MEGTART A SZÓ - kmf.uz.ua · üzletembereknek, akik szeretnék magyarul is kiírni üzletük nevét, hirdetni árukínálatukat és szolgáltatásaikat, meg-kötni szerződéseiket,

A nyelvészek ma már sokat tudnak arról, milyen alapvető demográfiai mutatókkal jellemezhető a Kárpát-medencei magyarság; konkrét adataik vannak a határon túli magyar nyelvváltozatok jellemzőiről; pontos ismeretekkel rendelkeznek arról, milyen nyelvi jogi helyzetben használatos a magyar nyelv az egyes régiók-ban; szakmailag megalapozott, saját kutatási eredményekkel is alátámasztható tanácsokkal tudnak szolgálni a kétnyelvűségről és annak hatásairól, a tannyelv-választásról, illetve ennek lehetséges következményeiről stb. Ám ezek a kutatási eredmények és ismeretek csak nehezen (vagy gyakran egyáltalán nem) jutnak el azokhoz, akik mindebből profitálhatnának.Célunk, hogy a magyar nyelv kárpátaljai változatai kapcsán az elmúlt másfél évtizedben felhalmozott tudo-mányos kutatási eredményeket tájékoztató és ismeretterjesztő szándékkal és formában egyetlen kötetben fog-laljuk össze. Munkánk mindezen ismereteket szándéka szerint röviden, könnyen értelmezhető és áttekinthető módon, a nyelvészeti szakképzettséggel nem rendelkező művelt olvasót célközönségként tekintve mutatja be.Könyvünk egyfajta segédkönyve kíván lenni azoknak a szülőknek, akik tanácstalanok abban, milyen tannyelvű iskolát válasszanak gyermekük számára; azoknak a pedagógusoknak (s nem csak a nyelv szakosoknak), akik nap mint nap találkoznak a kétnyelvűség hatásaival tanítványaik nyelvi produkcióiban; azoknak a köztisztviselőknek (polgármestereknek, önkormányzati képviselőknek, helyi politikusoknak), akik egy-egy hivatalos határozat meg-szövegezése vagy közzététele előtt nem tudják eldönteni, kihirdethetik-e magyarul döntésüket; azon vállalkozóknak, üzletembereknek, akik szeretnék magyarul is kiírni üzletük nevét, hirdetni árukínálatukat és szolgáltatásaikat, meg-kötni szerződéseiket, ám nem tudják, van-e erre jogi lehetőségük; azon helyi politikusoknak, döntéshozóknak, akik nem tájékozottak a nyelvi emberi jogok területén. Ajánljuk továbbá könyvünket mindazoknak, akik érdeklődnek a kárpátaljai magyar nyelvváltozatok, a Kárpátalján élő magyarok iránt.

Milyen kérdésekre kereshet választ az Olvasó ebben a kötetben

• kik és hányan beszélik a magyar nyelvet Kárpátalján?

• milyen kilátásai vannak a régió magyar közösségének a demográfiai mutatók alapján?

• miért beszél több nyelven is a kárpátaljai magyarok többsége?

• van-e valamilyen rendszer, logika abban, hogy hol, mikor, kivel milyen nyelven beszélünk?

• mi az a kétnyelvűség és milyen típusai vannak?

• milyen társadalmi következményei lehetnek a kétnyelvű nyelvi helyzetnek?

• miért kiegyensúlyozatlan a nyelvtudásunk?

• hogyan válhat valaki kétnyelvűvé a családban és az iskolában?

• milyen kortól lehet/érdemes nyelve(ke)t tanulni?

• miért ajánlják a nyelvészek és a pszichológusok az anyanyelven való oktatást?

• miért nem ajánlják a nyelvészek és a pszichológusok a többségi nyelven való tanulást?

• miért használnak a kárpátaljai magyarok ukrán/orosz eredetű szavakat a magyar beszédükben?

• mi az oka annak, hogy időnként egyazon beszélgetésen belül átváltunk egyik nyelvről a másikra?

• mit tartanak szokatlannak a kárpátaljaiak nyelvhasználatában a magyarországiak és miért?

• milyen törvények, rendeletek és hogyan szabályozzák Ukrajnában a nyelvek használatát?

ME

GT

AR

T A

SZ

Ó

HasznosítHató ismeretek a kárpátaljai magyar nyelvHasználatról

MEGTART A SZÓ

• van-e jogunk magyarul fordulni egy-egy hivatalhoz?

• kiírhatjuk-e magyarul is üzletünk, vállalkozásunk nevét?

• reklámozhatjuk-e magyar nyelven cégünk szolgáltatásait?

• kihirdetheti-e magyarul is határozatait egy magyarok lakta település önkormányzata?

• valóban nyelvében él-e a nemzet?

• milyen összefüggés van a kárpátaljai magyarok anyanyelve és nemzeti azonosságtudata között?

szerkesztette: CserniCskó istván

MEGMEGMEGMEGMEGTTTTTARARARARART A SZÓT A SZÓT A SZÓT A SZÓT A SZÓ


Hasznosítható ismereteka kárpátaljai magyar nyelvhasználatról

Szerkesztette: Csernicskó István

MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki BizottságHodinka Antal Intézet

Budapest � Beregszász, 2010


Hasznosítható ismeretek a kárpátaljai magyar nyelvhasználatról

ÍrtaÍrtaÍrtaÍrtaÍrta:Beregszászi AnikóCsernicskó István

Hires-László KornéliaKarmacsi Zoltán

Márku AnitaMolnár D. István

Molnár József

Szerkesztette:Szerkesztette:Szerkesztette:Szerkesztette:Szerkesztette:Csernicskó István

Készült a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar FõiskolaHodinka Antal Intézetében, az MTA HTMTÖ támogatásával.

A kötetben szereplõ illusztrációkat válogatta, szerkesztette, a fotókat készítette:Beregszászi Anikó, Csernicskó István, Gönczy Sándor, Karmacsi Zoltán, Makó András,

Márku Anita, Molnár József és Molnár D. István.Tipográfia: Fábián Zoltán

A kiadványban szereplõ keretes írások nagy része átvett anyag. Ezeknél mindig feltüntettük a forrást.Ha sem a forrás, sem a szerzõ nincs jelölve a keretes írásban, a szöveg a szerzõk munkája.

A �felélesztett� ír nyelv címû írást Bátyi Szilvia készítette.A Hozzáadó kétnyelvûség Európában: Finnország példája címû keretes rész szerzõje Ferenc Viktória.

A nyelvválasztást befolyásoló egyéb tényezõk Molnár Anita írása.

A kötet kiadását támogatta a:

© A szerzõk© MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság és Hodinka Antal Intézet

ISBN 978-963-508-582-8

ElõszóElõszóElõszóElõszóElõszó (Csernicskó István) ........................................................................................................................ 7

A kisebbségi nyelvek megtartásának alapvetõ feltételei (Csernicskó István) ............................................. 9

AKIK A MAAKIK A MAAKIK A MAAKIK A MAAKIK A MAGGGGGYYYYYAR NYELAR NYELAR NYELAR NYELAR NYELVET FENNTVET FENNTVET FENNTVET FENNTVET FENNTARARARARARTJÁK:TJÁK:TJÁK:TJÁK:TJÁK:MAMAMAMAMAGGGGGYYYYYAROK ÉS MAAROK ÉS MAAROK ÉS MAAROK ÉS MAAROK ÉS MAGGGGGYYYYYAR ANYAR ANYAR ANYAR ANYAR ANYANYELANYELANYELANYELANYELVÛEK KÁRPÁTVÛEK KÁRPÁTVÛEK KÁRPÁTVÛEK KÁRPÁTVÛEK KÁRPÁTALJÁNALJÁNALJÁNALJÁNALJÁN .................................................................................................................................................................................................................. 1 31 31 31 31 3

A kárpátaljai magyarság népességföldrajzi viszonyaiA kárpátaljai magyarság népességföldrajzi viszonyaiA kárpátaljai magyarság népességföldrajzi viszonyaiA kárpátaljai magyarság népességföldrajzi viszonyaiA kárpátaljai magyarság népességföldrajzi viszonyai ................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................ 1 51 51 51 51 5A kárpátaljai magyarság lélekszáma és területi elhelyezkedése (Molnár József és Molnár D. István) .... 15Anyanyelvi összetétel (Molnár József és Molnár D. István) ..................................................................... 23Korszerkezet, nemi összetétel (Molnár József és Molnár D. István) ........................................................ 25Népszaporulat, migráció (Molnár József és Molnár D. István) ............................................................... 26Közoktatás, iskolázottság (Molnár József és Molnár D. István) .............................................................. 27Vallási összetétel (Molnár József és Molnár D. István) ............................................................................ 29Elõretekintés (Molnár József és Molnár D. István) .................................................................................. 30

A KÉTNYELA KÉTNYELA KÉTNYELA KÉTNYELA KÉTNYELVÛSÉG ÉS A MAVÛSÉG ÉS A MAVÛSÉG ÉS A MAVÛSÉG ÉS A MAVÛSÉG ÉS A MAGGGGGYYYYYAR NYELAR NYELAR NYELAR NYELAR NYELV HASZNÁLHAV HASZNÁLHAV HASZNÁLHAV HASZNÁLHAV HASZNÁLHATÓSÁGTÓSÁGTÓSÁGTÓSÁGTÓSÁGAAAAA ........................................................................................................................................................... 3 33 33 33 33 3

Nyelvhasználati helyzetek és színterekNyelvhasználati helyzetek és színterekNyelvhasználati helyzetek és színterekNyelvhasználati helyzetek és színterekNyelvhasználati helyzetek és színterek .................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................. 3 53 53 53 53 5Mi a kétnyelvûség? (Csernicskó István) .................................................................................................... 35Nyelvválasztás: a nyelvek közötti �munkamegosztás� (Beregszászi Anikó, Csernicskó István) .............. 42A kétnyelvûség lehetséges következményeirõl és típusairól (Csernicskó István) ...................................... 49Hogyan válhat valaki kétnyelvûvé?Hogyan válhat valaki kétnyelvûvé?Hogyan válhat valaki kétnyelvûvé?Hogyan válhat valaki kétnyelvûvé?Hogyan válhat valaki kétnyelvûvé? ..................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................... 5 45 45 45 45 4A kétnyelvûség típusai a nyelvelsajátítás ideje és indítéka szerint (Csernicskó István) ........................... 54A kétnyelvûség kialakulása a családban, avagy: mikortól lehet/érdemes elkezdeni a második nyelv intézmé-nyes tanítását/tanulását? (Beregszászi Anikó, Csernicskó István és Karmacsi Zoltán) .......................... 56Tannyelvválasztási útmutató szülõknek és pedagógusoknak (Csernicskó István) ................................... 62Miben segíthetnek a tudományos ismeretek a kisebbségi szülõnek, amikor tannyelvet (oktatási nyelvet)választ gyerekének? (Csernicskó István) .................................................................................................. 62Mit mérlegeljen a szülõ, amikor az oktatás nyelvérõl dönt? (Csernicskó István) ..................................... 69Milyen szintû nyelvtudás várható el a kisebbségiektõl? (Csernicskó István) ............................................ 72

A KÉTNYELA KÉTNYELA KÉTNYELA KÉTNYELA KÉTNYELVÛSÉG HAVÛSÉG HAVÛSÉG HAVÛSÉG HAVÛSÉG HATÁSA A KÁRPÁTTÁSA A KÁRPÁTTÁSA A KÁRPÁTTÁSA A KÁRPÁTTÁSA A KÁRPÁTALJALJALJALJALJAI MAAI MAAI MAAI MAAI MAGGGGGYYYYYAR NYELAR NYELAR NYELAR NYELAR NYELVHASZNÁLAVHASZNÁLAVHASZNÁLAVHASZNÁLAVHASZNÁLATRATRATRATRATRA .............................. 7 77 77 77 77 7

A nyelvek érintkezéseA nyelvek érintkezéseA nyelvek érintkezéseA nyelvek érintkezéseA nyelvek érintkezése (Csernicskó István) ..........................................................................................7 97 97 97 97 9Hatások a szókészletben és a nyelvi rendszerbenHatások a szókészletben és a nyelvi rendszerbenHatások a szókészletben és a nyelvi rendszerbenHatások a szókészletben és a nyelvi rendszerbenHatások a szókészletben és a nyelvi rendszerben ........................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................ 8 18 18 18 18 1A szókölcsönzés (Csernicskó István, Hires-László Kornélia és Márku Anita) ......................................... 82A nyelvérintkezések hatása a nyelvi rendszerben (Beregszászi Anikó és Csernicskó István) .................. 93A nyelvek egymásra hatása a kA nyelvek egymásra hatása a kA nyelvek egymásra hatása a kA nyelvek egymásra hatása a kA nyelvek egymásra hatása a kommunikommunikommunikommunikommunikatív katív katív katív katív kompetenciábanompetenciábanompetenciábanompetenciábanompetenciában (Csernicskó István) ..................9 89 89 89 89 8A kódváltás: váltogatás a nyelvek között (Beregszászi Anikó, Csernicskó István és Márku Anita) ........ 98A névhasználati és megszólítási szokások (Beregszászi Anikó és Csernicskó István)............................ 103Egyéb kétnyelvûségi hatások (Csernicskó István) .................................................................................. 107

TTTTTARARARARARTTTTTALOMALOMALOMALOMALOM

6

JJJJJOGOK ÉS LEHETÕSÉGEK AZ ANYOGOK ÉS LEHETÕSÉGEK AZ ANYOGOK ÉS LEHETÕSÉGEK AZ ANYOGOK ÉS LEHETÕSÉGEK AZ ANYOGOK ÉS LEHETÕSÉGEK AZ ANYANYELANYELANYELANYELANYELV HASZNÁLAV HASZNÁLAV HASZNÁLAV HASZNÁLAV HASZNÁLATÁRATÁRATÁRATÁRATÁRA ..................................................................................................................................................................... 1 1 11 1 11 1 11 1 11 1 1

A nyelvhasználat jogi háttereA nyelvhasználat jogi háttereA nyelvhasználat jogi háttereA nyelvhasználat jogi háttereA nyelvhasználat jogi háttere ................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................... 1 1 31 1 31 1 31 1 31 1 3Ügyfelek és hivatalnokok (Csernicskó István) ........................................................................................ 113Az Alkotmány és a törvények (Csernicskó István) ................................................................................. 116Az Ukrajna által aláírt nemzetközi dokumentumok (Csernicskó István) .............................................. 125Elnöki, kormány- és miniszteri rendeletek (Csernicskó István) ............................................................ 129A nyelvi jogokról, összefoglalóan (Csernicskó István) ............................................................................ 130

AZ ANYAZ ANYAZ ANYAZ ANYAZ ANYAAAAAYNELYNELYNELYNELYNELV FENNTV FENNTV FENNTV FENNTV FENNTARARARARARTÁSÁNAK SZÁNDÉKTÁSÁNAK SZÁNDÉKTÁSÁNAK SZÁNDÉKTÁSÁNAK SZÁNDÉKTÁSÁNAK SZÁNDÉKAAAAA ....................................................................................................................................................................................................................................................................................................... 1 3 71 3 71 3 71 3 71 3 7Kétnyelvû környezet és nemzeti azonosságtudatKétnyelvû környezet és nemzeti azonosságtudatKétnyelvû környezet és nemzeti azonosságtudatKétnyelvû környezet és nemzeti azonosságtudatKétnyelvû környezet és nemzeti azonosságtudat (Csernicskó István) ........................................ 139

Ajánlott irodalomAjánlott irodalomAjánlott irodalomAjánlott irodalomAjánlott irodalom (Csernicskó István) ............................................................................................... 147

7

rendszerváltás óta eltelt két évtizedben intenzívvéváltak az országhatárokon átnyúló magyar�magyar

kapcsolatok, felélénkültek a korábban politikaiokokból visszafogott társadalomtudományi kutatá-sok, a kezdeti egyéni, személyes tudományos kap-csolatok fokozatosan intézményesültek, a határontúli magyar kutatók, kutatóintézetek és kutatásiprogramok szervesen integrálódtak a nemzeti tudo-mányos életbe. Ennek eredményeképpen nagymennyiségû, tudományos szempontból is jelentõs is-meretanyag halmozódott fel az egyes határon túlimagyar szellemi központokban, tudományos mû-helyekben. Ezt igazolják a hazai, magyarországi ésnemzetközi kiadványokban megszaporodó publiká-ciók, a színvonalas szakmai konferenciák is.

A társadalom- és bölcsészettudományi kutatásokterén az 1990-es években új lendületet vett magyar�magyar tudományos együttmûködés nemzetköziszempontból is értékelhetõ eredményeinek létrehozá-sában a Kárpát-medencében és Kárpátalján egyarántvezetõ szerep jutott a magyar nyelvészeti kutatások-nak. Jelentõs részben a Magyarországról érkezõ er-kölcsi és anyagi támogatásnak, az anyarországi éshatáron túli magyar intézmények, kutatóhelyek éskutatók között kialakult együttmûködésnek köszön-hetõen ma már a határon túli magyar nyelvészetikutatások betagozódtak a magyar nyelvészet vérke-ringésébe. A magyarországi intézmények és az ösz-töndíjprogramok segítségével, valamint az MTA Et-nikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete koordinálá-sával létrejött 2001-ben a határon túli magyar nyel-vészeti kutatómûhelyek hálózata, ahová adunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda, a kolozsváriSzabó T. Attila Nyelvi Intézet, a szabadkai Magyar-ságkutató Tudományos Társaság kanizsai nyelvésze-

ti egysége és a beregszászi Hodinka Antal Intézet melléaz ausztriai, horvátországi és szlovéniai kutatókatösszefogó Imre Samu Nyelvi Intézet csatlakozott. Akutatómûhelyek egyfajta ernyõszervezeteként jött létrea virtuális Termini Kutatóhálózat. A közös munkamellett a kutatóhálózat munkatársai számos konfe-renciát szerveztek, több kötetet publikáltak saját ku-tatásaikból, s nemzetközi publikációk is születtek akutatási programokból.

Viszonylag kevés figyelem és energia jutott ugyan-akkor arra, hogy az évek során felhalmozott hatal-mas ismeretanyagot az egyes kisebbségi közösségekszámára közvetve vagy közvetlenül hasznosítható tu-dásanyaggá konvertáljuk. A magyar nyelvészek mamár sokat tudnak arról, milyen alapvetõ demográ-fiai mutatókkal jellemezhetõ a Kárpát-medenceimagyarság; konkrét adataik vannak arról, milyenjellemzõi vannak a határon túli magyar nyelvválto-zatoknak; pontos ismeretekkel rendelkeznek arról,milyen nyelvi jogi helyzetben használatos a magyarnyelv az egyes régiókban; szakmailag megalapozott,saját kutatási eredményekkel is alátámasztható ta-nácsokkal tudnak szolgálni a kétnyelvûségrõl ésannak hatásairól, a tannyelv-választásról, illetveennek lehetséges következményeirõl stb. Ám ezek akutatási eredmények és ismeretek csak nehezen,vagy leggyakrabban egyáltalán nem jutnak el azok-hoz, akik mindebbõl profitálhatnának: a magyar-országi és kisebbségi magyar politikusokhoz, a köz-véleményt formáló, befolyásoló újságírókhoz, a fel-növekvõ nemzedékek anyanyelvi nevelését végzõ pe-dagógusokhoz, az iskola- és tannyelv-választás elõttmind gyakrabban tanácstalanul álló szülõkhöz.

Kötetünk alapvetõ célja, hogy a magyar nyelv kár-pátaljai változatai kapcsán az elmúlt másfél évti-

ElõszóElõszóElõszóElõszóElõszó

AAAAA

8

zedben felhalmozott tudományos kutatási eredmé-nyeket tájékoztató és ismeretterjesztõ szándékkal ésformában egyetlen kötetben foglaljuk röviden össze.Munkánk mindezen ismereteket szándéka szerintröviden, könnyen értelmezhetõ és áttekinthetõ mó-don, a nyelvészeti szakképzettséggel nem rendelke-zõ érettségizett olvasót célközönségként megcélozvafoglalja össze. Ugyanakkor szövegünkbe ágyazvaszámos olyan idézetet is közlünk, melyek alátámaszt-hatják, hitelesebbé tehetik mondandónkat.

Kötetünk alapvetõ célja, hogy egyfajta segéd-könyve legyen azoknak a szülõknek, akik tanács-talanok abban, milyen tannyelvû iskolát válassza-nak gyermekük számára; azoknak a pedagógusok-nak (s nem csak a nyelv szakosoknak), akik napmint nap találkoznak a kétnyelvûség hatásaivaltanítványaik nyelvi produkcióiban; azoknak a köz-tisztviselõknek (polgármestereknek, önkormányzatiképviselõknek, helyi politikusoknak), akik egy-egyhivatalos határozat megszövegezése vagy közzété-tele elõtt nem tudják eldönteni, kihirdethetik-e ma-gyarul döntésüket; azon vállalkozóknak, üzletem-bereknek, akik szeretnék magyarul is kiírni üzle-tük nevét, hirdetni árukínálatukat és szolgáltatá-saikat, megkötni szerzõdéseiket, ám nem tudják,van-e erre jogi lehetõségük; azon helyi politikusok-nak, döntéshozóknak, akik nem tájékozottak anyelvi emberi jogok területén.

Olyan haszonnal forgatható könyvet szeretnénktehát letenni a kárpátaljai magyar közösség képze-letbeli asztalára, amely szándékaink szerint közért-hetõ módon és röviden (ugyanakkor szakmailag meg-alapozottan) foglalja össze mindazokat a tudnivaló-kat, amelyek a kárpátaljai magyar közösség sajátoskörülményei között hozzájárulhatnak ahhoz, hogyne csak szemléljük, hanem lássuk és értsük is a kö-rülöttünk zajló nyelvi folyamatokat, azok fõbb tár-sadalmi okait és nyelvi következményeit. A tájékoz-tatás, ismeretközlés mellett nem titkolt célunk to-vábbá az is, hogy � pozitív és negatív példák bemu-tatásával � a magyar nyelv használatára buzdítsuka kárpátaljai magyarokat. Mert a magyar nyelv csakés akkor marad fenn Kárpátalján, ha mi: beszélõinem hagyjuk el.

Beregszász, 2009. február 3.

A szerkesztõ

Milyen kérdésekre kereshet választMilyen kérdésekre kereshet választMilyen kérdésekre kereshet választMilyen kérdésekre kereshet választMilyen kérdésekre kereshet választaz Olvasó ebben a kötetben:az Olvasó ebben a kötetben:az Olvasó ebben a kötetben:az Olvasó ebben a kötetben:az Olvasó ebben a kötetben:

� kik és hányan beszélik a magyar nyelvetKárpátalján?

� milyen kilátásai vannak a régió magyarközösségének a demográfiai mutatók alapján?

� miért beszél több nyelven is a kárpátaljaimagyarok többsége?

� van-e valamilyen rendszer, logika abban,hogy hol, mikor, kivel milyen nyelven beszélünk?

� mi az a kétnyelvûség és milyen típusaivannak?

� milyen társadalmi következményei lehet-nek a kétnyelvû nyelvi helyzetnek?

� miért kiegyensúlyozatlan a nyelvtudásunk?� hogyan válhat valaki kétnyelvûvé a csa-

ládban és az iskolában?� milyen kortól lehet/érdemes nyelve(ke)t

tanulni?� miért ajánlják a nyelvészek és a pszicho-

lógusok az anyanyelven való oktatást?� miért nem ajánlják a nyelvészek és a pszi-

chológusok a többségi nyelven való tanulást?� miért használnak a kárpátaljai magya-

rok ukrán/orosz eredetû szavakat a magyarbeszédükben?

� mi az oka annak, hogy idõnként egyazonbeszélgetésen belül átváltunk egyik nyelvrõl amásikra?

� mit tartanak szokatlannak a kárpátal-jaiak nyelvhasználatában a magyarországiakés miért?

� milyen törvények, rendeletek és hogyan sza-bályozzák Ukrajnában a nyelvek használatát?

� van-e jogunk magyarul fordulni egy-egyhivatalhoz?

� kiírhatjuk-e magyarul is üzletünk, vál-lalkozásunk nevét?

� reklámozhatjuk-e magyar nyelven cé-günk szolgáltatásait?

� kihirdetheti-e magyarul is határozatait egymagyarok lakta település önkormányzata?

� valóban nyelvében él-e a nemzet?� milyen összefüggés van a kárpátaljai

magyarok anyanyelve és nemzeti azonosság-tudata között?

9

1.A kisebbségi nyelvekA kisebbségi nyelvekA kisebbségi nyelvekA kisebbségi nyelvekA kisebbségi nyelvekmegtartásának alapvetõmegtartásának alapvetõmegtartásának alapvetõmegtartásának alapvetõmegtartásának alapvetõfeltételeifeltételeifeltételeifeltételeifeltételei

10

11

Kárpátalján élõ magyarok kisebbségi helyzetben él-nek. Kisebbségi helyzetünk egyik meghatározó

tulajdonsága, hogy nem emigráns, hanem õshonosközösségként élünk Kárpátalján. Azaz: nem beván-dorlás révén kerültünk ilyen körülmények közé,hanem a politikai, történelmi események következ-tében lettünk kisebbségiek. Ennek a megkülönböz-tetésnek azért van jelentõsége, mert rendszerint abevándorló csoportok célja a minél tökéletesebb be-illeszkedés a befogadó közösségbe. Ezzel magyaráz-ható, hogy az Amerikai Egyesült Államokba beván-dorolt különbözõ népcsoportok legnagyobbrésztmára csak származásuk emlékét õrzik, nyelvükbenazonban angollá, mentalitásukban pedig amerikai-

A kisebbségi nyelvek megtartásánakalapvetõ feltételei

vá váltak. Az õshonos kisebbségek ezzel szemben ál-talában meg szeretnék tartani eredeti nyelvüket ésazonosságtudatukat. Nem véletlen, hogy a szlováki-ai, romániai, szerbiai vagy éppen ukrajnai magya-rok is erre törekednek.

Mind a bevándorló, mind az õshonos kisebbségekközött vannak természetesen másként viselkedõ ki-vételek. A németországi török vagy az Angliába érke-zett pakisztáni bevándorlók például ragaszkodnaknyelvükhöz és identitásukhoz, integrációjuk hiányajelentõs problémákat okoz a befogadó társadalomszámára. Az oroszországi õshonos finnugor népek ésnyelvek ugyanakkor mára szinte teljesen eltûntek,többségüket már csak a legidõsebb generáció õrzi.

A

Akár bevándorló, akár õshonos közösségrõl van szó, nyelvük és kultúrájuk hosszú távú fennmara-dását meghatározzák saját céljaik, illetve emellett természetesen jelentõsen befolyásolják azok a tö-rekvések is, melyek azt az államot jellemzik, ahol élnek vagy amely befogadja õket. A kisebbségicsoportok és a többségi társadalmak törekvései között ugyanis gyakran feszül ellentmondás; és akisebbségi közösségek céljai sem feltétlenül azonosak.

�Az õshonos kisebbségekkel rendelkezõ országok közül Finnországban a többségi finnek fenntar-tási politikát folytatnak a finnországi svédajkúak esetében (�). Ugyanakkor Szlovákiában az 1995-ben a szlovák államnyelvrõl hozott törvény célja a magyar kisebbség asszimilálása. A kisebbségekcéljai is eltérhetnek egymástól: a szlovákiai magyarok célja a nyelv- és kultúramegõrzés, ugyanakkorjó okunk van feltételezni, hogy pl. az õshonos burgenlandi magyarok célja a többségi németajkúlakossághoz való asszimiláció (volt). (�)

Ami a bevándorló kisebbségekkel rendelkezõ országokat illeti, egyelõre nem találtam példát arra,hogy egy többségi nemzetnek az lenne a célja, hogy fenntartsa a bevándorlók nyelvét és kultúráját(amennyiben e nyelv és kultúra eltér a többségi nyelvtõl és kultúrától). Számtalan példa van azonbanarra, hogy egy többségi nép célja a bevándorló kisebbségek asszimilációja. Az iskolapélda erre termé-szetesen az Amerikai Egyesült Államok. A kisebbségek céljai itt is eltérhetnek: Floridában a kubaibevándorlók célja a nyelv- és kultúrafenntartás (�), ugyanakkor az amerikai magyarok célja a nyelviés társadalmi-kulturális asszimiláció.�

Kontra Miklós: Újratanulható-e egy anyanyelv? In: Osvát Anna és Szarka László szerk., Anyanyelv, oktatás �közösségi nyelvhasználat. Újratanítható-e a kisebbségek anyanyelve a magyarországi nemzetiségi iskolákban? 15�25.Budapest: Gondolat Kiadói Kör � MTA Kisebbségkutató Intézet, 2003. 22�23. old.

Õshonos kisebbségek Bevándorolt kisebbségek a) fenntartás, pl. a finnországi svédajkúak esetében

a) fenntartás, pl. ? Többségi célok b) asszimiláció, pl. a szlovákiai

magyarok esetében b) asszimiláció, pl. a nem hispán fehérek célja az USA-ban

a) fenntartás, pl. a szlovákiai magyarok célja

a) fenntartás, pl. Floridában a kubai amerikaiak célja Kisebbségi

célok b) asszimiláció, pl. a burgenlandi magyarok célja

b) asszimiláció, pl. az amerikai magyarok célja

12

A számszerûséget és a hatalmi pozíciókat tekint-ve kisebbségi körülmények között élõ közösségekmegmaradását, nyelvének megõrzését alapvetõennégy, egymással (és a többségi közösségnek a ki-sebbségekkel kapcsolatos szándékaival, törekvése-ivel és politikájával) szorosan összefüggõ tényezõhatározza meg:

n Beszélõk, akik fenntartják a nyelvet (demog-ráfiai faktor).

n Helyzetek, színterek, ahol a nyelvet gyakorlaticélokra, kommunikációs igények kielégítésére hasz-nálni lehet (hasznossági tényezõ).

n Jogok, melyek biztosítják a nyelv használatá-nak lehetõségét (politikai feltétel).

n A beszélõk azon szándéka, hogy akarják is hasz-nálni ezt a nyelvet, illetve tovább örökíteni a követ-kezõ generációk számára (szimbolikus érték).

Ha nincsenek emberek, akik beszélik a nyelvet, anyelv nem élõ nyelv. Ha vannak beszélõk, de nincsenekolyan helyzetek, ahol használni lehet azt a nyelvet (mertpéldául nincs kivel és hol beszélni ezen a nyelven), a nyelveltûnik, hiszen a nyelvet a használat élteti. Hiába van-nak azonban beszélõk, akik szeretnének ezen a nyelvenbeszélni, ha törvények, rendeletek tiltják ennek a nyelv-nek a nyilvános használatát. S hiába vannak beszélõk,lehetõségek és jogok akkor, ha a közösség nem érzi szük-ségét ennek a nyelvnek, és nem akarja használni azt.

Meggyõzõdésünk, hogy ennek a négy tényezõnekmeghatározó jelentõsége van abban is, hogy fognak-e magyarul beszélni tíz, ötven vagy ötszáz év múlvaKárpátalján. Kötetünkben ennek megfelelõen ezenkérdések mentén tekintjük át a kárpátaljai magyarnemzetrész helyzetét, s egyben a magyar nyelv hely-zetét, állapotát, funkcióit és esélyeit a régióban.

2.Akik a magyar nyelvetAkik a magyar nyelvetAkik a magyar nyelvetAkik a magyar nyelvetAkik a magyar nyelvetfenntartják:fenntartják:fenntartják:fenntartják:fenntartják:magyarok és magyarmagyarok és magyarmagyarok és magyarmagyarok és magyarmagyarok és magyaranyanyelvûek Kárpátaljánanyanyelvûek Kárpátaljánanyanyelvûek Kárpátaljánanyanyelvûek Kárpátaljánanyanyelvûek Kárpátalján

15

A kárpátaljai magyarság lélek-száma és területi elhelyezkedéseA fejezet rövid áttekintést nyújt a kárpátaljai ma-gyar nemzetrész jelenlegi demográfiai helyzetérõl atények és statisztikai adatok tükrében. A rendszer-váltást követõ szûk két évtizedben a megelõzõ szov-jet korszakhoz képest jelentõsen emelkedett a téma-körrel foglalkozó írások száma, bár a napvilágot lá-tott kiadványok listája jóval szerényebb az erdélyi,vagy a szlovákiai nemzettársak megfelelõinél.

A kárpátaljai magyarságnépességföldrajzi viszonyai

Kárpátalja népességével és magyarságával foglalkozó kiadványok

16

A nemzetiségi összetétel vizsgálatát korábbangátló akadályok közül egyesek még jelenleg semhárultak el teljesen. A részletes, településenkéntinemzetiségi adatok bizalmasként való kezelése, hoz-záférhetetlensége jelentõsen nehezíti a kárpátaljaimagyarság valós helyzetének a megismerését. Eh-hez adódnak még a népszámlálások, illetve a nyil-vántartási rendszer ukrajnai hiányosságai, mintpéldául az, hogy a felekezeti hovatartozást évtize-dek óta nem tartják nyilván.

A fejezetben igyekszünk a hozzáférhetõ adato-kat táblázatok, térképek és diagramok formájábanszemléletesen megjelenítve az olvasó elé tárni, azazokban megfigyelt sajátosságokat, a belõlük levontkövetkeztetéseket és az egyéb vonatkozó ismereteketröviden összefoglalni.

A 2001-es összukrajnai népszámlálás megerõsí-tette, hogy Kárpátalja népességének egyik alapvetõvonása a soknemzetiségûség. A megyében az emlí-tett népszámlálás alkalmával összesen több mint100 nemzetiség képviselõit vették számba. Ám kö-zülük csak öt aránya haladta meg az össznépessé-gen belül az 1%-ot.

A népesség számával, annak változásávalkapcsolatos adatok értelmezésével, elemzésé-vel egy görög eredetû szóval megnevezett tu-domány, a demográfia foglalkozik. A demog-ráfus pedig az a kutató, aki a demográfiaiadatok elemzését végzi.

A történelmileg kialakult nyelvi, kulturá-lis, gazdasági sajátosságok alapján elkülönü-lõ embercsoportot etnikai közösségnek,etnosznak nevezzük.

Az etnikai közösségek legfejlettebb formá-ja a nemzet.

2001-ben Kárpátalján 151,5 ezer magyar élt,ami az ukrajnai magyarság (156,6 ezer fõ) 96,8%-át tette ki. Az Ukrajnában Kárpátalján kívül élõmagyarság a nagyobb városokban él szórványként(Lemberg, Kijev, Dnyipropetrovszk), és túlnyomó-részt kárpátaljai gyökerû.

A magyarok lélekszámáról és arányáról Kárpát-alja mai területén 1880 óta rendelkezünk részletesés többé-kevésbé megbízható adatokkal. A nevezettidõszakban a magyarság aránya a régióban, döntõ-en az állami hovatartozással összhangban, külön-bözõ irányokban változott: magyar fennhatóság alattemelkedett, más államok kötelékében csökkent. Amódosulások mozgatórugói között asszimilációs ésmigrációs folyamatok éppúgy szerepeltek, mint azösszeírások során elõfordult pontatlanságok, a nép-számlálást végzõ államok politikai megfontolásai.

Kárpátalja nemzetiségi összetétele 2001-ben, %-ban

A demográfusok elemzéseinek általában anépszámlálási adatok a fõ forrásai. A nép-számlálás (latin eredetû idegen szóval: cenzus)egy-egy állam területén élõ népesség számá-nak és életviszonyainak megszabott idõpont-ban való hivatalos felmérése.

Népszámlálásokat régóta szerveznek. Atörténelem egyik elsõ népszámlálására Jézusszületésekor került sor a Római Birodalomterületén. Mária és József a népesség össze-írása miatt érkezett Betlehembe, ahol a Meg-váltó született.

A modern államokban rendszerint tízéventerendeznek népszámlálásokat. A mai Kárpát-alja területén a huszadik század folyamán1900-ban, 1910-ben (Magyarország szervezé-sében), 1921-ben, 1930-ban (a csehszlovákhatóságok), 1941-ben (újra Magyarországszervezte), 1959-ben, 1970-ben, 1979-ben és1989-ben (a Szovjetunió keretében) végezteknépszámlálást. Az 1991-ben függetlenné váltUkrajna 2001-ben tartott népszámlálást, amitermészetesen Kárpátaljára is kiterjedt.

A magyar lakosság arányának változása Kárpát-alja mai területén (1880�2001)

17

Az utolsó két népszámlálás között a kárpátaljaimagyarság lélekszáma 4,2 ezerrel (2,7%-kal) csök-kent, a megye összlakosságán belüli aránya pedig12,5%-ról 12,1%-ra módosult, de ez a csökkenésnem volt olyan nagy mértékû, mint amire számíta-ni lehetett. A nagyobb csökkenéstõl tartó várakozá-sok három tényre alapoztak:

n A természetes szaporulat a múlt század utolsóévtizedében a kárpátaljai magyarság körében huza-mosan negatív elõjelû volt. Ennek átlagos becsültértéke évi 3�. Ez önmagában közel félezres évifogyást, vagyis a két összeírás között kb. 5 ezer fõscsökkenést kellett, hogy eredményezzen.

n Egyértelmû volt a kivándorlási többlet is a be-vándorlással szemben. Mértékadó becslések alapjána múlt század 90-es éveiben közel 5 ezer kárpátal-jai magyar települt át végleg az anyaországba.

n A közelmúlt szlovákiai, romániai, jugoszláviainépszámlálásai a magyarság nagyobb arányú fogyá-sát regisztrálták.

Összességében tehát, még ha jelentõs asszimilá-ciós veszteséggel nem is számoltunk, a magyarságszámának kb. 10 ezerrel való csökkenését jósolták.Milyen folyamatok hatottak ez ellen?

n A státustörvény megszületésével �érdemes� lettmagyarnak lenni, ennek következtében a bizonyta-lan, vagy kettõs etnikai identitású népesség nagyobbrészben vallotta magát magyarnak.

A természetes szaporulat értékét úgy kap-juk meg, hogy egy éven belül a születések szá-mából kivonjuk a halálozások számát. Ha avégeredmény pozitív, akkor növekedés, ha ne-gatív, akkor népességcsökkenés figyelhetõmeg. A természetes szaporulat értékét (akár-csak a születési ráta és a halálozási ráta érté-két) gyakran ezrelékben (�), azaz ezer fõreszámítva adják meg.

Tehát, ha a kárpátaljai magyarság köré-ben a természetes népszaporulat -3� volt,az azt jelenti, hogy 150 ezer fõnél összességé-ben 150x(-3)= -450 fõ (azaz ennyivel lettünkkevesebben).

A kárpát-medencei magyar kisebbségek lélekszámának változása a két utolsó népszámlálás között

A népesebb nemzetiségek lélekszáma és aránya Kárpátalján az 1989-es és a 2001-es népszámlálás adatai alapján

Asszimiláció � eltérõ fajtájú, nyelvû vagyvallású népcsoport természetes beolvadása vagyerõszakos beolvasztása a környezõ népességbe.

Lélekszám Százalékarány a megye lakosságán belül Nemzetiség

1989 2001 1989 2001

A 2001-es lélekszám az

1989-es százalékában

ukránok 976 749 1 010 127 78,4 80,5 103,4 magyarok 155 711 151 516 12,5 12,1 97,3 románok 29 485 32 152 2,4 2,6 109,0 oroszok 49 458 30 993 4,0 2,5 62,7 cigányok 12 131 14 004 1,0 1,1 115,4 szlovákok 7329 5695 0,6 0,5 77,7 németek 3478 3582 0,3 0,3 103,0 beloruszok 2521 1540 0,2 0,1 61,1 egyebek 8756 5005 0,6 0,4 64,0 össznépesség 1 245 618 1 254 614 100,0 100,0 100,7

Ország Magyarok száma (1989�1992)

Magyarok száma (2001�2002)

A lélekszám változása (fõ)

A lélekszám változása (%)

Szlovákia 567 296 520 528 -46 768 -8,2 Románia 1 624 959 1 434 377 -190 582 -11,7 Szerbia 343 942 293 299 -50 643 -14,7 Horvátország 22 355 16 595 -5 760 -25,8 Szlovénia 8 503 6 243 -2 260 -26,6 Ukrajna 163 111 156 566 -6 545 -4,0

18

n A cigányság egy része már a korábbi népszám-lálások alkalmával is a magyart nevezte meg nem-zetiségeként. Ezek aránya a státustörvény hatásáraszintén emelkedett. Ennek tulajdonítható, például,a magyarság gyarapodása Munkácson, ahol ezzelpárhuzamosan a cigányok száma az összeírás alap-ján csökkent, miközben közismert a magas termé-szetes szaporulat a körükben.

A korábban nyomás hatására magukat ukránnak,vagy szlováknak vallók közül is többen újra magyar-ként lettek számba véve. Ez a jelenség a Nagyszõlõsijárásban, illetve Ungváron volt számottevõ.

Jelentõs eltérések figyelhetõk meg az egyes nem-zetiségek urbanizációs szintjében. Miközben Kárpát-alja népességének többsége falvakban él (63,3%), van-nak túlnyomórészt a városokban összpontosuló etni-kai közösségek. Általánosságban elmondhatjuk, hogya magyarság, hasonlóan az ukrán és a román népes-séghez, a falusi lakosságon belül nagyobb aránybantalálható meg. A kisebb, zömmel nem õshonos nem-zetiségek viszont (oroszok stb.) a városi lakosság kö-rében képviseltetik magukat nagyobb arányban.

Összességében a kárpátaljai magyarok 64,6%-afalvakban él, 8,8%-a ún. városi típusú településeken,26,6%-a pedig városokban. Az 1989-es és a 2001-esnépszámlálások között a városi magyarság számaközel 9%-kal csökkent, míg a falusi nemzetrész lé-lekszáma 1%-kal nõtt. Levonhatjuk a következtetést,hogy a kárpátaljai magyarság fogyása az utóbbi idõ-ben fõleg a városokban ment végbe. A városi magyar-ság számának apadásához hozzájárult a falusihozképest nagyobb mértékû kivándorlás, az erõteljesebbasszimiláció, illetve az alacsonyabb születésszám is.

Az etnikai (nemzeti) identitás (más szóvalazonosságtudat) a nemzeti hovatartozás ér-zése, átélése.

Egy ország nemzeti összetételét csak nép-számlálások alkalmával tudják felmérni, mivelaz etnikai hovatartozás önbevalláson alapul. Aszámlálóbiztos köteles a megkérdezett személytolyan nemzetiséghez besorolni, amilyennek azvallja magát. Ám ez komolytalanságra is adhatlehetõséget, például, elõfordulhat, hogy valakisumérnak, vagy gótnak vallja magát, bár ezek anépek már rég kihaltak. Ennek elkerülése érde-kében a demográfusok a népszámlálások elõttlistát készítenek a választható nemzetiségekrõl,ám ezek száma is több száz lehet.

Státusztörvény (vagy kedvezménytörvény)� a törvény a Romániában, Szlovákiában,Szerbiában, Ukrajnában, Horvátországban,Szlovéniában és Ausztriában állandó lak-hellyel rendelkezõ nem magyar állampolgár-ságú magyarokra terjed ki.

A státusztörvény kedvezményeket biztosít,és a támogatások révén kettõs célt kíván meg-valósítani: úgy szolgálni a határon túli magyarközösségek fennmaradását, tagjaik nemzetiazonosságtudatának megõrzését, hogy egyút-tal a szülõföldjükön való megmaradásra ösz-tönözzön. Ezt szolgálják a törvénybe foglaltazon támogatások, amelyek felhasználására ki-zárólag a szülõföldön kerülhet sor, de pszicho-lógiailag ugyanilyen hatása lehet a Magyaror-szágon nyújtott kedvezményeknek és támoga-tásoknak is, melyek közé tartozik többek kö-zött a 90%-os utazási kedvezmény. Kedvezmé-nyesen vásárolhatók jegyek a magyarországikönyvtárakba, múzeumokba, a magyar nyel-ven tanító tanárok pedig könyvvásárlási támo-gatásra jogosultak. A törvény 2001-es hatály-ba lépése óta számos pontban módosult.

Urbanizáció � városiasodás, a folyamat lé-nyege, hogy a népesség nagy része a városokbaözönlik, a városok száma és méretei ugrássze-rûen növekednek; magukban a városokban fej-lõdnek a lakásviszonyok (lakótelepek, többszin-tes épületek), szolgáltatások, kulturális lehe-tõségek, és általuk az emberek felfogása, er-kölcse és szokásrendszere is. (A latin urbs szó-ból alakult ki, mely jelentése �város�.)

Urbanizációs szint alatt a városi lakosságarányát értjük az össznépességen belül.

Kárpátalján a szovjet korszak hruscsoviidõszakában kezdõdött a népesség tömegesvárosokba áramlása, ami az erõltetett iparo-sítással függött össze. Ekkor épültek többekközött a ma is �hruscsovkáknak� nevezetttöbbszintes lakóépületek. Késõbb, a brezsnyeviérában a rohamos urbanizáció következtébentovábbra is gyorsan gyarapodó városi népes-ség számára újabb többszintes épületeket épí-tettek, így alakítva ki a ma is létezõ, panel-háztömbökbõl álló ún. �mikrorajonokat�.

Az ukrán településrendszerben a szovjet idõk-bõl maradt fenn a falvak és városok közötti átme-netet képviselõ városi típusú települések kategóri-ája (ñåëèùå ì³ñüêîãî òèïó, ñìò.). Ide sorolják azo-kat a településeket, amelyek bizonyos szempon-tok szerint a városokhoz, mások alapján viszontinkább a falvakhoz állnak közelebb (ilyen településpéldául: Bátyú, Szerednye, Tiszaújlak). Népessé-güket a városi lakosság kategóriájába sorolják.

19

A magyar nemzeti identitást és az anyanyelvetkönnyebb megtartani olyan településen, ahol a ma-gyarok többségben vannak. A népszámlálás adataiszerint a kárpátaljai magyarok majdnem fele, 46%-a olyan helységben él, ahol arányuk meghaladja a80%-ot, 62%-a pedig olyan településen, ahol a ma-gyarok többséget alkotnak. Ezek kevésbé vannakkitéve az asszimilációnak. A beolvadás leginkább akárpátaljai nemzetrész 18%-át kitevõ szórvány ma-gyarságot fenyegeti, amely a lakóhelyén kevesebb,mint 20%-os arányt ér el.

Tekintsük át a magyarság eloszlását 2001-benközigazgatási egységenként!

A megyében a magyarság csak egy közigazgatásiegységben volt többségben, a Beregszászi járásban.A járás majdnem teljesen a magyar nyelvterületheztartozik, bár számos 20. századi ukrán telepesfaluképez benne nyelvszigetet. Beregszász megyei alá-rendeltségû városban a két utolsó népszámlálás kö-zött 50% alá süllyedt a magyarok aránya, ám meg-maradtak a város legszámosabb nemzeti közösségé-nek. Az ukrán�magyar határ mentén húzódó ma-gyar nyelvterület további három járást érint: azUngvárit, a Munkácsit és a Nagyszõlõsit. Ezekben amagyarság kisebbségben van ugyan, de jelentõsarányt képvisel.

A nyelvterületen kívül jelentõs számú magyar élKárpátalja nyelvhatár közeli két nagy városában,Ungváron és Munkácson. A kárpátaljai magyarság

A kárpátaljai magyarok megoszlása a településiarányuk szerint

Kárpátalja 18 nagyobb közigazgatási egy-ségre oszlik: 13 járásra, melyek a járási köz-pontok neveit viselik, illetve 5 megyei aláren-deltségû városra (Ungvár, Munkács, Huszt,Beregszász és Csap; ez utóbbi csak 2003-banlépett elõ megyei alárendeltségûvé, ezért a be-mutatott népszámlálási adatokban nem sze-repel külön tételként).

Nyelvterület � olyan terület, amelyen több-ségében egy adott nyelvet beszélõ közösség ál-tal lakott települések vannak.

Nyelvhatár � a szomszédos nyelvterületekelválasztó vonala, gyakrabban sávja.

A trianoni határrendezés után a mai Kár-pátalja területe Csehszlovákiához került. Ek-kor a csehszlovák kormány, hogy megbontsaaz egységes magyar nyelvterületet, ruszin,cseh, illetve szlovák nemzetiségû telepeseknekbiztosított kedvezményes lehetõséget a magyarnyelvterületen történõ letelepedésre. Így szá-mos telepesfalu jött létre a 20�30-as években,pl., Dimicsõ, Ororszgejõc, Somitanya.

A nemzetiségek százalékaránya Kárpátalja közigazgatási egységeiben a 2001-es népszámlálás eredményei alapján

Az adott nemzetiség aránya, % Közigazgatási egység

A né-pesség száma ukrán ma-

gyar román orosz ci-gány

szlo-vák német belo-

rusz Beregszász v. 26 554 38,9 48,1 0,1 5,4 6,4 0,2 0,1 0,2 Huszt város 31 864 89,3 5,4 0,0 3,7 0,4 0,1 0,3 0,2 Munkács város 81 637 77,1 8,5 0,0 9,0 1,4 0,4 1,9 0,4 Ungvár város 115 568 77,8 6,9 0,1 9,6 1,5 2,2 0,2 0,4 Beregszászi j. 54 062 18,8 76,1 0,0 0,7 4,1 0,0 0,0 0,0 Huszti járás 96 960 95,0 3,9 0,0 0,9 0,0 0,0 0,0 0,0 Ilosvai járás 100 905 98,6 0,1 0,0 0,6 0,1 0,3 0,0 0,0 Munkácsi járás 101 443 84,0 12,7 0,0 0,7 1,3 0,2 0,8 0,1 Nagybereznai j. 28 211 96,3 0,1 0,0 0,7 1,6 1,0 0,0 0,1 Nagyszõlõsi j. 117 957 71,4 26,2 0,0 1,2 0,8 0,1 0,0 0,1 Ökörmezõi j. 49 890 99,1 0,0 0,0 0,5 0,2 0,0 0,0 0,0 Perecsenyi j. 32 026 96,3 0,2 0,3 1,3 0,4 1,0 0,0 0,1 Rahói járás 90 945 83,8 3,2 11,6 0,8 0,2 0,0 0,0 0,1 Szolyvai járás 54 869 94,5 0,7 0,0 1,5 1,4 0,6 0,7 0,1 Técsõi járás 171 850 83,2 2,9 12,4 1,0 0,0 0,0 0,2 0,1 Ungvári járás 74 399 58,4 33,4 0,0 2,0 4,1 1,6 0,0 0,1 Volóci járás 25 474 98,8 0,1 0,0 0,6 0,0 0,1 0,1 0,1

20

egy része nyelvszigeteken és szórványként a magyar�ukrán nyelvhatártól távolabb lakik. Ez a Felsõ-Ti-sza-vidékre, az egykori Máramaros vármegye terü-letére jellemzõ. Az itteni Huszti, Técsõi és Rahói já-rásokban, illetve Huszt városában a magyarság ará-nya 3�5% körüli.

n a magyarság lélekszámának a 10%-ot meghala-dó gyarapodása a Nagyszõlõsi járásban részben azottani magasabb természetes szaporulatnak, részbena korábban nyomás hatására magukat ukránnak val-lók visszatérésének, részben a magyar anyanyelvû ci-gányság magyar nemzetiségûként való számbavétel-ének köszönhetõ;

n a munkácsi magyarság számának a növelésé-ben a döntõ szerepet a magát 2001-ben magyarnakvalló kb. ezer fõnyi cigány származású lakos játszotta(ennyivel csökkent a romák száma a városban a kétnépszámlálás adatai alapján);

n a tömbben élõ magyarság nagy része (az Ung-vári, a Munkácsi és a Beregszászi járásokban) kis-mértékû, a negatív szaporulat és a kivándorlás általkiváltott fogyást mutatott;

n Beregszászon és Ungváron, a két legnagyobbmagyar közösségben, döntõen a kivándorlás következ-ményeként, jelentõs, 15% körüli fogyás ment végbe;

��csökkenõben, zsugorodóban van a ma-gyar nyelvterület, ugyanis a Kárpát-meden-cei kisebbségi magyarság fogyása következté-ben, illetõleg tudatos állami adminisztrációsbeavatkozások folyományaként a nyelvhatárközeledik a trianoni politikai határokhoz, amagyar nyelvterület korábban összefüggõ,kompakt részei töredeznek a határon túl, egy-re több a szórványosodás az eredetileg magyarés korábban magyar többségû városokban is.�

Kiss Jenõ: Gondolatok a magyar nyelvhelyzetérõl. Hitel 2009/2: 9�20. old.

A kárpátaljai magyarság területi elhelyezkedésen 10�20% közötti volt a magyarság lélekszámá-

nak a csökkenése a nagyobb nyelvszigeteknek, szór-ványoknak otthont adó Técsõi, Rahói és Szolyvaijárásokban, ahol az asszimiláció lehetett annak a fõforrása;

n a kisszámú szórványmagyarság száma a gyorsütemû beolvadás miatt töredékére csökkent;

Milyen területi sajátosságai vannak a magyarságlélekszáma és aránya változásának a két utolsó nép-számlálás között? Ezeket az alábbi pontokban foglal-hatjuk össze:

n a Nagyszõlõsi járás és Munkács város kivételévela magyarok lélekszáma minden járásban és városbancsökkent;

21

n néhány közigazgatási egységben, így a Bereg-szászi és a Munkácsi járásban, illetve Huszton amagyar népesség aránya annak ellenére nõtt, hogya lélekszáma csökkent, mert az összlakosság fogyá-sa gyorsabb ütemû volt.

Hogy néz ki jelenleg a kárpátaljai magyar nyelvte-rület? A magyar nyelvterületet magyar többségû tele-pülések viszonylag egységes (mindössze néhány kisebbtelepesfalu és vegyes lakosságú város által fellazított)sávja alkotja, amely Kárpátalja délnyugati részén hú-

A magyarság asszimilációs nyereségeit és veszteségeit jól példázzák a kõrösmezõi (Rahói járás)temetõ sírfeliratai. Kõrösmezõ sváb (német) lakossága a huszadik század elejére nagyrészt elmagya-rosodott. Az elmúlt hetven évben aztán a magyarrá vált családok nagy részében a középkorúak és alegfiatalabb generációk körében szinte teljesen végbement a nyelvcsere, és a magyar nyelv használatá-ról fokozatosan áttértek az ukránra.

A település temetõjében nem ritka, hogy egyazon család elhunyt tagjai sírkövein még német, eset-leg már magyar, vagy ukrán nyelven tudatja a felirat, ki várja a feltámadást a sírhantok alatt. Amagyar nyelven fogalmazott sírversek írásmódja gyakran utal arra: aki ezt írta, nem járt magyartannyelvû iskolába (mert nem járhatott: a Szovjetunió fennállása idején nem mûködött magyar iskolaa Rahói járás magyarok által is lakott településein).

Az összlakosság és a magyarság számának módosulása Kárpátalja közigazgatási egységeiben az 1989-esés a 2001-es népszámlálások között (�� adathiány)

Össznépesség Magyarság Közigazgatási egység 1989 2001 válto-

zás válto-zás, % 1989 2001 válto-

zás válto-zás, %

Beregszász v. 29 763 26 554 -3209 -10,8 15 125 12 785 -2340 -15,5 Huszt város 33 778 31 864 -1914 -5,7 1759 1726 -33 -1,9 Munkács város 83 308 81 637 -1671 -2,0 6713 6975 262 3,9 Ungvár város 116 101 115 568 -533 -0,5 9179 7972 -1207 -13,1 Beregszászi j. 55 352 54 062 -1290 -2,3 41 846 41 163 -683 -1,6 Huszti járás 92 570 96 960 4390 4,7 3988 3785 -203 -5,1 Ilosvai járás 97 135 100 905 3770 3,9 265 114 -151 -57,0 Munkácsi járás 104 826 101 443 -3383 -3,2 12 897 12 871 -26 -0,2 Nagybereznai j. 30 464 28 211 -2253 -7,4 � 15 � � Nagyszõlõsi j. 112 611 117 957 5346 4,7 27 896 30 874 2978 10,7 Ökörmezõi j. 50 308 49 890 -418 -0,8 111 8 -103 -92,8 Perecsenyi j. 32 790 32 026 -764 -2,3 196 78 -118 -60,2 Rahói járás 85 624 90 945 5321 6,2 3511 2929 -582 -16,6 Szolyvai járás 55 471 54 869 -602 -1,1 433 383 -50 -11,5 Técsõi járás 165 057 171 850 6793 4,1 6156 4991 -1165 -18,9 Ungvári járás 73 306 74 399 1093 1,5 25 541 24 822 -719 -2,8 Volóci járás 27 154 25 474 -1680 -6,2 � 25 � �

22

zódik az ukrán�magyar határral párhuzamosan, 15�20 km szélesen. A nyelvhatár egyes szakaszain vegyeslakosságú településekbõl álló sávot alkotva kiszélese-dik, máshol vonallá zsugorodik.

Az ukrán�magyar nyelvhatár északnyugaton azukrán�szlovák államhatárnál kezdõdik az Ungvártóldélre fekvõ települések által alkotott vegyesen lakottsávval. Innen a Kárpátaljai-alföldön húzódik délkeletiirányban, helyenként természeti akadályok mentén,így Nagydobronytól északra a Latorca, Dercentõl ke-letre az egykori Szernye-mocsár, Tiszapéterfalvátólészakra a Tisza vonalán. Végül Szõlõsgyula jelenti akárpátaljai magyar nyelvterület keleti szélét, ahol azérintkezik az ukrán�román államhatárral.

A magyar nyelvterületen kívül találunk néhányjelentõs részben (20�50%-ban) magyarok lakta

nyelvszigetet. Ilyenek az Ungvári járásiKorláthelmec, a Munkácsi járási Beregrákos, aNagyszõlõsi járási Tekeháza és Gödényháza, a fel-sõ-Tisza-vidéki Visk, Técsõ és Aknaszlatina.

A szórványmagyarság (amely a településéna népesség kevesebb mint 20%-át teszi ki) jel-lemzõ településterülete a Felsõ-Tisza-vidék(Huszt, Királyháza, Rahó, Kõrösmezõ, Gyer-tyánliget stb.).

A nyelvterület peremén fekvõ Ungváron, Mun-kácson és Nagyszõlõsön a magyarság, arányaalapján, szórványnak tekinthetõ, de a viszony-lag nagy lélekszám, a nyelvterület közelsége ésaz anyanyelvi intézményrendszer kiépítettsége aszórványhelyzetnél kedvezõbb fejlõdési feltétele-ket biztosít.

A kárpátaljai magyar nyelvterület

23

Anyanyelvi összetétel

Az anyanyelv és a nemzetiség Kárpátalja lakos-ságának 97,1%-ánál megegyezik. Azonban az egyesnemzetiségek esetében ez a mutató jelentõs különb-ségekre hívja fel a figyelmet. A négy legszámosabbnemzetiség, így a magyarság képviselõinek is többmint 90%-a saját nemzete nyelvét nevezte meg anya-nyelvként. A megye kisebb nemzetiségei körében azanyanyelvként a saját nyelvüket használók arányajóval alacsonyabb volt, többnyire 50% körüli, vagyaz alatti. Az anyanyelvváltók magas aránya az asszi-miláció folyamatának elõrehaladottságára utal akislélekszámú és szórványként települt népek kö-zött. A kárpátaljai romák 62,4%-a és a szlovákok11,3%-a a magyart nevezte meg anyanyelveként.

A magyarok körében az anyanyelvként a magyarthasználók aránya a két utóbbi népszámlálás közöttgyakorlatilag nem változott. Valamelyest nõtt az

ukrán anyanyelvû magyarok aránya, miközben csök-kent az ilyen minõségben az oroszt megnevezõké.

A magyar nyelvû romák száma a két népszámlá-lás között csökkent. Nem úgy a lélekszámuk: az8 ezerrõl 8,7 ezerre emelkedett. Az arányuk csök-kenésének okát abban látjuk, hogy a magyar nyelvûcigányság 2001-ben a korábbinál nagyobb részbenvallotta magát magyar nemzetiségûnek. A magyar�szlovák vonatkozásban végbement nyelvi eltolódásta kárpátaljai szlovákok körében az indokolhatja, hogya magukat annak idején kényszerbõl (fõként azért,hogy 1944 novemberében elkerüljék a sztálini láge-rekbe hurcolást) szlováknak valló magyarok (a ma-gyar anyanyelvû szlovákok jelentõs hányada) egyrésze újra a magyarok között szerepelt.

Összességében 2001-ben Kárpátalján a lakosság81,0%-a ukrán, 12,7%-a (158 729 fõ) magyar,2,9%-a orosz és 2,6%-a román anyanyelvû volt. Amegyében három nyelvet használtak nagyobb szám-ban anyanyelvként más nemzetiségûek: az ukránt(több mint 14 ezren), a magyart (közel 12 ezren)és az oroszt (közel 8 ezren). A magyar anyanyelvûnem magyarok többsége cigány (74,8%), ukrán(15,9%) és szlovák (5,5%) nemzetiségû volt. A nemmagyar anyanyelvû magyarok 88,2%-a az ukránt,8,5%-a az oroszt nevezte meg anyanyelveként.

A kárpátaljai magyarok faluhelyen magasabb,99,2%-os arányban tekintették anyanyelvüknek a

Kárpátalja magyar nyelvszigetei és jelentõsebb szórványtelepülései

Az anyanyelv fogalmát Ukrajnában az ál-talában használt nyelv értelmében alkalmaz-zák. A nemzetiség és az anyanyelv eltérését azasszimilációs folyamatok egyik fontos muta-tójának tekinthetjük. A népszámlálások, ígya 2001-es ukrajnai is, többnyire felmérik azanyanyelvi összetételt is.

24

magyar nyelvet. Jóval alacsonyabb volt az anyanyelv-ként a magyart megnevezõk aránya a városi ma-gyarság körében (mindössze 93,2%), ami szemléle-tesen mutatja, hogy az asszimiláció fõ színterei avárosok. A nem magyar anyanyelvû magyarok mind-két településtípuson többnyire ukránul beszélnek.

A magyarság anyanyelvi összetétele járásonkéntjelentõs különbségeket mutat. Kitûnik anyanyelvi

egységével a magyar nyelvterületet magába foglalónégy járás és Beregszász város magyar lakossága.Hasonlóan magas (98,3%) érték jellemzi a nyelvte-rületen kívül esõ Huszti járást, ahol a magyarok túl-nyomó része egyetlen, nyelvszigetet alkotó települé-sen, Visken összpontosul. Munkács, Ungvár és aTécsõi járás magyarsága 90% körüli arányban te-kinti a magyart az anyanyelvének. Nemzettársaink

A magyar népesség anyanyelvi összetétele Kárpátalja közigazgatási egységeiben a 2001-es népszámlálás adatai

A népesebb nemzetiségek anyanyelvi megoszlása Kárpátalján az 1989-es és a 2001-es népszámlálásokadatai alapján

Anyanyelve és nemzetisége

megegyezik, % Ukrán

anyanyelvû, % Magyar

anyanyelvû, % Orosz

anyanyelvû, % Nemzetiség 1989 2001 1989 2001 1989 2001 1989 2001

ukránok 98,5 99,2 � � 0,5 0,2 1,0 0,5 magyarok 97,2 97,1 2,1 2,6 � � 0,6 0,2 románok 98,2 99,0 0,7 0,5 0,2 0,1 0,5 0,1 oroszok 95,8 91,7 3,8 7,9 0,3 0,2 � � cigányok 20,5 20,5 12,3 16,7 65,7 62,4 1,0 0,2 szlovákok 34,9 43,5 33,2 41,5 25,8 11,3 5,3 2,6 németek 74,1 50,5 18,4 39,6 1,0 4,2 6,1 4,8 beloruszok 45,2 37,4 7,5 18,4 0,6 0,6 46,6 43,2

Adott anyanyelvûek aránya a magyarok között, % Közigazgatási egység

A magyarok aránya, % ukrán magyar orosz egyéb

Beregszász város 48,1 0,5 99,2 0,2 0,0 Huszt város 5,4 22,2 77,1 0,5 0,1 Munkács város 8,5 6,6 92,4 0,8 0,2 Ungvár város 6,9 9,5 87,7 2,4 0,3 Beregszászi járás 76,1 0,1 99,8 0,0 0,0 Huszti járás 3,9 1,6 98,3 0,1 0,0 Ilosvai járás 0,1 25,4 73,7 0,9 � Munkácsi járás 12,7 1,0 98,9 0,0 0,2 Nagybereznai j. 0,1 33,3 66,7 � � Nagyszõlõsi járás 26,2 2,0 97,9 0,1 0,0 Ökörmezõi járás 0,0 75,0 25,0 � � Perecsenyi járás 0,2 29,5 69,2 1,3 � Rahói járás 3,2 23,8 75,9 0,2 0,1 Szolyvai járás 0,7 45,4 53,8 0,3 0,5 Técsõi járás 2,9 6,7 93,8 0,2 0,3 Ungvári járás 33,4 0,7 99,0 0,2 0,1 Volóci járás 0,1 28,0 68,0 4,0 � összesen 12,1 2,6 97,1 0,2 0,1

25

itt nagyszámú kisebbségeket alkotnak a települése-ken. Legkisebb a magyar anyanyelvû magyarok ará-nya a kisszámú szórványtelepülések vidékein, ahol ezaz érték 80% alatt marad (helyenként jóval), ami azasszimiláció elõrehaladottságára utal.

Korszerkezet, nemi összetétel2001-ben a férfiak Kárpátalja lakosságának a

48,2%-át alkották, 1000 férfira 1077 nõ jutott. Afiatalabb korosztályokban valamivel több a férfi, mertvalamivel több kisfiú születik, mint kislány. Az idõ-sebb korosztályokban viszont a férfiak magasabbhalandósága miatt jóval több a nõ. A megyei átlag-nál nagyobb volt a nõtöbblet a magyarok között(1099 nõ/1000 férfi). A kevésbé kiegyenlített nemiarány a jelentõs nõtöbbségû idõsebb korosztályoknagyobb arányával függ össze.

A korfák segítségével tekintsük át a lakosság kor-összetételét!

A kárpátaljai magyarság 2001-es korfája, amelyfõ vonásaiban a megye összlakossága korfájának asajátosságait tükrözi, annál is erõsebben szûkítettalapú. Tehát, a legfiatalabb korosztály aránya, amia születésszámmal van szoros összefüggésben, amagyarok körében valamivel alacsonyabb volt azukránokénál. A korfa alapja az ezredvég születés-szám-csökkenésének következtében szûkül. Az 1980-as évek magasabb születésszámát tükrözi a korfa

kiszélesedése a tizenéves korosztályok magasságá-ban, ami az 1960 körül született nagy létszámú kor-osztály szülõképes korba lépésével függött össze. Eza csoport szintén jól kivehetõ hullámként jelenik megaz ábrán a 40. életév magasságában. A 25 év alattikorcsoportok mindegyike kisebb arányt képvisel amagyarok között, mint az ukránoknál.

A harmincas korcsoportra esõ és a két hullám-hegyet elválasztó kisebb völgy a második világhábo-rú idején született kis létszámú korosztály gyerekeittartalmazza. A múlt század kilencvenes évei szüle-tésszám-csökkenésének egyik összetevõje, hogy ez akisebb létszámú csoport került szülõképes korba. Amásik, talán még jelentõsebb összetevõt az idõszaktársadalmi-politikai változásai, illetve az ezekkelösszefüggõ gazdasági krízis alkotta.

Hirtelen szûkülés figyelhetõ meg az 54 év fölöttikorosztály számában. Ez a születésszámok máso-dik világháború alatti visszaesésének máig jelentke-zõ hatása, amely megtöri az idõsebb korcsoportoklélekszámának a kor elõrehaladtával való lassú ter-mészetes fogyását, azaz a korfa fokozatos szûkülé-sét. A fokozatos szûkülés a háború elõtt születettnemzedéknél is folytatódik egészen 80 éves korig.Itt a születések számának az elsõ világháború alattbekövetkezett erõteljes visszaesése érezteti mindmá-ig a hatását. A magyarok között az összlakossághozviszonyítva nagyobb az idõsebb korosztályok aránya.

A korfa feltárja a magyar lakosság összetételébenmeglévõ nemi aszimmetriákat is. A fiatal korosztá-lyokban a férfiak vannak többségben, mert, mint fen-tebb említettük, a világátlagnak megfelelõen valami-vel több kisfiú születik, mint kislány. 40 év körül a

A korfa a lakosság nem és kor szerintiösszetételének a grafikus ábrázolása.

Kárpátalja összlakosságának (bal oldali ábra) és magyarságának (jobb oldali ábra) ötéves bontású korfá-ja. Az adott nem többletét eltérõ színezés jelzi

26

férfiak magasabb halandósága miatt a nemek ará-nya kiegyenlítõdik, és az idõsebb korosztályok márnõtöbblettel jellemezhetõk. Ez 60 év fölött válik külö-nösen erõteljessé. Az idõskori nõtöbblet a magyarságkörében számottevõbb, mint az ukránoknál.

Összességében, a kárpátaljai magyar népesség 2001-es korfája hóember alakúként írható le, és rajta az el-öregedés jelei jelentkeznek. A korfák a kárpátaljaimagyarságnak az összlakossághoz viszonyított kedve-zõtlenebb, idõsebb korszerkezetét támasztják alá.

Népszaporulat, migrációA születési ráta megyei adatsora az utóbbi bõ fél

évszázadban szinte folyamatosan csökkent a máso-dik világháború utáni 30� fölötti értékrõl egészenaz ezredfordulóig, amikor is a megyében évente ezerlakosra vetítve átlagosan mindössze 11 újszülött láttameg a napvilágot. Az utóbbi évek némi fellendülésthoztak a születésszám alakulásában (a gazdaságifellendülés, vagy a jelentõsen megemelt gyerekvál-lalási támogatás következményeként?), amely jelen-leg 13� körül van.

A halálozás a vizsgált idõszak alatt kisebb válto-zékonysággal volt jellemezhetõ. A második világhá-ború utáni nehéz körülményekkel függhetett összea megyében regisztrált magas, 14� körüli évi ha-landóság, amely a társadalmi-gazdasági viszonyoknormalizálódását tükrözve, 1960-ig fokozatosancsökkent, 7� közelében stabilizálódva. A hetvenesévektõl lassú, de folyamatos volt a halálozási rátaemelkedése Kárpátalján. Ennek fõ oka a népességöregedõ korszerkezete lehetett. Jelenleg a megyében,a születési arányhoz hasonlóan, a halálozási ará-nyok értéke is 13�.

A természetes szaporulat Kárpátalján a máso-dik világháborút követõen 1960-ig közel azonos szin-ten, 17�19� körül volt. A születésszám csökkené-sét ekkor ellensúlyozta a halálozás mérséklõdése. Aszületések számának a múlt század hatvanas éveireesõ markáns csökkenése azonban magával vonta aszaporulat visszaesését is: ekkor lassú, de huzamoscsökkenõ tendencia vette kezdetét. A természetesszaporulat visszaesése a rendszerváltás utáni évek-ben � a születési arány gazdasági válsággal össze-függõ esése és a halálozási ráta emelkedése követ-keztében � felgyorsult. Az ezredforduló óta a megyetermészetes szaporulata a 0 körül stabilizálódott.Megjegyezzük, hogy a kárpátaljai demográfiai mu-tatók a legkedvezõbbek közé tartoznak az erõtelje-sen fogyó népességû Ukrajna megyéi között.

Mivel nemzetiségenkénti adatok a népszaporu-latról nem állnak rendelkezésre, a kárpátaljai ma-

gyarság demográfiai folyamatainak bemutatásáraa magyar többségû Beregszászi járás (benne a csaknemrég, 2001-ben megyei alárendeltségûvé elõlép-tetett Beregszász várossal) rendelkezésre álló ada-tait használtuk. A Beregszászi járás alábbi népmoz-galmi sajátosságai figyelhetõk meg:

n a születési arány az utóbbi fél évszázadban szintevégig a megyei átlag alatt volt 1�2�-kel, és összes-ségében azzal párhuzamosan változott;

n a második világháború utáni években a Bereg-szászi járásban jóval alacsonyabb volt a halálozásKárpátalja átlagánál;

n a múlt század ötvenes éveinek a közepétõl a já-rási halandóság párhuzamosan változott a megyeimegfelelõjével, közel 2�-kel meghaladva azt, amidöntõen az idõsebb korszerkezettel függött össze;

n a járást, az 1940-es éveket leszámítva, folyama-tosan átlag alatti természetes szaporulat jellemezte;

n a természetes fogyás értéke az utóbbi években aBeregszászi járásban 3�4� körüli.

A népességszám alakulására a migráció is jelen-tõs hatást gyakorol. Vándorlási adatokat Kárpátal-ja járásaira és megyei alárendeltségû városaira vo-natkozóan rendszeresen publikálnak, ellentétben anemzetiségi bontásúakkal.

2007-ben a megye településeire 9622 betelepülõérkezett, szemben a 11187 kitelepülõvel, így a vándor-

A Beregszászi járás (Beregszász várossal) természe-tes szaporulatának alakulása (oszlopdiagram, �) az1946�2007-es idõszakban a megfelelõ összkárpátaljaiértékekkel összevetésben (vonaldiagram)

Migráció � vándorlás, tömeges helyváltoz-tatás, áttelepülés, elköltözés. A kifejezés a la-tin �migrare� szóból ered, melynek jelentésevándorol. A migráció történhet országon be-lül és országok között. Az országok közöttimigráció két fõ fajtája az emigráció (kiván-dorlás) és az immigráció (bevándorlás).

Emigrációs (immigrációs) ráta � a kitele-pülõk (illetve betelepülõk) ezer lakosra átszá-mított száma.

27

lási mérleg 1565 fõs veszteséget mutatott. Az 1000fõre vonatkoztatott migrációs ráták összevetése alap-ján Kárpátalján volt a legalacsonyabb a vándorlási kedvUkrajna megyéi között. Az áttelepülõk többsége (6646fõ) a megyén belül változtatott lakóhelyet. Az országmás régióiból érkeztek 2674-en, külföldrõl 302-en (eb-bõl 225-en a FÁK-országokból), ugyanakkor Ukrajnamás megyéibe települtek 3746-an, a határon túlra pe-dig 795-en (229-en a FÁK-országokba).

Hogy milyen mértékben érinthette a migráció akárpátaljai magyar nemzetrészt, arra csak követ-keztetni tudunk. Az országon belüli régióközi mig-rációban a részvételük elenyészõ, a külsõ migráció-ban viszont számottevõ. 2003-as adatok szerint anem a FÁK-országokat úticélul választó kivándor-lók 22%-a volt magyar. Ebbõl az arányból kiindul-va, 2007-ben 100�150 fõ lehetett a nemzetrész mig-rációs vesztesége. Ez jelentõs csökkenés a múlt szá-zad 90-es éveinek évi 400�500 fõs megfelelõjévelszemben. A csökkenõ elvándorlás oka lehet a nor-malizálódó gazdasági helyzet Ukrajnában, illetve az,hogy akiknek áttelepülési szándékai voltak, azoknagyrészt már elmentek.

Közoktatás, iskolázottságKárpátalján a 2008/09-es tanévben közel 700

közoktatási intézmény mûködött, melyekben160 ezer diák tanult. Az iskolások száma az ezred-forduló óta (amikor még meghaladta a 200 ezret)gyors ütemben csökken: a születésszám ezredvégicsökkenése érezteti a hatását.

Az intézmények többségében ukrán nyelven fo-lyik az oktatás. A 2008/09-es tanévben Kárpátal-ján 67 iskolában és 5 egyházi alapítványi líceumbanoktattak magyarul, 30-ban pedig párhuzamosanmagyarul és ukránul. A magyar és az ukrán iskolákszáma nõtt a rendszerváltás utáni idõszakban, el-lenben az orosz tannyelvû iskolák száma folyamato-san csökkent.

A múlt század 90-es éveiben gyarapodott a ma-gyar nyelven tanulók száma, amely az ezredfordulóelõtt érte el a maximumát, átlépve a 21 ezret. Aharmadik évezred elsõ éveiben a magyar nyelven ta-nulók száma is erõsen visszaesett, miközben ará-nyuk 10% fölött stagnált. Ez, bár jelentõs elõrelé-pés az 1990 elõtti viszonyokhoz képest, de még min-dig elmarad a magyarság össznépességen belüli12,1%-os részarányától. Azonban, ha a magyarokiskoláskorú népességen belüli arányához viszonyí-tunk, ami 10,8%, a helyzet kedvezõbbnek mutatko-zik. Az utóbbi két évben az ukrajnai oktatáspoliti-kában bekövetkezett, a kisebbségi oktatási rendszerszámára kedvezõtlen, fordulat negatív hatása márisjelentkezett mind a magyar iskolák tanulói létszá-mának, mind a magyarul tanulók arányának a csök-kenésében.

A számarányához képest erõsen alulképviselt azoktatásban a Nagyszõlõsi járás magyarsága, ahol fõ-leg a vegyesen lakott településeken jellemzõ a magyargyerekek ukrán osztályokba járatása. A szórványbanélõ nemzettársaink (például, Ungváron, Huszton ésa Rahói járásban) részben a korlátozott lehetõségek,részben a vegyes házassági asszimiláció miatt válasz-tották kisebb arányban a magyar iskolákat.

Ugyanakkor helyenként így az Ungvári járás-ban, Munkácson és Csapon, a magyar iskolákbantanulók aránya jelentõsen meghaladja a magyarnépesség megfelelõjét. Ez a Kárpát-medencei ma-gyar közösségek esetében szokatlan jelenség azzalfügg össze, hogy a kárpátaljai cigányok zöme ma-gyar anyanyelvû, és a gyerekeik nagyrészt ma-gyar iskolába járnak. A 2006/07-es tanévben vég-zett felmérés szerint a megye iskoláiban 5822 romaszármazású tanuló volt, közülük 2716, azaz46,7%-uk tanult magyar nyelven. Különösen nagyszámban és arányban tanultak cigány gyerekek amagyar iskolákban Beregszász, Munkács és Csapvárosokban, valamint a Beregszászi és az Ungvá-ri járásokban.

A tanulók megoszlása az osztályok oktatási nyelve szerint Kárpátalján az állami oktatási intézményekben(1989�2008)

Az osztály tannyelve Ukrán Magyar Román Orosz Szlovák Tanév

Fõ % Fõ % Fõ % Fõ % Fõ % Össze-

sen 1989/1990 166 245 81,1 17 275 8,4 4827 2,3 16 598 8,1 0 0,00 204 945 1994/1995 171 001 83,8 19 642 9,6 4460 2,2 8925 4,4 25 0,01 204 053 1999/2000 175 228 85,5 21 034 10,3 4525 2,2 4074 2,0 87 0,04 204 948 2006/2007 147 508 86,1 18 136 10,6 3948 2,3 1718 1,0 53 0,03 171 363 2007/2008 142 743 86,2 17 366 10,5 3754 2,3 1613 1,0 70 0,04 165 546 2008/2009 138 333 86,5 16 407 10,3 3598 2,2 1548 1,0 79 0,05 159 965

28

A kárpátaljai fõiskolák és egyetemek hallgatóilétszáma a 2006/2007-es tanévben 17926 fõ volt.Az intézmények által szolgáltatott adatok alapjánközülük 1923, azaz 10,7% volt magyar, akiknek többmint a fele (1021 diák) a beregszászi székhelyû

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskolárajárt. A nevezett fõiskola megnyitása érezhetõen javí-tott a magyar fiatalok felsõoktatási esélyein Kár-pátalján, ahol a rendszerváltáskor és elõtte 5% kö-rüli volt mindössze a részesedésük fõiskolák és egye-temek hallgatói között. A felsõoktatásban részesü-lõk alig több mint 6%-a tanul csupán magyar nyel-ven a beregszászi székhelyû II. Rákóczi Ferenc Kár-pátaljai Magyar Fõiskola szakjain, az Ungvári Nem-zeti Egyetem magyar nyelv és irodalom, valamitmagyar történelem szakán, továbbá a Kijevi Szla-visztikai Egyetem Ungvárra kihelyezett tagozatánaka magyar nyelv és irodalom szakán.

Vessünk egy pillantást a kárpátaljai magyarokvégzettség szerinti összetételére is! 2001-ben felsõfo-kú végzettséggel Kárpátalján a 10 éven felüliek 8,1%-a rendelkezett. Ez az érték jóval alacsonyabb volt azországos 12,9%-osnál, ám a kárpátaljai magyarok amaguk 4,7%-ával ezt is mélyen alulmúlták.

Ez az alulreprezentáltság számos objektív ésdiszkriminatív jellegû ok eredõjeként alakult ki. Amagyarok felsõfokú képzésben való részvételét évti-zedeken keresztül nehezítették a nyelvi problémák,hisz a beregszászi fõiskola 1996-os bejegyzése elõtt

A magyar nyelven tanuló iskolások száma és százalékaránya Kárpátalja közigazgatási egységeiben a2006�2007-es tanévben

A kárpátaljai romák csaknem kétharmada ma-gyar anyanyelvûnek vallja magát.

A Beregszászi 7. sz. Középiskolában a város romagyermekei tanulnak, magyar nyelven. Az iskolai ta-nulói a város napi felvonuláson, 2007

Közigazgatási egység

A népesség száma, 2001

A magyarok aránya, %

Az iskolások

száma

Ebbõl magyar nyelven

tanul

A magyar nyelven tanulók

aránya, % Beregszász v. 26 554 48,1 3632 1751 48,2 Csap város 8870 39,4 1113 473 42,5 Huszt város 31 864 5,4 4219 71 1,7 Munkács város 81 637 8,5 9715 1026 10,6 Ungvár város 115 568 6,9 14 681 675 4,6 Beregszászi j. 54 062 76,1 6634 5155 77,7 Huszti járás 96 960 3,9 13 931 363 2,6 Ilosvai járás 100 905 0,1 15 315 0 0,0 Munkácsi járás 101 443 12,7 12 931 1795 13,9 Nagybereznai j. 28 211 0,1 3670 0 0,0 Nagyszõlõsi j. 117 957 26,2 16 941 3367 19,9 Ökörmezõi j. 49 890 0,0 7122 0 0,0 Perecsenyi j. 32 026 0,2 4323 0 0,0 Rahói járás 90 945 3,2 15 052 158 1,0 Szolyvai járás 54 869 0,7 6659 30 0,5 Técsõi járás 171 850 2,9 25 355 620 2,4 Ungvári járás 65 629 32,5 6821 2809 41,2 Volóci járás 25 474 0,1 3249 0 0,0

29

a megyében csak az Ungvári Állami Egyetem ma-gyar nyelv és irodalom szakán tudtak anyanyelventovábbtanulni. Az anyaországi munkalehetõségekjelentõs agyelszívó hatása ugyancsak apasztotta anemzetrész amúgy is vékony értelmiségi rétegét.

Középiskolai végzettséggel 2001-ben a magyarok54%-a, általános iskolaival a 24%-a, elemivel a 16%-a rendelkezett. Az alacsonyabb képzettségi szinte-ken jelentõs különbségek a magyarság és a többségközött nincsenek.

Vallási összetételA vallási összetétel vizsgálatát a posztszovjet tér-

ség országaiban, amint arra a bevezetésben is utal-tunk, rendkívül megnehezíti a felekezeti megoszlásstatisztikai nyilvántartásának és a vonatkozó nép-számlálási kérdéseknek a hiánya. Az alábbiakbanközöltek az érintett egyházak prominensei által pub-likált adatokra, nem publikált egyházi forrásokra,illetve részleges települési szintû népességföldrajzivizsgálatokra támaszkodnak.

A reformátusok alkotják a kárpátaljai magyar-ság többségét. Becsléseink szerint számuk kb. 77 ezerfõre tehetõ, azaz a nemzetrész 51%-a a nevezett fele-kezethez tartozik. A síkvidéki magyar falvak zömereformátus többségû. A legnagyobb református gyü-lekezet a nagydobronyi (Ungvári járás); a megye leg-nagyobb magyar faluja vallásilag szinte egyöntetû, ahívek száma 4900. A kálvini tanítás követõi nagyszámban élnek még Beregszászban (3100 fõ), Visken(Huszti járás; 3100), Dercenben (Munkácsi járás;2700) és Váriban (Beregszászi járás; 2600).

Az összmagyarságtól eltérõen a kárpátaljai ma-gyarok körében a római katolikus egyház csupán amásodik legszámosabb felekezetet alkotja. Az egy-ház 32 ezer magyar híve a megye magyar népessé-gének a 21%-át teszi ki. Római katolikus a váro-

sokban élõ magyarok többsége, valamint õk teszikki a Felsõ-Tisza-vidék szórványmagyarságának atúlnyomó részét is. A legtöbb magyar római katoli-kus Munkácson (4600 fõ), Ungváron (3100), Be-regszászban (3800) és Nagyszõlõsön (2400) él.

Számos magyar követõje van a megyében a görögkatolikus egyháznak is, amely zömében ukrán híve-ket tömörít: a 220 ezer fõs közösségbõl mindössze14 ezer a magyar, ami Kárpátalja magyar lakossá-gának a 9%-át jelenti. Jelentõsebb arányban az Ung-vártól délre esõ, a Beregszász-környéki és az ugocsaimagyar falvakat lakják. Nagyszámú magyar görögkatolikus lakosa van Csepének (Nagyszõlõsi járás;1800 fõ), Salánknak (Nagyszõlõsi járás; 1500) ésMakkosjánosinak (Beregszászi járás; 1000).

A Rákóczi Fõiskola diplomaátadó ünnepsége aBeregszászi Református templomban (2008)

2008 szeptemberében nyílt a magyar kar az Ung-vári Nemzeti Egyetemen

A huszti református erõdtemplom

30

Az 1990 körüli rendszerváltáskor, amikor újratörvényesítették a második világháború után betil-tott görög katolikus egyházat, az ukrán hívek egyrésze visszatért hozzá, nagyobb része viszont maradtaz évtizedeken át már megszokott ortodox hitnél. Akeleti szertartású magyarok ellenben csak egy tele-pülésen maradtak nagyrészt ortodoxok: aNagyszõlõsi járási Tiszabökényben.

A kárpátaljai magyarok vallási összetételét szá-mos újprotestáns kisegyház színesíti tovább. Közü-lük legtöbben a jehovisták, a baptisták, az adventis-ták és a szombatisták vannak. A felsorolt kisegyhá-zak híveinek a számát meghatározni még hozzávetõ-legesen is nehéz, mert, talán a szovjet korszak illega-litásának az örökségeként, máig sem szívesen közöl-nek magukról adatokat. Becsléseink szerint egyen-ként néhány ezer lehet a magyar egyháztagok száma.

A második világháború elõtt nagyszámú kárpát-aljai zsidóság a deportálások és a kivándorlás kö-vetkeztében mára töredékére fogyatkozott. A ma-gyarok között a zsidó vallásúak száma néhány száz-ra tehetõ. Túlnyomó részük a városokban él.

Végül néhány szót az ateistákról. Ezek számá-nak a meghatározását bonyolítja (a népszámlálásimellõzöttség mellett) az istenhit, illetve az ateistameggyõzõdés sokféle átmeneti fokozata, formája,valamint azok egyértelmû elhatárolásának a számosembernél elõforduló hiánya. A kárpátaljai magya-rok között a következetesen ateisták aránya a kü-lönbözõ közvetett források alapján mindössze 4�5%-ra tehetõ. A felekezet nélküliek azonban ennél jóvaltöbben, akár 10�20%-nyian is lehetnek.

ElõretekintésA magyarság lélekszámának jövõbeli alakulását

Kárpátalján három fõ tényezõ befolyásolja, amelyek amegyén belül területileg változatosan jelentkeznek: atermészetes szaporulat, a migráció és az asszimiláció.Szólnunk kell még egy tényezõrõl, amellyel kapcsolat-ban teljes a bizonytalanság. A cigányság népszámlá-láskori identitásvállalásáról van szó. Becsléseink sze-rint a 2001-es népszámláláskor összeírt több mint151 ezer magyarból kb. 5 ezret tesznek ki a magukat

A gyertyánligeti római katolikus templombelülrõl

Az ökörmezõi görök katolikus templom éskápolna

A kárpátaljai zsidóság emlékét ma már jórésztcsak az elhagyott temetõk õrzik (Mezõvári)

Az egykori zsinagóga épülete Ungváron

31

A kárpátaljai magyarok felekezeti megoszlása(A térképen csak azokat a felekezeteket jelöltük, amelyek az adott település magyar népességének leg-

alább a 20%-át kiteszik)

magyarnak valló cigányok. Ezek aránya az 1989-esnépszámláláshoz képest, valószínûleg a kedvezmény-törvény hatásától nem teljesen függetlenül, nõtt. Ho-gyan változik a következõ, elõreláthatólag 2010 körüllebonyolítandó, ukrajnai népszámlálásig a különbözõroma csoportok azonosságtudata? Talány.

A fenti tényezõk figyelembevételével végrehajtottbecslések és számítások végeredményeként a 2001-

es népszámlálástól 2010-ig a kárpátaljai magyarságkb. 7 ezer fõs fogyása prognosztizálható, azaz 2010-re a közösség lélekszámának legvalószínûbb értéke144 ezer fõ lesz, és várhatóan az össznépesség 11,7%-a lesz magyar, vagyis a magyarság aránya a megyé-ben elõreláthatóan valamelyest tovább csökken. Hogymilyen mennyiségi és fõleg minõségi változásokat hoza távolabbi jövõ, azt felelõsen megjósolni nem tudjuk.

Nemzetiség Fõ % Magyar 147056 92,65 Ukrán 1851 1,17 Román 22 0,01 Orosz 65 0,04 Cigány 8736 5,50 Szlovák 645 0,41 Német 150 0,09 Egyéb 204 0,13 Összesen magyar anyanyelvû 158729 100

A magyar anyanyelvû kárpátaljaiak nemze-tiségi megoszlása a 2001. évi népszámlálás ada-tai alapján

Néhány elgondolkodtató adatA 2001. évi cenzus adatai szerint a kárpátaljai

magyar nemzetiségûek 97,1%-a a magyar tekintianyanyelvének. A kárpátaljai magyar anyanyelvû-eknek azonban mindössze 92,65%-a vallotta egybenmagyar nemzetiségûnek is magát. A kárpátaljai ma-gyar anyanyelvûek 5,5%-a cigány, 1,17%-a ukrán,0,04%-a szlovák nemzetiségûnek vallotta magát.

Ugyanakkor a kárpátaljai cigányoknak csaknem akétharmada (62,4%-a) a magyart tekinti anyanyel-vének. Azaz: 1000 kárpátaljai cigány közül 624 ma-gyar anyanyelvû, illetve 1000 kárpátaljai magyar anya-nyelvû közül 55 roma. Kárpátalján a magyar anya-nyelvû nem magyarok túlnyomó többsége (74,8%) ci-gány.

32

A 2008/2009. tanévben 693 iskola mûkö-dik Kárpátalja területén 159.965 tanulóval.146 iskolában 6.497 cigány gyerek folytatotttanulmányokat. A kárpátaljai iskolák 21%-ában tanulnak cigány gyerekek. Miközben a2001. cenzus adatai szerint Kárpátalján aromák aránya 1,1%, a 2008/2009. tanévbena kárpátaljai iskolákban tanuló gyerekek több,mint 4%-a cigány származású. A magyar tan-nyelvû iskolák/osztályok tanulói között a ci-gány nemzetiségû tanulók aránya 17,13%volt. 2008-ban számos magyarok lakta tele-pülésen a cigány gyerekeknek köszönhetõen,

20,5

16,7

62,4

0,4

0 10 20 30 40 50 60 70

cigány

ukrán

magyar

egyéb

A magukat cigány nemzetiségûként meg-határozó kárpátaljaiak anyanyelvi összetéte-le a 2001. évi népszámlálás adatai alapján

vagy csak kizárólag velük nyitottak meg ma-gyar tannyelvû elsõ osztályokat.

3.A kétnyelvûség és a magyarA kétnyelvûség és a magyarA kétnyelvûség és a magyarA kétnyelvûség és a magyarA kétnyelvûség és a magyarnyelv használhatóságanyelv használhatóságanyelv használhatóságanyelv használhatóságanyelv használhatósága

35

Mi a kétnyelvûség?Egy nyelv csak akkor marad fenn, ha használják.Az olyan kisebbségi szituációkban azonban, amilyena kárpátaljai magyaroké, nem is olyan egyszerûhasználni azt a nyelvet, amelyet fenn szeretne tarta-ni a közösség.

A kisebbségiek ugyanis nagyon gyakran olyankörnyezetben élnek, ahol nem csak egy, hanem többnyelv használatos. Így például a mai Kárpátalja te-rületén számos nemzetiség képviselõi élnek egymásmellett (sok településen együtt is), és ezek a közössé-gek különbözõ nyelveket használnak. Az ilyen nyelvihelyzetet két- vagy többnyelvû helyzetnek nevezik.

A két- vagy többnyelvû szituáció nyelvhasználatinormái rendszerint nem úgy mûködnek, hogy min-denki csak a saját nyelvét használja. Az ilyen vegyesnyelvi környezetben élõ emberek kisebb vagy nagyobbrésze ismeri, és nem ritkán használja is a másik cso-port nyelvét. Vagyis a két- vagy többnyelvû helyzetektermészetes velejárója a két- vagy többnyelvûség.

Kétnyelvûségnek (melybe a többnyelvûséget isbeleértik) az egyéneknek azt a tulajdonságát neve-zik, hogy két vagy több nyelvet képesek használni.

A Föld lakosságának jelentõs része kétnyelvûnyelvi helyzetben él: olyan közösségben, ahol egynéltöbb nyelv használatos. Ma gyakorlatilag szinte nincsolyan ország vagy nagyobb régió, ahol csak egyetlennyelvet használnak. S mivel inkább azt tekintjük

Nyelvhasználati helyzetekés színterek

természetesnek, ami gyakori, s azt szokatlannak, amiritkán fordul elõ, sokan úgy vélik, hogy a két- vagytöbbnyelvû a normális nyelvi helyzet, és az egynyel-vûség az, ami abnormális: a kétnyelvûség vagy több-nyelvûség inkább szabály, mintsem kivétel.

Kétnyelvûség [= bilingvizmus]Az egyénnek az a tulajdonsága, hogy két

vagy több nyelvet tud. Néhányan kétnyelvû-nek csak azokat számítják, akik anyanyelviszinten beszélnek egynél több nyelvet. Másokazokat is így jelölik, akik anyanyelvükön kí-vül más nyelvben is rendelkeznek bizonyosfokú kompetenciával. A szociolingvisták egyet-értenek abban, hogy a kétnyelvûség, legalábbisa második értelmezés szerinti, olyan gyakori,hogy a világon valószínûleg több kétnyelvû él,mint egynyelvû. A kétnyelvûség kifejezést so-kan három, négy vagy akár több nyelvet be-szélõ egyénekre is vonatkoztatják.

Peter Trudgill: Bevezetés a nyelv és társa-dalom tanulmányozásába. Szeged: JGYTFKiadó, 1997. 33. old.

Többen úgy érvelnek a kétnyelvûség elter-jedtsége és az egynyelvûség viszonylagos rit-kasága mellett, hogy rámutatnak: ma a vilá-gon 2 ezer és 6 ezer közé becsülik a nyelvekszámát, miközben az államok száma mind-össze 200 körülire tehetõ. E két számból nyil-vánvaló, mondják, hogy minden országbantöbb nyelvet is használnak.

A világ nyelvei között természetesen van-nak olyan nagy nyelvek, melyeknek sok mil-lió anyanyelvi beszélõje van. De vannak kisnyelvek is, melyeknek alig néhány ezer vagynéhány száz beszélõjét tartanak nyilván. Akínainak például egymilliárdnál több anya-nyelvi beszélõje van, az angolnak 350 millió,a spanyolnak 320 millió, az arabnak és azorosznak 150 millió, az olasznak 60 millió,a magyarnak megközelítõleg 14,5 millió. Ámpéldául a csukcs nyelvnek mindössze 7,7ezer, a vepszének pedig csak 6,3 ezer anya-nyelvi beszélõjét tartják számon. A magyarkét legközelebbi rokon nyelvét, a hantit (oszt-ják) és a manysit (vogul) is egyre kevesebbenbeszélik ma már. Elõbbinek megközelítõleg12 ezer, utóbbinak alig 3,2 ezer anyanyelvibeszélõje van.

Minél kevesebb anyanyelvi beszélõje van egynyelvnek, annál nagyobb a valószínûsége an-nak, hogy ennek a nyelvnek a beszélõi két-nyelvûek, vagyis arra kényszerülnek, hogyanyanyelvük mellett még (legalább) egy nyel-vet elsajátítsanak.

Ugyanakkor olyan nyelvek is vannak, me-lyeket hatalmas tömegek beszélnek másodiknyelvként (azaz anyanyelvük mellett). Az an-golul második nyelvként beszélõk számát 650millió és 1 milliárd közöttire becsülik. Az arabmásodik nyelv 600 millió ember számára. Afranciát közel 220 millió ember sajátította elidegen nyelvként vagy második nyelvként.Spanyolul körülbelül 60 milliónyian beszél-

36

Az anyanyelvükön kívül más nyelven is tár-salogni tudó válaszadók %-os aránya az EU25 tagállamában (2005)

Forrás: Új keretstratégia a többnyelvûségösztönzésére. Brüsszel, 2005.11.22.

nek anyanyelvük mellett a világon. Minél el-terjedtebb egy nyelv, s minél nagyobb azok-nak a száma, akik idegen nyelvként beszélik,annál kisebb szüksége van arra a nagy nyel-vek anyanyelvi beszélõinek, hogy további nyel-veket sajátítsanak el.

A kétnyelvûség elterjedtségére utal az is, hogy2005-ben az Európai Unió akkor még 25 tagál-lamában az állampolgárok 56%-a (tehát na-gyobbik része) mondta azt, hogy anyanyelvénkívül még legalább egy nyelven képes társalgásiszinten beszélni. Luxemburgban a lakosság99%-a, Spanyolországban, Franciaországban ésPortugáliában azonban már csak 36�36%-aképes egynél több nyelven kommunikálni. AzEgyesült Királyságban (az angol anyanyelv mel-lett) mindössze az állampolgárok 30%-a ren-delkezik más nyelvben is társalgási szintû jár-tassággal. Az EU abszolút sereghajtója e tekin-tetben Magyarország, ahol mindössze 29% azokaránya, akik képesek a magyaron kívül másnyelven is megértetni magukat.

Többnyelvû falfirka Kárpátalján

A grafiti is többnyelvû (Beregszász)

�A két- vagy többnyelvûségben nincsensemmi különös.�

Ronald Wardhaugh: Szociolingvisztika.Budapest: Osiris, 1995. 86. old. Bartha Csilla tankönyve a kétnyelvûségrõl szóló

legfontosabb tudnivalókat foglalja össze.

37

A két- és többnyelvûség történeti szempontból istermészetes állapot. A magyarság történetében nincsolyan történelmi korszak, amikor a közösség kisebbvagy nagyobb részei körében ne lett volna elterjedt akétnyelvûség. A társadalmi elit számára több nyelvismerete évszázadok óta alapvetõ követelmény.

Azt azonban nem könnyû meghatározni, kit te-kinthetünk két- vagy többnyelvûnek. Nem mindegyugyanis, hogy milyen szintû nyelvtudást várunk ela kétnyelvûektõl.

A kétnyelvûség kutatói egyetértenek abban, hogyazokat is kétnyelvûnek kell tekintenünk, akik csakaz egyik nyelvet beszélik magas szinten, s a másiknyelvben csak korlátozott jártasságot mutatnak.Ennek oka, hogy az ilyen beszélõk is képesek arra,hogy a kétnyelvû közösségben ne csak egy, hanem �a szükségleteknek megfelelõen � több nyelvet is hasz-náljanak. Még azok is kétnyelvûnek számítanak ilyenértelemben, akik alig néhány szót képesek csak össze-rakni második nyelvükön; sõt: azok is, akik esetlegcsak értenek valamennyire ezen a nyelven, de be-szélni nem (nagyon) tudnak. Ennek oka, hogy � haolyan helyzetbe kerülnek, ahol erre szükség van �õk is képesek arra, hogy anyanyelvük mellett egymásik nyelvet is használjanak bizonyos mértékig:például megértik, mennyit kér a magyarul nem be-

szélõ bolti eladó a megvásárolni kívánt áruért, vagyképesek elolvasni és értelmezi a csak ukrán nyelvenérkezõ gázszámlájukat. Két nyelv azonosan vagymegközelítõen magas fokú ismerete a kétnyelvûektúlnyomó többségére nem jellemzõ, az egyes beszé-lõk másodnyelvi (sõt elsõnyelvi) ismerete egyazonközösségen belül is változó lehet.

2003-ban 516 felnõtt (18 éven felüli) kárpátal-jai magyart kérdeztünk meg arról, saját megítélé-sük szerint milyen szinten beszélnek magyarul, uk-

Bizonyos történeti források szerint a hon-foglaló magyarok vezetõ rétege török nyelvûvolt. Ismerniük kellett azonban a magyar nyel-vet is, hogy érintkezhessenek a magyar ajkútömegekkel. A honfoglalás után, a keresztény-ség felvételével a középkori Magyarországonaz egyházi személyek, a királyi kancelláriá-ban dolgozók és a tanult emberek elsajátítot-ták az akkori Európa közvetítõ nyelvét (linguafranca), a latint. A 150 éves török hódoltságidején a magyarok jelentõs része tanult megtöbbé-kevésbé törökül. A Habsburgok uralko-dása idején az arisztokraták, mesteremberek,katonák megtanultak németül. A német nyelvelterjedtségére, gyakori használatára utal afõúri rétegekben, hogy például Széchenyi Ist-ván (akit a legnagyobb magyarként ismerünk)és Batthyány Lajos (az elsõ felelõs magyarkormány miniszterelnöke) csak felnõtt korá-ban tanult meg magyarul. A kiegyezés után(1867) az Osztrák-Magyar Monarchiábanminden hivatalnok, tisztviselõ, katona stb.beszélt németül. S természetes, hogy a vegyeslakosságú vidékeken, a nyelvterület pereménélõ magyarok egy része elsajátította a környe-zetében beszélt nyelveket is.

A Tihanyi Apátság 1055-bõl származó alapító-levelében a latin szövegbe ágyazva számos magyarnyelvû szövegrész található. Ezek között a leghíre-sebb a feheruuaru rea meneh hodu utu rea, ami maimagyar nyelven annyit tesz: a Fehérvárra menõ (ve-zetõ) hadi útra.

38

ránul és oroszul. Válaszaikat az alábbi skálán jelöl-ték be az adatközlõk, ahol mindegyik válaszkategó-ria számbeli értéket kapott:

7 � anyanyelvi szinten;6� nagyon jól;5� jól;4 � nem nagyon jól;3 � alig néhány szót;2 � nem beszélek, csak értek;1 � sehogy.Ha az eredményekbõl átlagot számítunk, akkor

kiderül, hogy magyarul a megkérdezettek anyanyelviszinten beszélnek (átlagérték: 6,9). Ukránul nemnagyon jól (4,1) tudnak. Orosz nyelvtudásuk ennélvalamivel magasabb szintû: a jól és a nem nagyonjól közé tehetõ (4,5).

Ha viszont nem az átlagokat vizsgáljuk meg, azadatokat összefoglaló táblázatból láthatjuk, hogy anyelvek ismeretének foka nagy változatosságot mutat.

A népszámlálási adatok is tartalmaznak a nyelv-tudásra vonatkozó adatokat. A két legutóbbi cen-zust 1989-ban és 2001-ben rendezték Ukrajnában.Az 1989. évi szerint a Kárpátalján élõ magyarok46,3%-a felelte azt a kérdezõbiztosnak, hogy anya-nyelvén kívül nem beszél más nyelvet. 2001-ben ezaz arány 41,3%-os volt. Ám igazából az érdekes,hogy míg húsz évvel ezelõtt a magyaroknak mind-össze 11,4%-a beszélt ukránul, 2001-re ez az arány46,7%-ra emelkedett. Jelentõsen csökkent viszonteközben azoknak a kárpátaljai magyaroknak az ará-nya, akik anyanyelvükön kívül oroszul is beszélnek.1989-ben még 42,2% beszélt oroszul, 2001-ben el-lenben már csak 30,5%.

Értelmezésünk szerint egyéni szinten kétnyelvûaz, aki mindennapi beszédtevékenysége során anya-nyelve mellett még legalább egy nyelvet használ vagyképes használni, illetve tudja, mikor kell(ene) ezttennie saját és közössége normái, igényei szerint.Közösségi szinten pedig kétnyelvûnek számít a kö-zösség, amelynek tagjai kétnyelvû helyzetben élnek:azaz olyan körülmények között, amikor bizonyoshelyzetekben anyanyelvük mellett egy másik nyel-vet is használniuk kell (vagy kellene). Így tehát akárpátaljai magyar kétnyelvû közösségnek számít.

A kétnyelvûséggel kapcsolatos szakirodalombangyakran megkülönböztetik egymástól a másodnyelv(környezeti nyelv) és idegen nyelv fogalmát. Másodnyelv-nek vagy második nyelv-nek (L2) a kétnyelvû közössé-gek anyanyelve (elsõ nyelve, L1) mellett használt nyelvet

Az anyanyelven kívül egyéb nyelvet is sza-badon beszélõk százalékaránya Kárpátaljánnemzetiségenként a 2001-es népszámláláseredményei alapján (Kárpátaljai Megyei Sta-tisztikai Hivatal 2003)

Ki a kétnyelvû?�Az evidens válasz az: amikor valaki két

nyelvet beszél. Ez a meghatározás azonbannem kielégítõ: nem foglalja ugyanis magábaazokat, akik csak alkalmanként használjákaz egyik vagy a másik nyelvet, vagy azokat,akik az egyik nyelvet már hosszú évek óta egy-általán nem használják (õk az ún. �alvó� két-nyelvûek). Nem foglaltatnak benne a megha-tározásban azok sem, akik bár igen jól érte-nek, de nem beszélnek egy nyelvet, illetve akikmegtanultak olvasni, de nem tudnak beszélnivagy írni egy másik nyelven. (�) És minde-nekelõtt, ez a meghatározás semmit nemmond arról, a nyelvtudás milyen szintjén te-kinthetünk valakit kétnyelvûnek.�

David Crystal A nyelv enciklopédiája. Bu-dapest: Osiris, 1998. 451. oldal.

39

nevezik. Idegen nyelv-nek nevezik ellenben azt a nyel-vet, amelyet az egynyelvû közösségek egyes tagjaisajátítottak el és rendszerint sajátos szituációkbanhasználnak. A kárpátaljai magyarság vonatkozásá-ban például a közösség legnagyobb része számára amagyar nyelv jelenti az anyanyelvet (elsõ nyelvet,L1-et). Az ukrán és/vagy az orosz a környezeti nyelv(másodnyelv, L2). Az angol, német és francia pedigidegen nyelvnek számít.

A kétnyelvû helyzet történelmi távlatokban szem-lélve lehet stabil (állandó) és instabil (átmeneti). Astabil szituáció eredménye hosszabb távon a nyelv-megtartás. Az instabil helyzet gyakran vezethet kö-zösségi szinten nyelvcseréhez, vagy akár nyelvhalál-hoz; egyéni szinten pedig nyelvvesztéshez.

A nyelvmegtartás azt jelenti, hogy a beszélõkö-zösség a kétnyelvûség ellenére továbbra is saját, ere-

�A határainkon kívül élõ magyarok (...) �nem sok, de nem pontosítható kivételt nemtekintve � immár mindenhol a kétnyelvûség-nek alacsonyabb vagy magasabb fokú állapo-tában élnek. Vannak tehát, akik értik az ál-lamnyelvet, de nem beszélik, vannak, akik azállamnyelvet kezdõ, haladó vagy közepes fo-kon beszélik, s vannak, akik az anyanyelvüketés az államnyelvet is egyformán jól beszélik.�

Kiss Jenõ: Társadalom és nyelvhasználat. Bu-dapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. 217. old.

�Sokan úgy gondolják, ahhoz, hogy egyembert kétnyelvûnek lehessen tekinteni, nemdomináns nyelvét �jól� kell beszélnie. Ezt így elis fogadhatnánk, ám tudni kell: azt megállapí-tani, hogy egy ember �jól� beszél-e egy nyelvet,lehetetlen, legalábbis ha elvonatkoztatunk at-tól, hogy a beszélõ hol, milyen közösségben,milyen elvárások hátterében, milyen célokra ésmennyire sikeresen használja az adott nyelvet.�

Lanstyák István: A kétnyelvû oktatás veszé-lyei Szlovákiában. In: Ring Éva szerk., Felzár-kózás vagy bezárkózás? A többnyelvû oktatáselõnyei, veszélyei a kisebbségi közösség életében,43�73. Budapest: EÖKIK, 2005. 47. old.

�Az �idegen nyelv�-et � a tanulókhoz ké-pest � egy másik közösségben beszélik; tipi-kusan �külföldön�, egy másik országban. Et-tõl különbözik a �második nyelv�, amelyetugyanabban a térségben beszélnek.�

Szépe György: Nyelvpolitika: múlt és jövõ.Pécs: Iskolakultúra, 2001. 216. old.

deti nyelvét beszéli számos helyzetben, nem tér átmás nyelv használatára. A nyelvcsere az a történetifolyamat, melynek során egy közösség a kétnyelvû-ség különbözõ fokozatain keresztül, több generációalatt elhagyja eredeti nyelvét, és fokozatosan áttéregy másik nyelv használatára. Nyelvhalálról akkorbeszélhetünk, ha a nyelvcsere következtében az adottnyelvnek egyetlen anyanyelvi beszélõje sem marad,és a nyelvcsere eredményeként maga a nyelv is eltû-nik az élõ, vagyis a gyakorlati, kommunikációs cé-lokra használt nyelvek közül.

A nyelvvesztés a közösségi nyelvcserével ellentétbenegyéni folyamat. Ez esetben az egyik nyelvrõl a másik-ra való áttérés nem közösségi szinten, hanem az egyesbeszélõk szintjén történik. Egyes beszélõknél így márvégbemehet az áttérés egyik nyelv használatáról a má-sikra, míg maga a közösség még kétnyelvû.

Nyelvcsere ment végbe például számos amerikaibevándorló közösségnél. A bevándorlók elsõ generá-ciója idõvel elsajátította az angol nyelvet, s kétnyel-vûvé vált. A következõ nemzedék rendszerint márkétnyelvûként nõtt fel, s néhány generáció múlva eza kétnyelvûség már angol egynyelvûségre változott,azaz a közösségben lezajlott a nyelvcsere. Ám a ki-bocsátó közösségben, az óhazában a nyelv még to-vábbra is fennmaradt.

A Magyarországon élõ kisebbségek is a nyelvcsereküszöbén állnak. A magyarországi szlovákok, néme-tek, románok, romák (cigányok) nagyobb része mamár magyar anyanyelvû, a magyar nyelvet gyakrab-ban használják, mint saját közösségük nyelvét.

A nyelvcsere egydimenziós modelljeHamers és Blanc alapján:

egynyelvûség"KÉTNYELVÛSÉG"egynyelvûségLx " Lx > Ly " Lx = Ly " Lx < Ly " Ly

A magyar és az angol nyelv használataamerikai bevándorló magyarok három gene-rációjánál (Bartha Csilla ábrája)

40

A �felélesztett� ír nyelvA nyelvcsere és a nyelvhalál visszafordításárais van példa. A nyelvélénkítés (nyelvirevitalizáció) révén van esély arra, hogy a máreltûnt vagy eltûnõben lévõ nyelvet újra hasz-nálatba hozzák. Írország (angolul Ireland, írülÉire) és az ír nyelv (írül: Gaeilge; magyarul ésmás nyelveken gyakran gael nyelvnek neve-zik) esete jól példázza ezt.

A 17. században még gyakorlatilag egynyel-vû írek nyelvileg fokozatosan elangolosodtak.A 19. századig az ország uralkodó nyelve az írvolt. Az Ír-szigetet a középkorban megszállóangolok által bevezetett közigazgatási és okta-tási rendszer azonban csak az angol nyelv hasz-nálatát engedélyezte, s ezzel teljesen kiszorítottaaz írt a közéletbõl és az oktatásból. Maguk azír szülõk is egyre inkább az angol nyelv tanulá-sára serkentették gyerekeiket, mivel ezt tekin-tették a boldogulás nyelvének. Az ír irodalomlegnagyobb remekei (például William ButtlerYeats, James Joyce mûvei) is angolul íródtak.

1921-ben az Ír-sziget körülbelül kétharma-dát kitevõ déli részén az Ír Köztársaság kivívtaa függetlenségét (az északi területek Észak-Ír-ország néven, Belfast központtal a Brit Király-sághoz tartoznak). Ám a független Írország-ban sem túl népszerû írül tanulni, még kevés-bé beszélni, s ennek következtében az ír a hu-szadik század végére csaknem holt nyelvvé vált:alig van már anyanyelvi beszélõje. A kevés (kö-rülbelül 65 ezerre, más források szerint közel260 ezerre becsült) anyanyelvi beszélõ elsõsor-ban a központoktól messze, a sziget nyugatipartvidékén, vidéken él.

Az ír nyelv �felélesztése� érdekében állami-lag szabályozott mozgalom indult Írországban.Ennek eredményeképpen a szabad ír állammegalakulása óta a kormány megköveteli az írnyelv ismeretét a közalkalmazotti szférábandolgozóktól (beleértve a hivatalnokokat, postaimunkásokat, adóellenõröket stb.). A 2003-asnyelvtörvény alapján minden állami dokumen-tumot két nyelven kell kiadni: írül és angolul.Ennek betartása végett létrehozták a nyelvi biz-tos hivatalát, akinek feladata, hogy ellenõrizzea nyelvek használatára vonatkozó rendeletekbetartását. Az Ír Köztársaságnak ma két hiva-talos nyelve van: az ír és az angol.

Az államilag támogatott iskolákban köte-lezõ az ír nyelv tanítása. Azt a néhány iskolát,

ahol az ír egyben az oktatás nyelve is, gaelscoil-nak, �gél iskolának� nevezik. Második nyelv-ként mindenkinek kötelezõ írül tanulnia.Ugyanakkor az angolt elsõ nyelvként oktat-ják azoknak is, akik második nyelvként be-szélik. Mindez azt eredményezi, hogy a több-ség az írt csak második nyelvként sajátítja el.

Az ír kötelezõ iskolai oktatása révén egyretöbben ismerik ezt a nyelvet az országban anya-nyelvük, az angol mellett. Az írek többségeazonban továbbra is angol anyanyelvûnek vall-ja magát, és az angolt használja szinte min-den helyzetben: otthon ugyanúgy, mint amunkahelyén vagy szórakozás közben. Van-nak olyan vélemények is, melyek szerint az írnyelv kötelezõvé tétele a középiskolai oktatás-ban több rosszat okozott a nyelv megítélésé-nek, mint jót.

Az ír nyelv 2007 óta az Európai Unió egyikhivatalos nyelve. Nem minden dokumentumotfordítanak azonban le írre. A megfelelõ szá-mú fordító képzését az ír kormány vállalta.

Az ír kormányzat tehát tudatosan törekszikaz ír-angol kétnyelvûség feltámasztására. Ezabból is látszik, hogy egyre több kétnyelvû fel-irat látható az ír fõváros, Dublin utcáin (a vá-ros ír nyelvû elnevezése Baile Átha Cliath).

A kétnyelvû feliratok sokáig csak az írnyelvû vidékekre (ezeket egységesenGaeltachts-nak nevezik) voltak jellemzõek. Amédia is támogatja az ír nyelv feltámasztá-sát írül sugárzott rádió- és televízió-mûso-rok által, amelyek viszonylag sikeresek. Szá-mos számítógépes programnak, mint a Win-dows vagy a Mozilla Firefox, van ír nyelvûváltozata is.

Angol�ír kétnyelvû figyelmeztetõ tábla egydublini egyetemi parkban (Kérjük, ne lépjena gyepre!)

41

Számos nyelv vált azonban a történelem folyamánholt nyelvvé, amikor a nyelvcsere végeredményeként nemmaradt anyanyelvi beszélõje a nyelvnek. Gyakorlatilagígy lett holt nyelv mára a latin, a kelta, a szanszkrit vagya sumér nyelv. A nyelvek kihalása, eltûnése ma sem rit-ka. Különbözõ becslések szerint a ma ismert nyelvekközel 90 százaléka el fog tûnni, ki fog halni az elkövet-kezendõ évszázadban. Sokak szerint a ma beszélt nyel-vek közel fele a veszélyeztetettek közé tartozik.

Az erõfeszítések ellenére Dublin utcáit jár-va vagy az országban utazgatva nem hallaniaz ír nyelvet, általában az angol helyi változa-tát használják az emberek. Ugyanakkor az írnyelvnek szimbolikus jelentõséget tulajdoní-tanak: az ír a britektõl való függetlenséget jel-képezi. Erre utal, hogy az angol anyanyelvûírek sem használják szívesen az angol primeminister (miniszterelnök) kifejezést, mertannak olyan hangulata van, mintha angolminiszterelnökük lenne, vagy õk is az angolminiszterelnök fennhatósága alá tartoznának.Helyette az ír nyelvû taoiseach szó jelöli az írminiszterelnököt. (A szó egyébként�klánfõnök�-öt jelent írül.)

Borbély Anna könyve egy magyarországi románkisebbségi közösség nyelvi helyzetét írja le.

A modern nyugati világban a kétnyelvûség leg-gyakoribb relációja a többség versus kisebbség nyel-vi helyzet, ahol az elõbbi közösség rendszerint egy-nyelvû, utóbbi viszont két- vagy többnyelvû.

A kárpátaljai magyarság kétnyelvûségére is ér-vényes ez a helyzet: a kétnyelvûség kiterjedése sze-rint a kárpátaljai magyar kisebbség kétnyelvûségenagyrészt egyoldalú, amennyiben a magyar lakos-ság rendszerint valamilyen szinten elsajátítja a több-ségi nyelve(ke)t, a többségiek pedig általában csak amagyar többségû településeken tanulnak meg ma-gyarul (de ez sem szükségszerû), s a többségiek ilyenjellegû kétnyelvûsége is csak szûk réteget érint.

NyelvtudásunkrólEgy-egy ország polgárainak nyelvtudása

nagyban függ az adott állam nyelv- és okta-táspolitikájától. Kárpátalja egyik jellemzõsajátossága a soknemzetiségûség, a színeskultúra, több vallás és felekezet egymás mel-lett élése. A 20. század folyamán a mai Kár-pátalja területe (vagy annak legnagyobb ré-sze) hat különbözõ államhoz tartozott: 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchiához, 1938-ig Csehszlovákiához, a régió nagyobb hánya-da 1938. november 3. és 1939. március 15.között Kárpát-Ukrajnához, 1938/39-tõl1944-ig a Magyar Királysághoz, 1991-ig aSzovjetunióhoz, s 1991 óta Ukrajnához. Kár-pátalja sokszínûségét mindegyik államhata-lom elismerte. Valamennyi állam nyelvpoliti-kája törekedett arra, hogy támogassa a régiólakosságának többnyelvûségét. Ám mindegyikhatalom az aszimmetrikus kétnyelvûség kiala-kítását erõltette. Az ilyen kétnyelvûség jellem-zõje, hogy a kisebbségiek számára kötelezõ azállamnyelv elsajátítása és használata, ám atöbbségieknek nincs szükségük a velük együttélõ nemzetiségek nyelvének megtanulására. Azállamhatalom és államnyelv gyakori váltako-zása, valamint az aszimmetrikus kétnyelvû-séget támogató nyelvpolitika máig hatóanmeghatározza Kárpátalja lakosságának, sezen belül a régióban élõ magyaroknak anyelvtudását.

Elsõsorban az állam nyelvpolitikája befo-lyásolja, hogy mely nyelvek és hogyan jelen-nek meg az oktatási folyamatban. Ezáltal pe-dig a nyelvpolitika közvetlen hatással van azállampolgárok nyelvtudására. Vizsgáljuk meg,hogy a 20. század során mely nyelvek és mi-ként voltak jelen kötelezõen oktatott nyelvkénta kárpátaljai iskolákban!

42

A kétnyelvû közösségek esetében közös jellemzõ,hogy tagjainak nem egy, hanem több nyelv áll ren-delkezésére. A kárpátaljai magyarok esetében ez aztjelenti, hogy a mindennapi kommunikációs helyze-teikben elvileg három nyelv (a magyar, az ukrán ésaz orosz) és azok változatai közül választhatnak.Vannak helyzetek, amikor a magyart, máskor azukrán vagy az orosz nyelvet használják, és elõfor-dulnak olyan szituációk is, amikor vegyesen hasz-nálják a magyar és a többségi nyelve(ke)t.

Ám ez nem azt jelenti, hogy mindenki kénye,kedve vagy hangulata szerint válogathat az általa

Nyelvválasztás: a nyelvekközötti �munkamegosztás�

Sándor Klára megállapítása szerint �akétnyelvû beszélõk egy-egy szituációban nem-csak anyanyelvük különbözõ változatai közülválaszthatnak, hanem anyanyelvük és egymásik nyelv között is. Kommunikatív kom-petenciájuk így nemcsak arra terjed ki, hogyegy adott beszédhelyzetben anyanyelvük me-lyik változatát kell használniuk, hanem arrais, hogy egy adott beszédhelyzetben melyiknyelvüket kell/lehet/érdemes használniuk�.Sándor Klára: Az élõnyelvi vizsgálatok és aziskola: a kisebbségi kétnyelvûség. In: SándorKlára szerk., Nyelv, nyelvi jogok, oktatás, 83�110. Szeged: JGYF Kiadó, 2001. 98. old.

A 20. század folyamán a régióban össze-sen hat alkalommal változott meg az állam-nyelv, s ennek megfelelõen módosult az is,hogy mely nyelvet oktatták kötelezõen a vi-dék összes iskolájában ebben a funkcióban.A kötelezõként oktatott államnyelv szerepé-ben a magyar, a �csehszlovák�, az orosz ésaz ukrán nyelv is elõfordult. Ám (a Kárpát-Ukrán állam rövid fennállásától eltekintve)csak a független Ukrajna 1991-es létrejötteután esik egybe ez a nyelv a régió többségilakosságának nyelvével. Ennek következté-ben az államnyelv elsajátítására a régióbanélõ legtöbb kisebbségi számára csak intézmé-nyes keretek között, az oktatás révén voltlehetõség. Természetes módon, környezetinyelvként csak kevesen tanulhatták meg azépp aktuális államnyelvet. A régió többségilakosságának nyelvét (az ukránt/ruszint)csak a Csehszlovák Köztársaság és a MagyarKirályság fennhatósága alatt volt kötelezõ ta-nulni a vidék teljes lakossága számára. A 20.század elsõ felében még általánosan oktatottlatin a század második felére kikerült azalap- és középfokú oktatás rendszerébõl, sma már a legtöbb szakon a felsõoktatásbansem kötelezõ tárgy. Európa egykori közvetí-tõ nyelve (lingua francája) a 21. század ele-jére átadta a helyét és szerepét egy új nyelv-nek: az angolnak.

A nyelvoktatás röviden ismertetett helyze-te következményeként nem lepõdhetünk megazon, hogy ma Kárpátalján nincs igazi közösnyelv: egyetlen olyan nyelv sincs, melyet �kortól, iskolázottságtól, lakóhelytõl és nem-zetiségtõl függetlenül � mindenki ismerne arégióban. A kárpátaljaiak nyelvtudása (vagyinkább: nem tudása) elsõsorban nem oktatá-

si, nyelvpedagógiai vagy módszertani kérdés,hanem sokkal inkább nyelvpolitikai.

Ám az említett szláv nyelvek normatív (iro-dalmi) változatát csak kevesen ismerik iga-zán, és még kevesebben használják (legalább-is a szóbeli kommunikációban). S bár a Kár-pátalján élõ nem szláv anyanyelvû magyarok,románok, németek és romák többsége kom-munikációképes valamely szláv nyelven (vagynyelvváltozaton), nyelvi szempontból hátrá-nyos helyzetben vannak a szláv nyelvet/nyelv-változatot anyanyelvként beszélõkhöz mértena hivatalokban, a továbbtanulásban vagy amunkaerõpiacon. Ilyen körülmények közötta kultúrák közötti párbeszéd csak részlege-sen valósulhat meg, és a többnyelvûségnek iscsak az aszimmetrikus változata jellemzõ Kár-pátalján: egyesek több nyelven is rendelkez-nek valamilyen szintû kompetenciával, másokviszont csak anyanyelvükön.

Államnyelvként

kötelezõen oktatott nyelv

Kötelezõen oktatott

regionális hivatalos nyelv

Idegen nyelvként

oktatott nyelvek Osztrák-Magyar

Monarchia (1918-ig)

magyar � latin, német

Csehszlovákia (1939-ig) �csehszlovák� ruszin latin

Kárpát-Ukrajna (1938. november

3. � 1939. március 15.)

ukrán � latin

Magyar Királyság

(1938/39�1944) magyar ruszin latin

Szovjetunió (1945�1991) orosz � angol, német

vagy francia Ukrajna

(1991-tõl) ukrán � angol, német vagy francia

A mai Kárpátalja területén kötelezõen ok-tatott nyelvek a 20. század folyamán

43

rendõrség, igazságszolgáltatás, bank stb.) dominál-nak. Azaz a kisebbségi és a többségi nyelv más-másfunkciót tölt be a közösség életében.

Ez a fajta funkcionális elkülönülés alapvetõen a kár-pátaljai magyar közösségben is érvényes. A családi nyelv-használatban a magyar nyelv dominanciája figyelhetõmeg, és ez az egész magánszférára jellemzõ, bár a szom-szédokkal, barátokkal való érintkezésben, az újságolva-sásban és a rádió- és televízió-mûsorok hallgatásában,ill. nézésében már jelentõs szerepet kap az ukrán és azorosz nyelv is. A közéleti színtereken a három nyelv hasz-nálati aránya csaknem kiegyenlítõdik. A hivatalos szfé-rában a legkisebb a magyar nyelv elõfordulási aránya.

A színterek ilyetén rendezésébõl is kitûnik, hogy amagyar nyelv elsõsorban a magánéletben uralkodó, atöbbségi nyelv(ek) pedig elsõsorban az államhoz, a hi-vatalokhoz erõsen kötõdõ színtereken használatos(ak).Vegyes a nyelvhasználat azokon a színtereken, ame-lyek kívül esnek a szorosan vett magánéleten és azo-kon a nyilvános színtereken, ahol nem szabályozzákhivatalos rendelkezések, hogy mely nyelv használhatóaz adott helyzetben; ezért ilyen helyzetben az éppenaktuális szituáció a meghatározó a nyelvválasztásban.Például a magyar bolti eladó és magyar ügyfél nyilvána magyar nyelvet választja egymással társalogva, de amagyar beteg hiába szeretne magyarul beszélni orvo-sával, ha az nem érti a nyelvet.

ismert nyelvek között. Ha ugyanis így lenne, azazha nem volnának annak viszonylag pontos szabá-lyai, hogy hol, milyen körülmények között melyiknyelv használata az elõírt, ajánlott vagy megszokott,akkor valószínûleg nem is alakulna ki kétnyelvûség:hiszen mindenki csak a saját anyanyelvét használ-ná minden szituációban. De ez nem így van. A lát-szólagos rendetlenségben jól meghatározható sza-bályszerûségek vannak.

A két- vagy többnyelvû emberek úgynevezett nyel-vi repertoárja (az a választék, amelyrõl kiválaszthat-juk, hogy az adott szituációban melyik nyelven szóla-lunk meg) nem véletlenül tartalmaz egynél több nyel-vet: a nyelveket azért sajátítjuk el, mert használniakarjuk (vagy használnunk kell) õket. A kisebbségiközösségek esetében a nyelvek közötti �munkameg-osztás� leggyakoribb típusa az, amikor az anyanyelv(a kisebbségi nyelv) a családi életben, a magánélet-ben, az egyházhoz kapcsolódó nyelvhasználati színte-reken és a kisebbségi kultúra területén használatos, atöbbségi nyelv vagy nyelvek pedig a nyilvánosság elõtt:a hivatalokban, a munkahelyen, az állam által fenn-tartott és mûködtetett intézményekben (egészségügy,

Azt a tudást, hogy milyen helyzetben melynyelvet választhatjuk, nem olyan szabályokirányítják, amelyek könyvbõl megtanulhatók.Mint ahogyan nem kézikönyvbõl sajátítottukel azt a tudásunkat sem, hogy milyen alka-lomhoz hogyan illik öltöznünk, azt is az adottközösségben élve, mindennapi tapasztalatainkalapján tanuljuk meg, hogy hol és kivel lehet,s milyen körülmények között és kivel nem le-het magyarul beszélni. Ezt igazolja az alábbikét idézet is, melyek kárpátaljai magyarok-kal készített interjúkból származnak:

(1) TM: � Az itt élõ magyarok milyen nyel-ven beszélnek inkább? Magyarul, vagy ukrá-nul, vagy oroszul?

AK: � Magyarul.TM: � Magyarul. Azt használják?AK: � Mikor hol, ahogy kell, úgy beszél-

nek. Van úgy, hogy beszélnek magyarul is.Hogy ha kell valahova menni, beszélni kellukránul, mert nem értik.

(2) TM: � Rászóltak-e már, hogy ne be-széljen magyarul?

AK: � Én mindig tudom, hogy mikor be-szélhetek magyarul. Nem is mondta senki,hogy ne beszéljek magyarul.

TM = terepmunkás, kutató; AK = adatközlõ.

Egy-egy közösség nyelvhasználati, nyelv-választási szokásai általában megragadhatóka tipikus helyzetekben uralkodó szokások,írott és íratlan szabályok felderítésével, ezérta kisebbségi közösségek nyelvi helyzetének le-írásában megkerülhetetlen a nyelvhasználatiszínterek áttekintése. A nyelvhasználati szín-tér �a tipikus résztvevõk, tipikus témák, azezekhez kötõdõ tipikus helyszínek alapjánpróbálja modellálni egy beszélõközösség nyelv-választási normáit�, vagyis tulajdonképpennem más, mint �a beszédhelyzettípusokat meg-ragadó hasznos elvonatkoztatás� (BarthaCsilla: A kétnyelvûség alapkérdései. Buda-pest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999. 93. és97. old.). A nyelvválasztási szabályok úgy ír-hatók le, hogy megválaszoljuk egy amerikaikutató, Joshua Fishman által feltett kérdés-sort: ki beszél, milyen nyelvet, kivel és mikor?A nyelvválasztás színterek szerinti elrendezé-sének felmérése értékes információkat szol-gáltathat egy-egy nyelv funkcióiról, státusá-ról, a kétnyelvûségi szituációban lényegesmennyiségi és minõségi eloszlásáról egyaránt.

44

Az egyházhoz és a családhoz kötõdõ színtereken alegmagasabb a magyar nyelvet használók aránya.Ebbõl azonban nem szabad olyan következtetést le-vonnunk, hogy minden olyan családban, ahol ma-gyarok is vannak, magyarul beszélnek. A többség ter-mészetesen csak magyarul beszél szeretteivel, de olyancsaládok is vannak, ahol nem kizárólag magyarul vagypedig nem csak a többségi nyelven beszélnek.

Sok minden befolyásolja azt, hogy ki melyik nyel-vet használja egy-egy szituációban. Nyilvánvaló pél-dául, hogy egy olyan faluban, ahol a lakosság túlnyo-mó többségét a magyarok alkotják, nagyobb eséllyellehet magyarul ügyeket intézni a polgármesteri hiva-talban, mint egy városban. Természetesen az is nagy-ban befolyásolja egy konkrét szituáció nyelvét, hogy atársalgás résztvevõi ismerik-e egymás nyelvét, illetvehogy milyen társadalmi szerepet töltenek épp be.

Minél kevesebb szituációban használható egy ki-sebbségi nyelv, annál kevésbé teljesül a Bevezetõbenemlített második feltétel (szükség van helyzetekre,ahol a nyelvet használni lehet), s annál kisebb en-nek a nyelvnek a gyakorlati értéke, hasznossága éshasznosíthatósága. Azokban a közösségekben pedig,melyekben a kisebbségi nyelv fokozatosan visszaszo-rul, és egy idõ után már csak családi körben hasz-nálható, óhatatlanul bekövetkezik a nyelvcsere. Eztigazolja például az ausztriai Felsõõrben (Oberwart,Burgenland) élõ magyarok esete.

Egy-egy kisebbségi nyelv értékét, presztízsét je-lentõsen emelheti, ha nemcsak a magánszférábanhasználható, hanem a hivatali és közéletben is. Amagyar nyelv Kárpátalján széles körben használha-tó. A családon és az egyházhoz kapcsolódó nyelv-használati színtereken kívül száznál több iskolában,szakiskolákban és felsõoktatási intézményekben ishasználatos tannyelvként; újságok, szépirodalmimûvek jelennek meg magyar nyelven, rádió- és tele-vízióadások készülnek magyarul; tudományos elõ-adásokat tartanak magyar nyelven Kárpátalján, sezek eredményei nyomtatásban is megjelenhetnek.Vagyis a magyar nyelv Kárpátalján számos funkci-ót tölt be.

Az is jelentõsen hozzájárulhat a nyelv presztízsé-nek emeléséhez, ha nemcsak szóban, hanem írás-ban is megjelenhet. Ha egy-egy régióban, városbana magyar nyelv megjelenik a köztéri feliratokon, rek-lámokban, az intézmények névtábláin, ha többnyel-vûek az utcanév-táblák, az mind hozzájárulhat ah-hoz, hogy az adott kisebbség otthon érezze magátszülõföldjén.

A kétnyelvûség fenntartásához és a kisebbséginyelv fennmaradásához, azaz a nyelvmegtartáshoz el-engedhetetlen az is, hogy legyen alkalom, lehetõségés jog ahhoz is, hogy a magyar nyelvet minél széle-sebb körben, minél több funkcióban használni lehes-sen Kárpátalján.

Mert hiába vagyunk kétnyelvûek, ha otthonainkfalai közül kilépve azt tapasztaljuk: a magyar nyelvszinte sehol sem, vagy csak nagyon korlátozott funk-ciókban használható. A kárpátaljai magyarság céljanem az, hogy csak szakrális célokra, ünnepi alkal-makra tartsa meg a nyelvét, hanem az, hogy minéltöbb helyzetben használni tudja. Mert a nyelvet csakés kizárólag az tartja fenn, ha használják. Az a nyelv,melynek nincsenek anyanyelvi beszélõi, melyen senkisem beszél, legyen akármilyen nagy múltú, hordoz-hat bármekkora kulturális értéket (lásd a latin pél-dáját), mégiscsak holt nyelv.

Ha használhatjuk anyanyelvünket, ha annakvan gyakorlati, reális értéke, akkor fenntartható akétnyelvûség. Ha azonban a nyelv már nem hasz-

Kárpátaljai magyarok nyelvválasztása acsaládban

Kárpátaljai magyarok nyelvválasztása aközéleti színtereken (N=144)

Kárpátaljai magyarok nyelvválasztása hi-vatalos színtereken

45

A következõ két interjúrészlet olyan csalá-dokban készült beszélgetésbõl származik, aholnem csupán magyarul beszélnek.

KUTATÓ: � Itthon milyen nyelven tetsze-nek beszélgetni?

ADATKÖZLÕ: � Mikor hogy.KUTATÓ: � A gyerekek?ADATKÖZLÕ: � Gyerekekkel magyarul, de

néha van, hogy ukránul is.KUTATÓ: � Férjével inkább ukránul?ADATKÖZLÕ: � Inkább ukránul, de van,

hogy szólok hozzá magyarul is.Nézzük a másik idézetet!ADATKÖZLÕ: � A beszédet azt nem hagytuk

el, a családban az megvan a magyar beszéd.Az unokáimat is tanítottam magyarul. Én eztki is kötöttem: �Ha jöttök, nem bánom, denékem beszélni kell tudjatok magyarul!� Minda négy unokám tud magyarul, és igyekszek isarra, hogy� Már a menyem is azért sokatért, majdnem mindent, lehet mondani. Debeszélni nem nagyon beszél.

Természetesen ezek az emberek nem azérthasználják a családon belül az államnyelvet is,mert rossz magyarok lennének, hanem mert acsalád nyelvileg és nemzetiségileg vegyes, illetve atelepülésen belül a magyarok aránya nagyon ala-csony, és elõrehaladott a nyelvcsere folyamata.

A gyertyánligeti iskola magyar tannyelvûosztálya: a nyelvcserén átesett közösség legfi-atalabb generációi az iskolában sajátítják elnagyszüleik anyanyelvét.

nos, ha gyakorlati célokra, kommunikációs funk-ciók ellátására nem alkalmas, akkor a kétnyelvû-ség fokozatosan egynyelvûséggé változik, mégpe-dig a többség nyelvén. Ahogyan a jó háziasszonyegy idõ után kiselejtezi azokat a ruhadarabokat,konyhai eszközöket, amelyek már semmire sem jók,

Kétnyelvû meghívó és egyben belépõjegy a Be-regszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház DonQuijote c. elõadására. A színház a magyar nyelvûszínjátszás elismert mûhelyévé vált.

Helyi magyar írók, költõk mûveibõl.

melyeket már semmire sem használ, a nyelvet élte-tõ közösségek is elhagyják azt a nyelvet, amelyneknincs gyakorlati értéke. A nyelv használhatóságatehát jelentõsen növeli a nyelv értékét, presztízsét.

46

�A cél az, hogy az utódállamok magyarjaitöbbségének biztosítva legyen, hogy életük javarészét anyanyelvükön élhessék meg � munká-ban, közéletben, szórakozásban � anélkül, hogyéletpályájuk megcsonkulna, elõmenetelük csor-bát szenvedne; s hogy ugyanez leszármazotta-iknak is biztosíttassék, magyar nyelvû okta-tással az óvodától a doktorátusig�. AnkerlGéza: A Kárpát-medence nyelvterületeinekfenntartása. Nyugati példák és nemzetközi jogieszközök. Magyar Szemle 1993, 2, 9: 906�919.

Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszorszerint fontos feladat �annak felismertetése,hogy a nyelv nem önmagában, szimbolikusannagy érték, hanem mindennapi használatá-ban, eszköz voltában is.� Péntek János: Di-namikus nyelvi folyamatok és az identitás. ProMinoritate 2007/Tavasz: 53�62.

A világszerte ismert magyar származású ku-tató, Susan Gal (Gál Zsuzsa) burgenlandi ma-gyarok nyelvcseréjét leíró munkájából idézünk:

�A táblázat egy implikációs skálát mutat,amit megfigyelések és azokat követõ szisztemati-kus rákérdezés alapján állítottam össze. Függõ-legesen a beszélõk vannak feltüntetve, nagyjábóléletkor szerint, vízszintesen pedig a beszédpart-nerek, kategóriák szerint, például: a beszélõk szü-lei, gyerekei, hivatalnokok. Így leolvasható a táb-lázatról, hogy melyik nyelvet használja valakimelyik beszédpartnerrel. Megfigyelhetjük, hogyminél fiatalabb a beszélõ, annál több beszédpart-nerrel használja a németet. De a beszédpartnere-ket is sorrendbe lehet állítani. Az a kategória, amiszimbolikusan a német világhoz kötõdik, inkábba jobb oldalon látható. Ezekkel a beszédpartne-rekkel többen beszélnek németül. Fontos, hogy areformátus istentisztelet áll legmesszebb a németvilágtól. Ha most ezt a képet nem csak életkorszerinti leírásnak tekintjük, hanem elfogadjuk,hogy az öregek nyelvhasználata régebbi mintátkövet a fiatalokénál, ahogy ezt a nyelvre vonatko-zó történelmi adatok sugallják, akkor a táblázatvilágosan bemutatja, hogyan jött használatba anémet nyelv fokozatosan és szituáció szerint; ho-gyan szorítja ki a magyart, szinte szabályszerû-en.� Susan Gal: Mi a nyelvcsere és hogyan törté-nik? Regio 1991/1: 66�76.

Az adatok interjúkból származnak. Az üres helyek hi-ányzó adatokat jelölnek ott, ahol a kérdés irreleváns (pl. egy14 éves adatközlõnek még nincs házastársa).

Beszédpartnerek: 1. Isten, 2. nagyszülõk és a velük egyidõ-sek, 3. feketepiaci kapcsolatok, 4. szülõk és a velük egyidõsek,5. barátok (kollégák), azonos korú szomszédok, 6. testvérek, 7.házastárs, 8. gyerekek és a velük azonos korúak, 9. állami tiszt-viselõk, 10. unokák és a velük azonos korúak, 11. orvos.

Scalability = 97%. Beszélõk száma = 32 (férfiak ésnõk). G = német, H = magyar.

Felsõõri férfiak és nõk nyelvválasztása

Magyar nyelvû lapok, folyóiratok Kárpátalján.

47

Újabban bebizonyosodott, hogy többnyelvûkörnyezetben a kétnyelvû feliratoknak, az anya-nyelvnek a környezetben való írásos megjele-nésének a gyermeki nyelvelsajátításban, illetveaz olvasás és írás megtanulásában is lényegesszerepe van. A kétnyelvû feliratok segítik azállamnyelv elsajátítását is: ha az emberek napmint nap láthatják például a kétnyelvû felira-tokon, hogy a járási tanács ukránul ðàéîííàðàäà, az üzlet êðàìíèöÿ, az ügyészségïðîêóðàòóðà, az adóügyi felügyelõség pedigïîäàòêîâà ³íñïåêö³ÿ, nagyobb eséllyel sajá-títják el ezeket a kifejezéseket, mintha csakukránul látják ezeket a kiírásokat.

Lengyel Zsolt egyik tanulmányában errehívja fel a figyelmet: �alig van olyan földrajzipontja Magyarországnak, ahol az írás-olvasáselsõ leckéit ne az utcán kapná meg a gyerek. A

környezeti vizuális kultúra � szoros összefüg-gésben az elõzõ megállapítással � többnyelvûtársadalom esetében nem tekinthetõ pusztánnyelvjogi kérdésnek. A gyermeknek a család-ban elsajátított nyelvvel nemcsak a családonbelül kell találkoznia, hanem a mikrokörnye-zetben is. Ez pl. azt kell, hogy jelentse, hogy akétnyelvû kiírások, feliratok nemcsak �száza-lék� kérdése: nemcsak akkor kell kétnyelvû fel-iratokat szerepeltetni, ha a lakosság egy bizo-nyos százaléka ezt indokolttá teszi nyelvpoliti-kailag.� Lengyel Zsolt: Nyelvelsajátítás, nyelvifejlõdés és a nyelvi környezet. In: LanstyákIstván és Vanèoné Kremmer Ildikó szerk.,Nyelvészetrõl változatosan. Segédkönyv egye-temisták és a nyelvészet iránt érdeklõdõk szá-mára, 121�152. Dunaszerdahely: GrammaNyelvi Iroda, 2005. 149. old.

Magyar nyelven megjelentetett tudományos kiadványok.

48

A nyelvek használata közötti ahhoz hason-latos elrendezõdés, amelyet a fentiekben be-mutattunk, természetesen nem kizárólag kár-pátaljai magyar sajátosság. A régiónkban ta-pasztalt helyzethez hasonló módon oszlik mega magyar és a többségi nyelv használata másországok õshonos magyar kisebbségei köré-ben is. Egy 1996-os, azonos szempontok sze-rint végzett vizsgálat során négy országban(Románia, Szlovákia, Szerbia és Ukrajna)több száz magyar válaszolt arra a kérdésre,

A nyelvválasztást befolyásoló egyébtényezõk

A nyelvhasználati színtér, illetve a kommu-nikációs helyzet formalitásának foka mellettszámos egyéb tényezõ is befolyásolja, hogy a be-szélõ az adott helyzetben melyik nyelvet választ-ja. Az egyéni választási stratégiákra hatássallehet például a nyelvtudás: ha valaki egyáltalánnem képes megszólalni egy nyelven, az nyilvánelkerüli az olyan helyzeteket, amikor ezt a nyel-vet kell(ene) használnia. Befolyásolhatja a nyelv-választást a beszélõnek a nyelvekhez fûzõdõ vi-szonya: ha valaki negatívan viszonyul egy nyelv-hez, nyilván minden választási helyzetben elõny-ben részesíti azt a nyelvet, melyhez pozitív élmé-nyek kötik. Egynyelvûek, más nyelvûek jelenlé-te is arra késztetheti a társalgás résztvevõit, hogyazt a nyelvet válasszák, amelyet mindenki ért.Elõfordulhat, hogy a társalgás témája is meg-határozza a választást; például ha az egyik nyelvtipikusan kapcsolódik ehhez a témához (esetlega munkáról, munkahelyi eseményekrõl a több-ségi nyelven szokott beszélgetni az adott személy,de szerelmet vallani csak anyanyelvén tud).

A fentiek mellett meghatározóak lehetnek anyelvválasztásban a beszélõk szociológiai jellem-zõi is. 593 felnõtt (18 éven felüli) kárpátaljaimagyar körében elvégzett kérdõíves vizsgálatunkszerint a kor például úgy befolyásolja a kárpát-aljai magyarok nyelvválasztását, hogy minél idõ-sebb valaki, annál valószínûbb, hogy azokban ahelyzetekben, amikor a többségi nyelvet kell hasz-nálni, nem az ukrán, hanem az orosz nyelvetválasztja, és fordítva: a fiatalabbak körében ilyenhelyzetekben gyakoribb az ukrán elõfordulása,mint az oroszé. Ennek oka nyilván az, hogy azidõsebb generáció tagjai az iskolában, hadsereg-ben, munkahelyen a Szovjetunióban a �nemze-tek közötti érintkezés nyelve�-ként használtoroszt sajátították el, a fiatalabbak viszont márnem tanultak oroszul az iskolában.

Az életkor összefüggést mutat az újságolva-sás nyelvével is: a 60 évnél idõsebbek körében alegmagasabb azok aránya, akik csak magyarulolvassák a sajtót. A középkorúak között vannakviszont a legtöbben azok, akik anyanyelvük mel-lett többségi nyelven is olvasnak lapokat.

Az, hogy valaki faluban vagy épp város-ban él, szintén befolyásolhatja a nyelvválasz-tást. A városban élõk körében lényegesen töb-ben beszélnek többségi nyelven (vagy ezen anyelven is) a szomszédokkal, mint a falvak-ban lakók.

Az sem mindegy, hogy mekkora az adotttelepülésen a magyarok aránya. Vizsgálatunkis igazolja, hogy azokon a településeken, ahola magyarok lokálisan abszolút többséget al-kotnak, jóval nagyobb arányban és több hely-zetben használatos a magyar nyelv, mint ott,ahol a magyarok a helység összlakosságánakkisebb részét teszik ki.

Az újságolvasás nyelve életkor szerinti bon-tásban

A szomszédokkal való érintkezés nyelvefaluban és városban

Nyelvválasztás a boltban magyar és nemmagyar többségû településeken

49

hogy milyen nyelvet vagy nyelveket használaz adott szituációban.

Az alábbi ábrán azt tüntettük fel, hogy aválaszadók hány százaléka használja a magyarnyelvet a megadott helyzetekben. A templom-ban és a családban szinte mindenki magyarulbeszél mindegyik régióban, de a lakásból ki-lépve egyre kevesebben használják a magyart.

Nézzük meg a következõ ábrát is, ahol atöbbségi nyelv(ek) használatát mutatjuk be!A családban alacsony, a nyilvános helyzetek-

ben ellenben mind a négy országban magasaz államnyelv használati aránya.

Ha egymás mellett szemléljük az ábrákat,észrevehetjük, hogy valamennyi régióban azo-nos színtereken csökken a magyar nyelv hasz-nálati aránya, és ezzel párhuzamosan emelke-dik a többségi nyelvé. Azt is megfigyelhetjük,hogy minél távolabb kerülünk a privát szférátólés közeledünk a formális nyelvhasználati szín-terek felé, úgy emelkedik az államnyelv haszná-latát jelzõ görbe és esik a magyar nyelvet jelölõ.

A magyar nyelvet (is) használók arányanégy ország magyar lakossága körében

A többségi nyelvet (is) használók arányanégy ország magyar lakossága körében

A kétnyelvûség lehetségeskövetkezményeirõl és típusairólA nemzetiségileg és nyelvileg heterogén környezet-ben kisebbségként élõ közösségek elõtt rendszerinthárom út áll: az integráció, az asszimiláció, esetlega szegregáció.

Az integrációnak szükséges eszköze a kétnyelvû-ség: a többségi nyelv ismerete biztosítja a teljes körûrészvétel lehetõségét a társadalmi életben, az anya-nyelv megõrzése pedig a saját identitás és kultúramegtartását biztosítja.

Az asszimiláció folyamatában is szükséges a két-nyelvûség, ám itt csak átmeneti jelenségként. Addigvan rá szükség, amíg a kisebbségi közösség fokoza-tosan átáll az új, többségi egynyelvûségre, általábanátvéve az új kultúrát és identitást is (esetleg meg-tartva korábbi identitásának és kultúrájának néhánymarginális elemét). A nyelvi asszimiláció (beolva-dás) végállomása a nyelvcsere (vagy a nyelvhalál).

A szegregációhoz nincs szükség kétnyelvûségre. Acsak anyanyelvi egynyelvûség azonban nem teszi le-hetõvé sem a horizontális, sem a vertikális mobili-tást, mintegy bezárja az egyént saját kis közösségébe.

A kárpátaljai magyar kisebbségi közösség szá-mára az integráció a járható út, ami azt jelenti, hogyszükségünk van a kétnyelvûségre.

Azonban az olyan integráció, melynek során a ki-sebbségi csoport megtartja nyelvét és kultúráját, saj-nos nem mindegyik kétnyelvûségi típus mellett való-sítható meg. A kétnyelvûségnek ugyanis számos tí-pusa van. Mindegyik típus áttekintésére itt nincs mód,csak a szempontunkból lényegeseket emeljük ki.

A kétnyelvû közösségek nyelveihez fûzõdõ társa-dalmi viszony alapján meg szokták különböztetni a

Integráció: egy adott társadalmi-politi-kai egységbe (pl. egy államszerkezetbe) valóbeilleszkedés, a sajátos etnográfiai, kulturá-lis, nyelvi jellemzõk megõrzése mellett.

Asszimiláció: a megkülönböztetõ nyelvi,néprajzi, kulturális jellemzõk eltûnése, a ha-gyományos anyagi és nem anyagi kultúra ele-meinek elvesztése, egy meghatározott etnikaicsoporthoz való tartozás (kötõdés) feladása,ill. ezzel párhuzamosan olyan vonások kiépí-tése, amelyek egy másik kultúrát jellemeznek.Az új vonások a régiek helyébe lépnek, és egy-ben jelentkezik a másik (rendszerint többsé-gi) kultúrához való kötõdés érzése is. A folya-mat tehát leválás és csatlakozás is egy idõben.

Szegregáció: egy közösség elszigetelése/elszigetelõdése, elzárása/elzáródása az adotttársadalom egészében zajló folyamatoktól.

50

Hozzáadó kétnyelvûség Európában:Finnország példája

A hozzáadó (additív) kétnyelvûség egyikpéldája Finnország (finnül: Suomi, svédül:Finland), ahol 1919 óta az Alkotmány értel-mében a finn és a svéd nyelv egyaránt hivata-los nyelvként szolgálja az ország lakosságá-nak nyelvi igényeit. Ez a gyakorlatban azt je-lenti, hogy Finnországban ugyanolyan felté-telek mellett lehet svéd nyelven hivatalos ügye-ket intézni, tanulni, dolgozni, orvoshoz for-dulni, svéd nyelvû újságokat és könyveket ki-adni, mint ahogyan finn nyelven.

Ez azonban nem attól egyedülálló, mert kétnyelvet használnak egyszerre államnyelvként(hiszen ez más többnemzetiségû országban iselõfordul, például Svájcban, Belgiumban stb.),hanem azért, mert Finnország lakosságánakcsak nagyon kis része beszéli a második ál-lamnyelvet anyanyelvként. Hivatalos adatokszerint az ország 5,2 millió lakosának mind-össze 5,5 százaléka, azaz mintegy 285 ezerfinn állampolgár anyanyelve a svéd. Tulajdon-képpen tehát egy alig 6%-os kisebbség nyel-vét emelték a 92%-nyi többség nyelvével azo-nos államnyelvi státuszba (a más nyelvûekaránya 2% körüli az országban). Tehát, hafelvetõdik a kérdés bennünk, hogy miért isvan Finnországnak két hivatalos nyelve, ak-kor semmiképpen sem a svéd közösség szá-mossága a válasz.

A svéd nyelv finnországi használatánakgyökerei a függetlenség elõtti történelmi idõkrenyúlnak vissza. A svéd anyanyelvûek nem õs-honos nép a területen, bevándorlások soránkerültek a mai Finnország tengerparti része-ire az 1100�1200-as évektõl kezdõdõen. Ak-koriban a különbözõ nyelvjárásokat beszélõfinn törzsek még nem álltak készen az állam-alapítás és a feudális árutermeléssel járó élet-mód feladatainak megvalósítására, ezért aSvédországból betelepülõ új népcsoport vál-lalta magára az államapparátus, az egyház-szervezet kiépítését, az ipar és a kereskede-lem körülményeinek megteremtését, a váro-sok felépítését és benépesítését, természetesensvédül beszélõ emberekkel. Mindeközben a maiFinnország területét �Keleti tartomány� né-ven a Svéd Birodalomhoz csatolták, s erõs svédhatás érvényesült az élet minden területén. Afinn nemzetté válás folyamatában az volt dön-tõ jelentõségû, amikor I. Sándor orosz cár

hozzáadó (additív) és a felcserélõ (szubtraktív) két-nyelvûségi típust. A hozzáadó kétnyelvûség esetébena kétnyelvûséget értékként kezelik; ez a típus segít akisebbségi nyelv megtartásában, hiszen ebben a hely-zetben a saját nyelvet is értékesnek és hasznosnaktekintik. A felcserélõ típusnál a kétnyelvûséget a nyelv-cseréhez vezetõ út átmeneti fázisaként kezelik, a ki-sebbségi nyelv presztízse, értéke alacsony. A Kárpát-medence Magyarországgal szomszédos államaiban élõmagyar kisebbségei a huszadik században ilyen vagyolyan mértékben, de valamennyien kétnyelvûvé vál-tak. Sajnos azonban ez a kétnyelvûség jórészt nem ahozzáadó, hanem a felcserélõ típushoz hasonlíthatóinkább. Valószínûleg ez a magyarázata annak, hogy akisebbségi magyar nemzetrészek általában negatívan

Idézet az Európai Együttmûködési és Biz-tonsági Szervezet (EBESZ) A nemzeti kisebb-ségek oktatási jogairól szóló Hágai Ajánlásokés értelmezõ megjegyzések címû dokumentu-mából: �a kisebbségeknek nem csak az a jo-guk, hogy identitásukat az anyanyelv közegerévén megõrizzék, hanem az is, hogy integrá-lódjanak és részt vegyenek a szélesebb állam-közösségi társadalomban azáltal, hogy az ál-lam nyelvét megtanulják. (�) az EBESZ tag-államok nemzeti kisebbségeinek többnyelvû-vé válása úgy tekinthetõ, mint a nemzeti ki-sebbségek védelméhez és integrációjához kap-csolódó nemzetközi dokumentumok céljainakelérését szolgáló leghatékonyabb eszköz�.

51

1809-ben Svédország egykori Keleti tartomá-nyát széleskörû autonómiát élvezõ finn nagy-hercegségként csatolta az Orosz Birodalom-hoz. Bár a hivatalos nyelv továbbra is a svédmaradt, az orosz cári politika a nagyherceg-ség svéd kötõdéseinek lazítása érdekében fel-karolta a finn nyelv ügyét. Az itt élõ svéd nyel-vû értelmiség kénytelen volt újragondolni hely-zetét ebben az új �Finnországban�. Természe-tesen a Finnország függetlenné válásáig(1918) vezetõ úton találkozhatunk heves nem-zeti érzésekkel, nacionalizmussal, politikaihangulatkeltéssel s összecsapásokkal is mind-két nép oldaláról, de a függetlenség utáni idõk-tõl a két nyelv egyenjogú, államnyelvi státuszbakerülése a kedélyeket is megnyugtatta.

Napjainkban a svédek fõleg három régióbanélnek: az autonóm Åland szigeteken, a nyugatiparton fekvõ Osterbotten-ben (székhelye Vaasa/Vasa), és a déli parton, a fõváros (Helsinki/Helsingfors) közelében. A finnországi svédek az1809-es elszakadás óta nem azonosítják magu-kat az anyaországgal, Svédországgal, csak a svédnyelvhez ragaszkodnak, annak használata fon-tos a számukra. A svéd nyelv használatának anyelvtörvényben megszabott feltétele azonban,hogy az adott településen a svéd anyanyelvûekaránya elérje a 8%-ot vagy a 3000 fõt. A svédekáltal lakott három fõ területen a svéd anyanyel-vûek szinte minden településen meghaladják atörvényszabta 8%-os küszöböt, sõt arra is vanpélda, hogy a finn anyanyelvû lakosság kerül a8%-os küszöb alá, s mivel a törvény ugyanúgyvonatkozik a finn nyelvre, mint a svédre, Finn-ország ezen településein kizárólag a svéd nyelvhasználható hivatalos nyelvként. Így tehát van-nak az országnak finn és svéd egynyelvû vidé-kei, illetve olyan kétnyelvû régiói is, ahol a finntöbbség mellett a svédek a kisebbség, valamintahol a lokálisan többséget alkotó svédek melletta finnek élnek kisebbségben. Finnország északirésze is kétnyelvû, ám itt a lappok (vagy aho-gyan magukat nevezik: a számik) aránya éri ela 8%-os küszöböt, így itt finn�lapp (finn�szá-mi) kétnyelvûség van.

Finnország kétnyelvû településein a hely-ségnevek, az utcatáblák, a feliratok és reklá-mok, az éttermek étlapjai, a busz- és vonatje-gyek is kétnyelvûek. A fõváros, Helsinki (svédmegnevezése Helsingfors) is ilyen terület.

A törvények szerint azon a nyelven szere-pel az elsõ helyen a felirat, amely népességtöbbséget alkot az adott területen.

Az oktatási törvény értelmében Finnországminden finn tannyelvû iskolájában (azokon aterületeken is, ahol egyáltalán nem élnek své-dek) második nyelvként oktatják a svéd nyel-vet, s ugyanúgy a svéd tannyelvû iskolákban

a finnt. Felsõfokú tanulmányok végzésére isvan lehetõség mindkét nyelven: Finnország 20egyeteme közül 3 svéd tannyelvû, 6 finn-svédkétnyelvû, továbbá bizonyos intézményekben,mint például a Helsinki Egyetem orvostudo-mányi karán és a Színmûvészeti Egyetemen,rendszeresen indul svéd nyelvû képzés is.

Emellett minden finnországi középiskolá-ban nagy hangsúlyt fektetnek az idegen nyel-vek (fõleg az angol) oktatására. Az egyeteme-ken, fõiskolákon pedig egyre több angol nyel-vû képzést indítanak, nemcsak a külföldrõlérkezõ cserediákok számára, hanem finn anya-nyelvûek részvételével is.

Tehát egy finnországi fiatal, legyen akár svéd,akár finn nyelvû a családi és az iskolai háttere,érettségizõ korára az oktatás és a környezet ré-vén három nyelvet sajátíthat el: az anyanyelvét,a második hivatalos nyelvet és az angolt.

Finnországban a nyelvi környezet is egy-re inkább a többnyelvûséget tükrözi. Az egy-nyelvû finn, illetve svéd területeken is egyrenagyobb tért hódít az angol párú kétnyelvû-ség; míg ott, ahol már eredetileg is két nyel-vet használtak, harmadikként bekerül azangol is a nyelvek sokszínûségébe.

Finnország többnyelvûsége hozzáadó (additív)jellegû, hiszen a nyelvek egymáshoz való viszonyastabil: mindkét (vagy mindhárom) nyelvet érté-kesnek, hasznosnak tartják a beszélõk, a nyelvekegyenrangúak, s nem veszélyeztetik egymást.

A finn fõváros vasúti pályaudvara kétnyel-vû felirattal: Helsinki (finnül) és Helsingfors(svédül).

52

Annak ellenére, hogy az egynyelvû finn területe-ken az iskolában megszerzett svéd tudást csakigen kevesen hasznosítják a munkájuk, minden-napi életük során, az emberek többsége nem érzifölöslegesnek a svéd nyelv iskolai tanulását, hi-szen az nemcsak a finnországi svéd közösség felészolgál közvetítõ nyelvként, hanem az egész észa-ki régióban is, Finnország és szomszédai között.

A finnországi svédek számára a finn nyelv is-merete, tanulása az integráció útját jelenti, hi-szen anyaországuknak immár Finnországot tar-

ják. Ahhoz, hogy saját kultúrájukat és nyelvüketmegtartva tudjanak ebben az országban élni (azazintegrálódhassanak), feltétlenül szükséges szá-mukra a finn nyelv ismerete is. Az angol magasszintû elsajátítása pedig Finnország európai in-tegrációját hivatott segíteni azáltal, hogy a finnállampolgárok nyelvtudásuk révén bekapcsolód-hatnak az európai vérkeringésbe, valamint magaFinnország is vonzóvá, megközelíthetõvé válik azeurópai népek számára, hiszen a külföldi turistagyakorlatilag bárkivel szót tud érteni angolul.

Tömegközlekedési napijegy a finn fõvárosból,három nyelvû (finn, svéd és angol) szöveggel.

Háromnyelvû (finn, svéd és angol) infor-mációs tábla Helsinkiben.

viszonyulnak a kétnyelvûséghez, s egyfajta trójai fa-lóként, a megmaradást veszélyeztetõjeként szemlélik.Ám ez nem azt jelenti, hogy Európában sehol semtalálkozhatunk hozzáadó kétnyelvûséggel.

A kétnyelvûség, mint említettük, ritkán jár azonosszintû nyelvtudással mindkét nyelvben. Azt a kétnyel-vûségi típust, amelynél fennáll a megközelítõleg azonosnyelvtudásszint, balansz (kiegyenlített) kétnyelvûségneknevezik. A két- vagy többnyelvûek túlnyomó többségeazonban egyik nyelvén jobban beszél, mint a másikon.Ezt a fajta kétnyelvûségi típust domináns (egyenlõtlen)kétnyelvûségként említik a szakirodalomban.

A dominancia nem feltétlenül csak azt jelenti,hogy melyik nyelven rendelkezik magasabb szintûnyelvtudással a beszélõ, hanem azt is, hogy melyiknyelvet használja gyakrabban, több nyelvhasználatiszíntéren. A kétnyelvû közösségekben használatosnyelvek közötti munkamegosztás következtébenugyanis az sem ritka, hogy bár a beszélõ egyértel-mûen elsõnyelv-domináns (azaz anyanyelvén tud alegjobban), bizonyos témákról könnyebben képes amásodnyelven társalogni, mert errõl a témáról anya-nyelvén nem szokott beszélgetni. S természetesenfordítva is igaz mindez: vannak olyan témák, me-lyekrõl szinte soha nem szoktunk ukránul vagy oro-szul szólni.

Két idézet a kétnyelvûek nyelvtudásszint-jérõl és dominanciáról:

�Nem tudok oroszul. (�) Beszélni tudok,értek is, de nem beszélek helyesen, nem tu-dok ragozni. (�) A traktoralkatrészek nevétmeg magyarul nem tudom.�

Zelei Miklós: A kettézárt falu. Budapest:Ister Kiadó, 2000. 16�17. old.

TM: � Milyen szinten beszélsz oroszul?AK: � Elég jól. Magyarul természetesen

sokkal jobban. De azért oroszul is elboldogu-lok, gond nélkül.

TM: � És orvosnál, bár ott sose kelljen,oroszul el tudod mondani, hogy mi a bajod,ez nem okoz nehézséget?

AK: � Hát látod, ha ilyen területekre ke-rül a társalgás, akkor már nagyon nehéz meg-fogalmazni, hogy mit akarsz, vagy hogy mifáj. Elmutogatja az ember, hát azér van a keze.Vagy ha végigtapogat, akkor jajgatsz nagyo-kat, és akkor úgyis észreveszi.

(20 éves kárpátaljai magyar diáklánnyalkészített interjúból.)TM = terepmunkás, kutató; AK = adatközlõ.

53

�A döntõ az, hogy a szlovákiai magyarok-nak milyen lehetõségeik vannak anyanyelvükhasználatára a magán- és a közélet különbözõszínterein. Minél kisebb mértékben szorulnakrá a beszélõk a másik nyelvre, annál inkábbanyanyelv-domináns a kétnyelvûségük, s ígyannál kevésbé jelentkezik anyanyelvükben amásik nyelv hatása.� Lanstyák István: A ma-gyar nyelv jelene és jövõje Szlovákiában. In:Lanstyák István � Szabómihály Gizella: Ma-gyar nyelvtervezés Szlovákiában, 12�18. Po-zsony: Kalligram Könyvkiadó, 2002. 13. old.

Pozitív példák: kétnyelvû hirdetõtábla Beregszászközpontjában, illetve kétnyelvû étlapok.

A hozzáadó kétnyelvûség esélye akkor a legna-gyobb, amikor a közösség legnagyobb része olyananyanyelv-domináns kétnyelvû, akik a lehetõ leg-több színtéren használhatják anyanyelvüket. Ilyenkörülmények között van a legnagyobb esélye a nyelv-megtartásnak.

Zelei Miklós: A kettézárt falu c. riportkötete egykétnyelvû kisközösség sorsába nyújt betekintést.

54

Kétnyelvûség nagyon sokféle módon jöhet létre.Két nép érintkezése szükségszerûen együtt jár nyel-veik valamilyen fokú kontaktusba kerülésével is, s akapcsolatok gyakran járnak együtt az õket beszélõközösségek vagy egyes csoportjaik kétnyelvûvé válá-sával. A nyelvi kölcsönzés feltétele is a kétnyelvû-ség. De hogyan is alakulhat ki ez a jelenség?

Kétnyelvûség leggyakrabban a népmozgások nyo-mán jön létre. A népmozgásoknak pedig rendkívülváltozatos okai lehetnek. Ilyen például a jobb szál-lásterület keresése. Mi, magyarok is így kerültünka honfoglalás révén a Kárpát-medencébe. A hadjá-ratok során kialakuló hódítások nyomán is kiala-kulhatnak etnikailag és nyelvileg vegyes területek.A gyarmatosítás során terjedt el például Afrikábanvagy Észak-Amerikában az angol és a francia, Dél-Amerikában a spanyol és a portugál nyelv.

A 20. századból sok példánk akad arra is, hogya kétnyelvûség szélesebb körben való elterjedése apolitikai határok megváltozásával magyarázható.Így kerültek például magyar nemzetiségû és anya-nyelvû tömegek a mai Magyarországgal szomszédosállamokba az elsõ világháború után, vagy így kény-szerültek az orosz elsajátítására Észtország, Lett-ország és Litvánia polgárai, miután a Szovjetuniókötelékébe kerültek a második világégést követõen.Aztán a szovjet birodalom széthullása után függet-lenné vált volt szovjet köztársaságokban maradt oro-szok számára így vált szükségessé a helyi nemzetinyelvek megtanulása.

Kétnyelvûség alakulhat ki migráció következté-ben is. Az Amerikába kivándorolt magyaroknak megkellett tanulniuk valamilyen szinten angolul, hamunkába akartak állni; a németországi török ven-dégmunkások nagy része is elsajátítja bizonyos mér-tékig a német nyelvet.

Ám a kétnyelvûség létrejöttének két leggyakoribbszíntere a család és az iskola.

Aszerint, hogy mikor alakul ki a kétnyelvûség (azazhogy milyen életkorban történik a második nyelv el-sajátítása), megkülönböztetik a gyermekkori, a fia-talkori és a felnõttkori kétnyelvûséget. A gyermekko-ri kétnyelvûség esetében a két nyelv elsajátítása meg-közelítõleg a 10�11. életév körül befejezõdik. Fiatal-

Hogyan válhat valaki kétnyelvûvé?A kétnyelvûség típusai a

nyelvelsajátítás ideje és indí-téka szerint

kori kétnyelvûséget akkor emlegetnek, amikor a má-sodik nyelvet 11 és 17 éves kor között tanulja meg abeszélõ. Felnõttkori a kétnyelvûség akkor, ha a másiknyelvet a 17. életév után sajátítja el valaki.

Ukrán nyelvoktató mesekönyv és CD óvodásokés kisiskolások részére

A gyermekkori kétnyelvûség esetén a két nyelvelsajátítása folyhat egyidejûleg (ezt nevezik szimul-tán kétnyelvûségnek is, az eredményét pediglingvizmusnak), illetve történhet egymás után is (eztszukcesszív kétnyelvûségnek hívják, az eredménye-ként létrejött kétnyelvûséget pedig glottizmusnak).Egyidejûleg történhet a nyelvek elsajátítása akkor,ha a gyermek olyan családban nõ fel, ahol nem egy,hanem két nyelvet használnak a környezetében.Ilyenkor a gyereknek gyakorlatilag akár két �anya-nyelve� is kialakulhat. Egymást követõen akkor fo-lyik a nyelvelsajátítás, ha a gyerek elõbb egynyelvûkörnyezetben tanul meg beszélni, majd (például azóvodában, esetleg lakóhelyváltás következtében) két-nyelvû környezetbe kerül.

Születéskor az egészséges gyermek hangképzõszervei elvileg a világ minden nyelvének valamennyihangját képesek létrehozni. Ám mi, emberek, ere-

55

dendõen lusták vagyunk, s ahol lehet, megpróbá-lunk energiát megtakarítani. Még a hangképzésbenis. Többek között ebbõl fakad, hogy a beszélni tanu-ló gyermek beszédszervei csak azoknak a hangok-nak a képzését tanulják meg, amelyeket a környe-zetében hall a nyelvvel ismerkedõ kisbaba. Ezekneka hangoknak a kiejtését a hangképzõ szervek sorraelsajátítják, majd begyakorolják, és ráhangolódnakarra, hogy ezeket (és csak ezeket) a beszédhangokatkell kiejteniük, ha olyan nyelven akarnak beszélni,mint a környezetük. Ehhez hasonlóképpen a gye-rek füle is csak azoknak a beszédhangoknak a meg-különböztetésére lesz érzékeny, melyeket az anya-nyelve elsajátítása során maga körül hall.

Körülbelül a serdülõkor vége felé (úgy 14�15 éveskorban) az embernek a beszédszervei úgy hozzászok-nak ahhoz, hogy csak azokat a hangokat kell létrehoz-niuk, amelyeket abban a nyelvben használnak, melyetõ is megtanult, illetve a füle is rááll arra, hogy csakezeket kell hallás útján megkülönböztetnie, hogy gya-korlatilag már képtelenek változtatni a beidegzõdései-ken. Ezért van az, hogy kisgyermekkorban, mielõtt mégez a fajta rögzülés lezárult volna, az ember képes akára más számára legbonyolultabbnak tûnõ hangok kép-zését is észrevétlenül, gond nélkül elsajátítani. Illetveezzel magyarázható az is, hogy felnõtt korban, miutána hangképzõ szerveink már beálltak egy nyelv hangja-inak képzésére, hiába kezdünk új nyelv tanulásába.Ennek a nyelvnek a nyelvtanát akár nagyon is jól elsa-játíthatjuk, nagy szókincsre is szert tehetünk, de azidegenes kiejtésünk (akcentusunk) elárulja, hogy ezt abizonyos nyelvet nem anyanyelvként tanultuk meg.

Vagyis ha gyermekkorban tanuljuk meg ukrán anya-nyelvûektõl például a ïèñàòè, ÷èòàòè (írni, olvasni)szavakat, akkor szinte bizonyos, hogy a magyar nyelv-bõl hiányzó ukrán è és a hangot is éppúgy fogjuk kiej-

teni, mintha nekünk is anyanyelvünk volna az ukrán.Ha viszont a serdülõkor után (az artikulációs bázis rög-zülését követõen), vagy pedig olyanoktól tanulunk uk-ránul, akik nem képesek oly módon képezni ezeket ahangokat, mint az anyanyelvi beszélõk, akkor bizonymegmarad az idegenes kiejtésünk, és akcentussal fog-juk beszélni ezt a nyelvet; s még az is nehezünkre fogesni, hogy hallás útján meg tudjuk különböztetni (pél-dául egy iskolai tollbamondás során) egymástól az uk-rán è és i magánhangzót. Vigasztaljon viszont bennün-ket, hogy így vannak ezzel mások is: az ukránok is csakakkor tudják megtanulni kiejteni a számukra egzoti-kusnak tûnõ (az õ nyelvükbõl hiányzó) ü, û, ö, õ hangja-inkat, ha gyermekkorukban kezdenek el magyarul ta-nulni, mégpedig olyanoktól, akik úgy ejtik ezeket a han-gokat, mint ahogyan a magyar anyanyelvûek.

A magyarul akcentussal beszélõ ukrán anyanyel-vûek számára az ukrán nyelv hangrendszerébõl hi-ányzó magyar �a� magánhangzó kiejtése is gondotokoz. Ilyenkor a beszélõ az adott hanghoz szerintelegközelebb álló hangzóval helyettesíti azt, amelyi-ket nem tudja kiejteni. A fénykép tanúsága szerintnemcsak a hangzó nyelvben, hanem írásban is.

A nyelvelsajátítás oka vagy indítéka szerint elszokás különíteni a természetes, az önkéntes és azelrendelt kétnyelvûséget. Természetesnek tekintik akétnyelvûséget, ha az spontán módon jön létre, pél-dául kétnyelvû családban, nyelvileg vegyes lakossá-gú településen. Önkéntesnek nevezik azt a kétnyel-vûségi típust, amikor az egyén saját (esetleg szülei)elhatározásából, önként dönt úgy, hogy beiratkozikegy nyelvtanfolyamra, és megtanul még egy nyelvet.Elrendelt a kétnyelvûség akkor, ha a nyelvtanuláskötelezõ, például erre vonatkozó törvények, rende-letek írják elõ az államnyelv elsajátításának szüksé-gességét a kisebbségiek számára.

�Gyermekkorban még éppen csak megta-nultuk, hová tegyük a nyelvünk hegyét, ha t-t,d-t, n-t akarunk ejteni, késõbb aztán e képzõ-mozzanat már teljesen belénk rögzül, anyanyel-vünk � otthonunk � hangjaira egészen könnyenrájár a nyelvünk, az idegen hangokra pedigannál nehezebben. (Ezt a beidegzõdötthangképzõkészség-rendszert hívják a nyelvé-szek artikulációs bázisnak.) A szóban forgókörülmény az oka annak, hogy a gyermek sok-kal fogékonyabb az anyanyelvébõl hiányzó han-gok képzésére, mint a felnõtt: beidegzései akevesebb gyakorlat folytán még gyengébbek, ésnem gátolják annyira, mint a �megcsontoso-dott� felnõttet.� Szilágyi N. Sándor: Világunk,a nyelv. Budapest: Osiris, 2000. 65. old.

56

A nemzetiségileg és nyelvileg vegyes lakosságú vidé-keken nem ritka a vegyes házasság, ahol az anya azegyik, az apa a másik nyelvet beszéli anyanyelvként.Az ilyen családok jelentõs részében a szülõk azt sze-retnék, hogy gyermekük mindkét ági nagyszüleiveltudjon beszélni, vagyis azt, hogy mindkét szülõ anya-nyelvét elsajátítsa. Ugyanakkor a szülõk egy részé-ben az aggodalom is megfogalmazódik: vajon nemhat-e károsan a gyermek nyelvi és személyiségfejlõ-désére, ha kezdettõl fogva két nyelvet tanul?

Az anyanyelvét (elsõ nyelvét) � függetlenül attól,hogy ez a magyar, az ukrán, az angol, esetleg az arabvagy valamelyik afrikai, esetleg dél-amerikai benn-szülött törzsi nyelv � minden gyermek azonos mó-don, egyforma fejlõdési fázisokon keresztül sajátít-ja el. Amennyiben a gyermek egyidejûleg két nyel-vet hall a családban, és egyszerre két nyelvet sajátítel, gyakorlatilag két elsõ nyelve (vagy úgy is fogal-mazhatnánk: két anyanyelve) lesz.

Az egynyelvû és kétnyelvû (vagyis két nyelvet akezdetektõl párhuzamosan tanuló) gyerekek beszéd-fejlõdésében ugyanis lényegében azonos szakaszokvannak. Meghatározó különbségek tehát nincsenekegyetlen vagy több nyelv családban történõ elsajátítá-sa során. Azok az eltérések azonban, melyek mégisjelentkeznek az egy- és kétnyelvû gyerekek nyelvi fej-lõdésében, éppen abból fakadnak, hogy az egyik csakegy, a másik viszont két nyelvet tanul egyszerre.

Mind az egy-, mind pedig a két nyelvvel ismerke-dõ gyermekek a beszédelsajátítás során annak anyelvnek (vagy azoknak a nyelveknek) a szabályrend-szerét sajátítják el, amelynek (vagy amelyeknek) ahatásai érik. Minden beszélni tanuló gyereknélugyanolyan sorrendben ugyanazok a fejlõdési sza-kaszok követik egymást. A szûkebb és tágabb kör-nyezet azonban gyorsíthatja vagy lassíthatja ezek-nek a szakaszoknak a lefolyását.

A nyelvelsajátítás legelsõ szakasza minden egész-séges gyermeknél az elsõdleges biológiai hangok kor-szaka, mely a születéstõl körülbelül a 8. hétig tart.Ekkor a gyermek még csak reflexszerû hangadásraképes: sír, ha éhes, ha fáj valamije, illetve hangokathallat akkor is, amikor szopik, nyel, esetleg büfög,köhög. A következõ periódus a 8. és 20. hét közé te-hetõ. Ekkor megjelenik a gõgicsélés és a nevetés. A

A kétnyelvûség kialakulásaa családban, avagy: mikortóllehet/érdemes elkezdeni amásodik nyelv intézményes ta-nítását/tanulását?

harmadik fejlõdési fázisban (mely a 20�30. hét kö-zött jelentkezik) a gyermek ráébred arra, hogy elszó-rakoztathatja saját magát azzal, hogy hangokat adki. Ez a játékos hangadás idõszaka. Ekkor márhosszabb hangsorozatokat hallat a gyermek. A 25. és50. hetes kicsiknél megjelenik az úgynevezett gagyo-gás, ami akár 18 hónapos korig is elhúzódhat. Ebbena fejlõdési szakaszban a gyermek már olyan hangso-rokat is képes létrehozni, mint például adu, bababastb. Körülbelül 9 és 18 hónapos kor között jelenikmeg a következõ fázis, melynek során a gyermek márúgy ejt ki bizonyos hangkapcsolatokat, hogy látszó-lag azok jelentéssel bíró szavaknak tûnnek. Az ebbena korban létrehozott hangsorok már egyre gyakrab-ban ismétlõdnek. Ez az a korszak, amikor a gyerekáltal létrehozott hangok egyre inkább kezdenek iga-zodni a környezetében hallott nyelv (vagy nyelvek)hangjaihoz, s fokozatosan eltûnnek azok a hangok,melyeket nem hall maga körül. Míg a kezdeti fázi-sokban a csecsemõk által képzett hangok száma akára 200-at is elérheti, ebben a fejlõdési periódusban abeszédszervek által kiejtett hangok száma drasztiku-san lecsökken arra a néhány (általában 25�50) hangraés azok változataira, melyeket a nyelvvel ismerkedõgyermek a szüleitõl hall.

Könyv a kárpátaljai magyarok kétnyelvûségérõl

57

Körülbelül a 12. és 18. hónap körül már megje-lenhetnek az úgynevezett egyszavas mondatok. Ezekolyan szavak, melyek egész mondatot fejezhetnekki. Az Apa! például jelentheti azt is, hogy a gyer-mek megnevezi a számára épp láthatóvá vált apját,de akár azt is, hogy �apa, add ide a játékomat�. Atöbb szavas mondatok általában másfél éves korbanjelennek meg, és két éves korra a gyermek által hasz-nált mondatok akár három vagy négy szóból is áll-hatnak már. Három éves gyerektõl pedig akár össze-tett mondatokat is hallhatunk.

A szókincs fejlõdése hihetetlenül gyorsan folyik.Az elsõ szavak megjelenésétõl számítva évente akár700 új szót is elsajátíthat a gyermek, és az iskolás-kor kezdetére a gyerek aktív szókincse (az általahasznált szavak összessége) 4�5 ezer is lehet (apasszív szókincse, azaz a nem használt, ám megér-tett szavak száma ennél sokkal nagyobb).

A fenti fokozatok � mint említettük � mindengyereknél megfigyelhetõk (az egyes korszakok kezde-te és vége azonban a környezet hatásaitól és a gyer-mek egyéniségétõl is függ), attól függetlenül, hogyegy vagy két nyelv elsajátítása van folyamatban. Azon-ban két nyelv elsajátításának párhuzamos folyamatanémileg más fokozatokban zajlik, mint az egynyelvûgyermekek nyelvelsajátítása. Ez esetben három na-gyobb fejlõdési szakaszt különböztethetünk meg.

Navracsiscs Judit: A kétnyelvû gyermek címûkönyvének borítója

Az elsõben az egynyelvûekhez hasonlóan a két-nyelvû gyermek is kialakít egy szókincset, amelyazonban mindkét nyelv szavait tartalmazza vegye-sen. Ezek között nem nagyon fordulnak elõ a kétnyelvbõl származó egymásnak megfelelõ szavak:ekkor még általában bizonyos szavakat csak az egyik,másokat csak a másik nyelvén használ.

A második szakaszt attól számítják, amikor meg-jelennek az elsõ két- vagy többszavas mondatok.Ilyenkor a két nyelv szavai keveredhetnek egyetlenmondaton belül. Ez a keveredés azonban gyorsancsökken, a harmadik életév végére a kevert monda-tok aránya csupán öt százalék körüli.

Végül a harmadik fázisban a gyermek szókincsénekugrásszerû bõvülésével mindkét nyelven megjelen-nek az egymásnak megfelelõ szavak: a legtöbb szótmindkét nyelven ismeri már a gyermek. Az eltérõnyelvtani szerkezetek elsajátítása azonban ennél to-vább tart. Egy ideig a gyermek egyetlen szabály-rendszert használ mindkét nyelvben, majd végülkialakul a két külön nyelvtan. Amikor a gyermek(általában a negyedik életév körül) eljut erre a szint-re, már képes megkülönböztetni a két nyelvet egy-mástól, és azt is tudja, milyen nyelven szóljon azegyes családtagokhoz, illetve azoktól milyen nyel-ven várhat választ.

Navracsiscs Judit: A kétnyelvû mentális lexikoncímû könyve a kétnyelvûek szókincsének szervezõ-dését tárgyalja

58

Tudnunk kell azonban, hogy a gyermek a hang-zó nyelvet csak akkor tudja elsajátítani, ha beszél-nek hozzá, pontosabban: ha hozzá beszélnek. Az el-ejtett szavakból, véletlenszerûen hallott mondatok-ból nem tud megtanulni beszélni. (A siketnémákegészséges gyermeke például, ha nincs a környeze-tében hangzó nyelven beszélõ felnõtt, a rádió vagytelevízió alapján nem tanul meg beszélni.) Ha mind-ezt a kétnyelvûekre vonatkoztatjuk, akkor ez azt je-lenti, hogy a kétnyelvû családban felcseperedõ gyer-

mek is csak akkor sajátít el két nyelvet otthon, hamindkét nyelven beszélnek hozzá, s mindkét nyelvetrendszeresen hallja maga körül. Ha csak az egyikszülõ nyelvén szólnak a gyerekhez, s a másik nyel-vet csak idõnként, véletlenszerûen hallja, akkor en-nek a nyelvnek az elsajátítása nem folyik párhuza-mosan az elsõ nyelvvel.

Ha tehát a nyelvileg vegyes házasságban élõ szü-lõk azt szeretnék, hogy gyermekük mindkettõjüknyelvét sajátítsa el, akkor mindkét nyelven beszélni-ük kell a gyerekhez. Ilyen esetekben az egy személy� egy nyelv gyakorlatának következetes alkalmazá-sa ajánlható. Vagyis az, hogy egy személy lehetõlegmindig azonos nyelven beszéljen a gyermekhez. Ígya gyerek sokkal könnyebben és korábban tudja azo-nosítani, hogy két különbözõ nyelvet hall maga kö-rül, és a fent ismertetett nyelvelsajátítási fázisokonát fokozatosan haladva körülbelül négyéves korárakommunikatív kompetenciájának már szerves részétfogja képezni a nyelvválasztás képessége: tudni fog-ja, hogy a környezetében elõforduló emberekhezmelyik nyelv köthetõ, s ha hozzájuk fordul, ezt anyelvet fogja választani.

Fontos azonban azt is megjegyeznünk, hogy aszülõknek türelemmel kell lenniük, amíg a nyelvekelkülönítése nem történik meg. Addig ugyanis �amint azt említettük � a gyerek gyakorlatilag egyet-len nyelvtani rendszert használ, amelyben természet-szerûleg elõfordulnak mindkét nyelvbõl származószavak, nyelvtani elemek. Ez azonban nem a beszéd-beli zavar, nem a fejlõdési rendellenesség jele, ha-nem arra utal, hogy a gyerek egyszerre több nyelv-vel ismerkedik párhuzamosan. Ilyenkor gondoljunkarra, hogy az egynyelvû gyerek is számos olyan szót,nyelvtani szerkezetet használ a nyelvelsajátítás so-rán, ami a felnõttek nyelvhasználatához viszonyítvaérthetetlennek, hibásnak tûnhet.

Azt is tudnunk kell azonban, hogy a kétnyelvû gyer-mek nyelvi fejlõdését nem csak az befolyásolja, hogymilyen nyelven beszélnek hozzá a szülõk. Lényegeshatással van a nyelvi fejlõdésre, a nyelvelsajátítás üte-

�A gyermekek már négyéves korukra képe-sek különbséget tenni a két nyelv között, s rend-szerint a szüleikhez is a szülõk anyanyelvénszólnak. Sõt, olyannyira tudatában vannak akét nyelvnek, hogyha az adott szülõ a másiknyelvén szól a gyermekhez, akkor a gyermek-ben meglepettség, zavartság jön létre, vicces-nek tartja vagy egészen felháborodik a jelensé-gen. Az érthetetlenség akkor is kiül a gyermekarcára, ha valaki hosszabb ideig egy nyelvenkommunikál vele, s a következõ megnyilatko-zást viszont már egy másik nyelven teszi.�Karmacsi Zoltán: Kétnyelvûség és nyelvelsajá-títás. Ungvár: PoliPrint, 2007. 21. old.

Karmacsi Zoltán: Kétnyelvûség és nyelvelsajátí-tás címû könyvének borítója

Jó, ha megjegyezzük: �A gyermeknyelvnem a felnõttek nyelvének egy kevésbé töké-letes formája, hanem egy olyan rendszer,amely elõre meghatározható stádiumokonkeresztül fejlõdve mindinkább megközelíti afelnõttek beszédét.� Göncz Lajos: A kétnyel-vûség pszichológiája. In: Lanstyák István ésVanèoné Kremmer Ildikó szerk., Nyelvészet-rõl változatosan. Segédkönyv egyetemisták ésa nyelvészet iránt érdeklõdõk számára, 33�76. Dunaszerdahely: Gramma Nyelvi Iroda,2005. 40. old.

59

mére, a kialakuló szókincs nagyságára és összetételérea környezet nyelve is. Nem mindegy például, hogy acsaláddal együtt élnek-e a nagyszülõk, és õk milyennyelven beszélnek a gyerekhez; vannak-e idõsebb test-vérei, s õk milyen nyelven érintkeznek a gyerekkel;milyen nyelvû a tágabb környezet (a szomszédok, atelepülés). Ezek a tényezõk együttesen, természetesena családban használt nyelvek mellett, meghatározó sze-reppel bírnak abban, hogy a felnövekvõ gyermek egy-vagy kétnyelvûvé válik.

Elõfordulhat ugyanis, hogy bár a szülõk egyet-len nyelven beszélnek gyermekükkel, a velük együttélõ nagyszülõk (az anya vagy az apa szülei) követke-zetesen egy másik nyelven beszélnek unokájukhoz,aki ezáltal ugyanúgy kétnyelvûvé fejlõdhet, minthaa szülei beszéltek volna vele két nyelven. Ám az ismegtörténhet, hogy bár a szülõk és a család egyet-len nyelvet használ a kicsivel való érintkezésben,amikor a gyermek érintkezésbe kerül a szomszédok-kal, játszópajtásokkal, és azok nem azt a nyelvethasználják, amit a családban hallott, gyorsan elsa-játítja ezt a nyelvet is. Ilyenkor azonban már nemegyidejûleg zajlik a nyelvek elsajátítása, és így nemlingvizmus alakul ki, hanem glottizmus.

Amint utaltunk rá, a gyermek azt a nyelvet sajátít-ja el úgynevezett anyanyelvként, amelyet maga körülhall. A fentiekben láthattuk, hogy a nyelvileg vegyesházasságokban a szülõk könnyen elérhetik, hogy gyer-mekük két anyanyelvûvé váljék; ehhez csak az kell, hogycsemetéjük mindkét nyelvvel rendszeresen találkozzona családban. Ám a nyelvelsajátításnak éppen ez a sajá-tossága (tudniillik az, hogy a gyermek játszva elsajá-títja azt a nyelvet vagy azokat a nyelveket, amelyenvagy amelyeken hozzá beszélnek) azt is lehetõvé teszi,hogy az egyébként azonos nyelvet anyanyelvként be-szélõ szülõk is kétnyelvûvé szocializálják gyermekü-ket. Ehhez azonban a szülõk tudatosan vállalt döntéseés ennek az elhatározásnak a következetes betartásaszükséges. Egészen pontosan az, hogy � annak ellené-re, hogy az egyik szülõnek ez nem az anyanyelve �vagy az anya, vagy az apa vállalja, hogy nem a sajátanyanyelvén, hanem egy másik nyelven fog beszélnigyermekével, aki így már születésétõl fogva egyidejû-leg több nyelvet hall maga körül, s egyidejûleg két nyelvelsajátításába kezd. (Azt azonban nem árt felidéznünk,hogy ha az így határozó szülõ nem anyanyelvi kiejtés-sel beszéli ezt a nyelvet, akkor a gyermek is így, akcen-tussal fogja elsajátítani ezt a bizonyos másik nyelvet.)

A kétnyelvû családban kétnyelvûként felnövõgyermekek nyelvhasználata kapcsán mindenképpenmeg kell jegyeznünk, hogy � bár anyanyelvként sa-játítanak el párhuzamosan két nyelvet � felnõttkéntaz õ nyelvhasználatuknak is a jellemzõi közé fog tar-tozni mindaz, ami valamennyi kétnyelvû beszélõ sa-

játossága. Nyelvhasználatukban találkozhatunkmajd például kölcsönzésekkel és kódváltásokkal (akétnyelvûségnek a nyelvhasználatra gyakorolt ha-tásairól a következõ fejezetben olvashatnak). Ám eznem a �hiányos� nyelvtudás vagy a �nyelvkevere-dés� következménye, hanem a kétnyelvûség szük-ségszerû hatása. Gondoljunk arra, hogy azok a kár-pátaljai magyarok is használnak idõnként magyarbeszédükben ukrán vagy orosz szavakat, akik szinteegyáltalán nem beszélik egyik szláv nyelvet sem.

A legtöbb családban viszont nem két, hanem egynyelvvel találkozik a gyermek, s így nem két, hanemegy nyelvet sajátít el anyanyelvként. Ám ez nem je-lenti azt, hogy késõbb esélye sincs arra, hogy akármagas szinten elsajátítson további nyelveket, s ezál-tal két- vagy többnyelvûvé váljék.

De vajon mikor lehet vagy mikor kell elkezdeni amásodik nyelv tanulását akkor, ha nem kétnyelvûcsaládban nõ fel a gyermek? Sokáig úgy vélték, hogya második nyelv tanulását/tanítását csak akkor cél-szerû elkezdeni, amikor már lezárult az anyanyelv(elsõ nyelv) elsajátítása. Ez az elgondolás azonban

Az alábbi idézet jól példázza a kétnyelvûcsaládban felnövõ gyermek nyelvhasználatát.Zolika öt éves a felvétel készítése idején. Be-regszászban él. Különbözõ anyanyelvû szüleiáltalában a saját nyelvüket használják a gyer-mekhez szólva. Édesanyja rendszerint magyar,édesapja leggyakrabban ukrán nyelven beszélvele. Közvetlen szomszédságukban mind ma-gyarok, mind ukránok laknak.

Apa (a szétszórt játékokra mutatva): Òèáóäåø çáèðàòè? [Te össze fogod szedni?]

Zolika: Çáåðó. [Összeszedem.]Anya: Na, gyere játszani. Nem jössz?Zolika: Régen, régen Òàòó [Apu] így csi-

nált. [Malacokat utánzó hangot ad ki.]Apa: Ò³ ñâ³íüê³ òàê ðîáëÿòü. [Azok a ma-

lacok csinálnak így.]Zolika: ² òè ðîáèâ régen. [Te is csináltál

régen.]A gyermek jól láthatóan elkülöníti a két

nyelvet: anyjával magyarul, apjával ukránulbeszél. Megfigyelhetõ a kétnyelvûek nyelvhasz-nálatát jellemzõ kölcsönzés (a Òàòó szó hasz-nálata magyar, a régen elõfordulása ukránmondatba ágyazva) és a kódváltás is: a gyer-mek a beszédpartneréhez igazodva egyetlentársalgáson belül vált oda és vissza a magyarés az ukrán nyelv között.

Forrás: Karmacsi Zoltán: Kétnyelvûség ésnyelvelsajátítás c. kötete.

60

téves. Egyrészt: lehetetlen meghatározni, mikor te-kinthetõ úgy, hogy az anyanyelv fejlõdése már lezá-rult. Másodszor: ha nem egyszerre kezdõdik a kétnyelv elsajátítása, akkor a második nyelv tanulásamár nem olyan fejlõdési fázisokon keresztül folyik,mint az elsõ nyelvé (anyanyelvé). Ezt könnyû belát-ni: ha valaki három, tíz, húsz vagy ötven évesen kezdel idegen nyelvet tanulni, akkor kevés az esély arra,hogy az elsõdleges biológiai hangok képzésével kez-di, a gügyögéssel folytatja, majd következnek az egy-szavas mondatok stb. Ha tehát egy másik nyelvetnem az elsõ nyelvvel egyszerre kezd el tanulni vala-ki, akkor ennek a nyelvnek a tanulási szakaszai nemazonosak az elsõ nyelv tanulása során átélt szaka-szokkal. A következõ nyelv, sõt: bármely soron kö-vetkezõ nyelv (akár a második, akár a harmadik, deakár a hatodik nyelvet tanulja is az ember) elsajátí-tása során már alkalmazzuk azt a tudást, amit azelsõ nyelv (anyanyelvünk) elsajátítása során meg-szereztünk. Vagyis: építünk arra, amit már tudunk.Tudjuk, hogyan kell hangokat képezni, s azt is, mi-ként kell ezekbõl szavakat összeállítani, a szavakbólpedig képesek vagyunk mondatokat formálni azadott nyelv nyelvtanának megfelelõen.

Nem kaptunk azonban választ arra a kérdésre,hogy ha nem igaz az az állítás, mely szerint a máso-dik nyelv elsajátítását csak az anyanyelv megtanu-lása után szabad elkezdeni, akkor mégis: mikor kezd-hetünk bele egy újabb nyelv tanulásába. Ahhoz, hogyerre a kérdésre választ kaphassunk, meg kell ismer-kednünk a kritikus periódus elméletével.

A kutatások és a tapasztalatok azt mutatják, hogya nyelv elsajátításának képessége az ember veleszüle-tett (genetikusan kódolt) tulajdonsága. Ez azt jelen-ti, hogy minden egészségesen született gyermekbenott lapul a képesség arra, hogy megtanuljon beszélni.Ám az kiderült, hogy ha bizonyos korig nem találko-zik emberi nyelvvel a gyermek, azaz ha nem beszél-nek hozzá, ez a képessége elvész. Azt a periódust,melynek során mindenképpen nyelvi ingereknek kellérniük a gyermeket ahhoz, hogy megtanuljon beszél-ni, általában másfél és nyolc éves kor közé teszik. Vagyisha egy gyermek nyolc éves koráig úgy fejlõdik, hogynem beszélnek hozzá, szinte bizonyos, hogy soha nemtanul meg úgy beszélni, ahogyan a kortársai; ha meg-tanul egyáltalán beszélni.

Sokan úgy vélik, hogy ehhez hasonló kritikusperiódus meghatározható az idegen nyelv vagy má-sodnyelv tanulásában is. A pszichológusok és nyel-vészek többsége egyetért abban, hogy azoknál a gyer-mekeknél, akik nem kétnyelvû családban szociali-zálódnak (vagyis akik csak egyetlen nyelvet tanul-nak meg a szüleiktõl, szûkebb környezetüktõl), anégy és nyolc/kilenc éves kor közötti idõszakban cél-szerû intézményesen, az oktatási rendszerben (óvo-dában, iskolában) elkezdeni egy másik nyelv szerve-zett oktatását. Nem véletlen, hogy Ukrajnában akisebbségek nyelvén (így például a magyar nyelven)oktató iskolákban elsõ osztálytól (tehát hat éves kor-tól) kötelezõ az államnyelv (vagyis az ukrán) okta-tása, az idegen nyelv (például az angol, a német vagya francia) tanulását pedig a második osztályban (hétéves kortól) kezdik a gyerekek.

Mivel az anyanyelv(ek) és az idegen nyelvek/má-sodik nyelvek elsajátítása nem azonos módon folyik,lényeges megjegyeznünk, hogy ez a kritikus perióduscsak az anyanyelven kívüli elsõ idegen nyelv elsajátí-tására vonatkozik. A kutatók nagyrészt egyetértenekabban, hogy ha valaki az anyanyelve (vagy ha két anya-nyelve van, akkor az anyanyelvei) mellé késõbb elsa-

Fõként a 19. században a nyelvtanulásnakbevett módja volt a cseregyerek-rendszer is:magyar szülõk gyakran küldték �német szó-ra�, németek pedig �magyar szóra� gyerme-keiket egymáshoz, hiszen az élénkülõ gazda-sági kapcsolatok miatt, elsõsorban a kézmû-ves mesterek, kereskedõk körében, szükség volttöbb nyelven beszélõ emberekre. A módszerúgy mûködött, hogy a magyar szülõk az or-szág valamely német nyelvû városába küldtékgyermeküket néhány hónapra (ritkábban akártöbb évre is), s onnan általában azonos nemûés korú német ajkú gyermek érkezett. Ez idõalatt mindkét gyermek elsajátította a környe-zet nyelvét, s közben a kultúrát, a szokásokatis megismerte. Jókai Mórról is tudjuk, hogykomáromi szülei az akkor még jelentõs rész-ben németek által lakott, viszonylag közeliPozsonyba küldték németül tanulni, s onnanegy német kisfiú érkezett Komáromba, hogymegtanuljon magyarul.

�A 9. életévet az idegen nyelv tanulásaszempontjából szokás kritikus határként ke-zelni: ha az idegen nyelv tanulása az ezt köve-tõ életévekben kezdõdik, az egyik nyelvi szint� a fonetikai, fonológiai � elsajátítása márcsak komoly kompromisszumok árán lehet-séges.� Lengyel Zsolt: Nyelvelsajátítás, nyel-vi fejlõdés és a nyelvi környezet. In: LanstyákIstván és Vanèoné Kremmer Ildikó szerk.,Nyelvészetrõl változatosan. Segédkönyv egye-temisták és a nyelvészet iránt érdeklõdõk szá-mára, 121�152. Dunaszerdahely: GrammaNyelvi Iroda, 2005. 121. old.

61

játít még egy nyelvet, akkor egyben azt a mechaniz-must is elsajátítja, hogyan kell nyelvet tanulni. En-nek a tudat alatti, ösztönös képességének a birtoká-ban pedig a késõbbiekben további nyelvek tanulásá-ban is sikeres lehet. Ezért van az, hogy sok iskolábannem egy, hanem két idegen nyelvet is oktatnak, még-pedig úgy, hogy az egyik oktatását jóval késõbb (ma-gasabb osztályban) kezdik, mint az elsõ tanulását.

�A kétnyelvûség pedagógiai vonatkozásaikapcsán gyakran merül fel a másodnyelv in-tézményes oktatásának optimális kezdési ide-jének kérdése is. A neurofiziológiai hipotézisszerint a másodnyelv tanulását a negyedik ésa nyolcadik életév között ajánlatos elkezdeni(�). A kezdés idejének pontosításakor szá-mos olyan tényezõ hatását kell mérlegelni,amelyek mindkét nyelv késõbbi fejlõdését be-folyásolják. A tanuló szempontjából figyelem-be kell venni, hogy számára felcserélõ-e vagyhozzáadó a kétnyelvûségi helyzet, fennáll-e anyelvcsere lehetõsége, melyik a környezet do-mináns nyelve, amely intézményes segítségnélkül is nagymértékben kifejlõdne, milyenintenzitással folyik a tanulás, mennyi a ren-delkezésre álló idõ, milyen céllal tanulja anyelvet.� Göncz Lajos: A kétnyelvûség pszi-chológiája. In: Lanstyák István és VanèonéKremmer Ildikó szerk., Nyelvészetrõl válto-zatosan. Segédkönyv egyetemisták és a nyel-vészet iránt érdeklõdõk számára, 33�76.Dunaszerdahely: Gramma Nyelvi Iroda,2005. 51. old.

�Hagyományosan az idegennyelv-oktatást agyermekek viszonylag érettebb korában kezdtékmeg, 10�11 éves koruk körül. Manapság a ko-rán kezdõdõ tanulás elõnyeit hangsúlyozzák,amit a kisgyermekek nyelvelsajátításának ter-mészetessége (�), valamint az indokol, hogy akisgyermekek még valószínûleg több idõt tud-nak e célnak szentelni. (�) A kisgyermekekidegennyelv-oktatása igen eredményes lehet, decsak ideális körülmények között. Az oktatásicélokat korlátozni kell, évfolyamokra felbonta-ni és egyértelmûen meghatározni. Speciálisprogramokra van szükség. Olyan módszereket kellkidolgozni, amelyek megfelelnek a gyermekek ér-deklõdési körének és szellemi szintjének. (�)

Formális idegen nyelvi programok bevezeté-se nélkül is fejleszteni lehet azonban a kisgyer-mekek általános nyelvi tudatosságát, vagyis ki-alakítani a saját és mások nyelvének létezése ésváltozatossága iránti érzékenységet, és a gyer-mekek ráébreszthetõk arra az örömre, amelyetaz idegen nyelvekkel való érintkezés nyújthat. Agyermekek képesek idegen nyelvû játékok, da-lok, mondókák, szólások, mindennapi köszö-nések és egyszerû fogalmak (például számolás,testrészek, az óra beosztása) megtanulására. Másnyelvi háttérbõl jövõ tanulók jelenlétekor példá-ul a soknyelvû helyzet felhasználható a kölcsö-nös érdeklõdés kialakítására egymás nyelvi éskultúrái iránt. Ez az élmény jó alapul szolgál-hat a késõbbi szisztematikus nyelvtanuláshoz.�David Crystal: A nyelv enciklopédiája. Buda-pest: Osiris, 1998. 462. old.

62

A kisebbségben élõk számára fontos, hogy megtart-hassák saját anyanyelvüket és nemzetiségüket, azo-nosságtudatukat (identitásukat). Ugyanakkor az islényeges, hogy elsajátítsák annak az államnak a hi-vatalos nyelvét, amelyben élnek. Erre a leggyakrab-ban az iskolában kerül sor.

A kárpátaljai magyar szülõk, akik valamennyi-en gyermekük boldogulását tartják szem elõtt, sze-rencsés helyzetben vannak, hiszen választhatnak:magyar vagy ukrán tannyelvû iskolába íratják gyer-meküket. Ám a tannyelvválasztás számos olyan kö-vetkezménnyel jár, melyek meghatározó hatással le-hetnek a gyermek iskolai teljesítményére és továbbiboldogulására. Ahhoz, hogy a szülõ ilyen helyzet-ben a szerinte neki legmegfelelõbb döntést hozza meg,ismernie kell néhány, a kisebbségi helyzettel kap-csolatos, tudományos kutatásokkal igazolt tényt.

A kétnyelvûség kialakulásaaz oktatás révén:tannyelvválasztási útmutatószülõknek és pedagógusoknak

Miben segíthetnek a tudomá-nyos ismeretek a kisebbségi szü-lõnek, amikor tannyelvet (okta-tási nyelvet) választ gyerekének?

A szülõnek (és a pedagógusnak, mint oktatásiszakembernek, ha a szülõ tõle kér tanácsot) tudniakell, hogy létezik:

a) Hozzáadó és a felcserélõ kétnyelvûségihelyzet

Hozzáadó (additív) kétnyelvûségi helyzetrõl ak-kor beszélünk, ha a nemzetiségileg és nyelvileg ve-gyes környezetben használt nyelveket és a hozzájukkapcsolódó kultúrákat nem rangsorolják, hanemegyformán magasra értékelik, a két nyelv tudásapedig nagyobb érték egyetlen nyelv ismereténél.(Lásd a közmondást: Ahány nyelven tudsz, annyiember vagy!) Ilyenkor az ott használt nyelvek tanu-lása vonzó cél, és ritka a nyelvcsere. Az egyik nyelvtanulása nem a másik rovására történik, hanem azegyik nyelvhez hozzáfejlõdik a másik.

Felcserélõ (szubtraktív) a kétnyelvûségi helyzet,ha a környezet az egyik nyelvet és kultúrát kívána-tosabbnak tartja a másiknál, elõnyben részesíti.Ilyenkor gyakoribb a leértékelt nyelv felcserélése a

A Kárpát-medencei kisebbségi magyar isko-lák feladatairól Lanstyák István a következõ-ket írja: �A Kárpát-medence peremországaibanmûködõ kisebbségi magyar iskolák mindenek-elõtt abban különböznek az illetõ országok több-ségi iskoláitól, hogy bennük az oktatás céljai köztjóval hangsúlyozottabban szerepelnek nyelvi cé-lok. A kisebbségben élõ magyar nemzetrészeknyelvük hosszú távú megõrzése, ill. a többségitársadalomba való szükséges mértékû beillesz-kedésük érdekében az oktatás legfontosabb nyel-vi céljaként az anyanyelv már ismert beszélt nyel-vi regisztereinek megerõsítését, kiteljesítését, sújabbaknak (a standard nyelvváltozatnak, a kü-lönféle szaknyelveknek stb.) alapos elsajátítását,valamint a második nyelv szükséges mértékûmegtanítását határozzák meg. Térségünkbentehát e kisebbségi közösségek az anyanyelvûoktatás alapvetõ nyelvi célját a funkcionális két-nyelvûség elérésében látják; (...) egyre fonto-sabb nyelvi célkitûzés valamely világnyelv alap-jainak a megtanulása�. Lanstyák István: Anya-nyelvi nevelés a határon innen és túl. In:Csernicskó István és Váradi Tamás szerk. Ki-sebbségi magyar iskolai nyelvhasználat, 11�15.Budapest: Tinta Könyvkiadó és Kiadványszer-kesztõ Bt. 1996. 11. old.

�Ahhoz, hogy a kárpátaljai magyar közös-ségnek reális esélye legyen a megmaradásra, il-letve a világban zajló társadalmi-politikai folya-matokban való részvételre, elengedhetetlen egyolyan nyelvi alap, amely az anyanyelv megõrzé-sén nyugszik, s erre épül rá az államnyelv és egyjelentõs világnyelv megfelelõ szintû ismerete.

A kárpátaljai magyarságnak (�) saját jólfelfogott érdeke, hogy anyanyelve megõrzésemellett elsajátítsa az államnyelvet és még leg-alább egy világnyelvet. A közösség elé tehátennek elérését kell célként kitûzni. A fentiekértelmében a kárpátaljai magyar tannyelvûoktatás célja és feladata tehát jól kommuni-káló, az anyanyelvet az adott beszédhelyzet-hez igazodó módon használni képes, a helyiértékek és az összmagyar kultúra iránt fogé-kony, az anyanyelvet a következõ generáció-nak lehetõség szerint továbbadó, ugyanakkorkétnyelvû, vagyis az államnyelvet és egy nem-zetközi nyelvet a boldogulásához megfelelõszinten ismerõ egyének képzése.� Beregszá-szi Anikó: A kárpátaljai magyarság nyelvhasz-nálati sajátosságai a nyelvi tervezés szemszö-gébõl. Kisebbségkutatás 2002/2: 368�375.

63

felértékelt nyelvvel, vagy az utóbbi tanulása az elõb-bi rovására. A felcserélõ kétnyelvûségi helyzet nyelv-cseréhez, beolvadáshoz vezet. Következménye lehetmindkét nyelv hiányos ismerete is. Ez olyankor je-lentkezik, amikor az elsõ nyelv (anyanyelv) fejlõdé-séhez nincsenek meg a megfelelõ feltételek, közbenpedig a második nyelv (a többségi nyelv) tanulásáterõltetik.

b) Felszíni és kognitív nyelvi kompetenciaA felszíni (társalgási) és kognitív (tanulási) kom-

petencia egy nyelv ismeretének szintjei. A felszíninyelvi kompetencia olyan nyelvtudás, amely az alap-szókincs, valamint az alapvetõ nyelvtani szabályokismeretében mutatkozik meg, és lehetõvé teszi a hét-köznapi helyzetben való társalgást. A kognitív nyel-vi kompetencia magas szintû nyelvismeretre utal,amikor a nyelvet a gondolkodás, tanulás, ismeret-szerzés eszközeként is használhatjuk. A felszíni nyel-vi kompetencia akár néhány hónapnyi nyelvtanulásrévén kialakulhat. A kognitív nyelvi kompetenciasokkal tovább fejlõdik, egy másik nyelvben való ki-alakulásához évekre van szükség. Az iskolai ered-ményességet, a tanulás hatékonyságát a kognitívnyelvi kompetencia határozza meg.

Ezenkívül a szülõnek azt is tudnia kell, hogy:c) A nyelvtudások fejlõdése szorosan

összefüggA második nyelvben (esetünkben az ukránban) el-

érhetõ nyelvi felkészültség az anyanyelvben kialakultkompetencia függvénye. Ha az elsõ nyelvben a kom-petencia alacsony, és beiktatjuk a második nyelv (azukrán) intenzív tanulását vagy az ukrán nyelven valótanulást, ez károsítja az anyanyelv késõbbi fejlõdé-sét, ami viszont a többségi nyelvben való haladást isnagyon megnehezíti, korlátozza. Ha viszont az anya-nyelvi kompetencia szintje magas, és további fejlõdé-séhez is megvannak a feltételek, az ukrán nyelv tan-tárgyként való intenzív oktatása a leghatékonyabbmódja annak, hogy magas szintû kétnyelvûség ala-kuljon ki és a nyelvi fejlõdést ne érje károsodás. Akisebbségi tanulók helyzetére vonatkoztatva ez azt je-lenti, hogy két nyelv magas szintû ismerete akkorvárható, ha az anyanyelvük fejlõdik megfelelõen (töb-bek között az iskola segítségével is, azt választva tan-nyelvnek), mert ez a többségi nyelv (az ukrán) magasfokú ismeretét is eredményezi, ha azt megfelelõ mód-szerekkel oktatják és intenzíven tanulják.

d) Eltérõ következményekkel jár a máso-dik nyelven és az anyanyelven folyó oktatás

A többségi (ukrán) nyelven folyó oktatásnál amásodik nyelv kizárólagos vagy erõsen domináns(hangsúlyos) szerepet játszik, az anyanyelvû okta-tásnál az anyanyelv (elsõ nyelv) szerepe kizárólagosvagy erõsen domináns. Mindkét oktatási formánaksok változata van, de a változatok hatásaiban nagykülönbségek nincsenek.

A többségi nyelven folyó oktatás olyan oktatásiforma, amelynél a többség nyelve (az ukrán) az okta-tási nyelv. Nyelvi befullasztási programnak nevezik,mivel hosszú távon az anyanyelvnek a többségi nyelv-vel való felcserélését serkenti. A többségi nyelven (uk-ránul) tanuló kisebbségi gyerekeknél az anyanyelv fej-lõdése megreked. Amíg azon a nyelven, amelyen azoktatás folyik, nem épül ki a magas szintû kognitívnyelvi kompetencia, a gyerekek alulteljesítenek az is-kolában, mert ott olyan diákokkal kell lépést tartani-

Csernicskó István és Göncz Lajos: Tannyelvválasztása kisebbségi régiókban: Útmutató kárpátaljai magyar szü-lõknek és pedagógusoknak c. füzetének borítója.

�Az állam nem hivatalos nyelvét anyanyelv-ként beszélõk számára hármas javaslat tehe-tõ: a) a megfelelõ anyanyelvi nevelés; b) a �hi-vatalos nyelvnek� második nyelvként történõeredményes elsajátítása; c) valamint egy, azõszámukra speciálisan kialakítottidegennyelv-tanítási rendszer.� Szépe György:Jegyzetek a nyelvi tervezésrõl és a nyelvpoliti-káról. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XV(1984): 303�329.

64

uk, akiknek az iskola nyelve az anyanyelvük, és akikaz iskola kultúrájának hatásai alatt formálódtak.Amennyiben a tanulók nem önszántukból (illetve aszülõk akaratából) tanulnak a többség nyelvén, ha-nem azért, mert nincs más választási lehetõségük, afenti következmények még hatványozottabban kife-jezésre jutnak. Ezeknek a tanulóknak a társadalomaz iskolán keresztül azt az �üzenetet� közvetíti, hogya mellõzött nyelv (vagyis az anyanyelvük) és kultúrakevésbé értékes, az iskolában azért nem is jutott helya számára. Ha pedig a szülõk választották gyerekük-nek a többségi (ukrán) nyelven való iskolázást, vá-lasztásukkal õk sugallják ezt a gyereknek. A nyelvibefullasztási program tulajdonképpen azt üzeni agyereknek, hogy legjobb, ha lemond származásáról,nyelvérõl és kultúrájáról, ha azt akarja, hogy értékel-jék. Sok ilyen gyerek ezért feladja családi nyelvét éskultúráját, és átveszi az iskolát irányító csoport ér-tékrendszerét és normáit. (Az anyanyelvápolás, ami-kor kiegészítésképpen a kisebbségiek számára különórákon anyanyelvük nyelvtanát és nemzeti irodalmu-kat oktatják, az ilyen helyzeten vajmi keveset eny-hít). A másodnyelvû oktatás felcserélõ kétnyelvûségihelyzetet teremt.

A magyar családi és nyelvi környezetbõl hirte-len ukrán közegbe kerülõ gyerek úgy érzi magát,mintha az úszásoktatás elsõ lépéseként bedobnák

a mély vízbe (nem véletlenül nevezik ezt az oktatásiformát befullasztásinak). Ráadásul versenyt kellúsznia olyan kortársaival, akik már tudnak úszni,csak a technikájukon és taktikájukon kell még csi-szolni. A tehetséges gyerek elõbb-utóbb megtanulugyan úszni, ám társai addigra behozhatatlanelõnyre tesznek szert, s már jóval elõtte tempóz-nak. Vagyis: a családban csak magyar szót hallógyerek, ha többségi (ukrán) tannyelvû iskolába ke-rül, kezdetben gyakorlatilag semmit se ért abból,ami körülötte történik. Egy idõ múlva (néhány

Tove Skutnabb-Kangas könyve azokat az okta-tási modelleket is bemutatja, melyek eredménye egy-vagy kétnyelvûség.

Ha egy közösség tagjai úgy vélik, hogy azáltaluk beszélt (egyik) nyelvnek nincs értéke,ha nem látják szépnek, akkor sokkal nagyobbaz esélye annak, hogy elfordulnak tõle; levált-ják, akár egy divatjamúlt ruhadarabot vagybútort, s más nyelvet használnak, amikor erreválasztási lehetõségük van.

Az alábbi ábra az Ön szerint melyik nyelvszebb? kérdésre adott válaszokat mutatja be576 kárpátaljai magyar felnõtt válaszai alap-ján. Egyértelmûen látszik, hogy a magyarnyelven tanultak körében sokkal magasabbazok aránya, akik a magyar nyelvet vélikszebbnek, azaz � nyilván érzelmi s nem eszté-tikai vagy tudományos alapon � ennek a nyelv-nek tulajdonítanak magasabb szimbolikusértéket. Azoknál viszont, akik ukránul vagyoroszul tanultak:

a) jelentõsen kisebb azok aránya, akik amagyar nyelvet tekintik szebbnek;

b) az ukrán szépségeit magasabbra érté-kelõk aránya hétszerese,

c) a bizonytalanoké, dönteni nem tudóképedig több mint háromszorosa a magyar nyel-ven iskolázottakénak.

Ön szerint melyik nyelv szebb: a magyarvagy az ukrán?

65

hónap alatt) elsajátíthatja a legalapvetõbb nyelviformákat, s már megérti a pedagógus mondatait(kialakul a felszíni kompetencia). Fokozatosan ké-pessé válik arra is, hogy betanulja a tananyagot,ám arra nem, hogy értõ módon megtanulja, elsa-játítsa. Így mindenképpen lemarad azokhoz a kor-társaihoz képest, akiknek nem okoz gondot a ma-gyarázat nyelvének megértése, s végig a tananyag-ra koncentrálhatnak.

Ha a kisebbségi gyerek a többségi nyelven oktatóiskolában sikereket ér el, az nem az iskola, hanem agyerek érdeme, s minden bizonnyal sikeres volnaakkor is, ha anyanyelvén tanulhatna. Csak ebben azesetben elkerülné azt a sokkot, ami akkor éri, mikoráltala nem ismert nyelven várnak el tõle magas szin-tû iskolai teljesítményt. És nem szedne össze máraz elsõ iskolai években olyan hátrányt, ami nehezenledolgozható.

Kétségtelen, hogy az ukrán tannyelvû iskolábana hosszú évek alatt meg lehet tanulni az államnyel-vet. Ám maga a nyelvtudás nem garancia a boldo-gulásra. Ha így volna, minden ukrán anyanyelvûember sikeres és boldog volna Ukrajnában.

Arról nem is beszélve, hogy az iskolában nem azukrán nyelv elsajátítása az egyedüli és legfonto-sabb cél. Emellett meg kell tanulni a matematikát,fizikát, kémiát, biológiát, történelmet, irodalmatis. A többségi nyelven való tanulás akkor is nyil-vánvalóan hátráltatja az ismeretszerzést és a haté-kony tanulást, ha már bizonyos mértékben kiala-kult a kognitív nyelvi kompetencia. Ha a magyargyereknek egy olyan nyelven (ukránul) kell birkóz-nia ezeknek a tantárgyaknak az anyagával, melyetkezdetben nem is ért, az iskolai évek alatt valószí-nûleg megtanul ugyan ukránul, de vajon elsajátít-ja-e a többi tantárgy anyagát? Hiszen az iskolaioktatásnak az a célja, hogy a gyerek minél jobban

elsajátítsa a tananyagot, a tanárnak pedig az a fel-adata, hogy ezt elõsegítse. Nagyon rossz, ha eztegy mesterséges tényezõ akadályozza; mégpedig az,hogy a diáknak azon a nyelven kell küszködnie amatematikával, történelemmel, amelyet kevésbéismer, mint az anyanyelvét. Mindezt annak érde-kében, hogy jobban elsajátítsa az ukrán nyelvet.Beláthatjuk: az ukrán nyelven való tanulás túl nagyár, amit a nyelvtudásért fizetni kell, hiszen ez atöbbi tantárgy tanulásának kárára van. Sokkalhatékonyabb az, ha a gyermek saját anyanyelvéntanul, és az anyanyelvén oktató iskola keretein be-lül tanulja meg az államnyelvet. Így megfelelõ szin-ten elsajátíthatja a többi tantárgy anyagát is.

�A tudás mellett kisebbségiként az érvé-nyesülés természetesen könnyebben megy an-nak, aki minél magasabb szinten bírja az ál-lamnyelvet. Senki nem kérdõjelezi meg, hogyszükség van a többségi nemzet nyelvének is-meretére, aminek elsajátítását módszertanikérdésként kell kezelni (�). Ha a nyelvtu-dás, amellyel a tudást szeretnénk közvetíte-ni, hiányos, hiányos tudású, rossz mutató-kat tükrözõ képzettséghez vezet, ami a kép-zési piacon nem segíti az egyén boldogulá-sát.� Orosz Ildikó: A függetlenségtõl a na-rancsos forradalomig. A kárpátaljai magyar-ság helyzete a független Ukrajnában (1991�2005). Ungvár: PoliPrint, 2007. 376. old.

Matematika, 2. osztály, 1. rész

Talán a fentiek ellenére néhányan mégisúgy gondolják, hogy a magyar környezetbenfelnövekvõ gyermek számára nem okoz gon-dot, ha egy olyan nyelven kell tanulnia min-den tantárgyat, amelyet (legalábbis kezdet-ben) nem beszél magas szinten (azaz nincskognitív nyelvi kompetenciája). Az így véle-kedõk figyelmébe három matematika felada-tot ajánlunk, melyeket a 2. osztályos tan-könyvbõl emeltünk ki. (Ì. Â. Áîãäàíîâè÷:Ìàòåìàòèêà 2 êëàñ. Êè¿â: Îñâ³òà, 1999,53�54. old.) Próbálják megoldani a 7 évesgyermekeknek szánt feladatokat, és mérjékaz idõt: hány perc alatt boldogultak.

1. Âðàíö³ òåðìîìåòð ïîêàçóâàâ 7ãðàäóñ³â òåïëà, à âäåíü � 13 ãðàäóñ³â. Íàñê³ëüêè ãðàäóñ³â ï³äâèùèëàñü òåìïåðàòóðàâäåíü?

2. Âðàíö³ òåðìîìåòð ïîêàçóâàâ 7ãðàäóñ³â òåïëà. Îï³âäí³ òåìïåðàòóðàï³äâèùèëàñü íà 6 ãðàäóñ³â. Ñê³ëüêè ãðàäóñ³âòåïëà ïîêàçóâàâ òåðìîìåòð îï³âäí³?

3. Ç ìàøèíè âèâàíòàæèëè 6 ÿùèê³â ³çìàñëîì, ³ â í³é çàëèøèëîñÿ ùå 7. Ñê³ëüêèÿùèê³â ³ ç ìàñëîì áóëî â ìàøèí³ñïî÷àòêó?

Ha megvan a megoldás, lapozzanak egyet.Itt megtalálják ugyanezeket a feladatokat afenti ukrán tankönyv magyar fordításából,melyet a magyar tannyelvû iskolák 2. osztá-lyaiban használnak. Ítéljék meg: ha Önökmagyar anyanyelvû 7 évesek volnának, uk-rán vagy magyar nyelven boldogulnánakkönnyebben a feladatokkal?

66

Kutatásainkból kiderül, hogy a kárpátaljai ma-gyar felnõttek azon részének 5%-a, amely ukrán tan-nyelvû iskolába járt, saját bevallása szerint nem tudsem írni, sem olvasni magyarul; az orosz tannyelvûiskolát végzettek körében 11% azok aránya, akiknem tanultak meg magyarul írni, olvasni. A ma-gyar iskolában végzetteknek viszont mindegyikemegtanul írni és olvasni magyarul és a többségi nyel-ven egyaránt. Ha mégis megtanulnak anyanyelvükönírni és olvasni a többségi nyelven tanuló gyerekek,akkor azt az iskolán kívül, és egészen biztosan nagyenergia- és idõráfordítással teszik, miközben az anya-nyelvükön tanuló kortársaik leckét írnak, továbbta-nulási esélyeiket növelõ különórára járnak, vagyéppen önfeledten játszanak.

A magyar tannyelvû iskolában végzett és a több-ségi nyelven tanult kárpátaljai magyarok többségé-nek anyanyelvi ismeretei között még akkor is jelen-tõs eltérések mutatkoznak, ha az ukránul/oroszultanultak anyanyelvükön is elsajátítják az írás és ol-vasás fortélyait. Kutatásaink szerint többségük semszóban, sem írásban nem sajátítja el anyanyelvénekköznyelvi normáját.

�A kisebbségi nyelven történõ oktatás-nál a többségi (...) állam részérõl elhangzikaz, hogy abban az esetben, ha a tanuló nema többség nyelvén tanul és szerez diplomát,nem tud érvényesülni, tudása nem leszegyenértékû. Ebben a kérdésben általábanaz oktatás nyelvének problémáját összemos-sák a nyelvoktatás kérdésével, a tudást anyelvtudással.� Orosz Ildikó: A független-ségtõl a narancsos forradalomig. A kárpát-aljai magyarság helyzete a független Ukraj-nában (1991�2005). Ungvár: PoliPrint,2007. 376. old.

A nem magyar iskolában tanuló magyargyerek írott nyelvvel való birkózásának szép-irodalmi feldolgozását nyújtja WeinrauchKatalin: �Az én titkoss naplóm (B. Öcsi, azukrán isk. 4-ik. osztájos tan.) 1985� címûkönyve, ahol a fõhõs így kezdi naplóját:�Mekfogattam magamban hodj én mától nap-lót fogok irni, ojan titkosat, amibe majd min-denfélét beleirhatok ami énvelem mektörténik.(�) Anya aszt mongya, hogj rémes mijen hi-básan irok madjarul (�), az én véleménjem,hogj én igenis hejesen irok, de sajnos azanjukám másképen láttya.�

Matematika, 2. osztály, 2. részAz elõzõ oldalon lévõ három ukrán nyelvû

feladat után nézzük, hogyan boldogulunk amagyar nyelvû változattal!

1. A hõmérõ reggel 7, délben 13 fok mele-get mutatott. Hány fokkal emelkedett a hõ-mérséklet délre?

2. A hõmérõ reggel 7 fok meleget mutatott.Délben a hõmérséklet 6 fokkal emelkedett.Mennyi volt a levegõ hõmérséklete délben?

3. Az autóról leraktak 6 láda vajat, s ek-kor még 7 láda maradt rajta. Hány láda volteredetileg az autón?

(M. V. Bohdanovics: Matematika 2. osz-tály. Lviv: Szvit Tankönyvkiadó, 1996.)

Gondoljanak arra, hogy Önök magyar anya-nyelvû 7 éves (2. osztályos) gyermekek. A felada-tok helyes megoldása a következõ (ne feledjük:az iskolában nemcsak a jó eredmény számít, ha-nem az is, hogy az iskolai körülmények közöttelvárt módon teljes feleletet adjon a tanuló):

Elõbb ukrán nyelven:1. Òåìïåðàòóðà âäåíü ï³äâèùèëàñü íà 6

ãðàäóñ³â.2. Òåðìîìåòð îï³âäí³ ïîêàçóâàâ 13

ãðàäóñ³â òåïëà.3. Â ìàøèí³ ñïî÷àòêó áóëî 13 ÿùèê³â ³ç

ìàñëîì.Majd magyarul:1. A hõmérséklet délre 6 fokkal emelkedett.2. A levegõ hõmérséklete délben 13 fok volt.3. Az autón eredetileg 13 láda vaj volt.

A tannyelv hatásairólKutatásaink során 2000-ben 675 egy év-

vel az érettségi elõtt álló középiskolás (Iskola2000), 2003-ban pedig 516 felnõtt kárpátal-jai magyar (Rétegzõdés 2003) töltött ki egynyelvhasználati kérdõívet. Az adatközlõk töb-bek között a következõ feladatokat kapták:

Jónak tartja-e az alábbi mondatokat? Hanem, javítsa õket úgy, ahogyan Ön szerint he-lyesek lennének!

1. Ha Béla rosszul válogassa meg a bará-tait, pórul jár. (SUK)

2. A plakátragasztó egész nap ragassza aplakátokat. (SZUK)

3. Én nem tudnák úgy viselkedni, mint te.(NÁK)

4. Nem-e akarsz te is enni egy fagyit? (-E)5. Friss bulocskát hoztak a bufetbe.

(bulocska, bufet)

67

Aki a megadott mondatokat a köznyelvszabályai szerint javította, az a következõ mon-datokat írta a kérdõívbe:

1. Ha Béla rosszul válogatja meg a bará-tait, pórul jár.

2. A plakátragasztó egész nap ragasztja aplakátokat.

3. Én nem tudnék úgy viselkedni, mint te.4. Nem akarsz-e te is enni egy fagyit?5. Friss zsemlét hoztak a büfébe.A tesztmondatok révén vizsgált nyelvi

jelenségek a nyelvmûvelõk által leginkább

A megadott feladatokat helyesnek tartó (nemjavító) adatközlõk aránya (Iskola 2000)

helytelenített változatok közé tartoznak.A kutatás során jelentõs különbségeket

találtunk a magyar és a nem magyar tan-nyelvû iskolát végzett adatközlõk között.Azok körében, akik anyanyelvükön (vagyismagyarul) tanultak, sokkal többen javítot-ták a köznyelv szabályainak megfelelõen afenti mondatokat. Azok körében viszont,akik nem magyar tannyelvû iskolába jár-tak, jóval többen akadtak, akik helyesnektartották, és nem javították ki a kérdõív-ben szereplõ mondatokat.

A megadott feladatokat helyesnek tartó (nemjavító) adatközlõk aránya (Rétegzõdés 2003)

Két felvidéki magyar nyelvész egy kutatássorán egynyelvû magyarországi középiskolá-sok nyelvhasználatát két szlovákiai magyar di-ákcsoportéval vetette össze. A kétnyelvû szlo-vákiai diákok egy része magyar nyelven (Bmcsoport), másik része szlovák tannyelvû kö-zépiskolában tanult (Bs csoport). A vizsgálateredményeként kiderült: szinte alig van elté-rés a magyarországi, illetve a magyar nyelventanuló szlovákiai magyar középiskolásoknyelvhasználata között, pedig közöttük ott azországhatár. Jóval nagyobb eltéréseket talál-tak a két szlovákiai diákcsoport között: amagyar nyelven tanulók nyelvhasználata sok-kal közelebb áll a magyar irodalmi nyelvhezvagy köznyelvhez (amit a nyelvészek standard

nyelvváltozatnak neveznek), mint a velük egyországban élõ, de szlovák tannyelvû iskolábantanuló kortársaiké.

�Az a tény, hogy a Bm csoport diákjainakválaszai oly sok esetben álltak közelebb a tõlüknegyven-ötven kilométerre, egy másik országbanélõ diákokéhoz (akiket soha nem láttak s nembeszéltek velük), mint a velük azonos épületbentanuló Bs csoportbeli diáktársaikéhoz (akikkelnaponta találkoznak és nagyrészt magyarul be-szélnek!), jól mutatja, milyen fontos szerepet ját-szik a magyar tanítási nyelvû iskola a standardmagyar nyelvváltozat elsajátíttatásában.�Lanstyák István � Szabómihály Gizella: Magyarnyelvhasználat, iskola, kétnyelvûség. Pozsony:Kalligram Könyvkiadó, 1997. 139�140. old.

68

Nem magyar tannyelvû iskolában arról sem halla gyerek, mi volt a honfoglalás, s minek látogat annyimagyar turista Vereckére; miért ünnepeljük SzentIstván napját augusztus 20-án; nem fogja érteni,mit jelent nekünk Mohács, Világos, Trianon, s mi-ért könnyezik meg sokan a Himnuszt; ki volt Rákó-czi, Kossuth, Széchenyi; mit írt Petõfi, Jókai, Adyvagy József Attila; mit keres Zrínyi Ilona és a kisRákóczi szobra a munkácsi várban. Vagyis: a nemmagyar tannyelvû iskolában a gyereknek nemalakul(hat)nak ki a nemzeti azonosságtudatot éskultúrát meghatározó közösségi gyökerei, élményei.

Az anyanyelvû oktatásnál minden (vagy a leg-több) tantárgyat anyanyelven oktatnak, a többséginyelvet pedig tantárgyként. Ez anyanyelvmegõrzõprogram: az anyanyelv megtartása és fejlesztéseszempontjából jó eredményekhez vezet, a többséginyelv fejlõdését pedig az iskolán kívül a környezet iserõsen serkenti. Az anyanyelvû oktatás a hozzáadókétnyelvûségi helyzet elemeit növeli. Az államnyelvmegfelelõ szintû ismeretét eredményezi, ha a több-ségi nyelvet kétnyelvû (a kisebbségi és többségi nyel-vet és kultúrát egyaránt ismerõ) tanárok oktatják,speciálisan az adott kisebbségi közösség számárakidolgozott módszerek, tantervek és tankönyvek,oktatási segédanyagok (szótárak, szemléltetõk,munkafüzetek) segítségével.

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk elsajátítsaaz ukrán nyelvet, s közben jó eredményeket érjen ela többi tantárgyból is, akkor nem az ukrán tannyel-vû iskolát célszerû választani. Inkább azt kell elérni,hogy a magyar tannyelvû iskolákban oktassák ered-ményesen az államnyelvet.

A nyelvelsajátítás hatékonyságában, így természe-tesen az ukrán nyelv eredményes megtanulásában iskulcsszerepe van a nyelvet tanuló gyermek motiváció-jának. Vagyis annak, hogy akarja-e, hogy elsajátítsaezt a nyelvet. Ám a gyerekek az iskolai ukrán nyelvórára ritkán mennek azzal az egyértelmû céllal, hogymegtanuljanak ukránul. Az iskolások egyszerûen órá-ra mennek. A motiváció, a nyelv és nyelvtanulás irántiérdeklõdés kialakításában és fenntartásában kulcsfon-tosságú szerepe van a pedagógusnak. Ha a tanító, ta-nár órái érdekesek, ha ott jól érzi magát a gyermek,akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy motiváltlesz. Számos tudományos kutatás és a legtöbb tanártapasztalata igazolja, hogy a tanuló akkor tudja a leg-

��a kisebbségi nyelvek oktatása nem csu-pán nyelvoktatás: mindazon tudás és gyakor-lat elsajátítása is, amely az adott kisebbségikultúrát jellemzi.� David Crystal: A nyelv en-ciklopédiája. Budapest: Osiris, 1998. 456. old.

Bár az államnyelv sikeres iskolai elsajátításá-hoz szükséges feltételek megteremtése állami fe-ladat, a kárpátaljai magyar közösség számos erõ-feszítést tett annak érdekében, hogy gyermeke-ink számára könnyebbé tegyék az ukrán nyelvmegtanulását. Szótárak, tankönyvek, nyelvköny-vek, oktatási segédanyagok jelentek meg e célból.Mindez azt jelenti, hogy ma már a magyar tan-nyelvû iskolába járó gyermekeknek is van lehetõ-ségük arra, hogy elsajátítsák az ukrán nyelvet.

Szótárak és nyelvkönyvek segítik az uk-rán nyelv elsajátítását

69

sikeresebben elsajátítani a második nyelvet, amikor azelsõdleges cél nem maga a nyelvtanulás, nem az óraanyagának vagy a házi feladatnak a bebiflázása, ha-nem a gyerek számára érdekes témákról való kommu-nikáció gyakorlása a különbözõ szerepjátékok, nyelvijátékok révén. Nagyon fontos módszertani elv (amitegyébként az anyanyelv elsajátítása is alátámaszt), hogyaz iskolában a nyelvórán a kommunikációra (az egyesbeszédhelyzetekben felmerülõ �problémák� megoldá-sára) kell a hangsúlyt fektetni. A tanulók teljesítmé-nyét pedig inkább a tartalom (vagyis a kialakított nyelv-használati szituáció megoldása) felõl kell értékelni, nempedig a grammatikai formák helyessége alapján. Anyelvtani ismeretek elsajátítása ugyanis csupán egyikeszköz a sikeres kommunikáció irányába, s nem a leg-lényegesebb eleme a nyelvtanulásnak vagy nyelvokta-tásnak. Ezt egyébként könnyû belátni: ha a valódi élet-ben használni akarunk egy nyelvet, akkor sohasem azta kérdést kell megválaszolnunk, hány tagmondatbóláll egy közlés, vagy hogy milyen ragozásban áll az adottige; ehelyett egy adott beszédhelyzetet kell úgy megol-danunk, hogy megértjük, mit akarnak tõlünk, s úgytudunk válaszolni, hogy minket is megértsenek. Hapedig az iskolán kívüli világban erre van szükség, ak-kor nyilvánvaló, hogy a tanórákon is ezt kell(ene) elsõ-sorban gyakorolni.

Mit mérlegeljen a szülõ, ami-kor az oktatás nyelvérõl dönt?

A fent elmondottakból világos, hogy a tannyelvmegválasztása elsõsorban identitásformáló, valamintesélyegyenlõséget növelõ hatása miatt fontos. Az iden-titás (az egyén tudása arról, hogy bizonyos társadalmicsoportokhoz tartozik, és ez számára érzelmi és érték-jelentõségû) a megélt tapasztalatok révén alakul ki. Ígymagától értetõdõ, hogy a választott iskola, annak tan-nyelve és az oktatott tartalmak a tanulók identitásfor-málásának meghatározó tényezõi. A szülõ tehát, ami-kor iskolát és tannyelvet választ gyerekének, döntõmódon befolyásolja nemzeti azonosságtudatának ala-kulását. Sok szülõ gyakran nincs teljesen tisztábandöntésének következményeivel. Az iskolának és az ok-tatási szakembereknek kötelessége ezekrõl a szülõketmegfelelõen informálni, ily módon is hozzájárulva aszabad identitásválasztás jogának gyakorlásához.

Egyértelmû, hogy a szülõ kizárólagos joga olyan tan-nyelvû iskolába íratni gyerekét, amely szerinte a gyer-mek boldogulását leginkább szolgálja. Ahhoz azonban,hogy egy ilyen fontos döntés, amely a gyerek egész to-vábbi életútját, lelki fejlõdését, közösségi és családi kap-csolatait nagymértékben befolyásolja, valóban a gyerekjavát szolgálja, a szülõnek sok mindent mérlegelnie kell.

Elsõ lépésként az elvárásait kellene megfogalmaznia agyerek (nyelvi és egyéb) fejlõdését illetõen és áttekinte-nie a rendelkezésére álló oktatási lehetõségeket. E kétdolgot kell majd utána összehangolnia: a célt (elvárása-it, amiket a gyerekénél el szeretne érni) és a célhoz veze-tõ utat (a választott oktatási programot, a tannyelvet).Nem valószínû, hogy sok olyan szülõ akadna, aki ki-sebbségiként ezt ne úgy fogalmazná meg: azt szeretné,hogy gyereke a magyar és az ukrán nyelvben is minélmagasabb szintû jártasságokat szerezzen, illetve alapo-san elsajátítsa a többi tantárgy anyagát is.

Számos, a nyelvi fejlõdés folyamatát kétnyelvûségihelyzetben kevésbé ismerõ szülõ abból indul ki, hogy agyerek az anyanyelvét a családban már úgyis megta-nulta, ezért a többségi iskolában majd hozzátanulja atöbbségi nyelvet is, és így mindkettõ birtokába jut. Mamár (ismerve a felcserélõ és hozzáadó kétnyelvûségihelyzetek hatásait és a nyelvek elsajátításában jelent-kezõ kölcsönhatásokat) tudjuk, hogy ez a jóhiszemû,de naiv elképzelés leggyakrabban nem két nyelv bir-toklásához, hanem (számos más körülménytõl függõ-en) a többségi nyelv dominanciájához, távlatilag eset-leg nyelvcseréhez és a nemzetiség feladásához vezet.Anyanyelvi tudásában a gyerek megreked a társalgá-si, konyhanyelvi szinten (amely miatt majd késõbb szé-gyenkezik, és nem is meri vagy nem akarja használnianyanyelvét; ugyanakkor képtelen lesz azt saját gyere-kére átörökíteni, vagy nem is érzi azt szükségesnek).

A kisebbségi szülõk 20�30%-a mégis a többséginyelven folyó oktatás mellett dönt. Ahhoz azonban,hogy a két nyelv nagyjából egyforma szintig felfejlõd-jön, a két nyelv és két kultúra hatásainak nagyjábólegyenlõ erõsséggel kell hatniuk a gyerekre. Amennyi-ben az egyik nyelv használata csak a családra és alegszûkebb környezetre korlátozódik, az élet mindenmás területén pedig a másik nyelv és kultúra hatásai

�Az elsõ nyelv a legtöbb szlovákiai magyarbeszélõ számára egyedüli vagy döntõ megha-tározója nyelvi identitásának, így szerepeösszehasonlíthatatlanul fontosabb a másod-nyelvénél, amely sok esetben csupán eszközarra, hogy az emberek a szükséges mérték-ben integrálódni tudjanak a többségi társa-dalomba. A másodnyelv indokolatlan mérté-kû fejlesztése, a másodnyelvi dominancia azegyént elidegenítheti otthoni környezetétõl éssaját kisebbségi közösségétõl.� Lanstyák Ist-ván: A kétnyelvû oktatás veszélyei Szlovákiá-ban. In: Ring Éva szerk., Felzárkózás vagybezárkózás? A többnyelvû oktatás elõnyei, ve-szélyei a kisebbségi közösség életében, 43�73.Budapest: EÖKIK, 2005. 59. old.

70

érik a gyereket, világos, hogy az anyanyelv elsorvad,és helyét az erõsebb hatásokkal bíró veszi át. A több-ségi nyelven folyó oktatás gyakran ilyen felcserélõhelyzethez teremti meg a feltételeket, még akkor is,ha a szülõk önszántukból és nem kényszerbõl tettékmeg ezt a lépést. Ilyenkor természetesen azzal is szá-molni kell, hogy az iskolába induló gyerek a többi,többségi osztálytársához viszonyítva (márpedig ezen-túl hozzájuk viszonyítják teljesítményét) jelentõs hát-ránnyal indul, és esetleg évekre lesz szükség, amígazoknak nyelvét és kultúráját át nem veszi. Ez pedigelkerülhetetlen, ha sikeres akar lenni, hisz a legter-mészetesebb dolog, hogy a többségi nyelven oktatóiskolában a többségi nyelv és kultúra a norma.

Ha a szülõ az ukrán tannyelvû iskolába irányítjagyermekét, radikális változást idéz elõ a gyerek nyel-vi környezetében: addig elsõsorban az anyanyelv fejlõ-dését serkentette a környezet, ezután pedig a másik(többségi) nyelv fejlõdéséhez alakulnak ki a megfelelõ

�A kisebbségi gyerekek többségi nyelven valóiskolázása a kisebbségek beolvasztásának év-századok óta alkalmazott módszere. Így hal-tak ki vagy kerültek a kihalás szélére többekközött a franciaországi õshonos kisebbségeknyelvei, az aino nyelv Japánban, az indián nyel-vek Amerikában, a bennszülött nyelvek Auszt-ráliában vagy a vogul és az osztják a Szovjet-unióban. (�) Az államnyelven való iskolázás,ha nem is vezet el mindig az anyanyelvrõl valóteljes lemondásig, másodnyelv-dominanciátalakít ki. Az, aki nem anyanyelvén tanult, el-vont dolgokról, természettudományos kérdé-sekrõl, irodalomról, történelemrõl általábancsak másodnyelvén tud társalogni. (�) Akiszlovák, román vagy szerb iskolába jár, csakmásodnyelvén fog tudni biztosan írni-olvasni,csak az államalkotó nép kultúráját, történel-mét ismeri meg. (�) Nem anyanyelvének, ha-nem másodnyelvének ismeri meg a formális ésirodalmi változatait, vagy akár ifjúsági nyelv-változatát, argóját, valamint különféle szaknyel-vi rétegeit. Maga is érezni fogja hiányos anya-nyelvi kompetenciáját; ez anyanyelvével kap-csolatban gátlást, negatív attitûdöt vált ki, svégül még inkább anyanyelve feladására, amásodnyelv preferálására fogja ösztönözni.Államnyelvi többségû területen a másodnyel-ven iskolázott fiatalok ritkán maradnak alkal-masak anyanyelvük átörökítésére. Általábanezt az igényüket is elveszítik.� É. Kiss Katalin:Anyanyelvünk állapotáról. Budapest: Osiris,2004. 134�136. old.

Göncz Lajos vajdasági pszichológus-nyel-vész vizsgálatai szerint azoknak a délvidékimagyar gyerekeknek, akiket a magyar nyel-ven elvégzett osztályok és a többségi nyelv né-hány éves iskolai tanulása után szerb nyelvûiskolába írattak át, jelentõsen romlott az isko-lai teljesítménye. Az alábbi két ábra azt mutat-ja, hogy a magyar tannyelvû negyedik osztály-ból szerb tannyelvû ötödikbe került, ill. a ma-gyar nyelvû általános iskolából szerb nyelvenoktató középiskolába került magyar gyerekek-nek sokkal nagyobb mértékben romlottak aziskolai osztályzatai, mint azoknak a kortársa-iknak, akik végig anyanyelvükön tanulhattak.

A tannyelvet váltó magyar gyerekeknél (kí-sérleti csoport) a negyedik osztály után fél osz-tályzattal (0,534 jeggyel) lett rosszabb az is-kolai átlagteljesítménye, míg a továbbra isanyanyelvükön tanuló kortársaiknál (ellenõrzõcsoport) a csökkenés elhanyagolható (mind-össze 0,010 osztályzat). Azoknál a kisebbségigyerekeknél, akik az anyanyelven végzett ál-talános iskolából kerültek többségi nyelvenoktató középiskolába, az iskolában nyújtott tel-jesítménye csaknem egy teljes osztályzattal(0,837 jeggyel) romlott. Azok viszont, akiktovábbra is anyanyelvükön tanulhattak, azeredményesség csökkenése fele annyi volt(0,415 osztályzatnyi).

Tannyelvet váltó, ill. végig anyanyelven tanulógyerekek iskolai teljesítményének változása

71

feltételek. Ennek a következménye, hogy az anyanyelvfejlõdése megtorpan, helyébe egy másik nyelv lép,amely azonban késéssel kezd el (intenzívebben) fej-lõdni. Az egyéni adottságoktól függ, hogy mikor, vagyegyáltalán felfejlõdik-e olyan szintre, mintha szüle-tésétõl fogva a gyereknél ezt a nyelvet fejlesztettékvolna. Ez a törés a beszéd fejlõdésében a gondolko-dásra és annak fejlõdésére is kihat, mert a beszéd ésa gondolkodás szoros kapcsolatban vannak egymás-sal. A szülõnek tehát, ha valóban mûködõképes két-nyelvûséget szeretne kifejleszteni gyerekénél, dönté-sével a hozzáadó kétnyelvûségi körülmények megte-remtését kellene segítenie. Az ukrán nyelven folyóoktatást választva viszont éppen a felcserélõ helyzetkialakulásához járul hozzá.

Egyes szülõk az általános iskola felsõbb osztálya-itól (az ötödik iskolaévtõl) vagy a középiskolától �irá-nyítják át� a gyereket az anyanyelvibõl a többségi is-kolába. Az átirányító programok hatásai hasonlóaka befullasztási programok hatásaihoz, csak valami-vel enyhébb formában jutnak kifejezésre. A kutatá-sok szerint ráadásul azoknak a kisebbségi gyerekek-nek, akiket az anyanyelven elvégzett osztályok és atöbbségi nyelv néhány éves iskolai tanulása után több-ségi nyelvû iskolába írattak át, jelentõsen romlik aziskolai teljesítménye. A magyar tannyelvû iskolábóltehát az elsõ néhány osztály elvégzése után sem cél-szerû átvinni a többségi nyelvû iskolába a gyereket.

Gyakran hallhatjuk azt, hogy abban az esetben,ha a tanuló nem a többség nyelvén tanul, nem tudérvényesülni, nem nyer felvételt a felsõoktatási intéz-ményekbe. Ebben a kérdésben azonban a tannyelv(oktatás nyelve) problémáját összekeverik a nyelvok-tatás kérdésével, vagyis a tudást a nyelvtudással. Azérvényesülés és az egyetemi/fõiskolai felvételi termé-szetesen könnyebben megy annak, aki jól beszéli azállamnyelvet. Senki nem kérdõjelezi meg, hogy szük-ség van a többségi nemzet nyelvének ismeretére. Ámha annak a nyelvnek az ismerete, amelyen a tudástszeretnénk megszerezni, hiányos, akkor az hiányostudáshoz, alacsony szakmai képzettséghez vezet, aminem segíti, hanem ellenkezõleg: sokkal inkább gátol-ja az egyén boldogulását.

Húsz�harminc évvel ezelõtt, amikor még nem voltlehetõség arra, hogy Kárpátalján anyanyelvükön sze-rezhessenek felsõ végzettséget a magyarok, a ma-gyar tannyelvû iskola elvégzését követõen számosmagyar fiatalt vettek fel az egyetemre a magyar nyel-ven letett felvételi vizsgák eredményei, vagyis: szak-tárgyi tudásuk alapján. Ma sokan arra való hivat-kozással érvelnek az ukrán tannyelvû iskola mellett,hogy a magyar iskolák végzõsei ukrán nyelvtudáshiányában nem boldogulnak majd a felsõoktatás-ban. Ha az egyetemi felvételin valóban a szaktudást,és nem pedig az államnyelv ismeretének fokát mé-rik, akkor ez az érvelés nem állja meg a helyét. Ma-gyar nyelven oktató iskoláink ugyanis alapos tudás-sal vértezik fel azokat, akik tanulnak. Magas szintûszaktárgyi tudás az anyanyelven szerezhetõ meg alegkönnyebben. Viszont ha az érettségi és felvételivizsgákon nem a szaktudás a mérvadó, hanem az,hogy ki milyen fokon beszél ukránul, akkor ez egy-értelmû diszkrimináció, a kisebbségiek hátrányosmegkülönböztetése. A nyelvészeti kutatások ugyan-is egyértelmûen igazolják, hogy a nem anyanyelvibeszélõk túlnyomó többsége soha nem tesz szertolyan fokú nyelvtudásra egy másik nyelven, mintazok, akik anyanyelvként sajátították el ezt a nyel-vet; még a másik nyelven elvégzett iskolában sem.Vagyis aki azt állítja, hogy azért kell ukrán iskolábaíratni a gyereket, hogy az sikeres legyen és boldo-guljon, tulajdonképpen azt mondja: ahhoz, hogy si-keres legyen gyermekünk, nyelvében és kultúrájá-ban ukránná kell válnia.

Egy nyelv csak addig marad fenn, amíg használ-ják. Amíg lesznek családok, ahol magyarul beszélnek,s ameddig lesznek szülõk, nagyszülõk, akik továbbadják a magyar nyelvet a következõ generációknak,addig a magyar nyelv Kárpátalján is fennmarad. Ku-tatásaink szerint azonban azok körében, akik nemmagyar tannyelvû iskolába jártak, 20% azoknak az

Gereben Ferenc szociológus a Kárpát-me-dence magyarsága körében végzett szociológiaikutatásai során azt tapasztalta, hogy �a diplo-mások � a többség nyelvén végzett egyetem vagyfõiskola elõtt � jobbára anyanyelvükön iskolá-zódtak.� Gereben Ferenc: Olvasáskultúra ésidentitás. A Kárpát-medence magyarságánakkulturális és nemzeti azonosságtudata. Buda-pest: Lucidus Kiadó, 2005. 71. old.

�Akik felsõfokú tanulmányokat kívánnakfolytatni ukrán nyelven, azok a megfelelõ nyel-vi alapokat a magyar iskolában megszerezveés anyanyelvükön téve le a felvételi vizsgát, éppolyan eredményesen fogják tudni ukránulfolytatni tanulmányaikat, mint sok százezereurópai kortársuk, akik a középiskolát hazá-jukban anyanyelvükön elvégezve az EU vala-melyik más országának egyetemén tanulnaktovább hosszabb vagy rövidebb ideig.�

Jeszenszky Géza, Magyarország egykorikülügyminiszterének nyílt levele VolodimirOhrizko ukrán külügyminiszternek. igaziKárpáti Igaz Szó, 2008. július 5., 4. old.

72

aránya, akik a magyaron kívül más nyelvet is használ-nak a családi érintkezésben, miközben azoknak, akikmagyarul tanultak, csak 9%-a használ más nyelvet iscsaládi körben. A magyar tannyelvû iskolában tanul-tak körében jelentõsen magasabb azok aránya is, akikegyértelmûen tovább adják õseik nyelvét a következõnemzedéknek. Körükben 95% azok aránya, akik csakmagyarul beszélnek gyermekeikkel. A nem magyariskolában tanult felnõttek közül ellenben csaknem min-den harmadik (28%) hol magyarul, hol nem magya-rul szól gyermekéhez, s minden huszadik (5%) egyál-talán nem beszél magyarul gyermekeivel, esélyt se advaarra, hogy elsajátítsa nagyszülei nyelvét.

Ahhoz, hogy a szülõ megfontoltan dönthessen,tudnia kell(ene) mindazt, amit a fentiekben össze-foglaltunk. Valamint nem árt tudatában lennie an-nak, hogy az államnyelv elsajátítása nem cél, ha-nem csupán egy(ik) eszköz a boldoguláshoz.

Milyen szintû nyelvtudásvárható el a kisebbségiektõl?

A gyermekünk nyelvtudásával és az iskolával kap-csolatban megfogalmazott elvárásainknak célszerû il-leszkedniük a reális lehetõségekhez. A legtöbb kisebb-ségi magyar szülõ például azt szeretné, hogy gyermekeugyanolyan szinten sajátítsa el az ukrán nyelvet, mintaz ukrán anyanyelvûek. A nyelvtudományi kutatásokazonban egyértelmûen és minden kétséget kizáróanbizonyították, hogy ennek az elvárásnak a kétnyelvûekdöntõ többsége egész egyszerûen nem képes megfelel-ni. S nem azért, mert az anyanyelvén tanult, hanemazért, mert a kétnyelvû személyek legnagyobb része(attól függetlenül, hogy milyen nyelven tanult) az egyiknyelvet magasabb szinten ismeri, mint a másikat. Akétnyelvû ember ugyanis nem két egynyelvû személyegyszerre. Az egyik legismertebb, nemzetközileg nagy-ra tartott kétnyelvûség-kutató, François Grosjean ha-sonlata szerint: aki két anyanyelvi szintû nyelvtudástvár el a kétnyelvûektõl, az olyan, mintha valaki aztakarná, hogy a gátfutó fusson olyan gyorsan, mintegy sprinter, és ugorjon olyan magasra, mint a magas-ugró. Vagyis: lehetetlent kíván.

A kárpátaljai magyarok kétnyelvûségével, s en-nek megfelelõen az iskolai ukránnyelv-oktatással kap-csolatban is az a reális elvárás fogalmazható meg,hogy gyermekünk az iskoláskor végére szerezzen meg-felelõ szintû jártasságot a többségi nyelvben a négyalapvetõ nyelvi készségben: legyen képes megérteniaz ukrán nyelven hozzá intézett beszédet (beszédér-tés), tudja megfogalmazni ukránul a mondandóját(beszédlétrehozás), értse meg, amit az államnyelvenolvas (olvasás), és ha erre szükség van, legyen képesírásban is kifejezni magát ukránul (írás).

Milyen nyelven beszél Ön gyermekeivel?(576 fõs kárpátaljai magyar mintája alap-

ján; a kérdésre válaszolók %-ában.)

��aki magyarul végezte a tanulmányait, azáltalában anyanyelvét használja az élet lehetõ leg-több színterén�. Gereben Ferenc: Olvasáskultú-ra és identitás. A Kárpát-medence magyarsá-gának kulturális és nemzeti azonosságtudata.Budapest: Lucidus Kiadó, 2005. 71. old.

�Mai ismereteink tükrében tehát (leszámít-va azokat az eseteket, amikor a szülõk tuda-tosan és átgondoltan nyelvcserét akarnak el-érni a gyereknél) mindenképpen végig anya-nyelvi oktatás ajánlható a kisebbségi tanulók-nak, mert ez teremti meg az additív kétnyel-vûségi helyzetet.� Göncz Lajos: A magyar nyelvJugoszláviában (Vajdaságban). Budapest�Új-vidék: Osiris, Forum, MTA KisebbségkutatóMûhely, 1999. 117. old.

�A nyelvi kisebbségek számára célként ki-tûzött, a mindkét nyelv magas szintû tudá-sán alapuló kétnyelvûséget kisebbségi helyzet-ben dolgozó szakemberek (�) túlzott idealiz-musnak tekintik, s megállapítják, hogy a két-nyelvûség tartós fönnmaradásának is a ki-sebbségi nyelv dominanciája a záloga, tehát akisebbséginyelv-domináns bilingvizmus, hi-szen ekkor a legkevesebb az esély egy új, nyelv-cserében végzõdõ egynyelvûség létrejöttére.�Bartha Csilla: A kisebbségi nyelvek megõrzé-sének lehetõségei és az oktatás. In: NádorOrsolya és Szarka László szerk., Nyelvi jo-gok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában, 56�75. Budapest: AkadémiaiKiadó, 2003. 60. old.

73

Az elvárásaink pontos megfogalmazására azértvan szükség, mert nincs általában vett kétnyelvûségés nincs általában értelmezett nyelvtudás.

A mi reális célunk tehát az úgynevezettanyanyelvdomináns hozzáadó (additív) kétnyelvûség.Ez pedig azt jelenti, hogy a gyerek az anyanyelvemegtartása mellett sajátítja el a többségi nyelvet olyanszinten, amely lehetõvé teszi a társadalmi integráci-ót, ám nem veszélyezteti az anyanyelve megtartását.

Ha az állam vagy bárki más anyanyelvi szintûnyelvtudást vár el attól, aki nem anyanyelvi beszélõ-je egy nyelvnek, az vagy irreális és teljesíthetetlenelvárásokat fogalmaz meg, vagy pedig szándékosanhátrányosan különbözteti meg a kisebbségieket.

Bármely nyelv legyen is az oktatás nyelve, ha aszülõ, az iskola vagy az állam azt a célt tûzi ki, hogya kisebbségi gyermek az iskoláskor végére úgy be-széljen ukránul, mintha az anyanyelve volna, telje-síthetetlen feladat elé állítja a gyereket, s ezzel tu-lajdonképpen megnehezíti, gátolja az államnyelv si-keres elsajátítását.

Ha tehát azt szeretnénk, hogy gyermekünk való-ban kétnyelvûvé legyen, és képes legyen a körülmé-nyeknek megfelelõ szinten használni az államnyel-vet, de megmaradjon magyarnak, akkor nem a több-

�A mindennapi beszélt nyelv tekintetébenaz oktatási programok céljául a (�) kisebb-ségi csoportok számára a �magas szintû ki-egyensúlyozott kétnyelvûség� helyett sokkalreálisabb azt kitûzni, hogy a diákok a közép-iskola végére �jól� sajátítsák el másodnyelvük-ben a mindennapi beszélt nyelvi regisztereket,képesek legyenek a hétköznapi élethelyzetek-ben megértetni magukat a többségi közösség-hez tartozó egynyelvû emberekkel nagyobbkommunikációs problémák nélkül. A reális céltehát a másodnyelvi folyékonyság elérése, azelsõnyelvi dominancia mellett.� Lanstyák Ist-ván: A kétnyelvû oktatás veszélyei Szlovákiá-ban. In: Ring Éva szerk., Felzárkózás vagybezárkózás? A többnyelvû oktatás elõnyei, ve-szélyei a kisebbségi közösség életében, 43�73.Budapest: EÖKIK, 2005. 53�54. old.

�Amikor az iskolai oktatás a gyermekek�kétnyelvûsítését� tûzi ki céljául, mindenekelõttazt kell tisztáznia, a kétnyelvûség mely fajtájá-nak kialakítását tartja kívánatosnak. Nem lé-tezik ugyanis sem �általában vett kétnyelvûség�,sem valamiféle �kétnyelvûségi standard�. A két-nyelvûségnek számos válfaja van, melyekben akét nyelv helyzete és viszonya más és más.�Lanstyák István: Nyelvünkben otthon.Dunaszerdahely: NAP Kiadó, 1998. 68. old.

�A magas szintû kiegyensúlyozott (kiegyen-lített) kétnyelvûség sokáig hangoztatott igényé-nek helyébe a kisebbségi kétnyelvûségben egyreinkább az anyanyelvdomináns kétnyelvûség lépmind az elvárás, mind a megvalósulás terén � amásodnyelv beszélt nyelvi regisztereinek jó szintûelsajátításával, az anyanyelv ugyanis fontosabbmind a kommunikatív, mind pedig a kognitívfunkciók szempontjából, a második nyelv csakeszköz a többségi társadalomba való integráló-dásra.� Kolláth Anna: Kihívások és megoldá-sok. Gondolatok a szlovéniai Muravidék kétnyel-vû oktatásáról. In: Csernicskó István és KontraMiklós szerk., Az Üveghegyen innen. Anyanyelv-változatok, identitás és magyar anyanyelvi ne-velés, 85�104. Ungvár�Beregszász: PoliPrintKft � II. Rákóczi Ferenc KMF, 2008. 86. old.

�A magyar nyelvû oktatást hátrányosanbefolyásoló tényezõ, hogy az oktatási hatóságaz államnemzeti koncepció jegyében egy alap-vetõen diszkriminatív elvet tekint az esély-egyenlõség feltételének: az államnyelvnek atöbbségiekével azonos szintû ismeretét. Álta-lánosan a helyzetet úgy lehet jellemezni, hogyaz államnyelv ismeretét már korai gyermek-kortól nemcsak elvárják, hanem meg is köve-telik, de módszeresen soha nem tanítják.�Péntek János: A magyar nyelv erdélyi helyze-te és perspektívái. In: Fedinec Csilla szerk.,Értékek, dimenziók a magyarságkutatásban,136�152. Budapest: Magyar TudományosAkadémia Magyar Tudományosság KülföldönElnöki Bizottság, 2008. 149. old.

Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszoregyenesen nemzetállami paradoxonról beszélaz államnyelv oktatásának eredménytelensé-ge kapcsán: �a román oktatási hatóság ésoktatási rendszer több mint nyolc évtizedemaga akadályozza a román nyelv hatékonyiskolai oktatását éppen azzal, hogy már a böl-csõdében és késõbb is folyamatosan ugyan-olyan román nyelvi tudást vár el a magyargyermekektõl, mint a román ajkúaktól.� Pén-tek János: A bevehetetlen vár: a román nyelv.Krónika 2002. december 7�8.

74

ségi (ukrán) nyelven oktató iskolát célszerû választa-nunk. Olyan anyanyelvi oktatásra van szükségünk,ahol az államnyelvet speciálisan erre felkészített, akisebbségi nyelvet és kultúrát is ismerõ tanárok ta-nítják, mégpedig nem úgy és nem olyan módszerek-kel, mint az ukrán anyanyelvûek számára. A többsé-gi nyelv elsajátítása ugyanis akkor lehet eredményes,ha azt az anyanyelvi ismeretekre alapozva, másodiknyelvként oktatják; nem pedig úgy, mintha a gyere-kek már az iskolába lépéskor beszélnének ukránul.

Annak oka, amiért jelenleg a kárpátaljai magyartannyelvû iskolákban a magyar gyerekek túlnyomótöbbsége nem sajátítja el megfelelõ szinten az ukránnyelvet, az államnyelv oktatása során alkalmazottmódszerekben és szemléletben, valamint az eredmé-nyes nyelvtanuláshoz szükséges legfontosabb feltéte-lek (megfelelõen képzett tanárok, jó tantervek és tan-könyvek, oktatási segédanyagok, szemléltetõk, szó-tárak) hiányában keresendõ. S hogy miért ez a hely-zet? Mert a többségi társadalmak nagyon gyakrannem a hozzáadó, hanem a felcserélõ kétnyelvûségettekintik kívánatosnak a kisebbségek számára. Vagyisa többségi közösség sok esetben nem a kisebbség in-tegrációját, hanem az asszimilációját (beolvadását)szeretné elõsegíteni. Többek között azzal, hogy aztsugallja: az érvényesülés egyetlen útja az, ha a ki-sebbségiek feladják saját nyelvüket, kultúrájukat ésidentitásukat. Ez a fajta stratégia sokszor eredmé-nyes, és hatására a kisebbségiek (látszólag önként,

Kontra Miklós és Szilágy N. Sándor az er-délyi helyzetrõl írja az alábbiakat, ám a mi vi-szonyainkra is érvényesek a szavaik: �a máso-dik nyelv (az államnyelv) elsajátításának köte-lessége azzal a lehetõséggel vagy joggal kell jár-jon, hogy a tanuló a második nyelvet másodiknyelvként tanulhassa. Meg vagyunk gyõzõdvearról, hogy a második nyelv második nyelvkéntvaló tanulásának joga fontos jog. Ha ugyanis amásodik nyelvet tanulóknak ezt a nyelvet úgytanítják, mintha anyanyelvük lenne � figyelmenkívül hagyva azt, hogy L2 tanulóknak az L1tanulókétól eltérõ tananyagokra és módszerek-re van szükségük �, akkor ennek pedagógiaikövetkezménye csak az lehet, hogy az L2-t nemsajátítják el kellõ mértékben a tanulók.� Kont-ra Miklós és Szilágyi N. Sándor: A kisebbsé-geknek van anyanyelvük, de a többségnek nincs?In: Kontra Miklós � Hattyár Helga szerk. Ma-gyarok és nyelvtörvények, 3�10. Budapest: Te-leki László Alapítvány, 2002. 7�8. old.

L1 = elsõ nyelv (anyanyelv), L2 = máso-dik nyelv (többségi nyelv).

valójában azonban a többség által sugalmazottakmiatt) feladják az anyanyelvükön oktató iskoláikat,és inkább a többségi tannyelvûeket választják.

Miközben a beolvasztó politikát folytató állammindent megtesz annak érdekében, hogy a kisebb-ségieket a többségi nyelven oktató iskola, vagyis tu-lajdonképpen az asszimiláció irányába terelje, szán-dékosan nem támogatja azt, hogy a kisebbségi nyel-ven oktató iskolában eredményes és hatékony legyenaz államnyelv oktatása.

A mai globalizálódó világban a nem is olyan távolijövõben � amelyre a szülõ szeretné felkészíteni a gyere-két � minden bizonnyal több nyelv ismerete lesz az ér-vényesülés feltétele. Ilyen körülmények között az anya-nyelven történõ oktatás a legmegfelelõbb döntés.

A kisebbségek anyanyelvi oktatásánakfenntartása mellett érvelõk �olyan társadal-mat képzelnek el, amelyet kulturális és nyelvisokféleség jellemez; az átmeneti nyelvhaszná-latot támogatók szeme elõtt pedig egy kultu-rálisan homogén társadalom lebeg, amelyet akisebbségek asszimilálódása és a nyelvváltásjellemez.� David Crystal: A nyelv enciklopé-diája. Budapest: Osiris, 1998. 457. old.

�A beolvasztó célú politikának nem érdeke,hogy az anyanyelvû iskolában tanuló diákokjól elsajátítsák a többségi nyelvet, ezért nemtörekszik a korszerû módszerek bevezetésére.�Lanstyák István � Szabómihály Gizella: Nyelv-politika a kisebbségek oktatásában. In: Magyarnyelvtervezés Szlovákiában, 76�83. Pozsony:Kalligram Könyvkiadó, 2002. 78. old.

�Aligha tévedünk, ha az anyanyelvû iskolá-nak meghatározó szerepet tulajdonítunk a ki-sebbségi nyelvek fenntartásában: az iskolákegyfelõl tudatos nyelvi ismeretekkel vértezik föla tanulókat, másrészt lehetõséget nyújtanak azanyanyelv napi használatára, méghozzá � s eznagyon fontos � a legkülönfélébb stílusszinte-ken, az iskolai kosárlabdameccseken való beki-abálásoktól a szikár szaknyelvi megnyilatko-zásokon keresztül a magasztos témákról írtfogalmazások �fennkölt stíl�-jéig.� LanstyákIstván: A szlovák nyelv árnyékában. In: Kont-ra Miklós szerk., Tanulmányok a határainkontúli kétnyelvûségrõl, 11�72. Budapest: Ma-gyarságkutató Intézet, 1991. 39. old.

75

Ha a szülõ a fentiek ismeretében mégis a többsé-gi nyelven való oktatás, vagyis tulajdonképpenhosszú távon az asszimiláció (a beolvadás) melletthatároz, tudnunk kell: az asszimiláció ugyanolyanemberi jog, mint a nyelv és identitás megtartása. Ami feladatunk nem az erkölcsi ítélkezés, hanem is-mereteink, tudásunk megosztása azokkal, akikneka döntéseit megkönnyíthetjük, megalapozottá ésmegfontolttá tehetjük. Tájékoztatás nélkül ugyanisa szülõk gyakran az alapvetõ ismeretek hiányábandöntenek arról, milyen nyelven tanuljon gyermekük.

Felelõsségünk továbbá az is, hogy az anyanyel-ven oktató iskola keretében megtaláljuk annak le-hetõségét, hogy az államnyelv oktatása eredményeslegyen, s hogy olyan iskoláink legyenek, amelyek-ben gyermekeink � miközben elsajátítják az ukránnyelvet és megtartják anyanyelvüket is � egészségesnemzettudatot és magas szintû szaktárgyi tudástszerezhetnek anyanyelvükön.

�A szülõk és gyermekeik iskola- és prog-ramválasztási szabadsága � még az esetlegesmeglévõ jogi garanciák és több program eseténis � mindaddig látszólagos, ameddig a külön-féle egy- vagy kétnyelvû oktatási-nevelési mó-dok, illetõleg a rendelkezésre álló intézmények,nevelési célok, valamint a különbözõ nevelésimódszerek között � adekvát tájékoztatás híján� nem a tudományosan is megalapozott infor-mációk, hanem tévhitek és hiedelmek alapjándöntenek.� Bartha Csilla: A kisebbségi nyel-vek megõrzésének lehetõségei és az oktatás. In:Nádor Orsolya és Szarka László szerk., Nyelvijogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában, 56�75. Budapest: Akadémiai Ki-adó, 2003. 68�69. old.

Választási lehetõségeinkrõlJelenleg Kárpátalján a tannyelv és a nyelv-

oktatás szempontjából a következõ típusú is-kolák mûködnek, s (elvileg) ezek közül vá-laszthat a szülõ, amikor arról dönt, milyeniskolába járjon gyermeke:

1. Az oktatás nyelve az anyanyelv (a magyar);az államnyelvet (ukrán) és egy (vagy két) idegennyelvet (pl. angol, német) tantárgyként oktatnak.

2. Két- vagy több tannyelvû iskolák, ahola képzés párhuzamos osztályokban folyik, me-lyekben a képzés nyelve:

a) a kisebbségek anyanyelve (a magyar);az államnyelvet (ukrán) és egy (vagy két) ide-gen nyelvet tantárgyként oktatnak;

b) az államnyelv (az ukrán), a kisebbségnyelvét (a magyart) tantárgyként oktatják;egy (vagy két) idegen nyelv is szerepel a köte-lezõ tantárgyak között.

3. A tannyelv az államnyelv (az ukrán), akisebbség nyelvét (a magyart) tantárgykéntoktatják; egy (vagy két) idegen nyelv is szere-pel a kötelezõ tantárgyak között.

4. Ukrán tannyelvû iskolák (egy vagy kétkötelezõ idegen nyelv kivételével minden tan-tárgyat az államnyelven oktatnak), ahol a ki-sebbségiek (például a magyarok) csak fakul-tatív tantárgyként tanulhatják anyanyelvüket.

5. Ukrán tannyelvû iskolák, melyekbenegyáltalán nem oktatják a kisebbség nyelvét;egy (esetleg két) idegen nyelv tantárgyként valótanulása kötelezõ.

6. Egyházak, társadalmi vagy kulturális szer-vezetek által szervezett és mûködtetett vasárna-pi iskolák, ahol az ukrán tannyelvû iskolába járókisebbségiek anyanyelvüket tanulhatják.

Az egy tömbben élõ magyar szülõk számá-ra egyértelmûen az 1. típus: az úgynevezettanyanyelvmegtartó iskola ajánlható. Gyakor-latilag ezzel megegyezõ a 2. típuson belül aza) altípus, annyi különbséggel, hogy ez eset-ben nem önálló magyar tannyelvû iskolárólvan szó, hanem olyanról, ahol egy iskolán be-lül magyar és nem magyar nyelven oktatóosztályok mûködnek. Az ilyen iskolák eseté-ben is egyértelmûen az a) altípust (vagyis amagyar tannyelvû osztályt) javasoljuk.

Azokon a településeken, ahol erre nincs lehe-tõség (mert a településen nem mûködik magyartannyelvû iskola vagy osztály), érdemes kérvényez-ni az iskola vezetõinél a 3. típus alkalmazását;vagyis azt, hogy a magyar nyelv és irodalom sze-repeljen az iskola órarendjében kötelezõ tantárgy-ként. Ha erre sincs mód, akkor a 4. típus beveze-tését lehet kérvényezni: oktassák fakultatív (vá-lasztható) tantárgyként a magyar nyelvet azok-nak a gyerekeknek, akik ezt szeretnék.

Az 5. típust nem ajánljuk a kárpátaljai ma-gyar szülõknek. Ez ugyanis az úgynevezett nyelvibefullasztási program megvalósítója (melyrõl afentiekben már szó esett). Ám ha nincs más vá-lasztható iskola, és a 3. vagy 4. típus (a magyarnyelv tantárgyként vagy fakultatív oktatásánakbevezetése) sem lehetséges, akkor a szülõk bát-ran fordulhatnak az egyházakhoz és a pedagó-gusszövetséghez azzal a kéréssel, hogy nyújtsa-nak segítséget a vasárnapi iskolák beindításá-hoz és mûködtetéséhez.

A kétnyelvûség hatása aA kétnyelvûség hatása aA kétnyelvûség hatása aA kétnyelvûség hatása aA kétnyelvûség hatása akárpátaljai magyarkárpátaljai magyarkárpátaljai magyarkárpátaljai magyarkárpátaljai magyarnyelvhasználatranyelvhasználatranyelvhasználatranyelvhasználatranyelvhasználatra

4.

79

z egymással érintkezõ nyelvek szükségszerûenhatnak egymásra. Nincs egyetlen olyan nyelv

sem, amely �tiszta�, azaz idegen nyelvi hatásoktólmentes volna. A magyar nyelv sem lehet kivétel, ter-mészetes tehát, hogy nyelvünkben is számos olyannyelvi elem található, melyek más nyelvekbõl szár-maznak, vagy más nyelvekkel való érintkezés követ-keztében alakultak ki.

Az, hogy az érintkezõ nyelvek egymásra gyakorolthatása milyen mértékû, számos tényezõtõl függ. Meg-határozó például a kontaktusba került nyelvek típu-sa. Az egymáshoz nagy mértékben hasonló, vagy eset-leg a közeli rokon nyelvek között könnyebben alakulki szoros kölcsönhatás, mint olyan nyelvek között,melyek nyelvtani rendszere, hangállománya és szó-készlete nagy mértékben eltér egymástól. A földrajzi-lag egymással szomszédos nyelvek közötti kontaktu-sok rendszerint sokkal jelentõsebbek, mint az egy-mástól sok ezer kilométerre beszélt nyelvek között.Megkönnyíti a nyelvek egymásra hatását az is, ha akétnyelvûség, a nyelvek érintkezése hosszú ideje fenn-áll. Nyilvánvaló, hogy a történelmi távlatokban ishosszú ideje fennálló nyelvi kapcsolatok hatása je-lentõsebb, mint az újonnan kialakult kontaktus. Anyelvek közötti kapcsolatok kiterjedtsége és intenzi-tása sem elhanyagolható tényezõ. Ha a kétnyelvûségcsak egy szûk elit réteget érint (mint például a kö-zépkori magyar�latin bilingvizmus), akkor más mér-tékû a nyelvek egymásra gyakorolt hatása, mint ami-kor széles tömegek kétnyelvûek és a különbözõ nyel-vû közösségek kapcsolata intenzív, mindennapos. A

A nyelvek érintkezése

�Nyelvi szempontból a szlovákiai és más ki-sebbségi magyarok leginkább abban különböz-nek a magyarországiaktól, hogy kétnyelvûek, sa kétnyelvûségbõl adódóan anyanyelvüket más-képp beszélik, mint az egynyelvû magyarok.(Második nyelvüket, a szlovákot is másképp be-szélik, mint az egynyelvû szlovákok.) A kétnyel-vûség-kutatásban tehát az 1 + 1 nem egyenlõ2-vel: a kétnyelvû ember nyelvtudása nem egy-szerûen két, más-más nyelvben egynyelvû be-szélõnek az összege, hanem eltérõ minõség.Nem rosszabb, nem is jobb, hanem más.�Lanstyák István: A magyar nyelv jelene és jö-võje Szlovákiában. In: Lanstyák István �Szabómihály Gizella: Magyar nyelvtervezésSzlovákiában, 12�18. Pozsony: KalligramKönyvkiadó, 2002. 13. old.

nyelvi kapcsolatok mértéke a nyelvek és a nyelvethasználó közösségek státusától is függ. A szociológi-ai értelemben vett többség nyelve általában nagyobbhatást gyakorol a hatalmi szempontból kisebbségiközösség nyelvére, mint fordítva.

Rokon nyelveknek a nyelvek olyan csoport-ját tekintik, melyek közös alapnyelvre vezet-hetõk vissza, vagyis amelyek azonos nyelvbõl(egyazon õsnyelvbõl) származnak. A mai új-latin nyelvek például (olasz, spanyol, katalán,portugál, francia, román stb.) mind a latinnyelvbõl alakultak ki, így tehát olyan rokonnyelvek, melyek alapnyelve a latin. A nyelv-rokonság tehát a közös nyelvi õsre visszave-zethetõ nyelvek közötti kapocs.

A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládhoztartozik. A több ezer évvel ezelõtt felbomlotturáli õsnyelvbõl alakult finnugor alapnyelv istöbb kisebb nyelvre szakadt. Ezek egyike voltaz ugor alapnyelv, melynek megközelítõlegkétezer-ötszáz�háromezer évvel ezelõtti szét-válását követõen jött létre az önálló magyarnyelv. Nyelvünk legközelebbi rokon nyelvei ahanti (vagy más néven osztják), illetve a many-si (vogul). A hanti és manysi nyelvet beszélõnépek Oroszországban, az Urál hegység kele-ti oldalán, az Ob folyó mentén élnek.

Legközelebbi nyelvrokonaink lakóhelye

A

80

A mai Kárpátalja területe a magyar nyelvterület-nek a honfoglalás, vagyis a magyaroknak a Kárpát-medencében való letelepedése óta peremvidéke. Vidé-künkön véget ér a magyar nyelvterület, és ebben a ré-gióban a magyar számos nyelvvel érintkezik: az uk-ránnal (ruszinnal), az orosszal, a szlovákkal, a román-nal, a némettel. A peremvidékeken mindenütt nagyobbmértékû és intenzívebb a nyelvek közötti érintkezés,mint a nyelvterület belsejében. Nem véletlen tehát, hogya Kárpátalján élõ magyarok nyelvhasználatában a nyel-vi kontaktusok olyan hatásai is felfedezhetõk, melyeka (nagyrészt) egynyelvû környezetben élõ magyar anya-nyelvûek elõtt ismeretlenek és szokatlanok. Ugyanak-kor azt is meg kell jegyeznünk, hogy a magyar nyelvszerkezete viszonylag távol áll mindegyik olyan nyelv-tõl, melyekkel szoros kapcsolatban áll ma Kárpátal-ján, s az uráli nyelvcsalád finnugor ágához tartozó-ként nem rokon nyelve egyiknek sem (a magyarral aKárpát-medencében érintkezõ nyelvek mindegyike azindoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik).

�1918 elõtt a Kárpát-medencében mindenmagyar gyakorlatilag minden helyzetben hasz-nálhatta anyanyelvét. Voltak ugyan szép szám-mal, akik vegyes lakosságú vidékeken az ott élõmásik nép nyelvét is ismerték, és használták isaz azokkal való érintkezésben, de az a kétnyel-vûség nem olyan volt, mint a késõbbi. Akkorugyanis nemcsak õk tudtak a másik nép nyel-vén, hanem azok is tudtak magyarul. A magya-rok tehát még az olyan helyzetben is sokkal gyak-rabban használták anyanyelvüket, mikor hely-beli más nyelvûekkel kellett szót érteniük, az ilyenhelyzeteken kívül pedig bármilyen területen avilág legtermészetesebb dolgai közé tartozott,hogy magyarul beszéltek. (�) 1918�1920 utánez a helyzet teljesen megváltozott. A Kárpát-me-dencében a nyolc országból egyedül Magyaror-szágon hivatalos nyelv a magyar, és egyedül ittvan teljes, mindenre kiterjedõ használati köre.A többi országban pedig az ott élõ, összesen mint-egy 3 millió magyar legnagyobb része kénytelenaz anyanyelvén kívül egy másik nyelvet, az ál-lamnyelvet is nemcsak bizonyos szinten megta-nulni, hanem nap mint nap használni is, ha bi-zonyos helyzetekben el akar boldogulni. (�)Ennélfogva ezeknek az embereknek legnagyobbrésze kétnyelvû.� Szilágyi N. Sándor: A magyarnyelv a Magyarországgal szomszédos országok-ban. In: Fedinec Csilla szerk., Értékek, dimen-ziók a magyarságkutatásban, 105�117. Buda-pest: MTA Magyar Tudományosság KülföldönElnöki Bizottság, 2008. 110. old.

Mivel a huszadik század elejéig a mai Kárpátalja terü-lete Magyarország része volt, a magyar nyelv a többségnyelve volt, s csak 1918 után vált kisebbségi nyelvvé,

korábban a nyelvi kontaktusok erõsebben érintették atöbbi nyelvet. A huszadik század elején, illetve közepétõlazonban ez gyökeresen megváltozott, és a keleti szlávorosz és ukrán magyarra gyakorolt hatása jóval intenzí-vebbé vált. Azaz: a magyar nyelv helyzete többségi állam-nyelvi státusából kisebbségi nyelvvé változott, s ennek ter-mészetesen nyelvi következményei is voltak, vannak.

A nyelvek közötti érintkezések nyoma alapvetõ-en két területen mutatkozik meg a leginkább: a nyelvirendszerben és a kommunikatív kompetenciában.

�Azokban a magyar falvakban, amelyek azukrán falvak közvetlen szomszédságában terül-nek el, a magyar lakosság körében 1945-ig nemlehetett megfigyelni a kétnyelvûséget, viszonteléggé elterjedt a bilingvizmus a kárpátontúliukrán lakosság soraiban ott, ahol közvetlenülérintkeztek a magyarokkal. Még azokban aközségekben is, ahol ukránok és magyarokegyütt éltek, leginkább az ukrán lakosság voltkétnyelvû.� Lizanec, Petro: Magyar�ukránnyelvi kapcsolatok (A kárpátontúli ukránnyelvjárások anyagai alapján). Uzshorod:Uzshorodi Állami Egyetem, 1970. 79. old.

Minden embernek, aki megszólal, rendelkez-nie kell nyelvi és kommunikatív kompetenciá-val. A nyelvi kompetencia az adott nyelv nyelv-tani rendszerének, hangállományának és szó-készletének valamilyen szintû ismeretét jelenti.Ahhoz szükséges, hogy képesek legyünk az adottnyelven elhangzó szövegeket megérteni, illetvelétrehozni, azaz: hogy értelmes megnyilatkozá-sokat tudjunk alkotni ezen a nyelven.

A kommunikatív kompetencia a nyelvhasz-nálat mikéntjére vonatkozó tudásunk: a nyelv-használat helyénvalóságának, a kommuniká-ciós stratégiáknak az ismerete, a nyelvi ele-mek társas jelentéseit is magában foglaló sza-bályrendszer. Azoknak a normáknak az isme-rete, melyek közösségenként eltérõ módonmeghatározzák, kinek hogyan illik köszönni,kit miként lehet megszólítani, kit lehet és kitnem szabad tegezni vagy éppen magázni, ho-gyan lehet egy társalgáson belül átadni vagyátvenni a szót egy másik beszélõtõl, stb.

81

Hatások a szókészletben és anyelvi rendszerben

z érintkezõ nyelvek egymásra hatása a nyelvvalamennyi szintjén nyomot hagy. A legfeltû-

nõbb hatás a nyelv leggyorsabban változó részében,a szókészletben jelentkezik.

A szókölcsönzésA nyelvek közötti érintkezések leggyakoribb és

legszembetûnõbb hatása a szókölcsönzés.

A szókölcsönzés eredményeképpen kölcsönszavakkerülnek az átvevõ nyelvbe az átadó nyelvbõl. Ezeket aszavakat kölcsönszavaknak nevezik. A magyar nyelvûszakirodalom a kölcsönszavak között hagyományosanmegkülönbözteti a jövevényszavakat és az idegen sza-vakat. A két csoport között nehéz (tudományos szem-pontból gyakorlatilag lehetetlen) egyértelmû határtvonni. Elõbbiek közé azokat a szavakat sorolják, me-lyek már beilleszkedtek az átvevõ nyelv rendszerébe, sa beszélõk nem érzik idegen eredetüket. Utóbbiak ez-zel szemben még nem illeszkedtek be az átvevõ nyelvbe,kiejtésük gyakran még az átadó nyelv szabályainakmegfelelõ, helyesírásuk sem alakult az átvevõ nyelv írás-szokásaihoz, és a beszélõk többsége tudatában van an-nak, hogy ezek a szavak idegen eredetûek.

Kölcsönszavak azonban nem csak a köznyelvbekerülhetnek át. A nyelvterület olyan peremvidéke-in, ahol a nyelvek közötti érintkezés intenzívebb, aregionális nyelvhasználatba is számos kölcsönszókerülhet a szomszédos nyelvekbõl. Nem véletlen te-hát, hogy a magyar nyelv kárpátaljai nyelvváltoza-taiban is sok kölcsönszót találhatunk.

A szókölcsönzés �Az a folyamat, amelyneksorán kétnyelvû beszélõk az egyik nyelvükbõlvaló szót használnak a másik nyelvükben, ésezek a kölcsönszavak (...) az utóbbi nyelvnek isszerves részévé válnak.� Peter Trudgill: Beve-zetés a nyelv és társadalom tanulmányozásá-ba. Szeged: JGYTF Kiadó, 1997. 41. old.

A magyar nyelvben számos nyelvbõl szár-mazó jövevényszó (más nyelvekbõl kölcsönzöttszó) mutatható ki. A magyar nyelv legfonto-sabb jövevényszó-rétegei a török (pl. alma,árpa, bársony, betû, borjú, gyász, sátor, ten-ger stb.) és a szláv (pl. szerda, csütörtök, pén-tek, szombat, galamb, málna, medve, barát,udvar, konyha stb.) nyelvekbõl, valamint a la-tinból (pl. advent, akta, aroma, cella, doktor,evangélium, fantázia, iskola január, július stb.)és a németbõl (pl. bak, bál, buli, gyémánt, kály-

ha, láda, malter, tabletta, tánc, vicc stb.) szár-maznak. Újabban egyre több angol eredetû szóhasználatos: buldog, biznisz, csencsel, dzsessz,dzsem, dzsentri, globalizáció, hardver, kom-fort, shop, show, szoftver, szupermarket,trend stb. Ezek nagy részét még nem tekin-tik jövevényszónak, inkább idegen szónak.

Természetesen az említetteken kívül sok másegyéb nyelvbõl is kerültek a magyarba kölcsön-szavak (jövevényszavak és idegen szavak).

Az etimológiai szótár a magyar nyelv szavainakeredetét mutatja be.

A

82

A kölcsönszavaknak több típusa van. Megkülön-böztetik a direkt (közvetlen) kölcsönzést, a hanga-lakkölcsönzést, a hibrid kölcsönzést, a jelentésköl-csönzést és a tükörszavakat.

A direkt (közvetlen) kölcsönszavak az átadó nyelvszavainak szinte eredeti hangalakjában való átvételei.Olyan szókészleti egységek, amelyekhez hasonló hang-alakú és jelentésû szavak és szókapcsolatok korábban

A magyar nyelv természetesen nemcsak át-vevõ nyelv, hanem átadó is: tehát nemcsak köl-csönzött más nyelvekbõl szavakat, hanem szá-mos magyar eredetû szó található más nyel-vekben is. A magyarból több nyelvbe (né-met, francia, olasz, orosz) kerültek át pél-dául az alábbi szavak: csákó, csikós, gulyás,hajdú, huszár, kocsi, paprika, puszta stb.Ennél jóval több magyar eredetû szó talál-ható a szomszédos nyelvekben. Magyarkölcsönszó példának okáért az áld a szerbés a horvát nyelvben, a bagó a szlovákban, atolvaj a szlovénban, a város a románban stb.Az ukrán nyelvben, illetve a helyi ukrán/ruszin nyelvjárásokban is sok magyar ere-detû kölcsönszó ismeretes. Az egyik ukránkutató több száz magyar eredetû szót ada-tol a kárpátaljai ukrán/ruszin nyelvjárá-sokból tanulmányában, például: árvácska,gyékény, dudva, orgona, som stb.(Ìèãîëèíåöü Î.: Óêðà¿íñüêî-óãîðñüê³çâ�ÿçêè íà ìàòåð³àë³ áîòàí³÷íî¿ ëåêñèêèçàêàðïàòñüêèõ ãîâ³ðîê.) Bárány Erzsébettanulmányaiban a kárpátaljai ukrán/ruszinszépírók mûvei alapján mutatta ki, hogy amagyar nyelv jelentõs hatást gyakorolt a ré-gió szláv nyelvjárásaira. Többek között olyanmagyar eredetû kölcsönszavakat talált a kár-pátaljai ukrán/ruszin szerzõk szépirodalmiszövegeiben, mint az áldomás, bácsi, bíró, bolt,gazda, hab, kalap, város stb. Újabban sokukrán/ruszin településen látható például azABC felirat, amely � nyilvánvalóan magyarhatásra � (élelmiszer)boltot, üzletet jelöl.

A magyarból más nyelvekbe átkerült kölcsön-szavak természetesen hangtanilag és alaktanilagbeilleszkedtek az átvevõ nyelv rendszerébe, s nemfeltétlenül olyan formában (hangalakban) hasz-nálatosak az átvevõ nyelvben, mint a magyarban.

Egy üzlet Ungváron, melynek neve magyareredetû kölcsönszó: Ezermester.

Élelmiszerbolt az ilosvai járási Dolhán (uk-ránul Dovhe): a cégtáblán a magyar eredetûABC felirattal

�Az idegen nyelvekkel való érintkezés (�)új fonémát honosíthat meg� � olvashatjuk egyegyetemi tankönyvben. (Kiss Jenõ és PusztaiFerenc szerk., Magyar nyelvtörténet. Budapest:Osiris, 2003. 112. old.) A nyelvek közötti érint-kezés, illetve a kölcsönszavak átvétele révénugyanis akár új hangok (nyelvészeti szakszóval:fonémák) is átkerülhetnek egyik nyelvbõl amásikba. Az ómagyar kor elején (ez a nyelvtör-téneti korszak 896-tól, vagyis a honfoglalástól1526-ig, tehát a mohácsi csatavesztésig tartott)a magyar nyelvben például még nem volt önálló

c mássalhangzó. Csak a t+sz hangkapcsolateredményeként (az úgynevezett összeolvadás ré-vén) volt hallható, például a látsz szóban (kiejt-ve: lácc). Ám a honfoglalás utáni olyan kölcsön-szavak, mint például a cimbalom, citrom, lecke,legáció stb. teljes értékû hanggá tették a ma-gyar nyelvben a c-t; �ha tehát a magyarok tör-ténete úgy alakult volna, hogy szlávokkal megnémetekkel nem kerültek volna kapcsolatba, ak-kor a magyar nyelvben talán ma sem volna chang.� (Szilágy N. Sándor: Világunk, a nyelv.Budapest: Osiris, 2000. 58. old.)

83

nem voltak az átvevõ nyelvben, s az átvevõ nyelv egy-nyelvû változataiban � esetünkben a magyarországimagyarban � ilyenek ma sem találhatók. A kárpát-aljai magyar nyelvhasználatban számos ilyen közvet-len kölcsönszó ismert és használatos: bánka (befõt-tesüveg), bezpekás (államvédelmi hivatal munkatár-sa), blánka (ûrlap), dohovor (szerzõdés), dovidka (iga-zolás), elektricska (villanyvonat, a magyarországiHÉV-nek megfelelõ helyközi vonatjárat), gorszovet(városi tanács), grecska (hajdinakása), gripp (influ-enza), jászli (bölcsõde), kocsegár (fûtõ), kriska (be-fõttesüveg fedele), májka (trikó, atléta), marsrutka(iránytaxi, menetrend szerint közlekedõ kisbusz),pácska (csomag), paszport (személyi igazolvány),pelmyeni (darált hússal töltött fõtt tészta, húsos de-relye), práva (jogosítvány), prokuror (ügyész),provodnyik (vasúti utaskísérõ, kalauz), szágyik (óvo-da), szok (gyümölcslé), szoljárka (gázolaj), sztolova(étkezde, kifõzde), váfli (nápolyi) stb. Ezek a szavaka leggyakrabban a beszélt nyelvben fordulnak elõ, sha a beszélõk magyarországiakkal kerülnek szembe,igyekeznek elkerülni használatukat.

Olyan közvetlen kölcsönzések is vannak azonban ahelyi magyar nyelvhasználatban, melyek a helyi sajtó-ban nyomtatásban is megjelennek. Ezek legnagyobbrésze a hivatali és politikai élethez kötõdõ kifejezés.Például az adminreszursz, hrivnya, nasaukrainás, ráda

olyan közvetlen kölcsönszó, melyekkel mindegyik he-lyi magyar nyelvû lapban találkozhatunk.

A köznyelvben nem ritka, hogy egyes kölcsön-szavakat rövidítésként használunk. A FIFA, UEFA,NATO, WTC, IMF, FBI stb. olyan rövidítések, me-lyeket az angol eredeti alakjában betûszóként köl-csönöztünk. A kárpátaljai magyar nyelvhasználat-ban is vannak ilyen szavak; ám ezek nem az angol-ból, hanem az ukránból vagy az oroszból eredeztet-hetõk. Például a CVK (Öåíòðàëüíà âèáîð÷à êîì³ñ³ÿ,ÖÂÊ; Központi Választási Bizottság), NBU(Íàö³îíàëüíèé áàíê Óêðà¿íè, ÍÁÓ; Ukrán NemzetiBank), pdv (ïîäàòîê íà äîäàíó âàðò³ñòü, ïäâ;hozzáadottérték-adó), SZBU (Ñëóæáà áåçïåêèÓêðà¿íè, ÑÁÓ; Ukrajna Biztonsági Szolgálata), KRU(Êîíòðîëüíî-ðåâ³ç³éíå óïðàâë³ííÿ, ÊÐÓ; ellenõrzõ-revíziós hivatal) rövidítések szintén gyakoriak a he-lyi magyar nyelvû sajtóban. A GAI és DAI is egy-aránt elõfordul; mindkettõ az állami közlekedés-ren-dészet rövidítése, csak az egyik az oroszÃîñóäàðñòâåííàÿ àâòîèíñïåêöèÿ (ÃÀÈ), a má-sik az ukrán Äåðæàâíà àâòî³íñïåêö³ÿ (ÄÀ²) rö-

vidítése. Azt sem kell senkinek magyarázni Kárpát-alján, mit takar a KGB rövidítés.

Hangalakkölcsönzésrõl akkor beszélünk, ha egyszó az átvevõ nyelv egynyelvû változataiban is isme-retes, de a kétnyelvû beszélõk a másodnyelvre jel-

Közvetlen kölcsönszavak A kárpátaljai magyar nyelvjá-rások atlaszának egy térképlapján

84

lemzõ hangalakban (is) használják. A magyarországiköznyelvben például agronómus, büfé, diploma,dokumentum, grúz, infarktus, konzerv, slag hanga-lakban használatosak azok a szavak, melyeket akárpátaljai magyarok egy része agronóm, bufet,

diplom, dokument, gruzin, infarkt, konzerva, slángformában (is) ismer. Ennek oka, hogy az ukrán és/vagy orosz nyelvben ezek a szavak a következõkép-pen fordulnak elõ: àãðîíîì, áóôåò, äèïëîì,ãðóçèí, ³íôàðêò, êîíñåðâà, øëàíã.

Közvetlen kölcsönszavak A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótárában.

Közvetlen kölcsönszavak A kárpátaljai magyar nyelvjá-rások atlaszának egy térképlapján

85

A hibrid kölcsönszavak olyan összetett szavak,melyek egyik tagja közvetlen kölcsönszó, a másiktagja pedig az elsõ nyelvbõl származik. Példakéntaz alábbiakat említhetjük: bezpekafõnök (bizton-sági szolgálat vezetõje), DAI-parancsnok (közleke-dés-rendészet parancsnoka), fõszesztra (fõnõvér),grippjárvány (influenzajárvány), lebrakkol (kise-lejtez), povorotnyiklámpa (gépjármû irányjelzõlámpája), paszportszám (személyi igazolvány szá-ma), traktorpricep (traktor utánfutója) stb.

A jelentéskölcsönzés az a jelenség, amikor egy szójelentése bõvül, új jelentéssel gazdagodik a másiknyelv hatására. A hangalak kölcsönzése nélküli je-lentéskölcsönzés akkor mehet végbe, ha az átvevõnyelvben van olyan szókészleti elem, amely vagyhangalakjában, vagy jelentésszerkezetében, esetlegmindkettõben hasonlít az átadó nyelvi elemhez. Akárpátaljai magyarok számos szót használnak másjelentésben is, mint az a köznyelvben vagy Magya-rországon megszokott. Ez annak a következménye,hogy a magyarral Kárpátalján érintkezõ keleti szlávnyelvekben ezeknek a szavaknak a megfelelõi nemegészen olyan jelentésekkel bírnak, mint a magyarköznyelvben, és a helyi magyarok egy része ezt a

jelentést átveszi. A csenget ukrán äçâîíèòè, oroszçâîíèòü párhuzama például azt is jelenti, hogy �va-lakit telefonon felhív, telefonál�. A magyar köznyelv-ben a csenget szónak ez a jelentése ismeretlen. Akárpátaljai magyarok között azonban sokan hasz-nálják ebben a jelentésében is ezt a szót.

Hasonló a helyzet például a felszámol szóval is.A magyar köznyelvben ennek az igének a következõjelentései ismertek: 1. Módszeresen, véglegesen meg-szüntet valamit. Pl.: ~ják a lazaságokat. 2. Készle-teit kiárusítva és függõ anyagi ügyeit rendezve meg-szûnik. Pl.: A boltot ~ták. 3. Intézmény, szervezetmûködését hivatalos eljárással (vagyonának értéke-sítésével) megszünteti. Pl.: ~ják a céget. 4. Felszá-mít. Ukrán (íàðàõóâàòè) és orosz (íà÷èñëèòü)megfelelõje azonban azt is jelenti, hogy bért, járan-dóságot kiszámol, számfejt. A kárpátaljai magya-rok körében tehát ez a mondat: Januárban ismétfelszámolják a nyugdíjakat azt jelenti: számfejtik anyugdíjasok járandóságát. Azok azonban, akik csaka fentebb idézett négy jelentést ismerik, azt hihetik,hogy régiónkban megszüntetik a nyugdíjakat.

Az ukrán és orosz nyelv hatására gazdagodott to-vábbá például a dolgozik szó a magyarországi köz-

A dokument hangalakkölcsönzés: az ukrán és oroszäîêóìåíò-nek megfelelõ alakban szerepel egy beregszá-szi üzlet reklámján; köznyelvi változata a dokumentum.

Közvetlen kölcsönszavak nem csak szóban for-dulnak elõ, hanem idõnként írásban is találkozha-tunk velük, például egy-egy hirdetésben

86

nyelvbõl hiányzó �mûködik� jelentéssel: dolgozik a lift� mondják Kárpátalján, miközben ugyanezt a határtúloldalán úgy fejezik ki: mûködik. A szláv nyelvekhatására bõvült a helyi magyar nyelvhasználatban adeficit szó jelentése úgy, hogy régiónkban �hiánycikk�értelemben is elõfordul (Újabban deficit a jó fog-krém.), miközben Magyarországon csak �hiány, ráfi-zetés, veszteség� jelentésben ismert. Az is érdekes,hogy � mivel az ukrán és az orosz a ìîðîçèâî, illetveìîðîæåíîå szóval nevezi meg mindkettõt � a kár-pátaljai magyarok többsége számára nincs különb-ség a fagyi/fagylalt és a jégkrém között, hiszen ezt is,azt is a fagyi/fagylalt szóval nevezik meg. A tanítószónak is tágabb jelentése van nálunk, mint odaát.Magyarországon a tanító az elemi iskolában (1�4.osztályban) oktató pedagógust jelöli. Kárpátalján el-lenben a tanító és a tanár (aki az iskola felsõ osztá-lyaiban oktat) egyaránt megnevezhetõ tanító-ként.

Tükörszavaknak azokat a másodnyelvi hatásralétrejött szavakat nevezik, melyek szó szerinti fordí-tás útján jönnek létre. A fõként másodnyelv-domi-náns kárpátaljai magyarok által �pénzt vált� jelen-tésben használt (pénzt) cserél például az ukrán ésorosz ìåíÿº ãðîøè/ìåíÿåò äåíüãè mintájára jöttlétre. Ehhez hasonlóan alakult ki az átfordít szó �le-fordít� jelentése a ïåðåêëàñòè/ïåðåâåñòè, a (vizs-gát) �letesz� jelentésben gyakran elõforduló (vizsgát)lead a ñêëàñòè ³ñïèò/ñäàòü ýêçàìåí hatására stb.

A többségi nyelvekbõl származó kölcsönszavak ter-mészetszerûleg nemcsak a kárpátaljai, hanem vala-mennyi kisebbségi magyar közösség helyi nyelvhasz-nálatában elõfordulnak. Ezek között vannak olyanok,amelyek csak egy-egy régióban használatosak. Erdély-ben (Er, Románia) ismert például a cáp �egy pohár

A jelentéskölcsönzés érdekes esete a szok-nya, melyet a kárpátaljai magyar sportnyelv-ben az orosz þáêà hatására annak megneve-zésére használnak, hogy a labdarúgásban azegyik játékos a másik lába között továbbítja alabdát. (A megfelelõ magyarországi nyelvvál-tozatban erre a kötény szót használják.) Eztigazolja az alábbi interjúrészlet is:

TM: � Mit mondanak másképpen Kárpát-alján, mint Magyarországon?

AK: � Én focizok Magyarba egy csapatba,oszt mondom egyszer, amikor átvittem a lab-dát a védõ lába között, hogy na, haver, kaptálegy szoknyát. Erre az nevetett, azt mondja,az nem szoknya, hanem kötény. Mink megitthol szoknyának mondjuk, mer azoktul asrácoktul, oroszoktul tanultam, hogy jubka,akikkel együtt fociztam az ungvári csapatba.

�A tükörfordítás lehet szóösszetételek eleme-inek gépies fordítása: (�) beerõsít �jóváhagy(utvergyity)�, kilépés �felszólalás (visztuplenyije)�,szétbeszélte magát �belejött a beszédbe(razgovorityszja)� stb.; szókapcsolatok, kifejezé-sek (�): kiesik a hó �leesik (vipadaty)� kiírják akórházból �elbocsátják (vipiszaty)� (�), fogadjaa vizsgát �vizsgáztat (prinyimaty)�.�

Kótyuk István: Anyanyelvünk peremén. Ung-vár�Budapest: Intermix Kiadó, 1995. 10. old.

A kölcsönszavakat azonban nem csak a fentimódon szokás osztályozni. Gyakori, hogy fo-galomkörök szerint csoportosítják a más nyel-vekbõl átvett szavakat. A Magyar nyelv címûkézikönyv A határon túli magyar nyelvválto-zatok címû fejezete például 13 fogalomköricsoportba sorolva mutat be példákat a kisebb-ségi magyar nyelvhasználat jellemzõ kölcsön-szói közül. A kárpátaljai magyar nyelvváltoza-tok kölcsönszói is témakörökbe rendezhetõk.Ezt igazolja, hogy Kótyuk István kandidátusidisszertációjában az ungi magyar nyelvjárá-sokban általa gyûjtött 247 ukrán eredetû köl-csönszót 21 fogalomkörbe sorolta be. Az, hogyhány fogalomkört különítenek el, változó le-het. Az alábbiakban mi csak néhány fogalom-kört mutatunk be, két-két példa erejéig:

� étkezés: szosziszki �virsli�, pelmenyi �hú-sos derelye�;

� háztartás: spirál �merülõforraló�, bánka�befõttesüveg�;

� ház, lakás: podjezd �lakótelepi tömbházlépcsõháza�, fundament �fundamentum�;

� ruházkodás: májka �atlétatrikó�, kurtka�dzseki�;

� közlekedés: marsutka �iránytaxi�,elektricska �villanyvonat�;

� kereskedelem: gasztronom �élelmiszer-bolt�, unyivermág �áruház�;

� egészségügy: szesztra �egészségügyi nõ-vér�, hirurg �sebész�;

� hivatali élet: identifikációs kód �adóazono-sító jel�, dekret �gyermekgondozási segély� stb.

A kölcsönszókat gyakran osztályozzák ere-detük, vagyis az átadó nyelv szerint. A helyimagyar nyelvhasználatban az orosz (pl.bulocska, práva) és ukrán (pl. dovidka,hrivnya) eredetû szavak száma a legnagyobb,ám vannak más nyelvekbõl átvett szavak isnyelvhasználatunkban, mint pl. a német ere-detû firhang �függöny�, spór �tûzhely� stb.

87

sör�, motorina �gázolaj, nyersolaj�, punga �zacskó, ta-sak�; Felvidéken (Fv, Szlovákia) használják a baszi �bör-tön, fogda�, preglejka �furnérlemez� szavakat; a Vajda-ságban (Va, Szerbia) élõ magyarok körében elterjedt aduduk �bárgyú, tökkelütött�, kuluk �robot (munka)�;Kárpátalján (Ka, Ukrajna) mindenki tudja, mi acsurma �börtön�, a pápka �irattartó, dosszié�, a váfli�ostya�; a Horvátországban (Hv) élõk használják az ixica�diákigazolvány�, penkala �töltõtoll�, vozácska �jogsi�lexémákat; Muravidéken (Mv, Szlovénia) cicibán aziskolaelõkészítõbe járó (óvodás) gyermek, lucska a (nye-les) jégkrém, narasztek a festett haj kinõtt töve; Õrvi-déken (Õv, Ausztria) glüvájn-nak nevezik a forralt bort,pikkelli-nek a (gépkocsi) mûszaki vizsgáját stb.

Vannak ugyanakkor olyan kölcsönszavak is a hatá-ron túli magyar nyelvváltozatok szókészletében, melyekvalamennyi vagy több kisebbségi magyar közösségbenismertek. Az egyes kisebbségi magyar nyelvváltozatok-ban nagyon sok azonos fogalomkörbe tartozó szókész-leti egységet találunk, s ezek nemegyszer hangalakjuk-ban is hasonlóak vagy akár teljesen azonosak két vagytöbb régióban. Így például minden régióban közvetlenkölcsönszóval nevezik meg az influenzát, s ezek a szavaka legtöbb régióban hangalakjukban is erõsen hasonlí-tanak egymásra: Er Va Hv Mv gripa, Ka gripp, Õvgrippe, Fv chripka. A pólóing, illetve ujjatlan sporting

Kótyuk István orosz nyelven megjelent könyveaz ungi magyar nyelvjárások ukrán kölcsönszavaitmutatja be.

megnevezésére szintén több régióban találunk hasonlószavakat: Er majó �ujjatlan sporting, trikó�, Ka májka�ua�, Va Hv majica �pólóing, atlétatrikó�; Mv májca �pó-lóing�. A különféle üdítõitalok neve is hasonló a legtöbbrégióban: Er szukk �üdítõital�, �szörp�, Ka szok �gyü-mölcslé�, Mv szok �gyümölcslé, üdítõital, szörp�, Hv szókés Va Hv szokk �gyümölcslé, üdítõital, szörp�.

Egy-egy esetben elõfordulnak több (öt, hat, hét)régióra kiterjedõ teljes hangalaki és jelentésbeli azo-nosságok is a közvetlen kölcsönszavak között. Pél-dául Er Fv Va Hv Mv Õv cirkula �körfûrész�, Fv VaKa Hv Mv szesztra �(kórházi) nõvér, ápolónõ�, Fv VaKa Hv Mv Õv tunel �alagút�, Fv Va Ka Hv Mvvetrovka �(szél)dzseki� stb.

Hasonló azonosságok és hasonlóságok természe-tesen nemcsak a közvetlen kölcsönszavaknál, hanema szókölcsönzések egyéb típusainál is elõfordulnak.

A fent említett és a hasonló szavak többsége idegeneredetének tudatában vannak a beszélõk. Ám olyankölcsönszavak is szép számmal akadnak köztük, me-

lyek többsége legalább annyira beilleszkedett már a helyinyelvváltozatok rendszerébe, hogy a nagy többségnekfogalma sincs arról, hogy nem �echte� magyar szóthasználnak. Sok kárpátaljai magyar lepõdne meg pél-dául, ha azt mondanánk: az abora vagy zabora (négyfaoszlopból és fel- s lecsúsztatható fedélbõl álló széna-tároló), szetka vagy szitka (hálószerûen szõtt anyagbólkészített szatyor vagy maga a hálószerû anyag) nemeredeti magyar szó, hanem más nyelvbõl átvett köl-csönszó. Sõt: olyan magyarokkal is találkozhatunkKárpátalján, akik számára meglepõ, hogy a paszport-ot személyi igazolványnak is lehet nevezni.

�A kisebbségi régiókban mind az anyaor-szágtól való elválasztottság, mind a másik nyelvismeretének és használatának kiterjedése odavezetett, hogy az új nyelvi igények kielégítésé-nek legfõbb eszközévé a (régiónként más-más)államnyelvekbõl való közvetlen és közvetettkölcsönzés vált. (�) Bár a ht [határon túli]régiókban a kölcsönzésnek a beszélõk kétnyel-vûségébõl fakadóan számos indítéka volt és van,a legfontosabb mégis a nyelv mûködõképessé-gének megõrzésére való törekvés: a kölcsönsza-vak javarészt a mai napig olyan tárgyak, fo-galmak, intézmények stb. megnevezésére szol-gálnak, amelyeket a ht régiók beszélõi 1918elõtt nem vagy alig ismertek.�

Lanstyák István: A magyar szókészlet szét-fejlõdése 1918 után. In: Fedinec Csilla szerk.,Értékek, dimenziók a magyarságkutatásban,118�135. Budapest: MTA Magyar Tudományos-ság Külföldön Elnöki Bizottság, 2008. 123. old.

88

nyelvünket, s ezzel veszélyeztetik a magyar nyelv jövõjét.A valóság azonban (amit nyelvtudományi kutatások egy-értelmûen bizonyítanak), hogy sem �szennyezett�, sem�romlott� nyelv nem létezik: ezek a minõsítések nyelv-tudományi szempontból értelmezhetetlenek. Mert, amintezt már említettük is, egyetlen olyan nyelv sincs a vilá-gon, melyben ne volnának idegen eredetû szókészleti ele-mek. A mai angol nyelvben például több a más nyelvek-bõl kölcsönzött szó, mint az eredeti, ám ennek ellenéremilliók szeretnék elsajátítani ezt a nyelvet, és senkineksem jutna eszébe azt mondani, hogy az angol szennye-zett, romlott vagy kihalóban lévõ nyelv lenne. Könnyenbelátható, hogy fölöslegesnek sem tekinthetjük a másnyelvekbõl kölcsönzött szavakat. Ami fölösleges, amirenincs szükségünk, azt nem használjuk. Márpedig eze-ket a nyelvi elemeket több ezer magyar ember használjanap mint nap, tehát nem lehetnek fölöslegesek: megvana maguk funkciója, használati köre. A más nyelvekbõlátvett szavak fokozatosan beépülnek a magyar nyelv szó-készletébe. Az ukrán és orosz nyelvbõl a kárpátaljaimagyar nyelvhasználatba bekerült szavak is szerves ré-szei nyelvváltozatainknak, mint ahogyan például a szin-tén szláv eredetû szerda, csütörtök, málna, medve, szil-va stb. kölcsönszavak ma már nélkülözhetetlen elemei amagyar nyelvnek.

Egy közel 80 éves nénivel készített beszél-getés hanganyagából idézünk:

TM: Használnak-e a faluban élõk a magyarbeszédükben olyan szavakat, mint paszport,bulocska? Használnak ilyen szavakat?

AK. Használnak.TM. Használnak, igen? És mit gondol,

mér használják ezeket a szavakat?AK. Hát, én, igen� Hát az nem magyar

szó, a paszport? Hát, én úgy tudtam, hogypaszport. Mert ilyen magyar vagyok én.

TM: terepmunkás, AK: adatközlõ.

Az abora is szláv (ukrán) eredetû kölcsönszó.�A székelyföldi Baróton például a talics-

ka neve raba, e szó legtöbb használójától azon-ban hiába próbálnánk megtudni, mi a neverománul a talicskának (ti. roabã), mert nemtudja. Neki a raba magyarul van, úgyannyi-ra, hogy ha valaki az õ környezetében talicská-nak nevezi, megkérdi tõle, miért beszél olyanvásárhelyiesen: ez a szó ugyanis számára sok-kal inkább a marosvásárhelyi nyelvváltozattartozéka, semmint a magyar standardé.�Szilágyi N. Sándor: A magyar nyelv a Ma-gyarországgal szomszédos országokban. In:Fedinec Csilla szerk., Értékek, dimenziók amagyarságkutatásban, 105�117. Budapest:MTA Magyar Tudományosság Külföldön El-nöki Bizottság, 2008. 111. old.

A kisebbségi magyarok nyelvhasználatában elõfor-duló államnyelvi kölcsönszavakat hosszú ideig negatí-van értékelték, elítélõen nyilatkoztak róluk, és sokan úgyvélekedtek, hogy az ilyen szavak �fölöslegesek�, kiszo-

rítják a hagyományos magyar szavakat, �szennyezik� anyelvet, �nyelvromlást� okoznak, �szegényítik� anya-

Kölcsönszavakat természetesen nemcsak aKárpát-medencei kisebbségi magyarok hasz-nálnak. Az emigráns magyarok nyelvhaszná-latában is számos kölcsönszó él. Ezeket mu-tatja be a Túl a Kecegárdán. Calumet-vidékiamerikai magyar szótár címû kötet.

89

Az amerikai magyarok szótárában talál-ható angol kölcsönszavakat felhasználva Sán-dor Klára nyelvész egyetemi tanár írta aHevesiné vacsorája címû balladát, azt igazol-va, hogy az a nyelv, melyet a Magyarországonkívül élõ magyarok használnak, egyáltalánnem romlott, nem utal bomlott gondolkodás-ra, hiszen rímfaragásra, költészetre is alkal-mas. A terjedelmes ballada egy részletét kö-zöljük, a szövegben szereplõ kölcsönszavakmagyarázatával. (A teljes szöveg megjelent aKatedra címû folyóirat 1996/97. decemberiszámának 14�15. oldalán.)Hevesiné vacsorája

Hevesiné asszony mit tinkolt magába:Cuprájz pádét mékol ura bördéjára.Hevesiné ura fémes burdosgazda,Õ hát, ki a pádét juláj forszra kapja.Jár a mélmen házról házra,Invitésint hurcol máma,Izgalom anyja, ne hagyj el!Hevesiné vágya mert az mostan éppen,Hites hazbendjének hepi kedve légyen.�Uram, édes uram, kjúzmi, drága szvíthárt,de most elküldelek, hordd innen az irhád!Sok kedvem nincs hozzád, a dolgom is lacó,Hogy mikor jer haza? Hát aztat ájdonó.�S hogy urát szép szókkal imígyen elküldte,A stóros nekszdór volt, oda ment elsõre.Falfészeket nem vett, hanem vett minden mást,Kivéve tavalyi, záp húsvéti tojást.A másik kóneron, félblakra csak onnat� Ki gondolta volna! � új herdút mékoltat.Jár a mélmen házról házra,Invitésin kártya nála,Izgalom anyja, ne hagyj el!tinkol gondolcuprájz meglepetéspádé összejövetel, partymékol csinálcuprájz pádét mékol összejövetelt szervez,

amely az ünnepeltnekmeglepetés lesz

bördé születésnapfémes híresburdosgazda szállásadójuláj forsz július negyedike

mélmen postásinvitésin meghívóhazbend férjhepi boldogkjúzmi bocsáss megszvíthárt kedvesem, szívemlacó sokájdonó nem tudomstóros boltosnekszdór a szomszédbanfalfész álarckóner sarokfélblakra félháztömbnyireherdú frizura, hajviselet

Arról már korábban szóltunk, hogy amikorkárpátaljai magyarként megszólalunk, óhatat-lanul választás elõtt állunk: a magyar vagyukrán, esetleg az orosz nyelvet válasszuk-e?Tisztáztuk, hogy döntésünket sok minden be-folyásolja: a beszédpartner (tud-e magyarul),a téma (viccet mesélünk vagy a munkánkrólbeszélünk), a helyszín (otthon, esetleg egy hi-vatalban kell megszólalnunk), na és természe-tesen saját nyelvtudásunk. Miután határoztunkarról, hogy az adott helyzetben melyik nyelvhasználata a legindokoltabb, újabb választáselõtt állunk. Hiszen például magyar anyanyel-vünkön belül a rendelkezésünkre álló nyelvi ele-mek közül válogathatunk úgy is, hogy azt je-lezzük: mi kárpátaljai magyarok vagyunk, sezért olyan szavakat, kifejezéseket is haszná-lunk, melyek részei a regionális nyelvhaszná-latnak. Ilyenkor bátran mondhatjuk azt, hogybulocska, dovidka stb., hisz nincs olyan ma-gyar szûk hazánkban, ki e szavakat ne ismernéés ne használná alkalomadtán. Ám úgy is dönt-hetünk, hogy nem azt szeretnénk kifejezninyelvhasználatunkkal, hogy kárpátaljai magya-rok vagyunk, hanem � mondjuk magyarorszá-gi beszédpartnerek számára � azt: magyarok.Ilyenkor nyilvánvalóan igyekszünk elkerülni azemlített szavakat, és zsemlét, igazolást mon-dunk. Vagyis szóhasználatunk révén olyan rej-tett üzenetek kifejezésére is képesek vagyunk,melyekkel jelezhetjük szolidaritásunkat beszél-getõtársunk irányába.

Ezek a választási lehetõségek azért állnak akárpátaljai magyarok rendelkezésére, mert olyannyelvi környezetben élünk, ahol nemcsak azanyanyelvünk, hanem több nyelv használatos amindennapokban. A két- vagy többnyelvûség

90

Az sem igaz, hogy a kölcsönszavak veszélyeztetik anyelv fennmaradását. A fentiekben utaltunk arra, hogy amagyar nyelvben egyébként is nagy számban találhatókmás nyelvbõl származó elemek (a szláv eredetû ablak-tólegészen a németbõl kölcsönzött zsák-ig), ám a magyarnyelv jövõjét ez nem fenyegeti. A kölcsönszavak önma-gukban ugyanis soha nem lehetnek kiváltói a nyelvcseré-nek. Ha egy kétnyelvû közösségben beindul a nyelvcserefolyamata, annak mindig nyelven kívüli, társadalmi okaivannak. Például az, ha a beszélõk úgy érzik: nyelvük rom-lott, szennyezett, és ezért elveszíti szemükben a presztí-zsét, értékét, és nem akarják tovább használni.

ezek a szavak nem csupán a lezser(ebb) nyelvi réte-geknek a részei, hanem egy részük a helyi régió igé-nyes magyar köznyelvéhez tartoznak.

A magyar nyelv szótárai azonban hosszú évtizedekignem vettek tudomást ezekrõl a szavakról, így azok nemszerepelhettek szótárainkban. Ez pedig azt eredményez-te, hogy szótáraink nagyon sokáig nem a magyar nyelv,hanem csak a magyarországi magyar nyelv szótárai le-hettek. Ám a rendszerváltást követõen, miután Magyar-ország a diktatúra mesterséges elszigeteltségének meg-szûnésével ismét felfedezhette a határon túl élõ magya-rokat, felvetõdött az igény a magyar nyelvészekben: ha amai Magyarország határain kívül rekedt magyarok szá-zai, ezrei használnak bizonyos szavakat magyar beszé-dükben, akkor ezeknek a szavaknak a magyar nyelv szó-

körülményei között élõ emberek nyelvi kellék-tárában pedig ennek megfelelõen nemcsak egy,hanem több nyelv elemei is megtalálhatók. Azmár egyénileg változó, hogy ki-ki milyen bõ vá-lasztékkal rendelkezik a nyelvi elemek terén.Nem vagyunk tehát egyformák. Ám az minden-képpen összeköt minket, hogy az a magyar nyelv,amit használunk, közös. A mindennapjainkhozhozzátartozik a nyelvek közötti választás és néhaa nyelvek közötti váltás éppúgy, mint az, hogynálunk a többség májkát hord az ing alatt, nempedig atlétát vagy pólóinget; vagy hogy a kár-pátaljai magyarban a gázolaj szónak szinoni-mája a szoljárka, illetve a Verhovna Radábandúló politikai káoszról tudósítanak a helyi ma-gyar nyelvû lapok. Mindez furcsa lehet egy kí-vülállónak (a magyarországiaknak), ám szá-munkra természetes. Olyannyira, hogy nagyonmeglepõdnénk, ha szomszédunk egyik napról amásikra nem a milíciára menne bejelenteni, haa Zsigulijából ellopták a techpaszportot és apráváját, hanem a rendõrségen tenne feljelen-tést arról, hogy a Ladájából eltulajdonították aforgalmi engedélyt és a jogosítványt.

�A purizmus, az idegen szavakkal és szer-kezetekkel szembeni ellenállás bizonyos esetek-ben kimutathatóan növeli, nem pedig csökkentia nyelvcsere veszélyét az alárendelt helyzetû,kisebbségi közösségekben.� Lanstyák István:Általános nyelvi mítoszok. In: Mûhelytanulmá-nyok a nyelvmûvelésrõl, 174�212.Dunaszerdahely�Budapest: Gramma NyelviIroda�Tinta Könyvkiadó, 2007. 189�190. old.A határon túli magyar nyelvváltozatokban az

államnyelv(ek) hatására használatos szavak közüljónéhány, mint említettük, nemcsak a szóbeli érint-kezésben fordul elõ, hanem az újságokban, folyóirat-okban vagy a szépirodalomban is. Ez azt jelenti, hogy

�A kétnyelvûség (�) velejárója a szó- éskifejezés-kölcsönzés, valamint a tükörfordí-tások. Mivel az átadó nyelv országonként másés más, ennek a folyamatnak csakis az lehetaz eredménye, hogy ilyen tekintetben mind-egyik nyelvváltozat az összes többitõl külön-bözni fog. A kölcsönzések egy része az illetõországban is helyi vagy éppenséggel alkalmihasználatú, más része azonban ma már bele-tartozik az ottani köznyelv szókészletébe, hi-szen az ilyeneket mondhatni mindenki isme-ri és használja is. Ilyen például Erdélyben arománból kölcsönzött aragáz �gáztûzhely�,amelyet annyira magyar szónak tart minden-ki, hogy sokan nagyon meg is vannak lepõd-ve, mikor megtudják, hogy ezt Magyarorszá-gon vagy Szlovákiában nem így hívják.�

Szilágyi N. Sándor: A magyar nyelv aMagyarországgal szomszédos országokban.In: Fedinec Csilla szerk., Értékek, dimenzióka magyarságkutatásban, 105�117. Budapest:MTA Magyar Tudományosság Külföldön El-nöki Bizottság, 2008. 112. old.

Orosz (doverenoszty) és ukrán (dovidka) közvet-len kölcsönszó az igazi Kárpáti Igaz Szó 2008. de-cember 20-i számában.

91

táraiban is szerepelniük kell. �Ha nem a magyar nyelvértelmezõ szótára szorít nekik helyet, akkor vajon mi-lyen nyelvû szótárba kell õket utasítani?� � tették fel aköltõi kérdést 1994-ben felvidéki magyar nyelvészek.

A problémafelvetést elhatározás, majd gyûjtõ-munka követte, s a 2003-ban átdolgozott változatá-ban megjelent Magyar értelmezõ kéziszótárban mártöbb olyan szó vagy szójelentés is szerepel, melyekMagyarországon nem, csak a kisebbségi magyar ré-giókban élõk nyelvhasználatában élnek.

Az értelmezõ kéziszótár átdolgozásával kezdetét vetteaz úgynevezett �határtalanítás�. �A határtalanítás, ez asokak számára még furcsán, idegenül csengõ szó azokat

a nyelvészeti � jelenleg leginkább lexikológiai és lexikográ-fiai, valamint korpusznyelvészeti � munkálatokat jelenti,melyeknek célja az, hogy az újonnan készülõ vagy átdol-gozott magyarországi nyelvészeti kiadványokban jelentõ-ségüknek megfelelõ mértékben jelenjenek meg a magyarnyelv határon túli változatai, azaz a címük szerint a �ma-gyar� nyelvet vagy annak valamely részrendszerét bemu-tató kiadványok (értelmezõ szótárak, idegen szavak szó-tárai, helyesírási szótárak és a helyesírás-ellenõrzõ szá-mítógépes programok, szinonimaszótárak, névszótárak,csoportnyelvi szótárak, kétnyelvû szótárak, nyelvtanok,helyesírási, nyelvhasználati, stilisztikai kézikönyvek stb.)� címükkel összhangban � ne a magyarországi magyarnyelvvel foglalkozzanak, hanem az egyetemes magyarnyelvvel, amely a magyarországi magyar nyelvváltozato-kon kívül magába foglalja a határon túli magyar beszélõ-közösségek által beszélt nyelvváltozatokat is� � olvashat-juk az ezt a munkát évek óta magára vállaló határon túlimagyar nyelvészcsoport közös honlapján (http://ht.nytud.hu/htonline/).

A határtalanítás programja révén ma már többolyan szótár is van, mely bátran állíthatja magáról,hogy nem csak a magyarországi, hanem �a� magyarnyelv szótára. Az Értelmezõ szótár+, az Idegen sza-vak szótára éppúgy tartalmaz határon túli, s köztükkárpátaljai magyar szavakat, szójelentéseket, mintpéldául a 2004-ben megjelent Helyesírás címû rep-rezentatív kiadvány szótári része.

Egy vélemény az Értelmezõ kéziszótárrólés az abba bekerült határon túli magyar sza-vakról: �Újdonsága az is, hogy a szótárbaolyan, csak határon túli magyaroktól hasz-nált szavak is bekerültek, amelyeket Romá-niában (Erdélyben), Szlovákiában (Felvidé-ken) és Ukrajnában (Kárpátalján) a nyilvá-nos beszédhelyzetekben is használnak az ot-tani magyarok. Fölvételükrõl menet közbenszületett döntés, ezért csupán egy kis min-taanyag került a szótárba (383 szó, a cím-szavak 3 ezreléke), nagy aránybeli eltérések-kel (a 250 körüli felvidéki szó mellett 91 er-délyi és 38 kárpátaljai áll csak; a Vajdaságnem szándékosan maradt ki). E szavakatottani magyar nyelvészek válogatták és mi-nõsítették. (�) Nyilvánvaló, hogy közlésükcsak szerény, de fontos elsõ lépés. (�) Jel-zésértéke a legfontosabb. Az, hogy a kisebb-ségi sorban élõk érezzék: számon van tartva,meg van becsülve az õ magyar nyelvük is �nemcsak a magyarországiaké � ilyen fontosés reprezentatív kiadványban. E szavak köz-lését a magyar�magyar nyelvi megértést se-gítõ szándék is magyarázza: legyen módjukaz érdeklõdõknek (ne csak a nyelvészeknek)tájékozódni arról, hogy a trianoni békedik-tátummal szétszakított, s ezzel a nyelvi kü-lönfejlõdés útjára, nyelvi trianonizálódásrakényszerített magyar nyelv különbözõ álla-mokhoz tartozása milyen lexikális eltérésekkialakulásához vezetett. Ez a szándék azon-ban csak akkor hoz eredményt, ha a szótáreljut az érintettekhez � s érintettek sokanvagyunk a határon túl és innen!, s ha az érin-tettek élnek is a szótár nyújtotta lehetõsé-gekkel.� Kiss Jenõ: Egy régi-új nyelvi siker-kiadvány: a Magyar értelmezõ kéziszótár.Magyar Tudomány 2004/5: 670�673.

92

Ez a két szótár is tartalmaz kárpátaljaimagyar szavakat.

Felmerülhet a kérdés: Mi szükség lehet arra,hogy a helyesírási szótárban is szerepeljenek olyanszavak, melyek csak Magyarországon kívül hasz-nálatosak? Az alábbi idézetbõl talán kiderül:

�Ma már egyre többen használnak számítógé-pes szövegszerkesztõt írásaik megfogalmazásaikor.Ha ma valaki számítógépen leír egy olyan magyar

mondatot, amelyben szerepel a �huszti magyariskola� kifejezés, akkor azt tapasztalja, hogy ahuszti szót pirossal aláhúzza a számítógép helyes-írás-ellenõrzõje, és azt javasolja, hogy a huszti szótjavítsuk hiszti-re. Egész egyszerûen azért, mert aprogramot �nem tanították meg� annak a Husztvárosának a felismerésére, amely (többek közöttKölcsey Ferenc verse és Jókai Mór Huszti beteglá-togatók címû munkája nyomán) szerves része amagyar kulturális és történelmi tudatnak. Vagy:minden kárpátaljai magyar számára az is megle-põ és bosszantó, hogy szintén hibásként jelöli mega számítógép Máramaros, Ung, Bereg, Ugocsa vár-megyék nevét. Mindez annak tudható be, hogy 1945és 1990 között mindazt, ami kívül van a mai Ma-gyarországon, kirekesztették az emberek tudatá-ból, a nyelvbõl, de még a helyesírásból is.� Bereg-szászi Anikó és Csernicskó István: Magyar értel-mezõ kéziszótár: (majdnem) minden magyar szó-tára. In: �itt mennyit ér a szó? Írások a kárpát-aljai magyarok nyelvhasználatáról, 127�136.Ungvár: PoliPrint, 2004.

A határtalanítás eredményeként azonban ha-marosan talán valamennyi magyar számítógé-pes helyesírás-ellenõrzõ program, illetve az újon-nan megjelenõ szótárak is ismerni és tartalmaznifogják a határon túli helyneveket és szavakat,szójelentéseket.

Ebben a kötetben akár annak is utánanézhe-tünk, hogyan kell helyesen írni azt, hogyNagyszõlõsi járás vagy Kárpátaljai Megyei Tanács.

93

A nyelvérintkezések hatásaa nyelvi rendszerbenA nyelv más szintjein jelentkezõ kétnyelvûségi hatásokjóval kevésbé észrevehetõek a nem nyelvészek számára,mint a kölcsönszavak. Ám léteznek olyan kutatási mód-szerek, melyek segítségével egyértelmûen kimutatha-tó, hogy az egymással hosszú ideje érintkezõ nyelvek aszókészletben végbemenõ változások mellett gramma-tikai rendszerükben is hatással vannak egymásra.

A nyelvtani rendszerben a kétnyelvûség hatásai gyak-ran gyakorisági, statisztikai eltérésként jelentkeznek.Gyakorisági eltéréseken azt értjük, hogy (rendszerint akétnyelvûség hatására) a kétnyelvû környezetben élõ be-szélõk statisztikailag gyakrabban (vagy éppen ritkáb-ban) használnak bizonyos nyelvi elemeket, mint ugyan-ennek a nyelvnek az egynyelvû helyzetben élõ beszélõi.

Vizsgáljuk meg egy német eredetûkölcsönszó, a blokk alapján, hogy mitjelent a gyakorlatban a szótárainkhatártalanítása!

Az 1972-ben kiadott Magyar értelmezõkéziszótár a következõ jelentéseit tartjaszámon:

blokk 1. Jegyzettömb. 2. Üzletben vásá-rolt áru fizetendõ árát feltüntetõ cédula. 3.Bélyeggyûjtõknek készült, díszes lap közepé-re nyomott bélyegek. Bélyegsorozat. 4. Ház-tömb. 5. Politikai tömb. 6. Valahol valami-nek az áthaladását megakadályozó vagy tiltószerkezet. 7. Felezõblokk.

A blokk jelentései az Osiris Kiadó által2007-ben megjelentetett Idegen szavakszótárá-ban:

blokk 1. valamely összetett szerkezet na-gyobb egysége, amely maga is több részbõl állvagy összetett. 2. tömb, nagyméretû test. 3.elõregyártott építõelem (fal, födém). 4. ház-tömb, egymással közvetlenül szomszédos, ut-cákkal körülhatárolt házak csoportja. 5. jár-mû áthaladását megakadályozó berendezés.6. vasúti pályán térbiztosító berendezés. 7.írótömb, jegyzettömb, egyik oldaluknál össze-fogott papírlapok együttese. 8. egyszerû szám-la, a vásárolt árukat felsoroló, kifizetésüketigazoló pénztári bizonylat. 9. egy összefüggõpapírlapon kinyomtatott bélyegsorozat. 10.pártok politikai szervezetek szövetsége, idõle-ges, szervezett együttmûködése. 11. a test egyterületre kiterjedõ érzéstelenítése. 12. az em-beri test valamely szervének hirtelen leállása,súlyos mûködési zavara. 13. adategységekegyüttesen továbbított csoportja. 14. Fv, Va,Ka, Hv, Mv, Õv lakótelepi panelház. 15. Kakarton cigaretta. 16. VA, Hv, Ka agyagbólégetett üreges építõelem.

Az utóbbi szótár tehát az értelmezõ kézi-szótárbeli 7 mellett további 9 jelentését is fel-tünteti blokk a szónak, melyek közül az utób-bi 3 egyes határon túli magyarlakta régiók-ban használatos. Amint láthatjuk, a 15. je-lentés mellett csak a Ka (Kárpátalja) felség-jelzés szerepel. Ez azt jelenti, hogy ebben ajelentésben csak itt fordul elõ a blokk szó. Shogy nem csak a beszélt nyelvben, azt jelzi aBeregi Hírlap 1995. évi 8. számának 3. olda-lán megjelent alábbi mondat: �Tele van izga-lommal, szorongással: vajon a vámosok nemtalálják-e meg nála a két blokk cigarettát�.

Szavaknál nagyobb egységek is átkerülhet-nek egyik nyelvbõl a másikba. Zékány Imre afrazeológiai egységekrõl (szónál nagyobb, de szóértékû nyelvi egységek, mint például a szólások,közmondások) írta: �a kárpátaljai magyar nyelv-járások frazeológiai egységeit elsõsorban két fõcsoportra osztjuk: magyar és idegen eredetûek-re, mivel a területen fõképpen ukránok, kisebbszámban románok, szlovákok, németek és cigá-nyok laknak, akik természetesen nyelvileg ishatottak a kárpátontúli magyar nyelvjárások-ra, és így a nyelvjárási frazeológiára is. (�) Azidegen eredetû frazeológiai egységek száma sok-kal kevesebb, mint a magyar eredetûeké (�).Sõt még területileg is leszûkül a használatuk,csak ott fordulnak elõ, ahol a szorosabb nyelviérintkezések feltételei megvannak a magyarokés az ukránok, románok, németek, szlovákok,cigányok között. Többnyire akkor használato-sak, ha ezekrõl a nemzetiségekrõl van szó. (�)A legszínesebb idegen eredetû frazeologizmusoka kárpátontúli magyar nyelvjárásokban azok,amelyek �fele ná fele� használatosak, vagyis csakfélig fordítottak magyarra, esetleg idegen szó-val variálódott a magyar szöveg.� Példaként azungvári járási Rát községbõl idéz néhány szó-lást: sírva pujdes domu (sírva mész haza), dajbozse szerencse (adj Isten szerencsét), keress tánájdes (ha keresel, találsz).

Zékány Imre: A kárpátaljai magyar nyelv-járások frazeológiai egységeinek típusai. In:Az Ungvári Hungarológiai Intézet tudomá-nyos gyûjteménye, 94�100. Ungvár�Buda-pest: Intermix Kiadó, 1993.

94

Nézzük, milyen hatásai lehetnek a kétnyelvû kör-nyezetnek a nyelvtani rendszerre, s ez hogyan je-lentkezik gyakorisági eltérésként!

Amit az indoeurópai nyelvek több szóval fejez-nek ki, azt a magyar nyelv rendszerint egyetlen szó-alakkal. Tipikus példája ennek az, hogy mi egyetlenszóval azt mondjuk: szeretlek; az általunk ismertnyelvekben pedig ugyanezt csak több szóval tudjukkifejezni: I love You (angol), Ich liebe dich (német),ÿ ëþáëþ òåáå (ukrán), ÿ ëþáëþ òåáÿ (orosz). Ámamikor a magyar nyelven belül is választás elõtt álla beszélõ, s ugyanazt kifejezheti egyetlen szóval vagytöbb szóval is, a környezõ nyelvek hatására a két-nyelvû beszélõk általában gyakrabban választják azta szerkezetet, amely jobban hasonlít a környezetük-ben beszélt nyelvek szerkesztésmódjára. (Lásd az 1.,2., 3. feladatot a következõ oldalon!)

A magyar nyelvnek az is sajátossága, hogy a pá-ros testrészeket rendszerint egyes számban nevezimeg, a szomszédos nyelvekkel ellentétben, melyekáltalában többes számban: mi azt mondjuk: szép aszemed, az ukránok azt: ó òåáå ãàðí³ î÷³, vagyisazt: neked szépek a szemeid. (Lásd a 4. feladatot!)

Nyelvünkben tárgyas ragozásban az igei személy-ragok utalnak a cselekvõ személye és száma mellettarra is, kire, mire irányul a cselekvés. Ezért fölösle-ges névmással is jelezni, hogy kire vonatkozik amondat állítása. A szláv nyelvekben viszont nincstárgyas ragozás, így ezekben a nyelvekben szüksé-ges névmással világossá tenni, kire utal az ige. A

magyarban elegendõ annyit mondanunk: látlak, studjuk, hogy téged látlak, nem kell ezt külön hang-súlyoznunk. Ukránul és oroszul, ha csak annyitmondunk: áà÷ó, âèæó nem derül ki, hogy kit vagymit; ezért így fejezik ki a látlak-ot: ÿ áà÷ó òåáå, ÿâèæó òåáÿ. (Lásd az 5. feladatot!)

Köztudott, hogy a magyarban nincsenek gram-matikai nemek, míg a szomszédos szláv nyelvekbenmegkülönböztetik a nõnemet, hímnemet és semle-ges nemet. Ennél fogva a kétnyelvû magyarok ak-kor is szükségét érezhetik a nem megjelölésének, haerre egyébként nincs feltétlenül szükség, hiszen aszövegkörnyezetbõl egyértelmû, hogy nõrõl vagy fér-firól van-e szó. (Lásd a 6. feladatot!)

Egy kutatás során azt feltételeztük, hogy ha akárpátaljai magyarok nyelvhasználatára hatássalvan a kétnyelvû környezet, akkor az egynyelvû kör-nyezetben élõ magyarországi magyarokhoz képestjóval gyakrabban választják majd az alábbi fel-adatokban a b)-vel jelölt válaszokat, mint a ma-gyarországi adatközlõk. A b) jelû válaszlehetõsé-gek szerkesztésmódja ugyanis megegyezik az uk-rán és orosz nyelvben megszokottal. Minden fel-adatnál azt találtuk, hogy a kárpátaljai magya-rok körében statisztikailag jóval nagyobb arány-ban választották azt a válaszlehetõséget, amely akörnyezetükben beszélt szláv nyelvek rendszeré-hez közelebb áll (lásd a következõ oldalon).

A gyakorisági eltérések között tarthatjuk számonazt is, hogy a határon túli magyar nyelvváltozatok-ban (így Kárpátalján is) nyelvjárásiasabb a nyelv-használat, mint Magyarországon.

Ezt fõként az okozza, hogy a kisebbségi magyarközösségek nagy része a magyar nyelvterület szélénél, s a peremterületeken, a központtól távol esõ ré-giókban jellemzõen tovább maradnak fenn az archa-ikus és nyelvjárási nyelvi formák, illetve késõbb jut-nak el ide a rendszerint a központból induló nyelviváltozások. Így a mai Magyarországon kívüli nyelv-változatokra már jóval a trianoni békeszerzõdés elõttis jellemzõ volt az, hogy archaikusabbak, mint anyelvterület közepén beszélt nyelvváltozatok, és az,hogy nagyobb számban voltak/vannak bennük másnyelvekbõl származó kölcsönszavak.

A gyakorisági eltéréseket a leggyakrabbanaz úgynevezett elicitációs módszerrel vizsgál-ják. A módszer lényege, hogy az adatközlõk-nek különbözõ nyelvi feladatokat kell megol-daniuk, melyek úgy vannak összeállítva, hogytartalmazzák azokat a nyelvi jelenségeket, ame-lyeket a kutató vizsgálni szeretne. Például arrakérik az embereket, hogy illesszék az alábbimondatba a vonalra a két megadott szó közülazt, amelyik szerintük a mondatba illik:

Edit tegnap ___________________ avasútra, hogy megkérdezze, késik-e a vonat.

a) becsengetett; b) telefonáltVizsgálatunk során az egynyelvû környezet-

ben élõ magyarországi megkérdezettek közül atöbbség a telefonált alakot tartotta a mondatbaillõnek, a kétnyelvû környezetben élõ kárpátal-jaiak között viszont sokkal többen voltak azok,akik a becsengetett szót illesztették a fenti mon-datba. A csenget szó �telefonál� értelemben valóhasználata jelentéskölcsönzés, mely az ukrán ésorosz nyelv hatására alakult ki.

�Ha a magyar�ukrán kétnyelvûségbengrammatikai nem nincs is, mégis kialakult alehetõség, hogy egyes, fõleg foglalkozást jelen-tõ fõneveknél megkülönböztetés történjen ahím- és nõnemûek között.� Rot Sándor: Ma-gyar�ukrán és ukrán�magyar kétnyelvûségKárpát-Ukrajnában. Magyar Nyelvõr 91(1967): 185�191. old.

95

A kontaktushatások korai léte abból következik,hogy nem csak azóta élünk más nyelvi környezetben,amióta elcsatolták Kárpátalját Magyarországtól. Jóval

Egy kutatás során arra kértünk kárpátal-jai és magyarországi magyarokat, hogy amegadott változatok közül illesszék a mon-datba azt, amelyik szerintük természetesebb:

1. A repülõgépek megsértették Svájc ��a) légterét b) légi terét

2. Unom már ezt a sok ��a) buszozást b)utazást busszal

3. A tükör elõtt hosszan ��a) szépítkezett b) szépítette magát

4. Erzsi néninek ��a) fáj a lába b) fájnak a lábai

5. Tegnap �� a tévében.a) láttalak b) láttalak téged

6. Kovács Julit már régóta ismerem. Mió-ta ideköltöztünk, nála csináltatom a frizurá-mat, vagyis õ a ��a) fodrászom b) fodrásznõm

A nyelvi kontaktusok hatását mutató vál-tozatokat választók %-os aránya Kárpátaljánés Magyarországon

korábban is voltak gazdasági, kulturális és nyelvi kap-csolatok az itt élõ különbözõ nyelvû és nemzetiségûlakosok között, és ez természetesen a kárpátaljaimagyar nyelvjárásokon is nyomot hagyott. Több olyanukrán/ruszin eredetû szó van például a kárpátaljaimagyar nyelvjárásokban, amelyek régebben integrá-lódtak a helyi nyelvhasználatba.

Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy �amint ezt az elõzõekben láthattuk � azoknak a nyelv-használati színtereknek egy jelentõs részén, ahol

az anyaországban kisebbségben 1. a lakhely típusa szerint jóval kevesebben élnek falun a (túlnyomó) többség falun él 2. anyanyelven végzik-e iskolai tanulmányaikat

majdnem 100% igen jóval kevesebb

3. iskolai végzettség szerint a felsõbb iskolát végzettek aránya magas

a felsõbb iskolát végzettek aránya alacsony

4. a nyilvános nyelvhasználati színterek nyelve

az anyanyelv túlnyomórészt a többségi nyelv

5. az anyanyelvi beszélt köznyelv hatása

akadálytalan, ezért nagymérvû

akadályozott vagy nincs is, ezért a hatás változóan mérsékelt vagy nincs

��a nyelvterület szélei felé haladva a nyelv-járások is egyre archaikusabbak, a kilométe-rek éveket, évtizedeket jelenthetnek visszafeléa nyelv múltjába.� Péntek János: Kontaktus-jelenségek és folyamatok a magyar nyelv ki-sebbségi változataiban. Nyelv- és Irodalomtu-dományi Közlemények 1997. 37�49. old.

A szókölcsönzés tehát nem csak akkor váltjellemzõvé a helyi magyar nyelvváltozatokban,amikor a kárpátaljai magyarság kisebbségbekerült. Jóval korábban is több nyelv és kultúratalálkozási pontja volt a mai Kárpátalja terü-lete, így nem csodálkozhatunk azon, hogy Ta-más Lajos 1939-ben az aknaszlatinai sóbá-nyászok nyelvhasználatában például az alábbiszláv, német és román eredetû kölcsönszava-kat jegyezte fel: cserpálás (szláv: szivattyúzás),demjánka (szláv: vakakna), feldort (német: azakna vége), felezolás (német: ellenõrzõ névsor-olvasás), first (német: mennyezet), firstvágás(német: felsõ vágás), fustyil (román: létrafok),kranc (német: aknakeret) stb.

Tamás Lajos: Az aknaszlatinai bányászokszókincsébõl. Magyar Nyelvõr XXXV (1939):265�269. old.

A magyarországi és határon túli nyelvjárási nyelvhasználat különbségei:

Kiss Jenõ szerk.: Magyar dialektológia. Budapest: Osiris, 2001. 193. old.

96

Magyarországon a köznyelvet használják, Kárpát-alján a többségi nyelv fordul elõ. Ezért Kárpátaljána nyelvjárások jóval gyakrabban és több funkcióbanhasználatosak, mint Magyarországon, ahol a nyil-vános beszédhelyzetekben leggyakrabban a köznyel-vet használják az emberek.

A nyelvi konzervativizmus és a kontaktushatásokjelentkezését természetesen nagyban felerõsítette az,hogy Kárpátalját elszakították Magyarországtól, ésezáltal a perem és a központ közötti kapcsolatok sok-kal kevésbé intenzívekké váltak, mint korábban vol-tak, egy idõben szinte teljesen megszakadtak.

Kétnyelvû reklámtábla Makkosjánosiban. A ma-gyar feliratban nyelvjárási szóalak. A köznyelvbennem a butrot, hanem a bútort alakot használják.

�Az országhatár, illetve az ennek következ-ményeként jelentkezõ több évtizedes kénysze-rû elzártság egyértelmûen bizonyos nyelvi el-különülést kiváltó tényezõ (az egyébként szinteteljesen magyar nyelvû közösségekben is).� P.Lakatos Ilona és T. Károlyi Margit: Trianonhatása a nyelvi változásokra. In: Szabó Géza,Molnár Zoltán, Guttmann Miklós szerk. IV.Dialektológiai szimpozion, 235�245. Szom-bathely, 2002. 244. old.

Kárpátaljai magyarok szájából gyakranhallhatunk ilyen mondatokat:

(1) Kellesz nekem is a levesbõl.(2) A jövõ héten el kellesz utazni.A fenti mondatokban a kell lesz jövõidejû

igei állítmány. Ezek a jövõidejû alakok azon-ban nyelvjárási formák.

A köznyelvben (standardban) a jövõ idõnekalaktani (morfológiai) értelemben nincs testesalaki jele: a jövõidejû igelak az igébõl képzettfõnévi igenévbõl és a fog segédige ragozott alak-jából alkotott szerkezetbõl áll: várni fog. (Van-nak természetesen kivételek is. A van létige jö-võidejét a fog lenni szerkezet helyett rendsze-rint a lesz ragozott változataival fejezzük ki.)

A köznyelvben a kell ige jövõidejû szabá-lyos alakja tehát a kelleni fog, így az (1)-gyeljelölt mondat a standard nyelvváltozatban ál-talában így hangzik:

(3a) Kelleni fog nekem is a levesbõl.Vagy (figyelembe véve, hogy jelen idejû

alakkal is kifejezhetünk jövõ idõt):(3b) Kell majd nekem is a levesbõl.Kótyuk István szerint �A kell lesz köznyel-

vi alakulás. A hasonlóan személytelenül hasz-nált lehet, szabad mintájára keletkezett mintjövõ idejû megfelelõ: lehet � lehetett � lehet lesz.Terjedését nálunk � teszi hozzá Kótyuk � ta-lán az orosz, ukrán nyelv hatása is segíti (vesdössze: íàäî áóäåò)�. Azt is megjegyzi, hogy akell lesz �elvben nem hibáztatható, hiszen, mintláttuk, szabályos magyar alakulás. Az irodal-mi norma mégis elzárkózik a használatától.�

Törös Béla 1910-ben megjelent, A beregszá-szi nyelvjárás címû könyvében a következõket írja:�Különös s itt általánosságban használt jövõ ide-jû alakja van a kell igének: kelleszsz�. Majd meg-jegyzi, hogy ez az alak már annyira megrögzött,hogy �tanult emberek sem tudják elhagyni�.

Nyelvjáráskutatók az északkeleti magyar nyelv-járástípusról szólva a kell lesz alakról mint �ma isélõ�-rõl szólnak. A kárpátaljai magyar nyelvhasz-nálatból könnyû adatolnunk a szerkezet létét: elég,ha megnézzük A mi szavunk járása címû kötetVI. fejezete 2. pontjában idézett felvételrészleteket,ahol a hivatalokat látogató ügyfél többször is hasz-nálta a kell lesz-t. Sõt: a kárpátaljai magyar nyelv-változatokban nemcsak szóban, hanem írásban ismegjelenik ez a szerkezet �Reménykedjünk együtt,hogy erre már igazán nem kellesz sokat várni!� �olvashatjuk például a Kárpáti Igaz Szó címû lap2005. augusztus 20-i számában (http://www.hhrf.org/karpatiigazszo/index.html).

97

Az alábbi kép pedig a Kárpátinfo.netinternetes hírportálról adatolja ezt a nyelvjá-rási formát. (http://www.karpatinfo.net/article88289.html)

A fentiek tudatában sem hagyhatjuk azonban fi-gyelmen kívül, hogy a kárpátaljai magyar nyelvjárá-sok az északkeleti nyelvjárástípusba tartoznak, s errõla típusról tudjuk, hogy a nagy magyar nyelvjárástípu-sok közül ez áll a legközelebb a köznyelvhez. A helyinyelvjárások és a köznyelv között tehát nincs jelentõsnyelvi távolság. S mivel a többi kárpátaljai magyarnyelvváltozat a nyelvjárásokra épül, ez a kárpátaljaimagyar nyelvváltozatok összességére is vonatkozik.

Trianon hatásaA Nyíregyházi Fõiskola oktatói a magyar�

ukrán�román hármashatár körzetében végzettvizsgálataikkal igazolták, hogy a kisebbségimagyarok körében tovább élnek és aktívabbanhasználatosak a nyelvjárási elemek, mint Ma-gyarországon. Kutatásaik azt is bizonyították,hogy a Trianonban meghúzott (és máig fenn-álló) országhatárok, vagyis az, hogy a magyarnyelv Magyarországon kívül kisebbségi nyelv,hatással van arra is, milyen magyar nyelvetbeszélnek a határon túli magyarok.

Olyan magyarok lakta településeken vizs-gálódtak, melyek szomszédosak egymással,csak éppen az egyik a határ Magyarországonbelüli, a másik az azon kívül esõ oldalán talál-ható. Magyarországon kutatópontjuk voltLónya, Barabás, Tiszabecs, Csengersima ésBátorliget, Romániából Börvely ésSzamosdara, Kárpátaljáról pedig Bótrágy,Beregsom és Tiszaújlak.

A vizsgálatok egyértelmûen igazolták, hogya kölcsönszavak mellett azt is a kisebbségihelyzet következményeként kell számon tar-tanunk, hogy:

a) a határon túli régiókban (már a határ-tól 3�5 kilométernyire is!) magasabb a nyelv-járási változatok elõfordulási aránya, mintMagyarországon;

b) a határon túl kisebbek a különbözõ kor-csoportok közötti különbségek a nyelvjárásielemek használata tekintetében, mint Magya-rországon, ami azt jelenti, hogy visszaszoru-lásuk üteme a határon túl lényegesen lassúbb,mint az anyaországban.

Nyelvjárási elemek elõfordulása magyar-országi és határon túli adatközlõk nyelvhasz-nálatában korcsoportok szerinti bontásban

A nyelvhatárokkal nem egybeesõ államhatárokmég a nyelvi változásokra is hatással vannak (azukrán�magyar államhatár egy szakasza Csapnál azukrán határoszloppal, szögesdróttal és szántással,valamint a háttérben a határfolyó: a Tisza)

98

kommunikatív kompetencia � amint erre márkorábban utaltunk � az a tudásunk, amely révén

képesek vagyunk azoknak az íratlan szabályoknakmegfelelõen beszélni, nyelvet választani, amelyek ami közösségünkben elfogadottak, megszokottak.Hiába tudunk ugyanis beszélni egy nyelven (azáltal,hogy ismerjük az adott nyelv alapvetõ grammatikaiszabályait, szókészletének egy részét és hangrend-szerét), ha nem tudjuk, hogyan kell beszélgetni (azaznyelvileg viselkedni) egy konkrét helyzetben, nagyobbhibát véthetünk, mintha rosszul ragoznánk egy szót.

A nyelvek egymásra hatásaa kommunikatív kompetenciában

Mivel a nyelvi viselkedés normái közösségenkénttöbbé-kevésbé eltérnek egymástól, az egy-, illetve két-nyelvû környezetben élõ magyarok kommunikatívkompetenciája között is felfedezhetõk különbségek.A kétnyelvû kárpátaljai magyarok kommunikatívkompetenciájának, vagyis a nyelvi viselkedésrõl valóismereteinek például szerves részét képezi az is, hogykivel, mikor milyen nyelven lehet beszélni. (Ezt neve-zik nyelvválasztásnak, s nagyrészt errõl szól a köny-vünk egyik elõzõ fejezete.) Emellett azonban egyébtéren is jelentkezik a kétnyelvû környezet hatása.

A kódváltás: váltogatás anyelvek között

Arról már többször említést tettünk, hogy ami-kor egy kárpátaljai magyar megszólal, az épp aktu-ális helyzetnek megfelelõen választania kell, milyennyelven kezd mondandójába. Azonban a kétnyelvû-ek kommunikatív kompetenciája nemcsak azt teszilehetõvé, hogy a közösségben érvényes szokások sze-rint válasszanak az általuk ismert nyelvek közül,hanem azt is, hogy idõnként akár menet közben,egyazon beszélgetésen belül is váltogassák a nyelve-ket. Ezt a jelenséget (a nyelvek közötti váltást egybeszélgetésen belül) a nyelvészek kódváltásnak(nyelvváltásnak) nevezik.

�A különbözõ embercsoportok eltérõenbeszélnek. Minden csoportnak megvannak asaját nyelvi viselkedési normái. Lehet példá-ul olyan csoport, amelyik nem bátorítja, hogya beszélés kedvéért beszéljenek, és egy ilyencsoport tagjai nagyon hallgatagnak tûnhet-nek egy beszélni szeretõ kívülálló számára,vagy a csoport tagjai érzik meghökkentõneka feléjük irányuló követelményt, ha a kívülál-ló ragaszkodik a beszélgetéshez. (�) Tanul-ságos megnéznünk egy-két módszert, amellyela világ különbözõ népei a beszélést vagy a be-szélés hiányát � azaz a csendet � kommuni-kálásra használják. (�)

A !kungok beszédes emberek. A beszélésnyitottá teszi a kommunikációt közöttük, ér-zelmi feloldódást biztosít, és arra is használ-ják, hogy figyelmeztessék az egyéneket, hogykilépnek a kötelékekbõl, vagyis a beszélésselpróbálják elejét venni az egyének közötti, po-tenciálisan veszélyes konfliktusoknak. (�)

Szembeállíthatjuk a !kungok szükségletét,hogy beszéljenek, nehogy felhalmozódjanak afeszültségek, azzal a felfogással, amelyet anyugati apacsok vallanak a hallgatásról. A!kungok beszélnek, hogy meggátolják a bizony-talanság kialakulását az emberi kapcsolatok-ban, a (�) nyugati apacsok inkább csöndbenvannak, ha fennáll az ilyenfajta bizonytalan-ság lehetõsége. Csendben vannak, amikor �ide-gennel találkoznak�, (�) és az idegenektõl iselvárják, hogy maradjanak csendben. (�) Acsendet egészen addig fenntartják, amíg min-denki úgy nem érzi, hogy megszokta a másik

jelenlétét. (�) Az udvarlás kezdeti szakaszá-ban ugyancsak hallgatni kell; ez esetben [acsend] azt a szemérmességet hivatott jelezni,amelyet elvárnak két olyan embertõl, aki szo-ros kapcsolatba próbál kerülni egymással. Abeszédesség ilyen helyzetben � különösen a nõrészérõl � illetlenségnek minõsül.� RonaldWardhaugh: Szociolingvisztika. Budapest:Osiris, 1995. 214�215. old.

Gondoljunk bele: hiába sajátítja el tökélete-sen a nyugati apacs fiatalember a !kungok nyel-vét, s hiába beszél a !kung lány hibátlanul apa-csul; amennyiben nem ismerik azokat a tár-salgási szokásokat, melyek a másik közössé-gében természetesek és �normálisnak� számí-tanak, vajmi kevés eséllyel bontakozik ki köz-tük tartós kapcsolat, ha egymásba szeretnek.

A

99

Sokan úgy vélik, hogy a kódváltás, vagyis a nyel-vek egyetlen megnyilatkozáson belüli �keverése�rendszertelen, logikátlan, zagyva nyelv. Valójábanazonban ez nem így van.

A kódváltás a legtöbb kétnyelvû közösségben tel-jesen természetes. Másrészt a kódváltást jól megha-tározható és leírható nyelvi és társalgási szabályokirányítják.

A kódváltásnak számos oka lehet. Ennek megfe-lelõen több típusát is meg szokták különböztetni.Valamennyi típusban közös, hogy a kódváltás vala-milyen kommunikációs cél érdekében történik. Va-gyis a nyelvek közötti váltás nem azért megy végbe,mert a beszélõ egyik nyelvet sem ismeri jól, vagyéppen nemtörõdöm módon beszél, nem figyel odaarra, melyik nyelvet használja. Ellenkezõleg: a kód-váltáshoz bizonyos fokú jártasságra van szükségmindkét nyelvben, illetve � éppen abból fakadóan,hogy a nyelvek közötti váltásnak mindig van vala-milyen szimbolikus jelentése a társalgás folyamatá-ban � tudatosan történik.

�A kétnyelvûek beszédének lényegét éppenaz adja, hogy két nyelven is képesek társalog-ni, s a két nyelv használatának, esetenkéntikeverésének vagy váltogatásának elég jól meg-ragadható szabályszerûségei vannak. Egyamerikai magyar kétnyelvû ember, ha egynyel-vû magyarral beszél, igyekszik �tisztán� ma-gyarul beszélni. Ha csak angolul tudó ameri-kaival beszél, a tõle telhetõ �tiszta� angolt hasz-nálja. Az esetek legnagyobb részében ilyenkoris �átüt� a magyar beszédben az angol, és azangolban a magyar hatása (�).

Más a helyzet akkor, amikor angol�magyarkétnyelvû amerikai magyarok egymással be-szélgetnek. Ilyenkor választhatják az angoltvagy a magyart. A kiválasztott nyelven meg-próbálhatnak �tisztán� beszélni, vagy beleke-verhetnek a másik nyelvbõl szavakat, kifejezé-seket, esetleg váltogatva használhatják az an-golt és a magyart. A nyelvek keverése vagy vál-togatása (kódváltás) többé-kevésbé tudatos fo-lyamatok. A beszédpartnerek, a téma, az elér-ni kívánt célok és más tényezõk, valamint akétnyelvû egyén nyelvtudásának bonyolult össz-játéka határozza meg egy-egy megnyilatkozásangol, magyar, vagy kevert voltát.� VázsonyiEndre � Kontra Miklós: Túl a Kecegárdán.Calumet-vidéki amerikai magyar szótár. Bu-dapest: Teleki László Alapítvány, 1995. 13. old.

�Az egynyelvû emberek nagy valószínûség-gel igen kritikusak a kódkeverést illetõen. Sõtgyakran használnak lekicsinylõ megjegyzése-ket az észlelt eredmény jellemzésére, ilyeneka franglais (francia és angol Quebecben),fragnol (francia és spanyol Argentínában),spanglish (kubai spanyol és angol az Egye-sült Államokban), tex-mex (angol és mexikóispanyol Texasban)� � írja Ronald Wardhaugh.S tegyük hozzá: az amerikai magyarok fel-jebb már idézett nyelvhasználatát gyakrannevezik hunglish-nak, mi pedig nem ritkánmakaróninyelv-ként utalunk a nyelvek keve-résére, vagy fele magyar, fele tót-ként minõ-sítjük. Ám nem árt tudnunk: �A jelenségnekez az elutasítása súlyos félreértésrõl tanúsko-dik. A társalgási kódkeverés nem egyszerûen

két nyelv véletlenszerû keverése lustaság, tu-datlanság vagy a kettõ valamilyen kombiná-ciója miatt. A társalgópartnerektõl éppenhogy a két nyelv és a közösségi normák ala-pos ismeretét kívánja meg. Ezek a normákírják elõ, hogy így használják a két nyelvet,hogy a társalgás résztvevõi kimutathassák is-merõsségüket vagy szolidaritásukat.� RonaldWardhaugh: Szociolingvisztika. Budapest:Osiris, 1995. 94. old.

�A nyelvválasztáson általában a társalgásalapkódjának kijelölését értik. Azonban a be-szélõk vagy csoportok újraértelmezhetik anyelvek �munkamegosztására� vonatkozó sza-bályokat, következésképpen egy kétnyelvûbeszédpartnerek között zajló társalgás nyelvesem egyszer s mindenkorra kötött; megvál-tozhat a szituáció, s a kommunikációs kudar-cok elkerüléséhez szükségessé válhat a nyel-vek közötti váltás. (�) Tehát egy (�) társal-gás során a beszédpartnereknek nem elég nyel-vet választaniuk, mielõtt megszólalnak, hanemaz interakció során folyamatosan készen kelllenniük arra, hogy kódot váltsanak (s ezzelreagáljanak a megváltozott körülményekre).Hogy mikor melyik nyelv használata a helyén-való és/vagy kívánatos, abban a beszélõk kom-munikatív kompetenciája (�) segít.�

Márku Anita: Érvényes történetek. Nyelvvá-lasztási és kódváltási kommunikációs stratégiáka kárpátaljai magyar fiatalok körében. Ungvár�Beregszász: PoliPrint Kft.�KMF, 2008. 15. old.

100

Éppen azért, mert a kódváltás mindig valami-lyen rejtett információt, üzenetet közvetít a hallgatószámára, a kétnyelvû beszélõk csak ritkán alkalmaz-zák nyelvi eszköztáruknak ezt a kellékét olyanok-kal, akik csoporton kívüliek (például egynyelvû ma-gyarországiakkal, esetleg egynyelvû többségiekkelszemben), vagyis akik nincsenek tudatában annak,milyen szimbolikus jelentés kapcsolódhat egy-egynyelvváltáshoz.

Az egyik olyan tényezõ, amely elõidézheti a kód-váltást, az identitás kifejezése. Ha kétnyelvû kár-pátaljai magyarok egy beszélgetés során azt szeret-nék kifejezni, hogy mi mindketten kárpátaljaiak va-gyunk, akkor elõfordulhat, hogy nyelvet váltanak,és ezzel jelzik egymásnak azt, amit Rudyard Kip-ling A dzsungel könyve címû regényében Maugli amásik nyelvén elmondott �Egy vérbõl vagyunk, timeg én!� mondattal fejezett ki. Ám a kárpátaljaimagyar közösségben az ilyen típusú kódváltássalviszonylag ritkán találkozhatunk. Ennek fõ oka,hogy a kárpátaljai magyar közösség azonosságtu-datában a magyar nyelvnek sokkal meghatározóbbszerepe van az összetartozás, szolidaritás kifejezé-sében, mint a nyelvek közötti váltásnak.

Sokkal prózaibb oka a kódváltásnak az, amikor abeszélõ azért kénytelen nyelvet váltani, mert nem tudjamagát megfelelõen kifejezni az egyik nyelven, s ezérta másik nyelven próbálja kitölteni a hiányt. A nyelv-

váltásnak ezt a típusát kitöltésnek nevezik a szakiro-dalomban (1. és 2. példa a következõ oldalon).

A kárpátaljai magyar közösségben a kódváltásleggyakoribb típusa az idézés. Elõfordul ugyanis,hogy az egyik kétnyelvû a másikkal beszélgetve egymásik nyelven elhangzott társalgást azon a nyelvenidéz fel, amelyen az eredetileg elhangzott, példáulabból a célból, hogy ezzel is hitelesebbé, életszerûbbétegye elbeszélését (3. és 4. példa).

Az elõzõhöz nagyban hasonló a fordításnak, is-métlésnek vagy magyarázatnak nevezett típus, ami-kor az egyik nyelven elhangzott szövegrészt egy má-sik nyelven értelmez a beszélõ (5. és 6. példa).

A társadalmi státusz vagy pozíció jelzése is kivált-hat kódváltás. Elõfordulhat ugyanis, hogy két kárpát-aljai magyar magánemberként magyarul beszélget egy-mással, ám ha más körülmények között találkoznak,ahol az egyik ügyfél, a másik pedig hivatalnok, könnyenelõfordulhat, hogy a hivatalokban megszokott többsé-gi nyelvet választják. S a társadalmi státusz megválto-zása akár egyetlen beszédeseményen belül is módosul-hat, maga után vonva a nyelvváltást is (7. példa).

Ha egynyelvûek vannak jelen, a kódváltás akár azoktársalgásból való kizárását is szolgálhatja (8. és 9. példa).

Egynyelvûek belépése a kétnyelvûek között folyótársalgási helyzetbe, azaz voltaképpen a társalgásalaphelyzetének megváltozása is elõidézheti a kód-váltást. Ilyenkor elõfordul, hogy az X nyelven be-szélgetõ (X és Y nyelvet egyaránt ismerõ) kétnyel-vûek a csak Y nyelvet beszélõ egynyelvû kedvéértátváltanak az Y nyelvû társalgásra (10. példa).

Az egynyelvûek jelenléte azonban szolidaritást iskiválthat a kétnyelvûekbõl, akik ilyenkor � azt jelez-vén, hogy mindkét csoporttal azonosulnak � folyama-tosan élhetnek a kódváltás lehetõségével (11. példa).

��a kódváltás a kétnyelvû beszédbenmessze áll attól, hogy a nyelvismeret szempont-jából, kevéssé kompetens beszélõk által hasz-nált, grammatikailag összefüggéstelen, kevertnyelvnek minõsítsük. Ennek oka abban rejlik,hogy a kódváltás gyakran olyan kommunika-tív stratégiaként használatos, amely nyelvi éstársadalmi információt hordoz magában. Lé-nyeges még, hogy a kódváltások többségéhez akölcsönzéssel szemben bizonyos második nyel-vi kompetenciára is szükség van.� BorbélyAnna: Kétnyelvûség és többnyelvûség. In:Kiefer Ferenc fõszerk., Magyar nyelv, 595�627.Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006. 609. old.

��a kódváltás használata kifejezi a part-nerek közötti kapcsolat minõségét. Tehát a két-nyelvûek nem használják a kódváltásos stílustazokkal a kétnyelvûekkel, akiknek nem isme-rik az egyéni hátterét vagy attitûdjeit.� Bor-bély Anna: Kétnyelvûség és többnyelvûség. In:Kiefer Ferenc fõszerk., Magyar nyelv, 595�627.Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006. 612. old.

�A kétnyelvûségi szakirodalomban a kódvál-tást (�) gyakran úgy emlegetik, mint az identi-tás kifejezésének, a csoporton belüli szerepekmeghatározásának vagy a szituációváltozás jelö-lésének az eszközét. (�) [M]ivel a kárpátaljaimagyarság jelentõs része homogén tömbön belülél, azonosságtudata határozott, a csoportközi kom-munikációban szinte kizárólag a magyar nyelvethasználja, a közösség a kárpátaljai magyar be-szél kárpátaljai magyarral interakcióban elsõsor-ban nem a nyelvek közötti kódváltást használja akontextus és a szerepek megváltozásának jelölé-sére.� Beregszászi Anikó: A kárpátaljai magya-rok kódváltási szokásairól. In: Beregszászi Ani-kó � Csernicskó István szerk., Tanulmányok akárpátaljai magyar nyelvhasználatról, 36�43.Ungvár: PoliPrint, 2004. 36. old.

101

A kódváltás típusaiAz alábbiakban a kódváltás típusaira hozunkfel példákat, melyek kárpátaljai magyar beszé-lõktõl származó szövegekbõl származnak. (Azidézeteket az eredeti írásmód szerint közöljük.)Kitöltés :(1) �Van úgy, hogy amikor ukránul beszé-lek, akaratomon kívül átváltok oroszra. Fõlegha nem figyelek arra, hogy beszélek, vagy hanem jut eszembe ukránul egy szó. Vagy az iselõfordul velem, hogy nem tudom még használ-ni az ukrán kötõszókat, és hogy ne váltogassakoda meg vissza, ne keverjem a két nyelvet, ami-kor egy ilyen kötõszóhoz érek, akkor azt oroszulmondom, és akkor már oroszul is fejezem be.�(2) �Hát, én ukránul úgy beszélek, hogy azinkább nevezhetõ makaróninyelvnek, mint uk-ránnak. Ha nem tudok egy szót ukránul, mon-dom oroszul, utána megint próbálkozok ukrá-nul, kézzel-lábbal hadonászva hozzá, de ha nemmegy, akkor megint oroszul kezdek beszélni.�Idézés :(3) �Nem gyõztük azt elvárni, mindig aztmondták, hogy szkoro domoj, igyos domoj,szkoro igyos domoj, de bizony a szkoro igyosbuhárom esztendõ lett.�P. Punykó Mária: Reggelt adott az Isten.

A szenvedés évei kárpátaljai népi elbeszélések-ben. Debrecen: Gyõrffy István Néprajzi Egye-sület, 1993. 33. old.(4) ��Az alezredes végignézett rajtunk, selvörösödött képpel üvöltötte:� Golij torsz, golij torsz! (Meztelen felsõ-test, meztelen felsõtest!)�Vári Fábián László: Tábori posta. Együtt2006/4: 9. old.

Fordítás, ismétlés, magyarázat:(5) �� Kérek egy Kárpáti Igaz Szót � mondom.� Karpati Igaz Szo ne je. Prodala optom� kapom a választ.Bár szûkebb pátriánkban aligha szükséges,azért álljon itt szabad fordításban a válasz:�Kárpáti Igaz Szó nincs. Egy tételben eladtam.�Kárpáti Igaz Szó 2002. március 16., 3. old.(6) �Fperod szpasziba, elõre köszönöm,mondom, mnye bojitsza, hogy én nem félek.�Zelei Miklós: A kettézárt falu. Budapest: Ister,2000. 81. old.

Státuszjelzés:(7) �Ügyfél: � Még azt szeretném megér-deklõdni, hogy ha valaki új házat épít, és beakarja vezetni a vizet, akkor ehhez milyen pa-pírokat kell beadni?Hivatalnok: � Melyik utcán? (�) Van-e azutcán víz, kanalizáció, csatorna? Akkor ide kell a

fõmérnöknek, vagyis a fõnöknek írni egy kér-vényt, hogy ïðîøó âèäàííÿ óñëóãè äëÿïîäêëþ÷åííÿ ê ãîðîäñêîé ñåòè [kérem a vá-rosi hálózathoz való csatlakozás engedélyezését].�Az idézett párbeszédrészlet jelzi: ha a formálisabbírásbeli nyelvhasználatra kerül sor, akkor már átkell váltani a többségi nyelv használatára.

Kizárás:(8) �Amikor kicsi voltam, a szüleim, ha olyas-mirõl beszélgettek, amit nem szerették volna, haén is értsek, sokszor oroszul mondták. Egyszer,amikor szintén oroszul beszélgettek, én közbe-szóltam: értem, amit beszéltek. Erre apu aztkérdezte: ×òî ÿ ñêàçàë? Mire én: tojáskazal! Jótnevettek rajtam, máig mesélik, ha társaságbana gyerekkorunkról beszélgetnek.�(9) �Vevõ 1: Ez mi?Eladó 1: Halva.Vevõ 2: Az micsoda? Élve nem lehet?Eladó 2: Äàé éîìó ïîêóøòóâàòè! [Adjálneki megkóstolni!]Eladó 1: Már annyit ïîêóøòóâàëè, ùîìàéæå íå îñòàëîñü. [Már annyit kóstolták,hogy alig maradt.]�

A társalgás alaphelyzetének megváltozása:(10) �Például, amikor találkoztam a ba-rátnõmmel a városban. Elkezdtünk magya-rul beszélgetni, de odajött egy ukrán ismerõ-sünk, rögtön váltottunk, hogy õ is értse, éshozzá tudjon szólni.�Szolidaritás:Milyen nyelven szoktál beszélni nyelvilegvegyes társaságban? kérdésre adott válasz:�Hát attól függ, ha éppen ismerkedõs ked-vembe vagyok, és ha éppen orosz, akivel meg-ismerkedek, akkor oroszul. Ennyi. Denagymamáékkal akkor is magyarul. Meg hátvelük még azt se tehetem meg, hogy ha netánegy orosz van a társaságba, velünk együtt, akinem beszél magyarul, nem tehetem meg, hogyoroszul beszélek. Legfeljebb majd mindig el-nézést kérek, hogy csak azt mondtam neki,amit neked mondtam, vagy leforditottam.�Nyelvi játék:(12) �Davaj, davaj, jobb volt tavaly, nem voltdavaj. Remélem, csak olyat mondok, hogy nemakasztanak föl érte. Vagy ha fölakasztanak?Úgyis meg kell dögleni egyszer! Most erre meg-iszunk. Amíg az a zászló leng, addig az a tör-vény van! Igaz? Na isten, isten! Manyifeszt,manyifeszt, obmanuli ljudej feszt! Még nem hal-lottad? Manifeszt, manifeszt, becsapták az em-bert feszt. Nem ismerõs? Csak mert nézel rám,mint Lenin a burzsoáziára!� Zelei Miklós: A

kettézárt falu. Budapest: Ister, 2000. 156. old.

102

A kétnyelvûek körében a kódváltás idõnként egy-fajta nyelvi játék forrása is lehet (12. példa).

A kárpátaljai magyar kétnyelvûek kódváltásaikapcsán meg kell említenünk azt az érdekességet is,hogy itt nemcsak két, hanem akár három nyelv: amagyar, az ukrán és az orosz is szerepelhet egyazontársalgáson belül.

Ebbõl a fejezetbõl kiderült, hogy a kódváltás (mi-ként a kódválasztás) olyan eszköze a kétnyelvû be-szélõ kommunikatív kompetenciájának, melyet egy-részt:

a) saját kommunikációs stratégiáinak megfele-lõen használhat (pl. identitásjelzésre, rejtett üzene-tek jelzésére), másrészt:

b) a nyelvi kompetenciájában, nyelvtudásábanmeglévõ esetleges hiányokat is kitöltheti általa (pl.ha nem tud valamit elmondani az egyik nyelven,megteheti a másikon).

Vagyis a kódváltás olyan eleme a kárpátaljai ma-gyar kétnyelvû beszélõk nyelvi eszközeinek, mellyelszámos esetben árnyalhatják, színesíthetik mondan-dójukat.

A kódváltás nemcsak az olyan kétnyelvû kö-zösségekben természetes, mint az, amelyikbenmi élünk. A 19. századi Oroszországban azarisztokrácia orosz�francia kétnyelvû volt, s akét nyelv használata a társalgás része volt. Eztigazolja Lev Tolsztoj Háború és béke címû re-génye is. Az idézett részben Anna PavlovnaScherer, a cárné udvarhölgye Vaszilij herceg-hez fordul (Makai Imre fordítása):

�� Azt hittem, a mai estély elmarad. Je vousavoue que toutes ces fêtes et tous ces feuxd�artifice commencent à devenir insipides.1

� Ha tudják, hogy ön azt akarja, bizonyáraelhalasztják � mondta a herceg, mint egy felhú-zott óramû; csupa megszokásból is olyasmitmondott, amit nem is akart, hogy elhiggyenek.

� Ne me tourmentez pas. Eh bien, qu�a-t-on décidé par rapport à le dépêche deNovosilzoff? Vous savez tout.2

� Hogy is mondjam csak? � mondta a her-ceg rideg, unott hangon. � Qu�a-t-on décidé?On a décidé que Buonaparte a brûlé sesvaisseaux, et je crois que nous sommes en trainde brûler les notres.�3

1 Bevallom, ezek az örökös estélyek és tûzijátékok már-már kibírhatatlanná válnak.

2 Ne kínozzon. Nos, milyen vélemény alakult kiNovoszilcov sürgönye kapcsán? Ön mindent tud.

3 Milyen vélemény? Azt vélik, Bonaparte felégette hajóit,és én azt hiszem, mi is kezdjük felgyújtani a magunk hajóit. Al Pacino A keresztapa címû filmben

Teljesen másfajta társadalmi helyzetbenjátszódik és más típusú kódváltást mutat beF. F. Coppola A keresztapa címû film elsõ ré-szében. Itt az Egyesült Államokban élõ olaszbevándorlók olasz�angol kétnyelvûségébõl lát-hatunk ízelítõt, például abban a jelenetben,amikor Al Pacino egy étteremben lelövi a ri-vális banda fejét és a rá vigyázó rendõrtisztet.

Márku Anita könyve a kárpátaljai magyaroknyelvválasztási és kódváltási szokásait írja le

103

A névhasználati és megszó-lítási szokások

A kétnyelvûség hatása a kommunikatív kompe-tenciában a névhasználati és megszólítási szokások-ban is megmutatkozik. Ezt például az asszonyne-vekkel igazolhatjuk.

Magyarországon a névhasználatra vonatkozó tör-vények szerint a feleség a házasságkötést követõenhatféle hivatalos névforma közül választhat (Kis Évaférjhez megy Nagy Pál-hoz):

A kódváltás kétnyelvû helyzetben olyannyi-ra természetes tartozéka a nyelvhasználatnak,hogy viccekben is elõfordul. Például:

Németországban egy orosz beül a kocsmá-ba, és sorra rendeli a söröket. A pincérnekfeltûnik, hogy nemcsak a sör fogy el a korsó-ból, de a karton alátét is. Amikor a következõsört kéri az orosz, nem visz alátétet. Mire avendég méltatlankodva: � Keksz nyet?

Vagy példaként álljon itt egy szlovákiaimagyar vicc, melyet Liszka József felvidékinéprajzkutató idéz egyik írásában:

Egy ember iszik egy csallóközi bányató vi-zébõl. Meglátja egy másik, és rákiált:

� Úr Isten! Ember, ne igyon belõle, hiszmérgezett!

� Prosím? Èo hovoríte? (Tessék? Mit mond?)� Pite pomaly, lebo je studená� (Lassan

igya, mert hideg�)Liszka József: Humor a népköltészetben. A

falucsúfolótól a városi viccig, különös tekintet-tel a �szlovákiai magyar viccre�. Erudutio �Educatio. A Selye Jánoas Egyetem TanárképzõKarának tudományos folyóirata 2008/4: 8.

a) a -né képzõvel kiegészítve felveszi férje nevét:Nagy Pálné;

b) az elõzõ változathoz hozzátoldja saját nevét is:Nagy Pálné Kis Éva;

c) a férj családnevéhez illesztett -né képzõs név-forma után használja saját család- és utónevét:Nagyné Kis Éva;

d) a férj családnevéhez saját utónevét kapcsolja(felveszi a férj családnevét): Nagy Éva;

e) megtartja leánykori nevét: Kis Éva;f) a férj és a feleség saját családneve mellé kötõ-

jellel csatolva felveszi házastársa családnevét: Nagy-Kis Éva vagy Kis-Nagy Éva; ezt a névformát nemengedélyezi a törvény, ha valamelyik házastárs csa-ládneve már eleve több elembõl áll.

Magyarországon az a) változat, azaz a férj család-és utónevéhez kapcsolt -né képzõs alak a leggyakoribb.

Az ukrajnai asszonyok (így természetesen a kár-pátaljai magyar feleségek is) A házasságról és csa-ládról szóló ukrajnai törvény 19. cikkelye szerint akövetkezõ lehetõségek közül választhatnak:

1) a feleség felveszi a férj családnevét, megtartvasaját utónevét: Nagy Éva;

2) a férj és a feleség saját családneve mellé kötõ-jellel csatolva felveszi házastársa családnevét: Nagy-Kis Éva vagy Kis-Nagy Éva; ezt a névformát nemengedélyezi a törvény, ha valamelyik házastárs csa-ládneve már eleve több elembõl áll;

3) a feleség megtartja a leánykori nevét: Kis Éva.Amint az asszonynevek használatát szabályozó ma-

gyarországi és ukrajnai törvény összevetésébõl kitûnik,az anyaországban legelterjedtebbnek tartott -né képzõsnévváltozatokat a kárpátaljai magyar asszonyok � ha itt-hon kötnek házasságot � legfeljebb a nem hivatalos ma-gánérintkezésben használhatják. A keleti szláv nyelvekreugyanis a -né képzõs névformák csak körülírással (æåíàÏàëà Íàäüà (orosz), illetve æ³íêà/äðóæèíà ÏàëàÍàäüà (ukrán) = �Nagy Pál felesége�) fordíthatók le.

Mindebbõl következõen a kárpátaljai magyar fér-jezett nõk körében épp az a névváltozat a legritkább,amely Magyarországon a leggyakoribban fordul elõ.

Az említett asszonynévformákat (és a nemhivatalos N. Kis Éva változatot) A magyarhelyesírás szabályai is rögzíti (159. pont):

�Az asszonynevek formái a jogi elõírásokszerint a következõk: Nagy Jánosné, NagyJánosné Kovács Anna, Nagyné Kovács Anna,Nagy Anna és (ha valaki férjhezmenetele utánis lánynevét tartja meg) Kovács Anna. � Bárnem hivatalos, használatos az N. Kovács Annaforma is.

A férj nevének -né képzõs származéka és aleánykori név közé nem teszünk vesszõt, s aszül. rövidítés beiktatása is fölösleges: SzabóLászlóné Nagy Katalin vagy Szabóné NagyKatalin stb.�

��igen jelentõs disztribúciós eltérés mu-tatkozik az egyes névtípusok között a magyar-országi és a kárpátaljai gyakorlatot illetõen.(...) Magyarországon messzemenõen a -néképzõs nevek vannak többségben, tehát a KisPéterné típusú nevek megterhelése a legna-gyobb. (...) Kárpátalján kb. olyan nagy a d)típus megterheltsége, mint Magyarországonaz a) típusé.� Debreceni Anikó � Balogh La-jos: Magyar asszonynevek a Kárpátalján.Magyar Nyelv XCI (1995): 340�345. old.

104

A kétnyelvû környezet hatásának, illetve az azo-nos anyanyelvû, egy nemzethez tartozó, de külön-bözõ államban élõ egy- és kétnyelvû magyarok kom-munikatív kompetenciája közötti eltérésnek kitûnõpéldája az is, hogyan felelnek a magyarországi és akárpátaljai magyarok egyazon egyszerû kérdésre,amely azt tudakolja, hogy hívják az édesanyjukat.

Magyarországon az azonos család- és utónevûekmegkülönböztetésére az anya lánykori nevét használ-ják. Ezért szerepel minden hivatalos magyarországiûrlapban az Anyja neve? kérdés. Ugyanebben a funk-cióban a keleti szláv nyelvû államokban (így Ukraj-nában is) az apa utónevébõl képzett nevet használják.Nem véletlen, hogy minden egykori szovjet és mai uk-rajnai ûrlapon, okmányban nemcsak azt kérdezik megaz embertõl, mi a neve, hanem arra is kíváncsiak, miaz apja keresztneve. Senki sem kíváncsi ellenben azanya nevére.

A magyarországi és szovjet, illetve ukrajnai névazo-nosítási gyakorlat eltérésébõl fakad, hogy amikor egymagyarországi beszélõ kerül szembe az Anyja neve?kérdéssel, gondolkodás nélkül anyja lánykori nevét adjameg. Ám a kárpátaljai magyarok többsége erre az egy-szerû kérdésre nem a magyarországi elvárásoknakmegfelelõen válaszol, mert édesanyja férjhez menésutáni nevét, nem pedig a leánykorit adja meg.

Ha a kérdésre adott válasz valóságtartalmából indu-lunk ki, akkor a kárpátaljai magyarok válasza tökéle-tes. Ám ha a magyarországi nyelvhasználati szokásokfelõl (vagyis kommunikációs szempontból, a kommuni-katív kompetencia alapján) vizsgáljuk az ilyen válaszo-kat, akkor kiderül, hogy ez a válasz nem helyénvaló, azûrlapot kitöltetõ hivatal nem ezt várja el tõlünk.

Mivel a hivatalos szervek egy idõ után észlelték, hogya kárpátaljai magyarok félreértelmezik ezt az egysze-rû kérdést, s nem az elvárt választ adják, a számunkrarendszeresített ûrlapokban már nem a Magyarorszá-gon megszokott megfogalmazásban (Anyja neve?) te-szik fel ezt a kérdést, hanem így: Anyja leánykori neve?

Az egynyelvûek számára sajátos névhasználati szoká-saink sorában kétségkívül az apai nevek a legfeltûnõbbek.

A keleti szláv nevek háromelemûek: a család- és utó-névbõl, valamint az apa utónevébõl állnak, amit oroszulotcsesztvo-nak, ukránul po batykovi-nak neveznek.

Kárpátalja Szovjetunióhoz csatolását követõen akeleti szláv mintájú háromelemû nevek használatát akárpátaljai magyarokra is kiterjesztették. Ez azt je-lenti, hogy Nagy Béla, akinek apja Nagy Sándor, hi-vatalos okmányaiban Nagy Béla Sándorovics-kéntvagy Alekszandrovics-ként szerepel.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola hallgatóinak leckekönyve kétnyelvû. Az ukrán olda-lon a diák apjának utónevét (ïîáàòüêîâ³), a magyar nyelvû adatlapon az anyja lánykori nevét tüntetik fel.

Az apai név (idegen szóval: patronomikon)már a 10. századi szláv forrásokban feltûnik. A14. században már általános az apai név hasz-nálata, amit az apa utónevéhez kapcsolt -ov �-fi,fiú� toldalékkal (nõnemû párja az -ova) képez-nek. A 14. század végére a felsõbb társadalmiosztályokban az -ov a megtisztelõ -ovics/-jevics-re (nõnemû -ovna/-jevna) módosult. Késõbb azapai név használata olyannyira elterjedt, hogyez a három elemû névforma vált hivatalossá Oro-szországban, majd a Szovjetunióban és Ukraj-nában is, a nem szláv nyelvû népek számára is.

Az apai név használatának a nem szláv nyel-veket beszélõ népekre való kiterjesztésérõl JókaiMór Samyl fiai címû regényében is olvashatunk.

105

A kárpátaljai magyarok háromelemû névvel valóilletése nem kizárólag a hivatalos okmányokra korlá-tozódik. A vezetõ beosztásban dolgozókat vagy a peda-gógusokat a Szovjetunió fennállása idején a magyarnyelvû beszélgetésekben is a keleti szláv nyelvekbenmegszokott névformákkal kellett szólítani, s így lettektanáraink Lajos Lajosovicsok, Mária Fedorovnák.

A helyi magyar nyelvû sajtó is használta ezeket anévváltozatokat. A Kárpáti Igaz Szó 1985. január31-i számában szerepel például a Szentimrei FegyirFedorovics, Ujlaki Joszip Joszipovics, Vajda MáriaOlekszijevna, a Beregi Hírlap 1995. március 16-iszámában a Nagy Ibolya Mihajlovna névforma.

A szláv mintára alkotott névformákat a kárpátaljaimagyarok mintegy �magyarosították� a szláv nevektulajdonképpeni lefordításával, s így alakult ki a Sza-bó János Ferencé névváltozat. Az így keletkezett név-formák három elemûek maradtak ugyan, ám így nemidegenek a magyar névtani hagyománytól. A magya-rosított három elemû nevek a helyi sajtóban vagy hiva-talosnak tekintett írásokban is elõfordulnak.

Felmerülhet a kérdés: milyen nevet kell anya-könyvezni abban az esetben, amikor az apa neveismeretlen. Az 1950-es években ilyen esetekbena család- és utónév mellé a áåç îò÷åñòâî �apainév nélküli� bejegyzés került. Körülbelül az1960-as évek közepétõl lehetõvé vált a megbé-lyegzõ bejegyzés elkerülése azáltal, hogy az anyadönthetett arról, milyen apai nevet választ gyer-mekének. A leányanyák többsége saját apai ne-vét, azaz gyermeke nagyapjának nevét jegyez-tette be gyermeke apai neveként.

Sebestyén Árpád, az ungvári egyetem egy-kori magyarországi vendégtanára így foglaltaössze az apai név használatára vonatkozó ta-pasztalatait: �ukrán vagy orosz környezetben,ilyen nyelven folyó társalgáskor, nyilvánosságelõtti felszólalásokban szinte közszokás a szó-ba hozott személyeket hármas névvel, tehát azapai név közbeiktatásával említeni, illetõleg amegszólított személyt keresztnév és apai névkombinációval illetni, tekintet nélkül nemzeti-ségére.� Sebestyén, Árpád: A kárpátaljai ma-gyarság nyelvhasználatának kérdései napjaink-ban: a magyar nyelv helyzete és fejlõdésénekfõbb kérdései a területen. Kézirat, 36�37. old.

Egy másik ungvári vendégtanár pedig így szá-mol be az általa sajátosnak tartott gyakorlatról:

�Tekintélyének tisztelete jeléül magyarul isszlávos atyai néven szólíttatta magát a legtöbbtanító, tanár, igazgató. A magyar gyerek példá-ul, ha tanítója a szomszédban lakó Pista bácsivolt, (akinek apja Szabó Ferenc) az iskolábanegyszeriben István (vagy Sztyepan) Francovics-csal (azaz hivatalosan Szabov SztyepanFrancovics-csal) találta magát szemben.�

Kozma Endre: Áldozat a fennmaradásért(Magyar iskolák Kárpátalján). Magyar Szem-le IV (1995)/2: 200�211. old.

Az apai név használata magyar nemzetiségûekkörében sem volt ritka.

Bár a keleti szláv szokásoktól némiképpeltérõ módon, de a magyar névadási hagyo-mányban szintén van példa az apa nevébõlképzett névformákra. Ilyenek például a -fivégzõdésû családnevek, mint a Péterffy, Pálfi,Bánfi, melyek a �Péter fia, Pál fia, Bán fia�eredetre vezethetõk vissza. Más nyelvekben isgyakori az ilyen típusú családnevek haszná-lata. Az angol -son (Phillipson), a skót Mac/Mc- (McNamara), az ír O� (O�Hara), a len-gyel -ski (Jaruselski), a görög -pulosz(Papadopulosz), a bolgár és orosz -ov (Ivanov)egyaránt a �fia� elemet tartalmazza.

Két példa a magyarosított apai nevekre a Be-regi Hírlap 1995. március 9-i számából (4. lap):

�A Popovics László Lászlóé (született1959-ben, beregszászi lakos) nevére 1976-bana Beregszászi 2. Sz. Középiskolában kiállítottérettségi bizonyítvány elveszett, ezért érvény-telennek tekintendõ. Bátori Margit Benjámi-né (született 1958-ban, beregszászi lakos) ne-vére 1976-ban Beregszászi 3. sz. Középisko-lában kiállított érettségi bizonyítvány elveszett,ezért érvénytelennek tekintendõ.�

A Popovics László Lászlóé és a BátoriMargit Benjáminé név hivatalos szláv válto-zata a következõ: Popovics László Lászlovicsés Bátori Margit Benjáminovna.

106

A szláv mintájú névhasználat révén a kárpátaljaimagyarok kommunikatív kompetenciájában olyantöbblet is kialakult, ami az egynyelvû magyarok elõttismeretlen. Az apai név használata ugyanis példáula nemzetiség jelölésére is alkalmazható, s ezzel a le-hetõséggel a kárpátaljai magyar sajtó idõnként élniis szokott. Az Ung-vidéki Hírek címû járási lap1994. július 2-i számában a Négy kerület, négy kép-viselõ címmel közölt hírben például négy név szere-pel. Abból, hogy milyen formában szerepel az apainév a szövegben, kitûnik, hogy az elsõ három emlí-tett személy magyar, az utóbbi nem magyarnemzetiségû:�A területi tanács képviselõje lett: acsapi választókerületben � Halász József, apja neveJózsef, a nagydobronyiban � Orosz Ildikó, apjaImre, a homokiban � Curkó János, apja Imre, aszerednyeiben � Fedikovics Pavlo Antonovics.�

Az apai név elhagyása is utalhat a név viselõjé-nek nemzetiségére. Ha például egy névsorban egyesnevek mellett fel van tüntetve az �otcsesztvo�, má-sok mellett viszont nincs, azt jelenti, hogy a kétele-mû névvel említettek valószínûleg magyar nemzeti-ségûek. A Kárpáti Igaz Szó 1994. április 23-i szá-mában közölt névlista ezt példázza. A listában sze-

replõ nevek: Popadinec Vaszil Jurijovics, ZajacMihajlo Mihajlovics, Pojdinec Szilvia Jevhenyivna,Bilasinec Ivan Ivanovics, Katrics Mária, Király Já-nos, Szavcsin Maria Vaszilivna, Szabov VaszilPetrovics. A �beavatottak� (vagyis a kárpátaljaimagyarok) számára nyilvánvaló, hogy Katrics Má-ria és Király János nagy valószínûséggel magyarok,míg Szabov Vaszil Petrovics (magyar eredetû csa-ládneve ellenére) minden bizonnyal nem az.

Mivel a Szovjetunióban a nem szláv nyelvû lakos-ság utóneveit is gyakran oroszosították a hivatalosokmányokban, a kétnyelvû kárpátaljai magyarokkörében az sem számít szokatlannak, hogy valaki-nek nem egy, hanem több neve van: egy hivatalos(ami a hivatalos okmányaiban szerepel), illetve egyolyan, amelyen az adott személyt rokonai, ismerõ-sei azonosítják (vagyis amellyel õ maga azonosul).Nem ritka például, hogy aki a személyi igazolvá-nyában (paszportjában) Kovács Iván Petrovics vagyMolnár Jelizaveta Alekszandrovna, azt családja ésbarátai Kovács Jánosként és Molnár Erzsébetkéntismerik, édesapjukat pedig teljes természetességgelszólítják Péternek és Sándornak.

Az 1998. évi parlamenti és helyhatósági vá-lasztások elõtt a következõket olvashattuk a Kár-páti Igaz Szó (1998. március 3., 3. old.) Lesznekmagyar nyelvû szavazólapok c. írásában:

�A Megyei Választási Bizottság felkérésé-re a pártok, illetve a pártkoalíciók és azok elsõöt tagját tartalmazó országos listát, valaminta Beregszász központú 72. sz. egymandátu-mos választókerület szavazólapját a parlamen-ti képviselõjelöltek nevével szerkesztõségünkmunkatársai készítették el. Ez utóbbin, azukrán eredeti formájának megõrzése mellett,a magyar nevek természetesen a magyar he-lyesírás szabályai szerint vannak feltüntetve.A KMKSZ elnökének nevét például így olvas-hatjuk: Kovács Miklós Miklósé.�

Kovács Miklós választási plakátja 1998-ból.

Kétnyelvû felirat a beregszászi fõiskola egyikrektorhelyettesének ajtaján: két nyelv, két névváltozat

A Kárpátalja címû hetilap tájékoztató cikke(2008. december 19., 6. old.)

107

Egyéb kétnyelvûségi hatásokA kétnyelvûségnek (vagyis annak, hogy egyazon sze-

mély nem csupán egy nyelvet ismer valamilyen szintenés használ bizonyos helyzetekben) a már ismertetetthatásai mellett számon tarthatjuk az alábbi eseteket is.

A kárpátaljai magyarok jelentõs részének például �éppen azért, mert a hivatalos helyzetekben, ahol általá-ban az aláírására szükség van, nem a magyar, hanem atöbbségi nyelv használatos � nem magyar, hanem cirillbetûs az aláírása. (Aki kételkedik ebben, nézze meg csa-ládtagjai, barátai személyi igazolványát: az elsõ oldalon,a fénykép alatti aláírás sok esetben ukrán nyelvû.)

Cirill betûs aláírás egy magyar nyelvû szülõiigazoláson

Az sem ritka, hogy � fõként a hivatalban dolgo-zó, ukrán nyelven gyakran író � kárpátaljai magya-rok nem a magyar nyelvben szokásos módon (év,hónap, nap) írják a dátumot, hanem úgy, ahogyanaz a szláv nyelvekben természetes: nap, hónap, év.

Azoknál, akiknek nem a magyar (hanem példáulaz ukrán vagy az orosz) a domináns (leggyakrabbanhasznált) nyelvük, az is elõfordulhat, hogy amikormagyar nyelven írnak, néha egy-egy cirill betû csú-szik a magyar ábécé betûi közé. Tipikusnak tekinthe-tõ például, hogy a magyarul gyengébben beszélõ, nemmagyar tannyelvû iskolában végzett kárpátaljaiak egyrésze nem a g, G, hanem a d, D betûbõl �lágyítja� agy, Gy betût, ahogyan ez a szláv helyesírásban meg-szokott. Az ukrán és az orosz helyesírás szerint a ä,Ä betû lágy változatát az úgynevezett lágyító jellel(ì�ÿêèé çíàê) hozzák létre: äü, Äü.

Láthattuk tehát, milyen hatással van a nyelvi rend-szerre és a kétnyelvûek kommunikatív kompetenciájá-ra, nyelvhasználati szokásaira, nyelvi viselkedésére az,hogy kétnyelvû környezetben élnek. Fontos azonban

Nem a magyarban megszokott dátumformátumegy magyar nyelven írott óvodai hirdetményben

Magyar nyelvû felirat Beregszászban: a gy he-lyett dy szerepel, a cs pedig �angol módra� ch-ként

108

megjegyeznünk, hogy a kétnyelvûek nyelvhasználatasemmivel sem rosszabb (igaz: nem is jobb), mint azegynyelvûeké, s legalább annyira hatékony, illetve leg-alább annyira szolgálja az adott közösség kommuni-kációjának sikerességét, mint az egynyelvû közössé-gek nyelvhasználati szabályrendszere.

A nyelvi változatosság és a nyelvek egymásra ha-tása alapvetõ nyelvi tulajdonság. Hogyan lehetne amagyar nyelv kivétel ez alól? Természetes tehát, hogyvannak eltérések a magyarországi és a különbözõ ál-lamokban élõ magyar közösségek nyelvhasználataközött. A magyar nyelv változatai közötti különbsé-gek azonban nem csak a kisebbségbe szakadt magya-rok miatt léteznek. A különfejlõdés ugyanis �kettõnáll�: természetes, hogy a határon túli magyar nem-zetrészek nyelve kicsit másképpen, másfelé változottaz elmúlt évtizedekben, mint a magyarországi, de háta trianoni Magyarországon belül sem maradt megmáig a magyar nyelv 1918 elõtti állapotában.

A magyarországi és a határon túli magyar nyelv-változatok közötti eltérések tehát teljesen természe-tesek, és megszüntetésük mindaddig lehetetlen, amíga magyar nyelvet beszélõk különbözõ államokban,eltérõ politikai, gazdasági, társadalmi rendszerben

�A nyelvi különfejlõdésen azonban nemkell mindjárt a legrosszabbat érteni. A nyel-vet gyakran szoktuk egy élõ szervezethez ha-sonlítani. Ebben persze sok minden sántít, azviszont helytálló benne, hogy bizonyos meg-kötésekkel rá is érvényesek az evolúció általá-nos törvényszerûségei. Azok pedig azt mutat-ják, hogy ha egy élõ szervezetnek megváltozika környezete, akkor csak úgy tud fennmarad-ni, ha alkalmazkodik hozzá, ha olyan tulaj-donságokat fejleszt ki, amelyek az új helyzet-ben lehetõvé teszik a túlélést. Így egyazon fa-jon belül is több változat jöhet létre, és ez aváltozatosság nemhogy veszélyeztetné a fajegységét, hanem ellenkezõleg: az új körülmé-nyek között éppen ez teszi lehetõvé a fennma-radását. Ha tehát a magyar nyelvnek 1918után országonként egymástól némileg eltérõ,a megváltozott körülményekhez is alkalmaz-kodó változatai alakulnak ki, abban én sem-miképpen sem pusztulása elõjelét, hanem ép-pen életképességének bizonyságát látom.�

Szilágyi N. Sándor: A magyar nyelv aMagyarországgal szomszédos országokban.In: Fedinec Csilla szerk., Értékek, dimenzióka magyarságkutatásban, 105�117. Budapest:MTA Magyar Tudományosság Külföldön El-nöki Bizottság, 2008. 106. old.

élnek (az már más kérdés, hogy ha ezen változtatnavalaki, akkor sem tûnnének el egy csapásra ezek azeltérések, és minden bizonnyal újabbak is kialakul-nának). A magyar nyelv különbözõ államokban be-szélt és írott változatai közötti eltérések jelentõs részeéppen a politikai, gazdasági és társadalmi rendszer-hez szervesen kapcsolódó szókészletben van, illetveabból adódik, hogy a magyarországi magyarok ab-szolút többsége egynyelvû környezetben él, az ország-határokon túl élõk ellenben kétnyelvû környezetben.

Több nép, nyelv és kultúra egymás mellettélése természetszerûleg nem csak a nyelvekbenhagy nyomot. Így annak hatása, hogy a kár-pátaljai magyarok soknemzetiségû régióbanélnek, szükségszerûen nemcsak a magyar nyelvitt használt változataiban mutatható ki, hanema táplálkozásban, öltözködésben, szokásokbanis. Például a legtöbb kárpátaljai magyar csa-ládban a magyaros ételek mellett idõnkéntborscs, grecska, pelmenyi is kerül az asztalra,és a kvaszt, a szeljotkát vagy a vinyigretet issokan szeretik. A nemzetiségileg vegyes lakos-ságú településeken az is megszokott, hogy anyugati keresztény kultúrkörhöz tartozó ma-gyarok nem végeznek nagymosást, kerti mun-kát, amikor a keleti keresztények a húsvétotvagy a karácsonyt ünneplik, s ugyanezt elvár-ják az ortodox (pravoszláv) szomszédoktól sa-ját ünnepeik idején. Sok kárpátaljai magyartudatában van annak, hogy amikor szláv kollé-gái, ismerõsei Jézus feltámadását ünneplik,akkor a Õðèñòîñ âîñêðåñ! üdvözlésre a Âîèñòèíå âîñêðåñ! válasz illik. S a legtöbbenarról sem feledkeznek meg, hogy január ele-jén, amikor a keleti keresztények a Megváltószületésének megünneplésére készülnek, ígyköszöntsék ukrán, ruszin, orosz ismerõseiket:Ç ð³çäâîì Õðèñòîâèì!

Azon sem lepõdhetünk meg, hogy a népek,nyelvek és kultúrák érintkezése során a nép-költészet sem maradhatott érintetlen: �Tény,hogy a magyar és a kárpátukrán nép évszá-zadok óta tartó interetnikus kapcsolatai mélynyomokat hagytak egymás folklór mûfajai-ban. Leginkább talán a történelmi mondák-ban és a katonadalokban mutathatók ki apárhuzamok, hisz a közös történelmi sors eztindokolttá teszi, de a balladára irányított fi-gyelem sem hasztalan, mert több típus teljesvagy részleges tartalmi hasonlatosságán be-lül a balladai szövegépítés számos eleme, mo-tívuma között mutatható ki azonosság.� VáriFábián László: Vannak ringó bölcsõk. Kárpát-

109

aljai magyar népballadák. Ungvár�Budapest:Intermix Kiadó, 2006. 16�17. old.

Az interetnikus kapcsolatok hatása a nép-zenében is tetten érhetõ: �Bartók Béla sajátgyûjtései, illetve az akkor rendelkezésére állógyûjtemények elemzése alapján (�) kimutat-ta, hogy a szlovák népzenei anyagnak mint-egy 20%-a magyar eredetû, miközben a ma-gyarnak nagyjából 40%-a szlovák, illetve szlo-vák-morva közvetítésû német dallam.� LiszkaJózsef: Két part között� A népi kultúra he-lye és szerepe Európa egyik ütközési zónájá-ban. In: Fedinec Csilla szerk., Értékek, di-menziók a magyarságkutatásban, 17�34.Budapest: MTA Magyar TudományosságKülföldön Elnöki Bizottság, 2008. 24. old.

Az, hogy olyan régióban élünk, mely többnép, nyelv, kultúra és vallás metszéspontjá-ban található, nemcsak nyelvhasználatunkra,népzenénkre, szokásainkra és étkezésünkrevan hatással, hanem még arra is, hogyanmérjük az idõt.

Az idõsebbek még emlékeznek arra, hogy aSzovjetunió fennállása idején az ország euró-pai területein, így Kárpátalján is a moszkvaiidõszámítás volt a hivatalos, ami két órával jára közép-európai idõszámítás elõtt. A Kárpát-alján élõ magyarok és õslakos (nem a másodikvilágháború után betelepült) szlávok órái még-is az ún. helyi, vagyis a közép-európai idõtmutatták. A Szovjetunió részét alkotó Kárpát-alján könnyen elõfordulhatott az, hogy ha va-lakitõl megkérdezték, hány óra van, a pontosidõ közlése után hozzátette: mi szerintünk (hamagyar volt) vagy ïî íàøîìó (ha szláv). Hapedig a hivatalos idõt felelte a kérdésre, aMoszkva szerint, illetve ïî ìîñêîâñêè volt akísérõ szöveg. A hivatalos és a központi idõkettõssége nem okozott zavart a kárpátaljaiakéletében. Ha magyarul vagy ukránul kérdez-ték az idõt, a helyi, azaz a közép-európai idõtmondták, ha oroszul, akkor a hivatalos idõt,azaz a moszkvait. Az utcákon, munkahelyi, is-kolai hirdetõtáblákon kifüggesztett plakátokon

megadott kezdési idõpontokból még azt is pon-tosan meg lehetett állapítani, hogy hivatalosrendezvényre (párt- vagy komszomolgyûlésre,november 7-i ünnepi mûsorra stb.) vagy helyiérdekû eseményre (pl. Újévi mûsoros estre)hívogat. Elõbbi esetén a kezdési idõpont mel-lett semmilyen jelzés nem szerepelt, utóbbinazonban az idõpont után zárójelben mindig ottállt, hogy h. i. sz. (helyi idõ szerint) vagy m. i.sz. (moszkvai idõ szerint).

Az idõszámítás ilyesfajta kettõsségénekszimbolikus identitásjelölõ szerepe volt. Eztjelzi, hogy az ukrán elszakadási törekvések, aMoszkvától való függetlenség kivívásánakegyik elsõ lépése az volt, hogy 1990. június 1-tõl Ukrajna egész területén egységesen a kije-vi idõ vált hivatalossá, ami a moszkvaihozképest egy órával visszább, a közép-európai-hoz viszonyítva pedig eggyel elõrébb áll (haKijevben dél van, Budapesten még csak 11óra, Moszkvában pedig már 13 óra van).

A Szovjetunió felbomlása után a kárpát-aljai karórák továbbra is õrzik a kettõsséget;csak a Moszkva szerint helyett már Kijev sze-rint (çà êè¿âñüêèì ÷àñîì) járja. De a mi sze-rintünk és a ïî íàøîìó maradt. S az egy-nyelvû, egykultúrájú magyarországiak egyrésze ugyanúgy nem érti, hogyan lehet Kár-pátalján egyszerre kétféle idõszámítás, mintahogyan azt sem értik néha, miért mondja aztkárpátaljai magyar ismerõsük, hogy Beugroka gasztronomba, és veszek fél kiló halvát.

Kétféle idõszámítás: magyarul a helyi,ukránul a hivatalos (kijevi) idõ szerint van fel-tüntetve a posta nyitvatartási ideje

Jogok és lehetõségek azJogok és lehetõségek azJogok és lehetõségek azJogok és lehetõségek azJogok és lehetõségek azanyanyelv használatáraanyanyelv használatáraanyanyelv használatáraanyanyelv használatáraanyanyelv használatára

5.

113

Ügyfelek és hivatalnokokz ember számos �szerepben� elõfordul élete fo-lyamán. Az egyik percben még családanya vagy

családapa, a másikban barát, egy következõben há-zastárs, s egy újabb helyzetben szomszéd, ismerõs,kolléga. Ezekben a helyzetekben a választott nyelvet anyelvszokás, a hétköznapi élethelyzet határozza meg.

Idõnként azonban mindenki arra kényszerül, hogymagánemberbõl hivatalnokká vagy ügyféllé változzék.Ilyenkor viszont már nem az emberek közötti társasviszonyok, íratlan udvariassági szabályok határozzákmeg, hogyan viselkedjünk, milyen nyelven szólalha-tunk meg, hanem azok a jogi normák (törvények,rendeletek), amelyeket kifejezetten ezeknek a szituá-cióknak a szabályozására fogalmaztak.

A hivatalban való nyelvhasználat, a hivatalokbanhasznált nyelvi formák még az egynyelvû környe-zetben élõk legnagyobb része számára is természet-ellenes, s nem ritkán gondot okoz. Kétnyelvû kör-nyezetben, és fõként akkor, ha a kétnyelvû beszélõkisebbségiként kerül valamely hivatalban az ügyfélszerepébe, ez még bonyolultabb lehet.

Kárpátalján a hivatalokban viszonylag kevesenhasználják a magyar nyelvet. Ha mégis, erre rend-szerint szinte csak szóban van esély. A jóval kötöt-tebb, formálisabb írásbeli hivatali érintkezés nyelve

A nyelvhasználat jogi hátterejellemzõen a többségi nyelv. Az alábbiakban néhány,a mindennapi életbõl származó (Beregszász külön-bözõ hivatalaiban magnetofon-szalagra rögzített)felvétel egy-egy részlete alapján mutatjuk be, hogyanis zajlik a hivatali ügyintézés Beregszászon.

Nézzük meg a következõ felvételrészletet!ÜGYFÉL: És mondjuk még egy olyat szeretnék

megérdeklõdni, hogy ha mondjuk valaki új házatépít, és be akarja vezetni a vizet, akkor ehhez milyenpapírokat kell beadni?

HIVATALNOK: Milyen utcán?ÜGYFÉL: Nem tudom, még nem voltam az utcán.HIVATALNOK: Van-e az utcán víz, kanalizáció, csator-

na? Akkor ide kell a fõmérnöknek írni, vagyis a fõnök-nek írni egy kérvényt, hogy ïðîøó âèäàòò�ÿ ïîñëóãèäëÿ ïîäêëþ÷åííÿ ê ãîðîäñêîé ñåòè. [Kérem a városihálózathoz való csatlakozás engedélyezését.]

ÜGYFÉL: ÉS ezt csak ukránul lehet megírni?HIVATALNOK: Természetesen.ÜGYFÉL: És hogyha esetleg valaki magyarul írja

meg, akkor?HIVATALNOK: Magyarul, de hát az jobb lenne, ha uk-

ránul vagy oroszul írja meg az ember, mert Ukrajná-ban élünk.

A kárpátaljai magyar ügyfél magyar nyelven for-dult a hivatalnokhoz, aki egy ideig magyarul vála-szolgat neki. Vagyis a szóbeli hivatali ügyintézésbenhasználható a magyar nyelv, ha a hivatalnok beszélia magyart. De aztán a hivatalnok nyelvet váltva fi-noman az ügyfél tudtára adja, hogy milyen nyelvencélszerû megfogalmaznia írásbeli beadványát. Ez-után az akadékoskodó ügyfél nyílt kérdésére világosválaszt ad: a legjobb, ha nem magyarul írja a kér-vényt. Hasonló a helyzet az alábbi interjúrészletbenis, ahol az ügyintézõ ingerülten ismételgeti: nem le-het magyarul kitölteni a formanyomtatványt.

ÜGYFÉL: Magyar nyelvû formanyomtatványuknincsen?

HIVATALNOK: Nincsen. Én azér mondtam nektek,hogy ö magyarul nekünk nem szabad, minden uk-rán. Nézzetek meg van obrazec [minta].

ÜGYFÉL: Aha, akkor nem szabad akkor magyarul?HIVATALNOK: Ide leülhettek leírni. Magyarul nem

szabad, min�, hát egyszerû átmásolás.ÜGYFÉL: Tehát akkor csak ukránul lehet kitölteni?HIVATALNOK: Úgy ahogy a paszportotok [szemé-

lyitek], csak ukránul van az elsõ lap.

�A közélet közérdekû tevékenységünk szín-tere. Ide tartozik a politikai, társadalmi szer-vezetek mûködése, a kormányzati, államigaz-gatási, a gazdasági, kulturális és más irányítószervek tevékenysége. (�) A közéleti írásbeli-ség sokféle helyzetben, mûfajban él, de mindigszorosan összefonódott a hivatalok tevékeny-ségével (�). A hivatalos stílust meghatározóközléshelyzetet rendszerint az jellemzi, hogy aszöveg írója többnyire nem magánszemélykénttölti be szerepét, hanem egy állami szerv, ható-ság, egy intézmény nevében szól, és a címzett isigen gyakran egy másik intézmény. De ügyfél-ként is bárki kapcsolatba kerülhet hivatallal,intézménnyel, és ilyenkor a magánember stílu-sán is érzõdik, hogy állampolgári mivoltábanfogalmaz, illetve hogy így szólnak hozzá.�

Honti Mária � Jobbágyné András Kata-lin: Magyar nyelv. Budapest: Tankönyvkiadó,1986. 59. old.

A

114

A következõ felvételrészleten egy más esettel ta-lálkozhatunk.

ÜGYFÉL: Jó napot kívánok! Ha valaki munka-nélküli segélyre akar beiratkozni, akkor milyen pa-pírokat kell beadni?

HIVATALNOK: Ïàñïîðò, òðóäîâà êíèæêà ³ êîä³äåíòèô³êàö³éíèé. [Személyi igazolvány, munka-könyv, adószám.]

ÜGYFÉL: És zajávát [kérvényt] nem kell írni?HIVATALNOK: Òî ïîò³ì ìè âàì ïîêàæåìî, ò³ëüêè

ïðèõîäüòå äî íàñ ï³ñëÿ ïåðøîãî ÷èñëà. [Azt majdmi megmutatjuk, csak jöjjön be hozzánk elseje után.]

Az ügyfél magyarul fordul az ügyintézõhöz, akiérti a kérdést, de államnyelven válaszol. A továbbiak-ban mindketten ragaszkodnak saját nyelvükhöz, ésjól megértik egymást. Ehhez azonban az szükséges,hogy mindketten legalább értsék a másik nyelvét.

Nézzünk egy újabb variációt!ÜGYFÉL: Hogy, ö, lehet-e mondjuk egy kútnak

elvégezni a�HIVATALNOK 1: Ìîæíî êîëîäåö, ÷òî? [Lehet-e a

kutat, mi?]ÜGYFÉL: Ö...HIVATALNOK 2: Vizsgálatát?ÜGYFÉL: A vizsgálatát mondjuk�HIVATALNOK 2: Àíàëèç âîäû. [A víz elemzése?]HIVATALNOK 1: [A kútnak?]HIVATALNOK 2: Ez milyen, vert kút, vagy, vagy

rendes kút?

ÜGYFÉL: Vert kútnak.HIVATALNOK2: Ýòî ñêâàæåíà. [Ez vert kút.]Az ügyfél itt is magyarul próbálkozik, ám kide-

rül: csak úgy tud boldogulni, ha az egyik hivatalnoktolmácsol közte és kollégája között. Végül lássunkmég egy változatot!

ÜGYFÉL: Jó napot kívánok!HIVATALNOK: Äîáðûé äåíü! [Jó napot kívánok!]ÜGYFÉL: A kisvállalkozói engedélyeket itt lehet

kiváltani?HIVATALNOK: Äàâàéòå áóäåì òàê, ÷òîá ïîíèìàòü

äðóã äðóãà. ß íå çíàþ ïî âåíãåðñêè. Çíàåòå ïîðóññêè? [Csináljuk úgy, hogy megértsük egymást.Én nem tudok magyarul. Tud oroszul?]

Az ügyfél itt is magyarul próbálkozik, ám a hi-vatalnok a tudtára adja, hogy nem ért magyarul.Az utóbbi három idézet azt is jól példázza, hogy amagyar nyelvû szóbeli ügyintézés is csak akkor le-hetséges, ha magyarul is beszélõ (vagy legalább értõ)hivatalnokkal találkozik az ember.Egy hivatal, ahol legalább a cégtábla kétnyelvû

Két oázis, ahol a magyar nyelv nyilvános felira-tokon is megjelenik: Beregszász és Palágykomoróc

115

Kétnyelvû feliratok: éljünk jogainkkal!�A szó elszáll, az írás megmarad � tartja a

mondás. Egy-egy kisebbségi nyelv használata sze-rencsés esetben nem korlátozódhat csupán a csa-ládra, illetve a hivatalokra és a közéletre. A ki-sebbségi polgárok otthonosságérzetéhez hozzájá-rul az is, milyen mértékben lehet és van jelen nyel-vük a különbözõ feliratokon: láthatóvá válik-e akisebbség nyelve, vagy csak a láthatatlan (ámkétségkívül fontos) szóbeliségre korlátozódik ahasználata (�), vannak-e magyar nyelvû felira-tok, reklámok, utcanév-táblák, útbaigazító táb-lák stb., azaz szemmel is érzékelhetõ-e a magyar-ság jelenléte a településeken (�), mert egy-egyközösség közérzete szempontjából fontos szerepevan a szimbolikus tér kitöltésének is.� Beregszá-szi Anikó: �Csata� a szimbolikus térért, avagy alátható/láthatatlan anyanyelv. In: BeregszásziAnikó és Pap Richárd szerk., Kárpátalja. Társa-dalomtudományi írások, 158�163. Budapest�Beregszász: MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségku-tató Intézet � II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Ma-gyar Fõiskola, 2005. 158. old.

Ahol csak lehet, éljünk a kétnyelvû felira-tok kihelyezésének törvény adta lehetõségé-vel! Ezek a feliratok ugyanis nem csak jelen-tõs szimbolikus értékük miatt fontosak.

1. Elõsegítik az államnyelvet nem ismerõktájékozódását, állampolgári jogaik gyakorlását.

2. Segítik a nyelvelsajátítást: ha az ukránnyelvvel ismerkedõk naponta látják, hogy a

magyar városi tanács kiírás fölött/mellett azvan kiírva: ì³ñüêà ðàäà, nagyobb eséllyel rög-zül az ukrán megfelelõ. S mindez fordítva isigaz: ha valaki nem magyar tannyelvû iskolá-ban tanult, annak könnyebb elsajátítania amagyar hivatali nyelvhasználat jellemzõ jegye-it, ha a hivatalokban, az okmányokban, azûrlapokon nemcsak ukrán, hanem magyarnyelvû szövegekkel is találkozhat.

3. Hozzájárulnak a magyar köznyelv és ahivatali stílus alaposabb megismeréséhez: haa szemünk elõtt van, hogy a áóõãàëòåð³ÿ azkönyvelõség, a âèêîíàâ÷èé êîì³òåò az vég-rehajtó bizottság, a äîâ³äêà az igazolás, aêîíòðàêò az szerzõdés, a ì³ë³ö³ÿ pedig rend-õrség, sokkal nagyobb az esélye annak, hogynemcsak a kölcsönszót, hanem közmagyarmegfelelõjét is ismerni fogjuk.

Kolozsvár városa 1580-ban (tehát csak-nem 430 éve!) hozott határozata a városbanhasználandó kétnyelvû feliratokról a követ-kezõ volt: �Az mi az Magyar írást illeti az hí-don (�) végezék õ kegyelmek, hogy szászulis ugyan azon igékkel faragják meg az városkölcségén. Azonképpen egyéb közönségesmomentumokon, ha egyik Nemzetnek nyelveott vagyon, az másiké is legyen ott.�

A több mint négy évszázaddal ezelõtt szü-letett bölcs rendelet ma is példaértékû. Nem-csak Kolozsvárott és Kárpátalján, hanem azegész Kárpát-medencében.

Az avatatlanok (a kétnyelvû kárpátaljai viszonyok-ban járatlanok) a fentiek alapján talán úgy érezhe-tik, hogy teljes káosz uralkodik a helyi hivatalokban.Ám ez nem így van. Számos olyan törvény, rendeletvan Ukrajnában, melyek leírják, milyen jogai és kö-telezettségei vannak a hivatalnokoknak és ügyfeleik-nek. Az alábbiakban ezeket mutatjuk be. A talán túl-zottan terjedelmes, jogi formulákkal tarkított össze-foglalóval nem titkolt célunk az, hogy segítséget, tám-pontot adjunk. Egyrészt azoknak a kárpátaljai ma-gyaroknak, akik idõnként magánemberbõl kénytele-

nek hivatalba látogató ügyféllé �változni�. Másrésztazoknak a helyi magyaroknak, akik viszont az asztalmásik oldalán ülnek egy-egy magyarok által (is) la-kott településen polgármesterként, jegyzõként, ügy-intézõként. Mégpedig abban szeretnénk segítségetnyújtani, hogy megismerjük jogainkat, lehetõségein-ket, és ahol csak lehet, ragaszkodjunk a magyar nyelvhasználatához. Mert � ahogyan erre már többször isutaltunk � egy nyelvet az éltet, az ment meg a kiha-lástól, ha használják: minél többen, minél gyakrab-ban és minél változatosabb funkciókban.

116

Az Alkotmány és a törvényekUkrajnában a nyelvek használatát a kö-

vetkezõ hatályos törvények, dokumentumokszabályozzák (a magyar megnevezés mellett ajogszabály hivatalos ukrán neve áll, zárójel-ben az elfogadás éve látható):

�Ukrajna Alkotmánya, Êîíñòèòóö³ÿÓêðà¿íè (1996);

�Ukrajna Alkotmánybíróságának Határo-zatai Ukrajna Alkotmánya 10. cikkelyének ér-telmezésérõl, Ð³øåííÿ Êîíñòèòóö³éíîãî Ñóäó(1999, 2007);

�Ukrajna törvénye az Ukrán SZSZK nyel-veirõl, Çàêîí Óêðà¿íè ïðî ìîâè â ÓÐÑÐ(1989);

�Ukrajna nemzetiségi jogainak nyilatko-zata, Äåêëàðàö³ÿ ïðî íàö³îíàëüíîñòåéÓêðà¿íè (1991);

�Ukrajna törvénye a nemzetiségi kisebb-ségekrõl, Çàêîí Óêðà¿íè ïðî íàö³îíàëüí³ìåíøèíè â Óêðà¿í³ (1992);

�Ukrajna oktatási törvénye, ÇàêîíÓêðà¿íè ïðî îñâ³òó(1991);

�Ukrajna törvénye az iskola elõtti nevelés-rõl, Çàêîí Óêðà¿íè ïðî äîøê³ëüíó îñâ³òó (2001);

�Ukrajna törvénye az általános középfo-kú oktatásról, Çàêîí Óêðà¿íè ïðî çàãàëüíóñåðåäíþ îñâ³òó (1999);

�Ukrajna törvénye a szakoktatásról, ÇàêîíÓêðà¿íè ïðî ïðîôåñ³éíî-òåõí³÷íó îñâ³òó (1998);

�Ukrajna törvénye a felsõoktatásról,Çàêîí Óêðà¿íè ïðî âèùó îñâ³òó (2002);

�Ukrajna törvénye a közjegyzõségrõl,Çàêîí Óêðà¿íè ïðî íîòàð³àò (1993);

�Ukrajna törvénye a helyi önkormányza-tokról, Çàêîí Óêðà¿íè ïðî ì³ñöåâåñàìîâðÿäóâàííÿ â Óêðà¿í³ (1997);

�Ukrajna törvénye az információról,Çàêîí Óêðà¿íè ïðî ³íôîðìàö³þ (1992);

�Ukrajna törvénye a nyomtatott tömeg-kommunikációs eszközökrõl (a sajtóról) Uk-rajnában, Çàêîí Óêðà¿íè ïðî äðóêîâàí³ çàñîáèìàñîâî¿ ³íôîðìàö³¿ (ïðåñó) â Óêðà¿í³ (1992);

�Ukrajna törvénye a televíziózásról és rá-diózásról, Çàêîí Óêðà¿íè ïðî òåëåáà÷åííÿ ³ðàä³îìîâëåííÿ (1993);

�Ukrajna törvénye a reklámról, ÇàêîíÓêðà¿íè ïðî ðåêëàìó (1996);

�Ukrajna törvénye a kiadói tevékenység-rõl, Çàêîí Óêðà¿íè ïðî âèäàâíè÷ó ñïðàâó(1997);

�Ukrajna törvénye Ukrajna elnökénekmegválasztásáról, Çàêîí Óêðà¿íè ïðî âèáîðèÏðåçèäåíòà Óêðà¿íè (1999);

�Ukrajna törvénye Ukrajna népképvise-lõinek (parlamenti képviselõinek) megválasz-tásáról, Çàêîí Óêðà¿íè ïðî âèáîðè íàðîäíèõäåïóòàò³â Óêðà¿íè (2004);

�Ukrajna törvénye Ukrajna a LegfelsõbbTanács, a Krími Autonóm Köztársaság, a helyiönkormányzatok képviselõinek, valamint avárosi, a falusi és a nagyközségi polgármeste-rek megválasztásáról, Çàêîí Óêðà¿íè ïðîâèáîðè äåïóòàò³â Âåðõîâíî¿ ÐàäèÀâòîíîìíî¿ Ðåñïóáë³êè Êðèì, ì³ñöåâèõ ðàäòà ñ³ëüñüêèõ, ñåëèùíèõ, ì³ñüêèõ ãîë³â (2004);

�Ukrajna családjogi törvénykönyve,Ñ³ìåéíèé êîäåêñ Óêðà¿íè (2002);

�Ukrajna büntetõtörvénykönyve,Êðèì³íàëüíèé êîäåêñ Óêðà¿íè (2001);

�Ukrajna polgári törvénykönyve,Öèâ³ëüíèé êîäåêñ Óêðà¿íè (2003);

�Ukrajna büntetés-végrehajtási törvény-könyve, Êðèì³íàëüíî-âèêîíàâ÷èé êîäåêñÓêðà¿íè (2004);

�Ukrajna polgári eljárásjogi törvényköny-ve, Öèâ³ëüíèé ïðîöåñóàëüíèé êîäåêñ Óêðà¿íè(2004);

�Ukrajna szabálysértési eljárásokról szó-ló törvénykönyve, Êîäåêñ àäì³í³ñòðàòèâíîãîñóäî÷èíñòâà Óêðà¿íè (2005);

�két- vagy többoldalú államközi egyezmé-nyek és szerzõdések;

�elnöki-, kormány- és miniszteri rende-letek;

�Keretegyezmény a Nemzeti KisebbségekVédelmérõl, Ðàìêîâà êîíâåíö³ÿ ïðî çàõèñòíàö³îíàëüíèõ ìåíøèí (1997; a ratifikáció éve);

�A Regionális és Kisebbségi Nyelvek Eu-rópai Kartája, ªâðîïåéñüêà õàðò³ÿðåã³îíàëüíèõ ìîâ àáî ìîâ ìåíøèí (2003; aratifikáció éve).

Közülük nem egyet idõközben többször mó-dosítottak, kiegészítettek. A dokumentumokhatályos szövege (a módosítások nyomon köve-tésének lehetõségével) bárki számára elérhetõukrán nyelven Ukrajna Legfelsõbb Tanácsánakhivatalos honlapján: http://alpha.rada.kiev.ua.A honlapon a �Çàêîíîäàâñòâî Óêðà¿íè� ablak-ra kattintva megjelenik egy keresõablak, mely-be beírva a keresett törvény vagy rendelet címét(esetleg számát, elfogadásának dátumát, vagy aszövegben elõforduló tipikus szavakat), a hon-lapon valamennyi dokumentum megtalálható.

117

Az ukrajnai nyelvi jogi szabályozássajátosságairól

Ukrajna nyelvi jogi helyzetét nagyban meg-határozza, hogy az ukrán jogrend alapvetõennem a nyelvi, hanem a nemzeti kisebbségekettekinti jogalanynak. Másrészt nagy mérték-ben befolyásolja a nyelvi jogokat az, hogy azország névadó nemzetiségének nyelve csak1989-ben válhatott de jure, s sokak szerintmáig nem vált teljes mértékben de facto azország államnyelvévé Ukrajna egész területén,s így a politikai és társadalmi elit egy részenem a kisebbségi nyelvek védelmét, hanem azukránnak mint államnyelvnek a minél erõ-teljesebb és szélesebb körben való elterjeszté-sét tekinti elsõrendû feladatnak.

Ukrajna egyébként azért tekinti jogalany-ként a nemzeti kisebbségeket, mert az országsajátos nyelvi helyzete miatt sokkal nagyobbaz országban az ukrán nemzetiségûek aránya,mint azoké, akik az ukránt vallják anyanyelv-üknek, illetve: jóval nagyobb az oroszt anya-nyelvként beszélõk száma és aránya, mint azorosz nemzetiségûeké. A 2001. évi (elsõ uk-rajnai) népszámlálás adatai alapján Ukrajnalakosságát anyanyelv szerint a következõ cso-portokra oszthatjuk:

a) ukrán anyanyelvûek; ezen belül:� ukrán nemzetiségû ukrán anyanyelvûek (a

magukat ukrán nemzetiségûnek vallók 85%-a);� orosz nemzetiségû ukrán anyanyelvûek (a

magukat orosz nemzetiségûnek vallók 4%-a);� ukrán anyanyelvû nemzeti kisebbségek (pl.

az ukrajnai lengyelek 71%-a, szlovákok 42%-a);b) orosz anyanyelvûek; ezen belül:� orosz nemzetiségû orosz anyanyelvûek (a

magukat orosz nemzetiségûnek vallók 96%-a);� ukrán nemzetiségû orosz anyanyelvûek

(az ukrán nemzetiségûek 15%-a);� orosz anyanyelvû nemzeti kisebbségek (pl.

az ukrajnai belaruszok 62%-a, tatárok 59%-a);c) kisebbségek, akiknek anyanyelve és

nemzetisége megegyezik (pl. a magyarok95%-a, a románok és krími tatárok 92%-a);

d) kisebbségek, akik valamely másnemzeti kisebbség nyelvét tekintik anya-nyelvüknek (pl. a kárpátaljai cigányok 62%-aa magyart tekinti anyanyelvének, ez az ukraj-nai cigány nemzetiségûek 18%-a).

A független Ukrajna történetének 2001-benrendezett elsõ népszámlálási adatai szerint az or-szág lakosságának nemzetiségi és anyanyelvi össze-tétele között jelentõs különbség figyelhetõ meg:

a) nemzetiségi szempontból a lakosság77,82%-a ukrán, 17,28%-a orosz, 4,90%-apedig egyéb nemzetiségû;

b) ezzel szemben anyanyelv alapján Ukrajnalakosainak kétharmada (67,53%-a) ukrán,csaknem harmada (29,59%-a) orosz, 2,88%-apedig egyéb anyanyelvû.

Ha összevetjük a nemzetiségi és az anyanyelviadatokat, akkor a következõket láthatjuk:

a) az ukrán nemzetiségûek aránya jelentõ-sen meghaladja az ukrán anyanyelvûekét;

b) az orosz anyanyelvûek számottevõen nagyobbarányt képviselnek, mint az orosz nemzetiségûek;

c) a nyelvi sokszínûség jóval kisebb, mint anemzetiségi változatosság, mert sok kisebbségiorosz vagy (ritkábban) ukrán anyanyelvû.

NEMZETISÉG ÉS ANYANYELV FÕ % ukrán nemzetiségû ukrán anyanyelvûek 31970728 66,27 orosz nemzetiségû ukrán anyanyelvûek 328152 0,68 ukrán anyanyelvû nemzeti kisebbségek 278588 0,58 UKRÁN ANYANYELVÛ ÖSSZESEN 32577468 67,53 orosz nemzetiségû orosz anyanyelvûek 7993832 16,57 ukrán nemzetiségû orosz anyanyelvûek 5544729 11,49 orosz anyanyelvû nemzeti kisebbségek 735109 1,52 OROSZ ANYANYELVÛ ÖSSZESEN 14273670 29,59 kisebbségek, akiknek anyanyelve és nemzetisége megegyezik 1129397 2,34 kisebbségek, akik valamely más kisebbség nyelvét tekintik anyanyelvüknek 260367 0,54 KISEBBSÉGI ANYANYELVÛ ÖSSZESEN 1389764 2,88 UKRAJNA ÖSSZESEN 48240902 100

Ukrajna lakossága anyanyelv és nemzetiségszerint (a 2001. évi népszámlálás adatai alapján)

Ukrajna lakossága nemzetiség és anya-nyelv szerint (a 2001. évi cenzus eredményeialapján)

A fenti adatok alapján látható: az ország-ban jóval nagyobb az ukrán nemzetiségûek ará-nya, mint azoké, akik az államnyelvet anya-nyelvüknek tekintik. Így érthetõ, hogy Ukraj-na miért védelmezi inkább a nemzetiségi, mintnyelvi jogokat: míg nemzetiségi szempontbólaz ország összlakosságának alig valamivel több,mint ötöde kisebbségi (22,18%), nyelvi alaponcsaknem minden harmadik (32,45%) állam-polgár valamely nyelvi kisebbséghez tartozik.

67,53

77,82

29,59

17,28

2,88

4,90

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%

Anyanyelv

Nemzetiség

Ukrán Orosz Egyéb

118

Ukrajna Alkotmányának 10., 11., 12., 24., 53.,92., 103., 127. és 148. cikkelye tartalmaz a nyel-vekre vonatkozó tételeket.

A 10. cikkely deklarálja, hogy �Ukrajnában azállami nyelv az ukrán�, és az állam biztosítja az uk-rán nyelv funkcionálását a társadalmi élet mindenterületén. A következõ bekezdés szerint �Ukrajná-ban szavatolt az orosz és a többi ukrajnai nemzetikisebbség nyelvének szabad fejlõdése, használata ésvédelme�. A cikkely utolsó mondata szerint viszont�Ukrajnában a nyelvek használatát Ukrajna Alkot-mánya szavatolja és törvény határozza meg�. A 92.cikkely is úgy rendelkezik, hogy kizárólag Ukrajnatörvényei határozzák meg többek között a nyelvhasz-nált rendjét.

A 11. cikkely általános deklarációkat tartalmazUkrajna minden nemzetiségének és nyelvének vé-delmérõl, a 24. cikkely többek között a nyelvi ala-pon való diszkriminációt is tiltja. A 12. az Ukrajnaterületén kívül élõ ukránok nyelvi igényeinek kielé-gítésére tesz ígéretet. Az 53. rész a nemzeti kisebb-ségek számára a törvény által megszabott rendbengarantálja az anyanyelven való oktatás vagy az anya-nyelv tanulásának jogát. A 103., 127. és 148. cik-

kely az államnyelv ismeretétõl teszi függõvé bizo-nyos állami tisztségek betöltését (köztársasági el-nök, alkotmánybírósági tagság, bírói tisztség).

Ukrajna Alkotmányának magyar fordítása

Az államnyelv fogalmának értelme-zése az ukrán jogrendben

1999. december 14-én Ukrajna LegfelsõbbTanácsának 51 képviselõje az Alkotmánybí-rósághoz fordult az Alkotmány 10. Cikkelyé-nek hivatalos értelmezését kérve. Az Alkot-mánybíróság Állásfoglalása értelmében az ál-lamnyelv használata kötelezõ az államhatal-mi és önkormányzati szervek munkájában. Azállamnyelv mellett az orosz és más nemzetikisebbségek nyelve is használható Ukrajnatörvényei által megszabott keretek között.

Az Állásfoglalás az oktatás nyelvénekproblémáját is érinti. A dokumentum szerintUkrajnában az óvodai nevelés, az általánosközépfokú oktatás, a szakképzés és a felsõ-oktatás nyelve az ukrán; az Alkotmány 53.cikkelye, valamint az ország más törvényeiértelmében az állami és nem állami oktatásiintézményekben az államnyelv mellett az ok-tatási folyamatban használható és oktathatóa kisebbség nyelve is.

Érdekes módon az alkotmánybíróság állás-foglalása 3. pontja elsõ bekezdése egyenlõség-jelet tesz az államnyelv és a hivatalos nyelv közé:�Az államnyelv (hivatalos nyelv) alatt az a nyelvértendõ, mely az állam által ráruházott jogistátusa alapján a társadalmi élet nyilvános szfé-ráiban a kötelezõ érintkezés nyelve.�

Ukrajna Alkotmánybíróságának egy má-sik, 2008. április 22-én hozott állásfoglalásapedig így fogalmaz az államnyelv kapcsán: �Azukrán nyelv államnyelvi státusa az állam al-kotmányos rendjének az állam területével,fõvárosával, állami szimbólumaival azonosszintû összetevõje.�

Az ukrán nyelv oktatásának a nemzetiséginyelven oktató iskolákban történõ javításátcélzó állami ágazati program a 2008�2011.évekre címmel az oktatási és tudományosminisztériumban kidolgozott dokumentum azalábbi szerepet tulajdonítja az ukrán nyelv-nek mint államnyelvnek: �A nyelv államiságauniverzális formája az emberek egy egészben,egy népben való egyesítésének. Fontos ténye-zõje a nemzet önmeghatározásának, a nem-zet genetikai kódja, az ország fejlõdésénekbiztos alapja és a nemzeti kultúra kialakítá-sának eszköze.�

119

Az Alkotmány 10. és 92. cikkelye értelmében a nyel-vek státusa szempontjából még a Szovjetunió fennállá-sa idején, 1989-ben elfogadott nyelvtörvény a mérvadó.

A nyelvtörvény is államnyelvként definiálja az uk-rán nyelvet (2. cikkely). Az oroszt a népek közötti érint-kezés nyelvének nevezi (4. cikkely). Az 5. cikkely értel-mében az állampolgárok számára szavatolt anyanyel-vük és bármely más nyelv használata; az állampolgár-nak jogában áll, hogy az állami, társadalmi szervek-hez, vállalatokhoz stb. ukrán nyelven vagy e szerveze-teknél használatos más nyelven, orosz nyelven, vagy afelek számára elfogadható egyéb nyelven forduljon. Atörvény nemcsak tiltja a nyelvi alapon történõ megkü-lönböztetést (8. cikkely), de szankciókat is kilátásbahelyez a nemzetiségi nyelvek használatának korlátozá-sa miatt. A rendelkezések szerint felelõsségre vonhatóaz a tisztségviselõ, aki a nyelvtudás hiányára hivatkoz-va megtagadja egy nemzetiségi nyelven írt beadványvagy folyamodvány átvételét (5. cikk).

A törvény a nemzetiségi többségû közigazgatásiegységek területén lehetõséget nyújt a nemzetiséginyelv használatára az ukránnal egyenrangúan éspárhuzamosan az állami- és pártszervek, a vállala-

tok, intézmények mûködésében (3. cikkely). Nemértelmezi azonban a törvény, mit ért a nemzetiségitöbbségû területek fogalom alatt.

A nyelvtörvény értelmében az állami dokumen-tumokat, okmányokat ukrán nyelven fogadják el ésteszik közzé, alsóbb szinteken is, ám itt szükség ese-tén más nemzetiségi nyelveken is publikálják. A hi-vatalos ûrlapok ukrán vagy ukrán�orosz nyelvûek(10. cikkely). A hivatali és munkahelyi adminiszt-ráció nyelve az ukrán, de a nemzetiségi többségû te-rületeken a nemzetiségi nyelvet is lehet az ukránnalpárhuzamosan használni (11. cikkely).

A hivatalos személyi okmányok (személyi igazol-vány, munkakönyv, az iskolai végzettséget igazoló do-kumentumok, születési, házassági és halálozási anya-könyvi kivonat) ukrán�orosz kétnyelvûek (14. cikkely).

A szolgáltatások nyelve az ukrán nyelv vagy a felekáltal választott egyéb nyelv (17. cikkely). A perrend-tartás nyelve az ukrán, de a nemzetiségi többségû te-rületeken a nemzetiségi nyelv használatára is van lehe-tõség az ukránnal egyenrangúan; a bíróság nyelvét nemértõnek joga van tolmács igénybevételére, az anyanyel-vi vallomástételre (18. cikkely). Az ügyvédi, ügyésziszolgáltatás, a jogi tanácsadás nyelve az ukrán, vagy afelek számára legmegfelelõbb nyelv (23. cikk).

A hivatalos tömegtájékoztatás nyelve az ukrán, il-letve lehetõség szerint más ukrajnai nyelvek (33. cik-kely). A táviratok, a postai borítékok, csomagok cím-zésének nyelve az ukrán vagy az orosz (34. cikkely). Ahivatalos hirdetmények, közlemények, reklámok, pla-kátok nyelve az ukrán; az ukrán nyelvû szöveg mellettszerepelhet más nyelvû fordítás is (35. cikkely).

Az Ukrajnában gyártott termékek, áruk címkéi,feliratai ukrán nyelvûek, és más nyelvekre nem for-díthatók (36. cikkely). Ennek alapján a termékekhasználati leírásai, illetve például a gyógyszerekadagolási útmutatói is kizárólag ukrán nyelven ké-szülhetnek. A valóságban azonban a legtöbb ilyen

Pozitív és negatív példa: csak ukrán nyelvû felirata beregszászi okmányirodában és kétnyelvû hirdet-mény az útlevélosztályon

A beregszászi városháza: itt minden dokumen-tum két nyelven készülhet(ne).

120

Ma már egyre több cég tartja hasznosnak a ma-gyar nyelvû reklámot. A három legnagyobb ukraj-nai mobiltelefon-szolgáltató magyar nyelvû reklám-anyagatermékhez kétnyelvû: ukrán és orosz nyelven meg-fogalmazott tájékoztató tartozik. Nem találunk azon-ban olyan gyógyszert, amely magyar vagy más ki-sebbségi nyelven tájékoztatná a betegeket az adago-lásról, a lehetséges mellékhatásokról.

Az intézmények, társadalmi és pártszervezetek,vállalatok stb. hivatalos el- és megnevezése ukránnyelvû; az ukrán nyelvû felirat jobb oldalán vagyalatta szerepelhet a megnevezés más nyelvû fordítá-sa is (37. cikkely).

Az ukrajnai földrajzi nevek ukrán nyelvûek. Le-hetséges továbbá a nemzetiségi többség nyelvén valófeltüntetésük is (38. cikkely).

Az ukrán állampolgároknak joguk van nemzetitradícióiknak megfelelõ nevet választani, amely neve-ket transzkripcióval ültetik át ukránra (39. cikkely).

A nyelvtörvény 25�29. cikkelye szabályozza köz-vetlenül az oktatás nyelvét. A 25. cikkely értelmébenaz oktatás nyelvének megválasztása elidegeníthetet-len jog; az állam garantálja az anyanyelvi oktatáshozvaló jogot. A 26. cikkely az óvodai nevelés nyelvekéntaz ukránt nevezi meg, de megjegyzi, hogy azokon aterületen, ahol a kisebbségek kompakt tömbben él-nek, létrehozhatók olyan óvodák, illetve óvodai cso-portok, ahol a nevelés nyelve a kisebbségi nyelv.

121

Szerencsére néhány terméken nemcsak ukrán, ha-nem magyar nyelven is feltüntetik, mit takar a cso-magolás. Szívesebben vásárolunk olyan terméket,melyen anyanyelvünkön is elolvashatjuk, mit veszünk

Salánk díszes helységnévtáblájaA 27. cikkely szerint az iskolai oktatás nyelve az

ukrán. Azokon a területen, ahol a kisebbségek kom-pakt tömbben élnek, létrehozhatók olyan iskolák, il-letve iskolai osztályok, ahol az oktatás nyelve a ki-sebbségi nyelv. Ezen iskolákban/osztályokban is kö-telezõ az államnyelv oktatása.

A szakmunkásképzõ és felsõoktatási intézmé-nyek oktatási nyelvét a 28. cikkely határozza meg.Az oktatás nyelveként ez a cikkely is az ukránt ne-vezi meg, ám a fent említett feltételek fennállásaesetén lehetõséget teremt arra, hogy az ukrán mel-lett a kisebbségek nyelve is az oktatás nyelve legyen.Továbbá lehetõséget nyújt arra is a törvény, hogy anemzetiségi kádereket képzõ szakokon olyan csopor-tokat hozzanak létre, ahol az oktatás nyelve a ki-sebbségi nyelv. Az ukrán nyelv oktatását ezen cso-portokban is biztosítani kell. A 29. cikkely a felvé-teli vizsgák nyelvét szabályozza.

Az oktatásról szóló törvények mindegyikében ta-lálható az oktatás nyelvére vonatkozó rész. Mindegyikdokumentum szerint Ukrajnában az oktatás nyelvétaz Alkotmány és a nyelvtörvény határozza meg.

Ukrajna nemzetiségi jogainak nyilatkozata min-den népnek és nemzetiségnek garantálja a jogot anya-nyelve használatára a társadalmi élet minden terü-letén (3. cikkely).

Ukrajna törvénye a nemzetiségi kisebbségekrõlszerint azokon a területeken, ahol a nemzetiségi ki-sebbség a lakosság többségét alkotja, az állami éstársadalmi szervek, vállalatok, intézmények mûkö-dése során az államnyelv mellett a kisebbség nyelveis használható (8. cikkely). Garantálja továbbá a ki-sebbségek számára a nemzeti hagyományoknakmegfelelõ személynévhasználatot, így például azt,hogy a személyazonossági igazolványba csak a veze-ték- és utónév kerüljön, és elmaradhat az apa ke-resztnevébõl képzett apai név (12. cikkely).

A kisebbségekrõl szóló törvény az Alkotmányhozhasonlóan fogalmaz a kisebbségek oktatásáról: �Azállam minden nemzetiségi kisebbség számára garan-tálja a nemzeti-kulturális autonómiához való jogot:az anyanyelv használatát és az anyanyelvi oktatástvagy az anyanyelv tanulását az állami oktatási intéz-ményekben, illetve a nemzetiségi kulturális szövetsé-geken keresztül, továbbá a nemzetiségi kulturális ha-

A beregszászi oktatási hivatal kétnyelvû cégtáblája

122

gyományok fejlesztését, a nemzeti jelképek használa-tát, a nemzeti ünnepek méltatását, a saját vallás gya-korlását, az irodalmi, mûvészeti, tömegtájékoztatásieszközök iránti igények kielégítését, nemzetiségi kul-turális és oktatási intézmények létrehozását, valamintminden más tevékenységet, amely nem mond ellent ahatályos törvényeknek� (6. cikkely).

Ukrajna közjegyzõségrõl hozott törvényének 15.cikkelye szerint amennyiben a közjegyzõhöz fordulónem ismeri a közjegyzõi szolgáltatás nyelvét, akkor ará vonatkozó dokumentumokat közjegyzõ vagy tolmácsútján az ügyfél által ismert nyelvre kell fordítani.

Az ukrajnai önkormányzati törvény 26. cikkelye1. pontjának 50. bekezdése lehetõvé teszi, hogy azönkormányzatok megválasszák az önkormányzatiszervek munkájának nyelvét.

Ukrajna törvénye a helyi önkormányzatokbanvaló szolgálatról (2001) kimondja, hogy csak olyanszemély lehet önkormányzati tisztségviselõ, aki szol-gálati feladatai ellátásához szükséges mértékbenbeszéli az államnyelvet (5. cikkely).

Az információról szóló törvény szerint az infor-máció nyelvét Ukrajna nyelvtörvénye és egyéb jogsza-bályok, valamint nemzetközi egyezmények szabályoz-zák (11. Cikkely).

Egy beregszászi bevásárlóközpont kétnyelvû reklámja

A vegyes vállalatok is két nyelvet használhatnakügyvitelükben.

Az önkormányzatok dönthetnek arról, hogy az ál-lamnyelv mellett mely nyelveket használják a mun-kájuk során.

123

Ukrajna a nyomtatott tömegkommunikációs esz-közökrõl (a sajtóról) hozott törvénye alapján a saj-tótermékeket az államnyelven és más nyelveken je-lentetik meg (4. cikkely).

A televíziózásról és rádiózásról szóló törvény ér-telmében a televízió- és rádióállomások államnyelvensugározzák mûsoraikat; azokon a területeken, ahol anemzeti kisebbségek egy tömbben élnek, a kisebbségnyelvén is közölhetik mûsoraikat (9. cikkely).

A reklámtörvény alapján a reklámok nyelvét anyelvtörvény szabályozza (6. cikkely).

A kiadói tevékenységet szabályozó törvény 8. cik-kelye kimondja, hogy a hivatalos nyomtatványok(ûrlapok, formanyomtatványok, diplomák, okleve-lek stb.) nyelve az államnyelv.

A választási törvények mindegyike kimondja,hogy etnikai vagy nyelvi hovatartozástól függetle-nül Ukrajna valamennyi állampolgára választhat ésválasztható (2. és 3. cikkely). Ukrajna elnökével (9.cikkely), valamint a választási bizottságok titkárai-val szemben törvényben (az elnökválasztásról szólótörvény 23�24.; a parlamenti választásokról szólótörvény 26�27.; a helyhatósági választásokról szólótörvény 20�21. cikkelye) megfogalmazott követel-mény, hogy beszélniük kell az államnyelvet. A vá-lasztásokon induló jelölteknek és pártoknak prog-ramjukat ukrán nyelven kell benyújtaniuk a válasz-tási bizottság számára (az elnökválasztásról szólótörvény 51.; a parlamenti választásokról szóló tör-vény 58.; a helyhatósági választásokról szóló tör-vény 36. cikkelye).

Ukrajna családjogi törvénykönyve tiltja a csalá-don belül a faj (rassz), bõrszín, nem, politikai meg-gyõzõdés, vallás, etnikum, társadalmi státusz, anya-gi helyzet, lakhely, nyelv vagy egyéb alapján történõkorlátozást, megkülönböztetést (7. cikkely).

A büntetõtörvénykönyv tiltja és 50 adómentesminimálbér mértékû pénzbírsággal sújtja az etni-kai, vallási vagy nyelvi alapon történõ uszítást (161.cikkely).

A polgári törvénykönyv szerint Ukrajna mindenállampolgárának joga a nemzeti, kulturális, vallásiés nyelvi identitásának megõrzése, kinyilvánítása(300. cikkely).

A büntetés-végrehajtásról szóló törvénykönyv 8.cikkelye kimondja, hogy az elítélteknek joguk vanarra, hogy anyanyelvükön tegyenek tanúvallomást,panaszt, ill. hogy saját nyelvükön forduljanak kér-vényeikkel, javaslataikkal a büntetés-végrehajtásiszervek felé. Joguk van továbbá ahhoz, hogy anya-nyelvükön kapjanak választ folyamodványaikra.

A polgári eljárásjogi törvénykönyv 5. cikkelyealapján a polgári bíróság mindenkit egyenlõként ke-zel, fajtól (rassz), bõrszíntõl, politikai, vallási vagyegyéb meggyõzõdéstõl, nemtõl, etnikai vagy társadal-mi származástól, vagyoni helyzettõl, lakhelytõl, nyel-vi és etnikai jegyektõl függetlenül. A 7. cikkely értel-mében a polgári perrendtartás, a periratok nyelve azállamnyelv (1. és 3. pont). Azon érintett személyek,

Beregszász megyei jogú város önkormányzatának hivatalos leveleken használt kétnyelvû fejléce

Egy borzsovai bútorbolt ukrán és magyar nyelvû szó-rólapja: többen betérnek, ha két nyelven hirdeti magát.

124

akik nem ismerik az államnyelvet, tolmács igénybe-vételével anyanyelvükön fordulhatnak a bírósághoz(2. pont). Az 50. cikkely arról rendelkezik, hogy atanú anyanyelvén vagy egyéb nyelven tehet vallomást.Az 55. cikkely a bírósági eljárásokban közremûködõtolmács jogállásáról szól. Eszerint a bírósági eljárás-ban közremûködõ tolmács az a személy lehet, aki meg-felelõ szinten ismeri a perrendtartás nyelvét, valamintazt a nyelvet, mely szükséges a szóbeli vagy írásbeli

A Polgári és politikai jogok nemzetköziegyezségokmánya (International Covenant onCivil and Political Rights) 25. cikkelyéhezfûzött hivatalos értelmezésében az ENSZEmberi Jogi Bizottsága megállapította, hogya szavazati jog hatékony gyakorlásához szük-séges a szavazásra vonatkozó információknakés anyagoknak publikálása a kisebbség nyel-vén is. Ukrajna a 2005-ös elnökválasztásig,ill. a 2006-os parlamenti és helyhatósági vá-lasztásokig eleget tett ennek, és a szavazóla-pokat a kisebbségek által jelentõs mértékbenlakott területeken a kisebbségek nyelvén iskinyomtatták. A 2005. évi elnökválasztáson,illetve a 2006-ban egyszerre rendezett parla-menti és helyhatósági választásokon azonbana módosított választási törvények értelmében(az elnökválasztásról szóló törvény 71.; a par-lamenti választásokról szóló törvény 78.; ahelyhatósági választásokról szóló törvény 63.cikkelye) csak ukrán nyelvû szavazólapok ké-

szültek. Ez egyértelmûen negatív diszkrimi-náció: Ukrajnában ugyanis a 2001. évi nép-számlálási adatok szerint a lakosság 32,47%-a nem ukrán anyanyelvû, és a nem ukránanyanyelvûek jelentõs része nem beszéli azállamnyelvet. Tovább súlyosbítja a helyzetet,hogy a lakosságnak azon része, amely Ukraj-na 1991-ben bekövetkezett függetlenné válá-sa elõtt nem ukrán tannyelvû iskolában ta-nult, az oktatási intézményekben nem sajá-títhatta el az ukrán nyelvet, mert az a kisebb-ségi tannyelven oktató iskolákban nem szere-pelt tantárgyként. Ez pedig azt jelenti, hogyazok az ukrán állampolgárok, akik 1991 elõttbefejezték tanulmányaikat, önhibájukon kívülnem tanulhattak meg ukránul; ezeket az ál-lampolgárokat az ukrán állam gyakorlatilagkizárja a választásokon való részvételbõl.

A kárpátaljai magyar pártok természete-sen fontosnak tartják, hogy magyar nyelvenis eljuttassák programjukat választóikhoz.

Beregszászban az ügyészség és a rendõrség (milícia) épületén is kétnyelvû felirat olvasható.

fordításhoz. Ukrajna törvénykezésében egyedülállómódon ez a törvény említést tesz a siketek jelnyelvei-rõl is, amikor megjegyzi, hogy tolmácsként közremû-ködhet az a személy is, aki képes siketekkel, némák-kal vagy siketnémákkal kommunikálni.

A szabálysértési eljárásokról szóló törvénykönyvgyakorlatilag a polgári eljárásjogi törvénykönyvbõlidézett passzusokat tartalmazza. A nyelvekre vonat-kozólag a 10., 15., 65. és 68. cikkely releváns.

125

Bár a választási törvények szerint a szava-zólapok csak államnyelven készülhetnek, ér-dekes módon a pártok, jelöltek (s nemcsak amagyar érdekvédelmi szervezetek, hanem az

országos pártok is) fontosnak tartják, hogymagyar nyelven is megszólítsák a kárpátaljaimagyarokat. Nyilván a várható voksaik remé-nyében.

Tapasztalataink azonban azt mutatják, hogya választásokat követõen már nem annyira érzé-kenyek a kisebbségek nyelve és problémái iránt.

Az Ukrajna által aláírt nem-zetközi dokumentumokUkrajna több állammal kötött kétoldalú egyezmé-nyeket az egymás területén élõ kisebbségek jogai-nak védelmérõl. Ilyen megállapodást írt alá az or-szág például Oroszországgal, Litvániával, Szlováki-ával, Lengyelországgal, Németországgal, Romániá-val, Belarusszal, a FÁK tagállamaival stb.

Ukrajna és Magyarország 1991-ben Nyilatkozat aMagyar Köztársaság és az Ukrán SZSZK együttmû-ködésének elveirõl a nemzeti kisebbségek jogainak biz-tosítása területén címmel írt alá közös dokumentumot.A Nyilatkozat a bevezetõ részben elismeri, hogy Ukraj-na és Magyarország területén nemzeti kisebbségek él-nek, elismeri azok jogait egyéni és közösségi szinten egy-aránt, és a nemzetiségi jogokat az emberi jogok részé-nek tekinti. A dokumentum államalkotó elemként em-líti a nemzetiségi kisebbségeket (1. cikkely). Tisztelet-ben tartja a nemzetiség vállalását és megválasztását (2.cikk). Az aláíró felek vállalják, hogy ösztönzik a nemzetikisebbségek számára olyan státusz megteremtését, amelybiztosítja a jogot a közügyekben való hatékony részvétel-re (5. cikkely). A felek vállalják továbbá, hogy nem töre-kednek a nemzeti kisebbségek asszimilálására, megte-remtik a feltételeket a kisebbségek identitásának meg-

õrzéséhez, és elismerik, hogy a nemzeti közösségek vé-leményének kifejezõi a nemzetiségi szervezetek. A 9.cikkely alapján a szerzõdõ felek olyan törvények, ad-minisztratív intézkedések meghozatalát vállalják, me-lyek lehetõvé teszik a kisebbségek számára azon jogaikgyakorlati alkalmazását, melyek anyanyelvük szabadhasználatára vonatkoznak a magán- és társadalmi élet-ben szóban és írásban. Ez a jog azonban nem érinti azállamnyelv elsajátításának kötelezettségét. A 10. cik-kely a kisebbségieknek azt a jogát ismeri el, mely sze-rint anyanyelvükön tanulhatnak vagy tanulhatjákanyanyelvüket az oktatás valamennyi szintjén.

Egy pozitív példa: kétnyelvû felirat egy államivállalat vezetõjének ajtaján

126

adminisztratív területen belül, hogy a Karta rendel-kezései alkalmazandók legyenek, az állam nyitvahagyja annak a lehetõségét, hogy az ajánlások gya-korlati alkalmazása során arra hivatkozzon, hogy akisebbségi nyelveket használók száma nem indokol-ja az intézkedés bevezetését, nem volt megfelelõ igénya végrehajtására stb. Feltûnõ ugyanakkor az is, hogya fentiek ellenére a Karta 2003-ban ratifikált válto-zatában kevesebbet vállal az ország, mint 1999-ben.

13, egymástól jelentõs mértékben különbözõ helyze-tû közösségre és azok nyelvére terjed ki a törvény. Vala-mennyi közösséget és nyelvet azonosan kezeli tehát Uk-rajna, figyelmen kívül hagyva, hogy egészen más nyelvi,nyelvhasználati igényei vannak például a teljes nyelv-csere küszöbén álló görögöknek, lengyeleknek, beloru-szoknak és a kiterjedt anyanyelvi intézményhálózattalrendelkezõ oroszoknak, románoknak, magyaroknak.

Számos vitát váltott ki a törvény parlamenti vitájasorán, hogy mely nyelvekre terjeszti ki Ukrajna a Kartahatályát. Többen ellenezték például, hogy az orosz sze-repeljen a védelemre szoruló nyelvek között, de azUNESCO veszélyeztetett és kihalóban lévõ nyelvek lis-táján szereplõ ukrajnai nyelvek közül csak a gagauz és akrími tatár került be a listába, a nyelvcsere határán állókaraim és a krimcsak közösség nyelve viszont nem. Ér-dekes továbbá, hogy a 13 érintett nyelv között szerepel azsidó nyelv (de vajon mely nyelvet kell ezen érteni: ajiddist?, a hébert?). Figyelemre méltó, hogy külön teszemlítést a törvény a moldáv és a román nyelvrõl, miköz-ben a moldáv és a román nem két különálló nyelv (Mol-dávia a románt tekinti saját államnyelvének).

A Kartával kapcsolatban említést érdemel továb-bá, hogy az általa használt terminológia és fogalmikeret nem egyeztethetõ össze az ukrajnai jogban is-mert fogalmakkal. Ukrajnában jogilag nem ismertpéldául a �regionális vagy kisebbségi nyelv�, a �regi-onális vagy kisebbségi nyelv használatának területe�,a �területhez nem köthetõ nyelv� fogalma; Ukrajnatörvényeiben csak az �államnyelv� és a �nemzeti ki-sebbségek nyelve� fogalmakat használja.

Nézzük konkrétan, mit vállal Ukrajna a Chartaajánlásai közül! Az ország vállalja, hogy a ChartaI., II., IV. és V. Részét teljes egészében alkalmazza,

A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Eu-rópai Kartája szövege magyarul megtalálhatópéldául Beregszászi Anikó és Csernicskó Ist-ván �itt mennyit ér a szó? Írások a kárpátal-jai magyar nyelvhasználatáról (Ungvár:PoliPrint, 2004. 35�50. old.) címû könyvében.

Az interneten hozzáférhetõ többek közöttitt is: http://epa.oszk.hu/00000/00036/00012/pdf/09.pdf

Ukrajna 1995-ben írta alá, és 1997-ben a N 703/97-BP számú törvénnyel ratifikálta az Európa Ta-nács Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védel-mérõl c. dokumentumát. A Keretegyezmény jogilagkötelezõ nemzetközi okmányként általánosságbanszolgálja a kisebbségek védelmét, oly módon, hogyaz államoknak széles mérlegelési lehetõséget hagyaz egyes jogok gyakorlati alkalmazása terén. (AKeretegyezmény szövege magyarul megtalálható:http://www.nek.gov.hu/data/files/84194269.pdf)

Ukrajna Legfelsõbb Tanácsa 1999-ben ratifikáltaaz ország által már 1996-ban aláírt A Regionálisvagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját (1350-XIV. sz. törvény). A Karta a la carta rendszerû ren-delkezései közül a legtöbb kérdéskörben a legtole-ránsabb normákat választották az ukrán honatyák,ám meghatározták, hogy:

(1) Mely nyelvekre érvényesek a rendelkezések (orosz,zsidó, belarusz, moldáv, román, krími tatár, bolgár, len-gyel, görög, magyar, német, gagauz és szlovák).

(2) A Karta ajánlásai csak azokon a területekenalkalmazhatók, ahol a felsorolt kisebbség aránya eléria 20 százalékot. A kisebbségek által 10�19%-banlakott területeken enyhébb vállalásokat fogalmaz-tak meg, s még alacsonyabb követelmények érvénye-sek, ha a nemzetiség aránya 10% alatti.

A Karta hatályba lépését azonban 2000. július12-i határozatával az Alkotmánybíróság (a ratifi-káció ügyrendi hibáira hivatkozva; lásd a 9�ðï/2000számú határozatát) felfüggesztette. Vagyis hiábavállalt viszonylag széles jogköröket Ukrajna, azokéletbe lépésére, gyakorlati alkalmazására már nemkerülhetett sor.

2000 óta Ukrajna Legfelsõbb Tanácsa elé szá-mos, a Karta ratifikálására vonatkozó újabb törvény-javaslat került. Ezek közül az egyiket 2003-ban végreelfogadta a Legfelsõbb Tanács, és 2003. május 15-én hatályba is lépett.

Az N 802-IV. számú törvény már sokkal szû-kebb jogokat határoz meg a törvény hatálya alá esõ13 nyelv (belorusz, bolgár, gagauz, görög, zsidó, krí-mi tatár, moldáv, német, lengyel, orosz, román, szlo-vák és magyar) beszélõi számára, mint az elõzõ vál-tozat. Szó sincs például a törvényben arról, hogymely közigazgatási egységeken belül alkalmazandóka Karta Ukrajna által vállalt és a törvényben meg-nevezett rendelkezései, hány százalékos arányt kellelérnie az adott régión belül az egyes kisebbségek-nek. Azaz: az elõzõ törvénnyel ellentétben a 2003-asverzió azonosan kezeli a 13, egyébként egymástóljelentõs mértékben különbözõ helyzetben lévõ kisebb-ségi közösséget és azok nyelveit. Továbbá azzal, hogynem nevezi meg, minimálisan milyen arányt kell el-érnie ahhoz egy kisebbségi közösségnek egy adott

127

kivéve a II. Rész 7. Cikkének 5. pontját, amely aCharta rendelkezéseinek a területhez nem köthetõnyelvekre való kiterjesztésére vonatkozik. Így pél-dául a cigányok, illetve a cigány nyelv nem kerül aCharta hatálya alá, bár a csaknem 48 ezres ukraj-nai cigány közösség közel 45%-a a cigány nyelv va-lamely változatát tekinti anyanyelvének.

A Charta III. részébõl, amely a konkrét vállaláso-kat tartalmazza, mint már említettük, sokkal �óva-tosabban� válogat Ukrajna, mint tette azt 1999-ben.

A 8. Cikk az oktatásügyrõl szól. Ezen belül csakazok számára teszi lehetõvé Ukrajna az anyanyelvioktatást az oktatási folyamat különbözõ szintjein, akikcsaládja ezt kívánja és létszámuk elegendõnek bizo-nyul, illetõleg a felsõoktatási intézmények esetén �bá-torítják és/vagy engedélyezik a regionális vagy kisebb-ségi nyelveken folyó egyetemi oktatást, vagy egyébfelsõoktatási intézményekben történõ tanulást, vagymegteremtik a feltételeket, hogy e nyelveket mint egye-temi vagy felsõoktatási tárgyat tanulhassák�. Amígtehát 1999-ben például azokon területeken, ahol akisebbségi nyelv beszélõi 20% fölötti arányban élnek,azt vállalta Ukrajna, hogy számukra elérhetõvé te-szik az iskola-elõkészítõ, az általános és középiskolai,valamint szakközépiskolai oktatást és az egyetemi ésmás felsõoktatási képzést, addig 2003-ban már csakazok számára lehetséges mindez, akiknek családjaezt kéri, és számuk elegendõ ehhez.

Az igazságszolgáltatásban mindössze azt vállaljaaz állam, hogy a törvény hatálya alá esõ nyelvekenkészült és benyújtott írásokat, bizonyítékokat, jogiokmányokat nem minõsíti pusztán azért érvényte-

A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Euró-pai Kartája oktatási cikkelyébõl az Alkotmány-bíróság által hatályon kívül helyezett 1999-estörvény az oktatás valamennyi szintjén a lehetõlegkedvezõbb bekezdések alkalmazását vállaltaUkrajna, biztosítva, hogy a kisebbség nyelve tan-nyelv lehessen. 2003-ban már csak azt a lehetõ-

séget biztosítja, hogy tantárgyként tanulhatólegyen a kisebbségi közösség nyelve.

A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Eu-rópai Kartája oktatási cikkelyébõl Ukrajna ál-tal alkalmazni kívánt pontok és bekezdésekösszehasonlító táblázata az 1999. és 2003. évitörvényben:

N 1350-XIV. sz. törvény (1999) (ha a kisebbség aránya eléri a 20%-ot)

N 802-IV. számú (2003) törvény

1. Pont a) óvodai nevelés a (i), a (ii), a (iii) a (iii)

b) általános iskolai oktatás b (i), b (ii), b (iii) b (iv) c) középiskolai oktatás c (i), c (ii), c (iii) c (iv) d) szakmunkásképzés d (i), d (ii), d (iii) �

e) felsõoktatás e (i), e (ii) e (iii) f) felnõttoktatás f (i), f (ii) f (iii)

g) g g h) h h i) i i

2. pont 2. pont 2. pont

lennek, mert azok regionális vagy kisebbségi nyel-ven készültek.

Rendkívül szembetûnõ a Charta 1999-ben és2003-ban ratifikált változata közötti különbség aközigazgatási hatóságok és közszolgálati szervekmunkájának nyelvérõl szóló 10. Cikk esetében. Azelsõ változatban még azt vállalta a dokumentumotaláíró ország, hogy gondoskodik arról, hogy a ki-sebbségek által legalább 20%-ban lakott területekena közigazgatási hatóságok használják a regionálisvagy kisebbségi nyelveket, illetve hogy a tisztviselõkezeket a nyelveket használják a kisebbségi polgárok-kal való érintkezésben, valamint a nemzetiségiekezeken a nyelveken szóbeli és írásbeli kérvényeketnyújthassanak be és anyanyelvükön kaphassanakválaszt. 2003-ban ellenben már csak azt, hogy meg-engedi és/vagy bátorítja a regionális vagy kisebbséginyelvek használatát a regionális vagy helyi közigaz-gatásban. Joga van ahhoz is a helyi önkormányza-toknak, hogy a hivatalos dokumentumokat a kisebb-ség nyelvén is közzé tegyék és hogy a vitákban a he-lyi nyelveket is használják.

A tömegtájékoztatási eszközök nyelvérõl szóló 11.Cikkben Ukrajna arra vállal kötelezettséget, hogybátorítja vagy megkönnyíti a regionális és kisebbsé-gi nyelvek bekerülését a médiumokba, illetve hogynem akadályozzák az ilyen nyelvû adásokhoz, saj-tótermékekhez való hozzáférést, beleértve a külföldimédiumok közvetítette anyagokat is.

A 12. Cikk a kultúrára vonatkozik. Ebben a rész-ben vállalja a legtöbbet az állam a felkínált lehetõsé-gek közül.

128

Kétnyelvû feliratok egészségügyi intézmények-ben: a betegek számára különösen fontos (volna),hogy megértsék, mit mond az orvos, és hogy el tud-ják mondani panaszaikat

Sokkal kevesebbet engedélyez viszont a 13. Cikk-ben, amely a gazdasági és társadalmi élet nyelvhasz-nálatáról rendelkezik. Tulajdonképpen csak arranézvést kötelezi el magát az állam (természetesen amegszokott tompító formulák megtartása mellett,mint pl. �az ésszerûen lehetséges mértékben�), hogya közvetlen ellenõrzése alá tartozó gazdasági és tár-sadalmi szektorokban bátorítja a kisebbségi nyel-vek használatát. Lényeges vállalás ugyanakkor, hogya kórházakban, nyugdíjas otthonokban lehetõségetbiztosítanak a gondozásra szoruló kisebbségieknekarra, hogy anyanyelvükön fogadják és kezeljék õket(13. Cikk, 2. pont c bekezdése).

Kétnyelvû hivatalos levél: sajnos ritkaságszámba megy

A III. Rész utolsó, 14. Cikkében a határokon át-nyúló cserekapcsolatról esik szó, és ennek a cikkneka végrehajtását teljes egészében vállalta Ukrajna.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy A Regioná-lis vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája Uk-rajna által 1999-ben és 2003-ban ratifikált változa-ta között lényegi különbségek vannak: az utóbbi ver-zióban sokkal szûkebb mértékben kötelezi el magátaz állam a területén élõ kisebbségi nyelvek védelmeterén. Azzal pedig, hogy nem nevesíti expliciten,milyen körülmények között, mely feltételek teljesü-lése esetén alkalmazandók a vállalások, meghagyjaa lehetõséget a vállalt kötelezettségek teljes szabotá-lására. Az is eltérés a két változat között, hogy az1999-es verzió az adott nemzetiség egy-egy admi-nisztratív egységen belüli részarányához kötötte azegyes pontok alkalmazását, s ezzel különbséget tetta különbözõ helyzetben lévõ kisebbségek között, azújonnan elfogadott változat egységesen kezeli az or-szág területén élõ kisebbségeket, függetlenül azokhelyzetétõl és igényeitõl.

129

Elnöki, kormány- és minisz-teri rendeletekA nevezett dokumentumok mellett elnöki és kor-mányrendeletek is foglalkoznak a nyelvek helyzeté-vel Ukrajnában. Ezek egyike a 2002. szeptember12-án hozott 1367. számú, az anyakönyvezésrõl szó-ló Kormányrendelet, mely szerint valamennyi anya-könyvi bejegyzés, igazolvány, ûrlap csak az állam-nyelven vezethetõ és tölthetõ ki.

2003. március 12-én Ukrajna Legfelsõbb Taná-csa parlamenti vitanapot rendezett �Az ukrán nyelvfunkcionálása Ukrajnában� címmel. A meghallga-tás során megállapították, hogy a jogi garanciák el-lenére Ukrajnában az ukrán nem tölti be az állam-nyelv szerepét. Ennek alapján a Legfelsõbb Tanácsjavaslatokat fogalmazott meg az elnök és parlamentszámára. (A Ðåêîìåíäàö³¿ ïàðëàìåíòñüêèõ ñëóõàíü�Ïðî ôóíêö³îíóâàííÿ óêðà¿íñüêî¿ ìîâè â Óêðà¿í³�címû ajánlásokat lásd: http://zakon.rada.gov.ua/cgi-bin/laws/main.cgi)

Az ajánlásokból kiindulva fogadta el UkrajnaKormánya �Az ukrán nyelv fejlõdésének és funkcio-nálásának állami programja a 2004�2010-es évek-re� címû dokumentumot. (A program címe ukránul:Äåðæàâíà ïðîãðàìà ðîçâèòêó ³ ôóíêö³îíóâàííÿóêðà¿íñüêî¿ ìîâè íà 2004�2010 ðîêè. Lásd: http://zakon.rada.gov.ua/cgi-bin/laws/main.cgi.) A programCélok és alapvetõ feladatok fejezetében megfogalma-zottak szerint az egyik legfontosabb feladat az ukránállamnyelvi státusának gyakorlatban való megvalósí-tása. Az 1989-ben elfogadott nyelvtörvény, illetve az1996-os Alkotmány ugyanis hiába definiálja állam-nyelvként az ukránt, az ország jelentõs részén (a ke-leti és déli régiókban) történelmi és politikai okokbólaz orosz nyelv máig magasabb státuszt élvez a min-dennapokban, mint az ukrán. A kormány által jóvá-hagyott állami program szerint �Az államalkotási

folyamatban az ukrán nyelvnek vezetõ szerepe van�.A dokumentum az ukrán nyelvet az ukrán nemzetiidentitás lényeges mutatójának tekinti.

Az oktatásban használt nyelvekre vonatozik azUkrajna elnöke által 2008. március 20-án N 244/2008 számmal kiadott, az ukrajnai oktatás minõ-ségének javítását célzó rendelet, melynek 8. pontjaértelmében többek között úgy kell kielégíteni a nem-zeti kisebbségek oktatási igényeit, hogy a kisebbséginyelven oktató iskolákban bizonyos tárgyakat uk-rán nyelven kell oktatni. Ehhez kapcsolódik az ok-tatási tárca 2008. május 26-án kiadott 461. számúrendelete. A dokumentum hatályba helyezte a nem-zetiségi iskolák számára az ukrán nyelv oktatásá-nak javítása céljából kidolgozott ágazati programot,mely a 2008�2011. közötti évekre érvényes. A cse-lekvési terv alapján 2008. szeptember 1-tõl a nem-zetiségi nyelven oktató iskolák 5. osztályaiban Uk-rajna történetét két nyelven kell oktatni: anyanyel-ven, illetve ukránul (a fakultatív órák terhére). A 6.osztályban (2009. szeptember 1-tõl) már csak uk-rán nyelven kell oktatni ezt a tárgyat. A 6. osztály-ban a földrajzot kell két nyelven oktatni, a 7.-ben amatematikát, majd a következõ osztályban teljesenát kell állni ezen tantárgyak államnyelven történõoktatására. A 10. osztályokban � a 2010-tõl márminden tárgyból kötelezõen ukrán nyelvû emelt szin-tû érettségi és egyben felvételi vizsgákra való felké-szülés jegyében � szeptembertõl két nyelven kell ok-tatni Ukrajna történetét és a matematikát, a 11.osztályban a 2009-es tanévkezdéstõl két nyelven amatematikát és csak államnyelven egy, a tanulókáltal választott tantárgyat.

Megemlíthetõ a kulturális minisztérium határo-zata is. Ennek értelmében 2007 õszétõl Ukrajná-ban a mozikban csak ukrán nyelvre szinkronizáltvagy ukránul feliratozott filmeket lehet bemutatni.A kérdésben az Alkotmánybíróság is állást foglaltaz ukrajnai filmtörvény 14. cikkelyét értelmezve. Atestület 2007. december 20-i állásfoglalása alapjánUkrajnában külföldi film csak ukrán szinkronnalvagy ukrán felirattal mutatható be.

Ukrajna Közlekedési és Hírközlési Minisztériu-ma 2008. március 26-i, 332. számmal kiadott ren-delete értelmében Ukrajnában a minisztérium ha-táskörébe tartozó cégek, vállalatok területén, a köz-lekedési jármûveken:

a) minden gyûlést, szakmai megbeszélést kizá-rólag államnyelven kell megtartani;

b) a dolgozóknak hivatali ukránnyelv-tanfolyam-okon kell részt venni;

c) a minisztériumhoz tartozó vállalatoknál, cé-geknél ukrán nyelvi szerkesztõi státust kell létre-hozni;

Kétnyelvû hirdetmény a beregszászi anyakönyvihivatalban

130

d) valamennyi használati utasítást, technikai le-írást, hivatali hirdetményt, írásos feljegyzést állam-nyelven kell fogalmazni;

e) a közérdekû hirdetmények és reklámok nyel-ve kizárólag az ukrán kell legyen mind a jármûve-ken, mind pedig a vasúti és autóbusz-pályaudva-rokon, beleértve a biztonságtechnikai kiírásokat is(pl.: Vigyázz: magasfeszültség!);

f) az utasok, ügyfelek kiszolgálása során csak azukrán nyelvet kell használni (kivéve a nemzetközi já-ratoknál);

g) a menetjegyek nyelve az eddigi kétnyelvû (uk-rán�orosz) helyett csak egynyelvû (ukrán) lehet;

h) a vonatokon, repülõgépeken, autóbuszokonsugárzott, bemutatott filmek, videoklipek, zeneszám-ok csak ukrán nyelvûek lehetnek.

A nyelvi jogokról, összefog-lalóan

Az elemzett dokumentumok alapján összefoglal-va elmondhatjuk:

� Ukrajna kodifikált államnyelve az ukrán.� Az orosz (az Alkotmány és a nyelvtörvény sze-

rint egyaránt) a többi kisebbségi nyelvhez képest ki-emelt helyzetû.

� A kisebbségi nyelvek használatát nem tiltják adokumentumok, de nem határozzák meg explicitmódon, hogy hol, milyen körülmények között hasz-nálhatók ezek a nyelvek.

� A kisebbségi nyelveket a jogi normák alapjánhivatalos és közéleti funkciókban is lehet használniazokon a területeken, ahol a kisebbségi közösségektöbbséget alkotnak.

� A magyar nyelv tehát azokon a településeken ésközigazgatási egységeken (pl. járás) belül, ahol a ma-

Egyelõre még ukrán�orosz kétnyelvûek a gyors-vonatok menetjegyei

gyar nemzetiségûek többséget alkotnak, az államnyelvmellett a hivatalos szervek (például az önkormányzat-ok) munkájában is használható. Az önkormányzatokülései ukrán és magyar nyelven is folyhatnak. A hiva-talok által kiadott dokumentumok, rendeletek az uk-rán mellett magyar nyelven is közzé tehetõk.

� Az ukrajnai kisebbségvédelmi, ill. a kisebbséginyelvek használatát szabályozó dokumentumok az1990-es évek közepétõl illeszkednek a hasonló nem-zetközi egyezmények szövegéhez. Az ukrajnai kisebb-ségi nyelvek használatát szabályozó dokumentumok� a nemzetközi egyezményekhez hasonlóan � gyak-ran burkoltan, homályosan fogalmaznak, nehezítveezzel a rendelkezések alkalmazását.

� A törvények szövegében elõforduló egyes fo-galmak meghatározása hiányzik vagy nem egyértel-mû, ami jelentõsen megnehezíti a jogértelmezést ésa joggyakorlást.

A miniszteri rendelet szerint a figyelmeztetõ fel-iratok csak államnyelven készülnek. Ez vajon aztjelenti, hogy aki nem ért ukránul, annak nem kellvigyáznia magára?

131

Bár a magyar�ukrán kétnyelvû feliratok jó-részt csak a rendszerváltást követõen, a Szov-jetunió széthullása után jelentek meg Kárpát-alján, a két- vagy többnyelvû városkép egyálta-lán nem új keletû jelenség a régióban. BaranyiAndrás Munkács: Ahogyan nagyszüleink lát-ták címû kétnyelvû (ukrán és magyar) kötetejól példázza, hogy Munkácson teljesen termé-szetesek voltak a többnyelvû feliratok a husza-dik század elsõ felében.

Az 1917-ben (vagyis az Osztrák-MagyarMonarchiában készült) képeslapon jól látha-tó a kétnyelvû (magyar és német) felirat.

Az 1920-as évekbõl (vagyis amikor Mun-kács és a mai Kárpátalja Csehszlovákia részevolt) ránk maradt levelezõlapon viszont már

három nyelven (csehül, ruszinul és magyarul)olvashatjuk, hogy a Latorcán átívelõ hidatláthatjuk a fotón.

Ugyanebben a korszakban, ám nem Mun-kácson, hanem Beregszász központjában ké-szült az a levelezõlap, melyen szintúgy háromnyelven olvasható a felirat.

A 21. század elején Ungváron készített fel-vételen jól látszik, hogy a felújításra váró épü-leten a lekapart régi vakolat alatt két nyelven:csehül és magyarul hirdette termékeit az egy-kori vegyesbolt tulajdonosa.

A könyv borítója

Munkács Fõ utcája 1917-ben. A központikönyvnyomda épülete

A Latorca-híd Munkács központjában az1920-as években

A Beregszász fõterén álló egykori GrandHotel (ma a Rákóczi Fõiskola kollégiuma) egy1920-as évekbõl származó képeslapon, háromnyelvû szöveggel

Cseh és magyar nyelvû reklámfelirat Ung-váron: régi idõk emléke

132

Az ukrajnai nyelvi jogoknak része a tele-pülés-, utca- és közterületi nevek kisebbséginyelven való használatának lehetõsége is. Az1991-ben függetlenné vált Ukrajna LegfelsõbbTanácsa több rendeletben szentesítette a ma-gyarlakta települések hagyományos magyarnevét. Így ma már természetes, hogy a leg-több kárpátaljai magyar település határábanmagyarul is olvashatjuk az adott helység ne-vét, és hogy az utcanévtáblák is kétnyelvûek.

Az ukrajnai jogállamiság kezdetlegességére,a kisebbségi nyelvhasználati jogok alkalmazásá-nak furcsaságára utal azonban, hogy egyes ma-gyarlakta településeken nem az ukrán parlamentáltal elfogadott névváltozatot, hanem a hivatalosukrán név latin betûkkel átírt (transzliterált) vál-tozatát helyezték ki a hatóságok.

�A helységnevek problémája a kilencvenesévekben folyamatosan napirenden volt a leg-több járási, megyei, országos és kormányközifórumon, pl. a Nemzeti Kisebbségek JogainakBiztosításával Foglalkozó Ukrán�Magyar Ve-gyes Bizottság ülésein (�). Ennek ellenére mégmindig számos település van Kárpátalján,amely a régi, oroszosított, ill. ukránosított ne-vén szerepel a hivatalos okmányokban. A név-változtatást a jelenleg hatályos ukrán törvényeklehetõvé teszik, a kezdeményezés joga a közsé-gi tanácsok kezében van. A helynevek ügye te-hát egyaránt függvénye egyéni-közösségi indít-ványoknak és a politikának.� Beregszászi Ani-kó: Magyar neve? Az ukrajnai földrajzi nevekmagyar használatáról. In: Beregszászi Anikó� Csernicskó István: �itt mennyit ér a szó?Írások a kárpátaljai magyarok nyelvhasznála-táról, 71�82. Ungvár: PoliPrint, 2004. 79. old.

Kétnyelvû névtábla Mezõváriban és Bereg-szászban

Pozitív példák: kétnyelvû helynévtáblák

133

�Abban, hogy települések tucatjai kap-ták vissza régi nevüket, sok ember munká-ja van benne. (�) Csakhogy a munka mégnincs befejezve. Mert mit ér az, ha papíron

a határozat, ha a helységnévtáblák hiányoz-nak?� Baksa Lujza: Ma már nem is olyanfontosak? Kárpáti Igaz Szó 1995. augusz-tus 5., 8. old.

Hogyan ne okozzunk gondot, avagymiként adhatjuk fel pozícióinkat önként?

A kétnyelvû hivatali nyelvhasználat kap-csán az ellenzõk közül sokan és sokszor hi-vatkoznak a józan észre, az idõhiányra, a költ-ségekre, az elõzékenységre, a kisebbségiek ál-lamnyelvi ismereteire. Az egyik beregszásziközépiskola magyar nemzetiségû igazgatója,a városi önkormányzat képviselõje a városihetilapban nyilatkozva a következõket vála-szolta arra az újságírói kérdésre, mely az ön-kormányzati testület munkájában tapasztal-ható hiányosságokra vonatkozott:

�Talán a nyelvhasználat körül rajzolódottki némi nézetkülönbség. Véleményem szerintminden ukrán állampolgárnak kötelessége is-merni az államnyelvet, ugyanakkor mindenkiszámára adott a lehetõség, hogy az anyanyel-vén szólaljon fel. (�) A magyar nyelvû felszó-lalásban csupán az akadályozza a képviselõ-ket, hogy az ukrán kollégák nem értenek ma-gyarul, így a magyar nyelvû felszólalásoknáltolmácsot, kétnyelvû ügyvezetõt kell felkérni,

hogy fordítsa le ukránra az elmondottakat, ve-zesse a jegyzõkönyvet magyarul is. Ez pénzbekerül, amivel most takarékoskodnunk kell, job-ban, mint bármikor. Másrészt a magyar képvi-selõk mindegyike beszél oroszul vagy ukránul.Itt talán az elõzékenység és a takarékosság okánjavasolnám, hogy ne okozzunk fölöslegesengondot tolmács vagy tolmácsgép bevezetésével,hiszen ezt a pénzt számos fontosabb problémamegoldására is fordíthatjuk.� (Beregszász,2009. május 1., 3. lap.)

Kétségtelen, hogy lehetünk elõzékenyek, sválaszthatjuk azt a nyelvet mondandónk meg-fogalmazására, amely a többség számára ért-hetõ. Ám az ilyen logika alapján akár szavaz-hatunk, öltözködhetünk, gondolkodhatunk isúgy, ahogyan azt a többség elvárja; még ak-kor is, ha jogunk van a saját nyelvünk hasz-nálatához. Jogaink azért vannak, hogy éljünkvelük. Többek között az anyanyelv használa-tára való jog is. De ez a jog csak akkor ér va-lamit, ha nemcsak papíron létezik, hanem agyakorlatban is alkalmazzuk.

134

Jog vagy kötelesség?A sajtóban, értelmiségiek, politikusok meg-

nyilvánulásaiban, laikusok véleménynyilvání-tásaiban számtalan esetben hallhatjuk, olvas-hatjuk, hogy Ukrajna minden állampolgárá-nak kötelessége elsajátítani az államnyelvet.De vajon mi az alapja ennek az állításnak? Azállampolgári kötelezettségeket jogállambantörvények, rendeletek vagy egyéb jogi doku-mentumok rögzítik. Ukrajnában azonbanegyetlen olyan normatív dokumentum sincsérvényben, amely elõírja, hogy az ország vala-mennyi állampolgárának ismernie kell az ál-lamnyelvet. Vannak ugyan olyan tisztségek(Ukrajna elnöke, legfõbb ügyésze stb.), me-lyek betöltéséhez az Alkotmány vagy törvények(pl. a felsõoktatási intézmények rektorai vagya parlamenti képviselõk számára) írják elõ azállamnyelv kötelezõ ismeretét, ám ezt a köte-

lezettséget egyetlen jogi dokumentum sem ter-jeszti ki valamennyi ukrán állampolgárra.

Ezzel szemben nemzetközi nyelvi jogi nor-mák (mint például a nemzeti kisebbségek okta-tási jogairól szóló hágai ajánlások), illetve Uk-rajna nyelvtörvénye (2. cikkely) és az oktatásfejlesztésének nemzeti doktrínája révén az államvállalja, hogy megteremti és biztosítja mindazo-kat a feltételeket, melyek az államnyelv elsajátí-tásához szükségesek. Azaz: nem kötelezettség-ként, hanem jogként jelenik meg az államnyelvelsajátítása az ukrán jogrendben. Az ukrán nyelvelsajátítása tehát célszerû, jogunk van hozzá �aminthogy törvény adta jogunk az is, hogy eh-hez meglegyenek az állam által biztosított szük-séges feltételek �, bizonyos állami tisztségek be-töltésénél feltételként is megjelenik az ukránnyelv ismerete, ám nem törvénysértõ Ukrajná-ban az, aki nem beszél ukránul.

A nyelvi jogi szabályozás irányaUkrajnában

Az 1991-es függetlenné válást követõ elsõidõszakban Ukrajna külpolitikai pozícióinakmegerõsítése céljából nemzetközi mércévelmérve is viszonylag széles jogköröket biztosí-tott az ország területén élõ nemzeti kisebbsé-gek számára. Miután azonban a nemzetköziközvélemény elismerte Ukrajna függetlensé-gét, illetve az ország szomszédjainak többsé-gével alapszerzõdésben rögzítette a jószomszé-di kapcsolatokról és a határok kölcsönös el-ismerésérõl szóló kötelezettségeit, fordulat kö-vetkezett be a nemzetiségi és nyelvpolitikában.Az 1996-ban elfogadott Alkotmány már egy-értelmûen unitárius és egynyelvû államkéntdefiniálja az országot. A nemzetközi pozíciókerõsítésérõl a hangsúly a nemzetállam építé-sére helyezõdik át. Ebben a törekvésben azukrán politikai elit szimbolikus szerepet szánaz ukrán nyelvnek, és fokozatosan visszatérta lenini nemzetiségi és nyelvpolitika jól beváltmódszereihez. Ennek a politikának a lénye-ge: a felszínen széles, a nemzetközi közvéle-mény számára könnyen felmutatható kultu-rális jogokat biztosítanak az egyes nemzetikisebbségeknek, ám az oktatás- és nyelvpoli-tika révén olyan helyzetet teremtenek az or-szágban, amely révén azt sugallják a kisebb-ségek felé, hogy a boldogulás, az érvényesülésfeltétele az ukrán nyelv. Az oktatás ukránosí-tásával pedig nemcsak a nyelvi folyamatokat

lehet erõteljesen befolyásolni, hanem a nem-zeti kisebbségek identitásának, kulturális azo-nosságtudatának alakulását is. S mindezt úgyállítja be az állam, hogy az ukrán nyelv felkí-nálásával, az érvényesülés eszközeként valómegjelenítésével mintegy a kisebbségi gettó-ból szeretnék kiszabadítani a nemzetiségieket.

Az ukrajnai nemzetiségi és nyelvpolitikaisajátosságok között kell megemlítenünk aztis, hogy az állami jogalkalmazásban � az Al-kotmány 24. cikkelyére való hivatkozással �Ukrajna nem alkalmazza a kisebbségek pozi-tív diszkriminációját. Ugyanakkor a nemze-tiségek jogait többletjogokként állítja be azország. Azzal, hogy az Alkotmányban, a nyelv-törvényben, a nemzeti kisebbségekrõl szólótörvényben és más jogszabályokban külön ki-emelik a jogalkotók, hogy az ország területénélõ nemzeti kisebbségeknek joguk van sajátkultúrájuk megõrzésére és fejlesztésére, nyel-vük használatára, anyanyelvük elsajátításáravagy a saját nyelvükön való tanulásra, aztsugallják, hogy ezek olyan többletjogok, me-lyek csak és kizárólag a gondoskodó és de-mokratikus ukrán állam pozitív hozzáállásamiatt illetik meg a kisebbségeket. Azzal, hogycsak a kisebbségek vonatkozásában emelik kiezeket a jogokat, úgy állítja be az ukrán ál-lam, mintha a többségi nemzethez tartozókatnem illetnék meg ugyanezen jogok. Miközbenkönnyû belátni: ahhoz, hogy valamennyi ál-lampolgár számára biztosítva legyen például

135

saját nemzeti identitása, kultúrája, vallásavagy éppen nyelve megõrzésének joga, elegen-dõ ezt a nemzeti kisebbségekre utalás nélkülmegfogalmazni. Ez a fajta jogalkotási gyakor-lat arra is alkalmas, hogy burkoltandiszkrimináljon: mindazok a jogok, melyek akisebbségek vonatkozásában nincsenek különrögzítve, nem is illetik meg a nemzeti kisebb-ségek képviselõit; illetve: a kisebbségek jogaicsak olyan mértékben alkalmazhatók,amennyire azokat a speciálisan a róluk szólókülön passzusok megfogalmazzák.

Mindezek ellenére az ukrajnai nemzetiségikisebbségekre vonatkozó jogszabályok áttekin-tése alapján megállapíthatjuk, hogy Ukrajnatörekszik saját jogrendszerének a nemzetköziajánlásokhoz, illetve normákhoz való igazítá-sára. A legtöbb jelentõs nemzetközi dokumen-tumhoz, ajánláshoz csatlakozott Ukrajna. Áma jogharmonizáció nem megy zökkenõmente-sen, s mindez gyakran megnehezíti vagy lehe-tetlenné teszi a gyakorlati jogértelmezést vagyjogalkalmazást. A nemzetközi egyezmények,ajánlások szándékával és szellemével gyökere-sen ellentétes például az is, hogy az ezekben adokumentumokban foglaltakra hivatkozvaUkrajna számos esetben a már meglévõ kisebb-ségi jogokat szûkíti. Ez történik például azanyanyelvi oktatás vagy az anyanyelven törté-nõ felvételi lehetõségének korlátozása kapcsán.

Az utóbbi évtizedben a nyelvhasználat sza-bályozásának gyakorlata az ukrán nyelv javáramódosult. A változás lényege: bármelyik terüle-

tet szabályzó (adó, pénzügy, biztosítás, egészség-ügy, választások stb.) jogszabályban az adottterület nyelvhasználatát szabályzó norma meg-alkotásánál korábban szokás volt e kérdést anyelvtörvény hatáskörébe utalni. Az utóbbi évti-zed gyakorlata azonban már az, hogy az újon-nan született jogszabályokban külön cikkelybenfoglaltatik törvénybe az ukrán nyelv használa-tának kizárólagossága. Így például a választá-sokról szóló törvények 2001 utáni módosítása-ikor minden, a törvények korábbi változataibanszereplõ, a kisebbségi jogok érvényesítését elõ-irányzó jogi norma (pl. a szavazócédulák nem-zetiség nyelveken való biztosítása) kikerült amódosított törvények szövegébõl. Ezért 2001 ótamár mind az országos (elnök- és országgyûlé-si), mind pedig a regionális és helyi (pl. megyei,járási, helyi önkormányzati és polgármesteri) vá-lasztásokon kizárólag ukrán nyelvû szavazóla-pok készülhetnek.

Minden egybevetve azonban az ukrajnai ki-sebbségi és nyelvpolitika sikereként könyvelhet-jük el, hogy a fiatal ukrán állam törekszik anemzetközi normák hazai alkalmazására, il-letve hogy � a posztszovjet érdekszféra számostérségétõl eltérõen � Ukrajna elkerülte a sú-lyos és véres nemzetiségi és nyelvi konfliktuso-kat. Reméljük, hogy az ukrajnai politikai elités az ukrán társadalom hamarosan ráébred azország nemzetiségi, nyelvi, vallási és kulturálissokszínûségének értékeire, és ez az állami po-litika elméleti és gyakorlati vonatkozásaiban istükrözõdni fog, már a közeljövõben.

Az anyanyelv fenntartásánakAz anyanyelv fenntartásánakAz anyanyelv fenntartásánakAz anyanyelv fenntartásánakAz anyanyelv fenntartásánakszándékszándékszándékszándékszándékaaaaa

6.

139

nyelv és a nemzeti identitás közé nem ritkán egyen-lõségjelet tesznek. Erre utal a Nyelvében él a nemzet

szállóige is. Európában egy idõben az egy nyelv � egyállam � egy nemzet modell volt a minta, s így kezdtekegységes nemzetállam építésébe a földrész országai-nak nagy részében. Szinte általános vélekedésnek szá-mít még ma is, hogy a nyelv a nemzet legfõbb jelképe.Mindez nem véletlen: a nyelv egyik legfontosabb funk-ciója épp az identitás jelzése, kifejezése.

Joggal merülhet fel a kérdés: milyen viszonybanvan egymással a kétnyelvû közösségek nyelvi és nem-zeti azonosságtudata? Vajon a kétnyelvûek egy vagytöbb nemzeti azonosságtudattal rendelkeznek? Akétnyelvûség egyszersmind együtt jár a kettõs nem-zeti kötõdéssel is? Ezekre a kérdésekre azonban nemadhatunk egyértelmû választ.

Számos olyan közösség létezik, ahol a nyelv va-lóban a nemzeti lét meghatározó szimbóluma; ámtöbb olyanról is tudunk, melyek önmeghatározásá-ban a nemzeti nyelvnek nem jut kiemelt szerep. Ama már nagyobb részben angol anyanyelvû skótok,

Kétnyelvû környezet és nemzetiazonosságtudat

írek nemzeti identitásában saját nyelvük nyilvánva-lóan nem olyan tényezõ, ami döntõen befolyásolja anemzeti hovatartozásukat. Az angolok és amerikai-ak egyazon nyelv különbözõ változatait beszélik anya-nyelvként, mégsem jut senkinek eszébe megkérdõ-jelezni, hogy az egyiknek vagy másiknak nincs jogaönálló nemzetnek tekinteni magát. Ausztria lakosaiéppúgy németül beszélnek, mint Németország pol-gárai, ám identitásukban mégis osztrákoknak érzikmagukat. Vagyis nem feltétlenül és nem mindenkörülmények között igaz az a sokat hangoztatottállítás, mely szerint nyelvében él a nemzet.

Kétnyelvûség és kulturális identitás�A csoporthoz való tartozás és a kulturá-

lis identitástudat szerint elkülöníthetünk két-kultúrájú, egykultúrájú, illetõleg az új kultú-rát szerzett és a kultúrájukat vesztett kétnyel-vûeket. A kétkultúrájú kétnyelvû esetébenpozitív azonosságtudat érvényesül azoknak aközösségeknek az irányába, amelynek nyel-veit beszéli, ezt a kétnyelvû egyént mindkétcsoport egyaránt tagjának fogadja el. Az egy-kultúrájú kétnyelvû magas kétnyelvûségi kom-petenciája ellenére csak saját nyelvének kul-túrájával azonosul, és a kultúra szempontjá-ból ezáltal csak egyetlen közösség tagjánakminõsül. Az új kultúrát szerzett kétnyelvûsaját anyanyelvének kulturális azonosulásátfeladva a másik nyelvhez kapcsolódó kultú-rát fogadja el saját kultúrájának. A kultúrá-ját vesztett kétnyelvû feladja saját kultúráját,ugyanakkor nem azonosul a második nyelv-hez kötõdõ kultúrával.� Borbély Anna: Két-nyelvûség és többnyelvûség. In: Kiefer Ferencszerk., Magyar nyelv, 595�627. Budapest:Akadémiai Kiadó, 2006. 600. old.

Nemzetiség és anyanyelv kapcsolataUkrajnában

A 2001. évi ukrajnai népszámlálás során azállampolgárok nemzetiségét és anyanyelvét istudakolták a kérdezõbiztosok. Az Ukrajnábanélõ nemzetiségek körében általában jelentõs azokaránya, akik más nyelvet tekintenek anyanyel-vüknek, mint amely nemzetiséghez tartozónakvallják magukat. Például az ukrajnaibelaruszok, lengyelek, görögök vagy németekidentitásában az anyanyelv nem tekinthetõ meg-határozó tényezõnek. Körükben a nyelvi beolva-dás, az anyanyelv elvesztése nem feltétlenül járegyütt a nemzeti identitás elvesztésével. Az Uk-rajnában élõ oroszok, krími tatárok, románokés magyarok körében viszont magas az anya-nyelvükhöz ragaszkodók aránya. Ezekben a kö-zösségben tehát a nemzetiségi hovatartozás ésaz anyanyelv szorosan összefonódik.

A nemzetiség és anyanyelv egybeesése Uk-rajna nagyobb nemzetiségeinél, %-ban

(a 2001. évi népszámlálás adatai alapján)

A

140

A Kárpát-medence magyar kisebbségeinél azon-ban a magyarsághoz való tartozást a vérségi leszár-mazás, a kulturális összetartozás, a történelmi (ésvallási) hagyományok, a nemzeti szimbólumok ésegyéb tényezõk mellett fõképpen a magyar nyelvhezvaló kötõdés határozza meg. A magyar nemzet ese-tében a nyelv mint a hétköznapi érintkezés eszköze,az információ és a kultúra hordozója egyben identi-tást fémjelzõ szimbólummá is válik.

A magyar nemzet tagjai számára tehát a közösnyelv olyan kapocsként mûködik, amely ennek aközösségnek a legfõbb összekötõ jegye, s amely egynemzetben egyesíti az egyébként különbözõ államok-ban élõ, más-más állampolgárságú embereket. Amagyar nyelvnek a kárpátaljai magyar nemzetré-szen belül is meghatározó szerepe van a nemzeti azo-nosságtudat összetevõi között.

2006-ban 593 kárpátaljai magyart arra kértünk,hogy 1-tõl 5-ig terjedõ skálán (ahol 1 = egyáltalán nem,5 = nagyon erõsen) értékeljék, hogy a megadott szem-pontok mennyire fontosak abban, hogy ki a magyar,mitõl magyar a magyar. Az adatközlõk az önmeghatá-rozás mellett (magyarnak tartsa magát) a nyelvi ténye-zõket (jól beszéljen magyarul, magyar legyen az anya-nyelve) tartották a legfontosabbnak; lényegesen kisebbjelentõséget tulajdonítanak ebben a kérdésben a vérségiköteléknek (legalább egyik vagy mindkét szülõje ma-gyar legyen); az állampolgárság (magyar állampolgárlegyen, Magyarországon éljen) mint szempont pedig szin-te elhanyagolhatónak bizonyult.

Hasonló eredményeket kaptunk akkor is, ami-kor nem kérdõív segítségével, hanem interjú kereté-ben kérdeztük az embereket arról, szerintük mitõlmagyar a magyar. Három tipikus választ idézünk:

(1) TM: És meg tudod-e azt fogalmazni, hogymitõl magyar a magyar?

AK: Hát elsõsorban azt mondanám magyarnak,aki magyarul gondolkozik és magyarul álmodik,tehát az anyanyelv az, ami nap mint nap, amit napmint nap használ, és úgy beszélget másokkal. Nemtudom másképp megfogalmazni.

(2) TM: Mitõl magyar? Ki számít magyarnak?AK: Hát az, aki gyerekkorától a magyar, például

a magyar nyelvet beszéli. Az a magyar.TM: Csak ennyi? Elég az, hogy a magyar nyelvet

beszélje, vagy kell lenni még másnak is?AK: Nem az, hogy beszélje, mer én beszélem mond-

juk az ukránt valamilyen szintig, akkor se�, még haperfekt tudnám beszélni, akkor se tudok ukrán len-ni. Szóval az benne van az ember vérébe, hogy az anyelv, az az anyanyelvem, amilyen az én nyelvem, aza magyar, magyar vagyok. Ilyen nyelven álmodok,vagy nem tudom. Szerintem attól magyar valaki.

(3) AK: Hát azt szoktam mondani, hogy min-den ember olyan nemzetiségû, aminek érzi magát.Én a magyar, magyar az anyanyelvem, magyar ökörnyezetben élek, ö magyarhoz, szóval magyar kul-túrkörhöz tartozom, és a magyart érzem a szívem-hez legközelebbinek, és számomra ezt jelenti magyar-nak lenni.

(TM = terepmunkás, AK = adatközlõ. A beszélge-tésekbõl vett idézeteket szerkesztés nélkül közöljük.)

Vagyis a kárpátaljai magyarok számára a ma-gyar nemzethez tartozást elsõsorban az önmeghatá-rozás, illetve a nyelvi, kulturális közösség jelenti, nempedig a politikai, állampolgársági szempontok.

Az anyanyelv és a nemzeti identitás összefonó-dásának, egymást meghatározó és erõsítõ kapcso-latának képe a kárpátaljai magyar szépirodalom-ban is hangsúlyosan jelenik meg. Költõink az anya-nyelv és az identitás egymáshoz való viszonyát többszempontból érzékeltetik költõi képekbe burkolva.

Az anyanyelv a saját csoportba tartozókkal össze-köt, másoktól viszont megkülönböztet, így válik anemzeti identitás meghatározójává:

�vállaljuk egymást, nem hervadóanyanyelvünket, és mert van, amiteljesen ÖSSZEKÖT, MEGKÜLÖNBÖZTET�(Dupka György: Egy távoli ismerõsnek)Mások az anyanyelv elvesztése miatt, a kisebbsé-

gi helyzetben nem ritkán elõforduló nyelvcsere ve-szélye miatt aggódnak:

�idegen szavú papagájokverik ki fejedbõl a legszebb álmot�(Balla D. Károly: Szigeten)

Kárpátaljai magyarok válasza azalábbi kérdésre:

Mennyire fontosak az alábbi szempontokabban, hogy valaki magyarnak számít-e?

(1 = egyáltalán nem, 5 = nagyon erõsen;átlagok)

141

�nyelvünk lassanelveszítjük,fogy szánkról az ének,öklünk rázzuka regének,a rusnya reménynek�(Kõszeghy Elemér: Házi himnusz)�� ezerszer jaja nyelvehagyottnak,mert biccen a szó mára száj szögletén.�(Vári Fábián László Illyés Gyula fejfája elõtt)Kisebbségi helyzetben az anyanyelv megõrzése

erkölcsi kötelesség:�s lesz barát, ki elhagy majd gyarlón,kinek mennybe szédül a lelke,de maradok én, hogy Krisztuskéntfeszüljek föl a nyelvkeresztre�(Kõszeghy Elemér: Úton)�Dögölj meg, te állat,ki odadobtad anyádatmindenféle jöttmentnek,pártos érdeknek,janicsárnak,magad is megfizetett utcalány vagy,s ezerszer átkozott,mert striciknek felkínáltadszegény anyádat �az anyanyelvet.�(Horváth Sándor: Átok)Az anyanyelv megõrzése egyenlõ a megmaradás-

sal, az otthon és haza, valamint a nemzettudat meg-tartásával:

�egyetlen hazám van:anyanyelvem,benne kell haláligkitelelnem�(Kõszeghy Elemér: (Egyetlen))�anyanyelv, édes, maradj velem,hogy lehessek még szavak embere.Látod, nincs erõm, hogy megtartsalak,tarts meg te magadnak, tégy csodát velem�(Czébely Lajos: Kérés)�Eleitõl fogvagénjeinkben hordva:anyaország, anyaöl,anyatej, anyanyelv. (�)

Makacs szánkra fegyelmetizzó jogarral égess,csak õrizz meg bennünket, édes,édes anyanyelv!�(Vári Fábián László: Illyés Gyula fejfája elõtt)

Az antológiában kárpátaljai magyar költõk val-lanak szülõföldjükrõl, az anyanyelv megtartó erejé-rõl, a kisebbségi sorsról.

A Termini Kutatóhálózat a határon túli magyarnyelvészek közös mûhelye, mely a magyar nyelvhatártalanítását tekinti egyik központi feladatának.Kárpátaljáról a Hodinka Antal Intézet tagja a mun-kacsoportnak.

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a magyarnemzetrész fennmaradása Kárpátalján nagyban függattól, hogy megtartható-e a magyar nyelv a kárpát-aljai magyarok anyanyelveként.

142

A magyar nemzeti identitással szorosan összefo-nódó magyar nyelv megtartását jelentõs mértékbenbefolyásolja az, mennyire tartják beszélõi hasznos-nak és szépnek ezt a nyelvet. Azaz: a magyar nyelvjövõje nagy mértékben függ attól, milyen szimbolikusértéket tulajdonít neki a nyelvet fenntartó közösség.Ha a nyelvet éltetõ csoport tagjai úgy vélik, hogy azáltaluk beszélt (egyik) nyelvnek nincs értéke, nincsgyakorlati haszna, s ha nem látják szépnek, akkorsokkal nagyobb az esélye annak, hogy elfordulnaktõle; leváltják, akár egy divatjamúlt ruhadarabot vagybútort, s más nyelvet használnak, amikor erre vá-lasztási lehetõségük van.

�Látni kell: a magyar nemzetiség sorsajelentõs mértékben a magyar nyelv sorsa aterületen.� Sebestyén Árpád: A kárpátaljaimagyarság nyelvhasználatának kérdései nap-jainkban: a magyar nyelv helyzete és fejlõdé-sének fõbb kérdései a területen. Kézirat.

Ami csökkenti a magyar nyelv presztízsét Kárpátal-ján: az OTP kárpátaljai fiókjaiban egyetlen magyar nyel-vû feliratot vagy szóróanyagot, reklámot sem találhatunk.

Ami emeli a magyar nyelv hasznosságának tuda-tát: az Ukrszocbank magyar nyelven is reklámozzaszolgáltatásait

Ha már a beregszászi OTP-fiók nem kínál hiteltmagyarul a kárpátaljai magyaroknak, akad a város-ban, aki fontosnak tartja, hogy anyanyelvén szólítsameg a hitelre vágyókat

143

A magyar nyelv értékét nagyban növeli, hogy eza nyelv a szomszédos Magyarország nyelve. Ma Kár-pátalján viszonylag sokan � magyarok és nem ma-gyarok egyaránt � járnak át Magyarországra dol-gozni, tanulni, bevásárolni, kirándulni. A vízumigénylésénél, a határátlépésnél, a munkavállalásnál,a felvételi során, az üzletekben vagy a Balaton part-ján egyaránt hasznos, jól jön a magyar nyelvtudás.

A magyar nyelv gyakorlati értékét és hasznossá-gát az is növeli, hogy Kárpátalján sok beszédhely-zetben használható. Vannak magyar nyelven oktatóiskoláink, felsõoktatási intézményeink, színházunk,könyvkiadásunk, lapjaink, folyóirataink stb. Ám �mivel számos helyzetben arra kényszerülünk, hogyaz államnyelvet használjuk � a csak magyar nyelv-tudás kevésnek bizonyulhat. Nem véletlen, hogy sokkárpátaljai magyar úgy véli: aki csak magyarul tudKárpátalján, az nehezen boldogul.

��egy kisebbségi nyelv vonzó ereje nõ, haez a nyelv összeköti beszélõit szimbolikusanvagy gyakorlatilag egy gazdaságilag és politi-kailag fejlettebb világrésszel.�

Susan Gal: Mi a nyelvcsere és hogyan tör-ténik? Regio 1991/1: 66�76. old.

Kárpátaljai magyarok és nem magyarokátkelésre várakoznak a Tiszaújlak�Tiszabecshatárátkelõnél

2006-ban arra kértünk 593 kárpátaljai magyarfelnõttet, ítéljék meg, hogy szerintük aki csak ma-gyarul, csak ukránul vagy csak oroszul tud, az a)könnyen boldogul, b) lehetnek nehézségei, c) nehe-zen boldogul.

A válaszokból kiderül, hogy a válaszadók több-sége (60%-a) szerint azon a településen, ahol õ él,könnyen elboldogul valaki úgy is, ha csak magyarulbeszél. Ám ha kilépnek ebbõl a faluból vagy város-ból, már nem elegendõ a magyar nyelvtudás. Erreutal, hogy a megkérdezettek fele (54%-a) úgy véli,Kárpátalján nehezen boldogulhatunk, ha nem be-szélünk más nyelvet is a magyaron kívül.

Benében nem szégyellik, hogy itt magyarok (is) élnek

Itt az is boldogul, aki csak magyarul tud: egycég, amely fontosnak tartja, hogy a kisebbségiek isigénybe vegyék szolgáltatásaikat

A benei öregfiúk meccsén az is �labdába rúghat�,aki csak magyarul tud

Ha valaki csak magyarul/ukránul/oroszul tud azÖn állandó lakóhelyén vagy Kárpátalján, az:

144

A kárpátaljai magyarok tehát tudatában vannakannak, hogy anyanyelvük hasznos és értékes, ámnem minden helyzetben használható. Érzelmi kötõ-désük is erõs ehhez a nyelvhez. Amikor arra kértükõket, ítéljék meg, melyik nyelv szebb: a magyar vagyaz ukrán, a megkérdezettek négyötöde (81%-a) egy-értelmûen a magyar mellett foglalt állást.

A kárpátaljai magyarok azonosságtudatábanazonban nemcsak a nemzeti identitás kialakításá-ban, hanem a regionális kötõdés kifejezõdésében isvan szerepe. A különbözõ szociológiai és nyelvészetikutatások eredményei alapján kiderült, hogy a kár-pátaljai magyarok nem általában véve �magyarnak�,hanem elsõsorban �kárpátaljai magyarnak� érzikmagukat. Azaz: önazonosságuknak szerves része aszülõföldjükhöz való kötõdés.

A szülõföld pedig nemcsak a földrajzi környeze-tet jelenti, hanem mindazt, ami az emberek tudatá-ban hozzá kapcsolódik, többek között a magyar nyelvitt beszélt, helyi nyelvváltozatait is. Erre enged kö-vetkeztetni, hogy a kárpátaljai magyarok nemcsakaz ukrán nyelvnél tartják szebbnek a magyar nyel-

Ön szerint melyik nyelv szebb: a magyarvagy az ukrán?

Határozza meg 1-tõl 5-ig terjedõ skálán(ahol 1 = egyáltalán nem, 5 = nagyon erõ-sen), hogy mennyire érzi Ön a kárpátaljaimagyarsághoz, a magyar nemzethez és azukrán nemzethez tartozónak magát!

vet, hanem úgy érzik, a magyarul beszélõk közöttéppen itt, Kárpátalján beszélik a legszebben anya-nyelvünket. Nyilvánvaló, hogy ez nem objektív, tu-dományosan igazolható álláspont, hanem csupánszubjektív vélemény, ám jól jelzi, hogy a kárpátaljaimagyarok körében az anyanyelvnek (és azon belülaz általuk használt nyelvváltozatoknak) fontos, iden-titást meghatározó szimbolikus értéke van.

Ha egy nyelvet vagy nyelvváltozatot értéktelen-nek, csúnyának, szégyellnivalónak látnak, ha nega-tív értékítéletek kötõdnek hozzá, akkor az elõsegít-heti a nyelvcserét, vagyis egy másik nyelv használa-tára való fokozatos áttérést. A helyi nyelvváltozatokpresztízse azonban magas, s ez egyértelmûen a nyelv-megtartásnak kedvez.

Mivel Kárpátalján értelemszerûen a magyar nyelvhelyi változatai használatosak a leggyakrabban, ez egy-ben azt is jelenti, hogy ha meg akarjuk õrizni a ma-gyar nemzeti azonosságtudat legfõbb összetevõjekéntmegjelenõ magyar nyelvet, akkor a regionális nyelvvál-tozatok, a helyi nyelvjárások megõrzésére is figyelmetkell fordítanunk. Márpedig ezekhez a nyelvváltozatok-hoz szervesen és szükségszerûen hozzátartoznak azoka jellegzetességek, melyekrõl ebben a kötetben is olvas-hatunk: a szókölcsönzések, a gyakorisági eltérések, akódváltások, a nyelvjárási jelenségek stb.

593 kárpátaljai magyar felnõtt válaszai azÖn szerint hol beszélnek a legszebben magya-rul? kérdésre (%-ban)

�A kárpátaljai magyar beszédet mindenkiszépnek tartja. (...) A kárpátaljai magyarnyelvhez és a helyi nyelvjárásokhoz való ér-zelmi viszonyt tudakoló kérdésekre csupánelenyészõ számban találunk távolító, elutasí-tó válaszokat. Többségük vállalja, hogy hasz-nálja is, szépnek is tartja, az idetartozás att-ribútumának, természetes dolognak tekinti.�Károlyi Margit � Szabó Géza: Adalékok a be-regszászi fõiskolások identitástudatához. In:Dr. Boros László (szerk.): Kárpátalja. A Nyír-ségi Földrajzi Napok elõadásai, 239�246.Nyíregyháza, 1999. 245. old.

145

Magyar nyelvû tájékoztató egy bankjegykiadóautomatán: ami nem sikerült a beregszászi OTP-fiókban, az megoldható egy ukrán bankban Csapon

Amíg azok a pozitív vélemények vannak abszolúttöbbségben, melyek nem kiirtani, hanem megtartaniszeretnék a helyi nyelvjárás sajátosságait, s ameddiga kárpátaljai magyarlakta települések lakói kedvezõ-en tekintenek saját nyelvhasználatuk jellemzõ voná-saira, megmarad az igénye annak is, hogy ezt a ma-gyar nyelvet továbbörökítsék a következõ nemzedé-kek számára is. Ha használni fogjuk nyelvünket min-den olyan helyzetben, amikor erre lehetõségünk nyí-lik � családi körben és nagy nyilvánosság elõtt, szó-ban és írásban, imádkozás és újságolvasás során, aziskolában és a munkahelyen, vásárlás vagy eladás köz-

A szerelem nem ismer nemzetiségi és nyelvi kor-látokat

�Semmilyen szisztematikus nyelvtervezés(bármilyen szükség van is rá) nem helyette-sítheti a nyelvet és kultúrát reprodukálni kí-vánó népakaratot.� Williams, Colin: English�Welsh. In: Goebl, Hans et al eds., ContactLinguistics, 1075�1087. Berlin�New York:Walter de Gruyter, 1997. 1087. old.

ben, amikor szolgáltatást keresünk vagy kínálunk �akkor reális esély van arra, hogy a kárpátaljai ma-gyarok kétnyelvûsége hosszú távon át anyanyelv-do-mináns, hozzáadó kétnyelvûség legyen, az a nyelvihelyzet pedig, melyben élünk, állandó kétnyelvûségiszituáció, ahol nem fenyeget a nyelvcsere veszélye.

Egyházaink szerepe a nyelvmegtar-tásban

A nyelv megtartását kisebbségi helyzetbensok tényezõ között az is segíti, ha a kisebbsé-giek nemzettudatában, a többségiektõl valókülönbözõségében az anyanyelv mellett másjegyek is vannak. A kárpátaljai magyar ki-sebbségi nemzetrész azonosságtudatának meg-õrzésében, a magyar nyelv megtartásában ép-pen ezért meghatározó szerepe van az egyhá-zaknak. A kárpátaljai magyarok túlnyomótöbbsége ugyanis református, római katolikusvagy görög katolikus, a vidékünkön többségetalkotó ukránok/ruszinok ezzel szemben jellem-zõen ortodox (pravoszláv) vallásúak.

Az egyházaknak a nemzeti nyelv és identi-tás fenntartásában nyelvi szempontból is na-gyon fontos szerepe van. A kutatások azt iga-zolják, hogy a kárpátaljai magyar közösséghitéletében egyértelmû a magyar nyelv domi-nanciája: az itt élõ magyarok legnagyobb részemagyarul imádkozik, magyarul olvassa a Bib-

liát (ennek igazolására lásd a nyelvválasztás-ról szóló fejezetet).

A rendszerváltást követõen, a kommunis-ta diktatúra enyhülése utáni években az egy-házak, az egyházi hivatalok magyar nyelvû-sége hozzájárult a magyar nyelv használati kö-rének, funkcióinak bõvüléséhez is azzal, hogya püspöki hivatalokban, az egyházi intézmé-nyekben a helyi magyar közösség történelmiegyházai a magyar nyelvet (is) használják. Azegyházak fõ tevékenységük: a hívek lelki gon-dozása mellett könyveket adnak ki, lapokatjelentetnek meg, intézményeket tartanak fenn,óvodákat és iskolákat alapítottak, mindezpedig kiterjesztette a magyar nyelv használa-ti körét, növeli értékét.

www.sionradio.eu

146

147

zoknak, akiket mélyebben érdekelnek a köny-vünkben felvetett kérdések, néhány olyan kö-

tetet, tanulmányt ajánlunk a figyelmébe, ahol egy-részt részletesebben olvashatnak a keresett témakör-rõl, másrészt továbbvezetõ szakirodalmat találhat-nak az említett munkák bibliográfiájában. Elsõsor-ban olyan munkákat ajánlunk, melyek a kárpátal-jai könyvtárakban is hozzáférhetõk. Természetesena könyvünkben idézett más munkákat is haszonnalforgathatják az érdeklõdõk, és azokban is találnakmagyar és idegen nyelvû szakirodalmat.

A javasolt olvasmányokat fejezetenkénti bontás-ban adjuk meg.

A kárpátaljai magyarságnépességföldrajzi viszonyai

A kárpátaljai vagy ukrajnai magyarok népesség-földrajzi, demográfiai viszonyairól részletesen tájé-kozódhatnak a http://www.ukrcensus.gov.ua/ hon-lapon, ahol a 2001. évi országos népszámlálás ada-tait találhatják meg (ukrán és angol nyelven).

A kárpátaljai magyarok demográfiai jellemzõirõlMolnár József és Molnár D. István: Kárpátalja né-pessége és magyarsága a népszámlálási és népmoz-galmi adatok tükrében (Beregszász: KMPSZ Tan-könyv- és Taneszköztanácsa, 2005) címû könyvétajánljuk a figyelmükbe. A szerzõk elsõsorban a régiómagyar lakosságának szempontjából elemzik és mu-tatják be a megye lakosságának legfontosabb demog-ráfiai jellemzõit. Ha valaki a korábbi népszámlálásokadataira kíváncsi, akkor az alábbi kiadványokkal ér-demes megismerkednie. A Kárpátalja településeineknemzetiségi (anyanyelvi) adatai (1880�1941) cím-mel Budapesten, a Központi Statisztikai Hivatal ki-adásában 1996-ban megjelent kötet településenkéntibontásban adja meg a mai Kárpátalja területére át-számítva az 1880., 1900., 1910., 1921., 1930. és1941. évi népszámlálások nemzetiségi és/vagy anya-nyelvi adatait. Dr. Szabó László: Kárpátaljai demog-ráfiai adatok (Ungvár�Budapest: Intermix Kiadó,1993) címû könyvecskéje a népmozgalmi adatoktólegészen a népegészségügyi statisztikákig számos té-makört mutat be táblázatok formájában. CsernicskóIstván A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján)címmel megjelent monográfiájának (Budapest: OsirisKiadó � MTA Kisebbségkutató Mûhely, 1998) elsõfejezete az 1880-as népszámlálástól az 1989-es cen-zusig elemzi magyar szempontból a Kárpátalja mai

Ajánlott irodalom területén élõ lakosság nemzetiségi és nyelvi összeté-telét. Figyelemre méltó továbbá a Kocsis Károly szer-kesztette Kárpátalja etnikai térképe címû falitérkép,mely térben szemlélteti a nemzetiségi/anyanyelvi vi-szonyok változásait.

Helyzetek, színterek, ahol anyelvet gyakorlati célokra,kommunikációs igények kielé-gítésére használni lehet

Ehhez a fejezethez elsõsorban Bartha Csilla: Akétnyelvûség alapkérdései (Budapest: Nemzeti Tan-könyvkiadó, 1999) címû könyvét ajánljuk. Konkré-tan a kárpátaljai magyarok kétnyelvûsége kapcsánA magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján) és A miszavunk járása: Bevezetés a kárpátaljai magyarnyelvhasználatba (Beregszász: Kárpátaljai MagyarTanárképzõ Fõiskola, 2003. SzerkesztetteCsernicskó István) címû kiadványokba érdemes be-lelapozni.

Hogyan válhat valaki két-nyelvûvé?

Arról, hogyan alakulhat ki a kétnyelvûség, illet-ve hogyan folyik két nyelv párhuzamos elsajátítása,Karmacsi Zoltán: Kétnyelvûség és nyelvelsajátításcímû kötetét (Ungvár: PoliPrint, 2007) ajánlhat-juk. Ezt a témakört is érinti A mi szavunk járása.Azoknak, akik a tannyelvválasztás hatásairól, azanyanyelven és többségi nyelven való tanulás hatá-sairól, következményeirõl szeretnének tájékozódni,Csernicskó István és Göncz Lajos Tannyelvválasztása kisebbségi régiókban: útmutató kárpátaljai ma-gyar szülõknek és pedagógusoknak címû füzetét(Budapest: Magyar Köztársaság MiniszterelnökiHivatala, 2009) érdemes átlapozniuk.

A kétnyelvûség hatása akárpátaljai magyar nyelvhasz-nálatra

A már említett, A mi szavunk járása: Bevezetés akárpátaljai magyar nyelvhasználatba címû könyvmellett a kétnyelvûségnek a helyi magyar nyelvhasz-nálatra gyakorolt hatásairól szól Márku Anita: Érvé-nyes történetek (Ungvár: PoliPrint, 2008) címû köny-ve. A szókölcsönzésrõl, a magyar nyelv jövevénysza-

A

148

vairól számos érdekes kiadvány jelent meg; a legfon-tosabbak felsorolása megtalálható az említett kiad-ványokban. A kárpátaljai magyar nyelvjárások atla-szának három kötete, illetõleg A kárpátaljai magyarnyelvjárások szótárának folyamatosan megjelenõ ré-szei is számos kölcsönszót tartalmaznak.

A nyelvhasználat jogi háttereErrõl a témáról A magyar nyelv Ukrajnában

(Kárpátalján) és A mi szavunk járása címû kötetekide vágó fejezetei mellett érdemes fellapozni a Be-regszászi Anikó és Csernicskó István tollából meg-jelent �itt mennyit ér a szó? Írások a kárpátaljaimagyar nyelvhasználatról (Ungvár: PoliPrint, 2004)címû kötet témába vágó tanulmányait. BeregszásziAnikó, Csernicskó István és Orosz Ildikó Nyelv,oktatás, politika címû kötete is hasznos olvasmánylehet. Orosz Ildikó A magyar nyelvû oktatás helyze-te Kárpátalján az ukrán államiság kialakulásánakelsõ élvtizedében (Ungvár: PoliPrint, 2005) és Afüggetlenségtõl a narancsos forradalomig. A kár-pátaljai magyarság helyzete a független Ukrajná-ban (1991�2005) (Ungvár: PoliPrint, 2007) cím-mel megjelent könyvei is részletesen tárgyalják a helyimagyar közösség nyelvi jogait, elsõsorban az anya-nyelvi oktatás szemszögébõl. A Magyarok és nyelv-

törvények (szerkesztette Kontra Miklós és HattyárHelga, Budapest: Budapest: Teleki László Alapít-vány, 2002), valamint a Nyelvi jogok, kisebbségek,nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában (szerkesztet-te Nádor Orsolya és Szarka László, Budapest: Aka-démiai Kiadó, 2003) címû kötetek nemcsak a kár-pátaljai, hanem általában a kisebbségi magyaroknyelvi jogaival foglalkoznak.

Kétnyelvû környezet ésnemzeti azonosságtudat

Ehhez a kérdéskörhöz elsõsorban A mi szavunkjárása címû könyvet ajánlhatjuk. Gereben Ferenc:Identitás, kultúra, kisebbség (Budapest: Osiris, 1999)címû könyvében is találhatunk ide vonatkozó adato-kat. A helyi magyar nyelvváltozatoknak a nemzeti,regionális és lokális identitásban betöltött szerepérõlCsernicskó István Nyelv és azonosságtudat összefüg-gései a kárpátaljai magyar közösségben címmel meg-jelent tanulmányát ajánljuk (megjelent a FedinecCsilla szerkesztette Értékek, dimenziók a magyar-ságkutatásban címû gyûjteményes kötet 153�170.oldalán. A könyv Budapesten, a Magyar Tudomá-nyos Akadémia Magyar Tudományosság KülföldönElnöki Bizottság kiadásában jelent meg 2008-ban).

Documents

MEGTART A SZÓ - kmf.uz.ua · üzletembereknek, akik szeretnék magyarul is kiírni üzletük nevét, hirdetni árukínálatukat és szolgáltatásaikat, meg-kötni szerződéseiket,