A nyelvi humor főbb típusai

A nyelvben egy adott időszakaszban mindig találhatunk jól körülhatá-rolható szabályokat arra vonatkozóan, hogy hogyan ragozzuk, képezzük a szavakat, hogyan alkossunk ú j szóösszetételeket, hogyan szerkesszük meg mondatainkat és így tovább. Ha valaki például iskolai dolgozatban, jegyző-könyvben, tudományos munkában megsérti ezeket a szabályokat, hibát követ el, ám ha ugyanazt a hibát humorista, vígjátékíró veti papírra szándékosan — humorizál, megnevettet bennünket.

A nyelvi anyagból adódó humor másik nagy területét a s z o k a t l a n nyelvi jelenségek töltik ki. Ez azt jelenti, hogy az író vagy a beszélő olyan nyelvi szerkezeteket alkot, amelyek elvileg lehetségesek nyelvünkben, de még nem használjuk őket általánosan, érezzük raj tuk, hogy egyedi alkotások. A nyelvi humornak erre az egyetemes tulajdonságára sokan felfigyeltek. „Ami szokatlan a népnek, az nevetséges is neki. Tehát, amit nevetségessé akar tenni, szokatlan alakban adja . Tudja például, hogy bizonyos képzők csak igéből alkotnak új szót, tehát tréfás hatás kedvéért teszi névszóhoz, és fordítva." (Laczkó Géza: Játszi szóképzés. NyF. 49 : 3, Bp., 1907.). A szokat-lan nyelvi jelenség a nyelv törvényeinek megfelel, de a használata korlátozott,

ritka, egyes nyelvi rétegekhez van kötve. A névkomikumban viszont éppen a gyakoriság a döntő tényező. „Tapasztalatom azt mutat ja , hogy egy név gyakori használata kedvező feltételeket teremt a név hangulati hatásának elszürkülésére, ezzel szemben a ritka név többnyire intenzív hangulati hatást vált ki. Ha valakit Jánosnak hívnak, ezen csöppet sem csodálkozunk. Ha viszont valaki a Kocsárd vagy a Bonifác nevet viseli, ez nyomban érzelmi hatással van ránk, mert szokatlannak, esetleg nevetségesnek vagy groteszknek stb. tar t juk ilyen név adását" (Büky Béla: A fővárosi keresztnévadás tanulmá-nyozásának főbb kérdése. Névtud. vizsg. Bp., 1960. 161).

Hiba volna azonban azt hinni, hogy a szokatlan szerkezetek csak humoros műfajokban (anekdota, humoreszk, paródia, karcolat stb.) találhatók meg, hiszen ez a jelenség egyik jellemző vonása az irodalmi nyelv egészének. Az író széttördeli a készen kapott kliséket, és újra formálja őket. A komoly tárgyú és a humoros alkotások nyelvi sajátosságait tekintve éppen ezen a ponton rokoníthatók, arról nem is beszélve, hogy a komoly téma is megenged néha egy kis mosolyt. A humoros írások mégis elkülöníthetők, mivel sok sajátságos nyelvi eszközt is felhasználnak (helyesírási vétségek, halandzsa, makaróni nyelv, kínrímek stb.).

A nyelvi humor, mivel a nyelv sajátságaiból fakad, időhöz, nyelvi rétegek-hez és a hallgatók vagy az olvasók műveltségéhez van kötve. A nyelvújítás korá-ban jó szavaknak tar tot ták a csopordá-t (brigád), a fiahordó górugrány-t (kenguru), hadrontz-ot (regruta), ma nevetségesek (Szalai Károly: Szatíra és humor. Bp., 1963. 32—3). Aki nem tudja, mi az elektromos töltés egysége, a coulomb, annak a következő vicc semmit sem mond: Két elektron beszélget. Azt mondja az egyik: Te olyan kicsi vagy ! Azt válaszolja erre a másik: Na, te sem vagy kulomb! (Idézi Szalai i. m. 31.)

Az alábbiakban bemutat juk a magyar nyelvi humor néhány típusát, amelyet a következő művek anyagából állítottunk össze: Karinthy Frigyes: Az egész város beszéli. Karcolatok. Összegyűjtötte és az

utószót írta Abody Béla. 1—4. Bp., 1958. (A továbbiakban: Egész) uő.: így írtok ti. Sajtó alá rendezte, s a jegyzeteket írta Szász Imre. 1—2.

Bp., 1959. (így) Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part. Bp., 1964. (Elátkozott) uő.: Az elveszett cirkáló. Bp., 1966. (Elveszett) uő.: A megkerült cirkáló. Bp., 1966. (Megkerült) uő.: Piszkos Fred, a kapitány. Bp., 1966. (Kapitány) uő.: Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára) Bp., 1966.

(Közbelép) Gádor Béla: Ideges emberek. Válogatott elbeszélések. Bp. 1962. (Ideges) Tabi László: Én, te, ő . . . Humoreszkek. Bp., 1961. (Én) Ludas Matyi. Szatirikus hetilap. 1966. 1.—1967. 20. hét. (Ludas) Ezeken kívül: O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Bp., 1966. (Szólások)

*

I. Szokatlan és rossz nyelvi szerkezetek

1. R o s s z s z ó a l a k : „Eszed meg rögtön azt a spenótot ? Most már ő makacskodik. — Nem eszem. Pénzét fogok csinálni. Borzasztó gyerek!

Hogy ő pénzt fog csinálni! Már a szót is hamisítja, aszongya, pénzét!" (Egész 3: 193); ,,Mert már rég nem esmértek férfiét" (így 1: 233). „Ma tar tot ták az úgynevezett koronatanácst, amiben résztvettem" (Kapitány 182).

2. S z o k a t l a n é s r o s s z s z ó a l k o t á s i m ó d o k : A) S z o k a t l a n s z ó k é p z é s . Rejtő Jenő nagyon kedveli a -lag,

-leg rag szokatlan használatát. — ,,Mi Őfelsége első Fülig J immy írjuk eztet kelt mint fent saját Icezünküleg uralkodásunk első évének sorskegyelméből valamelyik napján" (Kapitány 161); „Engem kissé meghata, hoty így dicsér azok után amik a történtek alapján fenforogtak aznap pofonilag" (Közbelép 70). ,,Én egy nagy marha vagyok saját eszüleg!" (Kapitány 229, vö. még Laczkó Géza: Játszi szóképzés. NyF. 49. sz. Bp., 1907).

B) K é p z ő h a l m o z á s . „Ó, te köpönyeges ember, ha én téged megköpönyegesíttelenittethetnélek!" (Szigetvári Iván: A komikum elmélete. Bp., 1911. 261).

C) S z o k a t l a n s z ó ö s s z e t é t e l k e l e t k e z é s e a n a l ó g i a ú t j á n . „Kérek egy férfiszakaszt magamnak, egy fiúszakaszt a fiamnak, egy dajkaszakaszt a dajkámnak, egy szőkeszakaszt a szőke szeretőmnek, egy álomszakaszt az álmaimnak, hogy ez így nem mehet tovább, egy maflaszakaszt ennek a szabályzatnak. . ." (Egész 1: 466 — 7); ,,. . . kiállt az utcára, hívta a f iúkat golyózni. A csúnya utca-gyerekeket, utca-grófokat, utca-bankárokat" (így 1: 180); „Mondanom sem kell, hogy az ötletem vadonatmodern" (Én 217).

D) A s z ó ö s s z e t é t e l t a g j a i n a k f e l c s e r é l é s e . „Asz a Fülig Jimmy nem ojan köszönséges töltelékfegyház, amijennek látszik" (Közbelép 71); „ — Maga nekem áll i t t ? — kérdem. — Igenis felség — mondgya ő. — H á t ezt talán mellőzzük — mondom királyian. — De felség engedelmé-vel, én i t t a segédszárny vagyok" (Kapitány 148); „Egyöntetű, sőt önegytetű tervgazdaság az irodalomban" (így 1: 477).

E) H o s s z ú s z ó ö s s z e t é t e l . „Elcserélném töltőtolltöltőtintatar-tómat egy tintatartótöltőtollra" (Egész 4: 177); ,,Ó, jó volna veled differenciálódni a poutriban keresni leg alantlappang óságok türkizét" (így 1: 40).

F) S z a v a k k o n t a m i n á c i ó j a (esetleg rejtvény formájában). Éhes bálna = zabálna (zabál-\-bálna), vidám dogg = boldogg, téli vadkacsa = évadkacsa, szégyenlős tapír = tapirul, fekete gerlice = négerlice (Egész 4: 178—83); Ballagi Mór: Magyar szókincskereső (Ludas 1966. 33. 6); legelőjáték (így 2: 226).

G) S z ó c s o n k í t á s . (Az e típusba tartozó szavak nem a rímelés céljára rövidültek meg.) Karinthynak Kázmér nevű hőse, amíg hibátlanul tudot t beszélni, még a néhány szavas mondatait is megrövidítette: „Ha bement egy trafikba, az egész társalgás körülbelül így zajlott le. — Stét, — Pot, — Princ, — Sék, — Kösz." Miután idegsokkot kapott, már nem akart „tömör" lenni: „Ha cigarettával kínáltam, a régi, egyszerű és természetes »kösz« helyett, amit még dadogva is elég könnyű kimondani, így udvariaskodott: „ — Na . . . nagyon szépen . . . kö . . . köszö . . .nőm . . . ne . . . neked . . . ne . . . ne . . . nekem adott . . . do . . . dohányzásra való . . . ci . . . ci . . . cigarettát . . ." (Egész 3: 449 — 50). Más példák: „A dag rohamosan visszafejlődik" (így 2: 61). ,,Szabad-, egyenlő-, és testvériség minden csütör- és vasárnap" (uo.. 1: 377).

H) R o k o n á T l a k ú v á t e t t s z a v a k . „Ez a kalifa nagyon szeretett ismeretlenül sétálni Bagdad utcáin. Egy este, amint így bagdadott hazafelé, egy utcasarkon vén piláfárust pillantott meg" (így 2: 235); „Lélek

. . . hagyd el a lehányzó testét" (uo. 1: 418); Rejtő a desztillátor készülék •párologtató szerepét kétféleképpen is elferdítette. „— Desztillátor — alkalmazta

Csont Muki az imént ellesett szakkifejezést. — A tengerből vizet készít elpárto-lás ú t ján . . ." (Megkerült 132). Majd néhány lappal utána: ,,És van a hajón ety gép ami a tengerből vizet gyárt u ty hoty a sót, hüdés ú t j án leporolják vele" (uo. 162)

I ) A z i d e g e n s z ó a l a k j á n a k „ n e m i s m e r é s e". „Eszér számítok hoty megbízásom lehet diszér, diszkér, dikrécisz, szóval, hogy nem tetszik elköpni, ahoty ezt latinul mondják, de minek latint hencegni, amikor nincs hivatalos ügy?" (Közbelép 63). Rej tő Jenő előkelősdit játszó hőse, Fülig J immy nemcsak ruházatában, hanem beszédében is szeretne választékos lenni, s ezért szereti az idegen szavakat. ,,— Szilencium! Az mi? Szeretném én is mondani. — Szilencium annyit tesz, hogy csend. — Megjegyzem. Szaliceum. Ez is jó szó" (Kapitány 93); „Én városi lakós vagyok, ha nem is bejelentett, ami csak egy üres formalinság" (Kapitány 280).

J ) A z i d e g e n s z ó m a g y a r í t á s a . „Maga mer beszélni? Maga, aki Poe Edgár Holló című versében ezt a sort, hogy Said the raven: Ne-ver more — így fordította: Szólt a holló: Nevem Mór? (Egész 3: 144); „íme, az ember! így lesz az eltűnt utazóból divatos fox-trott, a nevéből napolaj reklám, a strand porában. Ecce homok!" (Közbelép 31); ,,Hajlik, mint a német imádság" (tréfás utalás a 'szent' jelentésű német heilig szónak a magyar hajlik-kai való hasonlóságára; Szólások 301). Az idegen szavakkal való játékra utal a következő szólásunk is: „összetéveszti az allegóriát a filagóriával" (uo. 42).

K) T é v e s n y e l v i , n y e l v é s z e t i e l e m z é s . Sok szóban találunk olyan betűsort, amely önállóan is értelmes, de nincs semmi köze ahhoz a szóhoz, amiből kiemeltük. A mérlegel ige a mérleg főnévvel, nem a legel-lel kapcsolatos, s a kecske, a fecske, a béka szavakban is csak a humorista találhat kicsinyítő képzőt, a nyelvész nem.

a) Téves nyelvi elemzés. „Önt vár ja a Citad Ella!" (Kapitány 200). „Hiszen akkor maga nem spiritiszta, hanem egy közönséges spiripiszkos" (így 1: 396); „A felolvasást robinzongora kísérte" (Egész 1: 111); Ez utóbbi szó a Robinzon és a zongora kontaminációja (ld. 2/H alatt).

b) Naiv etimológia. ,,Nyelvtörténetileg a vendég szó eredete még nincsen kiderítve. Egyesek a vend néptörzs nevéből származtatják, mégpedig az úgy-nevezett házőrző, őrzővendek, röviden örvendek kifejezést véve alapul (lehet, hogy a vendégek ellen őrizték a házat), ebből vezetik le az örvendek üdvözlést, amivel a bemutatkozót fogadjuk" (Egész 4: 337); „Az általános kihűlés következtében kissé náthás Föld ezt a szót: Buta, Budának ejtette, innen a tárgyalt földrész neve (uo. 1: 10).

c) Naiv szórejtvények. „Te, mi az, hat betű, szoba közepén áll, esznek raj ta , és a vége: sztal? (uo. 4: 89); ,,— Maga pedig egy személynévmás, plusz há betű, plusz még egy személy névmás. Na? — Egyes szám vagy többes? — Egyes. — Kis tü re lme t . . . Tehén ? — S t i m m t " (Ludas 1967.5.5). A nyelvi rejtvények igen hasznosak a nyelvoktatásban, még ha nem mindig humorosak is (1. Grétsy L.: Nyelvi játékok — nyelvi nevelés. Nyr. 91 : 171—82; Dorota Polívková: Játékok a nyelvtanításhoz. Slovenské Pedagogické Nakladatelstvo. Bratislava, 1965.).

3. H u m o r a m o n d a t o n b e l ü l : A) A m o n d a t s z e m a n t i k á j á b ó l a d ó d ó h u m o r . a) Jelentésük miatt összeférhetetlen szókapcsolatok. „Barátunknak a

lipótmezei tömegnyaralóban mutat tak be" (Egész 1: 503); „Misi szeme felra-gyogott. Vidéki kolbász ! Tűzrőlpattant, tősgyökeres, kisüstönfőtt, soponyai gyesznókolbász!" (Én 34); „A szabadságharcról szóló fejezetben megint o t t találta a nevét: mint tó t hazaáruló szerepelt, akit Görgey akasztófával főbe lövetett egy pincében" (Egész 1: 88); „Továbbá azt álmodtam, hogy két macska voltam, és játszottam egymással" (uo. 2: 519);,, — Aki rémhírekkel nyugtalanságot kelt — szól hűvösen Watson —, az hamar találkozhat a tanár feleségének lelkével. Tizenkét golyóra töltött gyorsvonatom van ilyen utazás céljaira" (Közbe-lép 143).

b) Azonos jelentésű mondatrészek halmozása. „Tekintetes Törvényszék ! Tisztelt Társadalom! Kedves Málcsi néni! Milike, drága! Nyájas olvasó! Most hát . . ." (Egész 1: 568); — „Jöjjön felség a fülkéjébe, bizonyára pihenni akar. Mentem felség a fülkémbe, mert csakugyan bizonyára pihenni akar tam" (Kapitány 145)

c) Ellentétes jelentésű szavak halmozása. „És aztán elváltak bágyadtan, felvillanyozva, lesújtva. Magasan, alacsonyan, fönt, lent, össze-vissza, előre-hátra" (így 1: 100).

d) Töltelékszavak használata. „Zerkovitz Ella egészen közönséges kis tucatnő, egy hajderekata, egy gyerünkcsak, egy mittudoménmilyen, egy kis úgysembánom és fogalmamsincsrólamiféle és így tovább" (így 1: 154); „Hatezer méter magas izék meredeznek erre meg amarra. A hogyishíjjákok zúgtak és zizzegtek és nyöszörögve zurrogtak" (uo. 2: 55).

e) Több értelmű szavak a mondatban és mondatokban. A fogház ablaká-ból az egyik rab lekiabál egy járókelőhöz: — Kedves uram, legyen szíves hívjon egy lakatost! — Minek? — Be vagyok zárva!" (Ludas 1967. 7. 16); „Az anyákat mindig istenítettem, ó szerelmem! Mindig mondtam: az istenit az anyádnak!" (így 2: 229); „Rövid félórai kapálódzás után egy sötét tárgyat láttam úszni felém a vízen: valami deszkaféle lehetett, és aggódva vártam, elég lapos lesz-e, hogy ráülhessek. Az ég meghallgatta könyörgésem: llangay Sándor összes költe-ményei voltak egy kötetben, ára 2 korona" (Egész 1: 97); „És most vezessen, barátom, mert szökni és bújkálni, ehhez nem értek. — Fel a fejjel, kapitány úr ! Ebből a tárgyból én jólmenő tanszéket nyithatnék az egyetemen. Most úgy eltűnünk, mint az aranyóra" (Elátkozott 101).

f ) Homonímia a mondatban (kétértelműség). „Igaz, hogy ha az ember uborkát eszik, attól megszűnik a szeplő? — Igaz, de csak egy esetben. — Mikor? — Ha a szeplő az uborkán van" (Ludas 1966. 41.12); ,,Mi végre teremtette Isten a cigányt ? [Faluvégre]" (Simonyi Zs.: A tréfa szerepe a szó-használatban. Nyr. 49 :65 —7); „Láttál-e tornyot kenderből? [Kendervetésből]" (uo.); Láttál-e fából vaskarikát? [Farakásból kinézve]" (uo.).

g) Átvit t jelentés eredeti jelentésben való értelmezése. „Hacsek lába: Nem tudok elaludni, két hete nem hunytam le tyúkszememet" (így 1: 485); „— Nézze meg, hogy nem kell-e kés a sebbe. Az ilyen szúrást nem szabad elhanyagolni. Lehet, hogy befelé vérzik. — Onnan nem szúrhatták meg" (Kapitány 7); Fehér meséli Feketének: — Az én feleségem a leghiúbb nő Pesten. — Hogyhogy? — A vendéglőben mindig tükörtojást rendel, hogy megnézhesse magát benne" (Ludas 1966. 40. 12).

h) Terminus technicus konkrét értelmezése. „Mondjál, fiam, egy-két gyűjtőnevet! — Kuka, porszívógép.." (Ludas 1967. 11.11).

i) Az idegen szó jelentésének „nem ismerése". „Esz hadüzenet. Áll Timátum! Ez valami bentszülött átok lehet" (Kapitány 217); „Fejsérülése

kihat majd uralkodására. Ezt mondták az orvosok. És úgy látom, helyes volt diagnózisuk (esz egy agybajt jelent külföldi nyelven)" (Kapitány 186); ,,Mancs óportugál nyelven — Manche manches csatorna, csatornázni, csatorázni, csatározni, csatos cipővel lóbálni, lófrálni, lóbak. Átvit t értelemben: erdei nyünyüke, papi gefrence, valakivel gefíencét ugratni, becsapni; gőzturbina (Ballagi: Nagy Szótár)" (Egész 1: 93).

j ) Definíció közkeletű szó helyett. „Krokodil nevű pénztárosunk . . egy ember nyakát ta r to t ta kezeiben, azzal a szándékkal, hogy az említett nyak tulajdonosát huzamosabb szorítás révén, fulladás következtében beállott halállal ölje meg" (Elveszett 6). Rejtő itt körülményes leírást használ a hogy megfojtsa mellékmondat helyett. Egy másik regényében hasonló szószaporítás-sal, ráadásul a „tudomány nyelvén" írja le az ólmosbot okozta sérülést: ,,— Szóval, ha a kapirgáló ujjak megérzik a szíjat, akkor suhi! . . . — Mi az, hogy suhi? — Nyolc napon túl gyógyuló, mintegy tizenkét centiméteres zúzott seb, véraláfutásos elszíneződéssel, helyenként a koponyacsontosn kisebb repedések" (Kapitány 97). Martinkó András írja: „Mindig humoros körmön-fontan, bonyolultan kifejezni valamit, ha arra nincs szükség, s ha tudjuk, hogy az illető másképp is ki tudja magát fejezni. Valami f ö l ö s l e g e s e r ő k i f e j t é s van benne, mint — a játékban" (A humor Petőfi egyik levelében. Nyr. 84 : 162).

B) M o n d a t o k k é p t e l e n l o g i k á j a : a) Az idő képtelensége. Ekkor Noé feltalálta a nevéről elnevezett bárkát"

(Egész 1: 25.); „Sajt. Friss állapotban a va j neve. Faj tá i : a) ementháli, ebbe lyukakat vágnak ki a kukacok részére" (uo. 29.); „Szenyorita megőrülök ! Kegyedet meglátni, hazaszaladni, átöltözni, végighallgatni Lukács György másfélórás előadását a lélekdráma fejlődéséről, visszajönni és beleszeretni kegyedbe, pillanat műve volt" (így 2: 181).

b) A hely képtelensége. „Éurópában jobbra, a harmadik zsalugáter mellett állott akkor egy kocsma" (így 1: 210); „[A karikatúrán ketten kártyáz-nak, a háttérben tábla: „Velencei tó".] — Valami fenséges ez a mátrai levegő ! — Megőrültél? Már két hete a Balatonnál üdülünk. — Miből gondolod? — Ott a tábla" (Ludas 1966. 34. 12).

c) Az élőlény vagy az élettelen tárgy képtelensége abban nyilvánul meg, hogy a hosszú birtokos szerkezetben szereplő lény vagy tárgy megléte vagy valószínűtlen vagy abszurd. Példák: „Mendoza, a vörös spanyol, a célpont helyett egyetlen lövéssel leteríti a kikötőben sétálgató tűzoltóparancsnok pincsi-kutyájának a rendszámát" (Elátkozott 46); „Hacsek: Én mást kérdezek magá-tól. Csókolódzott már maga Előindiában, napéjegyenlőség idején, norvég bakter io-lógus elvált nejének udvarló fregattkapitány nővér éveli [És a váratlan felelet:] Sajó"gondolkozik: Nem. Minden stimmelne különben, de nem fregattkapitány volt az illető, hanem korvettkapitány" (így 1: 482).

d) Álfeltétel. „Lisznyai Kálmán Bernát Gazsival sétálgatott a Kerepesi-temetőben az ötvenes években. Látod, Kálmán — sóhajtott föl egyszer Bernát Gazsi —, mi is ide jutunk egyszer, ha isten éltet" (idézi Szalai Károly i. m. 382); „Megjárhatja csinnadratta, Aki belénk botlik: Magyar fiúk, magyar lányok, Mikor a tyúk kotlik" (így 1: 182); „Ritkán hazudik, ha igazat mond" (Szólások 278); „Pistika rém rossz gyerek, és ha az apja nincs otthon, az egész házat felfordítja. A mamája egyszer rákiabál: — Csak azt szeretném, hogy az apád egyszer lenne itthon, és látná, milyen komisz vagy, ha nincs itthon/" (Ludas 1966. 40.12).

e) Furcsa következtetés. — „Vegyél magadra valamit, amivel utánam jöhetsz. A Kék szalonban várlak. — Merre van? — Nem tudom. — Ott leszek" (Elátkozott 65); „— Dollárt adtak és megint csak dollárt — szól ironikusan Baruch I. Livingstone egy ismerősüknek. — Mert azt hiszik, hogy a pénz boldogít. — Úgy van — bólintott Schwachta Szókratész — azt hiszik az ostobák. És sajnos igazuk van" (Közbelép 233); „— Táncoljunk vagy beszél-gessünk inkább, Mancika? — Nagyon fáradt vagyok. Inkább táncoljunk" (Ludas 1966. 41.12).

f ) Logikai azonosság megsértése. „A mentő kikérte magának hoty ide elhívták és a hentes mekkérdezte tőle hoty két eset van: Vaty akar húsz frankot, vaty ety pofont, vaty feljelenti zsarolásért vagy elmety a fenébe. Ötödik nincs" (Közbelép 67); „De esz a Piszkos Alfréd nem jött el! Ezt csak három dolog érdekli: a pénz és más semmi meg a velemszembeni kitolás" (Megkerült 159); „Szabadság, szerelem, e három van csupán. . ." (Egész 1: 369).

g) Já ték a tagadással. „Üsdagyon, de ne nagyon/" (Szólások 37); Nincs hazugság nélkül ? (Beugrató kérdés, amelyet azért tesznek fel, hogy a hazugság-gal gyanúsított ember azt vágja rá feleletül: nincs. A beavatott azonban így felel rá: El lehet az anélkül is, és ez jelenti azt, hogy 'nem hazudtam'; uo. 278).

h) A tagmondatok közötti logikai viszony rossz értelmezése (kötőszavak felcserélése). „Mire kíváncsiak? Arra, hogy megnyeri-e a Koreai NDK a labda-rúgó VB-t, vagy pedig meglepetés lesz" (Ludas 1966. 30. 15). „Ki legyen a vajda: én-e vagy pedig én? A győzelem után szóba jöhet megén' " ' (Arany: Nagyidai cigányok; vö. Bebesi Is tván: A komikus, humoros és szatirikus stílus nyelvi és logikai formái. Nyr. 53 : 69 — 74).

O ^ E g y é b s z o k a t l a n m o n d a t t a n i j e l e n s é g e k : a ) Tökéletlen fokozás. „[Subát bemutat ják Czékla Piroskának.] A be-

mutatásból ismeretség, az ismeretségből barátság, a barátságból semmi sem lesz . . ." (Én 233).

b) Szokatlan hasonlat. „Megismerkedtem ezen az estén pályafutásom korallzátonyával [ti. leendő feleségével]. Képzeljen el egy zátonyt, válla nélküli estélyi ruhában, csodás, kék szemmel, és olyan volt . . . — Tudom: olyan volt, mint a Tűzföld, vadul csókolt, mint Afrika, hullámzott, mint az Iráni Fennsík, és átkarolta önt, mint Felső-Mongólia. Gyerünk tovább !" (Közbe-lép 23).

c) Áltagmondatok. I t t vagyok, Hacsek, én, i t t vagyok és gyanánt" (így 1: 480); „Mindnyájan egymásra néztünk és viszont" (uo. 2: 119).

d) A fontosabb közlés megelőzi a kevésbé fontosat (rossz mondatsor-rend). „Sötét arcú alak áll a bíróság előtt. — Büntetve volt? — Igen. Egyszer háromszáz forintra Ítéltek becsületsértésért. — Hát még? — Máskor nem. — Gondolkozzék! — Ja igen ! Egyszer Vácon is ültem tizenöt évet gyilkosságért" (Ludas 1967. 2.12).

e) Hibás mondattani szerkezetek. Nevetség tárgya lehet a suksüközés és a rossz határozói igeneves szerkezet is. „Jodoform? Aj jó lehet, a neve is mutassa" (így 1: 533); „Az igazgató már félig -meg volt éve" (Egész 1: 105); „Az öt nő rövidesen nekiveselkedik a Mount Everestnek, s addig visszajönni nem fognak, amíg hírül nem adhatják a nagyvilágnak, hogy a Mount Everest immár nők által is meg van mászva" (Én 247); „Kegyelmes úr: Nem ígérek sem-mit, de adok ezer pengőt készpénzben. János: Kérem. Meg vagyok véve" (Ideges 249).

D) R o s s z s z ó r e n d . És így nézett rám, mintha én ép nem lennék

elméjű" (Kapitány 151); „Erre jót nevetett, mivel szokása neki ez. Ezneki" (uo. 109); „Rendelt még egy ablakot és kinézett a konyak kávéházán" (így 1: 157). Más esetekben két főnév felcserélése adja a humoros hatást : „Mi az abszolút szárazság? Amikor a villanypózna fu t a kutya u tán" (idézi Szalai i. m. 38); „A kapuőrségen álló újonc így szól a laktanyába belépő ezredeshez: — De most aztán szedje a lábát gyorsan, mert az őrmester úr háromszor is kereste, hogy megjött-e már!" (Ludas 1967. 13.4).

4. A m o n d a t s o r o k h u m o r o s l e h e t ő s é g e i i j T ö m ö r f o g a l m a z á s a b ő v e b b é s p o n t o s a b b k i -

f e j t é s h e l y e t t . Karinthy Frigyes bemutat egy rövid terjedelmű újságot, amely minden cikkében mellőzi a felesleges mellébeszélést. íme egy törvény-széki jelentés: „A törvényszék Kovács Jánost, Botlik Zsuzsannát, Molnár Alajost, Pucák Gergelyt, Krakauer Bélát, Életkopf Ádámot és Pénzmutter Árpádot összesen 89 évi fegyházra ítélte. Az elítéltek belenyugodtak és felleb-beztek" (Egész 3: 44). A beszámolóból elmaradt az elítéltek bűnének ismerte-tése, s hogy kit hány évre ítéltek el, és hogy ki fellebbezett. Humoros lehet az is, ha egy alárendelt mondat egyszerűen kimarad a közlésből. Pl. „Azt a feslett életű démoni énekesnőt keresem, akiről az olvasókönyvben áll" (így 2: 229). Irodalmi művek cselekményét is lehet tréfásan lerövidíteni: „Robinson Crusoe. Utazó szigetre kerül, ahol mindent egyedül csinál, míg szolgához nem jut, akiről elnevezi a hét egyik napját [itt időtévesztés is van. N. F . ] és haza-megy"; „Ember tragédiája. Mr. Madách. Házaspárt lopás gyanúja miatt kilakoltatnak, rossz körülmények közt álmodoznak a jövőjükről, míg végre az asszony anyának érzi magát, elhatározzák, hogy nem törődve semmivel, dolgozni fognak" (uo. 291). „Történelmi regény. — Gyereksírás verte fel a házat. 1650 — 1720. — Nagy ember volt — mondta zokogva egy öregasszony a temetésen" (Ludas 1966. 39. 7).

B) Ö s s z e f ü g g é s t e l e n m o n d a t o k ö s s z e k a p c s o l á s a . Ezt a t ípust Karinthy nagyon kedvelte. ,,— Ojvej, ojvej —uu — u — u ! siránkoztam, az annyira kedvelt pesti automobilok tülkölését negélyezve. — Miért hagytam el szüleim házát, ősz atyám szelíd, feddő pofonjait. Most i t t vagyok, távoli idegenben, mindenki a maga szerencséjének kovácsa, égre követ ne dobj, mert magad esel bele, mindenütt jó, de legrosszabb otthon" (Egész 1: 101). Szép Ernőt parodizálva ilyen összefüggéstelen óriás mondatokat alkotott: „Én legyek neked a minden és a kabátgomb, és te legyél nekem az én zokogásom és a mosdótálba lehelt sóhajom és gúnyos kacajom és reggel na tessékmár felkelni tízóravanszerkesztőúrbarátom, és én nem sírok, én kacagok, csak egy gerenda esett a szemembe" (így 1: 240).

C) G o n d o l a t k i h a g y á s . A pontos fogalmazás megköveteli, hogy például a cselekmény leírása szempontjából fontos szavakat, mondatokat ne hagyjuk ki a szövegből: „Én is találkoztam a kapitánysapkás Warinsszal a fedélzeten, és szembenéztem vele. ő pisztolyt rántott, én kést. Azután meghalt" (Kapitány 273). Ha az utolsó két mondat közé valamilyen magyarázó mondat kerülne, a humor is meghalna itt. Rejtőnél gyakori az az eset, hogy valaki váratlan eseményről számol be, és a partnere meglepődéséről nem az író, hanem a beszélő értesít. Például: „Mondd csak, Nagy Bivaly, miféle rakomány lehet a te koponyádban agyvelő helyett? Te azt hiszed, hogy ez a fiú i t t Warinsz? — Ha nem az, akkor kicsoda? — St. Antonio uralkodó herceg! . . . Hé! Nézd, a hülye, hát nem kiejti az evezőt ?" (Kapitány 271). Ugyanilyen hatást kelt, ha egy, a közlés szempontjából fontos mondatrész elmarad:

2 Nagyar Nyelvőr

„Ha pártunk, kormányunk és a Jóisten megengedi, a következő huszonnégy órában is időjárás várható" (Ideges 242).

II. Kínrímek

A szavak elejének vagy végének szabályos összecsengése a versek egyik általános ismertetőjegye. A költő, ha nem akar nevettetni, mindig szabályos szóalakokat használ rímelésre, sohasem ferdíti el őket. A humorista viszont tudatosan eltorzítja a rímszavakat, sőt játékos kedve olyan szavakat is felkutat, amelyek etimológiailag vagy jelentéstanilag távol esnek egymástól, csupán alakjuk hasonló. A hatalmasok szó például négyféle alakot ölthet, ha különböző helyeken vágjuk ketté vagy háromfelé. így szól a térfás ver-sike: „Azt mondják a hatalmasok, Hogy őnekik hat alma sok, De kinek ez hatalmas ok, Nincs is annak hatalma sok."

1. K í n r í m e k h e l y t e l e n r a g o z á s a r é v é n . a) Főnéven igei toldalék. „Plútó e torzót márványból szoborta . . .

Mit ferde torta és megint retorta" (így 1: 23). b) Az igén rossz toldalék van. „Szerelmem bűvös mámorában Kéjes

lelkedre gondolok Az élet arany tavaszában Csak téged, téged akarok" (Egész 13: 69); „De jó volna, de jó volna, Ha én kicsi fiú volna" (így 1: 54).

2. K í n r í m e k a s z ó a l a k é i f e r d í t é s é v e l . „Sose írna, sohse írna, Télen nyáron csilingelna" (uo.); „Elment messze, elment messze, És már nem tér soha vissze" (uo. 66); „Zúg a tenger, zúg az élet: Ez nem véletlen ez vélet" (uo. 351). — Ide tartoznak az alliterációs kínrímek is. ,,Nyersei nyőleg a Nyugatnál nyelentek nyeg" (uo. 21); „ V a n Veránál Veronál?" (Ludas 1966. 52.12).

3. K í n r í m e k a z a l a k i l a g k a p c s o l a t b a h o z o t t , d e j e l e n t é s ü k b e n ö s s z e f é r h e t e t l e n s z a v a k s e g í t s é g é -v e 1. „Álmomba eljött a Nagy-Oszeres, Ó, hát ne gyűlölj, ó szeress, ó szeress!" (így 1: 51); Találkoztak A halál szolgája És a halász Olgája. Összenéztek: Alászolgája" (Egész 13 : 45). Némileg rokon e típussal a Ludas következő kínríme is: „Dörmögő úr, mért hord csizmát? — Mit kérdezed? Tudod jól, hogy már néhány esztendeje Kinőttem a bocs-korból" (1967. 10.2).

III. Névalkotások

A névkomikum az irodalomban régóta jelen van, különösen az a fa j tá ja , amelyet beszélő neveknek hívunk. Az író hősének jellemzésére köznévből formál családnevet (Serteperti, Tökkolopi, Sulyosdy stb.), de más lehetősége-ket is igénybe vesz. (Vö. Kovalovszky M.: Az irodalmi névadás. Bp., 1934.; Lőrincze L.: Mi legyen a neve? Nyelvművelő. Bp., 1956. 85 — 91; Bárczi G.: A magyar szókincs eredete.2 Bp., 1958. 122—42; J . Soltész Katalin: Névdivat és irodalmi névadás. Nyr. 88 : 285—94.)

Gyűj töt t anyagunkból — a teljesség igénye nélkül — néhányat bemu-tatunk.

1. J e l l e m n e v e k (köznévből tulajdonnevek). Rejtő Jenő hőseinek nevei közül pl. Piszkos Fred, Félfejű Jack, Buzgó Mócsing, Kopasztők Klubja, Négy Bölcs Sintér, Kés vagy Bevételi társaság: Karinthynál: „Felesége, Vidéki Jötty" (így 1 : 79); „Kukócia fővárosában, Fülenincsben alkonyodott" (Egész

2 : 57); Életkopf Ádám, Madame Doremifaszolászidó, Szegény Vak Zulukaffer Leány"; Gádor Bélánál: Dali Dezső, Bennfentes Káder, dr. Veréb Frigyes stb.

2. T u l a j d o n n é v a h a s o n l ó a l a k ú k ö z n é v h e l y e t t . „Szereti a Borkát [bort]" (Szólások 100). „Fehérvári bort iszik [„fehér" bort, vizet]" (uo. 203); „ B a j á n van [bajban]" (uo. 65).

3. S z o k a t l a n i n t é z m é n y n é v . „Első Magyar Koronapumpáló és Temetkezési Röhej társaság" (így 1 : 233); „Általános Közérzethitelesítő Vállalat" (Ideges 30); „Négy Vidám Halottmosó ét terem" (Kapitány 81); ,,Mindennek van Határa, De Megkerüljük csempész egyesülés" (Közbelép 226).

4. M ű v e k h o s s z ú é s b a n á l i s c í m e . „[Babits] legutolsó kötete a »Főtisztelendő úr, kérem, az esti takarmányszállítás minden valószínűség szerint megérkezik« című, hosszú feltűnést keltett (így 1 : 21); „Most énekeljük el, tisztelt utasaim, hogy Szülőhazám, tehozzád visszatérek, ha úgy sincs más dolgom (Közbelép 169).

5. A l l i t e r á l ó v a g y h a s o n l ó c s a l á d - é s k e r e s z t -n é v . Tabi Lászlónál: Pék Pál, dr. Zeke Zénó, dr. Simanek Soma, dr. Gsibey Csaba, Király Károly stb.

6. T u l a j d o n n e v e k e l f e r d í t é s e . Bolondság Szigete [Bol-dogság h.] (Közbelép 74), Gusztus Bár [Gusztáv Bahr h . ] (uo. 74).

7. T u l a j d o n n e v e k k o n t a m i n á c i ó j a . Edmond Rostand: Cyrano de Faust (így 2 : 202); „Ezennel vagyok bátor: Don St. Fülig di James, del Herseycity il Csarnoktér 7." (Közbelép 245).

IV. Nyelvi klisék megbontása

A nyelvi humort kedvelő írók szívesen használják a nyelv kész elemeit, a megbonthatatlan szerkezetű szólásokat, közmondásokat, vonzatokat; csak-hogy e frazeológiai egységek elemeit mással cserélik fel, vagy összekeverik más klisével, á tvi t t jelentésüket szó szerint értetik stb.

1. K l i s é k m e g v á l t o z t a t á s a s z ó c s e r é v e l . „. . . lesz olyan is, aki szőrén üli meg a repülőgépet (Egész 1 : 469); „Ajándék Fordnak ne nézd a duga t tyú já t ! " (Ludas 1966. 32. 5); „Addigra mindketten alulról fogják szagolni a babkávét" (Én 246); „Nem messze esik az ördög a japán tanítónőtől" (így 498); „Jobban fejen ért [a hír], mint nyílt égből lecsapó gumibot" (Kapitány 127); „Munka után édes a menekülés" (Elátkozott 36).

2. F r a z e o l ó g i a i e g y s é g e k k o n t a m i n á c i ó j a . Alamu-szi macska partot mos (Egész 2 : 53); „Ugyanis a Radzeer azóta mindenestől elveszett, vagy ahogy a közmondás van. Hegyén-hátán eltűnt!" (Megkerült 57); „Bagoly mondja az asszonynak, hogy ingatag. . (Közbelép 99.)

3. A k l i s é k b e n s z e r e p l ő s z a v a k á t v i t t j e l e n t é s é -n e k k o n k r é t é r t e l m e z é s e . „[Férfi és nő beszélget] — Ne vigyél kísértésbe! — Há t hova vigyelek?" (Ludas 1966. 28. 3.); —„Az apja mibe halt meg? — Búcsúba. Heveny lövöldözés meg minden ilyesmi. . ." (Kapitány 26).

4. Á l i d é z e t. „De látod amottan a modern kávéházak, klubok, eszpresszók és ú j mozik ülőbútorait?" (Én 273).

5. N a i v t a l á l ó s k é r d é s e k a k ö z m o n d á s o k r a . „Egy-szer volt Budán — milyen vásár? Nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a — melyik? Hányszor ad, ki gyorsan ad?" (Ludas 1966. 42. 10). A humoros

hatás csak bizonyos szavakra való kérdezéskor észlelhető, míg az olyan szavak, mint ki, a, volt stb. kérdeztetése közömbös a komikum szempontjából.

Karinthy szívesen játszadozott áletimológiai megfejtésekkel. Együgyű Lexikonában a Buda városnevet a következő szólásból „származtat ja"; A Föld az intéző bizottságot „Nem oda, buta!" kiáltással elkergette (Egész 1 : 10).

V. Stílusrétegek keveredése

Ebbe a típusba olyan humoros hatás t előidéző mondatok tartoznak, amelyekbe a szöveg hangulatától elütő szavak kerülnek. Bizalmas stílusban használatos szavak választékos, ünnepélyes, tudományos kifejezések közt meghökkenést keltenek bennünk, s ez okozza a derűt, a mosolyt, a nevetést. (Vö. Szigetvári Iván i. m. 190.)

1. V á l a s z t é k o s é s b i z a l m a s j e l l e g ű ( s t í l u s e l e -m e k ) s t í l u s k e v e r e d é s e . „Ki férjemet akarja: úgy vágom kupán, hogy elszédül, hercegnő" (így 2 : 83); Miért hívta meg, undorító ember? — sóhaj tot t az arisztokratikus körökben elfinomult nő, lázasan elpirulva. — Hiszen tudja, hogy utálom őt, mint a kukoricagölödint. Vajon mely kacskaringós istennyila ü tö t t az ön tökfejébe, hogy a nyakamra hozza?" (Uo. 82); „Önössze-téveszt valakivel. Nevem a sors kegyelméből Jósé Pombió. Mit kíván, hülye idegen?" (Kapitány 91); Piszkos Fred egy vállalkozásuk alkalmával ilyen beszédet intézett alvilági barátaihoz: ,,— Katonák! — így kezdte, mint Napóleon. — Midőn elfoglalom e parancsnoki hidat, és büszkén tekintek le vegyes társaságtokra, sok szerencsét kívánok valamennyiünknek e marhasághoz, amelyre büszkék lehetünk, miután a világ történetében bizonyára párat lan" (Elveszett 76).

2. K ö z n a p i é s v á l a s z t é k o s j e l l e g ű s t í l u s k e v e r e -d é s e . „Közben erős füt tyentés hallszott, és a hajó megindult" (Egész 1 : 94); „Igazolom, Igazgató úr, nagybecsű levelét — melyet imént szerény szobámban az asztalon lelék" (Ludas 1966. 30. 10); „Gyomoridegem van, az orvos elkül-döt t rögönyre . . . " (Ideges 255).

3. S z a k s z ó k i n c s s z a v a i n a k k e v e r e d é s e . „ — Uram! — kiáltott a futballbíró. — É n csak azt mondhatom, amit Sir Maxbell: A tudo-mány védhetetlen! A tudomány egy félmagas labda, kapásból megcsavarva, külső rüszttel a bal felső léc alá!" (Közbelép 219). A tudományról a játékvezető által mondott szavak azért is furcsák, mivel semmit sem mond velük a beszélő. A semmitmondás szép példáját idézhetnénk A helység kalapácsából: „Bájos vala ő — . . . mint a bakter dárdájába ütődött — Éjjeli holdsugár" (vö. Bebesi István: A komikus, humoros és szatirikus stílus nyelvi és logikai formái. Nyr. 53 : 73).

4. U g y a n a z a t a r t a l o m k ü l ö n b ö z ő h a n g n e m b e n . A Ludas Matyi humoristája bemutat ja , hogyan beszél a feleség a férjével: „Kész a vacsora ! = Hányszor mondjam még, hogy lehet vacsorázni? ! Olva-sol ? = Már megint bújod a könyvet ? Kínálj meg egy cigarettával. = Azért nekem is adhatnál egy cigaret tá t!" (i. h. 1966. 36. 7).

Az olyan típusú humort, amelyiknél a forrást az eufemisztikus alak jelenti, a fogalmazásból eredő humor címszó alat t (3jc) tárgyaljuk. Az eufemizmus ugyanis nem stílusárnyalatok keveredése, hanem azok felcserélése: A meg-kereszteli a bort mondatból hiányzik a kellemetlen tárgyú közlés, az tudniillik, hogy 'a bort hamisítja'.

VI. Nyelvkeveredés, makaróni nyelv

Az író idegen nyelvi elemeket (morfémákat, szavakat) kever a magyar szavakba vagy mondatokba. Néhány példát tudunk mindössze bemutatni.

1. N y e l v k e v e r e d é s a s z ó a l a k o n b e l ü l . Bűnbánat = sanction, helyreállítás = reparation, jóvátétel = jóvátevation (Egész 3 : 97).

2. N y e l v k e v e r e d é s a ' m o n d a t o n b e l ü l . „Das ist ein mérkőzés, tante. Sie versenyzen um ein díj" (Uo. 1 : 120); „Warm ist máma" (Uo. 2 : 83); „. . .szólok Sztopka úrnak, ő tud angolul és franciául is. Pillanatok alatt előkerül Sztopka úr. Azt mondta: — Plíz moszjő, áj szpik franszoá aueh . . (Én 28).

VII. Halandzsa

Ez a típus az egyetlen a nyelvi humor körében, amely elsősorban a beszéd-hez, a „hangos nyelvhez" áll közelebb. A halandzsát az ÉrtSz. így hatá-rozza meg: „Tréfából kitalált, torz értelemben vagy összefüggéstelen, gyakran idegen szavakból álló, gyors, hadaró beszéd." Célszerűnek látszik azonban, ha tágabban értelmezzük, és az idegen nyelvek utánzását is e szóval jelöljük. A világ mintegy háromezer nyelvéből humoristáink csak néhányat utánozhat-nak, mivel a nálunk kevésbé ismert nyelvek karikírozása hatástalannak bizonyul.

1. I s m e r t e b b n y e l v e k u t á n z á s a . ,,— Allah, il allah, illa, ulla, ella. Eliana Ella és Mohamed utánah illana" (így 2 : 240); „Kedvesa Zamenhofo, én ugye tudomosz, hogy öno máre soka éveo meghaltasz, és ígye nem tudhatjasz, hogy mennyire haladtosz az ön művének a kultuszao" (Egész 2 : 177).

2. É r t e l m e t l e n b e t ű k o m b i n á c i ó k . ,,— Egyetemi ifjú-ság ! — bőgtem a nép hátán. — A zsarnokság mádaszémiféra mindenüt t ! Fel, fel a közös, hazafias kiszédera méra! — Fel, fel! — zengett lobogva az ifjúság. Ez a mi emberünk! Az egész város lázban forrt. Senki se tud ta miért, de forr t" (Egész 1 : 297).

3. A s z a v a k l o g i k u s m e g v á l t o z t a t á s a . Különösen a diákok kedvelik, mivel a beavatottak beszédét nem érti meg az, aki nem tudja, hogy milyen szabályszerűség szerint változtatták meg a szavak alakját . — Teve nevem tuvudsz ívígy beveszévélnivi. ( = Te nem tudsz így beszélni.) Gyógy áro-rá oádodá, bobárorátotám! ( = Gyere ide, barátom!)

4. A z o n o s m a g á n h a n g z ó s m o n d a t o k (ennek legelterjed-tebb típusa eszperente néven ismeretes, de más magánhangzóval, így u-val, o-val stb. alkotott szavak sorozatával is szoktak játszani). „Vertemé például mind-járt eszperente nyelven kezdte: — Egek! Mely fertelem ! Felettem lelketlen egyed szennyes lepleket lenget! Fene egye e kezet, mely lenget!" (Ludas 1967. 5. 2).

VIII. Helyesírási vétségek

Az ide tartozó példákat célszerű a helyesírási szabályzat szempontja szerint osztályozni. Anyagunkban azonban csak néhányra akad példa.

1. E g y b e í r á s a k ü l ö n í r á s h e l y e t t . „Hát csak kihozta belőlem a népies elemet, a kiskésit a juhászszentemszeretőmnek, ebadta, csuha !" (Egész 1 : 370); „Mit tanultak meg a legnehezebben? Ahejesirástt" (Ludas 1966. 33. 15).

2. K ö t ő j e l e s í r á s e g y b e í r á s h e l y e t t . „vá-Rosligeti cser-jék" (így 2 : 98); hor-Dhár, zöreg-a-Niad (uo. 102).

3. H e l y t e l e n b e t ű k e t t ő z é s . „Te szép, te én uram, mura, mura — nyögte elaléltan, pihegve, mint nyaratszaki csibbe" (így 1 : 168).

4. S z á m o k é s x h a s z n á l a t a b e t ű k h e l y e t t . „Mos-tan ez 1 x elmehetsz, de ha máskor behoznak adig ülsz míg beleszöldülsz" (Kapitány 41); „Ez ety megxokott művelés" (Kap. 216). „Hiába 5-öl 6-ol" (uo. 217).

5. í r á s j e g y e k e l h a g y á s a é s h e l y t e l e n h a s z n á l a t a . „Az emberek integettek utánunk és fáklyákat gyújtának és énekeltek, boldo-gan. Mer pertut i t tak az uralkodóval. Esz erre felé nagy mektiszteltetés. Számbamegy" (uo. 190).

6. K i e j t é s s z e r i n t i í r á s a s z ó e l e m z ő h e l y e t t . „Barátom! Ez a Dzsonzon, ugye?" (Egész 1 : 120); , , f i j j a m magával személyt cserélt" (Kapitány 205). Az előbbi példákból ilyen bőven akad.

7. K i s b e t ű a n a g y b e t ű h e l y e t t . „Három másik ember jött. A tömörkény, meg a gárdonyi, meg a mikszáth" (így 1 : 169); „Szilágyi Erzsébet: Megjött már a fiam, a hunyadi?" (uo. 305); „Eszek a turisták . . . belevették a fejükbe, hogy utánszanak egy bizonyos kruzoet" (Megkerült 57).

8. A r c h a i k u s h e l y e s í r á s . „Gróf Eordeoghbeorrdeoghy Xavér" (így 1 : 247).

9. I d e g e n h e l y e s í r á s s a l í r t m a g y a r s z ó . „Mirreul-Irjaak-fürdő" (Egész 1 : 342); „Űgy meningélt továbbság, népiesch irányban" (így 1 : 169); „A francia forradalom azért tör t ki, mert Rousseau, aki egészen rossoulett, mikor megtudta, hogy a kis Yvonne az operához szerződött" (Egész 4 : 170); „Kas saison K a [== kassai sonka]" (uo. 89—90).

10. R o s s z u l í r t i d e g e n s z a v a k , n e v e k . „Ezért jó író Shakspere" (így 1 : 14-3).

A rossz helyesírásból adódó humor akkor a leghatásosabb, ha az író optimálisan kihasználja a lehetőségeket, annyira, hogy azért a szavak még felismerhetők legyenek. Rejtő egyik visszatérő hőse, Török Szultán levelei ebből a szempontból frappáns példának bizonyulnak. Lássunk hát egyet! „Kedves Tsülögg ! Te hűje ló aki vaggy! Ez a nő 1 veszéjjes boszorgány. Kihasznájja hogy Egy beképzelt alag került. A hálójába neld. Ne pofássz ! Puccoly inét. Nert nadjon gönnyen llehet. Hogy eccerűen lelő nek. Legaláp is elvisznekk. jjól nészöl ki te. Nem ismerred 5 veszéjjes Boszorgán. Netuddki" (Elátkozott 122). E néhány sorban majd 40 helyesírási hibát találunk, és ezt még a rossz helyesírók is észreveszik.

*

Mivel gyűjtésünket néhány humorista művére és a népi frazeológiára korlátoztuk, tipizálásunk még csak megközelítőleg sem lehet teljes. Sok még az üres hely ebben az osztályozási rendszerben, még akkor is kimaradhatna típus, ha jóval nagyobb terjedelmű ós sokrétűbb anyagot vizsgálnánk meg. A humorista nem rabja a megszokott kifejezési formáknak, ezért még olyanokat is megváltoztathat, amilyeneket mások még soha, mert talán senkinek se jut-na eszébe, hogy azokkal is lehet humorizálni. S ha már mindenáron típusokba akarjuk szorítani a nyelvi humort, célszerűnek látszik az a munkamódszer, amelyik tágan értelmezi a típusokat.

Nagy Ferenc