LVII. évfolyam 2004. novemberwww.muvelodes.ro

Borvízkalákák CsíkbanKettôs Balassi-évfordulóA magyar nyelv helyzete a világbanKós Károly levelezéseBuzás LajossalSenkálszky Endrekilencvenéves Könczey Elemérkarikatúrái

Tartalom

Pomogáts Béla: A magyar nyelv helyzete a világban.Ellentmondások, lehetôségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Ladányi Emese: „Dalra, magyar!” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Á. Z.: Szent István-nap Szentgericén . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Dukrét Géza: Honismereti konferencia Sárközújlakon . . 8Pécsi Györgyi: Cseke Péter Pro Literatura-díja . . . . . . . . . 9Buzás Pál: Kós Károly levelezése Buzás Lajossal . . . . . . 10Herczeg Ágnes – Jánosi Csaba: Tündérek és óriások

földjén. Borvízkalákák Csíkban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

GalériaSzabó Géza: Vizuális publicisztika . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Adorján Botond: Az emberi butaság . . . . . . . . . . . . . . . 16

SzínházGergely Zsuzsa: „A színház az életem”

90 éves Senkálszky Endre színmûvész,a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja . . 18

Szabó Géza: A nagy Pé: por és papír,avagy Hamlet esete a popcorn-kultúrával . . . . . . . . . 19

EnciklopédiaGábor Dénes: Kettôs Balassi-évforduló Esztergomban 21Horváth István: Balassi Bálint megsebesülésének

helyszíne: Esztergom-Víziváros . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Z. Urbán Aladár: Balassi és Kékkô . . . . . . . . . . . . . . . . . 26Tóth Krisztina: Balassi Bálint származása,

családi kapcsolatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

A lapszámot Könczey Elemér karikatúráival illusztráltuk

KÖZMÛVELÔDÉSIFOLYÓIRAT

A szerkesztôség:SZABÓ ZSOLT(fôszerkesztô)GÁBOR DÉNESMURAD BETTYSÜTÔ FERENCSZABÓ GÉZA

Postacím:400015 Cluj-NapocaP-øa Unirii nr. 11., ap.7C.P. 201tel./fax: 00-40-264/591267honlap: www.muvelodes.roe-mail:muvelodes@internet.roBankszámlaszám:Redacøia MûvelôdésTrezoreria Cluj

RO23TREZ2165009XXX007054Lapszámunk támogatói:a Mûvelôdés- és EgyházügyiMinisztérium, a MûvelôdésEgyesület, valamint:

ISSN 1221-8693Készült a kolozsvári ATIDnyomdában

3

Sok-sok évszázados története során a magyarnyelv többször is veszélybe került. A török hódolt-ság idején, midôn a Kárpát-medencét nagyjábólnyolcvan százalékban kitöltô magyar népesség igennagy része esett a pusztítás áldozatául. A RákócziFerenc nevéhez fûzôdô függetlenségi háború után,midôn a háborús veszteségek, valamint a háború vé-gén fellépô (még a hadi eseményeknél is gyilkosabb)pestisjárvány okozta pusztítás, illetve a nagyarányúkülföldi betelepítés nagyjából negyven százalékraszorította vissza a magyarság országos számarányát.Ugyancsak jelentékeny veszteséget okoztak a 20.századi háborúk, valamint a trianoni szerzôdés kö-vetkezményei: a repatriálások, kivándorlások, azerôszakos asszimilációra törekvô politika. Mindezcsupán e században mintegy kétmillió fôvel apasz-totta a magyarság számát a Kárpát-medencében.

A magyar nyelv „halálának” rémképe nem egy-szer ragadta magával az írók és nyelvtudósok kép-zeletét: ez a sötét látomás ugyanakkor a védekezôközösségi reflexek kialakulásának indítéka lett. Ígypéldául Herder hírhedett „jóslata”, amely a magyarnyelv kipusztulásának végzetes lehetôségét vetettefel. Erre a baljós figyelmeztetésre válaszolt Kölcsey,Vörösmarty és Széchenyi, midôn a „nemzethalál”rémképével próbálta mozgósítani a magyar közvéle-ményt. Valójában sikerrel, hiszen a reformkor hihe-tetlen nemzeti lendületét és kezdeményezô készsé-gét éppen a Herder által meghirdetett „jóslat” ösztö-nözte, az az elszántság, amely fel kívánta venni aküzdelmet a „jóslat” várható következményeivel.

A huszadik századi magyar történelem tragédiái:Trianon és Párizs, a magyarság egyharmadának ki-sebbségi sorsba taszítása ismét a nemzethalál rém-képét vetette fel. A huszadik században számot-tevôen csökkent a magyarság közép-európai szám-aránya, és a magyar nyelv a térségben erôsen vissza-szorult.

1918-tól máig, azaz nyolcvan esztendô leforgásaalatt a románok és a szlovákok lélekszáma több mintkétszeresére nôtt, miközben a magyarság lélekszámakevesebb, mint egyharmadával emelkedett. Ha amagyar anyanyelvûek száma ugyanolyan mérték-ben növekedett volna, mint a szomszédoké (az utód-államok többségi nemzeteié), akkor most legalábbhuszonkét millió magyarnak kellene lennie a közép-európai régióban, és ez egyértelmû magyar többsé-get jelentene a Kárpát-medencében.

A magyarság jelenlegi, nagyjából 13 és fél millióslélekszámával (10 millió Magyarországon, közel két-millió Romániában, 600 ezer Szlovákiában, 200 ezerKárpátalján, 300 ezer a Vajdaságban és együttesenvagy 100 ezer Ausztriában, Szlovéniában és Horvát-országban) még így is a Kárpát-medence lakosságá-nak relatív többségét teszi ki: néhány százalékkal anépesség 50 százaléka alatt. Ez a többség azonbanigen törékeny, és gyorsan fogyatkozik.

A magyar nyelv mindezek ellenére sem tartozik avilág kis nyelvei közé. 1999-ben jelent meg Fodor Ist-

ván fôszerkesztésével az Európában is ritkaságnakszámító A világ nyelvei címû kötet, amely szerint aFöldön nagyjából 6000 nyelvet beszélnek, ezek kö-zött 12 olyan nyelv található, amely több mint száz-millió ember anyanyelve (sorrendben: a kínai, a hin-di, az angol, a spanyol, az arab, az orosz, a bengáli, aportugál, az indonéz, a japán, a német és a francia),további tizenhárom nyelvet 50 és 100 millió közöttinépesség beszél (vietnami, koreai, jávai, pandzsábi,telugu, olasz, török, tamil, thai, maráthi, ukrán, len-gyel, szuahéli).

A magyar nyelv ebben a rangsorban az igenmegtisztelô negyvenötödik helyet foglalja el, elôtteolyan nyelvek szerepelnek, mint a filippíno, a bur-mai, az üzbég, a kurd, a malayalam, a holland, a per-zsa, a román, utána pedig olyanok, mint a cseh, aszlovák, a szerb, a horvát, a svéd, a dán, a finn, az új-görög, a bolgár és így tovább. A magyar nyelv ezekszerint Európában (az orosz, a német, az angol, afrancia, az olasz, az ukrán, a spanyol, a lengyel, a ro-mán és a holland után) a tizenegyedik, és több minthúsz nyelvet elôz meg az európai nyelvek rangsorá-ban. A nagyvilágon pedig ezerszámra élnek nyelvek,amelyeket a magyarnál kevesebb (jóval kevesebb)ember beszél.

Nyelvünk mégsincs teljes biztonságban, és ha atapasztalt vagy éppen lehetséges veszélyeket számí-tásba kívánjuk venni, külön-külön kell vizsgálat tár-gyává tenni a magyar anyanyelvûek három nagy(földrajzi értelemben is elkülöníthetô) csoportját: amagyarországiakat, a Kárpát-medencei magyar ki-sebbségieket és a nyugat-európai, valamint tenge-rentúli szétszóródásban élô magyarokat. Közülükmindenképpen a szórvány-magyarság számánakvárható radikális csökkenése válthat ki súlyos aggo-dalmakat. A magyarság: az a nagyjából tizenháromés fél millió ember, akit reményeink szerint eltéphe-tetlen vagy nehezen eltéphetô kötelékek fûznek amagyar nyelvhez és kultúrához, ma egyféle sziget-tengeren él. Van ennek a szigettengernek (akárcsakaz antik világban a görög Archipelágosznak) egykontinentális központja: ez a jelen Magyarországa,az a terület, amely a trianoni csonkítások után a tör-ténelmi országból megmaradt, illetve azok a kisebbmagyar területek, amelyek a trianoni ország határaimentén (Biharban és Szatmárban, Beregszász kör-nyékén, a Csallóközben, a Mátyusföldön és Gömör-ben, végül a Vajdaság északi felében és a Tisza men-tén), etnikai tekintetben az anyaországgal összefüg-gésben helyezkednek el.

Vannak aztán nagyobb magyar többségû terüle-tek, de már más népek által lakott vidékekbe ékelve:ilyen a Székelyföld, egykor négy vármegyényi, makét és fél romániai megyényi (Hargita, Kovászna ésMaros megye fele) területe, amelyen vagy nyolc-százezer magyar él, ilyen a kalotaszegi magyar fal-vak füzére Kolozsvártól nyugatra, és ezzel vége:minden más magyar, így Kolozsvár, Temesvár, Újvi-dék, Ungvár és Kassa magyarsága is szórványban él.

A magyar nyelv helyzete a világbanEllentmondások, lehetôségek

4

Természetesen szórványban élnek a nyugati világ-ban szétszóródott magyarok is: Nyugat-Európában,Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában.A jelenben érvényesnek tekinthetô statisztikai ada-tok szerint Erdélyben legalább hét-nyolcszázezer, azegész Kárpát-medencében (Szlovákiában, Kárpátal-ján, a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniábanés Burgenlandban) még további négyszázezer, anyugati világban pedig nagyjából egymillió két-vagy háromszázezer magyar él szórványokban. Ezígy együtt közel két és félmillió ember, vagyis min-den hatodik magyar, akinek idegen nyelvû, más kul-túrát hordozó népesség között kell leélnie az életét.

A magyar szigettenger történelmi értelembenszüntelenül veszélyeztetett. Az elmúlt közel nyolcévtizedben igen nagy magyar népcsoportok váltak lea magyarság etnikai kontinensérôl, kényszerültekszórványlétre, majd szüntelenül fogyatkozva tûntekel a köröttük élô népek: románok, szlovákok, ukrá-nok, szerbek, vagy éppen németek, franciák, ameri-kaiak, dél-amerikai spanyolok tengerében. Nagyonvaknak kell lennie annak a társadalomkutatónakvagy politikusnak, aki nem veszi észre azt, hogy atörténelmi erôk (mind a Kárpát-medencében, mind anyugati diaszpórákban) a szórványmagyarság lassúeltûnését készítik elô. Fél évszázad múltán nemcsakezen a kis Magyarországon leszünk jóval keveseb-ben (legalábbis a demográfusok sötét jóslatai szerint:errôl beszélnek fogyhatatlan vészjelzésekkel FeketeGyula írásai), hanem a Kárpát-medencében és anagyvilágban is. A tizenhárom-tizennégy millióból aszórványok végleges felszívódásával is eltûnhet kétés fél millió.

A szórványokban élô magyarság helyzetével, to-vábbi sorsával és jövôjével (már ha egyáltalán kíván-juk, hogy jövôje legyen!) tehát foglalkozni kell. Ezena téren a magyar politikának, közéletnek és kulturá-lis életnek igen nagyok az adósságai. Még megfelelôfelmérések sem készültek arról, hogy a szórványvi-dékeken hány magyar él, még kevésbé arról, hogyezeknek a magyaroknak a maguk köznapi életébenmilyen szociális és kulturális kihívásokkal kellmegküzdeniök, és miként vannak kiszolgáltatva azasszimilációs politika hol erôszakosabb, hol csakmanipulatív eszközeinek. Stratégiai elképzelések pe-dig végképp nincsenek arról, hogy a diaszpórábanélô magyarság anyanyelvi kultúráját és nemzetiidentitását miképpen lehetne megtartani.

A két és fél millió szórványban élô magyar jövôjevalószínûleg egy kettôs történelmi forgatókönyvszerint alakul. Ezt a forgatókönyvet azonban nem miírjuk, sôt még csak nem is Bukarestben, Pozsonybanvagy Belgrádban készítik elô, hanem döntô módonaz Európai Közösség és (kisebb mértékben) a NATOirányító központjaiban. A szórványmagyarság ügyeugyanis, vélhetôleg, ki van (lesz) szolgáltatva annakaz integrációs folyamatnak, amelynek medrében aközép-európai térség történetének következô fél év-százada alakulni fog.

A magyar szórványok nemzeti kultúrája és identi-tása csak azokban az országokban lesz védhetô ésfenntartható, amelyek elôbb vagy utóbb helyet kap-nak az integrációs folyamatban. Az európai integráci-óból kimaradó országokban, részben a magukra ha-gyottság, részben az óhatatlanul fellépô megalázott-sági érzés következtében, minden bizonnyal erôsödni

fog az etnokratikus és etatista politika, és meg fogerôsödni az amúgy is tapasztalható Európa-ellenes-ség és idegengyûlölet. Mindez nem fog kedvezni a ki-sebbségi magyarság fennmaradásának, sem a márakialakult magyar–magyar kapcsolatrendszer fejlôdé-sének. Márpedig az integrációs folyamat csak részbenfog kiterjedni a közép- és kelet-európai régió országa-ira: Magyarországra, Lengyelországra, Csehországraés Szlovéniára, Szlovákiára, esetleg Romániára, ha ademokratikus fordulatot kísérô kétértelmûségek el-oszlanak, nem tér vissza a posztkommunista Iliescu-féle uralom, és késôbb talán Horvátországra. Szerbiá-ra és Ukrajnára azonban, legalábbis ahogy mostanihelyzetük és politikájuk mutatja, semmiképp.

Következésképp fel fog vetôdni az a gondolat,hogy a kárpátaljai és részben a vajdasági magyarszórványok népét miként lehetne szülôföldjén meg-tartani. Nem lesz könnyû feladat, minthogy a ma-gyar diplomácia mozgástere és hatékonysága ezek-ben az országokban nagyon is korlátozott. Esetlegfelvetôdhet az az elképzelés, hogy (miként ez a buko-vinai székelyek esetében a negyvenes évek elején tör-tént) a kárpátaljai és szerbiai magyaroknak Magyar-országra kellene települniök. Már csak annak érdeké-ben is, hogy az itthon bekövetkezô demográfiai defi-citet legalább részben ki lehessen egyenlíteni. Ez alehetôség azonban mindenképpen végsô megoldástkell hogy jelentsen: ha másként az ottani magyarokatnem lehet megmenteni. Az áttelepülés különben,mindenféle stratégiai tervezés nélkül is folyamatos,minthogy mind a Vajdaságból, mind Kárpátaljáróltízezerszámra települtek át magyarok az anyaország-ba (sôt Kárpátaljáról ruszinok és ukránok is).

Erdély és a Felvidék magyarságát azonban min-denképpen szülôföldjén kellene tartani, már csakavégett is, hogy legalább részlegesen maradjon megolyan történelmi magyar városok magyar jellege,mint Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kassaés Pozsony. A szórványmagyarság megtartása ésszülôföldjén tartása mindazonáltal igen alapos stra-tégiai felkészülést követel meg mindazoktól a ma-gyarországi, illetve kisebbségi magyar politikai, gaz-dasági, egyházi, kulturális és civil társadalmi intéz-ményektôl és szervezetektôl, amelyeknek a diaszpó-rapolitikában (igaz, ilyen még nincs, de lehetne, len-nie kellene!) szerepük van. Ennek a stratégiánakmindenekelôtt a valós helyzet hiteles és részletekbemenô felmérésére kell épülnie. Az elmúlt évtizedbenigen nagy társadalomtudományi (például demográ-fiai) kutató és elemzô munkára került sor a határo-kon túl élô magyarság tekintetében, ennek ellenérecsak töredékes képünk van arról, hogy milyenek amagyar diaszpórák számbeli viszonyai, milyen aszociális és kulturális helyzetük, milyenek a körülöt-tük élô többségi néppel a kapcsolataik. Hosszú évti-zedek óta tartja magát például az a megállapítás (éninkább hiedelmet mondanék), miszerint az EgyesültÁllamokban több mint egymillió hétszázezer ma-gyar él. Nos, Nagy Károly egyetemi szociológiapro-fesszor és Papp László világszövetségi régióelnöklegutóbbi felmérése szerint Amerikában mindösszenagyjából százötvenezer ember beszél magyarul. Eza közhiedelmek által rögzített adatnak kevesebbmint az egytizede.

Ezért elôször is ismernünk kell a szórványma-gyarság valóságos elhelyezkedését és helyzetét, en-

5

nek nyomán kell kialakítani a védelmüket célzó ter-veket. Ebben a tekintetben a tudományos kutató-munkának és a politikai akaratnak egymást kell ki-egészítenie: a valóságos helyzet tudományos felmé-rése nélkül a politikai tervezés tehetetlen, mert meg-alapozatlan lehet, a politikai szándékok egyértelmûmegfogalmazása – a politikai stratégia alapos kidol-gozása – nélkül pedig a tudományos feltáró munkalegfeljebb a könyvtárak anyagát szaporíthatja, de aszórványmagyarok mindinkább súlyosodó gondjaitnem oldja meg. Tulajdonképpen kettôs védekezésistratégiára van szükség, minthogy egészen máskéntkell kezelni a Kárpát-medencében és a nyugati világ-ban élô magyar szórványokat. Lássuk elôször azelôbbieket.

A szomszédos országokban élô magyar szórvá-nyok anyanyelvi és kulturális gondozásának ügyerészben az iskolákhoz, részben az iskolán kívüli ok-tatási és kulturális eszközökhöz kötôdik. A szór-ványmagyar vidékek nagy részén jelenleg nincsenekszervezett magyar iskolák; esetleg csak elemi isko-lák, úgynevezett alapiskolák vannak. Így amellett,hogy ezeket az alapiskolákat tankönyvekkel, tanításieszközökkel (pl. elektronikus eszközökkel) és taní-tókkal támogatni kell, elôbb-utóbb, amerikai és nyu-gat-európai minták szerint, létre kell hozni a hétvégimagyar iskolák átfogó rendszerét. Legegyszerûbb ésleghasznosabb volna ezeket az egyházközségek ke-retében megszervezni, magyar katolikus vagy pro-testáns egyházközség ugyanis általában azokban aközségekben is mûködik, amelyekben nincs magyariskola.

A szórványok ugyanakkor különleges kulturálisgondozást igényelnek. Éppen a szórványmagyar vi-dékeken volna elsôrendû szerepe a magyar rádió- éstelevíziós adásoknak, ezen belül például a távokta-tásnak, amely igen hasznosan bôvíthetné a Duna Te-levízió feladatkörét. Ugyancsak hasznos volna ezek-nek a vidékeknek a magyar közösségeit bekapcsolniabba az ismeretszerzési rendszerbe, amelyet az in-ternet, illetve a sulinet világhálója kínál. A szórvány-vidékeken élô gyermekek számára új tankönyvcsalá-dokat kellene kidolgozni, tekintettel arra, hogy ezeka gyerekek nagyrészt nem anyanyelvükön végzik ta-nulmányaikat. És természetesen a szórványokbanvolna igazán fontos az, hogy a (hazai és kisebbségi)magyar egyházi, társadalmi, kulturális és ifjúsági in-tézmények, szervezetek és mozgalmak képviselôiszemélyesen vállaljanak gondozási feladatokat.

A nyugati világban élô magyar szórványok anya-nyelvi gondozása megint külön feladatokat jelent,minthogy ezen a téren igen távoli és már jórésztmegszûnôben lévô közösségekkel kell számolunk. Ahagyományos amerikai, dél-amerikai és ausztráliaimagyar közösségek ugyanis igen gyorsan olvadnak,mellettük viszont, fôként a nyugat-európai orszá-gokban új magyar szórványok jönnek létre. Így pél-dául a Határon Túli Magyarok Hivatalának felméré-se szerint Németországba a kilencvenes évekbentöbb mint hetvenezer magyar munkavállaló került –az ô kulturális gondozásukkal is foglalkozni kellene.

A nyugati világban élô magyar szórványok nem-zeti identitásának megtartása új módszereket kíván,így jobban elô kellene segíteni azt, hogy a hazai(vagy éppen az erdélyi, a felvidéki) magyar kultúraszemélyiségei meglátogathassák a nyugati magyar

közösségeket (az ilyen látogatásokat ugyanis jórésztfelszámolta az utóbbi évtized, amidôn jószerivelcsakis pártpolitikusok keresték-kereshették fel anyugati magyar szórványokat), és persze arról isgondoskodni kellene, hogy a nyugati magyar fiata-lok rendszeresen meglátogathassák az óhazát. Szá-mot kell vetni azzal, hogy a nyugati világban élô ma-gyarok vagy magyar származásúak mind kisebb ré-sze beszél magyarul. Ezek az emberek ugyanakkorvalamilyen módon kötôdnek ôseik szülôföldjéhez, amagyar kultúrához, a magyar zenéhez, a magyar né-pi mûvészethez és tánchoz, egyáltalán érdeklôdneka Kárpát-medencében élô magyarság iránt. Semmi-képpen sem volna helyes róluk lemondani. Ellenke-zôleg, gondoskodni kellene arról, hogy ôk a magyarnyelv közelebbi ismerete nélkül is megmaradjanakmagyarnak, és személyes identitásukban a magyar-ságnak valamilyen szerepe legyen. Elvégre az írek isangolul maradtak meg íreknek, és az ír reneszánszelôször az ír nemzeti identitást állította helyre, éscsak utána próbálta (nem sok sikerrel) az ír nyelvhasználatát helyreállítani.

Ha nemzeti nyelvüket, legalábbis az általánoshasználat szintjén, az írek elveszítették is és valójá-ban csak az elmúlt évtizedekben kezdték visszata-nulni, az írektôl mégis sokat tanulhatunk. A kicsinyÍrország, amely mára az európai integráció egyikgazdaságban és öntudatban mind inkább erôsödôtagjává vált, a nagyvilágban, fôként az Egyesült Ál-lamokban, szétszóródott írek szervezô mûhelyévé ésközpontjává tette magát. A diaszpórában élô írek jókedvvel, büszkén látogatnak haza ôseik honába,hogy találkozzanak az ír kultúrával, felelevenítséknépi hagyományaikat. A világban szétszóródott és aKárpát-medencében is mindinkább szétszóródásbakényszerített két és félmillió magyar javára nekünkis ezt az „ír modell” szerint tevékenykedô szellemiés politikai mûhelyt kellene megteremtenünk.

POMOGÁTS BÉLA

Selejt

6

A Kolozs megyei Tordaszentlászló nemcsak igenszép tájairól, fenyveseirôl, az 1485-ben készült öreg,Szent László-harangjáról, az ott élôk néphagyományiránti tiszteletérôl, a közösség megtartó erejérôl hí-res, hanem arról is, hogy itt tartják immár tizenötö-dik alakalommal a Szent László-napi Kórustalálko-zót. E találkozó mára nemzetközivé bôvülve, azegész Kárpát-medence magyarságát felöleli. Erdély -bôl, Felvidékrôl, Vajdaságból és az anyaországbólérkeztek e találkozóra kórusok.

Az idei emlékezés, ünneplés június 26-án, reggelkezdôdött a helybéli református templomban, aholaz ünnepi istentiszteletet Orémus Zoltán, a KassaiMagyar Református Egyházközség lelkésze tartotta.Ünnepi beszédében egy kolduló vak ember példájátemlítette, aki annak ellenére, hogy nem látott, hallottés kérdezett, így Jézus elé kerülvén, meggyógyul.Mi is ilyen nyomorult vak emberek vagyunk, de mi-kor ugyanazt a zsoltárt énekeljük, ugyanazt az imátmondjuk, a koldusokkal együtt kiáltva, Jézus meg-hallja kérésünket. Elöljáróink túl hangos megszólalá-sa, a világ morajlása ellenére Jézus meghallja a miszavunkat, segítségkiáltásunkat. Jézust követni, har-cot jelent, megmaradást, hûséget, kitartást – hangoz-tatta a lelkész. S hitünkbôl megjön a szemünk világa– zárta ünnepi beszédét Orémus Zoltán.

Ezek után Szôke Zoltán, helybéli református lel-kipásztor köszöntötte az egybegyûlteket, és elmond-ta: „Örülünk egymásnak. Ha sokszor csonka-bonkákis vagyunk. Isten keze összegyûjtött minket Tály -lyától Marosvásárhelyig, Kassától Nagyenyedig.”Belsô és külsô határok léteznek, melyek elválaszta-nak egymástól. De dalolva, Istent dicsérve letipor-hatjuk e határokat, szögezte le. Teljes szívébôl kíván-ja – folytatta, hogy az együttlét eggyé tegyen, gazda-gítson minden jelenlévôt, minden kórust.

A közös éneklés után, a templom udvarán lévôSzent László-mellszobor körül, a meghívott elöljá-rók, az országos, a megyei és helyi szervezetek kép-viselôi szóltak a szép számban egybegyûltekhez.

Boldizsár Zeyk Imre, a helyi RMDSZ részérôl ésKónya Hamar Sándor Kolozs megyei képviselômondott beszédet. Az RMDSZ helyi képviselôje ígyvall: „A 15. Szent László-napi kórustalálkozó alkal-mából nem árt, ha számban is áttekintjük a kitel-jesedô és felfele ívelô hagyományt teremtô, a magyarközösséget formáló és erôsítô kórusmozgalmunkat.Így például a tizenöt találkozóra összesen három-százhatvan kórus és dalcsoport nevezett be Komá-romtól Brassóig, Hollandiától a Vajdaságig, s többmint tizenháromezer dalos ajkán csendült fel és zen-dül ajkainkon az Istent dicsérô, közösséget formálóés lelket megújító szép magyar ének, mert mind-annyian megértettük, hogy a »Lélektelen vad idôk-ben lélek van a dalban«.”

„Határtalan, éneklô magyarságot kell összehozni,hogy valamiképpen jóvátegyük azt, ami a 20. szá-zadban elromlott. Éneklô magyarok, ha egy a nyel-vünk, egy a lelkünk, hol a hazánk? Alattunk, felet-tünk – de leginkább itt benn, a szívünkben. Éneklô

magyarság, határtalan nemzet, Szent László népe,így éltük túl ellenségeinket, tagadóinkat. Hát énekel-jetek” – hangoztatta Kónya Hamar Sándor.

Ezek után Guttman Mihály – mindenki Misi bá-csija – irányításával és a rezesbanda kíséretében, aSzózat, a székely és magyar himnusz elénekléseután, a kórusok négyes sorokban, zászlóikkal, sokanszínes népviseletben, énekszóval átvonultak a Mû-velôdési Házba. Itt Kerekes Sándor, a megyei tanácsalelnöke, Mátis Jenô, a megyei küldöttek tanácsánakelnöke, az EMKE részérôl meg Dáné Tibor Kálmánmondott beszédet. Beszédeikbôl csupán egy-egyfoszlányt emelek ki: „Az ének megerôsíti bennünkaz összetartozást”, „pompás magyarok vonultak”,„énekeljetek a magyar dal megmaradásáért”, „én idetanulni jöttem”, „Tordaszentlászló igazgyöngy, Eu-rópa gazdagabb általunk” – hallhattuk.

Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszö-vetség tiszteletbeli elnöke, ki egyben a tordaszent-lászlói nôi és vegyes kar irányítója, a kórushangver-seny egyik házigazdája miután köszöntötte a vendé-geket, ismertette a Mûvelôdés mûhelye által a RMDújraindulásának tízéves évfordulójá alkalmából ki-adott, Gáspár Attila zenetanár-karnagy által össze-válogatott zenemûvekbôl álló kórustárt, a Szivár-vány havasán címû gyûjteményt.

Ezek után következett a kórusok fellépése. E tor-daszentlászlói alkalomra összesen huszonhat kórusnevezett be. Voltak, akik igen távolról, határokontúlról érkeztek, és voltak, akik akár gyalogszerrel iseljöhettek volna e zarándokhelyre: a tordaszentlász-lói nôi és vegyes kar, a kassai magyar reformátusegyházközség énekkara, a magyarkanizsai pedagó-gusok kamarakórusa, a Tállyai Kôvirág Népdalkör,a nagyvárad-csillagvárosi református egyház kóru-sa, a magyarfenesi vegyes kar, a györgyfalvi refor-mátus egyházközség énekkara, a magyarvistai refor-mátus énekkar, a kajántói református egyházközségénekkara, a dunavarsányi Molissima nôi kar, a ma-gyarlapádi református egyházközség kórusa, a ma-rosvásárhely-alsóvárosi református egyházközségvegyes kara, a magyarlónai gyermekkórus, a kolozs-vár-kerekdombi református egyházközség vegyeskara, a szentmihályi vegyes dalkör, a marosvásár-hely-kövesdombi református egyházközség Hallelujavegyes kara, a nagyvárad-réti református Sztárai Mi-hály kórus, a magyarlónai Imreh Sándor nôi kar, a

„Dalra, magyar!”

7

Egész napos Szent István-napi megemlékezésrekerült sor Szentgericén a helyi faluközösség és a Ti-boldi Alapítvány, valamint a Maros megyei EMKEszervezésében. Simén Domokos nyugdíjas unitáriuslelkész, a csíkszeredai egyházközség alapítója hirdet-te az igét, majd Balázs Sándor helybeli unitárius lel-kész köszöntötte a vendégeket, kihangsúlyozva amagyar államalapítás fontosságát. A templomi ünne-pi mûsort Gál Katalin, Kirizsán Katalin, Paizs Kinga,Paizs Gyöngyi, Toós Emma, Iszlai Bálint és KovácsJózsef Attila szavalatai, valamint a szentgericei alkal-mi ökumenikus vegyes kar énekei alkották. Ezt kö-vette Pál-Antal Sándor történész, levéltáros könyvbe-mutatója, aki több évtizedes kutatómunkája eredmé-nyeként az utóbbi években kiadott öt könyvét hoztamagával, és ismertette a legutóbbi (Maros-széki in-tézmények és pecsétjeik) szentgericei vonatkozásait.

Délután a mûvelôdési otthon elôcsarnokábanmegnyílt Veress Elza Emôke cérnagrafika-kiállítása.A változatos geometriai formákat, érdekes ötleteketés jelképeket felsorakoztató alkotások szerzôje a Sa-pientia–EMTE marosvásárhelyi hallgatója.

Teltház elôtt került sor a kulturális mûsorra,amely akár Gyöngykoszorú-találkozónak is beillett.Toós Emma tanítónô konferálására színpadra léptekaz ákosfalvi, nyárádszentbenedeki, diósberényi,backamadarasi, szentháromsági és szentgericei nép-táncegyüttesek. Gyermekek, ifjak és idôsebbek tán-coltak teljes odaadással és lelkesedéssel. A találkozósikeréhez, a jó hangulathoz nagymértékben hozzájá-rult a három táncegyüttest is szakmailag irányító Ve-ress Kálmán, a helybeliek produkciója (üveges tánc,

Tiboldi-rigmusok a borivásról, a 76 esztendôs IszlaiBálint szavalata), valamint a testvértelepülés, Diós-berény (Tolna megye) népes küldöttségének a rend-kívül aktív és lelkes jelenléte. Bécsiné Hajnos Erikabizonyult az erdélyi körútra, ákosfalvi és szentgeri-cei fellépésre érkezô küldöttség, tánccsoport ková-szának. Ô mondta a templomi köszöntôt, ô irányítjaa hagyományôrzô együttest, amely tavaly novem-berben alakult csupán, a diósberényiek elsô szent-gericei látogatását és a testvérkapcsolat hivatalosaláírását követôen. Jelen volt Manhalt Zoltán polgár-mester-helyettes, aki a fellépô együtteseknek az em-léklapokat adta át.

Zárszavában Ábrám Zoltán, a rendezvény meg-valósításában részt vállaló Maros megyei EMKE el-nöke kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy nem-zeti ünnepünk alkalmából minél több helységbenmegemlékezzünk államalapítónkról. Örömét fejezteki, hogy a tavalyi tervek megvalósultak, és az üvegestáncáról messze földön híres Szentgerice is néptánc-találkozó vendéglátója lehetett. Arról biztosította aBalázs Sándor tiszteletes és Sára asszony által irányí-tott helybelieket, odaadó szervezôket, hogy jövôre islesz módja az anyagiak biztosításának, és így hagyo-mányossá válhat Szentgericén a Szent István-napimegemlékezés.

A szokásos falutalálkozóból kinôtt Szent István-napi rendezvény táncházzal és tábortûzzel zárult, aszentgericei színjátszócsoport Tomcsa Sándor mûve-ibôl vidám jeleneteket adott elô.

(Á.Z.)

tordai Magyar Dalkör, az aranyosegerbegyi Árva-lányhaj vegyes kar, az aranyosgyéresi reformátusvegyes kar, a kolozsvári Visszhang egyetemi vegyeskar, a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnáziumvegyes kara, a nagyenyedi egyházmegye kórusa, amarosújvári református egyházközség vegyes kóru-sa, a türei református egyházközség kórusa.

A kórustalálkozóról, mely nem verseny, megmé-

rettetés, hanem ismeret- és tapasztalatcsere inkább,minden kórus egy emlékkel térhetett otthonába. Aszervezôk minden egyes kórust egy zászlószalaggal,egy Jósika Miklóst ábrázoló, Gergely István kolozs-vári szobrászmûvész által készített plakettel és egyemléklappal ajándékoztak meg.

LADÁNYI EMESE KINGA

Szent István-nap Szentgericén

8

A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédô és Emlék-hely Bizottság szeptember 10–12. között szerveztemeg a X. Partiumi Honismereti Konferenciát, a Szat-már megyei Sárközújlakon. A rangos eseményt aMezôgazdasági Szakközépiskola dísztermében tar-tották. Dukrét Géza, a PBMEB elnöke üdvözölte amegjelenteket, majd a Szózat eléneklése után Bese-nyôdi Attila, adorjáni református lelkész tartott áhí-tatot. A konferenciát üdvözölte Sebesi János, Sárköz-újlak polgármestere, Popescu Monica, a középiskolaigazgatónôje, Káldy Gyula, a Kulturális Örökségvé-delmi Hivatal osztályvezetôje, a megyei tanács elnö-ke nevében Bara István, Kerekes József, a KirályhágóMelléki Református Egyházkerület tanácsosa, Szép-hegyi László a KÖH Szegedi Igazgatóságának igaz-gatója. A konferenciát megtisztelték jelenlétükkel Se-bestyén József, a KÖH munkatársa, Höhn József, aKÖH Gyulai Igazgatóságának igazgatója, Ráday Mi-hály, a Város- és Faluvédôk Szövetsége HungariaNostra elnöke, Halász Péter, a Honismereti Szövet-ség elnöke, Filep Mária, a Debreceni VárosvédôEgyesület elnöke.

A helytörténeti munkában, történelmi öröksé-günk megóvásában, a honismereti nevelésben elértkimagasló eredményeiért az idei Fényes Elek-díjakata következôk kapták: Péter I. Zoltán Nagyváradról,Bara István Szatmárnémetibôl, Csanádi János Kisje-nôbôl.

Hagyományunknak megfelelôen az elsô elôadá-sok a vendéglátó település megismerésével kezdôd-tek. Anzik Albert Sárközújlak történetérôl, Sebesi Já-nos a község mai arculatáról beszélt. Ezután a Bocs-kai-szabadságharc 400. évfordulója tiszteletére akövetkezô elôadások hangzottak el: Szénássy Zoltán(Révkomárom) Bocskai felvidéki hadjáratairól, Csor-ba Csaba (Budapest) Bocskai várairól, Bessenyei Ist-ván (Segesvár) Bocskai István egyházpolitikájáról ér-tekezett. Csanádi János ismertette a partiumiak sze-repét az Erdélyi Magyar Írói Rend megalapításában;Antal Béla bemutatta Biharpüspöki világháborúsemlékmûvének kálváriáját, Emôdi Tamás a síteri fal-kutatásokról és a szentjobbi ásatásokról szóló leg-újabb kutatási eredményeket tette közzé. Az idei Jó-kai-év keretében elhangzott három elôadás: KaracsZsigmond (Budapest) bemutatta Szénási magisztert,Jókai váradi regényalakját, Szénássy Zoltán Jókainaka Partiummal való kapcsolatait, Fazekas Lóránd(Szatmárnémeti) pedig a szatmáriak Jókai-tiszteletét.Az elôadások sora Széphegyi László diavetítésévelvégzôdött, Békés megye veszélyeztetett mûem-lékeirôl. Ezután a közeli világháborús emlékmûhözvonultunk, ahol Anzik Albert ismertette az emlék-mû hányatott történetét.

Másnap Péter I. Zoltán a váradi várban épült elsôrómai katolikus székesegyházról, Pálkovács István(Temesvár) a bánsági Nikolaus Lenau magyar vo-natkozásairól, szobráról és emléktáblájáról, Ves-selényi Gyula Tibor (Nagyvárad) az ipartörténetimûemlék- és emlékhelyvédelem néhány Bihar me-gyei sajátosságáról értekezett. Jeles személyiségekrôlbeszélt: Deák József (Borossebes – a Váradi Török

család története), Pávai Gyula (Arad – Dálnoki NagyLajos), Székely Antal (Ombod – Vass Sándor állator-vos). Ezt követôen Lakóné Hegyi Éva (Zilah) az úri-himzés történetét ismertette (A varrás mûvészetetöbb évszázaddal ezelôtt), bemutatva több régi ere-deti hímzést; Sebestyén Kálmán (Budapest) egy elfe-lejtett színházról, a Szatmári Népszínházról; BuraLászló (Szatmárnémeti) pedig helytörténetírásunkbuktatóiról beszélt; Krestyán Ilona (Temesvár) konk-rét adatokat közölt Temesvár és vonzáskörzeténekgazdasági kapcsolatairól a 20. század elsô két évti-zedében; Borbély Gábor (Nagyvárad) az Érmellékszôlészetérôl a filoxéra után, Szuhányi Sándor(Érmihályfalva) pedig Jakab Rezsôrôl, Érmihályfalvafôjegyzôjérôl, aki a homoki szôlôt betelepítette. Ku-pán Árpád (Nagyvárad) egy szomorú eseményt is-mertetett, a mezôbikácsi lázadás következményeit;Nagy Aranka (Nagyvárad) bemutatta a nepáli ma-gyarokat; Kovács Rozália (Érmihályfalva) a Turulnemzetség által Érmihályfalva környékén alapított,de már elpusztult településeket mérte fel. A konfe-rencia közgyûléssel végzôdött. Elôször Halász Péterüdvözölte a konferenciát, Dukrét Géza beszámolt akét konferencia közötti jelentôsebb eseményekrôl.Ezután megbeszéltük a könyv- és lapkiadási gondo-kat, terjesztést, eladást. Filep Mária Debrecenbôl is-mertette az ottani honismereti tevékenységet, majdhatározat született a két egyesület kapcsolatainakszorosabbá tételérôl. Közösen meghatároztuk a jövôév kutatási témáit: jelentôs évfordulók, pusztuló mû-emlékeink, élô hagyományos kismesterségek, mel-lettük marad a 20. század öröksége, valamint a Rá-kóczi- és Bocskai-szabadságharc. Pálkovács István,Temes megyei területi elnök bejelentette, hogy akövetkezô konferencia színhelye Zsombolya lesz. A2005. év programtervét a következô elnökségi ülésenvéglegesítjük, november 27-én, Nagyváradon.

A vasárnapi szakmai kirándulás felemásan sike-rült. Indulás után az autóbusz elromlott, így néhányszemélygépkocsival a társaság fele tudta bejárni atervezett útvonalat. Avasújvároson meglátogattuk areformátus templomot és megkoszorúztuk a nemrégfelavatott világháborús emlékmûvet, Vámfaluban avidék egyetlen mûködô fazekasmesterénél jártunk,Avasfelsôfalun a görög katolikus templomot, a vízi-malmot, Bikszádon az ásványvízforrást és a 18. szá-zadi kolostort tekintettük meg. A kirándulás fény-pontja a Kôszegremetén álló, Erdély egyetlen Szé-chenyi-emlékmûvének meglátogatása volt. Az obe-liszk megkoszorúzása után megtekintettük a közelikányaházi víztárolót, majd visszatértünk Sárközúj-lakra.

Az élesdi, XII. Partiumi Honismereti táborról kü-lön is érdemes szólni. Az Erdélyi Kárpát Egyesület-tel közösen szerveztük meg augusztus 12–18 között,a református egyházközség meghívására. A házigaz-da Lugosi Mihály lelkipásztor volt, így a sátortáborta parókia gyümölcsösében állítottuk fel. A táborbanközel harmincan vettek részt, zömében Nagyvárad -ról, a többiek Szilágysomlyóról, a cserkészcsapattól,Zilahról és Gálospetribôl jöttek. A délelôttök most is,

HONISMERETI KONFERENCIASÁRKÖZÚJLAKON

9

hagyományosan, munkával teltek. A reformátustemplom melletti kis parkot kellett kitakarítani, ahola város világháborús emlékmûvet akar felállítani. Apark szélét valamikor díszítô, elvadult bukszusbok-rokat kellett gyökerestül kiszedni, s a park egész te-rületét letakarítani a virágok maradványaitól és anövényzettôl.

Délután honismereti elôadások hangzottak el:Dukrét Géza a környék földrajzáról, gazdasági életé-rôl, Józsa Ferenc Élesd történelmérôl, Juhász Ibolyanépi hagyományokról, Homonnai Gábor a szôlészet-rôl és borászatról beszélt. Meglátogatták a város mû-emlékeit, az ifjúsági és árvaházat, az üveggyárat ésSólyomkô várát. A tábor a megérdemelt autóbuszoskirándulással végzôdött. A részvevôk meglátogattákMagyargyerômonostor, Magyarvalkó, Körösfô, Bán-ffyhunyad Árpád-kori mûemléktemplomait.

A tábor most is önellátó volt, a konyhán napontaháromszori meleg ételt készítettek a lányok DukrétAranka vezetésével. A konyha zavartalan mûködé-sét Újvárosi Tibor biztosította. A szervezésében és el-látásában segítettek Lugosi Mihály lelkipásztor, Fe-jes György fôgondnok, Tempfli József megyés püs-pök, Kubalak Péter tisztelendô, Létai Zoltán alpol-gármester, valamint az egyházközség tagjai.

A rendezvények támogatói voltak: a NemzetiKulturális Örökség Minisztériuma, az Illyés Közala-pítvány, a Királyhágó Melléki Református Egyház-kerület, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség,Sárközújlak Polgármesteri Hivatala, Adorjáni Refor-mátus Egyházközség, a Hi Soft Computer kft.

DUKRÉT GÉZA

Egy, a munkásságát jól ismerôpályatársa úgy jellemezte CsekePétert, hogy ô az a szellemi minde-nes, aki az el nem végzett munkáknyugtalanító tudatában kitartó,szerves önépítkezéssel felnô a leg-nehezebb feladatokhoz is. Újság-íróként kezdte pályáját, s tisztele-tet érdemlô alázattal, áldozatosmunkával, hosszú ideig remény-fosztó környezetben küzdötte ma-gát a tudományos kutatómunkaélvonalába. Életmûve szinte észre-vétlen vált az erdélyi szellemi életmeghatározó részévé.

Szociográfus, szerkesztô, sajtó-,eszme- és irodalomtörténész, esz-széíró és filológus, mûvelôdés- ésegyetemszervezô egy személy -ben, ám e sokféle látás- és gondol-kodásmód, valóságismeret és szé-les horizontú tudás életmûvébenarányosan kiegészíti és megerôsítiegymást; a romániai magyarságmindennapi életének mély isme-rete az ô esetében nem papírízûtudományt eredményez, haneméletszerû következtetésekhez se-gíti.

Sokszálú munkásságának fôkutatási területe a két világhábo-rú közti erdélyi magyar irodalom-és a kisebbségi létértelmezés esz-metörténete. A Trianon utáni esz-mélôdô évtizedek tagolt, pontosismerete az erdélyi magyarságönismeretének, önmeghatározá-sának elengedhetetlen, ugyanak-kor rendkívül érzékeny területe,melynek kutatása a diktatúra évti-zedeire kényszerûen megszakadt;megfosztva a kisebbséget attól,

hogy létezésérôl való gondolkodá-sa áthagyományozódjék, meg-fosztva saját jövôképének straté-giájától.

Cseke Péter alapkutatásaival,különösen a két háború közti sajtótörténetének (Korunk, ErdélyiHelikon, Erdélyi Fiatalok, Termésstb.) módszeres feltárásával átvi-lágítja a transzszilván mozgalomés a különbözô erdélyi kisebbségilétértelmezô irányzatok kereszt-és hosszmetszetét; higgadt, tisztá-zó tanulmányokban tekinti át azerdélyi népi mozgalmat. Objektívfilológusi pályaképet rajzol KósKárolyról, Makkai Sándorról, Ba-lázs Ferencrôl, Jancsó Béláról,László Dezsôrôl, Horváth István-ról és sorolható a portrék sora,melyekkel az erdélyi tudományosélet kényszerû mulasztásait pótol-ja. Közel húsz kötet jelzi eddigéletmûvét: a szociográfiai riport-és tanulmánykötetek mellettolyan szövegkiadások, mint azErdélyi Fiatalok mozgalmának, il-letve a Nem lehet vitának a feltá-rása, legutóbb pedig a Tizenegyekantológiájának – recepciótörténet-tel kísért – közreadása. Erdély-szeretete, szülôföld iránti elköte-lezettsége tudományos objektivi-tással és tárgyának példázatosanelmélyült ismeretével párosul:megállapításait, következtetéseitrendkívüli körültekintôen okoljaés adatolja. Az erdélyi magyarságmúltjára, sorsára vonatkozó józanmérlegelései szociológiailag ismegalapozottak, hitelesek.

Mûveivel és egész tevékeny

életével úgy kapcsolódik a hagyo-mányok folytonosságához, hogyeközben jelentôsen hozzájárul aromániai magyarság tagoltabb,valósabb énképéhez, s így jövô-stratégiájához. Munkássága alap-ját képezheti egy korszerû, a kétvilágháború közti erdélyi iroda-lomtörténet és a Trianontól napja-inkig tartó idôszakot átfogó esz-metörténeti kézikönyv megírásá-nak is. A Magyar Alkotómûvé-szek Országos Egyesületének Iro-dalmi Tagozata Cseke Péter nagyigényû és nagy ívû irodalom- éseszmetörténeti munkásságát kí-vánja elismerni a Pro Literatura-díjjal.

PÉCSI GYÖRGYI

Cseke PéterPro Literatura-díjas

Cseke Péter

10

Ha beletekintünk dr. Buzás Lajos életrajzába,summásan a következôket rögzíthetjük: a kolozsváriegyetemi éveket követôen – ahol önerôbôl tartottafenn magát – hazamegy Kalotaszegre, végleg letele -pedik Bánffyhunyadon, ahol megkezdi életcéljánaktekintett ügyvédi gyakorlatát. Elôször ügyvédbojtár,majd 1936-tól önálló irodát nyit. Közben családotalapít. A „felszabadulás” után ügyvédi munkakö-zösségbe kényszerítik, melynek rövidesen megbízottfelelôse lesz. E népes munkaközösségben sok azegyetemrôl alighogy kikerült, Kolozsvárról ingázókezdô jogász, akiket Buzás ügyvéd irányít. Szorgal-masan intézi a Bánffyhunyad és környékérôl hozzá-forduló ügyfelei ügyes-bajos jogi dolgait. A rajonrendszer megszûnése, az új területi elosztási rend-szer bevezetése után Zilahra ingázik, innen megynyugdíjba. Ez után is tevékenykedik Bánffyhunya-don, jogi tanácsokkal látja el az arra rászorulókat ésbesegít a városi bíráskodási bizottságban.

Hagyatékában jelentôs számú, dokumentum ér-tékû akta, ügyirat, okmány vár avatott feldolgozás-ra, amibôl bizonyára egy adott idôszakban Bánffy-hunyadon és a környezô falvak jogi ügyeinek a ke-resztmetszete kerülne felszínre.

E hagyatékban találtam rá Kós Károly leveleire,melyeket Buzás ügyvédnek, jogi ügyintézôjénekcímzett. Apámat megidézô, a Kalotaszeg kulturálisközéleti havi lapban 1991 januárban megjelent össze-állításában (Buzás ügyvéd) közöltem egy Kós-leve-let, melyet újra bemutattam 1995-ben az Erdélyi Mú-zeum közlönyének összevont, 3-4. füzetében (A ka-lotaszegi Buzás család-közösség). E levél többszöripublikálását azért is tartom oly fontosnak, mert eb-ben Kós Károly említést tesz a Budai Nagy Antal cí-mû színjátékának a budapesti bemutatójáról (1942.szept. 5.). „Vajon egészséges gyermek lesz-é, vagyvalami ostoba torzszülött.”)

A Sas Péter mûvelôdéstörténész szerkesztésében,tanulmányával és jegyzeteivel nemrég megjelent ha-talmas méretû, 726 Kós-levelet egybegyûjtô könyvé-ben (Kós Károly levelezése. Mundus Kiadó. Bp.2003) négy, Sztánáról ill. Bukarestbôl keltezett, dr.Buzásnak szóló levelet közöl. Ezek közül három azOrszágos Széchényi Könyvtár tulajdonában, egy ma-gántulajdonban van. A szerkesztô a levelezôtársakatröviden be is mutatja. Dr. Buzás Lajosról így ír(1907–1986): „Ügyvéd. 1935 óta folytat ügyvédi gya-korlatot. 1945–1966 között a helyi ügyvédi munka-közösség felelôse. Kós Károly jogi képviselôje birtok-vásárlási ügyekben, majd 1944 után a sztánai Varjú-vár és a földek körüli birtokperekben.” Az elsô kö-zölt levélcímzése kettôs: Albrecht Dezsônek és BuzásLajosnak (313. sz., Sztána, 1939. VII. 26.), a többi há-rom kizárólag Buzásnak szól (327. sz., Sztána, 1942.VIII. 12.; 346. sz., Bukarest, 1947. XI. 13.; 347. sz., Bu-karest, 1947. XI. 25.). Albrecht Dezsô (1908–1976)ügyvéd, újságíró, szerkesztô, politikus, Buzás Lajosbaráti köréhez tartozott.

Az említett könyv ismertetése, méltatása nem fel-adatom, ez külön, mélyreható tanulmányt igényel ésérdemel. Mégis, a könyv tekintélyes méretei, fontos-

sága ellenére sem teljes, hiszen maga a szerkesztôSas Péter írja (A kiadásról): „… Végezetül szeretnémhinni, hogy a most közreadott levelezéskötet… to-vábbi levelek elôkerülésének ösztönzésére is szolgál,melyekkel elérhetô közelségbe kerülhet Kós Károlylevelezésének második, bôvített és teljességre törek-vô kiadása.” Ehhez az elképzeléshez szeretnék hoz-zájárulni az alábbi, ez idáig ismeretlen, dr. Buzás La-jos hagyatékából napvilágra került világháborús le-vél közreadásával.

BUZÁS PÁL

Kós Károly levele Buzás LajosnakFejléces papíron: Kós Károly Sztána (Kolozs-vm)

Kedves Lajos öcsém!Csak ma kaptam meg Körösfôrôl a mellékelt adó- és ér-

tékbizonyítványt, és most a helyhatósági bizonyítvánnyalegyütt küldöm remélve, hogy nem túl késôn. Ma érkezetthaza két unokámmal a leányom Bpestrôl. Végigélvezték ategnapi bombázást és mondhatom, nagyon-nagyon keser-ves részleteket mesélt. Bár ôket nem érte baj, mert Budátnem bombázták, de annál jobban a Ferencvárosi pályaud-vart, ahol még eljövetelükkor is égett a pestiek április hóraodaszállított és vagonokban levô zsírja.

Itt mégis talán nyugalmasabb a világ, és lám, Bpestetsem mentették meg az angol-amerikai bombáktól a zsidók.

Barátsággal köszöntKós Károly

Sztána, 944. IV/4.

Kós Károly levelezése Buzás Lajossal

11

2001. Lázárfalva – Büdös-fürdô, 2002. Tusnád –Nádas-fürdô, 2003. Csíkkozmás – Sósszék-fürdô,2004. Kászonújfalu – Sóskút-fürdô. Egy hét alatt 50-70 anyaországi, erdélyi, vajdasági, felvidéki önkén-tes – egyetemista, végzett tájépítész, építész és másszakmabéli fiatal a helybéliekkel kalákában népigyógyfürdôt újít fel, épít fel a Székelyföldön.

A vidéket járva az ember rácsudálkozik a tájszépségére, elevenségére. Ez a világ a tündérek ésóriások földje, ahol a székely mondavilág alakjaimegjelennek a reggeli párában, a felszálló ködben, afelhôkben, a fortyogókban, a Föld és az Ég fenyôfák-kötötte nászában. Szirti sasok, békászó sasok és öly-vek uralják itt a légteret, hollók kísérik a lelkükbenszabad, tájban barangolókat. A geológus szerint fia-tal, emberöltôvel mérve azonban ôsi vulkáni hegy-formák jelentik a szívét ennek a vidéknek. A vulkánitáj egykori mûködésének öröksége az a rengetegbuzgó, fortyogó, többnyire hideg forrás, a hegygyomrából bûzös gôzöket eresztô gázkiömlés,amelynek áldásos, gyógyító hatását az ember ôsidôkóta ismeri. S nemcsak ismeri, hanem használja testi-lelki bajaira. A táj szépsége, a természet elevensége,a természeti erôk érzékelhetô ereje egyben szakrálisélményt is jelent. E vizekbe mártózva vagy gázfere-dôzés közben csendben beavatódunk a természet tit-kaiba. Tisztelet és alázat születik meg bennünk a ter-mészeti, a teremtett világ iránt, s ez az állapot segíttesti bajainak legyôzésében, a gyógyító összetételmellett.

Nem túlzás, ha azt mondjuk a Kárpát-medenceegy nagy gyógymedence. Hideg és meleg vizûgyógyerejû források sokasága tör a felszínre, vagyfeltáratlanul várat magára.

A Kárpát-medencén belül Székelyföld elsôsorbana hideg és a mezotermál gyógyvizekben gazdag.Ezen a vidéken nem csupán a vizek, hanem a helytestet és lelket felüdítô ereje is hozzájárul a gyógyu-láshoz. Hiszen kit nem indít csodálatra a természet,a táj gazdagsága, az ember tevékenységével áthatotttermészet szépsége! Európán belül a hely szellemé-vel összhangban lévô, a tájban élô közösség általmûvelt kultúrtáj talán még mai napig itt ôrzôdöttmeg leginkább.

Székelyföld természeti és kultúrtörténeti értékei-ért leglátogatottabb térsége a Csomád–Büdös-hegy-csoport, amely az Erdélyi-medence keleti pereménfeltörô vulkánosság legutolsó s egyben leglátványo-sabb kitörési centruma. A Csíki- és a Bodoki-hava-sok közé beékelôdött hegycsoport fiatal vulkánikúpjai lenyûgözôek. Vonzó hatását természeti és táj-képi értékeinek köszönheti. A Csomád-hegység köz-ponti részén csillog a Szent Anna-tó, Közép-Európaegyetlen krátertava. Az öregebb kráterben alakult kia periglaciális maradványnövényekben, tószemek-ben rendkívül gazdag Mohos vagy Kokojzás havasitôzegláp. Európában itt, a Büdös-hegyen található aleggazdagabb széndioxidos-kénhidrogénes gázöm-lés, a torjai Büdös-barlang. A hegység egész terüle-

tén fellelhetôek a változatos vegyi összetételû szén-savas ásványvizek, népiesen a borvizek. Több bor-vízforrás köré az évszázadok során népi fürdôk léte-sültek.

A Csomád–Bálványos régió a Csomád-hegységlábánál fekvô településeken szervezôdött meg. A ré-gióban természeti és történelmi értékekben gazdag,fejlôdéstörténetében a hegycsoporthoz kötôdô, ámönállóan fejlôdô és gazdálkodó, egymással határosöt település: Lázárfalva, Tusnád, Tusnádfürdô, Sep-sibükszád és Torja található. Évszázadok során az ittlakók létüket a táj természeti adottságai által megha-tározott gazdálkodásra alapozták. A térség olyan ér-tékekkel rendelkezik, amelyek európai jelentôségû-ek, egyes területein pedig világritkaságnak számíta-nak.

A Csomád–Bálványos régió természeti, táji érté-keit és szépségét a 18. század végétôl kezdôdôen sokremek tollú szerzô örökítette meg. Az elsôk között ta-lálható Teleki Domokos, Kôváry László, Orbán Ba-lázs, Jókai Mór. A honismeret fontossága a tájak meg-ismerésén keresztül tudatosul. Ezt tudatosította Han-kó Vilmos, Endes Miklós, Szádeczky Kardoss Lajos,Ferenc Béla, Bányai János, Székely Géza, KónyaÁdám, Kovács Sándor, Kristó András, Jánosi Csaba,Zsigmond Enikô és még sokan mások, akik e vidék-kel más és más megközelítésbôl, de mindnyájan ahely szelleme iránti lelkesültséggel foglalkoztak.

Az itt található különleges források és gázkitöré-sek gyógyító hatását nemcsak az itt lakók, hanem azide látogatók is hamar felismerték, s használták. Afürdôk kiépítése általánosságban a 19. század köze-pén indult meg, a polgári fejlôdéssel párhuzamosan.A fürdôkultúra fejlôdése és hanyatlási periódusainagy hatással voltak a vidékre. A turizmuz kialaku-lása pedig a 19. század végére tehetô. A turizmus-

Tündérek és óriásokföldjén

Borvízkalákák Csíkban

12

nak, mint mozgalomnak a célpontja a természeti, tá-ji, kultúrtörténeti értékeket. A bakancsos turizmustóla szervezett turizmusig meghatározott infrastruktú-ra kiépülését követeli. A térség gazdasági fejlôdésé-ben szerepet játszott az ide érkezô vendégforgalom.Kialakultak a vendégvárás szokásai, növekedésévelpedig a vendéglátóipar. Mind a fürdôkultúra, minda turizmus elengedhetetlen követelményeket tá-maszt a vendégvárással szemben. A vendégvárásszínvonala lehet a sikere, vagy a gátja a fejlôdésnek.

Kôváry László 1853-ban a következôket írja: „Azerdélyi, ki hazáján túl nem járt, eltelve e szépségekmindennapi látásával: csak szereti, de nem ismerihazáját. Az idegen mintegy tündérkertbe lép be, bá-mulja hegyeinket, melyek fölött erdô zöldell, gyom-rában pedig sót, aranyat és ezüstöt vágnak, bámuljakeskeny völgyekben futó szilaj folyóinkat, s partjo-kon a sok festôi vidéket. Mi nem bámuljuk többé; demint minden hegyi lakos, a nélkül hogy tudnók mi-ért, bálványozzuk e földet. Bálványoztuk, de nem ta-nulmányoztuk.” A szerzô felhívja a figyelmet, hogynem elég szeretni a tájékot, ahol él az ember, hanema külsô szemlélô érdeklôdésével tudatosan kell felis-merni értékét, és így biztatja a 19. század közepi ol-vasót: „Keressétek föl ezeket a helyeket szünidôtök-ben s örök életre emlékezetes kincsekkel gyarapít-hatjátok ismereteiteket!”

Orbán Balázs a nemzeti önfelismerést az emberés természet történeti összefonódásában véli megta-lálni. Munkája, a Székelyföld leírása egyedülálló mûés teljesítmény. A mai napig eleven forrás, amelybôlsokan merítenek. A természeti értékek, kultúrtörté-neti emlékek, történelmi események és a kora hely-zetének leírása az adott helybôl indul ki. Rácsodál-kozás a tájra és tudatosítása a benne rejlô értékek-nek, valamint annak, hogy az ember egy hely képéttevékeny jelenléte határozza meg. Mûvében részlete-sen bemutatja a Csomád–Bálványos régió természe-ti, táji kincseit, településeit.

A fürdô és gyógyüdülô akkor kifizetôdô, ha azide érkezôk megfelelô ellátásban részesülnek, és szó-rakozási lehetôségeket biztosítanak számukra. Ez ki-tûnik azokból az elemzésekbôl, amelyek különbözôkorokban a fürdôkultúra felvirágoztatására, meg-mentésére irányultak. Az EKE balneológiai osztálya

1898-ban az akkor készülô fürdôtörvény kapcsán aminiszterhez folyamodott. Levelében hívta fel a fi-gyelmet arra, hogy a fürdôvállalatok a nélkülözhe-tetlen felújításokhoz szükséges pénzhez nem jutnakhozzá. A pénzintézetek a fürdôkre pénzt nem hite-leznek, arra hivatkozva, hogy a források elapadhat-nak, vagyis a fürdôvállalatokat nem tekintik legitimüzletnek. Ezen még a tervezett húszéves adókedvez-mény sem segít, amelyet mellesleg már az 1896-ostörvény is lehetôvé tett.

A fürdôk történetétôl elválaszthatatlan a turiz-mus fejlôdése. 1911-ben Herrmann Antal Bálványos-fürdô kapcsán a következôket írja: egyben fürdô-,nyaraló-, és kirándulóhely. A természeti szépségekés ritkaságok világba való elhíresztelésével turistákezrei jöhetnének ide. A nevesebb fürdôhelyek mind-egyikérôl ismert gyalogutak vezettek a környezô ter-mészeti értékekhez, táji szépségekhez, illetve aszomszédos fürdôkhöz.

A honismeret, a fürdôkultúra, a turizmus és avendégvárás egy tájhoz tartozó története a mai korszámára fontos üzenetet rejteget. Mindezek a kérdé-sek ma is szorosan összefüggenek a táj jelen helyze-tével és jövôbeli fejlôdési lehetôségeivel. Ezért nemhiábavaló a történeti visszatekintés.

A gyógyhelyek hasznosításának történetében kétirányzatot különböztethetünk meg. Egy részük ki-sebb kiépültséggel megmaradt természetközeli álla-potában, amelyet elsôsorban a helyi, környékbeli la-kosság használ (Sósszék-fürdô, Fortyogó-fürdô, Ná-das-fürdô, Veres-víz, Antalkáék feredeje, Mikes-für-dôk, Pokol-völgy). Másik részükre komoly gyógy-üdülô-kultúra telepedett (Tusnádfürdô, Bálványos-fürdô). A székelyföldi fürdôk jelentôségét már igenkorán tudományos igénnyel kutatták és például1875-ben, az Elôpatakon megrendezett magyar orvo-sok és természetvizsgálók XVIII. nagygyûlésén(amelynek egy kihelyezett tagozata Tusnádfürdôndolgozott) méltatták gyógyhatásukat, népszerûsítveezzel a fürdôkultúrát.

A térségben a történelmi dokumentumok, archívfotók, leírások, pezsgô fürdôéletrôl számolnak be, deaz itt élô idôs emberek is a népi fürdôkhöz kötôdôcsodagyógyulásokról számolnak be. Saját magunk ismegtapasztaltuk rendkívüli hatásukat. Az elhanya-

13

golt, magukra hagyott fürdôk, mofetták szívszorítólátványa terepjárásaink során érlelte bennünk a gon-dolatot, valamit tenni kellene. De hogyan lehet kez-deményezni rendbehozatalukat?

Az elsô fürdôkalákát 2001-ben Lázárfalván (Nyír-fürdô), a másodikat 2002-ben Tusnádon (Nádas-für-dô), a harmadikat Csíkkozmáson (Sósszék-fürdô), anegyediket idén a Csomád–Bálványos régió szom-szédságában lévô, a Kászoni-medencében fekvô Ká-szonújfalu határában (Sóskút-fürdô) szerveztükmeg. A fürdôépítéshez, felújításhoz a hagyományosszékely közösségi munka formáját, a kalákát válasz-tottuk. A kalákában az a nagyszerû, hogy mindenkisaját erejének, képességének megfelelôen segíthet.Van, aki szállással, van, aki kétkezi munkával, pénz-zel, vagy egy kosár almával. A kaláka során azideérkezôk a faluban házaknál, az iskolában laknak,a falubéliek fôznek. A fát többnyire a közbirtokosságadja. A munka elôkészítését a budapesti Ars TopiaAlapítvány, a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda, hely-ben pedig a Csíki Természetvédô és TermészetjáróEgyesület és a Transpagony Kft. szervezi a helyi ön-kormányzatokkal és önkéntesekkel együtt. A kalákasorán hagyományos építôanyagokkal és építésmód-dal fürdô- és lábáztató-medencéket, öltözôfülkét,függesztett pallóutakat, filagóriát, padokat, pihenô-helyeket, forrásfoglalást és forrásházakat építünk.Erózió elleni fûzfonatokat fonunk, élôfûz építmé-nyeket állítunk. Mindezt úgy, hogy a természeti érté-kek megôrzésére felhívjuk a figyelmet. A hagyomá-nyos székely festési móddal információs táblákat

festünk, keresztet, vagy kis fûzkápolnát állítunk. Es-ténként a tájról, a természeti, építészeti, kultúrtörté-neti értékekrôl, a Székelyföld jövôjérôl elôadások,beszélgetések folynak, a falukép-megújítási tervekszületnek. S természetesen a táncház is része a prog-ramnak. A kaláka alatt a falubéli gyermekeknek rajz-kézmûves foglalkozást szervezünk, s ebbôl kiállítástrendezünk. Nehezen összegyûjtött, kis pénzekbôlvalósul meg mindez, egy hét leforgása alatt. A für-dôépítés a szenteléssel s faluünnepséggel zárul, ahola részvevôk emléklapot kapnak.

Mindegyik kaláka csodálatos és életre szóló tett.Áldásos munkával jött létre, feredôzés nélkül is min-denki gyógyulására vált. Gyógyulhatott a hite, hogya munkának van szentsége. Gyógyulhatott a lelke azegymást segítô, egymásra figyelô alkotó munkában.A munka értelmét igazolja, hogy sokan használjákezeket a helyeket. Így ez a munka nem csupán érték-védelem és tájfejlesztés, hanem közösségépítés is.Hiszen a táj elevenségét, életét csak az ott élôk tud-ják továbbörökíteni, s nem mindegy, hogy milyenformában.

Az értékekre felhívni a figyelmet többféleképpenlehet. A fürdôépítô kalákák mellett elkészült a régiótematikus túraúthálózata, 27 km-es kerékpáros bor-víztúraút épült az Olt mentén, kiadványok, túrakala-uzok születtek, s most készül egy kis borvízmúzeumTusnád központjában.

HERCZEG ÁGNES – JÁNOSI CSABA

A fotókat Takács Edvárd készítette

14

Könczey Elemér 1969-ben szü-letett Székelyudvarhelyen. 2001-ben végezte el a grafika szakot akolozsvári Ion Andreescu Képzô-mûvészeti Akadémián. Grafikus.Reklámgrafikát és kiadványszer-kesztést tanít a kolozsvári BBTE új-ságírói szakán, több egyéni tárlatavolt. A magam részérôl a vizuálispublicisztika grafománja címszóalá sorolom ôt. Emberünk Platónután szabadon azt hirdeti, hogyminden képzômûvészeti alkotásvalahol létezik az éterben, csak lekell szedni onnan. Mi ráérôsentöprengünk, hogyan lehet a falrafelszurkált képsort, ezt a hosszanpergô, több száz kockából állórajzfilmet leszedni a lábáról, mind-közönségesen megfejteni. Dara-bonként szemlélve a dolgot – kön-nyû feladat elôtt állunk. Együtte-sében nézve, patinás környezet-ben ezt a mosolykiállítást, kissémár nehezebb a dolgunk.

Tavaly ugyanitt, Mátyás királyszülôházában több tucat mûvészKolozsvár-tematikájú, mátyásoskiállítását tekinthettük meg. Ak-kor, pukkasztani próbálván Kön-cit, rákérdeztem, hogy ebbôl anagy komolyság-kavalkádból hiá-

nyolja-e a helyi karikaturistát. Jólmegjártam, mert kiderült, hogy abejáratnál Mátyás király... a lecsú-szott babérkoszorúval... az ô alko-tása. A patinás rámába helyezettmû azért volt láthatatlan, mert stí-lusa mindenben eltért a jellegze-tes K betûstôl. A megszokott véd-jegyek képi átfogalmazása, átgyú-rása is tökéletes csattanóként mû-ködhet – vagyis: Könczey Elemér-rel jó lesz vigyázni, sosem tudhat-juk, hol, melyik sötét sikátorbanleselkedik ránk egy élesre kifentpoénnal.

Ezeket a poénokat mindenkiott kapja meg, ahol megérdemli.Van, aki a sport-, más a részvét-nyilvánítási rovatnál kezdi olvas-ni az újságot. Én a karikatúrát ke-resem meg elôször. A Népszabad-ságban Tettamanti rajzait, a Ro-mânia Liberã oldalain Veludát, a22-ben Perjót, a Krónikában Könciegyperces grafikáit kutatom. Mertsokkal könnyebben emészthetô avilág, a maga szép és rettenetestörténéseivel együtt, ha elôbb (alehetôségek szerint) kedvem sze-rint mosolygok rajta, nem pedigegybôl a sûrûjébe vetem belé ma-gam. Jó értelemben vett grafomá-

nia, vizuális publicisztika a javá-ból, amit Könczey mûvel (immárévek óta!) a romániai magyar saj-tóban: elindul egy tehetséges fia-talember, hóna alatt a Perspektí-vával és a Campusszal, majd fel-felé lép egyet, a Szabadságnál lát-juk viszont, aztán országos szint-re ugrik a Krónikával. Innen –mondhatnánk komolyan-moso-lyogva – már igazán csak a Puli-tzer emlékdíj karikatúra szekció-jában következhetne holmi elis-merés.

De komolyra fordítva a szót:térjünk vissza ahhoz a részhez,hogy vizuális publicisztika ésegyperces grafika! Könczey szószerint megírja ezeket a képeket,ezért akaszthatjuk rá a vélemény-formáló jelzôt. Nemcsak kimértenmegrajzolja egyperceseit, hanemfrappáns történeteket rejt el azegyszerû vonalak közé. Legérzék-letesebb, leginkább szöget a fejéntalált alkotásai azok, amelyekrôlteljes egészében hiányzik a betû(még a NATO vagy Irak sem„csúszik be”). Ahol a mû sem tar-talmaz írást, illetve alatta sem lá-tunk címet – ezek az igazi Kön-czey-alkotások. Így válik a szö-vegnélküliség fontos kiegészítôelemmé nála. Bizonyára nem ha-ragszik meg a mûvész, ha kifecse-günk róla egy nyílt titkot, éspedigazt, hogy egyáltalán nem nevez-hetô az írás rabjának. És ez igen-csak dicséretes tény, ha figyelem-be vesszük, hány fecsegô véle-ményformáló sajtóguru tényke-dik Erdélyország gyönyörûségessajtóberkeiben.

Hölgyeim és uraim, itt van va-laki, aki megelégszik a hátsó olda-lak valamelyikével, ott is mind-össze egy tenyérnyi felülettel, ésezen a parányi helyen kitartóan,nap mint nap bombáz bennünketa világról alkotott különvélemé-

Galéria

Vizuális publicisztika

15

nyével. Ami szerinte valahogy ígyfoglalható össze: „Az emberi bu-taság végtelen, így soha nem fo-gok kifogyni a témából... Az iránya következô: az aktuálison keresz-tül az egyetemes felé, arra törek-szem, hogy ezek a rajzok ne ve-szítsék el aktualitásukat, és uni-verzális, akár a több ezer kilomé-terre lakók számára is érthetôüzenetet hordozzanak.”

A mindennapi robotnak (mertarról van szó, akármennyire élve-zet a neve), a napi penzumnakpersze hátulütôje is van, éspedigaz, hogy nem minden rajza ütimeg a világszínvonalat, néha apoén fáradtnak vagy mûvészünk-höz méltatlan erejûnek tûnhet,mindazonáltal az évi egy-kétgyengébb rajzért sokszorosankárpótol a derékhad. Ami: nem-csak poén, nemcsak történet,nemcsak az a bizonyos mûvészivesszôparipa, hogy 50% tartalom,50% forma, illetve, hogy e két do-lognak összhangban és egyen-súlyban kell lennie, hanem valamiegészen más is. A többletben ben-ne van a kor, a maga Amerikájá-val, Európájával – de gyakran amaga Romániájával is. (Telitalálata nyaktilóval kivégzett Románia-térkép, illetve a parittyából a NA-TO felé kilôtt ország.)

A géntudománytól a csecsebe-csékig, az élet apró eseményeitôla globalizáció „áldásáig” mindenfoglalkoztatja Könczeyt. Férfi-nômókás kapcsolata, agytekervé-nyek mutatványa, homokórák já-téka, néhol egy kis akasztófahu-mor, minden van itt! Hol a gazda-sághoz, hol a politikához, máskoraz egyre ridegebb emberközi kap-csolatokhoz nyúl a mûvész, mesélnekünk, mondja, rajzolja a magá-ét, próbál meggyôzni igazáról.

Csakhogy ezt sosem úgy teszi,hogy kellemetlen szájízzel marad-

junk utána, mintha legyûrtek vol-na valamit a torkunkon. Elegáns,nyugodt, ugyanakkor rendkívülhatásos meggyôzési technikája, tö-kélyre fejlesztett vitamódszere van.Amihez természetes módon az ishozzátartozhat, hogy alkalomad-tán önmagával is vitázgat, sajátmagát figurázza ki. Aki mindezekután azt gondolná, hogy Könczeyúton-útfélen jópofizni akar, aki-nek a poén mindössze olcsó,kézenfekvô eszköz, nem pedig célaz elgondolkodtatás rögös útján,az téved.

Óriásit téved az is, aki úgy vé-li, hogy mûvészünk mindenneltréfál, mindenkinek képzeletbelifügét mutat. Nem másért, de ôrettenetesen komolyan veszi a vi-lág történéseit. Azt is, amit nemfeltétlenül kellene. Példa erre ahalálos kép. Helló, komám, itt va-gyok! Kitalálod, ki az? Vegyem lea kezemet? És a vigyorgó alaknem mer megfordulni. Bölcsôtôl akoporsóig kifeszít nekünk a mó-kamester egy kötelet, azon im-bolygunk, kezünkben mindösszeaz egyensúlytartó bot. A pocakos

halál vállára veti a kaszát, és ha-zafelé bandukol: jó munkát vég-zett. Más jellegû, de morbid hu-morával ide tartozik a szív alakúdíszkoporsó vagy a békegalamb –csôrében a hagyományos olajág-gal – alaposan felszerelve az egy-re hagyományosabb és egyremegszokottabb bombákkal.

Nem bizony, sosem merünkmegfordulni, hogy lássuk a ma-gunk (nevetséges vagy bután elfe-csérelt) sorsát. Csak tekerjük ki-tartóan ezt a végtelen hosszúnaktûnô tekercset, amire fel vagyunkírva (bárkit emlékeztethet az egy-befolyó papírcsík valamire), néz-zük a mókás rajzokat, nap mintnap próbálunk kiegyezni a hátsófertállyal és a képzeletbeli tükör-rel. Visszatérô motívum ez Kön-czeynél: hol az arcmás hiányzik,hol a tükörkézzel szkanderezikkitartóan a borostás figura. Fo-gadkozik a tükörnek, hogy ilyenés olyan dolgokat fog mûvelni, jófiú lesz, nem beszél a levegôbe, aföldet pedig egy nagy szívvé va-rázsolja.

Mi csak két dolgot ígérhetünk.Az egyik, hogy jókedvvel és kí-váncsian várjuk az újabb puk-kasztásokat. A másik, hogy végte-len emberi butaságunk révén avégtelenségig el fogjuk látni té-mával és pompás ötletekkel a mû-vészt.

Köszönjük neked, Könci, ezt akiállítást!

SZABÓ GÉZA

*Elhangzott a XII. Mátyás Napokkeretében rendezett kiállítás megnyi-tóján.

16

Könczey Elemérnek napi karika-túra rovata van a Krónika erdélyimagyar közéleti napilapnál. 2002-benjelent meg Szöveg nélkül címû 222válogatott rajzot tartalmazó háromnyelvû (magyar, román, angol) köte-te az Erdélyi Híradó Kiadónál.

– Hogy kerültél kapcsolatba a ka-rikatúrával?

– Az, hogy karikatúrát rajzo-lok, az párhuzamosan fut azzal,hogy tanítok az egyetemen, rek-lámgrafikával foglalkozom. An-nakidején, mint minden romániaimagyar háztartásban, nálunk ishányódtak a Ludas Matyik. Én na-gyon szerettem, egyfolytában la-pozgattam ezeket. 90-ben, amikorfelkerültem Kolozsvárra, zsákut-cába kerültem, nekifutamodtamaz építômérnöki szaknak. Kínoz-tam, évet ismételtem, aztán har-madéven otthagytam. Mindig ismocorgott bennem valami, azon-ban, amíg el nem kezdtem rajzol-ni, én sem tudtam, hogy mi. Érez-tem, hogy van valami mondani-valóm, de arról fogalmam semvolt, hogy mi az, és, hogy milyenformában buggyan majd ki. 92-ben kerültem kapcsolatba egypárfiatal Campus-szerkesztôvel (akolozsvári Szabadság címû napi-lapban hetente megjelenô diák-lap). Egy ilyen találkozás alkal-mával kérdezte meg az egyikszerkesztô, hogy volna-e kedvemsaját karikatúrát készíteni. Ponto-san emlékszem az elsô rajzra, Fô-tér 2000 volt a címe. Akkor akartaFunar megtölteni a kolozsvárifôteret szobrokkal, akkor jelentekmeg a zászlórudak. A karikatúrá-ban középre tettem a Mátyás-szobrot, körberaktam mindenféleszoborral, az ókortól egész a mo-dern idôkig. Akkor jöttem rá,hogy ez volt, amire vártam. Atemperamentumomhoz is talált,mert egy olyan munka, amivelnem kell túl sokat dolgozni, és ha-mar népszerûvé válhat. Könnyenbefogadható és a legjobb módja,hogy az üzenetet közérthetô mó-don fogalmazzam meg. Visszate-kintve nem látom magam semmi-lyen más szerepkörben. Régebbenbôrdíszmûvel foglalkoztam, fes-tettem, rajzoltam, még most is dé-delgetem ezeket az álmokat.

Azok a munkák is ironikus ki-csengésûek voltak, úgy látszik,hogy ez a hozzáállás az alapter-mészetemhez tartozik. A célom azembereket egy kissé kizökkente-ni, egy mosolyt fakasztani. Ígypróbálom meg elütni a hétközna-pi stresszhelyzeteket, próbálok ki-lépni a mókuskerékbôl.

– Hogyan határoznád meg a kari-katúra szerepét a sajtóban, a közélet-ben?

– Mindenképpen egy fricska,képes rá, hogy kizökkentsen. Ren-geteg ismerôsöm a Krónikát azutolsó lappal kezdi. Ily módonelôkészíti az újság olvasását, old-va egy kicsit komolyságát. Lévén,hogy kép, vizuális kommuniká-ció, jobban megragad. Nem egyszöveg, aminek az ember nekikell veselkedjen. Az írásbeli kom-munikációnak megvan a maga fo-lyamata: felcsigáz a cím, tájékoz-tat a lead, és csak akkor döntesz,hogy elolvasod-e. A karikatúrá-nak az elônye, hogy nagyon gyor-san kommunikál. Ránézel, isme-rôsek a formák, mûködik a poén,célba ér az üzenet. Sokkal köny-nyebben befogadható, mint akár-milyen más sajtómûfaj. Sok kari-katúrám negatív elôjelû, mertolyan motívumokat használokmint az akasztófakötél, a bilincs,halál, szegénység. A poén átbil-lenti, vidámabbá, emészthetôbbéalakítja. Amikor valamit karikíro-zok, mindig negatív vonást gú-nyolok ki. Erre azért van szükség,mert a rajzoknak van egy figyel-meztetô szerepük. A mûfaj eltúl-zott, az abszurdig kitolt határávala figyelemfelkeltésen kívül kor- ésjellemrajzot is ad, állást foglal, ele-mez. Egy francia karikaturistánaka mondása, hogy egy jó karikatú-ra olyan, mint egy szépen kidol-gozott kard. Miközben átdöfsz

valakit, ô csak a díszítését csodál-ja. Az igazi karikatúra így mûkö-dik. Az én olvasatomban az isfontos, hogy idôtlenek és térbenbárhová behelyezhetôek legye-nek. Ez a fajta univerzálisabb ka-rikatúra eleve kizárja, hogy sze-mélyekhez kössem. Nem fektetekarra sem hangsúlyt, hogy aktuálislegyen, habár az eseményekre re-agálok.

– Mi a munkamódszered? – A munkamódszeremet na-

gyon meghatározza a napi pen-zum. Négy órakor van a lapzárta,nekem délben már forog azagyam, ha egyébbel is foglalko-zom. A háttérben már figyelek,beleolvasok egy-egy újságba. Na-gyon fontos, hogy tájékozott le-gyek, napirenden kell lennem apolitikával, eseményekkel. Mikorúgy érzem, hogy meg kell rajzol-ni, akkor félrerakom a többi mun-kát, és csak arra koncentrálok. Ál-talában két módszerrel dolgozom.Ha megvan a téma, ahhoz próbá-lok meg egy kicsavart képtársítástrendelni, vagy egyszerûen felütökegy könyvet. Ilyenkor szoktamegy olyan motívumra bukkanni,amit ráhúzhatok az aktuális ese-ményre. A Krónikában lassanmegközelítem az 1500 karikatú-rát. Ezekbôl ezret tartok jónak,azonban a többi is a magamnakmegszabott mérce fölött van. Azembernek vannak gyengébb nap-jai is. Sajnos azt a luxust a munka-tempóm és az életritmusom nemengedi meg, hogy elôre gyártsak.Tavaly, amikor elutaztam két hét-re, három nap alatt gyúrtam le 15karikatúrát. Jól sikerültek, viszontnagyon megerôltetô. Miután meg-van az ötlet, megrajzolom. Min-den karikatúra kézzel készül, azthiszem, nem is volt olyan, ami tel-jesen digitális. Elkészítem a vo-

Az embeributaság...

Önarckép

17

nalrajzot, tussal kihúzom, utánaszkennelem és bekerül a számító-gépbe. Ráteszem a szürke árnya-latokat, esetenként színeket is, deaz ritkább. Véglegesítem, úgy kül-döm a szerkesztôségbe.

– Szakmán belül milyen irányza-tok vannak, és te hova sorolnád ma-gad?

– Elég elszigeteltnek tartommagam. Ez az én hibám, tempera-mentumom következménye. Na-gyon ritka, amikor én küldöm bea rajzaimat kiállításokra. Hazaiszinten magyar vonatkozású kari-katúrát nem nagyon tudok emlí-teni Para Pistán, Keller Emesénkívül. Rálátásom van a román ka-rikatúrára is, az egy egészen másvilág. A sajtóban megjelent mun-kák zöme az aktuális témákat dol-gozza fel. Annyira aktuálisat,hogyha egy hét múlva nézed a ka-rikatúrát, anélkül, hogy a kontex-tust ismernéd, nem is tudod,mirôl szól. Ami most Nyugatonmûködik, az egy elbeszélôfajta,egy morbidabb fajta karikatúra.Az enyémmel ehhez képest mara-dinak számítok. Ez természetesennem azt jelenti, hogy nem idôsze-rûek a rajzaim.

– Miért jó, ha egyetemes a rajz?– Hozzám tartozik, hogy van

egy belsô szûrôm, amin nem en-gedem át azokat a dolgokat, amiknem érnek el egy bizonyos szín-vonalat. Ha nem mûködik egypoén, nincs meg a rajznak a ka-raktere, akkor nem engedem ki akezembôl. Amellett, hogy univer-zális, az egyetlen érv, hogy idôtál-ló. Ebben van egy kis ellentét,mert a karikatúrát tiszavirág-éle-tûnek tartják. Ma megjelenik, egy-szer még elvihetem kiállításra,megjelenik egy kötetben, és el vanboronálva. Ezen próbálok túllép-ni. Ha aktuálissá próbálnám tenni,

akkor egy ismert politikus, vagyközéleti szereplô arcát kellenemellérendelnem, egy aktuális ese-ményre kellene reflektálnom, amiidôben lezárná a karikatúrát. Nemakarom annyira leszûkíteni, hogycsak egy bizonyos rétegnek, kor-nak szóljon. Ennek a mûfajnak azegyik nagy elônye, hogy közért-hetô. Ha megpróbálom szûkíteni,akkor magam alatt vágom a fát.

– Ha minden lap közöl karikatú-rát, akkor mégiscsak kelendô! Hogylehetsz te mégis monopolhelyzetben?

– Ez aránylag nehéz mûfaj, ha-bár könnyednek tûnik. Egyszerûkicsi rajz, egyszerû poén. A hát-térben viszont hatalmas adatbá-zisra van szükség. Ahhoz, hogyegy életképet meg tudjak rajzolni,egy-egy jellemvonást (néha a ma-gamét) ki tudjak karikírozni, arajz és a poén lényegretörô le-gyen, aránylag széles vizuális ésszellemi kultúrára van szükség.Nyitottnak kell lennem, sok do-logra kell figyelnem, hogy ez apoénban tudjon sûrûsödni. Nem

hálás mûfaj, azért sem, mert a po-én kötelez. Észrevenni a jelensé-get, reagálni rá és a poént ugyan-akkor úgy kell elsütni, hogy aztmindenki megértse. Az erdélyimagyar közélet nem olyan nagy,a karikatúrának egyelôre nincsolyan nagy tétje, következéskéntnem egy pénzes szakma, viszontannál nagyobb szükség van rá.Megélni itthon nem lehet belôle...inkább hivatástudat.

– Mi lenne számodra a legna-gyobb elismerés?

– A mosoly... rajzonként pármásodperces elismerés, megszo-rozva a nézôk számával nem is ke-vés... Háttérember vagyok, nem aszemélyem a fontos, hanem a rajz,az üzenet. Amióta ezt a mûfajtûzöm, volt egypár alkalom, hogyamikor bevillant az ötlet, magamis elkezdtem kacagni. Bárcsakminden rajzom ilyen lenne! Nem-sokára szeretnék egy tematikuskarikatúra-kötetet megjelentetni.Úgy érzem, hogy a vonalvezetésenegy kicsit fogok változtatni. Meg-próbálom egy kicsit grafikusabbátenni karikatúráimat, ne csak azüzenet, a poén mûködjön, hanemmint képzômûvészeti alkotás ismegállja a helyét. Nagyon szere-tem Tettamanti Béla, Saul Stein-berg, Andrei Puchkaniou munkáit,akik szerintem találtak egy olyanegyensúlyt, ahol a rajznak a kivite-lezése, technikája is, illetve magaaz üzenet is egy magasabb szintenmozog. Ha tovább akarok lépni,akkor ez az irány. Folyamatosandolgozom, ez teljesen része a min-dennapjaimnak. Attól nem félek,hogy elfogy a témám, hiszen azemberi butaság határtalan.

ADORJÁN BOTOND

Szöveg nélkül

18

„Hiszek az élô szóban, a szó éltetô erejében…” –ezek Senkálszky Endre színmûvész ars poeticajánakkezdô sorai. Október harmadikán a kilencven évesmûvészt köszöntötték a Kolozsvári Állami MagyarSzínházban. Senkálszky Endre hét évtizede van a pá-lyán, 65 éve ugyanannak a Színháznak, a kolozsvári-nak deszkáin lép fel. Volt színész, mûvészeti igazga-tóhelyettes, igazgató, elôadótanár. 1977. július else-jén nyugdíjazták, de megszakítás nélkül tovább ját-szik. A szeptember 30-i ünnepi rendezvényen a ko-lozsvári társulat tagjai és a színis növendékekSenkálszky Endre régi jelmezeiben léptek színpadra.Mögöttük kinagyított fotókon és mozgóképeken sor-jáztak a szerepek: 1947-ben III. Richárd volt, 1954-ben Bánk bán, 1966-ban a Romeó és Júlia Lôrinc ba-rátja, 89-ben a Buszmegálló öregapója, 98-ban A vi-har Gonzalója. Jelenleg Tompa Gábor elôadásában,Ionesco: Jaques vagy a behódolás címû darabjábanlátható. Senkálszky Endrét 90. születésnapja alkal-mából a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma,a Magyar Színházi Társaság, a Magyar JátékszíniTársaság, a Kolozsvár Társaság, a Romániai SzínháziSzövetség (Uniter), valamint a Kolozsvári ÁllamiMagyar Színház társulata köszöntötte.

„Mindannyian hegedûsök vagyunk a háztetôn,mert mindent megteszünk azért, hogy egy kellemesdallamot kicsaljunk hangszerünkbôl anélkül, hogynyakunkat törnénk.” – mondotta a Magyar Játékszí-ni Társaság elnöke, Horányi László. Az ünnepségzáró mozzanataként Kötô József: A színház fanatiku-sa címû, Senkálszky Endrérôl szóló monográfiájátmutatták be. Hányféle értelemben illik SenkálszkyEndre színmûvészre a fanatikus jelzô? – erre a kér-désre válaszol Kötô József színháztörténész.

Én úgy gondolom, hogy a cím nagyon találó,Senkálszky Endre pályájára tökéletesen jellemzô ez akifejezés. Az életpálya minden rétegét lefedi ez ajelzô. Nézzük meg például azt, hogy magánember-ként mirôl szólt az élete? A könyv írása folyamatá-ban bepillanthattam ebbe a rejtett szférába. A világszámára teljesen elvonultan, szinte kolostori zártság-ban élt, ami a mûvészekre általában nem jellemzô. Azélet nála egyenlô volt a színházzal. Élettársa, FöldikÉva ezt tökéletesen megértette, úgy szervezte az éle-tüket, hogy a külsô élettel semmifajta konfliktusba nekeveredjék. Ô mindent kivédett, megteremtette azt aszinte légmentes burkot, amiben Senkálszky Endre aszínháznak élhetett. A dokumentumok között kutat-va láttam, hogy az összes elôadásairól naplót veze-tett, összegyûjtötte a kritikákat, azt a legendás hírûdokumentumgyûjteményt, ami a könyv alapjául isszolgált, tulajdonképpen a felesége alapozta meg.Gyerekük sem volt, társasági életet sem éltek, náluk

minden perc, minden pillanat nulla órától nulla órá-ig a színházról szólt. Éppen azért, mert ô a pályánakfanatikusa volt. Számára magánélet a szó klasszikusértelmében nem létezett. A pályán töltött évei is a fa-natizmusról tesznek tanúbizonyságot, hisz különö-sen abban az idôben, amikor ô pályáját kezdte, a 30-as évek második felében, a színészpálya nem szak-ma, nem mûvészet, nem kultúrateremtés volt, bár azis, de ahhoz, hogy valaki mindehhez elérhessen,elôször olyan életformát kellett választania, amiegyenlô volt a lumpolással, a nyilvános szerepléssel,legendák és mítoszok teremtésével. Senkálszky min-den ilyen kísértésnek ellenállt, ô a pályán is a külde-téstudatnak a megtestesülése volt. Elsô szerepétôlkezdve csak annak élt, hogy szakmailag tökéletesetalkosson, mindig megtalálta azt a momentumot,amikor neki valamit mondania kellett. Ô mindig ab-ban a bûvkörben élt, hogy „Kótsi Patkó János az elsôbéköszöntô beszédében azt mondta.” – Ezt ô évszá-zadokon átívelô kötelezô parancsnak tekintette,mindig üzenni akart. Abban az idôben, amikor egye-sek a küldetéstudatot megkérdôjelezték és nevetsé-gesnek tartották, ô akkor is tartotta magát ehhez ahithez. Egyetlen példa: elsô sikere, amiért Kádár Im-re a Thália Színházban külön pénzjutalomban része-sítette, egy mellékszerep volt. Egy elsô világháború-ban részt vett katonáról volt szó, tulajdonképpen átkellett vonulnia a színen, és egyetlen mondatot kel-lett mondania. De olyan jelmezt, olyan mozgást,olyan színpadi habitust talált ki, amiben az egész vi-lágháború utáni vereségtudat, a Trianon utáni kilá-tástalanság benne volt. Fél lábát felkötötte, mankótragadott, egy rongyos katonai mundérban jött be,amelyrôl azért – mert mi magyarok vagyunk és ön-tudatunk van – egy nagy érdemkitüntetés lógott le,de ugyanakkor a régi polgári világhoz való ragasz-kodása is benne volt egy régi panamakalap formájá-ban, szóval kitalálta azt, hogy egyetlen mozzanatbanegy egész egzisztenciáról tudott vallani. A harmadikvonulat, amire illik a fanatizmus, az a színház-szervezôi, intézményvezetôi habitusa volt. A könyvírása közben kiderült, hogy már elsô alkalommal,mikor a Hetényi-féle színiiskola elvégzése utánAradra került, élete elsô szerzôdésében komoly

Színház

„A színház az életem”90 éves Senkálszky Endre színmûvész,a Kolozsvári Állami Magyar Színház

örökös tagja

Senkálszky Endre (fénykép: Hamlet.ro)

19

konfliktusba került, mert az akkori igazgató el akar-ta panamázni a bevétel egy részét. És ô akkor azért,mert látta, hogy társai éheznek (akkor nem volt álla-mi fizetés, annyi jutott, amennyit megkerestek), azigazság bajnokaként visszaszerezte az ellopottpénzt. Ez az egész életére jellemzô volt. A másodikvilágháború után Szentimrei mellett mûvészeti igaz-gató volt. Akkor hol lehetett az igazság bajnoka? ôvolt a szakszervezeti elnök. De ez a tisztség nála nema hatalmat, nem a visszaélés lehetôségét, hanem amindenkori igazság keresését jelentette. Ezért tettékmeg mûvészeti igazgatónak, mert tudták, hogy ônem képviseli a régi, hagyományos értelemben vettmunkásosztály szembenállását a mûvészi vezetéssel,vagyis a felsô polgári körökkel, hanem ô az igazsá-got kereste. Késôbb intézményvezetôként is végtelenodaadással küszködött azért, hogy a Színház min-denkor megmaradjon hivatása magaslatán. Viszontami legfontosabb vonulata fanatizmusának, az az,hogy miként tudott ô 90 éves koráig minden ren-dezônek munkatársa lenni. Azoknak a rendezôknek,akik mindenkoron stílusmegújító és stílusteremtômûvészeknek számítottak. Mert Szabados, Kádárközvetlen munkatársa volt, akik a második világhá-ború elôtt és alatt, a Kolozsvári Nemzeti Színházkorszakában az „avantgárdok” voltak. 45 után, mi-kor Janovics új lendülettel indult a színháznál, akkoris ôrá osztotta Bánk bán szerepét, mert az volt

Janovics bemutatkozó elôadása az új körülményekközött. A sötétebb korok után Haragnak, Vlad Mu-gurnak, Tompa Gábornak is végig munkatársa tu-dott lenni, mert végig meg tudott újulni, mert a kül-detéstudat mindig arra kényszerítette, hogy a Ham-let-dialógust parafrazálva „kimondja, hogy hányóra”. Ennek az lett az eredménye, hogy minden kor-ban meg kellett találnia a kor stílusában kifejezettigazságot. Ezért ô mindig nyitott volt, mindig megtudott újulni. Amikor Harag mellett meg kellett te-remteni a klasszikus szövegmondás és a magyar ha-gyományos játékstílus mellett a látványszínháznakazon elemeit, amikor a gesztusokkal, a metanyelvvelkellett kifejezni az üzenetet – ami egyrészt korszerûszínházi nyelv volt, másrészt csak így lehetett el-mondani bizonyos dolgokat a totalitárius korszak-ban –, akkor megint munkatárssá tudott válni. 89után a színházi alkotás szabadsága elérkezett, és ôakkor a legkorszerûbb formanyelven beszélô ren-dezôk partnere tudott lenni, mert a kor tanújakéntígy kellett beszélni és ô erre is képes volt. Ha végig-gondoljuk tehát, hogy az élet és a pálya minden vo-nulatát ezzel a fanatizmussal élte meg, akkor én azthiszem, igazoltnak tûnik, hogy errôl kell szólnunk: ôa színház fanatikusa.

GERGELY ZSUZSA

Vannak klasszikus címek, ami-ket nehéz elszúrni, készüljön be-lôlük akár hagyományos elôadás,akár fekete-fehér film, akár holly -woodi csodaprodukció – vagy ép-penséggel techno-totál szürrea-lisztikus adaptáció. Aztán van azöldfülû kritikus, aki mindent leakar írni. A profi csak azt, amifontos... A szerencsés olyan elôa-dást lô magának, aminek a törté-netét elvileg mindenki ismeri, te-hát nem kell azzal bíbelôdnie,hogy vontatottan elmeséli elejétôla végéig, mi történt, mit mûvelt Xés akkor Y... Többek között ezérthálás feladat a kolozsvári románszínházban bemutatott Hamletrôlírni. Na meg azért, mert Vlad Mu-gur rendezte. További érdekessé-ge, hogy három évig volt mûso-ron (ennek ellenére a legutolsószínrevitel is teltházat produkált).

Ülök, várom a jótékony sötét-séget (nem lesz), figyelem az arco-

kat, sok magyar hangot hallok, azemberek keresik a helyüket, azelsô karzat szélén ott van az Er-dély-címer, nocsak, mennyi isme-rôs, az ott, a középsô sávon Bog-dán Zsolt, nem találja a helyét, afiatalok pattogatott kukoricát ro-pogtatnak, nevetgélnek, és elôke-rülnek az elmaradhatatlan Colákis. Bekattan, hogy ez már azelôadás, ez már rólunk szól, Bog-dán leteszi a táskáját, és úgy, utcaikabátban lépked a színpad felé,aztán hasonló szerelésben, szintea semmibôl tûnnek fel a nézôté-ren a további színészek is, mere-ven bámulnak a nézôk arcába,míg elcsitul a vihogás, a morajlás.Itt-ott még beszélgetnek, és enge-dély nélkül fényképeznek, de aszínészek parancsoló tekintetétôlmindenki rádöbben: tényleg el-kezdôdött az elôadás.

Az elsô sokk, a testi közelség-be hozott „ismeretlen” világ (és

A nagy Pé: por és papíravagy Hamlet esete a popcorn-

kultúrával

20

játékosai) után következik a má-sodik döbbenet: a színpad maga.Az eszköztelenség tökéletes épí-tôtelepe, a minimális funkcióiraredukált lét sivár birodalma: há-rom rohamasztal (bármikor szét-kapkodható) – és sok, nagyon sokpor. Az elôadás végén ugyanez akörnyezet jön vissza, csak az aszta-lokra közben díszes-míves serlege-ket helyeznek a vontatottan moz-gó feketeemberek. A fôszereplôk(Laertes és Hamlet) középre ke-rülnek, ülnek az asztal mellett,rendkívül koszosak, sárosak (ta-pad rájuk a történet) – Hamlet„ruhája” tépett, haja neonzöld –,és... vívnak. Nem mozdulnak,csak felüvöltenek néha: talált!

Ez a modern vízió minden ed-digi sablonos képzetünket felbo-rítja, nem, ez már nem Shakes-peare, ez nem csak Hamlet ma-gánügye! Mindenféle kapcsolódóolvasmány- és vizuális élményün-ket el kell felejtenünk ahhoz, hogyVlad Mugur világát (ezt a halálaelôtti utolsó nagy munkáját) betudjuk fogadni, legalább töredé-keiben meg tudjuk érteni. Elvárá-saink sorra dôlnek meg, kezdveattól, ahogy a fantom „kommuni-kál” s amint kinéz (tökéletes keve-réke a Múmia szörnyetegének ésa Niro-féle Frankenstein-nak),folytatva azzal, hogy a rendezô azidôrendet is alaposan felrúgja, haszükséges (Polonius jóval késôbbhal meg, mint kellene, mintha élet-ben tartanák), bezárva a sort a gro-teszk, drámaiságában is komikusvégsô összecsapással, amikor isHamlet (mozdulatlanul ülnek egy-más mellett!) elkapja Laertes mé-regkardját, és vigyorogva meg-szúrja az ujját, majd kényeskedvesóhajt egyet, és kimúlik.

Ez az átmeneti világ, habár kí-sértetiesen emlékeztet egy építô-telepre, sosem változik. Belôlünknô ki, és visszaüt ránk: itt (és ben-nünk) semmi sem épül fel, min-dent csak áthelyezünk egyikhelyrôl a másikra (lásd az asztal-lapokat vagy a híd pallóit, amikreHamlet lépked – Polonius hor-dozza elôtte). A kezdô és a záróje-lenet statikussága közé préselt di-namika is átverés, látszat. Mégakkor is, amikor már-már eszelôs,hideglelôs határokat súrol (a meg-bolondult Ofélia két himbálózóvödrön ereszkedik alá a magas-ból). Ebben a világban rombolnikellene, mindent elpusztítani(ahogy a fantomkirály „mondja”,hangtalanul – hangfalakból hö-

rögve, hátborzongatón).A látszatvilágot keretbe fogla-

ló ülôszínek egyebet sem tesznek:növelik a nézô (lét?)bizonytalan-ságát. Vajon tréfálkozik – vagygúnyolódik-e a rendezô, amikor adarab három terjedelmes részét ispapírról olvastatja fel a színészek-kel? (Ráadásul önkényes a szö-vegkezelés is!) Az elsô percekbena tréfás-kesernyés hangulat bejön(a szereplôk lazán elejtik a felesle-gessé vált, elôadott egységeket),de amikor Claudius elkezdi ösz-szegyûrni a felolvasott papírjait,majd, amikor Hamlet ôrült tempó-ban rohangál (körülötte a színész-színészek hosszú percekig der-medten várakoznak), és elhangzika lenni vagy nem lenni (egyébkéntez sem akkor, amikor „szokásos”),akkor egyszerre négy zsebbôl ke-rülnek elô (vontatott, lassítóvaljátszott filmkockák?) a fogózko-dót biztosító papírok. (Nem Ham-let mondja a döntô mondatot, ha-nem egyszerre az összes jelen-lévô. Sôt, nem is ô kezdi!)

Csomagolás kérdése a kultúra– na meg az élet – kacsint ránk azégbôl Vlad Mugur. Rémtörténetkell a népnek? Hát kapjon álarcos,funkció nélküli verôlegényeketHamlet, Helloween-maszkokat asírásó-jelenetben, gazdagon pergôhomokszemeket a fantomkirálymúmiapakolású fejébôl, rezgô han-gú gyerek-Fortinbrast és gorilláit,mindannyit Gestapo-bôrkabátbabújtatva.

S hogy lássuk, mennyire átve-rés és látszat a világ minden törté-nése: a futurisztikus látványszósz(Hamlet Mad Max-szerelése!), a lé-legzetelállító tornamutatványoksora és a végletekig feszített való-ság-show (a leleplezéstôl látványo-san bicegô, fele magas sarkú, felecipô nélküli, mikorrészeg-mikor-józan királyné), a naturalisztikusjelenetek (Hamlet a meggyilkoltPoloniusra úgy dobja rá anyját,mint egy zsákot, majd lábuktólfogva kihúzza ôket a látómezôbôl)és a beteges fantázia szüleményé-nek tûnô haláltánc(ok) után a ren-dezô legyint: elég legyen!

Akkor mutatja meg igazábólVlad Mugur, mekkora egyéniség,amikor mindenrôl lemondvaelôveszi a görögös egyszerûséget...Amikor Claudius térdepelveimádkozik, Hamlet, a maga csa-vargószerkójában a király torkaelôtt tartja a pengét, és körülöttük,mögöttük semmi, mindössze egyóriási fehér vászon hátul, arra vetí-ti ki a nagy játékmester a kísérteti-es (a jelenet robbanékonysága elle-nére is statikus) árnyakat, az ördö-gi üzenetet. Látjátok? Ilyenekvagytok. Játsszátok az életet, mi-közben csak egy dermedt árnyékvagytok a háttérben. Egyre poro-sabbak, egyre üresebbek lesztek.

És a popcorn mindig elfogy azelôadás végére.

SZABÓ GÉZA

21

Tíz évvel ezelôtt, a négyes centenárium alkalmá-val – a Balassi-emlékévben – kegyeleti emlékparkotavattak Esztergomban a magyar reneszánsz líramegteremtôje tiszteletére. 2004. június 28. – július 2.között, a 32. Országos Honismereti Akadémia és azOrszágos Honismereti Szövetség, valamint a Komá-rom-Esztergom Megyei Honismereti Egyesület jólátgondolt rendezvénysorozata kettôs felcímmel – 1.Az igazi Balassi; 2. Határ menti kulturális kapcsola-taink – zajlott le.

A Várhegy lábánál álló, egész alakos, 1938-ban le-leplezett, Dózsa Farkas András alkotta Balassi-bronzszobor mellett elhaladó, a vármegyeháza dísz-termébe, az ülésszak megnyitójára igyekvô részve-vôk, már a szoborra vetett pillantástól feltöltôdhet-tek/feltöltôdtünk a hazafias, vallásos és a szerelmilírában egyaránt felülmúlhatatlan reneszánsz költôközismert sorainak felidézésétôl:

„Vitézek mi lehetez széles föld felettszebb dolog az végeknél?Holott kikeletkor az sok szép madár szól,kivel ember ugyan él;Mezô jó illatot, az ég szép harmatotád, ki kedves mindennél…”

És óhatatlanul fülünkben csengett másik közis-mert versének kezdô strófája is:

„Bocsásd meg Úristen ifjúságomnak vétkét,Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,Teröld el rútságát, minden álnokságát,Könnyebbítsd lelkem terhét.”

És június 28-án kezdetét vette Kanyar József örö-kös tiszteletbeli elnök és Halász Péter, a HonismeretiSzövetség elnökének megnyitó beszédével, valamintAgócs István, a megyei közgyûlés elnökének ésMeggyes Tamás, Esztergom polgármesterének kö-szöntô szavai után a tulajdonképpeni ülésszak.

Elsô napirendi pont az esedékes kitüntetések át-adása volt. Utána Szentmártoni Szabó Géza Az igaziBalassi címû irodalomtörténeti tanulmányát olvastafel, a délelôtti mûsor egyetlen, de annál értékesebbdolgozatát.

A Kôrösy Kollégiumban felszolgált ebéd után14–15 óra között a Dobó Katalin Gimnázium díszter-mében Horváth István tartott Balassi Bálint megse-besülésének helyszíne címmel elôadást. Utána arészvevôk városnézésen vettek részt. Nehéz lenneeldönteni az értéksorrendet; a maga nemében mind-egyik csoport résztvevôi úgy érezték, hogy jól vá-lasztottak, a hajdani koronázóváros legértékesebb

látnivalóival ismerkedtek meg a háromórás sétaalatt.

Este hét órától állófogadás volt a Vármúzeumdísztermében; Meggyes Tamás polgármester ven-dégszeretetét élvezhették a jelenlevôk.

A második nap délelôttjén (jún. 29.) négy kiválószerzô dolgozatát hallgattuk meg. Csorba Csaba, azELTE történészprofesszora A kor harcmodora, avégvárak élete címmel értekezett. Ôt követte KovácsSándor Iván: Balassi a szépirodalomban címû kiválóelôadása, majd Tóth Krisztina költô és mûfordító Ba-lassi származása, családi kapcsolatai címû dolgoza-ta. Végül Ortutay András: Balassa vagy Balassi elôa-dása egyszer s mindenkorra tisztázta, hogy maga aköltô is használta mindkét változatot, de az i-re vég-zôdô alak a hitelesebb és gyakoribb, noha Esztergomragaszkodik a Balassa alakhoz is, hiszen Balassa Tár-saság is mûködik a hajdani koronázóvárosban.

Szétfeszítené e referáló írás kereteit, ha az ülésszakminden mozzanatát részletesen le akarnók írni. DeCséfalvay Pál kanonok, múzeumigazgató Balassi-re-likviák címû elôadását feltétlenül meg kell említe-nünk. És azt is szükséges kihangsúlyoznunk, hogy lé-tezik egy Balassa-biblia, melynek bejegyzéseit krónikagyanánt használták (s használják ma is) a kutatók.

Az utolsó elôadás Szabó Andrásnak a Szabad fó-rum keretében Rendhagyó irodalomórája volt. Több-nyelvû – de fôleg a török–magyar janicsárköltô ver-sének elszavalása szinte hihetetlen teljesítménynekszámít.

Köszönjük vendéglátóinknak, a szervezôknek, azértékes dolgozataikat bemutatott aktív szereplôknekezt a nyár eleji csodálatos öt napot; és csatlakozunk asiklósi Simor Ferenc részvevô társunk, jó barátunkbúcsúszavaihoz: repesô szívvel készülünk a jövônyáron minden bizonnyal Egerben sorra kerülô 33.Honismereti Akadémián való részvételre.

GÁBOR DÉNES

Enciklopédia

Kettôs Balassi-évfordulóEsztergomban

22

A mohácsi csatavesztés és Bu-da megszállása után néhány hét-tel Esztergom falainál is megje-lentek az elsô török hadak. A vá-rosban már ekkor jelentôs káro-kat tettek, a várat azonban nemtudták elfoglalni. 1526 és 1541között több ostromot élt megEsztergom, szerepe azonban Bu-da elfoglalásával (1541) változottmeg: a török veszély állandósult,és az esztergomi vár a bányavá-rosokat és Északnyugat-Magyar-országot védelmezô végvár lett.Ferdinánd király – olasz hadmér-nökökkel – jelentôs erôdítésimunkálatokat indított el, ame-lyek fontos szerepet játszottak avár 1543. évi ostrománál, amikorSzulejmán szultán kéthetes pusz-tító ágyútûz és több sikertelen ro-ham után elfoglalta. Ettôl kezdveEsztergom a török birodalomfontos végvára – török részrôl abányavárosok és Északnyugat-Magyarország (ill. Bécs) elleni tá-madások egyik lehetséges kiin-duló pontja, a keresztények olda-láról pedig Buda felszabadításá-nak fô kulcspontja. Esztergomszandzsákszékhely lett, és mintfontos stratégiai pont és erôdít-mény mindig jelentôs számú ésjól felfegyverzett haderô tartóz-kodott itt, kiváló bégek vezetésealatt.

A város szerkezete jelentôsenmegváltozott a török megszállásalatt: a középkori Esztergom há-rom, várfalakkal, árkokkal is vé-delmezett központi magját a Du-na felett emelkedô Vár, a vár al-ján, a Nagy- és Kis-Duna partjánelterülô érseki Víziváros, és a kis-sé távolabb (200-300 m délnyu-gatra) a Kis-Duna partján fekvôKirályi város alkotta. E külsô for-mára is városias magot nyílt kül-városok halmaza övezte úgy,hogy a régi város kiterjedése amainál jóval nagyobb volt. A kül-városok közül városias képe aSzent Tamás-hegy alatti Hévíznekés a Szentanna kerületnek lehetett(ahol templomok, kolostorok mel-lett elsôsorban a kanonokok kôhá-zai álltak), a többi egy- vagy többtemplom, ill. kolostor köré szerve-

…Csókkal, áldásokkal szent kezedhöz békélvén,Már útnak indulok Duna mellett le menvénVég Esztergam alá, kinek most kôfala

Röng álgyúkkal töretvén

Ott vár nemzetemnek szép sátoros tábora,S egyébb sok rendeknek sûrû nagy zászlós hada

Ki sáncot ás épít, s ki kart szívet készítIgyekezvén ostromra.

Régtôl várta szívem ezeknek történetit,Hogy érhesse ezzel hazámnak épületit.Nézvén szabadságát s rabságból váltságát

S újjuló szépületit

Azért bízván mégyek és buzgó örömömmel,Nem gondolván semmit kedves veszedelmemmel,

Ám váltsa bár magát, s nyerje szabadságátHoltom hozó sebemmel…

(Részlet Rimay Jánosnak – Az Nagyságos Gyarmathy Balassa Bálint-nak Esztergam alá való készületi… címû versébôl)

Balassi Bálint megsebesülésének helyszíne:Esztergom-Víziváros

(1594. május 19.)

1. kép. Esztergom törökkori erôdrendszere

23

zôdött, egymáshoz épült, falusiasjellegû település volt. Ez utóbbia-kat már az 1526–43 közötti ostro-mokban többször felégették. Vé-gül Szulejmán Szultán 1543. éviostroma idején a külvárosok vég-leg elpusztultak, romjaikat ké-sôbb az erôdítési munkákhoz, avárfalak kijavításához hordtákszét.

1594-ben az esztergomi erôd-rendszer központja tehát a Dunafelett mintegy 50 m magasan ki-emelkedô Vár volt, amelynek kö-zepén fennállt még a Szent Adal-bert székesegyház, a hegy délisziklacsúcsán az Árpádok királyipalotájából átalakítva az érsekekkésô-gótikus-reneszánsz nagypalotája, amelyet ekkor a várpa-rancsnok, az esztergomi bég la-kott. (1. kép )

A Várhegy alján fekvô Vízivá-rosnak, amely városfalaival avárhoz kapcsolódott, és így azzalegyetlen erôdítményt képezett, akeskeny vízparti sávon (észak-nyugaton) egy fôutcája volt. Apiactértôl délre, a Hévíz felé ki-szélesedett, két-három utcára bô-vült. Itt, a legjobban támadhatódélkeleti városfalakat több alka-lommal is erôsítették: 1543-ban adélkeletre nyíló Budai kapu vé-delmére még Szulejmán Szultánépíttette a Várhegy oldalába aBudai-kapu rondellát („Budunkapu-kuleszi”). A kaputól a Kis-Dunáig húzódó fal nyugati végé-re a vízpartra pedig 1560 tájánegy félköríves rondellát („Ilidzsakuleszi” = Hévvízfürdô tornya)építettek.

A Víziváros másik fôkapuja, aVízi kapu („Szu-kapuszu”) a Pi-actérrôl nyílott, ahonnét fahíd ve-zetett át a Szigetre. Egy gyalog-kapu is nyílott a Víziváros északivégénél, ahol az Árpád-kori ere-detû Veprech torony (=Vízi to-rony), ill. a külön parancsnokkalés ôrséggel ellátott „Verpéci Víz-vár” helyezkedett el. Innét lehe-tett megközelíteni a kakati révet,ill. 1543 után a törökök hajóhíd-ját, amely a túlparton fekvô törökpalánkvárhoz vezetett. (Ez utób-bit az 1543-ban elpusztított Ár-pád-kori Kakat település helyén,hídfôállásként építették a törö-kök és Dzsigerdelen Parkaninak(=Máj-lyukasztó erôd) nevezték.Errôl kapta újkori nevét (Párkány=erôd) a mai település.

A Vízivárostól délre, a SzentTamás-hegy lábánál fakadó me-

leg források vize tóvá szélese-dett, amelynek túlfolyásán az Ár-pád-kortól vízimalom mûködött.Ezt 1594-ben a törökök lôporma-lomként használták. Innét, és afölötte emelkedô Szent Tamás-hegyrôl lehetett legjobban lôni avárat, a Vízivárost és a törökkelegyütt ide telepedett rácokról ek-kor már Rácvárosnak nevezettegykori királyi várost.

A keresztény seregek a vártóldélnyugatra kb. 3,5 km-re, a régiszentkirályi révnél keltek át aDunán, és itt, az elpusztult kül-város területén (valamint a Dunatúlsó partján is) sánccal védett tá-borhelyet alakítottak ki, majd ki-sebb sáncvárat építettek a Garamtorkolatával szemben is a Dunapartján, amellyel a Visegrád felôlérkezô török hajók útját zárták le.

Az ostrom fô eseményei

A hadvezetés hibát követett el,amikor 1594 kora tavaszán Fülekés Nógrád visszavételével értékesidôt vesztett. Ez alatt Isza (Izsák)bég, az esztergomi várparancsnokfel tudott készülni az ostromra.Ennek egyik fontos eseménye voltpéldául, hogy a Fehérvárról nagy-számú janicsárral és szpáhival se-gítségül érkezett Karali bég kéré-sére a Szent Tamás-hegyen Tepe-delen nevû (=Fejlyukasztó) pa-lánkvárat építettek és azt ágyúk-kal is felszerelték.

A Mátyás fôherceg által veze-

tett, mintegy 50 ezer fônyi sereg(amelynek kb. harmada volt ma-gyar, a többi osztrák, német, olaszés egyéb nemzetiségû) május 5–7-én kelt át a Dunán, és a keletidombokról azonnal megkezdtéka vár lövetését. Ennek következ-tében május 9-én este kigyulladt aSzent Adalbert székesegyház, és– mivel lôport tároltak benne –felrobbant, majd kiégett. Az ost-romlók azonban a Rácváros és aSzent Tamás-hegy ôrsége miattnem tudtak a vár könnyen sebez-hetô déli oldalához férkôzni.

Ezért a magyar csapatokegyik kiváló vezére, Pálffy Mik-lós a Rácváros megvételét szor-galmazta. Május 11-én a rácok azegyik kaput megnyitották Pálffykatonái elôtt, akik elfoglalták avárost, és a török ôrséget levág-ták. Május 14-én sikerült a szent-tamási palánkvárat is elfoglalni,ôrségét (200 fô) megsemmisíteni.Ettôl kezdve a Szent Tamás-hegyrôl, és a Hévíz mellôl folya-matosan lôtték a várat és a Vízi-város városfalát, amelyen már18-án 15 lépésnyi széles rést lôt-tek. Ezen a résen május 19-én tör-tént az a sikertelen roham, a-melyben Balassi Bálint is megse-besült.

Május 20-án, majd 22-én ismé-telten megpróbáltak az elôbbi he-lyen a Vízivárosba betörni, azon-ban óriási vérveszteség után is-mételten visszavonulásra kény-szerültek. Annak ellenére, hogy a

2. kép. Esztergom ostroma a kassai Ruda János rajza alapján készült metszeten (1594).

24

törökök is sok száz embert vesz-tettek (fôembereik közül is szá-mosan meghaltak ekkor, mintpéldául: Karali bég és Isza bég, avárparancsnok is!) – nem sikerülta védôk ellenállását megtörni.Sôt harci kedvük még fokozó-dott, amikor június 1-én a belgrá-di várparancsnok hajókon 500 ja-nicsárral bejutott a várba.

Ezzel szemben a kereszténytábor harci morálja és fegyelmeerôsen megromlott. Annak elle-nére, hogy az öt helyrôl mûködôágyúütegek óriási pusztítást vé-geztek a Várban, és a Vízivárosvárosfalának egy jelentôs része isleomlott, komolyabb rohamotmár nem indítottak, a törökök vi-szont többször kicsaptak rájuk,jelentôs veszteségeket okozva azostromlóknak.

Végül, amikor híre érkezett,hogy Szinán pasa jelentôs számúsereggel közeledik a vár felmenté-sére, június 29-én felhagytak a várlövetésével, és 30-án átkelve a Du-nán, Komáromba vonultak vissza.Ezzel véget ért Esztergom 56 na-pig tartó pusztító, sok emberáldo-zatot követelô, sikertelen ostroma.

***

Arról, hogy hol, és hogyantörtént Balassi Bálint megsebesü-lése, a források elég szûkszavúanszólnak. Közülük is a hely meg-határozására csak néhány ad né-mi támpontot. Ide sorolhatjukBalassa Zsigmond saját kezû föl-jegyzését apjának, Balassa And-rásnak az Esztergomi Fôszékes-egyházi Könyvtárban ôrzött Bib-liájában, ahol a következôk ol-vashatók: „Anno 1594. die 19.maii Esztergom wara wiasakormideon ostromnak mentenek azwizwarasnak löttek megh Bal.Balint V. az ostromon minden ketczombian altal ment az golobisde czontot es izet nem sertettvesztette az barbely Mathias her-czege nem akarvan szot fogadniaz magiar barbelioknak es holtmeg hertelen die 30. eiusdem” –azaz: „1594. május 19-én, Eszter-gom vára vívásakor, midôn ost-romnak mentenek a Víziváros-nak, lôtték meg Balassa Bálinturamot az ostromon. Minden kétcombján általment az golóbis, decsontot és ízet nem sértett. Vesz-tette az barbély, Mátyás hercegé,

nem akarván szót fogadni az ma-gyar barbélyoknak és holt meghertelen 30-án”.

Ebbôl annyi mindenesetre ki-derül, hogy nem a vár, hanem aVíziváros ostrománál történt azeset. E följegyzés alapján ZolnayLászló szerint Balassa Bálint... „aVár É-i oldalának rohamánál, aVízivárnál esett el”.

Véleményünk szerint a Vízi-város északi végében fekvôVizivárat, amelyet egy nagymé-retû olasz-bástya, és a hegy fokánálló északi rondella (Toprak-ku-leszi = Föld-torony) védelmezett,ebbôl az irányból ágyútûz alávenni nemigen lehetett, másrésztpedig a falak melletti keskenyDuna-parti sávon rohamozninem volt célszerû. A Vár és Vízi-város egységes erôdrendszerét aterepadottságok folytán csakisdélkelet felôl lehetett rohammaltámadni, hiszen keleten a mere-dek hegyoldal védte, északon ésnyugaton a Nagy- és Kis-Dunavize, ill. a falak elôtti parti sávkeskeny volta jelentett akadályt.

A Hévíz-tó felôli támadásraazonban csak akkor kerülhetettsor, ha a Rácvárost és a Szent Ta-más-hegy erôdjét is elfoglalták atöröktôl, ami május 11-én, és 14-én meg is történt.

Az ez utáni eseményeketIstvánffy Miklós a következôkép-pen mondja el: miután a várost ésa Szent Tamás-hegyet bevették,ágyúkat állítottak a várospa-rancsnok házához. (Ennek helyétaz 1594. évi ostromot ábrázolóRuda János-féle metszet a Rácvá-ros északi szélén, a Hévíz-tó délioldalán Q-val jelzi (l. a 2. képen),és a kép alján a betûjel következôfeloldását adja: „Az Begh haza,melibôl az kerezt/yének/ haromalgiuból az varat lwtték.”) Négymásik ágyút a Szent Tamás-hegyre helyeztek, és mindkéthelyrôl lôni kezdték a Kisebb vá-rosnak is mondott Vízivárost és aVárat. A törökök folyamatosanjavították a megsérült falakat, aheves ágyúzás hatására azonbana Víziváros falának egy részén,ahol napnyugat felé fordul, egybehatolásra alkalmas, 15 lépésnyiszéles nyílás (rés) keletkezett.

Megjegyzendô, hogy Istvánffyezen helymeghatározását többenúgy értelmezték, hogy a rés a Ví-ziváros nyugati részén, vagy an-nak nyugati falán keletkezett.

A nyugati falat azonban csak-

3. kép. A Vár és a Víziváros erôdítményei. A 10. sz. a Hévíz-fürdô tornya, a nyíl aroham irányát és a behatolás helyét jelzi.

25

is a Szigetrôl lehetett volna lôni, akeletkezett rés pedig a városfalelôtti keskeny parti sáv miatt ro-hamozásra alkalmatlan lett vol-na. Ezzel szemben a fent leírt üte-gek a Rácváros, ill. a Hévíz felôlés a Szent Tamás-hegyrôl a Vízi-városnak csakis a délkeleti falátlôhették! Istvánffy leírása valójá-ban erre a falra vonatkozik, en-nek is a Kis-Dunához közel esônyugati végére, amikor a követ-kezôképpen határozza meg a he-lyet: „A Víziváros falának egy ré-sze, amely (ahol az) napnyugatfelé fordul.” A leírás szerint adélkeleti városfalnak arról a sza-kaszáról van tehát szó, amely aKis-Duna partjánál nyugatnakfordul. Itt állott a Hévízfürdô tor-nyának nevezett félköríves ron-della (olykor sarokköröndnek isnevezték), amely a városfalon be-lül, 1560–63 táján Szép Rusztembudai pasa által építtetett hévíz-fürdôrôl kapta a nevét. (A fürdôépületének jelentôs maradványa-it a mai Katona István utca 6. és8. sz. házak falaiban és az elôttükvégzett régészeti ásatások sorántaláltuk meg és azonosítottuk.)

A továbbiakat így írja leIstvánffy: „Mátyás fôherceg a ve-zérek tanácsának engedve aKurtz-féle ezredbôl 800 katonátválasztott ki azzal, hogy a nyílá-son át behatoljanak. Ezek vezetô-inek önként ajánlkoztak PálffyMiklós, Nádasdy Ferenc, Praun,a komáromi kapitány és magaEngelhart Kurtz is. Május 19-éntörtént meg a támadás, azonbana rohamozókat mintegy 2000 fô-nyi török (janicsár) sorfala és go-lyózápora fogadta, úgy, hogy aszörnyû öldöklésben legalább200 ostromló meghalt. A táma-dók kénytelenek voltak meghát-rálni. Maga Pálffy és mások is,akik a repülô lándzsák, robbanócserépgránátok és golyózáporközt életüket kockáztatták – csakúgy menekült meg” – írja, hogy„egy kôbôl készült emlékmû mö-gött húzódott meg”, majd foly-tatja: „ekkor sebesült meg BalassiBálint is, e serény ifjú, aki egy-aránt hévvel szolgálta Marsot ésPallast, kinek mindkét combjátólomgolyó ütötte át anélkül,hogy csontot sértett volna, és né-hány nap múlva meghalt” (3.kép).

Megjegyzendô, hogy a háromnappal késôbbi, május 22-i ro-ham Istvánffy szerint ugyanitt, a

Víziváros déli végén volt köralakú saroktoronynál történt.

Véleményünk szerint a roha-mozók ellen felsorakozó janicsá-rok sorfala a résen belül fogad-hatta a támadókat. Nem valószí-nû, hogy a falon kívül, az ellenféltüzének kitéve, fedezék nélkülvárták a támadást. Erre utal az is,hogy Pálffy egy „kôbôl készültemlékmû” mögött talált menedé-ket. Nem hihetô ugyanis, hogy azostromlott és szétlôtt fal elôtt bár-milyen emlékmû állhatott, vagymegmaradt volna az ágyútûzután.

Talán ezzel az emlékmûvel ésa kérdéses hellyel hozható kap-csolatba egy érdekes adat Eszter-gom 1572 táján készült töröktapu-defterében: az Alsó várnaknevezett Víziváros házainak ösz-szeírásánál – amely az összeírássorrendje szerint a Budai kapu-nál kezdôdik és a melegvizes für-dôház (Rusztem pasa fürdôje) fe-lé halad, a 181. és a 182. sz. házakközött, a melegvizes fürdô köze-lében álló házat így írja le: Kurdoda-parancsnok háza, földszintesstb. (a ház pontos leírását adja,majd folytatja:) „Egyik-egyik ol-dala Riza aga és Ömer azab (há-zával) szomszédos, (másik) kétoldala a »vörös kôvel« (kizil-kaba) és az úttal határos.”

A leírásból kitûnik, hogy avárfal (=városfal) és az utca kö-zött kis házak sorakoztak, és aHévízfürdô közelében, két házközött bizonyos „vörös kô” isállt. Lehetséges, hogy ez a defter-ben is megemlített, helymeghatá-rozásra is alkalmas méretû „kizilKaba” egy vörösmárványból ké-szült (talán középkori, talán tö-

rök?) emlékmû lehetett, amelymögött Pálffy Miklós a janicsárokgolyózáporától megmenekült, samelynek közelében Balassa Bá-lintnak... „minden ket czombianáltal ment az golobis”.

A fentiek alapján megállapít-hatjuk tehát, hogy a költôt nem aVárhegy lábánál, a mai Tanító-képzô Fôiskola közelében felállí-tott szobra környékén, hanem aVíziváros délnyugati sarkánál, aHévíz-fürdô tornya mellett – mára városfalon belül –, a mai Kato-na István utca 4–6–8. sz. házakközti sikátorok táján érte a halá-los sebet okozó lövés.

Az egy évvel késôbbi, Eszter-gom visszafoglalását eredménye-zô ostrom idején ugyanitt kerültsor a Víziváros bevételét eredmé-nyezô rohamra, melyet W. Me-yerpeck egykorú metszete is áb-rázol (4. kép). Ennek ismeretébenmegelevenedik elôttünk az egyévvel korábbi roham képe, a vá-rosfalon lôtt réssel, a falon belülRusztem pasa fürdôjének két ku-polájával, a Hévíz melletti ágyú-üteggel és a Hévíz-tó felôl a Vízi-város felé rohamozó katonáksorával…

A fentiek ismeretében kerültúj emléktábla a Rusztem pasafürdôjének maradványait magá-ban rejtô Katona István utca 8. sz.ház kerítésének falára a magyarnyelvû líra elsô, európai jelentô-ségû költôjének, a jeles végvárivitéznek, Balassi Bálintnak emlé-kére.

HORVÁTH ISTVÁN

4. kép. A Víziváros délkeleti falának rohama 1595-ben. W. Meyerpeck metszetén (részlet)

26

Nagy megtiszteltetés, hogy a tekintélyes honis-mereti mozgalom 32. akadémiáján szólhatok szülô-földem egyik meghatározó váráról, történelmérôl,amely reneszánsz költônk életének is többször voltállomása, s nyújtott neki pihenést vagy adott mene-déket. Történész nem vagyok, de a feladatnak –mégha szerény mértékben is – szeretek eleget tenni,mert költônkkel vallom: „Életünket, amellyel sor-sunknak tartozunk, fordítsuk a haza üdvére!”

Kékkô történelmének krónikásai – Mocsáry An-tal, Fényes Elek, Borovszky Samu és a szépíró, magais Palócföldön született Mikszáth Kálmán lesznek se-gítségemre e feladat végrehajtásában.

Kezdjük mindjárt Mikszáthtal, aki azt írja: „Akékkôi vár, mely Nógrád megye felsô részében fek-szik, egy meredek sziklaormon, kétórányira Balassa-gyarmattól, nem játszott nagy szerepet. Felvonóhíd-ja elôtt ritkán álltak ostromló hadak, faltörô kosok éságyúk. Még a török, majd a kurucvilág is nagyobb,említésre méltó kalandok nélkül suhant el, árnyaserdôcskével, hímes rétjeivel, kanyargó patakjával.Míg fent a sziklaorom szelíd gesztenyeerdôben foly-tatódik.”

Mocsárynál olvashatjuk, hogy a meredek nagyhegyek és a mély s igen keskeny völgyek eltakarják alakosok szemei elôl a kiterjedô szépséget. Amit ittkellemesnek lehetne mondani, az a város felett levô,magas, meredek s kék színt mutató kôsziklán építte-tett vár. A várhoz fûzôdô monda szerint viszont nema kék színben tünedezô hegyrôl, hanem egy kék szí-nû drágakôrôl kapta a nevét. A monda szerint aVepor-hegy tetején egy aranybarlangban lakott asárkány, amely egy juhot fogyasztott naponta, szom-ját pedig az Ipoly vizével oltotta. A folyóban egyszerkék színben csillogó követ talált, amelyet Géza király– miután eljutott hozzá a híre – meg akart szerezni.A sárkánytól azonban senki sem tudta elvenni. Ezcsak Detre fia Balázsnak sikerült, aki legyôzte a sár-kányt, s a megszerzett ékkô felét a királynak ajándé-kozta, a másik felét pedig a vár tornyára helyezte,amely várat a sárkány barlangja fölé épített. Akékkôi várat a történelmi okiratok szerint Detre fôis-pán építtette 1237-ben, de Nagy Iván megállapította,hogy Detre már akkor Kékkô várának ura volt, ami-kor IV. Béla 1236-ban Nagyhalom (Sztácin) és Erdô-meg (Zahora) birtokában ôt megerôsítette. Borovsz-ky megjegyzi, hogy a vár kétségtelenül a tatárjárástmegelôzôen épült. Detre után, aki Zólyom fôispánjavolt, a várat unokája, Péter örökölte, aki Hont vár-megye fôispánja volt. Péter halála után özvegyétôl,Erzsébettôl Péter testvérei – Bitter vagy Better zólyo-mi fôispán, Demeter pozsonyi és egyben zólyomi fô-ispán, valamint Mikó – 1296-ban egyezség útjánvisszavették. Bitter azonban a maga részét mégugyanabban az évben átengedte Demeternek. A vá-rat ezután a Balassák uralták az egész középkorban.

A vár helyét Mocsáry így festi le: „Kékkô vára azosztroszkai magas hegyeknek szélén fekszik. Minek-utána ezen nagy terjedésû hegyek lefelé hajlani lát-szanak... lassan-lassan három ágra osztatnak, me-lyeknek egyike Bázsnak neveztetik, a másika Judáshegyének, a harmadika pedig Pap hegye... Bázs he-

gye napkelet felé az ellenség ellen vigyázó helyülszolgált a várbelieknek, mert – hangsúlyozza Mocsá-ry – a teteje természete szerint mindenkor terméket-len, s ennélfogva szabad kilátást engedvén, vigyázóhelynek legalkalmatosabb volt. Már a régiebb idôk-ben is Bástya-hegynek nevezték ezt az elsô magya-rok, de idôvel a tótok által megrövidíttetvén ezenenevezet Bázzsá változtatott. Ennek szomszédságá-ban a Júdás hegye fekszik, mely onnan vette neveze-tét, hogy róla kémlelték ki a törökök a várbelieket,ezeknek nagy veszedelemekre – megfordúlván ké-sôbben a szerencse, az ellenség incselkedése a várbe-liek által megelôztetett, s az ellenség meg is verette-tett – innen vette ez a hegy az áruló Júdás nevérôlnevezetét. A Pap-hegy (...) egy paptól vette nevét –magyarázza Mocsáry –, aki fogadásból ezen hegy-nek aljáról egészen a tetejére felment egyhuzamban,legkisebb pihenés nélkül, holott a távolságot csak avár kapujától a völgynek mélységéig, hol most a me-zôváros fekszik, könnyen lehet kétezer lépésre tenni– a kapu pedig a hegy közepetáján fekszik.”

A vár erre a Pap-hegyre épült s „kinézése Balas-sagyarmat felé igen gyönyörûséges” – ismeri el akrónikás, aki szerint „az alatta fekvô mezôvárostólszinte megtagadta a természet minden kellemeit,egy szoros völgybe lévén az szorítva, néhány azon-ban más javakkal jutalmaztatott meg a természet és aszorgalom által, mert a szôlôhegyei nem igen neve-zetesek is, de termékenyek, fôképpen a Tartuska ne-vezetûek ezek szép haszont hajtanak, de mindezekfelett a gesztenyés erdeje érdemel figyelmet, mely-ben nagy és százesztendôs cserfához hasonlítható te-rebélyes gesztenyefák látszanak.”

Kékkô – mint említettük – a középkorban végig aBalassák birtokában volt. A 14. század közepén kö-zepén a már kihalófélben levô családot Miklós fiaBalázs – Hont vármegye alispánja 1376 és 1385 kö-zött – terjeszti tovább. Róla nevezték el Ipolygyar-matot Balázs- utóbb Balassagyarmatnak, s utódaitBalázsfiaknak majd Balassáknak.

A családból többen is említésre érdemesek. Olyanesemény is fûzôdik a várhoz, amit a krónikaírónaknem szabad homályban hagyni – figyelmeztet Mik-száth, aki imigyen meséli el történetét Balassa Imré-rôl: „Valamiért megharagudott egyszer a feleségére,összefeleseltek, méregbe jött. Állati dühben átfogta aszép Palásthy Krisztina derekát, de nem ölelésre, ha-nem fölemelte, és a nyitott ablakon át lehajította arémítô mélységbe. Az asszony természetesen ször-nyethalt.

A király maghallotta a szegény Palásthy Kriszti-na rossz végét, nagyon felháborodék emiatt, s titkosmegbízatásban külde egy vallon csapatot, SchrammMátyás kapitány vezénylete alatt, hogy vizsgáljákmeg a szállongó hírek mibenlétét, és ha csakugyanúgy bánt volna feleségével a hatalmas várúr, fogjákel, és szállítsák Bécsbe.

Egy májusi estén érkezék meg a vallon csapatKékkô alá.

A semmit nem gyanító Balassa lebocsátotta elôt-tük a hidat illô vendégszeretettel.

Lent a legénységet vendégelte meg, fent pedig a

Balassi és Kékkô

27

kapitánynak csapott pompás vacsorát.Hanem hovatovább mind jobban gyanakodni kez-

dett a gazda. A várnagya megsúgta neki, hogy a berú-gott katonák egyben-másban elszólták magukat, ma-ga a kapitány is gyanúsan viselkedett, s megérlelé Ba-lassában a hitet, hogy ezek rosszban járnak.

S mikor vacsora után Schramm kérdezôsködnikezdett a gazdától a vár úrnôje felôl, akkor már bizo-nyos lett.

– Nincs feleségem – mondá Balassa.– Hogyan? – kiáltott ez fel, mintha csodálkoznék –

én mindig azt hallottam, hogy kegyelmed nôs ember.– Meghalt a feleségem.– Meghalt? Ah! Mi baja volt szegénykének? – ra-

vaszkodék a kapitány.– Az a baja volt, hogy leesett az ablakon százölnyi

mélységbe. Schramm uram összecsapta a kezeit hü-ledezve.

– Lehetetlen az! És hogy történt az a szerencsét-lenség? – Elmondom kegyelmednek a legnagyobbôszinteséggel. Éppen így vacsora után voltunk,ahogy most, az ablak ki volt nyitva, éppúgy, mintmost... valami családi ügyet magyaráztam a felesé-gemnek úgy, ahogy ezt most kegyelmednek. Az asz-szonynak rossz nyelve volt, belekotyogott, valamiszúrós szót mondott, én is egyet, erre meg ô mondottvagy hármat, dühbe jöttem, hozzá lépek így és aztmondom neki, meghalsz, átfogom a derekát, úgy,ahogy most a kegyelmedét, fölemelem, úgy ni, s az-zal zsuppsz... egy erôs lökéssel kidobom az abla-kon... úgy, ahogy most téged, te gazember.

De ezt az utolsó szót már nem hallotta a vallonkapitány, mert már akkor menthetetlenül szállt alá amélységbe. Még a meglepetésre sem volt ideje. Bez-zeg majd csodálkozhatik a másvilágon” – jegyzi mega fanyar humoráról nevezetes Nagy Palóc.

Komolyra fordítva a szót: Balázs fia Ferenc, akielôbb szörényi majd horvátországi bán, késôbb Nóg-rád vármegye fôispánja, 1526-ban Mohácsnál, II. La-jos király mellett esett el. Menyhért fia István 1584-ben Detrekôn nyomdát állított fel, ahol BernemiszaPéter egyházi beszédeit nyomtatták ki. Menyhérttestvére, János 1550-ben Szolnok várának kapitánya,1555-ben a felkelt nemesség vezére, 1574-ben királyifôajtónálló, ô Bálint apja. Zsigmond 1619-tôl 1622-igNógrád megye fôispáni helytartója, akinek a nevé-hez fûzôdik a törököktôl visszafoglalt Kékkô várá-nak a helyreállítása. „A vár – amint Mocsáry írja –hosszas idôkig haszonvehetetlen állapotban hevert,csak baglyok tanyája volt.” Zsigmond, még sáncok-kal és épületekkel új életre hozta s az ország erejévelmeg is erôsíttette.”

Zsigmond unokája Ferenc királyi kamarás, 1785-ben Horvátország és Dalmátországok bánja, aki az„Udvar terhes foglalatosságaiban munkálkodott,utolsó napjait kedves kékkôi várában csendes nyu-godalomban, többnyire olvasással és nemes társal-kodással töltötte. Örömmel fogadta a vendégeket smég a legkisebb nemes embert is nagyon tudta be-csülni s megkülönböztetni. Végre negyed napi be-tegsége után életének 76. esztendejében, az 1807. esz-tendôben a kékkôi várban csendes halállal halt meg shideg tetemei a nagyzellei templom boltozatjábaillendôen eltakaríttattak.” A mûvelt fôúr nevéhezfûzôdik az a javaslat, mely szerint a magyarországiiskolákban a németen és a magyaron kívül oktassáka nemzetiségek nyelvét is. (A Palóc Társaság 1995.

augusztus 19-én emléktáblát leplezett le a felsôzellôitemplom falán gróf Balassa Ferenc emlékére, akivelkihalt a család grófi ága.)

A Balassák idejében kapott Kékkô mezôvárosirangot, és I. Lipót királytól 1658-ban vásártartási jo-got is.

1750-ben a régi vár romjain báró Balassa Gáborbarokk kastélyt emelt, amelynek várkápolnáját 1759-ben szentelték fel.

A 17. századtól telepedtek le a várhegy alá a kü-lönféle mesterségeket ûzôk. „Leginkább mesterem-berekbôl, szôlômûvelôkbôl és napszámosokból álla-nak a lakosok – olvashatjuk Mocsárytól, aki a telepü-lésrendrôl is tesz említést: – Ezen keskeny mélyvölgy okozta azt, hogy minden jó rend nélkül van-nak a lakosok házai helyheztetve, ki hová akart,vagy inkább a hely hová engedte, oda épített magá-nak lakhelyet a vár alatt és a hegyek hajlásain, egyikfeljebb, a másik alább...”

„Amennyire a történelem emlékezik (nálunk bi-zony rövid emlékezôtehetsége van annak is), Kékkômindig a Balassák vára volt – idézzük ismét Mik-száthot. – Bár most is a Balassáké lenne, mert az ôsfa-míliákból, leszámítva a Hunyadiakat, Rákócziakat ésZrínyieket, a Balassák a legrokonszenvesebbek.

Akadt azokból minden; hadvezér, politikus, poé-ta, még rablólovag is, de magyartalan érzésû soha-sem. Csináltak a Balassa várakban sok mindenfélerossz dolgot, még hamis pénzt is, de hamis politikátnem.”

A Balassák után gróf Forgách Antal, majd Almás-sy Dénesné Károlyi Ella lett a várkastély birtokosa.

Kékkô legújabbkori történetérôl megemlítjük,hogy 1912-tôl volt járási székhely, majd 1945 után is-mét 1960-ig. Ekkor Losonchoz csapták a Kékkôi járásterületét. 1968-tól újból önállósult a járás, de nemKékkô, hanem Nagykürtös lett a székhely. Azóta azúj járáskozpont árnyékában tengôdik Kékkô, ámgazdag történelmi múltjának köszönhetôen máigmegôrizte városi rangját, noha csak kétezer körülmozog lakóinak száma.

Ennek a történelmi múltnak s egyben a magyarmúlt számontartásának is jelentôs állomása volt 1994októbere, amikor a várkastély udvari falán a PalócTársaság Balassi Bálintot ábrázoló bronz dombor-mûvet avatott, Oláh Szilveszter szobrászmûvész re-

28

mekbe öntött alkotását. A dombormû két oldalánszlovák és magyar nyelvû, süttôi kôbe vésett szövegemlékezteti az arrajárót: „E vár a Balassa család ôsifészke volt. Balassi Bálint (1554–1594) reneszánsznagy magyar költôje gyakran tartózkodott a várfalaiozött. Az emléktáblát európai rangú költônk születé-sének 440. évfordulóján állíttatta a Palóc Társaság”.Ugyanakkor két teremre terjedô Balassi-kiállítás isnyílt a vármúzeumban, a Petôfi Irodalmi Múzeum-nak köszönhetôen. A szlovákiai belpolitikai fejlemé-nyek azonban rövidre szabták ennek élettartamát...

Ha beszélhetünk Balassi-kultuszról vidékünkön,akkor elmondhatjuk, hogy annak éltetôje a PalócTársaság, mely évente legalább egyszer, mindig aszületési évforduló táján, Kékkôre hívja és várja aköltészet szerelmeseit. Ennek a rendszeresen vissza-visszatérô rendezvénynek, a hagyományápolásnakköszönhetô, hogy Kékkô környékének legnagyobbmagyar tanítási nyelvû alapiskolája, az ipolynyéki,

2000 decemberében felvette Balassi Bálint nevét. Az-óta minden év májusában Balassi-emléknapot tarta-nak az iskolában, a faluban, melynek egyik kimagas-ló eseménye a Balassi-díj átadása – ez is Oláh Szil-veszter szobrászmûvész alkotása – a legjobb tanuló-nak, pedagógusnak és szülônek.

Befejezésül álljanak itt Hrubík Bélának, az iskola-névadás szülôatyjának gondolatai: „Balassi Bálint vi-tézségével és bátorságával is megbecsült helyet ví-vott ki magának a magyar történelemben. Végvárivitéz volt, aki hazafiként harcolt a törökök ellen, a le-igázók ellen, s nem fogadta el a szolgaságot, a láncot.Ipolynyék a maga nemében szintén egy végvár, aholugyanugy csatákat vívunk nap mint nap, igaz, nemkarddal, de szavakkal, tettekkel és hittel. Balassiszellemisége erôt adhat nekünk a mindennapokban,példát mutathat gyermekeinknek...”

Z. URBÁN ALADÁR

Balassi Bálintnak, a költônekéletével, szerelmeivel, költészeté-vel sokat foglalkozik az iroda-lomtudomány, azonban viszony-lag kevés szó esik származásáról,ôseirôl. Való igaz, hogy BalassiBálint ôsei között senkit nem talá-lunk, akit az irodalom, a költészetolyan szinten érdekelt volna,mint ôt, azonban politikai szerep-lésük semmiképpen sem hagyha-tó figyelmen kívül, már csak azértsem, mert ez volt Bálint örökségeis, amely kötelezte ôt, hogy a csa-ládi hagyományokat figyelembevéve hosszadalmas birtokvitákat,pereket folytasson, és ha kell,fegyverrel szolgálja hazáját. Jel-mondatát („Életünket, amellyeladósai vagyunk a sorsnak, fordít-suk a haza üdvére”), amelyet sajátkezûleg írt családi címere alá,szintén ôseitôl örökölte. Kosztolá-nyi Dezsô az 1931-ben megjelentBalassi Bálint összes mûveit tar-talmazó kötet elôszavában a kö-vetkezôket írta: „Azoknak a Bal-assáknak ivadéka, akik megannyinemes vitézt, rablólovagot, kalan-dort, nyakas, kiszámíthatatlan,erôszakos kiskirályt adtak törté-nelmünknek. Erükben semmiesetre sem aludttej folyik. Bô vé-rük van, sûrû, fûszeres vérük. Hí-resek agyafúrtságukról.”

Ha végigtekintünk Balassi Bá-lint családfáján, összesen tíz(apai) ôsét tudjuk név szerintmegnevezni az okleveles adatokalapján. A következôkben ezeket

az ôsöket szeretném röviden be-mutatni.

A Balassa család eredete, minta legtöbb magyar nemes családeredete, a mondai, források nél-küli korszakra nyúlik vissza. Azegyik változat szerint a család ôseaz a kabar származású Böngér fiaBors volt, aki Anonymus Gestájá-ban Árpád kedvelt hadvezére-ként szerepel, és akihez a hagyo-mány Bars és Borsod megye ala-pítását fûzi. Ennek a változatnakazonban semmiféle valóságtartal-ma nincs, a honfoglaló ôsökhöz aBalassáknak valószínûleg semmiközük nincs. A történettudományfeltételezése szerint a család ôse akirályi vadászok, esetleg bölény-vadászok közül került ki. Ezt iga-zolja, hogy a Balassáknak nemvolt nemzetségnevük, amelyet a13. századtól kezdve mindennagybirtokos bárói család viselt,valamint a címerükben látható bö-lényfej, amelyet már a 13. század-ban a család elsô ismert ôse, Synkfia Detrik is használt. Az ôsi birto-kok Borsod megyében és környé-kén terültek el: a Borsod megyeiÓzd, a Gömör megyei Pogony ésaz Abaúj megyei Regmec. Vagyis:a Balassa család ôsei királyi bö-lényvadászok voltak Borsod me-gye területén.

Közülük elsôként Synk fiaDetrik emelkedett ki, aki elnyerteII. Andrástól a zólyomi ispánitisztet. Hogy miért kapta meg akirálytól ezt a hivatalt, nem tud-

juk, de elképzelhetô, hogy résztvett II. András keresztes hadjára-tában. Köztudott, hogy Andrásjórészt azok közül választotta kiembereit, akik elkísérték ôt tenge-rentúli hadjáratára.

A zólyomi királyi uradalom,amelyhez ekkor még Zólyom me-gyén kívül Árva, Turóc és Liptóis hozzá tartozott, sûrû erdôsé-gekbôl állt (nem véletlenül nevez-ték a középkorban Fekete-erdô-nek), és a királyok kedvelt vadá-szó helye volt. Az erdôben azerdôóvókon – akik az uradalomfáit, vadjait védték az idegenekellen – és a halászokon kívül, akika késôbb Zólyom város környé-kén éltek, nem élt senki. A 13.század elején azonban, amikor II.András bôkezûségének köszön-hetôen a királyi birtokok számaalaposan lecsökkent, szükség voltúj területekre, és megkezdôdött azólyomi uradalom megyévé ala-kítása. Ennek a folyamatnak irá-nyítását kapta meg Synk fia Det-rik 1222 körül, majd utána többmint egy évszázadon keresztülmindig az ô leszármazottjai vol-tak a zólyomi ispánok. A megyé-vé alakítás elsô lépése volt Zó-lyomvár felépítése, majd ezt kö-vette a terület benépesítése Barsés Hont megyébôl. A zólyomi is-pán, tehát a Balassa család ôsei-nek feladata közé tartozott azújonnan betelepültek birtokhatá-rainak kijelölése, a királyi birto-kok felett való ôrködés, a kato-

Balassi Bálint származása, családi kapcsolatai

29

náskodó jobbágyfiúk (azaz a Zó-lyomvár és a terület védelmét isellátó fegyveresek) hadba vezeté-se és az igazságszolgáltatás. A 14.század elsô felére, azaz Detrik fia-inak idején azonban már a zólyo-mi uradalom túlságosan benépe-sült, kerületekre kellett osztani,amelyek élén egy-egy tiszttartóállt, és a zólyomi ispán feladataiegyre inkább jelképessé válnak,társadalmi állása elôkelôbb lett,bekerül az országnagyok közé.

Synk fia Detriket tehát 1233-ban már külföldi és belföldi szol-gálatban megvénült embernekmondja az uralkodó. 1236-banhallunk róla utoljára, valószínû-leg ekkor halt meg. 1229 és 1236között azonban Detrik az uralko-dó kegyét kihasználva jelentôsengyarapította a családi vagyont:megszerzett néhány zólyomi bir-tokot, amelyet elôször csak szol-gálati birtokként, késôbb pedigörökletes birtokként kapott meg,majd elnyerte a Borsod megyeiSzuhogyot, a Hont megyei Csen-tét és a Nógrád megyei Zahorátés Sztracsint. Detriknek három fiavolt, a hasonló nevû Detrik, Mikóés a Csemei elônevet viselô Mik-lós. A három fiúval a család há-rom ágra szakadt: Detrik ága a14. században kihalt, Mikó lett aBalassa család ôse, ahonnan ma-ga Balassi Bálint is származott, alegkisebb fiú Csemei Miklós pe-dig Borsod megyében birtokosköznemesi családok, a Csákányi,Csemei, Csorba családok ôse lett.Ebbe az ágba tartozott a nagybir-tokos Donch mester is, aki a 14.században Komárom váránakbirtokosa volt, és többek közöttazzal is ismertté tette nevét, hogyhazánkban az elsô címerado-mánynak számító sisakdíszt ôkapta Károly Róbert királytól.

A Balassa család ôse, Detrikfia Mikó 1244 és 1255 között voltzólyomi, 1247 és 1256 között pe-dig sárosi ispán. IV. Béla legked-veltebb emberei közé tartozott, ésezt a kegyet valószínûleg annakkösztönhette, hogy a tatárjárásután az uralkodó megbízta azzal,hogy az elnéptelenedett falvakattelepítse újra. Mikó a feladatát ki-válóan teljesítette, ezért bôségeskirályi birtokadományban része-sült. Az adománybirtokok közöttszerepelt a Honti várhoz tartozóGyarmat (a késôbbi Balassagyar-mat) és Hídvég, a Liptó megyeiÚjfalu, a Trencsén megyei Kisuc-

ca és a Bolondóc várához tartozóTika-hegy, amelyet várépítés cél-jából kapott Mikó. Birtokait sajátmaga is gyarapította, amikormegvásárolta a Nógrád megyeiLudány, Halász, Sztregova ésBussa birtokát. Személyes kap-csolat és jó viszony alakult ki köz-te és az uralkodó között, zólyomiispánsága idején gyakoriak vol-tak itt a királylátogatások, és IV.Béla több karácsonyát Zólyom-ban töltötte. Mikó 1256 körül haltmeg, több gyermeket hagyva ma-ga után.

A gyermekek közül Bitter az,aki számunkra – késôbbi utódaimiatt – érdekes. Bitter a korszakgyermeke. IV. Béla halála utánvagyunk, amikor a nagybirtoko-sok közt a várépítés, magánhad-sereg fenntartása, az uradalomkiépítése és a minél nagyobb ará-nyú birtokszerzés jön divatba. Akirályi hatalom igen meggyengül,IV. Kun László uralkodására egyrövid stabilizációs idôszakon kí-vül a két nagybirtokos család, aCsákok és Kôszegiek, illetve párt-híveik csatározása a jellemzô. Mi-kó fia Bittert is az erôszakos bir-tokszerzés jellemzi. Még apja éle -tében testvéreivel és unokatestvé-reivel együtt megépíti a Vág partiSzucsány, Varin, Budatin és Lita-va várát, amelyek késôbb a bir-tokszerzések központjai, a ma-gánhadsereg állomáshelyei lesz-nek. Legjelentôsebb foglalásai kö-zé tartozik Hricsó vára, amely kö-ré uradalmat is szervez, és Dré-gely vára, amelyet azonban csaknévlegesen tud megszerezni,mert elfoglalnia már nem sikerül.1290-ben testvérének, Péternekfiú örökös nélküli halála utánmegszerezte Kékkô várát is. Bit -ter természetesen nemcsak birto-kokat, hanem tisztségeket is szer-zett: 1250 és 1262 közt honti, 1277és 1282 közt pedig zólyomi ispánvolt. 1300 körül halt meg. Bitterhalálakor a Balassa család legje-lentôsebb és legbefolyásosabbtagja Miklós fia Demeter volt, akipozsonyi és zólyomi ispánkéntIII. András leghívebb emberei kö-zé tartozott, bejáratos volt a kirá-lyi udvarba és 1298-ban ott voltazok közt a bárók közt, akik azuralkodóval Csák Máté-ellenesszövetséget kötöttek. Nem meg-lepô tehát, hogy Bitter halálakor,fiai, Miklós, János, Péter és Mi-hály fiatalkorát vagy kiskorúsá-gát kihasználva lefoglalta a Hont

megyei Gyarmatot és a hozzá tar-tozó falvakat. 1301-ben meghaltIII. András király, és Csák Mátérögtön megindította bosszúhad-járatát Miklós fia Demeter ellen,sôt keletrôl a másik hatalmas tar-tományúr, Aba Amadé is fenye-gette a Balassák birtokait. A vég-sô csapás elkerülése végett a Ba-lassák szövetséget kötöttek AbaAmadéval, és kitartottak melletteakkor is, amikor 1312-ben Roz-gonynál szembeszállt Károly Ró-bert csapataival. Miklós fia De-meter, a Balassa család feje is arozgonyi ütközetben esett el. Ez-után a Balassa család birtokait,amelyek befolyásos, felnôtt irá-nyító nélkül maradtak, Csák Má-té könnyen elfoglalta és mintegyegy évtizeden keresztül a hatal-mában tartotta. A Balassák, köz-tük Bitter fia Péter, Balassi Bálintôse, a Csákok familiárisa lett, az ôérdekükben fogott fegyvert, bárvalószínûleg néhány év múlvacsatlakozott Károly Róbert egyrenövekvô táborához. 1321-ben,Csák Máté halála után, ugyanisaz uralkodó visszaadta a Balas-sák elfoglalt birtokait, így Kékkôt,Gyarmatot, Szucsányt, Varnát,Budatint, Litvát, Hricsót és Híd-véget. Bitter fia Péter ezután szék-helyét Kékkô várában rendeztebe, és elôneveként is a Kékkôithasználta. A családban azonbannem Péter volt az egyetlen felnôttférfi, mert a Balassa család másikágából származó Domonkos fiaDonch is igényt tartott a birto-kokra. A család két ága között abirtokfelosztás 1323-ban történtmeg. A felosztás szerint az Ipolyfolyó melletti Hont és a Nógrádmegyei birtokokat, Szalatnyát,Sztracsint, Gurkfalvát, Újfalut, Ja-kabfalvát, Szklabonyát, Palahtát,Csábot, Szakácsit, Illésfalvát,Mankfalvát, Harasztigyarmatot,Lazánt, Gyarmatot, Pöstyént,Szurdokot, Podluzsányt, ZahorátBitter fia Péter és örökösei kaptákmeg, a fent felsorolt falvak lettektehát Balassi Bálint családjánakôsi birtokai. Donch mester a Hontés Nógrád megyei birtokokértcserébe megkapta Szucsány vá-rát a várnai uradalommal, a Liptómegyei Szevnice és Szelc falut, azólyomi területeket a Revce és aVág folyó között és a Turóc me-gyei Kostyán és Zaborek falvakat.A családnak ezen ága, amelyazonban néhány évtized múlvakihalt, kapta meg tehát az északi

30

birtokokat. Ettôl az idôponttól,tehát 1323-tól kezdve beszélhe-tünk a Balassák Hont és Nógrádmegyei uradalmáról, amelynekkiépítését Kékkôi Péter rögtönmeg is kezdte. Péter 1347 körülhalt meg, így már nem érhettemeg, hogy fiai, Miklós és György(közülük Miklós lesz majd Bálintôse) 1353-ban hûséges szolgálata-ikért, különösen az országbanmegsokasodott tolvajok, latrok ésmás gonosztevôk felszámolásá-ban véghez vitt tetteikért I. NagyLajos királytól Gyarmat birtok te-rületére pallosjogot kaptak, azazaz itt elfogott gonosztevôk felettítélkezhettek, a birtokon akasztó-fát és más kínzóeszközöket állít-hattak fel.

Ettôl kezdve a Balassák Nóg-rád megyei uradalmának életenyugodt körülmények közt zaj-lott, amihez hozzájárult az Anjo-uk által megteremtett belsô békeés gazdasági fejlôdés is. Termé-szetesen kisebb birtokviták, örö-kösödési perek voltak a család-ban, de ez nem változtatott lénye-gesen a családi birtokállománynagyságán. Ebben a nyugalmasidôszakban született meg KékkôiPéter fia Miklós idôsebbik fia, Ba-lázs, akinek neve a késôbbiek fo-lyamán Balassa alakban a családvezetékneve lesz. Balázs életérôlazonban semmit nem tudunk,egyetlen említése 1374-bôl való,valószínûleg fiatalon halt meg,mert 1393-ban már csak özvegyétés kiskorú gyermekét, Miklóstemlítik. Miklós kiskorúsága ide-jén a birtokok folyamatos ve-

szélyben voltak, mert a leghatal-masabb szomszéd, SzécsényiFrank országbíró megpróbálta el-foglalni a Balassák birtokainakegy részét, ám kísérletei sorra ku-darcot vallottak. Miklós székhe-lyét Szklabonyán rendezte be,ezért forrásaink általában Szkla-bonyai Miklósként emlegetik. Fe-lesége valószínûleg a fent említettSzécsényi Frankkal volt rokon-ságban, és a házasságból hat fel-nôttkort megélt fiúgyermek szü-letett. A gyermekek közül Lászlófontosabb számunkra, Balassi Bá-lint dédapja.

Miklós halálakor, az 1430-asévek közepén még viszonylagosnyugalom uralkodott az országterületén, leszámítva a huszitabetöréseket, amelyek fôként aFelvidéket, tehát valószínûleg aBalassák birtokait is sújtották.1439-ben azonban Habsburg Al-bert, Zsigmond király vejének ha-lála után kitört a polgárháború.Az ország két pártra szakadt:volt, aki Albert özvegye, Erzsébetés a megszületendô trónörökös,V. László oldalára állt, és volt, akia bárók által megválasztott JagellóUlászló és a sikeres török csatái-nak köszönhetôen gyorsan emel-kedô Hunyadi János felé húzott.Természetesen a Balassáknak,akik az ország legvagyonosabbcsaládjai közé tartoztak, pártotkellett választaniuk. Balassa Lász-ló és testvérei Hunyadi Jánosszolgálatát választották, aki ezt aválasztást nem is hagyta jutalomnélkül, 1447-ben Lászlót KazaiKakas Györggyel együtt Korpona

város kapitányává és természetesurává nevezte ki. Mivel a korsza-kot jellemzô zavaros állapotokezt lehetôvé tették, sôt a hadi cse-lekmények egyenesen megköve-telték, a Balassa fiúk is kihasznál-ták a kínálkozó alkalmakat. 1443-ban például Balassa László és test-vérei, Zsigmond, István és Györgyelfoglalták az ipolysági monostort,a prépostot és a konventi tagokateltávolították a lakásukból és cel-láikból, a monostorból erôdít-ményt csináltak, ahonnan azutána monostor összes birtokait adókkivetésével, élelmiszerek elvitelé-vel, jobbágyok bebörtönzésével ésösszes javaknak az elhurcolásávaltönkretették, még a házakat is fel-égették. Ság kirablásán kívül amonostor Palojta nevû birtokátKékkô várához csatolták, és az ottélô jobbágyokat jogtalanul adóz-tatták.

A zavaros idôk azonban nem-sokára véget értek, és 1458-ban arendek Hunyadi János tizennégyéves fiát, Mátyást választották ki-rályukká, akiben azonban a báróktöbbsége alig egy év alatt nagyotcsalódott, mivel Mátyás keménykézzel próbálta kiszorítani ôket ahatalomból. A fôurak egy részeezért a Garaiak vezetésével be-hívta az országba a Habsburg III.Frigyest. Amikor errôl Mátyás ér-tesült, hogy megtudja, ki áll az ôpártján, hûségesküre szólította fela fôurakat. Az eskütevôk közt,akik Istenre, Szûz Máriára, SzentPéter apostolra, a három szent ki-rályra és Isten minden szentjeireesküdtek meg, hogy egész életük-ben hûségesek lesznek a király-hoz, vele szemben mindig enge-delmességet és tiszteletet fognaknyújtani, és amíg Mátyás él, sen-kit nem fognak Magyarország ki-rályává tenni, ott volt GyatmathiBalassa László is. Lászlónak ez azállásfoglalása meghozta jutalmát:Mátyás uralkodása alatt sorrakapta a birtokokat, többek közötta Hont megyei Alsópribelyt és aTuróc megyei Kostyán birtokot.1475-ben elsô felesége halála utánújranôsült, és Hont megye legte-kintélyesebb fôurának, HorváthDamjánnak özvegyét vette felesé-gül, akinek halála után több másbirtokkal és vagyontárggyalegyütt a Hont megyei Litva vagyCsábrág vára is Balassa László ésgyermekei tulajdonába került.

Balassa Lászlónak elsô házas-ságából több lánya és fia, köztük

Ferenc, született. Ferenc, BalassiBálint nagyapja életében érte el acsalád középkori történeténekcsúcspontját. Ekkor ugyanis acsalád, nagyrészt Mátyás adomá-nyainak és kegyének köszön-hetôen, az ország legvagyono-sabb és legbefolyásosabb család-jai között foglalt helyet. Az1498/22. törvénycikk meghatá-rozta annak az alig húsz bárónaka nevét, akik magánhadseregettarthattak, Balassa Ferenc köztükszerepel. Ferenc egyébként foly-tatta családja politikáját, Mátyáshalála után, annak özvegye, Beat-rix oldalára áll, akinek zsoldjában1491-ben az országot fenyegetôlengyelek ellen harcolt, 1492-benpedig ott volt azok között, akikaláírták II. Jagelló Ulászlónak, Be-atrix második férjének magyar ki-rállyá választását. Ferenc több-ször nôsült, de feleségei szintén alegtekintélyesebb családok lányaiközül kerültek ki. Elsô felesége,aki 1500 körül halhatott meg,Csulai Ficsor László szörényi bánlánya volt, harmadik felsége,gyermekei anyja, tehát Balassi Bá-lint nagyanyja, Perényi Orsolya,Perényi Imre nádor testvére. Va-lószínûleg ennek a házasságnakis köszönhetô, hogy 1509-ben je-lentôs birtokokat kapott FerencErdély területén, majd 1513-bankinevezte az uralkodó Jajca,egyik legjelentôsebb déli végvá-runk kapitányává. Ferenc befo-lyását mutatja, hogy 1522-benSzalkai György esztergomi érsek,Báthori István nádor, VerbôcziIstván személynök mellett tagjavolt annak a követségnek, amelyII. Lajos nevében tárgyalt Ferdi-nánd osztrák fôherceggel a törökelleni segítség tárgyában. BalassaFerenc vagyoni helyzetére rávilá-gít, hogy 1524-ben a királynaknégyezer forintot adott kölcsön atörök ellen vonuló hadsereg fel-szerelésére. Fényes pályafutásá-nak és eseménydús életének mél-tó befejezése volt a mohácsi csata-tér, ahol 1526. augusztus 29-énsok más társával egyetemben ô ishazájáért adta életét.

Gyermekei, köztük János, Ba-lassi Bálint apja, Szapolyai Jánosellenében Habsburg Ferdinándoldalára álltak, akinek szolgálatá-ban János 1555-ben a bányaváro-sok kapitánya tisztet látta el. Eb-ben a korszakban a pártváltozta-tás, tehát az egyik uralkodó szol-gálatából a másikéba szegôdés

korántsem volt szokatlan dolog.A Balassa család esetében sem.

Valószínûleg már felesége ki-választásában is ez az ingadozásmotiválta Balassa Jánost, mert fe-lesége Sulyok Anna, egy Mátyáskorában felemelkedett köznemesicsalád lánya volt, aki a kezdetek-tôl fogva a Szapolyai család párt-ján állott. Sulyok Anna testvére,Sára egyébként a szintén Sza-polyai hívének számító Dobó Ist-vánhoz, a késôbbi egri hôshözment feleségül. Ezzel a házasság-gal tehát Balassa János elérte azt,hogy a Szapolyai pártban is vol-tak pártfogói és befolyásos embe-rei. Ez az ismeretségi kör azon-ban ellenfeleit arra indította,hogy megvádolják Habsburg Fer-dinánd elôtt, így 1569-ben sógo-rával, Dobó Istvánnal együtt per-be fogták, mondván, hogy Sza-polyai János Zsigmondot egyMiksa elleni támadásra buzdítot-ta fel. Balassa János és Dobó Ist-ván a pozsonyi börtönbe került,ahonnan Balassa János 1570-benôreit megveszgetve megszökött.Két évvel ezután kegyelmet ka-pott. Balassa János 1577-ben haltmeg. Egyetlen felnôtt kort megéltfiú: Bálint maradt utána, aki apjahalálakor huszonhárom éves. Bá-lint már apja halála évében meg-kezdte a pereskedést rokonaival,majd botrányos házasságával,amely során elsô fokú unokatest-vérét, Dobó Krisztinát megszök-tette és elfoglalta a sárospatakivárat, további perek sorozatát in-dította el.

Rövid élete során egyik perét

sem tudta sikeresen befejezni, há-zassága is tönkrement, így né-hány évvel halála elôtt (1588-ban)szomorúan írta le a következôszavakat: „Oztán amikor Vig-lyesen veszekedtek Andrással Bá-linték, akkor annyi nehéz gondjaivoltak Balassi Bálintnak, hogysenkinek több, s nehezebb gond-jai nem voltak: hol az feleségévelvaló rettenetes dolognak kellettgondját Egren viselni, hol azszentszéki perre Szombatba vi-gyázni, hol Szokolyval Zomborfelôl traktálni, hol az pataki jó-szágba kellett kapdosni, hogy elne vesztené feleségétül. Hozzáte-szem, hogy mindenkinél gyûlö-letben és irigységben állott házas-sága miatt, s a pataki igaztalanszégyen és az elszenvedett sére-lem miatt tekintélyének és becsü-letének nagy részét elvesztette.Hiába kedveskedett, irigység,gyûlölség tárgya lôn és hatalmaszsarnoki ellensége olyan légkörtteremtett, mely örökös rágalma-zásával a fejedelemnél a szegényBálintot gyûlöletbe és bûnbe ke-verte. Szegénység gyötörte s ezenházi bajoktól és lelkének szoron-gattatásaitól elnyomva ennyigond és teher nehéz súlyát egy-maga nem volt elégséges horda-ni.”

A családi örökség tehát nemhozott sok szerencsét Bálintnak, abirtokok, a vagyon inkább csakteher volt számára, bár hazasze-retetben, hôsiességben nem ta-gadta meg ôseit.

TÓTH KRISZTINA

10 000 lej

Lapszámunk szerzôi:

Herczeg Ágnes, tájépítész * Pécsi Györgyi, irodalomkritikus * Pomogáts Béla, irodalomtörténész *Tóth Krisztina, költô, mûfordító – Budapest * Jánosi Csaba, tájépítész – Csíkszereda * AdorjánBotond, egyetemi hallgató * Buzás Pál, tanár * Gergely Zsuzsa, szerkesztô * Könczey Elemér,grafikus * Ladányi Emese, egyetemi hallgató – Kolozsvár * Ábrám Zoltán, mûvelôdésszervezô –Marosvásárhely * Dukrét Géza, tanár, helytörténész – Nagyvárad * Z. Urbán Aladár, tanár,helytörténész – Óvár * Horváth István, helytörténész – Párkány

KOLOZSVÁR: a szerkesztôségben (utánvéttelrégi számok is); elôfizethetô az Apex lapter-jesztônél; Egyetemi Könyvesbolt; RODIPET;Röser Antikvárium;SZAMOSÚJVÁR: Téka Alapítvány;TORDA: RMDSZ, Vásárhelyi Géza Könyvtár;ARAD: Tulipán Kft.;BESZTERCE: RMDSZ;MICSKE: Hodgyai Edit;NAGYSZALONTA: Arany János Múzeum;BRASSÓ: Áprily Lajos Gimnázium (PásztoriKlára);FOGARAS: unitárius parókia;KÔHALOM: református parókia;NÉGYFALU: Köpe Ilona;GYULAFEHÉRVÁR: Gróf Mailáth GusztávKároly Gimnázium;NAGYENYED: Bethlen Gábor Gimnázium;CSÍKSZEREDA: Márton Áron Gimnázium; CSÍKSZENTDOMOKOS: általános iskola;CSÍKSZENTMÁRTON: Bajkó István;GYERGYÓSZENTMIKLÓS: Ambrus András;SZÉKELYUDVARHELY: Benedek Elek Taní-tóképzô Fôiskola;SZÉKELYKERESZTÚR: múzeum;PISKI: református parókia;SEPSISZENTGYÖRGY: BOJTÁR Kft; CsikósJúlia; H-Press; Mikes Kelemen Közmûvelô-dési Egyesület;KÉZDIVÁSÁRHELY: Bod Péter Tanítóképzô;KOVÁSZNA: Kôrösi Csoma Sándor Gimná-zium és városi könyvtár;

UZON: Ambrus László;RESICA: református parókia;MÁRAMAROSSZIGET: Hollósy Simon Mû-velôdési Egyesület;NAGYBÁNYA: Könyvesház;SZAMOSARDÓ: Vicsai János;MAROSVÁSÁRHELY: RMDSZ; Vártemp-lom parókiája; Fazakas Károly lapterjesztô(Panseluøelor nr. 4/3);DICSÔSZENTMÁRTON: Sipos Domokos Mû-velôdési Egyesület;GERNYESZEG: általános iskola;LUDAS: Székely Réka;NYÁRÁDSZEREDA: Molnár Elvira;SÁROMBERKE: IKE;SZOVÁTA: Szabó Gizella;SZATMÁRNÉMETI: Baraprest Kft; Papp Pi-roska;NAGYSZEBEN: RMDSZ;MEDGYES: református parókia;ZILAH: gimnázium; Kovács Kuruc János;KRASZNA: Hajas Matild;SARMASÁG: Horváth József;SZILÁGYCSEH: Tövishát Egyesület;SZILÁGYSOMLYÓ: Báthory Alapítvány;ZSIBÓ: Mátyus Éva;TEMESVÁR: Boér Jenô;LUGOS: Fülöp Lídia;BUKAREST: Bukaresti Petôfi Mûvelôdési Tár-saság.

A MÛVELÔDÉS megrendelhetô minden postahivatalnál. Sorszámunk a sajtókataló-gusban: 4067. A KÖNYVESHÁZ sorszáma: 7055. Elôfizetôknek negyedévre 18 000 lej,egy szám ára 10 000 lej. Magyarországon elôfizethetô a Könyvtárellátó útján (1391 Bp., Váci út 19. p.f. 204), aMagyar Napló szerkesztôségében (1062 Bp. VI. Bajza utca 18) és a Custos–ZöldKönyvesboltban (II. Margit krt. 6).Megvásárolható, illetve elôjegyezhetô a MÛVELÔDÉS és a KÖNYVESHÁZ az alábbihelységekben: