1L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

20

17

Te

D

eu

m

18

2.

sz

ám

C I S Z T E R C I S Z E N T I M R E P L É B Á N I A

Megigézted

a szívem.

jegyesem.

húgocskám.

megigézted

a szívem

szemednek

egyetlen

pillantásával

Énekek éneke / 4,9Megigézted a szívem, jegyesem, húgocskám, megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával

2 L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

Szentostyán, tabernákulumok ajtaján, miseruhákonvagy misekönyvek, Bibliák borítólapján gyakrantalálkozunk különbözõ betûjelekkel, melyeknek je-

lentését és eredetét szeretnénk most közelebbrõl meg-vizsgálni.

A legkorábbi keresztény – görög nyelvû – iratokbanhelytakarékosság céljából alkalmaztak rövidítéseket,elsõsorban a nevek írásánál. Ezekbõl alakultak ki a mais ismert Krisztus-monogramok.

A Jézus – a héber Jehosuah (Jahve, a Szabadító) rövidí-tett formája – kedvelt név volt a zsidóság körében, ígytöbbször szerepel az Ószövetségben is. Ezért Szûz Má-ria számára sem hangzott idegenül, amikor Gábrielígy nevezte születendõ Fiát. A görög eredetû Krisztusszó Messiást, Felkentet jelent. A Jézus Krisztus név ki-mondása tehát már hitvallás is egyben: Jézus a Krisz-tus, Jézus a Messiás.

A Jészousz Khrisztosz elsõ betûit, az iótát (I) és akhit (X), még gyakrabban a Khrisztosz elsõ két betûjéta khit (X) és a rhót (P) egymásra illesztve mind a mainapig használt monogramot hoztak létre. A rhó szárá-ra merõleges vonalat húzva a keresztet is el lehetettrejteni benne. E jelnek változatai már a katakombák-ban feltûntek.

Az IC XC betûk a Jézus Krisztus szavak elsõ és utolsóbetûi (ióta, szigma, khi, szigma) bizánci mozaikokon,falfestményeken láthatók Jézus feje mellett. Az ikono-kon Krisztus dicsfényében feltûnõ három betû az O ωN (omikron, ómega, nû) az „aki van” rövidítése, va-gyis a JAHVE név görög megfelelõje, mely KrisztusnakIstennel való egyenlõségét jelzi.

(XII. századi mozaik, Hagia Szophia, Isztambul)

A Jézus név görög változatának elsõ három betû-jébõl alakult ki a közismert IHS (ióta, éta, szigma, ezutóbbiból latin S lett az idõk során). E monogram aIV. századtól terjedt el. Eredeti jelentése lassan háttér-be szorult, és a latinból kezdték el magyarázni. ÍgyNagy Konstantin álmára utalva az IN HOC SIGNO

[vinces], (e jelben [gyõzöl]) rövidítéseként értelmez-ték. Mások az IN HOC SALUS (ebben van az üdvösség),IESUS HOMINUM SALVATOR (Jézus az emberek megvál-tója), IESUS HOMO SANCTUS (Jézus szent ember) sza-vakat látták bele. Az IHS a jezsuiták jelképe is, az õ ér-telmezésük szerint: IESUM HABEMUS SOCIUM (Jézus ami társunk) vagy IESU HUMILIS SOCIETAS (Jézus aláza-tos társasága). Az IHS népszerûsítése Sienai SzentBernardinnak köszönhetõ, rajta kívül többek köztNagy Szent Teréznek, Kapisztrán Szent Jánosnak ésLoyolai Szent Ignácnak is attribútuma.

I H S

K R I S Z T U S - M O N O G R A M O K

l é p c s õ f o k

A húsvéti Lépcsõben

a szerzõ a kereszt-

változatokat mutatta

be, most Krisztus

jeleinek eredetét

foglalja össze.

3L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

l é p c s õ f o k

A görög ábécé elsõ és utolsó betûje, az alfa és azómega már a Jézus elõtti idõkben bajelhárító jelnekszámított (mint elõzõ számunkban láttuk, a tau is), akeresztények számára azonban az Atyával egylényegûJézust jelképezi (Én vagyok az alfa és az ómega, az elsõés az utolsó, a kezdet és a vég. Jel 22,13). Az ókereszté-nyek többnyire Krisztus-monogrammal vagy kereszttelegyütt alkalmazták különféle tárgyakon. A meghárom-szorozott alfa és ómega a Szentháromságra utal. Az Aés Ω az utolsó ítéletet ábrázoló jeleneteknél gyakranegy nyitott könyvbe, az élet könyvébe írva látható. Afeltámadt Krisztust szimbolizáló húsvéti gyertyát is eza két betû díszíti.

IV. századi ókeresztény bronzlámpás töredéke, Pécs

A keresztény hit lényegét a legtömörebben a ’JézusKrisztus, Isten Fia, Megváltó’ mondat fejezi ki. Ennekgörög megfelelõjében a szavak kezdõbetûi az IXΘYΣ(ichtys), magyarul a „hal” szót adják ki. Ezért a ke-resztényüldözések idején az evangéliumokban többösszefüggésben is elõforduló hal a hívõk titkos jelelett. Ha mind az öt betût egymásra másoljuk, akkormegkapjuk a fenti – az I-t és az X-et magába foglaló –hat részre osztott kört.

Az evangéliumok leírása szerint a keresztre feszí-téskor Pilátus feliratot tétetett Jézus feje fölé, melyenhárom nyelven volt olvasható a „bûne”, kivégzésénekoka: Názáreti Jézus, a zsidók királya. Szent Ilona csá-szárné a hagyomány szerint a keresztfával együtt atáblát is megtalálta s Rómába vitte. A felirat latinnyelvû szavainak (Iesus Nazarenus Rex Iudeorum) el-sõ betûi szinte mindig megtalálhatók Jézus feje feletta megfeszítését ábrázoló alkotásokon (INRI). A betû-sor a szenvedés többi eszközével együtt (töviskorona,szegek, lándzsa stb.) önállóan is megjelenhet Jézusalakja mellett, általában angyalok kezében, egy táblá-ra írva.

A kereszt mellett a Krisztus-monogramok hitünk szent szimbólumai. Rájuk tekintve Megváltónk, Jézus Krisztus jut eszünkbe, akinek „nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban”! (Fil 2,10)

D á v i d n é B a j o r Á g o t a

Cikkünk szerzõje gyerek-

kora meghatározó éveit

a XI. kerületben töltötte.

A József Attila Gimnázi-

umba járt, énekelt Bárdos

Kornél O. Cist. kórusában,

most ismét a templom

énekesei közé tartozik.

A plébánia életében

mind a négy lánya tevé-

kenyen vesz részt. Épí-

tészmérnöki, mérnökta-

nári diplomával jelenleg

a Ward Mária Gimnázium

könyvtárosa és tanára.

INRI

4 L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

Távol-Kelet. Nem véletlenül hívjuk ígyazon messzi területet, amely õsi kultúrá-ja, társadalmi berendezkedése okán a ci-vilizáció egészen más arcát mutatja.Nemcsak átvitt, hanem a szó szoros értel-mében is. Az írás szerzõjével még talál-kozni fogunk a következõ Lépcsõkben;arra kértük, hogy személyes élményeit,tapasztalatait ossza meg lapunk olvasói-val. Mert tanulságos. Mert érdekes. Mertelgondolkodtató. Néha elképesztõ.

A tankötelezettség a rövid ideig tartó

állami oktatáshoz való jog

Az állami oktatás egyfajta ingyenes jogosultság mind-össze 6 + 3 éven keresztül, 15 éves korig, a Japánbanélõ fiatalság számára. Az iskolát mindenki kötelezõen6 évesen kezdi meg, a fogyatékkal élõ gyermekek is,akiket integráltan oktatnak; a buktatás ismeretlen fo-galom, akkor sem lehet évet ismételni, ha valaki sze-retne, mert ténylegesen nem tudta elsajátítani a tan-anyagot. A kilencedik év elvégzése után a középiskolafizetõs, ahogy az egyetem is. Ha valaki kimagaslóanokos és szorgalmas, de szegény, akkor a társadalomösztöndíjjal segítheti. A középiskola tandíja a szülõkadóbevallása alapján változik. Tehát a tehetõsebb szü-lõk többet fizetnek gyermekük oktatásáért.

Az iskolából saját felelõsségre, szankciók nélkül lehet ki-maradni, de senki nem fog segíteni a pótlásban. Mi afukushimai robbanást követõen és a fiúnk születése-kor is pár hónapot Magyarországon töltöttünk; ekkornagylányom magyar iskolába járt. Ennek semmi aka-dálya, de a hiányzásból adódó meg nem írt dolgoza-tokra egyes jár. Mivel nem buktatnak, ez engem akkorsajnos nem igazán zavart… A tananyagot így sosempótoltuk be, õ egyre nagyobb hátrányt halmozott fel atudtunk nélkül, mivel a tanárnak nem feladata jeleznia hiányosságokat.

Osztályon belül nincs megkülönböztetett oktatás, ami azelõbb említett integrációnak kissé ellentmond. Hamegoldható, akkor a fogyatékkal élõ/problémás gye-rekeknek évfolyamonként vagy egyes évfolyamok ösz-szevonásával, egyes tantárgyakból külön képzést biz-

tosítanak, úgy, hogy a készségtantárgyakat (ének,testnevelés, iskolatakarítás) együtt sajátítják el. De lát-tunk olyan osztályt is, ahol a Down-kóros kislányegyütt tanult a többiekkel, mert arra nem volt keret,hogy külön foglalkozzanak vele. Az óvodában – ahovaa két kisebb gyermekem jár – szintén van egy Down-kóros kislány; sajátos módon ugyanazt várják el tõle,mint az egészségesektõl. Nem tudom, hogy ez-e a ja-pán terápia, és jó-e, hogy nincs külön fejlesztés szá-mukra, de a társadalom számára rendkívül hasznos,hogy az egészséges gyerekek kiskortól kezdve közvet-lenül tapasztalhatják meg a különbözõséget.

Szabad iskolaválasztás?

Olyan nincs. Japánban a gyerekek csak a lakóhely sze-rinti illetékes iskolába járhatnak. Minato-kuban (To-kió belvárosa, Budapest V. kerületéhez lehetne hason-lítani) volt lehetõség a kerületen belüli szabad iskola-választásra, de a gyermek csak gyalog vagy tömegköz-lekedéssel járhatott a kiválasztott intézménybe.

Sokszor költöztünk, nagylányom 6-szor váltott általánosiskolát. Egyszer azért, mert – igaz Minato-ku kerületé-ben maradtunk a költözést követõen is – kocsival sze-rettem volna vinni, ami 10 percet vett volna igénybe,míg tömegközlekedéssel 50 perc lett volna az utazás.Ráadásul az iskola mellett dolgoztam. Az igazgatóságjavaslata szerint én mehettem volna autóval, de a 6éves gyereknek mindenképpen tömegközlekedésselkellett volna járnia. Végül engedtem a nyomásnak ésiskolát váltottunk, amiben az is közrejátszott, hogy a2011-es földrengés napján a hidak és az utak olyanmértékben károsodtak, hogy szinte képtelenség voltelmenni érte. A lakóhely szerinti iskola tényleg a leg-biztonságosabb, és a gépjármû-közlekedés tiltása isegyszerû logikára épül: kevesebb kocsi, kevesebb bal-eseti lehetõség az iskolák elõtt. Tény.

Szabad tanár- és osztályválasztás sincs. Az osztályokatévente keverik, és a tanárokat cserélik. Ezáltal a kiala-kuló klikkeket felbontják (a láthatóan jó barátokatbiztosan szétválasztják és különbözõ osztályba teszikõket), lehetõséget biztosítva szélesebb körû emberikapcsolatok létrehozatalára.

Természetesen a drága magániskolákban a választás szabadsága tágasabb. Mi nem próbáltuk.

Az 1001 parancsolat országa

F E R D E S Z E M M E L ?

m o z g ó l é p c s õ

Haidegger Ágnes 1977-

ben született Budapes-

ten. Középiskoláit Buda-

pesten és Bécsben, jogi

tanulmányait Budapes-

ten, Tokióban és Zürich-

ben végezte. Pályafutását

az IBM-nél kezdte, majd

Tokióba költözve egy né-

met ügyvédi irodában

helyezkedett el. 2010 óta

a tokiói Hogan Lovells

ügyvédi iroda tagja. Sza-

badidejét 3 kiskorú gyer-

mekének nevelése tölti

ki, akiknek kétnyelvûsé-

gére, magyar identitásá-

nak megõrzésére nagy

gondot fordít. A Szentim-

revároshoz rokoni szálak

fûzik. Kedvenc költõje és

példaképe Arany János.

5L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

Közös, szilárd társadalmi alapértékrend,

jó modor és etikett

Ha a mi kultúránk társadalmi értékrendje/valláserkölcsea Tízparancsolatra épül, akkor Japán az 1001 paran-csolat országa. És nincs mese. A nagy különbség a kétkultúra között – a mennyiségen kívül – az, hogy a ja-pánok ezeket a viselkedési normákat egytõl egyig be istartják. Az említett 1001 parancsolat sokszor íratlanszabályok tömkelege, de megsértésükért a gyanútlan

külföldit is kíméletlenül büntetik. A szankció általá-nosságban az egyén elszigetelése a társadalom részé-rõl; megbélyegzés, kiközösítés. Mivel az ember ez ál-tal ellehetetlenül, kifejezetten hatékony büntetés. Ta-pasztalatból mondom.

Már a tokiói repülõtérre érkezve nagy angol felirat fi-gyelmezteti a külföldieket: Enjoy your stay, but pleasefollow the rules – Ittartózkodása legyen kellemes, detartsa be a szabályokat. És az utóbbi a hangsúlyos,nem pedig a kedélyes közérzet elvitathatatlan élve-zete.

Az 1001 parancsolat szilárd társadalmi értékrendet ké-pez, ami összegzi a japán embernek a társadalom ésembertársai iránti vitathatatlan, örökérvényû kötele-zettségeit. Erre a szokásrendszerre azért van szükség,hogy a 127 milliós társadalomban rend legyen. Ezt amai napig egyetlenegy japán sem vitatja, a megegye-zés teljes, a helyes és a helytelen mindenki számáraazonos. Ebbõl adódóan rendkívül kevesen mennekperre, és a világon itt a legnagyobb a közbiztonság.Ha bûncselekmény történik, azt nagy valószínûséggelkülföldi követi el. Idegenként talán ezt az emberi sza-badságot szinte megbénító lefojtottságot a legnehe-zebb elfogadni.

Tilos az utcán, tömegközlekedési eszközökön, kórház-ban, középületben enni, hangosan beszélni, nevetgél-ni, szemetelni. Gyerekeknek is. Tilos orrot fújni –ezért mindenki szipog. Tilos dicsekedni magunkra,teljesítményünkre, gyermekünkre. Tilos cipõvel be-menni bárhova; iskolába, kórházba, sokszor az étte-remben, cukrászdában is papucsot kell húzni. Nem za-varó-e ez számukra – kérdeztem ismerõseimet – a kis-kosztümhöz nem illõ papucs, például a gyerek évnyi-tóján. Szerintük nem. Az ember vegyen csinos papu-

csot, és tartsa mindig magánál; bárhol, többféle szín-ben, formában kapható. Tilos nem úgy és nem akkorcsinálni dolgokat, mint ahogy azt kijelölik. Tilos a sze-metet a meghatározott helyre, de tetszõleges idõpont-ban kirakni. Igen bosszantó, hogy nyolc-kilenc-féle-képpen kötelezõ a szemetet válogatni, de a kukábatenni csak a meghatározott napokon és órákban lehet.Reggel 7 elõtt nem, de 9 óra 1 perckor már késõ. Ne-kem 2 évbe tellett, hogy megjegyezzem, mikor, melyikszemetes jön. Amikor tévedtem, négy közhivatalnokkopogtatott az ajtómon, 20 oldalnyi, a szemétlerakásszabályairól szóló pamflettel a kezükben, hogy szemé-lyes ráhatással is nyomatékosítsák helytelen magatar-tásomat. Egyébként létezik olyan külföldi, aki rajong ajapán rendszerért. Például az én rendmániás, magyarférjem.

Az oktatásra visszatérve. Mivel a társadalmi értékrendegy megkérdõjelezhetetlen, homogén egység, amitmindenki betart, az iskolai tanórák is sokkal fegyelme-zettebben, zsinórozottabban zajlanak. Az oktatásügyetnem aprózzák el az individuum elõtérbe helyezésébõladódó szerteágazó kérdéskörök.

Magyarországon élõ japán, kétgyermekes barátnõm kér-dezte minap, hogy voltam-e már magyar szülõi érte-kezleten. Kuriózumként mesélte, hogy mindenki egy-más szavába vágva mondta el véleményét, és a végénnem történt semmilyen megegyezés vagy döntés azadott ügyben.

Tervezhetõség, kiszámíthatóság

Mivel a társadalomban minden magas fokon szabályo-zott, ezért minden kiszámítható és tervezhetõ. Húszévvel ezelõtt 1 l tej éppen annyiba került, mint ma.Nemcsak gazdaságilag átlátható minden, hanem azoktatás szintjén is. Elõre megadott kvóták szabjákmeg, hogy egyes iskolákból hányan tanulhatnak to-vább gimnáziumban, majd egyetemen. A magánisko-lák persze itt is kivételt képeznek.

De maradjunk a mezei, átlagos, állami iskolánál. Az ál-talános iskola 6 évfolyamos, amit a 3 évfolyamos JHS(junior high school) követ. A JHS 3 éve alatt nincs fe-lelés, röpdolgozat, hanem félévente egyszer, egy teljesnapon át az összes tantárgyból témazárót írnak a ta-nulók. (A nagylányom ezen vérzett el: egész éjjel éb-ren volt, hányt, és a következõ napi teszten botrányo-san rosszul teljesített. Én pedig szeptemberben haza-vittem és beírattam egy magyar általános iskola 7.osztályába.) Japánban a középiskola megkezdésekorelõre lehetett tudni, hogy a nagyvizsgák átlageredmé-nyeit összesítve az elsõ 15% mehet csak a város egyet-lenegy gimnáziumába, ahonnan nagy eséllyel kerülhetbe az egyetemre. Más középiskolában ez az arány mégalacsonyabb. A barátnõm férje egy pici községbõlszármazik, ott a 4 kisközség legjobb JHS tanulójaegyedül kerülhetett be a mi kisvárosi gimnáziumunk-

m o z g ó l é p c s õ

az orrfújásról,jogokról és közelezettségekrõl,

egy csinos papucsról,az áramlatról,

a tréningruháról,a régi módszerekrõl,

a csengetésrõl

6 L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

ba. A lányom iskolájának évfolyamán 214 diák tanul,innen az elsõ 30 diák mehet majd középiskolába. A lá-nyom a 150. lett, így szakgimnáziumra (itt így hívjákaz otthoni szakközépiskolát) se nagyon lett volna esé-lye.

Természetesen a tanulást nem elég 12 évesen elkezdeni;a japánok már 1-2 éves kortól kemény pénzeket fizet-nek a gyerek taníttatására. A kisebbik lányom 4 éves,óvodás barátnõi délutáni iskolába járnak, ahol szoroz-ni, osztani, írni és olvasni tanulnak. 6 évesen a gyere-kek nagy többsége (megkockáztatom, hogy 99%-a) írés olvas hiraganát, katakanát, egyszerûbb kanjikat. (Ahiragana és a katakana szótagíras, a kanji képírás.)

Én is kénytelen voltam a nagylányomat tanulószobárajáratni. Jól is tettem, mert évnyitó után a tanterembenrögtön kiadták az aznapi házifeladatot: egy 4 soros hi-raganával írt verset kellett elolvasni másnapra. Április-ban volt az évnyitó (a cseresznyevirágzással egybeköt-ve), és júliusra – a nyári szünet elõtt – a tanár le istudta a hiragana/katakana írását-olvasását. Szeptem-bertõl már csak a kanjit tanulták.

A szabadelvû oktatási szemlélet teljes elvetése

A 1990-es évek után a híresen erõs japán oktatás színvo-nala erõsen leromlott, amit a pár évvel korábban be-vezetett szabadelvû oktatás hibájának tulajdonítottak.2010-ben, mikor a lányom az elsõ osztályt kezdte, ajapán oktatáspolitika szakított a szabadelvûséggel. Új-ra bevezették a szombati iskolát, és elõvették a régimódszereket.

Mi, a 3. osztály magasságában, egy szegény megye kis-városába költöztünk, ahol a mai napig sincs szombatioktatás, ill. mindenre sokkal kevesebb pénz és lehetõ-ség jut. Ennek ellenére jó ötletnek tartom, hogy azegyes változtatásokat a kormány nem rögtön az egészszigetországra terjeszti ki, és a következményeket ki-várja. Az eredmény viszont rendkívül látványos: 2012-ben holtversenyben Japán a 3. helyezett lett Dél-Kore-ával szemben, 2015-ben már a második. Ez mutatja,hogy viszonylag rövid idõ alatt lehet javítani a PISA-

tesztek eredményein, nem kell egy új generáció kine-velésére helyezni a hangsúlyt.

Óvodás kortól elvárás a fegyelmezett magatartás és amagas teljesítmény. Az általános mûveltségnek számí-tó 3-4000 kanji megtanulása csak magolással és gya-korlással érhetõ el. Természetesen egy magasan kép-zett értelmiségi 7–10 000 kanjit ír és olvas. Ezért a ja-pán oktatásban elõkelõ helyet kap a hatalmas mennyi-ségû lexikális tudásanyag.

Az általános iskolában nincs osztályozás, hármas szintûértékelési rendszert alkalmaznak, szöveges leírássalmegfejelve: jól megfelelt, megfelelt, még egy kicsit küsz-ködj. Mivel számomra ez az értékelési rendszer értel-

mezhetetlen, nem is vettem komolyan. Sajnos. A foga-dóórán soha egy szó sem esett a gyermek iskolai fej-lõdésérõl, végig a közösségbe való beilleszkedésérehelyezték a hangsúlyt. Az 5. osztály végén kikeltemmagamból, és kikönyörögtem, hogy számszerûsítveösszegezzék nekem a gyermek teljesítményét. A gye-rekek, köztük az enyém is, szerettek iskolába járni,mert saját képességeik fejlesztéséért küzdöttek, nemegymás ellen. Japánban tilos más dolgozatát, érdem-jegyét az iskolában vagy az iskolán kívül ismertetni. Adiákok egyike sem tudja, hogy ki milyen osztályzatotkapott a dolgozatára. Én többször kérdeztem a lányo-mat, hogy a többiek hogyan teljesítettek, de mindig le-intett; õ ilyet nem kérdezhet, mert ezért kicsapnák aziskolából.

Sokáig érdekelt, hogy miért szeret iskolába járni egy ja-pán diák, a magyarral ellentétben, amikor a magyarrendszer sokkal gyermekközpontúbb, engedékenyebb,kevésbé egységesít. Lányom lázasan sem volt hajlandóotthon maradni. Egy japán tanár barátnõm fogalmaz-ta meg a választ, miszerint a gyerekeknek hatalmas él-ményt nyújt, hogy erõs akarattal megfeszítve képesséválnak olyan feladatok megoldására, véghezvitelére,amire elõtte nem voltak képesek. Mintha Csíkszentmi-hályi Mihályt idézte volna. A japán iskolák „flow, va-gyis áramlat”-élményekkel látják el a gyerekeket. „Alegszebb pillanatok általában akkor következnek be,

m o z g ó l é p c s õ

7L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

amikor valaki a testi vagy szellemi teljesítményét meg-feszített akarattal a végletekig fokozza, hogy véghezvigyen valamilyen nehéz, de fontos feladatot. A töké-letes élmény tehát olyasvalami, ami nemcsak úgymegtörténik velünk, hanem inkább mi hozzuk szándé-kosan létre.” (Csíkszentmihályi Mihály)

Mivel elektronikus-napló és ellenõrzõ sincs, így a kedvesszülõ sosem idegeskedik. Csak az év végén. Ekkor jöna meglepetés, szöveges rejtvény formájában, amit egykülföldi sokszor képtelen értelmezni.

A japán általános iskola 6 éve arról szól, hogy a gyere-kek, egymásra figyelve, közösségben tanulják meg azáltalános értékrendet alkalmazni, miközben széles kö-rû mûveltségre tesznek szert.

A JHS (Junior High School, gimnázium-féle) ennél sok-kal szigorúbb hely, ezért nekünk nagyobb váltás voltaz általános iskola és a JHS között, mint az óvoda ésaz általános iskola között. Mivel a JHS 3 évig tart, ésezzel az állami tankötelezettség, ill. jogosultság meg isszûnik, a társadalomba kilépõ, életképes fiatalok kine-velése befejezõdik. Ha a gyermek nem okos és szor-galmas, a szülõk pedig szegények, akkor 15 éves kor-tól munkakötelessé válik. A családi pótlék vagy másjuttatás megszûnik. Ezért a JHS az életbe való kilépés-re is fel kell, hogy készítsen. Leginkább a katonaság-hoz lehet hasonlítani. A gyerekek kötelezõ egyen-tré-ningruhát hordanak, névvel ellátva, évfolyamonként,iskolánként eltérõ színben, fazonban. A benti cipõ és atornacipõ is szabvány. Ha egy JHS-diákot az utcán lá-tok, rögtön tudom, hogy melyik iskola, hanyadik évfo-lyamos tanulója. A tréningruhát hétvégén is hordanikell, mert ezzel azonosítható az esetleg deviáns maga-tartást tanúsító fiatal. A lányom kedvelte, mert nemkellett gondolkodnia azon, hogy mit vegyen fel, vala-mint e viselet nagyon kényelmes.

A JHS-ben megszokottan alkalmazzák a megszégyení-tést büntetésként, ami szerintem nem rossz, mert léte-zik olyan fokú hülyeség, ami már fáj. És ezt jobb tu-datni a fiatalsággal. A megszégyenítés, kiközösítésnemcsak az iskolák, hanem a japán társadalom által isbevett és magas hatásfokú módszer.

Olvastam, hogy Magyarországon a gyermek tanórárólvaló kiküldését tiltja a törvény. Japánban a lányomkémiatanára elõszeretettel zavarta ki a rosszul felelõdiákot azzal, hogy a „pofáját se bírja látni egy ilyenidiótának”.

A megyénkben az önkormányzat és az iskola együttesenúgy döntött, hogy a középiskolás számára nincs szük-ség mobiltelefonra. Egy pamfletben minden szülõvelközölték ezt. Annak ellenére, hogy minden gyerekgyalog közlekedik, sokszor sötétben megy haza, késõeste, mivel az iskola befejezésének idõpontja sosemazonos. Mikor ezt nehezményeztem a tanári karnak,közölték, hogy vegyek neki riasztót. Ezt egyébként aMinato-ku önkormányzat ingyen adta ajándékba az

elsõsöknek. Bárhol kapható, nagyon praktikus. Iskola-kezdéskor több leiratot is kaptunk a helyes iskolábajárás szabályrendszerének megismerése érdekében.Ebben azt is jelzik, hogy hány órát kell otthon a tanu-lásra fordítani. Ha már az okostelefon szóba került, elkell áruljam, hogy Japánban nincsen digitális tábla,táblagép, a modern technika elenyészõ. Mégis jól tel-jesítenek a PISA-teszten. Elgondolkodtató.

Központosított tanterv, tankönyvek

A tantervet és tankönyveket országrészenként, megyén-ként központosítják. Mivel az ország hatalmas kiterje-désû, ezért Okinawán, ami légvonalban kb. 1500 km-re helyezkedik el Tokiótól, más tankönyvbõl tanulnaka gyerekek. Ezek ingyenesek, ezért természetesen nemválaszthatók szabadon. Kiválóan szerkesztett, érdekes,jól megírt anyagok, évtizedek kemény munkáját ösz-szesítik.

Japánban rendkívül kevés a szünet, nyáron 3-4 hét, té-len 2-3 hét, tavasszal, évzárás és évnyitás között más-fél hét. A kötelezõ sport miatt ezek méginkább lerövi-dülnek. A szünetekre sok házi feladatot adnak, végigbiztosított az iskolai ügyelet, amit szinte minden szülõki is használ. Ezt szerettem a rendszerben, dolgozhat-tam nyugodtan, nem kellett a szabadsággal sakkozni.Mivel az iskolakezdéskor még egyedülálló anya vol-tam, ez nagyon megkönnyítette a helyzetemet.

Az oktatási nap az általános iskolában reggel 8.30 körülkezdõdik, de 8.00-ra be kell érni. Hogy mikor végzõ-dik, azt nem lehet tudni, általában 15.00–16.00 órakörül, vagy ameddig a tanár jónak látja. Elsõ osztály-tól kezdõdõen! Az órarend hetente változó, de ez nemjelenti azt, hogy a gyerekek végeznek is az adott idõ-ben. A csöngetés a tanárnak szól, és ezt Japánban na-gyon szigorúan be is tartják.

Az órarend attól függ, hogy az osztály milyen tárgyakbólmaradt le. Volt, hogy egy hétig csak matematikát ta-nultak. Az általános iskolai alaptanterv részét képezi(a teljesség igénye nélkül) a furulya- és zongoratanu-lás, vakírás, varrás, faragás, fúrás, kalligráfia, úszás,fõzés, pénzbeosztás mint gazdálkodás, és Japán északirészén pedig a gyorskorcsolyázás.

A 0. óra a kötelezõen választható fakultatív sport: kosár-labda, röplabda, baseball, tenisz, talajtorna, úszás,ping-pong, kendo, és rajz. A fakultatív sportot a napi7-8 óra elõtt és után gyakorolják, és természetesenhétvégén tartják a versenyeket. Ezzel az õrületbe tud-tak kergetni: hétvégenként más városokba hozni-vin-ni, majd piknikfelszereléssel több órát is várakozni akét pici, karonülõ gyermekemmel. Ahol persze tilosfutni, hangoskodni, szemetelni, létezni. A lányom vi-szont nagyon szerette. (folytatjuk)

H a i d e g g e r Á g n e s

m o z g ó l é p c s õ

8 L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

Naplórészlettel folytatom, jó szándékú, de tudat-lan „embermentõ” kalandunk néhány fordulatá-ról, ahogy azt tizenéve lejegyeztem.

„Leszállok a hetes buszról a Ferenciek terén és pár lépésután már látom pártfogoltjaimat a templom elõtt, avízköpõ betonpárkánya körül: négyesben falatoznakszatyorból, zacskóból, kézbõl, üvegbõl. Hogy lettek amúlt hét óta kettõbõl négyen? Velük van egy néni, a

háttérbe húzódva áll, aki láthatóan pártfogoltjaimpártfogoltja. Az arcán (elesett, megverték?) csúnya,de már gyógyuló foltok. Zsuzsa és Gyula között pedignyurga, göndör hajú siheder izeg-mozog, fülig érõszájjal. Íme az emlegetett nagyfiú, ifjabb Gyula! Be-mutatkozunk, kezet rázunk. Elcsípem, ahogy apja,anyja arcot vág a fiú felé – olyan jelentõségteljeset –hogy a beteljesült csodának érezhetem magam. Bizta-tom õket, hogy folytassák csak a reggelizést. De ami-kor nem fogadom el a kínálást – pedig Gyula igazánszívbõl mondja, még a derekamat is átöleli hozzá –akkor hamar összepakolnak; induljunk a dolgunkra,az áramot intézni.

Cifra csapatunk megindul a Petõfi Sándor utcán az Iro-da felé. Elõl megyünk az idõsebb Gyulával beszélget-ve, utánunk igen közel, fülelve jön a fia, hátul egyre-egyre lemaradva az asszonyok.

Mára megtalálták a nevem. A kezdeti suta próbálkozá-sok után az igazit, ami abból is látszik, hogy egysége-sen használja apa, asszony és fiú. Így: Gyuri Úr. Éppenmegfelel annak, amit én is jónak tartok: ismerõs, akiretámaszkodni is lehet néha, de ismeretlen lehetõségeimiatt magázásnyi távolságban. Az már kiderült, hogykocsit nem tartok, mégis én vagyok az, akinek van egyfölösleges háza, ahová õk beköltözhetnek.

Megyünk a belvároson át rendületlenül az Új Élet felé.Ebben a hónapban már a második új élet reménye ez,mert volt egy angyalföldi egyhetes lakhatás, amit nemsikerült tartóssá tenni. A jövõbe az út az Elektromos

Mûveken át vezet, ott kell elintéznünk az áram vissza-kötését a düledezõ parasztházba.

Gyuri Úr igyon velünk ebbõl a borocskából! – nyújt fe-lém idõsb Gyula váratlan támadásként egy mûanyagflakont. Óh, könnyed chardonnay-k, mélytüzû mer-lot-k, aranyló kései furmintok, Isten veletek! – meghú-zom a lét, és a szemem sarkából látom rajtuk az elége-dettség meleg hullámát végighömpölyögni.

Most a fiú szegõdik mellém, apja pedig mögénk sorol.Az ifjabb Gyula egyre beszédesebb. Mesei fordulatok-kal, misztikus homállyal elmondja, miként lelte megismét szüleit, estéken át járva az angyalföldi utcákat.Cím nélkül, mégis biztos ösztönnel – mígnem egysz-ercsak ott állt a ház elõtt, ahol ugyan nem ismerte akapu kódját, de tudta, hogy itt be kell jutnia. Majdfenn az elsõ emeleti gangon körbe-körbe járva, végülmeglátta õket, ott bent a szobában, ott bent a nagyfelújítási munkában.

A fiú kitett magáért, hogy a ’lakás-csoda’ története gaz-dagodjon ’találkozás-csodával’, az a gyanúm, hogy anépmesék, a balladák is ebbõl az érzékbõl sarjadtak.Mivel nem kötök bele egy szavába sem, sõt értõn bó-logatok, egyre bátorodik és átvált a 16. századi pika-reszk regények stílusára. Göndör fürtjei alól, szélesgesztusokkal kísérve sorjázik a kópé-kaland, például,hogy az Astoria sarok látványliftjétõl megihletve öcs-csével liftezõ versenyekbe kezdtek. A történet csúcs-pontján a fõszereplõ a lift fogságába kerül, helyzetesokáig reménytelen, aztán kiszabadíttatik, de márismarcona rendõrök fogják közre, akiknek számot kelladni a történtekrõl. A csávából annak révén menekül,hogy tudja a varázsszót: a „biztos urak” megszólítástháromszor kell alkalmaznia.

Az ügyfélszolgálati irodában egyenkosztümös hölgy állaz ajtóval szemben, az elektronikus sorszám adagolómellet. Rebbenõ tekintete végigszámlálja csapatunkat.Mire felém fordul, már úrrá lett érzelmein, és legfé-

Kudarcok és remények

T Ö R T É N E T E K , K É R D É S E K É S F E L T E V É S E K A H A J L É K T A L A N O K V I S S Z A V E Z E T É S É R Õ L 2 . R É S Z

t û z l é p c s õ

Az írás szerzõje közgaz-

dász. Elvégezte a Római

Katolikus Hittudományi

Akadémia filozófiai stúdi-

umait is. Jelenleg az Ál-

latkert fejlesztésének be-

ruházási csapatában dol-

gozik. Életútja változatos

projektek sorozata, ebbõl

kiemelve: ipari alpinista

vállalkozás; Harmadik

Part holisztikus folyóirat

kiadása és szerkesztése; a

'90-es években játék-fel-

találó, a Magyar Játék-

gyártók Egyesületének

elnöke; több alapítványi

iskola krízismenedzsere.

Hobbijának az élet egé-

szét tekinti. Feleségével,

aki plébániánk katekétá-

ja, bõ másfél évtizede

élnek (ismét) a Szentim-

revárosban. Négy

gyermeküktõl eddig

öt unokájuk született.

9L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

nyesebb mosolyával kérdi, hogy mi járatban itt, ahováa madár sem jár áramszolgáltatós ügyeit intézni. Vagynem így fejezte ki magát?

Megyünk papírokkal az egyik ablakhoz, megyünk a má-sikhoz még több papírral, a harmadikhoz bankjegyek-kel. Mindenki nagyon udvarias, még a méla biztonságiõr is, de a szemük, az végig rajtunk, egy pillanatnyi ki-hagyás nélkül, pedig nem könnyû feladat! A Gyulákugyanis mozgékonyak: az apa vagy háromszor kisza-lad az utcára egy-egy cigit elszívni, a fia meg a bejára-ti ital-automatához ugyanígy.

Én hagyom õket érvényesülni, lassan a háttérbe húzó-dom, kiteregetem ügyünk egyéb papírjait kitölteni,

aláíratni – mozgó ügyvédi irodának látszom. És mostjön a finálé! Itt minden elkészült, búcsúznék tõlük.Valami arra késztet hogy az apát bátorítóan megölel-jem, és hogy valami jókat kívánjak nekik. Két fejjelalacsonyabb a borostás ember, karjaim közt hálásannéz felfelé, aztán váratlanul csücsöríteni kezd és felémnyújtózkodik. Mit lát ebbõl az iroda népe nem tudom,de le kell hajolnom hozzá és egy-egy férfias puszit ej-teni két arcára, mint hajdan a TV-ben láttam, amikormegjöttek az elvtársak a nagy Szovjetunióból.”

Folytassuk most az elsõ részben megkezdett elméleti sí-kon is. A családot segítõ – legvégül kudarcos – próbál-kozásunk nagy kérdõjeleket hagyott bennem. Talán

t û z l é p c s õ

Gyuri Úr igyon velünk ebbõl a borocskából! – nyújt felém idõsb Gyula várat-

lan támadásként egy mûanyag flakont. Óh, könnyed chardonnay-k, mélytü-

zû merlot-k, aranyló kései furmintok, Isten veletek! – meghúzom a lét, és a

szemem sarkából látom rajtuk az elégedettség meleg hullámát végighöm-

pölyögni.

1 0 L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

egy ház sem elég segítségül? Közben nyilvánvalóvávált, hogy általában is szinte reménytelen a fedél nél-külieket a normál életbe visszavezetni, errõl írt a szak-irodalom. De nem csak nálunk, hanem a világ jólétiszegletében, Európában is, hiszen már három millióratehetõ a hajléktalanok száma (forrás: FEANTSA).Szintúgy sikertelen a visszavezetés a tengeren túlon, a Nagy Példakép gazdag országában. Tehát valamifélerendszerszintû oka lehet, gondoltam. Lapozgattam aszociális szakirodalmat, kerestem valamit, ami nemeset, nem program, hanem valami „mintázat”, ami azesetek és programok mélyebb megértését segíti.

Így került a kezembe a chilei közgazdász, Max-Neef ne-vével fémjelzett könyvecske, az Emberléptékû fejlõdés(Human Scale Development, 1989). Ebben – egyebekmellett – az emberi szükségleteket egy figyelemreméltóan új megközelítésben rendszerezték. Egy ha-sonlattal élve: a korábbi számtalan irányzat és tan„szükséglet” fogalmából készítettek egy „szekrényt”,abba raktak kilenc „polcot”, ezekre pedig elhelyeztekharminchat „fiókot”. A fiókokba bepakolhatók és el-rendezhetõk mindazok a minõségek, javak, tevékeny-ségek és viszonyok, amivel mi emberek régen és ma,itt és máshol élni szoktunk, vagyis amelyekkel emberiszükségleteinket tápláljuk. Ezek az életmód fontos jel-legzetességei, aminek tengernyi irodalma van; a kü-lönbözõ szükséglet-elméletek. Max-Neefék újdonsága,hogy döntõ különbséget tettek az alapvetõ szükségle-tek és ezek kielégítési módja között. Rendszerük sze-rint kilenc alapvetõ emberi szükséglet volt, van éslesz, csakhogy ezek kielégítési módja kultúránként éstörténelmi koronként más és más. Például a „hajlék”vagy „étel” nem egyike a számtalan szükségletnek, ha-nem a Létfenntartás/Birtoklás „fiók” egyik szükséglet-kielégítõje.

Úgy láttam, ez a megközelítés kell nekem! Olyan, mint akémiában volt Mengyelejev periódusos rendszere,amit az elemek tulajdonságai közti kapcsolatok leve-zetésére, vagy a még fel sem fedezett elemek tulaj-donságainak megjóslására szokás használni. Ebbõl ki-indulva talán el lehet jutni valamiféle életmód „mintá-zatokhoz”. Mintázat azért kellene, mert fizikai és em-beri világunk összetett jelenségei, különösen, ha azok„mozgásban vannak”, képek által jobban megérthetõk.Nem csak a költõi képek, hanem a módszeresen alko-tott, „egzakt” képek is erre valók. Csak rápillantunk,és az alapvetõ hasonlóságok vagy különbségek azon-nal megmutatkoznak, ahogy egy árnyékrajz profilbólnem kétséges, melyik a férfi, melyik a nõ.

A profilkészítést az alkalmazott tudományok is használ-ják, én is ezen az úton indultam. Az ábra a kapotteredmények erõsen sematizált rajzát mutatja.

Egy „átlagos” és egy hajléktalan életmód-profil egymással

szembe forgatva, a Max-Neef féle alapszükségletek szerint

A bal oldali egy átlagosan jómódú embertársunk semati-kus profilja kiegyensúlyozott életvitellel, a szükséglet-kielégítés mértéke alapján. Vele szemben a tartósanfedél nélküli emberek konkrétabb profilja, ahogy azkét hajléktalan kutatás részletes elemzéseibõl kirajzo-lódott. Amit az elnagyolt profilok azonnal láthatóvátesznek: ugyan az emberi szükségletek teljes köremindkét oldalon jelen van, tehát valamilyen mérték-ben és módon az összes szükségletre jut „kielégítõ”,de a hajléktalanoknál ez sokkal soványabb, így nyil-ván folyamatosan veszélyben lévõ. A kapott mintáza-tok tanulmányozása majd érthetõvé teszi, hogy élet-mód-rendszerekkel van dolgunk, ezért válhat mindenjószándékú erõfeszítésünk oly nagyon „falrahányt bor-sóvá” és azt is, hogy ebben személy szerint az utcáravetettek a legkevésbé ludasok. (folytatás következik)

M a u r e r G y ö r g y

t û z l é p c s õ

Létfenntartás

Védelem

Szeretet

Megértés

Részvétel

Rekreáció

Alkotás

Önazonosság

Szabadság

1 1L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

l é p c s õ i m a

Nemrég történt, hogy a imádkozni készültem aplébániai hatodikos hittanosaimmal, s felötlöttbennem a kérdés: 12 éves korom körül én szeret-

tem volna ezt? Azt hiszem, igen, de ezt akkor még nem tudtam. Csak

azt, hogy egészen kis koromtól fogva jól esett elvonul-nom, s befelé figyelnem. Ha nyomasztott valami, ke-restem az alkalmat a csendre és a nyugalomra, hogyegyedül lehessek és megérthessem, mi történik ben-nem. Általában zenét hallgattam ilyenkor, s így merül-tem alá. Élveztem a tûnõdést. Szerettem vizsgálgatniaz érzéseimet és a vágyaimat. Megnézni, honnan jön-nek és hová mennek, s nekem mi közöm hozzájuk. Ez

nem mindig volt kellemes, de elõbb-utóbb egyre job-ban tájékozódtam, s kezdett otthonossá válni ez a vi-lág.

Ennek jelentõségére igazán csak 1-2 éve döbbentem rá,amikor szakdolgozatot írtam, és sokat olvastam az ön-ismeretrõl és az érzelmi intelligencia fejlesztésérõl.Rácsodálkoztam, hogy sok mindent, amit a tanköny-vek tanítanak, én már gyerekként magamtól szívesengyakoroltam, miközben a saját lelkem mozgásait fi-gyeltem, s próbáltam megérteni. Így sok-sok alapkér-dés – a hivatásom, az életem értelme, a legfõbb érté-kek, saját gyengeségeim – bennem már gimnáziumiéveimre letisztázódtak, s alapdöntéseimet meghoz-tam.

Mostanában is szeretek tûnõdni, de valami mintha pró-bálná megakadályozni a megállást, a lelassulást, az el-mélyülést. Jönnek az elektromos levelek, az SMS-ek,az értesítések. Elindulnak maguktól a videók, beugra-nak a reklámok, csalogatnak a honlapokon felugró ab-lakok. Rengeteg ismerõsöm lehet, akiket szinte bármi-kor elérhetek, s akik engem is bármikor elérhetnek.Számtalan a programlehetõség, az információ, a ter-mék. Állandóan piacokon találom magamat, amik fo-gyasztásra hívnak, s sokszor azon kapom magamat:

már nincs erõm dönteni. Újra és újra lehetõségek töm-kelege: melyik cikket olvassam el? Melyik fogkrémetválasszam? Melyik meghívást fogadjam el? Melyik is-merõsömet köszöntsem születésnapján? A lehetõségekszáma nõttön nõ, de a nap továbbra is 24 órából áll, sezért besûrûsödnek a tennivalók, felgyorsul az idõ ésszétaprózódik az ember. Egyre több mindenre egyrekevesebb idõ jut, de újra csak tûnõdöm: lehet-e gyor-san érezni? Örülni vagy szomorúnak lenni? Lehet-egyorsan fejlõdni és elmélyülni? Lehet-e gyorsan bol-dognak lenni? Lehet-e várakozás nélkül vágyakozni?Lehet-e vágyakozás nélkül vágyat betölteni? Lehet-emegállás nélkül élni?

Amikor a városban utazva a mobiljukon ügyeiket intézõvagy éppen játszó embereket nézem, arra gondolok:Kedves Emberek! Ugye szántok idõt magatokra? Meg-kérdezitek-e magatoktól, hogy vagytok? Mitõl féltek?Mire vágytok? Honnan jöttök? Hová mentek? Mi afontos, s mi a lényegtelen? Van-e idõtök evés után azemésztésre? A tennivalók után lenni? Nem csak élni,hanem átélni és megélni?

Mert lehet-e önreflexió nélkül megismerni és rendezni avágyakat, az érzéseket, megérteni a félelmeket, a se-beket és levetni a bilincseket? Hiszen a belsõ szabad-ság nélkül nem fogjuk tudni kezelni a külsõ szabadságadta lehetõségeket, hanem ezek fognak elbánni ve-lünk, s ki tudja hova sodródunk.

Lehet gyorsan enni, utazni, beszélni, kattintani, de egy-valamihez idõ kell: A hallgatáshoz. Az önreflexió a lé-lek hallgatása. Kútásás a szívben. Lemerülés oda, aholaz érzések és vágyak között, s azokon keresztül Istenszava is visszhangzik. Így lehet, hogy 12 évesen sze-rettem imádkozni anélkül, hogy tudtam volna. Hall-gattam, hallgattam, s hallgattam, s csak késõbb döb-bentem rá, mit is hallok igazán….

P é c e l i G á b o r

Idõt kér a lélek

M E L Y I K F O G K R É M E T V Á L A S S Z A M ?

Hallgat a kert...Csak némán hallgat

a kert!Mosolyogva inganak

a lombok –Derûs fény jár az égi

utakon...Szívemben lángra

kap a csend.

D E N C S I K L Á S Z L Ó

vers mindenkinek

1 2 L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

Kedves Igazgató Úr, a lakóhelyemtõl négy háznyira, a

Villányi út-Badacsonyi utca sarkán márványtábla jelzi:

e házban élt és alkotott 53 éven át Pröhle Károly evan-

gélikus lelkész. Ezen kívül e vezetéknév feltûnik né-

hány postaládán is a Szentimrevárosban.

Olyannyira, hogy én a Kosztolányi Dezsõ térre születtem– szüleim most is itt élnek – a Bocskai úti általános is-kolába, majd a József Attila Gimnáziumba jártam. Azemlített rokonom, Pröhle Károly – ezt bátran mondha-tom – a XX. század egyik legnagyobb lutheránus teo-lógusa volt, felesége német és francia nyelve oktatottengem. Az én feleségem szülei pedig a Szent Imre-templomban esküdtek. Ez talán már elég ahhoz, hogytiszteletbeli szentimrevárosi maradhassak örökre, báregy évtizede másfelé élek.

Ha jól dekódolom, akkor ez erõs és határozott védvo-

nalakkal megerõsített polgári közeg, amelybõl a család

és a baráti háló által szilárd indítást és útravalót kap a

növekvõ emberpalánta.

Elsõsorban azt az értékrendet és viselkedésmintát emlí-teném, amelyet még egy olyan elnyomó rendszer,mint a kommunizmus sem tudott felszámolni. Ez utó-lag is nagy bizakodással tölt el – történhetett bármi, amúlt század minden szörnyûsége ellenére, aminekmeg kellett maradnia, az megmaradt.

A másik – amit épp az akkor még József Attila Gimnázi-um diákjaként éltem át – a ciszterci hagyomány meg-szakíthatatlansága; illetve annak lehetõsége, hogy egyiskola nem az ideológiai, hitbéli különbségekre, ha-nem a minõségre koncentrál. Ennek jegyében egymáselfogadása, megértése, a sokféleség megbecsülése iskönnyebben ment.

Pihenésképpen elevenítsünk fel egy anekdotát, amely-

rõl sokáig egyikünk sem tudta, hogy a múlt egy rövid

pillanata összeköt: a 80-as évek elején, egy húsvéti kör-

menet alatt, a templom erkélyérõl hamisítatlan dixi-

land – tehát minden ízében oda nem illó muzsika – szó-

lalt meg. A fúvósok mellett a billentyûs hangszert az if-

jú Pröhle Gergely ûzte. Ez nekem néhány éve lett nyil-

vánvaló, a Gimnázium dísztermében, egy pódiumbe-

szélgetés alkalmával.

Zenekarunk – amivel 1983-ban Ki mit Tud-ot is nyer-tünk – a József Attila Gimnáziumban alakult, de tagjaitöbbnyire a kelenföldi evangélikus gyülekezetbõl ver-buválódtak. A felkérés – amely egy fiatal káplán sze-mélyében jelentkezett – minket is meglepett, s bizonynem gondoltam, hogy e fellépéssel nagyobb riadalmatokozunk, mint Luther Márton a reformációval.

Anélkül, hogy az õstörténet e kedves részletét túlérté-

kelnénk, én is tartozom egy vallomással; a hívek bizony

indulatosan adtak hangot egyet nem értésüknek, és

mivel a zenekar továbbra is híven látszott teljesíteni

vállalását, én voltam az, aki kihúzta az erõsítõt a kon-

nektorból. Úrfikorunk e rövid összezördülését talán

zárjuk le ennyivel.

A zene azonban hozzásegít egy sokkal lényegesebb

kérdéshez. Közösségben muzsikálni megtanítja a mu-

zsikust a másikra figyelni, beleilleszkedni a harmóniá-

ba, elkapni a tempót – vagyis a felnõtt társadalom met-

szetében ez már közlekedési elõnyhöz juttatja e tulaj-

donságok birtokosát. Ezen készségek a közszolgálat-

ban, politikában s a diplomáciában nélkülözhetetlenek.

Mindhárom polgári kormányban erõs pozíciót betölt-

vén az ember-ember közötti viszonyrendszernek lehet

talán a legnagyobb szerepe.

A zenetanulás társadalmi hozadéka és a zeneterápia iro-dalma igen bõséges. A magam tapasztalata szerintvégtelen öröm másokkal együtt játszani. A másikra va-ló odafigyelés, a zenésztársak elfogadása, olykor hibá-ikkal együtt – ebben látom a közös zenélés tágabb tár-sadalmi összefüggéseit. A közös eredmény azokból arészecskékbõl jön létre, amelyek rendelkezésünkre áll-

a Lépcsõház vendégePröhle Gergelya Petõfi Irodalmi Múzeumfõigazgatója

l é p c s õ h á z

Egyetemi tanulmányait a

jénai Friedrich Schiller

Egyetemen, illetve az

Eötvös Loránd Tudo-

mányegyetem végezte,

magyar-német szakon

szerzett bölcsészdiplo-

mát. Németül, angolul és

franciául beszél. 1992-tõl

1998-ig a Friedrich Nau-

mann Alapítvány igazga-

tója. 1998-tól 2000-ig az

elsõ Orbán-kormány ide-

jén közigazgatási állam-

titkár, majd 2000-tõl a

Magyarország Berlinbe,

2003-tól Bernbe akkredi-

tált nagykövete. A máso-

dik Orbán-kormányban a

Külügyminisztérium EU

kétoldalú kapcsolatokért,

sajtóért és kulturális dip-

lomáciáért felelõs helyet-

tes államtitkára. A harma-

dik Orbán-kormányban

az Emberi Erõforrások Mi-

nisztériumának Nemzet-

közi és Európai Uniós

Ügyekért felelõs helyet-

tes államtitkára. 2006-tól

a Magyarországi Evangé-

likus Egyház országos fel-

ügyelõje. 2017-tõl a Petõ-

fi Irodalmi Múzeum fõ-

igazgatója.

1 3L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

nak. A politika világában – bár magamat inkább köz-tiszviselõnek gondolom – ez az alapállás sokat segítettnekem.

Valamint a luteránus hit ajándéka, az a bizonyosság, mi-szerint a közvetlen kapcsolat a Jóistennel komoly erõt,felhatalmazást ad a bármiféle felsõbbséghez való köz-lekedésben. Vagyis viszonylagossá teszi a földi rang-sort.

Valamint a mások érveinek befogadása, de azzal a len-dülettel, hogy nem hagyjuk a magunk igazát sem fél-retolni, csak képviseljük úgy, hogy az a másik számárais elfogadható legyen. A mai hazai és nemzetközi köz-életben ez egyaránt használható módszer lehetne.

Azt mondják, ahány nyelv, annyi ablak a világra. A né-

met, az angol és a francia idióma birtoklása...

bár messze nem azonos szinten...... rendben – és a berlini és a berni nagyköveti küldetés

személyes párlata nagyon kíváncsivá tesz: mi az, ami

egy közép-európai számára feltétlenül megfontolan-

dó?

Svájc és Németország merõben más tapasztalat. Svájc azegyetlen ország, ahol 1848-ban gyõzött a polgári for-radalom, és onnantól kezdve a polgári fejlõdés folyto-nos és egyöntetû. Minden rombolástól mentes. Alap-természetem a kíváncsiság, ennek folyományaképp,kezdõ nagykövetként végiglátogattam a püspöksége-ket. Ezt még sehol nem mondtam el, de elmentem azakkori bázeli püspökhöz, Kurt Kochhoz, aki ma a Ke-resztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke ésegészen hihetetlen dolgokat hallottam tõle. Õt szinteprotestáns módon választják meg, a Szentszék csupánbeleegyezését adja ehhez. A püspököt az egyes hitköz-ségek jelölik, e listából a kantonális kormány kihúz-hatja azokat, akiket nem kíván püspökként viszontlát-ni...

... ugye, jól hallom, most egy katolikus püspökválasz-

tásról beszélünk?

Bizony, és ez azért is érdekes, mert most tehát egy ilyentapasztalattal rendelkezõ ember a nevezett szentszékitestület vezetõje.

Majd a püspök úr lemutatott az udvarra, ahol egy nemtúl nagy teljesítményû, ámde új Audi gépkocsit lát-tam, és arról számolt be, hogy miként egyezkedett azegyes hitközségekkel arról, hogy az autó milyen extrá-kat tartalmazhat. Ez egy olyan õsi, demokratikus tar-tás és hagyomány, amit a katolikus egyház sem voltképes felülírni e vidéken. Megvallom, ez a népfelség-elv még evangélikus világlátásomat is lenyûgözte.

És minden erre a gondolkodásmódra hangolt, legyen azakár a legkisebb horderejû döntésekkel kapcsolatos.

Például hányszor locsolják a köztéren elhelyezett virá-gokat a hét folyamán? Ha csökkentjük az adókat, ak-kor csak kétszer fogunk öntözni s nem háromszor. Ésaz emberek nem szavazták meg az adócsökkentést,mert a virágok szerintük megérdemlik a heti három-szori gondoskodást. Rengeteget tanultam a közügyekiránti felelõsség és a közteherviselés tárgyában. E té-ren volna mit átvennünk tõlük.

Lépjünk át a határon. A hozzánk – nemcsak a kilométe-

rekben – sokkal közelebb esõ Németországból mit ér-

demes észrevennünk?

Megértettem valamit abból, amit most mi nagyon nem –a migrációs politika mozgatórugóit. Az egyház szociá-lis tanítása – elsõsorban az evangélikus egyházé – egyigen mélyrõl érkezõ hagyaték. Merkel kancellár csele-kedeteinek eredõje – számos hibás megnyilatkozásamellett – ennek is a lenyomata.

Kétségtelen, hogy e szempontról kevesebb a tudásunk

– ez nem médiaképes adalék, nincs benne adrenalin –

viszont arról jóval több, miszerint a németekben meg-

lévõ, a világháborús szégyent kifehérítõ vágy okán

nem képesek a civilizációs különbségek ismeretében

õszinte döntést hozni.

Igen összetett kérdés ez, egymásra épülõ érvrendszerek

l é p c s õ h á z

a József Attila Gimnáziumról,

egy erkélyjelenetrõl, a virágok locsolásáról,

a migrációról, az önvizsgálatról,

a 95 mondatról

és a sorsközösségrõl

küzdelme, és nagyon leegyszerûsítõ lenne az egyikvagy a másik okot kiemelni. A volt NDK oldalán pél-dául az a váratlan felismerés, hogy most hozzájukakarnak jönni s nem tõlük elmenni; ez bizonyos büsz-keséget váltott ki – persze ott az idegenellenesség iserõsen és radikálisan jelen van. A nyugati oldalon va-lóban a náci idõk feldolgozása köszön vissza – tehátteljesen mindegy, hogy milyen színû, milyen vallású,nem törhetünk pálcát felette. És hogy ez nem politikaibadarság, nem csak a vezetõ politikusok lázas gondo-lata, azt az is bizonyítja, hogy egyelõre úgy tûnik, akancellárasszony fogja megnyerni az õszi parlamentiválasztásokat. Ez komoly társadalmi bázist feltételez.És igen, robbantanak, igen, belehajtanak a tömegbe,igen, a nehézség számtalan, de az alapgondolat, a fe-lebaráti szeretetbõl fakadó kötelezettség legitim ma-rad és mélyen ül. És képesek elhinni, hogy a bizton-ságnak ezzel együtt kell érvényesülnie, ezért kell dol-gozni.

Másrészt viszont hallhatóan ki kell, ki kéne mondani,

hogy eljött a pillanat, amikor a kritikus tömeg már fel-

borítja a csónakot. Ahogy ezen elvet éppen Svájc a II.

világháborúban tette híressé.

Igen, de azért azt jegyezzük meg, hogy az ebben az or-szágban élõk 33 %-a nem ott született. Mielõtt mégelmerengünk azon, hogy Svájc mennyire intoleráns,ezt rögzítsük. Tény, hogy a szabályok szigorúak, de havalaki ezeket megtartja, akkor el- és befogadják õt.

Rendben, de ezt a két, igen fontos szót is rögzítsük: szi-

gorú szabályok – ez mintha hiányozna a migrációt szor-

galmazók szótárából.

Így igaz, bár a szótár azért alakul, amióta a legbékésebbdöner kebab-árusról is kiderülhet, hogy egy megvesze-kedett iszlamista, azóta sokat csiszolódott a politikainyelvezet. Az elmúlt szûk évtized ugyanakkor a ke-resztény önvizsgálat számára is tartogat még szabadteret. Ugyanis valami nem mûködik az európai keresz-tény közösségben. „Tegyetek tanítvánnyá minden né-pet” – szól a missziói parancs. De hová tûnt ez a misz-sziós erõ? És hol vannak a gyermekek? Nem mutogat-hatunk másra, amikor a saját közösségünk fogyása –vagyis önzése – olyannyira nyilvánvaló.

Haladjunk tovább ezen az ösvényen: amennyire tudom,

az evangélikus egyházban, a hivatalos adatok szerinti

egyháztagok és a valóban gyakorló hívek száma között

jelentõs a rés. És az évenkénti fogyást sem nevezhetjük

szolidnak. Mint az egyház országos felügyelõjét kérde-

zem, mi vár Luther követõire az ösvény végén?

A történelmi egyházak között az irányban nem látok kü-lönbséget, legfeljebb az arányokban. A helyzet szemé-lyesen érint, mivel négy gyermekem közül kettõ evan-gélikus, kettõ katolikus – õsi magyar szokás szerint,ha az édesanya is az. Ezért mi rendszeresen látogatjukegymás templomait. Sõt, halkan mondom, még az eu-charisztiában is közösséget vállalunk egymással, ami

az adott plébános nagyvonalúságát dicséri. Bizakodás-sal tölt el, hogy minden felekezetben létrejönnek hor-dozó közösségek, amelyek ereje szorosan összefügg azadott lelki vezetõ személyiségjegyeivel. Tehát a leg-jobban arra kell figyelnünk, hogy kit veszünk felés/vagy teszünk meg vezetõnek. Hit, tudás, mûvelt-ség, retorikai készség, szorgalom, karizma – nem akorszellem a legfõbb gonosz, hanem a megfelelõ em-berek megmunkálásának hiánya. Nagyon sok a keresõlélek, aki élõ közösségre éhes.

500 évvel ezelõtt az a 95 tétel alaposan feladta a leckét

a katolikus egyház elöljáróinak. Ha varázspálcánkkal

suhintanánk, akkor mit lehetne tenni azért, hogy a há-

rom keresztyén felekezet a kedves gesztusokon túl va-

lós lépést tegyen egymás felé. Mit kéne feladni?

Én látok elmozdulást. Ferenc pápa részérõl fontos gesz-tusok történtek. Nekünk ez könnyebben megy, hiszennem Luther Márton volt az, aki ott akarta hagyni azegyházat – ahogy mondani szoktuk magunkról, miwittembergi katolikusok vagyunk. A teológiai tanokszintjén ez persze nem ilyen egyszerû. Ahol a jelentõsváltozás lehetõségét érzem, az az eucharisztiához valóhivatalos viszony; jelentõs lendületet adna, ha a kato-likus egyház e téren – hogy is mondjam – kicsit nagy-vonalúbb tudna lenni.

Protestáns oldalról, mivel kisegyház vagyunk, a vegyes-házasságok a mindennapjaink részét képezik. Ha másnem, de szorult helyzetünk – ami az európai civilizáci-ót illeti, s amely részben a migráció miatt adódik – felfogja erõsíteni az ökumenikus együttmûködést. Olyansorsközösség elé nézünk, hogy a közöttünk lévõ kü-lönbségek elenyészõvé válnak ahhoz képest, amit azidegen civilizáció nyomása okozni fog.

Államtitkárból nagykövet, nagykövetbõl múzeumigaz-

gató. Ebben a sorrendben ez ritka útleírás. Miért? Ho-

gyan? Honnan a szikra?

Hajlamos vagyok a Jóisten felemelt mutatóujját felfe-dezni e mögött is. Magyar szakos végzettségem is vanés pályám során sokszor mûködtem együtt a PetõfiIrodalmi Múzeummal. Láttam, hogy milyen remekdolgok történnek itt, milyen kiválóak a kollégák,ugyanakkor egy ekkora intézménynek szüksége lehetvezetõi, nemzetközi tapasztalataimra. A szikra tavaly,pünkösd szombatján ért. Ezt sem tartom véletlennek.Szándékomat elõször nagyra becsült elõdömmel kö-zöltem, aki támogatott. Beadtam a pályázatot. Azótanap mint nap egyre jobban örülök annak, hogy a Petõ-fi Irodalmi Múzeumban dolgozom. Új Arany János ki-állításunkat mindenkinek szeretettel ajánlom.

Ne keressünk ennél s nála jobb záróakkordot. Köszö-

nöm, hogy beszélgethettünk.

C s á n y i T a m á s

1 4 L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

l é p c s õ h á z

1 5L É P C S Õ / 2 0 1 7 / T e D e u m

l é p c s õ h á z

A Petõfi Irodalmi Múzeum tulajdonában lévõ fotók az ábrázolt költõk utolsó ismert portréi

Rónay György Tóth Árpád Jékely Zoltán

Juhász Gyula Kálnoky László Kassák Lajos

Reményik Sándor Puszta Sándor Mécs László

l é p c s õ

képe

k : P

exel

s / P

IM /

Bajo

r Ágo

ta

1 6

Egy leány a sok közül. Éppen nyolcvan éve jelentmeg. Az írónõt akkor már jól ismerték, népszerûszerzõnek számított. A két világháború között sor-

ra jelentek meg regényei, mûfordításai: több mintnyolcvan kötete látott napvilágot. A magyar ifjúsági

irodalom klasszikusaként is számon tarthatjuk. Habi-tusára nagy hatással volt szülõvárosa, Selmecbánya, abányaváros, a híres akadémia hagyománya, számosmûvében találkozhatni az itteni polgári-értelmiségiközeg emlékezetével. Irodalmi pályáját versekkelkezdte még az elsõ világháború éveiben, huszonéve-sen tanulmányt írt a feminizmusról. Íróként érdeklõ-dött a történelem, a felföldi urbánus tradíciók és fõ-ként a magyar nõi sors kérdései iránt. Elsõ nagy sike-rét Filoména címû regényével aratta, mellyel elnyerteaz Atheneum pályadíját. Az 1920-ban megjelent re-gény egy szlovák cselédlány története. Egy asszonyélete, keserves sorsa, küzdelmei, szenvedései. Látszó-lag szenvtelen stílusban elbeszélve, mégis nagy érzel-mi elkötelezettséggel. Ez lett Kosáryné Réz Lola igazibelépése a magyar irodalomba. A Nyugat köre is befo-gadta ekkor, szerkesztõként dolgozott ezután az ÚjIdõknél, majd a Magyar Lányok címû lapnál. Követke-zõ sikeres regénye, a Porszem a napsugárban 1930-ban látott napvilágot. Közben megjelentek mûfordítá-sai (angolból, németbõl, franciából) és ifjúsági regé-nyeinek sora. Termékeny író, nemegyszer jár mûvei-ben a lektürirodalom határvidékén.

A negyvenes évek elején kezdett nagy vállalkozásába,asszonyi sorsokon keresztül bemutatni a magyar törté-nelem évszázadait a török idõktõl jelenkoráig. Tetra-lógiája (Asszonybeszéd, Perceg a szú, Vaskalitka, Por éshamu) 1942 és 1947 között jelent meg. Igazi nõi tör-ténelem, asszonyi-anyai perspektívából. A kommuniz-mus idején Kosáryné Réz Lolát polgári írónak bélye-gezték, mûveit betiltották. 1984-ben, kilencvenkétévesen távozott az élõk sorából, csupán néhány nekro-lóg méltatta munkásságát. 1990 után jelenhettek meg

ismét mûvei. A feketelistára tett magyar írók sorsábankellett osztoznia, kimaradt a kánonokból, az iskolaioktatásból és az olvasók emlékezetébõl is. 2010-benkezdte a Kráter Kiadó életmûsorozatának megjelente-tését.

Az Egy lány a sok közül igazi szentimrevárosi történet.Mondhatnánk, neobiedermeier idill. Úgy is kezdõdikmint a mese: Volt egyszer, hol nem volt. Egy idõs há-zaspár találkozása egy hozzájuk véletlen vendégkéntodakerült fiatal lánnyal. Akár Philemon és Baucis vagySzívecském és Lelkem, ahogy egymást szólítják a re-gényben – õket a szüleirõl mintázta az írónõ – megegy jó családból való, Budapesten tanuló erdélyi or-vostanhallgató, akinek nehéz elõteremtenie az egye-tem költségeit. Kissé kalandos történet, váratlan epi-zódokkal és a mûfajához találó, szerencsés befejezés-sel. A lágymányosi helyszín egy öröklakás egy nagytársasházban (tudnivaló, hogy a társasház intézményeitt terjedt el elõször, a mi kerületünkben) vele szem-ben még beépítetlen telek, ahol a zöld füvön kecskétlegeltetnek, de a szomszédos úton már villamosok sü-vítenek, autók rohannak össze-vissza. A Fehérvári útipiacon termetes kofák árulják a zöldséget. A Körtérenpedig, ahová a 9-es villamossal lehet megérkezni,öröklakásos házak és üres telkek. Akkoriban kisvárosikörnyék. A regénybeli társasház ma is áll: SzabolcskaMihály utca 3. Nincs messze innen az a ház sem, aholaz írónõ lakott: Fadrusz utca 2. Itt állítottak neki né-hány éve emléktáblát.

K i s s G y . C s a b a

Jelen írás a szerzõ „Szentimrevárosi Athenas” címmel indí-tott sorozatának része, amely kerületünk irodalomtörténe-ti múltjáról készít tartalmas pillanatfelvételeket.

Felelõs kiadó: Urr Ipoly O. Cist. plébános / Szerkesztette, tervezte és készítette Csányi Tamás karnagy@szentimre.hu

Budapest Fõváros Önkormányzata, Újbuda Önkormányzata és a Szent Imre Alapítvány támogatásával

h á t s ó l é p c s õ

Igazi szentimrevárosi történet

K O S Á R Y N É R É Z L O L A R E G É N Y E

Cikkünk szerzõje

mûvelõdéstörténész,

a Varsói Egyetem tanára,

József Attila-díjas író,

15 önálló könyve látott

napvilágot. Az egykori

József Attila (most Szent

Imre) Gimnáziumban

érettségizett 1963-ban,

szûkebb hazája a Szent-

imreváros. Szenvedélye a

csavargás az Adriától a

Balti-tengerig.