Upload
others
View
14
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
L. M. Montgomery
Váratlan utazás 2K ö n y v m o l y K é p z õ K i a d ó
Lucy Maud Montgomery
Váratlan utazás 2
Folytatódnak Sara kalandjai!
Sara Stanley édesapja kínos bírósági ügybe keveredik, és kénytelen kislányát
vidéki rokonokhoz, egy isten háta mögötti kanadai szigetre küldeni.
a faluban persze minden más, mint a nagyvárosban: maguknak való, régi módi
emberek veszik körül a kislányt. Sara azonban megszeretteti magát, s nyomban
ezután a tettek mezejére lép: folyamatosan és mindenkin segíteni akar, csakhogy
jó szándéka a legtöbbször visszájára fordul. a kislány állandó felfordulást okoz.
Szerencsére azonban - mint ezt a hasonló címû, nagy sikerû tévésorozatból is
tudjuk - a végén minden rendbe jön...
lucy maud montgomery könyveinek világszerte megszámlálhatatlan rajongója
van. életmûve méltó arra, hogy sorozatba gyûjtsük.
2 295 Ft
L. M
. Mon
tgom
ery Vá
ratla
n ut
azás
2
KönyvmolyKépzõ Kiadó
ISBN 978 963 9492 69 1
3
Lucy Maud Montgomery
Váratlan utazás 2
KönyvmolyképzőKiadóSzeged,2011
Második,javítottkiadás
4
Írta:LucyMaudMontgomeryEredeticím:RoadtoAvonleaFordította:RakovszkyZsuzsaAborítóttervezte:RényiKrisztina
©L.M.MontgomeryisatrademarkoftheHeirsofL.M.MontgomeryInc.,usedunderlicencebyKönyvmolyképzőPublishing,Hungary.
AzL.M.MontgomeryvédjegyazL.M.MontgomeryÖrököseiRt. tulajdonábanvan,amelyetaKönyvmolyképzőKiadóMagyarországonazRt.hozzájárulásávalhasznál.
ISBN9789639492691
Tizenkétéveskortólajánljuk
©KiadtaaKönyvmolyképzőKiadó,2011-benCím:6701Szeged,Pf.784Tel.:(62)551-132,Fax:(62)551-139E-mail:[email protected]lelőskiadó:A.KatonaIldikó
Műszakiszerkesztő:GerencsérGábor,BaloghJózsefKészültazAlföldiNyomdában,DebrecenbenFelelősvezető:GyörgyGézavezérigazgató
Mindenjogfenntartva,beleértveasokszorosítás,aműbővített,illetverövidítettkiadásánakjogátis.Akiadóírásbeliengedélyenélkülsemateljesmű,semannakrészesemmilyenformában–akárelektronikusanvagymechanikusan,beleértveafénymásolástésbármilyenadattárolást–nemsokszorosítható.
5
ÉjiDal
6
7
1.
Volt valami az öreg udvarházban, amimegállásra kénysze-rítetteSarát.Talánahatalmas,hegyesrácsosvaskerítés,amelymegannyifogkéntvicsorgottazarrajárókra.Talánasötétluc-fenyők,amelyekszorosankörülöleltékanémaházat,minthavalamititkotőriznének.Minthaazegészhelycsupasötétgyű-löletésszívfájdalomlettvolna.Csendessírásra, tragédiákraemlékeztette, talán–ésmegborzongottagondolattól–mégvalami átok rais.Sarahirtelenmegálltakapunál,olyanhirtelen,hogyFelix,
akiközvetlenülmögöttecaplatottazüresruháskosárral,bele-ütközött.Elvesztetteazegyensúlyát,egyenestnekitántorodottCecilynek,akielterültaföldön.–Az ég szerelmére, Felix King, csak mert apa és anya
bementek a városba egy napra, nem kell úgy viselkedned,mintegyhuligánnak–szapultaFelicity,miközbenfelsegítetteésleporoltaahúgát.Tizenháromévesvolt,alegidősebbKinggyerek,ésúgyérezte,kötelessége,hogybabusgassaatízévesCecilyt,ésbasáskodjékFelixfölött.Atizenegyévesfiúnéhanemtaláltaahelyétkétlánytestvéreközött.–Nemisvagyokhu-gi-lán–tiltakozottFelix,akinéhaösz-
szekeverte a szótagokat. –Merthogy Saramegállt, ugyibár.Csakúgy.Minthavalakielkaptavolnaagrabancát.–Aházragadottmeg–suttogtaSara,ésafákközöttmegbú-
jósötétépületetbámulta.–Szavamramondom,aházkinyúlt,ésszívemrekulcsoltajegesujjait.Felicityfelsóhajtott:
8
–Mondd,Sara,ténylegmindenbőlszínjátékotkellcsinál-nod?EzegyszerűencsakazöregMissLloydháza.Éshanemtudnád,aházaknaknincsenekjegesujjaik.DeSaraészresemvette,hogyFelicitygúnyolódikvele,csak
ahatalmas,elhanyagoltkertetbámultaakapumögött.–MeséljMissLloydról,Felicity,szépenkérlek–könyörgött.–Hát,tulajdonképpenaLloydcsaládalapítottaeztavárost.
NomegperszeaKingek–amikorFelicityfelkapaszkodottacsaládi magas lóra, kísértetiesen emlékeztetett Hetty nagy-nénjére,akitanítókisasszonyvolt.–Olyangazdag,mintegykirályné.AzitteniekÖregLadyLloydnakhívják,merthogynemcsakgazdag,dezsugoriésbüszkeis.–Csakhogysemmitsemérvele,hogyolyangazdag–tette
hozzáFelix.–Apaaztmondja,mégsohasenkinemláttamo-solyogni.–Egyáltalánnemláttasohasenki,semosolyogva,semás-
hogy.Legalábbisnagyonhosszúidejenem.Egyszerűenfogal-mamsincsróla,hogynézki–vallottabeFelicity,akipediggondosan ügyelt rá, hogyAvonlea minden lakosáról tudja,hogynézki.–Nahát,SaraStanley!Mégismitgondolsz,hovamész?!MertSaraodaóvakodottahatalmaskapuhoz,ésakilincsre
tetteakezét.–Nemmehetszbe.Magánlaksértésvolna.Sara továbbra is csak az elvadult kertet bámulta a kapu
mögött.–Lehet,hogyszegényMissLloydmeghalt,éssenkisem
tudja–felelt.–Nemgondolod,hogyutánakénenéznünk?Afeljárótúlsóvégén,aholagyerekekmárnemláthatták,
egysötétköpönyegesalaksiklottelőasusogófenyőkárnyé-kából. Felosont a széles, alacsony lépcsőn, ami a főbejárat-hozvezetett,elhaladtabejáratotőrzőkőurnákés-oroszlánok
9
mellett.Lehajolt,ésazajtóküszöbretettegynagyhalat,aztánfelegyenesedett.Akapucnijaközbenhátracsúszott,ésfelfedtePegBowenszigorúarcát.Nos,valahányszorAvonlea-benszóbakerülPegBowen,a
legtöbbemberóvatosansuttogórafogjaabeszédet.Mertsenkisemtudjapontosan,ki isazaPegBowen,éshol ishelyez-kedikeladolgokrendjében.Atöbbiekkelellentétbennyáronnemhajlandófedélalattlakni,ehelyettazöldmezőketjárja,vadgyümölcsöt eszik, és a csillagos ég alatt hál. Télen egyapró, görbe kis fakunyhóban húzódikmeg az erdőmélyén,amelyethatmacskával,egyháromlábúkutyával,egyvarjúval,egyanyástermészetűtyúkkal,egykitömöttmajommalésegyapró,vigyorgókoponyávalosztmeg.Esténkéntazavonlea-itűzhelyekmellettfuradolgokatsut-
tognakPegről.Van, aki aztmondja, boszorkány: képes feketemacskává
változni,amikorcsakakar.Másokegyenesenazzalvádolják,hogyőazokaegy-egygyengearatásnakvagyhogyővertemegszemmel a tehenet.Másokviszont azt állítják,Pegmindenttud, ami nyíltan vagy titokbanAvonlea-ben történik. Ezért,megmégmásokbólis,azemberekfélnekPegBowentől.Dehogyvalóbanboszorkány-evagysem,arracsakazoktudnánakválaszolni,akikjólismerik.Pegazajtóhozszorítottaezerráncúarcát.– Hoztammagának egy szép kövér halat és gyógynövé-
nyeket a reumájára– recsegte.–Hónapmajdvisszagyüvöktüzelőt szedni. És ne hagyja ám elgazosodni a babot, amitvetettem,hallja?Várt.Aháznémamaradt,mégcsakvisszhangotsemhalla-
tott.Pegaggodalmasanfelnyögött,alevélnyíláshozszorítottaa fülét, és hallgatózott.Összeráncolta a szemöldökét.Aztánmeghallottaaházmélyébőlarekedt,szárazköhögést.Ezvolt
10
minden;semmimozgás,semmiválasz,csakasúlyos,testetlenköhögés.DePegnekennyiiselégvolt.Akiköhög,azél,gon-dolta,ésbölcsenbólogatotthozzá.Máréppvisszaakarthúzódniafenyőkmögé,ahonnanjött,
amikormegmerevedettmeglepetésében.Hangok!Gyerekhan-gokathallottaházfeléközeledni.Peghangtalanulmegbújtaszélbenlengedezőfákközött,ésvárt.
Saranemakartigazánbemenni.Ragyogóreggelvolt,csupanapsütés,amikorazembermindenmegerőltetésnélküleré-nyesnekéstisztességesnekérzimagát.Anégygyereknem-régatemplomelőttszálltkiAlecbácsiésJanetnénikocsi- jából.SaraazelőzőéjszakátaKing-farmontöltötteazunokatest-
véreivel,eljátszottákazösszeskedvencjátékukat,ésazöregházvisszhangzottanevetésüktőlésjátékaiktól.Nemmindigvoltez így.AmikorSaramegérkezettAvon-
lea-be, hidegen, gyanakodva fogadták. Még idegen volt azunokatestvéreinek.DeSaravalahogytúlélteazelsőszörnyűnapokatéséjszakákat,anépesKingcsaládbanamagányos,tizenkétéveskislánylassanmegismerteabarátságésösszetar-tozásmelegét,amirőladdigcsakakönyvekbenolvasott.Mostmárúgyérezte,őisközéjüktartozik,ésörömetszerzettnekiamozgalmascsaládiélet.MégJanetnéniállandótanácsaitisélvezte.Janetnénimegállásnélkülmondogattaagyerekeinek,hogymit csináljanakésmitne,úgyhogya felét sem tudtákmegjegyezni,ésavégénmárnemispróbálták.Amikoraznapreggelarégiruhákkaltelikosárralkikászá-
lódtakabricskából,Janetnénimegintrákezdte.–Aruhákattegyétekleamissziósdobozba,ésaztángyor-
sanmenjetekátHettynénihez–parancsolta.–Cecilydrágám,ugyeholnap reggelnemfelejtedelbevetni azágyadat?Azt
11
akarom,hogymindnagyonjólneveltenviselkedjetekHettynél.Ésnefelejtsetekelidőbenlefeküdniés...Alec bácsi ebben a pillanatban szerencsére pattintott az
ostorral,ésőmegafeleségevégreelindultakCharlottetownba,aholazéjszakátistölteniakarták.Janetnéninekmegkellettelégednieegyutolsóintelemmel.–Ésnehogyelcsavarogjatokútközben,halljátok!AmikorSaraottálltazunokatestvéreimellett,nagybátyja
ésnagynénjeután integetett, eszébe sem jutott elcsavarognivagyakárcsakazidőtishúzni.DeakkormégnemláttamegaLloyd-házkapuját,ésnemérezte,hogyvalami,amiigenisolyanvolt,minthaegykézlettvolna,megérintiaszívét.Felszaladtanémakocsifeljárón,ésközbentudta,hogyHetty
nénivalószínűlegfeltálaltamárazebédet,ésúgykotkodácsolakésésükmiatt,mintegykotlóstyúk.CsakhátFelixátnyo-makodottmelletteakapun,ésaztkiabálta,hogymindgyávanyulak,őtkivéve,hátSaranemtudottellenállniakihívásnak.–Egyáltalán nem félek – lihegte a fiú sarkában –, és ha
vannakodabennhalottak,igenisénakaromőketelsőneklátni.Felixminthamegrettentvolna.–Halottak?Dehátkibeszéltitthalottakról?–Mert lehet,hogyMissLloydmárévekótameghalt,ott
fekszik jéghidegen, mereven kinyúlva, és nem tudja senki.Lehet,hogymimárcsakegycsontvázattalálunk.Felixmegdermedt.–Cs-cs-csontvázat?DehátS-s-s-sara...–deSaramárszá-
guldottistovább.Felixmegálltagyomoskocsifeljárón,ésérezte,hogyegész
testétátjárjaafélelem.Csakmostvetteészre,milyenkísérte-tiesacsend,asajátlélegzetvételétishallotta.Haabbahagynáalélegzéstegypillanatra,biztosasajátszívverésétishallaná.Deígyisérezte,hogymajdkiugrikaszíve.
12
Anapmintha hirtelen eltűnt volna egy felhő oltalmában.Azösvénysötétbeborult,azárnyékokmélyebbeklettek.Felixfüleszúrt.Visszatartottaalélegzetét.Ágakreccsentek,hirtelenfelugrott,ésóegek,óborzalom,egyfeketeszempármeredtrá,töredezett,sárgafogakvicsorogtakfelé,ésegysoványkaremelkedettfel,hogylecsapjon.Felixrémültüvöltésselsarkonfordult,ésvisszarohantarácsoskapuhoz.–PegBowen!PegBowenvanodabent.Láttamazavonlea-i
boszorkányt,ésúgynézett rám,hogymegfagyottbennemavér!–kiáltotta.FelicityésCecilybiztonságból,akapuntúlrólfigyeltékezt
avad,gyávamenekülést.–NemisláttadPegBowent–vetetteodaFelicity.–Csak
kitaláltadazegészet,mertnemmerszaházigmenni.Felix nagyot nyelt. Igenis látta PegBowent.Tudta, hogy
látta.Deazt is tudta,hogyhamostelszaladaLloyd-háztól,Felicityazidőkvégezetéiggyávanyúlnakfogjacsúfolni.Habozvamegfordultéskényszerítettemagát,hogyvissza-
menjenaházhoz.Atérdereszketett,mintakocsonya.–Deigenisláttam,láttam,láttam–motyogtamagaelé.–Ugyanmár!–vetetteodaFelicity,éskitártaakaputa
kishúgának.–Gyere,Cecily–mondta,snagyonbátornakéselégedettnekéreztemagát–,nézzükmeg,miketművelSara.
13
2.
EközbenSara,akitaféleleméskíváncsiságvonzottamagá-nyosházhoz,márazelülsőverandánállt,ésorrátazegyikpisz-kosablakhoznyomta.Ahogyszemelassanmegszoktaabentifélhomályt,valamifurcsabizsergésfutottvégigagerincén.Hatalmas,magasmennyezetűszobátlátott,amiúgynézett
ki,minthaapókokseregemárhosszúévekótamunkálkodnékazon,hogyteljesenbefonja.Aporoscsillárokrólpókhálóklóg-tak,beterítettékazelrongyolódottbútorzatot,szürke,csipkészászlókként borították el a falakat, és fátyolvékony takarótvontakahidegmárványkandallóra.Sara szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Arra számított,
hogypompátésgazdagságotfoglátni.Aztgondolta,aszobatele leszcsillogórézzel,kifényesítettbútorokkal,dúsbárso-nyokkal, és a kandallóban lobogva égmajd a tűz. Ehelyettlemeztelenített,örömtelen,gondozatlanhelyiségetlátott.HátnemaztmondtaFelicity,hogyahölgy,akiéaház,Avonleaegyikalapítócsaládjáhoztartozik,ésolyangazdag,mintegykirálynő?Elmélyültennézegetteaszobát,érezte,hogyadolog-nakvanvalamiérdekesmagyarázata,éspróbáltafelfogniazegészkülönösségét.Saranemvetteészre,hogyatöbbigyerekisbejöttakertbe.
Megfeledkezteka félelmükről,kiabálva szaladgáltak, ahogyújabbésújabbdolgokatfedeztekfel.Ahogymúltakapercek,ésPegBowenmégmindignemcsapottlerájuk,Felixönbizal-maisvisszatért.Szégyellte,hogyazelőbbgyávavolt,ésazontöprengett,hogyantörölhetnéelazesetnekmégazemlékétis.
14
Csakeszébejutnavalami,valamiolyanbátortett,amitőlmin-denkimegfeledkeznékróla,hogyazelőbbfélelmébensikol-tozvarohantkifelé!Rámeredtazegyikföldszintiablakrepedtüvegére,éslassankezdettkialakulniaterve.Saramáréppottakartahagyniazablakot,dehirtelenmoz-
gástlátott.Hosszú,csontos,fehérkéztűntelőasemmiből,ésmegragadtaakandallónaktámasztottsúlyos,kovácsoltpisz- kavasat.Ugyanebbenapillanatbanegykőcsapódott aSaramellettiablaknak.Azüvegszilánkokrahullt,apókhálókmeg-remegtek.Akőéppenakandallóeléesett.Saramégláttaaszemesarkából,hogyapiszkavaseltűnt,
aztánmárcsakFelixgyőzelemüvöltéséthallotta.–Telitalálat!Szóval,Felicity,kiagyávanyúl?DecsakCecilykiáltásaválaszolt.–Jaj,ne!Valakijön!Fussunk!Saramegfordult,éslátta,hogyatöbbiekteljessebességgel
távolodnak.–Sara,teissiess!–lihegteFelicity,ésleszáguldottakocsi-
feljárón.–Lehet, hogyÖregLadyLloydegyáltalánnem ishalott!Saraleugrottaverandáról,ésfutottazunokatestvéreiután,
ahogycsakalábabírta.Deatöbbieknekelégnagyelőnyükvolt,ésmárelértékakanyart.Egypillanat,ésmárnemlát-hatjaőket.– Várjatok! Várjatok meg! – De eltűntek a kanyarban.
AsódercsikorgottSaralábaalatt,meg-megcsúszottegykavi-cson.Ezértafüvönfutottvolnatovábbakapufelé,csakhogylábamegakadtegydarabdrótban,amelyamagasfűbenrejtő-zött.Saraijedtkiáltássalesetthasra.Egy pillanatig mozdulatlanul, lihegve feküdt, a fájdalom
élestűkéntbele-beleszúrtatérdébe.Talán,hacsendbenmarad,bárkilegyenisazüldözője,meggondoljamagát,ésvisszamegy
15
aházba.Megrázkódott,ahogyeszébejutottapiszkavasatszo-rongatóaszottkéz.Ahosszúfűnyugtalanulzizegettkörülötteafeltámadtszél-
ben.Afenyőfákisminthaközelebbhúzódtakvolnaegymás-hoz.Afényes,ragyogódélelőttelvesztetteazüdeségét.EgykisfeketepókfelmászottSarakezére,minthaátakarnakelnirajta,deaztánmeggondoltamagát,ésvisszafordult.Aközelébenágreccsent.Saramegmerevedett.Óvatosléptekafűben.Vajonészrevették?Hanemfájnaannyiraatérde,felpattanhatnaéselmenekülhetne.Hiszenmindenjobbvolna,mintittfeküdniföldnekszorítottarccalésvárni,hogyelkapják.Máréppfelakarttápászkodni,amikormegragadtákavállát.–Vandál! Utcakölyök! – sziszegte egy hang. – Demost
megvagy!Sarafelemelteafejét,ésegyenestÖregLadyLloydharagos
arcábanézett.
16
3.
Az arconmég látszott az egykori szépség nyoma.Azöreg-asszony szeme sötéten izzott, magas, finom vonalú járom-csontjavolt.Sűrű,őszhajátgondosanelrendezte.Ruhájaron-gyosésfakóvoltugyan,dealegfinomabbselyembőlkészült.Dekezében,amellyelmegragadtaSaravállát,nemvoltsemmilágyság. Épp ellenkezőleg,mintha acélfogómarkolta volnameg.Erősenfogtaakislányvállát, talpra rángatta,alaposanmegrázta,ésaházfeléhúzta.–Kérem,engedjenel!Ezfáj–tiltakozottakislány.DeÖregLadyLloydminthanemishallottavolna.Harago-
sanlihegett,ésmeg-megrázkódottaszárazköhögéstől.–Nemszoktamvendégeketfogadni–törtkibelőleszagga-
tottan.–Évekótanemhívtamsenkit, hogy jöjjön fel ezenalépcsőn.ÉnvagyokazutolsóLloyd–megkapaszkodottanémakőoroszlánban.–Talánjobbisígy.Tudod,acsaládomonátokül.–Átok?–nyögteSara,ésúgyérezte,rögtönkiszaladalólaa
lába.Háthelyeseklennénekazelsőmegérzései?–Miféleátok?MissLloydnemválaszolt,Sarasérülttérdétnézte.–Vérhullt.Tennünkkellvalamit–motyogta.Fellökdös-
teSarát a lépcsőn, aztánmegállt,minthavalami régi emlékjutottvolnahirteleneszébe.–Akáraztismondhatnánk,hogyhajlékomat emberi vér szenteltemeg–mormolta.Ahangjamegváltozott,mélázóvávált.Végignéztealépcsőket.–Ott!–kiáltottfeldiadalmasanésrámutatottegykőlapra,amelypon-tosanugyanolyanvolt,mintatöbbi.–Pontosanezazahely,aholaszépapámelesett,ésnyakátszegte.Éppaznap,amikor
17
elkészültaház.Aztmesélték,hogyrémnehézvoltutánaföl-takarítani–rosszallóancsettintett,éspillantásaide-odaugrált,minthaaztkutatná,hogyanmenekülhetnevisszaamúltba.Saraújrabeleremegettafélelembe.Teljesszívébőlkívánta,
hogyelszaladhasson.Deatérdefájdalmasanlüktetett,ésMissLloyd erősen tartotta. Gondolatai vadul kergették egymást.Kon cent rálj,próbáltmegerőtvennimagán, ter vezz! Deezsemhasznált.Ezzelazerővelegymedúzátisfelszólíthatottvolna,hogy koncentráljon; egyszerűen képtelen volt ráncba szednirémült, szétszórt gondolatait, hogy kidolgozza a meneküléstervét.Mégmielőttkinyithattavolnaaszáját,hogysegítségértkiált-
son,aztvetteészre,hogymárisberángattákasötételőszobába.Anehézajtóbecsapódottmögötte–olyanvoltahang,mintazítéletnapimennydörgés.–Ideüljle!–parancsoltráMissLloyd,ésolyanerélyesen
mutatottráhosszú,fehérujjávalamagastámlájúszékre,hogyazszintekiugrottazárnyékból.–Egészkényelmesszék.Anagy- bátyámkedvencevolt.Ebbenishaltmeg,szélütésben.–Istenem–nyögteSara,ésigyekezett,hogynehallatsszék,
mennyiremegvanrémülve–,olyannehézlehetett...–Ostobaság,gyermekem.Egyáltalánnemnehézszélütést
kapni.Tanulásnélkülissikerül–éslenyomtaSarátaszékbe.–Mostpedignemozdulj!Hamarosanvisszatérek.Ésezzeleltűntazelőcsarnoksötétmélyén.Ahogykiment,Sarakikászálódottaszékből,ésabejárathoz
sántikált.Akerekkilincsnemmozdult.Saramajdnemfelzo-kogottcsalódottságában.Újrapróbálkozott,holerre,holarracsavarta,deahideg rézgömbkicsúszott ijedtségtől reszketőkezéből.Szárazköhögésafolyosón–MissLloydjönvissza!Sara,
amilyengyorsancsaktudott,visszaugráltaszékhez.
18
ÖregLadyLloydegykerektálkáttartotthosszú,csontoske- zében, amiben valami folyadék gőzölgött. Egészen különösszagavolt.Agőzúgyszálltfel,mintatömjénfüst,körülfontaagondmartaarcot.Sarátegyközépkorivarázslónőreemlékeztette.–Mi-mmiez?–kérdezte,miközbenMissLloydletérdelt,
hogyatérdérekenjeagyanúskinézetűkeveréket.–Gyógynövényfőzet–mondtaMissLloyd.–PegBowen
hoztaanövényeket.–PegBowen?Dehátőnemb-b-boszorkány?–Úgyboszorkány,ahogyénViktóriaangolkirálynővagyok
–vágottvisszaMissLloyd,sügyesenkitisztítottaésbeecse-telteasebet.–DehátViktóriakirálynőmármeghalt,MissLloyd–vetette
közbeSarafélénken.–Énis–feleltMissLloydszárazon–,vagylegalábbisnagyon
hamarmegfogokhalni.Sara csodálkozva figyelte, ahogy az öreg kéz gyengéden
megerősítiatérdénakötést.Lehetséges,hogyvalakiigazánzsugoriésbüszkelegyen,ésmégisúgysegítsenegymásiknak,ahogyMissLloydmostneki?Gondolatait halk nyikorgás szakította félbe,melymintha
a sötétkonyhai folyosóról jöttvolna.Minthavalaki ahátsóajtónkaparászna.MissLloydmegragadtaapiszkavasat.–Nemerjmoccanni!–sziszegte,amikorSaramegpróbált
feltápászkodni.–Nemtudomelviselni,havalakiegyszercsakváratlanulfelbukkan,mintvalamikeljfeljancsi.Maradjcsak,ahol vagy!Magam is el tudokbánni a betolakodókkal – éskardkéntlóbálvaapiszkavasat,megindultazajfelé.Sarautánabámult.Éshaazunokatestvéreiakarjákmegmen-
teni,ottállnakahátsóajtónál,ésmégcsaknemissejtik,hogyMissLloydlecsapnikészül?
19
ÖregLadyLloyd,mintavadászómacska,nesztelenüllopa-kodottazárulózajforrásafelé.Hirtelenmozdulattalelrántottaatolózárat,éskitártaazajtót.Egykövérkés,igenjómódúnaklátszóférfiálltazajtóban.
Fülemögöttritkásőszhajgöndörödött.Egyikkezébenborí-tékottartott,éppaztpróbáltaazelőbbbegyömöszölniazajtóalatt.–Margaretnéném!–kiáltottfel,ésegészenakeményített,
fehérgallérjáigelpirult.–Hogyrámijesztett!–Elkaptalak,AndrewCameron.Leselkedtél,dehátmimást
islehetvárniegyilyengazfickótól.Nomostaztántűnjelarra,amerrőljöttél!Mr.Cameronkihúztamagát.–Ahátsókapunyitvavolt,Margaretnéném.Tudja,hogy
aggódommagamiatt.Éncsak...MissLloydfelemelteapiszkavasat.– Azt mondtam, kifelé! Kifelé, mielőtt fejedre hívom a
Lloydokátkát!DeMr.Cameronkeményentartottamagát.Azasszonyfelé
nyújtottaaborítékot.– Aggódom, hogy nélkülözésben él, Margaret néném.
Kérem,fogadjaeztel!MissLloydbelesápadtavadharagba.–Inkábbmeghalok,semmintkönyöradománytfogadjakel.
És különösképpen nem tőled,AndrewCameron.Bármilyenborzalmas legyen is ahelyzetem, abüszkeségemazértmégmegvan.Most pedig takarodj innen, mielőtt úgymegütlek,hogy arról kódulsz! – és teljes erejéből becsapta az ajtót, sráhúztaatolózárat.Sara nagy érdeklődéssel hallgatta a beszélgetést, egészen
megfeledkezett közben a saját bajáról. De az ajtócsapódásrádöbbentette, hogy tulajdonképpen fogoly egy furcsánál is
20
furcsábbasszonyfurcsaházában.Ráparancsoltmagára,hogyszedje össze a józan eszét.Egydologbiztos – el kell innentűnnie.Óvatosan odaosont a bejárati ajtóhoz, és újra próbálko-
zott.Mostlassan,ütközésigfordítottaakilincset.Éssikerült! Azajtónyikorogvakinyílt.Afrisslevegőazarcábacsapott,amitőlteljesenmagáhoztért.Saraboldogankilépettamelegdélutánifénybe.Amilyengyorsancsaktudott,abekötözötttérdétől,lesánti-
káltalépcsőn,átafüvön,akocsifeljárófelé.Hallotta,hogyÖregLadyLloydutánakiabál.Nemálltmeg,
deazérthátranézett.MissLloydottálltanyitottajtóban,ésmégmindigapiszkavasatszorongattaamarkában.–Gyerevissza!–kiáltotta–,mégnemvégeztemveled.DeSaránakeszeágábansemvoltvisszamenni.Legalábbis
egyelőre nem. Időre volt szüksége, hogy elgondolkozzék acsupaellentétMissLloydonésacsaládiátkon,melyetolyangyakranemlegetett.
21
4.
HettyKing,mintaKingcsaládlegidősebbje,nagyonkomo-lyan vette a felelősségét. Megrémült, amikor unokaöccseés-húgaiciklonkéntrontottakbepatyolattisztaotthonába,ésaztkiabálták,hogyÖregMissLloyd fogságbaejtetteSarát.Megfagyottbenneavérarraagondolatra,hogyaKingcsaládbármelytagjátilletéktelenbehatolásonkapják.Ráadásuléppamikorazőgondjairavannakbízva!MitfognakmajdAlecésJanetmondani,hahazajönnek?Hettybüszkevolt arra,hogyuraazérzelmeinek.Dearra
a gondolatra, hogy szembe kellmajd néznie az öccsével éssógornőjével,amikorhazajönnekCharlottetownból,izgatottanugrálnikezdettaszívekeskenymellkasában.Egypillanatalattfejébecsaptaakalapját,éssietettaLloyd-
házba.Elvoltrászánva,hogymindenáronmegőrziacsaládjóhírnevét.Aháromgyerekijedtkiscsibekéntfutottutána.DenemafelháborodottMissLloyddaltalálkozott,akiazzal
fenyegettemeg,hogyazegészKingcsaládotbíróságelécitál-tatja,csakSarával,akimeglehetősennyúzottanészavartképetvágvabicegettfeléjeakocsifeljárón.A gyerekek annyira megkönnyebbültek, hogy sértetlenül
látjákviszontSarát,hogyazonnalkörülvették,éskérdésekkelkezdtékbombázni.–Mondd,Sara,azak-kézapiszkavassal?K-kísértetvolt?
VagyténylegMissLloyd?–Miótaamagas,fehéralakmegje-lentazajtóban,Felixegyfolytábanrettegett,hogyegyhalottatriasztottfel.
22
–Hátpersze,hogynemkísértetvolt,Felix–válaszoltFeli-citymérgesen.–MissLloydtetőtőltalpigselyembevoltöltöz-ve,mégmesszirőlisláttam.Mindenkitudja,hogyakísérteteknemjárnakselyemben!–Mitcsináltveled,Sara?Bántott?–aggódottCecily,éskis
kezétazunokanővéréébecsúsztatta.–Nem,nembántott,Cecily.Bevittaházába,amisötétés
nagyonelhanyagolt.Aztmondja,megvanátkozva.–Hálaazégnek,épségbenszabadultál–sóhajtottaCecily,
éstágranyíltszemmelbámultamerészSarára.Hettynéniéleshangjafűrészkénthasítottbeleagyerekek
üdvözlőcsivitelésébe.– Sara Stanley, az ég szerelmére,mi lelt, hogy engedély
nélkülbementélMargaretLloydkertjébe?–Azthittük,Hettynéni,hogyMissLloydtalánhalott–és
Sara megborzongott, ahogy eszébe jutott a poros szalon. – Azegészhelyolyanrettenetesencsendesnekéselfeledettnektűnt,minthavalakielvarázsoltavolna.– No hiszen, varázslat! Margaret Lloyd ugyanúgy nem
halott,ahogyénsem.–Nagyonigazavan,Hettynéni,MissLloydegyáltalánnem
halott.Sőt,egészbiztosvagyokbenne,haFelixtudtavolna,hogymennyireél,sosemtörtevolnabeazablakát.Hettynénieltátottaaszáját.–Ablakot?Micsodaablakot?FelixSarárameredt.–Féligmáramúgyisbevolttörve–motyogta.–FelixKing,úgyérted,vanképedszégyentelenülelémállni,
mikorpedigbetörtedMissLloydegyikablakát?Hettynéniállamegreszketett.Elsápadtdühében,ésmeg-
ragadtaelvetemültunokaöccsefülét.Lehet,hogyMissLloydmégisbeidéztetiőketabíróságra,ésodaleszaKingcsaládjó
23
hírneve?Hettyizgalmábanmegragadtaabűnösfülét.Magábanmárhallotta,hogyabírólecsapakalapáccsal,ésapletykás,kíváncsiskodótömegróluksuttog.Felixtiltakozóannyöször-gött, de ez sem riasztotta fel a lelki szemei előtt lejátszódórémálomból.–Ezfáj!Hettynéni,engedjenel!Lehet,hogyaharagosMissLloydéppebbenapillanatban
utasítjaazügyvédeit,hogyindítsákmegatörvénygépezetét,amelymajdbemocskolja,sárbatapossaaKingfamíliajóhír-nevét.Hettynénitelárasztottaa sértődöttség,és tiltakozásulújramegrángattaFelix fülét.Ő,HettyEuphemiaKing nemnézheti tétlenül, hogy ilyen szörnyűség történjék.Meg kellmenteni a családbecsületét: Igen,utolsó leheletéigharcolnikell,nemengedheti,hogyakáralegkisebbfoltisessékacsa-ládbecsületén.Megkell...Felix felüvöltött fájdalmában, és Hetty visszazökkent a
valóságba.–Letépiafülem,Hettynéni,eresszenel!Hetty ujjai végre elengedték a tüzes, dagadt fület. Felix
gyorsanelhátráltakezeügyéből.–Acsudábais,Hettynéni,MissLloydmegcsináltathatjaaz
ablakát,haahhoztámadkedve,deegykisfiúnemnöveszthetcsakúgyújfület!Hettynénisarkonfordult,ésmivelbántottaalelkiismeret
Felixmiatt,élesebbenválaszolt,mintahogyakart:– Ebben a pillanatban indulás hazafelé,mégmielőtt iga-
zánmegharagszom–arcaolyanvolt,mintegyviharfelleg,éslerohantakocsibejárón,aháromKinggyerekmegjámborankövette.Sarahátramaradt.Atérdefájt,afejezúgott,annyirameg-
zavarta a kiismerhetetlenMiss Lloyd.Azt kívánta, bárcsakneszóltvolnaazablakról.BocsánatotakartkérniFelixtől,de
24
mérgesnagynénjükmárkitereltea fiútavaskapun,ésmosttürelmetlenülnézegetettvisszaSarára.–Nemaradjle,Sara!–mondta.–Azebédrőlmárislema-
radtál,éshaígyfolytatod,avacsoráróliselkésel.AmikorSaraodaértakapuhoz,Hettynéniészrevetteatér-
dét.Akislányolyanrohanvamenekült,hogyakötéslecsúszottabokájáig,éstisztánláthatóváváltazöldesbarnapaszta,amitMissLloydkentasebére.–Nagy isten az égben!–kiáltott felHettynéni –,mi az
ördögazagusztustalangezemiceatérdeden?– Gyógynövénykrém, Hetty néni, amit Peg Bowen adott
MissLloydnak.Hettynéninembírtatovábbtürtőztetnimagát.–PegBowen!
–horkantotta.–Azembernemképesmegérteni,miértnemcsuktáklemárévekkelezelőttaztazőrültnőszemélyt.Aztán jóformán kilökte Sarát, és becsapta maguk után a
kaput.AkiscsapatkomorcsendbenmeneteltHettynéniházá-hoz.Lehet,gondoltaSara,akinekeszébejutott,hogyaznapreg-
gelmégmilyenkönnyűvoltaszívük,lehet,hogyMissLloyd-nakigazavan,ésmégiscsaklétezikátok.AmintaLloyd-birtokraújracsendborult,egysötétalakjött
előabokrokközül.–Őrült,mi?–mormoltaPegBowen,ésszigorúarcánegy
pillanatra ferdekismosoly futott át.Egydarabig a távozókutánbámult,pillantásamegpihentSaraszőkefején.–Mindenrosszraanapalatt–suttogta–vagyvangyógyír,vagypedignincsen.Elgondolkozvamegszívta régipipáját, amitmindigmindenhovamagávalvitt.–Devangyógyír–motyogta–,úgyám,ésmegkelltalálnunk,mégmielőtttúlkésőlenne.
25
5.
MireagyerekekhazaértekaRózsa-lakba,elfáradtakésmeg-éheztek.Azebédidőmárrégenelmúlt,ésFelixgyomraegyrehevesebbenkövetelteavacsorát.A régiházat, aholHettynéni ahúgával,Oliviával lakott,
arengetegfutórózsárólneveztékel,amelyektüskéságaikkalmindenajtótésablakotkörülfontak.Rózsaszín,fehéréssárgarózsákintegettekhívogatóanameszeltfalakról,illatukmeg-édesítetteanyárilevegőt.Ahogya családközeledett, furcsa, ütemes, csobogóhang
szálltfeléjükanyitottablakon.Saramegállt,szemeálmodozónfelragyogott.– Nahát, ez épp olyan, mint a holdfény volna, ha tudna
beszélni–kiáltottfel.–Hettynéni,hallottmárvalahailyengyönyörűmuzsikát?Hettyarcánfurcsánkeveredettafelháborodásésaszenve-
dés.–Édesistenem,ezzongoramuzsika.Azbizony.Méghozzá
azÉNházambólhallatszik!Elfojtottkiáltássalberohantaházba,aholOlivianéniülta
zongoramellett,ésálmodozóarccaljátszottegyChopin-szo-nátát.Andrewunokaöccsemelletteállt,ésakottátlapozta.–OliviaKing,teteljesenmegbolondultál?Nagyonjóltudod,
senkineksemengedemmeg,hogyakáregyujjalishozzányúl-jonRuthzongorájához!Saramindigaztgondolta,Olivianénjeéppenolyan,mintegy
árvácska,csupabársony,bíborésarany.Demostavérvörös
26
egészítette ki a színskálát,mert nagynénje sötét haja tövéigelpirult.Sokévvelfiatalabbvoltanővérénél.Hettyszilárdanálltkétlábávalaföldön,Oliviapedighajlamosvoltnéhaelre-pülniazálmokvilágába.Hettyhatározottvolt,néhaharcias,Oliviapedigszelídéslágy.–Bíztambenne,hogynemharagszolmeg,Hetty.Felkellett
hangolni,úgyhogyAndrewsegítettlevennirólaatakarókat.És akkor, hát szóval nem tudtam ellenállni, és játszanomkellettegykicsit–Oliviakezemégmindigabillentyűkönnyugodott.–Biztosvagyokbenne,hogyRuthnemharagud-namegérte.Saracsodálkozvanézettholafiatalabbik,holazidősebbik
nagynénjére.Mindkettenmereven farkasszemetnéztek egy-mással,devalamiokbólmindkettőnekkönnyesvoltaszeme.Hirtelenrádöbbent,hogyazőtulajdonédesanyjárólbeszélnek.–Úgyértsem...hogyez...ezazongoraazédesanyámévolt?
–dadogta,ésfélvemegérintetteazébenfazongorafedelet.–Megneérintsd!–sziszegteHetty.–Olivia,aztakarom,
hogytakardlerendesen,ahogyvolt.SaraStanley,hallottad,mitmondtam?DeSaraminthahirtelenmegsüketültvolna.Úgyérezte,a
zongoramágneskéntvonzza.Kinyújtottaakezét,ésmegsimo-gattaazelefántcsontbillentyűket.–Azédesanyám–suttogta–,azőkezeisérintetteezeket
abillentyűket.–Sara,azonnaleridj,ésmosdleaztavacakotatérdedről!
–parancsoltaHetty.Voltvalamikétségbeesettahangjában.–Tepedig,Olivia,tedd,amitmondtam,éstakardleazongorát,úgy,ahogyvolt!Oliviaáltalábanféltösszeütközniszigorúnővérével,devan
olyanpillanat,amikormégalegszelídebblélekisharcbaszáll.Mélylélegzetetvett.
27
–Hetty–kezdte–,SylviaGreynekszükségeleszazongo-rára,mikorellátogathozzánk.Azértisakartamfelhangoltatni.Hettyéppelnyomorodottkalapjátszabadítottakiahajából,
demostmozdulatlannámeredt.–Attól,hogyvalakiszeretiazenét,mégnemvárhatjael,
hogy mindenütt zon go rák várják, ahova csak megy. Nemengedhetemmeg,hogyakárki játsszékRuthzongoráján,eztugyeteismegérted,Olivia?– Sylvia nem akárki, Hetty, hanem tehetséges énekesnő,
akinekagyakorláshozszükségevanzongorára.Éskülönbenis,ígyjobbanotthonérzimajdmagát.Szegénykénekazégvi-lágonsenkijesemmaradt.–Hettynéni,kérem,nemtudom,kicsodaSylvia–csiripelt
közbeSara–,dehateljesenegyedülvanavilágon,együttérzekvele.Lehet,hogyazongorajátéktólkönnyebbleszaszíve.Amipedigengemillet,haújraletakarjuk,hátazolyanvolna,minthaédesanyámmosthaltvolnamegmásodszor.–Torkigvagyokveled,megakomédiázásaiddal,Sara.Úgy
látszik,tigyerekekmásrasetudtokgondolni,csakahalálra.Mégegypisszenés,ésvacsoranélkülküldelekágyba.Felixperszenemtudottellenállniakísértésnek.–Psszt–suttogtacsibészesmosollyal–pissz-psszt!Hettynekhirtelenelegelett.– Elég. Ez volt az utolsó csöpp a pohárban. Felix King,
azonnalmenjlefeküdni!Felixarcárólmintha letöröltékvolnaamosolyt.Körülné-
zett,abbanreménykedve,hogyOlivianénjemajdmegvédi.DeOliviacsakSarátlátta,akiösztönös,védelmezőmozdulattalborultazongorabillentyűkre.–Hetty,biztosvagyokbenne,hogyRuthaztakartavolna,
másokisélvezzékazongoráját–mondtaszelíden.–Különö-sen,haazegyetlenlányárólvanszó.
28
Hetty arcán legördült egy könnycsepp, és belepottyant akezébentartottkalapjába.Pislogott.–DeRuthannyiraszeretteazongorát...Sarafelemelteazarcát.–Hettynéni,kérem,haújrahallhatnámanyazongoráját,
azolyanvolna,minthaegykisdarabkájamégmindigélne.Hettynagyotnyelt,ésrekedthangonszólaltmeg.–Rendben,hamindnyájanragaszkodtokhozzá–éselfor-
dult.Megpróbáltúrrálenniazérzelmein.Kedvenchúga,Ruth,sokévvelezelőtthaltmeg.Hettyakkoribanházimunkábaésmindenféleegyletekbepróbáltatemetniagyászát,Ruthsze-retettzongorájátpedigbetoltákegysarokba,ésazótaistélen-nyáronletakarva,némánálltott.Ahogymúltakazévek,laposteteje lassan megtelt bekeretezett családi képekkel és apró,ezüstdísztárgyakkal,mígvégülmárszintemegisfeledkeztekróla,hogytulajdonképpenhangszer.Mostaztánváratlanulfelzúgott,ésHettybenisújrafeléledt
amindentelborítófájdalom.Saramegérezte,hogynagynénjemennyireboldogtalan,hát
odaóvakodotthozzá,ésátfogtaaderekát.–Köszönöm,Hettynéni–suttogta–,köszönöm,köszönöm,
köszönöm.Hetty néni képtelen voltmegszólalni, demegsimogatta a
haját.Aztánmegráztamagát,minthaezzel a fájdalmat is leráz-
hatná,éslázasmunkáhozlátottakonyhában.Úgy érezte, ha egyóránbelül nemkerül vacsoraKingék
asztalára,egészAvonlea-benmegállazélet.Felix a szeme sarkából figyelte a nagynénjét, és abban
bízott, a nagy munkában megfeledkezik arról a nevetségesfenyegetésről,hogyvacsoranélkülküldjeágyba.Csendesenfütyörészveahátsóajtóésezzelaszabadságfeléólálkodott.
29
Hettyhangjaazonbanmegállította.–Felix,komolyanbeszéltem.Azonnalinduláslefeküdni!–Muszájmost rögtön,Hetty néni?Borzasztóan éhes va-
gyok,mivelhogynemisebédeltem,megminden.Hettyválaszulmegragadtaakönyökét,ésalépcsőfelétolta.– Nem kaphatnék előbb valami ennivalót? Hetty néni,
kérem,legalábbegykiskenyérhéjat...–Egyetlenharapástsem.Mostpedigindulás,mielőttseprű-
velkergetlekföl.–Reggelirekétszerannyitfogokenni–fenyegetőzöttFelix,
deHettymárnemfoglalkozottvele,visszamentakonyhába.FelixSaránakesett.Olyanéhesés fáradtvolt,hogymuszájvoltvalamigonoszatmondania.–Merbekellettáruljálazablakmiatt,mi?Ezzelaztánjól
felhúztadazöreglányt.–Nemakartam.Csakúgykiszaladtaszámon.–Árulkodó júdás, azvagy.Bárcsak sose jöttélvolna ide.
Torkigvagyokveled,megahülyetörténeteiddel.– Te meg, Felix King, sose mondasz semmi olyat, amit
érdemesvolnameghallgatni.Mégcsakvéletlenülse.Egyet-lenegyszerse.–Mer asziszed, hogy te olyan okos vagy,mi?Hát vedd
tudomásul,igenisörülök,hogyanyádmárnemél,képzelem,mi lenne,hamindakettenpüfölnétekazt azócska zongo-rát.Csakaztsajnálom,hogyegyáltalánidejöttél.Akutyasehívott.Éstudod,miért?Azért,mertazapádsikasz...kaszsik...sikkasztó!SarahitetlenkedvemeredtFelixre.Szemébenkönnyekgyűl-
tek,devisszatartottaőket.–Aljas,megvetésreméltóteremtményvagy,FelixKing,és
sohanembocsátokmegneked,SOHA!–ezzelsarkonfordultéskirohant.
30
Andrewfelálltakandallómellől,ésodamentFelixhez,akinémifélelemmelnézettrá.MégcsaknemrégótaéltAvonlea-ben,devoltvalamiebbenacsendes,magába forduló tizen-négyévesfiúban,amimiattFelixnagyonszerettevolna,hajóvéleménnyelvanróla.AndrewugyanakkorérkezettaPrinceEdward-szigetre,mint
Sara.A gyerekek közül talánAndrew hasonlított legjobbanSarához.Akárcsakakislány,őismegszoktaazegyedüllétet,aző édesanyja ismeghalt, bárőnéhányévvel idősebbvoltakkor,úgyhogy jobbanemlékezett rá.Azótamárhétév teltel,deazédesanyjamégmindighiányzott.Mélyenmegrázta,amikorFelixazzalkínoztaSarát,hogyazédesanyjahalálátésazédesapjaanyaginehézségeitemlegette.Zordarccalnézettleunokaöccsére.–Azördögbújtbeléd,FelixKing?Hogyéreznédmagad,
haaTeszüleidrőlbeszélnénekígy?Felixpontosantudta,hogyanéreznémagát.Ugyanolyansér-
tettenésszomorúan,ahogySara.Demártúlkésővolt.Gonoszdolgokatmondott, amiketnem lehetettvisszaszívni.Nagyotsóhajtott,ésfelmentahálószobába.
AKingcsaládgyümölcsösemögött,kétzölddombközött,egykisvölgybenegyfüzekkelésrezgőnyárfákkalkörülvettkistóbújtmeg.Sarátmindigisvonzottaezacsillogóvízfelület.Szerettehallgatni,ahogyabékáknagycsobbanássalugranakavízbe,ésszívesennézegetteafűközöttrejtőzőélénkszínűboglárkákat.Andrewitttaláltrá.Akislányarcamégcsillogottaköny-
nyektől.–Nemjösszvacsorázni,Sara?–kérdezteafiúhalkan.–Azthiszem,mostnembírnámelviselni.Túlságosankét-
ségbevagyokesve,ésfájaszívem.
31
Andrewleültmelléafűre.– Sara, nemgondolta komolyan.Te is tudod, hogyFelix
előbbbeszél,éscsakutánagondolkozik.–Deigenis,mindenszótkomolyangondolt.Andrewelhallgatottésazontöprengett,hogyvigasztalhatná
megfurcsa,mesélőkedvűunokahúgát,akitilyenrövididőalattisannyiramegszeretett.Sarát Montrealból küldték az unokatestvéreihez, miután
azédesapjátmegvádoltáksikkasztással.Sikerültmegmagya-rázniarémültészavartlányának,hogyacégpénzügyiössze-omlásáértegytisztességtelenüzlettársaafelelős,éshogyőmaganemtettsemmirosszat.DeabotrányhíremégatávoliAvonlea-beiseljutott.Saraszívétgyakransebeztékmegazédesapjáravonatkozórosszindulatúmegjegyzések.Ésteljesenösszezavartaésmegrémítette,hogyatulajdonunokaöccseisilyesmiketmond.Andrewátölelteavállát.–Tudod,hogynemvagyegyedül.Énishiszekbenne,hogy
ártatlan.Saraelőhúzottegyzsebkendőtakötényezsebéből,ésmeg-
törölteaszemét.–Köszönöm–suttogta.Andrewfelpattant.–Mostpediggyere,mertHettynénimégképesazthinni,
hogyasebatérdedenelvetteazétvágyadat.–Kérlek,közöldHettynénivel,hogyhamarosanbemegyek;
amintkitaláltam,hogyanálljakbosszútFelixKingen.Határozottanfelvetetteazállát,ésaszemeharciasancsillo-
gott.Andrewőszinténörült,hogynincsFelixhelyében.
32
6.
Másnap a Rózsa-lak minden lakója hajnalban kelt, mertaznapkellettSylviaGreynekmegérkeznie.Olivianénisür-gött-forgott,mosolygóarccalporoltésfényesítettmindent,amiakezeügyébekerült,egészaddig,mígHettynénikét-ségbeesettenkinemkaptaakezébőlatollseprűt.–Az ég szerelmére, Olivia, az egész ház ragyogó tiszta.
Hagydeztabba,ésveddakalapod,MissGreykülönbenmégazthiszimajd,hogyelfelejtettélelémenni.–Nahát,Hetty,tudod,hogyigazadvan?Nézzétekcsakaz
órát!Gyerekek,egy-kettő,szálljatokbeabricskába,különbenelkésünk.Olivia vendégének tiszteletére Felicity és Cecily az új
muszlinnyáriruhájukatvettékfel.Felmásztakahátsóülésre,ésgondosanügyeltek,nehogyösszegyűrjékacsodaruhákat.Felixneknemvoltakilyenaggályai,olyanlendülettelugrottfel,hogybeesettabricskaaljába,mirefinomporfelhővettekörülalányokat.DeFelicityolyanizgatottvolt,hogyészresemvette.–Olivia néni,még sosem találkoztam igazi énekesnővel.
Mitgondolsz,pukedlizzek?–Olivianéni,Sylviatényleghíres?–kérdezteCecily.– Egy napon az lesz – válaszoltaOlivia, és kesztyűjével
kergetteaporfelhőket–,legalábbis,haegyszermegkapjaazta lehetőséget, amitmegérdemel.Hovaacsudába tűntSara?Andrew,légyolyankedves,éskeresdmeg!
33
DemégmielőttAndrewlemászhatottvolnaabakról,Sarajelentmegazajtóban.Franciacsipkéveldíszítettfehérruhátviseltésbájosfehérkalapot.Egészreggelszokatlanulcsendesvolt,ésahogymostköze-
ledettabricskához,voltatartásábanvalamikirálynői,amitőlmindenkifeléfordult.– Siess Sara, Sylvia biztos megérkezett már! – sürgette
Olivia.Saraösszevontaaszemöldökét,ésFelixremeredt,akiigye-
kezettalehetőlegkisebbreösszehúznimagát.–Nemszállokfelabricskába,amígegybizonyosszemély
lenemszáll.Olivianénidöbbentenmeredtrá.–DehátSara,mirőlbeszélsz?–Vagy Felixmegy, vagy én. Nem vagyok hajlandó egy
kocsibanutazniegydisznóval.–Nembeszélhetszígyazunokaöcsédről!–Oliviamostmár
ténylegkétségbevoltesve.– Ne akard, hogy kiszálljon, Sara! – könyörgött Feli-
city.–Kérlek,ne–tettehozzáCecilyamagáét–,főlegnemost,
amikorjóváakarjatenniadolgot.Felix,ugyekiakarszbékülniSarával?Felix borzasztó zavarba jött, és még jobban összehúzta
magát.Cecilymegbökte.–Rajta,monddelSaránakis,amittegnapestenekemmond-
tál–biztattasuttogva.Felixkinyitottaaszáját.Mindenkiőtbámulta.Elárasztot-
ta a szégyen és a zavar.Torkában akadtak a bocsánatkérőszavak, amelyeket pedig olyan nagy gonddal fogalmazott
34
megmagában,csakvalamirekedtsuttogástörtelőaszá-jából.–Látod–mondtaSarahidegmegvetéssel.–Dehátmimást
isvárhatunkegydisznótól,minthogyröfögjön.Felixfelállt.Azarcaúgyégett,minthamegpofoztákvolna.–Nemmaradok ott, ahol nem látnak szívesen.Menjetek
csak nélkülem. És különben is, nincs valami nagy kedvemtalálkoznivalamifelfuvalkodotténekeskisasszonnyal.Ezzelleugrottabricskáról,ésbementaházba,anélkül,hogy
egyetlenpillantást isvetettvolnaa többiekre.Saramagasratartottfejjelültleahelyére.Oliviaelindítottaa lovakat,aztánaggódvanézettazuno-
kahúgára.–Igazán,Sara,hogyanviselkedhettélígy!Azunokatestvé-
reknekugyanúgykellszeretniükegymást,mintatestvéreknek.Saramégmagasabbraemelteazállát.–Nekem se bátyám, se húgom, akit szerethetnék,Olivia
néni – válaszolta –, és nemvagyok hajlandó egy disznóvalbarátkozni,mégakkorsem,havéletlenülazunokaöcsém.Azúthátralevőrészétcsendbentettékmeg.
OliviaakkorismerkedettmegSylviaGreyjel,mikormindket-tenacharlottetowniPrince of Wa lesfőiskolárajártak.Arégibölcsességnekmegfelelően,miszerint az ellentétek vonzzákegymást,acsendes,álmodozóOliviaazonnalösszebarátkozottavígkedélyű,nyíltSylviával.EgyévmúlvaSylviaOntarió-bamentzenét tanulni,OliviapedighazatértAvonlea-be.Deakettejükkapcsolataerősmaradt,mindenáldotthéten írtakegymásnak.OliviaacsendesAvonlea-bőlélénk,deönzetlenérdeklődésselfigyeltetehetségesbarátnőjeútját.AmikorSylviaaztírtaOntarióból,hogyhamarosanmeglá-
togatjaismerőseitCharlottetownban,Oliviaazonnalmeghívta
35
aRózsa-lakba,hiábatiltakozottHettyhangosan.Hettyszentülmegvoltrólagyőződve,hogyegyolyannő,akiarrólálmodo- zik,hogyhangversenyénekeslesz,csakisrosszhatássallehetnaivhúgocskájára.AközépkorúHettyszámára,akimégsosemhagyta el a Prince Edward-szigetet, Sylvia könnyedsége,amellyelazegyiktartománybólamásikbautazott,ékesbizo-nyítékavoltannak,hogynincskellőerkölcsitartása.–Tudod,hogynemhelyeslemeztasokutazgatást,Olivia
–panaszkodottHetty.–Egyszerűenborzasztó,hogymitösz-szecsavarognakalányokmanapság.DeOliviasemvéletlenülviselteaKingnevet.Határozatlan
modoraellenérealkalomadtánugyanolyanmakacstudottlenni,mintHetty.Csendesen,dekérlelhetetlenülőröltefelanővéreellenállását.Leragasztottaésbedobtaameghívólevelet,aztánnémaizgalommalvártaaválaszt.Sylviaszívből jövőhálával fogadtaameghívást.Azt írta,
charlottetowni ismerőseiegészAvonlea faluigeljuttatják,ésígyazavonlea-ivegyesboltbanvármajdOliviára.Hettynekbelekelletttörődnieavereségébe,ésrosszultitkolt
sértődöttséggelfigyelte,hogyamintközeledikSylvialátogatá-sánaktervezettidőpontja,Oliviahúgaegyreizgatottabblesz.Mostvégrefelvirradtarégenvártnap.Oliviakedvétmég
Sara és Felix veszekedése sem volt képes elrontani. VégreAvonlea-benüdvözölhetilegkedvesebbbarátnőjét.Olyanerő-velsugárzottbelőleaboldogság,hogyazmégSarajégpáncél-játismegolvasztotta.Mireabricskamegálltavegyesboltelőtt,mindnagyonvíganvoltak.Andrew-rabízták,hogyvigyázzonalóra,atöbbiekmindbetódultakaboltba.Magas,karcsúalak sietett feléjük.Azelképzelhető legdi-
vatosabb formájú és díszítésű szalmakalap alól dús, geszte-nyebarnahajhullámzottelő.Sylviaruhájaéskabátjaegészenhalványkrémszínűvolt,amikiemeltehajavörösesfényétés
36
arcbőretisztaragyogását.ÉsezacsodálatosjelenségőszinteörömmelüdvözölteOliviát.–Olivia,drágám,remekdologújralátnitéged!Azthiszem,
egyáltalánnemváltoztálmeg.Temégakkoristizennyolcévesmaradsz,hamindenkimásmárrégszázlesz.Oliviafelnevetett,ésátölelteabarátnőjét.–Tepedigugyanolyanelegánsésvonzóvagy,mintmin-
dig–megfogtaSylviakezét,ésaháromlányfeléhúzta,akikteljesenmegnémultakacsodálattól.Felicityazújmuszlinruhaellenéreunalmasnakésvidékies-
nekéreztemagátemellettaragyogóidegenmellett,Sarapedigazegyszerűszalmakalapbanfelismerteameghatározhatatlan,deugyanakkoreltéveszthetetlenpárizsihatást.FelicityésCecilyispukedliztek,amikorbemutattákőket,
ésmég csak nem is vették észre,mit csinálnak. Sara kezetfogottSylviával.–Üdvözlöm,MissGrey–mondta–,látomakalapján,hogy
rendkívültehetséges.–Köszönöm,Sara–nevetettSylvia,akirögtönrokonszen-
vesnektaláltaeztazóriásiszemű,komolykislányt.–Igyek-szemmajdméltólenniakalapomhoz.Miközbenalányokazonversengtek,melyikükvihetiSylvia
poggyászátabricskába,játékosanodasúgtanekik.–Nem gondoljátok, hogy az első benyomások rendkívül
fontosak?Ésmivelénszilárdaneltökéltem,hogyjóbenyomástteszekHettynénétekre,rendkívüligonddalválasztottamkiamegfelelőkalapot.Oliviaelmosolyodott.– Ne higgyetek neki, lányok, feleannyira sem olyan
bolondos,ahogymutatjamagát.–Ésvidámnevetéseazegészboltotbetöltötte.
37
–Dehogynem–tiltakozottSylviavígan.–Hátmiértelmefiatalnaklenni,haazembermégcsakbolondossemlehet?Amikor kiléptek,megcsapta őket a lágy, fenyőillatú szél.
Sylviamegállt,ésboldoganmélyetlélegzett.–Ittegyszerűenszikrázikalevegő!Olyantisztaéscsípős,
mintapezsgő.Andrewkalapotemelt,amikorbemutatkozott.Sylvianyílt
pillantásátólelpirult.–Üdvözlöm,Andrew–ésszívélyesenmegráztaafiúkezét.
–Látom,magánakisklasszikusKing-orravan.Borzasztóanszeretemaszéporrokat,azenyimugyanishatározottannemklasszikus,inkábbparasztos.Dehátmindannyiunknakmeg-vanamagakeresztje.Olyannakkellelfogadnia,amilyennekazÚristenteremtett,mindenhibámmalegyütt.Andrewolyanarcotvágott,mintakihibáitólteljesenfügget-
lenülazonnalhajlandóelfogadniSylviaGreyt.Szélesmosollyalelvette a csomagot a lányoktól, akikmégmindig civakodtakrajta,éskönnyedénfelraktaakocsira.Már épp fel akartakmászni a bricskára, amikorOlivia a
barátnőjéhezfordult.–Olyangyönyörűnapvan,Sylvia.Milenne,haazerdőn
keresztülsétálnánkhaza?Andrew,ugyetehazahajtaszacso-magokkal?Andrew lelkesen bólintott.Arra is hajlandó lett volna,
hogy elhajtson az emberevők szigetéig,meg vissza, csakhogyörömetszerezzenagyönyörűségesMissGreynek.–Gyerünk, Sylvia, elmehetünkminden régi kedvenc he-
lyemre,amelyekrőlannyitírtamaleveleimben.SylviaOliviábakarolt.–Ragyogóötlet,ésújraolyanbolondosakésgondtalanok
leszünk,mintfiatallánykorunkban.
38
A három kislányhoz fordult, akik bizonytalanul álltak abricskamellett,mertnemtudták,hogyrájukisvonatkozik-eakellemesmeghívás.–Tiisgyertek,lányok,atikedvenchelyeiteketisnagyon
szeretnémlátni.Alányokatnemkellettmásodszorhívni,boldoganfutottak
felé, és versenyeztek, hogy ki foghatjameg a kezét. Sylviaszemeragyogott:–Gondoljátokcsakel–mondta,ésújabbmélylélegzetet
vett–,gondoljátokcsakel,hogymilyenjótteszatüdőnekazilyenlevegő.Kiakarénekelni?Mind az öten megfogták egymás kezét, és elindultak az
ösvényenazerdőfelé.
39
7.
ÖregLadyLloydegykiscsokorvadvirágottettazapjasírjára.Mélyetsóhajtott.Végignézettakiscsaláditemetőn,amelyabirtokhátsórészénfeküdt.Akörnyezőfenyőerdőtőlalacsonykőfal választotta el. Minden családtagja itt volt eltemetve. ŐvoltazutolsóLloyd,ésmagányosvolt,magányos,magá-nyos,magányos.Hetekteltekelanélkül,hogyPegBowenenkívülmásembertlátottvolna.Ésajóégtudja,gondoltafanya-rul,hogyvajonember-ePegBowen.Peg,minthamegéreztevolna,hegyazöreghölgyrágondol,
előbukkantatemetőegyiksötétzugából,aholrőzsétgyűjtött.– Majdnem elkészültem. Egy hétre való tűzifát szedtem
össze.Azöreghölgyhálásanbólintott.Pegnagyonjóhozzá,ez
biztos.AzAvonlea-benjárópletyka,hogyÖregLadyLloydgazdag,
zsugoriésbüszke,mintapletykákáltalában,kétharmadrészthamisvoltéscsakegyharmadrésztigaz.ÖregLadyLloydnemvoltsemgazdag,semzsugori.Valami-
korjómódúvolt,demamárszánalmasanszegény.Büszkénekazonbanvalóbannagyonbüszkevolt,olyannyira,hogyinkábbmeghalt volna, semhogy csak sejtesse isAvonlea lakosaival,akikközöttfiatalkorábanpáváskodott,hogymilyenszegény.Egyes-egyedülPegismerteatitkát.Ezvalahogyrendjénis
valóvolt,hogyPegtudja.Akármilyenbüszkevoltis,Pegsegít-ségéthajlandóvoltelfogadni.Talán,gondolta,mertmagaisjob-banhasonlítegyboszorkányhoz,mintaközönségesnépekhez.
40
ŐmegPegegyarántkitaszítottak.ÖregLadyLloydotasze-génységtettekitaszítottá–aszegénységmegabüszkeség.Az öreg hölgy lehajolt, ésmegérintette apja hideg gránit
sírkövét. Nagyon szerette. Talpig becsületes ember volt, ésszigetszerteismertékakedvességétésnagylelkűségét.–NemvoltderekabbúriemberazöregLlyoddoktornál–
hallotta az egyikgyászolót az édesapja temetésén. – Igazánnagylelkűvolt,ésnagyonjószomszéd.Mindigmindenkineksegített,ésúgy,hogyazemberúgyérezte,őteszszívességetadoktornak,nempedigfordítva.Újrasóhajtott,ahogyfelálltasírmellőléskörülnézett.Igen,
jóembervolt,ésbízottembertársaiban–talántúlságosanis.ALloyd-birtokkörülifenyőerdőbenlágyfényekésárnyé-
koktáncoltak,deezsemvoltképesenyhíteniazöreghölgykétségbeesését.Valamikorszeretteatermészetet,demostmégezisfájdalommaltöltötteel.Mindenfájdalommaltöltötteel,a rejtelmesködökaházmögöttivölgyben,anapmelengettevörösföldfrissillata.Fájtvisszaemlékezniarra,hogyhosszúévekkelezelőttörömmelfordultmindenújnapfelé,minthajóbarátvolna,akiboldoghírekethoz.Fájtfelidézni,hogyvalahaszeretteatársaságotésbaráticsevegéseket.Voltidő,amikorabüszkeségénkívülmindentodadobottvolnanéhányemberiszóért.ÖregLadyLloydnaksenkijesemvolt,akitszerethetettvolna,ésennélnincsrosszabb.Adélinapmelegensütöttatemetőalacsonykőfalára.Miss
Lloydnekidőltafalnak,ésrégmúltidőkrőlábrándozott.AközelierdőbenmohosösvénykerültemegaLloyd-birtokot
ésvezetettaKing-farmra.Éppagyümölcsösfölöttértvéget.MissLloydhangokatésnevetésthallottazösvényről,denemtudtamegmondani, kik azok.A beszélgetőketmég eltakarta asűrűfenyves.Azöregasszonyazerdőbebámult,aztángyor-sanbehúzódottafalmögé.Amelegkőrepedéseinátvidámkis
41
csapatotlátott.Elölkétfiatalnő,mögöttükmegháromgyerek,ésegyikükamagas,karcsúfiatalasszonykezébekapaszkodott.Miss Lloyd annyira ki volt éhezve az emberi társaságra,
hogyképtelenvoltlevenniaszemétanevetőfiatalokról.Aztána szíve hirtelenmegremegett, és olyan vadul kezdett verni,mintmárhosszúévekótanem.Gyorsanvette a levegőt, ésremegett,mintanyárfalevél.Kilehetezalány?Acsinosszalmakalapalólsűrű,rézvöröshajbukkantelő.
Valakinekarégmúltbanugyanilyenszínű,ugyanilyenhullá-mos haja volt.A kalap karimája alól nevető barna szempárvillant elő.Azöreghölgynekugyanolyan ismerősvolt ez aszempár,mintasajátja.A lányvidám, fiatal arcaminthaazöreghölgymúltjából
villantvolnafel–egydolgotkivéve,tökéletesmásavoltegymásik arcnak. Az az arc, amelyre Miss Lloyd emlékezett,mindenbájaellenéreiserőtlenvolt,ezéalányépedigerőtsu- gárzott.Alányboldoganfelnevetett,ésmegálltazöreghölgyrej-
tekhelyeelőtt.Azerdőtalajánlátottmegvalamit.MissLloydeztanevetéstisjólismerte.Valamikorrégenugyanebbenazerdőbenhallotta.Sylvia egy kis tisztásra mutatott, amelyet elborítottak a
rózsaszínésfehérvirágok.–Galagonyavirág!–kiáltottfel.–Apámmindigaztmondta,
hogyegészAvonleatelevangalagonyavirággal,ésittvannak!Oliviaelcsodálkozott.–Ezazegyetlenhely,aholilyendúsantenyésznek.Milyen
furcsa,hogyismerte.Nemistudtam,Sylvia,hogyédesapádjártAvonlea-ben.–Egyteljestanévenáttanítóskodottitt.Többmintnegyven
éve–válaszoltaSylvia.–Mindigaztmondta,hogyazvoltéletelegboldogabbkorszaka.
42
Acsoporttovábbmentazösvényenafarmfelé,hangjukatlassanelnyelteatávolság.ÖregLadyLloydaddignézettutánuk,amígelnemtűntek
afásdomboldalon,aztánpedigmegrázkódott,mintakiálom-bólébred.Pegösszehúzottszemmelfigyelte.–Láttam,hogyannézettarraalányra–motyogta,ésodaállt
azöreghölgymögé.–Ugyeismeri?MissLloydmégmindigazüresösvényremeredt.–Emlékeztetett…valakire.Valakire…akit nagyon régen
ismertem.
43
8.
Felix a csűrből figyelte, hogyan közeledik a kis csapat aRózsa-lakhoz.Elhatároztamagát,odaszaladtaházhozveze-tőlugashoz,ésügyetlenülleszakítottegyszálvörösrózsát.Tudta,mennyireszeretiSaraavirágokat.Odaadjaneki,ésSaramegfogjaérteni,hogyezazt jelenti,ki szeretnevelebékülni.A rózsát háta mögé rejtve várta őket. Olivia és nevetős
barátnőjejöttekelöl.–Hát ittvagy,Felix!–kiáltott fel anagynénje.–Gyere,
haddmutassalakbeMissGreynek.Márnagyonvárta,hogymegismerhessen.Felixfelpillantottavidámbarnaszempárba.–Üdvözlöm,MissGrey–motyogta,éskinyújtottaakezét.
DeMissGreynemrázottvelekezet,csakcsodálkozvanézett.Felixzavarábanteljesenmegfeledkezettarózsáról.Otttar-
tottakinyújtottkezében,mintegyélénkvörösfelkiáltójelet.–Micsodagyönyörűrózsa!–kiáltott felMissGrey.–És
milyengálánsfiatalember.Ugye,nekemhoztad?Felixarcaugyanolyanszínűvolt,mintarózsa.Motyogott
valamit,amirőlnemlehetetttudni,hogyigen-evagynem.Sylvia köszönetképpen elmosolyodott, blúzára tűzte a
rózsát,ésengedte,hogyOliviaodavezesseaházhoz.FelixzavartanközeledettSarához,akiperszemindentlá-
tott.–Nekedszántamarózsát,Sara–törtkiakisfiú.–Sajná-
lom,hogymegbántottalak.Dehátolyanrettentőéhesvoltam.
44
Borzasztó,haazembertvacsoranélkülküldikágyba,pláne,haolyanéhes,hogyegylovatisképesvolnamegenni.De Sara bezárta a szívét Felix elől. Minden együttérzés
nélkülbámultrá.–Egyáltalánnemérdemesszóbaállniolyannal–mondta
élesen–,akimentségkéntagyomrárahivatkozik.Ezzelsarkonfordultésotthagyta.Alkonyodott,alenyugvónapvörösesaranyfénybenfürdette
atájat,amadarakésrovarokelálmosodtak.Azalkonyicsen-det csak a frissenhangolt zongorahangja törtemeg.Oliviajátszotthalkan.Sylviamögötteállt,anyitottablaknál.Azthitte,senkinem
látja,ésígyelengedtemagát.Simahomlokátgondokráncol-ták, s szemében titkos félelem látszott. Sóhajtva hajolt ki afélhomályba.DeSylvianagyottévedett,haazthitte,elrejthetilegbensőbb
érzelmeitkedvesbarátnéjaelől.AfőiskolánegyütttöltöttévésatöbbévihűségeslevelezéssoránOliviamegismertebarátnőjeváltozóhangulataités titkosgondjait.Hirtelenabbahagytaajátékot,ésmegfordult.– Sylvia, tudom, hogy valami baj van – szólalt meg. –
Kérlek,monddel!A ráncok eltűntek, Sylvia szeme felcsillant. Újra elmoso-
lyodott.–Semmi.Igazánnincssemmibaj.–SylviaGrey–mondtaOliviahatározottan–,igenisvan
valamibajod,éshanemmondodel,miaz,hátkirázombe-lőled.–Jaj,Olivia–nyögöttabarátnője,akiúgymegkönnyeb-
bült, hogy vallomásra kényszerítik, hogy majdnem elsírtamagát.–Tudod,hogyilyennekszülettem,nemtehetekróla,hogyazegyikpillanatbanamennyországbanérzemmagama
45
boldogságtól, a következőben meg mélységesen kétségbe- esem...Azthiszem,hogyéppmosthoztammegéletemleg-rosszabbdöntését.–Miféledöntést,Sylvia,mirőlbeszélsz?–Ajánlottaknekemegyállást,egyjó,unalmaszenetanárnak
való jó, unalmas állást.Boldognak kéne lennem, deOlivia,egyszerűenképtelenvagyokörülnineki.Kislánykoromótaénekesnőakaroklenni.Oliviabólintott.Nagyonisjóltudta,Sylviaarrólálmodozik,
hogykoncerténekeslehessen.–Amikorapameghalt,éppannyipénzmaradtutána,hogy
zenét tanulhattam a torontói konzervatóriumban. De ez apénzmárelfogyott.Külföldrekelleneutaznom,hogytovább-képezhessemmagam,denincsrápénz,ígyaztánnemtudom,kergessem-etovábbazálmomat,vagyvegyemtudomásulavalóságot,hogyezentúlmagamnakkellmegkeresnemakenye- remet.–De hát, Sylvia, annyi gyakorlatot szereztél,mindenféle
eseményekenszerepeltél.Ésaközönségmindigünnepelt.–Igen,desohasenkinemfizetettazért,hogymeghallgas-
son.Eddigcsakjótékonyságirendezvényekenléptemfel.Éskülönbenis,kitudja,elégtehetségesvagyok-e,hogykoncert-énekesnőlegyek?– Hát persze – válaszolt Olivia erélyesen. – Jobban kell
bíznodönmagadban,Sylvia.AjövőbensohanefelejtsdelaztazemberkétCarmodyból,akirőlírtamneked,tudod,akiolyanborzasztóanselypegett.–Nemhiszem,hogyemlékeznékrá–feleltSylvia,ésnem
értette,miközelehetaproblémáihozegykistermetű,selypegőemberkénekCarmodyból.– Csodálatos elvei voltak. A templomi összejöveteleken
mindigelmondta,mennyirefontosabizalom–ésmegpróbálta
46
utánozni a selypegést.–Miért csakannyiravilágítasz,mintagyertyaszál,haannyifényedislehetne,mintazelektromoslámpának?–üvöltöttemindigtelitorokból.Sylviafelkacagott,ésegypillanatramegfeledkezettagond-
jairól.–Milyen jól ismersz,Olivia, bizony, sokkal szívesebben
ragyognék, mint egy villanyos csillár, semmint hogy egészéletembentanítókisasszonylegyekvalamiporfészekben.Egy-szerűennemvalónekemezazunalmashétköznapiélet.Nemtehetekróla,deúgyérzem,azistenekfalusitanítókisasszonytcsinálnakabból,akitmegakarnakbüntetni.–Pszt–nevetettOlivia–,vigyázz,nehogyHettymeghallja!
Nagyonbüszkerá,hogysokmérföldeskörzetbenőalegjobbtanítókisasszony.–Biztosvagyokbenne,hogyHettyisragyogamagasaját-
ságosmódján–ismerteelSylvia,akimost,hogyvisszatértajókedve,újratudottnagylelkűislenni.Oliviamegérezte,hogybarátnőjehangulatamegjavult,hát
visszafordult a zongorához, és tovább játszott. Előbb-utóbbvalamimegoldástkelltaláljanakSylviagondjaira,deegyelőrelegjobblesz,hadallalnyugtatjameg.
Sara a hátsó tornácon teregette amosott ruhát,mikormeg-hallotta,hogyléptekközelednek.Belebámultaszürkésaranyalkonyatba.Agyümölcsösbőláttetszőkékesfehérpáraszálltfel.A Rózsa-lak fölött lassan felkúszott az égre az ezüstösfélhold.Saranemlátottembert.Feszültenfigyelt.Sylviacsengőszopránjakihallatszottanappaliból.
Ó, sze rel memMi ért bán tasz, mi ért ta szí tasz el ma gad tól...
47
Sara nekidőlt a korlátnak, és elragadtatva hallgatta a sokszázévesdalt–szomorúvolt,összefacsarodotttőleaszíveittazavonlea-ialkonyatban,ahogymeghatottaelsőközönségétisatizenhatodikszázadiAngliában.
Pe dig oly rég óta sze ret lek Örvendeztemhűségeden.
Afrissenfelteregetettfehérlepedőkszelídenlengedeztekaszellőben,nekicsapódtakSarának,elrejtettékakislányt.Újralépéseket hallott. Kilesett a lepedőkmögül, és csodálkozvalátta,hogyÖregLadyLloydközeledikaházhoz.Úgy tűnt,hogy éveket fiatalodott, mióta Sara utoljára látta. Kihúztamagát, fejét magasra tartotta. A karjában egy nagy csokorgalagonyavirágragyogottazalkonyatban.Sarafigyelte,hogyMissLloydletesziacsokrotafélignyi-
tottajtóelé.Aztánmegállt,ésazezüstcsengésűhangotfigyelte.
Greensleeves volt min den örö mem Greensleeves volt min den bol dog sá gom
MinthaSylviadalaméga sűrűsödő sötétséget isvissza-szorította volna.Az édes, erős, meleg, tiszta hang kiáradtazablakon.MissLloydelragadtatottfigyelemmelhallgatta.Saranemtudtamirevélniazöreghölgyarckifejezését,mertmintha egyszerre hallgatott volna a múltba és a jelenbe.Mintha,gondoltaSara,nemcsakadalra,hanemazénekesreisemlékeznék.Adalvégetért,ahangelhallgatott.Azöreghölgyfelriadt
emlékeiből.–MissLloyd–szólaltmegSara.
48
ÖregLadyLloydijedtenmegfordult,ésmegpillantottaSarátasötétbeborulttornácon.–MissLloyd,kérem,várjon!Miss Lloyd gyorsan elfordult. Sara kiverekedte magát a
lengő lepedők közül, és lerohant a lépcsőn, demire leért akertkapuhoz,MissLloydmáreltűnt.Aholállt,otthevertaró-zsaszínésfehérgalagonyacsokor.Sarafelvette.Avirágraegycédulavolttűzve:Sylviának.AhogySara felnézett,magánérezteSylviaésOliviacso-
dálkozópillantását.Akétfiatalnőlevegőznijöttkiateraszra.–Galagonyavirág–sóhajtottfelSylvia,amikormegpillan-
tottaacsokrotakislánykezében.–Acédulánazáll,hogynekedhozták.Sylviaazillatoscsokorbatemettearcát.–Nekem?Igazánnekem?Dekihagyhattaitt?Oliviaelmosolyodott.–Kitudja?BiztosvanvalamicsodálódAvonlea-ben.Meg-
ismeredazírást?Sylvia csodálkozva rázta a fejét. Körülnézett, mintha az
ajándékozótkeresné.EbbenapillanatbanFelixbukkantelőacsűrből,aholelláttaazállatokat,mielőttelindultvolnahaza-felé.Sylviaarcafelderült.–FelixKing–kiáltotta–,milyenkedves,aranyosfiúvagy.
Valakibiztos elmondtaneked,mennyire szeretemagalago-nyavirágot.Vasárnapahajambatűzökmajdegyágat,amikoratemplombamegyek.Félixmegállt,ésmeglepetésébeneltátottaaszáját.Tiltakozott
volna,deSylviamárvisszamentaházba,hogyvázátkeressen.FelixzavartannézettSarára.Akislánykemény,gyanakvó
pillantássalméregette.–Nem tehoztad avirágot – állította inkább,mint kér-
dezte.
49
–Nemismondtam,hogyénhoztam.Különbenis,miközödhozzá.–Törődj amagad dolgával, és akkor én is amagaméval
törődöm–válaszoltSarabarátságtalanul,ésfelhúztaazorrát.–Csakvigyázz,nehogyesnikezdjen,mertakkor,hailyen
magasanhordodazorrod,vízbefúlsz.Felixvigyorogvamenthaza.Végreegyszerövévoltazutol-
sószó,ésnemSaraStanley-é.
50
9.
SaraaznapéjjelfolytonÖregLadyLloydotláttamagaelőtt,ahogyottállasűrűsödőalkonyatban,ésSylviaénekéthall-gatja.Amikorfelébredt,mégsötétvolt.Odamentazablakához,ésfelhúzta.Megcsaptaahajnalthozóhűsszellő.Akeskenyfélholdmégfennvoltazégen,deacsillagokmárhalványulnikezdtek.Saranyitvahagytaazablakot,visszamászottazágyba,ésmélyenelgondolkodott.Sok mindent tisztázott magában. Az első az volt, hogy
bármilyenkomorisazöreghölgyéleteésviselkedése,vala-miképpenvonzódikMissLloydhoz.Voltbennevalami,magasemtudtami,amimegmozgattaafantáziáját.Amásik az volt, hogy nyilván van valamilyen kapcsolat
MargaretLloydésSylviaközött,bárúgylátszik,Sylviamégcsaknemistudazöreghölgylétezéséről.Erreacsokorgala-gonyavirágalegjobbbizonyíték.Deegyvéletlenülmeghallottbeszélgetés is arról győztemegSarát, hogyvanvalamilyenkapcsolatkettőjükközött.Sara, amikor lefeküdnikészült, bement anappaliba,mert
olvasnivalótkeresett.Aszobaüresvolt,alámpátlecsavarták.Olivia ésSylviakinnvoltak a verandán, a kislány a nyitottajtón át hallotta csendes beszélgetésüket. Igazán nem akarthallgatózni, céltalanul keringett a szobában, még mindig aFelixszelvalóveszekedésentöprengett,deaköltőszómegra-gadtaafigyelmét.Saraugyanisszenvedélyesenszeretteaverseket.Kincsként
őrizte emlékezetében a sorokat és strófákat, és időről időre
51
elmondtaőketmagában,szintekifényesítgetteaszavakat.Úgygyönyörködöttbennük,mintmásvalamikedvencékszerben.Ígyaztán,amikorSylviaköltészetrőlkezdettbeszélni,minthaönkéntelenülisbarátikezetnyújtottakvolnafelé.–Tudtad – kérdezte Sylvia váratlanul –, hogy édesapám
nemcsaktanítóvolt,hanemköltőis?–Költő?–lepődöttmegOlivia.–Nem,nemtudtam.Olyan
kevesetmeséltélaszüleidről.–Egyszermegjelentegyverseskötete,nemsokkalazután,
hogyeljöttAvonlea-ből.Azutánsohanemírttöbbverset.Sze-gényapám,azthiszem,nemvoltboldog.–Ésédesanyád?Őisszeretteaverseket?– Ugyan, dehogy. Őt cseppet sem érdekelte a költészet.
Tudod,akkorhaltmeg,amikorénszülettem.Deapámmindenverset szeretett.Ésazenét is.A Greensleevesvoltazegyikkedvencdala,énisazértszeretemannyira.Amikorkislányvol-tam,mindigezzelénekeltálomba.Ahogyaztánnagyobbacskalettem,együtténekeltük.Miótameghalt,rettenetesenhiányzik.Ővoltavilágonazegyetlen,akitszerethettem.Sylviaekkorelsírtamagát,Sarapedigcsendesenfelosont.
Őtiselszomorította,hogyazédesapjanincsvele.Deakár-mennyirehiányzottis,valamikisboldogságotisérzett.Sylviahangjábólmegérezte, hogy ő is annyira szereti a verseket,mintazédesapja.Éshaígyvan,akkorbizonyárarokonlelkekSylviával.Amikorbefordultafalfelé,éslehunytaaszemét,elmosolyodott, hogy nem csak az közös Sylvia Greyben,megbenne,hogymindkettenszeretikaPárizsbantervezettruhákat.Most, ahogyhajnalodott,megértette:MissLloydarckife-
jezéseaztmutatta,nemcsakSylviahangja jelentnekiolyansokat,hanemmagaadalis.Nyilvánugyanolyansokatjelentneki is, mint Sylvia édesapjának. Lehet, hogy Miss Lloyd
52
ismerte, amikor fiatalemberkéntAvonlea-ben tanítóskodott?Lehet,hogyszerette?Saraagondolattólolyan izgalomba jött,hogykiugrottaz
ágyból,ésgyorsanöltöznikezdett.
L. M. Montgomery
Váratlan utazás 2K ö n y v m o l y K é p z õ K i a d ó
Lucy Maud Montgomery
Váratlan utazás 2
Folytatódnak Sara kalandjai!
Sara Stanley édesapja kínos bírósági ügybe keveredik, és kénytelen kislányát
vidéki rokonokhoz, egy isten háta mögötti kanadai szigetre küldeni.
a faluban persze minden más, mint a nagyvárosban: maguknak való, régi módi
emberek veszik körül a kislányt. Sara azonban megszeretteti magát, s nyomban
ezután a tettek mezejére lép: folyamatosan és mindenkin segíteni akar, csakhogy
jó szándéka a legtöbbször visszájára fordul. a kislány állandó felfordulást okoz.
Szerencsére azonban - mint ezt a hasonló címû, nagy sikerû tévésorozatból is
tudjuk - a végén minden rendbe jön...
lucy maud montgomery könyveinek világszerte megszámlálhatatlan rajongója
van. életmûve méltó arra, hogy sorozatba gyûjtsük.
2 295 Ft
L. M
. Mon
tgom
ery Vá
ratla
n ut
azás
2
KönyvmolyKépzõ Kiadó
ISBN 978 963 9492 69 1