Környezettudományi Diákkonferencia - u-szeged.huofkd2016.u-szeged.hu/lib/exe/fetch.php/ofkd2016:... · kapcsolódóan munkánk során makrociklusos vegyületek és Aspergillus

Agrárkörnyezet

Felszíniés

felszínalatti

vizekkörnyezeti

problémái

Környezetegészségügy,

környezettoxikológiaKörnyezeti

biotechnológiaKörnyezeti

földtan,talajvédelem

Környezeti

kémia

Környezeti

nevelés,környezetm

enedzsment

Levegőkörnyezet

Tájvédelem,

tájökológiaTelepülés-

környezetTerm

észetvédelemés

biodiverzitásAgrárkörnyezet

Felszíniés

felszín

március 30. – április 1.

XV. OFKD

Szeged2016

kiadván

y

Kon

ferenciaDiákkonferencia

KörnyezettudományiFelsőoktatásiXV. Országos

XV. OFKD SZEGED 2016

A XV. ORSZÁGOS FELSŐOKTATÁSI

KÖRNYEZETTUDOMÁNYI DIÁKKÖRI

KONFERENCIA ELŐADÁS-KIVONATAI

XV. OFKD

Szeged, 2016. március 30 – április 1.

ISBN 978-963-306-471-9

3

A KONFERENCIA SZERVEZŐI:

SZTE TTIK Környezettudományi és Műszaki Intézet

SZERKESZTŐK:

Dr. Filep Ágnes

Fülöpné Dr. Szolnoki Zsuzsanna

Dr. Gálfi Márta

Dr. Gulyás Ágnes

Kozma Gábor

Dr. László Zsuzsanna

Dr. Perei Katalin

Dr. Rákhely Gábor

Dr. Sipos Pál

KIADÓ:

Szegedi Tudományegyetem

Szeged, 2016. március 22.

4

Tartalom

I. Környezetegészségügy és környezettoxikológia szekció ....................................................... 5

II. Környezeti földtan és talajvédelem szekció ........................................................................ 15

III. Környezeti nevelés és környezetmenedzsment szekció ..................................................... 25

IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció ..................................................... 34

V. Környezeti biotechnológia szekció ..................................................................................... 48

VI. Levegőkörnyezet szekció ................................................................................................... 64

VII. Tájvédelem, tájökológia szekció ...................................................................................... 78

VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció ................................................... 90

IX. Agrárkörnyezet szekció .................................................................................................... 104

X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció ............................................ 116

XI. Környezeti kémia szekció ................................................................................................ 127

XII. Településkörnyezet szekció ............................................................................................ 139


I. KÖRNYEZETEGÉSZSÉGÜGY ÉS KÖRNYEZETTOXIKOLÓGIA SZEKCIÓ

Szekciófelelős: Dr. Radács Mariann

1. Derdák Diána: Molekuláris kapszulák citrinin mikotoxin kimutatására és

extrakciójára

2. Divinyi Dalma Maja: Rhodococcus fajok aflatoxin-B1 biodetoxifikációjának

vizsgálata sejtmentes rendszerekben

3. Dobronoki Dalma: Cilindrospermopszin tartalmú cianobakteriális kivonatok hatása a

Scenedesmus obtusus zöldalga növekedésére, foszfát-felvételére és foszfatáz

aktivitására

4. Fidrus Eszter: A gadolínium toxicitásának vizsgálata perfúziós rendszerrel

kiegészített Time-Lapse Imaging mikroszkópiával

5. Hopenthaler Dóra: Környezetünk „elektroszmog” terheléseinek vizsgálata biológiai

rendszereken

6. Hudacsek Viktória Vivien: Környezeti nem-ionizáló sugárzás (312nm) hatásának

vizsgálata humán sejteken

7. Papp Dalma: Laboratóriumi módszerfejlesztés az urbanizáció hatásának hatékonyabb

vizsgálatához az ízeltlábúak mikroelem összetételére

8. Svigruha Réka: Antropogén eredetű endogén disztruptorok felmérése és a vízi

szervezetekre gyakorolt élettani hatásai a Balaton vízrendszerében

9. Újvárosy Attila Szabolcs: Integrált optikai bioszenzor készítése E. coli baktériumok

jelölésmentes kimutatására

XV. OFKD 2016. I. Környezetegészségügy és környezettoxikológia szekció

6

Molekuláris kapszulák citrinin mikotoxin kimutatására és extrakciójára

Derdák Diána, I évf. Vegyész MSc szakos hallgató

Pécsi Tudományegyetem, Természettudományi Kar

Témavezető:

Dr. Peles-Lemli Beáta, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Kémia Intézet, Általános és Fizikai

Kémia Tanszék

A mikotoxinok különböző penészgombák anyagcserefolyamatainak káros hatású

melléktermékei. Nemcsak állati takarmányban találhatók meg, hanem számottevő

mennyiségben fellelhetők például gabonafélékben, tejben, babban, fűszerekben vagy

gyümölcslevekben is. Ezen méreganyagoknak élelmiszerekben való megjelenésének az

éghajlatváltozás következében kialakuló extrém környezeti körülmények sem szabnak gátat, a

növénytermesztés során a vegyianyagok mellőzése pedig kedvező feltételeket biztosít a

toxintermelő gombák metabolizmusának. Élelmiszerbiztonsági szempontból igen fontos ezért

a mikotoxinok vizsgálata, a bioélelmiszerek egyre népszerűbbé válásával pedig ma az egyik

legnagyobb kihívás a mikotoxinok szelektív és megfelelően érzékeny kimutatása. Ehhez

kapcsolódóan munkánk során makrociklusos vegyületek és Aspergillus és Penicillum

gombafajok által termelt citrinin mikotoxin gazda-vendég típusú kölcsönhatásait

tanulmányoztuk. Lehetséges gazda vegyületeknek a 6, 7 illetve 8 glükopiranóz egységből

felépülő oligoszacharidokat, azaz az α-, β- és γ- ciklodextrineket és ezek kémiailag módosított

származékait, valamint makrociklusok egy másik érdekes csoportját, az orto pozícióban

kapcsolódó fenolgyűrűkből felépülő ciklikus oligomereket, azaz a kalixéreneket választottuk.

A makrociklusos vegyület – citrinin kölcsönhatás vizsgálata során a létrejövő komplexek

fizikai-kémia hátterét tanulmányoztuk. A kölcsönhatások egyensúlyi állandóit valamint a

komplexképződéseket kísérő termodinamikai paramétereket fluoreszcenciás mérésekkel

határoztuk meg. A molekuláris szintű értelmezés céljából méréseinkhez elméleti kémiai

számításokat is végeztünk. Reményeink szerint eredményeink hozzájárulhatnak a

gazdamolekulák módosításának tervezhetőségével és a már rendelkezésre álló származékok

célirányos megválasztásával a toxinmentesítési eljárások továbbfejlesztéséhez, vagy éppen a

széleskörűen alkalmazott HPLC-FLD eljáráson alapuló mennyiségi meghatározás

érzékenységének fejlesztéséhez.


7

Rhodococcus fajok aflatoxin-B1 biodetoxifikációjának vizsgálata sejtmentes

rendszerekben

Divinyi Dalma Maja, II.évf. Ökotoxikológus MSc szakos hallgató

Szent István Egyetem, Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar

Témavezetők:

Dr. Krifaton Csilla, egyetemi adjunktus, SZIE MKK, Aquakultúra és Környezetbiztonsági

Intézet, Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai Tanszék

Risa Anita, PhD hallgató, SZIE MKK, Aquakultúra és Környezetbiztonsági Intézet,

Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai Tanszék

Az Aspergillus gombák által termelt aflatoxin-B1 (AFB1) az egyik legveszélyesebb

mikotoxin, genotoxikus, karcinogén, teratogén, immunszupresszív és sejtosztódást gátló

hatással jellemezhető.

Munkánk során célul tűztük ki, hogy két bizonyítottan AFB1 bontó képességgel

rendelkező Rhodococcus sp. törzzsel (R. erythropolis NI1, R. rhodochrous NI2), sejtmentes

rendszerben, sikeres biodetoxifikációt érjünk el.

A kísérletek során arra kerestük a választ, hogy az alkalmazott mikroszervezetek

AFB1 bontásában résztvevő enzimei extra- vagy intracellulárisak, valamint konstitutív vagy

indukált termelődésűek. Az enzimműködés körülményeinek optimálisabb eléréséhez többféle

beállítással végeztünk kísérleteket. A sejtmentes rendszereket eltérő kémhatáson (pH=7; 7,5;

8), valamint fémionok hozzáadásával (Mn2+, Mg2+, Cu2+) vizsgáltuk.

A biológiai hatás nyomon követésére egy genotoxicitást mérő biotesztet, az SOS-

Chromo tesztet alkalmaztuk, melynek tesztszervezete az Escherichia coli PQ37. A teszt

alkalmas az AFB1-bontási folyamat során megjelenő genotoxikus metabolitok kimutatására,

ezáltal a biodetoxifikáció sikerességének ellenőrzésére is.

Eredményeink alapján a R. erythropolis NI1 és a R.rhodochrous NI2 intracelluláris

enzimekkel végzik az AFB1 biodetoxifikációját. Vizsgálataink során azt is kimutattuk, hogy a

Cu2+-ion hozzáadása a bontási rendszerekhez serkentik a biodetoxifikációs képességet.

A sejtmentes kivonatokkal végzett kísérletek nagy jelentőséggel bírnak, hiszen az

Európai Unióban meghatározásra kerültek az élelmiszerláncban biztonságosan alkalmazható

mikroorganizmusok (QPS lista - Qualified Presumption of Safety), amelyen az általunk

vizsgált baktériumok nem szerepelnek. Így egy biodetoxifikáló ágens fejlesztése csak a

Rhodococcus törzsek sejtmentes kivonataival valósítható meg.

Köszönetnyilvánítás: Ezt a munkát a VKSZ-12-1-2013-0078 és az Emberi Erőforrások

Minisztériuma által biztosított Kutató Kari Kiválósági Támogatás 9878/2015/FEKUT

támogatta.


8

Cilindrospermopszin tartalmú cianobakteriális kivonatok hatása a

Scenedesmus obtusus zöldalga növekedésére, foszfát-felvételére és foszfatáz

aktivitására

Dobronoki Dalma, II évf. Hidrobiológus MSc szakos hallgató

Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar

Témavezetők:

Dr. Bácsi István, egyetemi adjunktus, DE TTK, Biológiai és Ökológiai Intézet, Hidrobiológiai

Tanszék

Dr. B-Béres Viktória, biológus, Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal, Környezetvédelmi és

Természetvédelmi Főosztály, Környezetvédelmi Mérőközpont

Az algológiai kutatások megválaszolatlan kérdései közé tartozik, hogy az

algapopulációk közötti interakciós folyamatokban mekkora szerepe lehet az allelopátiának,

illetve, hogy a cianobakteriális toxinok mennyiben tekinthetők allelopatikus vegyületeknek. A

cilindrospermopszin (CYN) a mikrocisztinek után a legismertebb és legjobban kutatott

cianotoxin, a termelését befolyásoló biológiai tényezőkről, az alga-közösségekben betöltött

szerepéről azonban még igen kevés információ áll rendelkezésre. Munkánk során abból a

feltevésből indultunk ki, miszerint a CYN egyik lehetséges szerepe, hogy a termelő szervezet

a környezetében élő fitoplankton fajokat alkalikus foszfatáz termelésére „kényszeríti”, és az

enzim által felszabadított foszfátot a CYN termelő szervezet felveszi. Kísérleteink során

Scenedesmus obtusus planktonikus zöldalga tenyészeteket kezeltünk Chrysosporum

ovalisporum cianobaktérium CYN tartalmú kivonatával, valamint megvizsgáltuk a zöldalga

viselkedését foszfát-hiányos környezetben. Eredményeink igazolni látszanak azt a felvetést,

miszerint a CYN tartalmú kivonatok serkentik a kezelésnek kitett sejtek alkalikus foszfatáz

aktivitását még egy olyan kozmopolita zöldalga esetében is, mely sem a CYN relatíve magas

koncentrációjára, sem a foszfát hiányára nem érzékeny. Megerősítést nyert tehát az a

feltételezés, mely szerint bizonyos koncentrációban a CYN hozzájárulhat a termelő szervezet

foszfáttal való ellátásához azáltal, hogy más fitoplankton szervezetek alkalikus foszfatáz

termelését aktiválja. Annak igazolása, hogy ezek az eredmények kizárólag a CYN

jelenlétének köszönhetők vagy más cianobakteriális anyagcseretermékek is szerepet játszanak

benne, további vizsgálatokat igényel.


9

A gadolínium toxicitásának vizsgálata perfúziós rendszerrel kiegészített

Time-Lapse Imaging mikroszkópiával

Fidrus Eszter, II évf. Biotechnológia MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Szemán-Nagy Gábor, egyetemi adjunktus, DE TTK, Biológiai és Ökológiai Intézet,

Biotechnológiai és Mikrobiológiai Tanszék

A nagyobb városok környezetében található felszíni és talajvizekben mérhető pozitív

gadolínium anomália egy régóta ismert jelenség, melynek eredete antropogén hatásra

vezethető vissza. A gadolínium, ez a rendkívül toxikus ritkaföldfém, a klinikai gyakorlatban

MRI kontrasztanyagok alapanyagaként használatos, ahol stabil, nem metabolizálódó kelát-

komplexként minimális toxicitással bír az emberi szervezetre. A vizelettel a szennyvízbe

ürülve azonban a megváltozott közeg hatására a komplex lebomlik, a felszabaduló szabad

gadolínium pedig kifejtheti mérgező hatását a vízi és az abból táplálkozó szárazföldi

szervezetekre. Munkánk során ezért a gadolínium citotoxicitásának vizsgálatát tűztük ki célul

in vitro emlős sejtkultúrákon, melynek során a sejtek növekedésében, motilitásában és

osztódási képességében bekövetkezett változásokat monitoroztuk kelát-komplexben lévő,

gadolínium tartalmú MRI kontrasztanyagok és tiszta gadolínium-klorid jelenlétében.

Megfigyeléseinkhez egy egyedi, általunk létrehozott, Time-Lapse Imaging technikán alapuló

videomikroszkópos rendszert használtunk, amelynek segítségével hosszú távú, a vizsgált

sejtpopuláció több generációját átfogó citotoxikológiai kísérletek valósíthatóak meg. A

vizsgálatok dinamikusak, a sejtkultúra állapota a kísérlet bármely időpontjában kvantitatív

paraméterek alapján megítélhető. A vizsgálatok során a stabil kelát-komplexek esetében nem

tapasztaltunk számottevő toxicitást, illetve meglepő módon a vizsgált kontrasztanyagok

kismértékben serkentő hatással bírtak a sejtek metabolizmusára nézve. Ezzel ellentétben a

gadolínium-klorid hozzáadása a sejtkultúra osztódási és mozgásképességének teljes

megszűnését okozta. A gadolínium által okozott citotoxikus hatás irreverzibilisnek bizonyult,

a monolayer az oldat eltávolítását követően sem mutatott regenerációt, majd bizonyos idő

elteltével a sejtek lízise következett be.


10

Környezetünk „elektroszmog” terheléseinek vizsgálata biológiai

rendszereken

Hopenthaler Dóra, II. évf. Környezetmérnök MSc szakos hallgató

Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar

Témavezetők:

Dr. habil. Gálfi Márta, tanszékvezető főiskolai tanár, SZTE JGYPK, Környezet Biológia és

Környezeti Nevelési tanszék

Dr. Radács Marianna főiskolai docens, SZTE JGYPK, Környezet - Biológia és Környezeti

Nevelési Tanszék

Az evolúció feltételei (fizikai, kémiai, biológiai tényezők) determinálták a földi

viszonyrendszerek kialakulását, működését, fennmaradását. A társadalmak jelenlétével a

természetes feltételek azaz, a földi környezet átalakult, megváltoztatva annak kapcsolati

hálózatait. Ennek megfelelően napjainkban az evolúció az új feltételek (környezet) által

meghatározottan zajlik. A földi környezet változásainak vizsgálatában jelentős hatást

képviselnek a társadalmak által indukált elektromos és/vagy mágneses erőterek, melyek a

köznapi megfogalmazásban „elektroszmog”-ként ismertek. Ez a környezetterhelés módozat

olyan elektromágneses sugárzást jelent, amelyet a társadalom az elektromosság

alkalmazásával generál. Az „elektroszmog” hatásokkal kapcsolatban felvetődik a kérdés,

hogy milyen biológiai következményekkel kell számolnunk a fenti expozíciók kapcsán,

ugyanis a társadalmak technológiai hátterét biztosító szervezetek nyilatkozatai szerint nem

bizonyítható az „elektroszmog” káros hatása a populáris felhasználások során.

Jelen munkában célunk az volt, hogy extrém alacsony energiatartalmú

elektromágneses erőtér (iEMF) hatását tanulmányozzuk sejtszintű biológiai rendszereken,

továbbá keressük azt a standardizálható vizsgálati módszert, amellyel a kiváltott

hatáseredmények követése megbízhatóan elvégezhető.

Munkánk során egészséges, leletezett Wistar törzsű patkányok hipofíziséből és

májából vett szövetmintákból in vitro monolayer sejtkultúra modelleket készítettünk,

amelyeken vizsgáltuk az iEMF (50T, = 60 Hz, 5 napig 6 óránként 20 percig) hatásait a

sejtproliferációra egészséges /kontroll/, és indukált esetekben (dedifferenciáltató /klórbenzol;

benz(c)akridin/; és differenciáltató /krocin+retinsav ágensek jelenlétében/. Kísérleteink során

detektáltuk a DNS - és fehérjeprodukciót, követtük a morfológiai változásokat, valamint a

viabilitást.

Eredményeink szerint az iEMF nem okozott általunk kimutathatóan eltérést az in vitro

modellek proliferációiban egészséges esetben. Viszont az indukált sejtekben a proliferáció

változást szignifikánsan módosították. Vizsgálatainksorán megállapítottuk, hogy az iEMF

promóter hatást mutatott be.

Támogatta: TÁMOP-4.1.1. C-12/1/KONV-2012-0012- és TÁMOP-4.2.2. D-15/1/KONV-

2015-0010


11

Környezeti nem-ionizáló sugárzás (312 nm) hatásának vizsgálata humán

sejteken

Hudacsek Viktória Vivien, IV. évf. Biomérnöki BSc szakos hallgató


Témavezetők:

Majoros Hajnalka, tudományos segédmunkatárs, SZTE TTIK, Biokémiai és Molekuláris

Biológiai Tanszék

Dr. Pankotai Tibor, tudományos munkatárs, SZTE TTIK, Biokémiai és Molekuláris Biológiai

Tanszék

Életünk során számos olyan ártalmas hatás, környezeti faktor – például az UVB

sugárzás – ér minket, amely károsíthatja örökítő anyagunkat. Ezeknek a DNS hibáknak a

javítása elengedhetetlen egészségünk szempontjából. Napjainkban a Föld ózonrétege csökken,

így több ártalmas sugárzás jut a felszínre, ahol drasztikusan emelkednek az UVB káros hatása

miatt kialakult betegségek. Az UVB sugárzásra adott sejtválasz feltérképezésére a

kutatócsoportunk egy transzkriptom analízist végzet humán bőrsejteken. Kutatatásuk

eredményeként találtak olyan, a szakirodalomban már leírt géneket, amelyek szerepet

játszanak az UVB indukált sejtválaszban. Ezek mellett kimutatták egy olyan fehérjét, a

Bomapint, kódoló gén kifejeződésének megemelkedését is, amelyet eddig még nem hoztak

összefüggésbe az UV válasszal. A Bomapin (SerpinB10) egy szerin proteáz inhibitor, mely

normál körülmények között elősegíti a hematopeatikus és mieloid leukémiás sejtek

proliferációját, azonban növekedési faktorok hiányában apoptózist indukál. További

kísérletekből kiderült, hogy nem csak a Bomapin mRNS szintje növekszik UVB kezelést

követően bőrsejtekben, hanem a fehérje mennyisége is. Ezen eredmények alapján felvetődött

az a kérdés, hogy vajon milyen szerepe lehet a Bomapinnak az UVB indukált sejtválaszban. A

kísérleteink során vizsgáltuk, hogy a Bomapin mennyiségi változása sejt specifikus-e, csak

bőrsejtekben vagy más sejttípusban is történik változás UVB sugárzást követően. Más DNS

károsodást okozó környezeti stressz hatásokat – például radioaktív sugárzással, vagy oxidatív

stresszt – modellezve vizsgáltuk, hogy az indukció kiváltható-e. Végezetül tanulmányoztuk,

hogy a Bomapin fehérje esetlegesen kölcsön hat-e DNS hibajavításban résztvevő fehérjékkel,

szerepet játszik-e DNS javítási mechanizmusokban.


12

Laboratóriumi módszerfejlesztés az urbanizáció hatásának hatékonyabb

vizsgálatához az ízeltlábúak mikroelem összetételére

Papp Dalma, II évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató

Debreceni Egyetem, Természettudományi és Informatikai Kar

Témavezető:

Dr. Simon Edina, egyetemi adjunktus, DE TTK, Ökológiai Tanszék

Az urbanizáció negatív hatást gyakorol az ökoszisztéma egészére, ez indokolja az

urbanizáció által okozott környezetszennyezés vizsgálatát, esetünkben bioindikátor

szervezetekkel. Célunk költséghatékony mintafeltárási és előkészítési módszerek tesztelése

volt, különböző taxonok; lisztbogár (Tenebrio molitor), közönséges gömbászka

(Armadillidium vulgare) és tavaszi ganajtúró (Geotrupes vernalis) egyedenkénti és

homogenizált minták elemösszetételének (Ba, Cu, Fe, Mn, Pb, Sr, Zn mikroelemek)

meghatározása alapján. Az atmoszférikus feltárás és a nagy nyomáson történő feltárás, illetve

cézium-klorid hatását tanulmányoztuk a minták mikroelem koncentrációira. A méréseket

mikrohullámú plazma atomemissziós spektrométerrel (MP-AES) végeztük. Kanonikus

diszkriminancia analízis alapján (CDA) a három taxon elkülönül egymástól mikroelem

összetétel alapján. Az eredmények azt igazolják, hogy az atmoszférikus feltárás hatékonyabb

rovarminták feltárása esetén, mint a nagynyomáson történő feltárás, illetve a cézium-klorid

használata az MP-AES mérésnél rovarminták esetében nem indokolt, irodalmi adatokkal

ellentétben.

The effect of urbanization on the terrestrial ecosystem is negative. The aim of our

investigation was to test sample preparation and process types in case of arthropod samples.

The Ba, Cu, Fe, Mn, Pb, Sr and Zn concentration was analysed in three different taxa

(Tenebrio molitor, Armadillidium vulgare and Geotrupes vernalis) with MP-AES.

Differences were found in the elemental concentration between atmospheric and high pressure

digestion samples process. The cesium chloride treatment also caused differences in the

elemental concentrations of samples. Canonical discriminant analysis (CDA) show that the

three studied taxa was separated well from each other based on the elemental concentrations.

Our results demonstrated that the atmospheric digestion process is more efficient method for

testing effect of urbanization based on elemental concentration of arthropods samples.


13

Antropogén eredetű endogén disztruptorok felmérése és a vízi

szervezetekre gyakorolt élettani hatásai a Balaton vízrendszerében

Svigruha Réka, II. évf. Környezettudományi MSc szakos hallgató

Pannon Egyetem, Mérnöki kar

Témavezetők:

Prof. Dr. Padisák Judit, egyetemi docens, PE MK, Környezettudományi Intézet, Limnológia

Intézeti Tanszék

Dr. Pirger Zsolt, MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, Kísérletes Állattani Osztály

A tavak és a folyók napjainkban egyre jelentősebb szennyeződéseknek vannak kitéve.

A felszíni vizek eredetileg is tartalmaznak elsősorban geológiai eredetű természetes

szennyezőket, pl. arzént, de a xenobiotikumok legnagyobb része toxikus anyag, a tisztított

ipari, mezőgazdasági,- és kommunilás szennyvizekből jut közvetlenül a felszíni vizekbe,

illetve kimutatták ezekből a vizekből a lakosság által tömegesen használt általános

gyógyszerek, elsősorban fájdalom csillapítok, gyulladáscsökkentők és antibiotikumok

maradványait, valamint azok biológiailag aktív lebomlási termékeit is. A kémiailag rendkívül

stabil, szteránvázas, zsíroldékony molekulák, a szteroid hormonok erőteljes hatást

gyakorolnak a vízi gerinctelen és gerinces szervezetek endokrin szabályozására. A

szteroidoknak ismert ösztrogenikus, androgenikus és egyéb hatásaik vannak, és ezek alapján,

képesek módosítani a vízi szervezetek normál fiziológiai folyamatait. Munkánk során a

szintetikus progesztineket vizsgáltuk, mivel ők a legelterjedtebb fogamzásgátlók fő

hatóanyagai.

A progesztin (pl. progeszteron, drospirenon, levonorgestrel) szennyezésről kevés információ

áll a rendelkezésünkre a hazai természetes vizek tekintetében, illetve ez idáig nem készültek

felmérések a Balaton és a Zala vízgyűjtő területén sem. Ezért ezekre a progestinekre

optimalizáltunk egy gyors, érzékeny és relatív olcsó folyadék kromatográfiás – tömeg

spektrometriai mérési módszert (HPLC-MS/MS), melyben szilárd fázisú extrakciót (SPE)

alkalmaztunk. Az érzékeny módszerünket (LOQ 0.03-0.11 ng/L) alkalmazva, mérni tudtuk a

szintetikus progesztineket már 0.1 és 1 ng/L közötti koncentráció tartományban is.

Dolgozatom elsődleges célja a humán eredetű progesztin hormonok, fogamzásgátló

hatóanyagok felmérése a Balaton és a Zala vízrendszerében, illetve annak a megismerése,

hogy a vízrendszerből kimutatható progesztin típusú hormonok milyen hatást gyakorolhatnak

a vízi gerinctelen (Lymnaea stagnalis) szervezetekre.


14

Integrált optikai bioszenzor készítése E. coli baktériumok jelölésmentes

kimutatására

Újvárosy Attila Szabolcs, V. évf. Molekuláris bionika BSc szakos hallgató,


Témavezetők:

Dr. Valkai Sándor, tudományos munkatárs, MTA SZBK, Biofizikai Intézet, Optikai

Mikromanipuláció Kutatócsoport

Dr. Rákhely Gábor, tanszékvezető helyettes, egyetemi docens, SZTE TTIK, Biotechnológiai

Tanszék

A bioszenzorok olyan vizsgálati eszközök, melyekben egy biológiai komponens egy

fiziko-kémiai detektorral van egyesítve. Évtizedek óta használt detektálási eljárás az ELISA,

ahol több lépésben kell különböző antitestekkel kezelni a felületet. Ez költség- és időigényes,

utóbbi a gyógyászatban kritikus tényező, valamint ilyen kis mintamennyiség nem elegendő

egy ELISA vizsgálat elvégzéséshez.

Dolgozatomban fényre és hőre kötő polimerek (SU-8, NOA-81, PDMS)

felhasználásával egy Mach-Zehnder interferométerből és egy mikrofluidikai csatornából álló

bioszenzort készítettem, ami optikai úton, egy monokromatikus fény evaneszcens

hullámainak segítségével jelölésmentesen tudja E. coli baktériumok jelenlétét kimutatni

oldatban. A kevesebb lépés miatt gyorsabban, olcsóbban és remélhetőleg pontosabban. A

mikrocsatorna hasznos űrtartalma nagyjából 0,04 µl (10 mm x 0,1 mm x 0,04 mm), ebbe a

térfogatba helyeztük a baktériumokat, amit korábban 2% APTES oldattal funkcionalizáltunk

majd Anti E. coli antitestekkel bevontunk. A kitapadás az interferométer karján történik

legnagyobb valószínűséggel, egy órán belül. Az alkalmazott mérőfény hullámhosszával

összemérhető távolság esetén a baktériumok törésmutatóváltozást okoznak az evaneszcens

hullámok tartományában, amik a változással arányosan hatással vannak a szenzor

interferenciaképére. Ez a jel a kimeneten erősítve egy oszcilloszkóppal feldolgozható.


II. KÖRNYEZETI FÖLDTAN ÉS TALAJVÉDELEM SZEKCIÓ

Szekciófelelős: Dr. Pál-Molnár Elemér

1. Barcsik Szabira: A kulcsi partvédelem

2. Drotár Nikolett: A Zempléni-hegyköz perlit bányászatának környezeti hatásai

3. Gombos Benjámin, Szögyényi Imre: A szénbányászat hatások és azok

területhasználtra gyakorolt hatásainak vizsgálata a Szuha-völgy és környékén

4. Karlik Máté: Városi talajminták toxikus fémtartalmának vizsgálata környezetfizikai

módszerekkel Budapest XI. kerületében

5. Kátai Orsolya Renáta: A parajdi sóban található fluidumzárványok vizsgálata

6. Kinyó Zsolt: Környezeti hatások a Retek-ágban (Baradla-barlang Aggteleki-karszt)

7. Márta László: Nagy-sárréti talajok változásainak vizsgálata a Kreybig adatbázis

mintaszelvényeinek újrafelvételezése alapján

8. Páles Mariann, Sendula Eszter: Agyagásványok reaktivitásának vizsgálata szén-

dioxiddal telített vízben nagy nyomáson és hőmérsékleten

9. Topál Dániel: Töréspontok környezeti adatsorokban: esettanulmány és módszertani

összehasonlítás

XV. OFKD 2016. II. Környezeti földtan és talajvédelem szekció

16

A kulcsi partvédelem

Barcsik Szabira, I évf. Tájépítészmérnöki MSc szakos hallgató

Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Településtervezési Kar

Témavezető:

Dr. Csemez Attila, ny. egyetemi tanár, BCE TÁJK, Tájépítészeti és Településtervezési Kar

Dolgozatomban a mozgásveszélyes partfalakkal foglalkozom, Kulcs település

mintaterületén. Dunaújvárosi születésű vagyok, gyakorlatilag az ott kialakított európai szintű,

több mint ötven éve működő partvédelmi mű közvetlen közelében nőttem fel. A téma már

gimnáziumi éveim alatt is foglalkoztatott, de az egyetemen kerültem vele szoros kapcsolatba,

szakdolgozatomat is ebben a témakörben írtam.

Jelen dolgozatomban a 2011. januárjában Kulcson bekövetkezett katasztrofális omlás

következményeit ismertetem, valamint a nagy összegeket felemésztő életvédelmi helyreállítás

lépéseit vezetem végig. A dolgozat második felében pedig javaslatokat teszek további

stabilizálási, élhetőségi valamint ismeretterjesztési szempontból.


17

A Zempléni-hegyköz perlit bányászatának környezeti hatásai

Drotár Nikolett, II. évf. Földrajz- történelem MA szakos hallgató

Nyíregyházi Egyetem, Turizmus és Földrajztudományi Intézet

Témavezető:

Prof. Dr. Hanusz Árpád egyetemi tanár, NYE, Turizmus és Földrajztudományi Intézet

A tanulmány témája, a Zemplén- hegységben, található perlit bányászat környezeti

hatásainak elemzése. Kutatásom arra irányult, hogy a Perlit-92 Kft, amely társadalmi

szempontból nagyon fontos gazdasági tényező a Hegyközben, a hazai és Eu-s

környezetvédelmi előírások betartása mellett, milyen környezeti terhelést jelent a bánya

közvetlen környezetében lévő települések lakói számára. A kutatásom során megvizsgáltam a

felszínt erőteljesen átalakító emberi tevékenységet, a talajszint depózásának helyzetét, a

vízháztartást, a robbantások szeizmikus hatásait és az ezzel járó zaj és por koncentrációt, a

meddőhányók állapotát, kiterjedését, valamint a rekultivációs tevékenységet. A kapott

eredményeket azért tartom fontosnak, hiszen a Zempléni Tájvédelmi Körzet a Páska-tetői

bányatelek határát érinti, még a Natura 2000-es terület teljes mértékben lefedi az egész

Hegyköz területét. A bányaüzem két jelentős környezetvédelmi rendszerrel működik, amely

biztosítja a szárítás és az őrlés pormentes üzemeltetését. A primer és szekunder kutatások

alapján, arra a következtetésre jutottam, hogy a perlit bánya működése a környezetvédelmi

előírásokat betartva működik és a vizsgálati határértékeket nem lépi túl, a rekultiváció során is

az előírásoknak megfelelő eljárásokkal igyekeznek a tájsebeket helyreállítani. A bánya által

felkért külső szakértők vizsgálati anyagának megismerése után jutottam arra megállapításra,

hogy van olyan környezeti hatás, amit sem a hazai sem a nemzetközi szabályok nem

szabályoznak és a bánya sem vizsgáltatja. Ilyen tényező, a robbantásos kitermelés alkalmával

keletkező porszennyezés. Ilyen a bánya területén található tó szennyezése. A csapadék és

csorgó vizeket összegyűjtő tó vizében csak fizikai kiülepedés történik, és úgy kerül átemelésre

a Kemence patakba és ilyen az az emisszió többlet, amit a vonattal való szállítás leállítása

után a szállító kamionok jelentenek a szállítás útvonalán lakók számára, valamint a

közúthálózat gyors romlásával 2 szállítási útvonalon. A robbantásoknál keletkező nagy

mennyiségű porszennyezés összefüggésben van az uralkodó É ÉK –i széliránnyal. A bánya

közvetlen szomszédságában lévő települések lakosságának megkérdezése alapján

megállapítható, hogy különösen a nyári meleg szeles időben mérhető káros porszennyezés

Kishuta településen. A porszennyezés mennyiségi értékeinek megállapítása további műszeres

kutatást igényel.


18

A szénbányászat táji hatásainak vizsgálata a Szuha-völgyben és környékén

Gombos Benjámin, II. évf. Földrajz BSc szakos hallgató

Nyíregyházi Főiskola, Turizmus és Földrajztudományi Intézet

Szögyényi Imre, II. évf.Földrajz BSc szakos hallgató

Nyíregyházi Egyetem, Turizmus és Földrajztudományi Intézet

Témavezetők:

Dr. Sütő László, főiskolai docens, NYE, Turizmus és Földrajztudományi Intézet

Adorján Balázs, PhD hallgató, DE TTK, Növénytani Tanszék

Napjaink egyik aktuális kutatása az emberi tevékenységek táji hatásainak

problémaköre. Ezek értékelésére különösen alkalmas, erőteljes tájformáló szerepe miatt a

bányászat.

Kutatásunk során a Sajótól É-ra fekvő Szuha-völgy és mellékpatakjai mentén kialakult

bányaterületeken vizsgáltuk a kőszénbányászat antropogén tájformáló hatását.

Munkánk térinformatikai adatbázisát a szénmedence földtani, bányászati és történeti

felszínborítási adatai alapján állítottuk össze. A közel két évszázados adatsorok és anyagok

tanulmányozását a terepi kutatásokkal egybekötve próbáltunk átfogó képet adni a terület

egykori fő iparágának tájátalakító tevékenységéről. Célunk a terület bolygatottságának

feltérképezése a bányászati térhasználat és formaképzés megjelenítésével.

A munkához használt adatokat bányászati levéltári anyagokból, a három katonai

térkép, az 1997-es EOTR 1:10 000 térképszelvények, a Google Earth térkép és további

térképekről nyertük. Az összegyűjtött információkat bányászati, antropogén geomorfológiai

szakirodalomra alapozva dolgoztuk fel. Az adatbázist ArcGIS és Quantum GIS szoftverek

segítségével építettük fel.

A terepi mérések során volt és jelenleg is aktív bányaterületeken a meddőhányók

kataszteri felmérését végeztük el. A meddőhányókon kialakult eróziós és tömegmozgásos

jelenségek változásait évszakos alkalommal mértük/mérjük. Jelenleg több mint tizenegy

meddőhányó és a hozzá tartozó terület kétszeri felmérésén és vizsgálatán vagyunk túl.

Már az eddigi vizsgálatok alapján is megállapítható, hogy a bányászat érintett területek

felszínfejlődése, környezeti hatásai teljesen vegyes képet mutatnak a térségben. A

felszínsüllyedési elmélet alapján számíthatunk potenciális elmozdulásokra, amelyet terepi

megfigyeléseink is alátámasztanak. A meddőhányók eróziós és fizikai tömegmozgással járó

jelenségei a visszamérések alapján a csapadékmennyiség változásával, a szakirodalom alapján

a fagyhatással is összefüggő folyamatokat mutatnak. Összességében a környezeti hatások az

idő folyamán jelentősen csökkentek, de bármilyen további tájrendezési vagy települési

beavatkozás egyedileg, a környezeti folyamatok tükrében alakítandó.


19

Városi talajminták toxikus fémtartalmának vizsgálata környezetfizikai

módszerekkel Budapest XI. kerületében

Karlik Máté, IV.évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar

Témavezető:

Dr. Angyal Zsuzsanna, egyetemi tanársegéd, ELTE TTK, Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék

A környezetünk egy rendkívül komplex rendszer, melyben folyamatos anyag és

energiaáramlás valósul meg. A városi talajok vizsgálatát az indokolja, hogy népesség több

mint fele, mind hazánkban, mind a fejlett országokban városokba tömörülve él. A magas

népességsűrűségből kifolyólag egy esetleges szennyezés, káros hatás nagyságrendekkel több

személyt veszélyeztet, mint ugyanazon szennyezés egy alacsony népességű területen. A

városi kertészkedés terjedésével az itt termesztett haszonnövények új veszélyeket

hordozhatnak a lakosság számára. Vizsgálataimat Budapest XI. kerületéből származó

talajmintákon végeztem, mely egy korábbi szakdolgozat során került megvételre talajtani célú

vizsgálatokhoz. Célkitűzésem a minták toxikus fémtartalmának meghatározása és azon

pontok beazonosítása, ahol a toxikus fémtartalom meghaladja a jelenlegi jogszabályi

határértéket, ezzel esetlegesen felhívva a döntéshozók figyelmét az ebből fakadó potenciális

veszélyforrásokra. A toxikus fémek kimutatásához hullámhossz diszperzív röntgen

fluoreszcens analízist alkalmaztam. Az eljárással kimutathatóan szennyezett mintákat térképi

vetületben is megjelenítem, ezzel elősegítve az olvasó számára a térbeli elhelyezést. Kísérletet

teszek a kapott eredményeim függvényében néhány mintán a szennyezés formájának s

ásványtani környezetének felderítésére röntgen diffrakció és a pásztázó elektronmikroszkópia

segítségével.


20

A parajdi sóban található fluidumzárványok vizsgálata

Kátai Orsolya Renáta, II évf. Geológus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Tóth Attila, tanársegéd, Sapientia EMTE, Természettudományi és Művészeti Kar,

Környezettudomány Tanszék

Dr. Szabó Csaba, egyetemi docens, ELTE TTK, Kőzettan-Geokémiai Tanszék

Káldos Réka, tudományos segédmunkatárs, ELTE TTK, Kőzettan-Geokémiai Tanszék

A parajdi sódiapír az Erdélyi-medence jellegzetes képződménye, amely a medence

keleti peremén helyezkedik el, a Görgényi-havasok lábánál. Jelen dolgozatban a kősóban

található fluidumzárványok vizsgálatának eredményeit mutatom be, amely petrográfiai és

Raman spektroszkópiai vizsgálatokat foglal magába.

A fluidumok vizsgálatával a kősó keletkezésekor és lerakódása után lezajlott

folyamatok nyomonkövetése a cél, amely hozzájárul a medence keleti peremének földtani

fejlődéstörténetének jobb megismeréséhez. A dinamikus fejlődéstörténet a petrográfiai

vizsgálatok során elkülönített szövettípusok segítségével nyomon követhető: a kiindulási

állapotot az idiomorf halitkristályokból álló elsődleges szövet mutatja, a deformáció hatására

végbemenő változásokat inekvigranuláris varratos-mozaikos szövet őrzi, végül a deformáció

előrehaladtával a kőzetben egyensúlyi szöveti bélyegek - 120°-os szöget bezáró hármas

szemcsehatárok - jelennek meg. A vizsgált kősóban azonosított nagy számú fluidumzárvány

generációk is ezt mutatják, amelyek változatos alakkal, mérettel és fázisaránnyal jelennek

meg.

Ezen tulajdonságok, valamint a kősó petrográfiája alapján elkülönítettünk a

növekedési zónák mentén illetve a szemcsék belsejében előforduló, a kősó kiválásával

egyidőben csapdázódott elsődleges fluidumzárványokat, valamint repedések és hasadási síkok

mentén előforduló, a kősó lerakódását követő folyamatok során keletkezett másodlagos

fluidumzárványokat. A fluidumzárványokon végzett Raman spektroszkópos vizsgálatok

alapján a folyadék fázis az elsődleges és másodlagos fluidumzárványokban egyaránt

vízgazdag. A másodlagos fluidumzárványok gázfázisából CH4, CO2 és N2 jelenlétét sikerült

kimutatni. Ezen gázok eredete több - a sót ért utólagos - folyamathoz köthető: származhatnak

diagenezis alatt zajló szerves anyag bomlásából vagy a szénhidrogének migrációja során is

csapdázódhattak, ugyanakkor az Erdélyi-medence keleti peremén zajlott mészalkáli

vulkanizmushoz köthető eredet sem zárható ki.


21

Környezeti hatások a Retek-ágban (Baradla-barlang Aggteleki-karszt)

Kinyó Zsolt, II évf. Földrajz MSc szakos hallgató

Nyugat- Magyarországi- Egyetem Savaria Egyetemi Központ Természettudományi Kar

Témavezető:

Prof. Dr. Veress Márton, egyetemi tanár, NYME TTK, Földrajz és Környezettudományi

Intézet

A kutatás célja a Retek-ág vízgyűjtőjén az emberi tevékenység következményeként

lepusztuló üledék hatásának elemzése a barlangi üledékforgalomra. Vizsgáltam a Retek-ág

kezdeténél létrejött üledékfelhalmozódást (annak szemcseméretét, növényhulladékát, korát).

Térképeztem a Retek-ág víznyelőinek vízgyűjtőjét. Az egyik víznyelő (Zombor-lyuk)

vízgyűjtőjén a fedőüledék és a talaj összetételének, azok lepusztulásának a megismeréséhez

kutatógödröket alakítottam ki. Elkülönítettem a lepusztulást elősegítő és gátló emberi

tevékenységeket. A vízgyűjtőn kijelöltem a különböző lepusztulású helyeket. Kimutattam a

barlangi akkumuláció helyeit, következtettem az emberi tevékenység hatására beszállított

üledéknek a barlangi üledékforgalmára (leülepedési helyek, üledék áthalmozódás, üledék

elszállítás a barlangból).


22

Nagy-sárréti talajok változásainak vizsgálata a Kreybig adatbázis

mintaszelvényeinek újrafelvételezése alapján

Márta László, III évf. Földrajz BSc szakos hallgató

Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar

Témavezető:

Dr. Novák Tibor József, egyetemi adjunktus, DE TTK, Földtudományi Intézet, Tájvédelmi és

Környezetföldrajzi Tanszék

Hazánkban a mintegy száz éves múltra visszatekintő talaj-felvételezési munkálatok

eredményeképpen mára óriási mennyiségű talajadat áll rendelkezésre. Ezek közül

kiemelkedik a Kreybig-féle térképezés, amely az első olyan országos szintű helyszíni talajtani

felvételezés volt, amely az egész ország területét lefedte. Az azóta eltelt közel 75 év alatt

viszont a területhasználat és a táj jellege is sok helyen megváltozott.

A dolgozattal az volt a célom, hogy egy mintaterületen belül újrafelvételezett talajszelvények

elemzésével megvizsgáljam, hogy a Kreybig-térképezés során jellemzőnek tartott

típusszelvények adataihoz képest milyen mértékben változtak meg a vizsgált talajkémiai és

fizikai jellemzők a tájat azóta ért változások hatására. További célom volt, hogy az

újrafelvételezett szelvényeket a WRB diagnosztikus rendszere alapján besoroljam. A terepi

adatfelvétel során 6 talajszelvényt létesítettem a Nagy-Sárrét területén. Elvégeztem a terepi

méréseket, majd mintákat gyűjtöttem és laboratóriumi körülmények között meghatároztam a

talaj kémiai és fizikai tulajdonságait. Az eredmények alapján az általam feltárt szelvények

esetében a pH csökkenését figyeltem meg. A korábban szántóként használt talaj kémiai

javítását követően megnövekedett kalciumkarbonát-tartalom mindmáig jellemző maradt. A

gyepként hasznosított területeken az elmúlt időszakban a feltalaj humusztartalmának a

növekedését figyeltem meg. A legtöbb vizsgált talajt az elmúlt évtizedek során jelentős,

vízrendezéssel kapcsolatos hatások értek. Jellemző volt a felszíni vízborítás elvezetése, a

csatornázás következtében a talajvízszint süllyedése és egyes esetekben a rendszeres öntözés.

A vizsgált szelvények a WRB irányelvek alapján besorolva a Solonetz, a Gleysol, a Vertisol,

a Phaeozem és a Chernozem referenciacsoportokba tartoztak. Eredményeim azt mutatják,

hogy a tájhasználatban bekövetkezett változások hatással voltak a nagy-sárréti talajok fizikai

és kémiai tulajdonságaira, elsősorban azok kémhatására és szervesanyag-tartalmára.


23

Agyagásványok reaktivitásának vizsgálata szén-dioxiddal telített vízben

nagy nyomáson és hőmérsékleten

Páles Mariann, I évf. Környezettudományi MSc szakos hallgató,


Sendula Eszter I. évf. geológus PhD hallgató,


Témavezetők:

Dr. Szabó Csaba, egyetemi docens, ELTE TTK, Kőzettan-Geokémiai Tanszék

Falus György, tudományos főmunkatárs, Magyar Földtani és Geofizikai Intézet

A klímaváltozásért felelős egyik fő üvegházhatású gáznak, a CO2 nagymértékű

kibocsátásának csökkentésére jó megoldást jelenthet a CO2 sósvizes tárolókba történő

geológiai elhelyezése. A szakirodalom az elmúlt néhány évben egyre intenzívebben

foglalkozik a CO2 biztonságos geológiai tárolásához szükséges fedőkőzetek

tanulmányozásával, hiszen ezen kőzettestek kell, hogy meggátolják a besajtolt CO2 felszín

felé való migrációját. Így a fedőkőzetek fizikai és kémiai tulajdonságainak széleskörű

tanulmányozása és ismerete elengedhetetlenné vált a biztonságos tárolási körülmények

megteremtéséhez. Az ideális fedőkőzet kis porozitással és permeabilitással, nagy szorpciós és

ioncserélő képességgel rendelkezik, agyagásvány tartalma nagy (kb. 20-80 v/v%), aminek egy

része duzzadó-képes. A fedőkőzetekben található nagy agyagásvány tartalom miatt fontos

ezen ásványok viselkedésének kiterjedt ismerete CO2-os környezetben.

TDK dolgozatunk célja az ebben a rendszerben történő változások pontosabb

megértése, amelynek érdekében összefoglaltuk a témával kapcsolatos eddigi publikációk

eredményeit. Mindezeket összehasonlítottuk az általunk végzett nagy nyomású (70-180 bar)

és nagy hőmérsékletű (85-105 °C) laboratóriumi kísérletek és geokémiai modellek

eredményeivel. Dolgozatunk kísérleti körülményei magyarországi földtani viszonyokon, kb.

1500-1800 m mélyen található tároló, illetve fedőkőzet paramétereinek felelnek meg (50 °C-

os geotermikus gradiens figyelembe vételével).

TDK munkánk során 3 kísérletsorozat eredményét mutatjuk be, amelyek során

nemzetközi agyagsztenderdeket (illit, kaolinit, Na-montmorillonit) vizsgáltunk. Ezek közül

egyik kísérletsorozat során több időpontban is vettünk folyadékmintát. A kísérletek

időtartama 1-2 hét volt és befejezésük után a szilárd és folyadék fázisokat minden esetben

külön elemeztük, majd az eredményeket összevetettük a kísérletben részt nem vett kontroll

minták adataival. A szilárd fázis elemzéséhez csillapított totálreflexiós Fourier

transzformációs infravörös spektroszkópiát (ATR-FTIR) és röntgen-pordiffrakciót (XRD)

használtunk. A kísérlet során a folyadék fázisban oldódott kationokat induktív csatolású

plazma atomemissziós spektrométer (ICP-AES) segítségével mutattuk ki. TDK dolgozatunk

további célja, hogy geokémiai modellek segítségével megkíséreljük értelmezni a kísérletek

során kapott eredményeket.


24

Töréspontok környezeti adatsorokban: esettanulmány és módszertani

összehasonlítás

Topál Dániel, II. évf. Földtudományi BSc szakos hallgató,


Témavezető:

Dr. Hatvani István Gábor, tudományos munkatárs, ELTE TTK, Általános és Alkalmazott

Földtani Tanszék;

Dr. Matyasovszky István, D.Sc., egyetemi docens, ELTE TTK Meteorológiai Tanszék

Dr. Kern Zoltán, tudományos munkatárs, MTA CsFK, Földtani és Geokémiai Intézet

A környezeti folyamatok természetükből adódóan tartalmazhatnak különböző eredetű

és fokú töréspontokat, melyek, sokszor csak felületesen kerülnek figyelembevételre. Az

ezeket leíró idősorokban a töréspontok jelentkezhetnek „lépcsőszerűen” (ún „shift-jellegűen),

vagy az adatok trendjében, varianciájában illetve e három kombinációjaként. Vizsgálatukhoz

a töréspont által kettéosztott adatsor két oldalán elhelyezkedő adatcsoportok statisztikáinak

összehasonlításával közelíthetünk.

Fehér-, és vörös zajt generáltam előre meghatározott mértékű és jellegű töréspontokkal

és ezeken hasonlítottam össze három korszerű, szabadon hozzáférhető töréspont analizáló

módszert, melyeket rendre más típusú töréspontok detektálására fejlesztettek ki. A módszerek

érzékenységének összehasonlítása megerősítette, hogy azok töréspont-detektálási

hatékonysága nagyban függ a töréspontok fokától, típusától, illetve a számítás módszertani

háttértől.

Ezen tapasztalatok birtokában végeztem el valós környezeti adatsorok töréspontjainak

analízisét. A klimatológiai példa alapját adó kőszegi szőlő hajtáshossz (hőmérsékleti proxy)

vizsgálata során, az eddigi, irodalomban dokumentált töréspontoktól eltérő eredményeket

kaptam, alapot biztosítva ezzel későbbi hőmérséklet rekonstrukciók pontosításához. A

kőolajkutatásban használt higany-levegő kapilláris nyomásgörbék adatsorában fellelhető

töréspontok vizsgálatával pedig az ott alkalmazott töréspont analízis gyakorlat bizonyos fokú

automatizálására és objektívebbé tételére mutattam lehetőséget.

A dolgozat (i) áttekintést nyújt három korszerű töréspont detektáló módszer

hatékonyságáról és korlátairól, valamint (ii) azok környezettudományi alkalmazásával a

megszerzett tapasztalatok hasznosíthatóságát mutatja be, ezzel (iii) megválaszolva az azokhoz

kapcsolódó környezeti/szakmai kérdéseket.


III. KÖRNYEZETI NEVELÉS ÉS KÖRNYEZETMENEDZSMENT SZEKCIÓ

Szekciófelelős: Dr. Gálfi Márta

1. Berzi Alexandra: Zöld beruházás kis- és középvállalkozásoknál

2. Budai Ibolya, Sulumán Ádám, Hegyi Péter: Környezeti feltételváltozások és

rendszerdinamika – környezetrendszer változás-követés új megközelítéssel –

3. Petróczky Henrietta: Időjárási előrejelzések és riasztások értelmezése, fogalmi

rendszere és megjelenése a mindennapi életben

4. Rózsa Zsófia Borbála, Finta Kolos: Zöld oktatási intézmények környezetközpontú

fejlesztési lehetőségei

5. Trabak Zoltán: Láthatósági elemzések tájképfotózáshoz

6. Szintai-Major Fanni: Az egészséges fenntartható szervezet – fenntarthatóság a

szervezetfejlesztésben

7. Szopori Zoltán: Okostelefonok alkalmazása a környezettan képzésben

XV. OFKD 2016. III. Környezeti nevelés és környezetmenedzsment szekció

26

Zöld beruházás kis- és középvállalkozásoknál

Berzi Alexandra, II. évf. Gazdálkodás és menedzsment BSc szakos hallgató

Gábor Dénes Főiskola, Gazdaság és Társadalomtudományi Intézet

Témavezető:

Feierabend Izabella, főiskolai adjunktus, BCE KTK, Összehasonlító Gazdaságtan Tanszék

Egy cég értéke beazonosítható arról hogyan gondolkodik a vállalati

felelősségvállalás kérdéséről. A 21. században egyre nagyobb szerepet kap a vállalatok

működésében egy hatékony környezeti menedzsment bevezetése, zöldberuházások

megvalósítása. Mégis sok hazai szereplő nincsen tisztában ennek fontosságával. Sokan a

zöldprojektek céljának a friss levegőt, állatok élőhelyének megvédését látják, de egy okos

vállalkozó a kellemeset a hasznossal összekötve kompetitív előnyt tud kovácsolni egy

offenzív környezeti stratégiával. Ha egy jól megtervezett projektet dolgoznak ki a vállalathoz

alkalmazkodva, az pozitív nettó cash flowt eredményez. A dolgozat bebizonyítja, hogy igenis

gazdaságos egy ilyen beruházás a kis- és középvállalkozások számára is. A dolgozat keratein

belül megvizsgálom milyen kulcstényezői vannak egy zöld beruházásnak, milyen

megfontolásokat kell figyelembe venni egy sikeres zöld projektnél, valamint milyen

megtérülési perspektivákkal lehet számolni. Vizsgálatomban kvalitatív és kvantitatív elemzési

módszerekre egyaránt fogok támaszkodni. Magyarországon is egyre több vállalkozás dönt

úgy, hogy egy környezetbarát technológiát használ. Ezek a beruházások költségigényesek de

megtérülnek. Ha egy vállalkozás hosszú távra tervez és fontosnak tartja a környezetvédelmet,

akkor érdemes a zöldberuházást választania, mert későbbiekben esetlegesen kevesebb lesz a

kiadása, mint egy másik versenytársának, aki nem használ zöld technológiát. Az államnak

ezeket a beruházásokat különféle kedvezményekkel kellene támogatnia, hogy az is

környezetbarát legyen, aki esetleg eddig nem foglalkozott ezzel a témával. Egyes külföldi

országban sokkal jobban elterjedt ez a fajta ösztönzés és támogatás.

Feltevésem, hogy a fenntartható termelési struktúrára való átállás a magasabb kezdeti fix

költségek ellenére versenyképességi előnyökhöz vezet, ezáltal rá tudja állítani a gazdaságot

egy stabil növekedési pályára.


27

Környezeti feltételváltozások és rendszerdinamika

– környezetrendszer változás-követés új megközelítéssel.

Budai Ibolya, II.évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató

Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Sulumán Ádám, okleveles környezetmérnök

Hegyi Péter II.évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Molnár Zsolt tanársegéd, SZTE JGYPK, Környezet - Biológia és Környezeti Nevelési

Tanszék

Dr. habil. Gálfi Márta, tanszékvezető főiskolai tanár, SZTE JGYPK, Környezet - Biológia és

Környezeti Nevelési Tanszék

A környezetben értelmezett rendszer egy komplexitás hálózat, mely adott

algoritmusok szerint kooperáló elemeit eltérő dimenziók (pl. idő) szerint iteráltatni képes az

aktuális egyensúly irányába. A földi viszonyok mellett, az élő és élettelen rendszerek

véletlenszerű „viselkedésmintázatait”determinisztikus erők határozzák meg. Ezek a

rendszerek dinamikus egyensúlyt fenntartók, amelyben a rendszer eltérései még

küszöbhatárok között kompenzálhatók. A rendszer paramétereinek követésével jellemezhető,

hogy melyek azok a küszöbhatárok és milyen változások zajlanak a rendszeren belül.

A rendszer és környezete (pl. élőhely abiotikus és biotikus kapcsolatai) egy koherens

egység, amelyben minden változót más változók szabályoznak. Egy rendszer-komplexitásban

karakterisztikus egyszerűsítésekkel összetett-komponensek értelmezettek. Az egyszerűsítés

ugyanakkor el is simíthat kifejező eltéréseket, pl. amelyek rövid idődimenzióban, de erős

hatással jelennek meg. Jól példázhatja ezt napjaink időjárása, amelyben a hirtelen, akut

változások leegyszerűsített hatásai, vagy módosult ciklusperiódusok képviselik a

problémákat.

Célunk az éghajlat egyes jellemző paramétereinek vizsgálatával az adott rendszert

leíró folyamatokról, valamint a biológiai rendszerekre kifejtett hatásairól nyerjünk

információkat.

Munkánk során a Dél-Alföldi régióból (1961-2012) származó, munkacsoportunk által

digitalizált és részben mért, klimatikus adatsorokon (léghőmérséklet, csapadék és

talajhőmérséklet) elemzést végeztünk (szélsőérték vizsgálat és trendvonal illesztés). A kapott

eredmények összehasonlításával kerestük azt az eljárást, amellyel az általunk vizsgált

természeti jelenségekről (léghőmérséklet, csapadék és talajhőmérséklet) a valósághoz

leginkább iteráló eredményinterpretációt végezhetünk.

Eredményeink szerint jól karakterizálható változásokat detektáltunk a vizsgált

klimatikus paramétereken. A trendvonal illesztések után növekvő tendencia jelent meg a

vizsgált lég- és talajhőmérsékleti jellemzők esetében, a csapadék adatok kezelése során az

ingadozások és szélsőértékek megjelenése is hangsúlyosabban jelentkezett. A


28

rendszervizsgálatok szerint értelmezve eredményeinket megállapítottuk, hogy hangsúlyossá

vált napjainkra a környezetváltozások ok-okozati rendszerinek új szempontok szerinti

elemzési igénye, amit a Dél-Alföldi régió vonatkozásában igazoltunk.

A munkát támogatta: TÁMOP-4.1.1. C-12/1/KONV-2012-0012- és TÁMOP-4.2.2. D-

15/1/KONV-2015-0010


29

Időjárási előrejelzések és riasztások értelmezése, fogalmi rendszere és

megjelenése a mindennapi életben

Petróczky Henrietta, II.évf. Meteorológia MSc szakos hallgató


Témavezető:

Buránszkiné Sallai Márta, vezető-főtanácsos, OMSZ

Konzulens:

Dr. habil. Weidinger Tamás, egyetemi docens, ELTE TTK, Meteorológia Tanszék

Manapság sajnos sokszor halljuk, hogy: „amit a meteorológus mond, annak úgyis az

ellenkezője fog bekövetkezni”. Ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy miért

vélekednek így az emberek, hiszen az előrejelzések egyre pontosabbak, egyre

megbízhatóbbak. Egyik lehetséges oknak azt tartom, hogy nem megfelelően értelmezik a

kapott információkat. Sajnos hiába lesz jó egy prognózis szakmai szempontból, ha azt a

nagyközönség nem tudja használni. E gondolatok másokban is felmerültek. Számos hazai és

külföldi felmérés, közvélemény-kutatás készült az 1980-as évektől.

Dolgozatomban azt tűztem ki célul, hogy utánajárjak annak, hogy az emberek hogyan és

milyen formában tájékozódnak az időjárásról, milyen gyakran teszik azt és mit tartanak

fontosnak egy előrejelzésben. Nagyon érdekelt az is, hogy bizonyos fogalmakkal, amelyek az

időjárás-jelentésben is előfordulhatnak, mennyire vannak tisztában. Annak érdekében, hogy

ezt megtudjam két meteorológus és egy szociológus segítségével kérdőívet készítettem. A

kérdőívben 36 kérdést fogalmaztam meg, melyekkel a felmerült kérdésekre szerettem volna

választ kapni. A lekérdezés során két nagy csoportot vizsgáltam, az egyik mintám az

úgynevezett átlagember minta volt, melybe bárki bekerülhetett, a másik minta a MET-ÉSZ

önkéntes észlelők csoportja volt.

A lekérdezés befejezése után létrehoztam az adatbázisokat, kielemeztem az adatokat,

majd különböző összefüggéseket kerestem az SPSS programmal. A kapott eredmények egy

része alátámasztotta a korábban megfogalmazott hipotéziseimet, más része megcáfolta

előzetes feltételezéseimet, mint például azt, hogy a fiatalok meteorológiai ismerete nagyobb,

mint az idősebb generációé.

Munkámban bemutatom a kérdőíves felmérés eredményeit, a leszűrt összefüggéseket,

majd néhány megoldási javaslatra is kitérek.


30

Zöld oktatási intézmények környezetközpontú fejlesztési lehetőségei

Rózsa Zsófia Borbála, II.évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató


Finta Kolos, III.évf. Környezettan BSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. habil Gálfi Márta, tanszékvezető főiskolai tanár, SZTE JGYPK, Környezet - Biológia és

Környezeti Nevelési Tanszék

Napjaink társadalmai számára jelentős globális kihívás a környezeti válság. Az emberi

tevékenységekkel kiváltott természeti és társadalmi folyamatok olyan környezeti változásokat

okoztak, amelyek csak környezettudatos magatartással függeszthetők fel és/vagy tehetők

reverzibilissé. Ezért kell a környezetvédelemnek aktív társadalmi tevékenységgé válnia,

melyben annak minden szervezete és/vagy tagja részt vesz.

Jelen munkánkban a hazai oktatási láncolat környezeti címkritérium rendszerének szabvány-

megfelelőség kontrollját kívánjuk megvalósítani, kiegészítve a hazánkban még nem létező

„Zöld Egyetemek” elvárás-rendszer tervezetével. Mindezt a fenntarthatóság igényei szerinti

oktatás- képzési láncolat környezeti nevelési szempontjainak megfeleltetetten végezzük.

Céljainkhoz minőség- és audittechnikákat használtunk, melyekkel elemzéseket, kockázati

mátrixokat készítettünk. Benchmarking technikákkal zajlottak a címkritériumok szabvány-

megfelelőség integrálásai az EFQM rendszerekbe. Ehhez helyszíni auditokkal nyert adatokat

dolgoztunk fel.

Eredményeink szerint a köznevelési intézményekben a környezettudatos gondolkodás

megalapozása megfelelő. Azonban a szervezeti működések környezetbiztonsági

követelményei szerint, a jelenlegi hazai képzési láncolatban, a környezeti címkritériumok

átalakítása indokolt. Ehhez az átvizsgálási eredmények alapján meghatározásra kerültek a

fejlesztési területek. A képzési láncolatba tartozó intézményeknek a környezetközpontú

feladatok megvalósításához hatékony környezetmenedzsment rendszert kellene működtetniük.

Kidolgoztuk a Zöld Egyetem kritériumrendszer tervezetét, mely kompatibilitást mutat az ISO

14001:2005 és az EMAS szabványkövetelményekkel.

Megállapítható, hogy a hazai teljes képzési vertikum intézményrendszere egységes

elvek szerinti kritériumoknak megfelelően átalakítható. A környezetirányítási

követelményekkel harmonizáltatott szervezeti működések eredményeként a

környezetvédelem gyakorlati tudatosulása fokozható a fiatalokban.

Támogatta: TÁMOP-4.2.2.D-15/1/KONV-2015-0010


31

Láthatósági elemzések tájképfotózáshoz

Trabak Zoltán, IV évf. Tájrendező és kertépítő mérnök BSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Kabai Róbert, egyetemi docens, BCE TÁJK, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék

Tájvizsgálatok során a felmérést végző szakemberek főként fényképekkel

dokumentálják a vizsgált terület és a tájelemek adottságait, melyeket nagymértékben

befolyásolnak bizonyos tényezők, továbbá a fotózás technikája. A vizsgálat eredményeit

megfelelő formában kell tálalni, különösen, ha egy döntéshozatali folyamatot szeretnénk

megalapozni. Ehhez elengedhetetlen a jó minőségű felvételek készítése.

Dolgozatom célja a tájkép és tájelemek láthatóságát befolyásoló külső tényezők

meghatározása, valamint azok módosulásának láthatóságra gyakorolt hatásának megfigyelése.

Ebből kifolyólag egy komplex, több szempontot figyelembe vevő vizsgálatot végeztem el,

melynek eredményeként a tájhasználati konfliktusok és problémák dokumentálásához készülő

fényképek elkészítéséhez tettem javaslatokat. A vizsgálat központjában a megfelelő nézőpont

és időpont megválasztása áll, melyet az időjárási viszonyok nagymértékben befolyásolnak.

Az elemzésekhez általam készített fényképeket használtam, melyeken a láthatóságot

képszerkesztő és rajzszoftverekkel értékeltem. Az értékelés után meghatároztam az adott

képeken kialakult láthatósági viszonyokat kialakító körülményeket a meteorológiai adatok

tükrében.

A vizsgálat során megfigyeltem, hogy a hátulról és oldalról érkező tartományon belül

a megvilágítás horizontális szögének a táj láthatóságát tekintve nincs nagy jelentősége, bár

oldalról érkező megvilágítás és alacsonyabb napmagasság mellett reprezentatívabb képek

készültek. A szemből és oldalról érkező megvilágítási tartományban már sokkal nagyobb a

szerepe a Nap azimutja és a fotózás tengelye által bezárt szögnek, valamint a napmagasság

emelkedése is jelentősen javítja a láthatósági viszonyokat.

A légszennyező anyagok közül a kén-dioxid és a kisméretű részecskeszennyezés

láthatóságot korlátozó hatása jól megfigyelhető volt. A légköri elemek közül ezeknél volt a

legegyértelműbb a negatív hatás. A természetes légköri alkotók tekintetében a páratartalom a

vártnál kisebb mértékben volt meghatározó.


32

Az egészséges fenntartható szervezet – fenntarthatóság a

szervezetfejlesztésben

Szintai-Major Fanni, II. évf. Vezetés és szervezés MSc szakos hallgató,

Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástudományi Kar

Témavezető:

Dr. Pataki György, egyetemi docens, BCE GTK, Vállalatgazdaságtan Intézet, Döntéselmélet

Tanszék

Dolgozatomban a fenntarthatóság és szervezetfejlesztés alapelvi szintű

összeegyeztethetőségét vizsgáltam. Azokra a kérdésekre kerestem a választ, hogy melyek

azok az értékei és eszközei a szervezetfejlesztésnek, amelyek a fenntarthatóság irányába

mozdíthatják a szervezeteket. Hogyan konstruálódik meg a fenntarthatóság és a

szervezetfejlesztés valósága különféle gyakorlati területek képviselői fejében? A

fenntarthatóság elérését alapvető célként értelmeztem társadalmunk számára, melyhez

szervezeti keretek közt juthatunk leginkább közelebb. A szervezetfejlesztés és fenntarthatóság

legfontosabb közös dimenziójaként rendszerszemléletüket és változásorientáltságukat

azonosítottam. További kiemelendő párhuzamok önreflexiót és felelősségvállalást támogató

kultúrájuk, tapasztalati tanulás, proaktivitás, participáció, illetve hiteles, őszinte és konstruktív

kommunikáció. A dolgozat legfontosabb következtetése, hogy felelősségvállalás és

rendszerszemlélet közös alapértékein keresztül fenntarthatóság és szervezetfejlesztés

kölcsönösen erősítik egymást. A szervezetfejlesztés, mint tevékenység előkészíti a talajt a

szervezetben a fenntarthatóságról való érdemi gondolkodáshoz, illetve a szervezet

öndefinícióján keresztül a saját képére formált, fenntartható működési elvek kialakításához.


33

Okostelefonok alkalmazása a környezettan képzésben

Szopori Zoltán, II évf. Földrajz-környezettantanár MSc szakos hallgató

Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, Berzsenyi Dániel

Pedagógusképző Kar

Témavezető:

Németh László, főiskolai adjunktus, NYME TTK, Földrajz és Környezettudományi Intézet

A Rocard-jelentés szerint Európában a természettudományos tantárgyak népszerűsége

mélyponton van, a hanyatló érdeklődés legfőbb okaként a természettudományos tantárgyak

oktatási módszerét teszi felelőssé. A legfontosabb újítás a pedagógiai megközelítésben az

lehet, ha sikerül a „hagyományos deduktív” oktatásról áttérni a kutatás-(érdeklődés) alapú

természettudományos oktatásra.

A 2012-ben megjelent Nemzeti alaptantervben megfogalmazódó célok között

hangsúlyosan szerepel a tevékenykedtetés, cselekvő részvétel, kísérlet, megfigyelés

középpontba állítása; az informatika alkalmazása; a szociális kompetenciák sokirányú

fejlesztése; az aktív részvétel, öntevékenység és a kreativitás biztosítása, továbbá a médiumok

alkotó használata.

A mobilkommunikációs technológia egyre elterjedtebb Magyarországon is. A

legnépszerűbbek az Androidos telefonok, piaci részesedésük 85 százalék feletti.

A közép- és felsőoktatásban részt vevő hallgatók szinte kivétel nélkül okostelefont

használnak. Ez a generáció kiemelten fogékony az ilyen eszközök használatára.

A dolgozatban olyan Andorid operációs rendszerekre írt applikációkat vizsgálok, amelyek

felhasználhatók a környezettan tanárképzésben és az iskolai természetismeret oktatásban

tantermi, laboratóriumi és terepi keretek között.

Az olcsón beszerezhető memóriakártyák, a bárhol és bármikor elérhető világháló, a felhő

használat szinte korlátlan számú fénykép, film és hangfelvétel készítését teszi lehetővé. A

korszerű készülékekbe sok szenzort építettek be pl. GPS, digitális iránytű, mágneses érzékelő,

gravitációs- és gyorsulásmérés, fénymérés, zaj és rezgés stb. A szenzorokhoz általában a

mérésekhez jól használható szoftverek tölthetők le.

A dolgozatban szereplő applikációk döntő részben az istage2 által javasoltak. Kiemelten

vizsgálom a magyar nyelvű alkalmazásokat és a QR kódok sokszínű terepi felhasználását.


IV. TERMÉSZETVÉDELEM ÉS BIODIVERZITÁS – ZOOLÓGIA SZEKCIÓ

Szekciófelelős: Dr. Gallé Róbert

1. Csikós Nándor: A felszínborítás és a tájmintázat, valamint a mezei pacsirta (Alauda

arvensis) denzitás és frekvencia viszonyai közti kapcsolat statisztikai vizsgálata

2. Jakab Dóra: A Sajó és a Hernád alsó szakaszának szitakötő (Odonata) faunája

3. Kelemen Krisztina: Kisemlősök élőhelyfüggő szegregációja mesterséges lékek és zárt

erdőfoltok összehasonlításában

4. Keszte Szilvia: A magyarországi természetes vizek sebespisztráng állományának

genetikai diverzitás vizsgálata

5. Kovács Szabolcs: A látóképi-víztározóban élő pisztrángsügérek (Micropterus

salmoides) szaporodási viselkedése és növekedése

6. Máté Melinda Mária, Kismarci Henrietta: Kisemlősök jelenlét-hiány adatainak

felhasználása a természetvédelmi célú monitorozásban

7. Mészáros Ádám: A dunavirág (Ephoron virgo) és a Caenis robusta kérészfajok

vízszintesen- és függőlegesen poláros fény által kiváltott polarotaxisainak vizsgálata, a

kétféle ingermozgás valószínűsíthető szerepe a fajok rajzási viselkedésében

8. Mizsei Edvárd: Kétéltűek és hüllők elterjedése és diverzitása Albániában

9. Oláh Szabolcs: A sebes-foki vizes élőhely, víztani és természetvédelmi vizsgálata

10. Somogyi Tímea: A zivatar és extrém csapadék hatása a vonuló madarakra

11. Szemán Karola: Agresszivitás Przewalski lónál (Equus ferus przewalskii) [Poliakov

1881]

12. Széchenyi Alexandra, Schmidt Kornél: Vízborítás függő fajkompozíció és közösségi

struktúra változása a lápterületek kisemlős együtteseinél

13. Varga Sámuel Zsolt: Egy borzcsalád aktivitásának megfigyelése vadkamera

alkalmazásával

XV. OFKD 2016. IV. Természetvédelem és biodiverzitás – zoológia szekció

35

A felszínborítás és a tájmintázat, valamint a mezei pacsirta (Alauda

arvensis) denzitás és frekvencia viszonyai közti kapcsolat statisztikai

vizsgálata

Csikós Nándor, II évf. Geográfus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Szilassi Péter, egyetemi docens, SZTE TTIK, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai

Tanszék

A Magyar Madártani Egyesület (MME) adatai szerint egyes madárfajok egyedszáma

drámaian csökkent hazánkban. E folyamat tájökológiai háttere még nem tisztázott, ezért is

szükséges e fajok állománytrendjeinek vizsgálata, illetve élőhely preferenciájuk elemzése. A

mezei pacsirta a mezőgazdasági területek avifaunájának karakterfaja, ezért előfordulási adatai

indikátorként is használhatók.

Kutatásom célja a mezei pacsirta előfordulás csökkenését meghatározó tájökológiai

tényezők azonosítása. Vizsgálataim során az előfordulási adatok és a felszínborítás, valamint

az előfordulási adatok és a tájmintázat közti kapcsolatot elemeztem statisztikai módszerekkel.

Vizsgáltam, hogy melyek azok a felszínborítás típusok, melyek kedvezőek a pacsirta számára

és melyek csökkentik e faj előfordulás gyakoriságát.

A MME Monitoring Programjának mezei pacsirta előfordulás adatait használtam fel

kutatásomhoz, amelyet országosan 2,5 x 2,5 kilométeres UTM rácshálóban mértek fel 1999-

2013 között. Emellett a Corine Land Cover felszínborítási térkép 2000, 2006 és 2012

1:100000 méretarányú állományaival dolgoztam. ArcGis, ArcGis Vlate és SPSS programok

segítségével kiszámoltam az összes felszínborítás típus területét, és a folt és osztály szintű

tájmetriai mutatók területtel súlyozott átlagait kvadrátonként. A kutatási eredményeim szerint

a szántóföldeket, a gyepeket és a réteket kedveli a leginkább, míg a nem-összefüggő

települések területét, a városi zöldterületeket, a komplex művelési szerkezetű területeket, a

lomblevelű erdők és a vízfelületek területét nem kedveli ez a faj. A tájmetriai mutatók közül a

felszínborítás foltok átlagos mérete (AWMPS) mutatott a legerősebb korrelációt a pacsirta

előfordulási adataival. A statisztikai kapcsolat erőssége középtájanként eltér egymástól.

Eredményeim, és a felszínborítás és a tájmintázat változásai alapján elkészítettem a mezei

pacsirta 2000-2012 időszak között becsült országos élőhely változás térképét.


36

A Sajó és a Hernád alsó szakaszának szitakötő (Odonata) faunája

Jakab Dóra, IV. évf. Természetvédelmi mérnök BSc szakos hallgató

Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar

Témavezető:

Dr. Kátai János, egyetemi tanár, DE-MÉK, Agrokémiai és Talajtani Intézet, Talajtani Tanszék

Munkám során a Sajó és a Hernád mentén jelöltem ki mintavételi területeket, melyek

szitakötő-faunáját vizsgáltam. De miért is aktuális ma a szitakötők megfigyelése és kutatása?

Az emberiség növekedésével egyre nőnek igényei is, egyre több területet vesz el a

természettől. De nem csak a meghódított területeken hagyjuk ott a kezünk nyomát.

Természetes vizeink minőségének romlása, a klímaváltozás fokozása is a mi számlánkra

írható. Ezen folyamatok tendenciáira a természet különböző jelzésekkel válaszol, s ezeket

megfigyelve segítségünkre lehet abban, hogy minél előbb észrevegyük, felmérjük a

változások hatásait. Erre alkalmas indikátor szervezetek többek között a szitakötők.

Célom a mintavételi területek szitakötő faunájának felmérése, az adataim múltbeli

kutatási eredményekkel való összevetése és a különbségek kimutatása volt. Ezután a

mintavételek eredményeinek természetvédelmi szempontú értékelésével foglalkoztam.


37

Kisemlősök élőhelyfüggő szegregációja mesterséges lékek és zárt

erdőfoltok összehasonlításában

Kelemen Krisztina, I. évf. Biológia MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Horváth Győző, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék

A Bükkhát Erdőrezervátum területén 2014-ben és 2015-ben elevenfogó csapdázással

vizsgáltuk a kisemlősök mikroélőhely szintű asszociáltságát és az itt alkalmazott lékes

felújítóvágás hatását. A pufferzónában négy hónapon keresztül gyűjtött abundancia-adatokkal

dolgoztunk. Az analízishez 4 rágcsálófaj fogási adatait használtuk fel. A lékes felújítóvágás

hatását általánosított becslőegyenlet (GEE) alkalmazásával modelleztük. A GEE modellezés

minden faj esetén kiemelte az eltérő habitatok jelentőségét, mutatva, hogy a fajok a zárt

erdőterületekkel szemben eltérő választ mutatnak a mesterséges lékek megjelenésére.

A fajok mikrohabitat asszociáltságát a csapdapontok körül felmért 15 botanikai

változó alapján többváltozós statisztikai módszerekkel vizsgáltuk, melyek a vegetáció

fiziognómiai struktúrájának több mért változója esetén bizonyították a fajok mikroélőhely-

szintű szegregációjában feltételezett jelentőségét. Az egyes élőhelytípusok vizsgálata során

azt az eredményt kaptuk, hogy a fajok szegregációja a legtöbb esetben jól kifejezett. A

leghatározottabb mikroélőhely léptékű szegregációt az alacsonyabb denztiású évben, 2015-

ben a lékekben írtuk le. A botanikai változók és a fajok abundancia értékei közti összefüggést

redundancia analízissel (RDA) vizsgálva azt az eredményt kaptuk, hogy az erdőfoltokban

2014-ben a mezei pocok és a pirók erdeiegér mennyiségi eloszlását leginkább a cserjeszint

magassága és a gyepszint borítása határozta meg, míg az erdeipocok a holtfa mennyiségéhez

kötődött. A 2015-ben a mezei pocok gradáció utáni összeomlása miatt nem jelent meg az

erdőben. Ezzel szemben a pirók erdeiegér sűrűsége nőtt, eloszlását leginkább a gyepszint

magassága befolyásolta. A 2014 évi nagyarányú lékhasználathoz viszonyítva a mezei pocok

2015 évi összeomlása a lékekben egyértelműen jelentkezett, amely nyílt területeken az utóbbi

évben a pirók erdeiegér uralkodott, melynek eloszlását leginkább a gyepszint magassága

határozta meg.


38

A magyarországi természetes vizek sebespisztráng állományának genetikai

diverzitás vizsgálata

Keszte Szilvia, II.évf. Mezőgazdasági biotechnológus MSc szakos hallgató

Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar

Témavezetők:

Dr. Kovács Balázs, tudományos főmunkatárs, SZIE MKK, Halgazdálkodási Tanszék,

Dr. Horváth Ákos, tudományos főmunkatárs, SZIE MKK, Halgazdálkodási Tanszék,

Ősz Ágnes, PhD hallgató, SZIE MKK, Halgazdálkodási Tanszék

Munkám során a hazai, természetes sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario)

állományok genetikai összetételét vizsgáltam. Az Európában őshonos sebes pisztráng

populációk öt fő vérvonalba sorolhatók (atlanti, dunai, mediterrán, adriai és márvány), melyek

elterjedése a különböző vízgyűjtő területekhez köthető. A mesterséges telepítések miatt

azonban a vérvonalak keveredése és az atlanti vérvonal nagymértékű terjedése figyelhető meg

egész Európában. A magyarországi tenyészállományokban is jelentős a dunai és atlanti

vérvonal hibridizációjának mértéke. A hazai természetes vízi állományok származása és

összetétele ez idáig nem volt ismert, így célul tűztük ki ennek genetikai vizsgálatát.

Munkánkhoz a Bán (25 db), a Jósva (33 db), a Kemence (24 db), az Apátkúti (50 db),

a Kölöntés (14 db) és a Bittva-patakból (9 db) gyűjtöttünk mintákat, amelyek DNS-ét egy

mitokondriális, két sejtmagi PCR-RFLP és öt mikroszatellit markerrel vizsgáltuk.

A markerek alkalmasnak bizonyultak a vizsgált pisztráng állományok vérvonal

vizsgálatára és a populációk genetikai diverzitásának felmérésére. Az eredmények alapján az

állományok, Hardy-Weinberg egyensúlyban vannak, beltenyésztettség nem figyelhető meg. A

populációk egymástól elkülöníthetők. A többitől genetikailag legtávolabb a Bittva patak

állománya áll. A vérvonalvizsgálat kimutatta, hogy az általunk ismert pisztrángos vizekben is

nagymértékű a vérvonalak hibridizációja. Mindegyik populációban kimutathatóak, sőt egyes

markerek esetében fölényben vannak az atlanti allélok. Azonban ezen allélok mellett számos

esetben találtunk ez idáig nem ismert, új allélokat, illetve az egyes populációkra jellemző,

egyedi allélokat is, melyek növelik a populációk értékét, így ezek védelme természetvédelmi

szempontból is kifejezetten fontos.


39

A látóképi-víztározóban élő pisztrángsügérek (Micropterus Salmoides)

szaporodási viselkedése és növekedése

Kovács Szabolcs, II.évf. Természetvédelmi mérnöki BSc szakos hallgató

Debreceni Egyetem, Mezőgazdasági, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar

Témavezető:

Dr. Juhász Lajos, egyetemi docens, DE MÉK, Természetvédelmi Állattani és

Vadgazdálkodási Tanszék

Dolgozatom témáját a Látóképi-víztározóban élő pisztrángsügér-állomány vizsgálata

adja. Mivel a horgászat mellett évek óta megszállottan figyelem a faj viselkedését, szokásait,

szerettem volna magamat minél jobban beleásni a témába, és egy tudományos munkát

felépíteni ebből.

Dolgozatom két részből áll: egyrészt a szaporodási viselkedésüket tanulmányoztam,

melynek legfőbb oka, hogy több eltérést is tapasztaltam a szakirodalomban leírtakhoz képest.

A fészek és az ikrák őrzésének ösztöne elég erős ahhoz, hogy a területet óvatosan

megközelítve ne zavarjuk el a halakat, míg a víz jellemzően igen tiszta, így jó lehetőséget

biztosít a megfigyelésre. Fontos megemlíteni, hogy ebben az időszakban csak

megfigyeléseket végeztem, az ívás, illetve az ahhoz kapcsolódó tevékenységek (fészeképítés,

ikra- majd ivadékőrzés) közben semmilyen módon nem avatkoztam be a halak életébe. A

megfigyeléseket három szezonban, 2013, 2014 és 2015-ben végeztem, a jellegzetességeket

pedig feljegyeztem. Ezen felül a 2015-ös évben folyamatosan végeztem vízhőfok-méréseket

az ívásra alkalmas területeken, hogy megtudjam, milyen vízhőmérséklet szükséges az említett

tevékenységek megkezdéséhez.

Ezen kívül a tározóban élő egyedek növekedését vizsgáltam. A halak kifogásához

pergető horgászmódszert alkalmaztam. Mivel az elektromos halászgép használata

engedélyekhez kötött, és a horgászokat is zavarná, ezért a szabályos, mindössze

horgászengedélyhez kötött módszer tűnt a legjobb választásnak. Ezen kívül nem mellékes,

hogy a halászgép nem szelektív, míg a sügérek viselkedését ismerve azok műcsalikkal jól, és

igen szelektíven foghatók.

A kifogott példányoknak lemértem a hosszát (standard testhossz, egész

centiméterben), a tömegét (kilogrammban, két tizedes pontossággal), illetve a kor

meghatározásához 1-1 pikkelymintát is vettem tőlük, egy egyszerű tű segítségével. A levett

mintát simítózáras zacskóban elhelyezett papírlapok közé helyeztem, melyre feljegyeztem a

fogás dátumát, a hal hosszát és tömegét. Később a pikkelyeken található rádiuszok alapján,

nagyító, illetve mikroszkóp segítségével határoztam meg a halak korát. Az eredményeket

különböző diagramokkal tettem szemléletesebbé.


40

Kisemlősök jelenlét-hiány adatainak felhasználása a természetvédelmi célú

monitorozásban

Máté Melinda Mária, III.évf. Biológia BSc szakos hallgató

Kismarci Henrietta, III.évf. Biológia BSc szakos hallgató


Témavezető:


A Kis-Balatonon végzett kisemlős monitorozási program elmúlt öt évének adatait

felhasználva a fajkompozíció változását, a jelenlét-hiány adatokat felhasználva a nagyobb

frekvenciával detektált fajok területfoglalási dinamikáját értékeltük. A 2011-2015 között

kiskvadrátok alkalmazásával, 7 különböző lápterületen valósult meg fogás-jelölés-visszafogás

(CMR) alapú rétegzett mintavétel. A kapott adatok alapján értékeltük az évekre jellemző

fajgazdagságot, számítottuk a 100 csapdaéjszakára standardizált fogásszámot. A mintavételi

pontok alapján megadtuk a fajok adott lokalitásban jellemző előfordulási esetszámát, így

meghatároztuk a fajokra évente jellemző konstancia (C%) értéket.

A fajok jelenlét-hiányán alapuló, robusztus területfoglalási modell alapján becsültük a

területfoglalási dinamikát leíró paramétereket. A regisztrált kisemlősök közül az 5 nagyobb

gyakorisággal előforduló faj, erdei cickány (S. araneus), Miller-vízicickány (N. anomalus),

közönséges vízicickány (N. fodiens), törpeegér (M. minutus) és pirók erdeiegér (A. agrarius)

adataiból végeztük a becslést. A kiindulás modellben az 5 gyakori faj külön csoportot

jelentett. A modellszelekció az AICc érték és a modellsúly () alapján történt.

Az 5 év során 17 kisemlős, 6 cickány és 11 rágcsáló jelenlétét regisztráltuk. A cickányokon

kívül további 2 védett és egy fokozottan védett rágcsáló fordult elő. A legnagyobb átlagos

konstancia érték a pirók erdeiegér és az erdei cickány, míg legkisebb a törpecickány és a

keleti cickány esetében volt, így az 5 év alatt a két utóbbi faj a legritkább előfordulású

kisemlős.

A globális modell, azaz a fajok, a mintavételi periódusok és a másodlagos mintavételi

időpontok közötti különbséget feltételező, teljes paraméter számú volt a legjobb. A redukált

modellek elvesztették a jelentőségüket, így a modellezés bizonyította, hogy a területfoglalási

dinamikában jelentős különbség van a vizsgált fajok között és meghatározott jelentősége van

a vízborításban különböző időszakoknak.


41

A dunavirág (Ephoron virgo) és a Caenis robusta kérészfajok vízszintesen-

és függőlegesen poláros fény által kiváltott polarotaxisainak vizsgálata, a

kétféle ingermozgás valószínűsíthető szerepe a fajok rajzási viselkedésében

Mészáros Ádám, I. évf. Biológia BSc szakos hallgató

Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, Természettudományi és Műszaki

Kar

Témavezetők:

Dr. Kriska György, egyetemi adjunktus, ELTE TTK, MTA ÖK Duna-kutató Intézet

Dr. Horváth Gábor, egyetemi docens, ELTE TTK, Biológiai Fizika Tanszék

Többen beszámoltak korábban különböző kérészfajok erős vonzódásáról a

vízszintesen poláros fényhez. A tiszavirággal folytatott újabb kutatások eredményei arra

utalnak, hogy a kérészek rajzásában a függőlegesen poláros fény is szerepet játszhat, ezért

fontos a függőlegesen poláros fényre adott esetleges kérészreakciók vizsgálata és ezek

szerepének feltárása a rajzási viselkedésben.

Az Ephoron virgo és a Caenis robusta kérészfajok esetében azonos fényintenzitású és

spektrális tulajdonságú vízszintesen poláros, függőlegesen poláros, valamint polarizálatlan

fényt kibocsátó fénycsapdák alkalmazásával igazoltuk, hogy a vízszintesen poláros fény által

kiváltott erőteljes pozitív polarotaxis mellett a fajokra a függőlegesen poláros fény által

kiváltott negatív polarotaxis is jellemző. Képalkotó polarimetriai vizsgálatok alapján

föltételezzük, hogy a két faj rajzási viselkedésének kialakításában a vízszintesen poláros fény

által előidézett pozitív és a függőlegesen poláros fény által kiváltott negatív polarotaxis is

fontos szerepet játszik. A vízszintesen poláros fényhez való vonzódás teszi lehetővé, hogy a

kérészrajok a vízfelszín fölött alakuljanak ki. A vizes élőhelyek vízfelületének szegélyén a

parti növényzet tükröződése miatt egy függőlegesen poláros fényt reflektáló sáv alakul ki,

amely negatív polarotaxist válthat ki a kérészeknél. Ennek hatására a part felé repülő rovarok

a növényzettel szegélyezett parttól visszafordulnak és a vízfelszín fölött maradnak a rajzásuk

során.


42

Kétéltűek és hüllők elterjedése és diverzitása Albániában

Mizsei Edvárd, I. évf. Biológus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Végvári Zsolt, címzetes egyetemi tanár, tanszékvezető, DE TTK, Természetvédelmi

Zoológiai Kihelyezett Tanszék

Dr. Lengyel Szabolcs, tudományos tanácsadó, MTA Ökológiai Kutatóközpont

Külső konzulens:

Szabolcs Márton, tudományos segédmunkatárs, MTA Ökológiai Kutatóközpont

A fajgazdagság térbeli heterogenitása a természet alapvető tulajdonsága, amelynek

hatékony feltérképezése a biodiverzitás hosszú távú megőrzésének kulcsa. A kétéltűek és

hüllők állományai világszerte fogyatkoznak, és a gerincesek legveszélyeztetettebb csoportját

képviselik. Az európai herpetofauna közel egyharmada fordul elő Albániában, ám az

országról rendelkezésre álló eddigi publikációk nem fedték le az ország egész területét és nem

tükrözik a közelmúlt taxonómiai változásait. Vizsgálatom céljai a rendelkezésre álló

ismeretanyag összegyűjtése, feltáratlan területek terepi adatgyűjtése, megkérdőjelezhető

adatok ellenőrzése, a ritka vagy potenciálisan előforduló fajok térképezése, Albánia

herpetofaunisztikai diverzitásának térbeli elemzése, valamint a diverzitást befolyásoló

biotikus és abiotikus tényezők azonosítása voltak. Albániában összesen 17 kétéltűfaj 986, és

40 hüllőfaj 3730 előfordulási adatát georeferáltam szakirodalomból (68,1%), múzeumi

gyűjteményekből (0,6%), online adatbázisokból (0,9%) személyes közlésekből (3,3%) és saját

gyűjtésekből (27,1%). A herpetofauna diverzitási mintázatáról elmondható, hogy a Cika-

hegység, az Albán-Alpok, a Korab hegység, és a Pindosz-hegységrendszer északi hegyei a

legfajgazdagabb alpin és montán élőhelyek. A Shkodrai-, Ohridi- és Preszpa-tavak is jól

kirajzolódnak, valamint a Vjose és Buna folyók völgye és deltája is jelentős biodiverzitási

forrópontok. A herpetofauna tagjainak jelenlétét prediktáló GLMM-re alkalmazott

modellszelekció eredményei alapján mind a kétéltűeknél, mind a hüllőknél a legfontosabb

prediktor az élőhely-diverzitás volt. A kétéltűek esetében a második legfontosabb prediktor a

„csapadékmennyiségi” bioklimatikus főkomponens, hüllők esetében pedig a „hőmérsékleti”

főkomponens bizonyult a legfontosabbnak. A munka során országra új fajok kerültek elő, és a

pontos elterjedésük feltárása hozzájárul hosszú távú megőrzésük megalapozásához.


43

A sebes-foki vizes élőhely, víztani és természetvédelmi vizsgálata

Oláh Szabolcs, V. évf. Természetvédelmi mérnök BSc szakos hallgató

Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki kar

Témavezetők:

Albert András, természetvédelmi őr, Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

Dr. Kalicz Péter, egyetemi docens, NYME EMK, Geomatikai, Erdőfeltárási és

Vízgazdálkodási Intézet

A Tisza folyó a dél-alföldi régióban, egykoron a megélhetést szolgálta, azonban mára

már kevésbé van kihasználva közelsége. A közigazgatásilag Hódmezővásárhely városához

tartozó országos jelentőségű védett terület – a Mártélyi Tájvédelmi Körzet- egyik sajátossága

lehet a hagyományos ártéri gazdálkodás bemutatása, az ősi halászati módszer gyakorlása.

2016 –tól új, módosított halászati törvény lép hatályba, amely teljesen átreformálhatja a

halászat fogalmát azzal, hogy megszünteti a kereskedelmi célú természetes vízi

halgazdálkodást. A törvény elősegíti – halállomány védelme érdekében – a halbölcsőként

szolgáló területek helyreállítását, esetenkénti létesítését. A „halbölcsők” helyreállítása

elősegítheti a vizes élőhelyeken előforduló védett vízi madarak előfordulási gyakoriságát.

A Mártélyi Tájvédelmi körzet értékes madárvilága csak akkor maradhat fenn, ha

rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű táplálék. Meglévő természetközeli élőhelyek és a

védett hal és vízi madár populációk megőrzése kiemelt fontosságú, mivel a körzet szerepel a

ramsari egyezmény vizes élőhelyek listáján, és része a Natura 2000-es hálózatnak.

Témaválasztásommal törekedtem arra, hogy egy aktuális problémát dolgozzak fel. A

sebes-foki élőhely (Kutyafenék) a lakhelyemhez közel, a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben

található. A Körtvélyesi holtág halállomány utánpótlását elősegítő területek kijelölése kiemelt

fontosságú, ezért célom a területen – egykoron használt – a fokgazdálkodási rendszert

helyreállító munkálatok elősegítése, az alap információk megteremtésével.

Dolgozatomban nagy hangsúlyt fektetek az élőhely részletes fás szárú vegetáció

állapotára és a hidrológiai viszonyok bemutatására, melyek ismeretéből esetleges élőhely-

rekonstrukció készíthető. Elsődleges feladatnak tekintettem a leromlásnak indult

természetközeli állapotban lévő halszaporodási helyek felmérését és az eredmények

kiértékelését.


44

A zivatar és extrém csapadék hatása a vonuló madarakra

Somogyi Tímea, II. évf. Földrajz-környezettan MA szakos hallgató

Nyugat-magyarországi Egyetem, Természettudományi és Műszaki Kar

Témavezető:

Dr. Puskás János, főiskolai tanár, NyME TTMK, Földrajz és Környezettudományi Intézet,

Természetföldrajz Tanszék

A madarak vonulását és mindennapi életét (aktivitását) több tényező is befolyásolja.

Legfőbb befolyásoló tényezők a táplálék mennyisége és az időjárás, melyek erősen

összefüggnek egymással.

Jelen munkában azt vizsgáltam, hogy miként hat az időjárás 4 madárfaj (foltos

nádiposzáta, cserregő nádiposzáta, füstifecske és partifecske) aktivitására. A madár befogási

adatok a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomáson meggyűrűzött fajok közül

származnak, melyeket a zivataros napokkal és a csapadék mennyiség (5 mm <) függvényében

(OMSZ adatok) vizsgáltam az 1980 és 2012 közötti évek nyári félévében.

A befogott madarak példányszámát fajonként vizsgáltam meg a nagyobb csapadék

illetve a zivataros napok szerint csoportosítva. A vizsgált években foltos nádiposzátából

63477, cserregő nádiposzátából 68236, füstifecskéből 33886 és parti fecskéből 15770 egyedet

gyűrűztek meg Fenékpusztán. Ezen adatokból számoltam a befogott madarak csapadékos

illetve zivataros napokon befogott egyedek számát és az összértékhez (Σ) tartozó átlag értéket.

Utána megvizsgáltam, a madárfajok hogyan reagálnak a különböző időjárási helyzetekben.

Végül a t-próba segítségével kiszámoltam, hogy a zivataros napokon, illetve a csapadékos

napokon, vannak-e szignifikáns eltérések a különböző madárfajok esetében.

A csapadékos napokon a két nádiposzáta faj teljesen azonos aktivitás mutat, míg a 2

fecske faj esetében is szinte teljesen azonos eredményeket kaptam. A zivataros napoknál a

cserregő nádiposzáta esetében több szignifikáns eredményt kaptam, viszont az aktivitásban a

nádiposzáták és a fecskék esetében is eltéréseket figyelhetünk meg.

Kutatásom fontos információkat biztosít a vonuló madarak vonulási szokásairól, az

aktivitás változásából pedig a növényvédelemben betöltött fontos szerepükről (lévén védett és

hasznos fajok, amelyek rovarokkal táplálkoznak).


45

Agresszivitás Przewalski lónál (Equus ferus przewalskii) [Poliakov 1881]

Szemán Karola, II. évf. Biológus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Brabender Kristin, projektvezető, Hortobágyi Nemzeti Park

Dr. Végvári Zsolt, tanszékvezető, DE TTK, Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kihelyezett

tanszék

Munkám során öt hónapon keresztül vizsgáltam Przewalski ló (Equus ferus

przewalskii) csődöreinek agresszivitását. A vizsgálat során a Hortobágyi Nemzeti Park

Pentezug nevű pusztáján élő populációval dolgoztam.

Célom az volt, hogy megnézzem van-e egyedi különbség a lovak közt az agresszivitásukat

tekintve, és van-e eltérés az agglegények és a háremcsődörök agresszivitásának mérteke

között.

A vizsgálat során 6 háremcsődörrel és 5 agglegénnyel dolgoztam. A módszerem

tizenöt perces „fókusz mintavételezés” (focal sampling) volt az összes 1. függelékben

felsorolt viselkedési elem esetében. „viselkedés figyelés” (behavior sampling) módszerét

alkalmaztam a csődörharc esetén. A megfigyelés tárgyát képző agresszív viselkedésformákat

A. Glatthaar etogarmmja alapján definiáltam. Ezeket a viselkedésformákat később öt

kategóriába soroltam (1. táblázat).

Először arra a kérdésre kerestem választ, hogy van-e az agresszivitásnak valami féle

havi változatossága. Ennek megválaszolására Kruskal-Wallis-tesztet végeztem és azt kaptam,

hogy szignifikáns különbség adódott a hónapok közt. Ezután azt is megnéztem, hogy vannak-

e egyedi különbségek: itt is találtam eltéréseket.

Másik kérdésem az volt, hogy tapasztalható-e különbség az agglegények és háremcsődörök

között agresszivitást tekintve. A kapott eredmény szerint szignifikáns eltérés van a két csoport

közt. Ebben az esetben χ2 tesztet alkalmaztam. A vizsgálat kimutatta, hogy a két csoport

viselkedéskészlete sem azonos. Végül az agresszív viselkedés elemek (minden kategória

minden eleme) százalékos megoszlása is azt mutatta, hogy a háremmel rendelkező csődörök

agresszívabbak, mint azok, akiknek nincs háreme.

A változások idejét összevetve az egyéb rögzített tényezőkkel (csapatváltozások, ellési

időszak, első csikó születése a csapatban) megállapítottam, hogy a tenyészidőszak,

csapatváltozások és az évszak okozzák a változásokat, tehát ezek a tényezők befolyásolják

adott egyed agresszivitásának mértékét.


46

Vízborítás függő fajkompozíció és közösségi struktúra változása a

lápterületek kisemlős együtteseinél

Széchenyi Alexandra, V. évf. Biológia BSc szakos hallgató


Schmidt Kornél, V. évf. Biológia BSc szakos hallgató


Témavezető:


A Kis-Balaton kisemlős faunájának monitorozása 2014-2015-ben 4 különböző berek

területén CMR módszerrel történt. Az egyes napokon eltérő mennyiségű kvadráttal

(területenként 2-3 6×6-os kvadrát) dolgoztunk, a fogásszámokat 100 csapdaéjszakára

standardizáltuk. A mintavételt 3 csapdázási periódusban végeztük, melyre mindkét évben,

júniustól augusztusig változó vízszint volt jellemző. A két évben összesen 15 kisemlős fajt

mutattunk ki, melyből 3 faj fordult elő minden területen. A legnagyobb fajszámú kisemlős

együttest 2014-ben a Halász-rét, 2015-ben a Keleti-berek, a legkisebbet mindkét évben a

Balatoni-berek területén mutattuk ki. Mindkét évben vizsgáltuk a fajgazdagság, a védett és

nem védett fajok mennyiségi, valamint a standardizált természetvédelmi pontértékek területi

és évenkénti megoszlását, melyek esetében a területek és az évek összehasonlításban egyaránt

szignifikáns különbséget mutattunk ki. A többváltozós beágyazott varianciaanalízis alapú

GLM modellezés eredményei szerint a kiválasztott modell többváltozós tesztje a fajok, a

közösségi paraméterek és a taxon csoportok esetén bizonyította a magyarázó változók minden

beágyazott kombinációjának szignifikáns hatását. A modellezésbe bevitt 5 karakterfaj

abundancia értékére az évek közötti vízborításnak volt a legnagyobb hatása, míg a két cickány

genus (Neomys, Crocidura) és az erdei fajok csoportja abundanciájának változásában a

vizsgált területek évek közötti különbsége jelentette a legnagyobb magyarázó erőt. A GLM

modell által becsült standard regressziós koefficiensek () alapján a 2014-es évre jellemző

alacsony vízszint pozitívan befolyásolta a fajszám értékét. A Shannon-diverzitás alakulásában

a különböző területek esetén figyelembe vett vízborítás különbsége volt meghatározó. A fenti

függőváltozók vonatkozásában vizsgáltuk az időjárási paraméterek közvetlen hatását is, ahol a

többszörös regresszióanalízis alkalmazásával több fajnál is szignifikáns összefüggést

bizonyítottunk.


47

Egy borzcsalád aktivitásának megfigyelése vadkamera

alkalmazásával

Varga Sámuel Zsolt, II. évf.Természetvédelmi mérnöki MSc szakos hallgató

Debreceni Egyetem, Mezőgazdasági, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar

Témavezető:

Dr. Juhász Lajos, egyetemi docens, DE MÉK, Természetvédelmi Állattani és


Dolgozatom célja az volt, hogy egy védett erdőben élő borzcsalád életét vadkamera

segítségével nyomon követve felmérjem a borzok éjszakai aktivitását, etogramját,

zavarástűrését és mindezek függvényében a talajon fészkelő madarak tojásira gyakorolt

predáció mértékét. Ennek fontossága természetvédelmi és vadgazdálkodási szempontból is

kiemelkedő. Ezzel a kutatással szerettem volna tesztelni a vadkamera alkalmazhatóságát az

ilyen jellegű vadbiológiai megfigyelésekben, és a kapott eredményekkel segíteni a

vadgazdálkodási egységek munkáját a sikeres ragadozókontrollban.

A helyszín egy bekerített alföldi tölgy-kőris- szil keményfás ligeterdő Debrecentől

keletre. Különlegessége több okból is szembetűnő: egyrészt a 38 ha területű erdőrész teljes

egészében kerítéssel van körülvéve. Emellett a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet részét képező

terület, így rendeltetése a környező, hasonló ökológiájú területhez képest kiemelt. Végül, de

nem utolsó sorban egy több évtizedes múltra visszavezethető borzvár- komplexumnak is

otthont ad, amelynek mindösszesen 11 ismert ürege került feltérképezésre.

A megfigyelés időtartama 2014. február hónapban kezdődött és 2015. augusztus 31-ig

tartott. Ebben az időszakban az általunk használt vadkamerát 2-4 m magasságban helyeztük

ki, a borzvár körül található fák törzsére. A vadkameráról heti rendszerességgel töltöttük le a

képeket, valamint videókat. A képek kiértékelése folyamatosan történt. A fészekpredációra

irányuló vizsgálat eredményét a borzvártól a négy égtáj felé egyenlő távolságra (5-25 m

távolságig, 5 m-res közökkel) kihelyezett műfészkek adták. A kapott eredményeket

matematikai statisztikai módszerekkel elemeztük ki.

Eredményeinkből kiderül, hogy szoros összefüggés van a borzok napi aktivitása és a

naplemente között. A kutatás során fellépő zavarásra a borzok negatívan reagáltak. A talajon

fészkelő madarakra gyakorolt predációs nyomása elenyésző volt, valamint a többi

ragadozóval szembeni versengése növekedett.


V. KÖRNYEZETI BIOTECHNOLÓGIA SZEKCIÓ

Szekciófelelős: Dr. Perei Katalin

1. Bognár Evelin: Biohidrogén fermentáció nitrogén, szén-dioxid és hélium

atmoszférában

2. Csitári Bianka: Fenolos vegyületek mikrobiológiai lebontásának vizsgálata

természetes és mesterséges környezetekben

3. Frank Tamara: Xanthomonas arboricola pv. juglandis - ellenes fágterápiás

készítmény fejlesztése

4. Hódi Barbara: Hemicellulóz biodegradációjára képes környezeti izolátumok

jellemzése

5. Józsa Ádám: A Hox1 hidrogenáz szerepe a redox egyensúly fenntartásában

6. Kari András: Terméshozam növelést fokozó talajoltó baktériumok, savanyú-

kémhatású mezőgazdasági talajokban történő, nyomon követése egy 16 hetes

vizsgálati periódus során

7. Kavalecz Napsugár: Az Aspergillus nidulans laktóz felvételéért felelős lacpB gén

fenotípusos analízise

8. Mészáros Sándor: Pakurából izolált Rhodococcus törzs jellemzése és potenciális

bioremediációs alkamazása

9. Rédei Eszter: Hulladékhasznosítással kapcsolt innovatív növényi tápanyag-utánpótlás

10. Révész Fruzsina: Vasredukáló mikroszervezetek dúsítása BTEX-vegyületekkel

szennyezett talajvízből

11. Szabó Ádám: Ubikviter baktériumok antibiotikum rezisztenciájának és biofilm képző

képességének vizsgálata

12. Szerdahelyi Gábor Soma: Újonnan izolált mikrobatörzsek szénhidrogén bontó

képességének elemzése

13. Tóth Fanni: A reduktív deklorináció folyamatában résztvevő mikroba közösségek

molekuláris biológiai módszerekkel történő jellemzése anaerob háromfázisú

mikrokozmoszokba

14. Zseni Marietta: Cellulózbontó törzs jellemzése

XV. OFKD 2016. V. Környezeti biotechnológia szekció

49

Biohidrogén fermentáció nitrogén, szén-dioxid és hélium atmoszférában

Bognár Evelin, VII. évf. Biomérnök BSc szakos hallgató

Pannon Egyetem, Mérnöki kar

Témavezető:

Dr. Nemestóthy Nándor, egyetemi docens, PE MK, Biomérnöki, Membrántechnológiai és

Energetikai Kutató Intézet

Munkám során a biohidrogén fermentáció optimalizálásának egyik lehetséges módját

vizsgáltam. Mivel a reaktor gázterében az egyre növekvő hidrogén parciális nyomása növeli a

folyadékfázisban levő hidrogén koncentrációját, a hidrogénképződés termékinhibíciós hatást

válthat ki.

A hidrogén parciális nyomásának csökkentése érdekében a termelődő hidrogént el kell

távolítani a rendszerből. Ez megvalósítható a reaktor folyamatos inert gázos átöblítésével,

magasabb keverési fordulatszámmal való működtetéssel vagy különböző membrán

szeparációs technikákkal. Kísérleteim során sötét fermentációs úton állítottam elő

biohidrogént Escherichia coli (XL1-BLUE) baktériumtörzsekkel, miközben a rendszert

folyamatos inert gázos átöblítésnek vetettem alá. Először egy kontroll fermentációt végeztem,

ami alatt nem történt inert gázos átöblítés, csupán a fermentáció előtt az anaerob légkör

biztosítása érdekében fél óráig nitrogént buborékoltattam át a rendszeren. A további munkám

során nitrogén, szén-dioxid és hélium gázt vezettem át a reaktortéren és figyeltem a termelődő

gázok (hidrogén, szén-dioxid) mennyiségét és sebességét.

A kutatás eredményeképpen elmondható, hogy a kívülről bevezetett gázokkal sikerült

csökkenteni a hidrogén parciális nyomását, mivel nagyobb hidrogén hozamokat és

gázképződési sebességeket értünk el.


50

Fenolos vegyületek mikrobiológiai lebontásának vizsgálata természetes és

mesterséges környezetekben

Csitári Bianka, II. Környezettudomány MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Felföldi Tamás, adjunktus, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék

Fenolos vegyületek előfordulhatnak természetes környezetekben (pl. bomló növényi

anyagokban gazdag vizekben), de az emberi tevékenység hatására keletkező szennyvizek is

nagy mennyiségben tartalmazhatnak ilyen anyagokat. Az általuk okozott

környezetszennyezésnek káros hatásai lehetnek az élő szervezetekre, ezért gondoskodni kell

az eltávolításukról, melyre a biológiai módszerek kiválóan alkalmasak. Kutatásunk során a

célunk az volt, hogy olyan törzseket izoláljunk, amelyek képesek hatékonyan lebontani a

fenolos anyagokat. Vizsgálatainkat kiterjesztettük a bomló növényi szerves anyagokban

gazdag vizes élőhelyek baktériumközösségének felmérésére az ezekben a környezetekben

előforduló, természetes úton keletkező fenolos anyagok mennyiségének tükrében. Ezáltal a

fenolos vegyületek természetes élőhelyeken lévő előfordulásának és lehetséges lebontó

szervezeteinek megismerése volt a célunk, hiszen ezeken az élőhelyeken zajló átalakulási

folyamatok kevésbé ismertek még a tudomány számára. A közösségek összetételének

vizsgálata és a fenol biodegradációjára képes törzsek taxonómiai azonosítása a 16S rRNS gén

bázissorrend elemzése alapján történt. A vizsgált hulladéklerakó csurgalékvizét kezelő

bioreaktorból izolált törzsek a Stenotrophomonas, Comamonas, Acinetobacter,

Achromobacter, Arthrobacter, Pusillimonas, Georgenia, Haemophilus, Raoultella és a

Microbacterium nemzetségekbe tartoznak. A törzsek fenolbontó képességét a szennyező

anyagot egyedüli szénforrásként tartalmazó táplevesekkel vizsgáltuk. A biodegradációs

aktivitást mutató törzsekben a többkomponensű fenol-hidroxiláz egyik alegységét kódoló

funkciógén jelenlétének polimeráz-láncreakció módszerrel történő kimutatása is sikerrel járt.

A funkciógén vizsgálatokra az Acinetobacter, Arthrobacter, Raoultella és a Comamonas

nemzetségek lettek pozitívak. A bomló növényi anyagokban gazdag természetes élőhelyeken

szintén sikerült fenolos anyagokat kimutatnunk, azonban a potenciálisan fenolbontó

baktériumközösség itt teljesen más összetétellel rendelkezett. Vélhetőleg a növényi biomassza

minősége és a vizes élőhelyek pH-ja egyaránt meghatározó szereppel bír a természetes

élőhelyeken zajló biodegradációs folyamatokban.


51

Xanthomonas arboricola pv. juglandis - ellenes fágterápiás készítmény

fejlesztése

Frank Tamara, I. évf. Vegyészmérnöki MSc szakos hallgató

Pannon Egyetem, Mérnöki Kar

Témavezető:

Dr. Kovács Tamás, vezérigazgató-helyettes, Enviroinvest Zrt.

Konzulens:

Bélafiné Dr. Bakó Katalin, egyetemi tanár, PE MK, Biomérnöki, Membrántechnológiai és

Energetikai Kutató Intézet

Egyes bakteriális növénybetegségek ellen jelenleg nem rendelkezünk hatékony

védekezési eljárással. E betegségek közé tartozik a diófák egyik leggyakoribb betegsége, a

baktériumos levél- és gyümölcsfoltosság is, melyet a Xanthomonas arboricola pv. juglandis

baktérium okoz. A betegség az egész világon komoly károkat okoz a diófákban, így nagy

terméskiesést jelent a diósgazdáknak. A betegségnek jelenleg nincs hatásos ellenszere. Új,

alternatív gyógymódot jelenthet a fágterápia, melynek lényege, hogy a kórokozó baktériumot

a rá specifikus bakteriofággal fertőzzük meg, ezzel visszaszorítva a gyümölcsfák nagymértékű

károsodását. Mivel az eljárás során biológiai rendszereket használunk, a kezelésnek

gyakorlatilag nincs vegyszerigénye. Ebből adódóan teljes mértékig környezetbarát megoldás,

mellyel kiváltható lehet a kémiai növényvédő szerek használata. Végső cél, hogy olyan

hatékony fágterápiás készítményt tudjunk előállítani, mely a gazdák számára is elérhető és

széles körben alkalmazható. Dolgozatomban a Xanthomonas arboricola pv. juglandis -

ellenes fágterápiás növényvédő szer kutatásának, fejlesztésének a részlépéseit mutatom be.

Vizsgálataim alapján a bakteriofágterápia hatékony megoldást nyújthat azon bakteriális

növénypatogén kórokozók elleni küzdelemben, melyek ellen jelenleg nem rendelkezünk

hatásos ellenszerrel.


52

Hemicellulóz biodegradációjára képes környezeti izolátumok jellemzése

Hódi Barbara, I. évf. Biológia MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Rákhely Gábor, tanszékvezető egyetemi docens, SZTE TTIK, Biotechnológiai Tanszék

Szilágyi Árpád, PhD hallgató, Környezettudományi és Technológiai Doktori Iskola, SZTE

TTIK, Biotechnológiai Tanszék

Földünk fosszilis energiahordozó-készletei kimerülőben vannak, emiatt a

folyamatosan növekvő népesség igényeinek fedezése hosszútávon egyre kevésbé oldható meg

az évmilliók alatt kialakult, nem megújuló energiaforrásokból, így a kutatók igyekeznek

hosszútávon fenntartható, környezetkímélő megoldásokat keresni.

Az elsődleges biomassza (növényi eredetű hulladékok) ahogyan a fosszilis

energiahordozók is, szintén a napenergia kémiai energiává való átalakításával jönnek létre

nagy mennyiségben.A növényi eredetű hulladékok fő alkotója a cellulóz, mely sokoldalúan

hasznosítható, megújuló környezetbarát energiaforrás. A cellulóz egy heterogén, komplex

felépítésű mátrixba, a hemicellulózba ágyazottan helyezkedik el, amely megnehezíti a

lebontását.

Kísérleteimhez első lépéseként nyúl vékonybéltartalomból igyekeztem olyan

mikroorganizmusokat izolálni, amelyek hatékonyan képesek a cellulózt, illetve a

hemicellulózt egyedüli szénforrásként aerob módon hasznosítani, átalakítani.

A frissen nevelt kultúrákból készített genomi DNS izolátum 16S rDNS

szekvenciájának analízisével sikerült nemzetség szinten meghatározni a

mikroorganizmusokat. Miután Kongó vörös próba segítségével megbizonyosodtam az adott

organizmus cellulóz- illetve xilán bontó aktivitásáról, a baktérium hatékony működéséhez

igyekeztem a környezeti paramétereket (hőmérséklet) optimalizálni.

Az izolált organizmusok egyéb enzimatikus aktivitásainak meglétét pár napos

inkubációt igénylő biokémiai gyorstesztek segítségével, illetve az exoglükanáz aktivitást

redukáló cukorméréssel vizsgáltam. A cellulóz hatékony bontásának igazolására

gázkromatográf segítségével követtem nyomon a mikroorganizmus által eltérő szénforrások

degradációjának következtében felszabaduló CO2 mennyiségét; valamint HPLC analízissel

vizsgáltam a xilán szénforrás hasznosítása során keletkező anyagcsere-termékek mennyiségét.


53

A Hox1 hidrogenáz szerepe a redoxegyensúly fenntartásában.

Józsa Ádám, I évf. Biológus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Rákhely Gábor, tanszékvezető egyetemi docens, SZTE TTIK, Biotechnológiai Tanszék

Dr. Tengölics Roland, tudományos munkatárs, SZTE TTIK, Biotechnológiai Tanszék

A fosszilis energiahordozók környezetkárosító hatása miatt egyre fontosabb szerep

juthat a megújuló energiahordozóknak, köztük a biológiai úton előállított hidrogénnek.

Modellorganizmusunkat a Thiocapsa roseopersicina BBS-t, mely egy fototróf bíbor

kénbaktérium, az teszi különlegessé, hogy biohidrogén termelésre képes sötétfermentatív és

fotoautotróf körülmények között egyaránt. Legalább négy aktív [NiFe] hidrogenázzal

rendelkezik, melyek közül kettő szolubilis NAD+ függő (Hox1, Hox2), és kettő membrán

kötött periplazmatikus (Hyn, Hup).

Számos ismeret áll rendelkezésünkre, hogy mely szubsztrátot befolyásolják a Hox1

hidrogenáz hidrogéntermelését, de ennek az enzimnek a különböző anyagcsere és

elektrontranszport utakban betöltött szerepe ismeretlen. Ezért célul tűztem ki, hogy különböző

körülmények között megvizsgáljam a Hox1 hidrogenáz szerepét a redoxegyensúly

fenntartásában.

A sötétben történő hidrogéntermelés vizsgálata során kimutattam, hogy a Hox1

hidrogenáz hidrogéntermelése sötétben nem csak az eddig ismert elektrondonorok

jelenlétében, hanem hozzáadott borostyánkősav jelenlétében is növekszik, viszont a

hozzáadott almasav a hidrogéntermelést gátolja. A Hox1 hidrogenáz hiányában a sejtek

glükózfelhasználása, és glikogénraktározása egyaránt csökken. Hasonló jellegű, de kisebb

mértékű gátlás figyelhető meg piroszőlősav felhasználás esetében is. A Hox1 hidrogenáz

hiányában nem termelődik se több borostyánkősav, se több tejsav, ami arra utal, hogy a

sejtnek a Hox1 hidrogenáz a legfőbb NADH oxidációs útvonala sötétben.

Továbbá megállapítottam, hogy fotoautotróf körülmények között elemi kén

jelenlétében a Hox1 hidrogenáz hidrogén termelése és sejtek kénhidrogéntermelése

kompetitív folyamatok. A fotoszintetikus reakciócentrumban felszabaduló elektronokat pedig

a protongrádiens irányítja a - középponti redoxpotenciálok alapján- energetikailag kedvezőbb

kénredukciós irányból a protonredukció felé.


54

Terméshozam növelést fokozó talajoltó baktériumok, savanyú- kémhatású

mezőgazdasági talajokban történő, nyomon követése egy 16 hetes vizsgálati

periódus során

Kari András, I. évf. Környezettudományi PhD hallgató

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Környezettudományi Doktori Iskola

Témavezetők:

Nagymáté Zsuzsanna, tudományos segédmunkatárs, ELTE TTK, Biológiai Intézet,

Mikrobiológiai Tanszék

Romsics Csaba, tudományos segédmunkatárs, ELTE TTK, Biológiai Intézet, Mikrobiológiai

Tanszék

A fenntartható mezőgazdaság a környezet minőségének és a természeti erőforrásoknak

(levegő, talaj, víz) a megőrzése és növelése mellett képes kielégíteni az emberiség egészséges

élelmiszer- és rostigényét. A környezettudatos gyakorlat részét képezi a növényi növekedést

serkentő rizobaktériumok (PGPR) használata a mezőgazdasági terméshozam növelés

érdekében. A PGPR mikroorganizmusok anyagcsere sajátságaik révén, mint például N2-én

fixáció, hormonok (auxin) és sziderofórok termelése által, jótékony hatással vannak a növény

növekedésére, illetve különböző stressz (víz, szárazság, patogén) állapotok leküzdésére.A

talaj szerkezete, fizikai- és kémiai tulajdonságai, a környezeti tényezők és a talaj mikrobiótája

együttesen befolyásolja a PGPR baktériumok megtelepedését és túlélését.

Célunk volt, hét különböző baktérium törzs jelenlétének, illetve az autochton

baktérium közösségen belüli arányaik változásának nyomon követése az oltást követő 16

héten keresztül. A vizsgálatba vont törzsek detektálását és a teljes bakteriális közösség

szerkezetének feltárását Terminális Restrikciós Fragmenthossz Polimorfizmussal (T-RFLP)

végeztük.

A különböző törzsek elkülönítése céljából egy modell rendszert hoztunk létre, mellyel

olyan primer pár és restrikciós endonukleáz kombinációt kerestünk, melyek az adott

törzsekre, egyedi terminális fragmenteket (T-RF) eredményeznek. A törzsek teljes 16S rDNS

bázissorrendjének meghatározását követően, in silico megkerestük a 16S rDNS

legvariábilisabb ~500 bázis pár hosszúságú régióját közre fogó primer párt. A kiválasztott

génszakaszon in silico számos restrikciós endonukleáz hasító helyét vizsgáltuk a törzsek

egyedi terminális fragmentjeinek megtalálása céljából. Végül egy primer pár és 3 restrikciós

endonukleáz bizonyult alkalmasnak a vizsgált baktérium törzsek elkülönítésére.

Eredményeink alapján az eltérő kezelést kapott, illetve a kezeletlen (kontroll) talajok

közösségszerkezetük alapján elkülönültek egymástól. Továbbá a baktérium közösség

összetételében egy időbeli változás is tapasztalható. A 16 hetes vizsgálati periódus alatt a N2

fixáló és auxin termelő, továbbá a nikkel- és foszfát szolubilizációban szerepet játszó törzsek

közösségen belüli aránya mutatott növekedést a kezelésnek alávetett területeken.


55

Az Aspergillus nidulans laktóz felvételéért felelős lacpB gén fenotípusos

analízise

Kavalecz Napsugár, II. évf. Biomérnöki MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Fekete Erzsébet, egyetemi docens, DE TTK, Biomérnöki Tanszék

A sajtgyártás melléktermékeként éves szinten millió tonnás nagyságrendben

keletkezik laktózban gazdag tejsavó, melyet a fermentációs biotechnológiai ipar hasznosíthat

táptalajok olcsó szénforrásaként; azonban csak mintegy 15%-a kerül ilyen jellegű

felhasználásra. Ennek legfőbb oka, hogy számos ipari szempontból jelentős gombafaj számára

a laktóz egy rendkívül lassan asszimilálódó szénforrás. Jelenlétében azonban a sejtek karbon

katabolit derepresszált állapotba kerülnek, ami viszont elengedhetetlen szekunder

metabolitok, vagy heterológ fehérjék termeltetéséhez. Ahhoz, hogy a laktóz, illetve a tejipari

melléktermékek fungális fermentációk széleskörűen alkalmazott táptalaj komponensévé

váljanak, fontos az egyes mikrobák laktóz felvételi stratégiájának és metabolizmusának

ismerete. A vizsgált fonalas gombafaj, az Aspergillus nidulans számára esszenciális

transzporterek megléte; ugyanis a cukor hidrolízisére csak az intracelluláris térben képes. A

korábbiakban sikerült azonosítanunk egy laktóz permeázt kódoló gént (lacpA) az A. nidulans-

ban, melynek relevanciáját számos kísérlet alátámasztotta. Az eredmények alapján azonban

jogosan feltételezhettük más, fiziológiásan jelentős, a laktóz felvételben szerepet játszó

transzporter(ek) meglétét. In silico és expressziós analízis után kiválasztottunk egy második

gént, amely putatív laktóz permeázt kódolhat (lacpB). Kísérleteink ezen génre nézve

hiánymutáns A. nidulans törzsek fenotípusos analízisére irányultak. A létrehozott törzsek

laktóz fogyasztását és növekedési képességét mind szilárd, mind folyékony táptalajokon

vizsgáltuk. Az eredmények minden esetben alátámasztották előzetes feltételezésünket,

miszerint lacpB gén egy élettanilag releváns laktóz permeázt kódol. Továbbá azt is

kijelenthetjük, hogy a fonalas gomba laktóz felvételében valószínűleg csak a korábbiakban

identifikált és a jelen kísérletek során vizsgált gén játszik fontos szerepet.


56

Pakurából izolált Rhodococcus törzs jellemzése és potenciális

bioremediációs alkamazása

Mészáros Sándor, II. évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Perei Katalin, egyetemi adjunktus, SZTE TTIK, Biotechnológiai Tanszék

Bodor Attila, PhD hallgató, SZTE TTIK, Biotechnológiai Tanszék

A különböző nyersolajak és olajszármazékok nagy mennyiségű, szándékos vagy

véletlen kijuttatása a környezetbe korszakunk egyik legaggasztóbb környezetvédelmi

problémája. A tankerhajók baleseteitől a helytelenül tárolt olajos hulladékok szivárgásáig több

dokumentált esetet is ismerünk. Ezek a hidrofób jellegű, szerves szennyezők komoly

kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre és a természetes életközösségekre is.

Eltávolításukra számos fizikokémiai és bioremediációs módszert kidolgoztak már, de ezek

gyakorlati alkalmazása az érintett földtani közegek eltérő tulajdonságai és a szennyezők

összetettsége miatt mégis nehézkes és fejlesztésre szorul. Emellett a nyersolaj feldolgozása

során keletkező hulladékok, felesleges végtermékek további feldolgozása, eltüntetése tovább

növeli a környezetszennyezés kockázatát, így ezekre is érdemes figyelmet fordítani.

A pakura a nyersolaj atmoszférikus desztillációjának erősen viszkózus fenékterméke.

Összetételét tekintve rendkívül komplex anyag: főleg hosszúláncú alkánok, aszfaltének,

gyanták, cikloalkánok és PAH-vegyületek alkotják, de magas a nehézfém- és kéntartalma is,

mindezen tulajdonságok pedig megnehezíthetik a pakura további felhasználását, továbbá

biodegradációját is. A kőolajszármazékok mikrobiális lebontása évek óta aktívan kutatott

terület, a pakura biodegradációjáról azonban kevesebb információ áll rendelkezésre.

Kiterjedt enzimrendszerüknek köszönhetően a Rhodococcus nemzetség tagjai jól

ismertek sokrétű biotechnológiai felhasználhatóságukról. Dolgozatomban az általam

pakurából izolált Rhodococcus sp. PAE1 törzs fiziológiai és biokémiai jellemzését tűztem ki

célul, annak reményében, hogy a pakura által okozott szennyeződések kármentesítése során

célzott mikrobiális megoldást szolgáltathassak. Az elvégzett kísérletek alapján láthatóvá válik,

hogy az izolátum potenciálisan hasznosítható lehet a jövőben terepi körülmények között.


57

Hulladékhasznosítással kapcsolt innovatív növényi tápanyag-utánpótlás

Rédei Eszter, okl. biológus


Témavezetők:

Dr. Perei Katalin: egyetemi adjunktus, SZTE TTIK, Biotechnológiai Tanszék

Kis Ágnes, doktorjelölt, SZTE TTIK, Környezettudományi Doktori Iskola

Napjainkban a romló környezeti állapot és a számos, mindenkit érintő környezeti

probléma miatt egyre nagyobb az igény a környezetbarát technikák és megoldások kutatására

és kidolgozására. A mezőgazdaságon belül megoldandó feladatok egyike a különböző

műtrágyáktól való függőség megszüntetése, mivel e vegyszerek előállítása, olykor helytelen

használata jelentős környezetterhelést jelent. Foszforműtrágyák esetén gondot okoz, hogy a

nyersanyag– mint nem megújuló forrás –, véges mennyiségben áll rendelkezésre, kitermelése

és feldolgozása környezetkárosító technológiák, anyagok alkalmazásával jár és egyre

gazdaságtalanabb. Ezenfelül túlzott használata is veszélyforrás, főként a természetes vízi

ökoszisztémák számára. Ismert tény, hogy a mikroorganizmusok között számos faj

rendelkezik olyan hasznos tulajdonságokkal, melyek a fenntarthatósági célok elérésében

sokféle módon segítségünkre lehetnek, így kutatásuk és különböző területeken való

alkalmazásuk indokolt.

A munkám során vizsgált baktériumtörzs előzetes adatok alapján képes a szervetlen

foszfátforrásból történő foszfátmobilizálásra, így potenciális lehetőséget teremt arra, hogy a

növények foszforigényét fenntarthatóbb módon lássuk el.

Kísérleteim célja volt meghatározni, hogy az általam használt F1 törzs eltérő

körülmények között hogyan képes egy húsipari melléktermék, a csont pirrolizált és granulált

formájának vízoldhatatlan foszfáttartalmát vízoldékony foszfátokká alakítani. A növények a

folyamat során keletkező foszfátvegyületeket már képesek a talajoldatból felvenni és

hasznosítani, így biztosítható számukra a megfelelő foszforutánpótlás.

A kísérletek során sikeresen bebizonyítottam, hogy a csontszénből történő

foszfátfelszabadítás, különböző szénforrások alkalmazása esetén, eltérő útvonalakon megy

végbe. Az eredmények alapján elmondható, hogy a vizsgált F1 törzs ígéretes alternatívát

jelent a növények foszforigényének ellátására, ezáltal bevethető a mezőgazdaságban

felhasznált foszfortartalmú műtrágyák kiváltására.


58

Vasredukáló mikroszervezetek dúsítása BTEX-vegyületekkel szennyezett

talajvízből

Révész Fruzsina, II.évf. Környezetgazdálkodási agrármérnök MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Táncsics András, tudományos munkatárs, SZIE MKK, Környezetipari Regionális

Egyetemi Tudásközpont

Farkas Milán, doktorjelölt, SZIE MKK, Környezetipari Regionális Egyetemi Tudásközpont

Munkám során célom vasredukáló mikroszervezetek, elsősorban Geobacter és

Rhodoferax nemzetségekbe tartozó baktériumok feldúsítása volt, aromás szénhidrogéneket

tartalmazó közegből. A kívántnemzetségek tagjainak feldúsítására két, kismértékben

különböző, Fe(III) elektron akceptort tartalmazó anaerob dúsító tápoldatot állítottunk össze. E

táplevesek mindössze abban tértek el egymástól, hogy a bevitt magnéziumot MgCl2 vagy

MgSO4 formájában adtuk hozzá a tápoldathoz. Utóbbi esetben a Fe(III) mellett a SO42- is

jelen volt a dúsítóban, mint elektron akceptor. A SO42- alkalmazásával két kérdésre kerestük a

választ: (1) elősegíti-e a SO42- jelenléte, mint kénforrás a Rhodoferax nemzetségbe tartozó

baktériumok feldúsulását, illetve (2) növeli-e a feldúsított mikroszervezetek diverzitását a

SO42- jelenléte. A dúsítás végére kialakult mikrobaközösségek faji összetételének

meghatározására 16S rDNS klónkönyvtárakat hoztunk létre, a dúsítási folyamat során

bekövetkezett változások nyomon követésére pedig T-RFLP vizsgálatot végeztünk.

A kutatás során használt kétféle dúsítóban jelentősen megváltozott a kiindulási

mikrobaközösség összetétele és az eredetileg túlnyomó többségben jelen lévő nitrát-redukáló

mikroszervezetek számát sikerült minimális szintre csökkenteni. A T-RFLP

elektroferogramok alapján számított Shannon-Wiener diverzitás értékeket vizsgálva

elmondható, hogy a MgCl2-os dúsító erősebben szelektál kimondottan Fe(III)-redukáló,

illetve Fe(III)-redukáló közegből kimutatott mikroszervezetekre. A diverzebb, MgSO4-os

dúsítóban azonban több olyan fajt találtunk, melyeknek (közvetett vagy közvetlen) szerepük

lehet az aromás szénhidrogének lebontásában, míg a MgCl2-os minta esetében mindössze a

Geobacter psychrophilus-hoz közeli mikroszervezet volt az egyetlen, amelyre azt

mondhatjuk, hogy szakirodalmi adatok alapján részt vehet a BTEX-vegyületek

biodegradációjában. A SO42-jelenléte pedig nem biztosította a Rhodoferax nemzetségbe

tartozó baktériumok stabil feldúsulását.


59

Ubikviter baktériumok antibiotikum rezisztenciájának és biofilm képző

képességének vizsgálata

Szabó Ádám, II évf. Ökotoxikológus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Szoboszlay Sándor, egyetemi docens, SZIE MKK, Akvakultúra és Környezetbiztonsági


Radó Júlia, PhD hallgató, SZIE MKK, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet,


A Pseudomonas aeruginosa és az Acinetobacterspp. olyan fakultatív patogén

baktériumok, amelyek antibiotikum rezisztenciájuk és a virulencia faktoraik révén klinikai

környezetben halálos kimenetelű megbetegedések okozói lehetnek. Ezen ubikviter

baktériumok természetes eredetű képviselőinek ellenálló- és fertőzőképességéről kevés adat

áll rendelkezésre, ezért munkánk során környezeti mintákból - elsősorban talajvízből – izolált

törzseket vizsgáltunk.

Az orvosi gyakorlatban használt antibiotikumokkal szembeni rezisztencia detektálását

a minimális gátló koncentráció (MIC) mérésére alkalmas teszttel végeztük, rezisztencia gének

jelenlétét polimeráz láncreakcióval (PCR) vizsgáltuk, a biofilm képző képesség erősségét

pedig egy optikai denzitást mérő módszerrel mutattuk ki.

Az összesen 16 P. aeruginosa és 10 Acinetobacter (A. baumannii, A. pittii) fajhoz

tartozó törzs vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a környezeti törzsek esetében is

kimutatható multirezisztencia. PCR segítségével az A. baumannii törzsek esetében az OXA-

51-es génszakaszt, a P. aeruginosa törzseknél pedig az OprD fehérjecsatornát kódoló gént

mutattuk ki, melyek béta-laktám rezisztenciát biztosítanak. A biofilm képző képesség

vizsgálatánál a legtöbb törzs esetében közepes vagy erős biofilm termelést állapítottunk meg.

A vizsgálatba bevont törzsek a legtöbb esetben igazolták a szakirodalmakban leírt,

klinikai környezetben tapasztaltakat, így patogén jellegük és antibiotikum rezisztenciájuk

révén veszélyeztethetik az emberi egészséget. Eredményeink rávilágítanak arra a tényre is,

hogy a felszín alatti vízben élő mikrobák körében annak ellenére ki tud alakulni a rezisztencia

a klinikai gyakorlatban használt szintetikus és félszintetikus antibiotikumokkal szemben, hogy

az ebben a közegben élő opportunista patogén baktériumoknak valaha is módjuk lett volna

ezekkel a szerekkel találkozni.

Köszönetnyilvánítás: Kutató Kari Kiválósági Támogatás – 9878/2015/FEKUT.


60

Újonnan izolált mikrobatörzsek szénhidrogén bontó képességének elemzése

Szerdahelyi Gábor Soma I. évf. Környezetmérnök MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Szabó István, egyetemi adjunktus, SZIE MKK Akvakultúra és Környezetbiztonsági


Radó Júlia, PhD hallgató, SZIE MKK Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet,


Dolgozatomban Tanzániából (Kelet-Afrika) származó talajmintákból izoláltam

szénhidrogén bontó baktériumtörzseket. A törzsek identifikációját 16S rDNS szekvencia

analízissel végeztem el. A bázissorrendeket összehasonlítottam az EzTaxon nemzetközi

adatbázisában fellelhető, típus törzsek szekvenciájával, majd ez alapján (a DSMZ előírásait

figyelembe véve) meghatároztam azok patogenitását. A környezeti kockázatot nem jelentő

törzsek szénhidrogén bontó képességét gravimetriás módszerrel vizsgáltam. A biodegradációs

képesség genetikai hátterének meghatározásához alkán monooxigenáz géneket azonosítottam.

A kapott bontási százalékok alapján négy, általam izolált baktérium törzs alkalmazható lehet

szénhidrogénekkel szennyezett kárhelyeken innovatív oltóanyag alkotóként.

A biodegradációra alkalmas oltóanyag fejlesztésen túl dolgozatom egyik lényeges

eredménye, hogy a Serratia fonticola fajról korábban szénhidrogén bontást nem bizonyítottak,

míg az általam izolált KM-BW2 jelű törzsnél igazoltam ezt. Ennél is jelentősebb eredmény,

hogy az izolált TZCO2 jelű törzs 16S rDNS szekvenciája (1420 bp) az EzTaxon adatbázis

alapján egy eddig le nem írt, új (Taibaiella) baktériumfaj, amelyet kollégáimmal közösen

nemzetközi publikációban írtunk le.

Köszönetnyilvánítás: Munkámat a SZIE - MKK Kutató Kari Kiválósági Támogatás -

Research Centre of Excellence-9878/2015/FEKUT segítségével valósítottam meg.


61

A reduktív deklorináció folyamatában résztvevő mikroba közösségek

molekuláris biológiai módszerekkel történő jellemzése anaerob háromfázisú

mikrokozmoszokba

Tóth Fanni, II. Biológus MSc szakos hallgató

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudomáyni kar

Témavezetők:

Nagymáté Zsuzsanna, tudományos segédmunkatárs, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék

Romsics Csaba, tudományos segédmunkatárs, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék

A rövidszénláncú alifás klórozott szénhidrogének, mint pl. triklóretén - TCE, cisz-

diklóretén – cDCE, vinil-klorid – VC a környezetre nézve károsak és rendkívül perzisztens

vegyületek, így az egyik leggyakoribb talajvíz szennyezők közé tartoznak. A

Dehalococcoides nemzetség tagjai kevert kultúrában szaporodó szervezetek, melyek anaerob,

energiaszerző reduktív deklorináció folyamat során ártalmatlan eténig képesek bontani a fent

említett vegyületeket, így ezen szervezetek felhasználhatók bioremediációs célokra. A TCE

cDCE-ig, illetve VC-ig történő bontásában a triklóretén-reduktáz (tceA) gén vesz részt. A VC

eténig történő redukcióját vinil-klorid reduktáz (vcrA és bvcA) génekből expresszálodó

enzimek katalizálják. A TCE teljes eténig történő bontásra, jelenlegi tudásunk szerint, csak a

szigorúan anaerob Dehalococcoides nemzetség egyik tagja, a Dehalococcoidesmccartyi 195 –

ös törzse képes.

Célunk volt a triklór-etilén bontására képes, szigorúan anaerob deklorináló

mikrobaközösségek háromfázisú dúsító tenyészetekben való létrehozása, fenntartása és

szaporítása. A tenyészeteket 0,5L térfogatban hoztuk létre, egy TCE-nel szennyezett

talajvízből izolált mikroba közösséggel. Ezt követően a tenyészeteket léptéknöveléssel, 2L,

illetve 5L térfogatba oltottuk át. A TCE biodegradációja során keletkező termékek, illetve a

metán koncentrációjának változását gázkromatográfiás mérési módszerrel folyamatosan

detektáltuk. A biodegradációban szerepet játszó reduktáz gének jelenlétét polimeráz

láncreakció (PCR) módszerével ellenőriztük, illetve16S rDNS alapon történt a

Dehalococcoides nemzetség kimutatása. A teljes bakteriális közösség szerkezetétét

Terminális Restrikciós Fragment Hossz Polimorfizmus (T-RFLP) technika alkalmazásával

tártuk fel. Meghatározásra került továbbá a kiindulási talajvíz minta, illetve a különböző

térfogatú mikrokozmoszok teljes sejtszám értékei fluoreszcens festési eljárás (DAPI)

segítségével.

A kiindulási TCE koncentrációja az inokulálást követő 3 hónap elteltével határozottan

csökkent, ezzel párhuzamosan a cDCE koncentrációja nőtt, továbbá kis koncentrációban VC

jelent meg a mikrokozmoszokban, feltehetően a jelenlevő triklór-etilén reduktáz (tceA)

aktivitása révén. A VC bontásában résztvevő vinil-klorid reduktáz (vcrA és bvcA) gének

jelenléte is kimutatható volt. A deklorináció kulcsszervezetei, a Dehalococcoides nemzetség

tagjai, minden esetben megtalálhatóak voltak a létrehozott tenyészetekben. A talajvízből


62

izolált és a létrehozott mikrokozmosz közösségek összetételében időbeli változás volt

tapasztalható. Emellett a közösségszerkezetre a léptéknövelés is befolyásoló hatással bírt. A

talajvíz 108 mL-1 nagyságrendű teljes sejtszám értéke az inokulálást követően a

tenyészetekben 106-107 mL-1 nagyságrendűnek adódott.


63

Cellulózbontó törzs jellemzése

Zseni Marietta, I évf. Környezetmérnöki MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Rákhely Gábor, egyetemi docens, SZTE TTIK, Környezettudományi Intézet,

BiotechnológiaiTanszék

Napjaink egyik legtöbbet vitatott témája az energiaforrásokkal való bánásmód. Az

ipari forradalom óta jelentkező egyre növekvő energia használat, emellett társadalmunk

pazarló életvitele is, jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a nem megújuló nyersanyag

készleteinket (kőolaj, földgáz, kőszén) a kimerülés fenyegeti. A kimerülésük mellett a másik

jelentős problémát az okozza, hogy környezetszennyező hatásaik révén (pl. talaj-, víz-,

levegőszennyezés) jelentősen hozzájárulnak környezetünk állapotának romlásához.

Ezen összetett folyamatok ösztönzik a kor kutatóit arra, hogy minél jobb alternatívákat

keressenek e problémák kiküszöbölésére.

Napjainkban számos alternatív megoldás van kibontakozóban. Egy lehetséges

megoldás például a cellulóz, mint ipari nyersanyag, hasznosítására alapuló technológia, mely

számos előnyt hordoz magában. Amellett, hogy képes helyettesíteni a fosszilis

energiahordozókat, nagy tömegben, megújuló nyersanyagként van jelen a környezetben (a

fotoszintézis során évente mintegy 200 milliárd tonna CO2 alakul át növényi biomasszává a

Földön, melynek túlnyomó többségét a cellulóz adja). A keletkező cellulóz tartalmú szerves

anyag jelentős része hulladékként elveszik, pl. a szalma, kukoricaszár, fahulladék,

papírhulladék, illetve a gyümölcsök fel nem használt részeként. Így ezek a hulladékok kiváló

lehetőségeket nyújtanak arra, hogy iparilag hasznos célokra fordítsuk őket.

A TDK munkám céljául azt tűztem ki, hogy szarvasmarha bendőtartalomból, aerob

körülmények között, cellulózbontó mikroorganizmust izoláljak. Habár a szarvasmarha bendő

anaerob közeg, ennek ellenére az állat táplálkozása, valamint folyadékfelvétele során is jut

oxigén a bendőbe. Ezen feltételezés alapján a helyi mikroflóra tagjai kis mennyiségben el kell,

hogy viseljék az oxigén jelenlétét. Ennek megfelelően kizárólagos szénforrásként csak

karboximetil cellulózt tartalmazó minimál sós táplemezen kezdtem meg az izolációt, melynek

eredményeképp sikeresen izoláltam egy aerob módon, cellulózbontásra képes

mikroorganizmust. Az izolációt követően fajszinten azonosítottam az izolált törzset, valamint

kísérleteim során vizsgáltam a törzs cellulóz bontás szempontjából fontos paramétereit.


VI. LEVEGŐKÖRNYEZET SZEKCIÓ

Szekciófelelős: Dr. Unger János

1. Balogh Máté: Nagy csapadékot adó ciklonok nedvesség forrásainak vizsgálata

2. Bán Beatrix: Numerikus modellszámításokra (WRF) alapozott napenergia termelési

előrejelzés fejlesztése

3. Dian Csenge: Városklimatológiai mérések Budapest IX. kerületében

4. Fricke Cathy: A városon belüli vegetáció termikus hatásainak elemzése MODIS-

adatok alapján

5. Gulácsi András: A vegetáció-, víz- és aszályindexek szerepe a mezőgazdasági aszály

érzékelésében, aszálymonitoring rendszer kialakítása

6. Gyökös Brigitta: A debreceni légköri PM2.5 aeroszol fosszilis és recens

szénterhelésének vizsgálata

7. Hegedüs Adrienn: Időjárás-előrejelző modellek összehasonlítása intenzív konvektív

légköri folyamatok esetén

8. Kovács Attila: A WRF-Chem levegőkémiával csatolt időjárás előrejelző modell

adaptálása és alkalmazása Budapest légszennyezettségének előrejelzésére

9. Molnár Vanda Éva: Módszertesztelés légszennyezettség hatásának vizsgálatára

falevelek klorofill tartalma és elemösszetétele alapján

10. Rozovits Ferenc Péter: Terepklimatológiai módszerek alkalmazása Zala megye

erdőterületein

11. Sebestyén Anna: Mediterrán ciklonok szinoptikus-klimatológiai vizsgálata

12. Tordai Ágoston Vilmos: Adatfeldolgozási módszerek fejlesztése a 2015-ös PABLS

határréteg mérési program során

13. Vinczéné Kiss Szilvia: Munkahelyi légtér 1,2-dibrómetán koncentrációjának

meghatározása gázkromatográffal

XV. OFKD 2016. VI. Levegőkörnyezet szekció

65

Nagy csapadékot adó ciklonok nedvesség forrásainak vizsgálata

Balogh Máté, II évf. Meteorológus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Horváth Ákos, OMSZ Siófoki Viharjelző Obszervatórium

A csapadék mennyisége, intenzitása, időbeli eloszlása alapvetően befolyással van egy

terület éghajlatára, növényzetére, és hatással van annak gazdaságára, társadalmára. A

csapadék mennyiségének anomáliája szélsőséges helyzeteket eredményezhet, melyek okai a

szinoptikus skálájú folyamatok, időnként pedig a globális cirkuláció sajátosságaira

vezethetőek vissza.

A dolgozat témája a nedvesség forrással kapcsolatos kutatások azon csoportjába

tartozik, ahol az egyes szélsőségesen nagy csapadékos eseményeket elemzik. Magyarországra

vonatkozóan eddig kevés ilyen jellegű tanulmány készült.

Tanulmányunkban lagrange-i szemléletű trajektória alapú módszert használtunk.

Ekkor a nagy csapadékos területről indított légrészek útját háromdimenziós objektív analízis

szélmezők segítségével követjük visszafelé az időben, tehát azok útvonalát próbáljuk

rekonstruálni. A vizsgált légtestek útvonalán vizsgáljuk a légrészek specifikus nedvesség

változását és ez alapján következtetünk a forrásterületekre. A szakirodalom főleg a planetáris

határrétegben történő nedvesség felvételt tekintik forrásnak, és a nedvesség növekményt az ott

zajló párolgásnak tulajdonítják. A szabad légkörben történő nedvesség felvétel forrását

nehezebb meghatározni, konvekciónak, hulló hidrometeorok párolgásának, turbulenciának,

numerikus vagy adat hibának tekintik. Azonban egyik olvasott tanulmány se foglalkozik a

konvergenciával, mint nedvesség összegyűjtő, így adott helyen specifikus nedvességet növelő

tényezővel. A dolgozatban azt tételezzük fel, hogy a nagy csapadékos helyzetek egy jól

behatárolható típusánál meghatározó lehet a szabadlégköri konvergencia szerepe és ezt

próbáljuk meg kimutatni vizsgálataink során.

A trajektória számolásához saját fejlesztésű programot használtunk, mivel így

egyszerűbben átlátjuk a program működési elvét, és ha módosítani kell a számításokhoz,

akkor azt könnyebben megtehetjük.


66

Numerikus modellszámításokra (WRF) alapozott napenergia termelési

előrejelzés fejlesztése

Bán Beatrix, I. évf. Meteorológus MSc hallgató


Témavezetők:

Dr. habil. Weidinger Tamás, egyetemi docens, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi

Intézet, Meteorológiai Tanszék

Gyöngyösi András Zénó, tudományos munkatárs, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi


Egy naperőmű tervezése, üzemeltetése, a termelt energia hálózatba jutása megköveteli

a meteorológiai adatok felhasználását, legyenek azok hosszú felhőzeti és sugárzási sorok a

tervezéshez, vagy a sugárzási előrejelzések az áramszolgáltatáshoz. A múltbéli viszonyok

vizsgálata elengedhetetlen a későbbi megbízható előrejelzések készítéséhez.

Elsőként bemutatom a standard meteorológiai mérésekre alapozott direkt, diffúz és

globálsugárzást számító modellt. A számításokat Excel környezetben végeztem, a szükséges

makrókat Basic nyelven írtam. A programot elsőként sík felszínre, majd 32°-os hajlásszögű és

déli kitettségű lejtőkre alkalmaztam. A 2015. március 17. és 23. közötti szegedi eredményeket

mutatom be, ugyanis ide esett a március 20-i részleges napfogyatkozás. A modell által

szolgáltatott globál- és lejtőre jutó rövidhullámú sugárzást összehasonlítottam a Solargate

Energetikai Beruházó Kft. által közzétett közeli Kisteleki Naperőmű órás termelési adataival

(ismerve a napelemek elhelyezését). A modellezett sugárzás és a mért termelési adatok jó

egyezést mutattak. A modell működik.

Következő lépésként bevontuk a vizsgálatokba a WRF időjárás előrejelzési modellt,

amit az ELTE Meteorológiai Tanszék Meteor38-as gépén futtattunk. A WRF modell az egyik

legelterjedtebb időjárás előrejelző modell;alkalmas rövid távú, korlátos tartományú

előrejelzések készítésére. A kezdeti- és peremfeltételek a GFS globális modellből

származnak.

A WRF modellből kinyertem a további vizsgálatokhoz szükséges globálsugárzást, valamint a

felhőzet mennyiségét. Összehasonlítottam a WRF által szolgátott felhőzetet és

globálsugárzást több hazai szinoptikus állomás felhőzeti adataival és az általunk végzett

globálsugárzás számításokkal. Elvégeztem a WRF modellből kapott globálsugárzás és a

Kisteleki Naperőmű termelési adatai közötti összehasonlító vizsgálatokat is. A korrelációs

együttható 0,9 feletti volt 2015 augusztusára. Az esetenkénti hibák a felhőzet pontatlan

előrejelzéséből származnak.


67

Városklimatológiai mérések Budapest IX. kerületében

Dian Csenge, I évf. Meteorológus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Pongrácz Rita, adjunktus, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet,

Meteorológiai Tanszék

Dr. Bartholy Judit, tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi


Soósné Dr. Dezső Zsuzsanna, adjunktus, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet,


A városklimatológia napjainkra a meteorológia fontos részévé vált, hiszen a földi

lakosság nagy része városokban él. A mesterséges burkolatok jelentősen eltérnek a

természetes felszíntől, ezzel lényegesen befolyásolják a környezet éghajlatát, például a városi

hősziget jelensége révén, mely a város beépített részeinek és a városon kívüli területek

hőmérséklet különbségét jelenti.

Magyarországon 2000 óta folynak műholdas felszínhőmérséklet mérések alapján

történő hősziget-intenzitás vizsgálatok. Ezekhez kapcsolódóan korábbi vizsgálataink során

Budapest IX. kerületére műholdas adatokból végeztünk hősziget-intenzitás elemzéseket.2015

tavaszán beindítottunk egy helyszíni mérési expedíció sorozatot, mely azóta is folytatódik, és

ennek elemzését végezzük el jelen dolgozat keretében.

Budapest IX. kerületi önkormányzata fontosnak tartja a lakossága számára az élhetőbb

környezet kialakítását és a városrész fejlesztését. A felújítási tervek egyik fő eleme a zöld

felületek arányának növelése. Ezt megvalósítandó például a Belső-Ferencvárosban a parkokat

felújították; az ún. rehabilitációs területen a régi tömbházakat egybenyitották, és belső zöld

udvarokat építettek ki.

Diákköri dolgozatomban mozgó és egyhelyben történő helyszíni léghőmérséklet és

relatív nedvesség mérések alapján vizsgálom a IX. kerület belvárosi részeinek

városklimatológiai viszonyait. A különböző felszín-borítottságú mérési pontok (parkok, zöld

területek; nagy forgalmú utak, terek) hősziget-intenzitás viszonyait vizsgáljuk tavaszi, nyári

és őszi időszakokban. Ezekből kívánunk arra következtetni, hogy milyen hatással voltak a

kerületi felújítások a városi hősziget jelenségére az éven belül. Célom ezen új eredmények

összevetése a korábbi műholdas mérésekből kapott eredményekkel.


68

A városon belüli vegetáció termikus hatásainak elemzése MODIS-adatok

alapján

Fricke Cathy I. évf. Meteorológus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Pongrácz Rita, adjunktus, ELTE TTK Meteorológia Tanszék

Soósné Dr. Dezső Zsuzsanna, adjunktus, ELTE TTK Meteorológia Tanszék

Dr. Bartholy Judit, tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE TTK Meteorológia Tanszék

Az erőteljes urbanizáció hatására egyre nő Földünkön a beépített területek aránya, ezért egyre

fontosabb szerephez jut ezen területek helyi klímára gyakorolt hatásának vizsgálata. A városi

környezetben jellemzően komplex felépítésű vízzáró felületek, épületek váltják fel a

természetes felszínt, mely jelentősen befolyásolja a terület energiaháztartását. Vizsgálataink

helyszínéül Budapest XII. kerületét választottuk, ugyanis a kerület kivételes földrajzi

adottságainak köszönhetően sajátos szerepet tölt be fővárosunk éghajlatában. A városi

hősziget tér- és időbeli szerkezete a műholdas távérzékelési adatok segítségével

tanulmányozható a legfinomabb felbontásban, így a dolgozatban az Aqua és a Terra

műholdon elhelyezett MODIS szenzor méréseit dolgoztuk fel. A termikus sajátosságok

elemzéséhez felszínhőmérsékleti és az ebből származtatott felszíni hősziget-intenzitás

adatokat használtuk fel, míg a növényzet és hatásainak jellemzése a szenzor NDVI vegetációs

index produktumainak segítségével történt. Vizsgálataink során nagyfelbontású műholdképek

alapján három különböző felszíntípushoz tartozó kategóriába soroltunk minden kerülethez

tartozó cellát, majd a különböző csoportba tartozó területekről készítettünk részletes termikus

elemzést. A termikus jellemzők eddigi vizsgálatainak eredményei alapján a Budai-hegyvidék

hűvösebb területei és a beépített területek tavaszi-nyári időszak nappali óráiban mért átlagos

intenzitási értékei között a kerületen belül akár 8 °C különbség is megfigyelhető volt.


69

A vegetáció-, víz- és aszályindexek szerepe a mezőgazdasági aszály

érzékelésében, aszálymonitoring rendszer kialakítása

Gulácsi András, II évf. Környezettudományi MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Kovács Ferenc, egyetemi adjunktus, SZTE TTIK, Természeti Földrajzi és

Geoinformatikai Tanszék

A Terra műhold MODIS multispektrális szenzorjának mérésein alapuló spektrális

indexek az aszály jellemzésében és nyomon követésében megmutatkozó gyakorlati

alkalmazhatóságát vizsgáltam meg az ország egész területére. Ennek bizonyítására lineáris

regressziókat futattam a vizsgált műholdas indexek tenyészidőszaki átlaga és a Pálfai-féle

aszályindex értékei között, statisztikai kapcsolatokat keresve.

Az elemzéshez 2000 és 2014 között, az április-szeptember közötti időszak összes

rendelkezésre álló (358 darab) 8 napos MODIS kompozitképét letöltöttem és feldolgoztam.

Kiszámoltam a 15 éves referencia időszak átlagától vett eltéréseket, így lehetővé vált az

aszály sújtotta területek beazonosítása, lehatárolása. Az aszályra statisztikai definíciót

alkottam: a referencia indexátlagot legalább egyszeres szórásértékkel meghaladó anomáliával

rendelkező területek aszályosak.

Bevezettem az aszály-hurokgörbe fogalmát, valamint kompozitképenként haladva

nyomon követtem az indexátlagok alakulását a referenciaátlaghoz képest, a legsúlyosabb

2003-as és a 2012-es rendkívüli aszály, illetve 2010-2011 esetén. Továbbá magyarázatot

kerestem arra, hogy mi okozhatta a rekord csapadékmennyiségű 2010., majd az azt követő

rekord szárazságú 2011., és végül a rákövetkező súlyosan aszályos 2012. évet.

A MODIS spektrális reflektancia adatokból számított spektrális indexek alkalmasnak

bizonyultak az aszályosság számszerűsítésére, nyomon követésére.Az eredmények

felhasználhatók lehetnek egy aszálymonitoring rendszer kialakítására, valamint előrejelzések

készítéséhez.


70

A debreceni légköri PM2.5 aeroszol fosszilis és recens szénterhelésének

vizsgálata

Gyökös Brigitta, III. évf. Környezetmérnök BSc szakos hallgató

Debreceni Egyetem, Műszaki Kar

Témavezetők:

Dr. Molnár Mihály, tudományos főmunkatárs, DE MK, Környezet- és Vegyészmérnöki

Tanszék

Major István, tudományos segédmunkatárs, DE MK, Környezet- és Vegyészmérnöki Tanszék

A széntartalmú aeroszol kulcsfontosságú hányadát jelenti a légköri szálló pornak,

amely közvetlenül befolyásolja az éghajlat és a környezet minőségének változását illetve

közvetett veszélyt jelent az emberek egészségére. Az aeroszol PM2,5 méretfrakciója esetében

az összes szén tömegkoncentrációja a városi területek teljes aeroszol mennyiségének akár a

20-50%-át is jelentheti. Jelentős szerepe ellenére máig igen keveset tudunk az aeroszolok

szén-forrásainak tulajdonságairól, illetve az emberi és természetes források arányának

alakulásáról.

A mintagyűjtés helyszíne a debreceni Atommagkutató Intézet területén, közvetlen

ipari és mezőgazdasági szennyező forrásoktól távol, társasházi lakóövezetben található. A két

éves folyamatos mintavételezés alatt több mint ötven mintát sikerült gyűjteni a PM2,5

frakcióból izotópanalitikai vizsgálatokra. A fosszilis/biogén szén mennyiségének arányát

mutató C-14 méréseket nagyérzékenységű MICADAS típusú gyorsítós tömegspektrométerrel

végeztük, mely kifejezetten környezeti minták mérésére lett fejlesztve.

A minták széntartalmának mérése Delta +XP típusú tömegspektrométerrel történt, on-

line EA/IRMS módszerrel. Meghatározásra kerültek a légköri aeroszol széntartalmának

fosszilis illetve recens szén frakciói, amelyek utalnak az aeroszol forrására. A két éves

periódus alatt kapott szénizotóp eredmények alapján elmondható, hogy miközben télen jóval

több szén van az aeroszolban addig ennek a fő forrása nem a fosszilis szén fokozott jelenléte,

hanem a friss biológiai szén légköri mennyiségének erőteljes növekedése (a jelenkori szén

aránya átlagosan 0,72 volt, míg télen ~0.8), amelyet valószínűleg a lakossági olcsóbb

fatüzeléstől származó hozzájárulás adhat.


71

Időjárás-előrejelző modellek összehasonlítása intenzív konvektív légköri

folyamatok esetén

Hegedüs Adrienn, II. évf. Meteorológus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Seres András Tamás, meteorológus főtiszt, Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat

Dr. Breuer Hajnalka, egyetemi adjunktus, ELTE TTK, Meteorológiai Tanszék

A heves konvektív időjárási jelenségek meteorológiai tér- és időskáláját tekintve

mezoléptékűnek tekinthetők. Az időben kis és a térben lokális skálára való korlátozódásuk

miatt az időjárás-előrejelző modellek számára sem könnyű e légköri folyamatok leírása.

Gyors időbeli lefolyásuk, illetve az általuk kiváltott, emberi- és vagyonbiztonságot

veszélyeztető meteorológiai jelenségek miatt azonban elengedhetetlen a

zivatartevékenységgel járó légköri események minél pontosabb ismerete ahhoz, hogy

megfelelő megbízhatóságú előrejelzést, illetve veszélyjelzést készíthessünk.

Dolgozatomban két globális időjárás-előrejelző modell objektív analízisei, illetve

ezekből készített előrejelzési időpontokra vonatkozó output adatai alapján szeretném

vizsgálni, hogy az egyes modellek milyen pontossággal képesek leírni a konvektív

folyamatokat. A vizsgálathoz az European Centre for Medium-Range Weather Forecasts

(ECMWF) readingi központjában naponta kétszer, az IFS modell 00 és 12 UTC-s kezdeti

meteorológiai mezőkből származó adatait, illetve a National Centers for Environmental

Prediction (NCEP) fejlesztése alatt álló GFS-modell 6 óránként frissülő kezdeti feltételekből

kapott eredményeit használom fel. A modellek horizontális térbeli rácsfelbontását egységesen

0,25° x 0,25°-nak választottam az összehasonlíthatóság érdekében. A kapott modelladatokat

az Országos Meteorológiai Szolgálat radarméréseivel vetem össze úgy, hogy a TITAN-

módszer segítségével megvizsgálom a heves zivatarokat modellező ellipszisek, ún.

zivatarellipszisek számát és erősségét a megfelelő magyarországi rácsra vonatkozóan. Az

adott napra vonatkozó szinoptikai háttérhelyzet bemutatásán túl a műholdas, illetve a hazai

szinoptikus állomások és rádiószondás felszállások méréseit is felhasználom.


72

A WRF-Chem levegőkémiával csatolt időjárás előrejelző modell

adaptálása és alkalmazása Budapest légszennyezettségének előrejelzésére

Kovács Attila, II évf. Meteorológus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Mészáros Róbert, egyetemi docens, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet,


Leelőssy Ádám, doktorjelölt, ELTE TTK, Földrajz- és Földtudományi Intézet, Meteorológiai

Tanszék

Dr. Lagzi István László, egyetemi docens, BMGE, Fizikai Intézet, Fizika Tanszék

A WRF (Weather Research and Forecasting) modell egy nem-hidrosztatikus

dinamikával futtatható, numerikus időjárás előrejelző modell, amelyet alapvetően a globális

időjárás előrejelző modellek leskálázására használnak. A WRF-Chem a WRF modell

levegőkémiai kiegészítése, ahol a meteorológia és a kémia közötti csatolás online. Az offline

csatolással ellentétben a modell így nem csak a meteorológia kémiára gyakorolt hatását veszi

figyelembe, hanem ennek visszacsatolását is. A modell a nyomanyagok emissziója, légkörben

lejátszódó kémiai és transzport folyamatai, keveredése és ülepedése mellett az aeroszolok

direkt (sugárzás szórása) és indirekt (felhőképző magvak) hatásait is számításba veszi. A

kémiai visszacsatolásnak köszönhetően pedig bizonyos időjárási helyzetekben akár az

időjárás előrejelzés is javulhat.

A WRF-Chem modell sikeres adaptációja után emissziós adatok ismeretében

különböző skálán végeztünk szimulációkat. Elsőként a 2012 júniusában a Szaharából

Európába érkező sivatagi por terjedését modelleztük, és a szimulációk eredményeit budapesti

PM10 koncentráció mérési adatokkal vetettük össze. Ezután a 2011 novemberében a budapesti

Izotóp Intézet telephelyéről származó jód 131-es tömegszámú radioaktív izotóp terjedését

szimuláltuk regionális skálán.


73

Módszertesztelés légszennyezettség hatásának vizsgálatára falevelek

klorofill tartalma és elemösszetétele alapján

Molnár Vanda Éva, I évf. Környezettudomány MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Simon Edina, egyetemi adjunktus, DE TTK, Biológiai és Ökológiai Intézet, Ökológiai

Tanszék

A falevelek klorofill tartalma, illetve a falevelek és a falevelekre ülepedett por

elemösszetétele alkalmas lehet a légszennyezettség becslésére. Vizsgálatom célja annak

tanulmányozása volt, hogy a klorofill tartalom meghatározás előtt a minta előkészítésekor

használt különböző lemosó elegyek (desztillált víz, csapadék víz és csapvíz) befolyásolják-e a

levelek klorofill tartalmát, a levélszövet és a lemosott por elemösszetételét. AQuercus robur

és a Celtis occidentalisleveleiben határoztuk meg a klorofill-a, -b és az összklorofill tartalmat,

valamint az alumínium, bárium, króm, réz, vas, mangán, ólom, stroncium és cink

koncentrációt. Az eredményeink alapján egyik lemosó elegy sincs szignifikáns hatással a

levelek klorofill tartalmára. AC. occidentalis levelének klorofill-a és -b tartalma

szignifikánsan nagyobb, mint a Q. roburé.A lemosó elegyek alapján a levelek alumínium, vas

és cink koncentrációjában tapasztaltunk szignifikáns különbséget.A Q. roburleveleiben a

króm és a mangán, a C. occidentalis leveleiben a bárium, a réz és a stroncium

akkumulálódott. A porban az összes meghatározott elem koncentrációjában tapasztaltunk

szignifikáns különbségeket a lemosó elegyek között. A legnagyobb fémtartalma az esővízzel

lemosott pornak volt. A porok elemkoncentrációiban a fajok között szignifikáns különbséget

csak a bárium és a stroncium esetén tapasztaltunk. Gyakorlati szempontból a klorofill

meghatározásra való minta előkészítéskor egyszerűbb és gazdaságosabb módszer lehet

desztillált víz helyett csapvizet alkalmazni a levelek lemosásához. Mivel a csapvízzel

lemosott levelek elemtartalma a mért elemek közül csak a cink esetében tért el a desztillált

vízzel lemosottakétól, ezen levelek egyben alkalmasak a többi fém meghatározására is a

levélszövetben további előkészítő műveletek után.


74

Terepklimatológiai módszerek alkalmazása Zala megye erdőterületein

Rozovits Ferenc Péter, V évf. Erdőmérnök szakos hallgató

Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar

Témavezetők:

Dr. Király Géza, egyetemi docens, NYME EMK, Geomatikai, Erdőfeltárási és

Vízgazdálkodási Intézet, Földmérési és Távérzékelési Tanszék

Dr. Vig Péter, nyugalmazott egyetemi docens, NYME EMK, Környezet- és Földtudományi

Intézet, Ökológiai és Bioklimatológiai Intézeti Tanszék

A Zala megyét erdőklimatológiai szempontból vizsgáltam munkám során.

Dolgozatom előkészületeit és elméleti alapjait a már korábbi TDK dolgozatunk szolgáltatta.

Zala megye esetében elsősorban szükségem volt egy részletes digitális domborzat modellre

(DDM), melyet számításaim alapjául használtam fel. Továbbá a (CarpatClim Hun) Kárpát

Klíma Projekt során elkészített klímaadatbázisból exportáltam a Digiterra Map segítségével

éves csapadékösszeg, valamint tenyészidőszaki középhőmérséklet raszteres térkép

fedvényeket.

Kiszámítottam Zala megyére az ArcGIS geoinformatikai program segítségével az

Angström formulával a valós globálsugárzás adatokat, melyben nagy segítségemre volt dr.

Vig Péter által gyűjtött számított napfénytartam adatsor 1981-2010-ig. Az így kapott

sugárzásadatokat, a csapadék és hőmérséklet fedvényeket felhasználva kiszámítottam Zala

megyére a 20 m -es felbontású általunk fejlesztett klímaindex térképfedvényét. Majd

levontam az eredményeim által mutatott következtetéseket.


75

Mediterrán ciklonok szinoptikus-klimatológiai vizsgálata

Sebestyén Anna, II. évf. Meteorológus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Fodor Zoltán, osztályvezető, Országos Meteorológiai Szolgálat

A Földközi-tenger felett kialakuló mediterrán ciklonok hazánk meghatározó időjárási

képződményei. Leggyakrabban akkor alakulnak ki, ha az Észak-Európában felhalmozódott

hideg levegő egy Nyugat-Európában található magassági gerinc keleti oldalán dél felé mozdul

el, majd elérve a Földközi-tengert, keveredik az ottani meleg, nedves légtömeggel. A téli

félévben a szárazföldnél jelentősen melegebb tenger biztosítja a troposzférában a szenzibilis

és látens hőt. Ha a meleg vízfelszín fölé hideg levegő áramlik, a troposzféra alacsony szintjén

pozitív örvényesség generálódik, amely megalapozza a ciklogenezist.

Meteorológiai szakmai körökben gyakran felmerül a kérdés, hogy a Földközi-tenger

felszíni hőmérséklete hatással lehet-e a mediterrán ciklonok gyakoriságára. A dolgozat célja

ennek vizsgálata, amelyhezaz Egyesült Államok Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatalának

(NOAA) 1900-2012 közötti rekonstruált tengerfelszín hőmérséklet adatai és 20. századi

reanalízis adatsora kerül felhasználásra. Hazánk területét a Földközi-tenger nyugati felében,

különösen a Genovai-öbölben keletkezett ciklonok érintik, ezáltal a dolgozat nem tér ki a

tenger keleti részének tanulmányozására. A vizsgálatok középpontjában a téli félév áll, amely

időszakban a térségben a genovai légörvények kialakulása a legmeghatározóbb. A kapott

eredmények alapján megállapítható, hogy éves szinten nincs kapcsolat a mediterrán ciklonok

gyakorisága és a Földközi-tenger felszíni hőmérsékletének alakulása között, ugyanakkor ezek

20 éves mozgóátlagait tekintve több alkalommal fordul elő közepes korreláció. Az elemzések

alapján feltételezhetjük, hogy a mediterrán ciklonok gyakoriságát elsősorban nem a tengervíz

hőmérséklete, hanem a makroszinoptikus elrendeződés befolyásolja.


76

Adatfeldolgozási módszerek fejlesztése a 2015-ös PABLS határréteg

mérési program során

Tordai Ágoston Vilmos, III. évf. Földtudományi BSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. habil. Weidinger Tamás, egyetemi docens, ELTE TTK, Meteorológiai Tanszék

Dr. habil. Horváth Gábor, egyetemi docens, ELTE TTK, Biológiai Fizika Tanszék

A dolgozat témája a 2015 nyarán (jún. 16.– szept. 8.) Szegeden megrendezett PABLS

nemzetközi planetáris határréteg (PBL) mérési program (Pannonian Atmospheric Boundary

Layer Experiment Szeged). Célom, hogy bemutassam az előkészületektől, az

eszköztelepítésen és az intenzív mérési periódusokon (IOP’s) át a méréseket követő

adatfeldolgozásig tartó folyamatot, amiben részt vettem.

A program fő feladatai: i) a PBL szerkezetének, napi menetének nyomon követése,

ii) az éjszakai stabil határréteg elemzése, iii) az átmeneti időszakok (naplemente, napnyugta)

vizsgálata kötött ballon és kvadrokopterek segítségével, illetve rádiószondás adatokra

támaszkodva.

Az expedíció központi részét (2015. júl. 10.– 17.) az intenzív mérési periódusok (IOP)

képezték, amelyek során az esti és hajnali átmeneti határréteg mérésén volt a hangsúly.

A mérési eredmények adatbázisba rendezése folyamatban van. Feladatom a

meteorológiai táviratok (SYNOP, METAR (felszíni) és TEMP rádiószondás felszállások)

adatait kinyerni, összesíteni és kezelhető formátumba hozni.

Az expedícióval egy időben a Szegedi OMSZ Magaslégköri Obszervatóriumában

elhelyezésre került egy kísérleti polarimetrikus felhődetektor. Elvégeztem a felhődetektor

adatainak verifikációját korábbi szinoptikus megfigyelések alapján. Az esetek 85%-ában az

észlelt és a mért értékek közötti eltérés 0, vagy 1 okta volt, míg az esetek 95%-ában 0–2 okta.

Bemutatom a többszöri mérésre alkalmassá tett GRAW rádiószondát, amelyet

kvadrokopter, illetve kötött ballon emelt fel. Összevetem az OMSZ által felbocsátott és az

általunk használt GRAW szonda méréseit. A szonda jól vizsgázott. Az eltérés néhány tized

fok volt az alsó 100 m-es rétegben. Összehasonlítottam a mobil GRAW szonda és a spanyol

(UIB – Universitat de les Illes Balears) kötött ballonos mérések adatait is. A két szondát

ugyanaz a héliummal töltött ballon emelte. Számszerűsítettük az eltéréseket, elemeztük a

spanyol szonda adataiban megjelenő hiszterézis lehetséges méréstechnikai okait.


77

Munkahelyi légtér 1,2-dibrómetán koncentrációjának meghatározása

gázkromatográffal

Vinczéné Kiss Szilvia, IV évf. Környezetmérnök BSc szakos hallgató

Óbudai Egyetem, Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar

Témavezetők:

Prof. Dr. Juvancz Zoltán, egyetemi tanár, OE RKK, KörnyezetmérnökiIntézet

Bacher Gábor Attila, munkabiztonsági laboratóriumvezető, Egis Gyógyszergyár Zrt.

Dolgozatomban a munkavédelem egyik fontos részével, a munkabiztonsággal, a

munkahigiénés körülmények ellenőrzésével foglalkozom, azon belül is a munkahelyi légtér

szennyező anyagának vizsgálatával.

A feladatom egy gyógyszeralapanyag gyártó technológia során felhasznált rákkeltő

vegyület, az 1,2-dibrómetán kimutatása és monitorozása a munkahelyi légtérben,

megállapítva, hogy az ott dolgozókat milyen mértékben éri az expozíció.

Célom, egy olyan légtérvizsgálati módszer kidolgozása volt, amely alkalmas az

1,2-dibrómetán koncentrációjának meghatározására, az adott munkahelyen, az anyag

expozíciós ideje alatt, a tevékenységet végző dolgozó légzészónájában vett mintából.

Vizsgálataim során az aktív szivattyús mintavételi módszert alkalmaztam, ahol aktív

szénnel töltött adszorbenscsőre meghatározott térfogatú levegőmintát vettem. A mintavételi

csőről, oldószeres deszorpcióval, széndiszulfid alkalmazásával szorítottam le a vizsgálandó

komponenst. A mintát ezután lángionizációs detektorral ellátott kapilláris gázkromatográffal

vizsgáltam.

A vizsgálati módszer kidolgozásom az 1,2-dibrómetán gázkromatográfiás módszerrel

mért teljesítményjellemzőinek meghatározására terjedt ki, többek között a szelektivitás

vizsgálatra, az analitikai mérőgörbe meghatározására, a kimutatási és meghatározási határ, a

deszorpciós hatásfok megállapítására és a mérési bizonytalanság becslésére.

A kidolgozott módszerrel lehetőség nyílt az adott gyártási technológia során a

dolgozókat érő 1,2-dibrómetán rákkeltő anyag által okozott expozíció mérésére. A

munkahelyi légtér ilyen jellegű monitorozásával, a gyógyszeralapanyag gyártó vállalat eleget

tud tenni a jogszabályi előírásoknak, biztosítva az érintett munkavállalók biztonságos, és

egészséget nem veszélyeztető munkavégzését, szükség szerint kollektív és/vagy egyéni

védőeszköz alkalmazásával.


VII. TÁJVÉDELEM, TÁJÖKOLÓGIA SZEKCIÓ

Szekciófelelős: Dr. Mezősi Gábor

1. Kiss Judit: Barlanglakások funkcióváltásai az Egri-Bükkalján

2. Kóbori Dorottya: A koltói Teleki-kastélykert történeti kutatása

3. Lugosi Flóra: A Torna-patak kármentesítésének értékelése a vörösiszap-katasztrófa

során érintett területeken

4. Mánfai Kinga: Agrárdominanciájú és természetközeli élőhelyek arányában eltérő

mozaikos tájmintázat hatása kisemlős közösségek összetételére

5. Novák Zsuzsanna: Tard község egyedi tájértékeinek felmérése

6. Simon Bertalan: Erdő-területváltozások Zala megyében a második katonai

felméréstől napjainkig

7. Szabó Loránd: Multispektrális űrfelvételek elemzése Tisza-tavi mintaterületen

8. Szabó Zsófia Zulejka: A Serházzugi Holt-Tisza tájvizsgálata és értékelése

9. Turi Emese: Rehabilitált kommunális hulladéklerakók tájbaillesztésének vizsgálata

10. Varga Dalma: A Rába folyó két vas megyei szakaszának összehasonlító elemzése,

tájvédelmi szempontú értékelése

11. Varga Liza: Tanyai örökségünk – Tanyahelyek felmérése Békés megyei

mintaterületeken

XV. OFKD 2016. VII. Tájvédelem, tájökológia szekció

79

Barlanglakások funkcióváltásai az Egri-Bükkalján

Kiss Judit, I. évf. Geográfus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Szabó György, egyetemi docens, DE TTK, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék

Vizsgálati területem az Egri-Bükkalja vidékére terjed ki, ahol a barlanglakások

kialakulásának egyik meghatározó tényezője a könnyen vájható vulkáni riolittufa volt. Az

1870-es népszámlás említi meg először a barlanglakásokat a vidéken, melyeket azóta az idő

vasfoga megcsorbított.

Saját korábbi tapasztalataim mellett az irodalmi áttekintések is rávilágítottak a

barlanglakások 21. századi felmérésének szükségességére. Vizsgálati témám alapját Bakó

Ferenc 1977-ben megjelent Bükki barlanglakások című könyve képezte, mely révén 2015

tavaszán 10 települést bejárva mértem föl a barlanglakásokat. A dokumentálás során

értékeltem a változásokat, fényképeket, felméréseket, interjúkat készítve vetettem össze a

lakások jelenlegi állapotát és azok funkcióbeli változásait a 20. századi adatokkal. Táblázat

segítségével tettem szemléletesebbé az egyes települések barlanglakásainak, valamint

barlanglakóinak számában történt változásokat a 20. század elején és a század második

felében. Kutatásom részét képezte, hogy felmérjem, milyen funkcióváltásokkal lehet

fenntartani a barlanglakásokat a jövő generációi számára. Ezekre számos példát találtam

vizsgálatom során, melyeket fotódokumentációval szemléltettem.

Eredményeim és a felhasznált szakirodalom összevetése alapján a barlanglakások

tömeges pusztulásával kell számolni a térségben. Jó hírként szolgál, hogy az általam vizsgált

településeken felfigyeltek a barlanglakások kultúrtörténeti értékeire, és megóvásukra,

renoválásukra törekednek. Fontosnak tartom, hogy jogi tényezőket is figyelembe véve vonják

védelem alá a legjellegzetesebb barlanglakásokat.


80

A koltói Teleki-kastélykert történeti kutatása

Kóbori Dorottya, IV évf. Kertépítő BSc szakos hallgató

Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar

Témavezető:

Dr. Sárospataki Máté, egyetemi adjunktus, BCE, TÁJK, Kertművészeti és Kerttechnikai

Tanszék

A széki gróf Teleki család nagy birtokszerző tevékenységének köszönhetően óriási

birtokok, számtalan kastély és kúria tulajdonosa volt. A Kővár-vidéken négy jelentős birtokuk

említhető: Koltó (Coltău, RO), Kővárhosszúfalu (Satulung, RO), Nagysomkút (Șomcuta

Mare, RO) és Pribékfalva (Pribileşti, RO).

Jelen tanulmány az egykori koltói kastélypark kerttörténeti kutatását mutatja be, mely

segítségével talán felfedhető a park hajdani, rég elfelejtett és mindeddig meghatározhatatlan

képe. A kertre vonatkozó dokumentumokat nagyrészt elpusztították a történelem során, így a

kerttörténeti feltárás kezdetben nehezen indult, azonban a kitartó kutatás meghozta a

gyümölcsét. A park történetével részletesen korábban senki sem foglalkozott, így a munka

nagy jelentőségű, hiánypótló információkkal szolgál az egykori park megismerésének

vonatkozásában.

Minthogy a koltói park növényalkalmazásáról nem áll rendelkezésre adat, így a

tanulmány egy másik egykori Teleki tulajdon, a kővárhosszúfalusi park növényhasználatát

hozza lehetséges párhuzamként. Egyazon család tagjai lévén kapcsolatban álltak egymással,

így elképzelhető, hogy kertjeik kialakításában is hatással voltak egymásra. A Kolozsvári

Levéltárban felkutatott, II. Teleki Imre által precízen vezetett kertészeti leltár alapján

bizonyos, hogy egy rendezett és káprázatosan sokszínű park gyönyörködtethette egykor az

hosszúfalusi Teleki családot.

A koltói kastélyhoz és parkjához nem kisebb személyek nevei fűzhetők, mint Petőfi

Sándor és Jókai Mór. A szerkezetéből, növénykiültetéseiből adódóan tájképi park tökéletes

összhangot teremtett a vidékies, léptékének megfelelő kerti elemekkel és a kastéllyal. A

kastély ura, Teleki Sándor nagy világjáróként jól ismerhette a kertművészeti stílusokat. Ennek

fényében nem meglepő, hogy kastélykertje jól átgondolt kompozíciós elvek mentén létesült.

A magaslatra elhelyezett parkba tudatos tervezéssel komponálták bele a Telekinek oly fontos

tájat.


81

A Torna-patak kármentesítésének értékelése a vörösiszap-katasztrófa során

érintett területeken

Lugosi Flóra, IV. évf. Tájrendező és kertépítő mérnök BSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Boromisza Zsombor, egyetemi adjunktus, BCE TÁJK, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs

Tanszék

A vörösiszap-katasztrófát követő kármentesítés tájépítészeti és környezetvédelmi

szempontból is példátlan kihívást jelentett hazánkban. Az ipari katasztrófát követő munka

összetettsége keltette fel a figyelmem a téma iránt és a dolgozat céljául a kármentesítés

vizsgálatát és értékelését tűztem ki.

A dolgozat készítése során együttműködtem a Pannon Egyetem Környezetmérnöki

Intézetének hallgatójával. A kutatás során célunk az volt, hogy meghatározzuk a tájépítész és

a környezetmérnök szakma által közösen vizsgálható szempontokat és egymás eredményeinek

felhasználásával közös megállapításokra, következtetésekre jussunk.

A vizsgált terület egy körülbelül 5800 méteres szakasz a Torna-patak mentén,

Devecser és Kolontár közigazgatási területén. A vizsgálat során a patak medrének

körömvonalától számított 200-200 méteres tájsávot elemeztem. A helyszíni bejárás során a

meder jellemzői, a művi elemek és a kapcsolódó tájhasználat alapján kisebb szakaszokra

osztottam a területet.

A tájsáv elemzésének módszere a kisvízfolyások állapotfelméréséhez szükséges

szempontok vizsgálata. A kármentesítés értékelését alátámasztó legfontosabb eredmények a

területről készített élőhelytérkép és a Torna-patak vízminőségének elemzéséhez vett 2015.

júniusi vízminták kiértékelése. A kármentesítés értékelésének módszere a tájsáv ökoszisztéma

szolgáltatásainak vizsgálata, ezek mennyiségének is minőségének összehasonlítása a

katasztrófát megelőző állapotéval. A vizsgálat alapján a kármentesítés az ökoszisztéma

szolgáltatások nagyobb arányában sikeresnek ítélhető.

Az elvégzett vizsgálatokról vizsgálati tervlapot készítettem, melyen az ökoszisztéma

szolgáltatásokkal kapcsolatos megállapítások mellett, ábrázoltam a vízfolyás medrének

(partbiztosításának, rézsűviszonyainak) jellemzőit, a tájhasználati konfliktusokat, táji,

természeti értékeit, a patak partjához kapcsolódó zöldfelületi elemeket és a

látványkapcsolatokat.


82

Agrárdominanciájú és természetközeli élőhelyek arányában eltérő

mozaikos tájmintázat hatása kisemlős közösségek összetételére

Mánfai Kinga, II. évf. Biológus MSc szakos hallgató

Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar

Témavezető:


Elemzésünk a gyöngybagolyköpetek kisemlős adatain alapult, mely indirekt módszer

alapján azt vizsgáltuk, hogy a táj foltmintázatának eltérését mennyiben indikálja a kisemlősök

kvalitatív és kvantitatív adatainak változása. Ehhez a költőhelyeknek tekinthető települések

környezetében jellemző tájmintázat összetételének meghatározásával agrárdominanciájú és

természetközeli területekben gazdagabb élőhely mozaikokat hasonlítottunk össze. Az

elemzésekhez 15 Baranya megyei települést választottunk, melyek körül 2 km sugarú terület

tájmintázata és a 2006-2008 közötti bagolyköpetek elemzéséből származó kisemlős adatai

jelentették a mintavételi egységeket. A 15 településből 7-et tekintettünk vizes élőhelyekben,

és 7-et agrárterületekben domináns foltmozaiknak. A tájmintázat értékelését a CORINE Land

Cover felszínborítású térkép alapján 13 foltkategóriát vettünk figyelembe. A tájmintázat

értékeléséhez 15 tájindexetszámítottunk, amelyhez a Fragstats 4.2 programot használtuk. A

kisemlős-összetétel különbségét a relatív abundancia értékek alapján vizsgáltuk. A változók

közül a kisemlősök tömegességére a kistáblás szántók, erdők vizenyős területen és az

erdőültetvények arányának volt meghatározó jelentősége. Ez alátámasztotta a vizsgálatba

bevont települések csoportosítását, amit a tájindexek alapján a vizes jelleget meghatározó

változók statisztikai különbsége is igazolt. A vizsgálat megerősítette, hogy a mezőgazdasági

területekkel szemben a vizes élőhelyekben domináns foltmozaikokban az élőhely specialista

fajok nagyobb arányú megjelenése várható. A köpetekből nyert faunisztikai adatok, illetve a

kisemlősök tömegességét reprezentáló relatív abundancia tájléptékű értékelése bizonyította,

hogy a fajkompozíció és a közösségi szerkezet változatosságában a természetközeli élőhelyek,

valamint a mezőgazdasági mátrixban szigetszerűen megtalálható nyílt füves területek

meghatározó tájelemek. Ezek elősegítik a mezőgazdasági tájhasználatból eredő diverzitás

csökkenés kompenzációját.


83

Tard község egyedi tájértékeinek felmérése

Novák Zsuzsanna, III. évf. Természetvédelmi mérnök BSc szakos hallgató


Konzulens:

Dr. Kozák Lajos, egyetemi adjunktus, DE MÉK, Természetvédelmi Állattani és


Az egyedi tájértékek olyan természeti képződmények, értékek vagy ember által

létrehozott elemek, amelyek fontos szerepet töltenek be a helyi társadalom életében,

tudományos, kultúrtörténeti vagy esztétikai szempontból értékesek. Már a ’70-es évek óta

folynak különböző felmérések a kultúrtörténeti és tájképi értékekkel kapcsolatban, viszont a

felvételezés mai kereteit a jelenleg hatályos természetvédelmi törvény határozza meg. Ez

kimondja, hogy a helyileg illetékes Nemzeti Park Igazgatóságok kötelesek a működési

területükön az egyedi tájérték felmérést elvégezni.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkáját segítve Tard község egyedi tájértékeinek

felmérését végeztem el. A felmérés során az 1300 lelkes községben több mint 30 értéket

mértem fel, majd különböző szempontok alapján értékeltem azokat.

A kataszterbe vett és felmért egyedi tájértékek többségükben a kultúrtörténeti kategóriába

sorolhatóak és a település belterületén találhatóak. A településsel kapcsolatos kultúrtörténeti

értékek vizsgálatával végigkövethetjük a társadalom fejlődését, gazdálkodási módjának

modernizálódását valamint betekintést nyerhetünk a falu vallástörténetébe is. Tard település

külterületének nagy része hosszú idő óta mezőgazdasági művelésbe vont, míg a fennmaradó

területrészek természetvédelmi oltalom alatt állnak. A települési gazdálkodás történeti

múltjából adódóan a külterületi egyedi tájértékek mindegyike kultúrtörténeti érték kategóriába

sorolható, hiszen a mezőgazdálkodás teljesen átalakította a táj eredeti természeti értékeit, a

védelem alatt álló területeken pedig természeti és tájképi érték kategóriába sorolható egyedi

tájérték nem található.

A tájértékek olyan korok emlékét őrzik, amikor az ember a természettel viszonylagos

összhangban élt és gazdálkodott, ezért ezek megismerése lehet az első lépés egy

környezettudatosabb életmód kialakításához. Fontosnak tartom, hogy a helyi lakosság

megismerje ezen értékeit és védelmükben, valamint a hozzájuk fűződő hagyományok

ápolásában aktívan részt vegyen.


84

Erdő-területváltozások Zala megyében a második katonai felméréstől

napjainkig

Simon Bertalan, II. évf. Geográfus MSc hallgató


Témavezetők:

Dr. Majdánné dr. Mohos Mária, egyetemi docens, PTE TTK, Földrajzi Intézet,

Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék

Dr. Gyenizse Péter, egyetemi docens, PTE TTK, Földrajzi Intézet, Térképészeti és


Pályamunkám deduktív módon elemzi a Zala megyei erdőfoltok területi kiterjedését,

és annak okait. A tanulmány a mai kereteken kívül történelmi léptékben is gondolkodik, az

egyes egységek időbeli elhelyezkedését térinformatikai módszerekkel kívánja szemléltetni,

ezáltal lehetőségünk nyílik az erdőterület-változások lekövetésére. Az országos szint

vizsgálatán kívül bővebben kitér a zalai viszonyokra és a megyére jellemző kistájak egy-egy

meghatározó településének tanulmányozására. A munkában szerepet kapnak a településekről

készült ortofotók és Landsat műholdfelvételek, amelyek közül utóbbiak akár az erdőterületek

minőségi elemzéséhez, így megfelelő scenáriókhoz is nyújthatnak alapot. A változások

feltérképezésénél a domborzati és lejtőkitettségi viszonyokon túl kiemelt figyelmet fordítok

az időmetszetek éppen aktuális jogi viszonyaira, hiszen ezek gyakran kiemelt mértékben

determinálják egy-egy terület erdősültségét.


85

Multispektrális űrfelvételek elemzése Tisza-tavi mintaterületen

Szabó Loránd, II. évf. Geográfus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Szabó Szilárd, tanszékvezető egyetemi docens, DE TTK, Földtudományi Intézet,

Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék

Az űrfelvételek napjainkban nagyon fontos információkat hordoznak a felszínborítási

vizsgálatokhoz, vagy akár különböző változás vizsgálatokhoz. A tanulmányban négy

különböző műhold szenzorait használtuk fel, hogy összevessük a használhatóságukat egy

adott mintaterületen. A szenzorok a következők voltak: Landsat TM, ETM+, OLI és EO-1

ALI. A feldolgozás során nem ellenőrzött osztályba sorolás mellett szegmentáción alapuló

ellenőrzött osztályba sorolást is végeztünk a legnagyobb valószínűség módszerével. Az utóbbi

módszerrel készült tematikus térképeket pontosságvizsgálatnak vetettük alá, hogy megtudjuk,

milyen a térképeink tematikus pontossága, és melyik szenzor szolgáltatta a legmegbízhatóbb

adatokat. A vizsgálatok alapján a Landsat 8 felvételei bizonyultak a legmegbízhatóbbnak, de

az EO-1 is használható adatokat szolgáltatott.


86

A Serházzugi Holt-Tisza tájvizsgálata és értékelése

Szabó Zsófia Zulejka IV. évf. Tájrendező és kertépítő mérnöki BSc szakos hallgató


Témavezető:

Mészáros Szilvia, PhD hallgató, BCE TÁJK, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék

Kutatásom célja a Serházzugi Holt-Tisza tájvédelmi szempontú tájvizsgálata és

értékelése, a természeti adottságok és értékek feltárása, a meglévő tájhasználati konfliktusok

feltárása, a holtág tájképi megjelenésének vizsgálata és értékelése, valamint környezeti

állapotának vizsgálata.

A téma aktualitását adja, hogy 2009-ben megvalósult a holtág elsősorban

mederkotrásra irányuló rehabilitációja, hozzá tartozik egy ’ex lege’ védelem alatt álló

lápterület, valamint az egész holtágat előzőleg helyi védelemre javasolták. Ezen kívül

elmondható, hogy népszerű rekreációs helyszín a lakosság körében. A mintaterület

elhelyezkedését tekintve is vethet fel szakmai kérdéseket, mivel a belterülettel közvetlenül

határos.

Szakirodalmi kutatással, a tervelőzmények, magasabb szintű tervek áttekintésével, a

természeti adottságok vizsgálatával, valamint terepi bejárásokkal nem csak a holtág

környezeti állapotát vizsgálom, hanem tájképi megjelenését, természeti adottságait is. Először

a holtágak típusait, kialakulásukat, ökológiai szerepüket tekintem át, majd a vizsgálatot

leszűkítem specifikusan a mintaterületemre. Vizsgálom a holtág tájtörténeti vonatkozásait,

kialakulásának körülményeit, elhelyezkedését, valamint természeti adottságait.

A kutatás eredménye, a parti sáv, és a holtágra közvetlen hatást gyakorló

tájhasználatok vizsgálata. Összegyűjtöm a felmerülő tájhasználati konfliktusokat, majd

értékelem őket jellegük, időtartamuk, visszafordíthatóságuk szerint.

Vizsgálatomat két léptékben végzem. A teljes mintaterületre kiterjedő tájvizsgálat, a

holtágat és az azt körülölelő tájsávot (150 m) foglalja magába, egy 1:10000-es méretarányban

készült tervlapon kerül bemutatásra. Míg a parttípus vizsgálatot egy általam kijelölt 20

méteres tájsávon belül elhelyezkedő homogén szakaszok kijelölésével és tipizálásával

végzem, a kapott parttípus kategóriákon belül egy-egy jellemző 20 m X 20 m-es

mintakvadrátra kitöltött adatlapon összegezve a táji jellemzőket.


87

Rehabilitált kommunális hulladéklerakók tájbaillesztésének vizsgálata

Turi Emese, IV évf. Tájrendező és kertépítő mérnök BSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Boromisza Zsombor, egyetemi adjunktus, BCE TÁJK, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs

Tanszék

Dolgozatom témájául azért választottam a kommunális hulladéklerakók

tájbaillesztését, mert - tájrendező szakos hallgatóként - felkeltette a figyelmemet egy ilyen

hétköznapi, ugyanakkor nem egyszerű probléma kérdésköre. A témát kifejezetten aktuálisnak

tartom, mert tájépítészeti szempontból több aspektusban is fontos és az elhelyezéséből,

lerakásból adódó rombolt, sok esetben szennyezett felszín problémájára megoldást kell

találni.

A témát két mintaterület példáján vizsgáltam, melyek a Nyíregyházi Regionális

Hulladékkezelő Üzem és a rakamazi települési hulladéklerakó voltak. Ezek kiválasztásakor a

célom az volt, hogy két egymással jól összehasonlítható és már rehabilitált létesítményt

hasonlítsak össze, elemezzek. A vizsgálat során a rehabilitációs tervek és a helyszíni

bejárások tapasztalatait dolgoztam fel és készítettem vizsgálati tervlapot, élőhelytérképet és a

jellemző nézőpontokból fényképeket is.

Ezt követően az általam kidolgozott értékelési módszer segítségével a tájbaillesztés

sikerességét értékeltem funkcionális, esztétikai és ökológiai szempontok szerint. Ennek során

megállapítottam, hogy az egyes rehabilitált hulladéklerakók önmagukban mennyire kaptak

tájba illő formát és ezt az eredményt mennyire tudják tovább fokozni a környező természeti

elemek. A fotókat értékeltem aszerint, hogy az adott nézőpont milyen messze helyezkedik el a

lerakótól, onnan mennyire válik láthatóvá, valamint vizsgáltam a nézőpont környezetét is. A

későbbiekben kialakítható takarás lehetőségét és az ettől várható hatás mértékét is értékeltem.

Ezen kívül a telepített növényzet és a kialakított forma vonalainak természetességét, jelenlegi

állapotát is figyelembe vettem a dolgozat megírásakor.

Összegezve mindkét hulladéklerakó rehabilitációja jónak mondható, de a funkcionális

értelemben vett tájbaillesztés még számos fejlesztési lehetőséget rejt magában, hiszen jelenleg

egy más funkciókkal nem rendelkező zöldfelület jött létre.


88

A Rába folyó két vas megyei szakaszának összehasonlító elemzése,

tájvédelmi szempontú értékelése

Varga Dalma, IV évf. Tájépítész mérnök BSc szakos hallgató


Témavezető:

Módosné Bugyi Ildikó, tanszéki mérnök, BCE TÁJK, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs

Tanszék

Napjainkban egyre égetőbb feladat nem csupán helyi szinten, hanem globális

mértékben is az ember vagy esetleg a természeti folyamatok által kialakított problémák

megfelelő mértékű kezelése, a tájban létrejött „sebek” helyreállítása.

A Rába folyó hazánk egyetlen vadvize, ami bár a vizsgálati területeimen már

szabályozott, de még mindig több szakaszon természetközeli állapotú. Igaz, nincs akkora

mesterséges beavatkozás a folyó „életébe”, mint egy nagyobb vízfolyás, például a Duna

esetében, de jelentős konfliktusok itt is vannak. Éppen ezért kutatásom célja, hogy

mélyrehatóan foglalkozzak az egyes szakaszok hasznosítási módjaival, mint például a

turizmus hatásaival, az erőművekkel, duzzasztóművekkel és a folyóra települt ipari

létesítmények esetleges szennyezésével. Mindezek mellett pedig az élővilág megismerése is

célom, hiszen e vízfolyás saját ökológiai rendszert, különleges és értékes környezetet alakított

ki maga körül, melynek megőrzése a jelen kor emberének feladata.

Az ember megjelenése óta folyamatos átalakítások, behatások érik a folyót. A

vízfolyás ökológiai rendszerének azonban a megváltozott körülményekhez igazodva is

működni kell, de nem tekinthetünk el e rendszer működésének milyenségétől. Ezért fontos,

hogy megismerjük a jelenlegi élőhelyeket, tájhasználatokat, a folyó életében a korábbiakhoz

képest bekövetkező jelentősebb hidrológiai változásokat, a tájhasználati konfliktusokat,

valamint a természetességi mutatókat.

Az önálló tájértékelés célja a két vizsgálati szakasz közti azonosságok és különbségek

feltárása. Ezen szakaszok közötti eltérésből fakad a konfliktusok különböző mértéke, az

élőhelyek más-más típusú degradációja, valamint a tájpotenciál lehetőségeinek eltérő mértékű

kihasználása. Konklúzióként megállapítható, hogy a vizsgálat eredményei alapján élőhely-

rehabilitációt és fejlesztést lehet véghez vinni a folyó környezetében, hiszen mind megoldásra

váró probléma és konfliktus, mind pedig kihasználatlan lehetőség bőven rejlik a területeken.


89

Tanyai örökségünk

Tanyahelyek felmérése Békés megyei mintaterületeken

Varga Liza, IV. évf. Tájrendező és kertépítő mérnöki BSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Kabai Róbert, egyetemi docens, BCE TÁJK, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék

Kutatásom témája az alföldi tanyavilág változásának és jelenlegi állapotának

mintaterületen történő vizsgálata. A tanyák szerepe települési, táji és társadalmi szempontból

egyaránt meghatározó, megítélésük azonban változatos. A társadalom többsége úgy gondolja,

a tanyák táji és társadalmi problémák forrásai, ők a mihamarabbi felszámolásukat tartják

célravezetőnek. Ezzel szemben azonban sokan, köztük én is, a tanyákat értéknek tekintik,

amelyek gazdasági és társadalmi lehetőségeket rejtenek magukban.

A téma jelentőségét jelzi továbbá az is, hogy az elmúlt évszázadokban a tanyák száma

lecsökkent. A fennmaradt tanyák állapota változatos, a tapasztalt különbségek oka azonban

ismeretlen; befolyásolhatták gazdasági, társadalmi, településrendezési, tájalakítási és

tájhasznosítási folyamatok, illetve az egyes tanyákat érintő egyedi tényezők is. Az

állapotváltozást előidéző folyamatok, hatások feltárása alapot nyújt a további hanyatlás

megakadályozásához és az optimális fejlesztési lehetőségek meghatározásához.

A kutatásnak két alapvető, valójában összefüggő célja van. A tanyák kultúrtörténeti

szerepének alátámasztása által az egykori tanyasi életformából adódó hagyományok iránti

tisztelet kifejezése, illetve a társadalom figyelmének felhívása a tanyákban rejlő

lehetőségekre.

A téma feldolgozásának menete egy szálon fut, az alföldi tanyavilágra vonatkozó

ismeretek összegyűjtésétől halad a Békés megyei mintaterületek tanyavilágának megismerése

irányába. A kutatás meghatározó lépései közé tartozik a tanyák történetével foglalkozó

szakirodalmak feldolgozása által átfogó történeti kép megalkotása. Mintaterületek kijelölése,

majd ezek természeti, táji adottságainak, tájtörténetének, tanyavilágának feltárását követően

az egyes mintaterületek jelenlegi tanyahelyeinek felmérése. Az összegyűjtött információk

megalapozzák a tanyavilág változását előidéző hatások feltárását, illetve a tanyák kulturális

örökségünk részeként történő megőrzését.


VIII. TERMÉSZETVÉDELEM ÉS BIODIVERZITÁS - BOTANIKA SZEKCIÓ

Szekciófelelős: Dr. Margóczi Katalin

1. Aszalós Júlia Margit: Extremofil baktériumközösségek diverzitása az Ojos del Salado

vulkán (Száraz Andok) magashegyi tavainak üledékében

2. Fekete Réka: Útszegélyek orchideaflórája

3. Filep Zoltán: A Síkfőkúti kutatóerdő szén tartalmi viszonyainak változása a

klímaváltozás tükrében

4. Hollós Roland: Mesterséges lékek kis léptékű vegetációdinamikájának vizsgálata

SDR-szimplex módszer alkalmazásával

5. Juhász Erika Mária: Az Ásotthalmi Láprétek parlagjainak szukcessziója

6. Kiss Hanga Johanna: Ploidszintek vizsgálata a Janka – tarsóka (Thlaspi jankae Kern)

szlovákiai és magyar populációiban

7. Kitka Dorottya: Egyes özönnövények megjelenését és terjedését befolyásoló földrajzi

tényezők geoinformatikai módszerekkel történő vizsgálata a Dél-alföldi régió példáján

8. Korponai Kristóf: Különböző karakterű kiskunsági szikes tavak

baktériumközösségeinek összehasonlítása

9. Laczkó Levente: A bennszülött medvefülkankalin (Primula auricula agg.)

elkülönülésének vizsgálata filogeográfiai módszerekkel

10. Lázár Diána: A Nitzschia aurariae (Bacillariophyceae) ökofiziológiai vizsgálata

11. Nagy Dóra és Lévai Kata: A fásszárú újulat fajainak pigmentválaszai dél-dunántúli

bükkös erdő kísérleti lékjében

12. Radócz Szilvia: Telepített gyepek fajgazdagságának növelése kolonizációs ablakok

segítségével Egyek-Pusztakócson

13. Süveges Kristóf: Törökországi temetők orchideáinak termésképzési sikere

XV. OFKD 2016. VIII. Természetvédelem és biodiverzitás - botanika szekció

91

Extremofil baktériumközösségek diverzitása az Ojos del Salado vulkán

(Száraz-Andok) magashegyi tavainak üledékében

Aszalós Júlia Margit, I évf. Biológia Doktori Iskola hallgatója


Témavezető:

Dr. Borsodi Andrea, egyetemi docens, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék

Az Atacama sivatag száraz környezete a Száraz-Andok területén felnyúlik a

magashegyi régióba, létrehozva a Puna de Atacama fennsík hegyi sivatagát, ahol a világ

legmagasabb vulkánja, az Ojos del Salado (6893 m) magasodik. A hegyi sivatagot

szélsőségesen száraz klíma, extrém mértékű napi hőingás, nagy intenzitású szoláris UV

sugárzás és 4500 m fölött örökfagy jellemzi. Az örökfagyott üledék felső deciméterei nyáron

felengednek, az ebből származó olvadékvíz a lefolyástalan területeken felgyűlik, és a világ

legmagasabban (3770 és 6500 m között) fekvő sekély tavait hozza létre.

A magashegyi tavak olyan tápanyagban szegény oligotróf élőhelyek, ahol szélsőséges

környezeti tényezőkhöz alkalmazkodni képes extremofil mikroorganizmusok jelenléte

valószínűsíthető.

Munkám során az Ojos del Salado magashegyi tavainak üledékében előforduló

baktériumközösségeket vizsgáltam. A különböző tengerszint feletti magasságokban fekvő öt

tó üledékéből 2014 februárjában a Földgömb-Atacama Klímamonitoring Expedíció keretében

történt mintavétel. A baktériumközösségek diverzitását a 16S rRNS gén vizsgálatán alapuló

tenyésztéstől független molekuláris módszerrel tártam fel. Az összesen 11 környezeti minta

baktériumközösségeinek szerkezetét egy molekuláris ujjlenyomat módszerrel (DGGE)

hasonlítottam össze. A DGGE eredményei alapján kiválasztott hat minta bakteriális

diverzitásának részletes vizsgálatát molekuláris klóntárak létrehozásával végeztem el.

A klóntárak elemzésével összesen 17 filogenetikai törzs képviselőit mutattam ki,

melyek jelenléte és eloszlása a vizsgált üledékmintákban a tengerszint feletti magasságnak és

vízhőmérsékletnek megfelelően nagymértékben különbözött. A molekuláris klónok a

legnagyobb mértékű egyezést hasonló környezetekből származó extremofil (pszichrofil,

acidofil, halofil) baktériumok szekvenciáival mutatták, melyek között mindkét molekuláris

biológiai módszerrel kimutattam szervetlen anyagok (vas, kén) oxidálására képes litotróf

anyagcseréjű baktériumfajokkal rokon szekvenciákat.


92

Útszegélyek orchideaflórája

Fekete Réka, I. évf. Biológus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Molnár V. Attila, egyetemi docens, DE TTK, Növénytani Tanszék

Dr. Tökölyi Jácint, egyetemi adjunktus, DE TTK, Evolúciós Állattani Tanszék

Napjainkban a megváltozó tájhasználat miatt folyamatosan csökken az extenzíven

használt természetközeli élőhelyek területe. Az ilyen folyamatokra érzékeny növényfajok

megőrzése szempontjából egyre jelentősebb szerepet töltenek be a kisebb, antropogén eredetű

élőhelyek, mint az útszegélyek és útbevágások. Mivel ezek kialakításakor szabad felszínek

keletkeznek, jó lehetőséget nyújtanak a pionír fajok, így az orchideák megtelepedéséhez.

Célunk volt, hogy felmérjük, az utak mentén mely kosborfajok fordulnak elő, és milyen

termőhelyi tényezők hatnak előfordulásaikra. Magyarországon, Olaszországban valamint a

Balkán öt országában (Szerbia, Koszovó, Albánia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina)

végeztük vizsgálatainkat. Feljegyeztük a lelőhelyek geokoordinátáit, a tengerszint feletti

magasságot, valamint az egyedek magasságát, virágszámát, illetve az útszegélytől való

távolságot, a lejtőszöget, a kitettséget és a fás szárú borítást. Egy faj (Himantoglossum

adriaticum) esetében rendelkeztünk termésképzési adatokkal is. Összesen 33 faj 1212 egyedét

azonosítottuk az útszegélyeken. A fajok között szignifikáns eltéréseket tapasztaltunk a

tengerszint feletti magasságon való előfordulásukat, a lejtőszöget, a kitettséget, a fás szárú

borítást és az úttól való távolságaikat illetően. Fontos és gyakorlati jelentőséggel rendelkező

tanulsága a vizsgálatnak, hogy a legtöbb faj legtöbb egyede északias kitettségű

útbevágásokban fordult elő. A H. adriaticum esetében az egyedek termésképzési sikerére az

úttól való távolság és a hajtásmagasság esetében szignifikáns pozitív korrelációt, míg a

fásszárú borítást illetően szignifikáns negatív korrelációt tapasztaltunk. Vizsgálataink alapján

az útszegélyek változatos termőhelyi körülményeket teremtenek, így különböző környezeti

igényű orchideafajok számára nyújtanak megfelelő élőhelyet. Egyes veszélyeztetett

orchideafajok jelentős és életképes populációi élnek útszegélyeken.


93

A Síkfőkúti kutatóerdő szén tartalmi viszonyainak változása a

klímaváltozás tükrében.

Filep Zoltán, III. évf. Környezettan BSc szakos hallgató

Nyíregyházi Egyetem, Környezettudományi Intézet

Témavezető:

Dr. Fekete István, főiskolai adjunktus, NYE, Környezettudományi Intézet

Bolygónk meghatározó környezeti problémája a globális felmelegedés, amelyszámos

egyéb – főként negatív – változást idéz elő bolygónkon. Ennek legfőbb okozói az emberi

civilizációkhoz kötődő tevékenységek. A globális felmelegedés jelentős hatást gyakorol a

földi ökoszisztémákra, átalakítja a természetes vegetációt, annak összetételét, de befolyásolja

a talajok összetételét és a talajban végbemenő folyamatokat is.

A klímaváltozás természetes vegetációra gyakorolt hatásait, úgymint az erdőösszetétel

átalakulását, az avarprodukció változását, a talajban lejátszódó folyamatokra gyakorolt

hatását, a szénmegkötő képességet is vizsgálják az erre a célra létrehozott Síkfőkúti

kutatóerdőben. Dolgozatom témája az avarprodukció vizsgálata, a 70-es évek mérési adatai,

és a 2003 óta tartó mérési adatok összehasonlításával. Azt vizsgálom, hogy hogyan alakult át

az erdő összetétele, illetve biomasszájának mennyiségi és minőségi paraméterei az elmúlt 40

év távlatában. Dolgozatomban foglalkozom a 70-es évek végétől jelentkező tölgypusztulás

környezeti okaival, valamint ennek a talajokra és a biomassza szén tartalmára gyakorolt

hatásaival. Ennek keretében összehasonlítom a vizsgált erdőterület szén megtartó

képességének alakulását 4 évtizedes időtávon, a talajok különböző rétegeinek, az élő és a holt

növényzet biomasszájának vizsgálatával.


94

Mesterséges lékek kis léptékű vegetációdinamikájának vizsgálata SDR-

szimplex módszer alkalmazásával

Hollós Roland, I évf. Környezettan tanári MA szakos hallgató


Témavezető:

Ortmann-né Dr. Ajkai Adrienne, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Biológiai Intézet, Ökológiai

és Hidrobiológiai Tanszék

A természetközeli erdők területének folyamatos csökkenésével egyre sürgetőbbé válik

a gazdasági erdők folyamatos erdőborítás melletti felújítása, amit gyakorlatban rendszerint

lékes felújítással oldanak meg. A lékekben és a lékek körül végbemenő erdődinamikai

folyamatok vizsgálata ezért aktuális kutatási kérdés. Kutatásom során a 2010-es évek elejétől

fejlesztett SDR szimplex módszer alkalmazhatóságát vizsgáltam, ehhez R környezetben írtam

szkripteket. Vizsgálatainkat a Bükkhát Erdőrezervátum védőzónájában létrehozott lékekben

végeztük 6 fiatal és 2 idősebb lékben. A lék középpontjára illeszkedő, É-D és K-NY irányú, a

környező erdőbe 50 m hosszan benyúló transzektek mentén 0,5 m2-es mintakörökben

felvételeztük az aljnövényzeti fajok mennyiségi viszonyait. A terepi adatokat R környezetben

(2.18-as verzió) dolgoztam fel, majd a szimplexek összehasonlítását 105 szimulációra

alapozva végeztem el.

A módszert alkalmazva sikerült kimutatnom, hogy a lékbelsők egymásba ágyazottsága

szignifikánsan magasabb, β-diverzitása pedig szignifikánsan alacsonyabb a szegélyénél. Az

előbbi a lékspecifikus fajokra jellemző véletlenszerű kolonizációnak lehet a következménye,

az utóbbi pedig azt jelzi, hogy a lékbelsők finom léptékű szerkezeti változatossága jóval

alacsonyabb, ami egyértelműen degradációt jelez. Az idős lékbelsők β-diverzitása jóval

alacsonyabb volt, egymásba ágyazottsága viszont magasabb a fiatalokénál. Az egymásba

ágyazottság növekedése arra utal, hogy a véletlenszerű kolonizáció szerepe idővel csökken,

míg a kompetícióé növekszik a záródás hatására. Azok a fajok, amelyek forrásfelhasználási

hatásfoka lényegesen nagyobb, fokozatosan kiszorítják a többi lékspecifikus fajt, a

fajkombinációk jóval homogénebbé válnak, a β-diverzitás csökken. Eredményeim alapján a

módszer alkalmas mesterséges lékek ökológiai, fajszerkezeti változásainak hatékony, pontos

és gyors monitorozására.


95

Az Ásotthalmi Láprétek parlagjainak szukcessziója

Juhász Erika Mária, I. évf. Biológus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Bozsóné Dr. Margóczi Katalin, egyetemi docens, SZTE TTIK, Ökológiai Tanszék

A természetközeli gyepek területe az intenzív művelés előtérbe kerülésével, és a

kaszálás, valamint a legeltetés háttérbe szorulásával csökkenést mutat. A megmaradt gyepek

védelmén kívül fontos feladat a felhagyott mezőgazdasági területek helyreállítása. Ennek

legegyszerűbb módja a spontán regeneráció elősegítése.

Vizsgálatomat az Ásotthalmi Láprét Természetvédelmi Területen végeztem. 2014

nyarán Bozsóné Dr. Margóczi Katalin és munkatársai által 2008-ban, illetve 2009-ben

parlagokon és referenciagyepeken készített cönológiai felvételeket ismételtem meg.

Összehasonlító elemzésem célja az volt, hogy megállapítsam, milyen változások zajlottak a

parlagok növényzetének szerkezetében, fajösszetételében, diverzitásában.

Az előforduló növényfajokat Borhidi (1993) rendszere alapján természetességre utaló

(TERM), zavarástűrő (TZ) és gyom (GY,A) csoportokba soroltam. Főkoordináta-analízissel

vizsgáltam a mintavételi egységek korábbi és 2014-es állapota közötti hasonlóságot (Bray-

Curtis-index, Jaccard-index). A sokszínűség mérésére a Shannon- és a Simpson-diverzitást

használtam, a szignifikancia-analízishez pedig a Kruskal-Wallis-tesztet.

Bár a parlagok és a referenciagyepek fajszáma nem különbözött szignifikánsan, a

parlagokon mindkét évben több volt a Gy,A faj, és kevesebb a TERM faj. A főkoordináta-

analízis alapján elmondható, hogy a régebben (nagyjából a rendszerváltás idején) felhagyott

területeken a regeneráció folyamatában legfeljebb csekély előrelépés történt. Egy esetben a

ruderális kompetitor Elymus repens borításának jelentős növekedését tapasztaltam. A fiatal (9

és 11 éves) parlagok közelebb kerültek a természetes állapothoz, a domináns fajok figyelmen

kívül hagyásával azonban kiderül, hogy az elsőre látványosnak tűnő változás csak e néhány

taxonnak köszönhető, a referenciagyepek számos értékes faja még hiányzik.


96

Ploidszintek vizsgálata a Janka – tarsóka (Thlaspi jankae Kern) szlovákiai

és magyar populációiban

Kiss Hanga Johanna, I. évf. Természetvédelmi mérnöki MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Lisztes-Szabó Zsuzsa, egyetemi adjunktus, DE MÉK, Növénytudományi Intézet,

Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék

Dr. Sramkó Gábor, posztdoktori kutató, DE TTK, Biológiai és Ökológiai Intézet, Növénytani

Tanszék

A hazai természetvédelem egyik kiemelt jelentőségű, pannon elterjedésű növényfaja a

Janka-tarsóka (Thlaspi jankae Kern). Ez a védett faj számos nemzetközi veszélyeztetettségi

listán szerepel (Berni Egyezmény, IUCN Vörös Listája). Az Élőhelyvédelmi Irányelv II.

függelékére való felkerülése után különleges természet megőrzési területeket jelöltek ki

Szlovákiában és Magyarországon a növényfaj állományainak megőrzése érdekében.

Elsősorban Festucion valesiacae fajnak tekinthető, mely délies kitettségű sztyeppréteken,

löszgyepekben és sziklagyepekben él.

Kerner Antal a Nyitra környéki Zobor hegyről (locus classicus)írta le a fajt. Cseh

szerzők citológiai tanulmányai megállapították, hogy Szlovákia területén a tetraploid,

hazánkban pedig a diploid alak él. A hazai populációkat a ploidszintbeli különbségre alapozva

Th. hungaricum-ként különítették el. Mivel ezen taxonómiai felfogás szerint a szűken

értelmezett, Natura 2000-es jelölő Th. jankae nem él Magyarországon, szükségszerűvé vált a

szlovákiai és hazai állományok populációs szintű ploidszint vizsgálata és tisztázása.

A ploidszinteket áramlási citometriai és citológiai módszerekkel vizsgáltuk2

szlovákiai és 13 hazai populációban. Az áramlási citometriai vizsgálatokhoz sejtmag

szuszpenziót készítettünk tőlevél, szárlevél, és szár részekből, propidium-jodidos festéssel. A

kromoszómaszámlálást csíranövények gyökércsúcsi osztódó szövetének metafázisos

sejtjeiben végeztük Feulgen festéssel. A vizsgált szlovákiai, és két hazai populációban

(Mátrafüred és Komjáti) kizárólag tetraploid növényeket találtunk. A hazai populációk zöme

mixoploid egyedekből áll, melyek szövetei nagyobb részben diploidok, kisebb részben

tetraploidok. Az áramlási citometriai ploidszint becsléseket kromoszómaképekkel is

alátámasztottuk.

Eredményeink alapján a Th. jankae aggregáció populációinak citológiai eltérései nem

feltétlenül indokolják a fajszintű elkülönítést, ezért a Th. hungaricum-ot a Th. jankae

szinonimájának tekinthetjük.


97

Egyes özönnövények megjelenését és terjedését befolyásoló földrajzi

tényezők geoinformatikai módszerekkel történő vizsgálata a Dél-alföldi

régió példáján

Kitka Dorottya, II. évf. Geográfus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. habil. Szilassi Péter, egyetemi docens, SZTE TTIK, Természeti Földrajzi és


A kutatás célja a dinamikusan terjedő invazív fajok közül a selyemkóró

(Asclepiassyriaca) és a keskenylevelű ezüstfa (Ealeagnusangustifolia) jelenlétét, a terjedését

befolyásoló földrajzi tényezők vizsgálata. Vizsgáltam e fajok terjedésének talajtani

jellemzőkkel, vízhálózattal, felszínborítással, felszínborítás változással való kapcsolatát, majd

eredményeim alapján elkészítettem e két faj által veszélyeztetett területek térképét a Dél-

alföldi régión belül

A Dél-alföldi régió területén belül az elsősorban agrár területhasználatot bemutató

LUCAS adatbázist alkalmaztam. A felmérés során 2006-ban 2009-ben és 2012-ben évente kb.

1200 pontban, négy égtáj felé földi fényképfelvételek készültek. E fényképfelvételek alapján

azonosítottam, hogy mely pontokban vannak jelen ezek az invazív fajok. Miután leválogattam

az ezüstfával és a selyemkóróval fertőzött LUCAS pontokat, az ArcGISés QGIS

térinformatikai szoftverek segítségével vizsgáltam e fajok előfordulásának

talajtulajdonságokkal (AGROTOPO), víz- és csatornahálózattól mért távolsággal, jelenlegi, és

az 1980-as évek területhasználatával, és területhasználat változásokkal való kapcsolatát.

Eredményeim alapján elmondható, hogy az ezüstfa a természetes gyepeken, réteken,

legelőkön, és állóvizek környékén van jelen a leginkább. A faj terjedésében a szikes talajok

mellett a vízhálózat közelsége is szerepet játszik. Kiemelten veszélyeztetett területek közé

tartozik a Kiskunsági löszös hát, a Dorozsma-Majsai homokhát, a Kiskunsági homokhát, és

Solti-sík DK-i pereme. A selyemkóró elterjedése specifikusabb, mivel ez a főként a

homoktalajokra jellemző faj szinte kizárólag a Duna-Tisza közi síkvidéken jelenik meg.

Jelentős arányban van jelen a felhagyott a szőlőkben, gyümölcsösökben, az alföldi ültetett

erdők, valamint a természetes gyepek, rétek és legelők területén. Az általam a Dél-Alföldi

régióra kidolgozott inváziós veszélyeztetettség térképek készítésének módszertana

adaptálható lesz más területek hasonló célú vizsgálatához is.


98

Különböző karakterű kiskunsági szikes tavak baktériumközösségeinek

összehasonlítása

Korponai Kristóf, I évf. Biológia Doktori Iskola hallgatója


Témavezető:

Dr. Felföldi Tamás, adjunktus, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék

Szabó Attila, doktorandusz, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék

A szikes tavak a Kárpát-medence jellegzetes felszíni formái, különleges és értékes

élőhelyei. Közülük a legjobb állapotban a kiskunsági szikes tavak maradtak fent.

Különlegességük elsősorban alkalikus vizükben, ionösszetételükben, fotikus viszonyaikban,

időnkénti kiszáradásukban rejlik. Emiatt jelen dolgozatban egy zavaros (Zab-szék) és egy

színes vizű (Sós-ér) szikes tavat baktérium-közösségeik alapján, újgenerációs szekvenálással

hasonlítottam össze. A havonkénti mintavételek majdnem két évig tartottak, a 2012

novemberétől 2014 júliusáig. Ugyanezt a DNS-alapú, nagyfelbontású molekuláris módszert

alkalmaztam egy harmadik víztestben, 2014 áprilisában megfigyelt bíborbaktérium-

tömegprodukció vizsgálatához is, amelyet ezzel párhuzamosan a klasszikus mikrobiológia

elsődleges módszerével, tenyésztéses technikával is vizsgáltam. A mintánként több ezer 16S

rDNS szekvenciát referencia-adatbázishoz rendeltem hozzá a baktériumtaxonok

azonosításának érdekében.

Háromféle táptalaj felhasználásával anaerob inkubációval 12, míg aerob módon 51

törzset sikerült kitenyésztenem, amelyek 17 nemzetségbe tartoznak, ezek közül a közösségben

nagyobb arányban előfordulók az Aquiflexum, a Rhodobaca, a Loktanella, a Porphyrobacter,

és az Ectothiorhodospira. A bakteriális közösség közel 60%-át két nemzetség (az

Ectothiorhodospira és a Rhodobaca) tagjai alkották.

A Sós-érből többnyire alacsonyabb fajszámot mutattunk ki, mint a Zab-székből,

viszont itt jellemzően néhány genus kerül időszakosan domináns helyzetbe, míg a Zab-

székben a nemzetségek arányai lényegesen kiegyenlítettebbek. A Zab-székre egyedileg

elsősorban a Nitriliruptor, a Balneola, az Aquiflexum, a Belliella, a Methylophilus és az

Ulvibacter nemzetségek jellemzőek, míg a Sós-érre a Flavobacterium, az Algoriphagus és a

Hydrogenophaga. Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a két tó alapvetően

elkülönül egymástól, valamint a bíborbaktérium tömegprodukció bakteriális közösségétől is,

ennek okai alapvetően a tavak eltérő fizikokémiai jellemzőiben gyökereznek.


99

A bennszülött medvefülkankalin (Primula auricula agg.) elkülönülésének

vizsgálata filogeográfiai módszerekkel

Laczkó Levente, II. évf. Biológus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Sramkó Gábor, posztdoktor, DE TTK, Növénytani Tanszék

A Primula auricula agg. alpi elterjedési központú, hazánkban fokozottan védett taxon,

mely élőhelyei Natura 2000 védelem alatt állnak. Korábbi vizsgálatok alapján két testvérfaj

tartozik ide: az Alpok déli részén élő P. auricula s.str. és az északi részen található P. lutea.

Célunk a Kárpát-medencei populációk eredetének feltárása, ezáltal taxonómiai

hovatartozásának tisztázása molekuláris filogeográfiai módszerek használatával. Első

lépésként legvariábilisabbként a trnH-psbA, rpl32-trnL, trnG-trnS, trnL-trnF és a petA-psbJ

plasztidiális IGS szakaszokat azonosítottuk. Mintáink, melyek említett szekvenciáit

előállítottuk, lefedik a fajcsoport Kárpát-medencei előfordulási helyeit: Dunántúli-

középhegység, Északnyugati-Kárpátok, Magas-Tátra, Domogléd. Emellett a környező

hegyvidékről is bevontunk mintákat: Keleti-, és Déli-Alpok, Kalnik-hegység. Külcsoportként

egy P. palinuri minta szintén általunk előállított szekvenciáit használtuk fel. A fenti régiók

szekvenciáit kombináltuk, így a tíz populáció egy-egy egyedét 3358 bázispár alapján tudtuk

összehasonlítani. Maximális parszimónia módszerrel két leszármazási vonalat azonosítottunk,

mely megfelel a korábbi P. lutea és P. auricula s.str. vonalaknak.Az első csoportba a Keleti-

Alpokból, a Kalnik-hegységből és a Domoglédről származó minták tartoznak, a másodikba a

dunántúli-középhegységi és északnyugat-kárpáti, valamint a déli-alpi minták kerültek. A

korábbi szakirodalmi eredményekkel ellentétben, a Fátra és a Tátra több lelőhelyéről leírt P.

auricula subsp. hungarica és a tátrai P. lutea subsp. tatriaca populációk nem különülnek el

egymástól és a mi középhegységi populációinktól. Nómenklatúrailag a P. auricula subsp.

hungarica élvez prioritást, a dél-alpi populációtól való csekély elkülönülés miatt hazai és

északi-kárpáti állományok is így nevezendők. A hazánkban csak a Dunántúli-

középhegységben élő alak külön evolúciósan szignifikáns egységnek tekinthető, a hazai

természetvédelem számára kiemelt fontosságú kell legyen.


100

A Nitzschia aurariae (Bacillariophyceae) ökofiziológiai vizsgálata

Lázár Diána, III évf. Környezettudományi MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Lengyel Edina, tudományos segédmunkatárs, MTA-PE, Limnoökológiai Kutatócsoport

Dr. Stenger Kovács Csilla, egyetemi docens, PE MK, Limnológia Intézeti Tanszék

Az ipari forradalom óta az üvegházhatású gázok megnövekedett koncentrációja

számos változást idézett elő Földünk klímájában és ökológiai rendszereiben. A hidroszférára

gyakorolt hatások között említhetjük többek között a tavak csökkenő vízszintjét, a növekvő

vízhőmérsékletét és só koncentrációját vagy a megváltozott fényviszonyokat. A szélsőséges

környezeti paraméterekkel (pl. magas vezetőképesség, nagy napi hőingás) rendelkező hazai

kis szikes tavainkban ezek az abiotikus változók még extrémebb értékeket vettek fel és

vehetnek fel a jövőben is, mely többszörös stresszt jelent biótájukra nézve. A biótának ezekre

a változásokra adott pontos válaszreakciója ez idáig még nem ismert. A szikes tavak egyik

domináns kovaalga faja a Nitzschia aurariae, melynek fotoszintetikus aktivitását követtem

nyomon. Annak érdekében, hogy megismerjük a faj fiziológiai toleranciáját és optimumát az

ökofiziológiai kísérletet 6 szulfát, 5 klorid,8 hőmérséklet és 9 fény gradiens mentén végeztem

el. A szakirodalomban a Nitzschia aurariae sós vizeket kedvelő fajként szerepel, melyet

kísérletem is alátámasztott, ugyanis vezetőképesség optimuma 10424 µS cm-1. Korábbi

florisztikai vizsgálatokkal ellentétben azt kaptam, hogy a faj dominanciája csupán a

vezetőképesség mértékéhez köthető, azonban az ionösszetétel nem (p=0,382) befolyásolja. A

faj optimális szulfát- és kloridion koncentrációja 5336±332 és 4524±574 mg L-1. Több

Nitzschia fajhoz (pl. N. palea, N. frustulum) hasonlóan ez a faj is a melegebb vizeket kedveli

(Topt= 33,9±2,2 °C). A faj légzése pozitív szignifikáns kapcsolatban van a hőmérséklettel,

azonban az ionkoncentrációval nem korrelált. Fotoinhibíciót nem tapasztaltam, feltehetően a

kovaalgákban található nagymennyiségű másodlagos védő pigmenteknek köszönhetően. Az

eredmények alapján megállapítható, hogy a Nitzschia aurariae a tavak klímaváltozás hatására

bekövetkező növekvő vezetőképességét és hőmérsékletét képes elviselni, így kompetíciós

előnyre tehet szert más fajokkal szemben.


101

A fásszárú újulat fajainak pigmentválaszai dél-dunántúli bükkös erdő

kísérleti lékjében

Nagy Dóra IV. évf. Biológia BSc szakos hallgató


Lévai Kata, IV. évf. Biológia BSc szakos hallgató


Témavezető:

Salamonné Dr. Albert Éva, egyetemi docens, PTE TTK, Biológiai Intézet, Növénybiológiai

Tanszék

Az erdei lékek fénykörnyezete jelentősen különbözik a zárt erdőállományoktól, ez

alapvető hatással van az újulat fejlődésére. Kutatásunkban a korai lékdinamika fásszárú

fajainak pigment tartalmát vizsgáltuk. Célunk volt, hogy jellemezzük a fénykörnyezetek és a

fajok különbségeit, feltárjuk a növényi pigment-mintázatokat. Hipotéziseink: a lékés az

erdőközött van különbség a növények pigment tartalmában, mindkét fénykörnyezetben

jelentős eltérés lehet afajok között, és feltárhatók tipizálható tér-időbeli mintázatok.

Vizsgálatainkat északkeletifekvésű lékben végeztükhárom szezonban, a fásszárú újulat

négy faján: közönséges bükk, kocsánytalan tölgy, földi szeder, ezüst hárs. A mérésekhez

hasonló fenológiájú, kifejlett leveleket választottunk, relatív klorofill és flavonoid tartalmat

határoztuk meg. Az eredmények bemutatásához nem-paraméteres variancia analíziseket

alkalmaztunk.

A fénykörnyezetek között legnagyobb különbségek klorofill szempontjából nyáron,

flavonoidok szerint tavasszal jelentkeznek. A lékben a fajok klorofill tartalma tavasszal és

ősszel változó, nyáron kiegyenlített, a flavonoidok mennyisége szezonálisan jelentősen

csökken, ősszel már fajonként is szignifikánsan eltérő.Mindkét pigment mennyisége nyáron

mutatja a legnagyobb változatosságot taxonon belül, ősszel pedig a taxonok között. A lékben

a pigmentek mennyiségében a szezonális hatások dominálnak. Az erdei újulat fajaiban

szezonálisan kiegyenlített, magas és hasonló klorofill tartalom jellemző. A flavonoidok

mennyisége alacsony, ugyanakkor ezek nyáron és ősszel jól differenciálják a fajokat. A térbeli

klorofill-mintázatban a kocsánytalan tölgy és a földi szeder különbözik, flavonoidok szerint a

fajok hasonlóak. Szezonális klorofill mintázat alapján erdőben három típus különböztethető

meg, flavonoidok alapján a lékben a kocsánytalan tölgy, erdőben az európai bükk eltérő.

Eredményeink a forráshasznosítás elemeként hozzájárulhatnak a sikeres erdőgazdálkodás

szempontjaihoz.


102

Telepített gyepek fajgazdagságának növelése kolonizációs ablakok

segítségével Egyek-Pusztakócson

Radócz Szilvia, I évf. Természetvédelmi mérnöki MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Deák Balázs, tudományos munkatárs, MTA-DE, Biodiverzitás Kutatócsoport

Dr. Valkó Orsolya, egyetemi adjunktus, DE MÉK Ökológia Tanszék

Konzulens:

Dr. Gyüre Péter, egyetemi adjunktus, DE MÉK, Természetvédelmi Állattani és


Természetvédelmi célú gyeprekonstrukciós vizsgálataimat a Hortobágyi Nemzeti

Parkban végeztem 2013-2015 között. A kutatási területeken, Egyek-Pusztakócson 2005-ben

egykori szántókon végeztek gyeptelepítést szikes- és löszgyepekre jellemző fűfajok magjait

tartalmazó magkeverékekkel. A vetett gyepek fajgazdagságának növelése érdekében 2013-

ban egy sokfajos magkeveréket vetettünk úgynevezett „kolonizációs ablakokba”.

Vizsgálataim során arra kerestem a választ, hogy milyen méretű kolonizációs ablakok a

legmegfelelőbbek a célfajok megtelepítéséhez, illetve, hogy a megtelepedés sikerét hogyan

befolyásolja a legeltetés illetve a legelés-kizárás. Nyolc gyepesített területen, területenként 4

darab (1m2, 4m2 és 16m2 legelt és 16m2 bekerített) kolonizációs ablakot létesítettünk.

Talajmunkákat követően2013 októberébena kolonizációs ablakokba elvetettük a szikes- és

löszgyepi célfajok magjait tartalmazó, 35 fajból álló sokfajos magkeveréket.

A vizsgálat során a vetett fajok mindegyikét sikerült megtalálnunk legalább egy

területen. 31 faj már 2014-ben megtelepedett, 7 faj borítása szignifikánsan nőtt 2015-re.

Kimutattuk, hogy a célfajok fajszáma és összborítása is a nagyobb méretű ablakokban volt a

legnagyobb. A legsikeresebben betelepülő faj a magyar szegfű (Dianthus pontederae)volt,

amelynek minden ablaktípusban növekedett a borítása. A gyomok borítása 2014-ben 26-31%,

2015-ben 16-23% volt, így intenzív gyomosodás nem veszélyezteti a gyepesített területeket.

Eredményeink alapján a legtöbb célfaj a legelt ablakokhoz kötődött.

Vizsgálatunkalapján a kolonizációs ablakok alkalmasak a gyepesített területek

fajgazdagságának növelésére. A talajelőkészítés alkalmas volt a vetett kompetítor füvek

dominanciájának megtörésére, ezáltal csökkentette a mikroélőhely-limitációt, a diverz

magkeverék vetése pedig hatékonyan csökkentette a propagulum-limitációt. Ahhoz, hogy a

célfajok a környező területekre is kiterjedjenek, elengedhetetlen a területek hosszú távú

megfelelő kezelése.


103

Törökországi temetők orchideáinak termésképzési sikere

Süveges Kristóf, I. évf. Biológus MSc szakos hallgató

Debreceni Egyetem, Természettudományi- és Technológiai Kar

Témavezetők:

Dr. Molnár V. Attila, egyetemi docens, DE TTK, Növénytani Tanszék,

Dr. Tökölyi Jácint, egyetemi adjunktus, DE TTK, Evolúciós Állattani Tanszék

Az orchideafélék családja egy világszerte elterjedt, diverz növénycsalád, amelynek

eddig 170 faja és alfaja került előTörökországból. Az utóbbi évtizedekben amatőr és

professzionális botanikusok munkájának eredményeképpenfény derült arra, hogy a

törökországi orchideák rendszeresen telepednek meg temetőkben. Habár a jelenség jól ismert

botanikus körökben, az ezeken a másodlagos és antropogén élőhelyeken megjelenő növények

reproduktív biológiai vizsgálta még nem történt meg. Munkánk során két egymástól

fenológiailag, ökológiailag és morfológiailag is eltérő, temetőkben rendszeresen előforduló

orchideafajt választottunk ki termésképzési arány vizsgálatokra. Összesen 32 populációját

vizsgáltuk az őszi füzértekercsnek (Spiranthesspiralis), és 36 populációját a Robert-

sallangvirágnak (Himantoglossumrobertianum). Hogy értékelni tudjuk a kapott termésképzési

arányokat, összehasonlítást végeztünk a temetőkben észlelt és természetes populációkból

származó adatok között. Vizsgáltuk továbbá, hogy a növények két morfológiai jellege,

valamint a temetők valamilyen paramétere van- e hatással a szaporodási sikerükre.

Eredményeink azt mutatják, hogy a H. robertianum termésképzési sikere szignifikánsan

magasabb a (főként nyugat- európai) természetes állományok termésképzési sikerénél, aS.

spiralis esetében nem tapasztaltunk jelentőséggel bíró különbséget a temetők és a természetes

populációk között. A S. spiralis esetében mivel a török temetőkben mért termésképzési

értékek átlaga nem tér el szignifikánsan a faj természetes élőhelyein észlelt átlagos

termésképzési sikerétől, vélhetően nincs ökológiai csapdahatás a vizsgált temetőkben; a H.

robertianum esetében pedig a természetes populációk átlagnál szignifikánsan magasabb

temetőkben kapott termésképzési arányok kizárják a csapdahatás jelenlétét.


IX. AGRÁRKÖRNYEZET SZEKCIÓ

Szekciófelelős: Dr. Hodúr Cecília

1. Baranyi Gábor István: Az intenzív húslúd előnevelés tartástechnológiai elemeinek

környezeti teljesítményt befolyáspló szerepe

2. Czékus Zalán: Abszcizinsav hiányának vizsgálata sóstressz alatt

3. Dankó Ádám: Leggyakoribb vadjaink kártétele szőlészeti kultúrában

4. Hendinger Virág: Kisemlősök mennyiségi viszonyainak változása Baranya megye

intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló térségében

5. Horváth Adrienn: A mezőgazdasági kártevő mezei pocok (Microtus arvalis)

demográfiai változásának prognosztizálása bagolyköpetek alapján

6. Horváth Dávid: A parlagfű potenciális ízeltlábú ellenségeinek táplálkozási vizsgálatai

7. Kepner Anett: Dirofilaria fajok szűrővizsgálata Baranya megyei szúnyogmintákban és

a dirofilariosis hazai kockázatelemzése

8. Kovács Barnabás Zoltán: Művelési eljárások hatása a szőlő rizoszféra gomba és

fonálféreg közösségeire

9. Kövesi Benjamin: Trichotecénvázas mikotoxinok rövidtávú hatása a gpx4 gének

expressziójára ponty fajban (Cyprinus carpio L.)

10. Sipos Áron: Szarvasmarha-takarmányok penészgomba-fertőzöttsége

XV. OFKD 2016. IX. Agrárkörnyezet szekció

105

Az intenzív húslúd előnevelés tartástechnológiai elemeinek környezeti

teljesítményt befolyáspló szerepe

Baranyi Gábor István, II. évf. Környezetgazdálkodási agrármérnök MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Kovács Elza, egyetemi docens, DE MÉK, Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet

A lúdtartás nemzetgazdasági jelentősége évtizedek óta kiemelt fontosságú és a

baromfiágazatban betöltött szerepe is jelentős emellett elmondható, hogy sehol a világon nem

jellemző olyan koncentrált termelés mint Magyarországon. A pecsenyelúd és a húslúd tartás

nemcsak a hasznosítás módjában, de a nevelés technológiája és időtartama közti

különbségekben is elválik egymástól.A minőségi végtermék előállításhoz mindkét esetben jól

felszerelt, a napjaink technológiai előírásainak megfelelő istállóban szükséges tartani az

állományt intenzív takarmányozás mellett.A technológiai fejlesztések az állatok kondícióján

és az elhullás mértékén keresztül meghatározzák az adott telep gazdasági hatékonyságát,

azonban a környezeti elemek védelmében és a természeti erőforrások optimális

kihasználásában is kiemelt szerepet kell, hogy betöltsenek.

A dolgozat célja hogy megvizsgálja, a gazdasági hatékonyság mellett, mely esetekben

történt környezeti teljesítmény javulás is és ezek milyen mértékű előrelépést jelentettek. Ezen

kívül alternatív megoldások, lehetséges alkalmazására is történik javaslattétel, szintén a

környezeti teljesítmény javulásának vizsgálata mellett. Kutatómunkám során a gyakorlatban

világviszonylatban is a legelterjedtebben alkalmazott két intenzív tartástechnológiával

üzemelő előnevelő épület különböző műszaki megoldásainak környezeti teljesítményre

gyakorolt hatását vizsgáltam

Az egyik megoldás egy hagyományos, félig nyitott oldalfalú, manuálisan állítható

szellőzéssel és fűtéssel ellátott istálló, míg a másik esetében egy beruházás keretében a

gazdasági hatékonyságot és a modern termelési körülményeket figyelem előtt tartva a falak

szigetelését, a szellőzés és a klíma automatikus vezérlését magukba foglaló technológiai

újítások kerültek bevezetésre. A környezeti teljesítmény értékeléséhez alapvetően a két épület

esetében jellemző legfontosabb anyag és energia input és outputok ismerete szükséges. A

vizsgálatokhoz az egyes technológiai berendezések jellemző teljesítmény és fogyasztási

adatait, a telepen vezetett gyorsjelentésekben található összesített anyag és energia input és

output mennyiségeket és a telepen történt mérőberendezések (földgáz, elektromos áram és

vízórák) leolvasásának segítségével kapott napi fogyasztási adatokat használtam fel. A

vizsgált területek az elektromos áram, a víz és a földgáz felhasználás, ezenkívül a termelés

alapjait meghatározó alomanyag felhasználással illetve a vitaminok és gyógyszerek kijuttatott

mennyiségével, valamint output oldalon a keletkező szerves trágya és veszélyes hulladék

mennyiségével.


106

A megtörtént technikai fejlesztések bizonyos esetben környezeti teljesítmény

javulással is jártak, azonban volt olyan helyzet is amikor kizárólag gazdasági szempontból

nevezhető előnyösnek a beruházás.


107

Abszcizinsav hiányának vizsgálata sóstressz alatt

Czékus Zalán, I évf. Biológus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Poór Péter, egyetemi adjunktus, SZTE TTIK, Növénybiológiai Tanszék

Dr. Tari Irma, egyetemi docens, SZTE TTIK, Növénybiológiai Tanszék

A mezőgazdasági növénytermesztés egyik legfontosabb korlátozó tényezője a

környezeti stresszorok közül a sóstressz. A stressz tolerancia kialakításában szerepet játszó

egyik hormon az abszcizinsav (ABA), melynek szerepe a sóstressz indukálta fotoszintetikus

változásokban még kevésbé ismert.

Munkánk során célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a szubletális (100 mM) és letális

(250 mM) NaCl kezelés hatását vad típusú és ABA bioszintézisére nem képes (sitiens) mutáns

paradicsom növények levelében.

Letális sóstressz hatására a sitiens növények levelében szignifikánsan megemelkedett

az elektrolit kieresztés, mely a sejtek életképességének csökkenésére utal. Mindkét NaCl

kezelés hatására csökken a relatív víztartalom (RWC) és a vízpotenciál a sitiens növényekben.

Már a szubletális sóstressz hatására sztómazáródás és CO2 asszimiláció csökkenés mérhető,

mely értékek az ABA mutáns növények esetében jóval alacsonyabbak. A meghatározott

klorofill a fluoreszcencia indukciós paraméterek közül a II. fotokémiai rendszer (PSII)

maximális kvantumhatásfoka (Fv/Fm) és az effektív kvantumhatásfok (Y(II)) szignifikánsan

csökkent a letális sóval kezelt sitiens növényekben. A PSII szabályozatlan (Y(NO)) valamint

szabályozott (Y(NPQ)) energia disszipációjában bekövetkezett változások alapján

megállapítható, hogy a NaCl hatására a sitiens növényekben a PSII-t károsító folyamatok

dominálnak a védelmi mechanizmusokkal szemben. Az I-es fotokémiai rendszert (PSI)

vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a PSI effektív kvantumhatásfoka (Y(I)) erős gátlást mutat a

sitiens növényekben a vad típusú, NaCl kezelt növényekhez és a kontrollhoz képest, ami

degradációra utalhat a PSI-ben is. Sóstressz hatására a PSI működésének limitációja

elsősorban akceptor oldali gátlás útján valósul meg a sitiens növényekben.

Megállapítható, hogy az ABA hiányos sitiens növények érzékenyebben reagáltak az

alacsonyabb és a magasabb sókoncentrációkra is, mely az ABA protektív szerepét bizonyítja a

sóstressz alatt.


108

Leggyakoribb vadjaink kártétele szőlészeti kultúrában

Dankó Ádám, II. évf. Növényorvos MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Bozsik András, egyetemi docens, DE-MÉK, Növényvédelmi Intézet

A vadkár jelentősége, az ellene való védekezés egy komplex feladat, melynek

elhárításában csakis az összefogás adhat értékelhető eredményt. A termelőknek,

vadgazdálkodóknak és a növényvédelmi szakembereknek össze kell fogniuk és közösen kell

tenniük, hogy a lehető legsikeresebb legyen a védekezés, s ez által biztosabb legyen a várható

termésnek mind a mennyisége, mind a minősége. Ha ez az összefogás nem valósul meg,

illetve valamely részről hiányosságok tapasztalhatóak, akkor ebben az esetben is érvényesülni

fog Justus von Liebig törvénye, miszerint hiába egészséges a legtöbb donga, a hordót mégis

csak a legjobban elkorhadt donga magasságáig lehet feltölteni.

A dolgozatban a Tokaj-Hegyalján lévő szőlészeti vadkárral foglalkozom. A vizsgált

terület a Tokaj-hegyaljai zárt történelmi borvidék, amely földrajzilag az Észak –

Magyarországi - középhegységben, az Abaújszántó, Tokaj és Sátoraljaújhely közötti

háromszögben terül el, vadgazdálkodási szempontból pedig a II/3. Zempléni nagyvadas

vadgazdálkodási körzethez tartozik. Szakirodalmi, terepi munkámat segítette a kérdőívem,

melynek kitöltését 2011 óta vállalták mind kisgazdálkodók, mind pedig a nagytermelők.

Célom a szőlészeti kultúrában fellelhető vadkár típusok, az azokat okozó vadfajok, a

védekezési stratégiák, a szőlészeti vadkár összefüggéseinek feltárása, a kár mértékét

befolyásoló tényezők, vadriasztó berendezés tesztelése, valamint bizonyítása annak, hogy a

fácán jobban kedveli az édes aszúszemeket.


109

Kisemlősök mennyiségi viszonyainak változása Baranya megye intenzív

mezőgazdasági művelés alatt álló térségében

Hendinger Virág, V. évf. Biológia BSc szakos hallgató


Témavezető:


A vizsgált 22 éves időszak alatt a Bóly Zrt. üzemgazdálkodási területeit érintve 16

településen gyűjtött 5220 gyöngybagoly köpet feldolgozásával, összesen 12695 kisemlős

egyedet határoztunk meg. Az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló lehatárolt területre

vetítve vizsgáltuk a gyöngybagoly köpetekben leggyakoribb zsákmányként élőforduló

mezőgazdasági kártevő mezei pocok (M. arvalis) és e területen más jellemző fajok és

taxoncsoportok abundancia változását. A mezei pocok demográfia mintázatában a 22 év alatt

13 csúcsot és 8 demográfiai mélypontot (összeomlás) különítettünk el. A 22 év során az

abundancia változás négy jól elkülönülő demográfia szakasza (2 növekvő, 2 csökkenő trend)

volt jellemző. A demográfiai csúcs és összeomlás időszakai közötti több faj és taxon

tömegességi értékében volt szignifikáns különbség. A gyöngybaglyok az összeomlás

időszakaiban az erdeiegerek és a güzüegér nagyobb arányú fogyasztásával kompenzálták a

mezei pocok hiányát. Ekkor a faj-gyakorisági viszonyokat leíró diverzitás indexek

szignifikánsan magasabbak. A csúcs és összeomlás időszaka, mint nominális változó mellett

további magyarázó változókat különítettünk el (a 4 demográfiai trendet leíró periódus, a

gyöngybagoly regionális állományváltozását leíró időszakok, a vizsgálatba bevont

települések), míg az időjárási paraméterek és az egyes kisemlős fajok/csoportok abundancia

értékét, mint folytonos változókat bevonva vizsgáltuk az elkülönített változók minták

csoportosításában szerepet játszó jelentőségét, melyhez regressziós fa-analízist alkalmaztunk.

Az éves adatok alapján a mezei pocok abundanciája (csúcs, összeomlás), mint magyarázó

változó (gyökér) alapján bontva a mintákat, a további osztályozásban az időjárási paraméterek

közül az őszi átlagos csapadék mennyiségnek volt legnagyobb hatása. Az időjárási változók

mellett a különböző taxonok mennyiségi adatait is bevonva, az osztályozásában az

egérféléknek és ezen belül az Apodemus és Mus fajoknak volt legnagyobb jelentősége.


110

A mezőgazdasági kártevő mezei pocok (Microtus arvalis) demográfiai

változásának prognosztizálása bagolyköpetek alapján

Horváth Adrienn, II. évf. Biológia MSc szakos hallgató


Témavezető:


A gyöngybagoly köpeteinek vizsgálata felhasználható a kisemlősök faunisztikai és

populációdinamikai elemzésére. A mezei pocok, mint a leggyakoribb zsákmányállat

nagyarányú megjelenése a bagolyköpetekben, alkalmas e kártevő faj demográfiai

változásainak nyomon követésére, így a gradációs időszak kimutatására, illetve

prognosztizálására. Munkám során Baranya megye területén 1994 és 2015 között gyűjtött

köpetek adatait dolgoztuk fel. A kisemlősökrelatív abundancia értékeinek időbeli változását a

megye teljes területére, illetve két középtájra vonatkoztatva szezonális (tavasz, nyár, ősz)

időlépték alapján elemeztük. A mezei pocok gyakoriságának többéves változását idősor

analízist felhasználva additív, dekompozíciós modell alapján vizsgáltuk.A mezei pocok

tömegességének fluktuációját, illetve a demográfiai változás feltételezett ciklikusságáta kapott

simított trendciklus alapján autokorrelációs módszerrel teszteltük. Amezei pocok

népességének változását a szezonok és időjárási paraméterek függvényében általánosított

lineáris modell (GLM) alkalmazásával vizsgáltuk. A többi kisemlős faj esetében a szezonok

és az időjárási paraméterek mellett a mezei pocok hatását is figyelembe vettük.

A vizsgált 22 éves időszakban a simított trendciklus alapján 6 demográfiai csúcs volt

jellemzőa mezei pocok népességének időbeli mintázatában. Az autokorrelációs eredmények

alapján a demográfiai ciklus három évenként megjelenő csúcsokat mutatva változott, amely

2005-ig szabályos volt, ezután kisebb szabálytalanságok figyelhetők meg a fluktuációban. A

GLM felhasználásával kapott eredmények azt mutatták, hogy a szezonok jelentősen

befolyásolták a mezei pocok populációdinamikai alakulását. A gyöngybagoly táplálékában

jellemző egyéb kisemlős fajok esetében az eredmények szerint mind a szezonok, mind a

mezei pocok jelenléte számottevő hatással van e fajok bagolyköpetekből kimutatható

mennyiségére. Több taxon esetén (pl. Crocidura genus) a két változó együttes hatása is

szignifikáns volt.


111

A parlagfű potenciális ízeltlábú ellenségeinek táplálkozási vizsgálatai

Horváth Dávid IV. évf. Növénytermesztő mérnök BSc szakos hallgató

Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar

Témavezető:

Dr. Keszthelyi Sándor, egyetemi docens, KE AKK Növénytudományi Intézet,

Növénytermesztési és Növényvédelmi Tanszék

Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) ma Magyarország legveszélyesebb

gyomnövénye. Az ellene történő védekezés részét kell, hogy képezzék a biológiai módszerek

is, melybe beletartoznak a gyomnövények ellen bevetett természetes ízeltlábú ellenségek. A

herbivor rovarokat a világ számos pontján bevetették már, de az átütő siker eddig elmaradt,

így további kutatásokra van szükség. Különösen figyelemre méltó lenne olyan természetes

ellenséget találni, amely a hazai faunában honos, nem kell más kontinensről betelepíteni azt,

így esetleges további terjedése nem adhatna aggodalomra okot.

E tényekből kiindulva előzetes vizsgálatainkban talajon mozgó ormányosbogár fajok

parlagfű fogyasztását vizsgáltuk. A részletes vizsgálatokba két fajt, a karcsú répabarkót

(Coniocleonus nigrosuturatus) és a fényes gyalogormányost (Otiorhynchus laevigatus)

vontuk be. Ezen fajok mezőgazdasági kártétele nem ismert, és az előzetes vizsgálatok során

mindkét rovar elfogyasztotta a parlagfüvet. Célul tűztük ki tehát e fajok parlagfű

fogyasztásának pontosabb felderítését. Továbbá kíváncsiak voltunk, hogy tápláléknak

tekintik-e a parlagfű mellett, annak rokon kultúrnövényeit (napraforgó, csicsóka) is.

Laboratóriumi vizsgálataink jelentősen hozzájárultak a vizsgálatba vont barkó fajok

hiányos táplálékválasztási ismereteinek bővítéséhez. E fajoknál jelentős parlagfű fogyasztást

tapasztaltunk, de mindkét faj táplálkozott napraforgón, s csicsókán is. A fajok közül a karcsú

répabarkó kultúrnövényeken okozott kismértékű levélrágása mellett, a parlagfűn okozott

levélpusztítása különösen kimagasló volt. A karcsú répabarkó jövőbeni, esetleges biológiai

védekezésben betöltött szerepének tisztázásához, azonban további tápnövény-preferencia

kutatások szükségesek. Csak ezen információk birtokában ítélhető meg a faj parlagfű

visszaszorításban betöltött jövőbeni szerepe. A fényes gyalogormányos szerényebb parlagfű

fogyasztása miatt, kevésbé perspektivikus elem a jövőbeni kutatások szempontjából.


112

Dirofilaria fajok szűrővizsgálata Baranya megyei szúnyogmintákban és a

dirofilariosis hazai kockázatelemzése

Kepner Anett, I. évf. Biológus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Jakab Ferenc, egyetemi docens, PTE TTK, Biológiai Intézet, Genetikai és Molekuláris

Biológiai Tanszék

A dirofilariosis nevű megbetegedést Dirofilaria fajok okozzák és vektorszervezetek

(szúnyogok) terjesztik. A kórokozó humán- és állategészségügyi jelentősége nagy, ehhez

mérten viszont a terület kutatottsága hazánkban és nemzetközi szinten is igen csekély. Célunk

egy 2011 és 2013 közt gyűjtött csípőszúnyog mintaállomány retrospektív vizsgálata volt,

valamint a Dirofilaria fajok Baranya megyei elterjedésének és potenciális

vektorszervezeteinek felmérése. A paraziták azonosításán túl fontos célunk az adatok

gyakorlati szempontból történő interpretációja, mely főként a szúnyoggyérítési tevékenységek

ütemezését és módjait érinti. A terepi munka során 25 különböző szúnyogfajt gyűjtöttünk be,

ebből 11 faj esetében (pl.: Aedes vexans, Ochlerotatus sticticus) mutattuk ki valamely általunk

vizsgált parazitát. A molekuláris vizsgálatok (PCR, szekvencia analízis) eredményeként

beszámolhattunk Dirofilaria repens, Setaria tundra valamint egy ismeretlen Onchocercidae

családba tartozó faj jelenlétéről a vizsgált területen. A minták rendkívül nagy százaléka volt

D. repensparazitával fertőzött (94,7%). Felmérésünk alapján a S. tundra endémiásnak

tekinthető hazánkban. Környezetegészségügyi szempontból fontos az adatainkból számított

DDU (Dirofilaria Development Unit) mérőszám, valamint a MIR érték (fertőzöttségi ráta)

elemzése. Vizsgálatunk adatai jól tükrözik az éghajlatváltozás közvetett hatásait, mely a

szúnyogfauna időszakos összetételének változásait idézheti elő, és a vizsgált paraziták

esetében komoly fertőzési kockázatot eredményezhet. A probléma megoldásához szükséges a

szúnyogok irtásának megfelelő ütemezése az új kihívások tükrében.


113

Művelési eljárások hatása a szőlő rizoszféra gomba és fonálféreg

közösségeire

Kovács Barnabás Zoltán, II. évf. Környezetgazdálkodási agrármérnök MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Kocsis László, egyetemi tanár, PE GK, Kertészeti Tanszék

Nagy Péter István, egyetemi docens, SZIE MKK, Állattani és Állatökológiai Tanszék

Sebők Flóra, tanszéki mérnök, SZIE MKK, Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai

Tanszék

A szőlőre nézve patogén gombák a fonálférgek sebzésein keresztül behatolva

fokozottabbmérvű kórokozó hatást képesek kifejteni, és ezzel jelentős mértékben

hozzájárulnak a tőkepusztuláshoz. Ezen interakciók számos paramétere máig feltáratlan azok

gazdasági és ökológiai jelentőségének ellenére.

Célkitűzésként olyan szőlőültetvények talajbiológiai és -kémiai paramétereinek

vizsgálatát fogalmaztam meg, melyek (a kutatás szempontjából releváns szempontokat alapul

véve) kizárólagaz ott folytatott talajművelési eljárások tekintetében különböznek, azonban

egyéb tényezőik, így a meteorológiai, talajtani körülmények, a szőlőtőkék életkora és

alanyfajtái is megegyezőek.

Ez év márciusa és augusztusa során három szomszédos területről 5-5 talajmintát vettem

a szőlősorokból a vizsgálatoknak megfelelő módon és mélységben. A területek egyikén

intenzív, másikon extenzív mechanikai talajművelést alkalmaznak, harmadikként pedig egy

művelés alól kivett ültetvényt vizsgáltam.

Az agrokémiai paraméterek vizsgálatát a NAIK-SZBKI-Badacsonyi Kutatóállomásának

akkreditált talaj- és növényanalitikai laboratóriumában végeztük.

A talajmintákban talált szőlő-hajszálgyökerekből mikológiai tenyésztéses módszerrel

összesen 250-300 telepből 83 fajreprezentánst izoláltunk, melyek fenotípusos tulajdonságaik

alapján 22 genust képviseltek. Az előzetes várakozásoknak megfelelően a rizoszféra

gombaközösségek diverzitása az intenzíven művelt területeken alacsonyabb volt, az

opportunista növénypatogén törzsek aránya pedig magasabb.

A fonálféreg denzitás és a táplálkozási csoportok arányának meghatározásához a két

mintavételi időpont és a három ültetvény eredményeit külön-külön statisztikailag elemeztük.

A tavaszi mintákban az extenzív művelésű területen, szignifikánsan magasabb denzitás

értékeket kaptunk, mint az intenzív művelés esetében.


114

Trichotecénvázas mikotoxinok rövidtávú hatása a gpx4 gének

expressziójára ponty fajban (Cyprinus carpio L.)

Kövesi Benjamin, II. évf. Ökotoxikológus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Pelyhe Csilla, tanszéki mérnök, SZIE MKK, Takarmányozástani Tanszék

Dr. Kovács Balázs, tudományos főmunkatárs, SZIE MKK, Halgazdálkodási Tanszék

Dr. Mézes Miklós, egyetemi tanár, SZIE MKK, Takarmányozástani Tanszék

A T-2 toxin és a deoxinivalenol (DON) Fusarium penészek által termelt mikotoxinok.

A DON világszerte a leggyakrabban előforduló mikotoxinok egyike, míg a T-2 toxin a

legtoxikusabbnak ítélt trichotecénvázas mikotoxin. Ugyanakkor a halak szervezetére kifejtett

hatásaikról jelenleg még csak szűkebb ismeretek állnak rendelkezésünkre.

Munkánk során a T-2 toxin és a DON hatásait vizsgáltuk egynyaras pontyok

(n=154testtömeg: 35,92±2,82 g) szervezetére 0,25, 0,50 és 3,00 mg/kg testtömeg dózisban,

két ismétlésben. A mikotoxinokkal mesterségesen szennyezett, illetve kontroll takarmányt egy

hét akklimatizációs időt követően szondán keresztül juttattuk a halak szervezetébe. A

mintavételek a takarmány bejuttatását követően 8 óránként történtek 24 órán

keresztülkezelésenként 6 egyedből vettünk májmintákat.Kísérletünk során a foszfolipid

hidroperoxidáz glutation peroxidáz gének (gpx4a és gpx4b) expressziós változásait mértük.

A legmagasabb T-2 toxin terhelés hatására 18,2 %-os mortalitást tapasztaltunk. A

kísérlet alatt a takarmány tápcsatornán való áthaladásának idejét is megfigyeltük, metilnarancs

indikátorral színezett takarmány segítségével, amely 16 órának adódott. A két mikotoxin

hatására a gpx4a és gpx4besetén hasonló tendenciájú expressziós változásokat figyeltünk

meg. Az első mintavételi időpontban (8 h) a génexpresszió csökkent minden kezelt

csoportban,16h elteltével a legkisebb dózis esetén emelkedést tapasztaltunk, azonban 24 óra

elteltével a gyors felszívódásnak és metabolizációnak köszönhetőenmár nem volt érdemi

hatás kimutatható. A nagyobb dózisoknál az expressziós változás elnyújtottan jelentkezett,

amelyben a nagyobb mennyiségben felszívódott mikotoxin játszhatott szerepet. A két toxint

összevetve a T-2 nagyobb mértékű változásokat idézett elő, mint a DON.


115

Szarvasmarha-takarmányok penészgomba-fertőzöttsége

Sipos Áron, III. évf. Állattenyésztő mérnök BSc szakos hallgató


Témavezetők:

Sebők Flóra, tanszéki mérnök, SZIE MKK, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet,


Balláné Dr. Erdélyi Márta, egyetemi docens, SZIE MKK, Állattudományi Alapok Intézet,

Takarmányozástani Tanszék

A takarmány-alapanyagok a penészgombáknak is kedvező tápanyagai, a számukra

előnyös körülmények hatására azokon gyakran nagy mennyiségben elszaporodnak.

Másodlagos anyagcseretermékeik egy csoportja, a mikotoxinok a takarmányokat és az

élelmiszereket világszerte egyre riasztóbb mértékben szennyezik, ezzel súlyos

állategészségügyi, a táplálékláncon keresztül pedig jelentős humán egészségügyi problémákat

okozhatnak.Szarvasmarháknál a különböző mikotoxinokkal szennyezett takarmányok

felvétele súlyos tünetegyütteseket idéz elő. A csökkenő táplálékfelvétel következtében

csökken a testsúlygyarapodás és a tejtermelés, súlyosabb esetekben pedig embrióelhalás ill.

vetélés következik be.

Célul tűztem ki, hogy egy családi és két nagyüzemi tehenészetben használt

takarmányokból mintát veszek, a mintákban jelenlevő penészgombákat leizolálom és a

penészgombák toxintermelő képességét megvizsgálom.

Mikológiai tenyésztéses módszerrel a mintákból összesen 17 faj reprezentánsát

izoláltam. A leggyakoribb nemzetségek (Aspergillus, Penicillium, Fusarium) mellett

Acremonium, Alternaria, Byssochlamys, Rhizopus és Trichoderma nemzetségekbe tartozó

fajokatis találtam.

Tejelő szarvasmarhák esetében a takarmány felvételekor jelenlévő aflatoxin B1-et a szervezet

a metabolizmus során aflatoxin M1-gyé alakítja át, mely a tejjel kiválasztódhat és így humán

élelmiszerbiztonsági kockázatot jelent. Ezért kutatásom során az izolált penészgombák közül

az aflatoxin termelésére képes Aspergillus flavus fajba tartozó törzsek toxintermelő

képességének vizsgálatára helyeztem a hangsúlyt. A 12 mintából 9-ből tudtam kimutatni az

Aspergillus flavus penészgomba jelenlétét, melyek közül csupán 1 törzs nem volt képes az

aflatoxin bioszintézisére. Kutatásom folytatásaként tervezem a többi gombatörzsem

mikotoxin termelő képességének vizsgálatát is elvégezni.

A munka a KTIA_AIK_12-1-2013-0017, valamint a Kutató Kari Kiválósági

Támogatás – Research Centre of Excellence – 9878-3/2015/FEKUT projektek támogatásával

készült.


X. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VIZEK KÖRNYEZETI PROBLÉMÁI

SZEKCIÓ

Szekciófelelős: Dr. Rakonczai János

1. Beinschróth Tamás: Kisvízfolyások Víz Keretirányelv szerinti állapotértékelése a

Dera-patak példáján

2. Csondor Katalin: A Boltív-forrás radon tartalmának lehetséges eredete

Hogyan jut a Boltív-forráshoz radon?

3. Gárdonyi István, Szemes Mátyás,Vetési-Foith Szilárd,Németh Zsuzsanna:

Karsztvizek sérülékenysége: a fedett karsztok vízmozgásának laboratóriumi vizsgálata

4. Káli Szandra: A Dandár Gyógyfürdő medencéinek összehasonlító mikrobiológiai

vizsgálata

5. Kiss Balázs: Gémeskutak állapotfelmérése és környezeti értékelése alföldi

mintaterületeken

6. Koleszár Gergő és Vicei Tibor Tamás: A tápelemterhelés hatása a hínárnövények

versenyére

7. Körmendi Kitti: Kiskunsági szikes tavak kovaalga és kovavázas ciszta összetétele

8. Máthé Ágnes Réka: Kerozinnal szennyezett terület hidraulikai, vízminőségi és

mikrobiológiai szempontú vizsgálata

9. Somlyai Imre: A Tócó, mint időszakos kis vízfolyás, vízminőségi problémái

10. Timár Ágnes: Párolgásbecslő módszerek vizsgálata, az eredmények összevetése a

Fertőn végzett mérésekkel

XV. OFKD 2016. X. Felszíni és felszín alatti vizek környezeti problémái szekció

117

Kisvízfolyások Víz Keretirányelv szerinti állapotértékelése a Dera-patak

példáján

Beinschróth Tamás, BSc. III. évf. Környezetmérnüki BSc szakos hallgató


Konzulens:

Bodáné Dr. Kendrovics Rita, egyetemi docens, OE RKK, Környezetmérnöki Intézet

Tudományos Diákköri munkám elkészítését két fő tényező motiválta. Tanulmányaim

során egyre inkább érdeklődni kezdtem a környezetvédelem területén jelentkező problémák,

feladatok gyakorlati megoldásai iránt, pl hogyan lehet a tanult ismeretanyagot a gyakorlatban

használni, milyen adatgyűjtési, mérési, elemzési módszerek léteznek, hogyan lehet a mérések

alapján következtetéseket levonni. Másik fő motivációt munkámhoz az adta, hogy miután

kisgyermek korom óta Pomázon élek, így természetesen érdekel, hogy milyen környezeti

állapotok jellemzik szűkebb lakókörnyezetemet. Így esett a választásom a városon átfolyó

Dera-patak vízminőségének, szennyezettségének vizsgálatára és a kapott eredmények

értékelésére.

Vizsgálataimat a Víz Keretirányelvben (VKI) meghatározott szempontok alapján

végeztem el, mely szerint előtérbe kell helyezni az ökológiai állapotértékeléseket. Ennek

megfelelően értékeltem a patak vízminőségét, szennyezettségének mértékét az ökológiai,

valamint az azt alátámasztó kémiai, fizikai vizsgálatokkal, abból a hipotézisből kiindulva,

hogy a patak mentén elhelyezkedő szennyező források alapvetően befolyásolják/szennyezik a

víz minőségét. Korábbi terepbejárásaim alapján több potenciális szennyező forrást is

azonosítottam, pl. a szentendrei szennyvíz tisztító telepről kifolyó tisztított szennyvíz, a

Csobánka környéki mezőgazdasági művelésű földek és a vélhetően állandó szennyezést

okozó Dera-patakba torkolló kisebb vízfolyások, csatornák, melyek feltételezhetően mérhető

hatással vannak a patakra.

Munkámat egy kisméretű, egyszemélyes projektnek tekintem, melyben tudomásul

vettem, hogy a rendelkezésemre álló erőforrásokkal és időkorlátokkal nem tudok olyan

mértékű és szintű vizsgálatokat végezni, mint egy erre szakosodott, professzionális szervezet.

Ugyanakkor bízom abban, hogy a megszerzett tapasztalatok alapján a későbbiekben

eredményesen tudok részt venni a vízminőség vizsgálatára irányuló valódi projektekben.


118

A Boltív-forrás radon tartalmának lehetséges eredete

Hogyan jut a Boltív-forráshoz radon?

Csondor Katalin, II. évf. Geológia MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Erőss Anita, tudományos segédmunkatárs, ELTE TTK, Általános és Alkalmazott Földtani

Tanszék

Dr. Horváth Ákos, egyetemi docens, ELTE TTK, Atomfizika Tanszék

Dr. Szieberth Dénes, egyetemi docens, BME, Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék

A Budai Termálkarszt területén fakadó források már a római idők óta szolgálják az

embereket. Az itt felszínre bukkanó vizeket főként balneológiai célokra hasznosítják. A

Rózsadomb előterében található Boltív-forrás egyike a ma is természetesen megcsapolódó

forrásoknak. Langyos vizének (21 °C) egy részét a Lukács-fürdő hasznosítja, túlnyomóan

azonban hasznosítás nélkül folyik a Dunába (CSORDÁSJ.- PATAKI L. 2012).

Dolgozatomban a Boltív-forrás radontartalma eredetének hidrogeológiai azonosítása a

célom. A forrás a Malom-tóval és a Molnár János-barlanggal közös hidrogeológiai rendszert

alkot: a forrás a barlang egy hasadékán keresztül tör a felszínre és a Malom-tavat táplálja. A

területen zajlott korábbi vizsgálatok alapján (BARADÁCS et al. 2002, VÁRHALMI M. 2004,

ERŐSS A. et al. 2012; NAGY H. É. 2012, CSORDÁSJ.- PATAKI L. 2012; BODOR P.-LOVRITY V.

2014; BODOR P. 2014; RESTÁS-GÖNDÖR A. 2015) a Boltív-forrás jóval magasabb radon

tartalommal rendelkezik, mint a többi vizsgált barlangi mérési pont. Feltételezhető tehát, hogy

a magasabb radontartalom eredete a korábbi mintavételi pontok és a forráskilépés közötti

barlang szakaszon keresendő. Mivel a radon egy olyan radioaktív elem a felszín alatti

vizekben, amely rövid felezési idővel rendelkezik és nemesgázként nem lép reakcióba sem a

vízzel, sem a víztartóval, kitűnően használható természetes nyomjelzőként. Mindezek alapján

a dolgozat célja az, hogy a Boltív-forrásból és a Molnár János-barlang forráshoz közelibb

részén olyan térbeli eloszlásban vegyünk mintát, hogy a forrás magas radontartalmának

eredetét a barlang járatrendszereiben is követni tudjuk, illetve annak hidrogeológiai áramlási

eredetének útvonalát meghatározhassuk. A barlang víz alatti részein a mintázás búvárok

segítségével folyt. A minták helyszínen rögzített paraméterei (pH, hőmérséklet, fajlagos

elektromos vezetőképesség) és a radon aktivitás koncentráció mellett az általános vízkémiai

paramétereket is meghatároztam.


119

Karsztvizek sérülékenysége: a fedett karsztok vízmozgásának

laboratóriumi vizsgálata

Gárdonyi István, III. évf. Földrajz BSc szakos hallgató

Szemes Mátyás, III. évf. Földrajz BSc szakos hallgató

Vetési-Foith Szilárd, III. évf. Földrajz BSc szakos hallgató

Németh Zsuzsanna, III. évf. Földrajz-Testnevelés, osztatlan tanár szakos hallgató

Nyugat-magyarországi Egyetem, Természettudományi és Műszaki Kar

Témavezető:

Dr. Veress Márton, egyetemi tanár, NYME TMK, Természetföldrajz Intézeti Tanszék

Dr. Deák Györy, ny. főiskolai docens, NYME TMK, Természetföldrajz Intézeti Tanszék

Magyarország vízellátásában a felszín alatti vizeknek, azon belül is a karsztvizeknek

jelentős szerepe van. A karsztos vízbázisok utánpótlását meghatározzák a karsztos kőzet

összlet és a fedőkőzet földtani viszonyai. A munkánk során laboratóriumi körülmények között

vizsgáltuk a fedett karszt fedőjének folyadékháztartását. Vizsgálataink során megállapítottuk

a különböző szemcseátmérőjű fedők vízátadó, vízátengedő és víztároló képességét, valamint

ez előbbi vizsgálatokat gázolajjal is elvégeztük. A fedőben a folyadékok mozgásában

tapasztalt sajátosságokat a különböző szemcseméretű fedők eltérő aggregát- és kapilláris

hézagtérfogatának arányával magyaráztunk. Kísérleteinket gipsztáblákon végeztük, melyeket

eltérő szemcseátmérőjű és vastagságú fedővel borítottunk. A gipsztáblán kialakult oldásos

formák helyzete, mérete és száma függött a fedőből a feküre történő vízátadás jellegétől.

Kísérleteink szerint a fedő szemcseméretétől és vastagságától függően változik a víztest

kifejlődése, valamint a víz mozgása a fedőben, ezek által a karsztvíz utánpótlásának helye és a

vízátadás jellege. Finom szemcséjű fedőben a folyadék szétoszlik a fedőben, a folyadékátadás

és a szennyezés emiatt nagy területen mutatható ki a fedőből, de a fekü irányába a

folyadékátadás csak kitüntetett helyeken mehet végbe. Durva szemcsénél a fedőre adagolt

folyadék nem vagy csak részben képes a fedőben mozogni, emiatt gyorsan eléri a feküt és

nagy felületen történik a folyadék átadása, így szennyezés is. A fedett karsztok fedőjének

fizikai tulajdonságai meghatározzák a vízbázisok sérülékenységét a felszín felől érkező

hatásokkal szemben.


120

A Dandár Gyógyfürdő medencéinek összehasonlító mikrobiológiai

vizsgálata

Káli Szandra, II. évf. Biológus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Tóth Erika, docens, ELTE TTK, Mikrobiológiai Tanszék

Hazánk kiemelkedően gazdag termálvíz-készlettel rendelkezik, ebből adódóan számos

kiépített gyógyfürdő található szerte az országban. Ezen fürdővizek higiéniás vizsgálata

mellett kevés kutatás irányul a termálforrások, illetve a medencékben található vizek

természetes mikrobaközösségeire. Dolgozatomban a budapesti Dandár Gyógyfürdő két

azonos hőmérsékletű (38°C), de különböző elhelyezkedésű, illetve eltérő vízkezelési

rendszerű medencéinek mikrobiológiai vizsgálatát végeztük el tenyésztésen alapuló

módszerekkel.

A tenyésztés során a vízmintákból direkt szélesztéses módszer, illetve dúsítás

alkalmazásával történt a baktériumtörzsek izolálása. Klasszikus táptalajok helyett különféle

speciális, alacsony szervesanyag-tartalmú táptalajokat alkalmaztunk, desztillált víz helyett

magát a fürdővizet felhasználva. Az így tenyésztésbe vont baktériumtörzsek azonosítása a

DNS izolálást követően 16S rRNS génjük szekvencia analízisével történt, ARDRA

csoportosítást követően.

A becsült csíraszámok a két medence esetén hasonló nagyságrendűek, a belső

medencében 4,01 x 105 TKE/ml, míg a szabadtéri medencében 1,31 x 105 TKE/ml értékeket

kaptunk. A valós sejtszámok meghatározása DAPI festést követően epifluoreszcens

mikroszkóp segítségével történt. A két medence esetén az értékek magasabbak,

4,94x106TKE/ml,illetve 7,83x105TKE/ml, ami felhívja a figyelmet a tenyésztéses módszerek

szelektivitására.

Eredményeink szerint mindkét medencében domináns a Brevibacillus choshinensis és

a Brevibacillus brevis taxonok megjelenése. A benti, töltő-ürítő vízkezelésű medence

esetében említendő még a Hydrogenophaga atypica; a kinti, vízforgatásos medencében pedig

előfordultak különböző Pseudomonas fajok is.

A baktériumtörzsek azonosítása során sikerült egy, a tudományra nézve új baktérium

taxont is tenyésztésbe vonnunk, ami a Hydrogenophaga atypica-val áll legközelebbi (96,7%-

os) rokonságban.


121

Gémeskutak állapotfelmérése és környezeti értékelése alföldi

mintaterületeken

Kiss Balázs, I. évf. Geográfus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Tóth Csaba Albert, egyetemi adjunktus, DE TTK, FöldtudományiIntézet,

Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék

A nagyüzemi mezőgazdaság térhódításával, különösen a 20. század közepétől

rohamos ütemben pusztulásnak indultak az Alföld jelképének számító gémeskutak. Védelmük

szempontjából fontos mérföldkőnek számít a 32/2010. (III. 30.) FVM rendelet, amely a

HMKA feltételrendszerébe beillesztette a gémeskutak megőrzésének követelményeit.

Kutatásomban a Hortobágy és a Nagykunság határán, Nagyiván és Tiszaörs települések

közötti közel 160 km2-es mintaterületre eső, jelenleg még meglévő 45 dbgémeskút terepi

azonosítását és adatlapos állapotfelmérését tűztem ki célul. További célom volt a 18.

századtól napjainkig, az I., II. katonai felmérési és EOTR topográfiai térképforrások

felhasználásával a gémeskutak számbeli és térbeli eloszlásának vizsgálata, illetve 10 db

gémeskút hidrológiai jellemzőjének (pH, vezetőképesség, kloridion, ammóniumion, nitrát,

nitrit, ortofoszfát-ion) meghatározása.

Az EOTR felmérés óta (1980) majdnem 100 kút tűnt el a mintaterületről. Véleményem

szerint a tanyavilág felszámolása volt legerősebb hatással a számbeli csökkenésükre, viszont

napjainkban a legelő jószágállomány csökkenése és az infrastruktúra fejlődése jelenti az

elsődleges problémát. Megállapítottam, hogy a legtöbb kút még mindig tanyaudvaron

helyezkedik el. Környezetükben döntő többségében a rét- és legelőgazdálkodás jellemző, míg

3 kút esetében a belterjes állattenyésztés a meghatározó.A gémeskutak lényegesen nagyobb

számban fordulnak elő a zömmel legelő dominanciájú hortobágyi, mint a szántóföldek uralta

nagykunsági mintaterületrészen. Szerencsére még a vízkiemelő szerkezettel ellátott kutak

vannak többségben (60%). A terepen mért talajvízállás jelentősen különbözik a két település

kútjaiban: a tiszaörsi gémeskutakban3,5-5 m, míg a nagyiváni kutakban 0,7-1,5 m-es

talajvízmélységet mértem. A vízkémiai elemzéseket követően sajnos több kút esetében

határértéket meghaladó értékeket kaptam (kloridion, ammóniumion, nitrát), de ennek ellenére

több kút esetében bíztató jeleket fedeztem fel.


122

A tápelemterhelés hatása a hínárnövények versenyére

Koleszár Gergő, IV. évf. Biológia BSc szakos hallgató

Nyíregyházi Egyetem, Környezettudományi Intézet

Vicei Tibor Tamás, okl. biológus

Témavezető:

Dr. Szabó Sándor, főiskolai tanár, NYE, Környezettudományi Intézet

Magyarázatot kerestünk arra, hogy tápelemterhelés hatására a nem gyökerező

szubmerz és úszó emerz (free-floating) vízinövényzet fényért és tápelemekért folyó

versengésekor a két növénycsoport mely körülmények között alakíthat ki stabil dominanciát.

A vizsgálatokat púpos békalencsén (Lemna gibba) és érdes tócsagazon (Ceratophyllum

demersum) végeztük félig átfolyó (semi static) és statikus tápoldatú akváriumokban,

kontrollált fény és hőmérséklet viszonyok között. Bizonyítást nyert, hogy alacsony és közepes

tápanyag-koncentráción (0,2-1 mg N l-1) tócsagaz dominancia, míg 2 mgN l-1 koncentráció

felett, stabil békalencse dominancia alakul ki. A tócsagaz alacsony tápelem koncentráción (<2

mgN l-1) gátolta erősebben a békalencsék növekedését. A Ceratophyllum addig képes

fenntartani gátlóhatását, amíg a tápelemterhelés nem túl magas. A békalencsékre gyakorolt

gátlóhatásban a tócsagaz mellett a rajta élő perifita algák is jelentős (20%-os) szerepet

játszottak. A perifita algák biomasszáját a pocsolyacsiga (Radix labiata) tizedére

csökkentette, mely fokozta a tócsagaz növekedését. A közepes tápanyag-koncentráción a

szubdomináns békalencse-állomány serkentőleg hatott a tócsagaz növekedésére. A stabil

állapotok közötti átmenetek (szubmerz-úszó emerz) a közeg pH és oldott oxigén koncentráció

értékeivel is jól nyomon követhetők voltak. Az eredmények megerősítik azt a hipotézist, hogy

a szubmerz növények gátolják a tavak úszó emerz növényekkel történő betelepülését.


123

Kiskunsági szikes tavak kovaalga és kovavázas ciszta összetétele

Körmendi Kitti, III. évf. Környezettan BSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Stenger-Kovács Csilla, egyetemi docens, PE MK, Környezettudományi Intézet,

Limnológia Intézeti Tanszék

A Kárpát-medence szikes tavainak kovaalga összetételéről készült tanulmányokban

legtöbbször csak a diatóma közösségek térbeli eloszlását vizsgálták. E sekély tavak vízkémiai

paramétereinek változása jellemzően időjárás- és évszakfüggő, melyek a fajösszetételt és a

diverzitást erősen befolyásolják, így érdemes a közösségek időbeli változását is

tanulmányozni. A sárgásbarna (Chrysophyceae) algák kovavázas kitartósejtjeiről, a cisztákról

egyre több tanulmány készül, mióta felismerték kvantitatív klímarekonstrukcióra való

alkalmasságukat. Mindkét élőlénycsoport képviselőinek környezeti optimuma és toleranciája

jól leírt, ezáltal széles körben alkalmazható indikátorai a környezeti változásoknak. 2013

májusa és 2014 májusa között havi gyakorisággal vizsgáltuk a Kiskunsági Nemzeti Park

területén található hat szikes tó (Bába-szék, Bogárzó, Böddi-szék, Kelemen-szék, Sós-ér, Zab-

szék) iszapján és vízi növényzetén élő kovavázas algákat, illetve cisztákat. A tavakban

összesen 55 különböző kovaalga fajt azonosítottunk. Az átlagos fajszám 13 volt. A Nitzschia

austriaca(tavasszal és télen), a Navicula veneta, a Nitzschia frustulum, a Ctenophora

pulchella, a Mayamaea atomus var. permitis és a Cocconeis pseudolineata (nyáron), az

Achnanthidium saprophilum, a Nitzschia pusilla és a Surirella hoefleri (ősszel), a

Halamphora veneta (tavasszal, nyáron és ősszel), a Surirella brebissonii és a Craticula

halopannonica (tavasszal), az Anomoeoneis sphaerophora f. sphaerophora (nyár végén és

télen) és a Navicula wiesneri (tavasszal és ősszel) fajok voltak a leggyakoribbak. A vizsgált

minták több, mint 44 százalékában a Nitzschia palea és N. supralitorea voltak az uralkodó

fajok. A fajösszetételt elsősorban a turbiditás, a vezetőképesség, a kloridion koncentrációja és

a pH határozta meg.A Chrysophyceae ciszták a legmagasabb számban 2013 nyarán fordultak

elő. Az átlagos cisztaszám 3,9 darab volt.Az átlagos ciszta-diatóma arány alacsony volt,

köszönhetően a tavak magas trofitásának.


124

Kerozinnal szennyezett terület hidraulikai, vízminőségi és mikrobiológiai

szempontúvizsgálata

Máthé Ágnes Réka, Környezettudományi MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Kovács József, egyetemi adjunktus, ELTE TTK, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék

Kőhler Artúr, megbízott előadó, ELTE TTK, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék

Egy kerozinnal szennyezett terület természetes regenerációjának prognózisát tűztem ki

célul. A prognózis elvégzéséhez a terület több szempontú vizsgálatának komplex értékelése

szükséges. Rendelkezésre álltak a szennyezett terület tényfeltárási adatai és a kármentesítési

monitoring (MNA) vízminőségi és hidraulikai adatai, illetve a területen további mérésekre és

mintavételekre volt lehetőség.

A tényfeltárás és monitoring keretében történt vizsgálatokon túl kiegészítő

vizsgálatokat végeztem. Kiegészítő méréseim során végzett vizsgálatok a terület olyan

paramétereit érintik, amelyekre korábban csak áttételes adatok vagy becslések voltak. A

folyamatok mélyebb megismerésének érdekében célszerű volt egyes adatokat (az érintett

vízadó szivárgási együtthatója, és a mikrobiális folyamatok) pontosítani.

A szennyezéssel érintett vízadó szivárgási együtthatója korábban a litológiára jellemző

értékintervallum alapján volt megadva. A pontos meghatározáshoz szivattyúteszteket

végeztem.

A mikrobiális aktivitásra csak áttételes adatok (általános vízkémiai paraméterek)

alapján következtettem, így kísérleteket végeztem a szénhidrogén degradációért felelős

mikrobiális közösség jellegének és aktivitásának jellemzésére, illetve ehhez kapcsolódóan

általános vízkémiai paraméterek (nitrát-, szulfát-, oldott vas koncentrációk) mérését kértem,

mivel kiegészítő vizsgálataim idején az általános vízkémiai paramétereket már nem

vizsgálták.

Az eredmények azt jelzik, hogy a kerozin koncentrációja a területen észlelhető

jelentős mikrobiológiai aktivitás következtében csökken. A vizsgálat eredményei alapján

nagyságrendi becslést adtam a terület regenerálódási idejére.


125

A Tócó, mint időszakos kis vízfolyás, vízminőségi problémái

Somlyai Imre, II évf. Hidrobiológus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Grigorszky István, egyetemi docens, DE TTK, BiológiaiIntézet, Hidrobiológiai Tanszék

A klímaváltozás hazánkra nézve a drasztikus felmelegedés mellett az aszályos

időszakok hosszának és gyakoriságának növekedését, valamint nem csak a csapadék

mennyiségének változását, hanem időbeli eloszlásának módosulását is jelenti. Ennek

eredményeképpen a kisebb vízfolyásaink hidrobiológiai karaktere jellemzően átalakul,

időszakosan kiszáradhatnak. Így a vízjárást és vízminőséget befolyásoló antropogén hatások

még markánsabbá válnak. Vizsgálatainkat egy alföldi érszerű kis vízfolyáson, a Tócó felső

szakaszán végeztük mintegy 15 km hosszan – melynek partjai mentén változatos

körülményekkel találkozhatunk. Célunk volt, hogy felfedjük a lehetséges antropogén

tényezőket és azok hatását a Tócó vízminőségére. A munka során eltérő hidrometeorológiai

időszakokban, a lehetséges szennyező források figyelembevételével kijelölt mintavételi

helyeken, helyszíni és laboratóriumi fiziko-kémiai vizsgálatokat végeztünk. Azt tapasztaltuk,

hogy a Tócó a vizsgálataink időtartama alatt több helyen kiszáradt, vagy minimális

mennyiségű vizet tartalmazott. Jellegéből adódóan a folyása mentén többször kap talajvíz

utánpótlást, ami csökkenti a hőmérsékletét, vízminőség vonatkozásában „jótékony” hatással

van a mért változókra. Eredményeink alapján megállapítható, hogy az eredési ág, valamint a

mellékágak körül több helyen nem elég méretű a pufferzóna, ami a mezőgazdasági művelés

alatt álló területeket és a Tócót választja el egymástól. A 35-ös számú főút csapadékvize az

egyik mellékágat tovább terheli. A középső szakasz felső része után eltűnik a Tócó partjait

övező puhafás ligeterdő, majd egy illegális duzzasztás következtében kialakuló pangóvizes

területen, szerves anyag felhalmozódás mellett, anaerob folyamatok jelennek meg. Az alsó

nagyvárosi szakaszon a problémákat illegális vízbekötési pontok, a Tócó medrének szűkülését

okozó kisméretű átereszek, és egy városszépészeti célból kialakított mesterségesen

felduzzasztott szakasz jelenti, ahol a kis vízfolyás szinte állóvízi jelleget mutat.


126

Párolgásbecslő módszerek vizsgálata, az eredmények összevetése a Fertőn

végzett mérésekkel

Timár Ágnes, I. évf. Meteorológus MSc szakos hallgató

Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar

Témavezetők:

Dr. habil. Weidinger Tamás, egyetemi docens, ELTE TTK, Meteorológiai Tanszék

Dr. Kiss Melinda, BME, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék

A Fertő Magyarország északnyugati, Ausztria keleti részén fekvő, sekély,

lefolyástalan sztyepptó, így érzékeny az éghajlati változásokra. A tó nagy jelentőségű

természetvédelmi terület, és turisztikai szempontból is kiemelkedő, melyre negatív hatással

van a vízszint jelenlegi, csökkenő tendenciája. A párolgás felelős a veszteség több mint 90%-

áért, ezért elengedhetetlen annak folyamatos nyomon követése.

A dolgozat célja i) a különböző párolgásbecslő módszerek elméleti hátterének

bemutatása, csoportosítása, ii) a különféle formulák alkalmazása a Fertőre, a tavon végzett

mérésekből származó adatok, valamint standard meteorológiai adatok felhasználásával, a

2013-as év jégmentes hónapjaira, iii) a kapott eredmények összehasonlítása, valamint iv) a

módszerek bizonytalanságainak elemzése.

A tavon végzett mérések adatait (léghőmérséklet, légnedvesség, vízhőmérséklet,

szélsebesség, szélirány, sugárzásegyenleg komponensek) a BME Vízépítési és

Vízgazdálkodási Tanszéke bocsátotta rendelkezésünkre (perces, illetve 10 másodperces

felbontásban). A standard meteorológiai adatok alapján órás felbontású adatbázist

készítettünk Fertőrákos állomásra. A TEMP táviratokat az Ogimet.com oldalról töltöttük le, s

excel makrók segítségével rendeztük adatbázisba. A sugárzásegyenleg meghatározásához

szükséges globálsugárzás (Fertőrákos) és felhőzet (Sopron, Kuruc-domb) adatokat az OMSZ

bocsátotta rendelkezésünkre órás felbontásban.

A párolgásbecslés bizonytalanságának számszerűsítéséhez, elemeztük a különböző

formulákkal kapott eredmények közti eltéréseket. A párolgási adatokat(napi, illetve havi)

összevettük a tavon végzett Bowen-arány, illetve örvény-kovariancia mérésekkel. Vizsgáltuk

a standard meteorológiai adatok használatával kapott párolgási értékeket is.

Az alkalmazott eljárások közül legmegbízhatóbbnak a Bowen-arány és a Penman-

módszer bizonyult. Ez utóbbi akár standard meteorológiai adatokkal is jó eredménnyel

alkalmazható.


XI. KÖRNYEZETI KÉMIA SZEKCIÓ

Szekciófelelős: Dr. Halász János

1. Gorliczay Edit: Baromfitrágya előkezelése Biochar és Zeolit felhasználásával

2. Horváth Éva: Kávésav kimutatására alkalmas kavitand származék vizsgálata

3. Kézsmárki Mónika: Vas-foszfor kölcsönhatásának analízise a gyorsszűrés során

4. Kurucz Júlia: Módszerfejlesztés üzemanyagok biogén tartalmának direkt mérésére

AMS 14C módszerrel

5. Lukács Márton: Terminálisan védett cisztein tartalmú peptidek komplexképző

sajátságainak vizsgálata

6. Reszl Árpád: Borászati szennyvíz és könnyen bontható szerves anyagainak a nitrogén

és foszfor eltávolításra gyakorolt hatásának vizsgálata szakaszosan levegőztetett

eleveniszapos technológiában

7. Stefán Dávid Levente: Módszer kidolgozása atkaölő szerek méhviaszból történő

eltávolítására

8. Szegedi László: Szimulációs szoftver kidolgozása a gradiens kromatográfiára

9. Szenczi Ágnes: Szálerősítésű geopolimer

10. Vizi Klaudia Renáta: Ipari kartonpapír gyártás szennyvízkezelési technológiájának

fejlesztése

XV. OFKD 2016. XI. Környezeti kémia szekció

128

Baromfitrágya előkezelése Biochar és Zeolit felhasználásával

Gorliczay Edit, II. évf. Környezetgazdálkodási agrármérnök MSc szakos hallgató

Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság, Élelmiszertudományi- és Környezetgazdálkodási Kar

Témavezető:

Dr. Mézes Lili, egyetemi tanársegéd, DE MÉK, Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet

A többi trágyaféléhez hasonlóan a baromfitrágya is kijuttatható közvetlen formában a

szántóföldekre, s így tápanyag-utánpótlásra használható a növénytermesztési

technológiákban. Azonban egyre több helyen tapasztalható az, hogy a baromfitrágyát

komposztálják, valamint biogáz előállítással hasznosítják.

A mélyalmos tartástechnológiájú broiler csirkenevelésből adódóan a nyírbátori Gastor

Baromfi Kft. 5 telephelyén évente 11.600 t mennyiségben keletkezik baromfi almos trágya.

Az alomanyag jellemzően szecskázott tritikálé szalma.

Jelenleg a baromfitrágya komposztálásra kerül, azonban az elmúlt évek kapacitásbővítő

beruházásai miatt a komposztáló és trágyatároló teret bővíteni szükséges. Ellenkező esetben a

komposztáláshoz szükséges tartózkodási idő nem tartható, valamint magas ammónia-tartalom

mérhető a zárt rendszerű prizmákban.

A baromfitrágya tárolása közben fellépő ammónia-emisszió csökkentése érdekében a

trágyát nyílt és zárt körülmények között előkezeltem zeolit és biochar alkalmazásával. A

kísérleteket félüzemi méretekben valósítottam meg a DE MÉK Víz- és

Környezetgazdálkodási Intézet komposztáló terében. A folyamat során vizsgáltam a

nedvesség-tartalmat, szemcseméretet, hőmérsékletet, pH értéket, sótartalmat,

vezetőképességet, gázösszetételt, toxikus-, tápelem-tartalmat és izzítási veszteséget.

Eredményeim alapján megállapítható, hogy az adalékanyagok bekeverése a tárolt

trágyához jelentősen csökkentette a keletkező ammónia mennyiségét, illetve a nagyobb zeolit

arányok alkalmazása növelte a szervesanyag-feltáródás mértékét.

A kutatás a Norvég Finanszírozási Mechanizmus 2009-2014, Zöld ipari innováció,

Élelmiszeripari zöld innovációs program megvalósítása című projekt (HU09-0015-A1-2013)

támogatásával valósult meg.


129

Kávésav kimutatására alkalmas kavitand származék vizsgálata

Horváth Éva, I. évf. Vegyész Msc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Czibulya Zsuzsanna, tudományos munkatárs, PTE TTK, Kémia Intézet, Általános és

Fizikai KémiaTanszék

A kávésav a polifenolok közé sorolható vegyület, mely számos mezőgazdasági

termékben (pl. gyümölcsökben, zöldségekben, borban, olívaolajban, kávéban) fellelhető

antioxidáns, ezért fontossá vált, hogy minél érzékenyebb és szelektívebb eszközt fejlesszenek

ki ennek monitorozására. Munkánk során célul tűztük ki olyan gazdamolekula alkalmazását,

mely kölcsönhatva a választott vendégmolekulával, komplexképződés útján megváltoztatja

annak UV-Vis és fluoreszenciás tulajdonságait. Ismert, hogy a kavitandok nagyméretű

üregekkel rendelkező molekulák, melyek bizonyos mérettartomány alatt képesek

vendégmolekulák szelektív befogadására. Szerkezetéből adódóan ígéretesnek mutatkozik

nanoreaktrorként, molekuláris kapszulaként való alkalmazásuk. A kávésav molekula és az

újonnan szintetizált kavitand származék között kialakuló kölcsönhatás vizsgálatát THF-H2O

elegyben végeztük spektrofotometriás, valamint fluorimetriás módszerekkel. Első lépésként

Hyperquad programcsomag segítségével meghatároztuk a stabilitási állandók értékeit

különböző hőmérsékleteken, majd a van’t Hoff egyenletet alkalmazva számítottuk a

különböző folyamatokhoz tartozó termodinamikai paramétereket. Abszorbancia mérések az

entrópia kontrollált, 1:2 sztöchiometriájú komplex kialakulásának folyamatát mutatta.

Fluoreszencia mérések során bizonyítottuk, hogy a kávésav dimerizációjának folyamata

megelőzi az 1:2 sztöchiometriájú komplex forma kialakulását. Továbbá az eredmények

alapján elmondhatjuk, hogy a kávésav dimerizáció, valamint az 1:2 komplexek

kialakulásának folyamata is entrópia kontrollált. A kialakuló komplex sztöchiometriájának

alátámasztása érdekében mind az UV-Vis, mind pedig a spektrofuorimetriás mérések során a

Job-módszert alkalmaztuk.


130

Vas-foszfor kölcsönhatásának analízise a gyorsszűrés során

Kézsmárki Mónika, IV évf. Építőmérnök BSc szakos hallgató

Eötvös József Főiskola, Műszaki és Közgazdaságtudományi Kar

Témavezető:

Salamon Endre, műszaki tanár, EJF MK, Vízellátási és Környezetmérnöki Intézet

A dolgozatomban egy nyírségi vízmű arzénmentesítő technológiájának javítási

lehetőségeit foglaltam össze. A probléma, mely megoldásra vár a foszfát tartalomban rejlik,

mivel a nyersvízben és vas- és mangántalanító gyorsszűrő után is jelentős mennyiségben van

jelen foszfát az eltávolítandó arzén mennyiségéhez képest. Ez az oka annak, hogy az

arzénmentesítésre szolgáló adszorber-, a tervezett idejénél hamarabb kimerül.

A dolgozatom célja a foszfát zavaró hatásának megszüntetésére végzett laboratóriumi

vizsgálatok elvégzése és eredményeinek értékelése. A kísérleteket az Eötvös József Főiskola

Víztechnológiai Oktatóbázisán végeztem, ahol a szemcsés anyagú gyorsszűrővel végzett,

adszorpciós műveletek fejlesztési lehetőségeit vizsgáltam. A vizsgálat célja a vas és foszfor

kölcsönhatásának analízise és a vastalanító gyorsszűrőben fellépő foszfát csökkenést leíró

modell kidolgozása.

A kísérletek a foszfát megkötésére irányultak még adszorber előtt. a vastalanító

szűrőben, különböző módszerekkel elvégzett szűrőbevonásokkal, vegyszeradagokkal,

szemcseátmérőkkel és szűrési sebességekkel.

A kutatás eddigi eredményei alapján a folyamatos vas(III) hatóanyagú vegyszer

adagolás kis koncentrációban hatékonynak bizonyult, a meglévő szakirodalmi adatokkal

összhangban, melyek szerint a friss vas-hidroxid pelyhek jelenléte a szűrőben kedvezőbb a

foszfor és az arzén megkötésére koprecipitációs eljárások során. Kevéssé feltárt azonban az

adszorpciós, egyensúlyi, felületi komplex képződési folyamatok szerepe, melyek a vastalanító

szűrőréteg alsóbb régióban mennek végbe kisebb foszfor és arzén koncentrációk mellett, de a

foszfornak és az arzénnek a szűrőn való áttörésében fontos szerepet játszhatnak.


131

Módszerfejlesztés üzemanyagok biogén tartalmának direkt mérésére AMS 14C módszerrel

Kurucz Júlia, II évf. Vegyész MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Molnár Mihály, tudományos főmunkatárs, MTA Atommagkutató intézet, Hertelendi Ede

Környezetanalitikai Laboratórium

Major István, tudományos segédmunkatárs, MTA Atommagkutató intézet, Hertelendi Ede

Környezetanalitikai Laboratórium

Az Európai Unió célul tűzte ki a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának

csökkentését. Egyik alkalmazott módszer az, hogy a fosszilis üzemanyagokhoz megfelelő

arányban biogén, komponenseketkevernek. Az alkalmazott biogén vegyületek egy része

azonos, vagy nagyon hasonló kémiai formában a fosszilis energiahordozóban eredetileg is

megtalálható, vagy attól csak nagyon körülményes módon lenne elválasztható, kimutatható.

Ezért a biogén komponens bekeverésének mérhetősége kapcsán felmerül a radiokarbon izotóp

alapú mérésének alkalmazása, hiszen a kémiailag akár teljesen azonos képletek esetén is a

fosszilis forrásból származó anyagból már rég elbomlott a kozmogén C-14, míg a recens

biogén adalékok a légkörivel azonos, jól meghatározott radiokarbon tartalommal bírnak (kb.

226 Bq/ kg C).

Egy egyszerűsített előkészítési és AMS mérési módszert dolgoztunk ki, melynek során

az üzemanyagmintát MnO2-ra pipettázzuk, vákuum alatt leforrasztott üvegcsőben off-line

módon elégetjük egy kemencében, végül a keletkezett CO2-ot megtisztítjuk. A grafit target

előállítása után a minta a 14C/12C arányát a MICADAS AMS berendezéssel mérjük meg. A

kidolgozott módszer megbízhatóságát, hatásfokát, reprodukálhatóságát, szórását s végül a

teljes feltárásra és mérésre vonatkozó tipikus hiba és alsó méréshatár értékét a MOL NyRt-től

kapott különböző biogén tartalmú tesztminták segítségével ellenőriztük. 14 darab különböző

mintán összesen 69 db AMS mérést végeztünk, azaz minden mintát 4-5 alkalommal

egymástól függetlenül preparáltunk és mértünk, hogy az ismételhetőség alapján reális

hiba/bizonytalanság becslést tudjunk adni. A módszerrel tipikusan 0,2-0,3 m/m %

pontossággal megadható a bekevert biogén komponens mennyisége még a 10 m/m %-os

biotartalom szint alatt is.


132

Terminálisan védett cisztein tartalmú peptidek komplexképző

sajátságainak vizsgálata

Lukács Márton, II évf. Vegyész MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Várnagy Katalin, egyetemi docens, DE TTK, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék

Ismeretes, hogy az enzimek fémkötő helyein leggyakrabban Asp, Cys, Glu, His

aminosavak helyezkedhetnek el. Ezek képesek arra, hogy a szervezet számára szükséges

fémionok mellett (Zn(II)- és Ni(II)-ionok) megkössenek toxikus fémionokat is (Cd(II)-ion). A

toxikus fémionok eltávolítására alkalmazható a kelátterápia, amely során különböző

komplexképző molekulákat alkalmaznak. A munkám során két olyan peptid vizsgálatát

végeztük el, amelyek alkalmasak lehetnek olyan komplexképző ágensek modellezésére,

amelyek a kelátterápia során alkalmazhatók lennének.

A vizsgálatok során az Ac-Ser-Ala-Ala-Cys-NH2és Ac-Cys-Ser-Ser-Cys-NH2peptidek

kadmium(II)-, cink(II)-komplexeit tanulmányoztuk, valamint az Ac-Cys-Ser-Ser-Cys-NH2

esetén a nikkel(II)-komplexeket is. A kialakuló részecskék sztöchiometriájának

meghatározására pH-potencometriás módszert alkalmaztunk, míg a koordinációs mód

alátámasztására UV spektrofotometriás módszert, valamint cirkuláris dikroizmus és 113Cd

NMR spektroszkópiás vizsgálatot alkalmaztunk.

A vizsgálatok rámutattak arra, hogy a ligandumok kadmium(II)-komplexei minden

esetben stabilabbak, mint a cink(II)-komplexek. A két ciszteint tartalmazó peptid esetén

komplex stabilitás növekedés figyelhető meg az egy ciszteint tartalmazó peptidhez képest. A

CXXC szekvencia alkalmas lehet kadmium(II)ion szelektív megkötésére alkalmas kelátor

molekulák tervezésére. Továbbá a nikkel(II)-komplexek stabilak, de nehezen vizsgálhatók,

mert polimer szerkezetek vannak jelen az oldatban.


133

Borászati szennyvíz és könnyen bontható szerves anyagainak a nitrogén és

foszfor eltávolításra gyakorolt hatásának vizsgálata szakaszosan

levegőztetett eleveniszapos technológiában

Reszl Árpád, IV. évf. Építőmérnöki BSc szakos hallgató

Eötvös József Főiskola, Vízellátási és Környezetmérnöki Intézet

Témavezető:

Salamon Endre, műszaki tanár, EJF, Vízellátási és Környezetmérnöki Intézet

Kutatásaimban a borászati szennyvíz eleveniszapos szennyvíztisztítási technológiára

gyakorolt hatását vizsgáltam a soltvadkerti szennyvíztisztító telep példáján keresztül. Helyi

borászati üzemből származó szennyvízmintán kémiai és biológiai vizsgálatokat végeztem. A

mért és a próbaüzemi adatok alapján dinamikus szimulációs modellt készítettem, majd a

modell segítségével vizsgáltam a kritikus paraméterek (BOI, KOI, pH, lúgosság, könnyen

bontható szerves anyag) hatását. A számításhoz a STOAT programot és az IAWQ ASM 2D

modellt alkalmaztam. A kutatást 2015. szeptember és 2015. december között végeztem, a

próbaüzem lezárásával egy időben.

A kutatás fő célja előrejelzéseket tenni a jövőben várható üzemállapotokra, hiszen a

próbaüzem során egyszer sem fordult elő korábban már gyakran tapasztalt kritikus

üzemállapot. A gazdaságos üzemeltetés érdekében elemeztem, hogy mennyivel csökkenthető

a biológia szerves anyag terhelése és a légbefúvás energiaigénye, a biológiai többletfoszfor

eltávolítás maximális kihasználása mellett.

Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a borászati szennyvízzel könnyen

bontható szerves anyag is érkezik, ami a nitrogén és foszfor eltávolítást segíti, de az alacsony

pH mellett jelen van nehezen bontható, nagy szerves anyag terhelést okozó frakció is, aminek

leválasztását meg kellene oldani. Az általam vizsgált borászati szennyvízre 0,54 BOI7 / KOI

arány jellemző és az oxigénfogyasztási vizsgálatok alapján feltehető, hogy a biológiai

oxigénigénynek megfelelő szerves anyag egy frakciója könnyen bontható.

A borászati szennyvíz hatásának modellezésével elemeztem a bejövő szerves anyag

terhelés csökkenésének hatását. A többlet szerves anyag leválasztása szükséges lesz az

üzemeltetés hatékonyságának növelésére és költségeinek csökkentésére, de a megfelelő

módszer kiválasztásához a kevert települési szennyvíz könnyen bontható frakciójának további

részletesebb elemzése lesz szükséges a jövőben.


134

Módszer kidolgozása atkaölő szerek méhviaszból történő eltávolítására

Stefán Dávid Levente, II. évf. Vegyész MSc szakos hallhgató


Témavezető:

Dr. Tatár Enikő, egyetemi docens, ELTE TTK, Kémiai Intézet, Környezettudományi

Kooperációs Kutató Központ

A méhek a virágok beporzásán keresztül kulcs szerepet töltenek be a növényvilág

jelenlegi állapotának fenntartásában. Nagy figyelmet érdemel emiatt a méhecskék új

parazitája, az ázsiai méhatka (Varroa destructor) elleni hatékony védekezés, melynek egyik

módja az atkaölő szerek alkalmazása. Ezek, a méhekre és emberekre egyaránt toxikus

vegyületek, a keretes méhkaptárból visszanyert műlép többszöri újrahasznosítása során

feldúsulhatnak, ami rezisztencia kialakulását eredményezheti. Így elmaradhat a kijuttatott szer

hatása, ami az egész méhcsalád pusztulásához vezethet. A műlép atkaölő szer tartalmának

meghatározásával elkülöníthetők a szennyezett, felhasználásra alkalmatlan adagok és

lehetőség nyílik a tisztított műlép minták minőségének ellenőrzésére. Tudományos diákköri

munkám célkitűzése, hogy nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás módszert dolgozzak ki

méhviasz kumafosz-, -fluvalinát- és amitráz-tartalmának meghatározására és az áttekintett

szakirodalom alapján tisztítási módszert fejlesszek ki az említett atkaölő szerek eltávolítására.

Az analitikai módszer kidolgozásához az atkaölő szerek méhviaszból történő

extrakcióját 70°C-on, n-hexánnal vagy izooktánnal végeztem. Az oldószereket hűthető

centrifugával választottam el a viasztól. Az extrakciós lépést még 2-szer megismételtem. Az

egyesített felülúszók tisztításához szilárd fázisú extrakciót használtam. A mintákat

vákuumban szárazra pároltam, acetonitrilben visszaoldottam, majd az RP-HPLC oszlopra

injektáltam. A két oldószer közül a centrifugálás során könnyebben elváló, olcsóbb n-hexánt

választottam. Megállapítottam, hogy a kumafosz és τ-fluvalinát visszanyerése 85 és 110 %

közötti érték, kimutatási határa egyaránt 0,1 mg/kg. Az amitráz visszanyerése csupán 15 %

körüli, kimutatási határa 0,08 mg/kg. Az anyagvesztés oka a 70°C-os melegítés, a hőérzékeny

amitráz feltehetően 2,4-dimetil-fenilformamiddá alakul át. Amitráz mennyiségi

meghatározására emiatt a módszer nem alkalmas, ugyanakkor az újrahasznosított műlépben a

120 °C-on 2 óra kezelés alatt bizonyosan elbomlik. A vizsgált gyógyszerkönyvi minőségú

viaszpasztilla 1,3 mg/kg τ-fluvalinátot tartalmazott, kumafosz és amitráz nem volt

kimutatható. A viszgált újrahasznosított műlépben a mért koncentráció kumafoszra 27,6

mg/kg, τ-fluvalinátra 3,6 mg/kg volt, és amitráz nem volt kimutatható,

A továbbiakban az atkaölő szereket 10 - 10 ppm koncentrációban tartalmazó viasz

próbatestet állítottam elő a gyógyszerkönyvi minőségű méhviaszból. Homogenitás vizsgálat

után e próbatest felhasználásával optimáltam a műlép tisztítására kifejlesztett eljárás

körülményeit. A legjobb tisztítási hatásfok akkor adódott, mikor ötszörös tömegű n-hexánnal,

70 °C-on végzett extrakciót követően a mintát lassan hűtöttem szobahőmérsékletűre, fél órára

-20 °C-os mélyhűtőbe helyeztem majd 15 percig -9 °C-on centrifugáltam. Az extrakciót még


135

egyszer megismételtem. A tisztítási hatásfok kumafoszra, amitrázra és τ-fluvalinátra nézve

rendre 90, 100 és 88 %. A bemért méhviasz 81%-át kaptam vissza. A maradék n-hexánt 120

°C-on vákuumdesztillációval távolítottam el. Az így hexánmentesített mintában GC-MS

módszerrel az oldószer nem volt kimutatható.


136

Szimulációs szoftver kidolgozása a gradiens kromatográfiára

Szegedi László, IV évf. Környezetmérnöki BSc szakos hallgató


Témavezető:

Prof. Dr. Juvancz Zoltán, egyetemi tanár, ÓE RKK, Környezetmérnöki Intézet

Környezetterhelés vagy környezetszennyezés bekövetkezésekor nagyon fontos feladat

az egyes nyomnyi szennyező anyagok pontos összetételének és mennyiségének

meghatározása. Ma már a kutató-, fejlesztő- és vizsgálólaboratóriumok alapvető és

nélkülözhetetlen kellékeinek számítanak a különböző kromatográfiás elveken működő

eszközök, amelyeket a vizsgált anyagok szétválasztására és összetevőik meghatározására

alkalmaznak. Ezek tükrében érthető, hogy leendő környezetmérnökként fontos feladat a

kromatográfiás vizsgálatok során lejátszódó folyamatok megismerése és megértése.

Szakdolgozatom témájául egy olyan szimulációs program elkészítését választottam,

amely segítséget nyújthat a környezetmérnök szakos hallgatók oktatásában.

A szimulációs szoftverem megalkotásakor a következő problémákat sikerült megoldanom:

A vizsgálni kívánt minta komponenseit jelképező Gauss-görbék kromatográfiás

oszlopon történő végighaladásának és folyamatos változásának mozgó ábrával történő

megjelenítése.

Az izotermikus és hőmérséklet-programozott elúciók közötti sebességbeli

különbségek bemutatása.

Az egyes folyamatok során kialakuló kromatogramok egymáshoz viszonyított

eltérései összehasonlíthatóak legyenek, és valósághűen ábrázolják a bemeneti

paraméterek megváltoztatása után kapott újabb és újabb eredményeket.

Egy olyan szimulációs szoftvert létrehozni, amely segítséget nyújthat a kromatográfiát

oktatóknak a folyamatok bemutatásában, valamint a kromatográfiával ismerkedőknek

az új ismeretek könnyebb feldolgozásához és az összefüggések megértéséhez.


137

Szálerősítésű geopolimer

Szenczi Ágnes, II. évf. Környezetmérnöki MSc szakos hallgató

Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudományi Kar

Témavezetők:

Dr. Mucsi Gábor, egyetemi docens, ME-MFK, Nyersanyagelőkészítési és Környezeti

Eljárástechnikai Intézet

Dr. Nagy Sándor, egyetemi adjunktus, ME-MFK, Nyersanyagelőkészítési és Környezeti

Eljárástechnikai Intézet

A gumihulladékok helytelen kezelése által okozott környezeti károk az elmúlt években

világszerte megnövekedtek. Magyarországon évente kb. 45 ezer tonna további használatra

már alkalmatlan gumiabroncs keletkezik, melynek kb. a 75%-a kerül hasznosításra.

A szén égetéséből származó pernye további komoly környezeti problémákat okoz, ezért a

lerakásuk helyett törekednünk kell hasznosításukról. Világviszonylatban 700 millió t,

hazánkban kb. 2 millió t pernye keletkezik évente, amelynek kb. 20%-át hasznosítjuk.

Fentiekkel összefüggésben kutatómunkám során a Mátrai Erőműből származó pernye és

aprított gumiabroncs keverékéből állítottam elő szálerősítésű geopolimert.

Az általam elvégzett kutatás újszerűsége egy szinergikus hasznosítás megvalósítása,

mely során lignit tüzelésű erőműből származó pernyéből állítok elő geopolimer mátrixot. A

geopolimer rideg viselkedésének javítására pedig hulladék áramból kikerülő aprított

gumiabroncsból nyert acélszálat alkalmazok. Több kutató használt fel pernyét geopolimer

előállítására, azonban erősítésként főként kereskedelmi forgalomban kapható primer

alapanyagból előállított különböző típusú szálakat adagoltak.

Kutatómunkám célja megvizsgálni a szál minőségének (aprított gumi és acélszál

keverék, illetve a tisztán acél szál frakció), valamint a szál méretének (<4 mm, 4-8 mm), és

adagolási koncentrációjának (0, 1, 3, 5 m/m%) a hatását a geopolimer nyomó,- és

hajlítószilárdságára. A szilárdság változás okainak felderítése érdekében szkenning elektron

mikroszkópi (SEM) vizsgálatokat végeztem, amellyel nyomon követhető a geopolimer-

acélszál kompozitok szerkezete.

A laboratóriumi kísérletek elvégzését követően megállapítható, hogy a csak acélszálat

tartalmazó próbatestek nagyobb szilárdsággal rendelkeznek, mint az azonos arányban gumit

és acélszálat tartalmazó geopolimerek. A szálerősítés nélküli geopolimerhez viszonyítva közel

háromszoros hajlítószilárdság növekedést értem el 5 m/m% acélszál adagolás esetén.


138

Ipari kartonpapír gyártás szennyvízkezelési technológiájának fejlesztése

Vizi Klaudia Renáta, IV. évf. Környezetmérnök BSc szakos hallgató,


Témavezető:

Dr. Halász János, egyetemi tanár, SZTE TTIK, Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék

Vízszükségletünket a természetes vizekből fedezzük, így mindenképpen meg kell

akadályoznunk, hogy kommunális, vagy ipari szennyvizek elszennyezzék vízforrásainkat.

Éppen ezért a technológiai és ipari célokra használt, majd a környezetbe kibocsátott vízzel

szembeni követelmények folyamatosan szigorodnak. A sok ipari folyamat során képződik

szerves anyag szennyeződés, melynek kibocsátása káros lehet a befogadó környezet számára.

A kibocsátás miatt bekövetkező környezeti károk, a szigorodó ellenőrzések és

büntetések azt erősítik meg, hogy olyan technológiákat kell kifejleszteni, melyek

költséghatékonyan képesek megtisztítani az ipari körülmények között keletkező

szennyvizeket az szerves szennyezőktől.

Munkánk során az volt a célunk, hogy környezetkímélő, mégis hatékony módszert

találjunk az kartonpapír gyártás során keletkező nagy szervesanyag-tartalmú szennyvizek

kezelésére, hogy azt az előírásoknak megfelelő paraméterekkel bocsáthassuk ki a befogadóba.

Az ipari eredetű szennyvíz kezelése során a pH megfelelő választásával, beállításával

is értünk el eredményeket, de ez a technológiai lépés nem bizonyult elegendően hatékonynak.

A további kísérleti munka során egy speciális elektroflotációs módszert alkalmaztunk,

melynek során a keletkező H2 buborékokkal kezeltük a szennyvizet. Különböző módszerekkel

próbáltunk buborékokat fejleszteni, eltérő savkoncentrációval, illetve kezelési időt változ-

tatva, kiegészítve adalékok hatásának vizsgálatával. A mérések eredményességét konvencio-

nális KOI-mérésekkel ellenőriztük, illetve fotókat is készítettünk a kísérletek során.

Jó eredményeket értünk el nagy savkoncentrációnál (50 cm3/250 cm3 szennyvíz), ám

itt a túlzott mértékű savazás miatt nem igazán környezetkímélő a folyamat, újabb kezelések

szükségesek a savtalanítás megoldására.


XII. TELEPÜLÉSKÖRNYEZET SZEKCIÓ

Szekciófelelős: Dr. Kovács Zoltán

1. Békési Dorottya: A nagyvárosi zöldterületek fenntartásának lehetőségei ma a

megváltozott klíma és használat tekintetében

2. Bérczi-Kubina Lilla: Egerszalók és térségében elhelyezkedő települések turisztikai

fejlesztése tájépítészeti eszközökkel

3. Csete Ákos Kristóf: A mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) terjedési

dinamikájának vizsgálata Szeged példáján

4. Csonka Zsófia, Jánoska Rita Zsófia: Joseph Paxton XIX. századi közparktervezési

elvei a kortárs magyar tájépítészetben

5. Kolcsár Ronald András: Zalaegerszeg város zöldterületeinek funkcionális vizsgálata

6. Liska Csilla Mariann: A városi környezet nagyfelbontású térképezése és

környezettudományi alkalmazásai

7. Schlosser Aletta Dóra: Városi környezet modellezése Esri CityEngine szoftverben

8. Schmeller Dalma: Zöldtetők, zöldfalak és „kék” vízgazdálkodási módszerek az élő és

élhető város életében

9. Szőke Balázs: Zöld-infrastruktúra városi környezetben

A XII. kerületi zöld-infrastruktúra fejlesztése

10. Szűz Attila: A gyalogos szabadtérhálózat értékelése és fejlesztési lehetőségei Budapest

belvárosában

XV. OFKD 2016. XII. Településkörnyezet szekció

140

A nagyvárosi zöldterületek fenntartásának lehetőségei ma a megváltozott

klíma és használat tekintetében

Békési Dorottya, III. évf. Tájrendező és kertépítő mérnök BSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Gerzson László, egyetemi docens, BCE TÁJK, Kert- és Szabadtér Tervezési Tanszék

Rohanó világunkban a fogyasztói társadalom mindig új értékek létrehozásában látja a

megoldást. Szerintem nem feltétlenül az új létrehozása, hanem a már meglévő átalakítása

vezethet eredményre. E szemlélet mentén keresek megoldásokat dolgozatomban a köztereket

és közparkokat érő hatások tanulmányozásával.

Vizsgálatom három részre bonható. Elsőként Budapest éghajlati viszonyait elemeztem

az Országos Meteorológiai Szolgálat adatainak segítségével az elmúlt 115 évben.

Egyértelműen kimutatható, hogy az utóbbi 30 esztendőben a hőmérsékleti értékek

emelkedtek, valamint a szélsőséges időjárási jelenségek gyakorisága megnövekedett, mely a

globális klímaváltozás hatása.

A felmérés eredményeinek megfelelően, a fenntartási munkálatok változását is

kutattam az elmúlt 30 év során a Főkert Nonprofit Zrt. segítségével. Leírást készíttettem a

növényi elemek, a művi elemek, és az általános fenntartási munkálatok alakulásáról az évek

során. 3 közparkot, közteret (Erzsébet tér, a Szent István park és a II. János Pál pápa tér)

választottam ki Budapest területén, melyek eltérő földrajzi elhelyezkedésüket és látogatói

összetételüket tekintve különböző fenntartási munkálatokat igényelnek.

Végezetül a már említett közterek és közpark látogatói között végeztem felmérést egy

saját készítésű kérdőívvel, mely a parklátogatási szokásaikat, kívánalmaikat, valamint

javaslataikat tartalmazza a területek tekintetében. Összesen 300 kitöltő véleménye alkotja a 42

diagramos kutatási eredményemet, mellyel a különböző funkciójú közterek és közparkok

elvárásait és problémáit mutatom be.

A vizsgálatokat összefoglalva és a problémákat kiemelve javaslatokat nyújtok a

fenntartási nehézségek kezelésére: tervezett elemek és műszaki megoldások formájában.

A téma alulkutatottsága miatt remélem, dolgozatommal hozzájárulok ahhoz, hogy

szemléletváltozás következzen be, és a már meglévő értékeinket próbáljuk meg a

megváltozott körülményekhez és felhasználói szokásokhoz igazítani és ezzel élhetőbbé tenni

környezetünket.


141

Egerszalók és térségében elhelyezkedő települések turisztikai fejlesztése

tájépítészeti eszközökkel

Bérczi-Kubina Lilla, IV. évf. Tájrendező és kertépítő mérnök BSc szakos hallgató


Témavezető:

Valánszki István, egyetemi tanársegéd, BCE TÁJK, Tájépítészeti és Településtervezési

tanszék

Az egerszalóki hőforrásról vagy az egri borról mindenki hallott, és sok terv készült

ezeknek a településeknek a fejlesztésére. Nem sokan tudják azonban, hogy a térség

szomszédos, kisebb települései is számos természeti és művi tájértékkel rendelkeznek.

Örömmel ástam bele magam ezeknek a tanulmányozásába, és kerestem különböző

megoldásokat a fejlesztésükre.

Arra helyeztem a hangsúlyt, hogy a környékbeli településeket turisztikai szempontból

fejlesszem, így decentralizálva az idegenforgalmat. Ennek érdekében részletes vizsgálatot

végeztem az összes településen, majd egy saját értékelési rendszert dolgoztam ki. Az

értékelési fejezetre alapozva javaslatokat tettem arra vonatkozóan, hogy miként lehetne egy

komplex és fenntartható egységként növelni a négy település együttes csoportjának turisztikai

vonzerejét.

Fontosnak tartom, hogy terveim felkeltség majd az érdeklődést és a térség

szomszédos, kisebb települései is figyelemben részesüljenek, hiszen értékes kincseket

hordoznak magukban, és ezek rengeteg lehetőséget tárnak elénk. Ezek a települések is

tartogatnak a látogatók számára érdekességeket, és kiváló utazási célpontok lehetnek.

Úgy gondolom, hogy a kezdetekben megfogalmazott céljaimat sikerült elérhetővé

tennem. Felfedeztem a településekben rejlő lehetőségeket, megláttam a térség azon báját,

melyet érdemes minden ide látogatónak megmutatni. Olyan javaslatokkal álltam elő, melyek

elősegítik majd a térség komplex és fenntartható fejlesztését. Ez nem csak a térség

idegenforgalmára lehet pozitív hatással, hanem egy élhetőbb, harmonikusabb

településcsoportot is eredményez az ott élők számmára.


142

A mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) terjedési dinamikájának

vizsgálata Szeged példáján

Csete Ákos Kristóf, I évf. Geográfus MSc szakos hallgató


Témavezetők:

Dr. Gulyás Ágnes, egyetemi adjunktus, SZTE TTIK, Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék

Dr. Tanács Eszter, egyetemi adjunktus, SZTE TTIK, Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék

A mirigyes bálványfa az egyik legagresszívabban terjedő özönfaj, amely hazánkban

több, mint egy évszázada jelen van. Széles ökológiai tűrőképessége miatt elsősorban

városokban ültették és az itt tapasztalható sajátos lokális klímamódosulás vélhetően kedvez a

melegigényes faj elterjedésének, amit a klímaváltozás városi hatásai tovább erősíthetnek. A

faj agresszív szaporodási stratégiáival jelentős kivadulásra képes, így nem csak a városi

vegetáció elszegényítésében játszik szerepet, hanem a városon kívüli természeteshez közelibb

vegetációban is jelentősen csökkenti a biodiverzitást. A városi környezetben erőteljes

gyökérsarjaival réslakóként komoly károkat okoz az épített infrastruktúrában. A téma

fontosságának ellenére kevés kutatás látott napvilágot, ezért dolgozatomban részben arra

keresem a választ, hogy milyen módszerrel vizsgálható ez a bonyolult rendszer a

leghatékonyabban, illetve melyek azok a tényezők, amelyek leginkább befolyásolhatják a faj

városi terjedését. Vizsgálataim során a megelőző városklimatológiai kutatások alapján

kidolgozott Lokális Klíma Zónák szintjén területarányosan, random mintaterületekjelöltem ki

Szegeden a Tisza és a „külső” körút által határolt területén, amelyeken felmértem a bálványfa

populációt. Ebből egy pontos adatbázist hoztam létre, amellyel különböző térinformatikai és

statisztikai módszerekkel elemzéseket végeztem a fák állapotával, a városklimatológiai

szempontból releváns paraméterekkel, valamint az ezek között fennálló lehetséges

összefüggésekkel kapcsolatban. Vizsgálataim első eredményei azt mutatják, hogy faj

elterjedése kapcsolatot mutat a direkt besugárzással, a beépítettséggel valamint a hősziget

intenzitásával. Célom, hogy a mintavételezés és az adatfeldolgozás során megtaláljam azt

legmegfelelőbb módszert, amely a legpontosabban feltárja a faj terjedési sajátosságait városi

környezetben és ezzel segítse a visszaszorítását, vagy a megfelelő keretek között tartását.


143

Joseph Paxton XIX. századi közparktervezési elvei a kortárs magyar

tájépítészetben

Csonka Zsófia, II évf. Tájépítészmérnöki MSc szakos hallgató

Budapesti Corvinus Egyetem, Tájéptészeti és Településtervezési Kar

Jánoska Rita Zsófia, Tájépítész és kertművész mesterképzési MA szakos hallgató

Budapesti Corvinus Egyetem, Tájéptészeti és Településtervezési Kar

Témavezető:

Dr. Fekete Albert, tanszékvezető egyetemi tanár, BCE TÁJK, Kertművészeti és

KerttechnikaiTanszék

Minden témában kézikönyvek készülnek, nem laikusok, hanem szakmabeliek számára

azért, hogy egységes és aktuális elvek mentén végezhessék értékteremtő munkájukat. A mai

kortárs tervezésre sok jelző használható, de az egységes bizonyosan nem. Nem célunk ezt a

sokszínűséget még elméleti szinten sem homogenizálni, csupán a tervezői döntések hátterét

megtámogatni egy olyan kutatással, amely a közparkok használhatóságát fokozza. A téma,

ahogy a legtöbb aktuális kérdés egy pályázat kapcsán került előtérbe, a Paxton Design

Competition 2015-tel. A felhívás célja, hogy a pályaművekben a pályázók keressenek

szakmai válaszokat a megváltozott parkhasználati igényekre, elvárásokra, illetve vizsgálják

meg, mennyi létjogosultsága van a saját korában is már ikonikusnak és innovatívnak számító

A pályázat kiírása is tartalmazza, de a mai társadalom is elvárásként támasztja az új

létesítményekkel szemben az alábbi követelményeket. Legyen multifunkcionális, mert a

városok növekednek, a szabad területek fogynak és drágulnak. Legyenek gazdaságok,

majdnem önfenntartók, mint egy-egy kis tökéletesen működő gazdasági és ökológiai rendszer.

Legyen mindenki számára könnyen használható, a kommunikációs eszközök szempontjából is

elérhető. És legyen vonzó, mert ami nem látványos, az nem is modern.

Munkánkban arra keressük a választ, hogyan és milyen eszközökkel lehet ezekre a

kérdésekre válaszolni a valóságban. Javaslati kódunkban bemutatjuk ezen eszközöket egyes

címek alá rendezve, mintegy katalógus, amely nem csak történeti kontextusban vagy

helyszínen használható, hanem új kialakítású tér, park esetén. Aki ismeri kód tartalmát, annak

tervezésnél segítséget jelenthet ez a vizuális emlékeztető, ami a működő parkok lényegét

tartalmazza (hierarchia, önfenntartás, épületek, terepmozgatás, adaptált természet, innovatív

ismeretek). Az általunk végzett vizsgálatok bizonyították, hogy az elveknek ma is van

létjogosultsága.


144

Zalaegerszeg város zöldterületeinek funkcionális vizsgálata

Kolcsár Ronald András, I évf. Geográfus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. habil. Szilassi Péter, egyetemi docens, SZTE TTIK, Természeti Földrajzi és

GeoinformatikaiTanszék

Diákköri kutatásom témája Zalaegerszeg zöldterületeinek funkcionális vizsgálata,

mely során a földrajztudomány eszközeivel próbálom felmérni a város öt zöldterületének

városökológiai, társadalmi, városszerkezeti és gazdasági funkcióit. Megkísérlek képet kapni e

területek valódi szerepeiről és azok hiányairól, mely a későbbiekben a várostervezés számára

is hasznos lehet.

A funkciók feltérképezésének elsődleges vizsgálati eszköze egy 428 fős online

kérdőíves kutatás volt, melyet zalaegerszegi lakosokkal, illetve a várost jól ismerő egyénekkel

tölttettem ki. A feldolgozás során többek között vizsgáltam a város zöldterületeinek

látogatottságát, és hogy milyen célokra használják azokat Zalaegerszeg lakosai. A

megkérdezettek minősítették a városi zöldterületek természetességét, illetve saját

benyomásaik alapján becsülték a levegő minőségét is a vizsgált parkokban. A városi

zöldterületek használatát a futoterkep.hu adatbázisa segítségével is vizsgáltam. Kikerestem a

felhasználók által feltöltött zalaegerszegi útvonalakat (187 db) és összeszámoltam, hogy ezek

hány százaléka érintette, vagy keresztezte a vizsgált zöldterületeket. Az eredményeimből

kiderült, hogy a parkok aktív rekreációs funkciói csak korlátozottan érvényesülnek.

Várostervezési szempontból fontos kérdés a zöldterületek elérhetőségének vizsgálata,

hisz ily módon lehatárolhatók a település zöldterület hiányos városrészei. E célból

elkészítettem az egyes zöldterületek elérhetőségi térképeit. Minden parkterület közepén

kijelöltem egy pontot, majd a Google Maps útvonaltervezőjében további 1024 darab, a város

úthálózatán egyenletesen elszórt pont alapján gyalogos menetidő izokron térképet

szerkesztettem. A vizsgált öt zöldterület izokron térképének összemetszésével le tudtam

határolni a város zöldterület-elérhetőség szempontjából előnyös területeit.

Véleményem szerint eredményeim adaptálhatók lesznek Zalaegerszeg zöldfelület-

rendszerének tervezéséhez.


145

A városi környezet nagyfelbontású térképezése és környezettudományi

alkalmazásai

Liska Csilla Mariann, II évf. Geográfus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr Mucsi László, egyetemi docens, SZTE TTIK, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai

Tanszék

A természet és a társadalom konfliktusait jól szemléltetik a városok. A környezet

erőforrásait fokozottan igénybevevő települések városökológiai elemzésének egyik

alapfeladata a felszínborítás térképezése, a változások térbeli-időbeli értékelése.

Kulcsszerepet kapnak a távérzékeléses adatok, pl. a nagyfelbontású légifelvételek, a

hiperspektrális felvételek, a 3D-s pontfelhők. A különböző forrású adatok együttes

alkalmazása (adatfúzió) azonban számos módszertani problémát okoz, ezek megoldására több

kutató tesz napjainkban is kísérletet.

Szeged ritkább beépítésű alsóvárosi körzetéből választottam ki egy két háztömb

méretű egységet, ahol a mesterséges felszínek arányát kívántam meghatározni, amelyek

módosító hatással vannak a városklímára, a lefolyásviszonyokra és egyéb környezeti

tényezőkre. Dolgozatomban adatfúziós eljárás segítségével a légifelvételek térbeli és a

hiperspektrális felvételek spektrális információtartalmát használtam fel nagy pontosságú

felszínborítás térkép létrehozására.

A hiperspektrális és az általam mért laboratóriumi spektrális adatok kapcsolatának

numerikus elemzésével csökkentettem az osztályozáshoz szükséges sávok számát.

Létrehoztam egy spektrumkönyvtárat, amelynek segítségével a főbb felszínborítási típusok

elkülöníthetőek. Az objektumok határainak és méreteinek pontosabb meghatározása

érdekében az adatfúziós eljárás során egy nagy térbeli felbontású légifelvételt is bevontam az

osztályozásba, amelyen szegmentáció segítségével homogén egységeket határoztam meg.

Ezekhez a hiperspektrális kép átlagos reflektanciaértékeit rendeltem. A szegmenseket a

spektrális szögeltérés vizsgálattal (Spectral Angle Mapper) osztályoztam. A műveletek során

további megoldásokat nyújtottam nagy mennyiségű adat kezelésére.

A mesterséges felszínek arányát mutató térképen meghatároztam azokat a telkeket,

amelyek az építési szabályzatban meghatározott értékeket túllépik. Valamint kapcsolatot

kerestem a mesterséges felszínek aránya és mért hőmérsékleti adatok között.


146

Városi környezet modellezése Esri CityEngine szoftverben

Schlosser Aletta Dóra, II évf. Geográfus MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Szabó Gergely, egyetemi adjunktus, DE TTK, Természetföldrajzi és Geoinformatikai

Tanszék

A 3D városmodellezés napjainkban az egyik gyorsan kibontakozó irányzat a

geoinformatika tudományágában. A földfelszín digitális reprezentációjaként alkotott modell

lehetővé teszi a különböző elemzések, városépítészeti problémák és geográfiai

törvényszerűségek vizuális megjelenítését a LoD egyes szintjein. Kutatásom fő

célkitűzéseként egy városi környezet virtuális modellezését valósítottam meg a települési

környezetet érintő analízisek bemutatására. A városrészt az ESRI CityEngine szoftverében

készítettem. A GIS adatok felhasználásával egy hierarchikusan felépített adatbázist alkottam,

amely heterogén adatok alkalmazásával egy komplex virtuális tér felépítését teszi lehetővé.

Mindezt a CGA Shape Grammar programozási folyamat, tehát procedurális modellezés

eredményeképpen hoztam létre. Az általam készített modell így eszközként szolgál egyrészt a

városi környezetet érintő kérdések vizuális szemléltetésére, valamint konkrét méréseket és

térbeli lekérdezéseket végezhetünk segítségével.


147

Zöldtetők, zöldfalak és „kék”vízgazdálkodási módszerek az élő és élhető

város életében

Schmeller Dalma, I. évf. Földrajztudományi MSc szakos hallgató


Témavezető:

Dr. Hajnal Klára, egyetemi adjunktus, PTE TTK, Földrajzi Intézet, Társadalomföldrajzi és

Urbanisztika Tanszék

Dolgozatomban elemzésre kerülnek a zöldtetők és zöldfalak, valamint ezek előnyei és

hátrányai. Világszerte és hazánkban is kiemelten fontos a klímavédelem és csapadékvíz-

visszatartás, ezért a dolgozatomban ezek összefüggéseit részletesen kifejtem. A modern

városok életében egyre fontosabbaka zöldterületek, zöldfelületek, ezért kutatásom kiterjed a

pécsi zöldtetőkre és zöldfalakra is, illetve arra, hogy miként és hol lehetne kialakítani ezeket

Pécs városában. Az élő és élhető városok nem csak a sok zöldterülettel emelkednek ki a többi

város közül, hanem a hatékony és fenntartható vízgazdálkodással is, ezért ennek alkalmazása

nélkülözhetetlen lesz városunk életében. Dolgozatomban ezen felül bemutatok pár pécsi

megvalósult vagy még csak tervben lévő városfejlesztési projektet a zöldtetők, zöldfalak és a

fenntartható vízgazdálkodással kapcsolatban.

Szakdolgozatomban kérdőív segítségével vizsgáltam a pécsi lakosság véleményét a

zöldtetőkkel kapcsolatban, valamint interjúkat készítettem, amelyek a dolgozat alapját

jelentik. A zöldtetők és zöldfalak magyar szakirodalma viszonylag kevés, illetve elegendő és

célnak megfelelő számszerűsített adat se áll rendelkezésemre. További nehézség, hogy Pécsett

nem található olyan zöldtető, amelyen méréseket végezhetnék, azonban zöldfalakkal

találkozhatunk a városban, így ezek vizsgálata könnyebben kivitelezhető. Ezen kívül a „kék”

vízgazdálkodási módszerek számos elemét is elemezni fogom. A választott téma elemei

innovatívak, és a rengeteg előnyüknek köszönhetően elősegítik a városok fenntarthatóvá

tételét.

Kulcsszavak: városfejlesztés, vízgazdálkodás, zöldtetők, zöldfalak, fenntarthatóság,

klímavédelem, kék gazdaság


148

Zöld-infrastruktúra városi környezetben

A XII. kerületi zöld-infrastruktúra fejlesztése

Szőke Balázs, II. évf. Tájépítészmérnöki MSc szakos hallgató


Témavezető:

Mezősné Dr. Szilágyi Kinga, egyetemi tanár, BCE TÁJK, Kert- és Szabadtértervezési

Tanszék

A zöld infrastruktúra fogalma mára már bevett fogalom a táji léptékű

tervezéselméletben, de települési szinten a fogalom nem tud működni, hiszen a zöldfelületek

elemzése és tervezése a hazai gyakorlatban a települési zöldfelületi rendszer keretében

történik. A kutatás célkitűzése tehát az, hogy a zöld-infrastruktúrát a települési szöveten belül

értelmezzük, különös tekintettel az ökoszisztéma szolgáltatásokra.

Napjainkban egyre súlyosabban érzékelhető a klímaváltozás. A településökológiai

konfliktusok, a kedvezőtlen és szélsőséges klímajelenségek rontják a települések élhetőségét

és fenntarthatóságát, amelyre a zöld-infrastruktúra ökoszisztéma szolgáltatásai révén hatékony

választ tud nyújtani.

A zöld-infrastruktúra települési – városi – léptékre való adaptációja egy városi zöld-

infrastruktúra tipológia megalkotásával készült, amiben a területhasználati szempontok és a

zöldfelületi minőség (állományszerkezet, mozaikosság, szegélyhatás, stb.) is szerepet játszott.

A beépítésre szánt övezetek a jogszabályban rögzített legkisebb megengedett zöldfelületi

mutató szerinti csoportokban jelennek meg, melyeket egy NDVI alapú elemzés aktualizál,

mely a zöldfelületi intenzitást mutatja távérzékeléses módszerrel. A kétféle elemzés alapján

felállítható egy, az ökoszisztéma szolgáltatás hatékonyságát jelző, hierarchia, ill. sorrend az

egyes zöld-infrastruktúra típusok között. A zöld-infrastruktúra városi adaptációjának

módszertani bemutatására a kiváló természeti adottságokkal rendelkező fővárosi XII. kerület

szolgál, ahol bemutathatóak az egyes – zöld-infrastruktúra, ill. zöld-intenzitás – konfliktusok

és az azokra adható válaszok, javaslatok.


149

A gyalogos szabadtérhálózat értékelése és fejlesztési lehetőségei

Budapest belvárosában

Szűz Attila, IV évf. Tájrendező- kertépítő mérnök BSc szakos hallgató


Témavezető:

Mezősné Dr. Szilágyi Kinga, egyetemi tanár, BCE TÁJK, Kert- és Szabadtértervezési

Tanszék

Budapest városfejlesztésében több, mint 25 éve célkitűzésként szerepel a belváros

forgalmi tehermentesítése, a „Gyalogos Belváros” víziója. Az ezredforduló utáni

városrehabilitációs programok jórészt ennek szellemében nagy léptékű forgalmi

átszervezéseket, szabadtér-építészeti beavatkozásokat eredményeztek.

Jelen tanulmány a Budapest Szíve Program nyomán, annak akcióterületén vizsgálja a

terület szabadtereit első sorban a gyalogos használat és használati értékük tekintetében. A

dolgozat előzetes szakirodalmi kutatásokra, térinformatikai elemzésekre és helyszíni

felmérésekre alapozva komplex analízis keretében vizsgálja a vizsgálati helyszínek térbeni

adottságait, zöldfelületeit, használatukat és rekreációs értéküket, bele értve a terület szabadtér-

és zöldhálózatának szerkezeti elemzését is.

A kutatás feltárja a budapesti belváros szabadtérhálózatának értékeit és problémáit,

valamint feltérképezi a területen megjelenő kapcsolatot a szabadterek használata és azok

zöldfelület-intenzitása között.

A feltárt problémákra, hiányosságokra reagálva a tanulmány koncepcionális fejlesztési

javaslatokat tartalmaz, melyek a belvárosi szabadterekben rejlő potenciál jobb kihasználására,

a közterületi beavatkozások szabályozásának megújítására, ennek következtében pedig egy

élhetőbb, a „Gyalogos Belváros” víziójának megfelelő történelmi városmag kialakítására

irányulnak.

Documents

Környezettudományi Diákkonferencia - u-szeged.huofkd2016.u-szeged.hu/lib/exe/fetch.php/ofkd2016:... · kapcsolódóan munkánk során makrociklusos vegyületek és Aspergillus