Mihók Sándor – Ernst József

A gidrán

9.

LOVA

SKU

LTÚ

RA

A gidrán

a Magyar Állattenyésztôk Szövetsége

szakmai támogatásával megjelenô sorozat

Sorozatszerkesztô: Mihók Sándor

LOVASKULTÚRA

Dr. Ócsag Imre emlékének

Mihók Sándor–Ernst József

A gidrán

Hagyományos magyar lófajták

Készítette: Agroinform Kiadó és Nyomda Kft.

1149 Budapest, Angol u. 34. • www.agroinform.com

Felelôs vezetô: Stekler Mária

Budapest, 2015/4

Lektorálta: Bodó Imre–Pataki Balázs

© Mihók Sándor–Ernst József, 2015

Szerzôk:

Ernst József: 1–2. fejezet

Mihók Sándor: 3–9. fejezet

ISBN 978-963-286-705-2

ISSN 2062-8242

A Magyar Lótenyésztôk Országos Szövetsége

és a Mezôgazda Kiadó közös kiadása

Felelôs kiadó a Szövetség elnöke és a Kiadó igazgatója

A szöveget gondozta: Csongor Mária Magdolna

Mûszaki szerkesztô: Sándor Anna

Borítóterv: Váradi Gábor

Borítófotó: Jónás Sándor szívességébôl

MGK 716 094/15

5

Tartalom

Hagyományos magyar lófajták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Elôszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása . . . . . . . . . . . . . . . 13

1.1. A birtoktest kialakítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

1.2. A leendô tenyészállatok felvásárlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

1.2.1. A lovak fajtája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

1.3. A ménes irányítása és személyi állománya a kiegyezésig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

1.4. A ménesbeosztások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

1.4.1. A vadménesekben, a csoportokban és a kézbôl való fedeztetések korszakának

ménesei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

1.4.2. A kézbôl és csoportokban való fedeztetések korszakának a ménesei . . . . . . . . . . . . . 28

1.4.3. A kézbôl való fedeztetések korszakának a ménesei (1855-tôl az 1870-es évek

elejéig) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

1.5. A lovak nyilvántartása, elnevezése és jelölése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

1.5.1. A nyilvántartás és a törzskönyvezés kezdetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

1.5.2. A lovak elnevezése, névadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

1.5.3. A lovak jelölése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

1.6. A háborús évek és a megváltozott kötelezettségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

1.6.1. II. József uralkodó török háborúja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

1.6.2. A francia háborúk kora. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

1.6.3. A háborúkban leromlott lovak gyûjtôhelye – Mezôhegyes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

1.7. A mezôhegyesi katonai irányítású ménes eredeti céljának megvalósulása . . . . . . . . . . . . . . 40

1.7.1. Az 1811-ig Mezôhegyesre került kancák utáni családok és az elsô Gidran származású

mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

1.7.1.1. A kancacsaládok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

1.7.1.2. A fajtaalapító törzsmén, a Siglavi Gidran (Senior) vonalának keletkezése 44

1.7.1.2.1. Bábolnán fedezô Gidran Senior apaságú törzsmének . . . . . . . . . . . . . . . . . 47

1.7.1.2.2. Mezôhegyesen törzsménként fedezô bábolnai nevelésû Gidran Senior

ivadékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

1.7.1.3. A három Gidran Senior-unoka mûködése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

1.7.1.4. Gidran Senior dédunokái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

1.7.1.5. További fontos törzsmének, amelyek a 1855-tôl a IV., illetve a gidrán

ménesben fedeztek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

1.7.1.6. A 4. számú gidrán anyaménes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

1.8. Angol telivérek a gidrán ménesben – arab félvérbôl anglo-arab jellegû fajta . . . . . . . . . . . . . 59

2. Tenyésztésszervezés a kiegyezés után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63

2.1. A katonai ménesek és méntelepek a magyar állam tulajdonába való átvétele . . . . . . . . . . . . 63

2.1.1. A gidrán ménes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

2.2 Méntelepek, fedeztetési állomások ménállománya a köztenyésztést formáló hatása . . . . . . 70

3. A gidrán a két világháború között. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

3.1. A magyarországi tenyésztés jellemzôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

3.2. Az ausztriai tenyésztés jellemzôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85

3.3. A romániai tenyésztés jellemzôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

5

6

3.4. A bulgáriai tenyésztés jellemzôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90

3.5. A lengyelországi tenyésztés jellemzôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105

4.1. Az újjáalakulás jellemzôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105

4.2. Sütvény/Dalmand gidrán tenyésztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111

4.2.1. A sütvényi ménes története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111

4.2.2. A fajta tenyésztése Sütvény/Dalmandon (Dalmandi Állami Gazdaság törzstenyészete) 112

4.3. Borodpuszta gidrán tenyésztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114

4.3.1. A borodpusztai ménes alapításának kényszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114

4.3.2. A borodpusztai ménes genetikai anyaga (Gidrán a köztenyésztésben) . . . . . . . . . . . . 114

4.3.3. Fajtarekonstrukció Borodpusztán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118

4.4. A szántódpusztai ménes megalakulása, tenyésztésének fôbb jellemzôi . . . . . . . . . . . . . . . . . 121

4.5. A marócpusztai gidrán ménes a Szilvásváradi Állami Ménesgazdasághoz csatolásig és utána 123

5. A gidrán a civil tenyésztésszervezés idôszakában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131

5.1. A fajta helyzete a tenyésztôszervezet megalakulásakor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131

5.2. A vérfrissítés felhasználása a fajta újjáépítéséhez, hatása a genetikai szerkezetre. . . . . . . . . 132

5.3. A tenyésztôszervezet szerepe a fajtafenntartásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134

5.4. A tenyésztôszervezet szerepe a fajtafenntartásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135

5.4.1. Kiállítási sikerek, bemutatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137

5.4.2. Egyesületi kiadványok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144

5.4.3. Az egyesület nemzetközi kapcsolatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144

5.4.4. A jövô útja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144

6. A fajta értékmérô tulajdonságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

6.1. A gidrán általános értékmérô tulajdonságai, külleme és vérmérséklete . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

6.2. A gidrán különleges értékmérô tulajdonságai, sportteljesítménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163

7.1. A genetikai változatosság értékelése a vonalak és családok alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163

7.2. A genetikai változatosság jellemzése populációgenetikai számítások alapján . . . . . . . . . . . 168

7.2.1. Az alapító ôsök a gidrán fajtában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168

7.2.2. A gidrán pedigrételjességének értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169

7.2.3. A gidrán fajta kialakításában legfontosabb egyedek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170

7.2.4. A gidrán fajta beltenyésztettsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171

7.2.5. A generációs intervallum értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173

7.2.6. Az ivadékszám értékelése az állományban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174

7.2.7. A kancacsaládok közötti genetikai távolság értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179

7.2.8. A fajta genealógiai vonalai közötti genetikai távolság értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . 181

7.3. A genetikai változatosság jellemzése marker vizsgálatokkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182

7.3.1. Mitokondriális DNS polimorfi zmusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182

8. Szelekció a génmegôrzéssel egybekötött fejlesztés keretében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189

8.1. A génmegôrzés módszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190

8.2. A szelekció és az Ex situ génvédelem kapcsolata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193

9. Fajtatörténet ábrákon és táblázatokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195

Felhasznált és ajánlott irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289

Ábrák és táblázatok jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295

7

A ló a háziasított állatok körének legnagyszerûbb alakja. Évezredekben mérhetô, amióta az ember szolgá-

latára áll. Róla tartalmas mûvek Xenophón (i.e. 430– 365) óta jelennek meg, s bármennyi könyvet is írtak

már lóról, mindig újabbakat, másféle megközelítésûeket várnak a faj szerelmesei.

Magyarország lovas szakirodalmát történelmi méneseink, Örkénytábor által kinevelt nagyszerû lova-

saink és lovas oktatóink közül a szakíróvá váltak alapozták meg, s jóllehet a II. világháború utáni, mintegy

négy évtized nem kedvezett a lovas szakmunkák megjelenésének, 1996-tól folyamatosan remek mûvek

állnak rendelkezésünkre a szakmai mûveltség jobbítására. A szórványosan megjelent könyvek mellett

felbecsülhetetlen jelentôségû a „Lovasakadémia” sorozat szellemisége, és a „Lovaskultúra” sorozat is a

kilencedik kötetnél tart, a most megjelenô könyvvel.

A XX. század utolsó harmadában, a globalizálódó világ egyre nagyobb érdeklôdéssel fordult a

csökkenô létszámú, történelmi fajták felé. Elfogadást nyert, hogy ezek emberi nemzedékek egymásra

épülô munkájának, másrészt az adott ország állattenyésztési kultúrtörténetének különleges és fontos élô

dokumen tumai, a nemzeti öntudatnak tápláló gyökerei. Magyarországon is egyre többen vagyunk, akik a

történelmi lófajtáinkért lelkesedünk, fenntartásuk érdekében áldozatokat hozunk. Szeretnénk még jobban

megismerni a fajták kialakulása módját, fényes sikereinek összetevôit és ismeretek szerzésére vágyunk a

jövôbeni sikeres fenntartás érdekében.

Mily érdekes, hogy éppen a történelmi lófajtáinknak nincs még sorozata, aminek oka – a búvópatak-

ként fel-felbukkanó elképzelés ellenére –, hogy a kiadói programok és a szerzôi igyekezet nem mindig

egyeztethetô össze.

Tény, hogy ilyesféle könyvek már korábban is, és a közelmúltban is megjelentek. Ezekbôl összeállí-

tottunk egy virtuális sorozatot, az olvasót pedig arra kérjük, legyen szerkesztôje a „Hagyományos magyar

lófajták” sorozatnak. A következô útmutatás szerint rakja sorba a mûveket otthon, a saját könyvespolcán,

kiadótól, szerzôtôl és a kiadás évétôl függetlenül. Tegye ezt majd a most még készülôben lévôkkel is.

Ócsag Imre (1984): A nóniusz. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest

Ócsag Imre (1989): A kisbéri félvér. Elsô kiadás, Mezôgazdasági Kiadó, Budapest, (1999) Második

kiadás (a Kisbéri félvér Lótenyésztô Országos Egyesület közremûködésével). Mezôgazda Kiadó,

Budapest

Hecker Walter (1994): A Bábolnai Arab Ménes, Elsô kiadás, ISG Kiadó, Gerlikon (Svájc), (2014)

Második kiadás, ISG Kiadó, Gerlikon (Svájc)

Brehm Gottfried (2013): A lipicai ló a tudomány tükrében, Mezôgazda Kiadó – Magyar Lótenyésztôk

Országos Szövetsége közös kiadása, Budapest

Mihók Sándor (2014): A hucul, Mezôgazda Kiadó – Magyar Lótenyésztôk Országos Szövetsége közös

kiadása, Budapest

Mihók Sándor–Ernst József (2015): A gidrán, Mezôgazda Kiadó – Magyar Lótenyésztôk Országos

Szövetsége közös kiadása, Budapest

Hagyományos magyar lófajták

Csa

nád-A

rad v

árm

egyé

k X

IX. sz

áza

d e

lsô é

veib

en k

özr

eadott

tér

képold

alo

n, am

elye

n m

ár

felt

ünte

tték

Mez

ôheg

yest

is.

„M

ezôheg

yes

– P

ferd

e-G

estü

tt –

1785 e

rric

hte

t”

(Forr

ás: A

tlas

Reg

ni

Hungar

ian, Jo

han

n M

atth

ias

Kora

bin

sky,

Pre

sburg

, Jo

seph L

andes

Buch

han

dle

r, L

. tá

bla

)

9

Elôszó

Egy másik, számomra ugyancsak kedves könyvemben leírtam, hogy a Debreceni Agrártudományi Egyete-

men 1968–1973 között voltam hallgató. Olyan évfolyamon végeztem, amelynek tantervében a lótenyésztés

nem szerepelt. Nem tartották fontosnak.

Amikor az Állattenyésztéstani Tanszékre kerültem és már gondolatokat, sôt cselekvésterveket fogalmaz-

hattam meg, kiharcoltam a lótenyésztés, szerepeltetését a tantervben. Néhány akkori vezetô nagyon táma-

dott ezért, különösen, amikor Dunka Béla aktív szerepével az agráros lovasiskolát is megvalósítottuk, de

a közvetlen munkahelyi vezetôm, Kiss István professzor úr támogatott ebben. Megnyerte tárgyelôadónak

és címzetes egyetemi tanárnak a tanszékre hozta Ócsag Imrét. Nem kétséges, azért is, hogy tanuljak tôle!

Szívesen tettem, miközben egy sajátságos eszmeiség bontakozott ki elôttem.

A keveseket magához engedô Ócsag Imre elfogadott, sokat tanultam tôle. Még nem értettem okát

Bábolnán történt tiltakozásának, amikor 1961-ben az FM a néhány állami gazdaság által végzett hagyo-

mányos feladatokat, a szakemberekkel összeállíttatott javaslat alapján átszervezéssel, ménesáthelyezéssel

kívánta megosztani. Lassan megismertem Borodpuszta történetét, Ócsag Imre génmentésben játszott sze-

repét. Persze kellett ehhez Bodó Imre munkásságának ismerete, a késôbbiek során a vele eltöltött 10 év

szakmai munkája.

Már elôtte abba a helyzetbe kerültem, hogy az állattenyésztéstani tanszék tevékenységét a hagyomá-

nyos háziállatfajtáink genetikai és gazdasági értékének tudományos feltárása felé formálhattam. Génban-

ki állományt hoztunk létre fodrostollú magyar lúdból, réz- és bronzpulykából, megkezdtük a fekete színû

parlagi pulykának génmentését. Az 1990-es évek legelejétôl gidrán génbanki tenyészetet létesítettünk az

agráron. Hasznosítását is megoldottuk, mert a fajta a lovasiskolánkban kizárólagossá vált. Ettôl kezdve

gyûjtöttem az adatokat a gidránról, jelentôs adatbázist sikerült létrehozni és a civil tenyésztésszervezés-

ben a gidrán oldalán és érdekében szerepet kaptam.

Jó ideje foglalkoztat egy nagyobb szabású gidrán monográfi a megjelentetése, a fajta valós történe-

tének közreadása. Annak a követendô elvnek a megismertetése, amely a génmegôrzés szabályai szerin-

ti tenyésztést jelenti és azokat a tudományos módszereket/lehetôségeket mutatja be, amelyeket a tudatos

génmegôrzési tevékenység során igénybe kell venni! Egyébként ezeknek az elvárásoknak a fi gyelembe vé-

telével alakítottuk ki és tartjuk fenn az „agrár” tenyészetét és segíti munkánkat a molekuláris- és populá-

ció-genetika alkalmazása.

Amikor a régi fajták megmentésének igénye általános polgárjogot nyert, és a biodiverzitás fennmara-

dása érdekében az Európai Unió anyagilag is támogatni kezdte a védett és ôshonos fajták tágan értelme-

zett tenyésztését, megteremtôdött e könyv megjelentetésének lehetôsége.

Nagy szerencsémnek tartom, hogy szerzôtársként megnyerhettem Ernst Józsefet, akivel hosszú ideje

szakmai barátság köt össze. Könyvei különlegesek számomra, s ha valaki akárcsak 10 évvel ezelôtt is elôre

vetítette volna e közös munkánkat, aligha hittem volna el. Szerzôtársam a gidrán törzs kialakulásának

elsô száz esztendejét dolgozta fel a meglevô mezôhegyesi törzskönyvek alapján. A törzskönyvekben veze-

tett adatokból rekonstruálni lehetett az 1816-ban Bábolna számára megvásárolt Gidran Szenior és 74 Tifl e

törzskanca tenyésztési eredményeit, a bábolnai Gidran I és II, valamint a hat bábolnai nevelésû Gidran

I-VI mezôhegyesi törzsmének szerepét a gidrán törzs kialakulásában. Ezek alapján bizonyította, hogy a

gidrán törzs genealógiai vonala nem a Mezôhegyesen törzsménként szereplô 25 Arrogante kanca ellette,

Bábolnán rövid ideig fedezô Gidran II törzsménen, hanem 74 Tifl e 1818-ban ellette második méncsikó-

ján (Bábolnán ugyancsak törzsmén) keresztül épül fel. Ennek volt az ivadéka a Mezôhegyesen felállított,

13 Bellamore bábolnai kanca ellette Gidran VII törzsmén.

Mindketten Ócsag Imre tanítványai is vagyunk. E könyvet ôszintén ajánljuk Ócsag Imre emlékének,

aki bár tiltakozna a méneskar kedvezô bemutatásáért, de visszaszólunk neki, hogy az általa oly nagy-

ra tartott civil alapon kialakuló tolna-tamási félvér tájfajta is egy méneskari tisztnek szervezô munká-

ja eredményeként jött létre. De ma is igaznak tartjuk az egyik könyvében olvasható ajánlását, miszerint

„ma, amikor nemcsak lehetne, de kellene is önállóan alakítani lótenyésztésünk jövôjét, akkor a tenyésztôk

(tenyésztôszervezeti vezetôk), akiknek a kezében a gyúrható, alakítható lóanyag van, felülrôl várják az

atyai gondoskodást”.

Debrecen, 2015. február 1.

Mihók Sándor

11

Döhrmann Henrik, Mezôhegyes nyugállományú parancsnoka „A mezôhegyesi lótörzsek fejlôdés törté-netéhez címû, 1925-ben megjelent fi gyelemre méltó cikkét a következô sorokkal kezdte:

„Ha a mezôhegyesi m. kir. állami ménesben az idôk folyamán keletkezett három törzsnek, az arab eredetû Gidran, az angol telivér Furioso és North Star mén által alapított angol félvér és a normandiai vérbôl kiinduló Nonius törzs fejlôdéstörténetét kutatjuk, arra a meglepô tényre bukkanunk, hogy a három törzs keletkezésének a történetét nem lehet külön-külön tárgyalni, csak mintegy 1855-tôl kezdôdôen, jól-lehet a mezôhegyesi ménest már 1785-ben alapította II. József. Az alapítást követô 70 éven át ugyanis az anyaméneseket nem annyira tenyésztörzsek szerint csoportosították, mint inkább szinök és használati jellegük szerint, mert a ménest a hadsereg részére alapították, Csekonics József lovaskapitány vezetése alatt. Fô célja hosszú idôn át az volt, hogy a hadseregnek különbözô hátas- és hámoslovakat szállítson. Hiszen a kezdet kezdetén Mezôhegyes nem volt egyéb Európa minden tájáról összeszedett katonai pótlo-vak (remonták) és az ezredektôl üdülésre odaküldött szolgálati lovak gyûjtôhelyénél.”

Sajnos ez a nézet, vélemény uralkodik még a ma is. Nem kérdés, ez a világon szinte egyedülálló bir-toktörzs mûködésének elsô nyolcvan évében valóban csak a lótenyésztés ügyét, közvetve a katonai érde-keket is szolgálta, de a késôbbi évtizedekben napjainkig a magyar mezôgazdaság élenjáró nagybirtoka volt. Ezt a világon is kiemelkedô birtoktörzset, amely több mint kétszáz éven át dacolt a viszontagságok-kal, a forradalmakkal, a katonai megszállásokkal, a földosztással, napjainkban a végveszély, a birtoktörzs feldarabolása fenyegeti!

Az itt tenyésztett lovak törzseinek kialakulását – fi gyelembe véve a korábbi eseményeket is – csak 1855-tôl lehet vizsgálni. Meg kell jegyezni azonban, hogy a mezôhegyesi ménesben nem három, hanem öt törzs alakult ki az alapítást követô 70–80 esztendô során, sôt, volt úgy, hogy egy-egy törzset megszün-tettek, valamint a nóniuszt is két törzsnek tekintették: kis és nagy nóniusznak. A Döhrmann Henrik emlí-tette törzseken kívül ugyancsak itt tenyésztették ki azt a shagya törzset is, amelyrôl már 1874-ben írtak. Ebbôl a törzsbôl (2. számú ménes) 1869-ben helyeztek át 45 kancát Bábolnára az ottani állományban vég-rehajtott selejtezés pótlására, egyben a tenyésztés színvonalának javítására. Az Arab méneskönyv I köte-tében ismertetett 15 kancacsaládból 8 család alapítója mezôhegyesi kanca volt. De folytathatjuk a sort az 1875-ben Erdélybe, Fogarasra került lipicai törzzsel is, ahol rendszeresen frissítették az állományt fajta-tiszta lipicaiakkal, megôrizték mezôhegyesi tenyésztésû, de erdélyi fajtájúnak mondott, spanyol ôsök utáni Incitato vonalát is. A törzs egy részét 1912-ben elôbb a bábolnai ménesbe, majd 1952–54-ben Szilvásvá-radra helyezték át.

Ha a Mezôhegyesen maradt három törzsnek, illetve fajtának a mezôhegyesi rög hatására megnövekedett testméreteit, küllemi leírását, tömegét nézzük, meglepô hasonlóságot észlelhetünk (nóniusz fejét kivéve), viszont megjelenésükben és vérmérsékletben elkülönülnek egymástól. Köztudott, hogy a mezôhegyesi rög mennyire hat az ott tenyésztett állatok testtömegére, de ez a hatás kevésbé érvényesül a vérmérsékletben: a normann nyugodt és biztos munkaló, a félvér élénk és könyebben lesz kezelhetô, az arab hátterûek pedig maradnak lovas-, de fôleg kocsis igényes lónak.

Döhrmann Henrik tenyésztésre vonatkozó fenti megállapításai a fennmaradt méneskönyvekre való elsô rátekintésre – különösen a ménes és a kancacsaládok történetének elsô 20–25 évére – sem állja meg a helyét. Ez a negyed évszázadnyi idô – ami a korabeli gazdálkodási viszonyok, elméleti és gyakorlati tudása mellett – nem tûnik soknak, hozzá számítva még, hogy háborús évek voltak – kellô tapasztalatot nyújtott ahhoz, hogy ílyen nagyságú és valójában minden hasonló elôzmény nélküli ménes jól mûködjék. Vitatha-tatlan, hogy a katonai érdekek is döntôen hozzájárultak a ménes alapításához, de ez nem a helyi tenyésztésû pótlovak iránt megnyilvánuló érdeklôdésben mutatkozott meg, hanem a Kelet-Európában nagy tömegben, több százas, ezres nagyságrendben felvásárolt pótlovaknak az ezredekhez történô beosztás elôtti tartásá-ban, esetleges kiegészítô nevelésében, feljavítására alkalmas hatalmas puszta hasznosításában jutott kife-jezésre. Ehhez némileg hasonlított a Délkelet-Európában vásárolt pótlovak összegyûjtésére 1774-ben létre hozott radautzi pótlótelep, ahol 1778-ban kezdôdött el a tenyésztés, de csak korlátozott mértékben, és a késôbbiekben a Mezôhegyesrôl odahelyezett mének lettek az ottani törzsek alapítói.

Bevezetés

Mezôhegyes alapításával kapcsolatos összefoglaló a Törzsmének könyve elsô kötetében

(Forrás: Törzsmének könyve 1785–1828)

MLOSZ Mezôhegyesi Kirendeltség tulajdona. Fotó Mitrov Gabriella

13

1.1. A birtoktest kialakítása

A ménes alapításának folyamatát Csekonics

József nek a felsôbb hatósághoz intézett Memoran-

duma indította el, amelyet 1784. december elején

egy véletlen folytán sikerült az aktivitásáról ismert,

azonnali intézkedéseket elrendelô és teljesítését

megkövetelô, rendkívüli munkabírású uralkodó-

nak, magának II. Józsefnek átnyújtani. (A Memo-

randumot Magyar Kázmér 1936-ban adta közre

magyarra fordítva.)

Csekonics József emlékiratában Joseph Brudern

tábornoknak a Körösök vidékén levô magánméne-

sét említi meg javaslatként, amelyet már néhány

éve irányított, így azzal tenyésztôi tapasztalatokat

is szerzett. A ménes továbbra is magánvállalko-

zásként, de katonai személyzettel egy meghatáro-

zott körzet kistenyésztôit méntelepszerû tartásban

levô ménekkel ellátva és a választott kortól a csikó-

kat felvásárolva és azokat felnevelve mûködtetnék.

A tenyésztésre alkalmatlan méncsikókat (herélt-

ként) remontaként (katonai pótlóként) értékesíte-

nék, míg a kancákat a kistenyésztôk között oszta-

nák szét a köztenyésztés tenyészállományának javí-

tására. A ménest katonai személyzet szolgálná ki,

akiknek a munkafegyelmét is katonai fegyelem-

ként követelhetnék meg. Mert, mint írta: „Itt nem

segít más, csak az, hogy a népies tenyésztés érde-

kében katonai igazgatóság szerveztetik és vezeti

az ügyeket.” Ebben az idôben képzett és megbíz-

ható polgári személyzetet nem igen lehetett találni

Magyarországon. Az alföldi és a hegyvidéki pász-

torok „zsiványok” voltak, akiknek megfegyelmezé-

sére még egy századdal késôbb is a legszigorúbb

rendszabályokat hozták a megyék. Nem változott a

helyzet a ménesintézmények 1869-ben történt átvé-

telekor sem. Kozma Ferenc ezért tartott továbbra is

igényt a méneskar szolgálatára. Jellemzô volt, hogy

a XIX. század végén Budapesten tartott kiállításo-

kon a lovak éjszakai ügyeletére méneskari száza-

dot vezényeltek a lóistállók éjjeli ôrzésére, mert

„a pipázó és borozgató kocsisokra” nem bízhatták

a tûzveszélyes sátoristállókat.

A császár azonnal intézkedett: Csekonics Józse-

fet Bécsbe rendeltette, a tervezetet felülbírál-

tatta és egy bizottság létrehozását rendelte el rög-

vest, december 20-án. A kezdeteket és az alapítást

követô elsô évek történetét Keczán (máshol Ketzán)

Ernônek (1907) A Hadsereg címû havilapban folyta-

tásokban megjelent írása alapján követjük. Az írást

– a szerzô közlése szerint – a ménes volt állator-

vosa, Juss Sámuel állította össze a ménes irattárá-

ban elhelyezett feljegyzésekre támaszkodva.

A célok pontosítására, a terület kijelölésére és

a lovak felvásárlására kijelölt hivatalos személyi-

ségek, így a Haditanács megbízottja Joseph Hoditz

gróf ezredes, L. Scotti katonai állatorvos, a radautzi

ménes parancsnoka, Joseph Cavallar és Riedl cs. k.

ôrnagyok, valamint Csekonics József cs. k. kapitány

volt. A bizottság munkájában Ruisz Gyula (1888)

közlése szerint többek között részt vett az ismert

hippológus, Amadeus Johann Wolstein (könyve

Tolnay Sándor fordításában 1786-ban jelent meg

magyar nyelven), aki éveken át tanulmányozta a

legjobb európai tenyészintézményeket, továbbá

báró Einsiedel osztrák pótlovazási parancsnok is.

Elsô döntése az volt – s talán császári sugallatra –,

hogy nem pótlovazást vállaló magánménest, hanem

köztenyésztést is szolgáló, mintegy 500 kancából

álló kincstári tenyészménest létesítsenek, amely

fedezôméneket (az erre alkalmatlanok herélt pót-

lovak lesznek) nevel a falvak részére, a számfeletti

kancacsikókat pedig tenyészállatként helyeznék ki

a gazdákhoz. A fedezôménekkel ellátott falvakból

(elsôsorban a kihelyezett mének utáni) késôbbi pót-

lónak alkalmasnak tûnô, egy-kétéves korú csikókat

vásároljanak fel a ménesben történô további neve-

lésre (ez már kicsit a tudatosított árutermelés is

volt!). Ebbôl adódott, hogy egy megfelelô méretû,

pótlovazási bázisként is hasznosítható kamarai bir-

tokot keressenek, amely alkalmas a kancák és négy

évjárat csikó, a mének, valamint a nevelésre felvásá-

rolt mintegy 1000 pótló eltartására. Ilyen nagyságú

és egy tagban fekvô területeket a töröktôl felszaba-

dított, és a koronát illetô birtokok a Bánságban (ott

sem jelentôs mértékben) voltak. Ezért a budai hely-

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

Hirdetmény 1856-ból, amely a katonai pótlovak vásárlását, a követelményeket és az árakat közli.

Magángyûjtemény

15

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

tartótanács eötvenesi Lovász Zsigmond temesi alis-

pánt utasította, hogy legyen a bizottság segítségére.

Az 1785 februárjában Aradra érkezô Joseph

Hoditz grófnak bemutatták a bérlôk által használt

Mezôhegyes pusztát, amelyet alkalmasnak ítélt a

leendô ménes részére. Irigylésre méltó gyorsaság-

gal már 1785. március 24.-i keltezéssel utasítást

adtak ki a mezôhegyesi puszta bérletének felmon-

dására, és intézkedtek a leendô ménes részére való

átvételrôl. Csekonics Józsefet és L. Scotti állator-

vost Mezôhegyesre rendelték, hogy az ide vezé-

nyelt személyzet és építô katonai egységek a fel-

vásárlásra kerülô lovak elhelyezését elôkészítsék.

Joseph Hoditz gróf ezredest pedig utasították, hogy

további, Mezôhegyessel határos puszták meg-

szerzésére is tegyen javaslatot. Így elôször a Kis-

Kamarás pusztát terjesztették fel, amelyet 1785.

április 24-i leirattal jóváhagytak. 1786 végén pedig

Fecskés és Pereg kamarai puszták átvételére került

sor, s így a birtok több mint 42 000 kishold, mint-

egy 18 000 hektár volt, majd a késôbbiekben tovább

növekedett a hozzácsatolt pusztákkal.

II. József nemcsak az utasításokat adta ki,

ha nem fi gyelte és ellenôrizte(!!!) azok végrehajtá-

sát, amelyet – ha az kiérdemelte – jutalmazott is,

mint ahogy Keczán Ernô írta:

„Így a katonai ménesnek a mezôhegyesi pusztán

való megteremtése 1785. május elején ténnyé vált

és Mezôhegyes története itt veszi kezdetét. Ezt iga-

zolja az a május 4-én kelt legkegyelmesebb leirat is,

melyben II. József Ô Felsége a mezôhegyesi puszta

rendszeres átvételéért teljes megelégedését fejezi ki

és a közben járt személyeket legmagasabb elisme-

résében részesíti.”

Azokra az állításokra, hogy a ménest közvetle-

nül a katonai pótlovak elôállítása érdekében hoz-

ták volna létre – Széchenyi István (1828) szavai-

val élve – azt mondhatjuk, hogy „.. a lódolgát is a

’költészet’ és a régi feudalizmus nimbusába állít-

juk.” Hogyan oldhatta volna meg, illetve mennyire

segíthette elô az évente 6–8 ezer pótlovat felvá-

sárló hadsereg igényének kielégítését, akár részben

is a tervek szerinti mintegy ötszáz, majd az ezerre

növelt kancával (végül is 6–800, késôbb pedig

4–500) rendelkezô ménes az elhullások, az alkal-

matlanság, illetve a kisorolt meddô idôs kancák

pótlása után a számításba vehetô évi mintegy 250,

illetve 500 körüli csikóval? A ménesalapításban és

a köztenyésztésre gyakorolt hatásában, a testtömeg

növelésében nemcsak a katonai igények, hanem

– kimondatlanul – a XVIII. század második felé-

ben a polgárosodás növekvô közlekedési (posta,

személyforgalom), valamint a fejlôdô árutermelés

szállítási igényei (nyersanyag, áru) hatottak döntô

mértékben. Errôl írt Wenkheim József (1815) is

könyvében, amikor a katonai cél mellett „…békes-

ség idején a’ Paraszti munkára, Fuvarokra, … meg

tartásra szükségesek, … Ha a’ ló úgy vagyon nyölve

…. akkoron az kútfeje a’ Nemzeti Gazdaságnak, sôt

Tárgya is a Luxusnak.” Sajnos a bevételek növe-

lése érdekében a megalakulást követô 60–70 éven

keresztül a számfeletti lovak esetében a pótlóként

való értékesítést helyezték elônybe.

Az is igaz, hogy egy ekkora területen és létszám-

mal gazdálkodó ménest (Fáy Andor közlése szerint

ennél nagyobb csak az oroszországi Orlov-ménes

volt) felhasználják a katonai célú pótlófelvásárlásra

és a pótlovak rövidebb-hosszabb ideig való tartá-

sára. Ez a feladat – különösen háborús idôben – az

elkerülhetetlen fertôzô betegségek behurcolásában

azonban rendkívül veszélyes volt, s könnyen vég-

zetessé is válhatott volna.

A mezôgazdasági termelés új eszközei hazánk-

ban igazán csak a XIX. század második felében

hatottak a lótenyésztésre. A fentiekkel kapcso-

latban írta Ruisz Gyula (1888): ”Ezen megalapí-

tandó ménesintézetnek fô céljául pedig az tûzetik

ki, hogy kiváló méneket állítson elô és neveljen,

a melyek által az igénytelen kistermetû lófajta az

egész országban…. tehát nem a ménes, hanem a

köztenyészést szolgálja az igás (kiemelés E.J.) és

remonta lovak is elôállíthatók legyenek….” Annak

érdekében, hogy lótenyésztés magyar szervezetét

és irányítását megértsük, érdemes a mezôhegyesi

ménes történetét sokadszor, de némileg más szem-

pontok és összefüggések fi gyelembevételével átte-

kinteni. Ilyen például a mezôhegyesi puszta felosz-

tása, amely a XVIII. századi majoros gazdálkodás

szemléletében született meg, de a sajátos birtokvi-

szonynak megfelelôen nem az elszigetelt magános

majorokat idézte, hanem az egymás mellett, egy-

mással összefüggô, egymást kiegészítô majorsá-

gok sorát. Mezôhegyes története nem csak a lovak-

kal függ össze: a teljes képet a lótenyésztés, a föl-

deken folyó gazdálkodás, az építkezések, a feldol-

gozó üzemek létesítése, továbbá a szociális beru-

házások és intézkedések összefoglaló áttekintése

adhatná.

EQUUS CABALLUS VAR. HUNGARICUS, Magyar parlagi lovak a XIX. század közepén.

Kistermetû és fi nomcsontozatú igénytelen lovak voltak.

(Forrás: Ismeretlen XIX. századi kiadvány táblaképe) Magángyûjtemény

17

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

1.2. A leendô tenyészállatok felvásárlása

A birtok kialakításával egy idôben azonnal nagy

erôvel indultak meg az építkezések, és megkezd-

ték a leendô tenyészállatok beszerzését is. A tervek

szerint 500 kancát és szükség szerinti mént kíván-

tak felvásárolni.

A lovak felvásárlását a magyar és az erdé-

lyi területen a pótlovak beszerzésében már gya-

korlatot szerzett, számos tenyészetet látott, sôt

tenyésztôi tapasztalatokkal rendelkezô, s késôbbi

munkásságát látva a rendkívül aktív, vállalkozó

kedvû Csekonics József, valamint L. Scotti állat-

orvos végezte. Felsôbb utasításra a már több mint

tíz éve Délkelet-Európa sztyeppéin, Északnyugat-

Kaukázus elôtt levô síkvidékrôl származó pótlova-

kat beszerzô Joseph Cavallar ôrnagy, majd ezre-

des által vásárolt, a könnyû lovassági igényeknek

megfelelô moldovai és cserkesz lovakat vezényel-

ték Radautzból Mezôhegyesre. Ez minden bizony-

nyal Csekonics József egyetértésével és elképze-

lésének megfelelôen történt, hiszen lovas katona

lévén a szolgálatból ismerte ezeket a lovakat.

A délkelet-európai sztyeppéken a XVIII. szá-

zadban szinte kivétel nélkül szabad (szilaj, sok-

szor még nomád viszonyok közötti) ménesekben

nevelték a lovakat. Ezek a ménesek akár több száz

egyedbôl is állhattak vagy egy-egy nomád pász-

tor birtokában, kisebb csoportokban voltak, és ôsi

ösztöneik alapján egy-egy vezérmén mellett háre-

meket (Csekonics Rudel-nek nevezte a 10–15 kan-

cából álló csapatot) alkottak. Ilyen körülmények

között egy területen és tartósan egy ménesen belül,

az azonos tartási feltételek mellett a beltenyésztés,

sôt a szorosabb rokontenyésztés is elkerülhetet-

len. Ennek következtében az állomány kedvezôen

homogén lesz. Csekonics szerint „Lótenyésztésének

javítását helyi tenyésztésûekkel végezze és csak, ha

ilyenek nincsenek, meneküljön más ménesek lovai-

hoz. … nem lehet eléggé az elôvigyázatosságot és

a szakértelmet hangsúlyozni, mert egy célkitûzéssel

ellentétes hatású választás következményeit ki sem

lehet számítani.”

Mindez érvényesült a felvásárlások során.

Csekonics nagyobb mennyiségû kancát olyan

he lyek rôl kívánta beszerezni, ahol a „keleti vérû”,

az egymáshoz nagyon hasonlító ménesekbôl egy-

szerre több lovat is felvásárolhattak, így többé-

kevésbé rokonságban álltak egymással. Ilyen

le he tô séggel pedig Radautz felvásárlási körzetei

ren delkeztek a legnagyobb mértékben. Ugyanak-

kor ezekbôl a ménesekbôl származó esetleges mé -

nek alkalmazását nagyon óvatosan kezelte, mert

úgy tartotta, hogy csak a selejtjét adják el, a javát

pedig megtartják saját ménesük részére. Az is igaz,

hogy nem arról volt szó, hogy az eredeti állományt

ön magában tenyésszék tovább, hanem ennek javí-

tott, tömegesebb változata kialakítása volt a cél.

Az igazán megbízható apaállatoknak csak a császári

udvar méneseibôl (Lipica, Kladrub, Kopcsány)

szár mazó méneket tartotta, de más méneket is fel

kellett vásárolnia a ménes és a magyarországi, vala-

mint az erdélyi ménellátásra (Mezôhegyes ménte-

lepi feladataira).

Csekonics Józsefnek fenntartásai voltak a török

lovakkal szemben is. A magyar szakirodalom-

ban az arab lovat gyakran a török lóval azonosít-

ják (arab ló korszaka). Valójában Török országból

a Balkánon keresztül érkezô kisázsiai eredetû,

keleti vérû lovak voltak ezek. A valódi arab lovak

behozatala csak a XIX. század elején, fôként

báró Fechtig Ferdinánd kezdeményezésével és

vásárlásaival kezdôdött. Fechtig báró. a megvá-

sárolt lovakat Triesztbe szállította. Iinnen vit-

ték el a megrendelôk, illetve vásárolták meg az

érdeklôdôk.

A mezôhegyesi ménes számára az elsô évek

után, a késôbbiekben is vásároltak tenyészkancá-

kat, de kisebb mennyiségben és elsôsorban a saját

tenyésztésû lovakat kívánták a tenyésztésbe állí-

tani. Ezért az elsô mének között sok fajtát, hol-

steinit, meklenburgit, erdélyit, spanyolt stb. talá-

lunk. Csekonics József és L. Scotti Magyarorszá-

gon és Erdélyben járta a méneseket és válogatta a

leendô ménes részére a kancákat, míg a holsteini-

eknek Samuel Julius volt a szállítója, fôleg a Ham-

burg melletti Altonából és a lichtensteini ménesbôl.

A lovak származását, különösen a kancák eseté-

ben, a fajta megjelölésén kívül (ami gyakorlatilag

a származási helyet nevezte meg) nem közölték, a

méneknél tenyésztôjüket, származási helyüket és

„fajtájukat” adták meg.

Az elsô lépésben méneket vásároltak, amelye-

ket azokban a falvakban kívántak elhelyezni, ahon-

nan pótlovakat várták, valamint kiválasztani azt a

100 mént, amelyet Mezôhegyes méntelepi felada-

taira kívántak a fedeztetési idényben kihelyezni.

A gidrán

18

A 194, különbözô fajtájú felvásárolt mén, amelye-

ket átmenetig a környezô falvakban helyeztek el a

következôképpen oszlott meg:

németországi 66

magyar 8

erdélyi 52

moldvai 22

cserkesz 16

lengyel 5

török 25

A kancák felvásárlása során az ôszi hónapokra

az alábbi állományt sikerült Mezôhegyesen össz-

pontosítani:

cserkesz 172

moldovai 177

magyar 56

Összesen 405 kanca állt ekkor rendelkezésre,

amelyek alapján az 1785. szeptember 28-án kelt

ren deletben teljesen megalakítottnak nyilvánítot-

ták a mezôhegyesi ménest. A rohamos építkezések

ellenére ennél nagyobb létszám kiteleltetésére nem

vállalkozhattak.

Ennek köszönhetôen II. József „VORSCHRIFT”,

illetve „VÉGEZÉS” címen 1785. november hónap-

ban a megyéknek és városoknak szétküldött, két-

nyelvû, a lótenyésztés ügyében kiadott körirata

10. §-a kimondja: „Hogy e’ szerzés jövendô idôre

is minden ki találhatandó módon gyarapíthassék,

tetszett ô Felségének kegyesen el végezni, hogy

Magyar országban tulajdon Tsászári Királyi ménes

is, melly mint egy mag vetô helye legyen a’ jelesb

termetû, ’s tartóssabb erejû lovaknak minden idô

halasztás nélkül felállítassék, arra rendelvén amaz

Arad vármegyében fekvô, Mezô Hegyes nevû alkal-

matos pusztát.”

A legeltetés megkezdésekor, 1786 áprilisá-

ban, a dragonyos és vértes ezredektôl (nagyobb

tömegû lovak voltak ezekben) 150 kancát irányí-

tottak Mezôhegyesre. Csekonics jól ismerte a lovak

igényeit, és az sem volt véletlen, hogy a nyugati

területekrôl csal tavasszal hozták a lovakat. Az ele-

inte nagyon kezdetleges elhelyezési lehetôségek

„Circassier” Cserkeszek a Kaukázus észak-nyugati lejtôin messze földön híres,

az ahal tekinire emlékeztetô lovaikkal

(1855-ben megjelent azonosítatlan kiadvány No 3, képe. Jugendfr. 1855.) Magángyûjtemény

19

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

mellett nem kívánták az igényesebb lovakat kitenni

a téli idôjárási viszonyok közötti akklimatizációnak!

A holstieni és a mecklenburgi lovak egy részét

az ezredektôl küldték a ménesbe. Ezekkel a lovak-

kal kapcsolatban valóban kétségeink lehetnek,

mert feltételezhetô, hogy az áthelyezett lovakat

nem a legjobb egyedekbôl válogathatták, hanem

sok kal inkább azok közül, amelyektôl szabadulni

kívántak.

Végül is az állomány fajták, illetve eredet sze-

rint a következô volt:

holsteini 150

vértes típus 150

moldovai 303

cserkesz 251

magyar 65

különbözô fajtájú mén 20

A ménes lóállománya végül is 919 kancából és

214 (194+20) ménbôl állt. Az elsô fedeztetési sze-

zonban – d’Orsay Olivér közlése szerint –, 1786-ban

mindössze 362 kancát vettek tenyésztésbe. Ez a

szám 1787-ben 587 volt, míg a legnagyobb szá-

mot 1810-ben, katonaságtól átvett lovak révén

érte el: 1847 kancát fedeztettek be. Idegen kancák

1812-tôl kezdve már nem érkeztek Mezôhegyesre,

legfeljebb egy-két egyed Holsteinbôl, Dániából.

A továbbiakban csak méneket helyeztek ide. A fölös

számú és gyengébb minôségû kancákat és méne-

ket eladták, s a mezôhegyesi birtok kibôvítése után,

Keczán (2) közlése szerint 1787. január hó végére a

ménes a következô állománnyal rendelkezett:

20 törzsmén,

60 magyarországi mén,

30 erdélyi fedezô mén,

100 méncsikó,

500 anyakanca, ebbôl 150 tömeges,

az akkori fogalmak szerint nehéz kanca,

4000 nyers ló (pótló),

2000 csikó (helyi tenyésztésû és pótlónak

vásárolt),

300 munkaló (szolgálati hátas),

összesen 7010 ló és 318 igás ökör

A ménesben a késôbbiekben többször is vál-

tozott a kancaállomány nagysága és ennek

megfelelôen a törzsmének száma is, de általá-

ban 40–70 törzsmént (kivéve, amikor közel ezer

kanca állott tenyésztésben, akkor ménállomány 150

fölé is emelkedett), továbbá 8–10 próbamént tartot-

tak, míg a tavaszi fedeztetési idényben a magyar-

országi fedeztetési állomásokra 60, Erdélybe pedig

30 országos fedezô mént helyeztek ki, de ezek nem

jelentkeztek a ménes állományában.

Mezôhegyes munkáját jóval késôbben értékelô

szakirodalmi munkákban gyakran hangsúlyoz-

zák, hogy az öt helyrôl származó állomány meg-

lehetôsen tarka képet nyújtott. Igaz, hogy a kritikus

megjegyzés után rögtön ellent is mondanak ennek,

amikor például az egyik „feladatot” határozzák meg

(Ruisz, 1988. 19. o.): „…t.i. a rendelkezésre álló ele-gyes anyagot (kiemelés E. J.) lehetôleg egyöntetûvé

és emellett kitartóvá tenni. És a tények igazolják,

hogy olyan kiváló minôségû anyalovak, minôvel a

mezôhegyesi ló tenyészintézet megalapításkor ren-

delkezett, és a minô sehol másutt és semmi áron

nem volt található….” Tulajdonképpen nem arról

volt szó, hogy például a moldvai és a holsteini kan-

cák ivadékai egyöntetûek legyenek, hanem az, hogy

a moldvai tömegesedjék, a holsteini pedig ôrizze

meg értékeit. Sehol és semmikor nem volt szó arról,

hogy Mezôhegyes csak a könnyû és a legolcsóbb

(110 frt) huszár, illetve ulánus lovat kívánta volna

tenyésztetni körzetében. Szó sem volt arról sem,

hogy teljesen egyöntetû, egy fajtát alkotó ménest

alakítsanak ki, mivel többféle igényt kellett kielé-

gíteni. Ellenkezôleg, éppen a testtömeget, a nagy-

ságot növelô, s így a drágább dragonyos (120 frt),

vértes (140 frt), szekerész (160 frt) és tüzérhámos

(180 frt) igényeket is kielégítô ivadékokat nemzô és

nevelô tenyészállatokat kívántak tenyészteni, illetve

olyanokat, amelyeknek utódjait nagyobb áron tud-

ják értékesíteni. Megtévesztô következtetést vontak

le abból, hogy a Mezôhegyesen összevont kancá-

kat szín szerint csoportosított ménesekbe osztották

be. Számításba vették a színt is, de véletlenül sem

követte volna el Csekonics József, hogy egy hol-

steini vagy a vértesektôl hozott pej kancát a moldo-

vai vagy a cserkesz pej lovak közé soroljon! A hol-

steini maradt a kézi ménesben, a moldovai pedig a

szabad ménesben!

Csekonics József mûködésével kapcsolatban

még egy megjegyzés: A legelôk és a rétek gyep-

összetételének megôrzése, fenntartása érdekében

már 1786-ban gulyát is létrehozott, mivel a ló és a

szarvas marha másképpen és más-más füveket legel,

A gidrán

20

így a gyep összetétele egyensúly-

ban marad. Ennek fontosságára

könyvében is felhívta a fi gyel-

met. Mindez csak azt igazolja,

hogy már fi atal korában széles

körû gyakorlati ismeretekkel ren-

delkezett, nemcsak a lótenyész-

tésben és -nevelésben, hanem a

nem éppen katonai feladatnak

tekintendô okszerû gazdálkodás-

ban is. Kimondatlanul vallotta,

hogy nem lehet jó lótenyésztô az,

aki nem ért a legelô- és rétgaz-

dálkodáshoz!

Már korábban, 1786. január

elején Joseph Hoditz ezre-

dest más ezredhez vezényelték,

míg az elsô osztályú kapitány-

nyá elôléptetett, s teljes bizal-

mat élvezô Csekonics Józsefet a

ménes parancsnokának nevezték

ki. Az intézmény személyi össze-

tételére vonatkozó felterjesz-

tést 1786. február 13-án jóvá-

hagyták. Ezzel indult el az a két

évtized, amely alatt Csekonics

József vezette Mezôhegyes éle-

tét. S errôl emlékezett meg élet-

rajzi írásában: „…a mezôhegyesi

ménes neveltjeit küllemük alap-

ján azonnal fel kell ismerni.”

Majd tovább: „…a célszerû és

következetesen (kiemelés E.

J.) megvalósított alapelvekkel

még nagyobb elôrehaladást fog

elérni, mint egykori vezetésem

alatt.”

Az alapítóévek eseményeihez tartozik még

II. József látogatása is: Az elsô mezôhegyesi

évjárat születésének idején, 1787-ben Cherzonba

történt utazása során II. József személyesen meg-

tekintette (ellenôrizte) az utasítására létrehozott

intézményt. A látottakkal meg volt elégedve,

amit Csekonics József ôrnagyi elôléptetésével is

kifejezett.

Ezzel a látogatással kapcsolatos Széchényi

István egyik anekdotája szerint, amikor II. József

elfoglalta a részére rendelkezésre bocsátott szállást

és kitekintett annak ablakán, azt mondta: „Gyönyörû

a kilátás! Kár, hogy nem látni semmit sem.” Széche-

nyi István egyébként nem tartotta helyes megoldás-

nak az állami ménesintézetek mûködtetését, mert a

lótenyésztést a gazdák feladatának tekintette.

Mezôhegyesen azonban megindult a munka.

Mindig a legkorszerûbb tenyésztési, gazdálko-

dási eljárásokat követve és szociális intézkedése-

ket hozva, következetesen a birtoktestre támasz-

kodva két évszázad alatt a „nem látni semmit sem”

pusztán száz évvel késôbb több mint ötezer lakosú

község lett, ma pedig virágzó város áll az egykori,

tizennyolci major területén.

Az erdélyi ló. „Egy ,Insurgens, kit az Ország állított — Vom Lange gestellter

Insurgent.” Az egykori leírások alapján az insurgens lova egy nemesebb erdélyi lovat

elevenít meg. Finom csontozat, kissé levegôs testalkat, a spanyol vérre emlékeztetô

domború homlok és orrhát.

(Joseph Heinbucher–E. v. Bikkesy: A Magyar és Horvát országi Legnevezetesebb

Nemzeti Öltözetek Hazai gyûjteménye …. Bétsben, 1816.)

21

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

1.2.1. A lovak fajtája

A XVIII–XIX. század során a f a j t a kifejezést,

a f a j t a f o g a l m á t többféle módon használ-

ták, de a korszerû állattenyésztéstan értelmezett

fogalmi tartalma is már ez idô tájt kezdett kibonta-

kozni. A tudományos és a gazdasági fejlôdést tük-

rözte, ami összefüggött az azonos életfeltételek-

hez alkalmazkodó, nagyobb teljesítményû állat-

csoportok, az igazi fajták kialakulásával, elkülö-

nülésével, s az irántuk, valamint termékeik iránt

megmutat kozott kereslettel. A fajta keletkezésében

a röghatás (a természetes fajták esetében ez a leg-

fontosabb tényezô) és az ember befolyása (nemesí-

tett és kultúrfajták esetében döntô hatású) érvénye-

sült. Az ôsi, a rögön és az emberek tenyészôti mun-

kája során szelektálódott állatcsoportokat kiala-

kulásuk, származásuk helyszínének vagy lakói-

nak nevével illették. Így a lovak esetében például

spanyol ló, arab ló, török, kurdisztáni, esetünkben

moldovai, cserkesz, holsteini stb. Szûkebb terüle-

ten, vagyis egy-egy országon belül ugyancsak faj-

tanevet kapott egy-egy ismert tenyésztô ménesébôl

származó egyed is, amelyet például a tulajdonos

vagy ménese nevével jelöltek, így képezték lipicai,

kladrubi, kopcsányi, holicsi, Hunyady-féle ürményi

ménesi, Károlyi, Bethlen, Wesselényi, Czindery stb.

„féle/fajtájú” ló. A lovak származásának rendsze-

res és folyamatos nyilvántartásával, a nemzedéke-

ken keresztül a genetikai vonalat elindító, illetve

váltó apaállat fajtájával (arab, spanyol) jelölték,

illetve nevezték az utódokat. A gidrán esetében

még a XIX. század végén is a fajta rovatban arab

szerepelt, majd ha egy telivér lett az apa, akkor

anglo-arab. A magyar méneskönyvekre jellemzô,

hogy az apai fajtájával jegyezték az utód fajtabeli

hovatartozását is. Telivér esetében azonban a fél-

vér jelzôt kapta. Kivételes esetben viszont össze-

vont nevet használtak, például anglo-norman.

A ménes induló kancaállományát tekintve lát-

hattuk, hogy tulajdonképpen négy-öt fajta (féle-

ség) volt képviselve, amelyekben dominál-

tak a tarpántól eredeztetett, azaz a „vért izzadó

lovak” leszármazottainak orientális jellegû faj-

tái, a moldovai, a cserkesz, az erdélyi, a magyar,

és ezek mellé vásároltak 150 nyugati (holsteini)

lovat. Ezeket a fajtákat korabeli megítéléssel egy

magyar szakíró, Máttyus Nepomuk János ismer-

tette az 1828-ban, valamint 1845-ben megjelent

könyveiben.

1.1. kép. Bukovinai lovak

(Schwarznecker, G.: Schwarznecker’s Pferdezucht und Rasse,

Zuchtung und Haltung des Pferdes. Berlin, 1891)

A gidrán

22

Cserkesz ló: A Kaukázus észak-nyugati táján

és az elôtte elterülô sík Kubánban fekvô Karacsáj-

Cserkeszföldön, a Kaukázus és a Kaspi-tenger

tájain tenyésztett nemes küllemû, keleti vérû fajta,

amelynek kialakulásában fôleg a türk és a perzsa ló

játszott szerepet. A terület Oroszországhoz való tar-

tozásával, Európa keleti peremén könnyen megvá-

sárolható és kedvelt katonai pótló volt, Máttyus N.

János ismertetése szerint: „…nagy és hosszú, ren-

des szép fejû, tetszetôs nyakú, czombjaiban a’ Persa

lónál erôsebb, jó egészséges körmû, rendes talpú

gyôzôs és sok ideig él.”

„A moldva ló középszerû, kicsi-szép fejû, néha

széles pofájú, nagy tüzes szemei vannak; gyakran

hamis ’s makacs: nyulánk nyakát emelten hordja…

szügye untig széles… legtöbbek teste kelletinél

hosszabb, dereka egyenes, fara széles, farka maga-

san van kapcsolva; czombjai szabályosak, néha

lôcslábú; erôs, gömbölyû csípejû: patái erôs- ’s

fényesek; sebesen ’s ügyesen mozdul… mérsékelt

véralkatú; általában jó indulatú; mindazáltal vele

csínján bánni kell, hogy gonosszá ne váljék….”

„A közönséges magyar ló kemény természetû:

ennek fajidoma hadi szolgálatra igen alkalmas;

14–5 markos (147–158 cm) szokott lenni: paripa-

fajnak mintája nemesb. ’ s idomosabb.

A magyar lónak törzstanyáját Schwartner

Magyar országról 1809-ben közrebocsátott mun-

kájában, duna- ’s tiszamenti térséges pusztákba

helyezve állítja; hol jelenleg szabadon legeltetve

csikósok által ménesenként ôriztetik.

A magyar ló tôfajnak ivadéki már csak imitt-

amott találhatók; szomorú köztapasztalás szerint

némelly jelesb, jó vérû ménesek már fel is osz-

lattak; néhány birtokos nagyobb nyereség ked-

véért inkább juhokat tenyészteni okszerûbbnek

vélvén. Fajbélyegje következô: középszerû-nagy

termetû; kevéssé nagy fejû; keskeny orrlukai

vannak; közönségesen hosszú testû, tartós,

szûkölködésben gyôz ’s erôs czombú, száraz fejét

tüzes szemei ékesítik: fülei kicsinyek, orrcsontja

kevéssé elôhajolva van… gyakran szarvas nyakú,

melly oldalról széles: szügye erôs: vállaiban sza-

badon mozdul; csánkjai innkább keskenyek ’s

bokái szôrtelenek.”

Erdélyi ló: Akkor, amikor az erdélyi lóról be -

szélünk azt, nem szabad azono sí tani a sokat emlege-

tett székely lóval, amely a keleti vérre emlékeztetô

fi nomabb cson to za tával a Kárpá tok ban zord körül-

mények között tenyésztett kistermetû, igényte-

len, hegyi ló volt. A XVII–XIX. század utazói

is inkább kellemet len élményeikrôl emlékez-

1.2. kép. A holsteini mén „Young Ethelbert”.

(Forrás: Schwarznecker, G.: Schwarznecker’s Pferdezucht und Rasse, Zuchtung

und Haltung des Pferdes. Berlin, 1891).

23

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

tek meg az általuk bé relt lovakkal kapcsolat ban.

Máttyus N. János a következôképpen jellemezte

1828-ban:

„Az Erdélyi ló a’ fennevezett Birodalomban ló

fajták köztt a legjelesebb., VI-dik Károly Császár’

idejében sok birtokos nagy Urak által Spanyol

Országból kihozatott mének (mellyek Erdély Ország’

éghajlatja alatt sikeresen tenyésztenek) ennek lova

faját felette nemesítették és tôfajok mostanság is

nagy áldozatokkal rendszeresen fenntartatik. Az

Erdélyi ló, melly a’ lovazásra

szer felett kellemetes, középszerû

magas, tetszetôsen hajlott fejét

ékesen hordja; fülei hosszak,

de jól állanak; szemei nagyon

tüzesek, szája helyes; pofái kes-

kenyek; nyaka erôs és hosszú,

szegye széles, teste erôs, izmos

ágyékai alant állók; fara hosszú

és gömbölyû, alsó elôlábszárai

hosszak, miért maga alá játszó

és felséges a’ a járása.

Minthogy az Erdélyi lovak

idegen vérrel ritkán és csak néha

néha Arabs vagy Török fajjal fel-

frissítetnek, ezek tulajdon fajok

czimerét fenntartják,…. Báró

Vesselényi Miklós’ lófaja mint-

egy 150 esztendôktôl fogva tiszta

napkeleti vérbôl (Galant) Spa-

nyol ménnel kevert egyenes fajzás

által vette eredetét.” (A 20 évvel

késôbb megjelent könyvében

arról ír, hogy már angol telivért

használnak nemesítésre. Errôl

maga Wesselényi Miklós is köny-

vet jelentetett meg 1829-ben.

E .J.)

Az erdélyi eredetû méneknek

kivétel nélkül spanyol hangzású

nevük volt. Ezekre a lovakra gon-

dolhatott Csekonics József, ami-

kor az erdélyi lovakat dicsérte.

„Holsteini lófaj Németor-

szágban szinte nevezetes: a hol-

steini ló többnyire kosfejû, nyaka

hosszú és ezt magasra emeli;

dereka néha ereszkedô ifjú-

kori megerôltetés miatt: a jobb

termetû lónak dereka szabályszerû, a többieknek

fara csapott, szügy széles ’s hátsó testhez képest

nagyon is nehéz; ’s noha hátsó térdei és czombjai

izmosak, igen gyakran tehénállású; csûdei hosz-

szak ’s áthajlók: patái nagyok, laposak, lúd-

talpúak; nem tartós; gyenge hátú, csirára, bél-

görcsre (kólika) ’s pata bajokra igen hajlandó e

faj… csuklóiban gyenge, izmai és rostjai könnyen

kiterjednek, kihúzódnak; többnyire magas csontú,

felszítt vékonyú.”

A könnyû magyar ló. „Egy Tsikós egy Vad lovan. — Ein Tsokosch auf einem Wildfang.

Ezt a típusú lovat tartották a legjobb huszárlónak.

(Forrás: Joseph Heinbucher – E. v. Bikkesy: A Magyar és Horvát országi

Legnevezetesebb Nemzeti Öltözetek Hazai gyûjteménye …. Bétsben, 1816.)

A gidrán

24

1.3. A ménes irányítása és személyi állománya a kiegyezésig

A mezôhegyesi (és a többi hasonló katonai intéz-

mény, így Bábolna, Radautz stb.) ménes katonailag

a bécsi hadi tanács feladatköréhez, illetve a helyileg

illetékes budai fôhadparancsnokság felügyelete alá

voltak rendelve, ahol az irányítást Csekonics József

látta el, akit tevékenysége elismeréseként a két

ménes (Mezôhegyes és Bábolna)

parancsnokának és az országos

remonta ügyek felügyelôjének is

kineveztek, ugyanis szaktudásá-

ban, am bíciozus munkavégzé-

sében teljes mértékben megbíz-

tak. Nyugállományba vonulása

után tenyésztési irányt, a tenyész-

tés körébe tartozó ügyek felügye-

letét 1807-tôl a Bécsben székelô

Gestüts- und Remontirungs-

In spek tion (Ménes- és Pótlova-

zási Felügyelôség) gyakorolta.

Parancsnokául magas rangú

(ez redes, altábornagy), elôkelô

szár mazású, a lótenyésztéshez

is értô tisztet neveztek ki, 1807-

tôl 1814-ig gróf Bubna parancs-

noksága alatt mûködött. Fontos,

de a fi gyelmet gyakran elkerülô

szempont volt ez, ami gyakorla-

tilag másfél évszázadon keresztül

érvényesült: a kincstári lótenyész-

tési intézményekben levô szemé-

lyek hivatásos tisztek és soro-

zott katonák voltak, akik kato-

nai fegyelemmel végezték a lovak

ápolását és látták el a tenyésztésre

vonatkozó központi katonai irá-

nyítás által kiadott feladatokat. A

ménesekben az osztrák hadsereg

kötelékébe tartozó tisztek, soro-

zott katonák, tovább szolgáló

tiszthelyettesek és az ezek sorá-

ból szervezôdött katonai cselé-

dek szolgáltak, fegy ver nemüket

pedig a k.k. Österreiches Beschäl-

und Re mon tirungs De parte ment-

nek (cs.k. Osztrák Fedeztetési és

Pót lovazási Osztály-nak) hívták.

A legmeghatározóbb személy gróf Heinrich

Hardegg vezérôrnagy volt, aki 1815-ben történt

parancsnoki kinevezésével négy évtizeden keresz-

tül, 1854-ig irányította a monarchia lótenyésztését.

A neves szakembert késôbb konzervatív néze-

tei miatt sokat bírálták, aki azonban következetes

tenyésztési elveivel meghatározta a cs.k. katonai

ménesek további szerepét is a kitenyésztett törzsek

fenntartásában.

Tsikoschen von Mezôhegyes — Des Tschikos de Mezôhegyes. Mezôhegyesi

csikósok. Az egykori ábrázolás megfestôjétôl függetlenül készült a képaláírás,

ugyanis: nem csikósokat, hanem egy csikóst és egy gulyást ábrázol a kép.

Ezt egyértelmûen tanúsítja a személyek hátterében látható gulya és ménes.

(Forrás:National-Kleidertrachten und Ansichten von Ungarn, Croatien, Slawonien,

Banat, Siebenbürgen und der Bukowiners… Wien, 1821.)

25

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

Heinrich Hardegg gróf révén nyert mind na -

gyobb teret – amihez a tenyésztési divat is hozzá-

segített – a topolcsányi ménes vezetôjének, Johann

Ch. Justinusnak a konstancia elmélete, másképpen

a fajta konszolidáltsága, amely a belsô és külsô

tulajdonságok egyöntetûségének átöröklését tiszta

származásuk függvényének tekintette. Ez szem-

ben állt a XVIII. század végén ajánlott kereszte-

zési módszerrel (Horn, 1955). Johann Ch. Justinus

elmélete nagymértékben hozzájárult a gyakorlat-

ban végrehajtott konszolidált vonalak szerinti bel-

tenyésztéshez, sôt a rokontenyésztést sem elvetô

módszerekhez. Elméletét Bécsben, 1826-ban

Grundsätze der Pferdezucht címû könyvében adta

közre. Ennek olvasásáról Széchényi István is meg-

emlékezik a Naplójában.

1855-tôl herceg Lobkowitz Rudolf altábor-

nagy vette át a felügyelôség parancsnoki tiszt-

jét, s a korábbi elképzeléseknek

megfelelôen a ménesek kanca-

állományát tiszta, részbeni tiszta

és kevert ménesekbe osztatta be.

A fajtatiszta tenyésztésbe egy-

azon családok és vonalak sarjait

vonták össze. Így alakult meg a

4. sz. gidrán ménes, valamint az

arab ménes (továbbá nóniusz,

félvér, lipicai, kladrubi ménes)

és néhány, részben keresztezett

lovakból álló ménes. A IV. számú

gidrán ménesben Lobkowitz

Rudolf parancs noksága elsô éve-

iben kizárólag gidrán mének

fedeztek.

A Ménes- és pótlovazási fe lü-

gyelôség parancsnoki tisztjét

1860-ban Franz Ritter altábor-

nagy vette át, s ezzel újabb

mé nesbeosztás is életbe lépett:

2 félvér ménes, 2 nóniusz mé nes,

2 arab ménes, 1 gidrán ménes

és 1 Majestoso lipicai ménes,

ezzel egyidejûleg a régi klad-

rubi tenyészanyagot feloszlat-

ták (Csáky- féle magyar szürke

marha állományért adták cse-

rébe). Ritter Ferenc parancsnok-

sága alatt az angol telivérek kaptak

nagyobb szerepet. Ritter Ferencet

1865-ben Mezôhegyes parancs-

noka, Mengen Ferdinánd ezredes

váltotta, s a te nyésztést változat-

lan elvekkel folytatta a kiegyezés

koráig. Erre az idô szakra esik az

angol telivér és a pony ménesek

felállítása, amelyek azonban nem

jártak sikerrel és mindkét ménest

fel kellett számolni.

A „nehéz lovasság”, a vértes, a kürassier valamint a dragonyos, a dragonier ezredek

igényelték a nagy testû, nehéz terhet hordására alkalmas lovakat. Ezt az igényt a

XVIII. század végén, a XIX. század elején legjobban holsteini lovak elégítették ki.

A mezôhegyesi „kezes ménesben” tartott holsteini kancák utódainak a

köztenyésztésben való javító hatásával ezt a tenyésztési igényt szerették volna

kielégíteni.

(Forrás: Ottenfeld – Rudolf, Teuber, Oscar: Die Österreicheische Armée von

1770–1867… Wien, 1895)

A gidrán

26

1.4. A ménesbeosztások

A ménesparancsnokság által a mezôhegyesi

mé nesrôl 1786-ban közre adott beszámoló sze-

rint az 553 kancából összetevôdô állományból

362 kancát vettek tenyésztésbe. Az elsô, 1786-tól

1791-ig fennálló ménesbeosztás szerint 126 mol-

dovai, 79 cserkesz és 9 magyar kancát szabadmé-

nesben történô, míg a 148 holsteini kancát kézbôl

való fedeztetésre osztottak be. Az állomány nagy-

sága és a tenyésztésbe vett kancák száma az elsô 5

évben 500–600 körülire emelkedett, majd a század-

fordulóig 800–900 egyedre nôtt, míg a XIX. század

elsô évtizede végén megközelítette a 2000 kancát,

de a háborúk után az 500–600-as állományok vol-

tak a jellemzôk. A kiegyezés koráig 700–900 lovat

tartottak tenyésztésben. A magyar állam által 1869-

ben történt átvétele, illetve az arab és lipicai törzsek

áthelyezése után a 350–450 kancából állt a ménes.

Mezôhegyes fej lôdés törté ne -

tét az elsô világháborúig a mé -

nes beosztásoknak meg fele lô en

al kal mazott fedeztetési tech no-

ló giák alapján négy korszakra

felosztva lehet tárgyalni.

1. 1786-tól 1791-ig a kézbôl

való és a szabad fedeztetések

korszaka;

2. 1792-tôl 1817-ig a kézbôl,

a csoportokban való és a vadmé-

nesekben való fedeztetések kora;

3. 1818-tól 1854-ig a kézbôl

és a csoportokban való fedezte-

tés kora;

4. 1855-tôl az elsô világhá-

borúig (és tovább is) kizárólag a

kézbôl való fedeztetés kora.

1.4.1. A vadménesekben, a cso portokban és a kézbôl való fe de z tetések korszakának ménesei

Az alkalmazott fedeztetési tech-

nológiák (kézbôl való, karám-

ban csoportokban és szabad

ménesekben) a használati célo-

kat (igás, könnyû hátas stb.) és fajtákat, végül a tör-

zseket is fi gyelembe véve alakultak ki. Módosultak

a ménesbeosztások, de fi gyelembe vehettek egyéb

szempontokat is (például a színt). Ez meglehetôsen

gyakran bekövetkezett, különösen a háborús idô-

szakok ban, amikor a ménes tenyészállományát

is felduzzasztották, majd parancsnokváltásokat

követôen is ez történt. Hosszú idôszakon keresztül

(1854-ig) a nagyobb testû, nyugati eredetû, mint-

egy 150 kancát a kezes ménesekben tartották, míg a

kisebb testû, keleti vérû lovakat pedig a szabadmé-

nesekbe, illetve csoportokba osztották be. A sárga

színû ménes, amely mindvégig a könnyebb, keleti

típusú ménesek között szerepelt, majd minden

beosztásban megmaradt, hiszen amellett, hogy lát-

ványos volt, a szín megtartása is könnyûszerrel

ment és nem tarkították el a ménest a nyár végére a

(például a pej vagy a fekete ménesben) megjelenô

szürke csikók.

A csász. kir. katonai Fedeztetési és Pótlovazási Osztályának

egyenruhája 1808-ban.

(Forrás: Joseph Bergman: Die k.k. Österreiche Armée nac der neusten uniformin

in 48 Platten durgestelt. Wien, 1840. (Hadtörténeti múzeum gyûjteménye.

Lelt. Sz. 0211/37/Kp

A csász. kir. katonai Pótlovazási Osztályának egyenruhája 1820-ban.

(Forrás: Henri Ambrus Eckert, Cristian Weis: Német államok egyenruházatának képei. Würzburg, é.n.)

(Hadtörténeti Múzeum gyûjteménye, lelt.Sz. 154/30/Kp)

A gidrán

28

Az elsô öt évrôl kevés in for-

mációnk van. A Grund buchok-

ban mindössze néhány kancá-

nál jegyezték fel, hogy melyik

méntôl ellette csikóját, a legtöbb-

nél az „Alternativ” bejegyzés

szerepel.

Az 1786-tól 1791-ig való rész-

letes ménes be osztást nem ismer-

jük. Minden bizonnyal a vásárolt

holsteini lovak a kezes ménesbe,

míg a moldvai, a cserkesz lovak

pedig a szabad ménesekbe ke-

rültek.

Az 1792-tôl 1814-ig tartó

ménesbeosztásban 8 ménest állí-

tottak fel a következôk szerint

(minden bizonnyal az elsô öt

ménes a régi állományból, míg

a szabadménesek a háború után

Mezôhegyesre helyezett katona-

lovakból álltak):

a) Kezes ménes, kézbôl való

fedeztetéssel

Csoportokban fedeztettek, a

méneket a karámban levô kancák

közé eresztették

b) 1. számú, szürke ménes

c) 2. számú, fekete és sötétpej ménes

d) 3. számú, világospej ménes

e) 4. számú, sárga ménes

Szabad ménesek

f) 5. számu, fekete ménes

g) 6. számú, pej ménes

h) 7. számú, sárga ménes

A ménesek száma, elnevezése (fajta, használati

jelleg, szín, ménes száma, azaz 1., 2. stb.) gyako-

risága nagymértékben összefüggött a ménes állo-

mányának növekedésével (volt úgy is, hogy tíz-

ezer körüli állományt kellett ellátni) és vezetôjének

elképzeléseivel is. Különösen a szilaj méne-

sek száma és helyzete változott sokat a háborús

idôszakokban, egészen 1814-ig.

1.4.2. A kézbôl és csoportokban való fedeztetések korszakának a ménesei

Ezután már fajta és használati jelleg szerint osztot-

ták be a kancákat:

1814. évi ménesbeosztás

Kézbôl való fedeztetéssel:

hátasló ménesek

1. számú, török ménes

2. számú, spanyol I. ménes

kocsiló ménesek

3. számú, spanyol II. ménes

4. számú, neapolitano ménes

szabad ménesek

1. és 2. számú pepiner ménes

3., 4., 5. és 6. szám remonta ménes

A csász. kir. katonai Fedeztetési és Pótlovazási Osztályának egyenruhája.

(Forrás: Joseph Treutschensky, Henry Papin: Die k.k. Österreiche Armée der

neusten uniformirung, Wien 1820)

(Hadtörténeti Múzeum gyûjteménye, lelt. sz. 5768 Kp)

29

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

Az elkövetkezô idôszakban a ménesbeosztás

gyakori, kisebb-nagyobb változtatása mellett a

meghatározott tenyésztési technológia és aránya

(kézbôl, csoportokban és szabad ménesben való

fedeztetés 1791–1818 között, majd csak kézbôl

és csoportokban (1819-tôl 1854-ig) nem változott.

A gyakran változó méneseket hol sorszámmal, hol

fajta szerint nevezték, de 1811 után már nem került

sor újonnan beszerzett lovak miatti változtatásra.

Az 1820-as évek közepe után a ménes beosz-

tásokban már nagymértékben játszott közre a fajta

és a származás. Igyekeztek a vonalakat (a kladrubi

Generale, a lipicai Majestoso, a normann Nonius,

továbbá az arabménesek vonalait, így a Siglavy,

O’Bajan, Shagya, a sárga Gidran) megôrizni. Így a

harmincas évek elejétôl már voltak a nonius mének

ivadékaiból és az arab fajtájú, valamint spanyol-

kladrubi eredetû lovakból álló ménesek. A lovak

ménesbeosztását a kancák méneskönyvében is

bejegyezték.

A gidrán törzs létrejöttének szempontjából az

1833-ban a nyolc ménesbe beosztott kancákból

az 1838-ban kiválasztott 9. ménes kialakítása ját-

szott fontos szerepet. Ebbe a 9. számú ménesbe

csak sárga színû kancákat osztottak be, s így a

sárga gidrán törzs alapját vetette meg (1833 elôtt

is volt ugyan sárga ménes, de már korábban fel-

oszlatták), de a gidránok mellett más fajtájú

mének is fedeztek (Nonius V., O’Bajan Senior

stb.). Ettôl az idôtôl kezdve következetesebben

használták a Gidran méneket a sárga színû arab

fajtájú ménes megôrzése érdekében. Ez a beosz-

tás maradt fenn 1854-ig félvér ménessel gyara-

podva, amikor is teljesen új tenyésztési elvek

alapján 1855-re újra kilenc ménesbe sorolták be

a lovakat.

A csász. kir. katonai Fedeztetési és Pótlovazási Osztályának

egyenruhája

(Forrás. Mathias Treutschensky: Die k.k. Österreiche Armée

der neusten uniformirung. VI. Mappa. Wien 1836)

(Hadtörténeti Múzeum gyûjteménye, lelt. sz. 2675/KP)

A csász. kir. katonai Fedeztetési és Pótlovazási Osztályának

egyenruhája 1850-ben

(Forrás: Pettenhofen Anton Strassgs-Chewanidten: Die k.k.

Österreiche Armée der neusten uniformirung, Wien, 1853)

(Hadtörténeti Múzeum gyûjteménye, lelt. sz. 8560)

A gidrán

30

1.4.3. A kézbôl való fedeztetések korszakának a ménesei (1855-tôl az 1870-es évek elejéig)

A kancák származásának fi gyelembevételével osz-

tották be mé neket is az 1855. évi fedeztetési sze-

zonra. Ekkor új ménes beosztás készült és alakítot-

ták ki a teljesen gidrán (arab) származású kancák-

ból álló 4. számú szabadon járó ménest is.

1. számú, igás ménes, klad rubi és normann fajtájú

erôs kancákból, kladrubi ménekkel fedeztetve;

2. számú, szabadon járó mé nes, Siglavy utódok-

kal, arab és török ménekkel fedeztetve;

3. számú, szabadon járó mé nes, angol félvérek bôl,

angol telivér és félvér mé nekkel fedeztetve;

4. számú, szabadon járó ménes, tisztán gidran utó-

dokból, gidran és arab ménekkel fedeztetve;

5. számú, szabadon járó ménes, noniusz kancák-

ból, nonius és angol ménekkel fedeztetve;

6. számú, szabadon járó ménes, Majestoso,

O’Bajan, néhány Arial és Siglavy utódból, lipi-

cai és arab ménekkel fedeztetve

7. számú, szabadon járó ménes, keresztezett,

de nagyrészt arab fajtájú kancákból, hasonló

ménekkel fedeztetve;

8. számú ménes különbözô fajtájú kancákból,

kladrubi ménekkel fedeztetve;

9. számú ménes, angol, arab, normann keresz-

tezésû kancákból, hasonló ménekkel fedeztetve.

Ezzel a beosztással egyidejûleg megszûntek

Mezô hegyesen a szabadon, illetve a csoportok-

ban való fedeztetések. Még az ôsszel, a tél ele-

jén elkészült párosítási terv alapján csak a kézbôl

fedeztettek (a szabadon járó ménes nem a fedezte-

tési módra utalt, hanem a tartási módra). Az 1860-

ban történt vezetôváltások (Lobkowicz Georg,

Mengen Ferdinánd altábornagy) megtartották ezt a

ménesbeosztást, de például a gidrán esetében a faj-

ták és a vonalak szerinti tenyésztést nem folytatták

oly következetességgel, mint elôdjeik. Volt olyan

év is, amikor a 4. számú (gidrán) ménesben nem

fedezett gidrán törzsmén. A kladrubi fajta tenyész-

tését pedig 1862-ben szüntették meg.

Az 1860-as években, majd a kiegyezés korá-

ban is kísérletek történtek egy 10. ménes felállítá-

sára, így angol telivér, majd ponty tenyésztésére,

amelyek megszûntek. Végül 1871-ben egy lipi-

cai ménest létesítettek, amelyet viszont 1873-ban

Fogarasra helyeztek át. A ménes intézményeknek a

kiegyezést követô 1869. január 1-i átvétele után a

szak- és gazdasági irá nyítás kialakításának idejére,

néhány évre maradt fent az eredeti ménesbeosztás.

Az arab és a lipicai áthelyezése után elôször

öt (1870-tôl rövid idôre megalakították a norfolki

ménest), amelyet rövidesen megszûntettek, s így

1877-tôl 4 törzsménes maradt meg.

A gidrán (a késôbbiekben 1-tôl 150-ig tartó szá-

mozással), az angol félvér (a késôbbiekben nyilván-

tartási számuk 151-tôl 300-ig tartott), valamint a kis

és nagy nóniusz törzsek (a késôbbiekben 301-tôl

450-ig, és 451-tôl 600-ig tartó számozással) kerül-

tek egy-egy ménesbe. Ez a ménes- és számbeosztás

maradt fenn az elsô világháború végéig. A kancalét-

szám is állandósult a századforduló tájára. Összesen

450–550 tenyészkancából állt a ménes.

A legrégebbi mezôhegyesi nyilvántartások egyik kötete.

Stutten Protokol 1799–1801. A kötetben az 1–250 szám alatt

nyilvántartott kancák szerepelnek.

(MMM. V. 4587): Fotó: Bodó Renata

31

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

A bábolnai katonai ménes

mezôhegyesi tenyésztésû

25 Arogante törzskancájának

négy oldalas törzskönyvi lapjának

két oldala

(MMM. V. 3122, 2)

Fotó: Bodó Renata

A gidrán

32

1.5. A lovak nyilvántartása, elnevezése és jelölése

1.5.1. A nyilvántartás és a törzskönyvezés kezdetei

A mezôhegyesi ménes régi irattári anyaga, a k.k.

adminisztráció szerinti nagyon pontos és katonai

fegyelemmel készült egykori tenyésztési feljegyzé-

sek egy része a mai napig rendelkezésre áll. Min-

den törzskancának volt egy négy oldalas törzs-

könyvi lapja (ebbôl sajnos csak két bábolnai maradt

meg. Lelt.sz V.3121., 3122). A jelentések, a törzs-

könyvek mellékletének készült kimutatások az idôk

során megkoptak. Az egykori tenyésztési történése-

ket, s a törzskönyvi lapok alapján valamennyi kanca

és mén származását, színét, méreteit, a fedeztetése-

ket, elléseket és a csikók további sorsát, a ménesbôl

való kisorolás okát tömörítetten már csak a fenn-

maradt méneskönyvekben, az úgynevezett Stutten-

Protokolban vagy Grundbuchban (Kancanyilván-

tartó könyv) és a Geburts-Listekben (késôbb Szü-

letési lajstrom), valamint a Törzsmének könyvében

kísérhetjük nyomon. Ezeket a köteteket korszerû

értelemben nem nevezhetjük törzskönyvnek,

ugyan is a korszakra jellemzôen, miként Horn Artúr

(1955) értékelte ezt a rendszert, formalista módon,

a származást hangsúlyozva, az egyedre vonatkozó

(jelen esetben a ló születési ideje, színe, marma-

gassága, besorolási éve) információkon kívül csak

a tenyésztési adatokat (fedeztetés, csikózás, csikó

sorsa, méneskönyvbôl való kisorolás oka) közölték.

Ezek a méneskönyvek azonban nemcsak muzeális

értékû tárgyak, hanem adataikkal a származáskuta-

tás alapját szolgáló levéltári anyagként rendkívüli

értéket képviselnek. Segítségükkel az angol teli-

vér, a lipicai és a kladrubi fajták mellett egyedül-

állóan a ma is létezô nóniusz, gidrán, shagya arab

és mezôhegyesi félvér utódok több mint 200 éves

származási múltjára tekinthetünk vissza.

A bábolnai ménes egyik megmaradt eredeti dokumentum, „Geburts-Liste, 1819,

és annak egyik oldala, amelyen a 74 Tifl e ellése is szerepel.

(Magyar Mezôgazdasági Múzeum gyûjteménye, v. 3122) Fotó: Bodó Renata

33

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

Napjainkban csak beszélhetünk ezekrôl a lovak-

ról, hogy milyen jók és szépek voltak — anélkül,

hogy fogalmunk is lenne arról, milyenek voltak?!

Az elsô fényképek, a berlini Schnabeli fotográfus

felvételei az 1873. évi bécsi világkiállításról valók,

míg Jules Blaas 1873-ban kapott megbízást a neve-

sebb tenyészállatok festményének elkészítésére.

A ménes felállításakor, illetve a lovak felvásár-

lásával egyidejûleg a vásárlások bizonylatai alap-

ján (felvásárolt ló színe, kora, volt tulajdonosa

stb.), a beszerzési módról (a vásárlásra megbízott

személy, közvetítô), a ménesbe vétel (szín, jegy,

méretek stb.) bejegyzésével fek-

tették fel a négyoldalas nyilván-

tartást, majd az éves tenyésztési

adatokat a „Stutten Protokol”-ba

vezették át. (Megjegyezzük,

hogy sokszor nem egységesen,

és több esetben a mai értelembe

vett helyesírási hibákkal közlik

a lovak nevét. Ezért jelen mun-

kában, esetenként az idézetek-

ben is a lovak nevét, ha hibásan

is írták, a ma elfogadott formá-

ban közöljük és csak valami ok

miatt szükségesnek mutatkozó

esetben írjuk a forrásban használt

módon.) Minden valószínûség

szerint a felvásárolt lovakra rábé-

lyegezték nyilvántartási számu-

kat, mert különben semmilyen

módon nem lehetett volna fi gye-

lemmel kísérni tenyésztésüket.

Megjegyezzük, hogy 1790 után

a csikó bélyegzése rovatban az

elsô öt évben csak egy szám van

(1 vagy 4), majd az apa betûjelét

tûntetik fel. A bélyegzési jegye-

ket késôbb sem tüntették fel

a törzskönyvekben, csupán az

apa betûjelét és számát.

A kancanyilvántartásokkal

pár huzamosan ve zet ték a Törzs-

mé nek könyvét, illetve Hengsten

Pro tokolt, amelyben az adott

évre, a szemben álló két oldalon,

folyamatosan, évrôl évre újra

felsorolva írták le a fedezô törzs-

mének adatait és az adott tenyész-

tési évet követô esztendô tenyésztési eredményeit

(befedezett kancák, fedeztetések száma, szüle-

tett csikók stb.) közölték. A Hengsten Protokolban

helyezték el Franz Ritter altábornagy rendele-

tét is, amely szerint 1861-tôl a bélyegzéssel kap-

csolatos új módszert, a nyereghelyre való bélyeg-

zést, (magában foglalta a ménes jelét és az anya-

jelet is) kellett elvégezni. Ugyancsak ekkor adták

ki az a határozatot is, amely elrendeli, hogy a

törzsménszámozásban az ötvenedik, azaz L után,

újra az I számmal kell kezdeni a következô soro-

zatot. A bélyegzésre vonatkozó következô rendel-

Törzsmének könyve 1786–1828. I. kötet

(MLOSZ Mezôhegyesi Kirendeltsége) Fotó: Mitrov Gabriella

A gidrán

34

kezést 1879-ben jegyezték be, ekkor adták meg az

angol telivérek félvér utódjának név kialakítását,

valamint az új bélyegzési rendszert, a nyereghelyre

való koronás bélyegzést, és ugyanitt adták meg az

anyajeleket. Az anyajeleket 1861-tôl szintén rá kel-

lett bélyegezni a csikókra. A Hengsten Protocol-t

1883-ig vezették.

A fenti részben megmaradt alapkönyveken

kívül rendelkezésre állnak még (némileg hiányo-

san) 1830-tôl a születési lajstromok, teljes nevükön

K.K. Mezôhegyeser Militär-Gestüt Geburts Liste

für das Jahr über die im obigen Gestüt und Jahr

erzeugten Fohlen, amelyekbôl pontosan kitûnik,

hogy egy-egy ménesbe mely kancákat és törzs-

méneket osztották be, és a megszületett csikókról

közöltek részletes kimutatásokat.

Hasonló nyilvántartásokat kellett a többi katonai

ménesben is vezetni, de sajnálatos módon a hábo-

rús viszontagságok során a kisbéri, de különösen a

bábolnai dokumentumok javarésze elkallódott.

Nem hagyhatjuk fi gyelmen kívül, hogy a kato-

nai méneseknek egyetlen feladatuk volt, neveze-

tesen, hogy a ménes felügyelôség által megadott

beosztások és szempontok szerint szaporítsák a

lovakat. A feladat elvégzését pedig katonai módon,

pontosan és röviden szám szerinti kimutatások-

ban kellett elkészíteni. Így egy-egy mén fedezte-

téseit, ugrásainak számát, csikózási eredményét

egyenként és együtt, továbbá a kancák termékeny-

ségére vonatkozó adatokat rendkívül pontosan kel-

lett jelenteni. Ezek az összesítések megtalálhatók

a Törzsmének könyvében és a Születési lajstromok-

ban is. Gondolhatjuk, hogy milyen precizitással

készültek ezek a kimutatások ott, ahol még a pat-

kószegekkel is darabra kellett elszámolni a leltáro-

zás, a ménesátadás alkalmával. Ezzel kapcsolatban

jegyezte meg az egyik ménes törzskönyvvezetôje,

hogy leltározáskor, a parancsnok-váltáskori átadás-

kor-átvételkor a lovakat soha nem számolták meg,

a napi jelentést és a törzskönyvi kimutatást fogad-

ták el hivatalosan.

1.5.2. A lovak elnevezése, névadása

A katonai ménesek kancáinak nem volt nevük! Nem

lehetett ekkora állomány egyedeit néven nyilván-

tartani. Ez a mezôhegyesi ménes megalapításakor

teljesen egyértelmû volt. Elôször a csikókoruk-

ban, a választáskor bélyegzett csikószámon (helye

a bal alcomb) tartották nyilván. A törzsménesbe

való besoroláskor az 1-tôl 1000-ig tartó számsor-

ban egy nyilvántartási számot kaptak. Ez a szám a

kancák nyilvántartási könyvében levô éppen meg-

üresedett (elhullás, kiselejtezés) szemben álló páros

(bal) oldal száma volt, azonosításuk pedig a nyil-

vántartási könyvben is berajzolt apa jegyének alap-

ján történt. Egy-egy ilyen oldalra általában kettô, de

a tenyésztésben töltött évektôl függôen 3–4 kanca

is felkerülhetett (nem lehetett összetéveszteni eze-

ket) a nyilvántartó könyv, azaz az oldalak megtelé-

séig. Ekkor egy új sorozatban folytatták a bejegy-

zéseket. Ha besoroltak egy lovat törzskancának,

akkor a bal oldalon levô elsô oszlopban levô nyil-

vántartási (oldal) számot kapta meg, a következô

oszlopba a származási adatok kerültek: az apa, az

apai nagyapa neve és törzsmén-száma, valamint az

anya és az anyai nagyanya nyilvántartási számai

és apjuk neve került. A kanca neve tulajdonkép-

pen a ló származását jelentette, az apa „neve” volt:

„Helyi tenyésztésû kanca XY IV mén után, amely-

nek apja XY Senior volt, anyja 111 számú kanca

XY II mén, nagyanyja pedig NNN számú kanca ZZ

mén után.” A mindennapi életben azonban például

a „száztizenegyeses Gidran hetes” nevet kapta.

A csikók nyilvántartását anyjuk méneskönyvi

nyilvántartásában vezették 3 éves korukig, majd

további sorsukat jegyezték be (törzskanca lett XX

számon vagy értékesítették stb.). A csikók már az

alapítást követôen az apjuk nevét, késôbb törzs-

mén-számát, valamint az adott évben a nevezett

mén utáni ivadékok sorszámát kapták, bélyegzésük

pedig: XX IV – 1, 2, 3 stb. (a római törzsmén-szá-

mot mindig arab számmal bélyegezték a csikóra).

Ezek a nevek és számok csak az eredeti ménesben

voltak érvényben! Amennyiben a csikó nem lett

törzskanca és eladták, teljesen érdektelenné vált,

hogy új tulajdonosa milyen nevet ad neki, termé-

szetesen ménesi nyilvántartási számát, származási

igazolását megkapta. Az országos fedezômének

továbbra is csikószámukon és méntelepük nyil-

vántartási számán lettek elnevezve (például: 215

Hûség-Gidrán 9).

A magyar állami ménesek lovainak bélyeg-

zése (betûjel, számok, anyajel) a származásuk-

ról ad tájékoztatást, amibôl az avatott szakembe-

rek pontos információkat kaphattak, mások pedig

könnyen hozzájuthattak a részletekhez. A nyereg-

35

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

helyre való bélyegzést és az anyajelek használatát

Franz Ritter tábornok parancsára, 1861-ben kezd-

ték el.

Más volt a helyzet a törzsménekkel. Az alapítást

követôen, egészen 1817-ig, Mezôhegyesen minden

törzsménnek nevet adtak. A mén vagy az eladójától

kapott nevet, vagy a ménesben nevezték el, a leg-

több esetben a kor divatjának megfelelôen spanyol,

olasz hangzású névvel. Néha a fajtára utaló nevet

adtak neki a ménesbe való besoroláskor. A helyi

tenyésztésû és ménesben fedezô mének ugyancsak

ennek megfelelôen lettek elnevezve. Ez a rendszer

több mint harminc évig volt érvényben, majd az

1817-ben kiadott rendelkezés szerint a mének még

az eredeti, az újonnan besorolt törzsmének viszont

apjuk nevén szerepeltek 1818-tól. Az 1819-ben

született csikók elnevezése már az új elnevezési

rendszert és ezzel együtt a némileg megváltozott

tenyésztési elveket tükrözte.

Hermann Gassebner közlése szerint a rende-

letet a Haditanács 1817. július 17.-i K. 2901 sz.

alatt adta közre. Ezt a módszert, illetve elneve-

zési rendszert az 1818-as ménbeosztásban vet-

ték elôször fi gyelembe. A tenyésztésben egy-egy

törzs mén utáni leszármazási vonalakat helyezték

elôtérbe. Megkezdôdött az egyes mének utódainak

a vonal alapítójának neve szerinti fenntartása. Ezt

szemléltetôn kívánták kifejezni, s ezért az újon-

nan besorolt helyi tenyésztésû mének nem kap-

tak új nevet, hanem apjuk nevén és az adott állami

(katonai) ménes soron következô római számmal

írt törzsménsorszámon tartották nyilván. (Például

a kladrubi Generale I, II stb., lipicai Majestoso

I, II, továbbá az erdélyi fajtájú, mezôhegyesi

születésû (1802) Incitato (apja Curioso Bánffy

ménesbôl, anyja 532 Capellano Bethlen ménes >

520 Rondone Bánffy ménes > 356 eredeti cser-

kesz), amely a korábbi rend szerint Mezôhegyesen

Franz Ritter 1861-ben kiadott parancsa a nyereghelyre való bélyegzésre és az anyajegyek használatára.

b/ Franz Ritter parancsának melléklete, az 1861-tôl használatos anyajegyek, amelyeket a nyereghelyre bélyegeztek.

Érdekes, hogy az ábrákon nem tüntetik fel a származási és a ménes jegyének helyét.

(Törzsmének Könyve III. kötet. MLOSZ Mezôhegyesi Kirendeltsége) Fotó: Mitrov Gabriella

A gidrán

36

kapta nevét, s 1815-ben állították be törzsménnek.

Ez a mén az 1819-as törzsménjegyzékben Incitato

Senior néven szerepelt az ugyanakkor törzsmén-

nek besorolt fi a, Incitato I mellett). A nemesnek

tartott, így az udvari ménesekbôl ajándékozott,

továbbá az eredeti arab méneknek (az arab eladók

által „esküvel” igazolt ôsi törzsét) eredeti nevét

vették nyilvántartásba és a továbbiakban ezt örö-

költék utódaik, a törzsménként mûködô méniva-

dékaik esetében pedig a soron következô törzsszá-

mot kapták. Az esetleges import kanca azonban

elvesztette nevét, csikóját az apja után nevezték el

(kivéve az angol telivéreket). A törzsmének szá-

mozása nem jelentette a közös ôs utáni születési

sorrendet. Ez ritkán fordult elô: például 1822-ben

kerültek a ménesbe a külön-külön vásárolt Siglavy

I, II, III, majd az 1824-ben a Siglavy IV törzs-

mének, amelynek utódai majd mindegyik kan-

cacsaládban feltûnnek, de ugyanakkor leszárma-

zási vonalával is szerepelt a ménestörténetében.

Ugyanez érvényes O’Bajan, Gazal stb. esetében

is. A köztenyésztésbe vagy magánménesbe került

és származási igazolással ellátott mének nevé-

vel, további sorsával a ménes nem foglalkozott.

Ennek megfelelôen az 1819-ben ellett csikók már

az apjuk sorszámozott, vonalbeli nevére és szár-

mazásukra adtak utalást a törzskancákat nyilván-

tartó méneskönyvekben. Amennyiben megszün-

tették a mén törzsménkénti besorolását, úgy a régi

csikónéven és számon szerepelt tovább a ménte-

lepeken. Ez a rendszer gyakorlatilag a mai napig

is fennáll a mezôhegyesi, a bábolnai, a szilvásvá-

radi, marócpusztai ménesekben, illetve génbank-

ként mûködô törzstenyészetekben (például a hor-

tobágyi nóniusz ménes).

Az 1860-as években kezdték szélesebb kör-

ben alkalmazni az angol telivér méneket az

alkat, a szervezeti szilárdság, s nem utolsó sor-

ban a kiegyensúlyozott, megbízható vérmérsék-

let érdekében. A keresztezést a lovak nevében

és megjelölésében is jelezni kívánták. Eleinte itt

is az apa után nevezték el az ivadékot, például a

gidrán kanca ellette Chief Justice I, majd 1879-

tôl kezdve a telivér apa nevével kezdték, majd a

gidránok esetében a kettôs nevet kapta: például

Exact Gidran (EG), Bíbor Gidran (BG) stb. nevet

kapta. Amennyiben törzsménnek sorolták be,

úgy utóda gidrán törzsbeli kancából Gidran Exact,

Gidran Bíbor lett.

1.5.3. A lovak jelölése

Bizonyosnak vehetjük, hogy a ménes felállításakor,

illetve a lovak felvásárlásával egyidejûleg egyéb,

bizonylati (fedeztetési napló ménenként) nyilván-

tartásokat is felfektették. Mezôhegyes történetérôl

szóló XIX. századi írások szerint felvásárolt kan-

cák jobb pofájára a J II bélyeget, bal alcombjára

pedig a számát bélyegezték. Késôbb a jobb pofára

az apa betûjele, a balra pedig a törzsmén száma

került. A ménes betûjelét (M) a bal alcombra, föléje

a császári koronát. A magyar koronát csak 1879-

ben kiadott rendelkezés szerint bélyegezték immár

az állami ménesek lovaira. A ménes történetében

megjegyzik, hogy a csikók sorszámát bal lapockára

Az 1873-ban megrendezett bécsi világkiállításon bemutatott

28 ló jegyzéke

(Törzsmének Könyve III. kötet. MLOSZ Mezôhegyesi

Kirendeltsége) Fotó: Mitrov Gabriella

37

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

bélyegezték. (A csikókról, a Geburts-Liste könyv-

ben ebbôl az idôszakból semmilyen feljegyzés nem

maradt meg.) A meglevô második (1799–1801.

sorozatnak nagyon érdekes az elsô kötete. Mintegy

70–80, feltételezhetôen a bélyeg 4×4 cm-es) tussal

rajzolt alakja van beragasztva a könyv elsô rova-

tába. A ménes rôl közre adott számtalan történetben

a fenti J II és M jegy alkalmazásán kívül semmilyen

utalást nem találunk a bélyegzésekrôl.

A fennmaradt ménesiratokban csak az apa

betû- és számjelét tüntették fel, amelyet a pofákra

bélyegeztek.

A Magyar Mezôgazdasági Mú zeum ôriz két

négyoldalas nyomtatott fejlécû kancatörzskönyvi

lapot (Mutterstutte), amelyeket a bábolnai kato-

nai ménesben készítettek az 1820-as években. Az

egyik 803 Barbarino (V 3122/1), a másik pedig

25 Arrogante kanca lapja (V 3122/2). Ezek jegye-

inek leírásában szerepel, hogy apjuk jelét és az M

betût bélyegezték rájuk. A csikósok még éjjel is fel-

ismerték lovaikat, de erre egy katonai ménesben

nem lehetett hagyatkozni, a több száz lovat hitele-

sen kellett egymástól megkülönböztetni. A XIX.

század végétôl ránk maradt törzskönyvi lapokon

egy-egy állat bélyegeirôl, a jelölés helyérôl pon-

tos leírást és képet nyerhetünk, de a korábbról ránk

maradt méneskönyvekben, feljegyzések ben csak az

apa jeleinek (név és szám) az ismertetett módszer

(pofára, vállra, alcombra) szerinti bélyegzését jelzik.

Az állatok megjelölésének, a tulajdonos jegyé-

nek vagy betû jelének tartós megjelenítésének több

évszázados hagyománya van. A gazdák a jószá-

gok „billogozásánál” a kevésbé értékes, de jól lát-

ható helyre, a pofára vagy az alcombra helyez-

ték a sütési bélyeget vagy. ahogy akkor nevezték

a billogot/bilyogot. Ugyanis a tímárok keveseb-

bet pénzt adtak, ha az értékesebb bôrt adó része-

ken sebhelyek, sütési hegek voltak. A hagyomá-

nyos ménesekben, illetve fajtákban (holsteini,

hannoveri, trakehneni) ma is az alcombra helyezik

faja jelét.

A nyereghelyre való bélyegzésre Franz Ritter

altábornagy adott parancsot 1861-ben. Ennek értel-

mében – a világon talán elôször a csak az oszt-

rák–magyar katonai ménesekben – a ménes a ló

származására vonatkozó bélyegzési jeleket, így az

apa nevének betûjelét és számát, valamint az ekkor

elôször alkalmazott anyajeleket kellett a meghatá-

rozott oldali nyereghelyre bélyegezni. A parancs

nem tér ki a ménes jeléle, viszont a mintául szolgáló

ábrákon a nem saját tenyésztésû, felvásárolt lova-

kon a ménes jelet a bal hátsó láb alcombjára kellett

bélyegezni. Nem jelölik viszont a saját tenyésztésû

lovakon a ménes bélyegét, de biztosra lehet venni,

hogy ezeket is megjölték. A parancs másolatát a

Törzsmének könyvének kötetébe is bemásolták.

E módszerre az adott lehetôséget, hogy a világon

egyedül ezekben a ménesekben való elnevezést

(Nonius, Gidran, Generale, Incitato) minden utód

örökölte és a számokkal lehetett egymástól megkü-

lönböztetni.

A nyereghelyen való koronás ménesbélyegzés

mai napig is alkalmazott módszerére a katonai

ménesek a magyar állami tulajdonba vétele után,

1879-ben Przihoda parancsát követôen került sor és

azóta is alkalmazzák.

1.6. A háborús évek és a megváltozott kötelezettségek

1.6.1. Mezôhegyes szerepe II. József török háborúja idejében

A tervek születése és az elsô lépések megtétele béke-

években történt, azonban már 1786-ban is mintegy

4000 felvásárolt pótlovat kellett Mezôhegyesen

átmenetileg elhelyezni, illetve tovább küldeni.

Rövidesen, 1788 tavaszán elkezdôdött az 1789

végéig tartó török háború. Az ország déli várme-

gyéiben felfejlôdô és a harcba vonuló császári sereg

sajátos kötelezettséget rótt ki Mezôhegyesre, mint

„gazdasági ügyekkel” foglalkozó intézményre.

A sereg élelemmel, takarmánnyal és pótlóval való

ellátásában kellett részt venni. Modern kifejezés-

sel élve: Mezôhegyes az osztrák–magyar sereg

„logisztikai bázisa” lett, ami bizonyos mértékben

visszaszorította az elkezdett tenyésztési feladatok

végzését és kiterebélyesedését.

A háború két éve során, a sikeres had mû ve let eknek

is köszönhetôen, ez a feladat ekkor még elviselhetô

terhet jelentett, annak ellenére, hogy idôközönként

Erdélyben és a Bánságban vásárolt négy-ötezer

nyers lovat vontak össze Mezô hegyesen, valamint a

hadsereg élelmezésére 8–10 000 szarvasmarhát kel-

lett biztosítaniuk és Bécsbe is kellett „árut” szállí-

taniuk. Ez tette szükségessé, hogy 1789 júliusában,

A gidrán

38

már a birtok átvételérôl folyó tárgyalások befejezése

elôtt a bábolnai uradalmat igénybe vegyék.

Ezzel függött össze az is, hogy 1789-ben Mezô-

hegyes megkapta a vásárjogot, így a szarvasmarhák

egy részét a helyszínen tudta felvásárolni. A felada-

tot a vállalkozó kedvû Csekonics József mindenki

megelégedésére jól oldotta meg, s ennek következ-

tében az elkövetkezô háborúkban is igénybe vették

tevékenységét.

1.6.2. A francia háborúk kora

Mintegy kétéves szünet, illetve „mindössze” az

elôzetes hadi felkészülés után, 1792 tavaszán

megkezdôdött az elsô francia háború. Ruisz Gyula

közlése szerint a háború elsô négy évében, 1795

májusáig összesen 30 000 pótlovat adtak át a hadse-

regnek, nem beszélve a vágómarha szállítmányok-

ról. 1795 májusában például több mint 10 000 ló

volt Mezôhegyesen.

A háború befejezése (1797. október) után

sem élvezhették a nyugalmat, illetve fordulhattak

volna az eredeti cél, a tenyésztés felé. Egyrészt a

hadseregtôl visszaküldött, lezsarolt és beteg lovak

feljavítása és gyógyítása, az újabb hadmûveletekre

(amelyek rövid idô múlva be is következtek) való

felkészülés (pótlovak vásárlása) volt a feladat.

A pótlovazás mellett megfeszített munkát jelentett

a hadsereg, valamint Bécs húsellátása, több tízezer

szarvasmarha szállítása (terelése). Ruisz Gyula

(1888) közlése szerint a második francia hábo-

rú ban (1799–1800), két év alatt a hadseregnek

171 000 vágómarhát, 28 000 igásökröt, Bécsnek

pe dig 194 000 vágó ökröt juttattak el.

A fentiek ellenére mégis jól teljesített a ménes

a tenyésztés terén is: 1798-ban évenként 130 mén-

csikót jelöltek ki országos fedeztetési célra. Ebbôl

60 mén a megyéknek, 30 mén Erdélynek, 40 mén

pedig az osztrák örökös tartományoknak került

átadásra.

A korszak lótenyésztésének történetéhez kap-

csolódik – bár munkánk témáját, Mezôhegyes,

illetve a gidrán törzs kialakításának történetét nem

érinti –, hogy az 1795. július 20-án királyi hely-

tartónak kinevezett József fôherceg 1798-ban a

magyarországi lótenyésztés ügyében megbeszé-

lést tartott a magyar és az udvari kamara, valamint

a haditanács bevonásával. A megbeszélés tárgya

volt, hogy a kincstári birtokok miként tudnának

hatékonyabban közremûködni a lótenyésztésben.

A következô évben a nádor elnökletével bizottsá-

got alakítottak a hazai lótenyésztési szakemberek-

kel. Ennek értelmében Csekonics József és Franz

Leeb javaslatot dolgozott ki, amit a haditanács,

az udvari kamara és a magyar kancellária elfo-

gadott, de errôl az 1803-ban történt sürgetés elle-

nére sem született királyi döntés. 1804-ben József

nádor újra hathatós intézkedéseket kért (József

nádor iratai. Budapest, 1935. 663. o.). E tanács-

kozásokra és fôleg az eredménytelenségre panasz-

kodik Wenkheim József is munkájának (1815) 15.

oldalán, továbbá egy 1805. május 25-én kelt ren-

deletre hivatkozik.

A tapasztalatok szerint minden csikó- és ló vá-

sár lás során járványos betegségek sora ütötte

fel a fejét a ménesben (ez már legelsô vásárlás-

kor is károkat okozott). A leggyakoribb a mirigy-

kór volt, amely egy-egy újabb szállítmánnyal több

hullámban is jelentkezett. Súlyosabb bajt jelentett

a takonykór (bôrféreg), ami ebben az idôben még

meglehetôsen gyakori volt. E betegség következté-

ben igen sok ló elhullott, s volt úgy, hogy több tucat

lovat kellett kiirtani, de ezeken kívül még tenyész-

bénaságot is jeleztek. Ugyancsak gyakoriak voltak

a paraziták, a rüh és a tüdôférgesség okozta súlyos

bántalmak és veszteségek.

Csekonics József gyakorlottan és a lehetô ségek-

hez mérten jól oldotta meg a feladatát. A felvásárolt

pótlovakat elkülönítve tartották, míg a hadseregtôl

„rehabilitációra” Mezôhegyesre küldött állományt

bérelt pusztákon „karanténozta”.

1.6.3. A háborúkban leromlott lovak gyûjtôhelye – Mezôhegyes

A ménes tapasztalt vezetôje 1806-ban nyugállo-

mányba vonult. Helyét megbízottként egy évre

Wielland Mihály ezredes, majd 1809-tôl a koráb-

ban Bábolnát vezetô Kliemesch János ôrnagy vette

át. Vitathatatlan, hogy Mezôhegyes egyik legne-

hezebb korszaka kö vetkezett, mivel a háborúban

leromlott lovakat ide menekítették, itt összepon-

tosították azokat. Az ide hozott lovak közül sokat

bevontak a tenyésztésbe is. A Törzsmének könyvé-

nek tanúsága szerint 1810-ben összesen 1855 kan-

cát fedeztettek, ebbôl 427 kancát kézbôl, a többit

39

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

pedig szabad ménesben. Mezôhegyesen ekkor 170

mén állott a tenyésztés rendelkezésére (71 a kézbôl

való fedeztetésre, 99 pedig a szabad ménesekben).

Hasonló mértékû ménállomány, fedeztetés és sza-

porulat volt 1811-ben, 1812-ben, sôt még 1813-

ban is. Ugyanekkor a járványos megbetegedések-

ben sokszor 100 ló is elpusztult

havonta.

A Napóleon seregei elôl 1809.

május 12 én elindított lipicai

állomány, összesen 289 ló június

27-én érkezett Mezôhegyes kör-

nyékére. Ismerve a járványok

sújtotta ménes körülményeit, a

lipicaiakat Pécskán helyezték el,

ezek 1815-ig voltak itt.

Éveken át tízezren felüli lóál-

lománya volt a ménes nek, így

sem a tenyésztési, sem a pót-

lovazási feladatokat nem tudta

ellátni a súlyos állategészség-

ügyi és takarmányozási gon-

dok miatt. Ezekhez nagymérték-

ben hozzájárult a ménesvezetés

gondatlansága, de errôl nem

beszéltek, inkább csak sejtetni

engedték. Sok panasz érkezett

a fedezô ménekkel és a pótlo-

vakkal kapcsolatban is. A Hadi-

tanács bizottságként Kiemayer

tábornokot, Waldinger lódoktort,

Hunyady József grófot küldte

ki, akiknek jelentése nyomán a

ménesparancsnokot nyugállo-

mányba helyezték. Jelentésük

alapján a ménes további sorsára

nézve javasolták, hogy a nyers

lovak (remonta) ménesét vigyék

el Mezôhegyesrôl és egy 600

kancából álló anyaménes marad-

jon, fajta és a használati jelleg

szerint csak a tenyésztési célokat

szolgáljon.

Johann Kliemesh ôrnagy

felmentését követôen a bizott-

ság javaslatainak végrehajtására

Jakob Traun ezredest nevezték ki

ménesparancsnoknak.

1.3. kép. Az 1873-ban megrendezett bécsi világkiállításon a magyar állami méneseket

több lovunk képviselte. Ezek között volt Gidrán XXXI törzsmén, amelyet zalabéri

Horváth János ménesparancsnok állított tenyésztésbe és ezzel a gidrán törzset

mentette meg. Ettôl a méntôl származtatják az A genealógiai vonalat.

H. Schneabeli,. Berlin fényképei a Bécsi Világkiállításon bemutatott állatokról

(Franz Babanetz Gyûjteménye, Bécs)

A gidrán

40

1.7. A mezôhegyesi katonai irányítású ménes eredeti céljának megvalósulása

Az új parancsnok, Anton Traun a bizottsági javas-

latnak eleget téve csökkentette a ménes állomá-

nyát, megszûntette a remonta méneseket és össze-

sen hat ménesbe osztotta be a maradék állo-

mányt. Mûködése alatt kezdôdött a birtoktest fásí-

tása, a jobb istállók építése, aminek következtében

kedvezôbb tartási viszonyok alakultak ki. Elke-

rülhetetlen volt viszont, hogy egy-egy jól sikerült

esztendô után valamilyen járványos betegség ne

üsse fel újra a fejét részben a korábbi fertôzöttség

utóhatásaként, részben a mezôkön, utak melletti

állati tetemek (ezek eltakarítása a rókákra, ragadozó

madarakra maradt) továbbfertôzése révén. Ezek a

betegségek még az 1850-es években is megjelen-

tek. Sokszor azonban az aszályos esztendô okozott

takarmányhiányt és a szomszédos falvak segítségét

kellett igénybe venni.

Az elsô feladat a ménes új szerkezetének kiala-

kítása volt: a hatalmas állományból, elsôsorban az

alapító kancák utódaiból, mintegy 600 kancából

álló ménes kellett megtartani. A kancákat haszná-

lati jellegük, illetve tenyésztési cél szerint osztották

be a ménesekbe.

Harminc év telt el Mezôhegyes megalapítása

óta. Csekonics József kezdeti tenyésztési elképze-

lései – az ô korában – jók és korszerûek voltak, jó

alapot készítettek elô a korszerûbb tenyésztéshez.

Három évtized elteltével az állattenyésztési isme-

retek s tapasztalatok is gyarapodtak, idôszerûbbek

lettek. A XVIII. században (volt, ahol már elôbb)

a félnaturál gazdálkodást, a kisparaszti birtokok

önellátásra való törekvését fokozatosan felvál-

totta az árutermelô mezôgazdaság. A szakszerûbb

talajmûvelés és vetésszerkezet, az intenzív, istál-

lózó állattartás és az ezzel összefüggô tenyész-

tési eljárások kerültek elôtérbe, amelyeknek kere-

tében az ismert teljesítménnyel rendelkezô ôsök

szintén ellenôrzött utódainak tartása és szaporí-

tása terjedt el mindinkább. Ebben a korban alakul-

tak ki a fi nomgyapjas juhfajták, hús-, illetve tejelô

szarvasmarhák, vagy éppenséggel gondoljunk

csak az angol telivérre, amely az 1793-ban meg-

jelent méneskönyvével, a General Studbook-jával

és a hivatalosan közreadott versenyeredmények-

kel a zárt, a fajtatiszta tenyészetek korszakát nyi-

totta meg. Az angol lovak már a méneskönyv meg-

jelenése elôtt is ismertek voltak a kontinensen, sôt

néhány egyed eljutott Magyarországra és Erdélybe

(Wesselényi-féle ménes), sôt Mezôhegyes elsô

törzs ménállományába (Mylord) is.

Ebben az idôszakban, 1816-ban döntötték el,

hogy Bábolnának a továbbiakban csak a keleti vérû

lovak tenyésztése lesz a feladata, ami nem jelentette

azt, hogy a keleti vérû lovak ne játszottak volna

továbbra is fontos szerepet Mezôhegyesen, ahol a

súlypont a tömegesebb testû normannra (Nonius

Senior utáni ivadékok), a kladrubiakra és a félvé-

rekre helyezôdött. Addig általánosítva, minden kis-

ázsiai eredetû és arab fajtájúnak mondott, születési

helyét és származását hitelesen nem igazolt lovat

hoztak be az országba. Igaz az is, hogy a méntörzs-

könyvben kurdisztáni, perzsa stb. fajtájú lóként tün-

tették fel azokat.

Az 1810-es években új korszak következett be,

amelyben nagy szerepet játszott Fechtig Ferdinánd.

Az egyiptomi pasa, Mohamed Ali, 1811. március

1-jén, legyilkoltatta a tôrbe csalt majd’ ötszáz mame-

luk bejt, akik teljes díszben, lóháton jöttek Kairóba,

majd a következô napon több mint ezer mameluk

harcost öltek meg országszerte. Ekkor Fechtig Fer-

dinánd Egyiptomban tartózkodott. A mészárlás-

ban részt vett katonák a zsákmányul kapott lovak-

tól (tartva a vérbosszútól) mihamarabb szabadulni

kívántak, s így Fechtig Ferdinánd olcsó áron cso-

dálatos arab lovakat vásárolt, amelyeket azonnal

Triesztbe szállítottak. Ezekbôl vásárolta meg gróf

Hunyadi József részére, az ürményi ménesbe Appel

Károly jószágigazgató (ugyancsak Justiniánus tanít-

ványa) jó pénzért többek között Tajár és Saffi r nevû

méneket, amelyek az ürményi lóversenyek révén

váltak híressé. A sikereken felbuzdulva Fechtig

Ferdinánd a továbbiakban is rendszeresen vásárolt

lovakat az Egyiptommal határos arábiai sivatagi

néptôl. A lovakat Alexandriából Triesztbe hozta és

itt értékesítette az értékes arab telivéreket. 1816-ban

hozta a Siglavi Gidran mént és a Tifl e nevû sárga

kancát (gidrán kancacsaládalapító), amelyeket a

Ménes- és pótlovazási felügyelôség parancsnoka,

gróf Heinrich Hardegg a bábolnai katonai ménes

részére vásárolt meg.

Báró Fechtig Ferdinándnak a késôbbiekben

sikerült birtokot bérelnie. Lengyeltótiban arab

ménest létesített és ebbe a ménesbe vásárolta

41

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

meg El Bedavi-t, az 1822-ben született aranypej

jegytelen mént.

Érdekesen alakult ennek a lónak a sorsa, errôl

1833-ban egy német nyelvû újság, az Eokonomische

Neuigkeiten und Verhandlungen

64. számában számolt be. A báró-

nak Lengyeltótiban volt egy

kisebb, mintegy 80 hold legelôvel

rendelkezô bérelt birtoka. Ezen

tartotta a mintegy 250–300 rész-

ben arab telivér, részben arab fél-

vér ménesét. Fechtig Ferdinánd

azonban túl nagynak találta az

állományát. Ezért 1833-ban 54

lovát külföldön is meghirdetett

árverésen adta el. Fechtig Ferdi-

nánd nemzetközi hírnevét jól jel-

lemzi, hogy erre az árverésre a

francia kormány báró Coildihuel-t

küldte el Lengyeltótiba a francia

állam részére történô lóvásárlásra.

Báró Coildihuel El Bedavit 1450

dukátért vette meg, valamint

vásárolt még egy négyéves mént

és 5 kancát. Ugyanezen az árveré-

sen vette meg Heinrich Hardegg a

Bábolna részére azt a két mént, a

Hlavi nevû kanca 1828-ban ellett

és a Kohail 1830-ban ellett mén-

csikóit, amelyek El Bedavi I és El

Bedavi II néven mûködtek a cs.k.

katonai ménesekben (az árverési

katalógusban Hlavie II 5 éves pej

és Koheil 3 éves sárga néven sze-

repeltek).

Az 1816. évi vásárlással rend-

szeressé vált az arab tenyész -

lovak beszerzése, de már a

Gestüts- und Remontirungs-

Inspek tion által hivatalosan kikül-

dött szakem berek vásároltak.

Így 1824-tôl Konstantinápolyba

kiküldött expedíciók nyomán

1825-ben 6 arab ménnel (Abuleile,

Bozok, Fergion, Feridjan, Gazal,

Kubez), majd pedig 1827-ben

további 4 arab ménnel (Antar,

Assed, Coheb és Messour) gyara-

podott a mezôhegyesi törzsmének

állománya. A továbbiakban, 1833-ban, 1836-ban,

1843-ban, 1852-ben, 1856–57-ben küldtek expe-

díciót Arábiába, de elsôsorban a bábolnai ménes

részére való beszerzésre.

1.4. kép. A Földmûvelésügyi Minisztérium 1873-ban Jules Glaas festômûvészt

megbízta azzal, hogy az állami ménesek és ménesbirtokok legszebb lovait mûvész

festményben, élethûen örökítse meg. A képek között szerepel Gidran XXVIII

törzskanca és Gidran XXXI törzsmén.

(Magyar Mezôgazdasági Múzeum. Lelt. sz. 53.798/1 És 55.26.1). Fotó: Papp Tibor

A gidrán

42

1.7.1. Az 1811-ig Mezôhegyesre került kancák utáni családok és az elsô Gidran származék mének

Ezen fejezeten belül csak a mezôhegyesi ménes

elsô évtizedeibôl eredô kancacsaládokat vizsgáljuk

meg részint az alapító kancák részletesebb ismer-

tetésével, részben pedig a gidrán törzs kialakulásá-

ban szerepet játszott mének bemutatásával az 1814

évi új ménesbeosztásig, illetve az 1819-tôl beveze-

tett új elnevezési rendszerig.

1.7.1.1. A kancacsaládok

A mezôhegyesi ménesben kialakult öt törzsnek,

illetve fajtának (nóniusz, gidran, furioso-north star,

shagya arab, lipicai) ma is közel 50 élô család-

ját tartjuk nyilván. Az alapító kancák, az ôsanyák

legnagyobb része a ménes alapításakor, illetve az

elsô években felvásárolt moldovai, cserkesz, hol-

steini, erdélyi, továbbá az úgynevezett szabadmé-

nesek (ebbe a XIX. század elsô tíz évében ideke-

rült remontákat, majd a háborús évek végén a pihe-

nésre, gyógyulásra ide hozott lovakat osztották

be) állományából kerültek a tenyésztésbe. Ezek-

nek a szabadon tartott (vad) ménesek ismeretlen

eredetû (származású) kancáinak ugyancsak isme-

retlen méntôl (szabad párosításra a ménesbe beosz-

tott mén) származó kancacsikói közül került ki

a családalapító kancák másik csoportja. Össze-

sen 12 szabadménesbôl, teljesen ismeretlen szár-

mazású kancától és méntôl származó családala-

pító van. A legnagyobb számban azonban szabad

ménesekben tartott és Rudelben fedeztetett moldo-

vai kancák (16 családdal) képviselik magukat, míg

a kézi ménesekben beosztott eredeti holsteini kan-

cák négy családja jóformán csak a gidrán törzsben

találhatók meg alapítóként.

1879. Przihoda Frigyes parancsa a ménes jegyének, az M, a B és a K betûk felett elhelyezett koronás bélyegzésre.

Az újabb a bábolnai törzsmének utáni kancák anyajegyeit, amelyeket a mezôhegyesi Törzsmének könyvében is berajzoltak.

(Törzsmének Könyve III. kötet. MLOSZ Mezôhegyesi Kirendeltsége). Fotó: Mitrov Gabriella

43

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

A fenti összesítésben nem szerepelnek a régebbi

magyarországi mezôhegyesi eredetû lipicai kanca-

családok. Egyes forrásokban öt ilyen családot tar-

tottak nyilván:

542 sz. magyar kanca 1790

759 sz. spanyol kanca 1781

759 sz. moldvai kanca 1804

134 sz. holsteini kanca 1786

236 sz. moldvai kanca 1782

Az összesítésbôl hiányzanak a mezôhegyesi fél-

vérnek, a Furioso–North Star törzsnek a kanca-

családjai. Ezen a téren mulasztás történt, ugyanis

ennek a törzsnek csak a ménvonalait ismertették a

két háború közötti idôszakban, míg a családkutatás

csak a Mezôhegyesrôl a Nagykunsági, majd pedig

a Kiskunsági Állami Gazdaságba áthelyezett állo-

mányt érintette, miszerint. mely kancák vezethetôk

vissza a Mezôhegyesrôl áthelyezett valamely anya-

kancára?

A kancacsaládok eredete bizonyítja, hogy

Mezô hegyesen mindig a helyi tenyésztésû, az ere-

Kanca neve Szül. éve Kancacsalád

885 eredeti moldovai 1785 arab

59 eredeti erdélyi 1786 arab

794 eredeti moldovai 1784 arab

638 eredeti moldovai 1805 arab

449 eredeti moldovai 1781 arab

286 eredeti cserkesz 1782 arab

265 erdélyi kanca 1783 arab/gidrán

1. sz. 53 eredeti holsteini 1782 nóniusz

2. sz. 59 eredeti erdélyi 1786 nóniusz

3. sz. 211 Janitsar 1811 nóniusz

4. sz. 213 eredeti moldovai 1782 nóniusz

5. sz. 219 eredeti cserkesz 1781 nóniusz

6. sz. 240 5. sz. szabad ménesi kanca ivadéka

1814 nóniusz

7. sz. 298 1. sz. szabad ménesi kanca ivadéka*

1813 nóniusz

8. sz. 330 eredeti magyar 1785 nóniusz

9. sz. 351 eredeti cserkesz 1780 nóniusz

10. sz. 383 eredeti cserkesz 1782 nóniusz

11. sz. 422 1. sz. szabad ménesi kanca ivadéka*

1813 nóniusz

12. sz. 499 5. sz. szabad ménesi kanca ivadéka*

1815 nóniusz

13. sz. 528 5. sz. szabad ménesi kanca ivadéka*

1816 nóniusz

14. sz. 554 eredeti moldovai 1787 nóniusz

15. sz. 579 6. sz. szabad ménesi kanca ivadéka*

1814 nóniusz

16. sz. 598 eredeti moldovai 1785 nóniusz

Kanca neve Szül. éve Kancacsalád

17. sz. 729 eredeti moldovai 1785 nóniusz

18. sz. 239 eredeti cserkesz 1779 nóniusz

19. sz. 638 eredeti moldovai** B nóniusz

20. sz. 380 eredeti moldovai 1789 nóniusz

215 eredeti moldovai 1782v4 nóniusz

383 eredeti cserkesz 1782 nóniusz

793 eredeti moldovai** B nóniusz

1. sz. 99 eredeti holsteini 1783 gidrán

2. sz. 123 eredeti holsteini 1783 gidrán

3. sz. 162 eredeti magyar 1985 gidrán

4. sz. 722. eredeti moldovai 1786 gidrán

5. sz. 265 erdélyi kanca 1783 gidrán/shagya

6. sz. 743 eredeti moldovai 1805 gidrán

7. sz. 596 eredeti moldovai 1807 gidrán

8. sz. 553 6. sz. szabad ménesi kanca ivadéka*

1814 gidrán

9. sz. 574 5. sz. szabad ménesi kanca ivadéka*

1814 gidrán

10. sz. 510 6. sz. szabad ménesi kanca ivadéka*

1814 gidrán

11. sz. 819 6. sz. szabad ménesi kanca ivadéka*

1815 gidrán

12. sz. 518 6. sz. szabad ménesi kanca ivadéka*

1814 gidrán

13. sz. 405 eredeti moldovai 1782 gidrán

14. sz. 59. eredeti erdélyi kanca 1786 gidrán

15. sz. 270 5. sz. szabad ménesi kanca ivadéka

l813 gidrán

17. sz. 74 Tifl e 1810 gidrán

Az 1811-ig bezárólag Mezôhegyesre került kancák közül a kancacsalád alapítók

* a nyilvántartási szám nem a szabadménesi kancára vonatkozik, hanem annak törzskancának besorolt csikójára Összesen 46 kancacsalád Források: Arab méneskönyv I. kötet. Bábolna 1972** Bányai Gábor Rokontenyésztés és telivérezés a mezôhegyesi nonius-ménesben. Budapest, 1928 A gidrán ló monográfi ája. Szerk.: Mihók Sándor, Debrecen, 2006

A gidrán

44

deti állományra visszavezethetô kancákra alapoz-

ták a tenyésztést, és csak a törzsméneket szerez-

ték be más ménesekbôl, noha évrôl évre növekvô

számban a helyi tenyésztésû mének is tenyésztésbe

kerültek, és ezek alapították az ismert vonalakat.

Az 1811-ig mezôhegyesi állományba került kanca-

családok között egyetlen kivétel van, a története-

sen a gidrán fajtában levô 17. számú 74 Tifl e kan-

cacsaládja. Tifl e eredeti arab kanca volt, amely

1816-ban Gidran Seniorral együtt került Bábolnára,

és itt ellette elsô csikóját 1817-ben, amely Gidran

I néven lett törzsmén, majd másik fi a, az 1818-

ban ellett csikó lett az ugyancsak Bábolnán fedezô

Gidran II törzsmén Valószínûleg továbbiakban, a

Gidran Senior kilenc tenyészévében partnere lehe-

tett 74 Tifl enek. Az 1819-évrôl megmaradt egyetlen

bábolnai Geburts-Liste szerint (MMgM V. 3122)

74 Tifl e még egy méncsikót, a Gidran 11-et ellette,

amely néhány nap múlva elpusztult. Tudomásunk

van továbbá az 1823-ban ellett 8 Gidranról, amely-

lyel indul a kezdetben teljesen bábolnai kancacsa-

ládnak tûnô nemzedékek sora, majd Radasutzba

került ágon családalapító lett. Ide tartozik az is,

hogy a bábolnai törzskönyv szerint 1824-ben is

fedezte 74 Tifl et ekkor már Gidran Senior név-

vel. Ebbôl az idôszakból maradt meg 25 Arrogante

kanca törzskönyvi lapja is, amely tanúsítja, hogy

1818-tól 1822-ig kizárólag Gidran Senior fedezte,

tehát a folyamatos párosítás egy-egy mén és kanca

esetében természetes volt ebben az idôszakban.

A 46 kancacsaládot felsoroló táblázatból kide-

rül, hogy két kanca több fajtában is szerepet kapott:

Az 59 eredeti erdélyi kanca a 14. sz gidrán család,

a 2. számú nóniusz család, valamint és egy shagya

arab család ôsanyja lett. A 638 eredeti moldvai

kanca pedig ugyancsak egy shagya arab család

és a 19. sz. nóniusz család alapítója. A 265 erdé-

lyi kanca az 5 számú gidrán kancacsaládnak és egy

shagya arab kancacsaládnak is alapító kancája lett.

1.7.1.2. A fajtaalapító törzsmén, a Siglavy Gidran (Senior) vonalának kialakulása

A helyi tenyésztésû, az utódjaik megítélése alap-

ján vérvonalat képezô mének mûködése gróf

Heinrich Hardegg kinevezése után kezdôdött. Így

az ôs anyákhoz (holsteini, moldovai, cserkesz)

és utódjaihoz nagyszámú erdélyi fajtájú, majd a

késôbbi években vérvonalakat alapító két kladrubi

Generale (1816 és 1818), a lipicai Majestoso I

(a korábbi években is volt lipicai Majestoso) kap-

csolódtak. A mezôhegyesi vérvonal az 1798-ban

született és Mezôhegyesen 1811-tôl 1822-ig fedezô

Majestoso I-tôl ered.

Az erdélyi fajtájú, majd a lipicai fajtában ma

már nemzetközileg is elfogadott törzset alapító

Incitato, az anglo-normann Nonius (1816) és az

arab Gidran (hat fi a 1823-ban és 1824-ben), majd

a valamivel késôbb megvásárolt Siglavy IV (1825),

továbbá a telivér Furioso (1840), Shagya I és II

kapott a mezôhegyesi törzsek kialakításában tar-

tós, napjainkig megmaradt fôszerepet. Ezek közül

egyedül csak a mezôhegyesi tenyésztésû Incitato

(1802-ben született) volt mezôhegyesi tenyésztésû.

Ezeknek a méneknek a törzsménesei a mai is napig

rangos törzstenyészeteink közé tartoznak, és törzs-

mén ôsük nevét viselik.

A magyar lótörzsek, illetve egyes törzsmének

vonalának törzzsé, majd fajtává való kialakulásá-

nak klasszikus példája az 1815-ben és 1816-ban

Magyarországra került két mén, a Nonius és a

Gidran Seniorok nevének napjainkig való fennma-

radása a fajtanévben és a törzsalapító mének vona-

lának fennmaradásában. A Nonius esetében ez

egyértelmûen és mindvégig, még napjainkban is

a Mezôhegyeshez kapcsolódott. A Gidran viszont

Bábolnára, ahonnan hat helyi nevelésû fi át (Gidran

I-VI) és egy unokáját helyezték át Mezôhegyesre,

ahol elsôsorban unokája révén az idôk során törzs-

zsé terebélyesedett. Bábolnán mindössze két 74

Tifl e ellette testvér maradt törzsménnek, amelyek

közül a Gidran II nemzette a Gidran VII (anyja

Bellamore) unokáját.

A mezôhegyesi ménesparancsnokság és a Bécs-

ben székelô ménes felügyelôség a kladrubi fajtájú

Generale, a lipicai Maestoso, vagy az 1816-ban

tenyésztésbe állított anglo-normann fajtájú Nonius

– amelynek utódait az elsô évektôl kezdve mind-

végig sokat váró élénk fi gyelem kísérte – vérvona-

laira helyezte a hangsúlyt. Mindegyikük már elis-

mert, homogén, a tenyésztési célnak megfelelô faj-

tát képviselt. Ugyanekkor a Gidran törzsméneket

mindössze a számos, Mezôhegyesen fedezô arab

fajtájú mén (Siglavy, Koheil, Messour, O’Bajan

stb. stb.) egyikének tekintették, különösebb elvárás

és fi gyelem nélkül. A gidrán ménes tulajdonképpen

a két (vegyes színû, azaz pej, szürke, fekete) arab

45

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

ménes mellett a harmadik arab ménes volt, amelyet

elsôsorban sárga színe miatt tartottak fenn.

Sajnos a korabeli bábolnai törzskönyvek meg-

semmisültek, s mindössze négy eredeti dokument

maradt, amelyek összevetve a mezôhegyesi Törzs-

mének könyvével sikerül néhány dolgot tisztázni

Keveset tudunk Gidran Seniorról. A szakköny-

vek többnyire egymástól vették át az informá-

ciókat. Érthetetlennek tûnik, hogy Carl Gustaw

Wrangel az Ungarns Pferdezucht címû mûvének

Mezôhegyesrôl szóló részében a gidran törzsrôl

szóló leírását két tévedéssel kezdi, pedig ezeket

az adatokat a ménesek szakavatott parancsnoksá-

gától kaphatta. (Nem feltételezhetô, hogy a négy-

kötetes munkájában felsorolt méneseket az általa

összegyûjtött adatok, tapasztalatai szerint adta

volna közre.) Ezzel megindult a gidrán törzs kiala-

kulásával kapcsolatos téves adatközlések és felve-

tések sora, amelyeknek alapmotívuma, hogy a törzs

kialakulásának elsô percétôl kezdve mindenben a

mezôhegyesi röghöz való kötôdést kívánták bizo-

nyítani.

Ilyen tévedés volt, hogy az 1816-tól Bábol-

nán fedezô Gidran Senior 1810-ben született és

a késôbbiekben fedezett Mezôhegyesen is: „Zu

nicht geringerer Berühmtheit gelangte der 1817

dem Gestüte Mezôhegyes von der Schwesteranstalt

Bábolna leiheweise überlassene 1810 geborene

Original araber hengst Gidran aus dem Nedjder

Stamme Siglavi Gidran, der in Mezôhegyes mit

einer Kopcsaner Stute gepaart, den nachmaligen

Stammvater hochgeschätzten Gidran-Stammes,

Gidran Senior, erzeugte.” (Nagy hírnévre tett szert

az 1810-ben ellett, s a bábolnai ménesbôl 1817-ben

Mezôhegyesnek egy idôre átengedett Gidran ere-

deti arabs mén a Nedjedi Siglavy Gidran törzsbôl,

amely Mezôhegyesen egy kopcsányi kancával páro-

sítva a Gidran törzs megteremtôjét, Gidran Seniort

nemzette.)

Való igaz, hogy Gidran 1817-ben Bábolnán fede-

zett egy Bábolnának átadott kopcsányi kancát, 81

Transilvanat, amelynek 1818-ban ellett és Bábol-

nán nevelkedett fi a, Gidran I törzsménként 1823-

ban Mezôhegyesen fedezett, de soha nem kapott

„Senior” elnevezést. Hasonló tévedés található a

Mezôhegyes és vidéke lótenyésztése címû könyv-

ben is, amelyet a mezôhegyesi ménes parancsnok-

sága adott közre 1898-ben. Ebben a munkában pél-

dául az szerepel, hogy 1820-ban Mezôhegyesrôl

Bábolnára küldtek Gidran Seniorhoz egy kan-

cát fedeztetésre, amelynek eredményeként 1821-

ben ellette meg fi át, a Gidran I törzsmént, amely

megalapította a gidran törzset. Ugyancsak téves

d’Orsay Olivérnek (aki a Mezôhegyes és vidéke

lótenyésztése címû füzet Mezôhegyes parancsnoka-

ként kiadójának van feltüntetve) a Köztelek 1897.

5. számában A m. kir. állami ménesuradalmak az

ezredévi kiállításon való szereplésével kapcsolat-

ban a mezôhegyesi ménesrôl írt cikkében a Gidran

Seniorra vonatkozó közlése, miszerint a törzsmén

csak 1815-tôl 1820-ig fedezett Bábolnán.

Ezzel szemben, ugyancsak Carl Gustaw Wrangel

neves könyvének Bábolnáról szóló részében helye-

sen közli, hogy Gidran Senior 1811-ben született

és csak Bábolnán mûködött, ahol mezôhegyesi

kancákat is fedezett. Ez a rész viszont ellent mond

saját magának akkor, amikor a Gidran I születési

idejét 1818-ra teszi (valószínûleg a Mezôhegyesre

helyezett gidrán ménre vonatkozik ez), holott ezt

a Gridran ménivadékot még 1817-ben ellette a 74

Tifl e nevû kanca, amelyik kanca Gidran Seniorral

együtt 1816-ban került Bábolnára, tehát abban az

évben fedeztettek is az új törzsménnel (lásd Gidran

I korabeli dokumentumát). Nos, ezek a szüle-

tési dátumok hol tévesen, hol jelezve az alapvetô

szakirodalom két eltérô adatát, hivatkozás nélkül

(például: „született 1811-ben, más források sze-

rint 1810-ben”), egymástól átvéve mind a mai

napig számos szakirodalmi munkában megjelenik.

(A forrás kritikai megjegyzéshez kiegészítésül

érdemes hozzáfûzni, hogy a korabeli írásos doku-

mentumban (Törzsmének könyvében) is egy alka-

lommal az 1810-es születési évszám szerepel.)

Csak részben, késôbbi, s fôleg visszaemléke-

zésen alapuló feljegyzésekbôl ismerjük mûködési

éveit, bábolnai tenyésztési eredményeit, hatását a

bábolnai ménesre. Nem tudjuk viszont, hogy hány

csikót nemzett, mennyi méncsikóját vették meg

országos fedezôménnek az osztrák örökös tarto-

mányok méntelepeire, meddig szerepeltek utódai a

bábolnai ménesben, de nem maradt fenn róla kora-

beli forrásra hivatkozó, hiteles küllemi leírás sem.

Vonatkozik ez a Nonius Seniorra is, amit jelez Fáy

Andor is Mezôhegyesrôl írt munkájában. Eredeti

küllemi leírását sem ismerjük, és erre a formalista,

jóformán csak a származást, a befedezett kancák és

ugrások számát ismertetô mének jegyzékében sem

tértek ki. A gidránokkal ellentétben viszont a nóni-

A gidrán

46

uszok, a normann lovak iránt már az elsô években

egyértelmûen felélénkült érdeklôdés hatására talán

valamely idôsebb méneskari tiszt még emlékez-

hetett a Nonius Senior mûködése idején már szol-

gálatban levô idôsebb tisztek, altisztek elmondá-

saira, és ezekre alapozva leírta küllemét. Minden

esetre a szakirodalomban elterjedt, kissé elmarasz-

taló leírást a szerzôk egymástól vették át anélkül,

hogy bárki is hivatkozott volna valamilyen for-

rásra, illetve ez csak a rosiersi méneskönyvben az

egy napos Nonius-ról szereplô bejegyzésre vonat-

kozik.

Carl G. Wrangel múlhatatlan érdemû mûvének

Bábolnával foglalkozó részben közreadott egy lis-

tát, amely az 1831. évi bábolnai törzsállomány 154

kancájának nevét tartalmazza. Ezek szerint Gidran

Seniornak összesen 16, míg Siglavy Gidran néven

összesen 10, Gidran I törzsménnek 6, míg Gidran

II. törzsménnek 1 csikója lett 1831-ig törzskancá-

nak besorolva. Ez az egyetlen olyan lista, amely

némileg tájékoztat a tenyésztési eredményrôl (a

kancát négyéves korban vették elôjegyzésbe és

egyidejûleg fedeztették, így ellés után sorolták be

törzskancának). Tehát Bábolnán többre becsül-

ték ezt a törzsmént, hiszen az állomány több

mint 20%-a Gidran eredetû kanca volt! A Gidran

Seniornak utolsó csikója 1825-ben (Siglavi Gidran

néven) született, míg Gidran I 1832-ig fedezett

Bábolnán (Gidran II csak 1824-ben). Gidran néven

ezek után már csak Mezôhegyesen, Radautzban

(ahol vonala is fennmaradt) és talán Piberben szü-

lettek csikók.

Fenntartással kell venni Gidran Senior 1816-ban

született kancacsikóját, ugyanis ebben az évben

vásárolták meg és vitték Bábolnára. Az 1816-os

bábolnai ellés csak úgy képzelhetô el, ha még az

eladó tulajdonában levô valamelyik, Gidrannal

fedeztetett kanca hasban hozta volna ivadékát,

amelyet Bábolnán ellett meg 1816-ban. Ugyancsak

fenntartással kell vennünk a Siglavi Gidran nevet

is, viszont az 1825-ben született 34. számú Siglavi

Gidran törzskanca arra szolgálna bizonyítékul,

hogy Gidran Senior 1824-ben még fedezett. Nincs

tudomásunk arról sem, hogy Gidran Senioron kívül

lett volna más Siglavi Gidran néven szereplô mén

Bábolnán. Valószínûleg az apja származására utaló

vásárlási (törzs) név szerepelhetett, amely más for-

rásokban is gyakran visszatért, mint ahogy tapasz-

talható a mezôhegyesi Törzsmének könyvében is,

ahol egy-egy Gidran ménnél is Siglavi Gidran sze-

repel apaként. Erdélyi Mihály 1826-ban megjelent

könyvében is Siglavi Gidranról emlékezett meg.

Gidran Senior név az elsô alkalommal a korabeli

írásos dokumentumban 1822-ban tûnik fel (egyéb-

ként elsô alkalommal, csak Gidran néven 1817-ben

szerepelt) a mezôhegyesi Törzsmének könyvé-ben,

amikor Gidran III. juniorhoz is küldtek kancát

fedeztetésre. Így a Gidrannal foglalkozó késôbbi

cikkekben az itt szereplô adatokra támaszkodhat-

tak a szerzôk. A GIDRAN SENIOR a dokumen-

tumok szerint: „Siglavi gidran eredeti arab fajtájú,

1811-ben született, sötétsárga, virágcsa, mindkét

elülsô lába kesely, 14 marok és 3 hüvelyk magas.

Az eredeti Dedjedj-i Sioglavi Gidran törzsbôl szár-

mazó mén.”

Bizonytalanság jellemzi Gidran Seniornak

törzs ménként való mûködésének idejét is.A szak-

irodalomban többször az 1822. szerepel utolsó

tenyésztési évnek. G. Wrangel által közölt törzs-

kancák születési éve szerint, 1824-ig fedezett,

viszont a mén mûködési idejének befejezôdését

bizonytalannak tartja. Az 1824-es mûködést iga-

zolják a bábolnai „Arab kanca törzskönyv” kötet-

ben szereplô adatok is, amely szerint a nem túl

idôs mén a 20. sorban levô 9 Egyiptiert, a 61. sorba

beírt 74 Tifl et, a 31. sorban pedig a 36 Janitsart

fedezte. Más szerzôk szerint Gidran Senior 1823-

ban fejezte be mûködését, mivel Mezôhegyesrôl

ekkor küldtek utoljára hozzá kancát. További sor-

sáról sincs tudomásunk, noha a mezôhegyesi Törzs-

mének könyvében a táblázatos feldolgozás utolsó

oszlopában errôl általában részletesen beszámol-

tak (még az idegenbe került mének esetében is), de

Gidran Senior kisorolásáról nem írtak. Egy 1890-

es évekbôl fennmaradt, Bábolnán fedezô ménekrôl

szóló „Verzeichnis” (Jegyzék, Feljegyzés, Jelen-

tés, szerint az 1818-tól 1889-ig (majd más kézírás-

sal kiegészítve 1896-ig) a Gidran, illetve a Gidran

Senior viszont csak 1822-ig mûködött.

Ez idô alatt Mezôhegyesrôl négy alkalommal

küldtek hozzá kancákat. Ezt igazolják a mezô-

hegyesi Törzsmének könyve egyértelmû bejegyzé-

sei: „Belegt in Bábolna Gidran”. 1822-ben pedig

már Gidran Senior jelzôvel szerepelt, ami azt jelen-

tette, hogy mellette már egy fi a is törzsménként

mûködött. A Törzsmének könyve szerint Gidran

Seniorhoz 1823-ban küldtek utoljára egy kancát

Mezôhegyesrôl, de meddô maradt.

47

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

Elsô alkalommal 1817-ben küldtek 1 kancát,

amelyet négy ugrással fedezett, de a kanca meddô

maradt.

Második alkalommal 1819-ben küldtek újból

6 kancát, ezeket 12 ugrással fedezte. Az eredmény

2 méncsikó, 2 kanca elvetélt, egy meddô maradt,

egy kanca pedig csikózás elôtt fogyatékba jött.

Harmadik alkalommal 1822-ben küldtek 1 kan-

cát, amelyet 2 ugrással fedezett és 1823-ban kan-

cacsikót hozott a világra. Ez a kancacsikó tûnik fel

a. 4. sz gidrán ménes. A mezôhegyesi Törzsmének

könyvében ez alkalommal kapta Gidran a Senior

jelzôt, ugyanis ekkor már fi a, Gidran I (sz. 1817) is

fedezett Bábolnán, amelyet Mezôhegyesen Gidran

III Junior néven jegyeztek be a törzskönyvbe.

Negyedik alkalommal 1823-ban küldtek egy kan-

cát, amely a 4 ugrás ellenére is meddô maradt. Tehát

biztos, hogy még tenyésztésben állott 1823-ban.

Ugyanakkor a jelen munka forrásainak felkuta-

tása során fellelt 1889-ben készült Feljegyzés sze-

rint, amely a Bábolnára került arab lovakat sorolja

fel, az 1816-ban megvásárolt Gidran Senior csak

1822-ig mûködött, majd az arab importokat felso-

roló 1890 körül összeállított jegyzék szerint Siglavi

Gidran mén 1831-ig volt Bábolna állományában,

ami teljesen kizárt..

1.7.1.2.1. Bábolnán fedezô Gidran Senior apaságú törzsmének

A mezôhegyesi Törzsmének könyvében két Bábol-

nán fedezô Gidran III Junior szerepel, amelyekhez

1823-ban és 1825-ben kancákat küldtek fedezte-

tésre Az egyik 1817-ben, a másik 1818-ban szüle-

tett. Mindkettô apja Gidran és 74 Tifl e volt. Nem

tudni, milyen megfontolás alapján kapták Gidran

III nevet, míg a Junior jelzés arra utaol, hogy

apjuk, Gedran Senior is tenyésztésben állt abban

az évben.. Ugyanebben az idôben Bábolnán két

Gidran apaságú mén fedezett, amelyeknek leírása

megegyezik a mezôhegyesi törzskönyvben közöl-

tekkel. Gidran III Junior elsô ízben 1823-ban sze-

repelt a mezôhegyesi nyilvántartásban, mint bábol-

nai törzsmén, amelyhez fedeztetésre 6 kancát küld-

tek Mezôhegyesrôl.

Egy 1889-ben elkészült „Verzeichniss”-ben felsorolt bábolnai ménjegyzékben 1822-ben három Gidran mén is szerepel

Gidran Senior, idôsebb Gidran és fi atalabb. Elôbb törzsménszám nélkül,majd a Gidran Senior sorában 1823-tól 1832-ig

a Gidran I, míg a Gidran II csak 1824-ben fedezett.

(Magyar Mezôgazdasági Múzeum. Lelt. sz. 53.798/1 és 55.26.1). Fotó: Bodó Renata

A gidrán

48

Ebbôl az idôszakból (1822. évi fedezések-

kel) maradt fenn Gidran I törzsménnek Bábolnán

készült törzskönyvi lapja is két kancáéval együtt,

amely majd másfél évszázad múltán, a többi ménes-

könyvvel együtt Magyar Mezôgazdasági Múzeum

gyûjteményébe került (1953-ban Fáy Andor, az

állami gazdaságok fôagronómusa adta át), ahol

is a régi méneskönyvek nyilvántartásba vétele-

kor (Bodó-Ernst, 2004) tûnt fel különlegességével.

A dokumentumban közölt adatok (származás, szü-

letési év, szín) a mezôhegyesi Törzsmének köny-

vében 1823-ban Bábolnán fedezô Gidran III Juni-

A mezôhegyesi „Törzsmének könyvében” 1823-ban és 1825-ben szerepel Gidran III Junior néven

egy-egy mén, amelyeket a Gidran I és Gidran II ménekkel lehet azonosítani

(Törzsmének könyve I. kötet. MLOSZ Mezôhegyesi Kirendeltsége). Fotó: Mitrov Gabriella

a) A színleírás olvasata: „Lichtfuchs mit Spitzstern Schnäuzel der hintern rechte Fuss etwas weiss.”

b) A színleírás olvasata: „Lichtfuchs mit Stern beide linke Fuss bis an Fessel der hintere rechte Fuss etwas weis.”

49

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

oréval azonosak a Gidran I születési éve (1817) és

szín- és jegyleírása.

GIDRAN I – született 1817. világossárga,

csillag, szárcsa, hátsó jobb lábs némileg, mind-

két lába kesely. Méretei: 15.–, 2 (159 cm). Bábol-

nai tenyésztésû arab fajtájú mén. Apja eredeti arab

Siglavi Gidrán a Nedjedi Siglavi Gidran törzsbôl.

Anyja eredeti arab 74. Tifl e Nedjedi Hamdanie

törzsbôl. Apját és anyját 1816-ban vásárolta meg a

katonai kincstár báró Fechtig Ferdinándtól, Gidran I

pedig a vásárlást követô évben született. Az 1821-ben

fi atal mént Remontierungs Inspektion törzsménnek

jelölte. 1822-ben állították fel és 1823-ban kapta

törzsménszámát.

Bábolnán fedezett 1832-ig, 1833. február 14-én

megbetegedése miatt kiirtották. Tenyésztési ered-

ményére nincs adat. A Wrangel-féle listában 1831-

ben 5 törzskanca ivadéka van.

Az 1855-ben felállított 4. számú mezôhegyesi

gidrán ménesbe bessorolt 135 Gidran IX kancá-

nak anyja a mezôhegyesi születésû 233 Gidran

III volt, amelyet Gidran III Junior bábolnai törzs-

mén után ellette a 301 Nonius törzskanca 1823-

ban születt.

Ugyancask a 4. számú ménesbe ssorolták be a

766 Gidran XV-t, amelynek nagyanyja Gidran I-2

bábolnai nevelésû használati kanca volt!

GIDRAN II JUNIOR – Egyes források szerint

volt egy nyolcadik Gidran Senior törzsmén ivadék

is, amely 1823-ban és 1824-ben más források sze-

rint még 1825-ben és 1826-ban is Gidran II, illetve

a mezôhegyesi Törzsmének könyvében Gidran III

Junior néven Bábolnán fedezett. Ez a mén a leg-

rejtélyesebb Gidran-ivadék, amelyrôl gyakorlatilag

semmilyen adatunk nincs, A Wrangel-féle listán

szerepel egy Gidran II utáni bábolnai kanca is, de

erre vonatkozóan sincs más forrásunk. Ketzán Emil

(11) táblázatában is szerepel egy törzsmén, Gidran

II Junior néven, amelyik szerinte 1826-ban fedezett

Bábolnán. A már említett MMgM-ben ôrzött,1889-

Gidran I 1822. évi négyoldalas törzskönyvi lapjának elsô és második oldala. Elsô oldalon a mén adatai, a második oldalon

pedig befedezett kancák és termékenyülésük adatait rögzítették. A harmadik oldalt a csikókkal kapcsolatos további eseményeket

tartalmazta. Felsô rovat olvasata: „ Heisige Zucht Araber race Vom Vater Siglawi Gidran Original Araber, Mutter No 74 Tifl e

Original araber. Anno 1817 geborene, Lichfuchs mit Stern und Snäuzel dem hintern rechte etwas, beide linke Füsse mehr weiss.

15 Faust 2 Zoll hoch.

(Magyar Mezôgazdasági Múzeum. Lelt. sz. 53.798/1 és 55.26.1). Fotó: Bodó Renata

A gidrán

50

ben készült bábolnai méneket felsoroló feljegyzés-

ben is szerepel.

A mezôhegyesi Törzsmének könyvében sze rep lô

másik Gidran III Juniohoz 1825-ben küldtek kan-

cákat fedeztetésre. Ez a mén 1818-ban született,

világossára, hegyes csillag, mindkét bal lába csûdben,

a hátsó jobb lába kissé kesely. Anyja 74 Tifl e.

Nincs értelme találgatásokba bocsátkozni, de

érdemes elgondolkodni a dolgon. Ez a mén volt

az ugyancsak bábolnai nevelésû Gidran VII apja.

Biztosan fedik a valóságot a következô tények: a

Gidran VII sárga mén született 1825-ben, bábolnai

nevelésû.

Tifl evel kapcsolatban érdemes megjegyezni

meg levô iratok alapján megállapítható, hogy vásár-

lás évében vele együtt Bábolnára került Siglavi

Gidrannal párosították és mén csikót ellett, ugyan-

csak Siglavi Gidranhoz osztották be 1817-ben és

1818-ban (1819-ben ellett méncsikója elpusztult),

továbbá tudjuk, hogy családalapitóként az 1823-ban

ellett 8 Gidran anyja. A bábolnai törzsköyv szerint

még 1823-ban is Gidran Senior fedezte. Bizonyos

viszont, hogy 1819-tôl 1821-ig Gidran Senior ral

párosították. 74 Tifl e szerepel az 1831. évi bábolnai

törzskanca állományt felsoroló Wrangel-féle listá-

ban is! Ekkor 21éves volt.

Gidran elsô évben a vele együtt érkezô 74

Tifl et fedezte, amely mén csikót ellett 1817-ben.

(Gidran I. A törzskönyvi adatok szerint 8 Gidran

(született 1823-ban) anyja 74 Tifl e, továbbá az

utolsó fedeztetési évében, 1824-ben is fedezte

Tifl et (Wrangel-féle kancalistán szerepel egy

1825-ös születésû kanca. Valószínûsíthetô, hogy

Tifl et 1817-ben is, majd mindvégig Gidranhoz

osztották be, s így az 1818-ban született Gidran II

anyja. Errôl a ménrôl csak erre az egy évre vonat-

kozóan emlékeztek meg. Lehetséges, hogy Gidran

Senior és fi ának, Gidran I mûködése mellett nem

tartották szükségesnek teljes testvérét is Bábolnán

tartani törzsménnek, s Mezôhegyesen is túl sok és

szoros lett volna a gidránok rokoni kapcsolata és

ezért máshova került.

Ha pedig Bábolnán van két Gidran törzsmén, és

a kancaállományban van egy Gidranhoz illô kanca,

nem lett volna ésszerû, hogy a Mezôhegyesre vigye-

nek el gyalogmenetben egy kancát (25. Arrogante)

ahhoz a fi atal és pej színû ménhez (bábolnai neve-

lésû hat közül), amely után mindössze addig csak

egy kancacsikó született (és már döntést is hoztak

hogy Radautzba való áthelyezésérôl), akkor amikor

Mezô hegyes küldi a kancákat Gidran Seniorhoz és

Gidran I-hez Gidran II-höz.

Gidran VII mezôhegyes a mezôhegyesn 1830-ban fedezô mének kimutatásában.

(Törzsmének Könyve III. kötet. MLOSZ Mezôhegyesi Kirendeltsége). Fotó: Mitrov Gabriella

51

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

Ismereteink szerint Gidran I-en, Gidran II-ôn

kívül több Gidran törzsmén nem fedezett Bábolnán.

1.7.1.2.2. Mezôhegyesen törzsménként fedezô bábolnai nevelésû Gidran Senior ivadékok

Gidran Seniornak az alábbiakban részletezett hat fi át

állították fel Mezôhegyesen törzsmének. Ezek közül

az 1818-ban született Gidran I, II, III, és IV méneket

Henrich Hardegg már hároméves korukban, 1821-

ben törzsmén-jelölteknek javasolta és ötéves koruk-

ban, 1823. mácius 17-én vitték el ôket Bábolnáról

Mezôhegyesre. (A mének ismertetésekor közöljük a

törzskönyvben felvett méreteket a korabeli mérték-

egység szerint marokban /10,536 cm/, hüvelykben

/2,634 cm/ és vonalban /2,195 mm/).

GIDRAN I. – született 1818. meggypej. 15.2.1

(164 cm) Anyja a bábolnai ménesbe áthelyezett 81

Transilvana nevû kopcsányi fajtájú (spanyol fajta-

csoportba sorolt ménes) kanca volt, Több szerzô

Transilvana alatt erdélyi lovat értett és kisbetûvel

(transilvanai kanca) írta a nevét.

Törzsménként Mezôhegyesen 1823-ban, 1824-

ben (ismeretlen okból 1825-ben nincs bejegyezve a

Mének jegyzékébe) és 1826-ban fedezett. Ezután,

1826. október 6-án áthelyezték a galíciai mén-

telepre országos fedezômének, majd Radautzba

törzsménnek, ahol 2 fi a lett törzsmén (Törzsmének

könyvében a további sorsával kapcsolatban közlik,

hogy 1833-ig mûködött tenyészménként).

13 ivadéka volt Mezôhegyesen.

GIDRAN II – született 1818. megypej 16. (168

cm). Anyja 25 Arrogante mezôhegyesi nevelésû

és a bábolnai ménesbe 1809 novemberében áthe-

lyezett erdélyi fajtájú (Bethlehen Sándor ménese)

kanca (anyja 958 Spirituoso, amelynek anyja 110

Barbarino) volt. A Magyar Mezôgazdasági Múze-

umban megvan a kanca bábolnai négyoldalas, elôre

nyomtatott fejlécû törzskönyvi lapja (V 3122/2),

amelyen 1818-tól szerepelnek a fedeztetések, de

sajnos az 1817-re vonatkozó adat, s annak ered-

ménye nincs meg, viszont 1818-tól 1822-ig Gidran

fedezte.

Törzsménként Mezôhegyesen fedezett 1823-

ban és 1824-ben. Ezután, 1824 júliusában

Ra dautz ba helyezik át törzsménnek. Egyes szerzôk

szerint Gidran Senior törzsmén fi ai közül ezen

Gidran II (anyja Arrogante) után ellette a bábol-

nai ménes 15 Bellamore kancája azt a méncsikót,

amely Gidran VII törzsmén néven vitte tovább a

gidrán vonalat 1830-tól. Ez viszont – mint láttuk

az 1824-ben Bábolnán mûködô Gidran II-vel kap-

csolatban – vitatható, annál is inkább, mert össze-

sen egy mezôhegyesi kancacsikó született utána,

és nem valószínû, hogy Bábolnáról hozzá küld-

tek volna egyetlen egy lovat, a 15 Bellamore nevû

„mezôhegyessi születésû” kancát. Ezzel a kan-

cával is gond van:: Ebben az idôszakban mind-

egyik katonai ménesben, így Mezôhegyesen kan-

cacsikó származását illetôen feltüntették az apa

nevét, ami a mindennapos használatban a nevét

is jelentette. A mezôhegyesi Törzsmének könyvé-

ben viszont nem szerepel Bellamore nevû mén,

tehát neve alapján nem lehetett mezôhegyesi

kanca, mert akkor részletesebben ismertették

volna a törzskönyvben számazását. (Ezt az egyik

törzskönyvvezetô ceruzás bejegyzése is felveti.

A „mezöhegyeser zucht”fölé ceruzával „bábol-

nai”). Kétségbe vonjuk tehát, és törzskönyvi/

vezetôi hibának (amit legritkább esetben tapasz-

talhatunk) tartjuk hogy ez a mén nemzette volna

az 1825-ben született bábolnai nevelésû méncsi-

kót, amely Gidran VII törzsménként lett beso-

rolva Mezôhegyesen.

1 ivadéka volt Mezôhegyesen.

GIDRAN III – született 1818. sárga. 15.1.2.

(161 cm). Anyja 815 Mercurio mezôhegyesi neve-

lésû és a bábolnai ménesbe áthelyezett erdélyi faj-

tájú kanca (Mercurio Bethlehen Sándor ménesébôl

származott).

Törzsménként Mezôhegyesen fedezett 1823-

ban. Ezután áthelyezték egy alsó-ausztriai ménte-

lepre országos fedezômének.

Mezôhegyesen nem volt ivadéka.

GIDRAN IV – született 1818. sárga. 15. 1. (160

cm). Anyja 88 Janitsar bábolnai nevelésû, karszti

(lipicai) fajtájú kanca (Janitsar született 1803-

ban, szürke, lipicai fajtájú mén (1809–1810 között

Mezôhegyesen, 1810 júniusától kezdve Bábolnán

fedezett).

Törzsménként Mezôhegyesen fedezett 1823-

ban. Ezután, 1824 júliusában áthelyezték Alsó-

Ausztriába országos fedezôménnek

2 ivadéka volt Mezôhegyesen.

GIDRAN V – született 1820. sárga. 15. (158

cm). Anyja 58 Janitsar bábolnai nevelésû karszti

fajtájú kanca.

A gidrán

52

Törzsménként Mezôhegyesen fedezett 1825-

ben és 1826-ban. Ezután, 1826 decemberében áthe-

lyezték Erdélybe országos fedezôménnek.

13 ivadéka volt Mezôhegyesen.

GIDRAN VI — született 1820. sárga. 16. (169

cm) Anyja 945 Curioso mezôhegyesi nevelésû

(Curioso Bánffy ménesbôl származó mén) erdé-

lyi fajtájú és a bábolnai ménesbe 1806-ban áthe-

lyezett kanca volt. Gidran VI Gidran Senior leg-

eredményesebb fi a volt, amelynek két fi a lett

Mezôhegyesen törzsmén, Gidran VIII (8 évig) és

Gidran IX (6 évig). Gidran VI genealógiai vonala

4 nemzedékig szerepelt. Mezôhegyesen Gidran IX

fi a, a Gidran XII 5 évig fedezett, majd ennek két fi a,

Gidran XVII kettô évig és Gidran XVIII négy évig

mûködött. Az utolsó sarja, Gidran XVIII fi a kül-

földi ménesbe került.

Törzsménként Mezôhegyesen fedezett 1825–

1827-ben.

37 ivadéka volt Mezôhegyesen.

Gidran Senior ivadékaival kapcsolatban rész-

letesebb ismereteink csak erre a hat, mezôhegyesi

törzsménnek besorolt fi aira szorítkoznak, ame-

lyek a gidrán törzs történetének elsô ciklusában

(1823–1827) mindössze 14 fedeztetési idényben

mûködtek a ménesben és összesen 66 csikó szü-

letett utánuk. A törzset azonban Gidran II Bábol-

nán született fi a, Gidran VII ivadékai tartották fenn.

Az, hogy ez Arrogante fi a lett volna,, mint ahogy

már szóltunk róla, az nagyon vitatható, és a magunk

részérôl nem fogadjuk el Ennek azonban ma már

semmilyen jelentôsége nincs.

A gidrán törzs származási táblázatát is egymás-

tól vették át a szerzôk, s aki az eredeti informáci-

ókat vette fi gyelembe (Ketzán 11), az teljesen a

mezôhegyesi Törzsmének könyvére támaszkodott,

és a Bábolnán akkor még meglevô dokumentumo-

kat, feljegyzéseket nem kutatta fel.

1.7.1.3. A három Gidran Senior-unoka mûködése

1828-ban és 1829-ben nem fedeztek gidrán mének

Mezôhegyesen! Mint láttuk, a Gidran Senior utáni

ménivadékok, mind a hat törzsmén meglehetôsen

rövid ideig mûködött a ménesben (talán a szabad-

ménesekben való beosztásuk miatt), és az utolsó

Gidran Senior apaságú mén után (1827-ben) nem

volt még tenyésztésre érett méncsikó. Ugyan-

csak nem voltak Bábolnán Gidran Seniornak és

Gidran I-nek, valamint Gidran II-nek sem (Gidran

III. Juniorok) olyan ménivadékai, amelyeket

Mezôhegyesre helyeztek volna. Így csak két év

szünet után, 1830-ban folytatódhatott a gidrán

törzs mezôhegyesi történetének második ciklusa

(1830–1838).

Az utánpótlásra szánt törzsmének kiválasz-

tása a korabeli gyakorlat szerint úgy történt, hogy

a katonai ménesekben (Mezôhegyes, Bábolna,

Radautz) a tenyésztésre alkalmasnak tartott négy-

éves méncsikók közül választották ki ötéves koruk-

ban a törzsménnek alkalmas egyedeket, míg a

többi tenyésztésre megfelelô mént a legtöbb eset-

ben eladták az örökös tartományok köztenyészté-

sében közremûködô alsó-ausztriai és galíciai mén-

telepeknek. Ez a gyakorlat mûködött az 1870-es

évek közepéig, végéig, s ezt követôen már a mén-

telepek tenyésztési tapasztalatai alapján az orszá-

gos fedezômének közül (a köztenyésztésbôl) vitték

vissza a törzsménnek alkalmas és jól örökítô egye-

deket az anyaménesbe.

Geburts-Liste-kben csak a leellett kancák szere-

peltek, bár d’Orsay Olivér adott közre egy statisz-

tikai idôsort a mezôhegyesi ménes fedeztetett kan-

cáiról, amely szerint 1833-ban 813 kancát fedeztet-

tek, ami gyakorlatilag a teljes kancaállomány volt.

Ebbôl l834-ben 434 ellett le. A Geburts-Listebôl

kitûnik, hogy a mindössze 14 tenyésztési szezon-

ban fedezô Gidrán-mének 66 ivadékából 1834-ben

a mezôhegyesi anyaménesekben csupán 9 Gidran

nevû kanca ellett le, ugyanakkor például a 4. sz.

ménesben már csak nóniuszok voltak. A bábol-

nai ménes gidrán-állományával szemben az ötször

nagyobb mezôhegyesi ménesben jóval kevesebb

gidrán csikót soroltak be törzskancának!

Nem tartozik a gidrán mének sorába, de szük-

séges megemlékezni Gdrian Senior társ törzsmén-

jének, Nonius Senior egyik fi ának, a Nonius V

törzsménnek a mûködésérôl. Ez a mén kivétele-

sen sárga színû volt, s így az elôtérbe helyezett

normann vér (és testtömeg) bevitelére elég sok-

oldalúan használhatták Mezôhegyesen, többek

között történetesen az arab ménesek sárga vagy

éppen akkor még nem sárga kancáinak fedezteté-

sére is. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a gidrán

ménekhez hasonlóan közreadjuk Nóniusz V ada-

tait, noha más nóniusz törzsmének is feltûnnek a

származási lapokon.

53

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

NONIUS V – született 1819. színe világos-

sárga, kis csillaggal. Apja Nonius Senior, anyja 481

számú, 5. számú szabadménesi kanca lányának csi-

kója. Idôs kora miatt 1837. november 15-én kiir-

tották.

Törzsménként fedezett 1824, 1825, 1826, 1827,

1828, 1829, 1830, 1831, 1832, 1833, 1834, 1835,

1836, 1837 években.

Neve a legtöbb gidrán kancacsaládban feltûnik.

GIDRAN VII – Gidran Senior hat mezôhegyesi

törzsménivadékának mûködését követô kétéves

szünet után az ugyancsak bábolnai nevelésû Gidrán

VII (apja s fentiek szerint a bábolnai Gidran II),

anyja 13 Bellamore) törzsmént, valamint Gidran

VI után született két méncsikót (Gidran VIII és IX)

állítottak fel Mezôhegyesen törzsménnek. A XX.

század eleji szakfolyóiratok hipológus cikkírói,

Lovik Károly (2) és Ketzán Emil (11) ezzel kap-

csolatban elméleti vitát folytattak. Arról volt szó,

hogy melyik törzsmén tekinthetô a mezôhegyesi

gidran törzs me galapítójának: a bábolnai eredet

arab Gidran Senior, vagy pedig a pej színû Gidran

II mezôhegyesi (ugyancsak bábolnai nevelésû)

törzsmén. amely az addigi gidrán törzs származási

táblázatában a szintén bábolnai nevelésû Gidran

VII apjaként szerepel. Lehetséges-e alapítóként

tekinteni a Gidran Senior legeredményesebb, sok-

kal termékenyebb ménivadékára, a Gidran VI törzs-

ménre, amelyik két törzsmén ivadékot is hagyott

maga után? A kérdést nem döntötték el. Ebbe a gya-

korlati szempontból érdektelen elméleti és inkább

tenyésztéstörténeti vitába most egy harmadik állí-

tás lépett be, ez pedig nem más, mint hogy a Bábol-

nán fedezô Gidran II a törzskönyvek szerinti bábol-

nai nevelésû Gidran VII törzsmén apja. Az anyai

oldalon viszont az utolsó ôsiségi sor sem marad

üresen, mert a Bábolnán fedezô Gidran II-nek 74

Tifl e volt az anyja. Mindez azt jelenti, hogy a bábol-

nai Gidran II, illetve fi a Gidran VII genealológiai

vonala lett a gidran törzs alapítója. Nem valószínû

ugyanis, hogy a Bábolnán két Gidran Senior törzs-

mén utód mellôl Mezôhegyesre gyalogoltattak

volna egy kancát az ott fedezô, ugyancsak bábol-

nai nevelésû mezôhegyesi törzsmén Gidran II-höz.

A mezôhegyesi Törzsmének könyvében semmilyen

nyomát nem látjuk, hogy az itteni mének idegen

kancákat fedeztek volna, ugyanis ezek nyilvántar-

tása is szükséges a mének teljesítményének értéke-

lésében.

GIDRAN VII – született 1825. Sárga. Mérete

15, 2. – (163 cm). Bábolnai nevelésû. Apja Gidran

II, anyja a 13 Bellamore mezôhegyesi szüle tésûnek

jegyzett, de a bábolnai állományban szereplô,

mecklenburgi fajtájú kanca. A mént nyolcévnyi

mûködés után, 1838 júliusában osztják be egy alsó-

ausztriai méntelepre (de 1838-ban már nem fede-

zett Mezôhegyesen és más gidrán mén sem volt

beosztva a ménesbe). A gidrán törzs kialakulásá-

ban jelentôs törzsmén, amelynek négy törzsmén fi a

volt, közöttük a törzs kialakulásában meghatározó

szerepet játszó Gidran XIII.

Törzsménként 1830, 1831, 1832, 1833, 1834,

1835, 1836, 1837 években fedezett.

93 ivadéka volt Mezôhegyesen.

GIDRAN VIII – született. 1827. Sárga. Mérete

16. 1. (172 cm). Mezôhegyesi nevelésû. Apja

Gidran VI, anyja 829. 6. sz. szabadménesi lótól szár-

mazó kanca. 1837 júniusától országos fedezômén

Törzsménként 1832, 1833, 1834, 1835, 1836,

1837 években került felállításra.

111 ivadéka volt Mezôhegyesen.

GIDRAN IX – született 1827. Sárga. Mérete 16.

(169 cm). Mezôhegyesi nevelésû. Apja a Gidran VI,

anyja 673 Superbo (Arioso fi a) spanyol fajtájú kanca,

1834-tôl magyarországi országos fedezô mén.

Törzsménként 1832, 1833 években fedezett,

13 ivadéka volt Mezôhegyesen

A három Gidran Senior unokának a 16 fedezte-

tési szezon után 217 ivadéka volt, ami évi átlagban

13-14-csikót jelentett. A gidrán törzsméneket az e

tájt még mindig a Mezôhegyesen fedezô, tizennégy-

tizennyolc arab mén egyikének (például 1828-ban

49 törzsménbôl 16 arab) tekintették csak. Ménes-

ben egyértelmûen a nóniuszok (normann fajtájú),

az erdélyiek és a kladrubiak álltak az elôtérben,

viszont a zömében Gidran, O’Bajan, Nonius V

sárga színû ivadékai lehetôséget adtak arra, hogy

1838-ban felállítsák 9. szám ménest sárga kancák-

kal, noha ebben az évben, 1838-ban újra nem fede-

zett gidrán törzsmén Mezôhegyesen!

1.7.1.4. Gidran Senior dédunokái

A törzs kialakulásának harmadik szakaszában a

Gidran Senior dédunokák fedeztek, alakították,

meghatározták a 9. számú, végül is sárga színû,

mezôhegyesi arab fajtájú ménes szerepét. A har-

madik szakaszhoz öt Gidran Senior dédunoka,

A gidrán

54

Gidran X–XIV tartozott. Ebbôl a 9. számú ménes-

bôl alakították ki az 1854-es ménesbeosztásban a

4. szá mú ménest, amely kancáinak túlnyomó része,

bi zo nyítva származását, a Gidran nevet kapta, de

a néhány más apai névvel rendelkezô sárga színû

kan cá nak is gidrán felmenô ôsei voltak.

A Gidran VI törzsmén utódai közül a dédunokák

sorában Gidran XII játszott még fontos szerepet.

Egyik megbecsülten foglalkoztatott törzsmén volt:

öt tenyésztési évében összesen 106 csikó született

utána és két törzsménivadéka volt, a Gidran XVII

és a Gidran XVIII, amelyekkel viszont a Gidran VI

genealológiai vonala kihalt.

Gidran VII-nek 4 törzsmén-ivadéka közül a

törzs kialakulása szempontjából meghatározó

jelen tôsége volt a Gidran XIII és a Gidran XIV

törzsméneknek.

GIDRAN XIII – született 1835. Sárga. Mére-

tei 15.1. (160 cm). Mezôhegyesi nevelésû. Apja

Gidran VII, anyja 39 Gazal. 1851 októberében az

alakuló székesfehérvári méntelepre osztják be.

Törzsménként fedezett 1840., 1841, 1842, 1843,

1844, 1845, 1846, 1848, 1849, 1850, 1851.

100 ivadéka volt Mezôhegyesen.

Nem csak mûködési éveinek és ivadékainak szá-

mával tûnt ki, hanem a Gidran II genealógiai vona-

lának fenntartásában is fontos szerepet játszott két

törzsmén fi ával, a Gidran XV és XIX ménekkel.

Közülük a XV törzsmén tûnt ki, 12 tenyészéven át

szolgálta a tenyésztést.

GIDRAN XIV – született 1836. Sárga Mére-

tei 15.1.2. (161 cm). Mezôhegyesi nevelésû. Ap ja

Gidran VII, anyja 375 Koheil I. Gidran VII negye-

dik törzsmén fi a, mindössze 3 évig fedezett Mezô-

hegyesen. Ez alatt az idô alatt 38 ivadéka volt,

viszont fi ai közül, Gidran XVI (anyja Gidran VIII-

20) egyik leghosszabb ideig, 17 tenyészéven át

mû ködô törzsmén volt.

Törzsménként fedezett 1841, 1842, 1843.

36 ivadéka volt Mezôhegyesen.

1.7.1.5. További fontos törzsmének, amelyek a 1855-tôl a IV., illetve a gidrán ménesben fedeztek

A törzsmének értékelésében fi gyelembe kell venni

azt is, hogy Mezôhegyesen 1854-ig a mének általá-

ban több ménesben fedeztek. Külö nösen vonatko-

zott ez a gidránokra, amelyek arab fajtaként szinte

mindegyik arab ménesben kisebb-nagyobb szere-

pet kaptak, sôt volt úgy is, hogy a IV. gidrán ménes-

ben nem is fedeztek, nem beszélve arról, amikor

egyáltalán nem volt gidrán mén beosztva.

GIDRAN XV – született 1841. Sárga. Mére-

tei 15.2.1. (163 cm). Mezôhegyesi nevelésû, apja

Gidran XI, anyja 690 Nonius V.

Törzsménként fedezeet 1846, 1848, 1849, 1851,

1852, 1853, 1854, 1856, 1856.

111 ivadéka volt Mezôhegyesen.

GIDRAN XVI – született 1842. Sárga. Mére-

tei 15.3. (166 cm). Mezôhegyesi nevelésû. Apja

Gidran XIV, anyja törzskanca nyilvántartási szám

nélküli (elôjegyzésbe vett) Gidran VII-20 kanca

volt. (Tekintettel arra, hogy ez a kanca még nem

lett besorolva törzskancának, nem lehet pontosan

azonosítani.) Ez volt az egyik leghosszabb ideig

fedezô és a legnagyobb hatást kiváltó gidrán törzs-

mén. Mezôhegyesen a továbbiakban ennek a mén-

nek az utódai fedeztek és ezek tartották fenn a tör-

zset. Összesen 8 törzsmén fi a volt, s voltak olyan

évek, amikor 3–4 utóda egyszerre volt törzs-

mén Mezôhegyesen. Természetesen ebben az

idôszakban a gidrán mének nemcsak a sárga, a 9.,

késôbb pedig a 4. gidrán ménesben, hanem a többi

mezôhegyesi arab ménesben is fedeztek. A leghosz-

szabb ideig pedig XXIV és a Gidran XXV fede-

zett. A többi ivadékának tenyésztésben tartási ideje

néhány évre korlátozódott.

Törzsménként fedezett 1847, 1848, 1 849, 1850,

1851. 1852, 1853, 1854, 1855, 1856, 1857, 1859,

1860, 1861, 1862..

262 ivadéka volt Mezôhegyesen

GIDRAN XXIV – született 1851. Sárga. Méretei

15.2.3. (164 cm). Mezôhegyesi nevelésû. Apja Gid-

ran XVI, anyja 808 Gidran XIII. Utódai között vol-

tak a Gidran XXVIII és Gidran XXIX törzsmének.

Törzsménként fedezett: 1856, 1857, 1858, 1859,

1860, 1861, 1862, 1863, 1864, 1865.

150 ivadéka volt Mezôhegyesen.

GIDRAN XXVIII – született 1857. Sárga.

Méretei: 15,1 (161 cm). Mezôhegyesi nevelésû,

Apja G XXIV, anyja 157 Gidran XV. Megszakí-

tással mindössze 3 évig, 1861, 1862-ben és 1867-

ben fedezett Mezôhegyesen, viszont a genealó-

giai vonalának, és a gidrán ménes fenntartásában

játszott nagy szerepet három törzsmén, a Gidran

XXXI, XXXII és XXXIII apjaként. Egy fi a Auszt-

riába került, ahol Gidran XXI törzsménszámon

55

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

mûködött, és Magyar országra visszakerült utód-

jával a gidrán törzs C ménvonalának az alapí-

tója lett.

Ez a három mén a 1860-as évek második felé-

ben és az 1870-es években mûködött, amikor is már

a ménesintézményeknek a magyar állam részére

való átvétele után kialakult a mezôhegyesi ménes-

ben tenyésztett négy törzs és a követendô tenyész-

tési irány: a gidrán, a mezôhegyesi félvér, a kis és

nagy nóniusz ménesekkel.

1.7.1.6. A 4. számú gidrán anyaménes

Jellemzô, hogy az elsô hat Gidran mén után

ellett 66 ivadékból az 1834. évi Geburts Liste-ben

szereplô 434 kancából mindössze 9 ellett gidrán

utáni csikót. Valamivel jobb volt a helyzet 1850-

ben, amikor az 570 kancából már 47 kancának volt

Gidran apaságú csikója. Ezek zöme a 9. sz. ménes-

ben volt, egyéb arab fajtájú (Siglavy, O'Bajan,

Koheil, Shagya stb.) kancákkal együtt.

A sárga színû gidránokra fordított fi gyelembôl

adódott, hogy ebbôl a ménesbôl került ki 1854

ôszén 65 kanca és elôjegyzésben állt 29. Így az

1855. évi fedeztetési szezonra felállított 4. sz. anya-

ménest teljesen gidrán származású és zömében

gidrán nevû kancákból álló 94 egyed alkotta. Ezt az

állományt is arab fajtának, arab félvérnek tekintet-

ték, viszont csak sárga lovak voltak ebben a ménes-

ben. (melléklet 9.1. táblázat)

A ménesfelügyelôség parancsnoki tisztjét 1855-

ben átvevô Lobkowitz Rudolf altábornagy, az új

ménesbeosztás elképzeléseihez ragaszkodva az

elsô három évben a 4. számú gidrán ménesben, a

Gidran XVI, XXI, XXII. XXIII, XXIV és Farhan

III törzsménekkel immár kézbôl történô fedez-

tetéssel beltenyésztést folytatott. Az elsô év után

Farhan III törzsmént máshova osztották be, és vál-

tozatlanul öt gidrán törzsménnel (1867-ben a XXIII

helyébe a XXV került) folytatták a fedeztetéseket.

A késôbbiekben a Gidran XXI törzsménre vezették

vissza a gidrán törzs C vérvonalát.

Przihoda Frigyes 1879-ben kiadott utasítása telivér mének utáni csikók elnevezésére. Ugyanekkor elrendelte a koronás

bélyegzést, valamint mellékletbe adta anyai származásra vonatkozó új bélyegeket, amelyeket Mezôhegyesen

és Bábolnán kellett használni.

(Törzsmének Könyve III. kötet. MLOSZ Mezôhegyesi kirendeltsége)

Gidran Senior

1811.

Gidran IV.1830.

Gidran I.1825.

Gidran II.1818.

Gidran XVI.1850.

Gidran II.1828.

Gidran II.1818.

Gidran I.1817.

Gidran XI.1841.

Gidran VII.1825.Gidran VIII.

1835.

Gidran VII.1834.

Gidran VI.1834.

Gidran X.1831.

Gidran XIV.1836.

Gidran XI.1834.

Gidran XIII.1835.

Gidran IX.1833.

Gidran XIII.1842.

Gidran XV.1841.

Gidran XIX.1847.

Gidran XVI.1842.

Gidran XX.1848.

Gidran XXI.1850.

Gidran XXII.1850.

Gidran XXIII.1850.

Gidran XXIV.1851.

Gidran XXV.1852.

Gidran XIV.1848.

Gidran XXVIII.1857.

Gidran XVIII.1863.

Gidran XVII.1859.

Gidran XXIX.1857.

Gi. BGidran XXXII.1865.

Gi. A XXXI. 1863.

Gidran XXXVII.1877.

Gidran XXII.1876.

Gidran XXXV.1871.

Színkódok:

Zöld: Magyar állami ménesek ménjeiFekete:Osztrák állami ménesek ménjei

Bábolnán fedező törzsmének

Gidran I.1818.

Mezőhegyesi nevelés

Bábolnai nevelésű, Radautzon fedező törzsmének

Mezőhegyesi nevelés

Mezőhegyesi nevelés

Az „A”, „B” és „C” ménvonalak kialakulása

ov ”B„ótípalalanov ”A„

Gidran VI.1820.

Gidran V.1823.

Gidran III.1818.

Gidran V. 1820.

Gidran VIII.1827.

Gidran IX.1827.

Gidran X.1838.

Gidran XII.1843.

Gidran XII.1834.

Gidran XVII.1843.

Gidran XV.1849.

Gidran XVIII.1843.

Gidran XXVI.1853.

Gidran XXVII.1854

Gidran XXX.1859.

B XXXIII.1868.

GidranXIX.1863.

Gi. C XXI.1863.

Mezőhegyesen fedező bábolnai nevelésű törzsmének

Gi. IV.1818.

Radautzon fedező bábolnai nevelésű törzsmén

Gi. III.1828.

Mezőhegyesi nevelés

Mezőhegyesi nevelés

Mezőhegyesi nevelés

a Gidran Senior (1811) alapítómén után

ótípalalanov ”C„ótípalalano

1.1. ábra. Gidrán Senior leszármazási táblája

A gidrán

58

A mezôhegyesi rögön immár a negyedik-ötödik

generáción át folytatott beltenyésztés (és ebbe talán

a normann sárga Nonius V is belejátszott) hatására

azonban az egymást követô generációk tagjai test-

tömegükkel mindjobban elütöttek fajtatestvéreiktôl,

a shagya-araboktól, amelyek ugyancsak kitûntek

nagyságukkal, de a megújuló importok vérfrissíté-

sének hatására meg ôrizték nemességüket. A rögha-

tás következtében már ekkor is jelentkezô eldurvu-

lás megakadályozása, a szervezeti szilárdság javí-

tása az arabbal való vérfrissítést indokolta a 4. számú

ménesben is, miképpen ez történt másik két keleti

vért ôrzô mezôhegyesi ménesnél is. A sárga arab

ménes arabbal való vérfrissítésére a három Gidran

(XVI, XXV, XXVI) törzsmén mellé a Hami és a

Seglaw eredeti arab méneket osztották be. A Gidran

XXV törzsmén a következô esztendôben ebben a

ménesben csak mérsékelt számú kancát fedezett,

viszont a két arab mén mellé további arab mének, a

Nassr I, a Farhan III és a Dahoman I került. 1860-ban

már csak három intenzíven foglalkoztatott arab mén,

a Hami, a Seglav (perzsa) és a Koreschlan fedezett.

1860-ban gidrán ménesben nem fedezett Gidran,

noha a Gidran a XVI, XXIV, XXV és XXIII törzs-

mének Mezôhegyesen voltak és az arab ménesekben

mûködtek is! Ez más években is megismétlôdött!

Az 1861-ben a ménesfelügyelôség parancsnoki

posztját elfoglaló Franz Ritter altábornagy szorgal-

mazására megkezdôdött az angol telivérek szere-

peltetése.

Közismert volt Franz Ritter altábornagynak az

angol telivérhez való támogató viszonyulása. Éppen

ezért a másik megoldandó feladatot, az arab fajta

néhány nemkívánatos jellegzetességének, így a

magasan tûzött fejnek és illesztett nyaknak, a rövid

testnek, a meredek lapockának, kötött és aprózó üge-

tésnek, vágtának, a kifejezetten „kocsis igényesség-

nek” a javítása jelentette. Erre egy másik fajtát kellett

igénybe venni. A nóniusszal és az alig húsz éves múltra

visszatekintô mezôhegyesi félvérrel szerzett kedvezô

és pozitív tapasztalati eredmények, de nem utolsó

sorban ennek a korszaknak és a gazdálkodásának igé-

nyei csakis az angol telivér mellett szóltak. Az arab

mének foglalkoztatását ezért visszafogták, és telivér

méneket osztottak be gidrán ménesbe is. Az elkészült

párosítási terv miatt 1861-ben lényeges változás nem

történt, viszont 1862-ben a két gidrán és a három arab

mén mellett két telivér is, nevezetesen a Chieftain és

Lismore beosztást nyert. Az angol telivér mének az

arab szervezeti szilárdságát nem veszélyeztetve a

kedvezôbb testalakulást örökítették, s így a sárga

arab gidrán törzs más jellegû törzsé kezdett formá-

lódni. Az elsô telivér mének között a legnagyobb

hatást kiváltó az 1863-ban beosztott Amaty volt

(már 1860-ban Mezôhegyesen fedezett). Jó ered-

ménnyel, de rövid ideig (1863-tól 1868-ig) szere-

pelt Chief Justice (The Hy, ra – The Laeyser’s Lady),

valamint Exact (Sauntere – Catastrophe, majd

1866-tól 1877-ig Deutscher Michel. Nos, angol

telivérekkel is ugyanaz történt, mint az arabokkal.

A gidránok elé helyezték azokat, olyannyira,

hogy 1864-ben, 1865-ben, 1866-ban nem fedez-

tek gidrán mének a 4. számú ménesben, míg más

ménesekben (arab és vegyes) fedezett a Gidran

XVI, Gidran XXIV stb. Az új ménesparancsnok,

zalabéri Horváth János viszont 1867-ben újra a

ménesbe osztotta a Gidran XXVIII törzsmént

és mellé felállította a Gidran XXXI törzsmént

is. E tenyésztôi döntésnek köszönhetôen sike-

rült a gidrán törzset kritikus helyzetébôl kimene-

kíteni. A Gidran XXXI leszármazottai alkotják

a törzs A genealógiai vonalát. E mének mellett

még nagy szerep jutott a soron következô XXXII,

XXXIII és XXXIV törzsméneknek, amelyek 6–9

évig fedeztek a ménesben. A törzs B genealó-

giai vonalának alapítója a Gidran XXXIII törzs-

mén lett.

Az évtized végére sikerült felállítani az elsô

anglo-arab törzsméneket, mint Chief Justice I és

Revolver-12.

A jó ménesbeosztásnak, s a ménesekben foly-

tatott tenyésztési eljárásnak volt köszönhetô, hogy

1868. legvégén, a katonai ménesek magyar állam

részére való átvételekor már teljesen mezôhegyesi

eredetû lovak alkották a kancaállományt, s az arab

ménesek mellett kiemelt ménesnek tekintették a

törzzsé erôsödött, az ekkor még „arab fajú”-nak

mondott gidránt.

Sajnálatos, hogy a katonai ménesekben folyó

munkáról szinte semmit sem tudunk, nem sok

információ szivárgott ki a „gránicon” túlra. Sem-

milyen polgári szakember nem nyilatkozott róluk, a

korabeli szaklapokban, így a Gazdasági Lapokban,

Földmívelési Érdekeink, Vadász- és Versenylapban

semmilyen értékelés, sôt még hír sem jelent meg.

A polgári szakemberek szempontjából szinte tel-

jesen ismeretlenül került átadásra a magyar állam

részére.

59

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

1.8. Angol telivérek a gidrán ménesben – arab félvérbôl anglo-arab jellegû fajta

A gidrán ménesben Ritter Ferenc és Heinrich

Mengel által követett alapelveken folytatódott a

tenyésztés. Látni lehetett, hogy a testtömeggel és

a csontozat durvulásával néhány küllemi és vér-

mérsékleti hiba is megmaradt: a magas fejtûzés és

nyakillesztés, a rövid mar, az elôreesett hát, s a túl

élénk vérmérséklet, amely utóbbira a testet növelô

rögnek, a jó takarmánynak vajmi kevés hatása van.

Ami a nóniusz esetében hiányzott, a „frissebb” vér,

azt szintén a jól idomítható angol telivérrel úgy

kívánták javítani, hogy az acélos és arányos alkatot

is örökítse. Legelôbb nem egy új fajtának a kiala-

kítása volt a cél, hanem az arab félvér hiányossá-

gait kívánták kiküszöbölni. A cseppvérkeresztezés

módszeréhez folyamodtak, amit úgy lehetett elérni,

hogy minden törzsmén anyai nagyapja angol teli-

vér volt. Az F1 nemzedékbôl a kancaivadékok a

törzsménesben maradtak, apjuk nevét viselték

(Kengyel Gidrán). Ezekkel kapcsolatosan jegyez-

ték meg, hogy elég nagy volt a szóródás az ivadé-

kok közt, viszont a következô nemzedék már kitûnt

testformáival, különösen abban az esetben, amikor

a törzsmén anyai nagyapja telivér volt, így az iva-

dékok nagyobb telivér génhányaddal rendelkeztek.

A továbbiakban Gidran törzsménnel fedeztetve

a Gidran név került elôre, utána pedig a nagyapa

neve következett (Gidran Exact). Az F1 méncsikók

(például Ürmény-Nonius) a nóniuszok esetében a

méntelepek fedeztetési állomásain keresztül szinte

kivétel nélkül, a köztenyésztésbe kerültek és itt vit-

ték tovább a telivérrel örökített jó tulajdonságokat.

A gidránok esetében erre nem volt szükség, mert

nem volt köztenyésztésben levô fajtájuk, mindösz-

sze egy-egy képviselôjük volt a fedeztetési állomá-

sokon. A telivért a törzsállomány alakítására vitték

be és ellentétben a nóniuszokkal, jó néhány F1 iva-

dék a ménesben maradt törzsménként.

A Gidran törzs az átvételt követôen az egyik ked-

veltebb fajta lett, amelytôl sokat vártak. A ménes

vezetése rövidesen egy elegáns anglo-arab fajtájú

törzs kialakítását tûzte ki tenyészcélnak. A nyolcva-

nas évek elejére az angol telivérrel nemesítô, netán

fajtaátalakító-keresztezést folytattak és a további

tenyésztésben a fôszerepet már a nagyobb telivér-

hányadú anglo-arab törzsmének és a telivérek ját-

szották, egészen az elsô világháború kitöréséig.

Ezt a feladatot úgy kívánták végrehajtani, hogy

a magyar ménesek tradíciójának is meg akartak

felelni, az alapító mének nevének megôrzésével.

Az elsô években még a hagyományos elnevezés

szerepelt, tehát az angol telivérek neve jelent meg

a kancák nevében is, sôt az elsô anglo-arab törzs-

méneknél is, például Chief Justice I, Exact I stb.

Az 1879-ben kiadott utasításban ezen a rendszeren

változtattak és az eredeti törzs nevének (Gidran,

Nonius) is szerepelni kellett.

Ritter Ferenc elképzelései beváltak. Az elsô

angol telivérek, a nagy hatású Amaty (Amaty I),

Chief Justice (Chief Justice I) anglo-arab mén-

ivadékai már az átadás-átvétel idejére törzsmének

lettek és rövidesen beváltották a hozzájuk fûzött

reményeket. Ennek alapján folytatták a mun-

kát és a továbbiakban már anglo-arab törzsméne-

ket soroltak be. Bôvítették az angol telivér mének

sorát is, s közöttük volt például két Buccaner iva-

dék (Count Zdenko, Bíbor). A többi mén is rangos

szülôktôl származott, s tartós eredményeket értek

el a tenyésztésben. Ilyen volt Kengyel, Algy, Boj-

tár, Hûség. Ebben az idôben jelentek meg az elsô

híradások egy-egy gidrán kiváló teljesítményérôl

is. Ilyen volt például 1891-ben a m. kir. Honvéd

Központi Lovaglóiskolába vezényelt Bibor Gidran

nevezetes, mintegy 10 méterre becsült árokug-

rása Kovásznay Istvánnal a nyergében, Kis-Pest

déli határában. A régi törzskönyveket tanulmá-

nyozva feltûnik viszont, hogy a mezôhegyesi faj-

ták közül a legtöbb lovat a gidrán kancaménesbôl

helyezték át a bécsi Lovaglótanárképzô Intézetbe.

A Lovaglótanárképzô Intézet legtehetségesebb

növendékei a második évüket a Holicsba vezé-

nyelt országos fedezômének idomítását végez-

ték és tél folyamán több vadászlovagláson kel-

lett részt venniük. A beszámolók szerint itt is jó

eredményeket értek el a gidránok. A telivérek és

az anglo-arab törzsmének hatására a századfor-

dulóra valóban egy mindenki tetszését kiváltó

elônyös küllemû, tömeges anglo-arab fajta alakult

ki Mezôhegyesen.

A fajta kialakulásának idô szakára esett a mezô-

hegyesi anyaménesekben történô besorolás elôtti

fogatban való kipróbálás is. Ezt a követelményt

még Kozma Ferenc vezette be 1890-ben az állami

ménesekben. Ugyancsak szükségessé vált, hogy

A gidrán

60

ménesben az üresen maradt kan-

cákat a nagy szállítási mun-

kák, a behordások idejére (szé-

nahordás, betakarítás, abrakta-

karmányok szállítása) befog-

ták. Három fajta állott rendel-

kezésre, a kifejezetten hámos

használatra tenyésztett nóniusz,

a könnyen kezelhetô, vagyis jól

idomítható mezô hegyesi (angol)

félvér és a gidrán. Természetes

volt, hogy minden hajtó az elsô

két, nyugodt vérmérsékletû fajtá-

ból kiállított fogatra kívánt ülni.

Az arab ló érzékenysége nem

oszlik el a testtömeget növelô

rög hatására és a javításra, és

az átformálására felhasznált faj-

tával való egy-két nemzedéken

keresztül folytatott kereszte-

zés sem érezteti nagyon a hatá-

sát. Sokan éppen ezt a keresztezést, az anglo-arab

fajta kialakítására használt angol telivéreket okol-

ták a gidrán kocsisigényességéért. A rossz tulaj-

donságok emberi hibákból, rossz idomításból adód-

nak. A méntelepi kipróbálásokon, amikor minden

ménnek egyesfogatolásban jó indítást, húzópróbát

és meghatározott távolságot adott idôn belül kel-

lett teljesíteni, a gidrán ménekkel nem volt semmi-

lyen probléma (esetenként kiváló küllemû arab faj-

tájú mént kellett kizárni a tenyésztésbôl a húzáspró-

bák teljesítetlensége miatt). Az angol telivér, mint a

nyugati lófajták általában, nyugodt vérmérsékletû,

jól idomítható lovak. Az angol telivér tenyésztôk

körében közismert, hogy a pályáról lekerült lova-

kat félévre újra a ménesbe kell osztani, fél év

„felejtési” idôre, majd az alapokból felépítve kell

az idomítást újra kezdeni. Nyugodt vérmérsékle-

tüket mi sem bizonyítja jobban,

hogy valamikor a tenyésztésbe,

hátas szolgálatba nem került teli-

vérek konfl islovakként fejezték

be mûködésüket. Amennyiben a

telivérek valóban rossz vérmér-

sékletet örökítenének, akkor az

angol félvérek, mint gazdasági és

mint sport lovak nem dominálná-

nak jelenleg is Európa lóállomá-

nyában.

Bizonyos azonban, hogy a

két legnépszerûbb lófajta szép-

sége, szilárd szervezete, jó tulaj-

donságai és teljesítménye min-

dig kísértette a tenyésztôket az

anglo-arab fajtának kereszte-

zéssel való megteremtésére. Ez

egy rendkívül nehéz feladat. Két

fajta keresztezése akkor lehet 1.6. kép. Gidran XXXIX törzsmén

(Forrás: Carl G. Wrangel: Ungarns Pferdezucht II. Band. Stuttgart, 1893.)

1.5. kép. 35 Gidran XXIX anyakanca

(Forrás: Carl G. Wrangel: Ungarns Pferdezucht II. Band. Stuttgart, 1893.)

61

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

sikeres, ha a fajták genotípusa egymástól távol

esik, fenotípusukban pedig hasonlítanak egymásra.

Nos, a két fajta genotípusa elég távol esik egymás-

tól. Igaz a telivér kialakításában három keleti szár-

mazású (arab) mén vett részt, de a kancák között

vajmi kevés arab volt. Már pedig a kancák határoz-

zák meg a fajta létrejöttét. A késôbbiekben pedig

csakis az eredmények, a teljesítmények számítot-

tak. A legtöbb helyen azzal követték el a hibát,

hogy az angol telivérrel történt keresztezés utáni F1

a nemzedékével egymás közt folytatták a tenyész-

tést. Ennek hatására az amúgy is erôsen szórt elsô

nemzedék került a tenyésztésbe.

Mezôhegyesen nem ezt a gyakorlatot követ-

ték: tovább folytatták a telivérek óvatos haszná-

latát, a mind nagyobb telivérhányad elérésére.

A gidran törzsmének csak a tradicionális nevet

tartották fenn. Volt olyan év, hogy gidrán mén

nem fedezett (mint korábban arab esetében is tör-

tént), majd nem játszott fontos szerepet például

Bakony Gidran a néhány telivér mén mellett. Ezt

mutatják a fedeztetési jegyzékek is, amikor mind-

össze a ménes egynegyedét fedezte a beosztott két

gidrán törzsmén. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk,

hogy a törzsméneknek lényegesen meghosszab-

bodott a használati idejük, sôt a jó hatású méne-

ket, amelyeket korábban méntelepekre helyeztek

át, visszarendelték Mezôhegyesre. A XIX. szá-

zad kilencvenes éveiben, és a XX. század elejére

kialakult az anglo–arab gidrán fajta, amely ele-

ganciájával tûnt ki. Ezt a fajtát már kevésbé kel-

lett a telivérrel javítani, köztenyésztésben szüle-

tett ivadékai pedig semmiben sem tértek el angol

félvér társaiktól.

1.7. kép. Gidran XXXVI a mezôhegyesi állami ménes törzsménje. Vörössárga, jegytelen

(Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl az ezredévi kiállításon.

Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó Erdélyi Mór udvari fényképész

Egy Mezôhegyesi Magyar Tsödör – Ein ungarischen Hengst aus Mezôhegyes.

A magyar ló más ábrázolásain megörökített lovaknál tömegesebb és nemesebb lovat örökített meg rézmetszet.

Ez már saját tenyésztésû mén volt.

(Forrás: Joseph Heinbucher – E. v. Bikkesy: A Magyar és Horvát országi Legnevezetesebb Nemzeti Öltözetek

Hazai gyûjteménye …. Bétsben, 1816)

63

2.1. A katonai méneseknek és méntelepeknek a magyar állam tulajdonába való átvétele

Az 1867. év július 28-án életbe lépett a kiegyezésrôl

szóló 1867. évi XII. törvénycikk. Ennek értelmé-

ben a császári-királyi katonai ménesintézményeket

és méntelepeket a késôbbi tárgyalások alapján a

magyar állam veszi át. A részletekrôl – és sok más

egyéb dologról is – további tárgyalásokat kellett

folytatni. Az ebben a kérdésben megfogalmazott

magyar álláspontot az 1867. március 10-én kine-

vezett földmûvelés-, ipar- és kereskedelmi ügyi

miniszter, Gorove István fogalmazta meg.

Az átmenet nélküli eredményes munkát szá-

mos tényezô akadályozta, amelyek közül különös

nehézséget okozott, hogy a legfontosabb feladatok

a cs. k. hadügytériumokhoz tartoztak. Ez játszott

közre abban, hogy az átvétellel kapcsolatos tár-

gyalások elhúzódtak. A ménesek, a ménesbirtokok

és a méntelepek átvételének ügyét csak 1868-ban

tudták az elôírt mód szerint tárgyalni. Az átvé-

tel folyamatát Fest Imre (1872) a földmívelésügyi

miniszter megbízásából megírt könyvében foglalta

össze. A magyarországi lótenyésztési intézmé-

nyek alapításuktól fogva az osztrák intézmények-

kel együtt a cs. k. hadügyminisztérium alá tartoz-

tak, azonban ezek az intézmények a közös ügyek

intézésére felállított bizottságok határozata alapján

1868-ban az illetékes, tehát az osztrák és a magyar

földmívelésügyi miniszterek hatáskörébe kerültek.

A tényleges elkülönítés és az átvétel azonban csak

1868. év végén történhetett meg.

Az osztrákok ugyanis a teljes katonai ménes-

vagyonnal (tehát Mezôhegyes, Bábolna, Kisbér,

Radautz és Piber, valamint a méntelepek) kapcso-

latban a kiegyezési quaota-arányú, 70:30%-os (a

közös költségek aránya volt) megosztását köve-

telték, míg a magyar fél a territoriális elv alapján

kívánta megoldani a kérdést. Álláspontja szerint a

magyar korona területén fekvô intézmények kizá-

rólag a magyar koronát illetik meg, az osztrák tar-

tományokban levô intézmények pedig Ausztriát.

Az itteni beruházásokért (infrastruktúra) semmi-

lyen kártérítést nem igényelhet Ausztria, mivel az

örökös osztrák tartományokba került, innen szár-

mazó tenyész- és remontaanyag bôven megtérí-

tette a költségeket. A magyar álláspontot tartal-

mazó javaslatot az uralkodó 1868. november 2-án

jóváhagyta. Az osztrák fél azonban újra a tulajdon-

jogi megosztást követelte, amit a magyar delegá-

ció megint csak visszautasított. Eközben a közös

hadügyminisztérium a korábbi tárgyalások alapján

az uralkodóhoz felterjesztést nyújtott be, amely-

ben a lótenyésztési intézmények addigi katonai

szervezetének szakmai irányítását már a magyar

földmívelésügyi miniszter hatáskörébe való átadá-

sát javasolta. Ezt a javaslatot az uralkodó decem-

ber 20-án elfogadta, és ez lett az alapja annak, hogy

1869. január 1-én a ménesek és a méntelepek keze-

lését a magyar állam átvehette. Végezetül is, 1869.

július 20-án az uralkodó a magyar állami méne-

sek és ménesbirtokok kezelésére és tulajdonjog-

ára vonatkozó magyar javaslatot hagyta jóvá. Fáy

Andor (1955) közlése szerint a tárgyalásokon az

osztrák hadügyi kincstárt Rozvadovszky ôrnagy

és Schweitzer hadbiztos, míg a magyar kormány

álláspontját Bánffy Albert és Kozma Ferenc kép-

viselte. A delegációk álláspontját minden bizony-

nyal a Pótlovazási Felügyelôség parancsnoka,

Ferdinand Mengen tábornok, a magyarét pedig a

nagyon határozott, de rendkívül szívélyes, jó diplo-

máciai érzékû Kozma Ferenc miniszteri titkár, majd

tanácsos határozta meg. A tanácskozásokon döntöt-

tek arról, hogy az állami ménesintézményekben (a

ménesekben és a méntelepeken) továbbra is kato-

nai személyzet látja el a feladatokat. Erre a célra

alakították meg a méneskart, amely a közös hadse-

reg állományába tartozott. A sorkatonákat Magyar-

ország területén sorozták, magyar egyenruhát

hordtak, és az ellátásuk, valamint az illetményük

a földmívelésügyi büdzsét terhelte. Erre azért volt

szükség, mert a magyar honvédségnél a hároméves

2. Tenyésztésszervezés a kiegyezés után

A gidrán

64

szolgálat után nem lehetett további szolgálatra bent

tartani katonákat, márpedig a ménesekben, ménte-

lepeken folyó munkának fegyelmezett és szakszerû

elvégzését a tovább szolgáló altisztek biztosították.

A Kozma Ferenc életútját ismertetô könyv

(1898) szerint a két delegáció-

vezetô a következô szavak-

kal (természetesen német nyel-

ven) adta át, illetve vette át a

teljes katonai lótenyésztési intéz -

ményt: „Hivatalos kötelessé-

gem bôl, és mert paran csom van

rá, át adom az intézményt, de

katonai ôszinteségemmel meg-

mondom, hogy végtelenül sajná-

lom, mert meg vagyok gyôzôdve

arról, hogy ezek a katonai intéz-

mények civil kézen tönkre fog-

nak menni.” Erre az átvevô és

civil Kozma Ferenc mosolyogva

és barátságosan a következô

szavakkal válaszolt: „Szintén

hi vatalos kötelességemnél fogva

át vettnek nyilvánítom az intéz-

ményt, de köteles tisztelettel és

lojális nyíltsággal közlöm és

biztosítom Exellenciádat, hogy

ezek az intézmények civil kézen

tönkre menni nem fognak, mert

azokat a magyar állam veszi

kezébe és tudatában van azok

óriási horderejének és azokat

szeme fényének tartja. Egyelôre

én veszem át, lehet, hogy sike-

rülni fog munkám, lehet, hogy

nem, de akkor jön egy másik,

egy harmadik, egy századik, de

ezeknek az intézményeknek fel

kell virágozni és nem szabad

visszafejlôdni.”

Figyelemre méltó a magyar

kormány álláspontja a kato-

nai ménesek és a méntelepek

ki egyezés utáni átvételérôl szóló

tár gyalásokon, amelyet min-

den bizonnyal Kozma Ferenc

adott közre a Vadász- és Ver-

senylapban (1869). Ezek sze-

rint az állam a lótenyésztés szak-

mai irányítását mindenképpen a szakmai szem-

pontok fi gyelembevételével kívánta folytatni.

Ennek érdekében az erre vonatkozó rendeleteket

még 1869-ben meghozták, amelyek értelmében

országos, valamint minden megyében lótenyész-

2.1. kép. Gidran XL, a mezôhegyesi állami ménes törzsménje. Aranysárga, elülsô

bal és hátsó jobb láb csûdön felül kesely

(Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl Az Ezredévi kiállításon.

Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó: Erdélyi Mór udvari fényképész

2.2. kép. Algy, a mezôhegyesi állami ménes angol telivér törzsménje.

Aranysárga, két hátsó láb magasan kesely.

(Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl az ezredévi kiállításon.

Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó: Erdélyi Mór udvari fényképész

65

2. Tenyésztésszervezés a kiegyezés után

tési bizottmányt kellett létrehozni. Az országos

bizottmány a Pesti Lovaregylet három, az orszá-

gos gazdasági egyesület két választott tagjából

és az ország különbözô vidékein lakó hat, elis-

mert szakértelmû tenyésztô gazdából alakult meg.

Tagjai voltak továbbá a földmívelési miniszté-

rium földmûvelési és állategészségügyi osztálya-

inak vezetôi, a lótenyészintézetek parancsnokai

és a ménesbirtokok igazgatói. Az országos bizott-

mány minden évben teljes ülést tartott. A megyei

bizottmányokban az illetô területen mûködô

lótenyésztôk mûködtek közre. A helyi viszonyo-

kat és az igényeket jól ismerô bizottmányok az

illetékes méntelepek vezetôivel együtt mûködve

határozták meg, hogy hol létesítsenek fedeztetési

állomást és az adott helyiségekbe mely méneket

osszák be.

A magyar állam tulajdonába és kezelésébe átvett

ménesek és méntelepek állapotáról, a következô,

az 1870. évi feladatairól, költségvetésérôl, távo-

labbi terveirôl elsô ízben 1869 decemberében

Gorove István földmívelésügyi miniszter szá-

molt be a magyar parlamentben és egyben kérte

annak elfogadását. Elmondta, hogy megtörtént a

megegyezés a ménesintézmények sorsáról, de vál-

tozatlanul megmaradt a feszült viszony, mivel a

két ország állami méneseiben megtalálható lovak

száma összesen 7345 egyedre rúgott, amelybôl az

3188 osztrák fél, 4157 pedig a magyar fél tulaj-

donában állott. S „…hogy miután a ménesek és a

méntelepek 1850 óta, az elôbbi egységes állam-

területen oly módon vezettettek, hogy a biroda-

lom túlsó részéhez szükséges lófajok Magyaror-

szágon tenyésztetvén ezek sarjai innen szállítat-

tak az ausztriai tenyésztés használatára, most az

elkülönítés által egyszerre elvágva ezen forrásá-

tól a birodalom másik felének lótenyésztése nagy

kárral megzavartatnék.” Ezek után a lótenyész-

tési intézmények költségvetési fejezetét minden

évben napirendi pontként a parlament tárgyalta

meg. Az elôterjesztésekben részletesen beszámol-

tak a ménesekben folyó munkáról, a fedeztetési és

csikózási eredményekrôl, soron következô felada-

tokról és fejlesztésekrôl. A feladatok között, elsô

helyen, a köztenyésztés, a kistenyésztôk kezén

levô állomány javítása állt. A helyzet súlyos volt,

mivel a kistenyésztôk tulajdonában még mindig a

kistermetû magyar parlagi ló volt. Jól jellemzik

ezt Keleti Károlynak az 1870. évre vonatkozó ada-

tai, amelyek szerint az országban összesen 48 958

mén van, ebbôl „nehéz” 3854, míg „könnyû”

45 104, ugyan akkor 760 918 kanca van, amelybôl

„nehéz” kanca 53 642, míg könnyû 702 276.

Az elkülönítést illetôen Keleti Károly a következô

magyarázatot adta. „Ismerve Magyarország lóte-

nyésztési viszonyait – a könnyû faj tekinthetô álta-

lában az úgynevezett „Landschlagnak”, a nehéz

között többnyire már javított, részben nemesített

anyag szerepelvén.”

Valószínûleg ezekre a „Landschlag” („par-

lagi fajtának” lehet mondani) kategóriába sorolt

lovakra gondolt a miniszter, amikor is a lótenyész-

tési intézmények 1873. évi költségvetését nyújtotta

be a parlamentnek elfogadásra és elôterjesztésében

ismertette a ménesek állapotát és az ott tenyésztett

állományt.

A volt katonai ménesintézmény állami átvétele

az elsô években elég sok problémát, gondot jelen-

tett. Mindenek elôtt nehéz volt az átmenet az eddigi

katonai irányítás és a polgári, a szakmai szempon-

tokat elsôdlegessé helyezô szemlélet között, vala-

mint nyelvi nehézségek is mutatkoztak. Lényegé-

ben ez nem volt annyira súlyos, mert az ide került

magyar személyzet tudott németül.

Az átvételt megelôzôen, majd a következô évek-

ben is az állami ménesintézmény az érdeklôdés

középpontjában állott, terjedelmes vitairatok jelen-

tek meg a szaklapokban. Ez a vita azonban nem a

tenyésztésrôl, nem a további munkáról, feladatok-

ról szólt, hanem leginkább a katonai személyzet

igénybevételét, sôt maguknak a ménesbirtokoknak,

méntelepeknek állami kézben való tartását és irá-

nyítását kifogásolták. Voltak olyan javaslatok, hogy

a ménesgazdaságok földterületét bérbe kell adni, a

méneseket felosztva nagybirtokosoknak kell átadni,

akik majd fedeztetésre alkalmas méneket fognak

tenyészteni, és ezeket a községek megvásárolják.

A legtöbb bírálat tárgya a ménesgazdaságok kato-

nai személyzete volt, ahol a korábbi években három

évre besorozott katonák végezték a földmûvelést

hívatásos tisztek és továbbszolgáló tisztesek fel-

ügyelete alatt, s ezt kellett folytatni továbbra is,

de a birtokok polgárosítása mellett foglalt állást a

minisztérium is. A polgári személyzet alkalmazása

leginkább Mezôhegyes környékén ütközött a leg-

nagyobb akadályba, a munkaerô hiányába. Ezzel

kapcsolatban a miniszter így válaszolt a parlament-

ben: „…miután a hazai népességi viszonyaink mos-

A gidrán

66

tohasága és cselédrendszerünk hiányossága a nagy

kiterjedésû és sok egyéni szolgálatot igénybe vevô

intézetek kézerô szükségét mindenkor és minden

idôre biztosítani alig engedné — lótenyész intéze-

tek kezelésére nézve a katonai szervezet továbbra

is megtartassék.

… s mert honvédelmi törvényeink a honvéd-

ségre kötelezett polgároknak háborún kívül folyto-

nos szolgálatra használását nem engedik, kénytelen

voltam a közös hadsereg kiegészítô részét képezô

méneskarnak a magyar területen levô intézetekben

szolgálatot tevô részét igénybe venni tárcám költsé-

gére vállalni át…

Eddig a hadügyminisztérium igazgatása alatt

a lótenyésztés vezetését, minden ennek érdekében

és e körül elôfordult teendôkrôl a katonai felügyelô

intézte, most azonban ez intézkedés a felelôs minisz-

ternek magának van fenntartva, s a katonaság csak

az említett végrehajtással van megbízva.”

1870-tôl a méneskarba csak a magyar korona

kötelezetteit lehetett besorozni és magyar egyen-

ruhát viseltek. A ménesgazdaságokat az addigi

ménesparancsnokságtól elválasztva a katonai

szolgálatból kivált civil vezetôk irányították, de

a katonai személyzetet továbbra is megtartot-

ták, míg azokat gazdasági cselédekkel nem tud-

ták felváltani. Az 1869-ben tartott parlamenti

tanácskozásról így írt a sajtó: „A magyar királyi

ménesek jövôbeni igazgatásának a megállapítá-

sára a múlt héten (augusztus elsô hetében. E.J.)

egy kis tanácskozmány tartatott Bécsben Ô Fel-

sége elnöklete alatt, melyben mint halljuk ô exell.

gróf Andrássy Gyula és báró Wenckheim Bélán

kívül a földmívelésügyi miniszter képviselôje

Kozma Ferenc min. oszt. tanácsos, valamint a

magyarországi ménesek addigi igazgatója, br.

Mengen ezredes is részt vettek. Mint értesül-

tünk e gyûlésben elvileg elhatároztatott, hogy

a ménesek vezénylete a gazdászatitól elkülöní-

tessék, s pedig akként, hogy a jószágigazgató-

ság önállólag határozzon a gazdaság vezetésé-

ben, tekintettel azonban a ménesgazdaság által

elôterjesztett s a ménes számára szükségelt legelô

és takarmánytermesztésre.

A lótenyésztés nagyobb mérvû irányadása köz-

vetlenül a földmûvelési minisztérium illetô szak-

osztálya által történik, mely a részbeni rendelke-

zéseit a ménes felügyelôséggel közli, ez pedig a

végrehajtását vállalja. Ménesfelügyelôül Magyar-

ország részére, mint már említettük Horváth alez-

redes szemeltetett ki, egyúttal ezredesi rangot

nyervén.

Úgy halljuk továbbá, hogy a hazai lótenyésztés

ügyében követendô lépések megállapítására a leg-

közelebb egy bizottmány ülne össze a fôvárosban,

részint a kormány, részint a pesti lovaregylet tag-

jaiból, mely utóbbiak közül br. Wenckheim B.,

br. Ambrózy Lajos és gr. Szápáry Iván vennének

részt.”

Az elsô évtizedben német nyelven folyt az irá-

nyítás és az iratkezelés. A mezôhegyesi törzs-

könyvekben csak 1885-ben történt meg a magyar

nyelvre való átállás! Az átvételt követôen a méne-

seket magyar gazdákból, szakemberekbôl álló

bizottságok látogatták meg és adtak véleményt

a ménesekrôl és a ménesbirtokon folyó gazdál-

kodásról. Legjobban Mezôhegyes szerepelt, míg

Kisbér esetében fi gyelembe vették az addigi rövid

mûködést, a rosszabb talajt, viszont a nagyon

rossz talajviszonyokkal küszködô Bábolnát ille-

tô en sok mindent, így a lovakat is szigorúan bírál-

ták. Sokat változtatott a helyzeten az, hogy a

jelentések alapján Gluzek Gyula javaslatot dol-

gozott ki a ménesintézmények és ménesbirtokok

külön választásáról, továbbá az, hogy Bábolnának

nyújtandó segély értelmében a kifogásolt, rosz-

szabb minôségû lovakból kiselejtezettek helyére

már 1869-ben Mezôhegyesrôl 45 keleti vérû kan-

cát, majd a késôbbi években a Shagya-ménesbôl

26, míg a Gidran ménesbôl 20 anyakancát áthe-

lyeztek. A továbbiakban is rendszeresen vittek át

kancákat, míg Mezôhegyesen végül is megszûnt

a vegyes arab ménes, Fogaras megalapításával

pedig a rövid ideje mûködô lipicai törzs is elke-

rült Mezôhegyesrôl. Fest Imre közlése szerint a

továbbiakban Mezôhegyesen a következô méne-

sek mûködtek tovább, de ez a felosztás is az 70-es

évek közepére megváltozott:

a) úgynevezett igás ménes 83 írlandi, norfolki

és normann származású kancákból

b) nehezebb angol félvér ménes 75 kancával

c) könnyebb angol félvér ménes

d) Gidran ménes 69 kancával

e) I. sz Nonius ménes 78 kancával

f) II. sz. Nonius ménes 92 kancával

Mint a fentiekbôl láttuk, a kiegyezés után, noha

méneseket és ménesbirtokokat külön igazgatás alá

67

2. Tenyésztésszervezés a kiegyezés után

vonták, de változatlan személyzettel folyt a munka

a ménesintézményekben. A szakmai irányítás a

földmívelésügyi minisztériumhoz, ezen belül pedig

a Kozma Ferenc miniszteri tanácsos által vezetett

osztályhoz tartozott. És ezzel éltek is! Kozma Ferenc

egyénisége, az emberekkel való barátságos viszo-

nya zökkenés nélkülivé tette az együttmûködést.

A katonai intézmények szakmailag is jó parancsno-

kaival korrekt viszonyt ápolt, akiknek szakértelmét

becsülte. Gyakori látogatásai és a minden fonto-

sabb eseményen való jelenléte alkalmával tett ész-

revételeiket, javaslataikat mindenkor fi gyelembe

vette. Katonákkal kellett együttmûködnie, akiket

részben örökségbe kapott, mint például zalabéri

Horváth János ezredest Mezôhegyesen, viszont a

kisbéri és bábolnai parancsnokok az átvétel évé-

vel cserélôdtek. Kisébren Albert Adolf alezredest

(1862–1869) Soest Ottó ezredes (1869–1885, míg

Bábolnán Boxberg Imre ezredest (1860–1869)

Fridrich György alezredes váltotta. Kozma Ferenc

dolga volt a tenyésztést a mindennapok érdekei-

nek fi gyelembevételével a köztenyésztés igényei-

nek kielégítésével összekapcsolni. Ebben az orszá-

gos Lótenyészbizotmány, míg a fedeztetési állomá-

sok kijelölésében és ménigényének megjelölésében

a megyei bizottmányok és a gazdasági egyesületek

voltak segítségére.

A négy állami ménes és a négy állami ménte-

lep ügye a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi

minisztérium Kozma Ferenc által vezetett osztályá-

hoz tartozott. Még e minisztérium kötelékében, majd

az 1889-ben fennmaradó Földmívelésügyi Minisz-

tériumban az országos lótenyésztés ügyeit a IV. osz-

tály hatáskörébe rendelték az alábbiak szerint:

A) ÜGYKÖRE: A IV. osztály kormányozza az

összes m. kir. állami lótenyészintézeteket, vezeti a

méneseknél a tenyésztési irányt s megállapítja az

anyag felhasználásának módját, vezeti a méntele-

pek összes ügyeit, ô határozván meg az anyag lét-

számának kezelési módját. Engedélyezi és megha-

tározza a külsô fedeztetési állomásokat s azokra

az anyagot a viszonyok követelményei szerint szét-

osztja; az országos lótenyésztés érdekében befo-

lyást gyakorol a versenyekre, a mennyiben ezek

államdíjakban részesíttetnek, lótenyésztési jutal-

mazásokat rendez, a rendes fedeztetô állomások

rendszeresítésén túl egyes községeknek méneket

engedélyez, valamint egyesek által közhasználatra

bocsátott mének tartását engedélyezi, a községek-

nek ménekkel leendô elláthatása érdekében csikó-

vásárlásokat tartat; felügyel az országos lótenyész-

tési alap kezelésére.

Vezeti a ménesgazdaságok üzemét, a gazdasá-

gokban folytatott szarvasmarha-, sertés- és juhte-

nyésztés irányát.

Az idetartoznak az intézetekben elôforduló sze-

mélyes ügyek, ezek iskolai és köznevelési kérdései.

Az osztály alá rendelt hatóságok és közegek:

1. Magyar kir. állami lótenyészintézetek katonai

felügyelôsége, mint az osztálynak katonai közvetítô

hatósága. 2. Ménesparancsnokságok, 3. Ménes-

birtok-igazgatóságok, 4. Magyar kir. méntelep-

parancs nokságok.”

* * *

Úgy tartjuk és mondjuk azt, hogy ez a korszak a

magyar lótenyésztés aranykora volt! Ez igaz! De ez

alatt nem az ország teljes lóállományának (700 000

ló!) nemesítését kell értenünk, hanem annak a szer-

vezetnek és szakmai fegyelemnek megteremtését,

amely az elkövetkezô 50–60 évben ennek a feladat-

nak a végrehajtását lehetôvé tette. Ez a szervezeti

rendszer, ha nem is eredeti formájában és nevével,

hanem tartalmával és szándékával, a köztenyész-

tés feladatainak ellátásával, a törzsménesek fenn-

tartásával és szakmai irányításával, a késôbbiekben

pedig támogatással az 1980-as évekig folyamato-

san létezett és mûködött.

2.1.1. A gidrán ménes

A gidrán iránti elsô pozitív megnyilatkozások

hatására a 70–80 kancából álló ménest, de a többi

mezôhegyesi törzs állományát is növelni kíván-

ták. A költségvetési viták során azonban a takaré-

kossági szempontok játszottak közre, így a méne-

sek, köztük a mezôhegyesi ménes mintegy 600-as

állományát 1875-tôl inkább csökkenteni kellett

400 körüli kancára, mintsem, hogy a kezdeti ter-

vek alapján növelték volna. A gidrán kancaállo-

mány mindvégig így 100 egyed körül, de inkább

ez alatt mozgott.

Az átvételi éveket követô kezdeti bizonytalan-

ságok, nehézségek és a három, illetve a fogarasi

intézmény megalapításával négy állami ménes

tenyésztési feladatai rövidesen megszilárdultak.

Mezôhegyesen maradt az ekkor még arab fajtájú-

A gidrán

68

nak tartott gidrán, az angol félvér (ekkor már szinte

kizárólag Furioso és North Star származékokkal),

a kis és nagy nóniusz, valamint az elsô években

a norfolki ménes, amelyet hamarosan felszámol-

tak. Rövidesen, 1875-tôl a ménesbeosztás a fajták-

nak megfelelôen alakult. Léte-

zett a norfolki (az évtized végére

megszûnt), s maradt tartósan a

gidrán, az angol félvér, kis nóni-

usz és a nagy nóniusz anyamé-

nes a változatlan fajtafenntartási

célnak megfelelôen több mint 80

évre, 1961-ig!

A korábbi években a fajtájára

nézve tekintet nélkül vették a

nyilvántartásba a besorolt törzs-

kancákat, amelyek a megürese-

dett nyilvántartási számot kap-

ták. Az 1890-es évektôl viszont

1-tôl 600-ig tartó, a mezôhegyesi

törzsek között felosztott nyil-

vántartási számra jegyezték be a

kancákat. A gidránok 1-tôl 150-

ig, a félvérek 151-tôl 300-ig,

míg a két nóniusz törzs kancái

301-tôl 450-ig, illetve 451-tôl

600-ig kapták besoroláskor a

nyilvántartási, illetve a törzs-

könyvi számukat.

„A nehezebb félvér arab

mé nes” gidrán lovai a mezô-

he gyesi rögön – néhány hol-

steini, spanyol és keleti vérû

kanca utóda – az évtizedeken

keresztül folytatott beltenyész-

tés következ tében nemzedékrôl

nemzedékre tömegesedve a

magyar állam részére való

átadáskor a Vadász és Verseny-

lapban 1872-ben közölt meg-

fogalmazásban „…testalkatra,

alapzatra és általában terme-

tességre minden egyéb létezhetô

arab félvérfajnál hatalmasabb

lett, s éppen e tulajdonságánál

fogva, azaz miután egyrészt túl-

nyomó arab vére miatt a magyar

lófajnak homogén jellegét, más-

részt azonban anyai eredetétôl

megtartott izmosságát is átörökíteni képes, meg-

becsülhetetlen kincsét képezi hazai lótenyészté-

sünknek.” Majd a folytatásban: „E faj, mely elég

eleven a nélkül, hogy a magas vérnek szokott

idegességét és túltüzességét megtartotta volna,

2.3. Algy-Gidran, a mezôhegyesi állami ménes törzsménje.

Világossárga, hóka. két elülsô és hátsó bal lábon fekete folt

(Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl az ezredévi kiállításon.

Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó: Erdélyi Mór udvari fényképész

2.4. kép. 45 Algy-Gidran, a mezôhegyesi állami ménes anyakancája.

Sötétsárga, csillag

(Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl az ezredévi kiállításon.

Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó: Erdélyi Mór udvari fényképész

69

2. Tenyésztésszervezés a kiegyezés után

a kellô gyorsasággal párosí-

tott erôképességénél fogva egy-

aránt használható kocsiban,

úgymint nyereg alatt…”

Ugyan itt a „Könnyebb félvér

arab” ménes kancái „több keleti

vérrel bírnak a Gidránoknál, s

mennyiben hajdani alakításnál

norman vérû kanca nem hasz-

náltatott, hanem lipizai magyar

és erdélyi kancáknak arab mének

után (leginkább Shagya, Siglavi,

Messour, s Turkmen vérbôl)

nevelt ivadékaiból alakítatott.”

— Ebben az idôszakban (már az

1870-es évek közepén), a kora-

beli szaksajtóban, a gidrán mel-

lett ezt a ménest már, noha tucat-

nyi arab mén (például Siglavy

IV) alakította, mégis Shagya

törzsnek nevezték. Ezt a ménest

helyezték át részleteiben 1869–

1876. között Bábolnára, s ezeknek a lovaknak az

ivadékai örökítették a bábolnai arabok, a shagya

arab fajta Mezôhegyesen szerzett tömegesebb test-

alkatát.

A Mezôhegyesrôl Bábolnára áthelyezett arab kan-

cáknak volt köszönhetô a bábolnai lovak (a shagya-

arab) nemes küllemük megôrzése melletti tömege-

sebb testalkatuk, térölelôbb, elegáns mozgása.

2.6. kép. Algy-Gidran 20, a mezôhegyesi állami ménes kancája.

Vörössárga, csillag és hóka, hátsó jobb láb kesely

(Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl az ezredévi kiállításon.

Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó: Erdélyi Mór udvari fényképész

2.5. kép. 75 Gidran XXXVII a mezôhegyesi állami ménes anyakancája.

Vörössárga, csillag, több fekete folt a testen

(Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl az ezredévi kiállításon.

Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó: Erdélyi Mór udvari fényképész

A gidrán

70

2.2 Méntelepek, fedeztetési állomások ménállománya, a köztenyésztést formáló hatása

A gidrán méneknek a köztenyésztésben való sze-

rep lésérôl csak a méntelepek 1853. évi (más for-

rás szerint 1851. évi) ténylegesen megkezdôdô

mûködése utáni idôszaktól beszélhetünk. A ménte-

lepek megalakulásáról szóló elsô híradás 1851-bôl

származik, amely szerint Haas tábornok méntele-

pek részére országos fedezôménnek alkalmas mén-

csikókat vásárolt. Ebben az idôben két mezôhegyesi

Gidran törzsmént adtak át fedezôménnek. Erdély-

ben már korábban is mûködött méntelep, de

Magyarországon elôször csak Székesfehérváron,

majd 1860-ban Nagykôrösön alakították meg az

elsô két méntelepet, amelyekhez több alosztály

tartozott. Székesfehérvárhoz a székesfehérvári, a

bábolnai, a nyitrai, a nagyatádi és a palini alosz-

tályok, 486 fedezôménnel; míg Nagykôröshöz

a nagykôrösi, a verseci, az eperjesi, a békési, a

kunszentmiklósi és az álmosdi alosztályok 790

ménnel rendelkeztek. Így összesen 1276 országos

fedezômént vettek át az 1869. január 1-én történt

átvételkor. További méntelep volt még a sepsiszent-

györgyi 235 fedezôménnel a homorodi, a rettegi és

a dési alosztályokkal, valamint a varasdi telep 118

ménnel, az eszéki alosztállyal. Meg kell jegyezni,

hogy Fest Imre könyvében az összlétszámra vonat-

kozva kisebb állomány, mindössze 1345 mén sze-

repel. A kiegyezést követôen, s több költségvetési

vita után a magyar államnak a lótenyésztésre vonat-

kozó elsô nagyobb szabású intézkedései közé tar-

tozott a debreceni méntelep 1873-ban történt meg-

alakítása, amely 1874-ben kezdte el mûködését.

Ezt követte a két kisebb méntelep beolvasztása a

két másik nagy méntelepbe. Ez a felosztás maradt

aztán az elsô világháború végéig (2.1. táblázat).

Az 1850-es években a Désen, illetve Sepsi-

szentgyörgyön és Varasdon is volt méntelep, ame-

lyek késôbb a székeshérvári és debreceni méntele-

pekhez tartoztak. A táblázat a Kimutatás Magyar-

ország területén ….. évben állami ménekkel létesí-

tett fedeztetô állomások…, az úgynevezett „zöld-

könyvek” alapján készült (érdekes a nóniusz és

gidrán mének aránya). Az elsô világháború után

a korábbi alosztályok megszûntek, és mint önálló

méntelepek mûködtek tovább. Ugyanez volt a

helyze, a második világháború után, amikor is 10

méntelep állott fel.

A méntelepek megalakulás utáni mûködésérôl

keveset tudunk, s tevékenységükkel a korabeli

szaksajtó sem foglalkozott. Ugyanaz volt a helyzet,

ami ménesek esetében is. Kato-

nai intézményekként mûködtek,

a köztenyésztés ügye pedig még

nem vált a társadalmi és szakmai

viták tárgyává. Tény, hogy ezen

intézmények a feladatokat kato-

násan látták el, a megadott fedez-

tetési állomásokra meghatározott

számú mént helyeztek ki. Azt,

hogy szakmailag jól döntöttek-e,

senki nem bírálta felül. A fedez-

tetési szezon végén a feladat tel-

jesítését számokkal és adatok-

kal katonásan és pontosan jelen-

tették, majd bevonultak a mén-

telepre. Az 1853-tól létrehozott

négy magyarországi méntelep-

nek nem sikerült népszerûségre

szert tenni. Gyakorlatilag sem-

milyen hatásuk nem volt a közte-

nyésztésre és a parasztság lóállo-

mányára. Nem véletlen, hogy az

2.1. táblázat

Méntelepek, fedeztetési állomások és az országos fedezômének száma 1853–1918 között

ÉvMén-telep

MéntelepOsztály

Fedezteté-si állomás

Mén GidránGidránbérmén

Noniusz

1853 3 – – –

1860 4 – – –

1869 4 1511 – – –

1872 4 1391 – – –

1875 5 – – –

1880 4 – – –

1885 4 15 – – –

1888 4 16 792 2487 264 21 391

1891 4 16 861 2624 253 10 413

1895 4 18 918 2811 268 6 488

1900 4 18 984 3230 240 3 531

1905 4 19 938 3337 220 1 598

1910 4 19 864 3210 202 2 570

1915 4 20 921 3611 188 4 739

1918 4 20 851 3725 81 1 710

71

2. Tenyésztésszervezés a kiegyezés után

1870. évi statisztikai felmérésben mindössze 3854

„nehéz” (nemes és nemesített), valamint 45 104

parlagi mén szerepelt.

Késôbb Szlávy József föld mívelésügyi minisz-

ter az 1872. évi költségvetés tárgyalásakor a

következôket mondta a parlamentben:

„Ami a telepek ménanyagának minôségét érinti,

ki kell jelentenem, hogy az, habár jelen állapotában

is elvitázhatatlan elônyt nyújt országos lótenyész-

tésünknek, még sem áll még egészen a tökély azon

fokán, melyet méneseink alapanyagához mérve

attól várni lehetne.

Ennek oka abban rejlik:

1-ször. Hogy a múlt évtizedben a telepeinkbe

lett beosztás csak kisebb részben történt a magyar

ménesek sarjaiból, melyeknek fi atal ménnövedéke

nagy részben a birodalom másik felében hasz-

náltatott, a magyar telepekbe inkább a radautzi

ménesbôl soroztatván.”

A lótenyésztési intézmények, így a köztenyész-

tést nagymértékben érintô méntelepek ügyében is

folyó tanácskozások alatt, majd utána a szaksajtó-

ban számos érdeklôdô, türelmetlen és az elképze-

léseket ismertetô és javaslatokat tartalmazó cikk

jelent meg. A katonai kezelést általában elutasítot-

ták. Az ismert és tekintélyes szakemberek, Czilhert

Róbert vagy a lovasok körében az ugyancsak nagy

tekintélynek örvendô, lovaglási szakkönyvet író

Nádosy Sándor tábornok nyílt levelekben, a nyil-

vánosság elôtt azt javasolták, hogy ne csak a méne-

seket (és birtokokat) hanem méntelepek állomá-

nyát is adják magánkézbe, illetve a községek tulaj-

donába. Az irányítás pedig a gazdasági egyesüle-

tekre tartozik: „Az országos lótenyésztés, eltekintve

attól, hogy a jó és díszes kocsizástól, s a sport kel-

lemességeiben részesültet, egyszersmind lényeges

mezei és államgazdasági tényezô is, annak ápo-

lása és emelése tehát a mezôgazdasági egyesületek

mûködési körébe tartozik!” Továbbiakban pedig a

feladatokat, köztük a ménállomások felállításának

szervezését is írja le. A javaslatokat elutasította a

földmívelési minisztérium. A döntést többek között

Gorove István így indokolta 1869-ben költségve-

tési elôterjesztésében, amelyben szerepeltek többek

között a méntelepek kiadásai is: „Népünknek sem

tenyészési fogalma, sem önhasznának méltányolni

tudása, fájdalom! még nincs azon a fokon, hogy fel

lehetne tenni – miszerint az állam gondoskodása

nélkül önmaga képes gondoskodni lótenyésztése

szükségeirôl, ennél fogva az állami telepekbôl lát-

juk el ménekkel az egyes helységeket.”

Ezekben a vitákban már felmerült a „tájfajta”

tenyésztésének gondolata is, vagyis az, hogy a

szakemberek (lótenyésztési bizottmányok) bevoná-

sával fajtakörzeteket alakítsanak ki, hogy kialakul-

janak a tájfajták. Ez némileg korábban fogalmazó-

dott meg, mint a rövidesen elkezdôdô, szinte min-

den állatfajt érintô „fajtaváltás” programja.

A földmûvelésügyi minisztérium véleménye

szerint azonban a tenyésztési kultúra megfelelô

2.7. kép. Kengyel Gidran, szolgálati csikós nyerges

a mezôhegyesi állami ménesben

(Forrás: Hadsereg, 1907, 4. évf. 9. sz. 169. o.)

Fotó: Keczán Emil

2.8. kép. Gidran XLI törzsmén a mezôhegyesi állami

ménesben

(Forrás: Hadsereg, 1907, 4. évf. 9. sz. 172. o.)

Fotó: Keczán Emil

A gidrán

72

szintre emelése, az elegendô és

jó minôségû állami mén rendel-

kezésre bocsátása, valamint a

magánmén-tartás körülményei-

nek rendezése elôtt a fedeztetési

állomásokon a „szabad válasz-

tás” lehetôségét kell megadni a

gazdáknak, és a tenyésztési irányt

meghatározó „hatalmi” bele-

szólás látszatát is el kell kerülni.

Egyértelmû igényként jelent-

kezett a nagyobb testtömeg gel

összefüggô vonóerô növelése.

Különösen vonatkozott ez Arad,

Bács-Bodrog, Csanád, Temes

és Torontál megyék kötöttebb

talajú, intenzívebb gazdálko-

dást folytató paraszti portáira.

Elsôk között ezekben a megyék-

ben öltött testet a fajtaváltás gon-

dolata is, a már nemesített magyar ló kereszte-

zése egy nyugati fajtával. Elôször az angol telivér

jött számításba, de a köztenyésztésben való köz-

vetlen alkalmazásának hátrányai hamar ismertté

váltak, s ezért óvatosabb és visszafogottabb sze-

repet kapott. Próbálkoztak a norfolki fajtával is,

de nem váltották be a reményeket, s 1881-ben

Mezôhegyesen is felhagytak a tenyésztésükkel.

A megbízható nemesítô fajták az állami ménesek-

ben tenyésztett törzsek voltak. Nem csodálható

ez, mivel törzskancajelöltekkel együtt törzsenként

mintegy 100–120 kanca után az egymással szoro-

san rokon mének tömegét tudta a köztenyésztés

számára biztosítani. Így egy-egy fedeztetési állo-

másra beosztott azonos feno- és genotipushoz tar-

tozó, teljes, féltestvér, és unokatestvér 3–5 fedezô

mén ugyanazon fedeztetési állomás körzetében lát-

ványos átalakulást hozhatott. Ilyen esetekre azon-

ban csak néhány helyen nyílott lehetôség, ahol a

községi gazdasági egyesületek a gazdaközönség-

gel egyetértésben döntöttek valamely törzs ménje-

inek kizárólagos használatáról. Ilyenek voltak pél-

dául Szarvas, Makó, Battonya, valamin a Bánát

számos helysége, ahol a nóniuszok mellett dön-

töttek. Az országban csak a délvidéki megyei gaz-

dasági egyletek bérelték a fedezôméneket, nóni-

uszt, furiosót, és néhány gidránt a méntelepi osz-

tályoktól (a bajai és verseci) és helyezték ki a fal-

vakba. A gazdasági egyesületek (de az egyes köz-

ségek is az általuk kiválasztott mént) közül egyedül

csak ezekben a megyékben vették igénybe a mének

bérlésének lehetôségét és kihelyezését a közsé-

gekbe, és ezzel együtt kölcsönökekkel támogatták

a községi mének vásárlását. Az országban az 1894-

ben elfogadott XII. törvény alapján engedélyezett

2.9. kép. gróf d’Orsay Olivér a mezhegyesi ménes parancsnoki épülete elôtt

egy gidrán csikót lovagol

2.10. kép. Gidran törzsmén. Ifj. Vastagh György

szobrászmûvész szoborcsoportjának egyik darabja. Ezek a

munkák az 1900. évi Párizsi Világkiállításon reprezentálták

magyar ménesek és ménesbirtokok állatait

(Magyar Mezôgazdasági Múzeum tulajdona. Lelt.Sz. 53.61.1)

73

2. Tenyésztésszervezés a kiegyezés után

magánméneket ismertertô kiad-

vány szerint 1912-ben a 7 dél-

vidéki megyében összesen 855

magán mén volt, és ebbôl 59

gidran. Fôleg Bács-Bodrogban és

To ron tálban kedvelték a legjob-

ban gidránokat, az elôbbiben 29

(+16 állami), míg az utóbbiban

11 (+8 állami) mén képviselte a

fajtát. Csongrád megyében Hód-

mezôvásárhelyen 3, Mindszen-

ten 2, Szentesen 2 gidrán állami,

és összesen 4 magán mén állott

rendelkezésre.

A soknemzetiségû Délvidé-

ken a lovak minôsége s fajtája

nagymértékben kötôdött egy-

egy nemzetiséghez, így meg-

lehetôsen tarka kép alakult ki ebben a térség-

ben is. A földmívelési kormányzat nagymérték-

ben támogatta volna a tájfajtaegyesületek kiala-

kulását. Ilyen csak egy-kettô volt, a d’Orsay Oli-

vér által létrehozott „Mezôhegyesvidéki táj-

fajta lótenyésztô szövetkezet”, amelynek tag-

jai a mezôhegyesi törzsménekkel fedeztethettek.

Lótenyésztô és értékesítô szövetkezetek csak (!)

a nyugati határvidéken, a Muraközben alakultak

meg, ahol a szövetkezetek vásárolták meg a helyi

nóri és pinzgaui típusú hidegvérû lovaik javítá-

sára a belga és ardeni méneket, és a felesleges

lovakat (árunak elôállított) pedig az ipari város-

okban értékesítették. A késôbbiekben, amikor

már ki lehetett jelölni a fajtakörzeteket, mind-

össze a nóniusz és a lipicai fajta kapott terüle-

tet a következetes tenyésztési irány megtartásá-

nak köszönhetôen. Az ország nagyobbik része

angol félvér (1939-tôl magyar félvér) körzet lett,

ahol a környezeti feltételeknek, a talajviszonyok-

nak, s a gazdálkodás színvonalának megfelôen a

könnyebb (kisbéri) és a nehezebb (mezô hegyesi)

félvéreket osztották be, s melléjük esetenként

egy-egy gidrán mént, a gyengébb állományú

községekben mûködô állomásokra pedig arab

mént helyeztek ki. Volt úgy is, hogy a gyengébb

lótenyésztési körzetekben egy fedeztetési állo-

másra beosztott négy mén mindegyike más fajtá-

hoz, illetve tipushoz tartozott. Ez a korábbi gya-

korlatra emlékeztetett, amikor is teljes válasz-

tási szabadságot igyekeztek a gazdáknak adni.

2.11. kép. gróf d’Orsay Olivér a Törzsmén istálló melletti parkban

lóbírálatot vezet

2.12. kép. 42 Algy Gidran anyakanca a mezôhegyesi állami

ménesben, Carasco utáni csikóval

(Forrás: Hadsereg, 1907, 4. évf. 9. sz. 173. o.)

Fotó: Keczán Emil

2.13. kép. Gidrán anyaménes csikókkal a „kis kifutóban”

(Forrás: Hadsereg, 1907, 4. évf. 9. sz. 74. o.)

Fotó: Keczán Emil

A gidrán

74

Ebben a rendszerben a gidrán fajtájú mének ezért

nem képviselhették fajtájukat koncentráltabban a

fedeztetési állomásokon.

A méntelepeken és a fedeztetési állomáso-

kon katonák látták el továbbiakban is a feladato-

kat. A szolgálati szabályzat is egy katonára két

mént írt elô. A ménesintézményekben összesen

2510 méneskari katona szolgált, a legnagyobb

részük a méntelepeken, hiszen a legtöbb fedezte-

tési állomásra mindössze 2–3–4 mén volt beosztva

és ezek gondozására is két fôt kellett biztosítani.

A gidránok jelentôsége a világháború után jelent-

kezett határozattabban Csongrád és Tolna megyé-

ben a helyi tájfajta kialakításában.

2.15. kép. Carrasco – telivér törzsmén a mezôhegyesi állami

ménesben

(Forrás: Hadsereg, 1908, 5. évf.11–1. sz. 224. o.)

Fotó: Keczán Emil

2.14. kép. Gidran XLVI törzsmén a mezôhegyesi állami

ménesben

(Forrás: Hadsereg, 1908, 5. évf. 8. sz. 186. o.)

Fotó: Keczán Emil

2.16. kép. Mezôhegyesi állami ménes kötôdô neves egyéniségek 1910-ben a bécsi mezôgazdasági kiállításon. Azonosított

személyek, alsó sor balról a második Dörhmann Henrik ôrnagy a nagykôrösi méntelep parancsnoka, gróf Szapáry Gyula

volt földmûvelésügyi miniszter, báró Podmaniczky Gyula a földmûvelésügyi minisztérium lótenyésztési osztályának vezetôje,

Kovásznay István méneskari százados, a mezôhegyesi ménes késôbbi parancsnoka

75

3.1. A magyarországi tenyésztés jellemzôi

A gidrán a XX. század elejére homogén, nemes kül-

lemû, tudatos tenyésztôi munkával, bel tenyésztés

és kombinatív vonalkeresztezések egy idejû haszná-

latával Európa meghatározó anglo-arab jellegû faj-

tája lett. A Bíbor és a Kengyel angol telivérek utáni

lovak különösen nagy teljesítô képességet mutat-

tak. Nem csak nyalka megjelenésével, ha nem tel-

jesítményével is az elsôk közé tartozott az újonnan

kialakított fajták között. A fajtának már az 1878-as

párizsi világkiállításon is nagy sikere volt, ahol a

Gidran XXXV törzsmén, a 9 Gidran XXXI és a 10

Gidran XXXI tenyészkancák arattak sikert. Kétség-

telen, hogy az 1878-tól 1919-ig terjedô idôszakot a

fajta elsô fénykorának lehet tekinteni.

A Tanácsköztársaság ideje alatt a román csapa-

tok megszállták az ország jelentôs részét, így 1919.

május 2-án Mezôhegyest is. Mindvégig remény-

kedtek az alföldi területek megszerezhetôségében,

s e remény közepette mindent érintetlenül hagytak

ám a felügyeletet, illetve az ellenôrzéseket persze

gyakorolták. Az új politikai határok véglegesítése-

kor, amikor kiderült, hogy Mezôhegyes Magyaror-

szágon marad, a ménes döntô részét törzskönyvei

egy töredékével együtt elhajtották. (Mezôhegyesi

hagyomány szerint csak az 1830 elôtti Geburtsliste

gótbetûs köteteit adták oda, a többit eldugták. A csi-

kókönyvek, mén- és kancafôkönyvek megmarad-

tak.) A Tanácsköztársaság kezdetén a Sütvénybe

és Hatvanba menekített gidrán ménes visszake-

rült állománya a megszállók kezére került. A kora-

beli jegyzôkönyvek szóhasználatát idézve 1919.

november 16-án 59 tenyészkanca „elszállíttatott

a román megszálló csapatok fôparancsnokságára,

Kolozsvárra”. 1920 márciusáig ezeket továbbiak

követték (fôleg évjárati csikók), úgyhogy összesen

74 kancát, mindösszesen 186 lovat zsákmányolt el

a román hadsereg (3.1. táblázat).

3. A gidrán a két világháború között

3.1. táblázat

Az elhurcolt gidrán egyedek ismert listája

Sor-szám

A ló neveKanca-család

Születési év Anyja neve Apja neve

1. 1/1 MacG. Gidran-1* 11. cs. 1911. 117 Gidran XL MacG. xx

2. 2/2 Carrasco Gidran-1* 7. cs. 1908. 121 Algy Gidran Carrasco xx

3. 3/3 Bakony Gidran-5 1904. 57 Kengyel Gidran Bakony xx

4. 4/4 Carrasco Gidran-8 1908. 43 Algy Gidran Carrasco xx

5. 5/5 Eros Gidran-15 1904. 9 Kengyel Gidran Eros xx

6. 6/7 Carrasco Gidran-15 11. cs. 1910. 38 Algy Gidran Carrasco xx

7. 7/6 Ikaros Gidran-12* 8. cs. 1913. 51 Gidran XLI Ikaros xx

8. 8/8 Ikaros Gidran-7* 7. cs. 1914 32 Gidran XL Ikaros xx

9. 9/9 Sovánka Gidran-11* 1909. 130 Gidran XL Sovánka xx

10. 10/10 MacG. Gidran-6* 9. cs. 1912. 107 Algy Gidran MacG. xx

11. 11/12 Aristides Gidran-6 8. cs. 1906. 74 Gidran Bíbor Aristides xx

12. 12/13 Carrasco Gidran-5 10. cs. 1907. 65 Algy Gidran Carrasco xx

13. 12/14 MacG. Gidran-3* 1910. 34 Gidran XL MacG.

14. 14/15 Gidran Bakony I-5* 11. cs. 1911. 38 Algy Gidran Bakony Gidran I

15. 15/16 Gidran XL-5 1901. 92 Gidran XXXVIII Gidran XL

76

A gidrán

Sor-szám

A ló neveKanca-család

Születési év Anyja neve Apja neve

16. 16/17 Bakony Gidran-13 1905. 74 Gidran Bíbor Bakony xx

17. 17/18 Gidran XL-6 1902. 18 Algy Gidran Gidran XL

18. 18/19 Gidran XL-9 12. cs. 1902. 22 Bíbor Gidran Gidran XL

19. 19/20 Gidran XLI-1 1901. 13 Algy Gidran Gidran XLI

20. 20/21 Gidran XXXVI 3. cs. 1902. 4 Algy Gidran Gidran XXXVI

21. 21/23 Gidran XL-13 1903. 46 Kengyel Gidran Gidran XL

22. 22/24 Gidran XLI-2 1. cs. 1902. 45 Algy Gidran Gidran XLI

23. 23/25 MacG. Gidran-4 1910. 41 Gidran XXXIX MacG. xx

24. 24/26 Eros Gidran-10 9. cs. 1904. 99 Gidran XXXIX Eros xx

25. 25/27 MacG. Gidran-8 1911. 1 Gidran XL Mac G. xx

26. 26/28 Bakony Gidran-1* 9. cs. 1906. 31 Algy Gidran Bakony xx

27. 27/29 Hûség Gidran-21 11. cs. 1904. 117 Gidran XL Hûség xx

28. 28/31 Bakony Gidran-7 1906. 112 Gidran XXXVI Bakony xx

29. 36/32 MacG. Gidran-9 1911. 23 Gidran XL MacG. xx

30. 37/35 Gidran XLI-1 1908. 94 Algy Gidran Gidran XLI

31. 38/36 Bakony Gidran-18* 1906. 149 Gidran XXXVI Bakony xx

32. 39/38 Gidran Bakony I-1* 9. cs. 1910. 108 Algy Gidran Bakony Gidran I

33. 40/39 Carrasco Gidran-8 7. cs. 1907. 115 Gidran XXXIX Carrasco xx

34. 41/40 Gidran Bakony I-7* 9. cs. 1910. 107 Algy Gidran Bakony Gidran I

35. 42/42 Carrasco Gidran-20* 4. cs. 1906. 133 Gidran XL Carrasco xx

36. 43/43 Gombás Gidran-5 4. cs. 1907. 133 Gidran XL Gombas xx

37. 44/44 Gidran XLIII-4* 7. cs. 1908. 59 Granat Gidran Gidran XLIII

38. 45/45 Gidran XL-3 1905. 84 Algy Gidran Gidran XL

39. 46/47 Gidran XL-5 9. cs. 1905. 26 Algy Gidran Gidran XL

40. 47/48 Ikaros Gidran-13 14. cs. 1913. 23 Gidran XL Ikaros xx

41. 48/49 Gidran XL-11* 12. cs.1912. 1905

11 Bojtar Gidran Bakony Gidran I

42. 49/68 Gidran Bakony I-8 1905. 1 Gidran XL Gidran XL

43. 50/50 Gidran XLI-2 1906. 59 Granat Gidran Gidran XLI

44. 51/51 Gidran XLI-11* 8. cs. 1906. 97 Hûség Gidran Gidran XLI

45. 52/52 Gidran XLI-13 1907. 2 Algy Gidran Gidran XLI

46. 53/53 Carrasco Gidran 20* 7. cs. 1906. 48 Algy Gidran Carrasco xx

47. 54/56 Carrasco Gidran-22 9. cs. 1908. 107 Algy Gidran Carrasco xx

48. 55/57 Gombás Gidran-1 1907. 6 Algy Gidran Gombás xx

49. 56/58 Gidran XLIV-2* 7. cs. 1908. 116 Gidran XXXIX Gidran XLIV

50. 57/59 Gidran XLIV-4 1909. 124 Hûség Gidran Gidran XLIV

51. 58/60 Gidran XLIV-15 1910. 122 Hûség Gidran Gidran XLIV

52. 59/63 Gidran I-8 12. cs. 1910. 126 Gidran XXXVI Bakony Gidran I

53. 60/64 Gidran XLIV-7 8. cs. 1910. 76 Gidran Bíbor Gidran XLIV

54. 61/67 Gidran Bakony I-5* 12. cs. 1913. 126 Gidran XXXVI Bakony Gidran I

55. 62/71 Gidran XLIV-10* 13. cs. 1912. 109 Hûség Gidran Gidran XLIV

A 3.1. táblázat folytatása

77

3. A gidrán a két világháború között

A háború alatt is meglévô 98 kancából elhurcolt-

ként 74 felnôtt korú egyedet említenek a magyar

források, 11 kancáról nincs ismeret. Ezt a harcok

során elkallódottként jellemzi a magyar szakiro-

dalom. A Sütvénybe menekítettek visszakerültek

és 13 anyakancával kezdôdött meg az újjáépítés.

Az 1920. március 20-a utáni állapotot mutatja a

3.2. táblázat.

Sor-szám

A ló neveKanca-család

Születési év Anyja neve Apja neve

56. 63/72 Gidran XLIV-16 3. cs. 1913. 7 Hûség Gidran Gidran XLIV

57. 64/73 Gidran XLV-5* 8. cs. 1912. 15 Algy Gidran Gidran XLV

58. 65/77 Gidran XLVI-12 11. cs. 1914. 134 Algy Gidran Gidran XLVI

59. 1/54 Carrasco Gidran-5 1906. 83 Gidran XXXIX Carrasco xx

60. 22 Ikaros Gidran-8* 8. cs. 1914. Ikaros xx

61. 46 Gidran XLVI-11* 11. cs. 1919. Gidran XLVI

62. 30 Gidran XL* 7. cs. Gidran XL

63. 62 Gidran XLIV-15* 123 Hûség Gidran Gidran XLIV

64. 66 Gidran XLIV-10 * 13. cs. 1910. 109 Hûség Gidran Gidran XLIV

65. 80 Gidran XLVI-8* 1914. 5 Eros Gidran Gidran XLVI

66. 86 Gidran Bakony I-8* 1915. Gidran Bakony I

67. 88 Gidran XLVI-7* 7. cs. 1915. 39 Carrasco Gidran Gidran XLVI

68. 89 Gidran XLVI-2* 4. cs. 5 Eros Gidran Gidran XLVI-2

69. 90 Gidran XLI*

70. 90 Gidran XLVI-11* Gombás Gidran Gidran XLVI

71. 91 Gidran XLVI-16* 1919. 48 Algy Gidran Gidran XLVI

72. 92 Gidran XLVI-17* 11. cs. 1915. 29 Hûség Gidran Gidran XLVI

73. 93 Gidran Bakony II-1* 1916. 105 Algy Gidran Gidran Bakony II

74. 94 Karmester Gidran-1* 1916. 117 Gidran XL Karmester xx

75. 95 Gidran Bakony I-2* 1917. 65 Gidran XLIV Gidran Bakony I

76. 96 Gidran Bakony I-3* 1917. 49 Gidran XL Gidran Bakony I

77. 97 Gidran Bakony II-6* 9. cs. 1917. 56 Carrasco Gidran Gidran Bakony II

78. 99 Gidran XLVI-4* 1916. 124 Hûség Gidran Gidran XLVI

79. 100 Gidran XLVI-6* 7. cs. 1918. 53 Carrasco Gidran Gidran XLVI

80. 101 Gidran XLVI-15* 13. cs. 1918. 33 Sovánka Gidran Gidran XLVI

81. 102 Gidran Bakony II-9* 1919. 4 Carrasco Gidran Gidran Bakony II

82. 104 Gidran Bakony II-16* 1918. 13 Algy Gidran Gidran Bakony II

83. 105 Gidran XLVIII-9* 1918. 74 Bakony Gidran Gidran XLVIII

84. 106 Gidran Bakony II-12* 11. cs. 1918. 7 Carrasco Gidran Gidran Bakony II

85. 107 Gidran Bakony II-7* 1916. 41 Sovánka Gidran Gidran Bakony II

86. 109 Gidran Bakony II-16* 1919. 35 Gidran XLI Gidran Bakony II

87. 111 Motor Gidran-2* 1919. 45 Gidran XL Motor Gidran

88. 112 Gidran Bakony II-10* 4. cs. 1919. 5 Eros Gidran Gidran Bakony II

89. 113 Gidran Bakony II-15* 1. cs. 1920. 24 Gidran XLI Gidran Bakony II

A 3.1. táblázat folytatása

A gidrán

78

3.2. táblázat

Az 1920. március 20-a után megmaradt gidrán anyakancák kancacsalád szerinti besorolása

A kanca neve Születési éve A család száma

37 Gidrán XLIV 1912. 8.

60 Gidrán XL 1910. 11.

69 Gidrán XLIV 1912. 2.

74 Bakony Gidrán I 1913. 1.

75 Gidrán Bakony I 1914. 7.

76 Gidrán XLVI 1913. 7.

78 Gidrán Bakony I 1914. 12.

84 Gidrán XLVII 1914. 6.

93 Gidrán Bakony I 1915. 8.

94 Gidrán Bakony II 1916. 5.

95 Gidrán Bakony II 1916. 10.

96 Gidrán XLVI 1915. 4.

97 Gidrán XLVI 1915. 7.

A háborút követô békeidôben Mezôhegyes

mindent elkövetett e jó használati értékû fajta

regenerálása érdekében. A ménes újjáépíté-

sét megkezdô szakemberek tapasztalatuk alap-

ján birtokában voltak annak az ismeretnek, amit

késôbb a genetika tudománya igazolt, nevezete-

sen, hogy egy ménes tenyészértékét kancaállomá-

nyának minôsége adja meg, hosszú idôre megala-

pozza a tenyésztés eredményességét. Megcáfolha-

tatlan tény ugyanis, hogy a kan-

cák legalább, míg a mének leg-

feljebb fele részben felelôsek a

tenyészanyag jó vagy rossz tulaj-

donságáért. Valamely te nyészet

átlagos típu sát a kancák sokkal

hûebben tükrözik vissza, mint

a mének. A lét szám gyarapítást

ennek tu datában kezdték el.

A csekély maradékhoz fel-

kutatták az évek során innen ki-

került, egykor létszámfeletti,

de a Mezô hegyesen kialakult

csa ládokba tartozó egye deket.

A tenyésztésre még érdemesnek

talál takat vásárlás, vagy csere

útján megszerezték. (Mezô-

hegyes még a szamártenyésze-

tét is így állította helyre a hábo-

rús veszteségek után.)

Mindössze három, nem ménesi származású kan-

cát vásároltak, de ezek a tolnatamási táj fajtá hoz tar-

toztak. A tolnatamási tájfajta tenyész kör zete 13 köz-

séget foglalt magában, és az egyesület 1914. évi ala-

pításától 1943-mal bezárólag, 122 Gidrán mént állí-

tott tenyésztésbe. A sárga színt kedvelô Regölyben

az erôsen gidrán hátterû kancákat tenyésztették.

Így került Mezôhegyesre (1920– 1922 között) a

47Mortimer apaságú kancából 189Xaintrailes-2

(Xaintrailes – 85Baldur) után az élénk, térnyerô

mozgású Szennyes (189Xaintrailles-2 1905-tôl 16

éven át fedezett Regöly ben) (3.1. kép), a koronás

bélyegzéssel ellátott 10949-38 nyilvántartási számú

anyától, Gidrán I-4 mén után, 1944-ben született

204 Szeged Szélvész és Luza nevû kanca. Végül is

1933 novemberében 46 gidrán kanca állt tenyész-

tésben. (3.2. kép Gidrán kancák Mezôhegyesen az

1930-as évek végén.)

Nyilvánvaló, hogy nemcsak a kancaállomány

nagyságával és genetikai szerkezetével volt a gond

(az természetes, hogyha egy populáció létszáma

nagyon kevés egyedszámra csökken, a populáció

genetikai összetétele megváltozhat), hanem a kellô

létszámú és genetikai hátterû, kiválóan örökítô

mének is hiányoztak. Nagyon hiányzott az angol

telivér F1 anyából (95 Algy Gidran) a Gidran XLII

törzsmén után 1902-ben született, kifejezetten

nemes Gidran XLVIII (fedezett 1907– 1918 között)

(3.3. kép). Ráadásul az országos fedezômének

3.1. kép. Szennyes

Fotó: A Magyar Mezôgazdasági Múzeum szívességébôl

79

3. A gidrán a két világháború között

állo mánya már a háború alatt sem érte el az azt

megelôzô létszámot, nem is beszélve az országos

fedezômén és a törzsmén közötti genetikai érték

különbözôségérôl.

A ménhiány miatt mezôhegyesi ménesben 1920-

ig folytatott erôs telivérezésrôl 1920 után sem tud-

tak lemondani, de ekkor már az angol telivér utáni

kancák fajtatiszta gidrán ménnel

való visszazárását fegyelme zet-

tebben hajtották végre. Csá kány,

Sárgarigó, Finale, Maxim, Sán-

dor, Bamschall, Prince, Nepomuk

angol telivér mének koránt sem

tudtak olyan maradandó nyomot

hagyni a tenyésztésben, mint tették

azt elôdeik, különösen Bakony és

Kengyel.

Gidran I (fedezett 1922 –1938,

3.4. kép) és annak fi a Gidran IV.,

Gidran VI. mellett további mének

tenyésztésbe állítása elengedhe-

tetlen szakmai kérdés volt. Auszt-

riából került be az 1920-ban szü-

letett hatalmas rámájú, erôs cson-

tozatú, de kissé durva (oszt-

rák) Gidran XXXIV törzsmén

után 106 Gidran XXXIII kancá-

tól született mén, amely javította az utódok vérmér-

sékletét, továbbá az akkori idôk fontos szempont-

ját, a húzóképességet. Hogy mennyire távol állhat

egymástól különbözô tenyésztôi körök véleménye

ugyanarról az állatról, azt jól mutatja a 725 Gidran

XXXIV-3 karintiai országos fedezôménrôl itthon

és ott adott jellemzés. Nálunk lerendezték annyi-

3.2. kép. Mezôhegyesi gidrán kancák csikóikkal az 1930-as évek végén

Fotó: H. Bilke, Hans Brabenetz szívességébôl

3.3. kép. Gidran XLVIII (1902) (Gidran XLII x 95 Algy Gidran) Törzsmén

Mezôhegyesen 1907–1918. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

A gidrán

80

val, hogy kissé durva (ami a mi „agyon telivérezett”

gidránjaink mellett nyilván az is volt), ezzel szem-

ben az osztrákok nemes, kifejezetten jó típusú mén-

nek ítélték. Nagyon jó nyakalakulású, ami annyit

jelentett, hogy hosszú és jól illesztett nyaka volt.

Nagyon jó felsôvonallal, széles farral, kifogásta-

lan lábállással és erôs csontozattal jellemezték.

Elegendôen magas mar, hatalmas terjedelmû, dôlt

lapocka, térölelô lépés és egészséges paták voltak a

további ismertetô jegyei. A nálunk Gidran III néven

felállított lóról (3.5. kép) a késôbbi szakmai összeg-

zés az volt, hogy lányai tömeges kan-

caalapanyagot jelentettek a tenyésztés

számára. Kellôen alá is támasztja ezt

a 3.6. kép. A 98 Gidran XLV anyától

született lánya a díjlovaglásban csil-

logtatott erényeket.

A méneskar a fajta regenerálá-

sához a megmaradt gidrán méneken

túl nemcsak angol telivéreket hasz-

nált, hanem arab törzsméneket állított

fel Bábolnáról. Mindenekelôtt Gazal

III. (törzsmén 1938 –1943 között, 3.7.

kép) és Mersuch III. (törzsmén 1938–

1941 között) gyakorolt maradandó

hatást, de a Siglavy törzs képviselôi

és azok gidrán anyák által ellett fi ai

is nagyban hozzájárultak a siker-

hez. Kiemelendô itt a Jugoszláviából

behozott Siglavy Gidran I törzsmén

(3.8. kép).

Szerencsés átültetés volt né -

hány kisbéri félvér mén al kal-

ma zása. A sort nyitotta Kozma

III, a kisbéri-félvér fajta törzs-

ménje, amely 1934 –1939 között

fedezett Mezôhegyesen. Anyja

révén (201 Saklavy Jedran) az

anglo-arab típus újbóli létre-

hozására való törekvésbe is jó

beilleszthetô volt (Kozma III a

3.9. képen, származása a 3.1.

ábrán látható). A mén lányai,

kü lönösen Gidran I és Gidran

III után a ménes legjobb egyedei

közé tartoztak. Maxim V. 1939

és 1943 között volt törzs-

mén (3.10. kép, Maxim V.)

Mezôhegyesen, Kozma III-hoz

hasonlóan Gidran I és Gidran III kancákat kapott és

lányai kissé nehezebb típusú, erôteljes, kifejezetten

jó munkakészségû lovak lettek. (3.11. kép) Kozma

III után egy fedezômént állítottak fel, míg Maxim

V. Maxim Gidran I, Maxim Gidran II. törzsmén

ivadékain keresztül vitte tovább a vonalat. Ezek

a törzsmének is egészen kiváló ivadékokat hagy-

tak maguk után. Az élénk vérmérsékletû tenyész-

állatok minôsége elérte az elsô világháború elôtti

színvonalat. Az 1930-as évek közepére a fajta nem-

zetközi hírnevét lényegében visszaszerezte, amit a

3.4. kép. Gidran I. A fajta nagy tenyészhatású, nemes ménje volt

Fotó: Vitézy-Früstök László, Babochay György szívességébôl

3.5. kép. Gidran III (725 Gidran XXIV-3 Au) a „C" genealógiai vonal

megteremtôje nálunk a I. világháború után. Fotó: Waltner Berte felvétele 1940 körül

81

3. A gidrán a két világháború között

már említett sportteljesítmények mellett Bulgária

visszatérô vásárlásai meggyôzôen alátámasztanak.

A fajta újra virágzott, és szép reményekre jo -

gosított.

Gustav Rau 1934-ben „hip po lógiai csodá”-nak

minô sítette a mezôhegyesi fajták, köztük a gid-

rán regenerálását. E „hip pológiai csoda” szakmai

magyarázata, hogy ismerték és hasznosították a

nagy értékû kancacsaládok minôségre gyakorolt

hatását az egységes fenotípus

létrehozásában, a fajta-hovatar-

tozás dokumentálásában meg-

nyilvánuló szerepét. Magyaror-

szágon meglehetôsen rövid idôn

belül sikerült a fajta tenyésztésé-

nek színvonalát magas szintre

emelni. Szigorú szelekciót foly-

tattak, átvették Ausztriától az

1914-ig alkalmazott méntel-

jesítmény-vizsgálatokat. Rész-

ben a kancáknál is alkalmazták

ezt. Különösen értékesek voltak

a holicsi ôszi falkavadászatok.

A két világháború közötti idô-

ben a tel je sítményvizsgák egyre

jobban Örkénytáborba, a kato-

nai lovaglótanár-iskolába kerül-

tek át. A vizsgák 3000 méter

hosszúságú sík és gátversenybôl álltak.

A ménes bevezette a négyéves kancák

vizsgáját, amit kettes fogatolásban,

20 km-es szakaszon, 60 percen belül

kellett teljesíteni.

A gidrán fajta megmentése nem-

csak hogy sikerült a méneskarnak,

hanem létrehozott egy olyan állo-

mányt, amely külföldi ki állításokon,

fogatbemutatókon és az Országos

Mezôgazdasági Kiállítás és Tenyész-

állatvásár ver senyein is kiválóan sze-

repelt. 3.12. kép, 3.13. kép, 3.14. kép

A két világháború közötti idôk legjobb

ugrólovai gidrán származásúak voltak.

A méneskar a gidrán ugrótehetségé-

ben bízva az 1940-es években Európa

legjobb ugróló-fajtájának kitenyészté-

sét tûzte ki célul. A háború ezt sajnos

megakadályozta, pedig 1944-re már 90

törzskanca állt tenyésztésben.

A helyreállítás nem nevez hetô látszólagosnak,

de azért nem sikerült maradéktalanul. Ilyen lét-

számvesztés mellett a ké sôbbi létszámbeli gyara-

podás ellenére sem sikerülhetett az eredeti geneti-

kai varianciát helyreállítani. A genetikai diverzitás

csökkent. Néhány kancacsalád létszámban annyira

megfogyatkozott, hogy elôbb a 15-ös, majd a 16-os,

1931-ben a 10-es kancacsalád is kihalt a ménesben.

3.6. kép. 6 Gidran III, erôteljes, tömeges kanca

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

3.7. kép. Gazal III.

Fotó: Waltner Berta. A Magyar Mezôgazdasági Múzeum szívességébôl

82

3.8. kép. Siglavy Gidran I.

Fotó: Waltner Berta

3.10. kép Maxim V.

A két világháború között sikeresen

alkalmazott kisbéri-félvér mén

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

3.9. kép. Kozma III.

Fotó: A Magyar Mezôgazdasági Múzeum

szívességébôl

3.11. kép. 97 Maxim Gidran kanca

Fotó: A Magyar Mezôgazdasági Múzeum

szívességébôl

201

Sakl

avy

Jedr

an I

Koz

ma-

1

4 Fu

rioso

XX

III-

7

Sakl

avy

Jedr

an I

139

Sigl

avy

V

Koz

ma

xx

1 D

onca

ster

Furio

so X

XII

I-7

176

Pres

istiv

e

Sigl

avy

V

102

Ham

dani

Sem

ri

Sakl

avy

Jedr

an

13 A

mur

ath

Bai

rakt

ar

Bál

vány

xx

Kis

bösk

e xx

Don

cast

er x

x

141

Ver

neui

l

Furio

so X

XII

I-23

219

Nor

th S

tar V

I

Pers

istiv

e xx

75 K

isbé

röcc

se

Sakl

avy

Jedr

an o

x

Ham

dani

Sem

ri

Am

urat

h B

aira

ktar

ox

28 M

ahm

oud

Mirz

a

Sigl

avy

II

142

Gaz

lan

ox

Ham

dani

Sem

ri ox

159

Zarif

Bag

dady

Buc

cane

er x

xLa

dy F

lore

nce

xxG

unne

rsbu

ry x

xV

eile

xx

Stoc

kwel

lM

arig

old

Ver

neui

l xx

72 N

orth

Sta

r IFu

rioso

XX

II10

6 N

orth

Sta

r III

Nor

th S

tar V

I17

3 Fu

rioso

XX

IFi

tz-J

ames

xx

Pers

iste

nce

Kis

bérö

ccse

xx

145

Ost

rege

rEr

edet

i ara

b m

énEr

edet

i ara

b ka

nca

- - Am

urat

h II

ox

Kob

iM

ahm

oud

Mirz

a27

2 G

idra

n X

XV

III

Sigl

avy

XX

XV

II-9

9 A

ghil

Aga

Gaz

lan

ox75

Juss

ufEr

edet

i ara

b m

énEr

edet

i ara

b ka

nca

Zarif

Bag

dady

92 Ju

ssuf

1666

Koz

ma

II-4

(III

tm.)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

KB

2600

4Ka0

mén

KB

1000

0Ka0

2

sárg

a

XX

0000

3099

5

1915

.sá

rga

KB

0200

1Ka0

019

02.

XX

0000

3543

4

XX

0000

3543

618

99. á

prili

s 16.

XX

0000

3543

719

07.

sárg

a

vilá

gosp

ej

vilá

gosp

ej

pej

1891

.

1890

.

1901

.

1898

.

1891

.

1897

.

1901

.

sárg

a

sárg

a

vilá

gosp

ej

pej

sárg

a

pej feke

te

sárg

a

1910

.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

E:

E:Koz

ma

II

3.1

. ábra

Kozm

a I

II. sz

árm

azá

si t

áblá

ja

A gidrán

84

3.12. kép. A mezôhegyesi állami ménes

gidrán ötös fogata egy 1929. évi

tenyészállatvásár keretében rendezett

fogatbemutatón

Fotó: Szent György, 1929

3.13. kép. A mezôhegyesi

állami ménes gidrán kettes fogata egy

1930. évi bécsi versenyen

második díjat nyert

Fotó: Szent György, 1930

3.14. kép A mezôhegyesi

állami ménes gidrán ötös fogata, 1929

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

85

3. A gidrán a két világháború között

3.2. Az ausztriai tenyésztés jellemzôi

Ausztria gidrán-tenyésztése elválaszthatatlan a

Habs burg császárság, majd az Osztrák–Ma gyar

Mo narchia lótenyésztési szakmapolitiká jától.

A Habsburg birodalomba 1774-ben tagozódott be a

soknyelvû koronabirtok, Bukovina. Ez idô táj a csá-

szári birodalom újabb és újabb hódítások kal bôvült,

és nélkülözhetetlenné vált a hadsereg számára

hasz nálható lovak sokaságának beszerezhetôsége.

A birodalom határai között és azon kívül is egy sor

ménes alapítására került sor ekkor, és az úgynevezett

Waskoutz bérlemény lejártát követôen Radautzba

telepítették át a ménesközpontot. Számos kiszol-

gáló létesítményt és istállót építettek 1785– 1792

között, többek között a közeli Mitok és Brodina

helységekben. Néhány épület a mai napig megtalál-

ható. A Mezôhegyesrôl fôleg 1830 és 1836 között

nóniusz és gidrán mének kerültek Radautzba. Az

elsô Mezôhegyesrôl átkerült, de bábolnai nevelésû

mén az 1825-ben született Radautzon Gidran I

néven felállított mén volt, 1831-ben. Ezt további

bábolnai, majd mezôhegyesi nevelésû mének követ-

ték Mezôhegyesrôl, amelyek Gidran IV, V, VIII, IX,

XIV, XV, XVII, XVIII, XIX néven lettek törzs-

mének Radautzon. Ez a kor szokásai között nem

meglepô, hiszen a birodalom ménesei között álta-

lánosak voltak a tenyészállat-cserék vagy az állo-

mány-áttelepítések.

Ezek a mének jelentôsebb

tenyészhatás nélkül eltûntek a

radautzi tenyésztésbôl. Radaut-

zon a gidrán-tenyésztést az

1863-ban Mezôhegyesen szü-

letett, Gidran XXVIII apaságú

(237 Gidran XVI anyától szü-

letett) Radautzon Gidran XXI

néven felállított mén alapozta

meg. A mén bár négy törzsmén-

ivadékot adott, fi ai közül Gidran

XXIII, (1878, 61 Asslan I anyá-

ból) és Gidran XXIV (1880,

101 Dahoman III anyától) két

ágon vitték tovább a tenyésztést

és késôbbi ivadékaikkal gya-

koroltak hatást Európa félvér-

tenyésztésére. Ausztria ál la mi

gidrán-tenyésztésében az 1932.

évi feloszlatásig 32 mén fede zett,

ebbôl 5 bábolnai, 12 mezôhegyesi, 18 radautzi és

2 piberi tenyésztés.

A Gidran XXIV három törzsmént adott (Gidran

XXVII, Gidran XXVIII, Gidran XXIX), mellet-

tük egy sor tekintélyes kancát, de innét származott

az 1889-ben Radautzon Shagya IV anyától szüle-

tett, Zweibrücken számára eladott, ott 1883– 1905

között fedezett mén is.

Csúcsteljesítményû mén volt Radautzon a

Gidran XXVIII, amely szürke színét a 231 Shagya

IV anyától kapta. A mént megkapóan szép, nemes,

szabályos lábszerkezetû, jó mozgású egyedként

írták le, ízületeit kissé kifogásolták. A 44 Gidran

XXVIII-24 nevû fi át Elz gróf vukovári ménesében

alkalmazták. Gidran XXVIII kései ivadékai Len-

gyelországban és Csehszlovákiában sokáig fenn-

maradtak.

Radautz, sokkal inkább már Ausztria leg jelen-

tôsebb tenyészhatású ménje Gidran XXXIV (3.15.

kép). Radautzon, 1909. április 14-én, a 188 Gidran

XXV anyától született. Csikókori éveit a lucsinai

legelôn (Radautz nyári legelôje volt Lucsina) töl-

tötte. A katonai intézményben 1913-ban tette le a

ménvizsgát, aminek jegyzôkönyve szerint galoppja

jó, még mély talajon is kitartó. Kedvvel és nagyon

jól ugrik, kellemesen támaszkodik a lovas kezén.

A galoppályán helyezetlen, de 9 vadászlovag-

láson vett részt, s nagyon jó vadászlónak bizo-

3.15. kép. Gidran XXXIV Rottenhausban

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

A gidrán

86

3. A gidrán a két világháború között

nyult. A radautzi katonai ménesbe fedezôménnek

1914. január 30-án osztották be, de további életútja

már az új osztrák gidrán tenyésztésben követhetô

nyomon.

Az I. világháború frontja elôl 1914-ben (az

összes Radautzon lévô lóállománnyal, beleért ve a

lucsinai hucul ménes állo má nyát is) Alsó-Auszt-

riába menekítették a ménest. Gidran XXXIV a

ménes nagy részével együtt 1918. december 28-án

Wieselburgba került, ahol megkezdôdött tünemé-

nyes te nyésztési pályafutása.

Egyébként az átmenekített állomány egy

részét 1919-ben átadták Csehszlovákiának és

Len gyelországnak. Wiesel burg ból 1926. októ-

ber 26-án Piberbe ke rült a gidrán ménes, ahol az

oszt rák állami gidrán-tenyészet 1932. május 11-ig

maradt fenn. Egy, még Wieselburgban született fi a-

tal gidrán kancát ábrázol a 3.16. kép.

Gidran XXXIV törzsméntôl a ménesben

és a köztenyésztésben is nagy genetikai hatást

kifejtô ivadékok sora született (3.17. kép). Cseh-

szlovákiá ba, Lengyelország ba, Ma gyarországra

is jutott belôlük, ahol új gidrán vonalak kialakí-

tásában, vérfrissítésében játszott szerepet. Cseh-

szlovákiában Gidran II néven állították fel egy

ivadékát. A motesicei kato nai ménesbe is került

egy ivadéka, ahol Gidran Mo te sice néven lett

fedezô mén. A lengyel mezôgazdasági mi nisz té -

rium 1929-ben, akkor szen zációsnak számító áron,

10 000 schillingért vásáro lta meg a Wieselburgban

nevelt, Bur ger landban országos fedezô mén-

ként tevékenykedô 360 Gidran XXXIV-9 (203

Gidran XXXIII anyától) mént. Féltestvérei-

vel (821 Gidran XXXIV-3, 184 Gidran XXXIV-

10, 21 Gidran XXXIV) óriási hatást gyakorolt

a lengyel köztenyésztésre, végül törzsménként

fejezte be életét a Gumniskai gidrán ménesben.

Számos Gidran XXXIV kanca gyakorolt nagy

hatást a tenyésztésre, közöttük kiemelkedô a

Kladrubban tenyésztésben állt 2 Gidran XXXIV.

Egy Wieselburgban, 1920-ban 106 Gidran

XXXIII anyától született Gidran XXXIV ivadék a

magyarországi gidrán-tenyésztésben is jelentôs sze-

repet kapott. A korábban Karintiában 725 Gidran

XXXIV-3 nevû országos fedezômén a magyar

Gidran XXXVI (apja Gidran I, anyja 93 Bakony

Gidran I-6) ellenében került Mezôhegyesre. A csere

mindkét fél számára kényszerû és szükségszerû

megoldás volt, mert vele a háború utáni kilátásta-

lan idôkben Magyarországon feléleszthetôvé vált a

Gidran „C” genealógiai vonal, Ausztriában a nagy-

számú Gidran XXXIV kanca és ménivadék jelen-

tett már párosítási nehézséget. A mezôhegyesi

Gidran XXXVI törzsménnel az anyai és apai

oldalon meglévô jelentôsebb telivér-génhányad

következtében az elegancia is belépett az osztrák

gidrán-tenyésztésbe. Ausztria csak 1911-tôl kez-

dett angol telivért használni, addig ismeretlen volt

az ottani gidránban. Talán ennek is betudható, hogy

az osztrák tenyészetben a gidránok nagyok, töme-

gesek, sôt talán már kissé durvák is voltak, minden

esetre erôs csontozattal rendelkeztek.

Érdemes még Ausztria gidrán-tenyésztésének

jelentô ségére felhozni a Bajorországon keresz-

tül 1928 februárjában Zweibrückenbe került 713

Gidran XXXIV mént. A mén 1920-ban 107 Gidran

XXXIII kancától született, 1924-ben az alsó-auszt-

riai Hohenauban fedezett, Wieselburgban tartalék-

ménként számoltak vele. In nét két évre beosztot-

ták a Schloßhofban mûködô Lovagló és Hajtóin-

tézetbe. Tehetségé re felfi gyelve tett csereajánlatot

a zweibrückeni ménes egy olden burgi és egy rotali

mén ellenében. Zweibrückenben 8 minôsített mén-

ivadéka lett, kö zöttük az álta lánosan ismertté vált

5457 Gold fasan.

A piberi gidrán ménes 1932. évi felszámolá-

sával a gidrán törzsmének (Gidran XXXV, Gid-

ran XXXVI, Gidran XXXVII), közöttük is a

ki emelkedô te nyész hatású Gidran XXXIV álla mi

méntelepre kerültek (több nyire Grafensteinbe) és

a köztenyésztést szolgálták. Gidran XXXIV súlyos

kólikája következtében elpusztulástól megakadá-

lyozandó, 1934. szeptember 25-én (25 éves korá-

ban) kényszervágásra került.

Az ausztriai gidrán-tenyésztés utolsó törzsmén-

jét 1932-ben állították fel Piberben. Apja Gidran

XXXV, anyja 108 Gidran XXXIV-2, 1927 decem-

berében született. A ménes azévi feloszlatása követ-

keztében már nem tudott érdemleges tenyészhatást

kifejteni.

Egy sor egészen kiváló gidrán fedezômén volt

az osztrák tenyésztésben egészen az 1950-es évek

elejéig (3.18. kép). Fajtaként külön nem tartot-

ták nyilván, sôt a három mezôhegyesi fajtát egyre

inkább mint törzset kezelték és egymás között sza-

porították, végül mint ilyen is felmorzsolódott az

országban. A lovaspsortok elterjedésével az 1970-

es években elég sok gidrán és gidrán keresztezett

87

3. A gidrán a két világháború között

3.16. kép. Wieselburgi bélyegzésû

fi atal gidrán kanca

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

3.17. kép. Gidran XXXIV-17

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

3.18. kép. Gidran I-7 Pieberben

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

A gidrán

88

3. A gidrán a két világháború között

egyed került az osztrák köztenyésztésbe. A sport-

lótenyésztés kívánalma szerint különleges örökítô

erôvel rendelkezett az egykori szlovák Gidran XI,

ami magánménként tevékenykedett Alsó-Ausztriá-

ban. Nem kisebb örökítô erôvel és tenyészhatással

bírt az 1971-ben Burgenlandban felállított szuper-

elit kategóriájú 894 Gidran XIII-17 (731 Gidran

VIII anyától), amely 1960-ban született Kladrub-

ban. A teljesítményvizsgán évjárata legjobbja volt.

Radautz legjobb gidrán lovai voltak az ôsei között,

s ivadékai minden igényt kielégítettek.

Ausztria gidrán-tenyésztése is mutatja, hogy

elkötelezett tenyésztôk nélkül fajtákat nem lehet

fenntartani!

3.3. A romániai tenyésztés jellemzôi

A román hadsereg 1919. május 2-án megszállta

Mezôhegyest. Semmit nem bántottak, felügyeleti

jogot gyakoroltak. Abban a hitben voltak ugyanis,

hogy a békediktátum Mezôhegyest is Románi-

ához csatolja. Amikor kiderült, hogy az új határt

Arad fölött húzzák meg, a ménest lényegében elra-

bolták.

Román forrásmunkák szerint elvittek (forrás-

munka (Spini, F) elegánsabban fogalmaz) 4 törzsmént,

1 próbamént, 4 1916-ban született törzsmén-jelöltet,

65 tenyészkancát, 48 szopóscsikót, 12, 1916-ban szü-

letett fi atal kancát, 1917-ben született, harmadik élet-

évükbe forduló fi atal kancákból 18 egyedet, 1916-ban

született 17 méncsikót, 1918-ban született 9 méncsi-

kót és 1918-ban született 28 méncsikót. Ez az anyag a

lovakat név szerint nem említi meg.

Az elhajtott ménes elôbb Boncidára került,

majd még 1920-ban Sombate de Jos helységbe

(Alsószombatfalvára), ahol 1922-ig maradt. Ekkor

az állomány egy része Neamt járásban található

Grasi-ba, másik része Radautiba (Radautzba)

került. (Az I. világháborút lezáró békediktátum

követ keztében Bukovina, ezen belül Radautz is

Romániához került).

Az állományt 1924-ben egyesítették, de Rusetuba

a Baragan keleti síkságára helyezték át, ahol 17 évet

töltött. A gidrán ménest 1941-ben visszahelyezték

Radautiba, ám 1944– 1947 között legalább három

helyen fordult meg, végül 1948-tól huzamosabb

ideig Radautiba, lényegében Mitok nevû helységbe

rendelték, ahol a shagya ménessel együtt tenyésztet-

ték. A ménes az 1990-es évek végén a Duna-deltába,

Toulucesbe telepíttetett, ahonnét 2010-et követôen

Cislauba (Csiszlóba) költözött.

Bár 200 körüli gidrán ló került Mezôhegyesrôl

Romániába, de a ménes elsô 5 évi hányatott sorsa

következtében a Rusetuba került állomány 52,

más források szerint 56 törzskönyvezett kancá-

ból állott. A Mezôhegyesen 1862– 1920 közötti

idôintervallumban folytatott kifejezetten erôs angol

Piberi kancák (100 Gidran XXXI sz.1910 és 105 Gidran XXXIII sz. 1914) a Mezôgazdasági Kiállításon,

Bécsben, 1928-ban

89

3. A gidrán a két világháború között

telivér-használat következtében 12 angol telivér, 16

angol félvér apaságú kanca volt a ménesben és a

fennmaradó résznek volt az apja gidrán mén. Ezt az

irányultságot az elzsákmányolt angol telivér mének

(Gidran Bakony II (1916 –1930), Kereban (1922–

1926), Iberus (1927 –1932) tovább tartották, sôt

Cocas (1931–), Nun Mare (1932– 1936), Koppány

(1933), Ronde (1943– 1944), Fildes (1947 –1948),

Necaz (1948) révén tovább is folytatták.

Amikor a ménes elôbb 1941 végén, majd 1948-

tól huzamosabb ideig Radautzban (Mitokán) talált

megnyugvást, minden bizonnyal célszerûségi

okokból is elôszeretettel alkalmaztak a tenyésztés-

ben arab fajtájú (késôbb shagya arab néven elfo-

gadott) méneket. Maradandó nyomot hagyott a

tenyésztésben Siglavy Bagdadi I-5 (1938– 1940)

Koheilan IX (1938– 1940), Koheilan VIII. (1948-

1951), Koheilan X. (1948 1951), Koheilan XIX

(1952 1955), Koheilan Gidran I. (1954 1967). Had-

ban VII. (1955 1958). A közelmúlt nagy tenyész-

hatású arab telivér, illetve shagya arab lovai voltak

a Mersuch XVIII és a Mersuch XXII törzsmének.

Mindkettô nehéz kategóriás ugróló is volt. (A 30

Mária angol telivér kancacsalád-alapító kancának

késôbbi leszármazottait a WAHO kizárta az arab

telivérek közül, majd késôbb mégiscsak elfogadta,

ezért van bizonytalanság, illetve bizonyos mértékû

kettôsség, különösen a Mersuch XVIII esetében.)

Az anglo-arab fajtajelleg hely reállítása érde-

kében 1964-tôl ismét fedezett angol telivér a faj-

tában, kiemelkedô nemesítô

hatást eredményezett a Hadik

nevû telivér és apai féltestvére,

a Razbeg, késôbb a különleges

spotteljesítményt örökítô Naum.

Nem lehet vitatni, hogy Ro -

má nia, különösen az 1948-tól

kez dôdô ménesmegnyugvást

kö vetôen magas színvonalú te -

nyész tést hozott létre. A bras-

sói születésû, rendkívül mûvelt

(magyarul is jól beszélô) és szak-

mailag kifejezetten magas szin-

ten képzett Juon Apahidianu-nak

köszönhetôen (egészen ritkaság-

számba menôen évtizedekig tölt-

hette be a Román Lótenyésztési

Igazgatóság fôigazgatója tiszt-

séget) a gidrán eredeti állapotá-

ban, genetikai értékében, fajtatisztán megmaradt.

Megôrizte a tenyésztéstechnikát, a nevezéktant, a

ge nea lógiai vonalakat és a megszerzett kancacsa-

ládokat. A fajtában egy új kancacsaládot is alapí-

tott. A báró Fechtig által 1816-ban, Arábiában a

Hagdi Hamdami törzstôl vásárolt, Mezôhegyesrôl

Bábolnára került, ott 74-es számon nyilvántartott

Tifl e nevû kanca (1810-ben született) családjának

egyikébôl (a megszálló román hadsereg 1919-ben

Bábolnára is betört és több arab lovat elzsákmá-

nyolt) a gidránban kancacsaládot alapított. Ezt ma

a gidránban 74 Tifl e kancacsaládnak tekintjük!

A megszerzett gidránok a kezdeti idôktôl fogva

a sík és a dombvidéki területeken egyaránt a helyi

állományok értékes javítói voltak. Felhasználá-

suk a brebani, a rimnicelui, a cislaui, a dumbravai,

a radauti méntelepek útján történt. Rendsze-

resen mintegy 170 országos fedezômén volt a

teleormani, a dolji, a mehedinti, a brailai, a galati,

az ialomatai, a vranceai, a buzaui, a bacaui és a

neamti tenyészkörzetekben. Lényegében Romá-

nia Dél-nyugati, Dél-keleti, és Észak-keleti kör-

zeteiben a legutóbbi idôkig szolgálták a tenyész-

tést, a gyorsabb és erôsebb igásló elôállítását. Két

középnagy kanca szokatlan teljesítményét mutatja

be a 3.19. kép, amelyik egy 1975. évi kancavizsgán

készült, amikor is 1000 méter hosszúságú egyenet-

len úton indítással, fordulással, megállással, újrain-

dítással 4750 kg rakományt és a gumiskocsit kel-

lett vontatniuk.

3.19. kép Gidrán kancavizsga

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

A gidrán

90

A világtól való politikai és kereskedelmi elzárt-

ság okán Románia arra kényszerült, hogy a rendel-

kezésre álló lóanyagot illessze be a lovassportokba.

A hadsereg kötelékébe adtak át sok, sportcélra alkal-

masnak vélt gidránt. Lovasaik a ma shagya arab-

nak nevezett arab fajtájú lovakon és az anglo-arab

jellegû gidránokon lettek ismert sportolók, miköz-

ben mindkét fajta sajátteljesítmény-vizsgálatát elvé-

gezték. Így derült ki a már említett Mersuch XVIII

és Mersuch XXII törzsmének óriási ugrótehetsége,

így lett a Gidran Razbeg I-12 (Mitok) román válo-

gatott kerettag, és díjugratásban megnyerte a nehéz

osztályú Balkán Bajnokságot. A Gidran XXXIX-es

(Magyarországra kerülve Gidran XXIV törzs-

mén) utódok, Agressor és Falnic egész Európában,

sôt Amerikában is hirdették az ugróversenyeken a

gidránok kiválóságát. A felsorolt két mén a nemzet-

közi Mezôhegyesi Mén és Kanca Versenyen éveken

keresztül szerepelt a szuperdöntôben. Az 1984-ben

született Naum Gidran (Naum) 1992-ben az olim-

piára, 1993-ban a világkupadöntôre minôsült. Az

1994. évi Hágai Lovas Világjátékokon a döntôig

menetelt. Az, hogy a harmadik napon még nyergel-

ték, kellôen bizonyítja keménységét. Balkán bajnok

lett 1995-ben. Két csillagos CSIO versenyen 1996-

ban harmadik helyezett csapatban, ebben az évben

román bajnok is. 1998-ban három csillagos CSIO

verseny elô-kvalifi kációján elsô helyezett.

Akárhogyan is nézzük, az egykor a gyôzô jogán

elvitt gidrán lovak fajtatisztaságában, a mezô-

hegyesi tenyésztéstechnikán megôrzött utódai

mentették meg, állították talpra a magyarországi

gidrán-tenyésztést a civil alapú tenyésztésszerve-

zés lehetôvé válását követôen, az 1989-ben bekö-

vetkezett politikai fordulat után.

3.4. A bulgáriai tenyésztés jellemzôi

Bulgária az állattenyésztés, kiemelten a lótenyész-

tés kincseskamrájaként tekintett Mezôhegyesre

már az elsô világháború elôtt, mert az itt tenyész-

tett lófajták gazdasági és biológiai tulajdonsá-

gaik révén a változó korok igényét voltak képe-

sek kielégíteni. Már 1893-tól vásárolt lovakat

Magyarországról, aztán mindjárt az elsô világhá-

ború után, majd azt követôen is, mert különösen

a nóniusznak és a gidránnak, szinte minden föld-

rajzi viszonyhoz nagyfokú alkalmazkodó képes-

ségét tapasztalta. Ausztria, Románia, Csehország

és Lengyelország mezôhegyesi lófajták kapcsán

kialakult kedvezô tapasztalata arra ösztönözte

Bulgáriát, hogy 1924-tôl erôteljes vásárlásba fog-

jon és a nóniusszal a dunai lovat, a gidránnal pedig

a Klementina ménesben a pleveni fajtát alapozza

meg. A pleveni ló kitenyésztése elôtti idôszakban

itt az 1898-as ménesalapítás óta már évtize deken

át anglo-arab jellegû tenyésztés folyt. Az anglo-

arab méneket Oroszországból vásárolták, s a

Bubentcsik, Sivori, Bajan, Slugivnji igen nagy

hatást fejtett ki az anglo-arab tenyésztés elsô két

évtizedében. Arab mének is kerültek a ménesbe,

elsôsorban a kabijuk-i ménesbôl, mint a Ferham,

Orel, Oblak, Kordon, de Bábolnáról is, mint Zafi r

II. A kabijuk-i ménesbôl átkerült ide néhány

angol-félvér ló is, közülük különös hatást fej-

tett ki Lisszabon (Laodon–Svoboda), Likwidator

(Laodon–Vesna II., Lipari (Liverpul–Pobeda).

A tenyésztés határozottan az anglo-arab gidrán

felé fordult 1911-tôl, amikor az Algy Gidrán

mént megvásárolták. Továbbiak követték, elôbb

1917-ben a Gidran XLVI-12, majd a Jokey nevû

mén, ami ugyancsak fajtatiszta gidrán mén volt.

Aztán jöttek a többiek, 1925-ben a Murad, aztán

apai féltestvére Balkán. A késôbbi behozatalok

kiemelkedô ménje volt az 1933-ban Bulgári-

ába került Gidran III-8 (Pirin), majd Gidran I-4

(Vihar) került felállításra 1939-ben. A pleveni

kialakításában csak gidrán mének vettek részt!

A pleveni fajtát kialakító gidrán méneket a 3.3. táb-

lázat adja meg.

Érdemes rátekinteni a kivitt ménjeink szárma-

zási tábláira is! Errôl nyújt tájékoztatást a 3.2. ábra,

a 3.3. ábra, a 3.4. ábra, a 3.5. ábra, a 3.6. ábra, a

3.7. ábra és a 3.8. ábra.

Gid

ran

(Ple

ven)

Ver

neui

l xx

Littl

e Je

mim

a xx

- -

Mor

timer

xx

Reg

alia

xx

Kin

g To

m x

x

Gar

nish

xx

- -- -

Com

pieg

ne x

x

Com

tess

e xx

Stoc

kwel

l xx

The

Gem

xx

Har

kaw

ay x

x

Poca

hont

as x

x

Faug

h a

Bal

lagh

xx

Gai

ety

xx

- - - - - - - -

Fitz

Gla

diat

or x

xM

aid

of H

art x

xTh

a B

aron

xx

Euse

bia

xxTh

a B

aron

xx

Poca

hont

as x

xTu

chst

one

xxB

iddy

xx

Econ

omis

t xx

Fann

y D

awso

n xx

Gle

ncoe

xx

Mar

pess

a xx

Sir H

ercu

les x

xG

uicc

ioli

xxTu

chst

one

xxC

ast S

teel

xx

- - - - - - - - - - - - - - - -

Algy

Gid

ran

(Ple

ven)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

mén

XT0

0046

0852

aran

ysár

ga

XX

0004

6018

118

74.

XX

0004

6085

3

sárg

a

sárg

a

1865

.

1862

.

1851

.

1855

.

sárg

a

sárg

a

söté

tpej

1883

.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

E:

E:Alg

y xx

3.2

. ábra

. A

lgy

Gid

ran s

zárm

azá

si t

áblá

ja

24 G

idra

n X

LI-2

Gid

ran

"A"

XLI

II (1

899)

46 K

engy

el G

idra

n-7

Gid

ran

"A"

XLI

45 A

lgy

Gid

ran

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

4 A

lgy

Gid

ran-

3

97 K

engy

el x

x

64 G

idra

n X

XX

IV-1

0

Alg

y xx

30 G

idra

n X

XX

IV-1

0

Gid

ran

"A"

XL

(188

6)

29 G

idra

n X

XX

III-

3

Gid

ran

"A"

XX

XI (

1863

)

13 A

mat

i

Alg

y xx

88 G

idra

n X

XX

VI-

1

Baj

nok

xx

Lady

Flo

renc

e xx

Gid

ran

XX

XIV

(187

0)

219

Am

ati

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

33 C

hief

Just

ice

II

Gid

ran

"B"

XX

XII

I (18

68)

5 G

idra

n X

XX

I

Ver

neui

l xx

Littl

e Je

mim

a xx

Gid

ran

XX

XIV

(187

0)

39 A

mat

i I

Gid

ran

XX

VII

I (18

57)

268

Gid

ran

XV

IA

mat

i xx

- Ver

neui

l xx

Littl

e Je

mim

a xx

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

40 Z

denk

o G

idra

n- - N

ewm

inst

er x

xLa

dy M

elbu

rne

xxG

idra

n X

XX

I (18

63)

- Am

ati x

x- G

idra

n "A

" X

XX

I (18

63)

13 A

mat

iC

hief

Just

ice

II12

Gid

ran

XX

XI

Gid

ran

XX

VII

I (18

57)

283

Gid

ran

XV

IG

idra

n "A

" X

XX

I (18

63)

- Mor

timer

xx

Reg

alia

xx

Kin

g To

m x

xG

arni

sh x

xG

idra

n X

XX

I (18

63)

- Am

ati x

x25

3 G

idra

n X

XIV

Gid

ran

XLVI

-12

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

M 1

4012

Gi4

6m

én

M 0

7000

Gi4

6

sárg

a

M 0

2002

Gi4

1

1902

. sze

ptem

ber 0

6.sá

rga

M 9

9001

Gi3

618

99.

XX

0008

7005

118

92

M 9

6000

Gi4

118

96.

XX

0008

6035

5

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1876

.

1893

.

1880

.

1877

.

1886

.

1883

.

1883

.

1882

.

vilá

goss

árga

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

aran

ysár

ga

sárg

a

1907

. júl

ius 2

3.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

E:

E:Gid

ran

XLV

I (19

07)

3.3

. ábra

. G

idra

n L

XV

I-12 s

zárm

azá

si t

áblá

ja

50 G

idra

n X

LI-2

Gid

ran

"A"

XLI

II (1

899)

46 K

engy

el G

idra

n-7

Gid

ran

"A"

XLI

59 G

ráná

t Gid

ran-

1

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

4 A

lgy

Gid

ran-

3

97 K

engy

el x

x

64 G

idra

n X

XX

IV-1

0

Grá

nát x

x

54 B

íbor

Gid

ran

Gid

ran

"A"

XL

(188

6)

29 G

idra

n X

XX

III-

3

Gid

ran

"A"

XX

XI (

1863

)

13 A

mat

i

Alg

y xx

88 G

idra

n X

XX

VI-

1

Baj

nok

xx

Lady

Flo

renc

e xx

Gid

ran

XX

XIV

(187

0)

219

Am

ati

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

33 C

hief

Just

ice

II

Gid

ran

"B"

XX

XII

I (18

68)

5 G

idra

n X

XX

I

- - 387

Bíb

or x

x

16 G

idra

n X

XX

II

Gid

ran

XX

VII

I (18

57)

268

Gid

ran

XV

IA

mat

i xx

- Ver

neui

l xx

Littl

e Je

mim

a xx

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

40 Z

denk

o G

idra

n- - N

ewm

inst

er x

xLa

dy M

elbu

rne

xxG

idra

n X

XX

I (18

63)

- Am

ati x

x- G

idra

n "A

" X

XX

I (18

63)

13 A

mat

iC

hief

Just

ice

II12

Gid

ran

XX

XI

Gid

ran

XX

VII

I (18

57)

283

Gid

ran

XV

IG

idra

n "A

" X

XX

I (18

63)

- - - - - Buc

cane

er x

xFa

ncy

xx- 24

2 C

hief

Just

ice

Joke

y

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

XX

0004

6133

5m

én

M 0

7000

Gi4

6

sárg

a

1906

.sá

rga

M 9

9001

Gi3

618

99.

XX

0008

7005

118

92

M 9

6000

Gi4

118

96.

1889

.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1876

.

1893

.

1880

.

1877

.

1886

.

1883

.

1877

.

1881

.

vilá

goss

árga

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1907

. júl

ius 2

3.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

E:

E:Gid

ran

XLV

I (19

07)

3.4

. ábra

. Jo

key

szárm

azá

si t

áblá

ja

74 G

idra

n B

akon

y I-

7

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

98 G

idra

n X

XX

IX-4

Bak

ony

Gid

ran

I

24 G

idra

n X

LI-2

Gid

ran

"A"

XLI

45 A

lgy

Gid

ran

Gid

ran

"A"

XX

XIX

(188

5)

87 K

engy

el G

idra

n-5

Gid

ran

"A"

XLI

45 A

lgy

Gid

ran

256

Bak

ony

xx

46 K

engy

el G

idra

n-7

Gid

ran

"A"

XL

(188

6)

29 G

idra

n X

XX

III-

3

Alg

y xx

30 G

idra

n X

XX

IV-1

0

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

21 E

xact

Gid

ran

97 K

engy

el x

x

34 G

idra

n X

XX

I

Bon

a V

ista

xx

Lelé

ny x

x

97 K

engy

el x

x

64 G

idra

n X

XX

IV-1

0

Gid

ran

"A"

XL

(188

6)

29 G

idra

n X

XX

III-

3

Alg

y xx

30 G

idra

n X

XX

IV-1

0

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

33 C

hief

Just

ice

IIG

idra

n "B

" X

XX

III (

1868

)5

Gid

ran

XX

XI

Ver

neui

l xx

Littl

e Je

mim

a xx

Gid

ran

XX

XIV

(187

0)39

Am

ati I

Gid

ran

"A"

XX

XI (

1863

)13

Am

ati

Exac

t xx

191

Gid

ran

XV

III

Baj

nok

xxLa

dy F

lore

nce

xxG

idra

n X

XX

I (18

63)

230

Gid

ran

XV

IB

end'

Or x

xV

ista

xx

Cra

ig M

illar

xx

Leila

xx

Baj

nok

xxLa

dy F

lore

nce

xxG

idra

n X

XX

IV (1

870)

219

Am

ati

Gid

ran

"A" X

XX

VI (

1875

)33

Chi

ef Ju

stic

e II

Gid

ran

"B"

XX

XII

I (18

68)

5 G

idra

n X

XX

IV

erne

uil x

xLi

ttle

Jem

ima

xxG

idra

n X

XX

IV (1

870)

39 A

mat

i I

Mur

ad

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

XX

0000

0048

6m

én

M 0

9000

Gi4

9

sárg

a

M 1

3007

Gb0

1

1913

. dec

embe

r 03.

sárg

a

M 0

4000

Gi4

419

04.

XX

0008

7000

418

95

M 0

5000

Gb0

119

05. s

zept

embe

r 07.

M 0

2002

Gi4

119

02.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1896

.

1885

.

1888

.

1899

.

1892

.

1896

.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

tzö

ttsár

ga

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1909

. aug

uszt

us 1

0.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

336

Gid

ran

XLI

V-4

E:

E:Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

3.5

. ábra

. M

ura

d s

zárm

azá

si t

áblá

ja

69 G

idra

n X

LIV

-2

Gid

ran

"C"

XX

XIV

106

Gid

ran

XX

XII

I-4

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

83 G

idra

n X

XX

IX-7

Gid

ran

"C"

XX

XI (

1902

)

188

Gid

ran

XX

V-1

6

Gid

ran

"C"

XX

XII

I (19

05)

384

Sakl

avy

Jedr

an-1

Gid

ran

"A"

XX

XIX

(188

5)

17 B

íbor

Gid

ran

Gid

ran

"A"

XLI

45 A

lgy

Gid

ran

Gid

ran

"C"

XX

VI (

1884

)

141

Gid

ran

XX

IV-1

3 (1

890)

Gid

ran

"C"

XX

V (1

879)

247

Dah

oman

VII

I-8

Gid

ran

"C"

XX

VII

(189

2)

314

Gid

ran

XX

IV-1

2 (1

888)

Sakl

avy

Jedr

an (1

898)

ox

286

Dah

oman

VII

I-12

Gid

ran

"A"

XL

(188

6)

29 G

idra

n X

XX

III-

3

Alg

y xx

30 G

idra

n X

XX

IV-1

0

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

21 E

xact

Gid

ran

387

Bíb

or x

x

59 G

idra

n X

XX

II

Gid

ran

"C"

XX

III (

1878

)17

0 G

idra

n X

X (1

878)

Gid

ran

"C"

XX

IV (1

880)

166

Dah

oman

III (

1872

)G

idra

n "C

" X

XI (

1863

)33

Sam

han

XV

Dah

oman

VII

I (18

78)

221

Shag

ya IV

Gid

ran

"C"

XX

IV (1

880)

177

Gid

ran

XX

II (1

881)

Gid

ran

"C"

XX

IV (1

880)

275

Shag

y II

(187

6)Sa

klav

y Je

dran

ox

164

Gaz

lan

I ox

Dah

oman

VII

I (18

78)

53 C

aval

ier

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

33 C

hief

Just

ice

IIG

idra

n "B

" X

XX

III (

1868

)5

Gid

ran

XX

XI

Ver

neui

l xx

Littl

e Je

mim

a xx

Gid

ran

XX

XIV

(187

0)39

Am

ati I

Gid

ran

"A"

XX

XI (

1863

)13

Am

ati

Exac

t xx

191

Gid

ran

XV

III

Buc

cane

er x

xFa

ncy

xx- 22

7 A

mat

i

Gid

ran

III-

8 (P

irin)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

mén

IM20

000G

i03

sárg

a

M 1

2002

Gi4

4

1912

.vi

lágo

ssár

ga

XX

0004

6057

119

09.

XX

0000

2101

019

14

M 0

4000

Gi4

419

04.

XX

0004

6056

618

94.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1902

.

1899

.

1905

.

1904

.

1896

.

1885

.

1884

. ápr

ilis 0

3.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1920

. ápr

ilis 0

2.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

725

Gid

ran

XX

XIV

-3E

:

E:Gid

ran

III (

1920

)

3.6

. ábra

.P

irin

szá

rmazá

si t

áblá

ja

31 G

idra

n B

akon

y I-

1

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Bak

ony

Gid

ran

I

38 G

idra

n I-

3

Gid

ran

"B"

XLI

I (18

81)

95 A

lgy

Gid

ran-

12

Gid

ran

"A"

XL

(188

6)

46 K

engy

el G

idra

n-7

Gid

ran

I (19

19)

14 G

idra

n B

akon

y II

-3

256

Bak

ony

xx

46 K

engy

el G

idra

n-7

Gid

ran

"B"

XX

XII

I (18

68)

236

Exac

t Gid

ran

Alg

y xx

27 G

idra

n X

XX

IV-8

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

33 C

hief

Just

ice

II

97 K

engy

el x

x

64 G

idra

n X

XX

IV-1

0

Bon

a V

ista

xx

Lelé

ny x

x

97 K

engy

el x

x

64 G

idra

n X

XX

IV-1

0

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Gid

ran

Bak

ony

II

10 M

ac G

. Gid

ran-

6

Gid

ran

XX

VII

I (18

57)

283

Gid

ran

XV

IEx

act x

x39

1 G

idra

n X

XIV

Ver

neui

l xx

Littl

e Je

mim

a xx

Gid

ran

XX

XIV

(187

0)8

Am

ati I

Gid

ran

"A"

XX

XI (

1863

)13

Am

ati

Chi

ef Ju

stic

e II

12 G

idra

n X

XX

IB

ajno

k xx

Lady

Flo

renc

e xx

Gid

ran

XX

XIV

(187

0)21

9 A

mat

iB

end'

Or x

xV

ista

xx

Cra

ig M

illar

xx

Leila

xx

Baj

nok

xxLa

dy F

lore

nce

xxG

idra

n X

XX

IV (1

870)

219

Am

ati

Gid

ran

"B"

XLI

I (18

81)

95 A

lgy

Gid

ran-

12G

idra

n "A

" XL

(188

6)46

Ken

gyel

Gid

ran-

7B

akon

y G

idra

n I

46 K

engy

el G

idra

n-7

Mac

Gre

dy x

x10

7 A

lgy

Gid

ran-

13

Gid

ran

I-4

(Vih

ar)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

XX

0000

0010

7m

én

M 1

9000

Gi0

1

söté

tsár

ga

M 2

8001

Gb0

1

1928

.sá

rga

M 0

2000

Gi4

819

02.

M 0

3013

Gi4

019

03

M 0

5000

Gb0

119

05. s

zept

embe

r 07.

1929

.

vilá

goss

árga

vilá

goss

árga

sárg

a

sárg

a

1881

.

1896

.

1886

.

1892

.

1899

.

1892

.

1919

. ápr

ilis 1

0.

1919

.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

tzö

ttsár

ga

sárg

a

söté

tsár

ga

sárg

a

1919

. ápr

ilis 1

0.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

E:

E:Gid

ran

I (19

19)

3.7

. ábra

. G

idra

n I

-4 (

Vih

ar)

szá

rmazá

si t

áblá

ja

2 M

ersu

ch G

idra

n-7

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

98 G

idra

n X

XX

IX-4

- 100

Gid

ran

XLV

I-6

Gid

ran

"A"

XLI

45 A

lgy

Gid

ran

Gid

ran

"A"

XX

XIX

(188

5)

87 K

engy

el G

idra

n-5

Gid

ran

XLV

I (19

07)

78 G

idra

n X

XX

IX-2

- -

Gid

ran

"A"

XL

(188

6)

29 G

idra

n X

XX

III-

3

Alg

y xx

30 G

idra

n X

XX

IV-1

0

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

21 E

xact

Gid

ran

97 K

engy

el x

x

34 G

idra

n X

XX

I

- - - - Gid

ran

"A"

XLI

II (1

899)

46 K

engy

el G

idra

n-7

Gid

ran

"A"

XX

XIX

(188

5)

22 B

íbor

Gid

ran

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

33 C

hief

Just

ice

IIG

idra

n "B

" X

XX

III (

1868

)5

Gid

ran

XX

XI

Ver

neui

l xx

Littl

e Je

mim

a xx

Gid

ran

XX

XIV

(187

0)39

Am

ati I

Gid

ran

"A"

XX

XI (

1863

)13

Am

ati

Exac

t xx

191

Gid

ran

XV

III

Baj

nok

xxLa

dy F

lore

nce

xxG

idra

n X

XX

I (18

63)

230

Gid

ran

XV

I- - - - - - - - G

idra

n "A

" X

XX

VI (

1875

)4

Alg

y G

idra

n-3

97 K

engy

el x

x64

Gid

ran

XX

XIV

-10

Gid

ran

"A"

XX

XV

I (18

75)

21 E

xact

Gid

ran

387

Bíb

or x

x10

Gid

ran

XX

XI

Balk

an

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

XX

0008

9017

3m

én

M 0

9000

Gi4

9

sárg

a

1918

.sá

rga

M 0

4000

Gi4

419

04.

XX

0008

7000

418

95

M 1

3006

Gi4

619

13.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1896

.

1885

.

1888

.

1907

. júl

ius 2

3.

1894

. ápr

ilis 0

4.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1909

. aug

uszt

us 1

0.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

336

Gid

ran

XLI

V-4

E:

E:Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

3.8

. ábra

. B

alk

án s

zárm

azá

si t

áblá

ja

Gar

son

Mle

vark

a

Geo

log

Szim

etria

Met

od

Virg

inia

Gid

ran

XLV

I-12

Joze

fina

Szifo

n

Mor

ena

Gid

ran

I-4

(Vih

ar)

Gal

aktik

a (G

alan

tna)

Mur

ad

Als

zina

Gid

ran

XLV

I (19

07)

24 G

idra

n X

LI-2

Joke

y

Aka

dem

ia

Suba

ltior

Fenj

a

Mur

ad

Ozo

rena

Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

74 G

idra

n B

akon

y I-

7

Alju

r

Jila

Gid

ran

I (19

19)

31 G

idra

n B

akon

y I-

1

Gid

ran

XLV

I-12

Lakt

a

Gid

ran

"A"

XLI

II (1

899)

46 K

engy

el G

idra

n-7

Gid

ran

"A"

XLI

45 A

lgy

Gid

ran

Gid

ran

XLV

I (19

07)

50 G

idra

n X

LI-2

Alg

y G

idra

n (P

leve

n)B

udna

Siw

orB

ulic

aFe

nel

Joze

fina

Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

74 G

idra

n B

akon

y I-

7O

zoer

a ox

Gor

daG

idra

n "A

" X

LIV

(190

4)98

Gid

ran

XX

XIX

-4B

akon

y G

idra

n I

24 G

idra

n X

LI-2

Alg

y G

idra

n (P

leve

n)Lu

raJo

key

Stre

jiza

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Bak

ony

Gid

ran

I98

Gid

ran

XLV

I-23

Gid

ran

XLV

I (19

07)

24 G

idra

n X

LI-2

Liqu

idet

orB

urgi

a

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

IM63

000G

i04

mén

XX

0000

0021

3

sárg

a

XX

0000

0021

9

1951

. máj

us 1

2.sá

rga

XX

0000

0021

519

25.

XX

0000

0021

619

40

XX

0000

0021

719

41. á

prili

s 13.

XX

0000

0022

119

45.

vilá

goss

árga

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1914

.

1920

.

1931

.

1934

.

1922

.

1930

.

1932

.

1926

. ápr

ilis 0

5.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1945

.

856

Gom

ulE

rede

ti ne

ve:

Kan

cacs

alád

E:

E:

Gid

ran

IV

3.9

. ábra

Gom

ul

szárm

azá

si t

áblá

ja

Ble

szna

Pene

rol

Gla

vina

Bel

vede

r

Ars

zena

Prim

esz

Ener

gia

Gris

ha

Vse

mirn

a

Avs

triet

z

Sim

ka

Bis

Ved

oma

Pelik

an

Mik

a

Efir

II o

x

Gris

ka

Gar

son

Ava

ria

Gid

ran

I-4

(Vih

ar)

Man

ila

Bol

yar

Sarm

a

Vih

ar I

Mar

ina

Am

er

Virg

inia

Sifo

n

Mia

zma

Gid

ran

III-

8 (P

irin)

Lasz

kate

lka

649

Mur

adG

erka

Etal

on-o

r ox

Fortu

na o

xG

licer

inSm

irna

Geo

log

Szim

etria

Am

erG

idra

n V

ilma

Gid

ran

I (19

19)

31 G

idra

n B

akon

y I-

1- - B

alka

nLi

guria

Sifo

nM

inka

Gid

ran

I-4

(Vih

ar)

Min

aM

azin

oSl

avka

Agi

tato

rM

orav

aG

idra

n I-

4 (V

ihar

)G

alak

tika

(Gal

antn

a)Su

blat

ior

Feni

aM

urad

Alji

ra

Gid

ran

XXVI

I

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

IM94

2452

007

mén

XI5

8770

5411

sárg

a

XI5

8770

5412

1978

.sá

rga

XI5

8770

5413

1968

.

XI5

8770

5414

1976

XI5

8770

5415

1965

.

XI5

8770

5416

1964

.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1953

.

1959

.

1958

.

1950

.

1951

.

1951

.

1947

.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1985

.

4889

Pod

bor

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

E:

E:Pita

gor

3.1

0. ábra

Podbor

szárm

azá

si t

áblá

ja

A gidrán

100

A Magyarországról importált mének mind-

egyike (egy kivételével) határozott genealógiai

vonalat alapított. Ezt elôsegítette (mint ahogyan az

a 3.3. táblázatból látható), hogy egyik másik mén

egészen hosszú idôt töltött a tenyésztésben. Nem-

csak az eredeti mezôhegyesi mének, hanem az iva-

dékaik is hosszan szolgálták a tenyésztést. A méne-

ket rotáltatták, ezzel kerülték a rokontenyésztést, s

valamely mén ivadékát mindig egy másik gidrán

fedezte, amíg biológiai kora azt megengedte.

A gidrán mének anglo-arab vagy anglo-arab jellegû

kancákon fejtették ki hatásukat, ilyen módon

a megszületett ivadékok egyértelmûen anglo-

arabot mintázták, ami a gidrán eredeti típusával is

összeegyeztethetô volt. A gidrán irányába végzett

15 –20 évig tartó megszilárdítás után megkezdôdött

a populáció egyedeinek egymás közötti párosítása.

Az új fajta genetikai képességének növelése irá-

nyában számottevô pleveni fajtájú mén lett többek

között Efi r II., Mister, Santjago, Garson, Pitagor,

Belveder, Gavott (3.20. kép).

A sikeres fajta átalakítást az is nagyban elô-

segítette, hogy Bulgária nemcsak lovakat, hanem

egyben fajtát vásárolt, és átvette az akkori magyar

lótenyésztés szervezeti felépítését is, különösen,

ami a ménesügyet és a méntelephálózatot illette.

A lótenyésztés arány- és irány változásai nem

kímélték Bulgáriát, benne a pleveni ló fajtát sem,

és a sikeres fajta tulaj donságok

rögzítése után szinte nyomban

meg kez dôdött a fajta degradáci-

ója is. Mindenesetre Magyaror-

szágnak 1975-ben sikerült innen

egy Gomul nevû mént besze-

rezni, ami fajtajellegében hûen

képviselte a mezôhegyesi gidrán

típust, és a fajta magyaror-

szági gidrán-tenyésztése újkori

történetének egyik meghatá-

rozó tenyészállata lett. Gomul

(itthon Gidran IV) szárma-

zási tábláját a 3.9 ábra szem-

lélteti. A Gomullal, a késôbbi

Gidran IV törzsménnel érke-

zett egy Walter nevû mén is,

amit Gidran V néven állítot-

3.3. táblázat

Mezôhegyesrôl Bulgáriába került és ott jelentôs tenyészhatást kifejtô gidrán mének

A mén magyar, vagy bulgár neve

Születési ideje

Anyja AnyjaTenyésztés-ben állott

Megjegyzés

Gidran XLVI-12 1914 Gidran XLVI 24 Gidran XLI-2 1917 1942

Jokey 1914 Gidran XLVI 50 Gidran XLI-2 1917 1929

Murad 1922 74 Bakony Gidran I-7 Gidran XLIX 1925 1943

Gidran I-4 (Vihar) 1932 Gidran I 31 Bakony Gidran I-1 1939 1954

Balkán 1922 Gidran XLIX 2 Mersuch Gidran-7 1925 1942

Gidran III-8 (Pirin) 1930 Gidran III 69 Gidran XLI-2 1933 1935

Algy Gidran 1907 Algy Gidran 1910 1923 nem lehetett pontosan azonosítani, az anyja csak gidránnak jelölve

Gidran XLIX-20 (Klement) 1926 Gidran XLIX 15 Gidran Bakony II 1933 1938

Bakony Gidran I 1914 1918 1921 nem lehetett pontosan beazonosítani

3.20. kép. Gavott, a gidrán hatására kialakult pleveni fajtájú mén

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

101

tak fel Borodpusztán, de a mén rövid idôn belül

elhullott, tenyészhatást nem fejtett ki. A bulgáriai

gidrán-tenyésztés újból segített a fajta regenerálá-

sán, mert az 1994-ben született, 2007-ben impor-

tált Podbor (Gidran XXVII néven törzsmén) segít-

ségével a „C” genealógiai vonal vészes elsze-

gényedését sikerült megállítani. Gidran XXVII.

származási tábláját mutatja a 3.10. ábra.

Bár a Podbor (Gidran XXVII) (3.21. kép)

Ma gyar országra ke rü lése újra felkeltette a gidrán

fajta iránti tenyésztés vágyát Bulgáriában, és ennek

ered ményeként több kancát kivittek, méneket bérel-

tek, ám az utóbbi két évben szinte teljesen meg-

szakadt velük a kapcsolatunk, olyképpen is, hogy

egy általuk bérelt ménrôl (4948 Gidran XXIII-38

(Garibaldi) minden információnk megszûnt!

3.5. A lengyelországi tenyésztés jellemzôi

Az 1930-as években Lengyelország elôbb Auszt-

riából és Mezôhegyesrôl, majd Bulgáriából is

beszerzett gidrán lovakból, Wladyslaw Sanguszko

herceg Gumniskai birtokán igen értékes gidrán

ménest hozott létre. Sanguszko herceg 1835-ben

9 kancával alapította meg itt a ménesét, de a 10 000

hektáros uradalom már 1735-ben a család birtokába

került. A ménes, ahol egyébként a lakosztályát is

berendezte Wladislaw Sanguszko, egészen 1880-

ig arab lovakat tenyésztett. A nagyobb

és tömegesebb ló iránti növekvô keres-

let az angol félvér irányába fordította a

tenyésztést, de Wladyslaw Sanguszko

halála után a birtokot átvevô fi a (Eustachy

Sanguszko) újra arab importokkal frissí-

tette az állományt. Ez az arab ménes az

elsô világháborúig nagy hatást gyakorolt

a lengyelországi arabló- tenyésztésre. Itt

jött létre Roman Sanguszko törekvése-

ként közel 100 kancával és 4 törzsmén-

nel a gidrán tenyészet. Alapítói közé tar-

tozik az 1923-ban Wieselburgban szü-

letett és 1929-ben Ausztriából beszer-

zett 1170/360 Gidran XXXIV-9 nevû

mén, ami akkor szenzációs áron, 10 000

osztrák schillingért cserélt gazdát (egy

könnyû haszonló akkortájt 500 –600

osztrák schillingbe került). A mén apja,

az osztrák Gidran XXXIV a legjelentôsebb gidrán

mének között számon tartott, s egyes vélemények

szerint nincs még egy olyan mén, amely ekkora

hatást gyakorolt volna Európa gidrán-tenyésztésére,

mint éppen ez a mén. Érdemleges impulzusokat

kapott a lengyel gidrán-tenyésztés a bulgár impor-

toktól is. A Balkán vonalból származó Biwak nevû

mén számos nagy értékû ivadékot és unokát ered-

ményezett a lengyel lótenyésztésnek. Hasonló

tenyészértéke lehetett a Wezpeta nevû pleveni kan-

cának is. A pleveni fajtából jött a tenyésztési érte-

lemben gidránnak tekinthetô Mihály, amely a

Magyarországról importált Gidran „C” III-8 (Pirin)

nevû mén egyik leszármazottja.

A német Wehrmacht 1944-ben megszállta Len-

gyelországot, Gumniska is megszállás alá került,

de a német ménesparancsnokság Gustav Rau veze-

tése alatt igen gondosan ôrizte ezt a tenyésze-

tet. A tenyészállomány 116 tenyészkancával és

4 törzsménnel átkerült a ménes egyik kerületébe,

Chyszówba, amely akkortájt Európa legnagyobb

méntelepe volt. Sajnos a ménes nem élte túl a II.

világháború végét, 1945 januárjában a tenyészkan-

cák többsége elpusztult, Gumniska megsemmisült.

Lengyelország a háború után Chyszówot újjáépí-

tette, és mint gidrán ménest továbbra is fenntartotta

A hatos fogat (a következô oldalon) 3.22 kép.

A gumniskai ménesbôl (Chyszówból) a gid-

rá nok egy része 1970-ben a Strzelce Opolskie

Ménesbe került. Ez az állomány sem maradt fenn

3.21. kép. Podbor, Gidran XXVII néven 2007-ben felállított törzsmén

Fotó: Novotni Péter

A gidrán

102

sokáig, mert gazdasági nehézségek miatt 1998-

ban teljesen felszámolták. A ménesbôl 20 gidrán

kancát a cseh határ melletti Prudnikba helyeztek.

Ez idôtájra teljesen rögzôdött, örökítésében

egy ségessé vált a lengyel malopolska fajta, amely

lényegében anglo-arab fajta lett. Gidrán, shagya

arab, kisebb mértékben furioso-north star mének

hatására, Lengyelország jelentôs számú gidrán

kancáinak beolvasztásával, arab kancák és késôbb

angol telivérek felhasználásával 1945-tôl foly-

tatott tenyésztômunkával jött létre. Addig, amíg

régebbi szakirodalmi forrásmunkák rendre kiemel-

ték a magyar származású lengyel gidrán kancacsa-

ládok fenntartását, az 1970-es évektôl érthetôen

egyre inkább homályba vesztek azok, sôt (érthetô

módon) egyre inkább erôsödött a vélemény, misze-

rint a sikeresen kitenyésztett lengyel anglo-arab,

a malopolska fajta épp olyan jó, mint a korábban

Magyarországról hozott gidránok, így azok fenntar-

tásának nincs értelme. A fajtának még ma is megkü-

lönböztetik az úgynevezett magyar típusát, amelyik

a Chyszów ménes állományára megy vissza.

Ma ez az állomány a prudniki ménesben van,

a régi magyar gidránok mellett bolgár származá-

súakkal együtt, mint a pleveni ménesbôl származó

Pomakinia nevû kanca (3.11. ábra) családja (apja

Pelikan, Gidran III. 8 (Pirin) unoka), Elma I (1930),

Pompilia (1943), Rekompensata (1944) és fôként a

Celna (1949, apja Gidrán Mihály). Ezek késôi utó-

dai mind elérhetôk manapság is.

Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni Katarzyna

Wiszowaty levelét, akit a közelmúltban ke restünk

meg a lengyel gidrán állomány feltér ké pezése

érdeké ben. Így írt: „A prudniki ménesben 15 éve

mint tenyésztô dolgozom. A ménesünkben a kan-

cacsaládok 90 százaléka Chyszówból, Sanguszko

herceg egykori tenyészetében található kan cáktól

származik, amelyek a Strzelce Opolskie méne-

sen keresztül jutottak el Prudnikba. A munkám

15 éve alatt, egy kivétellel, sosem használtam a

małopolska-tenyészetés során közvetlenül fran-

cia anglo-arabokat, csak hazai shagya/gidrán

eredetûeket, hogy folytassam a „lengyel anglo-

arab félvér” tenyésztési elvét. Ménesünkben még

mindig erôsen látszik a gidrán vér hatása, a kan-

cák nagy része sárga. Az elmúlt évek során használt

mén, WIWAT (Grey xo – Wendetta, apja Grodziec)

tovább erôsíti a gidrán vért.”

Lengyelország déli területén tenyésztett dąbrow-

sko-tarnowską tájfajta lényegében gidrán alapú, de

gidránok mára szinte már csak anyai ágon vannak

bennük.

A Tezebenice állami ménes ugyancsak tenyész-

tett gidrán fajtájú lovakat. Gidránok kerültek felál-

lításra a Walewicei ménesben is, igaz, itt shagyak,

furiozók is szerepet kaptak.

Minden bizonnyal más néven, de feltételezhetôen

még lehetnek az utótenyészetekben Gidran Szeni-

orra visszavezethetô anglo-arab mének, esetleg

valamelyik kancacsalád-alapítóra visszavezethetô

kancára is akadhatunk. A lengyelországi régi gid-

rán-tenyésztés adhat a mai állománynak geneti-

kai diverzitásnövekedést, feltéve, ha létezik erre

tenyésztôszervezeti szándék!

3.22. kép. Egy jellemzô lengyel hatosfogat, gidrán lovakkal fogatolva

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

Mak

ula

Gid

ran

III-

8 (P

irin)

Lasz

kate

lka

Mak

Aku

la

Gid

ran

III (

1920

)

69 G

idra

n X

LIV

-2

Last

ar I

Fera

Alg

y G

idra

n (P

leve

n)

Bod

ra

Mur

ad

Jose

fina

Gid

ran

"C"

XX

XIV

106

Gid

ran

XX

XII

I-4

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

83 G

idra

n X

XX

IX-7

Lisa

bon

Zdra

vka

Ferc

ham

Pisj

alka

-2

Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

74 G

idra

n B

akon

y I-

7

Joke

y

Aka

dem

ia

Alg

y xx

Gid

ran

(Ple

ven)

Boj

an

Zarif

ka

Gid

ran

"C"

XX

XI (

1902

)18

8 G

idra

n X

XV

-16

Gid

ran

"C"

XX

XII

I (19

05)

384

Sakl

avy

Jedr

an-1

Gid

ran

"A"

XLI

45 A

lgy

Gid

ran

Gid

ran

"A"

XX

XIX

(188

5)17

Bíb

or G

idra

nLa

udon

Svob

oda

Zalo

gA

bina

- - Zarif

III

Pisj

alka

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

98 G

idra

n X

XX

IX-4

Bak

ony

Gid

ran

I24

Gid

ran

XLI

-2G

idra

n X

LVI (

1907

)50

Gid

ran

XLI

-2A

lgy

Gid

ran

(Ple

ven)

Bud

naV

erne

uil x

xLi

ttle

Jem

ima

xx- - B

ajan

Ledi

Zarif

IIZo

ra

Pom

akin

a

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

kanc

a

sárg

a

1930

.

1932

.

sárg

a

sárg

a

1920

.

1912

.

1922

.

1907

.

sárg

a

vilá

goss

árga

sárg

a

1936

.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

E:

E:Pelik

an

3.1

1. ábra

A P

om

aki

nia

nev

û k

anca

szá

rmazá

si t

áblá

ja

105

4.1. Az újjáalakulás jellemzôi

A II. világháború az újabb megsemmisülés irá-

nyába taszította a fajtát. A két évtizedig tartó

újjáépítés egy pillanat alatt romba dôlt. A front

elôl 1944. szeptember 10 –15. között megindult

a mezôhegyesi fajták (a méntelepek és a többi

állami ménes lóállományával együtt) Dunántúlra

menekítése. A hadmozdulatok alakulása viszont

arra késztette a lótenyésztés irányítóit, hogy az

állomány egy részét nyugatra menekítsék. A 90

gidrán törzskanca 31 egyede és 85 évjárati csikó

Kisbéren maradt, de valamilyen okból Káld tér-

ségében elveszett. Pettkó-Szandtner Tibor vezeté-

sével 55 kanca Bajorországba, egészen pontosan

Bergstetten-Neuhof városába került. Csehszlová-

kiába, Saszlau környékére menekítettek 4 kancát.

A Bajorországba jutott 55 kanca egy részét késôbb

Csehországba kitelepítették, ahonnét elvitték az

orosz csapatok. A Gazal III. törzsmént az ameri-

kaiak vitték magukkal.

A statisztikai adatok szerint Magyarország lóál-

lománya 1944-ben 1 millió 153 ezer volt, s ez az

állomány az 1945. május 31-i adat szerint 329 ezerre

csappant, míg fél évvel késôbb, november 30-án, a

nyugatról hazatért lovaknak köszönhetôen már 370

ezerre emelkedett. Ez a kíméletlen csökkenés akkor

következett be, amikor az ország hadmûveleti terü-

let lett, a frontvonalak itt húzódtak és majd fél évig

folytak a harcok. A külföldre menekülôk, a vissza-

vonulók egyik legfontosabb eszköze a ló és a lovas

kocsi volt, ugyanez pedig az üldözôknek hadizsák-

mányt jelentett.

A háború után a Dunántúlon szétszóródott

lovak (fôleg az évjárati csikók), illetve kincstári

tenyészállatok összegyûjtése (az állami méne-

sek és méntelepek lovai) elsôdleges feladattá vált,

hiszen a mezôgazdaságnak (részben a honvéd-

ségnek) a fogaterô rendkívül fontos lett. A lovak

összegyûjtésében a Honvédelmi Minisztérium

Ló ügyi osztályának vezetôje, az ismert és kiváló

lovas ember, Szepessy-Schaurek Ottmár alezredes

és a Földmûvelésügyi Minisztérium szakemberei

együttes erôvel vettek részt.

A két honvéd hadosztály, az 1. és a 6. elhelye-

zési körzetében (Zala, Vas, Veszprém, Fejér és

Komárom megyében) két „Lógyûjtô és lóüdülô”

állomást létesítettek. A május 26-i parancs alap-

ján elôbb az 1. hadosztály kötelékében Vaszaron, a

János majorban, majd késôbb, az ôszi hónapokban

a 6. hadosztály körzetében a Zirchez közeli Porván,

illetve Szépalmán. A vaszari lógyûjtô állomásra

az 1945. április 4-én szolgálatra jelentkezô, majd

a Földmûvelésügyi Minisztériumban a ménes-

kar irányítójától szakmai feladatot kérô Babochay

Farkas Sándor méneskari századost, az ôszi hóna-

pokban Porván, illetve Szépalmán létrehozott 6.

hadosztály lógyûjtôjének parancsnokául Volent

Zsoltot nevezték ki. A lovak felkutatására, azono-

sítására pedig a szolgálatra jelentkezô, szakmailag

felkészült méneskari és lovassági tiszteket bíztak

meg. Így többek között Hávor Endrét, dr. Petneházy

Sándort, dr. Ágosthon Bélát, Telbisz Bénit, Volent

Zsoltot, valamint több méneskari és lovas-testôr

tiszt helyettest, altisztet, például Szentirmai István

patkoló-kovács alhadnagyot, Porkoláb Károly

alhad nagyot, Magyar István, Szalkai János, Márk

János fôtörzsôrmestereket, Jámbor Imre ôrmestert,

Kerekes Ferencet, Sitkei Jánost, Szalkai Jánost, Úr

Lászlót és Hathalmi Sándort.

A gyûjtômunkának köszönhetôen mintegy

350 – 400 különbözô évjáratú csikót, tenyészkan-

cát és országos fedezômént sikerült összegyûjteni.

A méneskari szemléletre vall, hogy a két hadosz-

tály elhelyezési körzetében, többek között Pápán,

Lovászpatonán, valamint Nagypirit, Szil, Rába-

csanak, Sopronlövô, Türje községekben 1946-ban

26 fedeztetési állomást állítottak fel.

Babochay Farkas Sándor és a hozzá beosztott

tisztek és tiszthelyettesek a tenyészanyag össze-

gyûjtéséért, szakszerû tartásáért többszöri minisz-

teri és hadosztályparancsnoki dicséretben részesül-

tek, és Dicsérô Okiratot kaptak a következô szö-

veggel:

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után

A gidrán

106

„A Földmûvelésügyi Miniszter Úr hozzám inté-

zett átiratában köszönetét fejezte ki, amiért a Hon-

védség a háborús eseményeket követô nehéz viszo-

nyok között az elkallódott tenyészlovakat gyûjtötte,

biztonságba helyezte és azokat mai is szakszerûen

gondozza. Egyszersmind felkért arra is, hogy köszö-

netét megfelelôen tolmácsoljam.

Örömmel vettem tudomásul, hogy az állami

ménesekben ûzött tenyésztéshez szükséges fajták

és törzsek, sôt egyes vérvonalak képviselôit sike-

rült megmenteni, de tudom azt is, hogy a tenyészlo-

vak gyûjtése igen sokszor szívós, bátor és lószeretô

férfi akat kívánt, akik sokszor csak nélkülözések és

veszélyek leküzdése árán tudták kapott feladatukat

megoldani.

A közismerten nehéz elhelyezési és tartási viszo-

nyok között csak lelkes, önfeláldozó, nehézséget

nem ismerô és erôs kötelességérzettôl áthatott fér-

fi ak munkája eredményezhette ily nagy értékek biz-

tos átmentését.

Lótenyésztésünk talpra állítása érdekében a

tenyészlovak gyûjtése, tartása és gondozása terén

kifejtett kiválóan értékes munkásságáért Volent

Zsolt hadnagy urat a Legfelsôbb Szolgálat nevében

Dicsérô Elismerésben részesítem.

Budapest, 1946. évi április 27-én.

Olvashatatlan aláírás.

A háború utáni elsô években elég sok bizony-

talanság akadályozta a korábbi gyakorlat foly-

tatását. Az 1945. évi VI. törvénycikk értelmé-

ben 1945. március 10-én meghozott (600/1945

sz. ME) földosztási rendelet alapjaiban változ-

tatta meg Magyarországon a társadalmi és gazda-

sági helyzetet amellett, hogy számos kérdés még

tisztázatlan maradt. Ilyen volt az állami és a hon-

védkincstári birtokok sorsa. A földosztás követ-

keztében megszûnt a kisbéri, míg a bábolnai és a

mezôhegyesi ménesbirtokok egy részét szétosztot-

ták, de jelentôsebb területük megmaradt és állami

gazdaságként tovább mûködtek. Nem látszódott

tisztán, hogy a lótenyésztés terén milyen feladatot

tudnak majd ellátni, hiszen a hozzáértô személyze-

tük és a lovaik külföldön voltak.

A Magyar Közlöny 1945. 203. számában jelent

meg a nemzeti kormány december 18-án hozott

11.750./1945 ME rendelete a magyar állami lóte-

nyésztési felügyelôségek megszervezésérôl és a

lótenyésztés fejlesztésérôl. Ennek a rendeletnek

1. § 3. pontja szerint a „Magyar királyi ménes-

kar” a rendelet ekkor még meg nem határozott

idô pontban való hatályba lépésével megszûnik.

A „méneskar” mint honvédségi lótenyésztési intéz-

mény nem mûködött már hivatalosan, de az egy-

kori méneskari katonák a honvédség kötelékében

látták el ezt a feladatot 1945-ben és a továbbiakban

is, ameddig a Honvédelmi Minisztériumhoz lóte-

nyésztési intézmények is tartoztak (a honvédségi

ménes Örkénytáborban 1948-ig, majd Dióspusztán

1949-ig, végül Bôszénfán 1951-ig). A honvédel mi

minisztériumban az összekötô tiszt ügykörét

Tersztyánszky Lajos volt méneskari alezredes látta

el, míg a Földmûvelésügyi Minisztériumban 1946.

február 16-án felálló Lótenyésztési Osztályon

dr. Linszky Eduárd volt az osztályvezetô.

A Bergstettenbe menekített lovak és a kísérôk

napi ügyeit a három ménes törzskönyvvezetôje, a

mezôhegyesi Szemerényi Lajos, a kisbéri Lomniczi

Béla és a bábolnai Reisz János intézte. Ter-

mészetesen ezzel egyidejûleg folytak a tárgyalá-

sok a ménesek hazahozataláról. A Frankfurtban és

Karlsruhéban mûködô „Visszaszolgáltató Bizott-

ságba” (Restitutions Missio) 1946 késô tavaszán

Anker Sándor ezredest rendelték ki a nyugati zónába

és Bergstettenbe menekített ménesek hazahozatalá-

val kapcsolatos tárgyalásokra. A tárgyalások ered-

ményesek voltak, noha a lovak egy részét már Ame-

rikába vitték, amire ígéretet adtak, hogy visszahoz-

zák. A menekítés alatt a lovak közül többet el kellett

adni a német lakosságnak, hogy takarmányt tudjanak

venni. Ezeket Anker Sándor és Szemerényi Lajos

próbálta felkutatni és visszaszerezni. A hazaszállí-

tást 1946 késô ôszére, tél elejére tervezték. A szál-

lításra a MÁV egy 50 vagonos szerelvényt állított

össze Komáromba, amely az indulásra várt. A fôleg

kisbéri és bábolnai, valamint néhány telivérbôl álló

elsô szállítmány, összesen 314 ló 1947. január 7-én

érkezett Komáromba. Ezt követôen kisebb-nagyobb

szünetekkel érkeztek haza az állami ménesek lovai.

A lovak hazaszállításának befejeztével Anker Sán-

dort lótenyésztési fôfelügyelônek nevezték ki, majd

a remeteségi ménes (és a pakodi hidegvérû törzste-

nyészet) vezetôje lett.

A földmûvelésügyi miniszter 1946 derekán

rendelkezett a 65.400/1946 FM számú rende-

let megjelenésérôl, amely a vármegyei lótenyész-

tési felügyelôségek szervezésével és a felügyelôk

kinevezésével kapcsolatos végrehajtást tartalmaz ta.

107

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után

A rendeletben megfogalmazták, hogy az orszá-

got lótenyésztési kerületekre osszák fel. Errôl a

38.201/1947. FM. számú rendelet intézkedett.

Ennek értelmében hat kerületet, a dél-dunántúli

(Pécs), észak-Dunántúli (Komárom), észak-ma-

gyar országi (Gyöngyös), közép-magyarországi

(Budapest), kelet-magyarországi (Debrecen) és az

állami gazdaságok kerületi felügyelôségeit szer-

vezték meg. Az e rendeletben foglaltak tértek ki a

hazaérkezett országos fedezôménekkel létesítendô

hét ménteleprôl is, nevezetesen Keszthely, Komá-

rom, Gyöngyös, Jászberény, Hódmezôvásárhely,

Baja és Debrecen alapításáról.

A 11.750./1945 ME rendelet 1. § 3. pontja ér -

tel mében az 1946-ban megszüntetett méneskar

helyé be a polgári alapon szervezendô lótenyész-

tési felügyelôségeket kellett volna létrehozni

min den megyében és városban. A lótenyésztési

felügyelôknek megfelelô képzettséggel és gyakor-

lattal kellett rendelkezni. Természetes ez sem való-

sulhatott meg, mivel 1946-ban ennek még nem volt

meg sem a személyi, sem az anyagi alapja.

Éppen ezért a felügyelôk (több méneskari és

lovassági tiszt, altiszt), a fedeztetési állomásvezetôk

(régi méneskari tisztes) kinevezésével kapcsola-

tos végrehajtási rendelet is csak 1947-ben, a teljes

személyi állomány és a lovak hazatelepülése után

jelenhetett meg 42.700/1947 FM szám alatt.

A háború befejezését követôen 3 évi küzdelemre

volt szükség, hogy a nyugatra menekített gidrán

lovaink fellelhetô egyedei magyar földre kerülhes-

senek. Végül 1948-ban 22 anyakanca térhetett visz-

sza eredeti otthonába, amit kiegészített 6, Kisbéren

maradt fi atal kanca. Így összesen 28 kanca került

vissza Mezôhegyesre.

Azon túl, hogy történetében elôször nem kato-

nai irányítás alatt állott a Mezôhegyesi Állami Mén

és Méncsikó Telep, tenyészirány-váltás is történt.

A gidrán mének után született ivadékoknak meg

kellett felelni a köztenyésztés igényének, ami akkor

tájt egyértelmûen a mezôgazdasági célú igaerô-

hasznosítás volt.

A mezôhegyesi ménesben a kancaanyag létszá-

mához mérten szép számmal állítottak fel törzsmé-

neket. Ez rokontenyésztettség közeli elkerülése, az

ivadékok párosításának megkönnyítése érdekében

indokolt volt. Ezt jól mutatják a 4.1. táblázatban

feltüntetett adatok.

A korabeli jellemzések szerint meghatározó

mén volt Gidran „B” VII (4.1. kép) és a Maxim

Gidran II törzsmén is jelentôsen hozzájárult a

második világháború utáni sikeres tenyésztéshez.

Messze nem ilyen sikeres a Gidran „C” II. Jel-

lemzésében az olvasható, hogy a mén ivadékain

keresztül nem váltotta be a hozzá fûzött reménye-

ket. Érdemes e véleményalkotás alapjául szol-

gáló hátteret elemezni. A forrásmunkák szerint a

mén közepes minôségû kancákat fedezett. Ezzel

a ténnyel a mént eleve hátrányos helyzetbe hoz-

ták. E ménnel csak akkor érhettek volna el sike-

reket, ha a legjobb minôségû kancákat kapja,

ugyanis már az apja is szükségbôl került felál-

lításra, mert az I. világháború rombolása követ-

keztében a Gidran I. törzsménen kívül gyakor-

latilag nem volt fajtatiszta ménünk. Az Ausztri-

ából visszahozott Gidran III. nem volt arányos

és megnyerô küllemû, gyengébbnek bizonyult

a Mezôhegyesen tenyésztett gidránoknál (csak-

hogy ezek már nem voltak meg), durva jelleget

hozott a tenyésztésbe.

4.1. táblázat

Mezôhegyesen fedezô gidrán törzsmének a II. világháború utáni újrakezdéskor

A törzsmén neve Születési éve Anyja neve Tenyésztésben állt Minôsítése

Gidran IV (1095 Gidran I-12) 1927 93 G. Bakony I-6 1951 –1953 I.

Gidran „C” II. (107. Gidran III-3) 1933 8 Gidran XLX 1948 –1951 II.

Gidran „C” III. (923 Gidran V-1) 1937 22 Gidran I. 1954 II.

Gidran „B” VII. (700. Gidran VI-6) 1941 20 Kozma Gidran 1953– 1958 I/II.

Siglavy Gidran II (3717. S. Gidran I-2) 1951 100 Maxim Gidran I. 1954 –1955 II.

Siglavy Gidran I (849 S. Gidran-3) 1936 575 Gidran II. 1948– 1957 I.

Gazal Gidran I. (851 G. Gidran-2) 1941 65 Gidran III 1951– 1954 I/II.

Mersuch Gidran I. (842 M. Gidran-2) 1939 35 Gidran Sovánka 1951 II.

Maxim Gidran II. (782. M. Gidran-3) 1940 2 Gidran IV. 1948 –1955 II.

A gidrán

108

Kevésszer szokták ugyanakkor megemlí-

teni, hogy Gidran „C” II mérhetetlenül javította a

fajta használhatóságát. Szakmai szemmel nézve

hiba volt ennek a ménnek közepes kancákat adni.

A leírások ugyanakkor nem vonják kétségbe a mén

ivadékainak határozott fajtajellegét, tömegességét,

sôt kifejezetten jó csontozatára utalnak. Talán ezek-

nek a tényeknek tudható be, hogy 1955-ben ennek a

ménnek állt a legtöbb lánya tenyésztésben.

A legértékesebb ménnek a Gidran IV. törzs-

mént tartották. Apja a Gidran I. törzsmén, amelyik

a legjellegzetesebb képviselôje volt a gidrán fajtá-

nak Mezôhegyesen. A Gidran IV. törzsmén is hû

képviselôje volt a mezôhegyesi fajtajellegnek, hatal-

mas ráma, vastag csontozat jellemezte. Ideg-

rendszerét nagyszerûnek tartották és a munka-

képessége is kiváló volt. Típusát és használatra

vonatkozó értékmérô tulajdonságát, különö-

sen feltûnô szervezeti szilárdságát nagy bizton-

sággal örökítette át. Az 1927-ben született mén

1953. április 28-án hullott el Mezôhegyesen.

Ez idô tájt nyomban a Gidran IV. törzsmén

utáninak tartották a Siglavy Gidran I. törzs-

mént (3.8. kép). A mén 1936-ban Jugoszlávi-

ában született, bábolnai Siglavy V. törzsménre

beltenyésztett volt. Ivadékai jó mélységi és szé-

lességi méretekkel rendelkeztek, csontozatukat

sem érhette kifogás. Kiemelték mozgásuk len-

dületét, a lábelôrevitel szabályosságát (4.1. ábra

Siglavy Gidran I származási táblája).

Siglavy Gidran I. legjobb ménivadékát Sig-

lavy Gidran II. néven felállították a fajtában.

A Gazal Gidran II. törzs-

mén (4.2. kép) apja a két háború

között a fajtának nagy szolgá-

latot tett Gazal III. Anyja az

Ausztriából származó Gidran

III. után született. A törzsmén

ivadékai megnyerô küllemûek

voltak, az anglo-arab jelle-

get magukon viselték. Igen jó

felsô vonalról árulkodtak, ám az

arabra jellemzô kifogásolható

faralaku lást örökölték. Mind-

emellett szilárd szervezetûek,

könnyen kezelhetôk, nyugodt

vér mérsékletûek és jó munka-

kész ségûek voltak.

Bár a 22 gidrán anyakancá-

nak Bergstetten-Neuhof városából való hazakerü-

lésekor még ôszinte volt a gidrán újbóli felélesz-

tésének a szándéka, de a mezôgazdaság szocialista

átszervezésének igényével, a társadalomfi lozófi ai

gondolkodással összeegyeztethetetlen lóbirtoklás

magyarázatával egyre inkább elôtérbe került a

lóellenesség. Mezôhegyes állattenyésztési kultú-

rában betöltött értékének felismerése (elismerése)

sem következett be (ez egyébként máig nem történt

meg). Tenyésztési szempontból a gidrán-állomány

már csak vegetált, az anyakanca-állomány csök-

kent, mígnem 1958-ban 32 kanca (4.2. táblázat),

összesen 9 mezôhegyesi kancacsalád és az évjárati

csikóállomány Sütvénybe került.

4.1. kép. Gidran „B" VII. Fotó: Bodó Imre

4.2. Gazal Gidran II. Fotó: Hajba Nándor

575

Gid

ran

II

21 S

igla

vy II

146

En N

asira

Palá

nka

Gid

ran

II

508

Shag

ya X

-13

14 S

igla

vy V

-15

75 S

imha

n O

'Baj

an

Shag

ya X

12 E

n N

asira

ox

19 S

hagy

a X

-13

87 S

igla

vy V

-15

Gid

ran

XLV

I (19

07)

46 G

ombá

s Gid

ran-

8

Sigl

avy

V

133

Zarif

I

6 Si

mha

n ox

35 O

'Baj

an

Shag

ya V

II R

ad

246

Sher

aky

Ered

eti a

rab

mén

Ered

eti a

rab

kanc

a

Gid

ran

"A"

XLI

II (1

899)

46 K

engy

el G

idra

n-7

Gom

bás x

x

117

Gid

ran

XL-

5

Shag

ya X

278

Am

urat

h

14 S

igla

vy V

-15

51 S

imha

n

Sigl

avy

II14

2 G

azla

n ox

Zarif

I77

Meh

emed

Ali

Ered

eti a

rab

mén

Ered

eti a

rab

kanc

aO

'Baj

an o

x11

8 Za

rif I

Shag

ya II

(186

3)36

1 El

Bed

ady

VSh

erak

y ox

380

Tadm

or- - - - G

idra

n "A

" X

XX

VI (

1875

)4

Alg

y G

idra

n-3

97 K

engy

el x

x64

Gid

ran

XX

XIV

-10

Gom

ba x

xG

ügri

xxG

idra

n "A

" X

L (1

886)

42 G

idra

n X

XX

VII

I-1

Shag

ya V

II R

ad24

6 Sh

erak

yA

mur

ath

ox20

7 Sh

agya

VII

Sigl

avy

V13

3 Za

rif I

Sim

han

5 Za

rif

Sigl

avy

Gid

ran

I

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

M 3

6000

Sy01

mén

XX

0000

0010

2

sárg

a

XX

0000

0200

719

09.

XX

0008

6087

2

XX

0008

6087

3

XX

0008

6087

4

feke

te

sárg

a

1905

.

1904

.

1899

.

1907

. j

1907

.

feke

te

pej

szür

ke

sárg

a

vilá

goss

árga

849

Sigl

avy

Gid

ran-

3E

rede

ti ne

ve:

Kan

cacs

alád

E:

E:930

Sigl

avy

II-3

9

4.1

. ábra

. Sig

lavy

Gid

ran I

szá

rmazá

si t

áblá

ja

A gidrán

110

4.2. táblázat

Mezôhegyesrôl Sütvénybe telepített gidrán törzskancák

A kancák törzskönyvi száma, neve

Születési ideje

Anyja ApjaKanca-család

Jellemzés

1 Gidran „C” II.-9 (Arad) 1950.május 30.

41 Gidan I. Gidran „C” II.

8 Nagyrámájú, tömeges, könnyen kezelhetô, jó kocsiló, megbízható tanítóló. Selejtezve:1971.18 tenyészév alatt 11 csikó, ebbôl 1 törzsmén, 2 ofm, 2 törzskanca

2 Gidran „C” II-2. (Gerle) 1947aug. 23.

16 Kozma Gidran

Gidran „C” II:

2 Kitûnô kocsilóElhullott: 196211 tenyészév alatt 7 csikó, ebbôl 2 tk.

3 Gidran V-3 (Siker) 1938. szept. 1.

40 Gidran I Gidran V. 11.

5 Gidran „C” II-7 (Böllér) 1951.febr.10.

103 Gidran I. Gidran „C” II:

Szeged Szél-vész

Két törzskanca lánya, 1 fedezômén fi a.Elhullott:1962.8 tenyészév alatt 6 csikó

6 Siglavy VI-3-1 (Amália) 1948.NSZK-banszül.

107 Gidran VIII-8

670 Siglavy VI-3

7 Két törzskanca lánya, 1 fedezômén fi a, jó kocsilóElhullott:1964. 13 tenyészév alatt 9csikó

7 Siglavy Gidran I-4 (Mérges) 1949 25 Gidran I. Siglavy Gidran I.

Szennyes Nagy ráma, kiváló ugróló. Selejtezve 1969. 15 tenyészév alatt 8 csikó, ebbôl 1 ofm, 3 tk.

9 Gidran I-9 (Kicsi) 1938.aug. 25.

8 Gidran XLIX-4

Gidran I. 1

11 Gidran C II (Ádúr) 1950. ápr.25.

15 Kozma Gidran

Gidran „C” II.

3

12 Siglavy Gidran I-1 (Csízió) 1951. IX. 1.

2 Gidran „C” II-2.

Siglavy Gidran I.

2 Jó küllem, nyugodt vérmérséklet, megbízható kocsilóSelejtezve 1970.14 tenyészév alatt 8 csikó

16 Gazal Gidran II-7 (Dévaj) 1952. X. 7.

2 Gidran „C” II.

Gazal Gidran II.

2 Jó hámosSelejtezve 1966.1 törzskanca lánya volt.

19 Gidran I-19 (Szeles) 1939.márc.27.

53 Gidran III. Gidran I. 12

22 Gidran „C” II-8 (Bölény) 1951.ápr. 14.

35 Kozma Gidran

Gidran „C” II.

11 Kiváló kocsilóSelejtezve 1969.16 tenyészév alatt 12 csikó, ebbôl 1 ofm. és 1 törzskanca

23 Gidran „C” II-1. (Csilingelô) 1951.szept. 3.

96 Gazal Gidran

Gidran „C” II.

8 Kiváló kocsilóSelejtezve 1975.17 tenyészév alatt 13 csikó, ebbôl 2 törzskanca

24 Gidran IV-5 (Csutorás) 1952.április 24.

106 Maxim Gidran

Gidran IV. 11 Hatalmas ráma, mindkét szemére vak.Selejtezve 1972. 17 tenyészév alatt 9 csikó, ebbôl 3 törzskanca.

25 Gidran C II-9 (Bíró) 1951. má-jus14.

15 Kozma Gidran

Gidran „C” II.

3

29 Gidran „C” II-3 (Bûnös) 1950.szept.11.

30 Gidran XLIX-4

Gidran „C” II.

Kanca-csalá-don kívüli

Igen nyugodt, jó igásló.Kényszervágott1965.10 tenyészév alatt 8 csikó, ebbôl 1 törzskanca.

32 Gidran IV-2 (Ejha) 1954.márc.20

35 Kozma Gidran-11 (Hûség)

Gidran IV. 11 Nyereg alatt és kocsiban kifogástalan munkakészségû, 2 ofm. fi a és 1 tk. lánya volt

35 Kozma Gidran-11 (Hûség) 1938. ápr. 2.

15 G Ba-kony II.

Kozma III. 11

111

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után

4.2. Sütvény/Dalmand gidrántenyésztése

4.2.1. A sütvényi ménes története

A ménes alapítása a kiegyezés évére, 1867-re

esik, amikor Esterházy hercegtôl Dôry József

bérbe vette Sütvénypusztát. A ménes tenyészcélja

kitartó, gyors, nemességet sugárzó lovak tenyész-

tése volt. A kancákat részben a zombai gazdaság-

ból, részben a Salamon-féle ménesbôl szerezték

be. A lovak megítélésének középpontjában a telje-

sítmény állt. A kor fô használati módja a fogatban

teljesített futószolgálat, ennek megfelelôen csak

azok a kancák kerülhettek tenyésztésbe, amelyek

legalább 50 kilométeres távot megerôltetés nélkül

képesek voltak három percen belüli kilométeren-

kénti gyorsasággal teljesíteni. Ehhez erôsen teli-

vérezett, akár magasfélvér genetikai hátterû állo-

mányra volt szükség. Nem is tekinthetô véletlen-

nek, hogy 1868-ban a ménes kancái Bois Russel,

Ostreger, Deutscher Michel, Sürgöny, Riadó,

Cambusier, North Star, Duke, Shapshof apaságúak

voltak. A tenyésztômunka késôbbi idôszakában is

szívesen használták az angol telivéreket, de azok

félvér ivadékai is fedeztek a ménesben.

A csikónevelésben elôtérbe került a legelô, az

edzô felnevelés, ami az állóképesség kialakulását

segítette. A család felhagyott a lótenyésztéssel és

1906-ban feloszlatni szándékozták a ménest, de

annak nagy tenyésztértékére tekintettel a Dôry-

féle sütvényi ménest 120 feletti tenyészkancá-

val 1907-ben átvette a Honvédelmi Minisztérium.

A kancák törzskönyvi száma, neve

Születési ideje

Anyja ApjaKanca-család

Jellemzés

36 Maxim Gidran II-1. (Állás) 1949.szept. 7.

3 Gidran V Maxim Gidran II.

11 Kifogástalan kocsilóSelejtezve 1967.14 tenyészév alatt 11 csikó, ebbôl 1 ofm.

39 Gazal Gidran II-12 (Dália) 9 Gidran I Gazal Gidran II.

51 Kozma Gidran-1 (Szerény) 1939. aug. 11

10 Gidran I. Kozma III. 6

79. Gidran „B” VIII-2 1958.febr. 22.

6 Siglavy VI Gidran „B” VIII

7

89 Siglavy Gidran I-4 (Ditke) 1953. márc. 27.

99 Maxim Gidran

Siglavy Gidran I.

3 Tetszetôs, kiváló hámosSelejtezve 1979. 13 tenyészév alatt 9 csikó, ebbôl 2 ofm.

96 Gazal Gidran I. (Gazal) 1944. aug. 19.

12 Gidran I. Gazal Gidran I.

8

97 Maxim Gidran-6 (Majális) 1941. aug. 11

3 Gidran I. Maxim V. 2

98 Gazal III. Gidran-2 (Selyem) 1944. aug. 7.

47 Gidran III. Gazal III. 4

99 Siglavy Gidran I (Eszter) 1954. ápr. 21

99 Maxim V. Gidran

Siglavy Gidran I.

3 Jó kocsiló, jól indít, jól húz. 6 tenyészév alatt 5 csikó, ebbôl 1 tm, 2 tk.Selejtezve 1963.

100 Maxim V. Gidran-8 (Mal-vin)

1943. szept. 25.

62 Gidran III. Maxim V. 2

101 Gazal Gidran-1 (Gitár) 1944. jú-lius16.

65 Gidran III Gazal III 11

105 Maxim Gidran-9 (Mese) 1944. febr. 9.

10 Gidran I-3 Maxim V. 6

106 Maxim Gidran-14. (Má-mor)

1942. ápr.9.

25 Gidran III. Maxim V. 11

107 Gidran VIII-8(Göncöl).

1943. aug. 30.

42 Gidran I-6.

Gidran VIII 7

A 4.2. táblázat folytatása

A gidrán

112

Az angol telivér mének alkalmazása továbbra is a

tenyésztési elgondolás része maradt. Fôleg a gróf

Forgách-féle mándoki, a gróf Pálffy-féle szomlányi

és a Vojnich-féle ménesbôl tenyészkancákat is

vásároltak. A ménest, illetve a csikótelepet 1919-

ben kettéválasztották, Sütvény- Vörösegyházát

a Földmûvelésügyi Minisztériumhoz rendelték,

Ódalmand, Újdalmand a Honvédelmi Minisz-

térium kötelékébe került. Mindkét telephelyen

tenyésztést is folytattak, de a Dôry-féle kancákkal

a Földmûvelésügyi Minisztériumhoz tartozó részen

folyt a tenyésztés. Az erôs csontozatú, tartós telje-

sítményre képes félvérek elôállítása érdekében csak

igen kiváló küllemû angol telivér mének fedezhet-

tek. Egyébként pedig leginkább Mezôhegyesrôl

származó furiózó mének fedeztek a ménesben.

A mezôhegyesi ménesbôl, a román megszállás elôl

sikerült ide menekíteni pár gidrán tenyészkancát,

amelyek az 1920 utáni újjáépítést segíteni tudták.

A kettészakított ménest 1933. szeptember 1-jei

keltezéssel újra egyesítették és nagyhírû ménesekbôl

(Gyérey Richárd ozorai ménese, a Zoltán-féle szé-

kelyi ménes (Szabolcs megye), továbbá a honvéd-

ségi versenyistállóból minden tekintetben kiváló

kancákkal egészítették ki. Általában 150 feletti

kancával folyt itt a tenyésztés.

A háború, a front elôl Moson megyébe, Rorer-

föld pusztára menekítették a ménest 1944. novem-

ber 14-én. A visszavonuláskor, 1945 áprilisában a

csikóménes Zalalövônél, a tenyészkanca-állomány

Ivánc térségében szétszéledt. Az eredeti ménesbôl

mindössze 4 tenyészkanca maradt meg. Mai szem-

mel hihetetlen módon így ért véget egy 70 éves

múltú, óriási szellemi és anyagi befektetéssel létre-

hozott, különleges genetikai hátterû, egyben jelentôs

teljesítményû ménes.

4.2.2. A fajta tenyésztése Sütvény/Dalmandon (Dalmandi Állami Gazdaság törzstenyészete)

A II. világháborút követôen, 1950. szeptember

1-jével csikótelepet állítottak fel, már Alsóleperdi

Állami Gazdaság néven, s 1955-ben az egykor

híressé vált tolna-tamási tájfajtával egyezô genotí-

pus tenyésztése lett a cél. Talán e gondolat segítésére

helyeztek át Mezôhegyesrôl Sütvénybe 1958. május

10-én 31 gidrán törzskancát. Különbözô egyesülé-

sekkel 1960. március 1-jén létrehozták a Dalmandi

Állami Gazdaságot. A tenyésztés minôségének javí-

tása és az állami gazdaságok lótenyésztése terhei-

nek eloszlása célkitûzéssel 1961-ben 37 kisbéri-fél-

vér típusú kanca áthelyezését rendelte el az Állami

Gazdaságok Fôigazgatósága. Egy rövid ideig úgy

tûnt, a tenyésztés elérheti egykori szintjét. A Gidrán

II., Gidran B VIII. fajtatiszta mének mellett kisbéri-

félvér mének (Maxim VIII., Maxim IX.) is fedez-

tek, majd 1968-tól Cselszövô néven felállításra

került egy magasfélvér mén. Az Ibsen nevû telivér is

kapott pár kancát. A máig mintának állított és típusá-

ban keresett Siglavy XII is törzsmén lett a ménesben

(4.3. kép). A két világháború között tapasztaltnak

azonban többé tanúi már nem lehettünk.

Sütvényben az odatelepített gidrán genetikai

elkülönültsége nem lett megoldva és a törzsállo-

mány csaknem folyamatosan erodálódott. Szem be-

tûnô, hogy 1961/62 fordulóján már csak 16 eredeti

gidránról és 12 gidrán jellegû törzskancáról szólnak

a korabeli leírások. Menthetetlenül megkezdôdött a

gidrán felmorzsolódása. Jellemzô az itteni tenyész-

tés színvonalára, hogy még az 1970-es évek ele-

jén is nagyarányú csikóelhullást rögzítettek, a

tüdôgyulladás és a mirigykor megoldhatatlan fel-

adat elé állította a ménest.

A fajtának a modern kor használati igényé-

nek megfelelôtelenségére hivatkozva elindultak a

hanno veri és holsteini ménekkel a keresztezések.

(Egy 1974-ben kelt, az Országos Lótenyésztési

Felügyelôségtôl indult, a mezôgazdasági miniszté-

riumnak címzett (353/1974) átírat elegánsan (vagy

cinikusan) úgy fogalmaz, hogy a 14-19 ôsi sorára

tekintettel inkább értékes, mint korszerû. Az állatte-

nyésztés tudománya által sohasem igazolt és értel-

mezhetetlen állítást közölt, miszerint a populáció

tenyészfáradt. Megfeledkezett a Mezôhegyesrôl

való áttelepítés indokáról is, mert azt írja, hogy az

ottani vezetés által megunt állományt hozta rendbe

a Dalmandi Állami Gazdaság). A gidrán tovább

sorvadt, 1977-ben már csak az 1-es kancacsalád

képviseltette magát 2 kancával, a 2-es 1 kancá-

val, a 3-as 3 kancával, ebbôl egy Híres Gidran, a

6-os kancacsaládból 1 kanca, a 7-es kancacsalád-

ból 3 kanca, de egy már Híres Gidran, a 8-as kan-

cacsaládból 2, a 11-es kancacsaládból 5, közülük

2 Maxim Gidran, 1 Cselszövô Gidran volt. Beso-

roltak még ugyan törzskancának 7 gidrán jellegû

lovat, de ezek inkább csak a nevükben szerepel-

113

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után

tették a gidrán szót, a örökle-

tes anyagukban kevésbé voltak

annak tekinthetôk.

Mai szemmel érthetetlen,

hogy az itt álló Királyrét nevû,

sárga színû angol telivér mén

miért nem kapott meghatározó

szerepet a gidrán fajtafenntar-

tásában. A mén 6 éves korában

került Magyarországra, elôtte

az angol hunter tenyésztést foly-

tató A. C. Mumford Tea Caddy

Stud nevû ménesben fedezett.

Ôsei, fôleg apai ágú felmenôi

sík-, a gát- és akadálypályákon

egyaránt eredményesek voltak.

Apja, King’s Troop Anglia egyik

népszerû akadályversenyének, a Royal Hunt Cap-

nak a megnyerésével igazolta ôseitôl kapott ugró-

képességét.

Az amúgy sem nagy létszámú fajta bô 50 év alatt

harmadszor szenvedett el genetikaianyag-vesztést,

ami miatt régi fényében, genetikai állományának

kiterebélyesedése nélkül nem tündökölhetett.

A teljes gidrán-állomány 1975-re mindössze

3 fajtatiszta ménbôl és 17 törzskancából állt (4.3.

táblázat).

4.3. kép. Siglavy XII. Fotó: Hajba Nándor

4.3. táblázat

A mezôhegyesi eredetû kancák a fajta legnagyobb arányú génvesztésének idején (1975)

A kancák törzskönyvi száma, neveSzületési

idejeAnyja Apja

Fogya-tékba

kerülés

Kanca-család

1 Ragyogó Gidran-1 (Szajkó) 1967 16 Gidan „C” II-9 Ragyogó 1979 8

13 Gidran „B” VIII-14 (Meduza) 1961 12 Siglavy Gidran I-1 Gidran „B” VIII 1977 2

18 Gidran „B” VIII-11 1960 101 Gazal III. Gidran-2 Gidran „B” VIII 1980 11

20 Gidran „B” VIII-1 (Nóra) 1962 99 Siglavy Gidran I-3 Gidran „B” VIII 1980 3

24 Siglavy Gidran-4 (Rút) 1965 3 Gidran „B” VII Siglavy XII 1987 20

28 Maxim Gidran-31 (Órás) 1970-es OMÉK nagydíjas

1963 22 Gidran „C” II-8 Maxim VIII 1980 11

32 Gidran „B” VII-4 1957 101 Gazal III. Gidran-2 Gidran „B” VIII 1976 11

34 Gidran I-9 (Szöcske) 1967 23 Gidran „C” III-1 Gidran I 1982 1

31 Maxim Gidran-1 (Sóhaj) 1966 24 Gidran IV-5 Maxim VIII 1982 11

62 Maxim Gidran-10

(Rozi) 1975. évi OMÉK ezüstérem1965 23 Gidran „C” III-1 Maxim VIII 1982 1

76 Gidran I-7 (Tamara) Igen jó ugró. 1968 32 Gidran „B” VII-4 Gidran I 1988 11

77 Borota Gidran-10

Gidran „B” VIII-101961 107 Gidran VIII-8 Gidran „B” VIII 1982 7

79 Gidran „B” VIII-2 1958 6 Siglavy VI-3-1 Gidran „B” VIII 1978 7

81 Ragyogó Gidran-5 (Szabdaló) 1967 99 Gidran „B” VIII-15053 Regöly-16 (Ragyogó)

1989 3

85 Cselszövô Gidran-11 (Vilma) 1969 1 Gidran „C” II-195864 Kisbélapáti-5 (Cselszövô tm)

1978 8

90 Gidran I-3 (Tempó) 1968 19 Siglavy Gidran I-4 Gidran I 19

A gidrán

114

4.3. Borodpuszta gidrántenyésztése

4.3.1. A borodpusztai ménes alapításának kényszere

Magyarországon az 1970-es évek elején nemzet-

közi viszonylatban is az elsôk között génmegôrzés

néven egy új mozgalom bontakozott ki. Ennek a

lényege az volt, hogy az állattenyésztésben a faj-

ták éppen úgy emberi tevékenység kifejezôi, mint

az építészeti remekmûvek, kulturális értékek, sor-

sukat illetôen nem tarthatók szem elôtt a pillanatnyi

közgazdasági érdekek. Más megfontolások, mint a

kultúra, esztétika, nemzeti értékek, távolabbi jövô

is számításba jönnek a célok és a módszerek meg-

választásában, anélkül, hogy ezek bármelyikének

kizárólagosságát kellene elfogadni.

E mozgalom élharcosa Bodó Imre, a lótenyész-

tésre nézve harcostársa Ócsag Imre volt, aki mind-

végig a magyar fajták tenyésztése mellett tört lán-

dzsát, egyedüliként emelt szót annak idején a gidrán

és a többi fajta Mezôhegyesrôl történô kitelepítése

ellen és ostorozta a méneseket az értelmetlen átke-

resztezés miatt.

Egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az 1960 –1962

közötti ménesáttelepítéseket hibás döntésnek kell

tekinteni, még akkor is, ha a társadalom akkori

szellemi fejlettségének szintjén a szakmai mun-

káért felelôsök ezt nem ismerték fel. Felfogni sem

tudták, hogy 100 –150 éven át tenyésztett fajtáink az

ország állattenyésztési kultúrtörténetének különle-

ges és fontos dokumentációi.

A magyar állattenyésztés értékeinek eltékozlása,

a volt–nincs tényre való döbbenet, a fajtáink érté-

kének meggyôzôdéses hívei ellenintézkedései hatá-

sára megkezdôdött Magyarországon a régi állat-

fajták (magyar szürke marha, racka, cigája, cikta,

bivaly, magyar tyúkfajták,) megôrzésének prog-

ramja. Egy 1974. május 14-i minisztériumi hatá-

rozat kinyilvánította a tradicionális magyar lófaj-

ták, köztük a gidrán védelmét is. Ebben a törekvé-

sében az alapvetô motiváló tényezô annak az örök-

letes és megjelenésbeli változatosságnak a konzer-

válása és célszerû hasznosítása, amelyet a termé-

szetes és mesterséges szelekció, valamint a párosí-

tás az évezredek folyamán létrehozott.

E folyamatba simult, hogy az Országos Állat-

tenyésztési Felügyelôség Borodpusztán (Pécs-

hez közel található helyszínen) gidrán tenyészetet

hozott létre.

4.3.2. A borodpusztai ménes genetikai anyaga (gidrán a köztenyésztésben)

A II. világháború utáni lótenyésztés célja az orszá-

gos állomány gyors szaporítása volt. Ennek meg-

valósítása érdekében minden kanca befedezteté-

sére törekedtek. Valójában az állomány gyorsan

növekedett. Az 1947. évi tavaszi állatszámláláskor

megállapított 575 000 ló, 1951 tavaszára 697 000-

re emelkedett. Idôszerû lett a minôségi tenyész-

tést elôtérbe helyezni. A minôségi tenyésztést szol-

gáló törzskönyvezésrôl 1951-ben jelent meg Erdei

Ferenc földmûvelésügyi miniszter 18.040/1951.

(IV. 14.) FM számú rendelete, majd követte azt a

18.044/1951. (IV. 19.) FM számú utasítás. Lénye-

gében ez a köztenyésztés minôségi szintjének eme-

lését volt hivatott szolgálni.

A háború elôtt gidrán jellegû magyar-félvér táj-

fajtáról (mint ahogyan kialakult az a kisbéri-fél-

vérnek, a mezôhegyesi félvérnek, a nóniusznak)

nem beszélhettünk. Jóllehet, már 1926-ban az

FM részérôl egy országos értekezleten elhangzott,

hogy gidrán tenyésztésre megfelelô lenne Szeged-

Alsótanya és Kistelek vidéke. Aztán ez irányban

nem történt semmi. A tolnatamási tájfajta fedez-

tetési állomásain viszonylag sok gidrán fedezett,

de nem egyedülállóan, és a hódmezôvásárhelyi

tájfajta fedeztetési állomásain is csak korlátozott

létszámban állt egy-egy gidrán mén. A Wrangel

leírásából ismertté vált alföldi nagybirtokosok

gidrán-tenyésztése sem gyakorolt hatást a közte-

nyésztésre, még akkor sem, ha szívesen használ-

ták a fajta ménjeit. Almássy Kálmán kétegyházi

uradalma kapcsán többek között azt írja, hogy egy

Mezôhegyesrôl származó gidrán és annak ivadékai

nevet adtak a ménesnek és az 1850-es években sok

sikert hoztak a tulajdonosnak is. Wenckheim Fri-

gyes ókígyósi uradalma lótenyésztésérôl is az jelent

meg, hogy a kígyósi ménesben azok az értékesebb

lovak, amelyek gidrán hátterûek. Különösen szé-

pek a gidrán kancák és a telivér keresztezésbôl szár-

mazó egyedek. Csak ezeket lehet dicsérni. A tulaj-

donos 76 kancájából 37 volt gidrán vagy gidrán

származású. Dérczy Ferenc szarvasi ménesében is

elôszeretettel használt gidrán mént. Vécsey Vilma

grófnô füzesgyarmati tenyészetében 1883-tól

115

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után

gid rán kancák álltak, de a gid-

ránok mellett furioso kancákkal

is tenyésztett.

A II. világháború utáni idô-

szakban a bajai méntelep, illetve

vezetôje, Veress Károly különö-

sen szorgalmazta, hogy Bács-

Kiskun megye délnyugati járá-

saiban levô fedeztetési állomá-

sokra több gidrán mént helyez-

zenek, és így gidrán hátterû

tájfajtát alakítsanak ki, vala-

mint ezen a területen mûködô

ter melôszövetkezetekben gidrán

zárt tenyészetet létesítsenek.

A mén telepen elhelyezett gidrán

ménekbôl négyes fogatot is kiál-

lítottak, amellyel az Országos Mezôgazdasági Kiál-

lításon is szerepeltek (4.4. kép).

E törekvésrôl a lótörzskönyvezés 1954-1955.

évkönyve az alábbiak szerint emlékezett meg:

„Bajai méntelep. Egyik tenyésztési feladata a

magyar félvér lófajta tenyészkörzetén belül Bács-

Kiskun megye kiskunhalasi, kiskunfélegyházi, kalo-

csai és kiskôrösi járásaiban a bács-kiskun gidrán

tájfajta kialakítása. A gidrán tájfajta kitenyésztése

a mezôhegyesi gidrán törzstenyészetbôl származó

kiváló mének, és a tenyészkörzet legjobb kancáinak

ménivadékai felhasználásával történik.

A bács-kiskun gidrán tájfajta középnehéz gaz-

dasági típusú, szilárd szervezetû, erôs csontozatú,

kitartó hámos ló.

A tájfajta kialakításában jelentôs szere-

pük van a tájfajta körzetébe tartozó törzs-

tenyészeteknek, név szerint a Hild-pusztai,

Szakmári, Császártöltési, Csengôdi Állami Gaz-

daságoknak, a Dusnoki „Munkás-Paraszt”,

az Öregcsertôi „Béke”, az Uszódi „Dózsa”

termelôszövetkezeteknek. A te nyész munkában

a törzstenyészeteken kívül 20 törzs tenyésztô

község összesen 555 törzskönyvi ellenôrzés

alatt álló kancával vesz részt. Ezek közül a

legjelentôsebbek Kiskunfélegyháza (56 kanca),

Kiskunmajsa (45 kanca), Nemesnádudvar (39

kanca), Homokmégy (54 kanca), Kiskôrös (52

kanca), Akasztó (35 kanca), Csengôd (32 kanca).

A tenyészkörzetbe beosztott mének közül a leg-

nagyobb tenyészhatást fejtették ki a 848 Gazal-

Gidran-2 (100 csikószaporulat), 201 Iregszemcse

Agyagos (104 csikó), 842 Mersuch-Gidran II-2 (74

csikó) mének.

Az elvégzett ivadékvizsgálat alapján a legna-

gyobb tenyészértéket a 782 Maxim-Gidran-3, a 844

P. Gidran V-8, 3385 Siglavy-Gidran I-1 mének kép-

viselik.

A leendô gidrán jellegû tájfajta tenyészkörzetében

1958-ban a következô fedeztetési állomásokon

voltak gidrán, illetve gidrán származású mének

(4.4. táblázat)

4.4. táblázat

A gidrán tájfajta tenyészkörzetben fedezô mének 1958-ban

Fedeztetési állomásFelállított

ménekEbbôl gidrán

Kalocsa 2 1

Kecskemét 3 2

Kiskunfélegyháza 3 2

Kiskunhalas 3 3

Kiskunmajsa 2 2

Császártöltés 2 2

Fajsz 3 3

Hajós 2 1

Homokmégy 3 3

Jászszentlászló 3 1

Kiskôrös 3 2

Soltvadkert 2 1

Szakmár 2 2

Uszód 4 2

Hildpuszta 2 1

4.4. kép Bajai méntelep négyes fogata. Fotó: Hajba Nándor4 4 ké é l é f ó jb á d

A gidrán

116

Összesen 28 gidrán mén fedezett Bács-Kis-

kun megye délnyugati járásaiban. Lótenyészté-

sünk történetében példa nélküli, hogy volt olyan

fedeztetési állomás, ahol az összes mén gidrán

lett volna. Eddig és máshol elszórtan, a legtöbb

esetben kettô kisbéri vagy esetleg mezôhegyesi

mellé helyeztek ki kizárólag egy-egy gidrán

mént. Bizonyos, hogy olyan körzetekben, ahol a

magyar félvérek tömege kicsi volt, a mezôhegyesi

gidrán javított, erôteljesebb test tömeget örö-

kített.

Bács-Kiskun megye délnyugati járásaira szo-

rítkozó gidrán tájfajta kialakításának lendülete az

1970-es évek elejére, közepére alábbhagyott, lénye-

gében rövid idôn belül elfelejtôdött.

Az Országos Állattenyésztési Felügyelôség által

1975-ben Borodpusztán létesített gidrán-tenyészet

szakmai vezénylôje Ócsag Imre lett, akinek a javas-

latára az Országos Lótenyésztési Felügyelôség

(igazgató: Pál János) felmérte a kirendeltségeihez

tartozó megyékben a jelentôs gidrán genetikai hát-

térrel rendelkezô egyedeket. Ócsag Imre 1920-ban,

Nagyszokolyban született, apja a tolna-tamási fél-

vér tájfajta tenyésztésében élenjáró gazda volt,

egyetemi doktori munkáját a tájfajta történetébôl

írta. Nagyon jól tudta, hogy abban a 12 község-

ben, amely e tájfajta kialakulásának helyszínéül

szolgált, a két világháború közötti idôben, sôt azt

megelôzôen is az 1930-as évek végéig 122 gidrán

mén fedezett. Itt fellelhetôk nemzedékeken át mun-

kában szelektált gidrán tájfajtájú egyedek. A másik

szóba jöhetô terület az elôbbiekben részletesen jel-

lemzett Bács-Kiskun megye délnyugati járásai

lehettek.

Ezek a kialakulóban lévô tájfajta körzetek men-

tették meg a gidránt, mert ha ezek sincsenek, siker-

telenségre kárhoztatottak lettek volna a késôn meg-

hozott döntések.

Az Országos Lótenyésztési Felügyelôség (1975.

március 28-án) Bács-Kiskun megye termelô szövet-

kezeteiben Kiskunfélegyházáról 4, Mélykútról 7,

Szankról 1, Tolna megyébôl, Pálfáról 2.

• 1068 Juci, sárga, született 1962. 165/174–

188–21 cm. (3116 Felsôtöbörzsök-2 – Juci,

1793 Kecskemét-2)

• 1078 Márvány, sárga, született 1968.

164/174–186–21 cm. II. osztályzatú (5018

Alsóleperd–Manci, 1121 Kiskirályság)

Regölybôl 5 gidrán hátterû kanca megszerez-

hetô ségére tett javaslatot.

• (953 Kincsem, sárga, született 1970.

158/167–92–20,5 cm. II. osztályzatú (5274

Gidran „B” VII-1–1031 Kincses, 4383

Mezô hegyes-48)

• 954 Galamb, sárga, született 1970. 166/171–

195–21 cm. I/II osztályzatú (5274 Gidran

„B” VII-1-1030 Gazdasszony, 3225 Fenék

VI-5)

• 951 Levendula, sárga, született 1970.

164/173–200–21 cm. I/II osztályzatú (5274

Gidran „B” VII-1 – 1023 Leckés, 782 Maxim

Gidran)

• 1047 Iram, sárga, született 1968. 164/172–

190–22 cm. I/II osztályzatú (5234 Borota-3

– 1001 Ipoly, 969 Ozora Árvácska

• 1038 Léna, sárga, született 1964. 153/161–

192–20 cm. II. osztályzatú (782 Maxim

Gidran–Lenke, 818 Kunszentmárton Bájos)

A levél megjegyezte, hogy Kecel községben fel-

vásárolható lenne egy magántulajdonban, és Hat-

vanban, egy termelôszövetkezetben lévô kanca.

Utalt rá, hogy Borodpusztára már az alábbi üzemek-

bôl kerültek gidrán kancák felvásárlásra:

Pálmonostori, „Keleti Fény”

MgTsz-bôl 2 kanca

Kiskunfélegyházi „Egyesült Lenin”

MgTsz-bôl 4 kanca

Kalocsai „Iszkra” MgTsz-bôl 1 kanca

Solti „Szikra” MgTsz-bôl 2 kanca

Bátyai „Pirospaprika” MgTsz-bôl 2 kanca.

Ez az intézkedés teremtette meg a gidrán

re konstruálását.

Végül is a Borodpusztán alapított gidrán-te nyé-

szetbe a 4.5. táblázatban felsorolt kancák kerültek.

117

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után

4.5. táblázat

Borodpusztára összegyûjtött népies kancák (némelyik késôbb kancacsalád-alapító)

A ló neveKanca-család

Születési éve

Anyja neve Apja neve

1 Gidran II-8 (Sarolta)* M20 1972. 24 Siglavy Gidrán Gidran II

2 Siglavy XII Gidran-5 (Sértôs)** M1 1966. 23 Gidran „C” III-1 321 Siglavy VI-10 (XII. tm)

3 Siglavy XII Gidran-4 (Sértegetô)*** M2 1966. 13 Gidran B VII Siglavy XII

4 Sütvény Gidran-17 (Szláva) borodi 4 1967. TA 8 137 Ismétlô Ragyogó

5 Balotaszállás Gidran, (Maca) borodi 5 1964. 340 Sári Gidran I

6 Bátya Gidran (Dajka) kihalt 1956. Csillag 1951 Kiskunmajsa-2

7 Bugac Gidran 1808 (Remény) kihalt 1962. Marcsa 3118 Gidran C. II-6

8 Bugac Gidran (Baba) borodi 8 1962. Kedves 3118 Gidran C. II-6

9 Bugac Gidran 1816 (Katica) kihalt 1963. Baba 3118 Gidran C. II-6

10 Kakasd Gidran (Baba) kihalt 1969 Kakasd Olga 3717Siglavy I-2 (II.tm)

11 Kalocsa Gidran-347 borodi 11 1965. 1899 Manci 5234 Gidran B.VIII-3

12 Kiskunhalas Gidran-901 (Juci) borodi 12 1964. Lujza 5164 Gidran VIII-2 (I tm.)

13 Pálmonostora Gidran-1646 (Baba) borodi 13 1958. Manci 3118 Gidran C. II

14 Regöly Gidran-437 (Iram) borodi 14 1968. TA 1001 Ipoly 5234 Gidran B. VIII-3

15 Solt Gidran (Csöpi) kihalt 1967. 3420 Csöpi Gidran II

16 Solt Gidran (Manci) borodi 16 1969. 3411 Csöpi Gidran II

17 Bátya Gidran (Baba) borodi 17 1960. Szellô 1951 Kiskunmajsa-2

18 Fürged-446 (Szellô) borodi 18 1972. Sári 5018 Alsóleperd-2

19 Hajós Juci-1165 (Juci) borodi 19 1962. Juci 3116 Felsôtörzsök-2

20 Hódmezôvásárhely-228 (Remény) kihalt 1969. CD 9 40 Remény 5020 Regöly-3

514 Mezôhegyes kihalt 1958 Dán-45 4383 Mezôhegyes-43

A gidrán

118

4.3.3. Fajtarekonstrukció Borodpusztán

Az újonnan létrehozott ménesben három kanca

képviselte a folytonosságot Mezôhegyessel és

talán az 514 Mezôhegyes (735 Mezôhegyes Inas)

és a Hódmezôvásárhely-228 Remény kivételével

a fajtaátalakító keresztezés elôrehaladott állapo-

tában voltak (melléklet 9.4-tôl 9.24-ik ábrák szár-

mazási táblái, 4.5–4.11. kép). Nincs elegendô iga-

zolás arra nézve, hogy az 514 Mezôhegyes milyen

elgondolásból került a tenyészetbe. Borodon törzs-

kanca számot nem, csak Baranya megyei számot

kapott, anyai oldalán a háború után beszerzett dán

kanca. Ráadásul a sötétsárga jegytelen kanca egész

testfelületén elszórtan fehér foltok voltak. Ha csak

a mezôhegyesi eredményes tenyésztése nem ad

magyarázatot, ahol évente ellett, két lánya törzs-

kanca is lett. Minden esetre Borodra kerülve ellett

ugyan egy sárga csikót a 856 Gomul (Gidran IV.)

méntôl, de az tüdôgyulladásban elhullott, majd ezt

követôen már nem vemhesült.

A ménesben felállításra került az 5166 Gidran

„B” VII-2 (Gidran II.) és a 477 Gidran I-1 (Gidran

III.). A késôbbi párosítási nehézségek miatt és

feltehetôen minôségi okokból is jónak látszott

további mének megszerzése. Ekkor Bulgária felé

fordultak, ahol a pleveni fajtát a mezôhegyesrôl

származó gidránok segítségével hozták létre, lénye-

gében fajtaátalakító-keresztezéssel. A megszer-

zett két mezôhegyesi felmenôkkel rendelkezô mén

egyikét Gidran IV. (Gomul) (4.12. kép), a másikát

Gidran V. (Valter) (4.13. kép) néven törzsménként

állították fel. A Gidran V. után 1977. január 1-jén

született is egy kancacsikó (4.14. kép, a 29 Gidran

V-1 kanca), de a mén elsô fedezését követôen

rövid idôn belül elhullott, tenyészhatást nem fej-

tett ki. A kancák háromnegyedét a Gidrán IV. törzs-

mén fedezte, elvétve kapott szerepet a Gidran II. és

meg kevesebb kancához jutott a

Gidran III.

A kancáknak egy része vált be

a tenyésztés során. A már emlí-

tett 514 Mezôhegyest kö vetôen

rövid idôn belül selejtezésre

került a 6 Bátya Gidran, a 7 Bugac

Gidran, a 10 Kakasd Gidran, a 13

Pálmonostora Gidran, a 17 Bátya

Gidran, és még 1977-ben elhullott

a 12 Kiskunhalas Gidran. Mindez

ráirányítja a fi gyelmet az új hely-

hez és helyzethez (ménes olyan

helyen, ahol a munkaerô nem

elkötelezett a félvér ló irányában)

való alkalmazkodás nehézségére.

A korabeli törzskönyvek

vi szonylag sok szopós korú csikó

elhullását vagy selejtezését is

megemlítik.4.5. kép Fürged Szellô

Fotó: Hans Brabenetz

4.6. kép. Fürged Szellô fogatban

Fotó: Hans Brabenetz

4.7. kép. Kakasd Gidran

Fotó: Ócsag Imre hagyatékából

4.9. kép Pálmonostora

Fotó: Ócsag Imre hagyatékából

4.8. kép. Kalocsa Gidran

Fotó: Ócsag Imre hagyatékából

4.10. kép Regöly Iram

Fotó: Ócsag Imre hagyatékából

4.11. kép Sütvény Szláva

Fotó: Ócsag Imre hagyatékából

4 11 ké S é S lá

4.12. kép. Gidran IV

Fotó: Fotó: Hajba Nándor

4.14. kép. 29 Gidran V-1

Fotó: Hans Brabenetz

4.13. kép. Gidran V

Fotó: Hudetz Józse

121

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után

Mindenesetre azonban a ménes gyarapodott,

Sütvénybôl (ahol valamilyen szinten mégiscsak

folyt a tenyésztés) vásárlással is bôvült, mint az

1975-ben született Gidran II-15 (Bóbita) (Szennyes

kancacsalád) vagy a Gidran II-19 (Bali) (52 Kor-

mos kancacsalád) és az ugyancsak 1975-ben szü-

letett Gidran II-21 (Boróka). (21, 22, 23-as számon

lettek törzskancák). Törzskancaszám nélkül állt

tenyésztésben a Siglavy II-re erôsen beltenyésztett

761 Môcsény Jutalom, 56 Regöly Kényes, 58

Regöly Jólány. A saját tenyésztésbôl felállítottak-

kal is bôvült az állomány, 1979-ben már 31 kanca

állt tenyésztésben. Ugyanennyi volt 1982-ben is, de

ekkor már 20 saját tenyésztésû kancával büszkél-

kedhettek a szakemberek.

Az 1982-ben meglévô 20 saját tenyésztésû

törzs kancából 16 egyed a Gidran IV. törzsmén iva-

déka. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a ménhiányra és

az importra való tekintettel részesítették kifejezett

elônyben, hanem ivadékai minôségével meghálálta

azt. Tömegességét, nagy rámáját, erôs csontozatát,

fajtajellegét és ami nagyon fontos volt, a modern faj-

táktól elvárt térölelô, könnyed, elasztikus mozgását

is örökítette. Az 1963-ban született mén magyaror-

szági tenyészmûködése elején, 1978-ban született

meg a késôbb Gidran XI néven törzsménné (4.15.

kép, Gidran XI tm.) vált csodálatos képességû mén,

majd 1980-ban a késôbbi Gidran X-es és 1982-ben

a késôbbi Gidran XIX. törzsmén. Állíthatjuk, hogy

a Borodpusztára megszerzett Gidran IV törzsmén

elévülhetetlen tenyészhatást kifejtve elindította a

fajta harmadik virágzását.

Borodpusztán fedezett még a 995 Csel szövô

Gidran-1 egészen kiváló származású mén, ame-

lyik, a borodpusztai idôk második felében egy pár

nagyon jó kancát és egy Gidran IV. anyától a 2047

Cselszövô Gidran 1-7 mént hagyta maga után.

Úgy tûnik azonban, hogy az itt uralkodó körül-

mények nem szolgálhatták maradéktalanul a faj-

taregenerálást. A borodpusztai ménes 1984 áprili-

sában a Balaton közelébe, Szántódpusztára került.

Egyidejûleg tulajdonos váltás is történt. Az új tulaj-

donos, a fajtafenntartási jogot is megkapva, a Pan-

non Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állatte-

nyésztési Kara lett.

4.4. A szántódpusztai ménes megalakulása, tenyésztésének fôbb jellemzôi

Szántódpuszta avar kori település. Az elsô írásos

bizonyítéka 1055-bôl való Tihanyi alapítólevél,

ami szerint I. András király a tihanyi apátság ala-

pításakor adományozta a birtokot a Benedek-rendi

szerzeteseknek. Szántódpusztán volt az elsô ma -

gyar ménes is. A puszta elneve-

zés va ló jában majorságot, olyan

(me zô)gazdálkodási közpon-

tot takar, amely távol(abb) fek-

szik a község(ek)tôl. A nagyobb

lép tékû urasági majorság kialakí-

tása a török idôt követôen történt,

majd a reformkor hozott lénye-

ges változást a puszta épületei-

nek számában és minôségében.

A ma is látható épületek több-

sége egy 1860-ban készített, a

majorságot ábrázoló térképen

már szerepel, de a puszta végle-

ges arculata a 19. század végére

alakult ki. A változó igények-

nek megfelelôen az épületegyüt-

teseket jelentôsen átépítették.

Szántódpuszta egyedi értéke,

hogy a régebbi korok gazdálko-

dásának és életmódjának emlé-4.15. kép. Gidran XI.

Fotó: Hajba Nándor

4 1 ké d

A gidrán

122

keit ôrzô, több mint harminc jelentôs épületbôl álló

majorsági jellegû épület eredeti helyszínen kerül-

het bemutatásra.

A majorságot 1974-ben vette át a Somogy

me gyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala, majd a

mû emlékegyüttest a SIÓTUR, a Balatoni Intézô

Bi zott ság és az Országos Takarmányozási és Állat-

te nyésztési Felügyelôség közremûködésével re kon -

s tru álták. Élô skanzenként mûködô feladatot szán-

tak neki és 1984-ben Borodról a gidrán ménest

odatelepítették. A tenyészkancákat az egyik mû -

emlékistállóban helyezték el. Tulajdonosváltás is

történt. Az új tulajdonos, mint említettük, a fajta-

fenntartási jogot is megkapva, a Pannon Agrártudo-

mányi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Kar lett.

A szántódpusztai ménest a jól ismert magyar

lovas szakember, Antunovics Dániel vezette. Hama-

rosan kiderült, hogy a férôhelyek az egész ménes

számára kevésnek bizonyulnak. Ezért Antunovits

Dániel – aki Balatonföldváron lakott és az egész tér-

séget nagyon jól ismerte (korábban a pusztaszemesi

tsz-ben volt fôagronómus) javaslatot tett az akkor a

termelôszövetkezet tulajdonában lévô szomszédos

Marócpuszta Kaposvári Egyetem általi átvételére.

Ez meg is történt, és ide építettek egy futóistállót az

évjárati kancsacsikók részére. A terv az volt, hogy a

méncsikókat Kaposváron nevelik fel, a 3 évet betöl-

tött szaporulatot pedig a kaposvári lovasiskolában

tanítják nyereg alá, próbálják ki,

versenyeztetik, és az arra valók

kerülnek majd továbbtenyész-

tésre, a többit értékesítik. Ez így

a gyakorlatban teljességgel saj-

nos soha nem valósult meg.

Idôközben az is kiderült, hogy

a tenyésztés és az idegenforga-

lom nem tudja egymást segí-

teni. Az idegenforgalom zavarta

a tenyésztést, továbbá a ménes-

nek nem volt elég legelôterülete.

Antunovits Dániel kezdemé-

nyezte a megépült kancacsikó-

istálló mellé további épületeket

létesítését is és az egész tenyész-

tés Marócpusztára helyezését.

A terv és a kezdeménye-

zés az övé volt, de korai halála

miatt a maróci gidrán ménes ki -

alakítását Herczog Emil fe jezte

be. A fajtatörténet vagy egy ménes munká jának

megítélhetôsége szempontjából az akkori ma gyar

gidrán ménes roppant rövid idôt töltött Szá n tód-

pusztán. Már 1988 szeptemberében Ma róc pusztára

költöztették.

Szántódpusztán a sütvényi tenyésztésû, 1972-

ben és 1975-ben született Gidran VI. és Gidran VIII.

(4.16. és 4.17. képek) továbbá az egyik borodi kan-

cacsalád-alapítóból (18 Fürged Szellô) a Gidran IV.

törzsmén után született Gidran IX. törzsmén fede-

zett. Ez a ló az akkori idôk egyik számon tartott díj-

lova volt, Bodó Gábor lovagolta.

A tenyésztésben egyik legnagyobb gondot

az jelentette, hogy a két eredeti gidrán vonal, a

sütvényi Gidrán II. és a borodi Gidrán IV. ivadé-

kok egymás között már nem voltak párosíthatók,

valamit tenni kellett. Ekkor kerültek be az országba

a teljesítményirányultságú tyerszki ménesbôl arab

telivér mének, amelyek felállításával az Orszá-

gos Mezôgazdasági Minôsítô Intézet lótenyésztési

osztálya feloldani látta a párosítási lehetôségeket,

ráadásul ez által az idôközben igáslótípus felé

hajló állományt az eredeti anglo-arab jelleg irá-

nyába lehetett közelíteni. Ez a tenyészet fenn-

tartójának (Kaposvári Lovasakadémia, igazgató:

Dr. Hecker Walter) elképzelésével is találkozott.

Mabrouk ox és Mohafez ox is ekkor kezdte meg

tenyészmûködését a fajtában.

4.16. kép. Gidran VI

Fotó: Hajba Nándor

4 16 ké Gid VI

123

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után

4.5. A marócpusztai gidrán ménes a Szilvásváradi Állami Ménesgazdasághoz történt csatolásig és utána

A Széchenyiek egyik ága 1677-ben királyi ado-

mányként nyerte el Kôröshegyet, illetve a környé-

ken lévô birtokot. Balatonföldvár egyik alapítója

Széchenyi Dénes volt. Széchenyi Imre feleségérôl,

Andrássy Máriáról nevezték el Balatonmáriát.

Kôröshegy határában, Marócpusztán, 1790 körül

barokk stílusban kastélyt építettek. A kastély utolsó

Széchenyi család-beli tulajdonosa, illetve lakója az

1920-as években gróf Széchenyi Zsigmond, a híres

Afrika-utazó, illetve vadász, író volt.

Más vélemények (elsôsorban Hajba Nándor

kutatásai) szerint Marócpuszta már nem tartozott

a Széchenyiek birtokába. Állítólag a maróci terü-

let a Hunyadiaké volt, s nem is lehetett barokk kas-

télynak, mint inkább intézôlaknak tekinteni. Min-

den esetre a Somogy megyei levéltárban sincs hitelt

érdemlô okirat e területrôl. Tény viszont, hogy a

kastély vagy intézôlak, sok más magyar kastély-

hoz hasonlóan a II. világháborút követô évtizedek-

ben az állagromlás sorsára jutott és tevékenységet

is keresett. Végül az 1980-as évek második felében

az állam felújította, a Balaton közelségébôl adódó

turisztikai lehetôséget is remélve benne, apartma-

nokkal vette körbe és további funkciót találva, a

gidrán ménest telepítette ide.

A közeli Szántódpusztáról 1988 szeptemberé-

ben átkerült a ménes Marócpusztára, majd 3 nap-

pal késôbb a döntéshozók bejelentették, hogy a

sütvényi ménes felszámolásával a gidrán állomány

Marócpusztára kerül és egyesül a már ott lévô lovak-

kal (a kisbéri-félvér állományt a Balaton-nagybereki

Állami Gazdaság pusztaberényi ménese, a magyar

sportfélvér-állományt pedig a Kiskunfélegyházi

Lenin MgTsz bugaci ménese vette át). A tenyész-

tési napló tanúsága szerint 1988. szeptember 16-án

végre minden állami tulajdonú gidrán ló egy kézbe,

a fajtafenntartó jogot kapott Kaposvári Állatte-

nyésztési Kar gondozásába került. A fajta megma-

radása biztosnak látszott. Az egyesítéssel létrejött

marócpusztai ménesállomány név szerinti egyedei

a 4.6. táblázatban láthatók.

A sütvényi törzskancákkal évjárati csikók is

érkeztek, amelyek a késôbbiek során törzskancák

lettek Marócon! Néhány egészen kiváló örökítônek

bizonyult. Ezeket az évjárati csikókat a 4.7. táblá-

zat mutatja be.

A szerény jövôt kilátásba helyezô állapotban

minden esetre megindult az állami ménes infrast-

rukturális fejlesztése. Mindenki elôtt vitathatat-

lan volt, hogy az örökletes érték csak akkor érték,

ha alkalmas szakmai, technikai feltételrendszer-

rel kerül megôrzésre, fejlesztésre, továbbá a hasz-

nálhatóság kifejezésre jutásának

az anyagi és a humánbefektetés

minôsége a záloga.

Az FM segítségével olyan

szintre sikerült fejleszteni az inf-

rastruktúrát, ami nélkül elkép-

zelhetetlen lett volna a már való-

ban létezô, könnyen tetten érhetô

siker. A Szántódpusztán meg-

kezdett arab génbevitel után

nagyreménységû angol telivé-

rek tenyésztésbe állítása követ-

kezett. Az egyik ilyen volt a Len-

gyelországban 1978-ban Iwno-i

Ménesben született, Mehari apa-

ságú Surdut xx (4.18. kép), a

másik a Chorist xx és jött a Déva

xx is. Elvétve másokat is kipró-

báltak. A nemesítôként hasz-

nált mének ugyan a rokonte-4.17. kép. Gidran VIII

Fotó: Hajba Nándor

4 1 ké d

A gidrán

124

4.6. táblázat

A marócpusztai gidrán ménes egyesített állománya 1988. október 24-én

A ló nevemaróci törzskanca szám/sütvényi

törzskancaszám

Születési éve

Apja neve Anyja neveKanca-család

29 Gidran V-1 1977 Gidran V (Valter) 20 Hódmezôvásárhely (Remény) borodi 20

31 Gidran IV-8 (Manci) 1977 Gidran IV (Gomul) 16 Solt Gidran- borodi 16

35 Gidran IV-15 (Árva) 1977 Gidran IV (Gomul) 12 Kiskunhalas Gidran-901 (Juci) borodi 12

36 Gidran IV-23 (Mátka) 1978 Gidran IV (Gomul) 8 Bugac Gidran (Baba) borodi 8

37 Gidran IV-25 (Becses) 1978 Gidran IV (Gomul) 6 Bátya Gidran (Dajka) borodi 6

38 Gidran IV-26 (Szerény) 1978 Gidran IV 4 Sütvény Gidran-17 (Szláva) borodi 4

39 Gidran IV-27 (Sudár) 1978 Gidran IV (Gomul) 3 Siglavy XII Gigran-4 (Sértegetô) Mezôhegyes 2

41 Gidran IV-29 (Szárcsa) 1978 Gidran IV (Gomul) 18 Fürged-446 (Szellô) borodi 18

43 Gidran IV-37 (Irgalom) 1979 Gidran IV (Gomul) 14 Regöly Gidran-437 (Iram) borodi 14

44 Gidran IV-41 (Játék) 1979 Gidran IV (Gomul) 761 Môcsény Jutalom -

45 Gidran IV-43 (Alacsony) 1979 Gidran IV (Gomul) 27 Gazal Gidran II-38 borodi 5

46 Gidran IV-51 (Tátika) 1980 Gidran IV (Gomul) 763 Nagydorog Tátika borodi 4

47 Gidran IV-53 (Száva) 1980 Gigran IV (Gomul) 4 Sütvény Gidran-17 (Szláva) borodi 4

49 Gidran III-6 (Szigony) 1980 Gidran III 33 Gidran IV-11 (Szikra) borodi 18

51 Gidran IV-61 (Igaz) 1981 Gidran IV (Gomul) 14 Regöly Gidran 437 (Iram) borodi 14

52 Gidran IV-61 (Bíbor) 1981 Gidran IV (Gomul) 22 Gidran II-19 (Bali) borodi 1

53 Gidran IV-55 (Jácint) 1980 Gidran IV (Gomul) 19 Hajós Juci-1165 (Juci) borodi 19

55 Gidran II-14-5 (Gondos) 1982 1134 Gidran II-14 40 Gidran IV-28 (Gangos) borodi 11

56 Regöly Kényes 1979 831 Bugac Riadó-5 1031 Kincses borodi 2

58 Regöly Jólány 1979 831 Bugac Riadó-5 1042 Jutka borodi 3

60 Gidran III-14 (idegen) 1983 Gidran III 14 Regöly Gidran-437 (Iram) borodi 14

61Cselszövô Gidran-1 (Elsô) 1984 995Cselszövô Gidran-1 31 Gidran IV-8 (Manci) borodi 16

62 Furiosi II Gidran-1 (Garas) 1984 2415 Furioso II 40 Gidran IV-28 (Gangos) borodi 11

63 Cselszövô Gidran -2 (Álom) 1984 995 Cselszövô Gidran-1 26 Gidran II-36 (Ábránd) borodi 19

64 Cselszövô Gidran-4 (Sólyom) 1984 995 Cselszövô Gidran-1 3 Siglavy XII Gigran-4 (Sértegetô) Mezôhegyes 2

65 Cselszövô Gidran-6 (Andalgó) 1984 995 Cselszövô Gidran-1 45 Gidran IV-45 (Alacsony) borodi 5

66 Gidran VIII-7 (Szédítô) 1985 Gidran VIII 38 Gidran IV-26 (Szerény) borodi 4

67 Gidran VIII-8 (Igyekvô) 1985 Gidran VIII 25 Gidran II-35 (Illanó) borodi 14

69 Gidran VIII-10 (Ballada) 1985 Gidran VIII 22 Gidran II-19 (Bali) borodi 1

70 Gidran VIII-13 (Szirom) 1985 Gidran VIII 49 Gidran III-6 (Szigony) borodi 18

71/76 Gidran I-7 (Tamara) 1968 Gidran I. 32 Gidran VII-4 (Hetes) Mezôhegyes11

72/128 Gidran II-7 (Csengô) 1972 Gidran II. 78 Sütvény Ozora (Mályva) Sütvény Ozora Mályva

73/133 Cselszövô Gidran-2 (Datolya)

1973 Cselszövô 81 Ragyogó Gidran-5 (Szabdaló) M3

74/134 Cselszövô Gidran-6 (Dadus) 1973 Cselszövô 85 Gidran „B” VIII-7 (Lényeg) M18

75/144 Cselszövô Gidran-14 (Ejnye) 1974 Cselszövô 18 Gidran „B” VIII-11 M11

76/148 Ramzes IV Gidran-27 (Goberlina)

1976 Ramzes IV 20 Gidran „B” VIII-1 (Nóra) M3

77/157 Gidran Maxim I-11 (Hableány)

1977 Gidran Maxim I. 79 Gidran „B” VIII-2 (Olga) M7

78/158 Király Gidran-28 (Hortenzia) 1977 Királyrét xx 13 Gidran „B” VIII-14 (Meduza) M2

125

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után

A ló nevemaróci törzskanca szám/sütvényi

törzskancaszám

Születési éve

Apja neve Anyja neveKanca-család

79/159 Gidran Maxim (Izabella) 1978 Gidran Maxim I 85 Cselszövô Gidran (Vilma) M8

80/169 Gidran VII-1 (Katyusa) 1980 Gidran VII 20 Gidran „B” VIII-1 (Nóra) M 3

81/171 Gidran VIII-6 (Luna) 1981 Gidran VIII 76 Gidran I.7 (Tamara) M11

82/172 Szikrázó Gidran-8 1981 504 Szikrázó xx 62 Maxim Gidran VIII-10 (Rozi) M1

83/173 Gidran Maxim I-28 (Ibolya) 1978 Gidran Maxim I. 83 Ragyogó Gidran-2 (Szlanka) M18

84/178 Szemafor Gidran-6 (Mimi) 1982 817 Szemafor xx 81 Ragyogó Gidran (Szabdaló) M3

85/181 Gidran VIII-1 (Kéjelgô) 1980 Gidran VIII 90 Gidran I-3 (Tempó) M19

86/182 Gidran VI-12 (Nizza) 1983 Gidran VI 153 Királyrét82 Sütvény Gidran (Szímia)

87/183 Gidran VI-8 (Nílus) 1983 Gidran VI 70 Silavy XII Gidran-(Palotahölgy) M18

88/184 Gidran VI-6 (Nikolett) 1983 Gidran VI 74/134 Cselszövô Gidran-6 (Dadus) M18

89/185 Gidran VI-16 (Nápoly) 1983 Gidran VI 109 Gidran I-4 (Szivárvány) M6

A 4.6. táblázat folytatása

4.7. táblázat

Sütvénybôl Marócpusztára került, a késôbbiekben törzskancává vált évjárati csikók

A csikó neve a késôbbi törzskanca számával

Születési éve

Apja neve Anyja neveKanca-család-

90 Gidran VI-1 (Rozmaring) 1986 Gidran VI 81 Ragyogó Gidran-5 (Szabdaló) Mezôhegyes 3

91 Gidran VI-2 (Rica) 1986 Gidran VI 90 Gidran I-3 (Tempó) Mezôhegyes 19

92 Gidran VI-7 (Réka) 1986 Gidran VI 73/133 Cselszövô Gidran-2 (Datolya) Mezôhegyes 3

99 Gidran VI-3 (Obeliszk) elôbb sportkipróbáláson

1984 Gidran VI 79/159 Gidran Maxim (Izabella) Mezôhegyes 8

100 Gidran VI-10 (Ozora) elôbb sportkipróbáláson

1984 Gidran VI 78 Sütvény Ozora (Mályva) Sütvény Ozora

101 Gidran VI-4 (Portörlô) 1985 Gidran VI 24 Siglavy XII Gidran-4 (Rút) Mezôhegyes 20

102 Gidran VI-5 (Puder) elôbb sportkipróbáláson

1985 Gidran VI 90 Gidran I-3 (Tempó) Mezôhegyes 19

103 Gidran VI-2 (Spiné) 1987 Gidran VI 78/158 Király Gidran-28 (Hortenzia) Mezôhegyes 2

104 Gidran VI-3 (Sarolta) 1987 Gidran VI76/148 Ramzes IV Gidran-27 (Goberlina)

Mezôhegyes 3

105 Gidran VI-4 (Sellô) 1987 Gidran VI 75/144 Cselszövô Gidran-14 (Ejnye) Mezôhegyes 11

106 Gidran VI-5 (Skála) 1987 Gidran VI77/157 Gidran Maxim I-11(Hableány)

Mezôhegyes 7

107 Gidran V-7 (Susmus) 1987 Gidran VI 79/159 Gidran Maxim (Izabella) Mezôhegyes 8

114 Gidran VI-1 (Párduc) 1985 Gidran VI 54 Gidran I (Trézsi) borodi 1

115 Gidran VI-6 (Pillangó) 1985 Gidran VI73/133 Cselszövô Gidran-2 (Datolya)

Mezôhegyes 3

121 Gidran VI-4 (Szuper) 1988 Gidran VI 74/134 Cselszövô Gidran-6 (Dadus) Mezôhegyes 18

122 Gidran VI-6 (Szamba) 1988 Gidran VI77/157 Gidran Maxim I-11 (Hableány)

Mezôhegyes 7

123 Gidran VI-7 (Szertelen) 1988 Gidran VI 79/159 Gidran Maxim (Izabella) Mezôhegyes 8

124 Gidran VI-9 (Szenvedély) 1988 Gidran VI 84/178 Szemafor Gidran-6 (Mimi) Mezôhegyes 3

A gidrán

126

nyésztés, a genetikai beszûkülés

káros hatását feloldották, de nyo-

masztóan szükség volt fajtatiszta

ménekre. Az lenyûgözô méretû

(171/181, 200, 23), tüneményes

sajátteljesítménnyel rendelkezô

Gidran IV-21 (késôbb Gidran

XI. törzsmén) sportkipróbá-

lása miatt viszonylag késôn

került tenyésztésbe, de egyéb-

ként sem bizonyult elegendônek,

néhány mén importjára égetô

szükség volt. Ekkor már nyi-

ladozott a lehetôsége a Romá-

niából származó behozatalok-

nak, és sor is került a radautzi

ménesbôl tenyészállatok beszer-

zésére. Így került ide a Gidran

XVI néven honosított Gidran

XXXV-26 (Herczog Emil hozta be a dumbravai

ménteleprôl), a Gidran XII-nek honosított Gidran

XXXII-15 (egy Incitato vonalú lipicai ménért cse-

rélte az Országos Mezôgazdasági Minôsítô Inté-

zet). Ezek a mének sokat segítettek a fajtatisztasá-

gon, talán a tömegességen és a nyugodtságon is, fel-

oldották a fajtatiszta mének hiányának nyomasztó

hatását. Ennek ellenére a ménesvezetés nem feltét-

lenül lehetett velük megelégedve, mert mint a 4.8.

táblázat mutatja, a ménes ala pítást követô 10 évben

feltûnôen sok mén feltûnôen kevés ideig kapott sze-

repet a tenyésztésben. Feltehetôen nem képviselték

eléggé a mezôhegyesi alkatot, de más okok is, mint

a tenyészet irányának kiforratlansága, a mének

tulajdonviszonyainak különbözôsége, a kínálkozó

lehetôségek játszhattak ebben szerepet.

A ménes vezetése nagy reményeket táplált a

kellôen nagyszámban beosztott mének örökítését

illetôen. Fontosnak ítélte saját tenyésztésû ivadé-

kokra építeni az állományt. Az állomány kevésbé

4.8. táblázat

A Marócpusztán létesített ménes elsô 10 évében tenyésztésbe állított mének

A ló neve Születése éve Apja neve Anyja neve Genealógiai vonala

Gidran VIII 1975 Gidran II. 78 Sütvény Ozora (Mályva) Gidran „B”

Gidran IX1979 Gidran IV 18 Fürged-446 (Szellô) Gidran „A”

Gidran X 1980 Gidran IV 25 Gidran II.35 (Illanó) Gidran „A”

Gidran XI 1978 Gidran IV 14 Regöly Gidran-437 (Iram) Gidran „A”

Gidran XII 1982 Gidran XXXII 369 Gidran XIV-184 Gidran „A”

Gidran XVI 1985 Gidran XXXV 490 Gidran Koheilan I-158 Gidran „A”

Gidran XVIII 1988 Gidran XXXVI (R) 642 Gidran XXXI-67 Gidran „C”

Surdut xx 1978 Mehari xx Salamandra xx nemesítô

Chorist xx 1978 Lorenzaccio xx Cholarist xx nemesítô

Déva xx 1980 Bilbao xx Daisy xx nemesítô

Prado xx 1972 Prince of Shiraz xx Ermitazs xx nemesítô

Káder xx 1980 Sky xx Kunigunda xx nemesítô

Mabrouk ox 1979 Mohafe oxz Kis Maheeba ox nemesítô

Nadomnyik ox 1986 Mashouk ox Nejnost ox nemesítô

4.18. kép. Surdut

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

127

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után

viselte magán az egyöntetûség képét, mert törté-

netesen 1995-ben a Gidrán IV törzsménnek 5 iva-

déka, a Gidran VI törzsménnek 13 ivadéka, a Gidran

X törzsménnek 3 ivadéka, Gidran XI törzsménnek

2 ivadéka, a Gidran XII törzsménnek 4 ivadéka, a

Maxim Gidran I. törzsménnek 3 ivadéka, a Déva

telivérnek 7 ivadéka, a Mabrouk ox törzsménnek

3 ivadéka volt itt megtalálható. A Diletant ox,

a Szemafor xx, a Királyrét xx, az Absatz, a 891 Bugac

Riadó 1–1 tenyészkancával képviseltette magát.

Valamelyest futotta a ménesvezetés energiájá-

ból a sport felé igazodás is. Még ekkor is szere-

pelt az ugrósportban a Gidran XI, hazai szinten

eredményes díjlónak tekintették a Gidran X. törzs-

mént. A sütvényi tenyésztésû, de Marócpusztára

is elkerült 173/83 Gidran Maxim I (Ibolya) orszá-

gos jelentôségû ugrólóvá fejlôdött, a Gidran IV-53

(Jácint), a Gidran IV-60 (Igaz), vagy a 60 Gidran

III-14 (Rebeka) is szép reményekre jogosított a díj-

ugrató sportban. Nem hagyható ki a sorból a Gidran

VI-10 (Ozora) és megkezdték menetelésüket a

Déva telivér utáni ivadékok.

1995-tôl gyökeres változások következtek be

a ménesvezetés szellemiségében. Elôtérbe került

a nemzetközi sportteljesítményre alkalmas lovak

kiválogatása. Ez a tenyészirány nem volt megala-

pozatlan, hiszen a két világháború között különö-

sen, de utána is számos kiugró példa utalt a fajtá-

ban rejlô, nemzetközi tekintetben is versenyképes

genetikai értékre.

A tenyésztési célkitûzésben a nagy teljesítményû

ló elôállításának igénye szerepelt, aminek felisme-

rése csak következetes sportkipróbálással lehetséges

és megvalósításának módja az okszerû szelekció.

A sportlótenyésztés nemzetközi gyakorlata erre

az idôre már megmutatta, hogy a testfelépítés, a

típus kirajzolja a jó sportló típust. Bizonyos kül-

lemi tulajdonságok, a típus alapja a jó teljesítmény-

nek. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy teljesítmény-

vizsgálatba vonni csak a típusában és mozgáskész-

ségében kiváló egyedeket érdemes. Könyörtelen

szelekcióval lépett túl a ménes az atlétikus alka-

tot, rugalmas, és térnyerô mozgást mellôzô, rövid,

netán terhelt nyakú egyedeken. Ez, a csak teljesít-

ményre összpontosító fenotípusos szelekció csök-

kentette ugyan az örökletes alap változatosságát,

a ménesbôl legalább is néhány kancacsalád eltûnt,

némelyek túlképviseltek lettek, mások megfogyat-

koztak. Néhány egyeddel szemben talán nem is volt

elég türelem. Ennek ellenére a génmegôrzés fôbb

elemeinek szellemisége percekre sem sérült, nem

kérdôjelezôdött meg a fajtatiszta tenyésztés kizá-

rólagossága, s kimondatott, hogy a fajta dinami-

kus állománycsoport jellemzôje, ám ennek ellenére

sem veszítheti el eredeti jellegét.

Az ugrósportban a tehetséges egyedek nagy biz-

tonsággal való felismerésében általában a idomít-

hatóságot, a szabadon ugratást és a terepmunkát lát-

ják kulcsfontosságú tényezônek. A idomíthatóság

és a terepmunka csak hosszú felnevelési idô után

válik lehetôvé, az idôtényezôn túl ez számottevôen

növeli a sportló elôállítási költségét. Mindennek

fi gyelembevételével a ménes a szabadon ugrató

folyosóban tapasztalható mozgáselemek értékelése

mellett döntött. A szakirodalmakból közismert a

szabadonugrató folyosóban nyújtott teljesítmény és

a díjugrató pályán elért eredményesség közötti igen

szoros összefüggés. Már a magyar méneskar is fel-

hívta a fi gyelmet a csikók tornáztatására, a ménesi

elôtréningre, az ugratás oktatásának lovas nélküli

megkezdésére. A II. világháború utáni lótenyésztés

jelentôs hazai intellektuelje, a más összefüggésben

már említett Ócsag Imre végzett jelentôs kutatást

és tett ajánlást a csikók szelektálására a szabadon

ugratóban értékelt mozgáskészség alapján.

A ménes közel tíz évig végezte a csikók szaba-

don ugrató folyosóban való tesztelését, annak mód-

szerét folyamatosan fejlesztette, aminek lényege

az volt, hogy a csikók egyenként dolgoztak, egy

12 m hosszú, oldalfal nélküli mérôfolyosóban

beosztást elôsegítô kis iksz vagy rúd nélkül ügetés-

ben és nyugodt vágtában közelítették meg az aka-

dályt. Egy mozgáselemzô program a ló testén meg-

határozott 15 pont pályagörbéjét követte mindhá-

rom jármódban és ugrás közben. A pályagörbe

azonosíthatósága érdekében a csikók meghatáro-

zott ízületeire összesen 22 markerpontot festettek.

A program alkalmas még néhány szög és a sebes-

ség kiszámítására. A felvételek készítésére hasz-

nált fi lmfelvevô digitális kamera az oxer elülsô

elemével egy vonalban, attól 12 m-re került fel-

állításra. Az értékelésnél mindig az elrugaszkodó

elülsô láb alátámasztási pillanata volt a referen-

ciapont.

A csikók egyévestôl hároméves korukig, 3 mé -

rési ciklusban vettek részt a vizsgálatban.

Éves korban a mérési ciklus hossza csikónként

4 nap, naponta mintegy 20 percnyi terheléssel.

A gidrán

128

A kétéves csikók a mérési ciklusa 1 hét, a moz-

gásuk a 7. napon került rögzítésre.

A hároméves csikók 18 21 napos tréningben vettek

részt, a mérések a 18 21 nap között lettek elvégezve.

Az éves csikók számára az oxer maximális ma -

gas sága: 1,1 m.

A kétéves csikók számára az oxer maximális

magassága: 1,3 m.

A hároméves csikók számára az oxer maximális

magassága: 1,6 m.

Felvételi naponként 3–15 ugrás, az ügetés és a

vágta jármód került rögzítésre. Az oxer szélessége

a várható röppálya fi gyelembevételével került meg-

határozásra.

A vizsgálatok során meghatározták a késôbbi

eredményes sportkarriert várhatóan támogató és azt

feltételezhetôen kizáró mozgásformákat. Tekintet-

tel a ló mozgásának bonyolultságára, a mozgásfo-

lyamatokat részekre bontották, ezzel elôsegítették

bizonyos funkciók megértését, továbbá a kulcs-

mozzanatokhoz koordinátákat, ezen keresztül érté-

keket rendeltek. Bebizonyosodott, hogy minden

ugrásnak négy, az egyedre jellemzô és gyakorlati-

lag nem változó (ugró stílus) jellegzetes mozdulata

van. Ezek a mozdulatok már igen korán, a csikók

éves korában felismerhetôk és leírhatók.

Ezek:

• Az elülsô láb könyék-lábtô-csüd hajlítottsá ga

a pályagörbe csúcsáig, esetleg a földet érés

kezdetéig.

• A hátsó lábak térd-csánk-csüd hajlítottsága

az elrugaszkodástól a pályagörbe csúcsáig,

esetleg a talajfogás kezdetéig.

• A bascule alakulása az elrugaszkodástól (a

lebegés kezdetétôl) a pályagörbe csúcsáig.

• A törzs (lényegében a súlypont) emelése az

elülsô láb elrugaszkodásától a hátulsó lábak

talajfogásáig, illetve a toló alfázis kezdetéig

(negatív rotáció).

A felismerhetô karakterisztikus jellemzôkbe

beépül két fontos tényezô. Nevezetesen a törzs

emelése, a törzs dôlésszögének változása (külsô

csípôszöglet-mar vízszintessel bezárt szöge), ezzel

az elülsô láb elrugaszkodási erôssége. A csikók

ugróképessége és ugráskapacitása szempontjából

hasonlóan hangsúlyos a hátulsó lábak elrugaszko-

dásának ereje. Az ugrás pályagörbéjének felfele

ívelô részébôl lehet következtetni az elrugaszkodás

intenzitására.

A ménesi elôtréning segítségével kiválasztott

tehetséges csikók egyre másra sikeres sportlovak

lettek. Tehetséges lovak sora került ki a rendszerbôl.

Ezeket a fajta sportteljesítményét tárgyaló fejezet-

ben mutatjuk be.

Magyarországra szinte jellemzô módon 2007-

ben újabb átszervezés érintette a gidránt, de most,

mint már annyiszor megtörtént, a ménesnek nem

kellett a helyét elhagynia. Bár évekig szó volt róla,

hogy a fajta kényelmesebb körülmények közé, a

csikónevelést jobban támogató feltételrendszerbe

kerül, de ezek a hangok végül is elhaltak. A ménes

az Állami Ménesgazdaság, Szilvásvárad kötelé-

kébe került. A ménes vezetése élén váltás történt,

munkaerôgondokkal is küzdött és küzd a mai napig

is, a költségvetési intézményekre jellemzô gazdál-

kodási körülmények között kell léteznie.

Minden váltás megtorpanással jár, de új lehe-

tô ségeket is rejt magában. Ez tetten érhetô volt a

marócpusztai gidrán ménes esetében is. Mire kiala-

kulhatott az új vezetés magabiztossága, meghatá-

rozhatta az új szervezeti felépítés munkamódszerét

és körvonalazódhatott volna annak eredménye,

a világgazdasági válság begyûrûzôdött Magyar-

országra, sôt az európai országok közül a legér-

zékenyebben érintette. A költségvetési intézmé-

nyek lehetôségei beszûkültek. A ménesnek fel kel-

lett hagy nia lovai nemzetközi versenyeztetésével.

A kül földön lévô (egyébként valóban, a sportkarri-

erjük utolsó harmadában lévô) lovaknak haza kel-

lett kerülniük.

Tovább nem várhatott az állo mány fi atalítása, ez

meg kez dôdött. Ezzel a fi atalítással elôtérbe került

az állomány feno típusos egyöntetûsítése is. Az állo-

mány genetikai diver zi tásának növelése érdekében

felállításra került a Gidran XXVI, késôbb a Gidran

XXVIII törzsmén. A ménesvezetés nem tévesztette

szem elôl, hogy a fajta elôrehaladásának legfonto-

sabb feltétele a kipróbálás, de ehhez roppant nehe-

zen találta meg a személyi feltételeket. Mára úgy

tûnik, hogy a hazai military sportban újra meghatá-

rozó a marócpusztai gidrán állomány. A Kaposvá-

ron rendezett 2014. évi military országos bajnokság

12 gidrán lovából 8 volt marócpusztai tenyésztésû

és 3 egyed jelenleg is a ménes tulajdonában van.

Az utánpótlás bajnokság 2. helyezettje Varga István

Gidrán XXIV-120 (Sellô) nevû kancával (4.19. kép).

Várható, hogy ez a fi atal ló 2015-tôl már nehéz osz-

tályban fog versenyezni és nemzetközi szereplésre

129

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után

minôsülhet. Az „Elôkezdô ló”

kategória 2. helyezettje Gidran

XXVIII-4 (Iduna), Varga István-

nal a nyergében. Ez a kanca

ismételten megjelent a sportlo-

vak kancavizsgáján és 2013-ban

az ugróképességével a megle-

petésen túl megdöbbenést kel-

tett a sportlótenyésztôk körében.

(4.20. kép) A 2014. évi sportló-

kancavizsgán a külföldi bíró

nem zetközi mércével jellemezte!

A jelenlegi ménesvezetés

által tenyésztett, de értékesí-

tett egyedek is jól szerepelnek

a military versenyeken és ezzel

nép szerûsítik a ménest, a ménes-

ben folyó munkát és legfôképpen

a fajtát.

A ménes 2013-ban és 2014-

ben felállított egy sokszorosan

kipróbált arab telivér (Behdi P,

4.21. kép) mént. A mént Pari

Imre tenyésztette, a bécsi galopp

pályán és a távlovas sport-

ban (80 – 120 kilométeren), az

arab lovak Európa-bajnokságán

nemzetközi szinten is kima-

gasló eredményeket ért el. Ezen

túl rövid ideig szerepelt a hazai

fogatsportban, kettes fogato-

lásban.

A ménes vezetése a te nyésztô-

szervezettel szoros együtt mû-

kö désben keresi azt a fajtatiszta

mént, ami az állomány képessé-

géhez méltó, azon képes javítani,

és a genetikai diverzitásra sem

gyakorol kedvezôtlen hatást. E

mellett nem zárkózik el a fajta

sporttelje sítményét növelô angol

telivér, anglo-arab, netán shagya

arab, sôt arab telivér használatá-

tól sem.

4.19. kép. Gidran XXIV-120 (Sellô) a military pályán

Fotó: Pataki Gergely szívességébôl

4.20. kép. Gidran XXVIII-4 (Iduna)

Fotó: Pataki Gergely szívességébôl

ké d llô l ál á

ké d d

4.21. kép. Behdi P

Fotó: Kopócs Tamás

Törz

skanca

-áll

om

ány

a m

aró

ci m

énes

ben

. F

otó

: H

ajba

Nán

dor

131

5.1. A hazai tenyésztésszervezés történetének rövid áttekintése

Szervezett állattenyésztés Magyarországon a me-

zô hegyesi ménes 1785. évi alapításával kez dôdött,

de nem terjedt ki az egész országra. Lényegében a

XIX. század közepéig kellett várni, amíg az orszá-

gos szintû tenyésztésszervezés csírái kialakultak.

Ezt az a tény kényszerítette ki, hogy a XIX. szá-

zad elsô évtizedeiben az állattenyésztés fejlôdése

megtorpant. Mint annyi mindenben, Széchenyi

István járt elöl, aki a lóverseny-kultúra megala-

pozásával elöljárója és motorja lett a magyaror-

szági tenyésztésszervezés kialakulásának, majd

megerôsödésének. Már 1828-ban kezdeményez-

te a Lótenyésztési Társaság, majd 1830-ban az

Állattenyésztô Társaság megalakulását. E szerve-

zetek megalakítását a kancellária javaslata alapján

az uralkodó engedélyezte.

A folyamat lendületét jól jellemzi, hogy 1832-

ben országos méneskönyvet adtak ki. Az Állat-

tenyésztô Társaság neve 1835. június 8-án Magyar

Gazdasági Egyesület névre módosult. Országos

Törzskönyv létesítése történt 1858-ban, majd 1862

márciusától Országos Magyar Gazdasági Egye-

sület (OMGE) név használatára tért át a Magyar

Gazdasági Egyesület.

Az egész ország tenyésztésszervezésére ható jó-

tékony fordulatnak kell tekinteni a kiegyezést, il-

letve annak azon elemét, hogy az állami ménesek

átvételét követôen Kozma Ferenc az állami ménes-

intézeteket és méntelepeket az egész országra

kiterjedô hatással a legfontosabb tenyésztési szer-

vezetekké építette ki.

Kötelességükké tette a tenyésztési és párosítási

tervek készítését, és irányítását, az állami ménesek-

ben a tenyészkancák és a mének kipróbálására kü-

lönleges rendszer alkalmazását tette lehetôvé. A ló-

tenyésztés önálló osztályt kapott a Földmûvelés-,

Ipar- és Kereskedelmi Minisztériumon belül. A mé-

neskar kettôs alárendeltségben végezte feladatát,

katonai szempontból a hadsereghez, szakmai szem-

pontból a minisztériumhoz tartozott. Megyei szin-

ten lótenyésztési bizottmányokat szerveztek, ame-

lyek a ménesekkel együtt állami fedeztetési állo-

másokat mûködtettek.

1885 decemberében Országos Törzskönyvelô

Bizottság létesült, aminek eredményeképpen az

összes állattenyésztô szervezetben elôre átgondolt

módszerekkel történt minden törzskönyveléssel

kapcsolatos munka. Az Országos Törzskönyvelô

Bizottság indítványát máig fontos elvként tekinti a

szakmai gyakorlat, nevezetesen, hogy az a te nyész-

tô, aki az illetô állat szüleit párosította.

Az Országos Törzskönyvelô Bizottság a Ma-

gyar Állattenyésztô Szervezetek Országos Szövet-

ségeként 64 évig mûködött, s jóváhagyott szabály-

zata alapján önálló hatáskörrel rendelkezett, de

törzskönyvelési ügyekben az 1889. június 16-tól

önállóan létezô Földmûvelésügyi Minisztérium

szerveként mûködött. A Földmûvelésügyi Minisz-

tériumnak az állattenyésztés fejlesztése érdekében

kialakuló szerepe az 1894. XII. t. c. megalkotásá-

val kezdôdött és csak 1920 1940 közötti idôszakban

bontakozott ki.

A két világháború között a magyar tenyésztés-

szer vezés nemzetközi szinten is elismerést ki -

váltó állapotának és fejlôdésének letéteményese

Wel mann Oszkár és Konkoly Thege Sándor volt.

Ebben az idôszakban sorra alakultak meg a faji

országos egyesületek. Munkájuk eredményeként

1939-ben kiadták a „Magyar Állattenyésztés” címû

szaklapot, az 1940. XIII: t. c. és annak végrehaj-

tásáról szóló 155.000/1941 FM sz. rendelet intéz-

kedett a törvényhatósági állattenyésztési alapokról.

Az Országos Törzskönyvelô Bizottság átszer-

vezésével 1942-ben, létrehozták a Magyar Állat-

tenyésztô és Törzskönyvelô Szervezetek Országos

Szövetségét ló-, szarvasmarha-, sertés-, juh-, és ba-

romfi -tenyésztési albizottságokkal. 1945-ben Vár-

megyei Lótenyésztési Hálózat létesült.

A 42.724/1947. II/2. sz. rendelet alapján meg-

történt az ország lóállományának fajta szerinti meg-

állapítása és a kancaregiszter elkészítése. A ménte-

5. A gidrán a civil tenyésztésszervezés idôszakában

A gidrán

132

lepek civil irányítás alá kerültek, majd 1961-ben

megszûntek.

A szaktárca és a tenyésztôszervezetek a kez-

detektôl igen jó és szoros együttmûködésben dol-

goztak. Ez a hatékony együttmûködés különösen az

1920 és 1948 közötti idôszakban csúcsosodott ki.

Aztán a Magyar Népköztársaság Kormánya a

13.130/1948-283. sz. rendeletében intézkedett az

állattenyésztés fejlesztésérôl és az állattenyésztô

szervezetek megszüntetésérôl. Az addig eredmé-

nyesen mûködô és nemzetközi mércével is kima-

gasló munkát végzô állattenyésztô szervezeteket

megszüntette. Feladatukat a Földmûvelésügyi Mi-

nisztérium Állattenyésztési Fôosztályára, a me gyei

mezôgazdasági igazgatóságok és járási tanácsok

mezôgazdasági osztályaira ruházta át.

5.2. Az állattenyésztés civil szervezeteinek újraalakulása, a fajta helyzete a tenyésztô-szervezet megalakulásakor

A hazai civil alapú tenyésztésszervezés 1948. évi

megszüntetését követôen 1983-mal bezárólag leg-

alább nyolc alkalommal szervezték át az állami te-

nyésztésszervezést. A lótenyésztés szempontjából

jelentôsebb, hogy Budapesten az egymással pár-

huzamosan mûködô Országos Törzskönyvezési és

Utódellenôrzési Felügyelôséget (OTUF) és az Or-

szágos Állattenyésztési Felügyelôséget (OÁF) 1964-

ben összevonták, és az Állami Gazdaságok Köz-

pontjához tartozó lótenyésztési felü gyelôségektôl

egy-egy fô (leginkább a volt mén telepvezetô vagy a

fôállattenyésztô) az állami gaz daságoknál maradt, a

többieket a megyei állattenyésztési felügyelôségekhez

osztották be. Ezt is átszervezték 1969-ben, amikor a

lótenyésztés valamint a lóversenyzés kivált az OÁF-

ból (egyidejûleg az állami gazdaságok lótenyésztési

igazgatósága is megszûnt), és megalakult az Orszá-

gos Lótenyésztési Felügyelôség (OLF) mint közvet-

lenül a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri-

um (MÉM) alá rendelt országos hatáskörû költség-

vetési szerv.

Az 1980-as évekkel kezdôdôen az állam már

egyre kevesebb forrást és fi gyelmet szentelt a te-

nyésztésszervezésre, a hálózat mûködtetésére, és lé-

nyegében forráskivonási céllal 1983. január 1-jével

(az OLF központja az OTÁF egy osztályaként ka-

pott szerepet, a területi kirendeltségeibôl pedig a me-

gyei állattenyésztési felügyelôségek és a mestersé-

ges termékenyítô állomások összevonásával és át-

szervezésével) létrehozta az állattenyésztô vállala-

tokat. Az évtized végére bebizonyosodott a rendszer

mûködésképtelensége. A társadalmat más területeken

is óriási gondok feszítették, és nemcsak a tenyésztés-

szervezés addigi rendszere, hanem a társadalmi be-

rendezkedés is alapvetôen átalakult. Az elsô szaba-

don választott országgyûlés megalkotta az 1989. évi

II. törvényt az Egyesülésrôl, ami megteremtette a

tenyésztôszervezetek megalapításának jogi alapját.

Egy új társadalmi szféra alakult ki, amely

• jogokat kapott,

• a társadalmi környezetet jobban érzékelte,

• a körülötte jelentkezô akadályokra érzéke-

nyebb volt,

• megoldási lehetôségeket volt képes kínálni.

A társadalmi kényszerhelyzetben a civil szfé-

ra fajtafenntartói és törzskönyvezési jogot kapott,

ami nek folyamatában a Mezôgazdasági Minôsítô

Intézet rendkívül pozitív szerepet játszott. Az ál-

lattenyésztésrôl szóló 1993. évi CXIV. törvény a

tenyésztôszervezetek mûködésének szakmai kere-

teit teremtette meg, az akkori szakhatóság által lét-

rehozott támogatási rendszer pedig a pénzügyi for-

rások egy jelentôs részét biztosította. A törvény-

nyel lehetôvé vált európai uniós tenyésztésszerve-

zési, törzs könyvezési elvek és gyakorlatok hazai

átvétele.

A legtöbb tenyésztôszervezetnek az állam szak-

mai segítséget is adott azáltal, hogy a tenyésztési

hatóság dolgozói közül többen az újonnan létrejött

tenyésztôszervezetek vezetôivé is váltak.

A tenyésztésszervezés társadalmasítása ugyan-

akkor minden szereplô számára új helyzetet te-

remtet, kihívást jelentett és mai napig is kihí-

vást jelent. Kihívást jelent a civil szervezetekben

megjelenô gondolkodás és a szakmai felkészültség

sokszínûsége, a színvonalas munkához elengedhe-

tetlen szakmai és pénzügyi háttér megteremtése.

A tenyésztôk régi vágya teljesült, amikor a po-

pulációgenetikai elvek mentén egyébként magya-

rázható egységesített angol-félvér állományt a szár-

mazások alapján fajtákra bontották. Igaz, a gidránt

(a shagya arabot, a nóniuszt és a lipicait) még ebben

az idôszakban is önálló fajtaként kezelte az állami

tenyésztésszervezés, mindenesetre a fajtákra bon-

tással újra megkülönböztetett lett a kisbéri-félvér,

133

5. A gidrán a civil tenyésztésszervezés idôszakában

a furiozó-north star, és a sporttípusú magyar félvér.

A kisbéri-félvér fajtának 1989. június 12-én 20 jogi

és 40 magánszemély részvételével az Állatorvos-

tudományi Egyetem anatómiai elôadójában az or-

szágban elsôként meg is alakult az egyesülete.

A gidránnak ekkor még nincs egyesülete, a fajta

törzskönyvezési munkáját az 1984-ben kapott faj-

tafenntartási megbízás alapján a Pannon Agrártu-

dományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Kar

látta el. Az országban másnak lényegében nincs is

gidrán tenyészete, egyébként pedig 75 gidrán kan-

cára értelmetlen egyesület alapítása. A dolgok me-

nete végül úgy alakult, hogy 1991-ben az állat-

tenyésztési kar keretében mûködô marócpusztai

gidrán ménes tenyésztésszervezési szempontból

betagozódott a Kisbéri-félvér Lótenyésztô Orszá-

gos Egyesületbe. A fajtának önálló tenyésztési sza-

bályzatot alkottak, meghatározták a fajtastandardot,

és akkori földmûvelésügyi miniszter, Dr. Gergácz

Elemér 1992-ben hivatalos tenyésztôszervezeti el-

ismerést adott az egyesületnek, felruházva a kisbé-

ri-félvér és a gidrán lófajta fajtafenntartói jogával.

Az egyesület neve: Kisbéri és Gidrán Lótenyésztô

Országos Egyesület.

A két fajta jelenleg is önálló tenyésztôi bizott-

sággal és törzskönyvvel rendelkezik, összemosá-

suk elkerülésére törekszik, de szervezetileg a közös

infrastruktúra mindkét fajtának elônyére szolgál.

Az állattenyésztés civil szervezeteinek mun-

kálkodásában mérföldkônek tekinthetô, hogy az

országgyûlés 1993-ban megalkotta az 1993. évi

CXIV. törvényt az állattenyésztésrôl. A törvény

hatálya kiterjedt (máig kiterjed) a szarvasmarha,

bivaly, juh, kecske, ló, szamár, sertés, baromfi , há-

zinyúl, prémes állat, méh, hal és az egyéb állatok

gazdasági célú tenyész- és haszonérték-növelô köz-

tenyésztésére. Az állattenyésztési törvény többek

között kimondja a magyar állattenyésztés történe-

ti múltjához tartozó állatfajták megôrzését. E tör-

vény alkotása megteremtette az európai uniós te-

nyésztésszervezési, törzskönyvezési elvek és gya-

korlatok hazai átvételét. Lehetôvé tette és kiala-

kította a mai napig fennálló tenyésztésszerve-

zési rendszert, a jogi besorolású egyesületbôl a

tenyésztôszervezetté válást.

A gidrán fajta tenyésztésében a megerôsödés

elsô jelei 1994-ben mutatkoztak meg. Az állami

ménesen kívül már 13 tenyésztô birtokába került

gidrán ló, és a tenyészkanca-állomány túllépett a

100 egyeden. A 5.1. ábra az 1994-es állapotokat

mutatja be. Nagy elôny ugyan a 61 kancát felvo-

nultató állami ménes, de roppant nagy hátrány a

mindössze 14 tenyésztô, még akkor is, ha úgyneve-

zett egykancás tenyésztôket nem találunk közöttük.

Az 5.2. ábra már a megszilárdulás jegyeit tükrö-

zi. Közel azonos arányban képviseltetik magukat a

megfogyatkozott régi mezôhegyesi kancacsaládok

és a népies tenyésztés talaján felépítettek.

5.1. ábra. Gidrán tenyészetek kancalétszámának alakulása

1994-ben

5.2. ábra Gidrán kancacsaládok állapota 1994-ben

A gidrán

134

5.3. A vérfrissítés felhasználása a fajta újjáépítéséhez, hatása az állományszerkezetre

A kelet-európai politikai és gazdasági változások-

kal új fejezet kezdôdött a fajtafenntartásban. Sze-

rencsére akadtak olyan tenyésztôk és szakemberek,

akik elkötelezettek voltak a lótenyésztés nemzeti

értéket képviselô védelme iránt, és az elsô világhá-

borút követôen határon kívülre került és megôrzött

állomány ivadékaiból visszavásárolták a Radautzba

elkerültek fajtatisztaságukban megôrzött mai le-

származottait. Hagyománytisztelô, lelkes, elhi-

vatott tenyésztôk, különösen két kiváló gyakorla-

ti szakember, Vörös József, késôbb Jónás Sándor

bízva a fajta modern célú hasznosíthatóságában is

felesküdött a fajta sokadik regenerálására. Az óriá-

si anyagi áldozatot vállaló Vörös József jóvoltából

eredeti kancacsaládok kerültek vissza. Ôk voltak

azok, akik ismerték a fajta értékét, de fôleg bíztak

használati értékében, modern célú hasznosíthatósá-

gában. Újra életre keltették a gidránt. A két világ-

háború között kipusztult kancacsaládok kivételével

a nálunk már nem lévôk mindegyikét sikerült visz-

szahozni. A kancaimportok új helyzetet teremtet-

tek a legújabb kori gidrántenyésztésben. A bekerült

egyedek jelentôsége túl mutat a számszerûségen,

hiszen a tenyésztésbe beállított 61 kanca nemcsak

kiterjedtebb tenyésztést teremtett meg, hanem a

fajta hazai állományának genetikai diverzitása nôtt,

helyreállt a fajtán belüli genetikai sokféleség. A 16

eredeti gidrán családnak – a két világháború között

végérvényesen kihaltak kivételével – ma mindegyi-

ke él, több kancával képviselteti magát. A Románi-

ából bekerült kancák kancacsaládok szerinti meg-

oszlását mutatja az 5.3. ábra.

Így került genetikai anyagával együtt vissza a

4-es, a 12-es, a 13-as, a 14-es, a 15-ös, sôt a ma-

gyar arab kancából Radautzon kialakult 17-es kan-

cacsalád is. Az 1990-es évek közepére, végére ez a

visszavásárolt és tenyésztésbe került 61 kanca adta

meg a fajta identitását Magyarországon. Ezek bir-

toklásával lényegében a fajta tényleges genetikai

anyaga újra magyar kézben összpontosult.

A fajta nagy génvesztesége idején, közte nyész-

tésbôl felvásárolt gidrán kancákkal Borodpusztán

folytatott tenyésztéssel befejezôdött a fajta-átalakí-

tás. A borodi kancákon nyugvó gidránok fajtatisz-

taságát ma már senki nem vitathatja, hiszen ezek

a kritikus 5 nemzedéken át folytatott (5–12 nem-

zedéken keresztül fajtaátalakító-keresztezéssel jöt-

tek létre) keresztezésen rég túljutottak, de miu-

tán más alapító kancákon jöttek létre, nem ren-

delkezhettek azokkal a citoplazmában helyet fog-

laló mitokondriumokban felhalmozódó örökle-

tes anyaggal, amely csakis a mezôhegyesi eredetû

kancacsaládokra jellemzô. Ez a genetikai anyag

ugyanis kizárólag kancaoldalon jut ivadékról iva-

dékra. A sejtmagon kívüli (citoplazmatikus) örök-

lés növeli meg a kancák értékét és támasztja alá a

sokgenerációs kancacsaládok védelmének indokát.

A fajta kialakulásának történeti részében volt

szó arról, hogy a korabeli mezôhegyesi kancák

egyike-másika több fajtának is kancacsalád-alapí-

tója lett. Így az 1783-ban született 265-ös számú

erdélyi kanca a shagya arabnak és a gidránnak

is. A 265 erdélyi kancára visszavezethetô 5-ös

számú gidrán kancacsalád az 1938-ban született

32 Kozma Gidrannal kihalt, ellenben a shagyaban

ma is él, és igen népes családot is alkot. Miután

a 32 Kozma Gidran felmenôi között is több arab

kanca volt, az egyesület a virágzó shagya kan-

cacsaládon megkezdte az 5-ös gidrán kancacsa-

lád rekonstruálását. Ma már a harmadik gidrán

nemzedék van jelen, így a jövôbeni fegyelme-

zett tenyésztéssel ez a család kiterebélyesedhet

5.3. ábra. Import kancák kancacsaládok szerinti megoszlás 5 3 áb I k ák k lád k i i lá

135

5. A gidrán a civil tenyésztésszervezés idôszakában

a gidránban is. A legutóbbi idôben sikerült meg-

szerezni és magyarországi magánménesben el-

helyezni a mezôhegyesi 9-es kancacsaládnak az

utolsó élô kancáját, s a 2004-ben született kancá-

val 90 év után ez a kancacsalád is virágzásnak in-

dulhat Magyarországon.

A fajta valós örökletes sokszínûségének vissza-

állításához kellettek a nagy tenyészhatású mének

is. A jelentôs genetikai értéket képviselô kancákkal

együtt érkezett Radautzból a Gidran XVIII néven

honosított Gidran XXXVI-19 mén. Ez a ló nem ok-

vetlenül a kiváló mozgása, imponáló munkakészsé-

ge miatt érdemel említést, hanem a „C” genealógiai

vonalba tartozása miatt, ugyanis ezt a genealógiai

vonalat az 1937-ben született Gidran „C” III képvi-

selte utoljára Magyarországon. A Gidran XVIII im-

portja a tudatos fajtafenntartás iskolapéldája volt,

még akkor is, ha az apai leszármazást tükrözô ge-

nealógiai vonalaknak a megítélése ellentmondá-

sos. Nem feledhetô, hogy egy genealógiai vonal

megszûnése az általa hordozott génállomány el-

vesztését is jelenti. A fajta újraépítése során nagyon

fontos volt a „C” genealógiai vonal biztossá tétele.

Ennek érdekében reimportáltuk az 1930-ban szü-

letett, késôbb Bulgáriába került Gidran III-8 mén

Podbor nevû leszármazottját, amely Gidran XXVII

néven került törzsménként felállításra (lásd 3.10.

kép). A Gidran XVIII és Gidran XXVII törzsmén

ivadékaival megkezdôdött a tenyészvonallá alakí-

tás, vagyis olyan géngyakoriságot igyekszünk itt

kialakítani, amely a vonalat a fajtán belül jellegze-

tessé teszi.

Ma még nem mondhatjuk el, hogy a genealógiai

vonalak között egyensúlyt tudnánk fenntartani, de

az „A” genealógiai vonal négy ágon, a „B” vonal

három ágon futása biztosítottnak látszik.

A „B” genealógiai vonal terebélyesítése érdeké-

ben került megvásárlásra a Gidran XXIV-es törzs-

mén (Radautzon Gidran XXXIX). E mén bélyeg-

zett csikóinak a száma elérte a 150 egyedet. Ez fi -

gyelemre méltó szám, hiszen a fajta elsô fényko-

rában sem igen akadt olyan mén, amelynek ilyen

hatalmas ivadékszáma lett volna. Figyelemre méltó

azért is, mert a mén közel húsz évesen került a ma-

gyarországi tenyésztésbe. A mén ilyen mértékû ki-

használására azt késztette a tenyésztôszervezetbe

tömörült magyar tenyésztôket, hogy ivadékai közül

Agressor és Falnic egész Európában, sôt Ameriká-

ban is hirdették a fajta lovassportokban való kivá-

lóságát, a mén kitûnô örökítô erejét. Az egyesü-

let tenyésztôbizottsága most azon fáradozik, hogy

megtalálja a Gidran XI, a Gidran XIX, a Gidran

XXIV mén ivadékaihoz méltó párosítási partnert a

genetikai változatosság beszûkülése nélkül.

A fentebb említett méneken túl jelentôs befo-

lyással volt még a fajtára a fajtatiszta mének közül

a Gidran XXII (Radautzon Gidran XXVII-79) a

Gidran XVI (Radautzon Gidran XXXV-26).

A gidrán teljesítményének javítását és anglo-arab

jellegének megôrzését is felvállaló tenyésztô szervezet

nagy tenyészhatású angol telivér mén fi ának és a faj-

tában kipróbált shagya mének importjára is vállal-

kozott. Így került be a Razbeg telivér után született

Razbeg Gidran I-12 anglo-arab mén, Mersuch XXII

törzsmén, a Mersuch XVIII törzsménnek egy fi a

(Mersuch XVIII-15 (Topáz)) és a Siglavy Bagdady

XV-ös törzsménnek is egy fi a (Siglavy Bagdady XV-

5). Jelenleg a tüneményes sajátteljesítményû Behdi P

arab telivér fedez a fajtában.

5.4. A tenyésztôszervezet szerepe a fajtafenntartásban

A tenyésztésszervezés a tenyésztôi munka ösz-

szes fázisát magában foglaló tudatos tevékeny-

ség. E tevékenység közepette a fi gyelem közép-

pontjában áll a tenyészcél meghatározása, az

ahhoz vezetô tenyésztési módszerek kijelölése az

állatgenetikai erôforrások, benne a nemzeti értéket

képviselô fajták hosszú távon történô megôrzése

igényének fi gyelembevételével. Ennek a sokrétû

feladatnak tesz eleget a tenyésztôszervezet, amely

tenyésztési programjában foglalja össze a törzs-

könyvezés történelmileg kialakult mozzanata-

in (állománybavétel, tartós megjelölés, tenyész-

tési-termelési adatok gyûjtése, tenyésztési-terme-

lési adatok értékelése, küllemi bírálat, osztály-

ba sorolás) túl a teljesítményvizsgálatok rendjét,

a többlépcsôs szelekció elvének fi gyelembevételé-

vel a tenyészállattá minôsítés szempontjait, az apa-

állat-gazdálkodást mikéntjét. Kijelöli a tenyésztési

eljárást, amelyben külön kezeli a hagyományos ál-

latfajták fenntartásának, megôrzésének módját.

A tenyésztôszervezetek tenyésztésszervezési te-

vékenységének jogi kereteit az állattenyésztési tör-

vény teremti meg, amelyet kiegészítenek a különfé-

le rendeletek és végrehajtási utasítások.

A gidrán

136

A struktúraváltás (a civil alapú tenyésztésszer-

vezésre való áttérés) pillanatában meglévô ága zati

tôkeerôsség, a fajta piaci kereslete és jöve delem-

termelô képessége hosszú idôre meghatározta a faj-

tafenntartás eredményességét és máig kihat az el-

végzett munka megítélésére, minôsítésére. A te-

nyésztési program alkotásának lehetôsége és szük-

ségessége idôpontjában a fajta létszámhiánya és a

genetikai változatossága szûkösségének fojtogató

szorításában volt az egyesület.

A gidrán 1920-tól tartó folyamatos pusztulá-

sa kétséget kizáróan gén- és genetikai veszteséget

eredményezett. A civil tenyésztésszervezés felada-

ta lett, hogy a palacknyak-hatáson átesett állomány-

ban a további genetikai eróziót megakadályoz-

za, különbözô módszerekkel a fajtákban lévô poli-

morfi zmusokat kimutassa, azt ôrizze, és lehetôsége

szerint bôvítse. Ennek viszonylag egyszerû, csak

szakmai képzettséget igénylô módja az anyai és

apai alapítókra történô visszavezethetôség feltárá-

sa, s ha ez megtörtént, minél több anyai alapítóra

(családok) és apai alapítóra (törzsek és genealógia

vonalak) visszavezethetô csoportok tenyésztésben

tartása. (Melléklet 9.1., 9.2., 9.3., ábra és 9.25-tôl

9.66. ábráig).

Ez a szakmailag egyszerû biodiverzitásra való

törekvés a tenyésztôi ízlés és a tenyésztôi érdek

következtében mégis nehezen megvalósítható

szakmai követelmény, csakis kifejezetten elköte-

le zett tenyésztôközösség képes ennek megvaló-

sítására. Egy húsz-huszonöt évre visszatekintô

civil tenyésztôközösségi múlt nem is feltétlenül

elegendô ennek megvalósításához.

A Kisbéri és Gidrán Lótenyésztô Országos

Egyesület 25 éves fennállása alatt a gidrán fajta re-

generálása megtörtént. Két évtized alatt hatalmas

elszántsággal, szakértelemmel és hittel, de némi

szerencsével is sikerült újraépíteni a kettôszázötven

éve formálódó gidrán fajtát. A Mezôhegyesrôl el-

szakított ménes Dalmandon keresztül jutott el

Marócpusztára, ahol meggyökeresedett. Több, na-

gyobb létszámú magánménes jött létre, s olyan is

akad, amelyikben naponta számottevôen dolgoz-

nak a lovak.

Állíthatjuk, a tenyésztôszervezet pontosan is-

meri a rendelkezésre álló állomány anyag minô-

ségét, feldolgozta a kancacsaládokat, megakadá-

lyozta a genealógiai vonalak erodálását. A tenyész-

tés sarokkövét jelentô családtenyésztés mellett a

fajta identitásához hozzátartozó genealógiai vona-

lak fenntartása a tenyésztôszervezet tudatos mun-

kásságát tükrözi. (Lásd a melléklet 3 genealógiai

vonalvezetés ábráját!) Nem állíthatjuk ugyanak-

kor, hogy valamennyi kancacsalád megmenekült,

hogy ne lennének veszélyeztetett genealógiai vona-

lak, hogy mindenki egyformán érezné a fajtafenn-

tartás fontosságát és értené annak genetikai lénye-

gét. A tagság döntô többségének támogatásával a

tenyésztôbizottság vezetôi felmérték a szomszédos

országokba az elsô világháború után kikerült állo-

mányok genetikai szerkezetét is. Vásárlással vagy

bérléssel bôvítették a palacknyak-hatás következté-

ben szûkült genetikai szerkezetet. Itthon kihalt kan-

cacsaládokat sikerült újra életre kelteni, s nem egy

genealógiai vonal frissítésére is sort kerített.

A 16 eredeti kancacsaládnak – a két világhábo-

rú között végérvényesen kihaltak kivételével – ma

mindegyike él nálunk, több kancával képviselte-

ti magát. Egy kivételével (Szeged Szélvész) szépen

virágzanak a két háború között életre keltettek, és

méltán lehetünk büszkék a második világháború

után kiterebélyesedô, fi gyelemre méltó értékû kan-

cacsaládjainkra.

A fajta védelme érdekében, hagyományát meg-

ôrizve a kancacsaládok számának további növe-

lése nem kívánatost ezért a 2005-ben megjelent

méneskönyvben megfogalmazottak szerint a fajta

alulról zárt törzskönyvû lett. Ez annyit tesz, hogy

csak a méneskönyvben szereplô szülôktôl származó

vagy azokra visszavezethetô ivadékok viselhetik a

fogalommá vált gidrán fajtanevet. A fajtafenntartás

során a hátas teljesítmény folytonos javítása mellett

az úgynevezett eredeti kancacsaládok 20–27 nem-

zedékes, továbbá a 6–10 generációs borodi kanca-

családok, néhány idôközben kialakult (fajta-átala-

kítással létrejött) kancacsalád tenyésztésben tar-

tására, a genealógiai vonalak megôrzésére is súly

helyezôdik.

A tenyésztôszervezet roppant nagy hang-

súlyt fektet a lovat szeretô tagjaik tudatformá-

lására. Ez egyaránt vonatkozik a szakmai fel-

készítésükre és a magyar tenyésztési kultúrá-

val való megismertetésükre, annak fontosságá-

ról való meggyôzésükre. E tudatformálás köze-

pette a gidránt tenyésztôk megértették, hogy más

magyar lófajtához hasonlóan a gidrán is szerepet

játszik a nemzeti identitásban, hozzájárul a nem-

zeti imázs erôsítéséhez, az ország állattenyész-

137

5. A gidrán a civil tenyésztésszervezés idôszakában

tési kultúrtörténetének fontos bizonyítéka. Alig

van Európában a gidránhoz hasonló olyan lófajta,

amelyiknek 23–25 nemzedékre visszavezethetô

fajtatiszta származása lenne. Ráadásul az egykori

lángelméjû tenyésztésirányítás a más európai fél-

vér-lófajtáktól jelentôs genetikai távolságú fajtát

hozott létre. Elfogadást nyert, hogy az egymást

követô emberi nemzedékek tenyésztési munkájá-

val teremtett fajtákban felhalmozódó tenyésztési

kultúra piaci törvények közé kényszerítése csakis

értékrombolással járhat.

Mindez a szellemiség eredményezte, hogy a

civil tenyésztésszervezés elmúlt negyedszázadában

a fajta létszáma megduplázódott és a bemutatásra

kerülô sporteredményeit tekintve 150 éve van az él-

vonalban.

A törzskönyvezési folyamat részeként, de a

tenyésztôk szakmai ismereteinek a gyarapítása ér-

dekében is az egyesület 1992-tôl tenyészszemléket

hirdet meg. Az országos tenyészszemlék mellett

minden évben, igény szerint, kisebb földrajzi egy-

ségeket felölelôen regionális tenyészszemlék tartá-

sára kerül sor. Bár szakmailag ez akár kifogásolha-

tó is, fontos fi gyelembe venni a társadalmi viszo-

nyokat, a tenyésztôk anyagi terhelhetôségét. A re-

gionális tenyészszemléken azok a tenyésztôk is

minôsíttetni tudják lovaikat, akik szállítási gondok

miatt nagyobb távolságra képtelenek lennének azo-

kat elvinni. Ugyanilyen okból történnek bírálatok

a nagyobb létszámmal rendelkezô tenyésztôknél.

A fajtában alig van olyan tenyészállat, amelyet a

bírálatot végzô tenyésztô bizottsági tagok ne ismer-

nének, vagy ne minôsítették volna!

A fedezômének kiválasztása a sajátteljesít-

mény-vizsga (STV) eredményén múlik. A vizsga

részleteit a tenyésztôszervezetek és a tenyésztôi

hatóság képviselôibôl álló Kódexbizottság hatá-

rozza meg, amit a Teljesítményvizsgálati Kódex-

ben rögzítenek. A mének STV-vizsgája 2010-ig

a tenyésztési hatóság nagycenki méntelepén tör-

tént, 2012 óta a ménvizsgák egyesületi szervezés-

ben folynak. Évente általában 2–5 mén vizsgá-

ját szervezi és bonyolítja az egyesület. Ennél több

mén vizsgatételére a kancaállomány létszámához

mérten nincs is szükség, még annak ellenére sem,

hogy a génmegôrzés szabályai szerint folytatott

tenyésztésnél az örökletes alap minél változato-

sabb szinten tartása érdekében szûk ivararánnyal

indokolt tenyészteni.

5.4.1. Kiállítási sikerek, bemutatók

A fajta népszerûsítése, általános társadalmi elfo-

gadottságának növelése érdekében, nem utolsó-

sorban piacszerzési céllal is, az egyesület a nagy

regionális és országos kiállításokon rendszeresen

bemutatja a fajtát, sôt részt vesz árveréseken is.

Az Alföldi Állattenyésztési és Mezôgazda Napok

szervezôbizottsága 2007-óta lótenyésztési kiállí-

tását a Mezôhegyesen kitenyésztett lófajták be-

mutatásának szenteli. A gidrán itt kulcsszerepet

kap, nem csak háromévente, amikor a kiállítás ki-

emelt fajtája (tenyészállat-bemutatókon túl a lóte-

nyésztési kiállítás csaknem valamennyi program-

ját a kiemelt fajta adja), hanem minden évben. Há-

romévente 50 körüli, a közbeesô években 20 körü-

li kancával jelenik meg itt az egyesület. A gidrán

tenyészállat-kiállítás lóállománya mindig valami-

lyen szellemiség alapján kerül kiválogatásra. Volt,

amikor valamelyik mén ivadékcsoportjának bemu-

tatása határozta meg a válogatási elveket, máskor a

military bemutatóra való alkalmasság döntötte el a

kiállított állatok körét, legutóbb, 2014-ben a gidrán

egyszerû kezelhetôségének a bizonyítása volt a cél.

(5.1–5.3. kép)

Az Alföldi Állattenyésztési Kiállítás mellett

vissza térô fajta a gidrán a FARMER EXPO Nem-

zetközi Mezôgazdasági és Élelmiszeripari Kiállí-

táson is. A 2013-ban XXIII. alkalommal megren-

dezett, augusztus 20-ára telepített rendezvényen

ismétlôdôen csak néhány egyed vesz részt, mégis

fontos egyesületi programként kezelt. Az elmúlt

évek Farmer Expo kiállításain való részvételrôl

egy-egy pillanatot villantanak fel az 5.4–5.7

képek.

A gidrán

138

5.1. kép. G XXIV ivadékcsoport

Vásárhelyen

Fotó: Novotni Péter

5.2. kép. Cselszövô Gidran-23

(Boróka)

Fotó: Novotni Péter

5.3. kép Karusszel-lovaglás

Vásárhelyen

Fotó: Kopócs Tamás

5 1 ké G XXIV i dék

139

5. A gidrán a civil tenyésztésszervezés idôszakában

5.4. kép. Gidran XXIV-79 (Marci)

a Farmer Expón

Fotó: Novotni Péter

5.6. kép. Gidran XXVIII-7 (Hópehely) a 2014-i évi

Farmer Expón

Fotó: Haga Zsuzsanna

5.5. kép. Dunántúli, hajlított oldalú lôcsös szekérbe fogott

gidrán kancák (Gidran XIX-24 (Vanda), Gidran XXIV-

27 (Futótûz) a Farmer Expo Mezôgazdasági Kiállítás

fogatbemutatóján, 2009-ben.

Hajtja Vörös József tenyésztô és tulajdonos

Fotó: Novotni Péter

5.7. kép. Gidran-13 (Szamóca)

bemutatón

Fotó: Novotni Péter

A gidrán

140

5.8. kép. 28 Maxim Gidran-31

Fotó: Hajba Nándor

5.9. kép. Gidran Maxim I-28 (Ibolya)

Fotó: Hajba Nándor

Az Országos Mezôgazdasági és Élelmiszer-

ipari Kiállítás (OMÉK) szakmai kihívásainak is

képes eleget tenni a fajta. Az 1970. és az 1990. évi

OMÉK nagydíjasa 28 Maxim Gidran-31 és a 173

Gidran Maxim I-28 (Ibolya) 5.8. és 5.9. képek.

Ezüstérmes a XXI. tm, (5.10. kép) és a 39 Gidran

IV-27 (Sudár). Bronzérmes a 113 Gidran VIII-1

(Intelem).

Az 1996. szeptember 1 9 között megrendezés-

re került Gödöllôi OMÉK rendezvényen a Gidran

XX. törzsmén aranyérmes. (5.11. kép) A 2000. évi

OMÉK aranyérmese a Gidran XVI-31 (Újdonság)

(5.12. kép). A 2005-ös OMÉK-on a Maróc pusztai

Ménes Gidran XI-4 (Sóhaj) (5.13. kép) nevû

kancája aranyérmes, az ugyancsak marócpusztai

tenyésztésû Razbeg Gidran I-6 (Inka) ezüstérmes.

141

5. A gidrán a civil tenyésztésszervezés idôszakában

5.10. kép. Gidran XXI tm.

Fotó: Hajba Nándor

5.11. kép. Gidran XX. tm.

Fotó: Pataki Balázs

5.12. kép. Gidran XVI-31 (Újdonság)

Fotó: Hajba Nándor

A gidrán

142

A 2011. évi OMÉK aranyérmes lova a Gidrán

Cselszövô I-24 (Kártyás) (5.14. kép) mén, tenyésztô

a Pannon Lovas akadémia Marócpusztai Ménes, tu-

lajdonos és kiállító az Állami Ménesgazdaság,

Szilvásvárad. Gidrán XXIV-103 (Ikon) (5.15. kép)

gidrán kanca, tenyésztô a Pannon Lovasakadémia

Marócpusztai Ménes, tulajdonos és kiállító Jónás

Sándor, Nagycsepely. Bronzérmes a Gidrán XXIII-

43 (Borvirág) gidrán kanca, tenyésztô: Pannon

Lo vas akadémia Maróc pusztai Ménes, tulajdonos

és kiállító az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad,

Marócpusztai Ménese.

A 2013. évi OMÉK aranyérmes lova Gidran

XXVII-12 (Bíbor) (5.16. kép) gidrán kanca,

tenyésztô, tulajdonos és kiállító Vörös József,

Gyûrûs. A kiállítás ezüstérmes tenyészkancája a

Siglavy Bagdady Gidran-17 (Hébér) (5.17. kép)

tenyésztôje a Pannon Lovasakadémia Maró c pusztai

Ménes, tulajdonosa és kiállítója az Állami Ménes-

gazdaság Szilvásvárad, Marócpusztai Ménese.

Bronzérmes a 5049 Gidran XXIV-79 (Marci)

gidrán mén. Tenyésztôje Gerencsér Gáspár, Pusz ta-

szabolcs, tulajdonosa és kiállítója Horváth Józsefné,

Csákvár (5.18. kép). A Gidran XXIV-120 (Sellô)

(5.19. kép) nevû gidrán kanca tenyésztôje, tulajdo-

nosa és kiállítója az Állami Ménes gazdaság, Szil-

vásvárad Marócpusztai Ménese. Gidran XXVII-18

(Fahéj) (5.20. kép) gidrán kanca, tenyésztôje, tulaj-

donosa és kiállítója Vörös József, Gyûrûs.

5.14. kép. Gidran Cselszövô-24 (Kártyás)

Fotó: Novotni Péter

5.13. kép. Gidran XI-4 (Sóhaj).

Fotó: Hajba Nándor

5.15. kép. Gidrán XXIV-103 (Ikon)

Fotó: Novotni Péter

5 13 ké Gid XI 4 (Sóh j)

5.16. kép. Gidran XXVII-12 (Bíbor)

Fotó: Kopócs Tamás

5.19. kép. Gidran XXIV-120 (Sellô)

Fotó: Novotni Péter

5.17. kép. Siglavy Bagdady Gidran-17 (Hébér)

Fotó: Tóth Zsuzsanna

5.18. kép. 5049 Gidran XXIV-79 Marci (27)

Fotó: Fotó: Novotni Péter

5.20. kép. Gidran XXVII-18 (Fahéj)

Fotó: Kopócs Tamás

5 18 ké 5049 Gid XXIV 79 M i (27)

1 ké l d d d 1 ébé

5 19 ké Gid XXIV 120 (S llô)

A gidrán

144

5.4.2. Egyesületi kiadványok

A tenyésztôszervezeti munkának visszatükrö-

zôdései, annak szemléletes külsô megnyilvánu-

lásai a különbözô szakmai anyagok, kiadvány-

ok. Ezek tájékoztatják a tenyésztôt, segítik mun-

káját és gyarapítják szakmai ismereteit. Az egye-

sület fennállása óta nem telt el úgy év, hogy vala-

milyen kiadvány ne állt volna a tagok rendelkezé-

sére. Minden évben különbözô formában, de kellô

szakmai igényességgel megjelent és megjelenik

a fajta ménkatalógusa és egy falinaptár. Mellette,

2002-ben elegáns formában jutott a tenyésztôk ke-

zébe a „Törzsmének könyve”. A 2004-ben felálló

önálló tenyésztôbizottság elsô nagy szakmai anya-

gaként hosszas elôkészítés után 2005-ben megje-

lent a „Gidran Méneskönyv I.”. Ez a méneskönyv

a génmegôrzés elveinek lett alárendelve, a kancá-

kat a kancacsaládok szerint csoportosítva jelentet-

te meg, hogy ezzel is felhívja a fi gyelmet az érté-

kek fontosságára.

A következô évben, 2006-ban két nyelven (ma-

gyar és angol) megjelent „A Gidrán ló monográfi á-

ja”. A fajta genetikai értékeinek hangsúlyozása sze-

repelt a megjelentetés indokaként és túlzás nélkül ál-

lítható, hogy nagy sikert aratott. A két fajta fenntartói

munkáját magára vállaló egyesület mindkét két fajta

ménismertetôjét is kiadta 2010-ben. Ugyan ebben az

évben ünnepelte az egyesület alapításának 20 éves

évfordulóját, s a Farmer Expo keretében rendezett

nagyszabású tenyészállat-kiállítás mellett szimpó-

ziumot is rendezett. Elôadásainak írott változatát

„20 éves a Kisbéri és Gidran Lótenyésztô Országos

Egyesület” címmel jelentette meg. Ebben a mûben

két fejezet is foglalkozik a gidrán fajtával. A 2005-

ben megjelent gidrán méneskönyv logikáját követve

újabb gidrán méneskönyv került kiadásra 2012-ben.

Azon túl, hogy a könyv közreadja az idôközben te-

nyészkancává érett szaporulat adatait, kiegészült az

újonnan felállított ménekkel, valamennyi kancacsa-

lád levezetését is tartalmazza, az alapító kancától az

éppen ma tenyésztésben álló egyedig.

A génmegôrzési támogatásnak köszönhetôen az

tájékoztatás és ismeretterjesztés célprogramban pá-

lyázható forrásnak fedezeteként 2012-ben megje-

lent „A kisbéri-félvér és a gidrán napjainkban” címû

nagyszerû anyag, ami döntôen fotók formájában

adja közre a két fajta történéseit az egyesület létezé-

se óta. Az egyesület fennállásának 25. éves évfordu-

lójára (2014-ben) megjelent az elmúlt negyedszázad

történéseit vázlatosan bemutató kiadvány.

5.4.3. Az egyesület nemzetközi kapcsolatai

A Mezôhegyesen kitenyésztett fajták az elôzô szá-

zadfordulótól kezdve már hírnevet szereztek ma-

guknak. Lengyelország és Románia fajtatisztán te-

nyésztette, Bulgária a pleveni fajta kitenyésztésé-

hez használta a gidránt. A fajta genetikai anyagá-

nak súlyos vesztesége okán az egyesület szoros

kapcsolatot épített ki a román és a bolgár tenyésztôi

közösséggel, lehetôsége szerint azt jelenleg is ápol-

ja. Felvette a kapcsolatot olyan lengyel ménesek-

kel, amelyek gidrán alapon tenyésztették ki az

anglo-arab lengyel malopolskit (prudniki ménes,

wielicskai ménes).

A fajtából több ló a 2000-es évek közepén sike-

resen szerepelt a fi atal lovak military világbajnok-

ságán. Az a tény, hogy a fajta a saját nevén jelenhes-

sen meg ezen a világrendezvényen, szükségszerûvé

vált a Sportlótenyésztôk Világszövetségével tagsági

viszony létesítése. Hosszú elôkészítô munka ered-

ményeképp egyesületünk 2005-ben felvételt nyert a

Világszövetségbe (WBFSH), ennél fogva az általa

tenyésztett két fajta nemzetközi ismertsége növek-

szik. Mivel ez egy igen magas szakmai presztízsû,

jelentôs szervezet, a tagság egyidejûleg elismert-

ség és dicsôség, ám számos kötelezettséggel is jár.

Azzal, hogy a szervezet méneskönyvünket elismer-

te, növekedett a tenyésztés rangja, és lehetôvé vált

a külföldre eladott lovak ottani tenyésztésbe állítá-

sakor az eredeti méneskönyv és fajta megnevezése.

5.4.4. A jövô útja

Az eredmények mellett az elmúlt negyedszáza-

dot a gondok sora is jellemezte. Bár a fajta törté-

nete legnagyobb létszámát a civil tenyésztésszerve-

zés idején érte el, mégiscsak gondot jelent az ál-

lomány szétaprózottsága, a kevés cselekvô tag.

Roppant nehéz a fajtát, de legalább az úgyneve-

zett nukleusz állományt a párosítás szempontjá-

ból egy egységként kezelni. A magántenyésztôk

többségének alapképzettsége sok esetben elmarad

a kívánatostól, nehezen érti a veszélyeztetett fajták

génmegôrzés szabályai szerinti tenyésztésének el-

veit. Anyagi ereje híján a fajtára fordított szellemi

és anyagi energia elmarad a világ élvonalába került

145

5. A gidrán a civil tenyésztésszervezés idôszakában

fajtáihoz viszonyítva. A fajtafenntartás negyedszá-

zados sikerét látva, olykor élvezve, alig hiszi, hogy

szellemi és anyagi beruházás nélkül fajtáink már

középtávon sem tarthatók fenn. Ezek a nehézségek

a civil szervezetek létébôl következnek, jelenlétük

természetes, az egyesületek mindenkori vezetôinek

feladata az ilyen helyzeteken úrrá lenni. A jövôt ez

is meghatározza!

Az egyesületek vezetôinek is tisztában kell len-

niük azzal, hogy ló értékét meghatározó értékmérô

tulajdonságok összessége döntô mértékben a humán

befektetéstôl függ. Ez a humán befektetés a párosí-

tással kezdôdik és a befektetést értékelô pénzre vál-

tásig tart. A párosítás, az örökletes alap azonban nem

a siker záloga, mindössze a siker feltétele. A siker

záloga a szakszerû humánbefektetés, a hozzáadott

érték megteremtése. A befektetés megkezdôdik a

csikó születésével, és azt folyamatosan végezni kell.

Lehetséges, hogy a gidrán kiképzésébe több munkát,

nagyobb hozzáértéssel kell fektetni, mint más fajtá-

ba, de tartós teljesítményük, hosszú használhatósá-

guk ténye és tudata, a fajta más területen tapasztalha-

tó kiválóságai kiegyenlítik ezeket. A tartási körülmé-

nyek harmóniája is döntô tényezô, s a csikó okszerû

felnevelése alapvetô feltétele bármilyen eredmény

elérésének. A megszületés pillanatától kezdôdnie

kell a kiképzésnek. Nélkülözhetetlen, de nem elég a

fajtába vetett hit!

Nem vitatható, hogy a gidrán fajtában az érté-

kes, megismételhetetlen alapállomány rendelkezés-

re áll. Az külföldi vásárlásokkal a genetikai hátteret

is sikerült helyreállítani. A fajta sportra alkalmas-

sága vitathatatlan, hiszen azt a mindennapi katonai

hátas- és igáshasználatra tenyésztették ki évszázad-

okkal ezelôtt, és az ehhez szükséges alaptulajdon-

ságok nem ellentétesek a modern sporthasználat

igényével. Az egykor híres huszárló, a falkavadá-

szatok eredményes teljesítôje, ma mind a military-,

mind az ugró-szakágban fényesen bizonyítja rend-

kívüli tehetségét és értékét. A gidrán lófajta fajta-

fenntartásának elmúlt 25 éve azt is megmutatta, ho-

gyan lehet a magántôkét és az állami ráfordításokat

egyazon cél érdekében egységesíteni és a modern

használati formába is illeszthetô tradicionális ma-

gyar fajta érdekében felhasználni. Ez az alapállo-

mány lehetôvé teszi az eladható lovak tenyésztését.

A fajta tenyésztésében elkötelezett tenyésztôk

csakis az elmúlt negyedszázad útját járva ôrizhetik

tovább a több évtizede tartó erôfeszítéseket. Nem

feledhetik, hogy a tenyésztésnek és a teljesítmény-

kipróbálásnak szerves egységet kell képeznie, s

egymást fel kell tételeznie.

Az értékmérô tulajdonságok megtartása, a

sportteljesítmény javítása mellett szükséges a kül-

lemi homogenitás irányába is szelektálni a fajtát,

hogy az egykor elegáns huszárlónak ma valameny-

nyi egyede tetszetôs sportló benyomását keltse.

A felbecsülhetetlen értékû gidránt széles társa-

dalmi bázis tudja az elért szinten megtartani, csak

széles társadalmi bázissal lesz lehetôség a siker ál-

landósítására.

Az egyesület két és fél évtizedes fennállása

során észlelt állománynagyságokat az 5.1. táblázat

tartalmazza.

5.1. táblázat

A kancaállomány és a csikóbélyegzések alakulása az 1991 –2013 közötti idôszakban

ÉvA kancák létszáma

A mének létszáma

A bélyegzett csikók száma

ÉvA kancák létszáma

A mének létszáma

A bélyegzett csikók száma

1991. 75 2003. 150 28 70

1992. 80 39 2004. 200 25 78

1993. 92 40 2005. 200 25 76

1994. 101 36 2006. 200 24 72

1995. 133 32 2007. 250 26 86

1996. 143 52 2008. 244 25 61

1997. 145 72 2009. 245 25 106

1998. 148 29 74 2010. 290 26 62

1999. 150 30 74 2011. 304 25 66

2000. 150 33 68 2012. 298 26 80

2001. 150 35 85 2013. 257 27 78

2002. 150 28 70

Gidran XI-4 (Sóhaj) 2004-ben. Lovasa W. Fox Pitt. Fotó: Jónás Sándor szívességébôl

147

6.1. A gidrán általános értékmérô tulajdonságai, külleme és vérmérséklete

6. A fajta értékmérô tulajdonságai

Bírálat tárgya Kívánatos Elfogadható Nem megfelelô

Össz-benyomás

Erôteljes szervezetû, középne-héz hátas és könnyû fogatló-típusú, elegáns félvér lófajta. Élôsúlya 540–580 kilogramm.

Kevéssé elegáns, a gazdasá-gi típus felé mutató, ha a többi feltételnek eleget tesz.

Durva, heterogén, laza szervezetû vagy túl fi nom, kistermetû, csont- és izom-szegény.

Méretek: marmagas-ság bot, cmmarmagas-ság, szalag övméret, szalag szárkör-méret, szalag

mének kancák165– 168 cm 162 –165 cm

173 –180 cm 17 1–177 cm195 –200 cm 185 –200 cm

21,5– 22,5 cm 20– 21,5 cmA mellkas-mélység 75–78 centiméter

mének kancák160160 168 felett, ha az egymáshoz180 185 viszonyított arányok20,5 19,5 megfelelôek

160 cm botmagasság alatt, a kívánatoshoz képest nagyfokú aránytalanság az egyes mére-tek között. 170 centiméter alat-ti övméret. 19 centiméter alatti szárkörméret

Fej Középmagasan tûzött, test-tömeggel arányos félvéres jellegû vagy kissé fi nomabb, egyenes profi lvonalú. Száraz, nemes fej, kinnülô nagy sze-mekkel, tág orrnyílások, ép fogazat. Hossza 60– 63 centi-méter. A homlok szélessége 22 –24 centiméter

Az alapító ôsök közöt-ti sok spanyol-nápolyi típus-ba tartozó kanca (sôt néhány a fajtakialakulás során alkal-mazott mén miatt kisfokú bur-koltság, enyhén domború vagy homorú profi lvonal, alacsony fejtûzés elôfordulhat, elfogad-ható.

Durva, otromba vagy nagy-mértékben burkolt, bennülô apró szemekkel, kos- vagy ékfej, magas fejtûzés.

Nyak Középmagasan illesztett, hosz-szú, jól ívelt nyak, fi nom, vékonyszálú sörény- és farokszôrök. Hossza 93 –97 centiméter, de soha nem lehet elég hosszú.

Nem eléggé hosszú, de jól izmolt és ívelt.

Alacsonyan illesztett, izom-szegény „hegedû”- vagy „szarvasnyak”, vagy nagyon rövid, egyenes „deszkanyak”.

Mar Kifejezett, hosszan hátba-nyúló, jól izmolt.

A kívánatosnál kevésbé hosszú vagy kifejezett, ha izmoltsága megfelelô.

Izomszegény, rövid „púpos” vagy süppedt.

Hát Közepes hosszúságú, széles, jól izmolt. Hossza 85– 90 centiméter. Egyenes.A törzs hosszúsága 165– 169 centiméter.

A kívánatosnál kissé rövidebb vagy hosszabb, kismértékben elôremélyedt.

Izomszegény. Hosszú, hajlott, vagy „ponty-hát”.

Ágyék Rövid, feszes, jól izmolt. A kívánatosnál hosszabb, ha elég feszes és izmos.

Hosszú, laza, izomszegény, vagy „pontyágyék”.

A gidrán

148

A táblázat folytatása

Bírálat tárgya Kívánatos Elfogadható Nem megfelelô

Far, comb Terjedelmes, hosszú,

széles, jól izmolt. Hosszúsága

54– 55 centiméter, szélessége

57/53/23 centiméter

Nem elég hosszú, de jól izmolt

„dinnyefar”, kissé csapott, ha

elég hosszú és izmolt.

Rövid, keskeny, izomszegény,

vízszintes, erôsen csapott vagy

barázdált.

Szügy Közepesen széles, de elég

mély és jól izmolt. Váll-

szélessége 40–45 centiméter.

A kívánatostól a széles felé

való eltérés.

Keskeny, izomszegény

„kakasszügy”.

Mellkas Mély, közepesen dongázott,

hosszú lapátos porci tájék.

Szélessége 45–47 centiméter,

mélysége 74–78 centiméter.

Terjedelmes, erôsen dongázott,

kevésbé mély.

Lapos, sekély, rövid lapátos

porci tájék, „fûzött mellkas”.

Nemi szer-vek

Szabályos, ép, mindennemû

sérüléstôl, betegségtôl mentes

Bárminemû morfológiai vagy

egészségügyi rendellenesség.

Lapocka, felkar

Hosszú, dôlt, izmos, szabad

mozgást lehetôvé tevô.

A kívánatostól kismértékû el-

térés.

Rövid, meredek, izomszegény,

„kopár” lapocka, nem elég

szabad, „zárt” könyökízület.

Lábtô, szár, boka, csûd, paták

Terjedelmes, tiszta, szikár

ízületek, tiszta, száraz, jól

illesztett és inalt, közepes

hosszúságú, száraz, szabályos

szögelésû, közepes hosszúságú

csûdök, a testtömeggel arányos

méretû szabályos, ép paták.

A csûd vízszintessel bezárt

szöge az elülsô lábakon

43–45 fok a hátulsó lábakon

46–48 fok.

Kis fokban burkolt ízületek és

száraz, a kívánatosnál hosz-

szabb vagy rövidebb csüdök,

ha a szögelés jó, korrigálható

patarendellenességek.

Idôsebb lovaknál a munka ál-

tali elhasználódások, ha az a

rendeltetésszerû használatot

nem befolyásolja.

Erôsen fûzött, hosszú, gyengén

inalt vagy burkolt, csontkinö-

véses szárak, túl hosszú vagy

túl rövid csüdök, meredekség,

dús bokaszôrök, nem javítható

alkati patahibák (bakpata,

teletalpúság stb.).

Csánk Terjedelmes, tiszta, száraz,

torzulásmentes.

A csánkízület szögellése

147–148 fok.

A kívánatosnál kisebb

terjedelmû, a természetes

elhasználódásnak megfelelô

mértékû deformációk.

Rövid, keskeny vagy kivágott,

nyitott csánk, nagyfokú bur-

koltság, súlyos deformációk.

Lábszerkezet Elöl, hátul szabályos. Elöl: kismértékû franciásság,

az elhasználódással arányban

álló rokkantság.

Hátul: kisfokú kardosság, te-

henesség, vagy nyitott csánk.

Súlyos mértékû lábszerkezeti

hibák, a használat

által nem indokolható mértékû

elhasználódottság, patológi-

ai esetek.

Mozgás Lendületes, szabályos, egye-

nes vonalú, laza, hosszú, tért

nyerô lépés és ügetés, a hátul-

só lábak lépjék át az elülsôk

patanyomát.

A szabályos vonaltól kissé

eltérô, ha egyébként elég len-

dületes és tért nyerô, vagy ke-

vésbé lendületes, de szabályos

és haladós.

Rövid, kötött, aprózó mozgás,

a szabályostól nagymértékben

eltérô lábelôrevitel, rugalmas-

ság hiánya, sántaság.

Szín Arany-, vörös- vagy

bronzsárga szín, a fejen csillag

vagy keskeny hóka, a lábakon

kevés, nem nagy kiterjedésû

jegyekkel.

A sárga bármely árnyalata,

tûzöttség, „mosott” sörény és

farok, sok nagyterjedelmû

jegyek

Bármely, a sárgától eltérô szín

vagy tarkaság.

149

6. A fajta értékmérô tulajdonságai

6.2. A gidrán különleges értékmérô tulajdonságai, sportteljesítménye

Mezôhegyes rögén, elôdeink tudásával, a klasszikus

vonal- és családtenyésztés eredményeként, a szigo-

rú hátashasználatnak a formáló erejével a XIX. szá-

zad utolsó harmadára a fajta-kialakulás befejezett-

nek volt tekinthetô, az egyedek elérték akkori hasz-

nálati értékük csúcspontját. Az angol telivér hatásá-

ra kifejezetten elegánssá vált, nemességet tükrözô,

roppant kitartó sárga ló a hadsereg tisztikarának

kedvelt lova lett, megbecsülésnek örvendett. A köz-

tenyésztésbe került ménjei ivadékaikon keresztül

eleget tettek a katona lóval szembeni elvárásoknak.

Egyedei a különbözô falkavadászatokon rendszere-

sen kitûntek és sorozatban kapták az elismeréseket.

Mert „csakugyan ló kellett ahhoz a hajtáshoz, ahol

az ország két leggyorsabb állata, a nyúl és az agár

akarta a szuszt kiszorítani egymásból”.

A Verseny és Vadászlap 1891. évi száma (67.

oldal) közölte, hogy a Honvéd Központi Lovas Is-

kola növendékei Kispest és Kossuth-falva közöt-

ti tereplovaglási gyakorlaton vízelvezetô árkot (is)

ugrattak. A legjobb eredményt (utólag lemérve az

árok szélességét és az elugrási pontot) 9 métert ug-

ratva Kovásznay István érte el, Bíbor Gidran te-

nyészménen lovagolva. (Számos késôbbi leírásban

a Rákos-patak szerepel és két partját 10 méternek

adták meg.

A magyar lovassporttörténetet tanulmányoz-

va kiderül, hogy 1887– 1900 közötti díjlovaglás-

okon az élmezônyben mindig volt gidrán fajtá-

jú ló. (Peraaso Antal fôhadnagy, Sertic Hermann

fôhadnagy, Gröschl Lajos fôhadnagy, Brudermann

Adolf, Joannoits József százados sikerei gidrán

lovakon.) Valerián Zsigmond fôhadnagy 1901-

ben díjugratásban 75 indulóból 3. helyezést ért el

gidrán fajtájú kancán.

Aztán kitört az elsô világháború, az azt lezá-

ró események következtében a fajta a genetikai

halál közelébe került. Lassan változni kezdett a

ló használata is, mert ebben az idôben még az ál-

talános tenyészcél a jó kocsiló volt, közülük csak

véletlenszerûen és kevés került hátas használat-

ra és még kevesebb sportcélú használatba. A mé-

neskar elôremutató gondolkodását mutatja, hogy a

gidrán ugrótehetségében bízva Európa legjobb ug-

róló-fajtájának kitenyésztést tûzte ki célul. Abban

a szellemi környezetben, amelyikben ugyan egyet-

értés volt a félvérek nyereg alatti kipróbálásának

szükségességérôl, de az állóképesség megítélése

szempontjánál további jelentôséget nem tulajdoní-

tottak annak, a kiemelkedô ugróképességre a mind

nagyobb teljesítményre való szelekciót nem tartot-

ták szükségesnek. Az idôszakot jellemezte továbbá,

hogy lovak versenyre való nevezésekor nem tartot-

ták fontosnak a lovak tenyésztési adatainak közlé-

sét, ezért jó részüket ismeretlen származásúnak kell

tekinteni. Az is tény, hogy az állami ménesek (Kis-

bér és Mezôhegyes) feltûnôen kevés lovat adtak a

sportnak. A tenyészmének nyereg alatti kipróbálá-

sában fontos szerepet kaptak a falkavadászatok, így

az örkényi falka utáni lovaglás is, de a kitûnt méne-

ket nem tartották bent további magasabb szintû ki-

próbálásra.

Érdemes idézni az akkori szaksajtóban megje-

lent pár mondatot öt Gidran I apaságú ménrôl.

A Gidran I-12 a 93 Bakony Gidran I anyából

született és 1934-ben, hét évesen, Örkényben vadá-

szott. Igen kellemes vérmérsékletû, hatalmas moz-

gású, szívós és igen jó munkabíró. Erôállapotát na-

gyon jól tartja. Igen megbízható, kellemes vadászló,

kiváló ugróképességgel. Összesen 13 vadászaton

vett részt.

A Gidran I-18 ugyancsak a 93 Gidran Bakony

I anyából született 1931-ben, öt évesen Alagon

vadászott. Jó és megbízható vadászló, kitûnôen

ugrik. Nagyon ügyes, és nagyon könnyû lovaglású,

ennek folytán hölgyek is lovagolták. Ügetése jó és

térnyerô, vágtája elég jó. Legnagyobb teljesítmé-

nye 12 km vágta egyben, 14 vadászaton vett részt.

Mindig jól evett és jól nézett ki.

(Ez a kitûnô, 93 Bakony Gidran I kanca az 1920-

ban visszamaradottak között volt. Három törzs-

mént adott, fi a volt a Gidran IV-es (1095 Gidran

I-12), a Gidran V-ös és Gidran „A” XVII, amelyek

összesen 13 tenyésztési évet fedeztek.)

Egy másik, újabb Gidran I apaságú mén szintén

Alagon vadászott 1931-ben, öt évesen. Anyja 37

Gidran XLIV. Megbízható vadászló, vágtája jobb,

mint az ügetése. Könnyû lovaglású, ennek követ-

keztében vendégek is lovagolták. Legjobb teljesít-

ménye egy 18 km-es vadászat két runban, aminek

folyamán 100 kg-os lovassal 15 akadályt kitûnôen

ugrott.

Ugyancsak Örkényben vadászott 1935-ben

hat évesen a 6 Gidran XLVI anyából született

következô Gidran I apaságú mén. A korabeli leírás

A gidrán

150

szerint élénk, de nem kellemet-

len vérmérsékletû. Igen jó mun-

kabíró.

A 70 Gidran XLIV anyá-

ból született, 1932-ben hatéves

Gidran I ivadék Alagon vadá-

szott. Nagyon szívós és kitûnôen

ugró vadászló, írták róla. Nehéz

súly alatt is kitûnôen megy, tere-

pen nagyon ügyes, akadályt nem

ismer. Vágtája tökéletes. Könnyû

lovaglású, ennek folytán vendé-

gek lovagolták. Rövid idô múlva

a legkedveltebb vendég ló lett.

Összesen 16 vadászaton vett

részt, e mellett mindig jól evett

és jól nézett ki. Teljesítményei:

15–20 km-es vágták, amelyek

egyáltalán nem fárasztották ki.

Nem véletlen hát, hogy ked-

velték a nagyobb testû, kiváló ugróképességû

gidránokat. Az 1930-as évek közepétôl a Föld mû-

velésügyi Minisztérium már az állami ménesek-

bôl is bocsátott lovakat a sport számára. A magán-

ménesekben is nôtt az állami ménesbôl származó

gidrán bérmének száma, így jó néhány gidránról és

gidrán származékról sikerült sportismereteket fel-

kutatni. Nem szabad feledni, hogy még 1933-ban is

40 körüli gidrán kanca állt tenyésztésben.

Az 1920 utáni idôben egy mezôhegyesi gidrán

mén Délnyugat-Afrikában, Omaruruban több im-

portált ló közül a legnagyobb elégedettséget vál-

totta ki. A gidrán Ausztriában intelligenciájá-

val, térölelô mozgásával, az angol telivér génhá-

nyad növekedésével elôállott szépségével a legké-

nyesebb igényeit is kielégítette a civil köröknek.

A Gidran XXXIV két wieselburgi fi a közül a Graf

nevû Peter Streßler nevû lovasával az 1930-as évek

elején meghatározó díjló volt Ausztriában. Huß ha-

sonló szinten volt minôsített a díjugrató sportban

Jiresch nevû lovasával.

Ez a huszárló az amszterdami olimpián (1928-

ban) megszerzi Csehországnak a díjugratás arany-

érmét (Ventura kapitány, Elliot nyergében 6.1. kép).

Magyaremlék nevû gidrán herélt militaryban bolgár

színekben 10. helyezett az 1936-os berlini olimpián.

A Gyergyó nevû gidrán ló (elôbb Bodó Imre tu-

lajdona, majd a kincstár megvásárolta) évekig nem-

zetközi és hazai díjugrató versenyek eredményes,

gyakran nagyon sikeres résztvevôje volt. A párost

a Honvéd Lovas Olimpiai Bizottság 1936. január

9-i ülésén díjugrató szakágban a berlini olimpiára

készülô keretbe jelölte. Kétségtelen, hogy Gyergyó

ekkor a legjobb ugrólovunk volt. Ez a ló Platty Jó-

zseffel az olimpia elôtt Siófokon és Düsseldorf-

ban, az olimpia után szeptemberben, Bécsben majd

késôbbi országos mérkôzéseken versenyeket nyert.

(6.2. Kép)

Bodó Imrével 1937-ben, egy bécsi nemzet-

közi ugró mér kô zésen, 185 centiméteres ugrásá-

val aranyérmes lett, megelôzve itt Kurt Hasset, aki

1936-ban olimpiai bajnok volt. (6.3. kép)

Az 1930-as évek közepének kiemelkedô díjlo-

va „Legszebb (Hunkár Andor szolgagyôri ménesé-

ben született 1928-ban, apja 387 Gidran Bakony II,

anyja Pacsirta). A Honvéd Lovas Olimpiai Bizott-

ság 1936. január 9.-i ülésén a lovat Várkonyi Tibor

fôhadnagy lovassal, díjlovaglás szakágban a berli-

ni olimpiára készülô keretbe jelölte. Végül úgy ítél-

ték meg, hogy az olimpián való szereplés még korai

lónak, de 1937. június 16-19 között Berlinben meg-

tartott FEI által kiírt 8. Nemzetközi Díjlovagló-

mérkôzésen Pauly Hartmannal a Szent György díj-

ban 8. helyezett. Ugyanebben az évben, a 492 lóval

(és amerikai, angol, belga, cseh, dán, fi nn, nemzet

lovasokkal) fémjelzett aacheni versenyen egy kö-

zéposztályú díjlovaglási számban elsô díjat nyert.

Szent György díjban az ötödik, egy nehéz osztályú

6.1. kép. Eliot

Fotó: archív

6 1 ké Eli

151

6. A fajta értékmérô tulajdonságai

versenyszámban a tízedik helyezést szerezte meg.

Aachenben, a Nagy Díjban, 1939-ben harmadik he-

lyen végzett. Egy 1937-évi bécsi versenyen készült

fotót mutat a párosról a 6.4 kép! Ez a kanca ideha-

za 17 elsô, 17 második, 9 harmadik helyezést ért el.

Az Örkényi Lovagló és

Hajtó Tanárképzô Intézetben a

45 Gidran III (6.5. kép) nevû

kanca Damaskin ezredes hátas-

lova volt, aki a ló kiváló ugró-

képessége miatt kérte szolgálati

idejének további egy évvel való

meghosszabbítását.

A Gyergyó mögött a legjobb

gidrán ugrólovak egyikének tar-

tották az 1927. évi gidrán he-

réltet Medvét (Bakony Gidran

x Gidran XLIX), az Örkényi

Lovagló és Hajtó Tanárképzô

Intézetben), amely szinte

véletlenszerûen került az ugró-

sportba, hiszen azt megelôzôen

megbízható tüzérhámos ló volt.

(6.6. kép)

A 4 Gidran IV-2 (Furcsa)

olimpiai kerettag a díjugra-

tó csapatban. Apja Gidran IV,

anyja 48 Furcsa).

A Sárgarózsa nevû kan-

cát (apja Sárgarigó xx, anyja

Gidrán) tartották eredményes

ugrólónak 1940 tájékán, és a

kitûnô díjlovak közé sorolták

a Kiskont nevû lovat (apja 657

Gidran I-7, anyja Terka). Az

1940-es tokiói olimpiára is ké-

szült gidrán ló az örkénytábori

válogatott keretnél, nevezete-

sen a 48 Gidran III (anyja Gazal

Gidran I.).

További gidrán lovak is

jelentôs szerepet kaptak a hazai

élmezônyben, amelyeket Gidran

(1943-tól, apja Gidran IV, anyja

FurcsaI) Gidran I (1938-tól,

apja Gidran III, anyja Furcsa I),

Gidran II (1939-tôl, apja Gidran

III-2, anyja Gidran XLVI),

Gidran III (1939-tôl, apja

Gidran III, anyja Gidran XIV) sportnévvel jelöl-

ték. A 6.7. kép Platthy Józsefet mutatja a Szent

györgy istálló Gidrán nevû lován, az 1938. júni-

us 29 – július 1-én Debrecenben tartott országos

lovasmérkôzésen!

6.3. kép. Gyergyó, a képen Bodó Imre kézírása

Fotó: Bodó Imre szívességébôl

6 3 ké G ó ké dó ké í á

6.2. kép. Platthy József Gyergyóval 2 méter magas ugrással elsô lett Bécsben

a magasugratásban. Forrás: Szent György, 1937

6 2 ké Pl h Jó f G ó l 2 é á l l ô l Bé b

A gidrán

152

6.5. kép. 45 Gidran III. Damaskin ezredes hátaslova

a az örkényi Lovagló és Hajtó Tanárképzô Intézetben.

Fotó: Hajba Nándor szívességébôl

6.7. kép. Platthy József a Szent György istálló Gidrán

nevû lovával az 1938. júniusi országos lovasmérkôzésen,

Debrecenben

6.6. kép Medve (Bakony Gidran x Gidran XLIX),

Pettkó-Szandtner Aladár lovasával az 1942-ben megtartott

nagyváradi lovasmérkôzésen.

Forrás: Magyar Mezôgazdasági Múzeum szívességébôl

(Bartha album)

6 6 ké M d (B k Gid Gid XLIX)

6 k l h ll d

6.4. kép. Pauly Hartman Legszebb nevû lovával 1937-ben

Bécsben. Elsô díj a „Preis von Elisenbrunnen”-ben.

Forrás: Szent György, 1937.

6 4 ké l bb û l á l 193 b

153

6. A fajta értékmérô tulajdonságai

A sikerek a fajta kiválósá gát, nagy genetikai

értékét bizo nyították. Érthetô, hogy Mezô hegyes

mindent elkövetett a világháborús pusztítás utáni

regenerálás érdekében. A többszöri palacknyak-ha-

tás (háborúk, román elzsákmányolás) nyilvánvaló-

an megváltoztatta az állomány génfrekvenciáját, és

nem feltételezhetjük, hogy csak a tenyésztô számá-

ra nem kívánatos gének estek ki, ám

a fajta képessége, hátas- és akadályló

jellege nem tûnt el.

Varázslatos teljesítménye – tuda-

tosítva életrevalóságát, mintegy kö-

vetelve további létezését és létjo-

gosultságát, a hitetlenkedôknek bi-

zonyítva sportértékét – tovább tar-

tott. A Szennyes kancacsaládbeli 7

Siglavy Gidran I-4 (Mérges) (1949)

(6.8. kép) kiváló ugróló volt. 1955-

ben Gergely Imrével OB I. helye-

zett, a díjugratás magyar bajnoka.

Lánya, 85 Gidran „B” VIII (1960)

szintén kiváló ugróképességekkel

rendelkezett. Másik lánya, 83 Ra-

gyogó Gidran (Szlanka) nehéz ka-

tegóriájú ugróló. A család sportbé-

li kiemelkedô képessége tovább so-

rolható, ám itt csak 83/173 Gidran

Maxim I-78 (Ibolya) nevét említjük meg.

Az 1957-es születésû 488 Inka (Gazal Gidran

II – Pereg Arany) több éven keresztül indult nem-

zetközi versenyeken. Ifjúsági Európa bajnokságon,

Kecskeméti Józseffel a nyergében 1964-ben hi-

bátlan teljesítménnyel a IV. helyezett magyar csa-

pat kiemelkedô képességû lova. (6.9. kép) Legjobb

eredményét 1966-ban érte el, Poz-

nanban díjugratásban III. helyezett.

A CHIO-n a nemzetek díjában indult

csapatnak öt esetben volt még tagja.

A 755 Igyál (Gidran B VII

– 98 Gazal Gidran) (6.10. kép)

elôbb a Hortobágyi Nagydíj kö-

zép döntôjében I. helyezett, ké -

s ôbb CHIO versenyen, Budapes-

ten 1967-ben V., CHI egyéniben III.,

csapatversenyben II. helyezett.

Ragyogó (Siglavy XII – 20351

Lidi, 969 Ozora Árvácska után)

(6.11. kép) 1969-ben a Nemzetkö-

zi Katonai Lovas Szövetség egyé-

ni nagydíját nyerte Bécsben. Több-

ször szerepelt külföldön eredmé-

nyesen. (969 Ozora Árvácska 1945

évi gidrán mén, fôleg a tolna-tamási

tájfajta révén került a gidránba és

nemzedékeken keresztül fejtette ki

tenyészhatását.)

6.8. kép. 7 Siglavy Gidran I-4 (Mérges)

Fotó: Bodó Imre

6 ké l d é

6.9. kép. 488 Inka (Gazal Gidran II – Pereg Arany)

Fotó: Hajba Nándor

A gidrán

154

Kovács János 1962 1963-ban országos díjugra-

tó bajnokságot nyert Dáridó nevû gidrán herélttel.

Ugyancsak ekkortájt Kelet-Németországban nem-

zetközi versenyeket nyert ezzel a herélttel és egy

Danka nevû gidrán kancával.

A fenti eredmények a fajta mezôhegyesi idô-

szakának tenyésztési eredményeit jellemzik és di-

csérik. A ménesáttelepítés után Sütvény-Dalmandon

mintha nem tudtak volna ezekrôl

a sikerekrôl és másképpen kép-

zelték a fajta sorsát. Az országos

lótenyésztés irányítói viszont is-

merték ezeket az eredményeket,

de „még így, ezzel sem gazdag a

lista”, írták szó szerint a gidrán

teljesítményérôl. Miközben az

írásukkal azonos évben 29 gidrán

kancát párosítottak és összesen

nem volt 50 tenyészkancánk az

országban. Tenyészuntságra hi-

vatkozva megkezdôdtek a ke-

resztezések, mert ugyancsak szó

szerint idézve az álláspontot,

„a fajta jövôbeni létjogosultsá-

gát meglehetôsen akadályozzák

a genetikai anyagban lévô ellen-

tétes hatású kromoszómák”. Bár

szívesen felsorolnánk a keresz-

tezett egyedek sportbéli sikere-

it, de a sikerek híján erre nincs

mód.

Az országnak, a szakemberek-

nek, a sportolóknak egy idôre nél-

külözni kellett a gidrán sportsike-

reit, ami csak akkor kezdôdhetett

újra, amikor a borodi, majd a

szántódpusztai gidrán ménesbôl

ismét elôkerültek jó képességû

lovak. Ez nem volt egyszerû, hi-

szen a fajtaregenerálás lekötöt-

te a forrásokat, a gidrán pedig

egyszerûen kikerült a sportem-

berek látókörébôl.

A Bulgáriából repatriált

Gidran IV (856 Gomul néven

került az országba) ivadékai las-

san visszaszivárogtak a sportba,

legalább is a sportkipróbálásba.

A szántódpusztai, majd 1988-tól

a maróci ménesvezetés lehetôségéhez mérten sokat

tett az egyes egyedek genetikai képességének meg-

ismerése érdekében, de a tenyészkanca-állomány

genetikai értékének növelése a gyors generációvál-

tást követelte, s épp ezért nem vállalhatta fel a tar-

tós idejû sportkibróbálást. A képességek tesztelé-

se, kémlelése kimerítette lehetôségét és energiáját.

A kérdés összetettségének ismeretében mégis érde-

6.11. kép. Ragyogó

Fotó: Böröcz József szívességébôl

6 11 ké ó

6.10. kép. 755 Igyál (Gidran B VII – 98 Gazal Gidran.

Hortobágyi díj, középdöntô, I. helyezett

Fotó: Hajba Nándor

6 10 ké ál d 98 l d

155

6. A fajta értékmérô tulajdonságai

mes áttekinteni a korabeli tenyésztési napló bejegy-

zéseit.

21 Gidran II-15 (Bóbita) a már jelentôs számú

és minôségû sporteredményt felmutató Szennyes

kancacsaládbeli kanca. Kellemes lovaglású, igen jó

mozgású, jó indulatú, szelíd. Lovasigényes. Kifeje-

zetten jó stílusban és jó készséggel ugrik.

22 Gidran II-19 (Bali) nyereg alatt készséggel

mozog, könnyen lovagolható, jó indulatú. Szerve-

zeti puhasága miatt a rendszeres felkészítést nem

bírja.

23 Gidran II-21 (Boróka) Kellemes lovaglá-

sú, jó indulatú, szelíd, igen jó mozgású. Könnyen

kezelhetô, nem lovasigényes, bárkivel szívesen és

könnyedén ugrik!

51 Gidran IV-60 (Igaz) 1988– 1989-ben díjlo-

vas szakágban területi bajnokságokon I I–II helye-

zést ért el. Többnyire ifi korúak lovagolták.

53 Gidran IV-55 (Jácint). 1987 –1988-ban

könnyû- és középkategóriában, díjlovaglás szak-

ág ban igen eredményesen ver-

senyzett. Az országos bajnok-

ság nehéz osztályában, kitartásos

magas ugratásban is eredménye-

sen szerepelt.

60 Gidran III-14 (Idegen/Rebeka) 1990-ben puissance

versenyben 175 cm-en elsô he-

lyezést ért el. Területi nehéz ka-

tegóriában versenyzett.

63 Cselszövô Gidran-2 (Álom) a 3 éves kori kanca STV-

vizsgán jó természetrôl, nyugodt

vér mér sékletrôl, kiegyensúlyo-

zott ütemes mozgásról gyôzte

meg a bírálóbizottságot. Nye-

reg alatt és futószáron is kiváló-

an dolgozott.

64 Cselszövô Gidran-4 (Só-lyom) készséges, de igen élénk

vérmérsékletû, temperamentu-

mos kanca volt. Környezeti vál-

tozásokra kifejezetten élénken

válaszolt. Problémás volt kezdeti

lovaglása, majd fokozatosan ja-

vult.

83/173 Gidran Maxim I-28 (Ibolya) 1984-ben OB kitar-

tásos versenyvben 170 centi-

méteren I. hely. 1984. évi 6 éves lovaknak kiírt

tenyészversenyen X. helyezett. Az 1985 –1986. évi

területi versenyeken 110 –140 centiméteres magas-

ságokon I–II–VI helyezett (5.8. kép).

91 Gidran VI-2 (Rica) kitûnô fogatló volt.

93 Gidran VIII-1 (Menyecske) 1990-ben kipró-

bálták Lázás Vilmos világbajnok fogatában. Igen jó

munkakészségû, rendkívül jó mozgású, igen jó lé-

péshosszú kanca. Hajtóssága, idônkénti tunyasága

miatt a fogatban megtelepedni nem tudott!

94 Gidran VIII-6 (Árvácska) 1990-ben szintén

kipróbálták Lázás Vilmos világbajnok fogatában.

Meglepô öntartása volt, kifejezetten térölelô moz-

gásával jól lépett, de közepes ügetôképessége miatt

magasabb szintû versenyzésre alkalmatlan volt.

99 Gidran VI-3 (Obeliszk) Muszkán István ket-

tes fogatában országos bajnok lett. Késôbb Musz-

kán István megvásárolta 6.12. és 6.13. képek.

100 Gidran VI-10 (Ozora) 1990-ben területi or-

szágos ifjúsági bajnokságban I. helyezett!

6.12. kép. A kettesfogat hajtás magyar bajnoka1992-ben.

A nyerges ló 99 Gidran VI-3 (Obeliszk)

Fotó: Hajba Nándor

6 12 ké A k f h á b k 1992 b

A gidrán

156

114 Gidran VI-1 (Párduc) 1990-ben ugyancsak Lázár Vil-

mos világbajnok lóállományába

került. Igen jó szándékú, köny-

nyen idomítható, jó teljesít-

ményt ígérô ló volt. Szembajai-

ból következô riadós természete

miatt tartósan jó teljesítményre

nem volt képes.

156 Gidran XII-16 (Dalos)

Jó fogatló!

A Borodpusztán elindult

tenyésztôi munkának kétségkí-

vül jelentôs sikere a tolna-tamási

tájfajtából kiemelt, 14-es törzs-

kanca számot kapott TA 8/437

bélyegzésû Regöly Gidran Iram

(5234 „B” VIII-3 – 1001 Ipoly,

969 Ozora Árvácska után (4.9

kép) anyából, Gidrán IV törzs-

mén után (4.14. kép) született

1624 Gidran IV-21 (késôbb XI

tm.). Minden megnyert az 1980-as években. Mén-

vizsgán, ugrófolyosóban 215 centimétert teljesí-

tett. A díjugratás magyar bajnoka, többször szerzett

olimpiai minôsítést. Számtalan nehéz kategóriájú

nemzetközi ugróverseny gyôztese. KGST-s had -

seregbajnok (6.14. kép). Ké sôbb kitûnô örökítônek

bizonyult. Lányai megállják helyüket a hazai és a

nemzetközi szintû lo vas versenyeken a military és

ugró szakágban.

E teljesítménytôl alig maradt

el féltestvére, 1852 Gidran IV-62

(késôbb Gidran XIX tm.) Gibral-

tár. Több mint 5 évig versenyzett

nehézosztályú ugrópályákon.

A sportteljesítmény biztonsá-

gát megalapozó tulajdonságok

megtalálása nem egyszerû fel-

adat, ugyanis a sportló teljesítmé-

nye messzemenôen összetett tu-

lajdonság, ráadásul az a haszná-

lati forma, amelyik a legkésôbb

fordul „termô”-re. A ló érté-

két meghatározó használati tu-

lajdonságok fenotípusban való

meg jelenése jelentôs mérték-

ben a környezeti hatástól függ, a

ver senyjellemzôk örökölhetôségi

érté kei kifejezetten gyengék, 0,10–0,25 közötti ér-

tékre rúgnak.

A környezeti hatások között döntô a humán

befektetés mértéke, minôsége. Ha felkészületlen

humánerô kezébe kerül egy fajta szelekciója, az a

genetikai elôrehaladás helyett a fajta degradálódá-

sához vezet. A genotípus × környezet kölcsönha-

tás is jelen van a sikerben, mint ahogyan a gidrán

néhány egyedének példája ezt kitûnôen szemlélte-

6.14. kép. Gidran XI. Lovasa Tuska Pál

Fotó: Hajba Nándor

6.13. kép. A kettesfogat hajtás magyar bajnoka1992-ben

A nyerges ló 99 Gidran VI-3 (Obeliszk)

Fotó: Hajba Nándor

6 13 ké A k f h j á b j k 1992 b

157

6. A fajta értékmérô tulajdonságai

ti. Több olyan nemzetközi sikereket elért, még ma

is élô egyedünk van, amelyekrôl általános véle-

mény volt, hogy még felnyergelni is bûn, nemhogy

lovagolni, különösen pedig a lovassportban hasz-

nálni. A sikerek hátterében az elkötelezettségnek is

nagy szerepe van. Ezt az elkötelezettséget megala-

pozzák a genotípusban megtalálható értékmérô tu-

lajdonságok, amelyeket a siker zálogának lehet te-

kinteni, s nem marad más hátra, mint bízni kell a

fajtában. Az 1990-es évek közepétôl néhányan nem

nyugodtak bele más fajták felsôbbrendûségének hi-

tébe, nem akartak lemondani a modern sporthasz-

nálat igényérôl, s nem is gondolták, hogy elég csak

a fajtanevet hordozni. Javították a humán befektetés

minôségét, mert hitték, hogy a gidrán üzenet. Üze-

net az értékek fontosságáról, a küzdelemrôl. Üzenet

a múltból a jelennek arról, hogy az ember az alko-

tó kedvét csak olyan jövô formálásában lelheti, ami

utódai számára egyszer követendô múlttá válhat.

Az ágazatban felhalmozódott tudás felhaszná-

lásával elô szelekcióba kezdtek, meg kez dôdött a

sportra alkalmas egyedek kiválogatása. Fokoza-

tos mun ká val egyre nehezedô felada tok teljesíté-

sére tették alkalmassá a lovakat, és megteremtet-

ték a képességeik kibontakoztatásának a feltétele-

it. Nemcsak a lovak, de a lovasok külföldi képzését

és versenyzését is megoldották. Nemzetközi mér-

cével is mérve jó lovasok kezébe adták a tenyésztés

eredményét, a gidrán lovakat. Mindezekkel elérték,

amit sokan el sem tudtak képzelni, hogy a gidránok

megjelentek többek között a fi atal lovak világbaj-

nokságán, és rendre helytálltak.

Kezdôdött, hogy a sportló tenyésztôk egyesüle-

tének kanca vizsgáin a hároméves kancák ötvenes

mezônyében a megha tározó szabadon-ugró feladat

teljesítésében 201 Gidran XI-49 (Ozirisz) a har-

madik, 203 Gidran XI-53 (Sáfrány) és 202 Gidran

XI-50 (Sovánka) holtversenyben negyedik. Az ugró

szakágban két fi atal gidrán minôsült az 5–6 éves

lovak számára kiírt hazai tenyészversenyre, ahol

194 Gidran XI-30 (Illanó) 14. az ötévesek korosz-

tályában. A 4543 Gidran XIII-43 (Fáraó) a 6 éve-

sek között saját maga és lovasa rutintalansága miatt

szorult a II. helyre. A 163 Déva Gidran-16 (Illatos)

(14 Regöly Gidran Iram borodi kancacsalád) 2002-

ben megnyerte a kezdôló-bajnokságot, így az Év

Kezdô Military Lova címet is megszerezte. Ugyan-

ezt a címet Déva Gidrán-1 (Róza/Roletti) 2000-ben

szerezte meg.

Közben Déva Gidran-30 (Torkos/Hûtlen) az

egyik kimagaslóan eredményes military ló egyetlen

magyarként minôsült a Sidney-i olimpiára. A Déva

Gidran-5 (Semmi) 1999-ben az öttusa-világbajnok-

ságon 11 alkalommal állt starthoz, és valamennyi

pályát hibátlanul teljesítette.

183 Gidran XI-16 (Ima) a Fiatal Lovak Világ-

bajnokságán 2002-ben a 17. A holland fedeles ug-

róbajnokság döntôjének résztvevô lova 2005/2006

telén. A holland Jan van Bekkel 2006 júliusában

Bredában, Hippique lovastusa CIC***2 helyezett.

A 2008-as Pekingi Olimpiára készülô magyar tu-

lajdonú ló holland versenyzôjével tartalék volt az

Aacheni Lovas Világjátékokra. Éveken keresztül a

Holland válogatott egyik legmegbízhatóbb ***-os

military lova volt (6.15. kép.) (6.16. kép).

A 3832 Gidran XI-32 (Regölô) a Fiatal Lovak

Világbajnokságán, 2003-ban a 20. (6.17. kép)

A 198 Gidran XI-39 (Nimfa) a Fiatal Lovak

Világbajnokságán, 2003-ban a 14. Két évvel

késôbb, 2005-ben, a Lengyel Nagydíj 2. helye-

zettje. 2006-ban military nehéz kategóriában

6.15. kép. Gidran XI-16 (Ima), lovasa Jan van Beek

Fotó: Jónás Sándor szívességébôl

6 1 ké d 16 ( ) l k

A gidrán

158

Kaizinger Balázs lovaglásával magyar bajnok, de

elôtte (még ugyanebben az évben) Boekeloban

rendezett lovastusa-verseny 80-as mezônyében

a 40. helyen végzett. 2007-ben Harald Ambross

osztrák lovassal CCI*** military versenyen

minôsült a CCI**** szintre, ezzel indulási jogot

nyert a 2008-as pekingi olimpiára. Ma Magyar-

ország legsikeresebb négy csillagos military lova

(6.18. kép).

190 Gidran XI-4 (Sóhaj), 2003-ban, a Fiatal

Lovak Világbajnokságán a 18. Ugyanitt 2004-ben

megnyerte a terepnapot, ezzel a világ legjobb fi a-

tal terep lova címet. A lovat két évig William Fox

Pitt, a világ egyik legjobb military lovasa lovagol-

ta. Strzegomban, FEI világkupa forduló CIC***W

versenyen (már Kaizinger Balázzsal) 2006-ban

minôsült a Malmôi Világkupa döntôre. Elôtte,

2005-ben OMÉK aranyérmes kanca lett. (6.19. és

6.20. képek)

Andor Gidran-10 (Noé) 2006-ban Kaizinger

Balázzsal a nyergében minôsült a fi atal lovak fran-

ciaországi világbajnokságára, ahol a 41. helyen ért

célba. Déva Gidran-13 (Riadó) évekig volt a hazai

díjugrató mezôny elején. Az OTP Világkupa sorozat

6.16. kép. Gidran XI-16 (Ima) egy fajtahasználati bemutatón.

Lovasa Varga István. Fotó: Novotni Péter

6.17. kép. Gidran XI-32 (Regölô) a fi atal lovak military

világbajnokságán, Lionban, ugrás közben.

Lovasa Egyed László. Fotó: Jónás Sándor szívességébôl

6 6 ké d 6 h ál b ó

6.19. kép. Gidran XI-4 (Sóhaj) Kaizinger Balázzsal

a FEI világkupa fordulón 2006-ban.

Fotó: Jónás Sándor szívességébôl

6 19 ké d 4 óh lá l

6.18. kép. Gidran XI-39 (Nimfa). Lovasa Kaizinger Balázs

Fotó: Jónás Sándor szívességébôl

6 18 ké Gid XI 39 (Ni f ) L K i i B lá

159

6. A fajta értékmérô tulajdonságai

Magyar Lovak Versenye ugrószámát nyerte 2009-ben

(6.21. kép)

A siker a mai napig folytatódik. Ezek után még-

sem állítható, hogy „a fajta jövôbeni létjogosultsá-

gát meglehetôsen akadályozzák a genetikai anyag-

ban lévô ellentétes hatású kromoszómák”.

Minden bizonnyal mentesült a spotteljesít-

ménnyel ellentétes hatású genetikai anyag-

tól a hazai tenyésztésû Gidran Razbeg I-12 (KIS

MITOK) (6.22. kép), mert 2008-ban Alice Naber

Losemann lovaglásával a holland nehéz kategóri-

ájú military bajnokság nyerte-

se lett. Késôbb minôsítést szer-

zett a londoni olimpiára. Ezek

a sikeres tenyésztôi eredmé-

nyek rámutatnak arra is, hogy a

hazai lótenyésztési (lovassport)

ágazatban általánosságban véve

nincs meg azaz anyagi forrás és

a technikai tudás, ami a nem-

zetközi szintû versenyzéshez

elengedhetetlen. Utalnak arra

is, hogy a gidrán fajta örökle-

tes képessége felülmúlja e sárga

lovak hazai elfogadottságának

a mértékét. Bizonyságul állhat

itt, hogy Gidran Razbeg I-12

(KIS MITOK) apja a radautzi

tenyésztésû Rasbeg Gidran I-12

(Mytoc) román válogatott keret-

tag volt, és díj ugratásban megnyerte a nehéz osz-

tályú Balkán Bajnokságot. A 40 tenyészkancát fel-

vonultató, mezôhegyesi ere detû kancáktól szárma-

zó román tenyésztésû gid ránok világraszóló sikere-

ket arattak. A két Gidran XXXIX-es utód, Agressor

és Falnic egész Euró pában, sôt Ameriká ban is hir-

deti az ugróversenyeken a gidránok kiválóságát.

A felsorolt két mén a nemzetközi mezôhegyesi

Mén és Kanca Versenyen éveken keresztül sze-

repelt a szuperdöntôben. Az 1984-ben született

Naum Gidran (Naum) 1992-ben szerzett mi nô sítést

az olimpiára, 1994-ben a Hágai

Lovas Világjátékokon a döntôig

menetelt. Az, hogy a harmadik

napon még nyergelték, kellôen

bizonyítja keménységét. Balkán

bajnok lett 1995-ben, CSIO**

versenyen harmadik helyezett

a román csapatban, és ebben az

évben román bajnok is. Apai fél-

testvére, 4202 Naum Gidran-42

már hazai színekben ért el fényes

sikereket a nemzetközi military

sportban. (6.23. kép).

Visszatérve Gidran Razbeg

I-12 (KIS MITOK) ménre, ennek

fi a (Gidran-44 (Mytok) (6.24.

kép) az OTP Világkupa hagyo-

mányos magyar fajtáknak kiírt

versenyének gyôztese és több-6.21. kép. Déva Gidran-13 (Riadó)

Fotó: Novotni Péter

6.20. kép. Gidran XI-4 (Sóhaj) a világbajnokság egyik terepakadályán.

Lovasa Williem Fox Pitt

Fotó: Jónás Sándor szívességébôl

6 20 ké G d 4 (Sóh ) lá b k á k k dál á

A gidrán

160

szörös helyezettje, 140 centiméteres díjugrató pá-

lyákon is eredményes ugróló. Legutóbb 150 cm-es

díjugrató pályán aratott sikert (Szotyori Nagy Kris-

tóf nevû lovasával) tenyésztôjének.

Az itthon mindössze egy tenyészetben és egy

évig fedezô, Hollandiában sajnos ivartalanított mén

lánya, Gidran-45 (Szende) napjainkban hasonlóan

eredményes kanca, 2014-ben ugró champio natus-

ban harmadik helyezett. Mi lehetett volna, ha ez a

mén itthon nem egy tenyészetben és évekig fedez-

het válogatott kancákat?

Kétség kívül vannak kiemelten örökítô kancák

a fajtában. Egyik ilyen 103 Gidran VI-2 (Spiné),

amelyik évjárati csikóként került Sütvény/Dal-

mandról Marócpusztára és nem éppen megha-

tó szépsége, kisebb-nagyobb küllemi hibái miatt

sokan visszatérôen selejtezésére tettek javasla-

tot. Nem így a fajtában végletekig bízó Jónás Sán-

dor ménesvezetô, aki látta az értéket a kancában.

Az 1987-ben született és 2013-ban még ellô kanca

a fajta legjobb teljesítmény örökítôje. Rendre kan-

cákat ellett, közöttük a már említett Gidran XI-4

(Sóhaj) kancát és többek között egy további tüne-

ményt, a Gidran XI-50 (Sovánka) hazai szupersztárt.

Gidrán XI-50 (Sovánka) 2007-ben Kaizinger

Balázzsal magyar bajnok. Az ifjúsági military EB-n

a magyar csapat legeredményesebb tagjaként 2009-

ben Pintér Vanda lovaglásával megnyerte a terepna-

pot. Ebben az évben Pintér Vandával a nyergében a

magyar military bajnokságban, csapatban magyar

bajnok (6.25. kép). Gidran XI-50 (Sovánka) 2013-

ban ismételten magyar military bajnok. Nagy küz-

delemben lecsúszott a dobogóról 2014-ben.

A fajtában a legkülönbözôbb apáktól és anyák-

tól születnek hazai élvonalba tartozó és nemzetkö-

zi szinten is fi gyelemre méltó egyedek! A már em-

lített Andor xx féltestvére az Andor Gidran-1 (Ok-

togon) Szabó Brigittával a nyergében a belgiumi if-

júsági lovastusa EB-n a csapat legjobb díjlovag-

ló eredményével és dupla hibátlan terepével szere-

pelt. Az 2000-ben született Oktogon a Gidran XI-49

(Ozirisz) féltestvére, amely a hároméves lovak kan-

cavizsgáján a szabadon ugró folyosóban maga mögé

utasított sok eurosportló felmenôvel rendelkezô

egyedet. Az Andor Gidran-1 (Oktogon) közel egy

6.22. kép. Gidran Razbeg I-12 (KisMítok). Lovasa Alice

Naber Losemann. Fotó: Jónás Sándor szívességébôl

6 ké d b í k l

6.23. kép. 4202 Naum Gidran-42 a hazai military versenyek

sikeres résztveôje. Lovasa Szabó Orsolya

Fotó: Hajba Nándor

6 23 ké 4202 N Gid 42 h i ili k

6.24. kép. Gidran Razbeg-44 (Mytok) a sokadik sikeres

versenyén. Lovasa Szotyori Nagy Kristóf.

Fotó: Hajdú Krisztina (Szotyori Nagy Kristóf szívességébôl)

161

6. A fajta értékmérô tulajdonságai

évtizede az élmezôny tagja, 2013-

ban ezüstérmes, 2014 évi military

magyar bajnok.

A 2002-ben született Gidran

Razbeg I-4 (Nepomuk) éveket

töltött Hollandiában a military

sportban. A lovat az a Jan van

Beek lovagolta, aki a Gidran

XI-16 (Ima) kancával is si-

kert sikerre halmozott. A kiváló

mozgású CIC*** szintre jutott

mén pályafutását sérülése és a

gazdasági válság behatárolta.

(6.26. kép)

Az utánpótláslovak között

sikert sikerre halmoz a Gidran

XXIV-120 (Sellô). (6.27. kép)

A CNC* és az utánpótlásló-baj-

nokság 2. helyezettje Varga Ist-

vánnal a nyergében. Az Elô-

kezdô ló kategória 2. helyezett-

je Gidran XXVIII-4 (Iduna)

(6.28. kép) Varga Istvánnal. Ez a

ló 2013-ban a sportlótenyésztôk

kancavizsgáján kivívta a nem-

zetköri bíró elismerését, továb-

bá a szabadonugró folyosóban

a mezôny háromnegyedét maga

mögé utasította.

Kétségtelen, hogy a modern

sportszakágak közül a military-

ban szerzett hírnevet magának

a fajta, ugyanakkor a díjugra-

tó sportban is eredményes. Ele-

gendô, ha újból utalunk a 1624

Gidran IV-21 és az 1852 Gidran

IV-62 (Gibraltár) eredményeire.

A holland VDL csoport istál-

lójában versenyzô Gidran XXIV-

9 (Habanéra) a fi atal ugrólo-

vak számára kiírt minôsülô ver-

senyszámban indulási jogot szer-

zett a Global Champions Tour

Falkenswaardban rendezett ver-

senyére, 2009 augusztusában.

Az elsô kettô nap az alappályá-

kon hibátlan teljesítménnyel be-

jutott a 3. nap döntôjébe, ahol 2

verôhibával a 9. helyen végzett.

6.25. kép. Gidran XI-50 (Sovánka) az országos bajnoki döntô (2009)

egyik ugrása közben Pintér Vandával

Fotó: Novotni Péter

6.26. kép. Gidran Razbeg I-4 (Nepomuk)

a holland nemzeti bajnokságban. Lovasa Jan van Beek

Fotó: Jónás Sándor szívességébôl

A gidrán

162

A Gidran XXIV-26 (Széptevô) 2012-ben a Hor-

tobágy Országos Minôsítô ”A2” kategóriás ver-

senyben, 135 centiméteren második helyezett.

A következô évben, 2013-ban, a Budapest Ifjú-

sági OB-n 135 centiméteren minôsült a döntôre.

A Gomba Fetti Nagydíjon, 2014-ben 135 centi-

méteren hatodik, Tápió szentmártonban „A3” ka-

tegóriás versenyben, 140 centiméteren hatodik

helyezett (6.29. kép). Ugyancsak 2014-ben Buda-

pesten, CSIO Ifi kiskörben, 125–130 centiméte-

ren harmadik, negyedik, nyolcadik hellyel rukkolt

elô. Számtalan helyezést ért el „A és B” kategó-

riás versenyeken. Megbízhatóan, együttmûködôen

teljesítô, kiszámítható eredményeket mutató mén,

formált róla véleményt Szladek Máté nevû lovasa.

6.28. kép. Gidran XXVIII-4 (Iduna) military elôkezdô ló kategória

II. helyezettje. Lovasa Varga István

Fotó: Pataki Gergely szívességébôl

6.29 kép. Gidran XXIV-26 (Széptevô) 140 centiméteres

akadály fölött. Lovasa Szladek Máté

Fotó: Gál Ildikó

6.27. kép. Gidran XXIV-120 (Sellô) a military pályán.

Lovasa Varga István

Fotó: Pataki Gergely szívességébôl

163

7.1. A genetikai változatosság értékelése a vonalak és a családok alapján

A fajták nem statikus, hanem dinamikus populá-

ciók. Folyton fejlôdnek, átalakulnak, belsô szer-

kezetük változik. A heterózis-tenyésztést folytató

fajtáknál követelmény a genetikai szerkezet állan-

dó változtatása, valamilyen gazdasági cél irányába

való eltolása, míg a génmegôrzés keretében fenn-

tartott vagy egyszerûen csak hagyományos fajták-

nak tekintetteknél a változás, a belsô szerkezetvál-

tozás elkerülésére, vagy legalább is ütemének mér-

séklésére törekednek. A gidrán esetében ez annyit

tesz, hogy a létezô kancacsaládjait védeni, genea-

lógiai vonalait fenn kell tartani. A kancacsaládok

meghatározzák a fajta azonosságát, hovatartozását.

A kancacsaládok döntô szerepet játszanak a hason-

ló populációktól való elkülönülésben, és ezzel rög-

vest gazdasági csoportot képeznek. A fajta identi-

tásán túl a kancacsaládnak az egységes örökítés-

ben is meghatározó szerepe van. A nemzedékek

óta létezô és népes kancacsaládokban a tenyésztô

szempontjából kívánatos tulajdonságok megjele-

nésének nagy a valószínûsége. A kancacsaládok-

ban sûrûsödô genetikai érték a fajta teljes geneti-

kai értéke, képessége, amirôl nem szabad lemon-

dani. Ha az egykor volt genetikai képességben ha-

nyatlás érzékelhetô, az ellenintézkedéseket nyom-

ban meg kell tenni. A kancacsaládok és a genea-

lógiai vonalak megtartása a fajtára jellemzô teljes

genetikai szerkezet védése, ôrzése miatt szükséges.

Bármelyiknek a kihalása az általa hordozott gene-

tikai érték vesztését jelenti, a genetikai diverzitás

csökkenéséhez, ezzel egy késôbbi párosítási nehéz-

séghez, sôt teljesítménycsökkenéshez is vezethet.

Az állomány genetikai szerkezetét, megújulási

képességét a létezô kancacsaládokkal, azok létszá-

mával, állományon belüli egyensúlyával lehet jel-

lemezni. Különösen fontos, hogy az ismert nôivarú

alapítók mindegyikére visszavezethetô csoportok

(kancacsaládok) legyenek a fajtában. A 16 erede-

ti kancacsaládnak – a két világháború között vég-

érvényesen kihaltak kivételével – ma mindegyike

él nálunk, több kancával képviselteti magát. Egy

kivételével (Szeged Szélvész) szépen virágzanak

a két háború között életre keltettek. Ez a nem el-

hanyagolható tény és kedvezôség nem kizárólag a

magyar tenyésztés, az állami tenyésztésszervezés

érdeme, bôven van része ebben a romániai tenyész-

tésnek, különösen Juon Apahidianu vezérigazga-

tónak. Apahidianu (brassói származású, kitûnôen

beszélt magyarul és még több más európai nyel-

ven, apja az egykori bontidai furioso-ménes mé-

nesmestere volt), kifejezetten magas szakmai kép-

zettségének és bámulatos humán mûveltségének

köszönhetôen évtizedekig volt vezérigazgatója a

román lótenyésztési igazgatóságnak. Kitûnôen is-

merte a mezôhegyesi tenyésztéstechnikát és az el-

hajtott fajták értékét. Ebbôl következôen a gidránnal

és a shagya arabnál is ôrizte a hagyományt, a ke-

zükre került állományt eredetiségében megtartotta.

A kelet-Európai politikai változás következté-

ben a civil alapú magyar magántôke a 4. fejezet-

ben tárgyaltak szerint állította helyre a gidrán iden-

titását. A gidrán tenyésztôk a fajtafenntartás során

mindig kiemelt szerepet tulajdonítottak a megbíz-

hatóan örökítô kancaállománynak, mert tudták,

hogy egy tenyészet átlagos típusát a kancák mindig

hûebben fejezik ki, mint a mének.

A kancacsaládok vonatkozásában a jelenlegi

magyar helyzetet a 7.1. ábra mutatja be.Örvendetes

a rendkívül gazdag családszám, ugyanakkor az

egyes kancacsaládokban az egyedszám ijesztôen

kevés. Túlképviselt a 2-es, a 3-as és a 4-es kanca-

család, a teljes állomány 40 százalékát birtokolják.

Ezzel egyidejûleg nincs olyan szakmai érv, ami ezt

alátámasztaná, ezeknek a kancacsaládoknak a telje-

sítménybeli fölénye nem érzékelhetô. A jövô ezek-

nél a kancacsaládoknál kíván erôteljesebb szelek-

ciós nyomást és felhívja a fi gyelmet jó néhány kan-

cacsalád erôteljesebb szerephez történô juttatásá-

ra. A 7.1. ábra visszatükrözi azt is, hogy a tagság

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

A gidrán

164

között nem mindenki egyformán érzi a fajtafenn-

tartás fontosságát, és nem feltétlenül érzi annak

szakmai lényegét. Kétségtelen az is, hogy nem

elegendô a tenyésztôszervezet génmegôrzés fon-

tosságára felhívó tevékenysége, nem tudatosítja

eléggé a génmegôrzés szabályai szerinti tenyész-

tés mikéntjét. Beleszól ebbe az asszimetriába az is,

hogy kevés tudatossággal került összeválogatásra

egy-egy tenyészet, a tenyészetek között nincs meg

a szakmailag indokolt tenyészállatcsere, az egye-

dekhez, ivadékaikhoz nagyobb az érzelmi, mint a

szakmai kötôdés. A tulajdonosi kört is ismerve az is

tény, hogy különösen a roppant

kevés tenyészkancaszámú csa-

ládokból nem lelhetôk fel egye-

dek legalább két helyen, a kívá-

natosnál több tenyészetben talál-

ható meg a három indokolatla-

nul nagy létszámú családból egy

vagy több kanca. Tény viszont,

hogy a mezôhegyesi kancacsa-

ládoknál lényegében megszûnt

az elsôdleges veszély. Az állo-

mánygyarapítás bôvülô geneti-

kai diverzitással valósult meg.

A 3. fejezetben kellô rész-

letességgel tárgyaltuk a Borod-

pusztán létesített ménes indokait.

E ménesalapítással fejlôdô

állo mány 2014. évi helyzetét

szem lélteti a 7.2. ábra. A borodi

eredetû kancacsaládok helyze-

te genetikai értelemben kifor-

rottnak, létszámukat tekintve

nem tekinthetô ideálisnak. Biz-

ton állíthatjuk, hogy a számo-

zás szerint 23 népies eredetû

kanca család többsége generáci-

óról generációra bizonyítja azo-

nos értékét a mezôhegyesi ere-

detûekkel. Elôször is ezek az ala-

pításkor csupán a szélsô anyai

ágon a 4.–5. ôsi sorban nem vol-

tak gidránok, az ismételt gidrán

ménekkel történô szaporításuk

örökletes alapjukban egyre ha-

sonlóbbá tette azokat a régi vál-

tozatokhoz. Ráadásul több ge-

neráción keresztül olyan mének

alakították genetikai szerkezetüket, amelyek a

mezôhegyesi ménesben kevésbé kaptak szerepet.

Velük a fajtára jellemzô genetikai variancia növe-

kedett, a fajta örökletes alapjából értékes gének ki-

esésének a veszélye mérséklôdött. Európa egyik

legkisebb félvérpopulációjában a rokontenyész-

tés mértékének növekedése általuk lelassulhatott.

Sajnálatos módon nem állíthatjuk, hogy valameny-

nyi borodi alapító máig virágzó kancacsaládot ha-

gyott volna hátra. Az aggódó gondosság ellené-

re is eltûnt néhány, mára kihaltnak tekinthetjük a 7

Bugac Gidran, a 9 Bugac Gidran, 13 Pálmonostora

7.1. ábra. A mezôhegyesi eredetû kancacsaládok eloszlása a 2012– 2014 közötti

állományban

7.2. ábra. A borodi eredetû kancacsaládok eloszlása a 201 2–2014 közötti

állományban

7 2 áb A b d d û k lád k l lá 2012 2014 k

165

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

Gidran, a 15 Solt Gidran, a 20 Hódmezôvásárhely

Gidran és az 518 Mezôhegyes törzskancák le-

származottait. Ez a genetikai diverzitáscsökkenés

miatt veszteség a fajtában. Igaz, Sütvénybôl jöttek

újabb alapítók, amelyek kiterebélyesedtek, mint

az 52 Kormos (ma borodi 1-es kancacsalád) az 56

Regöly Kényes (ma borodi 2-es kancacsalád), az

58 Regöly Jólány (ma borodi 3-as kancacsalád), a

4 Sütvény Gidran-17 (ma borodi 4-es kancacsalád),

a 78 Sütvény Ozora (ma borodi 6-os kancacsalád),

a 82 Sütvény Gidran (ma borodi 7-es kancacsalád).

A borodi kancacsaládok helyzete aggasztóbb,

mint a mezôhegyesi eredetûeké! Csupán a borodi

14-es (Regöly Gidran (Iram) kancacsalád) csa-

ládé megnyugtató, vagy inkább jelentôsebb be-

avatkozásra okot nem adó. Ez a kancacsalád ki-

emelten a Gidran XI törzsmén és más, ide tarto-

zó ivadék által a sportban az egyik legeredménye-

sebb. A military olimpiára minôsült kancát adott

a 82 Sütvény Gidran kancacsaládja, de több más

kancacsalád is adott országos szinten meghatáro-

zó sportlovat. Ezen a területen nagyon elmélyül-

ni nem szabad, és azért nem érdemes kizárólag a

sportteljesítményektôl függôvé tenni bármely kan-

cacsalád megítélését, mert a sportteljesítmény hi-

ánya elsôsorban nem a képességtôl, hanem a tu-

lajdonos anyagi lehetôségétôl függ(ött). Most a

tenyésztôszervezet és a tagjai, a gidrántenyésztôk

számára alapvetô feladat aggódó gondossággal

ügyelni és szaporítani a borodi kancacsaládok egye-

deit, akár a fajtán belül túlnépesedett mezôhegyesi

kancacsaládok rovására is.

Ma úgy ítéljük meg, hogy a rehabilitációs mun-

kához a 2000 környékén elindított kancacsaládok-

ra (népies 15-ös, népies 22-es, népies 23-as) már

nem volt okvetlenül szükség. Az elôtte kiterebélye-

sedett és örökítésükben feltétlenül rögzült borodi

kancacsaládok, a megmentett hazai mezôhegyesi

eredetûek, kiegészülve a román reimportokkal tö-

kéletesen elegendôk lettek volna a fajta ismé-

telt felvirágoztatásához. A társadalmi szervezetek

azon ban sokszor kényszerülnek vargabetû mentén

történô elôrehaladásra.

A fajta védelme érdekében, hagyományát meg-

ôrizve, a kancacsaládok számának további növe-

lése nem kívánatos, ezért a 2005-ben megjelent

méneskönyvben megfogalmazottak szerint vég-

érvényesen behatároltuk a kancacsaládok számát.

További növelését (a fajta identitásának megôrzése

érdekében) szakmailag indokolatlannak, sôt hibás-

nak tartjuk. A fajta alulról zárt törzskönyvû lett, ami

annyit tesz, hogy csak a méneskönyvben szereplô

szülôktôl származó vagy azokra visszavezethetô

ivadékok viselhetik a fogalommá vált gidrán fajta-

nevet.

A tenyésztés sarokkövét jelentô családtenyész-

tés mellett a mindegyik magyar lófajta identitásá-

hoz hozzátartozó genealógiai vonalak fenntartá-

sa is feladata a tenyésztôszervezetnek, meglétük,

egyensúlyuk a tudatos tenyésztôszervezeti munka

visszatükrözôdése. Bár a tenyésztôszervezet min-

dent megtett a genealógiai vonalak erodálásá-

nak megakadályozása érdekében, nem állíthatjuk.

hogy ne lennének veszélyeztetett genealógiai vo-

nalak. Ezeknek a helyzete folyamatosan változik.

Pár éve szinte reménytelen helyzetben volt a „C”

genealógiai vonal, de a bolgár reimporttal, az itt-

hon meglévô ménnel most biztosnak látszik a hely-

zete, de égetôen szükség lenne a Gidran XXVIII

törzsméntôl fedezômént felállítani. Úgy tûnik,

ennek alapvetôen nem is a mén az akadálya, még

ereje teljében van, egészen kiváló kanca-ivadékai

vannak, de az állomány szétaprózottsága miatt szûk

körben fedez, a méncsikók felnevelésének szinte

áthidalhatatlansága következtében eddig nem sike-

rült érdemleges utódjához jutni!

A „B” genealógiai vonalba tartozó ménpark ma

eléggé hiányos. Úgy tûnik, a Gidran XXIV tovább-

viheti a vonalat, de kifejezetten kétséges a II-es és

a VI-os ág továbbvitele, a II –VIII ágban egy haj-

szálérnyi még táplálhatja a reményt, de helyze-

te nagyon kérdéses. Egy további régi „magyar ág”

nagyon szerény képességû egyeddel van jelen.

A helyzetet súlyosbítja, hogy külországból vérfris-

sí tésre semmi remény nincsen.

Az „A” vonal a 2010-es évek elején megnyugta-

tónak látszik, bár itt is vannak ágak, amelyek nem

várt módon beszûkülhetnek. A tenyésztôszervezet

felelôssége óriási. A kancacsaládoknál és a genea-

lógiai vonalaknál nem is az egyedek abszolút szá-

mának a csökkenése a legfôbb probléma, hanem

az a tény, hogy az egyedek elvesztésével tulajdon-

ságokat hordozó értékes gének esnek ki a fajta

örökletes alapjából. Késôbb persze a kombináló-

dó képesség/lehetôség csökken, párosítási nehéz-

ségek is adódnak. A genetikai variancia magasabb

szintjének csökkenésével növekszik a beltenyész-

tési koeffi ciens értéke és megállíthatatlan lesz a

A gidrán

166

drift, a genetikai sodródás jelensége. Belátható,

hogy a kancacsaládok, genealógiai vonalak elem-

zése és a fenntartásukhoz való szigorú ragaszko-

dás nem pedigrisztikai érdekesség vagy elméleti

okoskodás.

A fajta eredetét tekintve anglo-arab. Ezt a jel-

leget minden idôszakban igyekeztek fenntartani a

tenyésztôk. Magyarországon inkább az angol teli-

vért részesítették elônyben és kevesebb shagya ara-

bot használtak nemesítésre, Romániában inkább a

shagya kapott nagyobb hangsúlyt az angol telivérrel

szemben. Ez ott kézenfekvô is volt, mert a shagya mé-

nessel egy helyen tenyésztették a gidránt is. A több-

ször megismételt román import, a vérfrissítés ered-

ményeként a hazai tenyésztésbe is jelentôs shagya

arab génhányad került. A shagya nemesítôként hasz-

nálata nem is vált a fajta hátrányára.

Magyarországon az elmúlt 30 évben több angol

telivér mén is fedezett a fajtában. Közülük vitatha-

tatlanul pozitív szerepe volt a Déva xx angol teli-

vérnek. Ivadékai a sportban elévülhetetlen módon

népszerûsítették a fajtát. Még jó néhány kancaiva-

dékát vagy unokáját ôrizzük, és két ménivadéka is

a tenyésztés rendelkezésére áll. Egy annyira kevés

létszámú fajtában, mint a gidrán, s annyira szétszór-

tan elhelyezkedô tenyészkörzetben, mint ami nap-

jaink lótenyésztésére jellemzô, értelmetlen kizár-

ni a tenyésztésbôl a nemesítôként használt legjobb

mének ki emel kedô képességû ménivadé kait. Ez a

magyarázat áll a mezôhegyesi tenyésztéstechnikai

elvektôl való eltérés szakmai hátterében, bár kivéte-

les esetben hajdanán is felállítottak F1 méneket a faj-

tában (pl. Bakony Gidránok, 7.1. kép). A román te-

nyésztés példája is helyénvaló itt, hiszen a Raufbold

telivérre visszamenô Razbeg Gidran I törzsmén is

példa erre. Fiának, Gidran Razbeg I törzsménnek

sokat köszönhet a hazai tenyésztés.

Utólag érzékelhetjük, hogy nem váltotta be

a hozzá fûzött reményeket a megszólalásig szép

mén, Surdut xx (4.15. kép), és nem ítélhetô meg

másképpen a Chorist nevû angol telivér mén sem.

Késôn került a gidrán tenyésztésbe és talán nem is

kapott érdemei szerinti kancát az Andor xx.

Érthetetlen módon szinte nem került felállítás-

ra hazai tenyésztésû shagya arab mén a fajtában. Ez

egyrészt hozzátartozna a fajta tenyész tésének szel-

lemiségéhez, mi közben igen jó példa áll rendel -

kezésre itthonról a Siglavy XII kapcsán (4.2. kép)

(de nem vitatható, hogy talán a hazai shagya arab

szürke szín központúsága miatt sajnos, az utóbbi 30

évben nem volt Sigavy XII törzsménhez hasonló

értékû sárga színû, shagya-arab mén az országban),

a radautzi idôkbôl Koheilen I, legutóbb Mersuch

XXII (7.2. kép). Egy import shagya mén, Siglavy

Bagdady XV-15 is kiemelkedik mind a hátrahagyott

ivadékszám, mind az ivadékok sportteljesítményét

illetôen. Egy bámulatos teljesítményû arab telivér

mén viszont 2013-ban és 2014-ben fedezett a fajta

fôménesében, Maróc pusztán.

7.1. kép. Bakony Gidran I.

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

7.2. kép. Mersuch XXII

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl

167

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

Ma azt látjuk, hogy a fajta névadójára, Gidran

Seniorra vissza nem vezethetô ménekbôl talán több

állt tenyésztésbe, mint amennyi feltétlenül indokolt

lett volna. Megnyugtató viszont, hogy ivadékszá-

muk érdemben nem haladja meg a „vonalba tarto-

zó” mének ivadékszámát.

Ezt szemlélteti a 7.3 ábra, de a 7.4. ábra az

ivadékszám mellett a 2014-es referenciaállomány

kan cáinak apák szerint létszámát is mutatja mind-

azon méneknél, ahol legalább 3 kancaivadék áll te-

nyésztésben.

7.3. ábra. Az úgynevezett nemesítôként használt mének ivadékszáma

(zárójelben a felállítás éve)

7.4. ábra. A fajta 2014-ben tenyésztésben álló aktív ménjeinek ivadék- és tenyészkancaszáma

(zárójelben a tenyészmûködés kezdetének éve)

60

50

40

30

20

10

0

G X

XII

-16

(200

7)

G X

I-33

(200

5)

G X

II-8

(199

8)

G X

I-11

(199

9)

G X

IX-6

9 (2

007)

G X

I-32

(201

0)

G X

VI-

19 (

2007

)

G X

I-45

(200

2)

G X

XIV

-24

(201

1)

G X

XIV

-79

(201

0)

G-1

8 (2

012)

G X

XI-

29 (

2009

)

G X

XV

II-2

(20

13)

G X

XV

II (

2008

)

G X

VII

I-48

(2

003)

G X

VII

I-30

(20

11)

Gidran „A” Gidran „B” Gidran „C”

Ivad

éksz

ám

Ivadékszám Tenyészkancaszám

A gidrán

168

Ez az ábra is jól tükrözi az egyes mének felállí-

tási helyébôl adódó ivadéklétszámukat. A Balu xx

két nagyobb lét számú ménesben fedezett három

évet, a két Déva ménivadék roppant hosszú ideje

áll tenyésztésben és ehhez képest a Déva Gidran-13

(Riadó) nagyon is kevés ivadékkal rendelkezik.

A mén hosszú ideig sportkipróbáláson volt, majd

mesterséges termékenyítôállomásra került, ahon-

nét nem szívesen szállítottak termékenyítô anya-

got a tenyésztôk. A Gidran Razbeg I-2 (Nepomuk)

szintén hosszú ideig sportkipróbáláson volt, majd

mesterségestermékenyítô állomásra, késôbb egy

pár kancát számláló tenyészetbe került!

A helyzet elemzése arra világít rá, hogy az

anglo-arab jelleg/genotípus fenntartásában sze-

repet kapó ménekbôl a jövôben létszámban jóval

keve sebb, bizonyított teljesítményében nagyobb ér-

téket képviselô egyedeket szükséges tenyésztésbe

állítani. Ennek fi gyelembe vételével is kiemelt sze-

repet kell kapnia a célpárosításnak, az abból szü-

letett egyedek felnevelésének és teljesítményvizs-

gáztatásnak.

A gidrán esetében is gondot jelent az állomány

szétaprózottsága. Ma Magyarországon szinte kép-

telenség megoldani a hatékony teljesítmény-vizsgá-

latot, miközben örök érvényû igazság, hogy a fajták

annyit érnek, amennyi humánbefektetés mennyisé-

ge, kiemelten minôsége, és annak pénzben kifeje-

zett értéke! Ezeknek ma szûkében vagyunk, és ez

akadályozza a kiemelkedô képességû egyedek fel-

ismerését, majd okszerû kiképzését, nem is beszél-

ve a magas szintû sportkipróbálásról. Az értékmérô

tulajdonságok megtartása, a sportteljesítmény javí-

tása mellett szükség lenne a küllemi homogenitás

irányába is szelektálni a fajtát, hogy az egykor ele-

gáns huszárlónak ma valamennyi egyede tetszetôs

sportló benyomását keltse.

7.2. A genetikai változatosság jellemzése populációgenetikai számítások alapján

A nagy genetikai értékû állományok létrehozásá-

nál és fenntartásánál nélkülözhetetlen a populáci-

ók genetikai szerkezetének közel pontos ismerete.

Különösen fontos ez a kis-létszámú fajtáknál, mert

a fajták genetikai változatosságának ismerete és ér-

tékelése segítséget nyújt génvédelmi teendôk ki-

dolgozásához. Nem nélkülözhetik ezt az ismere-

tet a génvédelemre szoruló fajták tenyésztôi sem,

mert a kevés aktív egyedszám és az immigráció

(kívülrôl a fajtafenntartással összeegyeztethetô ge-

netikai anyag behozatala) csaknem lehetetlensége

miatt összetett tudásra van szükség a fajtafenntar-

tás során.

A populációk szerkezetének (beleértve az év-

járatok szerinti összetételt is) elemzése a számí-

tástechnika fejlôdésével, a különbözô szoftve-

rek megjelenésével rutinszerûvé vált és az állo-

mányok genotípus összetételérôl lényeges mozza-

natokat tártak fel. A különbözô elemzések a faj-

ták alapító ôseinek témakörét, pedigrételjességét, a

beltenyésztettség átlagos mértékét, a generációs in-

tervallumokat, a populáció struktúrájában bekövet-

kezett változásokat, az arra számottevô hatást gya-

korló egyedek meghatározását, valamint az ivadék-

szám megoszlását helyezték fókuszba.

Ezek a számítások nagy segítségül lehetnek a

tenyésztési programok kidolgozásában, vagy szük-

ségszerû módosításában. Megszabhatják a mó-

dosítás irányát, esetleg mértékét. Javaslatot tehet-

nek az állományokon belüli diverzitás fenntartá-

sá nak módjára, szükségességére, segíthetik a ro-

kon tenyésztés elkerülését, vagy párosítási rend-

szerekre tehetnek javaslatot. A fajták populáció-

genetikai szerkezetének feltárása tudatossá képes

tenni a legtöbbször kényszerû tenyészállatcseréket,

segíti a tenyésztôt a vérfrissítésben, egyben segí-

ti és megvédi ôket a genetikai egyensúly kibillen-

tését követelô tenyésztés adaptálásából következô

hibáktól.

A nemzetközileg elfogadott, sôt ma már aján-

lott s többnyire felsorolt genetikai térképezési vál-

tozatokat a gidrán fajtára nézve is elvégeztük és az

alábbiakban tesszük közzé!

7.2.1. Az alapító ôsök a gidrán fajtában

Az alapító ôsök száma azokat az ôsöket mutat-

ja meg, amelyeknek már mindkét szülôje ismeret-

len a pedigrében. (Populációgenetikai értelemben

az alapító ôsök fogalma eltér a fajta kialakulásáért

felelôs egyedek tenyésztési meghatározásától. Ez

utóbbi esetben a szélsô anyai és a szélsô apai ágat

vesszük fi gyelembe, ami az identitást és többnyi-

re a fajtanevet adja.) A populáció valamennyi egye-

de (tetszôleges leszármazási ágon) visszavezethetô

169

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

ezekre az ôsökre, amelyek azonban különbözô

mértékben járulnak hozzá az állomány génkészle-

tének kialakulásához.

Az alapító ôsök effektív száma már korrigált

mutató, ami az alapító ôsöknek az utódgeneráció

genetikai változatosságához való egyenlô mértékû

hozzájárulását fejezi ki. Az alapító ôsök effektív

száma ezért mindig kisebb, mint az alapító ôsök

száma. Ha az alapító ôsök effektív száma közelít

az alapító ôsök számához, akkor kismértékû volt a

palacknyakhatás, az eredeti génveszteség, vagyis

sok alapítónak van viszonylag kevés számú ivadé-

ka a populációban. Ha az effektív alapítók száma

nagyban eltér az alapító számától, akkor a fajta

számottevô génveszteséget szenvedett el.

Az alapító ôsök effektív száma úgy is meghatá-

rozható, mint az ôsöknek az a minimális létszáma,

ami az aktuális populáció genetikai változatosságá-

nak a magyarázatához szükséges.

A nem alapító ôsök effektív létszáma azon

ôsöknek a minimális létszámát mutatja meg, ame-

lyek magyarázzák az állomány teljes genetikai

diverzitását. Lényegében ezek azok az ôsök, ame-

lyek viszonylag sok ivadékkal járultak hozzá a fajta

létszámához.

A gidrán fajtában az alapító ôsök effektív lét-

száma 755, a nem alapító ôsök effektív létszáma

234 a teljes állományban. A referenciapopuláció-

ban (2014-ben egyesületi nyilvántartásban lévô

egyedek a szaporulatukkal együtt) az alapító effek-

tív ôsök létszáma 324, míg a nem alapító ôsöké 26

(7.1. táblázat).

7.1. táblázat

Az alapító ôsök effektív száma és a nem alapító ôsök effektív száma az állományban

MutatóAlapító ôsök

effektív létszáma (fe)

Nem alapító ôsök effektív létszáma (fa)

fa/fe (%)

Teljes állomány

755 234 31,0%

Referencia-állomány

324 26 8,0%

A referenciaállományban a nem alapító ôsöknek

az alapító ôsök effektív létszámához viszonyított

aránya kisebb, ami a genetikai diverzitás csökke-

nését sugallja. A nem alapító ôsök effektív létszá-

mának és az alapító ôsök effektív létszámának ará-

nyát (fa/fe) a forrásmunkák többsége 30– 50 száza-

lék közöttinek adja meg. A referenciaállományra

kapott 8 százalék értéke óriási palacknyakhatásra

utal. (Lecsökkent genetikai variabilitásból került

újra felszaporításra az állomány.)

7.2.2. A gidrán pedigrételjességének értékelése

Az 7.5. ábra születési évenkénti bontásban mutatja

be a származás ismertségét.

A történelmi viharokat átélt fajta referencia ál-

lományára számított átlagos pedigrételjesség (5,67)

elmarad az ugyancsak több évszázados szigorú

tenyésztôi múlttal bíró lipicai- (15,2; ZECHNER et

al., 2002) és angol telivér- (15,64; BOKOR et al.,

2013) állományokra meghatározottaknál.

Ennek több lehetséges oka is van. Egyrészt né-

hány nemesítôként használt mén származási adata

csupán 5– 6 nemzedékig van feltöltve az adatbá-

zisban. Ez az érték a származási adatbázis további

feltöltésével még bôvülni, javulni fog. A referen-

cia állományban szép számmal vannak az 1970-

es évek közepétôl fajtaátalakítási céllal beemelt

lovak (ma ezeket borodi kancacsalád alapítóként

kezeljük) ivadékai, sôt a legutóbbi civil tenyész-

tésszervezési szakaszban újabb kancacsaládo-

kat is létrehoztak, s ezeknél a szélsô anyai oldal a

4– 6 nemzedéket követôen már hiányos. Ez nagy-

ban rontja a teljes összképet, mert a pedigrételjes-

ség az elsô hiányzó ôsnél megszakad, függetlenül

a további ôsök bármilyen hosszan ismert szárma-

zásától.

Még a mezôhegyesi kancacsaládos lovaknál

is elôfordul, hogy itt-ott a pedigré közepén (hábo-

rúk környékén az elveszett dokumentációjú, vagy a

szükség által kikényszerített köztenyésztésû kanca

után született egyedeknél) van egy ismeretlen szár-

mazású vagy kevés ismert felmenôkkel rendelkezô

egyed. Ez szintén rombolóan hat a több mint 200 év

óta tenyésztett és szigorú származásvezetéssel do-

kumentált fajta eme populációgenetikai értékére!

A fajtában elôforduló maximális pedigréhossz

azonban imponáló, jól mutatja a több évszázadra

visszatekintô tenyésztôi múltat. Értéke a referencia

állománynál átlagosan 28,1 nemzedék, de minden

lónak volt még a 25. nemzedékben is ismert ôse.

A Gidran XXIV (XXXIX R) csikói (Gidran XXIV-

130 (Fáncsi), Gidran XXIV-133 (Renáta), Gidran

A gidrán

170

XXVII-18 (Fahéj), Gidran-24 (Gina), Gidran-25

(Viola) és Gidran-41 (Mákvirág)) származásában

még a 31. nemzedékben is van ismert egyed! To-

vábbi 35 olyan ló van, amelynek a 30. nemzedéké-

ben még található ismert ôs.

7.2.3. A gidrán fajta kialakításában legfontosabb egyedek

A 7.2. táblázat az értékelt állomány genetikai szer-

kezetének koncentrációjáról nyújt áttekintést. Jól

látható, hogy a jelenlegi referenciapopuláció gene-

tikai lefedettsége kevesebb ôssel jellemezhetô, ami

jelentôs génveszteségre utal.

7.2. táblázat

Az állomány genetikai változatosságáért felelôs egyedek száma

A genetikai variabilitás lefedettségének aránya

Teljes állomány

Referencia-állomány

50% 143 10

60% 256 15

70% 444 20

80% 725 29

90% 1116 45

100% 1875 135

Az alapító ôsök hatását elôször a teljes állo-

mányra mutatjuk be (7.3. táblázat). Meglepô,

vagy talán nem is, hogy a genetikai változatos-

ságért felelôs tíz jelentôsebb/legfontosabb ôs kö-

zött egy kivétellel csak angol telivéreket, vala-

mint egy angol telivér F1 kancát találunk. A tör-

téneti részben hangsúlyoztuk, hogy sokszor

nem is fedezett gidrán mén a névadó ménesben.

Elôbb az arabok, késôbb az angol telivérek oly-

kor háttérbe szorították a gidrán fedezôméneket.

A St. Simon elôkelô helye, meghatározó jelle-

ge a mén korabeli megítélését ismerve egyálta-

lán nem meglepô. Alig volt angol telivér, amely-

nek hosszabb-rövidebb pedigréjében ne fordult

volna elô. Ezért van az, hogy a gidrán esetében

is a legjelentôsebb fajtaformáló erôvé vált. Bár az

Algy a 10-es rangsor utolsó helyére került, nem

szabad feledni, hogy olyan egyedüli mén, ame-

lyet önmagában alkalmaztak, a többi a sok na-

gyon jó telivér származási táblájában fordul elô.

Minden bizonnyal az Algy ôsei között is. Emlí-

tésre méltó az 1857-ben született Gidran XXVIII

törzsmén és az egyetlen, a mezôhegyesi 4-es kan-

cacsaládba tartozó 46 Kengyel Gidran-7 (1,44%)

kanca. A Gidran Seniorra visszavezethetô, ma

élô valamennyi gidrán egyed apai ágon ezen az

7.5. ábra. A születési évenkénti pedigrételjesség7 5 áb A l é i é ké i di é lj é

171

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

ôsön keresztül vezethetô vissza a fajta névadójáig.

A 46 Kengyel Gidran-7 kanca nagyon sok kivá-

ló egyednek volt az anyja, különösen nagyanyja!

Értékét ez a számítás is fényesen bizonyítja.

7.3. táblázat

Az állomány genetikai változatosságához legnagyobb arányban hozzájáruló ôsök

Az egyedazonosítója

IvaraSzületési

éve

A variabilitás lefedettségének

aránya (%)

St. Simon xx 1 1881 3,49

Newminster xx 1 1848 1,79

Isonomy xx 1 1875 1,52

46 Kengyel Gidran-7 2 1892 1,44

Bend'Or xx 1 1877 1,38

Gidran XXVIII (1857) 1 1857 1,25

Hampton xx 1 1872 1,13

Birdcatcher xx 1 1833 1,04

Buccaneer xx 1 1857 1,00

Algy xx 1 1897 0,93

A 7.4. táblázatban a referenciaállománynak vá-

lasztott egyedekre vonatkoztatva mutatjuk be a ge-

netikai variabilitásért leginkább felelôs ôsöket.

A jelenlegi állomány genetikai variabilitásáért leg-

nagyobb mértékben az 1963-ban született Gidran

IV (856 Gomul) mén a felelôs (9,93%). A három

jól ismert és (részben kényszerbôl, részben érde-

mei alapján) sokat foglalkoztatott mén után nyom-

ban egy kanca, a tüneményes örökítésû 14 Regöly

Gidran (Iram) található. A 46 Kengyel Gidran-7

kanca kiválóságát és értékét bizonyítja, hogy a re-

ferenciaállományra legnagyobb hatást gyakor-

ló egyedüli XIX. századi ôsként jellemezhetjük.

Ez a kanca a Bakony Gidran I., a Gidran XLVI

és az XLVII révén három törzsmént adott a fajtá-

nak. A ménesben 1913-ban csak ez a három törzs-

mén fedezett. Összesen 18 tenyésztési évben fe-

deztek a fajtában. Némileg meglepô a mezôhegyesi

1-es kancacsaládba tartozó 82 Szikrázó Gidran-8

elôkelô helyfoglalása (2,36%). Erre magyarázat

kanca fedezômén ivadéka, a Gidran XXIII törzs-

mén, amelyik 28 tenyészkanca ivadékkal és egy

országos fedezôménnel rendelkezik. Ezekbôl 16

kanca jelenleg is tenyésztésben áll, sôt nagy részük

ivadékkal is rendelkezik, miként a már kisoroltak-

nak is áll tenyésztésben lánya.

7.4. táblázat

A referenciaállomány genetikai változatosságához legnagyobb arányban hozzájáruló ôsök

Az egyed azonosítója

IvaraSzületési

éve

A variabilitás lefedettségének

aránya (%)

Gidran IV 1 1963 9,93

Gidran VI (1972) 1 1972 8,59

Gidran XXIV (XXXIX R) 1 1983 7,40

14 Regöly Gidran (Iram) 1 1968 5,73

Gidran XXII (XXXVIII R) 1 1979 3,89

Gidran VIII (1975) 1 1975 3,75

2394 Déva xx 1 1980 3,72

46 Kengyel Gidran-7 2 1892 2,80

Gidran Razbeg I 1 1980 2,53

82 Szikrázó Gidran-8 2 1981 2,36

7.2.4. A gidrán fajta beltenyésztettsége

Beltenyésztés az egymással rokonságban lévô ál-

latok közös utódnemzésével áll elô. Fogalmi meg-

határozás szerint a beltenyésztési együttható annak

valószínûségét jelöli, hogy az egyed egy génhe-

lyen származásilag két azonos alléllal rendelke-

zik. Ennek alapfeltétele, hogy legyen legalább egy

olyan ôs, amelyik a családfa anyai és apai olda-

lán egyaránt elôfordul. Csak ebben az esetben áll

fenn az elméleti lehetôsége annak, hogy az utó-

dokban a gén anyai és apai oldalról öröklött válto-

zatai megjelenjenek, származásilag azonosak le-

gyenek. Mértéke annál nagyobb, minél közelebbi

a rokonság a szülôk között. A beltenyésztettség,

más szóval kifejezve a homozigótaság foka a tel-

jes testvérek, illetve szülô-ivadék párosításakor a

legnagyobb.

A beltenyésztésnek egyértelmû pozitív hatása,

hogy általa rögzíthetô a kívánatos tulajdonság a

fajtán belül. Minél nagyobb a homozigótaság mér-

téke, a kívánatos tulajdonság annál biztosabban

öröklôdik át a következô nemzedékre.

A Mezôhegyesen tenyésztett fajták mindegyi-

kénél élt is ezzel a lehetôséggel a ménesvezetés.

Bár igen erôteljesen a nóniusz fajta kialakításánál

alkalmazta, a gidrán esetében is tetten érhetô ez a

tenyésztéstechnikai fogás.

A veszélyeztetett fajták tenyésztésben tartásánál

inkább hátrányaival kell számolni és tényként kell

kezelni, hogy zárt populációban, immigráció nél-

A gidrán

172

kül a beltenyésztettség mértékének folyamatos nö-

vekedése elkerülhetetlen. Csak a növekedés gyor-

saságát lehet mérsékelni a célirányos párosítási ter-

vek kidolgozásával és végrehajtásával.

A beltenyésztéstôl a génvédelem alá helyezett

állományok fenntartásakor azért félnek, mert ál-

tala a genetikai variabilitás folyamatos vesztesé-

gével kell számolni. A lótenyésztésben különö-

sen aggodalommal tekintenek a jelenségre, mert

a veszélyeztetett létszámúvá vált fajtáknál a zárt

törzskönyvekbôl eredôen egyre kevesebb egyed

áll rendelkezésre, a palacknyakhatás után a meg-

maradt egyedek ugyanarra a roppant kevés alapí-

tóra és még kevesebb létszámú effektív alapítóra

vezethetôk vissza. A nemzedékenként bekövetkezô

beltenyésztésnövekedést és az azzal járó genetikai

sodródást csak tudatos párosítási programmal és a

beltenyésztés mértéke növekedésének a kontrollá-

lásával lehet minimalizálni.

A teljes állomány legnagyobb beltenyésztési

együtthatóval bíró egyedeit az 7.5. táblázatban mu-

tatjuk be. A teljes adatbázis legnagyobb beltenyész-

tési együtthatójú egyede a 222 Gidran XI-79 (Hó-

toló) nevû kanca (melléklet 9.67. ábra). A kanca a

Gidrán XI ménre rokontenyésztett, apa-lánya páro-

sításból született. A beltenyésztettséget tovább nö-

velte a mindkét szülô származásában megtalálha-

tó Gidran "B" VIII. További két ma élô kanca áll az

élen, mindegyik tudatosan a Gidran XI törzsménre

rokontenyésztett. A mén kiváló genetikai képessé-

gét eredményezô genotípust kívánták a tenyésztôk

rögzíteni a rokontenyésztéssel. Érdekes, hogy to-

vábbi rokontenyésztett egyedek az arab fajtacso-

portból kerülnek ki. Esetükben is egy-egy meg-

7.5. táblázat

A legnagyobb beltenyésztettségi együtthatójú egyedek a teljes állományban

Azonosító IvarSzül.

évApa Anya

Belteny. (%)

222 Gidran XI-79 (Hótoló) 2 2000 Gidran XI Gidran XI-11 (Hóvirág) 27,6

Gidran XI-81 (Inka) 2 2000 Gidran XI Gidran XI-16 (Ima) 26,8

Gidran XI-82 (Szertelen) 2 2000 Gidran XI Gidran XI-14 (Mirza) 26,6

Furioso XXXV-K 1 1949 Furioso XVIII K 594 Przedswit II 25,8

Ibn Fa Serr ox 1 1960 Fa Serr ox Fa Deene ox 25,6

11 Bojtor Gidran 2 1895 387 Bíbor xx 1 Bíbor Gidran 25,0

312 Nonius XIII 2 1872 Nonius XIII 196 Nonius XXXVI 25,0

Ahroufa ox 2 1969 Ibn Fa Serr ox Bah Roufa ox 21,1

35 Shagya XX 2 1923 Shagya XX (1919) 54 Shagya XVII 19,7

Ibn Moniet El Nefous ox 1 1964 Morafi c ox Moniet el Nefous ox 18,9

7.6. táblázat

A legnagyobb beltenyésztettségi együtthatójú egyedek a referenciaállományban

Azonosító IvarSzül.

évApa Anya

Belteny. (%)

Gidran XXIV-126 (Sirály) 2 2007 Gidran XXIV (XXXIX R) Gidran XIX-63 (Moldika) 18,0

Gidran XXIII-1 (Niké) 2 1999 Gidran XXIII 89 Gidran VI-16 (Nápoly) 16,0

Déva Gidran-18 (Linda) 2 2000 Déva Gidran II 148 Déva Gidran-3 (Kincses) 14,9

Gidran-57 (Durcás) 2 2006 Gidran XXIV (XXXIX R) Koheilan Gidran-123 (Dorka) 14,7

Gidran XXIII-32 (Sudár) 2 2000 Gidran XXIII 105 Gidran VI-4 (Sellô) 14,6

Gidran XIII-35 (Szigony) 2 1996 Gidran XIII Gidran IX-2 (Sziszegô) 14,5

Gidran XXIII-29 (Pilla) 2 2000 Gidran XXIII 115 Gidran VI-6 (Pillangó) 14,5

Gidran XVI-16 (Gazella) 2 2002 Gidran XVI 1129 Gidran XIII-35 (Gizella) 9,7

Gidran XIX-23 (Zárda) 2 1997 Gidran XIX 97 Gidran IX-2 (Bálvány) 9,2

Gidran XIX-31 (Zsálya) 2 1998 Gidran XIX 97 Gidran IX-2 (Bálvány) 9,2

Gidran X-22 (Pántlika) 2 2000 Gidran X 1197 Gidran VIII-9 (Pálma) 9,1

173

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

határozó ôsre történt a rokontenyésztés, kivált-

va az egyed egységes örökítését. Ezek az egyedek

nem növelték a gidrán fajta beltenyésztettségét,

ôseikhez nem volt kapcsolódási pont a párosítási

partnereiken keresztül.

A teljes állomány átlagos beltenyésztettsége az

idegen gének folyamatos beáramlása miatt 1%-os.

A fajtában az immigráció az anglo-arab jelleg fenn-

tartása, megôrzése miatt történik, ennél fogva a fo-

lyamatos angol telivér, ma kisebb mértékben az

arab jelenlét jellemzô, elég csak a 7.3. táblázatra

utalni, ahol is az állomány genetikai változatossá-

gához legnagyobb arányban hozzájáruló tíz ôs kö-

zött nyolc angol telivér található. Ez a tény aggoda-

lommentessé teszi a beltenyésztés oldaláról nézve

a génmegôrzést, a genetikai diverzitás fenntartása

szempontjából nagyon is kedvezô.

A referenciaállomány leginkább beltenyésztett

egyedeit a 7.6. táblázat mutatja be. Az aktuális

állományból Gidran XXIV-126 (Sirály) a legin-

kább beltenyésztett (melléklet 9.68. ábra). A kanca

nagyapa– unoka párosításból született, továbbá az

555 Gidran XXIX-32 (Merengô) kanca is megtalál-

ható az apa és az anyai nagyanya (Gidran ***IX-41

(Moldova)) ôsei között is. Az utóbbi kanca anyai

féltestvérek párosításából született. A referencia-

állomány átlagos beltenyésztettsége 3,02%. Ez az

érték a más védett és veszélyeztetett gazdasági ha-

szonállatok beltenyésztési koeffi ciensével összeha-

sonlítva roppant kedvezô, de nem ad okot a túlzott

magabiztosságra!

7.2.5. A generációs intervallum értékelése

A generációs intervallum a szülôk átlagos életko-

rát mutatja utódaik születésekor. Minden generá-

cióváltásnál genetikai sodródás tapasztalható, ezért

a kis populációkban tanácsos a generációváltások

számát minimalizálni. A génvédelmi munka ter-

heit nem viselô, nagy tenyészkanca-létszámú és a

minél nagyobb fenotípusos teljesítményre törekvô

tenyésztésnél a gyors nemzedékváltás a cél, mert a

generációnkénti tenyésztési elôrehaladást így tud-

ják a lehetô legnagyobb mértékben kihasználni.

A génmegôrzésnél, stabilizáló szelekciót folytatott

tenyésztésnél éppen ellenkezôleg, ami a gyakorlat

számára ez azt jelenti, hogy a méneket és a kancá-

kat lehetôleg hosszú ideig kell tenyésztésben tartani,

és az ivadékok tenyésztésbe állítására hosszabb idôt

kell hagyni. Vagyis csak a 4, illetve az 5. vagy so-

kadik csikót szabad a továbbtenyésztés szempontjá-

ból tenyésztésbe állítani. Természetesen ez csupán a

fenntartás, a változatlan genetikai szerkezet megtar-

tásának idôtávját tolja ki, az egymást követô generá-

ciók populációszerkezetét nem képes befolyásolni.

A hosszú élettartamú lónál ez a haszonállat-elôállító

keresztezések lehetôségét is felveti, ami akár költség-

csökkentô megoldásként is kezelendô.

A generációs intervallumot több származási

úton is meg lehet határozni, és munkánkban eze-

ken az utakon meghatározott generációs intervallu-

mokat adjuk közre.

A leghosszabb generációs intervallumot a mén-

elôállító mének esetében tapasztaltuk (7.7. táblázat).

Az egymást követô nemzedékek közötti legrövidebb

távolságot a kancanevelô kancákra vonatko zóan szá-

mítottuk. A négyféle szülô-ivadék leszármazási út

megfelelô generációs intervallumait páronként két-

mintás t–próbával összehasonlítva a mének és a kan-

cák leszármazási útjai között szignifi káns eltérést ta-

pasztaltunk (P<0,05). A számok azt mutatják, hogy a

méneket közel két évvel hosszabb ideig tartották te-

nyésztésben, de úgy is értelmezhetôk, hogy az iva-

dék megszületésekor a mének átlagosan két évvel

idôsebbek, mint a kancák.

7.7. táblázat

A gidrán lófajta generációs intervallumai a négyféle szülô–ivadék származási út alapján

Szülô-ivadék alternatívák Az ivadékok száma Generációs intervallumA generációs intervallum

középértékének hibája

Ménelôállító mén 2 092 12,417 0,1093

Kancaelôállító mén 3 801 12,303 0,0809

Ménnevelô kanca 1 955 10,281 0,0941

Kancanevelô kanca 3 658 10,509 0,0740

Átlagosan 11 506 11,410 0,0447

A gidrán

174

7.2.6. Az ivadékszám értékelése az állományban

A génmegôrzési feladatok ellátásakor fontos az ál-

lomány sokféleségének, genetikai varianciájának a

fenntartása. A genetikai sokféleség fenntartása érde-

kében a szakirodalom azt tartja ideálisnak, ha a po-

tenciális szülôknek egyenlô esélyük van részt venni

a következô nemzedék kialakításában. Ez gyakorlati

képtelenség, mégis a továbbtenyésztésre szánt egye-

dek kiválasztásakor törekedni kell minél több páro-

sításból származó tenyészállatot kijelölni, ezzel bár-

melyik szülônek is túlzott szerephez jutását elkerülni.

A kiválasztott ivadékok száma nagyon változó lehet.

A pedigréanalízisek során alkalmazott mód-

szer (így a jelen munkában is) nem csak a pillanat-

nyi idô pontban tenyésztésben álló egyedeket veszi

fi gyelembe, hanem azok adatbázisban rögzített

ôseit is.

A 7.6. ábrán azt a 30 kancát szerepeltetjük, ame-

lyeknek a legtöbb ivadéka született, illetve a leg-

több ivadékkal vannak jelen az adatbázisban. E te-

kintetben elsô helyen áll a Gidran-VI-2-(Spiné),

legtöbb ivadékot ennek a különleges kancának az

esetében regisztrálhattunk. Gyakran megesik az ál-

lattenyésztésben, hogy genetikai értékkel alig bíró

nôivarú egyedek kiváló szaporodási tulajdonságuk-

ból következôen ivadékaikon keresztül ellepnek

egy-egy állományt. A Gidran VI-2 (Spiné) eseté-

ben nem errôl van szó, mert a fajta egyik legjobb

örökítôje is egyben. A military sportágat tekintve

nemzetközi klasszis lányai vannak.

Ha végigtekintünk a listán, szembetûnô annak

változatossága, ami a génmegôrzés követelményé-

nek oldaláról tekintve kedvezô. Még akkor is, ha

több Gidran IV unoka is helyet foglal a harmincas

listában.

A kancánkénti ivadékszám (7.7. ábra) a fajtá-

ban folytatott sze lekcióról is szolgáltat adatokat.

Az értékelt kancák 86%-a mindössze egy iva-

dékkal szerepelt. Háromnál több ivadéka csak a

kancaállomány elenyészô hányadának van a kiin-

dulási adatbázis szerint. Populációszerkezeti szem-

pontból ez kifejezetten kedvezô.

A 7.8. ábra azt a harminc mént szerepelteti,

amelyek a legtöbb ivadékkal járultak hozzá az ál-

lomány létszámgyarapodásához. Az ábra alapján

kifejezetten foglalkoztatott ménnek tûnik a Gidran

7.6. ábra. A legtöbb ivadékkal rendelkezô kancák 7 6 áb A l bb dékk l d lk ô k ák

175

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

7.7. ábra. A kancánkénti ivadékszám

7.8. ábra. A legtöbb ivadékkal rendelkezô mének

A gidrán

176

XXIV (Gidran XXXIX-R), de szép számú ivadéka

(ötven) van a Gidran XI törzsménnek is.

A ménenkénti ivadékszámot a 7.9. ábra szem-

lélteti. A kancáknál közöltekhez hasonlóan a nyil-

vántartott mének jelentôs részének is mindössze

egy-két ivadéka szerepelt a nyilvántartásban. Tíz-

nél több ivadékkal csak a mének elhanyagolható

része rendelkezik.

Az összes ivadékszám helyett a fajtafenntartás

nézôpontjából továbbtenyésztésre kiválasztottak

száma a fontosabb mutató. A 7.10. ábra azt har-

minc kancát szerepelteti, amelyeknek a legtöbb

ivadékát állították tenyésztésbe. A legtöbb ilyen

ivadékkal a mezôhegyesi 2-es kancacsaládba tar-

tozó Gidran-VI-2-(Spiné) van a nyilvántartásban.

A relatíve sok ivadéknak a tenyésztésbe állításával

az lehetett a cél, hogy a kanca örökítô anyagának

minél nagyobb hányada jelen lehessen a populáci-

óban. Ez különösen akkor lehetne kedvezô, ha több

mikrotenyészetben fordulnának elô ezek az ivadé-

kok. Bár nem egy tenyészetben vannak ezek, kér-

dés, a jövôben mennyire fognak a fajtafenntartás

érdekében szerepet kapni.

A génmegôrzés szempontjából tökéletes eset

az volna, ha minden kanca után kiválasztanának

legalább egy nôivarú egyedet. Ezzel a genetikai

diverzitás csaknem változatlan lehetne ugyan, de a

gyakorlati tenyésztésben ez csak a legritkább eset-

ben fordul elô, s még ritkább esetben sikeres. A lét-

számkeretek sok mindent behatárolnak és egy iva-

dékkal a mégoly kiváló örökítô genetikai anyaga

nem jut tovább.

A kancánkénti tenyésztésbe állított ivadékszám

vitathatatlanul fontos mutató, mégsem nyújt min-

den esetben elegendô tájékoztatást. Jelen példában

a Plucky Liege xx az elôkelô harmadik helyet fog-

lalja el a harmincas mezônyben a továbbtenyésztés-

ben részt vett ivadékszám tekintetében, de semmi-

lyen más mutató nem utal arra, hogy érdemben be-

folyásolni képes lett volna a fajta genetikai szerke-

zetét. Idônként egybeesést is láthatunk, mint jelen

esetben is. A 46 Kengyel Gidran-7 és a 14 Regöly

Gidran (Iram) a populáció genetikai szerkezetére is

fi gyelemre méltó hatást gyakoroltak.

A kancánként továbbtenyésztésre kiválasztott

ivadékok, egyben utódok megoszlását a 7.11. ábra

szemlélteti. A kancák döntô hányadától egy ivadé-

kot választottak ki továbbtenyésztésre, háromnál

több kiválasztott ivadéka a kancák kevesebb mint

1%-ának volt a vizsgálati idôszakban.

7.9. ábra. A ménenkénti ivadékszám

177

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

7.10. ábra. A legtöbb továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékkal rendelkezô kancák

7.11. ábra. A kancánkénti továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékszám

A gidrán

178

7.13. ábra. A ménenkénti továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékszám

7.12. ábra. A legtöbb továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékkal rendelkezô mének

179

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

A 7.12. ábra szemlélteti azt a harminc mént,

amelyeknek a legtöbb ivadékát állították tenyész-

tésbe. A teljes pedigrében közel 50 olyan egyed

szerepel, amelyiknek az apja a St. Simon, így ez

a híres mén vezeti sort. Bár a 7.3. táblázat adatai

meglepôen hatottak, a 7.9 ábra adatai egyenes kö-

vetkezménye annak. Egy sokat foglalkoztatott ki-

váló mén egy évszázad távlatából is gondolkodás-

ra képes serkenteni.

A vizsgált adatbázis szerint 15 angol telivér

méntôl választottak ki legalább 15 utódot a hazai

tenyésztés számára. Ismerve a fajta teljesítô képes-

ségét, viszonylag kevés olyan mén van, amely

talán túlzott bizalmat kapott, de sajnos csak utó-

lag látszik, hogy pár, egészen kiváló ivadékokat

maga után hagyó mén nem kapott elég szerepet a

teljesítôképesség formálására. Talán kedvezôbb a

helyzet, mint a kancák esetében.

A továbbtenyésztésre kiválasztott utódok számá-

nak ménenkénti megoszlása a 7.13. ábrán tanulmá-

nyozható. A tenyésztésre engedélyezett mének mint-

egy 61%-ának mindössze egy, további 17%-ának

pedig két ivadéka kapott szerepet a tenyésztésben.

Tíznél több ivadékot a nyilvántartásban szereplô te-

nyészmének alig 2%-ától választottak ki továbbte-

nyésztésre. A diverzitás megôrzése szempontjából

ez feltétlenül kedvezô, de ha fi gyelembe vesszük

a fajta beltenyésztettségét, ami 1–3 százalék körü-

li, akkor nem indokolja semmi az ilyen elenyészô

számú ménenkénti tenyészállat-felállítást.

7.2.7. A kancacsaládok közötti genetikai távolság értékelése

A referenciaállomány kancacsaládok szerinti meg-

oszlását szemlélteti az 7.14. ábra és a 7.8. táblá-

zat. A génmegôrzés szempontjából minden család

fenntartása kívánatos lenne, mégpedig (a lehe-

tôségekhez képes) egyenlô arányban képviseltet-

ve azokat a fajtán belül. Csak a felelôsség áthárí-

tása az a gyakran hangoztatott érv, hogy a fennma-

radásra képtelen családok tûnnek el, és egy család

mérete a jelentôségével egyenesen arányos. Leg-

feljebb a szaporodást tekintve az adott környezeti

viszonyhoz való legjobb alkalmazkodást tükrözi

ez, de nincs köze a család valós értékéhez. Vizsgá-

latunk tárgyában a legnépesebbek a mezôhegyesi

2-es és 7-es kancacsaládok. Ez kínálna is és lehe-

tôvé is tenné a szükségszerû selejtezést.

7.14. ábra. A fajta kancacsaládok létszáma szerinti megoszlása

A gidrán

180

A kancacsaládok közötti genetikai távolságot

(hogy bármelyik két családban milyen mérték-

ben fordulnak elô ugyanazok az ôsök) a 7.15. ábra

szemlélteti. A színskálán a világos szín a közeli ge-

netikai kapcsolatot, míg a sötétebb árnyalat a na-

gyobb genetikai távolságot jelöli. A borodi 14-es

családot kivéve a borodi/népies kancacsaládok jól

elkülönülnek a mezôhegyesi kancacsaládoktól.

A 7.15. ábra oldalán lévô dendrogram (vonal-

ábra) a családok rokonságát, a belôlük képezhetô

csoportokat mutatja meg. Jól szemlélteti, hogy a

népies 22-es kancacsalád az összes többitôl elkü-

lönül. Ez nem meglepô, hiszen ez legrövidebb te-

nyésztési történettel rendelkezô család. Szinte a vé-

letlen folytán cseppent ebbe a körbe. Remélhetôleg

száz évig is fennmaradt, s történelmi csoporttá

fejlôdik majd.

Egymáshoz legközelebb a mezôhegyesi 4-es,

7-es és 11-es családok tartoznak. Az ábra alapján

több, jól hat elkülönülô csoport képezhetô a kan-

cacsaládokból, négy a mezôhegyesi, míg kettô

borodi/népies eredetûek között.

7.15. ábra. A kancacsaládok közötti Nei-féle genetikai távolságok

181

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

7.8. táblázat

A referenciaállomány kancacsaládok szerinti megoszlása

KancacsaládSzületett csikók száma

Kanca-család

Született csikók száma

Mezôhegyesi 1-es 5 Borodi 1-es 13

Mezôhegyesi 2-es 34 Borodi 2-es 7

Mezôhegyesi 3-as 27 Borodi 3-as 11

Mezôhegyesi 4-es 26 Borodi 4-es 2

Mezôhegyesi 5-ös 2 Borodi 5-ös 4

Mezôhegyesi 6-os 6 Borodi 6-os 4

Mezôhegyesi 7-es 33 Borodi 7-es 1

Mezôhegyesi 8-as 9 Borodi 8-as 3

Mezôhegyesi 9-es 1 Népies 9-es 4

Mezôhegyesi 11-es 14 Borodi 14-es 9

Mezôhegyesi 12-es 2 Népies 15-ös 3

Mezôhegyesi 13-as 6 Borodi 16-os 3

Mezôhegyesi 14-es 2 Borodi 17-es 1

Mezôhegyesi 15-ös 2 Borodi 18-as 3

Mezôhegyesi 17-es 6 Borodi 19-es 2

Mezôhegyesi 18-as 3 Népies 22-es 1

Mezôhegyesi 19-es 12 Népies 23-as 2

Mezôhegyesi 21-es 4

7.2.8. A fajta genealógiai vonalai közötti genetikai távolság értékelése

A génmegôrzés szempontjából a fajta három

genealógiai vonalának egyenlô arányú fenntartása

lenne kívánatos. A jelenlegi kép nagyfokú arány-

talanságról tanúskodik, egyben fi gyelmeztetô jel-

ként szolgál a fajtafenntartó és a tenyésztô felé is.

A rendelkezésre álló adatok szerint a referen-

ciaállományban a „C” genealógiai vonalból áll

tenyésztésben a legkevesebb egyed, míg az „A”

genealógiai vonal a legnépesebb. A referencia-

állomány genealógiai vonalankénti megoszlását

szemlélteti a 7.16. ábra. A fajta története során

a genotípus összetételre szinte folyamatosan na-

gyobb hatást gyakoroltak az angol telivérek, mint

a genealógiai vonalba sorolható, fajtatiszta apaál-

latként jelölt egyedek, mégis a jelenlegi helyzetet

eltúlzottnak ítéljük, és fi gyelmeztetôül is szánjuk

a fajtafenntartásért felelôsöknek.

A párosítási segédeszközül szolgáló genea-

lógiai vonalak az abba tartozó egyedek valódi

genotípus-hátterérôl nem sokat árulnak el, lévén a

szélsô apai ágon vezetve veszik fi gyelem be a ho-

vatartozást. Még az is elôfordulhat, hogy geneti-

kai értelemben semmi különbség nincs a genealó-

giai vonalak egyik-másik oldal-

ága között. A 7.17. ábra a gene-

alógia vonalak tényleges távol-

ságaira, illetve hasonlóságaira

kíván rámutatni.

A színskálán a világos szín

a közeli, míg a sötétebb árnya-

lat a távolabbi vagy nagyobb ge-

netikai távolságot jelöli. A leg-

nagyobb távolságot a Gidran

„B’ és a Gidran „C” genealó-

giai vonal között találtuk. Egy-

máshoz legközelebb a Gidran

„A’ és a Gidran „B” genealógi-

ai vonalak vannak. Nem csak a

szélsô apai ôs, hanem az ötö-

dik nemzedékben szerepelô to-

vábbi 31 felmenô is lényegesen

különbözik egymástól. Egymás-

hoz legközelebb a Gidran „A’ és

Gidran „B” genealógiai vonal

van. Az egyedek felmenôi kö-

zött nagymértékû az egybeesés!7.16. ábra. A genealógiai vonalakba sorolható ivadékok megoszlása a

referenciapopulációban

A gidrán

182

A különbségek, illetve az egyezô ségek rámutat-

nak a közel jövôben szükséges párosítási elvekre.

A genealógiai vonalakon belüli rokonsági kapcso-

la tok, a kedvezô terebélyesség kínál megoldási

lehe tôségeket.

7.3. A genetikai változatosság jellemzése markervizsgálatokkal

7.3.1. Mitokondriális DNS polimorfi zmusok

A bármilyen okból kevés egyedszámra apadt,

vagy innét felszaporított fajták tenyésztésének

egyik kiemelkedô feladta a megmaradt genetikai

diverzitás ôrzése. A gidrán európai viszonylatban

is az egyik leghányatottabb sorsú hátas hasznosí-

tású anglo-arab jellegû félvér populáció, s jelen-

legi aktív tenyésztôközösségnek és a kutatói állo-

mánynak fontos feladata a genetikai diverzitásának

fenntartása. A tudomány fejlôdésével lehetôség

nyílik a molekuláris genetika eszköztárához nyúl-

ni, egyes gének, szakaszok markerként szolgál-

hatnak, segíthetnek a különbözô fajták genetikai

változatosságának feltérképezésében. A diverzitás-

sal kapcsolatos vizsgálatok

során leggyakrab ban használt

mar kerek közé a DNS mikro-

szatellitek, SNP-k (Single Nuc-

leotide Polimorphism), Y kro-

moszóma és mitokondriális DNS

sza kaszok tartoznak. A mito-

kondriális szekvenciák, mint

amilyen a citokróm-b (CYTB),

cito króm-c oxidáz (COI/II),

ribo szómális RNS gének (16S,

5S, 28S) és a fehérjét nem kódo-

ló hipervariábilis (D-loop) régió,

többek között a fi logenetikai

kuta tásokhoz alapot kínáló sza-

kaszokat jelentenek. Így a hazai

gén megôrzési gyakorlatban az

ilyen kutatásoknak pótolhatatlan

jelentôsége van.

Az élô szervezet sejtjeiben

több száz mito kon drium talál-

ható, és ezek a mitokondriumok

az energia-anyagcseréért felelôs

sejt szervecskék. A sok energiát

felhasználó sejtekben külö nö sen sok mito kon drium

talál ható, ennél fogva a sejt meta bo li kus tevékeny-

sége és a mito kondriumok nagyobb száma kö-

zött határozott összefüggés áll fenn. A mito kond-

riumoknak a sejt magtól teljesen független geneti-

kai rendszerük van, a sejtmag genetikai informáci-

óját egészíti ki. A citoplaz mában foglalnak helyet,

össztérfogatuk a citoplazmának akár a 25 százalé-

kát is elérheti. Osztódásuk szorosan nem kapcsol-

ható a sejtmag osztódásához, öröklésmenetükben

a magi örökléstôl különbözô törvényszerûségek

érvényesülnek. Az önálló genommal rendelkezô

mitokondrium az em lôsökben kettôs szálú, kör

alakú DNS-molekula (7.18. ábra).

A hímivarsejt mitokondriális DNS-e (mtDNS)

nem egészíti ki a sejtmag genetikai információját,

mivel a hímivarsejteknek csak a feji része jut be a

petesejtbe, a mitokondriumokat tartalmazó nyaki

része a petesejten kívül marad és degradálódik.

Ilyenformán az ivadékok mtDNS-üket a petesejt

citoplazmájából öröklik. A mtDNS ezen ok alapján

ad lehetôséget az anyai származás ellenôrzésére.

Az mtDNS nem tartalmaz úgynevezett DNS-

intronokat (nem kódoló szakaszokat), vagy csak

nagyon rövideket és nincs rekombinációja sem.

7.17. ábra. A fajta genealógiai vonalai közötti Nei-féle genetikai távolság

183

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

Normál esetben egy sejten belül a mtDNS-ek nagy

része azonos. Az mtDNS a belsô membrán belsô

felszínéhez közel helyezôdik, ahol az oxigén sza-

badgyökök nagyobb mennyiségben képzôdnek, ez-

által sokkal sérülékenyebb és mutációk kialakulá-

sára érzékenyebb, mint a magi DNS. (A sejtmagi

DNS-nél kb. tízszer nagyobb a mutációs ráta.)

Az mtDNS-nek nincs hibajavító rendszere sem,

vagyis a kialakult hibák (mutációk) nem kerülnek

kijavításra, ennél fogva az igazolható mutációs ráta

nagyobb, mint a sejtmaggenom esetében.

A hibajavító rendszer hiánya miatt a hibák (örök-

letes változások) az évszázadok során felhalmozód-

nak, nyomon követhetôk. A nagy evolúciós rátán túl

jellemzô még az mtDNS-re a magas szintû polimor-

fi zmus. Ennek és az anyai öröklôdésnek köszönhetôen

az mtDNS az anyai származás tisztázásának és a

genom fejlôdése modellezésének igen kiváló és biz-

tos módszere. A nagyobb mutációs ráta alatt azt kell

értenünk, hogy azok 80 –100 generációnként várha-

tók, ennél fogva az általában 10 –20 generációt átfogó

vizsgálatok folyamán nem kell új mutációra számíta-

ni. Ennek köszönhetôen az mtDNS a fajta történetével

és a fajta populációgenetikai szer-

kezetével kapcsolatban is érdekes

ismeretet nyújt.

A ló 16 660 bázispár hosszú-

ságú, genetikai információval telt

mtDNS-e lehetôséget nyújt gene-

tikailag roppant hasonló csopor-

tok (egy haplocsoportba tarto-

zó egyedek) kialakítására, kan-

cacsoportok egymástól való el-

különítésére, a törzskönyvi nyil-

vántartás szerint nem oda valók

beékelôdése, ennél fogva a törzs-

könyvvezetési hibák feltételezé-

sére is. Az mtDNS anyai ágon

történô öröklôdése útbaigazí-

tást ad a géntartalék-megôrzésbe

vont egyedek anyai alapítók sze-

rinti csoportjai helytállóságáról.

Az mtDNS-analízis képes cáfo-

latot adni a római mondásra is,

ami szerint „Mater semper certe

est”, az anya mindig biztos.

Márpedig, hogy léteznek hi-

básan rögzített törzskönyvi ada-

tok, azt kellôen bizonyítja egy

hasonló nemzetközi vizsgálat a lipicai lófajtában,

ami kimutatta, hogy minden 70 törzskönyvi be-

jegyzés átlagosan egy hibával járt. A teljes lipicai

populációt legalább 8 százalékban érintik a hibás

anyai származások.

A származásanalízis során a törzskönyvi ada-

toknak és a molekuláris genetikai adatoknak egy-

aránt van elônyük és hátrányul. A törzskönyvi ada-

tok az emberi mulasztásokra nagyon érzékenyek,

a molekuláris-genetikai adatok pedig a mutációs

ráta függvényei. Miután általában 80 100 nemze-

dékenként várható érdemleges örökletes változás,

így a molekuláris genetikai eredmények alapján

kevesebb tévedés adódik az anyai oldalon történô

származásmegállapításban, mint a törzskönyvi

ada tok alapján végzett analízisben. A két módszer

együttes alkalmazása teszi lehetôvé, hogy a mód-

szerek hátrányainak feloldásával aránylag jó átte-

kintést lehessen kapni az állományokról.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy vizsgálatunk

célja a genetikai különbözôségek felismerése, ami

hasznos lehet a fajtavédelmi tervek megvalósítá-

sához, genetikai státuszuk megértéséhez, de nyil-

7.18. ábra. A mitokondriális DNS cirkuláris köre

A gidrán

184

ván a génmegôrzési munka további folytatásához is

nagy segítséget ad. Miután a fajta tenyésztéstörté-

netét sok-sok szenvedés tarkítja, köztük számtalan

ménesáttelepítés és -létesítés, egyedek kényszerû

immigrációja, könnyen elôfor dul hatnak a törzs-

könyvvezetés során ki nem mutatott vagy ki nem

mutatható rokoni kapcsolatok, vagy éppen azok

hiánya.

Ezeknek a vizsgálatoknak célja fényt deríte-

ni arra is, vajon a ma önállónak mondott és elfo-

gadott kancacsaládok molekuláris-genetikai érte-

lemben valóban azok-e, kell-e valamelyiket megfe-

szített munkával fenntartani, vagy beolvasztható-e

egy másikba, mert a vizsgálatok arra utalnak!

A 7.18. ábrán bemutatott, genetikai informá-

cióval teli, 16 660 bázispár hosszúságú, kettôs

szálú, kör alakú mtDNS molekula minden tekintet-

ben kétségtelen bizonyosságú eredményt csak tel-

jes szekvencia-sorrendjének meghatározása ese-

tén adna. Az esetek nagy részében erre a roppant

idôigényû és irreálisan költségemésztô vizsgálat-

ra csak a legjobb anyagi forrással rendelkezô ge-

netikai laboratóriumokban szokott sor kerülni. Ál-

talában a mitokondriális DNS-nek egy kb. 1000 bá-

zispárú (esetenként hosszabb) szakaszát vizsgálják

részletesen, de az automatizált szekvenálás során

a szekvencia két végénél 100– 100 bázispárnyi

szekven cia értelmezhetetlenné válik. Értelmezhetô

ered ményt mintegy 750 bázispár ad.

A könyvben ismertetett eredmények a cito-

króm-b és a D-loop régió vizsgálatán alapulnak.

A citokróm-b régió kitûnôen alkalmazható fi logene-

tikai vizsgálatokban, annak kiváló jelzôje. A régió

1350 bázispár hosszúságú, igen gyakran alkalma-

zott vizsgálati hely a fi logenetikai elemzésekhez.

A D-loop régió a DNS cirkuláris körnek leginkább

polimorf szakasza, ennél fogva haplotípusok elkü-

lönítésére különösen alkalmas. Vizsgálata is igen

gyakori különbözô diverzitásvizsgálatokban. Fon-

tos különbség a két régió között, hogy a citokróm-b

kódol fehérjét, míg a D-loop-ról nem íródik át fe-

hérje, ennek köszönhetôen nincs rajta szelekciós

nyomás, hipervariábilis.A végsô statisztikai értéke-

lés során a citokróm-b régióban 684 nukleotidnak,

a D-loop régióban 197 nukleotidnak a vizsgálata

valósult meg.

A törzskönyvi nyilvántartás szerinti valameny-

nyi ma létezô kancacsaládból mintákat vizsgál-

tunk. Néhány alkalmatlan minta kizárásával a

végsô elemzés során a citokróm-b régió vizsgála-

tánál 251, a D-loop régiónál pedig 246 mintát ér-

tékeltünk. A 31 törzskönyv szerinti kancacsaláddal

szemben citokróm-b szakasz vizsgálata során 24,

a lényegesen változatosabb D-loop régió vizsgá-

latakor 32 haplotípust sikerült elkülöníteni. Egyes

haplotípusok esetében mindkét régió vizsgálatá-

nál azonos az eredmény, ugyanazok az egyedek ke-

rültek egy-egy haplocsoportba. Az mtDNS-régiók

vizsgálatával 163 minta (163 kanca) esetében a ka-

pott eredmények megegyeznek a méneskönyvi ada-

tokkal, mert vagy az egyik vagy mindkét régiónál a

haplotípusokba sorolás megegyezett a méneskönyv

szerinti kancacsaládokkal. (Egy-egy haplotípus

egy-egy kancacsaládot feltételez.)

A két régióval való vizsgálat és összevetés rend-

kívül fontosnak bizonyult, mert a D-loop régió

képes volt jól elkülöníteni a mezôhegyesi 2-es, a

mezôhegyesi 3-as, a mezôhegyesi 19-es, és a borodi

2-es kancacsaládot. Meglepô, szakmailag roppant

érdekes, hogy a borodi 1-es és a borodi 7-es kan-

cacsalád egyedei a D-loop régió vizsgálata alapján

ugyanabba a haplotípusba tartoznak, elkülönítésük

a citokróm-b régió alapján sem sikerült. Kellô óva-

tossággal, de azt állíthatjuk, hogy esetükben nem

kettô, hanem egy kancacsaláddal állunk szemben.

A törzskönyvi nyilvántartás szerint a borodi 7-es

pillanatnyilag kifejezetten veszélyeztetett kan-

cacsalád, mindössze két élô tenyészkancája van.

A pekingi olimpiára (military szakágban) minôsült

egyedet évek óta képtelenség termékenyíteni, a

másik, fenotípus-tulajdonságában és ismert telje-

sítményében kedvezôtlenebb, szaporodásbiológi-

ai szempontból rendben van. A borodi 1-es kanca-

család rendkívül népes. A jelenleg kettô családnak

tekintett alapító ugyanazon ménesbôl, Sütvénybôl

került Borodpusztára, majd Marócpusztára.

A citokróm-b régió a borodi 14-es, a borodi

18-as és a mezôhegyesi 1-es kancacsalád elkülö-

nítésében volt segítségre. Újra bebizonyosodott,

hogy némely esetben akár kettônél több régió vizs-

gálata is indokolt. Több marker használata meg-

bízhatóbb eredményhez vezethet a kancacsaládok

ellenôrzése során.

A lipicai lófajta mtDNS-vizsgálata esetén ka-

pott 8 százalékos „hibás” származással szem-

ben a gidrán esetében mindössze 4,4 százalékban

tételezhetô fel a törzskönyvvezetés pontatlansá-

ga, fordulhatott elô tévedés a származásvezetés-

185

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

ben. Pillanatnyilag mintegy háromtucatnyi azok-

nak a mintáknak a száma, amelyek további vizsgá-

latot igényelnek, és a jelenlegi eredmények alapján

minôsítésük tévedésre adhat okot.

A szekvenciák közötti különbségek egyik leg-

szemléletesebb ábrázolási módja a törzsfakészí-

tés. Ezeket a fákat úgy készíti el a bioinformatikai

program, hogy a vizsgált szakaszokat azonosságuk,

illetve különbözôségük alapján veti össze. A szaka-

szokban azonos nukleotidokkal rendelkezô egye-

dek egy, a különbözô nukleotidokkal rendelkezôk

másik csoportba, haplocsoportba kerülnek. Ennek

megfelelôen a genetikailag egymáshoz leginkább

hasonlító egyedek azonos, míg a különbözô egye-

dek távolabbi ágakra kerülnek egymástól a vizsgált

szakasz tükrében. A citokróm-b régióra elkészült

fi logenetikai törzsfát a 7.19. ábra, a D-loop régióra

elkészültet a 7.20. ábra szemlélteti. A nagy egyed-

7.19. ábra. A citokróm-b régió alapján elkészült fi logenetikai törzsfa19 áb k ó b é ó l á lké l fil k f

A gidrán

186

számra való tekintettel a két törzsfát kör alakban áb-

rázoljuk és a kedvezôbb szemléltetôség érdekében

más-más színek jelzik a különbözô haplotípusokat.

A bemutatott fi logenetikai törzsfák belsô körén a

méneskönyvi kancabesorolást egyértelmûen lehe-

tôvé tevô egyedi azonosítók, külsô körívén az

egyed törzskönyvi nyilvántartás szerinti kancacsa-

ládba sorolása látható.

Érdekes jelenséget tárt elénk a mezôhegyesi

4-es kancacsalád vizsgálata. A vizsgált szakaszok

nukleotidjainak összehasonlítása a kancacsaládon

belül két alcsoportot körvonalaz. A kancacsalád

1788-cal kezdôdô leszármazási ága közel száz év

után kettényílt, mindkét ág jelentôsen bokrosodott,

szinte elkülönült, amit alátámasztott, illetve megje-

lenített a mtDNS- vizsgálat is. Génmegôrzés szem-

7.20. ábra. A D-loop régió alapján elkészült fi logenetikai törzsfa20 áb l é ó l á lké l fil k f

187

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

pontjából fontos lehet az alcsoportok külön keze-

lése, szinte két családként tekinteni rá és mindkét

bokorból való egyedek tenyésztésbe állításával az

örökítô anyag továbbadásáról gondoskodni. Így

válhat lehetôvé a családban felhalmozott örökítô

anyag megôrzése, a diverzitás további évszázadok-

ra való fenntartása.

A jövôbeni fajtafenntartás sikere szempontjából

kifejezetten örömteli, hogy a molekuláris genetikai

vizsgálat szerint a feltételezettnél sokkal több kan-

cacsalád mutatkozott igen diverznek. Ez abban mu-

tatkozott meg, hogy a törzskönyv szerinti kancacsa-

ládba tartozáson túl különbözô haplocsoportokba

is besorolhatók voltak. Némelyiknek a kevés élô

egyedszám ellenére a teljes genetikai diverzitás

elvesztése nélkül is sikeres lehet a felszaporítá-

sa. Ez a következô évek génmegôrzésének fon-

tos feladata. Ilyen kancacsalád a mezôhegyesi

1-es, a mezôhegyesi 6-os, a mezôhegyesi 12-es, a

mezôhegyesi 13-as, a mezôhegyesi 15-ös, a borodi

2-es, a borodi 6-os, és népies 22-es. Bár elég

diverznek mutatkozott a mezôhegyesi 9-es kanca-

család is, sikeres felszaporítása óriási tenyésztôi

feladat lesz, hiszen egyetlen idetartozó kanca él

egész Európában. Igaz, sikerült magyar tulajdonba

megszerezni.

Az is kétségtelen, hogy csak akkor lesz a gén-

mentésnek sikere, ha minél többen átérzik ennek a

szükségességét, e szellemiséggel azonosulni tud-

nak, és a kislétszámú kancacsaládok legalább két

tenyészettben elôfordulnak, ott rendszeresen sza-

porodnak.

Gidran XI-39 (Nimfa) Harald Ambrossal egy nemzetközi military verseny díjlovagló számában.

Fotó: Jónás Sándor szívességébôl

Évj

ára

ti c

sikó

k já

rtatá

sa a

maró

cpusz

tai

gid

rán m

énes

ben

. F

otó

: H

ajba

Nán

dor

189

Az elmúlt évtizedek állattenyésztése a növekvô

állatitermék iránti igény és a látszólagos vagy tény-

leges költséghatékonyság miatt a hozamok mér-

hetetlen növelésének kényszere alatt cselekszik.

Ennek a tevékenységfolyamatnak legfontosabb

eszköze a szelekció, amely során a szülôknél érté-

kesebb ivadékok váltják a tenyészállat-állomány t,

olyanok, amelyek valószínûsítik a termelési átlag

további növekedését. A szülôk és az ivadékok tel-

jesítménye közötti különbség, a megvalósult több-

lethozam szelekciós elôrehaladásként fogható fel,

amire a tulajdonság öröklôdésén túl elsôsorban a

minél nagyobb szelekciós nyomás, a minél keve-

sebb kiválasztott ivadékszám van hatással. Ezzel

az erôteljes szelekcióval látványosan változik a

kiinduló állomány genetikai szerkezete. Valójá-

ban ez a cél, mert a kiinduló állomány genetikai

szerkezetébôl adódó teljesítmény nem volt elfo-

gadható a tenyésztô számára. A célnak megfelelôen

végrehajtott szelekcióval gén- és genotípus-gyako-

riság változtatás történik. A gén- és genotípus meg-

változásának mértéke (és a fajtában rejlô genetikai

lehetôségektôl függôen az iránya) lesz a garancia

a teljesítmény változására. A mindenkor meglévô

gén- és genotípus-gyakoriság egy adott fenotípust

eredményez. A fenotípushoz társuló teljesítményt a

populáció genetikai szerkezetének módosításával,

a genetikai egyensúly megbontásával (a gén- és ge-

notípus-gyakoriság megváltoztatásával) lehet el-

érni. Másképpen fogalmazva, egy állomány gene-

tikai szerkezetének megváltoztatására különbözô

esélyt kapnak az egyedek az ivadéklétrehozási fo-

lyamatban. Azok a populációk, fajták, amelyeknek

az eredeti genetikai szerkezete nem teszi lehetôvé a

tenyésztô érdeke szerinti módosulást, vagyis a ho-

zamok folytonos növekedését, létszámukban meg-

fogyatkoznak, fokozatosan visszaszorulnak, akár a

kipusztulás sorsára is juthatnak. Kétségtelen, hogy

ezzel a világ háziállatainak genetikai elszegényedé-

sét is elôsegítjük.

Háziállat-állományok genetikai elszegényedése

a hozamhajszolás nélküli szelekció hatására is be-

következhet, ahogyan erre példák sokaságát lehet

találni. A háborús veszteségek, a mezôgazdaság

modernizációja, az anyagi jólét hiánya, olykor a

következményeket nem mérlegelô politikai meg-

fontoltság vagy egyszerûen csak a divat, leginkább

ezeknek a több-kevesebb összessége következté-

ben fajták hányatott sorsúvá válhatnak. Ilyenkor a

fajta genetikai értéke alig-alig játszik közre a folya-

matok alakulásában. A veszteség, a genetikai elsze-

gényedés ilyenkor is bekövetkezik.

Az 1980-as évek kezdetétôl az urbanizált tár-

sadalom érdeklôdése érezhetô módon egyre na-

gyobb mértékben fordult a genetikailag elszegé-

nyedett, már-már kipusztulástól fenyegetett házi-

állatfajták felé. A veszélyeztettségi fokok megkü-

lönböztetésére kidolgozta a maga tárgyilagos osz-

tályozó rendszerét és javaslatokat fogalmazott meg

a tenyésztéspolitikai intézkedésekre. Állást foglalt

a mellett, hogy a kihalt fajtákat be kell vallani, mert

hiteles újraélesztésükre nincs lehetôség. A 100 alat-

ti létszámot kritikusnak tekinti, mert ebben a lét-

számban a fajta tartósan már nem tud fennmarad-

ni. A veszélyeztetett helyzetben (1000 állatnál ke-

vesebb) a fajta fenntartható, de csak akkor, ha a

géntartalékok megôrzésének megfelelô tenyésztési

módszerekkel történik a fajtafenntartás. Ez az álla-

pot igényli a legtöbb meggondolást és intézkedést.

Bizonytalan a fajta helyzete 1000 és 5000 egyed

között, sebezhetô 10 000 alatt és védelmi intézke-

désekre nem szorulónak tekinthetô a 10 000 felet-

ti egyedszám. Természetesen mindenkor a fajtára

jellemzô ivararány mellett.

A hagyományos háziállat-fajták megmentése-

kor, változékonyságának fenntartásakor, genetikai

értékének tisztázásakor génmegôrzésrôl, ha a hasz-

nosításukat is célul tûzzük ki, génvédelemrôl beszé-

lünk. A génmegôrzés során cél, hogy a megôrzött

fajták minél hosszabb ideig legyenek képesek te-

nyésztésben maradni, egyben ez minden hagyomá-

nyait tisztelô ország elemi feladata. Amellett, hogy

esetünkben kulturális értékekrôl is szó van, nem is-

mert az igények változása és az sem, hogy a bio-

8. Szelekció a génmegôrzéssel egybekötött fejlesztés keretében

A gidrán

190

kémiai elemzések, a szaporodásbiológia, a mole-

kuláris genetika fejlôdésének következtében mi-

lyen lehetôségek bontakoznak ki, amelyek révén

megvalósítható lesz a genetikai sokféleség speciá-

lis formájának fenntartása, sôt integrált módszerek-

kel való kiegészítése.

Egy ilyen génmegôrzésbe, génvédelembe sod-

ródott fajta a gidrán, amely létszámcsökkenése, ge-

netikai variabilitásának elszegényedése nem a fel-

adatokra való alkalmasságának hiányából, hanem

a tágan értelmezett környezeti hatások kedvezôtlen

egybeesése következtében állt elô. A géntartalé-

kok megôrzésének megfelelô tenyésztési módsze-

re a természetes és a mesterséges szelekció, vala-

mint a párosítások 150 éve folyamán létrehozott ge-

netikai és fenotípusos változatosságnak a konzervá-

lásában és a fajta célszerû használatában merül ki.

Ennek a tenyésztési munkának legfontosabb szem-

pontja a gén- és allélveszteség elkerülése, a fajta

teljes génkészletének védelme, aminek eredménye-

ként a géntartalék-állományok hosszú ideig része-

sei maradnak a tenyésztésnek, a hasznosításnak. A

géntartalékok megôrzésének feladata az adott fajták

átmentése a távolabbi századokba úgy, hogy azok

tulajdonságai vagy/és mostani genetikai varianciája

ne változzék. Nem cél a gén- és genotípus-gyako-

riság megváltoztatása, ellenkezôleg, nemzedékrôl

nemzedékre változatlan gén- és genotípus gyakori-

ság tartandó fenn. A nemzedékrôl nemzedékre vál-

tozatlan gén- és genotípus-gyakoriság akkor valósul

meg, ha egy kellôen nagy egyedszámú állományban

nincs mutáció, nincs migráció (ki- és bevándorlás),

nincs drift, és szelekció sem érvényesül.

Kérdés viszont, hogy megvalósítható-e az élô

állományok szelekció nélküli tenyésztése? A vá-

lasz, hogy ez a génmegôrzési, génvédelmi cél-

ból tartott állományokban sem valósítható meg,

mert a populáció tulajdonságainak fenntartása ér-

dekében bizonyos szelekcióra ezeknél is szükség

van. A ritka fajták, közöttük a gidrán genetikai ál-

lományának kialakításában a célirányos emberi

szelekció évszázadokon át lényeges szerepet ját-

szott. Ha a szelekcióval felhagyunk, az adott tel-

jesítményhez szükséges gén- és genotípus-gyako-

riság változik meg. A tenyésztônek selejtezni kell

azokat az egyedeket, amelyek a fajta természetes

élôhelyének, tartási feltételeinek elviselésére alkal-

matlanok, mert ellenkezô esetben az állomány gén-

készlete lényegesen megváltozhat. Csakis a szelek-

ció tudja fenntartani azt a génszerkezetet, ennek

kifejezôdéseként megjelenô genotípust, amely a

fajtára jellemzô volt. A szelekció szüneteltetésé-

vel könnyen széteshetnek azok a génkombináci-

ók, amelyek az elért teljesítményt örökletes oldal-

ról megteremtették, felborul a genetikai struktúra,

elvész a fajta. Feltehetôen hamisítás is lenne a sze-

lekció nélküli tartás, hiszen a háziállatok tenyész-

tésének sok évezrede alatt sohasem fordult elô,

hogy a szülôpárok mindegyikének azonos esélye

lett volna az ivadéklétrehozási folyamatban. Éppen

ezért, ha legalább megközelítôleg eleget teszünk a

fajtának (technológiának) megfelelô szokásos ivar-

arány beállításának, szükségképpen szelekciót vég-

zünk. A nôivarú létszámot sem lehet a végtelen-

ségig növelni, a felesleget ebbôl is selejtezni kell.

Ennek elmulasztása esetén random párosítással és

1:1 ivararánnyal folytatva az állománymegôrzést, a

háziállatfajták története során sohasem létezett ál-

lapotot idéznénk elô.

8.1. A génmegôrzés módszerei

Kétségtelen, hogy a szelekció szükségszerû, de

elvei nem azonosak a teljesítményre tenyésztett

fajtáknál alkalmazottakkal. A génvédelmi szelek-

ció feltételei közé tartozik, hogy

• a szelekció nem végezhetô a kritikus kis lét-

számú állományoknál, mert megkerülhetet-

len a rokonok párosítása, általa növekszik a

bel tenyésztettség veszélye. Csökken a geneti-

kai diverzitás, mert a még meglévô gének, ritka

allélok kiesésének az esélye (veszélye) növek-

szik. Elég a természetes szelekció variabili-

tást csökkentô hatásának kivédése. A szelekci-

ót megelôzendôen elsôdleges cél az állomány-

nagyság növelése. Fontos egy-egy szülôpártól

több egyed jelenléte, mert a szülôpárok tel-

jes genetikai anyagának továbbadása csak így

feltételezhetô. (Egyetlen ivadéknak a szülô ge-

netikai állományának mindössze felét adja).

Ezen a folyamaton ment keresztül a gidrán 1975

és 1990 között.

• a beltenyésztés késleltetése érdekében általában

lényegesen szûkebb ivararányra van szükség.

• a szelekciót a fajta számára természetes környe-

zetben kell végezni, ami feltétele a fajta adap-

tációs és termelési tulajdonságai megôrzésének

191

8. Szelekció a génmegôrzéssel egybekötött fejlesztés keretében

• selejtezendôk azok az egyedek, amelyek feno-

típusukban nem mutatják a fajta évszázadok

alatt rögzült legfontosabb értékmérô tulajdonsá-

gait. Ezek éppúgy értendôk a küllemi fajtabé-

lyegekre, mint a teljesítménymutatókra, továb-

bá a vérmérsékleti tulajdonságokra is. Mind-

azokra a tulajdonságokra szelektálni kell, ame-

lyek eredetileg a fajta jellemzôi voltak, de nem

lehet cél az egyoldalú teljesítménynövelés, mert

ezzel már génállomány-szûkítést idéznénk elô.

A teljesítménymutatókra való szelekció a meg-

változott használatban egyre nehezebb. A gid-

ránt szerencsére ez nem, vagy kevésbé érinti,

hiszen a kiemelkedô katonai hátashasználathoz

szükséges alaptulajdonságok nem ellentétesek a

modern sporthasználat igényével. A fajta törté-

netében csak rövid idôre szûntek meg azok az

okok, amelyek a rá jellemzô sajátos használa-

ti formát kialakították. A sportteljesítményre,

alapvetôen a military sportra való alkalmasság-

ra folytatott szelekció az eredeti fenotípusos tu-

lajdonságokat kialakító gének cselekvô állapot-

ban való tartását jelenti.

Persze csaknem kilátástalan helyzetbe kerülnek,

elvesztik eredeti génszerkezetüket mindazok a

fajták, amelyeknél megszûntek a fajta létrejöt-

tének, virágzásának körülményei, megszûntek a

régi szelekciós okok (használati formák), meg-

változott az a röghatás is, amely kielégítôen sze-

lektálta a fajtát, s ehhez a megváltozott körül-

ményhez tenyésztôik nem találják meg az eredeti

értékmérô tulajdonságokra szelektáló új haszná-

lati formát. Ilyen esetekben csak a nevét ôrzik a

fajtának, de genotípusát már nem. Még lesújtóbb a

helyzet, ha az alapítókra való visszavezethetôség

mindkét ivar mentén lehetetlenné válik.

• az állatok szelekciójában mindkét ivarnál rend-

kívül fontos a származás fi gyelembevétele.

A gén tartalék állományoknál ez valamelyest

más jelent, mint az egyre nagyobb fenotípusos

teljesítményért tenyésztett fajtáknál. A legna-

gyobb genetikai diverzitás feltétele mellett kell

érvényesülnie a szelekciónak. A megôrzendô

popu láció genetikai diverzitása és megújuló ké-

pessége az effektív populációméret mellett az

alapító állatok számának a függvénye. Az alapí-

tó egyedek közötti variabilitás határozza meg a

fajta génállományának gazdagságát és a geneti-

kai tartalékok kimerülésének folyamatát.

A törzsek, családok genetikai egyensúlyát fenn

kell tartani. A gidrán esetében ez annyit tesz,

hogy a három genealógiai vonalat egyensúly-

ban célszerû tenyészteni, és a fajtafenntartás

során elônyben részesítendô egy ritkább gene-

alógiai vonal kisebb hibákkal terhelt egyede a

létszámában gazdagétól, még oly kiváló hímiva-

rú egyed esetén is.

Ugyanez az elv érvényesül a kancacsaládok

esetében is. A még fellelhetô alapítóra vissza-

vezethetô csoportokat, kancacsaládokat nagy

elkötelezettséggel kell fenntartani. A né pes

kancacsaládok egyedei között (a gidrán eseté-

ben például az M2-es, az M3-as, az M7-es

és az M11-es) lényegesen nagyobb szelekci-

ós nyomást kell alkalmazni, mint a ritka kan-

cacsaládok (M1-es, M 5-ös, M13-as, M14-es,

M 15-ös vagy borodi 5-ös, borodi 8-as, borodi

16-os) esetében. A szelekció során nem az

egyedek nemzedékváltását tartjuk szem elôtt,

hanem a genealógiai vonalakat és családo-

kat igyekszünk szigorúan kézben tartani. Ál-

lománynövelés nélküli fajtáknál/állományok-

nál ez megköveteli valamennyi tenyészál-

lat utódjának felállítását a következô generá-

cióban Egy adott kancacsalád tenyészállata

cserélendô (szelektálható), ha helyette típusá-

ban és használatában az eredeti típust jobban

közelítôt lehet tenyésztésbe állítani.

• a tenyészetek feletti, a fajta egészére kiterjedô

szelekciós elvbôl következnie kell(ene), hogy

ugyanahhoz a genealógiai vonalhoz vagy kan-

cacsaládhoz tartozóan legalább két tenyészet ben

legyen tenyészállat. Ennek genetikai diverzitás-

védelmi okai vannak, ha az egyik helyen kies-

ne a tenyésztésbôl az egyed, és nincs megfelelô

ivadék a pótlásra, a vonal, vagy a kancacsalád

ne vesszen el, a továbbiakban is fenntartható

legyen.

• egyetlen tenyészállat sem kaphat nagyobb sze-

repet egy másik rovására, legyen az bármi-

lyen kitûnô is egyébként! Ez ellenkezik a meg-

szokott, más jellegû tenyésztéshez igazodó

tenyésztôi magatartással, hiszen egy egészen

kiváló apaállat megszületése a tenyésztés csú-

csa, sokszor hosszú idôt kell várni egy ilyen fel-

bukkanására. Egy tenyészállat túlságos szerep-

hez juttatása viszont a kis létszámú populációk-

ban a gén- és genotípusgyakoriság szûkülésével

A gidrán

192

jár, miközben rövid nemzedékváltáson belül

megnehezíti, olykor lehetetlenné teszi a rokon-

tenyésztés elkerülésére végzett párosításokat.

Egy-egy kiváló ménnek túlságosan nagy sze-

rephez való juttatására és annak kedvezôtlen

hatására a hazai lótenyésztéstörténet kivá-

ló példája a Nonius „B” és „D”, a Neapolitano

XIII, a Shagya ***VI, amikor is egy-egy vonal

vagy törzs kipusztulásközeli állapotba került.

A gidrán esetében a Gidran XXIV lehet erre

aggasztó példa.

• a kis létszámú populációk velejáró folyama-

ta bizonyos gének alléljainak folyamatos, egy-

irányú változása. Ennek eredményeként az

egyik allélpár gyakorisága folyamatosan csök-

ken, mígnem eltûnik az állományból, a másik

pedig folyamatosan nô. Jelentôs védelmet

nyújthat ez ellen az alpopulációkra történô bon-

tás, jóllehet ezekben az alpopulációkban sem

kerülhetô meg a drift jelensége, de a folyamat

véletlenszerûsége folytán az egyes alpopu-

lációkban a génsodródás más-más irányt vesz,

ami nagyszámú alpopuláció esetén lehetôvé

teszi a teljes populációra való génveszteség el-

kerülését. Az alpopulációk közötti ciklikus te-

nyészállatcserével a teljes populáció genetikai

változatossága jó eredménnyel, hosszú távon

fenntartható. A lótenyésztésben az egyes tenyé-

szetek, ha azok huzamosabb ideig fennállnak,

ilyen alpopulációknak tekinthetôk. A tenyésze-

tek közötti tenyészanyag-vándorlással késlel-

tetni lehet az egyes állományok szegregációját.

Manapság, a magánmének birtoklásának idején

gazdaságilag is fontos a tenyésztôk közötti mén-

csere gyakorlati alkalmazása.

• a szelekció során fi gyelembe kell venni külön-

bözô, esetleg kis számban elôforduló morfo-

lógiai tulajdonságokat, és gondoskodni kell

ezek fennmaradásáról. Nem szabad valami-

lyen tenyésztôi ízlésnek érvényesülést hagyni

a variancia szûkítésére. Ilyen morfológiai tulaj-

donság a gidrán fajtában olykor elôforduló dur-

vább vagy elegánsabban fogalmazva jellegzetes

„gidrán” fej. Ennek magyarázata, hogy a fajta-

kialakításban bizony spanyol-nápolyi ôsök sora

is részt vett, és atavisztikus jegyként idônként

megjelennek. Kétségtelen, hogy ezek a morfo-

lógiai jellemzôk a ló elsôdleges értékmérô tu-

lajdonságaira nincsenek hatással, de miután

jellemzôje volt egykor a genotípusnak, és a ge-

notípus lehetô legkevesebb változással való

fenntartását végezzük, ezek is szelekciós szem-

pontoknak tekintendôk.

• Nagyon jól felhasználhatók a szelekcióban a

különbözô polimorf rendszerek is (vércsoport,

fehérje, egyéb biokémiai polimorfi zmusok,

DNS). Rendszeres nyomonkövetéssel ellenô riz-

hetôvé válnak az allélgyakoriságok, feltûnnek a

ritka allélok, és az ezekre irányuló tenyésztés-

sel elkerülhetô ezek elvesztése. Megôrzésükkel

növekszik a fajta genetikai diverzitása és a

biokémia, majd az immunogenetika további

fejlôdésével az elsôdleges értékmérô tulajdon-

ságokkal összefüggésben is fontos megállapítá-

sok születhetnek.

A 8.1. ábrán a szelekciónak a géntartalékok

megôrzésében alkalmazható típusa látható, a sze-

lekciós haladásra törô és a géntartalék megôrzését

szolgáló szelekció közötti különbséggel együtt.

Az ábra két ideális esetet mutat be. A maxi-

mális genetikai elôrehaladást célul kitûzô állomá-

nyokban szinte csak egyetlen szelekciós szem-

pont létezik, ennek érvényre jutásában a populá-

ció varianciájának csökkenése nem érdekes, sôt

csak ennek árán lehet a célt elérni. A másik példa

egy értékmérô tulajdonságaiban nem módosult és

módosítani nem is tervezett állományt mutat be, itt

nem kell és az eszmeiségbôl következôen nem is

lehet a varianciát csökkenteni.

Az ôshonos lófajtáink esetén és a gidránnál is

a fajta fénykorában meglévô értékmérô tulajdonsá-

gok a gazdasági lótenyésztés idôszakában sérültek,

a variancia lehetô legnagyobb megtartása mellett az

eredeti képességek megôrzése, esetenként visszaál-

lítása a cél. A tenyészcél lebeg elôttünk, az annak

megfelelô egyedek képezik a következô generáció

szüleit, de úgy, hogy minden családból és minden

genealógiai vonalból kerüljenek ki szülônek esé-

lyes állatok. Még a kisebb genetikai elôrehaladás

kockáztatásával is! A genetikai variancia csökke-

nése árán is selejtezésre kerülnek a tenyészcéltól

vagy egyéb megkerülhetetlen tulajdonságoktól ne-

gatív irányban eltérô egyedek. Az egyes családok-

ban és genealógiai vonalakban a szelekciós nyomás

mértéke lesz különbözô. A népesebb családokban

és gazdagabb egyedszámú genealógiai vonalakban

erôteljesebb a szelekció, pl. (mének esetén különö-

193

8. Szelekció a génmegôrzéssel egybekötött fejlesztés keretében

sen) féltestvérek nem, vagy alig kerülnek tenyész-

tésbe, míg a létszámgondokkal küzdô részpopuláci-

ókban az elsôdleges értékmérô tulajdonságok hát-

rányának a mértéke befolyásolja a tenyésztésben

maradásukat. Ez következik abból a ténybôl, hogy

a fajták soha nem statikus, hanem állandóan vál-

tozó, és bizonyos irányban fejlôdô képzôdmények.

A génmegôrzés során a változás irányát és mérté-

két kell ellenôrzés alatt tartani.

8.2. A szelekció és az ex situ génvédelem kapcsolata

Ex situ génmegôrzésnek tekintjük a genetikai anyag

mindazon megôrzési formáit, amikor sperma-

minták, embriók, netán petesejtek mélyhûtött álla-

potban jelentik a tenyésztést. Az ex situ génbank

felállítása hozzátartozik a szelekció témaköréhez,

noha itt valójában azoknak az

egyedeknek a kiválogatását ért-

jük, amelyektôl a fajtafenntar-

tás érdekében szaporító anyaga-

ikat (embrió, sperma, esetleg pe-

tesejt) mélyhûtésre szánjuk kö-

zeli vagy távoli jövôbeni alkal-

mazás (felhasználás, tenyész tés)

esetére. Ennél a kiválogatás-

nál alapvetô szempont, hogy

a mélyhûtve tárolt genetikai

anyag valóban a meglévô állo-

mány genetikai varianciájának a

tükrözôdése legyen. Nos, ez ki-

fejezetten jelentôs szakmai isme-

reteket feltételez.

Különös gondossággal kell

dön teni az elegendô létszám

kér désérôl és a biztonságos

mély hûtve tárolásról. Az Állat-

te nyésztôk Európai Szövetségé-

nek Szakértô Bizottsága javasla-

ta szerint legalább 25, egymással

rokonságban nem álló mén sper-

makészletét célszerû tárolni az

adott fajtából és legalább 20 iva-

dékot célszerû elôállítani minden

apaállattól. A RARE BREEDS

SURVIVAL TRUST gyakorla-

ta nem tekinti rokonoknak azo-

kat az egyedeket, amelyeknek az elsô három gene-

ráción belül nincsenek közös ôseik, azaz a harma-

dik nemzedékig nem fordul elô ugyanaz az állat két

egyed származási lapján.

A 25 nem rokon ménre alapozódó spermatáro-

lás viszonylag könnyen megoldható és lényegesen

egyszerûbb feladat, mint 25 nem rokon egyedtôl

származó embrió mélyhûtve tárolása. Fontos sze-

lekciós szempont az is, hogy a ménektôl átlago-

san 100 adag spermát tároljanak. Itt megjegyzendô,

hogy ma már léteznek olyan technikák, amelyekkel

biztonságosan megoldható az egy mûszalmában

tárolt szaporító anyagból egy ivadék megszületé-

se. Ekkor elegendô 50 termékenyítô adag tárolása.

Biztonsági okból legalább két tárolóhelyet kell ki-

jelölni.

Az élô állomány fenntartásával egyidejûleg fo-

lyó genetikai anyag begyûjtését úgynevezett törzs -

anyagként kell kezelni, ami rövid idôn belül nem

8.1. ábra. Szelekció a géntartalékok megôrzésében8 1 áb S l k ió é lék k ô é éb

A gidrán

194

felhasználható, mert az a távolabbi jövôt szol-

gálja. Lehet ugyan idôbeli felhasználás is, de azt

el kell különíteni az idôközi felhasználástól. Nap-

jainkban (2014/2015) vita tárgya ez a kérdés a

tenyésztôszervezeti tagok, sôt vezetôk között is,

mert a kiválasztott egyedek szaporítóanyagá-

nak mélyhûtési költsége a jelenlegi gazdálkodá-

si idôszakban történik, miközben a felhasználás

idôpontjában az már kikerül a jelenleg érintettek

érdekkörébôl.

Az élô állomány fenntartásával egyidejûleg

folyó genetikai anyag begyûjtésében további nehéz-

séget jelent a teljes genetikai variancia begyûjtése,

mert a szereplôk tudat alatt is a pluszvariánsokat

helyezik elôtérbe, miközben azoknak a természetes

szaporodási folyamatban is elegendô számú ivadé-

kuk van.

Az ex situ génbankok a lótenyésztésben azért

is szükségesek, mert a kimagasló tulajdonságokkal

bíró egyedek hosszú idejû menedzselést igényel-

nek, és bizony sokszor ez a tenyésztési szempont-

okkal nem egyeztethetô össze. A helyesen megvá-

lasztott ex situ génbanki szaporítóanyag felhaszná-

lásával sikeres lehet a fajtafenntartás.

Ezzel a módszerrel természetesen nem az egykor

virágzó fajta teljes genetikai varianciája menthetô

át a távoli évszázadokba, hanem csak a ránk ma-

radt romjai. Természetesen ez is hordozhat nagy ér-

téket, különösen akkor, ha a sperma tárolásán kívül

a biokémiai és az immungenetikai markerek tárolá-

sára is gondolunk.

Összegezve tehát, védettségbe került élôállat-

fajták fenntartásában a szelekció elkerülhetetlen,

de gyakorlati megvalósítása merôben eltér a tel-

jesítményorientált fajtáknál alkalmazott szelekci-

óhoz mérten. Amíg az elôbbinél a szelekció célja

a gén- és genotípus-gyakoriság, ezzel a génszerke-

zet lényeges megváltoztatása, addig a védett fajták-

nál a gén- és allélgyakoriság-veszteség elkerülése

a cél, a fajta teljes génkészletének a védelme a fô

szempont. Bár a fajta értelmezése nem zárja magá-

ba a változatlanság fogalmát, ezzel együtt a szelek-

ció során esélyt kell adni a védett fajta hosszú távú

fennmaradásának.

A mezôhegyesi csikós már 1803-ban is „idegenforgalmi” nevezetességnek számított.

Georg Ott, svájci fi atal ember a Regátba (Moldva, Havasalföld, Dobrudzsa területe) való utazása során emlékeit

– a korabeli szokásoknak megfelelôen – vázlatfüzetében örökítette meg. Néhány rajz Magyarországon történt utazásának

emlékeit elevenítette meg útirajzaiban. Ilyen a Mezôhegyesen ábrázolt csikós képe is.

(Georg Ott (1781–1808) útirajzai a Schaffhausenben (Svájc) a városi múzeum gyûjteményében vannak

195

5 Gidran XVII, 1848., sárga ↑

821 Gidran XIII, 1841., –↑

Siglavy VIII-10, arab fajtájú, használati kanca

* * *

15 Gidran VII, 1834., sárga,↑

337 Mendizabal, 1814., apja helyi tenyésztésû spanyol fajta, sárga

↑350 Brilliante, apja helyi tenyésztésû

erdélyi fajta, pej,↑

322 eredeti moldvai, 1781, pej, méret: 15, 1 (160 cm)

* * *

72 Gidran VII, 1838., sárga↑

18 Assed, 1832., eredeti arab (Deiman), szürke↑

48 Oronocco III, 1823., apja helyi tenyésztésû arab fajta, szürke

↑593 Patriot, 1817., apja arab fajta,

Levitzky promini ménesbôl (Podolia) ↑

237 Brilliante, 1809., apja helyi tenyésztésû erdélyi fajta, szürke

↑368 Colonello., 1794., pej

↑134 eredeti holsteini, 1876., pej,

15, 1,– (160 cm)

* * *

76 Gidran XIV, 1842., sárga ↑

777 Mercurio III, 1823., apja helyi tenyésztésû erdélyi fajta, sárga

↑819 helyi tenyésztésû, anyja a 6. szabadménesbôl, 1815., sárga

méret: 15, 1, 2, (161 cm)11. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

109 Gidran XI, 1840., sárga↑

848 Gidran VIII, 1833., sárga↑

681 Nonius V, 1828., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑321 Effendy, 1808., apja helyi

tenyésztésû lipicai fajta, pej↑

391 Ardente, 1801., apja helyi tenyésztésû spanyol fajta, pej

↑812 Brilliante, 1794., apja helyi

tenyésztésû erdélyi fajta, pej↑

722 eredeti moldvai, 1786., pej, méret: 15, 1, – (160 cm)

4. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

120 Gidran XIII, 1845., sárga↑

625 Gidran XI, 1840., sárga ↑

733 Nonius V, 1935., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑601 O Bajan, 1830., apja eredeti arab,

sárga↑

672 Rinaldo, 1820., apja angol fajta (Mylord után), sárga

↑966 Eredeti moldvai, 1805., sárga,

méret: 15, 2 (163 cm)

* * *

135 Gidran IX, 1833., sárga ↑

233 Gidran III, 1824., sárga↑

301 Nonius Senior, 1817., apja eredeti normann fajta, pej

↑483 Escurien, (Espagniola?) 1807., apja

helyi tenyésztésû spanyol fajta, pej ↑

737 Liberale, 1794., apja helyi tenyésztésû holicsi fajta, pej

↑330 Eredeti magyar, 1785., pej,

méret: 14, 3,– (155 cm)

* * *

144 Gidran VIII, 1838., sárga↑

785 Spachy II, 1821., apja helyi tenyésztésû lipicai fajta,

↑160 Cesar, 1807., apja helyi tenyésztésû

spanyol fajta, pej ↑

112 eredeti holsteini, 1781., pej, méret: 15, 1 (160 cm)

* * *

193 Gidran VII, 1836, sárga↑

204 O Bajan, 1828., apja eredeti arab, sárga, tûzött

↑190 Nonius Senior, 1818., apja eredeti

normann fajta, sárga, tûzött ↑

209 Persano, 1804., apja helyi tenyésztésû erdélyi fajta, mézszürke

↑507 Monreale (Monarcho?), 1789., apja helyi tenyésztésû magyar fajta

mézszürke↑

406 eredeti moldvai, 1782., szürke, méret: 14, 2, – (155 cm)

* * *

209. Gidran XVII, 1851., sárga ↑

884 Buscher Boy, 1845., apja angol fajta, sárga

↑109 Gidran XI, 1840., 14, sárga

↑848 Gidran VIII, 1833., sárga

↑681 Nonius V, 1828., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑321 Effendy, 1808., apja helyi tenyésztésû lipicai fajta, sárga

↑384 Augent, 1801., pej

↑812 Brilliante, 1794., apja helyi

tenyésztésû erdélyi fajta, pej, ↑

722 eredeti moldvai, 1786., pejméret: 15, 1, (160 cm)

4. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

9. Fajtatörténet ábrákon és táblázatokban

9.1. táblázat

A 4. számú ménes törzsállománya és a kancák származása

A 4. számú gidrán ménebe 65 kancát soroltak be és elôjegyzésben állt 29 kanca, összesen 94 egyed alkotta a ménest. A nevek

alapján a felsorolás egyúttal jól szemlélteti az alapító kancáktól kezdve az ôsök színét, méretét (régi mértékegységben), továbbá

a mezôhegyesi ménesben mûködô törzsmének korabeli fajta megnevezését.

A gidrán

196

209 Gidran V, 1848., sárga↑

659 Gidran XI, 1841., sárga↑

615 Nonius V, 1830., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑615 Ellegante, 1815., apja helyi

tenyésztésû ,,,, sárga ↑

533 Eredeti moldvai a bukoviniai ménesbôl, 1807, sárga méret: 14, 3, 2,

(156 cm)

* * *

212 Gidran XV, 1849., sárga↑

657 Gidran VII, 1831., sárga ↑

688 Dervis, 1820., apja helyi tenyésztésû török fajta,

↑91 Reale, 1814., apja helyi tenyésztésû

Colladerisch ménesi, mézszürke↑

171 Brutus, 1804., szürke. Károlyi-ménes tenyésztette, erdélyi fajtájú

kanca, méret: 14, 3,– (156 cm)

* * *

215 Gidran XVI, 1849., sárga↑

653 Messrour IV, 1843., apja helyi tenyésztésû arab fajta, sárga

↑565 Nonius VIII, 1829., apja helyi

tenyésztésû normann, pej ↑

621 Ebro, 1821., apja helyi tenyésztésû spanyol fajta, pej

↑499 kanca 5. szabad ménesbôl, fakó,

méret: 15, –, – (158 cm)

* * *

217 Gidran XVII, 1848., sárga↑

847 Trevilliam, 1838., apja angol fajta,↑

775 Ossian, 1823., arab fajta ↑

346 Morforio, 1807., pej↑

634 Parens, 1796., pej ↑

819 eredeti moldvai, 1792., pej, méret: 15, –, – (158 cm)

11. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

221 Gidran XVI, 1849↑

678 Siglavy XXII, 1843., apja arab fajta,↑

317 Durzy, 1833., pej↑

111 Nonius Senior, 1819., apja eredeti normann fajta, pej

↑324 Imperato, 1803., apja helyi tenyésztésû eredélyi fajta, pej

↑33 Monarcho, 1797., pej, apja eredeti

meklenburgi fajta, pej ↑

325 eredeti magyar, 1789., magyar fajta, Bogdanovics-tenyésztésû, pej, 15,

2,– (163 cm)

* * *

224 Gidran XVIII, 1850., sárga↑

721 Nonius * * *, 1840. apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑638 O’Bajan I, 1833., apja helyi

tenyésztésû arab fajta, sárga↑

793 Clole I, 1824., apja helyi tenyésztésû arab fajta, sárga

↑518 helyi tenyésztésû kanca 6. szabad

ménesbôl, 1814., sárga, méret: 15, 2, – (163 cm)

12. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

227 Gidran XII, 1845., sárga ↑

719 O Bajan I, 1835., apja helyi tenyésztésû arab fajta, sárga

↑252 Nonius V, 1827., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑518 helyi tenyésztésû kanca a 6. szabadménesbôl, 1814, sárga,

méret: 15, 2, – (163 cm)12. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

228 Gidran XIII, 1845., sárga↑

824 Gidran VII, 1836., sárga↑

878 Nonius V, 1828., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑652 Vitzay V, 1820., apja helyi tenyésztésû angol fajta, sárga

↑321 Effendy, 1808., apja helyi

tenyésztésû lipicai fajta, pej↑

391 Ardante, 1801., apja helyi tenyésztésû spanyol fajta, pej

↑812 Brilliante, 1794., apja helyi

tenyésztésû erdélyi fajta, pej, ↑

722 eredeti moldvai, 1786., pej, méret: 15, 1, –, (161 cm)

4. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

264 Gidran XII, 1841., sárga↑

680 Nonius V, 1831., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑761 O Bajan, 1825., apja eredeti arab,

sárga↑

204 Cyrus, 1818., apja helyi tenyésztésû magyar fajta, sárga

↑169 Raro, 1806., apja helyi tenyésztésû

erdélyi fajta, pej↑

32 Monreale, 1789., apja holicsi fajta, pej↑

123 eredeti holsteini, 1783., pej, méret: 15, –, – (158 cm)

2. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

296 Gidran XIII, 1845., sárga↑

904 Othello XII, 1839., sárga↑

253 Nonius Senior, 1820., apja eredeti normann fajta, sárga, méret: 15, 1,–

↑349 kanca a 3. sz szabadménesbôl,

1813., sárga, méret: 14, 3, – (155 cm)

* * *

197

9. Fajtatörténet ábrákon és táblázatokban

297 Gidran XIII, 1845., sárga, méret: 15, 2, 1

↑727 Gidran VIII, 1835., sárga,

↑526 Nonius V, 1829., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑689 Osmin, 1821., sárga

↑83 Hallasz, 1816., sárga, apja Soltatore

holsteini mén, méret: 15, 2, –↑

851 Jupiter, 1800., sárga↑

611 eredeti moldvai

* * *

300 Gidran XIV, 1843., sárga, 15,–.2↑

725 Gidran VIII, 1835., sárga,↑

793 Cloe I, 1824., sárga,↑

518 sajáttenyésztésû kanca 6. sz. ménesbôl, 1814., sárga méret: 15, –, 2 (159 cm)

12. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

302 Gidran XIII, 1845., sárga, 15,1,2↑

615 Nonius V, 1830., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑615 Ellegante, 1815., sárga

↑533 eredeti moldvai, 1807., sárga,

méret: 14, 3, 2 (156 cm)

* * *

305 Gidran XIII, 1845. sárga. méret: 15, –, –

↑834 Gidran VIII, 1836., sárga,

↑777 Mercurio III, 1823., apja helyi

tenyésztésû erdélyi fajta,↑

819 helyi tenyésztésû kanca a 6. sz szabad ménesbôl, 1815., méret: 15, 1, 3 (161) cm

11. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

332.Nahfs, 1847., sárga, apja eredeti arab, (Anaze Gjalos), méret: 14, 3, 1

↑665 Gidran XII, 1841., sárga

↑715 O Bajan I, 1835., apja helyi

tenyésztésû arab, sárga ↑

878 Nonius V, 1828., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑652 Vitzay V, 1820., apja helyi tenyésztésû angol fajta, sárga

↑321 Effendi, 1808., apja lipicai fajta,

sárga, méret: 14, 2, 1↑

391 Ardente, 1801., apja erdélyi fajta, pej↑

812 Brilliante, 1794., apja erdélyi fajta, pej↑

722 eredeti moldvai, 1786., pej, méret: 15, 1, –, (160 cm)

4. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

590 Gidran XVII, 1849., sárga↑

298 Young Mulley, 1839, apja angol telivér, méret: 16, –, –, sárga

↑244 Gidran VI, 1828., sárga,

méret: 15, 2, –↑

688 Dervis, 1820. apja török fajta, 1820.,↑

91 Reale 1814., mézszürke, Coloredo ménesbôl, méret: 15, –, –

↑171. Károlyi féle tenyésztésû

kanca,1804., pej, apja Brutus erdélyi fajájú méret: 14,3, – (155 cm)

* * *

603 Gidran XVII, 1849., sárga ↑

601 O Bajan Senior, 1830., apja eredeti arab, ↑

672 Rinaldo,1820., apja angol fajta,↑

966 eredeti moldvai, 1805., méret: 15, 2, – (160 cm)

* * *

606 Gidran XI, 1840., sárga↑

868 Nonius XI, 1833., apja helyi tenyésztésû

normann fajta,↑

445 Othello II, 1827.,↑

651 Comissario, 1815., pej ↑

102 Curioso, 1809., pej, apja erdélyi fajta Bánffy ménesbôl,

méret: 14, 3, 2↑

886 Conversano, 1793., pej↑

448 eredeti moldvai, 1784., pej, méret: 15, –, –, (158 cm)

* * *

607 Gidran XIII, 1843., sárga ↑

54 Nonius V., 1828, apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga,

méret: 14, 3, 2 ↑

303 Ebchan, 1818., apja eredeti arab, sárga, méret: 15, 1, 2

↑95 Belvedere, 1799., apja erdélyi

fajtáju, sárga, méret: 15, –, –↑

44 Belvedere, 1788 ., apja eredeti holicsi, sárga, méret 14, 3

↑265 eredeti erdélyi kanca, 1782., sárga,

méret: ….5. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

610 Gidran XIII, 1843., sárga, ↑

627 O Bajan, 1832., sárga ↑

504 Hallasz, 1818., fakó↑

60 Spaehy, 1812., apja lipicai fajta, fakó, méret: 15, 1, –

↑693 Affi ne, 1802., fakó

↑936 eredeti erdélyi, 1786., méret: 15, –, –, (158 cm)

* * *

A gidrán

198

625 Gidran XI, 1840., sárga↑

733 Nonius V, 1835, apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑601 O Bajan, 1830., szürke

↑672 Rinaldo., 1820., apja angol fajta,

↑966 eredeti moldvai, 1805.

méret: 15, 2, – (163 cm)

* * *

639 Arial, 1841., sárga↑

20 Gidran VII, 1834., sárga, méret: 15, 1, –

↑10 Bajan I, 1824., apja helyi

tenyésztésû arab, sárga, méret: 15,–,–

↑204 Cirus, 1818., apja helyi tenyésztésû

magyar fajta, sárga, méret: 15, 3, – ↑

169 Raró, 1806., apja helyi holicsi fajta, pej, méret: 15, 1, 2

↑32 Monreale, 1789., apja holicsi fajta

Lichtensteinii ménesbôl, pej, méret: 15, –, –

↑123 eredeti holsteini, 1783., pej,

méret: 15, –, – (158 cm) 2. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

650 Gidran XIV, …… sárga↑

726 Gidran VII, 1834., sárga↑

344 O Bajan senior, 1827., apja eredeti arab, sárga

↑142 helyi tenyésztésû kanca a 2. sz

ménesbôl, 1812., sárga, méret: 13, 2, 2, (143 cm)

* * *

660 Gidran XII, 1840., sárga ↑

793 Clole I, 1824., ↑

518 kanca a 6. sz. szabad ménesbôl, méret: 15, –, 2 (158 cm)

12. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

664 Gidran XII, 1840., sárga↑

672 Nonius V, 1827., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑619 kanca az 5. sz. szabad ménesbôl,

1815., méret: 15, 1, (161 cm)

* * *

665 Gidran XII, 1841., sárga↑

715 O Bajan I, 1835., apja helyi tenyésztésû arab

↑878 Nonius V, 1828., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑650 Vitzay 5, apja helyi tenyésztésû

angol fajta, 1820.,↑

321 Effendi, apja lipicai fajta, 1808., pej,

méret: 14,2,2↑

391 Ardante, 1801., apja erdélyi fajta, pej

↑812 Brilliante, 1794., apja erdélyi fajta, pej

↑722 eredeti moldvai, 1786., pej,

méret: 15, 1, –, (161 cm)4. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

689 Gidran XIII, 1840., sárga↑

747 Nonius V, 1834., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑777 Mercurio III, 1823., apja erdélyi

fajta↑

819 helyi tenyésztésû kanca a 6. szabadménesbôl, 1815.,

méret: 15, 1, 3, (162 cm) 11. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

707 Gidran XIII, 1841., sárga↑

832 Gidran VIII, 1836., sárga↑

767 Otthello III, 1825., sárga↑

555 helyi tenyésztésû kanca, 5 szabad ménesbôl, 1816.,

méret: 15, –, – (158 cm 9

* * *

713 Farhran I, 1846., sárga↑

660 Gidran XII , 1840., ↑

793 Clole I, 1824.,↑

518 kanca 6. szabad ménesbôl 1814., méret: 15, –, 2 (159 cm)

12. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

714 Gidran XIII, 1848., sárga↑

811 Gidran XI, 1841., sárga↑

704 Nonius V, 1828., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑673 Superbo, 1820.,

↑636 Elegante, 1815.,

↑743 eredeti moldvai, 1805., sárga,

méret: 14, 3, – (155 cm)6. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

716 Gidran XIV, 1848., sárga↑

642 Nonius V, 1830., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárgs

↑645 Mercurio, 1819., apja erdélyi fajta,

↑305 Mergagnese, 1814., apja spanyol

fajta, pej, méret: 15,1,–↑

380 Sansegal, 1803,. fakó↑

372 eredeti magyar, 1787., pej, méret: 15, –, –, (158 cm)

* * *

718 Gidran VII, 1834., sárga ↑

68 Siglavy III, 1824., apja arab fajta, sárga, méret: 15, –, –

↑333 Barber 1808., apja berber fajta,

sárga, 14, 2, 3 ↑

650 Affi ne, 1798., fakó↑

303 eredeti moldvai, 1786., fakó, méret: 14, 2, – (153 cm)

* * *

199

9. Fajtatörténet ábrákon és táblázatokban

722 Gidran XVII, 1848., sárga↑

631 Gidran XIII, 1843., sárga↑

630 Nonius V, 1827., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑303 Ebchan, 1818., apja eredeti arab,

sárga, méret: 15, 1, 2↑

95 Belvedere, 1799., apja erdélyi fajta, sárga, méret: 15, –, –

↑44 Belvedere, 1788., apja holicsi fajta,

sárga, méret: 14, 3, – ↑

265 eredeti erdélyi kanca, 1782., arany sárga, méret: …

5. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

727 Gidran XIII, 1846., sárga ↑

923 Gidran X, 1837., sárga↑

10 O Bajan I, 1824., apja helyi tenyésztésû arab, sárga

↑204 Cyrus, 1818., sárga

↑169 Raro, 1806., pej, apja erdélyi fajta,

↑32 Monreale, 1789., pej

↑123 eredeti holsteini, 1783.. fekete,

méret: 15.–.– (158 cm) 2. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

729 Gidran XIII, …. sárga ↑

638 O Bajan I, 1833.,↑

793 Clole I, 1824., ↑

518 helyi tenyésztésû kanca 6 szabadménesbôl, 1814., méret 15, –, 2 (158 cm)

12. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

741 Gidran XII, 1844., ↑

678 Nonius V, 1831., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑771 Clole, 1823.,

↑553 helyi tenyésztésû kanca 6. szabad

ménesbôl, 1814., méret: 14, 2, 2 (153 cm)

8. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

743 Gidran XVI, 1848., sárga↑

102 Young Muley Nem szerepel a törzskönyvben, alatta van „246 Gidran VI 1828” és ceruzás bejegyzés szerint

1842-ben született csikója a 102. Young Muley)

↑771 Clole I , 1823.,

↑553 helyi tenyésztésû kanca a 6. szabad

ménesbôl, 1814., méret: 14, 2, 2, (153 cm)

8. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

757 Gidran XII, 1844., sárga ↑

662 Gidran VIII, 1833., sárga↑

761 O Bajan, 1825., apja eredeti arab, sárga, méret: 15, –, –

↑204 Cyrus, 1818., apja magyar fajta,

sárga, méret: 15, 3, –↑

169 Raro, 1806., apja eredeti holicsi fajta, pej, méret: 15, 1, 2

↑32 Monreale, 1789., apja eredeti

holsteini, pej, méret: 15, – ,↑

123 eredeti holsteini, 1783., fekete, méret: 15, –,– (158 cm)

2. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

760 Gidran XII, 1844., sárga ↑

544 Nonius V, 1829., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑649 Hallasz, 1818., sárga

↑97 Almirante, 1813., apja holicsi fajta,

mézszürke, méret: 15, 1, –↑

943 Jupiter, 1800., sárga ↑

810 Contisan, 1793., sárga↑

642 eredeti moldvai

* * *

765 Gidran XIII, 1847., sárga ↑

615 Nonius V…….. apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑615 Ellegante, 1815.,

↑533 eredeti bukoviniai (moldvai)

kanca, 1807., méret: 14, 3, 2, (156 cm)

* * *

766 Gidran XV, 1847., sárga↑

645 O Bajan Senior, apja eredeti arab, 1832.,↑

Gidran I-2. használati↑

645 kancánál Anya nem szerepel, utólag írták be a számotKovetkezô sorozatban

↑Anyja „Remont” Gidran I-2.

használati kanca, anyjáról nincs adat

* * *

767 Siglavy XVII, 1847., ↑

apja helyi tenyésztésû normann fajta,↑

793 Aeole I, 1824., (törzslapjánál írás Clole I??)

↑518 helyi tenyésztésû kanca 6. szabad

ménesbôl, 1814., sárga, méret: 15, –, 2, (158 cm)

12. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

795 Gidran XIII, 1844., sárga↑

54 Nonius V, 1828., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑303 Echann, 1818., apja eredeti arab,

sárga, méret: 15, 1, 2 ↑

95 Belvedere, 1799., apja erdélyi fajtájú, sárga, méret: 15, –, –

↑44 Belvedere, 1788., apja eredeti

holicsi fajtájú, sárga, méret: 14, 3,–

↑265 eredeti erdélyi kanca, 1782., sárga,

méret: 15, –, – (158 cm) 5. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

808 Gidran XIII, 1844., sárga↑

847 Trevillimam, 1838.,↑

775 Ossian 1823.,(Olsian apja, Rolland arab mén

Meccaból, a Rosiere ménesbôl került Mezôhegyesre,

1815. decemberben)↑

346 Morforio, 1807.,↑

634 Parens, 1796 ., ↑

819 eredeti moldvai, 1792., pej, méret: 15, –, – (158 cm)

11. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

A gidrán

200

809 Gidran XIII, 1844., sárga↑

668 Gidran VIII, 1833., sárga ↑

78 Hallasz 1816., apja eredeti holicsi fajta, sárga

méret: 14, 2, 2↑

437 Aleide 1806.,↑

445 Amore, 1799., sárga↑

553 Spirituoso, 1787., ↑

53 eredeti holsteini, 1782., fekete, méret: 15, –, – (158 cm)

* * *

811 Gidran XI, 1841., sárga↑

704 Nonius V, 1828., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑673 Superbo, 1820., sárga

↑636 Ellegante, 1815.,

↑743 eredeti moldvai, 1805., sárga,

méret: 14, 2, – (153 cm)6. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *817 Gidran XIII, 1844., sárga

↑820 Gidran VII, 1836, sárga

↑246 Gidran VI, 1828., sárga, méret

méret: 15, 3, – ↑

771 Aeole , Clole, 1823.,↑

553 helyi tenyésztésû kanca a 6. szabad ménesben,

méret: 14, 2, 2, (153 cm)8. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

818 Gidran XII, 1842., sárga↑

544 Nonius V, 1829., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑649 Hallasz, 1818.,

↑97 Almirante, 1813., szürke, méret

méret: 15, –, –↑

943 Jupiter, 1800., sárga ↑

810 Contisan, 1793., sárga↑

642 Eredeti moldvai, 1785., sárga, méret: 14, 3, – (156 cm)

* * *

820 Gidran XIV, 1844., sárga↑

365 Gidran VII, 1834., sárga ↑

374 Siglavy IV, 1828.,↑

378 Compere, 1815., pej ↑

347 Clolus, 1802., sárga ↑

93 Marchall, 1791., apja eredeti holicsi, pej,

méret: 15, –, –↑

461 eredeti moldvai, 1785., pej, méret: 14, 3, –, (156 cm)

* * *

821. Gidran XIII, 1841., sárgs↑

Siglavy VIII-10, 1837., sárga ↑

232 O Bajan, 1831., apja eredeti arab, sárga,

méret: 15, –, – ↑

757 Ossian, 1825., sárga, apja Rosier-bôl 1915-ben hozott

arab fajtájú mén↑

442 Pompejo, 1815., sárga↑

596 eredeti moldvai, 1807., pej, méret méret: 15, – ,– (158 cm)

7. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

823 Gidran XIV, 1844., sárga↑

833 Gidran VIII, 1836., sárgs↑

Bazok 18 kurdistanú fajtájú??????

* * *

827 Gidran XIII, 1842., sárga ↑

28 O Bajan, 1825., apja eredeti arab, sárga,

méret: 15, 2, –↑

152 Belvedere, 1817., apja erdélyi fajta, sárga,

méret: 15, 2, 1↑

167 Ramasse, 1812., apja eredeti holitcsi,

méret: 15, 2, 2↑

799 Passewitz mecklenburgi fajtájú↑

469 Centaurs, Andrássy féle tenyésztésû magyar fajta

↑233 eredeti moldvai, 1782, pej 1

méret: 5, –, –, (158 cm)* * *

834 Gidran VIII, 1836., sárga↑

777 Mercurio III, 1823., ↑

819. helyi tenyésztésû kanca a szabadménesbôl,

méret: 15, 1, 3, (161 cm)11. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

836 Gidran XIII, 1842., sárga↑

Anya nem szerepel, Siglavy Gidran??????

↑636 Nonius V, 1830., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑300 Spirituoso, 1813., apja helyi

tenyésztésû spanyol, sárga, méret: 15, 2, –

↑841 Pompeus, 1800., sárga

↑546 Bellvedere, 1791., sárga

↑99 Eredeti holsteini, 1783, méret: 15, 1, – (161 cm)

1. CSALÁD ALAPÍTÓJA

* * *

846 Gidran VIII, 1838., sárga ↑

28 O Bajan, 1825., apja eredeti arab, sárga

méret: 15, 2, –↑

152 Belvedere, 1817., apja helyi tenyésztésû erdélyi, sárga, méret

↑167 Ramasse, 1812., apja holicsi

fajtájú, pej, méret: 15, 2, 2,

↑799 Passewitz mecklenburgi fajta

↑469 Centaurs, Andrássy féle

tenyésztésû magyar fajta↑

233 eredeti moldvai, 1782., pej méret: 15, –, – (158 cm)

* * *

915 Gidran XIII, 1845., sárga↑

560 Nonius V, 1829., apja helyi tenyésztésû normann fajta, sárga

↑46 Hallasz, 1816.,

apja helyi tenyésztésû holsteini, sárga, méret: 15, 2, –

↑160 Caesar, 1807., apja helyi

tenyésztésû spanyol, pej,méret: 15,1, 2

↑112 eredeti holsteini, 1781, pej,

méret: 15, 1, –, (161 cm)

* * *

201

9. Fajtatörténet ábrákon és táblázatokban

Törzskancának való besorolásra elôjegyzésbe vett fi atal kancák

Gidran XVIII-4 Gidran XIII-2 Gidran XIII-4

Gidran XIII-5 Gidran XVI-7 Gidran XVI-17

Gidran XVI-29 Gidran XVIII-1 Gidran XVIII-11

Gidran XVIII-17 Fedchan I-3 Gidran XIII-2

Gidran XIII-3 Gidran XIII-5 Gidran XIII-6

Gidran XV-5 Gidran XV-8 Gidran XV-9

Gidran XVI-2 Gidran XVI-3 Gidran XVI-41

Gidran XVI-5 Gidran XVI-11 Gidran XVI-14

Gidran XVI-16 Gidran XVI-19 Gidran XVIII-4

Gidran XVIII-7

4473

Gi.

XII

-16

(Sut

tyó)

2001

.

3261

Gi.

XX

XII

-62

(Kon

gó)

XL

VI.

tm.

1987

.

Gi.

A X

XX

I. 1

863.

Gi.

A X

XX

VI.

1875

.G

i. A

XX

XIV

.18

70.

Gi.

XL

III.

1986

.G

i. X

LI.

1984

.G

i. X

II.

1982

.

Gi.

XIX

.19

82.

Gi.

XI.

1978

.G

i. X

.19

80.

Gi.

IX.

1979

.

Gi.

A X

XX

.19

67.

Gi.

A X

XV

III.

1967

.G

i. A

XX

V.

1966

.

Gi.

A X

LII

I.18

99.

Gi.

A X

LV

I.19

07.

Gi.

A L

X.

1918

.

Gi.

A X

II.

1939

.

Gi.

A X

XII

.19

57.

Gi.

A X

XX

II.

1969

.

Gi.

A X

IX.

1959

.

Gi.

A X

XV

II.

1966

.

Gi.

A X

V.

1953

.

Gi.

A X

III.

1943

.

Gi.

A L

IV.

1922

.

Gi.

A L

.19

16.

Gi.

A X

LV

II.

1901

.

Gi.

A X

L.

188

6.G

i. A

XX

XIX

.18

85.

Gi.

A X

LI.

1896

.

Gi.

A L

VI.

1923

.

Gi.

A X

.19

39.

Gi.

A I

I.19

30.

Gi.

A X

VI.

1954

.

Gi.

XX

XV

III.

Gi.

XX

II.

1979

.

Gi.

XL

IV.

1991

.

Gi.

A X

XII

I.19

56.

Gi.

XX

XV

.19

77.

Gi.

XV

I.19

85

Gi.

XX

XIV

.19

77.

Gi.

A X

VII

.19

49.

Gi.

A I

X.

1939

.

Gi.

A L

IX19

21.

Gi.

A X

LIX

.

Gi.

A I

V.

1963

.

Gar

son

1945

.

Geo

log

1925

.

Gi.

A X

LV

I-12

191

4.

Gi.

A L

I.19

16.

Gi.

A V

.19

27.

Gi.

A X

VII

.19

28.

Gi.

A I

I.19

07.

Gi.

A X

XV

I.19

66.

Gi.

A X

XIX

.19

67.

Gi.

A L

VII

I.19

16.

Gi.

A L

II.

1916

.

Gi.

A I

II.

1930

.

Gi.

A V

I.19

37.

Gi.

A X

VII

I.19

57.

Gi.

A X

LV

.18

89.

Szi

nk

ód

ok

:

Zöl

d:M

agya

r ál

lam

i mén

esek

mén

jei

Piro

s:

Rom

án á

llam

i mén

esek

mén

jei

Bar

na:

Bol

gár

álla

mi m

énes

ek m

énje

i

4632

Gi.

XV

I-19

(Szi

kra)

2002

.

3833

Gi.

XI-

33(S

árar

any)

1997

.

3832

Gi.

XI-

32(R

egöl

ő)19

97.

Gi.

XX

V(S

ándo

r) 1

996.

3380

Gi.

XI-

11(M

isi)

1994

.

3161

Gi.

XII

-8(M

átyá

s)19

93.

4459

Gi.

XII

-8-6

(Mar

káns

)19

98.

4092

Gi.

XL

III-

72(Á

rpád

)19

97.

Gi.

A X

LIV

.19

04.

Gi.

A X

LIX

. 1

909.

Gid

ran

XI-

11-3

0(M

ózes

)20

06.

4659

Gi.

XIX

-69

(Mus

kétá

s)20

02.

„A”

vona

l ala

pító

(Gid

ran

XXXI

. 186

3.)

9.1

. ábra

. A

z „

A”

mén

vonal

kiala

kulá

sa G

idra

n S

enio

r (1

811)

ala

pít

ó m

én u

tán

Gi.

B X

XX

III.

1868

.

Gi.

B X

LII

.18

81.

Gi.

B X

LV

III.

1902

.

Gi.

B I

.19

19.

Gi.

B I

V.

1927

.

Gi.

B V

III.

1948

.

Gi.

B I

.19

59.

Gi.

B I

II.

1969

.

Gi.

B X

III.

1983

.

Gi.

B X

X.

1873

.

Gi.

XV

II.

1984

.25

50 G

i. V

I-2

XX

III

tm.

1988

.

Gi.

XIV

.19

89.

Gi.

XX

.19

86.

Gi.

XX

I.19

86.

Gi.

XV

.19

81.

Gi.

XL

V.

1990

.

Gi.

VI.

1972

.G

i. B

VII

.19

75.

Gi.

B V

III.

1975

.

Gi.

B I

I.19

59.

Gi.

B V

.19

59.

Gi.

B V

II.

1941

.

Gi.

B V

I.19

26.

Gi.

B I

-4V

ihar

Gi.

B X

XX

VI.

1925

.

Gi.

Vom

ag

Gi.

B L

V.

1920

.G

i. B

LV

II.

1919

.

Gi.

B X

I.19

35.

Gi.

B X

XI.

1957

.

Gi.

B X

XX

I.19

73.

Gi.

XX

XIX

.G

i. X

XIV

.19

83.

Gi.

B X

XX

III.

1975

.

Gi.

B V

III.

1935

.G

i. B

IV

.19

26.

Gi.

B I

.19

30.

Gi.

B V

II.

1937

.

Gi.

B. L

III.

1918

.

Szi

nk

ód

ok

:

Zöl

d:M

agya

r ál

lam

i mén

esek

mén

jei

Feke

te:O

sztr

ák á

llam

i mén

esek

mén

jei

Piro

s:

Rom

án á

llam

i mén

esek

mén

jei

Bar

na:

Bol

gár

álla

mi m

énes

ek m

énje

i

4451

Gi.

XX

I-29

(Árg

yélu

s)19

99.

2075

Gi.

VII

I-5

(Ign

ác)

1985

.

3568

Gi.

XII

I-28

(C

iril

l)19

95.

4679

Gi.

XX

I-39

(Bal

u)20

01.

Gi.

XX

III-

38(G

arib

aldi

)20

04.

4883

Gi.

X

XIV

-26

(Szé

ptev

ő)20

03

4848

Gi.

XX

I-48

(Mar

ci)

2002

.

5006

Gi.

XII

I-28

-18

(Nim

ród)

2005

.

5049

Gi.

X

XIV

-79

(Mar

ci)

2004

.

Mez

őheg

yesi

nev

elés

„B”

vona

l ala

pító

(Gid

ran

XXXI

II. 1

868.

)

4543

Gi.

XII

I-43

(F

áraó

)19

96.

5204

Gi.

XX

IV-2

4 (P

apik

a)20

03.

9.2

. ábra

. A

„B

” m

énvo

nal

kiala

kulá

sa G

idra

n S

enio

r (1

811)

ala

pít

ó m

én u

tán

Gi.

Mot

esic

e19

24.

Gi.

C I

I.19

15.

Gi.

C X

XI.

1863

.

Gi.

C I

II.

1937

.

Gi.

C V

.19

31.

Gi.

C I

I.19

33.

Gi.

C I

II.

1920

.

Gi.

C X

II.

1953

.

Gi.

C I

II.

1924

.

Gi.

XV

III.

1988

.

Gi.

C I

X.

1943

.G

i. C

X.

1949

.

943

Gi.

CX

XX

IV-1

7

Gi.

C V

III.

1934

.

111

Gi.

C

XX

XII

I-10

1913

.

Gi.

C I

V.

1934

.

Gi.

C V

II.

1942

.

Gi C

XIV

.19

55.

Gi.

C X

V.

197

0.

Gi.

XV

I. 1

980.

4220

Gi.

XV

I-8

Gor

bacs

ov19

93.

Gi.

C X

XX

IV19

09.

Gi.

C X

XX

I.19

02.

Gi.

C X

XV

I.P

iber

Gi.

1884

.

Gi.

C X

XII

I.18

78.

Gi.

C X

XX

II.

1904

.

Gi.

C X

XX

VII

.19

27.

Gi.

C X

XX

V.

1910

.

Gi.

C X

XV

1879

.

Gi.

C X

XX

III.

1905

.

Gi.

C X

XV

II.

1892

.

Gi.

C X

XIV

.18

80.

Gi C

XX

IX.

1892

.G

i. C

XX

VII

I.18

94.

Gi.

C X

XX

.18

65.

Pib

er G

i.18

79.

* G

i. K

ladr

ub19

10.

284

Gi.-

719

28.

Gi.

C V

I.19

24.

Gi.

C V

.19

28.

Gi.

C X

III.

1942

.G

i. C

XIV

.19

48.

Gi.

C X

XIV

.19

66.

Gi.

C X

X.

1962

.

Gi.

XL

.19

83.

Gi.

XX

XV

I.19

78.

Gi.

XL

II.

1990

.

Szi

nk

ód

ok

:

Zöl

d:M

agya

r ál

lam

i mén

esek

mén

jei

Fek

ete:

Osz

trák

áll

ami m

énes

ek m

énje

iPi

ros:

R

omán

álla

mi m

énes

ek m

énje

iK

ék:

C

seh

és S

zlov

ák á

llam

i mén

esek

mén

jei

Bar

na:

Bol

gár

álla

mi m

énes

ek m

énje

i

* 1

910

Rad

autz

on s

züle

tett

. O

rszá

gos

fede

zőm

én C

seho

rszá

gban

, m

ajd

Kla

drub

ban

törz

sszá

m n

élkü

li tö

rzsm

én

4053

Gi.

XV

III-

48(R

ette

nete

s)19

96.

5051

Gi.

XX

VII

I-30

(Vig

éc)

2005

.

Pel

ikan

1936

.

Pri

mes

z19

53.

Pen

erol

1968

.

Pita

gor

1985

.

Gi.

XX

VII

4889

Pod

bor

1994

.

Gid

ran

"C"

III-

8 Pi

rin

1930

.

Gi.

XI.

1953

.

„C”

vona

l ala

pító

(Gid

ran

XXI.

1863

.)

5372

Gi.

XX

VII

-2(E

lek)

2008

.

5373

Gi.

XX

VII

-4(B

ohém

)20

08.

9.3

. ábra

. A

„C

” m

énvo

nal

kiala

kulá

sa G

idra

n S

enio

r (1

811)

ala

pít

ó m

én u

tán.

205

9. Fajtatörténet ábrákon és táblázatokban

9.2. táblázat

A 4. számú. illetve a gidrán ménesben fedezô törzsmének 1855–1918 években

fekete = gidran és félvér, piros = angol telivér, kék = anglo-arab, zöls = arab fajta

Név Sz. év Apja Anyja Tenyésztô Évben fedez

Gidran XVI 1842 Gidran XIV Gidran VIII-20 Mezôhegyes 1855, 1856, 1857, 1858,

Gidran XXI 1850 Gidran XVI 821 Gidran XIII Mezôhegyes 1855, 1856. 1857-

Gidran XXII 1850 Gidran XVI 853 Gidran XIV Mezôhhegyes 1855, 1856, 1857 -

Gidran XXIII 1850 Gidran XVI 817 Gidran XIII Mezôhegyes 1855, 1856, -

Farhan III 1846 Farhan e.a. 719 O’Bajan I Mezôhegyes 1855, -, -, -, 1859

Gidran XXIV 1851 Gidran XVI 808 Gidran XIII Mezôhegyes1856, 1857 -, -, -, 1861, 1862, 1863, 1864, -,

Gidran XXV 1852 Gidran XVI 754 Dahoby Mezôhegyes 1857, 1858, 1859

Gidran XXVI 1853 Gidran XVI 760 Gidran XII Mezôhegyes 1858 -

Hami 1851 Hami Anase Ruolo Saklavi e.arab 1858, 1859, 1860, 1861, 1852

Seglav, 1851 Seglav Seglav e. perzsa 1858, 1859, 1860, 1861, 1862,

Nassr I 1845 Nassr e. a. 34 Gidran I Bábolna 1859, -

Dahoman I 1854 Dahoman 2 Siglavy Bábolna 1859, -

Koreischan 1856Koreischan e.a.

9 Duhaby Bábolna 1860, 1861, 1862, 1863

Gidran XXVIII 1857 Gidran XXIV 152 Gidran XV Mezôhegyes 1861, 1862, -, -, -, -, 1867

Scheira 1651 Sachan Abu Argab Schneha e. arab 1862, -

El Bedaví IV-7 El Bedavi IV. 639 Arial Mezôhegyes 1862, 1863

Chieftain 1858 Chief JusticeApple Blossem, Sir Hercules

Kisbéri 1862, -, -, 1865, 1866,

Lismore 1855 Lismore Cananbal I Kisbéri fv 1862, -

Amaty 1854 WomersleySlesight of Hand Stute, Sleigh of Hand

Sir Tatton Sykes1863, 1864, 1865, 1866, 1867, 1868, 1869, 1870

Chief Justice 1847 The Hydra The Lacyser’s Lady Mr. J. Dundas 1863, 1864, 1865, 1866, -

Ducrov 1854 Chanticlerr Memento J. Shepherd 1863, -

Sabreur 1857 Voltigeur Ada, Polygar Lord Vivian 1863, 1864, 1865, -

Deutsche Michel 1856Italian v. Musician

Flyng Polka, Trap-Ball g. O. Kinsky 1866, 1867, 1868, 1869, 1870, 1871,

Exact 1862 SauntererCatastrophe, Pyrhuss the First

Mr. Merry 1866, 1867, -, 1869, - - - - - -, 1876, 1877

Gidran XXXI 1861 Gidran XXIII 513 O’Bajan VI Mezôhegyes1867, 1868, 1869, 1870, 1871, 1872, 1873, 1874, 1875

Chief Justice I 1864Chief Justice xx

245 Gidran XXIIIanglo-arabMezôhegyes

1868, 1869, 1870, 1871, 1872

Revolver V 1863 Revolver xx 344 Nonius XLIIanglo-normanMezôhegyes

1868

Gidran XXXII 1865 Gidran XXIII 358 O’Bajan VI Mezôhegyes1869, 1870, 1871, 1872, 1873, 1874, 1875, 1876

Amaty I 1867 Amaty I 146 Gidran XXIanglo-arabMezôhegyes

1870, 1871, 1872, 1873, 1874, 1875

Forgószél 1872 FarbiddenFinesse van Steigh of Hand

1871, 1872

Gidran XXXIII 1868 Gidran XXIII 283 Gidran XVI Mezôhegyes1872, -, -, -, -, -, -, 1879, 1880, 1881, 1882

Chief Justice IIChief Justice xx

78 Gidran XVIanglo-arabMezôhegyes

1872, 1873, 1874, 1875, 1876, 1877

Exact 1 1868 Exact xx 339 Gidran XXIIanglo-arabMezôhegyes

1873,-,-, 1876, 1877, 1878, 1879,

A gidrán

206

Név Sz. év Apja Anyja Tenyésztô Évben fedez

Chief Justice III 1876Chief Justice xx

209 Amatyanglo-arabMezôhegyes

1875

El Delemi I 1862El Delemi e. a.

60 Aga Bábolna 1875

Abdul Aziz 1863 Beduin Beduin eredeti arab 1875

Shagya XIII 1862 Shagya X 94 Shagya IV Mezôhegyes 1875

Shagya XVIII 1869 Shagya 104 Merops Mezôhegyes 1875, 1876

Gidran XXXIV 1870 Gidran XXXI 68 O’Bajan III Mezôhegyes1876, 1877, 1878, 1879, 1880, 1881, 1882

Gidran Almásy nincs adat nincs adat Almásy teny.Csak a neve Gidran, a törzshöz nem tartozik

Gidran XXXV 1873 Gidran XXII 239 Amaty Mezôhegyes 1877,

Count Zdenko 1867 Buccaner Caster AlifNádasdy enyésztés

1878, 1879,

Bíbor 1873 Buccaner Fancy, Orlando Kisbéri1879, 1880, 1881, 1882, 1883, 1884, 1885

Amaty Gidran 1871 Amaty xx 248 Gidran XXIV anglo-arab 1880, 1881, 1882, -,-, 1885, 1886, 1887,

Gidran XXXVI 1878 Gidran XXXI 13 Amaty Mezôhegyes1882, -, 1884, -, -,-, -,-, -, -, -, -, -, -, 1896, 1897, 1898, 1899, 1900, 1901, 1902,

Kengyel 1880 BajnokLady Florence, Newmister

blaskovichMiklós

1882, 1883, 1884, 1885, 1886, 1887a?, ?, 1890, 1891, -,1893, 1894, 1895,

Exact Gidran Exact xxMezôhegyesanglo-arab

1882, 1883

Gidran XXXVIII 1883Gidran XXXIV

242 Chief JusticeMezôhegyesanglo-arab

1882, 1883, -, -, -, 1887

Czimer 1881 Cambuscan Lenke Blaskovich 1883, 1884, 1885

Algy 1883 Vernuil Little Jemima Kisbéri

1883, -, -, 1886, 1887, ?, ?, 1890, 1891, 1892, 1893, 1894,1895, 1896. 1897, 1898, 1899, 1900, 1901, 1902. 1903,

Gidran XXXVII 1877Gidran XXXII

242 Chief Justice Mezôhegyes 1885, 1886, 1887

Gidran XXXIX 1885Gidran XXXVI

21 ExactMezôhegyesanglo-arab

1890, 1890, 1891, 1892, 1893, 1894, 1895, 1896, 1897,

Bíbor Gidran 1883 Bíbor xx 20 Gidran XXXIMezôhegyesanglo-arab

1890, 1891, 1892, 1893

Granat 1875 Labin Golden Drop, Polmodie A. Veith 1890

Botrány 1887 Pásztor Borostyán Blaskovich 1891

Bojtár 1887 Pásztor Bimbó, Ostreger Appponyi 1892, 1893. 1894, 1895

Johsbach 1887 Doncaster Caledonia festetics T. 1893, -

Algy Gidran 1881 Algy xx 53 Gidran XXXIV Mezôhegyes 1893, 1894

Gidran XL 1886Gidran XXXVI

33 Chief JusticeMehôgyesanglo-arab

1894, 1895, 1896, 1897, 1898, -, -, -, 1902, 1903, 1904, 1905

Hûség 1884 Craig Millar Becses, Buccaner Károlyi L.1895,1896, 1897, 1898, 1899, 1900,1901, 1902, 1903,

Gidran Amaty 1880 Amaty 61 Gidran XXXII Mezôhegyes 1898, 1899, 1900, 1901

Gidran XLI 1896 Gidran XL 29 Gidran XXXIII Mezôhegyes1900, 1901, 1902, 1903, -, -, 1906, 1907, 1908,- 1910

Gidran XLII 1881Gidran XXXIII

236 Exact Mezôhegyes 1901, 1902

Czímer 1891 Czimer xx 60 Vernuil Kisbér 1903

Eros 1898 Bálvány Ékes, Gunnersbury Kisbér 1903, 1904

Bakony 1899 Bona Vista Lelény, Craig Miller Esterházy B. 1904, 1905, 1906

A 9.2. táblázat folytatása

207

9. Fajtatörténet ábrákon és táblázatokban

Név Sz. év Apja Anyja Tenyésztô Évben fedez

Carrasco 1898 Botond Cancan, Shallow Andrássy G. 1905, 1906, 1907, 1908, 1909

Aristides 1899 Tokió Augusti, Zsupán Baltazzi A, 1905

Hûség Gidran I 1902 Hûség xx 83 Gidran XXXIXMezôhegyesanglo-arab

1905

Gidran XXXVI-7Gidran XXXVI

87 Kengyel GidranMezôhegyesanglo-arab

1905

Gombás 1901 Gomba Grigri, Vinea R. Wiener 1906, 1907

Kozma I 1901 Kozma xx 1 Doncaster Kisbér 1906

Gidran XLIII 1899Gidran XXXVI

45 Algy GidranMezôhegyes anglo-arab

1907, 1908,

Toreador 1893 Waisen Inabe Thorgunna, BendMonostori mé-nes

1907

Fenék I Fenék xx 9 Mailan Kisbér 1907,

Gidran XLIV 1905 Gidran XLI 45 Algy GidranMezôhegyesanglo-arab

1908, 1909, 1910, 1911, 1912

Mordány 1896 Morgan Tündér, Ordeal Luczenbacher 1908, 1909

Sovánka 1902 Bona VistaSkall ive Remember, Clairvaux

Lebaudy R. 1908, 1909, 1910

Mac G. 1903 Gaga Maria Pia, Gunnersbury Fáy Béla 1909, 1910, 1911, 1912

Bakony Gidran I 1904 Bakony xx 46 Kengyel GidranMezôhegyes anglo-arab

1909 -, 1911, 1912, 1913, 1914, 1915, 1916, 1917, 1918

Gidran XLV 1899 Gidran XXXI 87 Kengyel Gidran Mezôhgyes 1911, 1912

Gidran XLIII.2 Mezôhegyes 1912

Ikaros 1900Baka v. Ha-lász

Isaure Csekonics Gy 1911, 1912, 1913

Gidran XLVI 1908 Gidran XLIII 46 Kengyel GidranMezôhegyes anglo-arab

1913, 1914, 1915, 1916, 1917, 1918

Gidran XLVII 1902 Gidran XL 46 Kengyel GidranMezôhegyes anglo-arab

1913, 1914, 1915, 1916, ?, -,

Gidran XLVIII 1903 Gidran XLII 95 Algy GidranMezôhegyes anglo- arab

1913, -, -,-,-, 1918

Karmester 1907 Piety Caudia Harsányi A. 1914, 1915, ?, ?, -

Gidrán Bakony II 1911Bakony Gidran I

120 Gidran XL Mezôhegyes 1915

Motor 1912Slieve Gyallion

May Rose Zichy G. Í?, 1918

Babona 1914 Fal Bon Harkányi A 1918

O’Bajan VII 1903 O’Bajan e.a. 191 Siglavy II Bábolna 1918

A 9.2. táblázat folytatása

A gidrán

208

9.3. táblázat

A gidrán ménesben fedezô törzsmének az I. világháború utáni helyreállítástól 1945-ig

NévSzületési

évApa Anya Mérete

A tenyésztésben tartás éve

Gidran XLIX 1909. VIII. 10. Gidran XLIV 98 Gidran XXXIX –/168–184–20 1921 –1925

Gidran I 1919. IV. 10. Gidran XLVIII 23 Gidran XL –/172–188–21 1922– 1938

Gidran II 1907. X. 23. Gdran XLIII 82 Czímer Gidran nincs adat 1927

Gidran III 1920. III. 2. Gidran XXXIV. R 106 Gidran XXXIII –/169–186–22 1929– 1934

Gidran IV 1927. IV. 24. Gidran I. 93 Gidran Bakony I –/174–190–22 1931 –1934

Gidran V. 1931. IV. 18. Gidran III 93 Bakomy Gidran –/171–198–22 1934– 1938

Gidran VI 1926. V. 29. Gidran I. 70 Gidran XLIV –/173–185–22 1930 –1941

Gidran VII 1925. IV. 20. Gidran XLIX 97 Gidran XLVI –/170–185–21 1940– 1941

Gidran VIII 1935. III. 24. Gidran XLIV-4 Gidran XLVI-10 –/171–187–20,5 1941 –1943

Bakony Gidran I 1905 IX. 7. Bakony xx 46 Kengyel Gidran –/168–190–21 1910– 1927

Gidran Bakony III 1914. IV. 7. Bakony Gidran I. 126 Gidran XXXVI –/169–186–20,5 1922 –1923

Sovánka Gidran 1910 Sovánka 19 Gidran XL nincs adat 1928

Kozma III. 1926. IV. 1. Kozma II Saklavy Jedran I –/172–193–21 1934 –1939

Kozma IV 1933 Kozma III 121 Maxim I nincs adat 1937– 1938

Gazal III. 1934. VIII. 14. Gazal II. 63 Shagya XVII-11-4 nincs adat

Siglavy Gidran I 1936. X. 24. 930 Siglavy II-39 575 Palánka Gidran II –/165–185–21 1941 –1943

Maxim V 1929. V. 4. Maxim II 42 Adam –170–193–20,5 1939– 1943

Nepomuk I. 1935. V. 6. Nepomuk xx 76 Fenék IV –/167–185–20,5– 1938–1940

Nepomuk 1922 Przemysl Regation –/169–183–20,5 1933 –1934

Csákány 1927 Nubier Csíkszereda –/177192–21 1933– 1939

Sárgarigó Falb Rigó nincs adat 1920 –1926

Finale 1921 Fantome Nur Du nincs adat 1929

Maxim 1905 St. Maclou Crested Grebe 1917– 1924

Bamschall 1926

Sándor 1924 –1925

Prince 1912 William Rufus Princess of Tyre nincs adat 1927

Musset 1928 Torboisk Musette 170–185–20,5 1939 –1940

Major 1922 Lally Medana –/174–187–20,5 1934

Titan 1931 Prunus Tiszavölgy –/175–196–21,5 1934 –1937

Siglavy Bagdady 1933 Siglavy bagdady III 13 Mersuch I –/164–182–19 1936 –1939

Mersuch Arabs erdeti arab 1938 –1939

Mersuch III 1935. III. 19. Mersuch II 3 Siglavy Bagdady –/161–175–19,5 1938– 1941

209

9. Fajtatörténet ábrákon és táblázatokban

9.4. táblázat

Mezôhegyes parancsnokai

1785 Joseph Graf Hoditz ezredes

1786– 1806 Csekonics József kapitány-ezredes

1807– 1809 Wielland Mihály ezredes

1809– 1813 Kliemesch János ôrnagy

1814 –1821 Jakob Traun ezredes

1821– 1829 Anton Tavera ôrnagy

1829– 1830 Josef Novák ôrnagy

1830 –1848 Friederich Baron Boxberg

1848– 1850 Pándy Samu ezredes

1850 –1860 Gottsclig Károly ôrnagy

1860 –1865 Mengen Ferdinánd ezredes

1865 –1877 zalabéri Horváth János ezredes

1877–1882 Przihoda Frigyes ezredes

1882 –1889 Ehrenberger Antal ezredes

1889–1900 d’Orsay Olivér ezredes

1901 –1902 zombori Rónay Lajos ôrnagy

1902 –1912 Podmaniczky Béla ezredes

1912 –1918 Döhrmann Henrik ezredes

1919– 1920 Kovásznay István ezredes

1925– 1929 Hajnyi Artur ezredes

1929– 1933 Gundelfi ngen György ezredes

1993– 1945 Dévényi (Dvorzsák) János ezredes

9.5. táblázat

A köztenyésztés szervezésének idôszaka kiegyezésigMénes- és pótlovazási felügyelôség

(Gestüts- und Remontirungs-Inspektion) vezetôi

1807 –1814 gróf Bubna ezredes

1815– 1854Heinrich Hardegg ezredes, majd altábornagy

1855 –186. herceg Lobkovitz Georg altábornagy

1861– 1865 Franz Ritter altábornagy

1866 –1868 Ferdinand Mengen ezredes

A gidrán

210

9.6. táblázat

Gidrán törzsmének és országos fedezômének 1945-tôl 2014-ig

A törzsmén neve Született Anyja neve Apja neve

Gidran IV (1095 Gidran I-12)

1927 93 G. Bakony I-6 Gidran I

Gidran „B” VIII(2581 Borota-1)

1948 Baba (BB-3)Gidran IV (1095 Gidran I-12)

Gidran I(5164 Gidran VIII-2)

1959 1 Gidran „C” IIGidran „B” VIII2581 Borota-1)

Gidran III(477 Gidran I-1)

1969 32 Gidran „B” VII (Hetes)Gidran I(5164 Gidran VIII-2)

1734 Gidran III-9 1981 30 Gidran IVGidran III(477 Gidran I-1)

Gidran XIII(2060 Gidran III-16)

1983 36 Gidran IV (Mátka) Gidran III(477 Gidran I-1)

3568 Gidran XIII-28 1995646 Gidran XXXV-23(Cicababa)

Gidran XIII(2060 Gidran III-16)

5006 Gidran- (Nimród) 2005 Gidran XII-7 (Sára) 3568 Gidran XIII-28

Gidran „B” VII(700 Gidran VI-6)

1941 20 Kozma GidranGidran VI(Gidran I-17)

Gidran II(5166 Gidran „B” VII-2)

1959 99 Siglavy Gidran I-3 (Eszter)Gidran „B” VII(700 Gidran VI-6)

786 Gidran II-1 1972 100Gidran „B” VIII-9Gidran II(5166 Gidran „B” VII-2)

826 Gidran II-10 1972 44 FurcsaGidran II(5166 Gidran „B” VII-2)

1134 Gidran II-14 1975 81 Ragyogó GidranGidran II(5166 Gidran „B” VII-2)

1853 Gidran II-14-3 1982 39 Gidran IV 1134 Gidran II-14

1135 Gidran II-28 1975 99 Siglavy Gidran I-3 (Eszter)Gidran II(5166 Gidran „B” VII-2)

Gidran VI(787Gidran II-4)

1972 60 Gidran VIII-1 (Borota)Gidran II(5166 Gidran „B” VII-2)

Gidran XVII(2030 Gidran VI-8)

1984 70 Siglavy Gidran-3 (Palotahölgy)Gidran VI(787 Gidran II-4)

Gidran XXIII2550)Gidran VI-2)

1988 82 Szikrázó Gidran-85Gidran VI(787Gidran II-4)

Gidran VIII(1137 Gidran II-23)

1975 78 Sütvény Ozora (Mályva)Gidran II(5166 Gidran „B” VII-2)

Gidran XX(2310 Gidran VIII-10)

1986 39 Gidran IV-27 (Sugár)Gidran VIII(1137 Gidran II-23)

Gidran XXI(2311 Gidran VIII-11)

1986 41 Gidran IV-29 (Szárcsa)Gidran VIII(1137 Gidran II-23)

4451 Gidran XXI-29 (Árgyélus) 1999 139 Gidran XI-4 (Ánizs)Gidran XXI(2311 Gidran VIII-11)

Gidran XIV(2655 Gidran VIII-1) 1989 43 Gidran IV-37 (Irgalom)

Gidran VIII(1137 Gidran II-23)

Gidran XV(1758 Gidran VIII-7)

1981 54 Gidran I-4 (Trézsi)Gidran VIII(1137 Gidran II-23)

2074 Gidran VIII-4 1985 47 Gidran IV (Száva)Gidran VIII(1137 Gidran II-23)

2075 Gidran VIII-5 1985 51 Gidran IV-60 (Igaz)Gidran VIII(1137 Gidran II-23)

2358 Gidran VIII-8 1986 38 Gidran IV-26 (Szerény)Gidran VIII(1137 Gidran II-23)

3688 Gidran-8-38 (Pajkos) 1996 114 Gidran VI-4 (Párduc) 2358 Gidran VIII-8

211

A törzsmén neve Született Anyja neve Apja neve

5234 Gidran „B”-VIII-3 1959 101 Gazal GidranGidran „B” VIII(2581 Borota-1)

5307 Gidran „B” VIII-5 1960 36 Maxim Gidran II.Gidran „B” VIII(2581 Borota-1)

4888 Gidran „B” VII-2 1956 96 Gazal Gidran I-1Gidran „B” VII(700 Gidran VI-6)

4942 Gidran „B” VII-8 1957 19 Gidran IGidran „B” VII(700 Gidran VI-6)

5052Gidran „B” VII-11 1958 106 Maxim Gidran-6Gidran „B” VII(700 Gidran VI-6)

5162 Gidran „B” VII-1 1958 107 Gidran VIII-8Gidran „B” VII(700 Gidran VI-6)

Gidran IV(856 Gomul)

1963 Mlevarka Garson

1311 Gidran IV-2 1977 4 Sütvény GidranGidran IV(856 Gomul)

Gidran IX(1546 Gidran IV-39)

1979 18 Fürged SzellôGidran IV(856 Gomul)

Gidran XI(1624 Gidran IV-21)

1978 14 Regöly Gidran (Iram)Gidran IV(856 Gomul)

Gidran XXV(3915 Gidran XI-45) Sándor

1996 64 Cselszövô Gidran-1Gidran XI(1624 Gidran IV-21)

Gidran XXIX3832 Gidran XI-32 (Regölô)

1997 90 Gidran VI (Rozmaring)Gidran XI(1624 Gidran IV-21)

Gidran XXXII(3833 Gidran XI-33 (Sárarany)

1997 104 Gidran VI (Sarolta)Gidran XI(1624 Gidran IV-21)

Gidran XXXI(3380 Gidran XI-11 (Misi))

1994 84 Szemafor Gidran-6 (Mimi)Gidran XI(1624 Gidran IV-21)

Gidran X(1626 Gidran IV-49)

1980 25 Gidran IIGidran IV(856 Gomul)

1627 Gidran IV-47 1980 21 Gidran IIGidran IV(856 Gomul)

1735 Gidran IV-59 1981 28 Gidran IIGidran IV(856 Gomul)

1736 Gidran IV-56 1981 20 Hódmezôvásárhely ReményGidran IV(856 Gomul)

Gidran XIX(1852 Gidran IV-62)

1982 3 Siglavy Gidran-4 (Sértedetô)Gidran IV(856 Gomul)

Gidran XXX(4659 Gidran XIX_69 (Muskétás)

2002 Gidran XXXIX-41 (Moldika)Gidran XIX(1852 Gidran IV-62)

3385 Siglavy Gidran I-1 1951 91 NyalkaSiglavy Gidran I(849 Siglavy Gidran-3)

3386 Siglavy Gidran I-2 1951 60 Gidran IIISiglavy Gidran I(849 Siglavy Gidran-3

3976 Siglavy Gidran I-2 1952 108 Gazal Gidran IISiglavy Gidran I(849 Siglavy Gidran-3

4393 Siglavy Gidran I-2 1954 51 Kozma GidranSiglavy Gidran I(849 Siglavy Gidran-3

Siglavy Gidran II(3717 Siglavy Gidran I-2)

1951 100 Maxim Gidran-1Siglavy Gidran I(849 Siglavy Gidran-3

Siglavy Gidran II (3717. S. Gidran I-2)

1951 100 Maxim Gidran-1.Siglavy Gidran I(849 Siglavy Gidran-3

Siglavy Gidran III(3582 Siglavy Gidran I-3)

1951 93 Gidran „A” XVII-5Siglavy Gidran I(849 Siglavy Gidran-3

(5066 Siglavy Gidran III-2) 1958 1 Gidran „C” IISiglavy Gidran III(3582 Siglavy Gidran I-3)

A 9.6. táblázat folytatása

9. Fajtatörténet ábrákon és táblázatokban

A gidrán

212

A törzsmén neve Született Anyja neve Apja neve

5422 Siglavy Gidran III-1 1961 98 Gazal Gidran-98Siglavy Gidran III(3582 Siglavy Gidran I-3)

5423 Siglavy Gidran III-2 1961 5 Gidran „C” IISiglavy Gidran III(3582 Siglavy Gidran I-3)

3310 Gidran „C” II-6 1951 51 Kozma GidranGidran „C” II(107 Gidran III-3)

5018 Alsóleperd-2 1958 2522 Alvilág 3310 Gidran „C” II-6

3118 Gidran „C” II-6 1950 96 Gazal Gidran I-1Gidran „C” II(107 Gidran III-3)

3581 Gidran „C” II-2 1951 3 Gidran V-4Gidran „C” II(107 Gidran III-3)

5625 Maxim Gidran-62 1963 39 GazalGidran II-12 (Dália) Maxim VIII

5721 Maxim Gidran-65 1963 25 Siglavy Gidran I Maxim VIII

Gazal Gidran II. (851 G. Gidran-2)

1941 65 Gidran IIIGazal III(Gazal II-4)

3974 Gazal Gidran II-2 1952 3 Gidran V-1 Gazal Gidran II(851 Gazal Gidran II)

3977 Gazal Gidran II-3 1952 51 Kozma GidranGazal Gidran II(851 Gazal Gidran II

Mersuch Gidran I. (842 M. Gidran-2)

1939 35 Gidran Sovánka 5 Mersuch II-2

Maxim Gidran II. (782. M. Gidran-3)

1940 2 Gidran IV.Maxim V(14 Maxim II-4)

4771 Maxim Gidran II-1 1956 98 Gazal GidranMaxim Gidran II. (782. M. Gidran-3)

555 Cselszövô Gidran-5 1970 39 Gazal Gidran II-12 (Dália)Cselszövô(5864 Kisbérapáti-5)

995 Cselszövô Gidran-1 1973 39 Gazal Gidran II-12 (Dália)Cselszövô(5864 Kisbérapáti-5)

Cselszôvô Gidran I(2047Cselszô Gidran-1-7)

1984 43 Gidran IV-37 (Irgalom) 995 Cselszövô Gidran-1

5384 Gidran Cselszövô I-24 (Kár-tyás)

2006 Gidran Razbeg I-13 (Kártyavár)Cselszôvô Gidran I(2047Cselszô Gidran-1-7)

996 Cselszövô Gidran -3 1973 23 Gidran „C” III-1 (Fruska)Cselszövô(5864 Kisbérapáti-5

997 Cselszövô Gidran-11 1973 21 Siglavy Gidran III-25Cselszövô(5864 Kisbérapáti-5

998 Cselszövô-8 1973 32 Gidran „B” VII (Hetes)Cselszövô(5864 Kisbérapáti-5

1041 Cselszövô Gidran-1 1974 81 Ragyogó GidranCselszövô(5864 Kisbérapáti-5)

2394 Déva 1980 Daisy 1208 Bilbaó

3064 Déva Gidran-4 (Sipirc) 1992 107 Gidran VI-7 (Susmus) 2394 Déva

3202 Déva Gidran-7 (Szilas) 1993 124 Gidran VI-9 (Szenvedély) 2394 Déva

3203 Déva Gidran-13 (Riadó) 1993 Gidran VI-1 (Rozmaring) 2394 Déva

5244 Déva Gidran I-40 (Diabló) 2006 Gidran XI-4 (Maja)Déva Gidran I(3203 Déva Gidran-13 (Riadó))

5381 Déva Gidran I-31 (Ritmus) 2007 Gidran XIX-31 (Zsálya)Déva Gidran I(3203 Déva Gidran-13 (Riadó)

3275 Déva Gidran-5 (Semmi)) 1993 104 Gidran VI-3 (Sarolta) 2394 Déva

3378 Déva Gidran-5 (Szikla) 1994 47 Gidran IV-53 (Száva) 2394 Déva

3382 Déva Gidran-29 (Nimród) 1991 89 Gidran VI-16 (Nápoly) 2394 Déva

Gidran XII(2541 Gidran XXXII-15)

1982 369 Gidran XIV-184 Gidran XXXII

A 9.6. táblázat folytatása

213

A törzsmén neve Született Anyja neve Apja neve

Gidran XII-8 (Mátyás) 1993 36 Gidran IV-23 (Mátka)Gidran XII(2541 Gidran XXXII-15)

Gidran XVI(2782 Gidran XXXV-26)

1985 490 Gidran Koheilan I-58 Gidran XXXV

Gidran XXVI(4692 Gidran XVI-19 (Szikra))

2002Gidran XVI(2782 Gidran XXXV-26

Gidran XVIII(2725 Gidran XXXVI-19)

1988 642 Gidran XXXI-67 Gidran XXXVI

Gidran XXVIII(4053 Gidran XVIII-48 (Rettene-tes))

1996 138 Gidran X-2 (Rózsa)Gidran XVIII(2725 Gidran XXXVI-19)

5051 Gidran XXVIII-30 (Vigéc) 2005 Gidran XII-8-13 (Vénusz)Gidran XXVIII(4053 Gidran XVIII-48 (Rettenetes))

Gidran XXII(3279) Gidran XXVII-79

1979 486 Gidran XXIV-62 Gidran XXVII

4473 Gidran XXII-16 (Suttyó) 2001 104 Gidran VI-3 (Sarolta)Gidran XXII(3279) Gidran XXVII-79

3261 Gidran XXXII-62 (Kongó) 1987 484 Gidran XXIV-53 Gidran XXXII

Gidran XXIV(4103 Gidran XXXI-61)

1983 555 Gidran XXIX-32 (Metrengô) Gidran XXXI

4883 Gidran XXIV-26 (Széptevô) 2003 Diletant GidraN-11 (Szikra)Gidran XXIV(4103 Gidran XXXI-61)

5049 Gidran XXIV-79 (Marci) 2004 Gidran XXXVII-41 (Móni)Gidran XXIV(4103 Gidran XXXI-61

5204 Gidran XXIV-24 (Papika) 2003 Gidran Déva-5 (Pántlika)Gidran XXIV(4103 Gidran XXXI-61

Gidran XXVII(4889 Podbor)

1994 Bleszna Pitagor

5372 Gidran XXVII-2 (Elek) 2008 Gidran XXXIX-47 (Elvira)Gidran XXVII(4889 Podbor)

5373 Gidran XXVII-4 (Bohém) 2008 Gidran XI-90 (Brokkoli)Gidran XXVII(4889 Podbor)

Andor xx 1977 Anda xx 854 Jolly Jet xx

Gidran Razbeg I(3782 Razbeg Gidran I-12)

1980 404 Koheilan Gidran I-106 Razbeg Gidran I

4434 Gidran Razbeg I-12 (Mitok) 2001 141 Mabrouk Gidran-15 (Minta)Gidran Razbeg I(3782 Razbeg Gidran I-12)

554 Gidran Razbeg-44 (Mytoc) 2005 Andor Gidran-1 (Kacér) 4434 Gidran Razbeg I-12 (Mitok)

4489 Gidran Razbeg I-2 (Sobri) 2003 102 Gidran VI-2 (Spiné)Gidran Razbeg I(3782 Razbeg Gidran I-12)

Gidran Razbeg II(4630 Gidran Razbeg I-4 (Nepomuk))

2002 152 Déva Gidran-1 (Nicsak)Gidran Razbeg I(3782 Razbeg Gidran I-12)

4102 Catalin IV-25 (Concorde) 1990 933 Przdswit XIII Catalin IV

4202 Naum Gidran-42 1988 537 Gidran XXIV-101 Naum xx

4219 Mersuch XVIII-15 (Topáz) 1982 432 Koheilan XXVI-7 Mersuch XVIII

4694 Balu xx 1999 Bone Chance xx Sternkönig xx

4888 Mersuch Gidran-46 1996 671 Naum Gidran-53 Mersuch XXII

5090 Gruia Gidran-7 1994 670 Naum Gidran-41 Gruia xx

A 9.6. táblázat folytatása

9. Fajtatörténet ábrákon és táblázatokban

24 S

igla

vy G

idra

n-4

(Rút

)

Gid

ran

"B"

VII

99 S

igla

vy G

i. I-

3 (E

szte

r)

321

Sigl

avy

VI-

10 (X

II tm

.)

3 G

idra

n "B

" V

II-4

Gid

ran

VI (

1926

)

20 K

ozm

a G

idra

n-14

849

Sigl

avy

Gid

ran-

3 (I

tm.)

99 M

axim

Gid

ran-

1

Gid

ran

"B"

VII

5 G

idra

n "C

" II

-7

Sigl

avy

VI

162

Shag

ya X

XV

Gid

ran

I (19

19)

70 G

idra

n X

LIV

-3

1666

Koz

ma

II-4

(III

tm.)

20 G

idra

n X

LVI-

3

930

Sigl

avy

II-3

9

575

Palá

nka

Gid

ran

II

14 M

axim

II-1

4 (V

tm.)

71 G

idra

n II

I-20

21 S

igla

vy II

108

Luna

IV

Shag

ya X

XV

95 B

akon

y

Gid

ran

VI (

1926

)

20 K

ozm

a G

idra

n-14

Gid

ran

"C"

II

204

Szeg

ed S

zélv

ész

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

74 G

idra

n B

íbor

-6K

ozm

a II

201

Sakl

avy

Jedr

an I

Gid

ran

XLV

I (19

07)

69 G

idra

n X

LIV

-221

Sig

lavy

II14

6 En

Nas

iraPa

lánk

a G

idra

n II

508

Shag

ya X

-13

117

Max

im-1

0 (I

I tm

.)42

Ada

mG

idra

n II

I (19

20)

4 G

idra

n B

akon

y II

-814

Sig

lavy

V-1

575

Sim

han

O'B

ajan

16 E

l Hai

fi ox

87 L

una

ISh

agya

XV

II14

2 K

ohei

lan

III

256

Bak

ony

xx13

5 Sh

agya

XII

I-3

Gid

ran

I (19

19)

70 G

idra

n X

LIV

-316

66 K

ozm

a II

-4 (I

II tm

.)20

Gid

ran

XLV

I-3

Gid

ran

III (

1920

)8

Gid

ran

XLI

X-4

1341

Gid

ran

I-4

1094

9-38

Cirm

os

1 G

idra

n II

(Sar

olta

)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

S 72

028G

i02

kanc

a

S 59

002G

b07

sárg

a

S 65

004S

y12

1965

. máj

us 0

7.sá

rga

M 4

1006

Gi0

619

41.

M 5

4003

Sy01

1954

B 4

0010

Sy06

1940

. aug

uszt

us 1

2.

M 5

6004

Gb0

719

56.

söté

tsár

ga

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1926

.

1936

.

1936

.

1941

.

1922

.

1933

.

1941

. már

cius

31.

1951

.

söté

tsár

ga

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

szür

ke

söté

tsár

ga

sárg

a

1959

. feb

ruár

15.

733

Sütv

ény

Gid

ran

II-8

Ere

deti

neve

:

mez

hegy

esi 2

0-as

Kan

cacs

alád

5166

Gid

ran

VII

-2E

:

E:Gid

ran

II (1

959)

9.4

. ábra

. 1 G

idra

n I

I-8 (

Saro

lta)*

szá

rmazá

si t

áblá

ja

23 G

idra

n "C

" II

I-1

(Fru

ska)

Sigl

avy

VI

162

Shag

ya X

XV

Gid

ran

"C"

III

108

Gaz

al G

idra

n II

21 S

igla

vy II

108

Luna

IV

Shag

ya X

XV

95 B

akon

y

851

Gaz

al G

idra

n-2

(II t

m.)

9 G

idra

n I-

2

Gid

ran

V

22 G

idra

n I-

6

14 S

igla

vy V

-15

75 S

imha

n O

'Baj

an

16 E

l Hai

fi ox

87 L

una

I

Shag

ya X

VII

142

Koh

eila

n II

I

256

Bak

ony

xx

135

Shag

ya X

III-

3

Gid

ran

III (

1920

)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

Gid

ran

I (19

19)

69 G

idra

n X

LIV

-2

Gaz

al II

-4 (I

II tm

.)

65 G

idra

n "C

" II

I-1

Gid

ran

I (19

19)

8 G

idra

n X

LIX

-4

Sigl

avy

V13

3 Za

rif I

6 Si

mha

n ox

35 O

'Baj

anH

amda

ni S

emri

oxM

eneg

hie

ox14

Sig

lavy

V-1

551

Lun

aSh

agya

IX P

iber

153

Am

urat

hK

ohei

lan

III (

1902

)21

5 Sh

agya

XI

Bon

a V

ista

xx

Lelé

ny x

xSh

agya

XII

I13

1 Si

glav

y II

Gid

ran

"C"

XX

XIV

106

Gid

ran

XX

XII

I-4

Bak

ony

Gid

ran

I64

Gid

ran

XLI

V-7

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

83 G

idra

n X

XX

IX-7

Gaz

al II

63 S

hagy

a X

VII

-11

Gid

ran

"C"

III (

1924

)15

Gid

ran

Bak

ony

II-6

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

74 G

idra

n B

akon

y I-

7

2 Si

glav

y G

idra

n XI

I-5

(Sér

ts)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

S 66

005S

y12

kanc

a

B 4

0010

Sy06

sárg

a

M 5

4001

Gc0

3

1954

.sá

rga

IM22

000S

y06

1922

.

B 3

3003

Sh25

1933

M 3

7001

Gi0

519

37. f

ebru

ár 0

9.

M 4

7000

Gg0

219

47.

sárg

a

szür

ke

vilá

goss

árga

sárg

a

1909

.

1908

.

1916

1917

.

1931

.

1926

.

1941

. júl

ius 3

0.

1938

. aug

uszt

us 2

5.

feke

te

sárg

a

szür

ke

vilá

gosp

ej

sárg

a

vilá

goss

árga

sárg

a

vörö

ssár

ga

1940

. aug

uszt

us 1

2.

Ere

deti

neve

:

mez

hegy

esi 1

-es

Kan

cacs

alád

E:

E:321

Sigl

avy

VI-

10 (X

II tm

.)

9.5

. ábra

. 2 S

igla

vy X

II G

idra

n-5

(Sér

tôs)

** s

zárm

azá

si t

áblá

ja

13 G

idra

n "B

" V

III-

14 (M

edúz

a)

Sigl

avy

VI

162

Shag

ya X

XV

Gid

ran

"B"

VII

I

12 S

igla

vy G

idra

n I-

1

21 S

igla

vy II

108

Luna

IV

Shag

ya X

XV

95 B

akon

y

849

Sigl

avy

Gid

ran-

3 (I

tm.)

2 G

idra

n "C

" II

-2

Gid

ran

IV (1

927)

Bab

a B

B-3

14 S

igla

vy V

-15

75 S

imha

n O

'Baj

an

16 E

l Hai

fi ox

87 L

una

I

Shag

ya X

VII

142

Koh

eila

n II

I

256

Bak

ony

xx

135

Shag

ya X

III-

3

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

Cso

ngrá

d m

m

Bab

a M

fv

930

Sigl

avy

II-3

9

575

Palá

nka

Gid

ran

II

Gid

ran

"C"

II

16 K

ozm

a G

idra

n-4

Sigl

avy

V13

3 Za

rif I

6 Si

mha

n ox

35 O

'Baj

anH

amda

ni S

emri

oxM

eneg

hie

ox14

Sig

lavy

V-1

551

Lun

aSh

agya

IX P

iber

153

Am

urat

hK

ohei

lan

III (

1902

)21

5 Sh

agya

XI

Bon

a V

ista

xx

Lelé

ny x

xSh

agya

XII

I13

1 Si

glav

y II

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Bak

ony

Gid

ran

I64

Gid

ran

XLI

V-7

Álla

mi f

edez

mén

Törz

skön

yves

kan

ca10

62 Z

alav

ár-2

147

Lord

Fire

bran

d21

Sig

lavy

II14

6 En

Nas

iraPa

lánk

a G

idra

n II

508

Shag

ya X

-13

Gid

ran

III (

1920

)8

Gid

ran

XLI

X-4

1666

Koz

ma

II-4

(III

tm.)

32 G

idra

n B

akon

y I-

3

3 Si

glav

y XI

I Gid

ran-

4 (S

érte

get

)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

S 66

004S

y12

kanc

a

B 4

0010

Sy06

sárg

a

S 61

014G

b08

1961

.sá

rga

IM22

000S

y06

1922

.

B 3

3003

Sh25

1933

BK

4800

1000

019

48. f

ebru

ár 0

1.

M 5

2001

Sy01

1952

.

sárg

a

szür

ke

sárg

a

sárg

a

1909

.

1908

.

1916

1917

.

1927

.

1943

.

1936

. okt

óber

24.

1948

.

feke

te

sárg

a

szür

ke

vilá

gosp

ej

söté

tsár

ga

pej sárg

a

sárg

a

1940

. aug

uszt

us 1

2.

Ere

deti

neve

:

mez

hegy

esi 2

-es

Kan

cacs

alád

E:

E:321

Sigl

avy

VI-

10 (X

II tm

.)

9.6

. ábra

. 3 S

igla

vy X

II G

idra

n-4

(Sér

teget

ô)*

** s

zárm

azá

si t

áblá

ja

251

Ism

étl

321

Sigl

avy

VI-

10 (X

II tm

.)

2035

1 Li

di

3310

Gid

ran

"C"

II-6

2749

Drá

va

Sigl

avy

VI

162

Shag

ya X

XV

969

Ozo

ra Á

rvác

ska

Sárg

a

251

Shag

ya X

XV

-14

Dar

ázs

Gid

ran

"C"

II

51 K

ozm

a II

I Gid

ran-

1

21 S

igla

vy II

108

Luna

IV

Shag

ya X

XV

95 B

akon

y

266

Gid

ran

I-14

195

Vid

ám

956

Foga

ras G

idra

n-2

Bab

a 51

7

Gid

ran

III (

1920

)

8 G

idra

n X

LIX

-4

1666

Koz

ma

II-4

(III

tm.)

10 G

idra

n I-

3

Shag

ya X

XV

32 S

hagy

a X

VI

- -

14 S

igla

vy V

-15

75 S

imha

n O

'Baj

an16

El H

aifi

ox87

Lun

a I

Shag

ya X

VII

142

Koh

eila

n II

I25

6 B

akon

y xx

135

Shag

ya X

III-

3G

idra

n I (

1919

)37

Gid

ran

XLI

V-5

272

Gid

ran

III-

1993

Vilm

a15

29 F

ogar

as x

x41

Gid

ran

I-3

- Reg

ölyi

tájfa

jta k

anca

Gid

ran

"C"

XX

XIV

106

Gid

ran

XX

XII

I-4

Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

74 G

idra

n B

akon

y I-

7K

ozm

a II

201

Sakl

avy

Jedr

an I

Gid

ran

I (19

19)

10 G

idra

n X

LIX

-13

Shag

ya X

VII

142

Koh

eila

n II

ISh

agya

XV

I (19

02)

158

Sigl

avy

Bag

dady

- - - -

4 Sü

tvén

y G

idra

n-17

(Szlá

va)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

S 67

0170

000

kanc

a

TA58

7890

000

vilá

goss

árga

TA58

1370

000

1958

.sá

rga

B 4

0010

Sy06

1940

.

XX

0000

0024

519

50

M 5

1006

Gc0

219

51. f

ebru

ár 0

1.

XX

0000

0024

7

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1922

.

1933

.

1945

.

1943

.

1933

.

1939

.

1934

.

sárg

a

szür

ke

sárg

a

sárg

a

sárg

a

söté

tsár

ga

szür

ke

1958

. jan

uár 1

1.

Ere

deti

neve

:

boro

di 4

-es

Kan

cacs

alád

5053

Reg

öly-

16 (R

agyo

gó)

E:

E:5053

Reg

öly-

16 (R

agyo

gó)

9.7

. ábra

. 4 S

ütv

ény

Gid

ran-1

7 (

Szl

áva

) sz

árm

azá

si t

áblá

ja

Sári

340

Gid

ran

"B"

VII

I

1 G

idra

n "C

" II

-9

3385

Sig

lavy

Gid

ran

I-1

Mic

i

Gid

ran

IV (1

927)

Bab

a B

B-3

Gid

ran

"C"

II

41 G

idra

n I-

3

31 K

ozm

a G

idra

n II

I-16

Man

ci 2

0342

4

849

Sigl

avy

Gid

ran-

3 (I

tm.)

91 N

yalk

a

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

Cso

ngrá

d m

m

Bab

a M

fv

Gid

ran

III (

1920

)

8 G

idra

n X

LIX

-4

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

930

Sigl

avy

II-3

9

575

Palá

nka

Gid

ran

II

- - 1666

Koz

ma

II-4

(III

tm.)

52 G

idra

n II

I-18

76 S

zege

d Á

rva

Csi

llag

2034

25

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Bak

ony

Gid

ran

I64

Gid

ran

XLI

V-7

Álla

mi f

edez

mén

Törz

skön

yves

kan

ca10

62 Z

alav

ár-2

147

Lord

Fire

bran

dG

idra

n "C

" X

XX

IV10

6 G

idra

n X

XX

III-

4G

idra

n "A

" X

LIX

(190

9)74

Gid

ran

Bak

ony

I-7

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Bak

ony

Gid

ran

I64

Gid

ran

XLI

V-7

21 S

igla

vy II

146

En N

asira

Palá

nka

Gid

ran

II50

8 Sh

agya

X-1

3- - - - K

ozm

a II

201

Sakl

avy

Jedr

an I

Gid

ran

III (

1920

)98

Gid

ran

XLV

I-23

1341

Gid

ran

I-4

Csi

nos X

X00

0021

343

1895

Usz

ód-2

Sári

5 Ba

lota

szál

lás G

idra

n (M

aca)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BK

6472

0000

0ka

nca

S 59

002G

b08

sárg

a

XX

0000

0034

0

1957

.sá

rga

BK

4800

1000

019

48.

M 5

0009

Gc0

219

50

M 5

1001

Sy01

1951

. ápr

ilis 0

2.

XX

0000

0034

2

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1927

.

1943

.

1933

.

1932

.

1936

.

1936

.

1936

.

söté

tsár

ga

pej

sárg

a

vilá

goss

árga

sárg

a

vilá

goss

árga

söté

tsár

ga

1959

. ápr

ilis 0

3.

Ere

deti

neve

:

boro

di 5

-ös

Kan

cacs

alád

5164

Gid

ran

"B"

VII

I-2

E:

E:Gid

ran

I (19

59)

9.8

. ábra

. 5 B

alo

tasz

áll

ás

Gid

ran, (M

aca

) sz

árm

azá

si t

áblá

ja

Csi

llag

XX

0000

0023

1

2486

Gid

ran

I-6

Szár

csa

31 K

ozm

a G

idra

n II

I-16

Csa

lfa 2

36

Gid

ran

I (19

19)

414

Gid

ran

XLV

I

- - 25 S

igla

vy V

I-4

(XII

I tm

.)

Bab

a 06

9

1666

Koz

ma

II-4

(III

tm.)

52 G

idra

n II

I-18

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Gid

ran

XLV

I (19

07)

42 C

arra

sco

Gid

ran-

2

- - - - Koz

ma

II

201

Sakl

avy

Jedr

an I

Gid

ran

III (

1920

)

98 G

idra

n X

LVI-

23

Sigl

avy

VI

94 O

'Baj

an V

II

- -

Gid

ran

"B"

XLI

I (18

81)

95 A

lgy

Gid

ran-

12G

idra

n "A

" X

L (1

886)

46 K

engy

el G

idra

n-7

Gid

ran

"A"

XLI

II (1

899)

46 K

engy

el G

idra

n-7

Car

rasc

o xx

9 K

engy

el G

idra

n-1

- - - - - - - - Koz

ma-

14

Furio

so X

XII

I-7

Sakl

avy

Jedr

an I

139

Sigl

avy

VG

idra

n "C

" X

XX

IV10

6 G

idra

n X

XX

III-

4G

idra

n X

LVI (

1907

)26

Ero

s Gid

ran-

1021

Sig

lavy

II10

8 Lu

na IV

O'B

ajan

VII

74 S

hagy

a X

VI

- - - -

6 Bá

tya

Gid

ran

(Daj

ka)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BK

5656

5000

0ka

nca

BK

4400

2000

0

sárg

a

XX

0000

0023

1

sárg

a

M 2

5006

Gi0

119

25.

XX

0000

3067

8

M 3

6016

Ka0

319

36.

XX

0000

0023

6

sárg

a

söté

tsár

ga

1919

.

1918

.

1926

.

1931

.

1941

. aug

uszt

us 0

6.

söté

tsár

ga

sárg

a

söté

tsár

ga

sárg

a

söté

tsár

ga

1944

.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

E:

E:1951

Kis

kunm

ajsa

-2

9.9

. ábra

. 6 B

áty

a G

idra

n (

Dajk

a)

szárm

azá

si t

áblá

ja

Mar

csa

Gid

ran

"C"

II

96 G

azal

Gid

ran

I-1

3974

Gaz

al G

idra

n II

-2

Mar

git B

orod

nag

ymam

a

Gid

ran

III (

1920

)

8 G

idra

n X

LIX

-4

Gaz

al G

idra

n I

12 G

idra

n I-

5

- -851

Gaz

al G

idra

n-2

(II t

m.)

3 G

idra

n V

-1

Gid

ran

"C"

XX

XIV

106

Gid

ran

XX

XII

I-4

Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

74 G

idra

n B

akon

y I-

7

Gaz

al II

-4 (I

II tm

.)

48 G

idra

n II

I-7

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

Gaz

al II

-4 (I

II tm

.)

65 G

idra

n "C

" II

I-1

Gid

ran

V

40 G

idra

n I-

4

- - - -

Gid

ran

"C"

XX

XI (

1902

)18

8 G

idra

n X

XV

-16

Gid

ran

"C"

XX

XII

I (19

05)

384

Sakl

avy

Jedr

an-1

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

98 G

idra

n X

XX

IX-4

Bak

ony

Gid

ran

I24

Gid

ran

XLI

-2G

azal

II63

Sha

gya

XV

II-1

1G

idra

n II

I (19

20)

3 G

idra

n I-

3G

idra

n "B

" X

LVII

I23

Gid

ran

XL-

13B

akon

y G

idra

n I

64 G

idra

n X

LIV

-7G

azal

II63

Sha

gya

XV

II-1

1G

idra

n "C

" II

I (19

24)

15 G

idra

n B

akon

y II

-6G

idra

n II

I (19

20)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6G

idra

n I (

1919

)15

Gid

ran

Bak

ony

II-6

- - - - - - - -

7 Bu

gac

Gid

ran-

808

(Rem

ény)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BK

6280

8000

0ka

nca

M 5

0006

Gc0

2

sárg

a

M 3

3003

Gi0

319

33.

M 4

5001

Gg0

119

45

sárg

a

sárg

a

1920

.

1923

.

1940

.

1933

.

1941

. j

1938

.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

vilá

goss

árga

sárg

a

sárg

a

1950

. már

cius

15.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

E:

E:3118

Gid

ran

"C"

II-6

9.1

0. ábra

. 7 B

ugac

Gid

ran 1

808 (

Rem

ény)

szá

rmazá

si t

áblá

ja

Ked

ves

Gid

ran

"C"

II

96 G

azal

Gid

ran

I-1

851

Gaz

al G

idra

n-2

(II t

m.)

Lizi

Gid

ran

III (

1920

)

8 G

idra

n X

LIX

-4

Gaz

al G

idra

n I

12 G

idra

n I-

5

Ors

zágo

s fed

ezm

én

Nép

ies k

anca

Gaz

al II

-4 (I

II tm

.)

65 G

idra

n "C

" II

I-1

Gid

ran

"C"

XX

XIV

106

Gid

ran

XX

XII

I-4

Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

74 G

idra

n B

akon

y I-

7

Gaz

al II

-4 (I

II tm

.)

48 G

idra

n II

I-7

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

Gaz

al II

63 S

hagy

a X

VII

-11

Gid

ran

"C"

III (

1924

)

15 G

idra

n B

akon

y II

-6

- - - -

Gid

ran

"C"

XX

XI (

1902

)18

8 G

idra

n X

XV

-16

Gid

ran

"C"

XX

XII

I (19

05)

384

Sakl

avy

Jedr

an-1

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

98 G

idra

n X

XX

IX-4

Bak

ony

Gid

ran

I24

Gid

ran

XLI

-2G

azal

II63

Sha

gya

XV

II-1

1G

idra

n II

I (19

20)

3 G

idra

n I-

3G

idra

n "B

" X

LVII

I23

Gid

ran

XL-

13B

akon

y G

idra

n I

64 G

idra

n X

LIV

-7G

azal

I74

Sha

gya

XV

ISh

agya

XV

II-1

118

9 G

azal

IG

idra

n "C

" X

XX

IV10

6 G

idra

n X

XX

III-

4G

idra

n B

akon

y II

29 H

ség

Gid

ran-

21- - - - - - - -

8 Bu

gac

Gid

ran

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BK

6255

6000

0ka

nca

M 5

0006

Gc0

2

sárg

a

XX

0000

0032

3

1957

.sá

rga

M 3

3003

Gi0

319

33.

M 4

5001

Gg0

119

45

M 4

1000

Gg0

219

41. j

úliu

s 30.

XX

0000

0032

819

49.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1920

.

1923

.

1940

.

1933

.

1934

.

1934

.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

vilá

goss

árga

bron

zsár

ga

vörö

ssár

ga

1950

. már

cius

15.

Ere

deti

neve

:

boro

di 8

-as

Kan

cacs

alád

E:

E:3118

Gid

ran

"C"

II-6

9.1

1. ábra

. 8 B

ugac

Gid

ran (

Baba)

szárm

azá

si t

áblá

ja

Szeg

ed Á

rva

Bab

a

Gid

ran

"C"

II

96 G

azal

Gid

ran

I-1

76 S

zege

d Á

rva

Max

im G

idra

n Sá

ri

Gid

ran

III (

1920

)

8 G

idra

n X

LIX

-4

Gaz

al G

idra

n I

12 G

idra

n I-

5

857

Max

im G

idra

n I-

17

Bab

a is

m.

1341

Gid

ran

I-4

Csi

nos X

X00

0021

343

Gid

ran

"C"

XX

XIV

106

Gid

ran

XX

XII

I-4

Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

74 G

idra

n B

akon

y I-

7

Gaz

al II

-4 (I

II tm

.)

48 G

idra

n II

I-7

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

Gid

ran

I (19

19)

1 G

idra

n X

LIX

-18

Gid

ran

Kes

ely

956

Max

im G

idra

n I

84 P

alán

ka G

idra

n V

- -

Gid

ran

"C"

XX

XI (

1902

)18

8 G

idra

n X

XV

-16

Gid

ran

"C"

XX

XII

I (19

05)

384

Sakl

avy

Jedr

an-1

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

98 G

idra

n X

XX

IX-4

Bak

ony

Gid

ran

I24

Gid

ran

XLI

-2G

azal

II63

Sha

gya

XV

II-1

1G

idra

n II

I (19

20)

3 G

idra

n I-

3G

idra

n "B

" X

LVII

I23

Gid

ran

XL-

13B

akon

y G

idra

n I

64 G

idra

n X

LIV

-7G

idra

n "B

" X

LVII

I23

Gid

ran

XL-

13G

idra

n "A

" X

LIX

(190

9)75

Gid

ran

Bak

ony

I-16

1316

Gid

ran

XLI

X-1

Link

aG

idra

n-0

Dom

biM

axim

V26

Gid

ran

III-

2Pa

lánk

a G

idra

n V

26 R

ozm

arin

gos

- - - -

9 Bu

gac

Gid

ran

(Kat

ica)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BK

6381

6000

0ka

nca

M 5

0006

Gc0

2

sárg

a

M 3

3003

Gi0

319

33.

M 4

5001

Gg0

119

45

CD

4307

6000

019

43. m

ájus

08.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1920

.

1923

.

1940

.

1933

.

1936

.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

vilá

goss

árga

sárg

a

sárg

a

1950

. már

cius

15.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

E:

E:3118

Gid

ran

"C"

II-6

9.1

2. ábra

. 9 B

ugac

Gid

ran 1

816 (

Kati

ca)

szárm

azá

si t

áblá

ja

Kak

asd-

Olg

a

849

Sigl

avy

Gid

ran-

3 (I

tm.)

100

Max

im V

Gid

ran-

1

4022

Sha

nnon

IV-3

Nép

ies M

adár

I

930

Sigl

avy

II-3

9

575

Palá

nka

Gid

ran

II

14 M

axim

II-1

4 (V

tm.)

62 G

idra

n II

I-2

3570

Nag

ypal

l

Nép

ies M

argi

t

Shan

non

IV

141

Gan

elon

21 S

igla

vy II

146

En N

asira

Palá

nka

Gid

ran

II

508

Shag

ya X

-13

117

Max

im-1

0 (I

I tm

.)

42 A

dam

Gid

ran

III (

1920

)

12 G

idra

n B

akon

y I-

1

Shan

non

I

Nép

ies Z

erge

Gan

elon

xx

64 F

enék

IV

1346

El

szál

lás-

16

60 N

agyp

all-F

ecse

g

4033

Sha

nnon

IV-6

Mak

acs

14 S

igla

vy V

-15

75 S

imha

n O

'Baj

anSh

agya

X12

En

Nas

ira o

xG

idra

n X

LVI (

1907

)46

Gom

bás G

idra

n-8

19 S

hagy

a X

-13

87 S

igla

vy V

-15

Max

im x

x74

Fen

ékA

dam

xx

145

Filo

uG

idra

n "C

" X

XX

IV10

6 G

idra

n X

XX

III-

4B

akon

y G

idra

n I

69 G

idra

n X

LIV

-2Sh

anno

n xx

184

Furio

so X

XII

I59

1 Fu

rioso

XX

XV

III

Zebr

aPe

rglo

se x

xG

rave

and

Gay

xx

113

Fené

k II

-7 (I

V tm

.)19

4 Sz

omja

s27

18 N

apny

ugta

xx

Old

Bes

s VII

51 F

urio

so V

II-6

Fecs

keSh

anno

n IV

130

Dám

a48

Nor

th-S

tar X

XII

I-6

Nép

ies M

adár

10 K

akas

d G

idra

n (B

aba)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BA

6967

4000

0ka

nca

M 5

1002

Sy01

sárg

a

1964

. III

.30.

sárg

a

M 3

6000

Sy01

1936

.

M 4

3001

Mx0

519

43

sárg

a

sárg

a

1929

.

1934

. f

1935

.

söté

tsár

ga

sárg

a

söté

t ges

zten

yepe

j

1951

. sze

ptem

ber 2

0.

674

Kak

asd

Bab

aE

rede

ti ne

ve:

Kan

cacs

alád

E:

E:3717

Sig

lavy

Gi.

I-2

(II t

m.)

9.1

3. ábra

. 10 K

aka

sd G

idra

n (

Baba)

szárm

azá

si t

áblá

ja

1899

Man

ci

Gid

ran

"B"

VII

I

101

Gaz

al G

idra

n-2

782

Max

im G

i. V

-3 (I

I tm

.)

Mac

a

Gid

ran

IV (1

927)

Bab

a B

B-3

Gaz

al II

-4 (I

II tm

.)

65 G

idra

n "C

" II

I-1

76 S

zege

d Á

rva

Sári

ism

.

14 M

axim

II-1

4 (V

tm.)

2 G

idra

n IV

-6

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

Cso

ngrá

d m

m

Bab

a M

fv

Gaz

al II

63 S

hagy

a X

VII

-11

Gid

ran

"C"

III (

1924

)

15 G

idra

n B

akon

y II

-6

117

Max

im-1

0 (I

I tm

.)

42 A

dam

Gid

ran

IV (1

927)

97 G

idra

n X

LVI-

19

1341

Gid

ran

I-4

Csi

nos X

X00

0021

343

- -

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Bak

ony

Gid

ran

I64

Gid

ran

XLI

V-7

Álla

mi f

edez

mén

Törz

skön

yves

kan

ca10

62 Z

alav

ár-2

147

Lord

Fire

bran

dG

azal

I74

Sha

gya

XV

ISh

agya

XV

II-1

118

9 G

azal

IG

idra

n "C

" X

XX

IV10

6 G

idra

n X

XX

III-

4G

idra

n B

akon

y II

29 H

ség

Gid

ran-

21M

axim

xx

74 F

enék

Ada

m x

x14

5 Fi

lou

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6G

idra

n X

LVI (

1907

)53

Car

rasc

o G

idra

n-20

Gid

ran

I (19

19)

1 G

idra

n X

LIX

-18

Gid

ran

Kes

ely

956

- - - -

11 K

aloc

sa G

idra

n-34

7

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BK

6534

7000

0ka

nca

S 59

003G

b08

sárg

a

XX

0000

0038

5

sárg

a

BK

4800

1000

019

48.

M 4

3002

Gi0

319

43

M 4

0003

Mx0

519

40. s

zept

embe

r 13.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1927

.

1943

.

1934

.

1934

.

1929

.

1934

.

1943

. máj

us 0

8.

söté

tsár

ga

pej

bron

zsár

ga

vörö

ssár

ga

söté

tsár

ga

sárg

a

sárg

a

1959

. ápr

ilis 2

4.

Ere

deti

neve

:

népi

es 1

1-es

Kan

cacs

alád

E:

E:5234

Gid

ran

"B"

VII

I-3

9.1

4. ábra

. 11 K

alo

csa G

idra

n-3

47 s

zárm

azá

si t

áblá

ja

Lujz

a

Gid

ran

"B"

VII

I

1 G

idra

n "C

" II

-9

4619

Gid

ran

"C"

III-

2

Lizi

XX

0000

0031

4

Gid

ran

IV (1

927)

Bab

a B

B-3

Gid

ran

"C"

II

41 G

idra

n I-

3

986

Kis

kunh

alas

Búz

avirá

g

Csi

llag

XX

0000

0032

2

Gid

ran

"C"

III

105

Max

im V

Gid

ran-

3

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

Cso

ngrá

d m

m

Bab

a M

fv

Gid

ran

III (

1920

)

8 G

idra

n X

LIX

-4

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

Gid

ran

V

22 G

idra

n I-

6

14 M

axim

II-1

4 (V

tm.)

10 G

idra

n I-

3

2523

Tan

k-7

Bab

a X

X00

0001

423

- -

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Bak

ony

Gid

ran

I64

Gid

ran

XLI

V-7

Álla

mi f

edez

mén

Törz

skön

yves

kan

ca10

62 Z

alav

ár-2

147

Lord

Fire

bran

dG

idra

n "C

" X

XX

IV10

6 G

idra

n X

XX

III-

4G

idra

n "A

" X

LIX

(190

9)74

Gid

ran

Bak

ony

I-7

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Bak

ony

Gid

ran

I64

Gid

ran

XLI

V-7

Gid

ran

III (

1920

)93

Gid

ran

Bak

ony

I-6

Gid

ran

I (19

19)

69 G

idra

n X

LIV

-211

7 M

axim

-10

(II t

m.)

42 A

dam

Gid

ran

I (19

19)

10 G

idra

n X

LIX

-13

Tank

xx

215

Bak

ony

- - - - - -

12 K

iskun

hala

s Gid

ran-

901

(Juc

i)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BK

6490

1000

0ka

nca

S 59

002G

b08

sárg

a

XX

0000

0031

1

1960

.sá

rga

BK

4800

1000

019

48.

M 5

0009

Gc0

219

50

M 5

4002

Gc0

319

54.

XX

0000

0031

419

54.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1927

.

1943

.

1933

.

1932

.

1937

. f

1944

.

1943

.

söté

tsár

ga

pej

sárg

a

vilá

goss

árga

vilá

goss

árga

sárg

a

vilá

gosp

ej

1959

. ápr

ilis 0

3.

Ere

deti

neve

:

népi

es 1

2-es

Kan

cacs

alád

5164

Gid

ran

"B"

VII

I-2

E:

E:Gid

ran

I (19

59)

9.1

5. ábra

. 12 K

isku

nhala

s G

idra

n-9

01 (

Juci

) sz

árm

azá

si t

áblá

ja

3118

Gid

ran

"C"

II-6

Man

ci 2

97

Gid

ran

"C"

II

96 G

azal

Gid

ran

I-1

842

Mer

such

Gid

ran-

2 (I

tm)

Lenk

e

Gid

ran

III (

1920

)

8 G

idra

n X

LIX

-4

Gaz

al G

idra

n I

12 G

idra

n I-

5

1951

Kis

kunm

ajsa

-2

-5 M

ersu

ch II

-2 (I

II tm

.) ox

35 G

idra

n So

vánk

a-35

Gid

ran

"C"

XX

XIV

106

Gid

ran

XX

XII

I-4

Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

74 G

idra

n B

akon

y I-

7

Gaz

al II

-4 (I

II tm

.)

48 G

idra

n II

I-7

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

875

Mer

such

I-1

(II t

m.)

ox

3 Si

glav

y B

agda

dy o

x

Sová

nka

Gid

ran

69 G

idra

n X

LIV

-2

2486

Gid

ran

I-6

Szár

csa

- -

Gid

ran

"C"

XX

XI (

1902

)18

8 G

idra

n X

XV

-16

Gid

ran

"C"

XX

XII

I (19

05)

384

Sakl

avy

Jedr

an-1

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

98 G

idra

n X

XX

IX-4

Bak

ony

Gid

ran

I24

Gid

ran

XLI

-2G

azal

II63

Sha

gya

XV

II-1

1G

idra

n II

I (19

20)

3 G

idra

n I-

3G

idra

n "B

" X

LVII

I23

Gid

ran

XL-

13B

akon

y G

idra

n I

64 G

idra

n X

LIV

-7M

ersu

ch I

ox10

Gaz

al o

xSi

glav

y B

agda

dy o

x42

Ham

dani

Sem

ri ox

Sová

nka

xx69

Gid

ran

XLI

V-2

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

83 G

idra

n X

XX

IX-7

Gid

ran

I (19

19)

414

Gid

ran

XLV

I- - - - - -

13 P

álm

onos

tora

Gid

ran-

646

(Bab

a)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BK

5864

6000

0ka

nca

M 5

0006

Gc0

2

sárg

a

XX

0000

0029

7

1954

.sá

rga

M 3

3003

Gi0

319

33.

M 4

5001

Gg0

119

45

M 3

9002

Ms0

319

39.

XX

0000

0030

2

sárg

a

sárg

a

söté

tsár

ga

sárg

a

1920

.

1923

.

1940

.

1933

.

1935

.

1929

.

1944

.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

vilá

goss

árga

sárg

a

söté

tsár

ga

sárg

a

1950

. már

cius

15.

675

Pálm

onos

tora

Bab

aE

rede

ti ne

ve:

népi

es 1

3-as

Kan

cacs

alád

E:

E: 9

.16. ábra

. 13 P

álm

onost

ora

Gid

ran-1

646 (

Baba)

szárm

azá

si t

áblá

ja

1001

Ipol

y

Gid

ran

"B"

VII

I

101

Gaz

al G

idra

n-2

969

Ozo

ra Á

rvác

ska

Ibol

y

Gid

ran

IV (1

927)

Bab

a B

B-3

Gaz

al II

-4 (I

II tm

.)

65 G

idra

n "C

" II

I-1

28 S

lieve

Gal

lion

I-3

Irm

a

266

Gid

ran

I-14

195

Vid

ám

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

Cso

ngrá

d m

m

Bab

a M

fv

Gaz

al II

63 S

hagy

a X

VII

-11

Gid

ran

"C"

III (

1924

)

15 G

idra

n B

akon

y II

-6

Gid

ran

I (19

19)

37 G

idra

n X

LIV

-5

272

Gid

ran

III-

19

93 V

ilma

2186

Slie

ve G

allio

n-2

(I tm

.)

14 C

anov

as

18 F

urio

so X

XX

VI-

8

Ipol

y

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Bak

ony

Gid

ran

I64

Gid

ran

XLI

V-7

Álla

mi f

edez

mén

Törz

skön

yves

kan

ca10

62 Z

alav

ár-2

147

Lord

Fire

bran

dG

azal

I74

Sha

gya

XV

ISh

agya

XV

II-1

118

9 G

azal

IG

idra

n "C

" X

XX

IV10

6 G

idra

n X

XX

III-

4G

idra

n B

akon

y II

29 H

ség

Gid

ran-

21G

idra

n "B

" X

LVII

I23

Gid

ran

XL-

13G

idra

n "A

" X

LIV

(190

4)17

Bak

ony

Gid

ran-

13G

idra

n II

I (19

20)

19 G

idra

n X

LVI-

242

Gás

párte

lek

11 sz

. tör

zska

nca

Slie

ve G

allio

n xx

14 H

isto

ryC

anov

as x

x35

Fen

ék15

36 F

u. X

XV

III-

2 (X

XX

VI t

m.)

185

Furio

so X

XX

V35

5 Fu

rioso

XX

XIX

-14

Ime

14 R

egöl

y G

idra

n-43

7 (I

ram

)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

TA68

4370

000

kanc

a

S 59

003G

b08

sárg

a

XX

0000

0007

6

1950

.sz

ürke

BK

4800

1000

019

48.

M 4

3002

Gi0

319

43

TA45

000T

g00

1945

. ápr

ilis 1

6.

XX

0000

0007

819

42.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

szür

ke

1927

.

1943

.

1934

.

1934

.

1926

.

1936

.

1936

.

1934

.

söté

tsár

ga

pej

bron

zsár

ga

vörö

ssár

ga

sárg

a

sárg

a

szür

ke

pej

1959

. ápr

ilis 2

4.

678

Reg

öly

Iram

Ere

deti

neve

:

boro

di 1

4-es

Kan

cacs

alád

E:

E:5234

Gid

ran

"B"

VII

I-3

9.1

7. ábra

. 14 R

egöly

Gid

ran-4

37 (

Iram

) sz

árm

azá

si t

áblá

ja

3420

Csö

pi

Gid

ran

"B"

VII

99 S

igla

vy G

i. I-

3 (E

szte

r)

857

Max

im G

idra

n I-

17

Sári

ism

.

Gid

ran

VI (

1926

)

20 K

ozm

a G

idra

n-14

849

Sigl

avy

Gid

ran-

3 (I

tm.)

99 M

axim

Gid

ran-

1

- -Max

im G

idra

n I

84 P

alán

ka G

idra

n V

Gid

ran

I (19

19)

70 G

idra

n X

LIV

-3

1666

Koz

ma

II-4

(III

tm.)

20 G

idra

n X

LVI-

3

930

Sigl

avy

II-3

9

575

Palá

nka

Gid

ran

II

14 M

axim

II-1

4 (V

tm.)

71 G

idra

n II

I-20

Max

im V

26 G

idra

n II

I-2

Palá

nka

Gid

ran

V

26 R

ozm

arin

gos

- - - -

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

74 G

idra

n B

íbor

-6K

ozm

a II

201

Sakl

avy

Jedr

an I

Gid

ran

XLV

I (19

07)

69 G

idra

n X

LIV

-221

Sig

lavy

II14

6 En

Nas

iraPa

lánk

a G

idra

n II

508

Shag

ya X

-13

117

Max

im-1

0 (I

I tm

.)42

Ada

mG

idra

n II

I (19

20)

4 G

idra

n B

akon

y II

-8M

axim

II42

Ada

mG

idra

n II

I (19

20)

84 G

idra

n X

LVII

-3Pa

lánk

a G

idra

n II

I57

6 N

ubul

aR

ozm

arin

gos x

xA

mur

ath

Gid

ran

- - - - - - - -

15 S

olt G

idra

n (C

söpi

)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BK

6900

0000

0ka

nca

S 59

002G

b07

sárg

a

M 4

1006

Gi0

619

41.

M 5

4003

Sy01

1954

söté

tsár

ga

sárg

a

sárg

a

1926

.

1936

.

1936

.

1941

.

söté

tsár

ga

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1959

. feb

ruár

15.

672

Solt

Csö

piE

rede

ti ne

ve:

Kan

cacs

alád

5166

Gid

ran

VII

-2E

:

E:Gid

ran

II (1

959)

9.1

8. ábra

. 15 S

olt

Gid

ran (

Csö

pi)

szá

rmazá

si t

áblá

ja

3411

Csö

pi

Gid

ran

"B"

VII

99 S

igla

vy G

i. I-

3 (E

szte

r)

719

Kuh

ayla

n Za

id-7

ox

Csi

nos X

X00

0000

291

Gid

ran

VI (

1926

)

20 K

ozm

a G

idra

n-14

849

Sigl

avy

Gid

ran-

3 (I

tm.)

99 M

axim

Gid

ran-

1

- -Kuh

ayla

n Za

id o

x

20 K

uhay

lan

Hai

fi I o

x

Gid

ran

I (19

19)

70 G

idra

n X

LIV

-3

1666

Koz

ma

II-4

(III

tm.)

20 G

idra

n X

LVI-

3

930

Sigl

avy

II-3

9

575

Palá

nka

Gid

ran

II

14 M

axim

II-1

4 (V

tm.)

71 G

idra

n II

I-20

Kuh

ayla

n A

bu Ju

nub

ox

Kuh

ayla

n A

l Ziy

adah

ox

Kuh

ayla

n H

aifi

I ox

26 K

emir

ox

- - - -

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

74 G

idra

n B

íbor

-6K

ozm

a II

201

Sakl

avy

Jedr

an I

Gid

ran

XLV

I (19

07)

69 G

idra

n X

LIV

-221

Sig

lavy

II14

6 En

Nas

iraPa

lánk

a G

idra

n II

508

Shag

ya X

-13

117

Max

im-1

0 (I

I tm

.)42

Ada

mG

idra

n II

I (19

20)

4 G

idra

n B

akon

y II

-8H

adba

n In

zihi

ox

Kuh

ayla

n um

Junu

b ox

- - Kuh

ayla

n H

aifi

oxM

ersu

ch I-

3-1

oxK

emir

ox8

Koh

eila

n IV

-2 o

x- - - - - - - -

16 S

olt G

idra

n (M

anci

)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BK

6900

0000

0ka

nca

S 59

002G

b07

sárg

a

XX

0000

0028

9

1961

.pe

j

M 4

1006

Gi0

619

41.

M 5

4003

Sy01

1954

B 4

4007

Kz0

019

44. a

ugus

ztus

16.

XX

0000

0029

1

söté

tsár

ga

sárg

a

pej

1926

.

1936

.

1936

.

1941

.

1923

.

1931

.

söté

tsár

ga

sárg

a

sárg

a

sárg

a

gesz

teny

epej

sárg

a

1959

. feb

ruár

15.

673

Solt

Man

ciE

rede

ti ne

ve:

boro

di 1

6-os

Kan

cacs

alád

5166

Gid

ran

VII

-2E

:

E:Gid

ran

II (1

959)

9.1

9. ábra

. 16 S

olt

Gid

ran (

Manci

) sz

árm

azá

si t

áblá

ja

Szel

l X

X00

0205

289

2486

Gid

ran

I-6

Szár

csa

76 S

zege

d Á

rva

Csi

pke

XX

0002

0529

0

Gid

ran

I (19

19)

414

Gid

ran

XLV

I

- - 782

Max

im G

i. V

-3 (I

I tm

.)

Bab

a X

X00

0205

291

1341

Gid

ran

I-4

Csi

nos X

X00

0021

343

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Gid

ran

XLV

I (19

07)

42 C

arra

sco

Gid

ran-

2

- - - - Gid

ran

I (19

19)

1 G

idra

n X

LIX

-18

Gid

ran

Kes

ely

956

14 M

axim

II-1

4 (V

tm.)

2 G

idra

n IV

-6

- -

Gid

ran

"B"

XLI

I (18

81)

95 A

lgy

Gid

ran-

12G

idra

n "A

" X

L (1

886)

46 K

engy

el G

idra

n-7

Gid

ran

"A"

XLI

II (1

899)

46 K

engy

el G

idra

n-7

Car

rasc

o xx

9 K

engy

el G

idra

n-1

- - - - - - - - Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

75 G

idra

n B

akon

y I-

1613

16 G

idra

n X

LIX

-1Li

nka

Gid

ran-

0D

ombi

117

Max

im-1

0 (I

I tm

.)42

Ada

mG

idra

n IV

(192

7)97

Gid

ran

XLV

I-19

- - - -

17 B

átya

Gid

ran

(Bab

a)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BK

6056

7000

0ka

nca

BK

4400

2000

0

sárg

a

XX

0002

0528

9

M 2

5006

Gi0

119

25.

XX

0000

3067

8

CD

4307

6000

019

43. m

ájus

08.

XX

0002

0529

0

sárg

a

sárg

a

1919

.

1918

.

1936

.

1940

. sze

ptem

ber 1

3.

söté

tsár

ga

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1944

.

Ere

deti

neve

:

boro

di 1

7-es

Kan

cacs

alád

E:

E:1951

Kis

kunm

ajsa

-2

9.2

0. ábra

. 17 B

áty

a G

idra

n (

Baba)

szárm

azá

si t

áblá

ja

Sári

XX

0000

0026

9

3310

Gid

ran

"C"

II-6

2522

Alv

ilág

969

Ozo

ra Á

rvác

ska

Sárg

a X

X00

0000

286

Gid

ran

"C"

II

51 K

ozm

a II

I Gid

ran-

1

2364

Csá

kó-8

5

2611

Csi

ga

255

Gid

ran

IV-5

Sárm

ány

266

Gid

ran

I-14

195

Vid

ám

Gid

ran

III (

1920

)

8 G

idra

n X

LIX

-4

1666

Koz

ma

II-4

(III

tm.)

10 G

idra

n I-

3

14 M

axim

II-1

4 (V

tm.)

422

Vél

etle

n II

28 S

lieve

Gal

lion

I-3

Csi

nos 1

51

Gid

ran

I (19

19)

37 G

idra

n X

LIV

-5

272

Gid

ran

III-

19

93 V

ilma

Gid

ran

IV (1

927)

10 G

idra

n X

LIX

-13

268

Gid

ran

XX

XV

-8

Sárik

a

Gid

ran

"C"

XX

XIV

106

Gid

ran

XX

XII

I-4

Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

74 G

idra

n B

akon

y I-

7K

ozm

a II

201

Sakl

avy

Jedr

an I

Gid

ran

I (19

19)

10 G

idra

n X

LIX

-13

117

Max

im-1

0 (I

I tm

.)42

Ada

m- - 21

86 S

lieve

Gal

lion-

2 (I

tm.)

14 C

anov

as- - G

idra

n "B

" X

LVII

I23

Gid

ran

XL-

13G

idra

n "A

" X

LIV

(190

4)17

Bak

ony

Gid

ran-

13G

idra

n II

I (19

20)

19 G

idra

n X

LVI-

242

Gás

párte

lek

11 sz

. tör

zska

nca

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6G

idra

n "A

" X

LIX

(190

9)84

Gid

ran

XLV

II-3

- - - -

18 F

ürge

d G

idra

n-44

6 (S

zell

)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sít ó

jaN

eme:

TA72

4460

000

kanc

a

TA58

1020

000

sárg

a

XX

0000

0026

9

1958

.sá

rga

M 5

1006

Gc0

219

51.

TA50

4650

000

1950

TA45

000T

g00

1945

. ápr

ilis 1

6.

XX

0000

0028

619

44.

sárg

a

feke

te

sárg

a

sárg

a

1933

.

1939

.

1944

.

1946

.

1926

.

1936

.

1933

.

1936

.

sárg

a

söté

tsár

ga

tzö

ttpej

pej

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1958

. feb

ruár

21.

677

Fürg

ed S

zell

Ere

deti

neve

:

boro

di 1

8-as

Kan

cacs

alád

E:

E:5018

Als

ólep

erd-

2

9.2

1. ábra

. 18 F

ürg

ed-4

46 (

Sze

llô)

szárm

azá

si t

áblá

ja

3116

Fel

stö

börz

sök-

2

Juci

Gid

ran

"C"

II

3154

Olg

a

1793

Kec

skem

ét-2

Jegy

es

Gid

ran

III (

1920

)

8 G

idra

n X

LIX

-4

2551

Reg

öly-

1

Olg

a

1907

Usz

ód-1

Játé

k

2579

Koz

ma

Gid

ran

III-

5

3699

Sól

yom

Gid

ran

"C"

XX

XIV

106

Gid

ran

XX

XII

I-4

Gid

ran

"A"

XLI

X (1

909)

74 G

idra

n B

akon

y I-

7

267

Gid

ran

XLI

X-2

0

256

Pici

- - 1666

Koz

ma

II-4

(III

tm.)

6 G

idra

n I-

2

2472

Fur

ioso

XX

XII

-3

Bab

a X

X00

0001

423

2480

Gid

ran

II-2

894

Vilm

a

201

Shan

non

II-8

Jelm

ez

Gid

ran

"C"

XX

XI (

1902

)18

8 G

idra

n X

XV

-16

Gid

ran

"C"

XX

XII

I (19

05)

384

Sakl

avy

Jedr

an-1

Gid

ran

"A"

XLI

V (1

904)

98 G

idra

n X

XX

IX-4

Bak

ony

Gid

ran

I24

Gid

ran

XLI

-2G

idra

n "A

" X

LIX

(190

9)15

Gid

ran

Bak

ony

II-6

24 N

agyg

yant

é13

4 Pá

va- - - - K

ozm

a II

201

Sakl

avy

Jedr

an I

Gid

ran

I (19

19)

12 G

idra

n B

akon

y I-

1Fu

rioso

XX

XII

194

Nor

th S

tar V

III

- - Gid

ran

"A"

II (1

907)

12 G

idra

n B

akon

y I-

124

86 G

idra

n I-

6- 84

1 Sh

anno

n-12

(I tm

.)16

5 O

'Baj

an V

- -

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

BK

6216

5000

0ka

nca

XX

0000

0036

6

sárg

a

XX

0000

0036

7

1955

.sá

rga

M 3

3003

Gi0

319

33.

XX

0000

0036

919

38

XX

0000

0037

019

44. á

prili

s 04.

XX

0000

0037

119

50.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1920

.

1923

.

1933

.

1936

.

1940

.

1943

.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

piro

spej

vilá

goss

árga

1950

. már

cius

04.

683

Haj

ós Ju

ciE

rede

ti ne

ve:

boro

di 1

9-es

Kan

cacs

alád

E:

E:

19 H

ajós

Gid

ran-

1165

(Juc

i)

9.2

2. ábra

. 19 H

ajó

s Ju

ci-1

165 (

Juci

) sz

árm

azá

si t

áblá

ja

Rem

ény

I

782

Max

im G

i. V

-3 (I

I tm

.)

2019

9 D

öri

3308

Nor

th S

tar X

XV

-1

405

Mók

us

14 M

axim

II-1

4 (V

tm.)

2 G

idra

n IV

-6

956

Foga

ras G

idra

n-2

Lenk

e 12

8

Furio

so m

m

2036

Gid

ran

150

N. S

tar X

XII

-4 (X

XV

tm.)

63 G

idra

n II

I-18

117

Max

im-1

0 (I

I tm

.)

42 A

dam

Gid

ran

IV (1

927)

97 G

idra

n X

LVI-

19

1529

Fog

aras

xx

41 G

idra

n I-

3

- - Nor

th S

tar X

XII

182

Furio

so X

XV

III

Gid

ran

III (

1920

)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

1304

Fur

ioso

VII

-9

Gid

ran

közt

.

7 G

idra

n 30

/33

Mirz

a H

olló

lány

a

Max

im x

x74

Fen

ékA

dam

xx

145

Filo

uG

idra

n I (

1919

)93

Gid

ran

Bak

ony

I-6

Gid

ran

XLV

I (19

07)

53 C

arra

sco

Gid

ran-

20Sa

nskr

it xx

Forr

xx

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6- - - - N

orth

Sta

r XX

I26

6 Fu

rioso

XX

VI

Furio

so "

A"

XX

VII

I24

8 Fu

rioso

XX

VII

Gid

ran

"C"

XX

XIV

106

Gid

ran

XX

XII

I-4

Bak

ony

Gid

ran

I64

Gid

ran

XLI

V-7

Furio

so V

II18

7 N

orth

Sta

r XX

1303

Gid

ran

II-5

Tünd

ér m

fv.

1322

Gid

ran

I-16

266

Vilm

aK

isbé

röcc

se x

xH

olló

(Der

ekeg

yház

a)

20 H

ódm

ezvá

sárh

ely

Rem

ény

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

CD

6922

8000

0ka

nca

TA58

7920

000

sárg

a

CD

5904

0000

0

1959

.sá

rga

M 4

0003

Mx0

519

40.

TA45

1990

000

1945

M 5

0001

Ns2

519

50.

CD

4840

5000

019

48.

sárg

a

sárg

a

söté

tsár

ga

sárg

a

1929

.

1934

.

1940

.

1929

.

1934

.

1939

.

söté

tsár

ga

sárg

a

sárg

a

sárg

a

söté

tpej

vilá

goss

árga

sárg

a

1958

.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

E:

E:5020

Reg

öly-

15

9.2

3. ábra

. 20 H

ódm

ezôvá

sárh

ely-

228 (

Rem

ény)

szá

rmazá

si t

áblá

ja

4383

Mez

hegy

es-4

8

Dán

-45

Gid

ran

IV (1

927)

558

Dió

spus

zta

Csa

ta

Fred

eric

kbur

gi m

én

-

Gid

ran

I (19

19)

93 G

idra

n B

akon

y I-

6

Kel

etpo

rosz

mén

Kel

etpo

rosz

kan

ca

- -- -

Gid

ran

"B"

XLV

III

23 G

idra

n X

L-13

Bak

ony

Gid

ran

I

64 G

idra

n X

LIV

-7

- - - - - - - - - - - -

Gid

ran

"B"

XLI

I (18

81)

95 A

lgy

Gid

ran-

12G

idra

n "A

" X

L (1

886)

46 K

engy

el G

idra

n-7

256

Bak

ony

xx46

Ken

gyel

Gid

ran-

7G

idra

n "A

" X

LIV

(190

4)76

Gid

ran

Bíb

or-4

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

kanc

a

M 5

4048

0000

máj

sárg

a

M 2

7012

Gi0

119

27.

XX

0000

0062

819

37

söté

tsár

ga

söté

tsár

ga

1919

.

1915

.

söté

tsár

ga

sárg

a

1954

. már

cius

21.

Ere

deti

neve

:

Kan

cacs

alád

Gid

ran

IV-1

E:

E:

514

Mez

hegy

es

9.2

4. ábra

. 514 M

ezôheg

yes

szárm

azá

si t

áblá

ja s

zárm

azá

si t

áblá

ja

Alapító a 99. számú eredeti Holsteini kanca 1783.

546 Belvedere1791.

841 Pompeus1800.

300 Spirituoso1813.

636 Nonius V1830.

Mez hegyesi 1-es kancacsalád

289 Gidran XVIII1850.

Siglavy Gidran

836 Gidran XIII1842.

253 Gidran XXIV1864.

39 Amaty I1875.

30 Gidran XXXIV1882.

45 Algy Gidran1890.

24 Gidran XLI-21902.

74 Gidran Bakony I-71917.

8 Gidran XLIX-41923.

9 Gidran I-21938.

108 Gazal Gidran II1947.

23 Gidran „C” III Fruska1954.

39 Gazal Gidran II-12 Dália 1953.

62 Maxim Gidran VIII-10 Rozi 1965.

82 Szikrázó Gidran 1981.

1033 Király Gidran-42 (Kátya) 1979.

Gidran XXII-40 (Kátya) 2001.

Gidran XI-3 (Szamóca) 1990.

Gidran XIX-5 (Szederinda) 1997.

Surdut Gidran-29 (Szipirtyó) 1996.

Gidran XXII-26 (Afrodité) 2001.

Gidran-49 (Szélmalom)2007.

Déva Gidran-65 (Szirom)2009.

39 Gidran I1929.

100 Gazal Gidran I 51 Gidran III1931.

4 Gidran I1937.

34 Gidran I1967.

9.25. ábra. A mezôhegyesi 1-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Mez hegyesi 2-es kancacsaládAlapító a 123. sz. eredeti Holsteini kanca 1783.

32 Monreale1789.

169 Ráró1806.

204 Cyrus1818.

264 Gidran XII1841.

639 Arial1841.

757 Gidran XII1844.

727 Gidran XIII1846.

71 O’BajanIII1854.

294 Gidran XXVII1860.

227 Amaty1868.

59 Gidran XXXII1877.

17 Bíbor Gidran1884.

83 Gidran XXXIX-71894.

69 Gidran XLIV1912.

100 Maxim Gidran-8 (Malvin) 1943.

Gidran X-199

97 Maxim V Gidran-6 (Majális) 1941.

3 Gidran I-31925.

62 Gidran III-2

10 O’Bajan I1824.

761 O’Bajan1825.

2 Gidran „C” II-21947.

16 Kozma Gidran-41935.

12 Siglavy Gidran I-11951.

16 Gazal Gidran II-7 (Dévaj) 1952.

3 Siglavy Gidran XII-4 (Sérteget ) 1966.

13 Gidran „B” VIII-14 (Meduza) 1961.

Veganum G(Somvirág

Gidran XXIV-144 (Varázslatos) 2009.

Gidran XXVI-15 (Színes) 2009.

Gidran XI-34 (Sujtás) 1997.

Gidran XXII-17 (Sell lány) 2001.

Gidran Razbeg (Sógorasszony) 2002.

Gidran-12 (Suhogó) 2004.

Gidran XXII-25 (Sárika) 2001.

Sigl. Bagd. Gidran-6 (Serpa) 2005.

Baul Gidran-40 (Smarni) 2007.

Gidran Cselszöv I-54 (Serény) 2009.

Sigl. Bagd. Gidran-14 (Selyem) 2008.

Gidran XVIII-48-21 (Serény) 2005.

12 Gidran Bakony I-1 32 Gidran Bakony I-31928.

20 Gidran VII1834.

923 Gidran X1837.

3700 Maxim XI (Büszke) 1971.

39 Gidran IV-27 (Sudár) 1978.

64 Cselszöv Gidran-1-4 (Sólyom) 1984.

117 Gidran VIII-4 (Sógorn ) 1988.

188 Zoagli Féltékeny1975.

225 Szikrázó Varázs1991.

Gidran XXII-5 (Selyem) 1999.

Gidran-21 (Sabrina)2006.

211 Gidran XIX-40 (Smaragd) 1999.

Gidran VII-8 (Suttogó) 1987.

Káder Gidran-15 (Árnyék) 2000.

Gidran Surdut-10 (Sziszi) 2004.

662 Gidran VIII1833.

680 Nonius V

235 Szikrázó Zita1992.

143 Déva Gidran-14 (Sutyi) 1991.

16 Stormalong Gidran 1962.

100 Borota Gidran 1960.

6 Siglavy Gidran III 1960.

6 Gidran I1926.

36 Gidran I1924.

48 Gidran III1931.

57 Gidran III1932.

36 Titán Gidran1937.

3 Gidran Bakony I1918.

20 Gidran XLVI1921.

23 Gidran I1926.

29 Gidran I1927.

23 Kozma Gidran1938.

17 Kozma Gidran1935.

20 Kozma Gidran1936.

Gidran X-1 (Simi)1991.

1049 Déva Gidran-19 (Surda) 1992.

78 Király Gidran-28 (Hortenzia) 1977.

1046 Gidran VII-12 (Hortenzia) 1991.

103 Gidran VI-2 (Spiné) 1987.

Gidran-66 (Hópehely) 2009.

Gidran XII-36 (Selymes) 1993.

Gidran XI-75 (Spiritusz) 2000.

Gidran XI-50 (Sovánka) 1998.

Gidran Razbeg I-10 (Sirám) 2002.

Gidran XXI-40 (Nóra) 2001.

Gidran15 (Sába) 2006.

Veganum Gidran-16 (Somvirág) 2004.

Gidran-23 (Balerina) 2005.

Gidran Mersuch-9 (Hortenzia) 2009.

Gidran XI-4 (Sóhaj) 1997.

Sigl. Bagd. Gidran-20 (Sárgarigó) 2007.

Gidran XVI-18 (Hamvas) 2002.

Gidran XXII-29 (Hamupip ke) 2001.

Gidran XXIV-81 (Hajnalka) 2005.

Gidran XXIII-57 (Hamis) 2007.

Gidran XXVIII-2 (Szita) 2010.

Gidran XXIV-90 (Hajnalka) 2005.

Gidran XII-7 (Hanka) 1995.

216 Gidran XXI-25 (Sopron) 1999.

Gidran XXIV-68 (Szmájling) 2004.

Gidran XXVI-9 (Sopánkodó) 2009.

Balu Gidran-32 (Spiller) 2010.

Balu Gidran-39 (Setét) 2011.

XLVI 22 Gidran I1926.

35 Gidran Sovánka1929.

idran 24 Kozma Gidran1937.

67 Gidran III1934.

54 Gidran III1932.

60 Gidran III1933.

22 Kozma Gidran1936.

11 Kozma Gidran1938.

9 Siglavy Gidran I1954.

9.26. ábra. A mezôhegyesi 2-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a 162. sz. eredeti magyar kanca 1785.

142 Pomposo1793.

140 Toscano1809.

36 Maestoso I1814.

740 Siglavy I1823.

118 Fahran I1845.

395 Nonius II1830.

699 Nonius IX1839.

282 Gidran XVI1850.

391 Gidran XXIV1858.

43 Amaty I1875.

90 Gidran XXXVII1886.

7 H ség Gidran 1904.

72 Gidran XLIV1913.

4 Gidran Bakony II1918.

15 Kozma III Gidran-10

104 Gidran VI-3 (Sarolta) 1984.

Gidran Razbeg I-3 (Sulyom) 2003.

99 Maxim V Gidran-11941.

71 Gidran III1935.

43 Gidran III-1

11 Gidran „C” II (Ádúr)1950.

25 Gidran „C” II-9 (Bíró)1951.

89 Siglavy Gidran I-1 (Ditke) 1953.

99 Siglavy Gidran I-3 (Eszter) 1954.

99 Gidran „B” VIII-11964.

20 Gidran „B” VIII-1 (Nóra) 1962.

76 Ramzes IV Gidran-271976.

80/163 Gidran VII-1 (Katyusa)

Balu Gidran-38 (Sipirc) 2011.

Gidran XXIV-120 (Sell ) 2007.

Ragyogó Gidran-5 (Szabdaló) 1967.

Ibsen Gidran-81971.

73 Cselszöv Gidran-2 (Datolya) 1973.

84 Szemafor Gidran-6 (Mimi) 1982.

90 Gidran VI-1 (Rozmaring) 1986.

115 Gidran VI-6 (Pillangó) 1985.

Gidran XXIII-29 (Pilla) 2000.

Gidran Déva-5 (Pántlika) 1998.

Gidran XLIII-72-9 (Pia) 2004.

Gidran XVI-15 (Párta) 2002.

Gidran XXVII-9 (Pálma) 2008.

147 Déva Gidran-1 (Róza) 1991.

138 Gidran X-2 (Rózsa) 1990.

Gidran Déva-12 (Huncut) 2000.

165 Déva Gidran-21 (Ragyogó) 1994.

Gidran Razbeg II-8 (Róza) 2008.

Gidran XI-63 (Reneszánsz) 1998.

Siglavy Bagdady Gi.-2 (Rokokó) 2002.

124 Gidran VI-9 (Szenvedély) 1988.

Gidran XI-15 (Szenderg ) 1995.

Gidran XII-10 (Szilva) 1994.

Gidran XI-23 (Szirom) 1996.

15

Gidran-13 (Szamóca) 2005.

Gidran XXIV-2 (Szivárgó) 2003.

Andor Gidran-1 (Kacér) 1998.

Andor Gidran-17 (Szamóca) 2001.

Gidran VIII-5-33 (Szépség) 2007.

Gidran Razbeg I-22 (Sztella) 2003.

Siglavy Bagdady Gi.-18 (Szeder) 2004.

Gidran XXIV-40 (Szell ) 2004.

Gid(M

An(

28 Chief Justice1866.

36 Gidran XXXII.1874.

40 Zdenko Gidran1880.

88 Gidran XXXVI.1886.

4 Algy Gidran 1893.

236 Exact Gidran1868.

84 Maxim Gidran1942.

Cselszöv Gidran-81 1973.

Cselszöv Gidran-18 (Esdekl ) 1974.

110 Híres Gidran-41972.

Ibsen Gidran-61971.

Gidran VIII-27 (Panni)1993.

Mezôhegyesi 3-as kancacsalád

Mabrouk Gidran-15 (Minta) 1990.

Gidran XI-14 (Mirza) 1996.

154 Ozora Szeles 1998

Gidran XI-84 (Szemtelen) 2000.

Gidran XXIV-150 (Mecéna) 2010.

Andor Gidran-17 (Szikra) 2000.

Gidran Razbeg I-23 (Szantál) 2002.

Gidran XI-18 (Mintás) 1996.

Gidran XI-35 (Mécses) 1997.

205 Gidran XI-58 (Menta) 1998.

Gidran Razbeg I-4 (Mecénás) 2003.

Gidran XXIII-39 (Mimóza) 2005.

Veganum Gidran.35 (Manöken) 2010.

Gidran Razbeg I-13 (Makramé) 2002.

Gidran XXIV-129 (Mese) 2007.

Kegyúr Gidran-19 (Maróca) 2008.

Andor Gidran-18 (Színarany) 2001.

Gidran XI-82 (Szertelen) 2000.

Gidran Razbeg I-22 (Szaffi) 2002.

Gidran Razbeg I-12-46 (Szirén) 2005.

9.27. ábra. A mezôhegyesi 3-as kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a 722. sz. eredeti moldáviai kanca 1786.

Mersuch XXII Gidran-42 (Vera) 1995.

Gidran XIX-74 (Vanda) 2002.

195 Gidran IX-61950.

256 Hadban VIII Gidran-17

320 Gidran XIV-121963.

104 Gidran XL 1899.

96 Gidran XLVI-2 1915.

13 Gidran I-13 1925.

47 Gidran III-5 1931.

37 Titán Gidran1938.

254 Hadban VII1957

878 Nonius V1828.

397 Gidran XIV-1921967.

614 Gidran XXXI-531982.

Mersuch XXII Gidran-15 (Mirza) 1991.

8 Bíbor Gidran 1883.

53 Gidran XXXIV

715 O’Bajan I1835.

824 Gidran VII1836.

Gidran XVII-24 (Bársony) 1995.

686 Mersuch XXII Gidran-8 (Orsolya) 1990.

657 Naum Gidran-291987.

Naum Gidran-40 (Noémi) 1987.

43 Gombás Gidran1905.

54 Gidran LI-71924.

Gidran XVII-31 (Aranyos) 1994.

66 Gidran LIII-21930.

58 Gidran LII-71928.

170 Koheilan X Gidran-131943.

244 Gidran XII-151957.

Gidran XI-33-17 (Zsöli) 2008.

589 Gidran XXIX-48 (Bogos) 1981.

419 Gidran Koheilan I-251968.

450 Gidran Koheilan I-921971.

501 Gidran XXVII-401976.

491 Gidran XXIII-591976.

133 Gidran XL42 Carrasco Gidran-21906.

Gidran XXXVII-41 (Móni) 1987.

9 Kengyel Gidran

665 Gidran XII1841.

286 Gidran XXVIII1864.

681 Nonius V1828.

652 Vitzay V1820.

228 Gidran XIII1845.

848 Gidran VIII1833.

109 Gidran XIV1840.

812 Brillante1794.

319 Ardante1801.

312 Effendi1808.

332 Nahfs1847.

9 Diophantus1872.

560 Razbeg Gidran I-131980.

1601 Gidran XXXII-66 (Lepke) 1988.

Gidran XXVII-14 (Veretes) 2009.

Gidran Déva-15 (Méri) 1998.

Gi(M

141 Gidran-73 (Mira) 1997.

Gidran XXIII-50 (Méri) 2007.

Gidran X-35 (Nimfa)1998.

Gidran XXVII-28 (Vanda) 2010.

760 Gidran XII 1844.

268 Gidran XVI1854.

29 Amati1871.

64 Gidran XXXIV-101877.

46 Kengyel Gidran-71892.

98 Gazal III Gidran-6 (Selyem) 1944.

641 Razbeg Gidran I-451984.

678 El Sbaa Gidran-31991.

700 Gidran-241993.

698 Gidran XL-101993.

691 Gidran XXXVIII-281992.

659 Gidran XXXII-591987.

217 Gidran XII-21953.

443 Gidran Koheilan I-411970.

495 Gidran XXIV-711976.

610 Razbeg I-271982.

683 Gidran XXXIX-231992.

89 Gidran XLVI-121915.

120 Gidran XLVIII-91922.

88 Gidran LIV-91935.

6 Koheilan X Gidran-61944.

201 Gidran IV-71951.

278 Gidran XV-101959.

484 Gidran XXIV-531975.

544 Gidran XXV-38-41979.

667 Gidran XXXV-741988.

666 Gidran X1988

Mezôhegyesi 4-es kancacsalád

329 Koheilan Gidran I-151964.

471 Gidran XXII-691974.

159 Koheilan X Gidran-91941.

208 Gidran XI-21952.

49 Gidran LVIII-111935.

31 Gidran LVIII-31933.

10 Koheilan VIII Gidran-11946.

254 Hadban VII Gidran-111957.

296 Gidran XIV-61961.

470 Gidran XXII-681974.

636 Gidran XXXV-9 (Játék) 1984.

397 Gidran XIV-1921967.

614 Gidran XXXI-531982.

Mersuch XXII Gidran-15 (Mirza) 1991.

83 Gidran LV-81928.

32 Gidran L-31923.

112 Gidran Bakony II-10

5 Er s Gidran

Gidran XIX-65 (Molly) 2001.

141 Gidran-73 (Mira) 1997.

Gidran XXIII-50 (Méri) 2007.

551 Gidran XXXI-221979.

628 Gidran XXXI-58 (Dáma) 1983.

646 Gidran XXXV-23 (Cicababa) 1985.

Itak Gidran-1 (Xéna) 1988.

Gidran XVIII-6 (Héra) 1999.

219 Mersuch Gidran-51989.

Gidran XXIII-42 (Moha) 2005.

Gidran XXII-48 (Margaréta) 2001.

Balu Gidran-41 (Majális) 2011.

Veganum Gidran-36 (Mira) 2010.

Gidran XXVIII-28 (Márta) 2005.

Gidran-41 (Mákvirág) 2009.

Gidran XIII-35 (Gizella) 1994.

Gidran XIII-56 (Játékos) 1997.

Gidran XIII-61 (Játék) 1998.

Gidran XXIV-96 (Jazmin) 2006.

Gidran XIX-75 (Júlia) 2002.

Gidran XXIV-124 (Julcsi) 2007.

Gidran XVIII-4 (Gizike) 1999.

Gidran XVI-16 (Gazella) 2002.

Gidran XXII-34 (Galambom) 2001.

Gidran-25 (Gabika) 2005.Gidran XI-33-8 (Gerlice) 2007.

Gidran-24 (Gina) 2011.

10

7

435 Razbeg Gidran-311969.

515 Gidran XXVIII-151977.

593 Gidran XXXII-41981.

690 Gidran XXXVIII-261992.

693 Gidran XXXVIII-291992.

666 Gidran XXXV-721988.

Gidran XXXV-66 (Gésa) 1988.

679 Mersuch Gidran-131991.

92 Gidran II-71937.

9 Gidran LIII-31925.

89 Gidran XLVI-121915.

390 Hadik Gidran-361966.

287 Gidran XIV-271960.

206 KVIII-Gidran-101951.

Gidran XXXVII-461988.

483 Gidran XXIII-561975.

351 Gidran XIX-11965

467 Gidran Koheilan I-1351973.

578 Razbeg Gidran I-151980.

260 Gidran XIV-91958.

464 Gidran XXXVII-191973.

427 Gidran Koheilan I-421969.

643 Naum Gidran-6 (Vadvirág) 1984.

509 Gidran XXIII-841977.

674 Gidran XXXVI-201988.

9.28. ábra. A mezôhegyesi 4-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a 265. sz. erdélyi kanca 1783.

44 Belvedere1788.

95 Belvedere1799.

303 Ebechan1818.

630 Nonius V1827.

Mez hegyesi 5-ös kancacsalád

795 Gidran III1844.

631 Gidran XII1843.

722 Gidran XVII1848.

68 O’Bajan III1854.

223 Gidran XXV

39 Chief Justice II1879.

55 Carasco Gidran

94 Bakony Gidran II1915.

18 Gidran XLIX1925.

268 Samhan1839.

22 Siglavy XII1851.

41 Shagya IX1861.

Gidran XXIV-25 (Felh )2003.

126 Imperatore1797.

205 Galiardo1809.

3 Amaty

607 Gidran XIII1843.

37 Carasco Gidran

110 Maxim Gidran

39 Botrány Gidran

25 Siglavy XXXIII1856.

O’Bajan XVIII-10 (Fátyol) 1997.

87 Shagya X1868.

40 Gazlan1884.

Gidran XXIV-149 (Fergeteg) 2009.

708 Kulikan II1819.

54 Nonius V1828.

46 Gidran III1930.

32 Kozma Gidran1938.

623 Maestoso XII1825.

281 Incitato IX1834.

195 Shagya XI1898.

391 Mersuch-41904.

85 Ibn Galal1974.

169 Fadlallah1988.

74 Shagya XXXII-111948.

45 Gazal VII-81958.

108 Shagya XX-81929.

301 Koheilan VII-141938.

9.29. ábra. A mezôhegyesi 5-ös kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a 743. eredeti moldáviai kanca 1805.

636 Elegante1815.

673 Superbo1820.

202 O’Bajan1832.

701 Gidran XIII1841.

Mez hegyesi 6-os kancacsalád

73 Gidran XXXIV1878.

78 Gidran XVI1851.

209 Chief Justice1865.

106 Algy Gidran 1897.

84 Gidran XLVII1914.

10 Gidran XLIX1923.

10 Gidran I1932.

105 Maxim V Gidran-9 (Mese) 1944.

51 Gidran „C” III1955.

109 Gidran I1967.

89/189 Gidran VI-16 (Nápoly) 1983.

Gidran XI (Nekeresd) 1994.

Gidran XXIV-118 (Násztánc) 2007.

Nonius V1828.

811 Gidran XI1841.

2 Gidran III1930.

26 Gidran III1931.

69 Gidran III

51 Kozma Gidran-1 (Szerény) 1939.

Gidran XXIII-1 (Niké) 1999.

Gidran XII-11 (Nápolyi) 1993.

Gidran Razbeg I-5 (Nagysád) 2003.

Gidran XXIV-60 (Nektár) 2004.

Balu Gidran-3 (Nikita) 2010.

Balu Gidran-30 (Nanyuska) 2010.

9.30. ábra. A mezôhegyesi 6-os kancacsalád az alapítótól napjainkig

Mezôhegyesi 6-os kancacsalád

Mez hegyesi 7-es kancacsalád Alapító az 596. eredeti moldvai kanca1807.

144 Gidran XIX1855.

17 Amaty I1870.

Siglavy VIII-10

821 Gidran XIII1841.

107 Gidran VIII-81943.

5 Gidran XVII1848.

79 Gidran „B” VIII-21958.

74 Borota Gidran1961.

42 Gidran I-61930.

75 Gidran Bakony I-161914.

39 Carasco Gidran

88 Gidran XLVI-7

70 Gidran LIII-101926.

320 Pompejo1815.

504 Siglavy1869.

752 Ossian1825.

232 O’Bajan1831.

60 Gidran XXXII1876.

29 Gidran LIV-41933.

180 K. VIII Gidran-11949.

312 Gidran XVIII-71962.

6 Gidran Siglavy VI-3-31948.

25 Siglavy Gidran I1955.

30 Gidran XXXI

Gidran XI-11 (Hóvirág) 1996.

122 Gidran VI-6 (Szamba) 1988.

106 Gidran VI-5 (Skála) 1987.

Gidran XI-28 (Hajnal) 1997.

Déva Gidran-4 (Stefi)1994.

189 Surdut Gidran-32 (Suttogó) 1996.

214 Gidran XXI-27 (Siheder) 1999.

Gidran XI-86 (Sáfár) 2001.

115 Gidran XXXIX-61897.

25 Bíbor Gidran1881.

77/157 Gidran Maxim I-11 (Hableány) 1977.

Andor Gidran-3 (Sehol) 2000.

1 Gidran XLIX-181924.

55 Gidran XXXIV1881.

33 Algy Gidran

30 Gidran XL-41903.

121 Algy Gidran1898.

76 Gidran XLVI1913.

24 Gidran I1931.

86 Gidran Bakony I-81915.

14 Kozma Gidran1937.

Gidran XI-85 (Sára) 2001.

Gidran XXIV-97 (Saci) 2006.

Gidran XXIV-1 (Sátán) 2003.

Gidran XVI-1 (Sell ) 2008.

Sigl. Bagd. Gidran-19 (Séna) 2006.

Gidran XI-2 (Szeszély) 1995.

Diletant Gidran-11 (Szikra) 1992.

Gidran XXIV-48 (Szépség) 2004.

Andor Gidran-16 (Hercegn ) 2001.

Sigl. Bagd. Gi.-13 (Harangvirág) 2003.

Gidran Razbeg I-12-48 (Hérics) 2005.

Sigl. Bagd. Gi.-19 (Héra) 2004.

Gidran XXIV-61 (Harangvirág) 2004.

Gidran Razbeg II-2 (Honvágy) 2008.

Gidran XXVIII-7 (Hópehely) 2010.

Gidran XXVI-12 (Habos) 2009.

Gidran XI-79 (Hótoló) 2000.

Gidran XXIV-9 (Habanéra) 2003.

Sigl. Bagd. Gidran-17 (Héber) 2007.

Balu Gidran-19 (Harangszó) 2009.

424 Razbeg Gidran-121968.

507 Gidran XXIII-821977.

676 Naum Gidra(Bukovina) 198

Gidran XXII-7 (B1999.

Gidran XXV-(Brenda) 2004

Gidran-25 (Síva) 2010.

11 Gidran XLIX1923.

37 Gidran I

77 Borota Gidran1961.

10 Ragyogó Gidran1967.

97 Híres Gidran1969.

Mezôhegyesi 7-es kancacsalád

ád

116 Gidran XXXIX-7

258 Gidran XIV-51958.

39 Granat Gidran

473 Gidran XXIII-521974.

476 Gidran XXVI-181974.

48 Algy Gidran-131894.

32 Gidran XL-16

54 Bíbor Gidran

118 Gidran Bakony II-51921.

Iatak Gidran-4 (Anita) 1989.

166 Gidran IV-21943.

202 Gidran XII-11951.

617 Gidran XXVIII-701982.

39 Carasco Gidran

Gidran XVIII-2 (Anikó) 1999.

381 Gidran XIX-221966.

13 Gidran II-11937.

88 Gidran XLVI-7

70 Gidran LIII-101926.

336 Koheilan Gidran I-6 1964.

Gidran XXIV-28 (Babona) 2003.

196 Koheilan VIII Gi.-7

58 Gidran XLIX-21908.

29 Gidran LIV-41933.

180 K. VIII Gidran-11949.

312 Gidran XVIII-71962.

490 Gidran Koheilan I-1581975.

Gidran XI-90 (Brokkoli) 2002.

7 Amaty1868.

242 Chief Justice1864.

222 Gidran XII-71953.

16 Gidran XXXII 60 Gidran XXXIV-111879.

199 Gidran IX-31951.

339 Hadik Gidran-71964.

594 Gidran XXXII-51981.

Mersuch Gidran-9 (Brodina) 1990.

297 Gidran XIV-71961.

15 Iberus Gidran-31933.

8 Ikaros Gidran-71914.

17 Gidran LIII-61927.

21 Gidran LIV-31936.

162 Koheilan VIII Gi.-11941.

Gidran XXIII-52 (Akárki) 2007.

Gidran XXIV-137 (Anda) 2008.

Gidran Mersuch-12 (Anettka) 2009.

Gidran XXVII-93 (Szilvi) 1980.

469 Gidran XXII-631974.

Gidran XXIV-77 (Boróka) 2004.

Gidran VIII-5-42 (Fáma) 2005.

Gidran XIX-60 (Bíborka) 2001.

Gidran XXIII-2 (Báróné) 1999.

Gidran XXVII-12 (Bíbor) 2009.

Gidran XIII-28-6 (Zsuzsa) 2007.

Gidran XXIV-135 (Baroness) 2008.

688 Gidran XXXV-751988.

548 Gidran XXVII-781979.

Mersuch XXII Gi.-1 (Jasmin) 2001.

670 Naum Gidran-411988.

Gidran XXXIX-62 (Penta) 1998.

Gruia Gidran.12 (Gruia) 1995.

Gidran Mersuch-11 (Pehely) 2008.

2-48 .

424 Razbeg Gidran-121968.

507 Gidran XXIII-821977.

674 Gidran XXXI1988.

676 Naum Gidran-28 (Bukovina) 1986.

Gidran XXII-11 (Bapsi) 2000.

Gidran XXII-7 (Bukta) 1999.

Gidran XXV-7 (Bea) 2005.

Gidran XXV-4 (Brenda) 2004.

Naum Gidran-37 (Szell )1987.

687 Gidran Razbeg I-61991.

342 Gidran XIV-1591965.

521 Gidran XXX-21977.

637 Gidran XXXV-111983.

9.31. ábra. A mezôhegyesi 7-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító az 553. számú kanca a 6. szabad ménesb l 1814.

771 Aole I1823.

56 Siglavy XVII1839.

578 Nasser1852.

257 Chief Justice1865.

Mez hegyesi 8-as kancacsalád

97 H ség Gidran1895.

28 Gidran XXXIV-81877.

50 Kengyel Gidran1890.

51 Gidran XLI-11906.

22 Ikaros Gidran1914.

115 Gidran LVIII-51934.

3 Gidran IV-81944.

237 Gidran XII-21956.

335 K. Gidran I-31964.

438 R. Gidran I-271970.

511 Gidran XXIV-831977.

530 Gidran XXXV-59 (Füles) 1987.

1127 Gidran XVIII-34 (Fáma) 1993.

246 Gidran VI1828.

741 Gidran XII1944.

678 Nonius V1831.

820 Gidran VII1836

817 Gidran XIII1844.

102 Young Mulley1842.

743 Gidran XVI1848.

272 Gidran XXVIII1863.

615 Gidran XXXII-12 (Csöpi) 1982.

Gidran XIX-68 (Fagyöngy) 2002.

481 Gidran XXI-1411975.

Gidran XXIV-27 (Futót z) 2003.

Gidran-35 (Fahéj) 2006.

Gidran XXIV-130 (Fáncsi) 2007.

Gidran XXVII-18 (Fahéj) 2009.

2 Amaty1870.

231 Amaty1868.

84 Gidran XXXIV1881.

15 Algy Gidran1894.

71 Gidran XXXIV1879.

28 Czimer Gidran1887.

76 Gidran Bíbor1894.

74 Gidran Bíbor1893.

17 Bakony Gidran1905

37 Gidran XLIV1912.

5 Gidran I1925.

64 Gidran XLIV1910.

93 Gidran Bakony I1915.

41 Gidran I1932.

7 Gidran XLIX1923.

12 Gidran I1933.

63 Gidran III1934.

96 Gazal Gidran I-1

23 Gidran „C” II-1 (Csilingel ) 1951.

16 Gidran „C” II-9(Arad) 1950.

85 Cselszöv Gidran1969.

1 Ragyogó Gidran1967.

79/159 Gidran Maxim I (Izabella) 1978.

123 Gidran VI-7 (Szertelen) 1988.

107 Gidran VI (Susmus) 1987.

99 Gidran VI (Obeliszk) 1984.

Gidran XXII-39 (Sármány) 2001.

Gidran XI-3 (Sára)1996.

Gidran XXIV-114 (Suhanó) 2007.

Gidran XXIV-111 (Sárgarigó) 2006.

Gidran Naum-51 (Dingir) 2005.

Gidran Razbeg-16 (Sajna) 2001.

Gidran VIII-5-35 (Sikeres) 2007.

9.32. ábra. A mezôhegyesi 8-as kancacsalád az alapítótól napjainkig

Ala

pító

az

574.

szám

ú ka

nca

az 5

. sza

bad

mén

esb

l 1

814.

772

Aol

e I

1823

.

575

Oth

ello

VII

I18

39.

835

Non

ius X

X18

39.

894

El B

edav

y18

45.

Mez

hegy

esi 9

-es k

anca

csal

ád

8 A

mat

i I18

73.

239

Gid

ran

XII

I18

50.

292

Gid

ran

XX

VII

I.18

67.

27 G

idra

n X

XX

II18

82.

107

Alg

y G

idra

n-13

1897

.

56 C

arra

sco

Gid

ran-

2219

08.

97 G

idra

n B

akon

y II

-619

17.

11 G

idra

n LV

II-1

019

32.

169

Koh

eila

n X

Gid

ran-

619

43.

213

Gid

ran

XII

-719

52.

408

Had

ik G

idra

n-66

1967

.

Gid

ran

XX

XV

II-3

1983

.

Mer

such

Gid

ran

(Tia

)20

04.

95 A

lgy

Gid

ran

1896

.

496

O’B

ajan

III

1853

.

15 G

idra

n X

XX

I18

69.

6 B

íbor

Gid

ran

1881

.

99 G

idra

n X

XX

IX18

96.

26 E

ros G

idra

n19

04.

6 G

idra

n X

LVI

1918

.98

Gid

ran

XLV

I19

16.

33 G

idra

n B

akon

y I

1928

.52

Gid

ran

III

1931

.28

Gid

ran

XLI

X19

26.

45 G

idra

n II

I19

3031

Gid

ran

Bak

ony

I19

28.

51 G

idra

n II

I52

Gid

ran-

619

39.

17 G

idra

n I

1938

.56

Gid

ran

III

1932

.

10 M

ac G

. Gid

ran

1912

.85

Gid

ran

XLV

II19

14.

14 G

idra

n B

akon

y II

1919

.

58 G

idra

n II

I19

32.

9 G

idra

n X

LIX

1923

.13

Koz

ma

Gid

ran

1936

.

66 G

idra

n II

I19

34.

44 G

idra

n II

I19

30.

38 G

idra

n I

1929

.50

Gid

ran

III

1931

.70

Gid

ran

III

1933

.

34 K

ozm

a G

idra

n19

37.

9.3

3. ábra

. A

mez

ôheg

yesi

9-e

s ka

nca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l napja

inki

g

Mez

ôheg

yesi

9-e

s ka

ncac

salá

d

Alapító az 510. sz. kanca a 6. szabad ménesb l 1814.

645 O’Bajan

667 Gidran XII

766 Gidran XV

239 Amati1864.

Mez hegyesi 10-es kancacsalád

95 Gidran Bakony1916.

65 Algy Gidran1893.

13 Carasco Gidran1907.

21 Gidran XLIX1922.

34 Gidran II1928.

34 Gidran III1931.

2 Gidran XLIX1923.

30 Gidran I1927.

1931-ben a kancacsalád kihalt.

9.34. ábra. A mezôhegyesi 10-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Mezôhegyesi 10-es kancacsalád

Alapító a 819. számú kanca a 6. szabad ménesb l1815.

76

689 Gidran XIII1840.

338 Gidran XXV1858.

298 Chief Justice1866.

15 Gidran Bakony II1919.

33 Gidran XXXII1871.

29 H ség Gidran1904.

25 Gidran III-1

117 Gidran XL1896.

134 Algy Gidran

32 Gidran „B” VII1957.

40 Gidran I-4 35 Kozma Gidran

71/76 Gidran I1968.

642 Gidran XXXI-671984.

77 Gidran XLVI-121914.

72 Gidran LIII-121926.

9 Koheilan VIII Gidran-51945.

Gidran XXXIX-47 (Elvira) 1994.

777 Mercurios III1823.

131 Gidran X (Takaros) 1989.

747 Nonius V1834.

894 Gidran VIII1836.

305 Gidran XIII1845.

24 Bíbor Gidran1880.

191 Gidran X-31950.

250 Koheilan Gidran I-61957.

350 Gidran XVIII-151965.

542 Razbeg Gidran I-3 (Néni) 1979.

Gidran XIX-58 (Emese) 2001.

Gidran XIII-46 (Enik ) 2006.

696 Gidran XXXIX-311983

Gidran XXXVIII-37 (Anissa) 1994.

Gidran XIX-66 (Aranyos) 2001.

Gidran XXIII-21 (Aluka) 2000.

Gidran Déva-19 (Alma) 1998.

Gidran XXXV-79 (Léda) 1988.

Gidran XXIV-29 (Léha) 2003.

Gidran XI-93 (Léva) 2002.

Gidran XIX-69 (Léna) 2001.

Gidran VIII-5-43 (Lady) 2005.

42 Gidran XXXVIII-11888.

3 Gidran V-3 (Siker) 1938.

36 Maxim Gidran II-11949.

106 Maxim Gidran

24 Gidran IV-5 (Csutorás) 1952.

32 Gidran IV-2 (Ejha) 1954.

22 Gidran „C” II-81951.

Gidran Cselszöv I-38 (Tipeg ) 2010.

Andor Gidran-24 (Titkos) 1998.

276 Gidran XV-111959.

414 Hadik Gidran-321966.

460 Gidran XXV-161973.

576 Razbeg Gidran I-161980.

647 Gidran XXXI-761985.

694 Gidran XL-81992.

673 Gidran XXXVIII-151989.

613 Gidran XXVIII-691982.

660 Gidran XXXVII-361987.

695 Gidran XL-91992.

Gidra

ú kanca a 6. szabad ménesb l1815.

76 Gidran XIV1842.

Bakony II19.

Gidran XXVII-16 (Sell ) 2009.

75 Cselszöv Gidran-14 (Ejnye) 1974.

g Gidran04.

65 Gidran III1934.

15 Gidran Bakony I-51911.

75 Gidran LIV-21928.

dran XL96.

32 Gidran „B” VII1957.

Gidran XII-7 (Sára) 1994.

Gidran XIII-49 (Sell ) 1997.

Gidran XXIII-32 (Sudár) 2000.

ma Gidran

101 Gazal III Gidran-21943.

Gidran XXII-31 (Saci) 2001.

Gidran XVI-8 (Sárarany) 2002.

71/76 Gidran I1968.

105 Gidran VI-4 (Sell ) 1987.

Mez hegyesi 11-es kancacsalád

18 Gidran „B” VIII-111960.

Mercurios III1823.

131 Gidran X (Takaros) 1989.

4 Gidran VIII1836.

5 Gidran XIII1845.

XXXVIII-188.

38 Algy Gidran

an IV-2 1954.

22 Gidran „C” II-81951.

172 Gidran LX-81943.

184 Koheilan VII Gidran-31949.

334 Gidran XVIII-11964.

517 Gidran XXVIII-201977.

624 Gidran XXXIII-18 688 Mersuch Gidran-191991.

Gidran XXXVIII-11 (Dáridó) 1989.

Gidran XXIII-43 (Borvirág) 2005.

Gidran Cselszöv -23 (Boróka) 2006.

Gidran XXVII-8 (Bokréta) 2008.

Andor Gidran-23 (Bíboros) 1998.

Gidran Mersuch-8 (Dorina) 2009.

Gidran XXIV-36 (Dolina) 2003.

Gidran XIII-48 (Dolly) 1997.

Gidran XXXV-69 (Bari) 1988.

Gidran XXVIII-9 (Stefi) 2011.

Gidran Cselszöv I-38 (Tipeg ) 2010.

Andor Gidran-24 (Titkos) 1998.

Gidran XII-6 (Sólyom) 1993.

7 Carrasco Gidran-15

106 Gidran Bakony II-121918.

33 Gidran LVIII-41933.

378 Gidran XIX-161966.

270 Gidran XIV-261958.

193 Koheilan VIII Gidran-41950.

412 Hadik Gidran-241966.

631 Gidran XXXIV-151983.

699 Gruia-31993.

535 Gidran XXIV-991978.

633 Gidran XXXII-231983.

685 Gidran Razbeg I-91992.

681 Gidran Razbeg I-31990.

9.35. ábra. A mezôhegyesi 11-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Mezôhegyesi 11-es kancacsalád

Alapító az 518. számú kanca a 6. szabad ménesb l 1814.

793 Aole I1824.

719 O’Bajan 1835

227 Gidran XII1845.

729 Gidran XIII1846.

Mez hegyesi 12-es kancacsalád

107 Gidran XVIII1851.

67 Gidran XXXIV1873.

1 Bíbor Gidran1883.

11 Bojtor Gidran1895.

49 Gidran XL-111905.

78 Gidran Bakony I 1914.

19 Gidran I-19 (Szeles) 1939.

96 Gidran Bakony I-31917.

110 Gidran LVI-21929.

Dahoman XXIV-2-5

240 Gidran XIII-61956.

53 Gidran III 1937.

455 Gidran XXVII-11972.

237 Chief Justice1867.

252 Nonius V1927.

725 Gidran VIII1835.

660 Gidran XII1840.

638 O’Bajan I1833.

300 Gidran XIV1843.

713 Fahrhan I1846.

767 Siglavy XVIII1847.

721 Nonius XXX1840.

224 Gidran XVIII1850.

333 Gidran XIV.91964.

635 Gidran XXXIII-261983.

Rug Gidran-26 (Rozmaring) 1993.

Gidran XXIV-133 (Renáta) 2007.

Gidran X-43 (Ráchel) 2003.

Gidran XXIII-26 (Rebeka) 2000.

230 Gidran XVI1857.

10 Gidran XXXI 12 Gidran XXXI34 Gidran XXXI

33 Chief Justice-21878.

22 Bíbor Gidran87 Kengyel Gidran1888.

19 Gidran X-2

Sov. Gidran1910.

126 Gidran XXXVI1898.

24 Gidran Bakony I1912.

7 Gidran I1937.

28 Gidran „C”-21949.

55 Gidran III1932.

26 Gidran II1926.

18 Gidran I1938.

27 Gidran „C”-21949.

9.36. ábra. A mezôhegyesi 12-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a 405. eredeti moldáviai kanca 1805.

407 Büszke1821.

305 Nonius XI1832.

704 Fedchan1844

191 Gidran XVIII1852.

Mez hegyesi 13-as kancacsalád

37 Gidran XXXIII

21 Exact1870.

52 Gidran XXXI

109 H ség Gidran

71 Gidran XLIV-101912.

108 Gidran XLVI-121917.

125 Gidran Bakony II-121922.

113/93 Gidran VI1938.

284 Gidran XIV-151960.

179 Gidran X-11948

372 Gidran XVII-49

496 Gidran XXVI-411976.

453 Gidran XXI-891972.

645 Gidran XXXI-68 (Fontina) 1984.

597 Razbeg Gidran I-231981.

Gidran XXII-4 (Fortuna) 1999.

Catalin Gidran-17 (Fortély) 2003.

Mersuch XXII Gidran-31 (Csilla) 1993.

262 Hadban VII Gidran-41958.

224 Gidran IX-91954.

Gidran XXVII-10 (Fanni) 2008.

80 Gidran XXXIV

116 Koheilan X Gidran I1939.

101 Gidran XLVI-151918.

82 Czimer Gidran

120 Gidran XL

33 Soványka Gidran

19 Iberus Gidran-V1933.

17 Gidran IX-11947.

234 Gidran XI-7

309 Gidran XIV-8

488 Gidran XXVI-271975.

103 O’Bajan VIII Gidran-21938.

19 Gidran LIII-101927.

2 Gidran-3

565 Gidran XXXI-281980.

Razbeg Gidran I-2 (Rozi) 1990.

Bengal Gidran-20 (Regina) 1998.

238 Koheilan Gidran I-1661956.

370 Gidran XIV-1861966.

500 Gidran XXVII-301978.

555 Gidran XXXIX-321980.

671 Naum Gidran-531989.

Gidran XXXIX-41 (Moldova) 1994.

Gidran XIX-63 (Moldika) 2001.

Gidran XXIV-126 (Sirály) 2007.

358 Hadik Gidran XXII1965.

534 Gidran XXXI-71978.

677 Gidran XXXVIII-191991.

682 Gidran XXXVIII-251992.

514 Gidran XXVII-511977.

684 Gidran XXXIX-251992.

622 Gidran XXIX-611983

672 Jatak Gidran III1989.

272 Koheilan Gidran I-21959.

386 Hadik Gidran-271966.

545 Gidran XXVIII-371979.

653 Gidran XXXV-381986.

692 Gidran Razbeg I-101992.

680 Mersuch Gidran-141991.

9.37. ábra. A mezôhegyesi 13-as kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító az 59. számú eredeti erdélyi kanca 1786.

55 Imperatore1796.

707 Margnesse1815.

720 Gidran VII.1834.

906 Gidran XII1845.

Mez hegyesi 14-es kancacsalád

7 Abugress VI1870.

145 O’Bajan III1851.

501 Abugress V1864.

152 Jussuf1881.

28 Gazlan Shagya1891.

123 O’Bajan II-171902.

184 Bakony-21919.

25 Manyer-81929.

4 Gidran VIII-31944.

210 Koheilan VIII Gidran-41952.

441 Gidran Koheilan I-621970.

216 Koheilan VIII Gidran-21953.

559 Gidran XXVIII-481980.

298 Gidran XIV-131961.

Gidran Razbeg I-15 (Cirmos)1993.

479 Gidran Koheilan I-1481974.

582 Gidran XXIX-441981.

Gidran-70 (Árvácska)2009.

304 Gidran XVI-141961.

73 Gidran LX-61936.

El Sbaa VIII Gidran-1 (Angyalka 1990.

596 Razbeg Gidran I-221981.

665 Gidran XXXII-671988.

9.38. ábra. A mezôhegyesi 14-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a 270 sz. kanca az 5. szabad ménesb l 1810.

263 Granade I

206 Antar

50 Schaman1838.

510 Siglavy XXIX

Mez hegyesi 15-ös kancacsalád

55 Jussuf1882.

16 Favory1884.

102 Shagya X1874.

173 Shagya X1893.

198 Siglavy II1898.

167 Koheilan III1911.

3 Shagya XXI

15 Gazal III-41932.

311 Koheilan VIII-61941.

Nedjari II-1

354 Hadik Gidran-101965.

Shagya XXXIX1954.

504 Gidran XXVIII-71976.

568 Gidran XXIII-1011979.

Gidran XXIV-1131980.

Bengal Gidran-2 (Utolsó) 1994.

Gidran XXVIII-781983.

Gidran XXIII-25 (Ursula)2000.

Gidran XXIII-10 (Utcalány) 1999.

Gidran XXIV-114 (Luna)2006.

263 Gidran XII-91958.

Gidran XXXIII-231983.

Gidran XXXIII-91981.

Gidran XXXVI-101986.

Gidran-14 (Udvarhölgy)2004.

9.39. ábra. A mezôhegyesi 15-ös kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a 74 Tifle eredeti arab kanca 1810.

8 Gidran1823.

57 Anaze1828.

9 Dahibi1838.

28 Aslan1847.

Mez hegyesi 17-es kancacsalád

22 Hahmond Mirza1868.

104 Koreischan1853.

113 Aghil Aga1862.

38 Amurath Bairachter1877.

20 Gazlan1883.

14 O’Bajan1888.

78 Ben Achmed1893.

19 Koheilan IV-171911.

177 Manyer 31924.

108 Gidran LX-61938.

229 Gidran XIII-91954.

434 Gidran Kohelian I-491969.

7 Gidran VIII-31945.

538 Gidran XXIV-1021979.

619 Razber Gidran I-361982.

Iatak Gidran-7 689 Gidran XXXIX-221991.

Gidran XXXIX-49 (Dórika) 1995.

Gidran VIII-5-15 (Dorottya)2004.

Koheilan Gidran-123 (Dorka) 2002.

Gidran-57 (Durcás)2006.

Gidran XXVII-19 (Szárcsa) 2009.

Gidran XXIV-112 (Szumátra) 2006.

Gidran-3 (Szúnyog) 2004.

Gidran XXIII-24 (Szucsevica) 2000.

662 Gidran XXXII-64 (Szucsava) 1987.

274 Gidran XIV-81959.

395 Gidran XIX-241966.

451 Razbeg Gidran-921971.

626 Gidran XXIX-631983.

17 Fildes Gidran-1001948.

512 Gidran XXVI-501977.

60 Gidran LIV-31937.

203 Gidran IX-51951.

28 Gidran XIV-181960.

316 Gidran XIV-21963.

423 Razbeg Gidran-101968.

586 Gidran XXVIII-551981.

444 Razbeg Gidran-741970.

497 Gidran XXXVI-461976.

9.40. ábra. A bábolnai/radautzi 17-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Ala

pító

a 3

03 S

zenn

yes n

ev k

anca

192

0.

85 G

idra

n I-

719

35.

7 Si

glav

y G

idra

n I-

419

49.

85 G

idra

n „B

” V

III

1960

.

74 C

sels

zöv

Gid

ran

(Dad

us)

Mez

hegy

esi 1

8-as

kan

cacs

alád

Gid

ran

XX

II-4

4 (D

alla

m)

2001

.

129

Gid

ran

X.4

(Dám

a)19

89.

156

Gid

ran

XII

-16

(Dal

os)

1993

.

83 R

agyo

gó G

idra

n-2

(Szl

anka

) 196

7.

83 G

idra

n M

axim

I-28

(I

boly

a) 1

978.

Gid

ran

XI-

30 (I

llanó

)19

97.

Gid

ran

Raz

beg

II-9

(Ide

a)20

08.

Gid

ran

XX

IV.1

03 (I

kon)

2006

.

200

Gid

ran

XI-

47 (I

boly

a)19

98.

Gid

ran

XI.1

6 (I

ma)

1996

.

Gid

ran

XI-

81 (I

nka)

2000

.

Gid

ran

XX

IV-1

22

(Ild

omos

) 200

7.

Gid

ran

Raz

beg

I-8

(Im

ágó)

2003

.

70 S

igla

vy G

idra

n (P

alot

ahöl

gy) 1

964.

134

Cse

lszö

v G

idra

n II

1973

.

88/1

84 G

idra

n V

I (N

ikol

ett)

1983

.D

éva

Gid

ran-

18 (I

la)

1992

.

9.4

1. ábra

. A

mez

ôheg

yesi

18-e

s ka

nca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l napja

inki

g

Mez

ôheg

yesi

18-

as k

anca

csal

ád

Alap

ító a

Luza

nev

ango

l félvé

r kan

ca 19

28.

Algy

Gidr

an

30 G

idran

XLI

X-4

1937

.

29 G

idran

„C” I

I.19

50.

19 Si

glavy

Gidr

an (G

ombá

s)19

56.

Mez

hegy

esi 19

-es ka

ncac

salád

Gidra

n XI-2

7 (Ri

ta)19

94.

90 G

idran

I (Te

mpó)

1968

.

91 G

idran

VI-2

(Rica

)19

86.

125 G

idran

X-1

(Kéjn

)19

89.

Gidra

n XII-

18 (K

énye

lmes)

19

93.

1867

Gidr

an X

I-45 (

Kedv

es)19

98.

Gidra

n XVI

-5 (K

ecses

)20

02.

Gidra

n XII-

23 (K

edve

s)19

94.

102 G

idran

VI-5

(Púd

er)19

85.

157 G

idran

VII-

2 (Po

mpás)

1993

.

Gidra

n XI-6

2 (Po

mpad

ur)19

98.

Gidra

n XXI

-44 (P

ipacs)

2002

.

Gidra

n XII-

22 (R

éka)

1993

.

85/18

1 Gidr

an V

III-1

(Kéje

lg)

1980

.

Déva

Gidr

án-3

(Kinc

ses)

1991

.Gi

dran X

IX-19

(Zöld

mez

)19

97.

Gidra

n XI-2

6 (Ka

táng)

1996

.19

7 Gidr

an X

I-37 (

Kinc

sr)

1997

.Gi

dran X

I-60 (

Kikk

uli)

1998

.Dé

va G

idran

-18 (L

inda)

2000

.

Csels

zöv

Gidr

an-22

(Kesz

ken

)20

04.

Balu

Gidra

n-20 (

Kalár

is)20

09.

Catal

in Gi

dran-5

1 (Ka

ta)20

07.

Sig. B

ag. G

idran

-28 (K

entau

r)20

02.

Gidra

n XXI

I-926

(Kök

örcsin

)20

01.

Gidra

n XVI

II-48

-31 (K

edve

s)20

05.

Gidra

n-37 (

Köké

ny)

2007

.

Sig. B

ag. G

idran

-16 (K

elepc

e)20

02.

Gidra

n Raz

beg-1

3 (Ká

rtyav

ár)20

01.

Gidra

n XXV

II-37

(Róz

a)20

11.

Gidr

an X

XVI-1

6 (Kö

kény

)20

09.

Déva

Gidr

an-8

(Pom

ádé)

1994

.

9.4

2. ábra

. A

mez

ôheg

yesi

19-e

s ka

nca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l napja

inki

g

Mez

ôheg

yesi

19-

es k

anca

csal

ád

Alapító a 206 Carola a Wesselényiek zsibói méneséb l 1812.

123 Dervish

120 Prometheus

20 Messrour

65 Koreischan

Mez hegyesi 21-es kancacsalád

51 Verneuil1881.

68 Chief

45 Polmoodie

67 Xaitrailles1900.

90 Fenék1909.

147 Lord Firebrand1921.

Baba 069

Dajka 1969.

Juci 4971969.

761 M csény (Jutalom)1974.

44 Gidran IV-41 (Játék)1979.

142 Mabrouk Girdan-17 (Jóság)1990.

Gidran XIII-52 (Jólány)1997.

Gidran XXII-33 (Jólélek)2001.

Gidran XXIII-53 (Jókedv)2007.

Gidran XXVII-11 (Jázmin)2009.

9.43. ábra. A 206 Carola kancacsalád az alapítótól napjainkig

Mezôhegyesi 21-es kancacsalád

Alapító az 52 Sütvény Kormos nev kanca

Madár 1940.

2573 Manci1943.

52 Sütvény Kormos1956.

Gidran I-4 (Trézsi)1965.

Királyrét Garam1976.

Királyrét Rebeka1977.

Izgulós1978.

Japán1979.

Nomég1983.

Gidran IX-2 (Babona)1987.

Emese1974.

22 Gidran II-19 (Bali)1975.

Gidran IX-2 (Bálvány)1986.

135 Mabrouk Gidran-6 (Balzsam)1989.

Mabrouk Gidran-13 (Bambi)1990.

Gidran VIII-10 (Ballada)1985.

Gidran IV-61 (Bíbor)1981.

Déva Gidran-26 (Baba)1991.

Gidran XI-55 (Brigitte)1998.

Gidran XIX-55 (Borka)2001.

Gidran XXIV-12 (Zselé)2003.

Chorist Gidran-9 (Bolygó)1990.

Gidran XVI-31 (Újdonság)1995.

Széplak Gidran-3-41 (Bohém)1996.

Gidran XIX-23 (Zárda)1997.

Gidran XIX-31 (Zsálya)1998.

Gidran XI-71 (Zsurló)1999.

Gidran-10 (Bakfis)2010.

Chorist Gidran-3 (Bizalmas)1988.

Mabrouk Gidran-12 (Bálvány)1991.

Gidran XII-6 (Bársony)1992.

Déva Gidran I-30 (Hajnalka)2007.

Gidran XXIII-59 (Zafír)2008.

Gidran XXIV-93 (Em ke)2005.

Csákvár Gidran-29 (Csókos)1995.

Manyi

Gidran Catalin-53 (Zsófi)2007.

Borodi 1-es kancacsalád

114 Gidran VI-1 (Párduc)1985.

1197 Gidran VIII-9 (Pálma)1995.

Gidran VIII-8-17 (Panni)1997.

Gidran XI-11-12 (Piri)1999.

Gidran XI-20 (Árvácska)2001.

Gidran X-22 (Pántlika)2000.

Gidran XXVIII-131 (Panka)2005.

Gidran XVI-8-19 (Zille)2005.

Gidran XXVIII-31 (Pirkadat)2006.

Déva Gidran-41 (Ábránd)2007.

Híres Szeladon1967.

Gidran XXXII-62-13 (Kegyetlen)1998.

Gidran IV-17 (Nagylány)1983.

9.44. ábra. A borodi 1-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Ala

pító

az

56 R

egöl

y K

énye

s nev

kan

ca

Luca

1945

.

1010

Kic

si19

58.

1031

Kin

cses

1964

.

56 R

egöl

y K

énye

s19

79.

Gid

ran

VII

I-6

(Kec

ses)

1988

.

Kád

er G

idra

n-14

6 (K

edve

s)19

95.

196

3 K

áder

Kóc

os19

96.

Dév

a G

idra

n-7-

26 (K

árm

en)

2002

.G

idra

n D

éva-

26 (K

egye

s)20

07.

Dév

a G

idra

n-28

(Kób

orló

)20

07.

Dév

a G

idra

n II

-13

(Kén

yes)

2008

.

Dév

a G

idra

n-36

(Kin

cs)

2005

.

Bor

odi 2

-es

kanc

acsa

lád

Mer

eng

Kac

ér19

92.

Gid

ran-

16 (K

ecse

s)20

10.

Gid

ran-

17 (K

etri)

2010

.

9.4

5. ábra

. A

boro

di

2-e

s ka

nca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l napja

inki

g

Ala

pító

az

58 R

egöl

y Jó

lány

nev

kan

ca

Gid

ran

VII

I-1

(Jol

án)

1990

. G

idra

n V

III-

9 (J

óság

)19

87.

Kád

er G

idra

n-46

9 (J

ohan

na)

1997

. K

áder

Gid

ran-

145

(Jós

n)

1995

.D

éva

Gid

ran-

15 (J

óked

v)20

01.

Dév

a G

idra

n-6

(Jáz

min

)20

06.

Gid

ran

XX

IV-1

16 (J

egye

s)20

07.

Játé

k 1

944.

Jegy

es 1

950.

Jutk

a19

57.

1042

Jutk

a 1

965.

58 R

egöl

y Jó

lány

1979

.

Dév

a G

idra

n-19

(Jut

alom

)20

01.

Dév

a G

idra

n-5

(Juh

ar)

2006

.

Gid

ran

XX

IV-1

17 (J

udó)

2007

.

Bor

odi 3

-as

kanc

acsa

lád

Jelm

ez

3095

Gaz

al G

idra

n-34

(Jan

ka)

1991

.

Kád

er G

idra

n-16

7 (J

essy

)19

98.

Bal

u G

idra

n-16

(Jó

tett)

2009

.

Gid

ran-

14 (J

ohan

na)

2010

.

Gid

ran-

18 (J

enna

)20

10.

9.4

6. ábra

. A

boro

di

3-a

s

kanca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l

napja

inki

g

Ala

pító

a 4

Süt

vény

Gid

ran

nev

kan

ca

Nag

ydor

og (T

átik

a)19

74.

Gid

ran

IV-2

6 (S

zeré

ny)

1978

.G

idra

n IV

-53

(Szá

va)

1980

.

Mab

rouk

Gid

ran

-2 (S

ziré

n)19

89.

Gid

ran

VII

I-7

(Zsu

zsa)

1985

.D

éva

Gid

ran-

519

92.

Gid

ran

IV-5

1 (T

átik

a)19

80.

Gid

ran

VII

I-2

(Tán

cos)

1989

.

Surd

ut G

idra

n-1

(Szi

várv

ány)

1997

.

Gid

ran

XX

III-

1719

99.

Gid

ran

XII

-4 (S

zend

e)19

93.

Gid

ran

XI-

3 (S

zaff

i)19

95.

Gid

ran

XI-

5419

98.

And

or G

idra

n-9

(Sze

llró

zsa)

1999

.

Bor

odi 4

-es

kanc

acsa

lád

4 Sü

tvén

y G

idra

n19

67.

251

Ism

étl

1958

.

2749

Drá

va

Dar

ázs

9.4

7. ábra

. A

boro

di

4-e

s ka

nca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l napja

inki

g

Ala

pító

az

5 B

alat

onsz

állá

s Gid

ran

Mac

a ne

v k

anca

Mic

i 19

51.

Sári

1957

.

5 B

alat

onsz

állá

s Gid

ran

Mac

a19

64.

Gid

ran

II-3

8 (A

lkon

y)19

76.

Gid

ran

IV-4

3 (A

lacs

ony)

1979

. G

idra

n IX

-3 (A

ltató

)19

86.

Cse

lszö

v G

idra

n-1

(And

algó

)19

84.

Gid

ran

VII

I-8

(Áng

yom

)19

88.

Nád

or G

idra

n-13

(Ger

trúd)

1992

.

Gid

ran

XII

-26

(Álo

m)

1995

.

Gid

ran

VII

I-7

(Ani

ta)

1991

.G

idra

n X

I-2

(Anc

sa)

1994

.G

idra

n X

II-8

-13

(Vén

usz)

1997

.

Sur

dut G

idra

n-6

(Alm

a)19

95.

Gid

ran

XV

III-

1 (A

yda)

1998

.

Gid

ran

XX

III-

15 (H

ochz

eit)

1999

.D

éva

Gid

ran-

21 (A

ugus

zta)

2000

.G

idra

n X

VI-

2519

95.

Gid

ran

XX

I-33

(Csi

llag)

2000

.

Cat

alin

Gid

ran-

16 (A

ida)

2003

.

Gid

ran

XX

IV-1

02 (H

ajna

l)20

06.

Gid

ran

XX

IV-8

7 (A

nna)

2005

.

Bor

odi 5

-ös

kanc

acsa

lád

9.4

8. ábra

. A

boro

di

5-ö

s

kanca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l napja

inki

g

Ala

pító

a 7

8 Sü

tvén

y O

zora

(Mál

yva)

62 K

elet

poro

sz A

rany

os19

36.

76 B

szén

fa P

latin

a19

54.

78 S

ütvé

ny O

zora

(Mál

yva)

1961

.

Gid

ran

VI-

10 (O

zora

)19

84.

Gid

ran

II-7

(Cse

ng)

1972

.

Gid

ran

XI-

49

(Ozí

risz)

1998

.

My

Col

t Gid

ran-

6 (O

bero

n)19

99.

And

or G

idra

n-1

(Okt

ogon

)20

00.

Gid

ran

Raz

beg-

14 (O

ktáv

)20

01.

Surd

ut G

idra

n-8

(Obe

liszk

)19

97.

Sigl

avy

Bag

dady

Gid

ran-

16

(Olim

pia)

2007

.

Mer

such

Gid

ran-

6 (O

pál)

2004

.

Gid

ran

XX

III-

41

(Org

ona)

2005

.

Gid

ran

Cse

lszö

v I-

24(O

lívia

)20

07.

Gid

ran-

7 (O

ltván

y)20

08.

Gid

ran-

27 (O

lga)

2008

.

Sigl

avy

Bag

dady

Gid

ran-

21(O

kker

)20

07.

Sigl

avy

Bag

dady

Gid

ran-

23

(Oltv

ány)

2008

.

Bor

odi 6

-os

kanc

acsa

lád

Gid

ran

XX

VII

I-3

(Otti

lia)

2010

.

Bal

u G

idra

n-34

(O

lean

a)20

10.

9.4

9. ábra

. A

boro

di

6-o

s ka

nca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l napja

inki

g

Ala

pító

a 8

2 Sü

tvén

y G

idra

n (S

zim

ia) n

ev k

anca

2810

Gab

riella

1956

.

Mam

uska

1964

.

82 S

ütvé

ny G

idra

n (S

zim

ia)

1967

.

Kirá

lyré

t19

76.

Gid

ran

VI-

12 (N

izza

)19

83.

Gid

ran

X-4

(Giz

ella

)19

92.

Dév

a G

idra

n-1

(Nic

sak)

1993

.M

abro

uk G

idra

n-11

(Nan

a)19

91.

Gid

ran

XI-

39 (N

imfa

)19

97.

Gid

ran

XI-

61 (N

iniv

e)19

98.

Gi9

8001

Gi2

2 1

998.

Gid

ran

XX

I-30

(Nez

de)

1999

.G

idra

n X

XII

-18

(Net

ováb

b)20

01.

Gid

ran

XX

IV-3

(Nór

a)20

03.

Sigl

avy

Bag

dady

Gid

ran-

11 (N

árci

sz)

2005

.

Bor

odi 7

-es

kanc

acsa

lád

9.5

0. ábra

. A

boro

di

7-e

s ka

nca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l napja

inki

g

Ala

pító

a 8

Bug

ac G

idra

n ne

v k

anca

Lizi

19xx

.

Ked

ves

1957

.

8 B

ugac

Gid

ran

196

2.

Gid

ran

IV-2

3 (M

átka

)19

78.

Abs

atz

Gid

ran-

3 (M

ámor

)19

87.

Mab

rouk

Gid

ran-

19 (M

ákvi

rág)

1989

. G

idra

n V

III-

7 (M

ályv

a)19

86.

Dév

a G

idra

n-29

(Mám

oros

)19

94.

Dév

a G

idra

n-33

(Món

ika)

1991

.G

idra

n X

I-1

(Mes

e)19

95.

Gid

ran

XI-

1 (M

erlin

)19

96.

Cho

rist G

idra

n-26

(Mix

er)

1990

.

Gid

ran

XX

I-28

(Mec

sek)

1999

.

Gid

ran

XX

III-

219

99.

Gid

ran

XI-

65 (M

eteo

r)19

98.

Gid

ran

289

(Nyo

lcas

)20

02.

Gid

ran

XX

I-43

(Már

ia)

2002

.Si

glav

y G

idra

n-14

(Mer

ész)

2005

.

Bor

odi 8

-as

kanc

acsa

lád

And

or G

idra

n-14

2001

.

9.5

1. ábra

. A

boro

di

8-a

s ka

nca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l napja

inki

g

1048 Szikrázó I-84 (Bóbita/Queen) Sz: 1991/1852

68 Shannon IV1951.

80 Ragyogó Gidran (Szatyor)1967.

139 Kürtös1975.

206 Gemini Rezeda1986.

Gidran XII-8 (Bokréta)1995.

Gidran XXIII-8 (Bonita)1999.

Gidran XXIV-128 (Boglárka)2007.

Alapító a 1048 Szikrázó I-84 (Bóbita/Queen) nev kanca,mely 1852-ig visszavezethet származással rendelkezik

Kisbéri eredetű 9-es kancacsalád

153 North Star I1991.

80 Loup I1941.

80 Fenék IV1930.

154 Rocketter1917.

125 Dioplatus

122 Polmodie

77 Bois Roussel1880.

120 Queen1852.

145 Filou1897.

114 Maxim1911.

Catalin Gidran-5 (Bella) 2010.

Gidran XXIII-13 (Bözsi)1999.

9.52. ábra. A kisbéri eredetû 9-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

271

Ibse

n D

óra

1973

.

250

Csi

llag

1045

Cso

rba

1953

.

30 A

gárd

Olg

a19

65.

Gid

ran-

2 (T

ündé

r)19

89.

Ala

pító

a 2

71 Ib

sen

Dór

a ne

v k

anca

Sigl

avy

Tünd

e19

94.

Gid

ran

XV

III-

5 (S

zisz

i)19

99.

Gid

ran

XIX

-47

(Tig

ra)

2000

.

Nép

ies

10-e

s ka

ncac

salá

d

9.5

3. ábra

. A

nép

ies

10-e

s ka

nca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l

Ala

pító

a 1

1 K

aloc

sa G

idra

n ne

v k

anca

Mac

a

1899

Man

ci

11 K

aloc

sa G

idra

n19

65.

Gid

ran

IV-2

819

78.

Gid

ran

II-1

4-5

(Gon

dos)

1982

.

Cho

rist G

idra

n-2

(Gób

é)19

88.

Gid

ran

VII

I-10

(Gon

dtal

an)

1991

.N

ádor

Gid

ran-

1719

92.

Nád

or G

idra

n-25

3 (N

ana)

1993

.

Surd

ut G

idra

n-60

(Nin

a)19

97.

Gid

ran-

4 (N

ena)

2008

.G

idra

n X

XV

-10

(Nic

ol)

2006

.

Bor

odi 1

1-es

kan

cacs

alád

9.5

4. ábra

. A

boro

di

11-e

s ka

nca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l

Alapító a 12 Kiskunhalas Gidran nev kanca

Csillag

Lizi1954.

Lujza1960.

12 Kiskunhalas Gidran1964.

Gidran IV-15 (Árva)1977.

Gidran III-7 (Márvány)1981.

Gidran VIII-6 (Árvácska)1986.

Gidran XI-4 (Ánizs)1990.

Déva Gidran-17 (Ágota)1994.

Surdut Gidran-15 (Árvácska)1996.

Surdut Gidran-12 (Ármány)1997.

Gidran XXI-42 (Almudena)2002.

Népies 12-es kancacsalád

9.55. ábra. A borodi 12-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a 13 Pálmonostora Gidran nev kanca

Lenke

297 Manci1954.

13 Pálmonostora Gidran1958.

Gidran IV-10 (Baba)1977.

BG82011Gi031982.

Borodi 13-as kancacsalád

9.56. ábra. A borodi 13-as kancacsalád az alapítótól

14 Regöly Gidran (Iram) 1968.

Gidran IV-37 (Irgalom)1979.

Gidran II-35 (Illanó)1976.

Gidran VIII-8 (Igyekv )1985.

Chorist Gidran-9 (Illedelmes)1989.

Déva Gidran-16 (Illatos)1994.

Gidran VIII-7 (Irtás)1987.

Gidran Razbeg I-6 (Inka)2002.

Gidran XXVI-11 (Írón )2009.

Káder Gidran-16 (Allür)2000.

Gidran XXII-42 (Bodza)2001.

Gidran XII-23 (Izgága)1993.

Diletant Gidran-10 (Irma)1992.

Gidran XI-44 (Vihar)1997.

Déva Gidran-1 (Lidia)1998.

Déva Gidran-15 (Jókedv)1999.

Déva Gidran-18 (Linda)2000.

Gidran-21 (Tündér)2001.

Gidran XXVIII-13 (Vidám)2004.

Gidran VIII-8-19 (Leila)2003.

Gidran XXIV-116 (Jegyes)2007.

Gidran-29 (Bíbor)2006.

Gidran XXIII-60 (Pipacs)2008.

Borodi 14-es kancacsalád

Irma 1934.

Iboly 1942.

1001 Ipoly1950.

Alapító a 14 Regöly Gidran (Iram) nev kanca

Ipoly

Gidran XXIV-121 (Igaz)2007.

Gidran XXVI-8 (Irisz)2009.

Gidran-25 (Viola)2010.

Borodi 14-es kancacsalád

Gidran IV-60 (Igaz)1981.

Gidran VIII-2 (Illedelmes)1990.

Gidran Déva-71 (Isabeau)1997.

Prado Gidran-18 (Imádó)1991.

Széplak Gidran-441996.

Széplak Gidran-621997.

Gidran XXVIII-4 (Iduna)2010.

Gidran III-141983.

Gidran VIII-1 (Intelem) 1987.

Gidran XII-25 (Igéz )1993.

Gidran XIX-61 (Ige)2001.

Széplak Gidran-141999.

Déva Gidran-21 (Irisz)1993.

Gidran XI-52 (Izisz)1998.

Andor Gidran-7 (Iram)1999.

Gidran XXI (Inez)2002.

9.57. ábra. A borodi 14-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Ala

pító

a 1

001

Max

im X

I-6

(Dar

inka

) nev

kan

ca

Mad

ár

Rem

ény

1039

Dál

ia19

65.

957

Dám

a19

71.

978

Dac

os19

75.

1001

Max

im X

I-6

(Dar

inka

)19

81.

Gid

ran

XX

II-1

3 (D

rágá

m)

1999

.G

idra

n X

XI-

34 (D

unja

)20

01.

Gid

ran

Kirá

ly-2

65 (D

alla

m)

1995

.

Gid

ran

XX

II-1

4 (D

onna

)20

00.

Nép

ies

15-ö

s ka

ncac

salá

d

Gid

ran-

33 (D

ália

)20

06.

9.5

8. ábra

. A

nép

ies

15-ö

s ka

nca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l nap

jain

kig

Ala

pító

a 1

6 So

lt G

idra

n ne

v k

anca

Csi

nos

3411

Csö

pi19

61.

16 S

olt G

idra

n19

69.

Gid

ran

IV-8

(Man

ci)

1977

.

Cse

lszö

v G

idra

n-1

(Els

)19

84.

Gid

ran

VII

I-1

(Men

yecs

ke)

1986

.G

idra

n V

III-

3 (M

enye

gz)

1989

.

128

Gid

ran

VII

I-4

(Est

ike)

1989

.G

idra

n V

III-

8-9

1995

.G

idra

n V

III-

8 (E

lli)

1996

.G

idra

n X

I-11

-13

(Erz

sók)

1999

.

Gid

ran

XX

XII

-61-

25 (E

sztik

e)

2002

.G

idra

n-37

(Em

lék)

2005

.G

idra

n-29

(Uto

lsó)

2007

.G

idra

n-34

(Erz

sike

)20

05.

Gid

ran

XV

III-

46 (M

elin

da)

1996

.G

idra

n X

XI-

24 (M

éhec

ske)

1997

.

Gid

ran

XX

II-4

6 (M

aja)

2002

.G

idra

n X

XV

-2 (M

eggy

)20

03.

Gid

ran

XX

V-1

7 (M

ira)

2008

.Bor

odi 1

6-os

kan

cacs

alád

9.5

9. ábra

. A

boro

di

16-o

s ka

nca

csalá

d a

z ala

pít

ótó

l napja

inki

g

Alapító a 17 Bátya Gidran nev kanca

Baba

Csipke

Szell

17 Bátya Gidran1960.

Gidran IV-25 (Becses)1978.

Káder Gidran-4 (Becsvágy)1988.

Gidran III-151983.

Mabrouk Gidran-20 (Bolondos)1990.

Déva Gidran-21 (Béres)1992.

Diletant Gidran-51 (Csókos)1992.

Borodi 17-es kancacsalád

Gidran XXX-19 (Blanka)2012.

9.60. ábra. A borodi 17-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a 18 Füged Szell nev kanca

Sárika

Sármány1936.

Sárga1944.

Sári1958.

18 Füged Szell1972.

Gidran IV-29 (Szárcsa)1978.

Gidran IV-11 (Szikra)1977.

Gidran VIII (Sári e. Szauna)1991.

Gidran XVI-17 (Szalonka)1995.

Gidran III-6 (Szigony)1980.

Gidran VIII-13 (Szirom)1985.

Déva Gidran-161991.

Déva Gidran-16 (Szorgos)1992.

Gidran IX-2 (Sziszeg )1988.

Gidran VIII-31992.

Gidran XIII-35 (Szigony)1996.

Gidran XIII-50 (Szirom)1997.

Gidran XXIII-27 (Szeret )2000.

Gidran XXIV-52 (Szépszeret )2004.

Mersuch

Gidran X-10 (Szatír)1990.

Gi95033199

Gidran XGidran XXX-6 (Szende)2011.

9.61. ábra. A borodi 18-as kancacsalád az alapítótól napjainkig

)

y)

)

t )

eret ) Mersuch Gidran-38 (Szeszély)2006.

Gidran VIII-3 (Szemes)1993.

Gi9503300001995.

Paritas Gidran-11 (Szezám)1998.

Gidran XIX-41 (Szófia)1999.

Gidran Razbeg I-12-3 (Szenyorita)2001.

Gidran Razbeg I-12-5 (Szeret )2002.

Gidran-115 (Shagira)2007.

Siglavy Bagdady Gidran- (Szeletke)2003.

Borodi 18-as kancacsalád

Mersuch Gidran-50 (Szonja)2007.

Gidran XXX-23 (Árvácska) 2012.

e)

Alapító a 19 Hajós Juci nev kanca

Joli

Játék 1944.

Jegyes1950.

Juci1951.

19 Hajós Juci1962.

Gidran II (Ábránd)1976.

Gidran IV-55 (Jácint)1980.

Cselszöv Gidran-1-2 (Álom)1984.

Gidran XI-02 (Álmos)1990.

Kekec Gidran-72 (Jázmin)1996.

Gidran IX-1 (Ármány)1986.

Surdut Gidran-8 (Alkony)1990.

Déva Gidran-13 (Alku)1991.

Gidran XIX-22 (Zömök)1997.

Gidran XIX-30 (Szell )1998.

Déva Gidran-20 (Bóbita)2001.

Gidran XIX-34 (Zsinór)1998.

Gidran Déva I-15 (Zafir)2008.

Borodi 19-es kancacsalád

Gidran XXVII-39 (Zsinat)2011.

9.62. ábra. A borodi 19-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a 2641 Maxim Lepke nev kanca

42315 Juci

Baba

213 Fecske1958.

687 Cica1972.

2641 Maxim Lepke1984.

Gidran XXI-36 (Laura)2001.

Népies 20-as kancacsalád

9.63. ábra. A népies 20-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a 1727 Maxim XIV-10 (Zsuzsa) nev kanca

30005 Gondolat

30133 Csinos

211 Szilvia1970.

916 Zsuzska1975.

1727 Maxim XIV-10 (Zsuzsa)1989.

Gidran XXII-12 (Szalonka)1999.

Népies 21-es kancacsalád

9.64. ábra. A népies 21-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a 1151 Gidran X-7 (Dalova) nev kanca

Csibi1950.

Csinos 1959.

717 Dárda1965.

1168 Harsona Darinka1985.

1151 Gidran X-7 (Dalova)1991.

Gidran XIX-18 (Zelda)1997.

Népies 22-es kancacsalád

9.65. ábra. A népies 22-es kancacsalád az alapítótól napjainkig

Alapító a Gidran Perzsi nev kanca

Csinos

Lenke1959.

Sárga1965.

Gidran Perzsi 1977.

Maxim Gidran-80 (Perzsi)1991.

Gidran XIII-581998.

Gidran XXIV-91 (Pöröl )2005.

Népies 23-as kancacsalád

Gidran Mersuch-48 (Pötyi)2009.

Gidran XXX-1 (Persely)2011.

9.66. ábra. A népies 23-as kancacsalád az alapítótól napjainkig

Gid

ran

XI-

11 (H

óvirá

g)

Gid

ran

IV

14 R

egöl

y G

idra

n-43

7 (I

ram

)

Gid

ran

XI

77 G

idra

n M

axim

I-11

(H

able

ány)

Gar

son

Mle

vark

a

5234

Gid

ran

"B"

VII

I-3

1001

Ipol

y

5625

Max

im G

idra

n-62

(GM

I tm

.)

79 G

idra

n "B

" V

III-

2

Gid

ran

IV

14 R

egöl

y G

idra

n-43

7 (I

ram

)

Geo

log

Szim

etria

Met

od

Virg

inia

Gid

ran

"B"

VII

I

101

Gaz

al G

idra

n-2

969

Ozo

ra Á

rvác

ska

Ibol

y

Gar

son

Mle

vark

a

5234

Gid

ran

"B"

VII

I-3

1001

Ipol

y

4547

Adb

ritus

-35

(Max

im V

III

tm.)

39 G

azal

Gid

ran

II-1

2 (D

ália

)

Gid

ran

"B"

VII

I

6 Si

glav

y V

I-3-

3

Gid

ran

XLV

I-12

Joze

fina

Szifo

nM

oren

aM

urad

Als

zina

Gid

ran

I-4

(Vih

ar)

Gal

aktik

a (G

alan

tna)

Gid

ran

IV (1

927)

Bab

a B

B-3

Gaz

al II

-4 (I

II tm

.)65

Gid

ran

"C"

III-

126

6 G

idra

n I-

1419

5 V

idám

28 S

lieve

Gal

lion

I-3

Irm

aG

eolo

gSz

imet

riaM

etod

Virg

inia

Gid

ran

"B"

VII

I10

1 G

azal

Gid

ran-

296

9 O

zora

Árv

ácsk

aIb

oly

119

Adb

ritus

xx

39 S

tar o

f Han

over

II-1

885

1 G

azal

Gid

ran-

2 (I

I tm

.)9

Gid

ran

I-2

Gid

ran

IV (1

927)

Bab

a B

B-3

670

Sigl

avy

VI-

3 (I

X tm

.)10

7 G

idra

n V

III-

8

222

Gid

ran

XI-7

9 (H

ótol

ó)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

GI0

0079

Gi1

1ka

nca

BG

7802

1Gi0

4

sárg

a

GI9

6011

Gi1

1

1996

. feb

ruár

08.

söté

tsár

ga

IM63

000G

i04

1963

.

TA68

4370

000

1968

BG

7802

1Gi0

419

78. f

ebru

ár 0

7.

S 77

011G

m01

1977

.

sárg

a

söté

tsár

ga

sárg

a

sárg

a

1945

.

1951

.

1959

.

1950

.

1963

.

1968

.

1963

. ápr

ilis 2

6.

1958

.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

szür

ke

sárg

a

söté

tsár

ga

sárg

a

söté

tsár

ga

mén

esbe

n ta

rtott

1978

. feb

ruár

07.

Ere

deti

neve

:

mez

hegy

esi 7

-es

Kan

cacs

alád

1624

Gid

ran

IV-2

1E

:

E:Gid

ran

XI

9.6

7. ábra

. A

tel

jes

áll

om

ány

legnagyo

bb b

elte

nyé

szte

ttsé

gi

együ

ttható

jú e

gye

de,

Gid

ran X

I-79 (

Hóto

ló)

szárm

azá

si t

áblá

ja

Gid

ran

XIX

-63

(Mol

dika

)

Gid

ran

XX

XI (

1973

)

555

Gid

ran

XX

IX-3

2 (M

eren

g)

Gid

ran

XIX

Gid

ran

XX

XIX

-41

(Mol

dova

)

Gid

ran

XX

I (19

57)

306

Koh

eila

n G

idra

n I-

3

Gid

ran

XX

IX (1

967)

500

Gid

ran

XX

VII

-30

Gid

ran

XX

IV (X

XX

IX R

)

671

Nau

m G

idra

n-53

Gid

ran

IV

3 Si

glav

y X

II G

idra

n-4

(Sér

tege

t)

Gid

ran

XI (

1935

)

189

Gid

ran

IX-1

2

Koh

eila

n G

idra

n I

16 G

idra

n X

-2

Gid

ran

XV

III (

1957

)

202

Gid

ran

XII

-1

Gid

ran

XX

VII

(196

6)

370

Gid

ran

XIV

-186

Gar

son

Mle

vark

a

321

Sigl

avy

VI-

10 (X

II tm

.)

13 G

idra

n "B

" V

III-

14

(Med

úza)

Gid

ran

XX

XI (

1973

)

555

Gid

ran

XX

IX-3

2 (M

eren

g)

Nau

m x

x

555

Gid

ran

XX

IX-3

2 (M

eren

g)

Gid

ran

LIII

26 K

erab

an G

idra

n-5

Gid

ran

IX (1

939)

92 G

idra

n II

-7K

ohei

lan

VII

I17

2 G

idra

n LX

-8G

idra

n X

(193

9)14

3 Ib

erus

Gid

ran-

4G

idra

n X

II19

8 K

ohei

lan

VII

I Gid

ran-

2G

idra

n X

II15

Iber

us G

idra

n-3

Gid

ran

XIX

(195

9)23

6 K

ohei

lan

XIX

Gid

ran-

7G

idra

n X

IV (1

948)

238

Koh

eila

n G

idra

n I-

1G

eolo

gSz

imet

riaM

etod

Virg

inia

Sigl

avy

VI

162

Shag

ya X

XV

Gid

ran

"B"

VII

I12

Sig

lavy

Gid

ran

I-1

Gid

ran

XX

I (19

57)

306

Koh

eila

n G

idra

n I-

3G

idra

n X

XIX

(196

7)50

0 G

idra

n X

XV

II-3

0C

opil

xxN

atur

a xx

Gid

ran

XX

IX (1

967)

500

Gid

ran

XX

VII

-30

Gid

ran

XXIV

-126

(Sirá

ly)

Apa

Any

a

Nev

e:A

zono

sító

jaN

eme:

GI0

7126

Gi2

4ka

nca

IM83

1002

002

sárg

a

GI0

1063

Gi1

9

2001

. már

cius

12.

sárg

a

RO

7300

0Gi3

119

73.

IM80

2110

000

1980

BG

8206

2Gi0

419

82. f

ebru

ár 0

8.

IM94

2180

099

1994

.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1957

.

1962

.

1967

.

1976

. j

1963

.

1966

.

1983

. dec

embe

r 11.

1989

. már

cius

10.

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

sárg

a

1983

. dec

embe

r 11.

Ere

deti

neve

:

mez

hegy

esi 1

3-as

Kan

cacs

alád

4103

Gid

ran

XX

XI-

61E

:

E:Gid

ran

XX

IV (X

XX

IX R

)

9.6

8. ábra

. A

ref

eren

cia á

llom

ány

legnagyo

bb b

elte

nyé

szte

ttsé

gi

együ

ttható

jú e

gye

de,

Gid

ran X

XIV

-126 (

Sir

ály

) sz

árm

azá

si t

áblá

ja

289

Achmann, R. – Curik, I. – Dovc, P. – Kavar, T. – Bodó, I. – Habe, F – Marti, E. – Sölkner, J. – Achmann, R. – Dovč, P. – Bodó, I. – Habe, F. – Marti, E. – Sölkner, J. – Brem G. (2001):

DNA microsatellite analysis of genetic diversity

and population structure in the Lipizzan horseR:

EAAP 52. Annual Meeting, Budapest, 6. pp. 3.

Almásy K. (???): Az országos lótenyésztésrôl. Köztelek

folyóirat, Budapest.

Apostolidis, A. P. – Alifakiotis, T. – Mamuri s, Z. – Karkavelia, E. (2000): PCR-RFLP analysis of

mitochondrial DNA cytochrome b gene among

Greek horse breeds. Italian Journal of Zoology,

67, 2. 159–162.

Babochay S. – Rumpold Gy. (1956): A lótörzs köny-

vezés évkönyve 1954–1955. Mezô gaz dasági Ki-

adó, Budapest.

Babochay S. – Rumpold Gy. (1957): A lótörzs-

könyvezés évkönyve 1956. Mezôgazdasági Ki-

adó, Budapest.

Babochay S. – Hajba N. – Rumpold Gy. (1959):

A lótörzskönyvezés évkönyve 1958. Mezô-

gazdasági Kiadó, Budapest.

Babochay Gy. (2013): Tegnapok Jász-Nagy-kun-

Szolnok megye lóvilágából. Babochay György ma-

gánkiadása, Törökszentmiklós, 548. p.

Baumung, R. – Sölkner, J. (2002): Analysis of pedigrees

of Tux-Zillertal, Carinthian Blond and Original

Pinzgau cattle population in Austria. Journal of

Animal Breeding & Genetics, 119, 175–181.

Bene Sz. – Giczi A. – Kecskés B. S. (2014): Külön bözô

fajtájú lovak képelemzô eljárással felvett testmé-

retei és ízületi szögei. Állattenyésztés és Takar-

mányozás, 63, 3. 185–198.

Berde Cs. – Szabados Gy. – Pierog A. (2014): Civil

menedzsment; aktivitás, érintettség, vezetési sa-

játosságok. Állattenyésztés és Takarmányozás,

63, 4. 379–395.

Bodó I. (1991): A géntartalékok megôrzése az állatte-

nyésztésben. MTA Doktori értekezés, Budapest,

184. p.

Bodó I. (2000): Eleven örökség. Régi magyar háziállat-

ok. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft, Budapest.

Bodó I. (2002): A fajta és a típus szerepe a genetikai sok-

féleség fenntartásában. [In: Jávor A., Mihók S.

(szek.) Génmegôrzés. Kutatási eredmények régi

háziállatfajtá k értékeirôl]. Lícium-Art Könyvki-

adó- és Kereskedelmi Kft., Debrecen, pp. 69–76.

Bodó I. – Ernst J. (2004): Régi magyar ménes könyvek.

Budapest, 488. p.

Bodó I. – Alderson, L. – Langlois, B. (2005): Conser-

vation genetics of endangered horse breeds

EAAP116. Publishers Wageningen Academic,

Wagenin gen, 188. p.

Bodó I. (2006): Kislétszámú populációk fenntartá-

sát szolgáló tenyésztési, szaporítási rendsze-

rek és teljesítményvizsgálati módszerek kutatá-

sa. [In.: Mihók S. (szerk.). Génmegôrzés „Ha-

gyományos háziállatfajták genetikai és gazdasá-

gi érté kének tudományos feltárása”]. Debrecen,

pp. 107–170.

Bodó I. – Mihók S. (2009): A haszonállatok génkész-

letének védelme. [Tájgazdálkodás, tájfajták,

génmegôrzés]. Nyílt nap. Az Országgyûlés

Mezô gazdasági Bizottságának Kiadványa, Buda-

pest, pp. 41–53.

Bodó I. (2010): Génmegôrzési kutatások a lótenyész-

tésben. Állattenyésztés és Takarmányozás, 59, 4.

289–310.

Bodó I. (2011): Háziállatok génvédelme. Egyetemi

jegyzet, Debreceni Egyetemi Kiadó.

Boichard, D. – Maignel, L. – Verrier, É. (1997):

The value of using probabilities of gene origin

to measure genetic variability in a population.

Genetics Selection Evolution, 29, 29–23.

Boichard, D. – Fortan, A. P. (2002): Package for

pedigree analysis suited for large populations. 7th

World Congresson Genetics Applied to Livestock

Production. Montpellier, France, pp. 28–13.

Bokor A. – Jónás D. – Ducro, B. – Nagy I. – Bokor J. – Szabari M. (2013): Pedigree analysis of the

Hungarian Thoroughbred population. Livestock

Science, 151, 1–10.

Brabenezt, H. (1988): Kurze beschreibung der

bulgarischen Rasse „Pleven Rasse”. pp 1–3. Kéz-

irat.

Brabenetz, H. (1989): A gidrán hatása a nemzetközi

anglo-arab lótenyésztésre. Nemzetközi szimpó-

zium a lótenyésztés problémáiról. Sztara Zagora

Egyetem, Agrár és Állatorvosi Kar Kiadványa.

Brabenezt, H. (1992): Die Angloarabische Gidranrasse.

pp. 1–7. Kézirat.

Felhasznált és ajánlott irodalomjegyzék

A gidrán

290

Brabenezt, H. (1994): Von Mezôhegyes nach Maróc-

puszta – der lange Weg der ungarischen Gidran-

populacion. Arabische Faszination, Araber Welt-

weit Journal, 2, 72–74.

Brabenetz, H. (1998): Das k.k. Staatsgestüt Radautz

und seine Pferde. tebasil-Verlag, Elisabeth und

Bruno Furrer, Gerlikon, Sweiz.

Brem, G. (2010): Der Lipizzaner im Spiegel der

Wissenschaft. Wien, Verlag der Österreichischen

Akademie der Wissenschaften, 1, 1. 9–31.

Brown, T. A. (2007): Molecular Phylogenetics. Geno-

mes 3. T. A. Brown. New York, London, Garland

Science Publishing, III: pp. 595–617.

Cervantes, I. – Molina, A. – Goyache, F. – Gutiérrez, J. P. – Valera, M. (2008): Population history and

genetic variability in the Spanish Arab Horse

assessed via pedigree analysis. Livestock Science,

113, 24–33.

Cothran, E. G. – Luis, C. (2005): Genetic distance as

a tool in the conservation of rare horse breeds

EAAP publ., Wageningen Academic, 116, pp.

55–72.

Cunnigham, E. P. (2005): Molecular methods and

equine genetic diversity. [In: Conservation

genetics of endangered horse breeds EAAP

publication]. Wageningen Academic, 116. pp.

15–24.

Csekonics J. (1817): A lótenyésztés gyakorlati alapel-

vei. Budapest, (fordította Radnai Imre, 1989).

Csúcs J. (1936):A mezôhegyesi gidrán-fajta ménes

színöröklése. Állatorvosdoktori értekezés. Kirá-

lyi Magyar Egyetemi Nyomda.

Dévényi J. (1935): A mezôhegyesi ménes története.

Köztelek, 45, 67–68. 677.

D’Orsay O. (1897): A m. kir. állami ménesuradalmak

kiállítása. 1. Mezôhegyes. Köztelek, 7, 5.

Dovč, P. – Kavar, T. – Achmann, R. – Marti, E. – Bodó I. – Sölkner, J. – Habe, F. – Brem, G. (2001):

Mitochondrial DNA in the Lipizzan horse. EAAP

52nd Annual Meeting Budapest, 6. pp. 9.

Döhrmann, H. (1925/a): A mezôhegyesi lótörzsek fej lô -

dés történetéhez. Állattenyésztôk lapja, 2, 17. 14.

Döhrmann, H. (1925/b): A mezôhegyesi Gidrán-törzs.

Állattenyésztôk lapja, 2, 19. 22–23.

Döhrmann, H. (1925/c): A mezôhegyesi Gidrán-törzs.

Állattenyésztôk lapja, 2, 20. 143.

Dragon J. (1996): A gidrán kancacsaládok történeti fel-

dolgozása Mezôhegyestôl napjainkig. Szakmér-

nöki dolgozat, Pannon Agrártudományi Egye-

tem, Állattenyésztési Kar, Kaposvár, 52. p.

Erdélyi, M. V. (1827): Berschreibung der einzelnen

Gestüt des österichesen Kaiserstaates, nebst

bemerkunken über Hornviehzucht, Schafzucht

und Ökonomie, Mit mehreren übersichts-

Tabellen ud zwei Pfhotographirten Tafeln,

der Gesüts-Brandzeichen- darstellend. Wien

Gedruch und verlegt bei Carl Gerold.

Ernst J. (1985): A császári aláírástól a Mezôgazdasági

Kombinátig. in: Végezés a mezôhegyesi ménes-

bírtok alapításáról… 1785. esztendôben. Buda-

pest, é.n. Mezôgazdasági Könyvkiadó.

Ernst J. – Fehér D. Ócsag I. (1988): Magyar lovaskönyv.

Natura – Corvina Kiadó Vállalat, Budapest.

Ernst J. (1990): A tájfajták kialakulásának kezdete

Magyarországon Mezôhegyes vonzáskörzeté-

ben. A Magyar Mezôgazdasági Múzeum Közle-

ményei, 1988–1989. Budapest.

Ernst J. (2014): 100 év a magyar lovassport történetébôl.

Séd Nyomda Kft, Budapest.

Esposti, M. D. – De Vries, S.– Crimi, M. – Ghelli, A. – Patarnello, T. – Meyer, A. (1993): Mitochondrial

cytochrome b: evolution and structure of the pro-

tein. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) –

Bioenergetics, 1143, 3. 243–271.

Éber E. (1961): A magyar állattenyésztés fejlôdése. Köz-

gazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 519 p.

Farias, I. P. – Orti, G. – Sampaio, I. – Schneider, H. – Meyer, A. (2001): The cytochrome b gene as a

phylogenetic marker: the limits of resolution for

analyzing relationships among cichlid fi shes. Jo-

urnal of Molecular Evolution, 53, 89–103.

Fáy A. (1955): A régi Mezôhegyes fejlôdése, sikerei és

hibái. Kézirat, 1955. OMgK B 3.135.

Fésûs L. – Komlósi I. – Varga L. – Zsolnai A. (2000):

Molekuláris genetikai módszerek alkalmazása az

állattenyésztésben. Agroinform Kiadó és Nyom-

da Kft., Budapest.

Fest I. (1872): A Földmívelés- Ipar- és Kereskede-

lemügyi magyar kir. Ministeriumnak öt évi

mûködése (1867-tôl 1872-ig.) Pest, Nyomatott

az Atheneum Nyomdájában.

Fekete K. (1997): A gidrán lófajta jelenlegi állománya

az eredeti kancacsaládok tükrében. Diplomamun-

ka, Debreceni Agrártudományi Egyetem, 70. p.

Fényes E. (1847): Magyarország leírása. I. rész. Magyar-

ország általánosan. Pest, Nyomatott Beimelnél.

Flade, J. E. ( 1997): Janów Podlaski und die polnische

Araberzucht. tebasil-Verlag, Elisabeth und Bruno

Furrer, Gerlikon, Sweiz.

Furrer, B. – Furrer, E. (2009): Der Siglavystamm,

2009. Gerlikon (CH).

Für L. – Pintér J. (1989): Magyar agrártörténeti életrajz-

ok. Magyar Mezôgazdasági Múzeum, Budapest.

Gerstner B. (2014): A bábolnai shagya-arab állomány

pedigré analízise. Diplomamunka, Debreceni

Egyetem, Állattenyésztéstani Tanszék.

291

Felhasznált és ajánlott irodalomjegyzék

Glazewska, I. – Jezierski, T. (2004): Pedigree analysis

of Polish Arabian horses based on founder

contributions. Livestock Production Science, 90, 293–298.

Groeneveld, E. – Westhuizen, B. V. D. – Maiwashe, A. – Voordewind, F. – Ferraz, J. B. S. – Poprer, M. (2008): The a generic report for population

management. Genetics and Molecular Research,

8, 3. 1158–1178.

Gutiérrez, J. P. – Altarriba, J. – Díaz, C. – Quintanilla, R. – Canon, J. – Piedrafi ta, J. (2003): Genetic

analysis of eight Spanish beef cattle breeds.

Genetics Selection Evolution, 35, 43–63.

Gutiérrez, J. P. – Goyache, F. (2005): A note on

ENDOG: a computer program for analysing

pedigree information. Journal of Animal

Breeding and Genetics, 122, 172–176.

Gaál L. (1966): A magyar állattenyésztés múltja. Aka-

démiai Kiadó, Budapest, 541.p.

Gassebner, H. (1894): Die Pferdezucht in den Öster-

reich chisch-Ungarischen Monarchie I–II. Band,

Wien.

Gassebner, H. (1907): Die wichigsten Gestütbrände

und Stutbuchbrandzeichen in Österreich–Ungarn

und Deutschland, Stuttgart, Verlag Schickhardt

& Ebner.

Gorove I. (1869): Országos méneseink állapota és költ-

ségvetése. Vadász- és Versenylap, 13, 34–36.

Grigorescu, Dan. (1985) A mezôhegyesi fajták hatása

Románia lótenyésztésére. [Mezôhegyesi lófajták

szerepe a lótenyésztésben]. Mezôhegyes alapítá-

sának 200 éves jubileuma, Nemzetközi szimpó-

zium kiadvány, Mezôhegyes, pp. 45–53.

Hardon D. (2014): A gidrán állomány jellemzôi szár-

mazási adatok alapján. Szakdolgozat, Debreceni

Egyetem, Állattenyésztéstani Tanszék. Kézirat.

Hecker W. (1989): A bábolnai arab lótenyésztés törté-

nete. Mezôgazdasági Kombinát, Bábolna.

Horn A. (1955): Általános állattenyésztés. Mezô gaz-

dasági Kiadó, Budapest, 658. p.

Horváth J. (2003): Lovak és lovasok Békés-megyében

I.–II. kötet, LinotypeBT, Gyula.

Jeszenszky I. (1926): Adatok a mezôhegyesi gidrán ló

tenyésztéséhez. Állatorvosdoktori értekezés ki-

vonata. „Pátria” irodalmi Vállalat és Nyomdai

Rt., Budapest.

Jónás S. – Mihók S. (2005): A sportló szelekciója. Ál-

lattenyésztés és Takarmányozás, 54, 2. 212–132.

Jónás S. (2008): Mozgáselemzés módszerének kidol-

gozása gidrán csikók ugróképességének elôre-

jelzésére. Doktori értekezés (PhD), Kaposvár.

Jónás S. – Komlósi I. – Posta J. – Mihók S. (2008):

The jumping capacity of young horses predicted

by stifl e-hock-fetlock angulation in free-jumping.

Állattenyésztés és Takarmányozás, 57, 1. 39-54.

Karaivanov, R. (1985): A mezôhegyesi ménes szerepe

Bulgária Lótenyésztésére. [Mezôhegyesi lófajták

szerepe a lótenyésztésben]. Mezôhegyes alapítá-

sának 200 éves jubileuma, Nemzetközi szimpó-

zium kiadvány, Mezôhegyes, pp. 27–36.

Keczán E. (1907/a): Magyarország állami ménesei.

Mezôhegyes. A hadsereg, 4, 9.

Keczán E. (1907/b): Magyarország állami ménesei,

Mezôhegyes. A hadsereg, Arad, 4, 10.

Keczán E. (1907/c): Magyarország állami ménesei,

Mezôhegyes. A hadsereg, Arad, 4, 11–12. 9.

Keczán E. (1908/a): Magyarország állami ménesei,

Mezôhegyes. A hadsereg, Arad, 5, 1. 16–17.

Keczán E. (1908/b/): Magyarország állami ménesei,

Mezôhegyes. A hadsereg, Arad, 5, 2. 8–9. p.

Keczán E. (1908/c): Magyarország állami ménesei,

Mezôhegyes. A hadsereg, Arad, 5, 4. 5–6. p.

Keczán E. (1908/d): Magyarország állami ménesei,

Mezôhegyes. A hadsereg, Arad, 5, 5–6. 13–15.

Keczán E. (1908/e): Magyarország állami ménesei,

Mezôhegyes. A hadsereg, Arad, 5, 8–9. 8–11.

Keczán E. (1908/f): Magyarország állami ménesei,

Mezôhegyes. A hadsereg, Arad, 5, 10. 7–8.

Keczán E. (1909): Magyarország állami ménesei,

Mezôhegyes. A hadsereg, Arad, 6, 5–6. 5

Keczán E. (1916): Magyarország állami ménesei,

Mezôhegyes. A hadsereg. Arad, 13, 8. 9–10.

Ketzán E. (1916/b): A Gidran-törzs keletkezése. Va-

dász- és Versenylap, Budapest, 60, 8. 18–20.

Keleti K. (1871): Magyar-Erdélyország összes lóállo-

mánya. Vadász és Versenylap, 15. Kiss Z. (1996): A gidrán lófajta története Magyarorszá-

gon. Szakmérnöki dolgozat, Pannon Agrártudo-

mányi Egyetem, Állattenyésztési Kar, Kaposvár.

47. p.

Komlósi I. – Veress L. (2001): Általános állattenyész-

tés. Egyetemi jegyzet. DE ATC MTK. Debrecen.

Kovácsy B. – Monostori K. (1889): A ló és annak te-

nyésztése. Kassa.

Kozma F. (1869): A kormány nézetei és intézkedései az

országos lótenyésztés ügyében. Vadász- és Ver-

senylap, 13, 10. 11.

Kozma F. (1871): Nyílt levél Tekintetes Dr. Czilhert

Róbert Úrhoz az álladalmi lótenyészintézetek

ügyében. Különmelléklet a „Vadász- és Verseny-

lap” 6-ik számához.

Kozma F. (1875): 1875. évi május hó 8-án Budapesten

a köztelken tartott lótenyésztési értekezlet meg-

nyitásánál az országos lótenyésztési intézetek ál-

lapotára tett elôterjesztése. Atheneum Nyomda,

Budapest.

A gidrán

292

Kozma F. (1876): 1875. évi május hó 8-án Budapes-

ten a köztelken tartott lótenyésztési értekezlet

meg nyitásánál az országos lótenyésztési intéze-

tek állapotára tett elôterjesztése. 1875. Atheneum

Nyomda, Budapest.

Kresz M. (1956): Magyar parasztviselet. Akadémiai Ki-

adó, Budapest.

Kusza Sz. – Priskin K. – Ivankovic, A. – Jedrzejewska, B. – Podgorski, T. – Jávor A. – Mihók S. (2013): Genetic characterization and

population bottleneck in the hucul horse based on

microsatellite and mitochondrial date. Biological

Journal of the Linnean Society, 109, 54–65.

Lopes, M. S. – Mendonça, D. – Cymbron, T. – Valera, M. – Da, Costa – Ferreira, J. – Da Câmara Machado, A. (2005): The Lusitano horse

maternal lineage based on mitochondrial D-loop

sequence variation. Animal Genetics, 36, 3. 196–

202.

Lovik K. (1916/a): A mai magyar lótenyésztés. Vadász-

és Versenylap, 60, 5. 19–26.

Lovik K. (1916/b): Állami ménesek. Mezôhegyesi mé-

nes. Vadász- és Versenylap, 60, 6. 19–31.

Maignel, L. – Boichard, D. Verrier, E. (1996): Genetic

variability of French dairy breeds estimated from

pedigree information. Interbull Bulletin, 14, 49–54.

Mc Parland, S. – Kearney, J. F. – Rath, M. – Berry, D. P. (2007): Inbreeding trends and pedigree

analysis of Irish dairy and beef cattle populations.

Journal of Animal Science, 85, 322–331.

Magyar K. (1936): Csekonics kapitány emlékirata.

Bevezetô tanulmány. Magyar Gazdák Szemléje,

XLI, 8.

Magyar K. (1936): Csekonics kapitány emlékirata.

Bevezetô tanulmány. Magyar Gazdák Szemléje,

XLI , 9.

Máthyus N. J. (1828): A’ Nemzeti Lovag az az A

Lótudomány’ vizsgáló ismeretére vezérlô rend-

szeres oktatás. Két részben 35 rézre metszett raj-

zokkal. Pesten, Petrózai Trrattner J. M. és Kár-

olyi István betûivel.

Máttyus N. J. (1845): Lótudomány. Két részben, 20 táb-

lával. Pesten.

Meissner K. (1929): Magyarország lótenyésztése, Ti-

szántúli Könyv- és Lapkiadó R.t, Debrecen.

Mihók S. – Pataki B. – Kalm, E. – Ernst J. (2001):

Gazdasági állataink: Ló és szamár. Mezôgazda

Kiadó, Budapest.

Mihók S. (2002). Az elkötelezett génmegôrzés ered-

ménye: újra él a gidrán. [In: Jávor A., Mihók S.

(szerk.) Génmegôrzés; Kutatási eredmények régi

háziállatfajták értékeirôl]. Lícium-Art Könyvki-

adó- és Kereskedelmi Kft. Debrecen, pp.7–22.

Mihók S. – Lehel L. (2002/a): A shagya-arab kancacsa-

ládjai I. Lovas Nemzet, 8, 3. 24–25.

Mihók S. – Lehel L. (2002/b): A shagya-arab kancacsa-

ládjai II. Lovas Nemzet, 8, 5. 22–25.

Mihók S. – Jónás S. (2005): A sportló szelekciója

(A tenyészértékbecslés lehetôségei). Állatte-

nyésztés és Takarmányozás, 54, 2. 121–132.

Mihók S. (2005): Gidran Méneskönyv, Budapest, Kis-

béri és Gidrán Lótenyésztô Országos Egyesület

Kiadványa, Debrecen, 480. p.

Mihók S. (2006): A gidrán ló monográfi ája. A Kisbéri és

Gidrán Lótenyésztô Országos Egyesület kiadvá-

nya, Debrecen, 47. p.

Mihók S. (2008): A ló szelekciója. [In. Tóth S., Szalay

I. (szerk.) A haszonállatfajok szelekciója..:].

Mezôgazda Kiadó. Budapest, pp. 46–62.

Mihók S. (2008): Génmegôrzés a magyar lófajtáknál,

használatuk a megváltozott értékrendben. [In:

Tibay Gy . (szerk.) A veszélyeztetett háziállatfaj-

ták fenntartása, hasznosítása az Európai Unióban

és Magyarországon]. A Szent István Egyetem,

Továbbképzési Intézet, pp. 43–68.

Mihók S. (2009): Ágazati helyzetelemzés kitörési

lehetôségek a lótenyésztésben. [In: Nagy J., Já-

vor A. (szerk.) Debreceni Álláspont]. Magyar

Mezôgazdaság Kft., Budapest.

Mihók S. – Jónás S. (2009): Gidrán fajtájú lovak a

sportban. [In.: (Mihók S. (szerk.) 20 éves a Kis-

béri és Gidrán Lótenyésztô Országos Egyesület].

Egyesületi kiadvány, pp. 91–110.

Mihók S. – Vörös J. (2009): A gidrán lófajta tenyészté-

sének elmúlt 20 éve. [In.: (Mihók S. (szerk.) 20

éves a Kisbéri és Gidrán Lótenyésztô Országos

Egyesület]. Egyesületi kiadvány, pp. 27–48.

Mihók S. (2012): Gidran Méneskönyv II. Kisbéri és

Gidrán Lótenyésztô Országos Egyesület Kiadvá-

nya, Budapest, 480. p.

Mihók S. – Posta J. – Pataki B. – Kôrösi K. (2014): 25

év a tenyésztésszervezésben (Lótenyésztés). Ál-

lattenyésztés és Takarmányozás, 63, 4. 330–352.

Moureaux, S. – Verrier, É. – Ricard, A. – Mériaux, J.C. (1996): Genetic variability within French

race and riding horse breeds from genealogical

data and blood marker polymorphisms. Genetics

Selection Evolution, 28, 83–102.

Müller J. (2014): Az állami gidrán ménes tenyésztési

naplói 1975–2014. Kézirat.

Nagy B. – Bene Sz. – Fördôs A. – Szabó F. (2009):

Különbözô fajtájú tenyészkancák élôsúlya és

testméretei 2. közlemény: A gidrán. Állattenyész-

tés és Takarmányozás, 58, 4. 327–340.

Nádosy S. (1869): A lótenyésztés gyarapításáról. Va-

dász- és Versenylap, 13, 21–22.

293

Felhasznált és ajánlott irodalomjegyzék

Nei, M. (1972): Genetic distance between populations.

Am. Nat., 106, 283–292.

Novotni P. (2009): A Kisbéri és Gidrán Lótenyésztô

Országos Egyesület terveirôl. [In.: Mihók S.

(szerk.) 20 éves a Kisbéri és Gidrán Lótenyésztô

Országos Egyesület]. Egyesületi kiadvány, pp.

117–123.

Nörner, C. (1902): Das ungarische Staatsgestüt Mezô-

hegyes. Leipzig, 1902.

Oltványi A. (1982): Széchenyi István Naplója. Gondo-

lat Kiadó, Budapest, 1134. p.

N. N. (1866): A radautzi cs.k. kat. ménes. Vadász- és

Versenylap, 10, 7.

N. N. (1868): A földmívelési ministerium és ló-tenyész-

tésünk. Vadász- és Versenylap, Budapest, 12, 21–22–23.

N. N. (1869): Országos méneseink állapota és költség-

vetése. Földmívelési miniszter felszólalása a par-

lamentben.

N. N. (1870): Újabb intézkedések országos méneseink

körül. Vadász- és Versenylap, 14, 3.

N. N. (1872): Jelentése a földmívelési miniszternek mé-

neseinek állapotáról. Vadász- és Versenylap. 16, 49–51.

N. N. (1880): Állami méneseinek az 1880. évi fedezteté-

si idény alatt Vadász- és Versenylap, 24. N. N. (1896): Országos méneseink állapota és költség-

vetése. Földmívelési miniszter felszólalása a par-

lamentben

Ócsag I. (1944): A tolnatamási angol-félvér tájfajta.

Doktori értekezés. Budapest.

Ócsag I. (1980): A mozgáskészség, mint szelekciós alap

a sportcélú lótenyésztésben. MTA Doktori érte-

kezés, Budapest-Herceghalom.

Ócsag I. (1985): A mezôhegyesi lófajták történe-

te. [Mezôhegyesi lófajták szerepe a lótenyész-

tésben]. Mezôhegyes alapításának 200 éves ju-

bileuma, Nemzetközi szimpózium kiadvány,

Mezôhegyes, pp. 10–20.

Pataki B. (1983): A ménállomány szerkezeti összetétel-

ének hatása a lótenyésztésre. Egyetemi doktori

értekézés, Debreceni Agrártudományi Egyetem.

Pataki B. (1996): A gidrán lófajta megôrzésének kérdé-

sei. Állattenyésztés és Takarmányozás, 45. 2–3.

215–220.

Pál J. (1985): A mezôhegyesi lófajták tenyésztésének

jelene és jövôje Magyarországon. [Mezôhegyesi

lófajták szerepe a lótenyésztésben]. Mezôhegyes

alapításának 200 éves jubileuma, Nemzetközi

szimpózium kiadvány, Mezôhegyes, pp. 21–26.

Pettko-Szandner T. (1937/a): Az „arab és angol” telivér

szerepe a magyar és más nevesebb európai faj-

ták kitenyésztésében. Szent György, 13, 6. 1–22.

Pettko-Szandner T. (1937/b): Az „arab és angol” telivér

szerepe a magyar és más nevesebb európai faj-

ták kitenyésztésében. Szent György, 13, 7–8. 80.

Pierog A. (2013): Civil szervezetek vezetési és mûködési

sajátosságai. Doktori értekezés (PhD), Debrecen,

207. p.

Pirchner, F. (1968): Populációgenetikai az állattenyész-

tésben. Mezôgazdasági Kiadó, Budapest.

Plósz B. (1933): A magyar lótenyésztés mai helyzete és

jövô törekvései. Szent György, 9, 24. 454 –460.

Podmaniczky Gy. (1903): Magyarország állami és ma-

gánménesei lótenyésztésének kézikönyve. Pallas

Rt. Nyomda, Budapest.

Posta J. – Komlósi I. – Mihók S. (2006): Pedigree analysis

of Hungarian Sport horses. Animal welfare. Etoló-

gia és Tartástechnológia, 2, 3. 182–188.

Pruski, W. (1960): Hodowla koni, I–II. tom. Warszawa,

Panstwowe Wydawnictwo Rolnicze i Lesne.

Radnóczi L. (2008): A védett ôshonos állatfajták fenn-

tartásának jogi szabályozása. [In: Tibay Gy.

(szerk.) A veszélyeztetett háziállatfajták fenn-

tartása, hasznosítása az Európai Unióban és Ma-

gyarországon]. A Szent István Egyetem, Tovább-

képzési Intézet. pp. 29–41.

Ruisz Gy. (1888): A mezôhegyesi állami ménesintézet

alapításának története. [Dél-Magyarországi Tör-

téneti és Régészeti Múzeum-Társulat]. Temes-

vár, 167 p.

Schandl J. (1948): Általános állattenyésztéstan. Buda-

pest, 333. p.

Schwartznecker, G. (1891): Schwartznecker’s Pfer-

de zucht und Rasse, Zuchtung und Haltung des

Pferdes. Berlin.

Szalay I. (2008): Szelekciós lehetôségek a háziállatok

génmegôrzésében [In.: Tóth S., Szalay I. (szerk.)

A haszonállatfajok szelekciója]. Mezôgazda Ki-

adó. Budapest, pp. 185–201.

Sziszkosz N. – Kusza Sz. – Jávor A. – Mihók S. (2014):

A hucul kancacsaládok azonosítása mtDNS

markerrel. Acta Agraria Debreceniensis (Agrár-

tudományi Közlemények), 57, 75–79.

Sziszkosz N. – Kusza Sz. – Jávor A. – Mihók S. (2015):

Méneskönyvi és molekuláris genetikai egybeesé-

sek a gidrán kancacsaládjainál a mtDNS alapján.

Acta Agraria Debreceniensis (Agrártudományi

Közlemények), 65, 63–68.

Széchenyi I. (1828): Lovakrul, Pesten.

Szûcs Gy. (1948): Lótenyésztésünk újjászervezése.

Honvéd, 3, 5. 28.

Tolnay S. (1786): Fugger Márk úrnak A’ Lovak neve-

lé sérôl írt könyve, mellyet Wolstein Amadeus

János német nyelven ki-adott. Elsô és Második

rész. Bétsben,. 140.,173.

A gidrán

294

Tóth I. (1986): Mezôhegyes 200 éve. Állami gazdasá-

gok krónikája sorozat. OKISZ Labor Nyomda,

Budapest.

Turba I. (1931): A lópótlás hajdan és most. Magyar Ka-

tonai Szemle, I. 1. füzet.

Varga I. (2009): Kisbéri lovak a sportban. [In.: Mihók S.

(szerk.) 20 éves a Kisbéri és Gidrán Lótenyésztô

Országos Egyesület]. Egyesületi kiadvány, pp.

75–88.

Várady J. (1972): A gidrán monográfi ája. Lovassport –

Lótenyésztés, 6, 1–8.

Vígh Zs. – Csató L. – Nagy I. (2008): A pedigréanalí-

zisben alkalmazott mutatószámok és értelmezé-

sük. Szakirodalmi áttekintés. Állattenyésztés és

Takarmányozás, 57, 6. 549–564.

V. V. – N. N. (1869): Közlemények a földm.- ipar- és

keresk. minisztérium orsz. lótenyésztési és mé-

nes ügyi osztálya körébôl. Vadász- és Versenylap,

13, 22. 108.

Wellmann O. (1928): Általános állattenyésztéstan. Bu-

dapest, 333. p.

Wenkheim J. (1815): Gondolatok a’ Magyar Országi

Ló-tenyésztésnek helyre-állításáról és ezen Tzél

el-érésére vezetô Eszközökrôl. Pesten, 85. p.

Wrangel, C. G. (1893): Ungarns Pferdezucht. in Wort

und Bild. I–IV. Band. Stuttgart.

Wrangel, C. G. (1910): Das Buch vom Pferde. I–II.

Band. Stuttgart.

Wesselényi M. (1829): A’ régi híres ménesek egyike’

megszûnésének okairól. Pesten, Petrózai Trattner

J.M. és Károlyi István könyvnyomtató intézeté-

ben.

Zechner, P. – Sölkner, J. – Bodó I. – Druml, T. – Baumung, R. – Achmann, R. – Marti, E. – Habe, F. – Brem, G. (2002): Analysis of diversity

and population structure in the Lipizzan horse

breed based on pedigree information. Livestock

Production Science, 77, 137–146.

Mezôhegyesi ménes parancsnoksága (1898): Mezô-

hegyes és vidéke lótenyésztése. Az ezredéves

országos kiállítás alkalmával összeállította a

mezôhegyesi ménes parancsnoksága. 2. kiadás.

Arad.

Mezôgazdasági adattár (1966): I–II. kötet KSH Kiad-

vány, Budapest.

Vadász- és Versenylap szerkesztôségi közlemény

(1887): Az országos lótenyésztési ügyek osztá-

lya és személyzete 1887. január 1-én. Vadász- és

Versenylap, 31, 31.

Vadász- és Versenylap szerkesztôségi cikk (1891):

A 10 méter 63 czentiméter árok, s az ugrás va-

lamivel 7 méteren felül! Vadász- és Versenylap,

35, 4. 521.

Vadász- és Versenylap szerkesztôségi cikk (1903):

A Gidran-törzs eredete. Vadász- és Versenylap,

47, 5. 177.

A ló törzskönyvezés évkönyve (1961): Az Országos

Lótenyésztési Felügyelôség Kiadványa, Buda-

pest.

25 éves a Hosszúhegyi Állami Gazdaság. Sükösd, 1974

295

Ábrák és táblázatok jegyzéke

Csanád-Arad vármegyék XIX. század elsô éveiben közreadott térképoldalon, amelyen már feltüntették Mezôhegyest is. „Mezôhegyes – Pferde-Gestütt – 1785 errichtet” (Forrás: Atlas Regni Hungarian, Johann Matthias Korabinsky, Presburg, Joseph Landes Buchhandler, L. tábla) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

Mezôhegyes alapításával kapcsolatos összefoglaló a Törzsmének könyve elsô kötetében.(Forrás: Törzsmének könyve 1785–1828) MLOSZ Mezôhegyesi Kirendeltség tulajdona. Fotó Mitrov Gabriella . . . . . . 12

1. Mezôhegyes történeti fejlôdése, a mezôhegyesi katonai ménes megalakulása

Hirdetmény 1856-ból, amely a katonai pótlovak vásárlását, a követelményeket és az árakat közli. Magángyûjtemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

EQUUS CABALLUS VAR. HUNGARICUS, Magyar parlagi lovak a XIX. század közepén. Kistermetû és fi nomcsontozatú igénytelen lovak voltak. (Forrás: Ismeretlen XIX. századi kiadvány táblaképe). Magángyûjtemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

„Circassier” Cserkeszek a Kaukázus észak-nyugati lejtôin messze földön híres, az ahal tekinire emlékeztetô lovaikkal (1855-ben megjelent azonosítatlan kiadvány No 3, képe. Jugendfr. 1855.) Magángyûjtemény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Az erdélyi ló. „Egy ,Insurgens, kit az Ország állított — Vom Lange gestellter Insurgent.” Az egykori leírások alapján az insurgens lova egy nemesebb erdélyi lovat elevenít meg. Finom csontozat, kissé levegôs testalkat, a spanyol vérre emlékeztetô domború homlok és orrhát. (Joseph Heinbucher–E. v. Bikkesy: A Magyar és Horvát országi Legnevezetesebb Nemzeti Öltözetek Hazai gyûjteménye …. Bétsben, 1816) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

1.1. kép. Bukovinai lovak. (Schwarznecker, G.: Schwarznecker’s Pferdezucht und Rasse, Zuchtung und Haltung des Pferdes. Berlin, 1891) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

1.2. kép. A holsteini mén „Young Ethelbert”. (Forrás: Schwarznecker, G.: Schwarznecker’s Pferdezucht und Rasse, Zuchtung und Haltung des Pferdes. Berlin, 1891). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

A könnyû magyar ló. „Egy Tsikós egy Vad lovan. — Ein Tsokosch auf einem Wildfang. Ezt a típusú lovat tartották a legjobb huszárlónak. (Forrás: Joseph Heinbucher – E. v. Bikkesy: A Magyar és Horvát országi Legnevezetesebb Nemzeti Öltözetek Hazai gyûjteménye …. Bétsben, 1816.) . . . . . . . . . . . 23

Tsikoschen von Mezôhegyes — Des Tschikos de Mezôhegyes. Mezôhegyesi csikósok. Az egykori ábrázolás megfestôjétôl függetlenül készült a képaláírás, ugyanis: nem csikósokat, hanem egy csikóst és egy gulyást ábrázol a kép. Ezt egyértelmûen tanúsítja a személyek hátterében látható gulya és ménes. (Forrás: National-Kleidertrachten und Ansichten von Ungarn, Croatien, Slawonien, Banat, Siebenbürgen und der Bukowiners… Wien, 1821.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

A „nehéz lovasság”, a vértes, a kürassier valamint a dragonyos, a dragonier ezredek igényelték a nagy testû, nehéz terhet hordására alkalmas lovakat. Ezt az igényt a XVIII. század végén, a XIX. század elején legjobban holsteini lovak elégítették ki. A mezôhegyesi „kezes ménesben” tartott holsteini kancák utódainak a köztenyésztésben való javító hatásával ezt a tenyésztési igényt szerették volna kielégíteni. (Forrás: Ottenfeld – Rudolf, Teuber, Oscar: Die Österreicheische Armée von 1770–1867… Wien, 1895) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

A csász. kir. katonai Fedeztetési és Pótlovazási Osztályának egyenruhája 1808-ban. (Forrás: Joseph Bergman: Die k.k. Österreiche Armée nac der neusten uniformin in 48 Platten durgestelt. Wien, 1840. (Hadtörténeti múzeum gyûjteménye. Lelt. Sz. 0211/37/Kp . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

A csász. kir. katonai Pótlovazási Osztályának egyenruhája 1820-ban. (Forrás: Henri Ambrus Eckert, Cristian Weis: Német államok egyenruházatának képei. Würzburg, é.n.) (Hadtörténeti Múzeum gyûjteménye, lelt.Sz. 154/30/Kp) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

A csász. kir. katonai Fedeztetési és Pótlovazási Osztályának egyenruhája. (Forrás: Joseph Treutschensky, Henry Papin: Die k.k. Österreiche Armée der neusten uniformirung, Wien 1820) (Hadtörténeti Múzeum gyûjteménye, lelt. sz. 5768 Kp) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

A csász. kir. katonai Fedeztetési és Pótlovazási Osztályának egyenruhája 1850-ben. (Forrás: Pettenhofen Anton Strassgs-Chewanidten: Die k.k. Österreiche Armée der neusten uniformirung, Wien, 1853) (Hadtörténeti Múzeum gyûjteménye, lelt. sz. 8560) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

A gidrán

296

A csász. kir. katonai Fedeztetési és Pótlovazási Osztályának egyenruhája. (Forrás. Mathias Treutschensky: Die k.k. Österreiche Armée der neusten uniformirung. VI. Mappa. Wien 1836) (Hadtörténeti Múzeum gyûjteménye, lelt. sz. 2675/KP). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

A legrégebbi mezôhegyesi nyilvántartások egyik kötete. Stutten Protokol 1799–1801. A kötetben az 1–250 szám alatt nyilvántartott kancák szerepelnek. (MMM. V. 4587): Fotó: Bodó Renata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

A bábolnai katonai ménes mezôhegyesi tenyésztésû Arogante törzskancájának négy oldalas törzskönyvi lapjának két oldala (MMM. V. 3122, 2) Fotó: Bodó Renata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

A bábolnai ménes egyik megmaradt eredeti dokumentum, „Geburts-Liste, 1819, és annak egyik oldala, amelyen a 74 Tifl e ellése is szerepel. (Magyar Mezôgazdasági Múzeum gyûjteménye, v. 3122) Fotó: Bodó Renata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

Törzsmének könyve 1786–1828. I. kötet (MLOSZ Mezôhegyesi Kirendeltsége) Fotó: Mitrov Gabriella . . . . . . 33Franz Ritter 1861-ben kiadott parancsa a nyereghelyre való bélyegzésre és az anyajegyek használatára.

b/ Franz Ritter parancsának melléklete, az 1861-tôl használatos anyajegyek, amelyeket a nyereg-helyre bélyegeztek. Érdekes, hogy az ábrákon nem tüntetik fel a származási és a ménes jegyének helyét. (Törzsmének Könyve III. kötet. MLOSZ Mezôhegyesi Kirendeltsége) Fotó: Mitrov Gabriella 35

Az 1873-ban megrendezett bécsi világkiállításon bemutatott 28 ló jegyzéke (Törzsmének Könyve III. kötet. MLOSZ Mezôhegyesi Kirendeltsége) Fotó: Mitrov Gabriella. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

1.3. kép. Az 1873-ban megrendezett bécsi világkiállításon a magyar állami méneseket több lovunk képviselte. Ezek között volt Gidran XXXI törzsmén, amelyet zalabéri Horváth János ménesparancsnok állított tenyésztésbe és ezzel a gidrán törzset mentette meg. Ettôl a méntôl származtatják az A genealógiai vonalat. H. Schneabeli,. Berlin fényképei a Bécsi Világkiállításon bemutatott állatokról (Franz Babanetz Gyûjteménye, Bécs). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39

1.4. kép. A Földmûvelésügyi Minisztérium 1873-ban Jules Glaas festômûvészt megbízta azzal, hogy az állami ménesek és ménesbirtokok legszebb lovait mûvész festményben, élethûen örökítse meg. A képek között szerepel Gidran XXVIII törzskanca és Gidran XXXI törzsmén. (Magyar Mezôgazdasági Múzeum. Lelt. sz. 53.798/1 És 55.26.1). Fotó: Papp Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

1879. Przihoda Frigyes parancsa a ménes jegyének, az M, a B és a K betûk felett elhelyezett koronás bélyegzésre. Az újabb a bábolnai törzsmének utáni kancák anyajegyeit, amelyeket a mezôhegyesi Törzsmének könyvében is berajzoltak. (Törzsmének Könyve III. kötet. MLOSZ Mezôhegyesi Kirendeltsége). Fotó: Mitrov Gabriella . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

Egy 1889-ben elkészült „Verzeichniss”-ben felsorolt bábolnai ménjegyzékben 1822-ben három Gidran mén is szerepel Gidran Senior, idôsebb Gidran és fi atalabb. Elôbb törzsménszám nélkül,majd a Gidran Senior sorában 1823-tól 1832-ig a Gidran I, míg a Gidran II csak 1824-ben fedezett. (Magyar Mezôgazdasági Múzeum. Lelt. sz. 53.798/1 és 55.26.1). Fotó: Bodó Renata . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47

A mezôhegyesi „Törzsmének könyvében” 1823-ban és 1825-ben szerepel Gidran III Junior néven egy-egy mén,amelyeket a Gidran I és Gidran II ménekkel lehet azonosítani (Törzsmének könyve I. kötet. MLOSZMezôhegyesi Kirendeltsége). Fotó: Mitrov Gabriell a) A színleírás olvasata: „Lichtfuchs mit Spitzstern Schnäuzel der hintern rechte Fuss etwas weiss.” b) A színleírás olvasata: „Lichtfuchs mit Stern beide linke Fuss bis an Fessel der hintere rechte Fuss etwas weis.” . . . . . . . 48

Gidran I 1822. évi négyoldalas törzskönyvi lapjának elsô és második oldala. Elsô oldalon a mén adatai, a második oldalon pedig befedezett kancák és termékenyülésük adatait rögzítették. A harmadik oldalt a csikókkal kapcsolatos további eseményeket tartalmazta. Felsô rovat olvasata: „ Heisige Zucht Araber race Vom Vater Siglawi Gidran Original Araber, Mutter No 74 Tifl e Original araber. Anno 1817 geborene, Lichfuchs mit Stern und Snäuzel dem hintern rechte etwas, beide linke Füsse mehr weiss. 15 Faust 2 Zoll hoch. (Magyar Mezôgazdasági Múzeum. Lelt. sz. 53.798/1 és 55.26.1). Fotó: Bodó Renata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49

Gidran VII mezôhegyes a mezôhegyesn 1830-ban fedezô mének kimutatásában. (Törzsmének Könyve III. kötet. MLOSZ Mezôhegyesi Kirendeltsége). Fotó: Mitrov Gabriella . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50

Przihoda Frigyes 1879-ben kiadott utasítása telivér mének utáni csikók elnevezésére. Ugyanekkor elrendelte a koronás bélyegzést, valamint mellékletbe adta anyai származásra vonatkozó új bélyegeket, amelyeket Mezôhegyesen és Bábolnán kellett használni. (Törzsmének Könyve III. kötet. MLOSZ Mezôhegyesi kirendeltsége) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

1.5. kép. 35 Gidran XXIX anyakanca (Forrás: Carl G. Wrangel: Ungarns Pferdezucht II. Band. Stuttgart, 1893.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60

1.6. kép. Gidran XXXIX törzsmén (Forrás: Carl G. Wrangel: Ungarns Pferdezucht II. Band. Stuttgart, 1893.) 60

297

Ábrák és táblázatok jegyzéke

1.7. kép. Gidran XXXVI a mezôhegyesi állami ménes törzsménje. Vörössárga, jegytelen (Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl az ezredévi kiállításon. Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó Erdélyi Mór udvari fényképész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61

Egy Mezôhegyesi Magyar Tsödör – Ein ungarischen Hengst aus Mezôhegyes. A magyar ló más ábrázolásain megörökített lovaknál tömegesebb és nemesebb lovat örökített meg rézmetszet. Ez már saját tenyésztésû mén volt. (Forrás: Joseph Heinbucher – E. v. Bikkesy: A Magyar és Horvát országi Legnevezetesebb Nemzeti Öltözetek Hazai gyûjteménye … Bétsben, 1816) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

Ábra jegyzéke

1.1. ábra. Gidrán Senior leszármazási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57

Táblázat jegyzéke

Az 1811-ig bezárólag Mezôhegyesre került kancák közül a kancacsalád alapítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

2. Tenyésztésszervezés a kiegyezés után

2.1. kép. Gidran XL, a mezôhegyesi állami ménes törzsménje. Aranysárga, elülsô bal és hátsó jobb láb Csûdön felül kesely (Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl Az Ezredévi kiállításon. Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó: Erdélyi Mór udvari fényképész . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64

2.2. kép. Algy, a mezôhegyesi állami ménes angol telivér törzsménje. Aranysárga, két hátsó láb magasan kesely. (Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl az ezredévi kiállításon. Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó: Erdélyi Mór udvari fényképész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64

2.3. kép. Algy-Gidran, a mezôhegyesi állami ménes törzsménje. Világossárga, hóka. két elülsô és hátsó bal lábon fekete folt. (Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl az ezredévi kiállításon. Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó: Erdélyi Mór udvari fényképész . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

2.4. kép. 45 Algy-Gidran, a mezôhegyesi állami ménes anyakancája. Sötétsárga, csillag (Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl az ezredévi kiállításon. Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó: Erdélyi Mór udvari fényképész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

2.5. kép. 75 Gidran XXXVII a mezôhegyesi állami ménes anyakancája. Vörössárga, csillag, több fekete folt a testen (Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl az ezredévi kiállításon. Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó: Erdélyi Mór udvari fényképész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

2.6. kép. Algy-Gidran 20, a mezôhegyesi állami ménes kancája. Vörössárga, csillag és hóka, hátsó jobb láb kesely. (Forrás: Képek Magyarország állattenyésztésébôl az ezredévi kiállításon. Budapest, é. n. MMM gyûjteménye). Fotó: Erdélyi Mór udvari fényképész . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

2.7. kép. Kengyel Gidran, szolgálati csikós nyerges a mezôhegyesi állami ménesben. (Forrás: Hadsereg, 1907, 4. évf. 9. sz. 169. o.) Fotó: Keczán Emil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71

2.8. kép. Gidran XLI törzsmén a mezôhegyesi állami ménesben. (Forrás: Hadsereg, 1907, 4. évf. 9. sz. 172. o.) Fotó: Keczán Emil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71

2.9. kép. gróf d’Orsay Olivér a mezhegyesi ménes parancsnoki épülete elôtt egy gidrán csikót lovagol. . . . . 722.10. kép. Gidran törzsmén. Ifj. Vastagh György szobrászmûvész szoborcsoportjának egyik darabja.

Ezek a munkák az 1900. évi Párizsi Világkiállításon reprezentálták magyar ménesek és ménes-birtokok állatait. (Magyar Mezôgazdasági Múzeum tulajdona. Lelt.Sz. 53.61.1) . . . . . . . . . . . . . . 72

2.11. kép. gróf d’Orsay Olivér a Törzsmén istálló melletti parkban lóbírálatot vezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 732.12. kép. 42 Algy Gidran anyakanca a mezôhegyesi állami ménesben, Carasco utáni csikóval.

(Forrás: Hadsereg, 1907, 4. évf. 9. sz. 173. o.) Fotó: Keczán Emil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 732.13. kép. Gidrán anyaménes csikókkal a „kis kifutóban”(Forrás: Hadsereg, 1907, 4. évf. 9. sz. 74. o.)

Fotó: Keczán Emil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 732.14. kép. Gidran XLVI törzsmén a mezôhegyesi állami ménesben. (Forrás: Hadsereg, 1908, 5. évf. 8. sz.

186. o.) Fotó: Keczán Emil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 742.15. kép. Carrasco – telivér törzsmén a mezôhegyesi állami ménesben. (Forrás: Hadsereg, 1908, 5. évf.

11–1. sz. 224. o.) Fotó: Keczán Emil . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 742.16. kép. Mezôhegyesi állami ménes kötôdô neves egyéniségek 1910-ben a bécsi mezôgazdasági kiállításon.

Azonosított személyek, alsó sor balról a második Dörhmann Henrik ôrnagy a nagykôrösi méntelep parancsnoka, gróf Szapáry Gyula volt földmûvelésügyi miniszter, báró Podmaniczky Gyula a földmûvelésügyi minisztérium lótenyésztési osztályának vezetôje, Kovásznay István méneskari százados, a mezôhegyesi ménes késôbbi parancsnoka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74

A gidrán

298

Táblázat jegyzéke

2.1. táblázat. Méntelepek, fedeztetési állomások és az országos fedezômének száma 1853–1918 között . . . . . 70

3. A gidrán a két világháború között

3.1. kép. Szennyes. Fotó: A Magyar Mezôgazdasági Múzeum szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 783.2. kép. Mezôhegyesi gidrán kancák csikóikkal az 1930-as évek végén. Fotó: H. Bilke, Hans Brabenetz

szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 793.3. kép. Gidran XLVIII (1902) (Gidran XLII x 95 Algy Gidran) Törzsmén Mezôhegyesen 1907–1918.

Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 793.4. kép. Gidran I. A fajta nagy tenyészhatású, nemes ménje volt Fotó: Vitézy-Früstök László,

Babochay György szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 803.5. kép. Gidran III (725 Gidran XXIV-3 Au) a „C" genealógiai vonal

megteremtôje nálunk a I. világháború után. Fotó: Waltner Berte felvétele 1940 körül . . . . . . . . . . . 803.6. kép. 6 Gidran III, erôteljes, tömeges kanca. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . 813.7. kép. Gazal III. Fotó: Waltner Berta. A Magyar Mezôgazdasági Múzeum szívességébôl . . . . . . . . . . . . . 813.8. kép. Siglavy Gidran I. Fotó: Waltner Berta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 823.9. kép. Kozma III. Fotó: A Magyar Mezôgazdasági Múzeum szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 823.10. kép Maxim V. A két világháború között sikeresen alkalmazott kisbéri-félvér mén. Fotó: Hans Brabenetz

szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 823.11. kép. 97 Maxim Gidran kanca. Fotó: A Magyar Mezôgazdasági Múzeum szívességébôl . . . . . . . . . . . . . 823.12. kép. A mezôhegyesi állami ménes gidrán ötös fogata egy 1929. évi tenyészállatvásár keretében rendezett

fogatbemutatón. Fotó: Szent György, 1929 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 843.13. kép. A mezôhegyesi állami ménes gidrán kettes fogata egy 1930. évi bécsi versenyen második díjat nyert Fotó: Szent György, 1930 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 843.14. kép A mezôhegyesi állami ménes gidrán ötös fogata, 1929. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl. . . . . . 843.15. kép. Gidran XXXIV Rottenhausban. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 853.16. kép. Wieselburgi bélyegzésû fi atal gidrán kanca. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . 873.17. kép. Gidran XXXIV-17. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 873.18. kép. Gidran I-7 Pieberben. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87Piberi kancák (100 Gidran XXXI sz.1910 és 105 Gidran XXXIII sz. 1914) a Mezôgazdasági Kiállításon,

Bécsben, 1928-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 883.19. kép Gidrán kancavizsga. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 893.20. kép. Gavott, a gidrán hatására kialakult pleveni fajtájú mén. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl . . . . 1003.21. kép. Podbor, Gidran XXVII néven 2007-ben felállított törzsmén. Fotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . 1013.22. kép. Egy jellemzô lengyel hatosfogat, gidrán lovakkal fogatolva. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl. . 102

Ábrák jegyzéke

3.1. ábra Kozma III. származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 833.2. ábra. Algy Gidran származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 913.3. ábra. Gidran LXVI-12 származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 923.4. ábra. Jokey származási táblája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 933.5. ábra. Murad származási táblája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 943.6. ábra. Pirin származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 953.7. ábra. Gidran I-4 (Vihar) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 963.8. ábra. Balkán származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 973.9. ábra. Gomul származási táblája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 983.10. ábra. Podbor származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 993.11. ábra. A Pomakinia nevû kanca származási táblája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

Táblázatok jegyzéke

3.1. táblázat. Az elhurcolt gidrán egyedek ismert listája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 753.2. táblázat. Az 1920. március 20-a után megmaradt gidrán anyakancák kancacsalád szerinti besorolása . .

Mezôhegyesrôl Bulgáriába került és ott jelentôs tenyészhatást kifejtô gidrán mének . . . . . . . . . 100

299

Ábrák és táblázatok jegyzéke

4. A lótenyésztés átszervezése a II. világháború után

4.1. kép. Gidran „B" VII. Fotó: Bodó Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1084.2. kép. Gazal Gidran II. Fotó: Hajba Nándor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108

4.1. ábra. Siglavy Gidran I származási táblája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109

4.3. kép. Siglavy XII. Fotó: Hajba Nándor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1134.4. kép Bajai méntelep négyes fogata. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1154.5. kép Fürged Szellô. Fotó: Hans Brabenetz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1184.6. kép. Fürged Szellô fogatban. Fotó: Hans Brabenetz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1184.7. kép. Kakasd Gidran. Fotó: Ócsag Imre hagyatékából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1194.8. kép. Kalocsa Gidran. Fotó: Ócsag Imre hagyatékából. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1194.9. kép Pálmonostora. Fotó: Ócsag Imre hagyatékából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1194.10. kép Regöly Iram. Fotó: Ócsag Imre hagyatékából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1194.11. kép Sütvény Szláva. Fotó: Ócsag Imre hagyatékából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1194.12. kép. Gidran IV. Fotó: Hajba Nándor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1204.13. kép. Gidran V. Fotó: Hudetz Józse . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1204.14. kép. 29 Gidran V-1. Fotó: Hans Brabenetz. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1204.15. kép. Gidran XI. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1214.16. kép. Gidran VI . Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1224.17. kép. Gidran VIII. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1234.18. kép. Surdut. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1264.19. kép. Gidran XXIV-120 (Sellô) a military pályán. Fotó: Pataki Gergely szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . 1294.20. kép. Gidran XXVIII-4 (Iduna). Fotó: Pataki Gergely szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1294.21. kép. Behdi P. Fotó: Kopócs Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129Törzskanca-állomány a maróci ménesben. Fotó: Hajba Nándor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130

Táblázatok jegyzéke

4.1. táblázat. Mezôhegyesen fedezô gidrán törzsmének a II. világháború utáni újrakezdéskor . . . . . . . . . . . . . 1074.2. táblázat. Mezôhegyesrôl Sütvénybe telepített gidrán törzskancák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1104.3. táblázat. A mezôhegyesi eredetû kancák a fajta legnagyobb arányú génvesztésének idején (1975) . . . . . . 1134.4. táblázat. A gidrán tájfajta tenyészkörzetben fedezô mének 1958-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1154.5. táblázat. Borodpusztára összegyûjtött népies kancák (némelyik késôbb kancacsalád-alapító). . . . . . . . . . 1174.6. táblázat. A marócpusztai gidrán ménes egyesített állománya 1988. október 24-én . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1244.7. táblázat. Sütvénybôl Marócpusztára került, a késôbbiekben törzskancává vált évjárati csikók . . . . . . . . . 1254.8. táblázat. A Marócpusztán létesített ménes elsô 10 évében tenyésztésbe állított mének. . . . . . . . . . . . . . . . 126

5. A gidrán a civil tenyésztésszervezés idôszakában

5.1. kép. G XXIV ivadékcsoport Vásárhelyen. Fotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1385.2. kép. Cselszövô Gidran-23 (Boróka). Fotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1385.3. kép Karusszel-lovaglás Vásárhelyen. Fotó: Kopócs Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1385.4. kép. Gidran XXIV-79 (Marci) a Farmer Expón. Fotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1395.5. kép. Dunántúli, hajlított oldalú lôcsös szekérbe fogott gidrán kancák (Gidran XIX-24 (Vanda),

Gidran XXIV-27 (Futótûz) a Farmer Expo Mezôgazdasági Kiállítás fogatbemutatóján, 2009-ben. Hajtja Vörös József tenyésztô és tulajdonos. Fotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1395.6. kép. Gidran XXVIII-7 (Hópehely) a 2014-i évi Farmer Expón. Fotó: Haga Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . 1395.7. kép. Gidran-13 (Szamóca) bemutatón. Fotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1395.8. kép. 28 Maxim Gidran-31. Fotó: Hajba Nándor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1405.9. kép. Gidran Maxim I-28 (Ibolya) Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1405.10. kép. Gidran XXI tm. Fotó: Hajba Nándor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1415.11. kép. Gidran XX. tm. Fotó: Pataki Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1415.12. kép. Gidran XVI-31 (Újdonság). Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1415.13. kép. Gidran XI-4 (Sóhaj). Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142

A gidrán

300

5.14. kép. Gidran Cselszövô-24 (Kártyás). Fotó: Novotni Péter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1425.15. kép. Gidrán XXIV-103 (Ikon). Fotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1425.16. kép. Gidran XXVII-12 (Bíbor). Fotó: Kopócs Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1435.17. kép. Siglavy Bagdady Gidran-17 (Hébér). Fotó: Tóth Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1435.18. kép. 5049 Gidran XXIV-79 Marci (27). Fotó: Fotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1435.19. kép. Gidran XXIV-120 (Sellô). Fotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1435.20. kép. Gidran XXVII-18 (Fahéj). Fotó: Kopócs Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143Gidran XI-4 (Sóhaj) 2004-ben. Lovasa W. Fox Pitt. Fotó: Jónás Sándor szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146

Ábrák jegyzéke

5.1. ábra. Gidrán tenyészetek kancalétszámának alakulása 1994-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1335.2. ábra Gidrán kancacsaládok állapota 1994-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1335.3. ábra. Import kancák kancacsaládok szerinti megoszlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134

Táblázat jegyzéke

5.1. táblázat. A kancaállomány és a csikóbélyegzések alakulása az 1991 –2013 közötti idôszakban. . . . . . . . . 145

6. A fajta értékmérô tulajdonságai

6.1. kép. Eliot. Fotó: archív . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1506.2. kép. Platthy József Gyergyóval 2 méter magas ugrással elsô lett Bécsben a magasugratásban.

Forrás: Szent György, 1937 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1516.3. kép. Gyergyó, a képen Bodó Imre kézírása. Fotó: Bodó Imre szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1516.4. kép. Pauly Hartman Legszebb nevû lovával 1937-ben Bécsben. Elsô díj a „Preis von Elisenbrunnen”-ben.

Forrás: Szent György, 1937. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1526.5. kép. 45 Gidran III. Damaskin ezredes hátaslova a az örkényi Lovagló és Hajtó Tanárképzô Intézetben. Fotó: Hajba Nándor szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1526.6. kép Medve (Bakony Gidran x Gidran XLIX), Pettkó-Szandtner Aladár lovasával az 1942-ben megtartott

nagyváradi lovasmérkôzésen. Forrás: Magyar Mezôgazdasági Múzeum szívességébôl (Bartha album) 1526.7. kép. Platthy József a Szent György istálló Gidrán nevû lovával az 1938. júniusi országos lovasmérkôzésen,

Debrecenben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1526.8. kép. 7 Siglavy Gidran I-4 (Mérges).Fotó: Bodó Imre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1536.9. kép. 488 Inka (Gazal Gidran II – Pereg Arany). Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1536.10. kép. 755 Igyál (Gidran B VII – 98 Gazal Gidran. Hortobágyi díj, középdöntô, I. helyezett .

Fotó: Hajba Nándor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1546.11. kép. Ragyogó. Fotó: Böröcz József szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1546.12. kép. A kettesfogat hajtás magyar bajnoka1992-ben.

A nyerges ló 99 Gidran VI-3 (Obeliszk). Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1556.13. kép. A kettesfogat hajtás magyar bajnoka1992-ben

A nyerges ló 99 Gidran VI-3 (Obeliszk). Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1566.14. kép. Gidran XI. Lovasa Tuska Pál. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1566.15. kép. Gidran XI-16 (Ima), lovasa Jan van Beek. Fotó: Jónás Sándor szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . 1576.16. kép. Gidran XI-16 (Ima) egy fajtahasználati bemutatón. Lovasa Varga István. Fotó: Novotni Péter . . . . 1586.17. kép. Gidran XI-32 (Regölô) a fi atal lovak military világbajnokságán, Lionban, ugrás közben. Lovasa

Egyed László. Fotó: Jónás Sándor szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1586.18. kép. Gidran XI-39 (Nimfa). Lovasa Kaizinger Balázs Fotó: Jónás Sándor szívességébôl . . . . . . . . . . . . . 1586.19. kép. Gidran XI-4 (Sóhaj) Kaizinger Balázzsal a FEI világkupa fordulón 2006-ban. Fotó: Jónás Sándor

szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1586.20. kép. Gidran XI-4 (Sóhaj) a világbajnokság egyik terepakadályán. Lovasa Williem Fox Pitt.

Fotó: Jónás Sándor szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1596.21. kép. Déva Gidran-13 (Riadó). Fotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1596.24. kép. Gidran Razbeg-44 (Mytok) a sokadik sikeres versenyén. Lovasa Szotyori Nagy Kristóf.

Fotó: Hajdú Krisztina (Szotyori Nagy Kristóf szívességébôl) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1606.22. kép. Gidran Razbeg I-12 (KisMítok). Lovasa Alice Naber Losemann. Fotó: Jónás Sándor szívességébôl 160

301

Ábrák és táblázatok jegyzéke

6.23. kép. 4202 Naum Gidran-42 a hazai military versenyek sikeres résztveôje. Lovasa Szabó OrsolyaFotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160

6.25. kép. Gidran XI-50 (Sovánka) az országos bajnoki döntô (2009) egyik ugrása közben Pintér VandávalFotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161

6.26. kép. Gidran Razbeg I-4 (Nepomuk) a holland nemzeti bajnokságban. Lovasa Jan van Beek Fotó: Jónás Sándor szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161

6.27. kép. Gidran XXIV-120 (Sellô) a military pályán. Lovasa Varga István. Fotó: Pataki Gergely szívességébôl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162

6.28. kép. Gidran XXVIII-4 (Iduna) military elôkezdô ló kategória II. helyezettje. Lovasa Varga IstvánFotó: Pataki Gergely szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162

6.29 kép. Gidran XXIV-26 (Széptevô) 140 centiméteres akadály fölött. Lovasa Szladek Máté. Fotó: Gál Ildikó 162

7. A fajta genetikai szerkezetének jellemzôi

7.1. kép. Bakony Gidran I. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1667.2. kép. Mersuch XXII. Fotó: Hans Brabenetz szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166

Ábrák jegyzéke

7.1. ábra. A mezôhegyesi eredetû kancacsaládok eloszlása a 2012– 2014 közötti állományban . . . . . . . . . . . . 1647.2. ábra. A borodi eredetû kancacsaládok eloszlása a 201 2–2014 közötti állományban. . . . . . . . . . . . . . . . . 1647.3. ábra. Az úgynevezett nemesítôként használt mének ivadékszáma (zárójelben a felállítás éve). . . . . . . . . . 1677.4. ábra. A fajta 2014-ben tenyésztésben álló aktív ménjeinek ivadék- és tenyészkancaszáma (zárójelben a

tenyészmûködés kezdetének éve) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1677.5. ábra. A születési évenkénti pedigrételjesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1707.6. ábra. A legtöbb ivadékkal rendelkezô kancák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1747.7. ábra. A kancánkénti ivadékszám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1757.8. ábra. A legtöbb ivadékkal rendelkezô mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1757.9. ábra. A ménenkénti ivadékszám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1767.10. ábra. A legtöbb továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékkal rendelkezô kancák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1777.11. ábra. A kancánkénti továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékszám. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1777.12. ábra. A legtöbb továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékkal rendelkezô mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1787.13. ábra. A ménenkénti továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékszám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1787.14. ábra. A fajta kancacsaládok létszáma szerinti megoszlása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1797.15. ábra. A kancacsaládok közötti Nei-féle genetikai távolságok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1807.16. ábra. A genealógiai vonalakba sorolható ivadékok megoszlása a referenciapopulációban . . . . . . . . . . . 1817.17. ábra. A fajta genealógiai vonalai közötti Nei-féle genetikai távolság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1827.18. ábra. A mitokondriális DNS cirkuláris köre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1837.19. ábra. A citokróm-b régió alapján elkészült fi logenetikai törzsfa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1857.20. ábra. A D-loop régió alapján elkészült fi logenetikai törzsfa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186Gidran XI-39 (Nimfa) Harald Ambrossal egy nemzetközi military verseny díjlovagló számában.

Fotó: Jónás Sándor szívességébôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187Évjárati csikók jártatása a marócpusztai gidrán ménesben. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188

Táblázatok jegyzéke

7.1. táblázat. Az alapító ôsök effektív száma és a nem alapító ôsök effektív száma az állományban . . . . . . . . . 1697.2. táblázat. Az állomány genetikai változatosságáért felelôs egyedek száma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1707.3. táblázat. Az állomány genetikai változatosságához legnagyobb arányban hozzájáruló ôsök . . . . . . . . . . 1717.4. táblázat. A referenciaállomány genetikai változatosságához legnagyobb arányban hozzájáruló ôsök . . . 1717.5. táblázat. A legnagyobb beltenyésztettségi együtthatójú egyedek a teljes állományban . . . . . . . . . . . . . . . 1727.6. táblázat. A legnagyobb beltenyésztettségi együtthatójú egyedek a referenciaállományban . . . . . . . . . . . . 1727.7. táblázat. A gidrán lófajta generációs intervallumai a négyféle szülô–ivadék származási út alapján . . . . . 1737.8. táblázat. A referenciaállomány kancacsaládok szerinti megoszlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181

A gidrán

302

8. Szelekció a génmegôrzéssel egybekötött fejlesztés keretében

A mezôhegyesi csikós már 1803-ban is „idegenforgalmi” nevezetességnek számított Georg Ott, svájci fiatal ember a Regátba (Moldva, Havasalföld, Dobrudzsa területe) való utazása során emlékeit – a korabeli szokásoknak megfelelôen – vázlatfüzetében örökítette meg. Néhány rajz Magyarországon történt utazásának emlékeit elevenítette meg útirajzaiban. Ilyen a Mezôhegyesen ábrázolt csikós képe is. (Georg Ott (1781–1808) útirajzai a Schaffhausenben (Svájc) a városi múzeum gyûjteményében vannak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194

Ábra jegyzéke

8.1. ábra. Szelekció a géntartalékok megôrzésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193

9. Fajtatörténet ábrákon és táblázatokban

9.1. ábra. Az „A” ménvonal kialakulása Gidran Senior (1811) alapító mén után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2029.2. ábra. A „B” ménvonal kialakulása Gidran Senior (1811) alapító mén után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2039.3. ábra. A „C” ménvonal kialakulása Gidran Senior (1811) alapító mén után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2049.4. ábra. 1 Gidran II-8 (Sarolta)* származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2149.5. ábra. 2 Siglavy XII Gidran-5 (Sértôs)** származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2159.6. ábra. 3 Siglavy XII Gidran-4 (Sértegetô)*** származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2169.7. ábra. 4 Sütvény Gidran-17 (Szláva) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2179.8. ábra. 5 Balotaszállás Gidran, (Maca) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2189.9. ábra. 6 Bátya Gidran (Dajka) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2199.10. ábra. 7 Bugac Gidran 1808 (Remény) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2209.11. ábra. 8 Bugac Gidran (Baba) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2219.12. ábra. 9 Bugac Gidran 1816 (Katica) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2229.13. ábra. 10 Kakasd Gidran (Baba) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2239.14. ábra. 11 Kalocsa Gidran-347 származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2249.15. ábra. 12 Kiskunhalas Gidran-901 (Juci) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2259.16. ábra. 13 Pálmonostora Gidran-1646 (Baba) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2269.17. ábra. 14 Regöly Gidran-437 (Iram) származási táblája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2279.18. ábra. 15 Solt Gidran (Csöpi) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2289.19. ábra. 16 Solt Gidran (Manci) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2299.20. ábra. 17 Bátya Gidran (Baba) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2309.21. ábra. 18 Fürged-446 (Szellô) származási táblája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2319.22. ábra. 19 Hajós Juci-1165 (Juci) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2329.23. ábra. 20 Hódmezôvásárhely-228 (Remény) származási táblája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2339.24. ábra. 514 Mezôhegyes származási táblája származási táblája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2349.25. ábra. A mezôhegyesi 1-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2359.26. ábra. A mezôhegyesi 2-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2379.27. ábra. A mezôhegyesi 3-as kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2399.28. ábra. A mezôhegyesi 4-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2419.29. ábra. A mezôhegyesi 5-ös kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2429.30. ábra. A mezôhegyesi 6-os kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2439.31. ábra. A mezôhegyesi 7-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2459.32. ábra. A mezôhegyesi 8-as kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2469.33. ábra. A mezô-hegyesi 9-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2479.34. ábra. A mezôhegyesi 10-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2489.35. ábra. A mezôhegyesi 11-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2519.36. ábra. A mezôhegyesi 12-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2529.37. ábra. A mezôhegyesi 13-as kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2539.38. ábra. A mezôhegyesi 14-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2549.39. ábra. A mezhegyesi 15-ös kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2559.40. ábra. A bábolnai/radautzi 17-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2569.41. ábra. A mezôhegyesi 18-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257

303

Ábrák és táblázatok jegyzéke

9.42. ábra. A mezôhegyesi 19-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2589.43. ábra. A 206 Carola kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2599.44. ábra. A borodi 1-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2619.45. ábra. A borodi 2-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2629.46. ábra. A borodi 3-as kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2639.47. ábra. A borodi 4-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2649.48. ábra. A borodi 5-ös kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2659.49. ábra. A borodi 6-os kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2669.50. ábra. A borodi 7-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2679.51. ábra. A borodi 8-as kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2689.52. ábra. A kisbéri eredetû 9-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2699 53. ábra. A népies 10-es kancacsalád az alapítótól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2709.54. ábra. A borodi 11-es kancacsalád az alapítótól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2719.55. ábra. A borodi 12-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2729.56. ábra. A borodi 13-as kancacsalád az alapítótól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2739.57. ábra. A borodi 14-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2759.58. ábra. A népies 15-ös kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2769.59. ábra. A borodi 16-os kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2779.60. ábra. A borodi 17-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2789.61. ábra. A borodi 18-as kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2819.62. ábra. A borodi 19-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2829.63. ábra. A népies 20-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2839.64. ábra. A népies 21-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2849.65. ábra. A népies 22-es kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2859.66. ábra. A népies 23-as kancacsalád az alapítótól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2869.67. ábra. A teljes állomány legnagyobb beltenyésztettségi együtthatójú egyede, Gidran XI-79 (Hótoló)

származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2879.68. ábra. A referencia állomány legnagyobb beltenyésztettségi együtthatójú egyede, Gidran XXIV-126

(Sirály) származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288

Táblázatok jegyzéke

9.1. táblázat. A 4. számú ménes törzsállománya és a kancák származása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195Törzskancának való besorolásra elôegyzésbe vett fi atal kancák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2019.2. táblázat. A 4. számú. illetve a gidrán ménesben fedezô törzsmének 1855–1918 években . . . . . . . . . . . . . . 2059.2/a táblázat. A gidrán ménesben fedezô mének 1854–19189.3. táblázat. A gidrán ménesben fedezô törzsmének az I. világháború utáni helyreállítástól 1945-ig . . . . . . . 2089.4. táblázat. Mezôhegyes parancsnokai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2099.5. táblázat. A köztenyésztés szervezésének idôszaka kiegyezésig. Ménes- és pótlovazási felügyelôség

(Gestüts- und Remontirungs-Inspektion) vezetôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2099.6. táblázat. Gidrán törzsmének és országos fedezômének 1945-tôl 2014-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210

--

-

A gidrán

-

-

-

-

MEZŐGAZDA

LOVASKULTÚRA

A borítófotón Gidran XI-4 (Sóhaj) látható. Lovasa William Fox-Pitt.

A sorozatban eddig megjelent: