ROBERTO RODRÍGUEZ MENÉNDEZ

Mar de papel / Papírtenger

BUDAPEST

Készült a Magyar-Kubai Baráti Társaság támogatásával

Sorozatszerkesztő:SIMOR ANDRÁS

Tipográfia:DOMJÁN ISTVÁN

© Roberto Rodríguez Menéndez

Hungarian translation:© Dobos Éva

© Simor András

Acabo de morirsin poder explicarporque mis manos siguen escribiendo versos.Me preparo como puedoa una segunda muerte más precisa.

Tomo agua, café,orino, y regreso a la cama.Sigo escribiendo versossin pensar en la segunda muerte insegura.Ahora suena el teléfono.

Épp meghalok,megmagyarázhatatlanul,mert a kezem tovább írja a verset.Felkészülök, ahogy tudokegy pontosabb, második halálra.

Vizet, kávét iszom,vizelek, és visszafekszem az ágyba.Tovább írom a verset,anélkül, hogy második, bizonytalan halálomra gondolnék.Most szól a telefon.

Letölthető:

[ PDF formátumban ] [ EPUB formátumban ]

Es mi deseo, hermano, dedicarte estospoemas. Pero lo real es que son tuyosy me emociona que me los dediquesa mí. La verdad siempre tiene dosrostros. No sé si debas firmarRoberto o Roberto Sandalio. De todasmaneras escribe los dos apellidos yque el cielo se apiade de nosotros.

Testvérem, neked szeretném ajánlaniezeket a verseket. Valójában a tieid,és örülök, hogy te nekem ajánlodőket. Az igazságnak mindig két arcavan. Nem tudom, hogyan kellene alá-írnod őket, Roberto vagy RobertoSandalio. De mindenképpen írd lemind a két keresztnevet, és az ég

El otro que eres tú.legyen hozzánk irgalmas.

A másik, aki te vagy.

Prólogo

Roberto Rodríguez Menéndez, tras publicar algunos poemas sueltos y ganarmenciones en diversos concursos en su país en 1971 obtuvo el premio depoesía en el Concurso Premio «David», con su manuscrito Flores lluevenrevolución. El joven poeta que ganó el máximo galardón en el Premio«David»,convocado por la Unión de Escritores y Artistas de Cuba, rindióhomanaje en su libro a la hazaña guerrillera de Ernesto Che Guevara. El librose publicó un año después, en 1972.

En Cuba poetas de diferentes generaciones consideraron como un deberinterior hablar sobre aquella hazaña expresando su propio Yo lírico en estetema, entre ellos Nicolás Guillen, Cintio Vitier, Fina García Marruz, ElíseoDiego, Miguel Barnet. En América Latina varios representantes de la poesíarebelde del continente, Mario Bencdetti, Enrique Lihn, Juan Gelman, RoqueDalton y otros más respondieron a este desafío no para que lluvieran sobre elhéroe torrentes de palabras y torrentes de versos, sino por el mismo deberinterior conocedores de «que el hecho desnudo será siempre su mejorepitafio.»

¿No fue un atrevimiento de parte de un poeta joven adherirse al coro depoetas entre quienes había hasta los mayores representantes de la poesía delcontinente?

El resultado justifica su valor. El libro Flores llueven revolución no es unacolección de consignas revolucionarias poetizadas con preciosismos.«¿Dónde comienza Che tu nombre?» – pregunta el poeta en su elegíadedicada al guerrillero heroico, y responde con poemas que son testimoniosde la guerrilla partiendo de lo leído en las páginas del Diario de CheGuevara.

Su segundo libro de poemas donde aparecen sólo once poesías, se publicóen 1984, con el titulo Soplo de buen tiempo, también como el anteriorpublicado en La Habana. En el texto se advierte un giro lírico que semanifiesta en una nueva propuesta temática donde el poeta asume posicionesfilosóficas ante asuntos como el amor de la pareja, la muerte, el hombre anteel mundo que vive, el poeta que fue y el que vendrá.

Para esta selección también hemos podido utilizar los poemas de su libroinédito titulado La magia de la vida.

Durante las últimas décadas publicó tres libros de testimonio (La casa detodos, 1986; Una muchacha llamada Celia, 1996; Un joven cubano en elEjército Rojo, 1997) y un libro de entrevistas, El juego de los asombros,1999. Una selección de sus cuentos, El pulso de serpiente, apareció ennuestra serie titulada cuadernos/Z, en 2004. Sus poemas y cuentos han sidopublicados en antologías, revistas y periódicos cubanos y extranjeros.

El poeta trabaja en el Instituto Cubano de Radio y Televisión, donde sedestacan sus novelas radiales, su actividad como publicista, profesor dedramaturgia, director de programas y especialista de arte de los mediosmasivos de comunicación.

¿Qué caracteriza su poesía actual?Según los críticos cubanos la influencia más clara entre los poetas de la

llamada Generación de 50, la primera generación poética de la RevoluciónCubana fue la de César Vallejo. En las otras generaciones hay otrasinfluencias también, sobre todo la de José Lezama Lima, una ciertaencarnación barroca del lenguaje e imágenes poéticas.

Las palabras claves de la poesía última de Roberto Rodríguez Menéndezson: sombra, nada, sueño, silencio maravilloso, pasión oculta, magia. Paraentender bien estas palabras y su significado en su taller poético veamos elpoema El otro que soy.

El poeta nació el 3 de septiembre de 1944, en La Habana. Su hermanoRoberto murió apenas un año antes del nacimiento del poeta. En lasdedicatorias del libro Flores llueven revolución la segunda es: «A Roberto,mi hermano: El que me dejó para toda mi vida su muerte temprana. Y sobretodo ahora que ya somos uno mismo.»

Citemos esta historia como me la contó el poeta mismo en una carta:«Mi hermano Roberto Rodríguez Menéndez nació el 20 de diciembre de

1931 y falleció el 23 de agosto de 1943, cuando tenía 11 años de edad. Suagonía duró 40 noches tras una operación de apendicitis que se le complicó.La falta de penicilina que aún no había entrado a Cuba evitó combatirdebidamente la infección que acabó con su vida. Mis padres, mis hermanosmayores y toda la familia sufrió un golpe terrible. Desesperada mi madre,creyente muy espiritual, acudió a importantes personas consagradas alespiritismo en nuestro país. El resultado fue que le pronosticaron que volvieraa salir embarazada pues vendría de nuevo su hijo en ese parto. También ledijeron que traería al mundo un varón que se movía entre papeles y asuntosde cultura y que era el que se había ido. Mi madre se embarazó y me parió amí para el 3 de septiembre de 1944, es decir, un año y apenas unos díasdespués de la muerte de su hijo mayor. En el momento del alumbramiento lapartera, la misma de su primer parto, me recibió a mí y le dijo conmigo ensus brazos: „Elvira, es Robertico… tiene el mismo lunar en la frente…”. Apartir de aquel momento y tras ponerme el mismo nombre (diferenciado sólopor el segundo que es Sandalio), comenzaron a ocurrir acontecimientos muyllamativos: yo decía cosas o narraba cosas de la familia que habían ocurridoantes de mi nacimiento y como si yo las hubiera vivido o presenciado,comencé a tener los mismos exactos gustos y juegos de infancia que él, y enlas fotos éramos la misma imagen (gemelos de cuerpo y alma). Muchos añosdespués yo iría acompañando a mi madre en fechas especiales al cementeriode Colón, donde están los restos de mi hermano. Siempre veía mi nombre ensu tumba y en verdad lo sentía más vivo que nunca. Toda una vida hatranscurrido y lo sé a mi lado, compartiendo mi edad y teniendo la certezaque lo que yo escribo (poemas, cuentos, novelas) los está escribiendo él,quien, además, determina el ritmo en que van brotando mis libros nuevos.Por eso a veces no sé cuando voy a concluir un texto pues él lo decide por mí.Toda la familia ha vivido esta historia en verdad real y apasionante y quecreo recordar que sólo la conocen dos o tres amigos. Es asunto de familia que

Előszó

Roberto Rodríguez Menéndez, miután hazája különféle irodalmi versenyeinhelyezést ért el és lapokban verseket publikált, 1971-ben elnyerte a Premio„Dávid” elnevezésű irodalmi verseny költészeti díját Virágok forradalmatzáporoznak című kéziratával. A fiatal költő, aki a Kubai írók és MűvészekSzövetsége által meghirdetett Premio „Dávid” fődíját elnyerte, Ernesto CheGuevara hősi gerillavállalkozásának állított emléket könyvében. A kötet egyév múlva, 1972-ben jelent meg.

Kubában különböző nemzedékek költői érezték legbelső kötelességüknek,hogy beszéljenek erről a hőstettről saját lírai Énjüket ebben a témábanmegszólaltatva, köztük Nicolás Guillén, Cintio Vitier, Fina García Marruz,Elíseo Diego, Miguel Barnet. Latin-Amerikában a lázadó költészet számosképviselője, Mario Benedetti, Enrique Lihn, Juan Gelman, Roque Dalton ésmások szintén válaszoltak erre a kihívásra, nem azért, hogy szavak ésverssorok áradata záporozzon a hősre, hanem ugyancsak belsőmeggyőződésből, jól tudva, hogy „legjobb sírfelirata mindig maga a meztelentény marad.”

Nem volt merészség a fiatal költő részéről olyan költők kórusáhozcsatlakozni, akik közt a kontinens legnagyobb képviselői is megtalálhatók?

A végeredmény hitelesíti bátorságát. A Virágok forradalmat záporoznakcímű kötet nem forradalmi jelszavak gyűjteménye keresett modorosságokkalköltőivé téve. „Hol kezdődik, Che, a te neved?” – kérdezi a költő a hősgerillának szentelt elégiában, és olyan költeményekkel felel, amelyek agerillaháború dokumentumai, a Che Guevara Naplójának oldalainolvasottakból nyerve ihletésüket.

Második verseskönyve, amelyben mindössze tizenegy vers van, 1984-benjelent meg Jó idő futalma címmel, és mint az előző, ugyancsak Havannában.Lírai fordulatra figyelhetünk fel a szövegben, ami új témák keresésébennyilvánul meg, ahol a költő filozófiai síkon igyekszik megfogalmazni olyankérdéseket, mint a párkapcsolat, a halál, az ember az őt körülvevő világban, aköltő, aki volt, és aki lesz.

Gyűjteményünk számára Az élet mágiája című kiadatlan könyvénekverseiből is válogathattunk.

Az utóbbi évtizedekben három dokumentumkönyvet (Mindenki háza,1986; Egy lány, akit Celiának hívtak, 1996; Egy kubai a Vörös Hadseregben,1997) és egy interjúkötetet adott ki, a Meglepetések játékát, 1999-ben. Kígyóskarkötő címmel kiadtunk egy válogatást elbeszéléseiből sorozatunkban, aZ/füzetekben, 2004-ben. Versei és elbeszélései kubai és külföldiantológiákban, folyóiratokban, lapokban jelentek meg.

A költő a Kubai Rádió és Televízió Intézményében dolgozik, ahol rangosrádiójátékok szerzőjeként, tevékeny publicistaként, a dramaturgia tanáraként,műsorigazgatóként, médiaművészen szakértőként vált ismertté.

Mi jellemzi jelenlegi költészetét?A kubai kritikusok az ötvenes évek, a kubai forradalom első költő-

nemzedékének költői között a legnyilvánvalóbb hatásként César Vallejohatását jelölik meg. Más nemzedékeknél más hatásokra is felfigyelhetünk,leginkább José Lezárná Limáéra, a nyelv és a költői képek egyfajta barokkmegformálására.

Roberto Rodríguez Menéndez legutóbbi költészetének kulcsszavai:árnyék, semmi, álom, csodás csönd, titkolt szenvedély, mágia. Ha ezeket aszavakat és költői műhelyében való jelentésüket megérteni szeretnénk,érdemes A másik, aki én vagyok című versét idéznünk.

A költő 1944. szeptember 3-án született, Havannában. Testvére, Robertoalig egy évvel a költő születése előtt halt meg. A Virágok forradalmatzáporoznak dedikációi között a második így szól: „Robertónak, testvéremnek:aki egész életemre rám hagyta korai halálát. És leginkább most, mivel máregyek és ugyanazok vagyunk.”

Idézzük fel a történetet úgy, ahogyan a költő maga egy levélben nekemmegírta:

„Testvérem, Roberto Rodríguez Menéndez 1931. december 20-án születettés 1943. augusztus 23-án halt meg, 11 éves korában. Haldoklása negyvennapig tartott, egy vakbélműtét után, melynek során komplikációk léptek fel.Kubában még nem volt penicillin, és annak hiánya megakadályozta, hogyhatékonyan küzdjenek az életével végző fertőzés ellen. Szüleim, idősebbtestvéreim és az egész család számára rettenetes csapás volt. Kétségbeesettédesanyám, aki mélyen hitt a spirituális dolgokban, az országunkban élőneves spiritiszta személyiségekhez fordult segítségért. Megjósolták neki, hogyha ismét teherbe esik, fia a szüléskor visszatér. Azt is mondták, hogy olyanfiút fog világra hozni, aki papírok és kulturális ügyek közt tölti majd életét,akárcsak az, aki elment. Anyám teherbe esett, és megszült engem 1944.szeptember 3-án, vagyis egy évvel és néhány nappal legidősebb fia halálaután. A szüléskor a bába, ugyanaz, aki az első szüléskor is segédkezett,kezében tartva engem, azt mondta anyámnak: „Elvira, ez Robi, ugyanolyananyajegy van a homlokán…” Ettől kezdve, miután én ugyanazt a nevetkaptam (csak második keresztnevem, a Sandalio név különbözött), nagyon isfigyelemre méltó dolgok történtek: olyan dolgokat mondtam vagy családiügyeket meséltem, amik születésem előtt történtek, és úgy, mintha én éltemvolna át azokat, vagy jelen lettem volna, amikor megtörténtek; éppen olyandolgokban és játékokban leltem örömömet, mint ő, a fényképeken egyformákvoltunk (lélekben és testben ikrek). Sok éven át azután, bizonyos különlegesalkalmakkor elkísértem anyámat a Colón temetőbe, ahol testvérem földimaradványai nyugodtak. Mindig ott láttam a nevemet a síremléken, és mitagadás, testvéremet annyira élőnek éreztem, mint soha máskor. Telt-múlt azélet, és őt oldalamon tudtam, velem együtt növekedett, és bizonyos voltam,hogy amit én írok (versek, elbeszélések, regények), azt ő is írja, és ráadásul,megszabja annak a ritmusát is, hogyan születnek új könyveim. Ezért néha márnem tudom, hogy amikor egy szöveg végére érek, nem ő dönt-e helyettemannak befejezéséről. Egész családunk valódi és lelkesítő igazságként élte átezt a történetet, és úgy rémlik, hogy csak két-három barátom ismeri. Ezérttöltött el akkora örömmel, amikor megtudtam, hogy írni akarsz erről, habár

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

2

pide luz. Por eso me ha emocionado tanto saber que escribirás sobre estoaunque algún lector pueda pensar que es pura ficción. Pero mi hermano seencargará de que ocurra el milagro.»

Por eso habla de la manera de ser uno entre dos cuerpos en su poema. Lalluvia no le llueve a él sino también al hermano. Oye las voces de una viajeraherencia, y pregunta: «¿quién morirá primero?» La respuesta es: «El otro quesoy ya eres tú.»

Pienso en nuestro Miklós Radnóti, autor del Mes de gemelos, y en supoema: «Fui yo un bebe feo, agresivo / madrecita que pariste gemelos – ¡tuasesino!», y en su pregunta: «¿valieron las dos muertes?» aludiendo a lamuerte de la madre y del hermano que nació muerto o vivió cinco minutosdespués de salir al mundo. «Y ahora no se puede saber que yo habré muerto omi hermano. Si hay gemelos ¿cómo se puede saberlo?»

Pero más allá de los misterios, el poeta no repara en vitrinas visitando lacasa natal de José Martí, «sino en el grito que se agranda tras el silencio decristal.», así lo declara en el poema „El silencio de cristal” aparecido en sulibro „Soplo de buen tiempo”, estos versos y los que escribió a su hermanoindican , sin lugar a dudas, el macro y micromundo que nutren las fuentes desu poética.

«Globaliza tu corazón, rompe tu aislamiento» – dice Roberto RodríguezMenéndez en su poema titulado Nuevo milenio.

El poeta sabe que habrá vida en la vida que seguirá a su vida, y ennombre de ella escribe sus versos.

András Simor

lesz olvasó, aki mindezt puszta képzelgésnek gondolja majd. De testvéremgondoskodik arról, hogy megtörténjen a csoda.”

Ezért érzi magát versében egyetlennek két testen osztozkodva. Az eső nemcsupán rája esik, hanem testvérére is. Utazó örökség hangjait hallja, és aztkérdezi: „ki halt meg először?” A válasz: „A másik, aki én vagyok, már tevagy.”

A mi Radnóti Miklósunkra, az Ikrek havának szerzőjére gondolok, ésversére: „Erőszakos, rút kisded voltam, / ikret szülő anyácska, – gyilkosod!”,és kérdésére: „A két halál megérte-é? anyja és testvére halálára utalva, akiholtan született, vagy élt még öt percet világra jötte után. „És most azt semlehet tudni, hogy én haltam-é meg vagy a testvérem. Ha ikergyerekek vannak,honnan lehet azt tudni?!”

De ne álljunk meg a titkoknál, ahogyan a költő sem állt meg a vitrineknélJosé Martí szülőházát meglátogatva, „hanem a kiáltásig megy, mi hatalmassánő az üvegcsönd mögött”, miként Üvegcsönd című versében írja, amely aJóidő fuvalmában jelent meg. Ezek a verssorok és a testvéréről szólók, mindenkétséget kizáróan jelzik költészete forrásainak makro- és mikrovilágát.

„Globalizáld szíved, tört szét rácsaid” – mondja Roberto RodríguezMenéndez Új évezred című versében.

A költő tudja, hogy lesz élet az életben, éltének folytatója, és ennek azéletnek a nevében írja verseit.

Simor András

FLORES LLUEVENREVOLUCIÓN

Poema al CheC

Dónde comienza Che tu nombretu nombre de sangre y camino arribacon sol entre las hierbas río centelleantedónde encontrarte sino en tu nombre de árbolo libro de cabecera pequeños detalles de hogarcon olor a siempredónde empezar con tu caravana de victoriaso tus noches asmáticas a puro corazón quijotesco

o seguir por tus huesoso las dos barbaso las dos sierraso el Africa o la ONU o el siglocómo cuesta creer en el siglocómo se sufre hueso en mano aquello de las campanasdónde comienza Che tu nombre

luego del estampido la perorata las libras dejadas en los árbolescuando se acababa la esperanzay la esperanza a veces se quiere acabar y con derechopero vienen los hombres y la toman y acaso le dan una charla, etc.y la esperanza le queda varios caminosy viene el hambre y los tiros se desprenden junto a la miseriay las largas semanas santasy dónde Che dónde si por este si por los siglos que vengante preguntamos como muerto-venerable muerto-vivo vivo-muerto venerable-muerto.La gente te amará en condiciones según pase el tiempoy los caminos dirán tus botas o tus palabrasel otoño acaso se sumará con sus cosaso los viejos pajaritos de las selvas o los monosy tus cenizas bajarán estrellas forradas de corazón gritandohe aquí el hombresurge la vida se suman las característicasel polvo resplandece las flores llueven revoluciónel hombre atómico estallalos colores vuelanChe del origenChe de los hombresha estallado Che hombre a partir del inicioy las boas corren la noticiaChe del espacio y que a siglos huele su pielte mataron te cortaron te quemaronte amaron te suplicaron te aborrecieronte elevaron te abrieron te registraron¿Qué de la lengua a los pies?o si por fin determinaron algo con tu poco aireHe aquí señores que el cielo se depositay a la segura no se sabe en ese instantecómo se desarrollarán los acontecimientospero he aquí o la leyenda o la historia porque

VIRÁGOK FORRADALMATZÁPOROZNAK

Költemény ChehezC

Hol kezdődik Che a te nevedneved vérből és fölfelé vivő útbólnapfénnyel füvek közt villanó folyóvalhol találok rád ha nem fatörzs nevedbenvagy a fejpárna melletti könyvben a családi fészek örök illatúkicsiny apróságaibanhol kezdjem sorolni győzelmeid karavánjátvagy asztmás éjszakáidat quijotei tiszta szíveddel

vagy csontjaid kövessemkét szakállvagy két hegyvagy Afrika vagy az ENSZ vagy a századhogyan hihetni a századbanhogyan sajdul a kézben a csont a harang nyelvehol kezdődik Che a neved

a fegyverdörgés után szócséplés az őserdő lemarta kilókmikor végetér a reménységés néha véget is akar érni és joggalde férfiak jönnek felélesztik netán szólnak hozzá, stb.és út nyílik megint a reménység számáraés éhezés jön és lövések csattannak a nyomorés a hosszú nagyhetek idejébenhol Che hol ha nem itt a jövendő századokbanfaggatunk téged tiszteletre méltó-halott eleven-halott halott -élő halott-méltón tiszteltA nép minden körülmények közt szeret az idő múltávalcsizmád vagy szavaid idézik az utatott megy az ősz talán csatlakozik hozzád leveleivelvagy odaszállnak az erdő vén madarai vagy odaugrálnak a majmokhamvad alászáll szív védte kiáltó csillagitt az emberelőtör az élet egybegyűlnek a dolgoka por ragyog virágok forradalmat záporoznakrobban az ember-atomszínek szállnakChe a kezdetChe a férfiak együttrobban a Che-ember a kezdet kezdete ótaés óriáskígyók viszik szét a hírtChe-világegyetem mert századok őrzik-érzik bőrétmegöltek téged szétvágtak megégettekszerettek könyörögtek hozzád gyűlöltekfölemeltek beléd nyestek kartotékba írtakNyelvedtől lábadig?vagy megállapítottak végül valamit tüdőd kevéske levegőjébőlíme urak az ég alászállés bizonyosan nem tudni ebben a pillanatbanhogyan folytatódnak a történülésekde itt van legenda vagy történelem mert

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

3

H

En fin de cuentascada cual te podrá poseer un poco a su manera

el que te guarda en el bolsilloel que te lanza en la piedra al río quietoel que te llora junto al incendio y la miseriael que te empuña con fusil bravoel que te interroga a cama con insomnioel que te abre cada mañana buscando las palabraso simplementeel que se muere a la forma de tu muertecomo tu muertepor tu muertecada cual está en su derecho de elegir.Las muertes no se venden existen como un derecho

E

ahora Chelos niños dicen: «Seamos como el che»y tú los veslimpiecitos escuela a la vuelta de casaconversando contigo en sus libretas y cancionesahora Checualquiera te tiene como un retrato encima del libreromientras que dónde comienza Che tu nombrey las estrellas se pueden coser con las boinasy entonces las boinas negras son hermosísimasy ademásentonces el vientoo los cuentos o aquellas ejemplares horas de tu vidacomo si fuera la ducha fría de la madrugadaya que por cierto las horas son pocas y esto es una lucha de cada horacomo decíalas boinas negrases como una guerrilla espléndidaforrada de hombres y latas viejas sin pancomo el sueño dulce de un hombre nuevodispuesto a la muerte como un derechoy todos preguntaron una vezdónde comienza Che tu nombrey otra vez con boina o sueño o muerte (como un derecho)Ahoraun ejército de sabios va a contestar la preguntasin embargoel pueblo quiere dejarlo sólo en la preguntasólo en el guerrillerosólo en el hombre nuevo muerto en la lucha revolucionariaes mejordónde comienza Che tu nombre

H

Végül ismindenki a maga módján őriz valamit belőledegyik zsebében tartmásik kavicsként hajít a nyugodt folyóbaez tűzvész és nyomor mellől sirataz dühös puskaként ragad felemez álmatlanul faggat ágyábanamaz minden reggel szavaid keresgélve nyit ki tégedvagy egyszerűena te halálod halálának formájával hal megamilyen a te haláloda te halálod általválasztani mindenkinek jogában áll.A halál módozatai nem adhatók el léteznek mint választási jog.

E

most Cheazt mondják a gyerekek: „legyünk olyanok, mint che”látod őkettiszta ruhában iskolába haza felé menetbizonyítványukban és dalaikban beszélgetnek veledmost Chebárki arcképként őriz könyvespolcánmialatt hol is kezdődik Che a te nevedcsillagokat lehet varrni a gerilla-sapkákraés a fekete gerilla-sapkák akkor gyönyörűek lesznekés azonkívülmost a szélvagy a történetek vagy életed például szolgáló óráimintha hideg hajnali zuhany volnamert igaz az órák száma kevés és küzdeni kell minden órábanígy mondtada fekete baszk sapkákmint ragyogó gerilla-osztagférfiakkal és öreg konzervekkel kenyér nélkülmint az új ember édes álmahalált vállalva ez is emberi jogmindenki megkérdezi egyszerhol kezdődik Che a te nevedés megint sapkával vagy álommal vagy halállal (jogunk van mindegyikhez)Mostbölcsek serege felel a kérdésremindazon általa nép csak a kérdést akarja hallani mertcsak a partizán azcsak a forradalmi harcban meghalt új ember azakiben leginkábbkezdődik Che a te neved

Testimonio de guerrillaI

Entrela yaguasa, el jejenel marigui, el mosquito y la garrapatael hombre camina y carajeapalpándose la sangrealza la mirada de huesos rotosmientras el pelo le crece raloy las canas se le vuelven rubiasjunto con la barba que nacey las ampollas estallan allá abajojusto donde fructifica ahorala buena mala palabray el bien muerto partido en dos.Se sigue la marcha.

h: 600 ms.

II

Un guerrilleropuede acordarse del cumpleaños de sus hijosen medio de la nocheque se echa a dormirsobre sus venascon aquella comida de cotorrao mono o paloma o palomitoexplotándole en el estómago vacíoexactamentea dos o tres jornadas de Nancahuazú.

h: 680 ms.

III

En la bendita nochedonde la luna se cuelgacomo cera derretidasobre los despojos iluminados

A gerillacsapat dokumentumaI

Vadkacsa,hehen, marigiszúnyog,moszkito és kullancs közöttmegy a férfi és káromkodikvérét tapintjatörött csontú tekintetével fölnézmiközben szőrzete ritkásan nőősz szálai szőkékakárcsak kiserkedő szakállaés vízhólyagjai felrobbannak ott lentazon a helyen ahol most érlelődika jó a rossz szóés a szinte már halott két részre szakad.Nem áll meg a menet.

m: 600 m

II

Egy gerillaemlékezhet gyerekei születésnapjáraaz éj közepénerein fekvekészül aludnitörpepapagáj, majom, galambhúsvagy pálmatorzsa vacsorávalüres gyomrát kizsigerelvepontosankét vagy három napi járásra Nancahuazútól.

m:680 m

III

Az áldott éjbenahol a hold úgy lóg lemint olvadt gyertyaa néhány órája halott ló

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

4

del caballo muerto hace horasbajancomo una caravana aladalos flacos dedos de la guerrilla hambrientaalzandoen el ilustrísimo banquetelos futuros dolores de barrigay las diarreas tras las hierbasque serán como círculos de platacuando la luna se depositepretextando su derecho de comensal.Tal es la escena.

h: 750 ms.

IV

La muertees una gente que sigue al guerrilleroel día menos pensadose le para delante y le dice:de los olores y las tumbasasí como de los violines y senderosde recovecos mentales y televisores extraordinariosde pelucas y Chopin y los eclipsesy viejos parques para hablar de amorpero el guerrillero sabeque pronto su peste a monohará huir a la muertey la muerte entonces huyeabotonada hasta el cuello con escobas y anillos oxidadosy el guerrillero sonríea sabiendas de que detrás de aquel árbolla muy jodida aparición puede atraparloprovista de una máscara «antipesteamono»por eso la sonrisa se cortay luego se amarra a un pájaroy se echa al vueloy la paloma persigue a la muertey la alcanza en un viejo naranjalconociendo bienque allí frente al sol y las frutasla muerte se dejará convencerde no andar apareciendo en un mes tras los árbolesy que se aleje y suba y llegue a los 800 metrosque de seguro así como los días se acabanel guerrillero habrá de irla a buscary tumbarse junto a ella si es ocasióny pagar así la cuota de la guerra como es de suponer

h: 875 ms.

V

Allí mismojunto a las enormes piedrasque quieren caerse en el precipicioun guerrillerose amarra lo mejor posibleaquellas tripas suyastan inquietas en el airecon la correa de su fusil.

h: 1000 ms.

VI

Yo le digo a ustedque cuando se pasan tantos trabajosy las ampollas en su cuerposon como medallas de agua y pusy usted comparteun buche de leche condensada con su compañeroy sabe que ya no hay más buche hasta mañanay que cuando llega la tarde y el combatees muy posible que tenga que verlo morirtodo reventado entre su mochilaviendo como entre las venas partidasse le sale la leche condensada y el pusy como aquellas medallas se le incrustan en el recuerdocuando usted tiene que entonces seguir adelantey disparar toneladas de encabronamientoy echar pa lanté como un cojonudoy ponerse de pie y matar y matary buscar entre aquellas muertesque se cuelgan de los ojos y las hojasla vida y el sol y el aire purosiente entonceslo duro y difícil que es ser revolucionarioy como aquellas lágrimas suyasembarradas de latas de lechehay que secarlas frente al miedoy disparar muchodisparar hasta la última balao hasta el último buche.

h: 1 200 ms.

VII

megvilágított maradványairaaláereszkednekmint szárnyas karavánaz éhező gerillaosztag ujjnyi sovány tagjaihozzátéveaz illusztris bankettheza jövendő gyomorfájdalmakatés a hasmenéseket a füvönmintha ezüstkörök volnánakmikor a hold helyet kérasztaltársi jogára hivatkozva.Ilyen a jelenet.

m: 750 m

IV

A halálolyan lény aki a gerillát követia legkevésbé várt naponelé áll és beszél hozzá:színekről és sírokróléppúgy mint hegedűkről és szellemibarangolások kanyarjairól különös televíziókrólparókákról Chopinről holdfogyatkozásokrólöreg parkokról hol a szerelemről vallanakde a gerilla tudjahogy majoméra emlékeztető bűzegyorsan elijeszti a haláltés menekül a halálnyakig begombolkozva seprőkkel és rozsdás gyűrűkkelés nevet a gerillatudván tudva hogy a fa mögötta kibaszott látomás elkaphatja őt„majombűzelleni” álarcot öltveelfojtja hát nevetésétazután elfog egy madaratfelröptetiés a galamb üldözi a haláltutoléri egy vén narancsligetbenjól ismeria nappal és a gyümölcsökkel szemközta halál hagyja meggyőzni magátegy hónapig nem jelenik meg a fák mögöttés messze megy fölfelé 800 méter magasramert bizonyos hogy kellő nap múltávala gerilla megkeresi őtmellé hever ha ennek ideje eljönígy fizeti meg a háború díját miként az föltételezhető

m: 875 m

V

Ugyanotta hatalmas kövek mellettmelyek a szakadékba készülnek hullaniegy gerillamegkötözi a létező legjobb módonnyugtalanul levegőbe lógóbeleitpuskája szíjával.

m: 1000 m

VI

Azt mondom önnekannyi küszködés utánmikor testén a vízhólyagokvízből és gennyből való érdemrendekés megosztjakortynyi sűrített tejét bajtársávalés tudja holnapra nincs több kortyés mikor este jön és ütközetlátnia kell majd hogyan hal meg őszétszaggatva hátizsákjának darabjai köztlátva mikor kiszakadt ereibőlgenny és sűrített tej szivárogés azok az érdemrendek kidekorálják emlékezésképpenmikor önnek tovább kell mennie előreés lőnie kell tonnányi haraggalelőre mennie tökös fickókéntlábra állni ölni ölnikeresgélni a szemgödrökből és falevelekrőllelógó halálok választéka köztéletet napot tiszta levegőtakkor érzi majdmilyen nehéz milyen kegyetlen forradalmárnak lennikönnyeit a sűrített tejjelegybefolytakata félelem láttán fel kell szárítaniaés lőni sokszorlőni megint az utolsó golyóigvagy az utolsó kortyig.

m: 1200 m

VII

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

5

Que en una guerrillaha de saberse con hambre y dolorescon pies destruidos y ojos resecos de salcon duros reveses y deseos de apretar el gatillo que vendrá la peste terrible que vendrá el hábito de la peste que vendrá la vida animal que vendrá el cielo lejísimo que vendrá el cumpleaños sin fiesta que vendrá la diarrea y el pelo molesto que vendrá la emboscada y la piel rotay las libras perdidas y los huevos aquí que en una guerrilla ha de saberse que un día cualquiera en medio incluso de la lluvia vendrá la victoriay que habrá que abrir así de grandes los ojosy observarla larga sangre envuelta en banderasque bajarápor los viejos caminos de la montañamientrasdesde aquílos hombres los guerrilleros se abrazany buscan con las miradasal jefepero el jefe está bajo la tierray ellos no lo quisieran asípero qué se va a hacerporque en una guerrillase vive o se muere si es verdadera.

h: 2 000 ms.

A gerillacsapatbantudni kell éhezve kínlódvatépett lábbal sótól szikkadt szemmelkemény csapások közt és arra vágyva hogy meghúzd a ravaszt hogy jön a rettenetes bűz jön a bűz csuhája jön az állati élet jön a messze távolodó ég jön az ünneptelen születésnap jön a hasmenés a kínzó hajzat jön a csapda a feltört lábaz ott hagyott kilók a herék itt a gerillacsapatban tudni kell bármelyik nap az eső kellős közepén jön a győzelemés nagyra kell nyitni a szemetés jól megnéznia tengernyi vérrel borított zászlókatalászállvaa hegy öreg útjainmiközbenattól a helytől kezdvea gerillacsapat tagjai összeölelkeznekés keresik tekintetükkela parancsnokotde a parancsnok a föld alatt fekszikés ők szeretnék ha nem volna ígyde mit lehet tennimert a gerillaháborúbanélni vagy halni kell ha valódi az.

M: 2000 m

Dictador bolivianoLas fogatas,dicen,se veían desde muy lejos.Era la noche de San Juan.Los mineros metían su corazón en el fuegoy cantaban y bailaban para aplastarlos 10 grados bajo cero de la helada.Pero el día anterior Rene Barrientes había llegado,a Orurocon la muerte en la cabeza.Dicenque bebió comió con apetito y dio órdenes.En la madrugada el espanto de la sorpresadio a la muerte camino abierto.Dicenque la sangre ardió tanto como las hoguerasy que ambas se vieron desde pueblos cercanos.Dicen que Barrientes esa mañana desayunócon excelente buen humory que su júbilo lo llevó a cursarfelicitaciones a los mandos.Aseguranque esa noche, al retirarse a dormir,le dolía la cabezay que cuando se miró en el espejo pudo comprobarque en sus ojos cobraban vida diminutas hogueras.Dicenque por darse valorcerró los ojos pero no logró apagar el fuegoy dicenque desde entonces sus ojos fueron de humoy que el humo mismole acuchilló para siempre los bronquios.

Bolíviai diktátorA máglyák,mondják,messziről odalátszottak,Szent János éjszakája volt.A bányászok szívükkel szították fel a lángot,énekeltek s táncoltak, hogy eltapossáka mínusz tízfokos hideget.Csakhogy előző nap René Barrientos megérkezettOruróbafejében a halállal.Azt mondják,jó étvággyal ivott és evett s parancsokat adott.Hajnalban a meglepetés rémületenyitott utat a halálnak.Azt mondják,a vér lángolt, mint a máglyák,s mindkettőt látni lehetett a szomszédos falvakból.Azt mondják, Barrientos aznap reggelpompás hangulatban reggelizett,s örömében üdvözlő táviratbangratulált a főparancsnokságnak.Azt állítják,hogy aznap este, ágyába megtérvénmigrén gyötörte,s a tükörben maga is tisztán látta,hogy apró máglyák gyúlnak a szemében.Azt mondják,magát bátorítandóbehunyta a szemét, de a tüzet eloltani nem tudta,s azt is mondják,hogy attól fogva a szeme füstté lett,s e füstimmár a torkát fojtogatja.

Homilía de martes

«Mi muerte, si es aceptadapor Dios, sea por la libera-ción de mi pueblo, y como untestimonio de esperanza enel futuro. Puede usted decir,si llegasen a matarme, que per-dono y bendigo a quienes lohagan.» Monseñor Oscar Arnulfo Romero, Arzobispo de El Salvador.Monseñor Oscar Arnulfo Romerosoy un simple monaguillo de viernesque trae sus manos adoloridas por la cruz de plataque llega y se arrodillapara que ampare mi secreto:

Keddi homilia

„Halálom – ha isten elfogadja –,szolgálja népem felszabadulását,s legyen a jövőbe vetett reménytanúságtétele. Megmondhatja –ha jönnek megölni engem hogymegbocsátok azoknak, akik eztteszik, s megáldomőket.” Monszenyor O.A.R. El Salvador érseke.Monszenyor Oscar Arnulfo Romero,egyszerű pénteki ministráns vagyok,aki fájó kezében ezüstkeresztet hordoz,aki jön és letérdel,hogy őrizze meg titkom:

„Los Angeles (EEUU) – 15 de abril de 1983. (EEE). Alrededor de una docena demilitares salvadoreños encabezados por Roberto D’ Aubuisson se rifaron entre si «elalto honor» de asesinar al Arzobispo Oscar Amulfo Romero en marzo de 1980, dice hoyel diaro «Los Angeles Times»”.

„Los Angeles(USA), 1983. április 15. (EFE). Mintegy tucatnyi salvadori katonatiszt,élükön Roberto D 'Aubuissonnal, húzott sorsot a «magas kitüntetésért», hogy 1980 már-ciusában meggyilkolhassa Oscar Amulfo Romero érseket” – írja a Los Angeles Timesmai száma.”

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

6

dejé de creer en el Paraísolo que me ha hecho un poeta más espiritualno se ofenda por la discrepanciay permita estos pies míos sobre la tierrami corazón en el aire, palpitando,alce su mano blancay haga los maderos cruzadossobre mi cuerpo subterráneoy permita que odie a sus asesinosestoy aquí para llevarme su cuerpo de velases necesario que El Salvador no muera nuncadesvanecidoen el humo de una estrella fugazdiga que estoy blasfemando si quiereque no me acuerdo de quién fuiarranque de mi palabra la palabrapero déjame fuerzas, por Dios,para cargar sus despojosy apiádese de mis pecados, padre,y déjame en la luz de la huidarezar: Padre Oscar Arnulfo Romero que estás en la tierra ¡Arráncate el corazón y camina! ¡Sal desnudo y abierto! ¡Vénganos de una vez y por todas en la tierra y en el cielo!

nem hiszek többé a Paradicsomban,ami még szellemültebb költőt csinál belőlem,ne sértse Ont, atyám, a véleménykülönbség,s engedje, hogy lábam ezt a földet tapossa,szívem pedig széthintse dobogását,emelje föl fehér kezéta keresztforma fávalföld alatt bujdokló testem fölé,s engedje gyűlölnöm gyilkosait,itt vagyok, hogy vigyem gyertyák őrizte testét.El Salvador nem halhat meg soha,füstbe veszve,egy hullócsillag hamujába hullva,mondjon istenkáromlónak, ha akar,mondja, hogy elfeledtem, ki voltam,szakítsa ki szavamból a szót,de adjon erőt, az istenért,hogy vigyem földi maradványait,irgalmazzon bűneimnek, atyám,s engedje, hogy menekülésem villámfényénélimádkozzam: Atyám, Oscar Arnulfo Romero, ki vagy a földön, szabadítsd ki szívedet és járj! Lépj ki mezítlen és födetlen testtel! Bosszulj meg minket egyszer s mindenkorra a földön és a mennyben…!

SOPLO DE BUENTIEMPO

La noche de acero inoxidable

Las noches son del silencio y las nochesdibujos desprendidos entre adornos de comedor.Son, además, qué mundos aparte.La noche es un rompimiento de la luz.No la desnudes, ella se desnuda sola se da por excelencia.

La noche siempre muere detenidatras los recios caballos burgueses y burguesesque cansados de lluvia verdeanla costa antes de morir.

La nochecomo aparición de mariposas volandotiene sus refugios y sus floreses una vieja maravillosalámpara que se apaga en el aire viciado.

La noche es¡Dios me perdone y me perdone!tu cuerpo vestido y desnudola pálida verde mirada de tus ojos-míos de nadie-míostu piel que en el final de todos los finales fueblanca por la nocheacero por la nocheinoxidable por la nochepequeño cadáver bajo la sábana oculto.

Pero he aquí que me sacudoy que ningún invento humano me perdoney salto en el mary siento animales que me resbalan que dejan sus colores en mi sangresus ojos nitidísimos en mi pechoel afán con que huyen de mis piesy soy entonces un devorador de profundidadesun pez que sale a la superficie y sonríey regresa a los caminos de abajoy en las noches de luna sola de luna nueva y sola de grande luna nueva y solame asomo y pronuncio una lágrima como un discursoy soy un salto y un salto y otro saltomientras pruebo en las alturascon todo el derecho de hombremi corazón de acero inoxidable.

JÓ IDŐFUVALMA

Rozsdamentes acél éje

Az éjek csöndből valók és az éjekszétszakadó rajzok az ebédlő díszei közt.Azonkívül különálló világok.Az éjszaka a fény felrobbanása.Ne vetkőztesd le, ő maga levetkőzik, tulajdonképpen megadja magát.

Fogoly az éj és meghalpompás lovak ernyedtek az esőtőlhalálukzöld tengerpartja szemednek

Az éjmint pillangók serege szállvannak virágai és van menedékeöreg csodalámpakialszik a tönkrement légben.

Az éjUram bocsáss meg, bocsáss meg!felöltözött és mezítlen testedszemed-szemem halványzöld tekintete senki-enyémébőröd minden vég végeztével végül iséjtől fehéréjtől acéloséjtől rozsdamentestitkos takaró alatt rejtező kicsiny holttest.

De itt megrázom magamne bocsásson meg nekem semmi emberi leleményés belevetem magam a tengerbeállatokat érzek hozzám surlódni véremben hagyják színüketcsodásán ragyogó szemüket szívembenés mozdulatukat mikor lábamtól menekülnekmélységek habzsolója vagyok hátfelszínre ugró nevető halki visszatér lenti útjairaéjszakáin a magányos holdnak a magányos új holdnak a magányos kerek új holdnakkibújok és könnyet beszélek vízcsepp beszédetugrás vagyok ugrás és másik ugrásmiközben kipróbálom a magasbanemberi jogommal élverozsdamentes acélszívemet.

Soplo de buen tiempo Jó időfuvalma

A quien seguramente, un día tras otro estará esperando este poema Annak, aki nap nap után várta ezt a verset

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

7

Este y no otro ha sido un gato preferible grito dinámicoen veces que todos te mataron inútilmente.Después de la muerte lo primitivo la irónica heridate dulcificó en el amor que sentías pazdistante entre los patios y los patiosy alguien, espejo de tu rostro, curó tus carnescomo soplo de buen tiempo sobre la hierbay era la dicha discutidísima de antañola frescura el donairelo que movía seguramente tus patas ¡qué diminutas!hacia las sombras que no eranpedazos de vidaque debieron divertirte hasta el último telón.Pero un gato no muere cuando todo lo indica.

Halálodra, ami barátságunknak véget vetett

Ez és nem egy másik a létező legjobb macska volt dinamikus kiáltásmindahányszor mindenki hiába ölt meg téged.A halál után az ősi az ironikus sebédessé lett az átélt szerelemben távolibékévé az udvarok és udvarok közöttés valaki, arcod tükörképe, begyógyította húsodatmint jó idő fuvalma a füvetés hajdani nagyon is vitatott boldogság volt megint mindenüdeség bájlábaidat ők mozgatták bizonyára milyen aprók!az árnyak felé nem voltak megszerzendődolgok mint az életbenmulattatniuk kellett téged a legutolsó függöny leeresztéséig.De egy macska nem hal meg, még ha minden arra vall is.

La sombraI

Me detengo y te miroy es como si dejases la sonrisapara burlartepor eso te propongo entendernosquédate afuera o por lo menos quédateestoy purísimoo mejor para qué decirte mentiratraigo acechos, sangre, dolores cósmicos,manos gastadas de estreno,un intento de asesinato paleolítico,un gesto ¡qué simple!que la logre desnuda y mineral.

Déjame no mirartey soporta como buena sombra que te falte el cuerpo tuyoSé un espía de vacaciones y quédatecomo quién lee el «Fausto» y lo leesin bulla ni sonrisitas.Si te portas bieno si te portas como se debete prometo un cuerpo nuevoo valiente cosa una vez más mi cuerpo.

II

¿Dónde andas?o quizá ¿Dónde no andas?Pronto será el amanecer y me apura el sueño¿Dónde no has ido?¿Qué historia escribes sin mí?Oh, loca,ven y ocupa tu puesto en la pared.Aquí debo emprender el camino y demoras.¿Dónde ya no estás?Regresa porque sé no volveré.Ayúdame y da mis señasy por favor, procúrate un rostro más iluminado.Mañana preguntarán por tiy tú no podras decir cómo hice el amor.Ten piedad y no demores.

Az árnyékI

Megállók és nézlekmintha mosolyod itt hagytad volnahogy kinevessezért azt javaslom értsük meg egymástmaradj odakinn vagy legalább maradjtiszta vagyokvagy inkább minek hazudjak nekedlesipuskás szememet hozom, véremet, kozmikus fájdalmamat,elhasznált kezemet,paleolitikus gyilkosság szándékát,egy mozdulatot, milyen egyszerű!hogy mezítlen és ásványi légy.

Engedd, hogy ne nézzelekés tűrd mint jó árnyék a tested hiányát.Légy szabadságra küldött kémnő és maradjmint aki a Faustot olvassa éppnyugalmasan és fintorok nélkül.Ha jól viselkedszahogy illikúj testet ígérek nekedvagy bátrabb dolgot még egyszer testemet.

II

Hol jársz?vagy netán: Hol nem jársz?Hamar hajnalodik és elhagy az álomHová nem mentél?Milyen történetet írsz nélkülem?Ó, bolond,jöjj és foglald el helyed a falon.Itt kell útra kelnem és te késlekedsz.Hol nem vagy már?Térj vissza, mert tudok nem visszatérni.Segíts, adj nekem jelszótés szerezz be egy fénylőbb arcot, kérlek.Holnap érdeklődnek felőledés te nem tudod majd elmondani, hogyan szeretkeztem.Légy könyörületes és ne késlekedj.

Para morirme a mí se prepara la muerteAcabo de morirsin poder explicarporque mis manos siguen escribiendo versos.Me preparo como puedoa una segunda muerte más precisa.

Tomo agua, café,orino, y regreso a la cama.Sigo escribiendo versossin pensar en la segunda muerte insegura.Ahora suena el teléfono.

Készül a halál, hogy megöljön engemÉpp meghalok,megmagyarázhatatlanul,mert a kezem tovább írja a verset.Felkészülök, ahogy tudokegy pontosabb, második halálra.

Vizet, kávét iszom,vizelek, és visszafekszem az ágyba.Tovább írom a verset,anélkül, hogy második, bizonytalan halálomra gondolnék.Most szól a telefon.

El silencio de cristal

En la salala guía del museovoz de viento históricointenta explicar lo que no miro¡la pobre!cómo decirle que he venido a ver el alma de las cosasque no reparo en vitrinassino en el grito que se agranda tras el silencio de cristal.

Üvegcsönd

A terembena múzeumi idegenvezetőtörténelmi szélzúgást idéző hangonigyekszik megmagyarázni amire alig nézekszegény!hogyan mondjam meg neki hogy a dolgok lelkét akarom meglátninem állok meg a vitrineknélhanem a kiáltásig megyek mi hatalmassá nő az üvegcsönd mögött.

A tu muerte que impidió la amistad

(De una visita a la casa natal de José Martí) (José Marti szülőházában tett látogatáskor)

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

8

TeatralEste encuentro tuyo y mío, tan teatral,es como una tormenta que se anuncia,que viene aullando con sus vestidos al airepara la función.Pero diga o no diga tu nombrete doy la papeleta y te cedo el sitiopues en fin de cuentasda lo mismo mojarse que esperar la lluvia.Es preferible sentir que no somos que no fuimos que no seremosAprovechamos el ecoy salgamos a retumbar por los caminos.Ese también puede ser tema para una obra de teatro.

TeátrálisTalálkozásunk, tiéd és enyém, annyira teátrális,mintha egy készülődő vihar volna,mely vonítva jön szélruhájábanaz előadásra.De kimondom, vagy nem, neved,jegyet adok neked, és átadom a helyem,hiszen végső soronmegázni épp olyan, mint az esőre várni.Jobb érezni, hogy nem vagyunk, nem voltunk, nem leszünk.Használjuk ki a visszhang jöttét,és induljunk zengő utakra.Ez szintúgy egy színdarab témája lehet.

Tener en cuentaEl hombre puede morir de un balazo en la frenteo de un soneto espadachín.El hombre hace oficios con la muerte.Le toca los dedos y el arco de las cejas.La deposita en el alba la soplacomo un cristal buscando la forma del vientola acuestapara mirarla desde arriba la debilita la aconseja limpiopara que sepa que el arte que el amor que el estilo que el triunfoque la vida misma de cualquier revolucionariopresisa matarla primero (aunque fuese de un sonetazo).

Tudomásul veendőAz ember meghalhat egy homlokába fúródó lövéstől,vagy egy kötekedő szonettől.Az ember szertartásokat végez a halállal.Megérinti ujját, szemöldöke ívét.Elhelyezi a hajnalban reá fújüveg keresi így a szél alakjátlefektetifelülről akar ránézni gyöngévé varázsolja világos tanácsot ad nekihogy tudja a művészet a szerelem a stílus a győzelembármely forradalmár életeképes megölni őt azonnal (még ha rémes szonettbe halna is bele)

Recuento

Los caprichos ya no serán iguales.El cuerpo es un animal que envejece,y usted lo sabe.Pero los caprichos, señora:¿De qué envejecerán?

Soy un poseedor de lluviasy de tanto que he amadoquiero empezar de nuevoquiero decirseguir como hasta ahora.

Discúlpeme señora y señoraalguna que otra palabra sin sentido.Ninguno de los dos perdió su tiempo,fue,interpréteme bien,un intercambio de heridas.Tal vez de heridas envejezcan los caprichos.

Leltár

A szeszélyek már nem lesznek egyformák.Állat a test, megöregszik,ezt ön is tudja.De a szeszélyek, hölgyem:Mitől öregszenek meg?

Esők birtokosa vagyok,és annyira szerettem,újra kezdeném,vagyisfolytatnám, ahogy eddig.

Bocsássa meg, hölgyem, hölgyem,egyik vagy másik érzéketlen szavam.Egyikünk se vesztegette idejét,ami történt,értsen meg jól,sebek cseréje volt.Talán sebektől öregszenek meg a szeszélyek.

PoetaLos poetas no padecen de muerteel insomnio les aviva el sueño de la vida.Sufren el grito humano,el frío y las noches húmedas.Son ¡qué seres! desgarrados y amigos.Ninguno morirá de muerteporque uno se une al otroy así hasta no se sabe cuando.Ellos serán el pueblo de cada tiempoel disparo que enrojece el airela luz que nunca se apagael poeta que fue y el que vendrá.

KöltőA költők haláltól nem gyötrődnek,álmatlanság szítja fel bennük az élet álmát.Emberi kiáltástól szenvednek,hidegtől és nedves éjszakáktól.Micsoda lények! Pimaszok és barátiak.Egyikük se hal halált,mert mind a másikával egyesül,így mindvégig, és nem tudni, meddig.Minden idők népe lesznek ők,levegőn át vöröslő lövés,ki soha sem alvó fénya költő, aki volt és aki lesz.

LA MAGIA DE LA VIDA AZ ÉLET MÁGIÁJA

A la señora de los graneles ojos color indeciso A nagy szemű hölgynek, kinek szeme meghatározhatatlan színű

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

9

¿Mundo hermoso?

Nadie es como la nocheLos amigoscantan combates lejanosaudaciaslevesmascaradas de fuego en el viento

Nadie es como una raíz una noche

Los que llegaronestán cansados del leño sobre los hombrosvinieronpero regresanen caballos elegantes y tristes

Nadie esUn caballo elegante y triste una noche una raíz otra noche

¿Cómo y por quénadie es lo ido?

Szép világ?

Senki sem olyan mint az éjA barátokmesszi csatákról énekelnekkönnyedvakmerőségekrőltűz maskarás farsangjairól a szélben

Senki sem olyan mint egy gyökér mint egy éjszaka

Akik érkeztekfáradtak a vállukon cipelt fátólmegjöttekde visszatérnekelegáns és szomorú lovakon

Senki semegy elegáns és szomorú ló egy éjszaka egy gyökér másik éjszaka

Miért és hogyansenki sem az aki elment?

La guayaberaEsta guayaberaque te hizo imagen de fiestatantas veces como la suerte– moribunda en tu nostalgia –te puso a bailar una jota misericordiosate enfrentó al muertoen la caja de los silenciosy las violetas moradaste acercó al bautizo al vino y al jolgoriose arrugó sobre tu pielquemada por los asombros inesperadosesa misma de tu boda de la otra boda de la siguiente boda de la boda que siguió a esa bodade todas las bodasdel nacimiento de tu nieto del otro nieto del siguiente nieto del otro nieto que siguió a ese nietode todos los nietosyace¡pobre tela que ya no existe!en el dudoso recuerdo de un invierno cálido.

A guayaberaEz a guayaberaünnepi külsőt kölcsönzött nekedvalahányszor csak a sors akarta– nosztalgiádban haldokolva –irgalmas jotatáncba vitta lila ibolyák és csöndekládájában fekvő halottalszembeállítottkeresztelőre hívott borivásra és mulatozásraösszegyűrődött váratlanmeglepetésektől égő bőrödönmenyegződ inge másik menyegzőé a következő menyegzőé az azt követő menyegzőémindahány menyegzőéunokád születésének inge másik unokáé a következő unokáé az azt követő unokáévalahány unokáéitt heverszegény vászon már nem létezik!egy meleg tél kétes emléke őrzi.

La nocheDesciende la nochesin saberque solamente esun juego absurdo de la miopía humana.

Az éjAlászáll az éjés nem tudjaő az emberirövidlátás abszurd játéka csak.

Meditación ante una botella de vinoLas palabras soncomo el silenciode las cosas que se escondendentro de una botella de vino.

Merengés egy borosüveg előttOlyanok a szavakmint egy borosüvegbenelrejtett dolgokcsöndje.

TristeoYo también tristeoy soy tu cómplicevalga que seasun acordeón que dibuja el tiempo.

SzomorgokSzomorgok én isés bűntársad vagyoklégy hátidőt őrző harmonikafutam.

Encuentro

El único rostro que recuerdo es la nadael aire silbante de las abejas

Találkozás

Egyetlen arc amire emlékszem a semmiméhek zümmögő levegője

A Renoir, porque no quiso un mundo feo Renoirnak, mert nem akarta, hogy a világ csúnya legyen

¿Tu muerte nació en…? Hol született halálod?

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

10

que partieron y la nada.

La nada es el único rostro que recuerdolas abejas que destrozan el aireen el regreso y la nada.

La nada es lo único que recuerdoapenas un rostro un pez un cielo rojizo.

Y la nadaesta nadael aire silbante de las abejas.

útra kelésük a semmiben.

A semmi az egyetlen arc amire emlékszema levegőt széthasítja a méhekvisszatérte a semmiben.

A semmi az egyetlen amire emlékszemalig egy arc egy hal vöröslő égdarab.

És a semmiez a semmiméhek zümmögő levegője.

Poema a un venerablechino del Cerro

Hoy ha muertoo tendrá que haber muerto un chinoque guardo en la memoria posiblepequeñodiminuto y pequeño.Su muerte de polvo amarillome trae recuerdos para mañanatazas de noviembre témujeres que se desvanecieron en el tiempo.

El fue un dibujo milenarioy de morir tantode soñar los sueños de nadiese habrá muertocomo una noche de luna en el amanecer.Dirán de su trenza cualquier majadería,de sus ojos, líneas verificables en el horizonte,hablarán, quiérase o no,pero nada tendrá sentidoporque élseguirá tras el mostrador de los misteriossoñando las burlas.

Un chino ha cambiado su forma de dormir,su existencia.O mejor, sus manos artesanasque ahora crecen entre la seda y la penumbra.No es inútil que pida acallar su tristezay que su imagenmuerta a tanta tierra de su patrianos busque el corazóny desate, bien o mal,la coraza indispensable para vivir.Pero este no es chino que ha muertopor la simple tontería de morirse como secándose.Su cuerpo,caolín lavado y purificado,fuego hasta la porcelana,no se ha ido,está en el barrio del Cerro, se sabe,que entre cochura y cochurasus huesos definitivos en la búsqueda de la bellezadarán fuegos de artificiosvajilla de Sévreslluvia sobre el CantónRío AzulMontañas Salvajes de Yunnan.

Este es un chino quepermanece y regresa ¿Dinastía Tsing?.Como la memoria espájaro disperso entre los disparos.

Költemény egy Cerro-belitiszteletreméltó kínaihoz

Ma meghalt,vagy úgy kellett esnie, hogy meghaljon egy kínai,kit eleven emlékezetben őrzök,kicsi,apró és kicsi.Halálának sárga porareggeli emlékeket ébreszt bennem,novemberi csészék, tea,idő kútjába hulló asszonyok.

Ezeréves rajz voltés mennyi halál,senki álmait álmodta életében,bizonyosan úgy halt meg,mint hajnal előtt a holdas éj.Copfjáról butaságokat mondanak majd,szeméről, a láthatárba metszett vonalakról,beszélnek, akarja-e vagy sem,de nem lesz értelme semminek,mert őtovábbra is a titkok pultja mögött áll,csínytevéseket álmodik.

Egy kínai most másképpen alszik,másképpen létezik.Jobban mondva, mesteremberi kezeselyem és félhomály között nő árnyékmagasra.Kérése nem hiábavaló, hogy fajdalmát csillapítsukés az se, hogy hazája tömérdekföldjét őrző halotti látványaérjen szívünkig,és oldozza ki, jól vagy rosszul,az élet nélkülözhetetlen vértjét.De ő nem ez a meghalt kínai,mert együgyű butaság meghalni összeaszalódva.Testemegmosott, megtisztult kaolin,porcelánt kiégető tűz,nem ment el,Cerro negyedében van, köztudott,égetés és égetés köztcsontjai végérvényesen a szépséget keresvefurfangos tüzekkelSévres-i edényt égetnek ki,Kantonra esőt küldenek,a Kék Folyóra,Jünnan Vad Hegyeire.

Olyan kínai ő, akivisszatér, itt marad. Csing dinasztia?Akár az emlékezet,a lövések közt tévelygő madár.

LluvísimaLa lluvia ya no respiracomo un susto sobre la ciudadha muertoy a nadie le llama la atencióno a pocossu mirada en la despedidani la forma magistral de irse de este mundoasícomo si tal cosa

LegesősebbAz eső már nem lélegzikmint rémület a város fölöttmeghaltsenki se figyelt felvagy csak kevesenbúcsúzó tekintetérea mesteri módra ahogyan távozott e világbólígy hátmintha mi se történt volna

Cadáver de bailarina

Fueuna mujer de cuello infinitopiernas que al sentarse

Táncosnő holttest

Nyakavégtelen hosszú voltkét lába mikor leült

A un trabajador de la luz y la imaginación A fény és képzelet munkásához

A la que bailó muerta ante mis ojos una y otra vez Annak, aki holtan táncolt szemem előtt nem is egyszer

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

11

maniáticasse abrían como alasde águila obsesivasus senos catastróficos y flojosplayeros bajoel pulóver de garabatossimples formasque soportan la sedtemerosos.

Ellamisma aparentaba temory por eso vestíalarguísimos huesos sinfónicosabrumados por la soledadsus piesatrevidos terriblemente rocosos¿angelicales?colgaban de su osamenta papalen el simulacro de gotas abismalespaisaje con brazos volátilescon la terrible amenaza de tragarlo que no se ve y bulle.

Eramujer de magiaseres lunáticos en la bocalabios lamentables y ausentesperoera acuarioy en días de marsu alma padecía de cojerapuedo dejar memoriade que la he vistocomo se ve el silencio de los pájarosy que regresará de su muerteanimal fuera de temporadapiadosay a veces inútilafirmoque eraun cuadroque ha estado cuántas vecesen un mismo sitioy que su cuerpociudad de calles luminosasera un pezy era una amiga de razonesagónicas y selváticaspero un pezpor lo que declaroque no creo en el pretextode su desaparición físicay digo– no rías donde quiera que estés –que intentaré mantenerteen una visión de equilibrio gitanoen un bailarte temporalmente en mis adentrostierra a tierradonde el prodigio es posiblesoloque la muertehace que las cosasya no importen nada.

Todo está en saber quién murió primero.

mániákusanszétnyílt mindig mint egyrögeszmés sas két szárnyakatasztrofálisan petyhüdtnapbarnította mellea pulóver kriksz-krakszai alattpuszta formaa szomjúságot félveelviselő.

Őmaga is félénknek látszottezért öltözöttmagányt cipelőhosszú szimfonikus csontokbalábfeje pedige merész szörnyen sziklás– angyali? –lábfej alácsüggött pápai csontozatáróls mélybe hulló vízcseppeket mímeltillékony karja azzal fenyegettea vidéket hogy magába zár mindentami forrong és nem látható.

Mágiákasszonya voltholdkórosok úrnője ajkána jelen nem lévők fájó sirámaivaldevízöntő is volts a tenger napjainsántikált a lelketanúságot tehetek rólahogy láttam őtahogy látni a madarak csöndjétés hogy egyszercsak visszatér a halálbólmint valami időszakot tévesztettkegyesés olykor hiába idetévedt állatbizonyságot adok rólahogy mint képjelent megmindahányszorugyanazon a helyens hogy testefénylő utcák városaegy hal teste voltbarátnőm volt gyötrődveőserdő-sűrű érvekkel vitázóde hal voltamiért is kijelentemhogy nem hiszek fizikaieltűnése ürügyébens kimondom– ne nevess bárhol légy is –hogy megpróbállak megtartaniegy cigány-kötéltáncos látomásbans időnként magamban eltáncollakitt a földönhol lehetséges a csodacsak éppena halál addig mesterkedikmíg a dolgokértelmüket vesztik.

Csak azt kell megtudnunk, ki halt meg előbb.

Anotación sospecha

Pon luz en el futurotan gritón y desajustadohazlo en la vida que se nos vay sueñacon un rayo de luzcon la muerte de un gatocon el cruce de los vientoscon la mascarada sospechosa de lo que seremos.

Jegyzet gyanú

Világíts a jövőbeolyan nagyhangú és zűrzavarostedd iramló életünk részévéés álmodjfénysugárralegy macska halálávalszelek örvényléséveljövendő létünk gyanús maskarádéjával.

La mañanaPrimera versión La mañana es un filo de puñal sobre la ciudad una estampida un árbol una lámpara un violín

Segunda versión La mañana sobre la ciudad es un filo de puñal un violín una lámpara un árbol una estampida

Tercera versión ¿Qué es la mañana?

A reggelElső változat A reggel tőr éle a város felett dörej fa lámpa hegedű

Második változat A reggel a város felett tőr éle hegedű lámpa fa dörej

Harmadik változat Mi a reggel?

A los alicns A földönkívülieknek

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

12

(depende del poeta)

Cuarta versión Nací a las 3 de la madrugada

Quinta versión Sobre la ciudad la mañana

¿Otra versión? ¿Habrá mañana?

¿El viejo Osiris será ya silencio mientras nada existe?¿Mientras nada existe crece la vida?¿O será silencio mientras nada existe?

Se acabaron las versiones.

(a költőtől függ)

Negyedik változat Hajnali háromkor születtem

Ötödik változat A város felett a reggel…

Másik változat? Lesz reggel?

A vén Ozirisz már csönd lesz, miközben semmi sincs?Miközben semmi sincs, növekszik az élet?Vagy csönd lesz, miközben semmi sincs?

Véget értek a változatok.

Padre polvo te veo

Gotea la tardecomo un fantástico lienzo de Van Goghy ya no es posible el silencio que amamospaisaje borrosotras la tela que lo ocultapentimento del almadulce regreso de los que no se han idote veo de polvo-padre padre-polvo te veocon el dolor del que no pide no hiereno rasga el aire de los pájarosgrito y truenotrueno y temblortemblor de la tierra en el alba que nacealma de pentimentoborroso paisajepájaros de truenogrito y temblornace el alba entre los pájaros piadososque aleteanel humo del barco que se acerca padre polvo te veoel soles un punto negro entre las palmasy vuelves a llegar entre las olascon el susto de quien se traga la Isla en un soplopadre polvopadre polvo te veo.

Por atyám téged látlak

Szemerkél a délutánvalamelyik fantasztikus Van Gogh-vászon ilyena meghitt csönd szétfoszlikelmosódott tájékotrejt a vászonlélek bánatátaz el nem mentek édes visszatértéttéged látlak por atyám atyám pora téged látlakfájdalmaddal fájok nem könyörög nem sebezsebzetlen a madarak levegőjekiáltás dörgésdörgés remegésföld remegése mikor hajnalodikbánkódó lélekelmosódott tájékmennydörgő madárcsapatkiáltás remegéspirkadat pírja irgalmas madarak köztszárnyuk verdeshajó füstje közeledik por atyám téged látlaka napfekete pont a pálmák közötthullámok között újra érkezel rémültena Szigetet elnyeled egyetlen szippantássalpor atyámpor atyám téged látlak.

El otro que soy

I

Madre nos cuidael sueño de las ovejasla última lágrima celestialla manera de ser unoentre dos cuerpos

II

La lluvia no me lluevedescansa en mi almacomo fosa comúnLo sabes

III

¿Qué luz de silencio– oro tiniebla incertidumbre –te abre alasrepetidas y distantes?¿Eso somos?

IV

(oigo voces)horrible angustia de la verdadviajera herenciaque hace al bosquemás salvaje que lo natural (oigo voces)pero soyhumano y deshecho pálido rostro

A másik aki én vagyok

I

Anya vigyázzabárány álmunkataz utolsó égi könnycseppetegyetlennek lennikét testen osztozkodva

II

Az eső nem nekem esiklelkemen pihenmint közös sírTudod

III

Milyen csönd fénye– arany köd bizonytalanság –bont szárnyakat nekedismételten és messzi?Ezek vagyunk?

IV

(hangokat hallok)az igazság rettentően szorongatutazó örökségteszi az erdőt vadabbáa valódi erdőnél (hangokat hallok)de énember vagyok szétszakítottsápadtsemmire se jó

A mi padre

Llegaste de Asturias con la piedaddel susto en el corazón.

Apámnak

Asturiából érkeztél szívedbenirgalmat kérő riadalommal.

A mi hermano Roberto mi otra vida Roberto testvéremnek, másik életemnek

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

13

inservibleaparienciaentre nubes y cristalesdistancias (oigo voces)galopantes de cielo y aireaire inexistentevida apenas que empieza¿quién morirá primero? (oigo voces)y desciendo

V

El otoñosuave de mi madrete reclamaacudo

VI

Juguemos hermanoel tiempo de tu tiempoamemos a cuanto ser de luznos disponga el caminocamino de secretossecretos y espejosespejos sin rostrosrostros de calles ajenasajenas e invisiblesinvisibles pájaros sin memoriaSi muero es ayerSi vivo es ayerAyer sin hoy no acabaHoy sin ayer no comienza

El otro que soyYa eres tú

VII

Permanezco con tu miradaen mis ojos tuyosno somos sombras pecadoshistorias que no existieron

VIII

El otro que soytiene la edad antigua de ti mismo

arclátomásfelhők és üvegek közttávolságok (hangokat hallok)levegő és ég lovagol végig rajtuknemlétező levegőalig kezdődő életki hal meg először? (hangokat hallok)alászállok

V

Anyámlágy őszidejetéged követelhozzád sietek

VI

Játsszuk testvéremidőd idejétszeressünk minden fénylénytnyíljon előttünk úttitkok útjatitkok és tükrökarc nélküli tükrökmesszi utcák arcaimesszik és láthatatlanokemlékezet nélküli láthatatlan madarakHa meghalok tegnap vanHa élek tegnap vanTegnap ma nélkül nem ér végetMa tegnap nélkül nem kezdődik

A másik aki én vagyokMár te vagy

VII

Tekinteteddel vagyok ittenyém-tied szemekbennem vagyunk árnyak vétkeknem létező történetek

VIII

A másik aki én vagyokrégi éveit tebelőled szerezte

Gaita

¿Dónde queda Asturias, abuelo?¿En qué punto del mapa el sonido de una gaitadetenía a los lobos en su fierezacuando en el frío amanecer de los mineros pobreslos animales rendían el culto al domador?

¿Dónde queda Asturias, abuelo?¿dónde queda tu alma tu silencio abruptola maravilla de tus manos y tu airepadre de mi madrepadre y madre de los bendecidos sigloscampanadas de las iglesias habaneras que hicieron de tu cuerpolo que no deja de existir para quedarsecaliente como las raíces de los volcanesinsólito en el mundo que se mueresonido de una gaita en la memoria detenida?

¿Dónde queda Asturias, abuelo?

Yo también soy un abuelo asturiano.

Gaita

Hol van Asztúria, nagyapa?A térkép mely pontján állította mega gaita hangja a nekivadult farkasokategy hideg hajnalon mikor a sok sovány bányász útnak indults a dudás elé heveredtek a vadállatok?

Hol van Asztúria, nagyapa?Hol van a lelked szakadék-mély csöndedcsodatevő kezed a levegődanyám apjaáldott évszázadok apja és anyjamit tettek a havannai harangütések a testeddelmely létezni nem szűnt megmeleg mint a vulkánok gyökérzetee halódó világban meglepően elevens a megállított időben gaitaként szól?

Hol van Asztúria, nagyapa?

Én is egy asztúriai nagyapa vagyok.

Si amanece esta nochesoñar hasta la muerte

Algún día quiero que seascomo el hombre que te hizoporque si node qué habrán servido los genesla pasión oculta del almaante el silencio maravilloso de la naturalezapero algún día quiero que seasademásmagia y esplendor de lo que dejo en este mundodistinta a míporque si node qué habrá servido tanto amor.

Ha megvirrad ez az éjszakaálmodni kell halálig

Azt akarom légy egy napon olyanmint a férfi ki téged nemzettmert ha nemmire szolgálnának a géneka lélek titkos szenvedélyea természet csodás csöndje előttde azt akarom légy egy naponezenkívülmágia és ragyogás mit a világra hagyokmás mint énmert ha nemmire szolgálna annyi szerelem.

A Baldomero Baldomerónak

A mi hija Ivalú Lányomnak, Ivalúnak

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

14

No dejes de tener en cuenta mis razones:si amanece esta nochesoñar hasta la muerte.

Ne hagyd figyelmen kívül érveim:ha megvirrad ez az éjszakaálmodni kell halálig.

La mirada

En tus ojosapasionado diario de otras vidas que llegantu miradadeclara el mundo limpio y fugaz eterno entre las manos tus manosqueduende en la mañana habanera y transparentete hacesangre de mi sangreoculto secretode los días que llegarán con tu mirada que ahora mismo me descubre el alma

A tekintet

Szemedbenérkező más életek szenvedélyes híradásatekintetedtisztának és törékenynek vallja az életet öröknek két kezedben a te kezedbentekinteteda havannai reggel áttetsző szellemekéntalkot meg tégedvért a vérembőlrejtett titkáta tekinteteddel elérkező napoknak tekinteted melyből a lelkem néz rám.

Gigantesco(ilegible)

Le cuento que el cielo al amaneceres (ilegible) gigantesco (ilegible) mis ojosun árbol de frutos inusualesun golpe de viento purísimo entre los maderosque aplastarán en cualquier instantenuestras almas taciturnasviajo en un barcode fantasmas ilustres y cansadosgente de todas las islasque hablan de horas que no existenmencionan palabras por inventarpresencia y angustiade los que sientenque volverán a ser paridosen este barco rumbo a Cubase habla de sueñosmascarones de la vidabosques umbríos que aguardana éstos que vamos que somostrazos de plumilla en papel (ilegible)infinitos muertos que añoran la distancia.

Óriási (kibetűzhetetlen)

Beszámolok magának hogy hajnalban az égóriási (kibetűzhetetlen) szemem (kibetűzhetetlen)szokatlan gyümölcsfatiszta szélroham a hajógerendák köztmelyek bármelyik pillanatbantönkre zúzhatják lelkünk titkaitfáradt és illusztris kísértetekhajóján utazomvalamennyi szigetről egybegyűlt népnem létező órákról beszélnekszavakat találnak kiazokmagánya szorongása szól bennükakiket újra fognak szülniezen a Kubába vivő hajónálmokrólaz élet hajócímereiről esik szóárnyas erdőkrőlmiránk várnak odamegyünk vagyunktollvonás (kibetűzhetetlen) papírjánmesszeséget sirató tengernyi halott

Elvira

Madreno he dejado de verte ni un solo díavisión y palabra de escucharte entre las palabras de los otrossentir tu tierno regañotu silencio y tus pasoseclipses tormentas recuerdos ausenciasamor familia familia amorciclones de muertes que viviránausencias, madre, ausencias…de este lado de la vida me quedé a resistirel milagro de besarte la frente amadael susto de comprender que no naciste para la muertela paz de sentirte junto a mí

Elvira

Anyaegyetlen napig sem szűntem meg látni tégedlátni hallani mások szavai közöttérezni gyöngéd szidalmaidatcsöndedet és lépteidetnapfogyatkozások viharok emlékek hiányokszeretet család család szeretettovább élő halál-ciklonokhiányok, anya, hiányok…az élet innenső oldalán maradtam hogy elviseljema csodát mikor megcsókoltam drága homlokoda rémületet mikor megértettem hogy nem halálra születtéla békét mikor magam mellett tudlak

Quevedo ante lápida ausenteo muchacha de papel

En la negrura de tus ojosla noche es un destello de luzbajo la losa que te cubreinfinita y olorosa a jazmíny tus manossilencio y silencio de tus adentrossonleyenda y misteriovaivén de tu cuerpo de floreshecho de miradasmás reales que sutiles

eras diminuta visión entre las aguas

Quevedo távoli kőtáblaelőtt vagy papírlány

Fekete szemedbenfényszikra az éja végtelen és jázminillatúkőlap alattkezedbensőd csöndjének csöndjelegendaés titokvirágtested táncainkább valódi mint finompillantások szülöttje

kicsiny káprázat voltál a vizek között

A Manuel, mi nieto Unokámnak, Manuelnak

21 Noviembre, 1925(aún en el barco)

1925. november 21.(még a hajón)

Madre, ayúdame a la hora de la muerte Anya, segíts halálom óráján

Pues no te busco yo por ser descanso,sino por muda imagen de la muerte

Don Francisco de Quevedo

Nem pihenés menedékéül hívlak,de néma képmásaként a halálnak

Don Francisco de Quevedo

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

15

un golpe de solque te hizomuchacha de papel y muchachaimagen de una dama japonesala blancura azul del cielo

quién atrapó a quiénaparecida y piadosasi él trazó tu purificado dibujoa imagen y semejanzade una paloma muertade un río desbordadosobre campos de trigode una trampa de polvo y miely te brotó el alma inseguraque sospechó¡pobre de ti y de ellaiel golpe seco de la vidael amorprimero aireluego ceniza y lodocanto de un pájaropájaro herido de soledadsoledad y sustomuerte de la vidanacimiento para nadapara el sueño inexistenteetéreo y pálido

Acasoguardarás delirio extrañeza secreto de confesiónla miradabajo esta lápida ausentede animales en noche definitivalo que se dice y se borralo que no se escribe y permanecelo que sacude la sangrepone pecado en la pielgrito en los huesostemblor en los labiosconfusión en las palabrasen la muerteque se acerca y nada diráde tus sueños imposiblesdisueltos en la paz de los altarespero nada es realy todo es ciertoy la vidahará de tiel silencio que permanecetu rostro de papelde papel tu rostrotu rostro de papely de papel tu vestidotus manos de papelhistoriafabulada en lo profundo de la nochedonde tú más que nadieatrapó el fuego de unos ojosperdonándote los pecados del almala herida eterna hecha sobre tus dos cuerpostú la otra irrepetibleruido del tiempo veniderotendrás que volver a nacerlibre y sin tristezascomo esos frutos de la tierraque asombran por lo inesperadopor la magia que ponen en su sencillezen la manera burlonade quedarse entre nosotros

nap ütéseteremtettpapírlány lánykajapán dáma képmása talánég fehérlő kékje

ki örökített meg kitjámbor tüneményha tökéletes rajzodat valaki kivésteképére és hasonlatosságárahalott galambnakbúzaföldekreáradó folyónakpor és méz csapdájánakkivirágzott tétova lelkedmi megsejtettejaj neked és neki!az élet könyörtelen ütéséta szerelmetelőször lélegzetaztán hamu és sármadár énekemagány sebezte madárémagány és rémületélet halálaszüli semmirenem létezőéteri sápadt álomra

Talánkülönös kábulatot őrzői titkos vallomásttekintetede távoli kőlap alattéji állatoké a már végleges éjbenkimondják azt és kitörliknem írják le és fennmaradbelehasít a vérbebűnt rejt a húsbakiáltást a csontokbaremegést az ajkakbazűrzavart a szavakbaa halálbami közeledik és semmit se mondlehetetlen álmaidróloltárok békéjében oszolnak szét azokde semmi se valódiés minden bizonyosaz életbelőledtovább élő csöndet teremtpapírarcodarcod papírbólpapírból való ruhádpapírkezedaz éj mélységes mélyébenmeséltmese leszszemed tüzét ki örökítette megmegbocsájtva lelked vétkeitörök sebet ejtve két testedente másikmegismételhetetlenjövendő idő morajaújra meg kell születnedszabadon bánat nélkülahogyan születnek a föld virágaikik váratlanságukkal ejtenek bámulatbaegyszerűségük varázslatávalmikor csúfondáros módonitt maradnak miközöttünk mindvégig

Esta no es la mujer que améEsta no es la mujer que améSé que ahora come hierbas marchitasy se maquilla más de la cuentaCuando la quisey le escribía cartas maniáticasno podía sospecharque el tiempola haría solitaria y telefónicavisitante de museos inútilesuna simple mancha azul sobre la tinta

Ez nem az az asszony akit szerettemEz nem az az asszony akit szerettemTudom hogy most hervadt füvet eszikés a szokásosnál jóval többet sminkelAmikor szerettemmániákus leveleket írtam nekinem sejthettemhogy az időmagányos telefonhanggá tesziérdektelen múzeumok látogatójáváegyszerű tintafolttá

Consejo

Por tu buen consejo no muerojunto a la única flor del jardínmas bien me levanto y camino entre todosDespués no te quejesEl silencio no tiene muertes disponibles

Tanács

Jó tanácsot adtál mégsem halok mega kert egyetlen dísze mellettinkább fölkelek megyek mások közöttPanaszra később szád ne nyíljonKészséges halált a csönd nem virágzik

Yo sé que murió de amor

José Martí

A szerelem ölte meg

José Marti

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

16

Pareja anónimaHe venido hasta tipero no como antesllegonuevo como ahoraten en cuenta la sonrisay que ni pluma ni papeltraigo con mi cuerpo desnudohe arrastrado mi sombray estoy aquíclaro que no para siempreno quiero amorpadezco de un instanteque borraré en cuanto puedadame la mano y ayúdamete sucederá lo mismoseamos la historiade la pareja anónima

Névtelen párEljöttem hozzádde úgy mint eddig még sohaújemberként jövöknézd mosolyomats hogy nem hozok se tollat se papírtcsak meztelen testemetárnyékomat vonszolva jöttems itt vagyokpersze nem örökrenem kérek szerelmetbelebetegedtem egy pillanatbade kitörlöm magamból amint csak tudomadd a kezed segítsveled is ugyanúgy leszalkossuk mega névtelen pár történetét

DolorEstemos bajo el solsin dar gritosno existiendoviejos nuevos que horrorizany pegan un saltoLa soledad no la sabe el mundo

FájdalomÁlljunk a nap alákiáltás nélkülnem létezverettegő új öregekés ugorjunk felA világ nem ismeri a magányt

EnigmaNadie podrá adivinarque en el marcador del libro que leohe escrito (acabo de escribir)con el desenfado mayor del mundolas siete letras de tu nombrela fe de la lluviay el color de tus ojos de monasterio

Si algún día alguien lo leyerano le valdría de nadapues ese no es tu nombreni esa la fecha de la lluviani tus ojos tienenel color gris de los monasterios

Pero no hay que desanimarsesi alguien lo leyera en siglos veniderospudiera reconocer en las letras tu nombreen la fechala lluvia y en los monasterios el color de tus ojos

RejtélySenki se találhatja majd kihogy a könyvjelzőre míg olvasokráírtam (épp most)világnyi hetykeséggelneved hét betűjétaz eső pillanatátés kolostori szemed színét

Ha egy napon elolvassa valakineki semmit se jelentmert ez nem a te nevedsem az eső pillanataés szemednem a kolostorok szürke színét idézi

De kár kétségbe esniha valaki jövendő századokban elolvassafelismerheti a betűkben nevedebben a pillanatbanaz esőt és a kolostorokban szemed színét

Apuntes para desinformara un elefante renacentista

Hoy viernes 3 de septiembre de 1993 (quise decir 2005)cumplo 49 años (si me lo permiten)casi nada o casi tododependedel pájaro bullanguero que me anide en el corazón

Llego a estas célebres edades (sobre todo la segunda tan acústica)sin darme cuenta de la hora (mentira)en los cuatro relojes que me rodean culpables y culpablesellos: un libro sobre la CIA otro sobre la locura la Rayuela de Cortázar (intento de relectura tras desandar las tinieblas lúcidas de Lezama) y por fin Palabras y Sangre de Giovanni Papini libro de la Editorial Apolo impreso en España cuando yo tenía 5 años (detalle que en una madrugada como ésta tiene un valor sentimental que se agradece

Apago la luz(¡Oh, las velitas de los calces i ¡happy happy!me despido de los ángelesque deben rodearme: otros me rodean

Feljegyzések egy reneszánszelefánt félrevezetésére

Ma szeptember 3-án pénteken az 1993-as évben (2005-öt akartam mondani)töltöm be 43-ik évemet (ha megengedik)szinte semmi vagy szinte mindena szívembenfészkelő lármás madártól függ

Elértem e híres dátumokat (főleg az utóbbi olyan hangzatos)s észre se vettem a múló időt (hazugság)a négy órán melyek körülöttem ketyegnek bűnösök és bűnösökők: egy könyv a CIA-ról egy másik az őrületről Cortázar Ugróiskolája (megpróbálom újraolvasni miután újra bejártam Lezárná fénylő félhomályait) s végül a Szavak és Vér Giovanni Papinitől Apollo Kiadó nyomtatták Spanyolországban amikor 5 éves voltam (e részletnek egy másik hasonló hajnali órán érzelmi értéke van amiért hálával tartozom

Eloltom a villanyt(Ó, a torták gyertyácskái! happy happy!elbúcsúzom az angyaloktólakik nyilván körülállnak: mások vannak körülöttem

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

17

y decido dormirla primera noche de la madurez ¿qué madurez?

En mis ojos se oscurecen las paredes blancasmientras el olor a maderahace lo indecible para que no me duermaenciendo el ventilador en su primera velocidady las hojas de un otoño que llegaráse esparcen y dejan paz y luz

Como si me llevaran el cuerpo para bendecirlome dejo dormir sin sueñopor dentro y por fuerafrente a un parque de himnos insalvablesgritos napoleónicos vendedores apócrifosexplosión de mariposas acéfalasen el donaire de morir que el viento desaparece

Me levanto a las tantas de la mañanay cumplo mis maníasquecomo no estoy escribiendo mis memoriasquedan fuera del poemadoy un salto en el vacíoy caigo aunque no fue caeresciendoaunque no fuera lo realy he aquí que habito la casael perfume rabioso de otra épocay me convierto en un rayo lásersediento y monocordeque presagia un dolor que no se parece al dolor

Salgo a las calles habanerasa encontrarme con la vidala muerte de rozar su dura belleza cotidianacaminar para que me caminen en la ciudad que resistemirar para que me miren en la ciudad que resiste– fantasma irreversible – de la mentira que se escondecon mis huesos vestidos de cumpleañoscon mi rostro que ha ensayado ante el espejola sonrisa siniestramediocre y desproporcionada de quienentre el profundo aromade un té para el jolgorio inauditointentará hilvanar los necesariosapuntes para desinformar a un elefante renacentista

Hoy no es viernes 3 de septiembre y no existo

Soplo la vela a escondidasy no sé qué edad tengo.

s én elhatározom hogy aludni fogokérettségem első éjszakáján miféle érettség?

Szemem előtt besötétednek a fehér falakmiközben a friss fa illatozmindent megtesz hogy el ne aludjakaz első sebességre kapcsolom a ventillátorts a közelgő ősz leveleibékét és fényt hintenek szanaszét

Mintha megáldatni vinnék a testemethagyom magam álmatlan álomba szenderülnibelülről és kívülrőlszemben a menthetetlen himnuszoknapóleoni kiáltások apokrif árusok parkjávalfejetlen pillangók robbannak széta halál kecsességével amit a szél eltüntet

Fölkelek reggel valamikorés eleget teszek mániáimnakmelyekmivel nem memoárjaimat íromkimaradnak a versbőlugróm egyet a levegőbens leesem ha nem esés volt ishanem ereszkedésha nem volt is valóságs íme itt lakom a házbanmás idők dühös illata közepettes lézersugár lesz belőlemszomjas és egyhangúmely fájdalomra nem hasonlító fájdalmat jövendöl

Kimegyek a havannai utcákrahogy szembe jöjjön az élethogy hétköznapi szépségével megérintsen a halálsétáljak hogy sétáltassanak engem a városban mely ellenállnézzek hogy engem nézzenek a városban mely ellenáll– megfordíthatatlan kísértet – a rejtőző hazugságészületésnapba öltözött csontjaimmalarcommal mely tükör előtt próbálta elbaljós középszerűés mértéktelen mosolyát annak akia szokatlan mulatságra főzötttea átható illatábanjegyzeteket próbál egymáshoz öltögetnihogy félrevezessen egy reneszánsz elefántot

Ma nem szeptember 3-a van s nem létezem

Titkon elfújom a gyertyáts nem tudom hány éves vagyok.

Nuevo milenio

Globaliza tu rostro en los espejossé un animal libre y fugaz en el eco sistemano permitas que hagan cenizas tu alma proletariate conviertan en una cifra abismal y poco creíblecomo noticia manipulada de periódico burgués

Globaliza tus huesos tus instintos de padre y madretu semen tus poemas imposiblestu olor a lluvia tus pasos que regresan se van y vuelvenrompe la muerte en pedazos necesariosy muere la muerte que no llegaráirrepetibleirrepetible

Ten la valentía de congelar en el vientoel grito apagado de las aves nocturnassé el mundo y tus otrosasume el verso de Antonio Machadosólo recuerdo la emoción de las cosasregálate una fantasía la mínima regálatedate el derecho a ser feliz con tu críadefiende tu espacio cósmicotu flecha salvaje contra la dianasé la piedra que se lanza y presagiaque habrá vida en la vida que seguirá a tu vidaanuncia la espada y la decisiónno dejes que te encierren en un DVDte hagan una fruta apetitosatras los cristales de una tienda entre el humo de la ciudadno te quedes solo entre fantasmas que no existieronreconoce tu rostro tu imagen desde antiguas guerrassálvate del suicidio de los que quieren tragarteborrar tu existencia reinventar tu historiasin palabras a su manerasin alegrías a su manerasin recuerdos a su manera

Új évezred

Arcod tükrökben globalizáldés légy szabad és iramló állat az ökoszisztémábanne engedd hogy proletárlelked hamuvá égessékmélytengeri és kevéssé hihető híranyaggá változtassanakmintha polgári lap manipulált híranyaga volnál

Csontjaidat apai és anyai ösztöneidet globalizáldondódat megírhatatlan verseidetesőszagodat lépteidet melyek visszatérnek elmennek és megjönnekzúzd kívánt darabokra a haláltés meghal a halál nem érkezik többéismételhetetlenülismételhetetlenül

Legyen bátorságod megdermeszteni a szélbenaz éji madarak kihűlt kiáltásátlégy a világ és minden ivadékodőrizd Antonio Machado versétcsak a dolgok érzésére emlékszemajándékozz képzeletet magadnak kicsinykét de ajándékozzadj jogot magadnak hogy gyermekeddel boldogan éljvédelmezd kozmikus teredcélpontra néző vad nyílvessződetlégy kő melyet elhajítnak jövőmondólesz élet az életben éltednek folytatójakardot és elszántságot tégy közhírréne tűrd hogy DVD-be zárjanakétvágygerjesztő gyümölccsé tegyenekvalami üzlet kirakatüvege mögött a városi füstbennem létező kísértetek közt egyedül ne maradjismerd fel arcod régi háborúk óta létező képmásodmentsd meg magad az öngyilkosságtól hiába akarnak lenyelnikitörülni létezésed újraírni történetedetszavak nélkül a maguk módjánörömök nélkül a maguk módjánemlékek nélkül a maguk módján

Llegarán los grandes días

Regino Pedroso

Jönnek majd nagy napok

Regina Pedraso

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

18

Nadie existió nadie huboSon sólo brevísimos ruidosde hormigas en caravana hacia el bosqueapenasquién sabedicennada apreciable a simple vista

Globaliza tu corazón rompe tu aislamientosé la naturaleza pródiga indomableindomable y pródigasé el tiempo que no se acaba porque termina pero sé el tiempo poderoso universalimagen que te hará memoria globalizadaasunto de época como polvo de luz

Senki se létezett senki se voltCsak aprócska zajaia hangyakaravánnak az erdők feléaligtud róluk valakiazt mondjákelső látásra semmi sem értékelhető

Globalizáld szíved törd szét rácsaidlégy szelídítetlen hatalmas természethatalmas és szelídítetlenlégy idő mely nem ér véget bár vége van légy hatalmas egyetemes időképmásodból globalizált emlékezet leszkorunk tükre akár a fény pora

Készült 300 példányban

Ez a101

példány

ISBN 963 229 356 8ISSN 0866-4420

Felelős kiadó Simor András

Felelős szerkesztő Tabák András

2006 Vasas-Köz kft nyomdaFelelős vezető Badó Géza

Terjeszti a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság

Roberto Rodríguez Menéndez: Mar de papel / Papírtenger (Z-könyvek)

19