695

GLOBALIZÁCIÓ ÉS CIVILIZÁCIÓKVendégszerkesztô: ROSTOVÁNYI ZSOLT

Beszámoló az MTA 2002. májusi közgyûlésérõl

TudományMagyar

2002•6

Magyar Tudomány • 2002/6

696

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FOLYÓIRATA. ALAPÍTÁS ÉVE: 1840CVIII. kötet – Új folyam, XLVII. kötet, 2002/6. szám

Fôszerkesztô:CSÁNYI VILMOS

Vezetô szerkesztô:ELEK LÁSZLÓ

Olvasószerkesztô:BARABÁS ZOLTÁN

Szerkesztôbizottság:ÁDÁM GYÖRGY, BENCZE GYULA, CZELNAI RUDOLF, CSÁSZÁR ÁKOS, ENYEDI GYÖRGY,KOVÁCS FERENC, KÖPECZI BÉLA, LUDASSY MÁRIA, NIEDERHAUSER EMIL,SOLYMOSI FRIGYES, SPÄT ANDRÁS, SZENTES TAMÁS, VÁMOS TIBOR

A lapot készítették:CSATÓ ÉVA, GAZDAG KÁLMÁNNÉ, HALMOS TAMÁS, MATSKÁSI ISTVÁN, PERECZ LÁSZLÓ,SPERLÁGH SÁNDOR, SZABADOS LÁSZLÓ, SZENTGYÖRGYI ZSUZSA, F. TÓTH TIBOR

Lapterv, tipográfia:MAKOVECZ BENJAMIN

Szerkesztôség:1051 Budapest, Nádor utca 7. • Telefon/fax: 3179-524matud@helka.iif.hu • www.matud.iif.hu • www.mta.huKiadja az Akaprint Kft. • 1115 Bp. Bártfai u. 65.Tel: 2067-975 • akaprint@matavnet.hu

Elôfizethetô a FOK-TA Bt. címén (1134 Budapest, Gidófalvy L. u. 21.);a Posta hírlapüzleteiben, az MP Rt. Hírlapelôfizetési és ElektronikusPosta Igazgatóságánál (HELP) 1846 Budapest, Pf. 863,valamint a folyóirat kiadójánál: Akaprint Kft. 1115 Bp. Bártfai u. 65.

Elôfizetési díj egy évre: 5 376 FtTerjeszti a Magyar Posta és alternatív terjesztôkKapható az ország igényes könyvesboltjaiban

697

TARTALOM

Beszámoló az MTA 2002. májusi közgyûlésérõl ……………………………………… 698

Globalizáció és civilizációk • Vendégszerkesztô: ROSTOVÁNYI ZSOLTRostoványi Zsolt: Bevezetõ ……………………………………………………………… 706Szentes Tamás: A globalizációs folyamat kedvezõ és kedvezõtlen hatásai ………… 708Vitányi Iván: A civilizáció és a kultúra paradigmái …………………………………… 720Chikán Attila: A gazdaság globalizációja és a civilizációk különbözõsége ………… 730Simai Mihály: Civilizációk és civil társadalmak a 21. század elején …………………… 738Bayer József: Globális média, globális kultúra ………………………………………… 748Csányi Vilmos: Az egyszemélyes csoportok és a globalizáció ………………………… 762Hankiss Elemér: 2001. szeptember 11. – fordulópont? ………………………………… 775Rostoványi Zsolt: A civilizáció(k) globalizálódása

avagy a globalizáció (de)civilizálódása?……………………………………………… 785Csizmadia Sándor: Konfliktusok és interpretációk a posztbipoláris világban ……… 800Palánkai Tibor: Globalizáció – civilizációk – Európa ………………………………… 814

MegemlékezésSzabó Árpád (Kutrovácz Gábor)………………………………………………………… 828Terplán Zénó (Kozák Imre)……………………………………………………………… 831

A Magyar Professzorok Világtanácsa Agrártudományi Szekció állásfoglalása ………… 834

KönyvszemleA globalizáció kihívásai és Magyarország (Csaba László) …………………………… 836Surányi Sándor: Források, népesedés a globális gazdaságban (Blahó András)…… 838

CONTENTS

Account of the May 2002. General Assembly of the MTA …………………………… 698

Globalization and Civilizations • Guest editor: ROSTOVÁNYI ZSOLTRostoványi Zsolt: Preface………………………………………………………………… 706Szentes Tamás: Positive and Negative Effects of Globalisation……………………… 708Vitányi Iván: Paradigms of Civilisation and Culture …………………………………… 720Chikán Attila: Globalisation of the Economy and Difference of the Civilisations……… 730Simai Mihály: Civilisations and Civil Societies at the Beginning of the 21st Century… 738Bayer József: Global Media, Global Culture…………………………………………… 748Csányi Vilmos: The One-Member Groups and the Globalisation Process ………… 762Hankiss Elemér: 11 September 2001: Turning Point? ………………………………… 775Rostoványi Zsolt : Globalisation of Civilisation(s) or (de)Civilisation of Globalisation… 785Csizmadia Sándor: Conflicts and Interpretations in the Post-Bipolar World………… 800Palánkai Tibor: European Identity……………………………………………………… 814

Obituary ……………………………………………………………………………………… 828

Agricultural Higher Education of Hungarian Language in Transylvania …………… 834

Book Review ………………………………………………………………………………… 836

Magyar Tudomány • 2002/6

698

A Magyar Tudományos Akadémia 2002.május 6–7-én tartotta 170. rendes közgyûlé-sét. Az ülést megnyitó Glatz Ferenc r. tag, azMTA elnöke köszöntötte a jelenlevõket,köztük Göncz Árpád volt államfõt, aki dísz-vendégként a közgyûlések állandó meghí-vottja. Mádl Ferenc köztársasági elnök, azMTA rendes tagja az Alkotmányból fakadóhivatalos kötelezettségei miatt nem tudottjelen lenni a nyitóülésen. A közgyûlést azakadémiai tisztújítás emelte ki a szokásosmájusi munkaközgyûlések közül. Erre valótekintettel az MTA elnöksége a levezetõ el-nökök személyére is olyanokat jelölt, akikvagy nem választhatók, vagy nem szerepel-nek az akadémiai vezetõ tisztségre jelöltekközött.

A megnyitó után a résztvevõk kegyele-tük jeléül néma felállással emlékeztek azelõzõ közgyûlés óta elhunyt Gáspár Rezsõ,Kõrös Endre és Terplán Zénó r. tagokra, va-lamint Alekszej G. Szityenko t. tagra.

A délelõtti ülést levezetõ Enyedi Györgyr. tag, alelnök megállapította a közgyûléshatározatképességét, majd a jelenlevõk elfo-gadták a tárgysorozatot. Ezután a közgyûlésmegválasztotta a jegyzõkönyv-hitelesítõ, ahatározatszövegezõ és a szavazathitelesítõbizottságokat, majd az Akadémia díjainakátadása következett.

Az MTA elnöksége az Akadémiai Arany-érmet 2002-ben Fejes Tóth László r. tagnak,a Szász Tudományos Akadémia külsõ tag-jának, a Wissenschaftliche GesellschaftBraunschweig levelezõ tagjának, a Salzburgi

Egyetem díszdoktorának adományoztaéletmûvéért, a fedések és elhelyezkedésekelméletének területén kifejtett tudományosmunkásságáért, a magyar diszkrét geomet-riai iskola megteremtéséért. A diszkrét geo-metria világviszonylatban is az õ tevékeny-sége nyomán vált önálló tudományággá.

Az MTA legmagasabb elismerésévelkitüntetett matematikus megilletõdöttenmondott köszönetet.

Akadémiai-díjat kapott:

• Bodnár György, az irodalomtud. doktora,egyetemi tanár, az MTA IrodalomtudományiIntézetének ny. igazgatója a 20. századi ma-gyar irodalomtörténet folyamatait feldolgozósokoldalú munkásságáért, ezen belül külö-nösen Kaffka-monográfiájáért, amelyet aszemléleti és módszertani távlatosság ki-emelkedõvé tesz a mûfaj történetében;• Rainer M. János Ph. D., az 1956-os Intézetigazgatója, a magyar történelem 1945 utánikorszakát felölelõ kutatásaiért, ezen belülNagy Imre életét és politikáját bemutató két-kötetes életrajzi munkájáért, amely az utóbbiévek jelentõs hozzájárulása a 20. századi tör-ténelem jobb megismeréséhez;• Komjáth Péter, a matematikai tud. dokto-ra, az ELTE Számítógép-tudományi Tanszé-kének tszv. egyetemi tanára a halmazelmé-let kutatásában elért, világviszonylatban iskiemelkedõ tudományos eredményeiért, alegnehezebb technikák virtuóz alkalmazá-sáért és továbbfejlesztéséért, amelyekkel új

BESZÁMOLÓAZ MTA 2002. MÁJUSI KÖZGYÛLÉSÉRÕL

699

utakat nyitott a halmazelméletben és a vég-telen kombinatorikában;• Galiba Gábor, az MTA doktora, az MTA Me-zõgazdasági Kutatóintézet tud. fõmunka-társa, Pauk János, a mezõgazd. tud. kandidá-tusa, a Gabonatermesztési Kutatóintézet tud.fõmunkatársa és Solti László, az állatorvos-tud. doktora, a SZIE Állatorvos-tudományi Kardékánja a mezõgazdasági biotechnológia,közelebbrõl a kultúrnövények molekulárisnemesítése, genom-analízise, illetve az em-lõsök in vitro termékenyítése, valamint a mo-noklonális ellenanyag alapú diagnosztikairendszerek szaporodásbiológiai alkalmazásaterületén elért nemzetközileg is kimagaslóeredményeikért és jelentõs oktatói, tudo-mányos és társadalmi teljesítményükért(megosztott díj);• Kovács L. Gábor, az orvostud. doktora, aPécsi Tudományegyetem intézetigazgatóegyetemi tanára, a szombathelyi Marku-sovszky Kórház oszt. vez. fõorvosa elméletikutatóként, majd laboratóriumi szakember-ként végzett magas színvonalú tudományoskutatómunkájáért; a hormonális és idegi sza-bályozó mechanizmusok kölcsönhatásánakelemzéséért, különösen az alkohol- és kábító-szerfüggõ szervezetre vonatkozóan, amely-lyel hazai és nemzetközi elismerést szerzett,továbbá a széles körû nemzetközi együtt-mûködés kialakításáért és részvételéért a la-boratóriumi diagnosztika európai irányítá-sában;• Székely Vladimír, a mûszaki tud. doktora, aBMGE Elektronikus Eszközök Tanszékénektszv. egyetemi tanára iskolateremtõ munkás-ságáért, a mikroelektronika és a félvezetõeszközök területén elért eredményeiért, azelektronikus eszközök termikus analíziséreés tervezésére létrehozott, nemzetközilegis elismert, sikeres kutató/oktatóközpontmegteremtéséért a vezetése alatt álló tan-széken;• Kálmán Erika, a kémiai tud. doktora, a BayZoltán Anyagtudományi és Technológiai In-

tézet igazgatója, egyetemi magántanár, azMTA Kémiai Kutatóközpont Kémiai Intéze-tének tud. oszt. vezetõje különbözõ inhibi-torok korróziógátló hatásának meghatározá-sában, a molekulaszerkezet és a korrózió-gátló hatás közötti összefüggések tisztázásá-ban, az inhibitorok hatásmechanizmusánakfelderítésében elért tudományos eredmé-nyeiért és azok gyakorlatban is megvalósítotthasznosításáért;• Kéri György, az MTA doktora, a SOTE EKSZ1. Biokémiai Intézetének tud. tanácsadójaés Raskó György, az orvostud. doktora, azMTA Szegedi Biológiai Központ GenetikaiIntézetének igazgatója kiemelkedõ orvos-biológiai kutatási eredményeikért. Raskódoktor a rák molekuláris genetikai, diagnosz-tikai célú jellemzése, valamint a DNS-repa-ráció tanulmányozása és a rákos transzfor-máció kialakításában szerepet játszó génekhatásmechanizmusának vizsgálata terénvégzett úttörõ munkát, Kéri doktor az anti-tumor hatású gyógyszer-hatóanyagok ku-tatásában ért el kiemelkedõ eredményeket:kifejlesztett két, tumorszelektív hatású pep-tidhormon-származékot és több, a növekedé-si faktor receptorának gátlásában igen haté-kony molekulát, amelyek közül két anyagklinikai fejlesztés alatt áll (megosztott díj);• Pálné Kovács Ilona, az MTA doktora, azMTA Regionális Kutatások Központjánakigazgatója a hazai regionalizmus, az önkor-mányzatiság és a közigazgatás összefüg-géseinek nemzetközileg is elismert és nagygyakorlati hasznú kutatási eredményeiért,különösen a Regionális politika és köz-igazgatás címû könyvéért;• Götz Gusztáv, a földrajztudomány dok-tora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemegyetemi tanára a dinamikus meteorológiaés a káoszelmélet légköri alkalmazása terü-letén kifejtett kutatásaiért, a Káosz és pro-gnosztika címû könyvéért;• Beke Dezsõ, a fizikai tud. doktora, a Debre-ceni Egyetem Szilárdtestfizika Tanszékének

Beszámoló az MTA 2002. májusi közgyûlésérõl

Magyar Tudomány • 2002/6

700

tszv. egy. tanára a diffúzió és szegregációnanoszerkezetekben témakörben az elmúltöt évben közölt eredeti eredményeiért,amelyeket már monográfiák is idéznek. Avezetésével Debrecenben létrejött diffúziósiskola nemzetközi hírnévre tett szert, ame-lyet a nagy presztízsû Landolt-Börnstein soro-zat nemrég megjelent két kötetének szer-kesztésére vonatkozó felkérés is igazol.

Akadémiai Újságírói Díjat kapott

• Jéki László, a fizika tud. kandidátusa, azMTA KFKI Részecske- és Magfizikai Ku-tatóintézet tud. fõmunkatársa;• Ráday Mihály, a Magyar Televízió Rt.fõmunkatársa.

A kitüntetési ceremónia után a közgyûlés azelnöki expozéval folytatódott. A hat éve azMTA elnökeként tevékenykedõ GlatzFerenc nemcsak a legutóbbi fél évet érté-kelte, hanem az 1996 óta eltelt idõszakra isvisszatekintett.

Az elmúlt hónapok fõ akadémiai esemé-nye a tisztújítás elõkészítése volt. Az Akadé-mia vezetõ tisztségviselõi arra is ügyeltek,hogy jól elõkészítsék a következõ vezetõségmunkáját. A közelmúltban befejezte munká-ját a konszolidációs bizottság. Tevékeny-ségük végén összefoglalták, milyen felada-tok megoldására van még szükség a konszo-lidáció tényleges befejezéséhez:

• a garantált létszám alacsony,• pótolni kell az elmaradt beruházásokat,• az újonnan létrehozott kutatóközpon-

tok szerkezete esetenként módosításra szorul.Az Akadémia mozgalmas életére jellem-

zõ, hogy a havonta ülésezõ elnökség leg-utóbb olyan fontos témákkal foglalkozott,mint az MTA doktora cím és a professzorikinevezés viszonya, valamint a Bolyai Jánoskutatási ösztöndíj pénzügyi feltételeinek mó-dosítása (adómentes és a minimálbérhez kö-tött legyen).

Örvendetes, hogy a civil és a gazdaságiszféra tudománypártoló tevékenysége azutóbbi idõben megerõsödött. A legújabb fel-ajánlások: évi 3 millió Ft egy akadémiai Ta-lentum-díjra, ingatlan adományozása egykisebbségkutató és kulturális központ létesí-tésére Pozsonyban, továbbá a GE 100 millióFt-ja akadémiai díj- és ösztöndíjrendszerre.

Kétszer három éves elnöki tevékenysé-gérõl számot adva Glatz Ferenc elmondta,hogy a feladatok megoldásában a csapat-munka híve volt, arra törekedve, hogy min-den elintézendõ munkára legyen megfelelõszakember. Az elnöki megbízatás átvételekoraz új viszonyok (a világhelyzet és az új szel-lemi és tudományos áramlatok) között megkellett határozni az MTA helyét. A helyzetetfelmérve az alábbi következtetéseket von-ták le, illetve célokat tûzték ki:

• az Akadémiának a meritokrácia elvénalapuló civil szervezetként kell mûködnie,

• új tudománypolitikai reform véghez-vitele, amely nem a kormánytól vagy pár-toktól indul ki (szemben az 1927., illetve az1986. évivel),

• a tudományos kutatás finanszírozásá-nak reformja (itt nagy volt az elõrelépés),

• unióképes kutatásszervezetet kell lét-rehozni (a folyamat még nem fejezõdött be),

• az MTA kultúrnemzeti alapra helyezése,• az MTA konszolidációja,• az Akadémiának hármas fukciót kell

ellátnia: tudományos mûhely, a kutatói tár-sadalom érdekképviselõje és a nemzet ta-nácsadója.

E célok mindegyikét sikerült teljesíteni,ugyanez viszont nem mondható el az Aka-démia és a Kincstár viszonyának rendezé-sérõl.

Az Akadémia elnöke részletesen kifej-tette, hogy milyen eredményekre vezetetta hármas funkció vállalása.

Tudományos mûhelyként az Akadémiafõ feladatai közé tartozik viták, elõadásokszervezése, különféle tudományos kiadvá-

701

nyok megjelentetése, illetve a kutatóhálózatfelügyelete. Az intézetek konszolidációjavégbement, de a tanszéki kutatócsoporto-kéra nem került sor. Új kutatási területek in-dultak be, és lezajlottak a diszciplínaviták. Arendszeresség programjának meghirdetéseés megvalósítása (pl. a székfoglalók, köz-gyûlési elõadások, emlékbeszédek nyomta-tott formájú közreadása) erõsítette a szinte-tizáló látásmódot a kutatói gondolkodásban.Az MTA kiadói tevékenysége mégsem te-kinthetõ sikeresnek, a tudományos mûvekhazai megjelentetése az Akadémiai Kiadóprivatizációja után megoldatlan. Sikerkéntkönyvelhetõ el viszont, hogy a Magyar Nagy-lexikon kiadását folytatni lehetett.

A beszámolási idõszakban fejezõdött bea díjrendszer reformja (1999): újabb díjak ala-pításán kívül ismét odaítélték az évtizedekóta szüneteltetett Bolyai János MatematikaiDíjat.

A struktúrabizottság minden igyekezeteellenére sem sikerült tisztázni, hogy milyenlegyen az egyes tudományterületek aránya,és a szakmai bizottságok feladatait illetõen isvannak bizonytalanságok.

Az MTA nemzetközi kapcsolatainakrendszerében nagy elõrelépést hozott az1999-ben Budapesten rendezett TudományVilágkonferenciája. A legfontosabb feladatmos ezen a téren az EU és Magyarországtudományos kapcsolatainak elmélyítése.

A kutatók érdekeinek képviselõjekéntaz MTA országos autonómiáját kihasználvacselekedett (az egyetemek lokális autonó-miát élveznek). Az Akadémia tevékenysé-gének kultúrnemzeti alapra helyezésével ahatáron kívüli kutatók is köztestületi tagokkáválhatnak. Az õ munkájukat segíti elõ az egy-mást követõen megindított Kapcsolatok-,Domus- és Szülõföld-program. 2001-ben azegyházi keretek között tevékenykedõ, teo-lógiával foglalkozó kutatókat is sikerült be-vonni a köztestület munkájába. Ennél is fon-tosabb a kutatói utánpótlás biztosítása és a

fiatalok bevonása a köztestületbe. A poszt-doktori idõszakban elnyerhetõ Bolyai Jánoskutatási ösztöndíj megalapítása volt a leg-fontosabb lépés e téren; a jelenlegi és a ko-rábbi ösztöndíjasok egyre több helyen alapí-tanak Bolyai-klubot. Az Akadémia és a fiatalkutatók kapcsolata e klubok segítségévelépíthetõ ki.

Ugyancsak fontos lépés volt a társada-lom felé nyitás: megkezdte mûködését atársadalmi kapcsolatok bizottsága, jó kezde-ményezésnek bizonyult a Tudomány Nap-jának megünneplése. A médiával való kap-csolat a kezdeti sikerek után leépült, külö-nösen a televíziókból szorultak ki a tudomá-nyos mûsorok.

Az Akadémia országos jelenlétét nagy-ban elõsegítik a területi bizottságok. Az MTAegész országra kiterjedõ szerepét jelzi az or-szággyûlés részére rendszeresen készítendõjelentés, amelyben az MTA-nak az egészhazai tudományosságot kell áttekintenie.

Az Akadémiai Klub létrehozásával az MTAvezetése a kutatói közérzeten igyekezettjavítani.

Nem sikerült elõrelépni a diszciplinárisszervezõdésû tudományos társaságok és azMTA kapcsolatának kiépítésében. Csak azMTESZ-szel és a MOTESZ-szel szoros a kap-csolat, e szervezetek elnökei maguk is tagjaiaz MTA-nak.

Annak érdekében, hogy az MTA a nem-zet tanácsadójaként szolgálhasson, meg-kezdte stratégiai kutatási programját. E kuta-tások számos területen (pl. agrárium, Alföld,Duna, energetika, ökológia, vízgazdálkodásstb.) feltárták az alternatívákat és igyekeztekfeloldani az ellentmondásokat. A stratégiaikutatásokról monográfiák jelentek meg,amelyek sikerét jelzi, hogy politikusok, kor-mánytisztviselõk és közéleti személyiségekhasználják e munkákat, hivatkozva a bennükfoglaltakra.

A magyar millennium tiszteletére és azMTA alapításának 175. évfordulója alkalmá-

Beszámoló az MTA 2002. májusi közgyûlésérõl

Magyar Tudomány • 2002/6

702

ból rendezett ülésekkel az MTA szinténnemzeti feladatainak tett eleget, és e térenis jól vizsgázott. A tudománypolitika elvi kér-déseinek folyamatos kutatása és az azokbanvaló akadémiai állásfoglalás szintén túlmutataz MTA keretein.

Glatz Ferenc itt fejezte ki köszönetét aHorn- és az Orbán-kormánynak, megemlít-ve azt a tényt, hogy a politikai elit tudo-mányhoz fûzõdõ viszonya megfelelõ volt.

Az Akadémia jelenlegi helyzetérõl szólvaGlatz Ferenc úgy fogalmazott, hogy a kon-szolidáció véghezvitelével az MTA nem nyu-galmi állapotba került, és az autonómia semjelentheti a kialakult helyzet változatlanságát.Szükség esetén a funkciókat módosítani kell.

Az elnöki megbízatástól búcsúzó Glatzakadémikus személyes hangú zárógondo-lataiban arról szólt, hogy akadémiai veze-tõként szívesen csinálta, amit tett, még haközben olykor bosszankodott is. Annak isörül, hogy mostantól kezdve csak tag leszabban a csapatban, amelynek eddig a kapitá-nya volt, hiszen az ember közösségi lény. Akülönféle tudományterületek mûvelõivelbeszélve, szövegeiket szerkesztve és olvas-va szellemileg gazdagodott, ami folytatandótörténészi tevékenységére is kihat.

Az elnök beszédét a fõtitkári expozé kö-vette: Kroó Norbert r. tag bevezetõjébenarra utalt, hogy a korábbi közgyûlési hatá-rozatnak megfelelõen írásos fõtitkári be-számolót terjesztett a közgyûlés elé. Elõ-adásának célja az írásban közreadott tényekkeretbe foglalása, és hogy a ciklus zárásakora fõtitkár a közgyûlés elõtt nézzen szembemagával. Számvetése során röviden értékel-te, milyen mértékben valósultak meg a kitû-zött célok, feladatok.

Az MTA szerepe erõsödött a tudomány-politika kialakításában és végrehajtásában(az OTKA pályázati alapjából 30 % jut azMTA-ra, az NKFA nyertes pályázatainak oda-ítélt összegnek pedig 25 %-a támogat akadé-miai kutatást).

Nõtt a köztestület létszáma. Az átlagélet-kor azonban 58 év, így nagy szükség van afiatalok bevonására. Több gondot kell for-dítani a doktoranduszokkal való kapcsolatra.

Befejezõdött az Akadémia stabilizációja.Az utóbbi idõben az intézetek vezetõi márnem panaszaikkal, hanem terveikkel keres-ték fel a fõtitkárt. Újabb keletû gond, hogy apályázati források miatt korlátozott az igaz-gatók mozgástere. A költségvetés az intéze-tek kiadásainak csak a felét finanszírozza.

A természettudományi intézeteknekigazodniuk kell a 21. század kihívásaihoz(inter- és multidiszciplinaritás). A tudomá-nyos tanácsokba érdemes külföldi szakem-bereket is bevonni.

Az eredményesség javítását, a tudomá-nyos minõség emelését bizonyító számokataz írásos beszámoló rögzíti; a kutatási ered-mények a hagyományoknak megfelelõenhárom kötetben összefoglalva jelentek meg.

A pályázati rendszerû finanszírozásbanvaló eredményességet tükrözi, hogy öt aka-démiai intézetnek sikerült elnyernie az EUkiválósági központ címet.

Az interdiszciplináris kutatások erõsítésemegfelel a nemzetközi tendenciáknak. Atudományterületek kapcsolódásaival együttaz azonos diszciplínákon belüli nemzetköziösszefogás is egyre nagyobb méreteket ölt– nõ az egyes témákkal foglalkozó kutató-csoportok kritikus mérete.

A kutatási eredmények átfogó és folya-matos értékelését (benchmarking) szolgálóakadémiai publikációs adatbázis 2002 õszénválik mûködõképessé.

Az akadémiai bizottságok feladatainak,szerepének tisztázása. E téren is maradtaktovábbi teendõk.

A támogatott kutatócsoportok erõsítése.A korábban 3 éves támogatási ciklust 4 évrenövelték. Az igény jóval nagyobb a lehetõ-ségnél (a létszám tekintetében kétszeres, atámogatási összeget illetõen pedig három-szoros).

703

A határon túli magyar tudományosságtámogatása terén nagyot lépett elõre azMTA. A Domus- és a többi program mellettide sorolandó a Nemzeti és Etnikai Kisebb-ségi Kutatóintézet megalapítása is.

Az MTA Könyvtára helyzetének rende-zésében az alapkérdést nem sikerült megol-dani. El kell érni, hogy a hálózati könyvtárakfenntartási költsége alapellátásnak minõ-süljön. Az elektronikus szolgáltatások terénviszont nagy az elõrelépés (Web of Science,Elsevier-kiadványok).

A Bolyai-ösztöndíj presztízsének eme-lését az segítené elõ a leginkább, ha adómen-tessé lehetne tenni. Eredmény viszont, hogysikerült megoldani az OM hasonló jellegûösztöndíjával való együttes jelenlétet.

A fiatalítás folyamatos cél. Nagy az igénya fiatal kutatóknak szóló ösztöndíjakra, de azösztöndíjas idõszak letelte utáni foglalkoz-tatás nincs megoldva. Elérkezett a mérsékeltlétszámnövelés ideje!

Sikerült elérni, hogy a külföldi kutatókmagyarországi tevékenységéhez ne legyenszükség munkavállalási engedélyre.

A nemzeti informatikai program is nagyothaladt elõre a beszámolási idõszakban. Azüzembe helyezett szuperszámítógép kapa-citását máris bõvíteni kellett. Most az inter-net-telefónia megvalósítása van napirenden.

Az MTA nemzetközi kapcsolatait néhányévi csökkenés majd stagnálás után csak2002-ben sikerült növekedési pályára állítani.Az Akadémiának több mint 50 országgal vanprojekt jellegû együttmûködése, az intéze-tek pedig saját kezdeményezésük alapjánezernél több kétoldalú nemzetközi projekt-ben vesznek részt. Az MTA tekintélyét jelzi,hogy a Magyarországra látogató vezetõ kül-földi politikusok szívesen tartanak elõadásta Székházban. A 2001-ben itt tartott mintegyezer rendezvény bevételébõl a Székház kar-bantartását fedezik.

A fõtitkár elégedetten számolt be arról,hogy az Állami Számvevõszék közelmúltban

tartott átfogó vizsgálata korrektnek találta azAkadémia mûködését, jelentésük csupán ja-vító szándékú megjegyzéseket tartalmazott.

Expozéja végén Kroó Norbert kérte aközgyûlés hozzájárulását néhány épületneka hasznosítható ingatlanok jegyzékébõl valótörlésére. Ezeket jelenleg is használják, eladá-suk vagy bérbe adásuk nem indokolt.

A fõtitkár kérte az MTA 2001. évi költ-ségvetésének végrehajtásáról szóló (írásbanrészletezett) beszámoló elfogadását, majdugyancsak elfogadásra ajánlotta a 2003. éviakadémiai költségvetés tervét. Ez utóbbi ösz-szeállítását nehezítette, hogy a kormányzaticiklus vége miatt nem álltak rendelkezésresarokszámok vagy irányelvek. A költség-vetési javaslat néhány tételét a fõtitkár különindokolta. A terv szerint prioritást élvez:

• a kutatóhálózat alapellátása (a hálózatikönyvtárak fenntartását is ide értve);

• a bérek emelése (az egyetemi béreme-léssel együtt), ami azért is szükséges, mertfélõ, hogy EU-tagságunk kezdetén a maga-sabb uniós jövedelmek agyelszívással járnak;

• az infrastruktúra javítása (évente 2 mil-liárd Ft az amortizáció, az eszközök jelenleg30 %-os értékûek);

• a támogatott kutatóhelyek dologi elõ-irányzatainak növelése;

• nemzetközi kapcsolatok.Befejezésül a fõtitkár megköszönte a

közgyûlés, a választott közgyûlési bizott-ságok, az MTA osztályai, szakmai bizottságai,titkársága és intézeteinek tevékenységét.

*

A közgyûlés elsõ napjának délutáni ülése –Michelberger Pál r. tag, alelnök elnökletével– az MTA doktora címet szerzett kutatók ok-levelének ünnepélyes átadásával kezdõdött.Az okleveleket átnyújtó Lõrincz Lajos r. tag,a Doktori Tanács elnöke bevezetõjében el-mondta, hogy az elmúlt hónapokban az MTAdoktora címet szerzett 45 kutató közül 31-en felsõoktatási intézményben dolgoznak,

Beszámoló az MTA 2002. májusi közgyûlésérõl

Magyar Tudomány • 2002/6

704

ami azt jelzi, hogy a professzori kinevezé-seknél egyre több helyen követelik meg azMTA doktora címet. Az új doktorok 40 %-aaz orvostudományt képviseli, s ez a magyaregészségügy jövõjére nézve kedvezõ jel.Továbbra is napirenden van a doktori szabály-zat módosítása, mert az elmúlt években ki-derült, hogy a szabályozásban több hiba ésellentmondás rejlik, de a javaslat néhányponton lezáratlan, ezért csak a következõ,novemberi közgyûlés elé lehet beterjeszteni.

A közgyûlés az elnöki és a fõtitkári ex-pozé fölötti vitával folytatódott.

Monos Emil, az orvostud. doktora java-solta, hogy a beszámolók a jövõben részle-tesebben foglalkozzanak az MTA, ill. annakintézményei által szervezett nemzetközikonferenciákkal, és kérte, hogy a költség-vetésben különítsenek el a nagyrendezvé-nyek támogatására szolgáló keretet.

Tomcsányi Pál r. tag a kutatásmódszer-tannal kapcsolatos tapasztalatok átadásánakfontosságáról szólt.

Mészáros János r. tag helyeselte az alap-ellátás szintjének tervezett növelését, továb-bá úgy vélte, hogy a támogatott kutatócso-portoknak szóló pályázati felhívás nem voltelég körültekintõ, mert hiú reményeket kel-tett a pályázók többségében. Javasolta to-vábbá az egyetemeken folyó kutatásokhozolyan céltámogatás létrehozását, amely aszemélyi feltételek megléte esetén a mûkö-déshez biztosít forrást.

Marx György r. tag a magyar kultúra éstudomány egész világra kiterjedõ hatásátbemutató múzeum és maradandó emlékmûlétrehozását javasolta, a Millenniumi Parkkiállítását ugyanis hamarosan bezárják.

Király Zoltán r. tag megjegyezte, hogyha a felsõoktatás tömegoktatássá válik, csök-ken az egyetemeken folyó kutatások színvo-nala, aktivitása.

Klement Zoltán r. tag a két kollégájával–barátjával együtt szervezett családias összejö-veteleket ajánlotta a közgyûlés figyelmébe.

Az esték mottója: ismerjük meg egymást ésegymás tudományát! Havonta egy alkalom-mal mindig más tudományág képviselõjemutatja be közérthetõen saját diszciplínáját.Akár az Akadémiai Klub is otthont adhatnaaz ilyen rendezvényeknek.

Lovas István r. tag szóvá tette, hogy nemalkották meg a mûvészeti akadémiákról szó-ló törvényt.

A hozzászólásokra elsõként a fõtitkárválaszolt. Kroó Norbert a felszólalások sor-rendjét követve ismertette megjegyzéseit.

• Az MTA évente kb. száz rendezvény-nek nyújt szerény támogatást, és a Székház-ban tartott üléseknél eltekint a terembérletidíjtól. Az a tapasztalat, hogy 300-nál többrésztvevõ esetén nyereséges a rendezvény,ezért nem indokolt az ilyen konferenciákanyagi támogatása az Akadémia által.

• A kutatásmódszertan fontosságávalegyetért, de a kutatási módszer mindigegyéni, és az eredményességhez a csapat-munka a fontos.

• Az alapellátást a pályázatok reális ter-vezése és benyújthatósága miatt is rendeznikell.

• A támogatott kutatóhelyeknek szólópályázati felhívást gondosan fogalmazták. Anagy igény e pályázati lehetõség népsze-rûségét jelzi. A támogatott kutatócsoportokértékelése is megtörtént, habár nem olyanmélyen, mint az intézeteké. A céltámogatásmegszüntetését a hálózati tanács kérte. In-kább a tudományos iskolákat kell támogatni.

• A magyar kultúra megörökítését lépé-senként kell megvalósítani. Ilyen lépések akiemelkedõ személyekrõl elnevezett díjak(pl. Bolyai-díj, Simonyi-díj) vagy az élménytés tudományos ismereteket is nyújtó CsodákPalotája mûködtetése.

• Az MTA nem vállalhatja át a tanszéke-ken folyó kutatások támogatását. Sokcsator-nás tudományfinanszírozást kell megvaló-sítani, a legfejlettebb országokra is ez jel-lemzõ.

705

• Az egymás tudományának megisme-rése céljából tartott baráti és családi össze-jövetelek nagy hatásúak lehetnek, a kezde-ményezés támogatandó.

Glatz Ferenc elnök is reagált az elhang-zottakra.

• Általános kutatásmódszertannal azértnehéz foglalkozni, mert a diszciplináris jel-legû kutatást kellene összeegyeztetni aholisztikus szemlélettel.

• A magyar kultúra és tudomány nagyjaielõtt tisztelgõ állandó kiállítás és/vagyemlékmû ötlete kiváló.

• A tömegoktatásnak és az elitoktatásnakpolitikai érdek miatt veszélybe került egyen-súlyát helyre kell billenteni. Ezzel kapcso-latban kívánatos az MTA állásfoglalása, de afeladat megoldása nem tartozik az Akadémiakompetenciájába.

• Helyesli a tudomány eredményeineknépszerû bemutatását baráti, családias ren-dezvényeken. Ilyenekre korábban is voltpélda a Tudósklubban.

Az Akadémia vezetõinek reflexiói után aközgyûlés nyílt szavazással elfogadta a kétexpozét és a vitában elhangzottakra adottelnöki és fõtitkári választ, a 2001. évi aka-démiai költségvetés végrehajtásáról szólóbeszámolót és a 2003. évi akadémiai költ-ségvetés irányelveit, valamint a hasznosít-ható ingatlanok jegyzékének módosítását.

A struktúrabizottság jelentésének beter-jesztésekor Gergely János r. tag, a bizottságelnöke úgy fogalmazott, hogy tevékenysé-gük eredményes volt, de nem sikeres, ezértis kérte munkájuk folytatását a 2001. novem-beri közgyûlés. A struktúrabizottság írásosbeszámolót készített, tevékenységükre azelnöki beszámoló is kitért.

A közgyûlési állandó bizottságok szin-tén írásban nyújtották be beszámolóikat, aszóbeli kiegészítés lehetõségével nem éltek.

A közgyûlés nyílt szavazással mindenbizottság beszámolóját elfogadta, majdugyancsak egyhangú igennel megadta a

felmentést az MTA leköszönõ tisztségvi-selõinek.

A közgyûlés második napi ülésének levezetõelnöke Glatz Ferenc volt. A zárt ülés az akadé-miai tisztújítással kezdõdött. A választásokeredményeként a következõ ciklusban azAkadémia vezetõ tisztségviselõi (vala-mennyien az MTA rendes tagjai):

Elnök: Vizi E. SzilveszterFõtitkár: Kroó NorbertFõtitkárhelyettes: Meskó AttilaAlelnökök: Hámori József (élettudo-

mány), Keviczky László (természettudo-mány), Marosi Ernõ (társadalomtudomány)

Elnökségi tagok: Enyedi György (társ.tud.), Gergely János (élettud.), SolymosiFrigyes (term. tud.).

A határozati javaslatot Kiss Jenõ l. tag,a határozatszövegezõ bizottság elnöketerjesztette be. A szövegjavaslatot annakpontosítása után a közgyûlés elfogadta. Aközgyûlési határozat szövegének véglegesí-tésére – a közgyûlés által elfogadott javaslattartalmi változtatása nélkül – az új elnökségkapott felhatalmazást.

Az MTA tisztújító közgyûlése az új elnökés az újjáválasztott fõtitkár rövid üdvözlõ- ésköszöntõbeszédével zárult. Vizi E. Szilvesz-ter elnökként elõdei tevékenységét folytat-va nemzetközi tengerekre kívánja irányítania tudomány Glatz Ferenc elnöksége idejénfelszerelt flottáját, amit Kosáry Domokos1990 és 1996 között „nyugodt vizekre veze-tett a viharos tengeren”. Ahhoz, hogy Ma-gyarország egyenrangúként lépjen be az EU-ba, a kutatást, fejlesztést továbbra is fokozot-tan kell támogatni. A 21. században a szellemitõkének kulcsszerepe van, mindamellett akultúra és a tudomány komoly nemzeti ér-ték. Kroó Norbert újjáválasztott fõtitkár pe-dig arra utalt, hogy átérzi a felelõsséget éstudja, hogy sok a pótolnivaló a versenyképesállapot eléréséhez.

Szabados László

Beszámoló az MTA 2002. májusi közgyûlésérõl

Magyar Tudomány • 2002/6

706

Kevés olyan fogalom akad, amelynek defi-niálása, szerepének és hatásainak megítéléseterén olyannyira eltérõek volnának a véle-mények, mint a globalizáció és a civilizáció.A globalizációról könyvtárnyi irodalomíródott, mégis jószerivel a kérdéskör egyetlenaspektusát tekintve sem beszélhetünk kon-szenzusról. Vannak, akik a globalizáció pozitívoldalát emelik ki (dinamikus gazdasági, tech-nikai, információs–kommunikációs fejlõdés,a világ „összezsugorodása” stb.), mások anegatívumokat (az egyenlõtlenségek foko-zódása, polarizálódás, a folyamatok ellen-õrizhetetlensége stb.). Nincs egyetértés ab-ban a kérdésben sem, milyen idõponthozvagy idõszakhoz köthetõ a globalizáció fo-lyamatának keletkezése, illetve felgyorsu-lása.

A kétpólusú nemzetközi rendszer meg-szûntével és a kelet-nyugati ideológiai kon-fliktusok háttérbe szorulásával a különbözõcivilizációk és kultúrák egymáshoz, illetve aglobalizációhoz való viszonyának kérdése isa tudományos érdeklõdés homlokterébekerült. Mindehhez jelentõs mértékben hoz-

zájárult a Harvard-professzor Samuel Hunt-ington nagy port felvert civilizációs paradig-má-ja, amelynek fõ állítása szerint a nemzet-közi politika legnagyobb konfliktusai immá-ron nem eltérõ ideológiák, társadalmi-politi-kai-katonai rendszerek között, hanem a civili-zációs törésvonalak mentén robbannak ki.Rengetegen vitatják Huntington megállapí-tásait, de vitatják a civilizáció(k) fogalmi meg-határozását és a globalizáció korában betöl-tött szerepét/szerepüket is.

Az ezredforduló világát egymással látszó-lag ellentétes folyamatok egyidejûsége jel-lemzi. Az egyik oldalon a globalizáció, a mási-kon a (civilizációs-kulturális) fragmentáció.Integráció és dezintegráció, egységesülés ésszétesés, „Dzsihád vs. Mc-világ” – ahogyBenjamin Barber híressé vált könyvénekcíme fogalmaz. Ki az egyik irányú, ki a másikirányú folyamatoknak tulajdonít inkább meg-határozó szerepet. Mind nagyobb hangsúlytkap azonban az a megközelítés, amely a kétoldal közötti szoros kapcsolatra hívja fel afigyelmet. Vannak, akik új kifejezésekkelpróbálják jellemezni ezt a helyzetet: glokali-

Globalizáció és civilizációk

ELÕSZÓ

Rostoványi Zsolta közgazdaságtudomány kandidátusa, tanszékvezetõ egyetemi tanár

(BKÁE, Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék)

707

záció (globalizáció + lokalizáció), fragme-gráció (fragmentáció + integráció stb.)

Az elmúlt évtized felerõsödött kulturálisindíttatású folyamatai (nacionalizmus és etni-citás, vallások reneszánsza, fundamentaliz-mus, multikulturalizmus, identitáspolitikastb.) mind arról tanúskodnak, hogy a hideg-háború utáni nemzetközi rendszerben akorábbiakhoz képest jelentõsen növekedetta civilizáció és a kultúra, illetõleg a civilizációkés a kultúrák nemzetközi folyamatokat befo-lyásoló szerepe. Mindezt sajnálatosan támasz-tották alá a 2001. szeptember 11-én történ-tek. Persze a civilizáció és a kultúra kategóriáimár e fogalmak modern értelmezésénekmegjelenése, vagyis a 18. század óta foglal-koztatják a társadalomtudósokat, sokan atörténelmi fejlõdés menetét magyarázó el-méleteket építettek rájuk (Oswald Spengler,Arnold Toynbee vagy Fernand Braudel), má-sok az emberiség fejlõdéstörténetén végig-húzódó civilizációs folyamatot vizsgálták(Norbert Elias) vagy koruk civilizációs prob-lematikájával foglalkoztak (Pitirim Sorokin,Ortega y Gasset és mások).

A 2001. szeptember 11-ei eseményekkapcsán különbözõ összefüggésekben le-hetett hallani a civilizáció fogalmáról. Egye-sek a terrorakciókat úgy értékelték, mint acivilizáció (egyes számban) elleni támadást.Mások a huntingtoni vízió alapján civilizációk(többes számban) háborújáról beszéltek.Olyanok is akadtak, akik civilizált és civilizá-latlan világról szóltak, az elõbbit kifejezettena nyugati civilizációval azonosítva. És való-ban: jogosult lehet mind az egyes, mind atöbbes számú civilizáció-fogalom használata.

A civilizáció-fogalom ugyanis önmagában isjól illusztrálja a világ ellentmondásosságát,hiszen egyes számban a világ egységesülé-sére, a civilizáció folyamatára, egy globáliscivilizáció létrejöttére, többes számban vi-szont a világ fragmentáltságára, az egyes civi-lizációk közötti különbözõségekre utal. Ez akülönbözõség azonban nem feltétlenül kell,hogy áthidalhatatlan konfliktusokhoz vezes-sen: mind több fórumon vetõdött fel a civilizá-ciók közti dialógus szükségessége: 2001-etpéldául az ENSZ Mohamed Khatemi iránielnök kezdeményezésére a civilizációk pár-beszéde évének nyilvánította.

Globalizáció és civilizációk – ezt a címetviselte az MTA IX. osztálya által a Magyar Tu-domány Napja alkalmából 2001. november6-án rendezett tudományos ülésszak, ame-lyen különbözõ diszciplínákhoz tartozó kuta-tók, közgazdászok, szociológusok, filozófu-sok, politológusok, humánetológusok tettekkísérletet arra, hogy elemezzék a civilizációés a kultúra önmagában is ellentmondásosproblémakörét és a globalizációval valóösszefüggésrendszerét.

Az ilyen multidiszciplináris fórumokmegfelelõ lehetõséget teremtenek arra,hogy az olyan, tudományágak sokaságát fog-lalkoztató kategóriák, mint a globalizáció ésa civilizáció (amely Fernand Braudel szerintcsakis az összes társadalomtudomány bevo-násával tanulmányozható) sokoldalúan, kü-lönbözõ diszciplináris szempontokat figye-lembe véve kerülhessenek elemzésre, ezál-tal is hozzájárulva a mai, sokak szerint kiszá-míthatatlan, kaotikus és zûrzavaros nemzet-közi rendszer jobb megértéséhez.

Rostoványi Zsolt • Elõszó

Magyar Tudomány • 2002/6

708

Aligha vonható kétségbe, hogy az, ami ezév szeptember 11-én New Yorkban ésWashingtonban történt, a terrorizmus glo-balizációjának elsõ (és bizonyára nemutolsó) megnyilvánulása volt, amely abbóla szempontból is történelmi fordulópont,hogy amíg korábban a sebezhetõség, a tá-madhatóság jobbára csak a gyengék és ke-vésbé fejlettek sajátsága volt, most elsõ íz-ben a világ legfejlettebb és leghatalmasabbországa számára is valós veszéllyé, sõt, tény-nyé vált, és az egész világtársadalom glo-bális fenyegetettségének elõjeleként tûntfel. Nagyon sokan, a világ közvéleményé-nek jelentõs része és nem utolsósorban aterrorizmus támogatásával vádolt országokradikális vezetõ rétege a civilizációk, kü-lönbözõ vallási kultúrák elkerülhetetlenösszeütközéseként, illetve a gazdasági glo-balizáció káros következményei ellenifellépésként értelmezi és magyarázza a tör-ténteket – noha szerencsére a józanabb ésreálisabb értékelések mindenütt (ha külön-bözõ hangerõvel és õszinteséggel is) cáfolniigyekeznek azt, és a nemzetközi diplomá-ciában sem vált elfogadottá, illetve elfogad-hatóvá e feltevés.

(1) A világtörténelemben a népek, val-lások, kultúrák, civilizációk összeütközésemögött minden esetben ott találjuk az ellen-tétes anyagi érdekek, gazdasági indítékoktényét (anélkül, hogy az a történelemnek

valamiféle ökonomista vagy leegyszerûsítet-ten materialista magyarázatát igazolná) és ahatalom megszerzésének, illetve mások lei-gázásának, elnyomásának vagy a leigázás,elnyomás alól való szabadulásnak célját. Akonfliktusok vallási, kulturális, etnikai, illetvecivilizációs megjelenése többnyire a felszíneslátszat, az ideológiai máz volt csupán.

Így volt ez a hittérítést és a Szentföldvédelmét hirdetõ keresztes háborúk vagyéppen az egyedül igaznak vallott muzul-mán hit terjesztésével indokolt török hódí-tó hadjáratok, továbbá a gyarmatosítás civi-lizációs missziójának, történelmi küldeté-sének ideológiája esetében. De így voltez – közelebbi példára utalva – a világura-lomra törõ náci Németország nemzeti szo-cializmusának retorikájában is. Sõt, ugyan-ez tapasztalható a belsõ társadalmi egyen-lõtlenségek sajátos, félrevezetõ, sokakatmegtévesztõ kezelését, gyakorlatilag azelfojtását megvalósító bolsevizmusnak ésa fejlett országok mindenáron való utol-érésére és a világhatalmi pozíció megszer-zésére törekvõ szovjet rendszernek az ide-ológiájában, a Nyugattal való összeütkö-zésnek, illetve általában a kelet–nyugatihidegháborús konfliktusnak két eszme éstársadalmi rendszer (az úgynevezett szo-cializmus és a kapitalizmus) elkerülhetet-len történelmi versenyeként és antagoniz-musaként való értelmezésében is.

A GLOBALIZÁCIÓS FOLYAMAT KEDVEZÕÉS KEDVEZÕTLEN HATÁSAI

– Bevezetõ megjegyzéseka Globalizáció és a civilizációk címû tudományos ülésszakhoz –

Szentes Tamásaz MTA rendes tagja, egyetemi tanár, BKÁE, Világgazdasági Tanszék

709

Ez utóbbit illetõen (amint azt már többízben is igyekeztem bizonyítani) valójábannem két társadalmi rendszer, még kevésbékét elmélet, illetve eszme csapott össze, sõta szóban forgó rendszerek nem egymástólfüggetlenül jöttek létre és módosultak. Alétezõ szocializmusnak nevezett sztalinivagy más szovjet típusú rendszerek valójá-ban a társadalmi rend egészére tartósan kiter-jedõ militarizált rendszerek voltak. Ezekeredetileg (vagyis a késõbbi elakadó és kö-vetkezetlen reformoktól eltekintve) a világfejlettebb részétõl elzárkózva, az azzal valóösszecsapás elkerülhetetlenségére hivat-kozva, közvetlen és közvetett állami kisajátí-tások nyílt és burkolt módszereivel, az erõ-forrásokat centralizálva és központilag eloszt-va, valamint az erõszakolt tempójú (a fegy-verkezést is szolgáló, ezért elhibázott irányú)iparosítással és egyfajta modernizációvalkísérelték meg utolérni a fejlettebb Nyugatországait.

E rendszereknek aligha akadt akárcsakegyetlen olyan specifikusnak mondott vo-nása, amely (mint például a centralizált el-osztás és döntéshozatal, a hiánygazdaság,a teljes foglalkoztatottság, a pénz és a piackorlátozott szerepe, az éberség és az ellen-ségkép, a denunciálás és a besúgói tevé-kenység, az állampolgári jogok és a demo-krácia korlátozása stb.) ne lenne fellelhetõ– legalábbis bizonyos idõszakokban (hábo-rúk idején), átmenetileg, illetve bizonyosszektorban (a katonai szektorban) a fejlettpiacgazdaságok és polgári demokráciákrendszerében is. Persze nagyon is lénye-ges az eltérés abban a tekintetben, hogy aszovjet típusú rendszer nemcsak átmene-tileg és kisebb-nagyobb szektorra korláto-zottan, hanem tartósan és a társadalom min-den szférájára kiterjedõen mutatta fel a mili-tarizáltság jegyeit, és hogy a gazdaságilaggyengén fejlett, megkésett, illetve késõnjövõ országok társadalmi, gazdasági és kul-turális viszonyai talaján született meg.

E rendszernek valamiféle ténylegesenposztkapitalista, szocialista rendszerrel valóazonosítása éppen annyira tudománytalanleegyszerûsítés volt (és maradt), mint a kifej-lett piacgazdaságok polgári demokráciávalpárosult, sokféle és változó arculatú rendsze-rének homogén kapitalizmusként való értel-mezése. Következésképpen helytelen a ke-let-nyugati konfliktust valamiféle szocializ-mus és kapitalizmus közötti harcként beál-lítani. Az ilyen azonosítást, értelmezést, illet-ve beállítást csak az magyarázza, hogy a po-litika legitimizálásához, a gyakorlat apologeti-kájához ideológiai ábrázolásra volt szükség.

Félõ, hogy a globalizálódó terrorizmus ésaz ellene szükséges globális fellépés iskönnyen hamis látszatot, ideológiai köntöstkap, ami az egyik oldalon sokak elõtt elfed-heti az elkeseredésbõl is fakadó, az elkesere-dett emberek reménytelenségének kihasz-nálásával szervezett terrortámadások mö-gött a társadalmi és nemzetközi egyenlõtlen-ségek drámai valóságát, és feledtetheti (nem-csak tüneti) kezelésük sürgõsségét. A másikoldalon pedig lehetõséget ad arra, hogy egye-sek ez utóbbiakra hivatkozva az egyenlõtlen-ségekért, valamint a megoldás elmulasztá-sáért a fejlett országok civilizációját, vallásikultúráját, illetve a Nyugat által erõltetettglobalizációt okolva próbálják igazolni afelelõtlen és embertelen cselekményeket.

(2) A globalizációs folyamatok felgyor-sulása nagyobb felületet és intenzitást ad akülönbözõ kultúrák, vallások, civilizációkérintkezésének. Az érintkezés azonban nemjár feltétlenül konfliktussal. Jelentheti a„más”-nak jobb megismerését, a másságelfogadását, sõt, a pozitív, kölcsönösen job-bító hatások érvényesülését is.

A globalizáció – noha csak viszonylagúj keletû fogalomként vált napjainkban di-vatossá – valójában a régmúltba nyúlikvissza, és ma inkább e folyamat felgyorsu-lásáról és új feltételeirõl, illetve összefüg-géseirõl és új mozgatóerõirõl kellene be-

Szentes Tamás • A globalizáció kedvezõ és kedvezõtlen hatásai

Magyar Tudomány • 2002/6

710

szélni, mintsem keletkezésérõl vagy meg-indulásáról.

A globalizálódás folyamat, nem befeje-zett tény, és nemcsak gazdasági jellegû,illetve tartalmú, hanem e folyamatnak fon-tos társadalmi, szociális, politikai, intézmé-nyi és nem utolsósorban kulturális vonat-kozásai és hatásai vannak.

A globalizációs folyamat lényegét, tar-talmát még gazdasági vonatkozásaiban istöbbféleképpen értelmezik a nemzetköziszakirodalomban.1 B. Deacon például a gaz-dasági cselekvés globálisabbá és a politikaiés kulturális tér közössé válásával azono-sítja.2 K. Ohmae már nemcsak globálisabbáváló gazdaságról, illetve gazdasági cselek-vésrõl beszél, hanem ténylegesen és kizáró-lagosan globális gazdaságról, „igazi határoknélküli gazdaságról”, amely a nemzetállamvégét jelenti.3 Hasonlóan vélekedik R. B.Reich,4 P. Drucker pedig még tovább megy,amennyiben a változást visszafordíthatat-lannak tartja.5 P. Dicken viszont különbségettesz a gazdasági cselekvések fokozódónemzetköziesedése és növekvõ globalizáló-dása között. A mai világgazdaságra – szerinte– a nemzetköziesedés kvantitatív (a gazda-sági cselekvés országhatárokon túli kiterjesz-tését jelentõ) folyamatának és a globalizációkvalitatíve, vagyis minõségileg attól eltérõ(a nemzetközileg szétszóródott tevékeny-ségek funkcionális integrációját jelentõ)folyamatának az együttlétezése a jellemzõ.6

P. Hirst és G. Thompson ugyancsak két-ségbe vonják, hogy már létrejött volna a tel-jesen globalizált gazdaság.7 R. Rowthorn ésR. Kozul-Wright inkább csak a valóban glo-

bális gazdaság vízióját, annak a liberális gaz-daságpolitikák terjedésével erõsödõ tenden-ciáját vázolják fel, a jelent csak a gazdaságiinterdependenciák tényével jellemzik.Kiemelik a piaci erõk gyõzelmének és ab-ból következõen egy liberális nemzetköziszabályozási keret kialakulásának a sze-repét a hazai politikai cselekvés hatóköré-nek további korlátozásában.8

Amint azt már másutt is kifejtettem, agazdasági értelemben vett globalizáción avilággazdaság szerves rendszerré formáló-dásának történelmi folyamatát értem. E fo-lyamat lényege egyfelõl a gazdasági kapcso-latoknak, pontosabban a gazdasági folyama-toknak és viszonyoknak mind több országra,illetve területre való kiterjedése, másfelõl aközöttük kialakuló kölcsönös (bár nem szim-metrikus) függõség, vagyis az (aszimmetri-kus) interdepencia elmélyülése, intenzitásá-nak fokozódása. E történelmi folyamat vol-taképpen a nemzetgazdaságok formálódá-sával párhuzamosan, azzal kölcsönhatásbanhaladt, azonban a világgazdaság lökésszerûkitágulásának és összehúzódásának, illetvenagyobb lendületet vett integrálódásának ésazt átmenetileg visszavetõ vagy korlátozódezintegrációjának ciklikus mozgását is ma-gában foglalja. E történelmi folyamat mindenciklikussága, átmeneti megtorpanása elle-nére megállíthatatlanul halad elõre.

Következésképpen nemcsak tévedésazt új jelenségként értelmezni, hanem egy-szersmind hiábavaló, naiv erõfeszítés lennea megállítására, elkerülésére törekedni. Amia globalizációval kapcsolatban ténylegesenúj vagy annak tekinthetõ, az a folyamat fel-gyorsulása az utóbbi évtizedekben, és –nagyrészt magának a gyorsulásnak és az ab-ban szerepet játszó új információs techni-káknak köszönhetõen – a globalizációsjelenségek minden korábbinál szélesebb kör-ben való felismerése, tudatosodása.

1 Jan Pieterse (1995) szerint a globalizációnak csak-nem annyiféle értelmezése van, mint amennyi disz-ciplína a társadalomtudományok területén.2 Deacon, B. (2000), p. 1.3 Ohmae, K. (1995).4 Reich, R.B. (1991), p. 3 and 8.5 Drucker, P. (1986), p. 768.6 Dicken, P. (1999), p. 5.7 Hirst, P. - Thompson, G. (1992), p. 394. 8 Rowthorn, R. - Kozul-Wright, R. (1998), pp. 2, 4.

711

A globalizáció tehát még pusztán gaz-dasági értelemben is egyszerre jelenti

(a) a világgazdaságnak (a glóbusz gaz-daságának) horizontális kitágulását, mindtöbb ország gazdaságára kiterjedõ, azokatösszekapcsoló mûködését, és ugyanakkor

(b) e szerves rendszer interdependen-ciáinak vertikális mélyülését.

Az elõbbiben (a), vagyis a horizontáliskitágulásban, a globalizáció újabb kori fel-gyorsulásában meghatározó a volt „szocia-lista” országok világgazdasági nyitása,reintegrálódása, amely a rendszerváltássalpárhuzamosan indult meg és halad elõre.Ezzel az országok e csoportjának meglehetõ-sen hosszú ideig, évtizedekig tartó elzárkózá-sa, egyedi, illetve kollektív autarkiás gyakor-lata szûnt meg, amely a tõkés világgazdaság-gal csupán marginális, közvetett és szervet-len kapcsolatokat jelentett.9

(b) A vertikális mélyülés vonatkozásá-ban a világgazdaság szereplõi közötti inter-dependenciák, kölcsönös függõségek inten-zívebbé válásáról van szó, amely a különfélegazdasági folyamatok és alapvetõ gazdaságiviszonyok elõre haladó transznacionalizá-lódásának következménye.

Minthogy a gazdasági cselekvés globa-lizálódásának lehetõségét, egyszersmindkényszerét a technikai-technológiai fejlõ-dés teremti meg, ez a globalizációs folyamatlegfõbb hajtóereje. A gazdasági viszonyok

globalizálódásában pedig meghatározó sze-repe van a tõke nemzetközi áramlásának éstransznacionalizálódásának.

A korunkban felgyorsult gazdaságiglobalizáció (1) motorja tehát a kommuni-kációs és információs technológia rohamosfejlõdése, (2) legfõbb hordozói pedig a reál-szférában és a monetáris szférában is létrejött,számban és tõkeerõben is gyarapodó, a ter-melés, a szolgáltatások (különösen a kom-munikáció, az információ, valamint a bank-és biztosítási szolgáltatások) és az értékesítésterületén mõködõ (e területeket többnyireegyszerre behálózó), külföldi beruházása-ikkal, vállalatfelvásárlásaikkal, nemzetközitõke- és technika-transzferjeikkel globálisüzletpolitikát folytató transznacionális tár-saságok, az úgynevezett multik.

A globalizációs folyamat felgyorsulása alegutóbbi évtizedekben minden bizonnyalösszefügg (3) a liberális gazdaságpolitikaterjedésével, mindinkább általánossá válá-sával is, vagyis a dirigizmusnak, az államibeavatkozásnak, a keynesiánus anticiklikusgazdaságpolitikának a visszaszorulásával és(ebben az összefüggésben is) a „szocialistatervgazdasági rendszer” bukásával.

Aligha vitatható, hogy a gazdasági glo-balizáció, vagyis a világgazdaság mint szer-ves rendszer fokozódó integrálódása min-dig akkor nyer nagyobb lendületet, ha akereskedelmi kapcsolatok és a tényezõ-áramlások útjában álló, állami intézkedé-sekkel állított akadályok lebontása megtör-ténik. Más szóval, ha kiterjedtebb körbenérvényesülhet a szabad kereskedelem ésa szabad tényezõáramlás. (A múltban ismindig akkor jött lendületbe a gazdaságiglobalizáció folyamata, amikor sikerült le-dönteni a nemzetközi kereskedelem éspénzforgalom egyik-másik korlátját.)

A globalizációra, annak tartalmára, össze-tevõire és hatásaira vonatkozó értelmezésekegy részének (különösen a közfelfogásbanmegjelenõ értékeléseknek) egyik fogyaté-

9 “Közvetettnek” az olyan világgazdasági kapcsoló-dást nevezzük, amelynek esetében a nemzetgazda-ság, illetve belsõ piac szereplõi, a hazai termelõk ésfogyasztók csupán az államilag közbeiktatott (a kül-kereskedelem és devizaforgalom fölötti állami mo-nopólium alapján mûködõ) intézmények közvetíté-sével kerülhetnek kapcsolatba a világpiaccal, annakszereplõivel. „Szervetlennek” pedig a világgazdaság-gal való kapcsolatnak azt a változatát nevezzük, amelycsak a kereskedelemre (a termékek és az ellen-értékként funkcionáló pénz forgalmára) és legfeljebbbizonyos szolgáltatásokra és esetleg kormányzatihitelfelvételekre, illetve -nyújtásra korlátozódik, denem terjed ki a beruházási tõkék és a munkaerõnemzetközi áramlására.

Szentes Tamás • A globalizáció kedvezõ és kedvezõtlen hatásai

Magyar Tudomány • 2002/6

712

kossága, hogy a folyamat lényegét, tartalmátés végsõ irányát leszûkítik annak egyik vagymásik mozzanatára, részére, ill. komponen-sére vagy valamely, az adott idõben felgyor-sító hajtóerejére. Másfelõl az értelmezéseknem kevésbé gyakori és súlyos fogyatékos-sága, hogy a globalizáció hatásait többnyireegybemossák (a) a gyakorlatban tapasztalt,de más eredetû hatásokkal, következmé-nyekkel, illetve összekeverik (b) bizonyoselvont elméleti feltevésekkel. Közelebbrõl:

(a) A globalizáció hatásait sokan egybe-mossák bizonyos, azzal párhuzamosan hatókonkrét körülményeknek, illetve a fennállóstrukturális és intézményi viszonyoknak,nemzetközi és országokon belüli rendsze-reknek egyenlõtlenségeket okozó és máskedvezõtlen hatásaival. Tehát ahelyett,hogy e körülmények, viszonyok és rendmegváltoztatásával kapcsolatos feladatokrakoncentrálnának, magának a globalizációsfolyamatnak a megállíthatóságát feltételezik,vagy annak fékezését sugallják.

(b) A globalizáció tényleges hatásait töb-ben összekeverik azokkal az egyes elméletitételekben megfogalmazott és idealizáltáltalános tendenciákkal, amelyek jobbáraszerzõik eredeti felfogása szerint is csak bi-zonyos feltételek mellett érvényesülhetné-nek a valóságban.

Az elõbbi (a) változat nyomán – részbenjobboldali, nacionalista, részben radikálisbaloldali jelszavak mentén – a globalizációelleni fellépésre felszólító ideológiák és politi-kai mozgalmak jelennek meg.

A globalizáció elleni fellépés bizonyosértelemben hasonló ahhoz a mozgalomhoz,amely annak idején a gépek bevezetése, amechanizáció ellen tiltakozott, és tünteté-sekben, illetve a ludditák géprombolásaibanfejezõdött ki. A gépesítés, e megállíthatatlantechnikai fejlõdés hatását akkor is azonosí-tották azoknak a konkrét viszonyoknak akövetkezményeivel, amelyek között az elõ-rehaladt. A gépek bevezetésének tulajdonít-

va a munkanélküliség növekedését, magáta technikai fejlõdést próbálták megállítani,lefékezni. Ez persze ugyanúgy nem sikerült,nem sikerülhetett, mint ahogy a globalizá-ciós folyamat megállítására sincs lehetõség.

Az utóbbi (b) változat azokban a megnyi-latkozásokban érhetõ tetten, amelyek a neo-klasszikus iskola és neoliberális elmélet nem-zetközi kereskedelemmel, egyensúlyi me-chanizmusokkal és a nemzetközi tényezõ-áramlással kapcsolatos tételeiben, például aHeckscher-Ohlin-Samuelson tételben meg-fogalmazott nemzetközi kiegyenlítõdést, atényezõárak és -jövedelmek, így végsõ so-ron a nemzetijövedelem-színvonalak nem-zetközi konvergenciáját és/vagy a nemzet-közi gazdaság harmonikus, egyensúlyt biz-tosító mûködését vélik felfedezni a globalizá-ció, illetve az azzal azonosított kereskedelmiés pénzügyi liberalizáció folyamatában. Eznemcsak eltereli a figyelmet az Észak és aDél között tátongó fejlõdésbeli szakadékról,hanem egyenesen azt a megnyugtató látsza-tot, illetve illúziót kelti, hogy ez a szakadék aliberalizmus elveinek megfelelõ piaci sponta-neitás folytán, mintegy magától is eltûnhet afennálló világgazdasági rend keretei között.

(3) A globalizációnak – éppúgy, mintminden más gazdasági jelenségnek – nem-csak egyetlen arca és hatása van. Miként akülföldi tõkeberuházásoknak és a transz-nacionális társaságok tevékenységének isegyszerre vannak potenciálisan kedvezõ éskedvezõtlen vonásai, illetve hatásai, ugyanezvonatkozik a globalizációs folyamatra is.

(a) A globalizáció egyik legfõbb veszé-lyét és káros hatását sokan elsõsorban a„nemzeti” önrendelkezés, illetve az államiszuverenitás eróziójában, a döntéshozatalnakaz országokon kívülre kerülésében látják.10

10 “A jelenleg folyó globalizációs folyamatnak talán alegfontosabb és sajátos vonása a nemzeti politikák éspolitikai döntéshozó mechanizmusok ‘globalizációja’.A nemzeti politikák (beleértve a gazdasági, szociális,

713

Nem kétséges, hogy a globalizációs fo-lyamat felgyorsulása a gazdaságban, vagyisa világgazdaság (aszimmetrikus) interde-pendenciáinak kiterjedése és elmélyülése agazdasági folyamatok (korábban sem kizá-rólagos vagy feltétlenül elsõdleges) „nem-zetgazdasági” kereteit mindinkább kikezdi.A globalizáció nem gazdasági folyamatai éshatásai a társadalmi élet egyéb területein ismindinkább növelik a külsõ, nemzetközitényezõk szerepét és befolyását. Ezzel együtttermészetszerûen csökken a kormányzati po-litika tényleges hatóköre és hatóereje.

A nemzetközi intézményeknek (magá-nak az ENSZ-nek is, de különösen a nemzet-közi gazdasági szervezeteknek, elsõsorbanaz IMF-nek, a Világbanknak és a WTO-nak)– a hidegháború vége óta megnövekedettszerepe és befolyása ugyancsak korlátozólaghat az állami politikák szuverén alakítható-ságára. Ezek az intézmények egyelõre alighatekinthetõk a szó valódi értelmében globálisszervezeteknek, hiszen nem a világtársada-lom, hanem az államok képviseletének el-vére épülnek. A hagyományosan a nemzetikormányzatok hatáskörébe tartozó politiká-nak mégis mind több vonatkozásában ésszélesebb körében nyernek közvetlen vagyközvetett befolyást a döntéshozatalban.

Aligha indokolt azonban eltekinteni a kül-sõ erõk, nemzetközi szervezetek olyan be-avatkozásainak az eseteitõl, illetve lehetõsé-geitõl, amelyek éppenséggel az adott társa-dalom javát és érdekeit szolgálhatják – mintjó néhány diktatorikus, elnyomó és a gazda-

ságot is kedvezõtlen irányban befolyásolórezsim esetében történik. Egyébként sem-miféle biztosíték sincs arra, hogy a döntésho-zatal nemzeti kezekben maradása eleve ked-vezõbb az ország fejlõdése szempontjából.A nemzeti, pontosabban állami szuvereni-táshoz való ragaszkodás mögött nem ritkána diktatúra fenntartásának, a nemzet elnyo-másának, az állami vagyon kisajátításánakjogához való ragaszkodás áll. Vagyis a globa-lizáció és a nemzeti szuverenitás közötti kon-fliktust sem szabad egyoldalúan értékelnünk.

Megjegyzendõ továbbá, hogy miközbena globalizációs folyamat elõrehaladása anemzetgazdasági keretek, illetve határok le-bontását vonja maga után, az e folyamatbanvaló eredményes és elõnyös nemzeti részvé-tel a gazdasági tevékenységeknek nemutolsósorban (legalábbis ma még) a meglévõállami határok között lehetséges állami sza-bályozásától és hatékony ösztönzésétõl függ.Vagyis – paradox módon – az állam gazdaságihatókörét mind jobban korlátozó globalizációegyszersmind fokozza is az állami szerepvál-lalás szükségességét és jelentõségét.11

Szentes Tamás • A globalizáció kedvezõ és kedvezõtlen hatásai

kulturális és technológiai területekre vonatkozókat),amelyek korábban az államok törvényes hatáskörealá tartoztak, és az egyes országokon belül az állam-polgárok is, egyre nagyobb mértékben kerülnek anemzetközi ügynökségek és folyamatok vagy a nagymagántársaságok és gazdasági-pénzügyi intézményekbefolyása alá. Ez a nemzeti szuverenitás erózióját vonjamaga után és leszûkíti a kormányzatok és állampolgárokdöntési lehetõségét, képességét a gazdasági, szociálisés kulturális politika alternatív változatai közöttiválasztást illetõen.” Khor, M. (2000), p. 4.

11 Boyer és Drache (1996) némi leegyszerûsítésselcsak abban látják a változást, hogy „a globalizáció újra-definiálja a nemzet-államnak mint a nemzetgazdasághatékony menedzserének a szerepét”. Ennél azonbanjóval többrõl van szó, hiszen a háború utáni elsõ kétévtizedben még eredményesnek bizonyult anticikli-kus (keynesiánus) gazdaságpolitikák fokozódó kudarcamár a hatvanas évek végén, hetvenes évek elejénnyilvánvalóvá tette a nemzetgazdasági keretek közöttfolytatott állami szabályozás hatékonyságának, a szóbanforgó „menedzseri” szerepnek a korlátait. Porter (1990)mindenesetre „lazábban” és mégis reálisabban fogal-maz, amikor a „nemzetrõl” (nem pedig a nemzetállam-ról) és annak fontosságáról (nem pedig a nemzetgaz-daság „hatékony menedzserérõl”) szól, de ugyanarraa paradoxonra utal: „…amíg a verseny globalizálódásaúgy jelenhet meg, mint ami a nemzetet kevésbé fon-tossá teszi, ahelyett még inkább növeli annak fontos-ságát”. Dicken a globalizációs folyamattal összefüggés-ben épp az állam világgazdasági szerepét emeli ki,amely egyrészt mint megkülönböztethetõ üzleti gya-korlat, illetve kultúra „hordozójának” funkcióját jelen-ti, másrészt „a határain belül folyó és azokat keresztezõgazdasági tevékenységek szabályozójának” funkcióját.

Magyar Tudomány • 2002/6

714

(b) A globalizáció egyik legvitatottabbés (a nemzeti kultúrákat érõ hatások mel-lett) talán legerõsebben bírált hatásai közé aszociális jólét és biztonság terén tapasztalthatások, illetve a globalizációnak tulajdoní-tott kedvezõtlen következmények tartoz-nak.

Ezek sorában szokták említeni:• a nemzetközi és az országokon belüli

egyenlõtlenségek növekedését és a foko-zódó elszegényedés tendenciáját,

• a szegényebb rétegeknek és népek-nek a gazdasági és a technológiai fejlõdéseredményeibõl való kizártságát,

• a munkanélküliség terjedését, • a szociális védõháló szétszakadását,

a fejlett országokban korábban kialakultjóléti intézmények elsorvadását, illetvefenntartásuk növekvõ nehézségeit, a volt„szocialista” országokban a szociális jogo-sultságok nagy részének elvesztését, a fej-lõdõ országokban a szociális (egészség-ügyi és oktatási) programok háttérbe szo-rulását, általában a szociális költségvetéseklefaragását,

• az egyes államok önálló, szuverénszociálpolitika folytatására való képessé-gének markáns csökkenését,

• a jóléti szolgáltatások erõsödõ piaco-sítását és nemzetközi forgalomba kerülésétstb.

A gazdasági globalizálódásnak a szociálisviszonyokra és szociálpolitikákra gyakorolthatása minden bizonnyal éppúgy kettõs ésellentétes irányú lehet, ahogy sok más hatá-sa is az. Amennyiben a világpiaci versenyglobalizálódása, a globális folyamatokhoz éssztenderdekhez igazodás kényszere bizo-nyos nivellálódási tendenciát eredményeza jóléti ellátásban a gazdag és a szegénytársadalmak, illetve a fejlett jóléti rendszerrelbíró és az ilyent nélkülözõ országok között,úgy ez nyilvánvalóan az utóbbiaknak ked-vezõ, az elõbbieknek viszont kedvezõtlen.Ugyanakkor differenciáltan változhat a

szociális ellátásnak az egyes országokonbelüli színvonala, minõsége és a megfelelõellátásban részesülõk köre. Különösen agazdaságilag gyengén fejlett országokban(valamint a volt „szocialista” országok több-ségében, a korábbi társadalombiztosításirendszer összeomlása nyomán) a társada-lom túlnyomó része kimarad a nivellálódásfolyamatából, sõt, kieshet a szociális ellátot-tak és biztosítottak körébõl is.

A szociális problémák sorában kétség-kívül a legsúlyosabb a tömeges munkanél-küliség. Az azonban, hogy ennek a növe-kedése és terjedése mennyiben tulajdonít-ható a gazdasági globalizáció elõrehaladásá-nak, meglehetõsen tisztázatlan. A munkanél-küliség növekedését sokan kapcsolatba hoz-zák az információs és kommunikációs tech-nológia forradalmával és nemzetközi terje-désével, a globalizálódás egyik hajtóerejével,ez azonban aligha bizonyítható.

Az új technológiák bevezetésének fog-lalkoztatási hatása általában igen összetett,értékelése nem egyszerûsítendõ le arra,hogy valamely új technológia az adott mun-kahelyen és adott idõben hány munkaerõhelyettesítésére képes. Amint azt a töme-ges munkanélküliséggel sújtott országokesetében a tõke- vagy munkaigényes tech-nika megválasztásának kérdésével kapcso-latban már másutt is hangsúlyoztuk, a mak-roszinten (a nemzetgazdaság egészében)jelentkezõ foglalkoztatási hatás szempont-jából nem az a perdöntõ, hogy mikroszin-ten, az új technikát alkalmazó vállalaton vagyiparágon belül mennyi munkaerõ foglal-koztatását teszi lehetõvé vagy éppen fölös-legessé annak bevezetése, hanem az, hogya felhasználásával meginduló, illetve bõvülõtermelés input–output kapcsolatai révénmilyen mértékben teremt munkaalkalma-kat a nemzetgazdaság egészében.

A globalizáció szociális hatásai szem-pontjából mindenképpen pozitív fejle-ményként említendõ, hogy kibontakozó-

715

ban van (igaz, egyelõre inkább csak a retori-kában) egyfajta globális szociális tudat ésfelelõsségérzet.

(c) A globalizációt nem utolsósorban anemzeti kultúrákra gyakorolt kedvezõtlenhatása miatt szokás ellenezni. Általában aztkifogásolják, hogy valamiféle egységesü-lõ, globális kultúra, illetve civilizáció kiala-kulása felé visz, mégpedig egyfajta kultu-rális kolonizációt segítve elõ, amelyben adomináns (észak-amerikai, illetve angol-szász) kultúra és civilizáció elnyomja, sõtmegsemmisítéssel fenyegeti az egyesnemzeti–nemzetiségi kultúrákat, civilizá-ciókat, illetve nyelveket. Erre lehetõségetad a kommunikációs eszközök, illetve csa-tornák egyenlõtlen megoszlása, az infor-mációáramlásban, a nyomtatott és fõleg azelektronikus sajtóban kialakult angolszászdominancia, a rádió- és tévéadók mûsor-szórásának földrajzi kiterjedése, továbbáaz elektronikus távközlés, az e-mail, az in-ternet nemzetközileg elterjedt angol nyel-ve, valamint az amerikai életforma és fo-gyasztási szokások egyéb csatornákon ér-vényesülõ demonstrációs hatásai. E „kul-turális gyarmatosításnak” a megnyilvánu-lásai között meglehetõsen különbözõjellegû és hatású jelenségeket szoktak em-legetni.

Így többek között az amerikai típusúgyorsétkezési intézményeknek (pl.McDonald’s) és ételféleségeknek (pl. ham-burger) a hagyományos, helyi éttermek ésnemzeti konyhák, étkezési szokások kiszo-rításával fenyegetõ terjedését, valamint afeltételezetten a helyi kiskereskedelem ésszállodaipar rovására terjeszkedõ nagy be-vásárlóközpontok és szállodahálózatokmegjelenését tartják veszélyesnek. Sokanaggódnak továbbá a nemzeti nyelvû szép-irodalomnak és a nemzeti kultúra hagyo-mányaihoz igazodó tánc- és zenemûvészet-nek az elektronikus csatornákon át érkezõkommersz fércmûvekkel és gépies szóra-

kozási technikákkal: képregényekkel ésegy kaptafára készült szappanoperákkal,az erõszakot és pornográfiát propagáló,olcsó amerikai filmek és videokazetták ára-datával való felváltása miatt. Hibáztatják azamerikai média és tévétársaságok üzletivagy politikai célból gyakran egyoldalú hír-közlésének a nemzetközi információáram-lásban játszott meghatározó szerepét (aszellemesen CNN-ization-nek nevezettjelenséget). Nehezményezik az angol nyelvismeretének és használatának mindinkábbáltalánossá váló követelményét, szavainak,kifejezéseinek a nemzeti nyelvekbe valóbehatolását. A globalizáció kedvezõtlen je-lének tekintik az amerikai típusú üzleti gon-dolkodás és viselkedés terjedését; az oktatásamerikanizálódását, a business schooloksokasodását. Nem kevesen tartanak a helyitársadalmak kohézióját és szolidaritásátmegbontó individualista és hedonista szel-lemiség terjedésétõl stb.

E gyakorta kifogásolt, bár túlzottan isáltalánosított jelenségek kétségkívül ösz-szefüggnek a globalizáció felgyorsult fol-yamatával, és nemcsak komoly kihívástjelentenek a nemzeti kultúrák számára, ha-nem némelyikük súlyos veszélyt is magá-ban hordoz. Egyáltalán nem olyan szük-ségszerû és elkerülhetetlen velejárói azon-ban a globalizációnak, hogy megfelelõnemzeti politikával ne lehetne kezelni ésellensúlyozni õket. Másrészt a globalizációsfolyamatok kedvezõen is hatnak a nemzetikultúrákra. Például aligha indokolt megfe-ledkezni arról, hogy a számítógép, az e-mail, az internet angol nyelvezete könnyítia nemzetek közötti kommunikációt; azelektronikus távközlési eszközök és azegész világot behálózó rádió- és tévéadá-sok rendszere lehetõséget ad a kis népek,illetve nemzetek, vallási és etnikai közös-ségek kultúrájának megismerésére, a más-ság tudatosítására és mind szélesebb kör-ben való elfogadtatására. Az információs

Szentes Tamás • A globalizáció kedvezõ és kedvezõtlen hatásai

Magyar Tudomány • 2002/6

716

és kommunikációs technikák fejlõdéseközelebb hozza egymáshoz a távoli föld-részek lakóit, elõsegíti az egyetlen emberifajhoz tartozás közös tudatának és felelõs-ségérzetének kifejlõdését. A globalizálódókommunikáció és nem utolsósorban a vi-lágméretû idegenforgalom révén ismerttéválhatnak az azelõtt csak szûk körben, ahelyi közösségekben kultivált ének-, tánc-és mozgásmûvészetek, képzõmûvészetitevékenységek, egészségápoló és termé-szetgyógyászati módozatok, konyhamû-vészetek, borkultúrák stb. Elterjedhetnekkülönleges, helyi specialitások, a szabvá-nyosított ételeknél egészségesebb ételfé-leségek, továbbá természetes gyógynövé-nyek stb.

Mindezeket figyelembe véve ezúttalis a lehetséges hatások sokféleségét ésellentétes irányát látszik indokoltnak hang-súlyozni, amelyek érvényesülésének mér-téke, intenzitása és végsõ kimenetele nagymértékben az egyes társadalmak reagálá-saitól és a kormányzati politikától is függ.

(d) A globalizáció bizonyos politikaivonatkozásairól, hatásairól, illetve követ-kezményeirõl már szó esett. A globalizá-ciónak, illetve e folyamat mozgatóerõineka már említetteken túlmutató, általánosabbjellegû világpolitikai hatásai is vannak.Ilyen például az a sokak által (és alighanemindokoltan) veszélyesnek tartott követ-kezmény, amelyet a bipoláris világrend ésa kelet-nyugati hidegháború megszûnteután az USA egyeduralmára épülõ és asokat emlegetett Washington konszen-zus jegyében születõ, illetve az elsõsorbanamerikai befolyás alatt álló három nem-zetközi gazdasági szervezet (az IMF, a Vi-lágbank és a WTO) által alkotott „Szent-háromság” világméretû felügyeletéveljellemzett Új világrend jelent.

Az e világrenddel kapcsolatos aggályokés bírálatok nemcsak abból fakadnak, hogyfeltételezik az USA, illetve a vezetése alatt

álló NATO világcsendõri szerepének azelõbbi nemzeti, illetve üzleti érdekeihezigazodását, hanem abból a megfontolásbólis, hogy még az egyébként helyeselhetõáltalános politikai elvek és demokratikusjátékszabályok egyetemleges követel-ményként való számonkérése is a „nem-zeti”, illetve az állami szuverenitás sérelmé-re és a sajátos helyi körülmények, problé-mák, a hagyományos kultúrákból fakadómagatartásformák, a másság figyelmen kí-vül hagyásával történhet.

A fennálló világrend bírálói és nem utol-sósorban a fejlõdõ országok képviselõi ez-zel kapcsolatban gyakran (és nem mindenalap nélkül) azt is a Nyugat szemére vetik,hogy képmutató módon jár el az olyan álta-lános politikai és jogi követelmények hang-súlyozása és számonkérése során, mint pél-dául az emberi jogok tiszteletben tartásánakvagy a szociális biztonság és gondoskodásállami feladatainak, illetve a munkajogi nor-mák érvényesítésének követelménye ese-tében.

B. Deacon hangsúlyozza a jogokról mo-ralizálás értelmetlenségét és N. J. Wheeler-re12 hivatkozva utal arra, hogy a Dél országai-ban „az Emberi Jogok Egyetemleges Deklará-ciójának (Universal Declaration of HumanRight) megvalósításáért küzdõ emberjogiaktivistákat nem mint ‘õrangyalokat’, hanemmint a ‘globális (imperialista) gengszterek’támogatóit kezdik tekinteni, akik etikai igé-nyeket használnak fel arra, hogy egy új glo-bális hegemóniát erõsítsenek.”13

D. Chandler véleménye, hogy a Nyugatrészérõl a kisebbségi jogok hangsúlyozásaújrateremti a Kelet és a Nyugat közötti határ-vonalat a Nyugat morális felsõbbrendûsé-gének látszatával és a Kelet démonizálá-sával.14

12 Wheeler, N.J. (1996).13 Deacon, B. (2000), p. 15.14 Chandler, D. (1996). - Ld: Deacon, B. (2000), p. 15.

717

K. Tomasevski szerint az a nyugati se-gélypolitikát alátámasztó feltevés, hogy ti.a gazdasági és a politikai liberalizációnakegyütt kell járnia, szükségképpen aláássaaz emberi jogok érvényre jutásának lehe-tõségét azáltal, hogy miközben politikai jo-gosítványokat kíván biztosítani, egyszer-smind megfosztja az érintetteket a gazdasá-gi lehetõségektõl (vagyis – ahogy õ fogal-maz – „a politikai feljogosítást a gazdaságiképességtõl való megfosztással kombinál-ja”), és elszegényítve az államot végül ismegakadályozza abban, hogy eleget te-gyen emberjogi kötelezettségeinek. „Haegy kormány képtelen úgy bevételre szerttenni, hogy megfeleljen emberjogi köte-lezettségeinek, az emberi jogok garanciáiilluzórikussá válnak” – állapítja meg.15

Nyilvánvaló, hogy a demokratikus jogokérvényesíthetõsége a gazdasági körülmé-nyektõl is függ, és az sem vonható kétségbe,hogy a különbözõ kultúrákban és az eltérõhagyományok alapján az általános „emberijogok” értelmezései sem azonosak. Az ezek-re való hivatkozások azonban éppúgy mani-pulálhatók és apologetikus célokra használ-hatók, mint ahogy a „képmutató moralizá-lás” érvei.16

Az persze aligha vitatható, hogy az álta-lános emberi jogok globalizálódása, a po-litikai demokrácia és a szociális védelem,illetve biztonság, valamint a munkajog kö-vetelményeinek egyetemlegessé válásaterén tett minden lépés nagy elõrehaladás-nak számít, és a globalizáció kedvezõ hatá-sainak egyik fontos megnyilvánulása.Mindezeken túlmenõen a globalizációnak,illetve az azt felgyorsító információs tech-nológiai forradalomnak azt a ma még kiszá-míthatatlan hatását is indokolt figyelembevenni, amely az interaktív kommunikációlehetõségeinek szinte korlátlan kitágításarévén új perspektívákat nyit meg a közvet-len demokrácia – mind nemzeteken belüli,mind világszintû – kifejlõdése elõtt. Perszecsak az anyagi feltételektõl függõen, deelvileg a világ minden polgára számáramegteremtheti a közvetlen részvétel lehe-tõségét a közös ügyekkel kapcsolatosdöntéshozatalban.

(5) A globalizálódó terrorizmus napjaibanés az arra adott, jobbára hagyományos, egyet-len központból kezdeményezett és vezéreltkatonai válaszok körülményei között a világ-társadalom számára alighanem sorsdöntõkérdés: milyen lesz az új világrend?

(a) Továbbra is kizárja-e a tudományos,technikai, gazdasági és politikai fejlõdéseredményeinek élvezetébõl a világ népes-ségének túlnyomó többségét? Vagy refor-mok és kompromisszumok révén biztosítjamajd az erõforrások és a jövedelmek rend-szeres és megfelelõ (nem a segélyezés mes-terséges eszközével, hanem adóztatással ésberuházási ösztönzõkkel szabályozott) nem-zetközi újraelosztását, a fejlõdés egyenlõ le-hetõségét és egyfajta, a fejlett országokéhozhasonló, világméretû jóléti rendszer kiala-kulását?

(b) A jövõben is a gazdasági és katonaihatalom (mindinkább kétes biztonságotélvezõ és teremtõ) centrumának uralmára,világszerte közvetlenül vagy közvetve (a

Szentes Tamás • A globalizáció kedvezõ és kedvezõtlen hatásai

15 Tomasevski, K. (1997), p. 240. - Idézi Deacon, B.(2000), p. 15.16 Deacon megjegyzi: “... úgy lehet tehát érvelni,hogy a ‘nemzetközi közösség’ stratégiája az univerzálisemberi jogok érvényesítése volt, miközben ugyan-akkor visszautasította azt, hogy újraelosszanak meg-felelõ erõforrásokat, elvéve azoktól a kormányzatok-tól, amelyeknek van, azok javára, amelyeknek nincs.Ez a képmutatás oda vezetett, hogy a progresszívhangok Délen és Keleten még az északi és nyugatiszociáldemokraták érveit is – akik pedig támogatnánakegy ilyen szükséges újraelosztást – figyelmen kívülhagyták, mint olyanokat, amelyek pusztán a szociálisjogok új morális öltözékét viselõ nyugati szabadpiaciimperializmus megnyilvánulásai. Megfordítva, Délenés Keleten egyesek részérõl a kulturális másság vé-delme elkerülhetetlenül odavezet, hogy felhagyunka társadalmi haladás egy globálisan elfogadott for-májának érvekre támaszkodó keresésével.” –Deacon, B. (2000), p. 15.

Magyar Tudomány • 2002/6

718

nemzetközi szervezeteken keresztül) érvé-nyesített befolyására épül-e? Vagy a világ-társadalom egészének (ma még nem létezõ)demokratikus képviseletére, a világ mindenpolgárának a maga érdekei kifejezésében,képviseltetésében és az õt is érintõ ügyekrevonatkozó döntéshozatalban való részvételilehetõségére támaszkodik?

(c) Megõrzi-e a második világháborúután kialakított és azóta csak részben mó-dosult nemzetközi gazdasági rendnek azállami képviselet elvére és egyes államokvétójogára (vagy súlyozott szavazati erejére)épülõ, sok tekintetben elavult intézmény-rendszerét és szabályait? Vagy lehetõségetteremt arra, hogy a világ civil társadalma kifej-lessze országhatárokat átívelõ önszervezõ-dését és szervezeteinek valóságos globálisintézményekben való arányos képviseletét.

(d) Az emberi jogokra hivatkozva to-vábbra is csupán az állampolgári és szemé-lyiségi jogok tiszteletben tartását követeli-emeg a nyugati civilizáció értelmezésénekmegfelelõen? Vagy lehetõvé teszi az emberitársadalom minden tagját nemzeti, etnikai,vallási, állampolgári és egyéb hovatartozá-sától függetlenül megilletõ valóságos emberijogok tiszteletben tartását (például nemcsaka kivándorlás, hanem a bevándorlás és mun-kavállalás jogát is)?

(e) Fenntartja-e (a fejlett piacgazdasá-goktól eltérõen) a világgazdaság széttagolt,dezintegrált munkaerõpiacát, a munkaerõmobilitásának korlátait, ezáltal a nemzeti bér-színvonalakban fennálló hatalmas különbsé-geket? Vagy inkább megteremti (a szabadmunkaerõáramlás és nem utolsósorban a táv-foglalkoztatás terjedése révén) a munkaerõintegrált világpiacát, az azonos munkaerõ-kategóriák bérszínvonalának kiegyenlítõ-dését?

(f) Tovább erõsíti-e a nacionalista önelé-gültség, a vallási fanatizmus, az önhitség, amorális képmutatás, a kettõs normák alkal-mazása, a különállás, a kirekesztés és az ide-

gennel való szembenállás, gyanakvás szelle-mét? Vagy általános normává teszi a megér-tés és tolerancia szellemét, az emberi kultúraés civilizáció (éppen sokféleségébõl adó-dó) egyetemlegességét?

*

A tragikus esemény tanulságainak levonásanemcsak a belbiztonsági és katonapolitiká-nak parancsoló feladat, hanem a társadalom-tudományok mûvelõi, nem utolsósorban aközgazdászok számára is. Ideje lenne végrea standard, jobbára amerikai tankönyvekben,illetve az azok hatását tükrözõ tananyagok-ban szereplõ naiv tételeket szembesíteni alétezõ társadalmak és a világgazdaság való-ságával, és annak megfelelõen értékelni. Aszépen felrajzolt diagrammokkal ábrázolt,egzaktnak tûnõ matematikai formulákbaöltöztetett teorémák ugyanis a tökéletes piacmûködésérõl, az erõforrások racionális, ajövedelmek igazságos elosztásáról, a gazda-sági cselekvések piaci jelzések által történõkoordinálásáról szólnak. Továbbá harmoni-kus világgazdaságról, kölcsönösen elõnyösgazdasági kapcsolatokról, egyenlõ partne-rekrõl, a tényezõárak és végsõ soron a nem-zeti jövedelmek szabadkereskedelem és/vagy szabad tõkeáramlás hatására bekövet-kezõ kiegyenlítõdésérõl. Automatikus egyen-súlyi mechanizmusokról, unilineáris fejlõdésiútról, a gazdasági növekedés természetes,egymásra épülõ és minden ország számáraazonos szakaszairól stb. szólnak. Mindeztlátványosan cáfolja a valóság.

Egyszersmind ideje lenne a mainstream-nek nevezett irányzatot csak mint egyik el-méleti irányzatot kezelni, nem pedig egye-dül helyesnek tartott elméletként (miként amúltban a marxizmus-leninizmust), és a té-teleire sem kritikátlanul tekinteni, minthavalamiféle hittételek lennének.

A társadalmakon belüli és a társadalmakközötti konfliktusok gazdasági alapjának,illetve hátterének feltárása – bármennyire is

719

aktuálissá tették az események – nem feltét-lenül kíván új elméleteket vagy új paradig-mákat, ahogy ezt nagyobb megrázkódtatá-sok idején sokan tekintik megoldásnak.„Csak” azt kívánja meg, hogy minden elmé-letet annak tekintsünk, ami: absztrakciókra,leegyszerûsítõ premisszákra épített koncep-ciónak, amely legfeljebb megközelítési mó-dot, elemzési szempontot adhat a valóságvizsgálatához. Vagy csupán azt az óhajt fejeziki, hogy milyen irányban, milyen ideálisnakmondható állapot felé kellene változtatni avalóságot.

A hazai egyetemi közgazdászképzés 70.évfordulója alkalmából rendezett konferen-cia plenáris ülésén elõadásomban annak areményemnek adtam kifejezést, hogy a 21.század az „Új felvilágosodás” évszázada lesz.Mégpedig abban az értelemben, hogy amíga francia felvilágosodás nemcsak racionális

kételyeket támasztott az emberek vallását,hitét uraló és kihasználó hatalmakkal szem-ben, hanem általában is harcolt a vallási és avilági ügyek elválasztásáért, a hit és a tudo-mány világának egymástól való függetlensé-géért, addig az Új felvilágosodás megszaba-dítja a tudományt attól, hogy tételeit ideoló-giákká torzítva, manipulált politikai célokrahasználják fel. Ehhez azt is hozzáteszem,hogy egyszersmind remélhetõleg lehetetlen-né teszi majd azt is, hogy az emberek ésnépek közötti békét, szeretetet hirdetõ, azemberi viszonyok jobbítására létrejött vallá-sok bármelyikét gyûlölködés, háborúskodásszítására, terrorcselekmények, bosszúhadjá-ratok igazolására használják fel, és hogy aglobalizáció veszélyeire és a „nemzet védel-mére” hivatkozva nacionalisták demagógiá-val keltsenek gyûlöletet az etnikai és vallásikisebbségek, illetve a bevándorlók ellen.

IRODALOMBoyer, R. - Drache, D. eds. (1996), States Against

Markets: The Limits of Globalization. Routledge,London

Chandler, D. (1996), The Internationalization ofMinority Rights Protection in East Europe: AnExample of How the Globalization Thesis Recreatesthe East/West Divide, paper presented at theAnnual Connference of the UK Political StudiesAssociation, Manchester, March

Deacon, B. (1999), Towards a Socially ResponsibleGlobalization: International Actors and Discourses,GASPP Occasional Paper, No. 1. Stakes, Helsinki

Deacon, B. (2000), Globalization and Social Policy,UNRISD Occasional Pepr, No. 5. Geneva

Drucker, P. (1986), The changed world economy,Foreign Affairs, Vol. 64. pp. 768-791.

Hirst, P. - Thompson, G. (1992), The problem of ‘glo-balization’: international economic relations, nationaleconomic management and the formation of tradingblocs, Economy and Society, Vol. 24, pp. 408-442.

Khor, M. (1998), The WTO and the South: Implicationsand Recent Developments, Third World NetworkBriefing Paper, Penang, Malaysia

Ohmae, K. (1995), The End of the Nation State: TheRise of Regional Economies. Free Press, New York

Parker, B. (1998), Globalization and BusinessPractice. Managing Across Boundaries. SAGEPubl. London and Thousand Oaks

Pieterse, J. N. (1995), Globalization as hybridization,in: Featherstone, M. – Lash, S. – Robertson, R. eds.(1995), Global modernities. SAGE publ., London.pp. 45-68.

Porter, M. E. (1990), The Competitive Advantage ofNations. Macmillan, London

Reich, R. B. (1991), The Work of Nations. Alfred A.Knopf, New York

Rowthorn, R. – Kozul-Wright, R. (1998), Globalizationand Economic Convergence: An Assessment,UNCTAD Discussion Papers, No. 131. February.UNCTAD, Geneva

Tomasevski, K. (1997), Between Sanctions andElections: Aid Donors and their Human RightsPerformance. Pinter, London

Wheeler, N. J. (1996), Guardian angel or global gang-ster: A review of the ethical claims of internationalsociety, Political Studies, No. 19, pp. 123-35.

Szentes Tamás • A globalizáció kedvezõ és kedvezõtlen hatásai

Magyar Tudomány • 2002/6

720

Az én tárgyam elõször is a kultúra és a civilizá-ció „paradigmája” vagy paradigmái. Ezutántérek át a globalizációra.

Hadd kezdjem a filológiával. Mind a kul-túra, mind a civilizáció keretfogalmak. Mind-kettõ az újkorban jött létre, és különbözõ-képpen használják õket.

KULTÚRA

Raymond Williams nagy filológiai anyagonbizonyítja, hogy több fontos kifejezés maijelentése a 18. század utolsó és a 19. századelsõ évtizedeinek Angliájában alakult ki.Mindet szûkebb, konkrétabb és köznapibbértelemben használták azelõtt. Ilyen min-denekelõtt az ipar, a demokrácia, az osz-tály, a kultúra, a mûvészet. A sor a követ-kezõkkel folytatódik: ideológia, humaniz-mus, romantika, bürokrácia, kapitaliz-mus, kollektivizmus, kommercializmus,kommunizmus, liberalizmus, egalitaria-nizmus, tömegek, középkor, proletariátus,szocializmus, munkanélküliség, pro-gresszió, reformizmus, szolidaritás. Eric J.Hobsbawm a következõket teszi hozzájuk:gyár, gyáros, középosztály, konzervatív,arisztokrácia, nemzetiség, mérnök, válság,utilitarizmus, statisztika, szociológia, zsur-nalisztika, ideológia. Chaunu adatai szerintaz Európa megjelölés (a korábban haszná-latos keresztény világ helyett) a 17. század-ban vált általánossá. Azt pedig Niklas Luh-mann mutatja ki, hogy az állam szót is ugyan-ebben az idõben kezdték a mai értelembenhasználni.

Meggyõzõ szótár. Bizonyítja, hogy Ang-liában, amely akkor a kapitalista világ kiala-kításában mindenkit megelõzött, valóbanújfajta élet kezdõdött, amelyhez új fogalmakkellettek. Olyan új szavak, amelyek nélkülazóta sem tudjuk leírni a társadalmat se tudo-mányosan, se köznapi nyelven.

Egy szót azonban nem említ egyiküksem, pedig mai értelmében az is ennek akornak a szülötte. Ez pedig a társadalom. Eza kifejezés a 17. század óta az emberek több-milliós, sõt akár több százmilliós csoportjátjelenti, amely szövevényes hierarchikus éshorizontális rendet alkot, közösségekkel ésintézményekkel, áttételes és többszörösenáttételes kapcsolatokkal. A korábbi évszáza-dokban az így értelmezett társadalom mégnem bontakozott ki, tehát fogalma sem lé-tezhetett.

A kultúra meghatározása

A tudományos közhelyek közé tartozik,hogy a kultúrának nincs egységesen elfo-gadott meghatározása, hanem igen sokfélevan forgalomban. Ismeretes, sõt szinte márlegendássá vált Kroeber és Kluckhohn köny-ve, amelyben 165 darab definíciót gyûjtöt-tek össze, és azóta is sok új született. Pedig ahelyzet nem annyira katasztrofális. A defi-níciók korántsem annyira diffúzak. Szerke-zetük ugyanolyan, mint a mondaté. Négyelem szerepel mindegyikben. (1) Az„alany”, vagyis az ember és az emberek cso-portjai, közösségei. (2) Az „állítmány”, vagy-is az emberek tárgyi tevékenysége. (3) A

A CIVILIZÁCIÓÉS A KULTÚRA PARADIGMÁI

Vitányi Ivántudományos tanácsadó, Politikai Tudományok Intézete

721

„tárgy”, vagyis ami a tevékenység által létre-jön, éspedig (a) anyagi tárgy, (b) társadalmiszervezõdés, csoport, intézmény, (c) szelle-mi tárgy, nyelv, ismeret, tudomány, mûvé-szet, vallás. És végül (4) mindezek rendszertalkotnak, mint a nyelvben a mondat. Ez arendszer a társadalom, a kultúra és a civilizáció.

Minden kultúradefiníció beilleszthetõebbe a rendszerbe. Áttételesen azok is, ame-lyek mintegy felülnézetben fogják össze azegészet. Közülük csak négyet idézek. JurijLotmant, aki szerint a kultúra egyenlõ a nemgenetikus információval. Erdei Ferencet, akiszerint a kultúra azon eljárások összessége,amelyek elviselhetõvé teszik az életet.Hegelt, aki szerint a kultúra az embernek aza képessége, amellyel az egyest alá tudjarendelni az általánosnak. És végül, de igazánnem utoljára (mert van benne valami végsõigazság) Sir Roy Shaw-t, aki szerint ha valakivalamit tesz (if anybody does anything) azmár kultúra.

Külön ki kell itt emelnünk a kulcsfogal-mat, a tárgyat, amelyet a kultúra terminusá-nak elemzésében objektumra és objektivá-cióra kell szétbontanunk. Az objektum magaa nyers tárgy, úgy ahogy a természet adja.Az objektiváció viszont a tárgy, ahogy az em-ber a maga használatára és képére átformálja.Fogalmába egyaránt beletartozik az emberáltal megformált tárgy, a társas közösség, azintézmény, a szokás, a nyelv, a szimbólumokrendszere, az érték, a hír, az ismeret, a tudás,az esztétikum, a hit, a vallás.

Nálunk úgy látszik, mintha az objektivá-ció eleve lukácsista fogalom lenne, mivelmaga Lukács György bõségesen használta.Márkus György azonban kimutatta, hogy afogalom története Herderig megy vissza, õhasználta elõször az ember által teremtettvilág értelmében, vele jelölve meg mindazt,ami az ember életmódját az állati léttõl meg-különbözteti. Ebbõl a gondolatkörbõl eredMarx termelés-fogalma is – ahogy Márkusmondja: „termelés-paradigmája” –, csakúgy

Wilhelm Diltheynél a kultúra, mint az „életobjektivációja”, amelybe mintegy „bele va-gyunk merítve”, és ezáltal vagyunk tagjai azemberi közösségnek. És ugyanez jelenikmeg például Richard Rorty igazság-elmé-letében: a „világ odakint van”, az „igazság”viszont mibennünk, azokban a mondatok-ban, amelyeket az ember a világról alkot;nem felismerjük, hanem létrehozzuk. Ez azember világa. És ugyanezt jelenti József Atti-lánál az „emberi mû”, amely búg miben-nünk, mint a mélyhegedû.

Következzenek ezután a saját definíció-im, amelyek véleményem szerint mindeze-ket tartalmazzák, és összefüggõ, logikus sortalkotnak:

A társadalom az ember és ember, em-ber és közösség viszonya, amit az objekti-váció közvetít.

A kultúra az ember viszonya az objekti-vációkhoz, vagyis az „emberi mûhöz”, azember által teremtett, megformált világhoz.

A civilizáció az objektivációk összessége,amelyeket az ember alkotott, és ami az em-beri tevékenység és az emberi közösségekalapjául szolgál.

A kultúra, a társadalom és a civilizáció fo-galmának tartalma és terjedelme voltakép-pen azonos, csak más-más oldalról nézve. Avalóságban az emberi élet különbözõ szféráioszthatatlanul együtt jelennek meg, csak azemberi absztrakció bontja szét õket. A gon-dolkodás számára a szétválasztás szükséges,de össze is kell tudnunk õket rakni.

Ráadásul ezek a fogalmak úgy vannakösszeszerkesztve nyelvünk „szemiotikaiuniverzumában”, hogy kölcsönösen átfe-dik egymást. A társadalmat „szférákra” szok-ták osztani, megkülönböztetve legalább hár-mat (gazdasági, a társas, szellemi-szimbolikusszféra), esetleg – mint Talcott Parsons – atársas viszonyoktól különbözve a politikát,négyet. Így a gazdaságnak is megvan e há-rom oldala, Pierre Bourdieu nyomán példáula tõkének is három formáját különböztetjük

Vitányi Iván • A civilizáció és a kultúra paradigmái

Magyar Tudomány • 2002/6

722

meg. A kultúrának pedig nyilvánvalóan há-rom ágazata van: az anyagi, a társadalmi(plusz esetleg különválasztva a politikai) ésa szellemi kultúra.

CIVILIZÁCIÓ

A civilizáció fogalma is ebbe a körbe tartozik.Norbert Elias szerint Rotterdami Erasmus1530-ban a civilizált viselkedésrõl megjelentkönyve (De civilitate morum puerillium)terjesztette el.

A kultúra fogalmát a sokféle meghatáro-zás ellenére is nagyjából azonos vagy egy-mást megközelítõ értelemben használjuk. Ezazonban nem mondható el a civilizációról. Aszónak három legfontosabb értelmezését,jelentését nyelvterületekhez köthetjük. Mása hagyományos francia-angol, más a németés más a modern amerikai-angol értelme.

A civilizáció hagyományosangol és francia fogalma

Elias is ezt vallja. Könyve szerint (A civilizációfolyamata) a civilizáció fogalmában a „nyu-gat öntudata” fejezõdik ki, a nyugati emberbenne foglalja össze „a nyugat és az emberi-ség haladása felett érzett büszkeséget”. Olyanviselkedés, amely az utóbbi évezred európaiemberét elválasztja a nem-európaitól.

A klasszikus marxizmus is ezt a civilizációfogalmat használta. Engels a terminust LewisHenry Morgantól vette, aki két társadalmiállapotot különböztetett meg: az „õstársa-dalmat” (vadság és barbárság) és a civilizá-ciót. Engels szerint a civilizáció egyenlõ azosztálytársadalommal is.

A civilizáció német fogalma

A német értelmezés más formában, máigható érvénnyel választja külön a civilizációtés a kultúrát. A civilizáció inkább külsõ for-mákat, a kultúra inkább belsõ értékeket jelöl.Így jelenik meg Kantnál is. Amikor tehátmegkülönböztetjük a kultúrát a civilizációtól,a német értelmezést ismerjük el jogosnak.

A német fogalom szerint a civilizáció nemfeltétlenül jár együtt a kultúrával, a kultúrapedig a civilizációval. A civilizáció haszon-élvezõi (a gazdag népek és a gazdag réte-gek) nem mindig jeleskedtek és jeleskedneka kultúrában, a kultúra nagyjai pedig sokszorszûkölködnek a civilizáció javaiban. A németértelmezés szélsõséges változatát képviseliOswald Spengler, aki a kultúrák leszálló ágát,elöregedett szakaszát nevezte civilizációnak.

A civilizáció modernamerikai-angol fogalma

Az újabb angolszász irodalomban a civilizációa civil társadalommal kapcsolódik össze. Ezösszefügg egy másik nyelvi problémával.Német nyelven a Bürger szónak egyetemesértelme van, nem csupán gazdag embert(burzsoát) jelent, hanem általában a moderntársadalom városi emberét. A francia nyelvviszont különválasztja õket a bourgeois és acitoyen kettõsségében. Az angol termino-lógia az elsõre átvette a francia kifejezést (abourgeois szót angolul is használják), a má-sodikra pedig a civil szót alkalmazzák.

A civil társadalom legáltalánosabb leírásaazt mondja ki, hogy az minden, ami a moderntársadalomban a család és az establishment(a politikai–gazdasági szervezet) között terülel. A társadalomnak ugyanis van egy szintebiológiai szintje, amelyet Veres Péter emberitenyészetnek nevezett. A civilizáció elsõ sza-kasza e fölé emelte az establishment (a poli-tikai hatalom és az üzleti szerkezet) mindhatalmasabb építményeit. Közöttük csakegy vékony réteg maradt. Az újkori fejlõdésazonban – miközben az establishment ter-jedelme és hatalma is megsokszorozódott –mind szélesebb és szervesebb lehetõségetnyújtott a civil társadalomnak. Olyannyira,hogy elõbb mintegy csak közéjük ékelõdött,de ma meghatározó elemét alkotja az egészszerkezetnek. És vannak, akik szerint rajtamúlik a jövõ demokratikus, „polgári” fej-lõdése.

723

Ebben az értelemben tehát a civilizációaz emberi társadalom, gazdaság, kultúra,technika olyan fejlõdését jelenti, amely a tár-sadalom hármas szerkezetében mind na-gyobb szerepet hagy meg a civilitásnak.

Egyes szám és többes szám

Tudnunk kell azonban, hogy a maga általá-nosságában mindhárom fogalom absztrakció.Nincs társadalom általában, a valóságbancsak társadalmak vannak. A világtársa-dalom, de már a nemzeti társadalom isabsztrakció. Nincs kultúra általában, a va-lóságban csak kultúrák vannak. A kultúraegyetemes fogalma absztrakció. Nincscivilizáció általában, a valóságban csakcivilizációk vannak. A civilizáció általánosfogalma absztrakció.

Az ellentmondások

A keretfogalmakat jól elrendezhetjük, de tud-nunk kell, hogy a valóságban mindez kegyet-len ellentmondásokkal van telve. Voltakép-pen arra valók, hogy az emberi létezés nagyellentmondásait keretbe foglalják. Haddsoroljak fel – kifejtés nélkül – néhány alap-vetõ ellentmondást a legfontosabbak közül!

• Az anyagi és a szellemi kultúra ellen-téte (amely német nyelven a kultúra és acivilizáció ellentétében jelenik meg).

• A „tenyészet”, a civil társadalom és azestablishment ellentéte.

• A barbárság és a civilizáció ellentéte.• Az egyes regionális civilizációk ellen-

téte (ahogy többek között Samuel P. Hunt-ington kifejtette).

• Az „objektív” és a „szubjektív” kultúraellentéte. (Simmel megkülönböztetése. Ob-jektív kultúra, amely valamely társadalombanvagy társadalmi körben egyáltalán létezik.Szubjektív kultúra, amit használnak belõle.)

• És végül a legfontosabb: az anyagi ja-vak, a kultúra, a civilizáció, az anyagi, társa-dalmi és szellemi tõke birtoklása, és a belõlevaló kirekesztés ellentéte.

Amióta van emberi társadalom, ezekkela kérdésekkel vívódik. Ezek látószögébõlkell vizsgálnunk a globalizációt is.

GLOBALIZÁCIÓ

Fogalma nem akkor született, mint a kultú-ráé, a civilizációé, vagy a társadalomé. Maiértelmében jóval késõbb, a 20. század máso-dik felében. Amikor maga a jelenség nem-csak kibontakozott, de az emberi világ egyiklegnagyobb problémájává vált.

Három dolgot szeretnék róla mondani.Tézist, antitézist és – nem szintézist – újra atézist. (De most már az antitézissel meg-erõsítve.)

1. A globalizáció nem új dolog, az embe-riség egész történetében globalizációs folya-matok követték egymást.

2. Ez a mostani azonban mégis új dolog,különbözik az eddigiektõl.

3. Mégse.

1. A globalizáció nem új jelenség

Azt mondhatjuk, hogy az emberiség törté-nete az egymást követõ globalizációk törté-nete. Akkor kezdõdött, amikor valamelyõsünk rájött arra, hogy jobban tud dolgozni,ha az éppen használt követ kiélesíti, és ennekérdekében a felesleges darabokat lepattintjaróla. Folytatódott azzal, aki csiszolta a követ,aki maga gyújtotta meg az elsõ tüzet, akifeltalálta a kereket, aki ásóval-kapával lazí-totta a földet, aki elkészítette az elsõ kerámiát,aki fémmé olvasztotta az ércet.

Minden esetben ugyanaz történt, mintamikor, mondjuk Bill Gates valami radikálisújítást vezet be a számítógépiparba. Csak aterjedés folyamata volt akkoriban lassúbb. Afeltalálók mellett csakhamar megjelentek akereskedõk, és meggyõzõdésem, hogy ottvoltak a PR-menedzserek is. (Tudja kedvesszomszéd, milyen ügyesen vágja a kõ a bõrtúgy, ahogy X. Y. lepattintgatta?)

A sort folytathatjuk. Hatalmas globalizá-ciós folyamatok indultak el a nagy folyami

Vitányi Iván • A civilizáció és a kultúra paradigmái

Magyar Tudomány • 2002/6

724

kultúráktól (vagy ha úgy tetszik civilizációk-tól). Hatásuk messzire terjedt. Aztán jött agörög kultúra, amely a hellenizmus és a rómaibirodalom által terjedt ki az akkoriban elér-hetõ glóbuszra. Közben ugyanezt tette azindiai, a kínai, az inka, a maja birodalom. Majdkövetkezett a nagy világvallások, a keresz-ténység, az iszlám, a buddhizmus, a brah-manizmus globalizációja.

Az újkor globalizációja a kapitalizmusfokozatos kiterjedését jelenti. A folyamategyes szakaszait a nagy technikai felfedezé-sek határozzák meg. Elsõ volt a gõzgép, az-tán következett a robbanómotor, majd a tö-megkommunikáció és fõképp a számítógépáltal mind teljesebbé váló globalizáció. A világáltaluk más lett, mint azelõtt volt. Most itt tar-tunk. Meglehet, ezután a biológiai forradalomáltal kiteljesedõ globalizáció következik.

Kitérés a kultúrára, különös tekintettela nemzeti kulturális identitásra

A történelem a globalizációk története, a kul-túra története a kulturális formák globalizá-ciójának története. Hadd vegyem példánaka zenét. A kultúrantropológia (például Lévi-Strauss) leírja az õsi települések szerkeze-tének átalakulását. Az elsõ forma egy olyanlaza háló, amelynek nincs szigorú struktúrája,hanem az épületek additíven és ismétlõdõenállnak egymás mellett. Nem foglalkozik vele,de ennek felelnek meg a zene legõsibb szer-kezetei, repetitíven követik egymást, a hang-

közök nem alkotnak rögzített rendszert, ésfõleg nem rendezõdnek hierarchikusan.

Ilyenek a magyar népdalkincsben agyermekdalok. Jó példa a következõ: Egy-szer egy idõben / szilaji erdõben / szarkákveszekedtek / szarka papné meghallotta /szunyog lábát kirántotta / nézi mint a csík/ lába megcsúszik / egy nagy tóba beleesik/ társaitól messze esik / ó pé ku / nagytorkú/szegény Pali leesett a padlásrú’. (1. ábra)Egyetlen dallamtöredék ismétlése, továbbiszerkezet nélkül, mindegy, hogy hányszor.

A település második formája már hatá-rozott szerkezetet ölt, két egymást tükrözõrészt, amelyek a kezdet, a vég és a középhierarchiája szerint rendezõdnek. Ugyanezjelenik meg a zenében, mindenekelõtt azötfokúságban (pentatónia). Tiszta, világos,kötött és félreérthetetlen hangközök, a kez-det, a vég és a közép hierarchiája, tükörkép-szerû szerkezetek.

Vegyünk erre is egy példát, a legegysze-rûbb ötfokú dallamok közül. Megrakják atüzet, / mégis elaluszik. / Nincs az a szere-lem, / aki el nem múlik. // Rakd meg ró-zsám, rakd meg / lobogó tüzedet, / Haddmelegítsem meg / fázó kezeimet. (2. ábra)A dallam világosan mutatja ezt a szerkezetet,a világ elrendezettségét és megalapozott-ságát. (Ráadásul szövege sem érdektelen,jó példa az ösztönös népi egzisztencializ-musra. Abból a súlyos megállapításból, hogyminden, a szerelem is elmúlik, „elaluszik”,

1. ábra

725

nem azt a következtetést vonja le, hogy ak-kor hagyjuk kialudni, hanem éppen azt,hogy akkor gyerünk.)

Az ötfokúság – mint Szabolcsi Bence azidevonatkozó irodalmat összefoglalja – anagy folyami civilizációk (Nílus, Tigris-Eufrá-tesz, Gangesz, Hoang-ho stb.) méhébõl szü-letett. Az elsõ nagy kultúrák keretében, ahon-nan a nagy vallások, a filozófiai, a tudományés a magas mûvészet csírái is kibontakoztak.

Aki tehát úgy gondolja, hogy az igazán,ízig-vérig magyar zene, nemzeti identitásunkzenei letéteményese az õsi magyar pentató-nia, annak tudnia kell, hogy ez a forma egykorábbi nagy globalizációs folyamat kereté-ben terjedt el a világ jókora részében.

A görög kultúrában, majd a hellenizmus-ban az ötfokúságot hétfokúság (heptatónia)váltotta fel. Ez nem csupán azt jelentette,hogy a hangsort még két hanggal kiegészí-

tették. A hangközviszonyok tisztázása óriásiszellemi teljesítmény, Püthagorász zsenijekellett hozzá. Annak vizsgálata, hogy mi azazonosság és a különbözõség, mi a közép éshány közép van, mi a harmónia és mi a disz-harmónia, mi az idea és mi a megvalósítás.Platón éppúgy nem születhetett volna mege nélkül, mint a kereszténység. A heptatónzene (egyelõre a modális hangsorok formá-jában) a hellenizmus közvetítésével elterjedtaz egész akkori világon. Vagyis globalizáló-dott. Egyik folytatása az arab zenében erõ-södött meg, a makámok világában, a variá-ciók végtelenségében, az átmenõ hangokdíszítõ melizamitkájában.

Hozzánk már ez a formája jutott, feltehe-tõleg arab közvetítéssel (talán még Kazáriá-ból, s késõbb, már a jelenlegi hazában déli-délkeleti szomszédainktól). Gondoljunk pél-dául arra a dalra, amely hangról hangra követiaz elõbbit (Megrakják a tüzet), de melizmái-nak intenzív teljessége által más jelleget kap.Imhol kerekedik egy fekete fölhõ, / abbantollászkodik egy fekete holló. / Állj meg holló,állj meg / Hadd üzenek tõled / Apámnakanyámnak, jegybéli mátkámnak. / (3. ábra)

Vitányi Iván • A civilizáció és a kultúra paradigmái

2. ábra

3. ábra

Magyar Tudomány • 2002/6

726

Aki tehát nem elégszik meg az elõbbidallam szikár ötfokúságával, hanem a régi ma-gyar népdalkincs csodálatos, feldíszített pen-tatóniájában találja meg a magyar zenei iden-titásának forrását, annak tudnia kell, hogymost ismét egy másik, ezúttal görög, helle-nisztikus, iszlám globalizációval azonosul.

És ezt így folytathatnánk, mindmáig. Be-szélhetnénk arról, hogy a heptatónia klasszi-kus fajtája aztán hogyan jutott el hozzánk azeurópai zene közvetítésével, és hogyan letta magyar zene úgynevezett új stílusánakforrásává. Beszélhetnénk a reneszánsz hatá-sáról (egyebek közt népballadáink világá-ban) csakúgy, mint a késõbbi európai tona-litás betörésérõl. És még azt is elmondhat-nánk, hogy aki pedig nem tanulta meg (anépzenei mozgalomban vagy a Kodály is-kolában) a népdalt, hanem hagyományosmódon a magyar nótát tartja igazi magyarnak,az két további globalizációnak hódol. Azegyik az európai zenei univerzumnak a 19.század elejére kialakult dúr-moll dallamvilá-ga, amely nagyon is általános alapképleteketkövet. Az orosz Borisz Aszáfjev, majd az angolDeryck Cooke egymástól függetlenül a szó-tárát, vagyis a dallammodellek tárát is felállí-totta. A magyar nóta ennek csak egy helyivariációja. Ráadásul egy másik, évszázadoszenei stílus, a cigányság zenei hagyományai-nak segítségével.

Így tehát azt mondhatjuk, hogy a nemzetkulturális identitásának szerkezete azonos azegyén individualitásának biológiai struktú-rájával. Egyéniségünk ugyanis azon alapul,hogy (a természet sztochasztikus játéka út-ján) milyen géneket sikerült összeszednünkvagy összelopkodnunk eleinktõl. Egyik sema sajátunk, egyéniségünk abból adódik, hogymiképp tevõdnek össze az elemek – és per-sze, hogy mit tudunk ebbõl kihozni. Ugyanezvonatkozik nemzeti kultúránkra, nemzetisajátosságainkra, nemzeti mibenlétünkre. Ezazon alapul, hogy a világkultúra eddigi „gén-jeibõl” mi került be (a globalizációs folyama-

tok útján) a mi kultúránk szervezetébe. Éshogy hogyan tudunk velük gazdálkodni.

2. Ez a globalizációmégsem ugyanolyan globalizáció

Antitézisem tehát úgy hangzik, hogy a jelenglobalizációs folyamat mégis alapvetõen kü-lönbözik minden eddigitõl. Ez a globalizációnem azonos velük. Tehát Martin Albrow véle-ményét kell elfogadnunk, aki szerint a törté-nelem átlépett egy határt, fokozati különb-ség van az „univerzáció” (így nevezi össze-foglalóan) régi és új formái között. Õ nem adnevet a régieknek, de ha gondolatát követ-jük, egyaránt nevezhetjük õket transz-missziónak, expanziónak vagy akár prolife-rációnak. A lényeg, hogy itt most az utóbbiszázötven, még inkább száz, de leginkábbaz utóbbi ötven évben valami más is törté-nik, mint annak elõtte.

Mi a különbség? Mikor válik a transzmisszióvagy expanzió globalizációvá? Amikor akülönbözõ irányban elindult folyamatok körbezárulnak, s ezáltal az egész köztes terület átte-kinthetõ, zárt rendszerré válik. Amikor mind-eggyé válik, hogy mondjuk egy üzenetet,hírt, felfedezést, új eljárást, modellt, módszertjobbra vagy balra indítunk-e el expanziósútjára, mindkét irányból visszajut a feladóhoz,mégpedig egyenlõ és belátható idõ alatt.Nem képletesen is értem, hiszen nincsenhatár a Földön, amelyen a felsorolt folyama-tok elakadnának. Bármelyik irányba indulvaazonos idõ alatt járják körül a Földet. De mégfontosabb a képletes értelem, nemcsak a Földgömbölyûségét tapasztaljuk meg újra és újra,hanem maga a világ rendszere zsúfolódottbele a gömbbe. Kialakult a világfalu. Éppen-séggel nem egységes (hisz a falu sem egy-séges soha), ám a tér nem határtalan, csakbelülrõl látszik annak. Az extenzív mennyi-ségek intenzív mennyiségekké változtak.

Ez azonban csak a diagnózis egyik fele.Az igazi probléma, az igazi veszély nem ez,bár ebbõl adódik. Használjuk itt – a rövidség

727

kedvéért és közelebbi magyarázat nélkül –a zárt és nyitott társadalom, társadalmirendszer Karl R. Popper által kidolgozott ter-minológiáját. A zárt társadalmak ezek szerintaz autokrácia és az autoritarianizmus örök-ségét hordozzák. Ilyenek voltak az emberitársadalom szervezetei, államai és nemzeteiévszázadokon és évezredeken keresztül.Ilyenek voltak, mert nem lehettek mások;az adott feltételek, a technikai lehetõségek,a források és javak mennyisége és elérhetõ-sége nem tette lehetõvé, hogy a korábbi éséppen jelen nemzedékek által megterem-tett lehetõségekbõl „mindenki egyaránt ve-hessen”. Ezért zárttá kellett tenni a rendszert,mert csak így lehetett legalább azt megõrizni,amit már elértek.

Ezek a zárt rendszerek teremtették megazokat a módszereket, modelleket, eljáráso-kat, algoritmusokat, amelyeket aztán transz-misszív úton továbbadtak. Lényegükhöztartozott azonban a transzmissziós–expan-ziós folyamat nyitottsága. Elindult valamerre,és teljesen szabad tér állt elõtte. Mint az elek-tromos hullám megy a térben, ahol nem térítiel (túlságosan) valamely tömeg ereje.

Most azonban maga a folyamat vált zárt-tá, mert a tér bezárult körülötte. És ez óriásiveszély, ez a jelen diagnózisának lényege.

Nem a globalizáció tehát a baj, hanem aza lehetõség, amelyet a jelen globalizációs fo-lyamatai nyitnak meg. Hogy teljesen körbe-zárja a társadalmat és az embert.

Ez persze csak a diagnózis absztrakt ré-sze. Konkrétságot az ezzel összefüggõ való-ságos ellentmondások elemzése ad. Mostcsak felsorolni tudjuk õket.

3. Mégis

A harmadik válasz ezek után így szól: a mostfolyó globalizáció sok szempontból mégisfolytatása az eddigieknek. Egy szempontbólbizonyosan: a jelen globalizáció is elégtelen,részleges, ellentmondásos – épp úgy, minta többiek voltak. A világ körré, vagyis inkább

gömbbé (glóbusz) zárult, de ezáltal az eddigszûkebben, additíven érvényesülõ ellent-mondások is globálissá váltak.

Az ellentmondások három fõ szférájátkell kiemelnünk.

1. A gazdasági javak és források eloszlása

Kétségtelen, hogy a világ gazdaságilag-tech-nikailag legfejlettebb részében, az euro-amerikai vagy atlanti centrumban sokkaltöbb ember, a társadalomnak mintegy két-harmada él viszonylag tisztességes, stabil jó-létben, biztonságban, birtokában van az eh-hez szükséges kultúrának és eszközöknek.Ez több mint bármikor ezelõtt volt a világon.Ezt nevezik fejlõdésnek, de ha valaki a poszt-modern gondolkodás szellemében kifogá-solja ezt a szót, legalább többülésnek. Valóban,akár azt is meg lehet kérdõjelezni, hogy ajólétet fejlõdésnek nevezhetjük-e. (Ha pél-dául azt kérdezzük: vajon boldogabb is lett-e az egyes ember vagy darabjaként is értéke-sebb, mint, mondjuk ezer évvel ezelõtt?Ilyenkor a válasz mindenképpen a nem.)Azt azonban senki sem tagadhatja, hogy atöbbülés bekövetkezett. Ma több ember éla Földön, mint azelõtt, több ház, több gép,több jármû, több út, több könyv, darabszám-ban több kulturális termék van a birtokunk-ban, mint akármikor.

Ebben a helyzetben még kiáltóbb tényaz eloszlás egyenlõtlensége. Amit azzal aszámmal lehet megfogalmazni, hogy ma avilág 20 %-ának a kezében van a gazdaságiforrások és javak 80 %-a. Legfeljebb az atlantiországokban valamivel több a 20-nál, Feke-te-Afrikában meg kevesebb. De a dichotó-mia fennáll. És ez a szakadék – az egész világ-ra kivetítve – még mélyebb, mint korábban.Különösen, ha a világtársadalom a globali-záció folytán mind zártabbá válik.

2. A demokrácia szintje és elosztása

Nincs módom most itt a használt termino-lógia kifejtésére és indoklására, ezért csak

Vitányi Iván • A civilizáció és a kultúra paradigmái

Magyar Tudomány • 2002/6

728

jelzem, hogy Arisztotelész – Karl Popper –és Robert Dahl kifejezéseivel próbálom ahelyzetet leírni.

Az autokratikus, monarchikus, mindenízükben zárt rendszerek után a fejlõdés(vagy többülés) során olyan új politikai for-mák jöttek létre, amelyek a kevesek uralmát(oligarchia) megvalósítva némiképpennyitottabbá váltak a társadalmi közakaratfigyelembevételére. Néhány demokratikuskísérlet kivételével (Athén) – amelyek azon-ban szükségszerûen meglehetõsen korláto-zattak maradtak – csak az újkor euro-atlantivilágában vált szélesebb körben lehetõvé ademokrácia ideáljának megközelítése, a de-mokratikus poliarchia formájában. Dahl ne-vezi így a mai szintet, amely egyrészt a leg-több, amit a demokrácia terén az emberiségeddig elért, másrészt azonban még mindignem nevezheti az ideál megvalósításának.Már csak azért sem, mert voltaképpen ezena téren is csak az emberiség 20 százalékajutott el erre a fokra. Jobbára azoknak, akikaz anyagi biztonságot is jobban megszerez-ték. Mivel úgy van ez, ahogy a biblia mondja:akinek van, annak adatik, akinek pedig nin-csen, attól az is elvétetik, amije van.

A globalizáció korunkban ugyanúgykonzerválja ezeket az arányokat, mint a gaz-dasági viszonyokat.

3. Univerzális globalizációés rész-globalizáció

A globalizáció elégtelensége és zártsága aztis lehetõvé teszi, hogy az egész földgolyórakiterjedõ egységes folyamat helyett a világegyes részei éppen különállásukat erõsítsékmeg technikai, gazdasági és tudományosforradalmak segítségével. Ezt tartalmazzaSamuel P. Huntington helyzetelemzése. Masokfelé szólal meg a huntingtonizmusnak aza vulgáris formája, amely ezt a lehetõségetmár-már kikerülhetetlen sorscsapásként jel-lemzi. Ezt nem fogadhatjuk el. A civilizációkvagy kultúrák (Huntington azonos értelem-

ben használja a két fogalmat) regionális har-ca és ennek keretében a fundamentaliz-mus(ok) globalizációja nagyon is valóságosveszély.

Nem egy hagyományos kollektív, közös-ségi magatartás áll itt szemben a moderntársadalom vértelen individualizmusával, ha-nem egy alacsonyabb fokú, középkori, tör-zsi-etnikai-vallási identitás válik a globalizá-ció lehetõségeivel harcos fundamentaliz-mussá, és akarja elsöpörni a civil társadalommagasabbrendû libertárius közösségét.

Úgy van ez, ahogy a zsarnoksággal: Holzsarnokság van, ott zsarnokság van – minta költõ mondta. Ahol pedig globalizáció van,ott mindenben globalizáció van. Nemcsak afejlõdés, nemcsak a demokrácia globalizá-lódik, hanem a zsákutca, az elmaradottság,az autokratikus fundamentalizmus is. Amígfennáll a 20-80 százalék rendszere, legfeljebbannyi történhet, hogy mások kerülnek bele a20 százalékba. És kezdõdhet minden elölrõl.

Két út áll elõttünk

Ismét idézhetünk itt egy népdalt: Két út állelõttem, melyiken induljak? Ez a helyzetállt elõ újra az emberiség történelmében is.Legalább két út – természetesen rengetegváltozattal.

1. Kevesebb demokrácia,nagyobb koncentráció

Ez az út az elkülönült hatalmi centrumokkülön globalizációját és harcát, a demokrácia(a poliarchia) korlátozását jelenti. Visszaál-lítják a társadalom zártságát, a civil társadal-mat pedig belefojtják az infoténment, edu-ténment, kultoténment és végül a szociotén-ment világába. (E manapság nemzetközilegironikusan használt kifejezések második felétaz entertainment, azaz szórakoztatás szóbólképzik.) Ebben is lehet élni, mert az elnyo-más eszközei is globalizálódnak, a fegyverekés titkosrendõrök elnyomásánál sokkal kel-lemesebb a ténmentokrácia.

729

IRODALOMAlbrow, Martin and King, Elisabeth: Globalization,

Knowledge and Society, Sage, 1990Arisztotelész: Politika, Gondolat Kiadó. Bp. 1969Aszafjev, Borisz: Az orosz zene mesterei, Zenemû-

kiadó Budapest, 1962Bourdieu, Pierre: The Forms of Capital In: Handbook

of Theory and Research for the Sociology ofEducation Ed. by John G. Richardson, New York,Greenwood Press, 1983

Chaunu, Pierre: A klasszikus Európa, Gondolat Kiadó,Budapest 1971 (La Civilisation de l’Europe Clas-sique Arthaud, Paris, 1966)

Cooke, Deryck: The Language of Music OxfordUniversity Press, 1959

Dahl, Robert Allen: Democracy and its Critics. NewHaven and London, Yale University Press, 1989

A pluralista demokrácia dilemmái Osiris Kiadó,Budapest 1996, - 220. p.

Dilthey, Wilhelm: A történelmi világ felépítése aszellemtudományokban Gondolat Kiadó, Buda-pest, 1974

Elias, Norbert: A civilizáció folyamata Budapest,Gondolat, 1987 (Über den Prozess der Zivilisation,Frankfurt am Main, 1982)

Engels, Friedrich: Eugen Dühring úr tudomány-forradalmasítása Marx-Engels Mûvei, 20., Bu-dapest, 1963

Erdei Ferenc: Parasztok Atheneum kiadása, é.n.Hobsbawm, Eric J.: A forradalmak kora (1789-1848)

Kossuth Könyvkiadó, 1988. (The Age of Revolution,Europe 1789-1848, Weidenfeld and Nicolson, 1961)

Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása

és a világrend átalakulása Európa KönyvkiadóBp., 1998. (The Clash of Cicvilizations and the Re-marquing World Order Touchstone Books, 1998)

Kroeber, A. L. and Kuckhohn, C.: Culture. A CriticalReview of the Concepts and Definitions, Papers ofPeabody Museum of Archeology and Ethnography,1952

Lévi-Strauss, Claude: Structural AnthropologyPenguin Books, 1963

Lotman, Jurij: Szöveg, modell, típus, Gondolat Könyv-kiadó, 1973

Luhmann, Niklas: Soziale Systeme. Grundriss einerallgemeinen Theorie Frankfurt a/M., 1984

Lukács György: Az esztétikum sajátossága, AkadémiaiKiadó, Budapest, 1965

Márkus György: Metafizika – mi végre?, Osiris Kiadó,Budapest 1998

Morgan, Lewis Henry: Ancient Society or Researchesin the Lines of Human Progress from Savagerythrough Barbarism to Civilization, London, 1877

Parsons, Talcott: The Social System, New York, FreePress, 1951

Popper, Karl R.: A nyitott társadalom és ellenségei,Balassi Kiadó, 2001. (The Open Society and itsEnemies I-II., London, Routledge and Sons, 1945)

Rorty, Richard: Esetlegesség, irónia, szolidaritás,Jelenkor, 1994

Spengler, Oswald: A nyugat alkonya, Európa Könyv-kiadó, Budapest, 1994

Szabolcsi Bence: A zene története, Rózsavölgyi éstársa, 1940

Williams, Raymond: Culture and Society 1780-1950– London, Chatto and Windus, 1960

Vitányi Iván • A civilizáció és a kultúra paradigmái

A dolgok ilyen alakulásának vannak jelei.Huntington kritikusan beszélt arról, hogy anyugati világ már régóta igazi harmónia nél-küli eufóriában él. Most ennél még többetkell mondanunk. 1990, a szovjet rendszerösszeomlása óta ugyanezt a világot a katarzisnélküli hamis eufória jellemzi. Nem képesszembenézni saját történelmével. A kultúranem technikai okok miatt veszített szerepé-bõl, hanem azért, mert maga is belenyugodotta katarzis hiányába.

2. Nem kevesebb:több, erõsebb, civil demokrácia

Ez a másik út, van-e lehetõsége? Csak akkor,ha a demokrácia új szintjét lehet megterem-

teni. Amely a jogok és a kisebbségek védel-me, a poliarchia mellett nagyobb hangsúlytad a szolidaritásnak, a – belsõként, kötele-zettségként értelmezett – kötelességnek, arészvételnek és az egyenlõségnek. Amelya civil társadalom elvét globalizálja. Amely– folytatva a monarchia, oligarchia, poliarchiaterminusainak sorát – a szó legteljesebbértelmében vett pánarchiát vallja ideáljának.

El tud-e ezen az úton indulni az embe-riség? Ezt a jövõ fogja megmutatni.

Kulcsszavak: civilizáció, kultúra, globali-záció

Magyar Tudomány • 2002/6

730

Tanulmányomban elõször a gazdasági globa-lizáció tartalmát és jellemzõit fejtem ki – rá-mutatva, hogy a globalizáció folyamata törté-nelmi szükségszerûségekre, a piacgazdaságkoordináló szerepének általánossá válásáraépül, ami a gazdasági hatékonyság növelé-sére irányuló természetes emberi törekvéseredménye. A globalizáció tulajdonságai, in-tézményrendszere napjainkban van kialaku-lóban – ezekre a fejleményekre a különbözõcivilizációk eltérõ módon és mértékben rea-gálnak és hatnak. A tanulmány a legfonto-sabbnak ítélt hatások összefoglalásával zárul.

A globalizáció fogalmáról és tartalmáról

Rengeteg definíció létezik az irodalomban aglobalizációról, közülük számos elfogadhatóis. Olyan jelenségrõl van szó, amelynek tár-gyalása nem csak egy megközelítésbõl le-hetséges, s így a jelenség lényeges vonásaittartalmazó, meghatározott körben érvénye-sen alkalmazható definíciója sem csak egyvan. Magam e tanulmányban a gazdaság glo-balizációjára szûkítem le az elemzést, s ezt isaz üzleti világ nézõpontjából közelítem meg.(Hangsúlyozom, hogy természetesen elis-merem más megközelítések létjogosultsá-gát, fontosságát.) E nézõpontból számomraa gazdaság globalizációja azt jelenti, hogy agazdaság szereplõi döntéseiknél, amikor po-tenciális befektetéseikrõl, fogyasztóikról,erõforrás-beszerzési lehetõségeikrõl gondol-

kodnak, az egész világon adódó lehetõsé-geket mérlegelik. Ez egy laza definíció, demint remélhetõleg látható lesz, alkalmas ar-ra, hogy ráépítve értelmes dolgokat mond-jak a globalizációról.

Mielõtt rátérnénk a gazdasági globalizá-cióra, nagyon fontos megjegyezni, hogy aglobalizáció távolról sem csak ebben a szfé-rában létezõ jelenség, sõt, ezt a szférát mégcsak nem is tekinthetjük úttörõnek. A kultúravagy a sport globalizálódása például sokkalrégebbinek tekinthetõ, s a megvalósulásátilletõen részletkérdésekben lehet, s van isvita e szférákban, de lényegében mindenkielfogadja. A tudomány globalizálódása semmai keletû. Nem ismerek olyan elemzést,amely e folyamatok egymásra hatását mé-lyenszántóan tárgyalná. Magam vizsgálódá-som körét most leszûkítem a gazdaságiglobalizációra – de felhívom a figyelmet arra,hogy a kölcsönhatások alól a gazdasági folya-matok sem mentesek (gondoljunk példáulbizonyos kulturális események vagy a sportglobális reklámhordozó, s így üzleti erejére).Úgy vélem tehát, s igyekszem igazolni is,hogy mondanivalóm tanulságai túlmutatnaka gazdaság szféráján.

Miért alakul ki a globális gazdaság, miértvagyunk ma nyakig a gazdasági globalizációfolyamatában? A tõkének, amely a gazdaságitevékenység immanens mozgató tényezõ-je, örök törekvése, hogy optimálisan helyez-kedjen el a lehetséges befektetések között(ami a közgazdaságtan alaptörvényei szerintakkor következik be, ha minden részegysé-

A GAZDASÁG GLOBALIZÁCIÓJAÉS A CIVILIZÁCIÓK KÜLÖNBÖZÕSÉGE*

Chikán Attilaa közgazdaságtudomány doktora, rektor, egyetemi tanár, BKÁE

* A tanulmány szövege (a civilizációval foglalkozófejezet kivételével) jórészt átfedésben van a Chikán(2001) cikkel.

731

ge egyformán hatékony). Az örökké változófeltételekhez való alkalmazkodás igényemiatt ehhez igen nagy mozgékonyságra vanszüksége. Mindent, ami ennek útjában áll,igyekszik eltávolítani – beleértve az ország-határokat is. Ahhoz, hogy átlássuk, hogyan,milyen mechanizmusokon keresztül képesa tõke a maximális – tehát a globalitást felté-telként megkövetelõ – allokáció felé mo-zogni, egészen Adam Smith-hez, a közgazda-ságtan atyjához célszerû visszanyúlnunk. Õvolt az, aki a 18. században elsõként fejtetteki (Smith, 1992) következetesen a társadalmimunkamegosztás jelentõségét a hatékony-ság szempontjából – rámutatva, hogy e haté-konyság alapvetõ tényezõje a gazdasági sze-replõk specializációja s az erre épülõ csere,a tevékenységek (eredményének) cseréje.A specializáció és a tevékenységcsere együttelvezet a koordináció igényéhez: a társada-lomban szükség van olyan koordinációs me-chanizmusokra, amelyek keretet adnak ecserefolyamatoknak.

Koordinációs mechanizmusok

A koordinációs mechanizmusoknak jelentõsmennyiségû és értékû irodalma van. Magammindmáig Kornai János (1983) gondolatme-netét használom a legszívesebben. Kornaiazt mondja, hogy a társadalmi (s ezen belül agazdasági) koordinációnak négy alapvetõmechanizmusa különböztethetõ meg: a pia-ci, a bürokratikus, az etikai és az agresszívkoordináció. Kornai hangsúlyozza, hogyolyan társadalmat még nem ismertünk,amelyben csak egy koordinációs mechaniz-mus mûködött volna (tehát a valóságbanmindig az említett mechanizmusok valami-lyen kombinációjával találkozunk), ugyan-akkor minden társadalomban létezik egydomináns koordinációs mechanizmus.

Úgy tûnik, hogy a 20. század a piaci koor-dináció diadalát hozta. A közelmúltbanmegjelent a Fortune magazin egy külön-száma, amely az üzleti tevékenység, a

„business” jövõjérõl szól, s ezt a századot akapitalizmus századának nevezi. Ebbena különszámban Paul Krugman, aki mind a„komoly” mind a „népszerûsítõ” szakiroda-lomban az egyik legbefolyásosabb közgaz-dász napjainkban, azt fejti ki (Krugman,2000), hogy (jelen tanulmány terminológiá-jába „áttérve”) végsõ soron bebizonyosodott,hogy a ma elképzelhetõ koordinációs me-chanizmusok közül a piac a leghatékonyabb,az ettõl való eltérésre irányuló kísérletekrendre kudarcot vallottak. A piaci koordiná-ció hatékonyságába vetett hitünket termé-szetesen nem csupán Krugman fejtegetésé-re alapozzuk: empirikus és elméleti érvekkelegyaránt alá tudjuk támasztani. Legfõbb em-pirikus érvünk épp a közép- és kelet-európaiországok átalakulási folyamata, amelyneksorán a hatékonyság szinte hihetetlen mér-tékben javult a régióban. Félreértés ne essék,ezzel nem az átmenet egészét értékelem; akövetkezmények átfogó elemzése nem le-het e dolgozat tárgya. Azt azonban alighavitatja bárki, hogy a szûken értelmezett gaz-dasági hatékonyság drámaian növekedett,akár a szerkezetátalakítás sebességét, akár atermékek piacképességét vagy a termelé-kenységet tekintjük.

A piaci koordináció hatékonyságára vo-natkozó elvi okfejtés gondolatmenetét azalábbi pontokban foglalom össze (Chikán,1997):

1) A piaci koordináció az, amely a szóbajöhetõ alternatívák közül a leginkább dinami-zálja a társadalmat. A piaci koordináció alap-vetõ eszköze a verseny, amely megteremtia fogyasztói igényekhez való állandó alkal-mazkodás kényszerét, elvezet a folyamatosinnováció szükségességéhez, és azt a gazda-ság mûködése a társadalmi jólét gyors fejlõ-désének lehetõségére fordítja le.

2) A piaci koordináció másik hallatlanulfontos tulajdonsága, hogy úgy képes átmene-tet teremteni a gazdaság különbözõ létszféráiközött, hogy közben meghagyja azok vi-

Chikán Attila • A gazdaság globalizációja…

Magyar Tudomány • 2002/6

732

szonylagos önállóságát. Képes a gazdaságkapcsolatát megteremteni más létszférákkal,a fogyasztó értékítéletét közvetíteni pl. az ok-tatással, az egészségüggyel, a mûvészetekkelkapcsolatban anélkül, hogy közvetlenül be-avatkozna azok sajátos belügyeibe – ezzelsegíti egy harmonikus társadalmi struktúraelõállítását.

3) Végül nagyon fontos tulajdonsága apiaci mechanizmusnak, hogy több olyan álta-lános tulajdonsága van, amelyek a társadalomszámára pozitív tartalmat hordoznak: a részt-vevõk számára megteremti a döntési szabad-ság lehetõségét, kialakítja és fenntartja a tisz-tességes verseny kereteit, a szereplõk egyen-rangúságára épít. Ezek olyan értékek, amelye-ket az emberek általában fontosnak tartanak.

Természetesen a piaci koordináció al-kalmazásának és hatékonyságának is meg-vannak a korlátai. Vannak igen hangsúlyosértékek a társadalomban (például az esély-egyenlõség gondolata), amelyeket a piacikoordináció eszközei nem képesek megfe-lelõen kezelni. Ezért bizonyos radikális köz-gazdászokkal ellentétben úgy vélem, hogyaz egyéb koordinációs mechanizmusokra(mindenekelõtt a másik, hosszú távon stabiltípusra, az állami szerepvállalásra építõ büro-kratikus koordinációra) nem csak a piacitökéletlenségek (market failures) miatt, ha-nem a társadalom értékszerkezetének bo-nyolultsága következtében is szükség van.E kérdés részletesebb tárgyalására fõ témánkszempontjából itt nincs szükségünk.

A globális koordináció kettõsségeés intézményi rendszere

A piaci koordináció sok évszázada jelen vanaz emberiség történelmében – nem új jelen-ségrõl van tehát szó. Érdemes azonban fi-gyelmet fordítanunk arra, mi az oka a kiter-jedésének, annak, hogy az elmúlt évtizedek-ben az országhatárokon átnyomulva globá-lissá válik. Természetesen bonyolult (sokoldalról megközelíthetõ) összefüggéslánc

vezethetett ide, ebbõl én két olyan tényezõtemelnék ki, amelyeket az üzleti világ szem-pontjából a legfontosabbnak tartok (jelentõ-ségük túl is mutat az üzleti világon). A fogyasz-tói szükségletek robbanásszerû bõvülése (ál-talános növekedése és választéki szélesedé-se) szükségessé tette a termelés és a fogyasz-tás egyre kiterjedtebb nemzetköziesedését,a technikai fejlõdés (mindenekelõtt az infor-matika és a logisztika fejlõdése) a lehetõségétteremtette meg a globális gazdaságnak.

A piaci és a bürokratikus logika

A piaci koordináció nemzetköziesedése,végsõ soron a világ mûködési logikájánakglobalizálódása a globális ügyekre irányulókoordináció megkettõzõdését jelenti. A vi-lágkoordináció ügye a legutóbbi idõkig abürokratikus koordináció logikájára épült:ennek fõ hordozói a 19. század óta a nemzet-államok, ezek hozták létre saját, politikai ra-cionalitásra épülõ logikájuk kiterjesztésekénta hasonlóképpen a politikai racionalitásraépülõ nemzetközi szervezeteket, illetve foly-tattak a maguk hatáskörében koordinációstevékenységet. Természetesen ebben a bü-rokratikus-politikai logikában is vastagon meg-jelentek a piaci és a gazdasági szempontok,de csak mint külsõ mérlegelendõ tényezõk.A nemzetállamokra és a bürokratikus koordi-nációra épülõ mûködés fõszereplõje a szava-zatmaximáló politikus, akinek mûködésilogikája alapvetõen eltér a piaci koordinációfõszereplõjétõl, a profitmaximalizáló üzlet-emberétõl, aki (a multi- illetve transznacioná-lis vállalatok szervezeti hátterének támoga-tásával) a gazdasági, üzleti racionalitásra épít-ve próbálja irányítani a társadalom mûködését.

Ez a kettõsség határozza meg napjainkvilágának mûködését. Senki nem tudja, hováfejlõdik a dolog: hiszen történelmi léptékbennagyon új jelenségrõl van szó. Az azonbanbizonyos, hogy a politika (illetve a bürokra-tikus koordináció) évszázadokon keresztültapasztalt dominanciája a nemzetközi kérdé-

733

sek kezelésében megrendült, és ma nehézlenne megmondani, hogy a kétféle koordi-nációs mechanizmus közül melyik vezetiténylegesen a világot.

Engedtessék meg néhány megjegyzésa jelenlegi helyzettel kapcsolatban. Nagyonérdekes, hogy a két, alapjában eltérõ logikaközött sok fontos azonosság is található. Azegyik, amely különösképpen nehézkesséteszi az „egyezkedést” az, hogy mindkét fõ-szereplõ, a szavazatmaximáló politikus és aprofitmaximalizáló üzletember is kényszer-pályán mozog a preferenciáit illetõen. Elmé-letileg és empirikusan is könnyen belátható,hogy ha nem a saját logikájának megfelelõmaximalizáló magatartást tanúsítja, elveszett.(Szükségesnek tartom megjegyezni, hogyamikor itt maximalizálásról beszélek, nemaz alaptankönyvek – s egyúttal az alapkriti-kusok – szûk látásmódját követem. Tetszõ-leges korlátozó feltétel vehetõ számba, hakonkretizálni vagy akár matematikailagkifejezni akarjuk a maximumot – azaz egyelvi maximumhoz képest rengeteg kompro-misszum köthetõ –, ettõl azonban tény ma-rad, hogy ha az üzletember bevételei nemhaladják meg tartósan és a versenytársainálnagyobb mértékben a kiadásait, és ha a poli-tikus a választáson nem szerez a versenytár-sainál több szavazatot, akkor neki annyi –ahogy mostanában mondani szokás.)

Fontos hasonlóság továbbá, hogy a tár-sadalom mind a piaci, mind a bürokratikuskoordinációval, illetve ezek megvalósítóivalszemben megfogalmaz olyan etikai elvárá-sokat, amelyek átvezetnek bennünket azetikai koordináció birodalmába. Ezek az eti-kai elvárások elvben, elsõ látásra idegenekmind a profitmaximalizáló üzletember, minda szavazatmaximalizáló politikus számára,korlátozzák önálló hatékonyságukat. Erre adolgozatban még visszatérünk.

Végül nagyon fontos megemlíteni, hogymindkét szereplõtípus hajlamos az agresszió-ra. Kornai azt mondja, hogy a társadalomban

azért nincs semmiképp koordinációs váku-um, mert ahol a másik három mechanizmusnem mûködik, azaz ahol csak lehetõség nyí-lik rá, ott belép az agresszív koordináció. Ezegyébként tisztán következik a maximalizá-ló hajlandóságból; hiszen ahol valamelyikmás koordinációs mechanizmus nem mûkö-dik, ott a politikus vagy az üzletember szá-mára új tér látszik nyílni (valamilyen korlá-tozás, szabályozás eltûnt), amelybe neki bekell nyomulnia, ellenkezõ esetben azt azellenfelei teszik meg.

Ma még nyitott kérdés, hogy jó iránybaviszi-e az emberiség fejlõdését a világ ilyeténmegkettõzõdött mûködési logikája. Egydolog biztos: nem lehetünk valami büszkéka nemzetállami logikára és a rá épülõ büro-kratikus koordinációra, amely az elmúlt más-fél-két évszázadban egyre szofisztikáltabbintézményrendszert alkalmazva uralta a vilá-got. Ennek jegyében és keretei között termé-szetesen sok jó történt: iskolarendszereképültek ki, nemzetközivé vált a kultúra és atudás, kiterjedt a szociális és egészségügyiellátás – és még sorolhatnánk. De (amellett,hogy az említett jótékony fejlemények haté-konysága manapság egyre kérdésesebb)ugyanerre a nemzetállami logikára épülvefolytak a területszerzõ háborúk, alakultak kia nemzetiségi, kisebbségi elnyomás változa-tos formái, folyik alapvetõ emberi szabadság-jogok korlátozása is. Nem hiszem, hogy apiaci koordináció térnyerése önmagábansemlegesítené vagy megoldaná a jelzettproblémákat, de nagyon sok vonatkozásbaneltérõ síkra helyezve a kérdéseket, legalább-is új válaszokat fog rájuk keresni.

Az intézményrendszer formálódása

Rendkívül érdekes, hogyan alakul a globali-záció intézményrendszere. A fõszereplõk azegyik oldalon természetesen a nemzetálla-mok, a másikon a multinacionális vállalatok.Sajátos és fontos körülmény, hogy ez ideigmind a bürokratikus, mind a piaci koordináció

Chikán Attila • A gazdaság globalizációja…

Magyar Tudomány • 2002/6

734

globalizálására kialakított intézményeket anemzetállamok hozták létre a politikai logikaszabályai szerint. A multinacionális vállalatoknemzetközi megszervezõdése intézményiszinten még várat magára. A szervezõdésikezdemények megvannak: létrejöttek olyanvállalatcsoportok, illetve stratégiai szövetsé-gek, amelyek egy-egy iparágat (vagy éppegy-egy régiót) dominálnak. Ezek azonbantermészetesen nem a piaci koordináció intéz-ményrendszerei, sõt, mivel versenykorlátozóelemek (is) jócskán találhatók bennük, sokszoréppen hogy piacellenesek. Az üzleti szféraaktivitására épülõ koordináció nincs „kitalálva”– kérdéses, hogy lehetséges-e egyáltalán.Mindenesetre ma a piaci koordinációt is álla-milag létrehozott államközi szervezetek igye-keznek szabályozni. Drámai hatásaival együttéltem ezt át a WTO 1999. decemberi, Seattle-i tanácskozásán, illetve az ezt elõkészítõ tár-gyalássorozaton, amelyben módom volt aktívszereplõként részt venni. A világgazdaság mo-netáris szabályozását (és bizonyos értelembena fiskális politikákat is) befolyásolni szándéko-zó IMF és a Világbank sokkal inkább a politi-kai, mint a gazdasági logika szerint mûködik –nem is beszélve az ENSZ gazdasági szerve-zeteirõl. Nem kell túl nagy bátorság annakkijelentéséhez, hogy a politikai és gazdaságilogika ellentmondásának feloldására e szerve-zetek nem lehetnek alkalmas kereteik – vilá-gosan mutatják ezt egyre nyilvánvalóbb mû-ködési zavaraik.

Sajátos szerepük van, de még inkább le-het a jövõben, azoknak a nemzetközi szerve-zeteknek, amelyek személyesen segítenekösszehozni a menedzsereket. Formális ke-retként a nemzetközi szakmai szervezete-ket említhetjük, amelyek egy-egy szakterü-let mûködésében, szakmai, etikai és szerve-zeti kérdéseiben nemcsak eszmecseréketfolytatnak, de közvetlen és közvetett módonnormameghatározó szerepet is betöltenek.Jómagam személyes tapasztalatok alapjánállíthatom, hogy ezek történelmi léptékkel

mérve nagy sebességgel törnek utat az üzletiélet szabályozásának irányában. (Több ilyenszervezetben töltöttem be vezetõ tisztsége-ket, köztük talán legfontosabb, hogy tíz évevagyok végrehajtó bizottsági tagja, s mostkét évre elnöke az egyik legnagyobb ilyenmenedzserszervezetnek, a Beszerzési Világ-szövetségnek.) Ezek a szervezetek nemhoznak közvetlenül üzleti vagy szabályozásidöntéseket, de tagjaik nagy kooperációskészsége, a közvetlen konfliktuslehetõségekcsekély volta, a bennük felhalmozódó illetveaktivizálódó szakismeret igen jelentõs maga-tartásformáló erõt képvisel.

A koordináció alakításának nagyon fontoseleme a civil szféra intézményeinek megje-lenése. Ezek az intézmények többnyire mind-két típusú (a piaci és a bürokratikus) koordi-nációval, azaz mind a piaccal, mind az államiszerepvállalással – ha úgy tetszik, a multina-cionális cégekkel és a politikai állammal – elé-gedetlenek. E szervezõdések struktúrája igenheterogén, megtalálhatóak bennük a környe-zetvédõktõl a szegények támogatóin, a szak-szervezeti típusú érdekvédõkön át a széplelkûértelmiségi csoportokig mindenféle nézet-rendszer képviselõi. Aktivizálódásuk, és fõlegglobalizálódásuk az elmúlt egy-két évtizedjelensége, és feltétlenül új színt hoz be a gaz-dasági koordináció kérdéseinek kezelésébe.A már említett „Seattle-i csata” volt az elsõnagy összecsapás a globális szabályozás szer-vezetei és a globális jelentõségûvé nõtt civilszervezetek között, amelyet aztán rövidesenkövetett a davosi, majd legutóbb a prágai „üt-közet”. Mivel a demonstrációk Seattle-beneffektíve megakadályozták a WTO ülésénekelkezdését, a magyar delegáció más tagjaivalaz elsõ nap jó részét azzal töltöttük, hogy atüntetõkkel beszélgettünk. Így saját tapaszta-lataim alapján mondhatom, hogy ezek az em-berek többnyire értelmes gondolatokat fo-galmaztak meg követeléseikrõl. Igen szélesskálán mozogtak: voltak, akik a kanadai erdõktarvágásának abbahagyását, mások Kína em-

735

beri jogi problémáinak megoldását kértékszámon, ami közös volt bennük, hogy nem-igen tudták, mi az a WTO, amely ellen tüntet-nek. Világosak és értelmesek tehát a gyöke-rei e különbözõ csoportok közötti globálisszervezeti együttmûködésnek, azonban nemfogalmazódik meg – legalábbis egyelõre –olyan közös cél, amely nem csak valami (afennálló intézményi rendszer) ellen, hanemvalamiért volna képviselhetõ. Minthogy ma-gam sok szempontból úgy tekintek a civilszférára, mint az etikai koordináció hordozójá-ra (úgy vélem, ebben nem vagyok egyedül),a jelenséget figyelemreméltónak ítélem, súgy vélem, hogy e szervezeteknek a globáliskoordinációban való szerepe növekedni fog.

Globális-e a globalizáció?

A globalitásban érdekelt szervezetek hetero-genitása felveti a kérdést: mennyire tekint-hetõ globálisnak maga a globalizáció? Úgyvélem, hogy még a szûken értelmezett gaz-dasági globalizáció is eléggé eltérõ mértékûaz egyes területeken, ezen belül prominen-sen a különbözõ piacokon, s azt is hiszem,hogy napjaink nemzetközi válságai egy ré-szének ez fontos oka. Leggyorsabban és leg-mélyebbre hatóan a pénzügyi szféra globali-zációja ment végbe a nemzetközi gazdaság-ban, valószínûleg nem kis mértékben okozvaazt, hogy az elmúlt évtizedekben a pénzügyibefektetések – nagyjában-egészében – szá-mottevõen nagyobb hozamot hoztak, mint areálbefektetések. Azokkal értek egyet, akikúgy látják: a reálszféra tetején úszik egy pénz-ügyi buborék, amely a világban mozogva kü-lönbözõ zavarokat okoz. A pénzügyi és a reál-folyamatok elszakadnak egymástól, és azelõbbiek ott is problémákat okoznak, ahol ezta reálszféra mûködése egyáltalán nem indo-kolná (a szakértõk szerint ennek iskolapéldájaa tavalyi indonéz válság). A reálszféra nagyonsokat lépett elõre a globalizálódás felé, ebbenaz informatika fejlõdése mellett különösen alogisztika fejlõdésének volt nagy szerepe, de

a globalizálódás mértékében ez a szféra elma-rad a pénzügyi szféráétól (ez nem is igen le-hetne másként: a pénz gyakorlatilag korlátlanmozgékonyságával az anyagi folyamatoknem versenyezhetnek). Meghatározó hatásavan a világ fejlõdésére annak a ténynek, hogy– érthetõ okokból – a munkaerõpiac globali-zációja csekély mértékben indult be, s néhánypiaci szegmenstõl eltekintve belátható idõnbelül nem is várható. Ez egyrészt a munkaerõ-nek még az áruvilágénál is csekélyebb mo-bilitása, másrészt éppen a politikai szféra és abürokratikus koordináció jóval nagyobb sze-repe miatt természetesnek tekinthetõ. Végülmegemlítjük, hogy az információ mint erõ-forrás piacának robbanásszerû globalizálódásaalapvetõen változtatja meg a többi részpiacbelsõ mûködését és egymással meglévõ kap-csolatait egyaránt, ezzel újabb, igen nagy kihí-vást jelent mind a piaci, mind a bürokratikuskoordinációnak. Ez a robbanás, mint közismert,napjaink jelensége, ma még gyakorlatilag fel-becsülhetetlen következményekkel.

Mit várhatunk a globalizációtól?

Ha összefoglalóan akarjuk értékelni aglobalizációt, célszerû abból kiindulni, hogyönmagában semmi nem jó vagy rossz, a glo-balizáció sem: vannak kedvezõ és kedvezõt-len hatásai egyaránt. Bizonyos jelenségekarra utalnak, hogy a globalizáció jelenségévelszoros kölcsönhatásban – ha tetszik, ha nem– uniformizálódnak az emberi szükségletek.Ma a világ minden repülõterén ugyanazokata termékeket lehet megkapni, ugyanazok atollak vannak az írószerboltokban, ugyan-azokat az üdítõket követelik maguknak agyerekek, ugyanazon tévémûsoroknak vansikere és ugyanazokat a slágereket dúdolják(üvöltik) mindenütt. Az igények kielégíté-sének módja is uniformizálódik: magam semértem pontosan, miért vette át Európa olygyorsan az amerikai bevásárlóközpont-kul-túrát, azt viszont értem, miért kell ugyan-azokat a kurzusokat meghallgatni a világ

Chikán Attila • A gazdaság globalizációja…

Magyar Tudomány • 2002/6

736

minden Business Schooljában ahhoz, hogyvalaki MBA fokozatot szerezzen. Úgy tûnik,kialakulóban van egy olyan általános, az em-beri élet elemeire vonatkozó konszenzus,amely globálisan érvényesül. Ha optimistákakarunk lenni – s miért ne lennénk azok –,akkor hihetünk abban, hogy erre ráépülnek,ráépülhetnek a helyi (nemzeti) kultúrák, sfeloldhatják a dögunalmas uniformizálódást.Ennek a jelei a fejlettebb országok kulturáliséletében megtalálhatók, bár nem mindigmeggyõzõ erõvel – e téma tárgyalása is ki-mutat dolgozatunk fõ irányából.

A globalizáció a maga logikájával törté-nelmi léptékû új választ adhat az emberiségnéhány nagy problémájára – olyanokra is,amelyeket a piachoz kapcsolunk, s olyanokrais, amelyeket a nemzetállamok keretei közöttnem tudtunk kezelni. Nosztalgiázni vagy aglobalizációt átkozni nem vezet sehová: bár-mit teszünk is, az emberek többé nem fognakhosszú téli estéket tölteni a fonóban egymás-nak énekelgetve; illetve, ha teszik, akkor eztszabad választásként, s nem alternatívák hiá-nyában cselekszik. Az új válaszokat, amelye-ket keresünk, én elsõsorban a tudás alapútársadalom felé mozdulás irányában vélemmegtalálni. Ez tanít meg bennünket az emberés az emberi értékek mélyebb tiszteletére,beleértve a saját és az idegen kultúra harmoni-zálására irányuló képességet is. Ezekre az érté-kekre támaszkodva kaphat az etikai koordiná-ció a jelenleginél lényegesen nagyobb teretaz emberi társadalom, s ezen belül a gazdaságszabályozásában, lehetõvé téve olyan ténye-zõk összehangolását is, amelyekkel a két,jelenleg a dominanciáért küzdõ erõ, a piac ésaz állam, nemigen tud mit kezdeni.

A gazdasági globalizáció és a civilizációk

Éppen a civilizációs, tágan értelmezett kultu-rális különbségek, amelyek napjainkban(kivált a 2001. szeptemberi amerikai terrortá-madás után) különös élességgel jelentkeznek,teszik fel talán a legfontosabb új kérdéseket.

Mi következik a fentiekbõl a gazdaságiglobalizáció és a civilizációk kapcsolatára? Habárkinek kételye lett volna afelõl, hogy ilyenkapcsolat létezik, azt bizonyára meggyõztéka szeptember 11-e utáni események. Szerin-tem a terrortámadás nagyon nagy mérték-ben épp a civilizációs háttere miatt sokkaltöbb egyszeri eseménynél. Számomra ezelsõsorban kulturális sokk, és úgy vélem,nagyon világos, hogy a politikai/katonai vá-lasz (amelynek indítékai és vezérlõ motí-vumai között a kulturális tényezõknek pro-minens szerepük van) semmiképpen nemvezethet a terrorizmus problémájának meg-oldásához, legfeljebb az átmeneti kezelésérealkalmasak. Jogos tehát felvetni a kérdést:milyen kapcsolatban vannak a gazdaságiglobalizáció korábban kifejtett jellemzõi éshatásai az emberiség civilizációs kérdéseivel,a különbözõ civilizációk együttélésével, sõtintegrálódásával? A kérdést sok oldalról lehetvizsgálni, a következõ áttekintés a közgaz-dász nézõpontjából fogalmazódott meg.

Régóta evidens, hogy a különbözõ nem-zeti kultúrák, az eltérõ civilizációk egymástólkülönbözõ gazdasági és gazdálkodási érté-kekre, paradigmákra épültek/épülnek, shogy ennek a nemzetközi kereskedelem-ben szerepe van. Az újdonság a globalizációkövetkeztében megváltozott gazdaságikapcsolatrendszer új minõségében van: eza civilizációknak sokkal szorosabb kapcsolatáteredményezi. Ennek lényege, hogy míg azeltérõ civilizációkat képviselõ gazdasági sze-replõk korábban diszkrét pontokon, rend-szerint valamilyen – például termelési –folyamatot lezáró tevékenységcserében (en-nek tipikus formája az áruvilág vételi/eladásiaktusa) kerültek egymással kapcsolatba, maa gazdasági tevékenység folyamatában kellegyüttmûködniük. Az eddigi, általában egy-síkú (többnyire vevõ–eladói, ritkábban tulaj-donosi–munkavállalói) kapcsolatok helyéresokrétû, sokféle szerepet kínáló, ill. megkö-vetelõ multikulturalitás lép. A magam részé-

737

rõl a következõ területeken tartom kiemel-kedõen fontosnak a globalizáció korábbanemlített jellemzõinek civilizációs hátterét.

• Az egyes civilizációk, kultúrák triviáli-san eltérõ értékekre épülnek, s ezekbõl akülönbözõ helyzetek eltérõ megítélése illet-ve eltérõ magatartásformák választása kö-vetkezik (egyetlen példa: az idõ és a pontos-ság eltérõ értékelése).

• A különbözõ értékekbõl eltérõ etikainormák következnek, s eltérések a mi „jó”(helyes) és mi „nem jó” (nem helyes) értel-mezésében (pl. az ügyfelek közötti ajándé-kozás vagy a gyermekmunka megítélése).

• Ismét csak az eltérõ értékek következ-tében különbözõ lehet a hatékonyság kritéri-uma (például a gyorsaság értékelése vagy aminõség, tartósság megbecsülése).

• A nagymértékben intenzifikálódottkommunikáció megnövelte a világ soknyel-vûsége mögött rejlõ szemantikai eltérésekjelentõségét. A közös nyelv (angol, spanyolvagy bármelyik) egyes szavai mögött azegyes kultúrák képviselõi nem feltétlenülazonos jelentéstartalmat éreznek.

• Az intézményi rendszerek eltérõ volta,a hierarchia illetve, az egyes szereplõk közöttihatalmi távolság különbözõ értelmezése sa-játos jelentõséget kap, amikor például kü-lönbözõ kultúrák képviselõinek kell egyazonszervezetet üzemeltetniük.

• Az egyes országok, régiók fejlõdésbelikülönbözõsége, az országok, régiók közöttifolyamatos differenciálódás sokkal átlátha-tóbbá válik a globalizáció folyamatában. Afolyamatok átértékelõdnek, korábban nemlétezett, sajátos dimenziókat kapnak (példáula nemzetközi kereskedelem vagy környezet-védelem egységes szabályozásának civilizá-

ciónként eltérõ értékelése, ill. ennek hatásai).• A globalizációs kihívások személyes-

sége, a globalizáció egyénekig ható következ-ményei különbözõek az egyes civilizációkképviselõi számára, akik eltérõen ítélik mega személyes szféra tartalmát, jelentõségét.

Fontos hangsúlyozni, hogy a fenti különb-ségek természetesen nem a globalizáció kö-vetkezményei, ezek többsége évszázadokfejlõdésének eredménye. A globalizációazonban kiemeli és új megvilágításba helyeziõket. Nagy kérdés, amelyre sem a gyakorlatiélet, sem a tudomány nem adta meg a választ,hogy a globalizáció mely területeken és mi-lyen mértékben fogja csökkenteni/felszámol-ni, és hol fogja növelni/kiélezni ezeket a kü-lönbségeket. Megítélésem szerint ez ma azemberiség fejlõdésének egyik kulcskérdése.

Összefoglalás

A közgazdász fejével gondolkodva a globali-zációt úgy értelmezzük, mint az egész embe-riség szükségleteinek mind nagyobb mértékûkielégítésére irányuló fejlõdés szükségszerûkövetkezményét. A piaci mechanizmusokáltal szabályozott tõkemozgások természetestörekvése, hogy az útjukban álló akadályokat– így a nemzetállami korlátokat is – lebontsák.A globalizáció felgyorsulása a nemzetközigazdasági tevékenységeket új követelmé-nyek elé állította, ennek formái, intézmény-rendszere napjainkban alakulóban vannak, snem igazán hatékonyak. A mûködési formákkialakulásának egyik nagyon fontos összete-võje, hogy eltérõ civilizációk közegében megyvégbe. Megítélésem szerint az emberiség fej-lõdésének kulcskérdése, hogy az eltérõ civi-lizációk követelményei mennyire harmoni-zálhatók a globalizáció közegében.

IRODALOMChikán Attila (1997): Vállalatgazdaságtan. Aula, Bp.Chikán Attila (2001): A globalizáció és a gazdasági

tevékenységek koordinációja, Ezredforduló, 2001/1., 24–28. o.

Kornai János (1983): Bürokratikus és piaci koordi-

náció, Közgazdasági Szemle, 30(9), 1983 szeptem-ber, 1025–1038. o.

Krugman, Paul (2000): Unleashing the Millenium,Fortune, March 6, F 16–20.

Smith, Adam (1992): A nemzetek gazdagsága. Köz-gazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest

Chikán Attila • A gazdaság globalizációja…

Magyar Tudomány • 2002/6

738

A dialógus hátterérõl

Az ENSZ 53. közgyûlése 1998-ban Khatamiiráni elnök javaslatára úgy döntött, hogy a21. század elsõ esztendejét, 2001-et, a civili-zációk párbeszéde évének nyilvánítja. AzENSZ tagállamai különbözõ meggondolásokalapján támogatták a javaslatot. Egyesek úgylátták, hogy a párbeszéd erõsíteni fogja a Vi-lágszervezetet, s egyben kifejezi ellenvéle-ményüket Huntington amerikai politológus-sal szemben, aki a 21. század meghatározókonfliktusaiként a civilizációk összeütközé-sét jósolta a Foreign Affairsban 1993-banmegjelent, s világszerte ismert és vitatott ta-nulmányában1 A tagállamok képviselõinektöbbsége hangsúlyozta, hogy a dialógus akülönbözõ kultúrák és civilizációk közöttmindenképp pozitív, hiszen új gondolatok-

kal gazdagítja az emberiséget, csökkenthetia bizalmatlanságot, a szembenállást, és egy-más jobb megértésének segítségével hoz-zájárulhat a fejlõdéshez, a közös gazdaságiés társadalmi problémák megoldásához. Né-hányan úgy látták, hogy a dialógus eleve fel-tételezi a civilizációk egyenlõségét és jogáta különbözõséghez. Mások viszont enneképp ellenkezõjét hangsúlyozták. Kifejtet-ték, hogy a globalizáció és a tömegkommu-nikáció új egyenlõtlenségeket hozott acivilizációk helyzetében, s a dialógus ezekcsökkentése érdekében lényeges eszköz le-het. Khatami iráni elnök közgyûlési beszédenemcsak az iszlám eszméit és értékeit hang-súlyozta, hanem kiemelte azt is, hogy sok aközös vonás Ábrahám, Mózes, Jézus és Mo-hamed erkölcsi tanításaiban. Ausztria kép-viselõje az Európai Unió nevében szólt, aztjavasolta, hogy ne csak általában legyen pár-beszéd a különbözõ civilizációk között, ha-nem olyan konkrét témákkal foglalkozza-nak, mint az emberi jogok érvényesülése,az erõszak, a terrorizmus elítélése, a türel-messég, a demokrácia, a politikai, a vallásipluralizmus és a szegénység elleni harc. Ajapán delegátus a béke és a fejlõdés elõmoz-dítását tekintette központi témának. Érdekesvita folyt arról is, hogy kik hivatottak a civi-lizációk nevében beszélni. Egyiptom képvi-selõje kijelentette, hogy országa része az arabaz afrikai, az iszlám és a modern civilizáció-nak, tehát mindegyikük nevében beszélhet.Sokan az ENSZ fórumait javasolták a pár-beszéd folytatására. Az ENSZ fõtitkára is

CIVILIZÁCIÓK ÉS CIVIL TÁRSADALMAKA 21. SZÁZAD ELEJÉN

Simai Mihályakadémikus

1 Samuel Huntington amerikai politológus véleményeszerint elsõsorban az iszlám és a konfucianizmustámadja a keresztény eszméken alapuló olyan értéke-ket, mint a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok.Különösen nagy jelentõséget tulajdonít a több mintegymilliárd hívõt tömörítõ iszlámnak. Néhány specifi-kus konfliktuspárt és centrális térséget is megfogal-maz: az iszlám és az ortodox kereszténység Oroszor-szágban, az iszlám és a hindu Indiában, a hindu és akínai Ázsiában, az iszlám és a nyugat több térségben.Véleménye szerint az afrikai és latin-amerikai civili-zációk, amelyeknek központi államai nincsenek,továbbra is a nyugattól maradnak függõ helyzetben,Latin-Amerika és a nyugati világ szorosabban integrá-lódnak, Japán növekvõ mértékben vonzódik az egy-re erõsebbé váló Kínához. Huntington meglehetõsenleegyszerûsítõ és monolitikus civilizációábrázolásátsokan bírálták tanulmányának megjelenése óta.Foreign Affairs Vol. 72. No. 3, 24. old.

739

kiemelte az ENSZ szerepét és lehetõségeit.Khatami elnök a tudósok szerepére helye-zett hangsúlyt. Számos delegátus a civil társa-dalom szervezeteinek kívánt centrális szere-pet adni. Érdekes módon egyedül Malajziaképviselõje javasolta, hogy a dialógus érde-kében mindenekelõtt a civilizációk fogalmátkellene tisztázni. Hivatkozott a kínai mondás-ra, amely szerint a meghatározás a bölcses-ség kezdete. Úgy gondolom, nekünk is cél-szerû röviden kitérni erre.

A fogalmaknak két összefüggésben vanjelentõségük. Az egyik történelmi, vagyisamikor megjelentek, és használni kezdték,a másik a jelen, amikor mi használjuk õket.

A nemesi öltözettõla politikatudományig

A szó latin eredetû. Mai értelmezésében sajá-tos környezetben született a civilizáció fogal-ma. Egyes vélemények szerint elõször afrancia nyelvben jelent meg a 18. században,a királyi udvarban elfogadható ruházat jel-lemzésére. Lényegében a ruházat nemessé-gét jelentette. A 19. században az európaidominancia integrálta a civilizáció fogalmát,s párosította az imperializmus civilizációsküldetésével. „Az európai civilizáció és atöbbiek” kifejezéssel azonban Európa aka-ratlanul is elismerte, hogy vannak más civili-zációk is, amelyeket azonban „felülírni” kí-vánt politikai, gazdasági és kulturális hatal-mának kiterjesztésével. Huntington a civili-zációkat az emberek legmagasabb szintû,legátfogóbb kulturális közösségeként defi-niálta. Én a Webster értelmezõ szótár definí-cióját veszem alapul: ez a civilizáció fogalmátkettõs értelemben adja meg. Az egyik értel-mezés szerint „a civilizáció a politikai, atársadalmi és kulturális fejlettség viszonylagmagas foka”, a másik értelmezés meghatá-rozott népek, helyek és korok kultúrája. Afogalom mindkét értelmezése magában fog-lalja egy társadalom létezésének anyagi fel-tételeit, amelybe beletartozik a gazdálkodás

és a politika jellege, beleértve a társadalomintézményeit is, valamint az egyének egy-más közötti és társadalmi kapcsolatrendsze-rének jellege. A földrajzi elhelyezkedés eb-ben az értelemben egyik döntõ tényezõje acivilizációk kialakulásának. Fontossá váltazonban a történelmi fejlõdés is, mert hatásaifellazították a földrajzi meghatározottságot.

A múltban sem lehetett, s a 21. századelején különösen nem lehet egyszer és min-denkorra adottnak, zárt rendszernek tekin-teni a civilizációkat. A civilizációk belsõ ellent-mondásaik, feszültségeik, zavaraik és külsõerõk, más civilizációk hatására mindig is vál-toztak. A változások rendszerint lassúak vol-tak. Eredményezhették az adott civilizációkpusztulását, vagy épp ellenkezõleg, felemel-kedését, uralkodóvá, meghatározóvá válá-sát. A civilizációk egymásra hatásának tör-ténelmi mechanizmusait, pozitív és negatívkövetkezményeit is jól ismerjük. Nagy nép-vándorlások, hatalmas tömegeket mozgatóesemények, mint például a keresztes hábo-rúk, vallások terjesztése szolgálatában köz-vetítették e hatásokat legközvetlenebb mó-don. A 20. században, különösen a századmásodik felében felgyorsult az egymásrahatás. Ebben szerepet játszott az emberekvándorlása és a társadalmak keveredése mel-lett a gazdaság és különösen a technikai fej-lõdés. Különösen jelentõssé vált az egymásrahatás az információs forradalom nyomán.

Mivel az emberek állami keretek közöttélnek, felvetõdik az a kérdés is, milyen a vi-szonya az államnak a civilizációhoz. A szak-irodalomban idõnként az a kérdés is felmerül,hogy korunkban miként definiálható egycivilizált vagy civilizálatlan állam. A civilizációka múltban sok tekintetben befolyásolták azállamok jellegét, intézményeit, történelmifunkcióik teljesítését. Ez gyakran a pusztításhatékonyabb eszközeinek kifejlõdéséteredményezte. Igen jelentõsnek bizonyultaz államok szerepe a civilizációk egymásrahatásában is.

Simai Mihály • Civilizációk és civil társadalmak…

Magyar Tudomány • 2002/6

740

A civilizációk találkozása a múltban gyak-ran vezetett jelentõs feszültségekhez, de azegyüttmûködést is ösztönözhette. Ma azokattekintik civilizált államoknak, amelyek de-mokratikusak, tiszteletben tartják az emberijogokat s nemzetközi kapcsolataikat azENSZ alapokmányában elfogadott elvekreés normákra építik.

A dialógus és a politika szempontjábólegyaránt lényeges kérdés az is, hogy a civili-zációhoz való tartozás milyen formában je-lenik meg a hétköznapi emberek identitás-tudatában. A politikusok rendszerint akkorhivatkoznak civilizációjukra, amikor vala-milyen ellenfelet akarnak becsmérelni, s an-nak alsóbbrendûségét vagy saját felsõbb-rendûségüket akarják kiemelni. A tudósokkörében is találkozhatunk ilyen megnyi-latkozásokkal, a tudomány azonban mé-lyebben és sokoldalúbban foglalkozott acivilizációkkal a múltban is. Oswald Spenglerhíres könyve, A nyugat alkonya volt a 20.század elsõ jelentõs európai megnyilatko-zása, amely 1918-ban, vagyis Németországösszeomlásának idején látott napvilágot. (Amû megírását Spengler az elsõ világháborúelõtt fejezte be, pesszimista beállítottságaazonban inkább az 1918-as viszonyokat tük-rözte.) Spengler a történelmet a civilizációkszületése, éretté válása és hanyatlása folya-mataiként fogta fel.2 A 20. század elsõ felé-ben született másik jelentõs és különösen amásodik világháború utáni amerikai politikaigondolkodásra nagy befolyású munkaszerzõje Arnold J. Toynbee A Study ofHistory monumentális tanulmánysorozatasokkal optimistább volt. Toynbee a civili-zációk újjászületésének lehetõségét vázoltafel a vallási megújulás révén. Toynbee elkép-zelése az egyetemes államról mint a civili-záció legmagasabb fokáról, s az USA-ról eformáció megtestesítõjérõl továbbra is vissza-visszatér a globalizáció eszmevilágába Ame-

rikában. Egy másik ismert társadalomtudósJ. M. Roberts, A Nyugat diadala (TheTriumph of the West) címû munkájában írtaa következõket: „Racionálisnak tûnik azegyetértés abban, hogy a modern történel-met elõször az európai, majd ennek örö-köse, a nyugati civilizáció uralta. Az »ural-ta« kifejezésen azt értem, hogy két dologment végbe. Az egyik az volt, hogy a földtöbbi részének történelme örökre és vissza-fordíthatatlanul megváltozott a Nyugat em-berének cselekedetei révén. A másik az,hogy meghatározott irányba változott. Túl-nyomó részben más kultúrák vették át anyugati eszméket, célokat és értékeket, ésnem fordítva.” 3

E rövid tanulmány keretében nincs lehe-tõség valóságos folyamatok kifejtésére. Atényleges történelmi egymásra hatások sok-kal összetettebbek. A nyugati civilizáció ké-pes volt integrálni más civilizációk, más né-pek olyan vívmányait, amelyeket a magaszámára elõnyösnek tartott. Történelme so-rán minden eszközt felhasznált saját civili-zációjának tudatos terjesztésére és kiterjesz-tésére. A Spengler által az ásványtanból köl-csönzött pszeudomorfózis fogalom, amely-lyel a civilizációk egymásra hatásának követ-kezményeit jellemezte a civilizációkbanvégbemenõ sajátos hatásokra utal a nyugatibefolyás nyomán.

A modernizáció erõi és a civilizációk

Az elmúlt két évszázadban a nyugati civili-záció államaihoz való felzárkózás volt az ajelzõ, amellyel a modernizációt, az ezzel járónagy társadalmi változásokat, transzformá-ciókat jellemezték. Azonban a civilizációkdialógusával kapcsolatban is megfogalma-zódott a kérdés: lehetséges-e más moder-nizációs modell?

A nyugati civilizáció modernizációs erõia történelemben az alkotás és a rombolás

2 O. Spengler: The Decline of the West, New York,1939. Knopf.

3 J. M. Roberts: The Triumph of the West Little Brownand Co. 1985. P. 287

741

sajátos kettõsségét alakították ki. Más civi-lizációk keretei között különösen a helyi po-litikai, gazdasági és tudományos elit integráltaéletformáját, ismereteit és új termékeit. Aglobalizáció is a modernizáció sajátos kifeje-zõdése. A technikai fejlõdés jelentõs mér-tékben csökkentette az idõtényezõ és a tá-volságok szerepét. Globálissá tette a szabvá-nyokat és a fegyverzetet is. A tömegkom-munikáció terjedésével széles mértékbenterjedt a nyugati fogyasztási modell és a szab-ványosított tömegkultúra is.

A 16. század óta a modernizáció több sza-kaszon ment keresztül. A gyarmati rendszer-ben a folyamatot a gyarmattartók felülrõlkényszerítették a társadalmakra. Az alkotórombolás folyamatai nemcsak átalakítottak,hanem tömegesen tettek tönkre hagyomá-nyos társadalmakat. A nyugati civilizációkülönbözõ ideológiái és hadoszlopai aján-lották, illetve igyekeztek megvalósítani amodernizációt a 20. században is, a magukérdek- és értékviszonyaira építve: a naciona-lizmus, a nemzeti szocializmus, a liberalizmusés a szocializmus illetve a kommunizmus. Akulturális imperializmus és a kulturális glo-balizáció manapság gyakran említett fogal-mai e kérdéskörhöz is kapcsolódtak.

Oroszországban már Nagy Péter reform-jaival kapcsolatban is megfogalmazódott anéhány évszázaddal késõbb Japánnal és adélkelet-ázsiai modernizációs–fejlõdési mo-dellel kapcsolatban újra napirendre kerültkérdés: mennyiben önálló utak ezek, illetvecsupán sajátos pályák a nyugati civilizációmodernizációs útvonalán.

A 21. század elején a civilizációkkal illetvea modernizációval kapcsolatos kérdésekközött lényeges az is, hogy a kölcsönös füg-gõség világában, amelyben az áruk, a tõkék,az emberek és az információk nemzetköziáramlása sokoldalúan köti össze a világot,indokolt-e elkülönült, specifikus és zárt civili-zációkról, kultúrákról vagy társadalmakrólbeszélni. Nem csupán a mesterségesen el-

különítõ ideológiák hirdetik ezt, amelyekmagukat valamilyen okból kizárólagosnakvagy felsõbbrendûnek kívánják deklarálni?Kialakult-e a 21. század elejére a globálisnaktekinthetõ civilizáció? Globális civilizációkéntjellemezhetõ-e korunkban, a világon terjedõindividualista, piaci viszonyokra és értékekreépült üzleti civilizáció?

Tény, hogy a világ a 20. században, külö-nösen annak második felében radikálisanmegváltozott. Az olyan államok népei is,amelyekre általában a hagyományos civili-zációk voltak jellemzõek, az elmúlt évtize-dek során egyre nagyobb mértékben érez-hették az üzleti civilizáció hatását. A koráb-binál sokkal nagyobb mértékben tapasztal-hatták a kölcsönös függõség erõsödésénekkedvezõtlen, mint kedvezõ következmé-nyeit. Miközben például az interdependen-cia erõsödése az ipari országok és egyes kö-zepesen fejlett országok érdekeinek bizo-nyos konvergenciáját segítette, súlyos meg-rázkódtatásokhoz vezetett sok kevésbé fej-lett vagy más, olyan országban, amely gaz-dasága strukturális merevsége vagy hibásgazdaságpolitikája miatt nem tudott alkal-mazkodni az új feltételekhez. Történelmilegpéldátlan egyenlõtlenségek, gazdasági éstársadalmi szakadékok alakultak ki, miköz-ben a föld lakossága sokkal kevertebbé vált.

A modernizáció folyamatai sajátos ket-tõsséget alakítottak ki. Egyrészt elõmozdí-tották az államok konvergálódását, másrészthozzájárultak az államok, a társadalmak dif-ferenciálódásához is. A modernizáció jelen-tõsége e folyamatban ma nagyobb, mint amúltban bármikor volt. A siker a mai világbantudományos, mûszaki, gazdasági, politikai,társadalmi és kulturális innovációkra épül, ezaz eszköze a magasabb termelékenységnekés fogyasztásnak, valamint az életminõségjavításának. A modernizáció magában foglaljaaz intézményeket és a demokratizálódást is.Ez a társadalmi önrendelkezés magasabbfokát, a politikai részvételt, a társadalmi politi-

Simai Mihály • Civilizációk és civil társadalmak…

Magyar Tudomány • 2002/6

742

kai és kulturális pluralizmust jelenti. A hagyo-mányos civilizációk, például az iszlám kereté-ben mindig is voltak olyan csoportok, ame-lyek a modern és a hagyományos civilizációkbizonyos elemeinek integrálására, az új be-fogadására törekedtek. Erre nagyobb mérték-ben voltak képesek a konfucianizmus vagy asintoizmus hagyományai által befolyásoltcivilizációk, mint a hinduizmus és különösenaz iszlám hagyományaira épülõk. Figyelem-reméltó, hogy különösen a növekvõ egyen-lõtlenségek hatására megerõsödtek a hagyo-mányos civilizációk fundamentalistái is.

Egyre gyakrabban fogalmazódik megegy további érdekes kérdés: milyen szere-pet játszott, illetve játszik a modernizációsikerében vagy kudarcában az úgynevezettcivil társadalom, illetve, hogy mi a viszonyaa civilizációknak a civil társadalomhoz?

Véleményem szerint a civil társadalmakkorunkban a civilizációk szubjektív tartalmá-nak, az egyének és a hivatalos intézményekviszonyának kifejezõi. Lehetnek a társadal-mak erõtartalékai és fejlõdésüknek fontostényezõi, de tartóoszlopaik gyengítõi is.Gyenge civil társadalmak megkönnyíthetikmás, expanzív civilizációk uralmának megte-remtését is. A civil társadalmak szerepéneknövekedése a 21. század elején kifejezhetia demokrácia térhódítását, de tömegek el-idegenedését is a gazdasági és a politikaihatalomtól, illetve a globalizálódó világtól.

A globalizálódó világrend neoliberálismodellje különösen jelentõs szerepet tulaj-donít a civil társadalmak aktivitásának. Ez amodell gyenge államokat tételez fel, ame-lyek közösen elfogadott elvek és szabályokszerint mûködnek egy alapjában felaprózó-dott világban. Ennek szövetét a civil társadal-mak szervezkedései alkotják.

A világpolitika mikroorganizmusaiés a globalizáció

A civil társadalmak fogalmának megjelenéseelsõsorban a nyugati civilizációhoz kap-

csolódik, értelmezésében ugyancsak jelen-tõs mértékben különbözik attól, ahogy né-hány évszázaddal ezelõtt megszületett. A fo-galom az európai intellektuális hagyomá-nyokban, mindenekelõtt a 17. és 18. szá-zadbeli skót felvilágosodásban gyökerezik.Adam Smith, a klasszikus politikai gazda-ságtan atyja a The Theory of Moral Senti-ments címû munkájában (1759) kiemelte,hogy bár a társadalomnak döntõ hajtóerejeaz önérdek, a civil társadalom korlátozza azönzést, és segít elkerülni a széthúzást. A fo-galom, abban az értelemben, ahogy ezt mahasználják, a hegeli, de még inkább a Gramsciáltal fogalmazott megközelítéshez ésértelmezéshez áll közelebb. Gramsci azt írta,hogy a civil társadalom4 a gazdasági struktúraés az állami törvényhozás, valamint erõszak-szervezet között helyezkedik el. Egyes cso-portosulásai közelebb állnak az államhoz,mások távolabb vannak tõle. Sajátos köl-csönhatásokra is felhívta a figyelmet az államés a civil társadalom között. A politikatudo-mány egyes képviselõi a civil társadalmat anemzeti és a világpolitika sajátos mikroszfé-rájának, egyesek a civilizációk mikroorganiz-musainak tekintik.

Mai értelmezésében a civil társadalomaz egyén felett és az államszervezet alatt állóönkéntes társulások hálózata. Ezek gyakrancsak informális érdekcsoportok. A civil társa-dalmak intézményesített formáit a köztudatolyan önkéntes szervezõdésekben látja, a-melyeket a nemzetközi élet „nem kormány-zati szervezetek”-nek keresztelt. (NGO-k).Tevékenységük különbözõ szinten és té-mákban folyik. Vannak helyi, nemzeti ésnemzetközi NGO-k. Vannak közöttük jólszervezett és igen aktív csoportosulások éslaza hálózatok, amelyek az internet segítsé-gével szervezõdnek. Vannak elitista, populis-ta, progresszív és fundamentalista, a fennállórendet védõ vagy támadó szervezetek és4 Gramsci, Antonio: Selections from the Prison Note-books. London.

743

csoportok. Egyesek a demokratikus formá-kat, mások a terrorizmus eszközeit alkalmaz-zák céljaik érvényesítésére.

Vitatott kérdés, hogy a szervezett egyhá-zak mennyiben tekinthetõk civil szerveze-teknek. Az mindenesetre tény, hogy nagy-számú civil szervezet alakult körülöttük. Azetnikai identitás is egyik fontos gyûjtõpont-ja a civil szervezõdéseknek. Az ilyen szerve-zetek lehetnek függetlenségi mozgalmak is,amelyek gyõzelme esetén a megalakulóállam ezekbõl nõhet ki.

A szakirodalomban nagy hangsúlyt ka-pott a civil társadalommal kapcsolatban azautonómia fontossága. Az, hogy a civil társa-dalomnak milyen autonómiája van, nagy-mértékben az adott gazdasági és társadalmirendszer jellegétõl függ. 5 Elsõsorban olyanországokban virágoznak, ahol a demokratizá-lódási folyamat lehetõséget ad a hivataloshatalom mellett egy másik közeg kialakítá-sára. Mûködésük, szerepük nem függetlenít-hetõ a politikai kultúrától sem.

A civil társadalom szervezeteinek számaés jelentõsége különösen a globalizáció hatá-sára nõtt meg az elmúlt évek során. Az ENSZnyilvántartása szerint a 21. század elején többmint 30 000 nem kormányközi nemzetköziszervezet mûködik a világon. A nemzeti tár-sadalmi szervezõdések száma több millió.Egyedül az USA-ban több mint 2 millió civil

szervezet mûködik. Oroszországban, ahol1990-ben alig néhány tucat civil szervezetmûködött, ma több mint 70 000 ilyen létezik.A civil társadalom szervezetei váltak a glo-balizáció kedvezõtlen hatásaival, a neolibe-rális eszmékkel és az ilyen eszmék terjesz-tõinek tekintett szervezetekkel való szem-benállás és olykor erõszakos fellépés fõ intéz-ményeivé. Több száz nemzetközi civil szer-vezet a fejlõdõ világban mûködik, és a misz-szionáriusokhoz hasonló feladatokat lát el.

A globalizáció a társadalmakban remé-nyeket és elvárásokat ébreszt a jobb élettel,illetve ennek ígéretével kapcsolatban. Sajá-tos identitásformáló ereje is van, amely keve-redik a helyi kultúrákkal. Az adaptáció le-hetõsége és mértéke attól függ, milyen erõ-sek a kedvezõ, illetve a kedvezõtlen hatá-sok, mennyire nyitottak illetve zártak az adottkultúrák, s az elitek körében mennyre alakulki közmegegyezés az új értékekben. A mo-dern tömegkommunikáció, az üzleti élet, azemberek nemzetközi mozgása olyan esz-méket és magatartási módokat terjeszt, ame-lyek befolyásolják az emberek mindennapiéletét. Olyan eszmék, mint az emberi jogok,beleértve a nõk egyenlõségét, a demokrati-kus együttélés szabályait behatolnak a helyikultúrába és szokásokba. Megváltoznak atermelés és a fogyasztás módozatai, átala-kulnak a fogyasztói szokások. Ezek nemcsakaz eszmék, hanem a gazdasági és társadalmiérdekek birodalmában is konfliktusokateredményeznek. Összeütköznek a hagyo-mányokra, a vallásra, a törzsi, nemzeti, etni-kai sajátosságokra épülõ belsõ és a külsõhatások.

Amikor a társadalmak nem képesek ahelyzetek és új feltételek racionális mérle-gelésére, és a kiábrándultság dominál a re-mények és várakozások felett, a globalizációnöveli a társadalmi feszültségeket. A 20.század végén, a civil szerzetek között kü-lönösen aktívvá váltak a globalizációvalszembenálló mozgalmak. Globalizációelle-

5 A civil társadalom és szervezetek fogalmáhozhasonló érdekes megfogalmazást találunk az anar-chizmus egyes kiemelkedõ elméleti képviselõinél.Kropotkin pl. az általa szabad társadalomnak nevezettelképzelését a következõkben fogalmazza meg: “Azemberi haladás… célja az állam hatalmánakkorlátozása az egyén felett. A forradalomnak isugyanezt a vonalat kell követnie. Ha megérik az idõa társadalom átalakítására, az új modell egyénekmillióinak számtalan spontán akciója eredményelesz. Nem a kormány, hanem az anarchia irányábafejlõdik majd. Az egyének és szabad szervezeteikszabad játékterét eredményezi majd, s nem azállamnak való alávetettségüket fogja eredményezni.”Kropotkin, Peter Anarchism, Act for Yourselves:Articles for Freedom 1886-1907, ed: Walter N.Becker. H. London, Freedom Press, 1988 27. old.

Simai Mihály • Civilizációk és civil társadalmak…

Magyar Tudomány • 2002/6

744

neségük több forrásból táplálkozik. Az egyika piaci civilizáció érdek- és értékviszonyaivalvaló szembenállás. Az életmódnak és az életminõségének változásai, illetve ennek jóléti,etikai, egészségügyi, gazdasági és környe-zeti megközelítése a 21. században elválaszt-hatatlan a globális folyamatoktól és hatá-soktól. A globalizációellenességben kife-jezésre jut a félelem attól is, hogy a globali-záció súlyos kárt okoz a helyi kultúráknak.Sokan a nemzeti populizmus alapján állva aglobalizációt idegen értékrend kifejezõdé-sének tekintik, amelyeket bizonyos erõk fe-lülrõl kényszerítenek rájuk, és tehetetlennekérzik magukat e hatásokkal szemben.

A szembenállás hátterében bizonyosobjektív folyamatok is vannak. A globalizációtársadalmi differenciáló hatása minden civili-zációra kiterjed. A társadalmak egyre inkábbhárom csoportra tagozódnak. Az egyik a„globalizáltak” csoportja. Ebbe a körbe tartoz-nak a csaknem 70 000 transznacionális társa-ság több mint 800 000 vállalatának tulajdono-sai, részvényesei, dolgozói, a velük kapcso-latban álló sokmillió beszállító vállalkozó ésa különbözõ elosztóhálózatok emberei, apolitikai, a gazdasági, a katonai hatalmi elitek,a társadalmak olyan képzettségû tagjai, akikennek alapján nemzetközi szempontból ismobilisak. A másik véglethez azok tartoznak,akik a globalizációból, annak kedvezõ ha-tásaiból gyakorlatilag tartósan vagy végérvé-nyesen kirekednek. A parasztság széles réte-gei, a szakképzetlenek, a mezítlábas kapita-listák és a mezítlábas értelmiségiek. A kettõközött alakult ki az ún. közbensõ réteg,amely mindkét irányba mozoghat: globalizá-lódhat, vagy a kintrekedtek közé kerülhet.

A globalizáció társadalmi következmé-nyei az élet minõsége szempontjából is fon-tosak. Ezektõl függ azoknak a modern ja-vaknak és szolgáltatásoknak (beleértve azegészségügyi szolgáltatásokat is) a hozzá-férhetõsége, amelyek a Föld lakóinak hely-zetét meghatározzák.

A globalizációs folyamat egyik következ-ménye a civil társadalmak etnikai és vallásikeveredése. A multikulturális államok a civi-lizációk sajátos találkozóhelyei, a dialógus,az együttélés jó iskolái, de bizonyos rétegekvagy csoportok szembenállását, kizárását iseredményezheti. Éppúgy lehetnek az alkotódiverzitás, mint a romboló, kirekesztõ diver-zitás táptalajai.

Nyugat-Európában mintegy 16 milliólegális és illegális vendégmunkás dolgozik.Közülük 14 millió vallja magát az iszlámhoztartozónak. Európában mintegy 50 milliómohamedán él, az USA-ban az iszlámhoztartozók nagyobb arányt képviselnek, minta hosszú idõn át elsõ, nem keresztény valláshívei, az amerikai zsidóság. Több mint ezerKorán Iskola mûködik ott, és nõ az iszlámhoztartozók száma a latin-amerikai földrészenis, de a leggyorsabb a növekedés Afrikában,amely ma a katolicizmus és az iszlám verse-nyének fõ területe. India és Pakisztán függet-lenné válása óta lakosságcsere keretébenvagy menekültként mintegy 40 millió emberáramlott át az egyik országból a másikba. Amásodik világháború és az ezt követõ politi-kai változások hatására a világ különbözõtérségeiben további 40–45 millióra tehetõ aki- és bevándorlók, illetve mintegy 20 mil-lióra a 21. század elején menekülteknek te-kinthetõk száma. A következõ egy-két évti-zed során a népesség növekedése és a gaz-dasági fejlõdés globális egyenlõtlenségei tör-ténelmileg példátlan áramlási hullámotindíthatnak el az iparilag fejlettebb vagy aföldterületekben, ivóvízben, illetve más ter-mészeti erõforrásokban kedvezõbb helyze-tû országok felé. Ez igen súlyos politikai ésgazdasági konfliktusforrássá válhat az álla-mok között, nemcsak regionális, hanem glo-bális méretekben is.

Az, hogy földünk társadalma a 21. századvégére jobban hasonlít majd a Biblia konflik-tusos Bábel tornyára, mint a 20. századbanglobális faluként jellemzett harmonikusabb

745

világra, attól is függ, hogy az államok mennyi-re etnicizálódnak, mennyire esnek szét, illet-ve mennyire lesznek képesek fenntartanisoknemzetiségû jellegüket. Jelenleg a vilá-gon több mint 5000 olyan etnikai csoport él,amely az ENSZ alapokmányára hivatkozvaigényt formálhat nemzeti önrendelkezésre.Ezeknek valamivel több mint 10 százalékalenne képes arra, hogy nemzeti/etnikai álla-mot alakítson, s mintegy negyven folytatfegyveres harcot az autonómia valamilyenfokának eléréséért.

A dialógus és a nemzetközi terrorizmus

Vitathatatlan, hogy ha a döntõen a nyugativilág által befolyásolt intézmények és a mö-göttük álló gazdasági és politikai érdek-struktúrák nem lesznek képesek arra, hogyérdemi változásokat kezdeményezzenek ahatalmas és növekvõ egyenlõtlenségekcsökkentése, a szegénység legrosszabb for-máinak felszámolása terén, a világ súlyostársadalmi konfliktusok színterévé válhat.

Az 1990-es években a vallási és politikaifundamentalizmus globális méretû erõsödé-sében vitathatatlan a szociális feszültségek,a kirekesztettség és a jogfosztottság szerepe.A 20. század nagyobb részében, s különösenhidegháború éveiben a társadalmi konflik-tusok gyakran fonódtak össze a két világha-talom szembenállásával. A 21. század elejéreúj helyzet alakult ki. Úgy tûnik, hogy a fejlõdõvilágban az iszlám vált a nyugatellenes erõkfõ gyûjtõhelyévé, s számos országban a kom-munista mozgalmak szerepét is átvette atársadalmi egyenlõségért folytatott harcban.A civilizációk összecsapásában a legharco-sabb álláspontot pillanatnyilag az iszlámpolitikai fundamentalistái foglalják el. Aziszlám fundamentalizmus mellett politikaierõre kaptak más fundamentalista irányza-tok is. Közös jellemzõjük a nyugatellenességés a nyugati világ modernizációs modelljévelvaló szembenállás. Európában a nemzeti po-pulizmus, a radikális nacionalizmus különféle

változatai kerültek a politika színpadára, ese-tenként számottevõ erõt képviselve. A nem-zetközi szakirodalom kirekesztõ populiz-musnak nevezte ezt az ideológiai és politikaiirányzatot, amely lényegében integrálja aneonáci és a multikulturális társadalommalszemben álló szélsõjobb csoportjait. Ezek azerõk a gobalizáció és a modernizáció veszte-sei, s az elesett, elszegényedett rétegek ér-dekeinek védelmezõiként tüntetik fel ma-gukat. Jelszavaik, tekintélyuralomra építõ,hierarchikus szervezeti struktúráik a nácipártokéhoz hasonlítanak. Ez sajátos kohézióserõt és mobilizálhatóságot is jelent. Társa-dalmi bázisuk elég vegyes: a hagyományo-san a szélsõjobbot támogatókon túl sok fizikaimunkás és a társadalomi stagnálásból, a kor-mányokból kiábrándult fiatal értelmiségi isvan a szavazóik között. Társadalombírála-tukban különbözõ elemek keverednek, ál-lásfoglalásaik nemegyszer közelebb állnaka hagyományos marxista propagandához,mint a szocialista pártokéi, amelyek eszme-világában és gyakorlatában sajátosan ke-verednek a szociális és a liberális piacgazda-ság doktrínái.

A 2001. szeptember 11-ei eseményekóta sajátos kérdésként fogalmazódik meg,hogy miképp kapcsolódik a nemzetközi ter-rorizmus a civilizációk konfliktusának kér-déséhez és az iszlámhoz. A Le Monde-nakaz események után két nappal megjelentegyik cikke érdekes kérdéseket tesz fel: aterrortámadás tekinthetõ-e a történelem újfejezete kezdetének, amelyre a civil társadal-mak globális összecsapásának erõszakosformái lesznek jellemzõek? Az öngyilkosmerénylõket nem kell-e a civil társadalomvalamely csoportja fegyveres erõinek tekin-tenünk? Az újságíró lényegében mindkétkérdésre igennel válaszol, úgy értékeli, hogyWashingtonba és New Yorkba Seattle-bõl ésa dél-afrikai Durbanból vezetett az út.

Lényegében hasonló gondolatokat fejtettki Richard Falk amerikai professzor is, aki a

Simai Mihály • Civilizációk és civil társadalmak…

Magyar Tudomány • 2002/6

746

terrortámadás három fontos dimenziójárahívta fel a figyelmet. Az elsõ a terrorizmusnaka társadalmat elsõsorban megrázni kívánóerõszakról olyan stratégiára váltása, amelyaz ellenfél társadalmát véres csatatérrékívánja tenni. A második a polgári élet eszkö-zeinek tömegpusztító fegyverként valóalkalmazása, a harmadik nagy számú, jólképzett harcos csatasorba állítása, akik bûn-tetteik elkövetésekor saját életüket is hajlan-dók feláldozni. Falk véleménye szerint eb-ben az új típusú háborúban nincs igazi, ha-gyományos gyõzelem, legjobb esetben iscsak annak illúziója. Miközben az USA a csa-taterek és határok nélküli civilizációk közöttiháború küszöbére manõverezõdött, OsamaBin Laden a távoli afgán hegyek között szentháborún mesterkedik az elsõ számú szuper-hatalom ellen.6

A nemzetközi terrorizmus hátterébenazonban meglehetõsen különbözõ erõkállnak. A 107 ismert terrorista szervezetbõl46-ot tekinthetünk olyannak, amelyneknemzetközi hálózatai is vannak. Többségükegy országhoz vagy körzethez kötõdik. Van-nak közöttük olyanok, amelyek létrehozásátállamok, illetve titkosszolgálataik kezdemé-nyezték. Ma is sok ilyen szervezet kap vala-honnan állami támogatást. 30 terrorista szer-vezet kötõdik valamilyen nemzet vagy etni-kai csoport függetlenségi harcához, azállamiságért folytatott küzdelméhez. A ter-rorista cselekményeket leggyakrabban etni-kai és vallási alapon igazolják, indokolják. Aziszlám felhasználása nem korlátozódik Osa-ma bin Laden csoportjára.7 Az iszlám vallásikultúrájára sajátos kettõsség jellemzõ: egy-

részt a másokkal szembeni türelemre, udva-riasságra és megértésre, az emberi méltóságtiszteletére nevel, nagyobb mértékben, mintmás kultúrák. Ez azonban bizonyos feltételekmellett gyorsan másokkal szembeni gyûlö-letté, vadsággá, kegyetlenséggé válthat. Aterrorizmus vallási célú használata, illetvevallási igazolása azonban sohasem volt aziszlám monopóliuma, és ma sem az. Az ab-szolút igazságokat hívõ és hirdetõ vallási fun-damentalizmus különösen termékeny táp-talaja volt az erõszaknak, és a terrorista szer-vezetek számára ma is az. E tekintetbenazonban legfeljebb abban különbözik másideológiák fundamentalizmusától, hogy azöngyilkos terroristáknak különleges elbánástígér a másvilágon. A civil társadalmak bizo-nyos csoportjai körében egyébként egyregyakoribbak a fundamentalista ideológiákkülönbözõ változatai.

Globális anarchia vagy biztonság és rend?

A globális anarchia veszélyei különösen je-lentõsek lehetnek, hiszen a világpolitikai ésgazdasági változások makroközegében akirajzolódó tendenciák a dinamikus változá-sok folytatódására, a sokrétûség erõsödé-sére, a kockázati és bizonytalansági tényezõknövekedésére utalnak. Kiszámíthatatlanoka globális katonai hatalmi egyensúly fegyel-mezõ ereje és a tömbfegyelem megszûné-sének, valamint a nemzetközi versengés in-tenzívebbé válásának következményei is.A kialakuló új politikai és gazdasági realitásoknemcsak az államközi kapcsolatokbankövetelnek radikális változásokat, hanem acivilizációk és a civil társadalmak viszonyábanis. A hatalmi viszonyokkal, az etnikai prob-lémákkal, a gazdasági és társadalmi egyen-lõtlenségekkel kapcsolatos feszültségekforrásai sajátosan keverednek a globalizációés a technikai fejlõdés pozitív hatásaival. Úgytûnik, hogy se a közvélemény, se a politikaielit nem fogta még fel teljes egészében aváltozások mélységét és jelentõségét és a

6 Transnational Foundation for Peace and FutureResearch. Sep. 28. 20017 A Korán legtöbb magyarázatában nincsenek érvek,amelyekkel indokolni lehetne ártatlan emberek meg-gyilkolását. Sok olyan megállapítása van a Koránnak,amely türelemre, a kegyelem gyakorlására, az élettiszteletére szólít. Vannak azonban olyanok is, ame-lyek arra hívnak fel, hogy öljék meg azokat, akikmás istenhez csatlakoznak vagy hitetlenek.

747

lehetséges következményeket. Az emberi-ség érdekei az új globális feltételek alapján,az államok közös „globális” érdekeibõl és aglobális biztonságból kiinduló multilaterálisegyüttmûködés erõsítését diktálják, a hatal-mi érdekek a hierarchikus nemzetközi rend-szerben az unilaterális megközelítést és a zûr-zavar növekedését eredményezik. Egyeseka civil társadalmat is azzal vádolják, hogytevékenységével a globális anarchiát növeli.Egyik alapvetõ kérdés a jövõt illetõen az,hogy hol és milyen kérdésekben alakulhatki nemzetközi közmegegyezés, s beszélhe-tünk-e konvergáló tendenciákról? Vannak-eaz emberiségnek, a civilizációknak közös ésáltalános érdekei, és ha igen, kik fejezik ki éskik hivatottak érvényesíteni azokat: az álla-mok vagy a civil társadalom. Az ENSZ 2000-ben tartott millenniumi közgyûlésén külön-bözõ civilizációk képviselõi jutottak egyet-értésre néhány általánosabb célkitûzésben,például a világ sokrétûségének fenntartható-ságában, s olyan, a globális biztonsággalösszefüggõ témákban, mint ahogy nemcsaka nukleáris világháborút kell elkerülni, hanemaz olyan helyzet kialakítását is, amely a nuk-leáris hatalmakat szembeállítja egymással, smegengedi a nukleáris és más tömegpusz-tító fegyverek terjedését. El kell kerülni akülönbözõ, az emberi cselekvés által kiváltottökológiai katasztrófákat is. Egyetértés vanabban is, hogy el kell kerülni a jelenlegi nem-zetközi gazdasági együttmûködési rendszergazdasági káoszhoz vezetõ összeomlását is.Az államok többsége egyetért abban is, hogyel kell kerülni a népirtást, az emberi jogoktömeges megsértését, a nagy járványok ter-jedését, az éhség globális térhódítását, a ter-rorizmust, a megújítható erõforrások töme-ges pusztítását, a világ népességének korlát-lan növekedését. Az államok többségeugyancsak egyetért abban, hogy olyan rend-

szert kell teremteni, amely lehetõvé teszi azanyagi és emberi erõforrások hatékonyabbhasznosítását és az élet minõségének javítá-sát bolygónkon, s hogy elfogadhatatlan Föl-dünkön a tömegnyomor, az éhség. Egyet-értettek abban is, hogy a civil társadalmaknaknem csak az elvi egyetértés gyakorlati cse-lekvéssé formálásában lehet jelentõs szere-pe. Nem kis mértékben a civil társadalma-kon múlik az is, hogy a civilizációk és kultú-rák közötti törésvonalakat milyen mérték-ben lehet áthidalni, ill. hogy a társadalmakfundamentalistáinak sikerül-e ezeket elmé-lyíteni, s a világot a szétesés és az anarchiapályájára vinni. A törésvonalak áthidalásábanszerepet játszhat a „párbeszéd”. Megköny-nyítheti az értékek, a társadalmi normák, atörténelmi tapasztalatok és a mai realitásokkölcsönös megértését. Ez különösen fontosa multikulturális és a különbözõ civilizációkközötti határokon élõ társadalmakban.

Igen jelentõs mindebben a tudomány (ésnem csak a társadalomtudományok) szere-pe. Kutatásainkban azonban lényegesennagyobb figyelmet kell fordítani a különbözõemberi közösségekre, ezek változásaira, köl-csönhatásaira, konfliktusaira és azokra a kö-zös értékekre, amelyek lehetõséget adnakaz alkotó diverzitásra a 21. század uniformi-záló erõinek világában is. Ezek a közösségeka társadalmi cselekvés mikroszintjén növek-võ fontosságú szerepet játszanak az emberi-ség jövõjének formálásában, a világ és azegyes térségek életében és abban a folya-matban, amit az angol nyelv, a magyarra ne-hezen fordítható global governance-nak ke-resztelt.

Kulcsszavak: civilizációk, civil társadalom,etnikai állam, global governance, globalizá-ció, iszlám, nemzetállamok, NGO, multi-kulturalitás, Osama Bin Laden, terrorizmus

Simai Mihály • Civilizációk és civil társadalmak…

Magyar Tudomány • 2002/6

748

A kulturális globalizáció folyamatáról ésannak várható társadalmi és politikai hatá-sairól szólva elõször röviden megvizsgáloma kulturális globalizáció korábbi fázisainak ésmai felgyorsulásának viszonyát. Másodszorvázolom a globális média rendszerének ki-alakulását és szerepét a kulturális globalizációelõrehajtásában. Harmadszor elemzem e fo-lyamatok hatását a szociális és politikai iden-titás eddig kialakult uralkodó formáira, min-denekelõtt a nemzeti kulturális identitásra.

Egy közkeletû definíció szerint a globa-lizáció mindenekelõtt a mind intenzívebbkölcsönös kapcsolatok és függõségek világ-méretû rendszerének kialakulását jelenti,amelynek során a társadalmi és kulturális ren-dszerek földrajzi korlátai fokozatosan hát-térbe szorulnak, és az emberek tudatában isvannak e változásnak. (Waters, 3.) A globali-záció folyamata persze igen régi, még hafogalma új is. Az emberiség egységesülésehosszú történeti folyamat, mely azonbannem megszakítások nélküli evolúció formá-jában, hanem konfliktusokon és megtorpa-násokon keresztül zajlik. Ebben a történetbensok a kitépett lap. A politikai és kulturálishegemónia is gyakran írta át a kulturális ha-gyomány tartalmát és formáit.

A kulturális globalizáció diszkrét törté-nelmi szakaszokban zajlott le, amelyekbena kultúrának más-más intézményes közve-títése és terjedési logikája érvényesült. (Heldet al. 1999, 327. skk.) Más volt a kulturálisdiffúzió természete az elsõ nagy civilizációkkialakulása idején, más a nagy birodalmakés a világvallások kifejlõdése idején, megintmás az újkorral kezdõdõ európai expanzió

és gyarmatosítás, a nemzetállamok kialaku-lása, a világpiac és világtörténelem, illetve amai, politikai értelemben vett világrendszerlétrejötte idején. Elvileg mindegyik szakaszraalkalmazhatjuk a globalizáció fogalmát,amennyiben az emberi közösségek közöttiinterakciók egyre nagyobb kiterjedtségét ésintenzitását tekintjük a lényegének, de még-sem azonos értelemben voltak globálisakezek a szakaszok. A globalizációt ezért helye-sebb úgy felfogni, mint olyan új jelenséget,amely igazán a 20. század közepétõl vagyutolsó harmadától kezdõdött el, még akkoris, ha tudjuk, hogy egy hosszú történelmifolyamat utolsó fázisáról van csupán szó. Azúj helyzet új fogalom után kiált, ezért váltáltalánossá a globalizáció terminusa, nempedig valami felszínes tudományos divatkedvéért.

A ma felgyorsult globalizáció ugyanisminõségileg új szakasza az emberiség tör-ténetének. A globalizációs elméletekkelszembeni szkeptikus álláspont általában aglobalizáció történelmi folyamatosságát he-lyezi elõtérbe, és indokolatlannak tartja, hogya mai helyzetet rendkívülinek tüntessük fel.Eszerint minden kornak megvan a maga ki-vételességtudata, és a ma embere éppen aglobalizáció terminusban fejezi ki ezt, pedigha a fogalom korábban hiányzott is, a folya-matok lényege ugyanaz volt.

A mai globalizáció minõségi újdonságárólfolyó vitát csak az döntheti el, ha a gazdaság-ban, a társadalom szövetében, a politikábanés a kultúrában olyan új összefüggésekettalálunk, amelyek új struktúrába rendezik atörténéseket, és a változásokat új logika

GLOBÁLIS MÉDIA, GLOBÁLIS KULTÚRABayer József

a politikatudomány doktora, igazgató, egyetemi tanár, MTA Politikatudományi Intézetbayer@mtapti.hu

749

szerint rendezik össze. Azt hiszem, ma ép-pen egy ilyen új rendszer szervezõdésérõlvan szó. Ezért a globalizáció szkeptikus ér-telmezõivel és eufórikus híveivel szembentalán azok járnak a helyes úton, akik a maiglobális átalakulás összetettségét és egyeselemeinek rendszerszerû összefüggéseitelemzik és kutatják, mielõtt elhamarkodottítéletet hoznának.

A kulturális diffúzió és a kulturális terme-lés és fogyasztás globális rendszerré szerve-zõdése a globalizációnak talán a leglátványo-sabb és robbanás-szerûen táguló területe.„Aligha van szembeötlõbb, elterjedtebb ésáthatóbb kifejezése a globalizációnak, minta nemzetközileg terített árumárkák meg-sokszorozódása, a populáris kultúra ikon-jainak és termékeinek globális megszapo-rodása és az események szimultán köz-vetítése a szatellit adókon keresztül, millió-nyi ember számára azonos idõben, min-den kontinensen. A globalizáció legközkele-tûbb szimbólumai a Coca-Cola, Madonnaés a CNN hírei” – írja egy multidiszciplináriskutatógárda, átfogó elemzést nyújtva aglobális átalakulásról – a szerzõk D. Held, A.McGrew, D. Goldblatt és J. Perraton. (Heldet al. 327. old.) A globalizáció egyik legköz-vetlenebbül érzékelt és tapasztalt formájá-nak tehát éppen a kulturális globalizációttartják. Igaz, hogy az emberiség történeté-nek kezdetei óta ezen a területen vitathatóka legkevésbé a kulturális kölcsönzések éskereszthatások globális dimenziói. A törté-nészek és a kulturális antropológia kutatóimáig vitatkoznak arról, hogy az egyes nagycivilizációk és kultúrák elsõsorban mintakö-vetés útján vagy analóg kulturális minták ésformák újrafelfedezése útján jöttek-e létre.De bármelyikre essék is a hangsúly, a kultu-rális diffúzió jelentõsége az emberiség tör-ténete és a társadalmi fejlõdés szempontjá-ból nem kérdéses. Ám ez nem jelenti azt,hogy a globalizáció különbözõ nekilendülé-sei azonos módon mentek volna végbe, és

hogy semmi új sincs a nap alatt. Épp ellen-kezõleg. A kulturális globalizáció korábbiszakaszai és mai felgyorsulása között lénye-ges strukturális különbségek vannak, ame-lyeket érdemes megvizsgálni, ha a mai fejle-mények újdonságát meg akarjuk érteni, és atovábbi fejlõdés irányát és fõleg hatásaitmegfelelõen akarjuk felmérni.

A különbségeket Held és társai táblá-zatban foglalták össze (következõ oldal).

Ebbõl az összevetésbõl válik világossá,mekkora horderejû mennyiségi és minõségifordulatot jelent a mai átalakulás, és meg-lehet, hogy még csak a változások kezdeténtartunk. A mai szakaszt szem elõtt tartva lát-ható, hogy a különös kultúráktól a globáliskultúra kialakulása felé vezetõ folyamat fõmotorja a telekommunikáció forradalmaso-dása és egy vagy néhány világnyelv (illetvenagy térségeket átfogó regionális nyelvek)kialakulása. A telekommunikációs infra-struktúra fokozatos kialakulását a múlt századközepe–vége, a távíró feltalálása óta követ-hetjük nyomon. Bõven dokumentálható azangol nyelv fokozatos uralkodóvá válása is,illetve a globalizáció „lingua francáinak” ésazok hatóterületének kialakulása és mindnagyobb kiterjedése (az angol mellett gon-doljunk a francia, a spanyol és a portugál,valamint az arab, a maláj, az orosz, a hindi ésfõleg a kínai nyelv regionális szerepére).

A kulturális globalizáció fõ ágensei ma akulturális termelés és elosztás átfogó rend-szerét kialakító nagy transznacionális média-társaságok, amelyek globális kulturális piacotalakítanak ki. Egészen a hetvenes évekig sokországban léteztek már nagy nemzeti mé-diavállalatok, ezt követõen azonban, fõleg anemzetközi kereskedelem liberalizációjaeredményeként, viharos gyorsasággal törtekelõre a nagy transznacionális médiaóriások.Az audiovizuális piacon (a rádió-, a film- ésvideoiparban, a CD-k és DVD-k piacán) el-képesztõ mértékben megnõtt a tulajdonkoncentrációja, és a köztulajdon helyét domi-

Bayer József • Globális média, globális kultúra

Magyar Tudomány • 2002/6

750

nánsan a magántulajdon vette át. A média-piacon ugyan diverzifikálás is végbemegy,termelési ágak, illetve a vásárlói rétegek kü-lönbözõ szegmensei szerint eltérõ tempó-ban differenciálódik a kínálat. Mégis egyreinkább tanúi lehetünk a legnagyobb tarta-lomszolgáltatók, a telekommunikációsnagyvállalatok és a számítógépes, valamintszoftverfejlesztõ óriáscégek egyesülésének.Így jött létre az a tíz–húsz gigavállalat, amelyma a kulturális piacot uralja, sokféle módonösszekapcsolódva a második sorba tartozóhelyi vállalatokkal, amelyekben meghatáro-zó részvényeket vásárolnak, illetve amelye-ket áruval látnak el. Ezek uralkodnak ma arádiós mûfajok és a zenei termelés, a mozifil-

mek piaca, a televíziók és televíziós hálóza-tok piaca felett, meghatározva a kulturálistermelés és terjesztés mennyiségi dimenzióités minõségi normáit.

Ide sorolható végül a nemzetközi turiz-mus látványos fejlõdése is, amely a kulturálishatások terjedését is meggyorsítja. Mind-ezekben az Egyesült Államok és az OECDországai járnak az élen. A tíz legnagyobb mé-diavállalat közül: a Time Warner, Disney, Uni-versal, Polygram, News Corporation, Bertels-man, Viacom, GE/NBC, Sony, MEI, nyolcnakaz USA-ban van a fõ székhelye. (Herman/McChesney, 1999 11. skk., Morley/Robins,14. skk.).

Premodern Korai modern Modern Jelenkori(1500-ig) (1500-1850) (1850-1945) (1945 után)

kulturális terje-dés és utánzás –migráció, háborúés kereskedelemrévén,világvallások,multikulturálisbirodalmak,fõ motiváció azüdvözülés és apolitikai hatalomkeresése

kulturális terjedésés utánzás –migráció, háborúés kereskedelemrévén,világvallások,multikulturálisbirodalmak,fõ motiváció azüdvözülés és apolitikai hatalomkeresése

európai globálisbirodalmak,transznacionálisvilági ideológiák(szocializmus,nacionalizmus,liberalizmus),transznacionálisvilági diskurzu-sok – nyugatitudomány,fõ motiváció azüdvözülés és apolitikai és gaz-dasági hatalomkeresése

nagy köz- ésmagánmédia,turizmus, szállí-tási és kommuni-kációs korporá-ciók,transznacionálisvilági ideológiákés diskurzusok,globális szakértõihálózatok,fõ motiváció aprofit és a szóra-kozás keresése

a legtöbb kultu-rális hálózat ésáramlat lokalizált

a legtöbb kultu-rális hálózat ésáramlat lokalizált

európai, latin- ésészak-amerikainemzetállamokkialakulása ésmegerõsödése

a nemzetállamokés a nacionaliz-mus globálissálesz

Fõágensek

Egyébkulturálishálózatok

1. táblázat • A kulturális globalizáció fõ történeti ágensei és kontextusa(D. Held et al., 1999., 362.)

751

A globális kultúraés a globális média összekapcsolódása

A médiabirodalmak és a telekommunikációsipar összeolvadása a tömegkultúra olyanglobális univerzumát teremti meg, amely akorábbiakhoz képest jóval hatékonyabb ésjóval kevésbé kikerülhetõ. Annyiban túl ismutat a hagyományos tömegkultúrán, hogya perszonalizált médiaszolgáltatások feléhalad, amelyek lehetõvé teszik az egyéniválasztást. A digitalizált televíziós csatornák,a széles sávú internet közvetítéssel párosul-va, hamarosan lehetõvé teszik, hogy a fo-gyasztó maga állítsa össze a nézni kívánt mû-sort a különbözõ kínálati elemekbõl. De azértnem szabad túlértékelni a választás szabad-ságát: ennek mértéke a kínált menütõl isfügg.

A transznacionális médiavállalatok általközvetített kultúripari termékekre az jellem-zõ, hogy a helyi viszonyokhoz való mindenalkalmazkodás mellett (amely fõleg abbannyilvánul meg, hogy bevásárolják magukata nemzeti kulturális vállalatokba) a közvetí-tett kultúra a következõ vonásokat viseli.

• Erõsen követi az amerikai tömegkultúramintáit, az amerikai életstílust és eszménye-ket közvetíti.

• A lehetõ legszélesebb piaci terítés ér-dekében erõsen standardizálja a tartalmakat.Ez végül nem kulturális konvergenciához,inkább egyetlen meghatározó kultúra domi-nanciájához vezet. Például a CNN hírszol-gálati gyakorlatát illetõen sokakban jogoskétely támadhat abban a tekintetben, hogyvalójában mennyire globális híreket sugároz,vagy inkább csak az amerikaiak nézõpont-jából mutatja be a világ eseményeit. A CNNkétségkívül képes volt egyesíteni a világ ve-zetõ gazdasági és politikai elitjeit, de nemképes a helyi érdekek differenciáltabb meg-jelenítésére.

• A mûsorszolgáltatók a piachoz alkal-mazkodva a lakosság különbözõ szegmen-

seit veszik figyelembe, azaz gyakran célzottközönséghez szólnak, annak érdeklõdéseszerint tagolva a mûsorokat akár csatornán-ként is. (Pl. a kizárólagos sport- és zenei mû-sorok, film- és zenei csatornák stb.) De azezekben közvetített termékek is egy kapta-fára készülnek, és így terítik õket a globálismédiapiacon.

A globális médiacégeknek határozottküldetéstudatuk van. Új, globális kultúraköveteinek tartják magukat, egy olyan világhírnökeinek, amelyben közelebb hozzákegymáshoz az embereket. Ehhez a legjobbeszköznek a nemzeti szintû kulturális rend-szerek deregulációját, a határok lebontásáttartják, hogy a globális médiacégek világmé-retû terjeszkedésének semmi ne állja útját.A média új rendjének szerintük globális rend-nek kell lennie. A nemzeti határok a múlthoztartoznak; a nemzetközi média új realitásaita piaci esélyek kihasználása és nem a nem-zeti identitás alakítja ki. E törekvés fõ ideoló-giája a nyitott világ, amelyben az eszmék éstapasztalatok valódi versenye folyhat, és aholnem bürokratikus kormányok diktálják amédiapolitikát, hanem a fogyasztók ízléseés kívánságai, amelyekhez a médiacégekcsak alkalmazkodnak. Ezt a valódi„demokratikus forradalmat” az új technoló-giák segítik elõ. Ahogy Steven Ross, a TimeWarner vezérigazgatója nyilatkozta: az újtechnológiák révén „rajtunk áll, azokon,akik az eszmék termelését és elosztását vég-zik, hogy elõre vigyük ezt a mozgalmat, ésrészt vegyünk benne, az egyetlen világ pol-gárai iránt érzett felelõsségünk tudatá-ban… Segíthetünk azon, hogy minden faj,vallás és nemzet népei egyenlõséget éstiszteletet élvezzenek.” Hite szerint a globálismédia aktorai csak a McLuhan-i világfalurólszóló víziót valósítják meg, amelyet még1960-ban fogalmazott meg. (Morley/Robins,12.) A globális média elõretörése tehát e fel-fogásban világszerte a demokrácia kiteljese-dését hozza. Steven Ross szerint a kelet-euró-

Bayer József • Globális média, globális kultúra

Magyar Tudomány • 2002/6

752

pai totalitárius diktatúráknak is a kommuniká-ció szabad áramlása vetett véget.

Mennyire igazolják a globális média kul-turális hatásai ezt a küldetéstudatot? Mikéntfogadják e kulturális küldetést azok passzívelszenvedõi, vajon örülnek-e ennek a misz-sziónak, vagy épp ellenkezõleg, a kulturálisgyarmatosítás új válfajának tartják? A globá-lis média kritikus elemzõi korántsem fogad-ják el a globális médiacégek pozitív önképét.Felpanaszolják a transznacionális médiaóriá-sok agresszív nyomulását, amelynek révénaz új média-világrend pusztán néhány kor-poráció uralmát erõsíti a kulturális termelés-ben és elosztásban. Azt állítják, ez nem szé-lesíti, inkább szûkíti a kulturális kínálatot. Aszórakoztatóipar és az információs üzletág atelekommunikációs iparral összekapcso-lódva, a maga hatalmas koncentrációjávalelsorvasztja a helyi média fejlõdési lehetõ-ségeit. A globális média áttörése elsõsorbana kereskedelmi (kommerciális) média nyo-mulását segíti elõ, háttérbe szorítva a közszol-gálati programokat mind a kultúrában, minda politikai információk terén. Ezzel megren-díti a hagyományos kulturális identitásokat,szûkíti a politikai nyilvánosság terét, hiszena közönséget nem állampolgárként, hanemmindenekelõtt fogyasztóként szólítja meg.

Ami az egységes világfaluról kialakítottMacLuhan-i metaforát illeti, a globális mé-diáról megállapítható, hogy legfeljebb virtuá-lis egységet teremt a népek között. Elsõsor-ban a nagy médiahálózatok azok, amelyekaz egységes világtársadalom szép utópiájátsugallják. A világ eseményeirõl beszámolóhíradások azonban mindenekelõtt azoknaka világképét sugározzák, akik elég tõkévelrendelkeznek ahhoz, hogy hírügynöksége-ket, információs hálózatot, adóberendezése-ket, mûholdakat stb. tartsanak fenn. A híreknemzetközi körforgalmában tehát elsõdlege-sek a pénzvilág és az azt befolyásoló politikahírei. Ezek szinte azonnal éreztetik a hatásu-kat a világ legtávolabbi részein, amint azt az

ázsiai pénzügyi válság, az olajárrobbanás, arendszerváltozások stb. közvetlen gazdaságiés politikai hatásaiból láthatjuk.

De nem kevésbé lehengerlõ a moderntömegkulturális ipar termékeinek áradata. A„szatellitek, kábelek, sétáló és videomagnók,CD-k alkotják azt az érrendszert, amelyenkeresztül a modern szórakoztató iparágakhomogenizálják a globális kultúrát.” (Bar-nett/Cavanagh 71.) Ennek érdekében mindnagyobb szabású fúziók mennek végbe avilág sajtó- és médiapiacán; egész világré-szeket besugárzó nagy hálózatok jönnek lét-re, amelyek gyökeresen megváltoztatják ahelyi kultúrák helyzetét. A nagy térségeketátfogó médiamogulok uralják a mûsorgyár-tás és hírszolgáltatás piacát. „A nagy médiabi-rodalmakban sosem nyugszik le a nap.(…) A Perzsa-öböl és Korea között mindenaz ausztráliai Rupert Murdoché. Mûholdasadója, a hongkongi székhelyû Star TV négyidõzónát lát el mûsorral, és ezen a területenél a Föld lakosságának fele.” Hasonlóanátfogó birodalmat épített ki Ted Turner aCNN-nel, amely idõközben beolvadt egy nálais nagyobb cégbe. „Az õ képeik uralják azálmokat, és a tetteket az álmok határozzákmeg” (Martin–Schumann, 1998, 28-29.)

A médiakultúra megasztárjai ily módonóriási közönséget babonáznak meg, amely-nek tagjai akár nagy távolságban is élhetnekegymástól. „A szülõkkel, mullahokkal, fõnö-kökkel, bürokratákkal és politikusokkalszemben ezek (a médiák) keveset követelneka hódolóiktól – legfeljebb arra késztetik õket,hogy érezzék jól magukat, és egyre csakvásároljanak.” (Barnett/Cavanagh, 72.) Atömegkulturális ipar termékei, a filmek észeneszámok piaca pedig mind nagyobb éshomogénebb. Elõfordul ugyan, hogy egyik-másik lokális kultúra követe megterméke-nyíti a popzenét, de inkább csak a folkloriszti-kus dallamok és ritmusok csendes megrab-lása folyik. A film esetében legfeljebb a sztorikszármaznak már lokális környezetbõl.

753

A globalizáció ellen fellépõk legerõsebbérve az, hogy az amerikai filmipar dömpingjeelsorvasztja a nemzeti filmgyártást. „A braziltelevízióban bemutatott négyezer film 99%-a amerikai, általában hollywoodi – állítjaLuis Carlos Barreto brazil filmproducer. Atelevízió a tömegnevelés leghatalmasabbereje a szegény országokban. Latin-Ameri-ka és Ázsia kulturális nacionalistái fel van-nak háborodva azon, hogy a következõ ge-neráció legbefolyásosabb nevelõi a holly-woodi filmstúdiók és a globális reklámügy-nökségek.” (Mander/Goldsmith, i. m. 77.) Amagyar televízió lassan alig különbözik ettõla mintától, az ORTT monitoring jelentéseiszerint a nálunk bemutatott filmek elsöprõtöbbsége is amerikai. A szélesebb európaikulturális piac ugyan valamelyest enyhíthetezen az egyoldalúságon, a magyar film-gyártás és tévéprodukciók mégis drámaianvisszaszorultak az utóbbi évtizedben. Malegfeljebb a régebben készült filmeketjátsszák újra; a nemzeti kulturális hagyatéklegfeljebb a kulturális konzerv státusábanmarad meg. Ez a tendencia jellemzõ az egészvilágra, fõleg annak szegényebb részeire. Ahelyi kultúra képviselõi és a nevelés hagyo-mányos ágensei nem tudnak versenyre kelnia globális média figyelemfelkeltõ és fõleg afiatalokat megragadó, mintaadó hatásaival.

A kulturális globalizáció terén zajló vál-tozásokat összegezve azt mondhatjuk, hogya kulturális képzetek és praktikák ma össze-hasonlíthatatlanul szélesebben és nagyobbtempóban áramlanak, mint a régebbi korsza-kokban, s ennek nyomán egyfajta virtuálisegyidejûség alakul ki a kortárs kultúrában.Ennek a fejleménynek egyszerûen nincse-nek történelmi párhuzamai. A teokráciák ésintellektuelek korábbi domináns szerepévelszemben ma a kulturális nagyvállalatok, azáltaluk megszervezett termelõk és az általukkiszolgált fogyasztók a kulturális globalizációfõ hordozói. A mai globális kultúra ezértmindenekelõtt tömegkultúra, miközben a

magaskultúrában egyelõre még fennmaradta nemzeti értelmiségi elitek dominanciája.

• A globális kultúrán belül mély belsõrétegzõdésekkel találkozunk. Ezek részbenterületi jellegûek, mivel a telekommuniká-ciós infrastruktúra eloszlása igen egyenlõtlen.Emiatt sokhelyütt korlátozott a hozzáférés aglobális médiapiachoz, a világ jelentõs részepedig épp fejletlensége miatt ki is marad aglobális kultúra áldásaiból. Mégis mindenhelyi kulturális tevékenység kontextusamegváltozott azáltal, hogy a világot eláraszt-ják az egyetlen világ és az egységes emberi-ség szuggesztív képei, ennek erõteljes szim-bóluma a világûrben lebegõ kék bolygó (aFöld ûrhajó).

Mi lesz a közvetlen hatásuk ezeknek afolyamatoknak? Az alábbiakban sorravesszük a globális médiakultúra elõretöré-sének néhány fontos következményét.

1. A globális média hatásaa politikára, a politikaikommunikációkra és lojalitásokra

A modern tömegkommunikációs eszközök,illetve ezek rendszerének kifejlõdése jelen-tõsen átalakította a társadalmi nyilvánosságszerkezetét és politikai funkcióját. Megvál-toztatta a politizálás egész közegét, módosí-totta a politikai diskurzus jellegét. A tömeg-média ma elismerten döntõ szerepet játszika politikai közvélemény formálásában: márakkor a propaganda eszköze lett, amikormég nem volt képes érdemlegesen befolyá-solni a politika napirendjét. Ma már a politikanapirendjébe is beleszól. A televízió általá-nossá válásával, a médiapiac kommerciali-zálódásával, az emberek mindennapjaibahatolva átalakította a politika jelenségvilágátis: a politika nyilvános reprezentációja egyreinkább meghatározza azt is, hogy milyenkérdéseket vessenek fel és tematizáljanak anyilvánosságban, a közéletben.

A „média az üzenet” tézis eredeti értelmeMacLuhannál az volt, hogy a közlés hordozója

Bayer József • Globális média, globális kultúra

Magyar Tudomány • 2002/6

754

(médiuma) meghatározza az általa közölhe-tõ tartalmakat is, sõt, az üzenet közlési for-mája maga a lényeg, mert a tudat meghatá-rozott konstitúciójához vezet. Neil Postmantovábbfejlesztette ezt a tézist: szerinte a mé-dia korunk metaforája. Ez azt jelenti, hogynem világos kijelentéseket tartalmaz a világ-ról, hanem rejtett utakon hat. A média szinteészrevétlenül alakítja át kultúránkat, átstruk-turálva a világ észlelési módját, értelmezi éstagolja számunkra. A médium, a technikaiközvetítõ közeg sohasem semleges; meg-határozza, mit lehet általa közölni. Postmanfõ tézise, hogy a televízió megjelenése drá-mai, visszavonhatatlan változásokat idézettelõ a társadalmi nyilvánosság tartalmában ésformájában. A televízióban ugyanis a nyil-vános diskurzus túlnyomóan vizuális eszkö-zökkel zajlik. Nem szavakat váltunk egymás-sal, hanem képeket. Ennek politikai követ-kezményeként a televízió megkövetelte tar-talom jelentõsen különbözik más médiáké-tól. „Politikai eszméket nem lehet megma-gyarázni a tévében. A tévé formája ellenehat az ilyen tartalomnak” (Postman, 16.)Az érveknél fontosabbá válik a jó benyomás;akinek nincs jó kamera-appealje (nem von-zó a képernyõn – B. J.), az ne reménykedjen.„A gondolkodás nem illik a képernyõre…nem mutat jól” (Postman, 12.) A televízióuralkodó filozófiája a szórakoztatás, amely-ben mindent megmerít. A racionális politikaidiskurzus, az állampolgárok felelõs, felvilá-gosult tájékoztatása, amely Habermasnál ademokratikus társadalmi nyilvánosság alfájaés ómegája volt, mind jobban átadja a helyétaz infotainment (information+entertain-ment), vagyis az információkkal való szóra-koztatás mûvészetének. A látványosságszempontja uralkodik el még a hírszerkesz-tésben is. Csak a szenzációs hír a jó hír, csak asokkoló látványnak van hírértéke. Gyorsan,az összefüggések magyarázata nélkül pe-regnek a témák. Az értelmes politikai vitákhelyett mindegyre politikai show-mûsorokat

látunk, amelyekben a résztvevõk már egyál-talán nem bocsátkoznak bele egymás érvei-be. Az igényesebb eszmecserék éjszakai ér-telmiségi rétegmûsorokba számûzetnek.

Postman szerint az ésszerû nyelvi kom-munikáció helyét mindinkább a látványter-vezés veszi át (Postman uo., 110.). Fonto-sabb a jó nyakkendõ megválogatása, mint apolitikai mondanivaló. Ennél is problema-tikusabb a valóság és a látszat végletes keve-redése a televízióban. Umberto Eco a médiá-nak a politikai diskurzusra tett hatását ele-mezve már korán rámutatott a hír és fikcióösszemosásának problémájára. A politikaiesemények jelentõs részét eleve médiaese-ménynek szervezik, a látszatteremtés és avalóságos politikai történések egymáshozvaló viszonya pedig gyakran kibogozhatat-lanná válik (Eco, 1992, 76. skk.). A befogadókegyfajta esztétikai passzivitásba merülnek,a látottak távoli, imaginárius világot képvi-selnek számukra, amelynek nincs közvetlenhatása mindennapi életükre. A kulturális éshíripar folyamatos üzemében nivellálódik ajelentõs és jelentéktelen, a szenzációs és abanális, a tragikus és a komikus. Eközben areklám mint a média önfenntartásának leg-fontosabb pénzügyi forrása már nemcsak azegyre hosszabbodó mûsorközöket árasztjael, hanem behatol magába a hírszolgáltatásba(minden híradó ideje egynegyedét-egyhar-madát önmaga reklámozására fordítja („majdjövünk” és rövidesen megmutatjuk, csakÖnöknek és csak a mi csatornánkon, marad-janak velünk), és behatol a kulturális mûso-rokba is.

A diktatúrákban szigorú politikai ellen-õrzés alatt tartották és tartják a média közpon-ti intézményeit. A demokráciákban ellenbenalapvetõ jog az információforrások pluraliz-musa, a sokféle forrásból való tájékozódásszabadsága. A média és a politika viszonyaazonban igen összetetté vált. A politika köz-életi kommunikációja a legkülönbözõbbelicsoportok együttmûködésén alapul, mi-

755

közben egymáshoz való viszonyuk homály-ban marad a nézõ elõtt. A médiakonformesemények megrendezése és a politikaimarketing a versengés fõ mûsorpolitikaieszközeként pedig végképp áttekinthetet-lenné teszi a nyilvánosság szerkezetét, és apolitika napirendjére is visszahat. A médiaélénken részt vesz a politikai köznyelv kiala-kításában és befolyásolásában. Ebben áll amagyar médiaháborúságban is nagy szere-pet játszó „nyelvpolitikai küzdelmek” jelen-tõsége.

A médianyilvánosságot befolyásolni le-het gazdasági és politikai nyomással és jogieszközökkel is. (Terestyéni, 1995) Az ameri-kai modellben elvileg bárki létrehozhat ésmûködtethet sajtót, rádió- és televízióadókat,ha megvannak ehhez a pénzügyi forrásai. Atájékozódás szabadságát egyedül a média-rendszer plurális szerkezete hivatott biztosí-tani. Az elv az: legyen minél több információ-forrás, s a befogadók szabadon megválaszt-hatják, melyiket veszik igénybe. Ez kedveza kereskedelmi rádiózás és televíziózás ter-jedésének, miközben a közszolgálati adókkivételessé válnak, sõt, a hallgatók adomá-nyaira szorulnak fennmaradásukhoz. Azeurópai modellben fenntartották néhánynormateremtõ köztévé, illetve rádió szere-pét, amelyek a kereskedelmi adók erõsödõkonkurenciájával szemben is helytálltak. (Azangol BBC a minta, de a német és franciamédiapolitika, valamint a kisebb nyugat-eu-rópai országok is ezen az úton járnak.) A mé-dia pluralitása mellett az eszközök kon-centrációja azonban itt is uralkodó tendencia,az egyensúly fenntartását csak a médiamo-nopóliumok elleni törvények segítik valame-lyest. A kulturális kínálat és a híranyag meg-határozó részét egyre inkább a piacot uralónagy reklám- és hírügynökségek, valamintmédiamonopóliumok adják.

A világháló szerepe

A média globalizációjában új fejezetet nyitotta világháló kialakulása, amelyrõl sokan úgyvélik, hogy ellensúlyozhatja az egyoldalú tö-megkommunikáció korábban rögzült rend-szerét. A nagy informatikai hálózatok, az in-ternet korában valóban megváltozhat a mé-dia és a politika viszonya, és idõvel gyökere-sen átalakulhat a nyilvánosság szerkezete. Aszámítógépes hálózatok, a távközlés és amultimédia összekapcsolása olyan informá-ciós csatornákat nyit meg, amelyek interaktívkommunikációra adnak lehetõséget, sokol-dalúan összekapcsolhatók, és politikai ellen-õrzésüket igen nehéz anélkül megoldani,hogy az ne veszélyeztetné a gazdasági éstársadalmi fejlõdést. A világhálónak e sajátos-sága lazítja a média diktatórikus ellenõrzését(lásd Kína gondjait az internettel), de a demo-kráciákban is egészen új helyzetet teremt.

Az új információs technikának kezdetbeninkább a negatív oldalát hangsúlyozták. Félel-met keltõ víziókat fogalmaztak meg az egyé-nek feletti totális ellenõrzés rendszerérõl,amelyben centralizált információs agyköz-pontok uralkodnak a polgárok spontán kom-munikációja és minden életmegnyilvánulásafelett. A személyi számítógépek viharos fej-lõdése hamar elhessegette e rémálmokat, báraz adatvédelem mára a személyi alapjogokegyik legkényesebb kérdése lett. Ma mégisinkább az informatikai forradalom pozitív le-hetõségeit hangsúlyozzuk, nevezetesen azt,hogy elvileg korlátlan lehetõséget nyújt azinformációkhoz való hozzáférésre és a hori-zontális kapcsolatfelvételre térben egymás-tól távol lévõ partnerek között is. A centrali-zált, hierarchikus információs központok he-lyett megnõtt a decentralizált, szabadon hoz-záférhetõ hálózatok jelentõsége, amelyekszûkítik az információáramlás korlátozásánakés ellenõrzésének korábbi lehetõségeit.

A hirtelen megnõtt információs szabadságazonban problémákat is felvet. A közölt infor-

Bayer József • Globális média, globális kultúra

Magyar Tudomány • 2002/6

756

mációk tartalmát nem lehet megszabni, a le-hetséges visszaélések sora a pornográfiátóla szélsõjobboldali politikai információk ter-jesztéséig, sõt a terrorizmus technikai recept-jeinek forgalmazásáig húzódik. Próbaperekfolynak, amelyek kitapogatják az informá-ciós szabadság határait a hálózati társadalomvilágában. Az információdömping feldolgo-zása még gyerekcipõben jár: még egy kö-zönséges napilap információanyaga is ren-dezettebb, mint bármelyik internetes portá-lé. Mégis nyilvánvaló, hogy az információsforrások decentralizálásával a hálózatok egé-szen új jelenségeket indítanak el. A háló nyil-vánosságának szerkezete egészen más,mint a sajtóé. Legfontosabb problémáit a hite-lesség, az új információközösségek kialakí-tása, a közösségi identitások exterritoriali-zálódása képezi. Hogyan hat ez vissza a poli-tikára? Az optimista válasz szerint nõnek aközvetlen demokrácia (a teledemokrácia)lehetõségei. Amint megoldódik a háztartá-sok ellátása internetes végpontokkal, a pol-gárok jelzéseket küldhetnek a központok-ba, amelyekben kifejezik állásfoglalásukat.(Az USA-ban helyenként már a választásikampányok részei az olyan virtuális falugyû-lések, ahol a nézõk közvetlen kontaktusbaléphetnek a politikusokkal, kérdéseket te-hetnek fel, ellenvetésekkel élhetnek. A ma-gyar internetes sajtó is ebbe az irányba fejlõ-dik, bár az internethasználók szerény számaés lehetõségei egyelõre korlátozza az eszközhatását.) A pesszimista változat szerint mind-ez legfeljebb virtuális demokráciát teremt-het. Egyrészt nehezen ellenõrizhetõ az infor-mációk hitelessége, másrészt a valódi dönté-sek változatlanul centralizáltak, és rendsze-rint zárt ajtók mögött születnek. További ve-szélyforrás, hogy a „teledemokrácia” a politi-kai manipuláció soha nem látott mértékéteredményezheti. Fenyegeti a képviseletidemokrácia intézményeit, és demagóg poli-tikusoknak kedvez. (Ld. a Ross Perot és SilvioBerlusconi jelenséget.) A fejletlenebb orszá-

gokban, ahol még sokáig nincs esély arra,hogy minden háztartást bekapcsoljanak ahálózatba, nem remélhetõ az információs ki-rekesztettség gyors felszámolása sem, ottkönnyen az elitek befolyásolási és manipulá-ciós eszközévé válhat az internet. Az internetdemokratikus felhasználásának támogatásá-ra világszerte mozgalom indult a közösségiteleházak rendszerének kialakítására. A cent-rum és a periféria közötti különbség felszá-molását nagyban segítheti a helyi értelmiség,ha felkészült a legmodernebb eszközökhasználatára és elkötelezett a demokráciairánt. Az ember ily módon a Föld bármelypontján bekapcsolódhat az információkvilágméretû körforgásába. Ez lehet a világ-polgári állapot elérésének elsõ szakasza,amely a nemzetállamok területileg korlá-tozott és monopolizált információgazdál-kodásának felszámolása irányába mutat.

De alternatívája lehet-e az internet a glo-bális médiabirodalmaknak? Vagy ellenke-zõleg, a médiaóriások képesek lesznek befo-lyásuk alá vonni az internetet és egyéb számí-tógépes hálózatokat is? A digitális kommuni-káció fejlõdése mindinkább áttöri a határt amédia-iparágak között, mint ahogy áttöri amédia és a kommunikációs szektor közöttiválaszfalat is. Ezt nevezik konvergenciának;a szemünk láttára bontakozik ki egy univer-zális média- és kommunikációs világ képe,amelyben a média, a telekommunikáció ésa számítógépipar egyetlen egységbe tömö-rül. Az információk – beleértve a kulturálisinformációkat is – digitalizálása rövidesenradikálisan átalakítja kultúránk egész szerve-zetét és szövetét.

Az info-kommunikációs iparág már ma isa legerõsebb gazdasági húzóágazat. A nem-zeti szuverenitás e tekintetben már anakro-nizmus, ezen a téren zajlik a leghevesebbena dereguláció. A hagyományos állami büro-krácia túl lassú, inkompetens, kezdeménye-zései törvényszerûen alulmaradnak az infor-matika által támogatott új telekommuniká-

757

ciós eszközök (mint a mobiltelefónia) viharostérhódításával szemben. Az állami költség-vetés nem is képes lépést tartani az e szek-torba áramló hatalmas vállalkozói tõkével.

Ami e fejlõdés médiavonatkozásait illeti,még csak a kezdetén vagyunk a konvergen-ciának, de páratlan perspektívák nyílnakmeg. Az internet, amely elõbb katonai, majdtudományos és képzési célokra jött létre, be-vonult a piac világába. A széles sávú infor-mációátvételi lehetõségek révén a világhálólesz a kommunikáció fõ hordozója. Márismegváltoztatta a számítógéphasználat szo-kásait, megsokszorozta az információszerzõés -feldolgozó kapacitást. Hogyan hat ez amédia világára? A fejlõdés irányát az onlinelapok és a kereskedelmi portálok megjele-nése mutatja. Az internet maga még nemhoz sok pénzt, de a hirdetések és az elektro-nikus kereskedelem révén életképessé teszolyan médiavállalkozásokat is, amelyek nél-küle nem létezhetnének.

Az internet az anarchia és az önszabályo-zás világa, tartalmát nehéz ellenõrzés alatttartani anélkül, hogy egyúttal ne korlátoznákaz információk szabad áramlását. Sokantartanak attól, hogy a nagy üzlet itt is együttfog járni a korlátozásokkal. „Frank Beecham,aki 1995-ben még lelkes híve volt az inter-netnek mint a korporációk és az állam ellen-õrzésén kívüli nyilvános szférának, egyévvel késõbb arra panaszkodott, hogy azinternet kezd eltolódni a részvételi médium-tól, amely a köz érdekeit szolgálja, olyanközlési médiummá, amelyen keresztül akorporációk eljuttatják a fogyasztóknakcímzett információkat. Az interaktivitásháttérbe szorul, és a kommunikáció a vá-sárlói tranzakciókra és e-mailekre reduká-lódik.” (idézi Herman/McChesney, 1997,135.) Ha az internet a befolyásos kereskedel-mi érdekek hálójába kerül, hamar elszállhata remény, hogy a szabad véleménycserenyilvános fóruma marad. A kibertérben márelkezdõdött a hirdetõk nyomulása. Lehet,

hogy az interneten kívüli pénz és hatalomhamarosan a világhálón belül is éreztetnifogja a hatását. Sokan vélik úgy, hogy még a„beetetés” idõszakában vagyunk.

Manuel Castells, a globalizáció teoretiku-sa a hálót mindenesetre az új „hálózati tár-sadalom” szimbolikus alapjává tette meg.Tárgyunkkal kapcsolatban érdekes a kultúraés a politika viszonyának alakulására vonat-kozó okfejtése. Castells szerint a hatalomkódja a mai világban mindinkább a kultúr-iparba épül bele. A politika színházzá válik, apolitikai intézmények már nem annyira ahatalom színhelyei, inkább amolyan bróker-cégek. A polgárok minderre defenzíven rea-gálnak: kivonulnak az államból. A politikairendszer hatalmi szempontból kiüresedik,bár befolyását megõrzi; a hatalom nem tûnikel, csak átalakul; immateriálissá válik, de azértnem kevésbé valóságos. „Az információskorszak hatalmi harcai kulturális harcok”.Ezek fõ szereplõje a média, de nem a médiaa hatalom tényleges hordozója. A küzdelema politikai tényezõk önreprezentációjáról ésa magatartás befolyásolásáról szól. Már nemérdekes, kik gyakorolják a hatalmat. Nincse-nek is stabil hatalmi elitek, legfeljebb olyanok,akik a politikából merítik hatalmukat, miköz-ben hatalmuk forrása a kultúra, az informá-ciócsere és a szimbólumok manipulációjafeletti ellenõrzés. Ily módon a kultúra és a ha-talom lesz a tõke megszerzésének eszközeis, és ez a hierarchia szolgál majd az új társa-dalmi rend alapjául. (Castells, III. 1998, 368.)

Függetlenül attól, hogy ezt az értelme-zést elfogadjuk-e vagy sem, annyi bizonyos,hogy a valóság virtuális megjelenítése, azimázsalakítás és általában a látszatteremtésdöntõ része lesz a hatalmi játszmáknak. Virtu-ális egyidejûségben zajlik a szimbólumokharca, amelyek mégis reális tapasztalatokhordozói. Az értékek egyidejûek, de nemérintkeznek: „minden idõk minden kifeje-zõdése ugyanabban a hipertextusban jele-nik meg, amelyet állandóan újrarendeznek,

Bayer József • Globális média, globális kultúra

Magyar Tudomány • 2002/6

758

s bármikor újra közölhetnek, bárhol, a kül-dõk érdekeitõl és a fogadók hangulatátólfüggõen. (…) Az idõtlen, területen kívüli,szimbolikus rendszerben alkotjuk meg akategóriákat és idézzük fel a képeket, ame-lyek formálják magatartásunkat, politikákatösztönöznek, álmokat dajkálnak, és lidérc-nyomásokat indítanak el.” (Castells, III.1998, 370.)

2. A globális kultúra hatásaa nemzetállami kulturális autonómiára

Ugyan mit jelent még a globális világban anemzetgazdaság? – kérdezik sokan. Felte-hetjük azt a kérdést is: mi a nemzeti kultúramég egyáltalán? Vajon több-e pusztán a kul-turális autonómiáért érzett aggodalomnál? Anyelvi kérdés középpontba kerülése mutatjae kérdés jogosságát, egy olyan korban,amelyben mindinkább a két- és többnyelvû-ség lesz a kötelezõ norma.

A kultúra és kommunikáció globális infra-struktúrája egy transznacionális elitet hoz lét-re. Olyan transznacionális politikai lobbikat,szövetségeket hív életre, amelyek támogat-ják a globális médiakultúra terjedését. E folya-mat másik oldala a régi kultúrák defenzívábaszorulása, diaszpórakultúrák és -közösségeklétrejötte a globális kultúra holttereiben. Ahelyi politikai hatalom egyre nehezebbentud cenzúrát gyakorolni a kultúra és kommu-nikáció felett, vagy ez egyenesen lehetet-lenné válik számára. A nemzetállam intéz-ményeit mindez mégis arra készteti, hogyvédjék saját nemzeti kultúrájuk autonómiá-ját. E törekvés eredményei a nyelvtörvé-nyek, importkorlátozások, a honi kulturálisipar védelme és fokozott állami támogatása.

Az érem másik oldala, hogy ellenzéki ésdiaszpóra szubkultúrák létrejöttének is na-gyobb az esélye, mint korábban bármikor.Sõt, az új technológiák és kommunikációshálózatok lehetõvé teszik új társadalmi moz-galmak, új közösségi identitások határokonátnyúló megszervezését is. A világháló máris

létrehozott egyfajta transznacionális episzte-mológiai közösséget is tudósok, mûvészekés specialisták széles nemzetközi hálózatá-val, akik képesek egymással államhatárokonátnyúlóan érintkezni és közös ügyeket szer-vezni.

További kérdés, hogy milyen hatássallesz a hagyományos nemzeti kulturális ön-azonosságra az a tény, hogy a globális kultúrama mindenekelõtt mint populáris kultúralétezik. Erre a kihívásra kezdetben apokalip-tikus válaszok születtek, ma viszont differen-ciáltabb kép kezd kibontakozni. A transzna-cionális kultúripari óriásvállalatok kiszorítjákvagy kivásárolják a nemzeti kulturális válla-latokat, de ha boldogulni akarnak, alkalmaz-kodniuk is kell a helyi kultúrához. Számításbakell venniük nemcsak a sajátos kulturális tar-talmakat, hanem a helyi hagyományokhozigazodó fogyasztásuk, befogadásuk módjátis. A globális média követei igyekeznek ru-galmasan igazodni e sajátosságokhoz. Ám ezolykor csak annyit jelent, hogy például atransznacionális kereskedelmi televíziókkelet-európai tervezõ részlegei egy kalapalá veszik, mondjuk Ukrajnát, Romániát ésMagyarországot. Az áthághatatlan korlát akulturális kínálat egynemûsége, amely eny-hén szólva nem érzékeny a finom disztink-ciókra. Ez a kínálat nem nagyon különbözikattól, amelyet az amerikai kultúriparról szólóelemzésben már a negyvenes években éle-sen bírált Adorno és Horkheimer. (Adorno-Horkheimer, 1990)

Ez a fajta globális kereskedelmi média-kultúra sokak rémképe szerint gyorsan le-rombolhatja a helyi és nemzeti kultúrákat. Apesszimista kultúrkritikát most nem annyirabaloldali antikapitalisták képviselik, mintinkább harmadikutas új mozgalmárok ésnacionalista konzervatívok. A tradíciót sze-rintük felbomlasztja és kiszorítja egyfajta glo-bális, amerikanizált tömegkultúra. A fejlettországok stúdióiban gyártott mûsorok kriti-kátlan befogadása új életstílus-eszményt te-

759

remt, gyakran irreális vágyakat plántálva be-fogadóikba. A helyi kultúra követei elnémul-nak a világméretû sztárparádéban. Az új glo-bális médiakultúra persze nemcsak az élet-stílusra és életfelfogásra hat, hanem azt ismeghatározza, hogy minek lehet hírértékea modern világban, s ennyiben politikai hatá-sa is jelentõs.

Természetesen a hatás nem csak egyirá-nyú. A világháló által nyújtott lehetõségek akulturális önkifejezés, sõt akár a politikai kü-lönállás eszközeként is felhasználhatók. Aglobális kultúra tehát éppúgy hozzájárulhata politikai és kulturális elidegenedéshez, mintahogy megkönnyítheti új kulturális és politi-kai identitások kialakulását. A globális kultúrahatásaival szembeni szkepszis azért is jogo-sult, mert a kultúra fogyasztói korántsem min-dig olyan passzívak, mint feltételezik. Növe-kednek a helyi, regionális és más disztinktívkulturális identitások esélyei, amelyek olykoregészen a politikai szuverenitás megosztá-sának követeléséig mehetnek el. Kérdés,hogy mindebbõl mi írható a kulturális globali-záció rovására, és mekkora az egyéb ténye-zõk hatása.

Igen jellegzetes e tekintetben a beván-dorlók diaszpóráinak kialakulása, amelyekegy sajátos hibrid kultúrát testesítenek meg,kulturális szigetet alkotva egy-egy homogénnemzeti kultúrán belül. Saját identitásuk nemrendül meg, nem adják fel kulturális tradíciói-kat, de a befogadó ország tömegkulturálishatásai mégis fokozatosan átalakítják azt. D.Held és társai állítása nyomán a kulturálishomogenizáció, az ideológiai hegemónia ésimperializmus fogalmai nem adják vissza efolyamatok komplexitását.

A nemzeti identitás sorsaa globális kultúrában

Volt idõ, amikor a média jelentõs szerepetjátszott a tömegek néppé, a népek nemzettékovácsolásában. Sok országban a rádió és atelevízió teremtette meg nemcsak a politikai

nyilvánosság terét, hanem a közös, egységesnemzeti nyelvet is. Egy közösség integritásaés folyamatos léte ma is alapvetõen függkommunikációs szuverenitásától. (Morley,44.) A nemzetállamok és a nemzeti identitásszempontjából problematikus, hogy nemgyakorolhatnak ellenõrzést az elektronikusinformációk és mûsorszolgáltatás nemzet-közi áramlása felett, legalábbis demokratikuskörülmények között többé nem áll módjuk-ban kontrollálni, hogy állampolgáraik milyenkulturális termékeket és milyen híreket fo-gyasztanak. Persze a nemzeti identitás semhomogén, a tartalma a nemzetállamon belülipolitikai erõk kulturális hegemóniateremtõképességén múlik. A kultúra nem csak integ-ráló, hanem megosztó is lehet, de a társadal-mat sok más is összetarthatja, ebben nemszorul okvetlenül egységes kultúrára.

Ebben az összefüggésben érdekes a glo-bális kultúra csekély integráló erejének tézi-se. A kultúra globalitásának kérdését megkell különböztetnünk az azt hordozó techni-kai eszközök globalitásától. Ebben az össze-függésben fogalmazta meg szkepszisét aglobális kultúra romboló hatásaival szembenAnthony Smith, a nemzetállam ismert teore-tikusa és történésze. „A globális kultúra ana-litikusan elkülönült elemekbõl volna össze-rakva: hatékonyan reklámozott árukból,népi és etnikai stílusok és motívumok egy-velegébõl, amelyeket megfosztottak kontex-tusuktól; néhány általános ideológiai disz-kurzusból az »emberi jogokról és értékek-rõl«, a kommunikáció és az értékelés stan-dardizált, kvantitatív és »tudományos« nyel-vezetébõl, és mindezeket alátámasztanákaz új információs és kommunikációs rend-szerek és azok komputerizált technológiái”(Smith, idézi Tomlinson, 1999, p. 100.). Azilyen kultúra azonban Smith szerint mestersé-ges és sekélyes, mert ahistorikus, idõtlen ésemlékezet nélküli. Igaz ugyan, hogy egykora nemzeti kultúrákat is kitalálták, de azokmégis különösek, idõhöz kötöttek marad-

Bayer József • Globális média, globális kultúra

Magyar Tudomány • 2002/6

760

nak, kifejezvén az emberek közösen osztottkollektív identitását, közös emlékezetét éssorsát. Ezzel szemben a globális kultúra nél-külözi a közös történelmi emlékezetet, vagyha akad is ilyen közös emlékezet, az akkor istöbbnyire negatív. Smith joggal hangsúlyoz-za, hogy minden valódi kulturális identitás anép bevonásán (inclusion) alapul; passzívnépen nem hajtható végre az identifikáció.Az idõtényezõ, a hosszú tartam is lényeges.De van a Smith-i szkepszisnek egy mélyebbrétege is, amely azon a belátáson alapul,hogy a kulturális identitások nem exkluzívak,egyszerre többféle kulturális önazonosság-nak is részesei lehetünk. A nemzeti identitásviszont legfeljebb más nemzeti identitástólhatárolható el, a globális identitás nem lehetellenpárja. A nemzetállamoknak a kulturálisidentitás fenntartása érdekében tett hatal-mas erõfeszítéseihez nem mérhetõk az em-beriség globális otthonának szimbolikus kon-strukciói. Az emberiség közös intézményei,élén az ENSZ-szel, nemzetköziek, azaz nemellentétesek maguknak a nemzetállamok-nak a törekvéseivel, tehát nem állnak azokfölött. (Smith, 1990.)

A globális kultúra viszont nem azonos anemzeti kultúrák puszta összegzésével, ha-nem valami más. A globalizáció nem teremtolyan zárt és egyedi globális kultúrát, mintamilyenek a partikuláris és történetileg spe-cifikus nemzeti kultúrák. Igaz viszont, hogymegváltoztatja magát a kulturális identifiká-ció módját. Legfontosabb vonása a területen-kívüliség; olyan kulturális mintákat teremtés halmoz, amelyek az egyes nemzeti kultú-rákon belül is egyre szélesebb körben hatnak.A világ bejön a lakásunkba, és megváltoztatjaa privát otthon hangulatát. A globális kultúraegyfajta hibrid, amelyben különös módonkeverednek a lokális identitások és a globálisminták színei. A közvetített közelség az inti-mitás szférájának felszámolása irányába tart.A globális kultúra egyszerre teremt distanciát,és zárja ki azt. Éppúgy nõ a közöny, mint a

morális érintettség tudata, a felelõsség elhárí-tása, mint a megfutamodás morális lehetet-lenségének belátása.

Mit lehet tenni a globális médiakultúranyomulásával szemben? Az elmúlt két évti-zedben akadálytalanul nyomult elõre a glo-bális kereskedelmi média, és e trend megfor-dítása alig lehetséges. A közszolgálati médiamindenütt visszaszorulóban van, még ott is,ahol egyelõre tartja a hadállásait. A digitálisforradalom és a konvergencia átformálja azegész jövõbeli médiarendszert, hordozói ésmotorjai pedig hatalmas üzleti érdekeltsé-gek. A közmédia támogatói ezzel szembengyengék és bizonytalanok, és nincs elég for-rásuk a trend megállítására. Nem kivételesdolog, hogy az állam kivonul a médiából és atelekommunikációs rendszerbõl, ez a folya-mat párhuzamosan halad azzal, hogy a köz-szféra más intézményeit is feláldozzák a neo-liberális megtakarítási programoknak. A mitérségünkben ez szinte ellenállás nélkül, arendszerváltás természetes kísérõjelensége-ként nyert polgárjogot. Nem jártak jobbanaz iskolák, az egyetemek, a könyvtárak, amúzeumok, a színházak és mûvelõdési há-zak sem. A kormányzati források kivonásá-nak mértékében a társadalom egész „ideoló-giai” szférája fokozatosan a piac törvényeialá kerül, és ezt a haladás netovábbjánaktekintik. A média technikailag lehetségessévált decentralizációja sem kínál megoldást,mert erõs pénzügyi támogatás nélkül ezekéletképessége is utópia.

Herman és McChesney a média globali-zációjáról írott könyvük konklúziójaként többreceptet is felsorolnak az uralkodó trenddelszembeni fellépés lehetséges eszközeként.Az elsõ helyen a kereskedelmi programokbefolyásolására, minõségének javítására irá-nyuló lobbitevékenységet hangsúlyozzák.Az Egyesült Államokban például ilyen a kul-turális környezetért indított mozgalom (Cul-tural Environment Movement). Hasonlóanfontos a médiaoktatás bevezetése, amely a

761

média tudatosabb használatára nevel. Ez amozgalom Európában is erõsödik, sok ön-kéntes csoport monitorozza, bírálja a médiát,és nyomást próbál gyakorolni rá. A legna-gyobb figyelem a gyermekprogramok mi-nõségére irányul.

Másodszor, támogatni kell a közösségirádió- és tévéállomásokat és más nyilváno-san elérhetõ programokat. Az ilyen nonprofitvállalkozások az egész világon terjedõbenvannak, programokat cserélnek, és politikai-lag is szervezõdnek. A kezdeményezéseksajnos a közpénzekbõl nem jutnak jelentõstámogatáshoz, rendszerint a helyi közösséglelkes tisztségviselõi végzik minimális államitámogatással. Ösztönzik a közönség részvé-telét és a horizontális interakciókat, helyinyilvánosságot teremtve erõsítik a részvételidemokráciát. Erre itthonról is sok példát lehet-ne felhozni. Elsõsorban a rádiók terjednek,mert azok olcsóbbak, a televíziót sokkal ne-hezebb demokratizálni, mert drága, és nehézhozzáférni a terjesztõhálózatokhoz. A helyierõk gyakran csikarnak ki helyet a nem keres-kedelmi célú, a közösség ügyeivel foglalkozóközösségi adók számára a kábelhálózatoktól.

Az ellenállás eszközei közé sorolható avideotréning és saját videofilmek összeállí-tása is, ezt az olcsó videokamerák elterjedésetette lehetõvé. Végül, de nem utolsósorban,

a számítógépes kultúra terjesztése és az inter-net kreatív használata is közelebb hozhatja ademokratikus kommunikáció jövõjét. A hálónonprofit, nem kereskedelmi célú média-szektor kiépítésére is felhasználható. A non-profit közösségi médiával összekapcsolvapedig mindkettõ minõsége javulhat. (Her-man/McChesney, 197-204.)

E javaslatokkal gyakran csak az a problé-ma, hogy csak a felvilágosult aktivisták szûkkörû elitjére támaszkodhatnak. A szegénységés fejletlenség miatt egyelõre csak álom pél-dául a széleskörû internet-hozzáférés mint akultúra demokratizálásának feltétele. Ma min-den országban, fõképp a kevésbé fejlett álla-mokban a demokrácia egyik kulcskérdése,hogy a számítógépes kultúra terjesztését ésaz internetes hozzáférést közpénzekbõl istámogassák. A kereskedelmi média mono-póliumát csak a civil társadalom szervezetterejével nem lehet megtörni, de negatív ha-tásai valamelyest korlátozhatók. Ehhez szük-ség van az érintett szférák, az oktatási intéz-mények, a szakszervezetek, az egyházak, apártok és más civil szervezetek összefogásá-ra és támogatására. De nem kevésbé fontosa nemzeti kormányok akarata, hogy ne min-den áron a transznacionális médiatársaságokexpanzióját segítsék, hanem az új média de-mokratikus ellenerõinek kibontakozását is.

IRODALOM:Barnett, R. – J. Cavanagh, 1996, Homogenization of

Global Culture, in: Mander, J. – E. Goldsmith (Eds.):The Case Against the Global Economy and for aTurn Toward the Local. Sierra Club Books, SanFrancisco. p. 71-78.Castells, M. 1996-1998: Theinformation Age: Economy, Society and Culture.Vol. I.: The Network Society. Vol. II.: The Power ofIdentity. Vol. III. End of Millennium. Blackwell,Malden (MA), Oxford.

Eco, Umberto, 1992: Az új középkor. Európa, Bp.Habermas, J. 1996: A társadalmi nyilvánosság

szerkezetváltozása. 2. kiad, Osiris, BudapestHeld, D. – McGrew, A. – Goldblatt, D. – Perraton, J.

1999: Global transformations. Politics, Economicsand Culture. Stanford University Press, Stanford,California.

Herman, E. S. – McChesney, R. W. 1999: The GlobalMedia: the New Missionaries of Corporate

Capitalism. Cassell, London and Washington.Martin, H. P. – H. Schumann 1998: A globalizáció

csapdája. Támadás a demokrácia és a jólét ellen.Perfekt Kiadó, Budapest.

Morley, D. – Robins, K. 1997: Spaces of Identity.Global Media, Electronic Landscapes and CulturalBoundaries. Routledge, London and New York.

Postman, Neil, 1985, Amusing Ourself to Death: Pub-lic Discourse in the Age of Show Business. Penguin,New York.

Smith, A. 1990: Towards a Global Culture? In M. Fea-therstone (Ed.): Global Culture: Nationalism,Globalization and Modernity. Sage, London, p.17-91.

Tomlinson, J. 1999: Globalization and Culture. TheUniversity of Chicaco Press, Chicago.

Waters, M. 1995: Globalization. Routledge, Londonand New York.

Bayer József • Globális média, globális kultúra

Magyar Tudomány • 2002/6

762

Általánosan elfogadott meghatározás híján aglobalizáció fogalmán többnyire valamilyen,az egész bolygóra kiterjedõ folyamatot ér-tünk, amelynek kulturális, gazdasági és szo-ciális komponensei vannak, és amely idõvelfeltehetõleg valamiféle integrált, egységesföldi kultúrát hoz létre. E folyamat nagyonkomplex, és nemcsak megértésétõl, de mégelfogadott elvek alapján történõ leírásától isigen távol vagyunk, arról pedig, hogy idõveltermészettudományos egzaktságú, predik-tív modelljeit hozzuk létre, egyelõre mégelmélkedni sem igen érdemes. A globalizá-ciós folyamatot illetõen a jövõhorizont tá-volsága évtizedekben, években, de még na-pokban sem mérhetõ.

Hasonlóan komplex rendszereket tanul-mányoz viszont a biológia meglehetõs siker-rel, tehát legalább ezért érdemes a kialakultbiológiai módszereket elemezni, elõfordul-hat, hogy megfelelõ módosításokkal ezek aglobalizáció természetét illetõen is hasz-nunkra lehetnek.

A biológia akkor vált egzakt természet-tudománnyá, amikor a pontos leírások ésfogalmi klasszifikációk mellé az evolúcióselméletet is felvette fegyvertárába. A darwinievolúciós elmélet vizsgálódásunk szem-pontjából lényeges alapgondolata az, hogya dolgok, jelenségek, folyamatok megérté-séhez nem elegendõ azok jelenlegi, éppenészlelhetõ formáit leírni és tanulmányozni,noha a dolgok természetérõl ezek is igenhasznos adatokat szolgáltatnak. Egy struk-

túrát, egy adott viselkedési formát azonbancsak akkor érthetünk meg a maga teljessé-gében, ha kialakulásának történetét is meg-ismerjük. A modern biológia meghatározóelméletei lényegében evolúciós történetek.Tisztában vagyok azzal, hogy a társadalom-tudósoknak nem kell bemutatnom a tör-ténetiség fogalmát: régóta ismert és használtkoncepció ez a társadalomtudományokban.A biológia történetei azonban olyan hosszúidõtartományokat ívelnek át, amelyek alap-ján bizonyos fokú általánosítás is lehetséges,továbbá – és a jelen tanulmány szempont-jából ez a leglényegesebb különbség – a bio-lógiai történetek mindig több szervezõdésiszintet érintõ elméletek, s ez lehetõvé teszi,hogy az elmélet ne pusztán leírás, hanemlényeges szempontokat érintõ magyarázatis legyen.

Az emberi természet hatása a kultúrákra

A társadalomtudományok hajlamosak a vizs-gálat tárgyát, éppen komplexitása miatt, le-szûkíteni egyetlen szervezõdési szintre. Ezta hibát a biológia is elkövette, úgy látszik,hogy ez minden tudományos rendszer kifej-lõdésének kezdeti, primitívnek mondhatószakaszát jellemzi. A biológia néhány évtize-de még jóformán kizárólag formai és taxonó-miai leírásokkal, valamint magas szintû élet-tani vagy ökológiai folyamatok vizsgálatávalfoglalkozott. A biológusok jó része meg voltgyõzõdve arról, hogy az alacsonyabb szer-vezõdési szinteken zajló folyamatok, például

AZ EGYSZEMÉLYES CSOPORTOKÉS A GLOBALIZÁCIÓ

Csányi Vilmosaz MTA rendes tagja, egyetemi tanár, ELTE Etológiai Tanszék – csanyi13@axelero.hu

763

a kémiai folyamatok ismeretének semmi-féle magyarázó szerepe nincs, elvileg nemis lehet a biológiai folyamatok megértésé-ben, mert ezekre csupán a biológiai szerve-zõdési szintre korlátozódó törvényszerûsé-gek érvényesek. Ez a filozófiainak is tekint-hetõ gondolati korlát az elmúlt ötven évbenkitûnõ kémikusok majd biológusok munká-jának köszönhetõen leomlott. A biokémiábólkifejlõdött molekuláris biológia látványossikerei minden kétséget kizáróan bizonyí-tották, hogy a filozófiai egysíkúság vesze-delmes tana helyett a rendszerek komplex,több szervezõdési szintet érintõ megközelí-tése az eredményekhez vezetõ út. Elég talánitt a humán genom projekt sikerét és jól kiraj-zolódó társadalmi hatásait említenem annakillusztrálására, hogy néhány kémiai képletperiodikus sorba rendezése miként adhatmagyarázatot komplex orvosi, pszichológiaiés társadalmi jelenségek elõfordulására.

Mostanra talán a társadalomtudományokis eljutottak a fejlõdésnek abba a szakaszába,amelyben egyértelmûvé válik, hogy a társa-dalmi problémák megértése a leírással nemfejezõdik be, és talán mód van arra is, hogy atöbb szervezõdési szinten folyó vizsgálatokegyütt prediktív értékû magyarázatokat isszolgáltassanak.

E leegyszerûsített, részletesebb kidolgo-zásra szoruló magyarázó séma bemutatásátazzal az állítással kezdem, hogy a globalizá-ciós folyamatokat csak az emberi természetbiológiai tényezõinek ismeretében érthetjükmeg. Másképp megfogalmazva: az emberáltal létrehozható kultúrák milyenségét, va-riabilitását – így a globális kultúráét is – azemberi természet biológiai alapjai korlá-tozzák.

A humán viselkedési komplex

Az emberi természet biológiai gyökereinekfeltárásához érdemes nyomon követni azemberi viselkedés evolúciójának lényege-sebb eseményeit, attól az idõtõl kezdve,

hogy legközelebbi rokonainktól, a csimpán-zoktól elváltunk, egészen a modern embericivilizáció és kultúra kialakulásának kezde-téig, vagyis körülbelül negyven-ötvenezerévvel ezelõtti idõkig (Csányi 1979, 1980,1989a, 1992a, 1992b)

Ebben az evolúciós folyamatban az em-ber új, fajspecifikus, az állatvilágban kizáró-lag rá jellemzõ, genetikailag meghatározottviselkedési jegyekre tett szert, amelyek alap-vetõen meghatározzák szociális magatar-tását.

Legközelebbi állatrokonaink, a csimpán-zok és a bonobók vagy törpecsimpánzok.Az ember és a csimpánzok genetikai anyagamindössze egy százalékban különbözõ. Acsimpánzzal és a bonobóval közös õsünk,majd e két fajtól elválva a közös õs továbbileszármazottai szociálisan fejlett állatok vol-tak. Laza csoportokban éltek, a csoportoknagy területeket foglaltak, ivadékaikat soká-ig gondozták. A laza csoportszerkezet, amelya csimpánzra is jellemzõ, lényegében azt je-lenti, hogy minden egyed önállóan keresi atáplálékát, a táplálékforrásokért erõs a ver-sengés, ebbõl következõen az egyedekmeglehetõsen agresszívek, de a terület meg-tartása, prédaszerzés vagy esetenként a ra-gadozók elleni védekezés céljából kisebbközös akciókra is képesek, és ilyenkor elvi-selik egymás közelségét. A közös tevékeny-ség csupán egészen kis hányadát teszi ki napielfoglaltságaiknak. Egyedül alszanak, ésigyekeznek egyedül táplálkozni. Egyetlenkivétel a szoros, több évig folyamatosanfennálló anya–kölyök kapcsolat: az anyatáplálékát és hálóhelyét is megosztja a köly-kével.

A csimpánzok csoportjainak életébenalárendelt szerep jut a szexualitásnak, a bono-bókéban viszont több funkciója is van, ugyan-úgy, mint az ember életében. A szexuálisérintkezés a fogamzóképes idõszakon kívülis gyakori, a szerepe az agresszió csökken-tése és a stressz oldása.

Csányi Vilmos • Az egyszemélyes csoportok és a globalizáció

Magyar Tudomány • 2002/6

764

A viselkedésformák listáját kiegészíthet-jük az esetenkénti kezdetleges szerszám-használattal, botok, kövek alkalmazásával ésa kommunikációnak az állatokra jellemzõrendszerével, amely 20-25 elõre meghatáro-zott, genetikailag kötött „üzenet” átadásáraképes. A kommunikáció az agresszió, a rang-sor, a játék, a párkapcsolatok és az anya-kö-lyök kapcsolatok szabályozására szolgál,valamint segít felismerni a külsõ veszélyeketés szervezni a közös védekezést.

A már társadalomnak tekinthetõ cso-portkultúrákban élõ modern ember biológiaitulajdonságait szemügyre véve azt látjuk,hogy a nyilvánvaló átfedések mellett feltû-nõen nagy különbségeket is találunk. Azemberi csoportkultúrákban a csoportszerke-zet nagyon szoros, a csoport zárt, általábanállandó vagy hosszabb idõre szóló településihelye van. Mind az egyént, mind a csoportjátegészen különös, más fajoknál csak kivéte-lesen megjelenõ konstrukciós tevékenységjellemzi. A konstrukció az anyagi, a szociálisés az absztrakt struktúrákra is kiterjed. A cso-port tagjai az erõforrások megszerzése és akonstrukciós tevékenység közben folyama-tosan és magas szinten együttmûködnek. Acsoporton belüli agresszió minimális. A cso-portok közötti kapcsolat a kooperációtól atotális agresszióig terjedhet.

A primitív állati kommunikációt felvál-totta az emberi nyelv, kifejlõdtek a szerszám-használat és -készítés technikailag bonyolultformái, kialakult a fogalmi gondolkodás. Fo-kozódott a szexualitás, tovább nõtt a gyer-meknevelésre fordított idõ és energia. Jelen-tõsen növekedett a korai szocializáció szere-pe. A legfeltûnõbb talán, hogy a csoportokindividualizálódtak, a konstrukciós tevékeny-ség, a nyelv, a hiedelemrendszerek, a vallások,a szokások kultúrává integrálódtak, és mindencsoportot egyedi létezõvé tettek. A csoport-individualizáció evolúciós szempontból ismeghatározó folyamat, mert az egyedi sze-lekció helyett beindulhatott a csoportsze-

lekció biológiai mechanizmusa (Alexanderés Borgia 1976), amely lehetõvé teszi azt asokkal gyorsabb fejlõdést, amelyet kulturálisevolúciónak nevezünk (Csányi, 1989a).

Az ember viselkedési tulajdonságainakbiológiai alapjai egy koevolúciós folyamat-ban jelentek meg, amelyben folyamatos köl-csönhatás volt a fejlõdõ kultúra és az éppenadott, de variábilis biológiai alapok, a génekközött. Más szavakkal: a legegyszerûbb kul-túra megjelenése után már a kulturális kör-nyezet szelekciós nyomása alakítja a továbbigenetikai változásokat. Amint megjelenteka kultúra kialakítására alkalmas tulajdonsá-gok, akár protoformában is, amint létrehoz-tak valamiféle kulturális szerkezetet, azonnalmegváltozott a környezet, amelyben ez agenetikai változás megmérettetett (Donald1991). A kultúrára való képesség egyre haté-konyabban alakítja át az eredeti biológiaikörnyezetet, alapvetõen meghatározva ez-zel a szelekció irányát.

A gének és a kultúra kölcsönhatása na-gyon jól felismerhetõ, ha szemügyre vesz-szük, hogy e több millió évig tartó folyamat-ban milyen fajspecifikus biológiai tulajdon-ságcsoportok alakultak ki az embernél.

A humán specifikus tulajdonságok komp-lexe a csoportélet körül alakult ki. A csoport-ban élõ állatoknál a csoport méreteit alapve-tõen meghatározza a környezetben találhatóerõforrások szerkezete. Az emberi evolúciósorán a csoportméret, a lokális erõforrásoktólviszonylag függetlenül, feltûnõen megnõ. Akulturális evolúció kezdeti szakaszában, acsoporttársadalmak kialakulása idején száz-százötvenre teszik a csoportok létszámát(Dunbar, 1996).

Nyilvánvaló, hogy szoros csoportszerke-zet csak akkor alakulhat ki, ha a csoportonbelül visszaszorul, minimalizálódik az agresz-szió, mert a magas agressziós szint szétterítia csoportot. Az ember õseinek el kellett visel-niük egymás fizikai közelségét, ki kellettküszöbölniük mindazokat a konfliktusfor-

765

rásokat, amelyek a rokon fajoknál magas ag-ressziós szinthez vezettek. A csoporton belüliagresszió csökkenése viszont együtt járt acsoportok közötti agresszió növekedésével,az idegengyûlölet kifejlõdésével. A szoroscsoportszerkezet kialakulásának másodikfeltétele a szexuális rivalizáció csökkenése,mert ha ez magas marad, akkor az állandókonfliktusok szétzilálják a csoportot, valamintnem teszik lehetõvé a munkamegosztást, akisebb, vadászó hím alcsoportok ideiglenestávollétét. Majom rokonainknál ez a prob-léma a poligámia visszaszorulásával, a mono-gámia és a párkötõdés kialakulásával oldó-dott meg, amit a szexualitás funkciójánakváltozása tett lehetõvé. Az emberi szexualitásaz utódok létrehozásán kívül stresszoldó ésörömszerzõ funkciót is felvett. Ez az öröm-szerzõ funkció az embernél a szexuálpszi-chológia tanúsága szerint együtt járt a pár-kötõdés kialakulásával is. Az emberi szexua-litás erõsíti a párkapcsolatot, létrehozza azt ahosszabb–rövidebb ideig tartó monogámviszonyt, amely lehetõvé teszi a szexuálisversengés minimalizálását.

A különbözõ kultúrákban az intézmé-nyesített párkapcsolatok rendszerei megfe-lelnek ennek a biológiai alapnak. A kultúrákkb. 40 százalékában találunk intézménye-sített monogámiát, de az intézményesítettpoligám társadalmakban is monogám a férfi-ak nagy része, csak a rangsor legtetején állókvalódi poligámok (Murdoch, 1967). Továbbámind a monogám, mind a poligám társadal-makban megtaláljuk az ellenkezõ irányúdevianciákat: a monogám társadalmakban abarátnõk, illetve a prostitúció formájában, apoligám társadalmakban pedig a kedvencés fõfeleségek intézményében. Egy százasskálán, ahol a zérus felelne meg a tiszta mo-nogámiának és 100 a poligámiának, morfoló-giai jegyei alapján az ember körülbelül a 10-es és a 15-ös érték között helyezkedik el,tehát erõs, de nem teljes a monogám tenden-cia, és valószínûleg az egyedi genetikai varia-

bilitás is szerepet játszik megnyilvánulásában.Az embernek van még egy teljesen új

tulajdonsága: hûséges a csoportjához. A cso-portban élõ állatok viszonyait egyértelmûenaz egyes egyedekhez fûzõdõ kapcsolatukhatározza meg. Eddigi ismereteink szerintaz állati elme képtelen a csoportot úgy el-képzelni, mint valamilyen, konkrét tagjaitólfüggetlen entitást. Nos, az emberi elme abszt-rakciós képessége éppen ezt teszi lehetõvé.Az ember számára a csoport önálló, absztraktlétezõként jelenik meg, mint tõle látszólagfüggetlen szociális konstrukció (Berger ésLuckman 1967). Az emberi motivációs rend-szerek új tulajdonsága az a feltétlen lojalitásés hûség, amely a csoporthoz tökéletesenszocializálódott tagokban kialakul. Gyakranelõfordul, hogy az ember saját hátrányáranyújt jelentõs segítséget csoportja tagjainak,ha ez szükséges, az életét is feláldozza cso-portjáért: csupa olyan tulajdonság, amely azállatvilágban ismeretlen. Az állatoknál a szü-lõk segíthetik utódaikat, a hímek készekmegvédeni nõstényeiket, de ez jól kiszámít-ható individuális genetikai érdekek szolgá-latában áll, és meglehetõsen korlátozott. Azembernél a genetikai érdek mellett megjele-nik a csoportérdek, az absztrakt csoporten-titás iránti feltétlen hûség, és viselkedésbio-lógiánk meghatározó jegye lesz.

Az új tulajdonságok másik csoportjábaolyan, látszólag különbözõ tulajdonságoktartoznak, mint a nyelv- és tárgyhasználat,valamint az absztrakt gondolkodás. Ezekazonban visszavezethetõk egyfajta nyitottkonstrukciós képességre, amely az állatvi-lágban az ember elõtt csak protoformákbanlétezett. Az állati kommunikáció nem gon-dolatok közlésére szolgáló rendszer, hanembelsõ állapotok összehangolására szolgáló,élettani szabályozó mechanizmus. Az állatikommunikáció 15–25 különbözõ, genetikai-lag pontosan meghatározott üzenete az in-formációátadás szempontjából zárt rendszerkomponensének tekinthetõ (Csányi, 1994).

Csányi Vilmos • Az egyszemélyes csoportok és a globalizáció

Magyar Tudomány • 2002/6

766

Az emberi nyelv funkciója ettõl teljeseneltérõ. Nemcsak érzelmi állapotokra vonat-kozó „üzenetváltás”, hanem gondolati re-prezentációk cseréjére alkalmas médium,amellyel jelent, múltat, jövõt, szándékot,tervet, elképzelést, alternatívákat lehet meg-jeleníteni a nyitott, és elvileg végtelen számúüzenetet közvetítõ rendszerben. Alkalmasarra, hogy a környezetben – beleértve a nyel-vet használó csoportot mint környezetet –elõforduló jelenségek, tárgyak, akciók és ak-torok nyelvi reprezentációt nyerve új struk-túrákban, új kombinációkban, a valóság re-konstrukcióiként jelenjenek meg. Ezáltalabsztrakt, virtuális realitás jön létre, amelybenaz objektumok – legyenek tárgyak vagy sze-mélyek, valósak vagy képzeltek reprezen-tációi – tulajdonságait a nyelv használójaadományozza. A nyelvi objektumok visel-kedése a nyelvhasználó kreatív képessé-gének függvénye. A virtuális realitás azáltal,hogy a képzelt objektumok bármiféle formátés viselkedést felvehetnek, kitágítja a beszé-lõk cselekvési terét, de egyfajta korlátkéntis mûködik, mert az objektumok csak azokata tulajdonságokat vehetik fel, amelyekkelmegáldjuk õket. Az emberi elme képes ide-ális rendszereket elképzelni, pontot, egye-nest, kört, síkot vagy a jó és a rossz végleteitlétrehozni. Lehetõvé válik a matematika fel-találása, és ugyancsak lehetséges szellem-világot elképzelni démonokkal, tündérek-kel, jóságos vagy haragvó istenekkel.

Az eszközkészítést, fõként a szerszámokhasználatát és készítését sokáig úgy tekin-tették, mint az ember felsõbbrendûségénekegyetlen és lényeges bizonyítékát. Azótatudjuk, hogy számos állat használ tárgyakat,szerszámokat, sõt, némelyikük el is készítiazokat. Néhány éve egy számlálás 80 állat-fajról mutatott ki ilyen tulajdonságot (Mun-dinger, 1980). Az állati szerszámhasználatazonban speciális: egy-egy faj csak valami-lyen meghatározott konkrét célra használeszközt. E képessége genetikailag adott, a

tanulás csekély mértékben finomítja. Az em-ber esetében a tárgyak használata és készíté-se izomorf a nyelvi kompetenciával és azabsztrakt gondolkodással. Ez is egyfajta nyi-tott rekonstrukciós képesség, amelynek se-gítségével a tárgyaknak új, elgondolt formá-kat és tulajdonságokat adunk, mûködésüketlogikai szabályrendszerekhez igazítjuk, ez-által gépeket, technológiákat teremtve.

Az elõbbi két tulajdonságcsoport az alap-ja az emberi csoport aktivitásának, amely me-rõben más, mint az állatcsoportoké, és elõz-mények nélküli. Az ember meghatározó bio-lógiai tulajdonsága az elõbbiekben vázolt kon-strukciós készség, amely azonban nemcsakmint egyedi tulajdonság jelentkezik, hanemáltalában csoportaktivitásként. A szociálisanfejlett állatoknál is megfigyelhetõ csoportak-tivitás, bizonyos fajta kooperáció: a csimpán-zok és a kutyafélék például közösen vadász-nak, azonban az állati kooperáció mindenformája nélkülözi a konstrukciós készséget.

Az emberi kooperáció ezzel szemben ta-nulási folyamatokon is nyugvó komplemen-ter természetû kölcsönhatás: a közös feladatkisebb részekre van felosztva, szerepek, ter-vek, változatok készülnek még a tevékeny-ség megkezdése elõtt. A csoport tagjai erésztevékenységeket elosztják egymásközött, együttmûködésük tehát kiegészítõjellegû, és valamilyen elõre meghatározott,közös célt szolgál. Az emberi csoportok ko-operációját az „individuális akcióterv”elõzetes konstrukciója jellemzi, ez vezet acsoportok individualizációjához és a cso-portszelekció mechanizmusának kialakulá-sához. Az individuális akcióterv nyelvi kon-strukció, elemei tanultak, tehát ebben is alap-vetõen különbözik az állati kooperációalapjául szolgáló „genetikai akcióterv”-ektõl.Jellemzõ rá az is, hogy az ember hajlandó azakcióterveket, késõbb a komplexebb ideá-kat a csoporton belüli rangsorban elhelyezni,és a domináns akciótervnek éppen úgy alá-vetni magát, mint a domináns csoporttársnak.

767

Kétségbevonhatatlanul a konstrukciósképesség, a szoros csoportszerkezet és cso-porthûség, a nyelv és absztrakciós készségadja az individuális akciótervek végtelengazdagságát, és ezek tették lehetõvé a kultu-rális evolúció igen gyors felfutását. E képes-ségekhez társult egy sor olyan mechanizmus,amely szintén csak az embernél jelenik megmint biológiai tulajdonság, és arra szolgál,hogy a csoport tagjainak aktivitását szinkro-nizálja. Hiába jelent volna meg a magas szintûkonstrukciós készség az egyedekben, hanem alakulnak ki szinkronizáló mechaniz-musok, a csoport képtelen lenne egységesaktivitásra. Sokféle speciális élettani me-chanizmust ismerünk, amelyek segítik a szin-kronizációt.

Az az emberi készség, hogy könnyen el-fogadunk valamilyen szabályrendszert, pél-dául a közösségi normákat, szintén a csoport-tagok viselkedésének szinkronizációjáhozvezet. Az érzelmi szinkronizációnak is szám-talan módja van, a ritmusokra, zenére, ének-re, táncra képes és fogékony ember e tevé-kenységek során csoportjában egyfajtaelme- és viselkedés-szinkronizációban veszrészt.

Végül ki kell emelnünk a fentebb vázolttulajdonságcsoportok kölcsönhatásának né-hány különös következményét. A szoros cso-portstruktúra, a konstrukciós aktivitás, a szin-kronizációs készség egyfajta zárt visszacsa-tolási hurkot hoz létre. Az izolált csoportkonstrukciós aktivitásának jó része magára acsoportra irányul, amelyet a szinkronizációfelerõsít, a csoporthûség és annak kísérõ je-lenségei tartósítanak, vagyis a csoport ön-magát konstruálja. Ennek többféle követ-kezménye van. Az egyik a különbözõ sza-bályrendszerek, normák és a nyelv felszínistruktúráinak kialakulása. Ahogyan a nyelvettanuló gyermek képes a nyelvi környezet-bõl elvonatkoztatni az adott nyelvi környe-zetre érvényes szabályrendszert (amelynekcsupán tudományos modellje a nyelvészek

által leírt nyelvtan), ugyanúgy képes azegyén egy csoport tagjainak interakcióibólfelismerni és – egyéb tulajdonságainak kö-szönhetõen – követni valamiféle szabály-rendszert, ezáltal megerõsíteni azt. A nyelv,a rokonsági rendszerek, a rítusok, de a min-dennapi gyakorlat is ilyen módon jelenikmeg és rögzül a kultúrákban, hozzájárulva amár említett csoportindividualitáshoz.

Az ember nagyon fontos biológiai tulaj-donsága a szocializációra való képesség, aza biológiai és kulturális folyamat, amelyneksorán az egyedi fejlõdés nagymértékben ir-reverzibilis folyamataiban a csoport tagjaimegtanulják a nyelvet, csoportjuk szokásait,és kialakulnak biológiai alapú kötõdéseik acsoport tagjaihoz, kulturális eszméihez, éskialakul bennük a csoport iránti feltétlen hû-ség. Ha az egyén optimális méretû izoláltcsoportba születik – az emberi evolúció jórészében ez volt az általános –, a szocializációtökéletes lesz. A csoportszintû kulturális esz-mék: a hûség, a közös akciók kérdéseiben acsoportban nem alakulhat ki ellenvélemény,hiszen mindenki – a szülõk, a rokonok, acsoport minden felnõtt tagja – azonos néze-tek, szokások hordozója. Ez a szocializációsfolyamat rögzíti a csoport szerkezetét és ma-gasabb struktúráit, a csoport csak generációksorán változhat, egészen apró lépésekben,a szocializációs folyamat kizárja a nagyobbváltozásokat.

Az emberi és az állati csoportokat egyjellegzetes kettõsség különbözteti meg. Azemberi csoport autonóm egységként, sajáttervekkel, célokkal, identitással és gondol-kodással jelenik meg, és ettõl elválaszthatat-lanul e tulajdonságok belsõ differenciálódá-sával, tehát a csoporttagok egyéni szerepei-vel, funkcióival, kooperáló akcióival, önálló,személyes gondolkodásával jön létre. Az ál-lati elme izolált, egyéni tapasztalatain elgon-dolkodhat ugyan, de minden ismerete kizá-rólag a saját tevékenységébõl származik. Azemberi kultúrák tagjai a nyelv, a tárgyak, a

Csányi Vilmos • Az egyszemélyes csoportok és a globalizáció

Magyar Tudomány • 2002/6

768

szokások révén állandó kapcsolatban vannakcsoportjuk magasabb szintû akcióival és gon-dolkodási folyamataival. Ebbõl következõengenerációkra visszamenõleg használhatjákmások tapasztalatait is, de a csoport mindengondolatát, akcióját ki-ki maga is feldogoz-hatja az elméjében. A feldolgozás, az egyénigondolkodás eredménye a kommunikációrévén visszahat a csoportelmére. Ez az orga-nizáció egyébként feltûnõen hasonlít az agyés a neuronok közötti kapcsolatrendszerre.

Az új biológiai tulajdonságokat az emberiindividuum, az egyén és a csoport közöttiviszony szempontjából vizsgálva megálla-píthatjuk, hogy lényegében négy döntõ vál-tozás történt:

Az elsõ, hogy az emberi csoportokbanközös hiedelmek alakulnak ki. Az ember azidentitását kifejezõ kultúrát kritika nélkülelfogadja, kívánja, hiszi a csoport kulturáliseszméit, mítoszait, vallását, ideológiáját.

A második változás az, hogy az emberképessé válik arra, hogy a csoportjához tarto-zókkal közös akciókban, magasrendû ki-egészítõ kooperációban vegyen részt abbana keretben, amelyet a kulturális eszmékmeghatároznak.

A harmadik változás szerves kiegészítõjeaz elsõ kettõnek: a kulturális eszmék és akulturálisan vezérelt akciók folyamatosanközös konstrukciókat hoznak létre a nyelvi,a gondolati, a szociális és az anyagi világban.

Végül a negyedik változás az, hogy azember szoros érzelmi kötõdést alakít ki acsoportjával, és az állatoktól eltérõen a cso-port érdekében az egyéni és genetikai érde-keivel esetleg szöges ellentétben álló maga-tartásra is hajlandó, azaz képes akár önfelál-dozásra is.

A fenti négy tulajdonság lényegébenmegfelel az ember különleges, veleszületettrendszerszervezõ képességének. Viselke-désbiológiai szempontból a rendszerszer-vezõ képesség az ember alapvetõ, nembelitulajdonsága. Minden emberi kultúra em-

berek, tárgyak, viselkedésformák, eszmékbonyolult rendszere. A különbözõ kompo-nenseket éppen a rendszerszervezõ tulaj-donság organizálja és integrálja emberi kultú-rává. Az olyan mesterséges kulturális rend-szerek, amelyekben a négy rendszerszerve-zõ tulajdonság valamelyike nem nyilvánulhatmeg akadály nélkül, mûködésléptelenek.

Eddig a csoportokon belül mûködõ me-chanizmusokat vettük szemügyre, de való-színûleg már a kulturális evolúció korai pe-riódusában megjelent egy olyan szabályo-zórendszer, amelynek szintén vannak bioló-giai alapjai, de benne a kultúra és a biológiaimeghatározók közremûködésének arányátmég nem ismerjük: ez pedig a csoportokközötti egyezkedési mechanizmusok kiala-kulása.

A csoporthûséggel együtt járt a csoport-gyûlölet, a xenofóbia kialakulása (Eibl-Ei-besfeldt, 1992). A korai csoportok evolúció-jának lényeges komponense volt a csopor-tok izolációja és a csoportok közötti antago-nizmus. Az evolúciós sikerek nyomán az al-kalmas és üres területek egyre zsugorodnak,a rátermettebb csoportok az optimális mé-retet meghaladva szétválnak, mint addig, dea szétválók egyre inkább egymás közelébenmaradnak. Ilyen helyzetben minden csopor-tot egyre több olyan csoport vesz körül, ame-lyek ugyan különböznek tõlük, és élik a ma-guk életét, de értik a nyelvüket és szokásai-kat, a kultúrájukat sem tekintik megveten-dõnek, és ezekkel a csoportokkal osztoznikell az erõforrásokon. Már nem az általánosharc vagy az elvándorlás a két lehetségesalternatíva, már nincs hova menni. Megjelen-nek az egyezkedési mechanizmusok, ame-lyek segítik a csoportokat, hogy valamilyenmódon felosszák egymás között az erõfor-rásokat. E mechanizmusokat vizsgálva azttaláljuk, hogy sok bennük a racionális elemés a feszültség is, de hiányoznak vagy gyen-gék az együttmûködés, a feltétel nélküli hû-ség, az önfeláldozás, a közös hiedelmeken

769

alapuló morális támogatás elemei. A csopor-tok egyezkedésében két autonóm rendszerlép csoportszintû kölcsönhatásba. Az egyénszámára, aki vagy az egyik, vagy a másikcsoporthoz tartozik, ez a kölcsönhatás egé-szen másképp jelenik meg, mint a saját cso-portjával kialakított kapcsolat. A közös ak-ciók helyett a kompromisszum, a közös kul-turális hiedelemrendszer helyett a megkü-lönböztetés, az óvatos elutasítás, a lojalitáshelyett a kis csalás, az ügyeskedés, a megté-vesztés lesz hasznos mechanizmus.

A csoportegyezkedési mechanizmusoktovább csökkentették az agressziót, meg-akadályozták az emberi populációk biológiaiszabályozó mechanizmusainak érvényesü-lését, és megnyitották az utat a mai megapo-puláció kialakulásához, amelyben élünk.

A populációk gyors növekedésénekegyik következménye a csoporttársadalmakizolációjának megszûnése. A különbözõnyelvû, kultúrájú csoportok már nem tudnakeltávolodni egymástól, más-más egyezségekalapján, de egymás mellett élnek még akkoris, ha esetenként az egyezségek helyettidõnként háborúznak egymással. Az egyez-ségek hamarosan törzseket, törzsi szövetsé-geket, az újabb korokban államokat hoznaklétre, amelyekben a korábbi csoportkultúráktagjai gyakran egymással keveredve élnek.Megtanulják egymás nyelvét, ellesik egymásszokásait, keverednek a családok. Hatalmaskihívás ez a csoporttársadalom számára, mertamíg a csoport izolált volt, a tökéletes szocia-lizációban részesült csoporttagnak nem vol-tak választási, döntési problémái. A csoportkultúrájában minden adva volt, amirõl egyál-talán gondolkodni, beszélgetni lehetett. Acsoport „mindent” tudott: ismerte a gyakorlatitevékenységek lehetséges módjait, az el-képzelhetõ világok összes változatát. Min-denre volt biztos válasza, mert a csoport kul-túráját kialakító eszmék sokgenerációs evo-lúciós folyamatban csiszolódtak egymáshoz.A különbözõ csoportok eszméi egy-egy

lehetséges, vagyis a gyakorlatban bevált esz-mecsoporthoz, ideaorganizációhoz tartoztak.A kultúrák nagy keveredése nemcsak azembereket keverte össze, hanem az ideákatis. A tennivalók módját, a fontos tabukat, azehetõ és ehetetlen ételeket, a szokásokat, atündéreket és démonokat, az isteneket. Na-gyon sok jó is származott a keveredésbõl, újkombinációk jelentek meg, hihetetlenül fel-gyorsult az eszmék evolúciója. De egy addigismeretlen kihívás is várt az egyénekre, acsoport tagjaira. Melyik eszme jó és melyikrossz? Melyik módon a legjobb vetni és aratni?Melyik a leghelyesebb eljárás a halottak te-metésére? Milyen istenek vannak, és hogyankell velük bánni? Megjelent a jó és a rossz. Azegyénnek döntenie kellett, ez volt valójábana bibliai bûnbeesés történelmi ideje. És errenem készített fel bennünket az evolúció.

Az emberi szocializáció akkor tökéletes,akkor épít fel harmonikus személyiséget, haa gyermeket kétely nélküli, kiegyensúlyo-zott világ veszi körül. Ez volt a helyzet a cso-porttársadalomban. A csoportkultúra védõ-burkában élõ embernek nem kellett fontol-gatnia a jó és a rossz megkülönböztetését,nem kényszerült egyéni döntésre és nemvolt egyéni felelõssége. A döntéskényszerhiánya nemcsak az eszmékre vonatkozott,hanem magára a csoporthoz tartozásra is. Atökéletesen szocializált ember nem kívánjaelhagyni csoportját, és nem tud beilleszkedniegy másikba. A tökéletlenül szocializáltegyén viszont állandóan keresi a saját cso-portját. A csoporthoz kötõdés, illetve a sajátcsoport felismerése két különbözõ folyamat.A csoportfelismerésnek régen nem sok sze-repe volt az ember életében. A csoporttársa-dalom tagja, ha elvesztette csoportját, magais elpusztult, választási lehetõsége nem volt.A csoporthoz fûzõdõ biológiai kötõdéseinkoly erõsek, hogy azokat minden körülmé-nyek között ki kell elégítenünk a csoporthozkötõdés elképzelésével. Kötõdnünk kell va-lamilyen létezõ vagy elképzelt csoporthoz,

Csányi Vilmos • Az egyszemélyes csoportok és a globalizáció

Magyar Tudomány • 2002/6

770

vagy akár egy társadalmi manipulációvalelképzeltetett pszeudocsoporthoz.

A kultúrák keveredésével átalakult sza-bálykövetõ képességünk is. A természetescsoportkultúrában meg sem kellett fogal-mazni a szabályokat, mert a szocializáció fo-lyamán szociális tanulás révén mindenkibebeleivódtak. Az ideák alapján szervezõdöttnemzetek, vallások, államok mûködéséhezimmár nem elegendõ a fejlõdõ gyermek ké-pessége a szabályok felismerésére és köve-tésére. Megszületnek a kimondott, leírt tör-vények, jogrendek, azok az organizáló esz-mék, amelyek a természetes szabályok he-lyére lépve képesek akár sok százmillió em-ber tevékenységének megszervezésére is(Csányi, 1989b).

A szabály- és csoportszervezõ eszmékmûködésének következménye az is, hogya csoporttársadalom szociális, tevékenységiés spirituális egysége megbomlott. Bonyolultdifferenciálódás eredményeképpen mavannak külön vallási csoportjaink a spirituálistevékenységre, különféle csoportjaink szo-ciális tevékenységre, úgymint iskolák, egye-sületek, pártok, ismét más csoportokban vé-gezzük mindennapi munkánkat, és megintmásokban éljük mindennapi életünket.Ezek egy részéhez valódi csoportkötõdésimechanizmusok kötnek, másokhoz szerve-zõ ideák. A kétféle kötõdés hatékonysága,szervezõereje egészen különbözõ.

Az egyszemélyes csoport

A megapopulációban élõk természetes cso-portjai a történelem folyamán nagyon gyor-san redukálódtak. A nemzetségbõl nagycsa-lád, a nagycsaládból nukleáris család lett, ésma a magukat legfejlettebbnek tekintõ álla-mok polgáraik individuális, személyes auto-nómiájára büszkék. A csoportkultúrában aszemélyes autonómiának nem sok terük lettvolna: a csoport tagjai egész napjukat együtttöltötték, közösen vettek részt a rítusokban,együtt szerezték meg és fogyasztották el

táplálékukat, és emellett folyamatosan be-szélgettek. A felmérések szerint a mai archai-kus társadalmak tagjai idejük legnagyobbrészét beszélgetéssel töltik (Lee, 1969). A be-szélgetés a csoportnak, mint magasabbren-dû egységnek tulajdonképpen a gondolko-dási folyamata, ebbõl alakul ki a csoport tevé-kenysége, mindennapi gyakorlata, hiedel-mei, közös konstrukciói. Nincs magánélet,nincs külön szoba, izoláció, ezek mind az is-meretlen tömeg biológiai hatása ellen ma-napság kialakult védekezõ mechanizmusok.A modern szervezõ eszmék természetesena saját érdemüket hangsúlyozzák. Autonóm,szabad személyiség vagy, aki meg akarjavalósítani önmagát – mondjuk az életét szer-vezni kezdõ fiatalembernek –, ha a párodatmegtalálod, õ is ilyen lesz. Köss ügyes kom-promisszumokat, egyezkedj, hogy jól járj,és a másik se veszítsen. Szó sincs lojalitásról,örök hûségrõl, erkölcsi kötelességrõl, önfel-áldozásról. Ezek a jól ismert tanácsok a cso-portok közötti egyezkedési mechanizmu-sokat mintázzák.

Az autonóm személyiség a végsõ csoport-redukció, az egyszemélyes csoport, amelyakcióit, konstrukcióit maga szervezi, hiedel-meit maga válogatja, már csak önmagáhozhûséges, de kész egyezkedni másokkal. Amodern társadalomban tehát folyamatosancsökken a biológiai kötõdés szerepe (nõ azelidegenedés, ahogy ezt a társadalomtudó-sok más oldalról megfogalmazták), és a tár-sadalom szerkezete egyre inkább az egy-személyes csoportok, az autonóm egyénekegyezkedési struktúráival írható le.

A pszichológiában és a biológiában járat-lan ember szemében ez nem tûnik olyanborzalmasnak, mint amilyen valójában, pedigarról van szó, hogy a modern társadalommegfosztja az embert embersége alapvetõjegyének megnyilvánulásától, a csoportkö-tõdés normális kialakulásától, s ennek aztána legkülönbözõbb mentális zavarok, neuró-zisok lesznek a következményei.

771

Az ember csoportszervezõ tulajdonságaibiológiai természetûek, és ugyanúgy, mintaz alapvetõ élettani igények, folyamatosankielégülésre törekszenek. A modern társa-dalmakban ezért szervezõdik számtalan ésigen különféle csoport. Minthogy a szocia-lizáció nem természetes módon történik,ezekhez a csoportokhoz egészen gyenge akötõdésünk, amit a csoportok folyamatosfelbomlása is mutat. A kötõdés gyengeségéta modern ember azzal igyekszik ellensúlyoz-ni, hogy egyidejûleg sok csoport tagja lesz,térben és idõben elválasztva sokféleképpenpróbálja meg kielégíteni csoportigényét.

A megapopulációban az individualizmusáltal kialakított biológiai szükséglet kielé-gítésére a technika számtalan álmegoldást iskínál. A média egyik funkciója, hogy folya-matosan prezentáljon pszeudocsoportokat,amelyek kielégítik azt a biológiai igényünket,hogy egy jól ismert csoport tagjai legyünk.A népszerû szappanoperák, a Szabó család,a Dallas szereplõi ilyen pszeudocsoportok,de a híradókban látható nemzetközi szemé-lyiségek jól ismert csapata is az. Az embertmindig fölöttébb érdekelte csoportjánakdöntési folyamata, amelynek egykoron õ isaktív részese volt. A különbözõ elnökök, poli-tikai vezetõk pszeudocsoportja azt sugallja,hogy ott vagyunk a döntéshozók között. Ezegyben azt a látszatot is kelti, hogy a problé-mák jó kézben vannak, van megoldásuk, akirakati döntéshozók valamiféle tudomá-nyos, prediktív modell alapján döntenek. Amindennapi eseményekbõl viszont újra ésújra kiderül, hogy a döntéshozók a társadalmieseményeket napokra sem látják elõre, nin-csenek prediktív modelljeik, a jövõ teljesenkiszámíthatatlan, pedig a környezetvédelmi,energiagazdálkodási és egyéb problémákelemzése azt mutatja, hogy sok évtizedreelõre tekintõ politikai döntésekre lenneszükség. A pszeudocsoportok iránti igé-nyünk médiaszolgálata tetézi, mert elfedi abajt.

Globalizáció egyszemélyes csoportokból?

Az egyszemélyes csoportok kialakulása épp-úgy nem az utóbbi években kezdõdött, minta globalizáció folyamata. Az individualizmusa társadalmak hierarchizálódásával azonnalmegjelent, és azóta is egyre gyorsuló sebes-séggel fejlõdik, legfeljebb ideológiáinak, kö-zöttük a klasszikus liberalizmusnak a meg-jelenése tûnik nagyon közelinek. A globali-záció elsõ konstruktõrei a kereskedõk, a gyar-matosítók és a misszionáriusok voltak, õketkülönösebb feltûnés nélkül követték a vilá-got behálózó közlekedési, szállítási, postaiés egyéb kommunikációs szolgáltatások.

A kulturális evolúció során mindig egyzárt rendszer alakul ki, amelynek ember, tárgyés ideakomponensei szoros funkcionáliskapcsolatban vannak, és a rendszer fejlõdé-sével párhuzamosan folyamatosan csökkenannak változtathatósága. Az egyensúly álla-potában – ha a külsõ körülmények is egyen-súlyban vannak – a kulturális rendszer sta-bilizálódik, és gyakorlatilag idõtlen idõkigreplikálódhat változatlanul, mert belsõ sza-bályozása a változásokat hatékonyan kikü-szöböli, ezáltal a jelentõl semmiben sem kü-lönbözõ jövõ kiszámíthatóvá válik. A kultu-rális evolúció utolsó néhány tízezer éveazonban a stabilis kultúrák külsõ hatásokratörténõ felbomlásáról szólt, és elindult azegyetemes emberi kultúra kialakulása,amelynek valószínûleg utolsó, legizgalma-sabb fázisában vagyunk. A felbomlott kultú-rák nem tûnnek el nyom nélkül. Hiedelmeik,technikáik, értékeik valamiféle közös olvasz-tótégelybe kerülnek, belõlük alakul ki azegyetemes új kultúra szövete. Ez az átalaku-lás azonban rendkívüli mértékû szelekcióvalés a variabilitás iszonyú csökkenésével jár.Csak azok a kulturális komponensek marad-hatnak fenn, amelyek egymással való köl-csönhatásaikban képesek funkcionális egé-szet létrehozni. A funkcionális egész kialaku-lása azonban nem a hagyományos értékek

Csányi Vilmos • Az egyszemélyes csoportok és a globalizáció

Magyar Tudomány • 2002/6

772

mentén történik, hanem racionalitásközpontú. A jövõ elképzelésében nem azértékek kiválasztása dominál, hanem a„hogyanok”, a különbözõ technológiailehetõségek végletekig kifejlesztett jövõbeliváltozatai, anélkül, hogy a miértekre akár egyszót is vesztegetnénk (Ellul, 1965).

Az értékvesztés miatt kialakult, korlátoknélküli technológiai fejlõdés a kultúra rend-szerét nem a stabilis, zárt állapot felé tereli,hanem kiszámíthatatlan, jósolhatatlan, nyitottállapotba, amelyrõl nem lehet tudni, melyikpillanatban borul fel, mikor hoz létre irrever-zibilis, vissza nem fordítható változásokat.Mikor szünteti meg a rendszer létezéséhezelengedhetetlenül szükséges feltételeket.

A kulturális evolúció hosszú ideig a cso-porttársadalmakban és lassan zajlott. Olyanlassan, hogy a kialakuló kultúrák egy koevo-lúciós folyamatban képesek voltak az emberviselkedésgenetikai adottságait is megvál-toztatni, a kultúrára való képesség specifikusemberi tényezõit kialakítani, az embert azállatvilágból végleg kiszakítani. Ezek a válto-zások az emberi természet öröklött részévétették a rendszerszervezõ tulajdonságokat.Fajunk biológiai adottsága, hogy vonzódik aközös akciókhoz és a közös konstrukciók-hoz, hogy ezeket közös hiedelemrendsze-rek alapján teszi, továbbá, hogy elismert cso-portjaiban képes érdekeit a csoporttal kiala-kuló új rendszernek, mint új, magasabb szintûegységnek vélt vagy valós érdekei mögészorítani. A sikeres emberi evolúció az egészbolygóra kiterjedõ megatársadalmat hozottlétre, amelyben az ember rendszerszervezõtulajdonságai, alaptermészete szerint válto-zatlan aktivitással nyilvánulnak meg, de atermészetes, emberi léptékû, biológiai sza-bályozó faktorokkal is kontrollálható méretû,néhányszáz fõs csoportok helyett a racionálisrendszerszervezés tíz- és százmilliós szuper-csoportjai jelentek meg hadseregek, nem-zetek, államok, világvallások, nagyvállalatokformájában. Az ember e csoportokhoz nem

kötõdik a maga természeti adottságai szerintrendszerszervezõ képességeinek mindenszálával, hanem jobbára csupán egy vagykét funkció mentén. A nagy hadseregek ésa bürokrácia például a szabálykövetés és arangsor kialakításának tulajdonságán ke-resztül szervezõdnek, a politikai pártokegyedül a hatalommegosztáson alapszanak,nem alkotnak valódi csoportokat, csaklátványos virtuális akciókban közösködnek.A család elvált a közös akciók színhelyétõl, amunkától, a közös konstrukciókból szolgál-tatás lett, és végül kiüresedett az egyéni ér-dek feláldozásának funkciója is, mert a me-gatársadalmakban élõ ember reakciója a ter-mészetes szociális környezet elveszítéséreaz egyszemélyes csoport kialakítása lett. Acsoporttársadalmakban az egyéni vetélke-dés a minimumra redukálódott, ehelyett acsoportok vetélkedtek egymással. Ez a rend-szer megadta az embernek a nélkülözhetet-len érzelmi stabilitást és a csoport feltételnélküli védelmét, de a csoportok vetélke-désén keresztül a kreativitás forrásai is meg-maradtak (Carneiro, 1967).

A megatársadalmakban élõ egyszemé-lyes embercsoportok állandó versenybenvannak egymással, ez a megatársadalmakhihetetlen kreativitásának forrása. Ennek áraaz érzelmi stabilitás véglegesnek tûnõ elve-szítése, a közös értékrend helyett a szemé-lyes értékek megjelenése. Ez különösen sú-lyosan érintheti a rendszer stabilitását. A cso-porttársadalmak képesek voltak szabályoznia közösség létszámát, mert ezt megkívántaa csoportérdek. Az egyszemélyes csoportokesetében a személy feletti csoportérdeknem mûködik, a szaporodás egyéni megfon-tolások kontrollja alatt áll, ennek következ-ménye, hogy az emberiség minden techni-kai és tudományos haladása ellenére semképes megállítani a népességrobbanást, ésmindaddig nem is lesz erre képes, amíg aszaporodást nem tudja újra a magasabb szintûcsoportérdek értékei közé illeszteni. Populá-

773

ciódinamikai szempontból az ember a bioló-giai adottságok fogságában van, és kulturáliseszközei jelenleg elégtelennek látszanak amegoldásra.

A csoporttársadalom egyensúlyban volta környezetével már csak azért is, mert akörnyezetet elhanyagolható mértékbenzsákmányolta ki. Hiedelmei, kulturális ideáia bioszféra létét nem veszélyeztették. A me-gatársadalom elpusztította a tõle függetlenõsi bioszférát; amit ma természetnek vélünk,az valójában agrármûvelés alatt álló erdõ,szavanna vagy rét, s evolúciós szempontbólolyan fiatal, hogy fennmaradásának esélyei-rõl semmit sem tudhatunk. Az ember kiirtottamaga alól a természetet, és néhány kiválasz-tott állat- és növényfajjal meg a pusztulóbioszféra maradványaival egy ökológiailagüresnek tekinthetõ térben lebeg. Vagy egyregyorsuló sebességgel zuhan. Ki tudja?

A csoporttársadalmak kis méreteiknélfogva bolygónk fizikai paramétereit érdem-ben nem befolyásolták, élvezték a sok millióéve kialakult klimatikus egyensúlyt. A mega-társadalmak energiafogyasztása és szennye-zõanyag-termelése hihetetlen léptekbenváltoztatja meg a Föld felszínének hõmér-sékletét, gázainak összetételét, a besugár-zással felvett energia mennyiségét, és ezzelkiszámíthatatlan változásokat indukál.

A bizonytalanságok ellenére, a biológiaiszervezõdési szintrõl szerzett ismereteinket

megfontolva a globalizációs folyamat kétlehetséges útja rajzolódik ki.

Az egyik az, hogy a globalizációt valami-képp sikerül összekapcsolni a szocializációsfolyamattal: olyan ideológiákat kifejleszteni,amelyek központi értékei a népesség kicsimérete, a bioszféra ápolása, a környezet-szennyezés és a túlzott energiafogyasztáserkölcstelensége lesznek. Ha ezeket min-denki, de legalább a többség a szocializációsperiódusban elfogadja, akkor akár az egy-személyes csoportokból, mint építõkövek-bõl is kialakulhat egy globális kultúra. Ennekmár látszanak biztató jelei, az emberi jogok,a környezet védelme olyan globális eszméklehetnek, amelyek elsõ pillérei lehetnek aglobális kultúrának.

A másik út az lehet, hogy ha az individuali-zálódási folyamatokon felülkerekedik vala-milyen erõteljesebb csoportszervezõ eszmeanélkül, hogy a különbözõségeken kívül azúj csoportok antagonizmusát is kiváltaná.Nyitott, területhez kötött, de nem területetigénylõ regionális szervezõdések vagy pél-dául a befogadó kultúrnemzet koncepcióilehetnek ezek csírái. Ekkor az új típusú, ma-gasabbrendû szervezõdések koalíciói,egyezkedései alapozhatják meg az átfogó,globális kultúrát.

Kulcsszavak: globalizáció, evolúció, kultú-ra, agresszió, egytagú csoport

IRODALOMAlexander, E. O. and Borgia, G. (1976): Group

Selection, Altruism and the Levels of Organizationof Life. Ann. Rev. Ecol. Syst. 9, 499–474.

Berger, P. I. and Luckman, T. (1967): The socialconstruction of reality. New York: Anchor Books.

Carneiro, R. L. (1967): On the relationship betweensize of the population and complexity of socialorganization. Southwestern Journal of Anthropo-logy, 23, 234–243.

Csányi, V. (1979): Az evolúció általános elmélete.Budapest, Akadémiai Kiadó.

Csányi, V. (1980): The General Theory of Evolution.Acta Biol. Hung. Acad. Sci. 31 409–434.

Csányi, V. (1989a): Evolutionary Systems and Society:a general theory. Durham: Duke University Press.

Csányi, V. (1989b): Shift from group to idea cohesionis a major step in cultural evolution. Futura Vol. 8,No. 1, 36–42.

Csányi, V. (1992a): The Brain’s Models and Commu-nication In: Thomas A. Sebeok and Jean Umiker-Sebeok (eds.) “The Semiotic Web”, Berlin: Moytonde Gruyter. 27–43.

Csányi, V. (1992b): Ethology and the Rise of theConceptual Thoughts. In: J. Deely (ed.) Symbolic-ity, Lanham: University Press of America, 479-484.

Csányi, V. (1994): Etológia Budapest, Tankönyvkiadó.Csányi, V. (2000): The “human behavior complex”

Csányi Vilmos • Az egyszemélyes csoportok és a globalizáció

Magyar Tudomány • 2002/6

774

and the compulsion of communication: key factorsof human evolution. Semiotica 128-3/4, 45–60

Donald, M. (1991): Origins of the Modern Mind.Cambridge, Mass.: Harvard University Press.

Ellul, J. (1965): The technological society. JonathanCape, London

Eibl-Eibesfeldt, I. (1982): Warfare, Man’s In-doctrinability and Group Selection. Z. Tierpsychol,60, 177-198

Lee, R. (1969): Kung Bushmen Subsistence: An Input-Output Analysis. In: P. Vayda (ed.) Environmentand Cultural Behavior. Garden City, New York:Natural History Press.

Mundinger, P.C. (1980): Animal Cultures and aGeneral Theory of Cultural Evolution. Ethol.Sociobiol. 1, 183-223

Murdoch, G. P. (1967): Atlas of Ethnography Pitts-burg: University Pittsburg Press.

775

Fordulópont? Igen is, meg nem is. Annyibanigen, hogy minden valószínûség szerintfontos, esetleg világtörténelmi jelentõségûfordulat játszódik le napjainkban. Annyibanviszont nem, hogy nem szeptember 11-énfordult, recsegve-ropogva, új irányba a világ.Ahogy a 18. század végén sem egyetlen napalatt zajlott le a fordulat. 1789. július 14-én aBastille lerombolása fontos, késõbb szim-bolikussá vált esemény volt, de az a nagyátalakulási folyamat, amelyet pontatlanulnagy francia forradalomnak szokás nevezni,már évtizedekkel korábban kezdõdött, ésjúlius 14-e után is évtizedekig tartott tovább.Voltak, akik már évekkel, évtizedekkel ko-rábban megsejtették és jelezték a kibonta-kozó változásokat. De a túlnyomó többség,politikusok, gondolkodók és hétköznapipolgárok egyaránt, vakok voltak és süketek.Nem látták, nem hallották meg a változás-folyamatnak azokat a jeleit, amelyek késõbb,a jövõbõl visszatekintve olyan nyilvánvaló-nak látszottak s látszanak.

Vajon az elmúlt évtizedekben nem vol-tunk-e mi is vakok és süketek?

Igaz, politikusok és gondolkodók lázasanvitatkoztak már a két háború között is a nyu-gati világot és civilizációt fenyegetõ veszé-lyekrõl. A világsajtó is a „sárga veszedelem”-rõl, a „kapitalizmus világválságá”-ról, „a töme-gek lázadásá”-ról szóló hírektõl zengett. Ésemlékezzünk: világátalakító terveket harso-gó erõkkel, a bolsevizmussal és fasizmussalkellett megküzdenie a nyugati civilizációnak.Sokasodtak a figyelmeztetõ jelek a másodikvilágháború után is. A maoizmus a szegényekvilágraszóló lázadásával, a hidegháború a nuk-

leáris katasztrófa rémével fenyegette a nyu-gatot. A Római Klub elsõ jelentése óta azutánegymást követték a riasztó elõrejelzések aFöld erõforrásainak és energiatartalékainakkimerülésérõl, a neomalthusiánus túlnépe-sedés vagy az exponenciális technikai-gaz-dasági fejlõdés veszélyeirõl, a közeledõ öko-lógiai katasztrófa borzalmairól, a várható, ésegyre-másra be is következõ államcsõdökrõl,lokális és regionális válságokról.

Azt sem mondhatjuk, hogy az utóbbiévtizedekben, években mindezek a figyel-meztetések teljesen süket fülekre találtakvolna. Több világszervezeti döntés született,nemzetközi programok indultak be agazdasági fejlõdés beindítására és a nyomorenyhítésére, a járványos betegségek vissza-szorítására a világ szegény országaiban, amenekültek és hontalanná váltak ellátására,s az utóbbi idõben már egy-egy pusztító pol-gárháborút is próbált megfékezni a nemzet-közi közösség. Elõre nem látott, negatív mel-lékhatásaik ellenére sem vonhatja joggal sen-ki sem kétségbe azt, hogy az elmúlt évtize-dekben ezek a programok sok emberi szen-vedésen enyhítettek.

De joggal azt sem mondhatja senki, hogye programok összességükben kellõképpenés hatásosan kezelték azokat a növekvõproblémákat és feszültségeket, amelyeketegyfelõl örököltünk a múltból (nemzetállamiés etnikai ellentétek, a gyarmatbirodalom ésbomlása, parancsuralmi, oligarchikus és„feudális” rendszerek fennmaradása, elmara-dottság, szegénység), másfelõl a hosszan el-húzódó hidegháború, illetve a „globalizáció”fogalma alatt összevont radikális világgaz-

2001. SZEPTEMBER 11. – FORDULÓPONT?Hankiss Elemér

tudományos tanácsadó, MTA Politikatudományi Intézet

Hankiss Elemér • 2001. szeptember 11. – fordulópont?

Magyar Tudomány • 2002/6

776

dasági változások nyomán újonnan támadtproblémákat, amelyek egyre inkább kiéle-zõdtek, kiélezõdnek.

Valljuk be õszintén, az elmúlt évtizedben,a szovjet birodalom összeomlása után, a nyu-gati világ – és nem csak Amerika – egy kicsit,vagy nagyon is „elszállt”. Beleszédült önma-ga sikerességébe. Könnyen és gyorsan elfe-lejtette két világháború és a haláltáborok bor-zalmait, a gazdasági válságokat, a demokráciavergõdését a század esõ felében.

Ünnepeltük a szabad világ véglegesnekhitt gyõzelmét. Úgy éreztük, már semmi semszabhat gátat a „nyugati modell” és a demo-krácia diadalmas terjedésének, a mitikussáfelmagasztosult Digitális és Információs For-radalomnak, a szûnni nem akaró bull market-nak és a (mi világunkban) tartósan növekvõprosperitásnak, a fogyasztói civilizáció áradókellemességének, a világot jótékonyan be-sugárzó pax americaná-nak. Ebben az eufó-riában hajlamosak voltunk megfeledkezni avilág másik felérõl, a sokasodó problémákról,a szûnni nem akaró vagy akár növekvõnyomorról, az élezõdõ feszültségekrõl.

A szeptember 11-ét megelõzõ hónapok-ban, jobb vagy rosszabb híján, már a Földettengelyébõl kivetõ és évekre porfelhõbeburkoló meteoritbecsapódások és genetikaikatasztrófák jósolgatásával vagy éppen ka-tasztrófafilmek sokaságával próbáltak a mé-diumok kizökkenteni minket békésen kérõ-dzõ elégedettségünkbõl és rutinszerûen jólmûködõ világunk szelíd unalmából.

Szomorú, hogy szeptember 11-ének kel-lett elkövetkeznie ahhoz, hogy ráeszmél-jünk: világunk és életünk törékenyebb, jö-võnk ismeretlenebb és bizonytalanabb, minthittük. A döbbenet, a fájdalom, a felháboro-dás, a gyász napjai után eljött az ideje annak,hogy megkérdezzük: mi történt velünk, mitörtént a világgal szeptember 11-én? Ez anap valóban fordulópontja-e jelenkori törté-nelmünknek? S ha az, akkor ugyan merrefordul a világunk?

Ha megigézve meredünk szeptember11-ére, akkor erre a kérdésre nem tudunkválaszolni. Mert egyetlen pontból bármilyenirányba húzhatók vonalak. Ki kell tágítanunkfigyelmünk körét, és meg kell vizsgálnunkazt, hogy milyen változástendenciák indul-tak el, bontakoztak ki az elõzõ években, évti-zedekben. E folyamatok egy része lehet,hogy megszakadt szeptember 11-én. Detöbbségük feltehetõleg tovább fut, akkor is,ha ez a bizonyos dies irae, s ami utána követ-kezik, módosítja, lefékezi vagy felgyorsítja,új irányba tereli egyik vagy másik pályáját.

Az alábbiakban számba veszek néhányata legfontosabb változástendenciák, illetve avelük kapcsolatos hipotézisek közül: segít-ségünkre lehetnek abban, hogy megértsük,mi történt, mi történik, s mi történhet velünkezekben az évtizedekben. (E hipotézisekés elméletek nem föltétlenül zárják ki egy-mást. Vannak, amelyek a változás korábbivagy késõbbi szakaszát próbálják értelmezni;mások a változásfolyamaton belül különbözõerõvonalakat emelnek ki; megint másokugyanazokat a folyamatokat más és más fo-galomrendszerben értelmezik; és így to-vább.)

Indusztriális kor –posztindusztriális kor

Ez volt az egyik elsõ hipotézis jelenkori vilá-gunk átalakulásáról.

Szerzõi szerint a második világháború utána fejlett ipari társadalmak fokozatosan át-alakultak „posztindusztriális” társadalmakká,amelyekben a nem anyagi javak termeléseés a szolgáltató ágazat vált, a hagyományosiparágak fölé kerekedve, a meghatározó gaz-dasági tevékenységgé.

Ez a folyamat a fejlett világban már ahetvenes-nyolcvanas években lezajlott. Aszeptemberi események valószínûleg nemlesznek már hatással rá. Csak a legrosszabbforgatókönyv, egy mélyreható világválságkövetkezményeképp tételezhetõ fel, hogy

777

a ma már jelentõs mértékben globális szolgál-tatások hálói szétszakadoznak, és a pusztamegélhetést biztosító, alapvetõ anyagi javaktermelése válik újra domináns gazdaságierõvé.

Modern kor – posztmodern kor

A hetvenes-nyolcvanas években a moderni-tás-posztmodernitás átmenete vált a nyugaticivilizáció gyökeres átalakulásának egyikdomináns magyarázó elvévé. E hipotézismegfogalmazói szerint az a 18. század köze-pén megindult modernizácós folyamat,amely két évszázadon át meghatározta avilág alakulását, a huszadik század hatvanas-hetvenes éveiben kifulladt. A század véreseseményei, a parancsuralmi rendszerek tob-zódása, a szekularizáció felgyorsulása és mástényezõk sokakban megrendítették a töret-len és diadalmas haladásba, az emberi érte-lem korlátlan hatalmába, az ember alapvetõjóságába és józanságába, a végsõ és biztosigazságok létébe vetett hitet.

Egyre többekben erõsödött az a meg-gyõzõdés, hogy nincs egyetlen diadalmastörténelem, hanem csak „történelmek” van-nak, egymás mellett futó, egymást keresz-tezõ, szerteágazó történelmi folyamatok.Nincs univerzális igazság, csak kultúrákhoz,helyzetekhez, szubjektumhoz kötött igaz-ságok vannak, ha egyáltalában vannak. Anyugati civilizáció nem az egyetlen és legér-tékesebb civilizáció, hanem csak egy a sokközül. Az emberi ráció hatalma nem korlát-lan, a világ nem teljesen kiszámítható, a vé-letlen, az esetleges is fontos szerepet játszikbenne. Az emberi élet törékeny. Nincs em-beri méltóság irónia és önirónia, remény ésrezignáció nélkül.

Az elsõ pillanatban mindez – a bizony-talanság, a rezignáció, a kiszámíthatatlanságélménye – mintha nagyon is megfelelne pil-lanatnyi életérzésünknek. Lehetséges, hogyszeptember 11-e és ami még következhet,sokakban még jobban megrendíti a moder-

nizációs kor haladástudatát, optimizmusát,magabiztosságát.

Ha ez mások jobb megértésével, a létezõvilág sokféleségére való komolyabb odafi-gyeléssel, több empátiával és türelemmeljár együtt, akkor talán egy lépést teszünkmajd egy emberségesebb világ felé. Ha vi-szont vállvonogató relativizmusba csap át,ha a reménytelenség érzését és a szorongásterõsíti föl bennünk, akkor veszélyes lejtõnindít el minket, indítja el a világot.

De elképzelhetõ egy épp ellenkezõ irá-nyú hatás is. Az, hogy egy bizonytalanná válóvilágban az emberek még erõsebben bele-kapaszkodnak az „egyszerû” igazságokba,a készen kapott bizonyosságokba, önmagukés önnön civilizációjuk nagyszerûségének smindenekfelettvalóságának tudatába, gõg-jébe. Közömbössé vagy türelmetlenné vál-hatnak mások, más társadalmak, más kultúrákiránt, félelem lehet úrrá rajtuk minden iránt,ami más, mint õk. A türelmetlenség és a féle-lem pedig türelmetlenséget és félelmet szül,s máris kirajzolódnak egy önpusztító folya-mat körvonalai.

Ideológiák kora – pragmatizmus koraPragmatizmus kora – ideológiák kora

A hetvenes-nyolcvanas években nagy feltû-nést keltett és heves vitákat kavart az a hipo-tézis, amely szerint az ideológiák évezredesuralmának a huszadik század utolsó két évti-zedében végre valahára vége szakadt. Annyitévhit, ideológiai kábítás, veszélyes buzgóságután végre eljött a higgadt, józan cselekvéskorszaka, amikor a társadalmi szereplõk mára „rational choice” és a pragmatikus józanságszellemében döntenek.

Lehetséges, hogy illúziókba ringattukmagunkat. Lehetséges, hogy a kilencvenesévek pragmatizmusának rövidke közjátékaután újra felbuzog az ideológiák irracionaliz-musa és indulattömege. Eddig azt hittük,hogy a különféle fundamentalizmusok azideológiák korának utolsó, anakronisztikus

Hankiss Elemér • 2001. szeptember 11. – fordulópont?

Magyar Tudomány • 2002/6

778

maradványai. S most döbbenten látjuk, hogyegy ilyen nagy trauma és sokk hatására méga legjózanabb társadalmakban is szinte egyikóráról a másikra fortyogni kezd az ideológialávája.

Lehet, reméljük – az elmúlt napok tápotadnak némi derûlátásra –, hogy hirtelen múlóheveny fertõzésrõl volt vagy van szó, s ajózan gondolkodás és a pragmatikus cselek-vés hamarosan felülkerekedik az ideologi-kus indulatokon. Megjelentek már az elsõolyan elemzések az amerikai és az európaisajtóban, amelyek csodálattal adóznak annaka fegyelemnek és higgadtságnak, amely azelsõ órákban jellemezte az amerikai népet,és amelyek bírálják azokat a politikusokatés médiumokat, akik és amelyek hirtelenátváltottak az indulatokat és félelmeket fel-korbácsoló mítoszok és ideológiák retoriká-jára, és ezzel – ha csak ideig-óráig is – veszé-lyes pályára vezették társadalmaikat.

Most nagyon sok függ Amerikától ésáltalában a Nyugattól. Higgadt, fegyelmezettmagatartásuk, a világ gondjainak megértésé-rõl tanúskodó szavaik, józan döntéseik jóté-konyan kisugározhatnak az egész világra.Melléjük állíthatja azokat is, akik ma még el-lenérzésekkel vannak tele velük szemben.És ellenkezõleg: az ideologikusság és indula-tosság épp azok malmára hajtja a vizet, akikellen harcolni akarnak.

Történelem – a történelem végeA történelem vége – új történelem?

A szovjet birodalom összeomlása után többszakértõ úgy vélte, hogy ezzel a történelemutolsó nagy konfliktusa, és egyben az embe-riség hagyományos, konfliktusokra épülõtörténelme lezárult. A tökéletes (nyugati,amerikai, európai) gazdasági, politikai, tár-sadalmi modell már kialakult, már csak eztkell tovább csiszolgatni, pallérozni és azegész világon elterjeszteni.

Szeptember 11-e nagy és fájdalmas ro-bajjal jelezte, jelezhette, hogy mindez illúzió

volt. Súlyos tévedés. Rá kellett, rá kell ébred-nünk, hogy ugyanolyan küzdelmekkel, gyõ-zelmekkel és bukásokkal, pusztulással ésújrakezdésekkel teli idõk várnak ránk a jövõ-ben, mint amilyen az emberiség történetemindenkor volt.

Minél hamarabb ráébredünk erre, annáltöbb esélyünk lesz arra, hogy történelmünket– amely egyébként tõlünk függetlenül is to-vább fut – mi is alakíthassuk.

Új világrend – új világzûrzavar?

Angolul jobban hangzik ez a szembeállítás:New World Order – New World Disorder. Hajól emlékszem, bár lehet, hogy tévedek, vá-lasztási kampányában annak idején Bushelnök apja ígért „új világrendet“ az emberi-ségnek. És most felmerül a félelem, hogyrend helyett épp ellenkezõleg: rendetlen-ségbe, zûrzavarba süllyedhet a világ.

Megint csak sok függ Amerika, és álta-lában a Nyugat válaszától. Ha sikerül felvá-zolniuk egy valóban új világrend körvonalait,ha sikerül egy olyan nemzetközi programotmegfogalmazniuk, amely hitelt érdemlõena békésebb és jobb élet reményét ígéri avilág valamennyi népének, szegénynek ésjómódúnak, amerikainak, afrikainak, ázsiai-nak, európainak, bármilyen civilizációhoz,népcsoporthoz, valláshoz tartozónak, akkorvan esély arra, hogy az eddiginél jobban mû-ködõ és méltányosabb világrend bontakozikki.

Ha a kicsinyes önzés és a tehetetlenke-dés, az érdekek és ellenérdekek szokásosvégtelen birkózása megakadályozza egyilyen program kidolgozását és beindítását,akkor viszont a „disorder” forgatókönyvmegvalósulásának nõnek meg az esélyei.

Hidegháború – Pax Americana?Pax Americana – Észak-Dél háborúja?

Az utóbbi tíz-tizenöt évben sokan fejteget-ték azt, hogy a hidegháború befejeztével, aperesztrojka beindulásával, a szovjet biroda-

779

lom összeomlásával a világ átlépett a PaxAmericana korszakába. A harmadik világbanés másutt is, érthetõ módon sokan idézõjelbetették a „pax” szót, de a fejlett világban azemberek többsége valóban a béke, a nyuga-lom és a prosperitás koraként élte meg azelmúlt másfél évtizedet.

És most hirtelen felvillant annak a veszé-lye, hogy béke rövid tíz-tizenöt éve utánbelefutunk egy talán még rettenetesebb vi-szályba: Észak és Dél háborújába. A gazdag,fejlett világnak és az elmaradott, szegényvilágnak abba a konfliktusába, amelyrõl tudóselmék és kevésbé tudós politikusok már ahatvanas-hetvenes években beszéltek, ésamelynek a veszélyére néhányan – köztüktalán legdrámaibban, már-már prófétai he-vülettel Johan Galtung – azóta is, újra ésújra felhívták a figyelmet. Ámde se a vezetõpolitikusok, se a médiumok, se általában azemberek nem vették igazán komolyan e fi-gyelmeztetéseket.

„Amerika új háborúját” emlegetve min-den bizonnyal nem erre a háborúra, hanema terrorizmus elleni harcra utaltak a politiku-sok és a tévékommentátorok. Ez a két foga-lom azonban ma sokak fejében összekeve-redik. Ha nem sikerül gyorsan és határo-zottan szétválasztani õket a fejlett és a fejlõdõvilágban élõk tudatában egyaránt, akkornem lehet kizárni annak lehetõségét, hogya terrorizmus elleni harc rövidebb-hosszabbidõre átcsap Észak–Dél hideg vagy akár forróháborújába. Ez a lehetõ legrosszabb fordulatlenne.

Szabad világ – „Amerika erõd”„Európa erõd”? „Fort West”?

Büszkék voltunk és vagyunk, hogy a “szabadvilág” polgárai lehetünk.

És szorongás tölt el minket, ha arra gon-dolunk, hogy a szeptember 11-ei rettenetarra indíthatja Amerikát, Európát, a Nyugatot,hogy bezárkózzék. Hogy a schengeni és más

meglévõ korlátoknál erõsebb falakkal vegyekörül magát.

Beteljesedhet az a néhány éve újra ésújra megfogalmazott jóslat, hogy a nyugativilág elõbb-utóbb arra fog kényszerülni, hogyvisszavonuljon egy erõdítménybe, egy„Amerika Erõd”-be, „Európa Erõd”-be, vagyakár egy „Nyugati Erõd”-be, mert csak ígytudja megõrizni a maga szabadságát, jólétét,demokratikus rendjét az erõdöt körülözönlõszegénység és zûrzavar félelmetes világá-ban. A Római Birodalom hanyatlásának korá-ban éltek a provinciák, a coloniák, a castru-mok ebben az állandósult végvári állapotban.Várakban éltek évszázadokon át a középkorlovagjai, lakótornyokban éltek Firenze vagySan Gimiano gazdag polgárcsaládjai. És kicsi-ben valami ilyesmivel kísérletezik manapságnem egy dél-amerikai ország gazdag uralko-dóosztálya is.

Érthetõ, hogy a riadalom utáni napokbanfelágaskodtak ezek a bezárkózási ösztönök.És tudjuk, nagyon nehéz lesz megtalálni a jóegyensúlyt a biztonság vágya és a világ mind-annyiunk számára elengedhetetlenül fontosnyitottsága között.

Nyitott társadalom – zárt társadalom?

Nem föltétlenül kellenek betonból-vasbólépült, az elektronika és az I-Age legújabbvívmányaival védett erõdítmények. Bezár-kózhat a társadalom, bezárkózhat az emberitudat is. Ennek a bezárkózásnak is vannakmár jelei.

Pillanatnyi megzavarodottságunkbanérdemes elismételni magunknak újra, hogymit értünk, mit is értettünk a nyugalom évei-ben nyitott társadalmon. Azt értettük rajta,hogy nyitott a világra; nem korlátozza az em-berek lelkiismereti, gondolati szabadságát;nem korlátozza õket mozgásukban, életük,eszméik, hiteik, életstratégiájuk kialakítá-sában. Vallottuk, hogy a nyitott társadalomnyitott a másságra, türelmes más emberek-kel, népekkel, etnikumokkal, eszme- és hit-

Hankiss Elemér • 2001. szeptember 11. – fordulópont?

Magyar Tudomány • 2002/6

780

rendszerekkel, más hagyományokkal és ci-vilizációkkal. Nyitottnak mondtuk, mert azállampolgároknak joguk és lehetõségük vanarra, hogy tudják, mi történik velük, mi törté-nik az országukban. Nyitott volt, mert a hata-lom birtokosainak el kellett tûrniük a kritikát.

Mindez a nyitottság veszélybe kerülheta szeptember 11-e után kialakult válságoshelyzetben. Az elsõ napokban voltak is en-nek aggasztó jelei. A másságtól való félelem,a másággal szembeni intolerancia – legalább-is néhány napra – úrrá lett a lelkeken.

A politikai vezetõk túl gyorsan bezárkóz-tak a szükségállapot adta lehetõségek és anemzeti érdekekre való hivatkozás titokza-tos, néma falai mögé. A médiumok szintemegbénultak, a kézenfekvõ kérdéseketsem tették föl; a józan elemzések és a kritikahangjai csak mostanában kezdenek óvato-san megszólalni.

Mindez nagyon is érthetõ. De óriási kártokozott volna a világban, ha tartóssá válik ezaz állapot. Ha bezárkóznának a társadalmak,ha bezárkóznának az emberi elmék és tuda-tok, akkor a nyomorúság „hosszú telére” kel-lene felkészülnünk.

Multikulturális világ – civilizációk ütközése?

Összefügg az elõzõkkel, hogy a másodikvilágháború pusztító nemzeti és etnikai kon-fliktusaiból nagy nehezen kilábalva a fejlettvilág társadalmaiban egyre jobban megerõ-södött az a meggyõzõdés, hogy egy jobbjövõ egyetlen igazi garanciája csak és kizá-rólag a nemzetek, etnikumok, civilizációkbékés együttélése lehet. Sokat is tettek en-nek megvalósulásáért. Gondoljunk csak afrancia–német megbékélésre, a soknemze-tû és nemzetiségû Európai Unió kialakulására,az amerikai polgárjogi mozgalmak sikerére.

Ebbe az eredményes és mérsékelten de-rûlátó világba robbant bele az a kilencvenesévek közepén megfogalmazott tudományoshipotézis, amely szerint nem békés, multi-kulturális világ felé, hanem a civilizációk nagy

összeütközése felé haladunk. A szakértõktöbbsége éles kritikával illette, tudományo-san megalapozatlannak ítélte ezt a forgató-könyvet, jóslatot.

És most, íme, egy pillanatra szinte a küszö-bére érkeztünk egy ilyen pusztító összecsa-pásnak. Különösen nagy higgadtságra, nyi-tottságra és roppant erõfeszítésekre leszszükség ahhoz, hogy elkerülhessük ezt acsapdát.

A demokrácia kora – parancsuralmak kora?

Ugyanez vonatkozik a demokráciára is. Akilencvenes években azt hittük, hogy aSzovjetunió bukásával a demokrácia eszmé-je véglegesen gyõzelmet aratott. S hogy ademokrácia valóban meghódítja majd a világminden országát. Elfelejtettük, hogy a husza-dik század elsõ felében a demokrácia mégélethalálharcot vívott a parancsuralmi ideoló-giákkal s rendszerekkel, és gyõzelmi esélyeikorántsem voltak egyértelmûek. Nemvettük tudomásul, hogy a világ országainaktöbbségében még ma sincs úgynevezett„igazi” demokrácia („genuine democracy”).Sok még a demokráciának álcázott oligar-chia, a „demokratúra”, az üres „választási”,illetve „parlamenti” demokrácia, a régi és azújgazdagok „patrícius demokráciája”, az em-beri jogokat semmibe vevõ nem liberális de-mokrácia; és így tovább.

És nem gondoltunk arra sem, hogy méga legkiforrottabb demokráciákat is megren-dítheti egy, a szeptember 11-eihez hasonlónagy trauma, s különösképpen kikezdhetiegy tartóssá váló veszélyhelyzet vagy há-borús állapot, pszichózis. A Washington Postszeptember 14-ei közvéleménykutatásaszerint az amerikai lakosság 68 százaléka akemény katonai ellencsapást tartaná helyes-nek, még akkor is, ha ez bizonyos fokig kor-látozná a szabadságjogokat és a demokra-tikus intézmények mûködését Amerikában.Lehet, hogy a kérdés megfogalmazása nemvolt igazán szerencsés és pontos. És azt is

781

tudjuk, hogy azóta már jóval kevesebbengondolják így. De az újra kiderült, hogy kevésdolog rombolja úgy a demokráciát, mint afélelem. A nagy szegénységnek, a súlyosgazdasági válságnak, a kirívó társadalmiegyenlõtlenségeknek és a politikai osztálykorruptságának van még ehhez mérhetõnegatív hatása.

Nemzetállamok – globalizáció

Az utóbbi másfél–két évtized legkurrensebbelmélete a globalizáció fogalmával magya-rázta és magyarázza a világ folyamatban levõnagy átalakulását. A nyolcvanas évek má-sodik felében vált a gazdasági és politikaielemzések egyik kulcsfogalmává a globa-lizáció, egyre több tanulmányban s könyv-ben írták le a pénzügyi tranzakciók, infor-mációs rendszerek, távközlési hálók, multi-nacionális vállalatbirodalmak kialakulását. Akilencvenes években már a médiumok isjelentõs teret szenteltek e folyamatnak. Ám-de egészen a stockholmi, prágai, Seattle-i,genovai tüntetésekig a nyugati közvéle-mény nem igazán ébredt rá arra, milyen óriásihorderejû problémák merülnek föl e folya-mattal kapcsolatban, milyen horderejû tár-sadalmi konfliktusokat szülhet, milyen rop-pant ellenérdekek, indulatok, erõk csaphat-nak össze ezen a téren.

Szeptember 11-e a legélesebben talánépp azt a kérdést vetette föl, hogy mit isjelent voltaképpen a globalizáció. Milyenváltozásokat hoz, milyen gazdasági, politikai,társadalmi problémákat vet föl. Mi lehet akövetkezménye a világ különbözõ régióibanés országaiban. Hogyan kezelhetõk azok aroppant társadalmi problémák, amelyet fel-vet. Más szóval, hogy a következõk közülmelyik forgatókönyv érvényesül majd:

a.) Business gloablizációTovább halad, diadalmasan, a jelenlegi

folyamat, vagyis a globális hálók üzletiérdekek vezérelte kiépülése. Azzal aneokonzervatív vagy neoliberális

ideológiával s erkölcsi alibivel kísérve – haerre egyáltalában szükség van –, hogy haátmenetileg sok társadalmi problémát vet isföl ez a folyamat, hosszabb távon mindenkijól jár, mert a globalizáció haszna elõbb-utóbbmindenhova, mindenkihez, talán még a leg-szegényebbekhez is „lecsurog” – ámbár eznem egészen biztos.

b.) Társadalmi globalizációA business globalizációval párhuzamosan,

s részben vele küzdve megindul azoknak ahelyi, regionális és globális társadalmi intéz-ményeknek a kiépülése, amelyek – globálisszinten szervezve meg az emberi jogok, amunkához, az egészséghez, a biztonságosélethez való jogot – megvédik az embere-ket, társadalmakat a globalizálódó gazdaságierõkkel szemben. Az említett tüntetésekennek a társadalmi globalizálódásnak lehet-nek jogos, de nem mindig szerencsés lépései,akciói.

c.) Globális anarchiaHa nem épül ki az üzleti és társadalmi

érdekek sikeres összjátéka, ha nem erõsödikmeg az emberekben egy, a jelenleginél igaz-ságosabb, méltányosabb világ reménye, hanem indul be egy globális tanulási folyamat,ha nem alakul ki fokozatosan valamiféleglobális tudat és szolidaritás, ha nem épülnekki a globális demokrácia intézményei, akkorelkerülhetetlenül kiélezõdnek a nyertesekés a vesztesek közötti érdekellentétek ésellenérzések. Ha ez bekövetkezik, akkorpusztító anarchiához vezetõ láncreakció in-dulhat be a világban.

Szeptember 11-e minden eddiginél éle-sebben és drámaibban exponálta ezt a ve-szélyt. Ma már látjuk, sokkal jobban, mint ed-dig, hogy óriási a felelõssége a világ mindenkormányának, országának, népének abban,hogy a globalizáció folyamata hogyan alakítjaát a világot. A legtöbb teendõje most a fejlettországok együttesének van, mert ehhez min-denki másnál több eszköz és lehetõség van abirtokukban.

Hankiss Elemér • 2001. szeptember 11. – fordulópont?

Magyar Tudomány • 2002/6

782

E-korszak: elektronikus kor –F-korszak: a félelem kora?

Az E-koszak helyett írhatnánk D- vagy I-korszakot (digitális kor, információs kor) azF-korszak helyett B-korszakot, a bizonyta-lanság korát értve alatta, vagy T-korszakot,a máris sokak által emlegetett terrorizmuskorát.

Remélhetõleg csak a betûkkel való játékvolna ez. De azért arra talán figyelmeztethet-ne minket ez a játék, hogy egy kicsit túlzottanis belekábultunk az agyonreklámozott E-, D-vagy I-korszak nagyszerûségébe, szédítõperspektíváiba. Abba – trivializálva a dolgot– , hogy zenél és faxot küld a hûtõszekrény,és mint annak idején a liba vagy a borjú, ma-gától hazatalál az autónk. Persze szamárságilyesmit mondani, dõreség kétségbe vonniaz elektronikus, a digitális vagy az informá-ciós forradalom óriási jelentõségét. De sza-márság és felelõtlenség az is, ha abban hi-szünk, hogy ezek a technikai eszközök ésforradalmak az emberiség minden gondjátés baját megoldják. Persze, nem mondta eztígy senki, de a nagy lelkesedésben minthavalahogy mégis csak ebbe az illúzióba rin-gattuk volna magunkat.

Az eszköz fontos, de az igazán fontos az,hogy mire használjuk. S ha már az informá-cióknál tartunk, hadd mondjam azt, hogyannak idején McLuhan tévedett. Mert nem amédia az üzenet. A média csak eszköz. Azigazi kérdés az, hogy mit kezdünk vele, mi-lyen üzeneteket küldünk vele egymásnak.Ha az IT-t, az információtechnológiát arrahasználjuk föl, legalábbis elsõsorban, hogyminél többet tudjunk meg a világról és ön-magunkról, s e tudás birtokában egy jobb ésemberségesebb világot építsünk föl mind-annyiunknak, akkor remek. Ha viszont etechnológia elsõsorban arra szolgál, hogy arakéták és a bombák még biztosabban célbataláljanak, s hogy a világon jelenleg mûködõmintegy tíz-húsz millió (vagy több) bizton-

sági kamera helyett száz- vagy kétszázmillióvagy akár sokszorta több mindentudó ka-mera figyelje, merre járunk, mit csinálunk,akkor IT-lelkesedésünk erõsen le fog lohad-ni. Félek, hogy mostani ijedelmünk – képza-varral élve – a célzóberendezések és a meg-figyelõ kamerák malmára hajtja a vizet.

Hagyományos civilizáció – fogyasztóicivilizációFogyasztói civilizáció – ???

Az elmúlt fél évszázad egyik legjelentõsebbváltozása nem a gazdaságban, nem a politi-kában, nem a hatalmi erõviszonyok átren-dezõdésében zajlott le. Hanem a nyugati (ésrészben a globalizálódó) civilizációban vagykultúrában. E változást úgy szokás leírni,hogy a hagyományos nyugati civilizáció félévszázad leforgása alatt átalakult valamivé,amit jobb híján s egyelõre „fogyasztói civilizá-ciónak” nevezünk. Gyökeres és drámai át-alakulás volt ez; majdnem azt mondhatnám,hogy a feje tetejére állt a világ. A hagyomá-nyos civilizáció alapvetõ értékei, normái (Sze-resd felebarátodat! Légy fegyelmezett! Korlá-tozd vágyaidat!) az ellentétükbe csaptak át(Teljesítsd ki önmagad! Élvezd az életed!Korlátlan szabadságra törj!). Az erõsen közös-ségi, kommunitariánus morál radikálisanindividualista morállá, a közösség-központúmagatartás személyiség-központú magatar-tássá, az aszkézisre hajló civilizáció hedonistacivilizációvá, egy, a bûn-bûntudat-megváltásdrámája körül forgó civilizáció az ártatlanságillúziójának civilizációjává alakult át.

Az elmúlt egy-két évtizedben már éle-tünk meghatározó kerete volt ez az új civili-záció. Tudjuk, sok igaz és sok talmi értékvan benne, segít is meg akadályoz is minketabban, hogy életünket gazdagon kiteljesít-hessük. Tele voltunk s vagyunk kétségekkelvele kapcsolatban, különösen, ha arra gondo-lunk, hogy az egész világba, a szegényekvilágába is kisugárzik ez a civilizáció, és ottmár többet rombol, mint épít. Rombolja az

783

amúgy is bomlófélben levõ hagyományoskultúrákat, és ott, az adott körülmények kö-zött nem, vagy csak töredékesen kínál he-lyettük új, az életet gazdagabbá, emberibbé,elviselhetõbbé tevõ kultúrát.

Ezek a kétségek most hirtelen drámaijelentõséget kaptak. Felmerül a kérdés: va-jon ennek az új civilizációnak az üzenete, azéletörömnek, az anyagi javak fontosságának,a hedonizmusnak, a radikális individualiz-musnak az üzenete nem játszott-e szerepetannak a helyzetnek, szellemi és erkölcsi zûr-zavarnak a kialakításában, vágyak, fruszt-rációk, indulatok gerjesztésében, amely köz-vetve egyik forrása lehet annak, ami mosttörténik a világban?

Kérdés az is, hogy milyen hatással leszszeptember 11-e és ami utána következikerre az új civilizációra, életformára, életszem-léletre, morálra. Nem értékelõdnek át a dol-gok? Lesz-e helye egy esetleg most kialakulóúj korszakban is az önfeledt, ártatlan élet-kedvnek és hedonizmusnak, a korlátlan sza-badság élményének, az önnön személyisé-günk körüli önfeledt forgásnak?

Nagy veszteség volna, ha háttérbe szo-rulnának ennek az új életformának az igaziértékei. A szabadság igénye és élménye, azemberi élet és személyiség mindenekfelettvaló tisztelete, a mindenre való nyitottság,az élet teljességének vágya és még sok min-den más.

Ha a változás majd abban áll, hogy ez azesetleges történeti fordulat ráirányítja figyel-münket életünk törékenységére, az ember-lét igazi fényeire és árnyaira, mások irántifelelõsségünkre is, akkor mai szomorúsá-gunkba öröm is vegyülhet.

Az viszont rettenetes volna, ha bármifélekeleti vagy nyugati, déli vagy északi funda-mentalizmus seperné el a mai nyugati élet-formát, ha a morális felelõsségre való hivat-kozással próbálnának béklyókat helyezni azemberre, ha a társadalmi vagy nemzeti érde-kekre hivatkozva csonkítanák meg szabad-

ságát, valamiféle szent vagy nem szent aszké-zis nevében irtanák ki az örömöt az életébõl.

Vagy ha a félelem késztetné életformá-jának megváltoztatására. Szívszorongatóadat: egy szeptember 12-én készült Gallupfelmérés szerint az amerikaiak 49 százalékavélte úgy, hogy a terrortámadás következté-ben honfitársai meg fogják változtatni élet-módjukat, életvitelüket. Igaz, egy másik kér-désre 69 százalékuk mondta azt, hogy õkmaguk nem fognak változtatni mindennapiszokásaikon, életmenetükön.

Az még nem föltétlen jelzi az életformaeseteleges megváltozását, hogy a diszkontáruházakban több fogy a konzervekbõl, tar-tós élelmiszerekbõl. Pusztán józan óvatos-ságra vall az is, hogy megnõtt a kereslet – agyertyák iránt. Az már aggasztóbb, és hatássallehet az életformára is, hogy kevesebbenváltanak repülõjegyet, mennek el nyaralni,vesznek mosógépet, autót, házat. És mitkezdjünk azzal a hírrel, hogy a narcisztikusfogyasztói civilizációban oly fontos kozme-tikai cikkekbõl, például arckrémekbõl és kö-römlakkokból is hirtelen leesett a kereslet?1

Csökkenne az emberi személyiség, az em-beri hiúság, az életöröm szerepe? A parfüm-reklámok varázsos ereje? De hogy ezt a na-gyon is komoly témájú cikket egy kicsit derû-sebb képpel fejezzem be: van egy kivétel.Szemben a kozmetikai cikkekkel, egyvala-mibõl jóval több fogyott, mint korábban.Fogkrémbõl. A nyugati életformának ehheza fontos alkotóeleméhez úgy látszik minden-áron ragaszkodnak az emberek.

Fordulópont?

Fordulóponthoz érkeztünk szeptember 11-én? A világ már több évtizede folyó nagyátalakulásának jelentõségteljes és drámainapján. Mai tudásunk alapján minden va-lószínûség szerint igen. Mint láttuk, a változás

1 Uchitelle, Louis (2001). Sales Drop and SpendingCrawls as Uncertainty Grips Economy. The New YorkTimes, szeptember 30.

Hankiss Elemér • 2001. szeptember 11. – fordulópont?

Magyar Tudomány • 2002/6

784

több szakaszban és több pályán folyik, illetvea különféle elméletek és hipotézisek fényé-ben többféleképpen írható le, többfélekép-pen értelmezhetõ. Oda kell figyelnünkmindezekre a folyamatokra és mindezekreaz értelmezési lehetõségekre. Mert választkell keresnünk és kapnunk egy sor kérdésre.

Valóban új történeti korszak küszöbéreérkeztünk? Vagy épp csak zökkent egyet,nagyon fájdalmasan, az eddigi világ, és adolgok lényegét tekintve folytathatjuk ott,ahol szeptember 11-ének reggelén abba-hagytuk? Mi lesz a modernizáció és a poszt-modernizáció folyamatának fontos értékei-vel? Visszaözönlenek-e életünkbe és vilá-gunkba az ideológiák, vagy meg tudjuk õriznijózan pragmatizmusunkat? Bezárkóznakvagy tovább nyílnak az emberi tudatok éstársadalmak? Kiteljesedik-e a demokrácia avilágban, vagy visszaszorul? Folytatódik-emegújulva a Pax Americana, vagy a bellumomnium contra omnes állapota következikel? A szabad világnak vagy az erõdök világá-

nak kora elõtt állunk? Kivirágzik-e a kultúrákés civilizációk sokfélesége, vagy egymás tor-kának esünk? Merre halad tovább a globali-záció: kialakul-e valamilyen jó egyensúly azüzleti és a társadalmi–emberi érdekek, a jó-módú és a szegény országok között, vagyegymásnak feszülve éles konfliktusokba,akár anarchiába sodorják a világot? Szembe-kerül-e egymással az emberi személyiségszabadsága és a közösségek érdeke, vagyszép harmóniába csengenek majd össze? Él-vezhetjük-e a fogyasztói civilizáció kényel-mét és az emberlét gazdag sokféleségét,vagy a kényszerû aszkézis hét szûk eszten-deje és bénító fegyelme következik el? Azépítés vagy a rombolás, a félelem vagy aremény korszakának küszöbén állunk?

Tõlünk is függ, milyen választ ad majd ekérdésekre a történelem.

Kulcsszavak: szeptember 11, forgatóköny-vek, prognózisok, globalizáció, történelem,jelenkor, jövõkutatás

785

A hidegháború utáni nemzetközi rendszer-ben nagymértékben megnövekedett acivilizáció és a kultúra, illetve a civilizációkés kultúrák szerepe. Úgy is fogalmazhatunk,hogy egyfajta „kulturális robbanásnak” lehe-tünk tanúi. Nemcsak a hidegháború és a két-pólusú nemzetközi rendszer ért véget a 20.század végén, hanem a vesztfáliai típusú, a(nemzet)állam primátusán és a nemzetálla-mi logikán alapuló nemzetközi rendszer is.A nemzetállam mellett olyan új szereplõksora jelent meg a nemzetközi színtéren, ame-lyek közvetlen résztvevõivé váltak a nem-zetközi kapcsolatoknak.

James Rosenau amerikai teoretikus fi-gyelemreméltó megállapítása a nemzetközirendszer dualizmusa, két párhuzamos „vi-lága”: az államcentrikus világ és a nem államiszereplõk multicentrikus világa. Ezt a meg-állapítást tovább gondolva megállapíthatjuk,hogy a nemzetközi rendszer több síkon isvizsgálható annak függvényében, hogy mi-lyen egységeket tekintünk a nemzetközirendszer szereplõinek. Vizsgálhatjuk az álla-mok világát, de vizsgálhatjuk a civilizációkés kultúrák világát is. A kettõ természetesenegyáltalán nem független egymástól, hiszenterritoriális értelemben a Föld egész területeállamokra van felosztva, a civilizációk pedigáltalában államok sorát átfogó nagyobb egy-ségek. Az államok tehát egyúttal a civilizá-ciók részei is. A két világ között igen szorosaz interakció, s az adott civilizációhoz tartozásáltalában igen erõteljesen befolyásolja az

egyes államok látszólag civilizációtól függet-len megnyilvánulásait is.

A civilizációs–kulturális motiváltság tettenérhetõ a nemzetközi kapcsolatok, a külpoliti-ka területén is. Ez megnyilvánul abban, hogya) a civilizációs illetve a kulturális egységeka nemzetközi kapcsolatok közvetlen részt-vevõivé váltak, b) a külpolitika egyre inkábbtársadalmasodik és kulturalizálódik, c) anemzetközi rendszer eseményeit a különbö-zõ civilizációkhoz tartozó aktorok egyreinkább saját civilizációjuk fogalom- és szim-bólumrendszere alapján értékelik. A kultúrátmeghatározó jelentések, reprezentációk amás civilizációhoz és kultúrához tartozó part-ner/ellenfél – a másik – viszonylatában úgyérvényesülnek, hogy azt általában a saját civi-lizáció, a saját kultúra viszonyrendszerébenés terminusaiban próbálják elhelyezni, s en-nek megfelelõ viselkedést, reakciókat vár-nak el tõle. A politikai döntéshozók részérõlmindennek a hátterében – különösen kon-fliktushelyzetekben – az a szándék is meg-húzódik, hogy széles közvéleményük szá-mára a történéseket megfelelõen és érthetõ-en, a közvélemény támogatásának megnye-rése céljából kommunikálják.

A dolgozat – amint címe is jelzi – a civilizá-ció, a civilizációk és a globalizáció egymáshozvaló viszonyát kísérli meg elemezni. Arra akérdésre keresi a választ, vajon a hidegháborúutáni nemzetközi rendszerben mi a viszonyaz eliasi civilizációs folyamat eredményekéntlétrejött egyes számú civilizáció és a civilizá-

A CIVILIZÁCIÓ(K) GLOBALIZÁLÓDÁSA,AVAGY

A GLOBALIZÁCIÓ (DE)CIVILIZÁLÓDÁSA?Rostoványi Zsolt

a közgazd. tud. kand., tszkv. egy. t., BKÁE, Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék

Rostoványi Zsolt • A civilizáció(k) globalizálódása…

Magyar Tudomány • 2002/6

786

ciók között? A globalizáció folyamata és acivilizációs folyamat együttesen eredmé-nyezték-e egyfajta globális civilizáció létre-jöttét, s ez vajon azonosítható-e a nyugaticivilizációval? Válhat-e a (többes számú) civi-lizációk egyikébõl (a nyugatiból) egyes szá-mú (ha úgy tetszik: globális) civilizáció, avagyez utóbbi csakis a civilizációk szintézisébõlkeletkezhet? Ha ez utóbbi a helyzet, tényle-gesen létezik-e jelenleg globális civilizációvagy csupán egyfajta világméretû techno-struktúra,1 s ez utóbbiból válhat-e igazi glo-bális civilizáció?

Kiinduló hipotéziseim a következõk:• a civilizációs folyamattal párhuzamo-

san, nem kis mértékben a globalizáció hatá-sára erõsödõben van egy ellentétes irányúdecivilizációs folyamat is, s 2001. szeptem-ber 11-e bizonyos szempontból ennek bizo-nyítéka;

• a civilizációs folyamat nem valamilyenmeghatározott irányba mutató egyenes vo-nalú mozgás; különbözõ civilizációs irányailehetnek;

• globális civilizáció csak a kifejezés tech-nikai értelmében létezik, ez azonban inkábbnevezhetõ globális technostruktúrának;

• egy tényleges globális civilizáció csu-pán a létezõ civilizációk szintéziseként, dialó-gusuk nyomán, a közös értékek alapján jö-hetne létre, s nem is lehet más, mint az eltérõsajátosságú civilizációk szövetsége, megálla-podásuk eredménye;

• a jelen egyik legfõbb ellentmondása anyugati, mindenekelõtt az amerikai civilizá-ció bázisán létrejött, azonban immáron arrólis levált globális technostruktúra és a létezõcivilizációk között feszül;

•a civilizációk világát a nyugati civilizá-ció, s ennek alrendszereként elkülönülõamerikai civilizáció hegemóniája jellemzi, bármind jobban felerõsödnek a különbözõ nemnyugati civilizációs diskurzusok.

A világ jövõjét nagymértékben befolyá-solja majd, hogy a globalizáció belesimul-e acivilizációs folyamatba, civilizálódik-e, vagydecivilizatorikus hatásai válnak-e meghatáro-zóvá.

Civilizáció és civilizációk

A civilizáció fogalma eleve ellentmondásokatrejt. Ezeket két különbözõ metszet szerinttárgyaljuk, amelyek természetesen áthatjákegymást. Ezek egyike a német, a francia ésaz angolszász, a másik pedig az egyes és töb-bes számú fogalomhasználat különbsége.

1. A széles körben elterjedt német foga-lomhasználatban a civilizáció a társadalmi fej-lõdés anyagi-technikai elemeit jelöli, emiatttechnicista–instrumentális jellegû, szembenaz értékorientált kultúrával. Sokan a civilizá-ció részének tartják a tudományt (másokszerint viszont a tudományok a kultúra részei)és a technikát, egyes álláspontok szerint agazdaság, a politika és a jog is a civilizációrészei. A német civilizáció–kultúra szembe-állítást sokan úgy értelmezik, hogy az érték-orientált kultúra a jó, pontosabban az értéke-sebb, míg a civilizáció a kevésbé értékes,illetve a kultúra a lokális, lényegében nem-zeti kultúra, míg a civilizáció a globális, avilágméretû, az egyetemes.

2. Fentiekkel szemben sokan a civilizációés a kultúra fogalmát szinonim kategóriakénthasználják, legfeljebb tér- és idõbeli dimen-zionális különbséget tételezve fel a kettõ kö-zött. Az angolszász értelmezés szerint a civi-lizáció nem más, mint egy nagyobb kiterje-désû kultúra. Ebben az értelmezésben minda kultúra, mind a civilizáció tartalmazza atársadalom fejlõdésének technikai–anyagi ésszellemi–intellektuális dimenzióit egyaránt,a különbség pusztán az eltérõ méretekben,nagyságrendben van.

3. A francia felvilágosodás teoretikusainakhatására gyökeresedett meg a civilizációt(amely Fernand Braudel szerint maga a fel-világosodás) a vadsággal és barbársággal1 Baudrillard (2000) 24.o.

787

Rostoványi Zsolt • A civilizáció(k) globalizálódása…

szembeállító, azok ellenfogalmaként haszná-ló civilizációértelmezés.

A civilizációértelmezések ellentmondá-sosságát leginkább az egyes számú–többesszámú civilizációértelmezések fejezik ki, saz egyes számú civilizációértelmezésen be-lül is különbözõ civilizációjelentések külön-böztethetõk meg egymástól.

a) Az egyes számú civilizációfogalom – akultúra fogalomhoz hasonlóan, amelyre ez-úttal nincs mód kitérni – meglehetõsen el-lentmondásos jelentéstartalmú, egyidejûlegfejezi ki az emberiség egységét és különbö-zõségét. Egyfelõl ugyanis a barbárság ellenfo-galmaként kifejez egyfajta felsõbbrendû-séget, s a barbársággal gyakorta azonosítottprimitív társadalmak alsóbbrendûségét acivilizációval – vagyis tulajdonképpen aNyugat civilizált társadalmaival – szemben.Másfelõl viszont az emberi civilizáció gyûjtõ-fogalma összegzi mindazokat az eredmé-nyeket, amelyeket az emberiség eddigi tör-ténelme folyamán elért, s ebben az értelme-zésében sokan a legtágabb kultúra fogalom-mal azonos jelentésben (ti. a civilizáció vív-mányainak felfedezése és használata külön-bözteti meg az embereket az állatvilágtól)használják.2

Logikusan következik a civilizációnakebbõl az értelmezésébõl, hogy a világbanegy civilizációs folyamat megy végbe (pár-huzamosan, sõt egybeesve a társadalmi éskulturális evolúció folyamatával), ami sokakszerint azonos a fejlõdéssel, a haladással. (Afogalom használatának zûrzavarosságát jelzi,hogy a civilizációs folyamat kifejezés helyettsokan – Sigmund Freud nyomán és többé-kevésbé hasonló értelmezésben – a kultúr-folyamat kifejezést használják.) A globalizá-ció bizonyos szempontból része a civilizációsfolyamatnak. E felfogásból egyenesen kö-vetkezik, hogy napjainkban létezik egy glo-bális vagy világcivilizáció.3

A civilizációnak ebben az értelmezésé-ben háromféle megközelítés terjedt el a civi-lizációs folyamat jellegét, tényezõit és moz-gatórugóit illetõen:

• a pszichés ösztönszabályozás, pszichésönkontroll, illetve a pszichikai tényezõvelegyenrangú hatótényezõként a társadalmi– emberek közötti – interdependenciák, atársadalmi összeszövõdés viszi elõre a civi-lizáció folyamatát4

• a magántulajdon kialakulása, az áruter-melés, a munkamegosztás fejlõdése a fõ té-nyezõk a civilizáció folyamatát voltaképpena technikai fejlõdés viszi elõre – ebben azértelmezésben a civilizációs folyamat nemmás, mint a modernizáció folyamata. Sokana nyugati civilizációt eleve ipari civilizáció-nak illetve mechanikus civilizációnak ne-vezik.5

b) Többes számú értelmezésében a civili-záció a térben és idõben legnagyobb kiterje-désû kultúra, a legtágabb kulturális entitás,6

a kultúrák szintézise. Önálló – rendszerintvallás által képviselt – világképpel, életfelfo-gással, közös tradíciókban gyökerezõ közöstörténelmi múlttal rendelkezõ rokon kultúrákcsoportosulása. C. Lévi-Strauss az egymássalszoros kapcsolatot fenntartó társadalmakatnevezi civilizációnak,7 Bassam Tibi szerint akultúra lokális, ezzel szemben a civilizációregionális, s a civilizációk a lokális kultúrákategyesítik egy nagyobb, történelmi–regionálisegységben.8 Ez a civilizációértelmezés azok-ból az egyetemes történetfilozófiai koncep-ciókból következik, amelyek az emberi törté-nelmet mind az idõben, mind a térben olyanátfogó kategóriákkal kívánják megragadni,amelyek elõsegítik a történelmi mozgás va-lamiféle magyarázatát (vö. Oswald Spenglervagy Arnold Toynbee elméleteivel).

2 Lévi-Strauss (2001) 2. kötet, 259. o.3 Heller (1996), Gombár (2000), Tibi (1995) 103. o.

4 Freud (1982), Elias (1987)5 Lévi-Strauss (2001) 2. kötet, 256-257. o.6 Huntington (1998) 53. o.7 Lévi-Strauss (2001) 2. kötet 263. o.8 Tibi (1995) 32., 73. o.

Magyar Tudomány • 2002/6

788

Az egyes és a többes számú civilizáció-használat nem zárja ki egymást, civilizációés civilizációk egymással párhuzamosan lé-tezhetnek.

A civilizáció értelmezésében még egyprobléma merül fel – hasonlatosan a globali-záció értelmezéséhez. Mindkét fogalomhasználatos ugyanis egy folyamat jelölésére– ti. a civilizáció (tkp. civilizálódás) folyamatailletve a globalizáció (tkp. globalizálódás)folyamata –, és egy pillanatnyi helyzet, egyállapot jelölésére. Ez utóbbira a globalizációesetében többféle fogalmi pontosítás is hasz-nálatos (globalitás, globalizált világ), a civili-záció esetében viszont nem áll rendelkezésremás kifejezés, pontosabban a civilizált világmeglehetõsen kétértelmû, illetve az egyesés többes számú fogalomhasználat már is-mertetett problematikája bonyolítja a hely-zetet.

A civilizáció(k) globalizálódása

A globalizáció az elmúlt évtizedek egyikmeghatározó, önmagában igen ellentmon-dásos folyamata. Mindenekelõtt a gazdaságés ehhez kapcsolódóan a pénzügyek, vala-mint az információ–kommunikáció szférájáraterjed ki. A globalizáció több szempontból iskapcsolatban áll a civilizációval, illetve a civili-zációkkal. A globalizáció negatív hatásainakmeghatározó szerepük van abban, hogy aglobalizáció maga hívja életre saját ellenreak-cióját: a civilizációs–kulturális fragmentációt.Az alapvetõen technikai-gazdasági-pénz-ügyi terminusokban kifejezõdõ globalizá-cióval és az ezen a területen megnyilvánulóegyértelmû nyugati hegemóniával szembena különbözõ nem nyugati civilizációk fõ-képp civilizációs–kulturális terminusokbanhatározzák meg magukat, és hangsúlyozzáka nyugati civilizációtól való különbözõségü-ket. Ezt teszik egyfelõl kifejezetten aláren-delt, hátrányos pozícióból (mint az iszlámcivilizáció), másfelõl viszont látványos – bárválságokkal megszakított – gazdasági sike-

rek bázisán (mint Délkelet-Ázsia és az onnankiinduló ázsianizmus, ázsiai értékek dis-kurzusa).

A globalizáció hátterében egyértelmûena nyugati civilizáció atlanti/észak-amerikai al-civilizációjának filozófiája áll. Az a jól ismerttény, hogy a modernitás az elmúlt évszáza-dok folyamán az egész világon elterjedt, lé-nyegében bizonyos szempontból a nyugaticivilizáció globalizálódását jelentette, még-pedig eleinte a kolonizáció hol jobban, holkevésbé erõszakos módszerei révén. (Köz-tudott, hogy a Nyugat a kolonizációval ese-tenként deklaráltan egyfajta civilizációs kül-detést teljesített, amelynek célja a felsõbb-rendû nyugati civilizáció meghonosítása volta civilizálatlan térségekben.) Ekkoriban anem nyugati, a Nyugattól függõ régiókbankialakultak azok a helyi, elnyugatiasodottrétegek, amelyek egyfajta nyugatosító típu-sú modernizáció bázisát képezték.

Csakhogy a 20. század közepétõl a hely-zet lényegesen megváltozott. A dekoloni-záció folyamatát követõen a függetlennévált korábbi gyarmati és félgyarmati térsé-gekben egyfajta önállósodási, õshonosodásitörekvés vált jellemzõvé, amit felerõsített azaddig követett modernizációs, nyugatosítóideológiák és modellek kudarca. A helyi elitúj generációja mind inkább szembefordult aNyugattal, s helyette a saját civilizációs gyö-kereiben kereste azokat az alapokat, ame-lyekre a modernizáció modelljeit is építheti.

Jóllehet a nemzetközi rendszerben anyugati civilizáció szilárdan õrzi dominánspozícióját, a század második felére nagy-mértékben megnövekedett a nem nyugaticivilizációk öntudata, s igényük arra, hogyönmagukról és a világról önálló véleménytformáljanak, szemben a korábbi, egyoldalúés szinte kizárólagos nyugati diskurzussal.Ezek a nem nyugati diskurzusok egyre erõ-teljesebben bírálják a nyugati civilizációt.Mindezt elõsegítette a modernitást belülrõlért posztmodern kritika, amelynek hatására

789

Rostoványi Zsolt • A civilizáció(k) globalizálódása…

a modernitás maga is erõs önkritikával viszo-nyult saját múltjához illetve mûködési zava-raihoz.

A modernitás globálissá válása – ha úgytetszik: univerzalizmusa – annyiban tekinthe-tõ végül is viszonylagosnak, hogy csupántechnikai–intézményi–gazdasági oldaláravonatkoztatható. A nem nyugati civilizációk-ban is meghonosodtak a nyugati intézmé-nyek és a mûködtetésükhöz szükséges tech-nikák, a gazdaságban és bizonyos szem-pontból a társadalomban is végbement egy-fajta modernizációs folyamat, azonban a mo-dernitás a maga komplexumában, mint afelvilágosodás projektuma, mint a Nyugatona hosszú 19. században kialakult társadal-mi–politikai berendezkedés elvi–filozófiai,civilizációs kerete, nem tudott meggyöke-resedni.

Mindezek alapján vonhatjuk le azt a kö-vetkeztetést, hogy napjainkra nem jött létreigazi globális civilizáció. Ami kialakult, azegyfajta gazdasági-technikai-intézményiglobalitás, egy világméretû technostruktúra,amely persze megfelel a német technicista-instrumentalista civilizációértelmezésnek,vagy megfelel a habermasi vagy luhmannimodern, technicizált-technokratikus társa-dalomképnek.9 Ellenben nem felel meg an-nak a civilizációértelmezésnek, amely a civi-lizáció egyik lényegi összetevõjének tart egy-fajta világképet vagy világszemléletet. Ez aglobalitás ugyanis világnézet nélküli, amelyeta piaci racionalitás, a haszonelvûség mozgat.Nem véletlenül emelik fel egyre többen ahangjukat a piaci fundamentalizmus ellen,keresvén a közös értékeket, a globális etikát.Napjainkban csak globális gazdaság (világ-gazdaság) létezik, nem létezik viszont globá-lis társadalom (világtársadalom) és globáliscivilizáció (világcivilizáció) sem.

Kétségtelen, hogy a 20. század végére avilág multicivilizációssá vált. De annak

ellenére, hogy a civilizációk között a nyugaticivilizáció egyértelmûen hegemón szerepettölt be (annak köszönhetõen, hogy a nyugaticivilizációhoz tartozó államok uralják a világerõforrásainak túlnyomó hányadát), egyet-len létezõ civilizáció sem vált globális civilizá-cióvá. A nyugati sem, de annak amerikai al-rendszere sem. A kolonizáció folyamatávalmegindult ugyan a nyugati civilizáció globali-zálódása, s a 20. századra jelentõs méreteketért el. Azonban a század végére a) felerõsöd-tek a nem nyugati civilizációk „õshonosodá-si” törekvései; b) a globális technostruktúraönálló életre kelt, leszakadt nyugati/amerikaicivilizációs alapzatáról. A globalizációnakleginkább az amerikai civilizáció filozófiájafelel meg, s maga a globalizáció is amerikaitermék,10 de a technicizálódott és instrumen-talizálódott globalitás mögül hiányoznak azamerikai civilizáció eredeti értékei.

Egyfajta globális civilizáció irányában tettkísérletnek tekinthetjük a civilizációk (és avilágvallások) mind gyakoribbá váló dialó-gusát, a közös pontok, közös értékek kere-sését. Itt tartjuk szükségesnek aláhúzni, hogybár végig különbözõ civilizációkról beszé-lünk, a civilizációk (és a kultúrák) a világtör-ténelemben sohasem voltak egymástól el-szigetelt, zárt, csak önmagukban létezõ rend-szerek. A civilizációk (és a kultúrák) állandó-an változnak, részint belsõ okok, részint külsõtényezõk, más civilizációkkal (és kultúrák-kal) való kölcsönhatásaik következtében.Kivétel nélkül minden civilizáció modernizá-lódik, s ennek során átértékeli saját múltját,hagyományait. Ez a fajta modernizáció pedig– részint korábban a kolonizáció, napjaink-ban pedig a globalizáció következtében –azonos technikákat és intézményeket hono-sít meg a világ minden sarkában. Ezek azon-ban, bár óhatatlanul hatnak a civilizációkraés kultúrákra, azok belsõ lényegét, filozófiájátés világlátását nem változtatják meg. Bizo-

9 Habermas (1998) 282. o. és másutt, Luhmann (1994) 10 Waltz (1999)

Magyar Tudomány • 2002/6

790

nyos szempontból viszont megkönnyítikközöttük a kommunikációt.

Az evolucionizmusés a civilizációs folyamat

Kevés ellentmondásosabb, vitatottabb, elté-rõbben értelmezett – és félreértelmezett –fogalom ismert a társadalomtudományok-ban, mint az evolucionizmus, az evolúció (atársadalmi evolúció illetve a kulturális evo-lúció), pontosabban az evolúció metaforá-jával szorosan összefüggõ fejlõdés illetve ha-ladás kategóriái. Sokan Ch. Darwinhoz kötikaz evolucionizmus teóriáját, illetve az evolu-cionizmusnak (pontosabban a biológiai evo-lucionizmusnak) a társadalmakra, illetve atársadalomtudományokban történõ alkalma-zását (erre utal a széleskörûen használt dar-winizmus, szociáldarwinizmus kifejezés is)– jóllehet a társadalmi evolúció teóriája márjóval Darwin elõtt megjelent, s a darwini bio-lógiai evolúció pusztán felzárkózott mellé.(Darwin legnagyobb újítása – vagy eretnek-sége – a teleologikus, céltételezett evolúcióelvetése, és helyébe az adott természeti kör-nyezeten belüli természetes kiválasztódásonalapuló evolúció állítása volt. Mert milyenevolúció lehet az, amelynek nincs konkrétés határozott célja?)

Állandó a vita az evolucionisták és azantievolucionisták között. Az evolucioniz-mus egyik megalapozója, Edward BurnettTylor a civilizáció különbözõ fokozatait ahaladás vagy a fejlõdési folyamat lépcsõfo-kainak tekinti, s a kultúra evolúciójáról szól-va átveszi a morgani, a vadságtól a civilizációfelé tartó fejlõdési sémát. Az antievolucio-nisták (Franz Boas, Ruth Fulton Benedict ésmások), akiket kulturális relativistáknak isszoktak nevezni, azt állítják, hogy az univer-zálisnak tûnõ jegyek egyáltalán nem bizo-nyos, hogy azonos vagy akár hasonló okokravezethetõk vissza, és ugyanazok a jelensé-gek a különbözõ kultúrákban különbözõ-képpen jöhettek létre.

Valójában az univerzalizmus vs. relati-vizmus aligha eldönthetõ (látszólagos) ellent-mondásának filozófiai problematikájával(ahogy Richard Rorty nevezi: a kantiánusokés hegeliánusok vitájával) állunk szemben.Minek van nagyobb súlya, az emberiségnekvagy a meghatározott emberi közösségek-nek? Melyikbõl eredeztethetõk az emberiméltóság vagy akár az emberi jogok kategó-riái? Mindkét oldal abszolutizálása komolyveszélyeket rejt magában. Azok, akik elvetikaz evolucionizmus társadalomra, illetve kul-túrára történõ alkalmazhatóságát, általábanegyfajta, a kultúrák sokféleségének meg-szüntetésére, a másság tagadására, illetve anyugati civilizáció univerzalizmusának iga-zolására irányuló törekvést látnak mögötte,s általánosításaik miatt joggal bírálják azegyetemes történelmi fejlõdés menetérevonatkozó univerzalista–evolucionista sé-mákat. Teljesen jogosak viszont a másik ol-dal kritikái is az emberi univerzálékat, azemberi fejlõdésben rejlõ közös, általános vo-násokat tagadó, szélsõséges esetben a más-ságot abszolutizáló kulturális relativizmussalszemben.

Bármilyen paradox, mindkét irányzat azeurópai modernitás tradícióiban nyert elmé-leti megalapozást. Köztudott, hogy a moder-nitás eszmetörténeti hagyományában két,egymással sok szempontból szemben állóvonulat, utópikus vízió követhetõ nyomon:a felvilágosodás (klasszicizmus) és a roman-tika, avagy a racionalista és a romantikusfelvilágosodás. Napjaink fejlõdéssel, hala-dással, univerzalizmussal, relativizmussalkapcsolatos vitái is voltaképpen e két eltérõeszmére vezethetõk vissza. Koherens for-májában mindkettõ utópikus, következés-képpen megítélésünk szerint a mai képvi-selõik által elképzelt világ sem más, mintutópia.

Napjaink globalizálódó világa mégis kü-lönösen fontossá teszi e víziók realisztikuselemeinek értékelését. Magunk e kérdés-

791

Rostoványi Zsolt • A civilizáció(k) globalizálódása…

ben – anélkül, hogy mélyebb elemzésrelehetõség lenne – osztjuk Heller Ágnes mér-sékelt kulturális relativizmus melletti állás-foglalását.11

A mechanikusan, unilineárisan értelme-zett evolúciófelfogással szemben csupán kétteoretikus ellenérveire hivatkozunk. Tho-mas Kuhn meggyõzõen cáfolja a tudománytörténetének egyenes vonalú vagy összeg-zõ folyamatként, összefüggõ ontológiaifejlõdésvonalként láttató felfogását,12 MichelFoucault közismert diszkontinuitáselmé-letében a folytonossággal (legyen az teleo-lógia, evolúció avagy pusztán a korszellemáltal az egymásra következõ jelenségek kö-zött teremtõdõ szimbolikus összefüggések)szemben sorakoztat fel érveket.13

A Ch. Darwint interpretálókkal ellentét-ben Darwin valójában soha nem állított olyas-mit, hogy az evolúció valamilyen meghatáro-zott irányba tartó, egyenes vonalú fejlõdéslenne, amelyben a fejletlenebbet mindig va-lami fejlettebb váltja fel. Ellenkezõleg, néze-tei az evolúció fentebb említett értelmezé-sét tekintve kifejezetten antievolucionisták.Nem célunk, hogy behatóan foglalkozzunkDarwin teóriájával, a darwini elmélet pontosolvasata viszont jóval közelebb visz egyfelõla társadalmi vagy a kulturális evolúció kér-désének, másfelõl az univerzalizmus–relati-vizmus (látszólagos) antinómiának a megol-dásához. Témánk, a civilizációk „fejlõdése”,a civilizációs folyamat szempontjából A fajokeredetének fontosabb megállapításai – nema Darwint értelmezõk interpretációjában, ha-nem a Darwin munkájában foglaltak szerint– a következõk:14

• minden élõlény a saját feltételeihezviszonyítva egyre jobban tökéletesedik,

• a természetes kiválasztás révén elõre-haladó fejlõdés a szervezõdés–szervezettség

mértékében, a részek növekvõ differenciált-sági és különféle funkciókra való speciali-záltsági fokában nyilvánul meg, miáltal a ré-szek hatékonyabban képesek ellátni funk-ciójukat,

• jóllehet a szervezõdés a föld egészéttekintve fejlõdött és fejlõdik, mindig többféletökéletességi mércét kell figyelembe venni,s egyáltalán nem biztos, hogy a fejlettebb ajobb, a hasznosabb, az életképesebb,

• a magasabb és alacsonyabb szervezett-ségi fokú (vagyis tulajdonképpen fejlett-ségû) organizációk egyidejû jelenlétét azindokolja, hogy az adott körülményekneknem mindig a magasabb szervezettségi fokfelel meg a leginkább, s a magasabb rendûszervezettség bizonyos életfeltételek közötthasznavehetetlen, sõt kifejezetten káros islehet,

• a leszármazás közössége ellenére akülönbségek mértéke nagyon is különbözõlehet, s az élõlényeket „a felépítés, az alkatés az életmód végtelen változatossága”jellemzi,

• a természetes kiválasztás mindig azadott hely természete szerint mûködik.

A már Darwin elõtt kidolgozott spenceritársadalmi evolúció15 két legfontosabb vo-nása az integrálódás és a differenciálódás,vagyis a társadalmak az evolúció folyamatá-ban egyre kiterjedtebbek, egyre összetet-tebbek, bonyolultabbak és komplexebbeklesznek, alkotórészeik ugyanakkor mind job-

11 Heller (1990) 58. o.12 Kuhn (2000)13 Foucault (1999), különösen 169-199. o.14 Darwin (2000) különbözõ helyei alapján

15 Darwin A fajok eredete címû munkája elõször 1859-ben jelent meg. Ezt hét évvel elõzte meg Spenceregy tanulmánya az organikus fejlõdés elméletérõl, snégy évvel A pszichológia alapelvei címû mûve.Természetesen a társadalomra alkalmazott evolúciókategóriájának is megvannak a Spencer tevékenysé-gét jóval megelõzõ elõzményei, amelyek a felvilá-gosodás teoretikusainak nézeteiben gyökereznek.„Nos, nem látjuk-e, hogy valamennyi állat és vala-mennyi más létezõ kivétel nélkül azt a törvényt váltjavalóra, melyet a természet fajtájának ad?” – teszi fel aköltõi kérdést Voltaire abban a munkájában, melybena „barbárokról” és a „civilizált népekrõl” értekezik.Vö. Voltaire (1975) 173.o.

Magyar Tudomány • 2002/6

792

ban eltérnek egymástól. A társadalom egykis, integrálatlan, homogén csoportosulásbólegy nagy, integrált, összetett, egyben hete-rogén csoportosulássá válik. Késõbb ezt atársadalmi evolúciós teóriát fejlesztették to-vább (az újabb és újabb, önálló funkciót be-töltõ alkotórészek, alrendszerek leválnak,elkülönülnek egymástól), majd egyfelõl akultúrára is alkalmazni kezdték (kulturálisevolúció), másfelõl pedig teret nyert az azálláspont – pontosabban az az értelmezés –amely szerint ez a fajta evolúció egy bizo-nyos, meghatározott irányba történõ, még-pedig többé-kevésbé egyenes vonalú, unili-neáris fejlõdéssel, a haladással azonos, hát-terében pedig egyetemes, vagyis mindenüttérvényes törvényszerûségek húzódnak. Kö-vetkezésképpen nincsenek – nem is lehet-nek – szignifikáns különbségek a különbözõkultúrák (illetve társadalmak) között, ponto-sabban ezek a különbségek pusztán a fejlõ-désben való visszamaradottság, vagyis egykorábbi fejlõdési foknak való megfelelés kö-vetkezményei.16

A reális értékelést könnyítheti az evolúciódifferenciált értelmezése, vagyis egyfelõl a

specifikus, másfelõl az általános evolúciómegkülönböztetése.17 Kétségtelen ugyanis,hogy mind a relativista, mind az univerzalistafelfogásban sok a helyes megfigyelés. Ho-gyan lehetne tehát a két, egymással látszólagszemben álló irányzat között szintézist te-remteni? Erre kísérlet az evolúciós folyamatkettõs jellegének kiemelése. A kulturális evo-lúció (hasonlóan a biológiai evolúcióhoz)voltaképpen két különbözõ hatással jár: egy-részrõl a kultúrák páratlan sokféleségét hoz-za létre, másrészrõl viszont tagadhatatlanulvalamiféle általános, egyetemes haladást,fejlõdést fejez ki. Az evolúcióban rejlõ sajátoskettõsség Spencer óta foglalkoztatja az evo-lucionizmus teoretikusait: egyfelõl az össze-tettség, komplexitás, integráltság, másfelõla heterogenitás, a differenciálódás, a sokféle-ség fokozódása.

Korábban is kísérleteztek azzal, hogyfeloldják ezt a látszólagos ellentmondást.Ilyen például a multilineáris evolúció fogal-mának megalkotása, amely a kulturális evo-lúció egymással párhuzamos szálait próbáljamodellezni, vagy az utalások a kulturális fej-lõdés párhuzamosságaira a Föld egymástóltávoli területein. Ezek a kísérletek azonbannem tudták megragadni az összetett folya-matok minden aspektusát. A specifikus ésaz általános evolúció fogalmainak a beveze-tése megoldást látszik kínálni erre a problé-mára.

A specifikus kulturális evolúció a kultúrák(többes számban) rendkívüli sokféleségétfejezi ki. A specifikus evolúció a különbözõtörténelmeket, az egyes kultúrák sajátos fej-lõdéstörténetét írja le, amely az adott, lokáliskörnyezeti feltételekhez történõ alkalmaz-kodás kényszereinek hatásai alatt áll, s azadott kulturális tradícióban rejlõ belsõ hajtó-erõ, dinamika, újítási és megújulási készség(invenció) és a kulturális diffúzió nyomán

16 Darwin mûvét igen sokan tévesen értelmezték ésértelmezik, hiszen maga Darwin utal arra, hogy sem-miféle természeti törvény nem írja elõ a fajok módo-sulását, avagy azt, hogy eme módosulás következté-ben az élõlények fejlettségének is növekednie kel-lene. A sajátos (félre)értelmezés alól Herbert Spencersem kivétel, hiszen õt általában az unilineáris evolu-cionisták közé szokták sorolni. Ezzel szemben a kö-vetkezõket írja: „Mint a haladás más formái, a társadal-mi haladás sem lineáris, hanem szét- és újfent szét-ágazó. Minden egyes elkülönült szülemény újabbelkülönült szülemények sorozatának ad életet. Aföldön való elterjedés során az emberiség sok külön-bözõ jellegû környezetet talált, s az osztályrészüljutó társadalmi életet mindegyik esetben részben akorábbi társadalmi élet határozta meg, részben az újkörnyezet hatása határozta meg; úgy, hogy a soka-sodó csoportok folyvást hol nagyobb, hol kisebb kü-lönbségeket mutattak fel: kialakultak a társadalmaknemei és fajai.” Spencer, Herbert: The Principles ofSociology. Vol. 3. D. Appleton and Co., New York,1897. Idézi: Sahlins (1997) 497.o.

17 Sahlins (1997). Sahlins elvetve az unilineáris evo-lúció koncepcióját, a haladást és a sokféleséget próbáljaösszeegyeztetni egymással.

793

Rostoványi Zsolt • A civilizáció(k) globalizálódása…

átvett kulturális minták beépítése révénmegy végbe. A specifikus evolúció viszony-rendszerében a kultúrák összemérhetetle-nek, semmiféle sorrendiség nem állítható felközöttük, nincsenek jó és rossz, fejlett és pri-mitív kultúrák. A specifikus kulturális evo-lúció maga a kulturális relativizmus (avagypluralizmus).

Az általános kulturális evolúció a kultúra(egyes számban) fejlõdésérõl, a haladásrólszól. E viszonyrendszerben beszélhetünkfejlettebb és kevésbé fejlett kulturális for-mákról, s a fejlettség mértéke a környezet-hez, a külsõ feltételrendszerhez történõ ma-gasabb fokú adaptációs készségben, ezáltalaz adott kultúra társadalmán belül a (materiá-lis és immateriális) szükségletek teljesebbkielégítésében, a bizonytalanságok és a koc-kázatok csökkentésében nyilvánul meg.Mindez a kultúra önbizalmát növeli, és pozi-tívan hat vissza a kultúrára, s nem más, minta kulturális univerzalizmus.

A fenti kétfajta evolúció valójában ugyan-annak az evolúciós folyamatnak a különbözõaspektusa, különbözõ nézõpontja, s ugyan-azt a kultúrát, ugyanazokat a tényeket vagyeseményeket az egyik és másik aspektus-ból is vizsgálhatjuk. Mindezeket a civilizációfogalomkörére is alkalmazva megállapít-hatjuk, hogy az általános (kulturális) evolúciólényegében nem más, mint a civilizációs fo-lyamat, míg a specifikus (kulturális) evolúcióa különbözõ civilizációk fejlõdéstörténete.

A globalizáció és a decivilizáció

A civilizációs folyamat kifejezés használa-tával kapcsolatban többfajta ellenvetésfogalmazható meg:

• Bár nem õ volt az elsõ, aki ezt a kifeje-zést alkalmazta, a civilizációs folyamat mégisNorbert Elias nevéhez kötõdik. Elias mûvepedig – minden érdeme ellenére – alapvetõ-en Európa-centrikus munka, s maga a civili-zációs folyamat nem más, mint az európaicivilizáció tovaterjedése a kevésbé civilizált

Európán kívüli régiókra. Elias a civilizációnémet értelmezését alkalmazza, így nála acivilizációs folyamat anyagi-technikai jellegedominál, illetve a viselkedéskultúrában be-következõ változásokat érti alatta.

• Amennyiben a civilizációs folyamatalatt meghatározóan a technika terén végbe-ment és végbemenõ, valóban hatalmas lép-tékû és jelentõségû fejlõdést értjük, véle-ményünk szerint pontosabb modernizációsfolyamatról beszélni. E folyamat alapvetõenaz anyagi szférát befolyásolja, az erkölcsi–etikait nem. A civilizáció kifejezést mi egyéb-ként is a kultúrával rokon jelentésû fogalom-ként használjuk.

• A kifejezés gyakorta összekapcsolódika kolonizációs folyamattal és a gyarmatosítóNyugat civilizációs küldetésével a deklarál-tan alacsonyabb rendû civilizációjú és kul-túrájú – vagyis civilizálandó – Európán kívüliterületeken. A történelmi tapasztalatokbólpedig jól tudjuk, hogy ez a Nyugaton kívülicivilizációs folyamat valójában gyakranerõszakkal civilizált, vagyis a civilizálás ér-dekében decivilizatorikus módszerekkel jártegyütt.

• Ebben az értelmezésben minduntalanelõbukkan a primitív társadalmak kategó-riája, a másokat gyakran a vadak, a barbárokjelenítik meg szemben a civilizáltakkal. Köz-tudott persze, hogy a primitív egyik eredetijelentése õsi, eredeti, kezdeti, mégis inkábba kezdetleges, elmaradott jelentéstartalomrendelõdik hozzá. A primitívbõl civilizálttáválás egyedüli útja pedig az a civilizációsfolyamat, amely valójában nem más, mintEurópa, a Nyugat fejlõdési útja.

Az eliasi teóriával kapcsolatban megfo-galmazott kritikák nem jelentik azt, hogy ma-gunk is ne értenénk egyet a civilizációs folya-mat, valamint az ezzel szorosan összefüggõtársadalmi és kulturális (ha úgy tetszik – NiklasLuhmann kifejezését használva – szociokul-turális) evolúció létével. Pontosabb perszetöbbszörös koevolúcióról beszélni, hiszen

Magyar Tudomány • 2002/6

794

egyfelõl a humánetológia, illetve szociobio-lógia kimutatta a genetikai – biológiai – és akulturális evolúció közötti szoros kölcsön-hatásokat,18 másfelõl az eliasi teóriát tovább-gondolva Luhmann hívja fel a figyelmet apszichikai és szociális rendszerek közöttikoevolúcióra.19

Maximálisan egyetértünk viszont azevolucionista történelemszemlélettel (és ígyközvetve a civilizációs folyamattal) szem-beni azon fõ kritikai észrevételekkel, ame-lyek mechanikus jellegére, a belõle szükség-képpen következõ unilinearitásra, a fejlõdésszakaszolására (bizonyos esetekben kör-forgásra, a történelmi korszakonként vissza-visszatérõ ciklusokra),20 az egyes civilizációkés kultúrák alsóbb- illetve felsõbbrendûkénttörténõ kezelésére vonatkoznak.

A civilizációs folyamatnak lényege alig-hanem leginkább abban ragadható meg,hogy fokozza a belsõ és külsõ környezettelszembeni kiszámíthatóságot, így csökkentia bizonytalanságot, vagyis növeli a bizton-ságot. Ezekbõl is következõen visszaszorítjaaz erõszakot, felértékeli az emberi életet ésméltóságot. Persze Eliasnál a pszichés és tár-sadalmi önkontroll mellett elõször a hatalomfokozódó monopolizálása (vagyis az erõ-szakmonopólium), majd annak ellenõrzéseés demokratizálódása, ugyanúgy elõször akülsõ kényszer, majd ennek a fizikai erõszakkiiktatása révén fokozatosan belsõ, egyéniönkényszerré válása a folyamat fõ sajátos-sága.21 Amennyiben mindezt az elmúlt év-tizedek globalizációs folyamatával összefüg-gésben vizsgáljuk, azonnal láthatjuk az újbólés újból jelentkezõ decivilizációs tenden-

ciákat, amelyek bizonyos szempontból ép-pen a globalizáció elszabadulásának, a glo-balizáció feletti kontroll csökkenésének akövetkezményei. Az eliasi civilizációs folya-matban ugyanis meghatározó szerepet ját-szik az az állam, amely az utóbbi évtizedeknemzetközi rendszerében erõteljesen ero-dálódik, mindinkább elveszítve korábbi civi-lizáló funkcióját. A hidegháború utáni nem-zetközi rendszer kulturális fragmentációs–dezintegrációs folyamatainak egyes szélsõ-séges megnyilvánulásai és ezek ellenreakcióiugyancsak a decivilizációs folyamat részei.

Sok más mindenhez hasonlóan persze adecivilizációs folyamat is különféleképpenértelmezhetõ. Heller Ágnes például azemancipáció egy folyamatának tekinti,amely felszabadítja a testet a társadalmi kény-szerektõl, felszabadít a formalitásoktól.22

Ennyiben a decivilizációs folyamat – amely-nek kezdetét Heller 1968-ra teszi – a poszt-modern részeként kifejezetten pozitívan,mint a pluralizmushoz való hozzájárulás isértékelhetõ, amely megkönnyíti a másságelfogadtatását, könnyebbé, esetleg teljesenfeleslegessé teszi az asszimilációt.

A nemzetközi színtér viszonylatában adecivilizációs folyamat másképp értelme-zendõ. A fõ problémát ugyanis az jelenti,hogy csupán a gazdaság szférája globalizá-lódott – vagyis csupán globális (világ)gazda-ságról beszélhetünk –, a társadalom szférájanem. Nincs globális vagy világtársadalom, denincs globális civilizáció sem, a civilizáció szóteljes, nem technikai, társadalom- vagy törté-nelemfilozófiai értelmezésében.

Nem véletlen, hogy sokan beszélnek ma-napság a globális civilizáció vagy a globáliskapitalizmus válságáról, vagy egyszerûen azemberiség globális és általános válságáról.23

A nyugati civilizációban is mélyül az ellentét

18 Csányi (1999)19 Luhmann (1994) 92.o.20 Ez a leginkább Oswald Spengler és ArnoldToynbee teóriájára vonatkoztatható, de teoretikusoksorát említhetnénk, akik akár lépcsõfokokban, akárciklusokban képzelték el az emberiség fejlõdéstörté-netét (Voltaire, Montesquieu, Pascal, Vico, Concordetstb.)21 Elias (1987) 677-699.o.

22 Heller (1998)23 Heller (1996), Hobsbawm (1995), Korten (1996),Hankiss (1999), Soros (1999), Lukacs (1995), Balogh(1993) stb.

795

Rostoványi Zsolt • A civilizáció(k) globalizálódása…

a gazdasági–társadalmi modernizáció és akulturális modernitás között, a világ többirészén pedig még mélyebbek az ellentmon-dások. (Azt is tudjuk persze, hogy szinte min-den történelmi korban kialakult egyfajta vál-sághangulat, illetve mindig akadtak olyanok,akik a felmerült problémákat válságként ér-tékelték.)

A globalizáció egyik legnegatívabb kö-vetkezménye a differenciálódás és polarizá-lódás mind az egyes társadalmakon belül,mind világviszonylatban. Adatok tömegesorakoztatható fel a világ polarizálódásánakalátámasztására. A globalizáció elõnyeibõl ki-és lemaradó térségek és emberek növelik amarginalizáltak, periferizáltak, a leszakadóktáborát, s õk adják a kulturális fragmentációstörekvések egyik fõ bázisát, a szélsõséges,radikális megnyilvánulások hátterét.

A modernitás utolsó idõszakát eluralóglobalizáció technicizál és elszemélytelenít,folyamatai elsõsorban technikai terminusok-kal írhatók le. Felbomlottak a hagyományosközösségek, széttöredeztek a hagyományosértékek, felerõsödött a bizonytalanság. Jól-lehet mindez többé-kevésbé szükségszerûvelejárója a modernitás fejlõdésének (nemvéletlenül erõsödött fel néhány évtizede amodernitás belsõ – posztmodern felõli – éskülsõ, a retradicionalizáció oldaláról kiindulókritikája), az elmúlt évtized hallatlanul fel-gyorsult folyamatai fokozottan elõtérbe állí-tották ezeket a problémákat.

Korunk az identitások reneszánszának,reaktivizálódásának kora: pre- és posztmo-dern identitások (etnikai, törzsi, nemi, faji,vallási stb.) élednek újjá, illetve keletkeznekés állnak szemben egymással hol békésen,hol erõszakosan. E folyamat hátterében a ci-vilizációs–kulturális okok mellett általábangazdasági okok és érdekek is meghúzódnak.

Az a tény, hogy jelenleg nem létezik glo-bális civilizáció, fokozottan veti fel egy globá-lis etika, a különbözõ civilizációk közöttiérintkezési pontok, közös értékek keresésé-

nek szükségességét. Nyilvánvaló ugyanis,hogy léteznek ilyen közös értékek, mégpe-dig mind evolucionista, mind filozófiai meg-fontolásokból. (A közös biológiai, genetikaiörökség közös emberi mivoltként értelmez-ve már filozófiai dimenziókat ölt.) Egyfelõlaz erkölcsi értékek maguk is a biológiai evolú-ció során alakultak ki, s jóllehet bár a kultúragenetikailag nem determinált, hosszú távoncsakis az ember biológiai szükségleteit támo-gató kultúrák maradhatnak fenn. Másfelõl,minthogy a civilizációk központi eleme avallás által legitimált világnézet, a nagy világ-vallások legalapvetõbb értékei – amint arraaz elmúlt években a különbözõ vallásokképviselõi közötti dialógusok során gyakranrámutattak – nem különböznek lényegesenegymástól. Ilyen alapvetõ, egyetemes em-beri értékként tételezhetõ például az életméltósága és tisztelete, s az ebbõl következõalapvetõ norma, az élet védelme.

Egy ilyen fajta, a létezõ civilizációk közöspontjain, közös értékein alapuló globális eti-ka megvalósítása minden civilizáció elemiérdeke. Valójában az erre irányuló törekvéstekinthetõ az igazi, történelemfilozófiai ésnem technikai értelemben felfogott civilizá-ciós, az ezzel szemben álló pedig a decivilizá-ciós folyamatnak. Az élet ellen irányuló meg-nyilvánulások (genocídium, etnikai tisztoga-tás, terrorizmus, erõszak) bátran tekinthetõkaz univerzális civilizációs értékek – ha úgytetszik: az emberi univerzálék – elleni fellé-pésnek, vagyis decivilizációs megnyilvánu-lásnak.

A fentiekben értelmezett civilizációs fo-lyamat abban markánsan különbözik az eliasiértelmezéstõl, hogy nem a nyugati civilizá-ciót azonosítja az egyes számú civilizációval.Nagyon nehéz persze annak a napjainkbansokat vitatott kérdésnek a pártatlan (vagyobjektív) megválaszolása, hogy vajon a nyu-gati civilizáció értékei univerzálisak-e, avagyegy partikuláris civilizáció kísérli meg érté-keit univerzálisnak feltüntetni. A részletek

Magyar Tudomány • 2002/6

796

említése nélkül utalunk az ázsiai értékek,avagy az emberi jogok univerzalizmusa körülkibontakozott éles vitákra. Ezek a viták általá-ban azért félrevezetõk, mert a tárgyukat so-hasem függetlenül, önmagában, hanem va-lamely civilizációs diskurzus részeként vizs-gálják.

Az emberi jogok kérdésköre például szo-rosan összefonódott a nyugati diskurzussalés az emberi jogok kérdéskomplexumánaka felvilágosodás filozófiájában gyökerezõ(vagyis megint csak nyugati) eredetével. Aviták általában nem az emberi jogok egyeskonkrét tételeire, hanem a kérdéskör filozó-fiai beágyazottságára és a nyugati civilizáció-ban való gyökerezettségére irányulnak.Mihelyt ezt a külsõ burkot lehántjuk, egy sorolyan konkrétumot találunk, amelyek nemcsak a nyugati civilizáció sajátjai. A nem nyu-gati civilizációk is igyekeznek viszont ezeketsaját civilizációjuk filozófiai gyökerezettsé-gére visszavezetni – például az iszlám civili-záció a sariára. Ez is oka, hogy a nem nyugaticivilizációk homlokegyenest ellentétes állás-pontokat képviselnek e kérdésben. Egyesmuszlim teoretikusok – akik az emberi jogoknyugati filozófiai gyökerezettségének adnaknagyobb hangsúlyt – az emberi jogok és aziszlám összeegyeztethetetlenségét vallják.Mások ellenben, akik magukból a konkrétu-mokból (például az Egyetemes Nyilatkozat-ban foglaltakból) indulnak ki, a kettõ teljesösszeegyeztethetõsége mellett foglalnak ál-lást, egyesek pedig kifejezetten azt állítják,hogy az isteni törvénynek köszönhetõen aziszlámban az emberi jogok sokkal jobbanérvényesülnek, mint a nyugati civilizációban.

Az elméleti–filozófiai problematikán túla nyugati civilizációnak az elmúlt évszáza-dokban – beleértve az elmúlt évtizedeket is– követett gyakorlata, tetten érhetõ, hatalmi-illetve érdekviszonyok által motivált követ-kezetlensége is nehezíti e kérdések objektívtárgyalását. Az emberi jogok kérdéskörénélmaradva a nem nyugati civilizációk gyakran

vetik a Nyugat szemére az úgynevezett ket-tõs mércét, vagyis az emberi jogok eseten-kénti számon kérését (a Nyugattal nem szö-vetségesi viszonyban álló országokon), és amegsértésük feletti esetenkénti szemhu-nyást (a Nyugattal szövetséges országok ese-tében). Mindez eleve megkérdõjelezi a Nyu-gat emberi jogok univerzalizmusára vonat-kozó szilárd elvi álláspontját.

Visszakanyarodva a decivilizációs folya-mat kérdésköréhez, úgy véljük, napjainkranem csupán az univerzális értékek durvamegsértése hordoz magában decivilizatori-kus tendenciákat, és nem csupán a nyugaticivilizáció a civilizációs folyamat letétemé-nyese. Egyértelmûvé vált, hogy az egyeskérdéseket a különbözõ civilizációk saját ér-tékrendjük szûrõjén át nézve gyakran hom-lokegyenest ellentétes módon ítélik meg.Vajon ki tekinthetõ ilyen esetekben az ob-jektív mérce birtokosának?

Az elmúlt hónapok eseményei rávilágí-tottak, mennyire nehéz arra a látszólag köny-nyû kérdésre válaszolni, hogy ki minõsíthetõterroristának. Az izraeli és a palesztin fél köl-csönösen terroristának tartja a másikat, és jo-gosultnak mondja saját fellépését. A hideg-háborús rendszer sajátossága volt az a törek-vés, hogy a rendszerbõl kiiktatassák az erõ-szakot. Ezzel szemben a hidegháború utáninemzetközi rendszernek részévé vált az erõ-szak. A humanitárius intervenció kapcsánis felvethetõ a kérdés, mikor jogosult az erõ-szak ellen erõszakot alkalmazni, és mennyilehet a szükségszerû vagy még megenged-hetõ áldozat? Egy légitámadás, egy embargóelrendelése nyomán mennyi lehet a még el-fogadható ártatlan áldozat? Vajon a nyugaticivilizáció ugyanolyan értékesnek tekinti-ea nem nyugati civilizációkhoz tartozók életét,mint a saját polgáraiét? Megannyi nehezenmegválaszolható kérdés.

797

Rostoványi Zsolt • A civilizáció(k) globalizálódása…

2001. szeptember 11-ecivilizációs összefüggései

Jóllehet a szeptember 11-ei terrorakciót ésaz azt követõ lépéseket semmiképp nemértelmezhetjük civilizációk összecsapása-ként (még kevésbé vallásháborúként), azazóta eltelt idõszak lépései és reakciói egyér-telmû civilizációs meghatározottságról, leg-alábbis befolyásoltságról tanúskodtak. Mind-ezt egyfelõl az a tény magyarázza, hogy azelkövetõk az iszlám civilizációhoz tartozókvoltak (ráadásul Oszama bin Laden Izrael-illetve Nyugat-ellenes magyarázatot fûzöttaz akcióhoz, felszólított a dzsihádra), másfelõlpedig az, hogy az akció célpontjai nyilván-valóan az amerikai civilizációt, pontosabbanannak gazdasági és katonai hatalmát szim-bolizáló épületek voltak. Le kell szögezni,hogy maga a terrorakció semmiképp semmagyarázható az iszlám civilizációs háttérrel.Semmi olyan sincs az iszlámban, ami alátá-maszthatná ezt. (Nem véletlen, hogy az isz-lám vallási vezetõk világszerte elítélték azakciót.) Sokkal inkább értékelhetõ egyfajtadecivilizációs folyamat részeként, hiszenáltalában a civilizációs értékek (köztük aziszlám civilizáció értékei) ellen irányult. Aszeptember 11-e után történtek viszont márbizonyos értelemben civilizációs jelleget öl-töttek, ugyanis a különbözõ civilizációs dis-kurzusok nyomán az események eltérõ civi-lizációs magyarázatokat kaptak, pontosab-ban maguk is részévé váltak a különbözõcivilizációs diskurzusoknak.

Az USA lépésein átüt az amerikai civili-záció értékrendjébõl következõ amerikaikivételesség,24 beleértve az ellenakció elsõelnevezését (Infinite Justice) vagy az ameri-kai külpolitika különbözõ megnyilvánulásait.Az amerikai reakciók iszlám értékeléseinekhátterében pedig ott található az iszlám um-ma egységtudata és az idegen (nyugati-ame-rikai) beavatkozás elutasítása, épp úgy, mint

az Öböl-háború idõszakában. Mindez ter-mészetesen nem a terrorizmus támogatásátvagy az ellene való fellépés elutasítását je-lenti, hanem bizonyos amerikai módszerek,eszközök és a retorika kritikáját.

Az amerikai illetve az iszlám civilizációesetében két, önmagát különlegesnek, érté-keit más civilizációk értékeinél különbnek,sõt, egyetemesnek tartó civilizációról vanszó. Ezt igen markánsan fejezi ki a két civili-záció politikai ideológiája: az amerikanizmusilletve az iszlamizmus. Csakhogy a két civili-záció nemzetközi rendszerben elfoglalt po-zíciói igen különbözõek: az USA a világ hege-món szuperhatalma, a centrum elsõ számúországa, az iszlám világ országai a perifériá-hoz tartoznak, e helyzet minden negatívu-mával. Az Egyesült Államoknak globálishatalmi pozíciójából következõen mindenlegális eszköze megvan ahhoz, hogy civili-zációs értékeinek terjesztése érdekében azegész világon hatékony lépéseket tegyen,az iszlám világ országainak viszont nem. Eznem mindig volt így, évszázadokkal ezelõttaz erõviszony a mainak pont a fordítottja volt:az iszlám a világ vezetõ civilizációja volt, s akorabeli Európa (az USA még nem is léte-zett) ehhez képest minden tekintetben alá-rendelt helyet foglalt el. Két civilizáció kom-munikációját, a nemzetközi rendszer szerep-lõi közötti kapcsolatokat alapvetõen befo-lyásol (mindig is befolyásolt), mekkora a sze-replõk „súlya”, milyen a pozíciójuk, hogyanalakulnak erõviszonyaik. Az iszlám és a Nyu-gat, késõbb az iszlám és az USA szinte soha-sem volt egy súlycsoportban, nem voltakegyenrangúak, kapcsolatrendszerük mindigaszimmetrikus volt.

Óriási a különbség a két civilizáció politi-kai ideológiája között. Az amerikanizmus ahivatalos amerikai politika ideológiája, ter-jesztése a mindenkori amerikai politikai ve-zetés fõ célkitûzése a rendelkezésre álló tel-jes (kül)politikai eszközrendszer bevetésé-vel. (Legfeljebb a hangsúlyok változnak an-24 Martin Lipset (1996)

Magyar Tudomány • 2002/6

798

nak függvényében, hogy éppen inkább arealizmust vagy az idealizmust elõnybenrészesítõ elnökök vannak hatalmon.) Ezzelszemben az iszlamizmus az iszlám civilizációellenzéki, a hatalmon levõ politikai vezeté-sek támogatását nem élvezõ ideológiája.Eszközrendszere bizonyos szempontbólemiatt is radikalizálódott, hiszen elsõdlegescélja mindig is saját politikai vezetéseinek amegdöntése volt.

Martin Lipset szerint az amerikai nemzet-tudat nem történelmi, hanem ideológiaialapú, lényegében olyan ideológiai aktus,amely az amerikai értékekkel való azono-suláson nyugszik. Tocqueville az amerikaicivilizáció sajátosságának tartja a két látszólagellentétes világ, az erkölcsi és a politikai világszoros összefonódását, Huntington szelle-mesen nemzeti civil vallásnak nevezi aztaz amerikanizmust, amelynek határozott kül-detéstudata van, ami nem más, mint a világlétezõ legjobb értékeinek, legjobb politikairendszerének terjesztése. Azok az elvitatha-tatlan eredmények, amelyeket az EgyesültÁllamok az elmúlt évtizedekben a gazdaságiés technikai fejlõdés, az életszínvonal, a jólmûködõ demokrácia, a nemzetközi rend-szerben elfoglalt pozíciók terén elért, az ame-rikaiak elõtt mintegy gyakorlati bizonyítékátadják a kivételességtudat megalapozottsá-gának. Az amerikai kivételességérzés ese-tenként izolacionizmusban, máskor viszontinternacionalizmusban ölt testet. Az amerikaiértékrendnek mindig fontos szerepe volt ésvan az amerikai külpolitika alakításában, azértékek viszont mindig alárendelõdtek azérdekeknek. Ebbõl gyakorta komoly ellent-mondások adódnak.

Természeténél fogva az iszlám hasonlóküldetéstudattal és kivételességérzéssel tölti(töltené) el a muszlimokat. Csakhogy a min-dennapok körülményei ennek homlokegye-nest ellentmondanak. Az iszlám világ orszá-gainak legtöbbjében tartós gazdasági-társa-dalmi válsághelyzet alakult ki, a nemzetközikapcsolatokban egyértelmû alárendeltség,egyoldalú függõség jellemzõ rájuk. Az ara-boknak az 1967-es háborúban elszenvedettkatonai veresége szimbolikus értékû volt:az Izrael képviselte Nyugattól elszenvedettvereségként realizálódott, erõs frusztráltsá-got, alárendeltség-érzetet keltett az arab vi-lágban. Éles a kontraszt a jelen vezetõ, hege-món civilizációjához, a nyugatihoz (és annakis amerikai alcivilizációjához) képest, de atörténelmi múlthoz, az iszlám civilizáció haj-dani dicsõ korszakához képest is.

Az említettek magyarázzák az azonosesemények eltérõ civilizációs értelmezését,azt, hogy a külpolitikai lépéseket erõteljesenbefolyásolják a civilizációs diskurzusok. Denem magyarázzák szeptember 11-ét, amelydecivilizatorikus hatásaival egy idõre leg-alábbis megakasztotta a civilizációs folya-matot. Ez az esemény sok egyéb mellett arrais felhívta a figyelmet, hogy a nemzetközirendszerben a hidegháború után felerõsödöttdecivilizatorikus tendenciák komoly ve-szélyforrást jelentenek, s csakis a nemzetközirendszer mûködésének új alapokra helye-zésével, igazi globális civilizáció irányábantett erõfeszítésekkel küszöbölhetõk ki. Ezcsakis egyenrangú civilizációk dialógusábankialakuló, bizonyos alapvetõ kérdésekbenegyezséget hozó konszenzus révén képzel-hetõ el.

IRODALOMBaudrillard, Jean: Az utolsó elõtti pillanat. Magvetõ

Könyvkiadó, Budapest, 2000Bereczkei Tamás: A belénk íródott múlt. Evolúció és

emberi viselkedés. Dialóg Campus Kiadó, Buda-pest - Pécs, 1998

Csányi Vilmos: Az emberi természet. Vince Kiadó,Budapest, 1999

Darwin, Charles: A fajok eredete. Typotex Kiadó,Budapest, 2000

Elias, Norbert: A civilizáció folyamata. GondolatKiadó, Budapest, 1987

Foucault, Michel: Nyelv a végtelenhez. Latin Betûk,Debrecen, 1999

Freud, Sigmund: Rossz közérzet a kultúrában. In:Esszék. Gondolat Kiadó, Budapest, 1982

799

Rostoványi Zsolt • A civilizáció(k) globalizálódása…

Gombár Csaba: Létezik-e globális civilizáció? In: Akérdéses civilizáció (szerk. Gombár Csaba és VolosinHédi). Helikon-Korridor, Budapest, 2000

Habermas, Jürgen: Filozófiai diskurzus a modern-ségrõl. Helikon Kiadó, Budapest, 1998

Heller Ágnes: Az igazságosságon túl. Gondolat Kiadó,Budapest, 1990.

Heller Ágnes: A civilizáció globális válsága. Beszélõ,1996. április

Heller Ágnes: 1968 – prelúdium a posztmodernhez.Magyar Lettre Internationale, 30. szám, 1998 õsz

Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapásaés a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó,Budapest, 1998.

Kuhn, Thomas S.: A tudományos forradalmak szer-kezete. Osiris Kiadó, Budapest, 2000

Lévi-Strauss, Claude: Strukturális antropológia. 1-2.kötet. Osiris Kiadó, Budapest, 2001

Luhmann, Niklas: Soziale Systeme. Grundriß einer

allgemeinen Theorie. Suhrkamp, Frankfurt amMain, 1994

Martin Lipset, Seymour: American Exceptionalism.A Double-Edged Sword. W.W. Norton & Company,New York, London, 1996

Panem–McGraw–Hill, Budapest, 1997. 66-104. o.Sahlins, Marshall D.: Specifikus és általános evolúció.

In: Mérföldkövek a kulturális antropológiában(szerk. Bohannan, Paul - Glazer, Mark). Panem–McGraw–Hill, Budapest, 1997. 488-514. o.

Tibi, Bassam: Krieg der Zivilisationen. Politik undReligion zwischen Vernunft und Fundamentalis-mus. Hoffmann und Campe Verlag, Hamburg, 1995

Voltaire: A történelem filozófiája. In: A francia felvilá-gosodás morálfilozófiája. (Válogatta LudassyMária.) Gondolat Kiadó, Budapest, 1975.

Waltz, Kenneth N.: Globalization and Governance.PS Online, 1999 december. http://www.mtholyoke.edu/acad/intrel/walglob.htm

Magyar Tudomány • 2002/6

800

A tiszta formában soha nem létezõ, de struk-turális rendezõelvek és kényszerek formájá-ban mégiscsak négy évtizeden keresztülfennálló kétpólusú világrend idején a háborújelenségét elemzõ tanulmányok többnyirevagy a nukleáris háború vagy a nukleáriselrettentésen alapuló béke vagy – a konflik-tusok, a diplomácia, a fejlõdés és a politikairendszer összefüggéseit planetáris szintenvizsgálva – a hidegháború sajátos problé-máival foglalkoztak. E mûvek közül kiemel-kedett Raymond Aron korszakos szintézise(Paix et guerre entre les nations. Calman-Lévy, Paris, 1962). Eközben viszonylag ke-vés írás foglalkozott a helyi konfliktusok, agerillaharcok, a terrorizmus és általában azerõszak kérdéseivel. Mindazonáltal említéstérdemelnek például Gérard Chaliand (Ter-rorismes et guerillas. Techniques actuellesde la violence. Flammarion, Paris, 1985),Brian Crozier (The Rebels. A Study of Post-War Insurrection. Chatto and Windus, Lon-don, 1960), Jean-Paul Charney (Terrorismeet Culture. Fondation pour le études de dé-fense nationale. Paris, 1982), Robert Solé (LeDéfi terroriste. Seuil, Paris, 1980), BrianJenkins (International Terrorism. A newMode of Conflict. Crescent Publications, LosAngeles, 1975), Richard Clutterbuck (Livingwith Terrorism. Faber and Faber, London,1975) munkái, amelyek a felkelések, fegy-veres lázadások, gerillastratégiák és a terro-rizmus problémáit, a terrorizmus és a kultúraösszefüggéseit, az erõszak technikáit vagyaz erõszakformák történetét elemezték.

A hidegháború lezárása után, amelyneklényegét Raymond Aron a béke lehetet-lenségét és a háború valószínûtlenségétegyszerre kifejezõ tömör formulával – paiximpossible, guerre improbable – jellemez-te, megsokasodott a posztbipoláris világúj típusú vagy annak tetszõ konfliktusai-nak, az erõszakalkalmazás változatos ésváltozó formáinak, a „valódi háborúk”problémáinak szentelt publikációk száma(1). Tanulmányírók sora mindenekelõtt azta kérdést tette fel, milyen szerepe van astabilnak tekintett kétpólusú világ meg-szûnésének a konfliktushelyzetek kialaku-lásában, illetve általában milyen okok ját-szanak szerepet a posztbipoláris konfliktu-sok burjánzásában. A szerzõk többféle vá-laszt adtak, ám abban egyetértettek, hogya háborúra vagy a konfliktusra vonatkozótanulmányok fogalmi-teoretikus megújítá-sára és egy új erõszak-paradigma kidolgo-zására feltétlenül szükség van, annál is in-kább, mert a klasszikus interetatikus hábo-rúk száma, mint az államok közötti konflik-tusok megoldásának az eszköze minimá-lisra csökkent. (Szinte már el is feledtük,hogy 1995. januárjában határviszály tört kiPeru és Ecuador között, s az áldozatok szá-ma nem haladta meg a háromszázat; hogyugyanez év decemberében eritreai és je-meni katonák csaptak össze a vörös-tenge-ri Hanish-szigetek birtoklásáért, nem be-szélve a korábbi Örményország és Azer-bajdzsán fegyveres összetûzésérõl Kara-bah tartomány ellenõrzéséért.)

KONFLIKTUSOK ÉS INTERPRETÁCIÓKA POSZTBIPOLÁRIS VILÁGBAN

Csizmadia Sándora filozófiai tudomány kandidátusa, tanszékvezetõ, egyetemi tanár, BKÁE, Filozófia Tanszék,

801

A könyvek és cikkek többsége a nem-zetközi rend megváltozása és a konfliktusokközött szoros oksági összefüggést állapítottmeg, mondván, hogy a posztbipoláris kon-fliktusok a megváltozott stratégiai keretbõl,a bipoláris világ megszûnésébõl vezethetõkle. A nagyhatalmak már nem támogatjákhelyi szövetségeseiket, ezáltal újra fellán-goltak az etnikai és vallási gyûlölködések, anukleáris elrettentésnek már nincs vissza-tartó ereje. A gazdasági globalizáció fel-gyorsult dinamikájának következménye-képp a politika elveszítette primátusát agazdasággal szemben, számos ország helyihatalmasságai saját ambícióikat követik stb.

A könyvek és cikkek egy kisebb részeviszont a posztbipoláris világ konfliktusairaés erõszakformáira a vesztfáliai államrend-szer felbomlása, az egyéneknek a térrel ésa társadalmi szolidaritás intézményeivelkialakuló sajátos kapcsolatai alapján kere-sett magyarázatot.

Mindezek figyelembevételével megál-lapítható, hogy a berlini fal lebontása és aNew York-i Kereskedelmi Világszervezetikertornyainak lerombolása között eltelt idõ-szakban megjelent tanulmányokban a té-mánk szempontjából négy diskurzusformakülöníthetõ el (2):

1. a „történelem vége”, a „háborúk nélkülivilág” és az „egypólusú világ”,

2. a „káosz”, a „civilizációk összeütközése”és a „természeti állapotba való vissza-süllyedés”,

3. a „vesztfáliai rendszer lezárulása” és a„posztinternacionális világ”,

4. az „identitások szubjektivizálódása” ésaz „erõszak privatizálásának” diskurzusai.

E diskurzusformák közül az elsõ kettõinkább a nemzetközi kapcsolatok elméleti,az utolsó kettõ inkább a nemzetközi kap-csolatok szociológiai iskoláihoz sorolhatószerzõk munkáiban nyert teret.

1. A történelem vége és az egypólusúvilág diskurzusa

Ez a Francis Fukuyama által megalapozotttörténelemfilozófiai diskurzus a történelmiellenfél elõre nem látott eltûnésével kap-csolatos optimizmusra épült. A kelet-euró-pai szocialista rendszerek és a Szovjetunióösszeomlásának magyarázata úgy jelentmeg benne, mint a Nyugatnak a Kelet felettaratott háború nélküli, illetve a békének aháború feletti gyõzelme. A még ténylege-sen létezõ regionális konfliktusok ellenérea történelmi fejlõdés iránya adottnak tûntfel, mivel a liberális demokrácia mint kor-mányzati forma, vagy a piaci demokráciamár elgondolható alternatíva nélkül terjedés szilárdul meg a világon. A piaci demo-krácia homogenizálja az idõt, konstituálja avilágidõt, amely minden szereplõt arra kö-telez, hogy hozzá viszonyítva határozzameg önmagát, beleértve az iszlám világaktorait is. Az újfajta világlátás hitelességéterõsíteni látszott az a Fukuyama által adottdiagnózis és általános tapasztalat, amelyszerint az iszlám „semmilyen vonzerõt nemgyakorol az iszlám civilizáció által uraltterületeken kívül”.

Az úgynevezett „institucionalista iskola”képviselõi, akik az államokat kényszerítõnormák és a nemzetközi szervezetek sze-repét „kiemelten kezelik”, a reményt azENSZ mûködésébe és a „globális kor-mányzás” kialakulásába helyezték. Ebbenaz összefüggésben merült fel ismételten avilágtársadalomnak az az eszméje, amelyetJames Burton (World Society. CambridgeUniversity Press, Cambridge, 1972) már ahetvenes évek elején teoretizált. Az Öböl-háború azonban, amely heterogén, ám aKuvait elleni iraki agresszió megítélésébenegységes nemzetközi koalíciót hívott élet-re, változást hozott a világ efféle reprezen-tálásában: a „történelem vége” történelem-filozófiai eszméjét össze kellett kapcsolni

Csizmadia Sándor • Konfliktusok és interpolációk…

Magyar Tudomány • 2002/6

802

az „egypólusú világ” realitásával és stra-tégiai eszméjével (3).

Az öbölháború lezárásakor a GeorgeBush amerikai elnök által meghirdetett „újvilágrendben” az Egyesült Államok helyeteljesen világosnak tûnt: a globális hatalom„hard” és „soft” paraméterei révén az USAbiztosítja az egypólusú stabilitást, amelyeta kétpólusú stabilitástól eltérõen, a felelõsaktor magatartása jóval inkább meghatároz,mint a nemzetközi rendszer struktúrája. Adeklarált „új világrendben” megszületett azúj amerikai katonai doktrína is, amely egy-idejûleg megvívott két regionális háború-ban határozta meg az Egyesült Államok ka-tonai képességét. A „történelem vége” vagya „konfliktusok vége” diskurzus tehát áthang-szerelésre várt, és az amerikai közvéleménytis fel kellett készíteni az új helyzetre: az ENSZnem hatékony szervezet, a NATO-t nemszabad felszámolni, a demokratikus békehatárainak kiterjesztése nem akadálya afegyverzetek korszerûsítésének, a világnakszüksége van szabályozásra stb. Charles-Philippe David már kissé korábban is na-gyon egyértelmûen fogalmazott: Európánakés a világ más részeinek is szüksége van apax americanára (4). Az egypólusú hege-monisztikus stabilitás lehetséges és szüksé-ges. A világ fokozatosan homogenizálódik,s az Egyesült Államoknak segíteni kell ahomogén világ „szülési folyamatát”. BarryBuzan megállapította: az államérdekek, anyugati kultúra és a globalizáció folyamatai-nak összehangolása folyamatban van (5).

Ezt a diskurzust részben az újfajta biz-tonságpolitikai tudás termelõi, részben –tekintettel a gazdasági globalizációra – köz-gazdászok, filozófusok és politológusokfejlesztették tovább. Az elõbbiek a bizton-ság fogalmának a katonai biztonság fogal-mánál tágabb – ökológiai, társadalmi ésgazdasági stb. – értelmû kidolgozása és aglobális biztonság megteremtése mellettérveltek, s felvetették a konfliktusok meg-

elõzésére és a humanitárius célú beavatko-zásokra vonatkozó elképzeléseiket is (6).

Az utóbbiak a globalizációt úgy értelmez-ték, mint az interdependens relációk láncola-tának globális konfigurációját, amely mindin-kább kényszerítõ erõvel hat az etatikus ésszubetatikus szereplõk viselkedésére. Ennél-fogva a hagyományos háborúknak mint ahatalmi politika eszközeinek „elavulására”következtettek: az interetatikus háborúk le-hetõségét kizárja az olyan nemzetközi rendkialakulása, amely sajátos gazdasági kultúrá-ra, a jog szerepére, az erõszaknak a demo-krácia általi devalválására épül. Maurice Bert-rand még a „katonai rend végérõl” is érteke-zett (La fin de l’ordre militaire, Presses deSciences Po, Paris, 1996). A transznacionálisiskola képviselõi tehát szinte egybehangzó-an képviselték azt az álláspontot, amely sze-rint a nemzetközi normák végül is kénysze-rítik az államokat, és a nemzetközi jog mégerõ nélkül is uralkodik az erõ felett, ha aznem támaszkodik a jogra (7).

Ezzel az integrációs dinamikákra hang-súlyt fektetõ megközelítéssel szemben szá-mos szerzõt egyre inkább a nyílt konfliktu-sok számának növekedése és e konfliktu-sok „barbár jellege” (Bosznia, Ruanda, Libé-ria stb.) foglalkoztatta, s szinte csak a frag-mentáló dinamikákat látták mûködni a vi-lágon: birodalmak kapitulálnak a naciona-lizmusok csapásai elõtt, nemzeti államokaz etnikai rivalizálások hatására dezorgani-zálódnak, etnikumok szakadnak szét vallásiés irracionális gyûlölködések mentén, ésvégül már mindenki harcol mindenki ellen.

2. A káosz, a civilizációkösszeütközése, a természeti állapotbavisszasüllyedés diskurzusa

E diskurzusforma konstitutív elemeinekbemutatása elõtt szeretnék emlékeztetniarra, hogy a bipoláris világ végét az úgyne-vezett realista vagy neorealista (és a hozzá-juk kapcsolódó „kulturalista” iskolák) kép-

803

viselõi valamiféle markáns tényként, a jólmegkülönböztethetõ „elõtt” és „után” kö-zött húzott cezúraként kezelték, s lényegé-ben egyetlen napra, a berlini fal megnyitásá-nak eseménytörténetére szûkítették le,miként erre Richard Lebow tanulmánya isutal (Transitions and Transformations,Building International Cooperation, SecurityStudies, 6(3), 1997. tavasz). A hideghábo-rút szimbolizáló fal leomlásának szakralizá-ciója azzal az elõnnyel járt, hogy a nemzet-közi kapcsolatok realista elemzõi mente-sülhettek az átalakulásokat hordozó elõ-jelek, az évtizedek óta érlelõdõ történelmiváltozások elemzése alól. Ez lehetõvé tetteszámukra korábbi magyarázataik, s egyúttala kétpólusú világ stabilitásáról kialakítottmítoszaik továbbélését, ami természetesenelfedte a hidegháború valódi történetét, deelfeledte azt a tényt is, hogy a nukleáris fe-nyegetés egyáltalán nem zárta ki másfajtafenyegetések (terrorizmus, lázadások, geril-laháborúk) létezését.

A posztbipoláris diskurzus második,pesszimista típusa tehát a hobbesi értelem-ben vett természeti állapotba vagy anar-chiába való visszaesés félelméhez kapcso-lódó pesszimizmusra épült, s akkor tûnt fel,amikor szerzõi a ruandai, libériai, szomáliai,afganisztáni vagy a boszniai konfliktusbana „mindenki harca mindenki ellen” anar-chisztikus állapotát vélték megpillantani.Ezek az események nagyon kedvezõ lég-kört teremtettek a civilizációk hanyatlásáthirdetõ régi, valamint az emberi természetmegítélése tekintetében legpesszimistábbelméletek aktivizálódásának. A realista szer-zõkön nyugtalanság vett erõt: a világbananarchia uralkodik, az egypólusú világrendstabilitása hiú ábránd, az európai középha-talmak vetekedõ nemzeti érdekei felszínretörhetnek (lásd pl. Henry Kissinger Diplo-mácia címû könyvének Elmélkedések azúj világrendrõl címû fejezetét, amelybenpéldául Németország és Oroszország le-

hetséges magatartásait elemzi). És ami mégennél is rosszabb: a szubetatikus szereplõkkihasználják a nemzetközi rendszer pilla-natnyi gyengeségeit, és kihunyt konfliktu-sokat gerjesztve lángra lobbantják az etnikaigyûlölködések parazsát stb. A hobbesi társa-dalmi szerzõdés érvényét veszti, a fragmen-táló dinamikák az interetatikus színtérrõl anemzeti színterekre csúsztatják át az anar-chiát. A neorealista Kenneth Waltz úgy látta,hogy a kétpólusú stabilitás megszûnésenemzetközi egyensúlytalanságot teremtett,anarchia uralkodik az államközi kapcsola-tokban, a nagyhatalmi akarat többé nemstabilizáló erõ, a lényegét tekintve háborúsemberi természet ismét a maga põreségé-ben mutatkozik meg (8).

Az Afganisztánban, Libanonban, Libé-riában, Boszniában vagy Algériában kirob-bant vagy hosszabb ideje zajló konfliktusokata realista szerzõk úgy reprezentálták, minthavalamiféle norma nélküli, megma-gyarázhatatlan, irracionális, õsi gyilkos ösz-tönök által késztetett egyének és csoportoknépesítették volna be ezeket az országo-kat. Az e konfliktusokkal foglalkozó tanul-mányok – amint arra David Campbell vagyDidier Bigo is rámutat (9) – nem voltak men-tesek az etnocentrikus vagy rasszista meg-nyilvánulásoktól sem, mivel szerzõik eltekin-tettek a szóban forgó országokban a mozgó-sítások antropológiájának és szociológiájánaktanulmányozásától, s e konfliktusokat egy-szerûen az emberi természet számlájára írták,amely annál vadabb és kegyetlenebb, minélinkább a déli féltekén mutatkozik meg.Egyes szerzõk szerint a nemzetközi anarchiacsírája – a látszólagos homogenizáció elle-nére – a nemzetközi szervezetekben találha-tó, amelyek képtelenek az államok belsõválságait kezelni: a háborúk tehát már nemállamok között folynak, hanem civilizálatlantörzsi- és polgárháborúk.

A meglazult és posztmodernnek tekin-tett nemzetközi rend jellemzõit Zaki Laïdi

Csizmadia Sándor • Konfliktusok és interpolációk…

Magyar Tudomány • 2002/6

804

az átmeneti, instabil, dezartikulált és ambi-valens jelzõkkel illette (Zaki Laïdi (szerk.):L’ordre mondial relâché, Presses de la Fon-dation Nationale des Sciences Politiques,Paris, 1993). A kétpólusú világot összefüg-géstelen, szétesett, dezartikulált világ vál-totta fel – szögezte le Maurice Flory (Ordreet désordre dans le monde, Cahiers fran-çais, 263, 1993. dec.). A nemzetek bosszú-állásáról értekezõ Alain Minc vagy az iszlámszent háborút elemzõ Benjamin Barber az„új középkorra”, vagy a Dark Ages-hez valóvisszatérésre hivatkozott, és a lényeget tö-mören így fejezte ki: a déli féltekét barbároknépesítik be, akik kölcsönösen öldöklik egy-mást, és néha elhintik a viszály magját méga nyugati civilizációban is. Szerintük az ör-ményországi, libériai, boszniai, ruandai vagyaz algériai konfliktusok a „civilizáció végé-nek” konfliktusai (10). Mindebbõl már logiku-san adódott a következõ kérdés: tekintve,hogy a diffúz fenyegetések veszélyesebbek,mint amilyen a szovjet fenyegetés volt, nemkell-e kiterjeszteni és megerõsíteni a nyugaticivilizáció biztonsági határait?

Nem kétséges, bizonyos országokban anemzetközi közösségnek valamiféle rendetkellett teremtenie az anarchiában, az elmé-letalkotók megoldása azonban újfajta törés-vonal felvázolása lett. Képletesen szólva újvilágtérkép készült, amely épp olyan le-egyszerûsített volt, mint a bipoláris világtérképe, de attól mégis alapvetõen külön-bözött. Megszülettek a bipolaritás új formái:a káoszt „geopolitizálták”, „geokulturali-zálták”, „etnicizálták” vagy „transznacionali-zálták”. Ennek eredményeképp a repre-zentáció szerint a nyugati államok állnakszemben más államokkal vagy a nyugaticivilizáció áll szemben más civilizációkkalvagy a törzsi kultúrákban élõ népek kerül-nek szembe más népekkel. Mindenestreaz Egyesült Államokban a „The West andthe Rest (of the world)” képe igen népsze-rû lett. Nyugat-Európában inkább az „Észak-

Dél” konfrontáció reprezentációját dolgoz-ták ki, ami a korábbi „Észak-Dél párbeszéd”hirtelen, és kissé brutális megfordítását je-lentette. A francia Régis Debray, aki egyko-ron a harmadik világ pártfogója, teoretikusaés François Mitterrand tanácsadója volt, már1989-ben így írt: „A korábban oly nagy, devégül is megnyugtató félelemérzethez hoz-zászokott közvélemény nemigen készültfel a kis, periférikusra zsugorodott, egy-másba kapcsolódó fenyegetésekre… Azamerikai-szovjet kettõs uralom megszû-nése egy olyan világból, amelyben a (prog-ramozott) világháború veszélye regionáliskonfliktusokhoz vezetett, egy olyan világbajuttatott bennünket, amelyben a regionáliskonfliktusok magukban hordják egy nemprogramozott világháború veszélyét… Anukleáris fegyverekkel rendelkezõ és racio-nális Nyugat a racionális és nukleáris fegy-verekkel rendelkezõ Nyugatot rettenti el,nem pedig a hagyományos fegyverekkelrendelkezõ és misztikus Délt” (Tous azi-muts, Odile Jacob, Paris, 1989. 22. o.).

Az amerikai Samuel Huntington is át-vette a racionális Észak és a misztikus Délellentétének Debray-féle reprezentációját,amelyhez még hozzátette Kínát mint aPentagon újabb, az Egyesült Államok nagy-ságrendjéhez méltó ellenségképét, vala-mint Burry Buzan ama tételét, amely szerinta nyugati biztonsági rendszer határai kiter-jesztésének szükségszerûsége összeütkö-zõ civilizációs vagy kulturális értékekbengyökerezik. Huntington szintézise így meg-teremtette a nyugati civilizációt veszélyez-tetõ „konfuciánus–iszlámista” ellenséget,amely egyrészt földrajzilag behatárolhatóés megnevezhetõ, másrészt transznacioná-lis és láthatatlan. Az amerikai politológusnagy visszhangot kiváltó cikkével majdkönyvével (11) polarizálta a politológusokés a biztonságpolitikusok figyelmét, azt su-gallva, hogy az állam meghaladott szerve-zet, és a civilizációk a nemzetközi színtér új

805

szereplõi. Ám egyúttal meg is nyugtattaõket: a civilizációk – miként az államok –érdekeik szerint cselekszenek. Így tehát arealizmus régi tanítása él tovább a civilizá-ciókról alkotott elméletében vagy a civilizá-ciókban mint új, „globálisabb” szereplõk-ben, amelyek azonban az államok szövetsé-gesi kapcsolatait strukturálják.

Edward Saïd némileg ironikusan a civi-lizációk összeütközése helyett a definíciókösszeütközésérõl beszélt (Clash of Definit-ions, Working Paper, Harvard, 1997), Hunt-ington elméletével kapcsolatban, illetveegy másik tanulmányában azt elemezte,hogy a média és a szakértõk hogyan hatá-rozzák meg a nyugati világon kívüli világravonatkozó látásmódunkat (Covering Islam,How the Media and the Experts DetermineHow we see the Rest of the World, Vintage,London, 1997). Jocelyne Césari pedig aziszlámtól való félelem gyökereit elemezveazt fogalmazta meg, hogy Huntingtonnakaz iszlamizmusról kialakított képe tipikuszagyvaléka a kultúrák és vallások esszen-cialista felfogásának (Faut-il avoir peur del’islam?, Presses de Sciences Po, Paris, 1997).Pierre Hassner arra mutatott rá, hogy „Hunt-ington új paradigmája” sokkal problemati-kusabb, mint „Spengler régi paradigmája”(Les intrus, théorie et pratique des relationsinternationales, Esprit, 1995. febr.). DidierBigo (Grands débats dans un petit monde,Cultures et conflits, 1995. õsz-tél) azt emel-te ki, hogy Huntingtonnak a politikumrólvallott felfogása ugyanazon az alapon nyug-szik, mint a politikai földrajz megalapozójá-nak, Friedrich Ratzelnek és a hitleri korszakjogfilozófusának, Carl Schmittnek a geopo-litikai felfogása, akik egyáltalán nem tettekkülönbséget az ellenfél és az ellenség kö-zött, s ezzel arra tanítottak, hogy az ellenségteremti az identitást és a különbséget, s hoz-za létre a „köztünk” és a „közte” lévõ hatá-rokat. Ennélfogva minden, ami különbözikvagy más, szükségképpen ellenség, és az

így felfogott ellenség képe határoz megbennünket politikai értelemben. Az iszlámvilág, mivel más, mivel különbözik, ellen-ség, a keresztény világban tömörít bennün-ket (még akkor is, ha laikusok vagyunk).Huntington ugyanannak a logikai ellent-mondásnak a foglya, mint Carl Schmitt, deez utóbbi legalább igyekezett különbségettenni magán- és közellenség között. Azamerikai kulturalista politológus tehát –állításával ellentétben – nem hozott létrevalamiféle új paradigmát, hanem egysze-rûen átvette a maccarthyzmus és a beszivár-gó ellenség régi sémáját.

E diskurzusforma ereje kétértelmûségé-ben rejlik, abban, hogy részigazságokraépül: jelzi a rejtõzködõ ellenség tényét, atitkos hálózati szereplõk szerepét, amirõlbizonyos kormányzati-diplomáciai megfon-tolások miatt nem beszélnek az EgyesültÁllamokban sem, s ezért tehát úgy jelenikmeg, mint az „állami hazugságokat” leleple-zõ, igaz beszédmód az új nemzetközi rend-rõl. Mozgósítja a csalódott, nyugtalankodóembereket, és nemzetközi vonatkozásbanhasonló funkciót tölt be, mint a szélsõjobb-oldali pártok országos szinten: indokolat-lanul keverik össze a hóhért és az áldozatot,bûnbakokat és fiktív kauzális összefüggé-seket teremtenek, hiszen ellenséget akar-nak találni minden megoldatlan társadalmivagy nemzetközi probléma mögött. Nem-zetközi hatókörére rávilágít, hogy „hiteles”nagyságú ellenséget talál, de elegendõenhomályosat ahhoz, hogy mindenki szembetalálja magát privát ellenségével az így fel-fogott közellenségben (például a munka-hellyel bíró bevándorló szomszéddal), ésegyszerre támadja az államot és az egyént,valamint a liberális értékeket. Innen szárma-zik a globalizáció szelektált – a piacra és amaffiára, illetve az azt megtestesítõ figurára,a bevándorlóra fókuszáló – megközelítése.Az efféle reprezentációban a transznacioná-lis mikroaktorok kizárólag szövetségesinek

Csizmadia Sándor • Konfliktusok és interpolációk…

Magyar Tudomány • 2002/6

806

tételezett kapcsolatai alapján fel sem merül,hogy õket magukat szembeállító érdek-konfliktusaik egyáltalán lennének, és jövõ-képként a mikroellenségek gigantikus„láncolatát” jelenítik meg, amely elõbb-utóbb – mint valamiféle önbeteljesítõ jóslat– egyetlen makroellenséggé szervezõdik.Ily módon úgy tûnik fel, hogy a fix pontotjelentõ szovjet fenyegetés megszûnése ótaa bizonytalanságérzet néha önmaga refe-rensévé válik, a félelmek és a fantazmagó-riák piaca önmagát táplálja, és esetenkénta valóságtól független jelrendszerré válik.

Bármilyen hatásosak is a posztbipoláriskáoszt vagy éppen a világtársadalom felévaló elkerülhetetlen menetelést megjelenítõdiskurzusok, valójában kevés valódi isme-retet nyújtanak a konfliktusok, sõt a nem-zetközi rendszer változásairól. Talán nemmeglepõ, hogy ilyen körülmények között apolitikai és bürokratikus érdekek tettek szertlépéselõnyre az akadémiai érdekekkel ésaz eredeti kérdésfeltevéssel szemben, amelya konfliktusok átalakulásának okaira vonat-kozott: milyen hatással van a bipoláris világ-rend vége az azt követõ konfliktusokra? Akét diskurzus által a kérdésre adott válaszkorántsem evidens, hiszen a bipoláris világ-rend soha nem volt stabil rend, mint ahogy ajelenlegi sem kaotikus rend, és még kevésbévalamiféle gyõzelmes menetelés az értelmescivilizáció felé. A bipoláris világ megszûnésé-nek sokkal korlátozottabb a hatása, mintahogy állítják, azaz a posztbipoláris konflik-tusokat más fontos faktorok számbavételé-vel kell tanulmányozni, amelyek egyidejû-leg három szinten hatnak: a vesztfáliai állam-rendszer lezárulása; az állam szerepének vál-tozása; az erõszaknak az egyén általi szub-jektivizálása vagy privatizálása.

A második, ugyancsak kétféle diskur-zusra oszló megközelítést azok a szerzõkképviselik, akik azt állítják, hogy a megvál-tozott nemzetközi rendszer és az erõszakal-kalmazás hulláma között nincs kizárólagos

vagy szoros oksági összefüggés, azaz a kon-fliktualitás átalakuló formái olyan mikroszo-ciológiai változásokkal hozhatók kapcso-latba, amelyek nem annyira a bipoláris rendvégével, mint inkább az államok szerepé-nek és kapacitásának változásával, a „veszt-fáliai kor lezárulásával”, az erõszak szubjek-tivizálásával vagy privatizálásával függnekössze. Bertrand Badie, Marie-ClaudeSmouts, Didier Bigo, Philippe Braud, Wolf-Dieter Eberwein, Pierre Hassner, RichardLebow, Michel Wieviorka stb. úgy vélik,hogy az állam már nem képes betölteni afilozófiai hagyomány által ráruházott funk-ciókat, különösen a fizikai erõszak mono-póliumának az állam területén való fenntar-tásának funkcióját. Így tehát a vesztfáliai ál-lam egyetemessé tételének vagy globalizá-lásának lehetetlensége, a világ növekvõmértékû transznacionalizálódása, a territó-rium és az identitás viszonyának módosu-lása, az állam funkcióit átható társadalmiváltozások, a szolidaritásnak és a kirekesz-tésnek az államhatárokon gyakran átcsapódinamikái állnak az újfajta erõszakformákmegnyilvánulásainak forrásánál.

Ezek a szerzõk azt is megállapítják, hogya konfliktusok átalakulása húsz, harmincvagy ötven éve tart, de mivel zavarták abipoláris stabilitás reprezentálását, koráb-ban nem beszéltek sokat róluk, vagy nemvettek tudomást a létezésükrõl. Ha megfi-gyeljük a társadalmi konfliktusok gyakorlatikihordásában bekövetkezett változásokat,akkor a hetvenes években látunk kiugróperiódust. Akkor a fegyveres harc útját vá-lasztó nem etatikus szereplõk bõvítettékaz akcióformák repertoárját, felhasználva akonfliktusok mediatizálásában rejlõ lehetõ-ségeket, az erõszak delokalizálásának mód-szerét és a harmadik fél bevonását a sajáttársadalmaikban kialakult konfliktusokba.Az átalakulás gyökerei tehát messze nyúl-nak, és kevés közük van a bipoláris világvégéhez.

807

3. A vesztfáliai rendszer lezárulásaés a posztinternacionális világ

Ha a rendezetlenség és a káosz fentebb tár-gyalt diskurzusa a jövõvel kapcsolatos apo-kaliptikus víziókban csapódik le, ez feltehe-tõleg azért van, mert a realizmus hagyomá-nyához hû szerzõik képtelenek a vesztfáliaiállam fogalmi hálójából (szuverenitás, terüle-tiség elve, biztonság) kilépni. A francia szoci-ológus, Pierre Bourdieu néhány éve megje-lent könyvében (Raisons pratiques: sur lathéorie de l’action, le Seuil, Paris, 1994) aztírja, hogy az állam lényege megváltozott, éstalán, ha nem ragaszkodnánk az állam idõtlenesszenciájához, ha emlékeztetnénk társadal-milag–történetileg konstruált jellegére, hamegpróbálnánk gondolkodni rajta, ahelyett,hogy hagynánk, hogy gondolkodásunkatesszenciája határozza meg, akkor kikerülhet-nénk az érvelésnek ama körforgásából,amely a változásokon keresztül is az államállandóságát igazolja. Majd hozzáteszi: a bi-poláris világ vége után a tét az állam történetimodelljének kimerülése és a posztinterna-cionális világban való elhelyezõdése.

Így tehát éppen annak dekonstruálásá-hoz kell eljutnunk, amit Rob Walker „a szuve-renitás karteziánus koordinátáinak” nevez,de csak akkor járunk sikerrel, ha a posztbipo-láris vagy posztinternacionális világban akonfliktusokat, az állam és a társadalmi kap-csolatok átalakulását úgy tudjuk konceptuali-zálni, hogy egyszerre adunk számot a transz-nacionális áramlások által elõidézett globálistársadalmi átalakulások tapasztalatairól, ésmegszabadulunk azoktól a fogalmi béklyók-tól, amelyek falait a „belsõ” és „külsõ”, a társa-dalom és állam, a fizikai és nyelvi erõszak, atények és a reprezentációk közötti termé-szetesnek tartott különbségek hoztak létreés tartanak fenn.

Mit is kell tehát dekonstruálni? Amikor az1648-as vesztfáliai szerzõdésekkel anemzetállam gyõzelemre jutott Európában

– olvashatjuk Bertrand Badie és Marie-Claude Smouts közös könyvében (12) –, azállam saját képére formálva hozta létre anemzetközi rendszert, amely így szinte kizá-rólag nemzetállami rendszerré vált. Az etati-kus logika legfõbb attribútumai – a területi-ség, a szuverenitás és a biztonság elve – mégnapjainkban is a nemzetközi rendszer alap-elveit jelentik. A homogén területi rend álta-lánossá tétele részint a nemzetállami modellegyetemessé tételéhez, részint a tér jogsze-rûnek beállított, véges és intézményesítettfelosztásához vezetett. A szuverenitás elvea nemzetközi rendszerben egyrészt azt posz-tulálta, hogy a végsõ hatalom a nemzet államilényegiségében rejlik, másrészt pedig azt,hogy az állam a saját területén törvényesenbirtokolja a fizikai erõszak monopóliumát.Végül, a biztonság elve azzal a következ-ménnyel járt, hogy az alattvalói, majd állam-polgári biztonsági szükségletek kielégítéseérdekében kiformált elvnek megfelelõen azállam – saját biztonságának maximalizálásacéljából – szükségszerûen és legitim módoncselekszik a nemzetközi színtéren, amitegyébként egykor az elsõ számú nemzetiérdeknek tekintettek. A nemzetközi színtérleszûkítése az európai és észak-amerikaitérségre azzal az illúzióval járt, hogy az államotegy – ténylegesen soha nem létezett – uni-verzális képzõdménynek fogták fel. Mint-hogy a globalizáció hatásai, a transznacionálisszereplõk áramlása, az interdependens vi-szonyok megsokasodása következtében ezaz illúzió elveszett, az államnak jelenleg szá-mos, önmagát gyengítõ válsággal és kihívás-sal kell szembenéznie, nevezetesen azokkalaz aktorokkal – multinacionális vállalatok,egyházak, transznacionális nyomáscsopor-tok, illegális bevándorlók, egyének stb. –,amelyek egyre több erõforrást halmoznakfel a maguk javára.

Mindazonáltal – minden látszat és azállam centralitásának realista paradigmájaellenére – az államok soha nem voltak a

Csizmadia Sándor • Konfliktusok és interpolációk…

Magyar Tudomány • 2002/6

808

nemzetközi kapcsolatok kizárólagos sze-replõi, nem az egyetlen szereplõk (voltak),amelyek konfliktusban állnak (álltak) anemzetközi színtéren. Ez a helyzet tehátnem a bipoláris világ végének a következ-ménye, miként azt sok szerzõ állítja, hanemmár a 18. század végétõl, azaz nem egé-szen száz évvel a vesztfáliai államrendszerkialakulása után megmutatkozott. A „geril-lamozgalmak” például már a napóleonikorszaktól nemzetközi elágazású konflik-tusok hordozói voltak, és támogató háló-zatok, területen kívüli „szentélyek”, hátsóbázisok álltak mögöttük az egész világon.Képviselõi adót szedtek a lakosságtól, hogylegyen mibõl fegyverkezniük, és ha kellett,banditákkal is társultak. A mikroaktoroktransznacionalitása és megsokasodása tehátnem a 20. század végének jelensége. Anemzeti és a laikus eszme vagy a forradalmieszme nevében vívott nemzetközi harcoktovábbi példák erre. A nacionalizmus esz-méje transznacionálisan terjedt, és nemcsakállamok léptek harcba egymással, hanemtársadalmak is. A 18. században még nemlétezett a politikai folyamatoknak a nem-zetállami küzdõtér szerinti hatalmi diffe-renciálódása. Az állam intézményesülési fo-lyamata, valamint határõrizeti kapacitásá-nak éppúgy, mint az általa biztosított belsõbékének a megszilárdulása valójában csaka 19. században fejezõdött be. RaimondoCatanzarónak az olaszországi maffiákat ésa maffiakutatásokat elemzõ tanulmánya(Cosche-Cosa nostra, les structures organisa-tionnelles de la structure de la criminalitémafieuse en Sicile, Cultures et conflits, 3,1991. õsz) arról tanúskodik, hogy ezen idõ-szak elõtt a kormányzók még gyakran ha-boztak ellenõrizni a nem állami erõszakformáit, céljuk nem valamiféle totális ellen-õrzés megteremtése volt (egyes illegáliscselekedetek eltûrése, regionális partikula-rizmusok, maffiák létezése a központi hata-lom áldásával stb.). A 19. században a nacio-

nalizmusok színrelépése és az állampol-gáriság intézményének kialakulása nagyszerepet játszott az identitások homogeni-zálásában és a nemzeti identitások javáratörténõ hierarchizálásában, miközbenelmélyítették, s olyan értelemmel ruháztákfel az államhatárokkal jelzett különbsége-ket, amellyel korábban nem bírtak, s ame-lyet ma újra elveszítenek. A 20. század meg-mutatta az állam részérõl megnyilvánulótotalitárius ellenõrzés szándékát és azt ahiedelmet, hogy tudniillik lehet egy egésznépet megfigyelni, ellenõrizni, sõt átnevel-ni. E törekvés áldozatai számosak voltak,de a totalitárius rendszerek mégiscsak elbuk-tak. Így mindent összevetve, a háború államáltali monopolizálásának, éppúgy, mint atársadalom feletti totális ellenõrzésébe vetetthitének a korszaka egy hosszan tartózárójelnek tekinthetõ. Ha az „új középkor”fogalmának van értelme, akkor éppen ab-ban van, hogy kiemeli a szereplõk plurali-tását, az önazonossági határvonalak egy-másba fonódását és a lehetséges kötelékekközötti versengéseket. A középkor tehátnem szükségképpen Dark Age, nem feltét-lenül a civilizáció hanyatlásának szinonímája.Ha a „posztmodern” illeszkedik a „premo-dern”-nel, az nem feltétlenül visszalépéstvagy decivilizálódást jelent, még akkor sem,ha napjainkban tényleg megütközést keltheta kegyetlenség és az erõszak burjánzása.

Való igaz, hogy a Sierra Leonéban, Libériá-ban, Ruandában, Jugoszláviában, Zairében,Afgánisztánban folyó harcok – hogy csaknéhány példát említsünk – több vonatko-zásban is inkább a konfliktusok premodernformáit idézik, és arra a kérdésfeltevésreösztönöznek, hogy kimerült-e a hadviselésclausewitzi modellje? Vajon az emberiségegy része visszatér-e a vesztfáliai korszakelõtti zsoldos- és magánháborúkhoz? Vajona szereplõk szétforgácsolódása következ-tében a duális polarizálódás végének va-gyunk a tanúi? Lehet, hogy a posztvesztfáliai

809

világ polgárháborúi a csúcstechnológiákatés a barbárságot ötvözik?

Röviden szólva: tény, hogy változnak afegyveres konfliktusok morfológiai jellem-zõi. A helyi konfliktusok valójában nagyongyakran már nem helyi konfliktusok. Azegyének közötti szolidaritás különbözõformái erõsödnek. Terület és identitás márnem feltétlenül kapcsolódik egymáshoz. Afelebarátot már nem feltétlenül a saját kö-zösség jelenti. Az identitások szubjektivi-zálódása új viszonyt teremt a felebaráttal ésaz erõszakkal.

4. Az identitások szubjektivizálódásaés az erõszak privatizációja

Michel Wieviorka és kutatócsoportja 1998-ban Új erõszak-paradigma? címmel közöltegy sor tanulmányt (13), amelyek éppenaz identitások és az erõszak e lényegbe vágóviszonyára helyezik a hangsúlyt. A Japánra,Iránra, Palesztinára, Szomáliára, Oroszor-szágra, Írországra és Brazíliára kiterjedtvizsgálatok célja annak differenciált és ár-nyalt kimutatása, hogy hogyan strukturáljákát ezekben az országokban vagy területe-ken a különféle, s mindenekelõtt a hiper-modernitáshoz kapcsolódó identitások azerõszakhoz való viszonyt. A modernitás vál-ságából kiindulva messzebb jutnak magya-rázataikban, mint a nemzetközi keretekmegváltozásával és a vesztfáliai rendszerlezárulásával érvelõ megközelítések.Wieviorka leszögezi, hogy a modernitásválsága olyan természetû, hogy a bipoláriskorszak szisztémikus konfliktusai nemjátszanak már strukturáló szerepet, ám ezzelaz állítással lényegében kizárja a politikastrukturáló szerepére vonatkozó magyará-zatokat is, és az erõszak jelenlegi burjánzá-sának infrapolitikai és metapolitikai okokattulajdonít, kiemelve, hogy bizonyos szerep-lõk nem képesek strukturálni saját gyakor-latukat egy többnyire konfliktusos érint-kezési viszonyban. Az erõszak alkalmazása

tehát az önmaga vagy a másik által megta-gadott, rangjától megfosztott szubjektivitás-ra, vagy vallási, ideológiai, etikai elvek nemátruházható jelentésére vezethetõ vissza.

Szerintünk azonban az identitások szub-jektivizálódása és a szolidaritásformák át-alakulása esetenként mégiscsak kapcsoló-dik a területiség elvének és a politikumnaka problémájához. Az identitások szubjek-tivizálódása nem csak infrapolitikai prob-léma: kapcsolatban áll a halál lidércnyomá-sával és tagadásával, ami a neoliberálisnakés fogyasztóinak nevezett posztmodern koregyik jellegzetessége. Kapcsolatban áll to-vábbá az erõszak privatizálásával, ami kizárja,hogy nagy harcos szervezetekrõl beszéljünk,ahogy erre Françoise Héritier is felhívja afigyelmet az erõszakról írott munkájában (Dela violence, Odile Jacob, Paris, 1995). DidierBigo a Huntingtonnal kapcsolatban máridézett tanulmányában megpróbálta megfe-leltetni egymásnak az identitás szubjektivi-zálódásának és a politikai territorialitásnak atémáit, kiemelve az erõszak kapillarizációját,a területek transznacionalitását és virtuáliskontiguitását, a szereplõk sokaságát és vi-szonylagos rejtettségét, az átalakuló „szom-szédsági” kapcsolatokat és a hálózatok mû-ködését, amelyek megváltoztatják a konflik-tus tétjeit, amelyben az elismertetéséért fo-lyó harc különféleképpen artikulálódik aterülethez való viszonyban.

Nem vitás, a kutatásokat e területekentovább kell folytatni, de talán néhány követ-keztetés már levonható az erõviszonyokszubjektivizálódásának, valamint a hatalmiés engedelmességi viszonyok mikrofizik-jának összekapcsolódásából, ami a veszt-fáliai rendszer lezárulásából következik.

Az aktorok sokféleségébõl adódó egyikilyen következtetés az, hogy nagy számbanvannak a világon olyan, különbözõ kapaci-tásokkal rendelkezõ szereplõk, amelyekvalamiféle látszólagos egyenlõség alapjánszimbolikus eszközökkel és a médiumok

Csizmadia Sándor • Konfliktusok és interpolációk…

Magyar Tudomány • 2002/6

810

felhasználásával harcolnak különféle kor-mányok ellen, s fellépésük különös – azállamoknak területszerzés nélküli delegiti-málását célzó – sajátossággal ruházzák fel akonfrontáció elvét. Ebben az esetben tehátolyan szereplõkrõl van szó, akik mint „szu-verenitás nélküli” szereplõk az államokatalapelveikben támadják, elvitatva tõlük azta jogot, hogy õk legyenek a legitim hatalomvagy a legitim erõszak egyedüli forrásai azállam területén. Ám ezért gyakran úgy kelleljárniuk, hogy megõrizzék illegalitásukat,hogy létezésük csaknem észrevétlen ma-radjon, hogy ne fosszák meg õket gyökere-iktõl, vagy ne irtsák ki õket gyökerestül.Nem mindig céljuk a területszerzés vagy ahatalomra jutás, inkább némi zavarkeltésre,tárgyalások kikényszerítésére törekszenek;kevésbé a birtoklás, mint az elismertetésmozgatja õket. A politikum szimbolikus di-menzióiban fejezik magukat, s az erõszakés a politika viszonyát nem úgy értelmezik,mint a kormányzatok. Ennélfogva ezekneka nem kormányzati szereplõknek a konflik-tusok tétjeire vonatkozó felfogását nem ele-mezhetjük a centrálisnak mondott etatikusszereplõk szociális vagy stratégiai felfogá-sának függvényében. Az ilyen szereplõkcselekvési logikái különfélék, és nem feltét-lenül fuzionálnak a fizikai megsemmisítésaktusában. Az erõszakot tehát erõszakfor-mákra kell lebontani – ahogyan példáulDaniel Pécaut a kolumbiai erõszakhullámés a politika összefüggéseit elemzõ írásaibankifejti (ld. pl. Violence et politique, quatreéléments de la réflexion à propos de laColombie, Cultures et politiques, 1994.tavasz-nyár) –, és mindegyiket minden aprórészletre kiterjedõen kell megvizsgálni. Haígy nézzük, akkor a terület kérdése néhavalóban másodlagossá válik az ilyen szerep-lõk szemében, és mindenekelõtt az elis-mertetéséért folyó harcuk határozza meg akonfliktus tétjét. A világon mindenütt, a nyu-gati demokráciákban is tapasztalható legi-

timitási válság kétségtelenül arra figyelmez-tet bennünket, hogy az erõszak fölött a „ki-nek tartozunk engedelmességgel?” kérdéselebeg. Ezt a kérdést tette fel már a 16. század-ban La Boétie francia író az önként vállaltszolgaságról szóló értekezésében, vagy a 18.században David Hume skót filozófus azemberi természetrõl írott értekezésében.

A másik következtetés az, hogy a sok-féle szereplõ nem bipolarizálható tenden-ciaszerûen két szövetséges csoportra. Nap-jainkban – de tulajdonképpen már a hetve-nes évek óta – megfigyelhetõ, hogy a nemkormányzati szereplõk közötti konkurenciaesetenként fontosabb lehet az erõszakoscselekvési formáik megértése szempont-jából, mint az adott kormányhoz vagy ál-lamhoz való viszonyuk. Az ilyen szereplõkritkán kötnek szövetséget, mindennaposköztük egy általuk fontosnak tartott objek-tum birtoklásáért folyatott küzdelem, amelyesetenként csupán néhány helyszínre korlá-tozódik (egy városnegyed, néha csak egylerobbant „squat” egy metropolisban stb.).Ebben egy olyan probléma gyökerei rejle-nek, amely nem teszi lehetõvé, hogy duálispolarizációról beszéljünk. Az ilyen korláto-zott célkitûzésekhez képest a központi ha-talom megszerzéséért folytatott küzdelemestenként lehet teljesen mellékes, még ak-kor is, ha az alkalmazott beszédmódok néhaennek éppen az ellenkezõjét tanúsítják.Ezek a csoportok egyszerûen csak létezni,harcos csoportként túlélni akarnak: olyancélkitûzések ezek, amelyek valóban fonto-sabbak a hatalom meghódításánál. A másmikroaktorok ellenében történõ fennma-radás érdekében még akkor is folytatják aharcot, ha egy ügy elveszett számukra vagyfeledésbe merült. A kormány ez esetbennem fontos, de facto az erõviszonyok mik-rofizikája jön létre, ami tehát kizárja a duálispolarizáció lehetõségét. Sõt, napjainkbanmind több konfliktus az ilyen típusú versen-gõ szereplõk hálózatai között robban ki.

811

Sokan közülük rendelkeznek a szigorúanvett területi-nemzeti-állami kereteketmeghaladó harci eszközökkel és erõforrá-sokkal, köszönhetõen a technológiai fejlõ-désnek, amely nagy hatást gyakorol a háló-zatban való cselekvés egyébként korábbanis létezett képességére. Egy lokális vagykisebbségi problematika gyakran kapcso-lódik a nemzeti területen kívül esõ terek-hez: gondoljuk csak a világban szétszórtanélõ, azonos országból vagy népbõl szárma-zó közösségekre, a diaszpórákra, az emigrá-cióban az eszmei azonosság alapján valókapcsolattartásokra, vagy azokra a szolidari-tásformákra, amelyek vallási közösségek-ben teremtõdnek meg. Egyes hálózatok(pl. a palesztin hálózatok) már a hetvenesévekben új elemekkel – repülõgép-eltérí-tés, túszejtés stb. – gazdagították az akciókskáláját. A diaszpórában élõ vagy a területibeágyazottságukat elveszített harci csopor-tok az államok szokásos katonai célkitûzé-seitõl leválasztott – egy vagy több, ellen-ségesnek tekintett állam ellenében, sajátszimbólumaikkal és delokalizációs straté-giákkal együttesen alkalmazott – erõszak-formákban láttak csupán esélyt arra, hogya maguk javára változtassák meg az erõvi-szonyokat. Ismeretes, hogy a hetvenesévekben Libanon volt az az ország, ahol apalesztinok transznacionális akcióformái-nak „lokális” mintáit – nyomásgyakorlás amédiára, harmadik ország kormányára, nemkormányzati szervezetekre stb. – iszlámfundamentalista, örmény, kurd, vagy éppennémet és olasz szélsõbaloldali csoportoktanulmányozhatták, majd lassanként teljesmértékben alkalmazták. Charles Tilly írta akilencvenes évek elején (Réclamer vivavoce, Cultures et conflits, 1992. tavasz),hogy a lokális, majd a „központi–nemzeti”szinten kifejtett akciókat egy harmadik ak-cióforma követte: az egész világra kiterjedõ,egyszerre delokalizált és transznacionálisakciók sora. Nem kétséges, hogy a transz-

nacionális akciók repertoárja a legjellem-zõbb jegye annak, amit e vonatkozásbanposztmodernitásnak nevezhetünk. Atransznacionális akciók repertoárjában egymeghatározott kormányzati rendszer, társa-dalmi formáció vagy civilizáció elutasítá-sának kifejezési formája vált elfogadottá.Tehát a politikum szubjektivizálásáról vanszó, amely egyes megnyilvánulási formái-ban „demilitarizálja” az erõszakot, azaz mel-lõzi annak tömegmozgósító és szervezettjellegét. Az erõszak alkalmazásában az ön-azonosság igénye, kis csoportok egyedi jel-legzetessége, egyéni szereplõk sajátosanmegfogalmazott kihívása fejezõdik ki.

A „tömegtelenített” konfliktusok sze-replõi (illegális szervezetek, milíciák, harcoskisebbségek, etnikumok frakciói) tehátfüggnek a belsõ politikai mechanizmusokstruktúráitól, amelyek megszabják az erõ-szak alkalmazását, és megakadályozzákõket abban, hogy valódi változásokat re-méljenek, annál is inkább, mert a nyolcva-nas évekre a nyugati eredetû forradalmieszmék teljesen kimerültek. Az iszlám világ-ban az átpolitizált vallás nem helyettesítõjea forradalmi eschatológiának, a mozgósítá-soknak ott egészen más az értelme.

A területi érdekeltségek fölött állótransznacionális politikai mechanizmusokaz érzelmek, a szolidaritások geográfiáját,nem pedig a szomszédsági geográfiát te-remtik meg, ahogyan errõl Xavier Bougarelaz állam és a közösségiség Bosznia-Her-cegovinában kimutatható összefüggéseitelemzõ tanulmánya is számot ad (Etat etcommunautarisme en Bosnie-Herzégo-vine, Cultures et conflits, 1994. tél). A kon-kurens hálózatok egybefonódhatnak, és aszomszéd hálózatok ellen harcolnak. A kö-zelségnek alapvetõen megváltozott ajelentése; a „közelben lévõre” már nem afizikai távolság, hanem az identitás, az elis-merés értelmében utal. A „másik” ellen aközelben harcolnak, meglehet, éppen a

Csizmadia Sándor • Konfliktusok és interpolációk…

Magyar Tudomány • 2002/6

812

szomszéd ellen, nem pedig a határokon túl,a külföldi, az idegen ellen. És megfordítva,akár a több ezer kilométerre található „kö-zelállóval” szövetkeznek a „közelben lé-võkkel”, a szomszédokkal szemben, akikannyira mások, „távoliak”, idegenek. Ez afolyamat, amelyet egy adott pillanatban„balkanizációnak” vagy „libanonizációnak”neveztek, egyike azoknak a folyamatok-nak, amelyek leginkább áthatják a konflik-tusok jelenlegi formáit, és amely átalakítjaa hajdani háborúk és polgárháborúk termé-szetrajzát. Nem mintha a polgárháborúk el-tûntek volna (pl. Afganisztán, Szudán, Indo-nézia, Nigéria), de még ezekrõl a polgárhá-borúkról is nehéz megállapítani, hogy binárislogika mentén polarizálnák-e a harcoló fe-leket. A polgárháborúk szereplõi a szövet-ségkötéseket mindinkább már a kezdetkezdetén elutasító és bizonyos autonómiamegõrzésére törekvõ csoportokra, frak-ciókra bomlanak (Libéria, Bosznia, Kurdisz-tán stb.). Ez magyarázza talán az egyes kon-fliktusokban megállapítható „elvadulást”,mivel a területi szomszédság elveszítettekorábbi értelmét. A „mi” és az ellenségnektekintett „õk” közötti megkülönböztetésmár nem feltétlenül területi alapokonmûködik. Számos ellenség van, de bármikorelismert ellenféllé, esetleg szövetségesséválhat az erõviszonyok függvényében. Ategnapi szövetségesek vagy neutrális cso-portok viszont bármelyik pillanatban ellen-ségnek nyilváníthatók, még akkor is, hanincsenek felfegyverkezve. (A boszniaiháború idején a bosnyákok és horvátokközötti kapcsolatok hullámzó alakulásamutatott példát ezekre az átalakulásokra).Bernard Lepetit (14) utal azokra a fokozat-beli változatokra, amelyek lehetõvé teszika szereplõknek, hogy különbözõ eszközö-ket használjanak az erõszak megválasztottformáinak megfelelõen, és óv attól a kísér-téstõl, hogy túl gyorsan belefoglaljuk az erõ-szak fogalmát az összefonódó konfliktusok

fogalmába. A fokozatbeli változatok elem-zése lehetõvé teszi, hogy megszokott per-spektíváink feladásával elõrébb jussunk azerõviszonyok mikro-fizikájának megérté-sében. Rob Walker (15) ez irányban folyókutatásai emlékeztetnek bennünket arra,hogy a tér nincs abszolút módon koordi-nálva, miként azt Euklidész, Newton vagyKant állította, lehet viszonylagos, ahogy aztLao Ce, Leibniz vagy Einstein tanította. Ko-rántsem mindig homogén és territorializált,lehatárolt és „országhatárokkal szabdalt”;lehet heterogén, polimorf, multidimenzio-nális, egymásba kapcsolódó és esetenkéntmég nem lehatárolt is. Az idõ sem szükség-képpen abszolút és lineáris, összehúzódá-soknak, felgyorsulásoknak, visszahatások-nak van kitéve. Minden mérték, tekintet,fokalizáció kérdése. Az államok tér-idõ ko-ordinátája nem feltétlenül azonos más sze-replõk tér–idõ koordinátájával. De hogyantérhetünk át az egyik koordinátáról a másik-ra, ha az általunk használt fogalmaknak –hatalom, racionalitás, szuverenitás, territó-rium, biztonság, határ – nem azonos a jelen-tése a kétféle koordinátarendszerben?

A berlini fal 1989. november 9-én bekövet-kezett megnyitásából keletkezett eufórikusélményünktõl 2001. szeptember 11-énegy pillanat alatt megfosztott bennünket aNew York-i Kereskedelmi Világszervezetikertornyai ledöntésének szinte kifejezhe-tetlenül borzalmas élménye. Ennek ellenéreállítjuk például a realista, neorealista és „kul-turalista” szerzõkkel ellentétben, hogy a bi-poláris világrend vége nem a „politikum kri-minalizációjába” vagy a „politikum felbomlá-sába” torkollott, hanem a politikumhoz valóviszony változik szerte a világon, amelynektermészetesen számtalan oka van. Befejezé-sül ezek közül pusztán hármat emelek ki:

a) A nemzetközi színtéren, vagy Zbig-niev Brzezinski könyvcímét idézve: a „nagy

813

sakktáblán” a szimbolikus hatalmi viszonyokátrendezõdése is zajlik. A sakkjátszmánaképpúgy részesei a déli féltekéhez tartozó,mint az északi féltekéhez tartozó országok,s tétje a nyugati normák egyetemessége, algalitás, az illegalitás, a legitimitás, az illegiti-mitás nyugati értelmezésének hegemóniája.

b) Az úgynevezett „Dél” országainaksokaságában, sokkal inkább, mint bármikor,erõszakkal és korrupcióval kísért eredetitõkefelhalmozás is folyik.

c) Az északi féltekén a politikai elitekés a korrupció viszonyának vitatása folya-matosan táptalajt ad a liberális demokráciátegyébként is megkérdõjelezõ radikális cso-portok és mozgalmak számára.

Ezeket a problémákat is vizsgálnunk kell,ha valóban meg akarjuk érteni az identitásokszubjektivizálódásának és az erõszak privati-zációjának egyre fajsúlyosabb megnyilvánu-lásait, hiszen a globális terrorizmus korszakaköszöntött ránk…

IRODALOM1. E munkák közül kiemelkedik a kanadai Charles-

Philippe David: La guerre et la Paix. Approchescontemporaines de la sécirité et de la stratégie.(Presses de Sciences Po, Paris, 2000.) címû,csaknem az aroni szintézis magasságába emelkedõmunkája és Jean-Pierre Derriennic: Les guerresciviles. (Presses de Sciences Po, Paris, 2001.) címûkönyve, amely a posztbipoláris világ számospolgárháborújának tapasztalatát elemzi ésrendszerezi.

A “valódi háborúk” problematikáját tárgyalja Jean-Louis Dufour francia ezredes: “Les vraies guerres”,La Manufacture, Grenoble, 1990.

2. Ld. Bigo, Didier: Nouveaux regards sur les conflits?in: Smouts, Marie-Claude (szerk.): Les nouvellesrelations internationales, Presses de Sciences Po,Paris, 1998., aki hasonló tematizálási elveket követ.

3. Ld. pl. Krauthammer, Charles: The UnipolarMoment. in: Lynn-Jones, Sean M. (szerk.): TheCold War and After, Prospects for Peace, MIT Press,Cambridge (Mass.), 1991.

4. David, Charles-Philippe (szerk.): La fin de la guerrefroide. Centre québecois de relations internatio-nales, FEDN, Paris, 1990.

5. Buzan, Barry: New Patterns of Global Security inthe Twenty-First Century, International Affairs,67 (3), 1991 július.

6. Ld. pl. Eberwein, Wolf-Dieter: The Future ofInternational Warfare, toward a Global SecurityCommunity?, International Political ScienceReview, 16(4), 1995 okt.

7. Katzenstein, Peter J.: The Culture of NationalSecurity, Norms and Identity in World Politics,

Columbia University Press, New York, 1996.8. Waltz, Kenneth: Man the State and War, Columbia

University Press, New York, 1995.9. Campbell, David: Writing Security, United States

Foreign Policy and the Politics of Identitiy,University of Minnesota Press, Minneapolis, 1992.Bigo, Didier: L’Europe de la sécurité intérieur:penser autrement la sécurité, in:Le Gloannec,Anne-Marie (szerk): Entre Union et nations,Presses de Sciences Po, Paris, 1998.

10. Minc, Alain: La vengeance des nations, Grasset,Paris, 1991. Minc, Alain: Penser l’après-guerrefroide, Trimestre du monde, 1994.

Barber, Benjamin R.: Djihad versus McWorld.Mondialisation et intégrisme contre la démocratie,Desclée de Brouwer, Paris, 1996.

11. Huntington, Samuel P.: The Clash of Civilizations?,Foreign Affairs, 1993 máj.-jún.

Huntington, Samuel: The Clash of Civilizations andthe Remaking of World Order. Magyarul: Acivilizációk összecsapása és a világrend átalaku-lása, Európa, 1999.

12. Badie, Bertrand–Smouts, Marie-Claude: Leretournement du monde. Magyarul: A visszájáraforduló világ. A nemzetközi színtér szociológiája.Aula, Budapest, 1998.

13. Wieviorka, Michel: Un nouveau paradigme dela violence?, Cultures et conflits, 1998 tavasz-nyár

14. Lepetit, Bernard (szerk.): Les formes del’expérience. Une autre histoire sociale, AlbinMichel, Paris, 1995.

15. Walker, Rob B. J.: Inside-Outside, InternationalRelations as Political Theory, CambridgeUniversity Press, Cambridge, 1993.

Kulcsszavak: posztbipoáris világrend, egy-pólusú stabilitás, a vesztfáliai államrend-szer felbomlása, szub- és infraetatikus há-borúk, transznacionális mikroaktorok, azidentitások szubjektivizálódása, az erõszakprivatizálása, a „szolidaritásformák geo-gráfiája”, új erõszak-paradigma, globálisterrorizmus

Csizmadia Sándor • Konfliktusok és interpolációk…

Magyar Tudomány • 2002/6

814

1. Néhány definíciós kérdés

Az identitást adott közösséghez való kötõ-désként fogom fel, amely közös jellemzõ-kön, értékeken, sorson, érdekeken alapul,és bizonyos azonosságot képvisel egy nép-csoporton belül. Az azonosulás tudatos vi-szony, valamilyen „ügy” vagy értékek irántielkötelezettség és odaadás, érzelmi kötõdésegy közösséghez. Az azonosság kapcsánolyan kérdéseket teszünk fel magunknak:Kik vagyunk?, Kik akarunk lenni? vagy Mitakarunk? A kérdések egyénre vagy társa-dalmi közösségekre egyaránt vonatkoztat-hatók.

Az azonosság sokdimenziós. Társadalmiszempontból kötõdhetünk kisebb helyivagy regionális közösségekhez vagy olyanszélesebb közösségekhez, mint a nemzetvagy Európa. „Identitás kialakulhat és újra-termelõdhet akárhány intézmény vagykulturális forgatókönyv körül, beleértve atársadalmi osztályt, az etnicitást, a fajt, anemet vagy a vallást. Ugyanúgy a helyi ésa globális ellentéte sem hagyható ki ebbõl.”(Barrie Axford, 1995. 164. o.) Hozzátehetjük,az identitás változhat az életkorral, a szak-képzettséggel vagy a társadalmi helyzettel.Az identitásnak egyaránt lehetnek történel-mi, hagyományos, társadalmi, gazdasági éskulturális vonatkozásai. E helyen az európaiidentitásra koncentrálunk, miközben a nem-zeti, etnikai és globális identitást egyaránttárgyaljuk.

„Az embernek ugyan sokféle identitásalehetséges – az önazonosság köthetõ egy

foglalkozáshoz, városhoz, adott vallási vagykulturális közösséghez stb. – de ezek közöttmégis kialakul valamiféle hierarchia. Anemzetállamok kialakulása óta a nemzetiönazonosság volt az identitáspolitikák szer-vezõ közepe.” (Bayer, Friedrich Ebert Stift-ung, 1999. 33. o.)

A kapcsolódó irodalom nagy részében anemzeti identitást tekintik a legfontosabbtársadalmi azonosságnak. Nem csoda, hogya francia forradalom után a nemzeti államot,mint legfontosabb politikai közösséget kezel-ték. Hozzá kell tenni, hogy legtöbbször tisztanemzeti államban gondolkodtak. Ezért azeurópai társadalomtudósok többnyire anemzeti identitást állították figyelmük köz-pontjába. Anthony D. Smith szerint a nem-zeti identitásnak a következõ kritériumokatkell teljesíteni: „Közös történelmi terület, kö-zös mítoszok és történelmi emlékezet, kö-zös tömegkultúra, valamint közös gazda-ság, jogok és kötelezettségek, amelyek min-den egyénre kiterjednek.” (Smith, A. D., 1991.14. o.) A nemzeti identitás tehát komplexkategória, amely kapcsolódik a kultúrához,a tradíciókhoz, sõt a területhez, és jogi gazda-sági aspektusai is vannak.

A nemzeti identitás az állampolgársággalintézményesül. Az állampolgárság egy ál-lammal szembeni formális viszony, amelybizonyos védelmet és gondoskodást jelent,az állampolgárnak alapvetõ emberi és poli-tikai jogokat, a jólétet, a fogyasztást, az okta-tást, az egészséget és a környezetet illetõenpedig biztonságot nyújt. Vagyis érinti a tár-sadalmi élet valamennyi területét. Az állam-

GLOBALIZÁCIÓ – CIVILIZÁCIÓK – EURÓPAPalánkai Tibor

akadémikus, igazgató Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, EurópaiTanulmányi és Oktatási Központ

815

polgárság kötelezettségeket feltételez, a tör-vények betartását, adófizetést, valamint akatonai és egyéb közszolgálatok teljesítését.

Különbséget kell tenni a nemzeti és azetnikai identitások között. A nemzeti identi-tással szemben, ami erõsen politikai kate-gória, az etnikai azonosság túlnyomórésztkulturális, történelmi és vallási. Az etnikaiazonosság mérésére különbözõ objektív ésszubjektív paramétereket alkalmazhatunk.Mindenekelõtt „objektív indikátor az anyelv, amelyet otthon beszélnek, vagy azõsök etnikai azonosítása”. Természetesen„használhatunk szubjektív paramétereketis, egyszerû megkérdezéssel, milyen etnikaiazonosságúnak tekintik magukat.” (Offe,1995. 24. o.)

Az etnikai identitás legfontosabb té-nyezõje a nyelv. Mindenekelõtt az anya-nyelv, amelyen ismereteinket szerezzük akörnyezõ világról, amelyen gondolatainkatés érzéseinket pontosan képesek vagyunkközvetíteni, s amelyen álmodunk. A multi-etnikus társadalmak többnyire kétnyelvûek,a „második” nyelv az egymás közötti kom-munikáció célját szolgálja. Máskor a vallásitényezõk erõsebbek. A szerbek és a horvátokhasonló nyelvet beszélnek, inkább a vallásaz, ami megkülönbözteti õket. A romák szá-mos nyelven beszélnek (vallásilag is meg-osztottak), az õ esetükben a közös szárma-zás, és a kulturális tradíciók játszanak döntõszerepet.

A világ országainak túlnyomó többségemultietnikus társadalom, etnikailag homo-gén, „tiszta” ország gyakorlatilag nem létezik.Az ENSZ Egyetem tanulmánya szerint mint-egy 5000 olyan etnikai csoport él a világon,amely az önrendelkezés attribútumával ren-delkezik, s igényt tarthatna független államlétrehozására. (A különbözõ becslések, pl. aNational Geographic, 6 és 44 ezer nyelvmegkülönböztetésérõl szólnak, nagyrésztfüggõen attól, hogy adott „nyelvet” dialek-tusnak nyilvánítunk vagy sem.) A független

nemzeti államok száma jelenleg 200, így két-ségtelen, hogy a mai világ országai nem te-kinthetõk másnak, mint multietnikus társa-dalmaknak. Nincs tehát olyan etnikum,amely csak egyetlen országban élne. Követ-kezésképp az etnikai csoportok többségekisebbségben él, s még a legnagyobb népekközött sem igen lehetne olyant találni,amelynek kisebb-nagyobb csoportja valaholne lenne kisebbségi státuszban.

A konfliktusok leginkább abból származ-nak, hogy az országok többsége úgy tesz,mintha az adott területen belül homogénnemzeti államot képezne, sõt, sokszor azalkotmányuk is így rögzíti. A többségi etnikaicsoportok rendszerint fenntartják maguknaka nemzetalkotás kizárólagos jogát, miközbennyelvüket, kultúrájukat, és hõseiket az államszimbólumaiként, nélkülözhetetlen kellé-keiként abszolutizálják. A konfliktusok felol-dásának egyetlen járható útja, ha a többséginemzet elismeri a kisebbségeket mint állam-alkotó partnereket, s lemond fizikai vagy kul-turális asszimilálásukról.

Vitatott kérdés, hogy az identitás egyesrétegei, a különféle identitások hogyan vi-szonyulnak egymáshoz. Jose Miguel Salazarszerint a helyi, nemzeti vagy regionális iden-titások, mint ama bizonyos matrjoska babákilleszkednek, ahol a kisebb babák képviselika szûkebb közösségeket. (Salazar, JoseMiguel, 1998) Mások koncentrikus körökrõlbeszélnek, amelyek végül is hasonló logikátkövetnek. „Az identitások terén Európábantöbbszörös identitásoknak, az identitásokterén »koncentrikus köröknek« kell érvénye-sülnie: egymás mellett, egyenrangúanlétezõ európai, regionális, nemzeti/etnikaiés egyéb helyi kulturális csoportidentitások-nak.” (Rostoványi Zsolt, 1999. 71. o.) Ezeka megközelítések sokban megfelelnek a rea-litásoknak. Felmérések mutatják, hogy a kö-tõdések és elkötelezettségek erõteljeseb-bek és bensõségesebbek a kisebb közössé-gek irányában, míg a nagyobbak iránti érzel-

Palánkai Tibor • Globalizáció – civilizációk – Európa

Magyar Tudomány • 2002/6

816

mek gyengébbek, távolabbiak és elvontab-bak. Az emberek inkább érdeklõdnek az-iránt, mi történik a közvetlen szomszédsá-gukban, míg a nemzeti vagy globális kér-désekre csak akkor figyelnek, amikor azérdekeik forognak kockán.

Huntington szerint a civilizáció az „azo-nosulás legtágabb szintje”. (S. P. Hunting-ton, 1996. 43. o.) Szerinte az 1990-es évekelején 9 fõbb civilizáció volt a világon, ésegymáshoz való viszonyuk a világ fejlõdéseés a konfliktusok szempontjából a következõévtizedekben meghatározó lesz. „Mindenki-nek többféle identitása van, amelyek ver-senghetnek egymással, de erõsíthetik is egy-mást. Ezek rokonsági, foglalkozásbeli, kul-turális, intézményi, területi, mûveltségi,pártirányultságú, ideológiai és egyéb voná-sok. Az egyik dimenzióban tartozó azonos-ságok ütközhetnek a másik dimenzióbatartozókkal. Egy klasszikus példa szerint1914-ben a német munkásoknak választa-niuk kellett a nemzetközi proletariátushozfûzõdõ osztályazonosságuk és a németnemzethez és birodalomhoz kötõdõ nem-zeti azonosságtudatuk között. A mai világ-ban a kulturális azonosulás fontossága drá-mai mértékben növekszik a más dimenzió-ba tartozó azonosságtudatokhoz képest.”(1998. 201. o.) Majd így folytatja: „Az a tény,hogy az emberek az egész világon egyrenövekvõ mértékben kulturális határokmentén különböztetik meg önmagukat,magában rejti annak lehetõségét, hogy akulturális csoportok közti konfliktusok isegyre nagyobb fontosságot nyerjenek – acivilizáció a legtágabban értelmezett kultu-rális entitás, tehát a különbözõ civilizációkközötti konfliktusok a világpolitika közpon-ti tényezõjévé válnak.” (1998. 202. o.)

Mások megkérdõjelezik, sõt tagadják,hogy az identitások különbözõ rétegei kö-zött bizonyos statikus hierarchia lenne. Azidentitás rugalmas fogalom, nagyban függ ahelyzettõl és a kapcsolódó érdekektõl. Fel-

tételezhetõ, hogy a helyi választásokon pél-dául a helyi érdekek számítanak, de más le-het a helyzet akkor, ha valaki a nemzeti vagyaz európai parlamentre adja le a szavazatát.Ha létfontosságú érdekekrõl van szó, akkoraz utóbbiak jelentõsége nagyobb lehet. Aszurkolók hetente biztatják csapatukat, deéppen olyan vehemensen szurkolhatnak anemzeti csapatnak is, ha az például az EurópaBajnokságon játszik. Vagyis számos tényezõfüggvénye, hogy melyik identitás erõsebb.Az újabb kutatások ezt különösen alátá-masztják. Az Eurobarométer felmérései pél-dául azt mutatták, hogy az emberek egyfor-mán erõteljesen kötõdnek falujukhoz vagyvárosukhoz és országukhoz (86-89 száza-lék). Ugyanakkor több mint felük Európátszintén fontosnak ítélte.

Növekvõ mértékben kölcsönösen függõvilágunkban változni látszanak az összefüg-gések, és új közelítésekre van szükség. Má-sok szerint helyesebb az „identitások háló-járól” beszélni, korunk identitásai sokszínûsé-gének leírására magam is kifejezõbbnek tar-tom ezt. A helyi, nemzeti vagy európai iden-titások nem mint matrjoska babák, hanemmint a háló csomópontjai viszonyulnak egy-máshoz, amelyben az egyén rugalmasanváltoztathatja kötõdését az adott pontokhoz,s érdekeinek megfelelõen adhat más és máshangsúlyt azoknak. A tapasztalatok szerintmég olyan dimenzióban is, mint „az etnikaiazonosulások jelentõs mértékû ingatagsá-ga” (volatilitása), törékenysége a jellemzõ,ahogy az emberek „erõteljes ösztönzést,mind pozitívat, mind negatívat, tapasztal-nak, hogy színleljenek vagy takargassanak,átvegyenek vagy megtagadjanak bizonyosidentitást”. (Offe, 1995. 24. o.) Ezt a jelen-séget Közép- és Kelet-Európában az elmúltszáz évben jól ismerjük.

Az identitás dinamikus fogalom, ami idõ-vel változik és számos tényezõ függvénye.Hangsúlyozni kell, hogy az identitást alap-vetõen a társadalmi és gazdasági viszonyok

817

határozzák meg. „Az identitás egyik jellegze-tessége éppen az, hogy nem egyszer s min-denkorra adott dolog, hanem társadalmiváltozások befolyásolják alakulását. Nagytársadalmi átalakulások megrendítik azidentitás addig kialakult, érvényes formáit.Ilyenkor beszélünk identitásválságról, és újidentitás keresésérõl.” (Bayer, Friedrich EbertStiftung, 1999. 32. o.)

A társadalmi–gazdasági változásokat akommunikáció közvetíti. A kommunikációtkomplex és átfogó módon fogom fel. Mintközgazdász, nem szûkítem csak az eszmékés információk áramlására, hanem a javak, aszolgáltatások, a tõke és az emberek mozgá-sát is beleértem. A kommunikáció növekvõjólétet hozhat, és elõmozdíthatja a demokrá-ciát, a békét és a biztonságot. Az európai in-tegrációelméletekkel összhangban a na-gyobb piacokon a kereskedelem intenzí-vebbé válik, ez hatékonysági elõnyökkel jár,és nõ a jólét. Az információ nemcsak segíti ahatékonyságot, hanem értékeket is teremt,legyen szó politikaiakról vagy kulturálisról.Az információkhoz való könnyebb és jobbhozzájutás elõsegíti a demokráciát és az érde-kek hatékonyabb érvényesítését. Olcsóbbáteheti a demokratikus intézmények mûkö-dését, megkönnyítheti a közösségek közöttieszmecserét és jobb megértést, és javíthatjaa döntéshozások mechanizmusait. A kom-munikáció segítheti az átláthatóságot, a nyi-tottságot, s általában a demokratikus ellen-õrzést.

A kommunikáció formáinak, jellegénekés intenzitásának ezért fontos szerepe vanegy közösség identitásának alakításában.Különösen jellemzõ, hogy például a kom-munikáció milyen módon alakította a nem-zeti identitást az elmúlt idõszakokban. Anemzeti méretû kereskedelem létrehozta anemzeti piacokat. Az is közismert, hogy kü-lönösen az utóbbi évszázadokban a nemzetinyelvek és kultúrák kialakulásában az írástu-dásnak, a nyomtatott irodalom nagy arányú

növekedésének, a könyveknek, az újságok-nak és általában a közoktatásnak milyennagy szerepe volt. Utóbb, a folyamatban alig-ha lehetne túlbecsülni a rádió vagy a televíziószerepét. Általában az azonosulás folyamatá-ban az oktatás, a kultúra és média kiemelke-dõen fontos tényezõ volt.

Hangsúlyozni kell, hogy a kommuniká-ció önmagában semleges. Minden attól függ,milyen információkat közvetítünk, milyengazdasági, politikai és társadalmi feltételekközött áramlanak, milyen érdekeket szolgál-nak, és milyen következményekkel járnak.A kommunikáció önmagában nem befolyá-solja az adott társadalmi–gazdasági rendszeralapvetõ jellegét, bár bizonyos feltételekmellett hozzájárulhat annak megváltoztatá-sához. Tudjuk, hogy a gazdasági fejlõdésgyümölcsei korántsem egyenlõ mértékbenoszlanak meg, s a globalizáció és az informá-ciós technológiák terjedése nemcsak a haté-konyság javulásával, hanem a világ külön-bözõ régiói közti különbségek növekedé-sével jár. Az információs technológiákat dik-tatorikus rendszerek is felhasználhatják né-pük manipulálására, s azzal éppen a politikaiés ideológiai elnyomás hatékonyságát nö-velhetik. Huntington még szókimondóbb,amikor a kereskedelem és a béke közöttiviszonnyal kapcsolatos kételyeit kifejezi: „Akereskedelem és a kommunikáció nem te-remthet békét, s nem alakíthat ki közös ál-láspontot, ez egybecseng a társadalomku-tatók megfigyeléseivel.” (Samuel P. Hunt-ington, 1998. 96. o.)

Ilyen körülmények között az azonosu-lások lehetnek negatívak vagy pozitívak. Le-hetõségük a társadalmi–gazdasági rendsze-rek ellentmondásaiban gyökerezik, s attólfügg, hogy az adott folyamatok vagy fejlemé-nyek hogyan, milyen irányban és milyen kö-vetkezményekkel befolyásolják egyesegyének vagy társadalmi csoportok hely-zetét. A kommunikáció ilyen szempontbólfelfedheti e következményeket, és bizonyos

Palánkai Tibor • Globalizáció – civilizációk – Európa

Magyar Tudomány • 2002/6

818

irányokban manipulálhatja a véleményeketvagy akár az érdekeket. Ez konfliktusokhozvezethet az identitások különbözõ dimen-ziói között: bizonyos identitásokat mint anti-téziseket lehet megfogalmazni másokkalszemben (nemzeti és/vagy globális). A kö-rülményeknek fontos szerepe van. A nem-zeti vagy etnikai identitások így válhatnakszûk látókörû, imperialisztikus és agresszívnacionalizmusokká, vagy éppen kifejezõd-hetnek nyílt, kooperatív és „egészséges”nemzeti érzésekben, amelyek összhangbanlehetnek a globális gondolkodással (ez lennekívánatos napjainkban).

2. Az új információs társadalomés az identitás

Az új információs társadalom a társadalmiidentitás drámai minõségi változását hozza.Az új technológiák – különösen pedig a szá-mítástechnika és a telekommunikáció – lát-ványos fejlõdése megsokszorozza a terme-lékenységet és hatékonyságot, növeli a jó-létet és a fogyasztást, valamint a szórakozásraés kikapcsolódásra fordítható idõt. FrancisFukuyama szerint a különbözõ kultúrákalapvetõ társadalmi és gazdasági változá-sokon mentek át. A liberális demokrácia és apiacgazdaság bõvülésének vagyunk szem-tanúi. Bár Fukuyama nézeteit sokan vitatják,tagadhatatlan, hogy forradalmi változásokmentek végbe a gazdaságban, az oktatásban,a kultúrában és az emberi élet szinte mindenterületén. Az olyan új jelenségek, mint pél-dául az internet, sokak szerint minõségi vál-tozást hoznak. Hozzájárulhatnak a háborúkmegelõzéséhez, a környezetszennyezésvisszaszorításához, valamint az egyenlõtlen-ség bizonyos formáinak leküzdéséhez.Egyesek már a „számítógép segítségével lét-rehozott békérõl” beszélnek (Michael Der-touzos).

A kommunikációs és információs robba-nás a társadalmi identitások új dimenzióithozza létre, kiszélesíti annak közösségi

formáit. „A poszttradicionális korszakbanegyre több identitásforma lesz választha-tóvá”. (Bayer, Friedrich Ebert Stiftung, 1999.33. o.) Különösen érvényes ez az európaiés a globális identitásra, hiszen napjainkkommunikációs forradalma ezekben adimenziókban látványos áttörést hozott. Aglobális munkamegosztás számottevõennövelte az információk és az ismeretek áram-lását. A globális verseny kreatív és képzettmunkaerõ által végzett tudásalapú tevé-kenységeknek kedvez, ami az emberi tõkeminõségének nagyfokú javulásához vezet-het. E versenyben a képzés és az oktatásstratégiai fontosságú ágazattá lépett elõ, s eznemcsak a munka minõségét, hanem azéletminõséget is javítja. A multimédiás ter-mékek hozzáférhetõsége és elérhetõségesoha nem látott lehetõségeket nyitott mega tanulás és a szórakozás területén. A nö-vekvõ együttmûködés és kölcsönös függéseredményeképpen joggal beszélhetünk azemberiség fokozódó globális azonosulásá-ról. Ez az azonosulás etnikai, vallási és politikaialapon is elképzelhetõ.

Az új technológiák és a kommunikációúj formái a tényleges világméretû gazdaságiintegrációt is elõmozdíthatják. Mérsékelhetika különbségeket, sõt talán a fejlett és a fejlõ-dõ országok között húzódó szakadékot isáthidalhatják. „Ha tényleg létezik majd vagymegerõsödik a globális világ pozitív forgató-könyve, az nem egyébbel lesz azonos, mintazzal, hogy az információs társadalom leg-alább közelíti vagy egyesíti az elsõ és a má-sodik világot. Szeretném élesen megfogal-mazni, hogy mai tudásunk szerint csakaz információs társadalom integrálhatja amásodik világot az elsõ, fejlett világba.”(Varga Csaba, 1999. 17. o.)

Másrészt, az új technológiák a helyi, et-nikai, nemzeti, regionális és globális iden-titást egyaránt elmélyítik és erõsítik. A forra-dalmi változások ellenére nincs okunk felté-telezni, hogy a korábbi tendenciák módosul-

819

tak volna. A multimédia és az „információsipar” az autentikus helyi és etnikai kultúrákpropagálásának, a hagyományos nemzeti ésetnikai kulturális értékek és örökség megõr-zésének ugyanúgy eszköze lehet, mint akulturális globalizációnak. Ez kulturális kihí-vás, de egyben nagy lehetõség is. Erõsíti akülönbözõ nemzetek közötti globális meg-értést, ugyanakkor a kulturális identitás, anyelvi és kulturális sokféleség megõrzésé-hez is hozzájárul. A helyi értékek és esemé-nyek propagálásának jobb lehetõségei nö-velik a kulturális sokszínûséggel kapcsolatostudatosságot, javítják a helyi közösségek ér-dekérvényesítõ képességét, és fejlesztik aturizmust.

A telekommunikáció és az utazás forra-dalmi változásainak jelentõs következmé-nye a társadalmak és gazdasági rendszerekbizonyos fokú „deterritorializációja”. „Atransznacionális elektronikus kommuni-káció elszakad a terület meghatározottsá-gától, kiterjeszti és felbomlasztja az idõt ésa teret, s ezzel erodálja a területek bensõsé-ges partikularitását” (Axford, 1995. 212. o.)Ez azt jelenti, hogy a távolságnak és a terület-nek a nemzeti identitás alakításában betöl-tött szerepe csökken. A helyi közösségekemberi viszonyait meghatározó fizikai közel-ség korlátlanul kiterjeszthetõ lett – a „globálisfalu” valósággá vált.

Az identitás fontos alkotóelemét és jelké-pét jelentõ nemzeti valuta is alapvetõenmegváltozott. A mûanyag hitelkártyák és azelektronikus vagy mesterséges pénz egyébformái is jelentõsen hozzájárultak ehhez afolyamathoz.

Természetesen az új információs techno-lógiák nem adnak automatikusan gyógyírt atársadalmi és gazdasági problémákra, fe-szültségekre. „Az információs társadalom-ba való átmenetet gyakorlatilag mindenkiünnepelte”, úgy vélték, hogy „ezek a válto-zások áldásosak mind a gazdaság, mind ademokrácia és a szabadság, mind általá-

ban a társadalom szempontjából. Kétség-telen, hogy az információs társadalomnakszámos kézenfekvõ áldása van, de vajonvalamennyi következménye szükségszerû-en ennyire pozitív-e?” (Fukuyama, 1999.16. o.)

Huntington a konfliktusokat a civilizációkközötti feszültségek dimenzióiba helyezi. „Amai világban a közlekedés és kommuniká-ció fejlõdése gyakoribb, intenzívebb, szisz-tematikusabb és jobban körülhatárolt köl-csönhatásokat eredményez különbözõ civi-lizációkhoz tartozó emberek között. Ennekeredményeként civilizációs azonosságtu-datuk egyre szembeszökõbb lesz. A fran-ciák, németek, belgák és hollandok egyreinkább európaiként gondolnak önmagukra.A közel-keleti muzulmánok azonosulnaka boszniaiakkal és a csecsenekkel, és az õpártjukra állnak. A Kelet-Ázsiában lakó kí-naiak az anyaország érdekeivel azonosít-ják sajátjukat. Az oroszok azonosulnak aszerbekkel, támogatják õket, mint más orto-dox nemzeteket. A civilizációs azonosság-tudat e szélesebb szintjei azt jelentik, hogykialakul a civilizációs különbségek mélyebbtudata; továbbá annak az igénye is, hogymegvédjük azt, ami megkülönböztet »min-ket« »tõlük«. Negyedszer, a különbözõ civili-zációkból származó csoportok és államokközötti konfliktusok okai általában nem újkeletûek: ezeket a népek, a terület, a gazda-ság, az erõforrások fölött való rendelkezésvágya hozza felszínre. No, és a relatív hata-lomé, azé a képességé, amellyel másokrakényszeríthetjük saját kultúránkat, intéz-ményeinket, miközben ezt õk is megten-nék, ha képesek lennének rá.” (S. Hunting-ton, 1998. 203–204. o.)

A feszültségek és konfliktusok a társa-dalmi–gazdasági rendszerekben gyökerez-nek, megoldásuk komplex lépéseket igé-nyel. Ami az internetet illeti, „az emberekabba a hibába esnek, hogy úgy vélik, a há-borúk azért törnek ki, mert a különbözõ

Palánkai Tibor • Globalizáció – civilizációk – Európa

Magyar Tudomány • 2002/6

820

népek nem értik meg egymást megfelelõen.Még ha így is volna, az internetet a konflik-tusok gerjesztésére is fel lehet használni. Agyûlöletbeszéd és az intolerancia burjánzika sötét sarkokban, ahol a kormányok csakkorlátozott mértékben képesek beavatkoz-ni. Bár az internet tagadhatatlanul segítia kommunikációt, nem vet véget a hábo-rúknak. Ha a világon mindenki rákapcso-lódik majd az internetre, akkor is lesz hábo-rú, környezetszennyezés és jogtalanság.Szerkentyûk jönnek-mennek, ám az em-beri természet makacsul ellenáll a változás-nak; a technopróféták jóslatai ellenére, azemberiség találmányokkal nem kúrálhatjaki magát a hibáiból. Az internet nem azelsõ vívmány, amelyet univerzális gyógy-szerként üdvözölnek – és minden bizony-nyal nem is az utolsó.” (The Economist,2000. augusztus 19. 9–10. o.)

Ahogy az új információs technológiákgyors és átfogó változást hoztak az azono-sulási folyamatban, úgy a negatív identifiká-ciók megerõsödéséhez is hozzájárultak. Azelmúlt évtizedek tapasztalatai megmutatták,hogy a globális identitás jóval ellentmondá-sosabb az azonosulás bármely más terüle-ténél. Lehet egyfelõl pozitív, másfelõl nega-tív, de a kettõ egyensúlya az egyén társa-dalmi, gazdasági, kulturális és politikai hely-zetének függvénye. „Hogy mit gondolnakróla az emberek, az nagyrészt azon múlik,hol élnek és mennyit keresnek. Ám, amintarra valaki rámutatott, a globalizáció »élõvalóság, nem pedig választás kérdése«. Azemberi lények azóta szövögetnek kereske-delmi és kulturális kapcsolatokat, amiótaaz elsõ tevekaraván útra kelt. A 19. század-ban a postaszolgálat, az újságok, a transz-kontinentális vasutak és a nagy gõzhajókmegjelenése alapvetõ változásokat hozott.A telegráf, a telefon, a rádió és a televíziószorosabbra húzta és megbonyolította azegyének és a szélesebb világ közötti köte-léket. Napjainkban a számítógép, az inter-

net, a mobiltelefon, a kábeltévé és az ol-csóbb légi közlekedés felgyorsította és mégkomplikáltabbá tette ezeket a kapcsolatokat.”(National Geographic, 1999. aug. 12. o.)

Míg az új információs társadalom a sze-gényebbek számára is lehetõvé teszi a világ-méretû munkamegosztásban való részvételtés annak gyümölcseibõl való részesülést, anemzetközi tanulmányok rámutatnak, hogya folyamatok nem egyszerûen újratermelika nemzetközi egyenlõtlenségeket, hanemfokozzák õket. Az internet fõleg az északihemiszférában van jelen, s ez tovább növeliaz Észak és a Dél közötti különbséget. „Akülönbözõ percepciók között vannak olya-nok, amelyek pozitívan fogják fel a ‘globálislétállapotot’, például az ‘egyesült világ’ esz-méjét hirdetõ csoportok ideológiái, de van-nak olyanok is, amelyek negatívan közelíte-nek hozzá, például a különféle ‘fundamen-talista’ vagy lokális reakciók.” (Barrie Axford,1995. 27–28. o.)

Nem meglepõ, hogy a globalizációt sokországban és számosan a hagyományos kul-túrák elleni támadásnak, kihívásnak tartják.„Sokan emiatt a társadalmi polarizálódást,saját helyzetük romlását eleve a moderni-zációnak, a nyugati értékrend begyûrû-zésének tulajdonítják. A társadalmi–gaz-dasági és politikai marginalizáció szintetermészetes táptalajként szolgál a tradicio-nalizmus, a hagyományos közösségi jellegûtársadalmi struktúrák továbbélése és a tra-dicionalizmuson alapuló eszme- és ideoló-giai áramlatok térhódítása számára. Azok-nak a széles néptömegeknek, akik minden-napi létüket, alapvetõ megélhetõségüket ér-zik veszélyeztetve – s ezért elsõsorban amodernizációt, s közvetve vagy közvetlenüla Nyugatot teszik felelõssé – a tradicionálisközösségi szolidaritás, a rokonsági kapcso-latok nemcsak identitástudatot, hovatarto-zás-érzetet biztosíthatnak, hanem sokszorlétfenntartásuk kizárólagos forrásaként isszolgálnak.” (Rostoványi, 1998. 275. o.) A

821

válaszuk lehet éppenséggel terrorizmus ésfundamentalizmus, s csak az „eszmékkommunikációjának” módján és tartalmánmúlik, hogy mit választanak.

3. Az európai identitásról

Az elmúlt évtizedekben az európai integrá-ció jelentõs fejlõdésének lehettünk tanúi. AzEK/EU országok között a kereskedelem rob-banásszerûen bõvült, különösen az 1970-esévektõl felgyorsult a vállalati és tõkekapcso-latok növekedése, s a nemzetközi munka-megosztás elõnyeit fokozott mértékbenhasználták ki. A Kontinensen több milliósmunkaerõ áramlott Délrõl északi irányba, s aturizmus soha nem látott méreteket öltött.Az európai országok közötti munkameg-osztás mind intenzitásában, mind komplexi-tásában a korábbinál minõségileg magasabbszintre fejlõdött, valójában ezt nevezzük in-tegrációnak.

Az európai integráció vagy kommuniká-ció hatalmas elõnyökkel járt. Hozzájárult agazdasági növekedéshez, a modernizáció-hoz, a foglalkoztatási lehetõségek javulásá-hoz, valamint a jólét növekedéséhez. Ezekfontos tényezõi voltak az európai identitáskialakulásának, pontosabban azt mondhat-juk, hogy mindezek alapján beszélhetünkeurópai identitás kialakulásáról. Korábban azidentitásháló erõs csomópontjaiként a nem-zeti vagy az etnikai identitást határoztukmeg. Most megkockáztathatjuk, hogy az eu-rópai identitás is ilyen csomóponttá válik.

Ezt támasztják alá egy közvéleményku-tatás adatai is, amelyet 1995-ben az Unió 15tagállamában az európaiak identitástudatárólvégeztek. Igaz, átlagban az Unió lakosságá-nak csak 5 %-a vallotta magát kizárólagosan„európainak”, de csupán 40 % volt azok ará-nya is, akik csak saját nemzetükkel azonosí-tották magukat. 52 % viszont úgy érezte,hogy egyaránt polgára Európának és a sajátnemzetének. Ez utóbbi arány Franciaországesetében elérte a 62 %-ot, míg Olaszország

esetében 67 % volt. Eközben az olaszoknakcsak 28 %-a, a franciáknak pedig 30 %-a érez-te magát kizárólag saját nemzetéhez tartozó-nak. A másik oldalon ez utóbbiak arányaFinnországban és Dániában 56 %, EgyesültKirályságban 57 %, Svédországban 64 % volt.(The European Union: what’s in it for me?Luxemburg. 1996. 7. o.)

A folyamat aligha következhetett volnabe az integráció jelentõs hozadékai nélkül.Az áruk, a tõke és a munkaerõ szabad mozgá-sa révén megvalósuló európai integrációalapvetõen megváltoztatta az emberek gon-dolkodását, közös értékeket, a problémákkalkapcsolatos közös megközelítéseket és meg-oldásokat hozott létre. Az integráció gazdasá-gi nyereségei nélkül az európai azonosulásjelenlegi szintje aligha jöhetett volna létre.

Az európai identitás megerõsödésébenigen nagy szerepük volt és van a nem gazda-sági tényezõknek. Európa közös demokrati-kus értékei, demokratikus intézményeinekfigyelemre méltó továbbépülése az elmúltévtizedekben a társadalmak, a polgárokszimpátiájával és egyetértésével találkozott,nagyban az õ követeléseik és törekvéseikeredménye. Európa érdemben és érezhe-tõen járult hozzá a biztonság növekedéséhez,s a német-francia megbékélést az európaiközvélemény nagy politikai eredménynektekintette.

Az Európai Unió olyan „ökoszociálispiacgazdasági modell” kiépítésére törek-szik, amely a hatékony gazdasági mûködésés globális versenyképesség mellett hang-súlyt helyez a társadalmi szolidaritásra és ahatékony szociálpolitikai rendszerek kiépí-tésére. A maastrichti szerzõdéssel (1992)elindult egy folyamat (Amszterdam, Nizza,Göteborg, Stockholm), amelyben olyan szo-ciálpolitikai elveket fogadtak el és kodifikál-tak, mint az EU felelõssége az aktív foglal-koztatáspolitikában, megfelelõ képzési lehe-tõségek az élethosszani tanulásra a tudás-alapú társadalomban, a társadalmi párbeszéd

Palánkai Tibor • Globalizáció – civilizációk – Európa

Magyar Tudomány • 2002/6

822

és partnerség szükségessége vagy a szociálisrendszerek (az egészségügy ill. a nyugdíj-rendszer) reformja. A környezet védelmeegyre nagyobb hangsúlyt kap, a politikákkidolgozóinak biztosítaniuk kell a környezetiszempontok érvényesülését. A fokozott szo-ciális biztonság és a tiszta környezet az eu-rópai polgárok jó közérzetének egyarántfontos tényezõi.

Az európai identitás gyengéje, hogyerõteljesek a negatív azonosulások. Ez rész-ben a nemzeti azonosság és szuverenitásféltése oldaláról érezhetõ, mind a politikában,mind a közvéleményben idõrõl-idõre fel-színre kerülnek a fenntartások (például a dánvagy az ír népszavazás eredményei). Más-részt az EU negatív üzeneteket is bõven köz-vetít polgárainak. Ilyenek a brüsszeli bizott-ság bürokratizmusával kapcsolatos kritikák,az intézményi reformok „demokrácia defi-citjei” vagy a közvélemény félelmei bizo-nyos stratégiai döntések következményeitõl.Nyugtalanító mozzanatok, hogy olyan nagyhorderejû, történelemi jelentõségû stratégiaiprogramok, mint az euró bevezetése vagyaz Unió keleti bõvülése gyakorlatilag nemélvezik az Unió polgárai többségének a tá-mogatását, sõt nem egy országban az ellen-zõk vannak többségben. Ezek elidegenítõtényezõk, s ellene hatnak az igazi és szilárdeurópai azonosulás kialakulásának.

Az utóbbi évtized új fejleménye az eu-rópai identitás fokozatos intézményesü-lése. Ilyen szempontból különösen fontosvolt az európai állampolgárságnak amaastrichti és az amszterdami szerzõdésbenvaló kodifikálása. Az állampolgárság és akapcsolódó jogok fontos forrásai a polgárokdemokratikus elkötelezettségének. Mivel azegyes intézmények és az általában vett poli-tikai rendszer legitimitása elsõsorban az ál-lampolgárok lojalitására és szolidaritásáraépül, az európai állampolgárság megterem-tése fontos lépés volt az integráció felé ve-zetõ úton. Az Európai Unió megalkotta az

európai identitás jelképeit is: a közös zászlót,himnuszt, ünnepeket, a hasonló útlevelet ésrendszámtáblát és végül, de nem utolsósor-ban a közös pénzt.

Az európai integráció és azonosulásmodell lehet a világ más régiói számára is.„Európa nem csupán földrajzi, hanem kul-turális (és ehhez kapcsolódóan politikai ésideológiai) fogalom, amely egyúttal szim-bolikus jelentéstartalmú: a modernség, afejlettség, pluralizmus és a szabadság szim-bóluma.” (Rostoványi Zsolt, 1999. 68. o.)Európáról sokan azt mondják, hogy egyete-mes értékek hordozója. Mások ellenben óva-tosságra intenek, szerintük tiszteletben kelltartani a kulturális és „civilizációs” különbsé-geket, ezért az európai értékeket (emberijogok) nem kell és nem szabad más orszá-gokra ráerõltetni.

4. A kibõvülés és európai identitás

Közép- és Kelet-Európa számára az 1989-90-es demokratikus forradalmak után nyil-vánvaló volt, hogy a több évtizedes periféri-kus szerepbõl való kitörés és a fejlett világ-hoz való felzárkózás egyetlen lehetségesútja a világgazdaságba való integráció (pon-tosabban: re-integráció). Történelmi és föld-rajzi okokból, valamint a kölcsönös politikaiés gazdasági érdekeknek megfelelõen ezenintegráció súlypontja csak Európa lehetett,azaz az euro–atlanti integrációba való bekap-csolódás útján kellett megvalósulnia. Egyér-telmû volt, hogy a modernizáció mellett azeurópai integráció az újonnan létrejött de-mokráciák biztonságának garanciája és kon-szolidációjának kulcsa.

A közép- és kelet-európai országok euró-pai azonosulása különösen erõteljesen jelentmeg. 1990 után nagy volt az Európa irántilelkesedés. Az újracsatlakozás népszerûszlogennek számított. Az EU a régió 10 orszá-gával kötött társulási megállapodást, és ezekaz államok többsége azt reméli, hogy 2004-tõl teljes jogú tagjává válhat az Európai Unió-

823

nak. A térség többi országa is erre a státuszratörekszik. A régió államai békét és prosperi-tást várnak az európai integrációtól, azt remé-lik, hogy hosszú távon növeli biztonságukat,garantálja demokratikus berendezkedésükstabilitását, és modernizációjuk révén segítkitörniük 500 éve fennálló periférikus hely-zetükbõl.

Gyakran hallani, hogy az európai identitáselsõsorban kulturális elemekre épül, sokanpedig a vallásos hagyományokra helyeznekhangsúlyt (keresztény Európa). Egyértelmûazonban, hogy a közép- és kelet-európaiakszámára az európai identitás több kulturálisazonosságnál, erõteljes gazdasági, politikaiés társadalmi vonatkozásai is vannak. Ez azazonosulás valószínûleg nem erõsebb, minta kontinens nyugati felén, ahol majd fél év-százados integrációs tapasztalat halmozódottfel, de nem is sokkal gyengébb. Ha az EUpolitikai integrációjának jövõjével kapcsola-tos vitákat nézzük, talán azt is mondhatjuk,erõsebb. A fõ különbség abban van, hogy aNyugat elkötelezettsége és kötõdése sokkalpragmatikusabb és gyakorlatibb, a közép-és kelet európai identifikáció idealisztiku-sabb, tele van illúziókkal és naiv várakozá-sokkal. „Általában véve azt mondhatjuk,hogy a kelet-európaiak nagyon jól tudják,mit akarnak, azonban anélkül, hogy pon-tosan tudnák, milyen is az, amit akarnak,és hogyan érhetik el. Az Európához valókötõdésük vagy visszatérésük ehelyett in-kább a háború elõtti idõszak emlékein, tör-ténelmi várakozásokon, féligazságokon ésrészleges információkon alapuló nosztalgi-kus vízió; hangos politikai program, amelynem épül kellõ mértékben a tényleges felté-telekre.” (Miszlivetz Ferenc, 1999. 119. o.)

A keleti kibõvülések az Európai Unió bel-sõ heterogenitását nagyban növelik. Az EUátlagtól a jelenlegi, mintegy 30 %-os átlagosfejlettségi különbségek (pozitív vagy nega-tív eltérés az egy fõre esõ GDP-ben) a jelen-legi 10 tagjelölt csatlakozása esetén több mint

50 %-ra nõnek, s ha figyelembe vesszük, hogyhosszabb távon a balkáni országok is belép-hetnek, akkor az Unió még nagyobb fokúdiverzitásával kell számolni. A jelenlegi 15tagú EU akár 35-38 országból álló szervezettéis bõvülhet, ami az jelentheti, hogy az euró-pai integráció a következõ 20-25 évben afolyamatos változás állapotában lesz. Ezszéleskörû és mélyreható adaptációt követelminden érintett féltõl. Az alkalmazkodásranemcsak a bõvítéshez lesz szükség, hanemahhoz is, hogy kontinensünk meg tudjon fe-lelni a globális verseny követelményeinek.Az EU óriási feladat elõtt áll: az elmélyülésifolyamat továbbvitelével erõsítenie kell azintegrációt, miközben befogadja az új tago-kat. Ám ez minden ország közös érdeke.

A bõvítés és elmélyülés folyamata válto-zó (azt is mondhatjuk: épülõ vagy formálódó)Uniót jelent, és ez realisztikusan csak a több-sebességes vagy többfokozatú Európa mo-dellje alapján valósulhat meg.

A közép-európai régió konszolidációja,illetve az egész kontinens stabilitása és pros-peritása számos fontos feltétel és követel-mény megvalósulását feltételezi az integrá-ció kiteljesedése során.

1. Az EU-n belül folytatódnia kell az elmé-lyülés folyamatának, a bõvülés nem járhata „központ” gyengülésével. A központnak atagok számának növekedése mellett is megkell tartania belsõ struktúráit, fejlõdési mo-delljének jellegét és integritását. Az új tago-kat anélkül kell felszívnia, hogy meggyen-gülne és feladná saját identitását. A központvagy kemény mag nem válhat csak néhányország politikai szövetségévé, az európaitársadalmi, kulturális és erkölcsi értékekennyugvó szélesebb gazdasági és politikaistruktúrára van szükség, amely magábafoglalja a jelenlegi tagállamok nagy részét,és amely fokozatosan kiegészülhet az újtagokkal. A struktúrának számos eleme lesz,néhánynak azonban kiemelt jelentõségevan. Némiképp egyszerûsítve azt mondhat-

Palánkai Tibor • Globalizáció – civilizációk – Európa

Magyar Tudomány • 2002/6

824

juk, hogy egy erõs központ az alábbiakatfeltételezi:

• jól és hatékonyan mûködõ demokratikusintézményi struktúrák,

• hiteles és mûködõképes biztonság-politikai struktúrák,

• a gazdaságpolitikák reformjának foly-tatása (különös tekintettel az agrár- és aköltségvetési politikákra),

• virágzó és globális viszonylatban ver-senyképes gazdaságok,

• és nem utolsósorban a stabil Euro, amelyidõvel az Unió legfontosabb integrálótényezõje lehet.Meggyõzõdésem, hogy a közép- és

kelet-európai régiónak nem érdeke az Uniógyengülése, éppen ellenkezõleg, e térségszámára létfontosságú az erõs Európa. Más-képp fogalmazva: amit ezek az országokvárnak, azt nem nyújthatja egy gyenge éslazán integrált Európa. A régi és az új tagokközött természetesen lesznek nézetkülönb-ségek abban a tekintetben, hogy milyengyorsan és milyen mértékben közelítsen azUnió a hosszú távon elkerülhetetlen föderá-lis struktúrák felé, ám a demokratikus, ha-tékony és versenyképes Unió fenntartásamindenkinek érdekében áll.

2. Az integrációs folyamatot ezen orszá-gok fokozatos gazdasági és társadalmikonvergenciájának kell kísérnie. Az integ-ráció folyamatát köztudottan érdekütközé-sek terhelik, de elengedhetetlen, hogy mér-lege minden fél számára pozitív legyen, éshogy hosszú távon ezek az országok közelít-senek egymáshoz. Ez a konvergencia nemcsak az európai integrációval való pozitívazonosulás szempontjából fontos, hanem atérség országaiban felmerülõ belsõ problé-mák (köztük az etnikai konfliktusok) megol-dásának érdekében is.

Nyilvánvaló, hogy a koszovói konfliktusokait nem csupán az õsi vallási ellenségeske-dés feléledésében kell keresni, sokkal inkábba gazdasági helyzet romlásának hosszú fo-

lyamatában, valamint abban, hogy sem azország, sem az egyének többsége nem voltképes kiutat találni a gazdasági és társadalmiválságból. 1991 és 1995 között Koszovóbanfelére csökkent az egy fõre esõ jövedelem,és a lakosság 85 % munkanélküli volt. „Aszociális feszültségek tehát komoly szerepetjátszottak a koszovói albánok politikai tö-rekvéseinek a radikalizálódásában.” (JuhászJózsef et al., 2000. 73. o.) A képlet roppantegyszerû: ugyanaz, mint a globalizáció eseté-ben. Amikor a globalizáció ellenzésével vagyelutasításával találkozunk, könnyû megta-lálni az okot, különösen ha a folyamat mun-kanélküliséggel, a jövedelmek csökkenésé-vel jár, ha a helyi vállalkozásokat veszélyez-tetõ versenyhelyzetet teremt vagy egysze-rûen negatív társadalmi és gazdasági követ-kezményei vannak az ország számára.

Európában találunk pozitív múltbeli pél-dákat. A két háború között Finnország fejlett-sége nem érte el Magyarországét, most pe-dig majdnem háromszor magasabb az egyfõre esõ GDP-je. 15-20 évvel ezelõtt néhányEU tagállam (például Portugália vagy Görög-ország) gazdaságilag rosszabbul állt, mintCsehszlovákia vagy Magyarország, most vi-szont 20-30 %-kal magasabb egy fõre esõjövedelmük. Arról a látványos felzárkózásrólsem szabad megfeledkeznünk, amelyetÍrország produkált az elmúlt 10 évben. Azutóbbi évtizedekben az északi és a déli peri-féria sikeresen közelített a fejlett európai köz-ponthoz, és egyértelmû, hogy ebben az in-tegrációs folyamatnak döntõ szerepe volt.A jövõre nézve nincs okunk kételkedni ab-ban, hogy ez a keleti perifériával kapcsolat-ban is megismétlõdhet.

A kommunikáció bõvüléseként, intenzí-vebbé válásaként felfogott, pozitív üzenete-ket hordozó és pozitív eredményeket hozóintegráció hosszú távon a konfliktusok megol-dásának egyetlen biztosítéka, legyen bár szóolyan súlyos ellentétekrõl, amilyen jelenleg akoszovói szerbek és albánok között feszül.

825

A központ megerõsítésének folyamata(elmélyülés) és a konvergenciával kísért bõ-vülés nem áll feltétlenül ellentmondásbanegymással. Épp ellenkezõleg: erõsíthetik isegymás hatását. Az európai integráció jövõjé-nek természetesen különbözõ lehetõségeiés alternatívái vannak. Az egyik álláspontszerint a bõvítés túlterhelheti az intézménye-ket és a forrásokat, s ez a fõ intézményekösszeomlásához, az egyszerû szabadkeres-kedelmi övezethez való visszatéréshez ve-zethet. Ebben az esetben az Unió integrációscéljai kútba esnének, a periféria elsöpörné aközpontot. Ez a fajta felhígulás azonban sen-kinek nem áll érdekében.

3. Az integrációnak elõ kell segítenie aközép-európai régió demokratizálódását.1989-90 után a legtöbb közép- és kelet-eu-rópai államban létrejöttek az alapvetõ demo-kratikus intézmények, és a jelöltek nagy ré-sze teljesíti a „demokratikus intézményekstabilitásának” Koppenhágában megfogal-mazott kritériumát. A kérdés némiképp bo-nyolultabb, ha megvizsgáljuk a kisebbség-politikát is: számos országban csak lassanfogadták el, hogy a kisebbségi jogok tény-leges elismerése többet jelent a valamennyiállampolgár számára garantált alapvetõ em-beri jogok rendszerénél. Az egyenlõség meg-teremtése és a kisebbségek létezése sajátosszabályozást igényel, sokszor nem elég azesélyegyenlõség megléte: bizonyos esetek-ben és néhány területen pozitív diszkriminá-cióra van szükség. Ezt fényesen igazolták azelmúlt évek tapasztalatai, akár a kisebbsé-gekkel való kölcsönös bánásmódra, akár aközép-európai romák problémáinak megol-dására tett kísérletekre gondolunk. „A kisebb-ségek identitásának megõrzése és erõsítésekülönleges figyelmet és külön jogi szabályo-zást igényel.” (Balogh András, 1998. 25. o.)

Az elmúlt évtizedek európai tapaszta-latai bizonyították, hogy az erõszakos asszi-milációs politika nem vezet célra: csak a több-ség toleráns és támogató magatartása ered-

ményezhet békés és sikeres együttélést,társadalmi koherenciát és stabilitást. „A 19.századi nemzetállam-felfogáshoz való ra-gaszkodás és a nacionalista hullámok is-métlõdése hozzájárult az önkorlátozó1989-es forradalmak reverziójához és a jel-lemzõen autokratikus típusú demokráciáklétrejöttéhez. Új eszmékre van szükségünkannak biztosítására, hogy az 1989-benmegkezdõdött radikális változások, demo-kratizálódási folyamatok ne torpanjanakmeg, és folytatódjon a civil-társadalomkialakulása.” (Miszlivetz Ferenc, 1999. 121.o.) Az európai elvek és normák elfogadásailletve érvényesítése elõsegítheti a többségiés kisebbségi érdekek összeegyeztetését ésharmonizálását.

4. Egyetértés van abban, hogy az európaitérség integrációja nem jár együtt az ott élõnépek nemzeti identitásának feladásával.Ellenkezõleg, amint egyre inkább tudatáraébrednek regionális vagy globális kötõdé-seiknek, azt is felismerik, hogy ezt nem anemzeti identitásukkal szemben kell megfo-galmazni. Az Európai Unió elkötelezett amultikulturális közösség iránt, garantálja anemzeti kultúrák kiteljesedését – a széle-sebb európai keretek jól megfelelnek enneka célnak. „Az erõs európai identitás alapjamindenképpen a kulturális különbségekfenntartása, amely egyáltalán nem ellen-tétes a békével és a demokratikus stabili-tással. Mint Alan Skad leszögezi, ma anemzetállami kultúrákon kívül nem lé-tezik egységes európai kultúra. Az európaiintegráció elmélyítése tehát nemhogy nemigényli a nemzeti identitás feladását, deegyenesen annak védelmezõje lehet a mé-dia univerzális kultúripari dömpingjévelszemben. Az európai identitás tartalmainkább közös politikai kultúrát jelent,amely a kulturális pluralizmus kezelésé-nek képességével tûnik ki.” (Bayer József,Politikatudományi Szemle, 1999. 16-17.o.)

Palánkai Tibor • Globalizáció – civilizációk – Európa

Magyar Tudomány • 2002/6

826

Az „egység a sokféleségben” mint azeurópai integráció alapkoncepcióját nemegyfajta összekotyvasztott „kulturális gu-lyásként” vagy a különbözõ kultúrák homo-genizációjaként, uniformizációjaként kellfelfogni. „Az egység a párbeszédben, akommunikációban, a népek eszmetörténetifejlõdésében rejlik. Európa kulturális iden-titása a kultúra szabadsága, amely azzálehet és válhat, ami lenni akar.” (LotharSpath, 1991. 230. o.) Ahogy Glatz Ferenc, aMagyar Tudományos Akadémia elnöke meg-fogalmazta: „Európát az etnikai, vallási,szokásrendi sokszínûségek kontinensekéntképzelem el. És mint láthatja, én e sokszínû-ség megõrzését nemcsak egyszerûen em-beri mivoltunk sokszínûsége megõrzése-ként tekintem fontosnak, hanem szociális–termelési versenyképességünk feltételénekis.” (Magyar Hírlap, 2000. augusztus 18.).

Márai Sándor már 1942-ben hasonlógondolatokat vetett papírra, egy olyan idõ-szakban, amikor az európai kulturális sok-féleség örökségének létét a fasiszta elnyo-más és uniformizálás veszélye fenyegette:„Európa nagy erõforrása és áramtelepemindig az itt élõ népek öntudatos, egymásellen és egymás mellett folytatott versenyébõltáplálkozik majd. Európa, melynek lakosaiközös nyelvet beszélnek, melynek népei el-vesztették történelmi öntudatukat, népibecsvágyukat, megszûnne Európa lenni aszónak abban az értelmében, ahogyan azvolt, az utolsó háromszáz esztendõben, mi-kor valóságosan az emberi akarat áram-telepe volt az egész világ számára. Európaereje a sokszínûség, az ellentét, a vita, azemlékezés, a bizonyítás és a különbözés.”(Márai, 1993, 55. o.)

A szélsõséges nacionalizmust gerjesztõkonfliktusok mindig önrombolónak, ön-pusztítónak bizonyultak. Most, egy olyan kor-ban, amikor a regionális és globális integrációnem választás kérdése, hanem szükség-szerûség, még inkább ez a helyzet. A zárt és

kirekesztõ nacionalizmust ezért nyitott na-cionalizmusnak kell felváltania, amely tole-rálja a másságot, és a nemzeti célokat a többinemzettel való békés együttmûködés révénkívánja megvalósítani. „Nem elvetni kell anemzeti eszmét, de olyan demokratikus,nyitott szellemben kell nemzeti identitá-sunkat kialakítani, amely jól tolerálja anemzeten belüli politikai és kulturális meg-osztottságokat is. Ezzel szemben a nemzetiidentitásnak az a gyanakvó és szûkkeblûváltozata, amelyet ma olyan sokan szorgal-maznak a jobboldalon, nem pusztán kire-kesztõ jellegû, de egy folyamatos kisebbségikomplexus kifejezõdése is, és alkalmatlanarra, hogy megbirkózzon a globalizációskihívással. Nem a nemzeti büszkeség, ha-nem a nemzeti kishitûség jele, amely nembízik önmagában és a maga igazában, séppen ettõl válik agresszívé” (Bayer, Fried-rich Ebert Stiftung, 1999. 37. o.)

5. Az egységes és összetartó Európánakkét fontos alapelven kell nyugodnia: a szoli-daritás és a szubszidiaritás elvén. A bõvítettés liberalizált piacok az erõsödõ verseny ré-vén jelentõs elõnyöket kínálnak, de a vesz-tesek száma is nagy. Az õ kompenzációjukkövetelménye nem csupán a társadalmiigazságosság elvébõl következik, de a sta-bilitás és a tág értelemben vett biztonság ga-ranciájaként funkcionáló általános társadalmiés politikai érdekbõl is. Az EU már régen felis-merte a szolidaritás, mint politikai vezéresz-me jelentõségét, és a WTO valamint az IMFkörül folyó viták fényében úgy tûnik, hogye princípium a globális összefüggésben isreleváns.

Európában a szolidaritás eszméje mélyengyökerezik a zsidó–keresztény hagyomá-nyokban, nem véletlen tehát, hogy a jólétiállam, mint társadalmi politika és gyakorlatelvét szocialista–szociáldemokrata és keresz-ténydemokrata pártok a 20. század elsõ felé-ben egyaránt magukévá tették. A szolidaritásegyaránt fontos a szükséges társadalmi és

827

politikai kohézió valamint az igazi európaiidentitás kialakulása szempontjából.

Az európai integráció másik alapelve aszubszidiaritás, amely biztosítja a demokra-tikus munkamegosztást a politikai és gaz-dasági irányítás különbözõ szintjei között,egyúttal minden szint számára megfelelõ ke-retet kínál az érdekek kifejezéséhez és érvé-nyesítéséhez. Ezek az elvek különösen fon-tosak, ha a közép- és kelet-európai régió, mint– etnikailag és gazdaságilag – különösen he-

IRODALOMAxford, Barrie: The global system. Polity Press.

Cambridge. 1995.Balogh András: Mit kezdhetünk Közép-Európával?

Europe 2002, I. No. 2000. június 2.Balogh András: Integráció és nemzeti érdek. Kossuth

Kiadó, 1998. Budapest.Bayer József: Globalizáció, európai integráció és

nemzeti identitás. Politikatudományi Szemle, 1999.No. 1.

Bayer József: A globalizáció kihívása és az identitás-politika feltámadása.

Fukuyama, Francis: A Nagy Szétbomlás. Az emberitermészet és a társadalmi rend újjászervezése.Európa. Budapest, 2000.

Glatz Ferenc: A nemzetet a kultúra tartja össze. MagyarHírlap, 2000. augusztus 18.

Global Culture, National Geographic, Vol. 196., No.2. 1999. augusztus

Huntington, Samuel P.: The Clash of Civilizationsand Remaking of World Order. Simon and Schuster.New York. 1996.

Juhász József, Magyar István, Tálasi Péter, Valki László:Koszovo. Egy válság anatómiája. Osiris. Budapest,2000.

Kulcsszavak: globalizáció, európai integrá-ció, azonosság (identitás), multietnikustársadalmak, kommunikációs és informá-ciós társadalom, tudásalapú társadalom,kohézió, konvergencia, szolidaritás, szub-szidiaritás, deterritorializáció

terogén térség jövõbeli integrációjára gondo-lunk. A szubszidiaritás elvére épülõ Európá-ban a nemzeti és etnikai érdekek koordiná-lása és összeegyeztetése is könnyebb lesz.

Megérteni a globalizációt. Friedrich Ebert Stiftung.Budapest. 1999.

Varga Csaba: A globalizáció pozitív alternatívája: azinfromációs társadalom.

Márai Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében.Kalligram, Budapest. 1993. Reprint. (1942)

Miszlivetz Ferenc: Illusions and Realities. SavariaUniversity Press. 1999.

Paradoxes and Perspectives (East Central Europe)Ed. by Jody Jensen and Ferencz Miszlivetz,Savaria University Press. Szombathely. 1995.Claus Offe, Ethnic Politics in East EuropeanTransition.

Rostoványi Zsolt: Az iszlám a 21. század küszöbén.Aula, Budapest, 1998.

Rostoványi Zsolt: Európai identitás. Európa Kis-lexikon. BKE. VKI. 1999. Budapest

Salazar, Jose Miguel: Social Identity and NationalIdentity. In: Worchel, S., Morales J. F., Paez, D.,Deschamps, J. C. (szerk.) Social Identity. SAGEPublications, London, 1998.

Smith, A. D.: National Identity, Penguin Books, Lon-don, 1991.

Spath, Lothar: Európa álma. KJK. Budapest. 1991.

Palánkai Tibor • Globalizáció – civilizációk – Európa

Magyar Tudomány • 2002/6

828

SZABÓ ÁRPÁD1913–2001

2001. szeptember 13-án, életének 88. évé-ben elhunyt Szabó Árpád, a matematika tör-ténetének világszerte elismert szaktekin-télye, a hazai tudománytörténeti kutatásokegyik vezéralakja, a méltán nagynevû klasz-szika-filológus és ókortörténész, a lebilincselõpedagógus és elragadó magánember.

1913. október 16-án született Budapesten.Felsõfokú tanulmányait a Pázmány PéterTudományegyetem BölcsészettudományiKarán kezdte 1931-ben, görög–latin szakoshallgatóként, majd a doktori fokozat meg-szerzése után, 1935-tõl a Frankfurti Egyete-men hallgatott klasszika-filológiát és ókor-történetet, ahol 1939-ben habilitált. Érdek-lõdése eleinte a nyelvészet felé fordult, dekezdettõl fogva nyitottnak érezte magát an-tik néprajzi, vallás- és mûvelõdéstörténetikérdések irányában is. Ez a szellemi sokszínû-ség aztán egész életútján végigkísérte, éslehetõvé tette számára, hogy mintegy az

ókortörténet Odüsszeuszaként számos, egy-mástól látszólag távol esõ területet bebaran-goljon. Vándorlásai azonban nem egyszerûkalandozást jelentettek, hiszen az érdeklõ-dési körébe tartozó diszciplínákat mély, alap-vetõ belátásokkal és felfedezésekkel gazda-gította.

Tanári pályafutását a Debreceni Egyete-men kezdte; 1940-ben, 27 évesen lett aklasszika-filológia professzora. Hamarosanszéleskörû elismerésre tett szert a Periklészkora (1942) címû könyvével, amelynek„idõszerûségét” mind az akkori, mind a har-mincöt évvel késõbbi kiadás olvasói felis-merték és nagyra értékelték. Ez az idõszerû-ség Szabó Árpád számára igen fontos volt,gyakran hangsúlyozta: „a történelem fõkéntarra jó, hogy rajta keresztül jobban meg-értsük saját korunkat”. Az antik történelemés mentalitás szenvedélyes szakértõjekéntleginkább talán ez az elv motiválta akkor,amikor sorra írta kitûnõ könyveit ebben atémában, mint például: Demosthenes ésAthén (1943), Sokrates és Athén (1948), Má-gia és vallás (1949), Homéros (1954), A tró-jai háború (1956) vagy késõbbrõl az igennépszerû Aranygyapjú (1977), Róma jelle-mei (1985), Hellász hõsei (1985), Szophok-lész tragédiái (1985), Odüsszeusz kalandjai(1996) (a lista nem teljes). Ezekben a mûvei-ben elsõsorban nem a száraz, filológiai tény-feltárás feladatát tartja szem elõtt, hanemmegpróbálja a mai, nem szakmai olvasó szá-mára is átláthatóvá, érdekessé és aktuálissátenni az antikvitás heroikus világát. Ugyanezta küldetést teljesítette az oktatásban is, ésmagával ragadó stílusa sok ifjú egyetemistá-ban lobbantotta fel az érdeklõdés tüzét. Adebreceni tanszék 1948-ban megszûnt, és

Megemlékezés

829

Szabó Árpád a Budapesti Egyetem oktatójalett. Legendás klasszika-filológiai és ókor-történeti elõadásai valódi eseményszámbamentek, és népes hallgatóságot vonzottaknemcsak a kötelezõ látogatók, hanem azérdeklõdõk körébõl is. Emellett oktatója voltaz Eötvös Kollégiumnak is, amelyhez nagyreményeket fûzött, ám sajnos neki is megkellett tapasztalnia, hogy a kor politikai vi-szonyai általában nem kedveztek a dédel-getett álmoknak.

1957-ben elbocsátották állásából. Az eztkövetõ években kénytelen volt tanúbizony-ságot tenni szellemi frisseségérõl és rugal-masságáról, és egészen más területen bizo-nyította tehetségét. 1958-tól a MatematikaiKutatóintézet munkatársa lett, figyelmét amatematika korai történetére fordította. Afordulat persze nem elõzmények nélkülment végbe, a dialektikus materializmusrairányuló általános érdeklõdés légkörébenmár a negyvenes évek végén a dialektikatörténetével kapcsolatos tanulmányokba fo-gott. A problémakör magával ragadta, és úgytervezte, átfogó könyvet ír ebben a témában,ám vizsgálatai egyre inkább a görög mate-matika kialakulása felé vezették. Az ötvenesévek közepén megjelent és átütõ sikert ho-zó, külföldön publikált cikkei a görög mate-matikáról, a nemzetközi elismerés megmen-tette a politikailag kegyvesztett Szabó Árpá-dot a tudománytörténet számára.

Fõmûve, a görög matematika kibontako-zásáról írt könyve végül hosszas elõkészü-letek után, 1969-ben jelent meg német nyel-ven, Anfänge der griechischen Mathematikcímmel. Az azóta számos idegen nyelvre le-fordított könyvben, amelynek magyar nyel-vû, rövidített változata A görög matematikakibontakozása címmel jelent meg (1978),a szerzõ egy addig még soha nem látott mó-don, újszerû nézõpontból tekintett a koraigörög matematikára: a filozófiából kiindulvaérkezett el a matematikához, majd onnantovábbhaladva visszajutott a filozófiához. A

görög matematikai terminológia nyelvi elem-zésén keresztül kimutatta, hogy a matemati-kai bizonyítás elve és gyakorlata a görögdialektikából, a vitatkozás mûvészetébõlszármazik. Ugyancsak nyelvi eszközökkelfedezte fel, hogy a klasszikus görög matema-tika sokat köszönhet a püthagoreus arány-és zeneelméletnek is. A matematikai érve-lések általános jellegét elemezve arra a belá-tásra jutott, hogy az absztrakt, deduktív, anti-empirikus gondolkodási stílus az eleai filo-zófiai tradícióból ered, ott jelent meg elõszöra logikai tudatosság és a szigorú érvelés (pél-dául az indirekt bizonyítás) igénye. Ezzel újfényben tüntette fel mind a matematika tör-ténetében elsõ válságként jelentkezõ „ösz-szemérhetetlenség” problémáját, mind aválságra válaszként érkezõ axiomatikus-de-duktív kifejtési stílus eredetének kérdését.Mindezek a vizsgálatok hatalmas vihart ésvitákat kavartak a tudománytörténet világá-ban, és szerzõjüknek egyaránt szereztek ba-rátokat és ellenségeket – pontosan úgy,ahogy minden igazán nagy és forradalmigondolat.

Szabó Árpád a siker ellenére sem hor-gonyzott le végleg a matematika történeté-nél, hanem onnan továbbhajózott az ókorigörög csillagászat és földrajztudomány világafelé. A hetvenes években induló kutatásainyomán 1982-ben jelent meg Athénben má-sik nagy tudománytörténeti mûve, amelyetszerzõtársával, Erkka Maulával közösen írt,szintén németül: Enklima: Untersuchungenzur Frühgeschichte der Griechischen Astro-nomie, Geographie und der Sehnentafeln.Ebben a könyvében a gnómón, vagyis a csil-lagászati napóra használatának tanulságaitvonja le, és kimutatja, hogy az eszközbenrejlõ lehetõségek korai kiaknázása hogyanvezetett annak a görög csillagászati és föld-rajzi világképnek a kialakulásához, amelyeta késõbbi szerzõk munkáiból ismerhetünk,és amelynek elemei rejtetten vagy nyíltanma is jelen vannak hétköznapi és tudomá-

Megemlékezés

Magyar Tudomány • 2002/6

830

nyos mûveltségünkben, kultúránkban. Agörög matematikával kapcsolatos kutatásairaépítve azt is feltérképezi, milyen szerepetjátszott a görögök erõsen geometriai szem-lélete csillagászati elképzeléseik kialakulá-sában, és hogy mindez miféle összefüggése-ket mutat a trigonometriai apparátus kidol-gozásának igényével és folyamatával. Akönyv egy kidolgozottabb változata, a Dasgeozentrische Weltbild 1992-ben jelentmeg, ennek legfontosabb eredményei azAntik csillagászati világkép címû, 1998-banmegjelent kötetben olvashatók magyarul.Amikor a szerzõt 1979-ben a Magyar Tudo-mányos Akadémia levelezõ tagjai sorábaválasztotta, szokatlanul élénk érdeklõdéstõlövezett székfoglalóját is ebben a témábantartotta A leghosszabb nap címmel.

Eközben sem feledkezett meg talánmindvégig legkedvesebb témájáról, a görögmatematikáról, ezt kitûnõen példázzaEukleidész Elemek címû mûvének kiadása,amelynek szövegét Szabó Árpád gondozta;emellett több fontos matematikatörténeti mûmegjelenését is sikerrel szorgalmazta. A Mate-matikai Kutatóintézetbõl 1983-ban mentnyugdíjba, bár ezzel korántsem tett pontotsaját kutatásai végére. Errõl tanúskodik né-hány további tudománytörténeti mûve,például a Kádár Zoltánnal közösen írt Antiktermészettudomány (1984) vagy a közép-kori és reneszánsz (fõként magyar) matema-tikai kultúrát bemutató Matematikai mûvelt-ségünk keretei (1988), amelynek a kolozs-vári matematikus, T. Tóth Sándor volt a társ-szerzõje. Legfontosabb magyar nyelvû ma-tematikatörténeti írásait A görög matematika(1997) címû kötetében tette közzé. A mate-matika és a tudományok története mellettazonban továbbra is behatóan foglalkozott aklasszikus antik kultúrával, ahogy azt a koráb-ban felsorolt kötetei bizonyítják, vagy éppena filozófiával és az oktatás kérdésével a Be-vezetés a filozófiába (1993, Ferge Gáborral)és a Magyarság, irodalom és filozófia (1994)

címû könyveiben. 1991-ben alapító fõszer-kesztõként indította útjára az Existentia cí-mû, az antik bölcseletre és annak örökségéreösszpontosító filozófiai folyóiratot.

A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta rendes tagjává, ahol a Tu-domány- és Technikatörténeti KomplexBizottságban dolgozott. Ekkor már tagja voltlegalább tíz külföldi akadémiának és intézet-nek: az USA-ban, Olaszországban, Finnor-szágban, Görögországban, Németországbanés Pakisztánban. Európai és amerikai egyete-meken tartott elõadásai nyomán többszörajánlottak fel neki külföldi tanszéket, de õmindig hazatért. Itthon Akadémiai díjjal(1964), Apáczai Csere János-díjjal (1992) ésSzéchenyi-díjjal (1993) jutalmazták munkás-ságát. 1994-ben Gazda Istvánnal megalapí-totta az azóta is aktív Magyar Tudománytör-téneti Intézetet, amelynek tevékenységérõlszámos szép, igényes kiadvány tanúskodikévrõl évre. Dédelgetett terve volt, hogy atudománytörténeti tanulmányokat szerve-zett keretek között kötelezõvé tegye a felsõ-fokú oktatásban; az oktatási rendszer alsóbbfokain pedig azt a célt tûzte ki, hogy a tudo-mányos tárgyakkal kapcsolatos köztudatbanelmélyíti a történeti szemlélet fontosságánaktudatát. Bár 1991-ben visszakapta egyetemitanári rangját, a hosszú késlekedés egy híre-sen nagy hatású pedagógustól fosztotta mega magyar történész- és tudóshallgatók többnemzedékét, akik csak különleges alkal-makkor lehettek tanúi Szabó Árpád legendáselõadói szellemének, hérakleitoszi láng-jának.

Szabó Árpád hajója immár végleg révbeért, ám utazásai során kitörölhetetlen emlé-ket hagyott a matematika, a csillagászat és ageográfia történetében éppúgy, mint viszo-nyunkban a görög mondák, istenek, hõsök,államférfiak és mûvészek világához. Mûveitvilágszerte ismerik, a fontosabbak angol, né-met, francia, görög, japán és orosz nyelvenis olvashatók. Azért alkotott, azért kutatta

831

TERPLÁN ZÉNÓ1921-2002

2002. január 16-án, 81 éves korában elhunytTerplán Zénó akadémikus, a gépszerkezet-tan hazai és nemzetközi elismertséget kiví-vott vezetõ szakembere, gépészmérnöknemzedékek egyetemi oktatója, a tudo-mányszervezés és a tudománytörténet ki-emelkedõ egyénisége.

Hegyeshalmon született 1921. május25-én, vasutas tisztviselõi családban. Gim-náziumi tanulmányait Kõszegen és Gyõröttvégezte, mindkét városban a Bencés Gim-náziumban. 1939-ben érettségizett, utánaelvégezve a József Nádor Mûszaki és Gazda-ságtudományi Egyetemet, 1943-ban gé-pészmérnöki oklevelet szerzett.

1950-ben a Budapesti Mûszaki Egyetemdoktora lett, majd a Tudományos MinõsítõBizottság 1952-ben disszertáció nélkül a mû-szaki tudomány kandidátusává nyilvánítot-ta. 1968-ban disszertáció készítésével ésmegvédésével a mûszaki tudomány doktorafokozatot nyerte el. 1990-ben a Magyar Tu-dományos Akadémia levelezõ, 1995-benrendes tagjai közé választotta.

szenvedélyesen a történelmet és a tudomá-nyok történetét, hogy mind a tudományban,mind a mûvészetekben, mind a leghétköz-napibb kérdésekben képesek legyünk em-lékezni, méghozzá jól tudjunk emlékezni arégmúlt korokra, mert ezen keresztül jobban

megérthetjük azt a világot, amelyben miélünk. Sajnos, mára Szabó Árpád professzorúr is közös emlékezetünk részévé vált.

Emlékezzünk rá tisztelettel és szeretettel!Kutrovátz Gábor

egyetemi tanársegéd (ELTE)

Egyetemi pályafutása tanítómestere,Pattantyús-Ábrahám Géza professzor mel-lett, a Mûszaki és Gazdaságtudományi Egye-tem Szállítóberendezések és HidrogépekTanszékén kezdõdött. 1941-tõl gyakornok-ként, majd oklevelének megszerzése után,1943 és 1949 között tanársegédként, adjunk-tusként tevékenykedett. 1947-ben az akkorlétesített Állami Mûszaki Fõiskola tanára lett,1951-ig több tárgyat adott elõ. Mûegyetemiés mûszaki fõiskolai munkásságával párhu-zamosan 1944 és 1949 között ellátta a Mér-nök Továbbképzõ Intézet titkári (1948-tólfõtitkári) teendõit az igazgató, Mihailich Gyõ-zõ professzor mellett.

Életpályáján sorsfordító változást hozottaz 1949. augusztus 19-én megjelent XXIII.törvény, amely kimondta: a felsõfokú mûsza-ki szakképzés fokozása céljából MiskolconNehézipari Mûszaki Egyetemet kell létesí-teni. Az Egyetem Bánya- és KohómérnökiKarra, valamint Gépészmérnöki Karra tago-zódik. A neve 1990 óta Miskolci Egyetem.

Az 1949 augusztusában alapított új mis-kolci egyetemen Terplán Zénó a Gépész-mérnöki Kar Gépelemek Tanszéke meg-szervezésére és vezetésére kapott megbí-zást intézeti igazgatói beosztásban. 1952-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. A tanszé-ket 39 évig, 1989-ig õ vezette, 1991-benment nyugdíjba. 1991-tõl a tanszék tudomá-nyos tanácsadója, majd 1996-tól professzoremeritusza. 1991 és 1999 között a BME Ter-mészettudományi és TársadalomtudományiKarának technikatörténeti professzora is volt.

Kiválóan felépített elõadásait, mérnökiprecizitással táblára rajzolt szabadkézi gép-szerkezeti ábráit több mint tízezer volt hall-

Megemlékezés

Magyar Tudomány • 2002/6

832

gatója, gépész-, bánya-, és kohómérnököksok nemzedéke õrzi emlékezetében. Mis-kolcon (részben társszerzõkkel) írott egyete-mi jegyzeteinek száma 18. Kézírása mindigpéldásan rendezett és jól olvasható volt.

A Gépelemek Tanszékén végzett alapí-tói, szervezõi, oktatói, kutató munkája mellettcsakhamar az egyetem egyik vezetõ, meg-határozó személyisége lett. 1949-tõl 1952-igaz épülõ egyetem beruházásokkal foglalkozógazdasági bizottság vezetõje, majd 28 évenát 1952-1980 között rektorhelyettesi teen-dõket látott el. 1964-tõl 1968-ig a Gépész-mérnöki Kar dékánja volt. 1956-ban az egye-temi munkástanács elnökévé választották.

1974-ben alakult meg a Miskolci Egye-temtörténeti Bizottság, amelynek elnökelett. Elnöki tisztségét 1992-ig látta el, a Bi-zottság munkájában azonban ezután is résztvett. 1970 és 1999 között az egyetem törté-netének naprakész krónikáját adta közretöbb írásában.

Egyik szervezõje és alakítója volt azegyetem tudományos közéletének. 1957 és1988 között a Nehézipari Mûszaki Egyetemközleményeinek szerkesztõje. Kezdemé-nyezõje és motorja a külföldi egyetemekkelkiépítendõ szakmai kapcsolatoknak. 1960és 1983 között nyolc nemzetközi tudomá-nyos ülést szervezett és vezetett le a mecha-nizmusok és hajtómûvek témakörben.1966-ban kezdeményezte, hogy váltakozvamás-más egyetemi vagy fõiskolai városbanrendezzék meg a gépelemek tárgyköreitoktatók és kutatók rendszeres, két-három-évenkénti tapasztalatcseréjét.

Felkarolta az 1954-ben oklevelet szerzettgépészmérnök-hallgatók elképzelését amiskolci egyetemi szatirikus évkönyv meg-jelentetésére. A szellemes írásokat, verseket,oktatói elszólásokat, karikatúrákat tartalma-zó évkönyv méltó utóda kívánt lenni a Meg-fagyott muzsikus, a Vicinális dugóhúzó ésmás korábbi, hasonló célú mûveknek. A Hú-zótüske néven megjelenõ kiadványnak

1991-ig 14 kötete jelent meg, a sajtó alá ren-dezést minden esetben Terplán Zénó vé-gezte.

Kutatói munkájának kezdetét a Buda-pesti Mûszaki Egyetemen benyújtott Újfajtavízemelõ kos üzemi és szelepkísérletei címûdoktori értekezése tükrözi. Oktatói feladatai,a hozzájuk kapcsolódó kutatási területek ésnem utolsó sorban a tanszék ipari megbízásaiazonban témaváltásra ösztönözték. Ennekeredménye volt a mûszaki tudományokdoktora fokozatért 1965-ben benyújtott Afogaskerék-bolygómûvek méretezési kér-dései címû értekezése. A fogaskerék-boly-gómûvek kutatásával a Miskolci EgyetemGépelemek Tanszékén iskolát teremtett.Kiemelkedõ eredményeit akadémiai leve-lezõ taggá választásakor, 1991-ben Fogaske-rekek, hajtómûvek, fogaskerék-bolygómûvekcímmel tartott székfoglalójában foglaltaössze. Az elmélet és a gyakorlati alkalmazásszoros kapcsolatát tükrözõ szakmai-tudo-mányos munkásságának eredményeit leg-inkább könyvei fémjelzik: Mechanizmusok,Mechanikus tengelykapcsolók (társszer-zõkkel), Különleges tengelykapcsolók (társ-szerzõkkel), Dimensionierungsfragen derZahnrad-Planetengetriebe, Fogaskerék-bolygómûvek.

Tevékenyen kivette részét az egyete-men kívüli társadalmi és szakmai közéletbõlis. Ezirányú tevékenységérõl villantanak felvalamennyit az alábbiak: 1955-tõl 14 évenát tagja volt Miskolc Város Tanácsának. 1981és 1990 között a Gépipari TudományosEgyesület elnöke, 1983 és 1989 között a Mér-nöki Továbbképzõ Tanács elnöke, 1986-tóla MTESZ Tudomány- és TechnikatörténetiBizottságának elnöke. Az InternationalFederation for the Theory of Machines andMechanisms (IFTOMM) munkájában annak1961-es megalapítása óta részt vett. 1970-tõl1997-ig a Magyar Nemzeti Bizottság elnökevolt. A Magyar Nagylexikon megjelent köte-teinek szakszerkesztõje, szerzõje, lektora,

833

címgyûjtõje. Fõszerkesztõje volt a PattantyúsGépész- és Villamosmérnökök kézikönyveharmadik és negyedik kötetének (1961, 62).

Az országos tudományos közéletbenvégzett tevékenysége is kiemelendõ: 1952és 1987 között az MTA Fogaskerék, 1955-1967 között Gépszerkezettani Szakbizott-ságának tagja. 1967-tõl 1970-ig az MTAKinetikai és Kinematikai Tudományos Bi-zottságának elnöke. 1970-ben õ kezdemé-nyezte az MTA Gépszerkezettani Tudomá-nyos Bizottságának létesítését. A Bizottságalapító elnöke lett, s e tisztséget 1995-ig töl-tötte be. Elnökként, arra törekedett, hogy agépszerkezettan minden jelentõs hazai kuta-tása napirendre kerüljön. Levelezõ taggá vá-lasztása óta a Mûszaki Tudományok Osztá-lya, azon belül a Gépészeti- Kohászati Szak-csoport tagja volt. Ugyanekkor lett tagja azMTA Tudomány- és TechnikatörténetiKomplex Bizottságának.

A tudományos minõsítés feladatainakellátásába 1963-ban kapcsolódott be. Ek-kortól tagja a TMB Gépészeti- KohászatiSzakbizottságának, amelynek 1985-benelnöke lett. Szakbizottsági elnöki teendõit(a szakbizottság 1995-tõl az MTA DoktoriTanácsa keretébe tagozódott) annakmegszûnéséig, 2000-ig látta el.

Elévülhetetlen érdemeket szerzett –Zambó János akadémikussal együttmûköd-ve – az MTA Miskolci Akadémiai Bizottsága(MAB) 1979-ben történt létrehozásában,szervezetének és mûködési rendjének kiala-kításában. 1979-ben Zambó János a MAB el-nöke, Terplán Zénó tudományos titkára lett.1990-ben õ lett a MAB elnöke, s e tisztségeta lehetséges két akadémiai ciklust kitöltve1996-ig töltötte be. Szerkesztõje volt a MABKözleményei 1981 óta évenként megjele-nõ elsõ 17 kötetének.

Érdeklõdése az utóbbi évtizedekben fo-kozatosan a gépészet technikatörténeti kér-dései felé irányult. Ezen a téren kifejtett mun-kásságának részletezése helyett álljon itt

néhány szemelvény. Kiskönyvek Pat-tantyús-Ábrahám Géza, Bánki Donát,Fonó Albert, Pattantyús-Ábrahám Imre,Jendrassik György életérõl és munkásságá-ról. 40 szakmai életrajz az 1998-ban meg-jelent, Az én gépészeim címû kötetben. Azakadémiai rendes tagság elnyerésekor,1995-ben A gépszerkezettanról címmel tar-tott székfoglalója lényegében e téma termi-nológiai, technikatörténeti áttekintése volt,és a terület egyik példamutató egyéniségé-nek, Jendrassik Györgynek a munkásságátismertette. Tanulmányai jelentek meg aMûszaki nagyjaink sorozat 1., 5. és 6. köte-tében. Még két kiadványt kell megemlíteni,amelyek összeállításában aktívan részt vett,és amelyek már tulajdonképpen saját élet-pályájának történetéhez nyújtanak adalé-kokat. [Életükben éltem (1999), és Ifjan–éretten–öregen (2001)].

Terplán Zénó életútját számtalan elisme-rés kísérte. Közülük – nem törekedve teljes-ségre – az alábbiak emelhetõk ki: GTE-nagy-díj (1958), Akadémiai-díj (1973), Pro Uni-versitate Emlékérem, Miskolci Egyetem(1981), a Magyar Mérnök Akadémia tagja(1991), a német mérnökegylet, a VDI leve-lezõ tagja (1989), a Magdeburgi (1981), aMiskolci (1989), és a Leobeni (1991) Egye-tem tiszteletbeli doktora, a BME arany-oklevele (1993), Széchenyi-díj (1994), Mis-kolc Díszpolgára (1995), GTE aranyérem(1995), MAB Emlékérem (1996), a GTE örö-kös tiszteletbeli elnöke cím (1998), a BMGEarany mûszaki doktori oklevele (2000).

Terplán Zénó több súlyos mûtéte és nagytürelemmel viselt betegsége ellenére folya-matosan, haláláig dolgozott és alkotott. Halá-lával rendkívülien sokoldalú, színes és gaz-dag egyetemi, szakmai és tudományos élet-pálya szakadt meg. Emlékét írásain kívül ta-nítványainak, munkatársainak, barátainak,tisztelõinek emlékezete is õrzi.

Kozák Imreaz MTA r. tagja

Megemlékezés

Magyar Tudomány • 2002/6

834

Az agrártudományi felsõoktatásfejlõdése az elmúlt évben

Az MPV Agrártudományi Szekciója elõször2000. augusztus 25-i konferenciáján érté-kelte a Kárpát-medencei agrár felsõoktatáshelyzetét. Állásfoglalását a Magyar Tudo-mány folyóirat 2001.-ben (CVIII/1-2, 215-216.p.) közölte. A 2001-es konferencián el-hangzott elõadások bizonyították, hogy azabban foglalt javaslatok legnagyobb részemegvalósult. A résztvevõ professzorokörömmel állapították meg, hogy a Sapientia(Erdélyi Magyar) Tudomány Egyetem kétkihelyezett karán (Csíkszereda, Marosvásár-hely) a különbözõ szakok részben akkredi-tálva, részben akkreditáció alatt vannak. Ezekegy része (agrárközgazdaság, vidékfejlesz-tés, élelmiszeripar, környezetmérnök) köz-vetve kapcsolódik az agrárgazdasághoz. Akertészettudományi szak szervezése jelen-leg folyik Marosvásárhelyen. A levelezõ éstávoktatás a korábbi évekhez hasonló volu-menben és minõségben folytatódott, ezértköszönetüket fejezik ki Winkler Andrásnakés Sófalvi Lászlónak, Füleky Györgynek,Jakab Sámuelnek elõadóknak és mindenrésztvevõnek az erdészeti, kertészeti és gaz-dasági agrármérnöki konzultációs közpon-tokban elért eredményekért.

Sapientia Erdélyi Magyar TudományEgyetem további fejlesztése

Az MPV Agrártudományi Szekciójának pro-fesszorai megállapították, hogy az egyetemjelenleg indított és tervezett szakjai óriásielõrelépést jelentettek, azonban sajnálattalvették tudomásul, hogy az agrárgazdasághozközvetlenül kapcsolódó mezõgazdaság-tu-dományi szakok viszont még nem indultak.Ezek szervezését és indítását az MPV Agrár-tudományi Szekciójának professzorai rend-kívül fontosnak és sürgõsnek tartják az aláb-biak miatt:

• Romániában a lakosság 35 %-a dolgozika mezõgazdaságban. Ez az arány a magyar-lakta területeken eléri a 60 %-ot, ami azt bizo-nyítja, hogy Erdélyben élõ magyarság zömea mezõgazdaságban foglalkoztatott (Magyar-országon ez az arány 12 %!). Tehát a romániaiés ezen belül különösen az erdélyi magyartársadalom fejlõdésében a mezõgazdaságmeghatározó jelentõségû.

• Erdélyben a magyarnyelvû mezõgaz-dasági felsõfokú képzés Kolozsvárott közel140 éve indult és az 1956-os forradalom utánszüntettek meg. Azok az agrármérnökök,akik még magyar nyelven tanulták a szak-mát, jelenleg 60-65 évesek. Korszerû ma-gyar agrár-felsõoktatás nincs. Sürgõsen szük-ség van tehát a magyar nyelvû agrár felsõok-tatás és szakemberképzés megindítására.1 Gödöllõ, 2001. augusztus 27.

Az erdélyi magyar nyelvû felsõoktatás helyzete, különös tekintettel a mezõgazdasági,kertészeti, erdészeti és környezetgazdálkodási képzésre

A Magyar Professzorok Világtanácsa

AGRÁRTUDOMÁNYI SZEKCIÓKONFERENCIÁJÁNAK1

ÁLLÁSFOGLALÁSA

835

• Romániában a jelenlegi privatizáció so-rán újra földhöz jutott magyarság elmaradottmezõgazdaságot örökölt. Az egy családrajutó termõterület átlagosan 1-5 hektár. A csa-ládi gazdaságok talpon maradása, fejlõdéseszempontjából létfontosságúak a magyarnyelven képzett szakemberek (fõleg agrár-mérnökök), akik szakértõként, szaktanács-adóként képesek lesznek az „elöregedett”és izolált magyarlakta falvak mezõgazdasá-gának versenyképességét – ezáltal a ma-gyarság helyben maradását – biztosítani. Te-hát megfelelõ szinten képzett agrárszakem-berek (szakértõk, tanácsadók, gazdálkodók)nélkül a zömében vidéken és a mezõgazda-ságból élõ magyarság (60 %) jövõje komolyveszélybe kerülhet Romániában.

• Amennyiben a Sapientia alapítványegy önálló mezõgazdaság-tudományi szakindításáról dönt, úgy annak helyéül a részt-vevõk – a gyakorlati háttér biztosítása oldalá-ról – elfogadhatónak tartják a Marosvásárhe-lyi Kart. Ez különösen akkor indokolt, ha akertészeti szak 2001-ben szintén ebben avárosban kezdi meg mûködését.

Sapientia Erdélyi MagyarTudományegyetem és a távoktatáskapcsolata

A Magyar Professzorok Világtanácsa Agrártu-dományi Szekciójának professzorai úgy ítélikmeg, hogy az évek óta jól mûködõ távokta-tást azokon a szakokon is fent kell tartani,ahol a EMTE ideiglenes akkreditációt kapott.Abban az esetben, amikor az EMTE meg-felelõ végleges akkreditációt fog kapni, a je-lentkezõk számának függvényében meg-fontolandó a kétszintû képzés esetleges

fenntartása úgy, hogy az okleveles mérnökökképzése az EMTE-n a fõiskolai szintû képzéspedig a távoktatási programokban történjen.

Új képzési irányok, feladatok

Az MPV Agrártudományi Szekciója pro-fesszorai megvitatták és elfogadták a nyír-egyházi fõiskola javaslatát Konzultációs Köz-pont alapítására Nagykárolyban (Biharmegye) agrármérnök, illetve mezõgazdasá-gi gépészmérnökképzésre. E területen je-lentõs egy tömbben élõ magyarság van,amelynek képzése e mezõgazdaságilag fon-tos régióban mindenképpen indokolt. ANagykárolyban jelenleg is mûködõ közép-fokú képzés irányítóinak és a helyi szervek-nek pozitív hozzáállása garanciát jelent aKonzultációs Központ sikeres indítására.

Az MPV Agrártudományi Szekciójánakprofesszorai szükségesnek tartják annak alehetõségnek adminisztratív és jogi felülvizs-gálatát, hogy milyen feltételekkel dolgozhat-nának magyar fõiskolai és egyetemi oktatóka szervezõdõ erdélyi magyarnyelvû felsõ-oktatásban.

Az MPV Agrártudományi Szekciójánakprofesszorai szükségesnek tartják, hogy ajövõben induló új szakok és távoktatási for-mák tantervei és követelményrendszereiminden szempontból megfeleljenek a romá-niai oktatási törvény elõírásainak, de egybengaranciát is adjanak a megfelelõ minõségûszakemberképzésnek, valamint a diplomákekvivalenciájának is.

Dr. Heszky Lászlóaz MTA lev.tagja, az MPV Agrártudományi

Szekció elnöke

Közlemény

Magyar Tudomány • 2002/6

836

A globalizáció kihívásaiés Magyarország

Aligha van a hazai és a nemzetközi közélet-nek olyan kérdése, amely hevesebb érzel-meket kavarna, mint a globalizáció. Az orszá-gok, kultúrák és régiók határait átlépõ nem-zetköziesedés, az öntörvényû játékszabály-alkotás korlátok közé szorulása és a zárt nem-zetállamokra–gazdaságokra–társadalmakrakiötlött hagyományos elméleti modellektalaj- és erõvesztése a tudományban és a szé-lesebb közvéleményben is erõteljes ellenér-zéseket kelt. Mégis, ki tagadhatná, hogy ko-runk markáns meghatározó vonása a globali-záció, amely a tõke, a technológia, a szerve-zetek, sõt a társadalmi reakciók, így a bûnözésvilágméretûvé válását hozta az utóbbi kétévszázadban.

Ezért is elismerésre méltó, hogy a Nap-világ Kiadó tudományos igényû tanulmány-kötetet adott közre a globalizáció és az e fo-lyamatban elnyerhetõ magyar helyezés kér-déseirõl. Az Inotai András és Földes Györgyjegyezte kötet szerzõi tudományos alapos-sággal és apparátussal, s az egyre többszörhangoztatott, ámde egyre ritkábban gyako-rolt interdiszciplináris megközelítéssel fo-galmazták meg mondandójukat, új és kevés-bé eredeti felismeréseiket. Ezért ez a kötetmindenképp nyeresége a magyar tudomá-nyosságnak. Szerteágazó tematikája ellenére– vagy inkább annak köszönhetõen – mond-hatni, mindenki talál benne valami érdeke-set, így minden komoly könyvtárban helyevan az említett gyûjteménynek.

A tanulmánygyûjtemény mûfajából kö-vetkezõen nem elhanyagolható ellentmon-

dásokkal is terhes, különösen akkor, ha –mint esetünkben – nem készül bevezetõ ésösszegzõ tanulmány, így a sokféle gondolatnem épül egységes szerkezetbe. Sõt, azegyes szerzõk szemlátomást mûhelybeszél-getésekben sem törekedtek nézeteik egy-becsiszolására, így elkerülhetetlenül jó adagfésületlenség és összerendezetlenség ma-rad. Az olvasó számára nem egészen világos,hogy Pintér Róbert és Z. Karvalics Lászlóinformációs társadalomról szóló tanulmányamiként kötõdik az utána következõ AndorLászlóéhoz, aki a nyitott gazdaság makro-ökonómiájáról szól, s miért Sipos Balázsnaka századforduló sajtótörténetérõl szóló elem-zése lesz a kötetzáró slusszpoén.

Az interdiszciplinaritás kétélû fegyver,jelen esetben – úgy tûnik – az egyes szerzõkakkor érvelnek meggyõzõbben, amikor sajátdiszciplínájuk, a szociológia, a politikatudo-mány, a közgazdaságtan vagy a regionálistudományok talaján állnak, és kevésbé meg-gyõzõek amikor a társtudományok terüle-tére átrándulva fogalmazzák meg megállapí-tásaikat.

A következõkben néhány – számomrakülönösen értékes – írást emelek csak ki,hisz a teljes körû ismertetés szétfeszítené arecenziós mûfaj adta kereteket. Inotai Andráskiemeli: a globalizáció nem ideológiai kate-gória, amit tetszésünk szerint megszûrve, át-értelmezve szerethetünk vagy elvethetünk.A globalizáció nem is nullszaldós folyamat,viszont a növekedési periódusok a világgaz-daság egészében a nyitási idõszakokhoz köt-hetõk – és ekkor csökkent legerõteljeseb-ben a szegénység is (37. o.). Az információstársadalom kialakulásával leértékelõdnek ahagyományos termelési tényezõk, és a ver-

Könyvszemle

837

senyképesség egyre inkább az információ-tömeg fogadására és feldolgozására való ké-pességtõl függ. Ebben az összefüggésben aRajna menti jóléti kapitalizmus modellje többszempontból is sürgõs felülvizsgálatra szorul,és ez persze ugyanígy elmondható a máso-dik világháborút követõ realitásokra kialakí-tott nemzetközi szervezetekrõl is (54, 59. o.).

Tamás Pál a posztfordizmusként értel-mezett mai korról mint az új globalizációidõszakáról beszél, amelyben az új minõségfontosabb, mint azok a nemzetközi mutatók,amelyek szerint az 1990-es évek közepérecsak az 1913-ra egyszer már kialakult világ-gazdasági összefonódás állt helyre (75. o.).A mai korszak meghatározó irányzata a háló-zatosodás, ami alapjaiban szabja át a korábbiuralmi viszonyokat. Szédítõ ütemben értéke-lõdnek le az olyan hagyományos szervezõ-dési egységek, mint a nemzetállam vagy anagyvállalati hierarchia. A fejlõdés új sziget-rendszerben, új pólusok köré szervezõdik,ahol az egyre inkább nemzetközivé váló újnyilvánosság és az új kommunikációs rend-szerek alkalmazására való képesség válik ahatalom és az eredményesség biztosítékává.

Balogh András írásában szembefordul anemzetet és a globalizációt feloldhatatlanantinómiaként tételezõ elterjedt nézetekkel.Írása négy tézist állít fel és cáfol meg. Ezekszerint 1. a globalizáció kialakulása megelõztea nemzetállamok, különösen a modernérelemben vett nemzeti államok létrejöttét.2. A nem állami szereplõk (így a nemzetközivállalatok, a nem kormányzati szervezetek,vallások és régiók) szerepe megnõ, de nemteszi zárójelbe a nemzetállamok központiszerepét (ez a realista iskola erõteljes megfo-galmazása). 3. A globalizáció ugyan megkér-dõjelezi a jóléti állami gyakorlat némelyvonását, de kérdéses, hogy meddig és mi-képp lenne fönntartható a jóléti állam a glo-balizációból kimaradó országban. A szegény-ség és a globalizáció közt csak az idõbeli egy-beesést sikerült eddig kimutatni, az oksági

viszonyt még soha. 4. A globalizáció sokszoregyáltalán nem kötõdik a nemzeti kérdés-hez, sõt, a globalizációellenes mozgalmakeleve internacionalisták és a nemzetközi hír-közlés vívmányaira épülve szervezõdnek.

Horváth Gyula írásában az új területfej-lesztési paradigmát mutatja be, amelyben akorábbi idõszakot uraló agglomerációs ha-tások helyén az alulról és a végekrõl építke-zés logikája válik meghatározóvá. Ez pedigösszhangban van a szociológiai és az ipar-gazdasági elemzések kimutatta hálózatoso-dással. Európában mind a gyakorlatban, mindaz ezt formáló politikában a decentralizálásválik meghatározó irányzattá. A transzeuró-pai hálózatok kiépülése a periféria fölzárkóz-tatásának egyik legfontosabb feltételévéválik. Az EU regionális politikájában nagy-szabású reformok érlelõdnek, amelyek amagyar EU-taggá válás idõszakára már ki isbontakoznak. Ez az erõforrások koncentrá-lását jelenti, ahol a közösségi lakosság jelen-legi kétharmada helyett legföljebb egyhar-mada jut majd regionális támogatáshoz (267-269. o.). Az EU-pénzek elosztásában az addi-cionalitás és a partnerség elve erõsödik, vagy-is saját hozzájárulás nélkül, helyi döntéské-pesség nélkül e források nem lesznek lehív-hatók. A tanulmány végén a kirajzolódó di-lemmák föloldására a szerzõ a közjogi régiókirányába történõ elmozdulás sürgetõ voltamellett érvel (282-284. o.). Eszerint tartha-tatlan a jelenlegi helyzet, amelyben a válasz-tott önkormányzatnak nincs önálló pénzügyijogköre, a regionális területfejlesztési tanács-nak pedig nincs olyan politikai legitimációja,amelynek birtokában az EU partnernek te-kinthetné. A jövõ útja ezért csak a politikaiés pénzügyi önállóságot kombináló nagyré-gió lehet, ami a területi egyenetlenségekcsökkenésének is egyedül hatékony mecha-nizmusa.

Az inkább csak figyelemfelhíváskéntkiemelt meglátások talán meggyõzhetik azolvasót arról, hogy a tanulmánygyûjtemény

Könyvszemle

Magyar Tudomány • 2002/6

838

Surányi Sándor:Források, népesedésa globális gazdaságban

Ritka az a szakkönyv, amelynek már a borító-lapja is kutakodásra ingerel éppen azzal,hogy a kép által sugallt összefüggések foly-tatását reméljük a kötetben. Fernand LégerA város címû képe elsõsorban dinamizmust,majd bizonyos zûrzavart, áttekinthetetlensé-get, a fejlõdés újabb hozadékait sejteti, de aváros harmóniáját diszharmónián keresztülmutatja be.

Surányi Sándor könyvére nem kell rá-erõltetni Léger képének vízióit. A modernvilággazdaság bõven ad elméleti és gyakor-lati példákat a dinamizmusra, a zûrzavarra –gondolunk a legutóbbi pénzügyi válság okoz-ta riadalmakra, az áttekinthetetlenségre, deegyúttal a fejlõdés reményére is. A világgaz-daságra is igaz a harmónia és diszharmóniadialektikája.

A könyv címe kissé félrevezetõ. Forráso-kon vagy termelési tényezõkön a közgazda-ságtanban a termelési folyamat során fel-használt, a társadalom rendelkezésére állóerõforrásokat értjük. Rendszerint három fõcsoportra oszthatók: föld, munka, tõke, detartalmazhatja a vállalkozói képességeketis.1 A kötet viszont a tõkével (sem pénz,sem konkrét formájában) nem foglalkozik,

számos érdekfeszítõ gondolatot tartalmaz.A megközelítések jellege és kifejtésük mód-ja szinte minden tanulmányt továbbvitatásratesz érdemessé. Ez egyfelõl a közreadotteredmények bizonyos fokú kiérleletlenségétmutatja, másfelõl viszont áthidal némely, amûfajból és a szerkesztõi gyakorlatból fakadóellentmondást, hisz további alkotó vitákra

serkenti a társadalmat – remélhetõleg nemaz aggasztóan terjedõ gyakorlat szerint,vagyis a közvetlen hivatkozás mellõzésével.(Szerk.: Földes György és Inotai András,Napvilág Kiadó, Budapest, 2001. 400 o.)

Csaba Lászlóa közgazdaságtud. doktora,

egyetemi tanár (CEU, DE BKÁE)

lényegében az emberi munkaerõvel kap-csolatos népességi, élelmezési, valamint atermészeti környezetet vizsgáló szempon-tokat követ. Ez természetesen nem baj, mertezeket a szempontokat viszont alapos elmé-leti és gyakorlati vizsgálatnak veti alá a szerzõ.Többet is hoz a kötet, mint a cím sejteti. Afenntartható fejlõdés – napjaink gazdaságpo-litikai szótárában is gyakran szerepel – elmé-letének alapos kifejtését is adja.

A könyv négy részre tagozódik. Az elsõrészben a fenntartható fejlõdés fogalmát, lé-nyegét, elméleti és gyakorlati összefüggéseitjárja körül a szerzõ. A második rész a termé-szeti kincsek globális hasznosításának szer-teágazó tematikáját vizsgálja, a harmadikbanegy újabb globális probléma, a világélelme-zés kap alapos elemzést. A zárófejezet a de-mográfiai robbanás hatásait kutatja.

Mielõtt az egyes részek tartalmi elem-zésére térnénk, érdemesnek tartjuk felhívnia figyelmet egy szerkesztési aránytalanságra.Az egyes részek kifejtési mélysége nem azo-nos. Nem teljesen világos, hogy az utolsó – ademográfiai robbanásról szóló – rész miértsikeredett ilyen rövidre. Az elõzõ három résznagyjában-egészében 80-100 oldalt szentelta témának, ez utóbbinak viszont csak har-minc oldal jutott. Ismerve a szerzõ publikációsés oktatási tevékenységét feltehetõ, hogyjóval több is volt a tarsolyában e kérdésrõl.Nem elsõsorban formai szempont motiváljae véleményünket, hanem éppen a világné-pesség alakulásával kapcsolatos közgazda-sági, társadalmi, politikai kérdések interdisz-ciplináris megközelítésének igénye követelt

1 Dawid W. Pearce (ed): A modern közgazdaságtanismerettára. Macmillan dictionary of modern eco-nomics. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp.,1993. 206 o.

839

volna legalább az elõzõekhez hasonló terje-delmet e fejezetben is. Hiányoltuk a szak-könyvekben ma már megszokott összevontirodalomjegyzéket, tárgy- és névmutatót. Akötet olvasását ezek számottevõen könnyí-tették volna.

Surányi Sándor joggal indult ki abból afeltétevésbõl, hogy a mikro (vállalati) ésmakro (nemzetgazdasági) szint után a mega(világgazdasági) szint termelési összefüggé-seit is egységes rendszerben kell tárgyalni.Ezt pedig nem lehet másként, mint úgy,hogy a termelésre vonatkozó elmélet(ek)eta világgazdasági viszonyokra kiterjesztveértelmezzük. Ehhez elengedhetetlenül fon-tos a termelési tényezõk pontos, világgaz-dasági feltételek között megvalósuló mecha-nizmusainak ismerete, leírása. Milyen forrá-sokkal, milyen termelés, milyen céllal és kikszámára valósul meg? A szerzõtõl nem vár-ható el, hogy a mega-közgazdaságtan hiány-zó tankönyvét írja meg, de az igen – s ennekmeg is felelt –, hogy fontos új összefüggé-sekre világítson rá.

A nemzetközi közgazdasági szakiroda-lom már jó ideje kutatja a fenntartható fejlõ-dés elméleti tartalmát, igaz, hogy jobbára afejlõdõ országokra vonatkoztatva. A hazaiszakirodalomban Szentes Tamás akadémi-kus munkásságában szerepelt kiemelkedõhelyen e téma. Éppen õ hívja fel ismételtena figyelmet arra, hogy a fejlõdéselméleteketazért sem helyes csak a fejlõdõ országokravonatkoztatni, mert ez a felfogás a minõségiátalakulásokat, a strukturális és szervezeti,illetve intézményi változásokat magábanfoglaló fejlõdés folyamatát kizárólag a fejlõdõországokra vonatkoztatja. A fejlett országokesetében e felfogás lényegében a gazdaságitényezõk egyensúlya, illetve a túlnyomó-részt mennyiségi, folyamatos és spontángyarapodást jelentõ önfenntartó növekedéstényét tételezi fel. Helyette egyre inkábbkomplex, multidimenzionális és a világ egé-szére, a fejlett és átalakuló gazdaságokra is

vonatkoztatott folyamatként való értelme-zés nyer teret.2 Ezt fejezi ki a fenntarthatófejlõdés fogalma és koncepciója.

Surányi Sándor elméleti megközelítéseköveti a fenti követelményeket. A fenntart-ható fejlõdésnek nem csak leszûkített – bárfontos – ökológiai értelmezését adja, hanemlegalább ennyi teret szentel a közgazdasági,társadalmi és politikai, sõt néha szociológiaiértelmezésnek is. Tény azonban, hogy amegközelítésben döntõen a természeti kör-nyezettel kapcsolatos vizsgálatok szerepel-nek. Az állami, illetve nem kormányzati szer-vezetek globális tevékenységét meghatá-rozó elméleti irányzatok bemutatására ke-vesebb hely jutott (lásd 56-59. o.). A fejezetetzáró rész, amely az integrálódás és fragmen-tálódás Szküllája és Kharübdisze közt há-nyódó világ(gazdaság) dilemmáit foglaljaössze, dicséretre méltó.

A második részben a természeti kincsekhasznosításának globális problémáit foglaljaössze a szerzõ. Helyes kiindulásként a ter-mészeti erõforrásokkal való ellátottság és afejlõdés közti kapcsolattal indít, ezzel foly-tatva az elõzõ rész elméleti végkövetkezte-tését. A fejezetben – érthetõ módon – anyersanyagokkal, ásványokkal kapcsolatosvizsgálatokat elemzi a szerzõ. Itt is jellemzõa multidiszciplináris megközelítés – s eztermészeti kincseknél szinte követelmény–, érvelési rendszerében is megmarad ennél.A kérdés fontossága miatt külön kezeli,érdemének megfelelõen tárgyalja az ener-giaellátás problémakörét. A fejezetet a min-dig izgalmas kérdés felvetése – sajnos, nemkimerítõ elemzése – zárja: hogyan alakul ajövõben az emberiség energiaigénye? Aszerzõ eddigi munkássága alapján bizonyos,hogy megvannak az ismeretei ahhoz, hogyennél részletezõbb, komplex áttekintést ad-jon a világgazdasági termelés természeti erõ-forrás oldalának prognosztizált alakulásáról.

Könyvszemle

2 Szentes Tamás: Világgazdaságtan. Elméleti és mód-szertani alapok. AULA Kiadó, Bp., 1999. 582. o.

Magyar Tudomány • 2002/6

840

A harmadik rész a világélelmezéssel, an-nak gondjaival és kilátásaival foglalkozik. Aföld termelési tényezõ, ezért a téma egyszer-re erõforrás és – a mezõgazdaság és az élelmi-szeripar által termelt javak miatt – fogyasztásiterület is. A globális rendszerre vonatkoztatottelemzésnek tehát választ kell adnia arra anem kellemes kérdésre: miként lehetséges,hogy a világon bõven van termelésre alkal-mas terület, az élelmiszertermelés több vilá-got is képes lenne ellátni, mégis éhínségtõl,alultápláltságtól szenved a Föld több mintegyharmada. A szerzõ meggyõzõen bizo-nyítja, hogy a világgazdaságban uralkodóvilágrend által követelt elosztási aránytalan-ságról van szó. Nem moralizál, de felveti agazdag országok – s hazánk is ide tartozik –történelmi felelõsségét e téren. Örömmelvettük volna, ha a jövõre vonatkozó elméletikilátások több helyet kapnak (ld.: 218-20 o.).

A népességrobbanás gazdasági és tár-sadalmi hatásaival való riogatás nemcsak aközgazdaságtanban megszokott immár több

mint kétszáz éve. Malthus óta valamiképpminden elméletnek választ kell adnia arra,hogy a jobban, magasabb életszínvonalonélõk növekvõ igényeit hogyan lehet a „korlá-tozott” természeti környezettõl kicsikarni. Erészben Surányi Sándor a malthusi népese-dési válsággal zárja gondolatait, holott a teljesfejezetet e szemlélet kritikája hatja át. Érthe-tõ, hogy a demográfiai szempontok dominál-nak, de több szociológiai, politológiai vonat-kozást is szívesen olvastunk volna például anépességeltartó-képesség szempontjairól.

Érdemes és érdekes könyvet kaptunktehát. A fenti bírálatok ellenére a világgazda-sági fejlõdés lényegi vonatkozásairól olvas-hattunk benne alapos, meggyõzõ érvelést,bírálatot, s egy formálódó globális elméletmozaikdarabjait. Fontos lenne, hogy a szerzõtovábbi munkásságában ezt az elméleti, szin-tetizáló munkát folytassa. (AULA Kiadó,Budapest, 2001. 291 o.)

Blahó AndrásDr. habil. oec.

Helyreigazítás

Lapunk ez évi negyedik számában az Augusztinovics Mária dolgozatában szereplõ ábráthibásan közöltük. A Szerzõ és Olvasóink szíves elnézését kérjük; a helyes ábra alább látható.

841

Ajánlás a szerzõknek

1. A Magyar Tudomány elsõsorban a tudo-mányterületek közötti kommunikációt szeretnéelõsegíteni ezért elsõsorban olyan kéziratokatfogad el közlésre, amelyek a tudomány egészétérintõ, vagy az egyes tudományterületek sajátosproblémáit érthetõen bemutató témákkal fog-lalkoznak. Közlünk téma-összefoglaló, magasszintû ismeretterjesztõ, illetve egy-egy tudo-mányterület újabb eredményeit bemutató ta-nulmányokat; a társadalmi élet tudományokkalkapcsolatos eseményeirõl szóló beszámolókat,tudománypolitikai elemzéseket és szakmaiszempontú könyvismertetéseket.

2. A kézirat terjedelme szöveges tanulmá-nyok esetében általában nem haladhatja mega 30 000 leütést (a szóközökkel együtt, ez kb. 8oldalnak felel meg a MT füzeteiben), ha a tanul-mány ábrákat, táblázatokat, képeket is tartalmaz,a terjedelem 20-30 százalékkal nagyobb lehet.Beszámolók, recenziók esetében a terjedelemne haladja meg a 7-8 000 leütést. A teljes kézira-tot .rtf formátumban, mágneslemezen és 2 ki-nyomtatott példányban kell a szerkesztõségbebeküldeni.

3. A közlemények címének angol nyelvûfordítását külön oldalon kell csatolni a közle-ményhez. Itt kérjük a magyar nyelvû kulcssza-vakat (maximum 10) is. A tanulmány címe utána szerzõ(k) nevét és tudományos fokozatát, amunkahely(ek) pontos megnevezését és – haközölni kivánja – e-mail-címét kell írni. A különlapon kérjük azt a levelezési és e-mail címet,telefonszámot is, ahol a szerkesztõk a szerzõtáltalában elérhetik.

4. Szöveg közbeni kiemelésként dõlt, (esetlegfélkövér – bold) betû alkalmazható; ritkítás,VERZÁL betû és aláhúzás nem. A jegyzeteketlábjegyzetként kell megadni.

5. A rajzok érkezhetnek papíron, lemezenvagy email útján. Kérjük azonban a szerzõket:tartsák szem elõtt, hogy a folyóirat fekete-fehér;a vonalas, oszlopos, stb. grafikonoknál tehátne használjanak színeket. Általában: a grafiko-nok, ábrák lehetõség szerint minél egyszerûb-bek legyenek, és vegyék figyelembe a megjele-nõ oldalak méreteit. A lemezen vagy emailben

érkezõ ábrákat és illusztrációkat lehetõleg .tifvagy .bmp formátumban kérjük; értelemsze-rûen fekete-fehérben, minimálisan 150 dpi fel-bontással, és a továbbítás megkönnyítése érde-kében a kép nagysága ne haladja meg a végle-ges (vagy annak szánt) méreteket. A közleményszövegében tüntessék fel az ábrák kívánatoshelyét.

6. Az irodalmi hivatkozásokat mindig aközlemény végén, abc sorrendben adjuk meg,a lábjegyzetekben legfeljebb utalások lehetnekaz irodalomjegyzékre. Irodalmi hivatkozásoka szövegben: (szerzõ, megjelenés éve). Ha azo-nos szerzõ(k)tõl ugyanabban az évben többtanulmányra hivatkozik valaki, akkor a közle-ményeket az évszám után írt a, b, c jelekkelkérjük megkülönböztetni mind a szövegben,mind az irodalomjegyzékben. Kérjük, fordít-sanak különös figyelmet a bibliográfiai ada-toknak a szövegben, illetõleg az irodalomjegy-zékben való egyeztetésére! Miután a MagyarTudomány nem szakfolyóirat, a közleményekcsak a legfontosabb hivatkozásokat (max. 10-15) tartalmazzák.

7. Az irodalomjegyzéket abc sorrendbenkérjük. A tételek formája a következõ legyen:

• Folyóiratcikkek esetében:Alexander, E. O. and Borgia, G. (1976). GroupSelection, Altruism and the Levels of Organi-zation of Life. Ann. Rev. Ecol. Syst. 9, 499-474

• Könyvek esetében:Benedict, R. (1935). Patterns of Culture.Houghton Mifflin, Boston

• Tanulmánygyûjtemények esetén:von Bertalanffy, L. (1952). Theoretical Modelsin Biology and Psychology. In: Krech, D., Klein,G. S. (eds) Theoretical Models and PersonalityTheory. 155–170. Duke University Press, Durn-ham

8. Havi folyóirat lévén a Magyar Tudománykefelevonatokat nem tud küldeni, de még azelfogadás elõtt minden szerzõnek elküldi egyez-tetésre közleménye szerkesztett példányát. Atördelési munka során szükséges apró változ-tatásokat a szerzõ egy megadott napon a szer-kesztõségben ellenõrizheti.

Magyar Tudomány • 2002/6

842

Kedves Olvasó!

Májusi számunk mellékleteként jelent meg a Magyar Tudomány utolsókét évfolyamának teljes anyagát tartalmazó CD. Folyóiratunk cikkeitkiegészítettük még néhány hasznos információval. Egyebek között ismer-tetõt olvashattak a Magyar Tudományos Akadémiáról, megtalálhattákaz ország egyetemeinek és kutatóintézeti hálózatának pontos címlistáját,az OTKA és a Szabadalmi Hivatal hasznos információit, s egy rövid kós-tolót az interneten található, tudománnyal foglalkozó oldalakból.

Örömmel láttuk, hogy a CD iránt olyanok is érdeklõdnek, akik nemjutottak hozzá májusi számunkhoz. Ha valakinek még szüksége van rá,az megvásárolhatja kiadónknál, az Akaprint kft.-nél.

A lap ára: 448 Forint