Dmitrij Lihacsov

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai*

E tanulm‡ny anyagát a FehŽr-tengeri csatorna Žp’tŽsŽn gyűjtöttük šssze. Ez a hatalmas Žp’tkezŽs nemcsak a l‡gerban, hanem messze azon tœl is erőteljes befoly‡st gyakorolt a tolvaj** alvil‡gra. A kasztszerűen z‡rt tolvajvilág belső ŽletŽnek bonyolults‡ga Žs saj‡tszerűsŽge csak azut‡n t‡rult fel igaz‡n, amikor a nagyszab‡sœ Žp’tkezŽs az œn. tolvajetika gyors felboml‡s‡hoz vezetett.

A tolvajvil‡g rŽtegekre boml‡sa Žs szŽtesŽse a fehŽr-tengeri Žp’tkezŽs utols— Žveiben rendk’vŸli mŽrtŽkben felgyorsult. A bűnšzőknek az a csoportja, amely a proletari‡tushoz legkšzelebb ‡ll— t‡rsadalmi rétegből sz‡rmazott, hat‡rozottan szak’tott a mœltj‡val, maga ut‡n vonva a tšbbieket is. Az Žrdekek šsszeŸtkšzŽse az emberi viszonyok v‡ratlan Žs bonyolult šsszefon—d‡s‡hoz vezetett, s ennek kšvetkeztŽben a tolvajvilágról —ri‡si, kor‡bban teljesen hozz‡fŽrhetetlen anyag kerŸlt a felsz’nre. A felfedezett nyelvi anyag sokban megv‡ltoztatja például az oroszul блатная музыка (tkp. vag‡nymuzsika) vagy акцент (tkp. akcentus) nŽven is ismert tolvajbeszédről*** kialakult elkŽpzelŽseinket. Ez az anyag nem csup‡n azŽrt ŽrtŽkes, mivel œj, Žs a tolvajbeszéd olyan aspektusait vil‡g’tja meg, amelyek kor‡bban k’vŸl rekedtek a főkŽnt az egyes zsargonszavak „etimologiz‡l‡s‡val” foglalkoz— nyelvŽszet ŽrdeklődŽsŽn, hanem amiatt is, mivel a bűnšzŽst előidŽző okok megszűnŽsŽvel maradŽktalanul el fog tűnni. Nemcsak Žvről

* ЛИХАЧЕВ, Д. С., Черты первобытного примитивизма воровской речи. In: Д. С. БАЛ-ДАЕВ–В. К. БЕЛКО–И. М. ИСУПОВ: Словарь тюремно-лагерно-блатного жаргона. Речевой и графический портрет советской тюрьмы. Москва, “Края Москвы”, 1992. 354–98. [Liha-csov tanulmánya először 1935-ben jelent meg (In: Язык и мышление, т. III–IV).]

** Az orosz вор, воровской szavak jelentése részben tágabb, részben szűkebb a fordításban terminusként használt magyar tolvaj-énál. A tolvajok (воры, люди, чeловeки, блатныe) az ar-chaikus orosz alvilág hierarchájának csúcsán elhelyezkedő, a „rendes” világgal mindenféle együttműködést megtagadó, hivatásos bűnözők, akik között nemcsak lopásért elítélt tolvajokat, hanem rablókat, banditákat, gyilkosokat is találni. Az orosz tolvajvilág megértéséhez szükséges részletek leírását ld. SZILÁGYI ÁKOS: Orosz alvilág a Szovjetunióban. (A „blatnoj” természetrajzához). In: KOVÁCS ÁKOS–SZTRÉS ERZSÉBET: Tetovált Sztálin. (Szovjet elítéltek teto-válásai és karikatúrái). Szeged, 1989. 209–35 és KOVÁCS–SZTRÉS: Az orosz tolvajvilág és mű-vészete. Bp., 1994. 11–48.

Az orosz eredetiben szereplő воровская срeда ’tolvajközeg’ kifejezést többnyire tolvajvilág-ként fordítottuk. (A szerk.)

*** A tolvajbeszéd (воровская рeчь) és a tolvajnyelv (воровской язык) megkülönböztetéséről ld. a 70. lapon írottakat. (A szerk.)

27

Dmitrij Lihacsov

évre, hanem h—napról hónapra is kšzelebb kerülünk az egykor fŽlelmetes tolvajvilág maradv‡nyainak eltűnŽsŽhez.

I.Jelen tanulmányunk nŽmikŽpp v‡zlatos jellegű. Tœls‡gosan sok problŽmát

vetünk fel benne ahhoz, hogy az egyes tŽtelek bizony’t‡sának kellő meggyőző ereje lehessen. A tšmšrsŽg rányomta bélyegét a vil‡goss‡gra, a megalapozott-s‡gra, a teljessŽgre Žs a kifejtŽs rŽszletessŽgŽre, és termŽszetesen nem seg’ti elő az egyes kifejtett nézetek tudom‡nyosan megalapozott folytonoss‡g‡nak pontoss‡g‡t sem.

Munk‡nk sœlypontj‡t azonban nem az egyes tŽtelek bizony’t— ereje jelenti: tanulm‡nyunk elsősorban problŽmafelvető jellegű, s a feladata annak felv‡zo-l‡sa, hogy milyen ‡ltal‡nos kŽpet mutat a tolvajbeszéd, és hol a helye a modern nyelvtudom‡nyban. Feladata egy olyan tipol—giai jellemzŽs šssze‡ll’t‡sa, amelynek mint egŽsznek a meggyőző ereje bizony’thatn‡ az egyes tŽtelek he-lyessŽgŽt.

Kiindul— tŽtelŸnkŸl MARRnak a nyelvfejlődŽs stadi‡lis jellegŽről sz—l— tan’t‡sa szolg‡l. Az a tŽtel pedig, amelyhez eljutunk, ennek a folyamatnak a rŽszleges visszaford’that—s‡ga. Mindezt a tolvajbeszéd konkrŽt pŽld‡j‡n igyekszŸnk bemutatni.

A tolvajbeszéd tipol—gi‡j‡nak kŽrdŽse az argóról sz—l— irodalomban most előszšr merŸl fel. Ebből a szempontb—l teljesen œj úton kell haladnunk, s a tolvajvilág beszédének olyan aspektusait vizsg‡lnunk, amelyek mindeddig elkerŸltŽk az argó nagysz‡mú gyűjtőjŽnek figyelmŽt, akik ugyanúgy kšzel’tettek a tolvajnyelvhez, mint a modern kultur‡lis gondolkod‡s szintjŽn ‡ll— bármely nemzeti nyelvhez. Az indoeur—pai nyelvek kutatási módszertanát követő nyelvtudom‡ny keretei azonban a tolvajbeszéd sz‡m‡ra ProkrusztŽsz ‡gy‡nak bizonyulnak.

Az a nagysz‡mœ pszichol—giai vagy form‡lisan szociol—giai Žrv, amelyet a kutat—k az argó egyes jelensŽgeinek magyar‡zat‡ra kor‡bban felhoztak, semmi lŽnyegeset nem tud hozz‡tenni az argó ‡ltalunk adott jellemzŽsŽhez, és lŽnyegesen ‡rtani sem tud neki. EzŽrt a tolvajbeszéd-kutat—k nézeteit egy kš-vetkező írásunkban fogjuk elemezni.

IsmŽtlem: jelen tanulm‡ny feladata a tolvajbeszéd tipol—giai elemzŽse, ezŽrt a mi megoldási kísérletünkkel kiz‡r—lag egy m‡sik, ugyancsak tipol—giai elemzŽst lehet csak szembe‡ll’tani.

A tolvajnyelv tanulmányozása, ak‡rcsak b‡rmilyen m‡s nyelvŽ, a nyelvet haszn‡ló kšrnyezet vizsg‡lat‡ra kell, hogy ŽpŸljšn.1

1 A tolvajnyelv haszn‡l—inak problŽm‡ja nem kapott mŽg a szakirodalomban kellő megvil‡g’t‡st. EgŽszen felŸletesen eml’tik csup‡n a tolvajokat ‡ltal‡ban, a bűnšzőket, a malfaiteur-öket [gonosztevőket]. Holott teljesen nyilv‡nval—: nem minden bűnšzőnek van argója, amint nem is minden tolvajnak. Egyes kutat—k a tolvajnyelv haszn‡l—it csak a

28

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

Az elemzŽsŸnk sor‡n vizsg‡land— tolvajvil‡g, vagyis a hivat‡sos tolvajok kšzege, mindenekelőtt deklassz‡lt, lumpenprolet‡r kšzeg.

Mindj‡rt az elejŽn megjegyezzŸk, hogy noha „a lumpenproletari‡tus olyan jelensŽg, amely a t‡rsadalmi fejlődŽs csaknem minden eddigi f‡zis‡ban előfor-dult” (MARX–ENGELS: Соч. [Művei], т. VIII, 123), a z‡rt tolvajvil‡g lŽ-tezŽsŽnek kezdetŽt j—rŽszt arra a korra tehetjŸk, amikor a parasztság földjének tšmeges kisaj‡t’t‡sa Žs gyors elszegényedése megteremtette az eredeti tőkefelhalmoz‡s feltŽteleit. „A tőkŽs termelŽsi m—d alapzat‡t megteremtő forradalmi ‡talakul‡s előj‡tŽka a XV. sz‡zad utols— harmad‡ban Žs a XVI. sz‡zad első Žvtizedeiben j‡tsz—dik le” (MARX: Капитал [A tőke] т. I, гл. 24).* A tolvajnyelv lŽtezŽsŽről szóló első híradások is ebben az időben születtek (ld. SAINŽAN 1907 Žs KLUGE 1901). Az elnyomorod— paraszts‡g gyors Ÿtemben gyarap’totta a lumpenproletari‡tus sorait, és az ezidőt‡jt fejlődésnek induló, bo-nyolultan differenci‡lt népességű v‡rosok kŸlšnšsen kedvező feltŽteleket teremtettek egy olyan réteg kialakulásához, amelyben az ŽrdekkšzšssŽg ‡ltal šsszefűzštt szemŽlyek szembe‡ll’tott‡k magukat az egŽsz „leg‡lis” t‡rsadalommal.

A tolvajvil‡g teh‡t m‡r keletkezŽsŽtől fogva a kapitalista t‡rsadalomhoz, annak jellemző ellentmond‡saihoz, a „szent” mag‡ntulajdon intŽzmŽnyŽhez, a dolgoz— tšmegek kizs‡km‡nyol‡s‡hoz Žs kifoszt‡s‡hoz kapcsol—dik. A tolvajvil‡g a tőkŽs t‡rsadalom belső saj‡toss‡ga lesz: olyan betegsŽg, amelyet ez ut—bbi önmag‡ban idŽz elő.

A bűnšzŽs jellemzŽse szempontj‡b—l nagy jelentősŽgűek MARX Žs ENGELS megjegyzései a deklassz‡ltaknak az oszt‡lyharcban j‡tszott szerepŽről. ENGELS „A munk‡soszt‡ly helyzete Angli‡ban 1848-ban” c. művŽben ragyog—an elemezte a bűnšzŽs, jelesen a lop‡s eredetŽt, s bemutatta, hogy a tőkŽs t‡rsadalom korai fejlődŽsi szakasz‡ban a — ha mindjárt a „legdurv‡bb, egészen tudattalan”, de mégis a kizs‡km‡nyol‡s Žs a mag‡ntulajdon egŽsz rendszere elleni — tiltakozás egyfajta formája volt (Положeниe рабочeго класса в Англии в 1848 г. 1928. 235–6).**

çm hamarosan kiderŸl, hogy a lumpenproletari‡tus reakci—s szerepet j‡tszik. A lumpenproletari‡tus, a deklassz‡ltak kšzege, teh‡t a hivat‡sos tolvajok is, a reakci— t‡masz‡nak bizonyulnak. MARX a „Louis Bonaparte

hivat‡sos tolvajokra pr—b‡lj‡k korl‡tozni, ennŽl tov‡bb Žs ennŽl pontosabb eredmŽnyre mŽg senki nem jutott. Pedig ez sem ‡llja meg a helyŽt: nem mindegyik hivat‡sos tolvaj folyamodik a tolvajnyelvhez, hanem elsősorban az œn. nagymenők, a legmagasabb kŽpes’tŽsű tolvajok, akik a nagyszab‡sœ lop‡sokat Žs rabl‡sokat kšvetik el. Ez a szakma nagyfokœ —vatoss‡got igŽnyel, kŽpviselői nincsenek kapcsolatban a tolvajvilággal.

* Magyar fordítása: MARX: A tőke. (A politikai gazdaságtan bírálata). Első kötet, I. könyv. In: Karl Marx és Friedrich Engels művei. 23. kötet. Bp. 1967. 672. (A szerk.)

** Magyar fordítása: FRIEDRICH ENGELS: A munk‡soszt‡ly helyzete Angli‡ban 1848-ban. Bp., Magyar Helikon, 1980. 232. (A szerk.)

29

Dmitrij Lihacsov

brumaire tizennyolcadikája” c. művŽben*** r‡mutat, hogy a reakci— egyebek mellett azŽrt is győzhetett, mert a csavarg—k proletari‡tus‡ra t‡maszkodott. A lumpenproletari‡tus Žs az alvil‡g reakci—s szerepe ny’ltan megnyilv‡nul napjainkban, az okt—beri forradalom ut‡n. Korunkban nálunk, a Szovjetuni—ban a bűnšzŽs annak az ellen‡ll‡snak az egyik form‡ja, amelyet a felszámolt oszt‡lyok maradványai tanœs’tanak a fejlődő szocializmussal szemben. „A gazdagok Žs a szŽlh‡mosok egyazon Žrem kŽt oldal‡t, a parazit‡k kŽt fő csoportj‡t alkotj‡k, mindkettőt a kapitalizmus hizlalta fšl, s mindkettő a szo-cializmus fő ellensŽge” (LENIN: Соч. [Művei], т. XXII, 164). Az egyŽni til-takoz‡s aktusakŽnt keletkezett bűncselekmŽny, a lop‡s teh‡t hamarosan reakci—s erővŽ v‡lik, napjainkban pedig m‡r a dolgoz—k elleni harc eszkšze lesz a felszámolt oszt‡lyok rŽszŽről, amelyek most j—rŽszt a lumpenproletari‡tus, nevezetesen a tolvajvil‡g sorait gyarap’tj‡k. A tolvajvil‡g csak akkor tűnik majd el n‡lunk, amikor vŽgleg eltűnik a tőkŽs šršksŽg valamennyi ma-radv‡nya.

Ez a tőkŽs t‡rsadalom egŽsz rendszerŽtől val— determin‡lts‡ga ellenŽre kasztszerűen z‡rt tolvajvil‡g, és ellensŽges viszonya a „leg‡lis” t‡rsadalom ir‡nt kŸlšnleges melegh‡zi viszonyokat teremt sz‡mos felŽp’tmŽny jellegű elem, elsősorban az ideol—gia Žs a nyelv sz‡m‡ra. A tolvajvil‡g — amelyet az ŽpŸlő szocializmus a t‡ptalaj‡t—l fosztott meg, s ezŽrt nem kŽpes fejleszteni e felŽp’tmŽny jellegű elemeit, így jelentős mŽrtŽkben elkorcsosult, rŽtegekre bomlott, s elvesztette kasztszerűen z‡rt jellegŽt — továbbra is rŽgi hagyom‡nyai szerint Žl.

Tanulm‡nyunkban teh‡t főkŽnt arra a anyagra fogunk t‡maszkodni, amely a tolvajvil‡gban a „klasszikus” vir‡gkor, a kapitalizmus utols—, forradalom előtti korszaka —ta fennmaradt.

A tolvajbeszéd azon saj‡toss‡gait viszont, amelyek az ut—bbi időben kelet-keztek, kŸlšnšsen a fehŽr-tengeri építkezés jav’t—-nevelő hat‡sa alatt a блат (tolvajvil‡g, tolvajideol—gia) fokozatos elhal‡sa kapcs‡n, j—llehet hallatlanul Žrdekesek Žs kŸlšn vizsg‡latot Žrdemelnek, jelen tanulm‡nyunkban nem érintjük.

II.Ami—ta a 15–16. sz‡zadban első ’zben Ÿtkšzštt šssze a „leg‡lis” t‡rsadalom

Žs a tolvajbeszéd, ‡ltal‡nos az a vŽlemŽny, hogy ez ut—bbi titkos Žs egyezmŽnyes jellegű. Ez a gyšngŽn megalapozott nŽzet — mely nŽha teljes ny’lts‡ggal rokon’tja a tolvajbeszédet a halandzs‡val, a rejtjellel, a volapŸkkel — a kutat—k amolyan „kollekt’v kŽpzetŽnek” tekinthető, amelyet illik elhinni, ezŽrt komolyan senki nem vitatja.

*** Magyarul: MARX: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája. In: Karl Marx és Fried-rich Engels művei. 8. kötet. Bp. 1962. 101–96. Kül.: 150–1. (A szerk.)

30

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

Az Žlő tolvajbeszédet ismerő legœjabb kutat—k vagy gyűjtők inkább hallgatnak a tolvajnyelv titkos jellegŽnek kérdéséről, vagy legjobb esetben is valamifŽle kompromisszumos megold‡s h’vei.2 Holott vagy el kellene ismernünk a titkosságot mestersŽges Žs mesterkŽlt volt‡val egyŸtt, elvetve minden eddig j—csk‡n felgyŸlemlett nyelvŽszeti, pszichol—giai Žs szociol—giai Žrvet az argó eredetŽről, vagy pedig le kell sz‡molni ezzel az —sdi szemlŽlettel, Žs el kell fogadni a tolvajnyelv keletkezŽsŽnek Žs fejlődŽsŽnek a termŽszetesebb œtj‡t, és ezzel egyŸtt szŽleskšrűen lehetővŽ tenni a t‡rsadalmi Žs nyelvŽszeti tŽny vizsg‡latát. B‡rmely kompromisszumos megold‡s csak agyonbonyol’thatja a kŽrdŽst.

Mert hiszen ha csak azŽrt nevezzŸk egyezmŽnyesnek Žs titkosnak a tolvaj-beszédet, mert nem ŽrtjŸk, az ugyanolyan naiv dolog, mint „немец”-eknek, „nŽmáknak”* nevezni a kŸlfšldieket csupán amiatt, mert nem beszŽlik a benn-szŸlšttek nyelvŽt. Ugyanennyire naiv az a feltŽtelezŽs is, hogy a tolvaj akkor tud konspir‡lni, ha a maga tolvajnyelvŽn beszŽl. A tolvajbeszéd Žppen hogy el‡rulja a tolvajt, nem pedig eltitkolja az ‡ltala tervezett bűncselekmŽnyt: tol-vajnyelven ‡ltal‡ban a bennfentesek beszŽlgetnek egym‡ssal, jobb‡ra k’vŸl‡ll—k nŽlkŸl.

A tolvajbeszéd nem alkalmas titkos t‡rgyal‡sokra, s ez m‡r abb—l is nyilv‡nval—, hogy sz—kincsét nem töltik meg olyan mértékben a speciális argóelemek, hogy egy k’vŸl‡ll— ne foghatn‡ fel. Tele van olyan szavakkal Žs kifejezŽsekkel, melyek csak kevŽssŽ m—dos’tj‡k a kšznyelvi jelentŽst, és melyeknek ŽrtelmŽt nem nehŽz kital‡lni, s aligha lehet egyszerű „titkos’t‡ssal” magyar‡zni. Bizony’thatj‡k ezt a kšvetkező kšznyelvi szavak is, amelyeknek a tolvajbeszédben csup‡n m—dosult a jelentŽse: 1. глубоко Õteljesen, egŽszenÕ (tkp. mŽlyen); 2. грубо Õj—l, erősenÕ (tkp. durv‡n), 3. жулик Õj—, tapasztalt tolvajÕ (tkp. szŽlh‡mos)3, 4. нахально ÕerőszakkalÕ (tkp. pimaszul), 5. обратно ÕœjraÕ (tkp. visszafelŽ), 6. по-новой Õœjra, ismŽtÕ (tkp. œjb—l), 7. правило Õtolvajtörvény, tolvaj magatart‡si normaÕ (tkp. szab‡ly), 8. бедный ÕszerencsŽtlen, sz‡nalmas, butaÕ (tkp. szegŽny), 9. даром Õerőfesz’tŽs nŽl-

2 Az argó tal‡n legismertebb kutat—ja, SAINŽAN, aki hajlamos arra, hogy fšlšttŽbb —vatosan ’tŽlje meg m‡s kutat—k vŽlemŽnyŽt, csup‡n a 19. sz‡zadra vonatkoz—an nem ismeri el a tolvajnyelv titkos jellegŽt. „Il n’existe plus aujourd’hui de langue secrčte parmi les malfaiteurs” [Nem lŽtezik tšbbŽ titkos nyelv a gonosztevők kšzštt] (1920: 483). Bizalmatlan ezen elmŽlet ir‡nt KRAPP Žs BRADLEY angol kutat— is (1930). KivŽtelt csup‡n DAUZAT kŽpez: ő haboz‡s nŽlkŸl egyŽrtelműen negat’v ‡ll‡spontot foglalt el az argó titkos Žs egyezmŽnyes jellegŽt illetően (ld. az argófejezeteket a DAUZAT 1923-ban).

* Немец ’német’, eredetileg ÕnŽma emberÕ. (A ford.)3 A szŽles kšrben elterjedt жулик ’szŽlh‡mos’ sz—nak m‡s jelentŽs‡rnyalata van, mint a

tolvajnyelvben.

31

Dmitrij Lihacsov

kŸl, felkŽszŸlŽs nŽlkŸlÕ (tkp. ingyen), 10. рискованный, рисковóй Õb‡torÕ (tkp. kock‡zatos).4

ƒs vŽgŸl nyilv‡nval— az is, hogy az a tolvajbeszéd, amely bekerŸl a sz—t‡rakba, s amellyel rŽszben megismerkedik a nagykšzšnsŽg is, aligha minős’thető „titkosnak”, ha figyelembe vesszŸk, hogy a tolvajvil‡gban val—ban lŽteznek titkos Žs egyezmŽnyes nyelvek, ‡m ezeknek semmi kšzŸk sincs a tolvajnyelvhez. Ezek val—ban egyezmŽnyes jellegűek, mert mielőtt b‡rmelyik szót elfogadn‡k, a tolvajok egyeztetik egym‡s kšzštt a jelentŽseit. Val—ban titkos jellegűek, mivel titkos t‡rgyal‡sokon haszn‡latosak. Hogy a k’vŸl‡ll—k figyelmŽt fel ne keltsŽk, kšznyelvi orosz szavakat haszn‡lnak, s ezek jelentŽsŽt œgy v‡logatj‡k šssze, hogy a beszŽd Žrtelmes benyom‡st keltsen a k’vŸl‡ll—kban, s ne vonja mag‡ra figyelmŸket szokatlans‡g‡val. Csak a legszŸksŽgesebb szavakat cserŽlik fel. A titkos nyelv ritk‡n jut ki a bandán k’vŸlre, Žs ritk‡n Žl tov‡bb nŽh‡ny h—napn‡l. Az ilyen nyelv a свет (tkp. fŽny) vagy a маяк (tkp. vil‡g’t—torony) elnevezést szokta kapni. Ez nyelvŽszetileg szinte Žrdektelen, s nyugodtan nevezhetjŸk rejtjelnek vagy jelzŽsnek.

A tolvaj mindennapi beszŽde ugyanolyan termŽszetes Žs minden egyezmŽ-nyessŽgtől mentes, mint b‡rmely m‡s t‡rsadalmi csoport kŽpviselőiŽ. Fejlődési tšrvŽnyei ugyanolyanok, mint b‡rmely m‡s nyelvŽi.

A tolvajbeszédet titkos nyelvnek tart— kutat—knak csak abban van igazuk, hogy egy tolvajtól fšlšttŽbb nehŽz a legkisebb magyar‡zatot is kapni az ‡ltala haszn‡lt szavakr—l Žs kifejezŽsekről. Ez azŽrt van, mivel a tolvaj minden nem tolvajt szemŽlyes ellensŽgének tekint (a tudom‡nyos ŽrdeklődŽst termŽszetesen fel nem foghatja, s a tolvajmagatart‡s norm‡i szerint b‡rmilyen kŽrdezőskšdŽs eleve el’tŽlendő cselekedet). A vallat‡sok iskol‡j‡t megj‡rt tolvaj a kŸlső kšrnyezettel val— šsszeŸtkšzŽs sor‡n kialak’tja mag‡ban a z‡rk—zotts‡g taktik‡j‡t. SemmifŽle magyar‡zatot nem hajland— adni a tolvaj-vil‡gr—l, annak mindennapi ŽletŽről Žs nyelvŽről. E „z‡rk—zotts‡g” tŽnye egy‡ltal‡n nem kštelez bennŸnket arra, hogy a tolvajok, bűnözők nyelvét titkosnak tartsuk.

A tolvajbeszéd titkoss‡g‡nak elmŽlete teh‡t nem csup‡n tŽves, hanem k‡ros is, mert azzal, hogy az eredetŽvel kapcsolatos számos kŽrdŽst eleve megoldott-nak vŽl, megnehez’ti a tanulm‡nyoz‡s‡t is, Žs vŽgletesen leegyszerűs’ti a problŽm‡t.

A tolvajbeszéd titkoss‡g‡nak Žs egyezmŽnyes eredetŽnek elmŽletét így ka-tegorikusan el kell vetnünk.

4 Valamennyi hivatkoz‡s a tolvajnyelvi szavakra (itt Žs a tov‡bbiakban) a szerző saj‡t megfigyelŽsei nyom‡n šssze‡ll’tott cédulagyűjtemény alapj‡n tšrtŽnik. A szavak jelentŽsei mindenŸtt viszonylagosak.

32

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

Tanulm‡nyunk kiindul—pontja teh‡t az lesz, hogy megszabadulunk egy mindm‡ig axi—m‡nak vŽlt elő’tŽlettől.

III.Valamennyi ország tolvajnyelve ragyog— pŽlda arra, hogyan alakul ki azo-

nos termelŽsi viszonyok, t‡rsadalmi feltŽtelek mellett ugyanaz a gondolkod‡si mód. ƒrdekes šsszehasonl’tani az orosz tolvajbeszéddel kŽt nemrŽg megjelent sz—t‡rat: IRWIN „American Tramp and Underworld Slang” [Az amerikai csa-varg—- Žs az alvil‡gi szleng] Žs CHAUTARD „La vie Žtrange de lÕargot” [Az argó kŸlšnšs Žlete] című munkáit. A kor‡bbi hasonl—kkal šsszevetve e sz—t‡rak lŽnyeges többlete, hogy az eleven tapasztal‡sra, az Žlő, kšzvetlen megfigyelŽsre ŽpŸlnek. IRWIN maga is tšbb mint hœsz Žven ‡t csavargott. Következésképpen semmilyen szlengkutat‡si tudom‡nyos hagyom‡ny sem ŽrvŽnytelen’thette a b‡rmely tolvajbeszédben meglévő nyelvi saj‡toss‡gokat. A francia sz—t‡r fŽlig-meddig szŽpirodalmi form‡ban van feldolgozva, ezŽrt a zsargonszavak rŽszletes magyar‡zataiban megőrzi a tolvajszemantika gyakran eredeti von‡sait.5

Az orosz tolvajbeszédet jól ismerő olvas— mindkŽt sz—t‡rat rŽgi ismerőskŽnt forgathatja. Ugyanaz az apr— rŽszletekig menő gondolkod‡si mód mutatkozik meg minden egyes argókifejezésben. A kšrnyező vil‡ggal szemben kialak’tott azonosan sztereotip viszony, mint minden a tolvajoknál, a ford’t‡s illœzi—j‡t kelti. Ugyanazok a fogalmak helyettes’tik egym‡st. Ugyanazok a kŽpzetek alkotj‡k sz‡mos tolvajfogalom alapj‡t. Ugyanaz az ideol—gia fejeződik ki a tolvajszavak Žrzelmi sz’nezetŽben.

Csak nŽh‡ny pŽld‡t idŽzek, melyekre a sz—t‡rak felŸletes lapoz‡sa kšzben lelhetünk.

A tolvaj sz‡m‡ra olyan alapvető fogalmat, mint a bšrtšn, mindegyik nyelv hasonl—an jelšli: IRWINnél academy (tkp. akadŽmia), college (tkp. egyetem), big school (tkp. nagy iskola), CHAUTARD-n‡l: collčge (tkp. kšzŽpiskola), lycŽe (tkp. ua.), pension (tkp. intern‡tus), seminaire (tkp. papnevelde); az orosz tolvajbeszédben академия (tkp. akadŽmia), [у]ниверситет (tkp. egyetem). A

5 Sem a meglŽvő orosz tolvajnyelvi sz—t‡rak (AVGYEJENKO 1903, TRAHTENBERG 1908, LEBEGYEV 1909, POPOV 1912, POTAPOV 1927, TONKOV 1930, VINOGRADOV 1927b stb.), sem a Leningr‡dban hozz‡fŽrhető kŸlfšldiek (HOTTEN 1859, orosz ford’t‡sa: BUTUZOV 1867; BARRČRE–LELAND 1897; BAUMANN 1887; DELVAU 1876; TIMMERMANS 1922) tšbbsŽgŸkben nem adnak pontos kŽpet a tolvajnyelvről (mŽg a legpontosabban IRWIN Žs CHAUTARD sz—t‡rai adj‡k vissza a tolvajnyelvi szavak jelentését). A tolvajszavakat legtšbbszšr nagyon nehŽz leford’tani. TškŽletesen illik r‡juk az a jellemzŽs, amit MALINOWSKY ad a primit’v nŽpek szavair—l: „Returning to the meaning of abstraction, of generalization and vaguenes associated with extreme concreteness of expression all these features baffle any attempt at a simple and direct translation” [Mivel a kifejezésmód végletes tárgyszerűségével összekapcsolódva az elvont, általános és homályos jelentéshez térnek vissza, mindezek a jellemvonások visszaverik az egyszerű és közvetlen fordításra tett kísérleteket] (1930: 300).

33

Dmitrij Lihacsov

bűncselekmŽny IRWINnél job (tkp. munka), CHAUTARD-n‡l lÕaffaire (tkp. do-log), oroszul дело (tkp. dolog). †ldšzšttnek lenni IRWINnél to be in hot water (tkp. forr— v’zben van), heat ’letart—ztat‡s’ (tkp. meleg), hot ’akit a rendőrsŽg Ÿldšz vagy megtal‡lt; veszŽlyes’ (tkp. forr—); hot stuff Õlopott holmiÕ (tkp. anyag, dolog), to burn up ÕbecsapÕ (tkp. elŽget); oroszul погореть ÕrendőrkŽzre kerŸlÕ (tkp. megŽg), пожар Õletart—ztat‡sÕ (tkp. tűzvŽsz), печка ÕveszŽlyes helyÕ (tkp. kemence), баня Õvallat‡sÕ (tkp. fŸrdőh‡z), сжечь Õel‡rulÕ (tkp. felgyœjt, elŽget)6.

Ha rŽszletesebben kitŽrhetnŽnk a fő tolvajfogalmakra, szemléltethetnénk a gondolkodásmód Žrdekes egybeesŽsét és a sz—kŽpzŽsi m—dok azonos típusát.

Nyilv‡nval—, hogy ez a kšzšs jelleg nem ‡llhatna fenn, ha a tolvajideol—-gia (ha ez a sz— egy‡ltal‡n haszn‡lhat— itt) nem hatolt volna be a tolvajgon-dolkod‡s valamennyi zug‡ba, ha a tolvajgondolkod‡s‡ban nem uralkodn‡nak ugyanazok a „kšzšs kŽpzetek”, amelyeket LŽVY-BRUHL a prelogikus gondol-kod‡s jellegzetes ismŽrvŽnek tartott.

Azok a saj‡tos feltételek, amelyek kšzštt a tolvajok Žlnek — a „leg‡lis” t‡r-sadalom iránt táplált ‡lland— ellensŽges viszonyulás, tevŽkenysŽgük primit’v -vad‡sz m—dszerei, a csavargó Žletm—d, valamint a szemŽlyes tulajdons‡gok Žs a „termŽszeti” viszonyok —ri‡si szerepe a lop‡s elkšvetŽse kšzben stb. — olyan feltételeket hoznak létre, amelyek kšzštt a beszŽdben Žs a gondolkod‡sban az ős‡llapothoz hasonl— jelensŽgek keletkeznek.

A kriminol—gusok kutat‡sai kŽtsŽgtelennŽ tettŽk azt a tŽnyt, hogy a tolvajok befoly‡solhat—s‡ga egyes pszichotechnikai vizsgálatok szerint olyan nagy, mint az štŽves gyerekekŽ. Ez a befoly‡solhat—s‡g rendk’vŸl kedvező feltŽteleket teremt a hagyom‡nyos szok‡sok Žs hiedelmek sz‡m‡ra. A primit’v emberek már SPENCER ‡ltal is megemlített konzervativizmusa régen elfogadott tény, s a tolvajra is jellemző. A t‡rsadalmi illegalit‡s konzervat’v jellegű, a tolvajszok‡sok megcsontosodottak, dogmatikusak Žs despotikusak. A tolvajvilág a hagyom‡nyoknak megfelelően, a szok‡sok dogm‡ja szerint Žl, amely nem egyŽnieskedŽst, hanem asszimil‡ci—t igŽnyel. A m‡sik ember be‡ll’t—d‡s‡nak az elfogad‡sa, az šn‡ll—tlans‡g, az egyén spont‡n pszichikai aktusra való kŽptelensŽge, a magatart‡s infantilis form‡i — ezek azok a pszichikai tŽnyek, amelyek talaj‡n kialakulhat a tolvaj ŽletŽt a legapr—bb rŽszletekig beh‡l—z— kollekt’v kŽpzetek bonyolult vil‡ga.

Az bizony’t‡sra sem szorul, hogy nemcsak e képzetek tartalmát, hanem léte-zésük tényét is kizárólag a t‡rsadalmi-gazdas‡gi valóság határozza meg.

6 A forr—s‡g, a meleg kŽpzetének kapcsolata a veszŽly, valamilyen v‡ls‡g kŽpzetével jellemző a vándorkereskedő (ofeny) nyelvekre is. Ld. pl. a szŽles kšrben elterjedt ofeny прогореть (tkp. leŽg) ’tšnkremegyÕ sz—t.

34

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

A tolvaj magatart‡s‡t a kšrnyezetŽben sz‡mtalan szab‡ly, norma, az „illem-ről” és a „jó modorról” való saj‡tos elképzelés, a bandatagok alá- és fölérendelt-ségi viszonyának bonyolult hierarchája határozza meg és korlátozza. E magatar-t‡si norm‡k minden egyes ‡th‡g‡s‡t a tolvaj’tŽlőszŽk igen saj‡tos b’r‡skod‡sa bŸnteti, és a mindig kegyetlen ’tŽletet nyomban vŽgre is hajtj‡k. A tolvajvilág hatalma az egyŽn fšlštt rendk’vŸl nagy. ViselkedŽsük kŸlső lazas‡ga szigorœ, szoros, mindent apr—lŽkosan elő’r— magatart‡si szab‡lyokat takar, ezek pedig vŽgső fokon olyan ‡ltal‡nos „kšzšs kŽpzeteket”, amelyek megdšbbentően ha-sonl—v‡ form‡lj‡k a kŸlšnbšző nemzetisŽgű tolvajkat.

A tolvajoknak val—ban saj‡tos pszichikuma, jellegzetes gondolkod‡sa van, s ez kšzšs az egŽsz tolvajvil‡gban.

A tolvajgondolkod‡s saj‡toss‡gai rendk’vŸl kiterjedt kutat‡si témát jelente-nek. Itt csak azokra tŽrŸnk ki, melyek kšzvetlen a kapcsolatban állnak a nyelvvel.

A tolvaj-gondolkod‡sm—d fő tulajdons‡ga az — és ez nagyon fontos a to-v‡bbiakban —, hogy benne a vil‡g ir‡nti m‡gikus viszony elemei szŸletnek œjra. A tolvaj szakm‡ja ugyanis a helyzeti vŽletlenek fŸggvŽnye, bővelkedik kock‡zatokban Žs v‡ratlan fordulatokban. Ak‡rcsak az ősember, a tolvaj sem tulajdon’tja „munk‡ja eredményét” kiz‡r—lag a kšrŸlmŽnyek szerencsŽs egybeesŽsŽnek vagy csup‡n saj‡t szemŽlyes tulajdons‡gainak. Amit babon‡nak nevezŸnk, s ami az ősi m‡gikus tudat maradv‡nya, œjult erővel szŸletik œjj‡ a tolvajvil‡gban, s nem csup‡n a mœlt csškevŽnyeiben Žl, hanem erőt lel mag‡ban a tov‡bbi fejlődŽshez is.7 Igen erős itt az ‡lmokba, a j—slatokba Žs előjelekbe vetett hit, jelentős szerepet játszik a j—sl‡s. A kedvező előjelek ak‡r a legvakmerőbb betšrŽsre is biztathatj‡k a tolvajt, ha viszont ked-vezőtlenek, a „tuti esetről” is visszafordul.

A tolvajok rendszerint egy vagy kŽt csomag k‡rty‡t hordanak magukkal, szerencsejátékkal j—solnak. A tolvajvil‡gban igen elterjedt k‡rty‡z‡snak (mŽg-pedig a szokott—l jelentősen eltŽrő form‡kban) saj‡tos primit’v kultuszjellege van. A j— k‡rty‡st itt nem kevŽsbŽ becsŸlik, mint a j— tolvajt. A j‡tŽkos erŽnyei vetŽlkednek a tolvajŽival. A k‡rtya a tolvaj tudat‡ban elv‡laszthatatlan a foglalkoz‡s‡t—l. A k‡rtyaj‡r‡s alapj‡n ’tŽli meg saj‡t jšvőjŽt s a soron kšvetkező betšrŽst is: ha nyert, biztos a v‡llalkoz‡s sikerŽben, ha viszont vesztett, elillan a magabiztoss‡ga is. Elegendő, ha csak egy partit sikeresen j‡tszik (mŽg ha nyilv‡nval—an csal is, ami ebben a kšzegben nem sz‡m’t el’tŽlendőnek, s bizonyos szab‡lyok lehetővŽ is teszik), s b‡rmely m‡sik tolvaj sz’vesen t‡rs‡ul (кореш ’tettest‡rs’; клиент ’a zsebtolvaj t‡rsa’, tkp. ŸgyfŽl) fogadja abban a remŽnyben, hogy a szerencse hozz‡ p‡rtol.

7 A fő mozzanat, amely a babon‡t az őskommunizmus kor‡ban létrehozza, a „természet (…) által megfélemlített ember (…) tehetetlensége” (LENIN: Два письма Горькому [Két levél Gorkijhoz]. In: Соч., т. XVII, 85; magyar fordítása: MARX–ENGELS–LENIN: A vallásról. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1975. 465). Ugyanaz az oka a harcnak, igaz, nem a termŽszettel, hanem a „leg‡lis” t‡rsadalommal, mely a tolvajok anal—g jellegű pszichikum‡t form‡lja.

35

Dmitrij Lihacsov

LŽVY-BRUHL az ősi m‡gikus tudat sok-sok klasszikus pŽld‡j‡ra lelne a tol-vajoknál, igaz, mŽrtŽkben és a fokozatokban lehetnek különbségek.

IV.Ennek az ősi m‡gikus tudatnak az egyik legŽrdekesebb mozzanata a sz—

m‡gikus aspektusa.Az ŽrintkezŽs, a „kommunik‡ci—”, amely a francia szociol—giai iskola

szerint a nyelv lŽtezŽsŽnek Žs keletkezŽsŽnek az alapja, a tolvajvil‡gban minim‡lis szerepet j‡tszik. Pedig Žppen a kommunik‡ci—ra, a kŽtoldali kapcsolatra ŽpŸl a sz—nak a m‡gikussal ellentŽtes intellektu‡lis aspektusa.

A tolvajsz— ‡ltal lŽtes’tett kapcsolat mindig egyoldalœ: vagy jelzŽs (szig-nál), vagy pedig kŸlšnbšző form‡ban kifejezett kŽnyszer’tŽs.

VegyŸk szemŸgyre előszšr a jelzŽs funkci—j‡t: ez ‡ll a legkšzelebb a nyelvi tudatunkhoz.

„Az akkori idők embereinek vil‡gnŽzete szerint m‡r a hangzó nyelv első szavainak a kiv‡laszt‡sa is termelőeszkšzi funkci—val b’rt, s a termŽszet anyagaib—l kŽszŸlt eszkšzšktől eltŽrően a sz—beli, line‡ris vagy hangeszkšzt (amely, nem vit‡s, sz‡munkra fšlšttŽbb kŽtes) kŽnytelenek vagyunk m‡gi‡nak nevezni” (MARR 1931).

Aligha lehet pontosabban jellemezni a tolvajsz—t, mint ha eszkšznek nevez-zŸk. A tolvajt nem a gondolatai Žs nŽzetei ‡tad‡sa Žrdekli (az ŽrintkezŽsen nyilv‡nval—an ezt ŽrtjŸk), hanem kiz‡r—lag az az effektus, amelyet a sz— a kšrnyezetre gyakorol.8

A sz— eszkšzként a legtisztább m—don a jelzésben figyelhető meg. Ilyenek a tolvajnyelvben a зекс, шесть (tkp. hat), за шесть (tkp. hatŽrt), шестнадцать (tkp. tizenhat), цинк (tkp. cink), пуль, тыр, вались, ропа, ша, на, шакай, стрёмь, казаки (tkp. koz‡kok) stb., valamennyi veszŽlyjelzŽs ére-lemben.

Az ilyen tolvaj szignálszavakat bizonyos Žrtelemben a sportol—k (labdarœg—k, teniszezők stb.) szavaihoz hasonlíthatn‡nk, csak Žppen ez ut—bbiak j—val fejlettebbek, Žs mŽlyebben hatoltak be a mindennapi Žletbe. 9 Amint a j‡tŽkban az ismŽtlődő szitu‡ci— olyan helyzetet szŸl, hogy egy-egy ršvid ki‡lt‡s ršgtšn seg’t tudatos’tani egy gyakran nagyon bonyolult, b‡r sztereotip helyzetet, s egy-idejűleg utas’t is egy ismert cselekvŽsre, a tolvajoknál a helyzetek egyszerűsŽge Žs sztereotip jellege, valamint bizonyos cselekvŽsm—dok kidolgozotts‡ga

8 EmlŽkeztetŸnk arra, mit ’r MALINOWSKY (1930) a primitív nyelvekről: „…we can say that language in its primitive function and original form has an essentially pragmatic character, that it is a mode of behaviour, an indispensable element of concerted human action” […azt mondhatjuk, hogy a nyelvnek primit’v funkci—j‡ban Žs eredeti formáj‡ban alapvetően pragmatikus jellege van, tehát viselkedŽsmód, az összehangolt emberi cselekvŽs nélkülözhetetlen eleme].

9 Hasonl— šsszevetŽst vŽgzett LEBEGYEV a „Словарь воровского языка” [Tolvajnyelvi sz—t‡r] (1909) előszav‡ban.

36

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

előkŽsz’ti a talajt egy főkŽnt jelzŽsszerű beszŽd sz‡m‡ra. Ebben termŽszetesen alapvető szerepet j‡tszik a tolvajtevŽkenysŽg Žs a „termelŽsi viszonyok” primi-tivit‡sa. A munka primit’v form‡i olyan helyzetet teremtenek, amikor elegendő r‡mutatni a szitu‡ci—ra, hogy a cselekvŽs jellege nyilv‡nval— legyen. ƒrthető, hogy a jelzŽs a tolvajvil‡gban csak akkor terjedhet el széles körben, amikor leg-al‡bb ennyire kifejlődnek a kollekt’v kŽpzetek Žs magatart‡si norm‡k is, amikor sztereotip reakci—k alakulnak ki, s az egyŽnisŽg teljesen felold—dik a t o l v a j n y á j b a n . A tolvajmagatart‡s norm‡inak legkisebb ‡th‡g‡sa is megingatja a kollekt’va ir‡nti feltŽtlen engedelmessŽgre ŽpŸlő tolvajvil‡g nyelvi rendszerét.

A tolvajsz— nem fed fšl valamilyen œj tartalmat a haszn‡l—ja sz‡m‡ra, csup‡n a tŽnyre mutat r‡. Itt elsősorban appercept’v folyamattal van dolgunk.

A fenti tiszta jelzŽsform‡kon k’vŸl a tolvajszavak jelentős rŽsze is tšbbŽ-kevŽsbŽ jelzŽs jellegű. Megjegyzendő: a „tolvajetikett” nem teszi lehetővŽ, hogy a tolvaj kŽrdŽseket tegyen föl. Ez nem csup‡n elővigy‡zatoss‡g, amely a titok megőrzŽsŽt szolg‡lja, ez a szab‡ly mŽlyen a tudatukban gyškerezik, s a sz— m‡gikus erejŽbe vetett tudatalatti hitŸkkel fŸgg šssze. Hiszen a sz— a tolvaj sz‡m‡ra nem egyszerűen „termelŽsi eszkšz”, amilyenhez mi magunk is gyakran folyamodunk, hanem parancs Žs var‡zssz— is egyben.

Nem sikerŸlt mŽg a tolvajvilágban r‡lelnŸnk a var‡zssz—ra annak tiszta Žs ny’lt form‡j‡ban. Ehhez ez a tolvajvilág mŽg tœls‡gosan kötődik a m‡hoz, vi-szont rejtett, leplezett form‡j‡ban a sz—nak az Žlettelen t‡rgyak fšlštti hatalm‡ba vetett hit erős Žs tart—s itt. Mindenekelőtt a szitkoz—d‡snak az a megdšbbentően túltengő mennyisŽge, amikor sz— szerint minden m‡sodik sz— ilyen, és konkrétan senkihez sem szól, tanœskodik arr—l a tšrekvŽsŸkről, hogy a beszŽdŸknek hatŽkonys‡got, akt’v hat‡st kšlcsšnšzzenek. Nem kŽtsŽges: a főkŽnt szexu‡lis ir‡nyults‡gœ Žs Žlettelen t‡rgyakat megcŽlz— szitkoz—d‡s pszichol—gi‡ja (kŸlšnšsen munka kšzben) a m‡gikus szemlŽlet maradv‡nya. EzeknŽl az embereknŽl a szitkoz—d‡s nem csup‡n erőt kšlcsšnšz az egyes szavaknak, hanem nŽha helyettes’ti is azokat, ’gy keletkeznek a сказочка-k, a sztorik, amelyekben valami egyszerű kis tšrtŽnetet mesŽlnek el œgy, hogy abban minden sz— szitoksz—. Sajnos, ezek nyíltan erotikus Žs kife-jezetten cinikus jellege nem teszi lehetővŽ állításunk meggyőző illusztr‡ci—ját.

A szitoksz—nak tulajdon’tott erőről sz—lva r‡mutathatunk, hogy a káromkod‡s, ha nem „a levegőbe” sz—l, hanem a m‡sik tolvajnak, m‡r sŽrtŽsnek sz‡m’t, amit az itteni elkŽpzelŽsek szerint csak „vŽr” moshat le. E cŽlb—l saj‡tos k‡rtyap‡rbajokat rendeznek, amelyek vŽres lesz‡mol‡ssal vŽgződnek; ahol kŸlšnšsen szigorœan betartj‡k a tolvajtšrvŽnyeket, a sŽrtŽst hal‡llal szokták megbosszulni.

A káromkodásnál nem kevŽsbŽ jellemző jelensŽg a „tolvajfogadalom”, az eskŸ is. Mi Žrtelme lenne az eskŸnek egy tolvaj sz‡m‡ra, ha a tudat‡ban nem

37

Dmitrij Lihacsov

gyškeresedett volna meg a sz— m‡gikus erejŽbe vetett rejtett hit? M‡rpedig az eskŸhšz igen gyakran folyamodnak (ennek a megszokott formul‡ja: лягавым буду [tkp. kop— legyek]; сука буду, не забуду [tkp. szuka legyek, nem felejtem], век мне на свободе не бывать [tkp. soha az Žletben ne juthassak szabadl‡bra]) stb.

De kŸlšnbšző erőt tulajdon’tanak a megszokott, nem szitokjellegű tolvajsza-vaknak is. Az egyik nagyon érdekes mindennapi jelensŽg a „hencegŽs”, melyet nem hagyhatunk említés nélkül, ha meg akarunk érteni több nyelvi tényt.

A tolvajok tevŽkenysŽgének ugyanazok a saj‡toss‡gai, amelyek fokozott be-foly‡solhat—s‡gukat v‡ltják ki, determin‡lj‡k azt is, hogy a tolvaj minden egyes tettŽnek az elismerŽsŽt igŽnyli a kšrnyezete rŽszŽről.

B‡rmit is csin‡l, mindig a nŽzőre, a kšzšnsŽgre sz‡m’t, s ez adja meg neki a kock‡zathoz szŸksŽges erőt (ahogy az orosz kšzmond‡s tartja, на людях и смерть красна — ha emberek l‡tj‡k, a hal‡l is szŽp). Ezt a tulajdons‡gukat j—l ‡br‡zolja nŽh‡ny ’r—nk (Babel, Kaverin).

A tolvajvilágban mindennap előfordul, hogy a tolvaj a hőstetteiről mesŽl. A legŽrdekesebb azonban az, hogy ebben a mesŽlŽsben az esemŽnyek val—dis‡ga nem is j‡tszik kŸlšnšsebb szerepet A val—ban megtšrtŽnt eset csup‡n kiindul— mozzanat: szabad „l—d’tani”, ak‡rcsak a k‡rty‡ban csalni. Ha valaki kšzbesz—l Žs meghazudtolja a mesŽlőt, az sœlyos sŽrtŽs sz‡m‡ra, mert „tolvajereje” Žs mŽlt—s‡ga elleni merŽnyletkŽnt fogja fel. Csak abban az esetben szabad ellentmondani, ha a mesŽlő a tolvajetik‡t, a tolvajok „törvényét” sŽrtette meg. Viszonylag enyhe bŸntetŽsnek, körülbelül az adott kšzegből val— kiűzetŽssel egyenrangœnak sz‡m’t, ha valakinek megtiltj‡k, hogy „hencegjen”. Ilyenkor nincs joga a hőstetteiről mesŽlni. Viszont b‡rki fŽlbeszak’thatja a „hencegőt”, mŽg ha minden szava igaz is. A (csaknem min-dig sztereotip jellegű) mese rendszerint nevetsŽges form‡ban ‡br‡zolja az ‡ldo-zatot, és dicsŽri az elbeszŽlŽs hősŽnek az ŸgyessŽgŽt, csalafintas‡g‡t Žs tal‡-lŽkonys‡g‡t. Aki j—l, meggyőzően tud mesŽlni, azt ebben a kšrben nagyon megbecsŸlik.

A „hencegŽs” egŽsz jellege feltŽtelez valamit, ami nŽmileg a s‡m‡nok „rŽ-vŸletŽre” emlŽkeztet. AzŽrt „henceg”, hogy fokozza saj‡t erejŽt, šnuralm‡t, šnbizalm‡t, s ugyanakkor a neki al‡rendelt „haverok” fšlštti hatalma megerő-sšdjšn. A tolvajdalok tšbbsŽge kŽtsŽgk’vŸl az ilyen „hencegŽs” nyomait hor-dozza. A tolvaj itt is rendszerint a saj‡t hőstetteiről mesŽl, legtšbbszšr egyes vagy tšbbes sz‡m első szemŽlyben. Nem m‡s ez, mint a „vad‡sz” versbe šntštt elbeszŽlŽse.

Ilyen például:

Я вор-чародей, сын преступного мира…

Vaj‡kos tolvaj vagyok, Žn, az alvil‡g fia…

38

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

vagy:Старушку божию зарезал, Kiny’rtam Žn egy vŽnasszonyt,Сломал я тысячу замков Ezer lakatot letšrtem,Вот громила я каков… Ugye, klassz vag‡ny vagyok…

vagy:Мы со Пскова два громилы… Mi, kŽt vag‡ny pszkovi t‡jr—l…

vagy:Прибежала я на бан, Kijšttem az ‡llom‡sra,Бан же синеватый… Az meg csupa hupikŽk…

vagy:Гоп со смыком это буду я… ƒn vagyok a h’res rabl—…

vagy:Смотрите, граждане! Я девочка

гулящая…L‡ss‡tok, emberek! Rosszl‡ny vagyok

Žn…

Itt egy ilyen dal teljes szšvege:10

Mы летчики-налетчики, Rabl—-zabra legŽnyek,Ночные переплетчики, ƒjszakai vendŽgek,Наш девиз — крылатый туз. Sz‡rnyas ‡sz a mi jelŸnk.Mы летчики-налетчики, Rabl—-zabra legŽnyek,Ночные переплетчики, ƒjszakai vendŽgek,Мы страшный профсоюз. B‡rkit megršvid’tŸnk.Мы всюду проникаем, Mert előttŸnk nincs lakat,Мы всюду зажигаем. Mit l‡ng’tunk, kigyullad,Мы всюду тут как тут. MindenŸtt jelen leszŸnk!

Hasonl— jellegű az egyik dal IRWIN sz—t‡r‡ban is:

We are three bums… Mi vagyunk a h‡rom hob—…

10 A legrŽgibb ismert orosz v‡rosi szŽlh‡mosŽnek, amelyet Vanyka Kain Žletle’r‡s‡nak egyik v‡ltozat‡ban (Обстоятельная и верная история российского мошенника, славного вора, разбойника и бывшего московского сыщика Ваньки Каина [Vanyka Kain orosz szŽlh‡mos, h’res tolvaj, haramia Žs egykori moszkvai nyomoz— rŽszletes Žs h’v tšrtŽnete]. Москва, 1793, изд. 4) tal‡lunk, kiemelkedik az ott idŽzett haramiadalok kšzŸl. IdŽzzŸk a legjellemzőbb str—f‡it:

Стенька Разин, Сенной и Гаврюшка,Sztyenyka Razin, Szennoj Žs Gavrjuska,Ванька Каин и лжехрист Андрюшка,Vanyka Kain meg az ‡l-Krisztus Andrjuska,Хоть дела их и славны и коль не срамны,Tetteik h’resek, bűnŸk sem csekŽlyke,Прах против наших карточных дел.A mi tŽtemŽnyeinkhez kŽpest mit sem érnek.Ни стыда ни совести в нас нетуNem ŽrzŸnk mi szŽgyent, bűnb‡n‡st s effŽlŽt,Олухам то здешним не в приметуAz itteni bunk—k nyomunkba sem Žrnek,Карты подрезные, крапом намазныеJ— nyesett k‡rty‡ink, tűvel megjelšltek,Делайте разом нечет и чет.Ak‡rmelyik partit megnyerjŸk veletek.Мы в камзолах, хотя без кафтанов,ZekŽt viselŸnk mi, nincsen kaft‡n rajtunk,Веселее посадских брюханов,Jobb a kedvŸnk, mint holmi hasp—kokŽ ott,Игру б где проведать, сыщем мы обедатьPr’m j‡tszm‡t kifogunk, emberŸl zab‡lunk,Лишь бы попался нам в руки дурак.Csak Žpp egy j— balek keresztezze utunk.

39

Dmitrij Lihacsov

vagy:Oh, my name is Samuel Hall. Az Žn nevem Samuel Hall,Samuel Hall, Samuel Hall… Samuel Hall, Samuel Hall…

Legink‡bb talán azokhoz a harci var‡zsdalokhoz ‡llnak ezek kšzel, amelye-ket az ősi vad‡szok a t‡bortŸzet kšrŸlt‡ncolva adnak elő.

L‡ssunk mŽg egy olyan jelensŽget, amely szintŽn a sz— m‡gikus erejŽnek kŽsz’ti elő a talajt. A gondolkod‡s m‡gikus jellegŽt a t‡rgy Žs a sz— azonos’t‡sa jellemzi (a particip‡ci— tšrvŽnyŽnek egyik rŽszesete: LŽVY-BRUHL, KASSIERER). Ez a primit’v tudatra oly jellemző azonos’t‡s ragyog— p‡rhuzamra lel a tolvajoknak a ragadv‡nynevŸkhšz val— viszony‡ban. Amikor egy tolvaj ragadv‡nynevet vesz fšl, ut‡na m‡r ritk‡n mond annak bœcsœt. A ragadv‡nynŽv fšlvŽtele a tolvajvilágba val— befogad‡s szŸksŽges aktusa (egyfajta beavat‡s ez). MindegyikŸknek van ragadv‡nyneve. A nevet vagy annak jelkŽpŽt a testŽre tetov‡ltatja, s mŽg akkor sem t‡vol’tja el, amikor azt m‡r ismeri a bűnŸgyi rendőrsŽg, teh‡t amikor m‡r kifejezetten k‡ros a sz‡m‡ra, árulkodik bŸntetett előŽletéről („priusz”).

J—llehet gyakran vŽletlenszerűen kapja a ragadv‡nynevŽt, a tolvaj kŸlšnösen bŸszke rá, mondhatni, hogy ez az ő „tolvajbecsŸlete”. Mindig nagyon vigy‡z r‡.

A tolvajragadv‡nynevek tanulm‡nyoz‡sa leginkább a primitív nŽpek tote-meivel val— šsszehasonl’t‡shoz szolg‡lhatna Žrdekes anyaggal. Nemcsak az egyes tolvajnak lehet ragadv‡nyneve, hanem egy egŽsz band‡nak is: a nevet, ak‡rcsak a primitív nŽpek, gyakran az ‡llatvil‡gb—l kšlcsšnzik. TšbbsŽgŸk a tolvaj valamilyen ŽrdemŽről tanœskodik, Žs csak bŸntetŽskŽnt adhat— neki olyan, amely vesztŽt okozhatja, s nem teszi lehetővŽ sz‡m‡ra, hogy akár néhány fokot is lépjen a tolvajvil‡gi hierarchia bonyolult szam‡rlŽtráján, b‡rhogy igyekszik is.

A tolvajoknak kšrnyezetükhöz val— viszony‡t az az alapvető közös kŽpzet hat‡rozza meg, hogy kŽt vil‡g harcol egymással. A tolvaj, ak‡rcsak az ősember, kŽt rŽszre osztja a vil‡got: az „švŽre”, amely j—, Žs az „idegenre”, a „balekokŽra”, amely gonosz. B‡rmi tšrtŽnjen is a kŸlvil‡gban, a primitív vadász abban a j— Žs a gonosz erők harc‡t l‡tja; a tolvaj pedig az šsszes t‡rsadalmi kšlcsšnviszonyt az „švŽ” Žs az „idegen” harc‡ra vezeti vissza. Ebbe a harcba rŽszben besorolja az Žlettelen t‡rgyakat is (tolvajbabon‡k), b‡r nem olyan kšvetkezetesen, mint a primitív vadász.

Урки и мурки играют в жмурки ’a vag‡nyok Žs a hekusok [a tolvajok Žs a rendőršk] bœj—csk‡t j‡tszanakÕ — mondja a tolvaj. Зима ваша, лето наше Õa tŽl a tiŽtek, a ny‡r a miŽnkÕ, vagyis ny‡ron ők kerŸlnek fšlŽnybe, m’g tŽlen amazok. Ваша не пляшет Õaki nem tolvaj, annak nincs szerencsŽjeÕ (tkp. a tietek nem t‡ncol). Ezek a szól‡sok elég jól tükrözik azt a két princípium

40

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

közötti harcot, amelyet a tolvajok vil‡gnŽzetük sarkkšvének tartanak, és ebbe a küzdelembe még a nyelvet is bevonják.

BeszŽdŽnek szavait a tolvaj „saj‡t” (mienk) Žs „nem saj‡t” (másoké) sza-vakra osztja. Bizonyos dolgokr—l csak meghat‡rozott, elfogadott kifejezŽsekkel lehet sz—lni. Ezek a szavak nem mindig azok, amelyeket tolvajnyelvieknek szok‡s nevezni. Például kŽt, azonos fogalmat jelšlő mindennapi sz— kšzŸl (вор ’tolvaj’ Žs жулик ÕszŽlh‡mosÕ) az egyiket lehet haszn‡lni, a m‡sikat pedig nem. Vannak tolvajszavak, amelyek kikerŸltek a kšznyelvbe, ezŽrt megszűntek „saj‡tok” lenni. Ebből a szempontb—l „nem saj‡tkŽnt”, „hulig‡nszavakkŽnt” ŽrtŽkelik az olyanokat, mint a шамать (eszik, kaj‡l), хрять (megy, dzsal), лямзить, пулять, свистнуть (lop, megfœj).

IRWIN (az amerikai csavarg—sz—t‡r šssze‡ll’t—ja), akinek, mint már említettük, magának is hœszŽves csavargói tapasztalata van, Žs megfigyelŽsei ezŽrt kŸlšnšsen ŽrtŽkesek, szótára bevezetőjében a kšvetkező tŽnyt eml’ti: „Its [slang’s] proper use is still a matter of real pride to every real tramp, and the newcomer to the road is easily recognized by his ignorance of the tongue. No matter how much natural agility or strength he may call to his aid in boarding a moving train, no matter what native ability he may have at soliciting food or alms, so long as he misuses tramp slang the recruit is looked down upon by the «perfesh», the «blowed in the glass stroller».”* És egy kicsit később: „The last thing a real tramp will admit is his ignorance of what a new word or group of words may mean”.* A tolvajvilágban n‡lunk is hasonl— viszony figyelhető meg a tolvajnyelvvel.

A tolvajbeszéd meg kell, hogy mutassa a tolvajban a „saj‡tot”, bizony’tania kell a tolvajvil‡ghoz val— tartoz‡s‡t mindazon egyŽb ismŽrvekkel egyetemben, amelyek seg’tsŽgŽvel a tolvaj minden‡ron igyekszik kitűnni a kšrnyezetŽből, hangsœlyozni tolvaji mŽlt—s‡g‡t: a sapk‡j‡t a szemŽre hœzva viseli, a tolvajvilágban divatosnak sz‡m’t— ruh‡t visel, idesz‡m’t a j‡r‡sm—dja, a gesztusai, s vŽgŸl a tetov‡l‡s, amelyről a tolvaj nem mond le, pedig az kifejezetten k‡rt okozhat neki, mert el‡rulja kilŽtŽt a bűnŸgyi rendőrsŽg előtt. SzŽgyen, ha nem Žrt meg valamilyen tolvajkifejezŽst, vagy helytelenŸl haszn‡lja.11 A tolvaj gyakran Ÿgyel a kifejezetten kŸlsősŽges, rŽszben csup‡n

* „A szleng helyes haszn‡lata mŽg mindig val—di bŸszkesŽg forr‡sa minden igazi csavarg— sz‡m‡ra, Žs az œjoncokat kšnnyű felismerni arr—l, hogy nem ismerik a nyelvet. Mindegy, hogy mennyi termŽszetes frissesŽget vagy erőt tud felmutatni a mozg— vonatra val— felka-paszkod‡skor, mindegy, hogy milyen veleszŸletett lelemŽnyesŽggel tud ennival—t vagy alamizsn‡t szerezni mag‡nak, am’g rosszul haszn‡lja a csavarg—k szlengjét, az œjoncot a vŽn r—k‡k lenŽzik.”

* „Egy igazi csavargó szinte soha sem vallaná be, hogy nem tudja, mit jelent egy új szó vagy új szócsoport”.

41

Dmitrij Lihacsov

„demonstrat’v” titokzatoss‡gra12, amely seg’tsŽgŽre van abban, hogy elkŸlšn’tse mag‡t mint „beavatottat” a tšbbi „be nem avatott—l” — a „balekoktól” (bolondokt—l).

A tov‡bbiakban bemutatjuk, miŽrt tšrtŽnik ez ’gy, s hogy a tolvaj sz‡m‡ra a nyelv tel’tve van ideol—giai tartalommal, t‡rsadalmi jellege van. Ha valaki nem tud tolvajnyelven megnevezni egy t‡rgyat, Žs nem ismeri a tolvajok ahhoz val— viszonyát, leleplezi ideol—giai bizonytalanságát. Az ilyen ember veszŽlyes lehet a tolvajvil‡g sz‡m‡ra.

NŽh‡ny pŽlda az ilyen ideol—giailag telített sz—ra: a кугут alapjelentŽse ÕparasztÕ, a sz— megvető viszonyt fejez ki a paraszt ir‡nt, mintegy arra utal, hogy az ilyen embertől kšnnyű lopni, vagyis gúnyos ‡rnyalata van. A жиган Õszilaj tolvajÕ, a tolvajvilág hőse, minden tolvajerŽny hordoz—ja, a sz— elragadtat‡st, helyeslŽst fejez ki. Csaknem minden tolvajsz—ban van ilyen Žrzelmi ŽrtŽkelŽs.

Nem tœlzunk, ha azt ‡ll’tjuk, hogy a sz— belső erejŽbe vetett hit a tolvajvi-lágban bizonyos tekintetben ugyanannyira elterjedt, mint az ősi viszonyok kšzštt.

Hiszen ez az ősi m‡gikus viszony nemcsak a „hencegŽsben”, sem pedig a tolvajbeszéd ‡lland— emelkedettsŽgŽben, patetik‡j‡ban — mely a tolvaj de-monstrat’v ismŽrve —, hanem az orosz kšznyelvvel val— kapcsolatban is meg-mutatkozik. Egy-egy fŽlresikerŸlt, rosszkor elejtett sz— szerencsŽtlensŽget hozhat arra, aki kimondta, lebuktathatja az ‡ltala kezdett v‡llalkoz‡st. EzŽrt til -tott, „tabu” a tolvajbeszédben sz‡mos sz— Žs fogalom. A „veszŽlyes” fogalmak eufemizmusaiul rendszerint durv‡n famili‡ris elnevezŽsek szolg‡lnak, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy jókedéllyel Žs gúnyosan, megvetően viszonyulnak hozzájuk. A hal‡l helyett pl. azt mondj‡k Загиб Иванович, Загиб Петрович, Загиб Иваныч, Загиб Петров*, Иван Петров vagy Петр Иваныч**, курносая Õhal‡l, a kaszásÕ (tkp. a pisze) stb., a Õgyilkoss‡gÕ helyett мокрое дело (tkp. nedves ügy) stb. A ÕmegšlÕ helyett ткнуть (tkp. beledšf), завалить (tkp. leter’t) stb., a ÕmeghalÕ helyett сыг-рать в ящик ’bor’tŽkban szabadul’ (tkp. l‡d‡ra j‡tszik), забуреть ’felfordul’, загнуться ’bekrep‡l’ stb., a ÕrendőrÕ helyett лягаш (а лягавый ’kop—Õ be-cŽző alakja), лягушка (tkp. bŽka) stb.

11 NICEFORO (1912) œgy vŽli: az œn. speci‡lis nyelvek kialakul‡s‡nak fő tŽnyezője egyes t‡rsadalmi csoportoknak a tšbbitől val—, nyelvben is kifejeződő szemben‡ll‡si hajlama. çm az, hogy e jelensŽgnek a szerző biol—giai jelleget kšlcsšnšz, szinte teljesen elveszi megfigyelŽseinek élŽt. Ugyanerre a hajlamra Žp’ti VAN GENNEP (1909) a speci‡lis nyelvek, valamint a szakr‡lis Žs liturgiai nyelvek šsszevetŽsŽt.

12 Ezzel magyar‡zhat—, hogy a tolvajok is gyakran elfogadják az argó titkos ere detŽnek el-mŽletét.

* A Загиб itt a загибать Õmeghal, felfordul’ ršvidebb, nŽvre emlŽkeztető alakja. (A ford.)** Ezek az előző kŽt nŽvvel keltenek asszoci‡ci—t. (A ford.)

42

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

M‡srŽszt az olyan jelensŽgekre vonatkoz— fogalmak, melyekkel szemben a tolvajnak a tolvajetika törvényei alapj‡n kŸlšnšsen —vatosnak kell lennie, el-ijesztő, megfŽleml’tő jellegűek. Az als—nemű, a nadr‡g, a p‡rna Žs a takar— például, amelyeket a tolvajszab‡lyok szerint soha nem szabad k‡rty‡n elvesz’te-ni, a кровь ’vŽrÕ nevet kapt‡k.

Sajnos, sok effŽle kifejezŽs durva cinizmusa megfoszt bennŸnket att—l a lehetősŽgtől, hogy illusztr‡l‡sukra meggyőző pŽld‡kat sorakoztassunk fel.

V.Mindaz, amiről eddig sz—ltunk, kšzvetlen šsszefŸggŽsben ‡ll a

beszŽdm‡gi‡val: megjegyeztük, hogy a jelzŽs a sz—t eszkšzzŽ v‡ltoztatja, valamint hogy a tolvajok szitokszavainak Žs eskŸjŽnek m‡gikus tšltete van; a „hencegŽsről” sz—lva felh’vtuk a figyelmet arra, mennyire hisznek a sz— erejŽben; a ragadv‡nynevek kapcs‡n hangsœlyoztuk: csaknem ugyanœgy, mint az ősembernŽl, šsszemos—dhat a nŽv Žs hordoz—ja; r‡mutattunk a tolvaj-beszéd —ri‡si szerepŽre a „tolvajerŽnyek” demonstr‡ci—j‡ban; vŽgŸl az eufemizmusokban bemutattuk a m‡gikus tudatra jellemző von‡st, a szavakt—l val— fŽlelmet. çm mindezzel mŽg nem oldottuk meg teljesen a problémát, mert nem mutattunk r‡, mi teszi m‡gikuss‡ vagy legal‡bbis azt megkšzel’tővŽ a tolvajsz—t. Mi a tolvajbeszéd m‡gikus saj‡toss‡ga? VŽlemŽnyŸnk szerint, Žs ez tanulm‡nyunk egyik fő gondolata, a tolvajbeszéd rejtett m‡gikus aspektusa annak Žrzelmi-expressz’v tel’tettsŽgŽben rejlik.

A tolvajgondolkod‡sr—l sz—lva r‡mutattunk a tolvajvilágban uralkod— kollekt’v kŽpzetekre. TegyŸk hozz‡: ezeket a kollekt’v kŽpzeteket mŽlyen ‡titatj‡k az ugyancsak kollekt’v ŽrzŽsek. LŽVY-BRUHL a primitív nŽpek kollekt’v kŽpzeteiről azt mondja, hogy „a pszichikum elŽgtelen differenci‡lts‡ga miatt az eszme keletkezŽsŽt nem lehet elv‡lasztani az Žrzelmek keletkezŽsŽtől”. A tolvaj, akárcsak a primitív ember, nehezen kŸzdi le az impulzusait, mivel g‡tl‡skšzpontjai rendk’vŸl gyšngŽn műkšdnek. EzŽrt olyan impulz’v jellegű a beszŽde. Az Žrzelem keletkezŽse Žs a sz— kiejtŽse kšzštt minim‡lis idő telik el, reflexol—giai kifejezŽssel Žlve: a „latens peri—dus” szinte teljesen hi‡nyzik.

A t‡rgy ir‡nti Žrzelmi viszony ‡tvitele a sz—ra kimutatja a beszŽd emocio-n‡lis-expressz’v funkci—j‡ban a m‡gikusnak egy v‡lfaj‡t, pontosabban annak egy enyhŸlt fokozat‡t.

A beszŽd emocion‡lis-expressz’v funkci—ja, amelyről annyit ’rtak mind a francia szociol—giai iskola kŽpviselői (vš. BALLY 1913), mind orosz kšvetői, ilyen ŽrtelmezŽsben nŽzetŸnk szerint vil‡goss‡got kell, hogy teremtsen ebben a j—csk‡n šsszekusz‡lt kŽrdŽsben. Alig Žrintette egy nyelvŽsz a sz— Žrzelmi oldal‡t, ršgtšn sz‡mos olyan fogalommal kezdett oper‡lni, amelyeknek mindegyike csak šsszekusz‡lja Žs elhom‡lyos’tja a problŽma lŽnyegŽt: a

43

Dmitrij Lihacsov

„hangz‡sr—l”, a „hangut‡nz‡sr—l”, a beszŽd alacsonyabb szfŽr‡ba val— ereszkedŽsŽről kezdtek beszŽlni, meg a „kommunik‡ci— megkšnny’tŽsŽről”, megjelent a kšltői nyelv p‡rhuzama stb. Pedig ha a beszŽdm‡gián azt ŽrtjŸk, hogy a t‡rgy Žs az azt jelšlő sz— azonosul a beszŽlő tudat‡ban, akkor a sz— emocion‡lis-expressz’v aspektusa azt jelenti, hogy a t‡rgyhoz val— viszonyunkat azonos’tjuk a sz— tulajdons‡gaival. Például egy t‡rgy ŽrtŽkelését (negat’van vagy pozit’van) ‡tvisszük a sz—ra; egy bizonyos t‡rgy ‡ltal kiv‡ltott ŽrzŽsŸnk szintŽn ‡tmegy a megfelelő sz—ra stb. Az emocion‡lis-expressz’v funkci— merőben ellentŽtes a sz— Žs a t‡rgy megkŸlšnbšztetŽsŽn alapul— intellektu‡lis funkci—val; ez tulajdonkŽppen nem m‡s, mint egy mŽlyen gyökerező csškevŽny a mai nyelvekben.13

IsmŽt LŽVY-BRUHLre hivatkozunk, aki szerint az Žrzelmi jelleg a primitív gondolkod‡s saj‡toss‡ga. „Befogad‡s‡nak b‡rmely objektuma (ti. a gondolko-d‡sŽ — D. L.) tšbbŽ-kevŽsbŽ jelentős Žrzelmet v‡lt ki, s ennek az ŽrzŽsnek a jellege hagyom‡nyosan determin‡lt” (LŽVY-BRUHL 1930).

ƒrdekes az a tŽny, hogy az emocion‡lis-expressz’v funkci— azoknak a szak-mai csoportoknak a beszŽdŽben domin‡l, amelyeknek egŽsz termelŽsi folyamata a legelmaradottabb jellegű, ahol a zs‡km‡ny a szerencsŽtől, a vŽletlentől fŸgg, Žs nincs ŽrzŽkelhető šsszefŸggŽs a termelŽsi folyamat Žs a munka terméke kšzštt, ahol a munka egyŽni jellegű, s olyan egyŽni tulaj-dons‡goknak van becse, mint az ŸgyessŽg, csalafintas‡g, ahol igen fejlett a konkurencia, Žs elenyŽsző a kapcsolat a t‡rsadalom egŽszŽnek a gazdas‡g‡val.

Az Žrzelmi jellegű szavakkal a leggyakrabban a kiskereskedők (ofenyek ’vándorkereskedők’), hivat‡sos koldusok, tőzsdeŸgynškšk, Ÿgynškšk, v‡ndor-sz’nŽszek, bérkocsisok, a kereskedelemhez kapcsol—d— egyes kisiparosok és más hasonlók nyelvŽben tal‡lkozunk. Ezek a foglalkoz‡sok mind a korai kapitalizmusban keletkeztek, ak‡rcsak a tolvajvil‡g, s valamennyiŸkre j—rŽszt ugyanazok a von‡sok jellemzőek, mint a tolvajbeszédre. Innen a beszŽd „vulgariz‡l—d‡sa”, amely minden k’vŸl‡ll—t annyira megdšbbent. Ezeket a foglalkoz‡sokat a v‡s‡rl—, kliens, nŽző, megrendelő ir‡nti ugyanolyan meg-vetŽs jellemzi, ami megfigyelhető a tolvajnál is a nem tolvajhoz (a balekhoz) val— viszony‡ban.

Alig fordulnak elő emocion‡lis kifejezŽsek azokban a foglalkoz‡sokban, ahol a kereset a szakma ismeretŽtől, a sz’v—s megmunk‡l—, s nem kizárólag megszerző tevékenységtől fŸgg, ott, ahol erőteljes a kapcsolat az oszt‡llyal, az egŽsz t‡rsadalommal. Bár ezek a szakmák bőségesen használnak terminusokat Žs szakszavakat, mégis mindegyiknek nominat’v szerepe van a foglalkozás saj‡tos jelensŽgeinek Žs t‡rgyainak vonatkozásában.

13 A szŽpirodalmi nyelv expressz’v funkci—ja arr—l tanœskodik, hogy a művŽszi Žs a primit’v gondolkod‡s kšzel ‡ll egym‡shoz, erről LŽVY-BRUHL ’r.

44

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

A vasutas mondata: „A gyorsot a tizennŽgyesen fogadom” Žs a tolvajŽ: „Mit st’rolsz engem, te sarkangyal?” kŽt teljesen kŸlšnbšző nyelvi rendszerből val—. Ebből Žrthető, hogy a tolvajbeszédet nem csak azŽrt nem tekinthetjŸk szakmai nyelvnek, mert kŽtelkedŸnk abban, hogy a tolvajl‡st szakm‡nak lehet tartani.

çllapodjunk meg egyelőre itt, s l‡ssuk a tolvajok beszédének nŽh‡ny emo-cion‡lis szav‡t. Ilyenek a kšvetkezők:

волосатики Õidegenek, nem kebelbeliek, gyanœsakÕ (tkp. szőršsšk);комендант Õšreg prostitu‡ltÕ (tkp. parancsnok);леопард Õteljesen lezŸllštt tolvaj, aki lemondott a ruha haszn‡lat‡r—l isÕ

(tkp. leop‡rd);охмурял Õbuta ember, főkŽnt nagydarab, kšvŽr, esetlenÕ;штымп Õmeghat‡rozhatatlan kŸlsejű, gyanœs emberÕ (tkp. rendőr, besúg

—);слинять ÕelmenekŸl, valamitől szerencsŽsen megmenekŸlÕ (tkp. kifakul);укроп Õfaragatlan paraszt, aki sohasem j‡rt v‡rosbanÕ (tkp. kapor);хавать ÕeszikÕ stb.A tolvajbeszéd sz‡mos szava emocion‡lis tšltetet kap att—l a „metaforikus”

jelentŽstől, amelyet mag‡ban foglal. A metaforikus tolvajkifejezŽseket szinte minden kutat— Žrintette m‡r14, ezŽrt erről nem sz—lunk rŽszletesen, csup‡n arra emlŽkeztetŸnk, hogy KASSIERER szerint az emocion‡lis Žs a metaforikus jelensŽgek egym‡st idŽzik elő, s mindkettőt a primitív gondolkod‡s kšrŽbe utalja.

A tolvajbeszéd, a блатная музыка val—ban zene abban az Žrtelemben, hogy ink‡bb az Žrzelmekre, mint az intellektusra hat.15

MegjegyzŽsre mŽlt—, hogy a t‡rgy ir‡nti egyŽni, szemŽlyes viszony soha nem nyer kifejezŽst ebben az expressz’v form‡ban. A tolvajbeszéd emocion‡lis-expressz’v form‡ja kiz‡r—lag a csoportos kollekt’v tudatot tükrözi. A jelensŽget vagy „saj‡tnak” ismerik el, amivel azt fejezik ki, hogy helyeslŽst Žrdemel, sőt hősies, vagy pedig idegennek tartj‡k, veszŽlyesnek, s akkor az expresszi— negat’v jelleget šlt.

LŽVY-BRUHL a kšvetkezőkŽppen jellemzi a primitív ember Žrzelmi vil‡g‡t: „A szervezet kšzvetlen reakci—j‡t—l fŸggő s kifejezetten egyŽni Žrzelmeket lesz‡m’tva, a primitív embernek semmije sem »szocializ‡ltabb«, mint Žppen az Žrzelmei”.

14 BORROW angol nŽprajzkutat—, aki j—l ismerte az eur—pai kontinens alvil‡g‡t, a tolvajnyelvek metaforikus jellegŽt hangsœlyozta, s ezŽrt azt a feltŽtelezŽst is lehetsŽgesnek tartotta, hogy valamennyi azonos forr‡sb—l sz‡rmazott (1843. II, 132–3).

15 Ld. mŽg петь (tkp. Žnekel) tolvajnyelven ÕbeszŽlÕ. Az angol cant-r—l HOTTEN a sz—t‡r‡nak az előszav‡ban azt tartja: az a kšzŽp-angol tolvajnyelvi chaunt ’a beggarÕs whine; koldussirámÕ sz—b—l sz‡rmazik, m‡sok œgy vŽlik, hogy kšzvetlenŸl a latin cantare ÕŽnekelÕ-ből.

45

Dmitrij Lihacsov

A tolvajnyelv, pontosabban annak sz—kincse, mag‡ban foglalja az egŽsz tolvajideol—gi‡t, annak valamennyi kollekt’v kŽpzetŽvel Žs kollekt’v ŽrzelmŽvel egyŸtt. Ez az oka annak, hogy a tolvajbeszéd s az ilyen kifejezŽsekkel val— b‡nni tud‡s annyira jelentős helyet foglal el a tolvaj-vil‡gban. Aki nem ismeri pontosan a tolvajszavak ŽrtelmŽt Žs haszn‡lat‡t, nem csup‡n arra kŽptelen, hogy egy bizonyos helyet elfoglaljon a hatalom valamely fok‡n (a tolvajok az egyŽni „Žrdemeknek” megfelelően szigorœan rangsorolj‡k egym‡st), hanem arra is, hogy b‡rmilyen elismerŽsre is r‡szolg‡ljon.

A tolvajnyelv ‡ltal kifejezhető Žrzelmek tulajdonkŽppen nem tœls‡gosan v‡ltozatosak. Mint m‡r r‡mutattunk, kŽt alapvető Žrzelem domin‡l itt, a pozit’v Žs a negat’v.

A tolvajnyelv, annak erőteljesen expressz’v jellege, kŽpszerűsŽge stb. ir‡nti titkos elragadtat‡s, amelyet nem egy tudom‡nyos vizsg‡latban is felfedezŸnk, lŽnyegŽt tekintve egy‡ltal‡n nem indokolt. A tolvajszavak emocion‡lis-expressz’v aspektusa, j—llehet igen szerte‡gaz—, minősŽgileg szegŽnyes, sekŽlyes Žs rendk’vŸl egys’kœ.

Amikor a tolvajszó emocionalit‡s‡r—l beszŽlŸnk, nem szabad megfeled-keznŸnk egy mozzanatr—l. A tolvajnyelv Žs a mai orosz nyelv kutat—i szemszšgŽből nŽzve a tolvajszó csup‡n egy, a beszŽdet alacsonyabb szintre sz‡ll’t— Žs vulgariz‡l— elem. Ez nem így van. A tolvaj beszŽde mindig fennkšlt, mert mindig egy kicsit hősnek tekinti mag‡t, s az ő szemszšgŽből a tolvajnyelv patetikus. Ilyen kŽpzetet tŸkršznek egyes tolvajdalok:

Перещелкав в машинах маслины, Megsz‡moljuk a stukkerben a babszemeket,Хоть здесь перетыримся мы… S legal‡bb egy kicsit megzuhanunk itt…

vagy:Он поканал, а меня зачурали Ő akkor eldzsalt, engem meg

bevarrtak,И в уголовку меня повели. S az óberhŽn tal‡ltam magam.Долго допрашивал агент с наганом: Sok‡ misŽzett a stukis kop—:С кем ты на мокром, девчонка, была.

Na, pipi, kivel is v‡gt‡tok haza?

Я же так гордо ему отвечала: De Žn csak bŸszkŽn feleltem neki:Это душевная тайна моя. Ez az Žn legnagyobb sz’vbŽli titkom.

A tolvajszavakat csup‡n a hivat‡sos bűnšzŽssel nem foglalkoz— kšrnye-zetben ŽrzŽkelik a beszŽdet alacsonyabb szintre lesz‡ll’t—nak, kih’v—an arc‡tlannak, az œn. vag‡nykod—k Žs a kšzšnsŽges bűnšzők kšrŽben, ezek ir‡nt viszont a tolvajok kŸlšnšs megvetŽst tanœs’tanak.

Ha valaki a tolvajsz—t a beszŽd alacsonyabb szintre sz‡ll’t‡sa, vulgari-z‡l‡sa cŽlj‡b—l haszn‡lja, ez azt bizony’tja, hogy a beszŽlő nem tartozik ehhez a kšzeghez. A SZELISCSEV ‡ltal idŽzett nagysz‡mœ tolvajkifejezés mind ilyen (1928).

46

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

A tolvajbeszédről alkotott, s szŽles kšrben elterjedt nŽzet, mely a dolgok val—di ‡ll‡s‡t eltorz’tja, Žppen ezeknek a vag‡nykod—knak a beszŽdŽre ŽpŸl. A tolvajbeszéd alacsonyabb szintje Žs vulgarizmusa tulajdonképpen a mi felfog‡-sunk saj‡toss‡ga. A mi nyelvi rendszerŸnk szempontj‡b—l van alacsonyabbra sz‡ll’tva, m’g mag‡nak a tolvajnak a befogad‡s‡ban ŽppensŽggel hősi, „emel-kedett” jellegű, enŽlkŸl nem lehetne a tolvajvilág alapja, nem szolg‡lhatna a tolvaj ismŽrvŽŸl stb., amiről fentebb m‡r volt sz—.

ƒrthető a tolvajok gyűlšlete a vag‡nykod—k ir‡nt, hiszen azok nem tolvajok, és Žppen a legfontosabbat, a p‡toszt rombolj‡k le, ami a tolvajok sz‡m‡ra vonz— a nyelvükben. A tolvaj egy k’vŸl‡ll—val folytatott beszŽlgetŽsŽben soha nem haszn‡l „vag‡ny” szavakat, amelyek a sz‡ndŽkolttal ellentŽtes benyom‡st kelthetnŽnek.16 A tolvaj ezeket komolyan haszn‡lja, a k’vŸl‡ll— trŽf‡b—l, egyfajta cs’nytevŽskŽnt. A tolvajkšzegen k’vŸl kerŸlt tolvajszavak haszn‡lata kŸlšn tanulm‡nyt Žrdemelne, mert sorsuk rendk’vŸl Žrdekes. Amikor a va-g‡nysz— k’vŸl‡ll— kšzegbe kerŸl, alacsonyabb szintre sz‡ll le, Žs œgy kerŸl vissza a tolvajkšzegbe, hogy ekšzben elvesz’ti „vag‡ny” jelentŽsŽt, ezŽrt szŸksŽgkŽppen másra kell cserŽlni, vagy pedig jelentŽsŽt megv‡ltoztatva, vissza kell ‡ll’tani elvesz’tett erejŽt. êgy keletkeznek az œj tolvajszavak.17

Ismeretes, hogy az imperialista h‡borœ* idejŽn, amikor sok tolvajt beh’vtak katonai szolg‡latra, s ’gy szŽles kšrben elterjedtek a tolvajszavak, a tolvajnyelv sz—kincse jelentős v‡ltoz‡sokat szenvedett. Sz‡mos sz— teljesen kikerŸlt a haszn‡latb—l, helyettŸk m‡sok jelentek meg.

KŽtsŽgk’vŸl igaza van BALLYnak, amikor a „Le langage et la vie” [A nyelv Žs az Žlet] c. művŽben arr—l ’r, milyen —ri‡si nyelvteremtő ereje van az expressz’v tendenci‡nak. A csattan—an tal‡l—, expressz’v kifejezŽs sz‡ndŽka œj szavak megjelenŽsŽt vonja maga ut‡n.

Minden banda, minden bšrtšn œj Žs œj szavakat hoz a tolvajbeszédbe; ezek sz‡ma mŽg megkšzel’tőleg sem hat‡rozhat— meg. Gondolhatjuk-e, hogy mondhatni iszonyatos termelŽkenysŽge eredmŽnyekŽnt a tolvajbeszéd rendk’vŸli sz—gazdags‡gra tesz szert? A szavak gyakran alig nŽh‡ny napig s csekŽly sz‡mœ csoportban Žlnek, gyorsan eltűnnek, vagy nyomtalanul, vagy úgy, hogy ‡tkerŸlnek a passz’v sz—kincsbe.

Megfigyeléseink szerint a tolvajszavakból egy-egy tolvaj mindšssze alig 200-at haszn‡l akt’van, m’g Žrteni termŽszetesen j—val tšbbet Žrt. A tolvajbeszéd termŽkenysŽge a halakŽra emlŽkeztet: minŽl tšbb ikr‡t raknak le, ann‡l tšbb

16 Nem innen ered-e rŽszben az ismert elő’tŽlet a tolvajnyelv titkoss‡g‡r—l?17 Nem egyszer tal‡lkoztunk azzal a kšzkeletű nŽzettel, hogy a tolvajnyelvi sz— csak addig

Žl e kšzegben, am’g azt a rendőrsŽg meg nem ismeri. Mihelyt bekerŸl a sz—t‡rakba, a helyŽre œjabbat tal‡lnak ki. Ez a naivit‡st—l nem mentes elkŽpzelŽs bizonyos mŽrtŽkben a dolgok re‡lis ‡llapot‡t tŸkršzi.

* Az I. világháború. (A ford.)

47

Dmitrij Lihacsov

pusztul el (ez az alacsonyabbrendű organizmusok saj‡toss‡ga). E szavak közül csak a legerőteljesebbek Žlik tœl a lŽtŽrt val— kegyetlen kŸzdelmet, a tšbbi pedig jelentŽsében fokozatosan elhalv‡nyul Žs elpusztul, miut‡n a tekintŽlyes „головка” (tkp. fejecske; a tolvajvil‡g felső rŽtegeit h’vj‡k ’gy) nem t‡mogatta.

A revolver fogalm‡t a kšvetkező elnevezŽsekkel fejezik ki: волна (tkp. hul-l‡m), иголка (tkp. tű), шпалер, машина (tkp. gŽp), пушка (tkp. ‡gyœ), шпайка, кнут (tkp. korb‡cs), кукла (tkp. baba), плевок (tkp. kšpŽs), газета (tkp. œjs‡g), кнацер, майдан, дульф, дура (tkp. bolond nő) stb., a pŽnzŽt: бабки (tkp. vŽnasszonyok), гвозди (tkp. szšgek), воробышки (tkp. verŽbfi—k‡k), бабочки (tkp. lepkŽk), бог (tkp. isten), плитки (tkp. lemezek), форсы, цаца (tkp. j‡tŽkszer) stb.

LehetsŽges, hogy ez az intenz’v sz—alkot‡s ugyanannyira jellemző a tolvaj-beszédre, mint a primitív nŽpekŽre.

Nem tehető-e fel, hogy a m‡r j—rŽszt becsontosodott, megmerevedett szó-kincsünk mai gazdags‡g‡t valamely ősi korszakban lezajlott anal—g sz—alkot‡si intenzit‡snak kšszšnhetjŸk?

VI.A tolvajbeszéd szemantik‡ja jelentősen kŸlšnbšzik a mindennapi nyelvŽtől.

Fogalmai is j—rŽszt konkrŽtak, ak‡rcsak az ősember beszŽde: a sz— Žrzelmi tel’tettsŽge szoros kapcsolatot lŽtes’t a sz— Žs a jelensŽg kšzštt. A tolvajsz—-nak rendszerint gazdag a tartalma Žs szegŽnyes a terjedelme. A tolvajsz—kincs szinte ki is merŸl a tolvajok mindennapi Žletének, a bűnšzŽsnek a kšrŽbe tartoz— szavakkal. A sz— itt mindig csak egy bizonyos saj‡tos jelensŽget Žrint, nincs olyan univerz‡lis jellege, mint a beszŽdŸnkben megjelenő szavaknak. Egyes tolvajszavakhoz a szótárban rŽszletes magyar‡zatot kell fűzni, ha vissza akarjuk adni jelentŽsŸk valamennyi saj‡tos ‡rnyalat‡t.

Azt jelenti-e ez, hogy a tolvajbeszéd szemantik‡ja mindig determin‡lt, stabiliz‡lt, hogy minden sz— terjedelme Žs tartalma mindig pontosan körül van hat‡rolva?

A tolvajnyelvben ŽppensŽggel ennek az ellenkezője figyelhető meg: ritka pŽld‡ja ez az egy‡ltal‡n nem stabiliz‡l—dott, diffœz szemantik‡nak. A primit’v munkaform‡k Žs a primit’v mindennapi Žlet a tolvajok nyelvŽben olyan helyzetet szŸl, amelyben a szavak pontatlans‡ga Žs kevŽs sz‡ma a norma. A tolvajok olyan beszŽdhez szoktak, hogy cŽlz‡sokb—l Žs fŽlszavakb—l is megŽrtik egym‡st, s nem azŽrt, mintha „a termŽszettől fogva” lennŽnek rendk’vŸl j— felfog—kŽpessŽgűek, hanem mert maga a szitu‡ci— teremt kedvező feltŽteleket az appercepci— sz‡m‡ra. A jelentŽs eltompul‡s‡t eredmŽnyezik a tolvajbeszédben oly gyakori eufemizmusok is.

Például a навернуть (tkp. csavar, gomboly’t) sz—t nem lehet m‡ssal visza-adni, mint „valamit ‡ltal‡ban csin‡l, vŽgrehajt”. Lehet pl. навернуть скачок

48

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

ÕbetšrŽses lop‡st hajt vŽgreÕ, навернуть малину Õtitkos lak‡st, helyisŽget szerezÕ, навернуть фраера Õbecsap egy balekotÕ, навернуть бабочек ÕpŽnzt szerezÕ stb. Hasonl— jellegűek az olyan szavak is mint a хурдачить, зашататься, жухнуть (Õmegšl, megŸt, valamit gyorsan csin‡l, mond, azonnal felfogÕ stb), зажуриться, стрёбать Õintenz’ven csin‡l valamitÕ stb.18 Az ilyen sz— jelentŽsŽt egy sz—t‡r sz‡m‡ra nagyon nehŽz meghat‡rozni. JelentŽse csup‡n a mondatban Žs a konkrŽt helyzetben, egy bizonyos kŸlső szitu‡ci—ban ismerhető fel.

Ez a saj‡tszerűsŽge a tolvajbeszédet kŽtsŽgk’vŸl jelentősen kšzel’ti az ősi szemantika diffuzit‡s‡hoz.

A fenti pŽld‡kban van egy kšzšs saj‡toss‡g: a logikai jelentŽst mindenŸtt kiszor’tja az Žrzelmi. Ez ut—bbi benne a legstabilabb, s mag‡t a poliszŽmi‡t is Žrzelmi poliszŽmiakŽnt jellemezhetjŸk.

Az expressz’v Žs Žrzelmileg tel’tett tolvajszó œgy hat, mint egy impulzus, mint egy ostorcsap‡s, olyan erősen, csattan—an Žs ugyanolyan értelmetlenül. E csap‡snak az ŽrtelmŽt a kšrnyező helyzet alapj‡n kell meg’tŽlni. MŽg egyszer emlŽkeztetŸnk kiindul— mozzanatunkra, amikor is a tolvajbeszédet a m‡gikussal rokon’tottuk: a tolvajszó eszkšz, egyfajta n—gat‡s. Elegendő belepillantanunk IRWIN Žs CHAUTARD sz—t‡raiba, ahol minden sz— terjengős magyar‡zatot kap, hogy meggyőződhessŸnk: a poliszŽmia nem csak az orosz tolvajnyelv tŽnye; IRWIN is arr—l ’r, milyen sokszor nem Žrti a sz—t vagy annak tšbb jelentŽsŽt, s ezt az erőteljes sz—alkot‡ssal hozza šsszefŸgŽsbe.

çm ha mŽgis nŽmileg m‡s m—don kŽpzeljŸk el a szemantikai Žs sz—kincsalkot‡s folyamat‡t a tolvajbeszédben, mint IRWIN, akkor is el kell ismernŸnk, mennyi igazs‡g van e kŽt tŽnyező, a stabiliz‡latlan szemantika Žs az erőteljes sz—alkot‡s šsszevetŽsŽben.

18 A tolvajnyelvi sz— poliszŽmi‡j‡t m‡r SERCL is Žszrevette remek anyagot tartalmaz— munk‡j‡ban (1884): „Az œn. tolvajnyelvekben, ahol nemcsak sok Žrdekes, de fontos nyel -vŽszeti adat is van, szintŽn gyakran tal‡lkozunk ellentŽtes jelentŽsű szavakkal; pl. a francia argóban paumer (tkp. tenyŽrrel r‡Ÿt) Õvesz, fogÕ, de Õelvesz’tÕ is; battant (tkp. Ÿtő, verő) ÕnyelvÕ Žs Õsz’vÕ (Ÿt Žs ver); cocotte (tkp. pipi, kiscsirke) ÕnőÕ Žs Õl—Õ; bachot ÕvizsgaÕ Žs ÕjelšltÕ; extra (tkp. külön, további) jelentŽse lehet ÕvendŽgÕ vagy ÕszolgaÕ; chose (tkp. dolog, Ÿgy) ÕmŽlt—s‡gÕ Žs Õaljass‡gÕ (LARCHEY 1872: 9–10); bon (tkp. j—) Õmegb’zhat— emberÕ Žs Õbar‡tÕ, valamint ÕkŽpmutat—Õ, ÕkŽmÕ (uo. 55); cassante (tkp. tšrŽkeny) ÕfogÕ (la dent casse ’a fog eltšrik’) vagy Õdi—Õ (la noix se casse ’a di—t fel tšrik’; uo. 80); a tkp. ’elegancia, sikk’ jelentŽsű chic (amelyet m‡r a 16. sz‡zadban is haszn‡ltak) je-lentŽse lehet 1. ÕeredetisŽg, v‡lasztŽkoss‡g, eleganciaÕ 2. Õrossz modor, ban‡lis kšnnyűsŽgÕ (uo. 91); az anguer jelentheti: 1. ÕházasodikÕ, 2. ÕfelakasztÕ (MICHEL 1856: 10). Ugyanez jel-lemző a cig‡ny nyelvre is, amely a csavarg—k Žs l—tolvajok — a tolvajok nyelvŽvel kšzelről rokon — szakmai nyelvŽnek sz‡mos von‡s‡t mag‡ba olvasztotta. PATKANOV 1887) ’gy ’r: „gyakran a legkŸlšnfŽlŽbb fogalmakat jelšlik ugyanazzal a sz—val: a gadžó jelentŽsei: Õnem cig‡ny, kŸlfšldi, kereskedő, paraszt, egy szemŽly, ember, fŽrjÕ stb., a godi ÕŽsz, vŽlemŽny, sz’v, lŽlek, b‡tors‡g, akaratÕ, sőt mŽg ÕgyomorÕ is, a tin pedig Õv‡g, šsszenyom, Žrt, megšl, fel‡ldoz, ’rÕ stb.

49

Dmitrij Lihacsov

NehŽz lenne megmondani, hogy vajon a megkšnny’tett sz—alkot‡s v‡ltja-e ki a szemantikai zűrzavart, vagy Žppen ellenkezőleg, a szemantikai stabiliz‡latlans‡g okozza az œj szavak alkot—kŽnyszerŽt.

Van mŽg egy kšrŸlmŽny, amely nem hagyja stabiliz‡l—dni a tolvajbeszéd szemantik‡j‡t: ez a szemantikai tő hi‡nya a sz—ban. Az orosz nyelvben például a kšzšs tő egy bizonyos kšzšs szemantikai jelentŽs seg’tsŽgŽvel stabiliz‡lja egy egŽsz sz—csoport szemantik‡j‡t.19 A tolvajbeszédben hi‡nyzik a szemantikai tő, m’g a nŽha a metafor‡n, vagy amennyiben a sz— orosz kšznyelvi kšlcsšnšzŽs, a metoními‡n ‡thatol— mindennapi jelentŽs pedig mintegy elmozd’tja a tol-vajsz— jelentŽsŽt. Ez esetben a tolvajnyelvi jelentŽs mintegy „r‡œszik” az orosz jelentŽsre. PŽlda erre a tolvajszersz‡mainak elnevezŽse: балерина Õp‡ncŽlszekrŽny-furdancsÕ (tkp. balerina), гитара20 Õfesz’tővasÕ (tkp. git‡r), мальчики Õ‡lkulcsokÕ (tkp. fiœk).

ƒrdeklődŽsre tarthatnak sz‡mot azok az orosz szavak, amelyek nem kaptak a tolvajnyelvben œj jelentŽst, csup‡n nŽmileg v‡ltoztatt‡k azt meg. Nagyon sok ilyen van, ezeket azonban egyetlen tolvajnyelvi sz—t‡r sem tartalmazza.

Például az играющий Õj— k‡rty‡s, hamisk‡rty‡sÕ (tkp. j‡tsz—, j‡tŽkos); ломать ’fŽlbeszak’t, abbahagy valamitÕ (tkp. eltšr); срываться ’elmegy, el-menekŸlÕ (tkp. elszakad valahonnan); острый ’szellemes, gyors felfog‡sœÕ (tkp. Žles); посылать ’tartoz‡st megad, visszajuttat a tulajdonosnakÕ (tkp. elkŸld); серый ’gyanœs, nem vil‡gos, jelentŽktelenÕ (tkp. szŸrke).

А szemantikai boml‡s, a diffœz tudathoz, a stabiliz‡latlan szemantik‡hoz val— visszatŽrŽs azt eredmŽnyezi, hogy a sz— gyakran v‡ltogatja a jelentŽsŽt. A майдан tolvajsz—nak például a csaknem sz‡z Žves „történelme” alatt (előszšr Dosztojevszkij „FeljegyzŽsek a holtak h‡z‡b—l” c. művŽben szerepel) a kšvet-kező jelentŽsei voltak: 1. ’az a hely, ahol bšrtšnben kereskednek’, 2. ’poszt—-darab, amelyen k‡rty‡znak’, 3. ’a k‡rty‡z‡s helye’, 4. ’p‡lyaudvar’, 5. ’vasœti kocsi’, 6. ’bőršnd’, 7. ’‡llom‡s előtti tŽr’, 8. ’piac’21, 9. ’pisztoly’, 10. ’egy cso-mag k‡rtyaÕ.

Nem Žrdektelen, hogy a jelentŽsek kšzštti šsszefŸggŽs teljesen konkrŽt, vagyis Žppen olyan, amit LŽVY-BRUHL a primitív nyelvekre nŽzve jellemzőnek tart: a hely, ahol kezdetben a bšrtšnben a kereskedelem folyt (e hely fŽlreeső kellett, hogy legyen), az szolg‡lt a k‡rtyaj‡tŽkok lebonyol’t‡s‡ra is, a k‡rty‡z‡s ‡ltal‡ban egy poszt—darabon folyt; kinn, a bšrtšnšn k’vŸl ez rendszerint a p‡lyaudvaron, a v‡g‡nyok kšzštt folyik, ahol a tolvajok rendszerint tal‡lkoznak; a p‡lyaudvar ŽrintkezŽsi alapon a vasœti kocsira Žs a

19 A morfol—giai tő szemantikai szerepét még alig kutatták.20 Vš. egy tolvajdalb—l: с гитарой звонкою под полою [zengő git‡rral a kab‡tom alatt],

ahol j—l kivehető a sz—j‡tŽk a git‡r kŽt (kšznyelvi ÕhangszerÕ Žs tolvajnyelvi Õfesz’tővasÕ) jelentŽsŽvel.

21 A майдан sz— török eredetŽt a tolvajok bizony‡ra alaposan elfeledtŽk.

50

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

bőršndre emlŽkeztet, ez ut—bbira előszeretettel „vad‡sznak” a vasœti tolvajok; a „bőršndvad‡szat” egy m‡sik „vad‡szatra” emlŽkeztet, amely ugyanitt folyik, a p‡lyaudvar szomszŽds‡g‡ban, a gyakran piac szerepŽt is betšltő ‡llom‡s melletti tŽren. Egyfelől a bőršnd, m‡sfelől a k‡rty‡z‡s a csomag k‡rtya kŽpzetŽt kelti (a bőršnd Žs a csomag k‡rtya ŽrintkezŽsen, nem pedig hasonl—s‡gon alapul— asszoci‡ci—, mivel az ellopott bőršndšt ršgtšn k‡rty‡ra bocs‡tj‡k a lop‡s rŽsztvevői). A csomag k‡rtya Žs a pisztoly kŽt olyan t‡rgy, amit gondosan el kell rejteni a rendőrsŽg elől.

A tolvajbeszédben a kapcsolat a sz— jelentŽse Žs hangalakja kšzštt fokozatosan meglazul. Egy konkrŽt pŽlda alapj‡n kšnnyebb lesz megvil‡g’tani a hangzó nyelv első st‡dium‡t Žs hangzó beszéd elsődleges elemeit, amelyek elszakadtak a konkrŽt jelentŽstől. A tolvajbeszéd egyes szavait aszemantikusoknak is nevezhetjŸk. Ilyen például a же22 sz—cska, amely vŽletlenŸl kerŸlt a POPOV-fŽle sz—t‡rba23, s ott ’tolvajjelsz—’-kŽnt defini‡lták. Nyilv‡nval—, hogy POPOV, aki egyŽbkŽnt sem teketóriázott sokat a tolvajszókinccsel, val—ban zs‡kutc‡ba kerŸlt e sz— jelentŽsŽnek meghat‡roz‡s‡val, amikor ilyen különösen értelmezte. A же sz— egyidőben nagy „divatban” volt a tolvajvil‡gban, b‡rmilyen jelentŽsben haszn‡latos volt: igekŽnt is, főnŽvkŽnt is, mŽg indulatsz—kŽnt is. …nmag‡ban, elszigetelten nem volt jelentŽse, hanem a kontextust—l Žs a konkrŽt szitu‡ci—t—l fŸggően jelenthetett akármit.

Ha azt mondjuk: жe, ezzel jelzŽst adhatunk valakinek (a helyzettől fŸg-gően); девчонка на жé ’jó nőÕ, это дело жé Õ(a dolog) nem sikerŸltÕ; ты кто — жé? Õ(te) kšzŸlŸnk val—, tolvaj vagy?’ топай жé! Õ(indulj) menj lopni!Õ stb. Hasonl— jellegű volt a собачка (tkp. kutyus) sz— is, amelyet egy időben erőteljesen kultiv‡lt a tolvajvil‡g bizonyos rŽsze.

Ezzel elŽrkeztŸnk a „divatos szavak”: a favoritszavak problŽm‡j‡hoz, ame-lyeknek minŽl gyakoribb haszn‡lata kŸlšnleges vagányságnak sz‡m’t.24 Hogy a sz—t minŽl gyakrabban haszn‡lhass‡k, ‡lland—an œjabb Žs œjabb jelentŽssel „pump‡lj‡k fel”, s ezek v‡ratlans‡ga Žs szellemessŽge mulats‡gos Žs šršmteli ŽrzŽst kelt az argóhaszn‡l—ban. Mag‡t—l Žrtetődik, hogy ennek az alkot‡snak a sor‡n elsősorban a sz— emocion‡lis-expressz’v aspektusa ŽrvŽnyesŸl. A favoritszavak jelensŽge legink‡bb nyelvi cs’nytevŽskŽnt minős’thető: az

22 Vagy жэ.23 POPOV sz—t‡ra (1912), melyet szerzője szolg‡lati cŽllal kŽsz’tett Žs „mundŽrt‡rsainak”

szentelt, durv‡n eltorz’tja a tolvajnyelvről alkotott kŽpet.24 Dosztojevszkij az „Egy ’r— napl—j‡”-ban idŽz egy Žrdekes esetet az egyik „sz—t‡rba

nem illő” főnŽv sokjelentŽsűsŽgŽről, amikor hat rŽszeg ember e sz— seg’tsŽgŽvel folytatott meglehetősen šsszetett beszŽlgetŽst. Az adott, „fšlšttŽbb lakonikus” sz— [хуй ’fasz’] poliszŽmi‡j‡nak a jellege j—csk‡n emlŽkeztet a tolvajnyelv emocion‡lisan sokjelentŽsű szavaira.

51

Dmitrij Lihacsov

alapjelentŽst lerombolj‡k, a sz—t eredeti találékonysággal a „feje tetejŽre” ‡ll’t‡ják.

A tolvajnyelvi szavak —ri‡si tšbbsŽge csup‡n egy-egy band‡n belŸl, egy bizonyos tolvajkšzšssŽg z‡rt kšrŽn belŸl Žl, a nyelvi ršgtšnzŽs állandóan mozgó áramlatának partot sohase érő produktumaként. Valamennyit a vŽletlen, például egy viccből sz‡rmaz— mondat, egy meglepő esemŽny szŸli.

A ršgtšnzŽs œtjait egy pŽld‡val illusztr‡lhatjuk. A lop‡s, tolvajl‡s fogalma a tolvajn‡l a j‡r‡ssal, helyv‡ltoztat‡ssal asszoci‡l—dik. A tolvaj ’gy fejezi ki mag‡t: бегать по тихой Õzsebből lopÕ (tkp. csšndben szalad), бегать по громкой Õkirabol valakitÕ (tkp. hangosan szalad), бегать по домухе Õbesurranva lopÕ, по скачкам ’vhova betšrÕ, по городовой Õboltban lopÕ stb. A ršgtšnzŽs jelen esetben abban fejeződhet ki, hogy a бегать ÕfutÕ igŽt valamilyen m‡s sz—val cserŽli fel, amely szintŽn helyv‡ltoztat‡st jelent. Ilyeneket ismerŸnk: ходить по тихой (tkp. csöndben j‡r), ездить по майданной (tkp. vonaton utazik), топать по скачкам (tkp. gyalogol), шнырять по берданкам (tkp. a csomagban fŸrkŽszik), ливеровать по карманной (tkp. zsebben sŽt‡l), рыскать по домовой (tkp. h‡zban, lak‡sban fŸrkŽszik) stb. Hogy ekšzben helyv‡ltoztat‡st jelentő kšlcsšnsz—t haszn‡l-e (pŽld‡inkban ez mindenŸtt az első), az orosz kšznyelvből vesz-e ‡t vagy a tolvajnyelvből, annak nincs nagy jelentősŽge.

A fogalom alapj‡ul szolg‡l— „kollekt’v kŽpzet”, egyfajta „stabiliz‡lt” meta-fora teh‡t korl‡tlan sz‡mœ œj sz— lŽtrehoz‡s‡t teszi lehetővŽ, a lŽnyeg az, hogy egyik se lŽpje tœl az eredeti minta hat‡r‡t.

A tolvajbeszédnek a nyelvalkot‡st megkšnny’tő és a sz—ršgtšnzŽs sz‡m‡ra kedvező feltŽteleket teremtő fő saj‡toss‡ga teh‡t az egyes szavak szemantikai gyengesŽge Žs változékonysága, ami a kšrnyező vil‡g metaforikus interpret‡ci—j‡nak viszonylagos állandóság‡val p‡rosul.

Az a kšrŸlmŽny, hogy a tolvajnyelvben a ršgtšnzŽs mindig a „kollekt’v kŽpzetek” meghat‡rozott medrŽben megy vŽgbe, olyan helyzetet hoz lŽtre, hogy a tolvajnyelv viszonylag nem nagy alapsz—kincse szinte v‡ltozatlan marad, a ršgtšnzŽs œtj‡n keletkezett szavak viszont a kŸlšnbšző szitu‡ci—kban vŽgbemenő gyakori ismŽtlŽs folyt‡n lassankŽnt bevŽsődnek.

A „kollekt’v kŽpzetek” szűk hat‡rai kšzštti ršgtšnzŽs magyar‡zza azt a tŽnyt is, hogy ebben a nyelvben egyes szavak időről időre hol megjelennek, hol eltűn-nek.

A tolvajvil‡gban a bandavezŽrek viszonylag kissz‡mœ, de akt’v Žs stabil csoportja műkšdik. Ők (a „головка”) a saj‡t kšrnyezetŸkben rend’thetetlen te-kintŽllyel Žs korl‡tlan hatalommal rendelkeznek. Ez a hatalom ann‡l erősebb, minŽl kevŽsbŽ nyugszik valamifŽle l‡that— alapon, a bandavezŽrek valamilyen re‡lis fšlŽnyŽn. Kiz‡r—lag a „vad‡szgazdas‡g” szŸksŽglete h’vja Žletre, Žs az egŽsz kšzeg kšzšs Žrdeke tartja Žletben. A bandavezŽreknek nem

52

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

csup‡n engedelmeskednek, hanem ut‡nozz‡k is őket, és csak ők vezethetnek be œj’t‡sokat, illetve kezdemŽnyezhetnek v‡llalkoz‡sokat.

A bandavezŽrek foglalkoznak a tolvajvil‡gban az akt’v nyelvalkot‡ssal is. A tolvajvilágban megszerzett tekintŽlyŸk folyt‡n az ‡ltaluk alkotott szavak rendk’vŸli sebessŽggel terjednek. Egy-egy sikeres vagy ŽppensŽggel kevŽssŽ sikeres kifejezŽs akkor lesz ŽletkŽpes, ha a tekintŽlyes „головка” t‡mogatja azt, Žs ford’tva: b‡rmely, mŽg oly tal‡l— sz— sem tal‡l terjesztőkre, nem lesz hat‡sos, ha azt egy jelentéktelen szemŽly ejti ki. Nagyon sok olyan sz—t ismerünk, amely keletkezŽsekor egyes, őket elsőként kiejtő szemŽlyekkel kapcsol—dott šssze.

Az, hogy a tolvajszavak bizonyos kŸlső tekintŽlyek œtj‡n terjednek, ugyan-csak oka annak, hogy sok rövid életű, ŽletkŽptelen kifejezést tal‡lunk.

A tolvajbeszéd mintegy ‡lland— l‡zas izgalomban van: egyes Žletfo-lyamatok a szŽlsősŽgekig felgyorsulnak, m‡sok Ÿresj‡raton vannak. FelmerŸl a kŽrdŽs, nem az volt-e rŽszben az oka az őskšzšssŽgben Žs a nemzetsŽgi társadalomban is az erőteljes nyelvi fejlődŽsnek, hogy a vezŽrnek Žs nemzetségfőnek nagy tekintélye volt?25

Amit a tolvajbeszéd szemantik‡j‡r—l meg‡llap’tottunk, a kšvetkezőkban foglalhatjuk šssze: a tolvajbeszédre jellemző az ősember m‡gikus beszŽdŽhez való közeledés, amely a sz— emocion‡lis-expressz’v aspektus‡nak kifejlődŽsŽben mutatkozik meg (a t‡rgyhoz vagy jelensŽghez val— viszony azonos’t‡sa a sz— tulajdons‡gaival), Žs a szemantika szŽthull‡sa jellemzi; visszatŽr az instabil szemantik‡hoz, a poliszémi‡hoz, sőt (egyes esetekben) az aszŽmi‡hoz.

VII.A tolvajvil‡gi gondolkod‡s egyik saj‡toss‡ga, hogy hajlamos a kŸlső, kšr-

nyező vil‡gr—l alkotott kŽpzetek konkretiz‡l‡sára.A tolvajnyelvi konkrŽts‡g mindenekelőtt abban fejeződik ki, hogy szinte tel-

jesen hi‡nyzik, vagy legal‡bbis korl‡tozott mŽrtŽkben vannak jelen a magasabb ‡ltal‡nos’t— egysŽgek, valamint nagy sz‡mban keletkeznek csaknem szinoni-mikus szavak, amelyek az egyes jelensŽgek kŸlšnbšző faji alcsoportjait, rŽsz-eseteit fejezik ki.

Például гладить ’pisztollyal veri valaki fejŽtÕ (tkp. simogat); темнить ’veri valaki fejel‡gy‡tÕ (sz—j‡tŽk a темный ÕsštŽtÕ Žs a темя ÕfejtetőÕ alapj‡n) vagy в темную Õrejtett, titkos m—donÕ (tkp. sštŽtben); дрыновать ’bottal verÕ (дрын ÕbotÕ; нести Õver (šnb’r‡skod‡s esetŽn)Õ (tkp. visz).

25 Nem ezen az œton alakultak-e ki Žs erősšdtek meg az ősi nyelv „jelentŽskštegei”? Az anal—gia itt is mag‡t—l k’v‡nkozik.

53

Dmitrij Lihacsov

A fal fogalma a tolvajnyelvben ismeretlen, viszont a fal kŽt bizonyos fajtájá-nak a jelšlŽsŽre is van szó: батис Õaz Ÿzlet fala (falbont‡sos lop‡s esetŽn)Õ Žs баркас ÕbšrtšnfalÕ.

A pŽnz fogalma szintŽn sz‡mos rŽszesetre bomlik, att—l fŸggően, hogy milyen a beszŽlőhöz való viszonyuk. Például голяк ’pŽnzt‡rca vagy erszŽny nŽlkŸl ellopott pŽnzÕ; форсы ’nagy mennyisŽgű pŽnz, amivel m‡r lehet mulatni (форсануть)Õ; воробышки ’kšnnyen szerzett pénz’ (tkp. verŽbfi—k‡k), vagy ellenkezőleg: ’ršvid œton elmulatott pŽnzÕ; бабки ÕpŽnz, főkŽnt j‡tŽk kšzben’ (tkp. vŽnasszonyok).*

KŸlšnšsen gazdag az elnevezŽsek sk‡l‡ja az olyan fogalmakra, mint a ÕlopÕ, Õlop‡sÕ a kŸlšnbšző tolvaj szakm‡kban. Maguknak a tolvajoknak a szakmai feloszt‡s‡ban ilyen oszt‡lyokat ismerŸnk: могильщик Õtemetői tolvajÕ (tkp. s’r‡s—), охотник ÕrŽszegeket kifoszt— rabl—Õ (tkp. vad‡sz), барабанщик Õelőzetesen bekopog— lak‡stolvajÕ (tkp. dobos), тихушник Õ‡lkulcsos lak‡stolvajÕ, воздушник ÕszekŽrről lop— tolvajÕ, ширмач ’zsebtolvajÕ, мойщик Õvonaton alv— utasokat kifoszt— tolvajÕ, городушник Õbolti tolvajÕ, скокарь (скакальщик vagy скачушник) Õ‡lkulcsos lak‡stolvajÕ, голубятник Õa padl‡son/udvaron sz‡rad— fehŽrneműt lop— tolvajÕ (tkp. galambtenyŽsztő), змееныш Õa szellőzőablakon bem‡sz— kis-termetű tolvajÕ (tkp. kis k’gy—), громщик ’betšrőÕ, мокрушник Õa zs‡k-m‡ny megszerzŽsŽŽrt emberšlŽsre is kŽsz tolvajÕ, капорщик Õsapkatolvaj Žttermekben stb.Õ, кассир Õp‡ncŽlszekrŽnykifoszt—Õ (tkp. pŽnzt‡ros), оборотник ’l—tolvajÕ, булыжник ’ŽkszertolvajÕ (tkp. utcakő), чернушник ’csal—Õ, стопарь Õfegyveres rabl—Õ, клюкушник ÕtemplomtolvajÕ, шнифер ÕkasszafúróÕ, банщик ’p‡lyaudvari tolvajÕ, пакетчик ’pŽnzv‡lt‡s kšzben csal—Õ, марвихер Õsz‡llodai tolvajÕ, гравер ÕpŽnzhamis’t—Õ (tkp. vŽsnšk), бондарь Õbűnbarlang gazd‡jaÕ (tkp. k‡d‡r), берданщик ’p‡lyaudvari bőršndtolvajÕ, майданщик Õp‡lyaudvari tolvajÕ, вешер Õvasœti kocsiban műkšdő tolvajÕ, сметанник ’gyógyszertolvaj, morfiumtolvaj’ stb.

Mindegyik felsorolt főnŽvnek egy-egy ige felel meg, amely a kŸlšnbšző tol-vajl‡si módokat fejezi ki. Ezeken, az egyes tolvajl‡si szakm‡knak megfelelő igŽken k’vŸl vannak olyanok is, amelyek mintegy a lop‡s kŸlšnfŽle „pszichol—giai” v‡lfajait jelšlik. Például a hivat‡sos lop‡st ’gy mondják: купить, сторговать (tkp. vesz, v‡s‡rol); а durva lop‡s, a rabl‡s дернуть, дюзнуть (tkp. megr‡nt); а vŽdtelentől val— lop‡s, amelyhez nem kell sem ŸgyessŽg, sem ravaszs‡g: помыть (tkp. megmos); ha a t‡rs‡t—l lop, például a zs‡km‡ny eloszt‡sakor, az оторвать, отколоть (tkp. elszak’t); kšlcsšnvŽtel ŸrŸgyŽn, pl. ha elolvas‡sra kŽrt kšnyvet nem ad vissza, ezt mondj‡k: замотать (tkp. elf‡raszt), ha ellensŽgtől, az покалечить (tkp. megnyomor’t) stb.

* Ez ut—bbi etimol—gi‡ja arra vezethető vissza, hogy 1917 előtt az akkor igen nagyŽrtŽkű tízrubeles bankjegyen II. Katalin arckŽpe volt. (A ford.)

54

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

Érdemes kiemelnünk a sz‡mol‡s konkrŽt jellegét. A tolvajnyelv nem ismer elvont sz‡mneveket (egy, kettő, h‡rom stb.), csak a pŽnz- Žs k‡rtyaegysŽgeket, vagy valamilyen t‡rgyakkal val— šsszefŸggŽsŸkben. PŽld‡k: зюга, зюжка ’két kopek; здюм ’kettes’ (nem два); драйка ’három rubel’; стрюжка ’három kopek’ vagy ’három Žvi bšrtšn’; зюмар ’húsz kopek’; на сдюку, на сдюм ’ket-ten’; красненькая ’tíz Žv bšrtšn’.26

Szok‡s a tolvajbeszéd metaforikus jellegŽről beszŽlni, j—llehet a metafora fogalm‡t itt csak feltételesen alkalmazhatjuk. А metafora cŽlja főként az esztŽtikai hat‡s, m’g a tolvajbeszédben nem beszŽlhetŸnk semmifŽle esztŽtikai cŽlr—l. KŽtsŽgtelen, hogy esetenkŽnt lehet sz— a tolvajnyelvi kifejezŽsek kisebb vagy nagyobb mŽrvű esztŽtikai kifejező erejŽről, ezek keletkezŽsŽt azonban semmikŽpp sem lehet valamifŽle esztŽtikai cŽllal šs-szefŸggŽsbe hozni. A tolvajbeszédet nem a metaforikusság, hanem az egyes kifejezŽsek le’r— jellege jellemzi.

M‡r említettük, hogy a tolvajszavak nemcsak bizonyos jelensŽgeket, hanem a hozz‡juk val— viszonyt is kifejezik. A tolvajok arra tšrekszenek, hogy beszŽ-dŸket konkrŽt tartalommal tel’tsŽk: szavaik mintha nem különülnének el a t‡r-gyakt—l, Žs szoros kapcsolatban vannak a kšzvetlen érzékeléssel: ez a tolvaj-beszéd erős érzelmi töltésének is, konkrŽts‡gának is az alapja. A beszéd leíró, „metaforikus” természete ebben a vonatkozásban az érzéki, konkrét jellegének közvetlen bizonyítéka. Amikor a tolvaj valamely t‡rgyat megnevez, egyfelől arra tšrekszik, hogy Žrzelmi viszony‡t fejezze ki ir‡nta, azut‡n pedig a r—la nyert benyom‡s‡t m‡s, ismert jelensŽgekre vet’tse, s ez‡ltal egyszerűbbŽ, kšnnyebben felfoghat—v‡ tegye.

LŽVY-BRUHLnek, LIVINGSTONE-nak Žs m‡soknak a primit’v beszŽd le’r— jellegŽt bizonyító példái meggyőznek bennŸnket a tolvajbeszéddel való hasonló-ságról.

A beszŽd le’r— és érzelmi jellege szoros kapcsolatban van egymással: a kšz-nyelvi sz— helyett gyakran annak jellemzŽsŽt haszn‡lj‡k a mindennapi beszŽdben is a harag, fŽlelem vagy megvetŽs ŽrzŽsŽt kiv‡lt— t‡rgyak jelšlŽsŽre.27 Az erős érzelmekkel telt tolvajbeszŽdben ezt a sz—kŽpzŽsi eljárást szŽleskšrűen alkalmazz‡k.

A вертун pl. p‡ncŽlszekrŽny kinyit‡s‡ra szolg‡l— eszkšz (a furdancs egy fajt‡ja); а кочерга ’kulcsÕ (tkp. piszkavas); а калач ’fŸlbeval—Õ (tkp. kerek kal‡cs); а висячка ’lakatÕ (tkp. fŸggő); а рогатка (< рога ’szarvak’) ’tehŽnÕ; а теплуха (< теплый ’meleg’) ’bundaÕ.

Az ilyen szavak legfelŸletesebb elemzŽse is bizony’tja: minden ilyen jellem-ző, le’r— t’pusœ tolvajszónak bizonyos „ir‡nyults‡ga”, tendenci‡ja van arra,

26 Разменять красненькую Õfelv‡lt egy pirosat [t’zrubelest — A ford.]’ azt jelenti: a t’z Žvre el’tŽlt ennek a felŽt tšlti bšrtšnben.

27 Például „H’vja ide azt a hosszút (’langalŽt‡t’)!”

55

Dmitrij Lihacsov

hogy egy ‡ltal‡nosabb fogalmat a kevŽsbŽ ‡ltal‡nossal, az elvontabbat annak rŽszfogalm‡val adja vissza.

Például щелкать ’lőÕ (tkp. csettegtet); сделать бедным ’becsapÕ (tkp. szegŽnnyŽ tesz); дешевый ’becstelenÕ (tkp. olcs—); продать ’be‡rulÕ (tkp. elad); вытряхнуть ’k‡rty‡n nyerÕ (tkp. kir‡z); запрячь ’kŽnyszer’tÕ (tkp. lovat befog); повязать ’letart—ztatÕ (tkp. megkštšz); поесть, съесть ’tšnkreteszÕ (tkp. eszik, megeszik); клёво ’j—l, szŽpenÕ; зарубку класть ’eskŸszik, fogadkozikÕ (tkp. rov‡st csin‡l); запойный ’(haz‡rd)j‡tŽkosÕ (tkp. isz‡kos); хлестаться ’k‡rty‡zikÕ (tkp. csapkod); срисовать Õszemmel megbecsŸlÕ (tkp. lerajzol); укусить ’megsŽrtÕ(tkp. megharap); пустой ’pŽnztelen, szegŽnyÕ (tkp. Ÿres) stb.

A szavaknak ugyanebbe, a val—s‡got konkretiz‡l— csoportj‡ba tartoznak azok is, amelyekben a val—s‡g valamely bonyolult, a művelődés bizonyos sz’nvonalán ‡ll— jelensŽgŽt egy egyszerűbb, a kultur‡lis feldolgoz‡son mŽg ‡t nem esett jelensŽgŽre vonatkoztatják.28

Például мука ’pœderÕ (tkp. liszt); сено ’doh‡nyÕ (tkp. szŽna); пыль ’lisztÕ (tkp. por); антрацит ’mahorka (kapadoh‡ny)Õ (tkp. antracit); колесо ’gyűrűÕ (tkp. kerŽk); дудка ’pisztolyÕ (tkp. duda); бутылка ’bundaÕ (tkp. palack); ма-слина ’pisztolygoly—Õ (tkp. olajbogy—); картошка ’bombaÕ (tkp. krumpli); обруч ’gyűrűÕ (tkp. abroncs).

Ugyanezen a s’kon helyezkedik el a jelensŽgeket materializ‡ló tolvajnyelvi tendencia is: a tšbbŽ vagy kevŽsbŽ elvont jelensŽgeket vagy cselekvŽseket olyanokra vezeti vissza, amelyek tŽrben vagy időben meghat‡rozhat—k, materializ‡l—dnak.

Kifejezetten jellegzetes Žs nagysz‡mœ pŽlda tartozik ide: ломать Õabbahagy, befejezÕ (tkp. eltšr); перекинуть ’hűtlen leszÕ (tkp. ‡tdob); сломать каблуки Õnőt megcsalÕ (tkp. eltšri a cipősarkat); упасть на кого ’beleszeret valakibeÕ (tkp. r‡esik); вешать, развешивать, взвешивать ’gondolkodikÕ (tkp. akaszt, szŽttereget, mŽrlegel); крепкий ÕmegbízhatóÕ (vagyis aki nem hagy cserben; tkp. erős); ушлый ÕokosÕ (eredetileg ушастый ’nagyfŸlű’); длинно Õj—l, kellemesenÕ (tkp. hosszan), például длинно живем Õj—l ŽlŸnkÕ (tkp. hosszan ŽlŸnk); масло ÕŽsz, Žrtelem, j— felfog—kŽpessŽgÕ (tkp. vaj); воткнуть срок, сунуть Õbizonyos időre el’tŽlÕ (tkp. beleszœr egy hat‡ridőt, odanyœjt; pl. воткнуть красненькую*); сунуть нахальное дело Õalaptalanul v‡dolÕ (tkp. pimasz dolgot nyœjt oda); вставить перо ’elzavarÕ (tkp. tollat szœr bele); вспухнуть, распухнуть ’elbizakodikÕ (tkp. felfœv—dik).

A tolvajgondolkod‡snak ez a jelensŽgek konkretiz‡lására Žs materializ‡lására tšrekvő saj‡toss‡ga ugyancsak šsszevethető a primit’v

28 Gyakran egyszerűen egy olcs—bbŽra.* Tkp. beleszœr egy pirosat, ld. a Error: Reference source not found. l‡bjegyzetet. (А ford.)

56

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

gondolkod‡ssal, például a tasm‡niai bennszŸlštteknŽl, akik FEATHERMAN (1887) tanœs‡ga szerint a „kemŽny” helyett azt mondj‡k „mint a kő”, a „magas” helyett „hosszœl‡bœ”, annak a jelzŽsŽre pedig, hogy a t‡rgy kerek, a labd‡hoz vagy a holdhoz hasonl’tj‡k.

Az argókŽpzetek konkrŽts‡g‡ra m‡r GRASSERIE (1907a, 1907b, 1909) felfi-gyelt, s ebben az alacsonyabb nŽprŽtegek nyelvŽnek fő ismŽrvŽt l‡tta, szemben a felsőbb oszt‡lyok elvont Žs ‡tszellemŸlt nyelvŽvel. Az ‡ltala gyűjtštt anyag gazdag Žs Žrdekes.

A tolvaj az eleven világot a kšrŸlmŽnyek egyszerű l‡ncolat‡ra vezeti vissza, gŽpies’ti, megfosztja kezdemŽnyezőkŽszsŽgŽtől, a tettek ir‡nti felelőssŽgŽtől.

Az argóhaszn‡l—knak érdekes emberfelfogása keletkezett: арбуз (tkp. gšršgdinnye), вертлюга29 (< вертеть ’forgatÕ) ’fejÕ; чердак ’homlok, ko-ponyaÕ (tkp. padl‡s); полтинники (tkp. fŽlrubelesek), колеса (tkp. kerekek), шары ’szemÕ (tkp. goly—k); нюхало ÕorrÕ (tkp. szagl—); дыхало (tkp. szuszog—), едало (tkp. evő), курятник (tkp. tyœk—l), сарай Õsz‡jÕ (tkp. —l); идолы ’fogakÕ (tkp. b‡lv‡nyok); звонок ÕnyelvÕ (tkp. csengő; < звонить ’csšngetÕ, egyik tolvajnyelvi jelentŽse: ÕbeszŽlÕ); свисток (tkp. fŸtyŸlő), машинка (tkp. kis gŽp), хряпка (tkp. nyelő), дудка ÕtorokÕ (tkp. duda) (свисток подать Õelki‡ltja mag‡t, amikor torkon ragadj‡kÕ [tkp. fŸtyŸl]); конверт Õtark—Õ (tkp. bor’tŽk) (< наложить в конверт ’tark—n Ÿt’ [tkp. bor’tŽkba tesz]); жабры (tkp. kopoltyœ), душник ’mellkas (als— rŽsze)’ (< душа ’lŽlekÕ); грабки, грабли (tkp. gereblye), крючки ’kŽzÕ (tkp. kamp—); телефонный столб ÕgerincoszlopÕ (tkp. telefonoszlop); постановки (tkp. ‡llv‡nyok), катушки (tkp. ors—), колеса (tkp. kerekek), лафет Õl‡bakÕ (tkp. ‡gyœtalp).

Az m‡r csak termŽszetes, hogy az ilyen „elgŽpiesített” ember nem j‡r, hanem „gurul” (катится), nem beszŽl, hanem „csenget” (звонит) vagy „le-gombolyodik” (разматывается), nem szerelmes lesz, hanem „beleesik” valakibe (падает), nem gondolkodik, hanem „akaszt” (вешает), a bŸszkesŽgtől „felpuffad, felfœv—dik” (распухать), meg lehet r‡galmazni, azaz tele lehet „olajjal šnteni” (налить маслом), ki lehet rabolni, vagyis „kir‡zni” (вытряхнуть).

Ezzel a tendenci‡val, amely az embert „Žlettelen termŽszettŽ” v‡ltoztatja, gŽpiessŽ teszi, a tetteit materializ‡lja, kŽtsŽgtelen kapcsolatban ‡ll az ellentŽtes tšrekvŽs is, hogy ti. ‡tszellem’tsen, pontosabban „animaliz‡ljon” egyes t‡rgyakat, amelyekkel dolga van. E t‡rgyak ‡llatok mezŽt šltik fel: медведь, медвежонок ’p‡ncŽlszekrŽnyÕ (tkp. medve, mack—; медведя запороть ’feltšri a p‡ncŽlszekrŽnytÕ [tkp. lešli a medvŽt]), бекасы

29 A francia argóban: bobe, bobine (tkp. orsó), calebasse (tkp. lop—tšk), pomme (tkp. alma), poire (tkp. kšrte), urne (tkp. urna), chou (tkp. k‡poszta) ÕfejÕ (ld. CHAUTARD-nál és másoknál).

57

Dmitrij Lihacsov

’cigarettavŽgekÕ (a hajlŽktalan csavarg— gyerekek nyelvŽn, tkp. szalonka), охотиться на бекасов ’cigarettavŽgeket gyűjtÕ (tkp. szalonk‡ra vad‡szik), пчёлка Õpisztolygoly—Õ (tkp. mŽhecske), обезьянка ’h‡tizs‡kÕ (tkp. majmocska), голуби ’а padl‡son sz‡rad— ‡gyneműÕ (tkp. galambok; спугнуть голубей ’ellopja az ott sz‡rad— ‡gyneműtÕ [tkp. elriasztja a galambokat]), воробей ’z‡rÕ (tkp. verŽb; спугнуть воробья ’feltšri a z‡ratÕ [tkp. elriasztja a verebet]). çllatneve van a tolvajszersz‡mok tšbbsŽgŽnek: выдра Õ‡lkulcsÕ (tkp. vidra), рак Õp‡ncŽlszekrŽny-furdancsÕ (tkp. r‡k), гусиная лапка ’uaÕ (tkp. libal‡b), конёк Õkis fesz’tővasÕ (tkp. lovacska), птичка ÕuaÕ (tkp. mad‡rka).

E jelensŽg mšgštt az a tendencia hœz—dik meg, hogy a v‡llalkoz‡s sikerŽŽrt vagy kudarc‡Žrt a kšrnyező t‡rgyakra lehessen ‡th‡r’tani a felelőssŽget (e tekintetben jellemző m‡r az animaliz‡lt t‡rgyaknak a kiv‡laszt‡sa is), ez csškevŽnyes form‡ban fennmaradt a kšznyelvben is, Žs kŸlšnšsen erőteljesen nyilv‡nul meg a beszŽlő jelentős Žrzelmi felindulásakor.

Majd az animaliz‡ci— eléri az embereket is. Ez a jelensŽg kŽtsŽgtelen šsszefŸggŽsben van a tolvajnak azzal a tšrekvŽsŽvel, hogy előre megsejtsen valamely cselekedeteket. Tal‡n ez az a jelensŽg, amelyben a legmŽlyebbre hatol— p‡rhuzam hœz—dik meg az ősi vad‡szkšrnyezet Žs a tolvajvil‡g kšzštt. Hiszen mennyire szembeštlő, hogy a tolvajok ‡ltal az ‡llatvil‡gb—l idŽzett hasonlatok szinte kivŽtel nŽlkŸl azokra az ‡llatokra vonatkoznak, amelyekkel az ‡llatmesŽkben is tal‡lkozunk, vagyis amelyeknek a viselkedŽse bizonyos hagyom‡nyos sztereot’pi‡kat kšvet, például a r—ka, a medve, a nyœl, a holl— stb.

Aligha kŽtsŽges, hogy az ‡llatmesŽk hőseinek hagyom‡nyos, v‡ltozatlan bemutatása ugyanazokra az ősi vad‡szidőkre vezethető vissza, amikor a vad‡szat egŽsz kimenetele fŸggštt a vad viselkedŽsŽtől, az ‡llat ismert jellemzŽse pedig annak az eredmŽnye volt, hogy igyekeztek megj—solni vagy igazolni a vadnak a vad‡szaton várható magatartását.

Teljesen anal—g m—don jár el a tolvaj is, amikor csoportokra osztja fel a „vadakat” att—l fŸggően, hogyan mit tesznek a „vad‡szat” közben. Van itt змей Õbesœg—Õ (tkp. k’gy—), грач Õgazdag emberÕ (tkp. vetŽsi varjœ), конёк Õcsal—Õ (tkp. lovacska), бобёр Õgazdag emberÕ (tkp. h—d), жук Õkisszerű tolvajÕ (tkp. bog‡r) stb.

A rendőršk, akikre, igaz, a tolvajok nem vad‡sztak, hanem Žppen azok va-d‡sztak r‡juk, ilyen neveket kaptak: лягавые (tkp. kop—k), лягушки (tkp. kecs-kebŽk‡k), жабы (tkp. varangyosbŽk‡k), псы (tkp. kuty‡k), попки (tkp. papa-g‡jok), (чечетки, tkp. kenderikŽk), снегири (tkp. pir—kok), наседки (tkp. kotl—sok), клухи ’uaÕ. Az ‡llatmesŽkben is szereplő ‡llatok, amelyeknek a maga-tartását hagyom‡nyos jellemzŽsŸk szoros keretei szab‡lyozz‡k, itt is lŽnyeges szerepet j‡tszanak.

58

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

Jellemző, hogy az embereknek a viselkedŽsŸk szerint meghatározott csopor-tokra történő „nem ‡llati” feloszt‡sa is Žrzelmileg azokat a magatart‡si jellem-zőket hangsœlyozza, amelyek szinte nem is emelik őket az ‡llatok sz’nvonala fölé. Vannak az emberek kšzštt гаврики, шибздики, охмурялы, штымпы, волосатики, укроп (tkp. kapor), дубак stb.

A tolvajgondolkod‡s fő jellegzetességének teh‡t, amennyiben az a beszŽd-ben kifejeződik, az Žszlelt anyag leegyszerűs’tŽsŽre, konkretiz‡l‡s‡ra Žs materializ‡l‡s‡ra val— tšrekvŽst tekinthetjük, azt az igyekezetet, hogy felsz‡molja a vil‡gban lŽtező re‡lis šsszefŸggŽseket, s azokat primit’vebbekkel helyettes’tse.

Mindekšzben nem szabad elfelejtenŸnk, hogy ezt a jelensŽget nem tarthatjuk passz’v szempontnak (kŽtsŽgtelen, hogy az argóhaszn‡l— meg tudja kŸlšnbšztetni az Žlő Žs az Žlettelen, konkrŽt Žs elvont t‡rgyakat), hanem inkább meghat‡rozott tudatos törekvésnek. NehŽz lenne feltŽtelezni, hogy az argóhaszn‡l— šsszetŽvesztenŽ a pœdert a liszttel vagy a kerek kal‡csot a lakattal. A tolvajbeszédben nem a tolvajoknak a vil‡gr—l alkotott elkŽpzelŽsei šltenek testet, hanem a legtšbbszšr ink‡bb az, milyennek szeretnŽk l‡tni a vil‡got. A tolvajbeszéd egy bizonyos akarati feszŸltsŽgre30 ŽpŸl, s e tekintetben csak a szitkoz—d‡sokkal vethető šssze.

VIII.Igen nehŽz a nyelv morfol—gi‡j‡r—l sz—lni ott, ahol a nyelv terminus is

lŽnyegŽben csak nagy fenntart‡sokkal haszn‡lhat—. Nem beszŽlhetŸnk tolvaj-n y e l v r ő l a sz— szoros ŽrtelmŽben, csup‡n megkŸlšnbšztethetjŸk a kšz-nyelvbe bekerŸlő tolvaj e l e m e k e t . Szemantikai s’kon már esett sz— az ilyen elemekről, azonban alaktani elemek szintŽn tal‡lhat—k itt, s ezek is a pri-mit’vhez val— visszatŽrŽs jegyeit hordozz‡k. Fentebb šsszevetettŸk m‡r a sportol—k Žs a tolvajok nŽh‡ny szav‡t. Ennek folytat‡sakŽnt megk’sŽreljŸk feltárni az olyan szavak morfol—giai lŽnyegŽt, mint az аут jelzŽs: Õmegadom magam ellen‡ll‡s nŽlkŸlÕ, райт Õua.Õ stb., valamint a tolvajnyelvi шесть ’veszŽly jelzŽseÕ, цинк ’uaÕ. stb. szavakŽt. Mondattanilag ezek legink‡bb indulatszavakkŽnt haszn‡latosak, de nem ritka az sem, amikor főnŽvkŽnt vagy felsz—l’t— m—dú igekŽnt fordulnak elő. Ezek olyan kŽpződmŽnyek teh‡t, amelyeket egyidejűleg lehet besorolni az indulatsz—, a főnŽv Žs az ige felsz—l’t— m—dja kšrŽbe. Tulajdonképpen ezek az alakok a leg‡lland—bbak a tolvajnyelvben: a felsz—l’t— m—d Žs az indulatsz— a tolvajbeszéd jelzŽsi funkci—j‡ban, a főnŽv pedig mint szemantikailag a leg‡lland—bb sz—faj (a tolvajnyelvi igŽk fšlšttŽbb változékony szemantik‡val rendelkeznek).

30 Az argóban megfigyelhető cŽltudatoss‡gr—l a kšvetkező munk‡nkban (Эмоциональные слова профессиональной речи [A szakmai nyelv emocion‡lis szavai]) k’v‡nunk sz—lni. [Tudom‡sunk szerint ennek meg’r‡s‡ra nem kerŸlt sor, hacsak nem a később „Арготические слова профессиональной речи” (A szakmai beszéd argószavai) címen megjelent munkájáról van szó. Ld. kötetünk következő tanulmányát. — A ford.]

59

Dmitrij Lihacsov

A jelzŽsi funkci— kŸlšnleges fejlődésŽnek megfelelően a tolvajnyelvi sza-vak egy rŽsze nehezen tűri a deklin‡ci—t, a konjug‡ci—t Žs egyŽb alakv‡ltoztat‡sokat. Vannak nem ragozhat— főnevek: швай ’t‡rsas‡gÕ; шитвис ÕbandaÕ; хай ’zaj, motoz‡s, botr‡nyÕ. Egyes főnevek (ezek egyŽbkŽnt haszn‡latukban az indulatsz—khoz ‡llnak kšzel) csak egyes vagy tšbbes sz‡m alanyesetben haszn‡latosak. Például a труба! дуга! ’valaminek a kedvezőtlen ‡llapotaÕ; пироги! сухари! ’valaminek a kedvező ‡llapotaÕ. Az igŽk egy rŽszŽnek csak felsz—l’t— m—d egyes sz‡m 2. szemŽlye van, pl. вались (tkp. bomolj) ’hallgass el!Õ (валиться ÕelhallgatÕ jelentŽsű argóige nincs), vagy jelen idő egyes sz‡m 3. szemŽlye: светит ’(valami dolog) sikerŸlÕ (tkp. vil‡g’t; például az это тебе не светит [tkp. ez neked nem vil‡g’t] Õnem fog sikerŸlniÕ a светит или не светит, а пойду ÕsikerŸl vagy sem, akkor is megyekÕ kifejezŽsekben.

Mark‡ns jelensŽgkŽnt bukkannak fel a tolvajbeszédben egyes saj‡tos „segŽdigŽk”. A kšznyelvi бежать ’menekŸlÕ helyett azt mondja: сделать побег (tkp. menekŸlŽst csin‡l), а связать Õletart—ztatÕ (tkp. šsszekšt) helyett: сделать связку (tkp. letart—ztat‡st csin‡l), а kšznyelvi красть ’lopÕ helyett делать кражу (tkp. lop‡st csin‡l), а kšznyelvi толкнуть (tkp. megnyom) helyett дать толкача ÕmeglškÕ (tkp. nyom‡st csin‡l) stb.31

KŸlšnšsen sz’vesen folyamodik a tolvaj a kšvetkező „segŽdigŽkhez”: д а т ь ’adÕ, pl дать клей Õtippet adÕ (tkp. ragaszt—t ad), дать толкача Õua.Õ (tkp. meglšk), дать свинца ’agyonlőÕ (tkp. —lmot ad); д е л а т ь ’csin‡lÕ: делать одежду Õmegver’ (tkp. ruh‡t csin‡l), делать отвод ’figyelmet elvonÕ; д е р ж а т ь ’tartÕ: (держать садку ’villamosra stb. felsz‡ll‡s kšzben lopÕ, держать майдан Õp‡lyaudvaron lopÕ; б р а т ь Žs в з я т ь ’vesz, fogÕ: взять на пушку ÕmegijesztÕ, взять на фиру ’becsap’, взять на понт ’uaÕ.

A tolvajbeszéd felsorolt alaktani saj‡toss‡gai kŽtsŽgtelenŸl mind šsszefŸggnek a kštštt szintaxissal, amiről majd kŽsőbb sz—lunk, s elsősorban az orosz tolvajbeszédre ŽrvŽnyesek. Az orosz tolvajbeszédben azonban tal‡lunk olyan jelensŽgeket is, amelyeknek — bár voltaképpen nem jellemzők r‡ — vannak megfelelői az angol Žs a francia argóban is. Például mind a francia argóban, mind pedig az angol cantban erőteljes tšrekvŽs figyelhető meg a monoszillabizmusra (egyszótagúságra), s ez a primit’v nyelvekre is jellemző. Az angol Žs a francia tolvajnyelvben egyar‡nt sok olyan sz— van, amely ršvid’tŽsekből sz‡rmazik.

A francia kšznyelvben a monoszillabizmusra val— tšrekvŽs gyengŽbb, mint az angolban, ezŽrt a francia argóban kšnnyebben kitapinthat— ez a tendencia. Az omnčs az omnibus (ÕomnibuszÕ)-b—l, a perme a permission (ÕengedŽly,

31 Ld. a franci‡ban az œn. expressions verbales-t [igei kifejezŽseket].

60

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

elt‡voz‡sÕ)-b—l, a posse a possible (ÕlehetsŽgesÕ)-ből (pl. cÕest pas posse Õez nem lehetsŽgesÕ), a rŽgul a regulier (Õszab‡lyos, pontosÕ)-ból, a zeph a zŽphyr (ÕbŸntetősz‡zadba helyezett katonaÕ)-ból.32

Az orosz tolvajbeszédben: экс ’rabl‡sÕ (a kšznyelvi экспроприяция ’kisaj‡-t’t‡sÕ-b—l); порт а kšznyelvi портмоне ’pŽnzt‡rcaÕ sz—b—l (Žrdekes „kereszteződŽs” orosz kšznyelvi Žs tolvajnyelvi szavakb—l a порткоженочка ÕbőrpŽnzt‡rcaÕ); культ (< культурно-массовое мероприятие Õkultur‡lis rendezvŽny a bšrtšnbenÕ) ’bšrtšnmoziÕ; гужа ’teherfuvarosÕ (< гужевой транспорт ’l—fogatœ teherfuvaroz‡sÕ).

A francia Žs az angol tolvajbeszédben is igen elterjedtek az egy bizonyos elem ismŽtlŽsŽből ‡ll— kŽpződmŽnyek, amelyeket MARR „az emberisŽg hangzó nyelvŽben a legősibb kŽpződmŽnyeknek” tart.

A francia „utcai” argóban ezen a módon képzik például az összes becenevet: Totor a Victor, Nana az Anna, Nenette az Annette helyett stb.

Az angol cantban ilyenek a dee-dee ÕsŸketnŽmaÕ, a ding-dong ÕcsšngetŽsÕ, a lu-lu Õvalami nagyon k’v‡natosÕ, a rowdy-rowdy Õaz ‡ldozat olyan testhelyzete, ami előnyšs a zsebtolvajl‡s szempontj‡b—lÕ, rum-dum ÕholtrŽszegÕ stb.

Az orosz tolvajbeszédben, igaz, kevŽs ilyen pŽld‡t tal‡lunk: чик-бяк Õmez’tl‡bÕ, Õcsak œgyÕ; фи-фу ’gyœjtogat—k band‡jaÕ; гоп-стоп ’utcai rabl‡sÕ; цаца ’pŽnzÕ stb.

IX.M‡r sz—ltunk arr—l, hogy a tolvajbeszéd szintetikus jellegű, s az egyes

szavak jelentŽsŽt a mondatban elfoglalt helyŸk hat‡rozza meg. R‡mutattunk az olyan elemekre, mint az egy esetű Žs ragozhatatlan főnevek, a csup‡n egyetlen alakjukban haszn‡latos igŽk stb. Ezek a jelensŽgek p‡rhuzamosan lŽteznek egy m‡sikkal, amely rŽszben meghat‡rozza őket: a tolvajbeszéd el szokott térni a szabad mondattani szerkezetektől. A kšznyelvben a mondat elemi, tov‡bb nem oszthat— szintaktikai rŽsze tšbbnyire a sz—, a tolvajbeszédben viszont az ese-tek tœlnyom— tšbbsŽgŽben ilyen egysŽgkŽnt egy-egy idiomatikus kifejezŽs (association fixe, megszil‡rdult sz—kapcsolat) szolg‡l, egy nŽh‡ny sz—b—l ‡ll— kŽsz sablon, s ezek közül nem mindegyiknek van šn‡ll— jelentŽse, arra csak a sz—kapcsolat egŽsze tesz szert.

B‡rmely (orosz vagy kŸlfšldi) tolvajnyelvi sz—t‡rban sz‡mos sz—kapcsolat, egŽsz kifejezŽs van. NŽh‡ny pŽlda ezekre: бал поднимать ’zajt csap, kiab‡l, nagy feneket ker’tÕ (tkp. b‡lt rendez); в девятку попасть ’rendőrkŽzre jutÕ (tkp. cŽllšvŽsnŽl a kilences kšrbe tal‡l); в рифму взять ’kŸlšnšs ismertetőjelek alapj‡n felismerÕ (tkp. r’mbe szed); воздух разыгрывать ÕpŽnz nŽlkŸl j‡tszikÕ (tkp. levegőt tesz a tŽtbe); горбатого

32 A pŽld‡kat CHAUTARD-t—l Žs SAINŽAN-t—l vettŸk.

61

Dmitrij Lihacsov

лепить ’becsapÕ (tkp. pœpost ‡br‡zol); каблуки ломать ’nőt megcsalÕ (tkp. eltšri a cipősarkat); когти рвать ÕelmenekŸlÕ (tkp. tŽpi a kšrmŽt); на плешь следовать ’valamit j—l megcsin‡lÕ (tkp. kijut a tŽrre); на низок чесать ’kŸlšnleges hamisk‡rty‡sfog‡st alkalmazÕ (tkp. alul vakar); не в цвет ’sikertelenŸlÕ (tkp. nem sz’nre); объявить туз за фигуру ’sz’nlelÕ (tkp. ‡szt jelent); от вольного загибаться ’rosszul Žrzi mag‡tÕ, vagy ellenkezőleg: Õfeldob—dik egy szippant‡s kokaint—l, amellyel megk’n‡lt‡kÕ (tkp. a szabadt—l begšrbŸl), ’jelentŽktelen Ÿgyšn lebukikÕ; очка вставить ’becsapÕ, ’megtan’t kesztyűbe dud‡lniÕ (tkp. pontot ad); подъем набрать ’j— k‡rty‡i vannakÕ (tkp. felemelkedik); плясать чечетку ’be‡rulÕ, ’еl‡rulÕ, Õel van ‡rulvaÕ (tkp. szteppt‡ncot j‡r); посадить на сквозняк ’kŸlšnbšző oldalr—l, tšbbfŽle m—don t‡mad a ‡ldozatraÕ (tkp. huzatba Ÿltet); подкатить шарики ’be‡rul valakit a rendőršknekÕ (tkp. odagur’tja a goly—kat); правила качать ’a bandaszab‡lyok szerint lesz‡mol valakivelÕ (tkp. meglengeti a sza-b‡lyokat); ходить в коренную ’‡lland—an egyŸtt lop valakivelÕ, ’t‡rsa valakinekÕ (tkp. egy h‡mban j‡r); шею ставить Õkock‡ztatÕ (tkp. a nyak‡t odanyœjtja).

E kifejezŽsek egyike sem tagolhat— tov‡bb. Az őket alkot— egyes szavaknak kŸlšn-kŸlšn nincs saj‡t jelentŽse a tolvajbeszédben, vagy az gyškeresen kŸlšnbšzik az idiomatikus kifejezŽs egŽszŽnek jelentŽsŽtől. A поднимать бал kifejezŽsben pl. sem а бал, sem а поднимать sz—nak nincs a tolvajbeszédben saj‡t jelentŽse.33

A tolvajszavak nagy tšbbsŽge, j—llehet van saj‡t jelentŽse a megszokott idiomatikus kifejezŽsen k’vŸl is, nem haszn‡lhat— ak‡rmilyen mondatban. Nem minden orosz sz—t lehet felcserŽlni tolvajnyelvivel egy azonos jelentŽsű mondatban. Például a длинно ’j—lÕ (tkp. hosszan) tolvajsz— a legkšnnyebben a длинно живем (tkp. hosszan ŽlŸnk) kifejezŽsben haszn‡lhat—, ‡m nem lehet azt mondani: длинно сделай что-нибудь ’csin‡lj valamit hosszanÕ. A масло ÕŽsz, j— felfog—kŽpessŽgÕ (tkp. vaj, olaj) tolvajsz— csak a на это дело масло надо иметь (tkp. ehhez olaj kell), здесь без масла не поедешь (tkp. itt olaj nŽlkŸl nem megy) Õehhez Žsz kellÕ t’pusœ kifejezŽsekben haszn‡lhat—, azonban nem helyettes’theti gŽpiesen b‡rmely orosz mondatban az ÕŽszÕ sz—t. A lŽnyeg itt nem is az, hogy a масло tolvajsz—nak van olyan ‡rnyalata, ami a kšznyelvben hi‡nyzik, hanem az, hogy a tolvajsz—ban olyan

33 Ezek a sz—l‡sok azonban a beszŽdben leršvidŸlhetnek. Saj‡tos ršvid’tŽsek jellemzők pl. az angol r’melő szleng mai ‡llapot‡ra: ez rendszerint legal‡bb kŽt šsszetevőből ‡ll. KšzŸlŸk az a rŽsz ršvidŸl, amely a felcserŽlendő sz—ra r’mel. A beszŽd ez‡ltal sz‡ndŽkoltan nehŽzkes lesz. NŽh‡ny pŽlda a ršvid’tŽsre:AlapjelentŽsA teljes r’melő kifejezŽsA r’melő szleng ršvid’tett szavabrandy ’konyak’Jack the dandy (tkp. Jack, a szépfiú)Jack (tkp. Jack)gin ’gin’needle and pin (tkp. tű Žs gombostű)needle (tkp. tű)money ’pŽnz’bees and honey (tkp. mŽhek Žs mŽz)bees (tkp. mŽhek)(The Bookman, 1934, October, p. 33)

62

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

tendencia rejlik, hogy csak bizonyos sablonos sz—kapcsolatokban lehessen haszn‡lni. A tolvajnyelv erősen vonz—dik a sablon, a kaptafa felŽ. Sz‡mos kifejezŽse ŽpŸl egy t’pusra, egy sŽm‡ra. KŸlšnšsen gyakoriak a на Õ-ra/-reÕ elölj‡r—val kŽpzett sz—kapcsolatok: на баса Õzsarol‡ssalÕ, на горло ’fenye-getŽsselÕ, на динаму ’csal‡sb—lÕ, на житуху ’becsapva (a szerető seg’tsŽ-gŽvel)’, на здюм ’kettenÕ, на зекс ÕhatanÕ, на низок Õcsal‡ssalÕ, на нитку ’a hat‡ron ‡t’, на сухую ’elrabolva (de meg nem šlve)’ на блат ’protekci—-valÕ, на светлую ’biztons‡gbanÕ, на темную ’becsap‡ssalÕ, на фик Õtelje-senÕ, на фиру ’bizonytalanulÕ, на чистуху ’teljesenÕ, на хапок ’elkapva, el-rabolvaÕ, на рывок ’ua.Õ, на чикву ’nŽgyesbenÕ, на псул ÕmegerőszakolvaÕ stb.34 Valamennyinek nagyj‡b—l egynemű jelentŽse is van: azt a m—dot jellemzi, ahogyan a cselekmŽny vŽgbemegy. Ez az šsszetett idiomatikus sz—kapcsolatok ir‡nti hajlam az egyik ‡tmeneti mozzanat a szil‡rd, egyszerűs’tett szintaxis Žs az egyszerűs’tett morfol—gia felŽ: a tolvajbeszéd ršvidŸl, a mon-datok szaggatottakká válnak. Megszokott jelensŽg, hogy a mondatban elmarad a beleŽrtendő ‡ll’tm‡ny35 vagy az alany. LeršvidŸl a sablon is, ha hosszœ, s a folytat‡st nem nehŽz kital‡lni. A már említett ršgtšnzŽs sem zavarja ezt a tolvajnyelvi sablonoss‡got, sztereotip jelleget. A ršgtšnzŽs Žppen azŽrt lehet-sŽges, mert minden œj kifejezŽs bizonyos sablonok szerint Žpül fel, kitaposott úton halad.

ƒs ez az a pont, ahol a tolvajbeszéd vŽglegesen zs‡kutc‡ba kerŸl. Az expres-sz’v tel’tettsŽg, az emocion‡lis feszŸltsŽg Žs a logikailag jelentéses sz— ir‡nti szŸksŽglet a sz—kincs ‡lland— megœjít‡s‡t, az ‡lland— nyelvalkot‡st igŽnyli, valójában azonban erre az alkot‡sra nem kerŸl sor: a sz—, mihelyt megszŸletik, m‡ris a hagyom‡ny satui, a kŽsz sablonok harap—fog—i kšzŽ kerŸl, vagyis halvaszŸletettnek bizonyul.

Ez az egyik oka annak, miŽrt hal el, Žs nem fejlődik ki az œjonnan keletkező szavak dšntő tšbbsŽge, s miŽrt marad v‡ltozatlan sz‡zadokon keresztŸl is a tol-vajbeszéd alapsz—kincse.36 Ha a primit’v nyelvekben fel is tehetjŸk, hogy a ršg-tšnzŽs alkot— mozzanat volt, amely előre vitte a nyelvet, lŽtrehozta annak sz—kincsŽt, a tolvajnyelvben a ršgtšnzŽsnek m‡r nincs meg ez a jelentősŽge. Akkor az ősi vad‡sznyelv előre haladt, ma viszont a tolvajnyelv visszafelŽ megy, s ez a kšzšttŸk lŽvő alapvető dialektikus kŸlšnbsŽg.

X.çttŽrŸnk a tolvajbeszédet a primit’vvel rokon’t— kšvetkező jelenségre, a

gesztusnyelvre. Fšntebb m‡r esett sz— a „titkos” tolvajnyelvekről, s azok

34 IRWIN sz—t‡ra is tartalmaz 21 hasonl—an felŽp’tett on prepozíciós tolvajkifejezŽst.35 JESPERSEN hangsœlyozza: a beszŽd az ige elhagy‡sa rŽvŽn expresszivit‡sra tesz szert

(311).36 Ld. pl. a KOMAROV 1779-ben előfordul— tolvajnyelvi szavakat.

63

Dmitrij Lihacsov

„egyezmŽnyes”, mestersŽges eredetŽről, lŽtezŽsŸk ršvid tartam‡r—l. A bšrtšnškben volt mŽg egy v‡lfaja a „titkos” nyelvnek, melyet főkŽnt az ablakon ‡t tšrtŽnő beszélgetésre haszn‡ltak, ez a kifejezetten egyezmŽnyes, mestersŽges gesztusnyelv. Ez nagyj‡b—l olyan jellegű, mint a tengerŽszek vagy a siketnŽm‡k jelbeszŽde. A nyelv rendszerŽtől fŸggően vagy betűket vagy egŽsz szavakat tudnak kifejezni. Ezt az ‡tkiab‡l‡sra szolg‡l— nyelvet oroszul маяк-nak (tkp. vil‡g’t—torony) vagy свет-nek (tkp. fŽny) hívják.37

LŽnyegesen Žrdekesebb az a 10-15 kŽzmozdulat, amely a hŽtkšznapi tolvaj-beszédben keletkezett, Žs kiszor’totta a megszokott tolvajszavakat. Ezeket a kézmozdulatokat kŽtsŽgtelenŸl nyelvi jelensŽgeknek tekinthetjŸk, és megtaláljuk párhuzamaikat a primit’v nŽpek kinetikus nyelvŽben.

Amikor a tolvajbeszéd m‡gikus jellegŽről beszŽltŸnk, sz—ltunk nŽh‡ny olyan fogalomr—l, amelyeknek a fennhangon val— kiejtŽse nehŽzsŽgekbe Ÿtkšzik, mert tilos. Ez a jelensŽg kétségtelenül šsszefŸgg a tolvajnyelvi szintaxis szaggatott jellegŽvel, az ‡ll’tm‡ny vagy az alany kihagy‡s‡val. A tolvajbeszéd g‡tolt jellegű: a tolvaj fŽl, nehogy valami fšlšslegeset mondjon, nehogy el‡rulja mag‡t a fecsegŽsŽvel, fŽl kiejteni a tiltott, „tabu” szavakat. A tolvajbeszéd belső feszŸltsŽge gyakran nem tud felold—dni, elfojtott marad. A kézmozdulat éppen kapóra jön, mert feloldja a sz— tilalma miatt létrejövő beszédbeli feszŸltsŽget.

Mivel nem ejtheti ki a lop‡s sz—t, a tolvaj egy gesztussal fejezi ki, a kŽzfej mozdulatával. Egyform‡n mutatja a pisztoly, a banditizmus, a lšvŽs, a fegyveres rabl‡s stb. fogalm‡t, a mutat—ujj seg’tsŽgŽvel, mintha meghœzná a ravaszt. Amikor azt akarja ŽrtŽsre adni, hogy —vatosnak kell lenni, vagy a be‡rul‡s, a rendőr stb. fogalm‡t akarja kifejezni, akkor ezt is kŽzmozdulattal, az asztalon kopogva mutatja be. Ugyanez a kŽzmozdulat fejezi ki a prostitœci— fogalm‡t is.

E kŽzmozdulatok mindegyike cŽlz‡s, mŽgpedig elsősorban az adott szitu‡ci—ban vŽgrehajtandó cselekvŽsre.

A tolvajok gesztusnyelve nem jšhetett volna lŽtre, ha a tolvajbeszéd Žrzelmi-leg kevŽsbŽ lenne tel’tett, ha mŽlyebb volna a sz— Žs a t‡rgy kŸlšnbsŽge, ha minden egyes, hanggal kifejezett tolvajsz— nem v‡ltana ki a beszŽlgetőt‡rsak-ban bizonyos motorikus izomeffektust. A tolvajok motorikus gondolkod‡si módja (igen val—sz’nű, hogy ugyanezt figyelhetjük meg a primit’v nŽpeknŽl) olyan helyzetet teremt, amelyben a sz— nem csak az agykŽregre fejt ki hat‡st, hanem az izomrendszerre is. A tudat szerepe a tolvajoknál nem jelentősebb, mint egy átlagos, t‡rsadalomban élő embernŽl. EzŽrt olyan fejlett a tolvajoknál a szavak emocion‡lis aspektusa.

A tolvajok gesztusnyelve teh‡t egyfelől a szavak izommotorikus ŽszlelŽsŽ-nek az eredmŽnye (e jelensŽg k’sŽrletileg kšnnyen ellenőrizhető), m‡sfelől pe-

37 Ugyanazok az elnevezŽsek, mint a „titkos” nyelvekre, ld. fentebb.

64

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

dig bizonyos sz—beli szink—p‡Ž, kihagy‡sŽ, egyes szavak tilt‡s‡Ž; mintegy annak a feszŸltsŽgnek a mellŽkes felold‡sa, amely a kihagy‡s (elhallgat‡s) eredmŽnyekŽnt keletkezik, harmadrŽszt pedig, mikšzben arr—l tanœskodik, hogy a tolvaj tudat‡ban kšzel ‡ll, sőt elv‡laszthatatlan a sz— Žs a t‡rgy, a sz— Žs a cselekvŽs, kŽtsŽgk’vŸl šsszefŸgg a tolvajbeszéd emocion‡lis-expressz’v tulajdonságaival.

Szemantikailag a kŽzmozdulat a tolvajnyelv ‡ltal‡nos poliszŽmiai, jelesen emocion‡lis poliszŽmiai tendenci‡j‡t folytatja. Mindig a fogalmak egŽsz komplexum‡val van kapcsolatban, amelyben a cselekvŽs Žs a t‡rgy nem kŸlšnbšztethető meg egym‡st—l.

A gesztusnyelvbe val— ‡tmenet a tolvajnyelv egŽsz rendszeréből szervesen következik.

XI.MinŽl kšzelebb jutunk a primit’v gondolkod‡shoz, a primit’vvad‡sz-tudat-

hoz, ann‡l erőteljesebben tanœskodik a sz— arr—l, milyen kšzeghez tartozik a beszŽlő; a sz— a termelŽsi Žs gazdas‡gi folyamatban gyökerezik.

Figyelemre mŽlt— jelensŽggel tal‡lkozhatunk a primit’v kšrnyezetben: a tšrzsfőnšk Žs al‡rendeltjei eltŽrő szavakat haszn‡lnak, eltérő szavakat találunk a fŽrfiak Žs a nők nyelvében is. Ugyanaz a szemŽly papi minősŽgŽben egyik fajta nyelven beszŽl, bizonyos szavakat haszn‡lva, m’g a tšrzskšzšssŽg egyszerű tagjakŽnt egŽszen m‡sikon.

LŽVY-BRUHL mutatta ki a fŽrfiak Žs a nők kšzštti nyelvi kŸlšnbsŽget az œn. primit’v nŽpek hal‡szain‡l, aranyásóinál Žs k‡mforkeresőinŽl Žs egyŽb „vad‡sz” szakm‡iban. SzvanŽtia vad‡szai* egŽszen m‡s nyelvet haszn‡lnak a vad‡szat sor‡n, mint otthon, megszokott kšrnyezetŸkben.

Hasonl— jelensŽg figyelhető meg a tolvajoknál is. Csak a „saj‡t” kšzegben haszn‡lj‡k a tolvajkifejezŽseket, m’g a k’vŸl‡ll—kkal folytatott beszŽlgetŽ-seikben kerŸlik azokat.

FšlšttŽbb val—sz’nű, hogy a tolvaj j—l tudja, hogy a sz—ban rejlő emocion‡lis-expressz’v, m‡gikus elemet csak a m‡sik tolvaj fogja megérteni, a k’vŸl‡ll—ra nem úgy hat, és a benne foglalt „tšltet” kárba vŽsz.

A tolvajoknak igen fejlett, saj‡tos ŽrzŽke van arra, hogy — mint m‡r r‡mutattunk — szigorœan meg tudj‡k kŸlšnbšztetni a „saj‡t” tolvajnyelvi Žs a nem oda tartoz— szavakat. Az egyik nyelvről a m‡sikra val— ‡ttŽrŽs semmifŽle nehŽzsŽget nem jelent sz‡mukra.

A tolvaj kétnyelvű, sz‡m‡ra a tolvajnyelvi Žs a kšznyelvi szavak p‡rhuza-mosan lŽteznek. A tolvajszavakr—l j‡tszi kšnnyedsŽggel ‡t tud tŽrni a kšznyel-vire Žs ford’tva, ahogy Žppen a kšrŸlmŽnyek dikt‡lj‡k.

* A Kauk‡zusban. (A ford.)

65

Dmitrij Lihacsov

Ebből a szempontból ŽrthetjŸk meg a tolvajok ’r‡sbelisŽgének nyelvŽt is. Csaknem mindegyik tolvajnak van egy albuma, amelyben a saj‡tos albumkšltŽ-szet műveit, a „rom‡ncokat” Žs dalokat őrzi. Erre az albumra nagyon vi-gy‡znak, és például k‡rty‡z‡s kšzben meghat‡rozott, a kšnyv‡rakhoz képest nagyon magas pŽnzbeli ‡ra van. Jellemző, hogy ezekben a dalokban Žs versekben szinte egy‡ltal‡n nem fordulnak elő tolvajszavak. Csup‡n nŽh‡ny olyan tolvajnyelvi fordulatot marad meg, amelyeket maguk a tolvajok nem is tartanak a tolvajnyelvinek. Például:

Ах, зачем же своей красотою î, h‡t miŽrt is cs‡b’tott arraОн нахально38 любить заставлял… KŽnnyel, hogy megszeressem őt…

Megjegyzendő, hogy sok albumkšltŽszeti mű csak az ilyen albumokban for-dul elő, Žs nyilv‡nval—an tolvajkšzegben szŸletett.

Az albumok nyelve ‡tmenet az orosz kšznyelv Žs a tolvajnyelv kšzštt. Csak azok a tolvajnyelvi elemek maradtak meg benne, amelyeket maga a tolvaj sem ismer el „saj‡tnak”. Ezért nélkülözhetetlen anyag, ha azt akarjuk tanulmányozni, hogyan viszonyulnak a tolvajok a saját nyelvŸkhšz. SzerintŸk a tolvajszavakat nem szabad ’r‡sban haszn‡lni. Az ’r‡s mindenekelőtt a sz— emocion‡lis-expressz’v funkci—j‡val nem fŽr šssze, amely, œgy tűnik (ez a tétel alapos el-lenőrzŽsre szorul), szorosabb kapcsolatban áll az artikul‡ci—s-motorikus, mint a l‡t‡si Žs hall‡si jellemzőkkel.

A tolvajnyelvben ugyanaz a tendencia figyelhető meg az ’r‡sbeli Žs sz—beli nyelv megkŸlšnbšztetŽsŽre, mint ami az ’r‡sbelisŽg fejlődŽsŽnek első korszakait jellemezte.

XII.Milyen kšvetkeztetŽsek vonhat—k le az elmondottakb—l a nyelvről Žs

keletkezŽsŽről ‡ltal‡ban? Mind a tolvajvil‡got, mind a tolvajbeszédet egy anal—gi‡val jellemeztük. Ez az anal—gia mindenekelőtt arra szolg‡lt, hogy seg’t-sŽgŽvel ellenőrizhessŸk a nyelv, a gondolkod‡s Žs a t‡rsadalmi-gazdas‡gi b‡zis ‡ltalunk meg‡llap’tott šsszefŸggŽseit. Amikor megállapítottuk az egyik jelenség fŸggŽsét a másiktól, feltevésünk helyessŽgŽt a primit’v nyelvek anal—g példáin ellenőriztŸk. TermŽszetesen nemcsak a hasonl—s‡got, hanem a kŸlšnbsŽgeket is figyelembe vettŸk: ha nem lennének különbségek, nem anal—gi‡ról, hanem azonoss‡gról beszélhetnénk.

A tolvajbeszéd Žs a primit’v beszéd viszonya azonban nem korl‡toz—dik az anal—gi‡ra. Bizonyos esetekben olyan jelensŽgekkel van dolgunk, mint amikor a mai nyelv egyes atavisztikus mozzanatai a tolvajbeszédben ismŽt fejlődŽsnek indulnak Žs erősšdni kezdenek.

38 Itt ’erőszakkal’ jelentŽsben.

66

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

Idetartoznak például a m‡gikus nyelv egyes esetei a mai kšznyelvben (pél-dául a szitkoz—d‡s), amelyek a tolvajbeszédben erőteljes fejlődŽsnek indultak. A tolvajbeszéden belŸl ennek a primit’v nyelvvel val— kapcsolata t‡voli, ‡m teljesen re‡lis.

MEGRELIDZE „A kšzkeletű babon‡kr—l Žs a gondolkod‡s »prelogikus« m—dozat‡r—l (V‡lasz LŽvy-Bruhlnek)” c. műve vil‡gosan megmutatta, hogy amit ősi „prelogikus” gondolkod‡snak nevezŸnk, kitűnően megfŽr a mai t‡rsa-dalomban is, amennyiben bizonyos kŸlső kšrŸlmŽnyek t‡mogatják.

Ugyanez megy vŽgbe a nyelvben is: a tolvajvil‡gi lŽt primit’v viszonyai ‡ltal Žletre h’vott tolvajnyelvben œjj‡szŸlethetnek a nyelv ősi form‡i, az olyan szavak, amelyek összefŽrnek a mai nyelv szavaival.

Amint babon‡k is lŽteznek a mai t‡rsadalomban, s időnkŽnt, a kŸlső viszo-nyokt—l fŸggően, visszatŽr’tik azt a lényegében sz‡munkra is teljesen Žrthető primit’v m‡gikus tudathoz, a tolvajbeszédben is a nyelvnek azok az aspektusai erősšdnek fšl Žs válnak intenzívvé, amelyek a tolvajvil‡g befolyásolta saj‡tos kŸlső kšrŸlmŽnyek hat‡s‡ra, tudatunk reliktumként m‡ig fennmaradt saj‡toss‡gai folyt‡n visszaterelik a tolvajbeszédet az ősi, primit’v nyelvi t’pusokhoz.

Pontosan œgy, ahogy az antropol—gi‡ban beszŽlhetŸnk atavizmusr—l, a rŽg letűnt ősember tulajdonságainak visszatéréséről, a nyelvben is lehet sz— atavisztikus jelensŽgekről, egy olyan ősi vad‡sznyelv form‡inak visszatŽrŽsŽről, amely tiszta ‡llapot‡ban m‡r rŽg nem lŽtezik, és melyről csup‡n sejtŽseink lehetnek.

Sőt, az atavizmus esetei az antropol—gi‡ban kiv‡l—an igazolhatj‡k az ősemberről alkotott elkŽpzelŽseinket: nyilv‡nval—, hogy a nyelvi atavizmus a tiszta, eredeti ‡llapotukban rŽg eltűnt ősi nyelvekről sz—l— kŽpzeteink ellenőrzŽsŽre is jó. M‡r ma megfogalmazhatunk nŽh‡ny feltevŽst.

1. Meg‡llap’thatjuk, hogy lŽtezhet olyan nyelv, amely az egyoldalœ kapcsolat cŽlj‡t szolg‡lja: ilyen a tolvajnyelv, melynek szervező Žs korrelat’v tényezőjéül a beszŽd emocion‡lis-expressz’v funkci—ja szolg‡l. Ez hat‡rozza meg a primit’v nyelvi tudatot. BeismerŽse azt jelentheti, hogy elvetjŸk a nyelv keletkezésének h’rhedt „szociol—giai” ‡ll‡spontj‡t (a nyelv a kommunikációs szŸksŽgletből keletkezett), amely feltételezi az egyŽni tudatot, a párbeszŽd lehetősŽgét Žs a m‡sik ember vŽlemŽnye iránti Žrdeklődést, azt, hogy az egyik ősember a m‡siknak a mag‡Žhoz hasonl— lelki Žletet tulajdonított.

Az olyan primit’v kollektivizmusban, pontosabban csordajelleg mellett, ami-lyen a tolvajok kšzštt van Žs val—sz’nűleg megvolt az ősembernŽl is, ilyen tudat nincs.

BeszŽdünk irányulhat t‡rgyra is (ami egy‡ltal‡n nem jelenti, hogy az ember-nek animista tudata lenne), emberre is; a beszŽd a vad‡szat megszervezŽsŽt szolg‡lja, lehet vele késztetni, kényszeríteni stb.

67

Dmitrij Lihacsov

Egysz—val a primitív nyelv a gazd‡lkod‡s „eszkšze”, s mint ilyen, j—val kšzelebb ‡ll a kezdetleges hajít—d‡rd‡hoz, balt‡hoz, hus‡nghoz, mint a modern sz—hoz, amelynek olyan šsszetett funkci—ja van, mint a kommunik‡ci—39, és feltŽtelezi az egyŽni fejlődŽs st‡dium‡n tœljutott sajátos, bonyolult vil‡gfelfog‡s meglŽtŽt.

Ha az embert az ‡llatt—l az eszkšzhaszn‡lat kŸlšnbšzteti meg, az ember egyik első eszkšze kŽtsŽgk’vŸl a sz— volt.

2. BALLY (1913) nyomán, hangsœlyozva az emocion‡lis-expressz’v funkci— sz—alkot— b‡zis‡t Žs korrel‡ci—t tŽtelezve fel ez ut—bbi Žs a m‡gikus funkci— kšzštt, ‡ll’thatjuk: az emberi nyelv első időszak‡ban Žppen ez az exp-ressz’v funkci— volt a szavak fő sz‡ll’t—ja, neki kšszšnhetjŸk sz—kincsŸnk gazdags‡g‡t.

3. A tolvajnyelvi főnŽv, ige Žs indulatsz— degrad‡l—d‡s‡nak Žs egybemos—d‡si tendenci‡j‡nak l‡tt‡n feltŽtelezhetjŸk, hogy a legprimit’vebb sz— az volt, amelyben diffœz m—don egybefolytak az indulatsz—, a főnŽv Žs a felsz—l’t— m—d elemei, amely meg‡llap’totta egy tŽny meglŽtŽt, s ugyanakkor utas’t‡st is adott egy bizonyos cselekvŽsre. A sz— egyben m‡gikus Žs Žrzelmi tšltettel is rendelkezett.

4. A tolvajvilágban a hangzó beszŽdtől a kŽzmozdulat felŽ val— ‡tmenetet vizsg‡lva arra a kšvetkeztetŽsre jutottunk, hogy a kŽzmozdulatokat a hangzó beszédre jellemező bizonyos szavakra vonatkoz— elhallgat‡s, tilalom eredmŽnyezte. Ha visszaford’tjuk ezt a folyamatot, feltŽtelezhetjŸk, hogy a gesztusnyelvről a hangzó nyelvre val— ‡ttŽrŽs sor‡n jelentős szerepet j‡tszott a „gesztuselhallgat‡s”, a mozdulatra vonatkoz— tabu, Žs az első hanggal kiejtett szavak bizonyos Žrtelemben a mozdulatok eufemizmusai voltak.

E tŽtel gondos ellenőrzŽst igŽnyel. Ha egybevetjŸk a kšvetkező h‡rom tŽnyt: 1. az ember Žrzelmei Žs izomrendszere kšzvetlenŸl šsszefŸgg egym‡ssal, 2. a primit’v tudat hajlamos a gondolkod‡s motorikus, muszkul‡ris t’pus‡ra, 3. a gesztusnyelv e tekintetben az ősember gondolkod‡si módj‡nak felelt meg, akkor arra a kšvetkeztetŽsre jutunk, hogy az Žrzelmileg tel’tett hangos sz— ebben, vagyis az Žrzelmek tekintetŽben folytatta azt a helyzetet, amely m‡r a kinetikus beszŽdben elő‡llt. A line‡ris beszŽd annyira Žrzelmi

39 А kommunik‡ci— funkciója, az ŽrintkezŽs alapfeltŽtele az, hogy megvan a valós‡g fo -galma, valamint a sz— Žs a tŽny közötti bizonyos megfelelés. A tolvajvilág ezt a fogalmat sem ismeri. Sz‡m‡ra a sz— m‡r šnmag‡ban is tŽny. MifŽle egyezŽsről lehet sz—? A hamis jelzŽs a tolvaj sz‡m‡ra mindenekfelett fölösleges jelzŽs. A csal‡s tulajdonkŽppen kŽnyszer’tŽs olyan cselekvŽsre, amely vagy fölösleges, vagy pedig h‡tr‡nyos. A tolvajnyelv felfog‡sa, és ebből következően lehet, hogy a primit’v nyelvŽ is, ugyanolyan termŽszetes Žs kšzvetlen, mint a ki‡lt‡sŽ, a kutyaugat‡sŽ, egy oml‡s robaj‡Ž vagy egy kopogtat‡sŽ az ajt—n. A beszŽd ebben az esetben nem egy tŽny jele, hanem maga a tŽny, nem egy t‡rgy jelkŽpe, hanem maga a t‡rgy. A primit’v ember felfog‡sa nem kšzvetett, hanem kšzvetlen jellegű.

68

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

jellegű volt, hogy ezt ma m‡r nehŽz konkrétan elkŽpzelnŸnk is. A vŽgleges kšvetkeztetŽsek levon‡sa egyelőre mŽg korai.

Csak remŽlhetjŸk, hogy megindulnak ebben az ir‡nyban a szŸksŽges kutat‡sok, s a szociolektika, s vele a tolvajbeszéd is bekerŸl a jafetikus nyelvtudom‡ny vizsg‡lta problŽm‡k kšrŽbe.

Gyškeresen felŸl kell vizsg‡lni a tolvajbeszédről alkotott „kollekt’v kŽpzeteinket”, szak’tani kell az argóval kapcsolatban kialakult irodalmi hagyom‡nnyal. A tolvajnyelv sz‡mos Žrdekes tŽnnyel tudja majd szolg‡lni a nyelvŽszetet.

XIII.Arra v‡llalkoztunk, hogy bebizony’tsuk a stadi‡lis folyamat visszaford’that

—s‡g‡t, ‡m csup‡n fŽlsikert kšnyvelhetŸnk el a magunkŽnak.Hiszen amenyiben a tolvajbeszédet nem nevezhetjŸk nyelvnek, hanem csak

nyelvi tendenci‡nak, a nyelvi jelensŽgek bizonyos summ‡j‡nak, akkor azt sem ‡ll’thatjuk, hogy a tolvajbeszéd egy bizonyos st‡diumig visszafelŽ fejlődik, s nem vihetjŸk vŽgig az anal—gi‡t a tolvajbeszéd Žs az ősi vad‡szkorszak nyelve kšzštt sem. Felv‡zolhatjuk esetleg a regresszi—, a regresszivit‡s egyes elemeinek a tendenci‡j‡t.

Sz— esett a m‡gikus Žs az emocion‡lis-expressz’v funkci—r—l, a szintetizmusr—l Žs a poliszemantizmusr—l, az amorf jellegről, a nyelvi ršgtšnzŽsről: a m‡gikus funkci— szorosan šsszefŸgg az emocion‡lis-expressz’vvel, ez ut—bbi viszont erőteljes nyelvalkot‡st eredményez, az erőteljes nyelvalkot‡s Žs a nyelvi ršgtšnzŽs jelensŽge poliszemantizmushoz vezet, a poliszemantizmus aszemantizmushoz Žs amorf jelleghez, az amorf jelleg a szintaxis szŽtrombol‡s‡t, a szil‡rd idiomatikus sz—kapcsolatok kŽpződŽsŽre való hajlamot eredmŽnyezi. Mindez egyŸtt pedig a nyelvi regresszi— tendenci‡j‡nak teljes kŽpŽt rajzolja meg. A tolvajbeszédben megvan a regresszivit‡s tendenci‡ja, ‡m egŽszŽben mŽgsem fejlődik vissza valamely konkrŽt st‡dium felŽ, hanem olyan elemeket foglal mag‡ban, amelyek tšbbŽ-kevŽsbŽ megfelelnek az ‡ltalunk ősinek nevezett gondolkod‡s-nak.

A tolvajbeszéd nem mondhat le teljesen a kšznyelv szerkezetŽről, amely az šsszes belső Žs kŸlső akad‡ly ellenŽre kšrŸlveszi csekély nyelvi kšrnyezetŽt, Žs amely a kultœra jelentős v’vm‡ny‡nak tekintendő; viszont a beszŽd sz‡mos (elsősorban a kommunik‡ci—s) funkci—j‡nak elhal‡s‡val, a t‡rsadalmi Žlet „csordajellege” felŽ fordul‡ssal, a gazdas‡gi tevŽkenysŽg primit’v form‡ira val— ‡ttŽrŽssel a beszŽd fokozatosan hanyatlik, feladja a pozíci—it, s vŽgeredmŽnyben a primit’v Žs a modern form‡k fšlšttŽbb érdekfeszítő keverŽkŽvŽ v‡lik.

69

Dmitrij Lihacsov

A tolvajbeszéd mai ‡llapot‡ban nem m‡s, mint egyfelől a t‡rsalg‡si nyelvben megszokott form‡k megőrzŽsŽre tšrekvő (ezœttal nagyon ŽrtŽkes) konzervat’v erőnek, m‡sfelől pedig az azt visszafelŽ, a sštŽt, diffœz jellegű Žs m‡gikus jellegű tudat felŽ tasz’t— erőnek az eredője.

Nincs tolvajnyelv, mivel a tolvajvil‡gnak nincs egysŽges nyelvi rendszere: csak tolvajbeszŽd van, amely a kšznyelvtől a nyelvi primitivizmusra val— tš-rekvŽsŽben kŸlšnbšzik.

Tœls‡gosan b‡tor dolog lenne e tendenci‡t regresszi—nak nevezni, amin rendszerint szervezett Žs nyugodt, egész arcvonalas, valamennyi erő figyelem-bevŽtelŽvel Žs mozg—s’t‡s‡val történő visszavonul‡st szok‡s Žrteni. Ink‡bb degener‡ci— ez: p‡nikszerű, szervezetlen fut‡s, mŽgpedig nem visszafelŽ, a rŽgi harc‡ll‡sokba, hanem ahov‡ Žppen sikerŸl, csak visszafelŽ legyen, olyan menekŸlŽs, amely eltorz’tja a nyelvi form‡kat, patologikus elv‡ltozásra kŽnyszer’ti őket.

A tolvajbeszŽd a nyelv patol—gi‡ja.Kétes biologizmusa Žs avítt pszichopatol—gi‡ja ellenére is kŽtsŽgk’vŸl

igaza volt LOMBROSÓnak, amikor meg‡llap’totta a bűnšző ősi, degenerat’v von‡sait. Csup‡n be kell helyettes’tenŸnk a bűnšző fogalm‡t a bűnšzőkšzegŽvel, s elmŽletŽnek szil‡rd szociol—giai b‡zis‡t maga az anyag teremti meg.

Arra van teh‡t szŸksŽg, hogy a szociol—gia b‡zis‡n œjrafogalmazzuk LOMBROSO nŽh‡ny tŽtelŽt.

A tolvajnyelvben a nyelvi primitivizmus jelenik meg. EzŽrt egy‡ltal‡n nem helyŽnval— az a leplezett elragadtat‡s, amely sz‡mos szakkutat‡sban kšrŸlveszi.

Amint a tolvajvilág az egyes oszt‡lyokhoz val— tartoz‡sa szempontj‡b—l deklassz‡lt, az ‡llamŽb—l ‡llamellenes, a gazdas‡g szempontj‡b—l dezorganiz‡lja a gazdas‡gi Žletet, a t‡rsadalmi Žlet nŽzőpontj‡b—l pedig mŽlysŽgesen antiszoci‡lis, ugyan’gy a tolvajbeszŽd is: a szemantika szempontj‡b—l rombolja a szemantik‡t, a szintaxis szempontj‡b—l rombolja a szintaxist, a morfol—gia szempontj‡b—l rombolja a morfol—gi‡t, a nyelv egŽsze felől nŽzve pedig teljesen negat’v jelensŽg. Ezt az ŽrtŽkítéletet teljesen tudatosan szerepeltetjük írásunkban. Amilyen hat‡rozotts‡ggal a kriminol—gus t‡rsadalomellenes jelensŽgnek tartja a bűncselekmŽnyt, ugyanœgy a nyelvŽsznek is nyelvrombol— jelensŽgkŽnt kell minős’tenie a tolvajbeszŽdet.

A tolvajbeszéd a nyelv betegsŽge. Diagn—zisa: a nyelvi form‡k „infantiliz-musa”.

A tolvajbeszŽd szavait hallatlan expanzi— jellemzi: messze a tolvajvilág hat‡r‡n tœlra kŽpes elterjedni. A tolvajszavakkal a tolvajideol—gia, a tolvaj vi-l‡gszemlŽlet mŽrge terjed. Az ellene v’vott harc ŽrdekŽben tiszt‡ban kell lenni

70

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

e jelensŽgnek mind t‡rsadalmi, mind nyelvŽszeti jelentősŽgŽvel, helyesen kell tudnunk ŽrtŽkelni.

Egy‡ltal‡n nem kŽtsŽges, hogy az argójelensŽgek fokozatosan el fognak tűnni a nyelvből. M‡r ma sem lŽtezik egy sor olyan szakma, melynek egykor fejlett argójáról sz‡mos tanœbizonys‡g maradt fenn: nincsenek v‡ndorŽneke-sek, v‡ndorkisiparosok, v‡ndorkereskedők (ofenyek), hivat‡sos koldusok, tőzs-deŸgynškšk stb. Eltűnőben van a tolvajvilág is. A mi feladatunk, hogy fel-gyors’tsuk az argotizmusok eltűnŽsŽnek a folyamat‡t.

Irodalom*

*KOMAROV 1779 = Обстоятельное и верное описание добрых и злых дел россий-ского мошенника, вора, разбойника и бывшего московского сыщика Ваньки Каина, всей его жизни и странных похождений, сочиненное М.[атвеем] К.[омаровым] в Москве 1775 года [Az orosz szélhámos, tolvaj, haramia és egykori moszkvai nyomozó, Vanyka Kain egész életének, jó és gonosz tetteinek s furcsa ka-landjainak részletes és hű leírása, Matvej Komarov tollából, Moszkvában, 1775-ben]. Санкт Петербург. (Ld. a kŽsőbbi kiad‡sokat.)

PALLASZ 1790–1791 = ПАЛЛАС: Сравнительный словарь всех языков и наречий по азбучному порядку расположенный [Minden nyelvek és tájszólások szótára, me-lyek betűrendben elhelyeztettek]. Санкт Петербург. Ч. 1–4. (Kb. 200 „по-суздаль-ски” jelzŽsű sz—.)

*IsztSzlav. 1792 = История славного вора, разбойника и бывшего московского сы-щика Ваньки Каина, со всеми его обстоятельствами, разными любимыми пе-снями и портретом, писанная им самим при Балтийском порте в 1764 году. [Vanyka Kain, a derék tolvaj, haramia és egykori moszkvai nyomozó története, va-lamennyi körülményeivel, különféle kedvenc dalokkal és az ő portréjával, írta ő maga a balti kikštőben 1764-ben]. Harmadik kiadás. Москва. [Vanyka Kain šnŽlet-rajz‡nak kiad‡sair—l Žs MATVEJ KOMAROV r—la ’rott elbeszŽlŽsŽről ld. В. ШКЛОВСКИЙ: Матвей Комаров, житель города Москвы [Matvej Komarov, Moszkva v‡ros polg‡ra] Лeнинград, 1929.]

GLINKA 1816–1817 = ГЛИНКА, Ф. Н.: Письма к другу, содержащие в себе: замеча-ния, мысли и рассуждения о разных предметах с присовокуплением историче-ского повествования: Зинобей Богдан Хмельницкий, или освобожденная Мало-россия [Levelek barátomhoz, melyek tartalmaznak: megjegyzéseket, gondolatokat és elmélkedéseket különféle tárgyakról: Zinobej Bogdan Hmelnyickij, avagy a fel-szabadított Kisoroszország]. Санкт Петербург. Ч. 1–3.

* A bibliogr‡fi‡ban (csillaggal megjelšlve) a szŽpirodalomnak csak azok a művei szerepelnek, amelyek forr‡sul szolg‡lhatnak az argó kutat‡s‡hoz. Sok, argósz—t tartalmaz— művet sorol fel „Опыт исследования воровского языка” [A tolvajnyelv kutat‡sa] (Казань, 1930) c. munk‡j‡ban V. TONKOV. Az itt szereplő irodalom nem tekinthető teljessŽggel kimer’tőnek. Sz‡mos, az argóra vonatkoz— cikk tal‡lhat— szŽtsz—rtan a vidŽki sajt—ban.

[Az itt következő irodalomjegyzékben megőriztük a tanulmány eredeti, kronológiai sorrendjét. Néhány ponton a bibliográfiai tételek adatait JELISZTRATOV „Szleng és kultúra” c. könyvének irodalomjegyzéke alapján kiegészítettük. — A szerk.]

71

Dmitrij Lihacsov

TrudObscs. 1820 =1. Слова, употребляемые в Угличе. [Az Uglicsban haszn‡latos szavak]. In:

Труды Об-ва любителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 115–6.

2. A Nyerehta v‡ros Žs j‡r‡s lakosai ‡ltal haszn‡latos szavak, šsszegyűjtštte az ottani iskola tanfelŸgyelője, Jakov Sulgin:(a) Слова неизвестного языка [Egy ismeretlen nyelv szavai]. In: Труды Об-ва лю-

бителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 137–8.(b) Слова, употребляемые жителями города Галича и его уезда, собранные

учителями тамошнего уездного училища Дмитрием Ржевским и Яковом Аквилевым [A Galics v‡ros Žs j‡r‡s lakosai ‡ltal haszn‡latos szavak, šssze-gyűjtšttŽk az ottani iskola tan‡rai, Dmitrij Rzsevszkij Žs Jakov Akvilev ]. In: Труды Об-ва любителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 139–41

3. GyűjtemŽny azon kŸlšnleges Žs saj‡ts‡gos kiejtŽsű szavakb—l, amelyeket a tveri korm‡nyz—s‡g lakosai haszn‡lnak. Kasin v‡rosban Žs j‡r‡sban:(c) Скрытые от прочих и между одними торговцами того же города и уезда

употребляемые названия денег, счетов и других вещей [Ugyanazon v‡ros Žs j‡r‡snak csak a kereskedői ‡ltal haszn‡lt Žs m‡sok előtt eltitkolt elnevezŽsei a pŽnzeknek, sz‡ml‡l‡soknak Žs egyebeknek]. In: Труды Об-ва любителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 167–8.

(d) Отличные выражения, употребляемые Бежецкими гражданами в торговле [KŸlšnleges kifejezŽsek, amelyeket a bezseci polg‡rok a kereskedelemben haszn‡lnak]. In: Труды Об-ва любителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 168–73.

4. A vidŽki egyszerű nŽp sz—l‡sainak gyűjtemŽnye, amelyeket a vlagyimiri kor-m‡nyz—s‡gban haszn‡lnak:(e) По Вязниковской округе [A vjaznyiki kšrzetben]. In: Труды Об-ва любителей

росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 214–5.(f) Реестр слов офенского наречия (составленный стряпчим Владимирской

удельной конторы А. А. Успенским) [A vándorkereskedők nyelvŽnek sz—gyűjteménye (šssze‡ll’totta A. A. Uszpenszkij, a vlagyimiri koronabirtok-igaz-gat—s‡g felŸgyelője)]. In: Труды Об-ва любителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 239–42.

(g) Список слов офенского наречия, объясняющий полный смысл оного, на российском языке (образцы разговора по-российски и по-офенски, при-ложенные к реестру А. А. Успенского) [A v‡ndorkereskedő nyelv szavainak list‡ja, mely orosz nyelven megmagyar‡zza annak teljes jelentŽsŽt (beszŽlgetŽs-mint‡k oroszul Žs vándorkereskedő nyelven, mellŽkelve A. A. Uszpenszkij szógyűjteményŽhez)]. In: Труды Об-ва любителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 242–3.

USZPENSZKIJ 1822 = Продолжение офенского наречия. (Часть словаря, составлен-ного Алексеем Успенским и присланного из г. Владимира). Сочинения в прозе и стихах. [A vándorkereskedő nyelv folytat‡sa. (Az Alekszej Uszpenszkij ‡ltal šs-sze‡ll’tott Žs Vlagyimirb—l megkŸldštt sz—t‡r egy rŽsze). Pr—zai Žs verses művek] Труды О-ва любит. росс. слов. Ч. 1, Москва. 322–4.

72

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

Putyesesztvije 1828 = Путешествие графа Ивана Потоцкого в Астрахань и окре-стные страны в 1797 г. С франц.-нъ [Jan Potocki gr—f utaz‡sa Asztrahanyba Žs a kšrnyező orsz‡gokba 1797-ben. Franci‡b—l]. In: Север. Архив. Ч. 31., Санкт Петербург. (II, 84–5. l.)

Plan 1828 = План для расположения слов офенского наречия. Сочинения в прозе и стихах [Tervezet a vándorkereskedő nyelv szavainak elhelyezŽsŽre. Pr—zai Žs verses művek]. In: Труды О-ва любит. росс. слов. Кн. 21, ч. 7, Москва. (282. l.)

Raszpolozsenyije 1828 = Расположение для слов офенского наречия [A vándor-kereskedő nyelv szavainak elhelyezŽsŽre]. In: Труды О-ва любит. росс. слов. Кн. 21, ч. 7, Москва. 283–4.

Szravnyenyije 1828 = Сравнение офенских слов с напечатанными в “Трудах Обще-ства” словами неизвестного языка, употребительными у жителей разных рос-сийских провинций [A vándorkereskedő szavak šsszehasonl’t‡sa a foly—iratunk-ban kšzšlt ismeretlen nyelv szavaival, melyeket kŸlšnbšző orosz tartom‡nyok lako-sai haszn‡lnak]. In: Труды О-ва любит. росс. слов. Кн. 21, ч. 7, Москва. 285–8.

Scsetnoj 1828 = Щетной список, составленный по офенскому наречию [Sz‡mlista vándorkereskedő nyelven]. In: Труды О-ва любит. росс. слов. Кн. 21, ч. 7, Мо-сква. 298–9 Žs 300–1.

Ob uszlovnom 1828 = Об условном языке прежних волжских разбойников [Az egy-kori volgai haramiák titkos nyelvéről]. In: Моск. телеграф, № 23, 382–383.

Objasznyenyije 1829 = Объяснение нескольких слов условного языка волжских разбойников [Néhány szó magyarázata a volgai rablók titkos nyelvéből]. In: Моск. телеграф., № 7, с. 352–353. (Reagálás az előző évi 23. szám egyik közleményére, ld. Ob uszlovnom 1828).

SZNYEGIRJOV 1837 = Денежный щет, сверх обыкновенного, употребляемый в г. Не-рехте. Сообщ. И. М. СНЕГИРЕВ [A pénzszámolás módja, melyet a megszokott—l eltŽrően használnak Nyerehta városában. Közli I. M. SZNYEGIRJOV]. In: Русск. истор. сборн. Т. 1, кн. 1, 106–112.

SZREZNYEVSZKIJ 1839 = СРЕЗНЕВ, И. [СРЕЗНЕВСКИЙ, И. И.]: Афинский язык в России [A vándorkereskedők nyelve Oroszországban]. In: Отеч. записки, т. 5, Отд-ние 8, 1–12.

GYIJEV 1839 = ДИЕВ М. Я.: Изъяснение некоторых выражений Правды Русской [A Russzkaja Pravda néhány kifejezésének értelmezése]. In: Журнал Мин-ва народн. просв. Ч. 22, № 5, 47–80.

SZVINYIN 1839 = СВИНЬИН, П. П.: Картины России и быт разноплеменных ее наро-дов [Oroszországi képek és sok nemzetiségű népeinek életmódja]. Ч. 1. Санкт Пе-тербург.

TYIHONRAVOV 1847 = ТИХОНРАВОВ К. Н.: Офени [Vándorkereskedők]. In: Владимир. губ. ведомости. 8 февр. № 6.

PISZKARJOV 1847 = ПИСКАРЕВ, А. И.: Офенские слова, употребляемые в разговорах рязанского простонародья [A rjazanyi egyszerű nép körében használatos vándorkereskedő-szavak]. In: Ряз. губ. ведомости, № 51.

MAKAROV 1846–1848 = МАКАРОВ М. Н.: Опыт русского простонародного словотол-ковника. Буквы А–Н [K’sŽrlet az egyszerű orosz nŽp beszŽdŽnek sz—magyar‡zat‡ra. A–N.]. In: Чтения Имп. Моск. общ-ва истории и древностей рос. 1846–1847: кн. 3, 4, 7, 9; 1847–1848: кн. 1–5, 9.

73

Dmitrij Lihacsov

BORICSEVSZKIJ 1850 = БОРИЧЕВСКИЙ И. И.: Искусственный офенский язык [A mes-terséges vándorkereskedő-nyelv]. In: Журн. Мин-ва нар. просвещения. Ч. 65, от-деление 6, 160–4.

JAGIĆ, W. (1850): Die Geheimsprachen bei den Slaven. I. [A titkos nyelvek a szl‡vok-n‡l. I.] Bibliographie des Gegenstandes und die slavischen Bestandteile der Geheimsprachen. Wien.

DAL 1852 = ДАЛЬ, В. И.: О наречиях русского языка [Az orosz nyelvj‡r‡sokr—l]. Санкт Петербург.

MIKUCKIJ 1854 = Областные слова белорусских старцев. Доставлены С. П. МИКУЦ-КИМ [A belorusz sztarecek tájszavai. Összegyűjtötte Sz. P. M IKUCKIJ]. In: Матери-алы для сравнительного и объяснительного словаря и грамматики. Санкт Пе-тербург. Т. 1. стб. 400.

Ofenyi 1854 = Офени Владимирской губернии [A vlagyimiri kormányzóság vándor-kereskedői]. In: Журнал Мин-ва внутр. дел. Ч. 9, ноябрь, 105–120.

*GRIGOROVICS 1855–1856 = ГРИГОРОВИЧ, Д.: Переселенцы [Telepesek]. In: Отеч. Зап., 1855, № 11–12, 1856, № 4–8 [KŽsőbbi kiad‡sait ld. šsszes műveiben Žs kŸlšn 1889.]

Izvlecsenyije 1856 = Извлечение из протокола Второго отделения Акад. Наук за январь месяц 1856 г. 8-й отчет. С. Микуцкого [Kivonat a Tudományos AkadŽmia 2. oszt‡lya jegyzőkšnyvŽből, 1856. janu‡r. Sz. Mikuckij 8-ik besz‡mol—ja]. А.Н., т. 5.

MICHEL, FRANCISQUE (1856): Études de philologie comparée sur l’argot et sur les idi-omes analogues parlés en Europe et en Asie […sszehasonl’t— nyelvészeti tanul-m‡nyok az argór—l és az Európában és Ázsiában beszélt hasonló idiómákról]. Paris. (Az orosz argó: 478–9. l.)

TYIHONRAVOV 1857 = Офени Владимирской губернии [A vlagyimiri kormányzóság vándorkereskedői]. In: Владимирской сборник. Материалы для статистики, этнографии, истории и археологии Владимирской губeрнии. Составил и издал К. ТИХОНРАВОВ. Москва. 22–7.

GARELIN 1857 = ГАРЕЛИН, Я. П.: Суздала, офени, или ходебщики [Szuzdalok, v‡n-dorkereskedők vagy kucsŽberek]. In: Вестник Имп. Русск. геогр. общ-ва. Ч. 19, кн. 2, 87–108.

SULGIN 1859 = ШУЛЬГИН И. Я.: Опыт системы энциклопедии словесности для уча-щихся [A nyelv és irodalom enciklopédikus rendszere tanulók részére]. Вильна. (19–20. l.)

SzobrMos. 1859 = Собрание выражений и фраз, употребляемых в разговоре С.- Петербургскими мошенниками [A szentpétervári szélhámosok beszédében használatos szavak és kifejezések gyűjteménye]. In: Северная пчела, 22 дек., № 282.

*DOSZTOJEVSZKIJ 1861–1862 = ДОСТОЕВСКИЙ Ф. М.: Записки из мертвого дома [Fel-jegyzések a holtak házából]. “Время”, 1861 № 4, 9, 10, 11 Žs 1862 № 1–3, 6, 12. | FJODOR DOSZTOJEVSZKIJ: Feljegyzések a holtak házából. Ford. Wessely László. Bu-dapest, Európa Könyvkiadó, 1981. 315 lap.

DIEFENBACH, L. (1864): Die Ofenische Sprache [A v‡ndorkereskedők nyelve]. In: Bei-träge zur vergl. Sprachforschung auf dem Gebiete der arischen, celtischen und slavischen Sprachen.Herausgegeben von A. KUHN und A. SCHLEICHER. Berlin. IV.

74

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

Praszoli 1864 = Прасолы. Материалы для географии и статистики России, со-бранные офицерами генерального штаба. Калужская губ. [Marhakupecek. Adalékok Oroszország földrajzához és statisztikájához. Összegyűjtötték a vezérkar tisztjei. Kalugai kormányzóság]. Сост. Ген. штаба подполк. М. ПОПРOЦКИЙ. Санкт Петербург. Т. 9, ч. 2, с. 187–92.

GYIJEV 1865 = ДИЕВ М. Я.: Какой народ в древние времена населял Костромскую сторону, и что известно об этом народе? [Milyen nép élt a régmúlt időkben a kosztromai tájon, és mit tudunk erről a népről?]. In: Чтeния в Общeствe истории и дрeвностeй российских. Кн. 4, с. 167–78. (Ld p. 174. l.)

TROHIMOVSZKIJ 1866 = ТРОХИМОВСКИЙ Н. А.: Офени [Vándorkereskedők]. In: Русский вестник, т. 63, июнь. с. 559–593.

*KRESZTOVSZKIJ 1867 = КРЕСТОВСКИЙ, В. В.: Петербургские трущобы. (Книга о сытых и голодных). [Pétervári nyomortanyák. (Könyv a jóllakottakról és az éhesekről)]. I–IV. Санкт Пeтeрбург. Újabb kiadása: Ленинград, Худож. лит. Ленигр. отд-ние, 1990. Кн. 1–2.

Szloboda 1867 = Слобода Мстера и офени. (Из путешествия по России кн. В. Мещерского) [Msztyora és a vándorkereskedők. (V. Mescserszkij herceg utazásai-ból)]. In: Рус. инвалид. 1867, 26 июля (7 августа), № 204.

JazSvec. 1868 = Язык швецов. In: Mатериалы для географии и статистики Рос-сии, собр. офицерами Ген. штаба. Симбирская губ. [A szabók nyelve. Adalékok Oroszország földrajzához és statisztikájához, melyeket a vezérkar tisztjei gyűjtöttek. Szimbirszki kormányzóság]. Сост. Ген. штаба полк ЛИПИНСКИЙ, ред. Ген. штаба кап. СКРЯБИН. Санкт Петербург. [Т. 20]. Ч. 2, 436–8.

DOBROHOTOV 1868 = ДОБР-ОВ, А. (ДОБРОХОТОВ, А.): Офени Вязниковского уезда [A vjaznyiki járás vándorkereskedői]. In: Сын Отечества. № 32 Žs 52. (febr. 6 és márc. 6).

SZTAVROVICS 1869 = СТАВРОВИЧ, Ф.: Лабори: Исторический очерк [Laborok. TšrtŽ-nelmi vázlat]. In: Виленский сборник, т. 1, 119–144.

MARTINOV 1870 = МАРТЫНОВ, П.: Одоевские прасолы и их особенный разговорный язык [Az odojevi marhakupecek és különleges társalgási nyelvük]. In: Тульские губ. ведомости, 30 сент. № 44.

*MAKSZIMOV 1871 = МАКСИМОВ, С. В.: Сибирь и каторга [Szibéria és a kényszer-munka]. Санкт Петербург. Ч. 1–3.

JADRINCEV 1872 = ЯДРИНЦЕВ, Н. М.: Русская община в тюрьме и ссылке [Az orosz obscsina börtönben és száműzetésben]. Санкт Петербург.

GOLISEV 1874a = ГОЛЫШЕВ, И. А.: Офени, торгаши Владимирской губернии и их искусственный язык [Ofenyek, a vlagyimiri kormányzóság vándorkereskedői és titkos nyelvük]. In: Тр. Владим. губ. стат. ком. Вып. 10, с. 79–108.

GOLISEV 1874b = ГОЛЫШЕВ, И. А.: Словарь офенского искусственного языка [A vándorkereskedők titkos nyelvének szótára]. In: Владимир. губ. ведом., № 33–34. [Ld. Влад. губ. ведом., 1873, № 45–48].

Ofenyi 1874 = Офени, торгаши Владимирской губернии и их искусственный язык [Ofenyek, a vlagyimiri kormányzóság vándorkereskedői és titkos nyelvük]. In: Живопис. обозрение, № 6, 93–6, № 13, 203–7, № 15, 232–4.

GRIGOROVICS 1874 = ГРИГОРОВИЧ, В. И.: Записка антиквара о поездке его в Камку и Калмиус, в Корсунскую землю и на южные побережья Днепра и Днестра [Egy

75

Dmitrij Lihacsov

régiséggyűjtő feljegyzései útjáról, melyet Kamkába és Kalmiuszba, a korszuni földre és a Dnyeper és a Dnyeszter déli partvidékére tett]. Одесса. (Az офеня sz— eredetŽről].

BAUDOUIN DE COURTENAY 1876 = БОДУЭН ДЕ КУРТЕНЭ, И. А.: Резья и резьяны [A rezja nyelv és a rezjanok]. In: Славянский сборник. Санкт Петербург. Т. 3, с. 223–271. (A rezjanok szlengje: 360. l.)

KAJDALOV 1876 = КАЙДАЛОВ, А. Т.: О предках прасолов и офеней [A marhakupecek és vándorkereskedők elődeiről]. Санкт Петербург.

*MAKSZIMOV 1877 = МАКСИМОВ, С. В.: Бродячая Русь Христа ради [A kolduló és vándorló Oroszország]. Санкт Петербург.

Nasi ofenyi 1878 = Наши офени [Vándorkereskedőink]. In: Санктпетерб. ведомо-сти, 10 (22) апр. № 99.

KAJDALOV 1880= КАЙДАЛОВ, А. Т.: О родстве славян, шалавов и сколотов по языку [A szlávok, salavok és szkolotok nyelvrokonságáról]. Санкт Петербург.

GOLISEV 1880 = ГОЛЫШЕВ, И. А.: Проводы офеней в дорогу из дому для торговли и разговор их на своем искусственном языке [A vándorkereskedők búcsúztatása otthonról, valamint beszélgetésük az ő mesterséges nyelvükön]. In: Ежегодник Владимир. губ. стат. ком. Т. 3, с. 227–32.

SZCEPURA 1881 = СЦЕПУРА, Ф.: Русско–нищенский словарь, составленный из разго-вора нищих Слуцкого уезда, Минской губернии, местечка Семежова. Отзыв о нем акад. А. БЫЧКОВА [Orosz–koldus szótár, šssze‡ll’tva a minszki kormányzóság szlucki járása Szemezsov községének koldusaival való beszélgetések alapján. A. Bicskov akadémikus véleményezésével]. In: Сборник отд-ния русск. яз. и слове-сности АН. Т. 21, с. 23–34.

IVANOV V. 1883 = ИВАНОВ, В. В.: Нéвли [Nyevli]. In: Статистический листок. Харьков, № 10, 153–6.

ARTYEMJEV 1884 = АРТЕМЬЕВ, А. И.: Описание рукописей, хранящихся в библиоте-ке Имп. Казанского ун-та [A kazanyi császári egyetem könyvtárában őrzött kéziratok leírása]. In: Летопись занятий Археогр. комиссии, 1876–77 гг. Санкт Петербург. Вып. 7. 1–372.

SERCL 1884 = ШЕРЦЛЬ, В. И.: О словах с противоположными значениями (или о так называемой энантиосемии) [Az ellentétes jelentésű szavakról (avagy az ún. enantioszémiáról)]. Воронеж. 75–7.

*MELNYIKOV-PECSERSZKIJ 1885 = МЕЛЬНИКОВ-ПЕЧЕРСКИЙ, П. И.: На горах [A hegye-ken]. Изд. 2-е. Санкт Петербург. (Ч. 2, гл. 17.) Újabb kiadása: Москва, Худож. лит., 1958.

VIKTORIN 1886 = ВИКТОРИН, К., Дедовска (жебрацка) мова (ураз из словарцем) [Koldusnyelv, kis szójegyzékkel]. In: Зоря, № 13–14, 237–239. Львов.

Putyevogyityel 1889 = Путеводитель по Одессе и ее окрестностям [Odessza és környéke. Útikalauz]. Одесса, В. Скидан. (284–6. l.)

BORZSKOVSZKIJ 1889 = БОРЖКОВСКИЙ, В.: Лирники [A lirnyikek (Vak énekes vándor-koldusok)]. In: Киевская старина, т. 26, 653–708.

NYIKOLAJCSIK 1890 = НИКОЛАЙЧИК, Ф. Д.: Отголосок лирницкого языка [A vak éne-kes vándorkoldusok nyelvének maradv‡nyai]. In: Киевская старина. Т. 29, апрель, 121–130.

76

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

ROMANOV J. 1890a = РОМАНОВ, Е. Р., Катрушницкий лемезень. Условный язык шерстобитов м. Дрибина [A katrusnyicai lemezeny nyelv. A dribinyi poszt—verők egyezményes nyelve]. In: Живая старина. Санкт Петербург.

ROMANOV J. 1890b = РОМАНОВ, Е. Р.: Очерк быта нищих Могилевской губернии и их условный язык. („Любéцкий лéмент”) [A mogiljovi kormányzóság koldusainak élete és egyezményes nyelve]. In: Этногр. обозрение, № 4, 118–145.

TYIHANOV 1891 = ТИХАНОВ, П. Н.: Криптоглоссарий. Отрывок. (Представление глагола „выпить”) [Kriptoglosszárium. (Titkosnyelvi sz—jegyzŽk). Részlet. (Az iszik ige)]. Санкт Петербург.

SILKOV 1891 = ШИЛКОВ, П. А.: Из быта срочных арестантов [Az elítéltek életéből]. In: Этногр. обозрение, № 4, 157–169.

SZEMJONOV 1891 = СЕМЕНОВ, В.: Ладвинский или масовский язык [A ladvin vagy masz nyelv]. In: Живая старина, вып. 4, 202–3.

SZTUGYINSZKIJ 1894 = СТУДИНСЬКИЙ, К.: Лiрники [Vak vándorénekesek]. Львiв, В. Лукич.

TYIHANOV 1895 = ТИХАНОВ, П. Н.: Брянские старцы. Тайный язык нищих. Этно-графический очерк [A brjanszki sztarecek. A koldusok titkos nyelve. Néprajzi ta-nulmány]. Брянск. (Klny. a Брянский вестник-ből.)

SZIMONYI 1896 = СИМОНИ, П. К., Искусственные языки [Mesterséges nyelvek]. In: Изв. отд-ния русск. яз. и словесности АН (ОРЯС). Т. 1. (Az 1. kötetben: SZIMONYI „A orosz nyelv tájszólásai és nyelvjárásai. Bibliográfia”, a 427–34. lapo-kon: „Mesterséges nyelvek” és bibliográfia.)

Varsava 1896 = Варшава. (Конокрады) [Varsó. (Lótolvajok)]. In: Курские губ. ведо-мости. 1896, 1 окт., № 77.

KRASZNOPEVCEV 1896 = КРАСНОПЕВЦЕВ, И.: Очерки города Одоева [Feljegyzések Odojev városából]. Тула.

JAKUBOVICS 1896–1899 = МЕЛЬШИН, Л. [ЯКУБОВИЧ, П. Ф.]: В мире отверженных. Записки бывшего каторжника [A kitaszítottak világában. Egy volt kényszermun-kás feljegyzései]. Санкт Петербург. Т. 1–2.

N. Ja. 1897 = Н. Я.: Материалы для словаря условного языка [AdalŽkok az egyez-mŽnyes nyelv sz—t‡r‡hoz]. Этногр. обозр., № 2. (KRASZNOPEVCEV 1896 kapcs‡n).

DOBROVOLSZKIJ 1897 = ДОБРОВОЛЬСКИЙ В. Н.: О дорогобужких мещанах и их шуб-райском или кубрацком языке [A dorogobuzsi kézművesek subraj vagy kubrac nyelvéről]. In: Изв ОРЯС, т. 2, кн. 1–2, 320–52.

BUDGYE 1898 = БУДДЕ, И. Ф.: О некоторых калужских говорах в Тульской и Калужской губерниях [A tulai és kalugai kormányzóság néhány kalugai nyelvjárásáról]. In: Изв. ОРЯС, т. 3, кн. 3, 823–904, т. 3, кн. 4, 1273–1330.

CSERNISOV 1898 = ЧЕРНЫШEВ, В. И.: Список слов портновского языка [A szabónyelv szavainak jegyzéke]. In: Изв. ОРЯС, т. 3. кн. 1, 251–262.

DOBROVOLSZKIJ 1899 = ДОБРОВОЛЬСКИЙ, В. Н.: Некоторые данные условного языка калужских рабочих [Adatok a kalugai munkások egyezményes nyelvéről]. In: Изв. ОРЯС, т. 4, кн. 4, 1386–1410.

SZMIRNOV N. 1899 = СМИРНОВ, Н.: Слова и выражения воровского языка, выбран-ные из романа Вс. Крестовского “Петербургские трущобы” [Tolvajnyelvi

77

Dmitrij Lihacsov

szavak és kifejezések V. Kresztovszkij „Pétervári nyomortanyák” c. regényéből]. In: Изв. ОРЯС, т. 4, кн. 3, 1065–1087.

SEJN 1899 = ШЕЙН, В. П.: К вопросу об условных языках [Az egyezményes nyelvek kŽrdŽsŽhez]. In: Изв. ОРЯС, т. 4, кн. 1, с. 277–300.

TYIHANOV 1899 = ТИХАНОВ, П. Н.: Черниговские старцы. (Псалки и криптоглоссон) [A csernyigovi sztarecek. (A pszalki nyelv és kriptoglosszon)]. In: Тр. Черниг. арх. ком. за 1899-1900 г. Чернигов.

MAKSZIMOV 1901 = МАКСИМОВ, С. В.: Происхождение нищенства и меры борьбы с ним [A koldul‡s eredete Žs az ellene val— harc rendszab‡lyai].

*KARMEN 1901 = КАРМЕН, Л. О. (Л. О. КОРНМАН): „Дикари”. (Из жизни обитате-лей одесского порта) [A „vademberek” ÕcsavargókÕ. (Az odesszai kikštő lako-sainak ŽletŽből)]. Одесса.

BREJTMAN 1901 = БРЕЙТМАН, Г. Н.: Преступный мир. Очерки из быта профессио-нальных преступников [A bűnözők világa. A hivatásos bűnözők életéből]. Киев.

ROMANOV J. 1901 = РОМАНОВ, Е. Р.: Катрушницкий лемезень. Условный язык дри-бинских шаповалов [A katrusnyicai lemezeny nyelv. A dribinyi sapkások egyez-ményes nyelve]. Сборник ОРЯС АН, LXXI. Санкт Петербург, [1902].

SZMIRNOV I. 1902 = СМИРНОВ, И. Т.: Мелкие торговцы города Кашина Тверской губ. и их условный язык [A tveri kormányzóságbeli Kasin város kiskereskedői és egyezményes nyelvük]. In: Изв. ОРЯС, т. 7, кн. 4, с. 89–114.

SZIPOVSZKIJ 1902 = СИПОВСКИЙ: Из истории русского романа XVIII века (Ванька Каин). [Az 18. századi orosz regŽny tšrtŽnetŽből (Vanyka Kain)]. Изв. ОРЯС, 7. кн. 4.

DOROSEVICS 1903 = ДОРОШЕВИЧ: Сахалин [Szahalin]. (Vš. kŽsőbbi kiad‡sokkal.)AVGYEJENKO 1903 = АВДЕЕНКО, И. А. (ВАНЬКА БЕЦ): Босяцкий словарь. Опыт слово-

толкователя выражений, употребляемых босяками [Csavargószótár. A csavar-gók által használt kifejezések szómagyarázata]. Сост. по разным источникам. Одесса.

VorSzlov. 1904 = Воровской словарь [Tolvajsz—t‡r]. Издание Германа Досталя. Слобода Покровская.

*KARMEN 1904 = КАРМЕН (Л. О. КОРНМАН): На дне Одессы [Odessza mŽlyŽn]. Одесса.

ALEKSZANDROV 1904 = АЛЕКСАНДРОВ, В.: Арестантская республика [Foglyok köztár-sasága]. In: Русская мысль. Кн. 9, с. 68–84.

GRASSERIE, R. DE LA (1907a): Étude scientifique sur lÕargot et le parler populaire [Tudományos értekezés az argóról és a népi beszédről]. Paris, H. Daragon.

TRAHTENBERG 1908 = ТРАХТЕНБЕРГ, В. Ф.: Блатная музыка. „Жаргон” тюрьмы [Vagányduma. A börtönzsargon]. Санкт Петербург.

GYIJEV 1909 = ДИЕВ, М. Я.: Старинные волости и станы в Костромской стороне [Régi járások és rendőri kerületek a kosztromai tájon]. Москва.

LEBEGYEV (1909) = ЛЕБЕДЕВ, В.: Словарь воровского языка [Tolvajnyelvi sz—t‡r]. Вестник полиции, № 22–24.

BALUJEV 1909 = БАЛУЕВ, Я.: Условный язык воров и конокрадов [A tolvajok Žs l—tolvajok egyezmŽnyes nyelve]. In: Вестник полиции, № 39.

POPOV 1912 = ПОПОВ, В. М.: Словарь воровского и арестантского языка [A tolvaj- és fogolynyelv szótára]. Киев.

78

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

DAL 1912 = ДАЛЬ, В. И.: Толковый словарь живого великоруcского языка [Az élő nagyorosz nyelv értelmező szótára]. I–IV. 4-е изд. Санкт Петербург. (Első kiadás: I: 1863, II, III: 1865, IV: 1866.)

*KUPRIN 1912 = КУПРИН, А. И.: Вор. (Киевские типы) [A tolvaj. (Kijevi típusok)]. In: Полн. собр. соч. Санкт Петербург, А. Ф. Маркс. Т. 8, с. 41–48.

ZARIN 1913 = ЗАРИН, А.: В каменном мешке. День в „Крестах” [Kőzsákban. Egy nap a Kreszti börtönben]. In: Аргус, Санкт Петербург, № 10, с. 15–34.

VINOGRADOV N. 1915 = ВИНОГРАДОВ, Н. Н.: Галивонские алеманы. Условный язык галичан (Костромской губ.) [A galivóniai alemannok. A galicsanok (kosztromai kormányzóság) egyezményes nyelve]. In: Изв. ОРЯС, т. 20, кн. 1, с. 209–260.

CSUKANOVA 1916 = ЧУКАНОВА, Т. В.: Жаргон преступников [A bűnözők zsargonja]. In: Вестник права, № 33, 781–4.

VINOGRADOV N. 1918 = ВИНОГРАДОВ, Н. Н.: Жгонский язык. Условный язык При-ветлужья Костромской губ. [A zsgon nyelv. A Vetluga-mellék (kosztromai kor-mányzóság) egyezményes nyelve]. In: Изв. ОРЯС, т. 23, кн. 1, с. 89–105.

KratkSzlov. 1921 = Краткий словарь сибирского воровского жаргона. Пособник агентам уголовного розыска [A szibŽriai tolvajnyelv ršvid sz—t‡ra. SegŽdanyag a bűnŸgyi rendőrsŽg sz‡m‡ra].

FABRICSNIJ 1923 = ФАБРИЧНЫЙ, П.: Язык каторги [A kényszermunka nyelve]. In: Ка-торга и ссылка, № 6, с. 177–88.

Blatnaja muzika 1923 = Блатная музыка. Словарь жаргона преступников [Vagányduma. A bűnšzők zsargonj‡nak sz—t‡ra]. Изд. Упр. угол. роз. республики, Москва.

SZVIRSZKIJ 1924 = СВИРСКИЙ, И. А.: Убийцы [Gyilkosok]. Повести и рассказы. 3-e изд. Москва–Ленинград, Земля и фабрика.

GABO 1924 = ГАБО, В. С.: Новые слова в русском языке [Új szavak az orosz nyelv-ben]. In: Русск. яз. в сов. школе, № 5.

MARO 1925 = МАРО (М. И. ЛЕВИТИНА): Беспризорные. Социология. Быт. Практика работы [Hajléktalan gyerekek. Szociológia. Életforma. A gyakorlati munka]. Москва, Новая Москва.

KAVERIN 1925 = КАВЕРИН, В. А.: Конец хазы [A bűntanya alkonya]. Сб. Ковш. Лeнинград. Újabb kiadása: КАВЕРИН, В. А.: Косой дождь. Москва, Известия. 439–533].

KOLOSZOV 1925 = КОЛОСОВ, М. Б.: Комсомольские рассказы [Komszomolisták mesélnek]. Москва, Мол. гвардия.

SZEGALOV 1926 = Доклад доктора и народного судьи Сегалова [Szegalov doktor Žs nŽpb’r— besz‡mol—ja]. In: Изд. Мок. губсуда. Москва.

HANDZINSZKIJ 1926 = ХАНДЗИНСКИЙ: Блатная поэзия [Tolvajköltészet]. In: Сиб. Жив. 1 (V). (Vš. Сов. Сибирь, 1926, 4 сент., № 203.)

PETROV 1926 = ПЕТРОВ, В.: З фольклору правонарушникiв [A bűnözők folklórjából]. In: Етнографичний Вiсник. Київ. Кн. 2, с. 44–60.

SOR 1926 = ШОР, Р. О.: Язык и общество [Nyelv és társadalom]. Москва, Работник просвещения.

*GLOBOKOVSZKIJ 1926 = ГЛУБОКОВСКИЙ, Б.: “49”. Материалы и впечатления [„49”. AdalŽkok Žs benyom‡sok]. Изд. Бюропечати УСЛОН. Соловки.

79

Dmitrij Lihacsov

KRENYEV 1926 = КРЕНЕВ, С. Н.: По блату [Protkóval ’protekcióvalÕ]. In: Админист-ративный вести. № 4, с. 34–8.

POTAPOV 1927 = ПОТАПОВ, С. М.: Словарь жаргона преступников. (Блатная музы-ка) [A bűnözők nyelvének szótára. (Vagányduma)]. Москва. Újabb kiadása: 1990.

KAPORSZKIJ 1927 = КАПОРСКИЙ, С. А.: Воровской жаргон в среде школьников. (По материалам обследования ярославских школ) [A tolvajnyelv az iskolások köré-ben. (Jaroszlavi iskolákban végzett megfigyelések alapján)]. In: Вестник просве-щения, № 1, с. 7–12.

LUPOVA 1927 = ЛУПОВА, Е. П.: Из наблюдений над речью учащихся в школах II ступени Вятского края [Megfigyelések a vjatszki terület középiskolásainak beszéde körében]. In: Труды Вятского научно-исслед. института краеведения. Т. 3, 105–25.

VINOGRADOV N. 1927a = ВИНОГРАДОВ, Н. Н.: Условный язык заключенных Соловец-ких лагерей особого назначения [A Szolovki-sziget különleges rendeltetŽsű tá-bora elítéltjeinek egyezményes nyelve]. In: Соловецкое общ-во краеведения. Материалы, вып. 17, 15–46.

VINOGRADOV N. 1927b = ВИНОГРАДОВ, Н. Н.: Словарь соловецкого условного языка [A szolovki egyezmŽnyes nyelv sz—t‡ra]. In: Соловецкое общ-во краеведения. Материалы, вып. 17.

RIBNYIKOV 1927 = РЫБНИКОВ, М.: Об искажении и огрубении речи учащихся [A ta-nulók nyelvének eltorzulása és eldurvulása]. In: Родной язык в школе, кн. 1, с. 243–55.

*OGNYEV 1927 = ОГНЕВ, Н.: Дневник Кости Рябцева [Kosztya Rjabcev naplója]. Мо-сква–Ленинград, Гос. изд-во. | NYIKOLAJ OGNYEV: Kosztya Rjabcev naplója. Ford. Szoboszlai Margit. Bp., Európa Könyvkiadó, 1968.

BELIH–PANTYELEJEV 1927 = БЕЛЫХ, Г. Г.–ПАНТЕЛЕЕВ, Л.: Республика Шкид [Skid köztársaság]. Москва–Ленинград, Гос. изд. | GRIGORIJ BELIH–ALEKSZEJ PANTYELE-JEV: Skid köztársaság. Ford. Gellért György. Budapest, Móra Könyvkiadó–Uzsgo-rod, Kárpáti Kiadó, 1968. 419 lap.

SZELISCSEV 1928 = СЕЛИЩЕВ, А. М.: Язык революционной эпохи. Из наблюдений над рус. яз. последних лет, 1917–1926 [A forradalmi korszak nyelve. Megfigyelések az utóbbi évek orosz nyelvéről, 1917–1926]. Москва, Работник просвещени.

LARIN 1928 = ЛАРИН, Б. А.: О лингвистичeском изучении города [A városi nyelv vizsgálata]. In: Русская речь. Сборник. Ленинград, Academia. Вып. 3, с. 61–74.

FAJVUS 1928 = ФАЙВУШ, Б.: О творчестве заключенных [Bebörtönzöttek alkotásairól]. In: Красная панорама, № 46, 14.

*LEONOV L. 1928 = ЛЕОНОВ, Л. М.: Вор [A tolvaj]. Роман в 4 ч. Москва–Ленинград, Гос. изд-во. | LEONYID LEONOV: A tolvaj. Ford. Szőllősy Klára. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1962. 648 lap.

POGOGYIN 1928 = ПОГОДИН, Н. Ф.: Бравада грубостью [Virtuskodás — durvasággal]. In: Женский журнал, № 10, с. 5.

*SZVIRSZKIJ 1929 = СВИРСКИЙ, И. А.: Тюрьма [Börtön]. Москва, Госизд.TONKOV 1930 = ТОНКОВ, В. А.: Опыт исследования воровского языка [A tolvajnyelv

kutatása]. Казань, Татполиграф.LARIN 1931 = ЛАРИН, Б. А.: Западно-европейские элементы русского воровского

арго [Az orosz tolvajnyelv nyugat-európai elemei]. In: Язык и литература. Ле-нинград. Т. 7, 113–130.

80

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

FRIDMAN 1931 = ФРИДМАН, М. М.: Еврейские элементы “блатной музыки” [A tolvajnyelv héber elemei]. In: Язык и литература. Ленинград. Т. 7, 131–8.

BARANNYIKOV 1931 = БАРАННИКОВ А. П.: Цыганские элементы в русском воров-ском арго [Cigány elemek az orosz tolvajnyelvben]. In: Язык и литература. Ленинград. Т. 7, 139–158.

DMITRIJEV 1931 = ДМИТРИЕВ, Н. К.: Турецкие элементы в русских арго [Török ele-mek az orosz szlengekben]. In: Язык и литература. Ленинград. Т. 7, 159–179.

SZTRATYEN 1931 = СТРАТЕН, В. В.: Арго и арготизмы [Argó és argotizmusok]. In: Труды комиссии по русскому языку АН СССР. Ленинград. Т. 1, с. 111–147.

*BELIH 1933 = БЕЛЫХ, Г. Г.: Дом веселых нищих [A vidám koldusok háza]. Ленин-град–Москва, Мол. гвардия.

Kiegészítés Lihacsov irodalomjegyzékéhez*

BALLY, CH. (1913): Le langage et la vie [A nyelv Žs az Žlet]. Genčve.BARRČRE, А.–LELAND, CH. G. (1897): A dictionary of slang, jargon and cant,

embracing English, American, and Anglo-Indian slang, pidgin-English, gypsies’ jargon and other irregular phraseology [A szleng, a zsargon Žs a tolvajnyelv sz—-t‡ra, mely tartalmazza az angliai, az amerikai Žs az angol-indiai szlenget is, továb-bá a pidzsin angolt, a cigányok zsargonját és más rendhagyó kifejezésmódokat]. 2nd ed. London, G. Bell.

BAUMANN, H. (1887): Londonismen, Slang und Cant. Alphabetisch geordnete Sammlung der eigenartigen Ausdrucksweisen der Londoner Volkssprache sowie der üblichsten Gauner-, Matrosen-, Sport- und Zunft-Ausdrücke; mit einer geschichtlichen Einleitung und Musterstücken; ein Supplement zu allen englisch-deutschen Wörterbüchern [Londonizmusok, slang és cant. (A londoni népnyelv valamint a leggyakoribb tolvaj-, matróz-, sport- és céhkifejezések egyéni kifejezéseinek abécérendbe sorolt gyűjteménye; történelmi bevezetéssel és példákkal; függelék minden angol–német szótárhoz)]. Berlin, Langenscheidt.

BORROW, G. (1843): The Zincali, or an Account of the Gypsies of Spain [A zincali avagy besz‡mol— a spanyol cig‡nyokr—l]. London.

BUTUZOV 1867 = БУТУЗОВ, В.: Словарь особeнных слов, фраз и оборотов английского народного языка [Az angol nŽpnyelv kŸlšnleges szavainak, mondatainak Žs fordulatainak sz—t‡ra]. Санкт Петербург.

CHAUTARD, E. (1931): La vie Žtrange de lÕargot [Az argó kŸlšnšs Žlete]. Paris.DAUZAT, A. (1923): La langue franaise dÕaujourdÕhui. Évolution, problmes actuels

[A mai francia nyelv. Fejlődése, aktuális problémái]. Paris, Colin.DELVAU, A. (1876): Dictionnaire de la langue verte. Argots parisiens comparés [A tol-

vajnyelv szótára. (A párizsi argók összevetése)]. Paris, Dentu.DOSZTOJEVSZKIJ 1873 = ДОСТОЕВСКИЙ, Ф. М.: Днeвник писатeля [Egy ’r— napl—ja].

In: Маленькие картинки [Apr— kŽpek].FEATHERMAN, A. (1887): Social history of the Races of Mankind [Az emberi fajok

t‡rsadalomtšrtŽnete]. II div.: Papuo and Malayo Melanesians.* A tanulmány szövegében hivatkozott, de az irodalomjegyzékből hiányzó, bibliográfiailag

azonosítható művek listája. (A szerk.)

81

Dmitrij Lihacsov

GRASSERIE, R. DE LA (1907b): Du langage subjectif, biologique ou émotionnel et socio-logique ou révérentiel opposée au langage psychologique de la pensée [Az egyŽni, biol—giai vagy Žrzelmi Žs szociol—giai vagy tiszteletre mŽlt— nyelvről a gondolkodás lélektani nyelvével összevetve]. Paris.

GRASSERIE, R. DE LA (1909): Des parlers des diffŽrents classes sociales [A kŸlšnbšző t‡rsadalmi oszt‡lyok beszŽdŽről]. Paris.

HOTTEN, J. C. (1859): A Dictionary of Modern Slang, Cant, and Vulgar Words [A mo-dern szleng, a tolvajnyelv Žs a vulg‡ris szavak sz—t‡ra]. London.

IRWIN (1931): American Tramp and Underworld Slang [Az amerikai csavarg—- Žs az alvil‡gi szleng]. London.

JESPERSEN, O. (1924): Philosophy of Grammar [A nyelvtan filoz—fi‡ja]. London.KLUGE, F. (1901): Rotwelsch, Quellen und Wortschatz der Gaunersprache und der

verwandten Geheimsprachen [Rotwelsch. (A tolvajnyelv és a vele rokon titkosnyel-vek forrásai és szókincse)]. Strassburg.

KRAPP, G.–BRADLEY, H. (1930): Slang [A szleng]. In: Encyclopaedia Britannica XX. 14. kiad‡s.

LARCHEY, L. (1872): Dictionnaire historique, étymologique et anecdotique de l’argot parisien [A párizsi argó történeti, etimológiai és anekdotikus szótára]. Paris, F. Polo. | Reprint: LORÉDAN LARCHEY: Dictionnaire de l’argot parisien [A párizsi argó szótára]. Préface: CLAUDE DUNETON. Paris, Les Éditions de Paris, 1996.

LŽVY-BRUHL, L. (1930): Первобытное мышление [A primitív gondolkod‡s]. Ленин-град. | La mentalité primitive c. művének (Paris, Alcan, 1922) összefoglaló fejezete magyar fordításban: LUCIEN LŽVY-BRUHL: A természeti népek világképe. In: Francia szociológia. (Válogatás). Összeáll. FERGE ZSUZSA. Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1971. 161–78.

MALINOWSKY, B. (1930): The problem of Meaning in Primitive Languages [A jelentŽs problŽm‡ja a primit’v nyelvekben]. In: C. K. OGDEN: The Meaning of Meaning. New York.

MARR 1931 = МАРР, Н. Я.: К семантической палеонтологии в языках неяфетиче-ских систем [A szemantikai paleontol—gi‡hoz a nem jafetikus nyelvekben]. Ленинград.

MEGRELIDZE 1935 = МEГРEЛИДЗE, К. Р.: О ходячих суeвeриях и “пралогичeском” способe мышлeния (отвeт Лeви-Брюлю) [A kšzkeletű babon‡kr—l Žs a gondol-kod‡s „prelogikus” m—dozat‡r—l (V‡lasz LŽvy-Bruhlnek)]. In: Академия наук СССР Н. Я. Марру. Mосква– Лeнинград.

NICEFORO, A. (1912): Le gŽnie de lÕargot [Az argó szelleme]. Paris.PATKANOV 1887 = K. P.: Цыгане [Cig‡nyok]. Санкт Петербург.SAINŽAN, L. (1907): L’argot ancien (1455–1850), ses éléments constitutifs, ses rapports

avec les langues secrčtes de l’Europe méridionale et l’argot moderne. [Az rŽgi argó (1455–1850), alkotóelemei, kapcsolatai Dél-Európa titkosnyelveivel és a modern argó]. Paris.

SAINŽAN, L. (1920): Le langage parisien au XIXe sičcle. (Facteurs sociaux, contingents linguistiques, faits sémantiques, influences littéraires) [A p‡rizsi nyelv a 19. sz‡zadban. (Társadalmi tényezők, nyelvi adatok, szemantikai jelenségek, irodalmi hatások)]. Paris.

82

A tolvajbeszéd ősi primitivizmus‡nak von‡sai

SPENCER, H. (1876–1896): The Principles of Sociology [A szociológia elvei]. I–III. London, Williams and Norgate.

TIMMERMANS (1922): LÕargot parisien [A p‡rizsi argó]. Paris.VAN GENNEP, A. (1909): Religions, moeurs et lŽgendes [Vall‡sok, erkšlcsšk, legend‡k].

Paris.

(Fordította Fenyvesi István)

83