Upload
others
View
0
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
2016, XXVII. évfolyam 10-11-12. szám, október-november-december Ára: 150 Ft
Magyar Szórvány Napja
November 15-ét, Bethlen
Gábor (1580-1629) erdélyi
fejedelem születésének és
egyben halálának napját
2015-től a Magyar Parla-
ment döntése értelmében a
Magyar Szórvány Napja-
ként ünnepeljük. Az ünnep
lényege, hogy a nemzeti
összefogás jegyében a ma-
gyar nemzet jobban odafi-
gyeljen a szórvány magyar-
ságra, különböző ünnepsé-
gek, rendezvények, híradá-
sok, kiadványok, előadások,
konferenciák és közösség-
építő programok révén. S
hogy egyáltalán tudatosod-
jon az országlakosok között,
hogy testvéreik élnek Er-
délyben, a Felvidéken, a
Délvidéken, Kárpátalján,
Burgenlandban s szerte az
egész nagyvilágon.
Bethlen Gábor erdélyi fe-
jedelem valóban a magyar
történelem egyik legna-
gyobb alakja volt, aki mél-
tán megérdemli, hogy a ne-
véhez kötődjön az összma-
gyarság e szép és felemelő
ünnepe, amely magába fog-
lalja történelmünk évezre-
des értékeit, anyagi, szel-
lemi és lelki kincseit, ma-
gába foglalja a magyarul be-
szélő és érező emberek kö-
zösségének összetartozását,
szétszakíthatatlanságot. S
büszkeséggel tölthet el ben-
nünket, s eszünkbe juttatja
Bethlen Gábor századának
másik nagy magyarját, a
költő Zrínyi Miklóst, aki így
ír Az török áfium ellen való
orvosság című művében:
„Egy nemzetnél sem va-
gyunk alábbvalóak.” Ez a
mondás ma is hatalmasan
időszerű, hiszen most is
nagy veszélybe vannak
nemzeti értékeink, hagyo-
mányaink; keresztény kultú-
ránkat külső és belső erők
egyaránt bomlasztják, rom-
bolják ezeket az értékeket.
Nem volt ez másként Beth-
len Gábor korában sem. A
török és a német „két ma-
lomköve” között őrlődő
nemzet még ráadásul belső
harcokkal, meghasonlások-
kal, önpusztítással, hibák és
bűnök tömegével segítette
saját romlását és hanyatlá-
sát. Ebben a reménytelen és
lepusztult helyzetben lépett
a színre Bethlen Gábor, aki
néhány évtized kemény, szí-
vós, céltudatos és jövőbe-
látó munkájával, okos és kö-
rültekintő politikájával, ke-
resztény hitével és kultúra-
barát céljaival virágzó or-
szágot épített az elődök által
reá hagyott romokon. Az
„Erdély aranykora” néven
fennmaradt kornak valóban
az országépítés, az alkotás, a
vallásszabadság, a kultúra
virágzásának, a népek békés
egymás mellett élésének,
valamint a magyar polgáro-
sodás kezdetének példaér-
tékű és nagy ideje volt.
Bethlen Gábor volt történel-
münkben – II. Rákóczi Fe-
renc mellett -, a nagybetűvel
írt Fejedelem.
Akit a magyar prózairoda-
lom egyik fejedelme, Mó-
ricz Zsigmond választott re-
gényhősnek, valamint köve-
tendő példának. Történel-
münk egy hasonló korsza-
kában, az első világháború,
vörös és fehér diktatúrák és
Trianon tragédiája után mu-
tatja fel Bethlen Gábor alak-
ján, az építő, alkotó embert,
a reálpolitikust, aki bölcses-
séggel és körültekintéssel
egyensúlyoz a kor gonosz
szakadékai fölött, erősítve
az országot, gyógyítva a
múlt sebeit, békét teremtve
Kós Károly fametszete
2 F a l u f i g y e l ő 2015.október-november-december
az együtt élő nemzetek kö-
zött. Ennek egyik gyönyörű
és szinte jelképes példája,
hogy Bethlen Gábor készít-
tette és adta ki először ro-
mán nyelven a teljes Bibliát.
Az „Erdély”-trilógia
( „Tündérkert”, „A nagy fe-
jedelem”, „A nap árnyéka”)
egyike a huszadik századi
magyar irodalom legna-
gyobb alkotásainak, a törté-
nelmi regényeinek, amely
Móricz korához – és a mi
korunkhoz is – szól. Czine
Mihály jeles irodalomtörté-
nész Móriczról írott köny-
vében Bethlen Gábort úgy
jellemzi, hogy ő „a magyar
irodalom legnagyobb pol-
gár hőse”.
Nagyon találó ez a jellem-
zés, hiszen Bethlen Gábor
rövid munkálkodása alatt a
kor legjobb polgári értékei
valósultak meg, jutottak di-
adalra, a békés alkotó-
munka, az anyagi gyarapo-
dás, a kultúra, a művelődés
terjesztése, a tolerancia, a
vallásszabadság. Ez a rövid
idő valóban „aranykor”
volt a sokat szenvedett erdé-
lyi népek és vallásfelekeze-
tek történetében. Móriczot
már fiatal korától foglalkoz-
tatta Bethlen Gábor alakja,
1913-ban így írt róla: „Beth-
len Gáborban látom a letűnt
századok egyik legnagyobb
magyarját, legmagyarabb
nagyságát.” Az Erdély-tri-
lógia 1934 karácsonya előtt
jelent meg, a három kötet
együtt.
Bethlen Gábor hamar meg-
ismerte a világot, hiszen ár-
vagyerekként korán a saját
lábára kellett állnia. Megis-
merkedett a kor zord viszo-
nyaival, az ellenséges pusz-
títással és kegyetlenséggel,
a szegénységgel, nyomorú-
sággal, az emberi hitványsá-
gokkal, a kor magyarságá-
nak meghasonlottságával,
hibáival, bűneivel, tévedé-
seivel és önpusztításaival.
Fejedelemsége idején
(1613-1629) éppen a fiatal-
korában megismert egyenet-
lenségeket próbálta egyen-
getni, a problémákat megol-
dani, a nyomorúságot fel-
számolni, a sebeket begyó-
gyítani. Uralkodása a ma-
gyar történelemben ritka
szép, békés és építő korszak
volt, a gyarapodás, a műve-
lődés, valamint a történe-
lemben olyan ritka toleran-
cia időszaka. Bethlen Gábor
a legnagyobb országépítők
egyike volt. Jól kifejezi ezt a
Móricz-regények Bethlen
Gáborának a következő,
máig időszerű és követendő
mondata: „Mi minden erőt,
ami a haza javára akar és
tud lenni, nem eltiporni, ha-
nem együvé fogni szándéko-
zunk.”
A Magyar Szórvány Nap-
ján emlékezzünk meg róla,
áldásos tevékenységéről.
Emlékezzünk a szomszéd
országokban és szerte a
nagyvilágban élő magyar
testvéreinkről, akikkel ösz-
szeköt gyönyörű magyar
nyelvünk, kultúránk, évez-
redes küzdelmes történel-
münk és egy jobb jövőbe ve-
tett hitünk. S összeköt az a
keresztény szolidaritás,
amelyre korunk egyik pél-
daértékű alakja, korunk As-
sisi Szent Ference, Böjte
Csaba erdélyi ferences atya
mutat gyönyörű és köve-
tendő példát. Isten bőséges
áldását kérjük életére és
munkálkodására, s minden
magyarok életére és mun-
kálkodására is.
Kovács János
Közéleti hírek
2016. szeptember 29-én,
csütörtökön, Szent Mihály -
napon került megrendezésre
a mesterszállási Községi
Könyvtár és Művelődési
Ház nagytermében az Idősek
Világnapja a Nyugdíjas Klub
szervezésében. Először
Szaszkó Mátyásné klubve-
zető köszöntötte a megjelent
vendégeket. Külön köszön-
tötte Kiss Gábor polgármes-
ter urat, Kovács János
könyvtárvezető urat, a „Fa-
lufigyelő” szerkesztőjét,
Iglódi Regina, Soós Edina és
Pálinger Viktória Katalin
könyvtári dolgozókat. Meg-
köszönte a Községi Önkor-
mányzat támogatását, ami a
mai ünnepi ebédet is bizto-
sítja a nyugdíjasoknak. Majd
elszavalta Magyar Ottó „Az
élet alkonyán” című szép
költeményét. Ezután Kiss
Gábor polgármester úr kö-
szöntötte a nyugdíjasokat az
Idősek Világnapja alkalmá-
ból, amelyet 1991 óta ünne-
pelnek meg. Megemlékezett
Szent Mihály napjáról is,
amely régen jeles pásztorün-
nep volt, ekkor kerültek be-
hajtásra a legelő állatok. Az
Önkormányzat mindig meg-
próbálta erejéhez képest ma-
ximálisan támogatni a Nyug-
díjas Klubot, amelynek jó és
színvonalas működése nagy
érték a község kulturális és
közéletében. Végül támoga-
tást adott át Szaszkó Má-
tyásné klubvezetőnek. Ez-
után sor került a finom
ebédre, amelyet a Napközi
konyha dolgozói készítettek,
amely húsleves és rántott
hús volt savanyúsággal. Ez-
után következett a szép és
színvonalas ünnepi műsor,
amelyet a könyvtári dolgo-
zók adtak elő. Először Ko-
vács János köszöntötte a
nyugdíjasokat, majd elsza-
valta Szép Ernő „Imádság”
című költeményét. Ezután
következtek a következő
költemények: Reményik
Sándor: Eredj, ha tudsz...
(Pálinger Viktória Katalin),
Radnóti Miklós: Nem tudha-
tom (Soós Edina), Petőfi
Sándor: Egy estém otthon
(Iglódi Regina), Petri
György: Az ilyen fontos be-
szélgetésre... (Pálinger Vik-
tória Katalin), Magyari Éva:
Az én időm (Soós Edina),
József Attila: Mama (Iglódi
Regina). A szép műsor után
2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 3
Szaszkó
Mátyásné közérdekű dol-
gokról beszélt, különböző
meghívásokat ismertetett a
környékbeli nyugdíjas klu-
bok részéről. A jól sikerült
ünnepség körülbelül 19
óráig tartott.
2016. október 21-én, pénte-
ken 15,30 órakor került sor
Mesterszálláson, az Általá-
nos Iskola Tornatermében az
1956-os forradalom és sza-
badságharc 60. évfordulója
alkalmából a községi meg-
emlékező rendezvényre. En-
nek a szervezésében a Köz-
ségi Önkormányzat mellett
részt vett a Községi Könyv-
tár és Művelődési Ház, az
Általános Iskola, a Nyugdí-
jas Klub és a Hagyomány-
őrző Kézimunka Szakkör.
Először Szabó Viktória, a
neves, Történelmi Emlék-
hellyé nyilvánított és Ma-
gyar Örökség-díjjal kitünte-
tett mezőtúri Református
Kollégium 10. osztályos ta-
nulója elénekelte Csézy „Ez
az otthonunk” című szép
számát, mintegy megadva
ezzel az ünnepség alaphan-
gulatát. Ezután a Nyugdíjas
Klub tagjai, Szaszkó Má-
tyásné klubvezető, Gyóllai
Tóth Ilona, Karsai Jánosné
és Kovács Imréné elszaval-
ták Antóni Sándor „1956.
Emlékezzünk” című költe-
ményét, majd az ünneplő kö-
zönség egy perces néma fel-
állással tisztelgett az 1956-
os forradalom és szabadság-
harc hőseinek áldott emléke-
zete előtt. Ezután Kovács Já-
nos könyvtárvezető, a „Falu-
figyelő” című helyi lap szer-
kesztője megtartotta ünnepi
köszöntőjét. Ezután Arany
Koppány 7. osztályos tanuló
(Mezőtúri Református Kol-
légium) elszavalta Heltai
Jenő „Szabadság” című köl-
teményét. Eztán Olasz Ákos
10. osztályos tanuló (Mező-
túri Református Kollégium)
elszavalta Gérecz Attila
„Boldog Özséb himnusz”
című költeményét, majd
Szabó Viktória elénekelte a
„Szabadság, szerelem” című
éneket. Ezután a mesterszál-
lási Általános Iskola kisdiák-
jainak szép műsora követke-
zett, majd Sándor Renáta 5.
osztályos tanuló (mezőtúri
Rákóczi úti Iskola) elsza-
valta Tollas Tibor „Túlélők”
című költeményét. Ezután
Olasz Ákos elszavalta Márai
Sándor „Mennyből az an-
gyal” című költeményét. Az
ünnepség végén pedig el-
éneklésre került nagy nem-
zeti imádságunk, a „Him-
nusz”. Mesterszálláson szé-
pen és méltóképpen került
megünneplésre az 1956-os
forradalom és szabadságharc
60. évfordulója.
2016. október 24-én, hétfőn
délután 15 órakor a Nyugdí-
jas Klub „Hősökre emléke-
zünk” címmel szervezett
klubdélutánt a Községi
Könyvtár és Művelődési
Ház összenyithatós termé-
ben. Először Szaszkó Má-
tyásné klubvezető köszön-
tötte a megjelent vendége-
ket. Külön köszöntötte Ko-
vács János könyvtárvezető
urat, Iglódi Regina és Soós
Edina könyvtári dolgozókat.
Ezután Kovács János rövi-
den köszöntötte a nyugdíja-
sokat, kiemelve részvételü-
ket a község közéleti és kul-
turális rendezvényein. Ez-
után Szaszkó Mátyásné ki-
fejtette, hogy a mai ünnepsé-
gen az 1956-os forradalom
és szabadságharc 60. évfor-
dulója alkalmából a forrada-
lom hőseiről és mártírjairól,
de egyúttal megemlékeznek
az aradi vértanúkról, vala-
mint a két világháború hőse-
iről és áldozatairól is. A szép
és színvonalas ünnepi mű-
sorban részt vett Szaszkó
Mátyásné klubvezető,
Gyóllai Tóth Ilona, Karsai
Jánosné, Kovács Imréné és
Takó Éva. Végül eléneklésre
került nemzeti imádságunk,
a „Himnusz”. Az ünnepi
megemlékezés után feltála-
lásra került a finom slambuc,
amelyet Gácsi Lászlóné Ka-
tika készített bográcsban.
Volt még hozzá aprósüte-
mény és ásványvíz. A vendé-
gek jó étvággyal fogyasztot-
ták ezt a finom, ősi pásztor-
ételt. Ezután Szaszkó Má-
tyásné klubvezető időszerű
dolgokról, meghívásokról
beszélt. A jól sikerült klub-
délután körülbelül 18 óráig
tartott.
2016. október 9-én, szom-
baton szép ünnepség színhe-
lye volt Mezőhék község.
Megrendezésre került az
úgynevezett „Táncsics-Ta-
lálkozó”, amelyen az előző
rendszerben Termelési
Nagydíjjal kitüntetett Mező-
héki „Táncsics” Mezőgazda-
sági Termelőszövetkezet
volt dolgozói, vezetői és csa-
ládtagjaik gyűltek össze. A
gyülekezés, bejelentkezés a
Művelődési Házban volt,
majd az elkészült „Emlék-
oszlop”-hoz vonultak, ame-
lyet Gyurcsek Ferenc Mun-
kácsy-díjas martfűi szob-
rászművész úr készített el.
Az oszlopon lévő dombor-
művek emléket állítanak
azoknak a munkáknak, ame-
lyek a „Táncsics” Termelő-
szövetkezet (1949-2002)
több, mint félszázadnyi
fennállása alatt a erősítették
és gazdagították a vidéket, a
termelőszövetkezet dolgo-
zóit. Ebben az időben nem-
csak a mezőhéki emberek,
de sok mesterszállási,
rákócziújfalusi,
tiszaföldvári, öcsödi, mező-
túri és martfűi ember talált itt
munkát és megélhetést ma-
gának és családjának. Az
emlékművön látható például
az országszerte híres fűszer-
paprika, a gabonakévék, a
ludak, marhák, sertések, a
napraforgó, kukorica és az
öntözőfürt, amelynek a kap-
csán készítette el híres és ér-
tékes dokumentumfilmjét a
4 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december
jeles Balázs Béla-díjas film-
rendező, dr. Paulus Alajos
Mezőhéki fáklyaláng cím-
mel. Az emlékszobor elké-
szítésének fő kezdeménye-
zője dr. Pálffy Dezső úr, nyu-
galmazott aranydiplomás
agrármérnök, az Első Szö-
vetkezeti Sörgyár alapítója,
valamint a „Táncsics” Ter-
melőszövetkezet volt el-
nöke. De csatlakozott a volt
termelőszövetkezeti vezetők
közül dr. Draskovits Dénes
úr (későbbi mezőtúri polgár-
mester, az országos hírű
Draskovits Kerámiagyűjte-
mény létrehozója), Gyulai
Lajos mérnök úr, Fórizs Ág-
nes Karolina mezőhéki pol-
gármester asszony. Az ő ne-
vük szerepel is az emlékmű
talapzatán. Az ünnepségen
Olasz Ákos, a Történelmi
Emlékhellyé nyilvánított és
Magyar Örökség-díjjal ki-
tüntetett Mezőtúri Reformá-
tus Kollégium 10. osztályos
tanulója elszavalta Tóth Ár-
pád Fénylő búzaföldek kö-
zött és Illyés Gyula Megy az
eke című szép költeménye-
ket. Majd dr. Pálffy Dezső úr
megtartotta avatóbeszédét,
amelyben méltatta a terme-
lőszövetkezet több évtizedes
tevékenységét, az itt élő em-
berek munkáját, küzdelmeit.
Hiszen rengeteg ember talált
itt ekkor munkát és megélhe-
tést. S jeles, jól felkészült
szakember gárda is kellett a
dolgos, szorgalmas emberek
mellett, hogy végül az or-
szág legjobb termelőszövet-
kezetei között tartották szá-
mon a több mint fél évszáza-
dig működő Mezőhéki „Tán-
csics”Termelőszövetkezetet.
A szoboravatás után a ven-
dégek a Művelődési Házba
megnézhettek egy régi emlé-
keket felidéző, szép és érté-
kes kiállítást, amely a terme-
lőszövetkezet évtizedeit mu-
tatta be. A jeles ünnepségen
megjelent a kiváló filmren-
dező, Paulus Alajos úr özve-
gye, Árvai Gabriella néni az
unokájával, Halász Vince
volt mezőhéki polgármester
úr özvegye, Lehóczky Mária
(Halász Vince a tavalyi év
végén, eléggé fiatalon, tragi-
kus hirtelenséggel meghalt).
De részt vettek a termelőszö-
vetkezet régi vezetői, szak-
emberei közül Nagy Frigyes
volt elnök úr, Nagy György
úr és Popovics Béla úr. Ez-
után a Művelődési Házban
ünnepi ebédre került sor,
majd délután a színpadon
kulturális és szórakoztató
műsorra került sor. A fel-
csendülő operett-dalok és
magyarnóták, valamint a
művészi balett táncok min-
denkinek megnyerték a tet-
szését. Az ünnepséget szer-
vezők között felvetődött egy
kéziratban lévő mű, Marinka
Zsigmond volt főkönyvelő
úr téesztörténetének kiadása,
könyvben való megjelente-
tése is. Tudomásunk szerint
sehol az országban nem ké-
szült még ilyen vagy hasonló
szobor vagy emlékmű,
amely a valaha jól működő
magyar termelőszövetkeze-
teknek állít emléket. Mező-
hék község e jeles ünnepsé-
géről Borzi Lajos úr, a jeles
operatőr, a Mezőtúri Refor-
mátus Kollégium operatőre,
több budapesti, fővárosi te-
levízió munkatársa készített
szép és maradandó filmet.
Az említetteken kívül még
sok mezőhéki ember részt
vett és tevékenyen közremű-
ködött azért, hogy az ez az
ünnepség ilyen szépen és jól
sikerüljön. Így a finom ebéd
elkészítői is, akik közül
Mesterszállásról részt vett
Benke Miklósné Erzsike, aki
szokás szerint sok finom sü-
teményt elkészített. Mester-
szállásról meghívást kapott
és részt vett még Kovács Já-
nos könyvtárvezető úr, a
„Falufigyelő” című helyi lap
szerkesztője. A Szolnok Me-
gyei Új Néplap november 2-
i számában jelent meg fény-
képes beszámoló az ünnep-
ségről. A rendezvény szerve-
zőinek és közreműködőinek
csak gratulálhatunk és to-
vábbi sikeres munkát kívá-
nunk.
2016. október 31-én, hétfőn
délután 14 órakor a Községi
Könyvtárban mozidélután
szervezésére került a
Halloween jegyében. A
Halloween ősi kelta hagyo-
mányokból kialakult ünnep
október 31-e éjszakáján,
amit elsősorban az angol-
szász országokban tartanak.
Bár mára már az egész vilá-
gon elterjedt divat. Az angol-
szász ünnep őse a pogány
kelta boszorkányok, kísérte-
tek és egyéb démonok ün-
nepe volt. Később ez az idő-
szak keresztény ünnepé vált,
amelyet Mindenszentek
(november 1-je) ünnepe-
lünk. A klubdélutánon óvo-
dások és általános iskolások
vettek részt. Először Iglódi
Regina és Soós Edina kö-
szöntötték a gyerekeket,
majd elmagyarázták a po-
gány kelta ünnep, a
Hallowween kialakulását,
amely a kereszténység kiala-
kulása után Mindenszentek
ünnepévé alakult, amelyet
egyre szélesebb körben ün-
nepelnek meg hazánkban és
szerte a világon. A gyerekek
csokival, cukorkával lettek
megvendégelve, majd levetí-
tésre került a Hotel
Transylvania című amerikai
animációs film levetítésére
került sor, amelyet a gyere-
kek nagyon élveztek. A klub-
délután 16 óráig tartott.
2016. november 12-én,
szombaton este 20 órai kez-
dettel került megrendezésre
a hagyományokhoz híven a
mesterszállási Általános Is-
kola és „Bocsoda” Óvoda
közös szervezésében a Szent
Márton-napi jótékonysági
bál. Előtte sok feladat várt a
szervező tanárokra és óvó-
nőkre. Gyönyörűen feldíszí-
tették a bál helyszínét, a
Községi Könyvtár és Műve-
lődési Ház színháztermét. A
szellemes és ötletes dekorá-
ció fő motívumai a libák vol-
tak, akik már Szent Márton
életében is jelentős szerepet
játszottak. Szent Mártonról
röviden tudni kell, hogy a
legismertebb és legjelesebb
európai szentek egyike. A ró-
mai Savariában, a mai
Szombathelyen született.
Római katona volt, majd fel-
vette a kereszténységet. Fon-
tos mozzanata az életének,
amikor az Amiens- i város-
kapuban kettévágta katonai
köpenyét és egy didergő kol-
dusra terítette. Érdekes epi-
zód még az életében, hogy
amikor Tours francia város
püspökévé akarták válasz-
tani, nem akarta elvállalni
ezt a tisztséget, hanem elbújt
a libák óljában, akik azonban
gágogásukkal elárulták rej-
tekhelyét. A terem falán lévő
négy gyönyörű fekete-fehér
grafika Szent Márton életé-
2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 5
nek ezeket a mozzanatait áb-
rázolja. Az ünnepséget
Izbékiné Gácsi Márta ta-
nárnő nyitotta meg, aki üd-
vözölte a vendégeket, s ki-
fejtette, hogy az idei eszten-
dőt a kormány Szent Márton
Emlékévvé nyilvánította,
mivel 1700 évvel ezelőtt
született hazánk területén
Szent Márton püspök, Eu-
rópa és Magyarország egyik
védőszentje. Majd beszélt a
Szent Márton napi népszo-
kásokról, hagyományokról,
időjóslásról. A régiek a jeles
szent névünnepén általában
libát ettek és ekkor került sor
az újbor megkóstolására.
Örömét fejezte ki, hogy a
rossz, esős idő ellenére na-
gyon sok vendég összegyűlt,
hogy támogassa a mester-
szállási oktatási intézménye-
ket, az Általános Iskolát és
„Bocsoda” Óvodát. Ezután
az általános iskolások szép
és színvonalas műsorban
mutatták be Szent Márton
életének epizódjait, sok
énekkel, szavalattal és tánc-
cal s nagyon ötletes jelme-
zekkel. Ezután a gyerekek
szép társastáncokat mutattak
be, amelyet az elmúlt tanév-
ben táncoktatás keretében
(amelyet a tanárok és Lukács
Margit, a Szülői Munkakö-
zösség vezetője szervezett),
Májerné Zsíros Gabriella
tánctanár, a szentesi Silver
Táncegyüttes oktatója
tanított be a gyerekeknek. Ez
is nagyon tetszett a közön-
ségnek. A gyönyörű gyer-
mekműsor után elkezdődött
a zene és a tánc, a talpaláva-
lót Bíró-Sipos Karina szol-
gáltatta. Ő mezőtúri szüle-
tésű, ma Jászberényben él a
családjával, s tagja a kiváló
mezőtúri „Dalvarázs”
Együttesnek. Majd éjfélkor
libazsíros kenyér és bor lett
felszolgálva a vendégeknek,
jelképezve a Szent Márton-
napi libasültet és újbort. Ez-
után került sor az izgalmas
tombolasorsolásra, amelyen
sok értékes ajándéktárgy ta-
lált gazdára. A főnyeremé-
nyek között volt Prekup Já-
nos tanár úr, festőművész
felajánlása, egy általa készí-
tett szép tájkép. Róla tudni
kell, hogy több évtizedig ta-
nított községünkben, és erő-
sen kötődik a mai napig
Mesterszálláshoz. A remekül
sikerült, szép bevételt hozó
Szent Márton-napi jótékony-
sági bál nagyon szépen és jól
sikerült, a bevétel az Általá-
nos Iskola és a „Bocsoda”
Óvoda javára lesz fordítva. A
szervezők e helyről minden-
kinek megköszönik az
anyagi felajánlásokat, a
megjelenést, a segítséget, a
munkát és minden jellegű tá-
mogatást, ami elősegítette a
jótékonysági bál sikerét.
2016. december 5-én, hét-
főn, Szent Miklós-nap elő-
estéjén került sor a község-
ben az immár hagyomá-
nyossá vált falusi Mikulás-
járásra, az idén már 27. alka-
lommal. A Mikulás-járásban
a következő személyek vet-
tek részt. Mikulás:
Kézsmárki Kristóf. Krampu-
szok: Balogh Ferenc, Gácsi
Zsombor, Kiss Melinda,
Korbely Levente, Molnár
Luca, Sándor Milán, Sándor
Renáta. Felnőtt kísérők vol-
tak: Iglódi Regina, Soós
Edina, Kovács János. Kö-
szönetünket fejezzük e hely-
ről e helyről mindazoknak,
akik a falusi Mikulás-járás-
ban részt vettek, valamint
anyagilag és erkölcsileg tá-
mogatták.
2016. december 7-én, szer-
dán délelőtt 10 órakor a
mesterszállási Bocsoda
Óvodában került sor a Mi-
kulás-ünnepség megtartá-
sára. Az öreg Mikulást itt az
idén Kovács János szemé-
lyesítette meg, a kísérő ma-
nók pedig Iglódi Regina és
Soós Edina voltak. A Miku-
lás üdvözölte a gyerekeket,
akik a tiszteletére szépen
énekeltek. Ezután kiosz-
tásra kerültek az ajándék-
csomagok, amelyek átadása
mellett a Mikulás dicsére-
tekkel illette, biztatta a kis-
gyerekeket, illetve az esetle-
ges hibák, hiányosságok ki-
küszöbölésére intette őket. A
Mikulás a gyerekek mellett
hozott ajándékot Szabóné
Gubik Zsófia és
Kézsmárkiné Szalai Katalin
óvónők és Kovácsné Szilák
Rozália dajkanéni is. A gye-
rekek szép rajzok átadásával
köszönték a Mikulásnak az
ajándékokat, aki megígérte,
hogy jövőre szintén ellátogat
hozzájuk.
A „Falufigyelő”
Szerkestősége
Országos Könyvtári Napok 2016
Az Informatikai és
Könyvtári Szövetség az
egyes intézmények tevé-
kenységét közös gondolko-
dással, egységre törekvő ko-
ordinációs szerepével,
együttes projektek forrásai-
nak megteremtésével tudta
és tudja támogatni. Erre
az Országos Könyvtári Na-
pok programsorozat szerve-
zésével minden évben na-
gyon jó lehetőség nyílik.
2016-ban már egy évtizedes
múlttal készülődnek a
könyvtárak az őszi esemé-
nyekre.
Ebben az évben egy Nagy
Könyvtári Beavatás részese
lehetett a lakosság. Most is
az volt a célunk, hogy a hét
során kerüljenek közép-
pontba azok a mindenki szá-
mára hozzáférhető lehetősé-
gek, amelyek a tájékozódás-
hoz, ismeretszerzéshez, kul-
turált közösségi együttléthez
nyújtanak segítséget. Nagy
örömünkre több olyan sze-
mélyt is elértünk, akik még
nem jártak rendszeresen
könyvtárba. Ebben segítsé-
günkre volt a témakörök vál-
tozatossága is.
2016. október 3-án, hétfőn
kezdődött el ez az országos
programsorozat, mégpedig
Kovács János előadásával,
melynek témája a „Falufi-
gyelő” című helyi lap bemu-
tatása volt. A könyvtárvezető
úr elmondta, hogy 1990. au-
gusztusa óta folyamatosan
jelenik meg ez a helyi lap.
6 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december
Beszélt a keletkezésének kö-
rülményeiről, azokról az
emberekről, akik segítették,
inspirálták ennek alkotásá-
ban. Eleinte még nem álltak
rendelkezésre olyan fejlett
technikai eszközök, mint
manapság, akkoriban még
írógéppel íródtak a külön-
böző cikkek, és a finomítá-
sokat saját kezűleg végezte
el. A jelenlévő vendégek az
előadás végén gratulációju-
kat fejezték ki, és további
sok sikert kívántak a „Falufi-
gyelő” egész szerkesztősé-
gének.
Október 4-én, kedden
Varga Lászlóné Magdi néni
tartott egy érdekes előadást a
környezettudatos életmód-
ról. A tanárnő szavain csügg-
tek a gyerekek. Nagyon ké-
zenfekvő és gyakorlatias
példákkal szemléltette a
mondanivalóját így a gyere-
kek is könnyebben tudtak
azonosulni a témával. Ezt
követően kézműves foglal-
kozásra került sor, amikor is
a gyerekek újrahasznosított
anyagokból (cd lemez, kon-
zerv, újságpapír, fonal) ké-
szítettek halacskákat, ceruza
tartókat. Mint mindig, most
is nagyon élvezték az alkotás
örömét, és büszkén mutatták
meg szüleiknek, tanítóiknak
az elkészült remekműveket.
Október 5-én, szerdán ke-
rült sor a „Könyvválasztó”
felolvasó délutánra, melyben
aktívan közreműködtek a
Községi Könyvtár dolgozói
mellett az Általános Iskola
diákjai és a Nyugdíjas Klub
tagjai is. Egy általuk válasz-
tott verset, illetve novella
vagy regény részletet olvas-
tak fel a megjelent vendégek
nagy örömére. Ezek a dél-
utánok mindig nagyon meg-
hitt és elmélkedő hangulat-
ban telnek. Mindenki feltöl-
tődik egy kicsit ez által és
nyugodtabb lélekkel tér
haza.
Október 6-án, csütörtökön
dr. Tarnóczy Zoltán grafi-
kusművész és középiskolai
tanár tett eleget a felkéré-
sünknek. Ezen a napon az
aradi vértanúkra emléke-
zünk. A tanár úr olyan új
megközelítésből mutatta be
ezt a tragikus dátumot, és a
hozzá kapcsolódó esemé-
nyeket, amelyeket ebben a
formában még nem hallha-
tott a mesterszállási közön-
ség. Előadásának címe: „Mi-
ért éppen 6-án, és miért pont
13?” Már a kérdés is elgon-
dolkodtató, hát még a ma-
gyarázat, melyet részletesen
kifejtett. Végig egyéni és ér-
dekes aspektusban beszélt a
magyar történelem ezen sö-
tét foltjáról, mely mint
példa, világító mécsesként
tündököl ebben a gyarló és
kiüresedett világban.
Október 7-én, pénteken a
gyerekeknek kedvezett a
délután. Egy 20 kérdésből
álló kvízjátékon vehettek
részt 2 csapatra osztva,
melynek címe „Könyvtári
legek” volt. A jutalom termé-
szetesen most sem maradha-
tott el. Ezeket a tárgyakat a
szolnoki Verseghy Könyvtár
biztosította számunkra, il-
letve az Önkormányzat gon-
doskodott róla, hogy a gye-
rekek édességvágya is csilla-
pítva legyen.
Október 8-án, szombaton
került sor Lippai Marianna
várva várt „Életkedv” című
könyvbemutatójára, és moti-
vációs beszélgetésére. Buda-
pestről érkezett hozzánk az
előadónő, a kedves férje is
elkísérte. A jelenlévő vendé-
gek többsége még nem is-
merte az ő munkásságát,
ezért kíváncsian várták ezt a
délutánt. Marianna először a
személyes tragédiájáról be-
szélt, mely kiinduló pontja
volt a könyve és a blog-ja té-
májának, írásainak. Gondo-
latai által próbálja az embe-
reket a pozitív és életigenlő
nézetek felé terelni. Ez itt is
sikerült. Lukács Margit a
Szülői Munkaközösség Ve-
zetője irányította a beszélge-
tést, és különböző témákban
tett fel kérdéseket az előadó-
nőnek. Minden kérdésre
őszintén válaszolt, és nem
jött zavarba. Dedikálással,
egyéni beszélgetéssel zárult
ez a program. Minden ked-
ves vendéghez volt egy jó
szava, és persze a szervezők-
höz is, melyet ezúton szeret-
nénk idézni és megköszönni,
mert tényleg nagyon jól es-
tek az elismerő szavak: „Jaj
de szeretek vidékre járni,
ahol még mindig szó szerint
veszik a szeretetteljes ven-
déglátást. Ma ugyanis egy
kis faluba, Mesterszállásra
vittem el az ÉLETKEdvet,
ahol a 7 éves kislánytól a 80
éves Etuska néniig, min-
denki várt. Hetekig készül-
tek a fogadásomra. Életem
eddig látott legkisebb
könyvtárában volt a talál-
kozó, de volt ott minden:
üdítő, házi sütemény, és
mindez a legnagyobb szere-
tettel elkészítve. Mert vár-
tak. Istenem! A legszeré-
nyebb könyvtárban, a legna-
gyobb szeretetet éltem meg!
Boldogan jöttem ezekhez az
emberekhez, de kijelenthe-
tem: még boldogabban térek
most haza. Hát igen. Az em-
ber mindig ott van, ahol len-
nie kell! És én ma nem a csil-
logásban, pompában és lu-
xusban voltam, hanem egy
szoba méretű szerény
könyvtárban, csodálatos vi-
déki emberek között és szív-
ből jövő vendéglátásban!
Köszönöm! ❤”
Október 9-én, vasárnap
délután lépett fel nálunk
Petróczki Csaba a népszerű
2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 7
mezőtúri „Dalvarázs” együt-
tes oszlopos tagja, aki egy
Szécsi Pál emlékműsorral
készült a helyi közönségnek.
Az ismert dalok felcsendülé-
sével állított méltó emléket
az utánozhatatlan tehetség-
nek. Már nagyon várták ezt a
programot a mesterszállá-
siak, mert szeretnek éne-
kelni, táncolni és mulatni. Itt
pedig a régi táncdalfesztivá-
lok hangulata idéződött fel.
A vendégek között köszönt-
hettünk Öcsödről, Mezőtúr-
ról és Mezőhékről érkezette-
ket is. Ezzel a műsorral egy
igazán színvonalas hetet zár-
hattunk. Nagyon köszönjük
mindenkinek, aki segített a
megvalósításban, illetve
közreműködött a programok
sikerességében, akár a jelen-
létével, akár a munkájával.
Igazán pozitív visszajelzé-
sek érkeztek hozzánk, me-
lyet hálásan veszünk tudo-
másul. Reméljük jövőre is
elmondhatjuk, hogy:
„Könyvtárba mentem, gyere
utánam!”
Iglódi Regina
Soós Edina
Ehhez a munkához elhivatottság kell… Beszélgetés Szabóné Gubik Zsófia vezető óvónővel
Mielőtt e riport elkészítésé-
hez kezdenék, néhány szót
röviden arról, hogy milyen
dolgokat tudok én hirtelen az
óvodáról. Hiszen én magam
– sajnos, már jó régen, ta-
nyasi gyermekkoromban -,
nem jártam óvodába. Mond-
hatnám azt is, hogy az én
óvodám a végtelen nagykun-
sági puszta volt, tevékenysé-
gem pedig az állatok őrzése,
legeltetése a tarlón vagy a ta-
nyaparlagon. Később azon-
ban, mint kulturális dolgozó,
többször kerültem kapcso-
latba az óvodával. Gyakran
tartottak különböző rendez-
vényt, jótékonysági bált a
Művelődési Házban, vala-
mint én is többször voltam
Mikulás az óvodában az el-
múlt évtizedek során. Ez a
szokás a rendszerváltás után
lett felelevenítve a község-
ben. A több mint negyedszá-
zados falusi Mikulás-járást
is sok óvodás korú gyermek
fogadta nagy örömmel és ér-
deklődéssel.
Hosszútávon elmondható,
hogy mesterszállási viszony-
latban úgy az óvoda, mint az
általános iskola elég jól mű-
ködött., s működik ma is.
Ehhez kellettek, kellenek
szakértő, elhívatott, a mun-
kájukat és a gyerekeket sze-
rető óvónők, tanítók, taná-
rok, pedagógusok. A mester-
szállási gyerekek később
elég jól megállták, megállják
a helyüket mindenütt, olyik
megyei vagy országos hír-
névre jutott. S miközben
ezek a gondolatok jutottak
eszembe, érdekelni kezdett
az óvodák múltja, története
is. Vidékünket tanulmá-
nyozva rájöttem, hogy a na-
gyobb városokban – Karcag,
Mezőtúr stb. -, már a 19. szá-
zad derekán-végén létesül-
tek óvodák. A magyar óvo-
dai és nőnevelés úttörője
Brunswick Teréz (1775-
1861) volt, aki ebbéli tudását
külföldi, nyugat-európai ta-
nulmányutakkal gyarapí-
totta. 1828-ban Budán nyi-
totta meg az első magyar
óvodát „Angyalkert” néven.
Ezen megjegyzések után
rátérek írásom tárgyára. A
mesterszállási „Bocsoda”
Óvoda egyik dolgozójával,
Szabóné Gubik Zsófiával ez
év tavaszán ismerkedtem
meg, az óvodások gyermek-
napi rendezvényén, amely-
nek a szervezésében a
könyvtári dolgozók is részt
vettek. A kis óvodásokat egy
számomra eddig ismeretlen,
rokonszenves és hivatássze-
rető fiatalasszony irányí-
totta, aki Szabóné Gubik
Zsófia néven mutatkozott
be. Rövid beszélgetésünk
során egy közvetlen, kedves,
művelt, szimpatikus és hatá-
rozott embernek ismertem
meg. Elmesélte, hogy Kecs-
keméten járt egyházi isko-
lába, a Ward Mária Angol-
kisasszonyok Leány Gimná-
ziumába hat évet, majd két
évet Kiskőrösön, a Petőfi
Sándor Gimnáziumba. S ezt
a szellemiséget – amelyre
olyan nagy szükségünk
lenne -, ő is igyekszik mun-
kájában és mindennapi életé-
ben megvalósítani. Ami
azért ebben a lezüllött, val-
lástalan, globalista és koz-
mopolita világban eléggé bá-
tor dolognak számít. Zsófia
körülbelül egy éve dolgozik
a mesterszállási óvodában,
fél éve vezető óvónőként, s
naponta kocsival jár a mun-
kahelyére, mivel Mezőhék
határában él a családjával,
férjével és aranyos kislányá-
val, Emmával. S mielőtt az
interjú elkészítéséhez hozzá-
kezdtem volna, a Szolnok
Megyei Új Néplap címlapján
megjelent egy fotó, rövid
szöveggel. Ezen Zsófia volt
látható, kis óvodások köré-
ben, kezében két fél alma,
amint a számtan alapvető
dolgait ismertette kis véden-
ceivel. Később megjelent
még egy kép és írás is róla
ugyanebben a lapban. Ami-
kor november derekán felke-
restem az óvodában, hogy a
riport készítéséről beszél-
jünk, barátságosan fogadott,
s vállalta az interjú elkészíté-
sét, majd később összeül-
tünk egy kis beszélgetésre.
- Kedves Zsófia,
előljáróban mondanál va-
lamit magadról, az életed-
ről?
- 1985-ben született Kece-
len, vallásos nagycsalád ötö-
dik gyermekeként, négy nő-
vérem van és egy húgom.
Tíz évesen felvételt nyertem
a kecskeméti Ward Mária
Angolkisasszonyok Leány-
gimnáziumába, ahová 6 évig
jártam, majd végül a kiskő-
rösi Petőfi Sándor Gimnázi-
umban érettségiztek le.
Kecskeméten nagyszerű ta-
nárokat és embereket ismer-
hettem meg, akik segítették
egyengetni az életemet. Az
itt eltöltött hat év alatt 3 évig
néptáncra jártam, 2 évig ko-
8 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december
saraztam, 6 évig tagja vol-
tam az iskola kórusának,
amit nagyon szerettem. Le-
hetőségem volt számos ren-
dezvényen és városban fel-
lépni velük, és 6 évig tagja
voltam a tűzzománc szak-
körnek. Nagyszerű festő,
képzőművész, grafikus taná-
raim voltak, akik hamar
megszerettették velem a
képzőművészetet, amit máig
nagyon szeretek, csak sajnos
idő hiányában már nem gya-
korlok. Lehetőségem volt
rajzaimat, tűzzománcaimat
kiállításokon, galériákban
többször is bemutatni.
Tanulmányaimat Szarvason
folytattam a Tessedik Sá-
muel Főiskola Pedagógiai
Főiskolai Karán, ahol 2007-
ben megszereztem óvodape-
dagógiai diplomámat kiváló
eredménnyel. Itt művészeti
csoportba jártam, Nagy Je-
nőné: Óvodai nevelés a mű-
vészetek eszközeivel progra-
mot tanultam. Itt is folytat-
tam a tűzzománcozást, és az
éneklést. A főiskolán lévő
Fallala nevű kórus tagja vol-
tam 3 évig, és lehetőséget
kaptam velük kiutazni Fran-
ciaországba, Niortba, ahol
11 napos koncert turnén vet-
tem részt 20 társammal
együtt. Többek között óvo-
dákban, iskolákban is fellép-
tünk, így betekintést nyer-
hettem az ottani nevelői, ok-
tatói munkában, az intézmé-
nyek népszerű tárgyi felsze-
reltségébe.
2008 óta dolgozom óvoda-
pedagógusként a Mezőtúri
Városi Óvodákban. Először
a Csoda-vár Óvodában kezd-
tem, majd a Mese-kert Óvo-
dában is dolgoztam egy évet
és két évet a Gyermek-kert
Óvodában, itt a nagycsopor-
tos korú gyermekeknek Játé-
kos ismerkedés az angol
nyelvvel nevű foglalkozáso-
kat tartottam nagy sikerrel, a
gyermekek, szülők örömére.
Munka mellett több pedagó-
giai továbbképzésen vettem
részt.
Nagyon nagy élmény volt
számomra, hogy 7 éven ke-
resztül tagja lehettem Ollé
Sándor rallyversenyző Su-
zuki Motorsport csapatának,
ahol a versenyzők, szervize-
sek és delegációk étkeztetése
volt a fő feladatom.
2012 nyarán 12 év után férj-
hez mentem Szabó Péterhez,
2013-ban pedig megszületett
Emma Zsófia nevű kislá-
nyunk, ezért gyesen voltam
2016-ig. Itthon tartózkodá-
som ideje alatt elvégeztem
Budapesten egy Grand Up
nevű fitnesz edzői tanfolya-
mot felnőttek, iskolások és
óvodás korú gyermekek ré-
szére. Mezőhéken tartottam
eddig rendszeres edzéseket.
2016 áprilisában álltam újra
munkába, mint óvónő a mes-
terszállási Bocsoda Óvodá-
ban, ahová kislányomat,
mint óvodást is magammal
hoztam. Óvodavezetőnktől,
Kontér Bélánétól kaptam
egy felkérést, hogy vállaljam
el a mesterszállási Bocsoda
Óvoda irányítását, így 2016.
szeptember 1-től már kine-
vezett tagóvoda vezetőként
dolgozom.
- Te, mint városi ember,
hogyan tudtad megszokni
a vidékünket, ezt a kis falut
és környékét?
- Igen, városi ember-
nek tartom magam, de nem
áll távol tőlem a falusi élet-
mód sem, hiszen 2007 óta
Mezőhék külterületén élek a
családommal. Szeretem a
nagy nyüzsgést, de jól esik
néha visszavonulni a csen-
des természetbe, ahol élek.
Az elmúlt évek során több-
ször is volt szerencsém
jönni, helyettesíteni az itteni
óvodába, így már nem volt
ismeretlen számomra. Első
alkalommal szívembe lopta
magát ez a kis falusi óvoda
és a település. Mindig szíve-
sen és nagy örömmel jöttem
ide a családias kis óvodába,
ami mindig a nyugalom szi-
getét jelentette számomra a
városi nagy létszámú cso-
portokhoz képest. A falu
templomát is nagyon meg-
szerettem, a helyi esperes úr
a mezőhéki Szent Kereszt
Felmagasztalása templom-
ban adott minket össze a fér-
jemmel, és a lányomat is ő
keresztelte meg a mester-
szállási Rózsafüzér Király-
néja templomban. Terveim
között szerepel, hogy a gyer-
mekekkel, néhány alkalom-
mal meglátogatnánk a helyi
templomot, bevinni őket na-
gyobb ünnepekkor, amire a
közeledő karácsony is jó al-
kalmat ad. Megnéznénk a
betlehemi szobrokat, és nagy
vágyam hogy, egyszer betle-
hemes játékot is előadhas-
sunk a gyermekekkel, ami a
mostani kicsi csoportlétszám
és a vegyes életkor miatt ne-
hezen valósítható meg.
- Te egy szűk éve dolgozol
Mesterszálláson, s nemré-
giben vetted át az óvoda
irányítását. Milyen dolgo-
kat tartasz igazán fontos-
nak az óvoda vezetésében,
fejlesztésében, a kisgyer-
mekek testi és lelki nevelé-
sében?
- Még nem voltam tag-
óvoda vezetője az óvodában,
de már nyáron költséges fel-
újításokban, eszközök be-
szerzésekbe kezdtem, szer-
veztem, rendeztem, szépítet-
tem az óvodát kollégáim se-
gítségével, hogy az új neve-
lése évet minél szebb, eszté-
tikusabb környezetben,
kezdhessük meg a gyerme-
kekkel. Nagy segítségem
volt Kiss Gábor polgármes-
ter úr, és a felújításokat fi-
nanszírozta a helyi Önkor-
mányzat. Magam is sokat ál-
doztam a felújításokra, töb-
bek között egy víztisztító ké-
szüléket is vásároltam a
gyermekek számára, mert
fontosnak tartom, hogy
egészségünk megőrzéséért
sok folyadékot kell innunk,
és hogy az legfőképpen tisz-
tított, finom víz legyen.
Fontosnak tartom, hogy a
gyermekeket szép környe-
zetben fogadhassuk, de még
ennél is fontosabb, hogy ér-
zelmi biztonságot nyújtó,
nyugodt, szeretetteljes, csa-
ládias légkört teremtsünk
meg munkatársaimmal a
gyermekek számára.
- Nemrégiben több írás is
megjelent a Szolnok Me-
gyei Új Néplap hasábjain a
mesterszállási óvodáról.
Egy helyen azt vallod, hogy
magadénak érzed az óvo-
dát, tehát szereted a mun-
kádat. Bár sokan mond-
hatnák el ezt a maguk tevé-
kenységével kapcsolatban.
Itt tartózkodásodnak nem
hosszú ideje alatt milyen
benyomásokat szereztél a
2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 9
községről, az itt élő embe-
rekről?
- Mivel nagycsaládból szár-
mazom, mindig is gyerekek
vettek körül. Szeretem a
gyerekeket, így egyértelmű
volt számomra, hogy peda-
gógus szeretnék lenni. Sze-
retem a munkámat, habár a
mai felgyorsult világban,
ahol egyre több a dokumen-
tációs munka, sok a határ-
idős feladat, portfólió készí-
tése, stb. egyre nehezebb ez
a szakma, ehhez szerintem
teljes elhivatottság kell. Na-
gyon jól érezzük magunkat
Emmával, sokszor második
otthonomnak is érzem az
óvodát, hiszen több időt töl-
tünk itt el, mint otthon. A he-
lyi lakosok, akiket eddig volt
szerencsém megismerni, na-
gyon barátságosak, közvet-
lenek, segítőkészek és ada-
kozóak.
- Mesterszálláson ma már
csak 15 óvodás gyerek van,
ami sajnos községünk, s ál-
talában a kistelepülések le-
épülését, elöregedését, ha-
nyatlását jelzi. Hogyan lá-
tod te, aki városban is élt, a
magyar vidék helyzetét,
problémáit, gondjait, s ne-
talán milyen lehetőségeket
látsz a felemelkedéshez?
- Amikor tavasszal ideke-
rültem, akkor még csak 10
gyermek járt az óvodába. Ma
már ez a létszám 15 főre
emelkedett. Tudom, hogy ez
a létszám is csak a fele a vá-
rosi óvodai csoportokéhoz
képest, de bizakodó vagyok.
Sajnos, tudomásom szerint
több helyi lakosú gyermek is
más település óvodájába jár.
Ez nagyon elszomorító. Hi-
szek abban, hogy az óvodá-
nak még van jövője, és bízok
a szülőkben, hogy a mi óvo-
dánkat választják és ránk
bízzák gyermekük nevelését,
fejlesztését. Nagyon sok ház
áll üresen a faluban, jó lenne,
ha volnának még olyan kis-
gyermekes fiatal családok,
akik ideköltöznének, mint a
Rézsó család. Úgy gondo-
lom, családok betelepítésé-
vel biztosítani lehetne a falu-
ban lévő nevelési, oktatási
intézmények jövőjét.
- A gyermeknapi program
része volt a mesterszállási
Rózsafüzér Királynője ka-
tolikus templom megláto-
gatása is. Ez azért is volt jó
dolog, hiszen a legtöbb
óvodás gyerek ekkor látott
először belülről templo-
mot. Rögtön feltűnt nekem
az a szeretetteljes szakérte-
lem, amivel a gyerekeket
próbáltad megismertetni
keresztény hitünk alapjai-
val, természetesen a ma-
guk gyermeki szintjén. S
most egy fontos kérdéshez
érkeztünk. Hiszen sajnos,
éppen az előbbi dolgokból
kifolyólag, még a szakma-
beli emberek, tanárok,
óvónők sem egyértelműen
látják ezeket a dolgokat. Te
ezt a kérdést emberként és
óvónőként hogyan látod?
- Én is örültem annak, hogy
sikerült belülről is körbejár-
nunk a templomot.
Akaratlanúl is mint pedagó-
gus, rögtön mesélni kezdtem
a gyermekeknek a templom-
ban lévő szobrokról, szen-
tekről, képekről, mint egy
idegenvezető. Mivel vallá-
sos családban és egyházi is-
kolában keresztény szelle-
miségben nevelkedtem, jól
ismerem e vallás alapjait, a
kereszténység történetét,
szereplőinek életét. Gyer-
mekkoromban fontos családi
program volt, hogy minden
vasárnap szüleimmel, testvé-
reimmel együtt mentünk a
templomba szentmisére.
Úgy gondolom és magam is
tapasztalom, hogy a mai ro-
hanó, túlhajszolt világban
sajnos az embereknek nin-
csen már idejük templomba
járni.
- Ma már túl vagyunk az
Általános Iskola és Óvoda
Szent Márton-napi jóté-
konysági bálján, amely
elég szépen sikerült. Az
Óvodában milyen dol-
gokra lesz fordítva a jóté-
konysági bál nekik jutó be-
vétele?
- A szülők és a lakosok
visszajelzéséből megerősít-
hetem, hogy valóban nagyon
jól sikerült a bál! Szeretném
megragadni a lehetőséget,
hogy itt is megköszönhes-
sem minden szervezőnek,
rendezőnek áldozatos és fá-
radságos munkáját, mellyel
lehetővé tették, hogy ez a bál
létre jöhessen! Szeretnék
munkatársaim nevében is
köszönetet mondani min-
denkinek, aki támogatta
munkájával, adományával,
felajánlásával, jelenlétével a
bál sikerességégét! Az óvoda
részére befolyt összeget még
ez után fogjuk a szülőkkel
együtt eldönteni, hogy mire
költjük. De javaslataim, ter-
veim között szerepel, hogy a
meglévő egy darab bordásfa-
lat bővíteni szeretném egy-
két elemmel, a meglévő
nagy könyves szekrényt egy
alacsonyabb, ülő részekkel
ellátott polcos-fiókos gyer-
mek könyvtárolóra cserél-
ném. Szeretnék a fiúgyerme-
keknek egy fából készült
barkácsolós, szerelős pultot,
a lányok részére pedig egy
fából készült babakonyhát.
Valamint szükségünk volna
még egy nagy autópályás
szőnyegre, amit családom-
mal karácsonyra adományo-
zunk a gyermekek számára.
Szeretném munkatársaim
nevében is külön köszönetet
mondani Kiss Gábor polgár-
mester úrnak, Kovács Já-
nosné Samu Katalin képvi-
selő asszonynak, Bencsik Il-
dikónak és Molnárné Faze-
kas Lindának, akik adomá-
nyaikkal hozzájárultak ah-
hoz, hogy a közeledő Miku-
lás és Karácsonyi ünnepeken
megajándékozhatjuk a gyer-
mekeket.
- Ez a riport a „Falufi-
gyelő” karácsony előtti
számában jelenik meg. Mit
jelent neked ez az ünnep,
hogyan tudnád ezt itt rövi-
den a kedves olvasóknak
megfogalmazni?
- Mint már említettem, ne-
kem nagyon fontosak a ke-
resztény ünnepek, így a ka-
rácsony is. Mint gondolom
minden embernek, nekem is
sok gyönyörű gyermekkori
karácsonyi élményem, emlé-
kem van, amire mindig jó
visszagondolni. Nagyon fon-
tosnak tartom a mai felfor-
dult világunkban a kará-
csony igazi üzenetét, a szere-
tetet, amelyet a betlehemi is-
tállóban megszületett Kis-
ded hozott el az emberiség-
nek. Ezeknek a gondolatok-
nak a jegyében kegyelem-
ben, szeretetben gazdag, ál-
dott karácsonyi ünnepeket
kívánok minden kedves ol-
vasó és családja számára, va-
lamint reményteljes boldog
új esztendőt!
- Kedves Zsófika, én is ha-
sonlókat kívánok neked és
kedves családodnak. To-
vábbi jó munkát kívánok
neked, érezd minél jobban
magad itt a községünkben,
s kívánom, hogy minden
szép és nemes terveid és ál-
maid valóra váljon. Vala-
mint nagyon szépen köszö-
nöm a tartalmas és szere-
tetteljes beszélgetést, ami-
lyen beszélgetésekre nem-
csak így az adventi várako-
zás áldott csendjében, de
az esztendő minden napján
is nagy szükségünk lenne,
hogy minél inkább megta-
láljuk az utat egymás felé –
Tóth Árpád szép szavaival
-, „lélektől lélekig”.
Kovács János
10 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december
Kiss Imréné Mikes Éva – D. Szűcsné Horváth
Erzsébet: Mezőtúri rekviem (könyvismertetés)
Az 1956-os forradalom és
szabadságharc 60. évfordu-
lója tiszteletére jelent meg
Mezőtúron ez a szép könyv,
amelynek a címe így folyta-
tódik: A kommunizmus ál-
dozataiért Az üldözöttek, az
elhurcoltak, a kisemmizettek
és 1956 az emlékezők tükré-
ben. A könyvet az „1956
Öröksége” Alapítvány jelen-
tette meg, készült a mezőtúri
Príma Nyomda és Reklám-
stúdió Kft közreműködésé-
vel, a tördelőszerkesztő
Szűcs Péter. A könyvet szer-
kesztette Juhászné Patkós
Edit. A szép borítólap Mucza
Kálmán munkája.
Szép és méltó megemléke-
zés és tiszteletadás Mezőtúr
város részéről e könyv elké-
szítése és megjelentetése,
méltó a 60. évfordulóhoz. A
támogatók között első he-
lyen van a Szabadságharco-
sokért Közalapítvány, vala-
mint Mezőtúr Város Önkor-
mányzata, amely mindig hí-
res volt arról, hogy a kultú-
rát, az oktatást és a művésze-
tet elsőrendűen támogatta,
istápolta. Hogy csak az idén
35 éves Művésztelep tevé-
kenységét vegyük példának.
S így volt ez jelen esetben is.
A könyvhöz az ajánló soro-
kat Herczeg Zsolt mezőtúri
polgármester írta, amelyből
idézünk röviden:
„Napjainkban, amikor so-
kan diktatúráról beszélnek
Hazánkban, nem tudják,
vagy nem is akarják tudni,
mi is a diktatúra valójában.
A valódi rémuralmat teljes
mivoltában a múlt század-
ban, az első világháborút kö-
vetően a magyarság többször
is megtapasztalhatta: a Ta-
nácsköztársaság idején, a
nyilas rémuralom tombolá-
sakor, valamint a Rákosi-
diktatúra alatt.
Ezekben az időkben az em-
berélet semmit sem számí-
tott, elég volt rádiót hall-
gatni, kritikát megfogal-
mazni, nem elég hangosan
tapsolni, rosszkor az utcán
tartózkodni és az ember
gyorsan vagonban, a kivég-
zőosztag előtt, vagy valame-
lyik lágerben végezte.”
A nagy múltú alföldi mező-
város nemcsak vásárairól,
fazekasságáról, református
iskolájáról és templomáról
volt híres, hanem arról is,
hogy lakói önérzetes, sza-
badságszerető emberek vol-
tak, akik az évszázadok so-
rán többször adták ennek bi-
zonyságát. Így volt ez az
1956-os forradalom és sza-
badságharc idején is, amikor
egy évtizedes kegyetlen és
embertelen diktatúra után
újra felemelte fejét a ma-
gyarság. Amely időszakra
ma már csak az idősebb
nemzedékek emlékeznek. S
velük könnyen veszendőbe
is mennek ezek az emlékek,
amelyek pedig történelmünk
fontos részei, eseményei.
Szépen megfogalmazták ezt
az Előszóban a kötet szerzői,
szerkesztői, Kiss Imréné Mi-
kes Éva és D. Szűcsné Hor-
váth Erzsébet:
„Ez a munka azért készült
el, hogy emlékezzen, emlé-
keztessen a társadalmi köz-
tudatunkból hiányzó, a sztá-
lini szovjet diktatúra által ár-
tatlanul elhurcolt, kisemmi-
zett, megalázott, tönkretett,
megkínzott, megölt honfitár-
saink sorsaira, szenvedéseire
itt a mi városunkban is.”
Ez messzemenően sikerült
is a könyv alkotóinak. Való-
ban örök értékű „mezőtúri
rekviem” született több éves
kemény és kitartó kutató-
munkájuk gyümölcseként.
Amelyből a mai fiatalok és a
későbbi nemzedékek is meg-
ismerhették a szovjet „fel-
szabadítást”, a Rákosi-dikta-
túrát, a dicsőséges forradal-
mat és szabadságharcot és az
utána következő embertelen
megtorlást.
A könyv első fejezetét ked-
ves ismerősöm, az általam
szeretett és nagyra becsült
Kiss Imréné Mikes Éva ké-
szítette. A fejezet címe: Aki-
kért nem szólt harang. Ebben
a város rövid történeti átte-
kintése után „agyonhallga-
tott történelem 12 éve” kö-
vetkezik, tehát az 1944 őszi
orosz megszállástól a forra-
dalom kitöréséig terjedő idő-
szak. Kevesen tudják pél-
dául, hogy Mezőtúron az
oroszok 1944 őszén hadifo-
golytábort létesítettek. A tá-
borból a szovjet lágerekbe
hurcoltak között több mező-
túri ember is volt. Súlytotta a
várost és környékét a kitele-
pítés, a kuláküldözés is, hi-
szen Mezőtúr az elsők között
volt (Túrkeve, Karcag és
Kisújszállás mellett), amely-
ből erőszakkal „termelőszö-
vetkezeti várost” csináltak.
Rengeteg szenvedés és meg-
próbáltatás várt azokra a pa-
rasztemberekre, akik egy
élet kemény munkájával
némi földet szereztek ma-
guknak. De elég volt az is, ha
valakinek a személye nem
tetszett a hatalmon lévők-
2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 11
nek. Ebben a korszakban va-
lóban az emberélet volt a
legolcsóbb, nyomtalanul
tűntek el az emberek a sztá-
linista diktatúra dantei po-
kolbugyraiban. Ezekért az
ártatlan emberekért, áldoza-
tokért valóban nem szólt a
harang sem.
A következő, Hová lett a
mezők lilioma: a szarkaláb, a
pipacs, a búzavirág? Című
fejezetet D. Szűcsné Hor-
váth Erzsébet írta, aki mező-
túri születésű, ma Budapes-
ten él és a POFOSZ Humán-
politikai elnökhelyettese, e
könyv kiadója és társszer-
zője. Ez a fejezet szintén a
forradalom és szabadságharc
előzményeit, országos és
mezőtúri eseményeit dol-
gozza fel, megemlékezve
többek között a koholt vádak
alapján kivégzett fiatal or-
vostanhallgatóról, Tóth Ilon-
káról, aki a szerzőnek sze-
mélyes ismerőse és küzdő-
társa volt a forradalom hősi
napjaiban. Mindketten sebe-
sülteket ápoltak, emberek
életét mentették. A fejezet lí-
rai szépségű nosztalgiával
idézi fel azt a régi mezőtúri
életet, azokat az emberi érté-
keket, amelyek 1944 őszétől
fokozatosan romlani, bom-
lani, pusztulni kezdtek, s las-
san eltűntek az életünkből,
mint ahogy az agyonvegy-
szerezett alföldi mezőkről is
eltűnt végleg a búzavirág.
Az Emlékezés, sorsok, me-
mentók című fejezetet Kiss
Imréné Mikes Éva állította
össze, sok utánajárással és
munkával. Ezekből a vissza-
emlékezésekből, „apró hite-
les mozaik-kockákból” is jól
kibontakozik a forradalom
és szabadságharc, az azt
megelőző évtized és az utána
következő kegyetlen meg-
torlás. Elhurcolt hadifog-
lyok, vagy ezek gyermekei
emlékeznek a „málenkij ro-
bot” elszenvedőire, az
egyéni emberi tragédiákra, a
„kulák Golgota” ártatlan ál-
dozataira, a fizikailag, lelki-
leg, egzisztenciálisan tönk-
retett emberi életekre, sor-
sokra. Hiszen az ország na-
gyobb része szenvedett
ezekben az időkben, amikor
a hamis, hazug, álságos
kommunista propaganda az
„emberarcú szocializmus”
nagyszerűségét hirdette. S
amit sokan el is hittek, még a
nyugati művészek közül is.
Emlékeznek azok is, akik
akkor voltak fiatalok, közép-
iskolások, és többen nemzet-
őrök is voltak a forradalom
napjaiban. A rengeteg visz-
szaemlékezőt itt sajnos nem
említhetjük meg név szerint
(bár nagyon is megérdemel-
nék), hanem inkább a könyv
beszerzésére és elolvasására
biztatunk minden érdeklődő
mezőtúri és környékbeli em-
bert.
Ezután következik a köszö-
netnyilvánítás a könyv támo-
gatóinak, a forrásmunkák, az
irodalom ismertetése, hely-
történeti vonatkozások, in-
ternetes források, a felhasz-
nált újságok, folyóiratok, ki-
adványok (köztük a mester-
szállási Falufigyelő is).
Jegyzéket közöl a gazdag és
sokrétű képanyagról, vala-
mint a kötetben szereplő ver-
sek, amelyek között Márai
Sándor, Tollas Tibor, Heltai
Jenő mellett szerepelnek
olyan Mezőtúrhoz kötődő
költők, mint Nagy Emma,
Kovács Imre, Bartal Klára,
vagy a túri diák és jeles iro-
dalomtörténész, Szilágyi Fe-
renc is.
A végén a Mellékletek gaz-
dag fényképanyaga, korabeli
folyóiratok, dokumentumok,
levelek, korabeli kották,
pénzek, tagsági könyvek, hi-
vatalos iratok, idézések, va-
lamint a Mezőtúron készült
kuláklista közlése jól kiegé-
szíti, gazdagítja és teljessé
teszik a kiválóan a kiválóan
megírt és szerkesztett köny-
vet, amely a város kulturális
életének fontos része, méltó
megemlékezés az 1956-os
forradalom és szabadságharc
60. évfordulójáról. E könyv
elkészítésével a szerzők,
szerkesztők fejet hajtanak a
forradalom és szabadságharc
hőseinek és áldozatainak az
emléke előtt. S kezünkbe
véve ezt a szép és értékes
könyvet, mi, mai emberek és
olvasók is fejet hajthatunk, s
leróhatjuk tiszteletünket.
S ne feledjük ezt megkö-
szönni, elsősorban a két
szerzőnek, szerkesztőnek,
Kiss Imréné Mikes Évának
és D. Szűcsné Horváth Er-
zsébetnek. De mindazoknak
is, akik írásaikkal, vallomá-
saikkal, visszaemlékezéseik-
kel segítettek felidézni törté-
nelmünknek ezt a nehéz,
küzdelmes és dicsőséges
időszakát. Amely az emléke-
zés, a tiszteletadás mellett
nagy tanulságokkal is szol-
gálhat a mai nemzedékek-
nek. S tanulságul, figyel-
meztetésül
mindannyiunknak, hogy
ezek a borzalmak, tragédiák,
embertelenségek soha ne is-
métlődjenek, ne ismétlőd-
hessenek meg nemzetünk
életében. Hogy ne érjünk
olyan időt, amikor fizikai és
szellemi értelemben is, a
költő Tollas Tiborral szólva:
„Bebádogoztak minden ab-
lakot”. E katartikus erejű
könyv segít megismerni, át-
élni, lelkileg feldolgozni tör-
ténelmünk e tragikus, s jó
ideig agyonhallgatott kor-
szakát. Köszönet ezért min-
denkinek, akik e könyv létre-
hozásában közreműködtek.
Kovács János
Serfőző Simon köszöntése Örömteli esemény követke-
zett be mai irodalmunk
egyik nagy alakjának, Ser-
főző Simonnak az életében.
2016. március 15-én meg-
kapta a legnagyobb magyar
kitüntetést, a Kossuth-díjat.
Több, mint fél évszázados
költői, írói, drámaírói és
publicisztikai tevékenysége
már rég érdemessé tette őt
erre a kitüntetésre. Amelyre
minden irodalomkedvelő
ember büszke, örül neki, de
leginkább talán a földijei, hi-
szen a jeles író a Jász-Nagy-
kun-Szolnok megyei Zagy-
varékason született 1942.
október 24-én. Hamar el-
hagyta azonban a szülőföl-
det, szinte gyermekfejjel,
amely szülőföld azonban
egész további életében és
munkásságában meghatá-
rozó tényező volt, s az mind
a mai napig. A zagyvarékasi
szülői ház
mindig visszavárta őt. Sűrűn
látogatott haza, amíg a szülei
éltek, ma pedig itt találja
meg az alkotáshoz szükséges
csendet és békét. Bár élete
nagyobb részét városokban
(Miskolcon és Egerben) élte,
a vidék, a Jászság és Szolnok
közötti, úgynevezett közép-
tiszai vidék az, ahol igazán
otthon van. S általa ez a táj
már sok irodalomkedvelő
embernek ismerős és ked-
ves, s szintén otthon van
benne. Hiszen Serfőző Si-
mon Zagyvarékast és kör-
nyékét régen belerajzolta
már a magyar irodalom
drága, örökbecsű mappá-
jába.
A zagyvarékasi tanyasi
gyermekkortól hosszú és gö-
röngyös út vezetett a Kos-
suth-díjig. Életpályája szinte
gyönyörű magyar népmesé-
ink legkisebb fiát juttatja
eszünkbe. Ez az életút korán
sem volt zökkenőmentes.
12 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december
1958 és 1962 között Buda-
pesten dolgozott, mint se-
gédmunkás, majd betanított
munkás, s Újpesten lakott al-
bérletben.. De szinte gyer-
mekkorától keményen dol-
gozott, megszokta a munkát.
Elmondása szerint ekkortól
mindig verseket szeretett
volna írni. Négy küzdelmes
és nemszeretem év után a
„Szolnok Megyei Néplap”
munkatársa lesz. Ez jó iskola
neki, nemcsak az írásban,
hanem az akkori vidéki élet
jobb megismerésében is. Ezt
azonban hamarosan hosszú,
több mint két éves katonai
szolgálat szakítja meg, ami
1962 és 1965 között nem
volt éppen leányálomnak ne-
vezhető. Leszerelése után
Miskolcon él, 1965-től
1968-ig népművelő felü-
gyelő, terjesztési előadó,
1968-tól 1975-ig a „Napja-
ink” versrovat-vezetője,
majd 1975-től szerkesztője.
Közben szorgalmasan írja a
verseit is. 1966-ban (éppen
fél évszázada) jelent meg
első verseskötete, „Hozzátok
jöttem” címmel. 1990-93
között a „Holnap” főszer-
kesztője. 1993-ban megál-
modja, létrehozza a
„Felsőmagyarország Ki-
adó”-t, amelyet a mai napig
ő vezet, irányít, szervez, s
amely az ország egyik leg-
jobb, legszínvonalasabb ki-
adójává vált. 1993-ban a
„Magyar Élet” szerkesztője,
1995-től pedig az „Új Hol-
nap” főmunkatársa. 1982-től
az Írószövetség észak-ma-
gyarországi csoportjának a
titkára, 1986-tól az Írószö-
vetség választmányi tagja.
Részt vesz a „Miskolci Fó-
rum” szerkesztőbizottságá-
ban. Ma Egerben él.
Értékes és sokrétű irodalmi
alkotómunkáját, szerkesztői
tevékenységét, hála Isten-
nek, eléggé elismerték. Há-
rom alkalommal nyerte el
Miskolc Város Irodalmi Dí-
ját (1970-ben, 1976-ban és
2000-ben). Borsod-Abaúj-
Zemplén Megye Tanácsának
Irodalmi Díját 1978-ban
kapta meg. Ezek után jöttek
sorban a kitüntetések: Rad-
nóti Miklós-díj (1979),
Szabó Lőrinc-díj (1986), Jó-
zsef Attila-díj (1991), Köl-
csey-díj (1994), Arany Já-
nos-díj (2003), Balassi Bá-
lint Emlékkard (2007).
S most ez a jól megérde-
melt Kossuth-díj, amelynek
nemcsak Serfőző Simon
örült, hanem olvasóinak (re-
mélhetőleg egyre növekvő)
tábora, barátai, jó ismerősei,
tisztelői is. Hiszen közel har-
minc kötetet tett le a nemzet
asztalára, nem beszélve az
általa szerkesztett, gondozott
könyvek sokaságáról. Szinte
minden műfajban kipróbálta
magát és alkotott maradan-
dót. Alkotóművészete a ma-
gyar irodalom legjobb ha-
gyományaiból építkezett,
szerencsésen ötvözve ezeket
a legmodernebb irodalmi tö-
rekvésekkel. Műveit meg
sem próbáljuk felsorolni,
csupán három fontos gyűjte-
ményes verseskötetét említ-
jük meg: „Holddal világítot-
tunk” (1984), „Félország,
félvilág” (1995), „Közel, tá-
vol” (2003). Legutóbbi mű-
vei közül pedig megemlít-
hetjük a „Semmi se úgy van”
című, elbeszéléseket és kis-
regényt tartalmazó kötetet,
amely 2014-ben jelent meg.
Volt, van mit megírnia.
Amikor megszületett, már
dúlt egy szörnyű világhá-
ború, majd kis átmenet után
a Rákosi-rendszer gyötrel-
mei következtek. Kezdődött
a padláslesöprés, az erősza-
kos téeszesítés, a tanyák fel-
számolása. Az 1956-os for-
radalom és szabadságharc
leverése után ez a folyamat
„teljes sikerrel” végbemegy.
A parasztság egy része telje-
sen ellehetetlenül, a fiatalok
a reménytelenség, a kilátás-
talanság elől szinte tömege-
sen menekülnek a városok
felé, a hírhedt „fekete vona-
tokon”. Lelkileg azonban itt
sem találnak igazán otthont.
Elkezdődik hazánkban az el-
idegenedés, a gyökértelen-
ség, a hagyományok, erköl-
csi értékek, vallás és kultúra
lassú leépülése. Mára ennek
a negatív folyamatnak a ke-
serű gyümölcsi tökéletesen
megérlelődtek, mint azt nap-
ról-napra szomorúan meg is
tapasztalhatjuk.
E változó, változatos kor
élője, tanúja, kifejezője,
vizsgálója, hű krónikása Ser-
főző Simon. Mint elhivatott
költő, felelősségteljes író, ér-
dekes riportok lejegyzője,
sorskérdéseket felvető drá-
mák szerzője. (Amelyeket
nem méltányoltak kellően a
színházak.) De az ifjúsági
irodalom terén is nagyot és
maradandót alkotott. Elég itt
csak megemlíteni a „Gye-
rekidő” című trilógiájának
köteteit („A kis vadóc”,
„Nyulak a hurokban”,
„Nincs maradás”). De cso-
dálatosan szépek, hitelesek,
érdekesek, üdék és művé-
sziek a vidék, a gyermekkor
világát felidéző novellák is,
amelyek sikeres novelláskö-
teteiben („Varjúleves”, „Fé-
szekhagyók”) jelentek meg.
Serfőző Simon a hétköz-
napi életben egy kedves, sze-
rény, közvetlen, segítőkész,
ugyanakkor határozott em-
ber is, megáldva jó adag
egészséges humorérzékkel,
amely e helyen és korokban
szinte mindig elengedhetet-
len dolog volt a túléléshez.
Ahogy az ember beszél vele
a köznapi élet apró dolgairól,
talán el sem igen hiszi, hogy
Serfőző Simon eddigi tevé-
kenysége is már voltaképpen
az irodalomtörténet legszebb
lapjai közé tartozik. Hiszen
tagja volt a legendás „He-
tek” irodalmi csoportnak
(Ágh István, Bella István,
Buda Ferenc, Kalász László,
Raffai Sarolta és Ratkó Jó-
zsef társaságában). Ez a cso-
port az 1960-as évek végén
(a szintén legendás „Kilen-
cek” társaságával együtt) a
magyar irodalom megújítá-
sára. a társadalmi, erkölcsi
és emberi problémák feltárá-
sára, a változásra és változta-
tásra szövetkezett. Ez a hit,
szándék, elhivatottság, hű-
ség, együttérzés, felelősség-
tudat, népben-nemzetben
gondolkodás a Kossuth-díjas
Serfőző Simon életében,
gondolkodásában és írásmű-
vészetében a mai napig tart.
Az írás mellett másik fon-
tos és gyümölcsöző tevé-
kenység az életében a szer-
kesztés. Ezt a különböző új-
ságoknál, irodalmi folyóira-
toknál régóta és sikeresen
gyakorolt már. 1993-ban
megálmodja, megalapítja,
létrehozza Miskolcon az az-
óta országos hírű, kiváló
„Felsőmagyarország Ki-
adó”-t, amely azóta évente
2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 13
jelentet meg szép, értékes és
hiánypótló irodalmi műve-
ket. A kezdetektől máig fon-
tos szempont volt Serfőző
Simonnak, hogy a sok tekin-
tetben ma is hátrányos hely-
zetű vidék is méltóan legyen
képviselve az irodalmi élet-
ben és a könyvkiadásban. A
„Felsőmagyarország Kiadó”
immár 23 éve sorjázó kötetei
– közöttük számos nagy és
fontos mű -, talán nehezen
születtek volna meg, nem
kerültek volna az olvasó asz-
talára, szívébe, lelkébe Ser-
főző Simon áldozatos, időt,
energiát, fáradságot nem kí-
mélő munkája, hitet, szerete-
tet és bátorítást árasztó egyé-
nisége nélkül. Hiszen mon-
dani sem kell, hogy ezek a
dolgok a mai széteső, érték-
vesztett korban nemcsak
hogy nehezek, hanem meg-
lehetősen hálátlan feladatok
is. Hiszen, sajnos, egyre ke-
vesebb embert érdekel nap-
jainkban az értékes iroda-
lom, amilyet Serfőző Simon
ír, szerkeszt és megjelentet.
Végül egy személyes dol-
got. Nagy boldogság volt ne-
kem, hogy a 2016, évi Ün-
nepi Könyvhétre a
„Felsőmagyarország Kiadó”
megjelentette publicisztikai
kötetemet, „Megfogyva
bár…” címmel. Az ebben
szereplő ötven írás az álta-
lam szerkesztett, 1990 au-
gusztusa óta megjelenő mes-
terszállási „Falufigyelő”
című helyi lap úgynevezett
„vezércikkeiből” egy válo-
gatás. Ezt Serfőző Simonnak
köszönhetem, akivel Rideg
István karcagi irodalomtör-
ténész barátom révén ismer-
kedtem meg. Ezt az ismeret-
séget én az Isten csodálatos
ajándékának tartom az éle-
temben, hiszen Serfőző Si-
mon műveit szinte gyermek-
korom óta ismerem, olva-
som, szeretem. Erőt, hitet,
kedvet, útmutatást adnak,
élni segítenek írásai nekem
is, és még sok olvasójának. S
ezekre bizony nagy szüksé-
günk van a mai világban.
Kedves Simon, nagyon sok
szeretettel gratulálok neked
a Kossuth-díjhoz, amit már
nagyon megérdemeltél. S kí-
vánok Istentől további na-
gyon jó erőt, egészséget, de-
rűt, hitet és kedvet, sikeres
alkotói és szerkesztői mun-
kát. Mindannyiunk igazi
örömére, nemzeti kultúránk,
emberi jövőnk hasznára és
emelkedésére.
Kovács János
Tóth Sándor: Iringó (Egy erdész-vadász pálya ösvényei) (49.)
A falusi tehetségmentés ta-
nulójaként Imre Sándor mű-
velődéspolitikus elvét val-
lottuk: „az erkölcsi felelős-
ség legmagasabb foka a
nemzetért vállalt felelősség
érzése”. Nem tudom, hogy a
gimnáziumi, majd a kollégi-
umi nevelés kidolgozói
mennyit merítettek ebből.
Biztos azonban, hogy ér-
telmi nevelésünkben a sze-
mélyiség alakítása, a közös-
ségi emberré nevelés ját-
szotta a fő szerepet. A közös-
ségbe való tartozás felisme-
rése volt az, ami a nemzeti
tudatossághoz, a nemzet sor-
sáért érzett felelősséghez ve-
zetett.
A pszichológusok szerint a
serdülők az érzelmek uralma
alatt állnak. Természetes,
hogy korosztályunk a há-
ború, a háború utáni nagy
társadalmi átalakulás hatása
alatt állt. Ehhez kapcsolódott
serdülő korunk szenvedélye,
tudásszomja, vitatkozó
kedve, sajátként élve meg
minden felismerést, felfede-
zést, ami tanulmányi, iro-
dalmi, kulturális élménye-
inkből fakadt, vagy a gazda-
sági-politikai változásokhoz,
újjáépítéshez, az ipar, a me-
zőgazdaság fejlesztéséhez, a
társadalmi-politikai szerve-
zetekben kifejtett tevékeny-
ségünkhöz kötődött. Ha ez
még sikerélménnyel is páro-
sult, bizonyosságként rög-
zült bennünk. És miért ne lett
volna így? Messziről, a sze-
génységből indultunk, a ta-
nulásban bizonyítottunk, ki-
nyílt előttünk a világ. Bizto-
sak voltunk céljaink megva-
lósításában. Hátterünk, az
összegyüjtött tapasztalat for-
málta, alakította világszem-
léletünket, a közösségi éle-
tünk által meghatározott ke-
retek között, a másutt már
említett szolidaritás, a nacio-
nalizmustól az internaciona-
lizmus felé fordulás, a társa-
dalmi alkalmazkodás közös-
ségért munkálkodó erkölcsi
felfogásával. Eszmélésünk,
öntudatunk, fontosságunk,
értékeink megmutatására
ösztönzött, ha lehet úgy fo-
galmazni a társadalmi kör-
nyezet elismerését igényelte,
ennek terepe pedig a társa-
dalmi, az ifjúsági, a pártszer-
vezetekben folyó munka
volt, a politikának az a sod-
rása, amely minden társa-
dalmi átalakulás velejárója.
Ahogy ma felsorakozik az
ifjúság a különböző pártok
mögött, a múltban át nem élt
történelmi ismeretek nélkül,
úgy sorakoztunk mi a megélt
történelmi tapasztalat birto-
kában az ifjúsági szerveze-
tek, a pártok mögött. Ahogy
ma hat a média a nézetek for-
málására, úgy hatott ránk a
sajtó, a rádió, a pártos propa-
ganda, amit ma elegánsab-
ban kommunikációnak, PR-
nak nevezünk. Ismét a pszi-
chológiához nyúlva: a gye-
rekkor egocentrikus, szub-
jektív világából a felnött kor
közösségi, objektív világába
léptünk, a felnőtt társada-
lomhoz való alkalmazkodás
bonyolult, sok konfliktussal
járó mezejére.
A gimnáziumi tanulmá-
nyok folytatása, az iskolai,
1946-tól a kollégiumi közös-
ségből, és egyre inkább a vá-
ros életéből nyert informá-
ciók alakították vélemé-
nyünket a világról, még
koránsem a világnézetünket,
de egyre határozottabban a
baloldali kötődésünket. A
földreform hatására a fa-
lunkban a kommunista párt
erősödött, de nőtt a kisgazda,
a parasztpárt ismertsége is.
Az új kisparaszti réteg, a kis-
polgárság kereste a helyét a
pártok között. 1946 tavaszán
rendelet jelent meg a földre-
form lezárásáról, a birtokvi-
szonyok rögzítéséről, amely
érintetlenül hagyta a száz-
holdas középbirtokokat. Volt
gazdánk tulajdonában ma-
radt az egykori cselédház
alatti 15 hold gyümölcsös.
Apámmal itt voltunk napszá-
mosok. A juttatott föld mű-
veléséhez a nagygazdák
igásállatait vettük igénybe,
általában kézimunka ellen-
szolgáltatással. Joggal érez-
hettük úgy, hogy az újgazdák
tőke és eszközhiánya, a
hozzá párosuló ellátási gon-
dok, a fogyasztási cikkek hi-
ánya vagy a megvásárláshoz
14 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december
szükséges pénz inflációja re-
ménytelen helyzetet terem-
tett, és éb
eren figyeltem minden meg-
mozdulásra, igéretre, amely
a kivezető utat kínálta. A
nyomorban edzett fülünknek
a baloldal hívása konszonán-
san hangzott.
Nehezen tudtunk eliga-
zodni az 1945-ös választá-
sok plakátjainak igazságá-
ban. Inkább ösztönösen sod-
ródtunk. A középbirtokosok,
a földbirtokosok a kisgazda
párt köré tömörültek. Köz-
tük nem sok keresnivalónk
volt. A parasztpárt felé moz-
dultunk. Tény, hogy a Nem-
zeti Parasztpárt híveinek
többségét a tiszántúli és a
Duna–Tisza közi újgazdák
és a népies eszméken neve-
lődött értelmiség adta. Az or-
szágos választás kisgazda
abszolút többségét tudomá-
sul vettük. Gyerekfejjel nem
a baloldal veresége, hanem a
parasztpárt sikertelensége
okozott csalódást. A jobb- és
baloldaliságról kevés fogal-
munk volt. Közvetlen be-
nyomások, szimpátiák alap-
ján döntöttünk. Amikor ter-
jedt a híre a földreform elleni
támadásnak, az újgazda föl-
dek visszaperlésének, azon a
címen, hogy visszásságok,
túlkapások voltak a földre-
formban, érintettségünk
folytán oda álltunk, ahol a
„földet vissza nem adunk”
jelszava hangzott. A kom-
munista párt állt az újgazdák
tiltakozó tüntetésének élére a
földreformot ért támadás el-
len, a kommunista párttól
függetlenül álltam ezen az
oldalon, bár Rákosival, fa-
lunk kommunista vezetőivel
továbbra sem szimpatizál-
tam. Nyugodtan mondhatom
ezt ilyen távlatból is, hiszen
még az 1947-es választáso-
kon is a parasztpárt válasz-
tási irodáján tevékenyked-
tem. Apám az 1946-ban ala-
kult Újbirtokosok és Föld-
hözjuttatottak Országos Szö-
vetségének helyi szervezeté-
ben keresett támaszt. Bár
sokkal inkább passzív szem-
lélőként, mint az érdekvé-
delmi kérdésekben véle-
ményt nyilvánító tagként.
Ettől függetlenül nyitott volt
minden elhangzó informáci-
óra.
(folytatjuk)
Nagykunsági Tükör
Mozzarella. Egy sikeres mezőtúri projekt
Jó dolog az az emberek éle-
tében, hogy a szép tervek,
elképzelések, álmok általá-
ban előbb-utóbb meg szok-
tak valósulni. Persze ehhez
kell rengeteg kitartás, szor-
galom, céltudatos munka s
talán némi szerencse is. Ha
ezek a tényezők megvan-
nak, akkor már nagyobb baj
nem lehet.
Egy régi, körülbelül 7-8
éves elképzelés, álom való-
sult meg napjainkban Mező-
túron. 2016. május 20-án,
pénteken került sor a mező-
túri tejtermelő bivalytelep
átadó ünnepségére, amely
telep egyedi a vidékünkön,
de talán az egész országban
is. A beruházás hatalmas je-
lentőségű Mezőtúr város
életében, s egyre szélesedni,
bővülni fog a jövőben. El-
gondolás szerint az első bi-
valytejből előállított
mozzarella néhány hónapon
belül elkészülhet.
Az olasz-magyar tulajdonú
Italiagro Kft. újonnan épí-
tett bivalytelepének az ün-
nepélyes átadása nagyon jól
sikerült, úgy olasz, mint ma-
gyar vendégek, vezetők és
szakemberek részvételével.
Az ünnepély levezető el-
nöke Batta Attila Viktor me-
zőtúri alpolgármester volt.
Az ünnepséget megtisztelte
jelenlétével dr. Fazekas
Sándor földművelésügyi
miniszter, dr. Kiss-Rigó
László szeged-csanádi me-
gyéspüspök és Maria
Assunta Accili, az Olasz
Köztársaság magyarországi
nagykövete.
Elsőként Herczeg Zsolt
mezőtúri polgármester kö-
szöntötte a megjelent ven-
dégeket. Kifejtette, hogy ez
a projekt, ez a vállalkozás a
kezdeményező emberek ki-
tartásának, akaraterejének
és hitének, bizalmának kö-
szönhető. Nekik köszön-
hető, hogy ez a régi álom
megvalósult, hogy ez a bi-
valytelep létrejött, átadásra
került. Példaértékű kezde-
ményezés ez a vidéken, hi-
szen nemcsak egy termelő-
üzem jött létre, hanem az
oktatás számára is nagyon
jelentős ez a projekt. A bi-
valytej feldolgozására
egyenlőre a Földművelés-
ügyi Minisztérium fenntar-
tásában működő
gyomaendrődi Bethlen Gá-
bor Mezőgazdasági és Élel-
miszeripari Szakképző Is-
kola felújított tejfeldolgozó
és sajtkészítő üzemében zaj-
lik majd.
Ezután Carlo Tiberi, az
Italoagro Kft. tulajdonos
ügyvezetője szólt a megje-
lent vendégekhez. El-
mondta, hogy a vállalkozás
célja az volt, hogy létrejöj-
jön egy olyan termelő és fel-
dolgozó üzem, amely egy új
ellátási láncot képvisel
majd. Amelynek eredmé-
nyeképpen előállításra kerül
a bivalytejből készült híres
mozzarella sajt. Bizakodá-
sát fejezte ki, hogy ez a nap,
ez az ünnepség a megvaló-
sulás napja, de egyúttal az
indulásé, a kezdeté is, amely
jelentős emelkedést hozhat
a térség gazdasági életében,
az olasz-magyar gazdasági
kapcsolatok erősödésében.
Takács Zoltán, az Italoagro
2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 15
Kft. magyar ügyvezetője
beszédében a beruházás
múltját, kezdetét mondta el.
Ezek szerint 2008-ban, egy
olaszországi motoros kirán-
dulás alkalmából látott egy
bivalyfarmot, amely nagyon
megtetszett neki és elhatá-
rozta, hogy ilyet ő is létesí-
teni fog Mezőtúron. Baráta-
ival terveket, elképzeléseket
szőttek, amelyek az első
időkben nem arattak osztat-
lan sikert és elismerést. De
kitartottak elképzeléseik
mellett, amelyet 2010 után
felkarolt dr. Fazekas Sándor
miniszter és Herczeg Zsolt
mezőtúri polgármester is.
Így lépésről-lépésre, szívós
munkával jött el ez a mai
szép ünnepség, a merész ál-
mok, elképzelések megva-
lósulásának a napja.
Ezután Maria Assunta
Accila nagykövet asszony
üdvözölte a beruházást. Ki-
emelte, hogy ez a beruhá-
zás, ez a projekt a képzésen
keresztül a tudást is közve-
tít, a jövő generációk, a fia-
talok számára. Olasz szem-
pontból is lényeges és büsz-
keségre ad okot ez a projekt,
mert lehetővé teszi ősi olasz
termék térhódítását, megis-
mertetését a magyar piacon.
Boldog István országgyű-
lési képviselő beszédében
az összefogás erejét hangsú-
lyozta, amely a kitartás mel-
lett nagyon jelentős volt a
vállalkozás létrejöttében, hi-
szen összefogott két vállal-
kozó, két ország, a miniszté-
rium, két önkormányzat és
egy iskola is. A jövőben re-
mélhetőleg új munkahelye-
ket, munkalehetőségeket
fog teremteni ez a projekt a
mezőtúri lakosság számára,
amelyre égetően nagy szük-
ség lenne.
Dr. Fazekas Sándor föld-
művelésügyi miniszter ava-
tóbeszédében, hogy a tejter-
melő bivalytelep átadásával
Magyarország természeti
erőforrásaira, a sajtkészítés
olasz és magyar hagyomá-
nyaira építve egy új élelmi-
szer különlegesség születik
Mezőtúron és Gyomaendrő-
dön, a bivalytejből készült a
magyar mozzarella sajt. Ez
a fejlesztés jól egybevág a
magyar agrárpolitika fő tö-
rekvéseivel, új gazdasági
ágazatok teremtésével ha-
zánkban. Ebben a projekt-
ben egyesül az olasz tudás
és hagyomány a nagykun-
sági kitartással. Végül gra-
tulált a 330 millió forintos
fejlesztéshez, amely önerő-
vel önkormányzati összefo-
gással valósul meg.
Végül dr. Kiss-Rigó
László megyéspüspök meg-
áldotta az elkészült bivaly-
telepet. Az átadási ünnepség
a nemzeti színű szalag átvá-
gásával zárult, amely ünne-
pélyes mozzanatot a minisz-
ter, az országgyűlési képvi-
selő, a polgármester és az
ügyvezetők hajtották végre.
Majd az ünnepség után a bi-
valytelep megtekintésére
került sor, amelyen a vendé-
gek nagy érdeklődéssel
szemlélték a legelésző biva-
lyokat, amelyek ma már ha-
zánkban elég ritka látvá-
nyok, valamint gyönyör-
ködhettek két újszülött kis
bivalyborjú látványában is.
A bivalytelep megtekintése
után az ünnepség szakmai
konferenciával folytatódott
a Városházán.
Elsőként professzor dr.
Antonio Borghese, a Nem-
zetközi Bivalyszövetség fő-
titkára előadásában „A bi-
valytenyésztés világgazda-
sági jelentőssége, európai
tendenciái, a bivalytermé-
kek előállítása napjainkban”
című prezentációt hallgat-
hatták meg az érdeklődő
vendégek.
Ezután a magyar bivalyte-
nyésztés helyzetéről, fej-
lesztési lehetőségeiről, kihí-
vásairól beszélt dr. Bogár
Lajos országos főállatorvos,
a Földművelésügyi Minisz-
térium helyettes államtit-
kára.
A mezőtúri bivalytenyész-
tés innovatív terveit Carlo
Tiberi, az Italoagro kft. tu-
lajdonos ügyvezetője ismer-
tette.
Ezt követően Román Ist-
ván, a Földművelésügyi Mi-
nisztérium agrárképzésért
felelős helyettes államtit-
kára „A duális képzés jelen-
tősége az agrárszakképzés-
ben, lehetősége a mezőtúri
bivalyprojektben” címmel
tartott előadást. A bivalyte-
nyésztés és tejfeldolgozás
támogatási és pályázati le-
hetőségeiről dr. Gyuricza
Csaba, a Mezőgazdasági és
Vidékfejlesztési Hivatal el-
nöke számolt be a jelenlé-
vőknek.
Végezetül ifj. Hubai Imre,
a Nemzeti Agrárgazdasági
Kamara vidékfejlesztésért
felelős országos alelnöke
tartotta meg összefoglaló ér-
tékelését a beruházás vidék-
fejlesztési aspektusaiban.
Ezt a szép és nagyjelentő-
ségű átadó ünnepséget köz-
vetítette a mezőtúri kábelte-
levízió, ezért sok mezőtúri
és környékbeli ember meg-
nézhette. Ezeknek az embe-
reknek egy része már több
éve, szinte a kezdetektől
nyomon követte ezt a törté-
netet, az újabb fejleménye-
ket, és sokan szurkoltak,
hogy bár sikerülne a megva-
lósítás. Közöttük voltam én
is, aki már évek óta több
dolgot feljegyeztem erről a
kezdeményezésről, vala-
mint az ünnepi átadás után
pár héttel meglátogattam a
bivalytelepet, és fényképe-
ket is készítettem a vállalko-
zást, a sikeres projektet fel-
dolgozó írásomhoz. Már ek-
kor érződött a fejlődés, a
változás, hiszen a meglévő
34 bivalyhoz (amelyek
Észak-Olaszországból, Cre-
mona megyéből érkeztek)
még további 24 vemhes bi-
valytehén érkezett, valamint
a megnyitón meglévő két
bivalyborjú tizenkettőre
szaporodott. A beruházás je-
len pillanatban öt mezőtúri
embernek ad munkát és
megélhetést, de a jövőben a
munkahelyek száma előre-
láthatóan gyarapodni fog. S
talán hamarosan Mezőtúron
is fognak ezeknek a biva-
lyoknak a tejéből
mozzarellát készíteni.
A magyar vidék egyszerű
embere bizony ma még
nemigen tudja, hogy mi is
voltaképpen az a
mozzarella? Magam is az
enciklopédiákból és az in-
ternetről merítettem ismere-
teimet ezzel kapcsolatban. A
mozzarella porcelánfehér
színű, szálas szerkezetű
gyúrt sajt. A délolaszországi
Campania és Lazia tarto-
mányból származik, ahol a
16. század óta készítik. A
16 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december
gasztronómiai hagyomá-
nyok szerint az első
mozzarellának tekinthető
sajtot 1200 körül készítették
a bencés szerzetesek. A 16.
században honosították meg
Róma és Nápoly környékén
is. Szokásos formája gömb
alakú volt, a tojás és a
zsemle nagysága között. A
nevének jelentése: „tépett”,
„tépett darabka”, amely az
előkészítésének a módjára
utal, ugyanis a nagyobb sajt-
tömbből kézzel tépték ki a
kisebb darabokat, amelyet
kör alakúra formáztak.
Olaszországban a
mozzarellának több válto-
zata is ismert. Az olaszok
nemzeti eledelének is te-
kinthető a mozzarella. A
campaniai és nápolyi olasz
paraszt valószínűleg a múlt-
ban, s talán még ma is, olyan
büszke a maga
mozzarellájára, mint nagy-
kunsági társa a jó birkapör-
költre, a disznótorosra, vagy
a paprikás, fűszeres alföldi
ételekre. De abba is hagyom
már ezt, mielőtt mozzarella-
szakértőnek képeznénk ki
magunkat. Jómagam soha
életemben nem ettem még
mozzarellát, de ha a mező-
túri gyártás be fog indulni,
valószínűleg én is megkós-
tolom majd.
Ha már belekezdtünk
ebbe a témába, néhány mon-
datban nem árt áttekinteni a
magyarországi mozzarella-
készítés nem olyan régi tör-
ténetét is. Ez is a környé-
künkhöz kötődik, a Békés
megyében lévő Szarvas vá-
roshoz. A Szarvasi
Mozzarella története 1991-
ben vette kezdetét. A cég ak-
kor kezdte meg működését a
Szarvashoz nem messze ta-
lálható Örménykúton. A cél
már akkor is az volt, hogy
minél több hazai vásárlóval
megismertessék, megked-
veltessék a különböző olasz
sajtféleségeket. A környék
számos, kiváló minőségű
nyerstejet előállító gazda-
sága nagyban hozzájárult a
cég gyors fejlődéséhez. Így
1996-ban a Szarvasi
Mozzarella Kft. már az első
számú, olasz sajtokat előál-
lító hazai vállalattá fejlő-
dött. 2006-ban megnyitották
a budaörsi logisztikai és ér-
tékesítési központjukat,
amelynek köszönhetően
még hatékonyabban kezd-
ték kiszolgálni az egyre nö-
vekvő fogyasztói igényeket.
2010-ben egy készáru hűtő-
raktárt hoztak létre az ör-
ménykúti központjukban.
2012-ben a Szarvasi
Mozzarella Kft. elnyerte a
MagyarBrands-díjat. 2014-
ben egy új Integrált Válla-
latirányító Rendszert is be-
vezettek. Napjainkban a
Szarvasi Mozzarella Kft.
termékei a mozzarella ősha-
zájának tekinthető Olaszor-
szágban is megtalálhatóak.
E mellett még Romániába is
exportálják termékeiket.
E rövid kitekintés után tér-
jünk vissza a mezőtúri dol-
gokra. Takács Zoltán 2008
évi ötlete, terve bizony elég
nehezen, sok idő múlva va-
lósulhatott meg, régi ma-
gyar szokás szerint. Első
körben támogatást nyert az
ötlet, elképzelés, miszerint
Mezőtúron is jó volna egy
hasonló telep. Az első olasz
megbeszélésről hazaérve
már változott a hozzáállás,
majd 2010-ben az új város-
vezetéssel visszatértek erre
a kérdésre. 2011 január vé-
gén Rómában aláírtak egy
megállapodást a projektre,
amelynek aláírója Mezőtúr
Város Önkormányzata, a
New Technologia Aplicate,
a Szolnoki Főiskola és a ró-
mai Garibaldi Állami Mező-
gazdasági Szakközépiskola
voltak. Ezek után került sor
Mezőtúron a telep kijelölé-
sére, amely nem ment egy-
szerűen. Az erre alkalmas
terület, a közel a nyolcvan
hektáros legelő a Magyar
Honvédség tulajdonát ké-
pezte, de Mezőtúr Város
Önkormányzata megkapta
ezt a területet. 2012 után el-
kezdődtek a tervezési proce-
dúrák. A tervek szerint há-
rom lépésben valósulna meg
a telep. Tervbe vették a sajt-
üzem kialakítását is, de ez
még egy ideig nem lesz
megvalósítható. Abban
eléggé egyetértés volt, hogy
ez a projekt sokat jelent a
város életében, a munka-
helyteremtés és a turizmus
tekintetében egyaránt.
2014. szeptember 19-én,
pénteken újabb fontos ese-
ményhez ért a mezőtúri bi-
valytelep története. Ekkor
került sor az ünnepélyes
alapkőletételre. A bivalyte-
lep a mezőtúri Önkormány-
zat 2,3 hektáros telkén lesz
kialakítva, ezzel a város is
tulajdonrészt szerez a gaz-
dasági társaságban. A
komplexum felépítésére a
vállalkozó nyolcvan millió
forintot kötött a kivitele-
zésre. Az Italoagro Kft. még
az Önkormányzat tulajdo-
nában lévő mintegy hetven
hektáros legelőt is szeretné
használni, amitől a város ve-
zetése nem zárkózik el, de a
tulajdonjogát megtartja. Az
ünnepélyes alapkő letétellel
megindult a telep kialakítá-
sának első fázisa, az istálló
megépítése, amelyet a kivi-
telező 2014. december 20-i
határidővel vállalt elkészí-
teni.
Ekkori tervek szerint a bi-
valytelepre 2015 tavaszán
érkeztek volna a bivalyok,
körülbelül 50 állat, Nápoly
környékéről. Ez az időpont
azonban némileg elhúzó-
dott, mert a bivalyok Mező-
túrra érkezésének várva-
várt napja 2016. február 26-
a lett. Ekkor érkezett Észak-
Olaszországból, Cremona
megyéből szám szerint 34
bivaly, ez a mai embereknek
már eléggé ismeretlen állat.
32 vemhes üsző, valamint 2
bika érkezett, hiszen tudni-
való, hogy ezek az állatok
csak természetes úton sza-
porodnak. A Túri Televízió
jóvoltából ezt az ünnepi ese-
ményt is nyomon lehetett
követni. A bivalyok megér-
kezésének ünnepségén jelen
volt Boldog István ország-
gyűlési képviselő, Herczeg
Zsolt mez6őtúri polgármes-
ter, Batta Attila Viktor me-
zőtúri alpolgármester, Ta-
kács Zoltán, az Italoagro
Kft. magyar és Carlo Tiberi
olasz képviselője. Miköz-
ben a mai embereknek talán
már egzotikumot jelentő bi-
valyok békés egykedvűség-
gel hersegtették a szénát és
szokták az új helyet, a tele-
vízió munkatársai meginter-
júvolták a jelenlévőket, akik
örömüket fejezték ki, hogy
hosszú évek várakozása
után végre megérkeztek
Mezőtúrra a bivalyok. Hi-
szen ez a terv már 7-8 éve
felvetődött, s természetesen
2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 17
rengeteg dolog felmerült
akadályként. Takács Zoltán
ügyvezető szerint nem ke-
vés küzdelem után jutott ide
a projekt. A jövő azonban
már talán könnyebb és
zökkenőmentesebb lesz. A
bivalyok körülbelül négy
hónap múlva ellenek majd
meg, s az ellést követően tíz
nap múlva lesz használható
a tejük. Az Italoagro Kft.
megállapodást kötött a
gyomaendrődi Bethlen Gá-
bor Mezőgazdasági és Élel-
miszeripari Szakképző Is-
kolával. Az előzetes megál-
lapodás értelmében a bi-
valytej felhasználása, a sajt-
készítés az iskola sajtüze-
mében kezdődik, amelyet az
Italoagro Kft. működtet. A
bivalytelep vezetője néhány
hetet töltött Olaszország-
ban, hogy tanulmányozza az
állatok tartásának a módját,
valamint érkezett egy olasz
sajtmester is, aki Gyoma-
endrődön fog tevékeny-
kedni.
Batta Attila Viktor mező-
túri alpolgármester is örö-
mét fejezte ki, hogy végre
megérkeztek Mezőtúrra a
bivalyok. Elmondása szerint
ez a mezőtúri bivalytelep
egyedi dolog, unikum, nem-
csak az Alföldön, hanem ta-
lán az egész országban is.
Ebből az egyediségből adó-
dóan lehet remélni, hogy
idővel nagy idegenforgalmi,
turisztikai vonzása is lesz.
Hiszen a fiatalabb generá-
ciók többsége talán még
soha életében nem látott bi-
valyt. De fontos ez a projekt
Mezőtúrnak és környékének
munkahelyteremtés szem-
pontjából is. Hiszen a bi-
valytelep bővítésével, a bi-
valyok szaporodásával és a
tejhozam megnövekedésé-
vel lehetőség nyílik arra is,
hogy itt helyben, Mezőtúron
létesüljön olyan üzem,
amely jó minőségű
mozzarellát és egyéb élel-
miszereket gyártana majd.
Hiszen nagyon fontos dolog
az, hogy a hazai állatállo-
mány növekedjék, s a lakos-
ság itthon gyártott, jó minő-
ségű, egészséges élelmisze-
reket tudjon vásárolni és fo-
gyasztani. Ezt erősíti ez a
régi álom megvalósulása, ez
a sikeres projekt, a mezőtúri
bivalyfarm létrejötte is,
Lassan az írás vége felé
közeledve, mit is mit tud
még az ember mondani. Ír-
hatnám ezzel kapcsolatban,
szinte közhelyszerűen a régi
magyar szólásmondást, mi-
szerint jó munkának idő
kell. Lassú vízpartot mos,
aki mer, az nyer. A kitartó
munka meghozza a maga
gyümölcsét. S esetünkben
ezek a közhelyszerűségek,
szólásmondások egytől-
egyik mind igazak is. Ami
azért valahogy talán
mindannyiunknak meg-
nyugtató. S nagy öröm ne-
kem – aki a kezdetektől
nagy érdeklődéssel figyel-
tem ezt a dolgot -, hogy a ré-
gen elkezdődött történet el-
érkezett egy nagyon fontos
állomáshoz, ahonnét már
vissza is, de talán még in-
kább előre lehet tekinteni.
Hogy elérkezett ez a szép át-
adási ünnepség, amely do-
lognak rajtam kívül, gondo-
lom, hogy még nagyon so-
kan örülnek ezen a vidéken.
Magam csupán ezzel a kis
írással tudok hozzájárulni
valamicskét ehhez a sikeres
mezőtúri projekthez. S te-
szem ezt jó szívvel s igaz
örömmel, már csak azért is,
mert nekem egyáltalán nem
ismeretlenek ezek a jámbo-
ran kérődző, dagonyázó fe-
kete állatok. Gyermek- és if-
júkorom világát idézik, ami-
kor a mesterszállási terme-
lőszövetkezetben talán még
tizenöt-húsz bivaly is volt.
Boldogult édesapám mellett
sokat dolgoztam nyáron már
gyermekkoromban, s még
később is a bivalyokkal.
Édesapám borjúgondozó
volt, a növendék marhák
alól hetente kellett az istál-
lóból a trágyát kihordani.
Erre a célra a bivaly által hú-
zott kordé szolgált. Egy-egy
alkalommal 15-20 kordé
trágyát is kihordtunk a trá-
gyadombra, amely nehéz
munka után bizony este
nemigen kellett ringatni az
embert.
Ezek a dolgok is eszembe
jutottak, miközben ehhez az
íráshoz fényképeket készí-
tettem egy szép júniusi na-
pon. Éppen szerencsém is
volt, mert az egyik ügyve-
zető, Takács Zoltán, két
olasz férfi és egy tolmácsnő
társaságában éppen elmenni
készült a telepről, amikor
megérkeztem. Gyorsan el-
mondtam, hogy mit akarok,
amire Takács Zoltán barát-
ságos mosollyal bólogatott,
majd szólt a telepen lévő
dolgozónak, hogy vezessen
körbe. A kedves, barátságos
és jószándékú fiatalember
valóban mindent megmuta-
tott, cakkompakk. Örömmel
mondta, hogy szépen szapo-
rodik a bivalyállomány, hi-
szen még hoztak 24 darab
bivalytehenet, valamint az
átadó ünnepségen lévő két
kis bivalyborjú tizenkettőre
szaporodott, amelyeket meg
is mutatott nekem. Erre ma-
gam is beszéltem neki a bi-
valyokkal kapcsolatos em-
lékeimről és munkálkodá-
somról. Majd kikísért a ka-
puhoz, ahol megköszöntem
a segítségét s további sike-
res tevékenységet kívántunk
egymásnak.
Mint ahogy további sikere-
ket, szép jövőt kívánok a na-
18 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december
gyon várt, de nehezen meg-
valósult bivalytelep (majd
későbbiekben a sajtüzem)
további tevékenységéhez.
Hogy gyarapítsa mezőgaz-
daságunkat, gyarapítsa Me-
zőtúr és környéke értékeit.
És erősítse meg ez a szép
történet mindannyiunkban
azokat az értékeket, amivel
ez a sikeres mezőtúri pro-
jekt létrejött: a munka szere-
tetét, a hitet, a kitartást, a
merész álmokat, a küzdő-
szellemet, az együttműkö-
dést, az emberi értékek és
hagyományok megbecsülé-
sét és az ezekre való tudatos
építkezést. Hiszen élhető jö-
vőnk is körülbelül ezeken a
dolgokon alapszik. Köszö-
net mindazoknak a magya-
roknak és olaszoknak, akik
Mezőtúron ezért a jövőért
dolgoztak és dolgoznak.
Kovács János
Nagyon sok szeretettel köszöntjük az októberben névnapjukat ünneplő Petrákat, Helgákat, Ferenceket,
Renátákat, Amáliákat, Koppányokat, Brigittákat, Kálmánokat, Terézeket, Hedvigeket, Nándorokat,
Orsolyákat, Elődöket, Gyöngyiket, Blankákat, a novemberben névnapjukat ünneplő Mariannákat,
Károlyokat, Imréket, Zsomborokat, Rékákat, Mártonokat, Szilviákat, Alizokat, Vandákat, Alberteket,
Gergőket, Jenőket, Erzsébeteket, Zsókákat, Jolánokat, Emmákat, Katalinokat, Katinkákat, Andrásokat,
valamint a decemberben névnapjukat ünneplő Melindákat, Vivieneket, Ferenceket, Borbálákat,
Barbarákat, Miklósokat, Máriákat, Juditokat, Árpádokat, Gabriellákat, Lucákat, Etelkákat, Violákat,
Tamásokat, Viktóriákat, Ádámokat, Évákat, Istvánokat, Jánosokat, Dánieleket, Dávidokat és
Szilvesztereket!
Tisztelt Mesterszállásiak!
Keressük a melléket fotómásolat EREDETI fényképét.
1) A kb. 1936-os fotón Majzik Elek tanyáján cséplés Dékány János cséplőgépével.
2) Egy másik kb. 1940-es fotót is keresünk, melyen ifj. Dékány János "vezeti" 4-5 éves korában a
cséplőgép gőzgépét az egyik mesterszállási utcán.
A jobb minőség érdekében szeretnénk szkennelni, másolni a családi fotóalbumunkba.
Ezután azonnal adjuk vissza a fotókat a gazdájának.
Előre is köszönettel: Víg László, a fotón lévő Dékány János unokája Kunszentmártonból
Tel: 20/828-9103
2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 19
A mesterszállási Önkormányzat
képviselőtestülete, Kiss Gábor polgármester
úr és a Szerkesztőség minden kedves
mesterszállási lakosnak és a „Falufigyelő”
minden kedves olvasójának kegyelemteljes,
békés és áldott Karácsonyi Ünnepeket és
reményteljes Boldog Újesztendőt kíván.
20 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december
Köszönetnyilvánítás
Hálás szívvel mondunk köszönetet
mindazoknak a rokonoknak, szomszédoknak,
ismerősöknek, akik
Széles Istvánné
Szül. Andracsek Margit
temetésén megjelentek, sírjára koszo
rút, virágot helyeztek, mély fájdalmunkban és
gyászunkban velünk éreztek.
A gyászoló család
Faluf i gy e l őA Mesterszállási Községi Önkormányzat,
Egyházközség, Nyugdíjas Klub és Ifjúsági
Klub kiadványa
Szerkesztő: Kovács János
Tördelő szerkesztő: Lukács Margit
Felelős kiadó: Községi Önkormányzat
A szerkesztőbizottság címe:
5452 Mesterszállás, Rákóczi út 15.
Nyomtatja: Príma Nyomda és Reklámstúdió
Kft. Mezőtúr, Dózsa György út 42-44.
Tel.: 56/550-794
Emlékezés Felföldi Ignác
halálának 3. évfordulójára.
„Megállt a drága szív, mely élni vágyott,
pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott.
Nélküled üres és szomorú a házunk,
nem hisszük el, hogy téged hiába várunk.
Nem vársz már bennünket ragyogó szemekkel,
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
Mindig egy célod volt, a családért élni,
ezt a kegyetlen halál tudta csak széttépni,
de abban reménykedtünk, hogy jó helyre mentél,
hisz te a jónál is jobbat érdemelnél.
Elmentél, pedig sok dolgod lett volna még,
megtölteni szépséggel családod életét.
Elmentél, s veled együtt eltűnt a remény,
de lelkünk egy darabja utadon elkísér.
Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy,
mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.”
Emléked szívünkben örökké él.
Szerető családod
Emlékezés
Fájó szívvel emlékezünk
Nagyistókné Szaszkó Évára (1958. 09.03. -
2015. 11. 14.), 1 éve már, hogy egy tragikus pillanat
megölte szívedet, megpihent a dolgos szív. Áldás és
hála övezze a sírt. Gyermekeidnek drága édesanyja,
szüleidnek szerető gyermeke, jó testvér, sógor,
keresztszülő és rokon! Bánatos családodnak most az
őrangyala.
„Csillag volt ő, mert szívből szeretett,
S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett.
Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap,
De szívünkben él, és örökre megmarad.”
Szerető családod
Megemlékezés
Pálinkás András
halálának 5. évfordulójáról.
„Ne hidd, hogy feledni fogunk,
A sors bármerre vezet,
Emléked szívünkbe vésünk,
A szív pedig soha nem feled.”
Szerető családod