MIT NEKÜNK, TI FÉRFIAK?

(Bokrétás András versei)

ballada néhai jó Francois Villon mester stílusában és modorában

A verset azon hölgyek kérésére írtam, akiknek természetét, magatartását bökverseimben sokszor megénekeltem.Kérték: ugyan nézzek már körül a férfiak házatáján, hátha ott is találok „dalolnivalót”.Találtam!

Domború mellkas, érces hang,

kondul a szó, mint nagyharang,

emelt tekintet, ócska báj,

pocakok alatt nő a háj,

csábos a mosoly, villan a fog,

várja, hogy karjába nőcske rogy,

tűnődj el, óh, e jeleken,

S OTTHON LÉGY FÉRFI, HERCEGEM!

Széles a váll, izmos a kar,

az ész is tudja, mit akar,

libben az alj, a szem guvad,

férfiasságtok elnyúvad,

búg a szó, a tenyér nedves,

ne hagyd el magad, férfi, kedves,

én is csak halkan percegem:

OTTHON LÉGY FÉRFI,HERCEGEM!

Rikolt a zene, a test simul,

Izzad a homlokod piszkosul,

tenyered kószál, mint a szél,

fehér az arcod, mint a tél,

ígéret csattan ajkadon,

röhögve, némán hallgatom,

s refrénként én ezt üzenem:

OTTHON LÉGY FÉRFI, HERCEGEM!

Ígérj csak fűt, fát, te ökör,

verd vissza magad, mint jó tükör,

koslass csak, beszélj balga tag,

minden légy, csak ne hallgatag,

rángasd a szoknyám, légy szilaj,

halóban lévő nagy bivaly,

én most a kedved megszegem:

OTTHON LÉGY FÉRFI, HERCEGEM!

AJÁNLÁS:

Herceg! Hol laksz? Menjünk el!

Játszani kívÁnok kedveddel!

Másnap én el nem hencegem:

Férfi voltál otthon, hercegem!

A TÁNC

(Bokrétás András versei)

Álmomban táncoltál velem,

kedves zenére, mint

kit forró vére hajt,

topog, röppen, kering.

Arcod arcomra hullt. Meleg

sóhajt lehelt a szád,

beszívtam, szerettelek.

S így táncoltunk tovább.

Csókoltam ajkad omlatag,

dőltél alélva rám,

álmodtam volna álmomat

örökké így talán.

A reggel ébresztett fel. De nem

bántam a fényt, a zajt,

tovább csókoltam ajkad csendesen,

mint kit forró vére hajt.

V É G E

(Bokrétás András)