1 5. szám, 2005. május

Az „Északi Zöld”Amikor meghallottam, hogy a pénzzavar-ban lévő Mályi József milyen munkát voltkénytelen elvállalni, valamint tudva azt,e szakasz festését minden épelméjű, szá-molni tudó visszautasította, akkor aztmondtam, ez a feladat akkora őrültség,amiből nem maradhatok ki. Csak ne le-gyen rajta jelentős anyagi veszteségünkés beleugrottam … (Nagy Péter)

Szerkesztő: Nagy Péter, peter.nagi@axelero.hu

KÁRPÁTI

Internet: http://www.karpategyesulet.huPostacím: 1244 Budapest, Pf.: 800.

A turistaság, a honismeret és a természetvédelem terjesztésére

Kiadja a Magyarországi Kárpát Egyesület

LAPOK

Néhány éve még szigorúan őrzött és tiltott terület volt. Az uniós csatlakozást követő államköziegyezmény alapján, turista útvonallá alakul a jól karbantartott magyar-szlovák határsáv

Vigyázz! Államhatár

2Hogyan tovább Kárpáti Lapok? – Visszatekintés az elmúlt egy évre

E kiadvány szerkesztését szerény szellemi ésanyagi képességeim, valamint elavult számí-tástechnikai és fotóeszközeim segítségével,2004. májusától rendületlen erőbedobássalvégzem. Ha úgy tetszik, az idén egy éves szü-letésnapunk van. Illene pontosan tudnom,hogy e Lap életében hányadik évfolyamnáltartunk, de nem néztem utána. Ejnye-ejnyeszerkesztő úr! – szinte hallom a rosszalló meg-jegyzéseket. Mentségemre legyen mondva,hogy tenni akartam valamit! Nem kívántamkorunk kereskedelmi stílusú, népbutító, pri-mitív közizlésének megfelelő, magyartalan fo-lyóiratot előállítani. Ennek érdekében felrúg-tam mindent, ami a közelmúlthoz kötődött,s elkezdtem a saját fejem után járni, a törté-nelmi és turistaságunk nagyjai által kijelöltúton. Nyilván sok botladozással, hibával in-dultam és most, egy esztendő elmúltával semminden tökéletes. Talán a „saját fejem” irá-nya sem volt megfelelő. Lehet vitatni.

A témákat igyekeztem úgy csoportosítani,hogy minden lapszámnak legyen arculata,egyedi jellege, aktuális tartalma. Ami nagyonfontos: a rendszeresség. Lehessen rá számí-tani. Amiből megtudhatók az aktuális hírek, afelhívások, a túralehetőségek. Unalmas esté-ken, utazás közben olvashatók az élménybe-számolók, glosszák, karcolatok, elgondolkod-tató írások. Egyszóval legyen fontos mindenvelünk együtt érző társunk számára. Olvassák,vitassák tartalmát, írjanak, fotózzanak bele.

Mi valósult meg a szerkesztői elképzelé-sekből? Csak a gyors internet eléréssel ren-delkezők tudják kontrollálni az elmúlt 12 lap-számot végigpörgetve – hiszen a nyomtatottváltozat esetlegesen jutott csak a tagtársak-hoz. Aki figyelemmel tudta kísérni az emlí-tett példányokat, bizonyára nem csalódott.Pedig sokszor kérdeztem magamtól, ekkora

Rendhagyó születésnapA Kárpáti Lapokban életünkről, tevékenységünkről, hitvallásunkról, eredményeink-ről, kevésbé bánatainkról, egyszóval magunkról adunk hírt. Tájékoztatunk elsősor-ban a tagtársaink örömére, de a kívülállók számára úgyszintén, annak reményében –és most Köves Gyulát idézem, „Legyünk együtt minél többen a természetben”.

érdektelenség és pénzhiány ellenére van ér-telme nekem itt bármit is csinálni? Ráadásulsikerült haragosokat is szereznem. Aztánakadt néhány dicsérő megjegyzés, elnöki biz-tatás – szóban és írásban egyaránt, ami lökés-szerű erőt adott a folytatáshoz.

Az internetes terjesztéssel elért eredmé-nyeket erősítette a 2005-ös esztendő első ne-gyedéve, amikor a havonta megszerkesztettKárpáti Lapok a nyomdában készültek. A je-lentős minőségi változás hatására igen sokkedvező visszajelzést kaptam. Sőt, megindulttagjaink íráskedve! A rendszeres folytatásra,áprilisban hirtelen eltűnt a pénz.

A financiális probléma enyhítésére össze-vont lapszám lenne a megoldás, ami viszont– álláspontom szerint, megtörné az elért len-dületet. Ezzel, mint szerkesztő nem értekegyet és az eddigi erőfeszítéseim orrba-gyű-résének tartok. Természetesen a pénz beszél,a sértődött szerkesztő mehet…

Hogyan tovább Kárpáti Lapok? Amíg avezetőség megoldást keres a vita alapjáulszolgáló kérdésre – miszerint az élvezeti tu-rizmus támogatása vagy egyesületünk szel-lemi tápláléka, a KL a fontosabb –, a gondol-kodási időt kihasználom egy módosításra.

A Kísért a múlt rovatban, a gyakorta idé-zett Turisták Lapjának címoldalán olvasha-tó: folyóirat, a turistaság és a honismeretterjesztésére. Ez 80 év elmúltával még min-dig aktuális! Sőt, egyre jobban az, csak ki kellegészíteni a természetvédelemmel. Professzi-onális laptársunk, az Erdélyi Gyopár címlap-ján most vettem észre: természetjárás, hon-ismeret és környezetvédelem. Igazuk van! Kikell írni a felvállalt és követendő célt. Így te-szek én is, rögtön módosítom az előlapot.

Boldog születésnapot Kárpáti Lapok!Nagy Péter

3 Az Északi Zöld. Ipolytarnóctól – Somoskőújfaluig

Az „Északi Zöld”

A munkákat 2005. március 12-én kezdtük meg(Tóth Erzsébet, Straub Gyula, Juhász Gábor,Victor Mónika, Lindmájer Éva, Lukács Lászlóés én), a Bánhidi Attila által szervezett cserhátidombságot bejáró munkatúrával. Felvérteztükmagunkat a legújabb turista térképekkel, régiés kicsit újabb 25 ezres, fénymásolt katonai tér-képekkel és Lukács Lacival. Felkészültünk GPS-szel, hogy el ne tévedjünk, elmentünk a nem-zeti parkosokhoz, hogy engedélyezzenek min-dent, mit kérünk. Nagyon készségesen végig-kalauzoltak – ingyenesen – az ipolytarnóci Ős-lábnyomos lelőhelyen, de mert nem volt elér-hető a főnök, semmit sem engedélyeztek. Kér-deztük, hogy helyben hol lehet beszerezni út-jelző karóknak megfelelő akác oszlopokat, szin-te az országgyűlés elnökéig tereltek. (Bejártama karókért Tolnát-Baranyát, végül Ipolytarnóc-tól nem messze a karancsberényi erdésztől kap-tam szép oszlopokat, igen kedvező áron.)

Turistajel-festés Balassagyarmattól – Sátoraljaújhelyig

A feladat, az ötletgazda BánhidiAttila megfogalmazásában:

„Az »Északi Zöld« elnevezéssel egy-befüggõ, zöld sávjelzésû, elsõdle-gesen az államhatár mentén (határ-nyiladékok, határutak) vezetõ gya-logtúra-útvonalat kell kialakítani Ba-lassagyarmattól Sátoraljaújhelyig,továbbá gyalogos bekötõ útvonala-kat kell kialakítani a már meglévõjelzett turista útvonal-hálózattól, to-vábbá egyes településektõl, üdülõ-területektõl az Északi Zöld útvonalmegközelíthetõségének biztosításá-ra, 500 km összhosszúságban.”

Elsõ rész:Ipolytarnóctól Somoskõújfaluig(40 km)

A tényleges jelzésfestési munkákat márci-us 26-án, húsvétkor kezdtem el. Segítségemrevolt Victor Mónika. A bejáró túrán világossávált, hogy a pingálást a határsávban lehet a leg-egyszerűbben elkezdeni. Ezért Ipolytarnócrautaztunk. Ott találkoztunk Bánhidi Attilával,Zánki Pil Zsuzsával és Kébel Ádámmal. Kitartó-an keresték az ipolytarnóci összekötő utat,mely az ország belső turista útjait összeköti ahatársávban kialakítandó turistaúttal. Valamittaláltak, majd sikeresen elérték a hazafelé in-duló vonatot. Mónikával, én is találtam egynagyon jó utat a határsáv felé, szinte ugyanazt,amit Attiláék. Nagy lelkesedéssel állítottunk felhárom darab útjelző oszlopot, helyeztünk felhat darab irányt mutató táblácskát, festettünknéhány fehér alapozó jelzést. Az első napon3,7 kilométernyi utat jelöltünk ki. Nagyon el-fáradtunk, bár a teljesítményünk az ötszáz ki-lométernyi út kialakításához képest, tragikusankevésnek bizonyult.

A fárasztó munka után, a már megismertúton ballagtunk vissza a Duna-Ipoly NemzetiPark ipolytarnóci parkolójához. Útközben he-ves lövöldözésre lettünk figyelmesek. Úgy lát-szik, hogy a védett területen mindent tilos, csakvadászni nem. A kocsim szélvédőjén egy üze-net várt. „Táblakirakásról nem volt szó! Így nemjárulok hozzá! 28-án (húsvét hétfő) reggel 9.15-kor a faházban keressenek! Aláírás…”

Ahhoz, hogy az írásokat kellõ figyelem-mel nyomon lehessen követni, ajánla-tos lesz elõvenni a Cserhát, a Karancs– Medves és a Heves – Borsodi –dombság, az Aggteleki-karszt és kör-nyéke, a Cserehát és a Zempléni-hegy-ség turista térképeit. Egy nagyszabá-sú turistajel-festési munkába kezdtem,kezdtünk, mely csodálatos dombvidé-ki tájakkal, az ott lakó emberekkel, hét-köznapjaikkal ismertethet meg.

4Az Északi Zöld. Ipolytarnóctól – Somoskőújfaluig

Puff neki. A csodálatosan szép nap után,Mónikával egész este azon gondolkodtunk,hogy ez most mit jelent? Az biztos volt, hogyaz első hétszáz méternyi kijelölt útról le kellmondanunk, a három szép oszlopunkat ki kellvennünk és legalább három táblát le kell bon-tanunk. A beosztottakkal, a területen működőéttermessel beszélgetve, a helyi főnök szemé-lyében, egy nagyhatalmú vezető képe bonta-kozott ki előttem, aki most rajtunk akarja kö-szörülni karmait. Mivel az útvonal-kijelöléstnem tartom feladatomnak – nincsenek meg ráa jogköreim, időm sem, azért a Főnök uratbékés telefonbeszélgetésre irányítottamBánhidi Attilához, mi pedig Mónikával tovább-álltunk Karancsberénybe.

Nemrég a Kossuth rádió Napközben mű-sorában szó volt a nemzeti parkokról, a termé-szetvédelmi területekről és atájvédelmi körzetekről. Érde-mes utána nézni, hogy ezeka fogalmak a valóságban mitis jelentenek. A riporter, mintegy kisiskolás, akkor szépenelszavalta a fogalom-megha-tározásokat. A műsorban ar-ról volt szó, hogy adott tele-pülések valamely besorolásmiatt, nem tudnak terjesz-kedni, nem tudják magukatfejleszteni. A szigorú őrökkeményen és eredményesen,minden kezdeményezést csí-rájában elfojtanak. Szó voltkerecsensólymokról, a nem-zeti parkok által támogatottturizmusról. Amikor a nemzeti parkos a turiz-mus támogatásáról beszélt, mint egy apostol,akkor eszembe jutott Teszári Károly börzsönyibarátunk. Teszári előbb engedélyezte egy tönk-rement turistaút saját erőnkből történő hely-rehozatalát (tanúja voltam a tárgyalásoknak),amire a Ford cégtől pénzt is kaptunk, majd min-dent visszavont. Azóta is életveszélyes ezen asízőknek kijelölt úton a Királyrét fölötti parko-lóig lesiklani. Ő Börzsöny turista útjairól, fegy-verrel kényszerítette távozásra a kerékpároso-kat. A magyarországi sziklamászók évtizedekóta harcolnak a nemzeti parkosokkal, mert

szinte semelyik hazai sziklafalon nem enged-nek gyakorolni. Olyan sok Magyarországon akerecsensólyom, hogy alig látni tőlük a Napot.Most pedig az ipolytarnóci Főnök úr mondtanekem telefonba: „Nem akarok hátizsákos tu-ristát látni!” Nos, az én eddigi ismereteim sze-rint, a Napközben műsorban nyilatkozó nem-zeti park őrének az az állítása, hogy a nemzetiparkok a turistaságot pártfogolnák, szerintemnem igaz, bár attól függ, hogy a turistaság me-lyik ágára gondolt. Nyílván nem kell, hogy dol-guk legyen a gyalogos turistaság védelme. Demiért gátolják a bakancsosok mozgását? Mégaz ésszerű szabályok közötti mozgásteret is szű-kítik. Miért? Némi választ látok abban, hogypuskaropogás közepette jöttünk le azIpolytarnóc fölötti dombokról. Táblakirakástilos, vadászni nem. Keresd a nőt vagy a pénzt!

– régi szabály. A gyalogos turizmusban nem sokpénz van. Ezért vergődnek a turista egyesüle-tek, a turistaházak. Egyesületünk anyagi hely-zete szinte tragikus, kilátástalan a mostani idők-ben. Az országnak nagy bevételi lehetősége vana vadászatból. A vadásztársaságoknak nincs ak-kora gondjuk anyagilag, mint a turistáknak. Avadászatnak a protokoláris értéke is nagy. Ahazai vagyonosok, a külföldi vadászok, dollármilliókat fizethetnek a magyar államnak a va-dászás lehetőségéért, a kilőtt vadakért. Nincsaz a kormány, mely ellene tenne. Minél szigo-rúbb egy szabály, annál többet kell fizetni egy-

Balra Szlovákia, jobbra Magyarország. A festékes vödrökkel asenkiföldjén kutyagol Victor Mónika és Mályi József

5 Az Északi Zöld. Ipolytarnóctól – Somoskőújfaluig

egy engedélyért is. A turisták, akarva-akaratla-nul a vadak nyugalmát zavarják. Ez a vadász-társaságoknak nem kedvez. Nyílván „nem akar-nak hátizsákos turistákat látni”. Nem meglepő,hogy a Főnök úr a helyi vadásztársaság tagja.

Azért azt is el kell mondani, hogy mi turis-ták sem teszünk meg mindent, amit túra köz-ben a természet nyugalmának és tisztaságánakmegőrzése végett, meg kellene tennünk.

Karancsberénytől a határsávban, elindul-tunk Ipolytarnóc felé. Valamikor réges-régen,Karancsberényből köves út vezetett át a mai

Szlovákia területére, Nagyromhányba. A mainapig is Rományi útnak nevezik a határhozvezető, már nagyon rossz állapotban lévő utat.Egy vakolt köves hidacskát a II. Világégés utánfelrobbantottak, közel a határhoz. A szekerek,erdészeti autók, patakmederben gázolva juthat-nak fel a határsávhoz munkájukat végezni. Eza Rományi út alkalmas lehetne a Karancslapuj-tőnél elhaladó zöld kereszt turistautat össze-kötni a határsávi Északi Zölddel.

A határsávban elindulva, előbb régi szekér-úton haladtunk Nyugat felé. Kb. egy kilométerután, a magyar oldalon, régi piros turistajelrebukkantunk. Egészen sokáig követtük. Találgat-tuk, hogy mikor készíthették. Elég réginek tűntahhoz, hogy a rendszerváltás utáni évekre gon-doljunk. A szocializmus idején pedig, a határ-sáv megközelítése is nehézkes volt, nemhogyaz abban való „élvezeti turistáskodás”.

Nagy-Hallgatóra nagy kapaszkodóval lehe-tett felmenni. Kerékpáromat tologatva, a fes-tékre és egyéb szerszámokra figyelve, nem voltegyszerű a feladatot megoldani. A festék két-szer is lepottyant a csomagtartóról. Nagy-Hall-gatót elhagyva, közvetlenül Nagyromhány(Lipovany) fölé értünk. Mindkét oldalon aká-cos található. Később szlovákiai nagyobb ka-szálók mellett mentünk el. A vadak errefeléháborítatlanul éldegélnek, így szerencsénk voltszarvas teheneket látni. Az egyik kővé dermed-ve, megállt az erdőszélen, úgy nézett visszarám. Talán azt gondolta, hogy nem látom.

A jelzéseket ötven-hetvenméterenként he-lyeztük el. Nem kellett sűrűbben kirakni, merta határnyiladék egyértelműen vezet, a határ-kövek sűrűn vannak. Tempót is kell diktálnunk,mert sok az az ötszáz kilométer. Kutyagoltunkis becsülettel, de csak hét kilométert tudtunkmegtenni Ipolytarnóc felé. „Tölgyfa-forduló-ban” (itt áll egy kb. kétszáz éves terebélyestölgyfa) összeértünk az előző napi jelzésünk-kel. Így már tíz kilométernyi út van lealapozva.Mónika rohamléptekkel, én kerékpárral siet-tem vissza Karancsberénybe, a kocsihoz. Téve-dés azt hinni, hogy háromszor kell egy-egy sza-kaszt bejárni. A valóságban legalább négyszer.Vagyis az ötszáz kilométer jelzésfestés kétezerkilométer túrázást követel. Erre van három hó-napom. Szinte menetsebességből kell jelzéstfesteni, oszlopokat, táblákat kihelyezni. No, dehát nem lenne Mályi a nevem, ha ezt a munkátnem vállaltam volna. A kerékpárom nehezenviselte az akácfák tüskéit. Annyi lyuk lett rajta,mint egy szitán.

Másnap a határon Észak-Keletnek indul-tunk. Szerettük volna elérni a Karancsot(14,5 km), de kevés esélyünk volt rá. Előbbnyitott mezőkön haladtunk. Gyönyörű rálátásvolt a Karancs vulkáni masszívumára. Tervez-

Hegymenetben festés közben pihenünk

6Az Északi Zöld. Ipolytarnóctól – Somoskőújfaluig

tük a kihelyezendő oszlopok helyét. GPS-szelpontokat vettünk, hogy majd oda fúrjuk le azoszlopokat. A szlovák oldalon még sokáig kí-sértek a legelők, a magyaron elértük a tölgyest.Az alapozásnál ki kell tisztítani a kiszemelt fakörnyékét az indáktól, a tövisektől, bokroktól,majd kissé meg kell hántolni a fa kérgét, csakazután lehet jól festeni. A tölgyfának keménykérge van, vöröses kéreghúsa. Az éles hántolóellenállásra talál a fa kérgén. Így ment ez soká-ig, amíg az erdő nem váltott. Kb. két kilométerután a szlovák oldalon került erdő, a magya-ron csak mező volt. A szabályzat szerint, csak amagyar oldalon helyezhetünk el jelzéseket. Kis,csenevész gallyakra, ágakra lehetett festenünk,mikor a túloldalon ott voltak az akác és a tölgy-faerdők. Erre a butaságra is csak az ember ké-pes.

Tovább haladva mindkét oldalon erdőkvettek körül. Még nem zöldültek ki a fák, detudjuk, hamarosan minden fa tavaszi öltönyt

vesz magára. Egy olyan hosszan elhúzódó sza-kaszhoz értünk, ahol a határsáv és az erdő kö-zött, öt-tíz méter széles cserjés húzódik. A bo-zótra jelezni nem lehet, a fákat megközelítenisem lehet. Ha a bozót kizöldül, akkor pedigértelmetlen is lenne a fák jelzése, hiszen nemlátszanának. A jelzéseket mégis sikerült ide-odaelhelyeznünk. Bár, ha még ritkábban helyez-nénk el, az se lenne nagy baj, hiszen a határ-kövek biztosan mutatják az utat. A magyar jel-zésfestés sűrűségének is még megfelelnénk.De, hát a szabály, az szabály!

Nehéz feladatnak látszik festékkel és min-denféle kacattal csúcsra mászni, mégis hegyrefelmenetben festegettünk. Festés közben pi-hentünk. Szépen gondozott bükkösben ka-paszkodtunk fel a Nagy-Arany-hegyre. A bükk-fákra jó festeni, nem kell a sima törzsét meg-hántolni. A csúcs hetven-száz méterre van azúttól. Egy kitérő jelzést vezettünk fel oda. Mégmegterveztük a kihelyezendő táblák helyét,majd visszafordultunk Karancsberénynek. Ala-pozó festéssel, 7,5 km-t haladtunk előre. Újabbszép nap állt mögöttünk, mikor álmossággalkínlódva, hazaautókáztunk. Jól eső érzés voltsárosan olyanná lenni, mint a falusiak, akikmunkában látva minket, maguk közé fogadtak.

Néhány nap műhelymunka után, ismét te-repen voltunk. Nagy Péter és Victor Mónika jöttsegíteni. Két kocsit használtunk most. PéterétSomoskőújfaluban a vasútállomás előtt hagy-tuk, a másikkal elmentünk Karancsberénybe.Onnan felmentünk a Nagy-Arany-hegy alá egyjó kocsiúton. Valamelyik gazdag embernek atanyájába ütköztünk, amit az őrök kutyákkalvédtek. Gyalogosan indultunk tovább fel ahegyre. Nagy-Arany-hegytől Somoskőújfaluighét kilométernyi alapozó munka várt hármunk-ra. Egy hántol, bozótot írt, a másik kettő feste-get – így terveztük. Mivel Mónika háborúba me-net elvesztette fegyverzetét, vagyis az ecsetét,ő most fegyverhordozóvá lépett elő. Egy élet-műszatyorban a Karancsig cipelhette az útjel-ző táblákat.

Ez a rész arról nevezetes, hogy helyenkéntkifejezetten szép bükkösben vezet az út. A ha-tárnyiladék jól járható, közkedvelt hely acrossmotorosok számára is. Ahogy a napsütéshatására előbújnak a gyíkok rejtekükből, a jó

A Karancsra vezetõ emelkedõ elég szelídneklátszik, valójában nagyon meredek

7 Az Északi Zöld. Ipolytarnóctól – Somoskőújfaluig

idő miatt, egyre több motoros is előkerült avárosokból. Rendes fickók, mert elgázolni nemakartak, s mikor félreálltunk az útjukból, mégmeg is köszönték. Mi pedig szívtuk tovább atermészet friss levegőjét…

A Karancs és környéke egy nagy hullámvas-út. Tele nagy emelkedőkkel. Aki szép tájon,kemény túrát szeretne elkövetni, bátran bízta-tom arra, hogy jöjjön errefelé.

A Karancsra (727 m) késő délután értünkfel. A tetőn áll egy 2001-ben felújított kilátó. Ahatársáv nem érinti, ezértegy kiágazó csúcs jelet, a tö-mör háromszöget festettünkhozzá. Egyelőre azonbancsak alapoztunk. Elhelyez-tünk egy „helymegjelölő”táblát és két darab „3-4 so-ros” útbaigazító táblácskát.Hiába próbáltuk otthon, író-asztal mellett megtervezni atáblákra írandó szöveget, avalóságban azokat nem tud-tuk elhelyezni. Mindig amegismert terület alapján, ahelyszínen kézzel kellett aszövegeket a táblákra feste-ni. Lehetőleg úgy, hogy azigényes „élvezeti turista” ismeg legyen vele elégedve. Bár civilben több-ször reklámfestéssel keresem a kenyerem, nemmertem vállalkozni e felelősségteljes, precízmunka kivitelezésére. Mónikát bíztuk meg vele.A csúcsról le, a Kis-Karancsra ismét fel. A söté-tedés miatt, már nem akartunk festeni, de Pé-ter meg-megállt egy-egy jelet, még egy utolsótelhelyezni. Elértük a sárga turistajelzést, melya somoskőújfalui vasútállomáshoz visz le. Ala-posan kipingálták az utat. Szinte az erdőbenalig maradt fa, melyre nem tettek jelet. Elszé-gyeltem magam, hogy mi mennyire ritkán fes-tettünk. Bár a Kék-túra útvonalához képest mégmi is a bőség zavarát hozzuk az igényes turis-tákra. Már sötétedett, mikor a kocsihoz értünk.Átautókáztunk Karancsberénybe, a másik autó-hoz, majd kerestünk magunknak egy éjjeli sát-razó helyet. Éjfélkor volt takarodó.

Másnap ismét kocsikáztunk egyet. Péter au-tójával elmentünk Ipolytarnócra. Ott kiszedtüka vitatott három darab akác oszlopot. Felcipel-tük a határsávba és elrejtettük. Ipolytarnóctólhármasban festettük a zöld jelet. Mónika úgylátszik, hogy be akarta pótolni az előző napimulasztását, ezért olyan tempóval dolgozott,hogy Péterrel alig tudtuk követni. Szinte me-netsebességgel festettük a fedő zöld réteget.Már fél négyre megérkeztünk a karancsberé-nyi (rományi) úthoz. Mónika továbbment fes-

teni a Nagy-Arany-hegy irányába, én Péterrellementem a helyi erdészhez elkérni a tőle vá-sárolt akác oszlopaimat. Három oszloppal akocsim tetején felkorcsolyáztunk a határsávba.A mély kocsinyimon úgy lehetett a kis autóvalfelmenni, hogy Péter a kocsi előtt guggolva mu-tatta, hogy merre szedjem a kormányt. Sike-rült nem beleesni a kátyúkba és feljutni a ha-társávba. Egy oszlopot az útkereszteződésbe,kettőt a mezőre állítottunk fel.

A nap eredménye: sikerült „bezöldezni” 12-13 km-nyi utat, három oszlopot felállítani ésösszesen 10 db útjelző táblát kihelyezni.

Sajnos a társaim ideje lejárt. A jól megér-demelt hétvégi pihenőjük után, hétfőn dolgoz-ni kell menniük.

Mályi József, MKE fotó: Nagy Péter

Ez a határszakasz egy turisztikai hullámvasút

8Kísért a múlt – Az útjelzés rejtelmei

Néhány üdvös tanács útjelzőknek

Mielőtt festékesdobozzal és ecsetekkel fel-szerelve munkába fognánk, szükséges egyelőző alkalommal a jelzendő útvonalat (hogyazt minden részletében megismerjük) végig-vándorolnunk. Szükséges ez a „bejárás” ak-kor is, ha már eddig jelzett útszakaszról vanszó, mert úgy az útnak, mint az eddigi jel-zésnek lehetnek olyan hiányai, melyek azegyébként jó terepismerő, de jelzési teen-dőkben gyakorlatlan turista figyelmét elke-rülik! Ha nem ismerjük tökéletesen a jelez-ni kívánt utat és enélkül fogunk a festéshez,könnyen megtörténhetik pl. az, hogy a régijelzés egy helyen megszakad és nem talál-juk a folytatást. A jelzendő útvonal pontosismeretének híjjában, ily esetben sokszor hely-telen, a térkép rajzával meg nem egyező, avagyépen tiltott területre vihetjük a jelzést.

De nem csak a jelzésnek, hanem az út-nak esetleges hiányai is szükségessé tehetikezen előzetes bejárást. Kopár területen vé-gigmenve sokszor kellemetlenül tapasztal-juk, hogy még egy kődarabot sem találunkutunkban, amelyre a jelzést ráfesthetnők.Legalkalmasobb volna ilyen helyeken cölö-pök vagy karók beverése. Ahol a falu népenem jár, ezt meg is tehetjük, a legtöbb he-lyen azonban e munkánk szándékos pusztí-tásnak van kitéve mindaddig, míg a turista-alkotásokat törvény nem védi és amíg a falunépe előtt ellenszenves, félmeztelenül kó-dorgó, vagy vetéseket tipró turisták járnak.Egyelőre e bajokon úgy segíthetünk, hogykis gödröket ásunk útvonalunkban, amelyek-be megfelelő alakú, jelzésre alkalmas köve-ket teszünk. Ilyenkor gondosan ügyeljünkarra, hogy e munkánál a mesterséges ásásminden külső jelét eltüntessük, hogy ezál-

tal fáradságos munkánk „szakszerű” elpusz-tításának lehetőleg elejét vegyük!

Szükséges tehát, hogy ezen hasonló „elő-készítéseket” már az út bejárásakor elvégez-zük, mert csak így mehet a jelzés tulajdon-képpeni munkája a legközelebbi alkalommalzavartalanul végbe. A cölöpök beveréséhezegy kisebb balta, a gödörásáshoz pedig egyrövidnyelű, a hátizsákban is elhelyezhető kisásó elegendő szerszám.

Ha utunkat az előbb mondottak alapjánkellőleg megismertük és előkészítettük, hoz-

Látszólag könnyű dolog a turistautak jelzése, de aki már csinálta, az tudja,sok trükkje van és igen fáradságos feladat. Az alábbi írás – ami megjelent aTuristák Lapjának 1929. év 9-10. számában – beavat az útjelzés rejtelmeibe.Az illusztráció 2005-ben, az Északi Zöld útjelzésén készült, bemutatja VictorMónika és Mályi József.

Óvatos kéreg hántolás után jön az alapozás

9 Kísért a múlt – Az útjelzés rejtelmei

záfoghatunk az alap: a fehér szín festéséhez.A festéket Egyesületünk titkársága részérőlkijelölt festéküzletben, utalvány alapján be-szerezhetjük. Az ecsetet vagy titkárságunkadja ki elismervény ellenében, vagy pedig azEgyesület költségére magunk vásárolhatjukmeg valamely háztartási cikkeket árusítóüzletben. Inkább kis ecsetet válasszunk (rö-vid, kevés szőrrel), mert különben a dús éshosszúszőrű ecsetet dróttal vagy spárgávalkellene lekötnünk, ami bizonyos gyakorlott-ság hiányában rosszul sikerül. A nagy ecseta festendő, aránylag nem nagy négyszögek-hez képest túlsok festéket vesz magába s afölösleges festék ruhánkra csöpög, de a jel-zést is elronthatja.

A legtöbb festéküzletben a festéket mára dobozban a „elkészítve” kapjuk, vagyis ahozzá szükséges firneisszel keverve. Célsze-rű azonban, hogy azt, úgy a munka elején,mint a munka közben egy kis pálcikával gyak-

ran felkavarjuk, hogy a festék sűrűsége min-dig egyenletes maradjon. Ha ezt elmulaszt-juk, a híg felsőrész hamar elfogy, s a meg-maradó sűrű festéknek alig vehetjük hasz-nát! Nagyon száraz és meleg időben ajánla-tos egy kevés tartalék firneiszt magunkkalvinni. (2 kg festékre egy nyolcad liter firneiszelegendő) Ha viszont teljesen sűrű festéketkapunk, úgy minden kg festékhez fél literfirneiszt kell vinnünk. Ajánlatos ezenkívül,hogy minden résztvevő egy kis üveg terpen-tint is hordjon magával, mellyel ruháját tisz-tán tarthatja és a munka befejeztével az ecse-tet kimoshatja. Némi gyakorlotsággal annyi-ra vigyázhatunk ruhánkra, hogy egész napifestés közben alig 1-2 csepp festék éri azt.Ha a baleset mégis megtörtént, legjobb azon-nal a terpentines üveget elővenni, s a foltotegy kis posztódarabbal kimosmi, mert ha afesték a ruhára szárad, akkor azt már csakhosszas dörzsöléssel távolíthatjuk azt el on-nan.

A festékdoboz tartásához egy darab erő-sebb drót is kell, melyet „U” alakúra görbí-tünk, s a két visszahajló végénél fogva zsi-neggel szorosan a dobozhoz erősítünk. Eztotthon is elkészíthetjük, ha azonban a do-boz átlyukasztásával (zsineg nélkül) akarjuka drótot ráilleszteni, úgy ezt csak a helyszí-nem tehetjük meg. Ennek az a hátránya,hogy a festék a lyukon kifolyik ruhánkat, vagya hátizsákot bepiszkítja. A doboz tetejét amunka megkezdéskor egy becsukott zseb-kés nyelével emelhetjük ki.

A szükséges felszereléshez tartozik még,hogy elegendő papírral, törlőronggyal, spár-gával és egy kerti ollóval legyünk ellátva. Amia festék mennyiségét illeti, kellő beosztással10 km útvonalra elegendő 2 km fehér és 1kg színes festék. Ha a fehér alapra kétféleszín kerül, pl. piros-zöld, úgy mindenikből1-1 kg szükséges. Kezdő útjelzők valamiveltöbbet fogyasztanak.

A festés kivitelét illetően először a fehéralapot festjük meg. Iparkodjunk szabályosnégyszögeket festeni éles vonalakkal, derék-szögekkel és megfelelő nagyságban azon

A színes sáv festése

10Kísért a múlt – Az útjelzés rejtelmei

céllal, hogy abba a legközelebbi alkalommala színes sáv befesthető legyen. A jelzés mód-ja egyébként szemléltető módon van az Egye-sületünkben bemutatva, ha tehát valakineke leírás után is kételyei lennének a kiviteltilletőleg, a bármikor megnézheti hivataloshelyiségünkben e szemléltető segédeszkö-zöket!

1. A jelzések ne legyenek izléstelenül na-gyok! Elég, ha azokat oly nagyságban fest-jük, hogy a megfelelő távolságból láthatóklegyenek! Mindenekelőtt azt tartsuk szemelőtt, hogy a jelzéseket nem terepismerőturisták, hanem a tájékozásban járatlan kez-dők számára készítjük. Szükséges tehát:

2. Hogy a kiinduló pontot elhagyva máraz első jelzést láthassuk!

Hogy a jelzések elég sűrűen, vagyis olymódon következzenek egymás után, hogyminden jelzésnél a következőt láthassuk! Alátótávolság szempontjából fontos az, hogya fatörzsnek ne csupán az egyik oldalán le-gyen a jelzés, hanem oly módon, hogy aztjövet is, menet is láthassuk!

3. Ha utunk egy főútból (széles útból)mellékösvényre vagy épen úttalan terepretéra jelzések feltűnően és sűrűbben festen-dők.

4. Úttalan terepen jó szolgálatot tesznekaz iránymutató nyilak! Sötét tárgyakon fe-hér festékkel, fehér kőlapon színessel rajzol-juk meg ezeket!

5. Bokrok, cserjék vékony ágait is felhasz-nálhatjuk. Ekkor azonban a láthatóság szem-pontjából az útban lévő lombozatot kerti ol-lóval lenyessük s a lehullott leveleket vagygallyakat a borkor mélyén elrejtjük! Ágat netördeljünk, csupán a kerti ollóval elvághatóágacskákat távolítsuk el!

6. Ha a jelzendő útvonal más útirányújelzéssel véletlenül egy ideig együtt halad,nem szabad sem a másik jelzésre rá, sempedig közvetlenül föléje vagy alája festeni,hanem vagy más tárgyakra, vagy ha ez nemlehetséges, úgy elég távolságban tőle! A lé-nyeges mindig az, hogy a két jelzés messzi-ről is különállónak lássék.

7. Ha az útjelzés nem új, hanem csak arégi jelzés karbantartására szolgál, akkor isjobb, ha először csak a fehér festékkel dol-gozunk, mert a jelzés sok helyen hiányoslehet és új fehér négyszögeket kell festeni. Ameglévő régi jelzésen elég, ha az alsó és fel-ső fehér sávot festjük be friss festékkel, aszínes sáv részére elegendő már a régi ugyan-olyan színű alap.

8. Ha a fehér alapszín már kellően meg-száradt, úgy egy következő alkalommal rá-festhetjük a színes középrészt. Ha a festéknagyon híg, úgy csak keveset engedjünk azecsetbe, mert a lecsurgó festék elronthatjaelőbbi munkánkat! A sáv legyen a fehér négy-szögnek lehetőleg a közepén és annak egy-harmad részét foglalja el.

9. Ügyeljünk továbbá gondosan arra is,hogy a színes sáv iránya utunkkal párhu-zamos legyen.

A jelzés befejeztével az ecsetet terpentin-ben mossuk ki. Elegendő, ha az ecsetet ter-pentines dobozba jól benyomjuk, hogy a frissfestéket kiszoríthassuk. Otthon azután egykis mosószappannal tisztára moshatjuk azt,úgy hogy a tiszta ecsetet az egyesületi helyi-ségben, az elismervény visszaszolgáltatásaellenében átadhatjuk. Ha a festék az ecsetbeszáradt már, nehezebben megy annak eltá-volítása. Ilyenkor pár napig kell terpentin-ben, majd szappanos vízben áztatni azt.

Az útjelzés munkájával kapcsolatbanugyanitt fel kell hívnunk minden tagtársunkszíves figyelmét arra, hogy kirándulásaik al-kalmával a jelzések körül észlelt hiányosságo-kat és egyéb észrevételeiket tudassák lehető-leg azonnal Egyesületünk titkárságával vagyhozzák tudomására az útjelző-bizottságnak.

Lakner Károly

Kétoldali jelzés egy tölgyfán

11 Egyesületi hírek – Közgyűlési meghívó

A közgyűlés helye: Rendezvények Háza, Hidvégardó (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)A közgyűlés időpontja: 2005. május 21. (szombat) 20 óraÉrkezés, regisztráció: 10-20 óra között.A közgyűlés tervezett napirendi pontjai:

1. Az elnökség beszámolója az előző közgyűlés óta eltelt időszakról2. A 2004. évi beszámoló és közhasznúsági jelentés3. Rendezvények, nyári programok ismertetése4. Egyebek

Elhelyezés: A vendégházban, azonban ágyat és matracot nem biztosítanak, ezért hálózsákot,matracot, szivacsot, stb. (ki mit szokott) mindenki hozzon!A szállásért térítést nem kell fizetni, az egyesület állja.Főzési lehetőség van.Szolgáltatás: Nagyterem használata (közgyűlés), melegítőkonyha használata (főzési lehetőség)Szombat este vacsora közösen: „ami a bográcsba belefér!”Tányért, evőeszközt, poharat (pohárba valót) mindenki hozzon magával!A közgyűlés után vetítési lehetőséget biztosítunk.A részvételi szándék, a vetítési igény bejelentése: Király Gabriella, 30/626-1493Honlapok: www.hidvegardo.hu és www.terkepcentrum.hu/index.asp?tid=25672

A távolsági közlekedési jegyről számlát kell kérni, melyet visszatérítünk.Odaút (május 21. szombat):Indulási hely Érkezési hely Közl. *IC *IC *IC *ICBp. Keleti pu. Miskolc Tiszai pu. vonat 8.00* 12.00* 15.00* 18.00*Miskolc Tiszai pu. Tornanádaska vm. vonat 11.12 14.40 17.05 20.00Tornanádaska vm. Hidvégardó busz 12.47 16.40 18.40 21.32

Visszaút (május 22. vasárnap):Indulási hely Érkezési hely Közl. +IP *IC +IP *IC Hidvégardó Tornanádaska vm. busz nincs nincs 13.49 nincs 16.19Tornanádaska vm. Miskolc Tiszai pu. vonat 10.30+ 11.03 14.20 16.25+ 16.48Miskolc Tiszai pu. Bp. Keleti pu. vonat 12.10* 13.15 16.20 18.10* 18.20

Túrázási lehetőségek:A) Északi Zöld munkatúrák:1. Maronyi kolostorrom – K jelzés (már meglévő mellé új jelzés alapfestése);2. K jelzés – Esztramosi bányaoldal – Tornaszentandrás – gerinc – Hidvégardó (nyomvonal-

keresés, új jelzés alapfestése);3. Hidvégardó – államhatár (nyomvonalkeresés, új jelzés alapfestése);4. K+ jel – Tornaszentjakab – Sas-patak völgye – Bodolai-erdő, államhatár (nyomvonalkere-

sés, új jelzés alapfestése);5. Martonyi kolostorrom – Szalonna (régi jelzés törlése, helyette új jelzés alapfestése).B) Egyéb túralehetőségek:1. Alsó-hegy2. Szádelői-völgy

Egyesületi hírekMeghívó a Magyarországi Kárpát Egyesület közgyűlésére

ahová mindenkit szeretettel várunk és elvárunk

MKE Elnökség

12

Az Erdélyi Kárpát-EgyesületrõlAz Erdélyrészi Kárpát-Egyesület (EKE) az Erdé-lyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE)javaslatára jött létre, ennek kebeléből nőtt ki,megalakításának szükségessége már 1889-benfelvetődött. A gondolat megfogalmazója Sán-dor József (1858-1945) író volt. Annak érde-kében, hogy megfelelően elő lehessen készí-teni a turista egyesület megalapítását, hogydönteni tudjanak a szervezeti felépítés és a fel-adatkörök kérdésében, az EMKE vezetőségeSándor Józsefet egyhónapos tanulmány útraküldte a Magas-Tátrába, a Magyarországi Kár-pát Egyesület létesítményeinek és szervezetikérdéseinek a tanulmányozására. A látottakalapján, valamint a turista létesítmények szer-vezésének és működtetésének egyedi jellegemiatt Sándor József arra a meggyőződésre ju-tott, hogy a megalakítandó EKE önálló, függet-len egyesület kell legyen. A végül 1891-benmegalakult EKE egész Erdélyre kiterjesztettetevékenységét.

1898-ban az egyesületnek 35 osztálya léte-zett és tizenkét menedékházat működtetett. AzEKE tudatosan célul tűzte ki a Székelyföld tu-dományos feltárását, gazdasági felemelését.Már 1892-ben kiadásra került az ERDÉLY címűhonismertető folyóirata. Megalakulásától azelső világháború végéig az EKE folyóiratán ésannak mellékletein kívül mintegy 70 kiadványtjelentetett meg, többségükben térképes útika-lauzokat, barlang útmutatókat, fürdőismerte-tőket magyar, német, angol és román nyelven,turista naptárakat kirándulási tervekkel és tér-képvázlatokkal. Az EKE figyelemreméltó kiadóitevékenysége dinamizálta a földrajzi, geológi-ai, geomorfológiai és etnográfiai kutatásokat,minőségi munkára serkentve a szerzőket.

Már 1897-ben felvetődött egy EKE múze-um megalapításának a terve. A Kárpát Múze-um felavatására 1902. október 2-án került sor,a kolozsvári Mátyás szobor leleplezésével kap-csolatos ünnepségek keretében. Az épületnemcsak a múzeumnak lett otthona, hanem

Együttműködési megállapodást írt alá Lukács József az Erdélyi Kárpát Egyesület ésJeszenszky Géza a Magyarországi Kárpát Egyesület képviseletében. A megállapodáscélja az eddig is szoros kapcsolat szervezettebbé tétele, közös programok szervezése,programjainkhoz közös pályázati tevékenység folytatása.

egyúttal az EKE központjának a székhelye is.Az EKE gyümölcsöző szervezőtevékenysé-

ge folytán fellendült a székelyföldi ásványvizekpalackozása és értékesítése, a fürdők és klima-tikus gyógyhelyek: Borszék, Tusnád, Korond,Málnás, Szováta, Kovászna, Gyilkostó, Bálvá-nyos, Sugás rohamos fejlődésnek indultak. Újutak és gyalogösvények épültek ki Kolozsvárkörnyékén a Bükkben, a Tordai-hasadékban, aKirálykőn, a Révi-szorosban, a Remetei-sziklaszorosban, a Detunátán, a Vlegyászán, aRetyezátban és a Fogarasi-havasokban. A tagoküdültetése érdekében az egyesület felépítette,berendezte és adminisztrálta a radnaborberekiés a dombháti üdülőközpontokat, ahol az egye-sület tagjai kedvezményes áron üdülhettek. AzEKE fénykorában, a XX. század elején kerültsor a Bihar-Öreghavas-Vlegyásza csodálatoshegylabirintusának turisztikai feltárására és is-mertetésére.

Az első világháború veszteségei, a trianonibékeszerződés és ennek alkalmazása gyakor-latilag az EKE időleges szervezeti megszűné-sét eredményezték. A 35 vidéki osztályban többmint 6000 tagot tömörítő egyesület szétziláló-dott, tevékenysége megbénult. Óriási veszte-ség érte az egyesületet tagjainak, különösenvezető embereinek tömeges eltávozásával, ki-utasításával. A megmaradt kevés számú tagotis elterelte az egyesülettől a létbizonytalanság,a kilátástalan jövő nyomasztó gondja. A hábo-rú éveiben és a politikai változás zűrzavarábanaz egyesület tulajdonát képező menedékháza-kat kirabolták, sok közülük leégett. A turistautak és ösvények hídjainak, pallóinak,korlátainak faanyagát, a kilátótornyok anyagátelhordták és tüzelőnek elhasználták. A megma-radt menedékházakat berendezésükkel együtta román hatóságok elkobozták. Egyedül a Ko-lozsvár környéki Bükk erdei menedékház ma-radt meg az EKE kezelésében.

Mind az első világháborút megelőző idő-ben, mind a két világháború között, amikor az

Egyesületi hírek – EKE-MKE együttműködés

13

erdélyi magyarság számban megfogyatkozott,az Erdélyi Kárpát-Egyesület összetartó és tudo-mánynépszerűsítő fórum lett. A kisebbségisorsba taszított erdélyi magyarság soraiban je-lentős volt az EKE nyelvművelő és nyelvvédőtevékenysége.

A háború következtében 1945-től beállómély politikai változások, Kelet-Európának akommunista Szovjetunióhoz való láncolásamegpecsételte az EKE sorsát is. Megerősödteka központosítási és uniformizálási irányzatokés felfogások, melyek nem tűrték el önállóegyesületek létezését. Ez a felfogás az akkor 53éves múltra visszatekintő EKE erőszakos beol-vasztását eredményezte. Az Erdélyi Népi Kár-pát Egyesület 1948. április 1-ig működött, ami-kor véglegesen felszámolták és beolvasztottákaz országos szinten működő ONT-be (OficiulNational de Turism).

Az 1991-ben újjáalakult EKE a mai rohanóvilágban egy űrt szeretne betölteni. Az alapsza-bályzat értelmében az EKE célkitűzései a kö-vetkezők: az amatőrturizmus művelése, a hon-ismeret elmélyítése és a természetvédelem.

Az amatőrturizmus, amely nem téveszten-dő össze a fizetéses turizmussal, elsősorban aközösségfejlesztést szolgálja. A gyalogos-bakan-csos turizmus az egészséges életmód mellett aközös élmények gazdagodását biztosítja. A tú-ravezetők irányításával a hétvégi gyalogos, au-

tóbuszos, vonatos, kerékpáros túrák a legtöbbesetben össze vannak kötve a tájegység ismer-tetésével, a honismerettel. Az állandó jellegűismeretterjesztő előadások, fotókiállítások, dia-vetítések, valamint különböző versenyek, er-dei iskola típusú tevékenységek főleg iskolaitanulók bevonásával, valamint túravezetői tan-folyamok szervezése, megemlékezések, emlék-és teljesítménytúrák, felfedezőtúrák, sziklamá-szás, alpinizmus, barlangászat, külföldi kapcso-latok kiépítése közös tevékenységek kibővíté-sével mind-mind jelen vannak osztályaink te-vékenységében. A védett területek és természe-ti ritkaságok megóvása, természetvédelmi mun-kálatok, útjelzésfestések, forrástisztítások,munkatáborok szervezése szorosan összefügg-nek magával a turizmussal, tehát nem lehetezeket szétválasztani.

Nagy sikernek örvend a hagyományos EKEVándortábor, amely az ország különböző hely-színein kerül megrendezésre, minden évbenmás-más osztály szervezésében. Találkozót ad-nak itt egymásnak a különböző EKE osztályoktagjai, az EKE társszervezetei és szimpatizán-sai, illetve minden belföldi vagy külföldi érdek-lődő, aki fogékony a honismeret, a természet-védelem és a bakancsos turizmus iránt. Az ideiXIV. Vándortábort az EKE Nagybányán műkö-dő Gutin Osztálya szervezi 2005. augusztus 3-7.között, Kapnikbánya mellett.

Jövõbeni együttmûködésünkrõl• A természetjárás és a természetvédelem, az épített környezet és kulturális értékeink általánosvédelme és ennek terjesztése, megszerettetése mindkét Fél működésének célja. Felek céljukelérése érdekében gyalogos, kerékpár, vízi- és sítúrákat, magashegyi túrákat, barlangászást szer-veznek, oktató tevékenységet, lapkiadói tevékenységet végeznek.

• A Felek egyezően rögzítik azon szándékukat, hogy programjaikat és tagszervezeteik program-jait változatlanul eljuttatják egymáshoz a kölcsönös részvétel lehetővé tétele érdekében. A Felekrögzítik, továbbra is törekednek arra, hogy programjaikon a saját tagjaiknak nyújtott kedvezmé-nyeket a másik Fél tagjainak is hasonló feltételekkel biztosíthassák.

• A Felek rögzítik, hogy közös programjaik egyben oktatási célúak is, a honismeretet, a termé-szetvédelmet és a magashegyi túravezető képzést egyszerre szolgálják. Felek szándéka, hogy a2005. évtől kezdődően közös oktatási célú programokat szervezzenek.

• Felek szándéka továbbra is, hogy működésük, közös programjaik anyagi alapjainak megte-remtése érdekében közös pályázatokat nyújtsanak be.

• A Felek rögzítik, hogy egymás és tagjaik egyesületi tevékenységének nyilvánosságot teremtvetovábbra is közzéteszik programjainkon kívül tagjaik írásait lapjaikban: az Erdélyi Gyopárbanilletőleg a Kárpáti Lapokban, honlapjaikon, valamint elektronikus levelezési listájukon.

Egyesületi hírek – EKE-MKE együttműködés

14Túraterv – Május

1. Mátra-hegységRecsk – Domoszlói-kapu – Várbükk – ParádTúravezető: KEM, dr. Meszléri Éva, 46/323-010

7. Tappancs-túra – „ Szép kilátás”Eger – Tiba-kút – Nagy-Eged – VárállomásTáv: 9 km, szint: 300 m, mi.: 4 óraTalálkozó: 9.00 VárállomásT. vezető: KEE, Pappné Kormos Zsuzsa, 70/339-2325

7. Szlovákia – Selmeci-hegységEgy napos túra a Szitnya-csúcsra, amely a történel-mi Magyarország egyik legszebb kilátópontja.Utazás: autókkalIndulás: 7.00Túravezető: PKE, Vámos László, 30/971-2146

13-16. Csíksomlyói búcsú – ErdélyA búcsújárás mellett városnézés (Nagyvárad, Ko-lozsvár), kirándulás (sóvidék), történelmi emlék-helyek felkeresése (a segesvári csatatér emlékpark-ja) teszi színesebbé programunkat.Utazás: légkondicionált autóbusszalSzállás: Zetelakán, székely családoknálKöltségek: 30.000 FtJelentkezés: KEE, Köves Eszter, 20/ 397-3377

13-16. Dél-Dunántúli Kéktúra –Zselic

1. nap: Simonfa – Gálosfa – (György-Márton-hegy,Cseppköves mésztufa hasadék) – Csepegő-kő –Felsőkövesd – Ibafa (26 km)2. nap: Simonfa – Zselickisfalud vagy Patca (19 vagy24 km)3. nap: Zselickisfalud vagy Patca – Kaposmérő (17vagy 12 km)Szállás: Simonfa, Zselic kulcsosház,700,-Ft/fő/éj,ágynemű,1×300,-Ft, vagy hozni kell hálózsákotUtazás: autókkal, pénteken (13-án) délutánTérkép: A Zselic, 17-es számúTúravezető: PKE, Vámos László, 30/971-2146

15-16. Cserehát-hegység,autó+kerékpártúra

Komjáti – Tornaszentandrás – Tornabarakony –Rakaca – Krasznokvajda – Szanticska (sátorozás) –Felsővadász – EdelényTúravezető: KEM, Radnai János, 46/317-014

Május

Túraterv 20-22. Cserehát-hegységBódvaszilas – Bódvarákó – Mile hegy – Martonyikolostorrom – Tornabarakony – Rakacaszend –Kecskepad – Irota – Felsővadász – Nyésta – Abaúj-szolnok – Baktakék – Fancsal – Abaújdevecser –EncsTáv: 20, 22 és 15 km, szint: 650 mTalálkozás: 2005.05.20. 07.55 órakor, Keleti pu.Indulás: 2005.05.20. 08.15 órakor MiskolcraSzállás: sátorban vadkempinges módonÉtkezés: önellátásÉrkezés: 2005.05.22. 15.37 óra, Keleti pu.Jelentkezés: 2005. április 15-igTúravezető: MKE, Orbán Imre, 70/942-4410

22. „JAN BECHER”Répáshuta – Katalin-völgy – Pazsag – Oldal-völgy –FelsőtárkányTáv: 18 km, szint: 300 m, mi.: 6 óraTalálkozó: 8.15 Volán pu.Túravezető: KEE, Bónusz György, 20/935-4579

22. Bükk-hegységMiskolc – Ómassa – Bánkút – Tar-kő – Őserdő – Há-rom-kút – Bánkút – ÓmassaTúravezető: KEM, Tóth Tamás, 46/349-258

27-29. Dél-Dunántúli Kéktúra –Mecsek – Zselic

1. nap: Felsőkövesd – Abaliget – (Orfű, Panorámakemping) (25 km)2. nap: Abaliget, barlang – Remete-rét (13 km)Ha van rá igény, barlanglátogatásUtazás: autókkal, pénteken (27-én) délután indulunkSzállás: Orfű, Panoráma kemping, saját sátorban!Kb. 1000,-Ft/fő/éjTérkép: Mecsek 15-ös és Zselic 17-es számúTúravezető: PKE, Vámos László, 30/971-2146

15 Túraterv – Június

Június

4. Tappancs-túra„Kárpátos tájakon”Szilvásvárad – Szalajka-völgyTáv: 8 kmTalálkozó: 9.10, MÁV pu.T.vezető: KEE, Pappné Kormos Zsuzsa, 70/339-2325

10-12. Dél-Dunántúli KéktúraKelet-Zalai-dombságÁllóképesség növelő, tájékozódási készségfejlesztőtúra.A teljes felszerelést (sátor, hálózsák, kaja, stb.) háti-zsákban kell vinni a túra alatt.1. nap: Rádiháza – Szentpéterfölde (8-10 km)Rövid éjszakai túra (Rádiházára 21:31-kor érkezünkmeg, rögtön utána indulunk a tervezett táborhelyig),tájékozódás sötétben, éjszakai sátorhely keresés.2. nap: Szentpéterfölde – Kistolmács, kemping(16 km)Fürdés a kistolmácsi strandon.3. nap: Kistolmács – Homokkomárom vagy Palin(23 vagy 30 km)Kiszállási lehetőség Obornak faluban (20 km)Utazás: vonattal:

Oda: Bp. Déli-pu: 17:05 (Göcsej IC) – Zalaeger-szeg: 20.35 – átszállás: 20.55 – Rádiháza: 21.31Vissza: Nagykanizsa: 14.30 – Bp. Déli-pu: 18.28,vagy Nagykanizsa: 15.30 – Bp. Keleti-pu: 19.33

Szállás: saját sátorbanTérkép: Dél-Zala, 28-as számúTúravezető: PKE, Vámos László, 30/971-2146

11-12. Szlovákia, kerékpárSzádelői-völgy (sátrazás) – Tornai vár – Stószfür-dő– Rozsnyó – BánréveTúravezető: KEM, Répászky Ernő, 30/392-6152

17-18. Bükk 900-as csúcsaiBükk-hegységMont Blanc felkészítő, állóképesség növelő, tájéko-zódási készségfejlesztő túraHúsz, 900 m fölötti csúcs megmászása a Bükk-fensíkon, lehetőleg a 10 órás szintidőn belül, a tel-jesítésért kitűző jár. (kb. 32 km, 2000 m szintkü-lönbség!) Kiszállási vagy könnyítési lehetőséglesz!Utazás: autókkal, pénteken (17-én) délután indulunkSzállás: Bánkút, síház vagy Nagy-mező, kulcsosház(szervezés alatt)Térkép: Bükk, 30-as számú

Túravezető: PKE, Vámos László, 30/971-2146

ProgramelőzetesTátra 2005 tábor

Gyönyörű magashegyi völgyek, bővizű hegyi-patakok,vízesések és maga a HEGY! Mindez és túráink válto-zatossága a biztosíték arra, hogy mindenki megtaláljaa számára megfelelő nehézségű túrát, és így ez az ötnap igazi feltöltődéssé és kikapcsolódássá váljék.Szállás: Tátralomnicon, hatszemélyes faházakbanA tábor ideje: július 12-16. (5 nap).Költségek: 30.000 Ft, amely magába foglalja azutiköltséget, a szállásdíjat félpanziós ellátással. (NemKEE-tagoknak a költség 32.000 Ft.)Jelentkezés: május 31-ig,Köves Gyula, KEE, 20/326-4943E-mail: kovesgy01@axelero.hu

MKE tábor 2005 – BükkA nagy előd, Dr. Zsembery Gyula írta a Turisták Lap-jában, 1929-ben: „Nagyon helyes volna, ha mindenosztályunk területére minden évben egy-egy na-gyobb, vándorgyűlésszerű országos tanulmányi ki-rándulást rendeznénk és az ilyen összejövetelekennem a felköszöntőkön, hanem a tudás és honisme-ret fejlesztésén volna a hangsúly.”E gondolat jegyében rendezzük meg a Bükk hegy-ségben sátortáborunkat. A kárpátos hagyományokon(turisztika, természetvédelem, honismeret) túl arésztvevők aktívan bekapcsolódhatnak menedékház-építő programunkba is.A tábor ideje: július 22-29.Jelentkezési határidő: június 15.Köves Gyula, KEE, 20/326-4943E-mail: kovesgy01@axelero.hu

15-20. Szlovákia, Kis-Fátravonat – gyalogKis-Fátra (sátorozás)Túravezető: Komlósi András 20/942-9182

25. Mont Blanc felkészítõ túraPilis – Visegrádi-hegységSzervezés alatt – minimum 2000 m szint!Túravezető: PKE, Vámos László, 30/971-2146

25. „Borsod szép útjain”Bódvaszilas – Szögliget – Szádvár – Tohonya-bérc –Jósvafő – AggtelekTáv: 20 km, szint: 400 mTalálkozó: 5.20, MÁV pu.Túravezető: KEE, Bóta Attila, 20/965-1432

26. Aggteleki karsztAggtelek bg. – Szalonna – Telekesi-völgy – Csorba-kő – SzuhogyTúravezető: KEM, Pintér Vendel

16Kísért a múlt – A Dornyay turistaház a Karancs közelében

Fotó: Nagy Péter

Salgótól északra, az Eresztvényből induló műút végén, a sípályák közelében áll a Dornyay turis-taház. A Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya avatta fel 1935. október 20-án azÁgoston Sándor által tervezett épületet. Mai nevét építésének kezdeményezőjéről, Darnay-Dornyay Béláról (1887-1965) kapta, aki 1923-1940 között a salgótarjáni reálgimnázium tanára,a környék kutatója és kiváló ismerője, valóságos polihisztor volt. Tanított Rózsahegyen, Veszp-rémben, Magyaróvárott is, volt a keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója és a Földtani Intézetdolgozója. Jelentős munkái a Bakonyt, a Balatont és a Karancs-Medvest bemutató turistakalau-zai, melyek közül az utóbbit 1929-ben magánkiadásban jelentette meg.

A környékbeliek még emlékeznek a fogadó kitűnő konyhájára, népszerűségére. Sajnos aturistaház jelenleg igen lepusztult állapotban van. Amit emberkéz elért, az tönkre van téve. Azidőjárás pedig a tetőn keresztül rombolt. Érdemes lenne az Egyesületünknek visszavenni,rendbehozni és üzemeltetni e jobb sorsra érdemes építményt. Érinti az Északi Zöld. Az eddigiegyetlen turistaház ezen az útvonalon. Mielőbbi cselekvés szükséges, mert az üzleti hiénák –kihasználva a határsávi turizmus megindulását, rácsapnak e házra. Annak idején a miénk volt,meg kellene keresni a módját a visszaszerzésére.

A közeli, jó vizű Bodzfás-kútnál szalonnasütő helyek, padok, asztalok találhatók, és a szem-közti dombon pedig felvonóval ellátott sípálya. Könnyű turista út vezet a Salgó várba, ahol mégPetőfi Sándor is megfordult. Igazán remek hely, ajánlom mindenkinek.

A Dornyay turistaház