Maitréja: Elmélkedések a jövő Buddhájáról

8/18/2019 Maitréja: Elmélkedések a jövő Buddhájáról

http://slidepdf.com/reader/full/maitreja-elmelkedesek-a-joevo-buddhajarol 1/157

VOLKER H.M. ZOTZ

MAITREJA

ELMÉLKEDÉSEK

A JÖVŐ BUDDHÁJÁRÓL





KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR BUDDHOLÓGIAI INTÉZET

ALEXANDER CSOMA DE KOROS INSTITUTE FÓR BUDDHOLOGY

International Eetabiiehment of the

AfíYA HAITREXA MÁNDAL A

VOLKER HM. ZOZT

MAITRÉJAKt.Mfti.gpn^sFir

JÖVŐ BUDDHÁJÁRÓL

BUDDHISTA MISSZIÓ BUDDHIST MISSION

Muzeuxn utca 5, H-1088 Budapest VIII.Hungary

Tel. 130-169



Gyenes Józseffordítása

BUDDHISTA MISSZIÓ DOKUMENTÁCIÓ(Internim 1986)

Felelős kiadó: Dr. Hetényi Ernő ügyvivő

OsztályvezetS: Dr. Horváth József

Műszaki szerkesztő: Kerti Mária

Leveleim: 1221 Budapest, Alkotmány u* 83.

Folyószámla: OTP 526-6788



"Hogy a természet megvilágosodásai és

elsötétedései nékem szolgálnak-e» vagy

megtagadják a szolgálatot, mindez at

tól függ, hogy egy bizonyos tűznek

lángjai értem emelkednek vagy süllyednek-

e, mely tűz a szeretett az Egyetlen Sze

retet, egy Embernek a szeretete. Ahol ez

a szeretet hiányzott* mindig az igazán ü-

res eget tapasztaltam, ingatag hajszolását

mindannak» amit megragadni akartam, a

Holt-Tengeren a virágtalan pusztaságot«"

André Breton, L'aaour fou

Hálás szeretettel tisztelt tanítómnak,

Ven. Dr. Karl-Heinz Gottmannak





Előszóként

Az eljövendő Maitréja Buddha, a nagySzerető alakja, egyike az integráció jövőtőlterhes erőinek, amelyek növekvő mértékbenhatják át az emberek gondolkodását és érzé-seit. Benne találja meg szimbolikus kifejező-dését a buddhizmus azon szemléletváltása és

továbbfejlődése, amely megszabadít bennünketa mostanáig tartó, a tradicionális gondolko-dásmódhoz való csaknem kizárólagos kötődés-től, hogy lehetővé tegye számunkra már a je-lenben a jövő felé irányuló új orientálódást.

Árja Maitréja nemcsak a minden buddhistaiskolát összekötő ama reménység, aminek tár-

gya a megvilágosodott Világtanítók kontinui-tása és a bódhiszattvaideálnak életközeibeérkezett megtestesülése az odaadó felebarátiszeretetben, hanem egyidejűleg az a híd is,ami minden különbözőség felett és túl a bud-dhista Dharma minden tradíciójának lényegétköti össze a jelennel és a jövővel. Másszavakkal: ebben a Buddhaalakban nyilatkozik

meg a buddhizmus eleven dinamikája, amely, anélkül, hogy a korábbi fejlődési formákjelentőségét kisebbítené vagy kétségbe von-ná, komolyan veszi a buddhista Dharma alap-ját képező nemtapadást a múlthoz. Ezzelazonban az áttörésre törekvő embert szabaddáteszi egy teljesen tudatos életvitelre a

jelenben, éspedig azzal, hogy tekintetét elő-re irányítja, és lehetővé teszi számára az

5



adekvát, spontán cselekvést a mindig változófejlődési folyamatban való nyitottságból kö-vetkezően.

Azok a hatalmas változások, amelyek ezt

a magasztos személyiséget az évezredek folya-mán már a buddhizmus kialakulásakor előhív-ták, bizonyítékot képeznek elevensége és fej-lődési képessége mellett,ami manapság messzetúlhaladja a tradicionális buddhizmus határa-it. Az, ami két és fél ezer évvel ezelőtt atávoli jövőnek csak egy szimbóluma volt,

amit árnyékba borított egy ezen a földön ván-dorló Megvilágosodottnak a jelenléte, már né-hány évezred leforgásával a Sákjamuni Buddhaparinirvándja után mind szilárdabb alakot öl-tött mint az összes földrész szellemileg fel-nyílt millió és millió emberének élő remény-sége, mindazoké, akik a régi hitformákés tradíciók feltörésével üj, valóságközelibb

értékek után kutatnak; mert ma ébredtfel először az emberiségben egy egész bolygó-ra kiterjedő egységnek a tudata, olyanegységgé, amely mindannyiunkat sorsszerűén magábafoglal, és az egyes embert mélyebb kap-csolatba hozza az Egésszel.

Ebből a létünk alapjait megrázó egység-tudatból pattan ki újra a szellemi összetar-tozás ideálja, ami Maitréjában, a magát szeretetből minden lénynek felszentelő Bódhiszattvában,először csak szimbolikus kifejező-dését találta meg, végül pedig a buddhizmusújjászületéséhez vezetett a Mahájánábam, abódhiszattvaság mindent átfogó útjában. Sahogy az emberiség tudatában végbemenő jelen-

kori forradalmi változás közösségünk felisme-résével szétrombolja a népek és vallások ha-tárait, úgy robbantotta szét a Bódhiszattva

6



ideál egy világtól elmenekülő, szerzetesiéletformára orientálódó buddhizmusnak a hatá-rait is, és alakította át olyan világvallássáamelyben az egyes ember üdvössége a mindenlény üdvére való odaadás mögé került, és amelyben a minden élővel való együttérzésarat győzelmet a saját szenvedéstől való ret-tegés felett. A szellemi magatartásnak ez ateljes irányváltása a szenvedés problémájávalszemben sehol sem kerül élesebb megvilágítás-ba, mint a bódhiszattvafogadalomban kifeje-zett ama készségben, hogy inkább vegyük ma-

gunkra a szenvedés összességét, mint hogy asaját üdvünk kedvéért hátat fordítsunk avilágnak.

Az, hogy ebben a készségben ténylegesenbenne foglaltatik a szenvedés legyőzése, ésez az első lépés a Megvilágosodás felé,paradoxonnak látszódhat, jóllehet ezsemmi más, mint a leghatékonyabb lépés azénvágy legyőzéséhez, ami minden rossznak agyökere, és amiben ott van minden szenvedés-nek az eredete. A minden élőlénnyel való szo-lidaritás felismerése azonban semmi esetresem áll ellentmondásban az egyes ember sajátcselekedeteiért való felelősségével,és éppolykevéssé csökkenti az individuális megvilágo-

sodás! törekvés értékét.Mindaddig, amíc) a nirvánát csupán azegyéni szenvedésektől való szabadulás kvietisztikus ideáljaként fogják fel, addig taláncsak a bódhiszattva "lemondásáról" lehet be-szélni, egy ilyen végérvényes "nirvána"ba(vagy parinirvánába) való bemenetelről. Deha meg akarunk maradni e szónak a Buddhaáltal adott definíciójánál, amiben a nirvánaa vágy, gyűlölet és tévhit megszüntetéséből

7



áll, (tehát semmi köze a metafizikai spekulá-ciókhoz , sem pedig valamiféle tisztán kvietisztikus állapothoz, amint a bráhmanizmus

bán), akkor szóba sem jöhetne a nirvánárólvaló lemondás, hiszen ez mi mást jelenthetne,mint annak a tudatlanságnak a szándékos meg”tartását, amiből ez a három negatív tulajdon-ság keletkezik. A Bódhiszattva azonban semmiesetre sem mond le a tökéletes megismerésről,sót, ellenkezőleg: a tökéletes Megvilágosodáskedvéért csupán a személyes szenvedéstől való

megszabadulásról mond le. Úgy, ahogy korunk,és a műit idők Buddhái tették, abbóla célból, hogy minden embertársukat hozzáse-gítsék a saját megvilágosodás eléréséhez, ésbennük a megvilágosodástudat (bödhicsitta)szikráját fellobbantsák. Miként Har Dayal a"The Bodhisattva Doctrine" c. könyvében meg-jegyzi, a "nibbána" szó Gautama első prédiká-cióinak legrégibb tolmácsolásában sehol semfordul elő, hanem ehelyett a "legmagasabbtökéletes megvilágosodás" (anuttarasammászambódhi) kifejezés. Ez az pontosan,amire mindenkinek törekednie kell, aki aBuddha követésén fáradozik, nem törődve az-zal, hogy ezt a célt ebben az életben, vagy

egy másikban érie el. Mégha ez az ideáléelérhetetlen lenne is, (és hogy ez nem ígyvan, arra a legbiztosabb garanciát a törté-nelmi Buddha és sok megvilágosodott követőjé-nek a létezése adja nekünk), akkor is világi-tó fáklyaként kellene elfogadnunk, életünkirányadó eszményképeként.

Maitréja alakjában azonban ez az ideáléhúsvér valósággá lesz, mert ő számunkra egy-formán keletkezésben lévő és jelenlévő, ésmiközben növekszünk, vagy, helyesebben, vele

8



belsőleg összenövünk, ő saját legmélyebb tuda-tunk képmásévá lesz. A múlt idők Buddhái vala-mennyien egyben mindig megtestesítői is voltakannak, ami minden Buddhaság lényegét képezi,

nevezetesen az univerzális megvilágosodástudatnak, és egyben saját érájuk korszellemének is avilágtörténelemben és az emberiség történetében,így a buddhista tradíció arról tájékoztat ben-nünket, hogy a mágikus korszak Buddhája, amelykorszak megelőzte az intellektus ébredését,Kasszapa Buddha volt, aki mágikus erők révéntunt ki és hatott. Gautama Buddha, világkorsza-kunk negyedik Buddhája, a tiszta gondolkodáserejét testesítette meg, (a pratitjaszamutpádaa "függő keletkezés" törvényének megfogalmazásakorának legnagyobb gondolkodásbeli tettevolt), valamint az akaraterős céltudatosságot.Maitréja, az Eljövendő Buddha, azonban az intel-lektuális vívmányok korszakát egy kiszélesített

intuitív tudattal váltja fel azáltal, hogy a te-vékeny felebaráti szeretet érzését, a mindenélet lényegi egységének érzését új áttöréshezsegíti. A tevékeny felebaráti szeretet, amineksemmi köze nincs a csak saját érzéseitől uraltember szentimentálisemocionális magatartásához,Amitábha megkülönböztető bölcsességének alkalma-zása, (akiben az érzés melege a belső szemlélettisztaságával egyesül), a maga kifejeződésétAmógasziddhi önzetlen és ezért karaaoentes cse-lekvésében találja meg. Maitréja Amógasziddhi"mindent beteljesítő bölcsességének" a megteste-sülése, ami a spontán, önzetlen, szeretetteljestettben nyilvánul meg, ami nem köti a cselekvőt,hanem boldoggá és szabaddá teszi, mivel tevé-

kenysége odaadásból és nem önösségből ered.Ez a tettkészség jut kifejeződésre azokbana Maitréjaábrázolásokban, amelyek őt "európai"

9



ülésmódban mutatják, azaz mindkét lábbal a föl-det érintve: tehát nem meditációban elmélyedve,hanem készen arra, hogy bármikor felemelkédjék,hogy a szenvedő emberiségnek vigaszt és segítsé-get nyújtson. Miközben jobbját tanító és áldópózban emeli fel, az ölében nyugvó baljában egykelyhet tart az életelixirrel (amritakalasa)illetve a halhatatlanság nektáréval, ami őtAmitájusszal és Avalókitésvarával köti össze,kiknek funkcióját o veszi át földi pályafutásasorán.

Japánban Miroku (Maitréja) és Kannon (Avalókitésvara) szobrait gyakran egészen hasonlótartásban ábrázolják: a bal láb a földön, a jobbláb a bal térden, ami funkciójuk és karakterükhasonlóságát már ezzel is kifejezésre juttatja.A Sákjamunival való kapcsolatra, akinek követőjea földön Maitréja, egy kis sztúpa utal, amigyakran látható a Maitréja homloka feletti haj

diszében. A legenda szerint Sákjamuni Buddha aTusitaégből való alászállása előtt bódhiszattvakoronáját Maitréjának adta át, aki ilyen mó-don utódjává, e világkorszak legközelebbi ésutolsó érájának Buddhájává választatott ki.

A Maitréjafelé való fordulásban, aminek je-lentősége a buddhizmus szellemtörténetében ál-landóan növekedett, az egyre erősebbé válójelen és jövőtudat nyilvánul meg, ami többémár nem elégszik meg a múltba való visszapillan-tással, hanem a teremtő jelenben ismeri fel alegfontosabb, az egyedül megvalósulásra képesés jövőt formáló időaspektust, amelyben a múltbeleolvad a jelenkori átélésbe, új életre ébred,új Öntőformába kerül, átalakul.

Legyen Maitréja képe mindenki számára buz-dítás a megvalósulás felé vezető úton, aki átvan hatva a Buddhatanítás szépségével és mély

10



igazságával! Nyíljék meg szivünk Haitrëja jelenléte számáré, mely jelenlétben minden Hegvilágosodott működése megnyilvánul, hogy valóra váljanak Christian Morgenstern szavai, és jelmondatként szolgáljanak nekünk:

"Közöttünk titokzatos hatalmak fonnak láthatatlan fonalakat, és egyetlen életbe szövik

nappalainkat és éjszakáinkat, így aztán mind együtt növekszünk, míg magunkból teljesen kilépünk:

ím, ott lángolnak már fejünk felett

az ama Harmadikhoz tartozó szemek!"

Laaa Anagarika Govinda

az Árya Maitreya Kandala mhacáryája



Bevezetés

A pali kánon Hosszú Gyűjteményének (Dighanikája) huszonhatodik tanbeszédében, a CsakkavattiSzihanádaSzóttában, a történelmi Sákjamuni Buddha prófétái egy bizonyos Waitréja Búdha megjelenéséről a földön. Bár ez az egyetlen

ezzel kapcsolatos említés a korai buddhizmusterjedelmes kanonikus irodalmában, és azeljövendő Buddha a cselekmény összefüggésébelátszólag csak mellékesen tartozik bele nevénekkétszeri emlitése révén, mégis, ez a bejelentésa buddhista tradicióban igen nagy jelentőségűvévált.

Erre hivatkoznak az exegetikus pali Írásoképpen úgy, mint a buddhista szanszkrit irodalommüvei, a Mahávasztu, a Divjávadána, a Dvávimsztjavadána, a Bődhiszattvavadánamálá, vagya Lalitavisztara. Emellett olyan kommentárok iskeletkeztek, amelyek kizárólag ezzel a beszéddelfoglalkoznak, olykor egy szútra formájában, ilyen például az ArjaMaitréjaVjákarana.

Az, hogy a jövő Buddhájával valö ezen fog-lalkozás nem csupán vallásos átéléstől elszige-telt exegézis vagy skolasztika intellektuálisfáradozása volt, hanem a régi szerzők számáraa legszemélyesebb létfontosságú jelentőséggelbírt, azt világosan mutatják a Viszuddhimaggaszingaléz «változatának záró sorai. Buddhaghósa,az 5. századi jelentős indiai szisztematikus,valamint egy szingaléz átdolgozó a buddhista ta-nításnak és metodikának ezt a Ceylonban keletke-

12



zett ábrázolását azzal a nagy nyomatékkai hangsúlyozott kívánsággal fejezi be, hogy érjük el mind majd egyszer üdvösség-célunkat Maitréja földi működésének idején.

Ez annak a még ma is eleven óhajnak egyik dokumentuma, amit gyakorló buddhisták megszámlálhatatlan generációi tápláltak, - tudós papi emberek éppen úgy, mint népi vallásosságG laikusok -, nevezetesen, hogy a Tanítást egy Buddha jelenlétében hallgathassák, azért, hogy e mindennél hatalmasabb inspiráció révén magas céljukat megvalósíthassák. Ez a kívánság a megjöven

dölt Maitréja mellett megélhető jövőbeli élet konkrét reményében nyilvánult meg.Ha most eltekintünk az okoktól ama szférák

ban, amelyek normális körülmények mellett kívülesnek az emberi észlelés határain, azt kell látnunk, hogy egy ilyen tendenciának sokrétű földi okai vannak: ezek az okok ott rejtőzhetneka pszichikai átélésben, a társadalmi realitások

ra való reagálásban, és minden bizonnyal az emberben benne lakozó restségben is, ami a buddhista Ösvényen kifejtendő komoly erőfeszítés kezdetét szívesen vetíti ki egy távolabbi j ö- vőbe.

Mégis, azt a már a felszínen is észrevehető fo okot más síkon kell keresni: mert egy Buddha

testi jelenlétének időbeli távolodása következtében egyre messzibb múltba tolódik annak karizmája, ami szukcesszív módon került átadásra az élő hagyomány áramában. A Mester-tanítvány viszonyba minden generációval egy további személy nyomult be a Buddha és mindenkori tanítványai közé. „ ■ '

Dacára a buddhista irányzatok filozófiai

gazdagságának, dacára a különböző régiók kulturális sajátosságainak, egyes iskolák növekvő

13



mértékű kifejezőerejének, az emberek mindig isazt várták, azt érezték, hogy a legmagasabb le-hetőséget az jelentené a számukra, ha egy Bud-dhával szemtőlszembe kerülhetnének, egy

olyan lényt láthatnának, aki a Tanítást és azÜdvösség Célját ténylegesen megtestesíti, és anirvána felfedezését és elérését előttük való-sította meg.

A saját tehetetlenség fájdalmas felismerésemellett a Tanítás megvalósításában hatékonyaklehetnek itt olyan történetek és sorsok, mintamilyen például Aszita Kanhaszirié (SzuttaNipá

ta, 679696). Ez, a már minden földi jelleget éskötöttséget levetkőzött látnok, amikor megmu-tatták neki az újszülöttet, akiből a SákjamuniBuddha lett,már a csecsemőben felismerte a leen-dő Buddhát. Ezután mélységes szomorúság vett erőt rajta, amiért ő, tekintettel magas korára,ezt már nem érheti meg.

Hellmuth Hecker a mi értelmezésünk számárais sokatmondó jelentést ad Aszita bánatának: "Haa Buddha tanításának terjesztése előtt kellenemeghalnia, akkor tiszta vándorlása alapján bizo-nyéra az istenek valamelyik; világába születneújra, és onnan is éppen olyan jól hallhatná aTanítást. Vannak azonban olyan szellemi birodal-mak, amelyek annyira magasak és csendesek, hogy

ott már semmiféle alak és szó nem lehetséges,csak az "alak nélkül létező formák". Ha Aszita,ahogy a hagyomány tájékoztat erről bennünket,már annyira megtisztult, hogy szíve minden for-mához való ragaszkodástól már megszabadult, ak-kor kieszközölte magának azt, hogy alak nélkülilétbe szülessen újra. Onnan azonban semmifélekontaktus nem lehetséges a formák világával,onnan már egyik Buddhát sem lehet hallani. Detovább gondolhatnánk a lehetőségeket úgy, hogy

14



Aszita éppen a legközelebbi Buddhánált Mettejjónál fogja hallgatni a Tanítást, ha olyan nagyon vágyódna arra, hogy elérje a szabadulást. Csakhogy az alak nélküli istenek létideje nem években vagy évezredekben mérhető, hanem világkor

szakokban, és Mettejjónak még a mi világkorszakunkban kell megjelennie. így aztán a legközelebbi Buddhát is elmulasztaná, és ha egyszer az alak nélküli világból újra visszajönne erre a világra, - ami még feltétlenül vár rá, mint meg nem szabadultra, - bizony lehetséges, hogy éppen akkor nem jelenik meg semmilyen _Buddha a világ

ban, hiszen egyszer már volt egy olyan korszak, amikor hatvan eónon keresztül nem volt jelen e- gyetlen Tökéletesen Felébredett sem. S ha aztán az Igazság utáni vágyával semmilyen választ nem találna, csak téves tanításokat, akkor hosszabb időre semmi más nem volna lehetséges, mint az, hogy a hamis tanítókkal szembeni ellenszenvét megfogja, leküzdje, s ezzel a kerülő illetve

téves üt újra megnyílna előtte." (1.)Ilyesféle tragikus perspektívákat szem e-

lőtt tartva egyáltalán nem lehet csodálkozni a- zon, hogyha egy Buddha jelenlétét minden célok között sokszorosan az elérésre legméltóbbnak kell tartani. A buddhizmusban, az utolsó Feléb- redettnek mindig érvényes kijelentése mellett: "Jo dhammam passzati, szó mám passzati, aki a Tanítást látja, az engem lát", a történelemben három lehetőség került előtérbe ennek a célnak az elérésére:

1. Az eltávozott Buddha egyik ereklyéjével való találkozás;

2. Törekvés egy földöntüli Buddha-biroda- lomban való újraszületésre;

3. Reménység egy jövőbeli földi életben Ma- itréja, az eljövendő Buddha jelenlétével.

15



Az első lehetőség, az ereklyével, relikvi-ával való találkozás a Buddha átélése céljából,a következő,páli kommentárokban is szereplő ál-lításra vezethető vissza (Papancsaszüdani, Szam

móhavinódini): dhátuszu hi thitaszu, Buddhathita va honti Ha léteznek relikviák, akkorazt lehet mondani, hogy léteznek maguk aBuddhák is. Itt a buddhista alaptételhez követ-kezesen kell végiggondolnunk, hogy "a test vagyalak (rúpa), az érzékelés (védaná), az észlelés(szamdzsnyá), a szellemi alapok, alapfeltételek,illetve az akarattól függő képzőerők (szamszkára) és a tudat (vidzsnyána) princípiumai a Buddhaság állapotában, illetve az ahhoz vezető útona megvilágosodástudat megfelelő kvalitásaiváváltoznak át." (2.)

Ha aztán az, ami úgy jelenik meg, mint egyBuddha alakja, teste, a "megvilágosodástudategy kvalitása", tapasztaltatik, akkor a relikvi-

ában a megvilágosodás lényegének (bödhi) is fel-ismerhetnek kell lennie. Ezért számol be aMahávamsza krónika a következő eseményről:

Mahinda, Ceylon buddhista misszionáriusa,igy panaszkodott a királynak:

Uralkodó, messze van az az idő, midőnTökéletesen Felébredettet láttuk. Tanító nélkülélünk itt, és nincs senki, akit tiszteljünk.

Ekkor a király csodálkozva visszakérdezett,hogy vajon nem maga Mahinda mondottae, hogy mi-dőn a Buddha a végleges nirvánába ment, a követekező választ hagyta: "Midőn az ereklyét látjuk,a Győztest látjuk." (3.)

A Buddha eképpen értett és átélt jelenlétea földön nem elégítette ki a második lehetőség

híveit. Aki egy földöntúli Buddha birodalmábanvaló újraszületés után áhítozik, az a Tanítástegy érzékelhetően előtte álló Mestertől szeretné

16



kapni. Egy ilyen reménység forrósa, mintegytanúja, a kis Szukhávativjúhaszútra, amibena következőket olvashatjuk:

"így szólt a Buddha az idősebb Sáriputrá

hoz: Tízbillió Buddhaorszégnyira telünk nyugat-ra van egy világ, annak neve Szukhávati. Ott élegy Buddha, annak neve Amitábha. Jelenleg ottprédikál ő... Ó, Sáriputra, én most ugyan Amitábha Buddha mérhetetlen erényeit dicsérem, dekeleti irányba más Buddhák is vannak, mint Aksóbhja Buddha, Mérudhvadzsa, Manaméru Buddha,Méruprabhásza Buddha, Mandzsudhvadzsa Buddha, és

még sokan mások. Ezeknek a Buddháknak a számamegszámlálhatatlan, mint a Gangesz homokja. Ezekmindegyike az igazságot prédikálja egyetemeshangon a háromezer világban."

Hasonló kép bontakozik ki az írásból a töb-bi égtájak, valamint a zenit, a nadir irányábais. S mindezen birodalmak, amelyekben Buddhák

működnek, annak számára, aki bizalommal viselte-tik a Felébredett iránt, egyegy lehetséges helyaz újjászületésre, amennyiben kitart a törekvésmellett.

Ez a kozmikus távolságokba vezető reménységa maga paralelljét, történelmileg távolibbkorban, a harmadik lehetőségben találja meg,kilátással a Maitréja jelenlétében való újjászü-

letésre a földi életben. Ez utóbbi a Dighanikájahuszonhatodik tanbeszéde szerint a mi világunk-ban marad meg, tehát ideiglenes célját a mi la-kott életszféránkban, a földön keresi.

Ezek a lehetőségek bizonyítják a Megvilágosodásprincipium mindig tartó, vagy legalábbismindig lehetséges, jelenlétét a létező világban.

Ez a könyv Maitréja Buddha jelenlétévelkíván foglalkozni.Ugyanakkor azonban nem kívánunk sem vala-

17



miféle buddhológiai szakmai leírást adni (a sok-rétű, részben már említett forrásokra támaszkod-va) , sem történelmi vagy szociológiai tanulmánytösszeállítani a Maitréjahit lényegéről, reve

lanciájárói a buddhista országok történelmébenés jelenében. Mindkettő kultúrtörténeti össze-függésekben képezhetné egy későbbi értekezéstárgyát.

Itt kontempláciö következik Maitréja Budháról a Dharma szellemében, háttérként elfogadvaa buddhista tradíciót. A felhasznált szövegek és

a tradícióból való tények a kontempláciö gondo-latmenetéből adódnak, és nem abból a törekvés-ből, hogy illusztrálják a buddhizmus fejlődésiútját az időben.

A Dighanikája huszonhatodik tanbeszédébentalálható kanonikus említés alapján Maitréjaeljövetelét a buddhizmus minden iskolája és ta-nítási irányzata elismeri és elfogadja. Ebben

mutatkozik meg az alakuló és eljövendő Buddhaaktuális és integráló funkciója a jelenkor bud-dhizmusa számára. Az aktualitásra bizonyítékotszolgáltat olykor a buddhista országok politiká-ja is, amire elegendő csak egész röviden Thai-föld példájával rámutatni. Ez az integráló funk-ció világosan megmutatkozik például TulkuLama Géshé Ngawang Kalzang (Tomo Géshe Rinpoché)nagy szellemi megújulási mozgalmában, aki Tibetben a korszak számára Maitréja alakját emeltea vallásos gyakorlat középpontjába. Ez mutatko-zik meg továbbá az firya Maitreya Mandala RendLama Anagarika Govinda által történt megalapítá-sában is 1933ban. Már egyedül ezek az aktuálisés integráló vonások is bőséges okot szolgáltat-

nak a jövő Buddhájának legalábbis szemlélődőmegvitatására, megbeszélésére.Kiindulásként az általánosat és az egészen

18



eredetit véve, kontemplációnk a CsakkavattiSzihanádaSzútta vizsgálatával kezdődik, amitpáliböl újra lefordítva a szerző mutat be.

Hasonlóképpen megtalálható jelen könyvben

az ÁrjaMaitréjaVjákarana teljes fordítása, amia Bengáli Állami Gyűjtemény (Kalkutta) 4806osszámú szanszkrit kódexére alapul. Ezt SylvainLevi "Maitreya le Consolateur" c. írásában adtaközre a tibeti kánonból származó teljes átírásalapján.

A most következő fejezet, a "Buddhánusszatirt, részben Sákjamuni Buddha életének leírása,amit a szerző készített el egy, Lama AnagarikaGovinda által szerkesztett, kötet keretében, ami"Bevezető a Buddhizmusba" cím alatt 1980ban ke-rült kiadásra (Kasar Devi Publikation, Almora,India).

A könyvben szereplő terminológia a forrá-soknak megfelelően páli vagy szanszkrit nyelyu,

s a leghasználatosabb formájában szerepel, ígypéldául "nirvánát" (szanszkrit) irunk "nibbána”(páli) helyett, vagy "Maitréját" (szanszkrit)"Mettejjo" (páli) helyett, esetleg akkor is, haa fordítás páliból készült.

Bécs, 1981, November Volker H.H. Zotz



Buddhánusszati: Gondolatok a Buddháról

Az, .hogy a,Buddhák a világban megjelennek vagy sem,tény ma- râ. Megdönthetetlen létfeltétel es örök törvény az,hogy minden, ami fennal. nem ao- szolút. Ezt a tényt egy Buddha fedezte fel, es lett úrrá felette. 5 amikor felfe

dezte. és uralta, akkor azt hirdette, prédikálta^ nyila- kozta ki, tanította es magyarázta nagy alapossággal, hogy minden, ami fennáll, nem abszolút.

Anguttara Nikája, 111. 134

Nehéz elérni az emberséget, Nehéz a halandó élete,Nehéz a Tanítást meghallani, Nehezen születnek a Buddhák.Dhammapada, 182

Még azok is, vagy talán éppen azok, megütköznek a jövő Buddhájáról való prófécián,és a vele való jövőbeli életbe vetett reménységgén, akik jó ismerői a buddhista tanításnak.

Hiszen különösen csekély jelentőségű a jövő abuddhisták számára, ez az egyik fontos különbséga Buddhatanitás és a Nyugat uralkodó vallásaiés világnézete között. A zsidó és keresztényvallástól egészen a marxizmusig ezek az elméletiredszerek mind nagyon hasonlítanak egymáshoz azidősíkkal kapcsolatos értékítéletükben: egy tra-gikus feszüitségmezŐben léteztetik az embert,

ami a múlt és jövő között feszül. A múlt egy el-veszített édeni korszakot (Édenkert, őskommuniz-mus) rejt magába, s a jövőből újra csak egy ilyen állapot (Új ég, Üj föld, osztLly nélkülitársadalom) integet az ember felé. A jelen vi-szont "siralomvölggyé" degradálódik, vagy a har-cok korszakává, amelynek gyümölcseit majd csak a

későbbi generációk fogják élvezni.(4.) Egészenmásképpen szól hozzánk a Buddha tanítása: ez a

20



tanítás megmutatja az embernek, hogy a jelen alegmagasabb érték. Nincs itt semmiféle sóvárgójövőbenézés, sem az idő problémáját elnyomó, il-

letve a jelen pillanatát elértéktelenítősandítás egy megálmodott jövő felé. Amit egyko-ron minden ember biztosan a magáénak tudott, aza jelene volt, életének mostani pillanata. Va-lóban semmi más nem adatott az embernek ezen kí-vül. _

Nagyon világosan lép elénk ez a gondolata Théraváda gyakran idézett verseiben: "Egy

tiszteletreméltó éjszaka" (Maddzshimanikája,13)Atltam nánvágameyya nappatikaAkhe anágatamYadatltampahlnantam Appattanca anágatamPaccupannanca yo dhammam Tatha tatha vipassatiAsamhíram asankuppam Tam vidhamanubrühayeNa hi no sangarantena Mahasenena maccuná

Evam viharimátapim AhorattamatanditamTam ve bhaddekaratto 'ti Santo ácikkhatemuni

Az idézett szöveg Buddhadásza Bhikkhu for-dításában így hangzik: "Ami elfolyt, ne fuss azután vággyal teli szívvel, ami még nem érkezettmeg, ne sóvárogj utána! A múlt tovaszállt, a jövő

még nem érhető el. Aki minden jelenvalót világo-san áttekint, úgy, ahogyan az itt és most felbuk-kan a szeme előtt, őrizze meg azt; erősen és té-továzás nélkül! Éppen most, ez azt jelenti, hogytörekedjél! Ki tudja, nem lesze itt már holnap ahalál? Sohasem szabad ellankadnunk a Márával ésseregeivel vívott csatában. Aki így, nappal éséjszaka fáradhatatlanul és rettenthetetlenül tö-rekszik, azt nevezi a csendes bölcs tiszteletre-méltónak, mégha csak egy éjszaka adatik is neki."

21



Ez az éber jelenlévoség (szati, szmriti) ittés most, a testben, a pillanatnyi érzésekben, apillanatnyi tudatállapotban és a mindenkori gondo-lattartalmakban, ezt nevezi a Sákjamuni Buddha az

"egyetlen útnak", ami a nirvána megvalósításáhozvezet (Dighanikája, 22; Maddzshimanikája, 10).A szati a Nyolcrétu ösvény egyik tagja (számmászati), a buddhista életmód, magatartás egyik alapfeltétele, és mint első Megvilágosodási Rész(szatiszambóddzshanga), a Buddhaság egyik alap-kvalitása .

Ha a szati, a jelenlevőség a Buddhaegyik lényeges alaptulajdonsága, és elengedhetetlen követelmény követőivel szemben, akkor jogosa jövcí Buddhájára vonatkozó próféciának és a be-lé vetett hitnek a megkérdőjelezése. Mégis, egyvalódi élet a jelenben sokkal mélyebb értelmű,mint a tisztán a pillanatnyira, a momentánra valóhagyatkozás. Ez világosan kitűnik már a termino-

lógia analíziséből is, mert (ahogy Lama Govindairja) a szanszkrit szmriti szó (sokkal inkább,mint pali megfelelője, a szati), egy további ésmélyebb értelemmel is rendelkezik, miután az em-lékezésre való képességet, az emlékezőtehetségetis jelenti. A szmritiszambódhjanga tehát nemcsakegy jelenlegi testi, lelki, szellemi állapot észrevevése, hanem annak a múlt tapasztalataivalvaló összekapcsolása is, amelyek az emlékezetbenjelen vannak, mert csak ezen keresztül válhat azészlelt dolog világosabb, azaz értelmesebb tuda-tossággá. A szmriti tehát itt nem a visszaemléke-zés értelmében vett emlékezet, ami egy bizonyosdologra, eseményre, személyes természetű tapasz-talatra vonatkozik, hanem teljes lényegiségünk

tudatába való beleemelődés, aminek lényegiségébenmúltunk mint egész, azaz mint organikusan kelet-

22



kezett és jelenlévő, válik élő jelenlétté. Hamármost visszafelé akarnánk követni a múltbelifejlődésünk útját, úgy találnánk, hogy azok afeltételek és okok, melyeknek létezésünket kö-

szönhetjük, mindig újabb és újabb köröket vonnakbe.

Más szavakkal: az, ami bennünket azzá tett,amik most vagyunk, nemcsak saját individuális,személyes fejlődésünk egyenes és kizárólagos vo-nala, hanem az univerzum minden erőinek és felté-teleinek együttműködése is határtalan időtérségek

lefolyásában, illetve az örökké jelenlévő vi-lágfolyamat időtlenségében, amiben a kibontakozásés az integráció egyidejűleg haladnak előre. Min-den lény tehát bázisként birja az egész univer-zumot, és a szmritiszambódhjanga nem más, mintbensőséges észrevétele és megjelenítése ennek azuniverzális összekapcsoltságnak, ami kiterjedlétünk és tudatunk minden egyes fázisára. (5.)

Egy Buddha, miután az ő alapeleme a szmriti(szati)’, ennek az univerzális összekapcsoltság-nak az állandó megjelenítésében él, Így tehát őtestesíti meg az "örökké jelenlévő világfolyamatidőtlenségét". Ezért az, ami a "Buddha", többetjelent, mint csupán csak jelenlétet a pillanatértelmében.

Mielőtt ezt a jövőbeliség jelentőségénekszempontjából alaposabban megvilágítanánk, kö-vetkezzék most egy kis szemlélődés a Buddha lé-nyegéről, hogy ebből kiindulva kapjunk majd fel-világosításokat a problémához.

Nos tehát, mi a Buddha?Négy síkon kell kísérletet tennünk ahhoz,

hogy közelebb kerülhessünk a megfelelő válaszhoz:

1. A szó jelentésének síkján,2. ennek a jelentésnek a felfogása, tehát adefiníciók síkján,

23



3. a történelmi megjelenés síkján,4. végül pedig mitológiai síkon.Mindenekelőtt lássuk tisztán a szó jelenté-

sét: a Buddha szó a pali buddzshati (illetve aszanszkrit budhjate), azaz "ébren lenni, éberenújrakezdeni, éberen folytatni" igének a partiéipium perfektuma. Mint ilyennek, először is mel-léknévi funkciója van, ekkor jelentése: feléb-redt, éber, megértő, ezen túl pedig használjáktitulusként is, jelentése ekkor: "Az, aki Fel-ébredett, Éber." Érdemes egy pillantást vetnünk

az Indián kívüli buddhista kultúrák nyelvére,ahol ezt a szót a következő fordításokban talál-juk meg: kínaiul Fo, azaz "Megvilágosodott", ti-betiül sanggje, azaz "Megtisztult", japánul pe-dig Bucu, ami az indiai szó japán ejtése.

Ezek után vizsgáljuk meg azt, hogy mimódonfogták fel egy Felébredettnek, Megvilágosodott-nak a fogalmát, hogyan tükröződött ez a felfogás

a különböző definíciókban! (6.)Vegyünk mindenekelőtt egy negatív definí

ciót;ezt maga Sákjamuni Buddha adja meg az Anguttaranikájában:

"Egyszer a Magasztos Ukattha és Szétavjaközött az országúton vándorolt. Ugyanakkor éppenezen az úton mendegélt Dóna, a bráhmana. Amikora bráhmana meglátta a Magasztos lábnyomait, cso-dálkozva fedezte fel, hogy azokban ezerküllőjukerekek rajzai ismerhetők fel, abronccsal, ke-rékaggyal, tehát a kerék minden ismérvével fel-ruházva. Midőn a nyomokat nézte, így gondolko-dott: "Csodálatos ez, felettébb csodálatos! Bi-zony meglehet, hogy ezek nem is emberi lénynek anyomai.n

Ám egy helyen a Magasztos letért az útról,és leült egy fa tövébe keresztbetett lábakkal,egyenes derékkal, éberségét készültségbe helyez-

24



ve. Ekkor azután Dóna bráhmana a lábnyomokat kö-vetve megpillantotta a Magasztost a fa tövébenülve, barátságosan és bizalmat keltoep, elcsen-desített szívvel és elcsendesített érzékekkel, a

legmagasabb önuralom és nyugalom birtokában,kordában tartva és őrizve magát, így látta aHőst, éberen őrködő érzékekkel. Amint megpillan-totta a Magasztost, hozzá lépett, és megszólí-totta :

Bizonyára valamelyik Isten vagy, ó Uram! Nem vagyok én isten, bráhmana.

Akkor talán egy Szellem vagy, ó Uram? Nem vagyok én szellem sem, bráhmana. Akkor hát valamelyik démon vagy, ó Uram? Nem vagyok én démon sem, bráhmana. Akkor pedig mi más lennél Uram, mint egy

ember? Nem vagyok én ember sem, bráhmana. Arra a kérdésre, hogy isten vagye, szel-

lem vagye, démon vagye, ember vagye, azt vá-laszoltad, Uram, hogy nem vagy sem isten, semszellem, sem démon, sem ember. Oe hét akkor mivagy, Uram?

Bráhmana, amint a kék, piros és fehér ló-tuszvirágok keletkeznek a vízből, felnövekedneka víz felé, és azután ott állnak, a víz által benem szennyezve, úgy születtem én a világból, nö-vekedtem fel a világ fölé, győztem le a világot,s most itt időzök, a világ által be nem mocskoltan. Egy Megvilágosodottnak tartom magamat, óbráhmana.

Az, ami által istenné lehetnék,vagy az égi térségek szellemévé,ami démonná tenne engemet,vagy emberré fejlesztene,mindezek a hajlamok már kialudtak bennem,

25



teljesen szétszóródtak.Amiképpen a szép lótuszvirága víztől meg nem nedvesedik,a világ már nem tud engem beszennyezni.

Ezért hát Buddha vagyok én, ó bráhmana.”(7.)Ennek a történetnek a tartalma könnyen át-

tekinthető. ; Ha egy ember felfigyel a Buddha megkü-lönböztető ismérveire, gondolkodása mindeneke-lőtt a számára legmagasabbrendu lényeket asszo-ciálja, istent, szellemet, démont. Minden felme-rülő lehetőségre, még az emberi létre is, taga-

dó választ kap. Ebből a negatív definícióból te-hát kitudódik a Buddha kimagasló nagysága: Úgyemelkedik ki a világból, mint a lótusz avízből.

Vannak azonban erre a tökéletesen másságrapozitiv definíciók is. Puggalapannyati:

"Akkor az ember az Igazságot azokban a dol-

gokban ismeri fel, amikről addig nem is hallott.Abban éri el a mindentudást és a Mestervoltot.Ezt az embert nevezik Tökéletesen Felébredettnek."

Ezt a megismerést, felébredést a következő-képpen határozza meg az Atthaszálini: "Kitörésaz alacsonyrendu folyamatból, a Nemes Igazságokmélyére való hatolás, vagy a nirvána megvalósítá-sa ."

Nyánatilóka buddhista szótárában a kanoni-kus utalásokat a következő megfogalmazásba sűrí-ti: "A Tökéletesen Megvilágosodott vagy Felébre-dett kifejezés egy olyan embert jelöl, aki amegváltáshoz vezető Tanítást, miután az a világszámára elveszett, önmagából kiindulva újra fel-

fedezi, saját maga megvalósítja, és a világgalközli."Így tehát a fentiekből a Buddhaság következő

26



aspektusai bontakoznak ki: a Buddha egy olyanlény:

aki emberi alakja ellenére emberfeletti,istenfeletti, és mindenféle módon kimagaslik avilágból,

aki saját magából kiinduló törekvésselmegtalálta az Igazságot,

aki ezzel az Igazsággal, a végső törvény-szerűségeket, és így az örökké jelenlévő világfolyamat időtlenségét testesíti,meg,

aki ezáltal elérte a lehetséges legmagasabbés elérésre legérdemesebb állapotot,

aki az eme állapot megvalósításához vezető

utat másokkal is közli.Természetesen egy ilyen lénynek a létezésé-re vonatkozóan csak egy történelmi példát isme-rünk, Sákjamuni Buddha példáját. így máris elér-keztünk a Buddháról való elmélkedésünk harmadiksíkjához.

Ennek a történelmi dimenziónak a megjelení-téséhez vázoljuk fel most Sákjamuni életútjának

legfontosabb állomásait.Több mint 2500 évvel ezelőtt EszakIndiábanegy Sziddhártha nevű gyermek született, nagyonelőnyös körülmények között. Abban az időben ezena területen számos nemesi köztársaság létezett.A fiú apja egy #ilyen államnak volt a megválasz-tott királya. Ő a sákják nemesi nemzetségéheztartozott (innen a Sákjamuni név), valamint aGautamidák családjához, ezért a Sziddhárthánaknevezet gyermek családneve Gautama volt. Az or-szág fővárosa Kapilavasztu, a gyermek születésihelye Lumbini, mindkettő a mai Nepál területéntalálható. A család társadalmi helyzete alapjántermészetes volt, hogy a fiú ugyanabba a magasfunkcióba nőtt bele, mint ami apja kiváltsága

volt. Ennek megfelelően történt neveltetése is.

27



Az írott hagyomány elképzelhetetlen fény-űzésről tájékoztat bennünket, rendkívüli gazdag-ságról, igen magas kulturális színvonalrólrészletes leírásokat kapunk egyrészt a különböző

szórakozási lehetőségekről, másrészt pedig a ta-nítás átfogó módjairól, amelyekben a fiatalSziddhártha részesült, amit neki a palotai életnyújtott. A herceg ki is használta mindezeket alehetőségeket: éppen úgy élvezte a felkínált gyö-nyöröket, mint ahogy elsajátította az optimálisműveltséget, iskolázta szellemi és testi képes-ségeit .

Miként minden ember, akinek az élet nagy bő-ségben mindent megad, éppen úgy lakott torkigmindezekkel Sziddhártha herceg, lelohadt érdek-lődése az udvari élet iránt. Egyidejűleg kifej-lődött benne az elmélyült gondolkodásra és medi-tativ szemlélődésre való hajlam.

Nem is lehet csodálkozni azon, hogy

a herceg környezete aggodalommal nézte ezeket atörekvéseket, és attól félt, hogy az ifjú adott-ságainak ellenére is lemond majd a politikai pá-lyáról és az uralkodói hivatásról.

Ez ok miatt is házasították össze tizenhatéves korában egy lánnyal, akit szeretett. Egy-idejűleg az ország régensévé is kinevezték. Ilymódon azt remélték, hogy a herceget örökre a

gazdagság és hatalom világához köthetik. Egyfiúgyermek származott Sziddhártha boldog házas-ságából. Úgy tunt, hogy sikerült őt megnyernia királyi család elképzelései szerinti élet szá-mára .

Mégis, a herceg legmélyebb bensőjében felis-merte, hogy ez az élet gyönyörökben, boldogság-ban és dicsőségben valóságidegen, egyoldalú élétforma, hosszú távon nem lehet kielégítő.

Az életrajzok részletesen ecsetelik, miként

28



tört ki a herceg a paloták lezárt világából, amegszokott biztonságból. Tizenhárom évvel azután,hogy az ország társuralkodója és családapa lett,vándorutakra szánta el magát, hogy azokat a dol-

gokat is megismerje, amikkel a szembesülésttársadalmi körének tagjai rendes körülmények kö-zött kerülni szokták. így találkozott szemtolszembe az életét meghatározó döntő fontosságúélménnyel: életében először látott egy szenvedő,gyógyíthatatlanul beteg embert> Érthető, hogyegy ilyen testnek a látványa szinte sokkolta aherceget, aki egészen addig csak kellemes dolgo-

kat tapasztalt. Most ébredt tudatára annak, hogyez a sors minden embernek osztályrészül juthat.

Egy másik kiutazása alkalmával egy meggör-nyedt, szikkadt aggastyánt látott meg, akinek aszámára már minden végtelenül fáradtságossá vált,s akinél már semmi sem emlékeztetett az egykoriéleterőre és életörömre, ami valaha hevítette.

Végül Sziddhártha életében először egy holt-test előtt állt meg, s így szembesült a halállal.Újra csak tudatosítania kellett, hogy ez a sorsaminden élőlénynek.

Ezek olyan határélményeket jelenthettek aszámára, amit modern nyelvhasználattal határszi-tuációnak mondhatnánk. És talán éppen mi, mai em-berek tudjuk igazán átérezni az ilyen határhely-

zeteket. Az ipari államok jólléti társadalmai isolyanok már, mint roppant nagy paloták, rengeteg,a legkülönbözőbb féle szórakozási lehetőséggel.Mindent félretesznek az ember útjábóli ami alegcsekélyebb mértékben is nyugtalaníthatná, agyógyíthatatlan embereket éppen úgy, mintahogyan szociális otthonokba száműzik a roskatagöregeket, s mindez messzemenőkig kizárja az életszomorú velejáróival való találkozás lehetőségét,a még "funkcióképes polgár" számára. Egészen ha

29



sonló módon kísérlik meg elkerülni a halállalvaló szembesülést is. A haldoklóval való közvet-len érintkezés csaknem kizárólag az erre a cél-ra kiválasztott hivatásosok előjoga lett.

Ezért a mai kor emberei nagyon is jól meg-érthetik micsoda sokkhatást válthatott ki egyhirtelen és felkészületlen találkozás azöregséggel, betegséggel és halállal: az addig el-nyomott dolgok egyszeriben berobbantak a tudatközéppontjába: "Minden ember, és így én is, kér-lelhetetlenül alá van vetve az öregségnek, be*tegségnek és halálnak!" S amint gyakran megfi-

gyelhető, a halállal, vagy valmilyen súlyos be-tegséggel való közvetlen szembesülés alapvetőenmegváltoztatja a legtöbb ember életét. így tör-tént ez Sziddhártha herceggel is. Amit átélt, egész addigi életét mássá tette. Erre korábban azelégedetlenség semmilyen érzése nem volt képes.

Amikor később egy további kiutazása alkal

kalmával egy teljesen vagyontalan vándoraszkétá-val találkozott, aki sugárzott belső elégedett-ségétől és szabadságától, egyszeriben felébredtbenne a bizonyosság, hogy az ilyen életmód azegyedüli út a szabaduláshoz, megvilágosodáshoz ésteljessé váláshoz. S megszületett benne az elha-tározás, hogy erre az útra lépjen. (8.)

Síró szülei akarata ellenére örökre

elhagyta a palotát, lemondott a hatalomról, va-gyonról és az érzéki örömökről. Elégtelennek(dukkha) tunt számára ez a változékony, végletekközött hánykolódó élet (aniccsa), a keletkezésés elmúlás, születés és halál, gyöi yör és kín,nyereség és veszteség közötti kilengéseivel. Hacsak egyetlen lehetőség is volna az emberi életelégtelenségeit megszüntetni, akkor azt neki megkell találnia. Ha lenne egy biztos út, ami elve-zet a szenvedéstől a boldogsághoz és örömhöz,

30



akkor azt neki fel kell fedeznie. így lett meg-szállottja annak az elhatározásnak, hogy ettőlkezdve minden erejét erre a célra irányítsa.

Az akkori India szellemi életében nagy, te-remtő nyugtalanság uralkodott, amit Sziddhárthaeme döntő lépése idején a halálnélküliség (amata), a változtathatatlan, rendíthetetlen keresé-se jellemzett. Mindenütt igazságkeresők gyűltekössze, filozófiai iskolák alakultak ki a legkü-lönbözőbb vallási közösségek, tanítványcsoportokkülönféle rendszerekhez tartozó j'ógamesterek kö-

rül. De a világ többi részében is a szellemiségszárnyalása ajándékozta meg ebben az időben azemberiséget, a régi kínai filozófiában éppúgy,mint a görög filozófiában. Mai korunkat, amikorszámtalan ideológiai, vallási mozgalom és világ-nézet verseng az emberek odafigyeléséért, csak akeresés és gondolkodás eme nagyszerű korszakagyenge visszfényének tekinthetjük.

A hagyomány arról számol be, hogy a honta-lan Gautama Sziddhártha is ilyen filozófiai is-koláknál, vallási csoportoknál és tanítványi kö-zösségeknél próbált feleletet kapni a lét nagykérdéseire. Előképzettsége megóvta ot attól,hogy idejét sarlatánok vagy szektánsok mellettpazarolja el. A legnevesebb vallási mesterek és

filozófusok közül egymás után kettőt választottki magának szellemi tanítóul. Mindkettő a meditativ jóga útját tanította, aminek az embert elkellett volna vezetnie a szenvedésmentes állapotmegvalósításához.

Az igazi jógapraxis aligha hasonlított ah-hoz, amit manapság próbálnak meg egyesek ilyenként széles körökben kiárusítani. Ez annak

idején a test, szellem és lélek következetes,kemény és kérlelhetetlen iskolázását jelentette,ami kitöltötte az egész napot, igénybe vette az

31



az élet minden pillanatát, és annak, aki tényleghaladni kívánt ezen az úton, az állandó keménygyakorlás nem engedett meg semmiféle elernyedést,semmilyen lustaságot. Ahogy az írásos feljegyzé-

sek tájékoztatnak bennünket erről, GautamaSziddhártha rövid idő alatt megértette és megva-lósította mindkét mestere célját, úgyhogy az egyik fel is ajánlotta neki, hogy társuljon vele,közösen foglalkozzanak a tanítványok oktatásávalés irányításával. Gautama Sziddhártha azonbanelutasította ezt az ajánlatot: a misztikus álla-potok, amiket mások üdvösségük és boldogságuklegmagasabb céljának tekintettek, számára elég-telennek látszottak, nem jelentettek kielégítőválaszt az ember tényleges, maradandó boldogsá-gának nagy kérdésére.

Minthogy a leghíresebb tanítók útbaigazítá-sai és szellemi gyakorlatai is csak már kevesetadtak neki, úgy hitte, hogy egészen rigorózus

módszerekhez kell folyamodnia. Talán egyradikális aszkézis meghozhatja számára az annyi-ra óhajtott szabadulást. így szánta el magát azönkínzás gyakorlataira. Testével igen erőszako-san bánt, koplalt, visszautasított minden szi-lárd táplálékot, hegyes töviseken ült, és mégsok minden mást is kipróbált. De ez az aszkézissem hozta közelebb céljához. Érezte, hogy egyre

gyengébb lesz. Csontig soványodott, már kezdetta haja is kihullani. Végül, amikor már alig állta lábán, felfogta, hogy mennyire közel került ahalálhoz.

Ebben a kritikus pillanatban döbbent rá ar-ra a felismerésre, hogy éppen ő, aki az elégte-lenséget és a szenvedést akarta legyőzni, sajáttettével egyre mélyebben került bele magába aszenvedésbe. Belátta, hogy ezzel a tettével szen-vedéseit csak megsokasította. S már a halállal

32



küszködve kristályosodott ki benne az a meglátás,hogy az önkínzó aszkézisnek ez a gyötrelmes útjasemmi esetre sem lehet a helyes út, ami elvezeta szenvedés megszüntetéséhez.

Visszatekintett addigi életére, fáradhatat-lan igyekezetére, mindig megújuló tökéletes el-szántságára. S hova jutott mindezek révén? Koralegkiválóbb mestereinek minden tanítását megva-lósította, a legszélsőségesebb vezeklési gyakor-latokat elvégezte, és semmit, dé semmit nem ha-gyott kipróbálatlanul a megismerésért folytatottharcban.

Még egészen e megrendítő felismerés és élményszerő meglátás utórezgéseinek a hatása alatt,ami megmutatta neki, hogy az öregséggel, beteg-séggel és halállal való sorsszerű találkozásaóta mint rögzítette magát kora előítéleteihez,véleményeihez és nézeteihez, többé már nem blok-kolt elméjében feltört ifjúkora egyik spontán

meditációs élményének emléke. Egyszer, még gyer-mekifjúként, ott ült a rózsaalmafa alatt, mi-közben apja, Suddhódana király, éppen a szántásceremóniát végezte, amint meghúzta az első ba-rázdát a földek megművelése előtt. Sziddhárthaekkor mély meditációba volt elmerülve, de tuda-tában volt a körülötte levő természetnek, láttaannak határtalan szépségét, de látta azt is, ho-gyan él az élet az életből, hogyan kebelezi beminden nagyobb lény a kisebbeket. Úgy tudósíta-nak a szövegek, hogy ebben a pillanatban mélyrészvét (karunámuditá) ébredt benne a világ kü-lönböző lényei iránt, s emlékezve előző életei-nek elmélyüléseire, széttörte szűk énjének hatá-rait. Ezen a módon valósította meg a minden élet

egységének a megtapasztalását.Ez a visszaemlékezés, megjelenítés (szatiszmriti) döntő fontosságúvá vált későbbi útján.

33



Elhatározta, hogy újra gyakorol, tovább meditál,hogy a meditativ elmélyülés ösvényét követve le-győzze az élet elégtelenségeit.

így határozván elkezdett újra szilárd táp-

lálékot venni magához. A Nairandzsana folyónálleült egy hatalmas fa (ficus religiosa) alá me-ditálni, egyenes derékkal, tekintetét kelet feléfordítva. Eltökélte magában, hogy onnan addigfel nem kel, amíg el nem éri a Tökéletes Megvi-lágosodást. A Megvilágosodás Fája alatt idozokereső immár harmincöt éves volt. A hagyományszerint éppen május havának teliholdnapján tör-

tént mindez. Ezen az éjszakán szüretelte le Gau-tama herceg és aszkéta fáradhatatlan igyekezete,tévelygései és kísérletezése gyümölcseit. Ezenaz éjszakán jutott el a benne felgyülemlett erőkegybefogott, intenzív, teljes latbavetésével avilág valóságának megfelelő szemléletéhez. Fel-ismerte azokat a törvényszerűségeket, amelyek

szerint a világnak és az életnek a folyamatailejátszódnak, és felismerte az emberi élet általa !olyannyira panaszolt elégtelenségének okait,mintaz ezekkel a törvényekkel való diszharmóniát.Végül pedig felismerte az Utat, ami elvezeti azembert a szenvedéstől és az elégtelenségtől valómegszabadulásig. Önmaga teljes következetesség-gel járta végig ezt az utat, és ezzel megvalósí-

totta az emberiét legcsodálatosabb lehetőségeit:ő most már "teljes emberré” lett, s ezzel egyi-dejűleg elérte az emberség ("emberi jelenség")határait, és túl is lépte azokat. Öregség, be-tegség és halál minden rettenete elveszett szá-mára .

Ettől kezdve nevezte magát "Buddhának",mivel ez a felismerés, s ennek megvalósításamintegy felébresztette az alvásból és az álombóla bizonyosságra és világosságra.

34



Ami még ennek kapcsán érdekes lehet a szá-munkra, az az a kérdés, hogy mi is a lényege egyilyen alapvető, az egész emberi személyiségetátalakító élménynek. Mindenki rendelkezik ilyen

természetű tapasztalatokkal, természetesen jóvalkisebb léptékben. Ezek azok a hirtelen felvilla-nó ismeretek, amelyeket többek között az "in-tuíció" fogalmával szoktunk körülírni. Ezek olyan pillanatok, amikor valamely dolog spontánés közvetlen módon lesz egészen világos a szá-munkra. Ha pontosabban megvizsgáljuk az ilyen

intuitív felismeréseket, akkor látni fogjuk,hogy ezek semmi esetre sem "spontán" jellegűek,mint ahogy először látszanak, hanem sokkal in-kább megelőző munka, megfontolás és erőfeszítés(vájama) eredményei,mindezek tudati feldolgozása.

A Buddha ezen Megvilágosodását úgy tekint-hetjük, mint egy géniusz "intuitív láncreakció-ját", aki semmivel sem maradt adósa tulajdon é

letének. Egy olyan ember intuitív dinamikus ta-pasztalásának, aki nem riadt vissza az úttól mégakkor sem, amikor eljutott elméje, teste és lel-ke legvégső határáig egész emberségének totálisbevetésével. A tisztára emberi létezési módnakez a szétrobbantása tette lehetővé mindenekelőttaz áttörést a transzcendenshez.

A most már Felébredetté, Megvilágosodottávált Gautama Sziddhártha számára e lenyűgöző esemény után a világ teljesen átláthatóvá, kiismerhetövé lett. Felismerte a világ alapját képe-ző törvényeket, elérte a nirvánát, ahol végetérnek a mohóság (lóbha)/ gyűlölet (dósa) és azelvakultság (moha), és ezekkel együtt a szenvedés(dukkha) is.

Jóllehet kételkedett abban, hogy az emberek kevesek kivételével tapasztalását követhetik,mégis elhatározta, hogy azoknak a keveseknek a

35



kedvéért, "kiknek szemét már kevés por fedi",átadja a Tanítást a világnak. így lett fi filozó-fussá és vallásalapítóvá, azzá a történelmi alakkáv akit a Buddhával általában asszociálnak.

Életének 80. évében bekövetkezett eltávozá-sáig végigjárta Indiát, tanítványi kört alakítvamaga mellett, akiknek a Dharmát tanította.

A gyakorló buddhista számára a Buddha ebbena történeti dimenzióban jelenti a halhatatlanságmegalapítóját, az "idegenvezetőt" a megváltáshoz,a felszabadulás inkarnációját, az ember végsőlehetőségeinek mintaképét, ö a Törvény megtes-tesülése (dharmakája), a nirvána legfőbb apos-tola. Ahogy minden jelenséget egyrészt magábóla dologból kiindulva, másrészt pedig valamelymögötte álló személynek az erejéből kiindulvakell értelmeznünk, a lehetséges végső ellentét-párokat is: személyként Buddhának és Maránakhívják, dologként ellenben nirvánának és szam

szárának. A szentté válásnak a létezésben bennerejlő lehetőségét az első szent, a Buddha nyitjameg mások számára. Egy Tökéletesen Felébredettútmutató és kapu ki nem használt lehetőségeimhez.Ha nem rendelkeznék mélyen magamban ezekkel alehetőségekkel, akkor egyáltalán semmit semhasználna nekem egy Buddhának a megjelenése. Nemő az, aki engem megvált, hanem 6 "csak" az, aki

megmutatja nekem, hogyan választhatom és vihetemvégbe én magam a felszabadítást (megváltást).A virtuálisan jelenlévő általa realizálódhat.(9.)

Az a történelmi alak, akit a követő a magaszámára aktualizál, hogy látens képességeit ki-fejlessze, ama "első Szent", most figyelemremél-tó módon relativálja helyzetét a világtörténe-lemben. Vegyük szemügyre a GhatikaraSzútta(Maddzshimanikája, 81) ide vonatkozó sorait:

36



" így hallottam: Egyszer a Magasztos Köszalaországban vándorolt helységről helységre, sokszerzetestől kísérve. S a Magasztos letért azútról, és egy bizonyos helyre érkezve, mosolyjelent meg az arcán. A Tiszteletreméltó Ánandaekkor azt gontolta: "Vajon mi lehet az alapja,mi lehet az oka annak, hogy a Magasztos moso-lyog? Indíték nélkül nem mosolyognak a Beérke-zettek." S a Tiszteletreméltó Ánanda vállára te-rítette köntösét, s összekulcsolt kezeit a Ma-gasztos felé emelve így szólt:

Ugyan mi az alapja, mi az oka annak, hogy

a Magasztosnak mosoly jelent meg az arcán? Indítóok.nélkül nem mosolyognak a Beérkezettek. Ánanda, volt egyszer itt a környéken egy

város, Vébhalingamnak hívták. Virágzó, termé-keny, népes város volt, sok ember lakta. S Ánan-da, közel ehhez a városhoz tartózkodott Kasszapa, a Szent, a Magasztos, a Tökéletesen Felébre-dett. S Ananda, itt volt Kasszapának, a Magasz-

tosnak, a Szentnek, a Tökéletesen Felébredettneka lugasa is. Itt szokott volt, Ananda, Kasszapa,a Magasztos, a Szent, a Tökéletesen felébredettüldögélni, és itt szokta oktatni tanítványait.

Nos hát, Uram, Magasztos, foglalj itt he-lyet, hadd szolgáljon ez a hely két Szentnek,Tökéletesen Felébredettnek.

S a Magasztos leült a neki felajánlotthelyre." (10.)Teljes magától értetődőséggel tudósit itt

minket Sákjamuni Buddha egy történelmi elődről,s éppen olyan magától értetődően fogadja ezt ahírt tanítványa, Ánanda, s válaszol is rá. Apáli szövegekben (méginkább a buddhista szanszkrit irodalomban) nem egy ilyen utalás van még

az ilyesfajta "prehisztorikus" Buddhákra. Egyhelyen például Szarabhanga szerzetes dicsőíti az

37



egykori Buddhákat és élő Mesterét (Théragáthá,490492):

"Az útra, melyen Vipasszi vándorolt,

melyen Szikhi és Vésszabhú vándorolt,Kakuszandha, Konágamana és Kasszapa:Erre az útra lépett rá ugyancsak Gotama.

Vágyakat, rossz hajlamot legyőzvea hét Mester éberen, de már nem élveAz igaz szabályzatot mutatta be,kik megigazultak itt mindannyian.

A négy részre osztott szent Igazságotkönyörületből közölték a világgal:a Szenvedést, az Eredetet, az Utat,a Szenvedés Elmúlását, a Célt!" (11.)

A Mahápadána Szútta (Dighanikája, 14) köze-lebbről is bemutatja a Szarabhanga tanítvány ál-tali dicsőítő énekben megnevezett történelmi

Buddhákat, különösen Vipasszit. Azok alapján,amit a kánon és a tradíció alapján róluk tudunk,nyugodtan kijelenthetjük, hogy az elmúlt korsza-kok Buddháinak életmenete tökéletesen megfelelSákjamuni vázolt életrajzával. Mindenhol megta-láljuk a konfrontációt a határszituációkkal, azöregséggel, betegséggel és a halállal. Mindignagy hangsúlyt kap a Oharma saját erőfeszítésből

történő, saját magából való felfedezése. S végülminden Buddha úgy tanítja ezt a felfedezést,mint mások által is végigjárható utat.

Minthogy a mindenkori soron következő Bud-dhának miként láttuk, hiszen különben nem ne-veznénk így a végső törvényeket önmagából ki-indulva kell újra felfedeznie, ebből következik,hogy a történeti előd tanítása szükségszerűen afelismerhetetlenségig eltorzul, azaz a megváltásszámára alkalmatlanná válik, az életből még a

38



Buddhaság előtt eltűnik, vagy pedig az átadás megfogalmazásában i (szászana) az aktuális korszak számára már semmilyen lehetőséget nem jelent .

A mi világ és bolygórendszerünk létezéseóta, így tájékoztat bennünket Sákjamuni, már há-rom Buddha jelent meg előtte a Földön. Az előbbidicsőítő énekben megnevezett többiek rég letűnteónokhoz tartoznak, időbelileg távoliak, karmikusan mégis a mi földünkhöz kötöttek*

Mint látjuk, az, ami a Buddhaságban igazánkiemelkedő, egyedülálló, semmi esetre sem magya-

rázható az elődök létezésének tényéből kiindul-va. A leendő Buddha önmagától válik Buddhává, éscsak a múlt megjelenítése, valamint a benne ma-gában fellángoló szmritiszati megvilágosodásrész tudatosítja számára Buddhaelődeinek té-nyét: azonossá lesz velük, miközben most úgy lé-tezik, mint az örökké jelenlévő világfolyamat időtlenségének testetöltése. Heinrich Zimmer szépszavaival \ kifejezve: "A Buddha egyedülálló azemberek és istenek között, de nem azért, mertsohasem volt hozzá hasonló, hanem azért, mertmindig a maga egyedülállóságában, páratlanságá-ban volt itt jelen. Vonásról vonásra, tanításróltanításra megvolt ő már a korábbi világkorszakokvalamelyikében is valamikor, egyszer, háromszor,

sőt, többször is, de közbeközbe sohasem. Ö alegfiatalabb tagja az istenfeletti tanítók sorá-nak, kiknek hasonló természetű alakulásrendje azemlékezetbe idézett ősidő homályába vész" (12.)

Asóka egyik oszlopfelirata bizonyítja, hogySákjamuni földi elődei szerepet játszottak a ko-rai buddhisták vallásos tudatában. A feliratközli, hogy az uralkodó trónralépésének tizenne-gyedik évében Kanákamuni (azaz Konagamano) Budha sztüpáját már másodízben nagyobbította meg, s

39



egy zarándokútra vállalkozott ehhez a sztúpához.Itt már annyira túllépjük a "történelmi" szőkonvencionális értelmezését, hogy innentől kezd-ve valójában a mitológia területén találjuk ma-

gunkat, vagyis a Buddháról való elmélkedés ne-gyedik síkján.(13.)

Ennek a mitológiai síknak a továbbgondolá-sában a következő meggondolás szolgál alapul:.Haföldünkön a múltban már négy Tökéletesen Feléb-redett volt, négy olyan lény, aki saját erejébőlvált azonossá a végső Igazsággal, nem kelleneakkor egy határtalan univerzumban, megszámlál-hatatlan galaxisaival, csillaghalmazaival, el-liptikus ködeivel, stb. és az ezekkel járó meg-számlálhatatlan életlehetőséggel, adva lenniea Felébredés, Buddhává válás számtalan lehetősé-geinek is; nem kellénee létezniük megvilágoso-dottaknak, akik azokban a távoli világrendsze-rekben a maguk sajátos módján tanítják az Igaz-

ságot?Az a már idézett SzukhávativyúhaSzütta ki-jelenti: "Ezeknek a Buddháknak a száma olyanmérhetetlenül nagy, mint a homokszemeké aGangesz partján."

Ezeknek a földöntúli Buddháknak a birodalmátparadicsomként írják le, az ott élő Buddhákatpedig antropomorf alakban fogják fel. Az ember,szemlélődéseinél, azt a képet kell, hogy alapulvegye, amit ő maga nyer észlelési képessége(szánná) slapján, s amely így neki kód gyanántszolgálhat. Ezért a Buddhatanítványnak, aki aszemlélés képének kibontakoztatásánál tart, aBuddhaképmást újra meg kell oldania, meg kellfejtenie! S nem azért, mert ez a "kozmikus" Bud-

dha, aki a tisztelet tárgya, számára nem rendel-kezne semmilyen objektív valósággal, vagy mertazt csak "maga teremtette". Maga teremtette a

40



kép, hogy az egy valóságot közelebb hozzon hoz-zá, egy olyan valóságot, ami önmagán belül, ön-magán kívül, mindenekelőtt azonban, időbenemberi individualitásénak létezése előtt, és az

után is fennél.Itt a Buddha és a kép valósága közötti ref-lexív genetikus vonatkozás elismeréséről van szó.Ha ez a kettő csak a gyakorlóban volna jelen, hatagadná a Buddhaság kozmikus dimenzióit, akkorönmagát "az ősképek egy zárt rendszerévé" degra-dálná, s az egocentrikusságnak egy új formájátépítené fel, aminél a mindössze ■egy éncentru-

mot két vagy több énkép korrespondenciája he-lyettesítené .(14.)

így a szemléltetőképkibontakoztatás Amitábhája, hogy a legnépszerűbb földöntúli Bud-dhát nevezzük meg, egyáltalán nem halluciná-ció, jóllehet mítoszban és képben számunkra ért-hető kódban hozzák Őt közel hozzánk: fi az antropomorf Amitábha Buddha, a Végtelen Fény, a Szűkhávati paradicsomában. Az ortodox interpretáció,mégpedig a Japán Amitábhabuddhizmus, mindenfé-le demitizáció ellenére is hirdeti a Szukhávatitérbeli valóságát, térszerűségét a világegyetem-ben .

Az, hogy antropomorfe vagy sem, földöntúlivagy földi, múltbéli, jelenvaló vagy jövőbeli,

teljesen mindegy, minden Buddha azonos a nirvána,a dharmakája megtestesítésében. Minden Buddhánakindividuális kifejeződése van kora körülményei-nek, megjelenése helyének s a hely sajátosságai-nak megfelelően. Az "örökké jelenlévő világfo-lyamat időtlenségének" síkján identikusak. Az utóbbit tartja szem előtt a buddhista tradíció,amikor az ÖsBuddháról (Ádibuddha) beszél.

Ilyen háttér mellett érthető, hogy az embe-rek a földi Buddhákat a "kozmikus Buddhák visz

41



szatükröződéseiként" fogják fel. A földi Buddháktulajdonságait olyan tulajdonságokkal helyezikitt analógiába, amelyeket meghatározott "földön-

túli" Buddhák kiemelkedő aspektusaiként vélnekfelismerni, illetve amelyeket meditativ módontapasztalnak meg.

A hagyomány által különösen mágikus jelle-gűnek tekintett Kasszapa Buddha, akit Sákjamuniközvetlen elődének tartanak, s aki történetilegvalóban az emberiség "mágikus" korszakában gon-dolható el, ekképpen összekapcsolódik a kozmikus

Ratnaszambhava Buddhával, akiről azt tartják,hogy ő testesíti meg a "tiszta érzést" és a nap"meleg fényét".

ts Sákjamunit, aki a megismerés és agondolkodás nagy korszakában jelent meg, Amitábha "látó bölcsességével" kötik össze.

Minthogy az ember a Felébredés összes lehe-

tőségét magában hordja, potenciálisan és látensmódon minden emberi azonos a Buddhával. Novalismondta: "A külső nem más, mint a titkok állapo-tába emelt belső". Ez az idézet fejezi ki a Buddhaság misztériumának teljes mélységét. Maitréja, világrendszerünk jövőjének Buddhája, "az örökké jelenlévő világfolyamat időtlenségében”szemlélve tulajdonképpen nem is jövőbeli.

A jövőbeli, az eljövendő, valójában egykód,1 amibe nekünk a Buddhaság titkait a magunkszámára le kell fordítanunk, hogy megismerhessükazokat.

Szemléljük hát ilyen háttérrel SákjamuniBuddha Maitréjárói való próféciáját a Dighanikája huszonhatodik tanítóbeszédében.

42



Elpusztíthatatlan az én paradicsomom! Ha valaki csak azt tudja meg, hogy mint ég és olvad el a «orszax, hogyan töltődik fel fájdalommal es aggodalommal, eleqtelenséqekkeí és

hajszával, mindenféle hiánnyal, hosszú, időn át folytatott ícar- hozatos cselekvéssel, akkor nem islert? ugygn még meg a Káron Dragasag nevet, de mar szabadon teljes harmóniában' másokkal{ spontán gyakorolja a legmagasabb erényt, meglátja az én alakomat, ami a Dbammát a jelenben nyilatkoztatja meg.

Szadctiana-piMidar ika-Szútra,XVI.

így hallottam. MidÖn egyszer a Magasztosa Mágadhai tartományban Mátulában tartózkodott,odafordult tanítványaihoz, s miután azok figyelmeztek rá, a kővetkezőket mondotta nekik:

Ti magatok legyetek a biztonság és menedék a magatok számára, minden más menedék nél-kül! A Tanításnak kell biztonságul és oltalomulszolgálnia a számotokra; szükségtelen azutánminden más. Hogy mi módon van az, hogy egy ta-nítvány önmaga a biztonság, önmaga az oltalom, sa Tanítás a menedéke, ügy, hogy semmi másranincs szüksége?

A megszokott mohóság legyőzése után a ta-

nítvány tisztaságban és összhangban él testével,gondolataival és tudatállapotaival. Ily módon eza tanítvány magamagának oltalom és biztonság. Haeképpen mozogtok ti is a legsajátabb területeite-ken, úgy nem lesztek kiszolgáltatva a halálnak.Az üdvös dolgok figyelembevételével ilyen, értékfog növekedni a ti bensőtökben.

Valamikor régen élt egy király, Dalhanémivolt a neve. Világcsászár volt ő, mindenfelégyőzedelmes, védelem népe számára. Hat ékszerrel

Csakkavatti-Szihanáda-Szötta

43



volt megáldva. Ez a hat ékszer: a kerékdrágaság, a legdrágább elefánt, a legdrágább 16, alegdrágább ékszer, a legdrágább asszony, a leg-drágább polgár és a legdrágább tanácsadó. Ezer-nél több derék és hős fia volt, akik minden el-lenséget legyőztek. A király a Nagy Óceán hatá-ráig uralkodott, és azon is túl, fegyver nélkül,igazságossággal. Miután eltelt igy sok év, évszá-zad, sőt évezred, Dalhanémi király odafordult egyik emberéhez: "Kedves hívem, ha azt vennédészre, hogy a kerékdrágaság lehullt a helyéről,

úgy azon nyomban értesíts engem!" "Igenis, fen-ség!" válaszolta ő a királynak. Eltelt megintsok év, évszázad, sőt évezred, s egyszer csaklátta az ember, hogy a kerékdrágaság lehullt azégről. Tüstént értesíttette erről a királyt:"Fenség, tudd meg, hogy a kerékdrágaság lehullta helyéről."

Akkor a király hivatta a trónörököst, s aztmondta neki: "Kedves gyermekem, most hallottam,hogy az égi kerékdrágaság lehullott a helyéről.Jól tudom én azt, hogy ha 8Z égi kerékdrágaságlehull a helyéről, akkor a világcsászár napjaimeg vannak számlálva. Az emberi boldogságot márélveztem eleget, most itt az ideje, hogy gondos-kodjam a mennyei boldogságról. Kedves gyermekem,

mostantól kezdve neked kell igazgatnod a földeta Nagy Óceán határáig. Én levágatom hajamat ésszakállamat, aszkétaköntöst öltök magamra, aztánelhagyom a házat, otthontalanságba vonulok."

Aztán a király lelkiismeretesen bevezettea trónörököst a királyi méltóságba, £ maga pedigmegnyiratkozott, aszkétaruhát öltött magára, éselvonult otthonából az otthontalanságba. De a

bölcs király távozása ellenére is az égi kerékdrágaság hét nap múlva sem került elő. Akkor egyember felkereste az új királyt, s azt mondta ne

44



ki: "Fenség, tudd meg, hogy az égi kerékdrága-ság eltűnt." Akkor nagy szomorúság fogta el akirály szivét, s szerencsétlennek érezte magát.

Végül felkereste a bölcs királyt, és érte-sítette arról, hogy mi történt.A bölcs király így válaszolt: "Ne csinálj

gondot magadnak annak eltűnéséből, ne érezd ma-gadat szerencsétlennek, mert az égi kerékdrágaság nem volt a te apai örökséged. Próbálj in-kább nemes császárként élni, gyermekem. Aztánlehet, hogy egy teliholdnapon, amikor megtisz-

tulva állsz a palota teraszán, az égi kerékdrágaság ezer küllőjével, az abronccsal és akerékaggyal, minden részletében megjelenik majdúira." "De fenség, miképpen kell nemes császár-ként élni?"

"Kedves gyermekem, támaszkodj a jogra, ügyelj rá, és tiszteld nagyon. A jog legyen a te

zászlód, a te fegyvered, az legyen a te utad. Ahogy a jog megköveteli, akképpen oltalmazzad ésvédelmezd a népet, a hadsereget, az utódaidat, aszerzeteseket és a polgárokat a városokban és azországban, az aszkétákat és a papokat, mindazo-kat, akik kitűnnek türelmükkel és jóakaratukkal,akik lecsendesítették és legyőzték önmagukat. Ezeket keresd fel rendszeresen, és tőlük kérdezd:

mi az üdvös, mi a káros, mit kell elhagyni, mitnem kell elhagyni, mire kell ügyelni, mire nemkell ügyelni, mely cselekedet hoz hosszan tartóbajt és szenvedést. Ha az ő szavaikra figyelmezel, el fogod kerülni a bajt és a veszedelmet,az üdvösséget fogod tekintetbe venni, csak aztfogod cselekedni. Így leszel nemes világcsászár,

kedves gyermekem."Az új király egyetértett a bölcs királlyal,és megvalósította a nemes világcsászárságot. S

45



minthogy szilárdan meg is maradt abban, egy te-liholdas ünnepen, amikor teljesen megtisztulva semelkedett lélekkel ült palotája teraszán, meg-jelent az égi kerékdrágaság ezer küllővel, ab-

ronccsal és kerékaggyal, minden részletében,teljesen, egészen.Midőn ezt látta, így szólt magában: "Isme-

retes előttem, hogy annak a királynak, akinek ezígy megjelenik,világcsászárrá kell lennie."

Felkelt hát helyéről, elrendezte öltözékét,kezébe vette az aranyserleget, s jobbjával meg-permetezte a kerékdrágaságot: "Gördülj hát győ-zedelmesen a világ határáig, tiszteletreméltókerékdrágaság!"

Erre a kerékdrágaság megindult keleti irányba. Négyszeres sereggel követte azt a világcsászár. Azokban az országokban, ahol a kerékdrágaság megpihent, tábort vert a világcsászárnégyszeres seregével. S a keleti égtáj királyai

mind odamentek a világcsászárhoz, és igy szóltakhozzá: "Legyél üdvözölve, nagy király, köszön-tünk téged! Uralkodj itten, legyen ez az országa tied!"

S a világcsászár így szólott hozzájuk: "Nemszabad egyetlen életet sem kioltanotok! Amit nemadnak oda önként, nem szabad elvennetek! Erköl-csös, tiszta életet kell élnetek! Kerüljétek ahazugságot! Ne vegyetek magatokhoz semmi részegitÖ italt! Legyetek mértékletesek az élvezetek-ben!" S ettől kezdve keletnek ama idegen kirá-lyai mind a világcsászár követői lettek.

Miután a kerékdrágaság Kelet Nagy Óceánjá-ba belémerült, és újra kiemelkedett onnan, tovagördült Délnek, majd Nyugatnak, azután Északnak.

S a világcsászár mindig követte négyszeres sere-gével, hogy tábort üssön ott, ahol a kerékdrá-gaság megpihen. S Dél, Nyugat és Észak összes

46



idegen királyai odaj árultak elébe t és ezeketmondták neki: "Légy üdvözölve, nagy király, kö-szöntünk téged! Uralkodj itten, legyen ez az or-szág a tied!"

S a világcsászár igy szólt: "Nem szabad e

gyetlen életet sem kioltanotok! Amit nem adnakoda önként, nem szabad azt elvennetek! Erkölcsös,tiszta életet kell élnetek! Kerüljétek a hazug-ságot! Ne vegyetek magatokhoz semmilyen részegitő italt! Legyetek mértékletesek az élvezetek-ben!" S ettől kezdve Délnek, Nyugatnak és Észak-nak mindazok az idegen királyai az Ö követői

lettek.A kerékdrágaság végigfutotta diadalmas pá-lyáját a szárazföldön az Óceán határáig, svisszatért a világcsászár palotájához, majd meg-állapodott a kapu felett a törvényszék bejáratá-nál, s fénybe borította a világcsászár reziden-ciáját.

S egy második, egy harmadik, egy negyedik,

egy ötödik, egy hatodik, egy hetedik világcsá-szár, miután oly sok év, évszázad, sőt évezredtelt el, így szólt egyik emberéhez: "Kedves hivem, ha netán egyszer észreveszed, hogy az égikerékdrágaság eltűnt a helyéről, akkor tüsténtértesíts erről engemet!"

"Igenis, fenség!" válaszolta az a király-

nak. Nos, miután megint sok év, évszázad,sőt évezred telt el, látta az ember, hogy az égikerékdrágaság lehullott a helyéről, és nyombanértesítette erről a királyt: "Fenség, tudd meg,hogy az égi kerékdrágaság lehullott a helyéről."

Akkor a király hivatta a trónörököst, és aztmondta neki: "Kedves gyermekem, amint hallom, azégi kerékdrágaság lehullott a helyéről. Jól tu-

dom én azt, hogy ha az égi kerékdrágaság lehull,akkor a világcsászár napjai meg vannak számlálva.

47



Az emberi boldogságot már élveztem eleget, mostitt az ideje, hogy gondoskodjam a mennyei boldog-ságról. Kedves gyermekem, mostantól kezdve nekedkell igazgatnod a földet a Nagy Óceán határáig.Én levágatom hajamat és szakállamat, aszkétakön-töst öltök magamra, elhagyom otthonomat, és elvo-nulok az otthontalanságba."

Azután a király lelkiismeretesen bevezette atrónörököst az uralkodói méltóságba, ö maga pedigmegnyiratkozva és aszkétaköntöst öltve magárakivonult otthonából az otthontalanságba. De a

bölcs király távozása ellenére is a kerékdrága-ság hét nap után sem került elő. Akkor egy emberment az új királyhoz, és így szólt hozzá: "Fenségtudd meg, hogy az égi kerékdrágaság eltűnt." Ak-kor nagy szomorúság fogta el a király szivét, ésigen szerencsétlennek érezte magát, ö azonban nemment el a bölcs királyhoz, hogy tanácsot kérjentőle a nemes világcsászárságra vonatkozóan. In-kább a saját elképzelései szerint kormányozta abirodalmat. Erre a bevételek, eltérően az elő-döktől, akik még élték a nemes világcsászárlétet, nagyon megcsappantak.

Ezért összegyűlt a király kisérete, az ural-kodó elé járultak, s igy szóltak hozzá: "Amiótafenséged a birodalmat a saját elképzelései sze-

rint kormányozza, a jövedelmek igen megcsappan-tak, s ez ellentétben van azzal, ami a korábbikirályokat jellemezte, akik még élték a nemes vi-lágcsászár létet. De van fenséged birodalmában igen sok különböző foglalkozású ember, közöttükmi is, akik még jól emlékeznek a nemcis világcsá-szárságra. Megkérdezhetsz hát afelől bennünket,fenséges Urunk, hogy milyen is az. Majd mi szol-

gálunk neked felvilágosítással arról."Akkor a király egybegyüjtötte ezeket az em-

bereket, tudakozódott a nemes világcsászárság fe

48



1Ö1, azok pedig felvilágosítással szolgáltakneki.

Ettől kezdve a király ugyan fáradozott azon,hogy legyen biztonság és védelem, de nem gondos-kodott a szegényekről. Ez oknál fogva a szegény-

ség egyre türelmetlenebb formát öltött. E fejle-mények eredményeképp az egyik ember elvette a má-siktól az önként neki nem adottat. Elfogták eztaz embert, s oda vezették a király elé: "Fenség,ez az ember tolvajként elvette az önként neki nemadottat!"

Akkor a király így szólt az emberhez: "Tekedves ember, valóban igaz az, hogy tolvaj módraelvetted az önként neked nem adottat?" "Való igaz, fenség." "De milyen oknál fogva?” "Mert né-kem semmim nincs, amiből meg tudnék élni."

Erre a király pénzt adott ennek az embernek:"Te kedves ember, ebből a pénzből meg kell hogyéljél te is, apád is, anyád is, feleséged is,gyermekeid is. Keress magadnak valamilyen foglal-

kozást, de ne feledkezz meg a papoknak és azaszkétáknak való adakozásról sem, hogy a helyesútra léphess, s végül eljuss a mennyei világba.""Igenis, fenséges Uram." válaszolta az ember akirálynak.

De egy másik ember is elvette a másiktól azönként neki oda nem adottat. Elfogták, és a ki-rály elé vezették: "Felség, ez az ember tolvajmódjára elvette az önként neki oda nem adottat."

Akkor a király így szólt ehhez az emberhez:"Te kedves ember, valóban igaz az, hogy tolvajmódjára elvetted a másiktól azt, ami nem volt ön-ként neked odaadva?" "Való igaz, fenség." "De mi-lyen oknál fogva?" "Mert nekem semmim sincs, hogymeg tudjak élni."

Erre a király pénzt adott ennek az embernekis: "Te kedves ember, ebből a pénzből meg kell

49



hogy éljél te is, apád is, anyád is, feleséged isés gyermekeid is. Keress magadnak valamilyen fog-lalkozást, de ne feledkezz meg adakozni a papok-nak és az aszkétáknak, hogy a helyes útra lépjél,

és végül eljuss a mennyei világba." "Igenis, fen-séges Uram." felelte az ember a királynak.Nos, ezek után az a hír kapott szárnyra,

hogy azoknak, akik tolvaj módjára elveszik a má-siktől azt, ami nincs önként odaadva, azoknakpénzt osztogat a király.

így született meg sokak agyában az a gondo-lat, hogy nem kellenee nekik is tolvaj módjáraelvennie a másiktól azt, ami nincs önként odaad-va?

S máris akadt egy újabb ember, aki elvettetolvaj módjára azt a másiktól, ami nem volt ön-ként odaadva. Elfogták, s a király elé hurcolták:"Fenség, ez az ember tolvaj módjára vette el azta másiktól, ami nem volt önként odaadva."

Akkor a király igy szólt ehhez az emberhez:"Te kedves ember, valóban igaz az, hogy te tolvajmódjára elvetted a másiktól azt, ami nem volt ön-ként odaadva?" "Való igaz, fenség." "De milyenoknál fogva?” "Mert nekem semmim sincs, amibőlmeg tudnék élni."

Erre már fontolóra vette a király: "Ha énmindenkinek pénzt adok, aki tolvaj módjára elve-

szi az önként oda nem adottat, el fog terjedni alopás. Nem kellenee inkább ebben a2 esetben pél-dát statuálnom, s a legszigorúbban eljárva ezt azembert lefejeztetnem?"

S akkor a király ezt parancsolta embereinek:"Kössétek hátra kötéllel ennek az embernek a kar-jait, nyírjátok kopaszra, s dobpergés mellett vi-gyétek utcáról utcára, térről térre. Azután kikell vinni a déli városkapun. Ott szolgáltatokelrettentő példát mindenki számára. A legszigo-

50



rúbb büntetésként üssétek le ennek az embernek afejét!" S minden úgy történt, ahogyan mondta.

Akkor az emberek között a kővetkező szóbe-széd kapott lábra: "Mindenkivel, aki tolvaj módra

elveszi mástól az önként oda nem adottat, eképpen statuál példát a király: a legszigorúbban el-járva lefejezteti ezeket az embereket. Nem kelle-ne hát éles fejszével ellátnunk magunkat, s tol-vaj lás esetén nekünk is eképpen példát statuál-nunk, a legszigorúbban eljárva nekünk magunknakleütni a tolvaj fejét?”

S az emberek megélesített fejszékről gon-doskodtak, öldökölni kezdtek a falvakban, öldö-költek a piactereken, öldököltek a városokban ép-pen úgy, mint az országutak mentén. Tolvaljás esetén maguk statuáltak példát, a legszigorúbbaneljárva maguk ütötték le a tolvaj fejét.

így aztán, miután a vagyontalanokról ezutánsem történt gondoskodás, elterjedt a szegénység,

megnövekedett az oda nem adott elvétele. S mertmegnövekedett az oda nem adott elvétele, megnőttaz erőszakosság is, alharapózott a gyilkosság.Mivel elharapódzott a gyilkosság, növekedett ahazugság. Mivel növekedett a hazugság, ezek a lé-nyek elveszítették hosszú életüket, csökkent azéleterő s az erősség.

Minthogy az életerő s az erősség ily módonhanyatlott, a nyolcvanezer éves emberek csak olyan gyermekeket nemzettek, akik csak a negyven-ezer éves kort tudták megérni.

E negyvenezer évesek egyike elvette tolvajmódjára az önként oda nem adottat. Elfogták, és akirály elé hurcolták: "Fenség, ez az ember tol-vajként elvette a másiktól az önként oda nem a

dottat!" Akkor a király igy szólt ehhez az ember-hez: "Igaze az, hogy te tolvaj módjára elvetteda másiktól az önként oda nem adottat?" "Nem fen-

51



ség, nem igaz." állította az önként a valótlan-ságot .

Így, mivel a vagyontalanokról ezután sem

történt gondoskodás, elterjedt a szegénység. S aszegénység következtében megnövekedett a lopás,az# erőszakosság, a gyilkosság és hazugság, továbbcsökkent az élettartam, életerő és erősség. ígyezek a negyvenezer éves emberek olyan gyermekeketnemzettek, akiknek élettartama már csak húszezerév volt.

Az egyik húszezer éves tolvaj módjára elvet-

te a másiktól azt, ami nem volt önként odaadva.Egy másik a királynál feljelentést tett: "Ez azember lopott, fenség.” S ezzel az álnok rágalma-zóvá tette magát.

így, mivel a vagyontalanokról ezután semtörtént gondoskodás, elterjedt a szegénység. Aszegénység következtében megnövekedett a lopás,az erőszak, a gyilkosság és a hazugság. Ennek eredményeképpen elharapózott az álnok rágalmazás.S tovább csökkent az élettartam, életerő és erős-ség. így ezek a húszezer éves emberek olyan gyer-mekeket nemzettek, akiknek élettartama már csaktízezer év volt. Ezek között a tízezer éves em-berek között voltak kecses testalkatúak, és vol-tak visszataszító testalkatúak. A csúnyákon erőt

vett a szexuális vágy a kecsesek iránt, ezek min-denáron keresték a nemi érintkezést a kecsesekasszonyaival.

Egy, mivel a vagyontalanokról nem történtgondoskodás, elterjedt a szegénység. A szegénységkövetkeztében elharapódzott a lopás, az erőszak,a gyilkosság és a hazugság. Ennek következtébenelterjedt az álnok rágalmazás és végül a szexuá-

lis féktelenség. Ezáltal tovább csökkent az élet-tartam, életerő és erősség. A tízezer éves embe-rek olyan gyermekeket nemzettek, akiknek élettar-

52



tama már csak ötezer év volt.Az ötezer éveseknél azután elterjedt a durva

szavak használata és az üres fecsegés. Mindezendolgok miatt tovább csökkent az élettartam, az

életerő és az erősség. Az ötezer évesek olyangyermekeket nemzettek, akik már csak három és félezer évig, illetve kétezer évig éltek.

A három és fél ezer évig élők között erőssebben fejlődött ki a mohó vágy és a rosszakarat.Ezáltal csökkent az élettartam, az életerő és azerősség. A három és fél ezer éves emberek márcsak ezer évig élő gyermekeket nemzettek.

Ezek között az ezerévesek között hamis néze-tek terjedtek el, ami az élettartam, az életerő saz erősség további csökkenéséhez vezetett: az ezer évesek olyan gyermekeket nemzettek, akiknekélettartama már csak ötszáz év volt.

Az ötszáz éveseknél három rossz tulajdonságbukkant fel: az igazságtalanság feletti örvende-

zés , az illetlenség utáni vágy és az értelmetlentörvények. Ennek következtében megint csökkent azélettartam, életerő és erősség. Az ötszáz évesekolyan gyermekeket nemzettek, akik részben márcsak háromszázötven, részben már csak kétszáz évig éltek. A háromszázötven évig élők között akövetkező gonosz dolgok jöttek divatba: a szülökmegtagadása, a tiszteletlen viselkedés az aszké

tákkak és a papokkal, valamint minden tisztelet-re méltóval szemben.

Így, mivel a vagyontalanokról továbbra semtörtént gondoskodás, elterjedt a szegénység. Mi-vel elterjedt a szegénység, megnövekedett az odanem adottnak az elvétele. Mivel megnövekedett azoda nem adottnak az elvétele, elharapódzott az eröszakosság. Mivel elharapódzott az erőszakosság,elharapódzott a gyilkosság. Mivel elharapódzott agyilkosság, növekedett a hazugság. Az egyre nö

53



vekvö hazugság következtében elterjedt az álnokrágalmazás. Ennek következtében elharapódzott azabolátlanság. Mivel elharapódzott a zabolátlanság, divattá lett a durva szavak használata és az

értelmetlen fecsegés. A durva szavak és az értel-metlen fecsegés következtében erősebben fejlődöttki a mohó vágy és a rosszakarat. A mohó vágy és arosszakarat révén hamis nézetek terjedtek el. Ahamis nézetek felszínre kerülése vezetett az igaztalanság feletti örvendezéshez, az illetlenségutáni vágyhoz és az értelmetlen törvényekhez. Eza három dolog vezetett a szülök megtagadásához,a tiszteletlen viselkedéshez a papokkal, az asz-kétákkal s minden tiszteletreméltó dologgalszemben. így tovább csökkent az élettartam, élet-erő és erősség, a háromszázötven évesek gyermekeimár csak száz évet éltek.

S beköszönt majd egy időszak, amikor azok azemberek olyan gyermekeket nemzenek majd, akik már

csak tíz évig fognak élni. Ezeknél a tízéveseknéla lányok ötéves korban nemileg érettek lesznek.Nem ismerik és élvezik majd az olyan dolgokat,mint a tejföl, vaj, olaj, méz, cukor, só. A leg-jobb étel a számukra a vad füvek magja lesz, ügy,ahogy ez idő szerint a legjobb fogásnak egy rizses étel elfogyasztása tOnik. Akkor a tízévesek-nél a vad füvek magja lesz s legjobb fogás. Ezek-nél a tízéveseknél a tíz üdvös út teljesen el fogtOnni, a tíz nem üdvös út válik majd nagy jelen-tőségűvé. A tízévesek többé már semmilyen üdvösösvényt nem ismernek, semmilyen üdvös hatóerőt.Azután lesznek majd emberek, akik meg fogják ta-gadni szüleiket, az aszkétákat, a papokat, atiszteletreméltó embereket nem becsülik, és mind-

ezekért majd kitüntetik és megdicsérik Őket, ép-pen úgy, ahogyan ma ezek ellentétéért dicsérikmeg és tüntetik ki az embereket.

Ezeknél az embereknél többé nem lesznek majd

54



tekintettel a rokonsági kapcsolatokra, rangra éshasonlókra, inkább úgy keverednek majd egymásközött, mint a kecskék, juhok, szárnyasok, disz-nók, kutyák és sakálok. Ezek a tízévesek hevesen

gyűlölik majd egymást, telve lesznek rosszakarat-tal és gyilkolási vággyal: az anya a gyermeke iránt, az apa a gyermeke iránt, a testvérek egymásiránt. Mint amikor a vadászban heves ölési vágyés gyűlölet hatalmasodik el, miközben lesi a va-dat, így fognak érezni a tízévesek egymás iránt.

A tízéveseknél egy hét leforgása alatt ki-tör a teljes fegyverkezési káosz. Úgy néznek majd

egymásra, mint a vadállatok, és kölcsönösen öldösik‘egymást. Ezt megelőzően egyesek majd ígygondolkodnak: "nem akarunk mi senkinek sem árta-ni, nekünk se ártson senki. Nem volnae előnyös,ha elrejtőznénk a sztyeppéken és az erdőkben, el-bújnánk a fák üregeiben, a folyók völgyében, sza-kadékokban, és csak gyökereket ennénk és az erdő

gyümölcseit?" S ekként cselekednek.S amikor az a szörnyű hét elmúlik, előjön-nek, megölelik egymást, és újjongva mondogatják:"Ó, hát élsz, kedvesem! Milyen jó, hogy élsz,hogy te is életben maradtál!"

Akkor azután a következőket fogják magukbanfontolóra venni: "Azáltal, hogy gonosz dolgokatcselekedtünk, elveszítettük mieink nagy részét.

Nem kellenee most már csak jót és üdvösét csele-kednünk, és kerülnünk mindenféle öldöklést?"

S megtartóztatják magukat mindenféle öldök-léstől. Ilyenfajta üdvös cselekedeteik révén élettartamuk, életerejük és erősségük növekednifog, ami oda vezet, hogy olyan gyermekeket nem-zenek, akik húsz évet fognak élni. A húszévesek

gyermekei a következőket veszik majd fontolóra:"Mialatt üdvös dolgokat cselekedtünk, növekedettéletkorunk, gyarapodtunk életerőben és erősség-

55



ben. .Nem kellenee további üdvös dolgokat cse-lekednünk, az önként oda nem adottat el nem ven-nünk, a zabolétlanséggal szakítanunk, a hazudo

zást abbahagynunk, az álnok rágalmazásoknak végetvetnünk, kerülnünk a durva szavakat és az értel-metlen fecsegést? Nem kellenee tiszteletet tanú-sítanunk szüléink iránt, az aszkéták, papok ésminden tiszteletreméltó ember iránt?"

S miközben ilyen üdvös dolgokat cselekednek,nemzedékről nemzedékre növekedni fog az élettar-tamuk, az életerő s az erősség, mígnem az embe-

reknek végül olyan gyermekeik lesznek, akik meg-érik a nyolvanezer évet.

A nyolvanezer éveseknél a lányok ötszáz éve-sen lesznek nemileg érettek. Csak három betegségfog még létezni: a mohóság, az éhség és az öreg-ség.

Ozsambudipa hatalmas virágzó birodalom lesz

oly sok piaccal, faluval és várossal, mint ami-lyen megszámlálhatatlan a tyúkok sokasága. ÉsDzsambudipát benépesítik majd az emberek,olyan sOrön lakott város lesz, mint egy kiterjedtnádas. Benáresz lesz a fővárosa Kétumati néven,hatalmasan, sok lakossal, nagy bőséggel. Akkormegjelenik majd Ketumatiban a nyolcvanezer évesekközött egy király, Sankha nevű, világcsászár, i

gazságos, mindenütt győzedelmes, népe oltalmazója, és hét ékszerrel lesz megáldva. Ezek az ék-szerek: a kerékdrágaság, a legdrágább elefánt,a legdrágább ló, a legdrágább drágakő, a legdrá-gább asszony, a legdrágább polgár és a legdrá-gább tanácsadó.

Ezernél is több derék és vitéz fia lesz majda királynak, akik minden ellenséges sereget^le-győznek majd. S uralkodni fog a földön az az Óce-án határáig, fegyver nélkül, igazságossággal.

Azok között a nyolcvanezer évesek között

56



megjelenik majd egy Magasztos, akinek Maitréjalesz a neve. ö lesz a Szent, a Tökéletesen Feléb-redett, a tudásban és erkölcsben bevégzett, a vi-lágnak ismerője, az emberek senkihez sem hason-lítható vezetője, az istenek és emberek tanitója,a Felébredett, a Magasztos.

ö fogja kinyilatkoztatni ezt a leendő vilá-got isteni egeivel üdvözült és nem üdvözült lé-nyeivel, aszkétáival, papjaival, isteneivel ésembereivel, mivel mindezeket ö maga fedezi fel éséli majd, éppen úgy, ahogyan ezeket most én nyi-latkoztatom ki. Megmutatja majd a Tanítást, ami

boldogító a kezdetén, boldogító a közepén és bol-dogító a végén. Megmutatja és kifejti a tökéle-tesen megalapozott törvényeket a maguk valóságá-ban, éppen úgy, ahogyan ezt most én teszem. A tö-kéletes életet fogja kinyilatkoztatni tisztaság-ban, egy sokezer emberből álló közösséget fog ve-zetni, mint ahogyan vezetek én most egy sok szá-zas közösséget.

Akkor Sankha király a Mahápáda királytól örökölt pilléreket újra fel fogja állítani. E pil-léreken rendezi be majd udvartartását, és az asz-kétáknak, vagyontalanoknak és koldusoknak, a rá-szorulóknak adományokat oszt majd ki. Azután lenyiratja majd haját és szakállát, és aszkétakön-töst ölt majd fel magára, Maitréját követve kivo-

nul majd otthonából az otthontalanságba. Ily mó-don még abban az életében meg fogja valósítani alét semmihez sem hasonlítható célját, miközben amaga számára törekszik magányosan, fáradhatatla-nul és komolyságban élve. Ti'magatok legyetek abiztonság és menedék a magatok számára, mindenmás menedék nélkül! A Tanításnak kell biztonságulés oltalomul szolgálnia a számotokra, szükségte-

len azután minden más! Hogy mi módon van az, hogyegy tanítvány önmaga a biztonság, önmaga az ol-

57



talom, a Tanítással mint menedékkel, anélkül,hogy szüksége lenne bármi másra?

A megszokott mohóság legyőzése után egy ta-nítvány tisztaságban és összhangban él testével,

érzéseivel és tudatállapotaival. Ily módon ez atanítvány magamagának biztonság és oltalom, anél-kül, hogy szüksége volna bármi másra, mintegyedül a Tanításra, mint oltalomra. Ha eképpenmozogtok a ti legsajátabb területeteken, ügy nö-vekedni fogtok élettartanten, életerőben és erősség-ben, növekedni fogtok boldogságban, gazdagságban

és hatalomban.Hogy mit jelent a tanítvány számára az élet-tartam? A szándék, az akarat és a tudat megjele-nítésével, megfeszítésével és koncentrációjávalnégy hatalmas képességet szerez magának atanítvány, amelyek segítségével a világkorszakokvégéig létezhet. Ez jelenti a tanítvány számáraaz élettartamot.

Hogy mit jelent a tanítvány számára az erő?Itt a tanítvány irányítva és erősítve van a jószabályokban, és tisztán marad meg az élet válto-zásában, tudatában van a veszélyeknek, de még akisebb félresiklásoknak is. Ebben az értelembengyakorol tovább. Ez jelenti a tanítvány számáraaz erőt.

Mit jelent a tanítvány számára a boldogság?Itt valósítja meg a közönséges dolgoktól és a nemüdvös lelki állapotoktól megszabadult tanítványa gondolatok felvételével és azok szellemi fel-dolgozásával egybekötött elmélyülést, amit ins-piráció és boldogságérzés kisér. Amennyiben agondolatok felvétele és azok feldolgozása nyugvó-pontra jut, létrejön benne a belső béke és a

szellem egysége. Az inspirációval és a boldogságérzéssel megvalósítja a teljes, második elmélyü-lést. Az inspiráció kiteljesedése után higgadtan,

58



megjelenítsen és tiszta tudatossággal él a tanít-vány. Bensőjében érzi azt a boldogságot, amit aszentek így mondanak: "Igen boldogan él a

higgadt (a lelki egyensúlyban élő), a megjele-nítő." így éli át a harmadik elmélyülést. Ha ajóérzés és a fájdalom, a jókedv és a mélabú mártovatűntek, akkor éli át a szenvedés nélküli, örömteljes, egykedvö (kiegyensúlyozott) tisztasá-got, a negyedik elmélyülést. Ez jelenti a tanít-vány számára a boldogságot.

Hogy mit jelent a tanítvány számára a gaz-

dagság? A tanítvány szeretettel, részvéttel, együttörvendezéssel és higgadtsággal megtöltöttszellemmel átsugároz minden irányt, feltöltött,szélesre tárt, magasztos és korlátlan szellemé-ben összeköttetésben érzi magát mindennel, ésmentes marad a gyűlölettől, a haragtól. Ez jelen-ti a tanítvány számára a gazdagságot.

Hogy mit jelent a tanítvány számára a hata-lom? A tanítvány az elvakultság legyőzésével máréletében elnyeri a szabadulást. Ez jelent a szá-mára hatalmat.

Én nem ismerek semmi más hatalmat, ami alegtöbb ember számára nehezebb lenne, mint a ha-lál feletti hatalom.

Ama üdvös dolgok figyelembevételével ilyen

érték nő fel a ti bensőtökben!"Ezeket mondotta a Magasztos, és a tanítvá-nyok felettébb örvendeztek a Magasztos szavai fe-lett.

59



Szabadulást fog hozn,L az. ha az eltSlenyek a mindent átölelt! tűzvészben elégni látszanak.A szabadulás remenye fel fog merülni az emberek szivében.

Akkor válik ez a mi országunk békéssé £s lecsillapodpttá* Jövendölés ez a 21. gzazpd számára. A legközelebbi húsz $v al$tt, amelyen “belül megsemmisülhetünk, nem haladhatunk előre azzal, hogy cgak vaktában élünk.Kepesnek kell lennünk arra, hogy igazán éljünk, miközben reménységgel és őrömmel várjuk a jövöfc. Sokan talán kételkednek abban, hogy ez lehetséges, ha a jelenlévő fenyegetesre gondolnak, amit az

atomfegyverek jelentenek. Mégis, Most, mint mindxq is, el kell űznünk a kételyeket.

Nichidatsu Fuji, New York, 1982 június 5.

A CsakkavattiSzihanádaSzütta, mint Buddhaminden beszéde, sokrétű szöveg, aminek teljes je-lentésgazdagsága csak valamennyi aspektusánakmagyarázata révén tárul fel. A Maitréjárói valóelmélkedésünkkel összhangban három közlési síkotkell figyelembe vennünk. Ezek a kővetkezők:

1. A szöveg mint politikai tanítás,2. a szöveg, mint felhívás az individuális

tanítás megvalósítására,3. a szöveg, mint Maitréjárói, az eljövendő

Buddháról szóló jövendölés.E három aspektus dimenzióira való rövid uta-lásunkkal az alábbiakban arra a kísérletre vál-lalkozunk, hogy kimutassuk a szöveg megközelíté-sének és a benne való elmélyülésnek a lehetőségeit.

Először is, ha eltekintünk a bevezető és abefejező résztől, ügy olvashatjuk a CsakkavattiSzihanádaSzOtta nagy részét, mint a Buddhánaka kormányzásról szóló tanítását.

A királyi boldogság, amit az égi kerékdrá-

60

Kommentár a jövendölés

szövegéhez



gaság szimbolizál, a mindenkori uralkodónak addigjut osztályrészül, amíg az az univerzálistörvényszerűségekkel összhangban kormányoz: úgykell működnie, mint a nép bizalmi embere (aki anép érdekeinek képviseletével van megbízva), ésennél fogva az adminisztrációban alapvető dolgo-kat kell figyelembe vennie. így mindenekelőtt azelfogadott jogra kell támaszkodnia, védenie kella népet és annak életterét, a természetet ("azállatokat a földön és a levegőben"), gondoskodniakell a vagyontalanokról és a szegényekről, és,végül, semmi esetre sem szabad a saját belátása,

tetszése szerint eljárnia, hanem telcintetbe kellvennie a tudók tanácsát.De még egy olyan uralkodó is, aki ezeknek a

követelményeknek eleget tesz, alá van vetve amúlandóságnak (aniccsa), mint ahogy minden ésmindenki. Utódjának pedig az égi kerékdrágasá-got, a királyi boldogságot, személyes bizonyítás-sal kell újra megszereznie. De az előfeltételekegyike ehhez az, hogy az utód a már beváltat,a múlt értékeit ne adja fel, s szükség eseténkérdezősködjék olyanoknál, akik felvilágosítássaltudnak szolgálni. Ennek a tradíciónak a figyelmenkivül hagyása következtében végül is bukás kö-vetkezik be.

Ez megnyilatkozik az államvezetés művészeté-

nek a leglényegesebb aspektusáról való megfeledkezésben: Az uralkodó elmulasztja teljesíteni kö-telezettségeit a rászorulókról való szociálisgondoskodásban. Saját elképzelések szerint kezdel kormányozni, ily módon azonban már rövidesennem ura a helyzetnek: a bűnözés emelkedik. Erreaztán a következetlenség és tehetetlenség sajátmulasztásának kihatására, gyilkossá teszik ‘ az u

ralkodót. Az effajta véres gyakorlatra a nép ha-sonlóval reagál. Ezáltal ziláltság, feldúltság

61



hatalmasodik el mindenütt, ami az emberek élet-korát egyre lejjebb szorítja.

A Sákjamuni által ebben az összefüggésbenmeghatározott csillagászati számok, amelyeket ahiszékenyek gyakran szó szerint értelmeznek, tel-jességgel pszichológiai jelentőségűek. Ahelyett,hogy az életévek mennyiségére kellene gondolni,itt inkább az élet minőségének képszerű leírásárólvan szó. A buddhista felfogás szerint az élettényleges gazdagsága nem annyira a külső tartamá-tól, mint inkább a belső átélési képességtőlfügg, amit az első fejezetben idézett vers a

Maddzshimanikájából olyan nyomatékosan hangsú-lyoz.Egy ilyen belső átélési képességgel a külön-

böző korszakok emberei különbözőképpen voltak el-látva, ami a történelmi és kultúrtörténeti örök-séggel hozható összefüggésbe. Érdemes elgondol-kodnunk azon, hogy vajon mi, az átlagos emberi életkor dacára, nem vagyunke szegényebbek a bel-

ső életben egy agyontechnizált, beteges környezetingereivel való elözönlöttségünkben, ami mindiga csendes szemlélődés periódusait követelné, mintaz előttünk élt generációk lényegesen alacsonyabbéletkorukkal.

Csak a "tízéves embereknél" éri el csúcs-pontját a szöveg szerint a hanyatlás egy mindenki

mindenki ellen harcban. A messzire tekintő embe-rek, akik a harctól távoltartják magukat, leszneka túlélők. Ezután rájuk vár az a feladat, hogyegy új társadalmat felépítsenek. S ez, az emberiértékek magasabb fejlettségének megfelelően, kol-lektív síkon bontakozik ki. Ily módon egy jövő-beli uralkodó nemcsak a királyi boldogságot szer-zi meg minden ember számára, hanem már készen

lesz a talaj arra is, hogy egy új Buddha megjel-enhessen a világban. A kellőképpen megérett, a

62



fejlődés új stádiuméba lépett emberiségnek újralesz egy megvilágosodott tanítója.

Nos, idáig tart a politikai tanítás rövidvázlata, amelyet a Buddha adott beszédével. Elte-kintve attól, hogy a buddhista hagyomány rendsze-

rint monarchikus uralkodóideálét ismert,a királyi boldogság eszméje, tehát egy karizmati-kus boldogság ideája, amellyel minden nép rendel-kezett ilyen vagy olyan módon, amit a jog szerintés igazságosan kormányzó uralkodó birtokolt, va-lamint a hanyatlás okairól adott tanítás, tulaj-donképpen minden államformára, minden kormányra

átvihető. Ebben a szövegben egy tényleges bud-dhista társadalomtanítást találhatunk, ami hang-súlyozza a mindenkori uralkodók felelőségét és ahatalommal való visszaélés következményeit.

Ezért a buddhista hagyományban mindig újraelővették és tolmácsolták a buddhista társadalomteoretikusok a CsakkavattiSzihanádaSzútta ezenanyagát, ami egészen hasonló módon megjelenik a

MalajaSzúttában is. Ezeknek a szemlélődésekneka keretében szeretnénk most néhány példát felhoz-ni a théraváda buddhizmus egyik országából, Thai-földről. Itt is gyakran hivatkoznak a buddhistatársadalomteoretikusok erre a szövegre, és meg-kísérlik aktuálisan értelmezni azt.(15.)

így hivatkozik rá Pridi Phanomjong, a poli-tikus és társadalomfilozófus, aki többek közötta "Társadalom változandóságáról" címő értekezé-sében idézi tanítóbeszédünket.

Pridi itt megemlíti a buddhista tanítások-nak a természeti törvényekkel, valamint a társa-dalmi tudományokkal való megegyezését. A fegyver-kezési káosz megjövendölt idejét úgy értelmezi,mint egy elnyomó társadalmi rendszer uralmának

időszakát. Maitréja ezután bekövetkező korszaká-ban a földet olyan helynek látja, ahol vége sza-

63



kad az elnyomásnak éppen ügy, mint az igazságta-lan egyenlőtlenségnek az emberek között.

Ezeknek az eszméknek a befolyása alatt ke-rült sor Thaiföldön ennek az évszázadnak az öt-venes éveiben egy Arya Maitreya pártnak (Si Ariya Mettrai) a megalapítására, amely programmjábanaz eljövendő Maitréja Buddháról szóló hagyománytösszekötötte a belső világ jólétére is törekvőhaladáshittel. Egy ilyen pártalapitás, ami Nyu-gaton a buddhisták számára idegenszerönek tOnhet,azt mindenesetre bizonyítja, hogy Maitréja eljö-vetelének bizonyossága mennyire benne gyökerezik,

bármilyen formában is! a buddhista szelleműtársadalmakban. Ez a vallási bizonyosság egy re-ménységnek a hordozója, aminek optimizmusa méga mai politika szekuláris birodalmai előtt semáll meg. Mindenesetre a pártprogramm számára Pridi társadalmi tanítása mellett a mai emberek szá-mára a kevésbé optimista tanítások is szerepetjátszottak, így Arayan Mettantakhup tanítása is.

Arayan Mettantakhupnál a fegyverkezési ká-osz időszaka nem annyira metaforikusán, mint in-kább konkrétan van értelmezve: a világháborúravonatkozó jövendölést látja meg benne, aminek atúlélőkre gyakorolt sokkhatása után az emberiség,ahogyan a Szuttában is le van írva, ismét magasszintre fog fejlődni. Mégis és ez, meglehet,

nemcsak az ember lényegében, hanem a világ lénye-gében is benne van úgy látszik, hogy a buddhis-ta gondolkodók körében a pozitív aspektus vaninkább hangsúlyban. így egy thaiföldi pszicholó-giai folyóirat a következő mottót választotta:"A tudat korszaka Arja Maitréja korszakának ahajnala.” Itt is úgy tekintik a Maitréjakorszakhoz vezető utat, mint valamiféle reális esélyt a

magasabb fejlődéshez, kiváltképpen a tudat maga-sabbra fejlődéséhez.

64



A tudat (vinnyána) korszaka alatt olyan kor-szakot értünk, amelyben a világ gondolkodó embe-rei hisznek abban, hogy a tudat az élet megterem-tője, és minden dolognak az alapja. Az élet kri-

tériuma és állapota az egész univerzumban a tudatállapotától függ. Ha a szem lát, az azt jelenti,hogy a tudat lát. Ha a fül hall, az azt jelenti,hogy a tudat hall, és igy tovább. Ha az agy gon-dolkodik, az azt jelenti, hogy a tudat gondol-kodik. Az olyan emberek, akikben még vannak vá-gyak, a halál után újra fognak születni. És min-den tudatnak követnie kell a kanna törvényeit,

ami azt jelenti: Tégy jót, akkor jót kapsz, tégyrosszat, akkor rosszat kapsz. Ki mint vet, úgyarat. A halál után még van élet, van opapátika.*

Ha a gondolkodó emberek az egész világonhinni fognak ebben az alaptételben, akkor a világa tudat korszakában van. A tudat korszaka az akorszak, amelyben minden ember világosan felisme-ri a tudat hatalmát, ami az emberben magában advavan. Amikor a világ a tudatnak eme korszakáhozközeledik, akkor az egész emberiség számára békeés boldogság terem. Eltűnik a háború és az el-nyomás minden megj elenési formáj a. A mindennapikenyér, az eszközök, amelyek az életet sokrétűenmegkönnyitik, az egész földön bőséggel rendelke-zésre állanak majd. A világ jó úton halad. Ezt

jelenti az, amikor Árja Maitréja korszakáról be-szélünk. (16.)Az emlitett társadalomfilozófusoknál Mait-

réja korszaka mindig az itteni világ életkörül-ményeinek jobbulását is jelenti. Az eljövendőBuddha alakja egy konkrét történelmi elvárás meg-testesülésévé válik: egy olyan világot jelez, a-

* Opapátika (véletlen, spontán), pali möszö a sppnt&n, azaz a nemi aktus nélküli születésre (pl. egy isteni vilagban).

65



melyben a külső szükségletek könnyedén kielégít-hetők lesznek, egy olyan világot, amely többésemmilyen nyomort nem ismer, és amely mindenkinekmegengedi, hogy a belső értékek (punnya) megszer-

zésén, a megvilágosodás (bödhi) elérésén munkál-kodjék.Nyitva marad még a kérdés, mi magunk milyen

közel vagyunk itt és ma ehhez az eljövendő világ-hoz. Valóban, a tudat egy olyan korszaka felétartunk, aminek hajnalában megpillanthatjuk Maitréját? Vagy pedig a fegyverkezési káosz borzalmaskorszaka van előttünk? A kérdés jogos, ha

elfogadjuk a Buddha szemléletének tényszerűségét!A fegyverkezési káosznak ez a bizonyos kor-

szaka (más fordítók másképpen adják vissza, ígypl. Dahlke a "kard interrégnumának", Neumann a"késszúrásos korszaknak" fordítja), ama periódus,amiben a vadász mentalitása fog működni az embe-rek között, és az uralkodik el felettük. Nos ez

az, ami elközelgett a számunkra? Vagy már tör-ténelem, tehát a múlté? A szöveg nyelvén: Mégmindig száz évesek vagyunk, vagy már tíz évesek,vagy már esetleg azon az úton járunk, amely anyolcvanezer évhez vezet? Tehát konkrétan: A má-sodik világháború eseményeinek dacára, az indo-kínai események dacára, korszakunk közeli múlt-jának különösen kegyetlen embertelenségi hulláma

dacára még mindig a lejtőn vagyunk, avagy marfelfelé haladunk?Nyilvánvalóan az emberek az említett katasz-

trofális események dacára sem találtak még anynyira egymásra, hogy a Szúttának megfelelőendöntsenek arról, hogy tartózkodjanake az öldök-léstől. Az emberek nagy része a vagyontalanság,a lopás, a gyilkosságok korszakában él. Egy ki-sebbik rész a személyes kibontakozás és az egyénijólét számtalan lehetőségének korában él, ami ta

66



Ián még soha nem volt igy a földön. De milyen áron? A jövedelem nagy részét fegyverraktárak lé-tesítésére fordítják, amikben egyre szörnyűbb meg-semmisítő eszközöket halmoznak fel roppant menynyiségben. Könnyen meglehet, hogy az emberiség

ezen részéhez tartozók úgy szerepelnek majd, mintakik elmulasztották a vagyontalanokról való gon-doskodást.

Ha tehát abból indulunk ki, hogy Sákj amuniBuddha a Megvilágosodás aktusában ténylegesen lát-ta a múltbeli és jövőbeli világfejlődést, akkor aDighanikája huszonhatodik tanbeszédében kinyilat-

koztatott dolgokat a valóság ábrázolásának kelltekintenünk. De itt van a Buddhaige sokrétűsége!Azt a tényszerűséget ragadja meg, miközben szim-bolikus nyelvet használ, amely hagyja megismernia fejlődés menetét, de nem engedi meg a véglegesrögzítödést a megfigyelt egyes eseményekhez, ésígy lesz sajátos módon alkalmazható a fejlődésminden szintjére.

A Buddha követője, aki a világot a valóságszerint akarja látni, a maga történeti szintjénektükröztetésénél nem használ sem optimista, sempesszimista szemüveget sem a múltban T sempedig ma.

Sok korszak mutat olyan tendenciát, ami asaját helyzetét a múlthoz viszonyítva erősen hát-rányosan mutatja be. A Dharma szelleme szerintsemmiféle kultúr vagy jövőpesszimizmus nem he-lyénvaló. Még annak a megsemmisülési lehetőségnekaz alapján sem, amit maga az emberiség halmozottfel, s aminek segítségével véglegesen kiirthatjamagát. Ha komolyan kérdezzük magunktól, tudjuke,hogy a fegyverkezési káosz előestéjén élünke,akkor erre csak egy lehet a válaszunk: Ezt

nem tudjuk! Ha elfogulatlanul szemléljük a tör-ténelmet, akkor a sötét korszakok sokaságát látjukolyan vérözönnel, ami semmivel sem marad mögötte

67



az egészen korai időszakok vérengzéseinek.A le és fel irányára vonatkozó spekuláció ál-

láspontunk szerint egyáltalán nem mondható értel-mesnek. Még a kollektív felemelkedés körülményei

közepette is lehetséges az individuális hanyatlás,s a kollektív hanyatlás közepette is lehetséges azindividuális emelkedés. A CsakkavattiSzihanádaSzútta egyenesen azokról beszél, akik a hanyatlásidőszakában képezik az alapot a jövendő felemel-kedéshez .

Ez magyarázat arra, hogy a szöveg, jóllehetaz a dolgok le és fel menetének nagy fázisáról be-szél a földön, kimondottan használható egy bud-dhista orientációjú társadalomelmélethez, és olyanpolitikai törekvésekhez, amelyek idöbeliieg közeliváltoztatásokra és célokra irányulnak. Ez az állandótlanság (aniccsa) princípiumát demonstráljaaz emberi érzékelés számára pozitív és negatív as-pektusaival egyaránt. Az a gyakorló buddhista, aki

reménységét Maitréjába helyezi, nem fog kételkednia történelmi vázlat valóságában, amelyet Sákjamunia CsakkavattiSzihanádaSzúttában ad, de annakminden egyes állomása mindig valóságos a számára,minden időben jelenlévő! Minden erejével ama el-várt jobb világ megvalósításán munkálkodik mások-kal együtt, eltekintve attól, hogy a világtörté-nelem vélt állása alibit szolgáltathate neki avisszavonuláshoz, vagy sem! Minden buddhista tár-sadalomelmélet és politikai törekvés tud az anicscsáról, tud arról, hogy holnap kitörhet egy fegy-verkezési káosz, hogy holnap a földön beköszöntheta paradicsomi állapot, hogy holnapután ez a földelmúlhat s a bolygórendszer visszagöngyölődhet.(AgannyaSzútta, Dighanikája, 27). S a buddhista

mégis szüntelenül törekszik ebben a világban, mé-gis tisztán látja a maga nagyon is jelentős funk-cióját e világ számára, és a tanítóbeszéd ide

68



vonatkozó aspektusától megszólítva érzi magát.Éppen azért, mert ismeretes számára az aniccsa, avilág örökké tartó dinamikájának törvénye, nemkerülhet abba a veszélybe, hogy egy vak utópistá-

hoz hasonlóan valamiféle "végállapot" felé töre-kedjen. (17.)A Maitréjakorszak képével a szívében és a

szeme előtt akar harcolni a világ üdvéért, tekin-tetét az egyedül lehetséges célra, a nirvánára irányítva.

S ezzel elérkeztünk CsakkavattiSzihanádaSzúttavizsgálódásunk második síkjához, a szöveg-

nek azon vonatkozásához, ami felhívás a Tanításegyéni megvalósítására.

Tekintettel a bevezető kijelentésre: "Ti ma-gatok legyetek a biztonság és a menedék a magatokszámára, minden más menedék nélkül! A Tanításnakkell biztonságul és oltalomul szolgálnia számotok-ra minden más szükségtelen!" ebben, a Tanítás

egyéni megvalósítására vonatkozó felhívásban kellfelismernünk a szöveg tulajdonképpeni indítékát.Az, ami politikai tanításként is használható-

nak bizonyult, abban az összefüggésben, amibenfelmerült, a minden gyakorló buddhistához szólóNagy Felhívás puszta illusztrációja csupán: "Timagatok legyetek a biztonság s a menedék a magatokszámára, minden más menedék nélkül. A Tanításnak

kell biztonságul és oltalmul szolgálnia a számo-tokra, minden más szükségtelen!"

Azokat az értékeket, amelyek körül minden új-ra és újra forog a történelmi fejlődés ábrázolá-sában is, mint az élettartam, életerő és erősség,de még a boldogság, gazdagság és hatalom is, Sákjamuni tanítóbeszédének végén az egyes tanítvány

életére vonatkoztatja. Az egyes ember élete és afejlődés nagy folyamata kölcsönösen feltételezikegymást, visszatükrözik egymást: azonos törvény-

69



szerűség, azonos möködés, azonos valóság!S ha az egyes ember világfeletti (lókuttara)

ösvényre lép a nirvána irányába, akkor automatiku-san minden lény, a közösség üdvéért,jóllétéért is

munkálkodik társadalmi értelemben is.Az ilyen ember nem teszi fel a kérdést a CsakkavattiSzihanádaSzüttának: "Ugyan, mire lennékén képes, mint magányos ember egy ilyen roppantnagy sokaságban?" Vagy: "Mit használ nekem eza kicsinyke szabad akarat, amit szubjektiven érzeka dolgok megváltoztathatatlan nagy menete ellen?"

A Buddha beszéde végén egy másik utat mutat:Miközben a tanítvány kifejleszti a szati

szmritit,"a tisztaságot és összhangot testével,érzéseivel, gondolataival, és tudatállapotaival,lassanként realizálja az örökké jelenlévő világfolyamat időtlenségének a tudatát.

S mi jelent azután a tanítvány számára élet-tartamot? A szándék, az akarat, a tudat és a mér-

legelés megjelenítésével, megfeszítésével és kon-centrációjával négy hatalmas képességet szerezmagának a tanítvány, amelyek segítségével a világkorszak végéig létezhet. Ez jelent a tanítványszámára élettartamot!"

Tehát, aki az univerzális törvényszerűségek-kel (dharma), az univerzális ritmussal egyezésbenáll, az ezt a világot, mégha a világ nem is ebben

a harmóniában leng is, túl fogja élni. Segítenifog annak a világnak, segíteni fog számtalan lé-nyének hasonló módon erre az útra lépni. Az önma-gáért és a világért végzett munka itt találja megkiegyenlítődését. Az egyik itt felemelője, elmé-lyítése, nyeresége és oka a másiknak. így mutatjameg Sákjamuni is tanítóbeszédében az utat: Miutána tanítvány tudatát felerősítette és elmélyítette,megajándékozza:

"Hogy mi az, ami a tanítvány számára gazdag

70



ságot jelent? A tanítvány szeretettel, részvéttel,együttörvendezéssel és higgadtsággal megtöltöttszellemmel átsugároz minden irányt, feltöltött,szélesretárt, magasztos és korlátlan szellemébenmindennel összeköttetésben lévőnek érzi magét,mentes marad a haragtól és a gyűlölettől. Ez je-lenti a tanítvány számára a gazdagságot."

Ez látszólagos paradoxon! Miközben feladom ésodaadom magamat minden irányba, korlátozás nélkülosztogatom a szeretetet, a részvétet, az együttörvendezést, közönyös vagyok magammal szemben, ez-zel nemcsak a legnagyobb tevékenységi hatósugarat

érem el a világban, hanem a halálnélküliséget is,a győzelmet a halál felett!Mert "mi jelenti a tanítvány számára a ha-

talmat? A tanítvány az elvakultság legyőzésévelmár életében eléri a szabadulást. Ez jelenti szá-mára a hatalmat. Én nem ismerek semmilyen máshatalmat, ami nehezebb lenne a legtöbb emberszámára, mint a halál feletti hatalom. Ama üdvös

dolgoknak a figyelembevételével ilyen érték nő fela ti bensőtökben!"

A Sákjamuni Buddha által itt megmutatott amaüt, a szatiszmriti kibontakoztatása, a képességekmegszerzése, elmélyülés, s végül önodaajándékozás minden irányba, ez az Ot a páramiták lényege,a Bódhiszattva erényeinek lényege, miként azt egy

későbbi szöveg gyakran idézi ügy, mint a Buddhatanítását, amit Maitréja Bódhiszattva kéréséremondott, s amivel megvilágította feladata igazitermészetét. Ezzel egyben programmszeru magyaráza-tát is adta annak is, amit a Buddha elvárt a kö-vetőitől és Maitréja útjának előkészítőitől.

"Az a készség, hogy üzenetét felfogjuk, ésazzal együtt megvalósítsuk, csak a hat transzcen-

dentális tökéletesség (páramitá) alapján lehetsé-ges, amelyeket életünk alapmértékévé kell tennünk:

71



mert ez szellemünk alapvető magatartása, ami Maitréja eljövetelét lehetővé teszi és meggyorsíthat-ja. Nekünk magunknak kell a szivünkben megvalósí-tanunk!

A Konchog Tsegpa 41. fejezete Árja Maitréjaegy kérését közvetíti, amit Sákjamuni Buddháhozintézett, s egyben közli a választ is. Ezt olvas-hatjuk itt:

Bárcsak minden lény meghajolna a Bud-dhák és a Bódhiszattvák előtt,akiknek szeme megnyílott a bölcsességre.S bár meghajolnának a Magasztos tanítvá-nyai előtt is, s a Megvilágosodásratörő szellem előtt, aki nem engedi a bű-nös karma keletkezését, s megnyitja amalegmagasabb ösvényt, mely biztosítja azöregség és halál legyőzését!

Bármily balga tetteket követtem én is eltudatlanságom mezsgyéjén,és lelkem éjbeborulásán, beismeremmost a Megvilágosodottak színe előtt.

S bármit is hoztam én létre a test, be-széd és szellem helyes használatával,ébredne bár a legmagasabb felismeréscsirája minden lényben, bár válna virágamúlhatatlan bölcsességgé!

Ne rabolja el tőlünk a látszatvilága spontán teremtőerő örömét,s miután az egyéni létbe vetett hitszertefoszlott teljesen,valósuljon meg az adás tökéletessége!

Kifogástalan változássalés erkölcsileg tiszta életvitellelgyakorolva mindezt, az erény feletti

72



büszkeség és felfuvalkodottsag nélkülvalósuljon meg a szellemi fegyelemtökéletessége!

A természeti elemek engedékenységéhezhasonlóan viselje el az ember a haragláttán a megaláztatást:valósuljon meg a türelem tökéletessége!

Célratöréssel és erővel, ami semmilyenhanyagságot el nem tör,állhatatossággal testben és lélekben:valósuljon meg a törekvés tökéletessége!

Az illuzórikus formákon túli látással,meg nem rettenő elmélyüléssel, és gyémánttisztaságü pillantással,ó, valósuljon meg az elmélyedés tökéle-tessége!

A szabadulás három kapujának megnyitá-sával,

a három idő eggyé tételével,a három család szimbólumának megvalósí-tásával: bár elérhető lennea Megismerés bölcsessége! (18.)

Nem ok nélkül hangsúlyozz^, hogy ez a tan-költemény Maitréja kérésére hangzott el. j

Mig ama történelmi jövőben Megvilágosodottá

nem válik, addig Maitréja Hcsak" Bódhiszattva, le-endő Buddha. S az a tény, hogy ő is, miként mindenember, aki a megvilágosodás célja felé tart, egyleendő Buddha, hozzánk hasonlóvá teszi öt, elte-kintve természetesen az összes magától értetődőfokozatbeli különbségtől. Ez oknál fogva nevezimeg Sákjamuni az Eljövendöt a CsákkávattiSzihanádaSzuttában!

6 a vele való egység, ő az Út, és szintúgyCél! Miközben én az Útra figyelek: a szatiszmriti

73



kibontakoztatására, a képességek megszerzésére, azelmélyülésre, s végül a magamodaajándékozásáraminden irányba (vagyis a páramitákra), a MaitréjaBódhiszattvával azonosítom magamat:

Ö azonos velem a fejlődésben még akkor is, haő Buddha az "örökké jelenlevő időtlenségben." S énmint törekvő azonos vagyok az Ő fejlődésben lévőaspektusával. így rész vagyok benne, mert ő áthatengem, mint ahogy mindent áthat saját szavai sze-rint, amik a SzurangamaSzütrában így hangzanak:

"Erre felemelkedett öltéből MaitréjaMahá

szattvaBódhiszattva, meghajolt a Buddha előtt, ésazt mondta: "Nemes Úr, emlékszem még arra, hogysoksok világkorszakkal ezelőtt megjelent egy Bud-dha ebben a világban, CsandraSzurijaPradipaPrabhásza nevezetű, akit én tanítványként követtem.Ebben az időben még a világi életet élveztem, ésszerettem a nemességgel érintkezni. A Buddha ész-revette ezt, és bátorított engem, hogy koncent-

ráljak annak lelki magatartására. Követtem taní-tását, és elértem a szamádhit. Azóta számos másBuddhát is szolgáltam, s eközben ugyanazt a mód-szert alkalmaztam, így elveszítettem a világi örö-mökben való minden kedvemet. Abban az időben, ami-kor Dipankara Buddha megjelent a világban, akkorértem el a transzcendentális tudat legmagasabb,csodálatos, tökéletes szamádhiját. Ennek a legma-gasabb szamádhinak a révén tudatosítottam a végte-len teret, és felismertem, hogy minden Tathágataország, legyen az tiszta vagy tisztátalan, létezővagy nem létező, nem más, mint saját szellemem manifesztációja.

Nemes Uram, tökéletes felismerésem révén,hogy a Tathágaták mindezen eljövendő hatalmasságai

nem mások, mint saját tudatom kisugárzásai, kiá-ramlott tudatom lényegi természete a Tathágatákmegszámlálhatatlan manifesztációit képezve, és

74



most már én jutottam el odáig, hogy a legközelebbieljövendő Buddhaként én választassak ki az énUram, Sákjamuni Buddha után. Minthogy az én Urammost megkérdezett engem az elmélyülés tizennyolc

szférájához való hozzáidomulásom felől, érintke-zésben az objektívval az érzékszervek által, igyén azt válaszolom, hogy ez az első tökéletes il-leszkedésem az elmélyülés tizennyolc szférájáhozérintkezésben az objektívval az érzékszervek ál-tal, tökéletes megértése volt annak, hogy az uni-verzumnak tíz része nem több, mint saját tudatomaktivitása. Ezáltal a felismerés által tudatom

teljesen megvilágosodott, és szellemem határaifeloldódtak annyira, hogy az átfogta az egész va-lóságot. A feltételes és nem feltételes igenlésekés tagadások összes előítéleteinek feladásával el-értem a nemszületés tökéletes, maradandó állapo-tát. "f (19.)

így hát Maitréja a SzurangamaSzútra szerintminden dolgot áthat tudatával, és minden dolgotenged tudatának manifesztációjává fejlődni. Ilymódon valósul meg vele a jövőbe vetett hit a je-lenbeli által.

Ha most visszakanyarodunk a CsakkavattiSzihanádaSzOttához, annak azon aspektusához, amiMaitréja jövendölésére vonatkozik, akkor felismer-jük, hogy miért éppen itt hirdeti a Buddha az El

jövendőt. Mint ahogy már ezt társadalmi tanítás-ként is ügy ismertük meg, mint az egyéni életfo-lyamat illusztrációját és hasonlatát, illetve mintfelhívást a Tanítás egyéni megvalósítására, ez abizonyos jövőbetekintés is ilyennek bizonyul: Ma-itréja itt a Nagy Cél elérését testesíti meg nem-csak a társadalom, hanem az egyes ember számárais. Hasonlóképpen 6 testesíti meg az üdvösség-célt, a halálnélküliséget!

"Hogy mi jelent a tanítvány számára hatalmat?

75



A tanítvány az elvakultság legyőzésével már éle-tében elnyeri a szabadulást.Ez jelenti számára ahatalmat. Én nem ismerek semmi más hatalmat, aminehezebb lenne a legtöbb ember számára, mint a ha-

lál feletti hatalom. Azon üdvös dolgoknak figye-lembevételével ilyen érték növekszik fel a ti ben-sőtökben !"

A halálnélküliség elérése érdekében kell Maitréjának ezt a mindent átható lényegét tudato-sítanunk, kell eggyé lennünk tudatával, kell egygyé lennünk azzal, amit megtestesít.

Az, amit megtestesít a számunkra, régibb,mintaz antropomorf megjelenés, amiben tisztelik őt,régibb, mint az a fogalom, amivel ezt a valóságotmegjelöljük.

Maitréja neve a maitri (páli metta) szóbólszármazik, ez jelöli meg lényegét. A maitri jelen-tését a következőkben vesszük vizsgálat alá.

76



A szeretet halhatatlanság-vágyunk beszéde.

E . G. Kolbenheyer, Montsalvasch

Azonkívül a szeretet nem csupán valami feltételes, a másik iránti ellenszenv által meghatározott.

Inkább úgy hömpölyög át a Buddha tanítványainjOlyan merhetetlenül, hogy semmifele ellenségeskedés nem emelhet korlátot elébe, hogy semmilyen qytÜÖlet nem merítheti ki, hasonlóképpen ahhoz, hogy az ember képtelen a földet föla- telenné tenni. EllenkezGleg: minden ellenséges támadás csak a teljes kibontakozáshoz viszi egyre közelebb.

Georg Griam, A Buddha tanítása

Minden egyes történeti Buddha, mint ahogyminden egyes földöntúli Buddha is, a hagyomány-ban egy különleges ismertetőjegy, egy szembetűnő,egyéni képesség alapján tOnik ki.

Kasjapa (Kasszapa), az elmúlt korszak Feléb-

redett je, úgy szerepel, mint mágikus erejű. Sákjamuni Buddha, a mi korunk Buddhája, ügy szerepel,mint kimagasló gondolkodó. Joggal mutattak rá töb-ben is arra, hogy a paticcsaszamutpáda általavaló megfogalmazása annak a korszaknak az emberi-sége számára legjelentősebb gondolkodásbeli telj esitménye volt.

Az Eljövendő ismérve már nevében is bennefoglaltatik: az ő lényege a maitri, a szeretet, ezért Ő Maitréja, a Szeretetteljes. A korábbi for-dítók a maitri szót "jóságnak, mindenható jóság-nak* fordították. Ezek az értelmezések a buddhistamaitritanitás tüzetesebb vizsgálata után elégte-lennek bizonyulnak. Az eredeti felfogást Sákjamunikijelentése is bizonyítja:

"Legyen bármi is ebben az életben, 6 tanítvá-nyok, a belső értékeket teremtő lehetőségeket ki-

Maitri:Maitréjalényege

77



véve, ezek mind meg sem közelítik még tizenhatodrészét sem a szeretetnek, a sziv felszabadulásá-nak. A szeretet,a szív felszabadulásai, ez felveszimindet magába, ez világit, lángol és sugároz.

S minthogy, ó tanítványok, az összes csilla-gok fénye el nem éri a hold fényének tizenhatodrészét sem, mert a holdnak fénye mindegyiküketfelveszi magába, és világít, lángol és sugároz,ügy, tanítványok, mindazon lehetőségek, amelyekbelső értékeket teremtenek, nem bírják a szere-tetnek, a sziv felszabadulásának még tizenhatod

részét sem: a szeretet, a sziv felszabadulása,ezeket mind felveszi magába, és világít, lángolés sugároz.

S ahogy, 6 tanítványok, ősszel a nap felmegyaz égre az esős évszak utolsó hónapjában, és el-őz minden sötétséget a felhőtlen légtérben, ésvilágít, lángol és sugároz,akképpen, tanítványok,a belső értékeket teremtő összes lehetőségek

nem bírják a szeretetnek, a szív felszabadulásá-nak még tizenhatod részét sem: a szeretet, a szívfelszabadulása mindet felveszi magába, és vilá-gít, lángol és sugároz.

S ahogy, ó tanítványok, kora hajnalban ahajnalcsillag világít, és lángol és sugároz, ép-pen úgy, tanítványok, a belső értékeket teremtőlehetőségek nem bírják tizenhatod részét sem aszeretetnek, a szív felszabadulásának: mert aszeretet, a szív felszabadulása, mindet felveszimagába, és világít, lángol és sugároz.

Aki, ó tanítványok, minden reggel, délben éseste száz fazék ételt oszt is szét, kevesebb an-nál, ó tanítványok, mint aki minden reggel ésdélben és este akár egyetlen pillanatra is szere

tetet teremt a szívében. Az utóbbinak van nagyobbnyeresége abból! Ezért, tanítványok, ezt kellmegtanulnotok:

78



"A szeretetet, a szív felszabadulását akarjukmegteremteni, fokozni, kibányászni, magunkévátenni, művelni, megnyerni, tökéletesen felhasz-nálni!" (Itivuttaka, 27.)

Ezek a csodálatos költői hasonlatok, amiketa Buddha ad a maitri fogalmának megvilágítására,világosan mutatják, mennyire nem a "jóságosság",vagy a közönséges értelemben vett "jóakarat" utánkell törekednünk, hanem a mindent átfogó szeretetre, ami a buddhista felfogásban mindig tevé-keny szeretet!

A buddhista hagyomány irodalma tele van a

tevékeny szeretet illlusztrálásával'. Különösen adzsátakák gazdagok az ilyenfajta történetekben.Ezek közül a buddhista világban talán a legnép-szerűbb a Vésszantara(Visvantara)Dzsátaka:

Vésszantara herceg volt a Bódhiszattva leg-utolsó születése a világban, mielőtt még az Fel-ébredett ként, Gautama Sziddhárthaként megjelentvolna. A dzsátaka arról tudósít bennünket, hogy

a herceget elűzték országából, mivel nem volt te-kintettel az állam és a család mohó birtoklásitörekvéseire, s tülzott bőkezűséget tanúsítottmindenkor. Végül lemondott asszonyáról és kétgyermekéről, csakhogy másnak szolgálhasson.

Ez a szeretetteljes, tevékeny áldozatkészségnéhány dzsátakában olyan fokot ölt, hogy néhol a

Bódhiszattva saját testét adja táplálékul az éhezŐ állatoknak.A maitri fogalma a különböző szövegekben

igen változatos formákat ölthet, de nem hasonlít-ható a nyugati tradíció szeretetképeinek egyi-kéhez sem. A fordító előnyben részesítheti (a hesziodoszi értelemben vett) erős, az agape vagya karitas fogalmait, de így sem meríthetné ki a

mindent átfogó, mindent magába felvevő maitri öszszes értelmezési lehetőségeit.

79



A legtöbben a "szeretet" szót használják,éppen a maitri kifejezés sokrétűsége miatt, hogyvélt jelentéseit visszadják. Igaz ugyan, hogy a

szeretet buddhista értelemben mindig tevékenyszeretet, mégsem a puszta tett azonban a lényeg.Olyan énségtől mentes (anatta) tettről van ittszó, ami őszintén, igazán a legbensőből ered.

"Aki, ó tanítványok, minden reggel, délbenés este száz fazék ételt oszt is szét, kevesebbannál, ó tanítványok, mint aki minden reggel ésdélben és este akár egyetlen pillanatra is sze

retetet teremt a szívében. Az utóbbinak van na-gyobb nyeresége abból! Ezért, tanítványok, eztkell megtanulnotok:

"A szeretet, a szív felszabadulását akarjukmegteremteni, fokozni, kibányászni, magunkévátenni, mövelni, megnyerni, tökéletesen felhasz-nálni!"

A maitriben, Maitréja lényegében, egyesül akozmogóniai erős belső világteremtő hatalma azénnélküli odaadás, az agape tiszta lángjával,ami ezt a teremtő hatalmat szolgálja, transzfor-málja a halhatatlanságba (amritaamata) vivő hor-dozóvá .

A belső világ teremtésének, a belső világitettnek és a világtól való szabadulásnak ezt az

Összekapcsoltságát, ?;mi megvalósítja a halhatat-lanságot, Amógasziddhi Buddha testesíti meg, Ma-itréja pedig az ö földi tükröződése.

"Amóghasziddhiben az a legmagasabb szabadságtestesül meg, amivel egy Megvilágosodott vándorolvégig ezen a világon, anélkül, hogy működésévelújabb karmikus tetteket idézne elő, azaz anélkül,hogy egocentrikus szándékokat, képzeteket vagyalakzatokat (szamszkára) teremtene, ö alakítjaát eme képzeteket a mindent átfogó szeretet éskönyörületesség olvasztótégelyében a Megvilágo-

80



sodott segítő önzetlen impulzusává.A törvény és az akaratszabadság közötti kon-

fliktus, ügy tOnik, hogy az egyes tudatcentrumoktülspecializáltságából keletkezik, amelyekben a

töprengő és egocentrikus tendenciák vannak hang-súlyban. Ezeknek a tendenciáknak a túlhangsúlyo-zása révén megfeledkezünk igazi természetünkről,elveszítjük'a más, éppen olyan fontos pszichikaicentrumokhoz való kapcsolatunkat, és ezzel aszellemi egyensúlyt, ami valamennyi benső erőnkegyüttműködésén alapszik Az individuum egyoldalúintellektualizálódása nem igazi természetét feje-

zi ki, hanem csak periférikus öntudatát, a gon-dolkodási folyamat egy puszta melléktermékét,aminek valami szilárd vonatkozási pontrs ("szub-jektumra") van szüksége operációinak bázisaként.De ez a hipotetikus vonatkozási pont nem tartal-maz semmit, ami egy különálló individuum tulaj-donságaira jellemző volna, hanem ellenkezőleg ép-pen az, ami minden gondolkodó lényben közös, éséppen ezért a legkevésbé individuális bennünk.

Az, ami az egyik individuumot a másiktólmegkülönbözteti, annak a térben és időben elfog-lalt relatív helyzete és az ebből adódó külső ésbelső természetű vonások.

Az individuum, mégha tudata a minden korláto-zás megsemmisítésével (illetve egy, magát indi

vidulális korlátozásokkal nem azonosító magatar-tásával) mindent átfogó tudattá szélesedett iski, megtartja helyzetének, kiindulópontjának,mintkülönálló tapasztalási centrumnak a jellegét.

Mint ahogy más helyen már utaltunk rá, ezmagyarázza azt is, hogy miért tartja meg mindenBuddha a Buddhaság lényegi egyenlősége ellenéreis saját karakterét, és miért fogják fel még aDhjániBuddhákat is úgy, mint különböző, vagykülönbözőként hangsúlyozott tulajdonságok meg

81



testesítoit illetve exponenseit, és asszociáljákkülönféle térbeli testhelyzetekkel, gesztusokkal,stb." írja Lama Anagarika Govinda. A tettek azonban nem maradnak következmények nélkül;

"A karma elveszíti hatalmát, és feloldódika tökéletes felismerés fényében. Mindaddig, amíga karma megmarad a sötét, áthatolhatatlanmúlt hatalmának, addig az valóban szilárd, átha-tolhatatlan Nagyság, amelyet úgy tapasztalunk,mint a sors hatalmát, ami ellen hiába harcolunk.A mélyebb intuíció, Magvilágosodás hatalmában aműit átalakul a jelen egy átélési formájává, ami-ben minden mozgatóerő és körülmény, minden belsőés külső vonatkozás, összefüggés, motívum, szitu-áció, ok és okozat, röviden a teljes feltételeskeletkezés, a Valóság tulajdonképpeni struk-túrája világosan felismertetik. Ebben a pillanat-ban lesz a Megvilágosodott a törvény Mesterévé,akinek számára, hasonlóan a nagy művészhez, a

törvény szigorú szükségszerűsége átoldódik aszellemi harmónia legmagasabb szabadságéba."(20.)Ezt testesíti meg Amóghasziddhi Buddha a ma-

ga kozmikus dimenziójában, ezt engedi majd Maitréja, a jövő Buddhája, számunkra földi és emberidimenzióvá átalakulni.

A tevékeny szeretet, ami a világban möködik,ami átalakítja az embereket és a világot,

aktívan munkálkodik közöttünk, anélkül azonban,hogy a maga tetteivel ehhez a világhoz láncolód-na. Ellenkezőleg: ennek a szeretetnek minden tet-te a szerető embert tökéletesebb összhangba hoz-za az univerzális törvényekkel (a dhsrméval)l

Az, hogy a maitri e karmamentes tevékeny-ségének buddhista praxisa mennyire különbözik az

általános szolidaritás koncepciójától, avagy más,az emberiség történetében jelentős felszólítások-tól a felebaráti szeretetre, még további magyaré*

82



zatra szorul. Azonkívül a buddhista szeretetet amaga specifikus sajátosságában kell szemlélni,nevezetesen olyan háttér előtt, aminek fö ténye-zője az e világ jelenségeinek a Buddha által meg-nevezett három ismertetőjegye (tilakkhana).

Ezt a három ismertetőjegyet (tilakkhana),amelyek a világ minden tapasztalati tárgyán meg-állapíthatok, a Buddha állandótlanságnak (anicscsa), szenvedésbeliségnek (dukkha) neménnek,illetve szubsztanciátlanságnak (anatta) nevezi.

A ViszuddhiMagga 20. tanítóbeszédében errea három ismérvre a következő magyarázatot talál-

juk: "Minden olyan képződmény, ami a test fel-vétele (születés) és letétele (halál) között lé-tezik, mülandö (aniccsa).

Hogy hogyan? Úgy, hogy ebben a keletkezésés az eltűnés mutatkozik meg, a mássá való áta-lakulás. Mert a képződmények csak egy bizonyosideig maradnak fenn, és ellenszegülnek az állan-

dósulásnak.Minthogy azonban a létrejött képződmények

elérik a tehetetlenségi állapotot, és a tehetet-lenség állapotában az öregedés következtében ki-merülnek, és a hanyatlás után elkerülhetetlenüleljutnak a feloszláshoz, ezért úgy jelennek megezek, minthogy mindig elnyomják őket, mint nehe-

zen elviselhető dolgok, mint nyomorúságos dolgok,amik a szenvedés alapját képezik, és ellenszegül-nek a boldogságnak (dukkha).

Bárcsak a létrejött képződmények (szenvedé-sek) állandóságot mégse szereznének! Bárcsak azállandóságot elértek (örömök) mégse öregednének!Bárcsak az öregséget elértek mégse oszlanánakfel! Mert ebben a hármas tekintetben senkinek

sincsen hatalma a képződmények hatalma felett,és ezért a képződmények a rájuk hatalmat gyakorló

83



számára üresek, s éppen mert üresek, uralom nél-kül valók, hatalom nélküliek, személytelennekszámítanak (anatta)."

A közkedvelt és konvencionális szép definí-ciók ügy határozzák meg a szeretetet, mint a sze-retett lény elfogadását a maga mivoltában, a sze-retett lény akceptálását "ügy, ahogy van".

A fent körvonalazott három ismérv figyelembevétele mellett megmutatkozik, hogy a szeretet-nek egy ilyen felfogása nem lehet buddhisztikus.

A szeretet, a maitri, buddhista értelembennem egy adott állapot elfogadását jelenti, mert

az aniccsa szem előtt tartásával nem lehet az ad-va hosszabb időtartamra, hanem éppen a változáselfogadását jelenti, az állandó változás igény-lését, aminek minden szeretett lény alá van vetve.

Az olyannak való elfogadás buddhista szem-pontból önző korlátozást jelent. A szeretet aDharma értelmében a szeretett lények állandószeretése a maga alakulásában. Haonlóképpen igen

. li a Dharma értelmében a szeretet a szeretettlénynek a szerető által érzett elégtelenségét(dukkha) is, és a szeretett lényt a szerető elfo-gadja minden valóságos magja hiányában (anatta)is, amihez a szeretG ragaszkodhatna, és ami nekibiztonságot ígérne. A buddhista szeretet mégsema szerető egyedülléte, magányossága, aki maga kö-rül egy megállás nélküli, szakadatlan változástlát száguldani és morajlani, amiben ő elszigetel-ten végzi a maga pályáját, "szeretésre Ítélve",és az amiatti szenvedésre kárhoztatva. Itt azolyan korlátok, amelyek a más lényektől elválasz-tanak, a maitri megvalósulásakor összeomlanak.A Viszuddhimagga 9. tanítóbeszédében a következőtanító példázattal szembesít minket Buddhaghósa:

"Miközben a tanítvány újra és újra mindigcsak szeretetet sugároz maga körül, minden sorom

84



pöt szeretne felemelni négy személyre való tekin-tettel: önmagéra, a száméra kedves emberre, aszámára közömbös emberre és a száméra ellenszen-ves emberre való tekintettel.

Ez érvényes itt ismertetőjegyként: Tételez-zük fel, hogy miközben ez az ember egy számárakedves, egy számára közömbös és egy számára el-lenszenves emberrel valahol üldögél egy helyen.Hirtelen rablók veszik körül őket,és így szólnak:"Ti tiszteletreméltó emberek, adjon ki közületekegyet a tanítvány!" "S mi célra?" Erre a kérdésreazok elképedve felelnek: "Azért, hogy fit megöl-

jük, torkának vérét vegyük, s áldozatként őtfelajánljuk." Nos, ha erre azt gondolja a tanít-vány: "Hadd vigyék ezt vagy azt!", akkor még nemérte el a sorompó felemelését. Ha pedig így gon-dolkodik: "Vigyenek el engem, csak ezt a hármatne!", akkor sem érte még el a sorompó felemelé-sét. Hogy miért nem? Mert minden alkalommal annakirányában, akinek elfogását kívánja, nem tanúsítjó érzületet, hanem csak a többieknek kedvez. Haazonban a négy ember közül egyet sem lét olyan-nak, akit a rablóknak odaadna, akkor önmaga feléis pontosan olyan érzületet tanúsít, minta többi három iránt. Akkor elérte a sorompó fele-melését."

Ez a körülmény lehet hogy idegennek tOnik az

önfeláldozás ideáléjához szokott nyugatiak szá-mára. S mégis, ahol semmiféle végérvényes önvalónincs, ott az nem is adható oda áldozatként sem.A buddhista etika a felebaráti szeretetet, amitmindenkitől megkövetel, aki a Buddha útját járja,éppúgy érvényesülni engedi magának a törekvőneka számára is. Az "Én majd feláldozom magamat”gondolata ellentmond a Dharma szelleméből valóáldozatnak, mivel éppen annak az énnek ad lehe-tőséget az önmaga feletti nagyszerűségén való

85



tetszelgésre, amely én korlátéinak kellene lehul-lania az áldozat által. Ezért törekszik a bud-dhista etika mindenek előtt valamennyi lény el-fogadására , beleérte az elfogadót saját magét is.

Mert csak az érett a szeretetre, aki minden lény-nyel szemben teljesen egyforma, azaz különbségnélküli (megkülönböztetés nélküli) szemlélet-tel rendelkezik. S csak akkor lesz érett egy Bódhiszattva áldozatra, miután elfogadta önmagátéppen úgy, mint minden keletkezőt és alakulásbanlévőt. Ezért az a magatartás, amelyről Buddhaghósa a fentiekben írt, csupán kapu a buddhista ma

itrihez.A következő lépés a rablók követeléséreaz lenne, hogy a jelenlévők közül egyet sem is-mer olyannak, aki ellensége lenne, vagy aki kö-zömbös lenne. Saját lényének ebből az új megérté-séből is felfogható az az áldozati folyamat, mintamilyen Vésszantara herceg áldozata volt. A Bódhiszattvaságnak, vagyis egy olyan lényegíségnekaz útján, aki a Buddhaságra törekszik, az áldo-zathozatala az én vagy a személyiség gőgjéneka legcsekélyebb nyoma nélkül való.

Bár Önmagával szemben teljesen azonos vi-szonyba kerül, éppen úgy, mint minden más léte-zővel szemben, áldozathozatala a tudat közremű-ködése nélkül játszódik le. Az ilyen áldozat,

amiből hiányzik az az érzés, hogy itt adva vanegy éldozathozó is, szükségszerüen ellentmondásosmarad, minthogy a szeretetett maitrit nem lehetlogikai úton felfogni: itt a karmamentes működésmegy végbe, ami a dinamikusnak (aniccsa) felfo-gott én saját haszna nélkül történik. Az ebből amagatartásból eredő tevékenység, ami meghatározzaa Bódhiszattva útját, félelmet nem ismerő, de

mégsem pusztán az edzésből adódó, hiszen ez pusz-tán az éntudat görcse és természetellenes rögzi

86



tődése lenne, hanem az összes korlátozások le-bontásának a következménye.

Árja Maitréja alakjában nyer személyiségetez a szerető tevékenység, igy válik követelmény

nyé minden alakulásban lévO számára.Mielőtt az ArjaMaitréjaVjákarana szemlélő-désével megmutatnánk, miként látja a buddhistatradíció e szeretet, e szerető lényegiség megje-lenésének körülményeit a világban, előtte mégidézzük a szerző által igen tisztelt Ven.Lionel Stützer egyik munkáját, ami valamit sejtetennek a szeretetnek a gyakorlásáról, s egyszer-

smind relatívvá teszi a jövő Buddhájának eljöve-telével kapcsolatban újra meg újra felbukkanó el-képzeléseket.

Lionel Stützer a gyakran feltett kérdésrehivatkozik: "Dehát mikor is jön már el ö?" Adas-sák itt válasz e kérdésre egy történettel, amiaz egyik rövid vallási értekezésből származik:

"Egyszer elterjedt a hir, hogy megérkezetta Megváltó az országba. Egy asszony, aki magátjóravaló, becsületes embernek tartotta, meghívtamagához a Megváltót. Mérhetetlenül örült annak,hogy a saját házában láthatja vendégül öt: ezszámára egészen különleges kitüntetést jelentett.Fogadására felsúrolta a padlót, megtisztította azablakokat, kifényesítette a bútorokat, leporolta

a falakat, kiporolta a szőnyegeket, és várt.Azt gondolta magában, hogy talán ez még mindignem elég, nem elég tiszta és ragyogó minden,és újra nekikezdett súrolni,vikszelni, fényesíte-ni, és így tovább. Amikor a munka kellős közepé-ben volt, valaki kopogott az ajtón. Rohant ajtótnyitni, ám csak egy szegény koldus volt az, akialamizsnát kérni jött. A rosszkor jött zavarásmiatt felháborodva becsapta előtte az ajtót. "Mégcsak ez hiányzott, amikor azt sem tudom, hogy hol

87



áll a fejem, annyi dolgom van!" Újra belevetettemagát a munkába, és csaknem a végkimerülésig dol-gozott. Kívülről egy hangot hallott. Futott me-gint az ajtóhoz. Ott azonban nem álmainak dics-fényétől övezett Megváltója állt, hanem egy síró,rongyos ruhájú kisgyerek, aki kérőn nyúj-totta felé kezeit. Az asszony így szólt hozzá:"Nagyon sajnálom, de most nincs időm arra, hogyveled vesződjem, menj tovább a szomszédékhoz,azok mindig szoktak adni valamit." Szorongó ér-zéssel folytatta munkáját. Ezúttal sütöttfözötta konyhában, mert a magas vendégnek nem szabad

hiányt szenvednie semmiben. De az még most semjött el. Lassan besötétedett, és beköszöntött azéjszaka. Hirtelen belévillant a gondolat: "Háthamáshoz ment el! De az igazságtalan dolog lenne,amikor én annyit fáradtam, ennyire feláldoztammagamat!" Most már türelmetlenül és csüggedtenült házában. Akkor valami zaj hallatszott az aj-tó felől. "Ez csak Ő lehet!" Örvendező, de u

gyanakkor félelemtől dobogó szívvel nyitott aj-tót. Ezúttal siralmas látványban volt része. Egyférgektől félig felfalt kutya állt előtte, leso-ványodva, éhesen, panaszosan vinnyogva. Undorodvavágta be előtte az ajtót. "Bolond dög, maradjott, ahol vagy, mit csináljak én veled?!" Meg-próbált lepihenni egy kicsit, de álom nem jött

a szemére, égették a gondolatok. KeserO csalódástérzett. így beszélt magában: "6, mennyire vágya-koztam a Megváltó után, akinek a békét és a szen-vedéseimtől való megszabadulást kellett volnameghoznia a számomra! Mily sokszor mondtam is levilági gyönyörökről, és mennyi mindent tagadtammeg magamtól! Nem gúnyoltak, nem nevetteke kiengem odaadásomért, hitemért és bizalmamért egy

világ feletti erő iránt? Megaláztatásokat ésrágalmakat kellett eltOrnöm. Nem próbáltame meg,

88



legalábbis kifelé, az erkölcsi szabályokat betar-tani? Miért nem jön hát?" Bágyadtan, minden re-ménytől és kívánságtól kiüresedve, mint valamieléje tartott tükörben, úgy látta meg saját szí-

vének gyengéit, a felfuvalkodottság hiábavaló-ságát, felismerte a rosszakaratot és a bosszúvá-gyat az "igazságos ítélkezés" maszkjába öltöztet-ve, a mohó vágyban, gyűlöletben és ellenszenvbengyökerező szellemi és lelki indulatok egész hal-mazát, amelyek mind egy látszaténben sűrűsödtekössze. A sok, szeretettől dédelgetett, illúziószétzúzva hevert előtte a földön, de ugyanakkor

felderengett előtte a felismerés, hogy a megté-vesztést megtévesztésként fel lehet ismerni:ez az igazi szánalom, ez az, ami igazi könyörületre indít. S midőn az éj kellős közepén a tü-relmetlenség, csüggedés és vágyakozás végre meg-hátráltak egy bizonyos szenvtelenség (nem részvéttelenség!) előtt, akkor nyilt az ajtó,anélkül, hogy ehhez bármilyen külső segítségrelett volna szüksége, túlvilági fény és ragyogástöltötte be a szobát, csaknem megvakulva a rop-pant sugárzástól azt suttogta az asszony: "Miértilyen későn jösz?" Mire rögtön elhangzott a vá-lasz: "Már háromszor voltam tenálad, de egyszersem ismertél fel, és nem engedtéd, hogy bejöjjekhozzád."

Aki megérti ennek a történetnek a lényegét,és nem kezd tüstént gáncsoskodni, hogy itt valamiegészen mást is lehetne mondani, mert elvégre mimár nem vagyunk gyermekek, tanulmányoztuk a Ta-nítást eleget, elég messzire jutottunk már abban,az már valamit megtapasztalt a szellem EgyrétŰségéből (Együgyöségéből, Egyszerűségéből), ami se-gítőkész, és ezt azért tapasztalta meg, hogy ki-szabaduljon a fogalmakhoz kötött gondolkodás zűr-zavarából. Mert minden, ami intellektuális tanul-

89



mányok által lett felhalmozva agyunkban, elhalvá-nyul a belső megismerés közvetlensége előtt, ami-nek segítségével felismerjük az érzékek általimegtévesztettséget és csalódást, és mely által

szellemünk megtisztul.Az Ősrégi hagyomány azt közli velünk, hogyaz Oj Világtanító Indiában, a rózsaalmafa áldottföldjén fog megszületni. A tibetiek úgy tartják,hogy az Tibetben jön majd a világra, és a japánokazt mondják, hogy csak Japánban léphet majd be azanyaölbe. Miként lesz ez azonban, ha az atomhá-ború lakhatatlanná teszi a földet? Ha az államo-

kat a totalitárius hatalom koncentrációs táborok-ká alakítja át, ahol mindenkit, aki önállóan mergondolkodni, megkínoznak és likvidálnak? Hogyanis lehetne akkor egy Bódhiszattva születését fel-ismerni? S vajon nem a Dharma hirdetése ellendolgozike amúgy is a világ növekvő elanyagiasodása? Nem vágyálmokban ringatjuke magunkat? A

Buddhatan nincs kötve semmilyen különleges ruhá-zathoz, bőrszínhez vagy nyelvhez, sem valamelyikmeghatározott korszakhoz vagy országhoz. A múlt-ként, jelenként és jövőként előttünk tovafolynilátszó idő nem változtathatja meg önkényesen azt,ami mindig igaz. S a térbeli világ, ami állandóváltozásnak van alávetve, az a kép, amivel rólarendelkezünk, valójában nem fata morganae? Az

időfeletti tanítás minden időben megtalálta a ma-ga kifejeződését a Dharma iskoláinak nagy szent-jeinél, s mindig újra teljes fénnyel kezd sugá-rozni, amikor egy ember megvalósítja azt. Mi,akiknek elképzeléseit és gondolatait eddigi ta-pasztalataink szök keretei feltételezik, másfelőlpedig kívánságok, félelmek, aggodalmak, reménysé-gek, vonzódások és idegenkedések színezik és za-varják meg azokat, csak nehezen jutunk ki előíté-leteink magunkcsinálta börtönéből.

90



így minden kísérlet arra, hogy tapasztalás-hoz kötött képzelőerönkkel kitaláljuk, milyenemberi alakban fog megjelenni az eljövendőMaitréja Buddha, melyik országban és mikor: most

e, holnap talán, vagy csak millió évek múltával,mindez csak léha, hiábavaló spekuláció. Az időkmérhetetlenségében az évmilliók nem jelentenektöbbet, mint mostani időérzékelésünk egy másod-percének a tört része. A kísérlet arra, hogy azidőtlenséget az idő segítségével ragadjukmeg, hasonlatos a kör mentén való szaladáshoz az-zal a hiú reménységgel, hogy talán "egyszer elér-jük a kör végét. Az ilyenfajta Örült rohangálása végtelenben csak akkor szönik meg, ha belátjukennek a vállalkozásnak a hiábavalóságát, és ezzelutunkat a kör középpontja felé irányítjuk. A kö-zéppont azonban sem nem látható, sem nem érez-hető: csak az észlelhető, hogy mi van a középpontkörül..." (21.)

Ezt tartsuk mindig szem előtt, amikor a NagySzeretet Lényének eljöveteléről szóló most követ-kező jövendölést olvassuk!

91



"Azok között a nyolcvanezer évesek között megjelenik maid egy Magasztos, akinek neve Maitreia. U Szent lesz, Tökéletesen Felébredett, a tudásban és magatartásban befejezett, a Világnak IsmerOje, az emberek senkihez

sem hasonlítható Vezetője, istenek és emberek Tanítója, a Felebredett, a Magasztos.

Csakkavatti-Szihanada-Szútta

így hallottam; Amikor a Magasztos egyszerRádzsagrihában a Gridhrakúta hegyen tartózkodottszámos híres tanítvány kíséretében, megkérdezteakkor a bölcs Sáriputra, a Tan Fejedelme, a Mes-tert, akinek fényessége minden irányba szétter-jed:

Egy tanítbbeszédedben bejelentetted Maitréját, a jövö Buddháját, akinek majd egyszer irá-nyítani kell a világot. Minden létezők legmagasabbika, mondj erről valami többet is!

A Mester odafordult Sáriputra felé, és ígyszólt: Maitréja Buddhának, az emberek legkiválóbbi-

kának csodájáról fogok most jövendölni néked.Hallgasd hát!#

A Nagy Óceán csaknem teljesen kiszárad ak-kor. így egy világcsászárnak könnyű útja leszrajta keresztül. S ez a birodalom, Dzsambudvipa,

akkor lesz nagysága teljében, és sok nép fogjalakni, mert abban az időben minden ország már sö-rön lakott lesz. Azok a majdani emberek azonbanmégsem fognak végrehajtani semmilyen nemüdvöscselekedetet. Egyedül csak az üdvös cselekedetekkészítik majd számukra a boldogságot.

A földön nem lesznek majd gazok és tövisek,

simára egyengetett lesz az majd, és friss fG nőrajta. Jó érzés lesz futni ezen a pázsiton, min-den lépés kellemes lesz rajta, mert puha,

Árja-Maitréja-Vjákarana

92



mint a gyapotnak vattalevele. A levegő pompás il-latoktól terhes lesz majd, jóízű rizs terem min-den mezei munka nélkül.

A legkülönbözőbb szinü fák, virágok és gyü-

mölcsök lesznek mindenütt: mind magasba tör, minta csengettyű hangja. Elképzelhetetlenül hosszúéletkorúak lesznek ezek.

Szeplőtelenül tiszták lesznek az élőlények,nem lesz bennük semmilyen gonoszság, telve lesz-nek tetterővel. Magasra nőnek, bőrük szép színö,rendkívüli erőnek lesznek birtokában.

Egyedül csak három betegség létezik még: avágy, az éhség és az öregség.

A lányok ötszáz éves korukban lesznek nemző-képesek.

Ebben az időben Kétumati lesz majd a királyiszékhely, hatalmas kiterjedéssel. Itt csak olya-nok lakhatnak majd, akik előző életükben más lé-nyek iránt figyelmet tanúsítottak.

A várost lakósainak értékei teszik nagysze-rűvé, virágzóvá. Falai hét drágaságból megalkot-va tőrnek a magasba, mint a csengettyű hangja.

Mindenféle értékes dolgok díszítik az épü-leteket, a legdrágább téglákból, égetett csere-pekből rakják majd ezeket. Még a szépívú városárok is drágakövekkel lesz kirakva. Mindenüttékszerfüggönyök lógnak apró csengettyűvel díszít-ve. Szakadatlanul lengeti, csilingelteti a szélezeket, harmóniákat csalva ki belőlük. Éppen úgyjátszik rajtuk, mint az ötrészes cimbalmon, ami-nek hangja a szívet megdobogtatja.

Mekkora nagy gyönyörűséget találnak majd aváros lakói ebben a muzsikában, akik mindig csakaz üdvös dolgokkal foglalkoznak!

S a várost csodálatos tavak, kertek és li-getek ékesítik még megszámlálhatatlanul.Egy sugárzó bölcsességü nagy király, Sankha

93



nevezető, fog uralkodni világcsászárként a négyvilágtáj felett, hét drágasággalr négyszeres had-sereggel megáldva.

S ezer fia születik majd ennek a királynak.S uralkodik majd ezen a földön egészen az

óceánnak határáig, összhangban a joggal és aTannal.

Négy mérhetetlenül nagy kincsnek lesz majdbirtokában, és sok belső értékkel is rendelkezik.

A papság feje egy olyan bráhmana lesz, akimég a királyt is tanítani fogja. Szubrahman lesz

a neve, igen nagy lesz a műveltsége, tudója ő aNégy Védának és az áldozati szövegeknek. Csalha-tatlan az emlékezete, kívülről tudja a szentírá-sokat mind, a szívében hordozza azokat. Azonkí-vül mestere a szófejtésnek és nyelvészetnek is.E pap feleségét Brahmavatinak fogják hívni. Széplesz 6, bájos, csinos, messze földön ismeretes.

Akkor Maitréja, ez a Legmagasabb Lény, el-

hagyja majd a Tusita eget, hogy ennek az asszony-nak öléből lépjen utolszor a világra.

Tíz holdnyi ideig fogja ölében hordozni ótteljes dicsőségben. Akkor a szőzi tiszta asszonyegy csodás virágzó kertben, nem fekve, nem ülve,hanem egyenesen állva kiengedi Maitréját a világ-ba, s eközben egy ág elegendő neki a támaszkodás-

ra. A jobb oldalából lép majd ki a LegmagasabbLény, a szülés tisztátalanságai nem szennyezikbe 6t. Oly tündöklő lesz, mint a nap, amint elő-bukkan a felhők közül, avagy mint a lótusz, aminttisztán előbukkan a víz alól.

Azonnal megtölti fényességgel a Három Világ°t.

Maga az istenkirály is meg fogja érinteni a

RagyogvaSugárzót, a Világrajöttet.Azután hét lépést kell megtennie annak. Azon

a helyen, amit lába megérint, azonnal lótuszvirág

94



nyílik ki a fűből.Majd minden irányba kibocsájtja tekintetét,

és így szól:"Utoljára jövök én ide a földre. Nincs ok az

Ojraszületésemre. Megszabadulván a Nirvánába tá-vozom, nem lát még egyszer engem ez az világ."

Égi szellemek hoznak majd hideg s meleg vi-zet korsókban, hogy őt megöntözzék. Illatos, pom-pás anyagok, virágszirmok fognak aláhullani azégből, mint az eső. S az istenek fehér ernyőttartanak majd föléje. A dajka átnyújtja majd azanyának a tündöklő Maitréját, a harminckét cso-

dajellel ékes gyermeket. Beszállnak egy gyalog-hintóba, s mint az isteneket, úgy viszik el őketonnan.

Virágeső hull, és ezernyi hangszer szólzengvebongba, amikor megérkezik a Városba Maitréja.

S a várandós asszonyok ezen a napon mindfájdalom nélkül, üdvözülten fognak szülni.

Szubrahman, megtekintve az 6 harminckét cso-dajellel ékes fiát, azonnal kutatni kezd a régiÍrások között kérdésekkel és örömmel telve.

Az ilyen gyermek számára csak két lehetőségadott, világcsászár lehet belőle, vagy eléri aBuddhaságot.

Maitréja, ez a rendkívüli lény, ifjúsága

idején csupa jó életszabály alapján él, és hama-rosan felismeri a valóságot, miként is van az,hogy az ember a szenvedések fogságában sínylődik.

Hangja erőteljes lesz, isteni csengésű. Bő-rének színe aranyragyogású.

Mellkasa és végtagjai erőteljesek. Szemeimint lótuszszirmok. Teste a helyes mérték szerintmegalkotott.

Nyolcvanezren lesznek mindig körülötte, aki-ket ő igazít majd el a hagyományokban.

95



Egyszer majd egy ünnepségen S^nkha királyegy magas oszlopot emeltet különféle drágakövek-ből. Ezt teljes pompájában, mindén drágaságávala papoknak adományozza.

Azután az adományozás után ezreknek osztjákmajd szét az oszlopot.

De Maitréja, aki látja, mennyire múlandó e?.az oszlop is, mérlegeli majd magában ezt s tüle-kedést. S akkor fogan majd meg benne a szándék,hogy szakít minden világi dologgal:

"Bárcsak a földre hozhatnám, a „ világi dolgokelhagyásával a halhatatlanság he|^gtl Bárcsak ki~eszközölhetném a szabadulást minden lény számáraaz öregségtől, betegségtől, hal^tg^"

Akkor Maitréja, ez a mindeniptOMc;között leg-jobb lény, a nyolcvanezertől kisérve lemondteljesen a világi életről.r, jhs az 5 ^

Egy mérhetetlenül m§igaseslí‘élRMifa lesz az ö ;számára a Megvilágosodásként y lyif». levelek kel/ "

amely leveleinek nagyságái £§aHKasc§§D9etty& hat-szoros hangjával lehet mj^r^£j|^ne^2aa fának a tövében éri el a Megvilágosodást Maitréja, ez a r:kelegnagyobb ember. Efelől jsen^dkf^égj ^

Tökéletes hangon fojgj^fiQ^tl^éKihírdetni az( ‘ Jigazi Bölcs Tanítást, s ez örvendetes módon szét‘i3;zúz majd minden elégtelenségetáa jd, és ^

A szenvedést és anngL&kît‘¿ipfeti majd, és "~

a szenvedés eltűnését, av yoic ^fe íá vényt, a Ne'1 !r,émeset, a Szentet, ami biztosan elvezet a nirvánáchoz. odafigyel ?3.

Tapasztalni fogja, nh^gyo^z§iysá^ odafigyel' esnek az emberek teljes b^íöl^f^űMrd^^kor t amikor tonbeszél. S helyesen gyakorolják majd lallgatói a; TenTanítást. Kh .r, hallgató „ . t

S egyszer majd egy virá^s âpl^n hallgató1 a;:inak száma olyannyira megnövekszik, hogy szintemár megszámlálhatatlan.

96



Meghallja ezt majd a Nagykirály, a nemesSankha, és igen sok adományban részesíti. Majdnemsokára G is dédelgetni fogja a gondolatot, akívánságot, hogy maga mögött tudja a világi éle-

tet, ezt meg is teszi, szerzetessé lesz, ahoványolcvannégy ezren fogják követni Öt.Ugyanezt teszi majd Maitréja atyja is, ugyan-

ennyi nép fogja kísérni öt is. Ehhez hasonlóancselekszik Szudhana, az első a családban, akicsak a Tanításnak él.

Viszákhá, a király jólismert asszonya, ugyancsak elhagyja a világi életet nyolcvannégy

ezer más asszonnyal együtt, hogy csak a Tannakszenteljék életüket.

S ebben az életben százezrekre rúg majd azokszáma, akik Maitréja törvényét, a tiszta életmó-dot vállalják magukra.

Azután Maitréja, ez az oly igen nagyon Sze-rető lény, az emberek Legkiválóbb Mestere, a kő-vetkező kinyilatkoztatást adja majd tanítványai-nak:

"Sákjamuni, ama bölcse azoknak, akik előttemvoltak, akik a Törvényben és a Tanításban éltek,ez az igaz Oltalmazója és Megváltója a világnak,nektek már mindent elmondott, veletek mindent is-mertetett. Jóllehet, ő már elvezetett titeket aszabadulás ösvényére, azért várnotok kellett az

én Tanításomra, hogy magatokat beteljesíthessé-tek.Miként egykoron Sákjamunit lobogókkal, zász-

lókkal, illatáldozatokkal, koszorúkkal és kéne-tekkel tiszteltétek, eljöttetek ma énhozzám is,hogy meghallgassátok Tanításomat.

Miként elhatároztátok, hogy követitek Sákja-muni előírásait, eljöttetek ma az én Tanításomra.

Minthogy a böjtöt s az ünnepnapokat mindigmegtartottátok, eljöttetek ma az én Tanításomra.

97



Három csoda segítségével fogja azután hall-gatóit eligazítani, hogy biztosan vezesse azokata szabaduláshoz.

S egy hatszor tízmillió tagból álló gyüleke-zet csak olyanokból fog állni, akik ennek a lét-nek a kötelékeit már mind széjjelszakították.

S egy másik gyülekezet, amelyik kilencven-négyszer tízmillió tagból áll, csak olyanokatfoglal majd magába, akik már minden szenvedélytőlmegszabadultak.

Egy harmadik pedig kilencvenkétszer tízmil-

lió olyan tagból áll, akiknek szelleme már le-csendesedett , lecsillapodott.Miután eképpen megforgatta a Tan Kerekét,

útba igazított isteneket és embereket, bemegymajd a Városba táplálékért.

Mihelyt eléri a szépséges Kétumatit, cso-dálatos virágok záporoznak majd alá az égből aMegvilágosodottra.

S amikor belép majd a Városba, az istenek,e világ égtájainak őrizői, valamint a magasságosegek fejedelmei seregeikkel együtt tisztelni fog-ják a Beérkezettet. Sokféle, ajándékot hoznak ne-ki. Pompás anyagokat szórnak elébe az útra, hogykoszorúkkal ékes útját vajpuhává tegyék lépteialatt.

Lobogókkal, zászlókkal, illatáldozatokkal,koszorúkkal és kenőcsökkel, a legfinomabb hang-szerek gyönyörű játékával tisztelik majd Mesterü-ket istenek és emberek egyaránt.

A legmagasztosabb isten örvendezőn, telvemélységes alázattal, összeteszi kezeit, hogy avilág urát magasztalja:

"Tisztelet adassák Neked, minden emberek

között a Legelsőnek! Ó, légy könyörületes a lé-nyekhez, te Legszentebb, te Legmagasabb!”

Még maga a Halál Fejeledelme is jelen lesz

98



ottan, összeteszi kezeit, hogy dicsőítse a világurát.

A brahmanég legmagasabbika, hozzá hasonlók-tól körülvéve,dicsőíti majd a Tant tiszta hangon.

Telve lesz aztán a föld a megváltottakkal,akik minden bilincstől megszabadultak.Isten, ember, égi szellem és démon, hatalmas

géniuszok, mind telve lesznek a boldogsággal, ésdicsőítik Maitráját.

Erős lesz bennük az elhatározás minden két-ség nélkül, hogy a nemüdvös dolgokat örökre el-hagyják.

Maitréja vezetése alatt a lét tengerét átlé-pik majd mindazok, akik Őt elismerik és méltá-nyolják.

Nem lesz többé sem "én*1, sem "enyém", semmi-féle tulajdon, sem arany, sem ezüst, sem otthon,semmiféle kötöttség.

Maitréja útmutatása segítségével a megkivá

nás hálója hamarosan szétszakittatik. Boldogság,ösztönzés és öröm jelenik meg mindenütt az Ő nagyútbaigazítása folytán.

Hatvanezer évig fogja hirdetni a Tant Mait-réja, ez a minden ember között Legjobb, ami min-den lény vezérelve lesz a szeretet által. S ami-kor megszámlálhatatlan embernek segített már, vé-gül a Nirvánába tér. Oe még akkor is, amikor aNagy Bölcs eléri a Nirvánát, a Tanítás évtízezredekre megmarad.

fegyelmezzetek hát Sákjamunira, a Győzedel-mesre, hogy egykor majdan megláthassátok Maitréját! Egyetlen lény sem vesz rész a nemüdvösdolgokban úgy, hogy közben ne lenne képes táplál-ni szivében az óhajt: ezt a csodát átélni.

Ezért hallgassatok mindig a Buddha szavára, tisz-teljétek az igaz Tanítást, hogy egykor majd el-érjétek a Legnagyobbatl

99



Maitréja eljövetele,

avagy a hozzá való közelítés

Téliesen és minden korlátozás nélkül adom oda magamat a Megvilágosodottaknak es szellemi gyermekeiknek: Vegyetek birtokotokba ti JMaqasztos Lények!

Mélyseges alazactal állok ren- delkezesetekre! Miután a tulajdonotokká válók* többé semmi sincs ezen a világon, amitől félnem kellene, Csak azt akarom tenni, ami más lények javát szolgaija... A gyűlölet és a mohó vagy folytán sok nem-üdvös dolgot cselekedtem én, mert nem fogtam fel, hogy mindent el kell hagyni,és mindent fel kell,adni. Nem fogtam fel,hogy csak vándor vagyok, aki átutazóban van ebben a vilagban...Sántidéva Bódhicsarjávatára

Befelé vezet a titokzatos út* inünk, vagy

az ÖrökkévalóságBen&ünk,_vagy sehol másutt,.van

iloság a maga vil — _ — a „ maga világaival, a múlt es a jövendö. A külső világ az árnyak világa, ez vezeti árnyékait a Fény Birodalmiba. Ez mo§t benettleg olyan sO- tetnek, maganyosnak, alaktalan

nak látszik, de mennyire másnak ttinik majd számunkra, ha vége szakad mpjd ennek az elsötéfce- desnek, es az árnyalakok kihat- rálnak onnan.Novalis

Amikor Maitréja, a Szeretet, eljön a földre,

őt fogja üdvözölni minden lény, az istenek, em-berek, szellemek és démonok, az ő jelenléte általtapasztalják meg mind a nagy változást. Ily módona föld megújul majd, igy szól az ArjaMaitréjaVjákarana jövendölése. S ebben a szövegben Mait-réja központi helyet elfoglaló prédikációja semmikétséget nem hagy maga után afelöl, hogy hogyanis közelíthetjük meg öt jövőbeli változásunk ér-

dekében, miképpen nyerhetünk születést a mi ko-runkban és a jelenben: Sákjamuni, a jelen korszakBuddhája, biztos híd Maitréjához, a jövö Buddhá

100



jahoz.Mert a jövő lehetőségeinek a megragadásához

mindig csak a jelen lehetőségeinek a megragadásavezethet, a jövő Buddhájának átéléséhez pedig e

gyedül csak a jelen Buddhájának az átélése. A je-lenben kell tudatosnak lennünk, és megtelnünk az-zal a szándékkal (csétaná), hogy olyan tevékeny-séget folytassunk, ami a jövőben jó gyümölcsökethoz. A Maitréjába vetett hit egyáltalán nem mes-sianizmus, nem egy olyan Megváltóba vetett re-ménység, aki emberi közreműködés nélkül szállalá.

A Buddha megváltoztató jelenléte utáni vá-gyakozás a hajtórugója az ilyesfajta szándékoscselekvésnek. Az, hogy emellett az erőfeszítések-kel ágáló én a maga feltételekhez való kötöttsé-gének a tudatában tevékenykedik egy valami Na-gyobb általi felemelkedés reményében, az mutatjaaz élet nagy paradoxonét térben és időben, mert

hiszen a Buddhaság időfelettisége és yilágfelettisége, és egyidejűleg a világban (szamszára) va-ló léte az emberi mérték és emberi észlelési ka-tegóriák számára szükségszerűen paradoxonnak lát-szik.

Az én korlátain túl "az örökké jelenlévővilágfolyamat időtlensége" előtt az emberi mér-téknek semmi jelentősége nincsen, éppen úgy,

mint egy bizonyos énnek és lineáris időérzeté-nek. Mert a Buddha, mint a belső világ feletti,mint a Dharmakája (tehát az univerzumot hordozótörvényszerűség megtestesítője), ténylegesen füg-getlen a mindenkori, számunkra még hozzáférhetőmegnyilvánulástól: a világfeletti és az időfelet-ti számunkra a világban és az időben nyilvánul

meg, de nem merül ki azokban. A folytonos, örökvalóság a történelmi folyamatban nyilvánul meg aszemélyes megismerés korlátai által egy történeti

101



személyiség, egy történeti Buddha Felébredése-ként.

De elérkezve az egyéni észlelés korlátai

fölé, az időfelettiség és a világfelettiség amindenüttjelenvalóságot jelenti. Az időben aBuddhaságot mint olyant fogták fel, amit az egyesemberek elérnek. De túl időn és személyiségen,túla történelmi észlelésen, teoretikusan mintegyaz ellenkező oldalról szemlélve, az egyes egye-diben egy mindenütt jelenlevő princípium nyilat-kozik meg különböző aspektusokban. így tárhatja

fel e fejtegetés azt, hogy a jelenlévő meghódítá-sa elvezet a jövő lehetőségeihez.

Eme háttér előtt érthető az, hogy amikor aSzaddharmaPundarikaSzütra 15. fejezetében a jö-vő megtestesülése (Maitréja) megkérdezi a jelenmegtestesülését (Sákjamunit).miként tudott emberilétideje alatt ilyen hatalmas müvet létrehozni,

Buddha a következő választ adja Maitréjának aBuddhaság állandó jelenlétének tanát kifejtve:

Mióta elnyertem én a Buddhaságot, megfog-hatatlanul tűntek tova az eónok.Szakadatlanul hirdetem a Dharmát.A tanításban és az állandó átalakulás-ban én vagyok az ok számtalan lény szá-

mára,hogy a Megvilágosodás útját járják.Az emberek megszabadításárajeles módszerek segítségévelláttatom én a Nirvánát.Valójában soha ki nem oltódva,a valóságban soha meg nem szűnve időzömitt egyre csak a Dharmát hirdetve.Szüntelenül itt időzöm én,

világfelettiségem erejével!Számtalan lény száméra a belsőmegfordulás oka én vagyok.

102



De mégis, bár egyre közeledek,az emberek nem ismernek meg.Ereklyéimet imádják, mert mindannyiancsak kioltódásomat, eltávozásomatlátják meg.Szeretet és vágyakozás ébred fel mindenlényben, és nagy szomjúságot éreznek,és felemelik mind az Ö szivüket.Ha mindenki igy, telve bizalommal,elha-tározza spontán lényében, magatartásá-ban, hogy önös saját létét legyőzi,ha ama óhaj fűti, hogy a Buddhát megis-

merje, akkor megjelenek én nagykisérettel a keselyöhegyen, hogya lényeknek kinyilatkoztassam,miként időzöm itt szakadatlan, soha kinem oltódva.

Az alkalmas módszerek erejévelkinyilatkoztatom kioltásom csodáját, ésugyanakkor lényem kinemoltódását.Ha más tájakon tanúsítanak tiszteletetirántam a lények,és a belém helyezett bizalomban lelikörömüket,akkor előttetek leszek rejtve, hogynékik hirdessem a Dharmát.Ti azonban azt hiresztelitek, hogy én

kioltódtam, hogy én eltávoztam.Ha azt látom, hogy minden lény belevészfogyatékosságaiba és a nagy hajszába,akkor elrejtem magamat és alakomat,hogy szomjúságot érezzenek, és felemel-jék a szivüket.Ha majdan igy bennük szeretet és vágyébred, akkor majda Dharmát hirdetve nekik újra fellépek.Világfelettiségem erejével

103



eónokon át idözöm szakadatlanula Keselyűhegyen, de ugyanakkorszintúgy messzi más helyeken.Megismernek majd az emberek, amikor le-

tűnik a korszak hatalmas tűzvész idején,de az én birodalmam békés lesz,csendes,benépesítik majd az emberek és istenek.Tájak, épületek, paloták,sokféle kincsekkel ékesek,virágok, gyümölcsök pompáznak azékszerszép vidéken,

hol boldogan járnakkelnek az emberek.Istenek verik szüntelen az égi dobokat,a zenére vigad;táncolnak mind a lények.Virágesö hull Buddhára és nagy kísé-retére .Elpusztíthatatlan az én Paradicsomom!Ha majdan mindenki felismeri, mikéntég el és olvad szét a korszak, és

megtöltödik fájdalommal, aggodalommal,fogyatékosságokkal. sürgésforgással,telve hosszú időn át folytatott üdvtelen cselekedetek hiányosságaival,nem ismervén a Három Drágaságot,ha majd azután szabadon, másokkal tel-jes harmóniában gyakorolják a legfőbb

erényt, meglátják akkor majd alakom,ami a Dharmát hirdeti abban a jelenben.A kellő pillanatban tudtára adom énmindenkinek, mint van az, hogy a Buddhaélettartama időben mérhetetlen.S éppen azok, akik régtől fogva küzde-nek magukban, hogy engem megláthassa-nak, megkapják majd tőlem az Igaz

Tanitást, mennyire nehéz feladat felis-merni a Buddhát, ahogy van.Sugárzik mérhetetlen bölcsességem fénye

104



a számtalan eónnak egyetlen életében.Sokirányú törekvés révén elnyeremtetteim gyümölcsét.Ti, akik érzitek bölcsességeteket,ne tápláljatok magatokban kételyt,vágjátok szét, hogy tetteim gyümölcseihassanak sokáig.Valóságos a Buddha igéje,bizony nem helytelen.Miképpen a jó orvos a helyes szerrelfiainak megmentésére a saját halálátszinlelte (22.), bár élt valójában,

éppen ügy hirdetem én, a Világok Atyja,aki minden lényt kigyógyit fogyatékos-ságából, bajából, a tudatlanok megfor-dítására a Tant elhunyva, kioltódva,ám mégis élve.Mert aki folyton engem akar látni,az átadja magát az önhittségnek,és mohó szívet arat.

Csatát kezdeményez, s máris legyőziőt az öt vágy.így kerül azután a nem üdvös útra.Ismerek én minden lénytaz én ösvényemen vagy más ösvényeken.S hogy mindenki számára, bárhollegyen is,megmutassam a Szabadság útját,

Kinyilatkoztatom a különbözőségekenátvezető hordozót.így vagyok,éh mindenkiiiszámára a belsőirány biztos alapja,hogy énáltalam gyorsan haladjanaka legmagasabb Bölcsesség felé,hogy a Buddhaság legmagasabb tökélyébengyőzedelmeskedjék.*'

105



Aki ilyen módon benne él a Buddha mindenüttjelenvalóságának bizonyosságában, ezzel maga te-remti meg a feltételeket ahhoz, hogy majd egy-szer közel kerüljön Maitréjához, hogy aztán ál-

tala, a szeretet által, felszabaduljon és betel-jesedjék. Emellett a Buddhaprincipium mindenüttjelenlevőségének aspektusa a világban másodrendűfontosságúvá teszi a Maitréja történeti jövőbeliségéröl szóló tanítást.

Azt, hogy a jövőbeli születést Maitréjának, a szeretet megtestesülésének, eljövendő tes-ti jelenlétében éljüke át, avagy pedig Maitréjaszeretetének megtestesülését a saját szivünkben,vagy a szív felemelkedését Maitréjához, vagyis,Maitréja eljövetelét, vagy Maitréja megközelíté-sét, annak módja és jellege alárendelt jelen-tőségű.

Még ha Maitréja ez idő szerint nem is jöna földre, mi akkor is megvalósíthatjuk Őt, a Sze

retetet, a saját szivünkben, hiszen oda mehetünkmagunk is a szeretethez, "felemelkedhetünk Mait-réja egébe", amiként erről, mint szenttéválás-ról, újra és újra tájékoztatnak a hagyományok.

Van egy régi történet Huiszuról, aki "szi-gorú böjtölés és sok kontempláció után álmotlátott. Azt álmodta, hogy egy hatalmas lótusz-virágon csatlakozott Maitréjához és kíséretéhez,

és hogy ez a találkozás őt még nagyobb vallásoserőfeszítésekre serkentette. Eképpen szólottmagához szívében: "Elértem hát a Törvény LótuszátSákjamuni Törvényének hanyatló korszakának végén.Nos hát, találkoztam Maitréjával, a Tiszteletre-méltóval." (23.)

A théraváda hagyomány vallási életében igen

népszerű az apokrif MalajaSzütta. Ez a tanító-szöveg beszámol Malajj adévának, a szent szerze-tesnek, az élményeiről, akinek mély meditációban

106



sikerült a lét legkülönbözöbb világait és szférá-it meglátogatnia. Végül találkozott egy égi vi-lágban az élj övendő Maitréj a Buddhával. ö aszentnek mindenek előtt a történelem menetétvázolta fel, ügy, ahogyan az a CsakkavattiSzi

hanádaSzúttában is ábrázolva van. Mint a tanítványság elérésének hatékony eszközét, az eljöven-dő Buddha a VésszantaraDzsátaka recitálásátjelöli meg, ami oly nyomatékosan szólít fel azáldozatkész szeretetre. (24.)

Az indiai Aszangáról, a jógácsára iskolanagy tanítójáról, hasonlóképpen azt állítják,hogy a Tusita égben útmutatást kapott Maitréjától, aki sok tanitóbeszédet nyilatkoztatott kia számára. Bár ezeket a szövegeket a történetikutatás egy történelmi szerzőnek, Maitréjanáthának tulajdonítja (Kr.u. 300 körül), ennek elle-nére kétségtelen tény az, hogy a buddhista hagyo-mány ezek eredetét az eljövendő Buddhától szár-maztatja, ami szemlélődéseinkben igen lényeges.

Egy ilyen, Maitréja által inspirált, Írásból,a MahájánaSzútrálamkára 9. fejezetéből való akövetkező kinyilatkoztatás a Buddhaság lényegé-ről, ami az eddig elmondottakat mélyíti tovább.Ebből közlünk részleteket kivonatosan:(25.)

"A világoknak egész tartamára a Buddhaságminden lénynek felmérhetetlen menedéke marad,hogycsökkentse a nem üdvös, s megsokasitsa az üdvös

dolgokat az életben. A Buddhaság, ami az akadályozottság, a fogyatékosság és a tudatlanság min-den csiráját legyőzte, amik a lények jellemző tu-lajdonságai, a legfőbb erény által megvalósulómegfordulásból következik a legtisztább állapot-ban. Ez a távoli horizontú, beteljesült tisztasá-gú bölcsesség útjából fakad, a vélemények beszű-külése nélkül. Ilyen módon szemléli a Beteljese-

dett a világot legmagasabb őrhelyéről, telve

107 i



szánalommal azok iránt az emberek iránt, akik acsendet keresik, és még inkább azok iránt, akika hajszát, a nyüzsgő világot kedvelik...

Miként a tér kiterjed végtelenül, elmond-hatjuk, hogy a Buddhaság is kiterjed végtelenüla messziségbe, nagyon sok féle formában. S aho-gyan a hold visszfénye nem látható már a vízszínén, ha széttörik az edény, a Buddha képét semlehet felismerni már a tisztaságban.

Mert a tűzhöz hasonlóan a Buddha is hol fel-lobban, hol kialszik, egyszer felismerhető, más-kor pedig rejtve van."(26.)

Ahogyan az istenek dobjából felszáll a hang,ha nem is érinti azt semmilyen kéz, úgy nyilvá-nítja ki a Buddha a törvényt saját törekvéstőlmentesen. Hasonlóan a drágakőhöz, ami anélkülszikrázik, hogy azt maga akarná, úgy tevékenyked-nek a Buddhák is saját törekvéstől mentesen.

Amint az emberek cselekvése a világban zaj-lik, akképpen megy végbe a Buddhaság tiszta lété-ben a győztesek cselekvése. Ahogyan a világ televan az emberi cselekvések keletkezésével és el-múlásával, úgy van tele a Buddhák tiszta léteis cselekvésük keletkezésével és elmúlásával...

A Buddhák tiszta elemében nincsen egységé ésnincsen sokaság. S amiképp a nap megszámlálhatat-lan sugarai fénnyel árasztják el a világot, úgy

teremtenek tiszta fényt a bölcsesség tiszta ele-mében a Buddhák megszámlálhatatlan sokaságai.Az egyes napsugarakhoz hasonlóan, melyek fényüketmind kiöntik, a Buddhák is odaajándékozzák böl-csességüket__

Önös érdektől mentesen világítanak a Napsugarai, önös édektől mentesen megy végbe a Bud-dhák bölcsességének munkálkodása.

Egy egész világot világít meg a Nap sugara-ival, ugyanígy világít meg a Buddha minden meg

1ÜB



foghatót az 6 bölcsességével. S ahogy a felhőkmegakadályozzák a nap ragyogását, a lények fogya-tékosságai is megakadályozzák a Buddha bölcses-ségének sugárzását...

A legbelső valóság, ami minden lény számáraazonos, már a Buddhaság csirája, ami a tisztaság-ban érik egyre...

Ekképpen mérlegelnek a Buddhák: "ez alény hozzám akar érni, érésében segítenem kellŐt, vezetni kell egészen érettéválásáig." Ilymódon érik meg az ember a saját akarása nélküla Buddhaság tiszta állapota révén; és igy lépiát a Megvilágosodás küszöbét.

Mint ahogyan a nap ragyogó sugarai mindenvilágban beérlelik a termést, a Buddha üzeneté-nek sugarai a megbékéltséget sugározva kényszernélkül érettséghez vezetik el a lényeket.

Ahogyan egy fényforrás sokszoros világitóerövel mindent megvilágít, s ezzel mégsem merül

ki, a Buddha is sokszoros érlelésnek a forrása,s ennek következtében mégsem apad ki sohasem.Ahogyan a tenger felvesz minden folyót magá-

ba, s e víztömegtől mégsem növekszik soha, igya Buddhaság tiszta birodalma még csak nem isérintetik azok által, akik hozzá áramlanak, aki-ket magába fogad. A misztériumok között ez alegmagasabb.

Mindaddig, amig a folyók a maguk medrébenfolynak, hatásuk korlátozott, csak kevés lénynekkínálnak életteret. Miután azonban a tengerrelegyesülnek, nagyszámú vizi életnek nyújtanak életteret és fejlődési lehetőséget. S éppen így,vannak olyan tanítók, akik különböző helyekenlépnek fel és különböző nézeteket táplálnak,

akik kevés felismerésből kifolyólag csak sajátérdekből munkálkodnak, még mielőtt elérték volnaa Buddhaságot. Az ilyenek csak kevés lény szá-

109



mára nyújtanak segítséget. Mihelyt azonban elérika Buddhaságot, és ezzel a legmagasabb Felismeréstis elnyerik, azonos tevékenységet fejtenek ki,szakadatlanul segítőkészek lesznek számtalan lényiránt."

A segítő cselekvésnek ez az "önérdekvagy saját törekvés" nélküli átélése a kizárólagöntükröztetésre beállítódott ember számára egyegészen új dimenziót jelent. Erről az új szférá-ról, aminek meghódítására Maitréja szólít felbennünket, ismertetünk néhány gondolatot a követ-

kező fejezetben.

110



Maitréja

negyedikdimenziója

Írihez való ragaszkodásnak. Ez he-, yez bele bennünket az entCl velő mentességbe...(la sikerül valakinek, a mindennapi

¡se mind az I pedig az

életben az Egészet énje fölé he

lyezni (egy olyan én fölé, amit azért még sokéig nem kell elveszíteni), aki az én-mentességből kiindulva képes cselekedni, annak

nyezeti adottságok maguktól helyreigazodnak, újra rendeződnek...Jean Gebser, Eredet és jelen

Aztán teljesen magétól elveszíti az én jelentőségét, anélkül, hogy szüksége volna bármilyen erőfeszítésre, hoqy azt erőszakkal megsemmisítse (amivel csak illuzórikus vaôsagosságát erősítene meg), es anélkül, hogy viszonylagos létezését tagadnia kellene, ami csak újabb öncsaláshoz vezetne. Mindaddig, amíg minden cselekvésünk csak ^ saját önhangsúlyozásunkat szolgálja, és gmig minden gondolatink csak sajat erdekeink é? sajat személyünk körül forog, ensé- günk minden tagadása tárgytalan.

Lana Anagarika Govinda, A tibeti Misztika alapjai

Ennek az írásnak a keretében már rámutattunkarra, hogy a régen eltávozott történeti Buddhák

a hagyomány szerint meghatározott tulajdonságok-kal bírtak, amik a mindenkori korszak adott hely-zetével álltak összefüggésben. Ha e nézőpontból atörténelemnek, illetve a történelem előtti kor-szakoknak, csupán csak félig megsejtett fázisairagondolunk, úgy megállapíthatjuk, hogy Kasszapa,akit mint felébredettet kifejezetten mágikus ké-pességekkel gondolnak el, az emberi fejlődés ama"mágikus" prereflexiv (gondolkodás előtti) kor-szakát testesíti meg, amit így fel kell tételez-

n i



nünk a gondolkodásnak a földi szférába való beha-tolása előtt.

Sákjamuni a szellemnek éppen ezt a betöréséttestesíti meg. Mint ahogy Kasszapa a mágikus kor-

szak lehetőségeinek "archetípusa" volt, úgy mu-tatkozik Sákjamuni a szellemi korszak útmutatóBeteljesítőjenek és Befejezettjének.

Amennyire egy földi Buddha lényege fogalmi-lag felfoghatatlan marad a számunkra, éppen anynyira bizonyosnak látszik előttünk az a jel, az afigyelmeztetés, hogy benne egyidejűleg megteste-sül egy korszak "felébredése" és "kiteljesedése".Az időből való kiemeltségnek erre a napfényre ju-tó aspektusára, nevezetesen a tökéletes jelenlét(szatiszmriti) aspektusára, az örökké jelenlévővilágfolyamat időtlenségére, már utaltunk. Mind-két adottság a maga módján a Buddha időfelettiségére (és nem időnkívüliségére!) mutat rá.

Ha ily módon a Buddhát mint a mindenkori,

lehetőségeiben meghatározott korszak "elébe vágóBeteljesitőjét" szemléljük, aki mindig föléje nőaz ember által tapasztalt realitásnak, akkor Sák-jamuni ténylegesen a szellem korszakának útjátszimbolizálja. Még az emberi gondolkodás egészenkorai korszakában megfogalmazott egy fogalmi fi-lozófiai rendszert, ami még két és fél ezer évután is felülmúlhatatlan érvényességgel bír. Sák-

jamuni tökéletes módon használta fel az akkor mégfiatal gondolkodást, ami azután eme nagyszerű"tengelykorszak" alatt a legkülönbözőbb kultúrákkorai filozófiai teljesítményeiben jutott áttö-réshez: használatba veszi, beveti ezt a gondolko-dást, hogy megmutassa az elveszett harmóniáhozvezető utat. A gondolkodás másik útja a szellem-nek az a téves útja, ami ma egyre inkább egyfajtahiperintellektualizálódásban, egy bizonyos technokratikus haladásgondolkodásban, és a szellem

112



által teremtettnek a lehetséges megsemmisülésbevezető, ember felett való uralmában bontakozik kielőttünk. Ez az út a Dharma előtt úgy ismeretes,mint a Mára, a Halál útja, s az így is jelöli megezt. A Buddhaösvényen a gondolkodás a világfe-lettire (lókuttara) irányuló intenciókkal kap-csolódik össze, a Mára útján az egyedül csak vi-lágon belüli, evilági (lókija) célokat szolgál.Talán éppen a szellemnek ez utóbbi túlburjánzójelenségei mutatják meg nekünk azt, hogy a gon-dolkodás korszaka most éri el a maga beteljese-dését.

Az a korszak, ami ez után a beteljesedésután következik, ama új birodalma a nyolcvanezeréveseknek, hogy a CsakkavattiSzihanádaSzúttanyelvén beszéljünk, a buddhista számára Maitréjaalakjában testesül meg, aki kifejezetten a Szere-tet Beteljesítője és Beteljesedettje.

Emellett az Eljövendőnek, Maitréjának, sajátmagából kiindulva kell felfedezni a Dharmához ve-

zető lehetőségeket. (Ez , amiként kontemplációnkelején láttuk, a tradíció szerint a Buddhaság alapfeltételének számit). Ezen a helyen kell két-ségbe vonnunk annak az állításnak a helyességét,ami szerint feltétlenül úgy kell értelmezni mind-ezt, hogy Sákjamuni tanításának, mint fogalmifi-lozófiai rendszernek a megújulás előtt feltétle-

nül feledésbe kell mennie. De tegyünk még néhánylépést visszafelé a múltba:Kasszapa, a mágus, minden bizonnyal nem a

nyelv közegét használta a tanítás hirdetésére,hanem valami más, a kora számára adekvát kommuni-kációs rendszert vett igénybe erre a célra. így aTanítás, azaz az ember haladási lehetősége az univerzális törvényekkel való összhang irányába,

a nyelv keletkezése folytán, és az emberi tudat-nak ezzel oksági függőségbe kerülése révén legin-

113



kább a fogalmi gondolkodás síkjára került, és így"elveszett". így veszhet el az ember számára aSákjamuni Tanításához való eljutás is azáltal,hogy az időbeli jövőben, és sok élesszemü meg-figyelő erre vonatkozóan már a jelenben is jele-ket látott, az ember számára egy üj dimenziótárul fel, ami a gondolkodást és a nyelvet egykövetkező, magasabb síkra szélesíti ki.

Feltűnő, hogy az emberi törekvés és filozó-fia számos tradíciója, természetesen mindenkora nekik megfelelő sajátos módon , elérkezni lát

egy bizonyos pontot a világtörténelemben, amitőlkezdve az ember (vagy az emberiség) többé már nemhagyatkozhat a természetes automatizmusokra, ha-nem a fejlődés lefutását tudatosan, önfelelősenkell alkalmaznia és meghatároznia a tudat új di-menziójához irányítva azt.

A keresztény teológiában Pierre Teilhard deChardinnál mutatkozik meg ez a tendencia világo-

san, akinek számára "az evolúció elérkezni lát-szik ahhoz a ponthoz, ahol annak továbbhaladásatöbbé már nem (az érettséghez elérkezett) indivi-duális emberi testben játszódik le, hanem az em-beri lélekben, és méginkább az emberi lelkek kol-lektivitásában ..." (27.)

A hindu tradíció hátterével egy új tudatdi-

menzió manifesztálódásának eszméjét Sri Aurobindoképviseli, aki filozófiájának ide vonatkozó lé-nyegét a következő látnoki szavakba öltötte:

"Amiképpen egyszer régen az ember azállatra következett, úgy jön m^jd elaz Isteni Utód az ember hasztalan-halálos lépte, elhibázott vesződsége,

könnyei, izzadsága és vére után. Öfogja megtenni mindazt, amire nincsenmersze a halandó szívnek, és 6tud olyant, amire a halandó gondolni

114



is alig mer. Vállalni fogja 6 az emberikorszak erőfeszítéseinek örökségét, ésráadásul az isteni terheket. Az égi fényföldi gondolatokat látogat majd meg, az

ég hatalma fogja erősíteni a földi szi-veket, a földi tett emberfeletti magas-ságokat fog elérni, a földi látás a vég-telenségbe fog szélesedni." (28.)

A materialista ideológia ismeri az Uj Embercélkitűzését, sőt a Halál legyőzésének reményétis az emberi mindenhatóság révén a földön, éspedig

nemcsak Ernst Bloch óta. 8 már látja a "megfordítójelet": "Az Újat testvérként fogják üdvözölni, ar-ról a vidékről jön, ahol felkél a nap. Az újszerűnagy kívánság a gyengére méretezett lelkek ese-tében maga is lapos és hazug, de az erőseknél, alátni tudóknál nagyon is alapos. Ez az erős óhajazt akarja, hogy az ember ne ferdén, hibásan he-lyezkedjék el, hanem hogy helyével és munkájával

egybe hangolódjék. S hogy ez a munka ne csupánalamizsnát hozzon neki, hanem hogy a nélkülözésdala végleg elhaljon az ajkakon. De egészen addighallatszani fog és erősnek tőnik az. Az akarat,amiről itt szó van, a szükségből származik, és nemtönik el mindaddig, amig a szükség fel nemszámoltatik. Llgy riadtunk fel nem egyszer, mint agyermek, félverettegve, amikor kint megszólal acsengő. Hangja szétszakítja a szoba komor csendjétkiváltképpen estefelé. Talán egy homályos, véltvagy szándékolt valami az, amit keresünk, ami ben-nünket újra és újra felkeres. Adománya megváltoz-tat és megjavít mindent: egy új korszakot hoz.E csengő hangja minden fülben ott marad, össze-kapcsolódik minden jó hívással, a Nagy Ébresztés-

sel, ami itt van. De ezt egyedül a várakozás nemhozhatja meg, bár ha jól van irányítva, nem hagy-ja nem hallani a csengetést. Nem hagyja magát tar-

115



tósan félrevezetni. Mert a hazugság nem lehet tar-tós.” (29.)

Az a filozófus, aki megkísérelte az előjele-ket egy új dimenzió manifesztációjára a nyugati

világ tudatában szisztömatikusan helyileg ren-dezni, Jean Gebser volt. Nincs mód itt arra, hogyátfogó ábrázolását itt részletesen megbeszéljük,ezért kijelentéseit tudatosan csak néhány lényegeselemre redukáljuk, amelyek azért jól mutatják,mennyire egyezik az ő képe a mi buddhista szemlé-letünkkel .

Jean Gebser három európai világot lát Nyuga-

ton, a tudat fejlődésének három fokát:A nemperspektivikus, amiben az ember még

biztonságban tudhatja magát a természettel, semmi-lyen valódi ténytudattal nem rendelkezik, és ezért az egész világgal érzett azonossága még megtöretlen. Ennek az inperspektivikus korszaknak vé-get kell érnie a reneszánsszal egyetlen ugrás

révén.A Nyugat ezután lép be a perspektivikus vi-lágba .

A perspektíva a tényszerűség tudatos felfede-zését jelenti az észlelésben, az eredeti, egész,Teljesből való kilépést. Jól kimutatható ennek aperspektivitásnak a használata a képzőművészetben,a tudományokban és az irodalomban. Ez jelenti még

a mérhető időtudatnak a kezdetét is. Gebser sze-rint ezzel kezdődik a Nyugat haladásorientáltatörténelme,és ezzel együtt a Nyugat kálváriája is.

A jelenlegi állapotra különösei jellemző aharmadik európai világ, ami Gebser megállapításaszerint most van megnyilatkozófélben. Ezt nevezi őaperspektivikus világnak.

Az aperspektiva alatt itt most nem a perspek-tíva ellentétét vagy puszta tagadását kell érte-nünk. A perspektivikus ellentéte a nemperspekti-

116



vikus vagy "inperspektivikus". A három forma, azinperspektivikus, a perspektivikus és az aperspektivikus között ugyanaz az értelmi összefüggés áll

fenn, mint például az illogikus, logikus és alogikus között, vagy az immorális, morális és amorálisközött. Ennek az "aperspektivikus" megjelölésneka használata világosan felismerhetővé teszi,hogy az igenlés és tagadás puszta legyőzéséről vanitt sző.

Ennek megfelelően kell kezelnünk és használnunk az aperspektivikus korszakot is, ez a mai ésa mültbeli tudatnak a tendenciáit egyaránt magábaintegrálja:

"Tudatunk struktúrájának, amely a maitudatot képezi és hordozza, egy, az eddiginél in-tenzívebb tudatba kell integrálódnia, ami általegy új világ nyílhat meg előttünk. Ehhez hozzá-tartozik múltunk teljes mélysége, amit meghatározó

értelemben kell mindig újra és újra átélnünk ésmegtapasztalnunk." (30.)Gebser e három modelljére, a "három európai

világra" nem nehéz alkalmaznunk megszemélyesítőszimbolikával a három Buddha, Kasszapa, Sákjamuniés Maitréja szimbólumát, ha ezeket a szokásos idő-beli keretekből kioldjuk.

így Kasszapa lenne egy inperspektivikus világ

kiteljesedésének szimbóluma, amiben az egyes embermég be van ágyazva a természet egészébe, magát mégnem gondolja elkülönültnek. Sákjamuni lenne az em-ber ősképe a mentális kiteljesedésben, és végülMaitréja ama aperspektivikusságnak a perszonifikációja, ami mindig kisiklik racionális fejtegeté-seinkből.

Azt a folyamatot, ami megtalálható a buddhis-ta koncepcióban éppen úgy, mint Gebser gondolatmenetében, a következő szavakkal lehetne jelle-mezni :

117



"Az a fejlődés, ami az egyszer már lefutottkorszakokat újrateremti hasonló módon, de mégismásképpen, magasabb fokozaton ("a tagadás tagadá-sa"), egy olyan fejlődés, amely nem egyenes vonal,

hanem spirál mentén megy végbe: egy ugrásszerű,katasztrófákkal egybekötött, forradalmi fejlődés;"a fokozatosság megszakítása"; a mennyiség átcsapása a minőségbe; belső fejlődési ösztön, amit azellentmondás vált ki, a különböző erők és tenden-ciák összeütközése, melyek egy adott testre hat-nak, vagy egy adott jelenség határain belül, egy

adott társadalmon belül hatékonyak; kölcsönös füg-gőség, minden jelenség minden oldala közötti leg-szorosabb, szétválaszthatatlan összefüggés (miköz-ben a történelem mindig újabb és újabb oldalakattár fel), olyan összhang, melyből végső soron amozgásnak egy egységes, törvényszerű világfolya-mata adódik ki..." (31.)

Tudatunk eme új dimenziója konkretizálódásá

nak kezdetét látja Gebser a "negyedik dimenzió"fogalmának a geometriába történő bevezetésében.Kimutatja, hogy miképpen adoptálták ezt a fogalmata legkülönbözöbb diszciplínák képviselői az álta-luk specifikusan új valóságnak átélt adottságokmegjelölésére, s eljut a maga analízisében ennek

egyéni szemléletéhez:"Milyen jellegűnek kell lennie a negyedik

dimenziónak? Ez az eddig feltett kérdések közöttaz utolsó, amit még meg kell válaszolnunk. Milyenfajtájú lehet az, ha összefügg ugyan az időproblé-mával, de mégsem lehet az eddigi "idŐforrnak" egyi-ke sem, tehát sem az időtlenség, sem az időbeliség(időszerűség), sem pedig maga az idő? S milyenfajtájúnak kell lennie, ha integrálóan kell működ-

nie? Integráltan lenne időmeghaladó éppen úgy minttérmeghaladó, mivel az idő alapul szolgál a térszámára, úgy, mint ahogy az időbeliség a felületek

118



számára, úgy, mint ahogy az időtlenség a kiterje-dés nélküli pont számára. Neki magának mentesnekkell lennie ezen időformáktól, mert a tértől valómegszabadulás, a "térszabadság", a tértől való

mentesség előfeltételezi az időtől való szabadsá-got, mentességet, függetlenséget, tehát röviden:az "idŐszabadságot". (Ellentétes oldalról megköze-lítve: az "időszabadság" ellentéte annak, amit"időrabságnak", az időtől való függésnek lehetnenevezni. A fordító megjegyzése.) Ez az időszabadság, időmentesség a negyedik dimenzió. Eztkell realizálnunk. Időmentesség nélkül a három di-

menziós térhez való hozzákötöttség legyőzése nemlehetséges. S még egyszer ismételjük: Itt arrólvan szó, hogy ahhoz, hogy ezt az idŐszabadságotrealizálhassuk, az időt nem relativálásával, hanemkonkretizálásával kell legyőzni. Ez azt jelenti,hogy az időnek először minden formájában konkrét-tá és tudatossá kell válnia, mert csak a konkrétaz, ami legyőzhető, integrálható." (32.)

Amiképpen már az előbbiekben bevezettük a"tagadás tagadásának" a fogalmát (talán a dialek-tika szótára a legadekvátabb korunk emberének gon-dolkodásához) , Gebser is megállapítja: "Az idő-mentesség az archaikus, eredeti időbeliségnek atudatos formája." (33.)

Lefordítva mindezt a buddhista terminológiára

Maitréja tulajdonképpen Kasszapa visszatérése újdimenzióban. Vagy pedig: az ember, az emberiségvisszalép az univerzummal, a természettel valóharmónia teljességébe, de nem a mágikus, a gondol-kodás előtti (prereflexív) állapotba, hanem a leg-magasabb tudatos állapotba. Emellett szó van egykozmikus, időfeletti dimenziónak az ember lényé-be való integrálásáról, egyidejűleg az ember totá-

lis reintegrálásáról a kozmoszba a legtisztábbtudatosság állapotával.

113



Ide illik egy lama Anagarika Govinda idézet:"Ennek a negyedik dimenziónak az átélése úgy,

mint az univerzálisnak, spirituálisnak és indivi-duálisnak az integrációja, a Gandhavjúhában vanigen meggyőzően leírva a Maitréja Bódhiszattvatornyáról szóló hasonlatként, amit a jámbor Szudhana zarándok keres fel. Jól egybevág ez a hason-lat a mi definíciónkkal, vagyis azzal, hogy mindenmagasabb dimenzió tartalmazza az összes előző di-menzió jellemző vonásait, és hogy egy magasabbegységgé, azaz egy új mozgási irányba kell ezeketösszefognia.

Maitréj a tornya a Dharmadhátu, a Törvényszféra szimbóluma, amiben minden dolog benne fog-laltatik, s amiben mégis tökéletes rend és harmó-nia uralkodik. A tárgyak olyanképpen vannak el-rendezve, hogy az egymástól való elválasztott-ságuk többé már nem létezik, és ezzel mind összevannak olvasztva, anélkül azonban, hogy az egyestárgyak ezáltal elveszítenék individualitásukat;mert a Maitréja tisztelőnek (Szudhanának) a kép-mása (azaz individualitása) ott tükröződik ezentárgyak mindegyikében, és nemcsak egyes helyeken,hanem mindenütt az egész toronyban, úgyhogy aztelve van a képek teljes és kölcsönös tükröztetésével és visszatükröződésével.

A mélyértelmü és költőien finom leírás a kö-

vetkező szavakkal fejeződik be: "Szudhana, azifjú zarándok, úgy érezte, mintha teste és szel-leme teljesen elolvadt volna, látta, hogy mindengondolata elhagyja tudatát, szelleme mentes voltaz akadályoktól, és minden káprázat szertefosz-lott." (34.)

Ezek szerint Maitréja Negyedik Dimenziója azonos volna egy mindent átfogó integrációval, ami

az időtől való mentességet is jelenti, és ez azidőfelettiség volna a maitri, a Szeretet?

120



A szeretetnek tényleg van aperspektivitása,az időt legyőző, az időfelettiségbe mutató motívu-ma. Elég csak megszemlélnünk a szeretet paradoxvonásait, hogy észrevegyük, mennyire felfoghatat-

lan marad az a szükségképpen perspektivikus intel-lektus számára:

Bár a szeretet mindig önfeladást jelent, mé-gis az individuum tudati hatósugarának meghosszab-bítását is jelenti. Mindenki, aki szeret, tudja,miként szünteti meg (oszlatja fel) a szeretet aszemélyiséget, s ugyanakkor mégis az önlétezés

legintenzívebb megtapasztalásával ajándékozza megazt. Tudja, mint "emeli ki az időből" őt a szere-tet a szubjektív átélésben, jóllehet, intenzíveb-ben éli át magát térben és időben, mint előzőleg.Ezen kivül tud arról a sajátos tapasztalatról is,miként éli át a szeretett lényt árnyoldalaibanis mint valami egyedülit, a maga nemében párat-lant. Egy olyan jelenség ez, amit eképpen ír le

találóan Ludwig Klages: "Mindenki tudja, hogy ép-pen az erős és mély szeretet kutat a legkevésbélétezésének okai után. S azt is tudja mindenki,hogy a szerető egyén, még ha a szeretett lénybenhibákat fedez is fel, azokat egyáltalán nem kíván-ja belőle eltávolítani, hanem a szeretett lénytgyengeségeivel együtt szereti, sőt, szinte meg-rémülve kívánná vissza a hiányosságokat, ha azokhirtelen eltűnnének a képből.”Az, hogy te iszonya-tot keltettél bennem, mint egy sötét kép, szintúgybeletartozik a szeretetekről és életemről szólókölteménybe." (Accoromba bei Tieck szavai).Nem ke-vésbé maradna meg a lehetősége annak, hogy az át-élt jóság, szépség, jelesség képezzék a szeretettitkos forrását. Csakis a hiányosságok és előnyök

teljességével hangolódik egybe a szeretett lényminden más lénnyel, akiről hasonló előnyöket éshasonló hiányokat lehet elmondani. Alkalmasint

121



akad olyasvalaki, aki komoly önvizsgálat mellettis megvallja, hogy szeretett valamikor egy embertolyan vonásoknak a figyelembevételével, amelyeketmás emberekkel is megosztott az. De nem kellene

majd azt is megjegyeznie, hogy az általa szeretettlény egyszersmind minden más elgondolható lénytőlkülönbözött is?" (35.)

A maitri legnagyobb ellentmondása a számunkravajon nem aze, hogy az belső (lókija) világunkbanélhető át, de egészében realizálva mégis a világ-felettihez (lókuttara) vezet el?

Maitréja, az eljövendő Nagy Szeretet, magában

hordozza az összes ismertetőjegyeket, amelyekneka mentális tudat számára ellentmondásosnak kelllátszaniuk: Ő személyesíti meg azt, ami a személytmegszünteti (felemeli); mint ahogyan minden Bud-dha, ő is megmutatja a "maga törvényét minden egyéni törekvés nélkül" (MahájánaSzútrálamkára);a világban van, mégis világfeletti, egyszerre

ismétlés és egyedüliség ő. Mert az örökké jelenlé-vő világfolyamat egyszerre ismeri az ismétlést ésaz egyedüliséget, nem létezik semmilyen önvalóa hasonló örök visszatérésében, éppúgy, mint ahogynem létezik semmilyen végérvényes önvaló (átmanatta) nem létezhet az állandótlanság (aniccsa)dinamikájában.

Úgy látszik, hogy Maitréja a föld beteljese-

dése. Bizonyos értelemben ő a legkorábbi és alegutóbbi ember. Az ide vonatkozó szövegek az el-jövendő Világcsászárt Maitréja rendjébe léptetikbe, miközben előbb kisérete, azután az egész embe-riség követi öt. Az emberiség karmája beteljese-désének szimbóluma ez.

S mégsem kell eljövetelét egy végső parúziaértelmében felfognunk. Az emberi világ legparadi-csomibb, legtökéletesebb formája is alá van vetveaz aniccsának, a kozmikus keletkezés és elmúlás

122



törvénye érvényes egy tökéletes emberiség felettis, mint ahogyan a Felébredett is alá van vetvea testi halálnak. (36.)

Maitréja eljövetele sem nem oka a Föld megú-

julásának, sem nem okozata az ember által ennekérdekében kifejtett törekvésnek. Valami harmadikez, ami kívül esik minden kategorizáláson.

Maitréja, a Nagy Szeretet, a karmamentescselekvés földi konkretizálása, az eljövendő őské-pének, Amóghasziddhinek megtestesülése. Ezt a kar-mamentes cselekvést, ami aktív szeêêtben ésrettenthetetlenségben nyilvánul meg, nekünk ma-

gunknak kell véghezvinnünk, ha a lehetséges törté-neti eseményektől függetlenül akarjuk' önmagunkbanMaitréja születését átélni. Maitréjának magában atörekvőben kell megszületnie, aki meghódítja a ma-ga Negyedik Dimenzióját, hagyja magát általa meghódíttatni, mielőtt még a kollektív síkon valórealizációra gondolni akarna.

A szeretet emellett az egyes ember számáramint az időfelettiség azon jelensége mutatkozikmeg, amiben létezik ugyan cselekedet, de az embernem látja magát többé "cselekvőnek": a maitri irá-nyítja, vezérli minden útját nehézség nélkül, sohanem esik vissza ezáltal a hajdani tudattalanságba.

A saját és az idegen erők közötti különbségekmegszűnnek itt a Buddha mindenütt való jelenlété-

ben, ez számunkra a szeretet jelenségében közelít-hető meg, érhető el. Mihelyt megvalósítottuk arettenthetetlen elhatározást, hogy tudatosítsukmagunkat jelenünk számára itt és most, hogy addigtágítsuk ezt a jelenünket, amíg az azt a spontántudást is felöleli, amiből származik, valamintakkor, ha kiemeli magát az ember a félelmet

nem ismerő bátorság által az időhöz kötöttségbőla szeretetbe.Az ide vezető utat Sákjamuni Buddha mutatta

123



meg nekünk a CsakkavattiSzihanádaSzúttával, amifelhívás a Tanítás egyéni megvalósítására. Ott egygyakorolható szádhanát közöl velünk, vagyis a val-lásos praxis egy bizonyos módszeres útját Maitréja

szívünkben történő megszületésének megvalósításá-ra. Ezt az utat, a szatiszmriti kibontakoztatá-sát, a képességek megszerzését, az elmélyüléstés végül önmagunk odaajándékozását minden irányba,a jövendölés szövegéhez tartozó kommentárban márrészletesen tárgyaltuk.

Abból az ellentmondásosságból, hogy a Negye-dik Dimenziónak ez a megvalósítása egyaránt je-

lent saját erőfeszítést, s teljesen "hordozottá"válást is, értelmünk segítségével nem tudjuk ki-szabadítani magunkat.

Ezért annak a kérdésnek, hogy vajon ez az újdimenzió vajon saját erőnk által jöne el, avagyidegen transzcendentális erők és hatalmak oldjákki, legmélyebb okában, alapjaiban, megválaszolat-lannak kell maradnia. Az előző fejezetben köze-lebbről vizsgáltuk a Maitréjának tulajdonítottszavakat: "így fontolgatnak a Buddhák: ez a lényhozzám akar érni, ebben az érésében segítenem kellŐt, így hát vezettetnie kell egészen az éretté

válásig. Ilyen módon érik az ember saját akarásnélkül a Buddhaság tiszta állapota által, ^gylépi át a Megvilágosodás kapujának küszöbét."

Ez azt jelentené, hogy az ember minden sajáttevékenység nélkül célhoz vezettetik ama erő ál-tal, amelyet Buddhának nevezünk. De mégis, ez acélhozvezetés a Buddha által nem valamilyen erőáltal történő, szándéktalan haladás: "Hasonlóanahhoz, ahogy a drágakő sugárzik, anélkül, hogy őmaga akarná, így cselekszenek a Buddhák is sajátcselekvés nélkül."

Nos, a buddhista követelmény a tökéletes erő-feszítésre (szammávájáma) itt ellentmondásosnak

124



tönhet. Sákjamuni életrajzának vizsgálatában lát-tuk, miként hódította meg Ő a Megvilágosodás di-menzióját a legintenzívebb törekvés által, és mé-gis minden szándékolt fáradozás híján. A Megvilá-

gosodás utáni időszak is ellentmondásos: noha min-den kioltódott, ami őt ehhez a világhoz köthetné,mégis, egy, éppenséggel nagyon is aktív, mindigtevékeny életet folytatott, a karmamentes cse-lekvés életét.

Itt újra csak a szeretet kínál lehetőségetarra, hogy ezt a jelenséget megértsük. A szeretőember úgy cselekszik, amint a fenti'aspektus alap-

ján láttuk, hogy teljesen át van hatva a szeretettlény által, akarati aktus nélkül, mégis teljestudatosságban. "Fáradozás" vagy "nem fáradozás"fogalmai itt fel sem merülnek.

S mivel a maitri, a szeretet az, ami az egyesember számára a leghozzáférhetőbb, amihez elvá-laszthatatlanul hozzá tartozik a Negyedik Dimenzi-

ónak az előzetes átélése, éppen ezért ez lehet hídannak megvalósításához. A maitri a Negyedik Dimen-zió megvalósításának kulcsa. Ez éppen annyi erőfe-szítést követel meg, mint a szeretet, ám ugyan-akkor hasonló módon "magától" játszódik le. S ép-pen úgy, miképpen a szeretet éntelenít, úgy éntelenadik az ember és az emberiség ebben az irányulás-ban az anatta, az aniccsa megragadása által.

Ez az énfelettiség lesz a leglényegesebb te-vékenység az ember életében, s kollektív síkonMaitréjának ez a megtestesülése jelzi majd az em-beriség legnehezebb, legsorsszerObb óráit. A bud-dhista mítosz ezt az új irányulást a nyugati út-nak az északi irányba fordulásával, AmitábhánakAmóghasziddhivé való átváltásával szimbolizálja.S Amóghasziddhi Buddha, aki északon trónol a féle-lemnélküliség (abhaja) gesztusával, ennek azirányváltoztatásnak az egyik alapfeltétetelére mu

125



tat rá ekképpen.Az énnek ez a megváltozása egyetlen pillanat-

ban megy végbe, amikor az egyéni fejlődés az em-berben befejeződött, s az ember félelem nélkül, a

megszokottat elhagyva, halad tovább az úton.Noha a buddhizmus a személyiség fejlesztésétkimondottan pozitívan értékeli, azt sem tévesztiszem elől, hogy ha az egy bizonyos betokosodott,megmerevedett énbe torkollik, minden individua-lizmus képtelenségbe (ad absurdum) visz. Kasszapaútja Sákjamunihoz az ember útja a "mi"tÖl a "te"hez, Sákjamuni útja Maitréjához pedig olyan út

lesz, ami az "én"től a "te"hez vezet, egyidejű-leg pedig a "ti"hez vezető visszaút is, ám olyanmódon, hogy az ember mégsem ágyazódik bele tudat-talanul a kollektívvel való hajdani azonosság ano-nimitásába, hanem sajátosságának és identitásánaktiszta tudatát megőrizve teljesen világosan ésélményszerüen tudatosítja a mindennel való azonos-

ságát."A Buddhák tiszta létében nincs sem egységsem sokaság..." folytathatjuk MahájánaSzútrálamkára idézetét, ám a szavak felmondják a szolgá-latot a semmihez sem hasonlítható integráció vég-bemenetelével kapcsolatban.

Maitréja legnépszerűbb ábrázolásai úgy mutat-ják őt, amint éppen felkelni szándékozik trónusá-

ról. Ez a testhelyzete. A keletkezésbenlévőés Eljövendő felemelkedik a keletkezésben lévőemberiséghez, a szerető emberhez hasonlatosan.

126



Ima: Ommain Maitréja szváhá

Maitréja!Ogy szemléllek téged, ahogyan minden korok

művészei láttak és ábrázoltak: felébredetten, ló-tusztrónuson, de még gyakrabban a Tusita égbelitrónodon, mindkét lábaddal már a földön, mindenpillanatban készen már az Eljövetelre. Ez önkénteseljövetel lesz, a MahájánaSzútrálamkárából jóltudom:

"Amiképpen a drágakő szikrázik* anélkül, hogy

azt akarná,igy cselekszenek a Buddhák egyéni tö-rekvéstől mentesen. Ahogyan a világban zajlik min-dig az emberek cselekvése, úgy megy végbe mindiga Buddhák tiszta létében a győzedelmesek cselek-vése ."

Így hát te nem fogsz felemelkedni a világért,amig az teljesen szabaddá nem válik mindenkényszertől, míg nincsen a makulátlan tisztaságállapotában. S nem fogsz felemelkedni énértem sem,amíg teljesen kényszermentessé nem változom.

Sákjamuni megmutatta az utat a CsakkavattiSzihanáda Szúttában, miképpen juthatunk el atiszta elembe, én és a világ, a világ és én.

A világ számára ez a jó és igazságos társada-lom utáni törekvés lesz.

Számomra: a szatiszmriti kibontakoztatása,az alkalmassá tevő képességek megszerzése, a tudatintenzifikálása és elmélyítése, s végül az önodaajándékozás minden irányba, vagyis a szeretet!

Ezt a gyakorlatot adja nekem a Buddha a hírüladott tanitóbeszédben, ezzel kelsz fel és jössz elte az én szívemben.

De előbb még ki kell állni a fegyveres káosz

hét napját: érvényes ez a világra éppen Ogy, minténrám.

127



A világról keveset tudok mondani. De mindigharcban állok. Még mindig vadász vagyok, telvekényszerrel, mindig erőlködni akarok. S igy meg-feledkezem szavaidról, a "saját törekvés nélküli"cselekvésről.

Bizonyára nem volna nehéz, hogy bennem ismegszülessék a szeretet.

Akkor a testem lenne a Dzsambudipa, a lelkempedig a szép Kétumati, és minden készen állana afogadásodra.

Kell, hogy ez ne legyen nehéz a számomra!

Igen, mi találkozhatunk, mert hiszen hasonló-ak vagyunk: mint keletkezésbenlevők.. S mégis: Te vagy a Legnagyobb, akiben a föld

kiteljesedik, bevégeztetik, mert, ahogyan meg vanÍrva, megszámlálhatatlanul sok ember veszi náladaz oltalmát, menedékét. így leszel te végül is azUtolsó Ember!

Teutanad többé senki nem lehet ember ügy,

ahogyan ma van. Te befejezed, lezárod a föld éle-tét, minden életet új dimenzióhoz vezetsz itt.Egyszer... Mikor?

Itt állok én. Felpillantok a sarkcsillagra,Amóghasziddhi csillagára, Észak Buddhájának csil

* lagára, aki egy Veled.Reménykedem egy onnan jövő fénysugárban, ami

a kiterjedés, a bevégzettség csírája lesz az énszámomra.Igen, én is kívánom a beteljesedést, a töké-

letességet LA távoli jövőben kell várnom reád?Utazzak hozzád, mint Huiszu, vagy a szent

Mélajjadéva? Ó, mennyire szeretném!De te, Maitréja, minden lényben eljöhetsz

énhozzám. Tudom, nekem magamnak kell ezt megenged-nem, hagynom, hogy igy legyen.

Kell, hogy ez ne legyen nehéz a számomra!

128



Kell!Azután már mindenki Maitréja lesz a számomra,

akire szerető szemekkel ránézek.Valóban, az által fogok kiteljesedni, aki az

első lesz a számomra, kire igazán szerető pillan-tással nézek. Talán egy ember lesz az, talán egyállat, talán a Halál.

ö lesz számomra az Utolsó!Tudom, nagyon egyszerű, jelentéktelen nap

lesz az, amikor találkozom az Utolsóval. Körülné-zek magam körül, és egyszer csak összesürüsödik a

bizonyosság, hogy még csak az sem szükséges, hogya néző legyek, aki nézdegél maga körül.Füstpárában leszek, a legsötétebb ködben, ami

mégis jót tesz szemeimnek. Kőlépcsőkön kell fel-mennem, hogy ott álljak előtte. Az Utolsónak nemtelik élvezete abban, amit tesz. Talán megszid,talán megkérdezi, miért akadályoztam öt? De aztán,ezt is tudom, láttatni fogja velem a ködöt, és

annak csodáját. Megmutat engem magamnak, megmutat-ja nekem a magam csodáját, és együtt jövünk le akőlépcsőkön.

Ez kiteljesedés lesz, befejezés, válasz.

Om maitri maitri mahá maitri aparamitájur maitri maitri tathágatájé szváhá.

129



JEGYZETEK

1. - Hellmuth Hecker, A Buddha élete, Hamburg, 1973, 44. old.

2. - Lama Anagarika Govinda, A tibeti misztika alapjai, Zürichés Stuttgart, 1956, 121. old.

3. - A Mahávamsza megfelelő része Így hangzik: Ciradittho hiSambuddho sattha _ no manujadhipa, anathavasam vasimha, natthi no pujiyam idha. Bhasittha nanu bhante me: sambuddho nibbuto iti aha: dhatusu ditthesu dittho hoti jino iti

4. - Magától értetődően ezt a megállapítást az egyes esetekbenmindig újra korrigálni illetve relativálni kell. Még Marx és Engels is ,szenibeszálltak különféle módon a történelmi törvényszerű secjek ilyen objektivisztikus, tárgyiasltó felfogasával, es hangsúlyozták az ember szerepét*

5. - Lama Anagarika Govinda, Az Arya Maitreya Mandala áhitatszertartása (púja), Almora, India, 1966/2510, 2. old.

6. - Kontempláciőnk témájának megfelelően csupán a TökéletesenFelébredettet (Szammá-szambuddha) kell figyelembe venni.A teljesség kedvéért megemlítjük az Egyéni Megvilágosodott (Paccséka-Őuddha) fogalmat is, amit Nyánatiióka szótára Így definiál: "Az Egyéni Megvilágosodotton egy tökéletesen szent embert kell értenünk, aki anélkül érte el a Megvilágosodást, ,hpgy mások tanítását hallotta volna, azt csak önmagából kiindulva értette jés valósította meg. Qe megsem rendelkezik azzal a kepessegqel, hogy azt tisztán és világosan ábrázolja, miként egy Buddha.1’

7. - Anguttara-Nikája, Csakka-Vagga, 36. Idézve Nyánatiloka fordítását

8. - Itt nyomatékpsan hangsúlyóznunk kell azt. hogy ezek,azutazasok a kanon szerint nem kepezik Sziddhartna életútjának részét. Ezzel szemben viszont említés esik ezekről a Vipasszi Buddha életéből szóló legendában, a Digha-Nikája14. fejezeteben. A későbbi buddhista hagyomány aztán hasonló élményeket tulajdonit Sákjamuninak is.

9. - Hecker, A Buddha élete, 23. o.10. - Maddzshima-Nikája, 81, Ghatikara-Szútta. Kari Eugen Neu

mann: Gotamo Buadho Beszédei, 601. old.

11. - A Szerzetesek Énekei, 490-492, Kari Eugen Neumann, Uers-gyüjtemeny, 3. kiad. Zürich-Wien, 1957, 377. old.

12. - Henrich Zimmer, Indiai szférák, München-Berlin-Zürich,1935, 19. old.

13. - Hasonlítsuk össze a következfS könyvekkel: Ernst Wald-schmidt, Mahávadánaszútra, kanonikus szöveg a hét utolsó

Buddháról. (A Német Tudományos Akadémia Értekezései,Nyelv, Irodalom és Művészet, B.) Berlin, 1953.

130



14. - "Reflektiv-genetikus" definícióm megtalálható FriedhelmKöhlerrel közösen publikált könyvemben: Erosz-dinamikusantropológia és pszichológia, München, 1982, 15. old.

15. - Walter Skrobanek, Buddhista politika Thaiföldön, különöstekintettel a heterodox messianizmusra, (Adalékok a Dél- Azsika-kutatáshoz, Dél-Azsia Intézet, Heidelberqi Egyetem,

23. kötet. 157. é? köy. oldalak.,Egy fejpzpt található itt Pridi Phanomyongrol, attekintes elettutjarol, főbb irodalmi müveiről.

16. - Idézet az előbbi műből, 154. old.

17. - A buddhista filozófia állandótlanság-tana természetesennem fér össze egy történelmi végállapot képzetével. Ezért a népi, elképzeles Ariya Metteyya társadalmáról buddhista felfogas szerint semmi esetre sem jelenti a véget. Azért, hogy ne kelljen feladni az állandótlanság elvét, Pridi azt a tézist állítja fel, hogy még a szocialista társadalom is állandóan fejlődik.

18. - Lama Anagarika Govinda,^Üdvözlet az Arya Maitreya MandalaNyugati Aga megalapításának 25. évfordulójára, Dér Kreis, Nr. 149., 1. old.

19. - R. von Murait, Szúrangama-Szútra, A Nagy Korona Szútra,Kasar-Devi Asram, India, 1970/2514, 100. old.

20. - Govinda, A tibeti miszt. 323-325. old.

21. - Lionel Stützel, Arya Maitreya, Dér Kreis, Nr. 155. 25.old.

22. - Utalás Szaddharma-Pundarika-Szútrára: Egy orvos fiai,miután mérget vettek be, zavart és depressziv állapotba

kerültek. Bár az orvostudományban jártas apa hatékony gyógyszert ajánlott gyermekeinek, azok vonakodtak azt bevenni. Ekkor apjuk a Következő cselhez folyamodik. Elhagyja fiait, s egy hírnökkel azt üzeni meg^ nekik, hogy atyjuk meghalt idegenben. Ez kiragadja a fiúkat a zavart állapotból, és sietnek a gyógyszert bevenni.

23. - Id. Margaréta von Borsig, Elet a Lótuszvirágban, Freiburg,1976, 62. old

24. - Vö.79. old.

25. - Vö. Erich Frauwallner, A buddhizmus filozófiája, Berlin,1956, 296. old.

26. - Indiai felfogás szerint a tűz mindenütt jelenlévő a világban.

27. - Pierre Teilhard de Chardin, Az én univerzumom, Olten undFreiburg, Breisgau, 85. old.

28. - Sri Aurobindo, Szávitri, München-Planegg, 1975.

29. - Ernst Bloch, A reménység-principium, Frankfurt am Main,1977, 44. old.

30. - A "három európai világ" itteni vázlata átvétel az általamIrt Jean Gebser c. fejezetből, ami a következő mOben jelent meg: Köhler/Zotz Erosz-dinamikus antropológia és

131



pszichológia, vö. a 14. megjegyzéssel.

31. - Lenin alkalmazta e szavakat a dialektika lényegének jellemzésére, A marxizmus három forrása és három alkotóeleme, Berlin, 1972, 22. old.

32. - Jean Gebser, Eredet és jelen, München, 1973, 481. old.33. - Gebser, Eredet... 482. old.

34. - Lama Anagarika Govinda, A tibeti misztika... 265. old.

35. - Ludwig Klages, A kozmogóniaierős, 1926, Jéna,45.0;

36. - Egy ilyen kozmikus pusztulásról tudósit bennünket a Digha-Nikája 27. fejezete., A páj.i kánon ezt a részt közvetlenül a Csakkavatti-bzihanáda-bzutta után sorolja be.



Ikonográfia

Amikor a történeti Buddha közvetlenül távozása után még elevenen élt tanítványai emlékezetében,

nem volt szükséges a Mester képszerű ábrázolására:Kővetőinek még eleven emlékük volt a személyiségről , s ez még a buddhisták első generációiban tovább adódhatott szóbeli közlés alapján. Semmilyen antropomorf ábrázolás nem érhetett volna fel a jelenben ható belső kép erejével. Így tehát azokat a helyeket, ahol a Buddhára akartak emlékezni, életútjának szimbólumaival jelölték meg: a fával, ami alatt felébredt, lábnyománakf vagy a Tan kerekének (dhammacsakka) szimbólumával.

Miután ez a közvetlen emlékezés elhalványult, és az élő továbbadás megszűnt, amikor a Buddha a- lakja Így szükségszerűen megjelenik, már e korai időkben is felbukkan a leendő Buddha, Maitréja- Bodhiszattva ábrázolása, mert a múlt visszatérése

feltételezte a jövőbe vetett reménységet is,A buddhista kultúrtörténet minden korszakában

és területén Maitréjának gazdag ikonográfiája : -al a~

kult ki. Ez nem kevés lendületet kapott a legújabb időkben Lama Tomo Géshé Rinpoché Ngawang Kalzang Tulku iniciativái alapján.

Ezek az illusztrációk tibeti fadúcos nyomatokból való átvételek. Ezekkel szemléltethetjük a legjobban azokat a formákat, amikben Maitréja a buddhista művészetben megjelent. .

133





1. ábraEz az ábrázolás Maitréját úgy mutatja be, ahogyan az a Tusita égben ül, de nem meditativ tartásban, hanem felállásra mindig kész állapotban.Maitréja egy lótuszvirágon ül, ami itt kétszeresen

is szimbolikus, egyfelül a világfelettiségre, másfelől a szerves kibontakozásra utal.Miképpen a lótuszvirág szára magasan a mocsár és a piszkos víz fölé emelkedik, a Bódhiszattvának is magasan a világ főié kell emelkednie, miközben kibontakozik benne a Buddhaság.Maitréja fejen a Bodhiszattva-koronát hordozza,ezt az utódlás jeleként az a lény adja át neki, aki

ezután, a Tusita eget elhagyva a földön mint Gautama Sziddhártha megszületett. Ez a korona tehát a legmagasabb érettségÜ Buddhaság folyamatosságának szimbóluma.A Bodhiszattva ezen az ábrázoláson egy lótuszvirágot tart a kezében, amelyen megjelenik az amrita- kalasa, a halhatatlanság nektárjával tel t edény .

itt bontakozik ki az ö kezei között a halál legyőzésének lehetősége, amit ő, a Szeretet fog meghozni az emberek számára„

135





2. ábra.Ez az ábra is a Tusita égben ábrázolja Maitréját.Éppen készül felemelkedni trónjáról, hogy a földön fejtse ki tevékenységét. Abban a helyzetben, ami az ábrázolt pillanatot közvetlenül megelőzte, az El-jövendő még teljes lótuszülésben meditálva ült

trónján. Most már kibontotta lábát a meditációs ülésből: a Szeretet kész arra, hogy leszálljon az emberekhez. De a világfeletti jelleg is jól kifejeződik: a talaj és lába között egy lótuszvirág nyilt ki.Maitréja jobb keze a szív magasságában van. A mozdulatnak éppen azt a pillanatát láthatjuk, amikor a nyitott, előre-irányított tenyér, a rettent

hetetlenség kézmozdulata (abhaja-mudrá) átmegy a tanító gesztusba (vitarka-mudrá), amelyben mutatóujját és hüvelykujját egymásra helyezi. Mert Maitréja Tanítása a Félelmet Nem Ismerő Szeretet Tanítása .Maitréja bal keze az adás gesztusában (dkna-mudrá) ama ajándékokra mutat, amelyek a félelmet nem isme

rő szere tétből adódnak: az edényre a halhatatlanság nektárjával (amrita-kalasa), a nyolc küllős kerékdrágaságra (dharma-csakra), ami a gyakorló buddhista számára, a nyolc alapérdemet szimbolizálja, a tökéietes fel ismerést, igyekezetet, beszédet,cselekvést, életvitelt, erőfeszítést, megjelenítést és eggyé-válást (szamádhi). Előre hajolva már készen van az eljövetelre és az adakozásra. Itt már

a papi ruhát viseli, és letette koronáját - minden jel a közeli Buddhaságra utal.

137





3. ábraItt már Maitréja tdljésen felemelkedett trónjárólt

készen van ar ra, hogy a földre jöjjön, és az emberekhez odamenjen. A jobb kéz tanító gesztusa (vita rka-mudrá) $ halhatatlanságról szóló üzenetreutal, amit a bál kézben tartott amrita-kalasa tesz egyértelművé. Maitréja felkészül arra, hogy a halhatatlanság italát a földre öntse.Az Eljövendő újra csak lótuszvirágon jelenik meg ,mert a halhatatlanság csak a világfeletti törek

vésből eredhet. Itt megint viseli a Bódhiszattva- koronát, amit földre szállásának pillanatában örökre letesz majd fejéről.

139





Az ábra á nagy jövő-látomást mutatja be, Maitréja Buddhát, ami a meditáló száméra már valóság~ A Befejezett gyámán t-ül ésben időzik a lótuszkelyhen,

mint a Buddhaság tiszta, világfeletti eredetének szimbólumán. Jobb keze az ölében nyugszik a halhatatlanság elixirjét tartalmazó edénnyel» Bal kezét közvetlenül szíve előtt tartja a Tanítás gesztusában, így áramlik szivéből a halált legyőző, félel

met nem ismerő szeretet üzenete. Mai tréja Buddha haj díszében egy sztúpa látható. A sztúpa, teredet Heg valamelyik Buddha ereklyéinek

megőrzésére szolgáló emlékmű, Sákjamimi jelentvaló- ságát jelé&ti a főidőn a mi korunkban, Bogy Kait- réja e?t a, szimbólumot viseli, az azt m&tatja, bogy szoros kapcsolatban vpn amanagy Világtanítóval f aki korunkban á Dharmát, kinyilvánította. Ezzel itt a sztúpa a Buddhaság folytonosságának szimbólumává válik . ■ ■, ‘ * f...

A sztúpa .Maitréját Kasszapávai (Kasjapa) is összekapcsolja* ^ ^ ■B mítosz szerint a kpkuttapaáé~begyén (nem messze Bodh-Gayától) egy sztúpa vágy *1 tejtv6, amiben Kasz- szapa Buddha ruháit Őrzik. Maitréja amint meyjéle- nik a főidőn elmegy arra á bélyre, hogy hozzájusson Kasszapa Buddha köntöséhez* Azt, hogy a jövő Buddhája a ffúlt Buddhájának

köntösében fog megjelenni, illusztrálja azt a megállapításunkat, hogy Maitréja valójában Kasézapa visszatérése új dimenzióban.

¿6»

141





5. ábraEz az ábra a Maitréja ábrázolások Tibetben általános formáját mutatja be. Trónján ül a Tusita égben arccal a hívők felé fordulva, lábai lelógnak,

készen arra, hogy bármikor feláll jón. Bal keze a lótuszt tartja, amiben az amrita-kalasa jelenik meg, jobbja a néző felé irányul adhsra-készen.

143'





A fordító utószava

Ez a fordítás akkor készült el, amikor a Da-lai Láma 1986 Májusában és Júniusában Európa or-szágait járta, hogy vezető személyiségekkel foly-tasson megbeszéléseket a békéről és a leszerelés-ről, hogy találkozzon tudósokkal, és megtárgyaljavelük a vallás és a tudomány közötti kapcsolato-

kat, és találkozzon vallási vezetőkkel, hogy meg-vitassa a különböző vallások közötti együttműködéségető kérdéseit. "A béke nemesebb útjait kell jár-ni és keresni mondotta és ebben az egymás iránti megbecsülésnek és szeretetnek kell a legje-lentősebb szerepet jatszani.Béke, egyetértés,szeretet, tulajdonképpen erről szól kozmikusrabővített perspektívában a szerző úttörő jelentősé-

gű munkája is, aki izigvérig európai műveltségű.Széleskörű tájékozottságot árul el nemcsak a bud-dhista pszichológia, filozófia és szociológia te-rületén, hanem mer és tud beszélni egyfajta bud-dhista politikáról is, Thaiföld gyakorló buddhistapolitikusaira hivatkozva.

Az igen tág horizontra, amit e könyv felölel,

az jellemző, hogy itt nemcsak a buddhizmus neveskutatóitól vett idézetekkel találkozunk, hanem olyan idézetekkel is, amelyek a keresztény valláslegsokoldalúbb gondolkodójától, Teilhard de Chardintól, valamint a politikai tudományok más nevesművelőitől erednek. Ezt a könyvet nem lehet egy-szerűen elolvasni, ezen valóban gondolkodni kell,esetleg továbbfejteni a mélyenszántó kontempláci

ókat.A szerző elsősorban nyugati olvasóknak szánta

145



müvét, akik át vannak itatva a keresztény kultúrá-val, és igy gyökereiknél fogva erősen tudnak rea-gálni a vallás, minden vallás, olyan legfőbb témá-ira, mint a tevékeny szeretet, az egyéni, társa-

dalmi és kozmikus fejlődés akadályai és lehetősé-gei, a személyes felelőség kérdése, a halál legyő-zésének egyetlen útja, egy nagy Világtanító megje-lenésének közelgő (vagy már elérkezett) időszaka,a kozmikus pusztulás, és sok más olyan életbevágóprobléma, amivel manapság súlyos hiba (lehetnemondani "bún") lenne nem foglalkozni... Olyan idő-ket élünk, amelyre nagyon is találó Teilhard fi-gyelmeztetése: "Szeressétek egymást, vagy elpusz-tultok!" Egy ennyire borotvaélen táncoló világhelyzetben fokozottabb éberséggel kell minden egyes embernek a végső nagy kérdésekkel foglalkoznia, és roppant felelősséggel kell munkálkodnia ön-maga megjavításán, hiszen talán már, a próféciaszavait használva a "tízévesek” mélypontjának

időszakát éljük!A szerző azonban nem engedi eluralkodni azolvasón a világvégehangulatot és a rettenetet,hanem arra szólít fel, hogy ne azon izguljunk,hogymost, holnap vagy csak tíz millió év múlva jöneel Maitréja, akinek eljövetele semmi esetre semazonosítható az ortodox keresztény vallások paruziájával, hiszen nincsen összekötve apokaliptikuseseményekkel, végítélettel, hanem kiki végezzenapi munkáját becsületesen, és alaposan járja acselekvő szeretet útját, és tartsa nyitva a szívéta Nagy Szeretet, Maitréja, számára...

A könyv által sugallt gondolatok között bővenlesznek olyanok is, amelyek kapcsolódnak a világ-vallások között megindult dialógusokhoz (a keresz-

tény egyház feje ez évben Indiában, a Oalai Lámapedig Európában járt), és ezekkel összefüggésbenérdemes is foglalkozni a vallások azon jellemző

146



vonásaival, amelyek inkább összekötnek, mint elvá-lasztanak.

A szerző, Teilharddal teljes egyetértésben,azt irja, hogy a buddhizmus számos vonása,tanításahatol be egyre inkább az európai emberek gondolko-dásába. Ez egyáltalán nem különös, hiszen a talajta kereszténység készítette elő, a szeretet vallá-sa, és micsoda szivdobogtató felfedezés a nyugati-ak számára, hogy a buddhizmus is szeretetközpontúvallás, éspedig nemcsak fejlődésének mostani sza-kaszában, hanem az volt már Krisztus el6tt ötszázévvel is. Ezt bizonyítja a Maitréja prófécia, és

ezt hirdeti most már világszerte az Arya HaitreyaMandala rend is: "A Bódhiszattva ideáléjára fel-épített közösségeknek, valamint az így szervezetttársadalmi tevékenységeknek soha nem sejtett lehe-tőségeket kell megnyitniuk..."

Nem szépen elrendezett tudatos tanulmányozás,analízis és szintézis hozta elő a fordítóból emegondolatokat, hanem azok inkább spontán reagálások

a fordítás közben megismert nagyon új és mégis na-gyon is ismert eszmékre, a szerző nagyszerű kontemplációira. Ez a könyv megérdemli az alapostöbbszöri elolvasást, és a legkisebb részletei fö-lött való elmélkedést is.

A fordító azt reméli, hogy másokra is hasonlóhatást gyakorol majd ez a maga területén is egye-

dülálló mu, s mások: is megszívlelik a szerző felszó-lítását: Jertek, gondolkozzatok és cselekedjetek,mert a legfőbb ideje ennek!

A Fordító

147





Az Árya Maítreya Mandala buddhista vallási közösség

Az írya Maítreya Mandala egy szellemi megújulási mozgalomból fejlődött ki, amelyet a tiszte-letreméltó Tomo Geshe Rinpoche Ngawang Kalzang hí-vott létre. Ennek a rendkívüli férfiúnak látomásaegy olyan buddhizmus volt, ami figyelmével a jövőfelé fordul, megszabadulva az eddigi, kizárólag atradicionális gondolkodásmódhoz való kötöttségtől,

és az azzal együttjáró múlthoztapadástól. Maitréjában, a történeti Sákjamuni Buddha által megígérteljövendő, és már jelen korunkra is hatást gyakor-ló Buddhában, látta meg a korszak buddhista életé-nek irányt szabó eszményképét. Ebből az alapbeál-lítottságból kiindulva, és a jövőbeli történésekelőrelátásában bízta meg tanítványát, a nyugati

kultúrában gyökerező és egyidejűleg a buddhizmusősi hagyományában járatos Lama Anagarika Govindát,egy olyan közösség létrehozásával, aminek nemhez,fajhoz, osztályhoz és néphez való tartozás szerin-ti megkülönböztetés nélkül kell az ipari korszakembere számára a buddhizmus tanításában való jár-tasságot biztosítani, éspedig egy olyan oktatásiés gyakorlási metodika segítségével, ami tökélete-

sen illeszkedik a kor emberének értelméhez és tár-sadalmi adottságaihoz. Még Tomo Geshe Rinpoche életében, 1933 Október 14.én, megalapította LamaAnagarika Govinda kapott megbízatásának szellemé-ben az firya Maítreya Mandalat Indiában, Dardzsilingben. Az Arya Maítreya Mandala anélkül, hogyhozzákötné magát a különböző buddhista iskolákspeciális tanítási elveihez, a maga útját járja,miközben a BuddhaDharma évezredeken át tartó, di-namikus fejlődését egységes egészhez vezető folya

149



matként ismeri el, és helyesli, és meggyőződése,hogy ez a folyamat sohasem fog lezárulni, amíg azemberek törekednek arra, hogy ezen az úton járja-nak.

Ebből az alapmagatartásból adódik a fáradozásegy olyan, a korszak számára legmegfelelőbb, útelérésére, ami a buddhista meditatív tapasztalásminden lényeges elemének szintézise és integráció-ja, egyben pedig messzemenő kiküszöbölése mindenformának és gondolkodási modellnek, melyek időhöz,helyhez és kultúrához való kötöttségük által amúlthoz tartoznak. Ennek a célkitűzésnek a kereté-

ben különösen gyümölcsöző kiindulási pontnak bizo-nyul a vadzsraj ána, a buddhizmus utolsó indiaifejlődési formája, lényegi elemeinek újbóli megra-gadása korunk emberének útjához.

Az Árya Maitreya Mandala buddhista vallásiközösség rendi ágazataival keleten és nyugatonegyaránt nyitva áll mindenki számára, aki komolyanakar foglalkozni a Buddha Tanításával.

150



Az Árya Maitreya Kandala buddhista vallási közösség

Az Árya Maitreya Maiâla egy szellemi megúju-lási mozgalomból fejlődött ki, amelyet a tiszte-letreméltó Tomo Geshe Rinpoche Ngawang Kalzang hí-vott létre. Ennek a rendkívüli férfiúnak látomásaegy olyan buddhizmus volt, ami figyelmével a jövőfelé fordul, megszabadulva az eddigi, kizárólag atradicionális gondolkodásmódhoz való kötöttségtől,

és az azzal együttjáró múlthoztapadástól. Maitréjában, a történeti Sákjamuni Buddha által megígérteljövendő, és már jelen korunkra is hatást gyakor-ló Buddhában, látta meg a korszak buddhista életé-nek irányt szabó eszményképét. Ebből az alapbeál-lítottságból kiindulva, és a jövőbeli történésekelőrelátásában bízta meg tanítványát, a nyugati

kultúrában gyökerező és egyidejűleg a buddhizmusősi hagyományában járatos Lama Anagarika Govindát,egy olyan közösség létrehozásával, aminek nemhez,fajhoz, osztályhoz és néphez való tartozás szerin-ti megkülönböztetés nélkül kell az ipari korszakembere számára a buddhizmus tanításában való jár-tasságot biztosítani, éspedig egy olyan oktatásiés gyakorlási metodika segítségével, ami tökélete-

sen illeszkedik a kor emberének értelméhez és tár-sadalmi adottságaihoz. Még Tomo Geshe Rinpoche életében, 1933 Október 14.én, megalapította LamaAnagarika Govinda kapott megbízatásának szellemé-ben az Árya Maitreya Manâlat Indiában, Dardzsilingben. Az Árya Maitreya Mandala anélkül, hogyhozzákötné magát a különböző buddhista iskolákspeciális tanítási elveihez, a maga útját járja,miközben a BuddhaDharma évezredeken át tartó, di-namikus fejlődését egységes egészhez vezető folya

149



matként ismeri el, és helyesli, és meggyőződése,hogy ez a folyamat sohasem fog lezárulni, amíg azemberek törekednek arra, hogy ezen az úton járja-nak.

Ebből az alapmagatartásból adódik a fáradozás

egy olyan, a korszak számára legmegfelelőbb, útelérésére, ami a buddhista meditativ tapasztalásminden lényeges elemének szintézise és integráció-ja, egyben pedig messzemenő kiküszöbölése mindenformának és gondolkodási modellnek, melyek időhöz,helyhez és kultúrához való kötöttségük által amúlthoz tartoznak. Ennek a célkitűzésnek a kereté-

ben különösen gyümölcsöző kiindulási pontnak bizo-nyul a vadzsrajána, a buddhizmus utolsó indiaifejlődési formája, lényegi elemeinek újbóli megra-gadása korunk emberének útjához.

Az Ärya Maitreya Mandala buddhista vallásiközösség rendi ágazataival keleten és nyugatonegyaránt nyitva áll mindenki számára, aki komolyanakar foglalkozni a Buddha Tanításával.

150



Tartalom

Előszóként....................... 5Bevezetés................... . 12Buddhánusszati,Gondolatok a Buddháról 20Csakkavatti-Szihanáda-Szírtta...... 43Kommentár a jövendölés szövegéhez 60Haitri: Maitréja lényege.......... 77Arja-Maitréja-Vjákarana.......... 92Maitréja eljövetele, avagy a hozzávaló közelítés................... 100Maitréja negyedik dimenziója....... 111

Ima: Om main Maitréja szváhá......

127Jegyzetek........................ 130Ikonográfia............... ...... 133A fordító utószava............... 145Az ftrya Maitreya Nandala buddhista vallási közösség................. 149



A BUDDHISTA MISSZIÓ KIADVÁNYAIBÓL

SATIPATTHANA (A buddhista meditáció szive.)

OM MA-NI PAD-ME HŰM (A vajraySna misztika kézikönyve.)

TIBETI YOGA É5 TITKOS TANÍTÁSOK

A NAGY FELSZABADULÁSRÓL SZÓLÓ TIBETI KÖNYV (Padmasambhava élete.)

A FEHER FELHŐK ÚTJA (Egy buddhista zarándok Tibetben.)MILARÉPA

BUDDHA, DHARMA, SANGHA

DHAMMO (A Négy Nemes Igazság részletes kifejtése.)

A BUDDHIZMUS VÁLASZA HARMINCEGY ALAPVETŐ KÉRDÉSRE

a vajraySna misztikus ikonográfiája

TIBETI MÍTOSZOK / A 84 MAHASIDDHA

TIBETI HALOTTASKÖNYV * HINDU HALOTTASKÖNYVA TIBETI BUDDHIZMUS GYÖNGYSZEMEIBŐL

MANU TÖRVÉNYEI

MUDRÁK ÉS SZIMBÓLUMOK

BHAGAVAD GÍTÁ * A CSEND HANGJA

DHYÁNA SÜTRAK * A MEDITÁCIÓ ÖSVÉNYÉ

VIVEKACHUNDAMANI

AZ IJ ÉS NYÍL ÖSVÉNYE * A TUS ES ECSET ÖSVÉNYE

A CSAN BUDDHIZMUS TÖRTÉNETE A HATODIK PATRIARCHA SÜTRÁJA

VASFURULYA (100 zen koan.) * A NINCS KAPU (Koangyüjtemény.)

INDIA KULTÚRTÖRTÉNETÉNEK ÁTTEKINTÉSE sorozat:

(1-7. Védizmus, bráhmanizmus, buddhizmus, azámkhja, jóga,

nyája, vaisésika.)

A TRADICIONÁLIS JÓGA RENDSZERE

TITKOS SZÓBELI TANÍTÁSOK (A tibeti buddhista szektákban.)C.G. JUNG ÉS A KELETI BÖLCSELET * SZINKRONICITAS

MEDITÁCIÓ ÉS PSZICHOTERÁPIA * A SATURNUS ARCHETYPOSA

A BOLDOGSÁG MINT MISZTÉRIUM * A TRANSZFORMÁCIÓ MÍTOSZA

A YOGA-MEDITÁCIO SAJÁTOSSÁGAI (Patanjali yoga sutrái alapján.)

ÚSZÓ - Tanulmányok az Intézet előadásaihoz.

ZEN-liZENET (Buddhizmus az irodalomban.)

A BUDDHISTA STÜPA PSZICHO-KOZMIKUS SZIMBOLIKÁJA

A k iad v á n y o k m egren d el h e to k : BUDDHISTA MISSZIÓ DOKUMENTÁCIÓ

1 2 21 B u d a p e s t , A l k o t m á n y u. 8 3 .



Documents

Maitréja: Elmélkedések a jövő Buddhájáról