiatalok ifjúsági-nemzedéki csoportosulás-nak. Költõként az Erdélyi Helikonban debütál (1930.2.), verseket, cikkeket 1930–32 között publikál a fo-lyóiratban.

1930–31-ben a berlini Friedrich Wilhelm EgyetemTeológia Fakultásának hallgatója, de eljár a színházszak elõadásaira, a Collegium Hungaricumba, és köz-vetlen szemtanúja a német antifasiszta baloldali moz-galomnak. Ez újabb nyugat-európai tanulmányút szín-helyét immár nem Kuncz, hanem Gaál Gábor hatásáraválasztotta. Élményeirõl hazai lapoknak és folyóira-toknak küldött írásaiban számol be (Asszonyok-Lányok, Brassói Lapok, Ellenzék, Erdélyi Fiatalok).

1931–32-ben újból a kolozsvári református teológia

300

diákja. Az Új Arcvonal címû antológia egyik szerzõ-je. (Új Arcvonal. Tizenkilenc fiatal erdélyi író antoló-giája. Cluj – Kolozsvár, 1931. Szerzõk: B. BányaiLászló, Bélteky László, Dánér Lajos, DebreczeniLászló, Flórián Tibor, Gagyi László, Jancsó Elemér,Janovics András, Kovács K. Jenõ, K. GrandpierreEmil, Kovács György, Kováts József, László Dezsõ,Melius N. József, Óvári Éva, I. Szemlér Ferenc, ThuryZsuzsa, Varró Dezsõ, Wass Albert.) Szorosabb emberikapcsolatba kerül Tamási Áronnal. 1932-tõl a folyó-irat betiltásáig (1940 szeptember) rendszeresen közöla Korunkban, egy ideig annak szerkesztõje, Gaál Gá-bor legközelebbi munkatársa. Református lelkészi ké-pesítést szerez, de szolgálatot nem vállal, ehelyett azújságírás mellett kötelezi el magát. A szüleivel, min-denekelõtt az apjával való kapcsolata megromlik emi-att, de párválasztása is elégedetlenséget vált ki a csa-ládban. Diákévei alatt eszmei-világnézeti meggyõzõ-désében gyökeres fordulatok következnek be: a katoli-cizmustól a protestantizmuson keresztül eljut a mar-xizmusig, illetve a mozgalomig. A mozgalommalazonban csak eszmeileg, mint költõ és újságíró azono-sul, tehát polgári-értelmiségi egzisztenciáját és élet-formáját megõrzi és védelmezi.

1932 õszétõl, az egyetemi tanulmányok befejezéseután Temesvárt telepedik le, majd katonai szolgálatotteljesít Bukarestben (1933), s ezt követõen megháza-sodik. Felesége Méliusz (szül. Hoffmann) Klári(1910, Boksánbánya – 1950, Kolozsvár), kereskedõlánya, nõi fehérnemû üzletet és mûhelyt mûködtetettTemesvárt a harmincas években és a második világhá-ború éveiben, baloldali értelmiségiekkel tartott kap-csolatot, férjének szellemi partnere volt. A harmincas

301

években Méliusz közöl szülõvárosa lapjaiban, a Te-mesvári Hírlapban és a 6 órai Újságban, munkatársa aBrassói Lapoknak, írásai jelennek meg bel- és külföldimagyar lapokban: Friss Újság (Nagyvárad), Függet-len Újság (Kolozsvár), Napló (Nagyvárad), MagyarNap (Moravska-Ostrava), Magyar Újság (Pozsony),Szabad Szó (Párizs) stb. Költõként a Korunkban a BenHepburn hagyatéka címû ciklussal szerepel elõször(1934. 2.).

1935 nyarán dobrudzsai riportúton Geo Bogzával. 1936 õszén Csehszlovákiában jár, Pozsonyban,

Kassán, Prágában, baloldali politikai-kulturális ren-dezvényeken vesz részt, kapcsolatba kerül többek kö-zött Barta Lajossal, Fábry Zoltánnal, Forbáth Imrével.Temesváron találkozik Sinkó Ervinnel.

1937 augusztus–szeptemberében nyugat-európaiúton feleségével Svájcban (Zürich, Bázel) és Francia-országban (Párizs). Látogatás Thomas Mann-nál. Anémet író naplójának 1937. augusztus 8-ai, vasárnapibejegyzése szerint: „Teára a fiatal Méliusz házaspár,romániai magyarok.” (Thomas Mann: Naplók / I.1918–1921, 1933–1939. Válogatás. Európa Könyvki-adó, Budapest, 1988. 466.) Október elsõ napjaiban aKorunk képviseletében részt vesz Marosvásárhelyen aVásárhelyi Találkozón.

1938 – Gaál Gábor sugallatára hozzáfog Város aködben címû regényének megírásához.

1939. szeptember 1-tõl, Lengyelországnak a hitleriNémetország általi lerohasása kezdetétõl egy hónaponkeresztül naplót vezet. (Lásd Méliusz József: Kitépettnaplólapok. Egy publicista feljegyzéseiból 1931–1960.Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1961. 183–193.)

1940 – A bécsi döntést követõen is Temesváron

302

marad. Szeptember 24-én megszületik Péter fiúk. Aháború idején a katonai behívástól sikerül megmene-külnie, és részt vesz az illegális kommunista párt irá-nyította ellenállási mozgalomban.

1941 – Álom és tûzvész címû prózáját közli az Újvi-déken megjelenõ Kalangya (január-februári szám),Álmodjunk tovább címû verse jelenik meg a Kolozs-váron kiadott Versekben tündöklõ Erdély címû, Szen-timrei Jenõ szerkesztette antológiában, befejezi Városa ködben címû regényét. Június 22-tõl 1944. augusz-tus 23-ig naplót vezet, melyben nyomon követhetõk amagánélet, az írói lét és a mozgalmi tevékenység ese-ményei egy kisebbségi helyzetben, a romániai katonaidiktatúra körülményei között élõ baloldali elkötele-zettségû és antifasiszta magyar polgári értelmiségiesetében. (Lásd Háborús napló. Válogatta, jegyzetek-kel ellátta és közzéteszi Borcsa János. A Hét 1995.szept. 8., 15., 22., 29., okt. 6., 13., 20., 27., dec. 22.,1996. jan. 5., 12., 19.; Látó, 1995. 10., 11., Helikon,1995. okt. 20.; Kortárs, 1996. 1.)

1943 áprilisában háromhetes utazást tesz Dél-Er-délyben (Enyeden, Szebenben, Brassóban) az illegáliskommunista párt bánsági titkárságának megbízásából.Ennek nyomán kezd hozzá a Sors és jelkép címû regé-nye megírásához. Az utazásról tett írásos jelentésévelmegbízói elégedetlenek voltak, nem felelt meg a pártelvárásainak. Tavaszi szökés címû elbeszélése jelenikmeg az Erdélyi Helikonban (júliusi szám), elbeszélés-sel-regényrészlettel (Fanny és a bolgár) és verssel (Azéj és a szerelmesek) szerepel az Enyeden kiadott, VitaZsigmond szerkesztésében megjelent Romániai Ma-gyar Írók Antológiájában. (Az antológia szerzõi: BitaiB. Pál, Endre Károly, Fekete Lajos, Horváth Jenõ,

303

Kabós Éva, Kakassy Endre, Kubán Endre, Méliusz Jó-zsef, Nagyfalusi Mihály, Nikodémusz Károly, SzepesiNits István, Olosz Lajos, Tatrangi Pál András, Revicz-ky Mária, Serestely Béla, Szemlér Ferenc, D. WassAlbert.)

1943–44-ben Virágh Miklós és Pór István álnévenközöl irodalmi publicisztikát a temesvári Déli Hírlap-ban.

1944. augusztus 23-áról 24-ére virradó éjszakán te-mesvári lakásán (Ofcea utca 10.) gyûlésre került soraz RKP bánsági titkára (Leontin Sãlãjan), a KözpontiBizottság küldöttje, valamint az ellenállási mozgalomkülönbözõ helybeli szervezeteiben tevékenykedõ ro-mán, magyar, szerb vezetõk részvételével. Augusztus25-én lefoglalják a Déli Hírlap szerkesztõségét, s azújságot a továbbiakban a romániai magyarság demok-ratikus lapjaként jelentetik meg, majd ugyanazon évõszétõl ennek utódjaként adják ki a Szabad Szót. Fele-ségét és fiát a zavaros hetek idejére a közeledõ frontelõl a krassói hegyekbe menekíti, a Poneasca nevû he-gyi üdülõn vendégeskednek. A feleségének ide kül-dött egyik levelében írja szeptember elején a követke-zõket: „Különben egész szerepemet úgy fogom fel eb-ben a helyzetben, hogy nékem a humanizmus, a végsõemberi értékek felett kell õrködnöm, arra figyelmez-tetni unos-untalan barátaimat, akiket korán ragadott ela hatalmi érzés. A próba elõtt most állunk: maradj ha-talmon is az az ember, aki voltál az üldöztetésben és aveszélyben, s ha akkor védted az emberi értékeket,védd most is, mert gyõzelmüket meg kell becsülni, s agyõzelem méginkább kötelez a humánum védelmére.”November 3-án feljelentés alapján a Vörös Hadseregpolitikai frontrendõrsége letartóztatja mint angol ké-

304

met. Sikerül igazolnia magát, kihallgatói ejtik a hamisvádakat, de Temesváron nem lesz maradása. ElõszörBrassóba, majd Bukarestbe megy kapcsolatok felvéte-le végett (MADOSz, Magyar Népi Szövetség). Közöla Népi Egységben. Kolozsváron kap megbizatást.

1945–47 – Családostól Kolozsvárra költözik (1945),a Tájékoztatásügyi Minisztérium magyar sajtótaná-csosa, késõbb a Magyar Népi Szövetség központi saj-tóosztályának vezetõje. Szerkeszti a Magyar NépiSzövetség Kiskönyvtára címû sorozatot 1947-ig, amegalakuló Romániai Magyar Írószövetség fõtitkára1948-ig. Az induló Utunk felelõs szerkesztõje (1946–48), rendszeres irodalmi publicisztikai tevékenységetfejt ki a lap 1946–47-es évfolyamaiban. Egyik cikké-ért (Új arcú magyarok) az RKP Központi Bizottságapropagandaosztálya elé idézik 1947-ben. A MagyarNépi Szövetségen belül elkezdõdõ belsõ tisztogatások(1947) következtében eltávolítják a központi sajtóosz-tály élérõl, majd kinevezik a magyar színházak vezér-felügyelõjévé a Mûvészetügyi Minisztérium kereté-ben. Megjelenik Ének 1437-rõl címû „verses króniká-ja” (Temesvár, Victoria, 1945), Tanú: a nép címûpublicisztikai kötete (Temesvár, Victoria, 1945), Sorsés jelkép címû regénye (Józsa Béla Athenaeum, Ko-lozsvár, 1946).

1948 – Minisztériumi hivatalából áthelyezik a Ko-lozsvári Magyar Színház igazgatójának; ugyanitt fõ-rendezõ és a Magyar Mûvészeti Intézet SzínmûvészetiKarának tanára. Kiszorul az irodalmi életbõl, azUtunkban csak színházi tárgyú cikkei jelennek meg, sa lap július 10-i számában utoljára jelenik meg nevefelelõs szerkesztõként. Az 1948–49-es évadban az õrendezésében mutatja be a színház Gogol Leánynézõ,

305

Mikszáth Különös házasság és Vszevolod IvanovPáncélvonat címû darabjait.

1949 nyarán az Állami Magyar Színház igazgatóitisztségébõl leváltják. November 3-án délelõtt egyõáltala rendezett darab (Vszevolod Ivanov: Páncélvo-nat) nyilvános fõpróbáját tartják a színházban. Aznapeste tíz óra tájban állambiztonságiak elviszik Kert utca12. szám alatti lakásából a politikai rendõrség Majálisutcai börtönébe, ahonnan másnap gépkocsin Bukarest-be szállítják Kurkó Gyárfással együtt. Koncepciós pervádlottjaként ítélet nélkül – rövid megszakítással –1955-ig tartják börtönben.

1950 nyaráig tart a kihallgatás. A jilavai börtönbezárják. Június 6-án letartóztatják feleségét, aki idõköz-ben egy kolozsvári gyár munkásnõje lett, fiát pedig aKolozsvárra érkezõ édesanyja veszi gondozásba. A ki-hallgatások nyomán testileg-lelkileg súlyosan sérültfelesége szeptemberben rejtélyes, máig tisztázatlankörülmények között meghal az állambiztonságiak ál-tal õrzött kórházi szobában. Szeptember 24-én temet-ték el a Házsongárdi temetõben, s ugyanazon a naponfiát kiutasítják Kolozsvárról, és kitiltják az országösszes iskolájából. Édesanyja Temesvárra viszi magá-val az unokát, valamint az író kéziratainak, könyvei-nek egy részét.

1951 nyarán az Ocnele Mare-i börtönbe viszik, asz-talosként dolgozik.

1954 tavaszán az Ocnele Mare-i börtönbõl egyPloieºti-i kaszárnyába szállítják, és onnan utcára te-szik. Kolozsvárra utazik, alkalmi szállást ismerõsök-nél, munkát egy bútorgyárban talál, ahol asztaloskéntegy hónapot dolgozik, látogatást tesz a súlyosan betegGaál Gábornál. Letartóztatják újból, a szamosújvári

306

börtönbe zárják, majd a kolozsvári állambiztonságnáltartják fogva.

1955. június 23-án szabadul végleg. Kolozsvárontöltött néhány nap után dr. Petru Groza hívására Buka-restbe megy. Geo Bogza, Eugen Jebeleanu, GeorgeMacovescu támogatását élvezi. Helyzete tisztázásavégett, illetve állás után jár fõhivatalokban és az Író-szövetségnél – nem sok eredménnyel. MegismerkedikFischer Annával, akivel augusztusban egybekelnek.Augusztusban együtt látogatnak haza Temesvárra,ahol édesanyja és Péter fia él. Szeptembertõl több hó-napon keresztül az Írószövetség szinajai alkotóházá-ban élnek és dolgoznak. Közben Kolozsvárra látogat,de sem régi állását, sem lakását nem kapja vissza.

1956 júniusában rehabilitálják, elhagyják Szinaját,Bukarestben átmenetileg szállodában laknak, majdugyanitt lakáshoz jutnak (Popa Rusu utca 16. szám).Élénk publicisztikai tevékenységbe kezd, megvallja aforradalmi-baloldali irodalom, a Korunk-hagyománymelletti elkötelezettségét, viszont elfogultságai is fel-színre kerülnek: Dsida Jenõ lírájának megítélésébensúlyosan téved (Vigyázat! Hamis angyal). AzElõrében közölt cikksorozatban ad hangot az uralmonlévõ kommunista rezsimmel azonos véleményének amagyarországi szabadságharcot illetõen.

1957 – Együtt a világgal címmel megjelenik válo-gatott verseinek (1931–1956) gyûjteménye (ÁllamiIrodalmi és Mûvészeti Kiadó, Bukarest), az Utunkbanadja közre Közelmúltunk irodalma címû írását (márci-us 30-i szám), melyben a két világháború közötti erdé-lyi magyar irodalom újbóli birtokbavételét szorgal-mazza, s melynek nyomán tanulmányokat jelentetmeg a lap Bánffy Miklósról, Karácsony Benõrõl,

307

Reményik Sándorról, Salamon Ernõrõl, Dsida Jenõrõltöbbek között. Bemutatják Mindenki megkapja a ma-gáét címû vígjátékát.

1958–59 – Az Állami Irodalmi és Mûvészeti Kiadóaligazgatója, a magyar részleg vezetõjeként fontos ki-adói és intézményépítõi munkát fejt ki. Betegsége mi-att lemond megbizatásáról. Bemutatják Hamiskártyá-sok címû drámáját és Nem olyan egyszerû címû komé-diáját (1958-ban, illetve 1959-ben).

1960 – Ameddig ellátok. Versek. Állami Irodalmiés Mûvészeti Kiadó, Bukarest

1961 – Kitépett naplólapok. Egy publicista feljegy-zéseibõl 1931–1960. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest;Okos volt-e Okos Marci? Regényke [Méliusz Anná-val], Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest

1963 – Beszélgetés a rakparton. Versek. IrodalmiKönyvkiadó, Bukarest. – Bevezetõ tanulmányt ír Jó-zsef Attila Versek címû kötetéhez (Irodalmi Könyvki-adó, Bukarest). Fiának elméje elborul, Marosvásárhe-lyen, Bukarestben, Budapesten kezelik 1968-ig, majdismét Marosvásárhelyen. Méliusz Péter Dicsõszent-mártonban halt meg 1994. február 15-én.

1964 – Legszebb versei. Az elõszót Szász János ír-ta. Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest.

1967 – Aréna. Hat elégia 1963–1967. IrodalmiKönyvkiadó, Bukarest – Elõszót ír A Korunk költé-szete címû antológiához (Irodalmi Könyvkiadó, Buka-rest).

1968–72 – A Romániai Írók Szövetsége alelnökévéválasztják, fontos szerepe van új romániai magyar kul-turális intézmények létrehozásában (A Hét, KriterionKönyvkiadó, Román Televízió magyar nyelvû adása),alelnöke a Romániai Magyar Dolgozók Tanácsának,

308

nagyobb külföldi utazásokat tesz a Szovjetunióban ésNyugat-Európában. Írói munkája delelõjére érkezik,romániai és anyaországi fórumokon szerepel. Írószö-vetségi Nagydíjjal jutalmazzák Aréna címû verseskö-tetéért (Bukarest, 1968). Megjelenik Város a ködbencímû regénye (Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1969),Az új hagyományért címû tanulmány- és esszégyûjte-ménye (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969), Az il-lúziók kávéháza címû vallomásainak gyûjteménye(Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971), bevezetõ ta-nulmányt ír Kassák Lajos Legszebb verseihez (Ifjúsá-gi Könyvkiadó, Bukarest, 1968).

1973 – Nehéz mûtéteken esik át. Megjelenik Sorsés jelkép címû regényének második, átdolgozott ki-adása.

1974-ben huzamosabb idõt tölt Cap-Martinben LouisNagel-Nemes Lajosnak köszönhetõen, s az ezt követõmásfél évtized során nagyobb utazásokat tesz Nyugat-Európában és Kanadában, s magyarországi meghívá-soknak tesz eleget. A Román Akadémia levelezõ tag-jai közé választja, Akadémiai Díjjal, valamint az Író-szövetség Díjával jutalmazzák. Megjelenik Város aködben címû regénye román nyelven (Oraºul pierdutîn ceaþã) Constantin Olariu fordításában, Adrian Ma-rino elõszavával (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest).

1977 – Kávéház nélkül. Emlékezet és vallomás.Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

1978 – Megtagadja a pártvezetés felsõ köreibõl ere-dõ kérés teljesítését, hogy cáfolná meg nyilvánosanIllyés Gyula, a határon túli magyarság helyzeténektragikus romlását feltáró állásfoglalását. MegjelenikSors és jelkép címû regénye román nyelven (Destin ºi

309

simbol) Paul Drumaru fordításában, Ion Vlad elõsza-vával (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest).

1979-ben a Romániai Írók Szövetsége Nagydíjávaljutalmazzák.

1980 – Szávai Géza: Helyzettudat és irodalom. Kis-monográfia, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár.

1981 – Város a ködben. Regény. Második kiadás.Egyed Péter bevezetõ tanulmányával. KriterionKönyvkiadó, Bukarest.

1982 – Tranzit kávéház. Utazás és álom. KriterionKönyvkiadó, Bukarest

1983 – A Horace Cockery-Múzeum – Horace Cock-ery darabokra tört elégiája. Kriterion Könyvkiadó,Bukarest. – Tiltakozásul a Sors és jelkép szerzõjét egykönyvben ért igaztalan támadásokra, rágalmakra kilépa Romániai Írók Szövetségébõl, és visszavonul a kö-zélettõl.

1984 – Válogatott költemények (1930–1980). Válo-gatta és az utószót írta Szász János. Kriterion Könyv-kiadó, Bukarest, Romániai Magyar Írók sorozat.

1985 – Napnyugati kávéház. Kriterion Könyvkiadó,Bukarest.

1988 – A barátság kávéháza – tegnap. KriterionKönyvkiadó, Bukarest; Secþiune transversalã. Esszékromán nyelven Livia Bãcaru fordításában, GeorgeMacovescu elõszavával. Kriterion Könyvkiadó, Buka-rest

1982–90 között a Budapesti Szépirodalmi Könyv-kiadó sorra jelenteti meg a Város a ködben, Sors ésjelkép, Tranzit kávéház, A Horace Cockery-Múzeum –Horace Cockery darabokra tört elégiája, Az illúziókkávéháza címû köteteit.

1989 – A decemberi fordulat betegen éri, de nyilvá-

310

nosan kifejezi hitét a diktatúra bukását követõ demok-ratikus kibontakozásban (lásd A Hét, 1989. december28-i szám).

1990 – Visszavont remény. Szilágyi Domokos leve-lei Méliusz Józsefhez. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bu-dapest.

1991–92 – Folytatásokban közli A Hétben Zsilavanem volt kávéház címû utolsó regényét.

1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kö-zépkeresztjével tüntetik ki.

1995. december 1-jén halt meg. A bukaresti Bellutemetõ akadémiai parcellájában nyugszik. A decem-ber 5-i temetésen Geo Šerban a Romániai Írók Szövet-sége, Gheorghe Mihailã a Román Akadémia nevébenmondott beszédet. Gálfalvi Zsolt, a Romániai MagyarPEN Klub elnöke a romániai magyar irodalmi és kul-turális folyóiratok (A Hét, Helikon, Korunk, Látó) ré-szérõl búcsúztatta, s ugyanõ tolmácsolta a Magyar Író-szövetség részvétüzenetét.

1996–98 – A Hét több alkalommal közöl válogatástEgyszemélyes kávéház címmel az író utolsó, kézirat-ban maradt alkotásából, a cédulákból, amelyeket halá-la elõtti napig írt. 1998. február 22-én az író egykorilakásának külsõ falán (Amiral Bãlescu utca 8. szám)emléktáblát avatnak.

311

Méliusz József mûvei

Ének 1437-rõl – Verses krónika. Temesvár, 1945 (ARomániai Magyar Népi Szövetség Kiskönyvtárasorozat).

Tanú: a nép, Temesvár, 1945 (A Romániai MagyarNépi Szövetség Kiskönyvtára sorozat).

Sors és jelkép, Józsa Béla Athenaeum, Kolozsvár,1946.

Együtt a világgal – Versek 1931–1956, Állami Irodal-mi és Mûvészeti Kiadó, Bukarest, 1957.

Októberi szél – Egy publicista jegyzetei, Állami Iro-dalmi és Mûvészeti Kiadó, Bukarest, 1957.

Négy vidám játék [Asztalos Istvánnal, Méhes György-gyel, Sütõ Andrással], Állami Irodalmi és Mûvé-szeti Kiadó, Bukarest, 1959.

Ameddig ellátok – Versek, Állami Irodalmi és Mûvé-szeti Kiadó, Bukarest, 1960.

Kitépett naplólapok – Egy publicista feljegyzéseibõl1931–1960, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1961.

Okos volt-e Okos Marci – Regényke [Méliusz Anná-val], Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1961.

Beszélgetés a rakparton – Versek, Irodalmi Könyvki-adó, Bukarest, 1963.

Legszebb versei, Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest,1964.

Aréna – Hat elégia 1963–1967, Irodalmi Könyvkiadó,Bukarest, 1967.

Az új hagyományért, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest,1969.

Város a ködben, Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1969.Az illúziók kávéháza – Vallomások 1966–1971, Krite-

rion Könyvkiadó, Bukarest, 1971.

312

Sors és jelkép avagy egy erdélyi utazás regénye ezer-kilencszáznegyvenháromban tizenkét fejezetben el-beszélve, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973.

Kávéház nélkül – Emlékezet és vallomás, KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1977.

Tranzit kávéház – Utazás és álom, Kriterion Könyvki-adó, Bukarest, 1982.

A Horace Cockery-Múzeum – Horace Cockery dara-bokra tört elégiája, Kriterion Könyvkiadó, Buka-rest, 1983.

Válogatott költemények – 1930–1980, Kriterion Könyv-kiadó, Bukarest, 1984.

Napnyugati kávéház, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest,1985.

A barátság kávéháza – tegnap, Kriterion Könyvkiadó,Bukarest, 1988.

313

Írások Méliusz József mûveirõl(válogatás)

Méliusz József: Sors és jelkép. Erdély (Kolozsvár),1946. júl. 14.

Benedek Marcell: Sors és jelkép. Utunk (Kolozsvár),1946. 3.

Szemlér Ferenc: Sors és jelkép. Népi Egység (Brassó),1946. aug. 18.

Horváth Márton: Öt könyv – erdélyi írók a kolozsvárikönyvnapon. Szabad Nép (Budapest), 1946. szept.22.

Jancsó Elemér: Méliusz József: Sors és jelkép. Vilá-gosság (Kolozsvár), 1946. okt. 28.

Sz. L. [Szenczei László]: Sors és jelkép. Új Magyaror-szág (Budapest), 1946. okt. 29.

Lévai László: Ének 1437-rõl – Méliusz József versso-rozatának román kiadása. Utunk, 1948. 18.

Veress Dániel: Méliusz József: Együtt a világgal. IgazSzó (Marosvásárhely) 1958. 3. 469–470.

Gréda József: Nagy költemények nyersanyaga. Utunk,1958. 14.

Gereblyés László: Együtt a világgal – Méliusz Józsefverseirõl. Élet és Irodalom (Budapest), 1958. 20.

Járai Rezsõ: Méliusz József verseskötetérõl. Korunk(Kolozsvár), 1958. 12. 1785–1788.

E. Fehér Pál: Költészet és publicisztika – GereblyésLászló és Méliusz József verseirõl. Kortárs (Buda-pest), 1960. 10. 622–624.

Gagyi László: Költészet és ember. Igaz Szó, 1960. 11.738–741.

Lõrinczi László: Jegyzetek Méliusz József költészeté-rõl. Korunk, 1961. 1. 98–106.

314

Csehi Gyula: Tanúvallomás – három évtizedrõl.Utunk, 1962. 13.

Balogh Edgár: A közírás ars poeticája. Korunk, 1962.5. 627–629.

Márki Zoltán: Naplólapok a Kitépett naplólapokról.Igaz Szó, 1962. 6. 920–923.

Szász János: Egy életmû útjelzõi. Elõre (Bukarest),1963. aug. 16.

Polgár István: Egyenes úton. Igaz Szó, 1964. 2.235–241.

Lászlóffy Aladár: Harc a teljességért. Utunk, 13,1964

Szilágyi Domokos: A Beszélgetés a rakparton ürü-gyén. Utunk, 1964. júl. 24.

Izsák László: Expresszionista hagyomány – költõi agi-táció. Korunk, 1964 12. 1756–1761.

B. P. [Baróti Pál]: Méliusz József legszebb verseiUtunk, 1965. 11.

Szemlér Ferenc: A költõ másik arca. Elõre, 1965.márc. 12.

Sõni Pál: Ébresztõ erejû költõ. Utunk, 1965. 24.B. A. [Becsky Andor]: Méliusz József versei. Magyar

Nemzet (Budapest), 1965. júl. 11.Balogh László: Romániai magyar költõk új kötetei.

Kritika (Budapest), 1966. 7. 31–34.Kozma Dezsõ: Méliusz József. Igaz Szó, 1967. 1.

127–132.Király László: Méliusz József: Aréna. Utunk, 1968. 8.Szilágyi István: Városnagy költemény. Utunk, 1968.

14.Szász János: A költõ és a skatulya. Elõre, 1968. jún.

16.Márki Zoltán: Teljesedés. Korunk, 1968. 6. 919–923.

315

V. D. [Veress Dániel]: Méliusz József: Aréna. IgazSzó, 1968. 7. 980.

Robotos Imre: Méliusz József: Aréna. Fáklya (Nagy-várad), 1968. júl. 12.

Kelemen János: Lírai enciklopédia. Élet és Irodalom,1968. 30.

Taxner-Tóth Ernõ: Méliusz József: Aréna. Kritika,1969. 2. 51–52.

Kovács János: Az eszmélet mágneses nyelvén. IgazSzó, 1969. 6. 875–882.

Kiss Gyula: Méliusz József: Aréna. Kortárs, 1969. 8.1326–1328.

Baróti Pál: Méliusz József: Aréna. Utunk, 1969. 36.Kovács Sándor Iván: A monarchia magyar regénye.

Népszabadság (Budapest), 1969. okt. 22.Ilia Mihály: Méliusz József: Város a ködben. Tiszatáj

(Szeged), 1969. 10. 962–963.Szakolczay Lajos: Méliusz József: Aréna. Jelenkor

(Pécs), 1969. 11. 1035–1037.Marosi Péter: Atlantisz visszatér. Utunk, 1969. 45.Veress Dániel: Kalauz egy jelentõs regényhez. Elõre,

1969. nov. 16.Deák Tamás: Város a ködben és kritika a ködben.

Utunk, 1969. 48.Kántor Lajos: Városok – ködben és éjszaka. Korunk,

1969. 11. 1738–1741.Hajdu Ráfis: A fény felé. Élet és Irodalom, 1969. dec.

14.Juhász Géza: Illúziók ellen: valóságot! Magyar Szó

(Újvidék), 1969. dec. 14, 1969Szilágyi András: Mint kortárs... Szabad Szó (Temes-

vár), 1969. dec. 28.Sõni Pál: A romániai magyar irodalom története. Di-

316

daktikai és Pedagógiai Könyvkiadó, Bukarest,1969, pp. 165–169.

Lõkös István: Méliusz József: Város a ködben. Alföld(Debrecen), 1970. 2. 83–85.

Márki Zoltán: Érzelmi rendháborítás. Igaz Szó, 1970.3. 432–438.

E. Fehér Pál: Vallomás egy magatartásról – MéliuszJózsef jelentõsége. Új Írás (Budapest), 1970. 5. 77–81.

Pomogáts Béla: Valóság és ábrázolás. Tiszatáj, 1970.6. 573–575.

Kozma Dezsõ: Mû, tények, valóság. A Hét, 1971. 19.Bretter György: Furcsa: történik velünk valami s mi

önmagunk történünk. Igaz Szó, 1972. 1. 101–106.Kovács János: Az utazás bûvölete. Elõre, 1973. aug. 4.Marosi Péter: Egy esszé sorsa avagy egy sors esszéje.

Utunk, 1973. 32.Gálfalvi Zsolt: Két könyv. A Hét, 1973. szept. 7.Balotã, Nicolae: Méliusz József erdélyi utazása”, A

Hét, okt. 19, 1973Tánczos Gábor: Erdélyi kalauz. Élet és Irodalom,

1973. okt. 20.Kulin Ferenc: Méliusz József: Sors és jelkép. Kritika,

1973. 12. 26.Kovács János: Utazás, elmélkedés és képzelet. Igaz

Szó, 1973. 12. 933–938.Angi István: A Sors és jelkép szimbólumai. Igaz Szó,

1973. 12. 939–944.Szávai Géza: A mi új és talán különös elsõszemélyes

irodalmunk. Igaz Szó, 1973. 12. 945–947.Balogh Edgár: Búcsúzó nemzedék tükre. Korunk,

1973. 12. 1803–1806.Kántor Lajos–Láng Gusztáv: Romániai magyar iroda-

317

lom 1944 – 1970. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest,1973 (második, javított kiadás), pp. 96–101.

Pomogáts Béla: Méliusz József: Sors és jelkép. Tisza-táj, 1974. 1. 93–95.

Aradi József: Sors – jelképpel és anélkül. Korunk,1974. 1. 87–88.

Huszár Sándor: Méliusz sorsának jelképe. A Hét,1974. 4.

Uõ: Sors és értelem. A Hét, 1974. 5.Uõ: Az értelem sorsa. A Hét, 1974. 6. Ágoston Vilmos: A humánum útja. A Hét, 1974. 7.Marino, Adrian: A Város a ködben – románul. Utunk,

1974. 36.Zöldi László, „Sors és jelkép”, Népszabadság, 1974.

nov. 10.Deák Tamás: Méliusz József: Aréna. Igaz Szó, 1975.

10. 355–356.Tánczos Gábor: Méliusz József, a hagyományvédõ mí-

toszromboló. Élet és Irodalom, 1975. okt. 18.Méliusz József: Egy megírandó Korunk-krónikához.

Méliusz József válaszol Tóth Sándor és DankanitsÁdám kérdéseire. Korunk Évkönyv 1976. 18–30.

Bosnyák István: Két regény regénye I–II. Híd (Újvi-dék), 1976. 11. 1299–1316; 1976. 12. 1500–1519.

Szász János: Egy téli estén Méliusz József kávéházá-ban. Elõre, 1978. febr. 19.

Csiki László: A „negyedik rend” boldog válsága.Utunk, 1978. 14.

Gálfalvi Zsolt: Kávéház – illúziók nélkül. A Hét, 1978.16.

Deák Tamás: A Kávéház nélkül ürügyén. A Hét, 1978.24.

Mózes Attila: Töredék kritika egy porcelánboltról,

318

melyet hiába dúlnak fel ismételten az elefántok. Ko-runk, 1978. 6. 502–507.

Szávai Géza: Egy vers – és az irodalomtörténetI–II–III. A Hét, 1978. 36, 37, 38.

Uõ: A transzilvanizmustól a marxizmusig és az avant-garde-ig. Igaz Szó, 1979. 1. 40 – 50.

Bogza, Geo: Méliusz szívemben és elmémben. IgazSzó, 1979. 1. 37.

Vlad, Ion: A Sors és jelkép – románul. Korunk, 1979.1–2. 42–46.

Szilágyi Júlia: Egy utazás kitérõi. Korunk, 1979. 1–2.46–48.

Szávai Géza: Fejezet „egy költészet regényébõl”,Utunk, 1980. 1.

Uõ: Helyzettudat és irodalom – Kismonográfia. DaciaKönyvkiadó, Kolozsvár, 1980, p. 195

Cs. Gyímesi Éva: Elõszó in Múlt, jövõ mezsgyéjén –Romániai magyar költõk (1919–1979) I. kötet, Da-cia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1980, pp. 22.

Huszár Sándor: Miért víg a renegát? – A Város a köd-ben margójára. A Hét, 1981. szept. 11.

Uõ: Vigyázat, a koronatanú él! – A Város a ködbenmargójára 2. A Hét, 1981. szept. 18.

Balotã, Nicolae: Sciitori maghiari din România1920–1980, Editura Kriterion, Bucuresti, 1981, pp.229–258.

Egyed Péter: Vesztés és túlélés Méliusz József mûvé-ben” in Méliusz József, Város a ködben, KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1981, pp. 5 – 40.

Szász János: Méliusz József életmûvének elsõ kötete.A Hét, máj. 21, 1982

Vasziljeva, Larisza: Jegyzetek két költõrõl – Méliusz

319

József és Kányádi Sándor. Szovjet Irodalom (Buda-pest), 8, 1982: 165–172.

Szász János, „Harcban a sorskérdésekkel – MéliuszJózsef a Tranzit kávéházban”, Igaz Szó, 1983. 3.238–242.

Erõs Zoltán: Város a ködben. Népszava (Budapest),máj. 1983. 1.

Széles Klára: Város a ködben. Magyar Nemzet, 1983.máj. 26.

Bertha Zoltán–Görömbei András: A hetvenes évek ro-mániai magyar irodalma. H. n. (Budapest), Tudo-mányos Ismeretterjesztõ Társulat Budapesti Szer-vezete, i. n. (1983), pp. 21–23.

Szász János: Szövetség az angyallal – Méliusz Józseftalálkozásai Horace Cockeryvel. Utunk, 2, 1984

Gálfalvi Zsolt: Sors és jelkép – Méliusz József hetven-ötödik születésnapjára. A Hét, 2, 1984

Egyed Péter: Dominó prózára és versre. Igaz Szó,1984. 2. 130–133

Bogdán László: A „másik én” nyomában. Igaz Szó,1984. 2. 133–136.

Borcsa János: A költészet: életforma. Korunk, 1984. 6.469–473.

Szász János: Egy költészet pályaképe in Méliusz Jó-zsef, Válogatott költemények (1930–1980). Krite-rion Könyvkiadó, Bukarest, 1984, pp. 437–451.

Szávai Géza: Optimista elégia. A Hét, 1985. márc. 7.Berkes Erzsébet: Útirajz a sorsról. Élet és Irodalom,

1985. máj. 3.Pogogáts Béla: Jelképes utazás. Új Írás, 1985. 5.

126–128.Pásztor Bertalan: Regényesen megélt utazás. Népsza-

badság, 1985. jún. 7.

320

Tokai András: Méliusz József: Válogatott költemé-nyek. Kritika, 1985. 12. 29–30.

Borcsa János: Éhe a teljességnek – Méliusz József köl-tészetérõl. Literatura (Budapest), 1986. 1–2.199–208.

Bodor Pál: Sors és jelkép. Magyar Nemzet, 1986.márc. 22.

Zalán Tibor: Méliusz József: Válogatott költemények.Kortárs, 1986. 3. 162–164

Szávai Géza: Erre még visszatérünk. Igaz Szó, 1986.9. 242–246.

Bajomi Lázár Endre: Méliusz és Párizs bûvkörében –Méliusz József: Napnyugati kávéház. Új Írás, 1987.1. 125–128.

Pásztor Bertalan: A tények költészete – Méliusz József:Tranzit kávéház. Új Írás, 1987. 1. 123–125.

Ágoston Vilmos: Méliusz József: Napnyugati kávé-ház. Kortárs, 1987. 2. 151–154.

Pomogáts Béla: Jelenidõ az erdélyi magyar irodalom-ban, Magvetõ Kiadó, Budapest, 1987, pp. 92–93,109–110.

Borcsa János: Nézõpontok a regényben, avagy: „Mi istörtént hát ebben az évszázadban?”, Korunk, 1988.9. 671–678.

Pomogáts Béla: Sors és jelkép – A prózaíró MéliuszJózsef. Új Auróra (Békéscsaba), 1989. 1. (Külön-nyomat).

Kovács János: Egyszemélyes világkávéház. Igaz Szó,1989. 2. 181–184.

Borcsa János: Éhe a teljességnek – Jegyzetek MéliuszJózsef költészetérõl. Korunk, 1989. 2. 91–93.

Uõ: Modern és posztmodern között. A Hét, 1993. 36.

321

Pomogáts Béla: A tragédia és a remény szavai. A Hét,1994. 48.

Kovács Albert: Avantgárd hagyomány és európaiszellemiség. A Hét, 1995. febr. 3.

Bosnyák István: Egy európéer magyar avantgárd tá-vozása – In memoriam Méliusz József 1909–1995.Híd, 1995. 12. 873–876.

Lászlóffy Aladár: Méliusz József (1909–1995). Heli-kon (Kolozsvár), 1996. 1.

Borcsa János: Állandóság és változás Méliusz Józsefköltészetében. A Hét, 1996. 28.

Uõ: Emlékezés és önismeretigény – Méliusz JózsefVáros a ködben címû regényérõl (részletek a tanul-mányból). Székelyföld (Csíkszereda), 1998. 1.88–98.

Kovács Albert: Méliusz József szellemi végrendelete.Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1998.febr, 25,1998

Borcsa János: Önértelmezés Méliusz József esszépró-zájában. Kalligram (Pozsony), 1999. 1–2. 44–66.

Uõ: Emlékezés és önismeretigény. Nyelv- és Iroda-lomtudományi Közlemények (Kolozsvár), 1999.1–2. 1–27.

Uõ: Eszmék és eszmények regénye – Méliusz József:Sors és jelkép. Hitel (Budapest), 1999. 11. 80–92.

Pomogáts Béla: Visszanézve Méliuszra. A Hét, 2000.23.

322

Abafáy Gusztáv 88Ady Endre 8, 68, 78, 80, 81,

102, 247, 278, 299, 300Ágoston Vilmos 161, 176,

182, 267, 319, 323Alberti, Rafael 147, 149Angi István 98, 101, 319Antal Árpád 246, 268Apáczai Csere János 75Apollinaire, Guillaume 185,

194Áprily Lajos 82, 105, 160Aragon, Louis 134Asztalos István 95, 313Auden, W. H. 274, 280

Babits Mihály 10, 102, 278,299

Balotã, Nicolae 54, 98, 101,139, 148, 149, 161, 162,318, 321

Bányai László 301Baróti Pál 53, 316, 317Bartalis János 105, 160Beckett, Samuel 186Béládi Miklós 10, 51, 56,

266Benedek Marcell 11, 97, 315Beniuc, Mihai 85Berkes Erzsébet 98, 101, 322Bogdan Iosif 289Bogza, Geo 86, 246, 307,

320Bókay Antal 7

Bosnyák István 225, 268,320, 323

Bözödi György 52Brassai Sámuel 194Brauner, Victor 194, 195,

196, 197, 325Brecht, Bertolt 155, 186,

225, 274, 276, 280Breton, André 210, 276,

284, 285, 287Buday György 8Butor, Michel 169, 221,

248, 267

Coºbuc, Gheorghe 85, 86Csatári Dániel 98, 100Csernátoni Pál 75apek, Karel 54

Dávid Ferenc 89Deák Tamás 54, 55, 122,

160, 219, 220, 268, 317,319, 320

Debreczeni László 8, 301Déry Tibor 54, 200, 265Drumaru, Paul 310Dsida Jenõ 105, 160, 220,

308

Eco, Umberto 248, 268E. Fehér Pál 54, 315, 318Eliot, T. S. 149Endre Károly 124, 160,

162, 300, 304

323

Névmutató

Ficzay Dénes 54Friedrich, Hugo 142, 143, 161

Gaál Gábor 50, 51, 69, 109,112, 113, 114, 116, 125, 160,220, 225, 300, 301, 303, 307

Gábor Andor 50Gálfalvi Zsolt 312, 318,

320, 321Galilei, Galileo 225Gáll Ernõ 150, 162, 219,

267Glaeser, Ernst 109Goga, Octavian 85, 86Görömbei András 52, 268,

298, 321Goya, Francisco de 194,

196, 213Grandpierre Emil 10, 301

Gyergyai Albert 10Cs. Gyímesi Éva 119, 161,

162, 297, 320

Halász Gábor 10Ha ek, Jaroslav 54Hervay Gizella 130, 131,

132Hikmet, Nazim 134Horváth Andor 151, 162,

277, 296Horváth Márton 96, 315

Ilia Mihály 54, 55, 317Illés Endre 50Illyés Gyula 50, 83, 84,

200, 266, 310

Iorgulescu, Mircea 54

Jancsó Elemér 96, 97, 301,315

Jaurés, Jean 34, 35Joyce, James 166, 186, 265József Attila 104, 105,

111, 121, 136, 137, 247,309

Juhász Ferenc 247Juhász Géza 54, 318

Kabós Éva 124, 304Kacsó Sándor 75, 76, 78,

82, 95, 124Kafka, Franz 54, 166, 172Kakassy Endre 304Kántor Lajos 52, 57, 98,

100, 317, 319Karácsony Benõ 95, 308Kassák Lajos 102, 104,

158, 247, 278, 299, 310Kazinczy Ferenc 63, 73Kelemen János 139, 140,

141, 145, 161, 162, 317Kós Károly 8, 300Kosztolányi Dezsõ 10Kovács György 301Kovács Sándor Iván 22, 317Kozma Dezsõ 52, 54, 55,

316, 318Krleæa, Miroslav 54, 282,

285, 286Krúdy Gyula 10, 166, 241Kulcsár Szabó Ernõ 99,

101, 102, 104, 105, 159,160, 235, 268

324

325

Kuncz Aladár 8, 52, 79,107, 109, 300

Kurkó Gyárfás 263, 306

Láng Gusztáv 52, 57, 98,100, 319

Lászlóffy Aladár 130, 131,132, 133, 134, 156, 158,161, 162, 316, 323

Ligeti Ernõ 246London, Artur 165, 208,

209, 267Lõkös István 54, 318Lõrinczi László 127, 161,

316

Macovescu, George 307,311

Majakovszkij, V. V. 126,127, 227

Márai Sándor 17, 83, 84,176, 239, 265

Marino, Adrian 54, 55,310, 319

Marosi Péter 52, 55, 98,100, 317, 318

Martin du Gard, Roger 11Mezei József 53, 57Michelangelo, B. 223Mikó Imre 246Molter Károly 50Montaigne, Michel de 162,

170, 296Montesquieu, Charles Louis

50Móricz Zsigmond 10Musil, Robert 54

Nagy István 52, 79, 82, 83,84

Nagy József 80, 212, 300Nagy Lajos 10Nagy László 247Németh László 10, 225Neruda, Pablo 134Nyíri János 216, 267

Olariu, Constantin 310Olosz Lajos 105, 124, 160,

304Orwell, George 49

Pakocs Károly 257, 258Perse, Saint John 134Picasso, Pablo 148Piscator, Erwin 186Pomogáts Béla 52, 54, 98,

100, 156, 157, 162, 238,240, 268, 269, 293, 296,298, 318, 319, 323, 324

Porumbacu, Veronica 30Proust, Marcel 12, 14, 15, 19,

54, 80, 166, 167, 170, 172,186, 192, 206, 265, 270

Quasimodo, Salvatore 134

Rabelais, Francois 30Radnóti Miklós 111, 115,

121, 247Rebreanu, Liviu 54Reményik Sándor Rilke, Rainer Maria 105,

160, 308

Rimbaud, Arthur 142Robbe-Grillet, Alain 168Rónay György 10, 56

Salamon József 289, 308Sarraute, Nathalie 168,

266Sartre, Paul 167Schiller, Friedrich 90Sinkó Ervin 65, 100, 122,

161, 302Sklovszkij, Victor 169,

267Somlyó György 141, 142,

143, 161Sõni Pál 98, 100, 105, 141,

160, 316, 318Sõtér István 10Soupault, Philippe 280,

282, 283Spender, Stephen 280,

289, 291Supervieille, Jules 134Sütõ András 52, 99, 313

Cs. Szabó László 83, 84Szabó Dezsõ 8, 299, 300Szabó Lõrinc 104, 105Szász János 55, 113, 114,

123, 160, 161, 235, 236,247, 268, 309, 311, 316,317, 320, 321, 322

Szávai Géza 54, 56, 98,100, 160, 161, 310, 319,320, 322

Széles Klára 54, 321Szemlér Ferenc 52, 62, 64,

75, 88, 96, 97, 100, 124,301, 304, 315, 316

Szenczei László 52, 96, 97,315

Szentimrei Jenõ 105, 123,160, 303

Szerb Antal 10Szilágyi András 54, 55,

318Szilágyi Domokos 5, 130,

131, 134, 136, 143, 146,158, 161, 311, 316

Szolzsenyicin, Alekszandr165

Tandori Dezsõ 158Thomka Beáta 174, 267Tompa László 105, 160Toulouse-Lautrec, H.-M.

de 191, 192, 193Tzara, Tristan 291

Veres Péter 83, 84Veress Dániel 54, 315, 317Vita Zsigmond 75, 76,

124, 304Vlad, Ion 55, 310, 320Voltaire, F.-M. A 72, 177,

179, 232

Weöres Sándor 153Whitman, Walt 136, 137,

142, 276

Zalán Tibor 158, 159, 162,322

326

Tartalom

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

I. Méliusz József epikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8I. 1. Emlékezés és önismeretigény

(Város a ködben) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8I. 1. 1. Küzdelem az írói létért . . . . . . . . . . . . . . . 8I. 1. 2. A narráció gyõzelme –

a regény szövegközelbõl . . . . . . . . . . . . . . . . 17I. 1. 3. A kézirattól a könyvig,

azaz: a regény regénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49I. 1. 4. A mû befogadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51I. 2. Eszmék és eszmények regénye

(Sors és jelkép) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58I. 2. 1. Az írói cselekvés útján . . . . . . . . . . . . . . . 58I. 2. 2. Szöveg és világ – szövegvilág . . . . . . . . . 64I. 2. 3. A mû megjelenése és odisszeája, . . . . . . . 95a befogadás szakaszai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95

II. Folytonosság és megszakítottság Méliusz József lírájában . . . . . . . . . . . . . . . 102

II.1. Méliusz lírája az indulás éveiben (1930–1932) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104

II.2. Méliusz elsõ költõi pályaszakasza (1933–1946) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111

II. 3. Méliusz második költõi pályaszakasza(1955–1962) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124

II. 4. Méliusz költõi életmûvének kiteljesedése(1963–1967) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139

II. 5. Számvetés és új utak keresése a Méliusz-lírában (1968–1983) . . . . . . . . . . . 151

III. Önértelmezés Méliusz József esszéprózájában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164

III. 1. Bevezetõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164III. 2. A Napnyugati kávéház . . . . . . . . . . . . . . . . 172III. 3. A Tranzit kávéház . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214III. 4. A Zsilava nem volt kávéház . . . . . . . . . . . . 250IV. Az írói pálya és életmû modellje –

A Horace Cockery-Múzeum . . . . . . . . . . . . 269

Utószó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297Függelék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299Életrajzi áttekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299Méliusz József mûvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313Írások Méliusz József mûveirõl

(válogatás) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315Névmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323

A kolozsvári református teológia végzõs hallgatója(1932)

Az Ifú Erdély munkatársaként a folyóirat Torzképcsarnokcímû rovata számára rajzban örökítette meg pályatársait1929-ben: Molnár Pétert, Nagy Józsefet, Varró Dezsõt.

Édesapjával (1939)

Felesége, MéliuszKlári (1940)

Temesvár – a gyárvá-rosi szerb görögkeletitemplom, jobbra pedig azegykori Ezüstkecske ká-véház.

A sándorházi templomtér – fametszet Cserna Károly fes-tõmûvész alkotása után. In Az Osztrák - Magyar Monarchiaírásban és képben. Magyarország. II. kötet, Budapest,1891, 572.

Molter Károly levele a Város a ködben írójához (1940)

Farkas Sándor (1887–1964) a nagyenyedi Beth-len Kollégium könyv-tárosa, a Sors és jelképrokonszenves alakja

Méliusz Annával, második feleségével

A Romániai Írók Szövetsége Nemzetiségi Bizottságamegbeszélésén. Balról jobbra: Sütõ András, DomokosGéza, Szemlér Ferenc, Méliusz József, Létay Lajos, SzászJános

Artur LondonnalPárizsban (1975)

Cap MartinbanLouis Nagel-Ne-mes Lajos vendé-geként (1979)

Otthonában (1988)

Otthonában feleségével (1994)

Magyarország bukaresti nagykövetségén a MagyarKöztársaság Érdemrend Középkeresztjének átvételekor,1994. november 21-én.

A Jitgadal elégia címû (angol, magyar, román és jiddisnyelvû) kötet (Budapest, Pont Kiadó, 1994) egy példányá-nak dedikációja.

Damó István rajza (1984)