1

Molnár Anna

Olaszország hozzájárulása a közös biztonsághoz

Bevezetés

Az alábbi tanulmány Olaszországnak a nemzetközi missziókban való részvételét vizsgálja, rámutatva arra, hogy az ország külpolitikai és biztonságpolitikai tevékenysége elsősorban három fő válságövezetre, Afganisztánra, Libanonra, illetve a Nyugat-Balkánra összpontosít. Napjainkban a legtöbb olasz katona e három területen vesz részt különböző nemzetközi békemissziókban. Olaszország a közös biztonságnak tehát nem csupán fogyasztója, hanem előmozdítója is, mind a NATO-ban, mind pedig az Európai Unióban.

Külpolitika

Az olasz külpolitika második világháború után kialakult hagyományos stratégiai keretét az európai integráció (EU), az atlantista irányultságú NATO, illetve a Mediterrán térség államaihoz fűződő bilaterális, valamint a Barcelona-folyamat által uniós keretet is kapott kapcsolatok adják. Mindezen belül a súlypontok elsősorban az aktuális kormánykoalíciótól függnek. Az olasz külpolitika három legfontosabb – euroatlanti, közép-európai és mediterrán – iránya közül napjainkban az utóbbi látszik megerősödni. A barcelonai folyamat elindulását követően Olaszország a Mediterráneum más meghatározó európai államai mellett igyekezett valós befolyást gyakorolni a gazdasági, politikai és társadalmi fejlődését rendkívüli mértékben befolyásoló térség nemzetközi folyamataira. Ezt az állítást támasztja alá Olaszországnak a 2006. évi libanoni konfliktus rendezésében játszott meghatározó szerepe mind a diplomácia, mind pedig a békefenntartás terén.

Az olasz jobbközép és balközép pártok között jelentősebb külpolitikai töréspontot a Mediterráneum stabilitása szempontjából is kiemelt jelentőséggel bíró, illetve nemzetközi jogi szempontból sokat vitatott 2003. évi iraki megszállás okozott. Az ún. második öbölháborúban Silvio Berlusconi második kormánya idején Olaszország az atlantista államokkal együtt részt vett a hajlandók koalíciójában (Coalition of the Willing). A jobbközép kormányok által vezetett nyugat-európai államok (pl. Spanyolország), a hagyományosan atlantista külpolitikájú Nagy-Britannia, illetve az uniós csatlakozás előtt álló kelet-közép-európai országok (nyolcak) határozottan kiálltak az Amerikai Egyesült Államok inváziós politikája mellett, ezzel szemben a középbal által kormányzott francia–német koalíció (békepártiak) ellenezte az iraki rezsim elleni támadást. Az EU-szintjén, illetve az egyes államokon belül megmutatkozó megosztottságra mutatott rá – számos más kutató és szakértő mellett – Jürgen Habermas 2004-ben megjelent Megosztott Európa (Der gespaltene Westen) című könyvében. Habermas hangsúlyozta „Az Egyesült Államok nemzetközi jogot nem figyelembe vevő külpolitikája megosztotta a Nyugatot és marginalizálta az ENSZ-et.”1 Ez a megosztottság tehát az olasz belpolitikában is a felszínre került: elsősorban a pacifista szélsőbaloldal, illetve más kisebb pártok határozottan ellenezték a támadásban való olasz részvételt.

Amint Natalino Ronzitti és Alessandro Colombo2 rámutatott arra, hogy 2006-ban végleg elszálltak a közel-keleti konfliktusok (pl. az arab–izraeli konfliktus vagy az iráni

1 Jürgen Habermas: L’Occidente diviso. 2007. Editori Laterza. V. o. 2 . Natalino Ronzitti – Alessandro Colombo (szerk.): L'Italia e la politica internazionale. 2007. Il

Mulino. Bologna. 10–15. o.

2

atomprogram kérdése) rövidtávú feloldhatóságának reményei, így ezt követően Olaszország – a többi európai-mediterrán államhoz hasonlóan – egy a korábbinál határozottabb külpolitika megvalósítására kényszerült a térségben. Erre utal, hogy 2006-ban Massimo D’Alema olasz külügyminiszter véleménye szerint egyre fontosabb, hogy az EU, és benne Olaszország is képes legyen egységesen és határozottan cselekedi a térség konfliktusainak rendezése érdekében.3

A Romano Prodi vezette balközép kormány 2006-os megalakulását követően súlypont eltolódás figyelhető meg Olaszország külpolitikájában, az ún. atlantitól az Európa-központú külpolitika felé. Ez nem azt jelenti, hogy korábban Silvio Berlusconi külpolitikájának nem voltak európai elemei, hiszen Berlusconi Európa-barát javaslatokat is támogatott (pl. az európai alkotmány megszületését, illetve a minősített többségi szavazás kiterjesztését az EU külpolitikáját is érintő kérdésekre), azonban a francia–német tengellyel szembehelyezkedve határozottan támogatta a Bush-adminisztráció 2003-as iraki intervencióját. A nyugat-európai jobbközép pártok határozottabb USA-barát külpolitikája még a bipoláris nemzetközi rendszer korszakában alakult ki, mindezt kiegészítette a Berlusconi által képviselt személyes és nemzeti presztízs maximalizálására való törekvés. Annak ellenére, hogy az iraki műveletekben olasz részről csupán ún. nem-harcoló alakulatok („béke misszió”) vettek részt, 2005-ben az olasz társadalom többsége (61%-a) már ellenezte az iraki részvételt. Mindezt figyelembe véve, a 2006-os választások közeledtével, 2005 márciusában Berlusconi bejelentette az olasz csapatok kivonását.4 A 2006 decemberi iraki kivonulást elsősorban tehát az tette szükségessé, hogy az olasz társadalom baloldali szavazói körében jelentős volt az Amerika- és háborúellenesség (globalizáció-ellenes csoportok, szélsőbal), amelynek tömeges tiltakozások adtak hangot George Bush látogatása és az ország területén található amerikai támaszpontok ellen.

Berlusconi Amerika-barát politikájával szemben Prodi balközép kormánya – elsősorban a pacifista közvélemény által gyakorolt társadalmi nyomás hatására – a korábbi atlantista külpolitikai irányvonalat legalábbis részben feladni kényszerült.5 Ebben a kormányzati ciklusban a multilaterális diplomácia, békés megoldások és az ENSZ szerepének hangsúlyozása került előtértbe.6 Hangsúlyozták, hogy csak az ENSZ által támogatott katonai műveletekben való részvétel lehetséges és a válságkezelésben a diplomácián legyen a hangsúly. Mindemellett megfigyelhető az arab-barát külpolitika erősödése is. D’Alema, külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az olasz külpolitika egyik törekvése, hogy a Közel-Keleten finanszírozókból ‘payers’, aktív szereplők azaz ‘players’ legyenek. Fontosnak tartotta az EU mediterrán dimenziójának megerősítését. Mindennek érdekében Itália aktív és fontos szerepet játszott az annapolisi konferencia előkészítésében: elsősorban még több arab állam részvételét támogatták a konferencián. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a palesztin kérdés megoldása nélkül elképzelhetetlen a Közel-Kelet stabilitása, illetve a szunnita államokat bevonva, velük együttműködve kell a kérdést megoldani. A mediterrán térség

3 Intervento del Ministro D'Alema alla Camera dei Deputati sui recenti sviluppi della situazione in

Medio Oriente, 18 Luglio 2006 , Camera dei Deputati. http://foreignpolicy.it/cgi-bin/news/adon.cgi?act=doc&doc=2162&sid=17

4 Jason W. Davidson: Italy, In and Out of Iraq: A Vote Seeking Explanation of Berlusconi’s Foreign Policy. 1 Marzo 2007. 4-9. o. http://www.foreignpolicy.it/cgi-bin/news/adon.cgi?act=doc&doc=2732&sid=19

5 . Ettore Greco: La politica estera del governo Prodi. In: Natalino Ronzitti – Alessandro Colombo (szerk.). 2007. 41–56. o.

6 Discorso di Massimo D'Alema vice presidente del Consiglio dei ministri e ministro degli affari esteri al Senato della Repubblica, 21 Marzo 200 7, Senato della Repubblica, http://foreignpolicy.it/cgi-bin/news/adon.cgi?act=doc&doc=2715&sid=17

3

biztonsága érdekében rendkívül fontos a mindmáig megoldatlan feszültségeket hordozó Libanon stabilitásának biztosítása. Az iráni katonai célú atomprogrammal szemben az ENSZ BT határozatában megszabott szankciók alkalmazását tartotta fontosnak. Afganisztánnal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ország rendezéséhez az egész térség stabilitása szükséges. A mediterrán térség biztonsága érdekében fontosnak tartotta Törökország EU-csatlakozását is.7

Külpolitikai stratégia

2007-ben, balközép kormány idején a külügyminisztériumon belül létrehozták a Stratégiai Gondolkodás Csoportját (Gruppo di Riflessione Strategica), amely 2008 elejére elkészítette a 2020 jelentés – a külpolitika választásai (Rapporto 2020. Le scelte di politica estera) című dokumentumot. A csoport feladata a középtávú külpolitikai célok meghatározása volt. A független szakértők közreműködésével elkészített stratégiai dokumentum két válságövezetre helyezte a hangsúlyt, és ezáltal kiemelt fontosságúnak tekintette a Nyugat-Balkán és az ún. kitágult Mediterráneum (Mediterraneo Allargato) válságainak stabilizálását. A szerzők által kitágult Mediterráneunak nevezett terület a szoros kapcsolatok és interakciók következtében magában foglalja a tágabb vagy nagyobb Közel-Keletet (Greater Middle East)8 térségét is. A stratégiai dokumentumban hangsúlyozták, hogy az olasz külpolitika fontos feladatának tekintik a keleti bővítést követően az EU mediterrán dimenziójának megerősítését, ezzel együtt Törökország csatlakozásának támogatását, illetve a Mediterrán Unió létrehozását. A középtávú célok megvalósítása érdekében a szabályozott és közös elvekre épülő multilaterális rendszer támogatására helyezték a hangsúlyt. Fontosnak tartották továbbá Olaszország nemzetközi szervezeteken (EU, NATO, ENSZ) belüli szerepének megerősítését, és ennek érdekében határozott külpolitika képviseletét. Ezek a biztonságpolitikai priorotások a – dokumentum szerint – szorosan összekapcsolódnak az EU intézményi reformjainak támogatásával, beleértve a közös biztonság- és védelempolitika fejlesztését, illetve az Európai Védelmi Ügynökség feladatának megerősítését.9

2008 májusában a jobbközép kormány megválasztását követően Giovanni Gasparini a Nemzetközi Ügyek Intézetének kutatója hangsúlyozta, hogy az új védelmi miniszter feladata az ország külföldi misszióinak fenntartása mellet a haderőreform végrehajtása a külső és belső biztonság megteremtése érdekében. Mindezt az előző kormányéhoz képest kedvezőbb feltételek mellett, olyan parlamenti környezetben hajthatja végre, amely politikai értelemben nem széttöredezett, és amelyben nincsenek jelen alapvetően pacifista, háborúellenes kisebb pártok.10

7 Enrico Sassoon, Raffaello Matarazzo: Intervista al Ministro degli Esteri. D'Alema: per l'Italia un

ruolo nuovo in Medioriente. 10/12/2007. http://www.affarinternazionali.it/articolo.asp?ID=679 8 Tágabb Közel-Kelet: a kifejezést (Greater Middle East) a G8-ak 2004 nyári csúcstalálkozóján

George W. Bush amerikai elnök vezette be, értve a Marokkótól Afganisztánig terjedő térséget, azaz szinte az egész iszlám-arab világot – Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. 2007. Osiris. 2007. 398. o.

9 Marta Dassù e Maurizio Massari (összeállította): Rapporto 2020 - Le scelte di politica estera. Unità di analisi e di programmazione. Gruppo di riflessione strategica. 2008. 4. o. http://www.esteri.it/mae/doc/Rapporto2020_SceltePoliticaEstera_090408.pdf.

10 Giovanni Gasparini: Politica estera. Per una nuova politica di difesa. 21/04/2008 http://www.affarinternazionali.it/articolo.asp?ID=805

4

A nagyobb Közel-Keletet

Új kihívások a nemzetközi rendszerben

A 2020 jelentés is hangsúlyozza, hogy a bipoláris nemzetközi rendszer 1989-es szétesése, illetve a 2001. szeptemberi terrortámadásokat követően egészen új típusú fenyegetések jelentek meg a Nyugat, és egyben Olaszország számára is. Területi vonatkozását tekintve ezt követően nem kelet felől, hanem elsősorban dél felől jelentkeznek fenyegető veszélyek és új kihívások az olasz külpolitika számára. Ez a déli irányultság már nem földrajzi, hanem biztonságpolitikai értelemben tartalmazza a Nyugat-Balkánt, illetve a tágabb Közel-Keletet – és így Afganisztánt és Iránt – is magában foglaló kitágult Mediterráneumot. Ezekből a térségekből érkező fenyegetéseknek földrajzi elhelyezkedéséből következően Olaszország különösen ki van téve. Mindebből következően ebben a térségben található a nemzetközi missziókban, műveletekben részt vevő legtöbb olasz katona. Ezek a területek azonban nem csupán biztonságpolitikai, hanem gazdasági értelemben is rendkívül fontosak Olaszország számára. A dokumentum rámutat arra, hogy a világban jelentkező problémák és válsággócok következtében az egyes nemzetek védelempolitikája számára egyre nagyobb szükség van külföldi missziókban való részvételre.

A 21. században egészen új veszélyek és kihívások jelentkeztek a nemzetközi közösség és azon belül Olaszország számára is. Ezek egyik fontos eleme, hogy napjainkban a gazdasági, biztonságpolitikai és energiapolitikai kérdések szorosan összefonódtak, egy-egy válság kiváltó okaként egyre erősödik a verseny a fogyatkozó erőforrásokért. A válságkezelést megnehezíti, hogy a nyugati inspirációjú multilaterális nemzetközi rendszer szétfeszülni látszik, a nemzetközi súlypontok átrendeződnek, mindemellett új regionális és globális hatalmak felemelkedése várható.

Az egyes államok veszélyérzetét növelik a kiszélesedő vagy annak lehetőségét magában hordozó nemzetközi fegyveres konfliktusok, a tömegpusztító fegyverek elterjedésével kapcsolatos információk, egy-egy ellenséges állam megerősödése, az ún. bukott államok, destabilizált területek (failed states) által keltett bizonytalanságok, illetve a világban egyre határozottabban jelentkező demográfiai egyensúlytalanságok, amelyek a globális migrációban, az illegális bevándorlásban, valamint a válságokat követő menekültáradatokban nyilvánulnak meg. Mindezeket kiegészítik azok a nem államok által kiváltott fenyegetések,

5

amelyeket a nemzetközi bűnözés, nemzetközi terrorizmus jelentenek, illetve a valószínűsíthetően klímaváltozással együtt járó, de nem közvetlenül ember által okozott problémák: a természeti katasztrófák.

Mindezen fenyegető veszélyekkel összefüggésben egy 2008-as közvélemény-kutatás szerint szinte mindegyik válaszadó (90 százalék feletti arány) úgy gondolta, hogy Olaszország legfontosabb nemzeti érdekei közé az energia ellátás biztosítása, a terrorizmus elleni küzdelem, illetve az illegális bevándorlás ellenőrzése tartozik. Fontos hangsúlyozni, hogy a válaszadók a biztonságpolitikaiak mellett egy gazdaságpolitikai szempontot, azaz az olasz export támogatását is megjelölték, mint kiemelt nemzeti érdeket.11

Nemzeti érdek

Nemzeti érdek 2008

Az energiaellátás biztosítása 96%

Fejlődő államok megsegítése 89%

Támogatni az olasz exportot 94%

Garantálni Olaszország határainak biztonságát 79%

Az illegális bevándorlás ellenőrzése 90%

Harcolni a terrorizmus ellen 94%

Feltett kérdés: Melyek Olaszország legfontosabb érdekei?

Válasz: nagyon, eléggé, kicsit, egyáltalán nem

A %-ok a nagyon és eléggé arányát mutatják.

Forrás: Fonte: MAE-LAPS (2008). in: Rapporto 2020. 87. p.

Bevándorlás

Olaszország számára napjainkban az egyik legtöbb társadalmi feszültséget okozó – és közvetlenül megélt – kihívást az illegális bevándorlás növekedése jelenti. Az utóbbi néhány évtizedben az ország elvándorló országból célország lett. Míg 1860 és 1970 között 30 millió olasz vándorolt ki, addig 2007-ben 3,4 millió legális (17%-kal több mint 2006-ban), illetve kb. 650.000 illegális bevándorló tekintette új otthonának Olaszországot. Mindemellett folyamatosan növekszik a bevándorlók száma (2007-ben 20%-kal), akik elsősorban a már említett válsággócok, a Balkán és Észak-Afrika felől érkeznek. A legális bevándorlók mellett folyamatosan növekszik az illegális bevándorlók száma is, míg 2007. január és szeptember között 14.200 illegális bevándorló, addig 2008 ugyanezen időszaka között 60 százalékkal több, már 23.600 illegális bevándorló érkezett az országba.12 Ez az új jelenség egy nehezen feloldható paradoxont rejt magában: hiszen a bevándorlók egyszerre jelentenek szükségletet és veszélyt az olasz politika és társadalom számára. A gazdasági és demográfiai problémák miatt egyértelműen szükség van a legális bevándorlókra, beilleszkedési problémáik, illetve az

11 Rapporto 2020 – Le scelte di politica estera.Unitá di analisi e di programmazione, 87.o. 12 Maroni: stretta sui clandestini, asilo politico e ricongiungimenti familiari. http://www.italia-

news.it/index.php?option=com_content&task=view&id=2444&Itemid=2

6

illegális bevándorláshoz köthető bűnözés miatt azonban ellenérzéseket keltenek a közvéleményben.

A kitágult Mediterráneum

Az olasz forrásokban kitágult Mediterráneumnak nevezett térség, amely földrajzi értelemben természetesen nem, de mint már korábban hangsúlyoztuk energia-, gazdaság- és biztonságpolitikai tekintetben magában foglalja az amerikai geopolitikai koncepció szerint a nagyobb Közel-Keletet, és így az Öböl térségét is13, rendkívüli mértékben polarizálódott és számos tekintetben megosztott. Gazdasági értelemben a gazdag Öböl menti államokkal, illetve a fejlett piacgazdaságú Izraellel szemben a többi iszlám állam súlyos gazdasági és szociális feszültségekkel küzd. Politikai feszültséget jelent a mérsékelt, illetve a radikális iszlám, a modernizációt, a globalizációt felvállalók, illetve az iszlám hagyományt kizárólagosnak tekintők közötti szembenállás. Mindezt fokozzák az iszlám valláson belüli csoportok (pl. siíta, szunnita) közötti ellentétek. A térség tehát számos kihívással szolgál a Nyugat számára: iszlám fundamentalista és terrorista csoportok és hálózatok felerősödése; Irán, mint regionális hatalom megerősödése; újabb fegyveres konfliktusok kialakulása, illetve az arab-izraeli konfliktus megoldatlansága. Mindezeket kiegészíti a súlyosbodó migrációs nyomással fenyegető demográfiai robbanás, amelynek következtében a 2007-ben 380 milliós lakosú észak-afrikai és közel-keleti térség 2025-re várhatóan 540 milliósra duzzad.

A kitágult Mediterráneumhoz fűződő olasz külpolitika változását hozta a nagyhatalmak szerepének és érdeklődésének átrendeződése a térségben. Az Amerikai Egyesült Államok ugyanis továbbra is meghatározó szerepet tölt be, de befolyásának korlátai napjainkra pl. az iraki demokráciaépítésben már megmutatkoztak. A jelenlegi amerikai külpolitikai stratégia fókuszában Irak helyett Afganisztán áll. Emellett hatalmi politika átrendeződésére utal, hogy Oroszország ismét igyekszik nagyhatalmi szerepet betölteni a régióban. Kína és India elsősorban energetikai érdekektől vezérelve egyre látványosabban jelennek meg az egyes konfliktusokat érintő diplomáciai tárgyalásokon. Az Európai Uniónak korábban elsősorban gazdasági szerepe volt meghatározó a jó kormányzás támogatása során (demokráciaépítés lépésről lépésre – payers). Ezt támasztja alá a mediterrán térség államait érintő Barcelona-folyamat, illetve a szomszédságpolitika, amelyeknek célja elsősorban a piacgazdaság és intézményépítés (európai sztenderdek átvétele). Ma azonban az EU biztonságpolitikai szerepe növekszik növelni.14

Olaszország érdekeke a Mediterráneumban az USA által elsősorban képviselt biztonságpolitikai (security-first) és az EU által képviselt gazdaságpolitikai (economy-first) megközelítés meghaladása, és ezek összekapcsolása, illetve a nemzetközi erőfeszítések (USA-EU) eredményes összehangolása.15 Mindemellett aktív résztvevője a térség nemzetközi erőfeszítéseinek, jelentős mértékben támogatja a stabilizációt.

Haderőreform

Az 1989 és 2001 után jelentkező új kihívások a NATO tagállamokban doktrínális változásokhoz, illetve haderőreformhoz vezettek. Ennek egyik első lépése volt Olaszországban, 1999-ben a professzionális hadsereg kiépítése, amely az addigi kötelező 13 Seminario Capitani di Vascello e Capitani di Fregata, Intervento del capo di stato maggiore della

marina militare, ammiraglio di Squadra Paolo La Rosa, Taranto 27 giugno 2008. http://www.marina.difesa.it/csm/discorsi/2008/0627.asp

14 Rapporto 2020 - Le scelte di politica estera.Unitá di analisi e di programmazione, 60-64. o. 15 uo. 61. o.

7

sorozás végét jelentette. Ennek legfőbb oka volt, hogy 2001. szeptember 11-e után a reformok kiindulópontja már egyértelműen a nemzetközi környezet lett. Az olasz védelempolitika számára is nyilvánvalóvá vált, hogy külső fenyegetésekre való felkészülés érdekében reformokat szükséges végrehajtani. Napjainkban a kizárólagos nemzetvédelem már nem elegendő, az csupán a kollektív biztonsághoz való hatékony hozzájárulásként értelmezhető (ENSZ, NATO, EU). A kollektív biztonság elvére épülő hatékony védelmi rendszer kialakítását célzó reform az egyes országok, és így Olaszország számára is jelentős forrásokat igényel, így fontos lenne az EU-ban a kapacitások és a források közös, hatékony kihasználása. Ehhez azonban az unió szintjén is közös politikai akaratra lenne szükség. A NATO-n belül napjainkra már nyilvánvalóvá vált, hogy a modern haderő szervezeti felépítése legyen: „joint and combined”, azaz vegyes összetételű és összhaderőnemi. Ezáltal érhető el a képesség a stabilitás és a biztonság előmozdításához világszerte, illetve a béketámogató műveletekben történő hatékony részvétel képessége. Szakértői vélemény szerint Olaszország számára is elkerülhetetlen a haderőreform, amelynek elsősorban a személyzeti állomány racionalizálására (a tiszti állomány csökkentése), a hatékonyabb forrásfelhasználásra, illetve a fegyverzet- és infrastruktúrafejlesztésre kellene összpontosítania. A tárgyalt térségben határozottabb külpolitika megvalósítását akadályozza, hogy a fegyveres erőkre fordított kiadások tekintetében Olaszország elmarad a jelentős fegyveres erőkkel rendelkező európai államok mögött. Míg 2007-ben Nagy Britannia a GDP kb. 2,4%-át, Franciaország 2%-át, addig Olaszország csupán 1%-át költötte a fegyveres erőkre.16

Miközben Franciaország és Nagy Britannia a védelmi kiadások növekedését tűzte ki céljául, Itália a csökkentés mellett döntött: 2008 augusztusában Giulio Tremonti gazdasági miniszter a védelmi kiadások lefaragását jelentette be: két és fél milliárd euróval három év alatt. A haderőreformot azonban eddig is nehezítette, hogy a közvéleményben erős a pacifista szemlélet (szélsőbaloldali pártok, zöldek és a katolikus pacifista mozgalmak), a jelenlegi kormány helyzetét azonban jelentős mértékben megkönnyíti, hogy a 2008-as választások következményeképpen a parlamentben már nincsenek jelen a kisebb pacifista pártok.17

Nemzetközi missziók

A fentebb ismertetett fenyegető veszélyek következtében egyre több igény mutatkozik békefenntartó csapatok küldésére a világban.18 Napjainkban a legtöbb olasz katona Afganisztánban, Libanonban, illetve a Nyugat-Balkánon vesz részt különböző nemzetközi békemissziókban. Olaszországnak 2008-ban is jelentős volt a nemzetközi missziókhoz való

16 Giovanni Gasparini – Lucia Marta: Economia e industria della difesa: tabelle e grafici. 2008.

Istituto Affari Internazionali , 4–7. o. http://www.iai.it/pdf/Economia_difesa/Tabelle-grafici-IT-2008.pdf

17 Filippo Chiesa: La riforma della difesa in Francia e Gran Bretagna: un’opportunità per l’Italia? 08/08/2008 http://www.affarinternazionali.it/stampa.asp?ID=919. National Security Strategy of the United Kingdom http://interactive.cabinetoffice.gov.uk/documents/security/national_security_strategy.pdf Livre blanc http://www.premier-ministre.gouv.fr/information/les_dossiers_actualites_19/defense_securite_nationale_un_875

18 Olasz részvétel nemzetközi missziókban 2007-ben: 8 ENSZ: MINURSO (Nyugat-Szahara), UNFICYP (Ciprus), UNMOGIP (India-Pakisztán határ), UNIFIL (Libanon), MFO (Egyiptom), UNTSO (Izrael) ,TIPH2 (Hebron), UNMIK (Koszovó); 7 NATO: KFOR (Koszovó), HQ (Szkopje - Macedónia), HQ (Szarajevó – Bosznia-Hercegovina), HQ (Tirana - Albánia), SNMC SG2 (Földközi-tenger), ISAF (Afganisztán), ACTIVE ENDEAVOUR (Földközi-tenger), 6 EU: EUFOR ALTHEA, EUFOR PM (Bosznia Hercegovina), EUPOL Kinshasa - Kongo, EUSEC DR (Kongo), EU AMIS (Szudán), EU BAM RAFAH (Gáza)

8

hozzájárulása: 9. az ENSZ által vezetett műveletekben, 2. az EU, és 4. a NATO által vezetettekben. Napjainkra tehát egyértelművé vált, hogy a kollektív biztonsághoz való hozzájárulás a saját biztonság feltétele is.19 Az olasz külpolitika tehát biztonságpolitikai értelemben elsősorban a Nyugat-Balkán, illetve az ún. Kitágult Mediterráneum térségében játszik valóban aktív és jelentős szerepet.

1952-től több mint 100 olasz katona veszítette életét békemissziókban. 2008-ban az olasz fegyveres erők 25 különböző misszióban, kb. 8000 fővel vettek részt.20 Ezen csapatok túlnyomó többsége, azaz 85 százaléka az Olaszország szempontjából három legfontosabb (Libanon, Afganisztán, Nyugat-Balkán) térségben állomásozik, így az ország széles értelembe vett biztonságát befolyásoló válságövezetekre koncentrálódik. Jelenleg a teljes létszám kb. 9000 fő, ebből a Balkánon kb. 2.800, Afganisztánban kb. 2.800, Libanonban 2450 olasz tartózkodik különböző nemzetközi missziókban.

2007-ben fellángoltak a nemzetközi missziókban való olasz részvétel körüli belpolitikai viták. A kérdéssel kapcsolatban nem csupán a középjobb ellenzék és kormányoldal között, hanem elsősorban a középbal kormánykoalíción belül folytak viták a missziók finanszírozását biztosító törvény előkészítése során. A radikális, pacifista baloldali pártok (Verdi, Rifondazione comunista, Comunisti italiani) elsősorban az Afganisztánban – ENSZ felhatalmazás alapján – NATO irányítás alatt álló ISAF-békeműveletben való olasz részvétel ellen szólaltak fel. Az afganisztáni szerepvállalással összefüggő belpolitikai vitának nemzetközi visszhangja is volt. Ennek egyik legfontosabb megnyilvánulása volt, amikor 2007 februárjában az Amerikai Egyesült Államok, Nagy Britannia, Ausztrália, Kanada, Hollandia és Románia nagykövetségei nyílt levélben fordultak az olasz politikai erőkhöz és a társadalomhoz annak érdekében, hogy az ország ne csökkentse jelentős és a nemzetközi biztonság szempontjából rendkívül értékes hozzájárulását a térségben. A politikai feszültséget tovább fokozta, hogy 2007 márciusában a tálibok elrabolták Daniele Mastrogiacomót, a La Repubblica napilap tudósítóját.21 Hosszas viták után, 2007 márciusában végül az olasz parlament mindkét háza jóváhagyta a finanszírozásról szóló törvényt, pontosan meghatározva a misszióval kapcsolatos nemzeti fenntartásokat (caevat) is.22

19 Rapporto 2020 – Le scelte di politica estera. 63–64. o. 20 Corriera della Sera. 2008. január 25.

http://www.corriere.it/Primo_Piano/Cronache/2008/01_Gennaio/25/pop_missioni.shtml 21 A túszt végül az olasz kormány önálló, és a szövetségesek által vitatott, közvetítőkön keresztül

véghezvitt tárgyalásainak eredményeképpen két hét után elengedték öt bebörtönzött tálib rab elengedéséért cserébe.

22 Lucia Marta, Nicoletta Pirozzi, Natalino Ronzitti: Le missioni italiane all’estero. 117-120. o. In. Natalino Ronzitt - Alessandro Colombo: L’Italia e la politica internazionale. Il Mulino. 2008. 117-129. o.

9

2008. a nemzetközi missziók finanszírozása

Teljes összeg 1.020 millió euró

Fegyveres erők 850 millió euró

Rendőrség és pénzügyőrség 30 millió euró

Diplomácia 130 millió euró

Forrás: Giovanni Gasparini – Lucia Marta: Economia e industria della difesa: tabelle e grafici. 2008. IAI. 22.o.

A nemzetközi missziók finanszírozásának területi megoszlása

Afganisztán (Nato, Isaf és EU, Eupol) 341 millió euró

Libano (Unifil II, Euromarfor, libanoni fegyveres erőknek segítségnyújtás)

301 millió euró

Balkán (6 tevékenység) 191 millió euró

Afrika (4 db) 16 millió euró

in Közép-Kelet (Irak, Líbia, Izrael e Palesztina) 17 millió euró

Forrás: Giovanni Gasparini – Lucia Marta: Economia e industria della difesa: tabelle e grafici. 2008. IAI. 22.o.

A védelmi minisztérium tervei szerint 2009-ben további változtatásokat hajtanak végre a nemzetköz missziókban való olasz részvételben. Annak érdekében hogy a meglévő forrásokat Afganisztánra és Libanonra koncentrálják, a kisebb missziók esetében csökkentés várható. A költségvetési elvonások ellenére Ignazio La Russa, védelmi miniszternek sikerült elérnie a miniszterek tanácsában, hogy megemeljék a finanszírozást szolgáló pénzügyi keretet a 2008 februárjában elhatározott 1.020 millió eurós szintről 1.350 millió euróra. 2009-ben a külföldön állomásozó olaszok száma 9000 fő. A tervek szerin azonban ez a létszám 12000 főre növekedhet a jövőben. Ezt a számot korábban az iraki csapatkivonás előtt érte el Olaszország. A tervek szerint ugyan csökken a Nyugat-Balkánon állomásozó katonák száma, azonban már januártól 2800-ra növelik az Afganisztánban állomásozó olasz kontingens létszámát.23

23 http://blog.panorama.it/mondo/2009/01/03/come-cambieranno-le-missioni-militari-allestero-nel-

2009/

10

Forrás: MISSIONI/ATTIVITA’ INTERNAZIONALI - SITUAZIONE AL 13.01.2009

http://www.difesa.it/Operazioni+Militari/missioni_attivit%C3%A0_internazionali/

11

Olaszország hozzájárulását a nemzetközi missziókhoz jelentős mértékben befolyásolhatja a témával kapcsolatos közvélemény alakulása. Az alábbi táblázat egy 2008-ban végzett, a nemzetközi missziók támogatottságával kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményeit mutatja. Az eredményekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy szinte mindegyik misszió esetében (kivéve a dárfúri segítségnyújtás, illetve a tálibok elleni fegyveres harc esetében) csökkent a nagyon, illetve az eléggé támogatók aránya.24

A fegyveres erők nemzetközi misszióban való részvételének a támogatása

Nagyon támogatja

Eléggé támogatja

Eléggé ellenzi

Nagyon ellenzi

Nem tudja

Békefenntartás Koszovóban 30

(32)

38

(41)

14

(14)

13

(11)

5

(2) 100

Humanitáriussegítségnyújtás Dárfúrban

48

(55)

33

(31)

6

(7)

8

(7)

5

(1) 100

A tűzszünet biztosítása Dél-Libanonban

26

(27)

34

(39)

17

(17)

16

(15)

7

(2) 100

Hozzájárulni Afganisztán újjáépítéséhez

28

(30)

36

(40)

12

(16)

20

(12)

4

(2) 100

Részt venni a talibok elleni fegyveres harcban

17

(10)

20

(18)

22

(20)

35

(50)

6

(2) 100

Zárójelben a 2007-es eredmények

Forrás: Fonte: TTS (2007) MAE-LAPS (2008)

Nyugat-Balkán

Az olasz és uniós terminológia alapján a Nyugat-Balkán – történelmi és politikai okokra visszavezethetően – ugyan nem része a kitágult Mediterráneumnak, azonban az Adria keleti partján lévő államok földrajzi értelemben részei a mediterrán térségnek. Közelségük miatt Olaszország számára rendkívül fontos a Nyugat-Balkán államokban (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, illetve Koszovó) a politikai stabilizálódás, az európaizálódás, az etnonacionalizmus visszaszorulása, a területi viták rendeződése és a gazdasági növekedés. A térségben napjainkban is fel-fellángoló etnonacionalista feszültségek az EU és benne Olaszország aktív szerepvállalását teszik szükségessé. A 2006-ban megalakult balközép kormány külügyminisztere, D’Alema programjában hangsúlyozta, hogy az EU-nak részt kell vennie az elmaradott országok fejlesztésében, különben instabilitásuk és kiszámíthatatlanságuk veszélyt jelenthet az EU, és azon belül Olaszország számára.25

24 Rapporto 2020. 95. o. 25 L’Italia e l’Europa a 50 anni dalla firma dei Trattati di Roma. Dossier Farnesina, Ministero degli

Affari Esteri - Servizio Stampa e Informazione 2007. 45-52.o. http://www.esteri.it/MAE/doc_dossier/dossier_50anni/italiaeeuropa.pdf

12

A volt Jugoszlávia utódállamai nem csupán biztonságpolitikai, hanem a földrajzi közelségből adódó gazdasági lehetőségek miatt is fontosak Olaszország számára. Ezt mutatja, hogy 2002-ben a nyugat-balkáni országok legjelentősebb kereskedelmi partnere az EU, ezen belül pedig Olaszország volt. Ezen országokból származó uniós import 43%-a Olaszországba irányult, és az EU-ból származó export 33%-a Olaszországból származott.26

A térségből érkező migrációval kapcsolatba hozható szervezett bűnözés napjainkra összefonódott az olasz bűnözéssel.27 2004-ben Frattini, külügyminiszter véleménye szerint a nyugat-balkáni stabilizálódási folyamat támogatása a jövőben megtérül, hiszen az instabilitás következményeinek (embercsempészet, drogkereskedelem) felszámolása ennél jóval többe kerülhet.28 Ugyanerre a problémára hívta fel a figyelmet Massimo D’Alema, külügyminiszter is 2007-ben.29

A Nyugat-Balkán újonnan létrejött államai (kivéve Szlovénia és Horvátország) továbbra is a szervezett bűnözés, embercsempészet kiindulópontjai és tranzitországai maradtak. A térség stabilitása érdekében, Olaszország elsőrendű érdeke a Közösség és a NATO déli irányú bővítése.30 Az Európai Unió számára a helyzetet nehezíti, hogy Koszovó függetlenedése után csökkent az USA érdeklődése a térség iránt, így nagyobb felelősség hárul az Európai Unióra és benne Olaszországra. Mindezzel összefüggésben látható, hogy Olaszország folyamatosan növekvő külpolitikai és gazdaságpolitikai érdeklődést mutat a régió iránt. Jugoszlávia utódállamaiban az olasz stratégiai érdeke közé tartozik a jogállamiság és az intézményrendszer megerősítése, a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozásuk elősegítése, az etnonacionalista feszültségek csökkentése, illetve a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése (és ezzel együtt a gazdasági kapcsolatok erősítése). Az olasz külpolitikai érdeklődésének középpontjában Albánia és Szerbia stabilitásának megteremtése áll. 2009-ben a Nyugat-Balkánon összesen 2825 olasz vesz részt különböző nemzetközi műveletekben.31

Albániában 1997 óta, a stabilizáció érdekében állomásozó olasz misszióknak köszönhető, hogy az utóbbi évtizedben az országból érkező illegális bevándorlás ellenőrizhetőbbé vált. 1997 óta Olasz Szakértői Küldöttség (Delegazione Italiani Esperti – DIE) működik Albániában, amelynek feladata az albán fegyveres erők NATO-kompatibilis átszervezésének támogatása. A küldöttségben jelenleg 23 fő vesz részt. Az Albánia 2 elnevezésű tengerészeti egysége (28. Gruppo Navale) mellett Olaszország a 2002. június 17-én megalakított, Tiranában állomásozó NATO-parancsnokság (NATO HQ Tirana – NHQTi) munkájában is részt vesz.

A régióban Olaszország legfontosabb gazdasági partnere Szerbia. A két ország között azonban átmenetileg megromlott a kapcsolat miután az olasz kormány 2008. február 21-ei ülésén Koszovót független államként ismerte el. Koszovóban az EULEX és a KFOR keretein belül jelentős az olaszok hozzájárulása a Nyugat-Balkán stabilitásához. A KFOR haderőin

26 Montanari,, Marco: EU Trade with the Balkans In. Eastern European Economics, vol. 43, no. 1,

59–81. o., M.E. Sharpe, Inc., 2005. 64–69. o. 27 Pargeter, Alison: Italy and the Western Mediterranean, Working Paper 26/2001; 5-6. One Europe

or Several? (ESRC) http://www.one-europe.ac.uk/pdf/w26pargeter.pdf 28 EU-25 WATCH No. 1., December 2004. Edited by the Institut für Europäische Politik, Berlin. 112-

113. o. http://www.eu-consent.net/library/EU25Watch/EU-25_Watch-No1.pdf 29 L’Italia e l’Europa a 50 anni dalla firmadei Trattati di Roma, Dossier Farnesina, Ministero degli

Affari Esteri - Servizio Stampa e Informazione 2007. 45-52. o. 30 Greco, Ettore: Italy's European Vocation: The Foreign Policy of the New Prodi Government 2006.

http://www.brookings.edu/papers/2006/08europe_greco.aspx 31 MISSIONI/ATTIVITA’ INTERNAZIONALI - SITUAZIONE AL 13.01.2009.

http://www.difesa.it/Operazioni+Militari/missioni_attivit%C3%A0_internazionali/

13

belül Németország után Olaszország adja a legnagyobb a hozzájárulást 2019 fővel.32 Olasz vezetésű továbbá (Giovanni Armenani) a KFOR Többnemzeti Harcászati Kötelék Nyugati-szektorparancsnoksága is (Multinational Task Force–West - MNTF–W). Az EULEX misszióhoz Németország mellett Olaszország járul hozzá a legtöbb katonával. Az újonnan létrejött független államban az utóbbi időszakban ugyan javult a biztonsági helyzet, de Koszovó függetlenségének kikiáltása ismét felszínre hozta a feszültségeket. Az ország stabilizálása, illetve az önálló létezés feltételeinek kialakítása elsőrendűen fontos Olaszország és az EU hitelességének megőrzése érdekében is.

A jugoszláv utódállamok közül Bosnia-Hercegovinában, az országban tapasztalható bizonytalan helyzet következtében továbbra is fontos az európai és ezen belül az olasz részvétel. Mivel az újonnan létrejött államban a stabilitás még mindig nem önfenntartó, így napjainkban is számolni kell etnonacionalizmussal, illetve más biztonsági helyzetet veszélyeztető kockázati tényezőkkel (gyenge állam, szervezett bűnözés és korrupció, terrorizmus stb.). Az ország ugyanis mind gazdasági, mind pedig politikai intézményes értelemben rendkívüli mértékben függ a nemzetközi jelenléttől. Az Európai Tanács felügyelete alatt álló EUFOR-on belül 2007-ben még Olaszország adta a legnagyobb létszámú kontingenst (900 katona). Napjainkra ez a szám 408-ra csökkent miután a biztonsági helyzet javulására való tekintettel az Európai Unió 2007-ben 6500-ről 2500-ra csökkentette a Bosnia-Hercegovinában állomásozó egységei létszámát. Olaszország jelentős szerepet játszik az EUFOR-főparancsnokság alá tartozó Integrált Rendőri Egységben (Integrated Police Unit, IPU), amely a katonai rendőri és rendészeti feladatokat ellátó MSU (Multinational Specialized Unit) jogutódjaként jött létre. A több nemzet rendőri, csendőri és katonai erőiből álló IPU-ban Olaszország az egység alapító nemzete carabinierikkel vesz részt. Mindemellett Olaszország részt vesz a szarajevói NATO-parancsnokság (NATO HQ Sarajevo) munkájában, amelyet a NATO továbbra is fenntartott a békepartnerséghez (PfP) történő csatlakozás felkészítése érdekében.33

Afganisztán

Afganisztánban a Nyugati Regionális Parancsnokság irányítását, Heratban, Olaszország látja el. 2008-ban 2350 katonát állomásoztatott a NATO ISAF-missziójában, megosztva a főváros Kabul és az iráni határhoz közel fekvő Herat között. 2003-ban az olasz katonák részt vettek a Khost misszióban (az Enduring Freedom része). Az olasz katonák (mint pl. a németek) csak korlátozott mandátummal rendelkeznek, nem vehettek részt területen kívüli harcokban (combattimento fuori area), mint a talibánnal és a pastun gerillákkal harcoló amerikai, angol vagy kanadai katonák.

Kezdetben úgy gondolták, hogy a NATO ISAF-misszója csupán Afganisztán újjáépítésében vesz részt. A NATO azonban valódi háborúba keveredett, és így a korábban nyugodt Herat térsége is fegyveres összeütközések helyszíne lett.

A NATO stratégiája, hogy segítse az afgán kormányt hatalmának megerősítésében szükségessé tette, hogy az ISAF saját hatáskörét az egész afgán politikai színtérre kiterjessze. Ennek érdekében az ún. második fázisban (2005. május) történt meg az ISAF nyugati országrészbe történő kiterjesztése. Mindaddig a Farah és Herat városokban felállított PRT-k a Tartós Szabadság hadművelet (Enduring Freedom) alá tartoztak, ezt követően azonban ISAF

32 NATO Kosovo Force. http://www.nato.int/kfor/structur/nations/placemap/kfor_placemat.pdf 33 Petheő Ádám: Az Európai Unió ALTHEA művelete Bosznia-Hercegovinában. 2006. 06.27.

http://www.hm.gov.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/az_europai_unio

14

irányítás alá kerültek. 2005 szeptemberében két új PRT-t hoztak létre Qal’eh-ye Now-ban és Chaghcharanban. Herátban egy logisztikai központot is felállítottak

Az ISAF három egységgel van jelen a négy provinciából (Heratcon, Farah, Ghor, Badghis) álló működési terület legnagyobbik tartományában. A közigazgatási egység központjában, Herátban Olaszország (Lead Nation) először a működési terület logisztikai és operatív feladatokat ellátó régiókoordinátor szervének (Regional Area Coordinator West – RAC West) felállításáról gondoskodott. Itt működik továbbá a logisztikai bázis (Forward Support Base – FSB), és az olasz vezetés alatt működő tartományi újjáépítő csoport (Provincial Reconstruction Team – PRT). 2006 június 1-től Olaszország gondoskodik a Nyugati Regionális Parancsnokságról (Regional Commander West, RC-W), amelyet jelenleg Generale di Brigata Paolo Serra irányít.

Herat város mintegy 650 km-re fekszik Kabultól és 100 km-re az iráni határtól. Az iráni határ közelsége miatt a terület geo-stratégiai jelentősége fokozatosan növekszik. A várost – az óriási távolságok és a terepviszonyok miatt az ISAf-katonák csak repülővel tudják megközelíteni.

Az Olaszország által működtetett PRT elsődleges feladata a csoport CIMIC-részlegének segítése volt. A helyi kormányzati szervek együttműködésével kidolgozták a szociális és gazdasági segítségnyújtás főbb irányait. Ez elsősorban a vidéki beruházások megszervezését jelentette, de a városi futballstadion felújítását, illetve az árvaházak támogatását is magában foglalja.34 A terület Afganisztán többi térségéhez képest viszonylagos gazdasági és társadalmi stabilitást mutat. Mindennek ellenére a problémák végleges felszámolása még távolinak mondható.

A nemzetközi koalíció-ellenes milíciák (Anti Coalition Militia (ACM) terrorista akciói, bár ritkábbak mint az ország más területein, nem teszik lehetővé, hogy valódi stabilitásról beszélhessünk. A helyzetet továbbnehezíti az egész országra kiterjedő kábítószer-csempészet.35

Libanon

Libanonban az Unifil II misszió keretében jelenleg kb. 2470 olasz katona vesz részt. A 2006-os libanoni konfliktus lezárását segítő diplomáciai tárgyalások során valósult meg Olaszországnak az a törekvése, hogy a Mediterráneumban ne csupán finanszírozó, hanem aktívabb politikai szerepet is betöltsön: „payers-ből players lett”.

Az UNIFIL már 1978 óta jelen van a térségben, mint klasszikus békefenntartó egység. A 2006-os libanoni konfliktust követően a Hezbollah leszerelése érdekében azonban jelentős mértékben meg kellett növelni a békefenntartók számát, illetve mandátumát. A diplomáciai egyeztetések eredményképpen az UNIFIL–II döntő többségét az Európai Unió adta, de ahogy Massimo D’Alema is hangsúlyozta, ez nem vált az európai dominancia eszközévé, hiszen iszlám vallású államok is pl. Katar és Törökország is képviselteti magát benne.36 Az Amerikai

34 Kerezsy Norbert: Magyar katonák Nyugat-Afganisztánban

http://www.hm.gov.hu/honvedseg/missziok/afganisztan_prt/magyar_katonak_nyugat-afganisztanban., Bali József: A NATO afganisztáni szerepvállalásának keretei, a bővüléséhez vezető tényezők. http://mhtt.eu/hadtudomany/2_7.pdf

35 RC-W - PRT - FSB Generalità http://www.difesa.it/Operazioni+Militari/operazioni+in+atto/Afghanistan+PRT+-+FSB/

36 Discorso di Massimo D'Alema vice presidente del Consiglio dei ministri e ministro degli affari esteri al Senato della Repubblica, 21 Marzo 2007,, Fonte: Senato della Repubblica, http://foreignpolicy.it/cgi-bin/news/adon.cgi?act=doc&doc=2715&sid=17

15

Egyesült Államok ugyanis iraki szerepéből következően nem kívánt aktív szerepet játszani a rendezésben. Ennek köszönhetően az Uniónak lehetősége nyílott arra, hogy nagyobb felelősséget és jelentősebb szerepet vállaljon ebben a számára is rendkívül fontos és biztonságát jelentős mértékben befolyásoló térségben.37

Az olasz külügyminiszter az UNIFIL-II olasz vezetése mellett azzal érvelt, hogy Olaszországnak nincs gyarmati múltja a térségben, ezért szerepét nem lehet beavatkozásként vagy dominanciaként értékelni. D’Alema kijelentette „Franciaország mindig meghatározó szerepet töltött be Libanon belügyeiben. Nekik barátaik és ellenségeik is vannak Libanonban. Nekünk nem, nekünk nincsenek ellenségeink Libanonban... A misszió feladata nem csupán Izrael és a Hezbollah közötti fegyverszünet létrehozása, hanem mindez a régió stabilitásával kapcsolatos terv része (területi problémák és a palesztin-izraeli konfliktus megoldása). Az ENSZ-erők elsődleges célja a Hezbollah lefegyverzése: nem közvetlenül a békefenntartók által, hanem a libanoni kormány segítségével”. 38

Mindennek köszönhetően az UNIFIL-II többségét, kb. 7500 katonát az európai országok adják, Olaszország összesen 2400 katonával járult az ENSZ-csapatok felállításához. Az ENSZ-mandátum az izraeli határ és a Litani folyó közötti részre szól, ettől északra az UNIFIL-II csapatainak nincs befolyásuk. Az UNIFIL–II vezetése kapcsán sajátos megegyezés jött létre Franciaország és Olaszország között. 2007 februárjáig a missziót Franciaország (Alain Pellegrini) vezette. Olaszország februártól vette át az irányítást, Claudio Graziano tábornok személyében. A misszió katonai vezetését végző, New York-ba telepített stratégiai sejtet már a kezdetektől egy olasz tábornok irányította. A továbbra is fennálló, a biztonságot veszélyeztető kockázatok miatt az ENSZ BT 2009 augusztus 31-ig ismét meghosszabbította az UNIFIL II. mandátumát (United Nations Interim Force in Lebanon – 1832. sz határozat (2008). 39

Az olasz fegyveres erők külföldön történő bevetésének jogi háttere

Olaszországban a szakértők, kutatók és politikusok között, illetve a közvéleményben is parázs viták folynak az olasz fegyveres erők külföldön történő bevetésének jogi hátterét illetően. Natalino Ronzitti40, nemzetközi szakértő cikkében hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog szerint, – amelynek alapját a háború abszolút tilalmát meghatározó ENSZ Alapokmány 2. cikk 4. bekezdése képezi – az államok fegyveres erejüket jogos önvédelem, vagy az ENSZ BT felhatalmazása alapján, vagy bizonyos korlátozásokkal egy adott állam kérésére használhatják egyénileg vagy kollektíven. Mindebből következik, hogy a humanitárius intervenció nemzetközi joggal ellentétes amennyiben nem BT felhatalmazás alapján történik. Hangsúlyozza továbbá, hogy egy esetlegesen jogosan indított háború esetén a fegyveres támadásnak mindig a szükségesség és arányosság elvén kell alapulnia.

37 N. Rózsa Erzsébet – Tálas Péter: Közel-Kelet. Okok, okozatok. In: Új Honvédségi Szemle, 2006/11.

http://www.honvedelem.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/kozel-kelet_okok_okozatok 38 Italy’s Gesture on Lebanon Yields Pride and Worry. In: The New York Times, 27 Agosto 2006

http://www.massimodalema.it/interventi//documenti/dett_dalema.asp?id_doc=1648 39 Resolution 1832 (2008) Adopted by the Security Council at its 5967th meeting

http://www.un.org/News/Press/docs/2008/sc9435.doc.htm 40 Natalino Ronzitti: Il diritto applicabile alle Forze Armate italiane all’estero: problemi e

prospettive. Contributi di Istituti di ricerca specializzati n. 90 Aprile 2008. XV legislatura. Senato della Repubblica, Servizio Studi, Servizio Affari Internazinali, Dossier. http://www.senato.it/documenti/repository/lavori/affariinternazionali/approfondimenti/dossier%2090%20per%20sito.pdf 9-11. o.

16

Ronzitti véleménye szerint napjain konfliktusai esetén a fogalmi keret megváltozott a második világháború után kialakított kerethez képest, és a belső jogrendszer sem alkalmas arra, hogy megfelelő jogi alapot biztosítson a külföldi missziókban való részvétel alátámasztására, így véleménye szerint a nemzetközi részvételt szabályzó új kerettörvényre lenne szükség.41 Az olasz alkotmány 11. cikkelye megtiltja az agresszív háborút. Erre szoktak mindazok hivatkozni, akik illegitimnek tartanak bizonyos harci cselekményekben (pl. a 2003-as iraki invázióban) való részvételt. Az alkotmány 78. és 87. cikkelye a háborús állapot kinyilvánításának módját határozza meg. Ezekre a cikkelyekre azonban még nem hivatkoztak a külföldi missziók esetén. Mivel napjainkban a háború, mint fogalom is kevésbé használatos, inkább fegyveres konfliktusról hallhatunk, így véleménye szerint az olasz alkotmány adta jogi keret a 21. századi nemzetközi konfliktusok esetén már nem alkalmas arra, hogy ezekre hivatkozva küldjék külföldre olasz katonákat.

Mindennek ellenére az 1997/25. tv. szabályozza a külföldi missziókban való részvétel eljárását. Ennek értelmében a kormány döntését a Legfelsőbb Védelmi Tanács (Consiglio Supremo di Difesa) vizsgálja meg és a Parlament dönt róla figyelembe véve a nemzetközi jogot és kötelezettségeket, illetve az alkotmány 11. cikkelyét.

Egy 2008-ban végzett közvélemény-kutatás szerint az olaszok többsége úgy véli, hogy a fegyveres erő alkalmazására elsősorban az országot ért idegen támadás elleni védelem jogosít fel. Emellett fontos hangsúlyozni, hogy 2004 és 2008 között csökkent azoknak a száma, akik úgy gondolták, hogy a nemzetközi terrrorizmus elleni harc, egy autoritárius rendszer megdöntése vagy az emberi jogok megsértésének a megakadályozása feljogosít a fegyveres erők alkalmazására külföldön.42

Okok, melyek feljogosítanak a fegyveres erő alkalmazására

2004 2008 1. helyen

Megakadályozni az emberi jogok megsértését egy másik államban

90 67 14%

Harcolni a nemzetközi terrorizmus ellen 80 74 20%

Megvédeni az országunkat egy idegen támadás ellen n.a. 94 44%

Egy autoritárius rendszer megdöntése 57 38 3%

Megakadályozni az ellenségeskedést 2 v. több háborúskodó állam között n.a. 46 4%

Biztosítani a békét egy polgárháborús államban 81 60 7%

Más - - 1%

Nem tudja - - 7%

A nagyon vagy eléggé arányai

Forrás: TTS (2004), MAE-LAPS (2008).

41 Lucia Marta, Nicoletta Pirozzi, Natalino Ronzitti: Le missioni italiane all’estero. 120. o. In.

Natalino Ronzitt - Alessandro Colombo. 2008. 117-129. o. 42 Rapporto 2020. 95. o.

17

Az amerikai katonai bázisok

Az Olaszország területén található amerikai katonai bázisok jelentik a kitágult Mediterráneum és a kollektív biztonsághoz való egyik legfontosabb olasz hozzájárulást. Az utóbbi évtizedben azonban megfigyelhető, hogy az olasz közvélemény részéről egyre több bírálat éri az Olaszországban állomásozó katonai támaszpontok fenntartását. Olasz biztonságpolitikai szakértők is felteszik a kérdést, hogy a hidegháború idején, a NATO nyújtotta kereteiben kötött megegyezések alapján működtetett támaszpontok megfelelnek-e a félévszázaddal későbbi olasz külpolitikai igényeknek. A bázisok jogi alapját mind a mai napig egyrészt az olasz parlament által ratifikált Észak-atlanti Szerződés (1949), illetve tagjai fegyveres erőinek jogállásáról szóló egyezmény (London SOFA, 1951.), másrészt az amerikai és az olasz kormányok közti titkos kétoldalú szerződések képezik. Az 1995-ös bilaterális egyezményt a bázisokról (Shell Agreement) az 1998-as Cermisi tragédia után ugyan nyilvánosságra hozták (1999), számos kiegészítő egyezmény tartalma azonban továbbra is ismeretlen a közvélemény számára. Az olasz parlament által sohasem ratifikált, a katonai bázisok használatát rögzítő 1954. évi amerikai–olasz bilaterális egyezmény (Basic Infrastructure Agreement) egyes, kiegészítő memorandumai pedig mind a mai napig titkosak. A nyilvánosságra hozott részletekből kiderült, hogy az Egyesült Államok az olasz kormány és a NATO hozzájárulása nélkül a támaszpontokat nem használhatja fel háborús célokra. A bázisokhoz tartozó létesítmények olasz parancsnokság alatt állnak és Olaszország felel a bázisok biztonságáért, a személyzet és a felszerelés azonban amerikai parancsnokság alatt áll. E mellett a területen létrehozott építmények az amerikai katonák távozását követően az olasz állam tulajdonát képezik43

Kérdéses továbbá, hogy ezek a katonai bázisok milyen szerepet tölthetnek be egy jelenlegi – pl. a 2006-os libanoni háborúhoz hasonló – konfliktusban, amely jelentős mértékben különbözik a hidegháborús helyzettől. A NATO a szovjet blokkal szemben jött létre. Ennek megszűnését követően, a szervezet elveszítette a konkrét ellenségképét. Az ikertornyokat ért támadást követően a NATO filozófiai szótárában a nemzetközi terrorista fenyegetés koncepciója is bekerült. Megfigyelhető, hogy a szervezet fogalmi rendszerében a nemzetközi terrorizmus a Szovjetunió helyére lépett. Erre hivatkozva Olaszország számára kiszámíthatatlanok annak a következményei, ha az Amerikai Egyesült Államok egy esetleges újabb konfliktusban pl. egy újabb libanoni konfliktus esetén a Hezbollah állásainak bombázása mellett dönt, és ehhez pl. a vicenzai támaszpont repülőterét használja, mint Koszovó esetében, amikor amerikai bombázók Aviano katonai támaszpontjáról szálltak fel, és a belgrádi televízió székhelyét is eltalálták. Jugoszlávia ekkor Olaszországot is (a többi NATO tagállammal együtt a) nemzetközi háborús jog megsértésével vádolta. Ronzitti véleménye szerint ilyen esetben Olaszország nem hivatkozhatna semleges helyzetére, hiszen területéről indultak a fegyveres támadások, hiába közvetlenül olasz csapatok nem vesznek részt az adott támadásban.44

Napjainkban hat jelentősebb amerikai katonai bázis található Olaszország területén, amelyekhez egy 2007-es hivatalos amerikai összeírás alapján 89 kisebb-nagyobb katonai létesítmény tartozik. Nem hivatalos szakértői vélemények szerint a hidegháború örökségeképpen az olasz Ghedi és az avianói amerikai bázison valószínűsíthetően nukleáris fegyvereket is őriznek. Mindemellett vita folyik arról, hogy az Olaszország területén található

43 Alfonso Desiderio: Politica estera italiana. Le basi militari in Italia. 02/07/2008. 44 Natalino Ronzitti: La guerra del Libano e il diritto internazionale. In: Natalino Ronzitti –

Alessandro Colombo (szerk.): id. mű., Alfonso Desiderio: Le basi militari in Italia. 02/07/2008. http://www.affarinternazionali.it/articolo.asp?ID=882

18

bázisok közöl melyik tekinthető olasz, amerikai vagy NATO bázisnak. Egyes vélemények szerint valójában mindegyik olasz, de néhány közülük – bilaterális egyezmények alapján – amerikai katonákat és fegyverzetet fogad be. Emellet NATO-bázisról abban az esetben beszélhetünk, ha az adott állam azt a NATO tevékenységeinek rendelkezéseire bocsájtja. 45

Következtetések

Olaszország jelenleg kb. 9000 fővel vesz részt különböző nemzetközi missziókban. Az ország ezzel a viszonylag magas létszámmal képes ellensúlyozni visszafogott külpolitikai aktivitását, illetve a fegyveres erőkre költött szerényebb mértéket.

Ahogy erre Virginie Collombier46 is rámutat az olasz külpolitika számára mindig is meghatározó kérdés marad, hogy hogyan képes a gazdasági erejéhez és méretéhez képest viszonylag korlátozott védelmi költségvetéssel és fegyveres képességekkel, illetve számos esetben instabil belpolitikai háttérrel rendelkező középhatalomként meghatározó külpolitikát folytatni a kitágult Mediterráneumban. Olaszország az utóbbi években mindennek ellenére – több-kevesebb sikerrel – igyekezett aktív szerepet játszva befolyásolni a számára geopolitikai értelemben oly fontos (kitágult) mediterrán térség nemzetközi folyamatait. Ennek érdekében az olasz külpolitika számára mindig is kiemelt fontossággal bírt a nemzetközi szervezetek szerepének megerősítése, illetve a nemzetközi missziókban való jelentős részvétel. Ezt tükrözi, hogy az ország 6. az ENSZ költségvetésének hozzájárulása tekintetében, illetve jelentős szerepet játszik a különböző nemzetközi missziókban is. Jelentős volt a hozzájárulása a sokat vitatott 2003-as iraki háborúban, majd ezt követően a 2006-os libanoni konfliktus rendezésében, és mind a mai napig fontos szerepet játszik Afganisztán és a Balkán stabilitásának biztosítása érdekében. Mindennek ellenére elmondható, hogy a Prodi-kormány diplomáciai törekvései a palesztin kérdés megoldása érdekében kevés sikerrel jártak. A határozott külpolitika érdekében azonban továbbra is fontos a koherens külpolitikai stratégia kidolgozása és következetes véghezvitele, illetve a haderőreform megvalósítása.

45 Alfonso Desiderio: Le basi militari in Italia. 02/07/2008.

http://www.affarinternazionali.it/articolo.asp?ID=882 46 Virginie Collombier: The Middle East: a ground for Italy to play with the big guys? 2008.

www.foreignpolicy.spbo.unibo.it/adon/file