Louis Kahn exeteri konyvtaranak gondolati rokonsaga a

strukturalizmussal

Mészáros Máté

Moholy Nagy Művészeti Egyetem, Építőművészet BAIII.

Konzulensek: Csomay Zsófia, Horányi Attila

2012 tavasz

1.

Tartalomjegyzék:

1. A szakdolgozat témájának bemutatása .................................................................................... 3. 2. Az exeteri könyvtár ismertetése ..................................................................................................... 3.

Louis I. Kahn munkássága ................................................................................................................ 3. Az exeteri épület tervezésének megbízatása ......................................................................... 3. A könyvár felépítése ............................................................................................................................. 4. A homlokzatok elemzése .................................................................................................................. 4. Az épület alaprajzának leírása .......................................................................................................... 5. Az alaprajz szerkesztésének folyamata ..................................................................................... 6. Louis Kahn elméleteinek igazolása ............................................................................................... 7.

3. A strukturalizmus és Louis Kahn gondolati rokonsága ....................................................... 7. A könyvtár épület és a strukturalizmus közötti párhuzam felvetése ........................... 7. A strukturalizmus, mint gondolkodásmód ................................................................................ 8. A strukturalizmus irányzatának előképei .................................................................................... 8. A strukturalista építészet előképei ................................................................................................. 8. A strukturalista építészet főbb alapvetései ................................................................................ 9. Aldo van Eyck elméletei ...................................................................................................................... 9.

4. A strukturalista építészet és Louis Kahn gondolati rokonságának igazolása ........ 10.

2.

1. idézet: Kerékgyártó Béla (2004): A mérhető és a mérhetetlen, Építészeti írások a huszadik századból, TYPOTEX

Építészhallgatóként a hatodik féléves tervezési feladatomhoz kapcsolódóan keltette fel figyelmemet Louis Kahn exeteri épülete, amely rengeteg párhuzamot mutatott a korábban a szigorlati dolgozatomban tanulmányozott strukturalizmussal. Az, így levont következtetéseket kívántam a szakdolgozatomban megfogalmazni. Számos közös jegy köti össze Kahn építészetét a strukturalistákkal. Ennek ellenére az exeteri könyvtár megjelenése egyáltalán nem mutat rokonságot. A struktúralisták elméleteit és Kahn logikáját tanulmányozva jöttem rá, hogy a közös jegyek eredete nem az épület egyes elemeinek a szerkesztésében, hanem a gondolkodásmódjukban leledzik. Louis Kahn Egyesült Államokbeli építész tanulmányait Philadelphiában, a Pennsylvania Egyetemen végezte. 1924-ben, majd 1941-ben nyitotta meg építészirodáját George Howe-val. Első jelentős, nemzetközi hírnevet hozó épülete a Yale Egyetem Művészeti Galériája volt (1951-53), majd haláláig jelentős középületek sorát tervezte meg. Elméleti írásai életművének meghatározó részét képezik, mint a „Monumentalitás”, vagy a „Forma és terv”, valamint építészprofesszorként rendszeresen tanított előbb a Yale majd a Pennsylvaniai egyetemeken. Louis Kahn szerint 1 „minden emberi intézménynek a kialakulásához kell visszatérnie, mert minden emberi tevékenységnek az eredetében alapul minden szellemessége és leleményessége”, Úgy gondolta, minden eleve „lenni szeretne”, ez a dolgok „formája”, amely az ő értelmezése szerint nem a dolog, alakja, hanem egy bizonyos meglévő rendszer. Ez a rendszer az ősidőktől kezdve létezik, időtlen, tehát csak az épületek megfogalmazása változik a tervező által. Életművében több különböző építészeti stílusirányzat kimutatható, habár tudatosan nem sorolta be magát az egyes irányzatokba. Sajátos monumentális modern stílust tudhatott magáénak, véleményem szerint épületeinél egyfajta ősi jelleg figyelhető meg. A Phensilvaniában található exeteri középiskolai könyvtár tervezését hosszas válogatás után nyerte el Louis Kahn. Az 1950-es évben merült fel az iskola könyvtárának áthelyezése egy új épületbe. Kezdetben az O'Connor & Kilham építészeti iroda kapta a megbízást, de ekkor lett Richard Day az új igazgató, aki nem tartotta elfogadhatónak terveiket. Ekkor hosszas interjúk következtek, több neves építész bevonásával (Paul Rudolph, IM Pei Philip Johnson and Edward Larrabee Barnes), melyek végén 1965 novemberében Louis Kahnra esett a választás, a végleges terv 1968-ra, míg a könyvtár az 1971-es évben készült el. Az új épület tervezésének felügyeletére felállított bizottságnak határozott elképzelése volt a könyvtár terveivel kapcsolatban, melyet egy részletes dokumentumban tártak a tervező elé. Több mint ötven átdolgozási fázis után nyerte el a könyvtár terve mai formáját. A bizottság szerény, de mégis modern külsőt várt el. A tervezés három évig tartó időszaka alatt, az épület külseje is változott: A tervezés három éves időszaka alatt az építész többször áttervezte az épületet. Több építészeti elem kikerült a tervből, mint a tetőkert és a két, íves ablakokkal ellátott, nyitott épületszárny, amelyek később tornyokká alakultak, majd végleg kikerültek a tervből. Louis Kahn könyvtárépületére egyfajta rejtett szépség jellemző, amely csak hosszabb vizsgálódás után fedezhető fel. Első pillantásra, egy egyszerű megjelenésű szimmetrikus épületet látunk, amely azonban tele van rejtett feszültségekkel, kapcsolatokkal, a homlokzattól kezdve a legapróbb részletig.

3. 1. kép: http://www.bc.edu/bc_org/avp/cas/fnart/fa267/20_univ2.html utolsó letöltés: 2012.05.01 2. kép: http://patrickmarsdenarch1390.blogspot.com/2010/09/architect-louis-kahn-phillips-exeter.html, utolsó letöltés: 2012.05.01

Egy nagyméretű sík terület állt az építész rendelkezésére. Körülötte neoklasszicista épületek álltak, melyek konzervatív hangulatot árasztottak. Louis Kahn egy szabadon álló, centrális elrendezésű épületet képzelt el, amely nem illeszkedik közvetlenül a környezetéhez. Egyedül az épület burkolatával alkalmazkodik a terület atmoszférájához, amely sötét kékes-vörös, durván kezelt téglaburkolat volt,

nyílásaihoz az üvegfelületeken kívül kezeletlen fát használt, amely egyes részeit belülről mozgatható fapanelekkel tagolta. A belső megjelenésében finoman kezelt látszóbeton dominál. A tudatos anyagválasztással a tervező konzervatív visszafogott külsőt adott épületének, amely modern belsőt rejt magában. Az előbb említett anyagok, három jól elkülönülő, az építész által „fánkoknak” elnevezett épületrészt választanak el, amelyek a külső téglahomlokzat, a belső beton részek és a középen található átriumos térből állnak. Az épület külseje öt szintet feltételez a nyílások miatt, a középső három sor nyílás rendelkezik csak a fenn említett fa párkányzattal, és az ezek mögött található szintek közül kettő nem kapcsolódik közvetlenül a homlokzathoz, így rejtve maradnak galériás kialakításuk miatt. A felső és alsó sor nyílásaiban nem találhatóak ablakfelületek: míg az előbbi a tetőkertet rejti magában, addig az alsó szinten egy körbejárható alacsony árkádsor bújik meg az épület körül. Ez magában foglalja az épület eldugott bejáratát, amely az északi oldalon található, minden környező épülettől elfordulva, így habár a tervező nem helyez hangsúlyt az épület bejáratára, az árkádsor összegyűjti a bármely irányból érkező látogatókat egy átmeneti térként funkcionálva. Az építész, így a nyolc szintből álló épületét egy öt nyílásból álló homlokzat mögé rejti. Az épület szimmetrikus elrendezéséből adódó négy fő homlokzat falait keskeny, a könyvtár belseje felé eltolt, összekötő falak tartják össze, amelyek aránya azt az érzetet kelti, hogy a külső falak elérték maximális méretüket, ha kicsit is növekednének, szétesne az épület. Úgy tűnik, mintha az építész azt a pillanatot próbálta volna megragadni, mielőtt az épülete szétfeszül. A fal nyílásainak mérete a könyvtár felső szintjein egyre növekszik, azáltal, hogy minden nyílás tetején elhelyezett rézsűs kialakítású párkányzat rögzíti a fölötte található nyílás méretét. Az építész ez által egy tradicionális motívummal ad új karaktert épületének. A falazat és a nyílások aránya által a homlokzat, egyfajta rejtvénnyé válik, két féle érzetet keltve: ha rátekintünk, nem

2. kép, látszóbeton a könyvtár csarnokában

1., A könyvtár külső megjelenése

4. kép 3. : http://www.exeter.edu/libraries/553_4379.aspx utolsó letöltés: 2012.04.20 kép 4. : http://www.exeter.edu/libraries/553_4379.aspx utolsó letöltés: 2012.04.20

tudjuk eldönteni, hogy egy perforált, ablakokkal tagolt épületet, vagy egy felfelé keskenyedő pillérekből és a köztük elhelyezett ablakokból álló homlokzatot látunk-e. Az épület belsejében található előcsarnok homlokzata úgyszintén kettős érzetet kelt a szemlélőben: A nagy felülvilágított tér beton falain kerek bemetszések kerültek kialakításra, amelyek mögött könyvek sorai jelennek meg, amely egy úttal egy síkhatású mintázatot is mutat, ami a betonfelületből és a mögötte látható könyvsorokból áll. A csarnokot kibélelő fal tömege a perforáció által minimumára csökken, így a stabilitás és a karcsúság finom egyensúlya figyelhető meg. Az épület alaprajza a funkciók egy középpontra szervezett elrendezését igazolja: középen található az előcsarnok, amely felülvilágítottsága által természetes fénnyel telik meg, egy ezt körülvevő gyűrűben helyezkednek el a könyvespolcok, míg a különböző kiszolgáló egységek, mint a lépcsők, aknák és a kiszolgáló helyiségek az épület sarkaiban kapnak helyet. Az épület homlokzata körül helyezkednek el az egyes tanuló, kutató fülkék, asztalokkal berendezve, az ablakfelületek előtt. Az épület bejáratát átlépő látogatóknak egy barokk lépcsőt idéző lépcsőn kell felmenniük, hogy az előcsarnokba és, így a könyveket tároló helyiségekbe jussanak. Ez egy szándékosan szimbolikus jelentéssel bíró „felemelkedés”, amellyel a könyvtár monumentalitását kívánja hangsúlyozni. Ezzel az eszközzel Louis Kahn előszeretettel élt korábbi épületeinél is (Richard Building, Indian Institue of Manegment). Az exeteri könyvtár alaprajzában Kahn visszatér egy kezdeti alapvetéséhez az 50-es évekből és elhagyja a korábbi összetett, de flexibilis alaprajzú épületeit. Az épület összesen 6800 négyzetméter szabadon felhasználható területtel rendelkezik. Az alagsorban található az iskola irattára és a különböző mikrofilmek és folyóiratok tárolására alkalmas létesítmények. A földszintet teljesen kitölti a folyóirat olvasó. Az első emeleten található a központi csarnok, az ellenőrző pult, a különböző katalógusok és a személyzeti irodák. Ehhez a szinthez csatlakozik az épület központi átriuma, melynek magassága eléri a 21 métert. A felsőbb emeleteken találhatóak a számítógépes termek, a videó tár, a szabadpolcos olvasótermek, valamint a zenetár. Látható, hogy a könyvtár a könyvek számára legoptimálisabb elrendezést viseli magán: a könyvespolcok a természetes fényt igénylő kutató és olvasó fülkék, valamint az előcsarnok sávjai között kaptak helyet, védve a túlzott napfénytől.

3. A könyvtár első emeleti alaprajza

4. A könyvtár metszete

5. 5.6.7.8.kép: Klaus-Peter Gast, (2001) fordította német nyelvről: Michael Robinson, Louis I. Kahn The Idea of Order, Birkhäuser

A központi szimbolikus négyzetes tér előtérbe helyezésével az építész az univerzális terekről megfogalmazott elméletét kívánja kifejezésre juttatni, amelyeket nem az ember hozott létre, hanem mindig is léteztek. A könyvtár épületénél azonban ezt az elméletet egyedi módon fogalmazza meg: nem csak az eredeti négyzetes formát jeleníti meg, a terv egy a középpontból eredő, mindenre kiható „erővel” válik teljessé.

Az épület szerkesztése:

Egy meghatározott méretű négyzet az épület alaprajzának lényege, amely negyede, a könyvtárat behálózó rácsszerkezet alapegysége. Ezt egy négyszer-négyes ráccsá fejlesztve, a központi négyzet egy negyedének átlóján elvégzett aranymetszés szerkesztése alakítja ki a belső csarnok átlós oszlopainak hosszát. Majd egy újabb, a külső vonalra mért aranymetszés szerkesztése által megkapjuk a belső galériák külső vonalát.

7.

8.

A kiterjesztett rács sarkaiban található magok adnak helyet majd a kiszolgáló egységeknek. Egy a középpontból indított körív, amely végpontja a már említett rács széle, négyzetté alakításával kapjuk meg az épület végleges kontúrját.

5. 6.

6. 9.10. kép: Klaus-Peter Gast, (2001) fordította német nyelvről: Michael Robinson, Louis I. Kahn The Idea of Order, Birkhäuser 2. idézet: Kerékgyártó Béla (2004): A mérhető és a mérhetetlen, Építészeti írások a huszadik századból, TYPOTEX

9.

10.

A négy mag kontúrja egyre pontosabbá válik. Kiegészülnek egy átlós eltolással, metszve a galéria vonalának sarkait, így a magok nem tartoznak többé pontosan a rácsszerkezethez. A közöttük kialakuló terekben kapnak helyet a könyvespolcok a rács vonalait szigorúan követve. Derékszögű falak jelennek meg az épület sarkainál, amelyek a magokig tartanak. A sarkok között a rácsot figyelembe véve húzott a középpont felé tartó vonalak határozzák meg a külső körben elhelyezett olvasó és kutató fülkéket. A kutatósáv behúzásával azonban a külső falak feszültsége figyelhető meg, nincsenek összekapcsolva, ezért a tervező, az épület kontúrján belül haladó a sarkokat összekötő átlós falakkal kapcsolta össze őket, újra egyensúlyba hozva azokat. Az eredeti rácsstruktúrát a könyvespolcok között négyzetes alakban elhelyezett oszlopok erősítik. Az épület szerkesztése és vonalai kifejezik, hogy egy szétdarabolt rácsos rendszerű alaprajzot a középpontból kifelé irányuló erők tartanak össze. Louis Kahn szerint egy jelentős épületnek a mérhetetlen dolgokból kell kiindulnia, hogy a tervezés során mérhetővé alakuljon, hogy végül ismét mérhetetlenné váljon. 2„Egy építménynek ugyanígy a mérhetetlen aurából kiindulva, a mérhetőn áthaladva kell befejezett alakjához jutnia. Az egyetlen mód, melyben építeni tudsz, az egyetlen út, melyen létre tudsz hozni valamit, a mérhetőn át halad. A törvényeket kell követned, de végül, ha az épület az élet részévé válik, mérhetetlen értékeket fog sugározni. A sokféle anyaggal, a szerkesztési eljárással, a technikai kivitelezéssel bajlódó tervezés ideje elmúlik, az épület létezésének szelleme válik uralkodóvá” Épületében a tervezési folyamat elején megfogalmazott alapgondolata, amely egy ősi, centrális tér köré szerveződő szimmetrikus elrendezésű épület volt, a könyvtárban megtalálható finom ellentétek, kapcsolatok, egyensúlyok által válik teljessé.

Louis Kahn könyvtárépületének tanulmányozása közben figyeltem fel, bizonyos párhuzamokra a strukturalista építészettel kapcsolatban, amelyeket azért is tartottam érdekesnek, mert az építész nem sorolta magát a strukturalista építészek közé. Közös vonásaik nem a formai megjelenésükben, hanem gondolkodásmódjukban érhetőek tetten. Ehhez elengedhetetlen megismernünk a strukturalista építészet kialakulását és főbb jellemzőit.

7. 11. kép: http://archiveofaffinities.tumblr.com/post/1193099661/kenzo-tange-plan-for-tokyo-bay utolsó letöltés: 2012.05.01

A 20. század elején megfigyelhető volt, hogy a tudományok különböző területein kibontakozóban voltak új kutatómódszerek, kísérletezések, amelyek egy új, a korábbi tudományos módszerektől eltérő gondolkodásmódot feltételeztek. A különféle tudományos ágak gondolkodásmódjukban egymással szorosabb-lazább kapcsolatban álltak, meghatározhatóak bizonyos közös jegyeik: Legkarakteresebb jellemzőjük, hogy nem egy kiragadott elemet vizsgálnak, hanem a struktúrát, amelyet az alkotóelemei összefüggésrendszere hoz létre. A rendszer, tehát nem csupán az elemei halmaza, egy épületnél például nem téglák, gerendák és cserepek halmaza, hanem az egész építészeti koncepciót egybefogó struktúra. A különböző területek kutatóit nem a rendszerek létrejötte, hanem működésük érdekli. A megértés elősegítése végett igyekeznek a rendszereket minél kevesebb és egyszerűbb alapvető összefüggésre bontani. E redukció eredménye képpen különböző modellekkel, képletekkel írták le elemzendő problémájukat, így a korábbinál sokkal szélesebb körben jöhetett létre az egyes tudományágak kutatási területeinek összehasonlítása. Ezt a gondolathalmazt a strukturalizmus fogalma fogja össze. Az egyes kutatók gyakran hivatkoztak igen távoli előképekre, mint például a nyelvtudományban a 17. századi francia grammatikusokra, a szociológusok Herbert Spencerre és Lewis Henry Morganre, az irodalomkutatók az antik görög-római retorikusokra. A strukturalizmus eredetileg a pszichológiában jelent meg a 19. században (Wilhelm Wundt), majd az általános nyelvészet fő irányzata volt. Főbb képviselőik az irodalomtudomány területén az úttörő orosz formalisták csoportja, Tinyanov, Sklovszkijj, Eichenbaum, Tomasevszkij, majd közülük érkezik Jakobson és vesz részt az első strukturalista iskola a Prágai Nyelvész Kör megalapításában. Lengyelországban a legnagyobb nemzetközi befolyást szerzett strukturalista kutató Roman Ingarden volt, az Egyesült Államokban René Wellek volt a társalapítója és elméleti rendszerezője az Új Kritika néven híressé vált strukturalista irányzatnak. ( J. C. Ransom, A. Tate, C. Brooks, W. K. Wimsatt), Franciaországban a kibontakozó strukturalista antropológia (Claude Lévi-Strauss) és Pszichológiának (J. Lacan) hatására alakul ki az ötvenes években francia Új Kritika. Később a hatvanas években terjed tovább a strukturalista szemlélet az egész világon. Az építészeti ideológiai háttereként Levi Strauss Strukturalizmus és antropológia című munkáját tarthatjuk számon. Az építészetben a strukturalizmus több előképét figyelhetjük meg. Talán a legkorábbi strukturalista alkotás Le Corbusier még egyetemi tanulmányai alatt 1925-ben elkészített városterve volt. A terv keletkezésének idején annak egyszerű formái még mást jelentettek, az építész úgy gondolta, hogy a legegyszerűbb formák a legérthetőbbek, így a legszebbek is. Az 1960-as években Japánban kialakuló, magukat metabolisták csoportjának nevező csoport ( Kisho Kurokawa, Arato Isozaki, Kiyonoro Kikutake, Kenzo Tange és Fumihiko Maki) kézjegye alatt ismerté váló utópisztikus alkotások sorát tarthatjuk számon. Munkáikban kiemelkedő szerepet

11. Kenzo Tange- Tokyo-Bay-Plan

8. 12. kép: http://archiveofaffinities.tumblr.com/post/1193099661/kenzo-tange-plan-for-tokyo-bay utolsó letöltés: 2012.05.01 3. idézet: Kerékgyártó Béla (2004): A mérhető és a mérhetetlen, Építészeti írások a huszadik századból, TYPOTEX

tulajdonítottak a közlekedésnek, fontosnak tartották a flexibilitást, az elemek cserélhetőségét. Kenzo Tange Tokyo Bay Plan terve a strukturalista elnevezést kapta. További utópisztikus alkotások születtek: a Smithson házaspár Golden Lane és Berlin belvárosának rendezési terve, valamint az Archigram csoport utópisztikus tervei. Az építészetben a strukturalizmust az 1920-as évektől a hatvanas évekig működő, az akkori modern gondolkodású építészeket tömörítő CIAM funkcionalizmusára adott válasznak tekinthetjük, amely végül CIAM feloszlásához is vezetett. Utódszervezetét a magukat TEAM X-nek nevező, Aldo van Eyck valamint Alison és Peter Smithson vezette fiatalok csoportja (Jacob Bakema, George Candilis, Shadrach Woods, John Voelcker és Jill Howell) alkotta, akik megfogalmazták a strukturalizmus alapelveit. Ideológiájuk alapeleme az akkori Európa központúság elvetése, helyette terveik alapstruktúráját, a formától független múltban keresték. Fő jellemvonásuk a rendszer összefüggéseinek fontossága az elemeivel szemben, így válhattak flexibilissé terveik elemei, alapstruktúrájuk megtartásával. Ez a változtathatóság, bővíthetőség az elemek finom kapcsolata által valósulhat meg. Az ember, tehát az addigi funkcionalista felfogással ellentétben kikerült a tervek középpontjából, a rendszer elemévé redukálódott, de elengedhetetlen része a rendszer működésének. A strukturalizmus nem veti el az azt megelőző építészeti irányzatokat, de gondolkodásmódja miatt, az addigi felfogással ellentétben egyes építészeti irányzatok ismét előtérbe kerülhetnek, míg mások háttérbe szorulnak, az addigi kronologikus szemléletmódot egy mellérendelő viszony váltotta fel. Aldo van Eyck elméleteiben a korábban említett tagoknál nagyobb távlatból szemléli az építészetet. A Team X-be való belépésekor már kialakult saját álláspontja, széleskörű antropológiai ismeretei miatt, amely főleg az afrikai primitív kultúrák iránti személyes vonzódásából fakadt. Terveiben az elemek

kapcsolatát ikerjelenségekként fogalmazta meg. 3 „a helyes méret egyaránt nagy és kicsi, kevés és sok, közeli és távoli, egyszerű és összetett, nyitott és zárt, egyszerre akar lenni a rész és az egész, benne van az egység és a változatosság.”. Az ikerjelenségekhez kapcsolódóan

említést tesz egy általa „köztes térként” megfogalmazott elméletéről, amely a külső és belső elemek kapcsolatát egy „ajtónál” sokkal árnyaltabban, ellentétpárokon alapuló kapcsolatukkal fejezi ki. (például az amszterdami árvaházánál megfigyelhető két átlós közlekedő) Terveiben, így egyfajta feszültség figyelhető meg, amelyet azonban egyensúly is jellemez.

12. Aldo van Eyck-amszterdami árvaház, közlekedő

9.

Louis Kahn könyvtárépületénél megfigyelhető ideológiája egyes területeken teljesen megegyezik Aldo van Eyckével: A könyvtárépület alaprajzának szerkesztése egy rácsszerkezet sorolásán alapul, amely a nehéz könyvespolcok ellenére, elméletileg változtatható, a központi tér köré szervezett homogén terek kialakítása miatt. Az exeteri épület elemeinek kapcsolata ugyanolyan az ellentéteken alapuló feszültségekkel teli kapcsolatot feltételez, mint az Aldo van Eyck által megfogalmazott ikerjelenségek. Például az épület homlokzatát alkotó, súlyos falak csak az azokat összekapcsoló vékony összekötő falak által válnak igazán kifejezővé. Véleményem szerint kijelenthetjük, hogy a strukturalizmusra jellemzően fontosabbak az épület elemei között létrejövő kapcsolatok, mint maguk az elemek. Louis Kahn épületébe való bejárat megfogalmazása is egyezést mutat Aldo van Eyck köztes terekről megfogalmazott elméletével. Az épület alsó szintjét egy körbejárható árkádsor tagolja, amelyet felfoghatunk egy a külső térhez kapcsolódó, nyitott körbejárható folyosóként. Viszont az épület homlokzatán belül található, a homlokzati nyílások ritmusát követő átjáróról van szó, tekinthetjük az épület belső részéhez tartozó átjárható térnek is. Mindkét építész egy átfogó, a kezdetektől fogva létező alapstruktúráról beszél, amely Louis Kahn építészetében az emberi intézményeket jelenti. Ebből a rendszerből adódóan mindkét építészre jellemző, hogy a terveik középpontjában nem az ember áll, hanem az ember időtlen, múltban gyökerező létezése.

10.

Bibliográfia:

Kerékgyártó Béla (2004): A mérhető és a mérhetetlen, Építészeti írások a huszadik századból, TYPOTEX

Kenneth Frampton (2009): A modern építészet kritikai története, TERC

Heinz Ronner, Sharad Jhaveri, (1994), Louis I. Kahn: Complete Work 1935-1974, Birkhäuser

Klaus-Peter Gast, (2001) fordította német nyelvről: Michael Robinson, Louis I. Kahn The Idea of Order, Birkhäuser

Bojtár Endre és Gránicz István, (1971), Strukturalizmus, Európa