Cicognani a bolognai Sant’Orsola Kórház gyermekosztályának vezető főorvosa

Ezt a verset egy kamaszlány írta, aki a rák végső stádiumában szenved.

Szeretné látni, hányan olvassák el. A vers magáért beszél.

Legyetek szívesek továbbítsátok!Az orvosa küldte szét, így jutott hozzám is, és én lefordítom

most Nektek.

LASSÚ TÁNCNéztél valaha gyermekeket a játszótéren?

Vagy hallgattad az eső zaját, mikor lehull a földre?

Vagy követted-e egy lepkeszabálytalan röptét?

Vagy figyelted-e, a naphogyan oldódik fel az éjszakában?

Jobban tennéd, ha lassítanál.Ne táncolj ilyen gyorsan.

Az idő rövid.A zenének vége lesz.

Napjaidon átrohansz?Amikor kimondod: „Hogy vagy?”

meghallgatod a választ?

Amikor a napnak vége vanvégigheversz-e ágyadonhogy a fejedben átfutó

ezernyi gondolatnak helyet adj?Jobban tennéd, ha lassítanál.

Ne táncolj ilyen gyorsan.Az idő rövid.

A zenének vége lesz.Mondtad-e valaha fiadnak

„majd holnap…”anélkül, hogy siettedben

észrevetted volna bánatát?Vesztettél el jó jó barátságot

visszahozhatatlanul,csak azért, mert nem volt rá időd

hogy felhívd, és azt mond „Szia”?

Jobban tennéd, ha lassítanál.Ne táncolj ilyen gyorsan.

Az idő rövid.A zenének vége lesz.Ha ennyire rohanszhogy elérj valahová,

elveszíted az utazás örömét.Ha egész napodat lihegve

rohanod át, a kapott ajándékot mintha sosem nyitnád ki . . .

de az út porába dobod. Az élet nem versenyfutás.

Fogd kezedbe inkább lassan.És hallgasd muzsikáját.

Legyen boldog napod…