Lu JüTeá skönyv

Lu Jü

TEÁSKÖNYVA TEÁZÁS SZENT KÖNYVE

A NYOLCADIK SZÁZADI KÍNÁBÓL

Terebess KiadóBudapest, 2005

Fordította és a záró tanulmányt írta:

Nyiredy BarbaraTokaji Zsolt

A verseket fordította, a jegyzeteket írta ésa mutatót készítette:

Tokaji Zsolt

Lektorálta és a kínai függeléket gondozta:

Prutkay Csaba

ELSÕ FEJEZET

1. EREDETE

A tea a délvidék egyik pompás fájáról származik,melynek magassága egy-két lábtól egészen több tízlábig fölérhet. A Hsziacsuan-béli Pa-hegyen1 él egyoly hatalmas fajta, amelyhez két ember karja kell,hogy körbeérje. Ahhoz pedig, hogy a teát leszedhes-sék, ki kellene vágni a fát.

Maga a fa a kua-lu-hoz2, levele a gardéniához, virá-ga a fehér vadrózsához, gyümölcse a pálmáéhoz, száraa szegfûszegéhez, gyökere pedig a dióéhoz hasonlatos.[A kua-lu Kuangcsouból származik, hasonló a teához,ám borzalmasan keserû és fanyar ízû. A pálma cang-kuj fajtájú3, gyümölcse a teáéhoz hasonlít. A diófa ésa teacserje gyökerei egyaránt lefelé fejlõdnek; ha ka-vicsba vagy törmelékbe ütköznek, a fiatal növényekújból felfelé törnek.]

A tea írásjegyét hol ’fû’ gyökkel, hol ’fa’ gyökkel,hol pedig a ’fû’ és a ’fa’ gyökökkel4 együttesen jelölik.[A ’fû’ gyökkel a csa írásjegyet5 alkotják, ez szerepelaz Az írásjegyek kiejtése és jelentése a Kaj-jüan kor-ban címû munkában6; a ’fa’ gyökkel a csia írásjegyet7

alkotják, ez jelenik meg a Füvészkönyvben8; a ’fû’ ésa ’fa’ gyökkel együtt a tu írásjegyet9 alkotják, ez sze-repel az Er-jaban10.]

A következõ elnevezései léteznek: csa, csia, sö, mingés csuan.11 [Csou herceg12 mondotta: „A csia biz’keserû tea (ku-tu)].” Jang hivatalnok13 mondotta: „Sutartomány14 délnyugati részének lakói sö-nek hívjáka csa teát.” Kuo hivatalnok15 mondotta: „Ha koránszüretelik, csa-nak hívják, ha késõn szedik, ming-neknevezik, de olykor csuan-nak is mondják.”]

Ami pedig a termõföldjét illeti, legjobban a mállókõzetben gazdag talajon növekszik, közepesen terem

5

a kavicsos talajon, és silányan fejlõdik az agyagosföldben. Általában, ha az ültetése nem magról történik,hanem palántával, kevésbé dúsan fejlõdik. Plántálásá-nak módja hasonlatos a tökfélékéhez. Három év múl-tán szüretelhetõ.

A vadon termõk a legkiválóbbak, az ültetvényekentermesztettek kevésbé értékesek. Teremjenek bárnapfényes lankákon vagy árnyas erdõk védelmében,akkor a legértékesebbek, ha hajtásaik bíborszínûek;ha zöldek, kevésbé jók. Hajtásuk akkor a legjobbminõségû, ha a bambuszéhoz hasonlatos; ha hegyesakár az agyar, kevésbé értékes. A pöndörödött leve-lek a legértékesebbek; a nyitottak silányabbnak számí-tanak. Azokat pedig leszedni sem érdemes, melyekárnyékos hegyoldalakon, vagy völgyekben nõnek,hiszen dermesztõ és gyöngítõ hatásúak, sõt gyomor-panaszokat okozhatnak.

A tea fogyasztása, rendkívül hûsítõ természete miatt,elsõsorban mértéktartó és szerény embereknek ajánlott.

Kiszáradás, levertség, fejfájás, szemszárazság, anégy végtag fájdalma és a száz izület16 merevségeesetén négy-öt korty javallott. Ezen ital felér a legföl-ségesebb tejszínnel17 és a legédesebb harmattal18. Haazonban nem a kellõ idõben szüretelik, nem elégkörültekintõen dolgozzák fel, vagy mindenféle füvek-kel elegyítik, fogyasztása beteggé tesz.

A teának lehetnek káros hatásai is, akárcsak a gin-szengnek. A ginszengek legjobbika Sangtangbanterem, a Paekche- és Silla-béli közepes minõségû, a legsilányabb pedig a Koguryo-beli19. A cöcsoui, ajicsoui, a jocsoui és a tancsoui viszont nem gyógy-hatású. Ha pedig ginszeng helyett pásztortáskátszedünk, az a „hat kórságot”20 s azok gyógyíthatat-lanságát idézi elõ.

Amennyiben tisztában vagyunk a ginszeng károshatásaival, úgy a teáét is teljes egészében ismernifogjuk.

6

2. KELLÉKEI

Puttonyok (jing)A puttonyokat lan-nak, lung-nak és csü-nek ismondják ezeket bambuszból fonjuk, némelyik ötpin-tes, de létezik egy, két, vagy három köböl ûrtartalmúis. A szüretelõk a hátukon viszik és ebbe gyûjtik ateát. [A ’puttony’ írásjegy a Han dinasztia története21

szerint jing-nek ejtendõ, akárcsak a következõ mon-datban: „Az arannyal telt puttony sem ér fel egyetlenszent könyvvel.” Jen Si-ku22 megjegyzi: „A puttonybambuszból készült tárolóeszköz és ûrtartalma négyköböl.”]

Tûzhely (cao) és üst (fu)A tûzhelynek ne legyen kéménye, az üst pedig legyenöblös.

Gõzölõ (ceng)A gõzölõ fából vagy cserépbõl készüljön. Kosár-formájú legyen, középtájon abroncs fussa körbe,agyaggal borítsuk. Tartályként egy varsához hasonlókosár használatos, melyet bambuszlapocskák tartanak.A gõzölés megkezdéséhez – a megfelelõ hõmérsékletelérésekor – a teát a varsába helyezzük, a gõzölésbefejezéséhez a teát kivesszük. Az üstbõl elpárolgottvizet a gõzölõbõl pótoljuk. [Az üst és a gõzölõ nin-csenek összeszíjazva; a rést agyaggal tömítsük.] A teáta papíreperfa hármas ágával kevergessük, mert félõ,hogy a levelek, a rügyek és a hajtások elveszítik érté-kes illóolajaikat.

Mozsártörõ (csu-csiu)A mozsártörõt tuj-nak is mondják. A régóta haszná-latban lévõk a legjobbak.

7

Présforma (kuj)A présformát mo-nak és csüan-nak is mondják. Vas-ból készül, lehet kerek, szögletes vagy virágalakú.

Pad (cseng)A padot taj-nak és csen-nek is mondják. Kõbõlkészül. Amennyiben gyöngyakácot vagy fehér eper-fát használnánk, ássuk feléig a földbe, hogy ne inogjon.

Szövet (jen)A szövetet ji-nek is mondják. Könnyû és fényes se-lyembõl készül, de egy közönséges, elhasznált esõ-köpönyeg darabja is megteszi. A tea feldolgozásáhoza szövetet a padra terítjük, majd ráhelyezzük a prés-formát, a tea megmunkálásának befejeztével pedigkicseréljük.

Gyékény (pi-li)A gyékényt lej-nek vagy pang-lang-nak is mondják.Elkészítéséhez két, egyenként három arasz hosszúfiatal bambuszdarabot használjunk: a testhez két araszöt hüvelykeset, a nyélhez pedig öt hüvelykeset. Néhánybambuszcsíkot fonjunk össze szögletes szemekké,olyanokká akár a kertész homokrostái. A gyékénylegyen két arasz széles, a teatéglákat száradáskor errehelyezzük.

8

Lukasztó (csi)A lukasztót csuj-tao-nak is mondják. Nyele kemény-fából készüljön, a teatéglák átfúrására használjuk.

Sulyok (pu)A sulykot pien-nek is mondják. Bambuszból készítjük,ezzel fûzzük fel az átfúrt teatéglákat.

Szárítókamra (pej)A szárítókamra két láb mélyen a földbe ásott, két láböt hüvelyk széles, egy öl hosszú üreg. Köré két lábmagas falacskát emelünk, és agyaggal fedjük.

Fûzõpálca (kuan)A fûzõpálca háncsolt bambuszból készül, két láb öthüvelyk hosszú. A szárításhoz ezt fûzzük át a tea-téglákon.

Szárítóállvány (csa)A szárítóállványt csan-nak is mondják. A szárító-gödör fölé ácsolt kétszintes faszerkezetbõl áll, egyláb magas és a tea szárítására szolgál. Amikor a teafélig kiszáradt az alsó szintre helyezzük, amikorpedig egészen száraz, felhelyezzük a felsõ szintre.

Fûzõ (csuan)A fûzõ Csiangtungban és Huajnanban bambuszcsí-kokból, a Pa-hegyen és Hsziacsuanban összevarrtpapíreperfa-háncs darabokból készül. Csiangtungbanaz egyben felfûzött tea súlya legföljebb az egy fontot

9

érheti el, a fél font közepes mennyiségnek számít, a leg-kevesebb pedig négy vagy öt uncia lehet. Hsziaban azegyben felfûzött tea legnagyobb súlya százhúsz font,nyolcvan font a közepes és ötven font a legkisebbmennyiség.

A csuan ’fûzõ’ írásjegy a régi idõkben azonos volta csuan, ’karkötõ’ írásjeggyel, mint például a csaj-csuan, ’melltû és karkötõ’ összetételben vagy a csuanírásjeggyel, mint például a kuan-csuan, ’összefûzni’összetételben. Manapság azonban már nem tartjákezt. Ugyanez érvényes a mo, san, tan, cuan és feng ötírásjegy esetében, amelyek csupán írott formájukbantekintendõk „sima” hangsúlyúaknak, az eredetitõl el-térõ jelentésüket viszont „belépõ” hangsúllyal ejtik.A mi esetünkben a csuan ’fûzõ’ írásjegynek a kiejtésehatározza meg a jelentését.23

Tárolóedények (jü)A tárolóedények fából készüljenek, oldalaik fonottbambuszból és azokra ragasztott papírból készüljenek,középütt egy vízszintes osztással. Tetejükön fedél, al-jukon fenék legyen. Az egyik oldalukon lévõ nyílástegyszárnyú ajtócska fedje. Belsejébe izzó parázzsalteli edényt állítsunk, amely majd kellemes melegetbiztosít. Csiangnanban az esõs évszak idején a teáttûzzel melegítik fel. [A jü – szó szerint ’nevelni’,’táplálni’ – arra utal, hogy a teának a legmegfelelõbbkörülményeket biztosítja.]

10

3. FELDOLGOZÁSA

A tea begyûjtésére mindenkor a második, harmadikés negyedik holdhónapban24 kerül sor.

A málló kõzetben gazdag és termékeny talajonkifejlõdött teahajtásokat – mikor négy-öt hüvelykhosszúak, és a bükkönyhöz, saspáfrányhoz25 hasonló-an kezdenek kinyílni – a hajnali harmattal szedjük le.

A sûrû bokorban fejlõdõ teahajtások három, négyvagy öt ágra is oszlanak; ezek közül a legdúsabbakatválasszuk ki és szedjük le.

Esõs napon ne szüreteljünk, sem pedig napos, ámfelhõs idõben. Kizárólag tiszta idõben szedjük le ahajtásokat.

A teafeldolgozás teljes mûveletsora magábanfoglalja a gõzölést, az õrölést, a formázást, a szárítást,a téglák felfûzését és a tárolást.

A teának ezerszer tízezer fajtája létezik. Lehetráncos és merev, akár a barbárok csizmája; sima éspetyhüdt, mint a zebu szügye; pödrött, mint a hegyekközibõl elõgomolygó felhõk; enyhén hullámos, akára lágy szellõ fodrozta víz. Ám lehet olyan is, mint a fazekas vízzel szûrt és tisztított agyagja, vagy a fris-sen szántott talaj, melynek barázdáiban zivatar utánpatakok folydogálnak. Mindezen változatok a tealegkiválóbbjai.

Más teák azonban arra a hártyára emlékeztetnek,amely a bambuszhajtásokat borítja: ágacskái merevek,gõzzel alig puhíthatók, és nehezen õrölhetõk, ezérttégláik olyanok lesznek akár a bambuszszita. Másoka dércsípte lótuszhoz hasonlatosak: gallyai, leveleifonnyadtak, és tönkremennek, formájuk, kinézetük isegészen megváltozik, a teatéglák pedig aszottak éssárgultak lesznek. Ezek a teák silányak, életerõ nél-küliek.

A szedéstõl a tárolásig a mûveletsor tehát hétlépésbõl áll.

A „barbárcsizmájú” teától egészen a „dércsíptéig”összesen nyolc fokozat létezik.

11

Némelyek a tea kiválóságának megállapítását afényességére, feketeségére és a teatéglák felszínénekegyenletességére alapozzák, ám õk a legkontárabbítészek. Mások a tea minõségének megállapítását aráncosságra, a sárga színére, homorú-domború voltá-ra bízzák, õk a közepes bírák. A legavatottabb ítészeka tea valamennyi erényét és hibáját számba veszik.

Mely szempontokra hagyatkozzunk hát?Ha a tea kiadta magából illóolajait, felszíne fényes

lesz, ha magában tartja, ráncossá válik. Ha éjjel dol-gozták fel, színe fekete, ha nappal, sárga. Ha gõzöltékés préselték, felszíne egyenletes, ha nem préselték,egyenetlen. Ebben a tekintetben a tea megegyezik bár-melymás fûvel, fával és levéllel.

A tea zamatának legfõbb döntnöke pedig az ízlelés.12

MÁSODIK FEJEZET

4. Eszközök

Parázstartó (feng-lu) és hamugyûjtõ [huj-cseng]A parázstartót bronzból vagy vasból öntik, formájaolyan, mint az õsi háromlábú bronzüstnek. Fala háromujj vastag, a szegélye kilenc ujj széles, az így fenn-maradt hatujjnyi területet pedig gipsszel kell bélelni.

Az én parázstartóm mindhárom lábát huszonegyrégi stílusú írásjegy26 díszíti. Az egyik lábon ez áll:„A víz trigrammja (kan) felül, a szél trigrammja (hszün)alul, a tûz trigrammja (li) középen.”27 A másik lábszövege így szól: „A testben egyensúlyban tartva azöt elemet, távol tartjuk a száz nyavalyát.”28 A harma-dik lábán pedig ezt olvashatjuk: „Öntetett, a dicsõTang dinasztiának, a barbárok leigázását követõ esz-tendejében.”29

A lábak között egy nyílást képeztek ki, s úgyszin-tén egyet a fenéken, hogy huzatot biztosítsanak, nomeg hogy a hamut kivehessék. Ezek fölött összesenhat régi stílusú írásjegy olvasható: az egyik felett a„Ji” és a „herceg”; a másik felett a „leves” és a „Lu”;a harmadik felett pedig az „úr” és a „tea”. Ez egybe-olvasva: „Levesnek Ji herceg; teának Lu úr.”30

13

A parázstartó belsejében magas támaszték találhatóa parázs számára, felsõ részében három négyszögletesnyúlvánnyal. Ezek közül az elsõn a „fácán” írásjegyáll, mivel ez az állat a tûzhöz kötõdik, a hozzákap-csolódó trigramm pedig a li. A másodikon a „tigris”írásjegy található, mivel a tigris a szélhez kötõdõ vad-állat, és a neki megfelelõ trigramm a hszün. A harma-dik kiszögellésen a „hal” írásjegy szerepel, merthogya hal vízi teremtmény, így hozzá a kan trigramm kap-csolódik. A hszün a szélen, a li a tûzön, a kan pedig avízen uralkodik. A szél képes táplálni a tüzet, a tûzképes felmelegíteni a vizet. Ezért látták el e háromtrigrammal.31 A parázstartó díszítményei lehetnekvirágfüzérek, csüngõ indák, kanyargós patakok vagymértani formák. A parázstartók készülhetnek ková-csoltvasból vagy korongozott agyagból. A hamugyûj-tõ könnyen mozgatható háromlábú vastálca.

Kosár (csü)A kosár fonott bambuszból készüljön, egy láb kéthüvelyk magas, átmérõje pedig hét hüvelyk legyen.Olykor a kosár formájához hasonló fasablont készíte-nek, és azt fonják körül nádpálmával (teng). Felszínehatszögletes szövésû, alja és fedele dobozéra (csie)hasonlít, pereme fényesített.

Piszkavas (tan-csua)A piszkavas hatszögletû és vasból készül, egy láb

14

hosszú. A végén hegyes, a közepén kiszélesedik,majd elkeskenyedik a nyelénél, ahová egy aprócskadíszgyûrû kapcsolódik. Hasonló a holungi32 katonákfadorongjához. Olykor kalapács, olykor fejsze formá-jú, attól függõen, mikor, melyiknek kényelmesebb ahasználata.

Tûzfogóvas (huo-cö)A tûzfogóvasat csu-nak is mondják. Épp olyan, akára hétköznapi: körátmérõjû, egyenes, egy láb, háromhüvelyk hosszú, végei laposak. Felszíne sima, egyen-letes. Kovácsoltvasból vagy rézbõl készül.

15

Üst (fu)Az üst nyersvasból készül. Manapság erre a célra a megrongálódott ekevasakból öntött nyersanyagothasználnak, amit az öntõk „gyorsvasnak” neveznek.Az öntés mûveletekor az öntõforma belsejét agyag-gal, külsejét pedig homokkal borítják. Az agyag simafelületet biztosít a belsejének, ami megkönnyíti tisztá-ra dörzsölését, a homok pedig érdessé teszi a külsejét,hogy jobban magába szívhassa a lángok melegét.

Füleit szögletesre formálják, hogy biztosítsák egyen-súlyát, peremét szélesre, hogy a hõ egyenletesenáramoljék az edényben. Az üst aljának középsõ felelegyen nyújtott, hogy a forrás középen történjék.33

Amennyiben a középsõ rész hosszúkás, úgy a forrásközépütt megy végbe. Amennyiben a forrás középüttmegy végbe, úgy a teapor könnyebben elkeveredik.Ha pedig a teapor könnyebben elkeveredik, úgyzamata tisztább lesz.

Az üstöt Hungcsouban cserépbõl készítik, Lajcsou-ban34 pedig kõbõl. A cserép- és a kõedények egyarántkifinomult eszközök, ám természetük szerint nemerõsek, s bajosan lesznek hosszú életûek. Az ezüstbõlkészültek a legmaradandóbbak, ez azonban már túl-zott fényûzés.

Kifinomultság, maradandóság ide vagy oda, gya-kori használatra mégis mindig visszatérünk a vashoz.

16

Állvány (csiao-csuang)Az állvány lábai kereszt alakban metszik egymást.Középütt legyen rajta nyílás, hogy az üstöt elhelyez-hessük.

Csipesz (csia)A csipesz fiatal zöld bambuszból készül, egy láb kéthüvelyk hosszú. A bambuszszáron egyhüvelykenkéntbütyök található, e bütyök felett válasszuk ketté aszárat, hogy a teatéglákat pörköléskor megtarthassukvele.

A vékony és fiatal bambusz a tûz hatására kiizzad-ja nedvességét, és illatával és üdeségével javítja a teazamatát. Ha azonban nem erdõben vagy völgybentartózkodunk, kár is evvel próbálkozni, ilyenkor nyers-vasból vagy kovácsolt rézbõl készült csipeszt használ-junk, melyek hosszú életûek.

17

Papírtasak (cse-nang)A papírtasak olyan fehér és vastag rattan-papírbólkészüljön, amilyent a Sanhszi mentén35 állítanak elõ,

amit aztán préselnek és összevarrnak. A megpörkölttea tárolására és aromájának megõrzésére szolgál.

Henger (nien) [tollseprõ (fu-mo)]A henger készüljön narancsfából. Ennek hiányábanhasználhatunk körte-, fehér eper-, császár- vagy eper-fát is. A mozsárkád belsejét alakítsuk homorúra, külse-je pedig legyen szögletes. Belül azért homorúra, hogyaz elõre-hátragörgetést lehetõvé tegye, külsejét pedigazért szögletesre, hogy fel ne dûljön. Belsejében õrlõ-henger található, kívül pedig teljesen sima. Azõrlõhenger formája éppolyan, akár egy küllõk nélküli

18

kocsikerék, közepén tengellyel. Hossza kilenc hüvelyk,szélessége egy hüvelyk, hét ujj; az õrlõhenger átmé-rõje három hüvelyk, nyolc ujj, vastagsága középüttegy, szélein pedig fél hüvelyk, a tengely középenszögletes, míg a nyelénél henger alakú.

Az õrlés során keletkezett port madártollból készültseprõvel távolítsuk el.

Rosta (luo) és doboz (ho)Az átszitált teapor fedeles dobozban tárolandó. A mé-rõkanalat helyezzük a dobozba. A rosta elkészítéséhezhasítsunk egy darabot egy nagyobb bambusztörzsbõl,majd hajlítsuk kör alakúra. Ezt követõen borítsukgézzel vagy vékony selyemmel. A doboz vagy bam-buszbütyökbõl készüljön, vagy ciprusból hajlítsuk,majd lakkozzuk. A doboz magassága három hüvelyk:fedele egy, alja két hüvelyk; szájának átmérõje négyhüvelyk.

Mérõkanál (cö)A mérõkanál valamilyen kagylóhéj, réz-, vas- vagybambuszkanálka, esetleg egy bambuszcsík is lehet. A cö jelentései a következõk: ’mérni’, ’mértéketszabni’, ’számlálni’. Általában minden egyes pintnyiforralt vízhez egy négyzethüvelykes kanálnyi teaportadunk. Aki a gyengébb teát kedveli, vegyen el a tea-

19

porból, aki az erõsebbet, adjon hozzá. Ezért nevezik[ezt az eszközt] mérõkanálnak.

Vizes csöbör (suj-fang)A vizes csöbör tölgy, gyöngyakác vagy bármely szi-varfa- vagy trombitafa-36 lécek összeillesztésévelkészül. A réseket kívül-belül lakkal tömítik és vonjákbe. Ûrtartalma egy köböl legyen.

Szûrõ és tokja (lu-suj, nang)A szûrõ olyan, mint az általánosan használatban lévõk.Anyaga nyers öntött réz, hogy nedvesség hatására elne mohásodjék, és ne árasszon avas, fanyar ízt. A ková-csoltréz bizony mohásodik, a vas pedig avas, fanyarízt áraszt. Az erdõk, völgyek rejtekén élõk olykorbambuszt vagy fát használnak. Ám sem a bambusz-,sem a faeszközök nem valami hosszú éltûek, és messziútra sem vihetõk. Ezért használjunk hát nyersrezet.

20

Tok gyanánt zöld bambusz-csíkokat fonjunk, haj-togassunk össze. Szabjunk ki egy könnyû nefritzöldselyemdarabot, és varrjuk rá. Jádegyöngyökkel és filigránokkal díszítsük. Készítsünk ezen kívül egysötétzöld szütyõt, amelyben tárolhatjuk.

A [szûrõ] kerek felének átmérõje öt hüvelyk, a nye-lének hossza pedig egy hüvelyk öt ujj.

Merõkanál (piao)A merõkanalat mondják még hszi-sao-nak is, és egyfélbemetszett futótökbõl (hu), vagy egy kivájt fadarab-ból készül. A Csin-dinasztia idején élt magas rangúhivatalnok, Tu Jü mûvében, a Dal a teárólban37 ezolvasható: „Merd tökhéjjal (pao)!” A pao, ’tökhéj’tehát megfelel a piao, ’merõkanálnak’.

A merõkanál feje széles, középsõ része keskeny,nyele pedig rövid.

Az „Örök Kiválóság” korszakában38 a Jüjao-béli39

Jü-hung a Pupu-hegyre40 ment teát szedni, ahol egytaoista szerzetesbe botlott, aki ekként szólott hozzá:„Cinóber-dombi mester41 volnék. Kérlek, hagyd megnékem alamizsnául, mi holnap csészédben és kana-ladban (hszi) megmarad.” A hszi egy fából készültkanalat (sao) jelent. Manapság leginkább a körtefábólfaragottak használatosak.

Bambuszcsipesz (csu-cö)A bambuszcsipesz õszibarack-, fûz-, pu-kuj-pálmá-ból készül, de készíthetjük még kaki-szilvafából is.Egy láb hosszú, végét ezüsttel vonjuk be.

21

Sótartó (cuo-kuj) [és kanál (csie)]A sótartó cserépbõl készül, szája kerek, négy hüvelykátmérõjû; doboz, váza vagy csupor formájú lehet. A só tárolására szolgál. A hozzávaló kanalat bambusz-ból faragják, négy hüvelyk egy ujj hosszú, és kilencujj széles. A csie írásjegy magára a bambuszcsíkrautal.

Forró vizes edény (su-jü)A forró vizes edény a felforralt víz tárolására szolgál.Porcelánból vagy cserépbõl készül. Ûrtartalma kétpint legyen.

Csésze (van)A Jüecsouban42 készült csészék a legkiválóbbak. Eztkövetik minõségük szerint rangsorolva a Tingcsou,Vucsou, [a másik] Jüecsou, Soucsou és Hungcsou43

mûhelyeiben készültek.Némelyek vélekedése szerint a Hszingcsouban44

készültek jobbak a jüecsouiaknál, ez azonban egyál-

22

talán nem igaz. Ha a Hszing-béli porcelán az ezüst-höz hasonlítható, úgy a Jüe-béli a jádéhoz fogható. Ezbizony az elsõ legjelentõsebb különbség, amiért Hszing nem fogható Jüehez. Ha a Hszing-béli porcelánolyan akár a hó, úgy a Jüe-béli a jéghez hasonlatos.Ez a második legjelentõsebb különbség, amiért Hszingnem fogható Jüehez. Míg a Hszing-béli porcelán –fehér lévén – a teának cinóbervörös színt kölcsönöz,addig a Jüe-béli zöldeskék voltából fakadóan a teátzölddé varázsolja. Ez pedig a harmadik legjelentõ-sebb különbség, amiért Hszing nem fogható Jüehez.A Csin-dinasztia idején élt Tu Jü mûvében, a Dal a teárólban45 így ír: „A legjobb minõségû cserép ésedény Tungoutól keletre46 készül.” Tungou pedignem más, mint Jüe. A csészék legkiválóbbjai tehát aJüecsou-béliek, melyeknek pereme kifelé kerekített,akárcsak keskenyebb alja is. Ûrtartalmuk fél pint,vagy még ennél is kevesebb.

A Jüecsouban készült porcelán zöldeskék, amelyszín felerõsíti a tea színét, s ekként az halvány vörösárnyalatot nyer. A Hszing-béli porcelán fehér, s így a teának vörös árnyalatot kölcsönöz. A Soucsou-béliporcelán sárga, s ilyenmód a tea benne bíborszínûnektetszik. A Hungcsou-béli porcelán mélybarna, s bennea tea sötétnek látszik, mely színhatás viszont egyálta-lán nem illik hozzá.

23

Csészetartó kosárka (pen)A csészetartó kosárka sodrott és fonott fehér fûzháncs-ból készüljön. Tíz csésze (van) helyezhetõ el benne.Néha egyszerû kosarat (csü) használnak, ilyenkor bé-lésként Sanból származó, préselt és szögletesre varrtrattan-papír47 szolgál, ebben szintén tíz csésze tárol-ható.

Kefe (csa)A kefe elkészítéséhez néhány csík pálmakéreg szük-ségeltetik, melyeket egybefogunk, egy somfadarabbaillesztünk, majd összekötözünk. Esetleg bambusztvékony csíkokra vágva, belõle csokrot formálva egycsõbe illesztünk, amely ily módon formájában egyhatalmas ecsetre emlékeztet.

Hulladéktartó (ti-fang)A hulladéktartóban tároljuk a mosogatáskor keletkezõfelesleget. A vizes csöbörhöz hasonlóan ez is szivar-fa lécek összeillesztésével készül. Ûrtartalma nyolcpint.

Üledéktartó (ce-fang)Az üledéktartó mindenféle üledék egybegyûjtéséreszolgál. Épp úgy készítendõ, mint a hulladéktartó, ámûrtartalma öt pint.

24

Törlõruha (csin)A törlõkendõ vastag selyembõl készül, és két láb hosz-szú. Egyszerre két darabot készítsünk, és valamennyieszközünk tisztántartásához használjuk.

Eszköztartó (csü-lie)Az eszköztartó éppúgy készülhet alacsony ágy, mintpolc formájúra. Ácsolhatjuk egyféle fából, esetleg bam-

25

buszból, vagy bármilyen bambuszszerû fából. Sárgaés fekete színû, felülete lakkozott, három láb hosszú,két láb széles és hat hüvelyk magas. Az eszköztartónelhelyezhetjük és rendben tarthatjuk valamennyi, atea elkészítéséhez szükséges eszközünket.

Mindentartó-kosár (tou-lan)A mindentartó-kosár nevét onnét kapta, hogy bennerendben tárolhatjuk valamennyi eszközünket. Belse-jében bambuszháncs-csíkokból négyzetes rekeszeketalakítunk ki, melyeket két-két háromszögletû részreosztunk. Külsején széles, kettõzött háncscsíkokkalkészítjük el a szövést, melyet vékony, egyrétû csíkok-kal fogunk össze. A szövés kettõzött csíkjait váltakoz-va beljebb nyomogatjuk, hogy négyzetes szemeketalkossanak, és ily módon faragvány hatását keltsék.

Magassága egy láb öt hüvelyk, alsó részének ma-gassága két hüvelyk, hossza két láb négy hüvelyk,szélessége két láb.

26

HARMADIK FEJEZET

5. ELKÉSZÍTÉSE

A teatéglák pörkölését mindenkoron olyan helyen vé-gezzük, ahol nem érheti huzat a parazsat, ekkor ugyan-is a hirtelen felcsapó lángok miatt a hõ nem oszlanael egyenletesen. A lángon tartva állandóan forgassuk,amíg a meleg hatására felszíne olyan göcsörtössénem válik, akár a varangy háta. Ekkor öt hüvelyknyiretávolítsuk el a tûztõl. Mikor az eleddig rücskös téglakezd kisimulni, pirítsuk tovább az elõzõekben ismer-tetett módon. A tûzön kiszárított teát addig pirítsuk,amíg a nedvesség belõle teljesen el nem párolog, anapon kiszárított teát pedig, míg meg nem puhul.

A [frissen leszedett] teát melegítsük gõzön, majdmég melegen préseljük, míg a levelek pépessé nemválnak; a hegyes és a bambuszszerû rügyek viszontépen maradjanak. Ha valaki erõnek erejével fognahozzá, s egy ezer csün súlyú roppant mozsártörõt ragad-na meg, azzal sem lenne képes egyenletessé mor-zsolni. Miként egy bivalyerõs fickó még ha képes istenyerében lakkgolyócskákat gyúrni, sohasem fogjatudni ujjának lenyomatát hagyni bennük. A megmun-kálás végeztével úgy tûnik a teatéglában nincseneklevélszárak és -erek. Pörköléskor a növényi ízek olypuhákká lesznek, akár a kisded karja.

Pörkölés után rögvest tegyük papírzacskókba, hogyértékes aromája el ne vesszen. Porításához várjuk meg,míg kihûl. [A teapor akkor kiváló minõségû, ha olyanfinom, akár a rizsliszt, a gyengébb minõségû vastag,akár a vízigesztenye-liszt.]

Tüzelõnek használjunk faszenet vagy keményfát[mint például a fehér eper, gyöngyakác, császárfa vagytölgy]. Semmiképp ne égessünk olyan szenet, melyenelõzõleg már húst sütöttünk, és melyet birkasült illata

27

és zsírja járt át, sem pedig gyantás fákat, vagy korhadtés szemétre való faeszközöket. [Gyantás fa például a tuja, a fahéjfa és a boróka.] Ezek ugyanis olyan íztadnak, mint a „régszolgáló tûzifa íze” – miként ezt a régiek nevezték48.

A vízrõl elmondható, hogy leginkább a hegyi vizekjavallottak, a folyók vize kevésbé alkalmas, s a kútvíza legkevésbé jó. [A Dal a teárólban49 ez áll: „Víz le-gyen Min-hegybõl50 fakadó, s én meghajolok e tisztanedû elõtt.”] A hegyek vizei közül elsõsorban aztválasszuk, mely cseppkövekrõl csöpög alá, sziklákközi tócsákban gyülemlik fel, s onnét lassankéntcsordogál. Vízesések, föltörõ források és hordalékkalteli sebes patakok vize ivásra nem alkalmas, tartósfogyasztásuk torokbajokat okozhat. A hegyi völgyek-ben számos holtág található, ezek bár tiszta, de mégiscsak álló vizek, melyek a legforróbb nyári napoktólkezdve, egészen az elsõ dér leszálltáig51 az olykorbennük megbúvó sárkányok mérgétõl szennyesek.Akik mégis inni szeretnének e vizekbõl, a torlasztátszakítva folyassák ki az ártalmas részt, ezáltal egycsobogó, hömpölygõ új patakot fakasztva. Ekkor máriható. Folyók vizébõl csak emberlakta vidékektõltávol merítsünk; csak sûrûn használt kutak vizébõlhúzzunk.

A forralásról elmondható, hogy ha a víz olyanbuborékokat vet, mint a hal szeme, s hangja gyönge,az az elsõ forralás. Ha a buborékok, mint buzgó for-rásban, gyöngysorként összegyûlnek az edény falamentén, az a második forralás. Ha a víz megtörõ hul-lámokhoz, vad tajtékokhoz hasonló, az a harmadikforralás. A harmadik forralás után a víz elöregszik ésihatatlanná válik.

A forralás kezdetekor a felhasznált vízmennyiségarányában ízesítésképp, sózzunk.52 Idevág az a mon-dás, miszerint „dobjuk el, mi a kóstolás után meg-maradt”. Inkább tûnjék a víz sótlannak, hisz kinekízlenék a túl sós? A második forralás során vegyünkki a vízbõl egy merõkanálnyit, és a bambuszcsipesszel

28

középütt körkörösen kevergessük. Vegyünk egy mé-rõkanálnyi teaport és hintsük a közepébe. Kevésselkésõbb, midõn a víz ereje, akár a háborgó hullámok,kiveti a tea habját, adjuk hozzá az elõzõleg kimertvizet, hogy megfékezzük és eszenciáját53 tápláljuk.

A teát közvetlenül a csészékbe töltsük, ügyelve,hogy a gyöngyözés (mo) és a hab (po) egyenlõen oszol-jon el. [A szótárak és a Füveskönyv54 szerint a po aming-tea habját jelenti.] Amikor az eszencia vékony,gyöngyözésnek (mo) nevezzük, ha vastag, habnak (po)mondjuk. Ha tünékeny és könnyû, virágnak (hua)hívjuk, mert a kerek tócsákban lebegõ jujuba virágai-hoz, kerek tavak kanyargós partjai mentén frissensarjadó zöld békalencsékhez, vagy a derült égen úszópikkelyszerû felhõpamacsokhoz hasonlatosak. Agyöngyözés (mo) hasonlatos azon vízinövényekhez,melyek parányi zöld érmékként sodródnak a folyó-part mentén, vagy kelyhekbe (cun) és tálcákba (cu)hullatott krizantémszirmokhoz. A habhoz (po) az üledéktovábbforralásával jutunk. Ha a már erõsen lobogóvízben egybegyûjtjük és összekeverjük a virágot és a gyöngyözést, oly pihe-puha habot nyerünk, akár afriss hótakaró. A Dal a teárólban55 olvasható: „Vakító,akár a hótakaró, ragyogó, akár a tavaszi virágok.”

A víz elsõ forralásakor távolítsuk el a gyöngyözéstetején képzõdött réteget, mely sötét felhõként borít-ja, mert az kellemetlen íze miatt ihatatlan. Az elõszörkitöltött teát „örök ízûnek” hívjuk.56 Olykor félretesz-szük, és a forró vizes edényben tároljuk, azért, hogyezzel tápláljuk a tea eszenciáját, enyhítsük forrását.Ezután az elsõ, a második és a harmadik csésze tea a legjobb, a negyedik, ötödik után már ne igyunkbelõle, hacsak nem vagyunk csillapíthatatlanul szom-jasak. Általában ötcsészényi teához egy pint vizetforralunk fel. [A csészék száma legkevesebb három,de legfeljebb öt legyen; amennyiben vendégeink szá-ma elérné a tizet, használjunk két parázstartót.] A teátaddig igyuk, amíg meleg, mivel a nehéz és zavarosrésze az alján sûrûsödik össze, míg legnemesebb része

29

a színén lebeg. Ha hagyjuk kihûlni, e legnemesebbrésze a gõzzel együtt elvész, s ugyanez történik, hanem innánk meg mindet.

A tea természete szerint igen szerény, ezért hátnem illõ hozzá a túlzott mennyiségû víz. Ha túl sokvízzel készítjük, íze szerfelett enyhe lesz, ezenkívülmire csészénket feléig ürítjük, a tea íze is meggyöngül,mi lesz hát akkor, ha túl sok vízzel készítettük?

A tea színe halványsárga, aromája kellemes illatú.Ha íze édes, csia-nak mondjuk; ha nem édes, hanemkesernyés, csuan-nak mondjuk; ha íze szánkbankesernyés, ám torkunkban édes, csa-nak mondjuk.57

30

6. FOGYASZTÁSA

Ég és Föld teremtményeinek három fajtája létezik:azok, melyeknek szárnya van és repülnek; azokmelyeket szõr borít és járnak; azok melyeknek nagyszájuk van és beszélnek. Az élethez mindháromnakszüksége van evésre és ivásra, s mély értelem rejlikabban, hogy mit s mikor isznak. A szomjúság vízzeloltható, a bú s a bánat borral orvosolható, levertség,álmatagság teával ûzhetõ messze.

A tea italként történõ fogyasztását Sen Nung, azIsteni Földmûves58 vezette be, majd a Lu-béli Csouherceg idején kezdett szokássá válni. Nagy teafogyasz-tó hírében állt a Csi fejedelemségbéli Jen Jing, a Han-dinasztia idején élt Jang Hsziung és Sze-ma Hsziang-zsu, a Vu királyságbéli Vej Jao, a Csin dinasztia ide-jén pedig Liu Kun, Csang Caj, távoli õsöm,59 Lu Na,Hszie An és Co Sze és még sokan. A teaivás szokásaidõvel elterjedt és mélyen meggyökeresedett hagyo-mányainkban, olyannyira, hogy mára roppant népsze-rûségnek örvend, a birodalom mindkét fõvárosában60

fogyasztják, Csingtõl egészen Jüig, 61 szerte az ország-ban valamennyi házban teáznak.

A tea létezhet durva, leveles, por és tégla formá-ban. Metélik, hevítik, melegben szárítják, õrölik éscserépedényekben (ping), tömlõkben (fou) tárolják.Ha forró vizet öntenek rá je-csa-nak62 nevezzük. Né-melyek adnak hozzá téli hagymát, gyömbért, jujubát,narancshéjat, somot, mentát vagy egyebet. Vannak,akik százszor átforralják, mások átszûrik, hogy folyé-konnyá tegyék, megint mások pedig elfõzik a habját.Noha ezen levek olyanok, akár az árkokban, csator-nákban csorgó víz, fogyasztásukkal mindmáig nemhagytak fel.

Ó jaj! Bár a miriádnyi létezõ mindegyike, melyek-nek az Ég gondját viseli, eléri tökéletességét, az embe-rek mégis csak a felszínt karcolgatják s a legkönnyebbutat választják minden munkájukban: a ház otthontteremt, ezért túlcifrázzák, a ruha öltöztet, hát cico-

31

mázzák, az étel s az ital jóllakat és megtölt, ezért hátmértéktelen lakomákat ülnek.

A tea készítésekor kilenc nehézségbe ütközünk:elsõ a megmunkálás; második a válogatás; harmadikaz eszközök; negyedik a tûz; ötödik a víz; hatodik a pörkölés; hetedik a porítás; nyolcadik a fõzés;kilencedik a fogyasztás.

A teát borús napokon szedni és éjjel szárítani: hely-telen megmunkálás. Leveleit rágcsálva ízlelni ésillatukat szaglászni: ez elítélendõ válogatás. Egy avasszagú háromlábú üst vagy egy áporodott cserépedény:alkalmatlan eszközök. A gyantás tûzifa vagy a kony-hában használatos közönséges szén: nem megfelelõtüzelõk. Magasról alázúduló folyóvíz vagy állott esõ-víz: teavízként elfogadhatatlanok. A téglákat kívülmegpirítva belsejüket nyersen hagyni: gyatra pörkölés.Nefritzöld vagy halványzöld porrá õrölni: gondatlanporítás. Ügyetlenül kezelni és kapkodva összekever-ni: szakszerûtlen fõzés. Nyáron vedelni, télen pedighanyagolni: felelõtlen fogyasztás.

Ha azt akarjuk, hogy a tea értékes illata és intenzívaromája legjobban érvényesüljön, csak három csészé-nyit készítsünk, ha kevésbé nemes ízre törekszünk, ötcsészével fõzzünk. Öt vendég esetén három csészétjárassunk körbe. Ha a vendégek száma eléri az hetet,öt csésze járjon körbe. Ha hat vagy kevesebb vendéggyûlik össze, rögzítsük a csészék számát.63 Ha csupánegyetlen adag hiányoznék, az „örök ízû”64 pótolnifogja azt.

32

7. TÖRTÉNETEI

A három császár kora65:Sen Nung, az Isteni Földmûves, Jen császár66

Csou-dinasztia:A Lu állambéli Tan, Csou hercege67

Jen Jing, Csi állam minisztere68

Han-dinasztia:Cinóberdombi mester, a halhatatlan, a Sárga-hegy

ura69

Sze-ma Hsziang-zsu, Ven Császár sírkertjének feje70

Jang Hsziung, alabárdos71

Vu királyság:Kuj-ming Hou72

Vej Hung-sze, udvari tanító73

Csin-dinasztia:Huj-ti császár74

Liu Kun, munkaügyi miniszter75

Liu Jen, Liu Kun unokája, Jencsou tartomány pre-fektusa76

Csang Meng-jang, császári ajtónálló77

Fu Hszien, városparancsnok78

Csiang Tung, istállómester79

Szun Csu, tábori segéd80

Co Taj-csung, levéltárnok81

Lu Na Vuhszing kormányzója82

A Kuajcsi-béli Lu Su, Lu Na unokaöccse, hivatal-nok83

Hszie An-si, fõtábornok84

Kuo Pu, Hungnung kormányzója85

Huan Ven, Jangcsou kormányzója86

Tu Jü, a trónörökös udvaronca87

Fa Jao, a vukangi Kis-hegy kolostor buddhista szer-zetese88

33

A Pej királyságbéli Hszia Hou-kaj89

A Jüjao-béli Jü-hung90

A Pejti-béli Fu Hszün91

A Tanjang-béli Hung Csün-csü92

A Kaoan-béli Zsen Jü-csang93

A Hszüancseng-béli Csin Csing94

A Tunhuang-béli San Tao-kaj95

A San tartománybéli Csen Vu felesége96

Egy Kuangling-béli öregasszonyA Honej-béli San Csien-cse97

Kései Vej-dinasztia98:A Lanje-béli Vang Szu99

Szung-dinasztia100:Ce-luan, Hszinan hercege101

Ce-sang, Jücsang hercege, Ce-luan fivére102

Pao Ling-huj, Pao Csao nõvére103

Tan Csi, a Pakung-hegyi remete104

Csi-dinasztia105:Vu-ti császár106

Liang-dinasztia107:Liu, kamarás108

Tao Hung-csing mester109

Jelen-dinasztia110:Hszü Csi, Jing hercege111

Sen Nung, az Isteni Földmûves: Ételek könyve„A tea rendszeres fogyasztása erõt ad a testnek, smegörvendezteti a lelket.”

Csou herceg: Er-ja112

„A csia írásjegy a keserû teát (ku-tu) jelenti”

34

Kuan-ja113

„Csingcsou és Pacso114 között leszedik a tealeveleket,és téglákat készítenek belõle. Ha a levelek túl öregek,rizsnyákkal tapasztják egybe azokat. Mielõtt a teátfelforralnák, hogy italt készítsenek belõle, a téglátvörösesre pörkölik, porrá õrlik, majd cserépedénybehelyezve vízzel felöntik. Ízesíthetõ téli hagymával,gyömbérrel, naranccsal. Ezen ital fogyasztása sem-legesíti a bormámort, s elûzi az álmosságot.”

Jen-ce: Tavaszok és õszök115

„Jen a Csi-béli Csing herceg minisztereként kizárólaghántolatlan rizst, háromfajta húst, ötféle tojást, teát észöldségeket fogyasztott”

Sze-ma Hsziang-zsu: Fan csiang pien„Sisakvirág, harangvirág, boroszlán, lókörmû mar-tilapu, koronaliliom, parásfa, üröm, csukóka, fahéj,szamárkenyér, bogáncs, huan-gomba, tea, szõlõ, ark-angyalfû, kálmos, glaubersó116, kuan-bors, som.”

Tájszótár117

„Su tartomány délnyugati részében élõk a teát (tu) sö-nek mondják.”

A Vu feljegyzései: Vej Jao élettörténete118

„Mindannyiszor, mikor Szun Hao fogadást adott,egyetlen vendége sem merte megszegni rendeletétmely szerint hét pint bort kell elfogyasztani. S bár azegészet meginni nem bírták, mégis újra és újra töltöt-tek, míg el nem fogyott. Vej Jao két pintnél sehogyansem bírt többet legyûrni, Szun Hao pedig a ceremó-nia szabályai alól elsõ alkalommal õt felmentvén,titokban bor helyett teát töltetett neki.”

A Csin-ház visszaállításának története119

„Mikoron Lu Na Vuhszing kormányzója volt, HszieAn, a testõrség parancsnoka gyakorta meg akarta õtlátogatni. Lu Na unokaöccse, Lu Su igen furcsának

35

találta, hogy nagybátyja semmiféle elõkészületeketnem tesz, ám nem merte õt efelõl faggatni. Így aztántitkon több mint egy tucat embernek elegendõ ételt-italt gyûjtött egybe. Majd midõn Hszie An megérke-zett, csupán teával és gyümölccsel kínálták, semmiegyébbel. Lu Su ekkor pazar lakomát tálalt: nem voltaz a pompás étek, mely asztaláról hiányzott volna. A vendég távoztával Lu Na negyven botütést mértunokaöccsére, mondván:

– Mindig is képtelen voltál tiszteli nagybátyádat!Hogy vetemedhettél arra, hogy beárnyékold szerényéletmódomat?”

A Csin dinasztia története120

„Amikor Huan Ven Jangcsou kormányzója volt, ter-mészete szerint mértéktartó lévén minden fogadásaalkalmával csupán hét tál gyümölcsöt és teát szolgál-tak föl, semmi egyebet.”

A szellemek fürkészésének története121

„Hszia Huo-kaj betegségben halt meg. Egy rokona, aszellemlátó Kou Nu egyszer csak megpillantotta Huo-kaj szellemét amint az visszajött a lováért, valamint,hogy feleségét is megbetegítse.122 Elválaszthatatlanturbánjában, egyszerû ruhában belépett a házba, majdszokott helyére, a nyugati falnál lévõ nagy ágyratelepedett és teát kért.”

Liu Kun levele unokaöccséhez, Liu Jenhez, Jancsouprefektusához„Nemrégiben egy-egy font Ancsouban szárított gyöm-bérhez, fahéjhoz és csukókagyökérhez jutottam, me-lyekre igen nagy szükségem volt. Gyakorta fordulokaz igazi teához, hogy elûzzem magamtól a testemenelúrhodott bágyadtságot s búskomorságot. Tedd meg,hogy kerítesz nekem belõle.”

Fu Hszien városparancsnok följegyzései„Jelentették nekem, hogy a délvidéken, Su tartomány-

36

ban öregasszonyok eladásra teakását készítettek. Mi-után a poroszlók összetörték edényeiket, teatéglákatkezdtek árulni a piacon. A teakása árusításának betil-tása ellehetetleníti a Su-béli öregasszonyokat. Miérttegyük hát?”

Istenek és szellemek történetei123

„A Jüjao-béli Jü Hung a hegyekbe ment teát szedni.Egy taoista szerzetesbe botlott, aki három fekete biva-lyát istrángon vezette. Hungot a Pupu-hegyre kísérte,majd ekként szólt hozzá:

– Cinóberdombi mester volnék. Azt hallottam reme-kelsz a teakészítésben, mindig is vágytam rá, hogymegtisztelj egy kóstolóval. E hegyen hatalmas növé-nyekre lelsz, melyeket a fõzéshez fölhasználhatsz.Kérlek, hagyd meg nékem alamizsnául, mi holnapcsészédben és kanaladban megmarad.

Jü Hung ekkortól fogva áldozati ceremóniát iktatottbe a Cinóberdombi mester tiszteletére, családtagjaitpedig gyakorta elküldte a hegyre, és õk mindannyi-szor hatalmas teafákat találtak ott.”

Co-sze: Gyönyörû lánykáim„Két szép leányom családom fénye,Tiszta ragyogásuk kápráztató.Kisebbik neve: Selyemfehérke.Mosolya üde és hívogató.…Nõvére neve: Kegyes Szépségû.Szemöldje íves, mint ecset nyoma.…Ha póni hátán nyargalnak éppen,Kertem fáin gyümölcs alig marad.Ha virágot szednének, esõben és szélben,Százszor fordulnak szemhunyás alatt.…Ha teafõzést játszanának õk,Lám, aláfújnak a fõzõüstnek.”

37

Csang Meng-jang: Fölhágok Csengtu tornyára„Jang mester124 háza merre áll? – kérdem,– s vajon merre élt Csang Csing125, az öreg?Cseng s Cso126 vagyona több ezer arany,Rangot játszanak, hiúk s gõgösek.

Nemes vendégek egymás sarkában,Míves szablyájuk ékít zöld övet.Bronzüstjeikben fönséges étkek,Százféle ízük évszakot követ.

Õsszel narancsot szednek az erdõn,Tavasszal halért folyóra jönnek.A pöttyösebbik pástétomnál jobb,Gyümölcstáljaik ráknál különbek.

Fönséges tea mindenekfelett,Illatával telt kilenc körzetet.Vidám békesség akinek vágya,Nyugalmat lelni ide eljöhet.”

Fu Hszün: Hét intelem„Ha õszibarack, akkor Pu;ha vadalma, akkor Jüan;ha kaki-szilva, akkor Csi;ha gesztenye, akkor Jen;ha sárgakörte, akkor Hengjang;ha piros narancs, akkor Vusan;ha tea, akkor Nancsung;ha finomított cukor, akkor Hszicsi127.”

Hung Csün-csü: Szózat az étkekrõl„A hideg s a meleg elmúltával oly teát kell inni,melynek felszínén a virág, mint a dér. Ám csak háromcsészével, s ne tovább. E felett fogyasszunk olyanleveseket, melyek cukornádból, birsbõl, szilvából,myricából, kadsurából, canariumból, futótökbõl vagyfodrosmályvából készültek. Mindegyikbõl egy csészé-nyit.”

38

Szun Csu verse„A sombogyót aromás fákról szedik, a pontyok a Lo-folyó forrásaiban tanyáznak. A hófehér sót Hotungbantermelik ki, a fönséges erjesztett szója Luból kerül. Agyömbért, a fahéjat és a teát Pasuban szedik, a bors,a narancs és a magnólia magas hegyvidékrõl származ-nak. A baracklevelû keserû és a perilla árokparton nõ,a rizs és a köles szántóföldön terem.128”

Hua To: Értekezés az ételekrõl129

„A keserû tea (ku-csa) tartós fogyasztása megerõsítiaz elme élet.”

Hu Csü-si: Babonák az ételekrõl130

„A keserû tea rendszeres ivása halhatatlanná tesz,míg illatos hagymával együtt fogyasztva elhájasasít.”

Kuo Pu: Kommentár az Er-ja-hoz„Maga a növény kicsi és a gardéniához hasonló, télenis hoz leveleket, melyek forrázhatók és ital készíthetõbelõlük. Manapság csa-nak nevezik az idény elejénszedett leveleket, ming-nek vagy csuan-nak a késõbbszüretelteket. A Su-béliek ku-csa-nak, azaz keserûteának hívják.”

Korunk történeteinek új traktái131

„Zsen Csan, másik nevén Jü-csang már ifjú korábanjó hírnévnek örvendett. Ám akkortól kezdve, hogyátkelt a Jangcén, egyszeriben semmivé lett mindenügybuzgalma… A pohárköszöntõ alkalmával ígyszólt a jelenlévõkhöz:

– Ez vajon elsõ- (csa) avagy másodikszedésû tea(ming)? – Látván, hogy a többiek igencsak furcsálljákkérdését, ekként vágta ki magát: – Csupán afelõl ér-deklõdtem, hogy az italok hidegek (jin), avagy me-legek (su)-e.”

Kiegészítés A szellemek fürkészésének történetéhez132

„A Csin-dinasztiabéli Vu-ti császár idején, a Hszüan-

39

csengbõl származó Csin Csing gyakorta ellátogatott a Vucsang-hegyre133 teát szedni. Egyszer csak össze-találkozott egy több mint egy öl magas, szõrös teremt-ménnyel, aki elvezette egészen a hegy lábáig, majdott egy teabokrot mutatott neki s egyszeriben eltûnt.Kevéssel késõbb újra felbukkant, s egy keblébe rejtettnarancsot húzott elõ és Csin Csingnek ajándékozta. A halálra rémült Csin Csing vállára kapta a teát éshazáig meg sem állt.”

A négy herceg rebelliójának története a Csin idõkben134

„Huj-ti, a Nyugati Csin-dinasztia uralkodója megszö-kött a fõvárosból, majd Lojangba való visszatértekora heréltek teával színültig töltött agyagcsészévelkínálták urukat.”

Furcsaságok kertje135

„A San-körzetbéli Cseng Vu felesége fiatalon özvegy-ségre jutott s két fiával éldegélt. Mindhárman igenkedveltek teázgatni. S mivelhogy birtokukon állt egyõsrégi sír, mielõtt teázni kezdett volna, mindig áldoz-tak az ott nyugvók szellemének. A két fiú azonban eztnem igen szívlelhette, s egyre csak ezt hajtogatták:

– Ugyan mit számít egy ódon kripta? Ez csak hiába-való veszõdség! – Legszívesebben kiásták volna, hogyvégre-valahára megszabaduljanak tõle.

Anyjuk azonban határozottan ellenezte, ezért hát a fiúk letettek szándékukról. Még azon az éjszakán azasszony álmot látott, melyben valaki ekként szólotthozzá:

– Több, mint háromszáz esztendeje pihenek e sírban,s bár két fiad szíve szerint szétdúlná nyughelyem,számítok hát oltalmadra és pompás teaáldozatodra. S bár testem semmivé porladt, hogy is lehetne feled-ni a jiszangi hálát136?

Pirkadatkor aztán az asszony százezer pénzt találtaz udvarban, melyek úgy tûnt, régóta földbe temetvehevertek, ám a zsineg, melyre felfûzték õket vadonatújvolt. Az asszony beszámolt minderrõl két fiának, akik

40

igencsak elszégyellték magukat, és attól fogva egyretöbbet áldoztak és imádkoztak.”

A Kuanling-béli vének élettörténete137

„A Keleti Csin-dinasztiabéli Jüan-ti császár138 idejénélt egy asszony, aki minden áldott reggel fogott egyteával teli edényt, s a piacra ment, hogy eladja. Annakdacára, hogy az emberek kapkodtak utána, a tea azedénybõl reggeltõl estig el nem fogyott. Az így kere-sett pénzt az asszony szétosztotta az útszéli árvák éskoldusok között. Némelyek igencsak furcsállták ezt,így aztán a tartományi elöljáró láncra verette és bör-tönbe vettette. Az éj leszálltával az asszony beleka-paszkodván teásvödrébe elrepült a börtön rácsain át.”

Mesteremberek élete139

„A Tunhuang-béli San Tao-kaj bizony nem félte sema hideget, sem a forróságot, s gyakorta apró kavicso-kat evett, gyógyszereinek pedig fenyõ, fahéj és méz ízevolt. Kizárólag tea- és perillafõzetet ivott, semmi mást.”

Tao Kaj-jüe: Kiegészítés a híres szerzetesek élettörté-neteihez„Történt egyszer, hogy a Hotung-béli Jao szerzetes,kinek vezetékneve Jang volt, az Örök Kiválóságkorszakában140 átkelt folyón és összetalálkozott SenTaj-csennel, aki meginvitálta a Vukang-béli Kis-hegykolostorba. Élete alkonyán teával táplálta magát. AzÖrök Fényesség korszakának141 idején Vu-ti császármegparancsolta a vuhszingi hatóságnak, hogy a leg-nagyobb tisztelettel hívják meg a fõvárosba a szerze-test, aki ekkor hetvenkilencedik évében járt.”

A Csiang család krónikája142

„Midõn Csiang Tung, másik nevén Jing Juan, a császá-ri trónörökös Min Huaj istállómestere lett, gyakortaekként panaszkodott felirataiban: „A nyugati parkbanoly terményeket árusítanak, mint ecet, liszt, karalábé,és tea, s ez felettébb rontja a birodalom tekintélyét.”

41

Szung feljegyzések143

„Hszinan hercege, Ce-luan és Jücsang hercege Ce-sangmeglátogatták Tan Csi taoista szerzetest a Pakung-hegyen. A taoista teával kínálta õket, melyet Ce-sangmegízlelvén, ekként dicsért: – Ez valójában az istenek édes harmata! Miért nevezedhát teának?”

Vang Vej: Vegyes versek144

„Csönd szállt magas pagodára,Magánytól kong tágas terem.Jöttöd várom, de hiába,Elmegyek, hol tea terem.”

Pao Ling-huj: Dal az illatos teáról145

Vu császár végakarata„Ravatalomnál állatot ne öljetek áldozatképpen. Kizá-rólag pogácsát, gyümölcsöt, teát, szárított rizst, bort,szárított húst helyezzetek el, és semmi mást.”

Liu Hsziao-cso: Köszönet a Csin-béli An herceg rizsés egyéb ajándékaiért„Li Meng-szun szószóló kihirdette a herceg akaratát,miszerint õ nyolcféle ajándékot méltóztat nékem eljut-tatni: rizst, bort, tököt, bambuszrügyet, halat, szárítotthúst, ecetet, teát. Borának fenséges illata belengi egészHszincsenget, íze még a jünszunginál146 is pazarabb.A folyók s tavak partjáról származó bambusz érté-kesebb a kálmosnál s a tavi nimfavirágnál. A szántó-földek szélérõl származó tök különb a válogatottínyencségek színe-javánál. A szárított húsról meg nemmondanám, hogy vad szarvas-é, ám nékem úgy tûnik,hófehér szamár az. A tengeri hal különb a kádakbannevelt pontynál; kézbe véve tapintása, akár a hántoltrizsé, s fényesebb még a csiszolt jádénél is. A tea ízeakár a fehér rizsé, az ecet színe, mint a narancsé.

Az ajándékok, melyekben részesültem ezer mérföldesúttól kíméltek meg, s attól, hogy éjszakáim gabona-rostálással töltsem, sõt, megtakaríthattam így a vetés

42

és aratás háromhónapnyi fáradtságos munkáját.Szívemben õrzöm apró szívességeit és soha nem fele-dem e nagy kegyet, melyben részesülhettem.”

Tao Hung-csin: Mindenféle feljegyzés „A keserû tea könnyebbé teszi a testet s halhatatlannáa lelket. Hajdanán a Cinóberdombi mester, a Sárga-hegy ura gyakorta fogyasztotta.”

A kései Vej-dinasztia feljegyzései147

„Mikoron a Lanje-béli Vang Szu a déli dinasztia szol-gálatában állott, felettébb kedvelte a teát és a tündér-rózsalevest, ám az északi területekre visszatérvénkedvence a birkahús és az erjesztett tej lett.

– Miben hasonlít hát a tea és az erjesztett tej? –kérdezte egyszer tõle valaki.

– A tea arra sem méltó, hogy az erjesztett tejnekakár csak a szolgája is legyen! – felelte Szu.148”

Tung Csün feljegyzései149

„Hszijangban, Vucsangban, Lucsiangban és Csiling-ben150 az emberek szeretik a teát. A keleti tartomá-nyok mindegyikének lakói világos teát készítenek. A teának habja van, melynek fogyasztása rendkívüláldásos. Az italok közül sokat levelekbõl fõznek, áma spárgából és a kínagyökérbõl készültekhez a gyöke-reket használják fel; mindkettõ igen jótékony hatású.Ezenkívül a patungi tea, ha fõzetként fogyasztják, ál-matlanságot okoz. Az általános szokás szerint sokandalbergia- és bengeleveleket fõznek ki tea helyett, s hagyják a fõzetet kihûlni, mielõtt elfogyasztanák.Mindezeken túl, délen él a kua-lu-fa, mely hasonlatosugyan a teához, ám leveleinek íze keserû és fanyar, sha leszedvén alaposan megõrlik és tea helyett isszák,egész éjjel nem alhatik tõle az ember. A sóbányászokigen nagyra becsülik ezen italt, ám Csiaocsou ésKuangcsou lakói tartják a legnagyobb becsben. Havendég érkezik legelébb is fõznek neki ebbõl, s illatosfüvekkel ízesítik”

43

Kun jüan feljegyzések151

„Háromszázötven mérföldnyire északnyugatra Hszüputartománytól, Csen körzetben található a Vusö-hegy.152

Azt mondják, a helyi szokás szerint egy-egy családtagjai a megfelelõ alkalmakkor összegyûlnek, s a hegy-re mennek énekelni, táncolni. A hegyen temérdek ateafa.”

Átfogó térkép153

„Linszuj tartománytól154 száznegyven mérföldnyirekeletre található a Csahszi, azaz a teacsermely.”

Szan Csien-cse: Vuhszingi feljegyzések155

„Vucsengtõl156 húszmérföldnyire nyugatra találhatóa Ven-hegy, melyen a császárnak szánt teát termelik.”

Jiling atlasza157

„Huangniu, Csingmen, Nükuan, Vangcsou hegyein158

– és még számos másikon – teát termelnek.”

Jungcsia atlasza159

„Jungcsia tartománytól háromszáz mérföldnyire ke-letre található a Pajcsasan, azaz a ’fehér tea hegye’.”

Huajjin atlasza160

„Sanjang tartománytól délre húsz mérföldre találhatóa Csapo, azaz a ’Tea lanka’.”

Csaling atlasza161

„A Csaling, a ’teadomb’ nevét a völgyeiben növõ teá-ról kapta.”

Füveskönyv: Fák„A ming-tea ugyanaz mint a ku-csa, azaz a ’keserûtea’. Íze édes és kesernyés. Igen hûsítõ, nincs semmikáros hatása. Leginkább kelevények érlelésére, víz-hajtóként, köptetõként alkalmazható, köhögéscsillapí-tónak kiváló, mulasztja a forróságot és az álmosságot.Az õsszel szedett tea kesernyés ízû, szél- és hashajtó

44

hatású. A kommentár még hozzáteszi: Tavasszal szed-jétek!”

Füveskönyv: Ehetõ növények„A ku-csa teát mondják még tu-nak, hszüan-nak ésju-tung-nak. Jicsouban a folyók mentén, a völgyekben,a hegyeken, a dombokon, az út szélen is megterem. A téli fagy nem pusztítja el. A harmadik holdhónapharmadik napján szedik és kiszárítják. A kommentárazt mondja: ’Bizonytalan, hogy ez vajon a mai csa-val – amit tu-nak is mondanak – azonos-e, melytõl azember nem alszik.’ A Füvészkönyvhöz íródott kom-mentár szerint: ’A Dalok könyvében162 az áll: Ki állít-ja, hogy a tu az keserû ku lenne?’ Ezenkívül: ’csin éstu, akár a szirup.’ Mindkét mondat a ku-caj-ra, azaz a ’keserû fûre’ értendõ. Tao Hung-csing ku-csa-nak,keserû teának nevezi, és a fák közé, nem pedig azehetõ növények körébe sorolja. A ming-teát, ha tavasz-szal szüretelik ku-csa-nak nevezik.”

A vánkos metódusai163

„Több éves sebek orvoslásához használjunk ku-csa-tés százlábút. Ezeket addig fõzzük egybe, míg aromá-jukat ki nem adják. Majd egyenlõ részekre osztvaõröljük meg és rostáljuk át. Igazi édesgyökérbõl készít-sünk fõzetet és a sebet ezzel mossuk. Majd hintsük beaz imént leírtak szerint elkészített porral.”

Javallatok gyermekeknek164

„Azon gyermekek gyógyítására, akiknek minden szem-mel látható ok nélkül görcseik vannak, készítsünkfõzetet ku-csa-ból és téli hagymából, és ezt itassukvelük.”

45

8. TERMÕVIDÉKEI

Tartomány165 Körzet Vidék Minõség Sannan166 Hsziacsou Jüanan KiválóSannan Hsziacsou Jitu Kiváló Sannan Hsziacsou Jiling Kiváló Sannan Hsziangcsou Nancsang Közepes Sannan Csingcsou Csiangling Közepes Sannan Hengcsou Hengsan Gyenge Sannan Hengcsou Csaling Gyenge Sannan Csincsou Hszicseng Silány Sannan Csincsou Ankang Silány Sannan Liangcsou Hsziangcseng Silány Sannan Liangcsou Csinniu Silány Huajnan167 Kuangcsou Kuangsan Kiváló Huajnan Jijang Csung-hegy Közepes Huajnan Sucsou Tajhu Közepes Huajnan Soucsou Sengtang Gyenge Huajnan Csicsou Huangmej Silány Huajnan Huangcsou Macseng Silány Csöhszi168 Hucsou Csangcseng Kiváló Csöhszi Hucsou Sanszang-temp. Kiváló Csöhszi Hucsou Zsusi-temp. Kiváló Csöhszi Hucsou Pajmao-hegy Kiváló Csöhszi Hucsou Fengting-hegy Kiváló Csöhszi Hucsou Fejjün-temp. Kiváló Csöhszi Hucsou Csüsuj-temp. Kiváló Csöhszi Hucsou Csomu-hegy Kiváló Csöhszi Hucsou Ancsi Kiváló Csöhszi Hucsou Vukang Kiváló Csöhszi Csangcsou Jihszing Közepes Csöhszi Csangcsou Csün-hegy Közepes Csöhszi Csangcsou Csüan-hegy Közepes Csöhszi Csangcsou Sancsüan-temp. Közepes Csöhszi Csangcsou Siting-hegy Közepes Csöhszi Hszüancsou Hszüancseng Gyenge Csöhszi Hszüancsou Tajping Gyenge Csöhszi Hangcsou Lingan Gyenge Csöhszi Hangcsou Jücsien Gyenge Csöhszi Hangcsou Csientang Gyenge Csöhszi Mucsou Tunglu Gyenge Csöhszi Söcsou Vujüan-hegy Gyenge Csöhszi Zsuncsou Csiangning Silány Csöhszi Szucsou Csangcsou Silány Csiennan169 Pengcsou Csiu Lung Kiváló Csiennan Pengcsou Maan-hegy Kiváló Csiennan Pengcsou Csetö-temp. Kiváló

46

Csiennan Pengcsou Pengkou Kiváló Csiennan Miencsou Lungan Közepes Csiennan Miencsou Csihszicsang Közepes Csiennan Miencsou Csangming Közepes Csiennan Miencsou Sencsüan Közepes Csiennan Sucsou Csingcseng Közepes Csiennan Csiungcsou Közepes Csiennan Jacsou Pajcsang-hegy Gyenge Csiennan Jacsou Ming-hegy Gyenge Csiennan Lucsou Gyenge Csiennan Mejcsou Tanling Silány Csiennan Hancsou Miencsu Silány Csötung170 Jüecsou Jü Jao Kiváló Csötung Mingcsou Jü Közepes Csötung Vucsou Tungjang Közepes Csötung Tajcsou Feng Gyenge Csiencsung171 Szecsou (nem ism.)172

Csiencsung Pocsou (nem ism.)Csiencsung Fejcsou (nem ism.)Csiencsung Jicsou (nem ism.)Csiangnan173 Ocsou (nem ism.)Csiangnan Jüancsou (nem ism.)Csiangnan Csicsou (nem ism.)Lingnan174 Fucsou (nem ism.)Lingnan Csiencsou (nem ism.)Lingnan Saocsou (nem ism.)Lingnan Hsziangcsou (nem ism.)

47

9. ÁLTALÁNOSSÁGOK

A megmunkálás kellékeirõl megjegyzendõ, hogyamennyiben tavasszal, a „Tûz kivitele” ünnepének175

idején, erdei templomban vagy hegyek közt búvó kert-ben az emberek közösen teát gyûjtenek, s azonmódgõzölik és õrlik, majd tûzön kiszárítják, a következõhét kellék, a lukasztó, a sulyok, a szárítókamra, afûzõpálca, a szárítóállvány, a fûzõ és a tárolóedényekhasználata elhagyható. Ily módon az ezekhez kapcso-lódó munkafolyamatokat is mellõzhetjük.

Az elkészítés eszközeirõl megjegyzendõ, hogy fe-nyõk között sziklán ülve nélkülözhetõ az eszköztartó.

Ha tüzelõ gyanánt szárazfát használunk és fõzõüs-tünk háromlábú bronzüst, mellõzhetjük a parázstartó,a hamugyûjtõ, a piszkavas, a tûzfogóvas és az állványhasználatát.

Forrás vagy hegyi patak közelében mellõzhetjük a vizes csöbör, a hulladéktartó és a szûrõ használatát.

Ha öt vagy ennél kevesebb vendégünk van, a teátporíthatjuk és töményen tarthatjuk, így nélkülözhetjüka rostát.

Ha indákba fogódzkodva kapaszkodunk föl a hegy-csúcsra, vagy vastag kötél segítségével jutunk be egybarlangba, a teát még a hegy lábánál pörköljük és po-rítsuk, vagy már elõkészített – papírba csomagolt ésdobozban tárolt – teát vigyünk magunkkal. Ebben azesetben nélkülözhetjük a hengert és a tollseprõt. Éppígy nélkülözhetjük a mindentartó-kosarat, amennyibena merõkanál, a csészék, a bambuszcsipesz, a kefe, aforró vizes edény és a sótartó egy közönséges kosár-ban is mind elfér.

Ha azonban városban, király vagy herceg jelenlété-ben akár csak egyetlenegy is hiányzik az elõírt huszon-négy eszközbõl, jobban tesszük, ha inkább teljes egé-szében lemondunk a teakészítésrõl.

48

10. A MÛ ELHELYEZÉSE

Egyszerû fehér, egyenként négy-hatrõfnyi selyemdara-bokra másoljuk át a Teáskönyvet fejezetrõl fejezetre.S helyezzük el mindet rendbe szokott ülõhelyünk kö-rül. Ekként az Eredete, a Kellékei, a Feldolgozása, azEszközei, az Elkészítése, a Fogyasztása, a Történetei,a Termõvidékei és az Általánosságok mindenkor szemelõtt lévén, észben tarthatók.

Ezen a ponton pedig a Teáskönyv elejétõl a végéigegybefoglaltatott.

49

LU JÜ ÉS A KÍNAI TEÁZÁS TÖRTÉNETE

A Tang-dinasztia (618–907) korától a mandzsu Csing-dinasztia(1644–1911) idejéig terjedõ mintegy tizenhárom évszázad alattKínában közel száz mû született a tea termesztésérõl, feldolgozá-sáról és élvezetérõl. Ezek közül az elsõ, és egyben a legjelentõ-sebb a „tea apostolaként” számon tartott, Lu Jü mûve, a Teásköny(Csa csing). A méltán világhíres kínai teakultusz inspirációjáraa 11. századtól kezdõdõen kialakult japán teaszertartás szintén enemes gyökerekre nyúlik vissza. A Könyv jelentõségét azonbannem csupán Kínában és Japánban ismerik el, de századunkbanegyre több európai ország is felfigyelt a világ kulturális örök-ségének részét képezõ alkotásra, és így mára többek közöttangol, orosz és olasz fordításban is olvasható.

A mû szerzõjének bemutatása és szerkezetének, tartalmánakismertetése elõtt talán nem érdektelen, ha röviden áttekintjükazt, amit magáról a teanövényrõl, a tea hatóanyagairól, a manap-ság létezõ kínai teafajtákról és a kínai tea történetérõl tudunk.

A NÖVÉNYA teacserjefélék családjából (Theaceae) a legismertebbek a tea-cserje és a kamélia. A körülbelül 35 nemzetségnek több mint600 faja tartozik ebbe a rokonságba. Elterjedésük leginkább atrópusi, szubtrópusi tájakra jellemzõ. Sokuk hazája Délkelet-Ázsia, de elõfordul Közép-Amerikában és Dél-Amerika északirészén, néhány faj még Afrikában is nõ. Legtöbbjük az alsó lom-bkoronaszintet alkotó hegyvidéki erdõkben található. A tea-cserje (Camellia sinensis) egyik legközelebbi rokona a nálunk isdísznövényként ismert kamélia (Camellia japonica), amely nevétGeorg J. Camellus (1661–1706) morva származású jezsuita misz-szionárius-gyógyszerészrõl kapta, aki 1639-ben a Fülöp-szigete-ken gyûjtött növénynek elsõként adta meg a leírását. Ez a fehér,krémszínû, rózsaszín vagy piros virágú pompás dísznövény Dél-nyugat-Kína hegyvidékein õshonos, onnan jutott el Japánba,majd Európába, ahová elõször – 1731-ben – Angliába érkezettmeg. A teacserje (Camellia sinensis) mind a mai napig vadon élpéldául Felsõ-Asszámban, Burma (Mianmar) északi részén és a Hajnan-szigetek erdõségeiben. Az elsõ botanikai leírás 1654-ben jelent meg Marsigli Novus Atlas címû munkájában, detudományosan Linné adott róla elsõként meghatározást. Képesábrázolása Európában elõször 1700-ban jelent meg. A Camelliasinensisnek két fajta-csoportját különböztetik meg, ezek: a C. s.var. assamica és a var. sinensis, melyek az asszámi és a kínai

63

teára vezethetõk vissza. E két csoport alaktanilag is eltérõ. Azasszámtea cserjéje 6 m magasra is megnõhet, nagyobb levelûkínai társánál, és a nedvességigénye is nagyobb. A tea örökzöldcserje, melynek levelei sötétzöldek, bõrszerûen kemények ésfényesek. A friss leveleknek a cserjén egyáltalán nincs illatuk. A kifejlett levelek hossza 5-7 cm, szélességük 3-4 cm.

TERMESZTÉSE, FELDOLGOZÁSAA teacserjét magról, vagy hajtásdugványokkal szaporítják. Ateaültetvényeken a természetes körülmények között 10 m ma-gasságot is elérõ fát cserjévé nyesik, és kb. embermagasságúranevelik, melyet oly gondosan mûvelnek, metszenek és szüretel-nek, mint nálunk a szõlõt. Manapság a gépi mûvelésre sorokba,sövényszerûen ültetik, bár megjegyzendõ, hogy minõségi tea-leveleket csak kézzel lehet szedni.

Az új ültetvényeken számottevõ termést a harmadik évbentakaríthatnak be. A teakertekben, -ültetvényeken az elsõ szüretmárcius elején kezdõdik, majd 5-15 naponként ismétlõdik. A sorban az elsõ szedõ a cserje csúcsán lévõ elsõ levelet csípi le,ebbõl készül a legfinomabb tea. A többiek egymás után a soronkövetkezõ leveleket szedik le. Az alsó nagy levelek használha-tatlanok. A levelek feldolgozása már a kezdetek óta – amint aztkésõbb a mûben is láthatjuk – igen bonyolult mûveletsor. Elõszöra tealeveleket mérsékelten magas rétegben sûrû szövésû drót-hálóra helyezik, és szellõs helyiségben huszonnégy órán át, kb.30oC-on szárítják. A fonnyasztás által a tealevelek annyi nedves-séget veszítenek, hogy így könnyen sodorhatók lesznek, frissenugyanis a szklereidetartalom miatt törékenyek. A sodrás lényege,hogy e mûvelet során sok sejt megsérül, és a sejttartalom a sej-tek közötti járatokba jut. Eközben oxidációs folyamatok mennekvégbe, minek következtében cseranyagok és a velük kötött al-kaloidok felszabadulnak. Ezután a besodort leveleket 40oChõmérsékleten fermentálják, erjesztik nyolc órán keresztül. Azerjesztés befejezésekor a tealevek rézvörösre színezõdnek.Eközben a cseranyagok és alkaloidok egy része elbomlik, majdglikozidkötésû éterikus olajok szabadulnak fel. A feldolgozást aszárítás zárja, melynek célja, hogy a tealevelek tartóssá váljanak.A tealevelek víztartalma ekkor 3-6%-ra csökken. Ezt nevezikfekete teának, amely a legáltalánosabb, és talán legismertebbteafajta. Az elkészült teát gondosan, fémdobozba légmentesenelzárva csomagolják, így az akár három évig is megõrzi aromájátés színanyagait. Ma Kína mellett a teát nagyobb mennyiségbenJapán, India és Ceylon exportál a világba.

KÉMIAI ÖSSZETEVÕIA teában lévõ cseranyagok többsége a polifenolok és flavonol-származékok, olyanok mint pl. az epikatechin, a gallokatechin,

64

a kvercetin, a vitexin, a teogallin, az ellagsav stb. A cseranyagok,amennyiben a teát fermentációval fekete teává érlelik – ahogyazt fentebb bemutattuk –, lényegesen megváltoznak. A színanya-gok közül elsõsorban a teaflavin adja meg a tea színét, erejét ésízét. Az aromaanyagok fajtája és mennyisége a legfontosabbszempont a teafajták megítélésében, értékelésében, hiszen azaromában gazdag teafajták két-háromszor drágábbak mint a ke-vésbé aromások. A tea erjesztése, fermentálása a legjobb eszközaz aromaanyagok mennyiségének növelésére. E nagy számúanyagok a következõ kémiai csoportba oszthatók: aldehidek,ketonok, észterek, piridinek, pirazinok, tiazolok, kinolinok, aro-más aminok, amidok. Az oxidációs mechanizmuson kívül egyébenzimes folyamatok is segítik az aromák létrejöttét. Az aromanövelésére a zöld teát például az olajfélék családjába tartozóOsmanthus fragrans virágaival keverik. Máshol a Jasminumsambac vagy a Chloranthus spicatus virágát használják. Ezekéterikus olajai adják a tea különleges jellegét. A teanin (5-N-etil-glutamin) a tea jellegzetes aminosava, az összes aminosav 50%-a a tea szárazanyag-tartalmának csaknem 1%-át teszi ki. A teanin elsõsorban a zöld teában fordul elõ, és jellegzetesízének kialakításában játszik szerepet. A tea közismert élénkítõhatását koffeintartalmának köszönheti, de ennek az íz létrehozá-sában is van szerepe. A koffein a teában 2,5 – 5,5%-ban fordulelõ szárazanyagra számítva. Régebben a teában lévõ koffeintteinnek nevezték. Általában az a különbség a tea és a kávé élén-kítõ tulajdonsága között, hogy a teában lévõ koffein lassan éstartósan fejti ki hatását a kávé gyors, robbanékony effektusávalszemben. Mindezek mellett a tea forró vízben kioldódó ásványianyagokban is gazdag. Olyan anyagokat tartalmaz, mint pl. bór,cink, fluor, foszfor, kalcium, kálium, magnézium stb. A teábannagyon kevés nátrium található. A nyomelemek közül a mangán,a nikkel, a króm és a vas mennyisége emelkedik ki.

A KÍNAI TEÁKA történeti teaféléket nem számítva manapság a legnagyobbkínai „teaenciklopédiák” és szakkönyvek (CHEN 111–270) 8 fõbbteatípus több mint 300 fajtáját különböztetik meg. Ezek ismerte-tésére nem vállalkozunk, de talán a legismertebb kínai teatípusokrövid áttekintése hasznosnak bizonyulhat.

Kínában a legnépszerûbb a zöld tea (lü-csa), melynek magá-ban 138 fajtáját ismerik. A zöld teát is ugyanúgy készítik, minta fentebb ismertetett fekete teát, csakhogy a sodrás, és a szárításután a fermentálás elmarad, így a levelek megtartják zöld színü-ket. Ennek a teának az íze fanyarabb, mint a feketéé, mert a cser-savak megmaradnak, az aromaanyagok pedig nem tudnak teljesenkibontakozni. A zöld teák közül is a legkeresettebb a Lung-csing(Sárkány-kút), amely a Csöcsiang tartománybeli Hangcsou

65

városban található Nyugati-tó (Hszi-hu) vidékén termett elõször,és ez az a fajta, amellyel ma a világon bárhol találkozhat az em-ber, ha kínai zöld teát vásárol. Egyéb híres zöld tea fajták a Si-feng (Oroszlán-csúcs), amely nagyon hasonlít a Lung-csinghoz,a Paj-jün (Fehér felhõ), a Pao-jün (Kincs felhõ), Shou-mej (Apószemöldök) stb.

A fekete tea – amelyet a kínaiak vörös teának (hung-csa) ne-veznek – elkészítésérõl már ejtettünk szót. A fekete teát az angolnyelvben Keeman-ként ismerik, amely az Anhuj tartománybeliCsimen körzet nevébõl származik. A 19. századtól kezdveugyanis jó ideig kizárólag Csimenben állítottak elõ fekete teát.A leghíresebb fekete teák legtöbbje a termõvidékük után kaptanevét, úgy mint a Min-hung (Fucsieni vörös), Csuan-hung (Sze-csuani vörös), Csen-hung (Jünnani vörös) stb.

A harmadik legismertebb, és egyben legnépszerûbb kínaiteafajta a félig fermentált Vu-lung tea (Fekete sárkány;Oolong). Kínában még kékes-zöld teaként (csing-csa) is ismerik.A Vu-lung különlegességét a kínaiak leginkább úgy szoktákmegfogalmazni, hogy „egyszerre rendelkezik a zöld tea tisztavirágillatával és a fekete tea vaskos ízével.” Ezek közül a legis-mertebb a Vu-ji, amely a Fucsien tartományban található hegyrõlkapta a nevét. Ez a vidék a Tang-kor óta híres teatermõ vidéknekszámít, és azóta a történelem folyamán, mindig ismertek teátVu-ji néven. A Vu-jit a holland W.H. Ukers már 1607-ben be-mutatta teákkal foglakozó mûvében. Ma a Vu-jinak több alfajtá-ját is megkülönböztetik. A Vu-lung egy másik jelentõs fajtája,amelyet mindenképpen meg kell említeni a Tie Kuan-jin (VasKuan-jin), a könyörületesség istennõje, Kuan-jin után kapta a nevét. E Fucsien tartományban készített teát már 1736-tólkezdve jegyzik. Ma már gyakorta találkozni vele Európában ésAmerikában egyaránt. 1810-óta Tajvanon is jelentõs Vu-lung teatermelést folytatnak.

A fehér tea (paj-csa) nálunk szinte egyáltalán nem ismert,gyengén fermentált teafajta. Ez a Kínában is különlegességszám-ba menõ tea a Szung-kor óta ismert. A teacserje legértékesebb,már-már fehér színû leveleibõl készül, amely a feldolgozás utánis megõrzi fehéres színét. Legismertebb ezek közül a Jin-csen(Ezüst tû), amely külföldön a legkeresettebb fehér teának számítés a Paj-mu-tan (Fehér peónia) és a Jing-mej (Nemes szépség).

A sárga tea (huang-csa) jellegzetessége, hogy a fermentációtfélidõben túlfûtéssel meggátolják, majd különféle illatosítóanyagokat adnak hozzá. Az így kapott teát aztán ízlésüknekmegfelelõen keverik. Ma Kínában mintegy tízféle sárga teátismernek, melyek egyikét sem exportálják Európába.

Kínában is létezik fekete tea (hej-csa), amely nem keverendõössze a nálunk fekete tea néven ismert, fentebb ismertetett vörösteával (hung-csa). Ennek a leghosszabban fermentált teafajtának

66

a története a 11. századra nyúlik vissza. Ezt a rettenetesen erõs,keserû teát ma fõként Hunan, Hupej, Szecsuan, Jünnan és Kuang-tung tartományokban állítják elõ, és mintegy fél tucat fajtája ismert.Kínai kedveltsége ellenére Európában szinte alig találkozni vele.

A sajtolt tea (csin-ja-csa) –félék csoportjának elnevezése atea elõállítása során nyert végsõ formájára utal. A téglaalakúrasajtolt tömbtea már a Tang-kor óta ismert, jóllehet a manapságalkalmazott sajtolási eljárás némiképp különbözik a Lu Jünél isolvasható hagyományos metódustól. A sajtolt teához fõként vörös(fekete), zöld és fekete teát használnak. Ma a sajtolt teánakmintegy 16 fajtáját tartják számon, melyek közül a legismertebbváltozat a Jünnan tartományban elõállított Pu-er, amely10×10×2,2 centiméteres, 250 grammos tömbökben kerül forga-lomba. Történeti népszerûségéhez nagyban hozzájárult könnyûtárolása és szállítása, épp ezért a mongol Jüan-dinasztia ural-kodójának Kubláj kán harcosainak rendszeres ellátmánya közt isott találjuk. Az adóként behajtott teát is szinte mindig sajtoltteatömbök formájában szolgáltatták be.

Végül meg kell említeni a virágteákat (hua-csa). A virágteákesetében fõként a zöld teák aromáját erõsítik fel különféle éterikusolajokban gazdag virágokkal. Nálunk a legismertebb a jázmin(mo-li), de készítenek virágteát a Chloranthus spicatus (csu-lan)zöldes, erõs illatú virágainak, a kassziafa (kuj) virágainak, a lonc(Lonicera japonica var. Chinensis, kínaiul: csing-jin-hua), a liliom-fával (Magnolia) rokon Michelia (paj-lan) virágainak, a japán ró-zsa (mej-kuj) és a citrusok (taj-taj) virágainak felhasználásával is.

A KÍNAI TEA TÖRTÉNETEA tea legkorábbi kínai elõzményeirõl sajnos biztosat nem tudha-tunk. A tea kínai meghonosodását elbeszélõ egyik változatszerint az i. sz. 520 körül Indiából Kínába érkezett Bódhidharmabuddhista szerzetes – akit a csan-budhizmus megalapítójakénttisztelnek – égi adományként kapta a teát. A hegyekbe elvonultszerzetessel olykor elõfordult, hogy hosszú és kitartó meditációiközepette el-elszunyókált. Egy alkalommal aztán ezen feldühöd-ve szempilláin állt bosszút és kitépte õket. A legenda szerint a földre hullott pillákból sarjadtak ki az elsõ teacserjék. Azótaisszák a csan szerzetesek a teát, hogy legyûrjék az elmélkedésü-ket megzavaró, idõrõl-idõre rájuk törõ álmosságot.

A hagyományos változat szerint a teát az emberekkel valami-kor a réges-régi mitikus aranykorban élt uralkodó Sen Nung, azIsteni Földmûves (i. e. 2737–2697) ismertette meg. E legendáskultúrhérosznak tulajdonítják szinte valamennyi jelentõs mezõ-gazdasági munka és haszonnövény megjelenését az emberekvilágában. Ezt az eredetlegendát ismerteti Lu Jü is.

A filológiai vizsgálódások alapján megállapítható, hogy azókorban létezett egy tunak nevezett növény, amely akár a ma ismert

67

tea vagy annak egy változata is lehetett. A fõzetébõl készült levetazonban kezdetben gyógyhatása miatt fogyasztották. A Keleti-Han-dinasztia idejérõl (i. sz. 25–220) már biztosabb forrásainkvannak a teafogyasztást illetõen, bár elterjedési körét tekintveszokásról még nem beszélhetünk. A teaivási láz igazából a Tang-korban (618–907) tetõzött, és sikerét igazolja az ekkor íródottTeáskönyv (Csa csing) is. A Tang-dinasztia idejére tehetõ, hogyaz addig fõként csak Dél-Kínára jellemzõ teaivás Észak-Kínábanis széles körben elterjedt. Még a külföldi kereskedõk is siettekfelkeresni a fõváros teapiacát, ahol – mint azt Lu Jü mûvében isolvashatjuk – ekkoriban préselt teatéglát és porteát vásárolhat-tak. Egy Szulejmán nevû arab kereskedõ, aki a 9. század elsõfelében, a Tang-dinasztia uralta Kínában járt, beszámol arról,hogy látott „valamiféle szárított füvet, amelyet a kínaiak melegvízbe tesznek, és úgy isznak. Ezt a szárított füvet óriási összege-kért árusítják minden városban, és szahnak nevezik. Ez az italvalamivel illatosabb, mint a lóhere, de keserû ízû. Úgy készítik,hogy vizet forralnak, és ráöntik erre a fûre. Ez a fõzet igen alkal-mas gyógyszer minden gyengélkedésre.” Szulejmán leírásábólkiderül, hogy annak ellenére, hogy a tea – fõként Dél-Kínában –igen népszerû volt, a jelek szerint nyugatra ekkor még nemszállították, ám két évszázaddal késõbb Észak-Kína kiviteléneklegfontosabb árucikkévé vált, maga mögé utasítva még a sely-met is (BOULNOIS 144). A tea sikerét támasztja alá az a tény is,hogy a Tang-korban egyre gyakrabban megjelenik az irodalmialkotásokban: az addig leginkább a borért lelkesedõ poétákfelismerték a tea különlegességét, illetve – ami talán még jelen-tõsebb – a teaivás társaságszervezõ erejét, nyugalmát. A teát azelmélkedõ magányhoz éppúgy nélkülözhetetlennek tartották,mint baráti összejövetelek eszmecseréjéhez. Lu Jü után a kínaiteakultusz második legnagyobb alakjaként számon tartott LuTung (795?–835) a barátjához írott egyik hosszabb költeményé-ben ekként dicséri a tõle kapott teát:

„Az elsõ csésze tea ajkamat és torkomat nedvesíti meg.A második csésze megtöri magányomat.A harmadik csésze átjárja beleimet, és ötezer kötet mûvet idéz fel bennem.A negyedik csésze könnyû verítékezést okoz, s az élet mindenigaztalansága távozik pórusaimból.A hatodik csésze a halhatatlanok birodalmába vezet.A hetedik csésze, jaj, már nem bírom tovább…”

A Tang-kor költõóriása, Po Csü-ji (772–846) pedig ekkénténekli meg gondolatait a Teafõzés a hegyipataknál címû versében:

68

„Guggolok, töltöm a habzó levet,nézem a zöldes tea-levelet.Miért nincs valaki velem ideki,aki a finom teát szereti?”

(Weöres Sándor fordítása)

A Tang-dinasztia utolsó évtizedeiben Lu Jü úttörõ munkájánkívül még három jelentõsebb, említésre méltó alkotás született(vagy legalábbis ennyi maradt fenn) a teázás témakörében. Azegyik, a 825-ben megjelent A teavízforralás története (Csien csa-suj csi), más néven a Víz kánonja vagy a Vizeskönyv (Suj csing).Szerzõje, Csang Jou-hszin mintegy 900 írásjegy terjedelembena teafõzésre alkalmas 20 féle vizet rangsorolja. A 860-ban kiadottFeljegyzés a tea szüretelésérõl (Caj csa lu) címû alkotás szerzõje,Ven Ting-jün csupán 400 írásjegyet szentel a témának, gyakortaLu Jüre hivatkozva. Végül 900-ban született meg Szu Ji négykötetes (csüan) mûve, a Forró víz tizenhat fajtája (Si-liu tang pin),melyben az alkalmas teavíz kiválasztásától egészen a helyesforralási metódusig összesen tizenhat mozzanatot különít el éselemez.

A Szung-dinasztia idején (960–1279) a szeszesitalokon kívülaz egyetlen általánosan fogyasztott ital a tea volt. Ekkortól kezd-ve adó formájában is megkövetelték a tea beszolgáltatását, pl. az1098–1100-ig terjedõ két esztendõ alatt 9 tonna teát szolgáltattakbe az udvar számára, míg a 12. században már évi 24 tonna teakerült adó formájában az államkincstárba. Többször próbálkoztakkivitelének állami monopolizálásával is. A feljegyzések tanúságaszerint Hangcsou város lakossága rendkívül nagy mennyiségbenivott teát. Számos különbözõ fajtája volt, ezeket kedvelõi illatokés ízek érzéki változatai szerint különböztették meg. Hangcsoukörnyékén csak háromfélét termesztettek: kincses teát, illatokerdeje teát és fehér felhõk teát, de Közép-Kína tartományaibólés Szecsuánból is szállítottak ide különféle teákat. A teafélékközött az árkülönbség igen tekintélyes is lehetett. Az utcán vagya piacokon kapható tea a 12. század végén csak egy garasbakerült, ezzel szemben azok, melyeket divatos teaházakban szol-gáltak fel, épp olyan drágák voltak, mint némelyik jobb fajtájúszeszesital. A 13. században élt Vu Ce-mu mûvében, a Meng-liang luban (A régi fõváros álomszerû ragyogásának elbeszélése)eleven leírását találjuk a korabeli Hangcsou teaházainak: „Afõváros, Kajfeng vendéglõiben szokás volt híres képeket kifüg-geszteni, hogy felkeltsék az arra haladók figyelmét, és becsalogas-sák a vendégeket. Manapság ugyanezt teszik Hang városában a teaházak: a helyiségben négy évszak virágait rendezgetik el,ünnepelt mûvészek festményeit függesztik ki, feldíszítik afalakat, és újszerû teákat, különleges leveseket árusítanak egészesztendõben. A téli hónapokban ezenfelül igen finom porított

69

teát, lepényeket, hagymateát, s néha sózott babból készült levestis árulnak. A forró évszakban ehhez még különlegesség gyanántszilvavirágbor járul tojáshabbal, epehólyagot összehúzó ital,hõség elleni gyógyfüvek és így tovább… A teaházak ma valóságosvirágkiállítást rendeznek, különös fenyõkkel, furcsa ciprusokkalés más növényekkel. A helyiség falait feldíszítik és kereplõcsat-togás, énekszó mellett folyik az árusítás. Csak porceláncsészékethasználnak, és lakktálcákon szolgálnak fel, ezüstbõl való csészevagy egyéb használati tárgy nem lévén. Az éjszakai piacon s afõutcán utcai árusok és házalók járnak kézikocsival, s egy-egyfõzet teát vagy levest kínálnak az arra haladóknak.

A teaházak (csa-lou) rendszerint a vagyonos családbólszármazó ifjaknak, a különbözõ hivatalok szolgálatból érkezõtisztviselõinek stb. a találkozóhelyei, akik hangszereken játszanakés mindenféle dalokat meg nótákat énekelnek. Ezeket a teaháza-kat nevezik „függõ cégtáblásoknak”. Az emberek egyáltalánnem a teaivás kedvéért járnak teaházba, és nem is a levesekért;mivel azonban a tea az ürügy, sok pénzt lehet keresni vele. Bizo-nyos teaházak a háziszolgák találkozóhelyei, másutt a munkásokés a különbözõ céhekbe tartozó kézmûvesek jönnek össze.”(BALÁZS 146-47)

Nagy mennyiségben fogyasztva a tea is mámorít, ezért az iro-dalmárok mûveket alkottak dicsõítésére, odáig merészkedve,hogy összehasonlították a tea és a bor érdemeit. Egy ilyen vetél-kedésrõl olvashatunk a Tunhuangból elõkerült, a Szung-kor ele-jén, 970-ben készült A tea és a bor vetélkedése (Csa csiu lun)címû pien-ven mûfajú prózaversben, melynek szerzõje Jen Haj-csen. Az általunk választott rövid idézetben a tea ekként dicsõítiönönmagát:

A növények növényérõl,virágáról szólok néktek.Csipegetik a levelét,sarját szintúgy: kincset érnek. Egyszer hívják teafûnek,máskor illatos nedûnek.Hordják adóba urakhoz,a császárhoz kedvességnek;ha beérik, mindjárt viszik.Nincs nálánál becsre vénebb.Természettõl híres-neves,mért dicsérje hát az ének?

(Donga György fordítása)

A tea elõnyei és értékei között mindenképpen meg kell említeni,hogy – mivel elkészítésekor feltétlenül fel kell forralni a nemmindig túl tiszta vizet – állandó és állhatatos fogyasztása haté-

70

kony védelmet jelentett a járványok ellen. Ez pedig nem csakrégmúltra érvényes, de manapság is fennáll.

A tea-szakirodalom tekintetében a Szung-kor nem marad le aTang-dinasztia mögött. A számon tartott hét jelentõsebb mû kö-zött azonban természetesen a Lü Jüéhez hasonlóan átütõ erejû, a késõbbi korokban is inspirálóan ható alkotást nem találunk.

A Ming- (1368–1644) és a Csing-dinasztia (1644–1911) ide-jén a teatermelés mértéke egyre növekedett, a teaivás szokásasohasem látott méreteket öltött. Kifinomult élvezete kötelezõenhozzátartozott az arisztokraták mindennapjainak manírjához,éppen úgy, mint a köznép hétköznapi szokásaihoz. A mûvészitökélyre fejlesztett kultuszához hozzájárultak a remekbe készültporceláncsészék, kannák stb. Ezen kiegészítõ kellékek nem ke-vésbé fontosnak számítottak, mint maga a tea. Errõl tanúskodikCao Hszüe-csin (1715?–1764?) regényében, a Vörös szoba álmá-ban olvasható részlet is: „Végre aztán az apáca talált két megfele-lõ teásedényt a két lány számára. Az egyik értékes régi ónserlegvolt a Szung-korszakból, amint azt a belevésett felirat tanúsította:»A Szung-dinasztia Jüan-feng idõszakának ötödik évében, anegyedik hónapban, Szu Tung-pót beválasztják a Han-lin Aka-démiába.« A háromlábú füles serleg tehát nyilvánvalóan a híresköltõ, Szu Tung-po tulajdona volt valaha. Az apáca ezt a serlegetPao-csaj elé tette. A másik teásedény, mely ugyancsak fémbõlkészült, egy patrára, azaz olyan alamizsnás csészére hasonlított,amilyeneket kolduló buddhista szerzetesek használtak, csak kicsit kisebb volt. Felirata még sokkal régibb eredetre engedettkövetkeztetni. Mert a pecsétírás jellegzetes jegyeivel, melyeklehulló gyöngycseppek benyomását keltik, a csészére a követ-kezõt írták: »Ven Csiao, aki a rinocérosz-szarvat meggyújtotta.«A csésze tehát valószínûleg Ven Csiao tulajdona volt, a keletiCsin-dinasztia egyik irodalmi és politikai hírességéé, akitõl ahagyomány szerint az a pompás ötlet származott, hogy egy folyómélyét meggyújtott és a vízbe alábocsátott rinocérosz-szarvvalvilágította meg. Az apáca ezt az emlékezetes edényt Kék Drága-kõ elébe tette. Végül aztán egy saját maga által naponta használtszép zöld nefritcsészét is teletöltött, és odanyújtotta Pao-jünek.Pao-jü csalódott volt.

– Unokanõvéreim elé ilyen csodálatos, régi ritkaságot teszel,nekem pedig valami közönséges, hétköznapi edénnyel kellmegelégednem. Hát hogyne, hiszen unokanõvéreim különlegesegyéniségek, én pedig csak hétköznapi valaki vagyok – biggyesz-tette le tréfásan a száját.

– Ezt te hétköznapi edénynek nevezed? – vetette ellene sértõ-dött hangon az apáca. – Igazán nem szeretnék szerénytelen lenni,de azt hiszem, nálatok odahaza nem lehetne ilyen hétköznapiedényt felhajtani.

– Kitüntetõ közelségedben persze köznapi semmiségekké

71

válnak az olyan elismert drágaságok, mint amilyen az arany, agyöngy vagy a nefrit – helyesbítette szavait gálánsan Pao-jü.

Erre az apáca újra megbékült, s Pao Jüt valami különös, torzalakú kupával kárpótolta, melyet kígyó módra sokszorosan teker-gõzõ, görcsös bambuszgyökérbõl fontak, s amelyet most az õszámára keresett elõ. Pao-jü az apáca kedvenc teáját, melyetebbõl a hatalmas tengerkupából szürcsölt, páratlannak találta, sel nem fáradt áradozó dicséretében.

– Ez a tea is idei esõvízzel készült? – tudakolta Kék Drágakõ.Az apáca megvetõ mosolyra húzta száját.– Itt derült ki, milyen hétköznapi az ilyen magatokfajta ember

– mondta. – Az ilyenek még a teavíz minõségét se tudják ízremegállapítani! Azt a vizet, amelybõl ezt a teát fõztem, öt évvelezelõtt, amikor még a Sikoron Égetett Tömjénfüst Sötét Karikái-nak Templomában idõztem, behavazott szilvavirágok havábólnyertem. A havat abban a szellemfejekkel díszített kékmázaskorsóban gyûjtöttem, a korsót pedig érintetlenül õriztem öt évenát a föld mélyében. Csak most a nyáron ástam ki, s most fordulelõ másodszor, hogy ebbõl a drága készletbõl teát készítek. Hogyis tételezheted fel, hogy közönséges idei esõvízzel elérhetõ volnaaz a tiszta, finom zamat, mely ennek sajátja.” (CAO 298-300)

A tea európai sikerét megelõzték azok a beszámolók, melyek-kel a Kínában járt európaiak szolgáltak. Ezek közül az egyikleghitelesebb a 16. századból Matteo Ricci, olasz jezsuita tudó-sítása a korabeli, Ming-kori Kínáról. Mûvének azon fejezetében,melyben az Európa számára ismeretlen termékeirõl értekezik,így ír: „az egyik egy gyümölcstelen fácskáról származik, mely-nek leveleibõl a ciat [csa] készítik, egy arrafelé, s a környezõvidékeken nagy becsben tartott dolgot, melynek élvezeteKínában nem õsrégi, hiszen betûje [ti. írásjegye] nem találhatómeg a klasszikus könyvekben; ezért aztán meglehet, hogy ez a cserjefajta a mi erdeinkben is fellelhetõ. Leveleit tavasszalszedik, árnyékban szárítják és forró vízzel fõzetet készítenekbelõle, melybõl jó sokat fogyasztanak, mert kortyolgatása élve-zetes, jó kedélyállapotot biztosít és segíti az emésztést, forrónisszák, és mondhatni egész álló napon át. Így aztán nemcsakétkezésekkor, hanem minden alkalommal, ha vendég érkezik, azelsõ dolog, amivel fogadják: egy csésze cia, hogy igyon, majdígy folytatják tovább, ha pedig soká maradna, három vagy négyalkalommal is kínálják. Igen sok fajtája létezik, egyik fensége-sebb a másiknál; épp ezért fontja [libra sic!] egy, két vagy akárhárom tallért is ér.

Japánban drágább, a legfinomabbakért tíz, tizenkét tallért iselkérnek. Ám elkészítése egynémely dologban eltér a kínaitól;mert Japánban a leveleket õrlik, akár a lisztet, aztán mindencsészébe egy vagy két kiskanálnyit hintenek és ilyeténképpen, avízzel együtt isszák meg. Kínában egy melegvizes edénybe fél

72

unciányit tesznek a levelekbõl, és abból a vízbõl isznak, a leve-leket pedig az edényben hagyják.” (RICCI III.32.26. o. Ny. B.fordítása)

Egy másik helyen Ricci kiváló megfigyelõ, elemzõ képessé-geirõl tesz tanúbizonyságot, amikor is kiemeli a forró italok, ígya tea élettani szempontból jótékony hatását: „Mindenkor forróitalokat fogyasztanak, még nyár közepén is, legyen az akár az õcia-fõzetük, bor vagy bármely folyadéknemû dolog; mely úgytûnik az egészségnek felettébb jót tesz. Épp ezért magas kortélnek meg, és hetven-nyolcvan esztendõsen is életerõsebbek,mint a mieink. S gondolom ezért, hogy nem szenvednek kõ- éshomokbajokkal, miként oly gyakran a mieink Európában, akikminduntalan hideget isznak.” (RICCI VII.128.76. o. Ny. B. fordí-tása) A 18. századra tehetõ a tea világkarrierjének megindulása.Annak ellenére, hogy az elsõ teát a Holland Kelet-indiai Társasághozta Európába, a tea fogyasztása mégis Angliában lett általá-nos, így érthetõ, hogy a 18. századtól kezdve õk uralták a világteakereskedelmét. Akkoriban a teát speciálisan kiképzett vitor-lás hajókon szállították Európába. Ez azonban nem kedvezett atea minõségének. A hajókon uralkodó kátrányszag, a tenger sóslevegõje és a szakszerûtlen csomagolás kedvezõtlenül befolyá-solta a tea érzékeny aromáját. A 19. században már ólommalbélelt, jól záródó ládákban szállították a teát, így a károsodásmegszûnt. A kereskedelem mellett azonban az európaiak meg-próbálkoztak a termeléssel is. Az angolok 1748-ban Asszámkörnyékén vadon termõ teafákat találtak. Az angol gyarmatiadminisztráció azonnal nagy gondot fordított a teaültetvényekelterjesztésére és a vadon termõ cserjék nemesítésére. Kínából isszállítottak ide nemesített, mezõgazdasági mûvelésre alkalmasfajokat, azonban erõfeszítéseik szolid eredménye is csak 1832-ben mutatkozott meg. Elsõ teaszállítmányuk – amely mindössze207 kg volt – pedig csak 1838-ban érkezett meg Angliába. A megfeszített munka eredményeként az 1870-es években azindiai ültetvények már szép hasznot hajtottak a briteknek. Azangolok kezdeti nehézségeihez természetesen nagy mértékbenhozzájárult, hogy a kínaiak oly féltve õrizték titkukat a teater-mesztés fortélyát illetõen, hogy azt a 18. században még nemsikerült kideríteni. A kínaiak gondosan ügyeltek rá, hogy a világe téren tapasztalható tudatlansága meg is maradjon. Errõl tanús-kodnak azok az akvarellek, amelyeket Rennes város 1746-banmeghalt bírósági elnökének magángyûjteményében találtak.Ezek szemléletes képsorozat formájában mutatják be a teater-mesztéssel kapcsolatos fõbb munkafolyamatokat – ahogy azt akínaiak az európaiakkal el akarták hitetni. Ebben az albumbanelõször is parasztok láthatók, amint egy szûzföldet tisztítanakmeg a fatönköktõl és villákkal irtanak ki apró termetû, kutyákhozhasonló furcsa állatokat. Egy másik képen a tea oly meredek

73

sziklákon nõ, hogy emberek nem is érik el, épp ezért idomítottmajmokkal szüretelik le. Végül talán a legnagyobb félrevezetésaz a kép, amelyen a kínaiak egy szorosban vadlovakat ejtenekfoglyul, és ölnek le, kibelezik õket, majd belsõ részeikbõlvalamilyen nedvet nyernek, amelyet rögtön rá is szórnak a teára,hogy ezzel adják meg annak felülmúlhatatlan illatát. Mindezarra szolgált, hogy megértessék az európaiakkal: ha el is jutnakvalaha odáig, hogy teát termesszenek hazájukban, akkor semtudják majd soha megfelelõen kezelni e kényes, gondos kínaikezek áldozatos munkáját igénylõ növényt (BOULNOIS 162).

Az újkori teakultusz Kínában a 15. századtól kezdve alakultki, s azóta a kínaiak szinte változatlan formájában hódolnak eszenvedélynek. A tea és a kínaiak mára elválaszthatatlan kap-csolatáról Lin Jü-tang ekként ír a Mi kínaiak címû mûvében:„Hanem a teaivás önmagában is mûvészet. Sok embernél úgyszól-ván kultusszá emelkedik. Külön könyvek szólnak a teaivásról,mint ahogy vannak könyvek a tömjénrõl, a borról, vagy a díszí-tésül szolgáló sziklákról. A teaivás valamennyi ilyen természetûemberi találmánynál erõsebben jellemzi nemzetünk mindennapiéletét s létrehozta a teaház intézményét, amely körülbelül meg-felel a közönségesebb nyugati kávéháznak. Az emberek teáznakotthon és a teaházban, egyedül és társaságban, bizottsági ülése-ken és pörös ügyek elintézése közben. Teáznak reggeli elõtt éséjfélkor. Egy teáskannával a kínai akárhol is boldog tud lenni.Általános szokás ez, és nincs semmiféle káros hatása, egészenritka esetek kivételével, – például az én szûkebb hazámban, ahola hagyomány szerint egyes emberek anyagilag tönkreteázzákmagukat. Ezt csak rendkívül drága teával tehették meg, de azátlagos tea olcsó s az átlagos kínai teát egy herceg is megihatja.A legjobb tea enyhe zamatú s valami utóíze van, amely egy-kétperc múlva jelentkezik, amikor kémiai hatása megkezdõdött anyálmirigyekben. Az ilyen jó tea mindenkit jó kedélyre hangol.Hiszem, hogy meghosszabbítja a kínaiak életét, mert emésztésü-ket elõsegíti és fenntartja nyugodt kedélyüket.” (Lin 345-346)

Szintén Lin Jü-tanghoz, ezúttal a Bölcs mosoly címûkönyvéhez fordulhatunk akkor is, ha magát a kínai teaszertartást– amely magába foglalja a víz kiválasztását, a tea elkészítését éselfogyasztását – kívánjuk megismerni. Mint azt késõbb látnifogjuk, Lu Jü Teáskönyve igen nagy hatást gyakorolt a kínaiteázás alapjaira, és maga Lin Jü-tang is több helyütt felidézi LuJü mûvének egy-egy passzusát: „A tea tehát szimbóluma a földitisztaságnak s készítése a legkényesebb tisztaságot követeli mega leszedéstõl, a szárítástól és eltevéstõl befõzéséig és megivásáig,mert könnyûszerrel elronthatja a piszkos kéz vagy piszkos csészelegkisebb érintése is. Élvezése ennélfogva olyan légkörbe való,ahol a bujaság minden mutogatása vagy sejtetése számûzve vanaz ember szeme elõl és gondolataiból. Az énekes-leányok tár-

74

saságát végtére is borivás, nem pedig teaivás közben élvezi azember s ha ezek a leányok méltók arra, hogy teát igyunk velük,akkor már ahhoz az osztályhoz tartoznak, amelyet a kínai költõkés tudósok kedvelnek.

Ne feledjük, hogy a Csa lu szerint „a tea élvezésének lényegeszínének, illatának és zamatának méltánylásában rejlik s készí-tésének alapelvei: finomság, szárazság és tisztaság.” A csönd ésnyugalom szükséges tehát ezeknek a tulajdonságoknak méltány-lásához, mert arra csak az olyan ember képes, aki „hûvös fejjelnézi a forró világot”.

Ezért tehát nem is beszélve az elõkészítés végtelen korrektsé-gérõl és tisztaságáról, a teáról író kínaiak mindig hangoztatták,hogy személyesen kell felügyelnünk a tea fõzésére, vagy mivelez természetesen kényelmetlen, két férficselédet külön rá kellnevelni erre a munkára. A teát rendszerint külön kis tûzhelyenfõzik, benn a szobában vagy közvetlen közelében, távol a kony-hától. A férficselédeket úgy kell szoktatni, hogy a teát gazdájukjelenlétében készítsék el s megtartsák a tisztaság szabályait, acsészéket minden reggel kimossák (és ne kendõvel töröljék ki),kezüket sûrûn mossák és tartsák tisztán a körmüket. Igazi hoz-záértõk azonban külön élvezetnek tekintik a tea személyes elké-szítését. A tea készítése és megivása anélkül, hogy olyan merevrendszerré fejlõdött volna, mint Japánban, mindig oly mûvelet,amelyben szeretõ gyönyörködés, jelentõség és elõkelõség találko-zik össze. Valóban, a teaivás fele gyönyörûsége a tea elkészítése.

Rendszerint ablak elé állítják a tûzhelyet s jó kemény faszénég benne. A házigazda érzi a maga fontosságát, amikor a tûzhe-lyet legyezgeti s látja az üstbõl felszálló gõzt. Módszeresenelrendez egy tálcán egy kis kannát és négy pici csészét, amelyrendszerint kisebb egy kis kávéscsészénél. Ügyel, hogy ezekrendben álljanak, odaviszi a tealevelekkel teli cinedényt a tálcaközelébe s készen tartja, közben beszélgetve vendégeivel, de nemoly élénken, hogy kötelességeirõl megfeledkezzék. Visszafor-dul, hogy a tûzhelyet nézze s mihelyt az üst zümmögni kezd,nem mozdul el tõle, hanem legyezgeti a tüzet, erõsebben, minteddig. Esetleg abbahagyja, hogy levegye az üst fedõjét, megnéz-ze az alján megjelenõ apró buborékokat, aztán újra visszateszi afedõt. Ez az „elsõ forrás”. Figyelmesen hallgatja a szelíd züm-mögés erõsödését, amíg „bugyborékolássá” nem válik s az üstoldalán apró buborékok nem jelennek meg, amit szakszerûen„második forrásnak” neveznek. Ekkor figyeli leggondosabban agõzt, amely a teaüst száján kitör s pontosan a „harmadik forrás”elõtt, amikor a víz már úgy bugyborékol, „mint a tornyosulóhullámok”, leveszi az üstöt a tûzrõl s a kannát kívül-belül lefor-rázza a forró vízzel, azonnal beleteszi a megfelelõ mennyiségûtealevelet és befõzi a teát. Az ilyenfajta teát igen erõsre fõzik. A kis kanna tartalma alig felel meg négy feketekávés-csészének

75

s egyharmadáig tele van tealevéllel. Minthogy a levelek mennyi-sége ilyen nagy, a teát azonnal kitöltik a csészékbe és rögtönmegisszák. Ezzel a kanna már ki is ürült, az üstöt friss vízzel töl-tik meg, ismét a tûzre állítják, hogy a második kannát megfõzze.Voltaképpen a második kannát tekintik a legjobbnak; az elsõttizenhárom esztendõs leányhoz szokták hasonlítani, a másodikattizenhat esztendõs édes teremtéshez, a harmadikat asszonyhoz.A hozzáértõk elméletben nem helyeslik ugyanazoknak a levelek-nek harmadik leforrázását, de a valóságban az emberek igyekez-nek megférni az „asszonnyal”.

Amit itt elmondtam, az pontos leírása egy bizonyos fajta teakészítésének, ahogy szûkebb hazámban láttam, – Észak-Kínábannemigen ismerik ezt a mûvészetet. A kínaiak általában nagyobbteáskannákat használnak s a tea ideális színének egy tiszta, halvány-aranysárga színt tekintenek, sohasem az angol tea sötétvörösszínét.

Az igazi teakedvelõ önmagáért is élvezi a tea elkészítését,mint például Caj Hsziang, aki öregkorában nem ihatott teát, deragaszkodott a teakészítés mindennapos szokásához. Volt egymásik tudós is, név szerint Csou Ven-fu, aki naponta hatszorkészített és ivott teát, megszabott órákban, hajnaltól estig s kan-náját úgy szerette, hogy halálakor magával temettette el.

A tea élvezésének mûvészete és technikája tehát a követke-zõkbõl áll: mindenekelõtt a teát, minthogy igen könnyen szívmagába idegen zamatot, mindvégig a legnagyobb tisztasággalkell kezelni, távol tartani bortól, tömjéntõl, más illatos anyagoktóls olyan emberektõl, akik ilyenekkel foglalkoznak. Másodszorhûvös, száraz helyen kell tartani s nedves évszakok idején a használatra szánt mennyiséget külön kis edényekben (legjobb acinedény), a tartalékot pedig csak szükség esetén szabad kibon-tani s ha mégis megnedvesedik, enyhén pirítani kell lassú tûzön,födetlenül s állandó legyezgetés közben, nehogy a levelek meg-sárguljanak vagy elfakuljanak. Harmadszor: a teakészítésmûvészetének fele, hogy jó kemény vizet szerezzünk; a hegyiforrásvíz a legjobb, utána a folyóvíz következik s csak harmad-sorban a kútvíz; a vízvezeték vize, ha hegyek közül jön, kielégítõ.Negyedszer: egy csésze finom tea méltánylásához csöndes bará-tok kellenek s azokból is kevés egyszerre. Ötödször: a teamegfelelõ színe általában a halvány-aranysárga, minden sötét-vörös teát tejjel, citrommal vagy borsos mentával kell inni vagyakármivel, ami szörnyû erõs ízét ellensúlyozza. Hatodszor: alegjobb teának „utóíze” van, amit körülbelül fél perccel megivásaután érzünk, amikor kémiai alkatrészei már hatottak nyálmiri-gyeinkre. Hetedszer: a teát frissen kell készíteni és tüsténtmeginni s jó teának nem szabad soká állni a kannában. Nyolcad-szor: a víznek éppen a forráspontjáig kell eljutni. Kilencedszer:tilos minden hamisítószer, ámbár egyéni árnyalatok megenged-

76

hetõk, ha szeretjük valami idegen zamat enyhe hozzákeveredését(például jázmin vagy kasszia). Tizedszer: a legjobb tea zamata a finom „kisbabahús-zamat”. (LIN 222-224)

A Ming- és a Csing-dinasztia idején tengernyi teatermesztési,teázási kézikönyv látott napvilágot. Ekkoriban már a korábbiszerénynek számító (az eddigi könyvek ritkán haladták meg apár ezer írásjegynyi terjedelmet) mûvek mellett monumentálisnakható leírások születtek. Ezek közül is kiemelkedik a Liu Jüan-csang szerkesztésében 1669-ben kiadott Tea története (Csa si),melynek érdeme nem annyira terjedelmében rejlik (noha a 33 000írásjegyet tartalmazó két kötetével és harminc fejezetével, azaddigi legterjedelmesebb mûnek mondható, amely a témábanszületett), hanem, hogy a Tang-kor óta megjelent valamennyialkotást igyekezett összegyûjteni. Az elsõ kötetében a tea erede-tével, feldolgozásával, tárolásával és a teafajtákkal foglalkozóleírások kaptak helyet, míg a másodikban olyan írásokat találunk,melyek a tea fõzéséhez használatos víz minõségével, kiválasztá-sával, a forralással stb. kapcsolatosak. 1734-ben Lu Ting-canmegírta a Kiegészítés a Teáskönyvhöz (Hszü Csa csing) címûmûvét, melynek nem titkolt célja, hogy a Lu Jü által ismertetetttudnivalókat kiegészítse az azóta eltelt majd egy évezred tapasz-talatával, melyet ezen a területen szereztek. Mûvét Lu Jühöz ha-sonlóan 3 kötetre és 10 fejezetre osztotta, csakhogy annak közeltízszeres terjedelmében, mintegy 70 ezer írásjegyben.

LU JÜ ÉS A TEÁSKÖNYVLu Jü (733–804) lelencként csöppent abba a világba, amely késõbb,a „Tea apostolaként” vagy a „Tea isteneként” ismerte meg, éstiszteli õt a mai napig.

Életét a Tang-dinasztia újabb történetének (Hszin Tang su), aTang-kori tehetségek története (Tang caj-ce csuan) címû fejeze-tébõl ismerhetjük meg. Lu Jü kitett gyermek volt, aki három-esztendõsen került a Fucsou tartománybeli Csingli városban (maHupej tartomány Tienmen városa) található Lung-kaj buddhistakolostorba, ahol is Cse-csi apát vette õt pártfogásába. Nevét isaz apáttól kapta, aki a Változások könyve (Ji csing) segítségéveljóslatot kért a gyermek életének további alakulásáról. A jóslateredményeképpen az 53. hexagramm állt össze, amely a csien’fokozatos haladás’ nevet viseli. A hexagramm vonásainakmagyarázatában pedig többek között ez olvasható: „A vadliba(hong) lassan a part (lu) felé tart, tollait (jü) szertartási táncok-hoz lehet használni.” Az apát e mondatból választotta a gyermekszámára a Lu Jü nevet, amely a jóslat ’szárazföld, part’ jelentésûlu-jára és a toll jelentésû jü-ére utal. Lu Jü élete során több nevethasznált, gyakorta felbukkan még a Hong-csien név is, amely a’vadlibára’ és a hexagramm nevére, a ’fokozatos haladásra’ utal.

77

Az éles eszû gyermek buddhista nevelésben részesült, éskilenc évesen már szútrákat recitált. Feltehetõen a kolostorbanismerte és kedvelte meg a teaivás szokását is, amely ekkorra abuddhista szerzetesek mindennapjainak elválaszthatatlan részétképezte. A kolostorban töltött gyermekévei alatt bizonyára keve-set tudott a külvilág dolgairól, illetve koráról, pedig a Tang-dinasz-tia (618 – 907) uralta majd három évszázad Kína politikailag éskulturálisan is az egyik legjelentõsebb korszaka. Felvirágzik akereskedelem. Kína az akkori világ leghatalmasabb birodalma,fõvárosa, Csangan pedig talán a világ legnagyobb városa. Ekkorratehetõ a kínaiak elsõ jelentõs találkozása a világgal. A Tang-birodalomban megfordulnak az arab, szír, szogd, iráni, zsidó,japán, koreai, indiai kereskedõk, utazók, aki éppúgy megis-mertetik Kínát számos új termékkel, mint új vallásokkal.

Tizenkét esztendõsen aztán, ráunva a kolostori életre, titok-ban megszökik és egy vándor színjátszótársulathoz szegõdik,ahol kitanulja a színészmesterséget, és vásári csepûrágókéntkeresi kenyerét. Tehetségével itt is gyorsan kitûnik, még néhányvígjátékot is ír, mint például a Vicces beszélgetéseket (Hszüetan), melyek mára elvesztek. Egy 746-ban rendezett ünnepségalkalmával, Fucsou kormányzója, Li Csi-vu felfigyel a tizennégyesztendõs Lu Jü tehetségére és kinevezi a helyi színjátszók veze-tõjének, sõt elhatározza, hogy a reményteljes ifjú taníttatását isvállalja. Így kerül Lu Jü a Huomen-hegyen élõ Cou mesterhez.Lu Jü huszonkét esztendõs, amikor 755-ben kirobban az An Lu-san vezette lázadás, amely nyolc évre felforgatta a birodalomnyugalmát, és romba döntötte Kína jelentõs részét. A lázadásvéget vet a Tang-birodalom virágzásának is. A felkelõ An Lu-san tábornok elfoglalta Lojang városát és császárrá kiáltatta kimagát. A legitim császár délre menekült, és fia javára lemondotta trónról.

A felfordulás éveiben Lu Jü is, mint számos kortársa a Jangcénátkelve délre menekül. Ez idõ tájt több versében is megénekli azország szenvedését, sanyarú állapotát. 760-ban a mai Csöcsiangtartomány területén található egykori Tiaohsziben telepedik le.Itt a világtól visszavonultan, szinte szerzetesi magányban töltinapjait, csak legközelibb barátaival tartja a kapcsolatot. Barátaiközt számos költõt, buddhista és taoista szerzetest találunk.Gyakorta látták õt egyszerû vászonköpenyben, szalmapapucsbana hegyek közt kóborolni, miközben dalolgatott, vagy épp budd-hista szútrákat kántált. Ezen magányos évei alatt fejlesztettetökélyre a teázás ceremóniáját is, hiszen ekkor, huszonnyolcéves kora körül fejezi be fõmûvét, a Teáskönyvet (Csa csing),amelyet saját bevallása szerint több év kutatásai és tanulmányaielõztek meg.

Lu Jü Tiaohsziben töltött és az ezt követõ éveirõl kevesettudunk. A feljegyzések szerint többször ajánlottak neki magas

78

hivatalnoki állást, de ezt sohasem fogadta el. Élete végén vissza-tért Csinglibe, ahol 804-ben, hetvenegy évesen érte a halál.

Noha Lu Jü Teáskönyvével került be a halhatatlanok kínaipanteonjába, már kortársai is elismerték elvitathatatlan irodalmiés tudományos érdemeit. Kiváló poéta volt, aki emellett éppolyotthonosan mozgott a geográfia, a meteorológia, az asztronómiaés a botanika területén, mint a filozófia és az irodalom számosmûfajában. Ezekben a témákban számos mûvet is írt, melyekegy része ma is olvasható.

Lu Jü mûve, a több mint ezerkétszáz esztendeje íródott Teás-könyv a világ elsõ, és máig a legértékesebb átfogó alkotása ateázásnak és teához kapcsolódó szokásoknak. Lu Jü könyvecíméül a ’tea’ (csa) szó mellett a csinget választotta, amely jóvaltöbb jelentést takar, mint amit mi a címben szereplõ ’könyv’-velérzékeltetni tudunk. A csing nem csupán könyv, jóval több annál,a ’könyvek könyve’. Az elsõ csingek a konfucianizmus szent,kanonizált könyvei, az olyanok mint a Változások könyve (Jicsing), a Dalok könyve (Si csing) az Írások könyve (Su csing)stb. Ekkortól kezdve a kanonizált könyvek gyûjtõneveként hasz-nálták, így pl. a buddhista szútrákat éppúgy csingnek nevezik,mint a taoizmus szent írásainak gyûjteményét, de még a Bibliakínai nevében is megtaláljuk. Ezen valóban jelentõs alkotásokontúl azonban a kínaiak, e kánon-formában foglalták össze minda-zon fontosnak tartott szokásaikat, szenvedélyeiket, melyek talánszámunkra sokkal profánabbak, mint a vallás vagy filozófia külön-bözõ területei. Így aztán léteznek csingek a kövekrõl, kõgyûjtés-rõl, a tücsöktartásról, a galambászatról, az aranyhaltartásról, afüstölõszerekrõl stb.

Lu Jü a valamivel több, mint hétezer írásjegybõl álló mûvéthárom kötetre (csüan) osztotta, amely további tíz fejezetet (csie)tartalmaz. A kötetként fordított csüant nem a mi felfogásunkszerinti kötetként kell érteni. A 8. században a könyvek, írásbelialkotások legfõbb hordozója a papír és a selyem vagy vászonvolt, amelyet ekkor még nem lapokból álló könyvformában terjesz-tettek, hanem tekercsbe feltekerve került az olvasókhoz. A csüaneredeti jelentése tekercs. Lu Jü esetében ez úgy érthetjük, hogymûvét három tekercs terjedelemben készítette el, amelyek közülaz elsõ tekercs tartalmazta az elsõ három fejezetet, a második anegyedik fejezetet, a harmadik pedig az ötödik-tizedik fejezetet.

Lu Jü az elsõ fejezetben a tea eredetérõl, kínai elõzményeirõl,a vadon termõ teanövényekrõl és lelõhelyeikrõl értekezik. A második fejezetet a tea szüreteléséhez és a feldolgozásáhozszükséges eszközök leírásának szenteli, ügyelve arra, hogy min-den esetben kitérjen arra, mely anyagok felhasználása javallott,illetve kerülendõ. Leírásai alapján akár el is lehetett készíteni a szükséges eszközöket. A harmadik fejezet a tea feldolgozásáttárgyalja, a szürettõl egészen a tárolásig, amely mûveletsoroza-

79

tot Lu Jü hét fázisra különíti el. A negyedik fejezetben, amely amû leghosszabb fejezete, hiszen a teljes második tekercs terje-delmét elfoglalja, a teafõzés majd harminc kellékét taglalja aszerzõ, minden egyes tárgynak pontos leírását adva az üsttõlegészen a gyûjtõdobozig, melybe a teázás valamennyi kelléketárolható. Az ötödik fejezetben Lu Jü a teafõzés metódusátfejtegeti, amely egyben a mû irodalmilag legértékesebb része.Hosszú-hosszú évszázadokon át a Teáskönyv leggyakrabbanidézett részletei is ebbõl a fejezetbõl kerültek ki. A fejezet külö-nösen értékes szakasza az, amely a teafõzéshez legalkalmasabbvíz kiválasztását taglalja. Ez oly inspirálóan hatott a késõbbikorok teaszerelmeseire, hogy Lu Jüt idézve, rá hivatkozva különhosszabb-rövidebb mûveket szenteltek e témának. A hatodikfejezetet a teafogyasztásának szenteli Lu Jü, megemlékezve azaddig leghíresebb teamesterekrõl, de szabályszerûen meghatá-rozza a teáscsészék számát és elhelyezését is, ha különbözõszámú vendégek körében történne a teázás. A hetedik fejezetbenLu Jü aprólékos, türelmes filológiai munkával azon történeteket,verseket válogatta össze, melyek koráig születtek a teázás téma-körében. Egy-egy mû részletében épp csak említik a teát, mígmásokban valóban központi helyet foglal el a tea, a teázás. Efejezet érdemeként meg kell említeni, hogy számos mû egykorilétezésérõl csak az alapján van tudomásunk, hogy Lu Jü egy-egytörténet erejéig utalást tesz rá, illetve merít belõle. A nyolcadikfejezet annak ellenére, hogy a nagy közönség számára a legérdek-telenebb, szintén hasznos forrása a kínai teatermesztés Tang-kori epizódjának tudományos rekonstrukciójához. A kilencedikfejezetben, amely az Általánosságok címet viseli Lu Jü rövidennéhány jó tanáccsal szolgál egészen a szüreteléstõl a tea fogyasz-tásáig, melyekre érdemes odafigyelni és megszívlelni annak, akia tea élvezetének hibátlanul akar hódolni. A záró, tizedik feje-zetben Lu Jü a tekercsekre kalligrafálva felírt mûvének pontoselhelyezésérõl ad tanácsot.

Noha mára a Lu Jü által leírtak egy része aktualitásátvesztette, kultúrtörténeti jelentõsége mindenképpen számottevõ.A Teáskönyv jelentõségét ékesen bizonyítja, hogy a Lü Jütkövetõ ezer esztendõ alatt mintegy fél tucat mû született a Teás-könyv kiegészítéseként, folytatásaként, de a tengernyi teázássalfoglalkozó szakirodalom között szinte alig találni olyat, amelyne hivatkozna Lu Jüre, vagy ne idézné õt.

* * *

A fordításunk alapjául a Lu Jü Csa csing si cung (l. bibl.) szöve-ge és Marco Ceresa olasz nyelvû fordításában megjelent (1990)kétnyelvû kiadás szolgált. A jegyzetek összeállításakor elsõsor-ban Marco Ceresa gazdag jegyzetapparátusára támaszkodtunk.Az elõszóban és a mûben emlegetett dinasztiák azonosításához

80

külön táblázatot mellékeltünk. A szakértõ közönség igényeitkielégítendõ, a szövegben elõforduló személy-, hely-, növény-,eszköz- és anyagneveket, mûcímeket és mértékegységeketkülön írásjegymutató táblázatban foglaltuk össze, mely remé-nyeink szerint nem csupán a kínaiul tudók, tanulók számáranyújthat segítséget.

81

82

JEGYZETEK

1 A Pa-hegy (巴山) alatt a Tapasan (大巴山) hegyláncot értjük,amely Közép-Kínában található. Azonban létezik egy Pa-hegyHupej (湖北) tartományban is, amely híres teatermő vidék.

2 A kua-lu (瓜蘆) azonosítása bizonytalan, vagy a Thea sinensis,L var. macrophylla, vagy a Cecrodendron fortunatum lehet.Dél-Kínában honos növény, melynek levelei a teáéhozhasonlítanak, de annál valamivel nagyobbak.

3 Livistonia chinensis (藏葵 cang-kuj, vagy helyesen 蒲葵 pu-kuj)

4 A kínai írásjegyek nagy többsége alapvetően két fő részbőltevődik össze. Az egyik a jelzett szóhoz kapcsolódó fogalmikörre utal, a másik a szó hangalakjára, kiejtésére. Itt az elsőről,a ‘fű’ (艸) és a ‘fa’ (木) fogalmi gyökökről van szó, hiszen atea éppúgy kapcsolható az egyikhez, mint a másikhoz.

5 A kínai nyelv a mai napig a csa (茶) szóval jelöli a teát.6 Kaj-jüan ven-ce jin-ji. A Tang-dinasztia idején, a Kaj-jüan

korban (713–742) összeállított, mára elveszett, harmincfejezetes kommentárja klasszikus műveknek.

7 A ‘tea’ fa-gyökkel alkotott írásjegye a 檟 (csia).8 Pen-cao, teljes címen „Az új füvészkönyv” (Hszin hsziu pen-cao).

659-ben Szu Csing (蘇敬) vezetésével összeállított gyógy-növénykönyv. Kínában elveszett, töredékes formában Japánbólkerült elő.

9 A ‘tea’ fű- és a fa-gyökkel együtt alkotott írásjegye a 荼 (tu).10 Az Er-ja a legrégibb fennmaradt, a Han-dinasztia idején

összeállított írásjegy magyarázó szótár.11 A tea elnevezései: csa 茶, csia 檟, sö 蔎, ming 茗, csuan 荈12 L. 67. jegyzet13 L. 71. jegyzet14 Su a mai Szecsuan (四川) tartomány régi neve.15 L. 85. jegyzet16 A baj-csie (百節) valamennyi izület közös elnevezése.17 A ti-hu (醍醐) eredetileg a tej többszöri forralása és lefölözé-

se után nyert krémszerű anyagot jelentette. A buddhizmusbangyakori magasztaló, dicsőítő kifejezés.

18 A hagyomány szerint az „édes harmat” (kan-lu 甘露) az ország-ban uralkodó harmónia idején hull az égből. A buddhizmusban(szanszkrit amrta) a buddhák vagy bódhiszattvák könyörületessé-gére utal, vagy magát Buddha tanát is jelentheti.

83

19 Peakche (Pajcsi), Silla (Hszinluo) és Koguryo (Kaoli) az i.e.1. században alakult koreai királyságok, a Koreai-félszigetdél-nyugati, dél-keleti és északi részén. A Tang-dinasztiaidején Silla a másik két királyság fölébe kerülve egyesítette afélszigetet, dinasztiája i.sz. 935-ig tartott.

20 A ‘hat kórság’ (六疾 liu csi) kifejezés a hat időjárási fajtától(a szél, a hideg, a forróság, a nedvesség, a szárazság és a tűz)származható betegségekre utal.

21 Han-su. Az itt szereplő idézet némileg eltér az eredetitől,amely a 73. fejezetben olvasható.

22 A Han-su egyik kommentátora.23 A régi kínai nyelvben eredetileg négy zenei hangsúlyt, azaz

szótaghanglejtést (seng聲) különböztettek meg: 1. „sima”(ping 平); 2. „emelkedő” (sang 上); 3. „elmenő” (csü 去); 4.belépő (zsu 入). A szavak hangsúlyai, sőt maguk a hangsúlyokis folyamatosan változtak, azonban írott formában továbbra isaz írásjegyek hagyományos hangsúlyai számítottak. Ez leg-inkább a verselés miatt volt fontos, amelyben az írásjegyekhangsúlyaik alapján kerülhettek különböző helyzetekbe.Ebben a szakaszban a szerző – lévén, hogy a korának meg-felelő tudományos igénnyel értekezik – a csuan (穿) ‘fűző’szó hangsúlyára és etimológiájára vonatkozó sajátságokatelemzi a csaj-csuan (釵釧) ‘melltű és karkötő’ illetve a kuan-csuan (貫串) ‘összefűzni’ szavak segítségével. A továbbiak-ban példaként felhozott öt szó, a mo (磨), a san (扇), a tan(彈), a cuan (鑽) és a feng (縫) jelentései: ‘dörzsöl’,‘legyező’, ‘golyósíj’, ‘fúr’ és ‘varr’.

24 A régi Kínában nem szoláris, hanem lunáris naptárt hasz-náltak, azaz a holdévben számoltak, vagyis kb. egy hónapeltérés mutatkozik. Így a pl. a második holdhónap nagyjából ami márciusunkra esik.

25 A Vicia gigantea vagy Vicia angustifolia vagy Osmundaregalis var. japonica (薇 vej), és a Pteridium aquilinum vagyPteris aquilina (蕨 csüe). Mindkét növény meghatározásabizonytalan bükköny- vagy páfrányfélékről van szó.

26 A régi stílus (ku-ven 古文) a kínai írásjegyek legősibb for-mája, amelyben a i.e. II. évezred közepétől megjelent jósló-csont-feliratok (csia-ku-ven 甲骨文) és az ókori bronzfeliratok(csin-ven 金文) íródtak, és használatban maradtak egészen aCsin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 206) idejéig, az írásjegyek szab-ványosításáig, a kispecsétírás (hsziao-csuan 小篆) megjelené-séig.

84

27 Az ókori jóskönyvben, a Változások könyve (Ji csing 易經)hatvannégy hexagrammot (kua 卦), azaz hat vonásból állójelet tartalmaz, amelyet nyolc fajta három vonásból állótrigramm változata hoz létre. A trigrammok mindegyikénekmegvan a maga szimbolikája, így a kan (坎)-hoz a ‘víz’, ahszün (巽)-höz a szél, a li (離)-hez pedig a tűz elem kapcso-lódik.

28 Az öt elem (vu-hszing 五行) a víz, a tűz, a fa, a fém és a föld.A száz nyavalya (baj-csi 百疾) valamennyi betegség gyűjtőfogalma.

29 I. sz. 761.30 A szöveg kínaiul: 伊公羹。陸氏茶. Ji herceg, teljes nevén Ji

Jin (伊尹) a Sang-dinasztiát (i. e. 16.sz. – i. e. 1066) meg-alapító uralkodó minisztere volt. A Lu úr pedig magát aszerzőt, Lu Jüt jelöli.

31 A ‘fácán’: csin 禽; a ‘tigris’: hu 虎; a ‘hal’: jü 魚.32 A mai Kanszu (甘肅) tartomány keleti részén.33 Az „egyensúly”-ként fordított cseng-ling (正令), illetve a „hő

egyenletesen áramoljék”-ként fordított vu-jüan (務遠)kifejezések értelmezése bizonytalan. A szakértők vélekedéseélesen eltérő. E helyen a szövegromlás sem elképzelhetetlen,vagy mára elveszett Tang-kori beszéltnyelvi kifejezésekrőllehet szó. Mi a szövegbe leginkább beileszthető változatotfogadtuk el, azok közül, amelyeket Marco Ceresa tett közzé.(Erről bővebben l. CERESA, 99., 100. o. 23., 24. jegyzet.)

34 A mai Csianghszi (江西) és Santung (山東) tartományokban.35 A mai Csöcsiang (浙江) tartományban található folyók

vidéke. Régtől fogva híres rattan-papír gyártásáról.36 Két különböző katalpa-fa fajtáról van szó, melyeknek kiváló

minőségük miatt épületek ácsolásától kezdve a fanyomatokdúcának készítéséig számtalan felhasználási formáját ismerték.

37 A Dal a teáról (Csuan fu) a Csin-dinasztia (265–419) idejénritmikus prózában (fu 賦) íródott mű, szerzője Tu Jü.

38 Jung-csia (永嘉), i. sz. 307–313.39 A mai Csöcsiang tartomány keleti részén.40 A mai Santung tartományban.41 Híres halhatatlan a 6–7. század idején. A nevében szereplő

„Cinóber-domb” (tan-csiu丹丘) megnevezés a taoista halhatat-lanok tartózkodási helyére, világára utal. Ilyen néven egyébkénta mai Csöcsiang tartományban is ismerünk egy várost.

42 Körzet a Tang-dinasztia idején, a mai Csöcsiang tartományterületén. Később a szövegben a helynév csou (州) ‘tartomány’részét elhagyva, egyszerűen csak Jüe (越)-ként emlegeti aszerző.

85

43 Körzet, illetve város nevek a Tang-dinasztia idején, Tingcsou,Jüecsou a mai Hunan (湖南) tartományban, Vucsou a maiCsöcsiang tartományban, Soucsou a mai Anhuj (安徽) tarto-mányban, Hungcsou pedig a mai Csianghszi tartománybantalálhatók.

44 Porcelán készítéséről híres körzet a mai Hopej (河北) tarto-mány területén. Később a szöveg a helynév csou (州) ‘körzet’részét elhagyva, egyszerűen csak Hszing (邢)-ként emlegeti aszerző.

45 L. 37. jegyzet.46 Gyakran Ou-nak rövidítik, Jüecsou régi neve (l. 42. jegyz.)47 L. 35. jegyzet.48 Utalás egy régi történetre (a Si-suo hszin-jüből), amelyben

Hszü Hszün egy fogadás alkalmával Vu császár (uralk. 266–290) előtt kijelentette, hogy a felszolgált italoknak „régszolgá-ló tüzifa ízük van”. Később megbizonyosodtak róla, hogytüzifának, melynek lángján az italt készítették, csakugyan egyócska szekér rúdját használták.

49 L. 37. jegyzet.50 A Min-hegy a mai Szecsuan tartományban található.51 „az első dér leszálta” (suang-csiao 霜郊vagy suang-je 霜野)

kifejezés a hagyományos kínai időszámítás szerint az október23-án kezdődő időszakot jelöli.

52 A teakészítés metódusával foglalkozó szerzők közül Lu Jü azegyetlen, aki só hozzáadását javasolja. Nem világos, hogy aszerző szerint mi indokolná ezt. Laboratóriumi kísérletekigazolták, hogy nátriumklorid hozzáadása a teát könnyebbéteszi, aromáját gyengíti (vö. CERESA 124. o. 27. jegyz.). Egyébforrások nem igazolják, hogy a tea sózása a Tang-korbanáltalános szokás volt-e, vagy csupán Lu Jü ajánlja. Ahogy arraa szövegben a későbbiekben utalás történik, nem kifejezettensós teát kell készíteni, hanem feltehetően csak a teavíz minő-ségének javítása a cél. Mindazonáltal megjegyzendő, hogyKína egynémely nemzetiségénél (pl. tibeti, nahszi, miao stb.)máig szokás a teát sóval ízesíteni.

53 Az esszencia (hua 華) kifejezésen a szerző a tea legkiválóbb,legnemesebb részét, azaz a tea habját érti. Miként a későb-biekben olvashatjuk, több fajtáját is megkülönbözteti, úgymint gyöngyözés (mo 沫) vagy hab (po 餑). Kínaiul mindkétkifejezés habot jelent. A virág (hua 花) kifejezés pedig azesszencia egyik lehetséges, jó minőségű állagát jelöli.

54 L. 8. jegyzet.55 L. 37. jegyzet.

86

56 A szöveg eredeti kommentárja: „A tea legjobb részét nevez-zük örök ízűnek (csüan-jung 雋永), a csüan ízt, a junghosszantartót jelent. Tehát a hosszantartó ízt mondjuk csüan-jungnak. A Han-dinasztia története szerint (Han-su) KuajTung egy húszkötetes művet írt Csüan-jung címmel.” KuajJüan életrajza a Han-su 45. fejezetében olvasható.

57 A csia (檟), a csuan (荈) és a csa (茶) szók mindegyike teátjelent (vö. 11. jegyz.). A szöveg eredeti kommentárja méghozzáfűzi: „Egyik forrásunk szerint ha a tea íze keserű, nempedig édes, az a csia, ha viszont édes és nem keserű, az acsuan.” Nem tudni mely forrásműre hivatkozik a szerző.

58 L. 66. jegyzet.59 A „távoli ős” apai vonalon az ükapánál is távolibb felmenőre

utal, jelen esetben azonban csak udvarias megnevezéskénthasználja a szerző, lévén, hogy rokonai ismeretlenek voltak.

60 Csangan és Lojang61 Csing a mai Hupej (湖北) tartományban található egykori

Csingcsoura, a mai Csiangling körzete. Jü teljes nevén Jücsou,a mai Csungcsing Szecsuanban. A kifejezés annyit tesz„Hupej és Szecsuan”.

62 Ezen a helyen szövegromlás feltételezhető. A szövegbenhasznált je egy betegség neve. Minden bizonnyal ez a teánakegy nem szabályos elkészítési módjára utal.

63 A szöveg ezen a helyen következetlen, máig több értelmezéselétezik. Annyi bizonyosan elmondható, hogy a teázás alkalmá-val páratlan számú vendégnek kell jelen lenni, ezért aztán „ahat vagy kevesebb” meghatározás a kettő, négy és hat (tehátpáros számú) vendégre utal, akiket úgy kell kezelni, minthahárman vagy öten lennének.

64 L. az 5. fejezet és az 56. jegyzet65 Ez az időszak a kínai gondolkodásban, írásbeliségben mindig

a történelem kezdeteire utal. Fu Xi, Sen Nung és Huang-timitikus uralkodók korszaka, a hagyomány szerint, valamikoraz i. e. III. évezredben. Történetileg sem a személyek, sem akorszak nem hitelesíthető.

66 Sen Nung mitikus uralkodó, aki az embereket megtanította aföldművelésre, ezért annak isteneként tisztelik. A Csa csing-ban idézett Ételek könyve című művének keletkezési ideje ésírója ismeretlen, maga a mű mára elveszett.

67 A Csou-béli Ven király fia, Vu király öccse. Az egykori Luállam a mai Santung tartomány területén volt, Konfuciuszszülőhelye.

68 Híres államférfi (? – i. e. kb. 493) a mai Santung tartomány-ban található egykori Csi fejedelemségben (i. e. 479–502).

69 L. 41. jegyzet.

87

70 A korai Han-dinasztia híres költője (i. e. 179–117), a fu (賦),prózavers legjelesebb képviselője a kínai irodalomban. A Csacsingban idézett Fan csiang pien című rövid lexikográfikusjellegű műve csak idézetekből ismert, mely címét a kezdő sorelső három írásjegyéből kapta. Feltehetően különböző téma-körök szerint csoportosított katalógusszerű, felsorolásokattartalmazó műről lehetett szó, mely elsőként említi a teát mintgyógynövényt.

71 Filozófus, költő és filológus (i. e. 53 – i. sz. 18), többek között aműben idézett Tájszótár (Fang jen) szerzője. Az ‘alabárdos’kifejezés egy magas tisztséget jelöl.

72 Mo Ti (末帝) császár (uralkodott: i. sz. 264–280) személy-neve.

73 Eredeti neve Vej Jao, akinek történetét Lu Jü a Háromkirályság történetéből (Szan-kuo cse) idézi. Titulusa, az„udvari tanító” (taj-fu太夫), a császári udvar egyik leg-nagyobb tiszteletben álló címe volt.

74 A Nyugati Csin-dinasztia második uralkodója (uralkodott:290–306).

75 Költő (271–318). Lu Jü művében az unokaöccséhez írottlevelét idézi, mely a tea gyógyhatásáról is említést tesz.

76 A mai Csiangszu (江蘇) tartomány északkeleti területénekegykori prefektusa, kormánytisztviselője.

77 Az író és költő Csang Caj írói álneve (? – kb. 289). Műveibőlcsak igen kevés maradt fenn.

78 A Nyugati Csin-dinasztia fővárosának, Lojangnak a város-parancsnoka (239–294).

79 ?–310. Az „istállómester” (szószerint: „ló csutakoló” hszien-ma) kifejezés a császári udvar egyik magas méltóságát jelölte.

80 218–293.81 Co-sze költő (218–293) másik neve. Alig húsz verse maradt

fenn. Lu Jü Gyönyörű lánykáim (Csiao-nü si) című verséneknegyvenhat sorából csak tizenkettőt idéz.

82 Lu Na életrajzát a Csin-su 77. fejezete tartalmazza. Vuhszing,a mai Csöcsiang tartomány egykori kormányzója.

83 Személyéről pontosabbat nem tudunk. A „hivatalnok”-nakfordított nej-si (內史) kifejezés, feltehetőleg a kamarást jelöli.

84 321–385. Életrajza a Csin-su 79. fejezetében olvasható.85 Filológus, aki a műben idézet Er-jahoz (l. 10 jegyz.) írt kom-

mentárt (Er-ja csu). Hungnung kormányzójává halála utánnevezték ki.

86 Életrajza a Csin-su 98. fejezetében olvasható (313–374),ahonnan a Csa csingban olvasható részlet is származik.

87 Tudós, hadvezér (222–284) a Nyugati Csin-dinasztiában (l.még 37. jegyzet).

88

88 Vukang a mai Csöcsiang tartományban található Vuhszingtőldélnyugatra volt. Tao Kaj-jüe művében, a Kiegészítés a híresszerzetesek élettörténeteihezből idézett részletben szerepel.

89 Személye azonosítatlan. Pej királyság nagyjából a mai Anhuj-jal (安徽) azonos. A műben a Szellemek fürkészésénektörténetéből kiemelt idézetben szerepel.

90 Személye azonosítatlan. A műben az Istenek és szellemektörténetéből idézett részletben szerepel. Jüjao a mai Csöcsiangtartományban található Jüjaoval azonos.

91 A Csa csingban idézett Hét intelem (Csi huj) szerzője. Élet-rajza hiányos. Pejti a mai Senhszi (陝西) tartománybeli Jaojárásnak felel meg.

92 A Csa csingban idézett Szózat az étkekről (Si jao) szerzője.Életéről nincsenek megbízható források. Tanjang a maiNanking régi neve.

93 A Korunk történeteinek új traktáiból idézett részletben sze-repel. Korában (3–4. század) különböző tisztségeket látott el.

94 A Kiegészítés A szellemek fürkészésének történetéhezbőlidézett részletben szerepel. Személyéről nincsenek forrásaink.Hszüancseng a mai Anhujbeli Hszüancsenggel azonos.

95 A Csa csingban idézett Mesteremberek élete című műben szere-pel. Tunhuang a mai barlangtemplomairól híres Tunhuanggalazonos.

96 A műben idézett Furcsaságok kertjében szereplő személy,nevét máshonnan nem ismerjük. San-körzet a mai Csöcsiangtartomány Seng-körzet déli részének felel meg.

97 A műben idézett Vuhszingi feljegyzések szerzője. Életérőlkeveset tudunk, feltehetően Liu Szung-dinasztia idején (420–479) élt. Honej, a mai Honan (河南) tartományban találhatóCsinjanggal azonos.

98 Másnéven Északi Vej. Az Északi és Déli dinasztiák koránakegyik északi dinasztiája 386–534.

99 A műben idézett A kései Vej dinasztia feljegyzéseibenszerepel. Műveltségéről híres köztisztviselő (464–501), akikezdetben a Déli Csi (479–502), majd a Kései Vej-dinasztiaszolgálatában állt.

100 Vagyis a Liu Szung-dinasztia (420–479), egyike a déli dinasz-tiáknak az Északi és Déli dinasztiák korában. Nem keverendőössze a 960–1279. fennállt híres dinasztiával.

101 A Hsziao Vu-ti császár (孝武帝) (453–465) nyolcadik fia.102 Ce-luan bátyja. Fej-ti császár trónralépésekor (465) öccsével

együtt az új uralkodó akarata szerint öngyilkosok lettek.103 Pao Csao (414–466) a Hat dinasztia korának egyik leg-

híresebb költője. Verseinek gyűjteménye tartalmaz hat versetnővérétől, Pao Ling-hujtól. Ezek közé tartozik a Lu Jü által

89

említett Xiang ming fu (Dal az illatos teáról) című is,melynek szövege azonban nem maradt fenn.

104 A Pakung-hegy („A nyolc herceg hegye”) a mai Anhujtartományban található.

105 Két Csi dinasztiát ismerünk a Déli és Északi dinasztiákkorából, az egyik a Déli Csi (479–502), a másik az ÉszakiCsi (550–577). Ebben az esetben a Déli Csiről van szó.

106 A Déli Csi-dinasztia második császára (482–493). Az ővégakaratát idézi Lu Jü.

107 A Déli és Északi dinasztiák korából két Liang-dinasztiaismert, a Déli Liang (502–557) és a Kései Liang (555–587),jelen esetben a Déli Liang-dinasztiáról van szó.

108 Liu Hsziao-cso (481–539) híres költő és irodalmár a 6.század első felében. Mára mintegy hatvan verse ismert, Lu Jüa Csin-béli An herceghez írott köszönő levelét (Hszie CsinAn-vang hsziang mi teng csi) idézi.

109 Tao Hung-csing (452–536) taoista orvosdoktor. A híres Pen-caohoz (l. 8. jegyz.) egy kommentárgyűjteményt állítottössze. Lu Jü egy mára elveszett művéből idéz, amely a Ca lu(Mindenféle feljegyzések) címet viseli.

110 Azaz a Tang-dinasztia (618–907).111 A Tang-dinasztia híres hadvezére.112 L. 10. jegyzet. Az Er-jat tévesen tulajdonítják Csou herceg

művének.113 Az Er-ja bővített változata, feltehetően a 3. század első

felében állították össze.114 A mai Hupej és Szecsuan közti terület.115 A Tavaszok és őszök (Csun Csiu) címet viseli az egyik

legkorábbi történeti mű.116 Kristályos kénsavas nátrium (az orvoslás hashajtóként

alkalmazza).117 Fang jen. A kor különböző dialektusainak szógyűjteménye.118 A Három királyság korának (220–280) legfontosabb történeti

műve, a Három királyság története, ennek egyik szakasza aVu-cse Vej Jao csuan.

119 A Csin csung-hszing su egy mára elveszett, egykor hetven-nyolc fejezetből álló történeti mű. A Keleti Csin-dinasztia(317–420) időszakát tárgyalta.

120 A Csin-su hivatalos történeti mű 98. fejezetét idézi Lu Jü.121 A Szou-sen csi híres anekdota gyűjtemény, melyet Kan Pao

állított össze a Keleti Csin-dinasztia idején.122 Az eredeti szöveggel összevetve nem egyértelmű, hogy a

beteg feleségét látogatta-e meg, vagy, hogy megbetegítette afeleségét.

90

123 A Sen-ji csi szerzőjének kiléte és keletkezési ideje máig bi-zonytalan. Természetfeletti és mitológiai anekdoták gyűjte-ménye.

124 Jang Hsziung l. 71. jegyzet.125 Sze-ma Hsziang-zsu másik neve, l. 70. jegyzet.126 Cseng Cseng és Cso Vang-szun híres kovácsok voltak Vu-ti

császár idején, a Korai Han-dinasztia korában. Cso Vang-szun Sze-ma Hsziang-zsu apósa volt. Mindkét kovács óriásivagyonáról volt híres.

127 Egykor két város is létezett Pu néven, az egyik a mai Honan,a másik a mai Santung tartomány területén. Jüan teljes nevénTa Jüan a Közép Ázsiában található egykori Fergana király-sággal azonos. Csi a mai Santungban található. Jen nagyjábóla mai Hopej tartománynak felel meg. Hengjang esetébenvagy a Heng-hegy déli lejtőjéről vagy a Hopej-béli Csüjangkörzetről lehet szó, mindkét terület körtetermeléséről híres.Vusang a mai Szecsuánban található. A Nancsung Kína déliterületeinek általános elnevezése. Hszicsi India régi kínaineve.

128 A Lo-folyó a mai Senhszi tartomány területén ered és aSárga-folyóba ömlik. Hotung a mai Sanhszi (山西) tarto-mánynak felel meg. Lu Santung tartománybeli Csüfu vidéké-vel azonos. Pasu Szecsuánra utal.

129 A Si lun című műről nincsenek egyéb ismereteink.130 A mű (Si csi) és a szerzője is azonosítatlan.131 Si-suo hszin-jü. A történet megértéséhez tudnunk kell, hogy

Zsen Csang, aki északról származott, nem ismerte a Dél-Kínában (Jangcétől délre) ekkor már oly népszerű teát, ígyamikor észreveszi, hogy kérdése döbbenetet keltett, kihasz-nálja a kiejtésbéli hasonlóságokat. Ugyanis az „első szedésűtea” és a „meleg” jelentésű szavak, akárcsak a „másodikszedésű tea” és a „hideg” jelentésű szavak kiejtése ebben akorban igen közel esett egymáshoz. Mára ezt a hasonlóságotnem érzékeljük.

132 Hszü Szou-sen csi.133 A mai Hupejben található hegy.134 A Csin Sze-vang-csi si történelmi mű a Keleti Csin-dinasztia

idejéből, amely mára elveszett.135 A Ji jüan, a rendkívüli és csodás történetek, események

tízfejezetes gyűjteménye, amely az 5. században íródott.136 A „jiszangi hála” története az ókori történeti műben, a Co-

csuan-ban szerepel. A történet Jiszang városában játszódik,ahol Csao Tun enni adott az éhes Ling Csönek. Amikorpedig a Csin-béli Ling herceg csapdát állított Csao Tunnak,fegyveresei között ott volt Ling Csö is, aki felismevén

91

egykori jótevőjét, megmentette őt a biztos haláltól. Azóta a„jiszangi hála” kifejezés azt jelenti „viszonozni egy korábbiszívességet”.

137 A Kuang-ling csi-lao csuant a Taj-ping jü-lan című gyűjte-mény 860. fejezete tartalmazza.

138 A Keleti Csin-dinasztia első császára, aki 317–322. uralko-dott.

139 Ji-su csuan a Csin-dinasztia történetének (Csin-su) 95.fejezete.

140 Itt nem az Örök Kiválóság (Jung-csia 永嘉) korszakról(307–303) van szó, hanem az Első Kiválóság (Jüan-csia元嘉) korszakról (424–453), Ven-ti (文帝) császár uralko-dása alatt.

141 Itt nem az Örök Fényesség (Jung-ming 永明) korszakról(483–494) hanem a Nagy Fényesség (Ta-ming 大明)korszakról (457–465) van szó.

142 A Jiang-si csia-csuant a Taj-ping jü-lan 867. fejezetetartalmazta, mára csak a címe ismert.

143 A Szung lut szintén a Taj-ping jü-lan 867. fejezete tartalmaz-ta, szövege mára elveszett.

144 Vang Vejnek Ca si címmel két verse is ismert. Az itt részle-teiben idézett vers összesen huszonnyolc vessorból áll,amelynek Lu Jü az utolsó négy sorát idézi. E helyen a teanövényről van szó, melynek fájából olykor koporsókat iskészítettek.

145 A Hsziang ming fu szövege elveszett.146 Hszincseng a mai Hszinteng területettel azonos Csöcsiang

tartományban. Jünszung („Felhő-fenyő” 雲松) kifejezés akorabeli kínai költői nyelv gyakori fordulata.

147 A Hou-vej lu mára ismeretlen mű.148 A történetből kiderül, hogy az 5–6. században mennyire isme-

retlen volt még a tea Észak-Kínában.149 A Tung Csün lu című műről nincsenek ismereteink.150 Hszijang, Vucsang és Lucsiang a mai Hupej tartományban

található Huangkanggal és Ecsenggel illetve az Anhuj-beliHuocsiuval azonos, Csiling pedig a Csiangszu tartománybeliVucsinnak felel meg.

151 A Kun jüan lu tíz fejezetes földrajzi mű, amely a Tang-dinasz-tia idején íródott, de mára elveszett.

152 A Hszüpu a mai Hszüpuval azonos Hunan tartományban.153 A Kua ti tu mára elveszett földrajzi mű.154 A Tang-diansztia idején nem ismerünk Linszuj nevű tarto-

mányt.155 A Vuhszing csi egy mára elveszett három fejezetes földrajzi mű.156 A mai Csöcsiang tartománybeli Vuhszinggel azonos.

92

157 Jiling a mai Hupej tartományban található Jicsang körzet régineve. A Jiling tu-csing egy mára elveszett földrajzi mű.

158 Az említett négy hegy mind a mai Hupej tartomány területéntalálható.

159 Jungcsia a mai Csöcsiang tartományban található Jungcsiávalazonos. A Juncsia tu-csing egy mára elveszett földrajzi mű.

160 Huajjin a mai Csiangszu tartománybéli Jin városának felelmeg. A Huajjin tu-csing mára elveszett.

161 Csaling a mai Hunan tartományban található Csalinggalazonos. A Csaling tu-csing mára elveszett.

162 A Si king az ókorban összeállított népdalok, munkadalok,himnuszok stb. gyűjteménye, melynek összeállítását a hagyo-mány Konfuciusznak tulajdonítja. Magyar fordításbanszámos kiadása ismert. Az itt idézett két részlet a 35. vers 2.versszakából való: „Nem fanyar a tu, az íze / mint apásztortáska méze.” (Szabó Magda fordítása) és a 237. vers3. versszakából való: „...tu-fű, kin-fű, mint a színméz.” (SzabóMagda fordítása).

163 A Csen csung fangról nincsenek ismereteink, feltehetőenorvosi mű lehetett.

164 A Zsu-ce fang mára elveszett, feltehetően gyermekorvositraktátus lehetett.

165 A Tang-dinasztia idején kezdetben 10 majd később 15 tarto-mányra volt felosztva (tao 道) a birodalom, Lu Jü a 15 tartomá-nyos felosztást írja le. A körzet (csou 州) a tartománynál eggyelkisebb közigazgatási egység. A vidék (hszien 縣) a körzetnéleggyel kisebb közigazgatási egység.

166 Sannan a Jangcétól északra eső terület, a mai Szecsuan ésHunan tartomány területén.

167 Huajnan a mai Huaj-folyó vidéke.168 Csöhszi (浙西) a mai Csiangszu, Csöcsiang, Anhuj és

Csianghszi tartományok területének egykori neve.169 Csiennan a mai Szecsuan, Jünnan és Kujcsou (貴州) terü-

letének régi elnevezése.170 Csötung a mai Csöcsiang tartomány területének a Pujang és

Csücsiang folyóktól nyugatra fekvő része.171 Csiencsung nagyjából a mai Kujcsou területének felel meg.172 Lu Jü a 8. fejezet kommentárját a következő szavakkal zárja:

„A következő tizenegy körzet: Sze, Po, Fej, Ji, O, Jüan, Csi,Fu, Csien, Kuan, Sao és Hsziang teáját nem eléggé ismerem,noha gyakorta kapok belőlük, ízük pedig kiváló.” A listánvalójában tizenkét körzet szerepel, nem pedig tizenegy, mintahogy azt Lu Jü említi, épp ezért a későbbi szerkesztők nagy-része kihagyja Kuant, hogy kiküszöböljék a következetlen-séget.

93

173 Csiangnan a mai Csöcsiang, Fucsien, Csianghszi és Hunantarományok területének felel meg, illetve a Jangcétól északrafekvő területek Csiangszuban és Anhujban, Hupej ésSzecsuan egyrésze és Kujcsou északkeleti vidéke.

174 Lingnan a mai Kuangtung (廣東) tartományt foglalta magá-ban, valamint Kuanghszi (廣西) tartomány nagyrésze tartozottide.

175 A tavaszi ünnepsorozat jelentős eseménye a régi Kínában,amikor is a házi tűzhelyek tüzét a lakóházakból kivitték aszántóföldekre, jelezvén a mezőgazdasági munkálatok meg-kezdését.

94

IDŐRENDI TÁBLÁZAT

Hszia (夏)-dinasztia i. e. 21. sz. – i. e. 16. sz.Sang (商)-dinasztia i. e. 16. sz. – i. e. 11. szCsou (周)-dinasztia i. e. 11. sz. – i. e. 221

Nyugati Csou (西周)-dinasztia i. e. 11. sz. – i. e. 771Keleti Csou (東周)-dinasztia i. e. 770 – i. e. 221

Tavasz és ősz (春秋) korszak i. e. 770 – i. e. 475Hadakozó fejedelemségek (戰國) kora i. e. 475 – i. e.221

Csin (秦)-dinasztia i. e. 221 – i. e. 206Han (漢)-dinasztia i. e. 206 – i. sz. 220

Nyugati Han (西漢)-dinasztia i. e. 206 – i. sz. 24Keleti Han (東漢)-dinasztia 25–220

A három királyság (三國) kora 220–280Vej (魏) 220–265Su (蜀) 221–263Vu (吳) 222–280

Csin (晉)-dinasztia 265–420Nyugati Csin (西晉)-dinasztia 265–316Keleti Csin (東晉)-dinasztia 317–420Tizenhat állam (十六國) kora 304–439

Déli és Északi (南北) dinasztiák 420–589Déli (南) dinasztiák 420–589

Szung (宋) 420–479Csi (齊) 479–502Liang (梁) 502–557Csen (陳) 557–589

Északi (北) dinasztiák 386–581Északi Vej (北魏) 386–534Keleti Vej (東魏) 534–550Északi Csi (北齊) 550–577Nyugati Vej (西魏) 535–557Északi Csou (北周) 557–581

Szuj (隋)-dinasztia 581–618Tang (唐)-dinasztia 618–907Az öt dinasztia (五代) 907–960

Kései Liang (後梁) 907–923Kései Tang (後唐) 923–936Kései Csin (後晉) 936–946Kései Han (後漢) 947–950Kései Csou (後周) 951–960

95

Szung (宋)-dinasztia 960–1279Északi Szung (北宋)-dinasztia 960–1127Déli Szung (南宋)-dinasztia 1127–1279

Jüan (元)-dinasztia 1279–1368Ming (明)-dinasztia 1368–1644Csing (清)-dinasztia 1644–1911Köztársaság (中華民國) 1912–1949

96

MUTATÓ

Mértékegységek:

arasz cse 赤 = kb. 35,81 cmcsün csün 鈞 = 30 csin = 17,88 kgfont csin 斤 = 596,8 grhüvelyk cun 寸 = 1/10 cse = 3,581 cmköböl tou 斗 = 10 seng = 10,355 literláb cse 尺 = 0,3581 möl csang 丈 = 10 cse = 3,58 mmérföld li 里 = 576 méternégyzethüvelyk fang-cun 方寸 = 12,82 cm2pint seng 升 = 1,0355 literrőf fu 幅 = 0,787 mujj fen 分 = 1/10 cun 0,3581 cmuncia liang 兩 = 1/16 csin = 37,3 gr

Eszközök:

ágy: csuang (床)állvány: csia-csuang (交床)bambuszcsipesz: csu-cö (竹策)csésze: van (碗)csészetartó kosárka: pen (畚)csipesz: csia (夾)doboz: csie (篋); ho (合)fadorong: mu-vu (木吾)fejsze: fu (斧)forró vizes edény: su-jü (熟盂)fűző: csuan (穿)fűzőpálca: kuan (貫)gőzölő: ceng (甑)gyékény: lej (羸); pang-lang (篣筤); pi-li (芘莉)hamugyűjtő: huj-cseng (灰承)háromlábú bronzüst: ting (鼎)henger: nien (碾)kalapács: csuj (鎚)kanál: csie (揭); hszi (犧); pi (匕); sao (杓)kosár: csü (筥); lan (籃); lung (籠)láda: csie (篋)

97

lukasztó: csi (棨); csuj-tao (錐刀)merőkanál: hszi-sao (犧勺); piao (瓢)mérőkanál: cö (則)mozsártörő: csu-csiu (杵臼); tuj (碓)öntőforma: csu (鑄)pad: csen (砧); cseng (承); taj (臺)papírtasak: cse-nang (紙囊)parázstartó: feng-lu (風爐)piszkavas: tan-csua (炭檛)polc: csia (架)présforma: csüan (棬); kuj (規); mo (模)puttony: csü (筥); jing (籯); lan (籃); lung (籠)rosta: luo (羅)sótartó: co-kuj (鹺簋)sulyok: pien (鞭); pu (撲)szárítóállvány: csa (柵); csan (棧)szárítókamra: pej (焙)szövet: jen (檐); ji (衣)szűrő: lu-suj (漉水)tasak: nang (囊)tárolóedény: jü (育)tok: nang (囊)tollseprő: fu-mo (拂末)tökhéjkanál: pao (匏)tűzfogóvas: csu (箸); huo-cö (火策)tűzhely: cao (灶)üst: fu (釜 vagy 鍑)vizes csöbör: suj-fang (水方)zacskó: nang (囊)

Növények:

arkangyalfű: baj-cse (白芷) Angelica anomalabambusz: csu (竹) Bambusoideaebaracklevelű keserűfű: liao (蓼) Polygonum persicariabenge: másn. japán benge; ta-cao-li (大皁李) Rhamus japonicusbékalencse: csing-ping (青萍) Lemna paucicostatabirs: mu-kua (木瓜) Cydonia sinensisbogáncs: fej-lien (蜚廉) Carduus crispusboroszlán: jüan-hua (芫華) Daphne Genkwaboróka: kuj (檜) Juniperus chinensisbors: csiao (椒) Piper nigrum

98

bükköny: másn. királypáfrány vej (薇) Vicia gigantea / V. angustifolia/ Osmunda regalis var. japonica

canarium: kan-lan (橄欖) Canarium albumcang-kuj pálma: cang(sic!) [pu]-kuj (藏 [pu蒲] 葵) Livistonia

chinensisciprus: másn. japánciprus; san (杉) Cryptomeria japonicacukornád: csö (蔗) Saccharum officinarumcsászárfa: tung (桐) Paulownia imperialiscsukóka: sao-jao (芍藥) Scutellaria baicalensis / S. macranthadalbergia: tan (檀) Dalbergia hupeanadió(fa): hu-tao (胡桃) Juglans regiaeperfa: csö (柘) Cudrania trilobaédesgyökér: kan-cao (甘草) Glycyrrhiza glabrafahéj(fa): kuj (桂) Cinnamomum Loureirifehér eperfa: szang (桑) Morus albafodrosmályva: kuj-keng (葵羹) Malva verticillatafutótök: hszüan-pao (sic!) (懸豹) [-piao瓢] Cucurbitalesfűz(fa): liu (柳) Salix babylonicagardénia: cse-ce (梔子) Gardenia floridagesztenye: li (栗) Castanea vulgarisginszeng(gyökér): zsen-sen (人參) Panax ginsenggyömbér: csiang (薑) Zingiber officinalegyöngyakác: másn. japánakác; huaj (槐) Sophora japonicaharangvirág: csie-keng (桔梗) Platycodon grandiflorumillatos hagyma: csiu (韭) Allium odorumjujuba: cao (棗) Zizyphus vulgariskadsura: vu-vej (五味) Kadsura japonica / Schizandra chinensiskaki-szilva: si (柿) Diospyros kakikálmos: csang-pu (菖蒲) Acorus gramineuskaralábé: caj (菜) Brassica oleracea, L. var. gongylodeskínagyökér: pa-csie (菝揳) Smilax Chinakoronaliliom: másn. császárkorona; pej-mu (貝母) Fritillariaköles: ko (棵) Panicum Crusgallikörte(fa): li (梨) Pirus sinensiskrizantém: csü (菊) Chrysanthemum sinensekua-lu teafa: kua-lu (瓜蘆) Thea sinensis, L var. macrophylla /

Cecrodendron fortunatumkuan-bors: kuan-csiao (莞椒) Xanthoxylum Ala-tumlókörmű martilapu: kuan-tung (款冬) Tussilago farfaralótusz: másn. tündérrózsa; ho (荷) Nelumbo nuciferamagnólia: mu-lan (木蘭) Magnolia obovatamenta: po-ho (薄荷) Mentha arvensismyrica: jang-mej (楊梅) Myrica rubra

99

narancs(fa): másn. királynarancs; csü (橘) Citrus nobilis / C. japonicaőszibarack(fa): tao (桃) Prunus Persicapapíreperfa: ku (穀) Broussonentia papyriferaparásfa: nie-lou (蘗蔞) Phellodendron amurensepálma(fa): ping-lü (栟櫚) Chamaerops excelsapásztortáska: csi-caj (薺菜) Capsella Bursapastorisperilla: szu (蘇) Perilla nankinensis / P. ocimoidespu-kuj pálma: pu-kuj (蒲葵) Livistonia chinensissaspáfrány: csüe (蕨) Pteridium aquilinum / Pteris aquilinasisakvirág: vu-huj (烏喙) Aconitum uncinatumsom(fa): csu-jü (茱萸) Cornus officinalisspárga: tien-men-tung (天門冬) Asparagus lucidusszamárkenyér: lou-lu (漏蘆) Echinops dahuricus / E. sphaerocephalusszegfűszeg: ting-hsziang (丁香) Eugenia caryophyllata / Charyophyllus

aromaticusszilva(fa): jüan-li (元李) Prunus communisszivarfa: másn. trombitafa; ce (梓), csiu (楸) Catalpa Kaempferi /

C. Bungeiszőlő: paj-lien (白斂) Vitis serjanifoliatea: csa (茶), csia (檟), csuan (荈), ming (茗), sö (蔎), tu (荼)

Camellia sinensistéli hagyma: cung (蔥) Allium fistulosumtök: hu (瓠) Lagenaria vulgaristölgy: li (櫪) Quercus serratatölgyfa: csou (椆) Quercustrombitafa: másn. szivarfa; ce (梓), csiu (楸) Catalpa Kaempferi /

C. Bungeituja: paj (柏) Thuja orientalistündérfátyol: csang-hszing (昌荇) Nymphoides peltatatündérrózsa: csun (蓴) Brasenia peltataüröm: csin-cao (芩草) Artemisia Stellrianavadalma: naj (柰) Pirus Malusvadrózsa: csiang-vej (薔薇) Rosa multiflora / R. indicavízigesztenye: ling (菱) Trapa natans

Személynevek:

Ce-luan 子鸞Ce-sang 子尚Co Sze 左思Csang Caj 張載Csang Csing 長卿

100

Csang Meng-jang 張孟陽Cseng (Cseng) 裎(鄭)Csen Vu 陳務Csin Csing 秦精Csing herceg 景公Cso (Vang-sun) 卓(王孫)Csou herceg 周公Fa Jao 法瑤Fu Hszian 傅咸Fu Hszün 傅巽Jao 瑤Jang 楊Jang alabárdos 楊執戟Jang Hsziung 楊雄Jang mester 楊子Jen-ce 晏子Jen Jing 晏嬰Jen Si-ku 顏師古Ji herceg 伊公Ji-szang 翳桑Jing 嬰Jü Hung 虞洪Jüan császár 元帝Hszia Hou-kaj 夏侯愷Hszie An(-si) 謝安(石)Hua To 華佗Hu Csü-si 壺居士Huan Ven 桓溫Huj császár 惠帝Hung Csün-csü 弘君舉Kou Nu 苟奴Kuaj Tung 蒯通Kuo hivatalnok 郭弘農Liu 劉Liu Kun 劉琨Lu Jü 陸羽Lu Na 陸納Lu úr 陸氏Lu Su 陸俶Pao Csao 鮑昭Pao Ling-huj 鮑令暉San Csien-cse 山謙之San Tao-kaj 單道開

101

Sen Nung 神農Sen Taj-csen 沈臺真Sze-ma Hsziang-zsu 司馬相如Szun Csu 孫楚Szun Hao 孫皓Tao Hung-csing 陶弘景Tao Kaj-jüe 道該說Tan Cse 譚濟Tan-csiu-ce 丹丘子Tu Jü 杜毓 (vagy 預)Vang Szu 王肅Vej Jao 韋曜Vu császár 武帝Zsen Csan 任瞻Zsen Jü-csang 任育長

Helynevek:

Ancsi 安吉Ankang 安康Cicsou 澤州Csaling 茶陵Csangcseng 長城Csangcsou 常州Csangcsou 長洲Csangming 昌明Csetö-templom 至德寺Csi 齊Csiangling 江陵Csiangnan 江南Csiangning 江寧Csiangtung 江東Csicsou 蘄州Csicsou 吉州Csiencsou 建州Csihszicsang 其西昌Csincsou 金州Csiencsung 黔中Csiennan 劍南Csientang 錢塘Csinniu 金牛Csing 荊

102

Csingcseng 青城Csingcsou 荊州Csiu Lung 九龍Csiungcsou 邛州Csöhszi 浙西Csötung 浙東Csung-hegy 鍾山Csuomu-hegy 啄木嶺Csüan-hegy 圈嶺Csün-hegy 君山Csüsuj-templom 曲水寺Ecsou 鄂州Fejcsou 費州Fejjün-templom 飛雲寺Feng 豐Fenting-hegy 鳳頂山Fucsou 福州Hancsou 漢州Hangcsou 杭州Hengcsou 衡州Hengjang 恒陽Hengsan 衡山Hszia 峽Hsziacsou 峽州Hsziacsuan 峽川Hsziangcseng 襄城Hsziangcsou 襄州Hsziangcsou 象州Hsziaosan 小山Hszicse 西極Hszicseng 西城Hszinan 新安Hszingcsou 邢州Hszüancseng 宣成Hszüancsou 宣州Holung 河隴Honej 河內Hupej 湖北Huajnan 淮南Huangcsou 黃州Huangmej 黃梅Hucsou 湖州Hungcsou 洪州

103

Hungnung 弘農Jacsou 雅州Jangcsou 揚州Jen 燕Jicsou 易州Jicsou 夷州Jihszing 義興Jijang 義陽Jiling 夷陵Jing 英Jitu 宜都Jocsou 幽州Jü 俞Jü 榆Jüan 苑Jüanan 遠安Jüancsou 袁州Jücsang 豫章Jücsien 於潛Jüjao 餘姚Jüecsou 越州Jüecsou 岳州Kaoan 高安Koguryo (Kaoli) 高麗Kuajcse 會稽Kuangcsou 廣州Kuangcsou 光州Kuangling 廣陵Kuangsan 光山Lajcsou 萊州Langje 瑯琊Liangcsou 梁州Linan 臨安Lingnan 嶺南Lu 魯Lucsou 瀘州Lungan 龍安Maan-hegy 馬鞍山Macseng 麻城Mejcsou 眉州Miencsou 綿州Miencsu 綿竹Min-hegy 岷山

104

Mingcsou 明州Ming-hegy 名山Mucsou 睦州Nancseng 南鄭Nancsung 南中Pacsou 巴州Pa-hegy 巴山Pajcsang-hegy 百丈山Pajmao-hegy 白茅山Pakungsan 八公山Peakche (Pajcsi) 百濟Pejti 北地Pengcsou 彭州Pengkou 棚口Pocsou 播州Pupu-hegy 瀑布山San 剡Sancsüan-templom 善權寺Sanhszi 山西Sangtang 上黨Sannan 山南Sanszang-templom 山桑寺Saocsou 韶州Sencsüan 神泉Sengtang 盛唐Silla (Hszinluo) 新羅Siting-hegy 石頂山Soucsou 壽州Söcsou 歙州Su 蜀Sucsou 舒州Sucsou 蜀州Szecsou 思州Szecsuan 四川Szucsou 蘇州Tajcsou 台州Tajhu 太湖Tajping 太平Tancsou 檀州Tanjang 丹陽Tanling 丹校Tingcsou 鼎州Tunglu 桐廬

105

Tungou 東甌Tunhuang 燉煌Tungjang 東陽Vu 吳Vucsou 婺州Vujüan-hegy 婺源山Vukang 武康Vusan 巫山Vuhszing 吳興Zsuncsou 潤州Zsusi-templom 儒師寺

A szövegben előforduló művek:

Ca lu 雜錄Ca si 雜詩Csa csing 茶經Csa-ling tu-csing 茶陵圖經Csen csung fang 枕中方Csi huj 七誨Csiang-si csia-csuan 江氏家傳Csiao-nü si 嬌女詩Csin csung-hszing su 晉中興書Csin-su 晉書Csin Sze-vang-csi si 晉四王起事Csuan fu 荈賦Er-ja 爾雅Er-ja csu 爾雅注Fan csiang pien 凡將篇Fang-jen 方言Jen-ce Csun-csiu 晏子春秋Ji-jüan 異苑Ji-ling tu-csing 夷陵圖經Ji-su csuan 藝術傳Jung-csia tu-csing 永嘉圖經Han-su 漢書Hou-vej lu 後魏錄Hsziang ming fu 香茗賦Hszie Csin An-vang

hsziang mi teng csi 謝晉安王餉米等啟Hszin hsziu pen-cao 新修本草Hszü Ming-szeng csuan 續名僧傳

106

Hszü Szou-sen csi 續搜神記Huaj-jin tu-csing 淮陰圖經Kaj-jüan ven-ce jin-ji 開元文字音義Kua ti tu 括地圖Kuang-ja 廣雅Kuang-ling csi-lao csuan 廣陵耆老傳Kun jüan lu 坤元錄Pen-cao 本草Sen-ji csi 神異記Si csi 食忌Si csing 食經Si hszi 食檄Si king 詩經Si lun 食論Si-suo hszin-jü 世說新語Szan-kuo cse 三國志Szou-sen csi 搜神記Szung-lu 宋錄Taj-ping jü-lan 太平御覽Teng Csengtu lou si 登成都樓詩Tung Csün lu 桐君錄Vucse Vej Jao csuan 吳志韋曜傳Vu-hszing csi 吳興記Zsu-ce fang 孺子方

Nyersanyagok:

agyag: tu (土)bronz: tung (銅)cserép: ce (瓷); sa (沙); va (瓦)ezüst: jin (銀)fa: mu (木)géz: sa (紗)gipsz: man (墁)gyorsvas: csi-tie (急鐵)háncs: pi (皮)jáde: jü (玉)hamu: csin (燼)homok: sa (沙)korongozott agyag: jün-ni (運泥)kovácsoltréz: su-tung (熟銅)kovácsoltvas: tuan-tie (鍛鐵)

107

kő: si (石)lakk: csi (漆)nyersréz: seng-tung (生銅)nyersvas: seng-tie (生鐵); csing-tie (精鐵)papír: cse (紙)porcelán: ce (瓷)rattan: teng (籐)selyem: csien (縑)só: jen (鹽)madártoll: niao-jü (鳥羽)tüzifa: hszin (薪)vas: tie (鐵)(vékony)selyem: csüan (絹)

108

IRODALOM

Balázs, Étienne. Gazdaság és társadalom a régi Kínában.(Ford.: Ecsedy Ildikó) Budapest. Európa Könyvkiadó. 1976.

Blofeld, John. The Chinese Art of Tea. Boston. ShambalaPublications Inc. 1985.

Boulnois, Luce. A Selyemút. (Ford.: Litván György) Budapest.Kossuth Könyvkiadó. 1972.

Cao Hszüe-csin. A vörös szoba álma. (Ford.: Lázár György)Budapest. Európa Könyvkiadó. 1964.

Carpenter, Francis Ross (ford.). The Classic of Tea. Boston-Toronto. Little Brown and Co. 1974.

Ceresa, Marco (ford.). Lu Yu: Il canone del tè. Milano. LeonardoEditore s.r.l. 1990.

Csen Cung-mao陳宗懋 (szerk.). Csungkuo csa csing 中國茶經(Kínai teáskönyv). Sanghaj. 1994.

Csen Tung-ta 陳東達. Jin csa cong-heng tan 飲茶縱橫談(Beszélgetés a teázásról széltében-hosszában). Peking 1986.

Csu Csi-fa 竺濟法. Ming-zsen csa si 名人茶事 (Híres emberekteatörténetei). Sanghaj. 1992.

Gernet, Jacques. Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén1250-1276. (Ford.: Gyáros Erzsébet) Budapest. Gondolat. 1980.

Jao Caj-fan 姚在藩 (szerk.). Csa-je csia-kung 茶葉加工 (A tealevélfeldolgozása). Peking. 1985.

Horváth Iván, Dr. Teázóknak való. Budapest. MezőgazdaságiKiadó 1985.

Lin Yutang. Mi kínaiak. (Ford.: Benedek Marcell) Budapest.Révai. 1943.

Lin Yutang. A bölcs mosoly. (Ford.: Benedek Marcell) Buda-pest. Révai. 1944.

Lu Jü 陸羽. Csa csing 茶經 (Teáskönyv). Peking. 1985.Needham, Joseph. Science and Civilisation in China. Vol. 6.

Biology and Biological Technology. Part III. Agro-Industriesand Foresty by Christian Daniels – Nicholas K. Menzies.Cambridge. University Press. 1996.

Okakura Kakudzó. Teáskönyv. (Ford.: Nemes Ágnes) Budapest.Terebess Kiadó 2003.

Okakura Kakuzo. Teakönyv. (Ford.: Magyar László András)Budapest. Édesvíz Kiadó 1998.

Ricci, Matteo. Storia dell’introduzione del Cristianesimo inCina I-III. (Szerk.: P. M. D’Elia) Roma. Reale Accademiadello Stato 1942.

Vang Ling 王玲. Csungkuo csa ven.hua 中國茶文化 (Kínaiteakultúra). Peking. 1992.

109

FÜGGELÉKA Csa csing eredeti kínai szövege

110

茶經陸羽撰

一之源茶者，南方之嘉木也，一尺二尺，乃至數十尺。其巴山峽川有兩人合抱者，伐而掇之，其樹如瓜蘆，葉如梔子，花如白薔薇，實如栟櫚，葉如丁香，根如胡桃。其字或草，或從木，或草木並。其名一曰茶，二曰檟，三曰<艸設>，四曰茗，五曰荈。其地：上者生爛石，中者生櫟壤，下者生黃土。凡藝而不實，植而罕茂，法如種瓜，三歲可采。野者上，園者次；陽崖陰林紫者上，綠者次；筍者上，牙者次；葉卷上，葉舒次。陰山坡穀者不堪采掇，性凝滯，結瘕疾。茶之用，味至寒，飲最宜精行儉德之人，若熱渴、凝悶、腦疼、目澀、四支煩、百節不舒，聊四五啜，與醍醐、甘露抗衡也。采不時，造不精，雜以卉，莽飲之成疾，茶累也。亦猶人參，上者生上黨，中者生百濟、新羅，下者生高麗。有生澤州、易州、幽州、檀州者，藥無效，況非此者！設服薺<艸尼>，使六疾不瘳。知人參累，則

茶累盡矣。

二之具一曰籃，一曰籠，一曰筥。以竹織之，受五升，或一鬥、二鬥、三鬥者，茶人負以采茶也。無用<穴犮>者，釜用唇

口者。甑，或木或瓦，匪腰而泥，籃以簞之，篾以系之。始其蒸也，入乎簞，既其熟也，出乎簞。釜涸注於甑中，又以穀木枝三亞者制之，散所蒸牙筍並葉，畏流其膏。杵臼，一曰碓，惟恒用者佳。規，一曰模，一曰棬。以鐵制之，或圓或方或花。承，一曰台，一曰砧。以石之，不然以槐、桑木半埋地中，遣無所搖動。簷，一曰衣。以油絹或雨衫單服敗者之，以簷置承上，又以規置簷上，以造茶也。茶成，舉而易之。芘莉，一曰羸子，一曰<三赤，軀二

赤五寸，柄五寸，以篾織，方眼如圃，人土羅闊二赤，以列茶也。棨，一曰錐刀，柄以堅木之，用穿茶也。撲，一曰鞭。以竹之，穿茶以解茶也。焙，鑿地深二尺，闊二尺五寸，長一丈，上作短牆，高二尺，泥之。貫，削竹之，長二尺五寸，以貫茶焙之。棚，一曰棧，以木構於焙上，編木兩層，高一尺，以焙茶也。茶之半幹升下棚，全幹升上棚。穿，江東淮南剖竹之，巴川峽山紉谷皮之。江東以一斤上穿，半斤中穿，四兩五兩小穿。峽中以一百二十斤上，八十斤中穿，五十斤小穿。字舊作釵釧之“釧”，字或

作貫串，今則不然。如磨、扇、彈、鑽、縫五字，文以平聲書之，義以去聲呼之，其字以穿名之。育，以木制之，以竹編之，以紙糊之，中有隔，上有覆，下有床，傍有門，掩一扇，中置一器，貯煻煨火，令然，江南梅雨時焚之以火。

111

三之造凡采茶，在二月三月四月之間。茶之筍者生爛石沃土，長四五寸，若薇蕨始抽，淩露采焉。茶之牙者，發于叢薄之上，有三枝四枝五枝者，選其中枝穎拔者采焉，其日有雨不采，晴有雲不采。晴采之，蒸之，搗之，拍之，焙之，穿之，封之，茶之幹矣。茶有千萬狀，鹵莽而言，如胡人靴者蹙縮然，犎牛臆者廉簷然，浮雲出山者輪菌然，輕拂水者涵澹然。有如陶家之子羅，膏土以水澄泚之。又如新治地者，遇暴雨流潦之所經，此皆茶之精腴。有如竹籜者，枝幹堅實，艱於蒸搗，故其形者，至葉凋，沮易其狀貌，故厥狀委萃然，此皆茶之瘠老者也。自采至於封七經目，自胡靴至於霜荷八等，或以光黑平正，言嘉者，斯鑒之下也；以皺黃坳垤言佳者；鑒之次也。若皆言嘉及皆言不嘉者，鑒之上也。何者？出膏者光，含膏者皺，宿制者則黑，日成者則黃，蒸壓則平正，縱之則坳垤，此茶與草木葉一也，茶之否臧，存於口訣。

四之器風爐：風爐以銅鐵鑄之，如古鼎形，厚三分，緣闊九分，令六分虛中，致其圬墁，凡三足。古文書二十一字，一足雲“坎上巽下離於中”，一足雲“體均五行去百疾”，一足雲

“聖唐滅胡明年鑄”。其三足之間設三窗，底一窗，以通漏

燼之所，上並古文書六字：一窗之上書“伊公”二字，一窗

之上書“羹陸”二字，一窗之上書“氏茶”二字，所謂“伊公

羹陸氏茶”也。置墆曰離；其一格有彪焉，彪者，風獸也，

畫一卦曰巽；其一格有魚焉，魚者，水蟲也，畫一卦曰坎。巽主風，離主火，坎主水。風能興火，火能熟水，故備其三卦焉。其飾以連葩、垂蔓、曲水、方文之類。其爐或鍛鐵之，或運泥之，其灰承作三足，鐵柈台之。筥：筥以竹織之，高一尺二寸，徑闊七寸，或用藤作，木楦，如筥形，織之六出，固眼其底，蓋若利篋口鑠之。炭撾：炭撾以鐵六棱制之，長一尺，銳一豐，中執細頭，系一小展，以飾撾也。若今之河隴軍人木吾也，或作鎚，或作斧，隨其便也。火筴：火筴一名箸，若常用者圓直一尺三寸，頂平截，無蔥台勾鎖之屬，以鐵或熟銅制之。鍑：鍑以生鐵之，今人有業冶者所謂急鐵。其鐵以耕刀之趄煉而鑄之，內摸土而外摸沙土。滑于內，易其摩滌；沙澀於外，吸其炎焰。方其耳，以正令也；廣其緣，以務遠也；長其臍，以守中也。臍長則沸中，沸中則末易揚，末易揚則其味淳也。洪州以瓷之，萊州以石之，瓷與石皆雅器也，性非堅實，難可持久。用銀之，至潔，但涉於侈麗。雅則雅矣，潔亦潔矣，若用之恒而卒歸於銀也。交床：交床以十字交之，剜中令虛，以支鍑也夾：夾以小青竹之，長一尺二寸，令一寸有節，節已上剖之，以炙茶也。彼竹之筱津潤於火，假其香潔以益茶味，恐非林谷間莫之致。或用精鐵熟

112

銅之類，取其久也。紙囊：紙囊以剡藤紙白厚者夾縫之，以貯所炙茶，使不泄其香也。碾：碾以橘木之，次以梨、桑、桐柘臼，內圓而外方。內圓備於運行也，外方制其傾危也。內容墮而外無餘木，墮形如車輪，不輻而軸焉，長九寸，闊一寸七分，墮徑三寸八分，中厚一寸，邊厚半寸，軸中方而執圓，其拂末以鳥羽制之。羅合：羅末以合蓋貯之，以則置合中，用巨竹剖而屈之，以紗絹衣之，其合以竹節之，或屈杉以漆之。高三寸，蓋一寸，底二寸，口徑四寸。則：則以海貝蠣蛤之屬，或以銅鐵竹匕策之類。則者，量也，准也，度也。凡煮水一升，用末方寸匕。若好薄者減之，嗜濃者增之，故雲則也。水方：水方以椆木、槐、楸、梓等合之，其裏並外縫漆之，受一鬥。漉水囊：漉水囊若常用者，其格以生銅鑄之，以備水濕，無有苔穢腥澀。意以熟銅苔穢、鐵腥澀也。林棲穀隱者或用之竹木，木與竹非持久涉遠之具，故用之生銅。其囊織青竹以卷之，裁碧縑以縫之，紐翠鈿以綴之，又作綠油囊以貯之，圓徑五寸，柄一寸五分。瓢：瓢一曰犧杓，剖瓠之，或刊木之。晉舍人杜毓《荈賦》雲：“酌之以匏。”匏，瓢也

，口闊脛薄柄短。永嘉中，餘姚人虞洪入瀑布山采茗，遇一道士雲：“吾丹丘子，祈子他日甌犧之餘乞相遺也。”犧，木杓也，今常用以梨木之。竹筴：竹筴或以桃、柳、蒲、葵木之，或以柿心木之，長一尺，銀裹兩頭。鹺簋：鹺簋以瓷之，圓徑四寸。若合形，或瓶或罍，貯鹽花也。其揭竹制，長四寸一分，闊九分。揭，策也。熟盂：熟盂以貯熟水，或瓷或沙，受二升。碗：碗，越州上，鼎州次，婺州次，嶽州次，壽州、洪州次。或者以邢州處越州上，殊不然。若邢瓷類銀，越瓷類玉，邢不如越一也；若邢瓷類雪，則越瓷類冰，邢不如越二也；邢瓷白而茶色丹，越瓷青而茶色綠，邢不如越三也。晉·杜毓《荈

賦》所謂器擇陶揀，出自東甌。甌，越也。甌，越州上口唇不卷，底卷而淺，受半升已下。越州瓷、嶽瓷皆青，青則益茶，茶作白紅之色。邢州瓷白，茶色紅；壽州瓷黃，茶色紫；洪州瓷褐，茶色黑：悉不宜茶。畚：畚以白蒲卷而編之，可貯碗十枚。或用筥，其紙帕，以剡紙夾縫令方，亦十之也。劄：劄緝栟櫚皮以茱萸木夾而縛之。或截竹束而管之，若巨筆形。滌方：滌方以貯滌洗之餘，用楸木合之，制如水方，受八升。滓方：滓方以集諸滓，制如滌方，處五升。巾：巾以絁之，長二尺，作二枚，玄用之以潔諸器。具列：具列或作床，或作架，或純木純竹而制之，或木法竹黃黑可扃而漆者，長三尺，闊二尺，高六寸，其到者悉斂諸器物，悉以陳列也。都籃：都籃以悉設諸器而名之。以竹篾內作三角方眼，外以雙篾闊者經之，以單篾纖者縛之，遞壓雙經作方眼，使玲瓏。高一尺五寸，底闊一尺，高二寸，長二尺四寸，闊二尺。

113

五之煮凡灸茶，慎勿於風燼間灸，正，候炮出培塿狀，蝦蟆背，然後去火五寸，卷而舒則本其始，又灸之。若火幹者，以氣熟止；日幹者，以柔止。其始若茶之至嫩者，茶罷熱搗葉爛而牙筍存焉。假以力者，持千鈞杵亦不之爛，如漆科珠，壯士接之不能駐其指，及就則似無禳骨也。灸之，則其節若倪，倪如嬰兒之臂耳。既而承熱用紙囊貯之，精華之氣無所散越。候寒末之其火用炭，次用勁薪。其炭曾經燔灸，膻膩所及，及膏木敗器不用之。古人有勞薪之味，信哉！其水，用山水上，江水中，井水下。其山水，揀乳泉石地慢流者上，其瀑湧湍漱勿食之，久食令人有頸疾。又多別流於山谷者，澄浸不泄，自火天至霜郊以前，或潛龍畜毒於其間，飲者可決之以流其惡，使新泉涓涓然酌之。其江水，取去人遠者。井取汲多者。其沸如魚目，微有聲一沸，緣邊如湧泉連珠二沸，騰波鼓浪三沸，已上水老不可食也。初沸則水合量，調之以鹽味，謂棄其啜餘，無乃■■而鍾其一味乎？第二沸出水一瓢，以竹筴環激湯心，

則量末當中心，而下有頃勢若奔濤，濺沫以所出水止之，而育其華也。凡酌置諸碗，令沫餑均。沫餑，湯之華也。華之薄者曰沫，厚者曰餑，細輕者曰花，如棗花漂漂然于環池之上。又如回潭曲渚，青萍之始生；又如晴天爽朗，有浮雲鱗然。其沫者，若綠錢浮于水渭，又如菊英墮於鐏俎之中。餑者以滓煮之。及沸則重華累沫，《荈賦》所謂“煥如積雪，燁若春艸敷”，有之。第一煮水沸，而棄其沫之

上，有水膜如黑雲母，飲之則其味不正。其第一者雋永，或留熟以貯之，以備育華救沸之用。諸第一與第二第三碗，次之第四第五碗，外非渴甚莫之飲。凡煮水一升，酌分五碗，乘熱連飲之，以重濁凝其下，精英浮其上。如冷則精英隨氣而竭，飲啜不消亦然矣。茶性儉，不宜廣，則其味黯澹，且如一滿碗，啜半而味寡，況其廣乎！其色緗也，其馨■也。其味甘也；不甘而苦，荈也；啜苦咽甘，茶也

。

六之飲翼而飛，毛而走，去而言，此三者俱生於天地間。飲啄以活，飲之時，義遠矣哉。至若救渴，飲之以漿；蠲憂忿，飲之以酒；蕩昏寐，飲之以茶。茶之飲，發乎神農氏，間于魯周公，齊有晏嬰，漢有揚雄、司馬相如，吳有韋曜，晉有劉琨、張載遠、祖納、謝安、左思之徒，皆飲焉。滂時浸俗，盛于國朝，兩都並荊俞間，以比屋之飲。飲有粗茶、散茶、末茶、餅茶者，乃斫，乃熬，乃煬，乃舂，貯於瓶缶之中，以湯沃焉，謂之■茶。或用蔥、薑、棗、橘皮

、茱萸、薄荷之等，煮之百沸，或揚令滑，或煮去沫，斯溝渠間棄水耳，而習俗不已。於戲！天育萬物皆有至妙，

114

人之所工，但獵淺易。所庇者屋屋精極，所著者衣衣精極，所飽者飲食，食與酒皆精極之。茶有九難：一曰造，二曰別，三曰器，四曰火，五曰水，六曰炙，七曰末，八曰煮，九曰飲。陰采夜焙非造也，嚼味嗅香非別也，膻鼎腥甌非器也，膏薪庖炭非火也，飛湍壅潦非水也，外熟內生非炙也，碧粉縹塵非末也，操艱攪遽非煮也，夏興冬廢非飲也。夫珍鮮馥烈者，其碗數三；次之者，碗數五。若坐客數至，五行三碗，至七行五碗。若六人已下，不約碗數，但闕一人而已，其雋永補所闕人。

七之事王皇炎帝。神農氏。周魯周公旦。齊相晏嬰。漢仙人丹丘子。黃山君司馬文。園令相如。楊執戟雄。吳歸命侯。韋太傅弘嗣。晉惠帝。劉司空琨。琨兄子兗州刺史演。張黃門孟陽。傅司隸鹹。江洗馬充。孫參軍楚。左記室太沖。陸吳興納。納兄子會稽內史俶。謝冠軍安石。郭弘農璞。桓揚州溫。杜舍人毓。武康小山寺釋法瑤。沛國夏侯愷。餘姚虞洪。北地傅巽。丹陽弘君舉。安任育。宣城秦精。敦煌單道開。剡縣陳務妻。廣陵老姥。河內山謙之。後魏琅琊王肅。宋新安王子鸞。鸞弟豫章王子尚。鮑昭妹令暉。八公山沙門譚濟。齊世祖武帝。梁·劉廷尉。陶先生弘景

。皇朝徐英公勣。《神農·食經》：“茶茗久服，令人有力

、悅志”。周公《爾雅》：“檟，苦茶。”《廣雅》雲：“荊巴間采葉作餅，葉老者餅成，以米膏出之，欲煮茗飲，先灸，令赤色，搗末置瓷器中，以湯澆覆之，用蔥、薑、橘子芼之，其飲醒酒，令人不眠。”《晏子春秋》：“嬰相齊

景公時，食脫粟之飯，灸三戈五卯茗萊而已。”司馬相如《

凡將篇》：“烏啄桔梗芫華，款冬貝母木蔞，芩草芍藥桂漏

蘆，蜚廉雚菌荈詫，白斂白芷菖蒲，芒消莞椒茱萸。”《方言》：“蜀西南人謂茶曰葭。”《吳志·韋曜傳》：“孫皓每饗宴坐席，無不率以七勝限。雖不盡入口，皆澆灌取盡，曜飲酒不過二升，皓初禮異，密賜茶荈以代酒。”《晉

中興書》：“陸納吳興太守，時衛將軍謝安常欲詣納，納兄

子俶怪納，無所備，不敢問之，乃私蓄十數人饌。安既至，所設唯茶果而已。俶遂陳盛饌珍羞必具，及安去，納杖俶四十，雲：‘汝既不能光益叔父，柰何穢吾素業？’”《晉書》：“桓溫揚州牧，性儉，每燕飲，唯下七奠，拌茶

果而已。”《搜神記》：“夏侯愷因疾死，宗人字苟奴，察

見鬼神，見愷來收馬，並病其妻，著平上幘單衣入，坐生時西壁大床，就人覓茶飲。”劉琨《與兄子南兗州刺史演書

》雲：“前得安州幹薑一斤、桂一斤、黃芩一斤，皆所須也

，吾體中潰悶，常仰真茶，汝可置之。”傅咸《司隸教》曰

：“聞南方有以困蜀嫗作茶粥賣，簾事打破其器具。又

賣餅於市，而禁茶粥以蜀姥何哉！”《神異記》：“餘姚人

虞洪入山采茗，遇一道士牽三青牛，引洪至瀑布山曰：‘予

115

丹丘子也。聞子善具飲，常思見惠。山中有大茗可以相給，祈子他日有甌犧之餘，乞相遺也。’因立奠祀。後常令家

人入山，獲大茗焉。”左思《嬌女詩》：“吾家有嬌女，皎皎頗白皙。小字紈素，

口齒自清曆。有姊字惠芳，眉目粲如畫。馳騖翔園林，果下皆生摘。貪華風雨中，倏忽數百適。心茶荈劇，吹噓對鼎曆。”張孟陽《登成都樓詩》雲：“借問楊子舍，想見長

卿廬。程卓累千金，驕侈擬五侯。門有連騎客，翠帶腰吳。鼎食隨時進，百和妙且殊。披林采秋橘，臨江釣春魚。黑子過龍醢，果饌逾蟹蝑。芳茶冠六情，溢味播九區。人生苟安樂，茲土聊可娛。”《傳巽七誨》：“蒲桃、宛柰、

齊柿、燕栗、峘陽黃梨、巫山朱橘、南中茶子、西極石蜜。”弘君舉食檄：寒溫既畢，應下霜華之茗，三爵而終，應

下諸蔗、木瓜、元李、楊梅、五味橄欖、懸豹、葵羹各一杯。孫楚歌：‘茱萸出芳樹顛，鯉魚出洛水泉，白鹽出河東

，美豉出魯淵。姜桂茶荈出巴蜀，椒橘、木蘭出高山，蓼蘇出溝渠，精稗出中田。’”華佗《食論》：“苦茶久食益意

思。”壺居士《食忌》：“苦茶久食羽化。與韭同食，令人

體重。”郭璞《爾雅注》雲：“樹小似梔子，冬生葉，可煮

羹飲，今呼早取茶，晚取茗，或一曰荈，蜀人名之苦茶。”《世說》：“任瞻字育長，少時有令名。自過江失志，既下

飲，問人雲：‘此茶茗？’覺人有怪色，乃自分明雲：‘向問

飲熱冷？’”《續搜神記·晉武帝》：“宣城人秦精，常入武

昌山采茗，遇一毛人長丈餘，引精至山下，示以叢茗而去。俄而複還，乃探懷中橘以遺精，精怖，負茗而歸。”晉四

王起事，惠帝蒙塵，還洛陽，黃門以瓦盂盛茶上至尊。《異苑》：“剡縣陳務妻少，與二子寡居，好飲茶茗。以宅中

有古塚，每飲，輒先祀之。二子患之曰：‘古塚何知？徒以

勞。’意欲掘去之，母苦禁而止。其夜夢一人雲：吾止此塚

三百餘年，卿二子恒欲見毀，賴相保護，又享吾佳茗，雖潛壤朽骨，豈忘翳桑之報。及曉，於庭中獲錢十萬，似久埋者，但貫新耳。母告，二子慚之，從是禱饋愈甚。”《廣

陵耆老傳》：“晉元帝時有老姥，每旦獨提一器茗，往市鬻

之，市人競買，自旦至夕，其器不減，所得錢散路傍孤貧乞人。人或異之，州法曹縶之獄中，至夜，老姥執所鬻茗器，從獄牖中飛出。”《藝術傳》：“敦煌人單道開不畏寒

暑，常服小石子。所服藥有松桂蜜之氣，所余茶蘇而已。”釋道該說《續名僧傳》：“宋釋法瑤姓楊氏，河東人，永嘉

中過江遇沈台真，請真君武康小山寺，年垂懸車，飯所飲茶，永明中敕吳興禮致上京，年七十九。”《宋江氏家傳》

：“江統字應遷，湣懷太子洗馬，常上疏諫雲：‘今西園賣

醯面藍子菜茶之屬，虧敗國體。’”《宋錄》：“新安王子鸞

、豫章王子尚，詣曇濟道人于八公山，道人設茶茗，子尚味之曰：此甘露也，何言茶茗。”王微《雜詩》：“寂寂掩

116

高閣，寥寥空廣廈。待君竟不歸，收領今就檟。鮑昭妹令暉著《香茗賦》。南齊世祖武皇帝遺詔：“我靈座上，慎勿

以牲祭，但設餅果、茶飲、乾飯、酒脯而已。”梁劉孝綽、

謝晉安王餉米等，傳詔：李孟孫宣教旨，垂賜米、酒、瓜、筍、菹、脯、酢、茗八種，氣苾新城，味芳雲松。江潭抽節，邁昌荇之珍；疆場擢翹，越葺精之美。羞非純束野，裛似雪之驢；鮓異陶瓶河鯉，操如瓊之粲。茗同食粲酢，望楫免，千里宿舂，省三月種聚。小人懷惠，大懿難忘。陶弘景《雜錄》：“苦茶輕換膏，昔丹丘子青山君服之。

”《後魏錄》：“琅琊王肅仕南朝，好茗飲蓴羹。及還北地

，又好羊肉酪漿，人或問之：茗何如酪？肅曰：茗不堪與酪奴。”《桐君錄》：“西陽武昌廬江昔陵好茗，皆東人作清茗。茗

有餑，飲之宜人。凡可飲之物，皆多取其葉，天門冬、拔揳取根，皆益人。又巴東別有真茗茶，煎飲令人不眠。俗中多煮檀葉，並大皂李作茶，並冷。又南方有瓜蘆木，亦似茗，至苦澀，取屑茶，飲亦可通夜不眠。煮鹽人但資此飲，而交廣最重，客來先設，乃加以香芼輩。《坤元錄》：“辰州漵浦縣西北三百五十裏無射山，雲蠻俗當吉慶之時

，親族集會，歌舞於山上，山多茶樹。”《括地圖》：“臨遂縣東一百四十裏有茶溪。”山謙之《吳興記》：“烏程縣

西二十裏有溫山，出禦荈。《夷陵圖經》：“黃牛、荊門、

女觀望州等山，茶茗出焉。”《永嘉圖經》：“永嘉縣東三

百里有白茶山。”《淮陰圖經》：“山陽縣南二十裏有茶坡

。”《茶陵圖經》雲：“茶陵者，所謂陵穀，生茶茗焉。”《本草·木部》：“茗，苦茶，味甘苦，微寒，無毒，主瘡，

利小便，去痰渴熱，令人少睡。秋采之苦，主下氣消食。注雲：春采之。”《本草·菜部》：“苦茶，一名荼，一名選

，一名遊冬。生益州川谷山陵道傍，淩冬不死。三月三日采幹。注雲：疑此即是今茶，一名荼，令人不眠。本草注。”按《詩》雲“誰謂荼苦”，又雲“堇荼如飴”，皆苦菜也

。陶謂之苦茶，木類，非菜流。茗，春采謂之苦茶。《枕中方》：“療積年，苦茶、蜈蚣並灸，令香熟，等分搗篩，

煮甘草湯洗，以末傅之。”《孺子方》：“療小兒無故驚蹶

，以蔥須煮服之。”

八之出山南以峽州上，襄州、荊州次，衡州下，金州、梁州又下。淮南以光州上，義陽郡、舒州次，壽州下，蘄州、黃州又下。浙西以湖州上，常州次，宣州、杭州、睦州、歙州下，潤州、蘇州又下。劍南以彭州上，綿州、蜀州次，邛州次，雅州、瀘州下，眉州、漢州又下。浙東以越州上，明州、婺州次，台州下。黔中生恩州、播州、費州、夷州，江南生鄂州、袁州、吉州，嶺南生福州、建州、韶州、

117

象州。其恩、播、費、夷、鄂、袁、吉、福、建、泉、韶、象十一州未詳。往往得之，其味極佳。

九之略其造具，若方春禁火之時，於野寺山園叢手而掇，乃蒸，乃舂，乃以火乾之，則又棨、樸、焙、貫、相、穿、育等七事皆廢。其煮器，若松間石上可坐，則具列，廢用槁薪鼎櫪之屬，則風爐、灰承、炭撾、火筴、交床等廢；若瞰泉臨澗，則水方、滌方、漉水囊廢。若五人已下，茶可末而精者，則羅廢；若援藟躋嵒，引入洞，於山口灸而末之，或紙包合貯，則碾、拂末等廢；既瓢碗、筴、劄、熟盂、醝簋悉以一筥盛之，則都籃廢。但城邑之中，王公之門，二十四器闕一則茶廢矣！

十之圖以絹素或四幅或六幅，分佈寫之，陳諸座隅，則茶之源、之具、之造、之器、之煮、之飲、之事、之出、之略，目擊而存，於是《茶經》之始終備焉。

Kiadta a Terebess Kiadó Budapesten, 2005-benhttp://www.terebess.hu

A kötetet tervezte és a kiadásért felel Terebess GáborSzerkesztette: Prutkay Csaba

Mûszaki szerkesztõ: Bozzay KristófKészült a Kapitális Nyomda Kft. üzemében

ISBN 963 9147 69 9TE 103