Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

(Zsoltárok 95,1)

MINDENKITEMPLOMA.HUGyülekezeti hírlevél 2008. Február

TARTALOM

Bereczki Sándor: Szentek legyetek! 3

Események a Mindenki Templomában 5

Simon András kiállítás a Mindenki Templomában 6

Simon András bizonyságtétele 7

Művésztalálkozó a Mindenki Templomában 8

Holokauszt megemlékezés a Mindenki Templomában 10

Ifjúsági oldalak 12

Exkluzív interjú Annával és Marcsival 13

EmlékezésManyi nénire 14

Vers: Takács Károlyné 15

MINDENKITEMPLOMA.HU

MINDENKITEMPLOMA.HUSion Gyülekezet lapja, 2008. február

Mindenki Temploma, 1105, Cserkesz u. 7-9. Főszerkesztő: Bereczki Sándor

Vezető Szerkesztő: Bereczki Sándorné Szerkesztő: Megyeri Gábor, Lektor: Gottl Egonné

Kiadványszerkesztő: Danziger Dániel Fotók: Bereczki Sándor, Albert László

email: mindenkitemploma@mindenkitemploma.hu

MINDENKITEMPLOMA.HU 3

Isten szent. Azt akarja, hogy mi is szentségben éljünk. Akik Krisztushoz tartoztak, azokat Pál

apostol leveleiben szenteknek nevezte. Ezt írja róluk: : „És ő „adott” némelyeket apostolokul, máso-kat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megisme-résének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravasz-ságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisz-tus.” (Efézus 4,11-15) Péter apostol is hangsúlyozza: „Szentek legyetek, mert ÉN szent vagyok.” (1 Pét 1,16) Sokan úgy gondolják, hogy ezt a lelki szintet csak rendkívüli emberek érhetik el, mi is esetleg nyug-díjas korban tudjuk megközelíteni, amikor már nem lesz annyi gondunk és nyugodt körülmények között élünk. A szentség nem gyökér, hanem virág. Ha hitünk Krisztusba gyökerezik, akkor a szentség láthatóvá válik bennünk a hétköznapokban. Meg-kérdezhetjük önmagunktól, hogy akarunk-e egy-általán szentek lenni. Lehet, hogy sokan idegen-kednek a személyes szentség gondolatától, és azt mondják: Mi éljük a magunk kispolgári életét, nem vagyunk azért olyan rosszak, de nem is vagyunk olyan jók. Istennek így is megfelelünk, a vallásos emberek véleménye pedig nem érdekel minket.

Ha viszont vágyunk arra, hogy szentül éljünk, ak-kor először is egy kérdésre kell válaszolnunk: Mi a célunk? A világnak akarunk élni vagy az Úrnak?

Egy hölgy, akinek sikeres vállalkozásai voltak, nagy vagyonra tett szert, csak a pénznek élt, csak a pénznél kezdődött a boldogsága. Egy napon közöl-te vele az orvosa, hogy rákbeteg, és emiatt nagyon elcsüggedt. Állapota egyre romlott, és amikor hal-dokolni kezdett, arra kérte lányát, hogy hozza elő a pénzeit és takarja be az egész testét papírpénzzel. Így halt meg, más célja nem volt az életben, csak önmagának élt.

A világ sokféle cél megvalósítására ösztönöz min-ket. A tv-reklámok is azt sugallják, ha azt a célt választjuk, amit ők kínálnak nekünk, akkor jól já-runk. Mi pedig szeretünk jól járni!?

Mi a célunk? Pál azt mondta: „Nekem az élet Krisztus…” Ha Krisztus az életem célja, akkor tiszta lesz a tekintetem, a beszédem, nem tűröm meg magamban a szentségtelenséget. Felelősen élő emberré válok.

Mi az én célom most? Az én célom most az, hogy én szent legyek. A te célod is ez? Csalódnék, ha azt mondanád, hogy más célod van. Azt gondolom, egyetértünk ebben.

Beszéljünk arról is, hogy az Úrnak mi a célja ve-lünk? Vizsgáljuk felül, hogy a mi célunk és az Ő célja egyezik-e? Világosan meg van írva a Bibliá-ban, hogy az Úr célja az, hogy mi szentek legyünk. Rólunk van szó és nem másokról. Nekünk kell szenteknek lennünk!

Mit jelent szentnek lenni?Egyszerűen úgy fogalmazhatom meg a választ, hogy van helyzeti és gyakorlati szentség. A helyze-

Szentek legyetek!

4 2 0 0 8 . F e b r u á r

ti szentség azt jelenti, hogy az újjászületésemmel az Úrhoz tartozom, az Úr számára vagyok elkü-lönítve. A jeruzsálemi templomban is voltak edé-nyek, melyeket a szolgálatra különítettek el, olajjal is megkenték őket, és más célra nem használhatták. Ez a helyzeti szentség. Jézus Krisztus megmentett engem a kárhozatból, és ezzel a tulajdona lettem. Övé vagyok, szent vagyok. A gyakorlati szentség elválaszthatatlanul hozzá tartozik a helyzeti szent-séghez. Vagyis ha az Úrhoz tartozom, akkor ez a gyakorlati életben is láthatóvá válik. Az uram-uramozás még nem a szentség megnyilvánulása.

Szentek legyetek! Isten kijelenti, hogy milyen va-gyok jelenleg, és milyenné akar engem formálni. Ezzel egy folyamat kezdődik el bennem, ez egy tisztulási, többre jutási folyamat. Így minden re-ménységünk meglehet arra, hogy megszente-lődhetünk. Jézus Krisztus a megszentelő, ő teszi szentté életünket, gondolkodásunkat, érzéseinket, viselkedésünket. Az a kérdésem, hogy csak Isten akarja annyira, hogy szentek legyünk, vagy mi is akarjuk? Szükségünk van-e nekünk arra, hogy Is-ten szentté tegyen minket, vagy valami mást vá-runk Tőle? Sokan a szentség fogalmával nehezen barátkoznak meg. Istenről nagyon emberi képet alkottak maguknak. Úgy vélik, hogy Isten arra jó, hogy adjon, megsegítsen. Megszemélyesített automata számukra és nem személyes Megváltó! Az automaták a kényelmünket, igényeinket szol-gálják. Nagy a választék. Megnyomunk egy gom-bot és kijön az árú vagy pénz, amire szükségünk van. A vallásos ember is nézegeti, mit talál az au-tomatában. Főleg az „áldásgombot” nyomja meg. Istenből csak az áldás kell neki. Csak kapni akar, de adni nem!

A szent embernek az Úrról más képe alakult ki. Elsősorban az Úrra van szüksége és csak aztán az áldására. Tudjuk, hogy az Úr munkálkodik a lel-künkben, hogy szentek legyünk. Ő megváltást ké-szített a számunkra, ami nem csak azt jelenti, hogy egy rossz állapotból kiragad minket. Ezt is, de en-nél többet, jóval többet jelent. Krisztus az Ő halála által, a megváltás által, eggyé tesz minket Istennel. Mert kicsoda szent? Az, aki egy az Úrral, aki egy lélek vele. Ez a cél: egynek lenni a megfeszített és feltámadott Krisztussal. Ha Vele vagyunk egyek,

akkor elkötelezetten harcolunk a bűn és a Sátán el-len. Győzünk is és szentül élünk.

Mi jellemzi a szent életű embert? Megváltozik az Úrhoz, a dolgokhoz, az emberekhez való viszo-nya. Másképpen bánik az emberekkel. Míg a mo-csokban éltünk, szentségtelenül bántunk az em-berekkel, gőgösen lenéztük és kihasználtuk őket a magunk céljaira. A szentség állapotában pedig mi akarunk hasznossá válni mások javára. A Biblia mondja: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsidókhoz írt levél 12, 14) Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy ezt csak a hívők iránt kell gyakorolnunk, a nem hívőkkel szemben megen-gedhetjük magunknak a szentségtelen szavakat és viselkedést. Ne felejtsd el, ha szent vagy, akkor szeretettel bánsz azzal is, aki téged nem szeret.

A szent ember Istent nem a maga céljaira használ-ja, hanem az Úr céljainak a megvalósításában kí-ván eszköz lenni.

Hogy válhatnék szentté? Jézus Krisztus szentel meg minket. „Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazság-gá, megszentelődéssé és megváltássá…” (1 Kor 1,30) Amit nekünk kell tennünk megszentelődésünk érdekében: „…szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmé-ben tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.” (2 Kor 7,1) A szent élet üdvösség kérdése. Szentség nélkül senki sem látja meg az Urat! Ha valaki szent akar lenni, az Úr elvégzi benne. Nem gyülekezeti elvá-rás a megszentelődés, hanem az Úr mondta: Le-gyetek szentek! Nem, nem az elvárásokért, hanem önként, szeretetből kell a szentségre törekednünk. A mi Urunk szent, Isten országába csak úgy mehe-tünk be, hogy a Jézus vérében megtisztulunk, az áldozati vér megszentel minket.

Krisztus vére által egész lényünk megszentelődik. Ez pedig kívánatos dolog! Megszentelődésünk éle-tünk utolsó órájáig tart. Minden nap imádkozunk ezért. Szentségben élni azt jelenti, hogy Krisztus-ban élek, harcolok, szeretek és Isten dicsőségét szolgálom.

(Bereczki Sándor)

MINDENKITEMPLOMA.HU 5

koztak egyet, majd, Rózsi néni felszállt vele a vonatra és elkí-sérte Kelenföldig, hogy addig is tovább imádkozhassanak. Sokat foglalkozott velünk, az unokáival, szavaival is, életével is a hitre tanított bennünket. Szinte minden bibliai történetet hangszalagra mondott, „gye-reknyelven”, mondhatni eze-ken a kazettákon nőttünk fel. Most a gyermekeim hallgatják, és másoknak is lemásoltam már őket. Ő kísért Aligára, még a gyerek-alkalmakra és együtt ment a család templomba. Sze-rette az Isten népét, ragaszko-dott a gyülekezethez, a lelké-

 A mindenki által Ma-nyikának, Manyi néninek ismert nagymamámra min-dig nagy szeretettel gondo-lok. Kislányként is nagyon szerettem őt hallgatni, akár mesét mondott, akár az éle-téről beszélt. Az általa el-mondott bibliai történetek kiskoromtól belém ivódtak. Örülök, hogy ő lehetett az első hívő példaképem, mert nagyon szeretett imádkoz-ni és szerette Isten Igéjét olvasni, éhezte és szomjaz-ta az Igét. Sokat nyaraltam nála Pakson. Látom magam előtt, ahogy ült a foteljában az ablak alatt, kezében a Bibliájával. Olvasta és jegy-zetelte. Csillogó szemmel mondta aztán, hogy megint milyen nagy dolgokat mutatott meg neki az Úr.  Energikus volt, ha az Úr dolgairól volt szó, nem is-mert fáradtságot. Szerette az Urat, Ő tanított imádkoz-ni. Ha éjjelente felébredt, nem azon bosszankodott, hogy nem tud aludni, azt mondta: „Tu-dod, kislányom, ilyenkor imád-kozni kezdek, hogy Uram, kiért ébresztettél fel, kinek van most szüksége, hogy imádkozzam érte.” És már imádkozott is az ágyában fekve azokért, akiket az Úr eléhozott.  Rózsika nénivel – Ági néni édesanyjával – már szokásukká vált, hogy Budapestről hazafe-lé Rózsi néni kikísérte a nagy-mamámat a Déli pályaudvarra, ahol természetesen még imád-

szekhez és a testvérekhez. Telve volt mindenki iránt szeretettel. Az egész életét átitatta Isten szeretete és az odaszánás. Az ajtaja min-denki előtt nyitva állt, há-zában mindenkit szeretettel fogadott. Lassan egy kisebb közösség alakult körülötte, melynek tagjai a mi gyüle-kezetünkhöz tartoztak, de Budapesttől távol lévén, szükségük volt Pakson is imaközösségre. Szeretettel lelkigondozta ezeket a test-véreket és nagy buzgósággal hirdette az evangéliumot. Tele volt élő megtapaszta-lásokkal, bizonyságokkal és ezeket szívesen osztotta meg másokkal.  Az Ő életében azt láttam meg, hogy nemcsak beszélt az odaszánásról, bizony-ságtételről, szolgálatról, imádkozásról, hanem meg-élte azokat. Arról beszélt, amit átélt.

 Életteli volt és vidám. Tel-jes, gazdag hívő életet élt. Az Úrban való reménység miatt még a halál sem riasztotta. A testére mutatva mosolyogva mondta, ez csak por és hamu lesz, lekerül a földbe, hogy a lé-lek hova kerül, csak az számít! Bizonyossága volt az üdvössé-ge felől, és erről boldogan be-szélt bárkinek. Azt ígérte, hogy ő ott fog várni rám a mennyben, milyen cso-dálatos lesz ott nagy boldog-ságban találkozni.

(T-né M. K.)

EmlékezésManyi nénire

Molnár Istvánné (ln.: Schmidt Margit) 1922-ben Pakson született.

Zárdába járt iskolába, apácák tanítot-ták. 17 évesen ment férjhez, férje a Dunát járó hajókon kormányosként dolgozott. 2 fiuk és 5 unokájuk született. 1971-ben tért meg, őt követve férje is, majd fiai és

azok családjai is hívők lettek. 2000-ben költözött az Úrhoz.

6 2 0 0 8 . F e b r u á r

Január 26.-ától két héten keresztül megtekinthető volt Simon András grafikusművész kiállí-tása a Mindenki Templomában, mely roppant nagy érdeklődésre tartott számot. A kiállítás Bereczkiné Ágnes köszöntőbeszédével vette kezdetét, melyből rengeteg mindent megtudha-tunk erről a rendkívül sokoldalú művész testvérünkről.

Kedves Művész Úr! Kedves érdeklődök és vendégek!

 Szeretettel üdvözöljük Önöket az Emberekért és Emberbarát Alapítvány Kuratóriumai és a Minden-ki Temploma lelkészei és presbitériuma nevében. Köszönjük, hogy felkeresték a Mindenki Templomában megrendezett grafika kiállítást. Örömmel adtunk helyt ennek a nagyszerű grafikai kiállításnak. Nagy érdeklődéssel jöttünk el Simon András grafikus alkotásainak a megtekintésére.SIMON ANDRÁS nem mások igényeit kiszolgáló grafikus mester, hanem művész. Tehetségét Istentől kapta, így kialakított egy egyéni és másokkal össze nem téveszthető stílust. Megragadóan meg tudja jele-níteni azokat az értékeket és kincseket, melyeknek ő is részese.

 Művészetének célja Isten szolgálata és a felülről jövő szeretetért való hálájának kifejezése. Rajzai szeretetből és szeretettel készülnek és jutnak el hozzánk. Simon András mondanivalója: sokrétű, szim-bólumai mély hitet és emberszeretetet tükröznek. Az egyvonalas rajzok egysze-rű ritmikája és többrétegű szimboliká-ja csakis Simon András sajátja. Stílus, amelynek alapján művei bárhol, bármikor felismerhetők. Számtalan kiállítás és elő-adás áll már mögötte. Mára nemzetközi-leg is elismert művész. Művei népszerű-

ek, sokan szeretik, mert a természetfeletti szeretet sugárzik belőlük. Sok örömöt szerzett az embereknek spirituális mondanivalójával, mely művészi igényességgel rendelkezik. Simon András sikeres és hiteles művész, mert mindazt, ami a lelkében van, többféleképpen is ki tudja fejezni művészi formában. Írás műveiben is benne rejlik az Isten-és emberszere-tet. Simon András verseiben, írásaiban, személyes érintettség és biztos spirituális tudás együtt van jelen, a tömör gondolatai magukkal ragadnak. Írásait világszemlélete és az emberekhez való szolidaritás jellem-zi. Isten ajándéka, hogy a szó mellé méltó képet is illeszt. Az itt kiállított művészi alkotások és irodalmi művek dedikálva megvásárolhatók személyesen a művész úrtól, itt a helyszínen. Kívánjuk, hogy minden vendég gyönyörűséget találjon a spirituális, lelki értékeket kifejező grafikai alkotásokban.Ezennel megnyitom a kiállítást.

Simon András kiállítás a Mindenki Templomában

MINDENKITEMPLOMA.HU 7

Talán elgondolkoztatok rajta, talán nem, hogy mi-lyen könnyű lehet megtérni egy bűnös embernek, a tékozló fiúnak, akinek már semmi más nem maradt, minthogy leboruljon Isten elé, és az összetört életé-nek a szilánkjait az Ő kegyelme segítségével próbálja újra összerakni. Az ilyen embert egy belső erő ellen-állhatatlanul Isten elé hajtja, bűnbánatot tart és megtér… De vajon milyen nehéz lehet megtérni annak, aki önmagát jónak tartja? Sőt, akit mások is jónak tartanak, s már-már példaképként állítják a test-vérek elé: „Lám, ő nem csak beszél a szeretetről, hanem teszi is”.Megtérés szempontjából, - bár kicsit tréfásan hangzik -, ez egy igen vesztes helyzet. Ebben a vesztes helyzetben voltam én a megtérésem előtt. Olyan aktív keresztény életet éltem, ami már mesz-sze túlmutatott a hétközna-pi kereszténység keretein: két kisközösségbe jártam, és életem egyik legszebb, szol-gáló szakaszát éltem, amikor egy nálam pár évvel idősebb mozgássérült fiatalembert ápoltam, gondoztam. Három évig szinte anyja he-lyett anyja voltam ennek a fiúnak, akit éppen azért kerestem fel, mert azt mondtam, hogy én nem csak beszélni és tanulni akarok a szeretetről, hanem sze-retnék végre szolgálni. Ekkor kaptam Istentől ezt a szolgálatot.Ez igen látványos és talán példát is adó dolog volt, és a lelkész, akinek a közösségébe jártam, már-már pél-daképként állított a többi langyos életű keresztény fiatal elé. Igen ám, de nyilván ti is tudjátok, hogy a látszat néha csal. Talán cselekedetekkel próbálunk szép példákat felmutatni Istennek, de Ő a szívünk-be lát, és pontosan ismeri a mi hiányosságainkat. Az én hiányosságom az volt, hogy bár megérintett az Isten kegyelme, sőt szenvedélyt és örömet találtam a szolgálatban, de a jövőmet, az életemet meg akar-

tam tartani magamnak. Vágytam arra, hogy híres művész legyek, és nemcsak híres, hanem gazdag is. Ugyanakkor, mint 17-18 éves fiatalember, szerettem volna a másik nemmel is behatóbban megismerked-ni és élvezni az élet szebbik, könnyebbik oldalát. Azt mondtam Istennek, hogyha támogatsz ezeknek a dolgoknak az elérésében, akkor beleszólhatsz az életembe, de ha nem támogatsz, akkor légy szíves kímélj meg!Ekkor történt, hogy egyszer részt vettem egy temp-lomi színdarabban, ahol a főszerepet bízták rám. Pilinszky egyik darabját adtuk elő, és az általam mondott szöveg hatására az egyik néző megtért. Minderről persze semmit sem tudtam eleinte, de pár hét múlva egy ifjúsági találkozón ez a fiatal-

ember odalépett hozzám, és megköszönte, hogy tudto-mon kívül Isten felhasznált arra, hogy ő közel kerüljön Hozzá. Egyébként is emel-kedett énképem ezek után még jobban elrugaszkodott a földtől. A későbbiekben az-tán jobban megismerkedtem ezzel a testvérrel, aki egyszer nekem szögezte a kérdést, hogy én vajon megtértem-e már. Képzelhetitek, hogy hi-degzuhanyként hatott rám az eset, vérig voltam sértve. Hogy lehet ilyet kérdezni Simon Andrástól, aki élete gyertyáját két végről égetve él Istenért? Szóval nagyon felkavarodott a lelkem, de szerencsére ez a testvérem nagy türelemmel és szeretet-tel viszonyult hozzám. Öt-hat mélyreható beszélgetés

után végre beláttam, hogy az életem minden részét, jövőmmel, terveimmel együtt át kell adnom Isten-nek. Ekkor kerestem fel Sándor bácsit, akinek a gyü-lekezetébe az említett testvérem is járt, és átadtam az életem. Semmilyen váratlan karizmatikus élmé-nyem nem volt az imádkozás során, de a hazaúton megszólalt bennem egy hang, ami úgymond feltet-te a koronát a megtérésemre: „András, vedd észbe, hogy nem te választottál Engem, hanem Én válasz-tottalak téged.” Ekkor az a csodálatos érzés töltött el, hogy Isten maga hívott közösségre, kiválasztott vagyok, hozzá tartozom. Azóta is minden nap ké-rem, hogy meg tudjak újulni a Benne való életben, az Ő szeretetében.

(Elhangzott a Mindenki Templomában, 2008. január 26.-án)

 Hogy is kezdődött: Valamikor októberben egy szom-bati napon készülődve az alka-lomra épp a tusoló alatt álltam, amikor megszólalt a telefon: - „Halló! Itt Bereczki Sándor, te Évi arra gondoltam, hogy szervez-nünk kellene egy újabb Stuller Gyula zenei estet.” A megtisz-teltetéstől és a szappantól, mely a szemembe csöpögött, szinte megszólalni sem tudtam…„-Boldogan!” -… feleltem, é s máris beindult a hatalmas gé-pezet. A hajam már meg se szá-radt, de Stuller Gyula Svájcból -, Simon Andris Budáról el is vál-lalták a szolgálatot. Gruber Tibi már írta is a plakátokat, este már fel is ragasztottam. „-Ilyen korán…” – csodálkozott Forgó Géza„-Bizony” – válaszoltam lelkesen.Nigicser Tamás és Danziger Dani a meghívókat szerkesztet-ték, melyet Ági néni álmodott

tósággal palástolja, a kiállítás házigazdájaként. Bereczki Ági lelkesen és boldogan lobogtatja felém a kiállítás megnyitó beszé-dét. „Gyönyörű!” – és elcsodál-kozom- „Ehhez is ért?”.Elkezdődik a megnyitó, az ATV kameráz, a vendégek ámulnak, Si-mon András meghatódva, csillogó szemmel köszöni a méltató szava-kat. (Nagy örömömre kedves fele-sége és kamasz fia is eljött)Hat órakor még mindig érkez-nek a vendégek, ünnepi hangu-lat, tele van a templom.  Sándor bácsi szerényen egy igé-vel nyitja meg az estet, :„Úgy szerette Isten a világot, hogy ha valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Felcsendül a muzsika, Stuller Gyula gyönyörű hege-dűjátéka, és a vendégművészek közös koncertje. Simon András meleg szeretettel, és mély lelki bölcsességgel, vilá-

meg, egy szép grafikát. Mariann higgadtan egyeztetett, és Gruber Tibi szkennelte a rajzokat, Albert Laci a projektort, a vetítőt ren-dezgette, Panyik Imi türelmesen szervezte a technikát, Kollár At-tila a vers kísérő zenéit, Kollár Aranka anyukája újra nagy sze-retettel készítgette a virágokat (megjegyzem évek óta!)„-Jön az apukám a koncert-re!” -lelkendezett Hajdú Kati, és láttam, hogy úgy örül, mint a kislány, aki új ruhát kapott. (Valóban eljött, én is megismer-kedtettem vele, és megértem Kati örömét.)Nigicser Klárika anyáskodva ügyelte a kamarakórust, s Kon-dor Viktor már kora délután ott toporgott a zenei próbán.Turcsán Erik, a „protokoll” fele-lős Székesfehérvárról száguld be, Hámori Kriszti katonás léptekkel teremt rendet, terít csodálatosan. Udvarnoki Editke izgalmát mél-

Művésztalálkozó a Mindenki TemplomábanJanuár 26-án Stuller Gyula és fiatal barátai: Dóczi Áron, Novák Éva, Mód Orsolya egy gyönyörű zenei esten szolgáltak nekünk a Mindenki Templomában. Ugyanekkor Simon András grafikus művész kiállí-tását is megtekinthettük. Engem ért a megtiszteltetés, hogy megszervezzem ezt a zenei estet. Talán azért is, mert mindhárman művészek vagyunk, Isten gyermekei, mindhárman Sándor bácsinál tértünk meg, ebben a közösségben. Gyula Svájcban, Andris a Várfok utcában, de a közös gyökér ugyanaz: Jézus a Megváltónk, a Sion pedig az „anyaföld” számunkra.

gossággal tesz bizonyságot. Szeretettel nézem őket, az én testvéreimet!És ott állunk hárman, egy he-gedűművész, egy grafikus, és egy színművész… Nagy meg-tiszteltetés, hogy két ilyen nagy művésszel együtt dicsérhetem az Urat, aki méltó arra, hogy az egész életünkkel dicsőítsük Őt a tőle kapott talentumokkal, Őt szolgáljuk, és a közösséget. Majd Simon András gyönyörű verseit szavaltam. (Később hallottam, hogy Fülöp Gyöti barátnője súg-va kérdezte: „Ki ez a kis izgága nő?” „Színésznő” - „ja!”)„Igaz, nem lettem ismert szí-nésznő, de a legnagyobb ajándé-kot mégis én kapom: „Ma este nem Bódi Évit láttam, „kilátszott az Úr”…” – mosolygott rám Ud-varnoki Editke „Van ennél szebb színi kritika?” Befejezésül: a művészek haza mentek, ki Svájcba, ki a Várfok utcába, én maradtam, és másnap az Úrvacsorán hálát adtam az Úrnak hangosan, boldogan „Dicsőség Istennek, mert ráte-kintett Sionra” a közösség meg ráfelelt boldogan„Ámen”

(Bódi Éva színművésznő)

10 2 0 0 8 . F e b r u á r

 Pataki Albert elnök vezetésével szervezett program kere-tében emlékeztek meg az emberiségre szégyenletes történel-mi tragédiáról a Mindenki Templomában, Kőbányán.  Bereczki Sándorné a gyülekezet nevében nyitotta meg az Emléknapot. A Bibliából I. Mózes 15. 9-18. verseit olvasta fel, melyekkel köszöntötte az egybe-gyűlteket. Rendkívüli jelentőségű üzenetet hordoz ez az Ige nemcsak a zsidó testvérek számára, hanem minden ember számára is.  

 Pataki Albert elnök testvér Mózes elhívásáról szólt ige-hirdetésében (II. Mózes 3. 1.-versétől), akit Isten elkül-dött, hogy népét kihozza a szolgaság házából, Egyip-tomból. Feltette a kérdést, hogy miért kell emlékezni, sebeket feltépni évről évre, miért nem lehet felejteni? Azért, mert amíg antiszemitizmus van, emlékezni kell – magunk miatt, hogy szembesüljünk az emberi go-noszság mélységeivel, a gyűlölet, a kirekesztés valósá-gával, amely a mai művelt világban is embercsoportok, népek kiirtásához vezet. Nem csak a zsidókra, hanem a cigányokra is emlékezni kell. A Holokauszt idejében is bizonyára feltették a kérdést a bántalmazottak: „Hol vagy Uram?”: Az Igéből megtudjuk, hogy Isten látta, hallotta, sőt ismerte népe nyomorúságát és le is szállt, hogy megszabadítsa. Mózest kente fel a feladatra. És így van ez ma is. Az Úr Jézus is „küldött”, azért jött, hogy megváltson, vérével megmosson, megtisztítson minket, hogy hívőként szolgálhassunk az élő Istennek, aki téged küld el, hogy szabadító akarata eljusson a nyomorúságban levőkhöz.

Holokauszt megemlékezés a Mindenki Templomában

A Magyar Pünkösdi Közösség Holokauszt Emléknapot tartott 2008. január 27-én a Mindenki Templomában ahol 6 millió európai zsidó elhurcolásáról és különböző koncentrációs táborok-ban történt szenvedéséről és lemészárolásáról emlékezett meg.

Bereczki Sándorné

Pataki Albert és Varga Béla

Bereczki Sándor és Moldova Ágnes

Oláh Bódi Éva

MINDENKITEMPLOMA.HU 11

Varga Béla, a Keresztény-Zsidó Társaság elnökségi tagja szeretetét és lelki örömét kifejezve megköszönte a rendezőknek a lehetőséget a keresztények és zsidók találkozójára.

 Oláh Bódi Éva színművésznő egy héber és egy ci-gány ének gyönyörű előadásával emlékeztetett min-ket a két nép közös üldöztetésére. Hitelesen, mély át-éléssel, magas művészi színvonalon tolmácsolta a ma is aktuális üzenetet másságról, gyászról és hitről, mi-alatt a jelen lévők mindnyájan megérezhették a Szent Lélek kiáradását. Bereczki Sándor lelkész testvér is hirdetett igét, amely több szempontból is megragadott, és emléke-zetes marad számomra. Egyrészt az erőteljes hangvé-tel, a mondanivaló drámaisága, a kompromisszumot nem megengedő előadásmód, a tekintetéből és sza-vaiból sugárzó szeretet, másrészt a mondanivaló (Já-nos 4. 22: „és az üdvösség a zsidók közül támadt…”) igazságtartalma miatt. Prédikációjának mondaniva-lója három kérdés köré csoportosítható: 1. Mit adtak a zsidók nekünk? 2. Mit adtunk mi a zsidóknak? 3. Hogyan viszonyulunk most a zsidókhoz? A zsidókér-désnek mindenekelőtt a szívben kell megoldódnia.   A Dózsa György u-i Gyülekezet Kórusa három ének-kel szolgált, megragadóan, technikailag is színvona-lasan. A szólisták hangja, az egész előadás lelkisége a szíveinkig hatolt.  „Rózsika néni” c. kisfilm is bemutatásra került, me-lyet Oláh Bódi Éva színésznő készített. Csak néhány kockányi kép, videó felvétel őrzi ennek a rendkívüli asszonynak az önvallomását, a szenvedéshez való vi-szonyát és a megbocsátó szeretetét. - A képekből, és a szavaiból megtudjuk, hogy milyen gyökerei voltak, hogyan élt a családjával, és mik voltak az életét meg-határozó események, hogy a koncentrációs táborból egyedül ő tért haza, s hogy az élni akarást szülőfalu-jának lakosai adták vissza neki azzal, ahogy család-jára emlékeztek. Ezért választotta a szeretet útját a gyűlölet helyett, amikor elfogadta Jézus áldozatát.  A

film után a délutánt Pintér Imre alelnöke imádsággal zárta, mellyel mintegy keretbe foglalta a szándékot, a célt és a megemlékezés szívbemarkoló, és ott mély nyomokat hagyó eseményeit.   A megemlékezés délutánjának koronájaként - rövid szünet után - megnézhettük „Az utolsó védők” c. do-kumentumfilmet.

 Köszönjük mindazoknak, akik szervezéssel, rende-zéssel, a hely biztosításával, alkotásaikkal, részvétel-ükkel, szavaikkal, énekükkel felejthetetlenné tették ezt az alkalmat számunkra.

- egy hálás vendég -

Az Emléknap színvonalát emelte, hogy Moldova Ágnes filmrendező bemutatta „Az utolsó védők” c. dokumentumfilmjét, amelyet a varsói gettó lázadás túlélőivel készített. A filmben elhangzó személyes vallomások elmélyítették a holokauszttal kapcsola-tos események megértését, és hozzájárultak a zsi-dó-keresztény barátság kialakításához és a szeretet elmélyítéséhez. A jelenlévők bizonyságot tettek ar-ról, hogy a zsidóknak és keresztényeknek egy az Istene, akit egyformán szeretnek és szolgálnak.

Bereczki Sándorné

Az Agape gyülekezet kórusa

12 2 0 0 8 . F e b r u á r

Ifjúsági oldalakKedves fiatalok! A ti kedvetekért hoztuk létre ezt az oldalt, hogy a ti gondolataitok, a titeket foglalkoztató dolgok is megjelenési lehetőséget kapjanak ebben a Hírlevélben. Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy népszerűsíthessetek egy könyvet, filmet, hanganya-got, ami elnyerte a tetszéseteket, és amiről a többi-

eknek is feltétlenül tudniuk kell. De akár személyes sztorikat, kérdéseiteket, rajzaitokat, hirdetményeiteket is szívesen közvetítjük, és a lehetőségeket sorolhat-nám a végtelenségig. A lényeg: ez a ti oldalatok és várjuk az általatok küldött érdekesebbnél érdekesebb dolgokat.

Írásokat, képeket stb. az mgabor24@freemail.hu címre küldjetek, vagy ha nincs erre mód, juttassátok el valamelyik szerkesztőhöz!

Nemrég volt alkalmam pár napot eltölteni Prágában, Csehország fővárosában és most erről szeretnék röviden beszámolni nektek.Nos, őszintén szólva sosem ábrándoztam arról, hogy hosszú napokat töltsek el ebben a városban, amit eddig csupán képeken, illetve átutazóként láttam és nem talál-tam valami érdekesnek. Ezalkalommal azonban rá kel-lett jönnöm, hogy Prágának igenis megvan a maga bája. Nem hiába a legnépszerűbb desztináció a régióban, ami maga mögé utasította Budapestet és Bécset is, ami az ideérkező turisták számát illeti. De mit is kínál ez a vá-ros? Egy nagy területű, gyönyörűen felújított épületek-ből álló belvárost, ahol mindent kényelmesen és gyorsan meg lehet közelíteni gyalog. Mindenhol szuvenírboltok, vendéglátóhelyek, és kicsi, családias szállodák; határo-zottan emlékeztet Velencére ilyen szempontból. A város érdekes ötvözete keletnek és nyugatnak: lakói liberális gondolkodásúak, meglehetősen nagy jólétben élnek, de ugyanakkor annyi zsaru járőrözik mint egy rendőrál-lamban és nagyon nagy tekintélyük van – ebből kifolyó-lag példátlanul nagy a közbiztonság.A belvárost a komor, patinás műemléképületek határoz-zák meg, a trendibb helyeken feldobva némi swarovski csillogással. Egy ködös estén feltétlenül sétáljatok el a grandiózus Szent Vitus-katedrálishoz, a Károly-hídhoz és a Régi Zsidótemetőhöz, mert olyan mintha egy hor-rorfilm forgatási helyszínén lennétek.Prágának fontos protestáns és zsidó vonatkozásai is vannak. Itt ténykedett a csehek által mártírnak tekintett

Husz János és a város két évszázadon keresztül a pro-testáns eszmék fontos bástyájának számított. A közép-kor óta itt élő jelentős zsidó közösség is szerves részét alkotja a prágai kultúrának. Az általuk lakott Zsidóvá-rosban ma is rengeteg érdekes látnivalót, zsinagógákat és műemléképületeket találtok.Végül ne felejtsétek el felfüggeszteni a diétát és megkós-tolni a méltán híres cseh finomságokat, a kolbászt, és a mindenféle kreatív köretekkel tálalt cseh nemzeti eledelt, a knédlit.

MG

Úticél ajánlás: Prága

MINDENKITEMPLOMA.HU 13

- Milyen érzés volt nektek, részt venni ennek az ízig-vérig ifjúsági koncertnek a szervezé-sében?- Eleinte meglehetősen meg-erőltető volt, ugyanis sok igényt és véleményt kellett ösz-szeegyeztetnünk. Az énekesek toborzása és a tengernyi zene közötti válogatás is sok ener-gia-befektetést igényelt, mivel olyan énekeket akartunk össze-válogatni melyeket mindenki a sajátjának érezhet… de min-denképpen megérte a fáradsá-got. Rengeteget számított az, hogy egy akarattal voltunk a próbákon, egy nagyszerű, élet-tel és szeretettel teli koncerttel akartuk megörvendeztetni a közösséget Isten dicsőségére.Különösen lelki része volt a készülődésnek az imalánc, ahol a koncertért egy héten keresztül a nap minden órájá-ban imádkoztunk. Ez nagyon lelkivé tette a hetet és segített felkészülni a szolgálatra.

- Hogyan értékelnétek magát a koncertet? Szerintetek volt olyan jó mint egy hagyomá-nyos koncert?- Mindenképpen! Szemmel láthatóan nagy áldás volt a koncerten, amit a résztvevők száma is bizonyít. Ahhoz képest, hogy kevés időnk volt felkészülni, sikerült a legtöb-bet kihozni a csapatból. Isten-től kértük az alkalmasságot és hogy közvetíteni tudjuk az ő szeretetét, és azt hiszem ez számított igazán.

- Milyen visszajelzéseket kap-tatok másoktól? - Visszajelzésekből bőven kiju-tott hála Istennek, hiszen olyan ismerőseink is eljöttek, akikre nem is igazán számítottunk. Minden barátunk számára kel-lemes élmény volt a koncert, és arra bíztattak, hogy máskor is csináljunk ilyet.

Egy kicsit tekintsünk vissza 2007 decemberére, amikor megrendezésre ke-rült az első teljesen fiatalok által szervezett ifjúsági koncert a Mindenki Templomában. A koncertre való készülésben rengeteg szolgáló testvér mű-ködött közre, köztük a megszokottnál is több fiatal és szüleik. Sikerült sok lelkes énekest mozgósítani és a gondosan válogatott énekeket is átjárta fia-talos lendület. Nem csoda, hogy a koncert igazán nagy sikert aratott és nem csak az ifjúság körében. A koncert frontemberei közül Megyeri Marcsit és Nigicser Annát sikerült elkapnom egy pár kérdés erejéig:

Exkluzív interjú Annával ésMarcsival

Keressük a

Mi n d e n k i Te m p l o m a

brand-et

Talán észrevettétek már, hogy a Minden-ki Templomának még nincsen saját bejáratott logója, amit feltünte-tünk a honlapon, hírle-vélen, és a gyülekezet által kiadott iratokon, stb. Ezért szeretnénk megkérni titeket, hogy engedjétek el a fantá-ziátokat, és álmodjá-tok meg a gyülekezet logóját. Egy olyan emb-lémát, ami megfelel a logókra vonatkozó kö-vetelményeknek, azaz:

- utal a gyülekezet jellegére (karizmatikus,

fiatalos, lelki)

- lehetőleg felhasználja a templombelső színvi-lágát, ábrázolásmódját

- könnyen megjegyez-hető és felismerhető

Az alkotásokat, öt-leteket a feltüntetett

e-mailcímre vagy a szerkesztőkhöz

juttassátok el!

14 2 0 0 8 . F e b r u á r

Eseménydúsan kezdődött a 2008-as esztendő a

Mindenki Templomában. Megrendezésre került

többek között egy kiállítás, egy művésztalálkozó

és egy zsidó-keresztény találkozó. Megfordultak

nálunk olyan neves művészek, mint Simon And-

rás grafikusművész, Stuller Gyula hegedűművész

és Moldova Ágnes rendező.

Bővítésre került a midenkitemploma.hu, gyüleke-

zetünk honlapja. Érdemes meglátogatni az oldalt,

ahol a Hírek menüpont alatt megtaláljuk a Hírlevél

eddigi számait, a 2008-as bibliai vezérfonalat, vala-

mint egy videót a karácsonyi szegénymisszióról.

A Prédikációk menüpont alatt még több videót

nézhetünk meg, a karácsonyi és az újévi igehirde-

tés mellett megtekinthetőek az Iránytű sorozat hit-

ről, szeretetről és imádságról szóló részei. A hon-

lapot folyamatosan bővítjük információkkal, és

igehirdetésekkel és felvételekkel, úgyhogy megéri

gyakrabban ellátogatni ide. Az igehirdetéseket az

elhangzott beszédeket, bizonyságtételeket rend-

szeresen rögzítjük. Ezeket folyamatosan feltöltjük

és elérhetővé tesszük a honlapon, és reményke-

dünk benne, hogy ezáltal még több emberhez el-

jut majd az ige. Bátorítunk titeket, hogy ajánljátok

a honlapot barátaitoknak, ismerőseiteknek, akik

esetleg nem tudnak eljutni az alkalmakra, vagy

egyszerűen csak ismerkedni szeretnének közössé-

günkkel.

MINDENKITEMPLOMA.HU 15

Takács Károlyné „Örüljetek, ismét mondom, örüljetek”

Örvendj Sion leányaÖrvendj a Hű és Szent Királyodnak

Vessd el a bánat fekete leplétÉs öltözd fel a dicséret köntösét.

Ujjongj Sion leányaKészen van már a lakomaKedvesen hív a Vőlegény

Ide ülj le – mellém

Örvendj, Magasztald őtSion leánya

Soha – Soha nem hagyjuk abbaÖrök örömben – Megváltónk körében

Zeng a hála és dicséret dalaMert Bánatomat örömre fordította

Halleluja – HallelujaDicsőség neked UramHalleluja – Halleluja

Mert Örökre Megvígasztaltál!

Ámen

Mindenkit szeretettel várunk istentiszteleteinkre a Mindenki teMploMában !

Honlap: www.mindenkitemploma.hu

E-mail : mindenkitemploma@mindenkitemploma.hu

Cím: 1105 Budapest, Cserkesz u. 7-9

Tel . : (+36 1) 431 9792 Fax: (+36 1) 431 97 96

Szerda 17: 00-tól Utcamisszió

18: 00-tól Bibliai tanítás és imaóra

Péntek 17: 00-tól Tizenévesek találkozója

18: 00-tól Ifjúsági összejövetel

Szombat 18: 00-tól Zenés evangélizáció

Vasárnap 10: 00-tól Úrvacsora a közösség tagjai számára

10: 30-tól Gyermek istentisztelet

11: 00-tól Istentisztelet