Mit jelent ez? Először is Jézus Krisztus akaratából van ... · Fülöp tudja, ha nem beszél a komornyikkal, akkor azt az Isten rajta fogja számon kérni, mert így van ez a

²1 A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XVI. évf. 1. sz., 2014. június

A keresztyén közösség olyan közösség, amely Jézus Krisztus által és Jézus Krisztusban áll fenn. Se több, se kevesebb nem lehet ennél. A keresztyén közösség – a röpke, egyszeri találkozástól a sok éves, mindennapos együttlétig – csak ebben áll. Csakis Krisztus által, csakis

Krisztusban tartozunk egymáshoz.

Mit jelent ez? Először is Jézus Krisztus akaratából van szükségünk egymásra. Másodszor azt, hogy csakis Jézus Krisztus által találunk egymásra. Harmadszor pedig azt,

hogy Jézus Krisztusban Isten öröktől fogva kiválasztott, a múló időben elfogadott, és mindörökre egyesített minket.

2 Kőlap – 2014 június

Kőlap XVI. évf. 1. sz.,

2014. június

A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja

Kiadja:

A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet

A szerkesztőség címe: 540366 Marosvásárhely Suceava u. 41.

Telefonszámok: 0265-251848 0365-410692

Weboldal: www.refkovesdomb.ro

E-mail: [email protected]

A szerkesztőség:

Főszerkesztő Grosz Imola [email protected]

Szerkesztő Lőrincz János [email protected]

A képekről gondoskodott Orbán Tibor [email protected]

Tördelés Szilágyi András [email protected]

Fülöp és a szerecsen kincstárnok

2014 februárjában, evangelizációs hetünk alkalmából, gyülekezetünkben szolgált Botos Csaba somosdi lelkipásztor az Apostolok cselekedetei 8: 26-35 terjedő versek alapján. Ennek az istentisztelet sorozatnak összevont változata igei üzenetünk a Kőlap pünkösdi számában, hiszen ezen az ünnepen a Szentlélek kitöltetésére gondolunk és hálásak lehetünk, hogy megszületett az egyház, a keresztyének élő közössége!

Egy különös férfivel találkozunk, aki messze földről indul el, 2500-3000 kilométert szekerezett csak oda Jeruzsálembe, abban a hőségben, porban. Csak az a kérdés, hogy vajon megérte? Vannak, akik a templom tövében laknak és nem látjuk őket a templomban. Vannak, akik a város végén laknak és eljönnek, mert megéri nekik eljönni. A történetbeli szerecsen embernek megérte elindulni, mert hallotta, hogy 2500 km-re egy olyan Istent imádnak, akit nem lehet lefesteni, aki nem süket, akiről zengnek a zsidók, mert csodákat tett, sőt mindent megtett a népéért és ez kíváncsivá tette ezt az embert, hogy elinduljon megismerni Istent.

Itt van az evangélium: olyan Istenünk van, aki mindent megtett, hogy egy embert személyesen megtaláljon. Ez a szerecsen is ilyen ember, akiért szolgálatba állította az Ő szolgáját, Fülöpöt, mert az a szerecsen nagyon keresgél, nagy bajban van, kusza az élete és rajta most segíteni kell. Hála Istennek, hogy vannak ilyen Fülöpök Marosvásárhelyen, de szerte a világban, akiket el lehet küldeni! Az a kérdés, hogy én milyen ember vagyok? Küldhető, szemfüles ember vagyok-e? Baj az, ha Isten küldene, mondana valamit, de az övéi süketek, bénák és nem történik semmi. Akinek megéri jönni feléd, felém a Fülöpökben az maga Jézus, aki a kereső emberérét eget-földet megmozgatott, sőt a pokolra is leszállt, hogy te, én találkozzunk Vele.

Ez a kincstárnok anyagilag jól állhatott, hiszen pénzügyminiszter volt, sok pénzzel meg fizetéssel, volt családja, ha eunuch is volt, udvaroncai és barátai is voltak, tehát nem mondható szűkölködőnek. Mégis megy a sivatagban, keres valamit és egyedül olvassa az Írást. Lehet mi is ilyen helyzetben vagyunk, rossz haza menni, vagy özvegyek vagyunk vagy nincs párunk, egyszóval hiányzik valami.


Neked mi hiányzik testvér? Sok mindent tudnánk mondani gondolkozás nélkül, de hisszük-e hogy elsősorban Úr Jézusra van szükségünk. Ha erre rájöttünk, ez a hit. Mert minden szükséget el lehet hordozni, ha az Úrral rendben vagyok, és lehet tömve arannyal a házam, ha Isten nincs ott, akkor mégis üres az életem.

Itt van a szerecsen, aki keres. Van, aki soha nem keres, de az már az élet jele, ha keresni tudunk. A temetőben, már nem keres senki, amíg viszont élek rendezhetem a dolgokat. Engem úgy vonzott Isten magához, hogy egy hihetetlen ürességet éreztem és az élet, amit láttam a faluban az nem vonzott. Fájt ez az üresség és akkor elkezdtem olvasni a Bibliát minden este, mert éreztem, hogy nekem erre van szükségem. Ezért mondom mindenkinek szeretettel, hogy vegye elő a Bibliát, mert általa beszélget velünk az Isten.

Áldott legyen az Isten, ha már ő beszélgethet Velem, mert akkor egész másképp hordom az özvegységet, rákot, családi feszültséget. Bírom, mert az Isten feltölt, és így már nem vagyok egyedül, mindig van, akivel beszéljek imádságban. Szoktál beszélgetni az Istennel? Van, aki csak monologizál az Istennek, kéréseit sorolja és vannak, akik párbeszédet folytatnak Istennel, sőt nemcsak szájuk, hanem fülük és szemük is van, hogy meglássák teljesítette már a kérést az Úr.

Egy másik egyedülálló is van a történetben, de olyan, aki mégsem magányos. Ez Fülöp, aki dialogizál Istennel, és mint egy jó pulikutya Isten szavára megy, nem kell hetekig vagy évekig noszogatni. Fülöpnek van szeme, füle meg lába. Persze lehetne ellenvetése: nem ismerem, külföldi, még meggyanúsítanak, de mégis megy, mert vele már beszélt Isten. Jó lenne megérteni: minket mire küld az Isten, mi a célja velünk és akkor ne féljünk, nem leszünk magányosak, lesz dolgunk is elég. Istennek nincsenek munkanélküli gyermekei, csak munkakerülő gyermekei, bármilyen foglalkozásúak legyenek!

Fülöp elindult, mert tudta ki a küldője, akit nagyon tisztel. Egyszer elég volt szólnia Istennek hozzá és már indul is. Hogy vagyunk a küldhetőséggel: örülünk, hogy az Isten munkába küld? Kihúzzuk-e magunkat büszkén, hogy egyenesen az élő Istennek vagyunk az alkalmazottai? Aki egyedül van, kérdezze meg: nem az a baj, hogy nincs lelki testvérem és nem dolgozom az Úrnak? Aki a Krisztusé annak rengeteg barátja van, sokan hívják és keresik, rengeteg a testvére, örömöt ad Isten és nem csak munkát. A titok ennyi: meg kell hallani, hogy mit akar az Isten.


A szerecsen lépéseket tett és nem nyugodott bele, hogy hiányérzete van. Hallott ő már valamit és elindult fel Jeruzsálembe, ott vásárol egy tekercset, tetszett neki az, amit ott látott a templomban és vett az Isten beszédéből, hazaindulva meg elkezdi olvasni a nagy melegben a szekéren és hiányzik, hogy valakivel megbeszélje, amit olvas. Ez már túl sok az ördögnek, ilyenkor szokott beszólni, mert elindulást lát: ne menj te sehova, olyan fáradt vagy, MAJD ha nyugdíjas leszel, MAJD, ha …, ám ez legtöbbször azt jelenti a magyar nyelvben, hogy soha. De a komornyik nem állt le!

Sőt csodálatosan időzítette Isten a dolgokat: az egyik jön a másik meg megy felé. Az nem véletlen, ha valaki eljön a templomba, sőt sokszor harcba kerül az ördög és önmaga ellen! Az ember valójában azért nem megy a templomba, mert nem akar, nem mert jogos kifogása van. Ez az ördög munkája, mert az ő célja, hogy ne menj el, hogy ne találj közösséget, ne találj örömet. Aki jót akar magának, az járjon közösségbe, keresse a helyet, ahol az evangélium hangzik, mert itt tankol fel bennünket az Isten. Nem lehet bírni egyedül, jó megfürödni a testvérek szeretetében, kell hogy a Lélek megkérdezze tőlünk hogy vagyunk. Különben könnyen rávágjuk: jól vagyunk, pedig dehogy! Isten a közösségben beszélget a szívünkkel és gyógyít, Ő ébreszt vágyat, hogy keressük Őt, Ő készít lehetőséget a feltöltekezésre és a megoldás is készen van problémánkra Isten ígérete szerint.

Isten látja, hogy ki keresi őt, kinek hiányzik Ő! Ez a szerecsen úgy jött, hogy

nem tud meglenni Isten nélkül. A legnagyobb baj, hogy nem jövünk templomba, de nem is hiányzik. Nem úrvacsorázunk, de nem is hiányzik, pedig csak a halottnak nem kell étel, nem kell közösség. Ha van vágy benned, akkor még élsz. A Szentlélek elleni bűn nehezen megmagyarázható, de pont az,


amikor az embernek már nem is hiányzik az Isten. Mert maga a Lélek végzi el az emberben, hogy hiányzik neki az Isten, kezd fájni a bűne és szeretné rendezni dolgait, növekedni a hitben. Ezért vagyunk jelen a gyülekezetben, és ezért vannak Fülöpök is a gyülekezetben (akik nem csak a lelkészek), akikkel együtt lehet imádkozni, megbeszélni a problémáinkat, terheinket. Így bűneinket ott hagyhatjuk a Jézus keresztjénél, különben nem tudna megnyugodni a lelkünk.

Ha megismered az Urat, akkor ennek konkrét jelei vannak, pld visszaviszed az ellopott szerszámokat, vagy bocsánatot kérsz valakitől, akit már évekkel ezelőtt megbántottál, stb., mert így is mozdulni kell. Isten is mozdult értünk, nem mondott le rólunk! Mi lenne ezzel a világgal és benne velünk, ha nem mozdult volna az Isten, ha nem jött volna el? Akkor nem lehetne rendezni a dolgainkat, nem énekelhetnénk: „a keresztfához jövök, bűnömet ott leteszem, nyugodalmat lelek lelkemnek”. Óriási dolog, hogy Isten nem mondta: „elestél, akkor ülj ott”, mert Jézus a saját életét adta váltságul, hogy bocsánatot kaphassak és újat kezdhessek.

Fülöp tudja, ha nem beszél a komornyikkal, akkor azt az Isten rajta fogja számon kérni, mert így van ez a Szentírás szerint. Ha te nem mondtad el az üzenetet, ha miattad elkárhozik a másik az engedetlenséged, szégyenlőséged miatt, az a te bűnöd. Ha egy keresztyénnek nehezére esik elindulni arra, hogy „ott van egy lélek, eredj hozzá és beszélj vele, hogy el ne kárhozzon”, akkor az nem is keresztyén. Fülöp azért megy, mert a lába, keze ideje sem az övé, az Úr az Ő gazdája! Ha tied a kezed, a lábad, az időd, akkor látszik, sokszor felesleges dolgokra használjuk. Adjuk oda Neki ezeket és sok minden egészen más lesz, ha Isten akarata szerint használjuk, amink van.

Fülöp hallja, hogy a komornyik olvassa a Bibliát, felkérezkedik a szekérre, a komornyik maga mellé engedi és együtt beszélgetnek. Fülöp az olvasott rész alapján magyarázza neki az evangéliumot, beszél Jézus Krisztusról. Mivel telnek a mi beszélgetéseink, mi a fő kicsengése ezeknek és mit adunk tovább? A nyelvünk sem a mienk! Azaz „semmi haszontalan dolog ne jöjjön ki a szánkon, csak ami építő, Isten dicsőségére való”, ami összhangban van a Szentírással.

Ugyanakkor Istennek fontos, hogy értsük is a szavát. Ez a komornyik alázatosan bevallja, hogy nem érti meglett ember létére sem. Ugyanaz a Lélek kell legyen bennünk, mint aki írta a Szentírást, különben nem értjük, csak kultúrtörténeti olvasmány a Biblia. Isten ugyanazt akarja ajándékozni nekünk is, mint a komornyiknak meg Fülöpnek: hogy értsük az Ő szavát. A Biblia a közösségben lesz érthető, beszélget két testvér és letisztul az üzenet. Menjünk hát és éljünk a közösség ajándékával, mert a keresztyénség nem magánélet, hanem Istennel és egymással való kapcsolat, amit mi is megtapasztalhatunk, mint a történetbeli szerecsen valamint Fülöp!


„Csak tizenkét éven felülieknek”

A Tv műsorokban kötelező meghatározni, hogy milyen korosztály nézheti

meg az adott filmet vagy műsort. A cikkem olvasását így nem ajánlom

mindenkinek. (Némelyek talán pont ezért fogják elolvasni.) Miért mondom,

hogy nem ajánlom mindenkinek? Mert ebben a kis írásban próbálok

szembenézni gyülekezetünk lelki életével. Tükörbe nézni viszont nem

mindenki szeret, ugyanis köztudott, hogy nem szeretünk változtatni

szokásainkon, nagyon is jó nekünk legtöbbször úgy, ahogy vagyunk.

Mire akarok kilyukadni? Több mint negyven éve próbálok keresztyén

emberként élni, nemcsak vasárnap, hanem a hétköznapokban is, a

családomban is. Keresztyén emberként akarok döntéseket hozni, dolgozni,

lazítani. Harminc három esztendeje vagyok gyülekezeti lelkész és figyeltem

pásztorként a nyájat is: ki hogy halad a hit útján, ki növekszik, kinek mélyül a

hite, ki tud szeretettel viszonyulni felebarátaihoz, ki az érett ember, aki kész

szolgálatot vállalni másokért. Mire is jutottam, amíg így magamat és másokat

figyeltem? Ha valaki élő hitre jut, megtapasztalja Isten szeretetét,

bűnbocsátó kegyelmét, és hálából igyekszik engedelmeskedni Isten szavának,

parancsolatainak. Jézus két parancsolatban foglalta össze a Szentírás

tanításának lényegét, ezt mindannyian ismerjük: „Szeresd Istent és szeresd

felebarátodat”. Ez azt jelenti, hogy hitünknek, keresztyénségünknek két

fontos összetevője van: az egyik az Istennel való kapcsolatunk ápolása,

megélése, de a másik ugyanolyan fontos összetevő, milyen kapcsolatban

vagyok, hogy ápolom és élem meg a lelki testvéreimmel való kapcsolatomat.

Azzal a kijelentéssel egy keresztyén ember sem vitatkozik, hogy az

Istennel való kapcsolatunk ápolására időt, energiát kell fordítani, hogy ehhez

hozzátartozik a Bibliaolvasás, az imádság, az istentisztelet. De ezzel még csak

a nagyparancsolat felénél tartok. A nagyparancsolat első fele nem szakítható

el a folytatástól: a felebarátommal, a testvéremmel való kapcsolattól. Ha egy

szemléltető példával akarok élni, mondhatjuk, hogy fél lelki tüdővel is lehet

keresztyén életet élni. De teljeset? Erre nekem és testvéremnek volt a

szemünk előtt egy személyes példa: édesapánk hat és fél évet töltve a

kommunista rezsim börtönében hitéért, úgy szabadult ki, hogy fizikailag

tényleg csak fél tüdeje volt vagy még az sem egészen. Kívülről semmi nem

látszott ebből, de ha felfele kellett menni, vagy szaladni kellett, vagy netán


hegyet mászni, akkor nagyon nagy gond volt. Akkor előfordult, hogy mi

gyerekek voltunk számára a „mozdony” és vontattuk például a falu melletti

ezer méter magas hegyre. Azon a helyzeten nem lehetett változtatni. De

azon, hogy mi használjuk-e mindkét lelki tüdőnket, azon igen! Az egyik

tüdőnk ebben az összefüggésben az Istennel való közösségünk, a másik pedig

a testvéreinkkel való közösségünk. A mai világ arról szól, hogy boldogulj

magadban, old meg egyedül a problémádat és örülj magadban. Sajnos, ezt mi

keresztyének is elhisszük és elfelejtjük, hogy Isten minket közösségre hívott

el, a magával és az egymással való közösségre.

A gyülekezetünkben kezdettől fogva igyekeztünk minden korosztály számára indítani egy kisebb közösséget, bibliaórás alkalmat. Bekapcsolódtunk-e mi magunk egy ilyen kis közösségbe? Meggyőződésem, hogy nem elég az, ha hetente egyszer részt veszünk egy istentiszteleten, ahol a többséget nem ismerjük, ahol nem tudjuk megosztani azt, ami bennünk van, ahol igazából jó esetben csak kapunk. Mindenkinek szüksége lenne egy olyan kisebb közösségre is ahol kérdéseit, örömeit hitével meg életével kapcsolatban megoszthatja másokkal is, ahol lehet együtt imádkozni személyes dolgainkért, ahol nemcsak kapok, hanem adok is.

Senki ne keresse azonban az ideális közösséget, ahol angyalok vannak, mert azt nem fogja megtalálni! De találhat a hét szinte minden napján lehetőséget, hogy egy kiscsoportban együtt tanulmányozza a Bibliát másokkal, halljon arról, hogy mások hogyan harcolnak, küzdenek meg gondokkal. Így megtapasztalhatja, hogy milyen áldott dolog, ha emberek imádkoznak érettem és azt is, hogy milyen jó, ha én tudok adni valamit az Istentől kapott ajándékaimból. Senki ne gondolja, hogy kárba veszett idő, ha a heti 168 óránkból az egy óra vasárnapi istentisztelet mellett még másfél órát egy kis közösségben töltünk. Személyes vallomásként is mondhatom, nekem is évtizedek óta megvannak a kis közösségeim ahova, ha elmegyek, mindig feltöltődve jövök el. Hiszem és vallom, hogy a mi Istenünk ettől senkit nem akar megfosztani!

Ha valakit ez a kis írás megszólított, szívesen beszélgetek vele és segítek megtalálni gyülekezetünkben azt a kis közösséget, ahova bekapcsolódhat,

szeretettel: Lőrincz János esperes lelkipásztorotok


Ki a te hősöd?

Május 2-4 között Marosvásárhelyen a Kövesdombi református templomban először vehettem részt a FÜGGŐLEGES keresztény ifjúsági konferencián és munkatársként segíthettem a szervezőknek.

A regisztrációs standhoz kerültem, ahol karszalagokat ragasztottam a konferenciára bejelentkező fiatalok karjára. Így már az első napon alkalmam volt megismerni sok fiatalt, aki ide érkezett. Minden résztvevő kapott egy kitűzőt, amin a neve szerepelt és a „szupereje”, ami segített, hogy megtalálja az ugyanolyan erővel rendelkező társait és így új barátokat is szerezhetett. A konferencia témája a Szuperhősök voltak, innen a cím a plakátokról, hogy HŐSROBBANÁS. A résztvevők sok változatos programból választhattak aszerint, hogy mi iránt érdeklődtek.

A konferencia a házigazdája Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese köszöntőjével kezdődött a közös program, majd ezután a Magyarországról érkezett ifj. Csomós József előadása következett. Vacsora után az Ifibörzén bemutatkoztak az ifik (ifjúsági csoportok) és készítettünk újságokból egy „skillt”, amit a gyülekezet is láthatott a vasárnapi istentiszteleten. A műhelyekre a kávézóban lehetett iratkozni és a legnépszerűbb a láthatatlan színház volt. Én a szobor színházon vettem részt, ahol erőt és gyengeséget ábrázoló élő szobrokkal ismerkedhettünk meg.

Szombaton reggel csoportokba tömörülve alternatív áhítattal kezdtünk. Újra műhelyek következtek és ismét nagy volt a választék. A figyelmemet bibliadráma, másképpen ZERO-HERO (semmi hős) foglalkozás keltette fel, ahol egy bibliai történetet adtunk elő a Jónás próféta könyvéből. Jónás az Isten elől menekült és ő volt a dráma főszereplője. Nekem a háborgó tenger szerepe jutott, amit én kendőket mozgatva oldottam meg. Megpihentünk a csoportos foglalkozás után, mert sokan elfáradtak. Így lehetőség adódott a beszélgetésre. Ismerkedni a Kávézóban is lehettet, ahol egy német fiatal lelkesen sütötte a palacsintát a résztvevőknek.

Új barátokat szerezni a társasjátékozás közben is lehetett mivel a szervezők erre is gondoltak. Ifj.Csomós József előadása közben bemutatkoztak a


hősgondozók is. Ők olyan hősöknek segítettek négyszemközti beszélgetések során, akik még egy kicsit bizonytalanok vagy nem nagyon tudnak beilleszkedni a közösségbe. Ebéd következett, hiszen ,,a szuperhősök is esznek”, majd szabadidős tevékenységekre lehetett feliratkozni. Én a bolondos labdajátékok sportosabb tevékenységén vettem részt, ahol nagyon jól szórakoztam a német fiatalokkal. Majd feliratot készítettem egy pólóra sok fiatallal együtt. Később egy beszélgető-show következett, amin sokat lehetett tanulni mások élettörténetéből. Az esti program között szerepeltek a koncertek és a „stand up comedy”, ami nagyon népszerű volt, hiszen itt a legkomolyabb emberek is elmosolyodtak.

Vasárnap borús napra ébredtünk, de a reggeli áhítat jobb kedvre derített és

utána finom reggelit kaptunk. Az istentiszteleten a gyülekezet is részt vett és így láthatták a fiatalok díszítéseit és azt, hogy e pár nap alatt mennyire megváltozott az udvar, a templom meg az ifjúsági ház. Képeket néztünk az elmúlt két nap emlékeinek megosztása céljából. Az ebéd után nehéz volt búcsúzni az újonnan szerzett barátaimtól, de nagyon sok szép és jó emléket szereztem az elmúlt három napon és ez megvigasztalt.

Végül még annyit, hogy: mindenkinek van hőse, legyen az valós vagy mesebeli, de az igazi hős az, aki a VEZÉR (ISTEN) szavára hallgat, el tudja fogadni döntéseit és engedelmeskedik Neki. Mi mind Isten hősei lehetünk!

(Bernád Renáta)


Apák napja

Erdélyi emberekként fontos nekünk hagyományaink ápolása. Noha meg kellene szűrnünk azokat, mert nem tiszta forrásból van minden, amit elődeinktől örököltünk. Vannak pogány-magyar korunkra emlékeztető hagyományaink, de reformátusok sokasága énekli fennhangon esküvőkön olyan népdalainkat is, amelyek között jócskán akad átokmondás, paráznaság dicsérete és egyéb szörnyűség. Ugyanakkor a legújabb korban, a külső szabadság idejének eljöttével, beáramlottak nyugatabbról újabb ünnepek, intézményes tévtanítások, hagyományok. Ilyen a szintén pogány, és keresztyén mivoltunkkal teljesen összeegyeztethetetlen, Halloween vagy a New Age szellemiséget képviselő Waldorf óvoda és iskola. Egy ismerősöm büszkén tájékoztatott arról, hogy a marosvásárhelyi metafizika akadémiára jár. Virágzik az ezotéria, olyannyira, hogy a református Bod Péter Diakóniai Központban már saját rendezvényük is volt a közelmúltban. Hol van az élő hit, az evangéliumi lélek, amely különbséget tud tenni az isteni Lélek és a gonosz lélek különféle vonzónak és jónak feltüntetett cselszövései között? Bizony azokat az időket éljük, amelyekről előre szólt nekünk a mi Urunk, hogy a Sátán ordító oroszlánként járja a világot, hogy lehetőleg még a hívő embereket is megtévessze.

Nem kis kihívást jelent a keresztyén emberek és az egyház számára a helyes értékítélet alkotás, a sok ideológia, filozófia és különféle vallásos áramlatok sokasága között a tiszta látás és az Ige szerinti gondolkodás megtartása, magunk abban való gyakorlása. Ugyanakkor az Isten szerinti házasság és gyereknevelés egyre kevésbé divatos és menő, hiszen minden oldalról támadásnak van kitéve. A Szentírás sok olyan történetet tár elénk, amikor Isten egy-egy férfiút, férjet és családapát szólított meg, amikor valami nagy változást készített elő. Ilyen volt Noé, Ábrahám, Zakariás is. De mi a szerepe ma egy családapának? Mit jelent ma Isten hangját hallani, Neki engedelmeskedve pedig a családot arra vezetni, amerre Ő akarja? Hiszen "Mind jó, amit Isten tészen, szent az Ő akaratja..." Mit jelent a gyerekek számára az apa, milyen apaképpel rendelkeznek a mai gyerekek? Mit tehet Isten népe, a keresztyén család annak érdekében, hogy felmutassa szűkebb és tágabb környezetünkben az Isten szerinti apaképet? Mi több a mennyei Atyára mutató, Vele összhangban lévő apaképet.

Mindezekről azért is esett szó, mert tájékoztatni szeretnénk testvéreinket egy hagyományteremtés igényével szervezendő eseményre: apák napja lesz a Kövesdombon! Nem célunk az apák dicséretét zengeni, de szeretnénk Istennek hálát adni családjainkért, a szülőkért, gyermekeinkért, de különösképpen az apákért. Szeretnénk újra tudatosítani magunkban és egymásban, apákban, hogy Isten szeretetéből és ajándékaként válhattunk apákká. Hálaadás, felelősségünk tudatosítása, Isten további vezetésének keresése apákként - ez a célunk!


Márciusban megtartott presbiteri ülésünkön döntés született: az idéntől minden június 3. vasárnapját Apák napjaként szeretnénk ünnepelni gyülekezetünkben. Ennek a határozatnak szellemében, szombaton, június 14-én du. 5 órától meghívottakkal és szeretetvendégséggel egybekötött, az apaságról szóló kerekasztalt tartunk, amelyre szeretettel várjuk gyülekezetünk családjait. Reménység szerint gyerekfelügyeletet is fogunk biztosítani a kisgyerekes családok részvétele érdekében. Másnap pedig, június 15-én, vasárnap, a délelőtti istentisztelet fő témája pedig az apaság ajándéka és az azzal járó kihívás, felelősség lesz.

Ezekre az alkalmakra hívogatjuk és várjuk gyülekezetünk tagjait, apákat és családokat, valamint a remény szerinti jövendőbeli apákat, szülőket,

Szeretettel: R. Szabó István missziós gondnok

Demeter Jenő bemutatkozása

1982. június 24. születtem Baróton, Kovászna megye Erdővidék nevű részén. Nagyszüleim és szüleim is ezen a vidéken születtek, a földijeim szavajárása szerint, “tőről vágott székelyemberek” vagyunk. Édesapám neve Jenő és én is az ő nevét viselem, édesanyám neve Irma, szeretetben, áldozatban, küzdelmekben és munkában gazdag, hitben növekvő emberek. A családom örömmel várta érkezésemet, de már akkor nehéz napokat kellett mellettem átéljenek, mert koraszülöttként és agyvérzéssel jöttem a világra. Az orvosok véleményére alapozva, az volt a szüleim félelme, hogy életben maradás esetén is nagy a valószínűsége annak, hogy szellemileg sérült leszek. Az én Istenem a Jézus Krisztusban megóvott a haláltól, sőt szüleim szeretetében és gondoskodásában, a rengeteg gyermekkori betegségen túl, gyönyörű gyermekkort ajándékozott nekem. Isten a családunkat születésem után 4 évvel megáldotta Attila öcsémmel, akinek gyermekkorát néha megnehezítettem, de mindezek mellett a testvéri szeretet köztünk folyton csak nőtt.

Úgy emlékszem kisiskolás koromban fogant meg bennem a vágy, hogy lelkész legyek és ebben gyülekezetünk lelkipásztorának Krizbai Imrének szánt nagy szerepet Isten és nagymamámnak, aki minden embernél jobban örült ennek a szándékomnak. A szüleim is minden erejükkel támogattak abban, hogy református lelkész lehessek, így kerültem 14 éves koromban Kolozsvárra, a Református Kollégiumba, abból a megfontolásból, hogy innen majd jó esélyekkel pályázhatok a Teológiára. A kollégiumi évek alatt a lázadás és csalódottság olyan nagyra nőtt bennem, hogy érettségi után hallani sem akartam a Teológiáról és tulajdonképpen semmiről, ami az Egyházzal kapcsolatos. Egy évre visszakerültem Barótra a szüleimhez, akik csendesen és nagy bölcsességgel kezelve engem, várták a helyzet végkimenetelét.


Egy év elteltével már nagyon hiányzott Kolozsvár és a kollégák, így eldöntöttem, hogy valamelyik egyetemre felvételt szerzek és a legegyszerűbb választás, ahova mindenféle fáradtság nélkül jó esélyekkel pályázhattam, az a Kolozsvári Mezőgazdasági Egyetem volt. Sikeres felvételi után egy nagyon kellemetlen év következett, ami anyagilag a szüleimet teljesen leterhelte, engem meg elkeserített, mert nem találtam a helyem. Egy barátom, Nagy Levente, aki már a Teológia diákja volt, sokszor felhívott, hogy látogassam meg őt és az ottani hangulat annyira megragadott, hogy úgy döntöttem mégiscsak teszek egy próbát és nekirugaszkodom a felvételinek. Emlékszem, hogy rengeteget tanultam és ennek az lett az eredménye, hogy 2002 őszén felvételt nyertem a Protestáns Teológiai Intézetbe. A családom végigdrukkolta ezt az utat és velem együtt nagyon örült a sikeres felvételimnek.

2007-ben, a tanulmányi évek végeztével, Székelykeresztúron kezdtem el a lelkészi szolgálatot, segédlelkészi minőségben. Nagyon szép évek voltak, mert Isten sok áldást adott és egy hatalmas leckét! Kezdetektől meg szerettem volna felelni sokféle elvárásnak, csak az Isten elvárása maradt ki a sorból. Isten részéről minden adott volt, de én magamat nem adtam oda Neki és rövid idő alatt megtapasztaltam, hogy az én igyekezetem kevés lesz a szolgálathoz, kifogytam a szóból, együttérzésből, örömből. Isten, Cseri Kálmán igehirdetésein át értette meg velem, hogyan jutottam ilyen mélységbe, honnan ez az üresség. Őt szolgálni Nélküle az én életemben nem tudom! Hogyan szolgálhatom szív szerint Istent, ha azt nem adtam Neki oda úgy, ahogy van? Hogyne fogyna ki az a kevés is, ami bennem van, ha nem Ő tölt tele? Egyáltalán mi van a szívemben?

Oda adtam Istennek, ami az Övé, önmagamat. Ami bűn volt, arra bocsánatot nyertem, ami üres volt azt Isten teletöltötte Szentlelkével, azóta a tele szívemből jut szó a számba is. Így lettem segédlelkész Medgyesen, aztán helyettes lelkész Zernyesten, majd önálló lelkész Betfalván. A szolgálatom ideje alatt ismertem meg a Jakab családot Székelykeresztúron és ebben a családban Anitát, akivel nagyon megszerettük egymást. Anita és én 2013. október 12-én kötöttünk házasságot és nagyon hálás vagyok érte az Úrnak. Tudjuk mind a ketten, hogy ára is van a Jézus Krisztushoz való ragaszkodásunknak, és mivel ezt az áldozatot meghoztuk, ezért vagyunk most Kövesdombon. Isten ide vezetett és menekített bennünket, amit hálás szívvel köszönünk Neki, a mi Istenünknek és nektek, testvéreinknek a Jézus Krisztusban.

(Beosztott lelkipásztor: Demeter Jenő)


Titkárnőként a kövesdombi gyülekezetben - Hogyan és mióta lett titkárnő a gyülekezetünkben? Hogy érzi itt magát? - 1994 januárjától, amikor megalakult a Kövesdombi református gyülekezet, a presbiterek döntése alapján lettem titkárnő. Az, ahogyan végül több jelentkező közül megkaptam ezt az állást, hiszem az Úr Isten vezetése volt és felettébb hálás voltam azért is, hogy így két év munkanélküliség után dolgozni kezdhettem megint. Teendőimbe az alsóvárosi gyülekezet titkárnője valamint Szilágyi Márta, első lelkipásztorunk felesége vezetett be. Mi több 1996 és 2000 között egy épületben volt a Kövesdombi és az Alsóvárosi gyülekezet titkársága, majd innen az újonnan felszentelt templomunk irodájában folytattam szolgálatomat. Kezdetben egyedüli munkatársa voltam lelkipásztorunknak, Lőrincz Jánosnak, aztán lassan egy egész munkatársi közösség alakult ki. Ma már egy összeforrt, segítőkész, egymást kiegészítő munkatársi csapat tagjaként dolgozom. Külön ajándék, hogy minden szerdán van közös áhítattal egybekötött munkatársi megbeszélőnk, ahol az Ige mellett alakulunk mindnyájan, feltárjuk őszintén a problémákat és közös imádkozással kérjük a mi Urunk vezetését és áldását munkánkhoz. Egy ilyen légkörű munkahelyen lenni külön áldás és békesség, amiért nem lehet elég hálásnak lenni! - Hogyan zajlik egy átlagos munkanap az irodában? - Ige melletti elcsendesedéssel és imádkozással kezdek, majd számba veszem a tennivalókat: előkönyvelnivalók, iktatás anyakönyvbe, számlák rendezése stb. De közben beszélgetések adódnak a betérőkkel és ez számomra munkámban az Istennek való közvetlen szolgálat. Szeretném, ha mindenki, aki ide bejön, megérezné, hogy értük vagyok elsősorban itt, és hogy lehetőség van egymás terhének hordozására a hétköznapokban is. - Mik a nehézségek és mik az örömök ebben a szolgálatban? - Nehézségek rendjén egyrészt beszélnék arról, hogy kezdetben, főleg míg gyermekeim kicsik voltak, nem volt könnyű összeegyeztetni a családi programot. Sok barát is elmaradt és a tágabb rokonság is nehezen alkalmazkodott az olyan időbeosztáshoz, ahol az ünnepek munkának is számítanak az esetemben. De a párom, aki presbiter is és jobban belelát ebbe a szolgálatba, segítségemre volt, hogy együttesen a munka, szolgálat és család egyensúlyban maradjon.


Másrészt talán a legnehezebb, amikor gyászoló testvérek érkeznek az

irodába, mert úgy szeretnék szívből és együtt érzően szólni hozzájuk, de az

emberi szó érzem sokszor oly kevés. Ilyenkor belsőleg fohászkodom magamban

szóért, Istenre mutatóért és külön ajándéknak érzem, ha még beszélgetés is

kialakul. Amúgy is a gyülekezeti tagjainkkal való elbeszélgetést érzem igazán

szolgálatom legfontosabb részének. Akkor is, ha egyházfenntartó járulékot

fizetni jön valaki, titkon arra vágyok, hogy közelebbről megismerjem az illetőt,

hogy talán az igéről is szó kerüljön, hiszen ez az, ami után mindnyájan

vágyakozunk valójában, ami éltet, ami összeköt egy gyülekezetben.

Szóval a kérdés második felére a válaszom, hogy munkám fő öröme, amikor

kibeszélve magukat az irodába látogatók, innen felszabadulva mennek tovább.

Ha pedig még a napi igénket is meg tudjuk osztani egymással, akkor már a

menny előízét érzem itt. Külön ajándék, hogy megajándékoznak bizalmukkal az

emberek, főleg az idősek meg egyedülállóak mesélnek szívesen és a rájuk szánt

idő mindig gazdagítja az én napomat is.

- Honnan az erő mindehhez a szolgálathoz, az irodai tennivalókhoz?

- Röviden: az Úr adott erőt eddig, csakis az Ő segítségével tudom végezni

munkám és hiszem, kérem, hogy Ő vezessen továbbra is! De el nem

hallgathatom azt sem, hogy hálás vagyok az eltelt 20 évért, mert nagyon sokat

kaptam a lelkipásztorunktól és feleségétől, a munkatársi közösségtől, az itteni

gyülekezeti testvérektől, lelki alkalmaink révén. Ha mindenekfelett megmarad

az Úr szerinti szeretet bennünk és köztünk valamint betölt az Istennek

békessége, akkor volt, van és lesz erő szolgálni tovább! Külön hálás vagyok,

hogy 2008-ban férjemmel együtt eljuthattunk a CURSILLO-ra és azóta, minden

testi-lelki kérdésben, imádkozó társai lehetünk egymásnak. Az is nagy ajándék,

hogy eddig évente egyszer munkatársi csendesnapunk is volt, sőt most vágyunk

évi kettőre, hogy még szorosabb legyen a testvéri kötelék a munkatársak

között. Külön kiváltságban volt részem tavaly Demeter Anikó gondozónkkal

együtt, a munkatársak szeretetének köszönhetően, hogy eljuthattunk

Biatorbágyra egy női hétre, ami több volt, mint puszta szabadságolás. Szóval

csak sorolhatom mennyi áldásban van titkárnőként részem és hálás szívvel

dicsérem az elmúlt 20 évért az én drága Uramat!

(az interjút készítette: Grosz Imola presbiter)


Folytatjuk sorozatunkat, melyben presbitereink mutatkoznak be:

Antal Sándor vagyok, Marosvásárhelyen születtem 1963-ban. Miután 25 évig a kereskedelemben voltam, jelenleg technikusként dolgozom egy német cégnél. 1987-ben házasodtam és Isten a későbbiekben megáldott 2 fiúgyermekkel. Idősebb gyermekem 25 éves és ebben az évben fog Isten kegyelméből házasodni. A kisebbik 19 éves és tizenkettedikes, ami azt is jelenti, hogy érettségi előtt áll.

Kezdetben a Kistempblomba jártunk, ahol az Úr szólt hozzám Csiha Kálmán lelkipásztor igehirdetésein keresztül. Úgy éreztem, hogy minden igehirdetése rólam szól. Hálás vagyok, hogy azóta is, szól hozzám Isten és az Ő megváltott gyermeke lettem Jézus Krisztusban, az Ő drága, szent vére által. Később a Ludas utcai gyülekezetbe tartoztam és 1993-tól a Kövesdombi gyülekezetbe járok családommal együtt. 1993-ban, mikor a Kövesdombi gyülekezet különvált az alsóvárosi gyülekezettől, akkor hívott el az Úr a presbiteri szolgálatra, Szabó Árpád presbiteren keresztül. Azóta is próbálom lelkiismeretesen végezni az Úr kegyelméből és segítségével ezt a szolgálatot. A presbitériumon belül több bizottság is van, és én tagja vagyok a leltári, építkezési, pénztár-ellenőrző valamint az Úrvacsora kiosztásáért felelősnek.

Úgy érzem, hogy ezeket a szolgálatokat nem végzem tökéletesen, mert sokszor jön a kísértő és bele próbál piszkálni a dolgokba. Ha nem veszem az Isten igéjét a kezembe és nem borulok térdre imában, akkor sokszor keresztbe tud tenni az ördög. Így próbált meg a kísértő a 2011-es presbiteri választások előtt, amikor nem akartam vállalni tovább a szolgálatot, de az Úr igéje megerősített és bölcsességet is adott, hogy megértsem a 65 Zsoltár szavait:

„Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!”

Az Úr Isten nap, mint nap hív az Ő közelébe, de én kell megtegyem a lépést Felé a hívásra felelve. Erre bíztatlak titeket is kedves olvasók, hogy tegyétek meg a lépést nap, mint nap az Ő igéje által Isten felé, hogy az Ő közelében legyünk és ‘’ boldogan lakozhassunk az Ő udvarában!’’ Mert hol jobb, ha nem az Ő közelében és az Ő udvarában lakozni!

∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗ Nagy Katalin vagyok, 1960-ban születtem Sepsibesenyőn református

lelkészcsaládban. Hét testvérem közül én vagyok a negyedik. Tanulmányaimat Marosvásárhelyen és Temesváron végeztem. A Szentkeresztbánya-i Vasgyárban dolgoztam hét évet mérnökként. 1992-ben visszaköltöztem Marosvásárhelyre, ahol valláspedagógiai tanulmányaim elvégzése után öt évig


vallástanár voltam. Jelenleg a Krisztusért és Egyházáért CE Szövetségnél dolgozom, a CE BASILEA kft irodavezetője vagyok.

Mindig szorosan összekapcsolódott családi életünk a gyülekezeti élettel. Már gyermekkoromban láthattam, milyen nagy kincs a Szentírás, hogyan lehet tanítását a mindennapi életünkben alkalmazni, mit jelent imádkozni, bízni és hinni a Szeretet Urában. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy otthonról elkerülve, mindenhol gondoskodott gyülekezetről, ifjúsági közösségekről, házi bibliaórákról, ahol megtapasztalhattam az egymás hite által való növekedés ajándékát, a közösség megtartó és felemelő erejét.

Tizenegy éve szolgálok a kövesdombi református gyülekezetben, mint presbiter, tagja vagyok a diakóniai és a munkaköri bizottságnak. Szeretném a rám bízott feladatokat Isten dicsőségére, a gyülekezet javára és épülésére végezni.

∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗∗ Nevem Hampel István, 55 éves tanár vagyok, három

gyerek édesapja (első házasságomból egy 29 éves fiúé, illetve a második házasságomból egy 22 éves fiúé és egy 21 éves lányé). Az Alsóvárosi gyülekezethez tartoztunk 2003-ig, amikor átiratkoztunk a Kövesdombi Református gyülekezethez.

2008-ben Lőrincz János tiszteletes úr felkérésére, hogy vállalom-e a presbiteri tisztséget, igennel válaszoltam. Így 2009-ben pótpresbiter lettem, majd 2012-től presbiter vagyok. Azért vállaltam el ezt a tisztséget, mert úgy éreztem, hogy az Úrnak szolgálni és Isten országának terjedése érdekében munkálkodni

kell tehetségünk és elhívatottságunk szerint. Erre bíztatott a következő bibliai rész is: „Ezt pedig gondoljátok meg: aki szűken vet, szűken is arat, és a ki bőven vet, bőven is arat.” (2Kor9,6).

2003-ban élőadásban nézhettük a templomban a Pro Christ evangelizációs sorozatot, ami nagy hatással volt reám és akkor született meg bennem az elhatározás: az istentiszteleteket jó lenne élőadásban közvetíteni. Ez később meg is valósult először web rádión, majd web tv-én.

Két bizottságban is tevékenykedem, az Úrvacsorai bizottságban segédkezem a szentjegyek kiosztásában és a média bizottságban felelek az istentiszteletek Interneten való élő közvetítésével (sajnos a technika ördöge sokszor keresztbe rak, így a közvetítések nem mindig a legjobb minőségűek), továbbá a gyülekezeti honlap szerkesztésével. Reményemet fejezem ki, hogy presbiteri munkámmal hozzájárulok a gyülekezet valamint a magam lelki és szellemi növekedéséhez.


Júliusban újra vendégek érkeznek Zutphenből a gyülekezetünkbe!

Hollandiában töltve szabadságunkat, folyó év május 7-én, feleségemmel együtt meglátogattuk a Zutpheni testvérgyülekezetünket, hogy számba vegyük közösségeink örömeit és gondjait. Mivel hétköznap volt, gyülekezetük ifjúsági termében fogadtak heten az ottani gyülekezetből.

Szó esett arról, hogy miután Olaf Haasnoot lelkipásztor más gyülekezetbe távozott, a zutpheniek most új lelkipásztor keresésében vannak. Mi is elmondtuk, hogy a mi gyülekezetünkből elment Nagy Emese beosztott lelkipásztor és az ő helyére Demeter Jenő beosztott lelkipásztor jött. De beszélgettünk gyülekezeteink felépítésének különbözőségeiről, a fiatalsággal foglalkozó szolgálatokról és a diakóniáról is lévén, hogy holland testvéreink évek óta rendszeresen támogatják gyülekezetünk diakóniai munkáját. Beszélgetésünk legnagyobb része a zutpheniek nyári marosvásárhelyi látogatásának előkészítésével telt.

2014 július 19 és 26 között újra zutpheni testvérek érkeznek gyülekezetünkbe, pontosabban 23 fiatal (13-17 év közötti 7 fiú és 16 lány), illetve 7 felnőtt (5 férfi és 2 nő), lesznek gyülekezetünk vendégei. De ők nem csak vendégeskedni fognak, hanem betegeket, idős embereket látogatnak majd, egy pár nehéz helyzetben levő gyülekezeti tagunknál bizonyos munkákat fognak elvégezni, illetve a gyülekezetünkben a pont akkor zajló nyári vakációs bibliahét munkájában is megpróbálnak besegíteni.

Természetesen ez alkalom arra is, hogy az itteni fiatalokkal ismerkedjenek, együtt beszélgessenek, énekeljenek, együtt vegyenek részt istentiszteleten és a felnőtt kísérők is megismerjék gyülekezetünket, városunkat. Lesznek a csapatban olyanok is, akik ezelőtt két évvel is jártak már nálunk, de a csapat nagyobbik része új tagokból áll akár fiatalok, akár felnőttek legyenek. Jó volt hallani, hogy az egyik fiatal lány, aki volt már nálunk, most úgy jön újra vissza, hogy közben meggyőzte édesanyját, hogy ezt látnia kell, és így júliusban az édesanyja a felnőtt kísérők egyike lesz.

Van még sok apró részlet, amely az érkezésükig foglalkoztatni fogja gyülekezetünk megbízott tagjait valamint a presbitériumot, de addig is a két gyülekezet mindennapos munkájáért, szolgálatáért, lehet imádkozni, lehet kérni a mi Urunk közbenjárását a gondok megoldásában, az örömök megosztásában.

Fogadjuk őket szeretettel, mint gyülekezet, és nektek fiatal testvéreim azt mondom: gyertek, találkozzatok velük, kapcsolódjatok be a közös programokba!

Szeretettel: Fekete Attila Csaba, főgondnok és felesége Sandra.


Hírdetések

Hívogatunk a nagykórusba!

A Kövesdombi református gyülekezet kórusa 2000 március 5-én alakult Derzsi Éva kórusvezető irányításával és első szolgálata templomunk felszentelési istentiszteletén volt 2000 július 8-án. Mint minden kórus mi is nevet kerestünk és 2004-ben felvettük a HALLELUJA nevet, sőt a zászlónk is elkészült.

Kezdetben 35 taggal indultunk és többé-kevésbé ez a létszám az évek során állandónak mutatkozott. Az eltelt 14 év alatt volt kórusvezető váltás is, így 2011-2014 között Sántha Judit volt a vezetőnk. Legnagyobb részt egyházi műveket énekelünk az egyházi ünnepek istentiszteletein, de előfordult a repertoárban népdal feldolgozás is. Ezekből 2012-ben egy válogatás CD-n megjelent és még kapható a lelkészi hivatalban. Meghívásra több gyülekezetben is szolgáltunk és minden évben részt vettünk a Vártemplomban szervezett Szentháromság vasárnapi kórustalálkozón.

Pillanatnyilag kórusvezetőt keresünk és új kórustagokat is, mivel ebben az évben a létszám 25-re csökkent. Mivel a kórus egy nagycsalád, ahol jól érezzük magunkat, ahol öröm Istent énekkel dicsérni, hívogatunk szeretettel minden gyülekezeti tagot, hogy jöjjön és álljon be közénk, ha szeret énekelni! Jelentkezni a lelkészi hivatalban lehet és várunk szeretettel minden érdeklődőt,

Szeretettel: Farkas László gondnok és kórustag


Az olvasás mindig öröm

Akár télen, mert hamarabb esteledik, akár nyáron, mert nehezen alszunk el a nagy meleg miatt! De azért is, mert mindig van, ami foglalkoztat bennünket legalább gondolati szinten vagy választ keresünk konkrét kérdésekre vagy valaki egy remek könyvélményéről beszélt nekünk.

Éppen ezért KÖNYVTÁRUNK minden VASÁRNAP d.e. 12-től nyitva áll az érdeklődők számára az istentisztelet után az ifjúsági házban (ahova bátran lépjenek be, még ha éppen a gyerekeket öltöztetik szüleik a foglalkoztató végeztével!) Keressék bátran HEGEDŰS JUDIT testvérünket, aki kész könyveket ajánlani is.

MIÉRT szólunk megint erről a lehetőségről? Mert a gyereknevelésben és házasság gondozásban nem szokott vakáció lenni. Mert lelkileg feltöltődve Isten igéjével vagy Isten gyermekeinek élettörténetéből tanulva könnyebb a napokat megélni örömmel, békességben. Mert öröm könyvet kölcsönadni a legkisebbektől kezdve egészen a tinédzser fiataljainknak a hosszú nyári vakációra. Mert az idén konfirmáltak ajándéka könyvek garmadája volt, amit ezúton is nagyon köszönünk nekik, és az ő örömük úgy lesz teljes, ha kézbe is vesszük e könyvújdonságokat!

MOZOGJ VELÜNK!

„Bízzad az Úrra a te dolgaidat és a te gondolataid véghez mennek.” (Példabeszédek 16.3)

Talán ez az ige volt, ami végigkísért próbálkozásainkban, melyek végül is meghozták a várva-várt eredményt, amint sikerült beindítani a tornaórát a nőszövetség keretén belül. Régóta dédelgetett álom volt, amely most már több mint két hónapja valóság és egy kitűnő alkalom test meg lélek ápolására. Minden együttlét igeolvasással kezdődik, majd különböző torna és kézügyesség fejlesztő gyakorlatokat végzünk egy szaktanár irányításával. Az egy órai tevékenység teázással és közös beszélgetéssel zárul. Mindezek mellett lehetőség adódik az egymással való ismerkedésre, tapasztalatcserére és egészségügyi tanácsadásra is. Heti két alkalommal találkozunk: szerdán és pénteken délelőtt 11 órától. Szívesen várunk mindenkit korhatártól függetlenül!

(Ungur Ibolya nőszövetségi elnök)


"... boldogan éltek, amíg meg nem haltak."

Az Úr kegyelméből és a Budakeszi metodista testvérgyülekezetünk

jóvoltából, május 16 és 18 között egy házaspári hétvége résztvevői lehettünk,

aminek a piliscsabai evangélikus Bétel Otthon volt a helyszíne.

Mindig magával ragad az a gondoskodó, figyelmes fogadtatás, amit sokszor

megtapasztaltunk már a testvérgyülekezet részéről. Jó látni azt a cselekvő

hitet, ami folyamatosan jellemző metodista testvéreink életére, mert ez

olyan, hogy gondolkodásra és cselekvésre késztet mást is.

A hétvége témája a házastársi és a szülő-gyerek kapcsolatok köré

csoportosult. Sokszínűek és változatosak voltak a metódusok, amin keresztül

szemlélhettük saját életünket. Az ige tiszta fényétől a sokat mondó

történeteken át, a költői verseken keresztül egészen az egyenes szembesítő

kérdésekig sok minden segítette az elgondolkozást.

Nagy áldása életünknek már az is, hogy ezt az utazást házastársainkkal

közösen tehettük meg. Igazi különlegessége az alkalomnak a közös

beszélgetéseink voltak, amiben sokat gazdagodhattunk a személyes

bizonyságtételek, megélések által.

Ha következtetéseket szeretnénk levonni magunknak a saját életünkre

nézve, akkor elmondhatjuk: a házasság biztos nem az, amit oly gyakran

röviden így fogalmaznak meg a népmeséink "... boldogan éltek, amíg meg

nem haltak". Sokkal inkább a cselekvés helye, ami nem lehet működőképes a

szeretetben történő folyamatos kommunikáció nélkül. Az a fajta szeretet

szükséges ide, amit emberi gyarlóságainkból adódóan nem tudunk saját

erőnkből megvalósítani, de Isten megajándékozza vele életünket, illetve

házasságunkat.

Mindezt a színes programot még egy kirándulás is kiegészítette, ami Tata

város szépségeit és nevezettségeit tárta elénk.

Visszanézve az együtt eltöltött időre elmondhatjuk, hogy sokat

gazdagodott az ott megtapasztaltak által életünk és házastársi kapcsolatunk.

Kívánjuk, hogy sok házaspár a gyülekezetünkből hadd tapasztalhasson meg

ilyen gazdagodást és éljenek a jövőben a házaspári alkalmak lehetőségeivel!

(Szabó Albert presbiter és felesége Erika)


Újabb történetek nepáli misszionáriusainktól

„A madárkalitka.” Tavasszal az utcákon a madárárusok

kalitkákkal túlzsúfolt szekereken kínálják a színes tollú madarakat a járókelőknek. Erről eszembe jutott, hogy George Thomas, New England kisváros plébánosa mit mondott el húsvét reggel templomában. Egy régi, rozsdás madárkalitkát vitt magával, letette a szószék párkányára és így kezdte a prédikációt:

,,Amikor tegnap végigmentem a főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, melynek alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:

- Mit viszel? - Csak ezt a három vacak madarat - felelte. - Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem. - Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a

tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom. - De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük? - Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam: - Fiam, mennyit kérsz a madarakért? - Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak

szürke, mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek. - Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta

az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a

kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.”

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, egy másikkal zárta prédikációját:


,,Egy nap a Sátán és az Úr Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:

- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!

- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus. - Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak, és hogyan

váljanak el egymástól, feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást, hogyan részegeskedjenek és kábító szerezzenek, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni!

- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból? - Megölőm őket! - felelte a Sátán. - Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus. - Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed

őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. - Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus. A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta: - A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet! Jézus így szólt: - Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat.” Kórház a Himalája tövében Március 24 és 28 között Okholdhunghaba (Kelet-Nepál) utaztam Janettel, egy

angliai nővel. A 10 órás út során poros, de ugyanakkor gyönyörű hegyi utakon érkeztünk meg egy missziói kórházba, ahol meglátogattuk a betegeket, elbeszélgettünk velük, sőt láttunk inkubátorban élő gyerekeket is.


Találkoztunk egy nővel, akinek a gyereke 3 éves volt és egyszerűen nem tudott járni, nem tudta mozgatni a lábait az alultápláltság miatt. Az anyuka elmondta, hogy nem mindig volt ez így, hanem ez a probléma egy hete kezdődött el, azért van itt most a kórházban. Elmondtam neki az evangéliumot, azt hogy Isten szereti őt is, Jézus meghalt érte is. Megdöbbentően nyitott és befogadó volt. Bátorítottam arra, hogy menjen el a legközelebbi gyülekezetbe, amibe készségesen beleegyezett. Ott helyben imádkoztunk érte, hogy Urunk gyógyítsa meg a kislányt és a szülők ismerjék meg az élő Istent. Nagyon sokan Nepálban gyógyulásokon keresztül ismerik meg Istent és így jutnak élő hitre.

A szegényes életmód, a mindennapi szegényes dalbat fogyasztása nem csoda, hogy alultápláltsághoz vezet. Nagyon sokan küszködnek az alultápláltság kérdésével is Nepálban, aminek következtében természetesen a gyerekek nem képesek tanulni és jól teljesíteni az iskolában. Sok olyan kérdést fedeztem fel itt, amelyek otthon a mi gyerekeink esetén fel se merülnek. Mi sosem fogunk meghalni, azért mert nem jutunk elég gazdag táplálékhoz, vagy, mert annyira fázunk, hogy a hidegtől vagy akár a melegtől meghalnánk. Viszont ezek a problémák mindennaposak és nagyon is reálisak Nepálban.


Csilla szolgálata: Január végén leutaztam Dél- Nepálba,

nevezetesen Ghorahiba, ahol már nagyon sokszor megfordultam, hiszen itt egy Montessori óvodában felkértek arra, hogy legyek szakmai tanácsadó. Ennél fogva negyedévente ellátogattam ebbe a városba, hiszen ennek az óvodának a vezetősége nagyon érdeklődő és nyitott az új módszerek befogadására.

Legutóbbi ottlétemkor az óvoda vezetősége a „Szülők napját” szervezte meg, amely egészen különös volt. A szülők nagy része ebben az oviban a tanult, a felsőbb réteghez tartozik, azaz vannak köztük mérnökök, orvosok, tanárok, bankban dolgozók. Ehhez tudni kell azt, hogy Nepálban a lakosságnak 45% tanulatlan, azaz nincsenek anyagi feltételek a továbbtanulásra. Legtöbbször a fiúgyerekeket taníttatják a szülők, a lányok viszont már nagyon korai életkorban (10- 11 évesen) kemény házimunkát végeznek (pl. vízcipelés a fej tetején, ruhahordás a háton, mezei munka, rizsültetés stb.).

Legtöbbször a gyerekeknek itt Nepálban nincs gyerekkoruk, mert nagyon korán dolgozniuk kell, sőt idő sem jut tanulni vagy iskolába járni. Nagyon sok helyen látható, ahogy az ember kis mikrobuszokkal utazik a városban, hogy a pénzszedő vagy a jegycsípő egy tini, azaz nem több mint egy 13- 14 éves fiú. Nagyon sok esetben a fiúgyermekeknek sincs középiskolai végzettségük. A tanulás vagy továbbtanulás kiváltság Nepálban! Pedig nagyon sok gyerek örülne, ha tanulhatna! A szegénység vagy a továbbtanulás hiánya eredményezi később azt, hogy nagyon sok gyereket adnak el a szülők Indiába vagy a lánygyerekek prostituáltak lesznek.

Ezen nagyon is reális és siralmas gondok meg problémák ellen volt alkalmam felszólalni a szülők napján egy 2 órás interaktív előadás keretében, ahol a következőkről beszéltem:” Miért nem jó és hova vezet a prostitúció? Hogyan befolyásolhatjuk mi, szülők a gyermekeink életét? Hogyan gyakorolhat a következő generáció, a gyerekeink pozitív hatást országunkra, Nepálra?” Végül elmondtam nekik egy történetet George Washington Carverrol (1864- 1943), aki afroamerikai botanikus tudós, feltaláló, a Tuskegee Egyetem agrártudományi


karának vezetője volt. Róla jegyezték fel, hogy kisgyermekkorában egyik nevelőszülőtől a másikhoz került, míg végül Maria Watkins, egy mosónő rátalált, amikor a pajtájában aludt. Ez az asszony nem csupán befogadta a kisfiút, de a gyülekezetbe is elvitte, és megismertette Jézussal. Amikor a továbbtanulása érdekében elhagyta ezt az otthont, magával vitte a Bibliát, amit az asszonytól kapott. Maria hatással volt az életére, George pedig hatással volt az egész világra, mint a modern agrártudományok atyja. Barátai közé tartozott három amerikai elnök, valamint Henry Ford és Ghandi is. Több mint háromszáz találmánya ismert. Ám az igazán rendkívüli az benne, hogy hátrányos helyzete nem keserítette el, és soha egy pillanatig sem törekedett bosszúra a gyermekkorában elszenvedett sérelmek miatt. Ehelyett minden reggel imádkozva ment laboratóriumába, és azt kérte Istentől: “Nyisd meg szememet, hogy lássak!” Hogy is ne áldana meg Isten valakit, akinek ilyen a szemléletmódja?!

E történet után sok nepáli szülő szemébe könny szökkent. Elmondtam nekik, hogy sok mindent elérhetünk az életben, de ha mindezt Isten nélkül tesszük, az semmit nem ér és üresnek érezzük majd magunkat belülről. Egyetértően bólogattak. Ha igazi pozitív hatást akarunk gyakorolni Nepálra, akkor azt legjobban az életünkkel, példánkkal tudjuk megtenni, megújult, újjászületett élettel!

Új házba költöztünk. Két hónapja annak, hogy új házba

költöztünk. Itt egy nappalival összekötött ebédlő, egy konyha, mellékhelyiség és 3 szoba található, ugyanazért a havi bérért, mint amit az előző kisebb házért fizettünk. A kis kertet a kinti terasszal szemben egzotikus növényekkel és kerti lámpával én építettem ki.

IMATÉMÁK: Kérjük a testvéreket, hogy imádkozzanak velünk együtt • Siraha járásban élő keresztyénekért, hogy Krisztusban és ne a maoista

pártban bízzanak • David Magarért, hogy Krisztus evangéliumának hirdetője maradjon • az Okholdunkgai missziói kórházért • az OM központban tanuló diákokért, hogy a tanultakat majd a gyakorlatban

is kamatoztassák • a tanítók képzéséért és a szülőkért

(Szabó Attila és Csilla)


GYÜLEKEZETÜNK RENDSZERES ALKALMAI

Vallás órák: kiscsoport - péntek 17 órától Nagycsoport - szombat 10 órától Mindnyájunk nagy örömére, hetente sikerül megtartani a vallásórákat a

lelkes gyermekseregnek. A „gyermeksereg” kifejezés nem véletlen, éppen a nagy létszám következtében döntöttünk úgy, hogy két csoportra oszlunk. A kiscsoportosok (óvodásoktól második osztályosokig) 17 órától jönnek, míg a nagycsoportosok (harmadikosoktól hatodikosig) 10 órától.

Középifi – szombat 19 órától A szombat este mindig kihívás a fiatalok számára, mert minden

„valamirevaló” esemény szombat este történik a világban. Annál nagyobb öröm, hogy a fiatalok mégis hűségesen járnak ezekre az alkalmakra.

Nagyifi – péntek 19 órától A nagyifi még mindig vár új tagokat is sok szeretettel, talán az új időpont

többeknek megfelel.

Kismamakör – minden második csütörtökön 18 órától Meghívottak és a mamakör tagjai tartják az alkalmakat az érdekelt

témakörökben. Egyre több új anyuka és baba látogatja az alkalmakat, aminek különösen örülünk. Nagyszerű alkalmak ezek a barátkozásra, játszásra, közösséggé formálódásra az anyukák illetve a csemeték (a hónapos korútól a három évesig) számára. A vasárnapi istentisztelet ideje alatt újra alkalom adódik a csoport találkozására az alsó gyülekezeti teremben.

Házastalálkozó – minden második pénteken 17 órától A házastársi kapcsolataink ápolásáról szólnak ezek az alkalmak. Sokszor

nehéz időt szakítanunk a személyes dolgainkról való beszélgetésekre, így a találkozók segítséget nyújtanak ebben. Nem csak bibliaórákról van szó, hanem különböző témáknak (intimitás, érzelmeink stb.) az átbeszéléséről is vagy közös filmnézésről.

Gyülekezeti bibliaóra – csütörtök 18 órától Bátorítunk mindenkit, hogyha idejéből telik, látogassa ezt az alkalmat is,

mert áldott órává tud válni a hétköznapi futásban.


KERESZTELÉS 2013.XII.22. – 29. valamint 2014.I.5. – IV.21. között: Bodoni Viola Shuller Dániel Harai Zsuzsanna Csenge Schuller Naomi Boda Mátyás Róbert Krisztián Gorbai Nagy Tamás Richárd Varga Edina Kendra Nagy Kristóf Noel Mátyus Lajos Vajk Schuller Abigail Tunyogi Jázmin Dorottya

ESKETÉS 2013.XI. 28 – 2014. V.10 között: Székely Sándor és Barabás Katalin Dobos Imre és Pádár Erika Ágnes Dósa Csaba és Sándor Orsolya Emese Kósa Sándor és Csiszér Magdolna

KONFIRMANDUSOK 2014.I.18. – 2014.IV.6. között: Albert Krisztina Horváth Kovács Mátyás Asztalos Dávid Joó Attila Balló Márk Tibor Kádár Noémi Balogh Anna Jáhel Lokodi Eszter Bartha Klementina Máthé Mátyás Bartós Elekes Imre Mille Elisabeth Andrea Bartós Elekes Miklós Orbán Attila Zsigmond Benk Szilárd László Ozsváth Orsolya Bernárd Renáta Pádár Éva Gábor Hunor Lehel Páll Botond Harai Erik Török Andrea Hegedüs Balázs Szász Olga ( felnőtt)

TEMETÉSEK 2013.XI.27. – XII.24. valamint 2014.I.13. – V.6. között: Zajzon István 65 éves Kádár Rudolfné sz. Kiss Ilona 80 éves Udvarhelyi Emma 78 éves Molnár Péter 68 éves Simon Mihályné sz. Ballai Ilona 73 éves Dobai Károly 63 éves Buzán Teodorné sz. Csényi Judit 85 éves Csibi Péterné sz. Csergő Emma 46 éves Kiss Csabáné sz. Szabó Éva 71 éves György Gézáné sz. Kacsó Julianna 76 éves Zsigmond Katalin 91 éves Fekete Olga 75 éves Crasovski Erzsébet 88 éves Kacsó Károly 70 éves Páll Béla 89 éves Kiss Márton 67 éves Savu József 67 éves Szekeres Árpád 85 éves Szabadi Mária Magdolna 34 éves

Köszönjük az eddigi egyházfenntartói járulékokat, valamint az adójuk 2%-nak átutalását a Kövesdombi Református Egyház javára.

A Kőlap továbbra is adományokból tartja fenn magát!


Krisztus közösségében nem azért testvér a másik, mert kegyes lélek, mert őszinte szívvel közeledik hozzám, hanem

azért testvér, mert Krisztus megváltotta, bűnét megbocsátotta, hitre és örök életre elhívta. Felebarátommal

csak Jézus Krisztus által van és lesz mindig közösségem!

A keresztyén közösség nem eszménykép, amelyet meg kellene valósítanunk, hanem valóság, amely Istentől

Krisztusban adatott, s amelyben nekünk is részünk lehet. Minél világosabban ismerjük fel, hogy egész közösségünk

alapja, ereje és ígérete egyes-egyedül Jézus Krisztusban van, annál nyugodtabban tudunk közösségünkre gondolni, érte

imádkozni és benne élni.

(A borító gondolatai Dietrich BONHOEFFER német teológustól valóak)

Documents

Mit jelent ez? Először is Jézus Krisztus akaratából van ... · Fülöp tudja, ha nem beszél a komornyikkal, akkor azt az Isten rajta fogja számon kérni, mert így van ez a