Mit Tanitott Jezus a Valasrol KBrouwer

© Brouwer Krisztina www.bibliai.com 1

Mit tanított Jézus a válásról és az újraházasodásról?

I. RÉSZ – Mit tanított Jézus valójában a válásról?

A Jézust hallgató vallásos zsidók problémája ugyanaz volt, mint a mai keresztyéneké: nem Isten

Igéjének alapján alakították ki gondolkodásmódjukat és világnézetüket, hanem a farizeusok

sajátos értelmezése és magyarázata alapján.

Nem vették a fáradtságot, hogy az írásokat kutassák, hanem rábízták a hivatásosokra: a

farizeusok aztán fogták a törvényeket, amelyeket Isten Mózesnek adott, és hozzáfűzték saját

értelmezésüket; a korabeli jogrend és törvénykezés a farizeusok által hozott törvényeknek

megfelelően működött, amely sok szempontból eltért Isten törvényétől. De a nép nem volt

kíváncsi a részletekre. Elfogadták a sok esetben hamis útmutatást, amit vallási vezetőik elébük

tettek. Jézus pedig határozottan elhatárolta magát ettől a mentalitástól.

Amikor a saját kulturális közegében látjuk Jézust, másképp halljuk, amit mond:

eredeti hallgatóinak a fülével kezdjük hallani;

ráébredünk, hogy szavait nem a 21. századi magyar keresztyénekhez indézte, hanem az

első szádadban élt zsidó parasztokhoz és rabbikhoz;

emitt néha nem könnyű megérteni, mit is akart mondani;

még akkor is, ha szavai egyértelműek voltak korabeli hallgatóságának;

például, amikor azt mondta, hogy "egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből" 1,

akkor ahhoz, hogy ezt értelmezni tudjuk, meg kell magyarázni magunknak, hogy a

"törvény" a Tóra, Mózes öt könyve, a ióta a zsidó ábécé legkisebb betűje, a vessző pedig

a betű egy részlete;

azok számára viszont, akik ott álltak és hallgatták Jézust, ezek mind magától értetődőek

voltak.

Ha tudjuk, hogy gondolkodtak az első századi zsidók, Jézus szavait is jobban megértjük.

Az egyik olyan téma, ahol a mai napig nagy a zűrzavar és a félreértés: Jézus tanítása a

válásról és az újraházasodásról.

Ha egy első századi hívő zsidó fülével hallgatjuk Jézus szavait, teljesen más

megvilágításban látjuk ugyanazokat a mondatokat.

Mielőtt tehát megnéznénk, mit tanított Jézus a válásról, előbb azt próbáljuk meg

megérteni, mi volt magától értetődő Jézus első századbeli hallgatója számára.

1 18

Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik.

19Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is

eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. (Máté 5:18-19)


Utána fogjuk meghallgatni Jézus szavait. Megpróbáljuk szavait olyan füllel hallgatni,

ahogy eredeti hallgatósága hallotta.

Válóokok a zsidó hagyomány szerint

Első válóok: nemzőképtelenség

Szaporodjatok, sokasodjatok...2

- 1Mózes 1:28

A zsidók a Tórát azért olvasták, hogy megismerjék Isten törvényét. Mit mondott Isten törvénye?

A Tórában 613 parancs (törvénycikkely) található, ezek között 5 megszegése számított

válóoknak.

Az első parancsot tekintette a zsidó hagyomány az első válóoknak is.

Szaporodjatok és sokasodjatok! (ld. 1Mózes 1:28) Ez parancs, aminek a zsidók

engedelmeskedtek.

Olyan mértékben tekintették kötelező parancsnak, hogy a zsidó hagyomány minden férfit

arra kötelezett, hogy legyen gyermeke, a nemzésre alkalmatlanságot pedig válóoknak

tekintette.

Jézus a nemzőképtelenséget, mint válóokot elutasította, amikor kijelentette, hogy

valaki vállalhat nemzésre alkalmatlan életmódot Isten országáért is!3

Jézus a heréltekre, eunuchokra vonatkozó szót használta, de szavainak értelme azt jelenti,

hogy Isten országa építéséért, Isten elhívására valaki maradhat egyedülálló is; nem

kötelező mindenkinek utódokat nemzenie.

És az is következik belőle, hogy a nemzésre alkalmatlanság nem lehet válóok, akkor sem,

ha mély csalódást okoz a házastársaknak.

Második válóok: házasságtörés

A zsidó hagyományban elismert második válóokot mi is elismerjük.

Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és férje lesz annak, de később nem találja kedvére

valónak, mert valami ellenszenveset (szó szerint porneia okát) talál benne, akkor írjon

válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy küldje el a házából.4

2 27

Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

28Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok

meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! (1Mózes 1:27-28) 3 "…vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért." Máté 19:12

4 "

1Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és férje lesz annak, de később nem találja kedvére valónak, mert valami

ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy küldje el a házából. 2Ha az

elmegy a házából, és egy másik emberhez megy feleségül, 3de a másik férj is meggyűlöli, válólevelet ír neki, a

kezébe adja, és elküldi a házából, vagy ha meghal a második férj, aki feleségül vette, 4akkor nem veheti újra


- 5Mózes 24:1 (BIT)

Kicsit jobban visszaadja az eredetit a zsidó magyar fordítás:

Ha valaki feleséget vesz magának és férjévé lesz, akkor lesz, ha nem talál az kegyet

szemeiben, mert talált rajta valami szemérmetlen dolgot (szó szerint porneia okát) és ír neki

válólevelet, kezébe adja és elküldi házából –5

- 5Mózes 24:1 (IMIT)6

A szavak eredeti értelmét visszaadó magyar fordítás tehát így nézne ki:


valónak, mert szemérmetlenség (porneia) okát találja benne, és ír neki válólevelet, kezébe

adja és elküldi házából –

- 5Mózes 24:1

A zsidó magyar fordításból látható, hogy nincs is vége a mondatnak.

Ez egy törvényi precedens leírása volt – megtörtént eseményé, amely megnehezítette a

törvényt értelmezők dolgát.

A folytatásban olvashatjuk, hogy ha ez a hölgy ezután hozzámegy valaki máshoz

feleségül, aki szintén elválik tőle, ezt követően pedig vissza akar térni az első férjéhez,

nem mehet feleségül újra az első férjéhez.

Miért? Biztosan nem tudjuk. A törvény azt mondja, hogy "utálatos dolog az ilyen az Úr

előtt" (v. 4.), tehát nyilván valami nagyon rossz dologról van szó.

De miért lehet rosszabb, ha egy nő újra hozzámegy az első férjéhez, mint egy

harmadikhoz?

A törvény valószínűleg azt akarta megakadályozni, hogy egy férj prostitúcióra

kényszerítse a feleségét (csak színleg válik el tőle, és a többi házasságokkal becsapnak

másokat; továbbra is fennhatósága alatt tartja a nőt, és hasznot akar szerezni annak újabb

házasságából, válásából).

Arról lehetett szó, hogy a férfi "elválik" a feleségétől, hagyja, hogy egy éjszakára valaki

máshoz "menjen hozzá", utána pedig visszatér hozzá az asszony.

Az iszlám egyes felekezeteiben ma is legális ez a gyakorlat, a mózesi törvény szerint

viszont "utálatos dolog" volt.

feleségül az első férje, aki elküldte őt, mert az ő számára tisztátalanná vált az asszony. Utálatos dolog az ilyen az ÚR előtt. Ne kövess el ilyen vétket azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked örökségül!" (5Mózes 24:1-4 - Ref) 5 1Ha valaki feleséget vesz magának és férjévé lesz, akkor lesz, ha nem talál az kegyet szemeiben, mert talált rajta

valami szemérmetlen dolgot és ír neki válólevelet, kezébe adja és elküldi házából – 2az elmegy házából és megy és

más férfiúé lesz, 3de meggyűlöli őt az utóbbi férfi és ír neki válólevelet, kezébe adja és elküldi házából vagy ha

meghal az utóbbi férfi, aki elvette feleségül: 4nem szabad az első férjének, aki elküldte, visszavennie, hogy felesége

legyen neki, miután megfertőztetett, mert utálat az az Örökkévaló színe előtt; és ne vidd vétekre az országot, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked örökségül. (5Mózes 24:1-4 - IMIT) 6 A 20. század elején megjelent IMIT fordítást a kor legkiválóbb zsidó tudósai és nyelvészei készítették; mindmáig a

legjobb magyar nyelvű zsidó ószövetség-fordítás.


A második hagyományos válóok tehát valószínűleg az ilyen esetekre vonatkozott, bár nem

tudhatjuk teljes bizonyossággal.

Ami számunkra fontos, az az alapelv, amelyet tartalmaz: látjuk, hogy egy bizonyos ok

fennállása esetén megengedi a válást.

Ez az ok: " mert szemérmetlenség (porneia) okát találja benne". A korabeli értelmezés

szerint ez az ok a házasságtörés volt.

Harmadik, negyedik és ötödik válóok: az elhanyagolás formái (étel, öltözék, testi szerelem).

Ezeket együttesen úgy is fogalmazhatnánk, hogy szerető gondoskodás egymás szükségelteiről.

Ide tartozik: a bántalmazás az elhanyagolás extrém formája.

Az utolsó három válóokot mind egyhelyen találjuk meg az Ószövetségben:

10Ha második asszonyt vesz magának, az elsőtől nem tagadhatja meg az ételt, a ruhát és a

házastársi jogot. 11

Ha ezt a hármat megtagadja tőle, az eltávozhat és nincs kártalanításra

kötelezve.

- 2Mózes 21:10-11 (SzIT)

A tágabb szövegkörnyezet a szolgákkal való bánásmód: arról van szó, mi legyen, ha

valaki feleségül vesz egy szolgát.

Ez a rész arról rendelkezik, hogy bánjon a férfi azzal a szolgálóval, akit korábban elvett,

ha később feleségül vesz valaki mást is.

Az ószövetségben a poligámia megengedett volt, tehát az nem számított

törvényszegésnek, hogy valaki a régi felesége mellé újat is hozott. A legtöbb házasság

monogám volt, de enne elsősorban anyagi okai voltak: a férjnek el kellett tartania minden

feleségét, és már akkor is sokba került egy nő eltartása.

A törvény itt a régi, megunt feleség jogairól rendelkezik. Azt mondja, hogy valaki nem

hanyagolhatja el a régi feleségét csak azért, mert szerzett egy újat.

Ha pedig mégis elhanyagolja, az első feleségnek joga van a váláshoz és a szabad élethez.7

Ez forradalmi erejű tanítás volt az akkori közelkeleten. A mózesi törvény védte a szolgák és a

megunt feleségek jogait és emberi méltóságát!

Amikor a zsidók ezt a törvényt a gyakorlatban alkalmazták, ebből logikusan következő

további szabályokat is megállapítottak.

Azt mondták: ha egy szolga-feleséget megillet ez a jog, akkor egy szabad feleséget is

megillet.

Ha a feleséget megilleti, akkor a férjet is megilleti.

7 A nő szabadságát a kötelező házasságlevélben a válás esetére előre kikötött összeg biztosította, amely szolga

feleség esetén is elég volt ahhoz, hogy a nő válás esetén megéljen belőle; A válólevéllel a férjtől a feleségnek járó összeg legalább kétszer akkora volt, mint a feleség hozománya, amelyet a szabad feleség apja házából a házasságába vitt; és ha a férj nem adta önként, jog szerint el lehetett venni tőle bármilyen szabad (tartozással le nem kötött) vagyonából.


Az ószövetségi törvények esetében normális eljárás volt ilyen következtetéseket levonni

és törvénybe iktatni. Például a törvény kimondta: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a

száját!" / "Ne kösd be az ökör száját, mikor nyomtat." IMIT (5Mózes 25:4) A zsidó

gondolkodás ezt úgy alkalmazta, hogy ha e jog megilleti az ökröt, akkor megilleti a

mezőgazdasági munkást is. Az Újszövetség ugyanezzel az érveléssel indokolja, hogy a

lelkipásztor is kapjon fizetést a munkájáért.8

Emiatt egyet kell értenünk azzal, hogy az a jog, amit itt olvasunk, nemcsak a szolgából

lett feleséget, hanem minden feleséget, sőt, minden férjet is megillet.

Ha nem kapják meg, amire a másik igéretet tett nekik a házassági fogadalomban, joguk

van ahhoz, hogy visszakapják szabadságukat.

A bántalmazás

A bántalmazás (abúzus) különböző eseteire is ezt a törvényt alkalmazták, mivel a bántalmazást

az elhanyagolás extrém formájának tekintették.

Az elhanyagolás és a bántalmazás rokon fogalmak a bibliában. A Példabeszédek könyve

rokonoknak nevezi őket:

Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.

- Példabeszédek 18:9

Amikor a passzív elhanyagolás aktív veszélyeztetéssé válik, akkor beszélünk bántalmazásról.

Az fizikai gondoskodás megvonása (amikor a másik éhezik és fázik miattad), már testi

bántalmazás, a testi gyengédség megvonása pedig már érzelmi bántalmazás. Az elhanyagolás

egyszerűen passzív bántalmazás.

A fennmaradt rabbinikus iratokban (Misná Kötubá 7.2-5) találunk példát arra, amikor érzelmi,

vagy testi bántalmazást követően nők azonnal elválhattak férjüktől. Bántalmazásnak minősült

például, amikor egy férj a lakáson belül elkülönítette a feleséget, aki nem vehetett részt a családi

ünnepségeken és temetéseken; egy másik férj arra kényszerítette a feleséget, hogy magát

nevetségessé tegye azzal, hogy mások előtt magánbeszélgetéseket elismételjen. Más esetekről is

olvashatunk, amelyekben a férj mások előtt megszégyenítette a feleségét.

Férjek is szenvedtek el bántalmazást a feleségüktől. Egy nő például szándékosan előidézte, hogy

férje "tisztátalan" legyen azáltal, hogy tudtán kívül kihagyott egy fontos vallási eseményt.

Minden rossz szándékú vagy kegyetlen cselekedet a 2Mózes 21:10 szerinti hanyagolásnak

minősült. A zsidó bíróságnak sok eszköze volt a törvény betartatására (pl. pénzbüntetés és

botütések), hogy ilyen esetben a feleség megkapja a neki járó válólevelet.

8 "

9Mert Mózes törvényében meg van írva: "A nyomtató ökör száját ne kösd be." Vajon az ökörről gondoskodik-e

így az Isten? 10

Nem teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből.

11Ha mi nektek a lelki

javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni?" (1Korinthus 9:9)


Amikor látjuk, hogy ez a három válóok pontosan ugyanaz volt, mint ami házasságkötéskor a

fogadalomban és a házassági szerződésben szerepelt, nyilvánvaló, hogy az elhanyagolás, mit

válóok mind a feleség, mind a férj javát szolgálta, nem csak a szegényen férjhezment

feleségekét. A gondoskodás megvonása, a hanyagolás ugyanolyan pusztító lehet, mint a direkt

bántalmazás - csak hosszabb idő alatt.

Melyek tehát azok a dolgok, amelyek e törvény szerint megilletik a házastársakat? A mózesi

törvény szerint mit köteles a férj megadni a feleségének, és a feleség a férjének?

Aki megvonja házastársától annak "ételét, ruházatát és házastársi jogát", az okot ad neki

a válásra.

A házassági fogadalomtétel tartalmazta is mindhárom "tételt".

Egy jogász mit hozna ki ebből? Mert ez így még elég homályosan hangzik.

Pontosan ezt gondolták a farizeusok is – a zsidó jogászok.

Megvitatták, mi az étel, a ruházat és a házastársi jog definíciója.

Meghatározták, mennyi ételt és ruhát köteles a feleség készíteni, hogy amennyiben

alulteljesít, a férj elhanyagolás címén beadhassa a válókeresetet.

"Ezeket a munkákat végzi el a feleség a férje számára: lisztet őröl, kenyeret süt, mos,

ételt készít, táplálja a gyerekeket, megágyaz, feldolgozza a gyapjút."9

Azt is meghatározták, hogy a férj mennyi pénzt adjon a feleségnek élelemre és ruhára.

"Hetente legalább két kab10

búza vagy liszt, vagy 4 kab árpa megvásárlásához

elegendőt... Ad neki ágyat, takarót és matracot. Ad neki főkötőt a fejére, ruhát ágyéka

eltakarására, és cipőt egyik ünnepi időszaktól a másikig, és ruhát, évente 50 zuz11

értékben."12

Utánaszámolva kiderül, mit is jelentett ez a minimális anyagi gondoskodás: a napi bérért

dolgozó egyszerű zsidóember összkeresetének 1/7-ét tette ki a felesége ruházatára

fordítandó összeg.

És ha a férj nem gondoskodott megfelelően a feleségéről, a feleség elválhatott

elhanyagolás címén.

A bibliai időkben a házasság jogi szerződés volt, és mindenki felelősségre vonható volt azért,

hogy megtartsa a szerződés rá eső részét.

Házasságkötéskor mindkét fél igéretet tett arra, hogy gondoskodik az ételről, a ruháról és

a testi szerelemről, és arra is hogy hűséges marad.

Ha valamelyik fél megszegte a szerződést, a másik fél is kiléphetett a szövetség

kötelezettségei alól.

9 (Misná Kötubá 5:8)

10 űrmérték; 1 kab = kb. 2,3 liter (de csak száraz dolgok mérésére használták)

11 ezüstpénz, a dénár vagy drachma másik neve; 4 zuz ért 1 sékelt.

12 (Misná Kötubá 5:8)


Kérhette a válást, mivel a házasság Isten előtt kötött szövetség: "...aki elhagyja

ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről." (Példabeszédek

2:17)

Korábban azt gondoltuk, hogy csak a férfi válhatott, a nő tehetetlen volt.

E félreértésnek az az oka, hogy csak a nőnek volt szüksége válólevélre, amelyben az állt,

hogy "szabadon férjhezmehetsz ahhoz, akihez akarsz". A nőnek volt szüksége

bizonyítékra, hogy senkinek nem a felesége. A férfi függetlenségét nem kellett

bizonyítani, mert a többnejűség akkoriban még legális volt, tehát a férfi akkor is feleségül

vehetett bárkit, ha már házas volt.

De nemcsak a férfiak, hanem a nők is kezdeményezhették a válást.

Az első és második századból ránk maradt válólevelek tanusága szerint a válások felét

nők kérték.

Mielőtt erre tényként hivatkozol: az adat igaz ugyan, de statisztikai trükk, mivel összesen

két válólevél maradt fenn abból az időből, és kettő közül az egyik egy nő válókeresete a

férjével szemben.

Ez a válókereset annyira meglepte a zsidó tudóst, aki felfedezte, hogy gyorsan el is rejtette.13

Talán azért, hogy ne zavarjon össze senkit a tényekkel.

Később publikálták, de néhány apró részletet megváltoztattak benne, hogy úgy tűnjön,

mintha férfi válókeresete lenne.

A kiadvány a következő száma14

azonban közölte egy másik tudós, David Instone-

Brewer válasz-cikkét, amelyben rámutat a változtatásokra, közli a levél pontos fordítását,

és más bizonyítékokkal is alátámasztja, hogy Jézus korában a zsidó nők is elválhattak a

férjüktől.

Ezt a bizonyos válólkeresetet egy nő kérésére írta egy hivatásos "írástudó" a második

században.

A cikk ismerteti a nők válókeresetének rabbinikus szabályait is.

A rabbinikus törvények szerint válólevelet csak a férfi írhat, és önként köteles megírni, ha

a feleség törvényes okkal válni akar.

A rabbik döntése szerint, ha a nőnek a törvény szerint oka van a válásra, a férfit addig

verik bottal, amíg hajlandó nem lesz megírni feleségének a válólevelet.

Az elhanyagolás, mint válóok harmadik terüle, a gyengédség, vagy testi szerelem, nem volt

egyszerű kérdés. Hányszor kell a férjnek teljesítenie a feleség "házastársi jogát"?

13

Jozef T. Milik a teljes 1951-es Murabba-i leletet nem publikálta, melynek része volt a Se'elim papyri. Továbbadta Jonas Greendfield-nek, aki 1995-ben bekövetkezett halála előtt továbbadta Ada Yardeni-nek, aki végül Nahal Se'leim Documents címen még abban az évben megjelentette egy vékony füzetben (Jerusalem: Israel Exploration Society and Ben Gurion University, Negev press, 1995) 14

1999: "Jewish women divorcing their husbands in early Judaism: the background to papyrus Se'elim 13", (Harvard Theological Review, 92, 1999, 349-57) (pre-pub version)

http://www.tyndale.cam.ac.uk/Tyndale/staff/Instone-Brewer/prepub/Woman%20divorcing%20with%20the%20Selim%20get.pdf





kötelezve.

- 2Mózes 21:10-11 (SzIT)

A kérdés bonyolultsága nem riasztotta el a zsidó jogászokat attól, hogy e téren is pontos

meghatározásokat állapítsanak meg.

A férfi számára legalábbis előírták, hogy hányszor kell teljesíteniük férfiúi

kötelezettségüket. Úgy tűnik, az első században a férfiak voltak azok, akiknek megfájdult

a fejük.

A törvény úgy rendelkezett, hogy a szexuális élet rendszerességét a férfi foglalkozása

határozza meg.

"A Tórában megállapított szexuális kötelezettség (5Mózes 21:10) : Aki nem dolgozik:

minden nap; munkások: hetente kétszer; szamárral közlekedő munkások: hetente egyszer;

tevével közlekedő munkások: harminc naponként egyszer; tengerészek: hat havonta

egyszer – mondta Eliézer Rabbi."

Ez a törvény azt biztosan elérte, hogy egy férfi sem akart túl sokáig munkanélküli

maradni!

Saját maguk számára azért az akkori farizeusok is biztosítottak némi előjogokat:

"Ha valaki esküt tesz, hogy nem lép szexuális kapcsolatra a feleségével – Sámmáj

iskolája azt mondja, hogy két hétig, Hillél szerint egy hétig érvényes az eskü. A

tanítványok a Tóra tanulmányozás kedvéért feleségük hozzájárulása nélkül 30 napra

kaphatnak felmentést. A munkások egy hétre."15

Mielőtt továbbmegyünk, két apróságot szeretnék megjegyezni ezzel kapcsolatban.

Nem állítom, hogy a farizeusok túlzott előjogokat biztosítottak maguknak.

A törvényhozóknak mindenütt a világon vannak előjogaik.

Például a reklámtörvény előírja, hogy minden reklám legyen tisztességes és feleljen meg

az igazságnak.

De a törvényhozók valami miatt úgy döntöttek, hogy e kritérium nem vonatkozik a

politikai reklámokra.

Ami a fenti idézetben érdekes, az az, hogy a Hillél és a Sámmáj iskola véleménye

különbözött.

Jézus idejében, isz. 70 előtt a Hillél és a Sámmáj iskola volt a két fő farizeusi irányzat, és

sok mindenben nem értettek egyet egymással.

Ennek a mi szempontunkból annyi a jelentősége, hogy bizonyítja: az idézett

törvénycikkely 70 előttről származik, mert 70-ben a Sámmáiták eltűntek.

Érdemes észrevenni, hogy mindkét irányzat egyetértett az 5Mózes 21:10-ben megírt

válóokkal. A véleményük csak a gyakorlati alkalmazás terén különbözött.

15

Misná Kötubá 5:6


Érdemes azt is észrevenni, hogy erről a törvényről Pál is kifejtette a véleményét. Pál azt mondta,

hogy a házaspár ne fossza meg magát egymástól szexuálisan,

csak, ha ezt egyetértésben teszik,

és olyankor is csak rövid időre.

3A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt.

4A feleség

nem ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének,

hanem a felesége. 5Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös

megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek

ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok

magatokon uralkodni.

- 1Korinthus 7:3-5

Úgy tűnik, Pál is a 2Mózes 21:10-ben olvasható házastársi jogokra építette fel tanítását,

de e kérdésben nem értett egyet korának egyik farizeusi irányzatával sem.

De ezt most tegyük félre, mert Jézus véleményére vagyunk kíváncsiak!

Jézus tanítása a válásról

Ahhoz, hogy Jézus tanítását jobban megértsük, meg kell ismerkednünk egy másik farizeusi

vitával is.

A Hillél iskola képviselői új válóokról kezdtek tanítani: bevezettek egy hatodik válóokot,

és Jézus korában ez lett a házasságok felbontásának leggyakoribb indoka.

Tegyük föl – olvashatjuk a Tórában – , hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de

később nem talál tetszésre nála az asszony, mert valami szemérmetlen dolgot fedez föl

rajta. Válólevelet (get) ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából.


valónak, mert szemérmetlenség (porneia) okát találja benne, és ír neki válólevelet,

kezébe adja és elküldi házából –

- 5Mózes 24:1

Erősen vitatott kérdés volt, hogy mit értsünk azon, hogy valami szemérmetlenség okot

fedez föl rajta.

Sámmáj iskolája szerint a férfi csak házasságtörés esetén bocsáthatja el az asszonyt.

Hillél szerint már az is válóok, ha az asszony elsózza az ételt.16

(Akiba pedig kijelenti, „már az is elegendő ok, ha a férfi egy szebb nőt talál.")17

16 SAAR, Stefan Chr.: Ehe – Scheidung –Wiederheirat. Münster: LIT Verlag, 2002. (Idézi: Csordás Eörs doktori disszertációjában (Valláskülönbség kérdése a három monoteista világvallásban, PPKE 2009) 17 Gittin 90a In: VI/499 (Idézi: Csordás Eörs doktori disszertációjában (Valláskülönbség kérdése a három monoteista világvallásban, PPKE 2009)


Az első században ez az új válóok a válások annyira általánosan elterjedt indokává vált,

hogy gyakorlatilag az összes többit kiszorította.

A farizeusok liberálisabb képviselő így értelmezték az 5Mózes 24:1-et, mely eredetileg

így szól:




- 5Mózes 24:1

A Hilleliták így okoskodtak: vizsgáljuk csak meg figyelmesen a válóokot az 5Mózes

24:1-ben! A "porneia " a házasságtörés válóokát jelentette. A férj valamiből rájön, hogy a

felesége megcsalta: ha ezt bizonyítani tudja, elválhat.

De mégtovább okoskodtak. A "szemérmetlenség" (porneia) szó önmagában is kifejezné a

házasságtörést, de akkor minek oda az a másik szó: "ok"?

Csak nem újabb válóokra bukkantunk?

Ennek örömére gyorsított eljárással törvénybe is iktatták a hatodik válóokot: válás

"okból", vagyis "bármilyen okból".

Erre az új "válóokra" hivatkozva egy férfi bármilyen okból legálisan elválhatott a

feleségétől. Ha odaégette az ételt, akkor azért.

Az új törvényt a feleségek sem érezték különösebb kiszúrásnak, mert nem citálták őket

bíróság elé. Nem kellett elviselniük a megalázó vádakat. Nem kerültek napvilágra

kellemetlen részletek a magánéletükről, mivel a férj nem kényszerült annak

bizonygatására, hogy étel, ruházat vagy szexuális téren el van hanyagolva.

És ha nem házasságtörés volt a válóok, még a hozományukat is visszakapták. Elég

pénzük volt tehát arra, hogy házasság nélkül is megéljenek, vagy hogy elfogadható

partinak számítsanak egy következő házassághoz.

József is így akart Máriától diszkréten elválni, nyilvános jogi hercehurca nélkül (Máté

1:19), amikor megtudta, hogy Mária gyermeket vár.

Természetesen elvileg a mózesi törvény többi válóokára hivatkozva is válhattak volna, úgymint

házasságtörés, szükségletek elhanyagolása, vagy nemzőképtelenség... de mindenki a "bármilyen

okra" hivatkozva vált, mert az volt az egyszerű. Mint ma a békés megegyezés.




- 5Mózes 24:1

Az új "bármilyen okra" hivatkozó válás tehát mind a férfiak, mind a nők, azaz mindenki

más körében népszerű volt... kivéve a szigorú Sámmájitákat.

Ők ragaszkodtak ahhoz, hogy a "porneia oka" egyedül a házasságtörésre vonatkozik.

Nem pedig házasságtörésre, ÉS még valamilyen egyéb "bármilyen okra". Olyan egyszerű

mondatnak kell érteni, amilyennek látszik.


A vitát így örökítették meg a korabeli iratok18

:

A Sámmáj iskola azt mondja: Egy férfi nem válhat el a feleségétől, kivéve, ha "porneia oka"

találtatik benne, mert meg van írva: "mert porneia okát találja benne". A Hillél iskola pedig azt

mondja: Még akkor is elválhat, ha az asszony elrontja az ételét, mert meg van írva: "mert

porneiát, okot" talál benne.

Jézus véleménye

A farizeusok e két csoportja ment oda Jézushoz, hogy állásfoglalásra késztessék ebben a

dologban.

Azt kérdezték: "Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?" (Máté

19:4)

Ha első századi hívő zsidóként hallgatod ezt a kérdést, mit hallasz?

Mi a kérdés? Az, hogy szabad-e bármi miatt elválni, vagy az, hogy szabad e arra a

bizonyos "egyéb", vagy "bármilyen" okra hivatkozva válni?

Mi a kérdés? Hogy van-e bármilyen elfogadható válóok? Vagy az, hogy Jézus szerint

megfelel-e a Törvénynek az újabban népszerű "bármilyen", vagy "egyéb" okra hivatkozó

válás?

A kor nagy vitája a válás körül nem arról folyt, hogy lehet-e válni, vagy nem. Abban mindenki

egyetértett, hogy lehet válni, mivel Mózes törvénye ezt mondta.

A vitás kérds az volt, hogy megfelel-e Mózes törvényének a felkapott "egyéb" okból

történő válás, ami mindenkinek annyira tetszett.

A Sámmájitáknak viszont nem. Ök kitartottak amellett, hogy az 5Mózes 24:1-ben

szereplő válóok ("szemérmetlenség oka", azaz porneia oka) a házasságtörésen kívül

semmi másra nem vonatkozik.




–5Mózes 24:1

A farizeusok Jézushoz intézett kérdése: "szabad-e az embernek bármilyen okból

elküldenie a feleségét?" tehát arról szólt, hogy törvényes-e a dolog külön tartalommal

való felruházásából alkotott új válóok, az egyéb, vagy bármilyen okra hivatkozva válni. A

farizeusok azt akarták tudni, vajon Jézus szerint igazuk van-e a Hillelitáknak?

Jézus pedig a Sámmájita jelszóval válaszolt: "Aki elválik a feleségétől, hacsak nem

paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el...! (Máté 19:9) A görög

porneia (paráznaság) jelentése ugyanolyan homályos, mint a neki megfelelő héber ervah

(szemérmetlenség).

18 Sifré Deut.269 és m.Git.9.10


Sámmájita volt tehát Jézus? Nem! De ebben a kérdésben a Sámmájitáknak adott igazat.

Ebben a vitában csak két lehetséges oldalra lehetett állni.

Az 5Mózes 24:1-ben szereplő válóok: "porneia oka" , egy, vagy két törvényes válóokot

foglal magába,

vagy egynek kell értelmezni a kifejezést, tehát nem válhat el a férfi a feleségétől, ha a

feleség tette nem merítette ki a szemérmetlenség (porneia) oka fogalmát. Bibircsók, vagy

odaégett vacsora ürügyén nem küldhette el valaki a feleségét.

Jézus azt mondta ki, hogy az 5Mózes 24:1-ben szereplő "szemérmetlenség oka" nem két,

hanem egy dolgot jelent: porneia, azaz paráznaság, vagy házasságtörés.

Ezek után talán jobban érthető, miről is folyt a Máté 19-ben olvasható, meglehetősen

szűkszavúan leírt válásügyi vita:

3Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: "Szabad-e az

embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?" 4Ő így válaszolt: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé

teremtette őket?" 5Majd így folytatta: "Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik

feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." 6Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit

tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza. 7Erre azt mondták neki: "Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét,

adjon válólevelet neki?" 8Jézus így válaszolt nekik: "Mózes szívetek keménysége miatt

engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így

volt. 9Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és

mást vesz feleségül, az házasságtörő." 10

Erre így szóltak hozzá tanítványai: "Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem

jó megházasodni." 11

Ő azonban így válaszolt: "Nem mindenki képes elfogadni ezt a

beszédet, csak az, akinek megadatott. 12

Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így

születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és

vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért.

Aki el tudja fogadni, fogadja el!"

- Máté 19:3-12 (BIT)

A farizeusok a válásról kérdeznek (Máté 19:3)

3Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle:

"Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?"

Azt kérdezték Jézustól, mit gondol az új, Hillélita, "bármilyen okból" történő válási

törvényről?

Jézus a házasságra tereli a szót (Máté 19:4-6)

Jézus szavai: Ószövetségi rész, amire utalt: 4Ő így válaszolt: "Nem olvastátok-e, hogy a

Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé

27Megteremtette Isten az embert a maga

képmására, Isten képmására teremtette, férfivá


teremtette őket?"

és nővé teremtette őket. (1Mózes 1:27)

5Majd így folytatta: "Ezért hagyja el a férfi

apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és

lesznek ketten egy testté."

24Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,

ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.

(1Mózes 2:24)

6Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit

tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne

válassza.

Jézus szívesebben beszélt a házasságról, mint a válásról.

Ha hallgatósága a méltó helyén kezelné a házasságot, a legtöbb válásra nem kerülne sor.

A legtöbb kérdésben igazuk volt a zsidóknak, de két kérdésben rosszul láttak.

Jézus először kifejtette, hogy nem helyesli a poligámiát, és a szentírással alátámasztotta a

monogámiát,

másodszor pedig rámutatott, hogy a házasság nemcsak a két ember közötti szerződés,

hanem Isten is része a szövetségnek: Ő köti egybe a házasfeleket.

Senki ne szegje meg e szövetséget azzal, hogy megtöri házassági fogadalmát.

Fontos észrevennünk, mi az, amit Jézus nem mond.

Jézus nem azt mondta, hogy amit Isten egybekötött, ember nem képes szétválasztani,

hanem azt mondta, hogy "ember azt el ne válassza."

Ez felszólító mód. Nem azt jelenti, hogy nem lehet megcsinálni, hanem azt, hogy nem

szabad!

Jézus nem azt mondta, hogy lehetetlen megtörni a házasság szövetségét, hanem hogy az

helytelen cselekedet.

A farizeusok visszatérnek a válásra: De miért rendelte el Mózes? (Máté 19:7-9)

7Erre azt mondták neki: "Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét,

adjon válólevelet neki?" 8Jézus így válaszolt nekik: "Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy

elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt.

- Máté 19:7-8

A farizeusok azt mondják: a válás törvényes, hiszen Mózes el is rendeli házasságtörés

esetén!

Jézus válasza: Mózes nem megparancsolta, hanem megengedte; és nem akármilyen

házasságtörés esetén, hanem "keményszívűség" esetén – azaz, amikor a házasságtörést

valaki ismételten, megbánás nélkül folytatja.

9Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást

vesz feleségül, az házasságtörő."

- Máté 19:9


Itt válaszol Jézus az eredeti kérdésre: mi a helyzet a "bármilyen ok"-ra való hivatkozással

törvényesített válásokkal?

Jézus e kérdésben a Sámmáj iskola véleményével ért egyet, akik szerint az 5Mózes 24:1-

ben szereplő válóok: "szemérmetlenség (porneia) oka a házasságtörésen kívül semmi

másra nem vonatkozik.

Jézusnak e a válasza azt jelenti, hogy az új "bármilyen ok" Mózes törvénye szerint nem

törvényes válóok, hanem emberi találmány, ennélfogva érvénytelen.

Aki tehát erre hivatkozva vált el, az törvényesen még mindig házas.

Aki pedig már újraházasodott egy érvénytelen, "bármilyen ok" alapján kimondott válás

után, az most házasságtörő viszonyban él.

Jézus korában szinte minden válóper a "bármilyen ok"-ra hivatkozva zajlott le.

Jézus következtetése gyakorlatilag azt jelentette, hogy minden újraházasodott zsidó

házasságtörő viszonyban élt!

Ha ezt valaki megírta volna az újságban, mi lett volna a szalagcím?

"Jézus a válásról tanít. Válasz a farizeusok kérdésére." ??? Túl unalmas!

Az újság valami figyelemfelkeltőt, megdöbbentőt akar írni.

"Aki újraházasodik, házasságtörő! – mondja Jézus." Ez már érdekes!

Nem minden egyes esetben igaz, mert voltak biblikus alapon történt válások és

újraházasodások is, de mint főcím, és mint megdöbbentő következtetés, ebben lehetett

összefoglalni Jézus üzenetének lényegét.

Így foglalják össze az evangélisták is Jézusnak a válásról szóló tanítását egy mondatban:

Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az

házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést

követ el.

- Máté 5:32

Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt

vesz el, szintén házasságtörő.

- Lukács 16:18

11

Ő ezt mondta nekik: "Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést

követ el ellene; 12

és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén

házasságtörést követ el."

- Márk 10:11-12

Márk a farizeusok kérdéséből kihagyja mindkét vitás oldal szlogenjeit: a Sámmájitákét

"paráznaság esetét kivéve", és a Hillélitákét "bármi okból".

A farizeusok kérdése Márk evangéliumában egyszerűen így hangzik: "szabad-e a férfinak

elbocsátania a feleségét?" (Márk 10:2)

Valószínűleg így hangozhatott a kérdés eredetileg is, de Máté kibővítette, hogy a zsidó

hagyományban nem jártas olvasók is értsék.


Olyan ez, mintha ma azt kérdezné valaki: Ihat-e egy 16 éves?

Szerintetek ihat?

Nem? Ha nem inna, 1 héten belül szomjanhalna.

A kérdésemben nem volt benne, hogy "szeszesitalt", de beleértetted. Úgy válaszoltál,

mintha azt kérdeztem volna, hogy ihat-e alkoholos italt egy 16 éves? De ez túl pedáns

megfogalmazás; nem szoktunk így beszélni, mivel mindketten tudjuk, mit értünk az

egyszerűbben feltett kérdés alatt. Az ivás nem is kérdés; értelmes kérdés csak a

szeszesital fogyasztása.

Márk kérdéséből is minden korabeli hallgató tudta, hogy a "bármi okból" történő

válásokra gondol. Máskülönben a kérdése ugyanolyan értelmetlen lett volna, mintha azt

kérdeznénk, ihat-e egyáltalán (bármilyen folyadékot) a 16 éves.

Természetes, hogy törvényes a válás – a Mózes törvényében megírtak szerint.

Tehát mindenki, aki a Márk evangéliumát olvasta, tudta, hogy a kérdés a "bármi"

válóokra vonatkozott.

Mit mondott Jézus a Mózes törvényében szereplő többi válóokról?

Az Isten első parancsára (Szaporodjatok és sokasodjatok! – ld. 1Mózes 1:28) hivatkozó

nemzőképtelenséget, mint válóokot elutasította, amikor kijelentette, hogy valaki

vállalhat nemzésre alkalmatlan életmódot Isten országáért is.19

De mi van a többi válóokkal, amelyek Mózes törvényében szerepeltek: étel, ruha és szex?

Ezeket a válóokokat minden zsidó elfogadta. Róluk mit mondott Jézus?

Semmit!

És mit mondott arról, hogy lehet-e a Mózes törvénye szerint érvényes válás után

újraházasodni?

Semmit!

Pál apostol azonban ezekről a dolgokról is tanított.

AKTÍV RÉSZVÉTEL

Képzeld el, hogy kedvenc napilapod részére tudósítást küldesz az eseményről.

A helyettes szerkesztő emailben közölte, hogy a szalagcím nem lehet hosszabb 10 szónál.

Az egész beszámolód a címmel együtt max. 30 szót tehet ki.

Hogy foglalnád össze Jézus tanítását a házasságról és válásról?

Mit emelnél ki, mint a társadalom számára legfontosabb információt?

Mit hagyhatsz ki a tömörség kedvéért, és mit muszáj meghagynod?

19

"…vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért." Máté 19:12


II. RÉSZ – Mit tanít az Újszövetség az újraházasodásról?

Mielőtt az újraházasodás témájára térünk, egy kicsit muszáj még elidőznünk a válásnál.

Eddig Jézusnak csak az intelmeit ismertük meg a válással kapcsolatban.

A farizeusok egy törvénytelen válóokkal kapcsolatban kérték ki a véleményét, amit Jézus

kerek perec elutasított.

De mi a helyzet a válás biblikus okaival?

Jézus megengedte a válást a házasságtörés miatt. Ezt onnan tudjuk, hogy a Sámmájiták

szolgenjét idézte, hogy az 5Mózes 21-ben található "szemérmetlen dolog (szó szerint

porneia oka)" semmi mást nem jelent, mint "porneia-t" – paráznaságot, házasságtörést.

Erről megkérdezték, mert a Tórának erre a részére hivatkozva találták ki az általa elítélt,

mondvacsinált válóokot is.

De mi van a Tórának azzal a cikkelyével, amivel kapcsolatban nem tettek fel neki

kérdést:




kötelezve.

- 2Mózes 21:10-11 (SzIT)

Ez a rész törvényesnek tartja a válást, ha valaki nem gondoskodik társa alapvető testi

szükségleteiről: az ételéről, a ruhájáról és a szexuális szükségleteiről.

Számunkra talán jelentéktelennek tűnik, a korabeli zsidó gondolkodásben viszont

központi szerepet foglalt el a házasság szükségletkielégítő szerepe.

Központi helyet foglalnak el ezek a kérdések a házasságról szóló újszövetségi tanításban

is – különösen, ami a házassági fogadalmat illeti.

E három törvényes válóok egyúttal a zsidó házassági fogadalom alapját is képezte:

A zsidó kötubá (házassági levél) ezt tartalmazza, és mennyegzőn a zsidó vőlegény a mai

napig ezt írja alá és mondja a hajadonnak:

„Légy a feleségem Mózes és Izrael törvénye szerint! Eltartalak a zsidó férfiak szokásához

híven, akik dolgoznak hitvesükért, megbecsülik, élelemmel és minden mással ellátják őt

becsületesen. Megadom a neked járó kétszáz ezüst zuzt, ami törvény szerint megillet, és

az általános szokások szerint gondoskodom élelmedről, szükségleteidről és a

házaséletbeli kötelezettségeim teljesítéséről is.” 20

A ma szokásos református fogadalom alkalmával a vőlegény igérete:

"Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt

sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában,

20 Ez az eredeti arámi nyelvű dokumentum fordítása, melyet ma is használnak az izraelita felekezet szertartásainál. Teljes szöveg: ld. Függelék


holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges

gondviselője leszek."

A menyasszony igérete: "Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele

tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem

boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes

életemben hűséges segítőtársa leszek."

A hűséget mindkét fél erősen hangsúlyoza; a férfiú megigéri, hogy "gondviselő" lesz, de

nem kell részleteznie, hogy mi mindenben. A jövendőbeli feleség erre vonatkozó igérete:

"segítőtárs" lesz...

Bízzunk abban, hogy tudják, mi mindenre vonatkoznak ezek az utalások.

Újszövetség: Jézus, a tökéletes vőlegény

A szükségletelről való gondoskodás az Újszövetségben is visszatér. A házassággal foglalkozó

egyik legkiemelkedőbb újszövetségi igeszakasz:

25

Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és

önmagát adta érte, 26

hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, 27

így

állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi

hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. 28

Hasonlóképpen a férfiak is szeressék

a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét az önmagát szereti. 29

Mert a

maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az

egyházat, 30

minthogy tagjai vagyunk testének. 31

"A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és

ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté."

- Efezus 5:25-31

Krisztus Isten törvényét töltötte be; Ő a minta-vőlegény, aki megigéri, hogy szereti,

táplálja és gondozza menyasszonyát, az Egyházat.

Szereti, táplálja és gondozza – a Tóra kikötéseire, a zsidó házassági fogadalomra utal:

étel, ruha és testi szerelem.

10

Ha második asszonyt vesz magának, az elsőtől nem tagadhatja meg az ételt, a ruhát és a



kötelezve.

- 2Mózes 21:10-11 (SzIT)

"táplálja" – az eredeti szó a szeretett személy élelmezését, gyarapítását jelenti (mint

magyarul);

"gondozza" – az eredeti szó pontos jelentése: "melegen tart"; felruház: úgy gondoskodik

rólad, hogy nem fogsz fázni.

Erről a gyerekkoromból jól ismert kánon jut eszembe:


„Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!

Ő felruház és táplál, rád gondot Ő visel…”

Hiányáról pedig József Attila fájdalmas sorai:

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.

Ostoba vagyok - foglalkozz velem.

Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

(József Attila: Gyermekké tettél)

A házassági fogadalom legszomorúbb felidézése Ezékiel könyve 16. fejezetében található:

16

Fogtad a ruháidat, csináltál tarka sátrakat a halmokon, és ott paráználkodtál. Ilyen még

nem volt, és nem is lesz! 17

Fogtad arany és ezüst ékszereidet, amelyeket én adtam neked,

férfiszobrokat készítettél, és azokkal paráználkodtál. 18

Fogtad tarka ruháidat, és rájuk

terítetted, a nekem járó olajat és illatszert pedig eléjük tetted. 19

Az ételt, amelyet neked

adtam, a finomlisztet, az olajat és a mézet, amellyel tápláltalak, eléjük raktad jó illatú

áldozatul. Ez történt - így szól az én URam, az ÚR.

Ezékiel 16:16-19

Felsorolja, mi mindenben törte meg Izráel az Istennel való szövetségében tett igéretét.

Azt mondja, Izrael a halmokon paráználkodott a bálványokkal;

A ruhákat, amit Istentől kapott, a bálványokra adta;

Az ételt, amit Istentől kapott, a bálványok elé rakta áldozatul.

Újra meg újra megszegte az ételre, ruhára és szerelemre tett fogadalmát, és nem fordult el

a paráznaságától.

Jézus utalt is erre a részre, amikor a farizeusok azt mondták neki, hogy Mózes elrendelte a válást.

7Erre azt mondták neki: "Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét,

adjon válólevelet neki?" 8Jézus így válaszolt nekik: "Mózes szívetek keménysége miatt

engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így

volt. 9Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és

mást vesz feleségül, az házasságtörő."

- Máté 19:7-9

A farizeusok azt hitték, el KELL válni, ha a házastárs házasságtörést követ el.

Jézus erre úgy felelt, hogy Mózes MEGENGEDTE a válást, de csak keményszívűség

esetén (amikor a házasságtörő nem bánja meg házasságtörését, és nem fordul el a

bűnétől, hanem folytatja).

http://www.instonebrewer.com/visualSermons/Jesus-Divorce/_Sermon.htm

http://www.instonebrewer.com/visualSermons/Jesus-Divorce/_Sermon.htm


A keményszívűség (görögül cardioskleroma) olyan szó, amely a normális görög

nyelvben nem fordul elő, csak a Szeptuagintában21

; ebből is kiderül, hogy Jézus

valószínűleg egy ószövetségi igerészre utal.

A farizeusok az ilyen utalásokat felismerték (beugrott nekik), mert nagyon jól ismerték a

bibliájukat.

Az ószövetség egyetlen része, ami ezt a szót a házasság és a válás kontextusában

használja, a Jeremiás könyve (4:4).

Itt is arról van szó, hogy Izráel megtörte Istennel való házassági szövetségét makacs

bűnei miatt.

Jeremiás pedig Isten válását írja le Izráeltől, ami ennek a makacs bűnnek lett a

következménye:

…a sok házasságtörés miatt elbocsátottam az elpártolt Izráelt, és kiadtam válólevelét…

- Jeremiás 3:8

Isten elvált!

Megdöbbentő tény: Isten elvált! Elvált menyasszonyától, Izráeltől, aki

ismételten (keményszívűen) megtörte házassági fogadalmát.

A prófáták (Ezékiel, Jeremiás, Malakiás...) leírják, milyen sokszor megbocsátott neki

Isten, próbálta bűnbánatra vezetni,

és leírják, hogy folytatta tovább paráznaságát, amíg nem volt más hátra, mint a válás.

Ennek óriási jelentősége van. Azt jelenti, hogy nem a válás a bűn.

Isten a Malakiás 2:16-ban minden elvált érzését fogalmazza meg:

Mert gyűlölöm a válást - mondja az Úr, Izrael Istene.

- Malakiás 2:16 (SzIT)

Mi jelent tehát, amit Jézus mondott: "Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne

válassza" (Máté 19:6)?

Azt jelenti, hogy senki ne szegje meg házassági fogadalmát, ami váláshoz vezet?

Vagy azt jelenti, hogy senki nem indíthat válópert?

Vajon Jézus a hűtlen, hanyagoló, vagy bántalmazó felet ítélte el, aki a válást okozza?

Vagy azt a felet, akihez a másik hűtlen volt, és aki elszenvedte az elhanyagolást, vagy a

bántalmazást, és aki egyszer azt mondja: elég volt, nem tűröm tovább?

Aki arra a következtetésre jut, amire Isten is eljutott Izráellel kapcsolatban, hogy a

házastársa nem fogja abbahagyni a vétkezést, tehát a bűnt eddig takargató házasságot

nyilvánosan is le kell leplezni és véget vetni neki?

A Bibliát tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy amikor Jézus azt mondja, hogy

"Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza" (Máté 19:6), akkor a házassági

fogadalom megszegéséről beszél.

21

Az Ószövetség görög fordítása


Ha a házastársad ismételten és megbánás nélkül megszegi a Mózes törvényében található

házassági fogadalmat (megcsal, bántalmaz, vagy elhanyagol), akkor elválhatsz tőle.




- 5Mózes 24:1

10

Ha második asszonyt vesz magának, az elsőtől nem tagadhatja meg az ételt, a ruhát és

a házastársi jogot. 11

Ha ezt a hármat megtagadja tőle, az eltávozhat és nincs

kártalanításra kötelezve.

- 2Mózes 21:10-11 (SzIT)

Mózesnek ezt a törvényét nem törölte el Jézus. Sőt, megerősítette, amikor kijelentette,

hogy Mózes megengedte.

Nem mondott olyasmit, hogy "de én mást mondok".

A farizeusokkal folytatott vitájában Jézus megerősítette az 5Mózes 24:1 kijelentését,

hogy az nem másra vonatkozott, hanem a porneiára.

The Masada Divorce Certificate

Mi a helyzet az újraházasodással?

Olvass el egy zsidó válólevelet.

A zsidó válólevél, amelyet a férfi a nőnek ad, azt mondja: " Azt is meghatározták, hogy a

férj mennyi pénzt adjon a feleségnek élelemre és ruhára.

"Hetente legalább két kab22

búza vagy liszt, vagy 4 kab árpa megvásárlásához

elegendőt... Ad neki ágyat, takarót és matracot. Ad neki főkötőt a fejére, ruhát ágyéka

eltakarására, és cipőt egyik ünnepi időszaktól a másikig, és ruhát, évente 50 zuz23

értékben."24

Utánaszámolva kiderül, mit is jelentett ez a minimális anyagi gondoskodás: a napi bérért

dolgozó egyszerű zsidóember összkeresetének 1/7-ét tette ki a felesége ruházatára

fordítandó összeg.

És ha a férj nem gondoskodott megfelelően a feleségéről, a feleség elválhatott

elhanyagolás címén.

A bibliai időkben a házasság jogi szerződés volt, és mindenki felelősségre vonható volt azért,

hogy megtartsa a szerződés rá eső részét.

Házasságkötéskor mindkét fél igéretet tett arra, hogy gondoskodik az ételről, a ruháról és

a testi szerelemről, és arra is hogy hűséges marad.

Ha valamelyik fél megszegte a szerződést, a másik fél is kiléphetett a szövetség

kötelezettségei alól.

22

űrmérték; 1 kab = kb. 2,3 liter (de csak száraz dolgok mérésére használták) 23

ezüstpénz, a dénár vagy drachma másik neve; 4 zuz ért 1 sékelt. 24

(Misná Kötubá 5:8)


Kérhette a válást, mivel a házasság Isten előtt kötött szövetség: "...aki elhagyja

ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről." (Példabeszédek

2:17)

A legtöbb válólevélben persze sokminden más is van, de ezek a válás kimondásához

szükséges szavak.

Fennmaradt egy válólevél i.sz. 72-ből. Maszadában találták, és a házasfelek neve József

és Mária volt. Persze nem Jézus szüleiről van szó, a 72-es dátum idején ők már túl öregek

lettek volna. A József is és a Mária is elég gyakori nevek voltak.

A válólevélben ez áll: "szabadon férjhez mehetsz ahhoz, akihez akarsz, de csak zsidóhoz. Ezt a

válólevelet én adom neked, elengedlek ezzel a gettel."

A válólevél tartalmához: "szabadon férjhez mehetsz ahhoz, akihez akarsz" hozzáadja,

hogy "zsidóhoz".

Ismerős? Ezt idézi Pál:

"Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz,

akihez akar, de csak az Úrban." (1Korinthus 7:39)

Pál az előzőhöz hasonló kiegészítést fűzött a válólevél ismert szövegéhez, csak éppen

nem azt kötötte ki, hogy az özvegy csak zsidóhoz mehet hozzá, hanem, hogy "de csak az

Úrban".

Mi ezt ma ellenkező előjellel olvassuk, mint egy első századi zsidó.

De próbáljuk meg egy első századi zsidó szemével nézni.

A törvény azt írta elő, hogy ha egy nő megözvegyült, és még nem szült fiúgyermeket,

hozzá kellett mennie elhunyt férje fiútestvéréhez.

Sok zsidó próbálta megkerülni ezt a törvényt.

Amikor egy első századi zsidó Pálnak e kijelentését olvasta, rögtön látta, hogy Pál ezt a

kötelezettséget érvényteleníti:

Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet

ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban.

- 1Korinthus 7:39

Az özvegy nem köteles feleségül menni a sógorához, hanem ahhoz mehet hozzá, akihez

akar... éppúgy, mintha elvált lenne.

De minek alapján mondja ezt Pál, aki soha nem tesz önkényesen kitalált, légbőlkapott etikai

kijelentéseket? Pál nem tartja magát prófétának, aki Istentől új törvényeket kapott volna.

Pál mindig vagy az ószövetségre hivatkozik, vagy törvényileg már elfogadott érvekre,

vagy Jézus tanításaira.

Itt az 2Korinthus 7:39-ben az elvált nő meglévő jogaira hivatkozik, aki szabadon

bárkihez hozzámehet.


Úgy érvel, hogy ha az elvált nőnek joga van ahhoz menni, akihez akar, akkor az özvegyet

is megilleti ugyanez a jog.

Szülhet fiút a sógorának is, ha akar, de nem lehet erre kötelezni.

Jó hír ez a fiatal özvegyasszonyoknak – de több is annál.

Pál az elváltak jogaiból kiindulva érvel az özvegyek jogaiért.

Elfogadja tehát az elváltak meglévő jogát, és kiterjeszti az özvegyekre is.

Ez azt jelenti, hogy Pál számára evidens: minden elvált azzal házasodik újra, akivel akar.

Hogy lehet ez? Nem inkább azt mondja Pál, hogy csak akkor házasodhatsz újra, ha a házastársad

meghalt?

Pál annyit mond, hogy az özvegyasszony szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar.

Azt nem mondja, hogy az elvált nő CSAK akkor mehet férjhez, ha volt férje meghalt.

A Róma 7-ben is van egy hasonló igeszakasz25

:

3Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje,

megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.

2...ha meghal a férfi, akkor fel van mentve.

Ez a rész sem mond olyasmit, hogy "amíg tehát él a volt férje...".

Nem elvált, hanem házasságban élő nőről beszél Pál.

Rendben, de mi a helyzet az egy testté lett kapcsolattal?

Amikor ketten összeházasodnak, "egy testté" lesznek (1Mózes 2:24), és csak a halál

választhatja szét ezt a köteléket.

Ki mondja ezt? Sokan a szószékről... de nem az Újszövetség!

Az Újszövetség arra int, nehogy valaki "egy testté" legyen egy prostituálttal26

:

16Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert - amint az

Írás mondja - "lesznek ketten egy testté."

- 1Korinthus 6:16

Örökérvényű kapcsolat az ilyen? Ha igen, akkor kizárt minden további házasság.

25

1Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik

az emberen, amíg él? 2Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a

férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. 3Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek

számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.

4Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé

vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. (Róma 7:1-5) 26

15

Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla!

16Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele?

Mert - amint az Írás mondja - "lesznek ketten egy testté." 17

Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. (1Korinthus 6:15-17)


De Pál sehol nem tiltja meg azoknak a házasságot, akik életükben jártak már

prostituáltnál.

Ha ez lenne a helyzet, akkor valószínűleg minden római megtértet figyelmeztetnie kellett

volna, hogy nem házasodhat meg.

Az "egy test" azt fejezi ki, hogy a szexuális kapcsolat erős kapocs két ember között.

Azt viszont nem jelenti, hogy örök kapocs két ember között.

Pál alig mond valamit arra nézve, hogy az elváltak újraházasodhatnak-e, vagy nem. Ezért mélyre

kell ásnunk a tanításaiban, hogy észrevegyük a különböző utalásokat.

Miért nem mondott többet? Vagy azt gondolta, hogy nem lesz rá túl gyakran szükség,

vagy már világosan tudták a választ.

Gyakori volt a válás, tehát valószínűleg tudták, mit szabad és mit nem.

Tudták, hogy a zsidó tövények sok esetben előírták az újraházasodást.

Különösen olyankor, ha valakinek nem született gyereke az előző házasságában.

A római jog pedig előírta, hogy a római polgár házasodjon újra a gyászidő letelte után, és

a válás után is. Aki ennek nem tett eleget, azt feljelenthette bármelyik törvénytisztelő

szomszédja, aki a sikeres besúgói munkájáért megkaphatta a törvénysértő fele vagyonát.

Ha Pálnak az lett volna a véleménye, hogy a hívő elváltak nem házasodhatnak újra,

engedelmeskedtek volna neki a követői, de ebben az esetben gondosan és részletesen

kellett volna alátámasztania e meggyőződését, mert további üldöztetéseket volnt volna

maga után.

Miért mond tehát olyan keveset Pál?

Valószínűleg azért, mert követői már tudták, mit tegyenek.

A zsidó válólevél szövegét követték, amit Pál is idézett.

Az alap válólevélben ez áll: "szabadon férjhez mehetsz ahhoz, akihez akarsz"

A szükséges tartalomhoz: "szabadon férjhez mehetsz ahhoz, akihez akarsz" az idézett

levél hozzáadja, hogy "zsidó" legyen az illető.

Ezt idézi Pál az 1Korinthus 7:39-ben: "Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a

férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban." (1Korinthus

7:39)

HACSAK:

10A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy

az asszony ne váljon el a férjétől. 11

Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével.

A férfi se bocsássa el a feleségét.

- 1Korinthus 7:10-1127

27

10

A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 11

Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével. A férfi se bocsássa el a feleségét. 12

A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsással el.

13És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét.

14Mert a hitetlen

férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek.


Hacsak... Volt egy nagy és fontos kivétel Pál és Jézus szerint is:

Ha valaki a törvénytelen "egyéb", vagy "bármilyen" okra hivatkozva vált el. Közös

megegyezéssel, nem pedig a mózesi törvényben lefektetett biblikus válóokok alapján.

Korinthusban a "közös megegyezéssel" való válás töltötte be ezt a szerepet, Rómában

pedig a "szétköltözés".

Rómában valaki egyszerűen elköltözhetett otthonról, és ezzel vége is volt a

házasságának. Be volt fejezve.

Vagy el kellett költözni, vagy a házastársat kellet kidobni, attól függően, hogy kié volt a

lakás.

Korinthusban voltak olyan új megtértek, akik így szabadultak meg nem hívő

házastársuktól.

Pál erre mondja határozottan, hogy nem! Ilyet nem csinálhattok!

10

A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy

az asszony ne váljon el a férjétől. 11

Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével.

A férfi se bocsássa el a feleségét.

- 1Korinthus 7:10-11

Az a hívő, aki ilyet tett, értse meg, hogy (Isten törvénye szerint) nem törvényes a válása,

ha így vette le a felemás igát: tegyen meg tehát mindent házassága helyreállítására,

próbáljon meg vele kibékülni, ha elköltözött tőle, vagy kiobta a lakásából.

Ne házasodjon össze valaki mással, mert azzal lehetetlenné tenné Isten törvénye szerint

még érvényes házassága helyreállítását.

Meddig kell a nem törvényesen felbontott házasság helyreállításán fáradozni? Pál erről

nem nyilatkozik.

De feltételezhető, hogy a nem biblikus okok miatt elvált hívő egészen addig nem

házasodhat össze valaki mással, amíg van esély a törvénytelenül felbontott kapcsolat

helyreállítására.

A nem hívőkre nem kényszeríthetők az Újszövetség erkölcsi normái.

Mi vonatkozik ránk?

Válóokok

Az olyan "közös megegyezéssel" történő válás, ahol a válóok nem a bibliai válóokok egyike,

Isten törvénye szerint nem érvényes a válás.

15

Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk.

16Mert mit tudod te, asszony, vajon

megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet? 17

Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. ('Korinthus 7:10-17)


Jézus elítélte a zsidók "bármilyen okból" történő válását, Pál pedig az ennek megfelelő

római gyakorlatot, a "szétköltözést".

A hívő ember csak akkor házasodhat újra, ha válása Isten törvénye szerint is legális.

Isten törvénye szerint legális válóok a biblikus házassági fogadalom megszegése.

VÁLÓOKOK:

a házastársi hűtlenség;

a házastársi gondoskodás, azaz a másik testi szükségleteinek: ételének,

ruházatának, vagy testi szerelem iránti igényének hanyagolása.

elhagyás

bántalmazás

Gondolom, különösebben magyarázni sem kell, hogy a testi, vagy lelki bántalmazás az

elhanyagolás extrém formája!

Akit elhagytak

Mi a helyzet akkor, ha akaratod ellenére lettél elvált, törvényes válóokok nélkül?

Pál felszólította a hívőket, akik elhagyták házastársukat, hogy kíséreljék meg a kapcsolat

helyreállítását.

Kétségtelen, hogy a nem hívőknek is ezt tanácsolná Pál, de nem várhatjuk el a nem

hívőktől, hogy az Újszövetség normái szerint éljenek, mivel nem fogadják el Isten és a

Biblia tekintélyét. A lelkiismereti szabadság elve miatt nem is szabad a nem hívőket

ilyesmire kényszeríteni.

Sőt, a hívők közül is vannak sokan, akik nem hallgatnak Pálra. Az ő lelkiismereti

szabadságukat is tiszteletben kell tartani.

Mit mond tehát Pál annak, akit nem a bibliai válóokok alapján hagyott el a házastársa?

Nem vagy többé elkötelezve; Isten arra hív, hogy békességben élj:

15

Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj

vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy

békességben éljünk.

- 1Korinthus 7:15

E lesz az utolsó igeszakasz, amit megvizsgálunk.

Egyszerű és érthető, ha az első századi hívő szemével nézzük, de érthetetlen, ha nem.

Mire vonatkozik az elhagyott házastárs szabadsága? Arra, hogy ne éljen együtt azzal, aki

elhagyta? Vagy arra, hogy elváljon tőle?

A római jog szerint, a szétköltözött pár elváltnak számított.

Nem volt szükség papírmunkára, nem kellett bíróságra menniük. Végleges, befejezett

ügy volt a kapcsolatuk.

Ilyen szempontból nem volt "szolgaság alá vetve" egyik volt házastárs sem. Az

együttélésnek vége volt, és a jog szerinti válás is lezajlott, akár hozzájárult az elhagyott

fél, akár nem. Nem volt beleszólása.


Miről beszél tehát Pál, amikor azt mondja, hogy "nincs szolgaság alá vetve a hívő férj

vagy a hívő feleség"?

Törvényesen elváltnak tekintheti magát, azaz érvényes rá a zsidó válólevél szövege:

"Szabadon férjhez mehetsz ahhoz, akihez akarsz."

Amire Pál pár sorral lejjebb hivatkozik is:

Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet

ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban.

- 1Korinthus 7:39

Pál azt tanítja, hogy ha a házastársad elhagyott, még akkor is, ha erre nem volt Mózes törvénye

szerint érvényes oka, szabad vagy. A válásod érvényes.

Ugyanaz a szabadság illeti meg azt az elváltat is, akit a hozzájárulása nélkül hagytak el,

még akkor is, ha nem biblikus válóokok miatt hagyták el, mint azt, aki biblikus válóokok

miatt vált el.

Miért? Feltehetőleg azért, mert őt hagyta el a házastársa.

Az elhagyás következtében az elhanyagolás esete áll fenn: házastársa nem gondoskodik a

szükségleteiről: ételéről, ruházatáról, és a testi szerelemről.

Annak ellenére tehát, hogy váláskor nem hivatkoztak az elhanyagolásra, fennál az

elhanyagolás, mint válóok. Az elhagyott elvált fél tehát szabad arra, hogy újraházasodjon.

Következtetések:

Életszerű és könyörületes a Biblia tanítása a házasságban szenvedőknek.

A házasság Isten szándéka szerint életreszóló kapcsolat, de a házassági szövetség

megsértése okot adhat a válásra.

A Biblia szerint érvényes válóokok: a házasságtörés, a lelki és testi bántalmazás, és az

elhanyagolás (szükségletekről való nem gondoskodás, úgymint étel, ruházat,

gyengédség).

Jézus a megbocsátásra bíztatta követőit, de megengedte a válást olyankor, amikor valaki

ismételten és "kemény szívvel" (bűnét nem megbánva és elhagyva) megszegi házassági

fogadalmát.

A biblikus válóokok fennállása esetén az áldozat döntheti el, hogy kerüljön-e sor válásra,

nem pedig a bűnök elkövetője.

Mindenki újraházasodhat, aki biblikus válóokok alapján vált el: ide tartozik az is, akit

akarata ellenére elhagyott a házastársa.

Összefoglalás:

Jézus és Pál tanításait vizsgáltuk meg eredeti hallgatóságuk, az első századi zsidó hívő

szemszögéből, akik ismerték a "bármi okból" történő válás intézményét, amelyről Jézust a


farizeusok kérdezték ("Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?" – Máté

19:3). A későbbi századokban élt keresztények elfeledkeztek erről a mondvacsinált válóokról. Ez

az oka annak, hogy a keresztény hagyomány általában félreértelmezi Jézus válaszát.

A "bármi okból" történő válást farizeusok vezették be, akik a "porneia ok" kifejezésből


valónak, mert szemérmetlenség (porneia) okát találja benne, és ír neki válólevelet, kezébe

adja és elküldi házából –

–5Mózes 24:1, IMIT

két külön válóokot kreáltak: porneia, és ok, amelyből az új válóokot, "bármilyen ok"-ot

származtatták. Jézus erről mondta, hogy a kifejezést nem lehet kettéválasztani, és a Tórából

idézett válóok a porneia-n kívül mást nem jelent. Annak ellenére, hogy Jézus idejében

gyakorlatilag mindenki ezen a címen vált, mert ez volt a legegyszerűbb és legkíméletesebb

megoldás, Jézus kimondta, hogy ez a válóok érvénytelen, tehát az ilyen válást követő házasság

házasságtörésnek minősül, mivel a felek Isten törvénye szerint még mindig házasok.

Az Ószövetség megengedte a válást, ha valamelyik fél megszegte házasságkötési fogadalmát. A

2Mózes 21:10 alapján ide tartozott nemcsak a házasságtörés, hanem az elhanyagolás és a

bántalmazás is:




kötelezve.

- 2Mózes 21:10-11 (SzIT)

Jézus véleményét nem kérdezték ezekkel a válóokokkal kapcsolatban, Pál viszont az 1Korinthus

7-ben kifejtett házastársi kötelezettségeket ezekre alapozza.

Az Újszövetség sem vonja vissza a megszegett házassági fogadalomra alapozott bibliai válóokok

érvényességét. Krisztus ezt a mózesi törvényben megfogalmazott fogadalmat töltötte be:

…Aki szereti a feleségét az önmagát szereti. 29

Mert a maga testét soha senki nem

gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat

- Efezus 5:28-29

E fogadalmak a keresztyén házassági fogadalmak alapjaivá is lettek.

(Angolul: love, honour, keep; vagy love, nurture cherish; A református fogadalomban a hűséget

mindkét fél erősen hangsúlyoza; a fiú megigéri, hogy "gondviselő" lesz, de nem kell részleteznie,

hogy mi mindenben. A lány erre vonatkozó igérete: "segítőtárs" lesz... ).


Jegyzetek

A bibliai idézeteket, ahol másképp nem jelölöm,

a Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliájából (1975, 1990) vettem.

A többi fordítást rövidítve jelölöm:

IMIT – IMIT Szentírás, 1907 (Magyar zsidó nyelvészek munkája) – csak Ószövetség

SzPA – Szent Pál Akadémia fordítása (2001) – csak a négy evangélium

SzIT – Szent István Társulati Biblia (1973, 2003)

EF – Újszövetség-Egyszerű fordítás – World Bible Translation Center, Inc. (2006)

További olvasmányok online (folyamatosan kerülnek fel újabb anyagok):

Bibliai tanítás világnézetről, kapcsolatokról, házasságról: www.bibliai.com

Bibliai tantítás a gyermeknevelésről: priscilla.bibliai.com

FÜGGELÉK

Elsődleges szakirodalom:

David Instone-Brewer, Divorce and Remarriage in the Bible – the Social and Literary Context

(Wm. B. Eerdmans Publishing Co., 2002)

További olvasmányok:

Isten házassága és válása témában: D. Atkinson, To Have and To Hold: The Marriage Covenant and

the Discipline of Divorce (London: Collins, 1979).

Ókori házassági iratok: M.A. Friedman, Jewish Marriage in Palestine: A Cairo Geniza Study (2

vols.; The Ketubba Traditions of Eretz Israel & The Ketubba Texts; Jerusalem: Daf-Chen Press,

1980).

A házassággal és válással kapcsolatos kutatható ókori görög, római és héber iratok a Cambridge

Egyetem Tyndale House könyvtárának archívumában:

http://www.tyndalearchive.com/Brewer/MarriagePapyri/Index.html

http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=2

http://mek.niif.hu/00100/00176/html/

http://biblia.jezusert.com/index.php?valasztas=egyszeru2006&konyv=&resz=


A zsidó házasság szabályai magyarul:

http://www.zsido.com/konyv/302/3515/Zsido_Tudomanyok_Szabadegyeteme_1._kotet._Hazass

ag/Halacha-Maimonidesz%3A_A_hazassag_szabalyai

A zsidó házasságlevél magyarul:

A kötubá

A vőlegénynek egyéb kötelezettségek mellett írásban vállalnia kell, hogy egy bizonyos összeget

kifizet feleségének, ha a házasság felbomlanék.

Miután a vőlegénynek tilos a menyasszonnyal egy fedél alatt laknia addig a pillanatig, míg meg

nem írta és át nem adta a kötubát, a házassági levelet, ugyanakkor pedig csakis a niszuin, a

házasság után szabad együtt élniük, a kötubának az eljegyzésre mondott áldások idejére, illetve a

házassági áldás elmondása előtt készen kell lennie. Napjainkban az eljegyzés és az esküvő egy

időben zajlik, ezért az okmánynak a szertartás megkezdése előtt el kell készülnie. Miután

megírta a kötubát, a vőlegény „megszerzéssel” (kinjánal) aláveti magát az abban foglalt

kötelezettségeknek. Ezután a tanúk hitelesítik az okmányt, és egyes közösségekben a vőlegény is

aláírja.

A kötubá eredeti, arámi nyelvű szövege magyarul (szögletes zárójelben a pontokkal helyettesített

részek magyarázata, illetve értelmezések):

HÁZASSÁGI LEVÉL

A hét ... napján, ... [zsidó] hónap ... napján, a világ teremtésének ... esztendejében, aszerint,

ahogyan a napokat itt, a ... [budapesti] közösségben számítjuk, ... [név] vőlegény, aki ... [név] fia,

ezt mondotta ... [név] hajadonnak, aki ... [név] leánya: „Légy a feleségem Mózes és Izrael

törvénye szerint! Eltartalak a zsidó férfiak szokásához híven, akik dolgoznak hitvesükért,

megbecsülik, élelemmel és minden mással ellátják őket becsületesen. Megadom a neked járó

kétszáz ezüst zuzt, ami törvény szerint megillet, és az általános szokások szerint gondoskodom

élelmedről, szükségleteidről és a házaséletbeli kötelezettségeim teljesítéséről is.”

A jelen lévő ... [név] hajadon beleegyezett, hogy ... [név] felesége legyen. A hozományt, amelyet

apja házából magával hoz, legyen az ezüst, arany, ékszer, ruhanemű vagy bútor, ... [név]

vőlegény száz tiszta ezüst (zekuk) értékben elfogadja, és saját elhatározásából hozzátesz a

fentiekhez még száz tiszta ezüstnyi értéket. Az egész összeg így kétszáz ezüstöt tesz ki.

... [név] úr, a vőlegény, az alábbi nyilatkozatot teszi:

„Elismerem magamra és örököseimre nézve a jelen házassági szerződés teljesítésére, a

hozományra és az azt kiegészítő értékre vonatkozó jótállási kötelezettségeket. Ez kifizethető

bármely, az ég alatt birtokomban lévő vagyon legértékesebb részéből, akár a tulajdonomban van

már, akár csak várományosa vagyok[, ebbe beleértendő] a jelzáloggal terhelhető és nem

terhelhető, ingatlan- és ingó vagyon egyaránt. Mindez biztosítékul szolgál a jelen házassági


szerződéshez, a hozományhoz és az azt kiegészítő értékhez[, és el lehet venni] tőlem, még a

rajtam lévő ingből is, életem végéig és azután is, a mai naptól kezdve bármikor.”

... [név] vőlegény vállalja a jelen házassági szerződés teljesítésével, a hozománnyal és az azt

kiegészítő értékkel kapcsolatban rá háruló jótállási kötelezettségeket, nem látszatból, és nem

szerződéstervezetként, hanem az Izrael leányainak járó házassági kötelezvényre és a kiegészítő

értékre vonatkozó szokások alapján, áldott emlékű bölcseink előírásai szerint.

Szentesítettük a kötelezettséget, amelyet ... [név] úr, aki ... [név] fia, a vőlegény vállalt ... [név]

hajadon, aki ... [név] leányával szemben, a fentiekben írásba foglaltak figyelembevételével, a

birtokbavételre vonatkozó szabály szerint.

Így minden teljesen érvényes és szabályos.

.....................................[név], aki ...................................... [név] fia tanú

.....................................[név], aki ...................................... [név] fia tanú

http://www.zsido.com/konyv/302/3516/Zsido_Tudomanyok_Szabadegyeteme_1._kotet._Hazass

ag/A_kotuba_-_hazassagi_level