Halmosi Sándor a Fiatal ÍrókSzövetségének a tagja.Elsõ kötetéért Bertalan Tivadar,Gyõrfy Ákos és Dobai Péterjavaslatai alapjánPrima Verba-díjban részesült.

Megjelent mûvei:

a démonokkal flancoló versek, Balázs Tibor ajánló soraival

LITTERA NOVA, 2001(második kiadás: 2002)

napleány voltálversek

LITTERA NOVA, 2002(második kiadás: 2002)

babérligetversek, Tandori Dezsõ ajánló soraival

LITTERA NOVA, 2003(második kiadás: 2003)

mely a salamonéLITTERA NOVA, 2004

LITTERA NOVA KIADÓ

1200 Ft

halm

osi s

ándo

r�

mel

y a

sala

mon

élit

tera

nov

a halmosi sándor

Mondják, a rend egyrészt magukbana dolgokban adódik belsõ törvény-ként, titkos hálózatként, melynekcsomózási pontjairól a dolgok mint-egy nézik egymást. Másrészt a rendcsak bizonyos tekintet, figyelem, nyelvkeretében létezik és nyilvánul meg, amélyben, csöndben már jelenvalókéntvárva a kijelentés pillanatát. HalmosiSándor negyedik verseskönyvében akijelentés meghatározó beszédnemezsoltár, himnusz, óda. Hol tétova,hol harsogó, színe-fonákja, laudációés lamentáció, névadás, a nevek kiké-rése. A világ próbálgatása litániában,az iteráció különbözõ alakzataiban, arendbe rendezõdõ dolgok tekinteté-ben. Bõségben, szükségben, tobzó-dásban. Odahordani mindent, amiörömre való, dicséretre, táguló-szû-külõ körökben: szájam-íze-vadsze-dert, a szélzúzás, hétgyurgyalagos jó-kedvet, virágokat, a meleget, ünnepivacsorát, az olyan verseket, kincsein-ket, a másnapot, végsõ eljövetelt, lo-cusokat, a neveket, égimozit és csen-det, lóhalált, ligetet, babéros rémeket,mentségnek a fákat, mert olyanok,mert másak, friss ösvényeket, a de-rest, Napleányt, kenderest, a husza-dik, huszonegyedik századot és másnapszakokat, déli harangszót, a meg-nyúló árnyékokat, az õzet és a szarvas-nak fiát, Nabukodonozor álmát,ufárszint, az orbáncfû mellé a cinket,ha-lenne-még-verseket. Da C. al F.Szavakszépe.

Görög Hajnalka

mely a salamoné

h a l m o s i s á n d o r

mely a salamoné

1

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 1

LI T T E R A NOVA KI A D Ó

Budapest, 2004

3

Ú J V E R S E K 14 .

Sorozatszerkesztõk:Balázs Tibor, Balogh F. András,

Gyimesi László

A borító Daczó Enikõ grafikájánakfelhasználásával készült.

© Halmosi Sándor, 2004

2

h a l m o s i s á n d o r

mely a salamoné

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 2

Mondd meg a neveimetÉs elhallgatok

54

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 4

HARMATBAN, DERÉKIG

A színek után az alapszínek.A bonyolult után az egyszerûA kusza helyett a kevésbé kusza.Helyettem ÉnHelyetted Te.Én és Te helyett egybehangzás.Egybehangzás helyett szólamokSzólamok helyett ez az egy szólam.Ez az egy versEz az egy festményMindig ez a rácsodálkozás a világra.Erre az egyre.

76

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 6

DE MÉGIS, MI AZ ÉLET ÉRTELME

kérded tõlem joggal, ki nem versre vársz most,hanem erõs, izmos és pimasz szavakra, de azerõs, izmos és pimasz szavak legalább olyanrészlegesen fejezik ki az összességet, minta simogatósak, a vigasztalók és böcsüsek, pedigúgy megvigasztalnálak, hidd el, és beugranékhozzád egy forró teára, de mi újat is mondhatnékneked én, a férfi és a költõ, aki talán egyedültölti el azt a néhány örökkévalóságot, ami méghátravan, neked, aki nõ vagy és vers vagy minden ízedben, a lisztet az orbáncfûmellé letettem, mi újat is mondhatnék neked?

Nem lettünk az idõk folyamán bõszek, debölcsebbek sem lettünk semmivel.Talán megértõbbek a bölcsességkirohanásaival szemben.

9

HA MEGKÉRDEZNÉL

Mi az élet értelmeMitõl döglik a légy Mire ez a nagy cécóAzt mondanámLegyél olyan mint a szélNe kérjNe várjNe ragaszkodj görcsösenDe adj két kézzelSõt hárommalHáromszáz helyett isMert sokszor alszanak Az istenekÉs elapadnak mindA szépszemûekIlyenkor te ölelszTe tépsz virágotTe örülszHelyettükTe hozol kárhozatotÉs ha nem lennélMegváltatlan csüngneA világ

8

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 8

ÚGY MONDJÁK

szeresd felebarátodat, mint önmagadat ésszeresd ellenségedet is, de úgy tudom én, hogy jóvalkönnyebb másokat szeretni, semmint önmagadat, ésellenség nélkül nem féltenélek és nem lelném bennedsem örömöm, de hát ebbõl az örömbõl fakad azilyesfajta beszéd, és ebbõl a beszédbõl az almának arügye is, mint ahogy a rügyölõ dér, a déroldó melegés a folyton rád váró világ is mind e tõrõl fakadnak.

11

VÉGY MAGADHOZ

Egy kevés ételtSzerelmetMadárnak dalávalSzomjoltót eleget.Tegyél le magadról.Hosszú lesz a mégÉs még hosszabbA márÚgy hiszem.Lépj a fûre.Szórd szét az eszedet.

10

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 10

ELHIHETED NEKEM

hisz titkos kapcsolatban vagyok a széllel, a nappal, az almafa ágaival, mert nekem jelent kusza útjaidról a gém, a kócsag, és a fecskék is rólad hoznaklegszebb álmaikból felém, hogy is lehet ezt nem észrevenni, mondd

13

HÁROM ÉJJEL TAKARTA EL

melled elõlem az eget, mégsememlékszem rájuk. Ám amikor másnapkábán hajamba túrtál, bizonymeglágyultam. Egy percig nemköhögtél. Aztán megfogtad a kezem.

12

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 12

Hát rendben, ne döntse el, keresse csaktovább önmagát a csendben, nagy patá-liákban, túrja fel bátran a földet, a dolgoklegmélyén úgyis csak az alapok rejtõznek,az axiómák, tíz metafora, egy maroknyivéres igazság, mi kinyílik minden rigó-füttyben, kifakad minden szájon, itt csorogmellemen, ringó kebled kettõs magányán.

15

NEVED KEDVES

és kedves a neved is, hagyj fel hát a feszegetésekkel, ily ostoba dolgokat nekérdezz tõlem, ne orrolj, ne civódj velem,hanem hát menj ki a rétre, heveredj le akörtefa alá és gondolj erre a szép kerekvilágra, amibe úgy vagyunk belehelyezve,mint belénk a szomorúság és egymásnaköröme, ne gondolj rám, vagyis hát negondolj rám túl sokat, törõdj a veszélyekkelinkább, és a kis csodákkal melletted

14

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 14

és a csoda tarttartja a lelketa benne hívõkettartja az eget és a földetés tartja önmagát

mi mást is tehet

17

A FELKELÕ NAP

egyenest a mézesüveget világította megaz ebédlõ megrakott asztalánsejtelmesen égetta burokvalami mézentúlihalványsárga fénnyelkörülötte félkörben a teászacskókhárscitromfûbodzavadmentafodormentamint valami megalitok

ilyenek lehettek azok a bizonyosnapok Stonehenge-benvagy Pusztaszerenamikor eljöttek végre a kapaszkodó idõkamikor leborultak a létaz Ismeretlena Még nem ismerhetõrejtelmeelõtt

16

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 16

ÉS ELÉBB VAGY UTÓBB

elérimegszólítjakörülfogjaelringatjafelbõszítiéltetiés etetiaz itthoniakat és külföldieketa konyákat és kackiákata szakállasokata babaseggû arcokata felsõ és alsó faszikata tündéreketa sellõketa pufók angyalokatés az összes dulimanót

19

AZ ILYEN SÓHAJOK

mindig váratlanulés nagyon hamar jönnek elõvalahonnan mélyrõl és magyarázat nélkülmint a májusi esõvagy a harmat a szívünk mögül

hogy is csodálkoznék

18

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 18

HOGY LEGYEK

DünnyögõMamlaszLegyekPrédádLátnokFérjSzeretõLovagObsitosSámánFénygörgetõKrónikásHalkszavúÕrültVajákosFöldönjáróKötéltáncosKúpszeletMagzatvízKapaszkodóHétlétra

Hogy legyen végreÖnálló fejedelmünkGlédánk

21

PRÉDA

F. azt mondja, csak a hagyományosverselésnek van értelmea formának, a rímnek– a szabad vers ideje lejártvele foglalkozni nem érdemes

ezt üzeni a fiatal költõknek

F. virtuóz, nyelvdespótlüktetõ szerv, idõutassejtelmes villódzásmerészböcsüsés mennyire de olybá

mint egy szabadvers

20

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 20

HA MÁR TELJESEN

lemeztelenedtünk egymás elõtt és immunrendszerünket levitték nullára, ha már nyálkahártyánk is felszakadt,

ha bekerülünk a függöny mögé, ahol azonnal ölminden meggondolatlanul elejtett szó, pillanat

23

HÉTLÉTRA

Elõször darazsak dongásaMásodszor bársonykaffogásHarmadszor inakNegyedszer húrokÖtödször tüzekHatodszor füzekHetedszer ligetekben heverés

22

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 22

Újra ködÉs újra dérÚjra nap És újra élKél a szélÉs kútra járLenne tájMi haloványLenne épMi körbeérÖlbeveszHárom éjjelHelyre teszMegetetMegdagasztÚtra kélNem marasztKörbejárÉs sose fájSose kérGyere mégEgekkelIllatos berekkelTeljen az örömödLegyél a szerenádLegyél a dallamEngedd hogy

25

A tövisek mellé meghozta végre a szél az illatát is. Ugyanolyan volt. A pont körül elszínezõdõ, mindenmozdulatban benne.

24

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 24

Virágtalan létezésed égbe kiált.A fele gémeskút.A másikVisszahull rád.

27

HalljamEngedd hogy LássamKis puha testedSzemeidSzádat

26

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 26

PAMPLONA

Ne félj, az utolsó lehelet megmarad, lefolyik a fény,ha meggörbül az élet, tûzd kopjára, eget tart, nefélj, utadat megtalálod, tedd így és így, sehogymáshogy, nézz körül, kis csapások és letaposott fûmindenütt, a te utadon jártak már mások, idejevan mindennek és helye van mindennek, az a pármosoly megmarad, vannak még ligetek, bõséget,csókot kapsz, évek telnek el így, s a teremtett ateremtõvel összekacsint.

29

A szemHa nem a szemA pillantásHa nem a pillantásA tartásHa nem a tartásA gondolatHa nem a gondolatA gondolhatóHa nem a gondolhatóA lehetségesHa nem a lehetségesAz egyedül lehetõ

28

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 28

Látod, milyen ostoba vagyok, meg sem kérdem tõled,a világban magadat szétosztani akarod-e, kévébekötõdni, bóbitába bújni, nékem billegni barázdán,minden asszonyok ajkain, tán illene ezeket megkér-deznem. De minden szavaim nálad. És öledbenmind a hét fejem.

31

ÚGY MEGTELEK

csordultig gyönyörûséges dolgokkal és olyanszépek ezek a te szavaid, szubjektivizmusomon,önteltségemen, férfi hiúságomon keresztül, de túl ismegérintenek. Szeretnélek szétszaggatni, számbanforráshoz vinni, szeretnélek felkapni, hogy múljonelesettségem, hogy tûnjön ez a hideg zóna, –nélküled nyers és trágyátlan a világ

30

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 30

BELÁTHATOD, ÉN ERRÕL

érdemben nem beszélhetek, meg aztán itt vannakezek az õrült percek, nap nap után, magas hõfokon,így mondják, ugye, így mondják ezt, de ez engemnem érdekel, most megégnél, ha itt lennél mellettem,minden bizonnyal megrekkennél, szárnyad szegõdne,vagy valami hasonló angyalság történne veled,semmi sem maradna belõled, csak egy, de mindentelcsépeltek ezek a költõk, nem lehet már hitelesenlángolásról, izzásról beszélni, csak olyan közel menni,hogy sercegj, és suttogva mondani: amikor nem kellmár lefeküdnöd és nem kell már felkelned, amikornincs mivel eltakarnod a világ szemérmét, amikorhegy vagy és gödör vagy, ahová az idõ csak szükségétvégezni jár, de ez is csak közhely, az idõ és a világszemérme, de érzed te is a szavak melegét, ugye, télvan, ne bántsuk egymást

33

A KÖLTÕ VÉGÜL ÚGYIS

az irgalmasokhoz kerül, kik átvilágítják, tükrözik,feszegetik, hogy is jöhetett létre ez instabil állapot,mindamellett gyönyörködnek, mert nemcsak irgalma-sok õk, hanem szakértõi is e törékeny corpusnak,tudják a testrészek nevét és idejét, a bevetési helyeket,a jeleket ismerik, járatosak a maszkok felismerésében,úgy általában lényegretörõk, ezt minden bizonnyalki lehet jelenteni, de áttetszõ, dagadt ereim, szakadólépem, bûzlõ ölem épségbe vetett hitüket merõben újalapokra helyezi, a repedéseket nem veszik észre, demegnézik, helyén-e a szív, a csípõ, a ködöktõl valórémület, ami híjával találtatik, ajánlólevelük leszérintetlen életzónákba, most szem elõtt tartásom,ünnep lesz, növekszik a kicsike, apró kicsi kisegybehangzások ma este, már egy hete vagyok így,csak folyik belõlem a szépség, ez a sárga lé, én nemtudtam, hogy ilyen is van, végsõ eljöveteledet várom,megévültem, örülhetsz harcedzett bájaimnak

32

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 32

NÉHA MÉGIS

elfogy a levegõm és kerülöm a zajos helyeket, félek,megtelsz bennem füsttel és locska-fecske üres szavakkal,inkább befonlak megint, végiggörgetlek a fõutcán, ennyibiztos, ez a hõhullám és ez az utca, ahol valaha lak-tam, ez az utca és ez a délelõtt, amikor jöttödre várok,amikor nem jöhetsz, amikor beteljesedik az írás és afûtõtest közeit kezdem el simogatni, a bordákat, mikorhársat rágcsálok elmenõben és kökényt, amikor márvégképp nem lehet, az idõt gyúrom most, szakad alõcs, a szerelembõl, mint tudjuk, mindig marad egyfél flakon, én a fákat hoznám fel mentségként

35

HALIKARNASSZ

Remélem, jobban vagy, nagy úr bizony a betegség, ahiány, a szükség nagy formáló, a hajlítók közt is alegnagyobb, itt már sárgul és õsz van, amit nagyonlehet szeretni, tiszták a körvonalak, a levegõ, látszika tetõ és látszik a völgy, hiányzik a nyár kajánsága,a tavasz fátyla, a többit fedje homály, de nem úgyvan az, álljon meg a menet, itt van még az élet, ugye,a lét meg a tudat, az istenek, kik nem szeretik ahajlongást, az emberek, kiket elég csípõbõl megdobniegy marokkal, aztán itt vagy te is nekem, és itt vagyokén is, a tiprástól óvó, nagy tipró magam is, ezek aszínek, amiket úgy lehet szeretni, a körvonalak, milehet még fontosabb, a szerelem persze, az ölelés, akenyérnek szegése, a gyomok irtása, mindez kétség-telenül, versek, mit versek, szonettek, palimpszesztek,ódák vesznek körül, napmintnap halljuk, látjuk,de mit nekünk az idõ, az érzékelés, mi magunkvagyunk az óda, a laudatio, a trónus vagyunk, úgyvan az, lehet, az élet szép, mert vérzik, mert mentenikell, mert emelgetni, elég lennél nekem és kedves, vera fény, arcodon nyílik a kankalin.

34

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 34

PÍR

Rajtam derviskabát lesz és a barátok lemondása.Egy kicsit a tehetetlenség dühe és a viszontlátásöröme. Te könnyû leszel, mint kút káváján a moha, édes, mint a mákony. Úgy hívlak majd téged, hogy szökellvény,vérségcsõsz. Kinézel az ablakon és betessékelszotthonomba. Gyolcsruhád rukkol ki vele elõször.

37

Aki a hiányt mériUgyanaz, mint aki a gabonátA meztelenséget. A telt kasok, csûrök védõszentje õ.Lábánál nagy meleg zsírokat izzadnak a fókák.

36

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 36

következik, megtalálják egymást, mert a jelet nemlehet levakarni, mert szavaid átvilágítanak, engedem,nem lehet nem észrevenni, hogy dézsával ömlik,hogy tavaszi széltõl tükre megárad, az égi mozibanhol galopp, hol lóhalál, micsodás jóreggel, csend mégnem volt ily szálkátlan, hajnal ily öles, felveszem,átvetem, megdicsérem, leteszem, elengedem, ideje márszámba venni a ligetet, a friss ösvényeket, a locus ésa hivatásnevet viselõ már megtalálták egymást,csutakolnom kell a verset, most a dohogás ideje van,recseg alattam a hó, alatta a deres, még a hangunklejtését is megülik, de mit nekünk a világ, az ele-mek tanítását megkezdtem, magam is a tanulást,rám vár a napóra és déli harangszó a szemed, míglenmeghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak, térj megés légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz, vagy aszarvasnak fiához, míglen darabokra szaggattatom,míglen darabokra szaggattatsz, szelídíts, szoríts,cinkeljük át még ezt az éjszakát

39

HÁT MEGJÖTTEM VÉGRE,HAZAJÖTTEM

hogy örömöd teljen az én látásomban, én szerelmem,kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje, szájam ízevadszeder, szõke hajam zizge és az én kedvemhétgyurgyalagos, az én kedvem szélzúzás, hallsza,minden a helyén már és nem búsulunk, ha össze-gabalyodik megint, mit is állítanánk helyre, ha nem,hisz nekünk ez semmiség, már meleg van, nézd, avirágok oltották szomjukat, a felszólításnak elegettéve együnk mi is a füstölt halból, költsük el együtta vacsorát, bõvködjünk kincseinkben, menyegzõibortól ki lehetne józanodni és én megírnám éjjel amég hátralevõket, a maga ideje lenne így, örömóra,hórák és a reggeli Nagy Spektákulum, boldog fel-virradás, a hang elsõ napja: egybe, vissz, zengõ patetikés valamennyi szonáta, az elemek, hidd, magukvártak és adóztak neked, és mennyit vártad te is azén végsõ eljövetelemet, és most már minden eljöve-telem végsõ, hazajöttem hát, megjöttem végre, hogyegyütt ereszkedjünk a végeken, hogy tejünket ontsuk,meglásd, busunk, legjobb ordánk elmítoszul, éreztemén a puha markolásokat fejen, halántékon, füleknekcimpáján, de a te kezed mint aranyhenger, melyekbefoglaltattak topázba és ínyed, mint a legjobb bor,hasonlatos vagy te, én magam lantos, jópásztor,napfiú, ki dupla leszúrt rittbergerrel közelítem alocust, mert hisz a helyek, és itt most a hivatásnév

38

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 38

Ha most megkarcolnának, patakokban folynálki belõlem. Már a levegõt sem merem harapni.

41

OLYAN VERSET HOZZ

hogy lócámon ne tespedhessek tovább, hogy hozzádrohanjak rögvest, itt vagyok, nézd, beszélj hozzám,szólj az elhajlásokról, a zöngés terekrõl, beszélj abeavatás hatodik körérõl, de ne részletezd, a szögeketmajd megmérem én, ahogy kérted, az elhajlásmértékébõl levezetem az áldozaton való örvendezésfokát, a számot veres lapra írom, elásom, fölébenyírfát ültetek, ágára gyurgyalagot, s addig csókollakalatta, míg a füst kiegyenesedik, és akkor te leszelmindig nekem a tájkép, a fa, a lapos kõ, és akkoregész biztosan nem lesz baj, beszélj hozzám, kérlek,vagy olyan helyzetbe hozz, hogy ne legyenek köztesterek, ne legyen több cécó

40

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 40

És továbbmentél mégis. Csodák maradtakutánad és egy kulcsra zárt világ. Végigzörgetsz a fõutcán.Lyukas zsebedbõl fejeim gurulnak.Kies lépemen legel egy nyáj.

43

ANNAPURNA DÉLI LEJTÕIN

negyven év óta elõször ismét kinyílt az a virág. Az Andesekben térítik az örömöt, bennem úsznaktegnaptól a Kordillerák. Megjöttél hát, rögtön tudtam.Fáradt lehetsz. Ne menj tovább.

42

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 42

ÉS VALÓBAN,CÉLUNK MI LEHETNE MÁS

mint nem félni többé, nem bújni, nem rejtõzködni, mimás dolgunk is lehet, mint visszatérni a normali-tásba, ami józanság, mámor, örökös ébrenlét, amielvegyülés emberek között, szuverén járás, lépésekés légzések biztonsága, a zene öröme koncertteremben,böjtje a csendben, színek játéka, bohóka frappa, frisskenyér és frissen mosott ruhák illata, selymes hernyók,tavak, nád, trécsek, a normalitás szeméremajkadfanyar íze és a mentáé szádon, nyakad fûszeresillata, hónaljad, combod, combtöved, és ó, és õ,szárközépig táncolni berki szellõrózsában, lesni afüvet, amint fölegyenesedik, tudni egymásról, szu-szogni egyenletesen, kapkodni a levegõt, kicsi és nagyõrületek, szelíd örömök, ez mind a normalitás, avetítõ berregése a gépteremben, a mozivászon rezgése,Ambrus atya határozott lépései a szertár felé, Asztrikfõapát és a perjel vélekedése, az altemplom méltósága,a ruhaszárító kötél és a körtefa rogyása, a hárs-levelû, muscat otonel, Toscana és Appúlia, Chile,Peru, Annapurna déli lejtõi, ágyba bújni mégismással, de hisz bolond vagyok, és az vagy te magad is,hogyne csodálkoznék

45

KÉRDEM TÕLED, SZEMÉLY SZERINT

Vallod-e magad glédámnak és ezért áldozatraméltónak?Feleld: vallom.Én is vallom.

Bánod-e igazán, hogy megszerettél?Feleld: nem bánom.Én sem bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akikféltenek?Feleld: megbocsátottam.Én is megbocsátottam.

Igyekszel-e ezután a verõfényben élni?Feleld: igyekszem.Én is igyekszem.

Hiszed-e, hogy bûnöm a tavaszi napraugyanúgy szétárad?Feleld: hiszem.Én is hiszem.

Legyen néked a te hited szerint.

44

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 44

A SÍRNI NEM TUDÓK KÖZT

felütöttem konok fejemet. Karmoltam, vájtam,nyújtottam a percet. Derekasan harcoltam, ha erre lennél kíváncsi. Többen voltak. Nevedet nem ejtettem, már megbocsáss.

47

LAMENTA

Nem ír, már tíz perce nem válaszol, biztosan nemszeret, elfelejtett a kurafi, kiejtett a szívébõl, márismás melleken matat, esemesét másnak küldi, mássalõröl egy malomban, zöld ágra se itt vergõdik, nemszoknyámon zörgeti a haraszt, elbitangolt, ahogykinéz, fiad elbujdosott, Uram, kegyelted bizalmadranem lett méltó és az én kegyeimbõl is hullani látszik,mit tegyünk most, legyünk mitévõk tán, irgalmasok,feszegessük, tükrözzük tán, világítsuk, de az énkezem ezeket elmûvelni nem tudná, a szemem seengedelmeskedne, látása fura elváltozásokat okoznabennem, úgy hiszem, de beláthatod, teljesen Rádsem bízhatom õt, bár irántad való tiszteletemhatártalan, és nagy bizodalmam van Tebenned, dehisz Te rendelted õt nekem és áldozatra méltóváengem Te tettél, hogy is gondolhatod, hogy ezekután engem a buliból kihagysz, velem többé nemszámolsz, nem úgy van az, Uram, a szerelemmeltöbbé nem sáfárkodsz, férfi fölénnyel nõt többé nemosztasz, elmúltak rég azok az idõk, de illetlenszavamat nekem fel ne ródd, hanem hát mittegyünk a kurafival, kit nekem rendeltél, s kibentitkon Neked is örömöd telik, bitangoljon szerteszét,vagy dicsérjen végtére engem, legfõbb mûvedet, mondd

46

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 46

A BÚZAVIRÁGOT

a konkolyból kivettem, megettem mindegy szálig. Most kék vagyok, mint esõ alatt aszendergés.

49

ELÕSZÖR SZÁZ LÁBON

topogunkmajd kilencvenenmajd nyolcvanonhetvennél apellálsz: életösztönhatvanon: örömelvötvenennegyvenen

majd kettõnegyen

majd féllábon szanaszét

48

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 48

OSLÓBAN LÁTOTT

egyszer egy ilyen boltot, kérges tenyerét végig-simította a lapokon, a könyveket sokáig szagolta,ilyenkor behúnyta szemét és nagy szõke bálákatlátott, meg édesanyja kontyát, Andersen és Grimmmesék jöttek ki belõle és balladás téli esték, olyansokáig állt ott, hogy az antikvárius fél órával késõbbzárt, aztán még késõ estig bolyongott céltalanul azóváros meghitt utcáin, csakrái kiszáradtak, csakráimegteltek, a bõlevû csurgóhoz angyalok vezették fel

51

MONDANÁM

harmadik éjszakanegyedik hajnala tizedik századik ezredik telipofájú bozsgóévadhallatnám hangomatlennék hétköznapnagy jegenyék alattkis legendamondanámtizedik hajnalhuszadik reggela huszadik jóhúzású szekérhadcsutakolnáma lovakat a fákatmert olyanokmert másakköltenékés fektetnékderekat csípõtélõ írótés titkosatepigontszavakat terelnékkarámbaegyetlen subámatfelvennémés elindulnék egyetlen eltévedt bárányom után

50

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 50

Dél van, a normalitás csúcsa, megjöttél hát,hazajöttél végre, szálkátlan hal, tüzes bor, kámzsa,talár, mondjad még, beszélj hozzám, ne legyél telikehely, engedd hozzád a szavakat, figyelj a jelekre,lélegzetünk egy, lépésünk is egy, a táncos és a taposó,mi ez, ha nem jel, mondd, a tengerparton, kedves,beláttam az izzó városokba, jártam tereit, mecseteit,a szûk fehér sikátorokban napestig bóklásztam,kerestem valami mélyebb értelmet és összefüggést,míg rá nem jöttem, hogy csak a beszéd bolyongbennünk és a szerelem, a táncot én már abba nemhagyhatom, hiába minden, nézd a lábaim igazát,csípõmét, kezemét, vedd magad táncszámba, nemnyugodhatsz

53

TUNISZ ALATT

már biztosan mérik az elhajlásokat, fuvaroznak,gyerekeik képeit mutogatják fûnek-fának, becsapjákegymást, ha lehet, de csak egy kicsit, mert amúgyszeretik õk egymást fölöttébb, röhögnek, rosszhelyeken jó teákat és dohányt szívnak, hallgatnak,néznek, de nem keresik a szavak értelmét, mondo-gatják mindig, take it easy, mert ilyenek õk, sötétszemükben a csodaszarvas szûkölése, borjas öröme

52

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 52

KORADÉLUTÁN, VÍZIÓ

HirdetõoszlopArannyal szegett térdszalagPuhák dörgölõdnek kezedhez keményenEnyvek gyûlnek körédFeljegyzem, mi meglepKi megpillant, feljegyez

55

Nem vagy itt. Vibrál a levegõ, töppeda föld az izzó város alatt. Dél van. A fazekasköténybe jóízû csend tapad.

54

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 54

ALKONYODIK TUNISZ ALATT

de én még szavaidat iszom, férfi nõt, nõ férfit fölénnyeltöbbé nem oszt, ne osszon, hisz eljönnek enélkül isa kapaszkodó idõk, hanem hát úgy kelni és úgynyugodni, hogy feszüljön az izom, a büszke lépést,a derût tartó, ha jön mégis, hat napon és hat éjenát, hat éjen át és hat napon, alkonyodik Tuniszalatt, de én látom jól a helyeket és a hivatásneveketviselõket, találkozásuk hóra, ördögûzõ, járásukszalakóta, látom a szemedet, gyorsul a tánc,rakódik a máglya, megrovásban részesítelek, hatovábbra sem ismered el, szép vagy és hasonlatos,mi újat is mondjak még rólad

57

DÉLUTÁN LETT

konok kopogásomra a nap is engedett, szél sem tép,esõ nem esik, béres nem arat, világos emberekvonulnak világos ég alatt

56

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 56

HA NEM IS

egy hosszútûrésû kerek életetde egy nagyperemû fényfogó tölcsértés egy kis kedvestkenderestakibe tölteném a fényt

hogy szépüljönhogy erõsödjön

és ha fény nincsha az utolsó kedves is elbujdosott már

akkor legalább egy olyan tarlótegy apró kis rövidtûrésû szelíd csendet

59

Kérdem tõletek, személy szerint, fák, madarak,jó füvek, hová rejtettétek az én kedvesemet,hová bújtattátok, tegnap még itt topogott,szökellt a halmokon, fénybenfürdött,hullámoldó kezével mind engem keresett,nézzétek, ezt a bütyköt is lábamra õ tapostaés maholnap eladósorba juttat, de meg ne vessétek õtemiatt, mély, hosszútûrésû zöld az õ szeme,és ínye, mint a legjobb bor, és ti is, egytõl egyigmind az õ haját viselitek

58

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 58

a szobában nincs semmicsak egy ostoregy asztalegy szalmazsák

61

HA LENNE MÉG VERSEM

kötetet csinálnék belõlecsinos kis zsebbe valótszép szavakat írnék bele és felolvasnám mindenkinekaki szomorúaki csalódottpiros inget öltenékfelkérnék egy szép hajadonthogy beszéljen velema fontosés lényegbevágó részletekrõlamibõl meg lehet tudnihogy mirõl ír a költõés kinekmire gondol írás közbenmelyik oldalán ül a múzsaés milyen szögben fogja a tollatmert az ugye teljesen világos, hogy õ tollal írvagy ha ceruzával, akkor írás elõtt mindigmeghegyeziés megnyálazzaés sokszor órákig ül a fehér lap elõtt, amíg egyszót leíraztán kihúzzaaztán egy másikat ír mellénéha féloldalasan felnézelméláz

60

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 60

TARTALOM

Mondd meg a neveimet / 5

Harmatban, derékig / 7Ha megkérdeznél / 8De mégis, mi az élet értelme / 9Végy magadhoz / 10Úgy mondják / 11Három éjjel takarta el / 12Elhiheted nekem / 13Neved kedves / 14Hát rendben / 15A felkelõ nap / 16Az ilyen sóhajok / 18És elébb vagy utóbb / 19Préda / 20Hogy legyek / 21Hétlétra / 22Ha már teljesen / 23A tövisek mellé / 24Újra köd / 25Virágtalan létezésed / 27A szem / 28Pamplona / 29Úgy megtelek / 30Látod, milyen ostoba vagyok / 31A költõ végül úgyis / 32Beláthatod, én errõl / 33

63

EL IS TÁNCOLHATNÉK TÁN

egyvégben táltos, transzban, ködökbe bújvafedne jótékony homály, de a szürkeséget kidicséri meg, ha ezredik színedet is koboztam,az örömbuborékokat, ha elmúltam, ki fújja

62

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 62

65

Halikarnassz / 34Néha mégis / 35Aki a hiányt méri / 36Pír / 37Hát megjöttem végre, hazajöttem / 38Olyan verset hozz / 40Ha most megkarcolnának / 41Annapurna déli lejtõin / 42És továbbmentél mégis / 43Kérdem tõled, személy szerint / 44És valóban, célunk mi lehetne más / 45Lamenta / 46A sírni nem tudók közt / 47Elõször száz lábon / 48A búzavirágot / 49Mondanám / 50Oslóban látott / 51Tunisz alatt / 52Dél van / 53Nem vagy itt / 54Koradélután, vízió / 55Délután lett / 56Alkonyodik Tunisz alatt / 57Kérdem tõletek, személy szerint / 58Ha nem is / 59Ha lenne még versem / 60El is táncolhatnék tán / 62

64

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 64

� MARCZINKA CSABA:KI LOPTA EL AZ ORTHO-DOXÁMAT?(Tarján Tamás ajánló soraival)2001, 110x180 mm, 56 old.

� NÁDOR TAMÁS:VIRRADATRA MEGJÕ A KEGYELEM

(Kabdebó Lóránt és Tarján Tamásajánló soraival)2002, B/5, 354 old.

� HALMOSI SÁNDOR: BABÉRLIGET

(Tandori Dezsõ ajánló soraival)2003, 100x180 mm, 60 old.

� DOBOS TAS LÁSZLÓ: ISTENLES VIRÁGGAL

(Balázs Tibor ajánló soraival)2004, Fr/5, 108 old.

Elõkészületben:HATÁR GYÕZÕ: Merengõ éjszakákSZEPESI ATTILA: Vidám busókKenéz Ferenc: ??????????

67

KIADÓNK ÚJ VERSEK KÖNYVSOROZATÁNAK

MEGJELENT KÖTETEI:

� JUHÁSZ FERENC: A SZENVEDÉSEK ÉDENE

1998, B/5, 76 old.

� SZÖLLÕSI ZOLTÁN: MEGYEK HAZA

1998, 125x197 mm, 116 old.

� GYIMESI LÁSZLÓ: AQUINCUMI ÕSZ

1998, B/5, 96 old.

� GYIMESI LÁSZLÓ:VISSZATÉRÉS NA’CONXIPÁNBA

1998, FR/5 40 old.

� JUHÁSZ FERENC: ISTEN ELÉGETETT TÜKRE

(Giordano Bruno-éposz)1999, B/5, 164 old.

� UTASSY JÓZSEF: ISTEN FAGGATÁSA

2000, 125x197 mm, 80 old.

� KISS BENEDEK: A HAVAZÁS MÖGÖTT

2000, 125x197 mm, 120 old.

� GYIMESI LÁSZLÓ:VÁNDOROK NEM RAKNAK VÁRAT

2000, 125x197 mm, 132 old.

� SZÖLLÕSI ZOLTÁN:NEM LÁTLAK BENNETEKET

2000, 125x197 mm, 140 old.

� ISZLAI ZOLTÁN: FELFORDULÁS

2001, A/5, 128 old.

66

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 66

LITTERA NOVA KIADVÁNYSZÁM: 159

LITTERA NOVA KIADÓ

A L A P Í T Á S É V E : 1993

1062 Budapest, Lehel u. 3/BTel./fax: 239-2330; 06-30 212-0996

E-MAIL: litteranova@axelero.huHONLAP: www.mogra.inf.hu; www.litteranova.hu

FELELÔS KIADÓ: Balázs Tibor igazgatóFELELÔS SZERKESZTÔ: Gyimesi László

TIPOGRÁFIA: Völgyi László

Készült az ETO-Print Nyomdaipari Kft.-benFELELÕS VEZETÕ: Balogh Mihály ügyvezetõ igazgató

ISSN 1586-121XISBN 963 9212 ?? ?

68

sandor.qxd 2004.06.16. 18:48 Page 68