LUKIANOSZ ÖSSZES MŰVEI

M Á S O D I K K Ö T E T

M A G Y A R H E L I K O N

1974

A S Z Í R E K I S T E N N Ő J É R Ő L

1 Szíriában az Euphratész folyótól nem messze fekszik egy város, név szerint Hierapolisz, amely a szíriai Hérának van szentelve. Szerintem a városnév nem egyidős a város alapításá­val; az ősi név más volt, és csak miután a városlakók szertar­tásai nagy jelentőségűekké váltak, kapta ezt az elnevezést. Erről a városról akarok most szólni, s elmondani, hogy mi minden van benne. Bemutatom a szent cselekményekkel kap­csolatos szokásokat, megemlékezem az ott tartott ünnepi gyű­lésekről és az ezekhez kapcsolódó áldozatokról. Kitérek a szentély alapítóiról szóló történetekre, és arra is, hogyan jött létre a templom. Én, aki ezt írom, magam is szír vagyok, és amiket sorra veszek, jórészt saját szememmel láttam, más részüket pedig - mindazt, ami munkámban a magaménál régebbi korról szól - a papoktól hallottam.

2 Azok közül az emberek közül, akikről tudomásunk van, a hagyomány szerint legelőször az egyiptomiak alakítottak ki maguknak valamiféle istenképzetet, ők építettek először szen­télyeket, különítettek el szent területeket, és vezették be az ünnepi gyűlések szokását, ő k ismertek elsőként szent neveket és mondtak el szent történeteket. N em sokkal ezután a szírek az egyiptomiaktól hallottak az istenekről. Ezt követően ők is emeltek szentélyeket és templomokat, s bennük istenábrázo-

3 lásokat és faszobrokat helyeztek el. A régmúlt időkben az egyiptomi templomokban sem voltak faszobrok. Akadnak olyan szentélyek Szíriában, amelyek csaknem egyidősek az egyiptomiakkal; ezek legtöbbjét magam is láttam. Ilyen pél­dául a Héraklész-templom Türoszban; csakhogy nem azé a Héraklészé, akiről a görögök énekelnek; az, akiről én beszé-

564

lek, egy sokkal régebbi türoszi hérosz. Van egy másik nagy 4 szentély is Föníciában, a Szidóniáké, ami állításuk szerint Asztarténak van szentelve. Én azon a nézeten vagyok, hogy Asztarté Szelénével azonos. Ahogy azonban az egyik pap kifejtette nekem, a templom valójában Európáé, Kadm osz nővéréé. Ez eredetileg Agénórnak, az egyik királynak volt a lánya, s miután eltűnt a szemük elől, a föníciaiak templom­mal tisztelték meg, és azt a szent történetet költötték róla, hogy szépsége miatt Zeusz szemet vetett rá, bikaalakot öltve elrabolta, és Kréta szigetére vitte. Ezt több más föníciaitól szintén hallottam, és a pénz is, amit a Szidóniák használnak, a bika-Zeusz hátán ülő Európát ábrázolja. Abban viszont már nem egyeznek meg a vélemények, hogy a templom való­ban Európáé-e vagy sem.Föníciában van még egy másik szentély is, amely nem szír, 5 hanem egyiptomi eredetű, s amelynek rítusa Héliopoliszból került át Föníciába. Ezt ugyan nem láttam, de állítólag szin­tén nagy és régi.Láttam viszont Bübloszban a bübloszi Aphrodité templo- 6 mát, amelyben Adónisz tiszteletére is tartanak misztérium­szertartásokat. Ezeket alkalmam volt megismerni. A zt beszé­lik ugyanis, hogy Adoniszt a vadkan az ő vidékükön ölte meg, és szenvedésének emlékezetére minden évben verik magukat, siratódalokat énekelnek, megrendezik a misztérium-szertartá­sokat, és az egész vidéken nagy gyászünnepet ülnek. M ajd miután belefáradnak az ütésekbe és betelnek a sírással, elő­ször mint halottnak áldoznak Adónisznak, másnap aztán azt mondják, hogy fel fog támadni, és az égbe küldik, fejüket pedig kopaszra nyírják, mint az egyiptomiak Ápisz halálakor. Azokra az asszonyokra, akik nem akarják a hajukat levágni, a következő büntetés vár: az év egyik napján áruba kell bo- csátaniuk szépségüket, de a piac csak az idegenek számára van nyitva, és a bevételt az Aphroditének szánt áldozatokra fordítják.

565

7 Van néhány bübloszi, aki azt állítja, hogy náluk temették el az egyiptomi Osziriszt, és a gyászszertartást, valamint a misztérium-szertartásokat nem Adónisz, hanem Oszirisz tiszteletére rendezik. Elmondom, miért látszik ez hihetőnek. M inden évben egy fej érkezik Egyiptomból Bübloszba, hét­napnyi hajóutat téve meg a tengeren, s isteni kormányzás­sal a szelek sodorják ide. Semerre nem tér le útjáról, hanem egyenesen Bübloszba jön. Ez már önmagában véve valóságos csoda, márpedig minden évben megtörténik; így történt az én bübloszi tartózkodásom alatt is. M eg is szemléltem a büb­loszi fejet.

8 Akad más csodálatra méltó jelenség is Büblosz környékén, mégpedig a Libanosz hegységből eredő és a tengerbe ömlő folyó. A folyó neve Adónisz. Ennek vize minden évben vér­vörös színűvé válik, majd színét vesztve a tengerbe ömlik, közben a tenger nagy részét pirosra festi. Ez jelzi a büblo- sziaknak a gyász idejét. Ú gy mondják, ezekben a napokban gyilkolja meg a vadkan Adoniszt a Libanosz hegységben, a vízbe ömlő vére változtatja meg a folyam színét, és erről kapta nevét a folyó. Általában így beszélnek erről, ám egy bübloszi férfi más okokkal magyarázta az egész jelenséget, és úgy tűnik, igazat mondott. íg y érvelt: „ A z Adónisz folyó idegen, a Libanosz hegységen folyik át, amelynek nagyon sárga földje van. Azokban a napokban heves szelek támadnak a hegyek között, a folyóba hordják a vörösesbarnás port; így hát a föld az, ami vérszínűre festi a folyam vizét. A jelenség­nek tehát nem - mint mondják - a vér, hanem a föld az oko­zója.” Ezek voltak a bübloszi férfi szavai; lehet, hogy ez ön­magában véve igaz, de véleményem szerint a szélnek mindig ugyanabban az időpontban történő föltámadását mégis isteni csodának kell tekintenünk.

9 Bübloszból kiindulva fölmentem az egynapi járóföldre eső Libanoszba, mivel értesültem róla, hogy van ott egy ősi Aphrodité-tem plom , amit még Kinürasz építtetett. M egte-

566

kintettem a templomot, és valóban nagyon régi volt. Hát ezek Szíria ősi és hatalmas szentélyei.Jóllehet valóban rengeteg van, nézetem szerint egyik sem 10 nagyobb, mint a Hierapoliszban levő: mert nincs ennél a templomnál szentebb, és ennél a vidéknél fölségesebb sehol a földön. A szentélyben értékes műalkotások találhatók: régi áldozati ajándékok, igen sok finoman megmunkált dísztárgy, és istenekhez méltó faragott szobrok, melyeken szemmel lát­hatóan megnyilvánul az istenek jelenléte, mert náluk a szob­rok izzadnak, megmozdulnak és jóslatokat mondanak. T öbb ízben hallatszott kiáltás a templom belsejében, miután be­zárták, és ezt sokan hallották. Am i a gazdagságát illeti, az első helyen áll azok közt a templomok közt, amiket ismerek. T ö ­mérdek kincs vándorol ide Arábiából, Föníciából, Babülón- ból, Kappadokiából; van, amit a kilikiaiak hoznak, van, amit a szírek. Láttam a templom titkos raktárát is, benne sok érté­kes takarót, és más olyan tárgyakat, amelyek csak aszerint voltak elkülönítve, hogy ezüstből vagy aranyból készültek-e.A világon sehol másutt nem tartanak ugyanis az emberek annyi ünnepet és vallásos összejövetelt, mint itt.Kérdésem re, hogy hány éve áll a templom, és melyik isten- 1 1 nőt tisztelik benne, sokféle választ kaptam. Ezek részben a papoktól származnak, részben közszájon forgó történetek, mások egészen meseszernek, ismét mások barbár eredetűek- nek látszanak, és vannak, amelyek a görögök mítoszaival egyeznek. Én mindegyiket ismertetem, de egyik mellett sem foglalok állást.A többség véleménye szerint a sziszüthoszi Deukalión ala- 12 pította a tem plom ot; az a Deukalión, akinek idejében a víz­özön volt. Deukaliónról a görögök között is hallottam egy történetet, amit a görögök költöttek róla. Ez a következőkép­pen hangzik.A most élő emberfajta sorrendben nem a legelső a földön, mivel az első teljesen kipusztult. A mostaniak a második

567

nemzedékhez tartoznak, amely Deukalión által szaporodott el ismét. Azokról az első emberekről mesélik, hogy szerfölött gőgösek voltak és istentelen dolgokat cselekedtek; nem tar­tották meg az esküt, nem fogadták be házukba a vendéget, elutasították az oltalomkeresőt. M indezért büntetésképpen érte őket az a nagy csapás. A föld mélyéből egyszerre óriási tömegű víz tört fel, hatalmas esőzések támadtak, a legtöbb folyam kiáradt medréből, a tenger hatalmasra duzzadt, min­den víz alá került s elpusztult. A z emberek közül egyedül Deukalión érte meg józansága és jámborsága jutalmát, a má­sodik nemzedéket. A következőképpen menekült m eg: volt egy nagy bárkája, ebbe beköltöztette gyermekeit és asszo­nyait, majd maga is beszállt. K özben hozzásereglettek a disz­nók, a lovak, a különböző ragadozó állatok, s minden állatfaj, ami a földön él; valamennyien párosával. M indegyiküket felvette, és egyik sem akart ártani neki, hanem valami isteni rendelés hatására szoros barátság uralkodott közöttük. M ind­nyájan abban az egy bárkában hajóztak egészen addig, míg le nem apadt a víz.

13 Ezt beszélik Deukaliónról a görögök. Ehhez Hierapolisz la­kói még egy egészen különös, csodálatos történetet fűznek; tudniillik, hogy vidékükön ekkor egy nagy szakadék keletke­zett, s az összes vizet ez nyelte magába. Deukalión pedig, miután a vízözön elmúlt, oltárokat emelt és templomot épí­tett a szakadék fölé Héra tiszteletére. A kis szakadékot saját szememmel láttam, ott húzódik közvetlenül a templom alatt. Hogy a régmúlt időkben nagyobb volt-e és csak mos­tanra vált ilyenné, nem tudom, de amit én láttam, az meg­lehetősen kicsi. A történet emlékezetére cselekszik a követ­kezőket. Évente kétszer tengervizet visznek a templomba, mégpedig nemcsak a papok, hanem az egész Szíriából, Ará- biából, sőt az Euphratészen túlról valók közül is sokan le­mennek a tengerhez, és hordják a vizet. Először a templom­ban öntik ki, s ezután lefolyik a szakadékba. Bár a nyílás kes-

568

kény, mégis nagy tömeg vizet képes befogadni. A zt mondják, azért tesznek így, mert még Deukalión rendelte el ezt a szer­tartást a templomban, hogy emlékeztesse őket mind a csa­pásra, mind pedig az istenek jótéteményére. íg y hangzik az ősi történet, amely a szentélyről él köztük.M ások szerint a babülóni Szemirámisz - akinek oly sok mű 14 őrzi az emlékét Ázsiában - építtette ezt a szentélyt, s nem Héra, hanem a saját anyja tiszteletére, akit Derketónak hív­tak. Föníciában láttam egy Derketó-szobrot, ami különös látványt nyújtott: félig asszony volt, de lefelé, csípőtől a láb­ujjáig halfarokban végződött a teste. A Hierapoliszban levő képmásnak viszont teljes egészében női alakja van. N yilván­való, mi ösztönözte az ottani embereket ennek a történetnek a kitalálására, ő k a halat szent állatnak tartják, és soha nem nyúlnak hozzá; a többi állatot, köztük a szárnyasokat is, meg­eszik, kivéve a galambot, amely szintén szent előttük. Flitük szerint ez Derketó és Szemirámisz miatt van íg y : mivel D er- ketó hal alakú, Szemirámisz pedig végül galambbá változott. H ogy a templom esetleg Szemirámisz alkotása, minden további nélkül elfogadom, azt viszont egyáltalán nem tudom elhinni, hogy Derketónak volna szentelve, hiszen Egyiptom néhány vidékén szintén nem esznek halat, de nem gondolják azt, hogy ezzel Derketónak kedveskednek.Van egy másik szent történet is, ezt egy bölcs férfiútól 15 hallottam, s eszerint a templom Rhea istennőé, és Attisz épí­tette. Ez az Attisz líd származású volt, és első ízben ő rende­zett misztérium-szertartásokat Rhea tiszteletére. Ilyenek je­lenleg a frígek, a lídek és a szamothrakéiak közt szokásosak, akik mindezt tehát Attisztól tanulták meg. ő , miután Rhea megfosztotta férfiasságától, megszűnt férfi lenni, külseje nőiessé vált, női ruhát öltött magára, s misztérium-szertartá­sokat rendezve, bebolyongta az egész földet, elmesélte, mi történt vele, és Rheát magasztalta dalaiban. Többek között Szíriába is eljutott, s mivel az Euphratészen túl az emberek

569

sem őt nem fogadták be, sem a misztérium-szertartásokat nem vették át, itt, ezen a vidéken épített templomot. Ezt sok minden megerősíti. A z istennő sok vonatkozásban hasonlít Rheához: oroszlánok vonta fogaton ül, kezében dobot tart, s fejét toronydísz ékesíti. A lídek ugyanilyennek ábrázolják Rheát. Szó esett a templomban levő galloszokról is, s az illető megjegyezte, hogy ezek sehol sem Héra, hanem mindig Rhea tiszteletére fosztják meg magukat férfiasságuktól, és Attiszt utánozzák.Ezek az érvek nagyon tetszetősen hangzanak, mégsem hi­szem, hogy igazak. Én egy más, sokkal hihetőbb okot hallot-

16 tam a megférfiatlanításról. A templommal kapcsolatosan pe­dig szerintem azok véleménye a leghelytállóbb, akiké sokban megegyezik a görögökével; ezek az istennőt Hérának, a temlo- mot pedig Dionüszosz, Szemeié fia alkotásának tartják. Dio- nüszosz ugyanis szintén járt Szíriában, méghozzá akkor ej­tette útba, amikor Etiópia felé vonult. A templomban sok jel utal arra, hogy Dionüszosz volt az építtetője, többek között az idegen ruhák, az ind drágakövek és elefántcsontok, amiket Dionüszosz Etiópiából hozott magával, valamint a templom előcsarnokában álló két nagy phallosz, amelyeken a következő felirat olvasható: „E zeket a phalloszokat én, Dionüszosz, ajánlottam föl mostohaanyámnak, Hérának.” Számomra ennyi elegendő is volna, de megemlítek még egy szent szo­kást, ami a templomon belül Dionüszosz kultuszára vall. A phalloszok közül, amiket a görögök Dionüszosz tiszteletére állítanak,. némelyiken kisméretű, fából faragott férfiszobrok vannak, óriási szeméremtesttel. Ezeket neuroszpasztészeknek („marionetteknek” ) nevezik. Ilyenféle is van a szentélyben: a templom jobb oldalánál egy kisméretű, ércből öntött, ha­talmas phalloszú ülő férfialak látható.

17 Ezek a szentély alapítóiról a köztudatban élő hagyományok. M ost a templom alapításával folytatom az elbeszélést, hogy ki építette, hogyan jött létre. A jelenleg itt álló templom a ha-

570

gyomány szerint nem azonos az eredetivel, mert az már rég összedőlt. A mostanit az egyik szíriai király felesége, Sztra- toniké építette, mégpedig - szerintem - az a Sztratoniké, akibe beleszeretett a mostohafia. A z ügyet egy orvos lelemé­nyessége fedezte fel. M időn az ifjút rabul ejtette a szeren­csétlen szenvedély, tehetetlenül a bajjal szemben, amit er­kölcstelennek tartott, némán szenvedett. Feküdt, bár fáj­dalom nem gyötörte, megsápadt, és napról napra soványabb lett. A z orvos, mikor semmiféle kór jelét nem fedezte föl rajta, megsejtette, hogy szerelem a betegsége. A titkolt sze­relemnek ugyanis sok tünete van: a fénytelen szemek, a sá­padt arc, a hang színe és a könnyek. A z orvos, miután erre rájött, a következőképpen cselekedett. Jobb kezét az ifjú szí­vére tette, és behívatta sorban az egész háznépet. A fiú min­denki más beléptekor teljesen nyugodt maradt, de amikor a mostohaanyja jött, megváltozott az arcszíne, kiverte a ve­rejték, remegés fogta el, és a szíve hevesen kezdett kalapálni.Ezek a tünetek nyilvánvalóvá tették az orvos előtt szenvedé- 18 lyét, és a következőképpen gyógyította meg:M agához hívta a fiú apját, aki rettenetesen aggódott, és így szólt hozzá: „ A kór, ami fiadat ágyba döntötte, nem valami betegség, hanem bűnös szenvedély; semmije sem fáj, hanem szerelmes, mégpedig esztelenül; olyan valakire vágyódik, akit soha nem fog megkapni. Beleszeretett ugyanis a felesé­gembe, de én sohasem fogok róla lemondani.” A z orvos bölcs volt, azért hazudta ezt. A z apa erre rögtön kérlelni kezdte: „M in t bölcs emberhez és mint orvoshoz könyörgök hozzád, ne hagyd elpusztulni a fiamat, hisz akarata ellenére ragadta el a bűnös vágy, és ártatlanul szenved ettől a betegségtől. N e döntsd gyászba féltékenységeddel az egész országot, és ne feledd orvos létedre az orvosi mesterséget.” A király mit sem sejtve így esedezett, az orvos pedig ezt válaszolta: „ E l­vetemült szándék részedről felbontani a házasságomat és erőszakot alkalmazni egy orvossal szemben. T e, aki ezt kívá-

571

nőd tőlem, mit tennél vajon, ha a te feleséged után vágya­kozna ?”A király kijelentette, hogy ő nem sajnálná a feleségét, és nem vonakodna átengedni, ha ezzel megmentené fiát, még akkor sem, ha mostohaanyjába volna szerelmes, hiszen nem egyenlő nagy csapás egy feleséget vagy egy fiút elveszíteni. Ennek hallatára az orvos így válaszolt: „H át akkor miért könyörögsz hozzám? Tulajdonképpen a te feleségedet sze­reti, s amit az imént mondtam, az mind hazugság volt.” A ki­rály hitt a szavának, s átengedte fiának a trónt is és feleségét is, ő maga pedig Babülóniába ment, s az Euphratész partján alapított egy várost, amit saját magáról nevezett el; ott érte utol a halál is. N os, így sejtette és gyógyította meg az orvos a szerelmet.

19 Mármost ennek a Sztratonikének, amikor még az előző férjével élt együtt, volt egy álma, melyben Héra megparan­csolta, hogy építsen neki egy szentélyt a szent városban, s amennyiben nem engedelmeskedik, súlyos szerencsétlen­séggel fenyegette, ő először figyelemre sem méltatta az egé­szet, de később, amikor súlyos betegségbe esett, elmesélte az álmot férjének, kiengesztelte Hérát, és hozzáfogott a templom építtetéséhez. Erre rögtön m eggyógyult, a férje pedig el­küldte Hierapoliszba, ellátta pénzzel, és nagyszámú fegyve­res kíséretet adott m ellé; részben, hogy fölépítsék az épüle­tet, részben, hogy biztonságban legyen. A király pedig ma­gához hívatta egyik barátját, egy feltűnően szép ifjút, akinek Kom babosz volt a neve, s így szólt hozzá:„M iv e l oly derék vagy, Kom babosz, téged szeretlek leg­jobban barátaim között, s igen nagyra becsülöm okosságodat és irántunk való vonzalmadat, aminek már tanújelét adtad. M ost olyan valakire van szükségem, akiben teljesen m egbíz­hatom, ezért téged kérlek, kísérd el a feleségemet, hogy fö l­építhesse a templomot, bemutathassa az áldozatokat, és irá-

572

nyítsd azt a sereget, amelyet kísérőül mellétek adok. Vissza­térésed után gazdagon megjutalmazlak kincseimből.” Kom babosz erre könyörögni kezdett, és állhatatosan kérte, ne küldje éppen őt, ne bízzon rá olyan feladatokat, amelyek jóval meghaladják képességeit: a király pénzének kezelését, feleségének őrzését, és a szent mű végrehajtását; félt ugyanis, hogy a király később féltékeny lesz Sztratonikéra, akit neki kellene egyedül elkísérnie.De mert a királyt nem tudta rávenni, hogy elhatározását 20 megváltoztassa, másodszorra azt kérte tőle: adjon neki hét­napnyi haladékot, s csak azután bocsássa útra, mivel egy na­gyon fontos ügyet kell még elintéznie. Ezt minden különö­sebb nehézség nélkül megkapta, mire hazament, földre ve­tette magát, és jajgatni kezdett:„ Ó , én szerencsétlen! M i hasznom származik ebből az én hűségemből? És mi ebből az útból, amelynek már előre lá­tom a végét? Fiatal vagyok, és egy szép nő kísérője leszek.Ez nagy veszedelmet zúdíthat rám, ha nem fosztom meg ma­gam a bűnbeesés minden lehetőségétől. N agy áldozatra kell hát elszánnom magam, ami megszabadít minden ilyen féle­lem től.” Azzal kiherélte magát, és levágott szemérmét mir­hával, mézzel s más fűszerekkel együtt egy kis edénybe tette, elővette pecsétgyűrűjét, lepecsételte vele; s ettől kezdve sebé­nek gyógyításával foglalkozott.Amikor úgy érezte, meri vállalni az utat, a király elé járult, és több szemtanú előtt átadta neki az edényt a következő sza­vakkal: „E z t a kincset, királyom, eddig magamnál őriztem, mert nagyon kedveltem, de mivel most nagy útba kezdek, letétbe helyezem nálad, ő rizd meg nekem biztonságban, drágább ez számomra, mint az arany, és nem becsülöm keve­sebbre a lelkemnél. Ha visszatérek, remélem, sértetlenül megkapom.” A király átvette, ellátta egy másik pecséttel, és megparancsolta kamarásainak, hogy gondoskodjanak megőr­zéséről.

573

21 Kom babosz most már kockázat nélkül tette meg az utat. Hierapoliszba érkezve buzgón hozzáláttak a templom építé­séhez; három évük telt el ezzel a munkával, s közben bekö­vetkezett az, amitől Kom babosz tartott. Sztratonikéban, ahogy hosszú ideig együtt voltak, föltámadt a vágy, és lassan­ként őrült szerelemre gyulladt iránta. Hierapolisz lakói azt állítják, hogy Héra miatt történt mindez így, mert jóllehet, Kom babosz becsületes volta nem maradt titok előtte, meg akarta büntetni Sztratonikét, mivel a templom építésére csak huzavona után vállalkozott.

22 Sztratoniké kezdetben megőrizte józanságát, és titkolta bű­nös szenvedélyét, de aztán nem győzte lelki erővel, szemmel láthatóvá vált gyötrődése, naphosszat csak sírdogált, gyakran emlegette Kom babosz nevét, s Kom babosz lett a mindene. Végül tehetetlenné vált a csapással szemben, és egyre azon gondolkodott, hogyan vallja be megfelelő formában, mit kí­ván. Óvakodott ugyanis másvalakinek elárulni, hogy szerel­mes, ő maga pedig szégyellt előhozakodni vele. A zt találta hát ki, hogy bort iszik, és részegen fog Kombabosszal be­szédbe elegyedni, mert a bor megoldja az ember nyelvét, és a balsikert sem szégyelli túlságosan, hanem minden cseleke­detéért öntudatlan állapotát okolja.Ú gy is cselekedett, ahogy eltervezte. Asztalbontás után átment abba a lakosztályba, ahol Kom babosz lakott, térdét átölelve könyörögni kezdett hozzá, és bevallotta neki szerel­mét. Kom babosz azonban keményen fogadta szavait, vissza­utasította vallomását, sőt részegségét is szemére vetette. M i­után az asszony azzal fenyegetőzött, hogy szörnyűséget tesz magával, az ifjú megrettent, és nyíltan elmondta neki egész esetét, elmesélte a maga szerencsétlenségét, és hozzá tettének nyomát is megmutatta. Sztratoniké, mikor látta azt, amit so­hasem gondolt volna, fölhagyott ugyan őrült szenvedélyével, de korántsem múlt el szerelme, hanem ettől kezdve mindig együtt volt vele, vigasztalásul a be nem teljesedett szerele-

574

mért. A szerelemnek ez a fajtája Hierapoliszban most is dívik.A város egyes asszonyai a galloszokért epekednek, és a gallo- szok is bolondulnak némely asszony után, mégsem féltékeny- kedik senki, sőt ők ezt valami szent dolognak tartják. Sztratonikénak a Hierapoliszban viselt dolgai nem marad- 23 tak rejtve a király előtt, hisz sokan mentek hozzá vádaskodni, és elmesélték, mi történik ott. A király mélyen felindult ezen, s mielőtt még befejezték volna a munkálatokat, vissza­rendelte magához Kombaboszt. Egyesek ennek kapcsán olyasmit mesélnek, ami nem lehet igaz; mármint hogy Sztra- toniké, miután nem sikerült, amire vágyott, maga írt férjének, és azzal vádolta Kom baboszt, hogy megpróbálta őt elcsábí­tani. Am it a görögök Sztheneboiáról és a knószoszi Phaidrá- ról mondanak, ugyanazt a mesét híresztelik a szírek Sztra- tonikéval kapcsolatban. Én viszont azt sem hiszem, hogy Sztheneboia vagy Phaidra ilyesmire vetemedett, ha ugyan Phaidra valóban szerette Hippolütoszt. Am ezek történtek, ahogy történtek.Am int pedig megjött az üzenet Hierapoliszba, Kom babosz 24 megsejtette az okát, és magabiztosan kelt útra, mert otthon hagyta azt, ami majd védőként tanúskodik mellette. Ahogy hazaért, a király tüstént megkötöztette és őrizetbe vétette. Később ama barátai szeme láttára, akik akkor is jelen voltak, mikor Kom baboszt útra bocsátotta, elővezettette, házasság­töréssel és bujasággal vádolta. M élyen megbántva a hűségét és a barátságát emlegette, mondván: Kom babosz háromszo­rosan bűnös: házasságtörővé vált, visszaélt a belé vetett bi­zalommal, és vétkezett az ellen az istennő ellen, akinek tem p­loma építése közben ilyesmit cselekedett. A jelenlevők közül is sokan vádolták, azt állítva, hogy saját szemükkel látták, amint nyilvánosan ölelkeztek egymással. Végül is mindenki azt javasolta, Kom babosz bűnhődjék azonnal tettéhez méltó halállal.Ő pedig ezalatt ott állt, és egy szót sem szólt. Csak mikor 25

575

már a vesztőhelyre akarták vezetni, akkor szólalt meg, kérte a királynál hagyott kincset és azt, hogy ne istentelensége és házasságtörő tette miatt pusztítsa el a király, hanem mert arra vágyik, amit távozáskor ott hagyott nála. A király hí­vatta kamarását, és megparancsolta neki, hozza elő az edényt, amit Kom babosz megőrzés végett átadott. A z előhozta, K om - babosz feltörte rajta a pecsétet, megmutatta tartalmát, majd magát is, hogy mi történt vele, s így szó lt:„K irályom ! Ettől rettegtem én, amikor erre az útra küld­ték N em szívesen mentem, de mivel kényszerítettél, ezt cse­lekedtem magammal, ami a te szemedben, az uralkodóéban, derék tett ugyan, számomra azonban szerencsétlenség. És ilyen állapotomban mégis azzal a bűnnel vádolnak, amit csak ép férfi képes elkövetni.”A király ekkor fölkiáltott, megölelte, és könnyezve vála­szolt: „ Ó , Kom babosz, milyen kárt tettél magadban! Nem hiszem, hogy rajtad kívül akadt volna férfi, aki képes lett volna megcselekedni magával ezt a szörnyűséget. Egyáltalán nem örülök neki, drága barátom, hogy ilyesmit tettél. Jobb lett volna át nem esned mindezen, és bárcsak én se láttalak volna így! Bárcsak sose kellett volna ily módon védekezned előttem! De ha már egyszer így akarta az istenség, az első elégtétel, amit nyújthatok neked, följelentőid halála lesz, az­után nagy ajándékot kapsz kincseimből: rengeteg aranyat, tömérdek ezüstöt, szíriai ruhákat, és a királyi ménesből való lovakat. Továbbá, bejelentés nélkül bejöhetsz hozzám, senki sem tilthat el színem elől, még akkor sem, ha feleségemmel fekszem az ágyban.”S amit mondott, meg is cselekedte. Amazokat rögtön a vesz­tőhelyre vitette, neki pedig megadta az ígért ajándékokat, s még nagyobb lett az iránta való barátsága, úgy tetszik, senki sem volt a szírek közül bölcsebb és boldogabb Kom ba- bosznál.

26 Később megkérte a király, fejezze be a templomépítés fél-

576

behagyott munkálatait, s hamarosan vissza is küldte oda. Kom babosz befejezte a templomot, és ott is maradt benne élete végéig. A király később elrendelte, hogy erényessége és jótéteményei jutalmául állítsanak neki ércszobrot a szentély­ben. M ost is ott áll a szentélyben ez a Kom babosz tisztele­tére emelt bronzszobor, a rhodoszi Hermoklész alkotása; alakjára olyan, mintha nő volna, de férfiruhát visel.A hagyomány szerint Kom babosz legjobb barátai, hogy enyhítsék fájdalmát, osztoztak az őt ért csapásban: szintén megférfiatlanították magukat, és ugyanazt az életmódot foly­tatták, amit ő. M ások szent történetet kerítenek az ügy köré, és úgy mesélik, hogy Héra ültette el sokak lelkében az ön­kimetszés gondolatát, mivel szerelmes lett Kombaboszba, és nem akarta, hogy az egyedül búslakodjék férfiatlansága miatt.E z az egyszer kialakult szokás máig fennmaradt. A szén- 27 télyben évente sokan herélik ki és teszik nővé magukat, már akár Kom babosz vigasztalása végett, akár azért, hogy Hérá­nak kedveskedjenek. M iután kiherélték magukat, többé soha nem vesznek föl férfiruhát, hanem női öltözéket viselnek, és női munkát végeznek. Ü gy hallottam, hogy ennek az ere­dete szintén Kombaboszra vezethető vissza. Egyszer ugyanis a következő eset történt meg vele. Egy idegen asszonynak, aki csak az ünnepekre jött a városba, föltűnt az akkor még férfiruhában járó Kom babosz szépsége, és heves szerelemre gyulladt iránta. M iután azonban megtudta róla, hogy nem teljes férfi, önkezével vetett véget az életének. Kom baboszt nagyon elkeserítette, hogy ilyen szerencsétlen Aphrodité dol­gaiban, és női ruhába bújt, nehogy más nőt is hasonló csaló­dás érjen. Ugyancsak ezért hordanak női öltözéket a gallo- szok is. Kom baboszról legyen ennyi elegendő!A galloszokra, megférfiatlanításuk módjára (hogy milyen körülmények között metszik ki magukat), s hogyan temetik el őket, és miért nem léphetnek be a szentélybe - művem

577

későbbi részében még visszatérek, de előbb a szentély fek­véséről és nagyságáról szeretnék néhány szót mondani.

28 A hely, ahová a szentélyt építették, egy domb a város kö­zepén, s ezt kettős fal veszi körül. A két fal közül az egyik régebbi, a másik nem sokkal a mi korunk előtt épült. A tem p­lom előcsarnoka észak felé néz, magassága körülbelül száz öl. Ebben az előcsarnokban állnak a phalloszok is, amiket még Dionüszosz emelt; magasságuk egyenként harminc öl. A z egyik phalloszra évente kétszer fölmászik egy férfi, s hét napig fönn tartózkodik a phallosz csúcsán.A phallosz megmászását többféleképpen magyarázzák. So­kan azt hiszik, hogy az illető fönn az istenekkel társalog, egész Szíria üdvéért könyörög, az istenek pedig közelről meghall­gatják fohászait. M ások véleménye szerint ez is Deukalión miatt történik, ama szerencsétlenség emlékezetére, amikor az emberek a vízözöntől való félelmükben a hegyekre menekül­tek, illetve a fák tetejére másztak. Bevallom őszintén, ezt sem tartom valószínűnek. Szerintem ezt is Dionüszosz tisztele­tére teszik. Ezt onnan sejtem, hogy ha Dionüszosz tisztele­tére phalloszokat állítanak, ezekre a phalloszokra fából ké­szült férfialakot is ültetnek. A zt nem tudnám megmondani, hogy miért, de a phalloszmászás szerintem annak a fából ké­szült férfialaknak az utánzása.

29 A ki a phalloszra felmászik, a következőképpen csinálja: A ki erre vállalkozik, egy vékony lánccal övezi körül magát is, a phalloszt is. Utána elkezd fölfelé lépkedni a phalloszra illesztett falépcsőkön, amelyeken éppen egy lábujjhegynek van helye. Am ennyit halad fölfelé, annyival följebb dobja a láncot mindkét kezével, ahogy a gyeplőt a kocsihajtók. Ha valaki nem látta még ezt, de látta a pálmafára mászókat Arábiábán, Egyiptomban vagy másutt, tudhatja, miről be­szélek. M iután az illető elért útja céljához, leenged egy nála levő másik hosszú láncot, s ezzel húzza föl, amire szüksége v a n : a faanyagot, a ruhákat és a szerszámokat. Ezek segítsé-

578

gével egy fészekhez hasonló lakhelyet tákol össze magának; ebbe ül be, s ebben marad az említett hét napon át.Sokan jönnek a phallosz alá, egyesek aranyat és ezüstöt hoznak, némelyek rezet; mindezt ott helyben lerakják, meg­mondják nevüket, és eltávoznak. Egy másik ember, aki ott áll, fölkiabálja a neveket, a fent ülő pedig, ahogy meghallotta, mindegyikért fohászkodik, s imádkozás közben egy ércszer­számon dobol, amely, ha hozzáérnek, erőteljes és rekedt han­got ad. Am az pedig sohasem alszik el, mert ha csak egyszer is rabul ejtené az álom, fölmászna hozzá egy skorpió, fö l­ébresztené, és rútul elbánna vele. Ez a büntetés fenyegeti az elalvásért. Am it a skorpióról mesélnek, szent és isteni dolog, de hogy igaz-e, nem tudom megmondani. Nézetem szerint abban, hogy ébren maradnak, fő része van a leeséstől való félelemnek. D e ennyi elég is a phallosz megmászóiról!A templom kelet felé néz. Alakja és építési módja olyan, 30 mint az Ióniában épített templomoké. Hatalmas, a földből két ölnyi magasan kiemelkedő talapzaton áll. A hozzá vezető feljáratot márványból készítették, és nem túlzottan magas.Fönt már az előcsarnok is csodálatos látványt nyújt arany­díszes kapuszárnyaival. A templom belseje csillog a sok aranytól, s a mennyezet teljes egészében aranyozott. Olyan ambróziaillat árad belőle, mint állítólag Arábia vidékéről, s ha feléje tart valaki, már messziről megcsapja a kellemes illat, ha pedig kijön belőle, nem hagyja el, hanem ruhája még sokáig megőrzi ezt a szagot, és maga is hosszú ideig emlé­kezni fog rá. A templom nem egyetlen helyiségből áll, ha- 31 nem van benne egy külön cella is, amihez kis lépcső vezet fel. Ezen nincsenek ajtók, hanem elöl teljesen nyitott.A nagy templomba bárki bemehet, a cellába azonban csak a papok, ők sem valamennyien, hanem csak azok, akik legkö­zelebb állnak az istenekhez, és akikre a szentély szertartásai­nak minden gondja rá van bízva. Ebben a cellában állnak az istenek ülőszobrai: Héráé és - bár ők más néven nevezik -

579

Zeuszé. M indkettő aranyból van és mindkettő ülő helyzetben levő alakot ábrázol; Hérát oroszlánok viszik, Zeusz pedig bikaháton ül. A Zeusz-szobor ugyanolyan, mintha a görögök Zeusz-ábrázolásain akár fejét, akár ruházatát, akár trónszékét nézed; még akarva se tudnád máshoz hasonlítani.

32 Héra, ha figyelmesen szemügyre veszed, sokalakú külsőt mu­tat; egészében, meg kell mondani, mégiscsak Héra, bár van benne valami Athénéből, Aphroditéből, Szelénéből, Rheá- ból, Artemiszből, Nemesziszből és a M ohákból is. Egyik ke­zében jogart tart, a másikban orsót, fején sugárkoszorút és toronykoronát visel, a derekán övét, amilyen kizárólag az égi Aphroditét ékesíti. Alakján egyéb aranydíszek is vannak, továbbá fehér, tenger-, bor-, illetve tűzszínű, igen értékes drágakövek; ezenkívül sok szardeiszi onüx, hüakinthoszok és smaragdok, amiket az egyiptomiak, az indek, az etiópiaiak, a médek, az arméniaiak és a babülóniaiak hordanak ide. A z egyik követ, mivel érdemes szót ejteni róla, részletesen bemutatom; mégpedig azt, amelyet a szobor a fején visel, és amelyet lükhnisznek hívnak. Elnevezése hatásából ered; éj­szaka ugyanis erős fénysugarakat bocsát ki magából, s ettől olyan az egész templom, mintha mécsesekkel volna kivilá­gítva. Napközben gyenge a fénye, de tűzvörös színben izzik. A szobornak még egy csodálatos tulajdonsága van: ha meg- állsz vele szemben és rátekintesz, visszanéz rád, és ha tovább­lépsz, követ a tekintetével. Á m ha történetesen ugyanekkor másvalaki máshonnan néz rá, az is ugyanígy jár.

33 A két szobor között egy harmadik, aranyozott istenszobor foglal helyet, de ez semmiben sem hasonlít a másik kettőhöz. Nincs önálló alakja, hanem más istenek ábrázolásának ele­meit viseli magán. A szírek Széméionnak, vagyis Képm ás­nak nevezik, nem adtak neki külön nevet, és nem beszélnek sem keletkezéséről, sem alakjáról. Egyesek Dionüszoszt, má­sok Deukaliónt, ismét mások Szemirámiszt vélik fölfedezni benne, s feje búbján ugyanis aranygalamb áll. Ezért akadnak

580

olyanok, akik azt mondják, hogy Szemirámisz képmásáról van szó. Ezt a szobrot évente kétszer leviszik a tengerhez, a már említett vízhordási szertartás alkalmával.A templomban a bejárattól balra Héliosz trónszéke az 34 első, de az ülőszobor nincs rajta. Csak Héliosz és Szeléné szobrait nem mutogatják, s azt is megtudtam, miért. Azon a véleményen vannak, hogy minden más istennek a szobrát illő kifaragni, mert alakjuk nem mindenki előtt ismert. Héliosz és Szeléné azonban tisztán látható, és mindenki szemlélheti őket. M i értelme volna szobrot készíteni róluk, amikor úgyis megjelennek az égen?A z üres trónszék után Apollón szobra következik, de nem 35 olyan, amilyent általában mintázni szoktak. M indenütt más­hol felserdült ifjúnak ábrázolják Apollónt, egyedül itt mu­togatják a szakállas Apollón szobrát, sőt még büszkék is rá, és leszólják a görögöket meg a többi népet, akik Apollónt ifjú alakjában ábrázolják és tisztelik. Ennek oka az, hogy sze­rintük nagy balgaság tökéletlenné formálni az istenek kép­mását, márpedig az ifjúságot ők tökéletlen dolognak tartják.M ég egy másik újdonság is van Apollónjukon: ezt az istent ugyanis csupán ők öltöztetik ruhába. Apollónjuk tulajdon- 36 ságairól sokat tudnék beszélni, de most csak a legfeltűnőbbet említem, előbb azonban a jóshelyről szólok.Sok jóshely van Hellaszban, de sok van Egyiptomban, L í­biában és Kisázsiában is. Ezek a jóshelyek azonban csak pa­pok vagy próféták által szólalnak meg, de itt az Apollón- szobor megmozdul, és teljesen magától mond jóslatokat. Ez a következőképpen történik. Amikor jósolni szándékozik, elő­ször megmozdul ültében; a papok ekkor nyomban fölemelik, ha nem emelik fel, izzadni kezd, és még jobban mozgásba jön. Amikor vállukra vették és hordozni kezdik, körbejáratja velük az egész templomot, s közben egyikről a másikra ugrik. Végül a főpap megáll velük szemben, és mindenféle dologról kikérdezi. Ha azt akarja, hogy valami ne történjék meg, visz-

581

szavonul, de ha helyesli, tovább hajtja előre hordozóit, mint kocsihajtó a lovakat. Ily módon gyűjtik össze a jóslatokat, és egyetlen szent cselekménybe vagy magánügybe sem kezdenek enélkül. A z évről és az évszakokról is jósol, akkor is, ha senki nem kérdezi meg. Arról a „K ép m ás” -ról szintén megmondja, hogy mikor kell levinniük a tengerhez a már említett szertar-

37 tásra. Elmondok egy másik dolgot is, amit ott-tartózkodá- somkor csinált. M időn a papok fölemelték és hordozni kezd­ték, egyszer csak fölemelkedett, ott hagyta őket a földön, ő pedig fönn lebegett a levegőben.

38 Apollóné után Atlasz, majd Hermész és Eileithüia szobra következik.

39 A templom belső részének tehát ilyen a díszítése. K ívül egy hatalmas bronzoltár található, továbbá több ezer király és főpap bronzszobra. Fölsorolom a legérdekesebb darabo­kat. A templomtól balra Szemirámisz szobra áll, s jobb kezé­vel a templomra mutat. E szobor felállításának az volt az előzménye, hogy a királynő Szíria lakóinak törvénybe adta: csak őt tiszteljék istennőként, és ne törődjenek a többi isten­séggel, még Hérával se. Alattvalói így is cselekedtek. Később azonban, amikor az istenek betegségeket, sorscsapásokat és fájdalmas nyavalyákat küldtek rá, fölhagyott ezzel az őrült­séggel, bevallotta halandó voltát, és alattvalóinak megparan­csolta, hogy forduljanak ismét Hérához. Ezért áll most is így ott, intve az ide sereglőket, hogy Hérát tiszteljék, s egyben elismerve, hogy nem ő, hanem amaz az istennő.

40 Ott láttam Helené, Hekabé, Andromakhé, Parisz, Hektór és Akhilleusz szobrát is; láttam Aglaia fiát, Nireuszt, vala­mint Philomélát és Proknét, mindkettőt még nőalakban, nemkülönben magát Téreuszt, már madár alakjában, to­vábbá Szemirámisznak és Kombabosznak azt a szobrát, amikről már beszéltem, azután egy gyönyörű Sztratoniké- és egy valósághű Alexandrosz-szobrot, mellette a Szardana- palé áll, de egészen más alakban és viseletben.

582

A templom udvarán szabadjára engedve legelésznek a ha- 41 talmas ökrök, lovak, keselyűk, medvék és oroszlánok, ezek sosem bántják az embereket, hanem mindannyian szent álla­tok és kezesek. Rengeteg pap van melléjük rendelve; egye- 42 sek az áldozati állatokat vágják le, mások az italáldozatot hordják, vannak, akiket tűzhordónak neveznek, vannak, aki­ket oltárszolgáknak. Ottlétemkor több mint háromszázan gyűltek össze az áldozat bemutatására: valamennyien fehér ruhában és szövetkalappal fejükön. K özülük évenként min­dig más lesz a főpap: egyedül ez hord bíborruhát és a fején aranytiarát. Rajtuk kívül egy sereg más, szintén szent szol- 43 gálatban álló ember is található ott: fuvolások, síposok, gal- loszok, megszállott és őrjöngő asszonyok.Áldozatot naponta kétszer mutatnak be, s erre valameny- 44 nyien összejönnek. Zeusznak néma csendben áldoznak, ilyen­kor sem ének nincs, sem fuvolaszó; de amikor a Héra szá­mára készített áldozat bemutatásába kezdenek, énekelnek, fuvoláznak, és csattogtatóikat rázzák. H ogy miért, azt senki sem tudta világosan megmondani.Nem messze a szentélytől van ott egy tó is, amelyben tö- 45 mérdek és sokfajta szent halat etetnek. A halak közül egyik­másik hatalmasra megnő. Ezeknek nevük is van, és ha va­laki hívja őket, odaúsznak hozzá. Amikor ott jártam, az egyik ilyen halon arany dísz volt; uszonyait arannyal vonták be. Többször is szemügyre vettem : valóban rajta volt ez a díszítés.A tó nagyon m ély; bár én nem próbáltam ki, állítólag több 46 mint kétszáz ölnyi a mélysége, s a közepén egy kőoltár áll.Ha hirtelen ránéz valaki, az az érzése támad, mintha úszna és lebegne a vízen; sokan bizony ezt is hiszik róla. Szerintem azonban egy nagy, víz alatti oszlop tartja az oltárt. M indig tele van aggatva koszorúkkal és meg van rakva különböző füstölőszerekkel. Naponta sokan beúsznak hozzá, kezükben koszorúval, hogy fogadalmukat beváltsák. Nagyszabású ün- 47

583

népi összejöveteleket is szokás ott tartani, s ezeket „a tóhoz való levo n u lásin ak nevezik, mert ilyenkor az összes szent tárgyat leviszik a víz partjára. K özülük legelöl Héra szobrát viszik, a halak miatt, nehogy Zeusz lássa meg először őket, mert - mint mondják - ha így történnék, valamennyi elpusz­tulna. Természetesen Zeusz is lejön a halak megtekintésére, de Héra elébe áll, visszatartja, és hosszas rimánkodás után elküldi.

43 A legnagyobb méretű ünnepi gyűléseket a tengerparton rendezik, de ezekről semmi közelebbit nem tudok mondani, mert ilyenen én soha nem voltam jelen, és sohasem vállalkoz­tam erre az útra. A zt viszont, hogy a visszafelé jövők mit csinálnak, láttam, és elmondom. M indegyikük egy vízzel teli edényt tart a kezében, és azt hozza. Ezeket az edényeket viasszal zárják le. Ezt a pecsétet nem ők maguk bontják fel, hogy a vizet kiöntsék, hanem van ott egy szent kakas, aki a tónál lakik, ez, miután megkapta tőlük az edényeket, és fö l­fedezte rajtuk a pecsétet, hogy megszolgálja a bérét, egyen­ként leoldja róluk a zsinórt, és lefejti a viaszt. Bizony sok mina gyűlik össze a kakasnak ezért a szolgálatáért. Innen az­után az emberek viszik be az edényeket a templomba, italáldo­zatot öntenek, majd az áldozat bemutatása után hazatérnek.

49 Valamennyi ünnep közül, amelyet ismerek, a legnagyobbat tavasz kezdetekor tartják; ezt egyesek M áglya-, mások Fák­lya-ünnepnek nevezik. A következő áldozatot mutatják be ilyenkor. Hatalmas fákat vágnak ki, és felállítják őket az ud­varban. Aztán kecskéket, juhokat s egyéb háziállatokat terel­nek be, majd élve felakasztják őket ezekre a fákra, s rajtuk kívül madarakat, ruhákat és más arany- vagy ezüsttárgyakat is. Ha mindezzel elkészültek, a szent tárgyakat körbehordoz- zák a fák körül, máglyát raknak, és annak tüzénél gyorsan elég minden. Sokan ellátogatnak erre az ünnepségre Szíriá­ból és az összes környező vidékről; mindegyik elhozza magá­val saját szent tárgyait, vagy inkább ezeknek mását.

584

Meghatározott napokon nagy tömeg gyűlik össze a szén- 50 télyben, és részben a gallosz papok, részben azok a szent szolgálatban álló férfiak rendezik a misztérium-szertartáso­kat, akikről már szóltam; összevagdalják a karjukat és egymás hátát csapkodják. Sokan állnak körülöttük; vannak, akik fu­volán játszanak nekik, többen a dobokat verik nagy zajjal, mások istenes és szent dalokat énekelnek. M indez a templo­mon kívül történik, és akik csinálják, nem lépnek be a tem p­lomba.A galloszokat ugyancsak ezeken a napokon avatják. M ert 51 miközben szólnak a fuvolák és zajlanak a misztérium-szer­tartások, sokakat szent őrület száll meg. Elmondom, hogy so­kan olyanok is, akik csak nézelődni jöttek, miket csinálnak magukkal. A z ifjú , akit rabul ejt ez a hevület, ruháit letépve magáról, óriási üvöltéssel a középre rohan, s kezébe ragadja azt a kardot, amit véleményem szerint már több évvel ezelőtt erre a célra helyeztek el ott; egy hirtelen mozdulattal kimetszi magát, majd keresztülrohan a városon, és kezében viszi ki­vágott szervét. Am elyik házba behajítja, abból női ruhát és női ékszereket kap. íg y megy végbe az önférfiatlanítás szer­tartása.Ha a galloszok meghalnak, nem úgy temetik el őket, mint 52 a többi halandót, hanem a halott galloszt társai vállukra emelve kiviszik a városon kívülre, ott leteszik a ravatallal együtt, amin kihozták, azután köveket dobálnak rá, majd en­nek elvégzése után hazamennek. Ezt követően csak hét teljes nap elmúltával - amit pontosan számon tartanak - léphetnek be ismét a szentélybe, mert ha előbb bemennének, szentség- törést követnének el.Erre vonatkozóan még a következő törvényeik vannak. Ha 53 valamelyik halottat lát, aznap nem léphet be a szentélybe, csak a következő napon, miután a tisztító szertartást elvé­gezte magán. A halott egész háznépének pontosan harminc nap múlva szabad belépnie a szentélybe, miután fejüket ko-

585

paszra nyírták; mindaddig azonban, míg ezt meg nem tették, szentségtörés a szentélybe lépniük.

54 Bikát, tehenet, kecskét és juhot szoktak áldozni; csak a disznót tartják tisztátalannak, ezt se föl nem áldozzák, se meg nem eszik. (Mások viszont nem tisztátalannak, hanem éppen szentnek tartják ezt az állatot.) A madarak közül a galambot tartják a legszentebbnek, ezt még csak megérinteni is bűn. Ha valaki - bár akaratlanul - hozzáér valamelyikhez, arra a napra tisztátalanná válik. Ezért azután a galambok együtt élnek velük, bejáratosak lakásaikba, többnyire a földön járkál­nak.

55 Elmondom, hogyan készülnek a résztvevők az ünnepekre. Ha egy férfi először jön Hierapoliszba, előbb leborotválja a haját és szemöldökét, azután feláldoz egy bárányt, a bőre kivételével az összes többi részt fölvágja és megeszi, de a bőrt a földre teríti, ő maga rátérdel, az állat lábát és fejét saját fejére húzza, fogadalmat téve könyörög, hogy fogadják el a be­mutatott áldozatot, s a következő alkalomra nagyobbat ígér. Ezt elvégezve megkoszorúzza először a saját fejét, majd a többi emberét is, akik ugyanerre az útra indulnak. Utána búcsút véve szülőföldjétől, útra kel, s ettől kezdve kizárólag hideg vizet használ mosakodásra is, ivásra is, és mindig a föl­dön alszik. N em jámbor dolog ugyanis ágyba feküdnie, míg be nem fejezte az utat, s vissza nem tért az övéihez.

56 Hierapoliszban az ilyet, ha még nem ismerős ott, egy fo­gadós fogadja. M inden egyes városból érkezőknek megvan­nak itt a maguk fogadósai, akik között ez a foglalkozás apáról fiúra száll. A szírek ezeket „tanítók” -nak nevezik, mivel mindent elmagyaráznak nekik.

57 A z áldozatot nem a templom belsejében mutatják be, ha­nem miután az áldozatra szánt állatot odavezették az oltár elé, és italáldozatot mutattak be, élve hajtják vissza a szállá­sukra, s mihelyt megérkeztek, ki-ki maga áldozza fel és úgy

58 imádkozik. Van azonban az áldozat bemutatásának egy má-

586

sik módja is. A z áldozati állatokat megkoszorúzzák, s élve terelik ki őket az előcsarnokból; azok pedig lezuhannak és elpusztulnak. Egyesek gyermekeiket is lehajítják innen, de nem úgy, mint az állatokat, hanem egy zsákba dugva kézzel dobják le őket, közben pedig gúnyolódva azt kiabálják, hogy nem az ő gyermekeik, hanem ökrök.Valamennyien tetoválják magukat, egyesek a kezük fejét, má- 59 sok a nyakukat, úgyhogy minden szír visel valami eltávolít­hatatlan jelet.Ezenkívül csinálnak még valami mást is, ami a görögök 60 között csak a troizénieknél szokás. M egmondom, mit csinál­nak Troizén lakói. A fiatal lányoknak és ifjaknak törvény tiltja az összeházasodást, míg föl nem áldozták hajukat Hip- polütosznak. Ezt Hierapoliszban szintúgy megteszik. A z if­jak első levágott szakállukból mutatják be az áldozatot; a gyerekeknek már születésüktől növesztik áldozati hajfürt­jüket, amit később a templomban levágnak, és ezüst- vagy gyakran aranyedénybe helyeznek; majd miután ráírták a ne­vüket, a templom falára szögezik. Ifjúkorom ban velem is megtörtént ez, így hát az én hajfürtöm és az én nevem is megtalálható a templomban.

B O L L Ó K J Á N O S F O R D Í T Á S A

587