Kéthavonta megjelenõ folyóirat • 2009. július–augusztus • 63. évfolyam 4. szám

A tartalomból:Rázmány Csaba püspök temetésén elhangzott beszédek

A Fõpásztor temetésének margójáraEgyházközségeink életébõl

ÉLETUNITÁRIUS

RÁZMÁNY CSABA (1946–2009)

Megbízott szerkesztõk:Balázsi László, dr. Karner Ottó,Kelemen Miklós, Léta SándorSzerkesztõség címe:1055 Budapest, Nagy Ignác utca 2–4.Telefon)fax: 311-2801Internet: http:))unitarius.lap.huTerjeszti aMagyarországi Unitárius Egyház.Felelõs kiadó:Magyarországi UnitáriusEgyházIndex: 25 842

Megjelenik kéthavonta.Nyomdai munkák:Opticult Bt.ETO-Print Nyomdaipari Kft.HU ISSN 0133–1 cv 272Elõfizethetõ:A lelkészi hivatalokban (Budapestenés vidéken) vagy befizetési csekken.Bankszámlaszám:11713005-20011631Egyes szám ára: 400 FtÉvi elõfizetési díj: 2400 Ft

A Magyarországi UnitáriusEgyház internetcíme:www.unitarius.huhttp:))unitarius.lap.hu

Kéziratokat nem õrzünk megés nem küldünk vissza.

A folyóiratban megjelenõ írások nemfeltétlenül tükrözik a szerkesztõségálláspontját.

Következõ lapzárta:2009. október 15.

UNITÁRIUS ÉLET • A MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZ LAPJA

Rázmány Csaba 1946. április 9-én született Ko-lozsváron, Rázmány Mór és Zentkó Sára har-

madik gyermekeként. (Édesapja a családban gyakranígy emlegette, hogy gyermekeik Kolozsváron szület-tek ugyan, de közülük az elsõ, Attila, a Trianont köve-tõ Romániában, a második gyermek, Sarolta az1940-es bécsi döntést követõen, 1941-ben Magyaror-szágon és a harmadik, Csaba, a második bécsi döntésután a kommunista rendszerben).

Komjátszegi születésû édesapja maga is unitáriuslelkész volt, és egyházunkat, mint az egyetemes unitá-rius egyház fõkönyvelõje, illetve fõszámvevõje szol-gálta nyugalomba vonulásáig. Édesapjáról még annyitel kell mondani, hogy a második világháború utáninyomorúságos, forrongó, új társadalmi átalakuláso-kat, rendszereket felszínre hozó idõszakában vállalta apásztor nélkül maradt szülõfaluban Komjátszegen alelkészi szolgálatok végzé-sét az 1945–1951 évek kö-zötti idõszakban, amikor atöbbek között nemzetiség-és kisebbségellenes kom-munista rendszerben azunitárius egyház elsõ áldozataként kényszermunkárahurcolták a Duna–Fekete tengeri csatorna építéséhez,ahol egy évet töltött.

Rázmány Csaba elemi és középiskoláit Kolozsvá-ron végezte. Unitárius lelkészi oklevelét is a kolozsvá-ri Protestáns Teológiai Intézetben nyerte az 1964–1968 közötti évek teológiai tanulmányai után.

1968–1972 között brassói segédlelkész. Ezek agyakorló segédlelkészi évek, az otthon, a család lég-körébõl hozott hatások mellett, mély és pozitív kiha-tással voltak késõbbi munkájára, egész életére, hiva-tástudatára, egyháza és népe iránti elkötelezettségé-nek elmélyítésére. Szolgálatvégzése késõbbi idõsza-kában gyakran hivatkozott Májay Endre lelkészi pél-dájára.

Háromévi gyakorló segédlelkészi szolgálat után azalsóboldogfalvi egyházközségbe kerül rendes lelkészszolgálatra 1972-tõl 1995-ig. Ez a szakasza életéneknemcsak az elindulás, de a lelkiismeretes és eredmé-nyes lelkészi szolgálat kiteljesedésének esztendei vol-tak. Agyülekezetépítés kiemelkedõ és látható eredmé-nye az új lelkészi lakás építése volt, amely az 1970-es

években hangulatában nem volt erõfeszítés nélküliegy gyülekezet életében.

De erre az idõszakra esik családalapítása is. Fele-sége, Pap Ida, kadácsi unitárius család gyermeke min-den tekintetben hûséges társa lett. Amellett, hogyrendszeres hivatali munkájával a család anyagi gond-jaiban is osztozott, szükség szerint részt vett mindenegyházközségi tevékenységben is, vállalva atiszteletesasszonyok gyülekezetépítõ szerepét.

Itt, az alsóboldogfalvi új lelkészi lakás kedves lég-körében születnek meg a gyermekek is, Hedviga ésCsaba.

1990-ben bátyja tragikus balesetben történt elvesz-tése miatt bánkódik, 1993-ban pedig egy apró, kisborsószem nagyságú duzzanat jelentkezik testében,amelyrõl egy magyarországi mûtét után kiderül rossz-

indulatúsága. Ezért állandóegészségügyi ellenõrzés alákerül, mely arra készteti,hogy családjával együtt át-telepedjék Magyarország-ra, 1995-ben.

Az akkor megüresedõ pestszentlõrinci lelkészi ál-lást foglalja el, ahol lelkiismeretesen és eredményesenvégzett tevékenységét elismerve, a budapesti HõgyesEndre utcai egyházközség 1999-ben meghívja meg-üresedõ lelkészi állásának betöltésére.

Bencze Márton püspököt követõen, a 2001-bentartott zsinat a magyarországi unitárius egyház püspö-kévé választja.

Püspöki szolgálata nem volt tehermentes. Meg kel-lett küzdenie az egyházvezetés belsõ és külsõ nehéz-ségeivel, de kemény és állandó küzdelmet kellett vív-nia az egyre elhatalmasodó betegségével is, amelyetmindenki számára példamutató bátorsággal és méltó-sággal harcolt élete végéig.

Mert hát életének utolsó szakaszában a gyilkos kórterjedése visszatartóztathatatlanná vált. Hiába volt azorvostudomány próbálkozása, hiába volt a hûséges fe-leség és gyermekek, a szeretõ testvér önfeláldozó gon-dozása, az elkerülhetetlen bekövetkezett. 2009. július15-én reggel, az évtizedekig tartó harc eldõlt. Az éle-tért nemes bátorsággal vívott küzdelem véget ért.

Összeállította: Andrási Györgyny. elõadótanácsos és ny. unitárius lelkész

RÁZMÁNY CSABA(1946–2009)

Unitárius Élet 1

A Magyarországi Unitárius Egyház Elnöksége nevébentisztelettel mondunk köszönetet Fõtisztelendõ RÁZMÁNYCSABA BÉLA, a Magyarországi Unitárius Egyház püspö-ke végtisztességén való részvételért.

Ebben az évben van báró Orbán Balázs, a legnagyobbszékely születésének 180. évfordulója. Tõle szoktuk aztidézni, hogy az unitáriusokat arról ismerik meg, hogy össze-tartanak. Ezt az együttérzõ testvéri hangulatot tapasztal-hattuk meg az erdélyi és anyaországi beszédekben, megszó-lalásokban, búcsúszavakban és az éneklésben. Hinni akar-juk, hogy az elhunyt püspök együttmûködést is szolgálómunkáját tovább tudjuk folytatni és egyházaink közös jövõ-je érdekében diadalra juttatni. Ez lehet minden unitáriusdédelgetett álma.

Amikor kifejezzük hálánkat, egyszersmind kérjük a min-denható Istent, hogy a lehetõ legkevesebb ilyen szertartás-ban legyen részünk, de adjon az Ég sok más olyan alkalmat,

amelyen testvéri együvé tartozásunkat tudjuk munkálni és eredményekre juttatni közös tör-ténelmi értékeinket határon innen és túl.

Életükre, munkájukra, szeretteik életére Isten gazdag áldását kérve maradunkBudapest, 2009. július 31.

atyafiságos köszöntéssel:Balázsi László sk.

püspökhelyettes-fõjegyzõ

Felolvasva Jn.19,30. verse:„Elvégeztetett! És fejét lehajtva kilehelte

lelkét.”F

Megszomorodott szívû gyászoló család!Gyászoló testvéreim, végtisztességet tevõ

gyülekezet!Mind, akik erre a világra megérkeztünk,

megszülettünk, tudjuk, hogy szembe kell néz-zünk a halállal. A halál: kikerülhetetlen és meg-kerülhetetlen, mindig megállásra és elcsende-sedésre késztet. Még ebben a világban is, ami-kor az ember csak a maga igazát kiáltja hango-san, el kell csendesedjünk, tisztelettel ésegyüttérzéssel kell a gyászolók mellett megáll-junk. Megdermedünk, amikor a halál hirtelentöri ketté az emberi életet, fiatalon viszi el ahozzánk tartózó élettársat, barátot. Fájdalomakkor is, mikor hosszú 8–9 évtized elteltévelkell megálljunk a koporsó mellett.

Összetört szívvel állunk meg most is, amikora halállal, a gyógyíthatatlan betegséggel állunkszemben. Az élethez hozzátartozik a születésmellett a halál is. Amikor életrõl beszélünk, ak-

kor a halálról is szólnunk kell. Mégis: amikortalálkozunk vele, amikor villámként csap le kö-zénk, olyannak tûnik, mint valami szörnyû ide-gen, nem kívánt betolakodó.

Kérdések sokasága tombol elménkben, szí-vünkben. A múltban is tele volt az ember ilyenkérdésekkel. Jób könyve a szentírásban kérdé-sek sokaságával indul, fokozva bennünk a fe-szültséget. A jelenben felfokozottabban dübö-rögnek bennünk ezek a kérdések: Hol? – Ho-gyan? – Miért él az ember? Mi a halál?

Mindenki próbál választ adni ezekre a kér-désekre. A biológia, az élettan ad egy választ:ami egy volt, részeire, összetevõire bomlik. Azorvostudományt gyakorlók amikor a halállaltalálkoznak leghamarabb a sikertelenségregondolnak. A filozófia kissé rideg objektivitás-sal ugyan, de lételemzõ tevékenykedése köz-ben, megadja neki az õt megilletõ helyet. Mindfontos szempont: egy-egy oldalát emeli ki a ha-lálnak s hozzá segít, hogy sokoldalúan ismer-tesse meg velünk a nagy ismeretlent. A termé-szettudományok pontosan akarják megállapí-tásaikat megfogalmazni. A ma emberének egy

Rázmány Csaba püspöktemetésén elhangzott beszédek

2 Unitárius Élet

kicsit idegenszerûen hat az a másik leírás,ahogy a vallásos hit emberei beszélnek róla.

Ebben az órában is, amikor tiszteletadássalés együttérzéssel vagyunk jelen, kérdésekkelvan tele a lelkünk. Minden emberi erõt próbáratevõ küzdelmek után, a hosszú évekre nyúlóküzdés és bizakodás között szakadt ránk a halálfeketesége. Ilyenkor úgy érezzük egy szakadékszélén állunk. Alattunk a mélység, a halál ijesz-tõ feketesége. Felettünk a ragyogó kéklõ ég. Mipedig keressük kérdéseinkre a lelket és szívetmegnyugtató választ, az erõt, hogy ne a pusztu-lásba, a halál feketeségébe nézzünk, hanem fel-emeljük tekintetünket és erõt gyûjtve továbbvigyük a félbeszakított álmokat, terveket.

Igen, lelkünk ki kell bont-sa szárnyát és át kell repül-jünk a halál mély szakadékafölött. Fel kell érkezzünk ar-ra az evangéliumi magaslat-ra, ahol kitárul a látóhatár ésmegtapasztaljuk és megért-jük azt az evangéliumi igaz-ságot, mely így szól: „nem aláthatókra nézünk, hanem aláthatatlanokra; mert a lát-hatók ideig valók, a láthatat-lanok pedig örökkévalók.”(2Kor4,16) Meg kell tapasz-taljuk annak a tanításnakerejét, melyet az apostol ígyfogalmaz meg: „És a világ el-múlik, és annak kívánsága is;de a ki az Isten akaratát cse-lekszi, megmarad örökké.”1Jn 2,17

Gyászoló testvéreim! AzIstenbe vetett hit erejére van szükségünk. Ezemel fel bennünket és láttatja meg a látható vi-lágban a láthatatlant, a formák, az alakok, szí-nek és hangok között a lelket gazdagító és erõsí-tõ tartalmat, a lényeget. Az Istenbe vetett hit:olyan mint a kertész kezében az oltógally, meg-nemesíti a vadócot. Megnemesíti az ember éle-tét. Tartalommal, lényeggel tölti azt meg. A hitmely Isten ajándéka, mellyel, ha él az ember ésmûveli azt, képessé teszi, hogy nemcsak, mintbonyolult természeti jelenség legyen jelen eb-ben a világban, hanem szellemi és lelki képessé-gei által felemelkedjen arra a szintre, ahol meg-érzi, megtapasztalja, hogy õ Isten gyermeke,sõt ennél még felelõsebb és teljesebb életérzés iseltölti lelkét, hogy Istennek munkatársa. Ezértszámunkra örömüzenet a jézusi evangélium,példa az õ élete, megvált az õ tanítása mindenfeszültségtõl.

A kérdésre, mely most szívünkben feszül, ígyadom meg a választ: a halál Isten törvénye sze-

rint bekövetkezõ változás, testünk a halál utánporrá lesz, mint azelõtt volt, lelkünk pedig to-vább él Istenben, akitõl soha el nem szakadt. Azember élete, mely két kikerülhetetlen határkõ,a bölcsõ és koporsó közé van beszorítva, lehetõ-ség arra, hogy minden változás között megta-pasztalja a változhatatlant, a múlandóság kö-zött az Örökkévalót. Az ember életének értékenem az esztendõk sokaságában, a földi hatalomvagy vagyon nagyságában áll, hanem abban,hogy megnyilvánulásai, gondolatai és cseleke-detei által mennyire tudja az örökkévaló istenijóságot, szeretetet és igazságot felmutatni.Mennyire tud Isten „ujjlenyomata” lenni ebbena világban.

Elhunyt testvérünk rövid-re szabott, sok szenvedésselés kínnal tele életébõl mostezeket a lelki szellemi nyo-mokat keressük. Kérjük azörökkévaló Istent tegyenbennünket képessé ezeket alelki nyomokat észrevenni éshelyesen értelmezve ezeket anyomokat, járjunk az életnagy vadászmezõin. Ne le-gyünk eltévedtek, elveszet-tek, hanem olyanok, akiktudjuk: kik vagyunk, honnanjöttünk és merre tart a miutunk.

Így közelítem meg azokataz emlékeket, életképeket,melyek itt maradtak közöt-tünk a 64 évet élt testvérünkután, ki gyermek, testvér,édesapa, nagyapa, jó barát

volt, aki lelkész, közösségteremtõ, gyülekezetépítõ és fõpásztora volt unitárius egyházunk-nak.

Bibliai gondolatok segítségével elevenítemfel ezeket az életképeket.

Bizonyára a legtöbbet hallott és olvasott jé-zusi tanítás volt, mely szívéhez a legközelebbnõtt a Máté evangéliuma 18,20. verse: „Mertahol ketten vagy hárman egybegyûlnek az énnevemben, ott vagyok közöttük”. Régi híres,sok megpróbáltatást kiállt erdélyi unitárius lel-készi családban született. Sokszor láthattagyermekkorában a család által a XVII. századvégén a kolozsvári egyházközségnek adomá-nyozott keresztelõ poharat, mely egyik õse em-lékét õrzi. Az õsök tisztelete mellett erõs opti-mista életérzést örökölt abban a családban,ahová a megszületõ testvérek más-más politi-kai berendezkedés lelket õrlõ idõszakaiban szü-letettek: a bátyja, majd a lánytestvér, majd õmaga. Sokszor szóba került ez a család és baráti

Unitárius Élet 3

körben. Ilyeneket csak mi éltünk meg, a kár-pát-medencei magyarok, hogy egy családon be-lül született gyermekek milyen különbözõ vi-lágban születtek. A gyermekkor szép emlékeiközött keserûen kellett magában feldogozni alelkész-édesapa korai deportálását, majd ké-sõbb az ezzel járó megkülönböztetéseket.

Jó elidõzni annál az élethelyzetnél, amikorkolozsvári diákként választani kell a tovább ta-nulás szûk lehetõségei között, amikor dönt ésbeáll az unitárius lelkészek sorába, elõdei sorá-ba. Akkor bizonyára erõsen visszhangzik lelké-ben Ezékiel próféta üzenete: „Embernek fia!Õrállóul adtalak én téged Izráel házának, hogyha szót hallasz számból, intsd meg õket az énnevemben.” Ebben az önként vállalt szolgálat-ban maga mellett tudott képzett idõs lelkésze-ket, példaképe lett a brassói lelkész, aki nemcsak szónoki tehetségével, de alapos felkészült-ségével is segítségére volt az ifjú lelkésznek.Együtt próbálták Brassó világában a falurólmeglódult, elûzött emberi életeket, családokatösszetartani, a templomban lelketépítõ és erõsí-tõ istentiszteleteket tartani.

Majd következik az önálló gyülekezeti mun-ka: Alsóboldogfalván, Székelykeresztúr mellettA családalapítás boldog évei, szeretetére hûség-gel válaszoló hitvese, a gyermekáldás gyönyö-rûségei a lány és fiú születése feletti boldog per-cek és gondterhelt szép évek. A templom és lel-készi lakás építése, abban a korban, amikor sokferde szem tekintetét kellett kiállni. Vasárnap-ról vasárnapra az élõ hit erejével tartotta összea megtört falusi életeket. Majdnem három évti-zedes építõ gyülekezeti munka után jön a szo-morú ésaiási üzenet: Így szól az ÚR: Rendel-kezz házadról, mert meghalsz, nem marad-hatsz életben! (Ésa 38,1.) Gyógykezeltetése mi-att Budapestre költözik a család. De töretlenhittel és nagy erõvel dolgozik mint gyülekezetilelkész, majd fõpásztor, hogy a szülõföldtõl el-szakadt, sokak által ismeretlen unitárius hittelmegáldott híveket összegyûjtse itt a csonkaanyaországban.

A jelzett próféta üzenetét folytatva: arcát afal felé fordítva imádkozott az ÚRhoz, és eztmondta: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogyén híven és tiszta szívvel éltem elõtted, és azttettem, amit jónak látsz! (Ésaiás 38, 2) és hány-szor senki sem látva keservesen sírt. Sírt ésküzdött: családjáért, egyházáért népért, Erdé-lyért. „Hajlékomat lebontják, mint a pásztoroksátrát, megfosztanak tõle. Összetekeri élete-met, mint takács a vásznat, elvágja életem fona-lát. Reggeltõl estig végez velem! Reggelig igye-keztem megnyugodni, de úgy törte össze min-den csontomat, mint az oroszlán. Reggeltõl es-tig végez velem! Csipogtam, mint a fecske vagya rigó, nyögtem, mint a galamb, szemeim fönn-

akadtak: Uram, szenvedek, segíts rajtam!”(Ésa38,12–14.)

Minden erejével, cselekedetével és Istenbevettet hittel vallotta: hogy nem a holtak hazájá-ban magasztalják Istent, nem a halottak dicsõí-tik, nem a sírba leszállók reménykedhetnek hû-ségedben, hanem aki él: Az élõ, csak az élõ ma-gasztalhat téged.(Ésa 38,17-19) Az életvidám ésaz életért küzdõ és az életet tisztelõ RázmányCsaba Béla emléke elevenedjen meg most.

Hitet tett arról és szólt szószéken, elõadáso-kon, baráti beszélgetéseken, hogy: „Az pedig azörök élet, hogy megismerjenek téged, az egye-dül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisz-tust.” (Jn 17,3)

Most pedig imádkozunk, ahogy utolsó perce-iben õ is imádkozott: nagy Mesterünk gondola-taival: „Én megdicsõítettelek téged a földön az-zal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyetrám bíztál, hogy elvégezzem: és most te dicsõítsmeg, Atyám… Többé nem vagyok a világban, deõk a világban vannak, én pedig tehozzád me-gyek. Szent Atyám, tartsd meg õket a te nevedáltal, amelyet nekem adtál, hogy egyek legye-nek, mint mi! Amikor velük voltam, én megtar-tottam õket a te nevedben, amelyet nekem ad-tál, és megõriztem õket, … Most pedig Te hoz-zád megyek.” (Jn 17,9–13)

Az apostol gondolataival vesz búcsút a világ-tól, egyházától, szeretet népétõl, családjától:„Ti tudjátok, hogy az elsõ naptól fogva, … ho-gyan viselkedtem közöttetek az egész idõ alatt:szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal,könnyek és megpróbáltatások között.

Semmit sem hallgattam el abból, ami hasz-nos, hanem inkább hirdettem és tanítottam aztnektek nyilvánosan és házanként..., íme, én aLélektõl kényszerítve megyek Jeruzsálembe, amennyei városba, az örökkévalóságba…még azéletem sem volt drága, csakhogy elvégezhessemfutásomat és azt a szolgálatot, amelyet az ÚrJézustól azért kaptam, hogy bizonyságot te-gyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. Ésmost tudom, hogy közületek, akik között jár-tam, az Isten országát hirdetve, többé nem látjaarcomat senki… nem vonakodtam attól, hogyhirdessem nektek az Isten teljes akaratát.

Viseljetek gondot tehát magatokra és azegész nyájra, amelynek õrizõivé tett titeket aSzentlélek. Vigyázzatok azért, és emlékezzetekarra, hogy … szüntelenül könnyek között intet-telek mindnyájatokat. Most pedig az Istennekés kegyelme igéjének ajánlak titeket, aki fel-építhet benneteket, és örökséget adhat nekteka szentek között. Minden tekintetben megmu-tattam nektek, hogy milyen kemény munkávalkell az erõtlenekrõl gondoskodni, megemlékez-ve az Úr Jézus szavairól. Mert õ mondta: Na-

4 Unitárius Élet

gyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel20,17–25, 32–35)

Így búcsúzik, így köszönünk el tõle. Ezekután mi így imádkozunk és kérjük az erõt amindenség Urától: sírásra fakadtunk, mert azelválás mindig fájdalmas, de bízunk Istenünkvigasztaló erejében, mely nem hagyja el soha azélõket, de a holtakat sem. Isten így szól ez alka-lommal is a megtérõhöz: „Tudom a te dolgai-dat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet éstûrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid töb-bek az elsõknél. Tudok cselekedeteidrõl, szere-tetedrõl és hitedrõl, szolgálatodról és állhata-tosságodról.” Jn.Jel 2,19. Nem az ismeretlen,hanem az ismerõs szeretõ Atya szól.

Kedves gyászoló hozzátartozók, kedves gyü-lekezet!

Bármi legyen is az örök élet, tartalmát, értel-mét, gazdagságát Istentõl nyeri. Az Istenben bí-zó ember tudja pontosan, mi rejtõzik a halál ka-pui mögött. Tudjuk, hogy ott is jelen van Isten.Ott is kezében leszünk, én is és szeretteim is.

Ott is, mint ebben az életben, irgalmától és sze-retetétõl függünk. Igen, ott is ott van Isten...

Ezen szomorú alkalommal a teljesség igényenélkül próbáltam szólani hitrõl, vallásról, el-hunyt testvérünkrõl. A kérdések tovább feszül-nek bennünk. Mi imádkozunk és kérjük a sze-retet Istenét hajoljon közel hozzánk, erõsítsehitünket, bátorítson mindennapi küzdelmeinkközött és elhunyt testvérünk emléke segítsenbennünket jobbak lenni, és egymásra találniszolgáló szeretetben.

Imádkozzunk Istenünkhöz, aki Úr a haláloninnen is és azon túl is...

Emléke legyen áldott, pihenése csendes, ma-radjon velünk az Isten örökké tartó szeretetevigasztaló szentlelke. Elvégeztetett!

Lelke találjon Istennél üdvösséget! A gyászo-ló család tagjait Isten vigasztaló szentlelke erõ-sítse! Ámen!

Bálint Benczédi Ferencaz Erdélyi Unitárius Egyház püspöke

Tisztelt Gyülekezet! Kedves Testvéreim!

„Én õszintén szeretnék beszélni, olyanõszintén, ahogy talán életemben még nem be-széltem, olyan õszintén, mint ahogy a füvek és afák, a hegyek és a madarak beszélnek, akik közéoly nagyon kívánkoztam az Erdélybõl való eltá-vozásom után eltelt tizenegy évben.

Pontosan egy évvel ezelõtt, amikor ti itt ön-feledten örvendtetek az egymással való találko-zásnak, én kényszeredetten utaztam Budapest-re azzal a lehangoló orvosi jóslattal, hogy mégpár hónapom van az életbõl. Hála drága jó Iste-nemnek és belé vetett hitemnek, nem így lett,erre a legjobb bizonyíték, hogy ma itt lehetekveletek.

Én azt, hogy itt állok és élek, olyan nagyonnagy ajándéknak érzem, amit nem fogadhatokel viszonzás nélkül, s amikor most veletek be-szélgetek, úgy érzem, nem teszek egyebet, minttörlesztek – törlesztem az adósságom, amiveltartozom annak a Valakinek, akit én alázattalGondviselõ Istenemnek nevezek, és aki az éle-temmel újból megajándékozott.

Ezért hát örömmel jöttem közétek, mond-hatnám így is, hogy haza, és ráadásul nem jöt-tem üres kézzel, mert hoztam valamit a pestikõrengetegbõl, a bûnös városból. Hazahoztama hitemet, mint egy nagy, jó szagú meleg kenye-ret, amit most szeretnék szétosztani köztetek.Hazahoztam a hitemet, hogy érdemes élni,hogy érdemes családban, méghozzá nagycsa-ládban élni, olyanban, melyben az emberek egynyelven beszélnek, és egy nyelven imádkoznak.

Elhoztam a meggyõzõdésemet, hogy van egytörvény, ami így szól: semmi, ami történik ve-led, benned vagy körülötted, nem véletlen; ha-nem minden tetted és gondolatod elõidézõje teés csakis te vagy; vagyis minden, még életed isattól függ, hogy milyen erõs hittel próbálod aztmegélni.

Ahol a hit erõsödik, ott erõsödik az egyén, aközösség, az egyház.

Elhoztam a legnagyobb törvényt, a törvé-nyek királyát, a Szeretetet, ami mindennek amegoldása, célja és értelme – ami itt lakik ben-nem, benned, mindnyájunkban, a füvekben és afákban, a virágok illatában a kavicsokban és ahegyekben, a csillagokban, a zümmögõ méhek-ben, a búzádra hulló esõben és a gyermekedrehulló könnyekben, az igazi dalban, az igazicsókban, mindenben, ami van, amit látsz ésamit csak sejtesz, mindenben a szeretet él –mert a szeretet az maga Isten.

Szegény – mondjátok most rám –, milyen na-iv és megszállott a hitével. És látom azt, aki fe-nyegetõen dünnyögi magában:

– Istent mer emlegetni nekem, nekem, akiannyi szörnyû kínon és megaláztatáson men-tem át? Hát hol van az az Isten, aki eltûrte ezt apokoli sok szenvedést, vagy halált? De látom azta néhány kifényesedõ szemet és kisimuló arcotis, akik a saját lelkük halkan éneklõ hangjáthallják visszhangozni, amikor elsóhajtom aszót: Isten. És mindez nem más, mint egy igazijel!

Unitárius Élet 5

Mosolyogsz testvérem? Nem hiszel a jelek-nek? Kár, nagy kár, mert már csak a Jelek ésCsodák vezethetnek ki bennünket abból a sötétés félelmetes rengetegbõl, ahová az emberi ér-telem bevezetett s ottfelejtett minket. (…)

S most te figyelj, te, aki már nem érzed jólmagad a világban, aki nyugtalan vagy, ingerült,rosszkedvû, mert állandóan hiányzik valami.Te, aki Istent keresed, de Tamás-lelked jelt kí-ván, és csodát követel ahhoz, hogy hinni tudjon.Te – aki én is voltam valaha – figyelj ide!

Tudod-e, mi a cso-da? A Csoda az, hogyélünk, hogy élsz! Nézzmagadba és halkan,csendesen mondd ki aszót: Köszönöm. – S apillanatban, mikor eztkimondtad, megtelszhittel, megtelsz öröm-mel, megtelsz hálával,megtelsz erõvel, meg-telsz szeretettel: be-telsz az Istennel. Ezértjöttem ide, hogy ez be-teljesüljön!

És még azért, hogy a ma megtörtént kézfo-gásokban ne csupán tenyerünk melegsége le-gyen, hanem legyen benne szívünknek dobba-nása is, amibõl megtudhatjuk, hogy a szeretetetadni is kell, hogy kapjunk bõven belõle. Igen,adni kell mindent, mindent odaadni. Munkát,erõt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet,mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást,imádságot, egészséget. Melegséget, élõ hitet.(…) Szeretettel mindent adni és érte semmitsem kívánni. Így kell élni. De fõleg hálateltimádságos érzéssel, amit mindenkinek szívem-bõl kívánok egy testvéri találkozás reményé-ben!”

A 2006 augusztusi szejkefürdõi UnitáriusVilágtalálkozón így fohászkodtál a GondviselõIstenünkhöz, Fõtisztelendõ Püspök Úr, kedves

Csaba! Így beszélgettél a több ezer unitáriustestvéreddel. Így próbáltad megérteni azt, amicsak az Isten ajándékával megérthetõ. Pásztor-ként így próbáltál utat mutatni felebarátaid-nak.

Ünnepi beszédedbõl szépen felsejlik egészsorsod: az életet olyannyira szeretõ ember, azerdélyi unitárius lelkész és a magyarországi ag-gódó fõpásztor.

A krisztusi szeretet rajongója, az unitáriuskeresztény hívõ.

Kedves testvéreim!Az események törté-

netének ismeretébenazt kérdezhetitek: vé-get ért a Csoda? Az énválaszom egyértelmû, alelkem pedig derûs: aCsoda nem ért véget.Az élet, Rázmány Csa-ba élete is folytatódik.

Gondviselõ Istenünkakaratának köszönhe-tõen a szóban forgószejkefürdõi találkozó

óta megérted, megérhetted Barátom, hogy nagyCsaládod legyen: hogy mindkét imádott gyer-meked családod alapítson és két szép unokávalmegörvendeztessen. Napokon, heteken és hó-napokon keresztül játszhattál Szabolccsal, be-cézgethetted és puszilgathattad Jankát. Életedtovább folytatódik a Családodban, a gyülekeze-tedben, a barátaidban és unitárius közössé-günkben.

Fõtisztelendõ Püspök Úr! Kedves Csaba!

A Magyarországi Unitárius Egyház nevébenbúcsúzom Tõled. Emléked legyen áldott, nyu-godjál békében, az Úr örökkévalóságában!

Ámen!Elekes Botond

fõgondnok

A szeretet szivárványhídján érkeztem rava-talod elé Püspök úr, kedves Barátom!

Köszönöm példázatosan jó harcodat, életpá-lyád biblikus tanulságait, a hitet megtartó erõ-det. Tied immár az igaz élet koronája, melyetmegadott néked az Úr, az igazságos bíró.

Katolikusként állok elõtted kedves Püspökúr, kedves Barátom, katolikusként, akit Te tisz-teletbeli unitáriusnak fogadtál.

Köszönöm Néked, közösségednek, egyhá-zadnak a magyarság lelki egységét szolgáló fele-kezeti együttmûködést. Nékem és Erdély em-beri és történelmi kincseit föltáró társaimnak,

a hetvenes évek nomád nemzedékének az öku-menikus gondolat és gyakorlat egészséges for-rásvidékei voltak és maradtak az unitárius kö-zösségek, családok, a lelkipásztorok magyar-ságvédõ küzdelme, áldozatos munkája.

Mindez olyan erkölcsi tõke, ami tovább nö-velte bennem Balázs Ferenc népfõiskolát álmo-dó gondolatainak hitelét, súlyát, próbatételeit,közösséget szervezõ, tanító tapasztalatait.

Ezt az erkölcsi tõkét gazdagította nyolcesz-tendõs fõpásztori szolgálatod.

Folyamatos feladat, küldetés marad, hogy azunitárius egyház visszahódítsa méltó helyét,

6 Unitárius Élet

rangját a keresztény magyar történelmi egyhá-zak közösségében. Az újjászületõ keresztényMagyarország szolgálatába kell állítani a többévszázados unitárius egyházad lelki, szociális,közösséget szervezõ tapasztalatát, a családot, akeresztény értékrendet megtartó, erõsítõ hitetés gyakorlatot, a tehetséges fiatalt felfedezõ,nevelõ, gyámolító erõt.

Ez is a Te hitvallásod öröksége, kedves Püs-pök úr, kedves Barátom!

Azért jöttem ravatalod elé a katolikusok és aprotestánsok közötti úton, Prohászka püspök

szép metaforájával „a szeretet szivárványhíd-ján”, hogy fogadalmamat megerõsítsem: társadmaradtam, tiszteletbeli unitáriusként közössé-ged társa maradok annak szolgálatában is,hogy történelmi egyházad rangjához méltóantovább erõsödjön a keresztény magyar történel-mi egyházak közösségében.

Isten Veled, kedves Püspök úr, kedves Csaba!

Isten velünk, kedves Püspök úr, kedves Ba-rátom!

Lezsák Sándor

Gyászoló testvéreim, fõpásztorától búcsúzógyülekezet!Két héttel ezelõtt gyászos hangon kondultak

meg a harangok Erdély egy kicsi, Kolozsvár kö-zelében, egy lankás völgyben meghúzódó falú-jában – Komjátszegen – és a helyi gyakorlatnakmegfelelõen, három egymást követõ napon bá-natos hangon sírtak a falu felett. Sirattak vala-kit, aki a csekély lélekszámú unitárius gyüleke-zet tagjainak szívéhez nagyon közel állott. Gyá-szolták Rázmány Csaba magyarországi püspö-köt, mert õt a falu egy kicsit magáénak is tartja.Hiszen családja apai ágú gyökerei, Komjátszegunitárius közösségének talajából hajtottak ki.Édesapja, Rázmány Mór nemcsak itt született,de az egyházközségnek lelki vezetõje, beszolgá-ló pásztora is volt 1945–1951 közötti években,amikor a II. világháború romjain kellett új éle-tet kezdeni, újra építeni a lerombolt emberi ér-tékeket és életeket, de megvigasztalni a meg-gyötört, megszomorodott lelkeket is.

Komjátszegen, az idõsebb nemzedék tagjaiközül, sokan emlékeznek még a gyermek Ráz-mány Csabára. Amikor a nyári szünidõk alkal-mával a falu utcáin vagy a szelíd hajlatú, dim-bes-dombos „hepehupás vén határban” játsza-dozott a helybeli gyermekekkel, vagy mint ifjúrokonsági látogatásra érkezett. De ismerik azegyházközség jelenlegi középkorú vagy fiataltagjai is, hiszen az utóbbi években több ünnepirendezvényen is hall-gathatták templomiszolgálatait, akár a2001. évi falutalálkozó,akár a 2007-ben tartotttemplomszentelés al-kalmával. Az õ kéré-sükre is jöttem, hogy azõ nevükben is végérvé-nyesen elbúcsúzzamdrága halottunktól.

A koporsó, amely-ben megfáradt testedpihen, drága sógorom,

ott vár most ránk a Fiumei úti nemzeti sírkertkápolnájában, hogy néhány óra múlva elkísér-jünk utolsó földi utadon és átadjunk az áldottanyaföldnek. Most a végtisztességet tevõ, tégedgyászoló, tõled búcsúzó népes gyülekezetben,az elsõ padsorokban ülve, itt vagyunk mi is: a tejóban és rosszban kitartó hûséges társad, szere-tõ gyermekeid és unokáid, betegségedben is se-gítõ testvéred, közeli és távoli rokonaid, a jó ba-rátok, budapesti unitárius gyülekezeteid hûsé-ges tagjai, akik most a búcsúzás pillanatábanszeretnénk bizonyságot tenni a te életed érté-keirõl és arról, hogy bár rövidre mérte számod-ra Isten esztendeidnek számát, de hitünk és ta-pasztalatunk szerint, nem volt hiábavaló a teéleted.

Itt és most vallomást teszünk a hû szeretet-rõl, az igaz barátságról, amelyet találkozásainkés együtt létünk alkalmain közeledben érez-tünk és élveztünk. Bizonyságot teszünk arról ahõsies, bátor küzdelemrõl, amelyet 16 eszten-dõn át folytattál, vívtál a halál ellen. Fülembenvisszhangoznak mélyen csengõ, meghatódott-ságtól átitatott imádkozó szavaid, melyeket ref-rénként ismételtél magyarországi kitelepedé-sed elõtt az erdélyi unitárius egyház fõtanácsiülésének istentiszteletén: „én élni, élni, élniakarok”. Hõsies és bátor volt ez az emberfelettiküzdelem, mindenki számára példamutató, ezaz életért folytatott harcod.

Tanúi voltunk an-nak hõsies szolgálat-nak is, amelyet lelkész-ként a tiszta jézusievangélium hirdetése,a reád bízott nyáj lelkigondozása terén végez-tél. Életed utolsó sza-kaszában pedig, mint amagyarországi unitári-usok fõpásztora ke-mény küzdelmet foly-tattál az egyház a belsõegységének megtartá-

Unitárius Élet 7

sáért, az egyházi élet belsõ és külsõ országútjai-ra került buktatók és göröngyök elegyengetésé-ért, vagy az unitárius egyháznak a magyar ke-resztény történelmi egyházak közötti elismeré-séért.

A nemes harc, melyet utolsó leheletedig vív-tál, csak eddig tarthatott. Gyertyád égõ lángjanem éghetett le a csonkig.

Ma újra szólnak a búcsúzó, sirató harangok.Temetésedre harangoznak Budapesten ésKomjátszegen és bizonyára Alsóboldogfalvánis, de zúgnak a lélek hangjai mindnyájunk szí-

vében s a sirató hangokból kihallatszik egy-egygyülekezet és mindannyiunk szomorú búcsúzá-sa. Szívünkben megõrizzük drága emlékedetmindhalálig, s az általad olyan szívesen idézett,és a gyászjelentés mottójául választott bibliaszavakkal hisszük, hogy ha ketten, vagy hár-man összegyûlünk majd mi, a rokonság, a jó ba-rátok, az ismerõsök, az unitárius gyülekezetiközösségek téged szeretõ és tisztelõ tagjai, te isott leszel mindig velünk. Isten legyen veled, Is-ten legyen velünk!

Andrási Györgyny. elõadótanácsos és ny. unitárius lelkész

Szomorú, de fájó valóság, hogy RázmányCsaba Béla, unitárius püspök életének 64. évé-ben, hosszú évekig tartó súlyos, de székely szí-vóssággal viselt szenvedés után, 2009. július15-én sokunk számára csak elõre ment, vissza-adta lelkét Teremtõjének.

2009. július 30-án, az alsóboldogfalvi unitá-rius gyülekezet és a falu nevében a Bartók Bélaunitárius egyházközség templomában, Buda-pesten búcsúztam a gyászistentiszteleten a Fõ-tisztelendõ Püspök Úrtól, rokontól, baráttól,szolgatárstól.

Gyászoló család!Közelrõl és távolból végbúcsúvételre egybe-

gyûlt Testvéreim!A véges emberi elme a végtelen idõt három

részre osztotta: múltra, jelenre és jövõre. Jelen-ben élünk, múltra tekintünk, jövõben remé-lünk nap, mint nap.

Itt és most jelenünk gyászos, szomorú, szí-vet-lelket szaggató valóság.

Igen: szomorú a mai nap, mert nem ilyen ta-lálkozást álmodtunk, terveztünk, beszéltünkmeg utolsó találkozásunkkor, Csaba.

Igen: megdöbbentõ a mai nap, mert úgy volta terv, az álom, hogy a székelykeresztúri családiházban, melyet újjávarázsoltattál kedves ro-kon, beszélgetünk majd a nyugdíjas éveinkbena múltról.

Igen: fájó, mert nemcsak a Cenk alatti város-ban (Brassó) szólnak a harangok, ahol egyko-ron kezdted lelkészi pályafutásod, hanemgyászdallamot üzennek a híveknek, Alsó-boldogfalva 1791-ben épült templomának ha-rangjai is, ahol 24 éven át szolgáltál hûséggel ésbuzgósággal, hirdetve a szeretetet, a békét,építve Isten országát szolgálatoddal.

Szomorú a jelen, mert nem csak itt a magyarfõvárosban gyászkönnytõl csillognak az emberiszemek, hanem a Küküllõ melletti székely falu-ban is, hol nyomot hagytál 24 éven át szóval éstettel.

– 1975-ben új lelkészi lakás és gazdasági mel-léképület épült az idézõjeles aranykorszakban.

– 1980-ban a templom külsõ és belsõ javítá-sa, ez a tárgyi világ, melyben nyomot hagytál.

Igen: belevésted magad a gyermekek szívébevallásórákon, belevésted magad szolgálataid-dal, megállva bölcsõ és koporsó mellett, vala-mint vasárnapról vasárnapra az õsi Sionban,mindig felkészülve a szolgálatra.

Kedves szolgatárs! Tudtad, tudtuk, hogy ha-talmas harc dúl testedben, az élet és halál harcavolt, melyet példaadó bátorsággal, méltósággalviseltél, vállalva a sok-sok fájdalmat, mûtéteksorozatát.

Tudtuk, hogy életgyertyád lassan kialszik,de nem tudtunk felkészülni a végbúcsúra.

Igen: nem lehet felkészülni testileg és lelki-leg egy hitvestárs elvesztésére, egy drága édes-apa és nagyapa halálára, egy jó rokon, szolga-társ, barát végbúcsúvételére.

Sajnos, az orvostudomány is véges, és gyõ-zött a halál az élet felett.

Sok-sok éven át, átélt fájdalmas napok alattfeltörhetett lelkedben a fájdalmas vallomás,melyet a költõ így fogalmazott:

„Hagyj el, oh Reménység! / Hagyj el engemet./ Mert ez a keménység / Úgyis eltemet. / Érzem ekétségbe / Volt erõm elhágy, / Fáradt lelkem ég-be, / Testem földbe vágy. / Nekem már a rét hí-metlen, / A mezõ kihûlt. / A zengõ liget kietlen, /A nap éjre dûlt.” Csokonai (A reményhez)

Gyászoló testvéreim!Számunkra maradt a jövõ, mit hittel és re-

ménnyel kövezünk ki. Hitünk szerint RázmányCsaba Béla, a jó hitves, édesapa, nagyapa, test-vér, rokon, jó barát és szolgatárs nem meghalt,csak elõre ment Isten égi gyülekezetébe, hovámi is lassan utána megyünk.

Általam búcsúznak az alsóboldogfalvi unitá-rius gyülekezet hívei, a székelykeresztúri Uni-tárius Esperesi Kör lelkészei: míg újra találko-zunk Isten legyen veled, Isten maradjon ve-lünk! Pihenésed legyen csendes, álmod zavarta-lan, viszontlátásra!

Bíró Mihályunitárius lelkész

8 Unitárius Élet

Kedves gyászoló Család, Rázmány Csababarátai és kollégái, a Bartók Béla UnitáriusEgyházközség tagjai! Fogadjátok õszinte rész-vétünket Csaba püspök elhunyta miatt, a Nor-végiában élõ unitáriusok részérõl.

A Szentírás azt mondja, hogy mindennekmegvan a rendelt ideje – megvan az örömnek ésmegvan a gyásznak. Ilyen szomorú napon minta mai, nehezen találok szavakat, mert Csabapüspök közösségében mindig az öröm, jókedvidejét tapasztaltam, éltem át.

Norvégiában tudtunk betegségérõl és küz-delmérõl az életéért. Mégis, emlékezetembenúgy marad meg, mint egy mosolygó, kedves ésegyütt érzõ ember, akit érdekelt a norvég unitá-rius mozgalom, és támogatta is ezt.

Pár évvel ezelõtt 8 éves kislányommal püs-pöki hivatalában találkoztunk vele. A püspökfoglalt volt, a telefon állandóan csörgött, de õmégis éreztette velünk, hogy látogatásunk min-dennél fontosabb. Emlékszem utolsó szavaira,melyeket távozásunk elõtt mondott: Ha valami-ben segíthetek – bátran forduljak hozzá – ne ha-bozzak. Nagyon sokan mondanak nagy szava-kat, de kevesen veszik komolyan azokat. Csabapüspök komolyan értette, amit mondott.

Sajnos itt van a gyász ideje. Mivel jó ember-nek ismerem, emberi mivolta segít ebben azidõszakban, azáltal, hogy emlékezem kedves ésgondos lényére. Ez a földi magatartás az, ami ahalál után is megmarad, amire emlékezünk. Ezalapján a lányom látogatásunk után azt mond-ta: tetszik nekem a püspök – és tudjuk, a gyere-kek õszinték.

Jézus mondta: Jn 11,25–26 versekben: Mon-da néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és azélet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; Ésaki csak él és hisz én bennem, soha meg nemhal.

Isten adjon békességet.

Az olaszországi unitáriusok és Dr. RobertoRosso lelkészük arra kért, hogy adjam át a kö-vetkezõ üzenetüket:

Kedves mindannyian, e gyászistentisztelet-tel egyidõben, mi is itt Olaszországban lélekbenrátok gondolunk és csöndes imát mondunk. Apüspök emléke különleges helyet foglal el szí-vünkben. Egy fontos példakép a számomra.

Amikor lelkészi munkámat elkezdtem ittOlaszországban, egy kérdést tettem fel önma-gamnak: „hogyan leszek képes egy közösség ve-zetésére az én mozgássérült beteg állapotom-ban?” Hogy példát vehettem a püspöktõl, erõ-vel és bizakodással teltem meg. És most bármitis teszek itt Olaszországban, neki mondok kö-szönetet.

Mi, itt Olaszországban osztozunk Csaba csa-ládjának fájdalmában és hisszük, hogy a püs-pök lelke ott van már Istennél. Ez enyhíti az õelvesztése feletti fájdalom elhordozását, értetekis így imádkozunk.

Mennyei Atyánk, légy velünk békéddel ésadd, hogy a néhai püspök emléke gyarapodjonbennünk, hogy mint az evangélium magva erõ-sítse hitünket. Ámen!

Knut Heidelberg

Text. Jer 29,5.„Építsetek házakat és lakjatok bennük!Ültessetek kerteket, és egyétek azoknak

gyümölcsét!”F

Gyászoló Testvéreim, Végtisztességet tevõGyülekezet!Lehet, hogy sokak számára egy kissé érthe-

tetlennek sõt furcsának tûnik, hogy a búcsúzáspillanatában egy olyan bibliai verset olvastamfel, amely az építésrõl, a plántálásról, azaz élet-feladatokról üzen. De tudatosan választottamezt a verset Jeremiás könyvébõl, mert 2005-ben, amikor immáron néhai Rázmány CsabaBéla püspököt újraválasztotta újabb hatévesciklusra az Egyház legmagasabb fóruma, a Zsi-nat, akkor püspökbeiktató beszédének alap-gondolatául éppen a felolvasott bibliai versetválasztotta. Erre a bibliai versre építette felegyházkormányzási programját.

S most, amikor lelkét visszaadta gondviselõAtyjának, azokra az értékekre tekintünk ko-

porsója mellett, amelyek építõi és plántálóimunkájából drága örökségként ránk maradtak.

Jeremiás próféta népének legnehezebb, leg-megpróbálóbb idõben – a babilóniai fogság ide-jében- tolmácsolja a Seregek Ura bátorító üze-netét: „Építsetek házakat és lakjatok bennük!Ültessetek kerteket és egyétek azoknak gyümöl-csét!” És a nép megfogadta a prófétai biztatást,megmaradt, gyarapodott és hazatért a fogság-ból.

Bár idõben távol vagyunk a próféta korától,és a tényleges fogság sanyargatásaitól, de kép-letesen értelmezve az üzenetet, az tapasztaljuk,hogy Izrael népéhez hasonlóan, a posztmodernkorban az európai, a magyar, az erdélyi társada-lom, s benne unitárius közösségünk az érték ésérdek közötti választás fogságában szenved. Azalapvetõ értékek devalválódtak, és az egyénivagy kisebb csoport érdekek kerültek az érdek-lõdés középpontjába. Amikor pedig az érték he-lyett az érdekre terelõdik a figyelem: elhatal-masodik az önzés, az irigység, a kihasználás, a

Unitárius Élet 9

haragvás, az alaptalan becsmérlés, a bosszú-vágy és még sorolhatnám a szomorú következ-ményeket.

Az érték és érdek közötti választás zûrzava-rában nem volt könnyû Rázmány Csabának azEgyház legfõbb õrállójának lenni. S hogy ezmennyire sikerült neki, azt nem nekünk kell el-döntenünk, megítélnünk, hanem a GondviselõIsten, aki minden hazatérõ gyermekétõl szá-mon kéri a földi élete sáfárkodásainak alkalma-it. Ezért úgy éljünk, mint akik tudják, hogy ha„földi sátorunk összeomlik, van Istentõl készí-tett hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örök-kévaló mennyei házunk” (2Kor 5, 1).

Testvéreim! A templomi gyászistentisztele-ten, és búcsúbeszédekben már elhangzottakéletútjának, szolgálatának jelentõsebb érték-szerinti területei.

Én, a koporsója mellett szolgálatának egynagyon fontos törekvését szeretném kiemelni ésneki megköszönni, és ígéretet tenni arra, hogyazt a fontos törekvését, amelyet nem sikerültmegvalósítania, mi folytatni fogjuk. Ez a fontostörekvése az volt, hogy a Magyarországi Unitá-rius Egyházat, vallást a több évtizedes indoko-latlan mellõzés után, újból az úgynevezett ma-gyar történelmi egyházak, vallások közé sorol-ják be.

Számomra érthetetlen, hogy az értékek ésérdekek zûrzavarában a magyar kormányzatiközgondolkodásból kiszorult az unitárius egy-ház és vallás. Rázmány Csaba, ahol, és amikorcsak tehette következetesen, kitartóan megszó-laltatta sérelmét, belesírta a magyar társadalmiközgondolkodás lelkiismeretébe ezt a fájdal-mát, de megszólaltatta többször is az erdélyiszejkei unitárius találkozók alkalmával.

Számomra elfogadhatatlan és a magyar kor-mányzati közgondolkodás számára nemcsak té-

vedésnek, hanem bûnnek tartom, hogy amikoraz egyház a mulasztást számonkérte az illeté-kesektõl, ilyen válasz-indoklás is elhangzott:azért hagyták ki az unitárius egyházat a ma-gyar történelmi egyházak soraiból, mert szám-belileg olyan kevesen vannak, hogy nem tekint-hetõk történelmi tényezõnek (Boros Károly in-terjú Rázmány Csaba püspökkel, 2005. 09. 15).

Ezzel a meggondolatlan, felelõtlen indoklás-sal kapcsolatosan néhány megjegyzésem lenne,fõleg a magyar kormányzati közgondolkodásképviselõi számára:

–- egy egyháznak a történetiségét nem a lét-száma szabja meg, hanem az alapításának azéve. Márpedig az unitárius egyház alapítási évea többi protestáns egyház alapítási évének szá-zadára, a 16. századra esik, az 1568. évi hírestordai országgyûlésre.

–- a másik megjegyzésem az, hogy az a kor-mányzati közgondolkodás, amely a magyaror-szági unitáriusok létszámát keveselli, és nemgondolja bele a létszámba az erdélyi unitáriu-sok létszámát is, az szentesíti a magyar nemzetmegosztottságát, közel egy évszázados meg-csonkítását, és bûnt követ el.

–- a harmadik észrevételem: az unitáriusegyház a lelki egységét Trianon ellenére is meg-tartotta, és nem kormányzati érdekeket, ha-nem alapvetõ egyetemes magyar értékeketszolgált és szolgál. Az, aki a magyar civilizációés kultúra múltját, jelenét és jövõjét úgy próbál-ja elképzelni, hogy abban nem volt, nincs ésnem lesz helye számottevõ tényezõként azunitárizmusnak, az nemcsak a magyar unita-rizmust, hanem az egész magyar nemzetetmeggyalázza.

Köszönjük Rázmány Csaba, hogy ügyünk-nek szószólója voltál. S lehet, hogy az értékek–érdekek mindennapi zûrzavarában nem áll-

tunk kellõképpen melletted. Elis-merjük gyarló emberi tévedésein-ket. De ígérjük, hogy a törekvése-det, a te és a mi számunkra is fontosügyet felvállaljuk, képviselni fogjukaddig, amíg meg nem oldódik.

Mi az értékekre és nem az érde-kekre tekintünk, ezért házakat épí-tünk és kerteket plántálunk! Azügyünk sikeréhez az ad erõt, hogyIsten a mi oldalunkon áll, s „ha Is-ten velünk kicsoda ellenünk?”

Köszönjük szolgálatodat, pihe-nésed legyen csendes, emléked ál-dott a téged szeretõ családtagjaid,szolgatársaid és híveid életében!

Isten veled, Isten velünk! Ámen!Dr. Rezi Elek

10 Unitárius Élet

„És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondjavala: Kit küldjek el, és ki megyen el nékünk? Énpedig mondék: Imhol vagyok én, küldj el en-gemet!” (Ézsaiás 6:8)

F

„Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogyörökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld hatá-rait, nem fárad el és nem lankad el, végére me-hetetlen bölcsessége! Erõt ad a megfáradott-nak, és az erõtlen erejét megsokasítja. Elfárad-nak az ifjak, és meglankadnak, megtántorod-nak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíz-nak, erejök megújul, szárnyra kelnek,mint a saskeselyük, futnak és nem lan-kadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”(Ézsaiás 39:28–31)

F

„Egy hangszer voltam az Isten kezében,Ki játszott rajtam néhány dallamot,Ábrándjait a boldog szenvedésnek,Azután összetört és elhagyott,Most az enyészet kezében vagyok,De fölöttem égnek a csillagok.”

(Juhász Gyula)F

Tisztelt Végtisztességtevõk,gyászoló Testvéreim!Annyi együttérzõ szó, meleg simogatás, mél-

tatás hangzott el e szomorú napon. Életutunkez utolsó állomásán, amikor az anyaföldnek át-adjuk a betegségektõl, szenvedésektõl meggyö-tört testét a szeretett lénynek Márai Sándorszavait idézem (sok idézetet ebben a beszédbenegy kicsit változtattam az alkalomnak megfele-lõen): „Utolsó leheletemmel is köszönöm asorsnak, hogy ember voltam és az értelem egyszikrája világított az én homályos lelkemben is.Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megis-mertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vá-gyakat és a csalódásokat. A földön éltem és las-san felderültem. Tudtam, egy napon meghalok,s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egy-szerû. Történhetett volna velem más is, jobb is,nagyszerûbb is! Nem történt. Megéltem a leg-többet és a legnagyszerûbbet, az emberi sorsot.Más és jobb nem is történhetett velem.” (Ön-magamról).

Lehet, hogy furcsának tetszik egy temetõbenarról elmélkedni, hogy emberi életünkben a sokszenvedés tehet-e boldoggá bárkit. Immár né-hai Rázmány Csaba püspök sorsával-életévelkapcsolatban ennek a kérdésnek a megválaszo-lásán nem is kell sokat töprengeni. A válaszegyértelmûen hangzik: igen. Életében sokszortalálkozott azzal az isteni akarattal, miszerint„A szenvedés Isten költészete, Azokra méri, ki-

ket nagyon szeret, Boldog igazán csak az lehet,Ki életében sokat szenvedett.” Bizonyára õ istalálkozott olyan megkopott bibliai jelzõvel,amelyen e sorok álltak fehér selymen aranyosbetûkkel kihímezve. Elhivatásában, papi kül-detésében ez hite is volt, mert tudta, hogy„Akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárny-ra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nemlankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”

Megélte a boldogságot termõ szenvedést márgyerekkorában – ahogy hallhattuk élettörténe-tébõl, amikor édesapa nélkül maradt a család,az édesanya és a három gyermek, mert a románsziguránca a Duna deltába vitte kényszermun-kára. A családot összetartó és az édesapátvisszaváró szeretet boldoggá tette gyermekko-rát övéi és szaporodó barátai között, amikormég a kicsúfolás ellen is védenie kellett magát.Majd keserûen kellett elszenvednie azt az idõt,amikor elindult, hogy orvossá legyen, de pap-gyerekként el kellett hagyja az egyetemet. Demeghallotta Isten hívását, kit küldjek el, amireboldogan válaszolt: Ímhol vagyok, küldj el enge-met! Bibliás olvasmányai, papságra készítõ ta-nulmányai közben találkozhatott Babits Mi-hály Pshychoanalysis christiana címû versével:

„Ki farag valaha bennünket egészre, / hanincs kemény vésõnk, hogy magunkat vésne, /ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, / legfá-jóbb mélyünkbe belefúró fúró? / Szenvedésrelettünk mi. / Szenvedni annyi, mint diadaltaratni: / Óh, hány éles vasnak kell rajtunk fa-ragni, / míg méltók nem leszünk, hogy az Ég ki-rálya / beállítson majdan szobros csarnokába.”

Aztán brassói segédlelkészkedés után azalsóboldogfalvi gyülekezet szolgálata negyed-századon keresztül felemelõ sikerekkel, de ne-héz megpróbáltatásokkal is, amikor a kataszt-rófa érte papilakot kellett újjáépíteni. És köz-ben jött a beteljesedett családi boldogság, kétgyerekkel, a lánnyal és fiúval. Mindent vállalva,mert a küldetést teljesíteni kellett, és segítségülott volt az övéi mellett, hívei mellett az Isten,aki nem fárad el és nem lankad el, erõt ad amegfáradottnak, az erõtlen erejét megsokasít-ja.

Csak bízni kell benne. Aztán jött a mindene-ket felülmúló nagy betegség 15 évvel ezelõtt. Agyógyulás reményében elhagyni a szülõföldet,majd beletemetkezni a munkába Pestszentlõ-rincen és boldogan látni egy talpra állított,megújult gyülekezetet talán Tóth Árpád: Istenoltókése címû verse gondolataival lehet érzé-keltetni: „Nem én vagyok az elsõ mostohád;Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, smosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mell-verését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbá-id áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert

Unitárius Élet 11

míg szívembe metsz Új szépségeket teremni se-bez engem. Összeszorítom ajkam, ha nehéz Akín, mert tudom, tied az én harcom, És gyõztestávolokba néz Könnyekkel szépült, orcád-fényûarcom.” Küzdelme rengeteg kórházon és mûté-ten keresztül vitte a Hõgyes Endre utcai gyüle-kezet megújításán keresztül 8 évre a püspökiszékbe. Összeszorított ajakkal, próbák oltó-ké-se rettenetes fájdalmai közt boldogan intézte arábízott nyáj ügyeit. Parókiák, templomok javí-tása után, feledve azt, hogy minden harc, pró-bálkozás ellenére is még mindig eredménytelenaz egyházi javaink visszaadása, boldogan adtaát a szószékekrõl a megszépült templomokat éspapilakokat. Közben családja bõvülése, az uno-kák érkezése, a gyermekek révbe jutása is „el-nyomta” szenvedéseit.

A másfél évtizedes harca a pusztító kór ellensem fejezõdött be, de eljött az idõ, amikor a lé-lek még mindig kész volt, de a test erõtelennélett. Imáiban megfogalmazhatta Ady Endrével:„Nem bírom harcom vitézül, Megtelek isten-szerelemmel, Szeret kibékülni az ember, Mikorhalni készül.” Õ nem készült erre, csak elfá-radt. Sem az otthona szeretteivel, sem a széle-sebb nagy családja, barátokkal, hívekkel nemtudott szembemenni a megváltoztathatatlan-nal, mert „a kiszabott esztendõk leteltek, lelkemeghanyatlott, napjai elfogytak… és vár reáegy sír” szülõföldjétõl messze, de a szeretõ szí-vekhez oly közel.

Erdélyi szokás szerint búcsúzunk tõle. Azegész családnak talán Horváth István: Tornyotraktam címû versének üzenetével jöhet a vi-gasztalódás, a megnyugvás.

A vers szerint egy téli estén egy meghitt csa-ládi körben a nagyapó kukoricát, törökbúzátfejt, bont (ahogy Székelyföldön mondjuk). Azunoka játéka az volt, hogy a csuszákból tornyotrakott. Az unoka belemelegedett az építésbe, ésakkor a nagyapó egy csuszát feléje dobott, ame-lyik ledöntötte az építményt. Az unoka így fo-galmaz: „Csuszatornyom omladékán rettene-tes dühös lettem, Meg akartam ölni apót, decsak lassan sírni kezdtem.” A nagyapó vigasz-talni kezdte az unokát, hogy ne sírjon, mertilyen az élet, telhetetlen vágyainkból még na-gyobb tornyokat is tudunk rakni, valójában atornyot soha nem is lehet befejezni, mert a vá-gyak mindig tovább nõnek, „s tetõtlen tornyok-ról hullunk ölébe a zord Halálnak. Látod, a csu-szák mind megvannak: újra lehet megint rakni.Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabadmegsiratni.” Az unoka megvigasztalódott, ésapó mesélése közben újra felrakta a tornyot.Ezt az utat kell bejárni.

Kedves gyászoló Család, amikor mind job-ban és jobban fog hiányozni, nem veszi ölébe azunokáit, nem karolja szeretteit vasárnapon-ként a templomba menet.

Feleségének e Kosztolányi Dezsõ gondola-tokkal üzen: Jó volt veled járni a sár-golyó /üröm-vidékét, a keserû mezõt, / ó boldogságomédesanyja, / társam a rosszban-jóban. / Én nemszerettem önmagamat soha. / De te szerettél.Egyszerû és igaz / jóságod oly gyors, lángolóvolt, / hogy utolértél. / Ha fújt a szél, még át semcikázhatott / a gondolat, hogy „meghûlök”,amikor / önzésem is elõzve: „meghûlsz”, / márte kimondtad. / Lásd, így dicsérlek szakszerû,tárgyias, / pontos szavakkal, úgy, ahogy illet ez,köszönöm néked az elfutott éveket.

A hûséges, gondoskodó feleség Várnai Zseniszavaival búcsúzik: „Uram, hallgasd megkönnyes asszonyod kései, halk, szemérmes val-lomását, mert szívemet nehéz sejtelmek gyöt-rik, és estenden oly hosszasan sírok, a lelkem-ben, óh, ne legyen titok, mit nem fürkészhet kikét drága szemed. Uram, most átadom néked alelkemet. Tudod, a lelkem most könnyekre haj-ló, most sok biztatás, simogatás kéne, valaholmegbújni panaszkodva, félve, ami majd eljön: asorsom elõl, hogy könnyebb legyen a nehéz bá-nat, bátrabban menjek elébe mindeneknek,amik rám várnak, az élet-halálnak, s ne fájjonúgy, hogy nagy veszteség ért”.

Berde Mária gondolatai fejezhetik ki most agyermekek és családjaik fájdalmát, így: „A miédesapánk, mielõtt sírba szállott, Egy sor ártat-lan hajnalkát vetett. Az örök hajnalt hozták avirágok És elvitték a földi életet… Bár az édes-apánkat sírba tettük, Azért õ meg nem halt, énjól tudom. Csak az üvegecske tört el, ám az illat,A lélek jár kötetlen-szabadon. Isten kiskertjétõrzi s az virágzik Abban, aki gyûlölettelen sze-ret. És száll apánk közöttünk, mint a jó szél A jóvetés felett.”

A szenvedésekben kitartó, ápoló, bátorítótestvér ajkára Reményik Sándor szavai illenek:„Testvér, testvérem, ez a legszebb szó a világon,Ha jól nem tudtam volna régesrég, Most megta-nulhattam a betegágynál… rendtárs, polgár-társ, elvtárs, honfitárs, Eltûnnek egyszer minde szólamok, És elvesznek a mélyben, Parttalansemmiségben. S egy szó zeng majd csak a világfölött Örök Üdvözlégy-képpen: Testvér, testvé-rem.”

A mérhetetlen szenvedésekbõl, kínokból is aboldog élet példáját felmutató Rázmány Csabapüspök Úr, pihenj csendesen! Isten Veled! Istenvelünk!

Balázsi Lászlópüspökhelyettes-fõjegyzõ

12 Unitárius Élet

Máté 25,23:Monda néki Isten: Jól vagyon, jó és hû

szolgám, a kevesen hû voltál,többre bízlak ezután, menj be

a te uradnak örömébe.

F

Gyászoló Testvéreim!

Jézusnak a tálentumok példázatában a gaz-da, azaz Isten, tálentumokat adott az emberek-nek. Egy idõ múlva számon kérte tõlük, hogymit cselekedtek, hogyan használták fel ezeket.Ketten felmutatták a gyarapított tálentu-mokat, és Isten megdicsérte õket: jól vagyon,jó és hû szolgám, a kevesen hû voltál,többre bízlak ezután.

Földi életünkre vonatkoztatva úgy látom,hogy Isten, amikor útjára bocsátotta RázmányCsaba testvérünket, megáldotta ilyen tálentu-mokkal, tehetségekkel, a földi életre való adott-ságokkal.

Õ ezeket kamatoztatta. Bizonyíthatjuk ezt atényt mindannyian, akik õt ismertük és szeret-jük. Energiája, életereje, kitartása az isteni el-hívatás gyarapítása volt. Hálás vagyok, hogynyolc éven keresztül Istennek e hû szolgájávalegyütt dolgozhattam.

Szomorú volt az elmúlt pár hónap, amikorlátható volt, ahogy küzdése az életért, szenve-désbe mélyült. Valóban tapasztalhattam a bibli-ai mondást: a Lélek kész, de a test erõtlen. Sze-retett volna élni még, szolgálni még Istennek,de fizikai ereje mindinkább elhagyta õt. Míg-nem kórházi ágya mellett állva, tapasztalhat-tam, amint a lelke elhagyja testét.

Hisszük, hogy földi élete végén, amikor márlelke Istennél van, hogy számon kérje a reá bí-zottakat, nem találtatik hiánnyal. A kevesen

hûnek bizonyult és Isten többre bízzaezután.

Olyan az ember földi élete, mint a példázat-ban: egyszer eljön Isten és számon kér. Elvégez-tetik e földi lét. Csakhogy ezzel még nincs végeaz életnek. Valljuk, hogy a lélek hallhatatlan ésaz élet örök. A test porrá válik, mint azelõttvolt, és elvegyül a természet örök körforgásába,a Lélek pedig visszatér Istenhez, akitõl soha elnem szakadt.

Így vagyunk két világnak a részesei. E földi arövidebb, de hisszük, hogy termékenyebb, a lel-ki a hosszabb, mondhatni végtelen, és hogy ottmi vár ránk? Ezt Istenre bízzuk! Hisszük, ha eföldön hûséggel kamatoztattuk Isten tálentu-mait, ha hûek voltunk, többre biz majd bennün-ket.

Hisszük, hogy Rázmány Csaba testvérünk isLélekben már ott van Istennél. Csak földi pora-itól búcsúzunk, most ez alkalommal mind-annyian, lerójuk végtisztességünket, és átadjukÕt az örökkévalóságnak.

Ott él tovább Istennél, az örökké élõ lelkekbirodalmában. Imádkozunk lelke üdvösségéért.

Jó Istenünk. Amiképpen vele voltál e földiéletben és kiteljesítetted cselekedeteit, hite ál-tal példát mutattál nekünk, úgy engedd, hogymennyei birodalmadban, az örökké élõk orszá-gában is ugyanaz lehessen, mint közöttünk.Ugyanaz a lélek által tehesse élõvé és színessé aTe országodat, melyet nekünk is, híveinek, tisz-telõinek felmutatott. És akkor megnyugszik alelkünk és elfogadjuk azt, hogy elérkezett az Õelköltözésének ideje, futását bevégezte itt a Föl-dön, és Te Istenünk újabb, és nemesebb feladat-tal, hivatással bíztad meg õt.

Szíveinkben áldd meg emlékét, és nyugtasdmeg a lelkünket.

Ámen!Léta Sándor

Unitárius Élet 13

A Fõpásztor temetésének margójáraTisztelettel és szeretettel ajánlom szíves fi-

gyelmükbe a temetéssel kapcsolatos gondolata-imat Aki legalább az érdeklõdés szintjén oda-figyelt Rázmány Csaba püspök-lelkész beteg-ségére, vagy emberi módon hozzátette a szen-vedõ ember reménységéhez a maga bizakodá-sát, abban hitt, amiben én is, hogy van folytatá-sa fájdalommal felgyülemlett életének. Ezértérintett sokunkat váratlanul a hír, miszerintCsaba nincs többé az élõk sorában.

Én nem hivatalos forrásból kaptam az elsõhírt, s így kissé bizalmatlanul álltam hozzá atényhez. Vártam, míg megerõsítését nem ka-pom a gyászhírnek, s csak azután tûzöm ki épü-letünkre a gyászlobogót. Hamarosan beérke-zett a postaládába a minden eddigi reményke-dést, a kételkedés utolsó foszlányát is szétmor-zsoló e-mail értesítés. Azonnal indultam, hogymegkeressem és helyére tûzzem a gyászt jelzõlobogót, de nem találtam. A Debreceni Unitári-us Egyházközségnek nincs ilyen. Nem azt érzé-keltetem, hogy nincs együtt érzés sem, de lo-bogó az nincs.

Ebben az esetben már csak az maradt, hogygyászba borítsam a gyülekezet honlapját, amitazonnali hatállyal meg is tettem. Majd folyama-tosan közzétettem a halálesettel kapcsolatostudnivalókat a http://uninaplo.unitariushalo.net/debrecen/?p=1557; http://uninaplo.unitari-ushalo.net/debrecen/?p=1567; http://uninaplo.unitariushalo.net/debrecen/?p=1588 és a http://uninaplo.unitariushalo.net/debrecen/?p=1597.bejegyzésekben.

Vártam, hogy csillapodjon a lelkem, mertsokkal jobban fájt a szokottnál. Éreztem, hogyvalami nincs rendben a szívem tájékán, de érde-kes mód, nem én vagyok okozója ennek a ren-detlenségnek. Máskor is ért váratlanul valame-lyik embertársam, vagy éppen fölöttesem halá-la, de ennyire azért nem szokott elbánni lelkemfájdalmasan pengõ húrjaival.

Hiába kerestem testemet is sanyargatófájdalmaimra a kérdést, még legalább a lel-kiismeret-furdalás területén sem sikerült meg-felelõ választ találnom. Mára azonban szinte vi-lágosan látom magam elõtt mindennek okát.Megvan a megfelelõ magyarázat, s ami kérdésmég marad, hadd telepedjen továbbra is a szí-vemre, mert valamikor, valamiért annak is megkell majd szakadnia a fájdalom, a teher miatt.

1985 márciusában ismertem meg néhai lel-késztársamat egy akkor Székelyudvarhe-lyen megtartott lelkészi értekezleten. Vagyunkmég hála Istennek egy néhányan, akik átélõi

voltunk annak az élménynek, s Csaba örök idõ-re bevéste magát emlékeim közé. Egy helyet kö-vetelt magának azon lelkészek sorában, akikbeszélnek, de tesznek, cselekednek. Beszédük-nek megfelelõen. A gyászszertartás alkalmávaltöbben említették ezt a vonást.

Nem kerültünk soha baráti kapcsolatba.Megkérdeztem magamtól: Miért? A válasz:mert neki nem volt szüksége, én pedig nem ke-restem. Ez pedig azt jelenti, hogy csupán egyet-len kezdeményezésemre lett volna szükség ah-hoz, hogy barátként tekinthessek ma – külön-ben rövidre szabott – közös múltunkra.

Ezt a terhet is lelkemre rakom, arra a nyo-morultra, mely már több hasonlót kell cipeljenazonos mulasztása miatt. S érdekes, hogy mégmindig vigasztalom magam azzal, hogy az em-bernek csak egy igazi barátra van szüksége,hogy ne legyen barát nélkül, hogy bármikorszámíthasson rá, de legyen ereje elviselni a ve-szítést is, ha cserbenhagyják, vagy magárahagyják.

Soha nem láttam benne a fõnököt. Azt vet-tem észre, hogy egyenlõ partnerként kezel mégakkor is, ha neki köszönhetem, hogy ma a deb-receni gyülekezet kenyerét „pusztítom” ne-gyedmagammal.

S most hadd térjek vissza a temetés napjánmég sok fájdalmat okozó, kínzó kérdéseim vála-szára. Gyülekezetem néhány, magát kiválóan,rendkívülien képzettnek nevezõ tagja, ideérke-zésünket követõen hamarosan feltételkéntszabta, hogy mögém állnak testületileg,amennyiben én is, velük együtt elmarasztalomaz egyházfõ vezetését. Kikértem akkor is ma-gamnak, hogy engedjék csak át nekem a teljesdöntés jogát ebben a tekintetben, hiszen azigaz, hogy idõnként „belerúgok” adott embe-rekbe, de csak azt követõen teszem, ha teljes-séggel bizonyos vagyok, hogy õk megelõzõenmegtették ezt velem. Rázmány püspök pedignem tartozik ezek közé még akkor sem, haolyannak minõsítik, mint aki a gyülekezet ká-rát okozta, hogy engem állított annak élére. Dekülönben is a jézusi szeretet-parancs másrólszól. Hol vannak ezek a püspökpiszkoló, betegemberbe rugdosni akaró felülképzett debreceniunitáriusok, akik inkább részvétükkel kellenetörõdjenek, azzal, hogy nincs egy gyászlobogó,amit a részvétnyilvánítás jeleként kitûzhetné-nek a Fõhatóság által rendbe tett épületükhomlokzatára. Családomon kívül nem voltegyetlen lélek sem, aki részvéttel részt vett vol-

14 Unitárius Élet

na a temetési szertartáson. Ez a nagy fájdalomnehezedett a lelkemre.

Már az is megnyugtatott volna, ha valakirám telefonál, ír, hogy talán egy halott lelkészvagy püspök emlékeivel újjáépítjük a magunkáltal szétrombolt gyülekezeti életet. De azt csaktudja mindenki, hogy a múlt emlékeibõlleszûrhetünk tanulságokat, de hiába szorgos-kodunk – fõleg mi unitáriusok – elment ember-társaink feltámasztásán. Itt elég egyetlen rész-vét szó. Ha nincs szüksége egyesek lelkének,van szüksége mások lelkiismeretének, megbán-tott szívének.

Életem legfájdalmasabb temetésén vettemrészt. Nem megyek bele ennek sokak részérekellemetlen részleteibe, csak azokkal foglalko-zom, melyek engem megérintettek.

Szeretettel, CSABA iránti tisztelettel, deIDUKA és családja iránti részvéttel ültem be ahalotti gyülekezet soraiba, s azonnal magávalragadott az a rendkívüli érzés, melyrõl fennebbszóltam. Egyszerre akartam jelen lenni, deugyanakkor átrendezni az idõmet, lelkiállapo-tomat, az életemet.

A templomban elhangzott gyászbeszédek,megnyilatkozások tekintetében egyszerû meg-látásaim vannak, mint a jelenlevõk többségé-nek. Mégis azzal a különbséggel, hogy az én„tetszésnyilvánításom” más emberek esetébenkap hangsúlyt, mint általában. Ennek viszontnincs is lényege. Nem ez a fontos, és nem én vol-tam fontos a sarokban. Nem áll szándékombankiértékelni senki beszédét, sõt a temetést köve-tõ megnyilatkozások tekintetében sem kívánokállást foglalni, hiszen mindenkinek szabadságavan arra, hogy hangot adjon pillanatnyi, vagyéppen befolyásolt érzelmeinek. Még kevésbé kí-vánom elkövetni azt a hibát, hogy megsértõdjönrám valaki a felszólalók közül, mert nem aztmondom az általa elmondottakról, amit valójá-ban õ értett. Azt azért mégis megengedem ma-gamnak, hogy szóvá tehessem általános állás-pontomat.

Szinte mindenki megérezte a szívbõl jövõgondolatok üdítõ varázsát a kánikulai meleg-ben. Ez kell a fájdalomtól megviselt, bánatosszívûeknek és erre van szükségünk mindnyá-junknak, hogy érezzük a szavak õszinteségénekfelemelõ hatását és nem a terhelõ súlyát.

Azt mondták némelyek a temetési szertartá-son résztvevõk közül, hogy csakugyan püspök-nek kijáró végtisztességen vettünk részt, aholösszeölelkeztek az ismeretség rendjén megszü-letett emlékek, ahol õszinte kézfogásokat köve-tõen lelki támaszt nyújtottunk a bánatosaknak,ahol szívünk megértette értelmünkkel, hogynekünk kell megélnünk a fájdalom mostani ha-

tását, s el kell szakadnunk attól, akit sokan sze-rettek a részvevõk közül.

Egy kedves ismerõsre találtunk a temetésnapján, aki a következõ kijelentést tette – töb-bek között: „Nem tudtam úgy távozni, hogy nebúcsúzzam el Öntõl, hiszen egy élmény volt amai találkozás”. Mennyire szükség van az ilyenpozitív életlátásra. Nem azt mondja, hogy mi-lyen szomorú alkalommal találkoztunk, hiszentemetésre jöttünk, hanem annak örül, hogy egyújabb, jó találkozásban volt része. Pedig ez aszámomra is új ismerõs egy fiatalember, akimég sokkal másabb színben látja az életet éssokkal súlyosabb tehernek észleli a halál okoztaszomorúságot. Ráadásul azért volt jelen, mertszerette Rázmány tiszteletest.

Önkéntelenül is feltevõdik a kérdés: Hánylelkész volt ott kötelességbõl? Hány barát? Há-nyan félreérthetetlen tisztelettel és szeretettel?Azt mondták többen, hogy bizonyára erdélyi aza nagyhangú lelkész. Igen. Sokak kiáltása ésbúcsúzása belefért e lelkész elköszönésébe. Ahéten erdélyi levegõt szívtam egyetlen éjszakaterjedelméig, s még mindig azt hiszem, hogynem szakadtam el a Székelyföldtõl.

Ennek ellenére sírástól fuldokoltam a Szé-kely Himnusz éneklése alatt, s könnyeimmelküszködött a bennem levõ felnõtt, férfi, és pa-lástot viselõ akarat. Nem sikerült legyõznie akitörõ fájdalmat. Megalázkodtam és engedel-meskedtem neki.

Egy hatalmas fájdalommá alakul a halál kö-ré csoportosuló események sokasága, de ebbenmégis kiemelt helyet követel magának az a pil-lanat, amikor még egy utolsó tekintetet vethe-tünk a koporsóra, s aztán eltûnik szemünk elõlaz a valóság, aki addig személyiségével tetteszéppé, alakította, idõnként saját feladataivalterhelte életünket.

Ez a pillanat volt olyan, amikor szívem sze-rint segítettem volna, hogy kézbe adjam a Fiu-mei úti temetõ porát az özvegynek, szerettemvolna azt mondani, hogy számíthat rám. Nemszóltam semmit, csak énekeltem szomorúan azelszakadást segítõ egyházi éneket.

Visszainduláskor sokszor feltették bágyonitestvéreim a kérdést: Vajon ki lesz a következõ?Milyen jó, hogy nem tudjuk a feleletet. Milyenjó, hogy bízunk Isten megtartó szeretetében, sarra számíthatunk, hogy még remélhetünk aholnapi nap fényében. Így indultunk vissza a„torba”.

Egyeseknek a jólét, másoknak a szeretet sí-ron túl mutató megnyilatkozása fogadott aHõgyes Endrében, ahol néhány órával azt meg-elõzõen sokunknak komoly küzdelmet okozotta könnyeink visszatartása.

Balázs Mihály

Dávid Ferenc életútjaIII. rész

Némileg átalakított formában megjelennekaztán ezek a toposzok a modern szakirodalom-ban is. A tárgyszerûbb megközelítések közülpedig a legmeggyõzõbbnek azok érvelése lát-szik, akik Dávid önreflexiójának valamelyesthitelt adva az egyházpolitikai mozzanatok fon-tosságát hangsúlyozzák.

Adolf Schuller fogalmazta meg a leghatáro-zottabban, hogy a fõ motívum a magyarok és aszászok egyesítése lehetett. Az az egyházakategységesítõ törekvés munkált tehát továbbra isbenne, amellyel annak idején Wittenbergbe ér-kezett, s amely jól megragadható a folytonosságfent említett hangsúlyozásában. Immár olyanegységrõl volt azonban szó, amelynek teológiaikimunkálói a Melanchthonból is építkezõ svájciteológusok voltak, magyarországi és erdélyi al-kalmazói pedig a debreceni Melius Péter és per-sze a kolozsvári központ munkásai, azaz õ ma-ga és Heltai Gáspár.

Rendkívül fontos e törekvés nemzetközi di-menzióinak hangsúlyozása, hiszen az egyre in-kább protestánssá váló országban valóságosverseny indult meg a protestáns csoportok kö-

zött a nemzetközi elismerésért és támogatá-sért. Bár Petrovics politikai hatalmának csúcs-pontján született olyan országgyûlési határo-zat, amely teret adott a szakramentáriusoknakis, törvények által tartósabban legitimált val-lásnak a katolikus mellett az evangélikusszámított, s ennek teológusai kiadványaikkalrendre demonstrálták, hogy WittenbergtõlRostosckon át az Odera melletti Frankfurtignagy szellemi és politikai központok támogatá-sát élvezik.

A nemzetközi háttér megteremtésére ugyan-ilyen erõteljes kísérleteket tettek a szak-ramentáriusok is. Ennek legfontosabb doku-mentuma Az Urnak vacsorájáról való közönsé-ges keresztyéni vallás c. mû, amelyet hosszú ide-ig tévesen Dávidnak tulajdonítottak. Ma a ku-tatók úgy látják, hogy a magyar szöveget Meliusfogalmazta meg, de nagyon valószínû, hogy aHeidelbergben megjelent német kiadás márDávid Ferenc munkája volt.

Mindkét fél a nemzetközi tekintélyek felso-rakoztatásával akarta tehát eldönteni azt aküzdelmet, amelyben Dávid célja jól kivehetõen

Unitárius Élet 15

Hazafele utunk alatt tudtam meg a felesé-gemtõl, hogy nemcsak a látvány és a jólét fitog-tatásaként lehetett részünk olyan gazdag kí-nálásban, hanem az egykori lelkész, püspökiránti szeretet megnyilvánulása révén. Köszö-net mindenképpen a volt püspöknek, hogy em-beri tartásával ilyen barátokat „szerzett” ma-gának, s a többség részérõl megkapta a megér-demelt elismerést.

Szegényebb lettem egy fõpásztorral, egymegbízható lelkésztárssal, egy emberrel. Ter-heltebb lett a szívem, mert kitörülhetetlen nyo-mokat vésett belé a temetés napjának esemé-nye. Összeszedem magam – máris történik –,hiszen tennivalókkal bízott meg engem Isten.Bízott meg Rázmány Csaba püspök, melyeketkész vagyok az õ szellemében teljességgel kö-vetni és teljesíteni Isten segítségével.

Az erdélyi lelkészeknek – a püspökükkelaz élen – köszönöm, hogy mellénk álltak, s kéz-fogásukkal, baráti ölelésükkel éreztették, hogyszámítanak ránk, számíthatunk rájuk. Úgyéreztem, hogy nem kiált már utánam a Székely-föld, nem fenyeget egyetlen szolgatárs sem, delátja, hogy szüksége van a csonka magyarorszá-gi unitáriusoknak is a palástosokra, akiknek

szíve idõnként jobban fáj, mint eddig sokanképzelték.

Nem vagyunk gyengék a munkánkban, csakgyengélkedünk, nem vagyunk támasz nélküli-ek, csak támaszra szorultak, nem vagyunkpásztor nélkül, csak pásztorlás nélküliek, nemvagyunk magunkra, hiszen velünk vannak er-délyi testvéreink, mindenek fölött pedig a gond-viselõ Isten.

Õ adjon csendes nyugodalmat, néhai Fõt.Rázmány Csaba Béla testvérünknek, vigaszta-lást szeretteinek és nekünk is, akik észrevet-tük, hogy szívünkhöz tartozott, akit elveszítet-tünk.

Azoknak pedig e helyen üzenem, akik más-ként vélekednek, hogy bármikor számíthatnakránk, amikor hasonló fájdalomban lesz részük.Addig ugyanis nincs semmi gond a szív táján,míg idegen érzés számára a veszítés, a bánat, afájdalom. Hívhatnak a szükség idején!

Debrecen, 2009. 07. 31.-én.A magam és családom nevében, Atyafiságos

tisztelettel és szeretettel:Pap Gy. László

lelkész

16 Unitárius Élet

egy olyan egységes protestáns egyház megte-remtése volt, amely képes lett volna összefogniaz új ország lakosainak nagy részét. Az ehhezvaló csatlakozás ugyanakkor a Habsburg fenn-hatóság alatt élõkkel való egyházi közösségmegõrzését is jelentette volna, hiszen hasonlódogmatikai erjedés zajlott le ott is, s a két or-szág közötti politikai határok ugyan az erõvi-szonyoktól függõen változtak, de a középkoritradíció folytatásaként Melius debreceni püs-pöksége olyan egyházakat is felölelt, amelyek aHabsburg fennhatóság alatt mûködõ másik or-szághoz tartoztak. Az újabb összecsapások so-rozatában azonban meg kellett megtapasztal-nia, hogy a helvét úrvacsora-tan elfogadásáranem tudja magával ragadni a szász náció gyüle-kezeteinek többségét, s így az egység megte-remtése illúzió marad. Mindenképpen rendha-gyó, s ugyanakkor az egyházi hierarchia föltét-len tiszteletérõl tanúskodó lépése volt ugyanak-kor, hogy 1559-ben, e küzdelem elején, amikormég erdélyi magyar egyházak között is kisebb-ségben volt álláspontjával, lemondott a püspökicímrõl.

Az egyházi hierarchia tiszteletben tartásá-val és persze nagyon szívós térítõ munkávalpróbált tehát híveket szerezni álláspontjának,hosszú ideig a fejedelmi hatalom ellenébenmunkálkodva, hiszen 1564-ig János Zsigmondkatolikus maradt, s a protestáns felekezetekegyedül az evangélikusokat tartotta elfogadha-tóknak.

A helyzet 1564 táján változott meg gyökere-sen. A helvét tábor fokozatos gyarapodása ek-korra vezetett el odáig, hogy immár megkerül-hetetlenné vált helyzetük rendezése. Mindeb-ben meghatározó szerepet játszott az is, hogyErdélybe érkezett és a fejedelem udvari orvosaés tanácsosa lett az a Giorgio Biandrata(Blandrata), aki a megelõzõ években döntõ ha-tást gyakorolt a lengyel protestantizmus fejlõ-désére is. Bár az események legfõbb forrása egynyilvánvalóan elfogult szász, evangélikus for-rás, minden jel arra mutat, hogy ez nem túloz,amikor Blandratát és Dávidot szerepelteti azesemények fõ mozgatóiként. Õk járták ki a feje-delemnél 1564 elején, hogy rendezzen országoshitvitát, majd az áprilisban létrejött összejöve-telnek õk lettek kulcsfigurái. Biandrata jelen-tette be még a zsinat megkezdése elõtt, hogy akirály Dionysius Alesiust megfosztotta a ma-gyar egyházak püspöke címétõl, majd az õ elõ-terjesztésére választották meg Dávid Ferencet.Felolvasták a király õt támogató levelét, majdmaga Dávid olvasta fel a király levelét is, amelyBlandratát az összejövetel moderátorává ne-vezte ki, türelmes és az egyetértést keresõ vi-tatkozásra szólította fel a feleket, s megfogal-mazta a legfontosabb vitakérdéseket is. A kirá-

lyi elõterjesztésbõl is világos, hogy az uralkodómár számolt a megegyezés lehetetlenségével, sMedgyesen, s azt követõ országgyûlésen valójá-ban az mondatott ki hivatalosan is, hogy Er-délyben két törvényesen elismert felekezet van,a szebeni vallásnak nevezett evangélikus, s akolozsvárinak nevezett református.

Egyáltalán nem bizonyos azonban, hogy aszász forrásokban démonizált páros mindkéttagját azonos megfontolások vezették a helvétúrvacsora-tan elfogadtatásában. Az egészen bi-zonyos, hogy az olasz orvos a helvét dogmatikameghonosítását csupán átmeneti, megkerülhe-tetlen állomásnak szánta a Bibliában nem sze-replõ dogmatikai formulák kiiktatásáig vezetõúton.

A Kálvinnal már 1556-ban Genfben vitábakeveredõ Biandrata régóta ilyennek tartotta aszentháromság hagyományos tanát, s 1558–1562 között Lengyelországban arról is bõségestapasztalatokat szerzett, hogy ez a reformáto-rok biblicizmusára alapozó elképzelés igen ha-tásos kiindulópontja az antitrinitárius eszmékelterjesztésének. Nem tudjuk, Dávid esetébenmennyire beszélhetünk ilyen mögöttes szán-dékról. Csak közvetett források beszélnek, szól-nak ugyanis arról, hogy 1564-65 táján már nekiis kétségei lettek volna a szentháromságtanbiblikus voltáról.

Másfelõl tény, hogy 1566 elején a lengyelor-szági tapasztalatokat is hasznosítva lépett felBiandrata társaságában a szentháromság-dog-ma bírálatával. Nem csupán kolozsvári prédi-kációkban tette meg ezt, hanem a magyar egy-házak püspökeként országos fórumokon is. Az1566 elsõ hónapjaiban tartott hitvitákon és zsi-natokon sikerült elismertetniük a reformátu-sokkal (magával Melius Péter debreceni refor-mátus püspökkel is), hogy a szenthárom-ság-dogma szakszavai nem bibliai eredetûek, sennek eredményeképpen jelent meg a heidel-bergi káténak egy teljesen egyedi, a hagyomá-nyos szentháromságtani terminusokat mellõzõváltozata (Catechismus ecclesiarum Dei). Ha-marosan kiderült persze, hogy ennek ezt azegyezséget lehetetlen betartani, s megindult aza szellemi küzdelem, amely egészen 1571-ig, Já-nos Zsigmond haláláig izgalomban tartotta aformálódó erdélyi fejedelemség életét, s amely anagy, nyilvános, fejedelmi parancsra elrendelthitvitákat éppúgy felölelte, mint latin, német ésmagyar nyelvû értekezések, vitairatok, eseten-kénti irodalmi igényû paszkvillusok és dialógu-sok nyomtatott, vagy kéziratos formában valóterjesztését.

Dávid Ferenc életének kétségtelenül ez volta legtermékenyebb idõszaka, hiszen János Zsig-mond udvari prédikátoraként (még 1564-ben

Unitárius Élet 17

kapta meg kinevezését), s e fentebb leírt egy-házszervezeti egység püspökeként, de nemutolsó sorban fontos mûvek megfogalmazója-ként meghatározó szerepet játszott az unitári-us felekezet kialakulásában.

A teljesítmény értékelését ugyanakkor meg-nehezíti, hogy adatok hiányában a részletkuta-tásoknak sem sikerült dönteniük a sok névtele-nül ránk maradt latin nyelvû irat szerzõségé-nek kérdésében. A magyar unitárius hagyo-mány ugyan õt tekinti e munkák szerzõjének,ám a 17. századi szociniánus lengyel egyháztör-ténet írók, s nyomukban a legtöbb modern len-gyel és olasz kutató is inkább Biandrata szerzõ-sége mellett kardoskodik. Ráadásul számol-nunk kell az egészen sajátos erdélyi helyzet to-vábbi konzekvenciájával is. Arról van szó, hogyaz 1560-as évek második felében az Európa kü-lönbözõ területein elszórtan tevékenykedõszentháromság-tagadók már kizárólag Erdély-ben jelentethették meg mûveiket, így sok eset-ben nehéz eldönteni, hogy egy-egy ránk maradtgyulafehérvári nyomtatvány valóban az erdé-lyieknek szólt-e, vagy máshova szánták.

Másfelõl mindez még élesebben rajzolja kiDávid és az erdélyi antitrinitarizmus európaiméretekben is jelentõs mûvelõdés- és eszmetör-téneti jelentõségét.

E szerep egyfelõl a másutt üldözött vallásiútkeresõk mûveinek megõrzésében és újraki-adásában ragadható meg. Csak a leglátványo-sabb példákat elõhozva is meg kell említenünk,hogy az 1569-ben megjelentetett De regnoChristi címû kiadványuk arra vállalkozott,hogy igen tekintélyes szövegegységeket tegyenközzé Servet Restitutio Christianismi címûmunkájából, amelybõl közismert módon csu-pán három példány õrzõdött meg napjainkig.(Dávid és munkatársai nyilvánvalóan egy olyanpéldányból dolgoztak, amelyet Biandrata szer-zett be svájci tartózkodása idején, s amelynektovábbi sorsáról nincs tudomásunk.) Ugyanez akiadvány a János Zsigmondhoz címzett ajánlás-ba szinte szó szerint átvett egy olyan szöveget,amely elõször Sebastian Castellio Biblia-kiadá-sának VI. Edvárd angol királyhoz címzett aján-lásaként jelent meg, majd bekerült a Dehereticis, an sint persequendi c. antológiába, stöbbször más formában is napvilágot látott. Denem hagyhatjuk ki a felsorolásból a De falsa etvera unius Dei cognitione... libri duo (Két könyvaz egy Isten igaz és hamis ismeretérõl) címû mû-vet sem, amely terjedelmes antológiája a szent-háromság ügyében újítani akaró kortárs olaszés lengyel gondolkodók által írott szövegeknek.Az erdélyi munkatársak egyike egészen bizo-nyosan Dávid Ferenc volt, s ez a tény is jól mu-tatja, hogy az európai reformáció mély és rész-letes ismeretében fejtette ki tevékenységét.

A modern magyar unitárius egyháztörténetírás a 20. században hosszú ideig teljesen elszi-getelõdött a nemzetközi tendenciáktól, s az er-délyi unitarizmust egy autochton erdélyi fejlõ-dés, s azon belül Dávid kivételes géniusza szü-löttének tekintette. Bár népszerûsítõ jellegû ki-adványokban még ma is elõbukkan ez az állás-pont, tudományos igényû közleményekben mamár senki sem képviseli. Nem kevésbé proble-matikus azonban a nemzetközi szakirodalom-nak az a tendenciája, amely semmi eredetitnem észlel Dávid és környezete teljesítményé-ben, s Servet, a Sozzinnik (Lelio és Fausto) vagykésõbb Palaeologus és Glirius gondolatai pusz-ta propagandistájának tekinti. Mûveinek ala-posabb tanulmányozása után bizton állíthat-juk, hogy nem errõl van szó. Dávid nem csupánrecipiálta a felsorolt vallásújítók tanításait, ha-nem jelentõsen módosított is rajtuk, s teljesít-ményének lényege egészen kivételes szintetizá-ló, különféle felfogásokat összhangba hozni tu-dó képességében ragadható meg. Ehhez társultmég, az az adottsága, ahogyan a megtalált„igazságot” szélesebb körben is el tudta terjesz-teni, s így az erdélyi magyarok közösségének te-kintélyes részét magával tudta vinni az Istenigéje és a ráció közötti összhang keresésénekgyötrelmes útján.

Példa gyanánt idézzük fel, hogy ezek a ten-denciák kivételes erõvel vannak jelen márantitrinitárius idõszakának két magyar nyel-ven írott korai mûvében, az 1567-ben megjelentRövid magyarázatban és Rövid útmutatásbanis.

Az elõbbi esetében egészen egyértelmû, hogya De falsa et vera c antológia különféle fejezetei-nek latin szövegei alapján dolgozott, olyan tex-tusokra támaszkodva, amelyeknek minden bi-zonnyal nem õ a szerzõje. Ezek alapján azonbanolyan változatot fogalmazott meg, amely képesvolt az egyszerûbb emberek, az együgyû hívekszámára is felfoghatóvá tenni az Isten igaz tu-dományának mibenlétét. A Rövid magyará-zatban ez az alakuló antitrinitarizmus egyház-történeti szerepének olyan kifejtését jelentette,amely a latintól eltérõen egyszerû, de roppantszuggesztív számmisztikai elképzelésekkelhangsúlyozza az erdélyi antitrinitarizmus apo-kaliptikus keretbe illesztett kivételes egyház-történelmi jelentõségét.

A spekulációk egy része a munka megírásáravonatkozik: 1517-hez, Luther fellépésének idõ-pontjához éppen ötvenet kell hozzáadni, s „ígyteszen 1567 esztendõt, kiben mostan vagyunk.Mindezeknek penig az végében 7 szám vagyon,mely mindenkor szent volt...”; Más részükazonban az Antikrisztus birodalma összeomlá-sának, s Krisztus országa kezdetének 1570-revaló prognosztizálását célozza, amelyet a 70-es

18 Unitárius Élet

Unitárius Univerzalista Egyesület:Egy közéleti tanú gondolatai

Ez év júniusában, a Nagy-gyûlésen, William G. Sink-ford tiszteletes számára vé-get ér második, és egybenutolsó idõszaka, melyet mintaz Amerikai UnitáriusUniverzalista GyülekezetekEgyesületének (UUE) elnö-ke töltött el. ChristopherL. Walton, az UnitáriusUniverzalista Világ címûmagazin szerkesztõje beszél-getett vele az elmúlt nyolc évvezetõi tapasztalatairól.

UU Világ: Az elmúltnyolc év elmozdulást jelentettabban, ahogyan az UUE vi-szonyult a nemzetközi unitárius csoportokhoz,és más, vallásilag kapcsolódó csoportokhoz. Mi-ben látja az UUE jövõbeni nemzetközi szerepét?

Sinkford: Egy folyamat közepén, vagy le-het, hogy csak elején vagyunk, melyrõl azt gon-dolom, el fogja mélyíteni egyházközségeinknemzetközi elkötelezettségét. Ez a mélyebb el-kötelezettség pedig tagjaink spirituális életé-nek nemcsak elmélyítéséhez, hanem gazdago-dásához is fog vezetni. Azt gondolom, ez nagyonizgalmas. Sok-sok jel utal erre. Egyik ilyen jel, aPartner Egyházközségi Kapcsolatok kiterjesz-

tése az Erdélyi egyházközsé-geken túl, a Fülöp Szigetek-re és az indiai Khsi Hills-re.És lesznek partnerkapcsola-taink afrikai UU egyházköz-ségekkel is, ami szerintemszintén nagyon izgalmas…

Ami pedig hitközi mun-kánkat illeti, tényleg elto-lódtunk bizonyos szerveze-tek fókuszától – mint példá-ul az IARF (NemzetköziEgyesület a Vallási Szabad-ságért), vagy a Vallások Vi-lágkonferenciája a Békéért –egy olyan fókusz felé, melyközvetlenebbül vonja be

gyülekezeteinket.Szép az, amikor a UUE elnöke hol egyik, hol

másik elnökségi ülésen jelenik meg. De sokkaljobb, mélyebb, és gazdagabb, amikor egyik gyü-lekezet közvetlen kapcsolatban van egy másikhit tradícióival (vagy gyülekezetével), a világegy másik szegletébõl.

UU Világ: Elnöksége alatt, mi az, amire alegbüszkébb, mint tisztségviselõ, vagy mint kez-deményezõ?

Sinkford: Listánk elsõ helyén áll, hogymindenkinek egyforma joga van a házasságkö-

William Sinkford

szám szent voltával és különféle további kombi-nációkkal indokol.

A Rövid útmutatásban a reformátor szinteti-záló képességét figyelhetjük meg, hiszen a mû anemzetközi antitrinitarizmusban is egyedinekszámító kísérlet Servet és a nagy hatású olaszvallási újító Lelio Sozzini mûveinek szintetizá-lására.

Jól ismert, hogy ez utóbbi azt hirdette, hogyKrisztus nem létezett a Máriától való megszüle-tése elõtt. A platonikus filozófia hatása alatt ál-ló Servet ugyanis úgy gondolta, hogy az öröktõlfogva létezõ Logosz Krisztus elsõ megjelenésiformájának tekinthetõ, mivel az isteni bölcses-ség érzékileg is megragadható formájaként ma-gába hordozza minden létezõ dolog, így az em-ber Jézus Krisztus eszméjét is.

Lelio Sozzini gyökeresen szakított ezekkel aplatonikus spekulációkkal és azt hirdette, hogyJános evangélista a Máriától született embertcsupán metaforikusan nevezte logosznak, mertIsten üzenetének szószólója volt. Ez az ember

ugyanis csodálatos módon, az isteni erõnek ésnem a szentháromság második személyének te-kintett szentlélek által fogant és a bûntõl telje-sen mentesen élt. Másfelõl isteni adottságokkalbõségesen ellátott emberrõl van szó, akit Istenmérték nélkül tüntetett ki ezekkel az adottsá-gokkal, olyannyira, hogy e kapott hatalom ésméltóság alapján szinte egyenlõvé vált az Atyá-val. Miután az Atya feltámasztotta õt, magamellé emelte, s teljes jogkörrel uralkodik a híve-in jelenleg is, hogy aztán majd eljöjjön a végsõítéletre. Dávid nem csupán átvette ennek akrisztológiának az alaptételeit, hanem szemlé-letes hasonlatok egész sorával kibõvítve tálaltafel olvasóinak. Másfelõl azonban ez egyáltalánnem jelentette Servet koncepciójának mellõzé-sét, hiszen az õ nagy nagy mûvébõl, a RestitutioChristianismibõl merítve fogalmazta meg mo-rálteológiai gondolatait, olyannyira, hogy azírás jelentékeny és roppant szuggesztív részle-tei Servet szövegeinek fordításai, illetve para-frázisai.

(Folytatása következik.)

Unitárius Élet 19

téshez. Ebbõl a szempontból elkötelezettsé-günknek mély gyökerei vannak, és egyházköz-ségeink szívesen fogadták a BHLT (biszexuális,homoszexuális, leszbikus, transz-szexuális)embereket már évtizedek óta. És bár november4-én volt egy megtorpanás Kaliforniában, azUnitárius Univerzalista Törvényhozó Testüle-tet elismerték, mint a leghatékonyabb vallásicsoport, mely kiáll azért, hogy a házassághozvaló egyenlõ jog fennmaradjon Kaliforniában…

A lehetõség, hogy elmehettünk Chadba, éstanúi lehettünk a darfuri menekültek helyzeté-nek, akik Charlie Clemens (az Unitárius Uni-verzalista Szolgálat Bizottságának Elnöke) ve-zetése alatt menekültek, szintén a listánk ele-jén szerepel.

UU Világ: Mi az, amirõl úgy látja a mostanigazdasági helyzetben, hogy csak UnitáriusUniverzalista szemszögbõl lehet megoldani?

Sinkford: Mivel mind több és több ember,mind jobban és jobban fél a recesszió hatásátólsaját életére vonatkozóan, azt gondolom, meg-oldási üzenetünk változatlan marad: ebben ahelyzetben mindannyian együtt vagyunk, ésazoknak a próbálkozásoknak, hogy minket egy-mástól elválasszanak, minden áron ellen kellállnunk. A mi üzenetük alapvetõen befogadó,mely elismeri minden személy belsõ értékét ésméltóságát, és azt, hogy minden ember egy-egyáldást jelent – vagy áldást jelenthet, amennyi-ben helyes kapcsolatot tartunk fenn vele. Cé-lunk az, hogy megvalósítsuk azt a szeretetteljesközösséget, ahol minden emberi lény megkapjaa mindenkinek kijáró tiszteletet.

UU Világ: 2003-ban arra ösztönözte az Uni-tárius Univerzalistákat, hogy találják meg amódját annak, hogy visszatérjenek a kimon-dottan vallásos nyelvezethez;ezzel ki is provokálta a„language of reverence”, azaza „hódolat nyelve” címû vi-tát…

Sinkford: A UUE elvekcsodás etikai keretet adnak,de meg sem próbálunk úgytenni, mintha az Elvek önma-gukban spirituális mélységetis adnának. Mindig is azt sze-rettem volna, ha az UnitáriusUniverzalisták találnánaktöbbféle utat arra, hogy necsak az elméhez szóljanak.Túlságosan is hidegfejûek va-gyunk, ám ahhoz, hogy vallá-sosak legyünk, ezt valaho-gyan ötvözni kellene egy ér-zelmi, spirituális létformával.Ami a Célokat és Elveket ille-

ti, egyáltalán nem szeretném megváltoztatni;de mindig is azt gondoltam, hogy ezek mellettegy erõteljesebb missziós érzésre is szükségünklenne. És nagyon remélem, hogy a megfogalma-zott cél értelmében, közelebb fogunk kerülniahhoz is, hogy megfogalmazzuk missziónkat isa világban.

UU Világ: Észrevett bármi elmozdulást aszolgálat stílusában, abban a több száz egyház-községben, amelyet meglátogatott?

Sinkford: Teljes mértékben. Az istentiszte-let egyre inkább a lélek kielégítésére törekszikegyházközségeinkben, és egyre kevésbé csupánaz intellektuális tapasztalatra. Sokféle változa-tot látok. Meglepõ, milyen sok egyházközségszokott két-három vallásos dalt is elénekelni is-tentisztelet elõtt, hogy becsalogassa az embere-ket. Gondolom, az is igaz – és több kollégámtólis hallottam –, hogy az én kiállásom a hódolatnyelve mellett, gyakorlatilag õket is felszabadí-totta arra, hogy sokkal õszintébben beszéljeneka gyülekezetben saját spirituális életükrõl.Majdnem olyan ez, mint amikor valakinek meg-engedik, hogy végre kilépjen a szekrénybõl.

UU Világ: Saját elnöki minõségében, mi az,amit spirituális szempontból kihívásnak érzé-kelt, és mi volt spirituálisan segítségére?

Sinkford: Az én személyes spirituális gya-korlatom az imádság, és alkotóelemként min-dig magába foglalja a hálát azért a sok-sok áldá-sért, amely az életemre szállt. És megpróbáloka hála érzetén keresztül az alázatig eljutni.Nem mindig sikerül, de próbálkozom. Ám eb-ben a nagy irodában ülni, Boston egyik legjobbirodája, több mint 200 munkatárssal, ez mindigmagában hordozza az arrogancia veszélyét. Ép-pen ezért megpróbáltam erre nagyon odafigyel-

ni – nem sikertelenül, remé-lem.

A másik spirituális kihí-vás az, hogy ez a munka na-gyon idõigényes. Ez akár24/7/365 napos is lehet éven-te, és az ember könnyen elve-szítheti személyes határait.Akkora áldás volt számomra,hogy feleségem, Maria, mel-lettem volt. Így aztán énmindig alig vártam, hogy ha-zamehessek, mint ahogy sok-szor õ is velem utazott. Sze-reti az egyházat, és szereti ahitünket, így aztán hisz ab-ban, hogy én helyes szolgála-tot végzek. Ez is valódi áldásszámomra.

Fordította:Kászoni József lelkész

Peter Morales, az UnitáriusUniverzalista Egyesület új elnöke

20 Unitárius Élet

Pap György és Erzsébet60. házassági évfordulója

Hála Istennek túl vagyunk azon az esemé-nyen, melyet már tíz évvel ezelõtt szerettünkvolna megszervezni, de egészen másabb kör-nyezetben. Nincs is sok baj semmiért már, hogyez a terv akkor nem sikerült, hiszen Isten újabbtíz évet adott ajándékba a szülõknek, s így sorrakerülhetett a következõ, nagy alkalom. Erre vi-szont sokan nem számítottunk, akik teljes mér-tékben benne voltunk a megelõzõ évek esemé-nyeiben.

Manyinak köszönhetõen végleges formát öl-tött az együtt töltött évek megpecsételésekéntmegszervezett rubint lakodalom. Mennyi min-den beleszorult e rövidre szabott esemény tör-ténéseibe! Mennyi emlék vált újra élõ-elevenné!Olyanná, amilyennek megálmodtuk a múltban.S néhány arc is társult ezekhez az emlékekhez,melyekrõl legmerészebb álmainkban sem gon-doltunk, reménykedtünk!

Nem részletezem, hogy mit jelentenek szá-momra a szüleim, hiszen arra törekszünk folya-matosan, hogy a legnagyobb szeretettel vegyükkörül õket. Láttuk arcukon a megelégedést, ahálát és köszönetet Isten és szeretteik felé, ami-kor ismételten megpecsételték egymásnak „60”éves hûségüket, amikor megköszönték a megje-lenteknek a részvételt.

Boldogok vagyunk gyermekeinkkel együtt,hogy e nagy esemény alkalmával mellettünkvoltak barátaink, akiknek sokat köszönhetünk.Nemcsak azért, mert együtt töltöttük fiatal

éveink merészebb, de ugyanakkor szebb részét,hanem azért, mert olyan gazdag élmény- és ér-zésvilággal tettek gazdagabbá, melyet szavakbaönteni is nehéz.

Boldogok vagyunk, mert mellettünk vannakkésõbbi barátaink, akiket „híveinkként” ismer-tünk meg, de többek lettek azoknál. Legyenekõk a bihariak, vagy éppen a nagyváradiak. Ve-lük együtt említhetjük a hegyközszentmiklósiszomszédokat, hiszen olyan szeretettel és meg-értéssel fogadtak be maguk közé, mint sehol avilágon. Egybõl ismerõsökként, jó szomszédok-ként kezeltek minket, s nem mutogattak újjalfelénk, hanem teljes tisztelettel és szeretettelfordultak az idõs szülõk felé is, akik maguk mö-gött hagyták Erdélyt, hogy közelebb legyenekhozzánk.

Végül, de nem utolsó sorban köszönetet éshálát mondunk Istennek, hogy házasságunk25. évfordulójának évében sor kerülhetett aszülõk házassága 60. évfordulójára. Ez utóbbibeteljesült – Istennek legyen hála – az elõzõbenpedig reménykedünk.

Köszönet a fennebb, név nélkül felsorolt ba-rátoknak, szomszédoknak a teljes segítségért!

Isten gazdag áldása legyen mindnyájunkon!

Debrecen–Hegyközszentmiklós, 2009. au-gusztus 11.-én

Tisztelettel és szeretettel:Manyi és Laci

K Ö Z L E M É N YTisztelt Adományozók!Az Unitárius Alapítvány köszöni támogatóinak a

személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlását.Az APEH 2008. évben összesen 2 401 653 Ft-ot

utalt az Unitárius Alapítvány számlájára.A Kuratórium a 2008. évben a következõ pályázati

összegeket utalta át:Pályázó neve Kapott összeg

Dunántúli Unitárius Egyházközség 270 000 FtKocsordi Unitárius Egyházközség 350 000 FtDuna-Tiszaközi Unitárius Egyházközség 80 000 FtGyõri Unitárius Egyházközség 100 000 FtHódmezõvásárhelyi Unitárius

Egyházközség 300 000 FtPestszentlõrinci Unitárius

Egyházközség 200 000 FtFüzesgyarmati Unitárius Egyházközség 340 000 FtBartók Béla Unitárius Egyházközség 450 000 Ft

Budapesti Unitárius Egyházközség 450 000 FtMiskolci Unitárius Egyházközség 290 000 FtDebreceni Unitárius Egyházközség 397 000 FtBeregi Szórvány 140 000 FtUART 40 000 FtÖsszesen 3 407 000 Ft

A pályázati összeg karitatív tevékenységre, ren-dezvények szervezésére, közösségi célt szolgáló fel-szerelések, berendezések beszerzésére, unitárius té-májú könyv, kiadvány elõkészítõ munkáira, felújítás-ra lett felhasználva.

Az Unitárius Alapítvány mûködési költségre, sajátcélra az SZJA 1% felajánlásából 0 Ft-ot használt fel.

Az Unitárius Alapítvány Kuratóriuma köszönimindazoknak a támogatóknak a bizalmát, akik fel-ajánlásukkal Alapítványunkat jelölték meg kedvez-ményezettnek.

Dr. Kiss Balázs s. k. Sepsi-Kovács Éva s. k.elnök titkár

Unitárius Élet 21

Tudósítás az ODFIEXIII. színjátszótalálkozójáról

Erdélyben tizenharmadik alkalommal ke-rült megrendezésre – július 31. és augusztus 3.között – az Országos Dávid Ferenc IfjúságiEgyesület szervezésében a már többéves hagyo-mányokat ápoló színjátszó fesztivál. Idén aBrassó melletti, zömében magyar lakta kis falu,Ürmös adott helyet e nagyszabású találkozó-nak. A falu élete e pár napra nagyon mozgal-massá vált, mivel a rendezvényen tizennyolckülönbözõ erdélyi helységbõl több mint négy-száz középiskolás tanuló és kísérõik érkeztek ti-zenkilenc elõadással. A fesztiválon az UART isképviseltette magát, és immáron negyedízbenosztotta ki a Balázs Ferenc-díjat (oklevelet, em-lékérmet és könyvajándékokat), több kategóriá-ban.

A rendezvény lebonyolítása a szervezõknekköszönhetõen nagyon magas színvonalon tör-tént. Remek helyi ételekkel, érdekes és vidámmûsorszámokkal, rock-koncerttel szórakoztat-ták a jelenlévõket. Az ODFIE szervezõi igazánkitettek magukért, hogy minden a lehetõ leg-gördülékenyebben mûködjön.

Az elõadások is rendkívül színvonalasak vol-tak. A fellépõ csoportok remek témaválasztás-ról tettek tanúbizonyságot, hiszen a klassziku-sabb szerzõk mûvei mellett jelen voltak erdélyiszerzõk helyi szokásokat felelevenítõ mûvei,láthattunk saját szerzeményeket, és a kortársírókat is képviselték néhány darabbal. Emelletttöbb mûfaj is jelen volt, hiszen a zömében vidá-mabb hangvételû színmûvek mellett láthat-tunk szomorújátékot is, illetve mozgás-színházielõadást. Ez a sokféleség, és a darabok magasszínvonala megnehezítette a zsûri dolgát a fesz-tivál díjazásában. Azonban hosszas várakozás,és átizgult napok után vasárnap délután a gála-mûsort követõen megtörtént a díjak átadása is.

A legjobb rendezésért járó Balázs Ferenc-dí-jat a homoródalmási színjátszók vehették át,Karinthy Frigyes Az emberke tragédiája címûmûvének színrevitele nyomán.

A legjobb férfi fõszereplõ Balázs Ferenc-díjátCsécs Sándor kapta Szabédból, a Nádasi LászlóBodriból férfi lesz címû mûvének elõadásábannyújtott kiemelkedõ címszerepéért.

A legjobb nõi fõszereplõnek odaítélt BalázsFerenc-díjat Varga Imola nyerte meg Vargyas-ról, Papp Attila Ördögûzés címû színdarabjá-ban, Malvin szerepében nyújtott alakításáért.

Kiosztották a Balázs Ferenc-különdíjakat is.Az elsõt Veres Lehel székelyudvarhelyi diákkapta az ördög alakításáért az ÖrdögváltozásCsíkban címû darabban, a másodikat pedig az írtáncparódia kialakításáért Tófalvi Tamás kaptaKolozsvárról. Joó Adriánt dicsérõ oklevéllel ju-talmazta az ODFIE vezetõsége.

A díjátadó ünnepséget éjszakába nyúló tán-cos mulatság zárta. Majd hétfõn a színjátszócsoportok hazautazásával a falu életének folyá-sa visszatérhetett csendes medrébe, mintha misem történt volna. Ám tagadhatatlan, hogy aszervezõk, fellépõk és a falu lakossága felejthe-tetlen élményekkel gazdagodott e pár nap alatt.

Joó Adrián

Díjátadás

UART-hírekAz UART tagozatai közül a kelet-magyaror-

szági (beregi, kárpátaljai és kolozsvári) tevé-kenykedik a legaktívabban. Az ODFIE XIII. ür-mösi színjátszó találkozóján Felhõs Szabolcs al-elnök beszélgetett kolozsvári unitárius teológu-sokkal és fiatalokkal. Még az õsz folyamánrendkívüli tagozati gyûlést tartanak Kolozsvá-rott. Az erdélyi unitárius fiatalok igénylik azUART erdélyi mûködését.

A kárpátaljai tagozat beregszászi csoportjais az õsszel készül kiállítással egybekötöttPartium-estre.

Zoltáni Zsolt zenész, Felhõs Szabolcs fõszerkesztõ,Joó Adrián elõadómûvész, Kincses Zoltán író

22 Unitárius Élet

A nyár végi UART-vezetõségi gyûlésen az éviköltségvetés mellett megbeszélik milyen fel-adatokat kell megoldani és milyen kihívások elénéz az UART 2010-ben.

1. A 2010-es évkönyv érdekében körleveletkell küldeni a hazai lelkészeknek.

2. A Partium Mûhelyben össze kell fogni a fi-atal unitárius alkotókat és a szimpatizánsokat(Bakos Kiss Károly (Beregszász), Kürti László(Mátészalka), Szírmai Péter (Budapest), SzabóPál (Szeged), Kincses Zoltán (Szeghalom). AzUART lapja a PARTIUM folyamatosan közli azalkotásaikat.

3. Közösségi terek megteremtése az unitári-us szellemiség terjesztésére, I. UART-tagozaticsoportok kialakítása a Kárpát-medencében.Unitárius emlékhelyek létesítése: Szeged(Basilius István emlékére), Temesvár (KarádiPál alföldi püspök emlékére), Bereg (Balázs Fe-renc továbbélése, Egri Lukács, Kassa–Ungvár),Dunakanyar (Trombitás János emlékére).

4. Pályázatok hirdetése: Balázs Ferenc-díj ésaz Unitárius Mûvészetért-díj.

5. Ifjúsági Alkotótábor Dunafüreden.Felhõs Szabolcs

Egyházközségeink életébõlBereg

A beregi õszi hálaadás alkalmábólLakatos Szilveszter és családja

Krisztián nevû gyermeke keresztelõjén avásárosnaményi unitárius gyülekezeti teremben

Balogh István gergelyiugornyai testvérünkleányának keresztelõje a kocsordi templomban

Lakatos Tamás és családja kislányuk,Virág kersztelõjén a vásárosnaményi unitárius

gyülekezeti teremben

Lakatos Zsolt és Lakatos Olga a kocsordi unitáriustemplomban tartotta esküvõi szertartását

és kisfiúk, Brenton keresztelõjét

Unitárius Élet 23

DebrecenTisztelettel és szeretettel hozzuk mindazok

szíves tudomására, akik figyelemmel kísérikegyházközségi életünket, hogy 2009. július18-án a templomban vallást tett hitérõl: For-gács Sándorné, szül Bódi Jolán és RohácsIrén.

Mint minden konfirmáció, így az ez évi ismegelõzõ felkészülést igényelt. Miután mármessze túl vagyunk az eseményen, elmondha-tom, hogy a különben négy nemzedékhez tarto-zó ifjak példásan felkészültek az eseményre, segyetlen pillanatra sem vevõdött észre rajtuk,

hogy nem egy összeszokott „társaságról”, ha-nem más és más környezetbõl érkezõkrõl vanszó.

A gyülekezet elõtt hitérõl vallást tevõ négyifjú: Gábor Mihály Lehel, Forgács JolánErzsébet, Péter Annamária, HárincoCsongor.

Kérjük a mindenható Istent, hogy áldása le-gyen a megkonfirmáltak és mindnyájunk éle-tén!

Pap Gy. László

Konfirmáció - beszéd - 2009.Példabeszédek 3,3:

Szeretet és hûség ne hagyjon el soha, (…).F

Kedves Testvéreim, ünneplõ gyülekezet, ifjúkonfirmándusok!

Elérkeztünk az ún. nagy naphoz, amikor hi-tetekrõl vallást tesztek Isten és ember elõtt, sez által önálló, felnõtt tagjaivá váltok nemcsaka gyülekezetnek, hanem az Unitárius Egyház-nak itthon és otthon egyaránt.

Ezen a napon sok minden szépet és jót szok-tak mondani a magunk fajta felnõttek. Életreszóló tanácsokkal látnak el a papok, akik szintesemmit nem felednek ki, amire ilyenkor figyel-meztetni kell: a hitet, a szülõföldet, a vallást, smindazt, ami ezekbe belefér. De nemcsak a lel-készek állnak elõ jó tanácsaikkal, hanem õketkövetik szüleitek, nagyszüleitek, keresztszülei-tek, a rokonok. Az a kérdés, hogy meg lehet-e je-gyezni ennyi jó tanácsot, de fõként hány telje-síthetõ közülük?

Eddigi pályafutásom alatt több mindenrevolt példa. Arra is, hogy némelyek hõségesekmaradtak a felsoroltakhoz, minden komolyabberõfeszítés nélkül, mások pedig szinte mindentúgy elfeledtek, amilyen gyorsan hallották anagy napjuk alkalmával. Akkor mi a megoldás?Részemrõl, részünkrõl az, hogy mi bízunk ki-tartásotokban, részetekrõl pedig az, hogy min-dent megold a jövõ, amennyiben ti is úgy érzi-tek, hogy szükségetek van egy vallásos közös-ségre, közelebbrõl az unitáriusra.

Unitárius vallásunk egy a vallások hosszúsorában, mely nem ígérget földön túli boldogsá-got, azonnali üdvösséget, örök idõre szóló nyu-galmat. Ezzel szemben olyan Isten-hitet ad,mely bõven elegendõ ahhoz, hogy megtaláljuk akiutat életünk nehéz útvesztõiben. Így hát az aszándékom, hogy erre a hitre rámutassak jelen

alkalommal, ami nemcsak megtartó erõnek fogbizonyulni a megpróbáltatások idején, hanemeligazító tényezõnek is akkor, amikor a hit sok-színûségében kell eligazodnotok, amikor ismé-telten felteszitek magatoknak a kérdést, hogyakkor miként is kell nekünk hinnünk Istent?

A sok beszéd szegénység alapon maradok ésszüleitek példáját hozom fel, akik a magyaror-szági valóság – egyik részen színes, de ugyanak-kor hite hagyott világában eddig a pillanatig si-keresen megtartották hitüket. Azt a hitet, melynem volt ugyan rendkívüli, de éppen elegendõahhoz, hogy titeket is rávezessen a hagyomá-nyos, unitárius ösvényre. Ez a hit éppen elegen-dõ volt ahhoz, hogy életük nehéz pillanataibannyíltan, õszintén, szívbõl imádkozzanak ahhoza láthatatlanhoz, akit mi Istennek nevezünk.

Kedves ifjú testvéreim!Én mindenképpen átadom a mai nap folya-

mán az Unitárius Egyház áldását, de ezt meg-elõzõen kötelességem, hogy figyelmeztesseleknéhány fontos tényezõre. Ígéretet, fogadal-mat tesztek, hogy hõségesek maradtok egyhá-zatokhoz, vallásotokhoz. Ez szép dolog, de sok-kal nehezebb megtartani adott szavatokat. Ez-zel szemben arra kérlek, hogy legyetek mindighûségesek önmagatokhoz. Ha eljön a pilla-nat, amikor jó és szép dolog ér benneteket élete-tek során, vagy akár kellemetlen helyzetbe ke-rültök, jusson eszetekbe, hogy van egy közös-ség, van egy EGYHÁZ, ahol szívesen látnakbenneteket. Olyan sokan tartoznak hozzátokszeretetben, de milyen sok minden kapcsolódikhozzátok most már lélekben is. Ha ezekre nemcsupán kötelességbõl gondoltok, hanem szere-tettel, akkor eleget tesztek a sorozatos elvárá-soknak, de mindezek fölébe egy olyan áldásbanlesz részetek, melyet csakis és kizárólagosan azegyházban találtok meg: lelketek nyugalmát.Ámen.

24 Unitárius Élet

Konfirmáció - úrvacsorai ágenda - 2009.Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen,

nehogy elessék.1Kor 10,12

F

Kedves Testvéreim, ünneplõ gyülekezet, ifjúkonfirmándusok!

Az a szomorú valóság, hogy a fenti szentlec-ke nemcsak a fiatal, ereje teljében levõ embe-rekhez szól, hanem mindenkihez, aki egy kicsitis hajlik arra, hogy élete során, bármiben elbi-zakodottá váljon. Bízom abban, hogy értitekmindannyian, hogy mire utalok. Amennyibennem, kissé részletezem a kérdést, hogy minden-képpen nyilvánvalóvá legyen megállapításom.

Könnyen elõfordul emberekkel, hogy nem-csak erõseknek, de egészségeseknek is tartjákmagukat oly annyira, hogy nyíltan kijelentik Is-ten és ember elõtt, hogy meg lesznek saját ere-jükbõl. Ez ugyan lehet elhamarkodott fiatalko-ri meggondolatlanság, de lehet ifjú kori túlfû-tött elbizakodottság is. Egyetlen váratlan for-dulat, egy kiszámíthatatlan baleset, felfedezet-len kór áthúzhatja a legmerészebb számításo-kat, aminek nem részletezem következménye-it.

A lényeg, hogy rendezzük be úgy életünket,hogy legyünk felkészülve mindig a legnehezebbmegpróbáltatásra is, s mindezt úgy tegyük,hogy tartsuk meg szeretettel magunk mellettazokat, akikhez szorosan hozzátartozunk.Akár születésileg, akár késõbbi kapcsolatainkrendjén. Miért jó ez nekünk? Azért, mert az erõsemberi kapcsolatok megszilárdítják bennünkaz Istenhez való tartozásunkat, hitünket, re-ménységünket. Ha pedig sorozatos csalódástokozunk szeretteinknek, akkor számíthatunkarra, hogy magunk is csalódottakká válunk. Hanem hamarabb, akkor késõbb.

A kapcsolatok erõsítésére szolgál – egyik ré-szen – az úrvacsoravétel, vagyis a közös ke-nyérbõl és borból való részesülés. Vallásos cse-lekedetnek számít, hiszen ezzel Jézusra emlé-

kezünk, és ugyanakkor buzdítást szerzünk ta-nításai követésére, azaz a gyakorlatias szeretetmegélésére, de a mindennapi életben sok másjelentést is hordoz magában. Valahányszor ha-sonló alkalomban lesz részetek, mindig az ese-mény személyre szóló tartalma vezessen. Szá-mítanak emberek rátok, de ugyanakkorminden úrvacsoravétel alkalmával megbizo-nyosodhattok ti is arról, hogy kikre számít-hattok: testben és lélekben egyaránt.

Végül pedig engedjétek meg nekem, hogy el-meséljem röviden azt a személyes példát, melyszámomra nemcsak öröm és boldogság, mint,akinek szükségem van a hasonló alkalmakra,hanem gyakorlati bizalomkeltés a holnapra, hi-szen számítnak rám és én is számíthatok má-sokra. A mai nap folyamán vendégeim (lesznek)egykori tanítványaim, akiket annak idején ké-zen fogva bevezettem a hit világába, a vallásgyakorlati megélésébe. De nemcsak a tanít-vány és tanító kapcsolata jelenik meg ebben alátogatásban, hanem egyik gyermekük kereszt-szülõjének is választottak. Ez azt jelenti az énváltozatomban, hogy a megbízás, bizalom, amásik emberre történõ számítás túlmutat aszokott korlátokon, s nem a korban és meg-annyi másban közelállót választják gyermekükkeresztszülõjének, hanem engem és felesége-met, aki már megettem kenyerem javát ugyan,de akire még számítani lehet, vagy akit éppentámogatni kell majd a szükség idején.

Kedves ifjú Testvéreim!Életetek elsõ úrvacsoráját veszitek, s ne fe-

ledjétek, jól jegyezzétek meg azokat az arcokat,akik most veletek együtt esznek a kenyérbõl ésisznak a pohárból. Emlékük elkísér a hosszúúton. Ne feledjétek el azokat sem, akik közössé-get vállaltak veletek, s akik folyamatosan szá-mítanak majd rátok. Így legyen emlék ésörömszerzõ ez az alkalom, de minden elkövet-kezõ úrvacsoraosztás is az életetekben. Ámen.

Debrecen, 2009. július 19.-én.Pap Gy. László

Füzesgyarmatés a Gyula és Környéke Szórványgyülekezet

Mozgalmas, emlékekben és emlékezésekbengazdag nyarat tudhatunk magunk mögött. Mégvégére sem juthattunk a verõcei találkozó él-ményvilágának, az arról való mesélésnek, a jú-lius 12-i Alföldi Búcsú elõestéjén, Puszta-szeren jártunk. Kopjafát avattunk az 1956-osMagyar Nemzetõrség meghívására. Egyháziszertartással megáldottuk a kopjafát és felesé-

gemmel alkalomhoz illõ énekeket, verseket ad-tunk elõ. Óriási élményt jelentett.

Július 12-e emlékezetes napként íródik beújra Füzesgyarmat történetébe. Orbán Balázs-nak emléktáblát avattunk, majd a gyülekezetmegható köszöntést rendezett abból az alka-lomból, hogy 20 éve szolgálunk az egyházköz-ségben. Hittanosok, felnõttek, az irodalmi estje-

Unitárius Élet 25

ink szereplõje, a dalárdánk tagjai, lovagren-dünk képviselõi, az alpolgármester, egyházunkképviseletében Kelemen Attila elnökségi tag éssokan mások méltatták munkánkat. Ajándék-ként egy bejegyzett festõmûvésznõ, a templo-munkról készített festményét kaptuk ebbõl azalkalomból. A búcsúünnepség a szokásos köz-ebéddel ért véget.

Július 15-én fájdalmas hír érte egyházunkegyetemét: meghalt Rázmány Csaba püspö-künk.

Július 18-án Békés városában kettõs ke-resztelõt tartottunk. Beavattuk unitárius ke-resztény egyházunk tagjai közé Szabó Imre lo-vagtestvérünk, árkosi testvérgyülekezetünk jóbarátja, egyházunk szimpatizánsa két unoká-ját, akik a keresztségben Imre és Szilvia Annanevet kapták. Emlékezetes alkalommal kértükIsten áldását a két unoka és összes rokona életé-re.

Július 19-én a helyi Hajnal István IdõsekOtthonában tartottuk meg a havi istentisztele-tet.

Július 21-én utolsó útjára kísértük és elte-mettük Bélmegyeren Pap János 81 évet élt re-formátus testvérünket, aki mind nekünk, mindpedig az árkosiaknak tisztelõje volt. A búcsúz-tatásra már életében megkérte családját, hogyminket, unitáriusokat hívjanak meg. A sokakáltal ismert és tisztelt elhalt búcsúztatásán ha-talmas végtisztességtevõ jelent meg.

Július 30-án nagy részvét mellett temettükel egyházunk fõpásztorát. A Fiumei úti temetõravatalozójában e sorok írója búcsúztatta a Csa-lád nevében az elhunytat. Füzesgyarmatról, apüspökét tisztelõ és szeretõ kedvenc gyülekeze-tébõl közel húszan jöttek el a temetésre, köztüka városunk polgármestere is, aki a város nevé-ben koszorúját is elhelyezte a síron.

Július 31-én a Kossuth Rádió „Egy az Is-ten” adásában emlékmûsort mutattunk be Ve-

res Emese-Gyöngyvér szerkesztõvel elhunytpüspökünk életérõl és temetési szertartásáról.

Augusztus 6 és 11 között sikerült újra erdé-lyi kirándulásunk. 16 személy vett részt ezenkét jármûvel. Óriási élmény volt a 2200 km-esút, a sok látnivaló és remek fogadtatások.

E sorok írója augusztus 8-án a szejkei talál-kozón, mint egyházunk hivatalos küldöttje aMagyar Unitárius Egyház anyaországi püspök-sége nevében köszöntötte a megjelenteket,majd feleségemmel Wass Albert és Juhász Gyu-la megzenésített verseit adtuk elõ. Felemelõ ér-zés, katarktikus élmény volt újra szólni annyiévi elhallgattatás után a szülõföldünkön.

Augusztus 9-én, vasárnap délelõtt a szé-kelyudvarhelyi belvárosi egyházközség templo-mában szolgálhattunk Kedei Mózes esperes,osztálytársam, jó barátunk jóvoltából. A szintezsúfolásig megtelt templom elõtt megkeresztel-tük a Homoródalmásról-SzékelyudvarhelyrõlBékéscsabára (a gyulai szórványhoz tartozó) el-származott Soós Emõke (édesapja a székely-udvarhelyi gyülekezet kiváló presbitere) és abékéscsabai, unitárius hitre tért Gulykás Jánoselsõszülött gyermekét, aki a keresztségben aZselyke nevet kapta. Ahogy szoktuk fogalmaznipaposan, egy szem sem maradt szárazon azegész istentisztelet alatt.

Augusztus 20-án részt vettünk a városi ün-nepi rendezvényen, majd emlékistentiszteletettartottunk a templomunkban. Azután elhelyez-tük virágainkat a templomkerti „Honfoglalás”emlékmûvénél. Más, a nagy felekezetek nemtartották fontosnak istentiszteletet tartani.

Augusztus 23-a elhozta a „Jótevõk Napja”alkalmát. A Zs. Nagy Lajos Hunor Emlékalapít-vány hozadékából és az alapító család adomá-nyából 35 középiskolást, fõiskolást és egyete-mistát jutalmaztunk meg negyedmillió forintértékben. Az emlékistentisztelet után kimen-tünk a temetõbe, ahol az alapítvány névadójá-nak sírján elhelyeztük az emlékezés virágait. Azemlékistentisztelet után megkereszteltük ne-ves gondnokasszonyunk, a Pro Urbe díjas„könyves” Margitka ötödik dédunokáját, a Vár-palotán élõ Széplaki Sándor, katonatiszt ésSzénási Magdolna tanárnõ harmadik gyerme-két, aki a keresztségben az Álmos Attila nevetkapta. Minden megkeresztelt gyermeket áldjonmeg a mindenható Isten hosszú élettel!

Augusztus 29-én fogadtuk az árkosi test-vérgyülekezet 14 tagját, akik szeptember 4-ig agyülekezet és az önkormányzat vendégszeretet-ét élvezték, fürdõzési lehetõséggel.

Augusztus 30-án az istentiszteleten Szé-kely János erdélyi, árkosi lelkésztestvérünkszolgált. Ugyanazon a napon délután ½ 6 órátólegyházunk képviseletében feleségemmel részt

Az emléktábla avatása

26 Unitárius Élet

vettünk Szegeden, a Dómban tartott ökumeni-kus istentiszteleten, ahol a felvidéki és a hatá-ron kívül rekedt magyar testvéreink jogaiértimádkoztunk és emeltünk szót. Ezt a napot Tõ-kés László és Kis Rigó László püspökök kezde-ményezésére egyházunk is imanapnak hirdettemeg. Délelõtti istentiszteletünkön mi is imád-koztunk a célért Füzesgyarmaton. Este Szege-den aláírtunk egy nyilatkozatot a nyelvükbentámadott testvéreinkkel való szolidaritásunk-ról. Az unitáriusok nevében e sorok írója, vala-mint az erdélyi püspök Bálint Benczédi Ferencírta alá, aki az istentiszteleten szólott is az uni-tárius egyház nevében.

Szeptember 1. és 5. között Kolozsváronrészt vettünk Elekes Botond fõgondnokkal hi-vatalos küldöttekként az ICUU konferenciáján.Kászoni József lelkész is eljött találkozni a sokismerõsével és tájékozódni az ICUU munkála-tairól. Voltak megjegyezni való események is.Többek között az ICUU testületileg emelte felszavát a szlovákiai magyarok helyzetével, vala-mint a tordai Dávid Ferenc-festmény nem láto-gathatásával kapcsolatosan tiltakozva.

Szeptember 3-án az egyházunk képvisele-tében megbeszélést folytattunk az Erdélyi Uni-tárius Egyház Elnökségével magyar unitáriusegyházunk jelenérõl és fõképp jövõjérõl.

Szeptember 5-én Derecskén nyugdíjas klu-bunk dalárdájával szerepeltünk sikeresen.

Szeptember 6-án a helyi Idõsek otthoná-ban tartottuk meg a szokásos istentiszteletün-ket.

Szeptember 8-án Darvason eltemettükSzilágyi Sándor 85 évet élt testvérünket. A gö-rög katolikus édesapa búcsúztatására Kati lá-nya, aki régi ismerõsünk kért fel. A temetésennagy résztvevõ gyülekezet jelent meg. Az eddigelhalt testvéreinknek csendes pihenést kívá-nunk.

Szeptember 12-én Debrecenben, a Méliusztéri református templomban e sorok íróját eddi-gi, keresztény, magyar munkája eredménye-ként, elismeréseként vitézzé avatták. Ugyan-ezen a napon Kiskunfélegyházán, a NemzetköziSzent György Vitézei Lovagrend az egyházépí-tõ, a magyarságért végzett munkája elismerése-ként a Lovagrend Koronával ékesített Nagyke-resztjével tüntette ki 20 évi szolgálata után.Minden elismerés munkára kötelez, újabb ésújabb megvalósításokra gyülekezetünk, egyete-mes magyarságunkért.

Szeptember 17-én a Bibliatanács, az új vá-lasztásokat elõkészítõ ülésére voltam hivatalos.

Szeptember 18-án lelkészi értekezletet tar-tottunk Budapesten egyházunk jövõjét tárgyal-va.

Szeptember 19-én az ez évi „Erdélyországaz én hazám” kielemzésére voltam hivatalos.

Szeptember 20-án megtartottuk a hittanosévnyitót. A gyermekistentiszteleten Éri Brigit-ta és Kovács Laura „szolgált”. Az összejövetelttombolahúzásos szeretetvendégség zárta.

Szeptember 24-én Gyomaendrõdön vet-tünk részt a nyugdíjas dalárdák õszi találkozó-ján.

Szeptember 25-én megkezdtük a vallá-sos-irodalmi estek õszi sorozatát. Ez alkalom-mal Endrõdi Sándor, elfelejtett költõ életmûvé-vel foglalkoztunk és szólaltattuk meg verseit.

Szeptember 27-én templomunkban, majd aHajnal István Idõsek Otthonában, délután 1 4órakor Gyulán, az Esze Tamás u. 2. sz. alattiimateremben tartottunk Ünnepi istentisztele-teket Õszi Hálaadás alkalmából és osztottunkúrvacsorát a jelenlévõ híveknek.

Október 4-én részt veszünk Hódmezõvásár-helyen a felújított templom felavatása alkalmá-ból tartott ünnepségen, amely az Õsz Hálaadásnapja is lesz, valamint a magyarországi unitári-usok IV. egyetemes találkozója, amit a MagyarRádió is felvesz és egy hét múlva mûsorára tûzi.Reméljük, hogy ez a találkozó az unitáriusokegységét is fogja erõsíteni, mert az istentisztele-ten az erdélyi püspök Bálint Benczédi Ferencprédikál, az úrvacsora elõtt pedig e sorok írója.Mozgalmas életünket megáldotta az Isten, eztkérjük Tõle továbbra is.

/b.l./

Unitárius Élet 27

Füzesgyarmati találkozó, 2009. július 12.Ismét emlékezetes, szép ünnepnap volt az

idei Füzesgyarmati unitárius találkozó július12-én.

Balázsi László püspök helyettes, fõjegyzõ úrés felesége Mária tiszteletes asszony az egyház-község presbitériumával közösen most is na-gyon gazdag programot szervezett és valósítottmeg.

Egy találkozó, egy várakozással teli találko-zás mindig fontos esemény.

Mai, szeretet szegény világunkban különö-sen fontos, hogy legyen alkalom egymással ta-lálkozni, új ismereteket kötni, lelkiekben gaz-dagodni, hogy az istentisztelet után beszélget-ve, hittel feltöltõdve, új ismeretekkel mehes-sünk haza.

Ehhez a múltból merítve a jelenhez alkalmattalálni nem nehéz, de megvalósításához közösakarat, kellõ elhivatottság kell, és sok munká-val jár.

Szándékosan nem használom a „búcsú”szót, mert ez a találkozó – de a többi unitáriustalálkozó sem – sem tartalmában, sem formájá-ban nem az. A búcsú katolikus teológiai foga-lom, bûnbánati vallásgyakorlatot jelent. A latinindulgentia „készség a kegy gyakorlására” ma-gyar megfelelõje, tehát arra utal, hogy az emberbúcsút vesz a rá váró büntetéstõl, meghatáro-zott katolikus liturgia szerint.

Az utóbbi években ez a búcsú sok helyen egy-re inkább kereskedõi kirakodó vásárral páro-sult.

Maradok az unitárius találkozónál, mint azévenkénti Füzesgyarmati találkozó, ami hagyo-mányaiban, a részt vevõk számában és megva-lósított tartalmában egyenrangú, azonos jelen-tõségû a Szejkefürdõi, és a Pestszentlõrinci uni-tárius találkozókkal.

Az idei rendezvény központi része a legna-gyobb székely, a katolikusból unitáriussá lettOrbán Balázs emléktáblájának leleplezése és

felavatása volt, születésének 180-ik évfordulójaalkalmából.

Veres Emese Gyöngyvér néprajzkutató dok-torandusz tartott elõadást Orbán Balázs életé-rõl és Kolozsvári István a Berettyóújfalui Or-bán Balázs Társaság képviseletében méltattaOrbán Balázsnak, a körzet 1870-es évekbenvolt országgyûlési képviselõjének tevékenysé-gét.

Az unitárius gondolkodás mindig a szerete-ten alapszik, a segítõ szándék és az összetarto-zás jellemzi, megõrizve az unitárius elõdök em-lékét. Ez hatotta át a mostani Füzesgyarmati,és az egy héttel korábban Verõcén tartott öko-menikus Erdélyi magyar találkozót is, ahol Ba-lázsi László és Veres Emese Gyöngyvér közöselõadása hangzott el Orbán Balázsról szép szá-mú hallgatóság elõtt az egyházi sátorban.

Nagyon fontos elõdeink érdemeit ismerni ésmegbecsülni, abból a jelent építeni és a jövõtalapozni! Ez a sokszor és sokféleképpen kifeje-zett gondolat egy megfogalmazása olvashatóOrbán Balázs szülõfalujában, Székely Lengyel-falván az 1875-ben felavatott iskola avatása al-kalmával az anyaszentegyház könyvében azalábbi sorokkal:

„Míg kegyelet és szép hála dagasztja szívétaz utódnak, kegyben él az elõd és emléke meg-marad”.

Maradjon meg Füzesgyarmaton is ez a széphagyomány, hogy minden évben emlékezzünkmeg elõdeinkrõl, személyekrõl és eseményekrõlaz alkalomhoz illõen.

Ezúton is gratulálunk Balázsi László püspökhelyettes, fõjegyzõ úrnak és kedves feleségéneka Füzesgyarmati unitárius egyházközség építé-sében eltöltött 20 évi szolgálatukhoz.

Az egyházközségi hívek és a találkozó részt-vevõi meleg szavakkal és ajándékokkal köszön-tötték õket, felidézve a 20 évvel ezelõtti találko-zás idõszakát.

A legnagyobb ajándék az a találkozón is meg-tapasztalt szeretet, amivel a hívek körül veszikõket a gyülekezetben.

Még sok szolgálatban eltöltött évet, örömetés jó egészséget kívánok további munkájukhoz!

Hasonló találkozók szervezése és hagyo-mány teremtése példaképül szolgálhat a többiegyházközség számára.

Füzesgyarmat, 2009. július 12.

Kelemen AttilaHeltai Kft. ügyvezetõ igazgató

28 Unitárius Élet

SzegedSzegeden a Honvéd téri református temp-

lomban tartott unitárius Istentiszteleten júni-us 21-én Kiss Mihály lelkész „Ki az igazi ke-resztény?” kérdésre adott választ elmélkedésé-ben.

Július 5-én Hódmezõvásárhelyen a szépenfelújított unitárius templomban konfirmációsIstentiszteleten vettünk részt. A hat konfirmá-ló ifjú között egy szegedi is volt: Kothencz Ró-bert, aki két szentesi és három hódmezõvásár-helyi ifjúval együtt konfirmált.

Szegedrõl több család is részt vett az ünnep-ségen az ízlésesen díszített, felújított templom-ban.

Augusztus 2-án a Szegeden tartott Isten-tiszteleten Kiss Mihály lelkész János evangéliu-ma 11 része 28–30 versei és Máté evangéliuma14 részének elsõ verse alapján tartotta prédiká-cióját. A legdrágább érték, ajándék az élet.

A hit megtartó erejérõl, Jézus szerepérõl,Pál apostol megtérésérõl, a keresztény egyház

megalakulásáról, az unitárius egyház nagyjai-ról is szólt a prédikáció.

Rázmány Csaba magyarországi unitáriuspüspök temetési szertartásáról szóló megemlé-kezéssel zárult az Istentisztelet.

Augusztus 5–6-án Hódmezõvásárhelyenkomolyzenei hangversenysorozat színhelyevolt a kitûnõ akusztikájú unitárius templom.Artisjus-hangverseny kortárs magyar zene-szerzõk mûveibõl volt összeállítva.

A fotókat e sorok írója készítette, aki a ren-dezvényeken részt vett a szegedi egyházközségképviseletében.

„Kik tettek az egyházért, nevük fennmaradélõn.

Hálás utókor nem feled, õrzi szavukés cselekedeteik. Múltat idézni erõnk.Élet hitet, reményt, tartva a szeretetet.” (M.R.)

Szeged, 209. augusztus 26.Vitálisné Miklós Éva

A Hódmezõvásárhelyen konfirmált ifjakKiss Mihály lelkésszel

Altorjai Tamás énekel zongorakíséret melletta hangversenyen

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy R. Filep Imréné született Adleff Margit, a néhaiR. Filep Imre unitárius h. püspök özvegye, életének 90. évében, 2009. szeptember 20. nap-ján visszaadta lelkét teremtõjének.

Földi porait 2009. október 13-án, kedden 9:45 órakor helyezték örök nyugalomra aFarkasréti temetõben.

Isten adjon nyugodalmat megfáradt testének, lelkének pedig örök üdvösséget.

F

2009. augusztus 2-án, életének 99. évében elhunyt Püski Sándor magyar könyvki-adó. Temetése 2009. augusztus 13-án volt a Farkasréti temetõben.

Kegyelettel emlékezünk rá. Isten adjon békés nyugodalmat földi porainak, szellemehassa át és éltesse az utókort.

FelhívásAz Evangélium Színház 2009. év õszi bemutatóján,

mintegy Madách Imre és a magyar drámairodalom rehabilitációjakéntmûsorra kívánja tûzni

AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁ-t.Ennek azonban legfõbb akadálya anyagi helyzetünk.

Hivatalos, állami támogatásra (Oktatási és Kulturális Minisztérium, Nemzeti KulturálisAlap) évek óta nem számíthatunk, s fenntartóink

– a Magyar Református, az Evangélikus és az Unitárius Egyház –idén elõször kénytelenek voltak jelentõsen csökkenteni támogatásunkat.

Így veszélyben forog az Evangélium Színház léte!Azzal a kéréssel fordulunk barátaink, közönségünk áldozatkész tagjaihoz,

hogy segítsék színházunkat

AZ EMBER TRAGÉDIÁJAhagyományos, a mû szelleméhez méltó színre vitelében!

Bankszámlaszámunk: MKB 10300002-20357964-70073985

Köszönettel: Udvaros Béla, az Evangélium Színház mûvészeti vezetõjeés az Evangélium Színház kuratóriuma

Budapest, 2009. augusztus

Nemzetközi odafigyelés a szlovák nyelvtörvényreés egy értékes festményre

Az Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Ta-nács (International Council of Unitarians andUniversalists – ICUU) szeptember 1–6. között Ko-lozsváron tartotta közgyûlését. Az 1995-ben, azAmerikai Egyesült Államokban létrehozott Nem-zetközi Tanács célja a világon élõ unitárius ésuniverzalista közösségek összefogása, a köztük levõkapcsolatok kialakítása és erõsítése. A Tanács tagjaiközött jelenleg 22 ország unitárius közössége vanjelen. A kétévente tartott közgyûlésen a tagok képvi-seletében megjelenõ küldöttek jelentéseket és költ-ségvetést fogadnak el, cselekvési irányokat jelönekki, valamint tisztújítást tartanak.

Az idei közgyûlésre az Erdélyi Unitárius Egyházszervezésében Kolozsváron került sor. A közel 80fõs közgyûlés tagjai a következõ országokból jelent-keztek be: Magyarország, Anglia, Amerikai Egye-sült Államok, Nigéria, Sri Lanka, Spanyolország,Kanada, Lengyelország, Ausztria, Németország,Finnország, Mexikó, Japán, India, Új-Zéland, Indo-nézia, Dél-Afrika, Ausztrália, Csehország és a Fü-löp-szigetek.

A közgyûlés munkálatai angol nyelven zajlottak,melynek keretében tisztújításra is sor került. Ennekeredményeként az elkövetkezõ két évben az Unitári-us és Univerzalista Nemzetközi Tanács vezetõ testü-lete a következõ összetételben mûködik: BrianKiely (Kanada) elnök, Pauline Rooney (Ausztrália)alelnök, Gyerõ Dávid (Erdély) titkár, David Shaw(Anglia) pénztáros, vezetõtanácsi tagok: Celia

Midgley (Anglia), Nihal Attanayake (Fülöp-szige-tek) és Femi Matimoju (Nigéria).

A közgyûlés az unitarizmust jellemzõ toleranciaés szabadság elvei alapján határozatban ítélte el aszeptember elsejétõl életbe lépett szlovák nyelvtör-vényt, és a felvidéki magyar közösséget támogatásá-ról biztosította. Emellett a Tanács felkéri tagságát,hogy külön-külön értesítsék saját államaik kor-mányzatát és közvéleményét a Szlovákiában kiala-kult kedvezõtlen helyzetrõl.

A közgyûlés tagsága értetlenül vett tudomást ar-ról, hogy a tordai múzeumban található KörösfõiKriesch Aladár festette A vallásszabadság kihirde-tése az 1568. évi tordai országgyûlésen címû fest-ményt nem lehet megtekinteni. A múzeum tulajdo-nában levõ kép tíz éve nem látható, úgynevezett res-taurálási okokból. A Tanács elfogadhatatlannak tart-ja, hogy Romániában egy közkincsnek számító mû-alkotást elrejtenek, ahelyett, hogy értékeljék és nép-szerûsítsék. Az Unitárius és Univerzalista Nemzet-közi Tanács arra kéri Torda város önkormányzatát,valamint a Kolozs Megyei Önkományzatot, hogyazonnali hatállyal állítsák újra ki a festményt. A Ta-nács bízik abban, hogy a világ minden tájáról érkezõlátogatóknak lehetõsége lesz megcsodálni az egye-dülálló vallási és kulturális értéket hordozó mûalko-tást.

További információk:

Gyerõ Dávid közigazgatási elõadótanácsos, tel.:0744-706157, dgyero@unitarius.com

Gyermekszemmel