Müpa Magazin 2014/2015 évad 5. szám

Ing

yen

es i

dő

sza

ki k

iad

ván

y •

X.

évfo

lya

m

3.

szá

m •

20

15.

má

jus–

jún

ius

É L E T • S T Í L U S • M Ű V É S Z E T

müp

aM

AG

AZ

IN

w w w . m u p a . h u

METROPOLITAN-OPERAKÖZVETÍTÉSEKA MÜPÁBANA New York-i Metropolitan Opera Live in HD produkciói nyolcadik éve a Fesztivál Színházban és az Előadóteremben

A 2015-2016-os évad HD minőségű élő közvetítései:• 2015. október 3., Verdi: A trubadúr• 2015. október 17., Verdi: Otello• 2015. október 31., Wagner: Tannhäuser• 2015. november 21., Berg: Lulu• 2016. január 16., Bizet: Gyöngyhalászok

• 2016. január 30., Puccini: Turandot• 2016. március 5., Puccini: Manon Lescaut• 2016. április 2., Puccini: Pillangókisasszony• 2016. április 16., Donizetti: Roberto Devereux• 2016. április 30., R. Strauss: Elektra

A főbb szerepekben: Anna Netrebko, Dmitrij Hvorosztovszkij, Kristine Opolais, Jonas Kaufmann, Diana Damrau, Matthew Polenzani, Anita Hartig, Mariusz Kwiecien, Elīna Garanča, Željko Lučić, Susan Graham, Roberto Alagna, Sondra Radvanovsky, Johan Botha, Eva-Maria Westbroek, Waltraud Meier, Johan Reuter Jegyek kaphatók 2015. április 24-től jegypénztárainkban és online.Elővásárlás a Müpa+ hűségprogram Arany és Platina szintű tagjainak: 2015. április 23.

Puccini: Manon Lescaut • Kristine Opolais • Fotó ©

Kristian Schuller

mupa.hu/programok/metropolitan-kozvetitesek

Élmény!Minden tekintetben.

mupa_150408_MET_mupamagazin_205x275.indd 1 2015.04.09. 11:46:12

METROPOLITAN-OPERAKÖZVETÍTÉSEKA MÜPÁBANA New York-i Metropolitan Opera Live in HD produkciói nyolcadik éve a Fesztivál Színházban és az Előadóteremben

A 2015-2016-os évad HD minőségű élő közvetítései:• 2015. október 3., Verdi: A trubadúr• 2015. október 17., Verdi: Otello• 2015. október 31., Wagner: Tannhäuser• 2015. november 21., Berg: Lulu• 2016. január 16., Bizet: Gyöngyhalászok

• 2016. január 30., Puccini: Turandot• 2016. március 5., Puccini: Manon Lescaut• 2016. április 2., Puccini: Pillangókisasszony• 2016. április 16., Donizetti: Roberto Devereux• 2016. április 30., R. Strauss: Elektra

A főbb szerepekben: Anna Netrebko, Dmitrij Hvorosztovszkij, Kristine Opolais, Jonas Kaufmann, Diana Damrau, Matthew Polenzani, Anita Hartig, Mariusz Kwiecien, Elīna Garanča, Željko Lučić, Susan Graham, Roberto Alagna, Sondra Radvanovsky, Johan Botha, Eva-Maria Westbroek, Waltraud Meier, Johan Reuter Jegyek kaphatók 2015. április 24-től jegypénztárainkban és online.Elővásárlás a Müpa+ hűségprogram Arany és Platina szintű tagjainak: 2015. április 23.

Puccini: Manon Lescaut • Kristine Opolais • Fotó ©

Kristian Schuller

mupa.hu/programok/metropolitan-kozvetitesek

Élmény!Minden tekintetben.

mupa_150408_MET_mupamagazin_205x275.indd 1 2015.04.09. 11:46:12 NY

ITÁ

NY

KEDVES KÖZÖNSÉG!Szeretjük azt hinni, hogy Magyarország zenei nagyhatalom. Jó lenne, ha ez nem csak abban az értelemben lenne igaz, hogy sok művész világ-karrierje innen indul el, hanem úgy is, hogy akik olyat akarnak hallani, amit sehol másutt nem hallhatnak, hozzánk jönnek el. Tíz évvel ezelőtt, az induláskor is tudtam, hogy a Müpa lehetőségeire ráépülhet egy újfaj-ta Wagner-szemlélet. Ezt most már egyre többen tudják. A Budapesti Wagner-napok ma már híresek a világban arról, hogy itt Wagner zené-jét másképp lehet átélni. A koncepció a helyszínre épült. Bayreuthban, ahol többször vezényeltem, éreztem rá, hogy Wagnernek nem a monu-mentalitás a lényege, hanem azok a finomságok, kamarazenei szépségek, amelyeket csak ott lehet megmutatni. Én még inkább ebbe az irányba akartam elmenni, és erre a Müpa kiválóan alkalmasnak bizonyult. Ez a helyszín nekünk lehetőséget ad például arra, hogy ugyanúgy, mint Bayreuthban, olyan kiváló, de kisebb hangokkal is elő tudjuk adni a sze-repeket, amelyek, mondjuk, a Metropolitan hatalmas színpadán nem ér-vényesülnének. Ugyanakkor a közelségnek, az intimitásnak köszönhető-en sokkal több előadóművészi, színészi kvalitást tudunk megmutatni, mint bárhol másutt. Nem azt mondom, hogy másutt nem lehet Wagnert játszani. Mindenhol lehet. Az előadóművésznek azonban az a feladata, hogy a körülményekhez igazítsa az elképzeléseit. Amikor jövőre a bécsi Staatsoperben a Ringet fogom vezényelni, az más lesz. Nem olyan lesz, és nem is akarom, hogy olyan legyen, mint itthon. Azt szeretném, hogy a lélek finom rezdüléseit megmutató, emberi Wagnert csak itt lehessen hallani. Ha a Budapesti Wagner-napokról a közönség, ahogy szeretném hinni, egy tökéletesebb Wagner-képpel távozik, akkor egyben lélekben is gazdagodik, az élete lesz teljesebb. És mi más lehetne a művészet célja, mint ez?

Fischer Ádáma Budapesti Wagner-napok művészeti vezetője

és karmestere

Utószó gyanánt: A bolygó hollandi bemutatásával az idén lesz teljes a Wagner-repertoár. A koncepcióm tehát most teljesül be. De ezzel nem szándékozom a budapesti Wagner-napokat abbahagyni. Szeretném ennek a hatalmas kincsesbányának újabb szépségeit, újabb lehetősé-geit felfedezni – vagyis a jubileumi év elmúltával ugyanazokkal az ideá-lokkal dolgozni az előadásokon tovább.

(Lejegyezte: Petrányi Judit)

müpa magazin 2015 május–június 3

26 Fotó

© B

rigit

te L

acom

be

Fotó

© D

ecca

Fel

ix B

roed

e

Peter Gelb

3 Nyitány

4 Tartalom

6 Horizont

KLASSZIKUS

8 Nagy hagyomány letéteményesei

14 Végtelen látóhatár

16 Négyszólamú üstökösök

18 A közös éneklés gyönyörűsége

20 Nem pillanatnyi kegyelmi állapot

MŰVÉSZBEJÁRÓ

24 „Én nem vagyok bolygó hollandi”

KÜLFÖLD

26 „Ha az embert utánozzák, az annak a jele, hogy valamit jól csinált”

LITERÁRIUM

30 Világló részletek

32 Nádas Péter tekintete

JAZZ

34 Egymásra hangolódva

38 Gyémántfal

VILÁGZENE

40 Tömény narkó

44 Képzelt otthonunk

KÖNNYŰ

46 Komoly könnyűzene

48 Pop, rock, reggae, hiphop, funk, dub, film, slam poetry…

CSIP (CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK)

52 Forgalmi dugó és pavilontűz Londonban

8 20Fischer ÁdámJulia Fischer 30

4 müpa magazin 2015 május–június

MÜPAMOZI

54 Egy másodperc szünet, majd tovább

A PÉNZ ZENÉL

56 Létrehozás, archiválás, hasznosítás

KULISSZA

58 „Akkor dolgozom jól, ha nem vagyok látható”

HULLÁMHOSSZ

60 Bod Péter Ákos Radnóti Sándor Túry Ferenc

MÜPA – MÁSKÉPP

62 Minőségi „melléküzemág”

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK! / A MÜPA A WEBEN

64 Szemelvények zenekritikákból / Blogbejegyzések részletei

HATÁRSÉRTŐK

66 Zenék létező filmekhez

Müpa Magazin

A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság Káel Csaba vezérigazgató

Főszerkesztő: Csengery KristófKeresztury Tibor

Szerkesztőség: Fidelio Média Kft.1066 Budapest, Nyugati tér 1. (6. emelet)

Telefon: (+36-1) 476-0320Fax: (+36-1) 476-0321E-mail: [email protected]

Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője

Nyomda: Pátria Nyomda Zrt.

Megjelenik 18.000 példányban

HU ISSN 1788-439X

Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000E-mail: [email protected]

A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Nagy Attila, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gáborkészítette.

A szerkesztés lezárult: 2015. április 9.

Címlapon: Petra LangCímlapfotó: Ann Weitz

A programok rendezői a szereplő-,műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

www.mupa.hu

I M P R E S S Z U M

Fotó

© N

emén

yi M

árto

n

30 Fotó

© B

urge

r Bar

na

Nádas Péter Natalie Williams34

HO

RIZ

ON

TDIGITÁLIS IRODALOM, ONLINE RÁDIÓ, WEBKAMERA A LEGÚJABB FEJLESZTÉSEK KÖZÖTT Esterházy Péter 2014-es Literárium-beszélgetése, valamint Bodor Ádám 2013-as írói estje felvételeinek online közzétételével indult útjára a Müpa platformfüggetlen médiatára, a mupa.hu-n elérhető Digitális Irodalom. A fejlesztés az elmúlt években az intézmény stú-diója által rögzített, részben mindeddig publikálatlan felvételeket teszi elérhetővé. A Művészetek Palotája februárban a Müpa-repertoárra fókuszáló, kétcsatornás online rádiót indított: a komolyzenét játszó Müpa Symphony és a könnyebb műfajokból válogató Müpa Easy jelenleg online és androidos eszközökön hallgatható, és hamarosan iOS plat-formon is elérhető lesz. A legfrissebb digitális fejlesztések sorát bővíti az épület Duna felőli oldalán elhelyezett webkamera is, amely a budai hegyek felé eső pazar kilátást és az időjárás alakulását közvetíti napi 24 órában az idokep.hu oldalon. A nemzetközi nőnap alkalmából az épület tetejére rajzolt köszöntő nyomán a Müpáé lett az Időkép legnézettebb kamerája március 8-án.

KURTÁG GYÖRGY DÍJA

Februárban újabb rangos nemzetközi díjat kapott az 1990-es évek eleje óta külföldön – 2002 óta Franciaországban – élő zeneszerző, Kurtág György (1926). Egy Spanyolor-szágban működő nemzetközi pénzintézet, a Banco Bilbao Vizcaya Argentaria (BBVA) alapítványt működtet, mely 2008-ban díjat hozott létre A Tudás Határai (Fronteras del Conocimiento – Frontiers of Knowledge) elnevezéssel. A díjat egymástól függet-lenül működő zsűrik ítélik oda nyolc kategóriában – az első díjátadás 2009-ben történt. A nyolc kategória közül hét tudományos, egy pedig a kortárs zene valamely kiemel-kedő alkotójának munkásságát ismeri el. A zenei zsűri elnöke Philippe Albèra, az Éditions Contrechamps igazgatója. A díj összege 400.000 Euró. A kortárs zenei díjat 2009-ben Cristóbal Halffter, őt követően pedig időrendi sorrendben Helmut Lachen-mann, Salvatore Sciarrino, Pierre Boulez és Steve Reich vette át. Kurtág György ki-tüntetésének átadása ez év június 26-án esedékes.

ECHO-TALÁLKOZÓNAK ADOTT OTTHONT JUBILEUMÁN A MÜPA Március 16–17-én a Müpában tartotta évi rendes találkozóját a vezető európai hangver-senytermeket tömörítő szervezet, az ECHO művészeti platformja. Az európai kulturális élet egyik fő mozgatórugójának tartott társulás tagintézményeinek művészeti és tartalmi ügyekért felelős vezetői a programtervezési gyakorlatról és a saját gyártású médiatartalmak megosztási lehetőségeiről folytattak eszmecserét. Szó esett a szervezet tagjai közötti koprodukciós lehetőségekről, többek között arról a háromoldalú együttműködésről is, amelynek keretén belül a Müpában is bemutatják Eötvös Péter új versenyművét a 2016/17-es évad során.

KÖZEL 15 EZREN VETTEK RÉSZT A MÜPA10-HÉTVÉGÉNSzámos telt házas előadással, az ünnepi hétvégére átrendezett, izgalmas terekkel, nyüzsgő hangulatkoncertekkel, digitális kiál-lítással, élőzenés behívókkal és csaknem 15 ezer nézővel ünnepelte a Művészetek Pa-lotája tizedik születésnapját március 14–15-én. A Müpa10-eseményfolyamon olyan hazai művészek léptek fel, akik az elmúlt évtizedben az intézmény legemlékezetesebb koncertél-ményeit adták. A hétvégén rekordszámú előadást, összesen 19 produkciót közvetített élőben, HD-minőségben a Müpa: az esemé-nyeket több mint 4 ezren követték online.

ECHO – A Rising Stars művészei Fotó

© S

teff

Ung

erer


A hír mindenkié – adja tovább!

205x275_kultura_mupa_hu_ok.indd 1 2015.03.11. 16:45

KL

AS

SZ

IKU

SJulia Fischer

NAGYHAGYOMÁNY LETÉTEMÉNYESEI

Fotó

© K

ASS

KAR

A /

Fel

ix B

roed

e


…sokak szerint ő a mai orosz

karmester-társadalom

grand seigneurje…

Vannak városok, amelyek két ország hatá-rán helyezkednek el, és emiatt a történelem viharai során sok mindent kénytelenek átélni – többek közt azt a megpróbáltatást is, hogy hol ide, hol oda kell tartozniuk. Nem ponto-san ilyen, de ehhez hasonló identitásváltás történt meg többször is a Szentpétervári Filharmonikusokkal az elmúlt százharminc-három év során. Ez az együttes Oroszország legnagyobb múltra visszatekintő szimfoni-kus zenekara: 1882-ben alapították Szent-péterváron, és kezdetben egyáltalán nem lépett fel nyilvánosan – feladata az volt, hogy a cári család magánrendezvényein a család tagjainak és a meghívott főrangú vendégek-nek muzsikáljon. Rezidenciális zenekar volt tehát, udvari együttes, amely egy uralkodó dinasztia igényeit volt hivatott kiszolgálni, teljes alárendeltségben, a művészi függet-lenség legapróbb csírája nélkül. Már az első évtizedekben sem lehetett gyenge együt-tes, különben 1912-ben Richard Strauss alig-ha vállalt volna karmesteri vendégszereplést a zenekar élén. Aztán jött a forradalom, és a Szentpétervári cári zenekarból egyszerre Pétervári Állami Filharmonikus Zenekar lett – miközben a tagok nyilván ugyanazok ma-radtak, ugyanazokkal a hangszerekkel, ugyan-azzal az ízléssel, kultúrával és tudással. A húszas évektől állami támogatásban ré-szesültek, és olyan karmestereket fogadtak, mint Bruno Walter, Ernest Ansermet, Hans Knappertsbusch. Aztán megint eltelt né-hány év, 1924 januárjában meghalt Lenin, pár hónappal később Pétervárt átkeresztel-ték Leningrádra, és a zenekar megint nevet változtatott – miközben a tagság, a hang-szerpark, a kultúra továbbra is változatlan maradt.

Hosszú időszak következett: hatvanhat év – egészen a kommunista rendszer bukásá-ig. A masszív diktatúra állandósága, amely, mint tudjuk, a művészetet igencsak befo-lyásolta, mert azt mindig lehet ideologizál-ni. Ennek ellenére a szovjet korszakban sok nagyszerű zenei eredmény született: a kon-zervatóriumokból és zeneakadémiákról pompás hangszeres és énekes szólisták kerültek ki – és voltak rendkívüli kvalitású

karmesterek és zenekarok. A Leningrádi Filharmonikusok is kivételes színvonalú zene-karrá fejlődött, legfényesebb korszakát éppen az átkos szovjet diktatúra idején élte meg, a tősgyökeres pétervári Jevgenyij Mravinszkij (1903–1988) vezetésével. A művészcsaládból származó Mravinszkij kereken ötven éven át vezette a Leningrádi Filharmonikusokat: 1938-tól 1988-ban bekövetkezett haláláig. Keze alatt az együttes nemzetközi hírnévre tett szert, elsősorban Csajkovszkij- és Sosztakovics-produkciói voltak legendásak. Utóbbinak számos művét először ez a ze-nekar szólaltatta meg: a zeneszerző tizen-öt szimfóniája közül hat ősbemutatóját (5., 6., 8., 9., 10., 12.) Mravinszkij abszolvál-ta zenekara élén.

A zenekar jelenlegi főzeneigazgatója, a kau-kázusi Nalcsik városában született, kabar származású Jurij Tyemirkanov (1938) nagy idők tanúja: már Mravinszkij idejében,

1968-ban kinevezték a Leningrádi Filharmo-nikusok első karmesterének, itt is maradt 1976-ig, amikor a (szintén leningrádi) Kirov Opera és Balett zeneigazgatója lett. 1988-ban, Mravinszkij halálát követően aztán a Leningrádi Filharmonikusok élére került, s jelenleg is ő a főzeneigazgató – azzal a különbséggel, hogy 1991-ben, amikor a vá-ros visszanyerte eredeti nevét, az együttest is visszakeresztelték Szentpétervári Filhar-monikusokra – miközben természetesen az együttes tagsága, a hangszerpark, a kul-túra, mint korábban is mindig, változatlan maradt… Tyemirkanov világszerte ünnepelt karmester. Aki csak egyszer is ott volt vala-melyik koncertjén, tanúsíthatja, hogy jelen-ség. Lénye nemesen sallangmentes méltó-ságot áraszt, karmesteri instrukcióiból lé-nyeglátás és kultúra árad – sokak szerint ő a mai orosz karmester-társadalom grand seigneurje.

Kevés zenekar van a világon, amely olyan hosszú és kanyargós utat tett meg története

során, mint a Szentpétervári Filharmonikusok együttese. Nem először lépnek a Bartók

Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára, főzeneigazgatójukat, Jurij Tyemirkanovot is

üdvözölhettük már a Müpában – a szólista, Julia Fischer pedig 2007-ben, a Lorin Maazel

vezényelte New York-i Filharmonikusok koncertjén játszott a magyar közönségnek.

Versenymű „a hegedű ellen”?Brahms legjobb barátja a hegedűművész és zeneszerző, Joseph Joachim (1831–1907) volt, aki a Hegedűverseny (D-dúr, op. 78 – 1878) végső alakjának kialakulásához is hozzájárult tanácsaival. Ő játszotta a szólót az 1879. január 1-jén lezajlott, lipcsei bemutatón is, amely-nek érdekessége volt, hogy Joachim ugyanezen a koncerten a Brahms-mű előtt Beethoven azonos hangnemű hegedűversenyét is megszólaltatta – talán azért, hogy a Brahms-darab nagyságrendjéről sugalljon értékítéletet, vagy talán azért, hogy a két mű közötti párhuza-mot hangsúlyozza. Hasonlóságok valóban akadnak: egyik versenymű sem a virtuozitást állítja előtérbe, noha mindkettő nagyon sokat követel a szólistától. Mindkettő elmélyült és filozofikus – és Brahms Beethovenhez annyira hasonló módon használja az üstdobot, hogy az már-már hommage-nak is felfogható. A Brahms-hegedűverseny szimfonikus fo-gantatása már a kortársak számára is nyilvánvalóvá vált, kapott is a mű szarkasztikus bírálatokat. Wieniawski játszhatatlannak ítélte, Pablo de Sarasate megjegyzése pedig köz-mondásossá vált: „nem vagyok hajlandó hegedűvel a kezemben kiállni a pódiumra, hogy azt hallgassam, amint az oboa a mű egyetlen dallamát játssza”. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy mindketten hegedűvirtuózok és hegedűművek szerzői voltak, nyilvánvalóvá válik, hogy epés észrevételeiket a féltékenység motiválta.


KL

AS

SZ

IKU

SA tengeren túl is értékelik művészetét: 2000 és 2006 között ő volt a Baltimore-i Szimfonikus Zenekar főzeneigazgatója, je-lenleg a Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekar első vendégkarmestere és a londoni Royal Philharmonic Orchestra tiszteletbeli kar-mestere. Diszkográfiájában megtaláljuk Csajkovszkij, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Rachmaninov, Stravinsky, Prokofjev, Sosztakovics, Hacsaturjan és Scsedrin műveit, de ott van Vivaldi, Haydn, Mozart, Schumann, Brahms, Berlioz, Verdi, Dvořák, Grieg, Mahler, Ravel is. Érzékeny, szuggesztív, igényes muzsikus, egy nagy iskola képviselője – egykori mentora olyan fiatalabb generációkat képviselő muzsikusok-nak, mint Valerij Gergijev és Kirill Petrenko. Hogy repertoárja mennyire nem szorítkozik az oroszokra, mutatja, hogy mostani buda-pesti látogatása alkalmával Brahms Hegedűversenyét és Beethoven 3. szimfóniá-ját vezényli.

Multiinstrumentalista – a szót azokra hasz-nálják, akik több hangszeren is játszanak. A népzenében, világzenében és a könnyű-zenében elterjedt ez a gyakorlat, itt azon-ban a felváltva több hangszeren is jeleske-dő muzsikusnak többnyire nem kell nehéz szólamokkal megbírkóznia, elég, ha csekély mértékű jártasságot mutat az adott instru-mentumon. A komoly zenében a régi évszá-zadok során szintén léteztek multiinstru-mentalisták: a legtöbb zenekari fúvósnak több hangszert is illett-kellett kezelni tud-nia, hogy adott esetben azon a poszton al-kalmazhassák, ahol éppen szükség volt rá. De a nagy zeneszerzők is több hangszeren muzsikáltak: Bach, Haydn, Mozart elismert

billentyűs játékosok voltak, de mindannyian tudtak hegedülni is. Zenetörténeti neveze-tesség az a levél, amelyben az ír tenor, Michael Kelly arról számol be hogy 1784-ben, Bécsben tanúja volt egy házimuzsikálásnak, amely-nek során a kor négy kiemelkedő zeneszer-zője ült a vonósnégyes kottapultjainál: Dittersdorf és Haydn hegedült, Mozart brá-csázott, Vanhal a csellót szólaltatta meg… Ugye sokan vagyunk, akik szívesen használ-nánk arra egy időgépet, hogy meghallgas-suk ennek a kvartettnek a muzsikálását? A 19. században lezajlott a specializálódás: a világ ettől kezdve természetesnek vette, hogy olyan virtuózok, mint Liszt vagy Chopin, csak egyetlen hangszeren, a zongorán mu-tatták be tudásukat. Ma már a nemzetközi zeneélet elismert szólistái csak egy instru-mentumnak szentelik életüket.

Különleges kivétel a Szentpétervári Filhar-monikusok koncertjének vendégművésze, Julia Fischer. Az idén harminckét éves mű-vész édesanyja szlovák, édesapja eleinte az NDK állampolgára volt, Julia azonban már Nyugat-Németországban született. Négy-évesen szinte egyszerre kezdett hegedülni és zongorázni. Kilencévesen vették fel a müncheni zeneakadémiára, és persze pro-fesszionista művészpályája is hamar meg-kezdődött: versenygyőzelmek, szólistafel-lépések olyan karmesterek koncertjein, mint Lorin Maazel, Christoph Eschenbach, Yakov Kreizberg, Neville Marriner, Marek Janowski, Herbert Blomstedt, Michael Tilson Thomas. Ez a pálya azonban sokáig csak a hegedű-művészé volt. 2008-ban egy újévi koncerten, a frankfurti Alte Oper színpadán, a Junge Deutsche Philharmonie koncertjén Julia Fischer zongoraművészként is bemutatko-zott, óriási meglepetést okozva ezzel: a hangverseny egyik részében Saint-Saëns h-moll hegedűversenyét, a másikban Grieg a-moll zongoraversenyét szólaltatta meg. Azóta mindkét hangszer játékosaként fel-lép: eddig hegedűsként öt, zongoristaként három díjat kapott. Nyolc zenei versenyen vett részt, és valamennyit megnyerte. A nagyobb hangsúly azonban a jelek sze-rint továbbra is a hegedülésen van, nálunk is e hangszerrel lép fel, és hanglemez-reper-toárja is főként hegedűműveket tartalmaz: jelenleg egy 1742-es Guadagninin játszik.

Csengery Kristóf

Ideál és csalódásMár a reneszánszban és a barokkban is bevett szokás volt, hogy a zeneszerzők – busás ju-talom reményében – királyoknak, hercegeknek, grófoknak ajánlottak műveket. Egy erszény arany vagy egy gyémántgyűrű egy szimfóniáért vagy egy szonáta-sorozatért: jól jött az alkotónak, aki csak ritkán érezhette magát teljes egzisztenciális biztonságban. Beethoven nem jutalom reményében készült 3. szimfóniáját Bonaparte Napóleonnak dedikálni, ha-nem azért, mert – amikor Napóleon még első konzul volt – benne látta a demokratikus eszmék letéteményesét. Titkára, Ferdinand Ries tanúja volt annak, hogyan tépte szét a haragra gerjedt zeneszerző a kézirat címlapját, amikor megtudta, hogy Napóleon császár-rá koronáztatta magát. „Most majd lábbal tiporja az emberi jogokat, felsőbbrendűnek képzeli magát, és zsarnokká válik!” – mondta állítólag Beethoven. Így került le a címlapról a Buonaparte cím, melyet a Sinfonia Eroica (Hősi szimfónia) váltott fel, az első kiadásban a composta per festeggiare il sovvenire di un grande uomo alcímmel. Sokatmondó és büszke változtatás: Beethoven az Eroica végső ajánlásában már csak „egy nagy ember em-lékét” kívánta megünnepelni, így jelezve a világnak, hogy Napóleon, akit korábban tisztelt, császárként meghalt számára.

2015. május 5.JULIA FISCHER ÉS A SZENTPÉTERVÁRI FILHARMONIKUS ZENEKARVEZÉNYEL: JURIJ TYEMIRKANOVKÖZREMŰKÖDIK: JULIA FISCHER – HEGEDŰBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREMFo

tó ©

Sta

s Le

vshi

n

Jurij Tyemirkanov


2015. május 5.JULIA FISCHER ÉS A SZENTPÉTERVÁRI FILHARMONIKUS ZENEKARVEZÉNYEL: JURIJ TYEMIRKANOVKÖZREMŰKÖDIK: JULIA FISCHER – HEGEDŰBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

C

M

Y

CM

MY

CY

CMY

K

MÜPA.pdf 1 3/7/15 6:13 PM

KL

AS

SZ

IKU

S

Várdai István

Míg a reneszánsz idején Németalföld a zene egyik központja volt, addig igencsak gondot okozna a romantika vagy a század-forduló korából megemlítenünk akár egyetlen holland-flamand származású komponistát is. Johan Wagenaar is leginkább saját korának volt ismert alakja: főképp zenekari műveivel, operáival, kantátáival és orgonaműveivel vált a fin de siècle egyik kedvelt zeneszerzőjévé, stílusára leginkább Richard Strauss művészete hatott. Egyik leghíresebb műve 1905-ös Cyrano de Bergerac-nyitánya, ezzel kezdi május 1-jei műsorát a Budapesti Fesztivál-zenekar. A holland darabot – és természetesen az egész kon-certet – holland karmester vezényli: Jaap van Zweden a Concertgebouw Zenekarának legfiatalabb (tizennyolc éves!) koncertmestereként kezdte pályafutását, majd az ifjú karmes-terre Leonard Bernstein figyelt fel. Zweden azóta több európai zenekarral is dolgozott, jelenleg a Dallasi Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója.

A ritkán játszott Wagenaar-mű után Beethoven talán legkeve-sebbszer hallható versenyművét, a B-dúr zongoraversenyt szó-laltatja meg David Fray, akivel a Müpa közönsége már hallha-tott Bach-estet is. Szokták Glenn Gouldéhoz hasonlítani játékát, Fray számára azonban fontosabb példakép Wilhelm Kempff, aki a fiatal francia pianista szerint énekelteti és beszélteti a zongorát, ami számára is végső cél a zenében. A műsor-összeál-lításra a sokszínűség találó jelző, hiszen a Wagenaar- és a Beethoven-mű után a hangverseny második részében Soszta-kovics népszerű Ötödik szimfóniája szólal meg, amely a szerző első igazán sikeres műve.

Ezúttal ne Tóth Árpád költői humoreszkjére gondoljanak, ame-lyet Pablo Casals debreceni koncertje inspirált, noha most is Debrecen és a gordonka lesz két főszereplőnk. A Művészetek Palotája Szimfonikus felfedezések című sorozatában különleges hangversenyre kerül sor a Kodály Filharmonikusok Debrecen és az együttest ötödik éve vezető Somogyi-Tóth Dániel jóvol-tából, hiszen műsoruk a romantika gyakran felcsendülő darab-jait ritkaságokkal vegyíti. Az összekötő kapocs pedig – Franz Schubert híres Befejezetlen szimfóniáját leszámítva – a cselló lesz. A koncert szólistája a fiatal Várdai István, aki tavaly szep tem-berben nyerte meg a versenyek versenyeként számon tartott ARD Nemzetközi Zenei Versenyt Münchenben, év elején pedig a bachtrack.com internetes portál kutatásának köszönhetően megtudhattuk róla, hogy tavaly ő volt világviszonylatban a má-sodik legkeresettebb csellista, megelőzve Julian Lloyd Webbert és Steven Isserlist. Antonin Dvořák h-moll gordonkaversenye előtt olyan csemegéket hallhatunk, mint Max Bruch 1881-es Kol Nidrei-je, amelyet a híres zsidó imádság ihletett, Dvořák g-moll rondója, ugyanannak a cseh gordonkaművésznek, Hanuš Wihan-nak ajánlva, akinek a csellóversenyét is dedikálta a mester, va-lamint Pjotr Iljics Csajkovszkij egy hét alatt megírt, sötét tónusú h-moll Pezzo capricciosója, amelyet nagybeteg barátja, Nyikolaj Kondratyev szenvedésével való együttérzése ihletett.

A SOKSZÍNŰSÉG JEGYÉBEN

GORDONKÁS ELÉGIA

2015. május 1., 2.BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKARKÖZREMŰKÖDIK: DAVID FRAYVEZÉNYEL: JAAP VAN ZWEDENBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. május 3.VÁRDAI ISTVÁN ÉS A KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECENVEZÉNYEL: SOMOGYI-TÓTH DÁNIELBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó

© Je

an-B

apti

ste

Mon

dino

David Fray


Fotó

© M

arco

Bor

ggre

ve

Kirill Gerstein

Fotó

© S

zilá

gyi G

ábor

Sümegi Eszter

Akár ezt a címet is viselhetné a Magyar Rádió Zenei Együttesei-nek idei évadzáró hangversenye. Izgalmas műsorukban két nagyszabású kompozíciót állítanak egymás mellé: Beethoven-nek az emberiség egyesítését megéneklő, örök érvényű és emb-lematikus IX. szimfóniáját kortárs bemutatóval kötik össze, a fiatal zeneszerző, Zombola Péter szintén emelkedett témájú Passió című új művét mutatják be. A komponista jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint az egri Esterházy Károly Főiskola oktatója, és e munkái mellett történetesen a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek művészeti vezetője. Az új bemutatót már csak azért is érdemes kíváncsian várnunk, mi-vel 2013-ban az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesü-let Zombola egy oratorikus kompozícióját, a Requiemet jutalmaz-ta „Az év zeneműve” díjjal, és mert a legújabb kortárs magyar zenék között nagy valószínűséggel megfelelő előadói appará-tus hiányában is egyre csekélyebb a nagy létszámú gárdát foglal-koztató oratorikus művek száma. Zombola latin nyelvű Passiója a XV. századi passiómotetta műfaját eleveníti fel, vagyis koránt-sem a bachi példákat követi. Zenekari elő- és utójáték között kórustételek és hangszeres közjátékok hallhatók. A szenvedés-történet előadói a Pad Zoltán által vezetett Rádióénekkar és a Rádiózenekar az együttes vezető karmestere, Kovács János dirigálásával. A második részben pedig kiváló énekesek lesznek az Örömóda szólistái: Sümegi Eszter, Kovács Annamária, Fekete Attila és Perencz Béla.

Ha nem lett volna Nagyezsda von Meck, a Nemzeti Filharmo-nikusok május 8-i hangversenyének műsorán szereplő művek talán meg sem születnek: az orosz hölgy Csajkovszkij legfon-tosabb mecénása volt, aki később a fiatal Debussyt is patro-nálta – a francia komponista zongoratanárként kísérte el euró-pai útjaira von Mecket.

1876 és 1878 között a szerb-török háborúban Oroszország Szerbiát támogatta. Az Orosz Zenei Társaság Csajkovszkijt kérte fel, hogy a Vörös Kereszt Társaság, valamint szerb veteránok megsegítésé-re komponáljon új művet egy jótékonysági hangversenyre. Maga a zeneszerző „szerb-orosz indulóként” emlegette a szerb népdalt és a cári himnuszt is feldolgozó Szláv indulót, amelyet az 1876-os bemutatón Nyikolaj Rubinstein vezényelt. Az a Rubinstein, aki később lejátszhatatlannak minősítette a zeneirodalom egyik legismertebb versenyművét, a b-moll zongoraversenyt, amely-nek szólistája a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén a voro-nyezsi születésű amerikai zongorista, Kirill Gerstein, a 2001-es Arthur Rubinstein Nemzetközi Zongoraverseny győztese lesz.

A koncert karmestere, Kocsis Zoltán a második részben Debussy ritkán felcsendülő kantátáját vezényli. A tékozló fiú nem sokkal a Meck asszony mellett eltöltött idő után született: az Édouard Guinard szövegére komponált mű 1884-ben elnyerte a rangos Római díjat. A Nemzeti Énekkar közreműködése mellett a mű szopránszólistája a nemrég a milanói Scalában Drusillaként de-bütáló Celeng Mária lesz, a baritonszólót Bognár Szabolcs énekli, a tenorszólókban Kiss Tivadart hallhatja a közönség.

Tóth Endre

SZENVEDÉS ÉS ÖRÖM

A MECÉNÁS

2015. május 6.A MAGYAR RÁDIÓ ZENEI EGYÜTTESEIÉVADZÁRÓ HANGVERSENYEKÖZREMŰKÖDIK: SÜMEGI ESZTER, KOVÁCS ANNAMÁRIA, FEKETE ATTILA, PERENCZ BÉLA, MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA,MAGYAR RÁDIÓ ÉNEKKARA (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN)VEZÉNYEL: KOVÁCS JÁNOSBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. május 8.NEMZETI FILHARMONIKUSOKKÖZREMŰKÖDIK: CELENG MÁRIA, KISS TIVADAR, BOGNÁR SZABOLCS, KIRILL GERSTEIN, NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: ANTAL MÁTYÁS)VEZÉNYEL: KOCSIS ZOLTÁNBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM


KL

AS

SZ

IKU

S

„A mai kor nem kedvez a külsőségektől mentes, nem a közönség lenyűgözésének céljából írt

zenének. A legtöbben azt várják egy koncerten, hogy elkápráztassák őket, a legelemibb

érzelmeikre, indulataikra hassanak. Haydn nem ezt teszi, és a zenészek, koncertrendezők

általában félnek a sikertelenségtől” – mondja Az Évad Művésze, Ránki Dezső annak kapcsán,

hogy a neki szentelt sorozat harmadik, májusi 19-i estjén kizárólag Joseph Haydn műveiből

válogat.

VÉGTELENLÁTÓHATÁR

Ránki Dezső


„Haydn zenéje mindig közel állt hozzám, természetesen már gyermekként is szoros kapcsolatba kerültem vele – mondja a zon-goraművész. – Rendszeresen tanultam könnyebb-nehezebb szonátáit, és mondha-tom, már akkor a legbensőségesebb viszony-ba kerültünk. A kapcsolat azóta is töretlen, szólókoncertjeimen évtizedek óta lehetőség szerint legalább egy szonátáját megszólal-tatom. Még a hetvenes évek elején részt vet-tem a Haydn-zongoraművek Hungaroton-féle összkiadásában, amelyben nekem a késői, legérettebb művei jutottak, nagy örömömre. Ez meg is alapozta az azóta eltelt évtizedek-ben játszott Haydn-repertoáromat, bár szá-mos korábbi darabját is rendszeresen műsor-ra tűztem. Méltatlanul keveset játszott szer-ző, igyekszem tőlem telhetően változtatni ezen. Ezért szenteltem a májusi szólóestet elsősorban az ő műveinek, de a februári hang-versenyen is elhangzott a D-dúr zongora-verseny. Talán furcsának tűnik az asszociá-ció, de Haydn esetében hasonlóan végtelen látóhatárt érzek, mint Lisztnél. Mintha so-rozatban ablakokat nyitnának eddig isme-retlen tájak felé, a legváratlanabb fordula-tok, ötletek varázsolják el az embert, nem beszélve a csodálatosan költői középső téte-lekről. Haydn zenéje az életem fontos része, ő egyike a hozzám legközelebb álló négy-öt szerzőnek. Lehet, hogy fizikailag könnyebb erővel bírni egy Haydn-zongoraművet, mint egy hosszú, sok hangból álló romantikus da-rabot, de koncentrációban, finomságokban, plaszticitásban legalább ugyanolyan feladat elé állítja az embert, ezt már egy Haydn-műsor utáni fáradtságon is le tudom mérni. A technika fogalma alatt nem az értendő, hogy valaki gyorsan és hibátlanul képes a hangokat lejátszani; inkább az, hogyan tudja a hangszeren fizikailag megszólaltatni, amit zeneileg elgondol. Ezért számomra nem ér-telmezhető a technikai és zenei kategóriák szétválasztása. Haydn szonátáinak áttet-sző, egyszerű zenei szövetét a legnehezebb plasztikusan, a tökéletességet megközelítő módon játszani, de a darabok sokszor kü-lönleges formai megoldásaiban megfelelő-en tájékozódni szintén fontos feladat.”

Ránki Dezső ezt a hangversenyt a száz éve született, és ezeket a műveket rendszere-sen játszó Szvjatoszlav Richter emlékének ajánlja. A műsort Haydn korai, de sok te-kintetben úttörő, az Esterházy-udvarban komponált c-moll szonátája nyitja. Ennek érdekessége, hogy a zeneszerző ezt nevezte először szonátának, a korábbi többtételes billentyűs kompozíciók címe divertimento. Az 1771-es, már hangnemével is izgalmakat ígérő c-moll szonáta abban is kiemelkedik

az akkoriban keletkezett zongoraművek sorából, hogy összetettebb, dinamikailag kontrasztosabb, drámai intenzitásban erő-sebb; mindezen vonások miatt Haydn Appassionatájának is nevezik. A zeneszer-ző egy kiválóan zongorázó testvérpárnak ajánlotta a darabot, akiket rajta kívül Salieri is tanított. Marianna és Caterina Franziska Auenbrugger a bécsi spanyol kórház orvosá-nak a lánya volt; apjuk, Leopold Auenbrugger fedezte fel és vezette be a modern orvos-tudományba az emberi test – elsősorban a tüdő, a mellkas és a szív – kopogtatással történő vizsgálatát.

A c-moll „Auenbrugger” szonátát követően Haydn utolsó szonátái közül hangzik el há-rom. Ezek közül az első, a 49. számú Esz-dúr szonáta is egy hölgyhöz, véletlenül szintén egy orvos, Esterházy Miklós kezelőorvosá-nak a feleségéhez fűződik. Ma már lehetet-len kideríteni, barátság volt-e, vagy annál több Haydn és a nála huszonkét évvel fiata-labb Maria Anna Genzinger kapcsolata, de annyi bizonyos, hogy az ötvenhét esztendős zeneszerző személyes hangú, nemegyszer bizalmas leveleket írt Genzingernének.

Várkonyi Tamás

„…ha nem árt a darab szépségének…”Haydn barátjának vallotta a kor leghíresebb bécsi zongorakészítő mesterét, Anton Waltert, de hangszereit nem igazán szerette, valamint aránytalanul drágának ítélte azokat. Genzingernének inkább másikat ajánlott a 49. számú Esz-dúr szonáta írásának idején, mondván: a Walter-féle zongora túl nehéz járású, nem lehet rajta mindent kel-lő finomsággal eljátszani. „Éppen ezért szeretném, ha Schanz úrtól próbálna ki egyet Kegyelmed – írja egy levelében. – Az ő zongorái valami egészen különlegesen könnyű járásúak, mechanizmusuk tökéletesen megfelelő. Kegyelmednek nélkülözhetetlen egy jó zongora, szonátáim pedig ugyancsak sokat nyernek vele. […] Arra gondoltam, adná Kegyelmed Pepperl kisasszonynak a maga különben nagyon jó hangszerét, s vásárolna magának újat. Szép kezei s ujjainak fegyelmezett rugalmassága megérdemli ezt és még többet is.” Genzingerné rajongott Haydn zenéjéért, és bár nagyszerűen zongorázott, a ne-ki dedikált szonáta lassú tételével meggyűlt a baja. „A szonáta nagyon-nagyon tetszik nekem – írja. – Egy dolgon volna csak jó változtatni (ha nem árt a darab szépségének), nevezetesen az Adagio második részében, ahol a kezek keresztezik egymást, mert az ilyesmihez nem vagyok hozzászokva, és így nagyon nehezen megy.”

VÉGTELENLÁTÓHATÁR

2015. május 19.RÁNKI DEZSŐ ZONGORAESTJEBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Haydn, az esküvői tanúElső londoni látogatása idején Haydn egy csapásra a pezsgő brit zenei élet központi figurája lett, ek-kor szeretett bele az angol zongo-rákba is. Londonban ismerte meg az egyik legnépszerűbb zongoramű-vésznőt, Therese Jansen Bartolozzit, akiről úgy beszéltek, mint a korabeli szaktekintély, Muzio Clementi há-rom legjobb növendékének egyi-kéről. Haydn a húszas éveiben járó hölgynek dedikálta három utolsó szonátáját – ezek közül kettőt, az ötvenediket és az ötvenkettediket hallhatjuk a koncerten. Therese egy vagyonos műkereskedőhöz ment feleségül 1795 májusában, szinte napra pontosan kétszázhúsz év-vel a Müpa-beli hangverseny előtt, Haydn volt az egyik tanú. Miután néhány évvel később Therese és férje eladta műtárgyait a Christie’s árverésein, a kontinensre jöttek, hogy Velence közelében vásárolt birtokukon telepedjenek meg. Út-közben, Bécsben felkeresték kedves barátjukat, Haydnt, és rögtön elő is fizettek a Teremtés című oratórium 1800-as első kiadására.

„Mintha sorozatban ablakokat

nyitnának eddig ismeretlen

tájak felé…”


KL

AS

SZ

IKU

S

A Művészetek Palotája – az Európai Hang-versenytermek Szervezetének tagjaként – évek óta örömmel és büszkén mutatja be a nemzetközi zenei szcéna legígéretesebb előadóit a Rising Stars sorozat keretében. A cél, hogy a magyar közönség is folyama-tosan naprakész legyen abból, épp kik is száguldanak rohamsebesen a világhírnév felé. A májusban esedékes este a kvartet-teké lesz: a Matosinhos Vonósnégyes és a SIGNUM Szaxofon Kvartett ígér figyelemre érdemes koncertet.

A portugál Matosinhos Vonósnégyes (Vitor Vieira, Juan Carlos Maggiorani – hegedű, Jorge Alves – brácsa, Marco Pereira – cselló) 2007-ben alakult, s nevét egy portugál kis-városról kapta. A fiatal zenészek a fado ha-zájából érkeztek, nem csoda hát, hogy át-szellemült szenvedély és kifinomult érzé-kenység jellemzi játékukat. Mára hazájuk vezető kamaraegyüttesévé nőtték ki ma-gukat, szülőföldjükön a koncertpódiumok és fesztiválok elmaradhatatlan attrakciói (több mint száz fellépés van már a hátuk

mögött), jeles nemzeti zenei versenyek dí-jazottjai, s élvonalbeli muzsikusok választ-ják ki őket közös muzsikálásra.

Egyre növekvő hírnevüket, ha egyetlen as-pektust kellene kiemelni, leginkább talán frissességüknek köszönhetik. Egyrészt ab-ban az értelemben, hogy mennyire eredeti és erőteljes módon nyúlnak a közismert re-pertoárdarabokhoz, másrészt annyiban is, hogy fontos küldetésüknek tekintik portu-gál szerzők kevéssé ismert műveinek nép-

Két formáció, nyolc fiatal. Vonósok és fúvósok. Klasszikus és kortárs. Az ifjú kamara-

művészek vibráló tehetsége a komolyzenében is kiköveteli a maga helyét, muzsikájuk

ösztönös energiája és mívessége pedig főhajtásra késztet.

Matosinhos String Quartet

NÉGYSZÓLAMÚFo

tó ©

Sus

ana

Nev

es


Fotó

© N

adin

e Ta

rgie

l

Signum Saxophone Quartet

2015. május 21.RISING STARSMATOSINHOS STRING QUARTET,SIGNUM SAXOPHONE QUARTETFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

ÜSTÖKÖSÖKszerűsítését. Ez utóbbit remekül példázza, hogy a kvartett-irodalom két örök-népsze-rű klasszikusán (Mozart és Sosztakovics) túl neves honfitársuk, Vianna da Motta egy darabjával érkeznek hozzánk (róla érdekes-ségképpen megemlítendő, hogy az idős Liszt Ferenc tanítványa volt egykoron).

Az idén kilenc éves SIGNUM Szaxofon Kvartett Kölnben alakult. Az izgalmas for-máció két német (Erik Nestler – alt, David Brand – bariton), valamint két szlovén (Blaž Kemperle – szoprán, Alan Lužar – tenor) fia talemberből áll. Káprázatosan sokoldalú előadók, magabiztosan kalandoznak korsza-

kok és stílusok közt. A barokk daraboktól egészen a kifejezetten nekik készült mo-dern átiratokig bármit képesek autentiku-san tolmácsolni. A Carnegie Hallt is megjárt művészek ezen az estén a késő romantiká-tól (Jean Sibelius) a kortárs zenéig (Georg Friedrich Haas) terjedő spektrumon bizo-nyítják be ezt.

Fiatalos vonzerejük alkotóelemei: a virtuo-zitás, a játékosság és a féktelen szabadság-vágy – jellemző módon gyakran kotta nél-kül lépnek színpadra. Ahogyan egyik mélta-tó kritikusuk fogalmazott, „extravagánsak” – ez különösen imponáló lehet az ifjú közön-

ség számára. Sajátos védjegyük a tűpontos dramaturgiai érzék, valamint az álomsze-rű, már-már a vonósnégyesek hangzáska-rakterét megidéző textúra, melyet mesteri kreativitással képesek megteremteni. És nincs kétségünk afelől, hogy ez most is si-kerülni fog nekik.

László Ferenc

NÉGYSZÓLAMÚ


KL

AS

SZ

IKU

S

Bízzon az olvasó Kodály Zoltánban, és próbálja ki: a legtermészetesebb, legjobb – és káros

mellékhatások nélküli – adrenalin-termelő „szer” ott állni mások, esetleg idegenek

mellett, és nagy levegővel, szívből énekelni.

Hol? Nos, az iskolák némelyike még őrzi a tradíciót, épít és újraépít énekkarokat. A fel-nőtt kórusmozgalom megkopott, de azért nincs veszve minden, mert a megszállottak úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A rendszer foghíjas, de még működik.

Életben tartotta például az Énekel az ország elnevezésű projekt, amelynek fő eseménye, a nagy koncert 2006 óta az Interkultur Hungária szervezésében, a Művészetek Palotájában valósul meg. Az ország bármely tájáról érkező énekesek és énekkarok lehe-tőséget kaptak-kapnak arra, hogy – február-tól tartó próbák és egy háromnapos, közös kórustábort követően – a Bartók Béla Nem-zeti Hangversenyterem pódiumán mutas-sák be a zeneirodalom kiemelkedő oratóri-umainak egyikét. 2006-ban természetesen

Verdi Requiemjével kezdtek, majd olyan, hivatásos előadók számára is jelentős erő-próbának minősülő alkotások is sorra ke-rültek, mint Brahms Német requiemje, vagy Beethoven Missa solemnise, Dvořák Stabat Matere.

Kitüntetett határkőhöz érkezett a vállalko-zás, amely idén magasabb osztályba lép: a tíz éves Müpa első alkalommal ad helyet többnapos, nemzetközi kórusfesztiválnak. A Budapesti Nemzetközi Kórusünnep ötle-tét és alapját az idén harmincadik évfordu-

Éneklő IfjúságKodály az 1930-as évektől vezető szerepet játszott az Éneklő Ifjúság mozgalomban, amelyet az Énekszó című orgánum és kiadója, a Magyar Kórus tett országossá. Az év-tized második felében a tanítványok, Bárdos Lajos, Kerényi György, Vásárhelyi Zoltán és Kertész Gyula munkájának köszönhetően az aktivitás igen erős volt. Kodály számos vidéki kórushangversenyen megjelent, de budapesti iskolákat is rendszeresen felkeresett. 1937 nyarán a mozgalom nagyszabású koncertet rendezett a Margitszigeten. Kodály cikket írt a kezdeményezés folyóiratába, 1938-ban megjelentette egyetemes zenei nevelési rendsze-rének alapját, a Bicinia Hungarica első füzetét, amelyet később további három követett. Az azonos nevű – Éneklő Ifjúság – című folyóiratban egyebek között azt írta: „Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. (...) Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes, mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja.”

GYÖNYÖRŰSÉGEA KÖZÖS ÉNEKLÉS

Budapesti Nemzetközi Kórusverseny, 2013


lóját ünneplő Énekel az ország kórusprojekt hagyománya szinte magától értődően kínál-ta fel. A koncerteket a palota különféle te-reiben keretprogramok egészítik ki, minden műfaj és minden zenetörténeti korszak leg-jelentősebb, legérdekesebb alkotásaival találkozik a közönség.

Az eseménysorozat középpontjában az együtt éneklés öröme áll: a hazai és külföl-di kórusok hangversenyein kívül workshopok és interaktív gyerekprogramok is szerepel-nek a tervek között, a közönséget pedig több ízben is megpróbálják dalra fakasztani. Aki járt már Énekel az ország eseményen a Müpában, tapasztalhatta, hogy a ház ilyen-kor kétszer olyan ragyogónak, a hangulat többszörösen magával ragadóbbnak mu-tatkozik, mint máskor.

A Budapesti Nemzetközi Kórusünnep nyitó-koncertjén, a május 23-i Nemzetközi Kórus-gálán az érdeklődők a világ minden tájáról érkező kórusok közreműködésével a kórus-muzsika sokféle arcát, az énekkari hagyo-mány színes kultúráját, változatos repertoár-ját ismerhetik meg, Amerikától Kazahsztánig, Svédországtól Ausztriáig. A műsoron fel-

csendül az amerikai spirituálék legjava, de hallhatnak jódlizást, vérpezsdítő kazah folk-lórt, illetve szellemes kóruszenei paródiát is.

Az előzetes jelentkezések alapján a részt-vevők száma meghaladhatja az ezer főt, így – hogy mindenki színpadra kerülhessen – a csúcskoncert kétszer is szerepel a feszti-vál programján, május 24-én és 25-én este. Orff Carmina Buranáját adja elő Hollerung Gábor vezényletével a Nemzetközi Fesztivál-kórus és a Budafoki Dohnányi Zenekar, a szó-listák: Rácz Rita, Horváth István és Szegedi Csaba. A koncerten egy különleges darab, Szentpáli Roland tubaművész jazz stílusban komponált Magnificatja is felcsendül majd.

Mivel a fesztiválon több száz előadó talál-kozik, e sorok írásakor még csiszolódnak a Fesztivál Színházat és az Előcsarnokot érin-tő kísérőprogramok – gyerekkoncertek, kö-zös éneklés, workshopok. Ám a három nap legpopulárisabb attrakciója biztosan a Kórus-zene Éjszakája lesz. A Művészetek Palotájá-nak hatalmas a gyakorlata sok embert meg-mozgató események szervezésében, az épületben működő Ludwig Múzeum min-den évben csatlakozik a Múzeumok éjsza-kájához, de irodalmi ünnepeken, zeneszer-zői évfordulókon is szélesre tárulnak a ka-puk. Május 24-én este, a Carmina Burana elhangzását követően a kóruszene szerel-meseinek még érdemes lesz az épületben és a ház előtt, a teraszokon elidőzni, mert színes, változatos program várja az érdek-lődőket. Bár a részletek megannyi meglepe-tést tartogatnak, és a szervezők még titko-

lóznak, arra számíthatunk, hogy mindenki kitűnően fog szórakozni. A sokrétű zenei kínálatot igazi „party” hangulat és egy kü-lönleges, Éjszakai koncert a sötétben teszi feledhetetlen élménnyé.

Albert Mária2015. május 23. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSÜNNEPNEMZETKÖZI KÓRUSGÁLABARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. május 24. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSÜNNEPGÁLAKONCERT – „VOCAL COCTAIL”BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. május 24., 25.BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSÜNNEPSZENTPÁLI ROLAND: MAGNIFICATORFF: CARMINA BURANAKÖZREMŰKÖDIK: NEMZETKÖZI FESZTIVÁLKÓRUS,BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKARSZÓLISTÁK: RÁCZ RITA, HORVÁTH ISTVÁN, SZEGEDI CSABAVEZÉNYEL: HOLLERUNG GÁBORBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. május 24. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSÜNNEPKÓRUSZENE ÉJSZAKÁJABARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM, ELŐCSARNOK, ÁTRIUM

2015. május 25.BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSÜNNEPGÁLAKONCERT – „SACRUM ET PROFANUM”BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. június 27.XII. REFORMÁTUS ZENEI FESZTIVÁLREFORMÁTUS ÉNEKEK XIV. BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Református énekek XIV.A háromnapos, május végi Budapesti Nemzetközi Kórusünnepet egy hónappal követi a Református Zenei Fesztivál. Az esemény helyszíne megnyitása óta a Művészetek Palotája, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem. A június 27-i esemény a Kárpát-medencei re-formátusok legnagyobb zenei ünnepe. 2002 óta rendezik meg, idén tehát 14. alkalommal csendül fel az ének. A reformátusok használatára kiadott énekeskönyv zsoltáraiból és éne-keiből professzionális előadók tolmácsolásában hangzik el válogatás. Minthogy hivatásos és gyakorlott előadók lépnek pódiumra, koncertfelvétel készül, hang- és képrögzítés. A ma már 350 főt számláló Kárpát-medencei Egyesített Református Kórust, kitűnő karnagyo-kat, szólistákat, kamarakórust és orgonistákat felvonultató koncertet egyre több „világi zenekedvelő” és külföldi vendég is látogatja. A hangversenyen a közönség több alkalommal együtt énekel a kórussal, így a hangversenyteremben néha 1700 ember énekli a zengő igét. A Kárpát-medencei Egyesített Református Kórusba az itthoni énekkarok mellett évről évre meghívást kapnak a felvidéki, kárpátaljai, partiumi, erdélyi és délvidéki kórusok. A karna-gyok közül Berkesi Sándor és Arany János nevét érdemes külön is kiemelni, e két nagy tudá-sú tanár minden évben meghatározó személyisége az eseménynek. Az eddigi tizenhárom CD- és hat DVD-felvétellel egybekötött koncert valamennyi orgonistájának nevét pedig szintén fontos megemlíteni: Pálúr János, Alföldy-Boruss Csilla, Fassang László, Draskóczy László, Kéménczy Antal, Varga László, Virágh András Gábor, ifj. Szotyori Nagy Gábor és Szilágyi Gyula ül a játszóasztalhoz.

…Amerikától Kazahsztánig, Svédországtól Ausztriáig…

Hollerung Gábor


KL

AS

SZ

IKU

S

NEM PILLANATNYIÁLLAPOTKEGYELMI

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK 2015


Pedig így történt: a Parditka Magdolna–Szemerédy Alexandra-páros ma már a ha-zai Wagner-legendárium részeként emle-getett rendezése nagyságrendekkel lépett túl a félszcenírozott előadások alkalmi megoldásain, és a koncertterem játéktérré avatásával egyszerre hagyta háta mögött a realista színház és a Regietheater egymás-tól oly különböző irányzatainak megoldásait. S ha színházi vonatkozásban elmondható, hogy alig akartunk hinni a szemünknek, azt sem szabad említés nélkül hagynunk, hogy fülünk öt órán át fürdött a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem még alig-alig felfedezett akusztikájának csodáiban. Barát-koztunk a gondolattal, hogy a nemzetközi operaélet pályájuk csúcsán álló, vezető Wagner-énekesei jöttek el hozzánk (közü-lük ketten, Németh Judit és Christian Franz azóta egyetlen fesztiválról sem hiányoztak), és nehezen hittük el, hogy mindez nem pil-lanatnyi kegyelmi állapot, hanem a jövőben évről évre megismétlődhet.

Fischer Ádám művészeti vezető azonban eltökéltnek bizonyult, és a következő két évben – Hartmut Schörghofer rendezésé-ben – létrehozta A nibelung gyűrűje teljes

előadását – melynek nem csak vizuális meg-jelenése számított újszerűnek a hazai ope-rai gyakorlatban, de világszerte feltűnést keltett az is, hogy a ciklust a szerző elkép-zeléseihez alkalmazkodva, négy egymást követő napon adták elő. Előzetesen kétsé-geket keltett ez az ötlet: lehetséges-e fizi-kailag kibírni e monumentális műalkotást – voltaképpen pihenés nélkül?

A válasz egyértelmű igen. Sőt éppen e szü-netnap nélküli produkció ébreszthette rá a nézőket arra, hogy Wagner pontosan tuda-tában volt annak, mit is vár el tőlük – és hogy cserébe mit kínál. A bayreuthi gyakorlathoz alkalmazkodóan korai (16 órás) kezdési idő-pont voltaképpen lehetetlenné teszi, hogy az előadások napjain kiszakadjunk a darab világából; még meg sem emésztettük az előző élményt, és már itt is van a következő – az egész gondolkodásunkat átható, meg-határozó módon. Persze az ilyesfajta meg-szólaltatás kompromisszumokkal is jár: a

A Rajna kincse

Mikor megváltottam a jegyemet a Budapesti Wagner-napok máig tartó diadal menetét elindító,

2006-os Parsifal-lőadások ra, a karmester és az énekesek nevének ismeretében elsősorban

kifogástalan zenei megvalósításban reménykedtem. Fel sem merült bennem, hogy ennél

is többet kaphatok.

NEM PILLANATNYIÁLLAPOT

A walkür


KL

AS

SZ

IKU

S

főszerepekben érthető módon nem léphet-nek fel ugyanazok az énekesek három egy-mást követő napon. Alighanem ezért fordul-hatott elő, hogy egyetlenegyszer szünet-napokkal is látható volt a produkció – ekkor a szereposztás következetesen ugyanazok-ra az énekesekre épült egy-egy szerepben.

A következő évek bemutatóinak legizgal-masabb kérdése a helyszínhez és az előz-ményekhez való viszony maradt: elsősorban a színpadiasság mértékének meghatáro-zása, eldöntése. Az oly hosszú szünet után végre ismét Budapesten is látható Trisztán és Izolda (2010, újfent Parditka–Szemerédy-

produkció) egyelőre a Parsifal által megkez-dett úton járt, bátrabb díszletezéssel, de to-vábbra is a hangversenyterem adottságai-ból, mi több: ezúttal anyagából kiindulva. A Lohengrin (2011) és a Tannhäuser (2012) egymást követő bemutatói nyíltan színhá-zat varázsoltak a pódiumra, a sajátos „bu-dapesti Wagner-stílus” arányait a német ihletésű rendezői színház felé billentve. A nürnbergi mesterdalnokok 2013-as, Michael Schulz rendezte bemutatója aztán újfent revelatívan avatta játéktérré a Művészetek Palotája belső terét, visszakanyarodva a Parsifal által meghatározott ideálhoz – és el is érve annak színvonalát.

Tudta Ön, hogy…– A nibelung gyűrűje 2008-ban teljessé vált produkciója az első hazánkban, melyet a 19. század óta az Operaházon kívül előadtak? A magyarországi bemutató a Gyapjú utcai német színházban volt Angelo Neumann utazó társulatának előadásában, röviddel meg-előzve a Gustav Mahler vezényelte operaházi Rajna kincse- és Walkür-premiereket.

– a Wagner-napokon a Lohengrin az egyetlen mű, mely nem csak Fischer Ádám vezény-letével volt hallható? 2013-ban Vajda Gergely dirigálta a darabot, egy gyermekek számára készített rövidített verzió pedig A hattyúlovag címen volt látható Hamar Zsolt vezényle-tével, 2011-ben.

– a fesztivál tízéves története során nem csak a bayreuthi mester zenedrámáit hallhatta a közönség? Az elmúlt évek során egy kamarakoncerten elhangzott a szerző összes dala, de korábban hallhattuk a Ring szimfonikus kivonatát is.

– Wagner, aki karmesterként kezdte pályafutását, sohasem vezényelte a Lohengrin utáni műveit, köztük a Ringet sem? Részleteket azonban dirigált e művekből is – a Ringből pél-dául pesti koncertjén is hallhatott néhány szemelvényt a magyar közönség.

Siegfried


2015. június 11.BUDAPESTI WAGNER-NAPOKWAGNER: A RAJNA KINCSEBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. június 12.BUDAPESTI WAGNER-NAPOKWAGNER: A WALKÜRBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. június 13.BUDAPESTI WAGNER-NAPOKWAGNER: SIEGFRIEDBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. június 14.BUDAPESTI WAGNER-NAPOKWAGNER: AZ ISTENEK ALKONYABARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. június 20., 22., 24.BUDAPESTI WAGNER-NAPOKWAGNER: A BOLYGÓ HOLLANDIBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. június 21.BUDAPESTI WAGNER-NAPOKPETER KONWITSCHNY 70„ÉLŐ VAGY HALOTT SZÍNHÁZ?” – ELŐADÁSELŐADÓTEREM

„Vizuálisan kötetlenül asszociatív előadásmód”Hogyan látta a kritika az első években a Wagner-napok által kezdeményezett új színpadi irányzatot? Tanulságos ezzel kapcsolatban felidézni Fodor Géza szavait, aki így írt élete egyik utolsó recenziójában a Ring 2008-as premierjét követően: „Azt megvitatni sem ve-zet most sehová, hogy az az operaelőadási mód, amelyet ez a Ring példáz, megmarad-e alkalmi megoldásnak, vagy az operajátszás új útját, jövőjét jelenti. Egyfelől a színház túl gyökeres és szubsztanciális művészet ahhoz, hogy lemondjon akár az operának is autonóm és következetes, pontról pontra való színi interpretációjáról. Másfelől a radi-kális rendezői operaszínház gyakorlata: az operák nyersanyagként kezelése (…) irritál-ja a nagyközönséget kedves operáival kapcsolatban, s elképzelhető, hogy egy olyan, a nézőnek szabadságot hagyó, vizuálisan kötetlenül asszociatív előadásmód, amely nem igyekszik arra kényszeríteni, hogy pontról pontra kövesse a rendező logikáját, életképes alternatívának bizonyul.” (Muzsika, 2008. szeptember)

BUDAPESTIWAGNER NAPOKjúnius 11–24.20

15

Kilenc év, kilenc opera. Bár sokan várták, re-mélték, hogy a 2013-as Wagner-bicentená-riumra válik teljessé a Budapesti Wagner-napok teljes érett kori életművet felvonul-tató kínálata, ez végül a fesztivál évfordu-lójára valósult meg. Kovalik Balázs első Wagner-rendezése napjaink egyik legelis-mertebb operai gondolkodójának Wagnerhez és a helyszínhez val ó viszonya szempontjá-ból egyaránt izgalmasnak ígérkezik. Azt pe-dig, hogy a következő években a három fia-talkori műre, vagy a már látott tíz darab új színpadra állítására szólítanak-e a majd fanfárok, egyelőre csak találgathatjuk. Egy biztos: a Wagner-rajongók mindenkép-pen ott lesznek.

Bóka Gábor

Peter Konwitschny

Az istenek alkonya


MŰ

VÉ

SZ

BE

J ÁR

Ó

A bolygó hollandi Kovalik Balázs első Wagner-rendezése. Vajon Wagner kerülte el Kovalikot, vagy Kovalik Wagnert, tehát a körülmények hozták így, vagy az akarat hiányzott?Néhányszor megkerestek már ilyen kérés-sel, de én akkor még nem tartottam erre elég érettnek magam. Hogy most az va-gyok-e, azt sem tudom, de tény, hogy ez az első próbálkozásom.

Wagnerhez érettebbnek kell lenni, mint Mozarthoz vagy Puccinihez?Másfajta érettségre van szükség. Arról van szó, hogy az ember megtalálja-e az utat ah-hoz a nyelvhez, amelyen egy adott zeneszer-ző ír. Sokáig nagy ívben kerültem Mozartot is, hiába volt egyszerű a zsenialitását meg-érteni, csak 2006-ban mertem először ko-molyan foglalkozni a három Da Ponte-ope-

rával (Figaro házassága, Don Giovanni, CosÌ fan tutte – a szerk). Ami Wagnert illeti, min-dig is csodáltam azt, ahogy ő komponál, de amikor azon kezdtem gondolkodni, hogyan ültessem színpadra, akkor nem éreztem, hogy megtaláltam volna hozzá a magam útját.

Fischer Ádámmal öt éve készülnek A bolygó hollandi színrevitelére. Ha ko-rábban nem érezte magát elég érettnek ahhoz, hogy Wagner-operát rendezzen, miért éppen a Hollandival tört meg a jég?Nagyon sok Wagner-előadást láttam, ezért ahogy telt-múlt az idő, bizonyos zenedra-maturgiai gondolkodásmódok kezdtek meg-nyílni előttem. Nem minden Wagner-opera esetében: van köztük olyan is, amelyet ma is szinte megvalósíthatatlanul összetettnek, bonyolultnak érzek. Ilyen például a Trisztán

és Izolda. A bolygó hollandi viszont Wagner egyik legszemélyesebb operája. Itt még nem annyira téziseket próbál mitologikus formá-ban megvalósítani, hanem sokkal inkább saját személyes létállapotáról beszél.

És a saját korát. Mennyire jelenik meg a szenvedélyesen társadalombíráló, fiatal korában anarchista Wagner Kovalik Balázs színpadán?Annyira, amennyire ez ma is aktuális.

Mitől lesz aktuális? Netán mai környezet-be kerül?Szerintem egy opera akkor is lehet aktuá-lis, ha klasszikus 19. századi jelmezekben adják elő, és akkor is, ha öltönyben és nagy-estélyiben. Ami itt fontos: a Müpában ezek az operaelőadások tudatosan félig szcení-rozottak. Itt nem működik, ha valaki illúzió-

Fotó

© É

der V

era


„ÉN NEM VAGYOK BOLYGÓ HOLLANDI”

Kovalik Balázs

színházat próbál létrehozni, úgy tenni, mint-ha operaházban lennénk, vagy mondjuk, festett fákkal, házakkal és hullámokkal keltenénk azt a látszatot, mintha egy nagy, szélesvásznú filmet látnánk. A Művészetek Palotája hangversenyterme nem múlt szá-zadbeli, hanem mai helyszín, mai az

anyaghasználata, a színhasználata is. Eb-ben a környezetben viccesnek tartanám, ha itt valamilyen népi rokolyában fonogat-nának a norvég nők.

Kovalik Balázs rendezéseiben mindig is nagyon fontos volt a vizuális megjelenés, ezek szerint most egyszerűbb, szikárabb látványvilágra számítsunk? Igen. Az első félig szcenírozott előadás, amit itt rendeztem, Pfitzner Palestrinája volt. Azt hiszem, ott sikerült a koncertszerűsé-get az oratorikus színházi jelleggel elegyí-teni. Bár A bolygó hollandi sokkal realiszti-kusabb mű, itt sem szeretném eltüntetni a hangversenytermet, inkább arra törekszünk, hogy kitaláljunk egy olyan térinstallációt, amely ehhez a teremhez jól illeszkedik, ugyanakkor a koncertforma statikus álla-potával szembemegy.

Formabontó előadás lesz azért ez is?Soha nem állt szándékomban formát bon-tani. Mindig csak azt kerestem, hogy nekem mit mond az adott történet, illetve az egyes jelenetek milyen módon tudják köz-vetíteni azt az üzenetet, amit én a máso-dik vagy a harmadik mélységbe leásva, az alkotótársaimmal közösen felfedezek. Az eredmény egyesek szerint formabontó, mások szerint nem, egyesek szerint újszerű, mások szerint meg nem. Az biztos, hogy mi nem historizáló kosztümökben és nem egy historizáló világban gondolkodunk. Olyan előadást szeretnénk csinálni, amely nem csak ábrázolja, nem csak elénekli, hanem elemzi a művet, és ütemről ütemre konk-rét gondolatokat ébreszt.

Elképzelése közel áll vajon A bolygó hollandi bármelyik ismert rendezéséhez? Egy ilyen félig szcenírozott előadást nem lehet összehasonlítani egy színházi előadás-sal, így azt sem érdemes keresni, hogy mennyivel jobb vagy rosszabb, mint mond-

juk a Metropolitané, a bécsi Staatsoperé, vagy a budapesti Operaházé, mert két kü-lön műfajról beszélünk. Az operaházakban egy Wagner-bemutatóhoz hat-nyolc hét próba áll rendelkezésre. Erre a félig szcení-rozott operák esetében nincs mód. Tehát itt nem lehet annyit kísérletezgetni, itt

előre, pontosan ki kell találni egy formát, amit az ember nagy gesztusokkal valósít meg, és rábízza az egyébként világsztár énekesekre, az ő rutinjukra, a máshol már énekelt szerep tapasztalataira, hogy kidol-gozzák benne a részleteket.

Mi a kitalált forma? A bolygó hollandi színrevitelének koncepciója?Szerintem nem az a koncepció, hogy egy előadást áthelyezünk, mondjuk, Egyiptom-ból a 19. századba, a Toscát a náci uralomba, vagy a Turandotot egy tévéshow világába. Koncepción én azt értem, hogy a színpadon elhangzó mondatokról mit gondolunk. Hogy miért mondja azt a bolygó hollandi, hogy bárcsak dögölne meg az egész világ és pusztulna el minden! Az ember erre pró-bál választ keresni, és ha megfogalmazta a maga gondolatát a hollandi meg nem értett-ségéről, vagy a világgal való szembehelyez-kedéséről, akkor nyilván fel kell tennie a következő kérdést: jó, de milyen az a világ, amellyel ő szemben áll? És akkor kerülök lépésről lépésre közelebb a technikai meg-oldásokhoz, egy díszlettérhez, egy játék-térhez, vagy a jelen esetben egy objektum-hoz, amelynek segítségével a magam vála-szát érzékletessé tudom tenni.

Mi ez a válasz? Miért bolyong a hollandi és milyen ez a világ, amelyik őt nem érti meg?Engem elsősorban az érdekel, hogy az a kapitalista vagy konzumvilág, amit Daland és a norvégok képviselnek, mivel áll szem-ben, mit pusztít el, mi az, amit tulajdon-képpen kinevet, és csak mint legendát tart életben. Vagy hogy a múló értékrend képvi-selője, a bolygó hollandi, a maga fájdalmá-val és nyöszörgésével, mennyiben nevetsé-ges. Mert az elmúlás és az értékrendek váltása a világban természetes folyamat. Letűnnek korok, letűnnek műfajok, stílu-sok és divatok, jönnek helyettük újak és újabbak, és nem lehet azt mondani, hogy

jaj, ami régen volt, az milyen jó volt, ami meg most van, az milyen rossz. A régi rend képviselői mindig fájlalják az elmúlást. De harminc, negyven vagy ötven év múlva ugyanez történik. Ez a ciklikusság ott van a hollandi monológjában is: „Hétévenként partra szállok, és hétévenként csalódom”,

hiszen ő mindig szembehelyezkedik azzal, amit éppen partra szállva lát, ami ott körül-veszi. Valójában nem a boldogságot keresi, neki egyszerűen az az átok lett az osztály-része, hogy újra meg újra próbáljon megta-lálni valamit, amiben voltaképpen nem hisz. Egyetlen reménye, hogy eljön végre az utolsó ítélet, és az egész világ romba dől, vele együtt ő is. Nagyon izgalmas téma.

Kovalik Balázs vajon saját magát, a saját bolyongását, eltávolodását is belerendezi a darabba?Én minden darabba belerendezem magam. Nem tudom más szemével olvasni a művet, és innentől kezdve nyilvánvalóan benne va-gyok. De nem rólam szól. A bolygó hollandi mindenről való lemondása távol áll tőlem, még akkor is, ha pesszimistának tűnhet az, amit megállapítok a világról. Igaz, tizenöt éve, amióta tanítok, döbbenten látom, ho-gyan változnak a növendékek egymás utáni generációi. Követni sem tudom már azt a gondolkodást, ami a Facebook, az Internet és az iPhone-ok által átformált fiatal agyak sajátja. Az ember nyilván érzi a saját vesz-tét, azt, hogy jön, nyomul egy új nemzedék, egy új nyelvezet, egy új világ, amelyben én esetleg elveszve érzem majd magam, vagy el is veszek, mert hiszen amikor lejár a sza-vatosságom, akkor kidobnak. De én ezen nem gyötrődöm betegesen, sőt újra és újra azon kapom magam, hogy élvezettel és iz-galommal figyelem, mi alakul ki és mitől. Bennem inkább az érdeklődés, a kíváncsi-ság nagyobb. Tehát nem, én nem vagyok bolygó hollandi.

Petrányi Judit

2015. június 20., 22., 24.BUDAPESTI WAGNER-NAPOKWAGNER: A BOLYGÓ HOLLANDI - BEMUTATÓBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

„Arról van szó, hogy az ember megtalálja-e az utat

ahhoz a nyelvhez, amelyen egy adott zeneszerző ír.”


KÜ

LF

ÖL

DPeter Gelb, a Metropolitan főigazgatója a nézőtéren

Karrierje különleges ívet írt le: tizenöt évesen jegyszedőként dolgozott a New York-i

Metropolitan Operaházban, most pedig immár tizedik éve az intézmény főigazgatója.

Peter Gelbbel az általa megálmodott élő HD-közvetítésekről, a Metropolitan következő

évadjáról és az opera jövőjéről beszélgettünk.

„HA AZ EMBERT UTÁNOZZÁK, Fotó

© D

ario

Aco

sta

AZ ANNAK A JELE, HOGY VALAMIT JÓL CSINÁLT”


Pályafutásának kezdetén a legendás impresszárió, Sol Hurok irodájában dolgozott, aki a kor olyan világhírű művészeit menedzselte, mint Vladimir Ashkenazy, David Ojsztrah, Anna Pavlova, Rudolf Nurejev vagy Szvjatoszlav Richter. Milyen emlékeket őriz arról az időszakról?Hát ez már elég régen történt! 1970-ben tizenhét éves voltam, akkor fejeztem be a középiskolát, és úgy döntöttem, nem me-gyek azonnal egyetemre, inkább dolgozni szeretnék. Művészcsaládból származom, édesapám a New York Times drámakriti-kusa, később szerkesztője volt, édesanyám író, egyik nagybácsim a híres hegedűmű-vész, Jascha Heifetz volt. Mindez azt jelen-tette, hogy nagyon érdekelt az előadómű-vészetek világa. Első munkahelyemnek a Metropolitan Operaházat nevezhetem: itt tizenöt éves koromtól félállásban dolgoz-tam jegyszedőként, első igazi főállásomat azonban Hurok cégénél töltöttem be. A leg-alacsonyabb pozíciót kaptam meg, afféle kifutófiúként alkalmaztak, mégis nagyon izgalmasnak éreztem a munkámat, mert találkozhattam a Hurok által képviselt világ-hírű művészekkel, például Arthur Rubinstein-nel vagy Maria Callasszal. Yo-Yo Ma, a híres csellóművész akkoriban tizenöt éves cso-dagyerek volt, vele barátságot kötöttünk, és ma, ennyi év után is barátok vagyunk.

Miért vonzotta ennyire a Metropolitan? New York-i vagyok, itt születtem Manhattan-ben, itt nőttem fel, gyerekkoromban két metrómegállónyira laktunk a Metropolitan Operaháztól. Mindig nagyon izgalmasnak találtam a színházat, a zenét, és New Yorkot mint kulturális központot. Számomra a Met mindennek a legfontosabb megtestesítője volt, Amerika legnagyobb operaháza, ahol bámulatos módon találkozik a színház, a zene, a tánc és az ének. Az előadóművé-szeteknek ez az összekapcsolódása már gyerekként is lenyűgözött, és lenyűgöz a mai napig.

A világ operaházai között vajon miért foglal el különleges helyet a Metropolitan? Miért akarnak a legnevesebb énekesek mind itt fellépni, itt sikert aratni?A Metropolitant különlegessé teszi törté-nelme és hírneve, hiszen olyan karmeste-rek vezényeltek itt, mint Arturo Toscanini vagy Gustav Mahler, olyan énekesek léptek fel, mint Caruso. A 20. század első felében a legnagyobb művészek még hajóval érkez-tek New Yorkba, és itt maradtak az egész szezonra. Emellett a Met mindig élen járt a legújabb technológia alkalmazásában is, ami szintén vonzotta ide a művészeket. A nyolcvan évvel ezelőtt indult rádióközve-títések a korábbinál jóval szélesebb közön-séget értek el. A nyolcvanas években, amikor a Met médiaosztályán foglalkoztam külön-böző televíziós programok gyártásával, a rádióközvetítéseket kiterjesztettük Európára is, később ez lett a mintája annak a HD (nagy felbontású) közvetítési modellnek, amellyel újabban olyan nagy sikereket ara-tunk. Ez megint csak vonzó célponttá teszi a Metropolitant a művészek szemében, hi-szen tisztában vannak vele, hogy ha olyan-kor énekelnek a Met színpadán, amikor az előadást széles körben közvetítik, akkor glo-bális közönséghez juthatnak el. Lehet, hogy nem a Met a legfontosabb operaház a vilá-gon, de az biztos, hogy mi érjük el a legszé-lesebb közönséget.

Amikor 2006 augusztusában átvette a főigazgató pozícióját, mi volt a legfonto-sabb cél, amit maga elé tűzött?Legfontosabb célom az volt, hogy a Met megmaradjon a zenei élet élvonalában. Biztosítani akartam, hogy megőrizzük az operajátszás magas színvonalát, és meg-hívjuk ide a nagy énekesek és színházi ren-dezők új generációjának tagjait, megtartva ezzel a versenyképességünket. Arra is tö-rekedtem, hogy az operaház ne tűnjön el a mainstream kultúrából, mert úgy éreztem,

A világ legnagyobb operaházaA Metropolitan Opera eredeti épülete a Broadway-n állt, a manhattani 39. és 40. utca között. Itt zajlott le az intézmény történetének legelső bemutatója: 1883. október 22-én Gounod Faustját adták. A Lincoln Center-beli új épület 1966 óta fogadja a vendégeket, a hivatalos megnyitót Samuel Barber operája, az Antonius és Kleopátra világpremierjé-vel ünnepelték. A legtöbbet játszott művek listáját Puccini Bohémélete vezeti, ezt követi Verdi műve, az Aida, míg Bizet-től a Carment éppen a közelmúltban adták elő ezredik al-kalommal; ezen az előadáson a torreádor, Escamillo szerepét Bretz Gábor énekelte. Majd négyezer személyes nézőterével (hat szinten 3 794 ülő- és 245 állóhely) ez a legnagyobb, eleve erre a célra épült operaház a világon. Az előadásokon kívül fő attrakcióját a boltíves üvegablakokon át kívülről is látható, két hatalmas Chagall-freskó jelenti: A zene győzel-me, és A zene forrásai. További látványossága a nézőtér huszonegy, Swarovski-kristályból készült csillárja, amelyeket az osztrák kormány adományozott az operának, hálából azért a segítségért, amelyet az amerikaiak nyújtottak a 2. világháború után Ausztriának.

Fotó

© Jo

nath

an T

ichl

er

A New York-i Metropolitan nézőtere


KÜ

LF

ÖL

D

„…a legizgalmasabb előadások

általában a HD-közvetítések idején

születnek...”

Fotó

© Jo

nath

an T

ichl

er

A Metropolitan este

sokan kezdik túl régimódinak és elitistának tartani. Szószólójává váltam annak a törek-vésnek, hogy az idősebb nézők elidegeníté-se nélkül új közönséget is megnyerjünk – ami egyébként nélkülözhetetlen a műfaj túlélé-se szempontjából, nemcsak a Met, hanem világszerte minden operaház számára. A szé-lesebb közönség elérését szolgálja az is, hogy használjuk az új digitális műsorszórás biz-tosította lehetőségeket. Olyan korban élünk, amikor az amerikai és az európai iskolák-ban is mind kevesebb hangsúly esik a mű-vészetek, és mind több a technológia és az üzleti tudnivalók oktatására. A technológia természetesen nagyon fontos, de a művé-szetre is szükségünk van! A művészeti ne-velés hiánya az Egyesült Államokban az egész társadalmat érintő, komoly problé-ma, és meglátásom szerint a Metropolitan-nek ki kell vennie a részét a helyzet megol-dásából, és oktatási célzattal is használni a pozíciójából adódó, illetve az új digitális módszerek kínálta lehetőségeket. Kezdet-től fogva törekszem új nézők megnyerésé-re, ami nem könnyű feladat, mert az opera jóval nagyobb intellektuális erőfeszítést igényel a közönség részéről, mint egy rövi-debb zenedarab, mondjuk egy popszám meghallgatása. Az operához intellektus kell, hajlandóság arra, hogy rászánjuk az időt, hiszen egy darab jóval hosszabb az átlagos mai show-műsoroknál. A mi fele-lősségünk ösztönzővé és izgalmassá tenni ezt a műfajt mindazzal, amit a színpadon és azon kívül csinálunk.

Ezért hozták létre az olyan oktató-programjaikat, mint az iskolai élő HD közvetítések? Többféle iskolai programunk van. Elhozunk New York-i gyerekeket az operaházba, illet-ve a HD közvetítések révén elvisszük az operát az iskolákba. Ezen kívül az Egyesült Államok számos iskolájába juttatunk el a tanárok számára oktatóanyagokat, ame-lyekkel a tanterv részeként dolgozhatnak, később pedig a gyerekekkel együtt eljöhet-nek a Metbe, és itt a diákok meghallgat-hatják azt, amiről az órákon tanultak.

Az élő HD-közvetítések jól illeszkednek abba a programba, hogy szeretnének minél szélesebb közönséget elérni. Honnan jött az ötlet, hogy az opera hagyomá nyait érdemes lenne kombinálni a legújabb technológiával?Csak meg kellett nézni a Met történetét. A ház mindig is élen járt a technológiai újí-tások alkalmazásában, ahogyan ezt már a rádió és a tévé esetében említettem, így a mai új lehetőségek kiaknázása is logikus

lépés volt. Valahányszor megszületik egy új technológia, a művész feladata kitalálni, hogyan lehet azt a művészet szolgálatába állítani. A Met képes volt erre, és a digitális technológia, a műholdas közvetítés felhasz-nálásával ezt a tradíciót továbbvitte a jövőbe.

Mennyiben változtatták meg a nagy felbontású kamerák az operajátszást?Jó operaelőadást alkotni embert próbáló feladat, ezért soha nem kérem arra a ren-dezőket, a díszlettervezőket vagy az éne-keseket, hogy még a HD-közvetítésre is le-gyenek tekintettel. Csak arra kérem őket, hozzanak létre minél jobb előadást a néző-téren ülők számára. A HD kamerák jelenléte másodlagos. Ám manapság az opera csak akkor képes új nézőket megnyerni, ha a szí-nészi teljesítményben ugyanolyan drámai, valódi hatást kelt, mint egy modern szín-házi előadás a Broadwayn vagy egy mozi-film. A mai énekeseknek tehát tökéletes előadóművészeknek kell lenniük, nem tehe-tik meg, hogy csak úgy álldogálnak a színpa-don és énekelnek. Át kell élniük a szerepü-


ket az első pillanattól az utolsóig, akár éne-kelnek, akár csak épp a színpadon vannak. Ilyen szempontból a HD-közvetítés még nagyobb nyomást helyez rájuk, hiszen tud-ják, hogy a kamerák minden reakciójukat mutatják, ezért színészileg végig azono-sulniuk kell a karakterükkel. De végül is az operát eleve így találták ki, és ma újra ez a feladat.

És az énekesek örülnek ennek? Az igazi művészek mindig örömmel fogad-ják a kihívásokat. Az énekesek számára egy-fajta kitüntetés, ha részesei lehetnek ezek-nek a közvetítéseknek, mert tudják, hogy több százezer nézőhöz jutnak el. És a legiz-galmasabb előadások általában a HD-köz-vetítések idején születnek. Operasztárnak lenni az énekes műfajokon belül a fizikailag legmegterhelőbb feladat. Nincs hangosítás, nincs mikrofon, csak az énekes, a teste, a hangja. A nagy művészek pedig akkor a leg-jobbak, amikor a legmagasabb a tét, mikor az egész világ őket figyeli. A kiváló atléták is a legstresszesebb körülmények között nyújtják a legjobb teljesítményt: a rekordok általában az olimpiákon dőlnek meg.

Akadnak olyan vélemények, amelyek szerint az élő HD-közvetítések ugyan valóban rengeteg emberhez juttatják el ezeket a kiváló előadásokat, ám közben nem ösztönzik arra a nézőket, hogy gyak-rabban menjenek el a helyi operaházba, hiszen ott nem kapják meg ugyanazt a művészi minőséget, mint a Metben. Szerintem ez attól függ, mit kínál a helyi operaház. Ahol nem elég vonzó a program, ott talán igaz ez az állítás. Ahol viszont kreatív és érdekes munka folyik, ott a HD program nem csökkenti, inkább fokozza a közönség érdeklődését.

Mit szól ahhoz, hogy újabban más intézmények, például a londoni Royal Opera House is elindították a saját élő HD-közvetítéseiket?Ők minket követnek, mert rájöttek, hogy ez jó ötlet. Ez csak azt mutatja, hogy a Met vezető szerepet játszik ezen a területen. Ha az embert utánozzák, az mindig bók, annak a jele, hogy valamit jól csinált.

Említene néhány előadást a következő szezonból, amelyeket már nagyon vár?A Met mindig büszke volt arra, hogy művek széles választékát tartja műsoron, és ez a mai, nagyon eklektikus kínálatra is igaz. Nehezen tudnék egyetlen előadást kiemelni; számomra mindig az új produkciók a legér-

dekesebbek, mert azok igénylik a legna-gyobb erőfeszítést ahhoz, hogy sikeresek legyenek.

A Met mindig rendel új operákat is. Ezt miért tartja fontosnak?Ha meg akarjuk mutatni, hogy az opera élő, eleven műfaj, ahhoz nemcsak új produkció-kat kell színpadra állítanunk, hanem a reper-toárt új operák megrendelésével is bővíte-nünk kell, és ezen a területen a Met nagyon aktív munkát folytat. Emellett azonban az is fontos, hogy bemutassunk olyan műve-ket, amelyek korábban még nem szerepel-tek a műsorunkban, legyen szó klasszikus vagy modern darabokról. A mostani szezon-ban bemutattuk például Csajkovszkij Jolantá-ját, amit még sosem játszott a Met, a kö-vetkezőben pedig Donizetti Tudor-operái közül a Roberto Devereux-t vesszük elő: ez egy nagy, drámai mű, melyet még nem lát-

hatott az itteni közönség. Ha egy darab elő-ször szerepel a Met műsorán, az új közön-séget vonz, ez pedig a kulcsa annak, hogy az opera a jövőben is virágzó műfaj marad-hasson. Emellett továbbra is élen akarunk járni az új technológiák alkalmazásában, új alkalmazásokat fejlesztettünk okostelefo-nokra, okostévékre, a Google-ra. Legfonto-sabb célom, hogy a Met folyamatosan elő-re haladjon zeneileg, művészileg.

Egész nap muzsikusokkal és zenével dolgozik. Vajon milyen zenét hallgat a szabadidejében?A helyzet az, hogy nekem nincs szabad-időm. Ha mégis, akkor a karmester felesé-gem (Keri-Lynn Wilson – a szerk.) zenéjét hallgatom. Egyébként a zene minden for-máját szeretem, a régi és az új dzsesszt, a rockot, a popzenét, csak sajnos nincs rá időm.

Mörk Leonóra

Metropolitan-operaközvetítések a MüpábanA The Metropolitan Opera: Live in HD program jóvoltából ma már világszerte több mint kétezer moziban és hetven országban, így nálunk is eredeti minőségben élvezhetik a nézők a Met előadásait. Az élő, digitális operaközvetítések sugárzására Magyarországon először a Művészetek Palotája állapodott meg a Metropolitan Operával, még 2008-ban. Az évről évre több látogatót vonzó közvetítéssorozat a 2015/2016-os évadban tíz Metropolitan-előadás élményével ajándékozza meg az operarajongókat. A következő szezon 2015. októberében A trubadúrral indul, ezt követi egy másik Verdi-mű, az Otello, majd Wagner Tannhäusere kö-vetkezik James Levine vezényletével. A program Alban Berg operájával, a Luluval folytatódik, utána Bizet Gyöngyhalászok, Puccini Turandot, Manon Lescaut, illetve Pillangókisasszony című műve kerül műsorra, végül a szezont jövő áprilisban Donizetti ritkán játszott operája, a Roberto Devereux, és Richard Strauss Elektrája zárja. A vetítések helyszíne a Fesztivál Színház és az Előadóterem, a legnépszerűbb előadásokból ismétlések is láthatók. A jegyek értékesítése április 24-én indul, a Müpa+ hűségprogram Arany és Platina szintet elért tagjai pedig már április 23-án megválthatják jegyeiket kedvenc helyeikre.

Fotó

© Jo

nath

an T

ichl

er

Előcsarnok


LIT

ER

ÁR

IUM

EMLÉKLAPOK EGY ELBESZÉLŐ ÉLETÉBŐL – RÉSZLET

A zsinagóga ugyanakkor igen csodálatos hely volt a Csáky utcában.

Homályos, rejtélyes, zegzugos, sötéten ra-gyogott a színes ólomüvegektől. Sötéten ragyogó üvegablakkal persze nem itt talál-koztam először. Tudtam, hogy szépnek ké-ne látnom, de inkább nyomasztónak talál-tam. A historikus budapesti építészet felette kedvelte a színes üvegablakot, egészen meg-lepő helyeken, nagyúri magánházak lépcső-fordulóiban, antréiban, télikertjeiben, ebéd-lőiben, mi több, fürdőszobáiban is alkalmaz-ta. Divatja legalább ötven építészeti éven át kitartott. Az üvegfestészetnek még az úgynevezett historikus stílusokból, a neo-románból, a neogótból, a neoreneszánsz-ból is sikerült kilábolnia, csak hogy átment-se magát a szecesszióba, az art decóba, sőt az önmagát kereszténynek nevező, valójá-ban mélyen pogány kurzus neobarokkjába és neoklasszicizmusába. Róth Miksa sze-mélyében a színes üvegablakoknak, üveg-kupoláknak és üvegtetőknek volt egy ka-rakteres pesti mestere, ő egymaga végig-zongorázott valamennyi korszakon és stílu-son. Sok tanítványt hagyott maga után, ők

szintén dolgozni akartak, volt bőven meg-rendelésük. A pesti polgárok, gazdagok és szegények, szerették ezt a színesen szűrt fényűzést, amit az okszerű formákkal fog-lalkozó építészet ki nem állhatott. Díszítő kedvükkel az egyházi építészet közelébe nyomakodtak, spiritualitást kínáltak fel a világi építészetnek, amivel persze egy stuk-kóval dekorált Nefelejcs utcai bérház lép-csőfordulója legalább oly kevéssé rendelke-zett, miként egy koffergyáros pállott für-dőszobája.

Mindazonáltal szakmájuk csúcsára jutot-tak, amikor a város ostroma közbeszólt.

Róth Miksánál az ostromot közvetlenül megelőző időben már a harmadik generá-ció tanult. Hetvenkilenc éves volt a mester, a Nefelejcs utcában, a város sűrűjében, sa-ját igényei szerint épített tekintélyes mű-helyházban élt és dolgozott. Minden lehet-séges kitüntetés birtokosa, méltóságos úr, kormányfőtanácsos. Az ország középületei-nek üvegablakait az ő műhelye készítette el, beleértve a Parlamentet, mégsem tar-tozott azon naiv személyek közé, akik ne

tudták volna, hogy mi következik. Le akar-ta zárni életét. Megírta, publikálta memo-árjait, s a következő évben, 1944 januárjá-ban elkészítette végrendeletét. Örökösként nem a gyermekeit, hanem nővére Artúr ne-vű fiát nevezte meg, Elek Artúrt, aki a korszak egyik legnevesebb művészeti írója volt. Ez a tudós férfiú 1944. április 23-án, hatvanki-lenc évesen kapta meg a munkaszolgálatra szóló behívóját. A következő napon levele-ket írt azoknak az úgynevezetten keresztény, valójában mélyen pogány pályatársainak, akiknek e sorsban nem kellett osztozniuk. Elvégezte dolgát a földön, nem kíván többet megérni, írta Fülep Lajosnak, a neves, má-sok életére süket kollégának. A világ ember-telenné válása, a sárga csillag viselése, a gettósítás és a deportálás elleni tiltakozá-sul vet véget életének, írta. Tegnap este aztán csak néztem Elek Artúr önkéntes ha-lálának dátumát, és néztem Róth Miksa halálának dátumát. Megkérdeztem Fényi Tibort, a Róth Miksa Múzeum igazgatóját, hogy a két halál dátuma között vajon van-e összefüggés. Nagyon egyszerűen azt lehet-ne mondani, válaszolta, hogy Artúr volt Miksa legszeretettebb rokona. Attól a nap-

NÁDAS PÉTERVILÁGLÓ RÉSZLETEK


tól kezdve, amikor megtudta, hogy mi tör-tént Artúrral, ágynak esett, nem is kelt fel többé. A család rettegett, tudták, hogy a kormányfőtanácsosi cím nem fogja meg-védeni. Az sem menti meg az apjukat, hogy 1897-ben, a morva származású, kato-likus Walla Josefinával kötendő házassága előtti napon, az általa festett üvegablakok és üvegmozaikok alatt keresztelték meg a Szent István Bazilikában, amit akkor még Lipótvárosi Bazilikának neveztek. A máso-dik zsidótörvény szerint túl késői időpont ahhoz, hogy mentesítse. Ezt is tudta, s már a megelőző év nyarán saját szülei kike-resztelkedésére vonatkozó hamis papírokat kért a Szent István Bazilika plébánosától, aki éles hangú levélben utasította el a ké-rést. A gótikusból 1747-ben barokkra átépí-tett, s később az általa festett üvegabla-kokkal díszített keszthelyi római katolikus plébániatemplom plébánosa adta ki neki a hamis keresztleveleket, de a család mégis félt, hogy nem fog segíteni rajtuk a hami-sítvány. A Balassa utcai kórházban, ame-lyet a következő bombatalálatig még szin-tén az ő festett üvegablakai díszítettek, egy orvos ismerősük befogadta az összerop-

pant öregembert, aki Artúr halála után másfél hónapig még szótlanul élt. Meg sem halt a kórházi ágyon, amikor házát és mű-helyét a Wehrmacht térképészei kisajátítot-ták, s amikor kiverték onnan őket, ugyanígy települtek bele a szovjet hadsereg térképé-szei. Miksa kegyes halála után fia, József sem tudta többé túltenni magát mindazon, ami azokban a hónapokban történt. József a híres fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett, ennek a gimnáziumnak a templomát is édesapja művei díszítették, közgazdaságtudományból doktorált, de nem mozdult ki többé a szobából, ahová a nyilasok kitelepítették. Az ostrom után is csak ült a széken csöndesen, maga elé bá-mult, soha többé senkivel nem beszélt, míg néhány év múltán meg nem halt.

De miért is hoztam volna bármilyen kapcso-latba önmagammal a Csáky utcai bérház ud-varának sötét mélyén magának ragyogó zsi-nagógát, ha egyszer nekem nem folyt az orrom, nem lógott rólam mocskos zsebken-dő a nadrágom kantárjához kötve, az anyám szintén nő volt, kétségtelen, de nem volt takarítónő a Csáky utcai zsinagógában, s

legfeljebb otthon takarított a cseléddel, akit nálunk kizárólag háztartási alkalmazottnak lehetett nevezni, holott az ilyen alacsony származású és alacsony állású nőket a mi házunkban, a Pozsonyi úton, mindenki cse-lédként emlegette és szigorúan a kereszt-nevén szólította. Cselédeknek nem járt ki családi név. Urasági kocsisnak, szakácsné-nak, béresnek, napszámosnak sem járt ki családi név. Vagy fordítva, miként a dédapám inasának, Plancknak. Kizárólag családi név járt neki, Plancktól a keresztnevét vették el. Csak nálunk, Németh Rozáliának, azaz Rózsinak maradt meg mindkét neve, aki vasárnap a Pozsonyi úti református temp-lomba ment az énekeskönyvével, s a szüle-im egyetértésével engem is vitt magával. Ott találkoztunk a nővérével, Juliskával, aki már az ostrom előtt Pesten szolgált Szemző doktoréknál a Visegrádi utcában.

2015. május 11.LITERÁRIUMNÁDAS PÉTER-ESTFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

VILÁGLÓ RÉSZLETEK


LIT

ER

ÁR

IUM

Sokáig nem értettem, miért vagyok a jelen-létében mindenkor zavarban, miért más hozzá a viszonyom, mint bárkihez a kortárs magyar irodalom nagyjai közül. Talán mert annyiszor lendített át nehéz helyzeteken, oly sokszor segített át fordulópontokon. Például egyszerűen avval, hogy a gombos-szegi kertben álló híres vadkörtefa árnyé-kában tölthettem vele egy késő őszi, feled-hetetlen napot. Vagy hogy a nem túl sűrű találkozásaink egyikén a létező legjobb pil-lanatban mondott egy megtartóan fontos mondatot. Legtöbbször persze a könyvein keresztül fordultam hozzá, úgy, hogy nem is tudott róla, s nem emlékszem olyan al-kalomra, mikor cserbenhagyott volna. Így lett nekem Nádas Péter az az író, akire mindenkor számítani lehet. Tudható, hogy

ott ül ezekben a percekben is íróasztalánál Gombosszegen, Berlinben vagy Budapesten, s ez valahogy megnyugtató. Pedig ha vala-ki, akkor ő már ülhetne az íróasztal-széke helyett a babérjain, nem kell sietnie sehova. Talán ez a titok nyitja, ez az ethosz, ami minden különösebb pedagógiai, vagy bár-milyen egyéb szándék, ráhatás nélkül azt üzeni, hogy nem lehet megúszni, az önma-gunkra rákérdező folyamatos gondolkodást, a szellemi készenlétet nem lehet felfüg-geszteni. El kell végeznünk, ami a dolgunk – esetében meg kell írni a mára eltervezett penzumot. Már úgy értve: ha esik, ha fúj.

Kis híján húsz évig írta napi rendszeresség-gel a Párhuzamos történeteket. Munka köz-ben „mellesleg” olyan műveket ad közre, mint

az Évkönyv, Az égi és a földi szerelemről, a Talált cetli…, vagy az Esszék és a Drámák gyűjteményes kötete. A 2005-ben megje-lent nagyregény persze nem önmagában ettől lett a magyar, majd az európai iroda-lom kitüntetett eseménye, hanem mert vi-lágirodalmi léptékben is egyedülálló epikai világot és regénykonstrukciót teremt. A ké-sőbbi kritikai vélemények által legitimált szerkesztői ajánló pontos jellemzése szerint evvel a három kötetes, ezerötszáz-oldalas opusszal „létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlá-sa, a századelő újító kísérletei és a nouveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.”

NÁDAS PÉTERTEKINTETEFo

tó ©

Bur

ger B

arna

Nádas Péter


Lezárva egyszersmind azt a korszakot, melynek „hívónevei” közé Flaubert, Thomas Mann, vagy éppen Déry Tibor és Mészöly Miklós mellett Nádas is beletartozik.

Az a szerencse ért, hogy 2005. november 10-én részt vehettem a regény magyarországi be-mutatójának megszervezésében és le bo-nyo lí tá sában. Nádas impresszív személyisé-ge szokás szerint már érkezésekor magával ragadott – olyan befelé figyelő koncentráció-val, sérthetetlen összpontosítással készü-lődött öltözőjében az estre, mintha az élete múlna ezen a bemutatón. Aztán felnézett, jelezve, hogy kész van, s egy pillanatra ta-lálkozott a tekintetünk. A tekintet, döbben-tem rá, az a jelenlétében érzett markáns, alkalomról alkalomra elmaradhatatlan biz-tonsággal visszatérő zavarom oka. A tekin-tet, amely mintha belém látna, még sincs benne semmi tolakodó. Empatikus, nyi-tott, érdeklődő, mintha tényleg látná, mi zajlik odabent. Kíméletlenül éles, szigorú, ám mégsem tapintatlan. Bizalommal teli, mégsem bizalmaskodó. Nem depresszív, holott érezhető módon tükröződik benne a túllét rezignált, bölcs nyugalma: annak tapasztalata, hogy 1993-as infarktusa so-rán visszajött onnan, ahonnan csak igen kevesen (s amit tíz év múltán a Saját halál című megrendítő, csodálatos műben örö-kített meg).

A felolvasás végén a zsúfolásig megtelt Bárka Színház közönsége felállva ünnepel-te a szerzőt, ami egy irodalmi esten még-sem mindennapos. Mint ahogy az sem lett gyakoribb azóta sem, hogy Nádas Péter nyilvános fellépést vállal, az meg különö-sen ritka, kivételes alkalom, hogy színházi körülmények között, a Művészetek Palotá-ja színpadán találkozhat vele olvasóinak népes tábora. Egy olyan nagyságrendű zongoraművész kíséretében, mint Csalog Gábor, aki kérésére Kurtágot fog játszani ezen a feledhetetlennek ígérkező májusi estén.

„Nádas nem fél a nagy szavaktól. Azért nem fél, mert nem a levegőbe beszél…” A közeli barát, Esterházy Péter szavai mellett Nádas fájdalmasan korán elhunyt monográfusával, Balassa Péterrel érvelnék amellett, hogy ne mulassza el ezt az estet senki, aki erős és intenzív élményre vágyik: „Formátumában, nagyságrendjében van valami hallgatást parancsoló s ezáltal persze kihívó is.”

Keresztury Tibor

2015. május 11.LITERÁRIUMNÁDAS PÉTER-ESTKÖZREMŰKÖDIK:CSALOG GÁBOR – ZONGORA. VEISZER ALINDA – MŰSORVEZETŐ- HÁZIASSZONY, KERESZTURY TIBOR – SOROZATSZERKESZTŐ, NOVÁK ESZTER – RENDEZŐFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Nádas Péter műveiA biblia – Budapest, 1967,

SzépirodalmiKulcskereső játék – Budapest, 1969,

SzépirodalmiEgy családregény vége – Budapest,

1977, SzépirodalmiLeírás – Budapest, 1979, SzépirodalmiSzíntér – Budapest, 1982, MagvetőNézőtér – Budapest, 1983, MagvetőEmlékiratok könyve – Budapest, 1986,

Szépirodalmi Játéktér – Budapest, 1988,

SzépirodalmiA Biblia és más régi történetek –

Budapest, 1988, SzépirodalmiÉvkönyv: Ezerkilencszáznyolcvanhét,

ezerkilencszáznyolcvannyolc – Budapest, 1989, Szépirodalmi

Az égi és a földi szerelemről – Budapest, 1991, Szépirodalmi

Nádas Péter–Richard Schwartz: Párbeszéd – Pécs, 1992, Jelenkor

Talált cetli és más elegyes írások – Pécs, 1992, Jelenkor

Esszék – Pécs, 1995, JelenkorVonulás – Pécs, 1995, JelenkorDrámák – Pécs, 1996, JelenkorMinotaurus – Pécs, 1997, JelenkorKritikák – Pécs, 1999, Jelenkor Valamennyi fény. Fotóalbum –

Budapest, 1999, MagvetőSaját halál (a szerző 163 fotójával) –

Pécs, 2004, Jelenkor Párhuzamos történetek I–III.

[I. A néma tartomány II. Az éjszaka legmélyén III. A szabadság lélegzete] – Pécs, 2005, Jelenkor

Hátországi napló – Pécs, 2006, Jelenkor

Szirénének – Pécs, 2010, JelenkorFantasztikus utazáson – Pécs, 2011,

JelenkorPárhuzamos olvasókönyv.

Társszerzők: Christina Virágh, Bán Zsófia, Németh Gábor, Darabos Enikő, Radics Viktória, Markója Csilla – Pécs, 2012, Jelenkor

Fontosabb díjai:1978 – Füst Milán-jutalom1980 – a Mikes Kelemen Kör díja1981–1982 DAAD-ösztöndíj1985 – József Attila-díj1986 – Örley-díj1986 – Az Év Könyve-jutalom1988 – Déry Tibor-jutalom1989 – A Magyar Művészetért Díj1990 – Krúdy Gyula-díj (Soros Alapít-

vány)1992 – Kossuth-díj1992 – Österreichischer Staatspreis für

Europäische Literatur (Bécs)1995 – Leipziger Buchpreis für

Europäische Verständigung1998 – Vilenica-díj (Szlovén

Írószövetség)1998 – az év legjobb idegen nyelvű

könyvének díja Franciaországban (Prix du Meilleur Livre Étranger)

1999 – Nagy Imre-emlékplakett2001 – a Soros Alapítvány nagydíja2003 – Franz Kafka-díj (Prága)2005 – Pro Urbe Budapest-díj 2006 – Márai Sándor-díj2006 – Palládium-díj2006 – Üveggolyó-díj (Írók Boltja)2007 – a Magyar Köztársasági

Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat)

2010 – Az Évad Legjobb Magyar Drámája-díj (Szirénének)

2012 – Brücke Berlin-díj2012 – Legjobb Könyvek Listája

(Südwestrundfunk német közszolgálati rádió)

2013 – Südwestrundfunk (SWR) német közszolgálati rádió irodalmi díja

2014 – a Reinhold és Carmen Würth Alapítvány irodalmi díja

„Nádas nem

fél a nagy

szavaktól. Azért

nem fél, mert

nem a levegőbe

beszél…”


J AZ

Z

EGYMÁSRAHANGOLÓDVA


Lisa Simone

Egy vérbeli énekes, érkezzen akár a jazz, a soul vagy a gospel felől, akkor válik igazán hiteles előadóvá, ha művészetét mélyen megélt létpillanatok belső tüzével tudja táplálni. Noha igen különböző háttérrel rendelkeznek, és eltérő utakat is jártak be életük során, abban Simone, Williams és a négy New York-i vokalista is hasonlít, hogy nemcsak meggyőző technikájú énekesek, de briliáns előadóművészek is.

Lisa Simone számára a nehéz gyerekkor több eredővel rendelkezett. Amikor Nina Simone és menedzsere, Andrew Stroud gyermekeként megszületett a New York melletti Mount Vermontban, szülei aktívan turnéztak, és nem éppen mellékesen polgár-jogi harcosokként járták az országot, így Lisával dajkája, Betty Shabazz, Malcolm X özvegye töltötte a legtöbb időt. Nyolcéves korában szülei elváltak, ami újabb megpró-báltatást jelentett számára, de ezzel még nem volt vége. Városról városra, sőt konti-nensről kontinensre költöztek. Lisa tizen-

nyolc évesen beállt az Egyesült Államok légierejéhez, ahol tizenegy évig szolgált. Itt nem csak a kiszámíthatóságot tanulta meg, de zenei pályáját is megalapozhatta. Németországban felfigyelt rá a gospel nagyasszonya, Joan Faulkner. Már „csak” az öbölháború befejezését kellett kivárnia, máris leszerelhetett, és végre minden ide-jét az énekesi pályának szentelhette. Broadway-szerepek vártak rá, melyek díja-kat hoztak számára, a Liquid Soul zenekar-ral Grammy-jelölést zsebelt be, majd meg-született kislánya – és nem sokkal később elveszítette édesanyját. Lisa Simone az el-múlt bő évtizedben egyszerre igyekezett fel-dolgozni édesanyja gazdag, ám nehéz örök-ségét, és kialakítani saját független művészi világát. Mindkettőt egyszerre képviseli a Simone on Simone-produkció, a Sing the Truth project Lizz Wrighttal, Angelique Kidjóval és Dianne Reeveszel, illetve legújabban All is Well című, 2014-ben megjelent szóló-lemeze.

Az idei Jazztavasz fesztivál a Vokális találkozások alcímet

kapta, mert mindhárom napon nemzetközi hírű jazzvokalisták

adnak randevút a hazai színeket képviselő művészeknek: Lisa

Simone Harcsa Veronikával, Natalie Williams Szőke Nikolettával

énekel majd duetteket, a New York Voices énekegyüttest pedig

a Modern Art Orchestra kíséri. Így nem egyszerűen a vokális

jazz legfrissebb trendjeiből kapunk ízelítőt: a kiszámíthatat-

lanban rejlő izgalom, a meglepetésben rejlő gyönyörűség,

a jazz lényege vár ránk.

Lisa Simone

Mint a legtöbben, Harcsa Veronika is úgy hallott először Lisa Simone-ról, mint Nina Si-mone lányáról. Úgy véli, nem lehet neki könnyű, hiszen biztosan mindenki az édesanyja je-gyeit keresi benne, holott Veronika szerint teljesen más karakterű énekesről van szó, és aki Lisától Nina művészetének folytatását várja, csalódni fog. Másfelől viszont semmi okunk csalódni, hiszen Lisa előadásmódja természetes és hiteles, a hangja pedig markáns, telt tónusú. Néhol beszédszerű elemeket alkalmaz, és Veronika nagyra értékeli, hogy tökélete-sen elkerüli a modorosságot; nem színészkedik, hanem előad. Ez nyilvánvalóan Broadway-i múltjának is köszönhető. Harcsa Veronika szereti Lisa All Is Well című lemezét, amelyen remek zenészekkel játszik, és könnyen befogadhatóak a dalok is. A magyar énekesnő várhatóan két dalt énekel majd Lisa Simone-nal. Úgy véli, az efféle vendégeskedés könnyű, mert nem neki kell az egész estét felépítenie, ugyanakkor nehéz, mert nincs ideje bemele-gedni, az első perctől meg kell találnia a hangot a zenészekkel és a közönséggel. Izgatottan várja, hogyan inspirálják majd egymást!


J AZ

Z

Natalie Williams élete nem bővelkedett Simone-éhoz hasonló drámai fordulatok-ban, mélyen érző, empatikus lényének kö-szönhetően mégis képes átütő erejű pro-dukciót varázsolni élőben és felvételein is. Where You Are című legfrissebb lemezét, mely sorrendben a hetedik, nagymamája emlékének ajánlotta, aki igen közel állt hozzá. A cím arra utal, hogy bízik benne, a nagymama boldog ott, ahol most van. Egy Williamsszel készített rádióinterjúban Jamie Cullum azt vallotta, számára ez a le-mez Natalie legérettebb albuma, amelyen a virtuóz énekesnő sokszor épp a minden-

Natalie Williams

Szőke Nikoletta először 2011-ben, a londoni 606 Clubban hallotta énekelni Natalie Wil-liamst. Egy háromnapos Angol–Magyar Jazz Fesztivál utolsó napján léptek fel egymást követően, végül pedig közösen énekeltek néhány standardet. Már a beálláson találkoztak, és az első perctől úgy beszélgettek, mintha ezer éve ismerték volna egymást. Niki elmondá-sa szerint Natalie kedves, közvetlen, életvidám lány fantasztikus humorérzékkel. A közös éneklés nagy élmény volt Niki számára, mert, ahogy mondja, Natalie-nak rendkívül magas szintű az énektechnikája, ami esetében kivételes muzikalitással is párosul. Ráadásul neki is nagyon tetszettek Niki improvizációi! Hozzáteszi: Natalie színpadi jelenléte, felszaba-dultsága magával ragadó. Életeleme a show, viszont a szórakoztatás nem elterelő had-művelet nála. Mindkét énekesnő otthonosan mozog nemcsak a jazz, de az R’n’B, a soul és a funk birodalmában is, és mindketten szeretnek kísérletezni, a nyitottság, a játékosság alapelemük, ezért közös fellépésük izgalmas zenei élménynek ígérkezik – sőt ajándéknak, mert ezen a napon van Niki születésnapja.


féle technikai bravúrt szándékosan nélkü-löző énekmódjával, egyben kiforrott saját szerzeményeivel veszi le lábáról a hallga-tót. Natalie felidézi, hogyan érett meg rá, hogy elénekelje nagymamája temetésén Shirley Horn Here’s to Life című számát, amelyet három évvel korábban egy fiatalon elhunyt dobos kolléga búcsúztatóján még képtelen volt előadni. Meg kellett érnie rá. Natalie egyébként apai ágon angol, anyai ágon délvidéki magyar származású, így egy kicsit hazajön énekelni május 8-án.

A többszörös Grammy-díjas New York Voices huszonhat év múltán is új energiá-kat képes mozgósítani: minden koncertjén lenyűgözi hallgatóságát stiláris sokszínű-ségével, elképesztő muzikalitásával, lehen-gerlő dinamizmusával. Nem titkolják, fel-merült már bennük, hogy nem folytatják ennyi év után, de Kim Nazarian, Lauren Kinhan, Darmon Meader és Peter Eldridge

imádja a négyszólamú jazzéneklést, s emel-lett ügyel rá, hogy szólókarrierjére is annyi energiát tudjon fordítani, amennyit az meg-kíván. És persze ott vannak az évenként megrendezett New York Voices nyári tábo-rok is, ahová gimnáziumok és főiskolák énekegyüttesei kapnak meghívást. A gyere-kek együtt énekelnek a világhírű négyes tagjaival, akik fontos útravalóval látják el őket a jazzéneklés fortélyairól. Tevékeny-ségük felbecsülhetetlen értéket képvisel az egyre több gonddal küzdő zenei oktatási rendszerben, tanárok és diákok egyaránt tanulnak tőlük. Darmon Meader, az együt-tes zeneigazgatója, első számú hangszere-lője és szaxofonosa (!) szerint a gyerekek-től kapott energia oly mértékben átragad rájuk, hogy újabb és újabb erőt merítenek belőle akkor is, amikor épp nem megy min-den magától.

Bércesi Barbara

2015. május 8.JAZZTAVASZ 2015 – VOKÁLIS TALÁLKOZÁSOKNATALIE WILLIAMSNATALIE WILLIAMS – ÉNEK, AL CHERRY – GITÁR,PHIL PESKETT – ZONGORA, ROBIN MULLARKEY – BŐGŐ,JAMES MADDREN – DOB,VENDÉG: SZŐKE NIKOLETTA – ÉNEKFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. május 9.JAZZTAVASZ 2015 – VOKÁLIS TALÁLKOZÁSOKA NEW YORK VOICES ÉS A MODERN ART ORCHESTRA (USA–H)KIM NAZARIAN, LAUREN KINHAN, DARMON MEADER, PETER ELDRIDGE – ÉNEK,MODERN ART ORCHESTRA,ZENEKARVEZETŐ: FEKETE KOVÁCS KORNÉL – TROMBITABARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. május 7.JAZZTAVASZ 2015 – VOKÁLIS TALÁLKOZÁSOKLISA SIMONE QUARTET (USA–SN–F)LISA SIMONE – ÉNEK, HERVÉ SAMB – GITÁR,REGGIE WASHINGTON – BŐGŐ, SONNY TROUPÉ – DOBVENDÉG: HARCSA VERONIKAFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

…nemcsak meggyőző technikájú énekesek, de briliáns előadóművészek is…

New York Voices

Fotó

© P

eter

Blu

m


J AZ

Z

Diamond Curtain Wall:

ezen a néven működik

Anthony Braxton avantgárd

szaxofonos-klarinétos

és sakkmester legújabb

kvartettje. Experimentális,

dob nélküli előadásaikban

fontos szerepet szánnak

a komputerek generálta

zenének.

Anthony Braxton


Minél inkább előzmények nélküli egy lemez vagy a zenei előadás egyéb formája, annál inkább nevezhetjük eredetinek. Ugyanakkor, ami előzmény nélküli, az megkérdőjelezi addig szilárdnak tűnő műfajelméleteinket. Nincs elég kritériumunk, hogy megnyugta-tóan meghatározhassuk. Csakis úgy tudjuk megközelíteni, értelmezni, birtokba venni, ha feladjuk a kimerített lehetőségek elmé-letét, s új kritériumokat keresünk, illetve tágítjuk a műfajok birodalmát.

Anthony Braxton művészetére bízvást alkal-mazhatjuk a fentebb leírtakat. És akármint vélekedünk is zenéjéről, azt aligha tudjuk megkérdőjelezni, hogy a hetvenéves művész ma is az amerikai jazz egyik legfontosabb

alakja. Annak ellenére hiszünk ebben, hogy tudjuk: a multiinstrumentalista életműve olyan hatalmas, olyan jól dokumentált, és olyan tempóban bővül (különösen a Braxton House kiadó megalapítása óta), hogy átlát-ni szinte lehetetlen vállalkozás. Tíz évvel ezelőtt megjelent jazz-diszkográfiájában Tom Lord 264 tételt regisztrált vele kapcso-latban, s mint tudjuk, Braxton azóta is aktí-van dolgozik. Diamond Curtain Wall néven ismertté vált triója például már 2005-ben összeállt Trio (Wesleyan) című lemezén, csak akkor még nem Mary Halvorson, hanem Tom Crean volt a gitárosa. 2010-ben a trió André Vida alt- és baritonszaxofonossal kiegé-szülve kvartettként szerepelt egy lemezen, 2011-ben pedig a Taylor Ho Bynum kornettos-szárnykürtössel és Mary Halvorson gitáros-sal alakított hármas játszott a Trio (NYC) albumon.

Braxton sokszínűségében is koherens, kísér-letező jellege mellett is tradicionális gyöke-rű életműve tökéletesen megfelel a jazzről kialakult főbb elképzeléseinknek. Érzelmek-ben gazdag, ritmikus, virtuóz – és folyama-tosan megújítja önmagát. Formációi a szóló szaxofontól (és -zongorától) az avantgárd

nagyzenekarokig terjednek. Fő hangszere az altszaxofon, amelyen pályája kezdeti idő-szakában, a hatvanas évek végétől elsősor-ban Charlie Parker és Eric Dolphy tüzes stí-lusát fejlesztette tovább, míg húsz évvel későbbi játékán inkább a fehér elődök, Warne Marsh vagy Paul Desmond inspiráló erejét érezzük. A chicagói fekete avantgárd indít-tatások mellett ott rejtezik zenéiben az európai és amerikai kortárs klasszikus zene némely képviselőjének (Stockhausen, Cage) hatása is. Felesleges e hagyományok szere-pét hierarchizálni: egyformán fontosak Braxton előadásaiban, ahogy egyik korai ze-nésztársa, Richard Teitelbaum figyelmezte-tett. Legújabb vállalkozására, a „Gyémántfal Kvartettre” is tökéletesen érvényes, amit

Steve Smith, a New York Times kritikusa írt általánosságban Braxton zenéjéről: „nem annyira kompozíciós stratégia, mint inkább egy ideá lis demokrácia utópikus modellje. Vannak követendő szabályai, betartandó törvényei, melyeket gondosan ellenőriz a klán feje. Ám e törvények inkább irányelvek, nem pedig megszorítások; helyes követésük teljes személyi szabadsághoz vezet egy ze-neileg jól működő, pontosan körülírt társa-dalmi szerkezetben”.

Máté J. György

Érzelmekben gazdag, ritmikus,

virtuóz – és folyamatosan

megújítja önmagát.

2015. május 17.ANTHONY BRAXTON DIAMOND CURTAIN WALL QUARTETKÖZREMŰKÖDIK:ANTHONY BRAXTON – ALT-, SZOPRÁN- ÉS SZOPRANÍNÓSZAXOFON, ELEKTRONIKA, TAYLOR HO BYNUM – KORNETT, SZÁRNYKÜRT, BASSZUSTROMBITA, TRUMPBONE, SZORDÍNÓK, KAGYLÓ,MARY HALVORSON – ELEKTROMOS GITÁR, EFFEKTEK,INGRID LAUBROCK – TENOR- ÉS SZOPRÁNSZAXOFONFESZTIVÁL SZÍNHÁZGY

ÉMÁN

TFAL

Fotó

© R

. Cifa

relli


VIL

ÁG

ZE

NE

Fotó

© H

anda

n Er

ek

Çiğdem Aslan

TÖMÉNYNARKÓ

PALYA BEA, ÇIĞDEM ASLAN; BASSEKOU KOUYATE & NGONI BA


Ilyen nincs – gondolhatnánk, márpedig nagyon is lesz, sőt kétszer is megadatik májusban.

A Müpában a világzene csúcsára tekinthetnek a műfaj finom ízlésű rajongói: előbb a török

Çiğdem Aslant látja vendégül Palya Bea – Selymeim címmel induló sorozatában –, aztán

a Bassekou Kouyate & Ngoni ba mutatja meg, hogy mi fán terem a mali rock ’n roll.

A sugárzó Palya Bea nagyot gondolt, mi-után Nő című albumával tavaly a popzene híveit is meghódította: nevezetesen, hogy közös koncertre hívja azokat a „dalos-tündé-reket és zenész-amazonokat”, akiknek „az életét köszönheti”, akik „simogatták, elrin-gatták, vagy felébresztették rossz álmaiból”. Így született meg „Selymeim – Énekesnők a nagyvilágból” címmel az a sorozat-terv, melynek estjein egyszerre két produkciót is hallhatunk: egy rövidebbet Beától és egy kiadósabbat „selymes hangú, de ellenáll-hatatlan erejű” vendégeitől. Egyszersmind egy-két közös dal is terítékre kerül minden alkalommal, egyrészt bónuszként, más-részt meg azért, hogy úgy istenigazából összefonódhassanak selymes viseleteik.

Május 13-án napjaink legragyogóbb rembe-tiko-csillaga,

Çiğdem Aslan

lesz Bea vendége.

Rembetikónak azt a görög bluest nevezik, ami a görög-török háborút követő vallási „cserevándorlás” során alakult ki Athénban és Szalonikiben. A törökök ugyanis maguk-kal vitték oda kávéházi muzsikájukat, az amanédhest is, amit nem is annyira a kávé, mint inkább a hasis inspirált. Görög kollé-gáik pedig azon mód a magukévá tették e nemes hagyományt, és így olyan under-ground kultúra bontakozott ki, amely – az argentin tangóhoz hasonlóan – a keserű-ségtől, az érzékiségtől és a vétkekbe merü-léstől vált olyan mérhetetlenül vonzóvá. Üldözték is, tiltották is a hatóságok, de persze hiába.

Már csak az a kérdés, hogy mindehhez mi kö-ze a könyörtelenül fiatal Çiğdem Aslannak…

Nos, Aslan egy isztambuli kurd családban cseperedett fel, és az egyetemi klubban kezdte énekelni kedvenc kurd, örmény, gö-rög és szefárd dalait. Aztán Londonba szó-lították zenei tanulmányai, ahol a balkáni Dunav és a She’koyokh klezmer együttesek énekese lett, illetve ahol Mortissa címmel 2013-ban megjelentette első szólóalbumát.

Mortissának a kemény, független, szabad nőket nevezik Törökországban, akikhez ha-sonlókat a 2013-as kormányellenes tünteté-seken láthattunk Isztambulban, és akiknek rokonai voltak azok a görög rembetiko éne-kesnők is, akik az uralkodó szokásokkal szemben nem rejtették véka alá az alkohol-lal vagy a férfiakkal kapcsolatos vágyaikat.

Így együtt a magánmitológia és a történe-lem, a Balkán, a klezmer és a rembetiko va-lami egészen különleges elegyet alkotott

Aslan albumán, lenyűgöző példájaként an-nak, miként lehet erőlködés és félreértett modernitás nélkül felfrissíteni egy hagyo-mányt. Nem véletlen, hogy két hónapig biztos helye volt a World Music Charts Europe tízes listáján, és hogy 2014 február-jában elnyerte a Német Lemezkritikusok Nagydíját. Ugyanis – mint látni és hallani fogjuk – ellenállhatatlan.

Palya Bea

Fotó

© T

roká

n N

óra

„vigyázat, május 27-én

a legtöményebb narkotikum

leselkedik ránk!”


VIL

ÁG

ZE

NE

Amiként ellenállhatatlan az utóbbi évek legsikeresebb afrikai produkciója, a

Bassekou Kouyate & Ngoni ba

együttes is.

Afrikai zenéről ugyan csak sarkítva beszél-hetünk, hiszen a földrész legtöbb országán belül is jelentős különbséggel bírnak a külön-böző törzsek hagyományai. Az viszont fel-tűnhetett az utóbbi években, hogy a nem-zetközi színtéren a mali előadók szerepeltek a legátütőbb sikerrel. Így Salif Keita, Ali Farka Toure, Rokia Traoré, Boubacar Traoré, Toumani Diabate, Habib Koité, Amadou & Mariam, a Tinariwen… és sorolhatnánk to-vább, ha mértéktelenek lennénk.

A mali zene gazdagsága aligha elválasztha-tó az egykori Mali Birodalom gazdagságától, melynek alapítója amúgy az előbb említett Salif Keita felmenője, Szundiata Keita volt a XIII. század közepén. A XVIII. században

aztán széthullott a birodalom, de népei szá-mára az egység és a virágzás jelképévé vált. Ennek emlékét őrzik és adják tovább a mali történetmondók és a zenészek, a griot-k, akik mindig is a nemességet követték a társadalmi hierarchiában. És persze ugyan-ez vonatkozik a hagyományos mali hang-szerekre is.

A legősibb mali húros hangszernek ngoni a neve, ebből alakult ki a gitár, a lant, a guimbri és a bendzsó. Egy mali zenekarnak hagyo-mányosan csak egy ngoni játékosra volt szük-sége, ám akik biztosra akartak menni, azok egyöntetűen az 1966-ban született Bassekou Kouyatét kérték fel erre a posztra. Játszott Taj Mahallal, Ry Cooderrel, Toumani Diabaté-vel, Ali Farka Touréval… – de hagyjuk most a számok bűvöletét.

Bassekou esetében másról szól a sztori. A forradalomról – mondhatni. Ugyanis Bassekou úgy állt a ngonihoz, ahogy előtte senki. Kezdetben azt gondolták róla, hogy

megbolondult szegény, hiszen olyan zene-kart álmodott meg, amiben négy ngoni van.

Ez lett a Ngoni ba.

Az első Ngoni ba-album, a 2007-ben megje-lent Segu Blue aztán eloszlatott minden két-séget. Sőt. Miután a BBC Radio 3 neki ítélte „az év afrikai előadója” és „az év afrikai le-meze” címet, a gitárról sebesen ngonira váltottak a fiatalok. Ki gondolta volna, hogy ezzel az apró instrumentummal a legvadabb rock ’n roll művelhető?

Bassekou és zenekara – melyben felesége, az isteni Amy Sacko énekel – pedig újabb és újabb sikerekkel gazdagította hírnevét. A 2009-es I speak Fula című albumát Grammy-díjra jelölték, a 2013-as Jama ko pedig „az év albuma” lett az európai világ-zenei rádiósok listáján, míg a rangos Song-lines magazintól „az év művésze” címet akasztotta le. Ugyanabban az évben a Bassekou & Ngoni ba meghívást kapott az angol Africa Express című projectbe, mely-nek keretében Paul McCartney, John Paul Jones és Damon Albarn körében szerepelt. Szép kis társaság…

2014-ben a Sziget Fesztivált kápráztatták el, idén tavasszal pedig új albummal állnak elő Ba Power címmel. Azt hallani erről, hogy még az eddigieknél is intenzívebb lesz. Újra-értelmezik mindazt, amit a mali blues és a pszichedelikus rock jelent. A rend kedvéért már most szólok: vigyázat, május 27-én a legtöményebb narkotikum leselkedik ránk!

Hál’ istennek, újra, megint.Marton László Távolodó

Fotó

© O

ut H

ere

Bassekou Kouyate

2015. május 13.„SELYMEIM” – ÇIĞDEM ASLAN ÉS PALYA BEABARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. május 27.BASSEKOU KOUYATE & NGONI BAKÖZREMŰKÖDIK:BASSEKOU KOUYATE – SZÓLÓ NGONI, AMY SACKO – ÉNEK,MAMADOU KOUYATE – BASSZUS NGONI, MOUSTAFA KOUYATE – NGONI BA, MAHAMADOU TOUNKARA – ÜTŐHANGSZEREK, ABOU SISSOKO – KÖZEPES MÉRETŰ NGONI, MOCTAR KOUYATE – LOPÓTÖKFESZTIVÁL SZÍNHÁZ


Érdekességek, tények, háttérinformációkAz alkotókkal beszélget: Fenyő Gábor

03.01. 10 ÉVES A MÜPA (MÁRCIUS 14–15.) / 03.18. 330 ÉVE SZÜLETETT BACH ÉS HÄNDEL (BACH24 ÉS NAGY SÁNDOR ÜNNEPE) (MÁRCIUS 21. ÉS 28.)

04.01. BARÁTI KRISTÓF ÉS VENDÉGEI; GYENYISZ MACUJEV ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUSOK (ÁPRILIS 8. ÉS 10.) / 04.15. BUDAPESTI

TAVASZI FESZTIVÁL – ELĪNA GARANČA ÉS VLADIMIR ASHKENAZY HANGVERSENYEI (ÁPRILIS 17. ÉS 20.) / 04.29. A JAZZTAVASZ ESEMÉNYEI

(MÁJUS 7–9.) / 05.13. RISING STARS – A MATOSINHOS STRING QUARTET ÉS A SIGNUM SAXOPHONE QUARTET HANGVERSENYE (MÁJUS 21.)

05.27. BUDAPESTI WAGNER-NAPOK – A BOLYGÓ HOLLANDI (JÚNIUS 20., 22. ÉS 24.) / 06.10. ÉVADZÁRÓ MEGLEPETÉSPARTI – MEGHÍVOTT

MŰVÉSZEKKEL

mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben.

Műhelybeszélgetések Szerdánként 17.30-tól az Előadóteremben

muhelybeszelgetesek_205x275_2015.indd 1 2015.03.18. 11:59

Űzött vadként, lihegve állni a Nyugati pálya-udvar külső vágányánál, elboruló aggyal néz-ni az épphogy lekésett utolsó vonat lámpá-jának távolodó fényét, aztán a kihalt, huzatos peront hátrahagyva a galambokkal teli éj-szakai váróterem kétes elemei közt kihúzni virradatig: vidékinek lenni első megközelí-tésben ez. Lekésni mindent, képletesen és szó szerint: vonatot, koncertet, színházi premiert, lemezbemutatót, performanszt, kiállítás-megnyitót. Örökösen másodkézből, utólag értesülni a kollégáktól, barátoktól vagy a sajtóból arról, hogy megint lemarad-tál valamiről. Hogy bárhogy is szeretnél, fi-zikai, technikai, pénzügyi és logisztikai okok-nál fogva egyszerűen nem lehetsz jelen még a fontosabb eseményeken sem. Mire hozzájutsz, az áru már másodlagos frisses-ségű, te pedig – a sorozat előző estjén köz-reműködött Európa Kiadót idézve – „első osztályú vidéki srác” maradsz. Legyél még-oly nyitott és kíváncsi, sosem vagy szinkron-

ban az aktuális történettel, nem lehetsz a kulturális élet sűrűjében, nem tarthatod ujjadat a folytonosan történő, változó dol-gok ütőerén.

NB II. Keleti-csoport. A sóvár vágy, hogy egyszer feljutunk.

Vidékről ma is messzebb van Európa, inter-net ide vagy oda.

A Bábel Falupest című estje, ha jól értem a szerkesztő szándékait, ezt a távolságot pró-bálja meg csökkenteni, áthidalni egy kifor-rott koncepció mentén, átgondoltan és he-roikusan. A hátrányok helyett az előnyökre fókuszálva azt a helyzetet vizsgálja több nézőpontból, amikor a vidékiség tiszta for-rást, eleven tradíciót, tápláló gyökereket jelent: autentikus benne-létet és folyama-tos inspirációt, amit aligha tud megérteni, magáévá tenni az, aki kamaszkorában lá-

tott először élőben libát. Ahogy Dresch Mihály világszín vo nalú művészetében át- meg átjárja egymást a magyar és más né-pek archaikus zenei kultúrája és a free jazz lüktető, nagyvárosi hangzásvilága, ahogy Szabó Balázs Bandája a népi konvenció és a kortárs hatásokat integráló kifejezésmód határ mezsgyéjén saját zenei nyelvet te-

VIL

ÁG

ZE

NE

Vidéki-e a kisvárosi környezet élményanyagából építkező, ám régóta Budapesten élő író? Pestinek számít-e az alföldi gyerekkorának népzenei motívumaiból európai minőséget létrehozó fővárosi zenész? Összeegyeztethető-e a falusi lagzik, temetések tradicionális zenei világa a fővárosi alternatív klubok korszerű művészi inspirációival? A Bábel-estek negyedik előadása ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a sorozat immár

megszokott, kreatív eszközeivel.

„Vidékről ma is

messzebb van

Európa, internet

ide vagy oda.”

KÉPZELTOTTHONUNK

Dresch Mihály


remt, ahogy a Ladjánszki Márta vezette L1 Kortárstánc-együttes a ráncos széki posztó-szoknya pörgéséből merít ihletet, vagy ahogy Grecsó Krisztián kiteljesedett prózája újra és újra nekifut annak, miként és milyen áron őrizhető meg a metropolisz lüktető miliőjében a vidéki identitás, az mégsem csupán annak kínál ismerős élményt, új, eredeti kontextusba helyezett tapasztala-tot, aki maga is átélte, személyes sorsán keresztül tapasztalja meg a vidék és a fő-város kulturális kínálati potenciáljának különbö zőségét, hanem azoknak is, akik önazonos ságukat vidéki gyökereik megőr-zésével Budapesten keresik, és – jóval rit-kábban – viszont. Felépítve nekik egy este erejéig a kiapadhatatlan forrásokban gaz-dag Falupest képzeletbeli falvát-városát, ahol fajra, nemre, korra, származásra való tekintet nélkül mindenki otthonra talál.

Mire a várhatóan ismét feszes összeállítá-sú, pörgős ritmusú, ezúttal Herczku Ágnes által vezetett műsorban eddig eljutunk, már mindenki számára világossá válik, hogy Marton László Távolodó és alkotótársai megközelítésében új jelentést nyer a centrum és a periféria. A tematikus sorozat negye-dik előadása korántsem afelől közelít a kérdés körhöz, hogy kinek mi van a lakcím-kártyájára lakhelyeként írva, hisz az csupán

egy állandó vagy ideiglenes tartózkodási helyet jelöl. Így lesz a másfajta szempontok-ra, árnyaltabb szemléletre fogékony befo-

gadó igazi otthona – legalábbis egy este idejére – egy fiktív helység, Falupest, ahol értelmüket vesztik a „népi” és „urbánus” szavak, ahol nem kell a falu és a (fő)város között választania, önnön identitásában meghasonulnia, hisz itt minden hatás, ér-ték, művészi törekvés egyszerre és egy idő-ben, azonos súllyal van jelen. A júniusi mű-sor legnagyobb érdeme alighanem az, hogy az otthonlét illúzióját tudja mindazok számá-ra nyújtani, akik önazonosságukat a kultú-ra, a kortárs művészetek befogadó, nyitott, város- és országhatárokon átívelő közeg-ében keresik. És ebben a kontextusban új értelmet nyerhet akár Tamási Áron ezer-szer idézett, elcsépelt szállóigéje is, mely szerint „azért vagyunk a világon, hogy vala-hol otthon legyünk benne.”

Volna is egy tippünk máris: Falupest.Keresztury Tibor

2015. június 27.BÁBEL-EST – FALUPESTKÖZREMŰKÖDIK:A DRESCH QUARTET, SZABÓ BALÁZS BANDÁJA, LADJÁNSZKI MÁRTA ÉS AZ L1 KORTÁRSTÁNC-EGYÜTTES, GRECSÓ KRISZTIÁNMODERÁTOR: AGÓCS GERGELYFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Az árnyékból a fényre?Grecsó Krisztián

Megnehezítette-e a pályakezdésedet, hogy vidéken éltél?Pályát kezdeni és építeni sehol sem könnyű, de ott érdekes ügy igazán, ahol nem is tudni róla, hogy van ilyen pálya. Ennek ellenére nem gondolom, hogy Kőbányáról könnyebb. Rá-adásul nincs olyan, hogy vidéki indulás, mert mindenki a saját démonaival küzd.

Az, hogy a Pletykaanyut szájára vette a város, a perek, botrányok ellenére remek píárnak bizonyult…Ebben az értelemben hálás lehetek annak a könyvnek és annak a botránynak, noha a Pletykaanyu-botrány nem a könyvről szólt: egy faluról szólt és rólam szólt.

Milyen szempontból fontos Neked országosan ismert, népszerű íróként az általad hangsúlyosan őrzött vidéki identitás?Ez lelkiismereti ügy, ösztönös. Bizonyos szempontból kényelmesebb lenne elhagyni, és azonosulni egészen azzal, ahol most élek. De nem megy, és jó is így. Imádom a falut, az Alföldet, és nem tudok nem oda tartozni. Most gyúrtunk, kicsit megkésve, kolbászt. Ragyo-gó napsütés volt, tiszta megtévedt tavasz, ültem egy apró békési faluban, Gerendáson a barátomék udvarán, kortyoltam a fröccsöt és éltem. Élni meg jó.

Máshogy alakult volna-e szerinted az írói karriered, ha Szegváron vagy Békéscsabán maradsz?Egészen biztosan, de ennek én vagyok az oka. Íróként is, zenészként is lehetsz „vidékről” országosan ismert, ha elég független vagy. Ha te vagy a viszonyítási pont. Én mindig a gyulai Kiss Ottó íróbarátomat emlegetem. Ő nem vidéken él, mert külön bolygó. Én nem voltam ilyen erős, megfutamodtam, nekem akkoriban kellett a centrum támogatása. De nem biztos, hogy ez az élethelyzet végleges. OTTHONUNK

Szabó Balázs

Fotó

© G

yarm

ati L

ili


After_cryingK

ÖN

NY

Ű

KÖNNYŰZENEKOMOLY

Vannak, akik szerint éles határ húzódik a könnyűzene és a klasszikus muzsika között.

Az After Crying tagjai szerencsére ezt máshogy gondolták, és a két, első pillantásra

valóban egymástól idegennek tűnő műfaj közötti mezsgyére felépítettek egy teljes

életművet.

After Crying


Gondolná bárki, hogy az After Crying jövőre már a harmincadik születésnapját fogja ünnepelni? Pedig így van, a zenekar 1986-ban alakult, olyan zenészekből, akik egyaránt kedveltek/kedvelnek nagynevű B betűs zeneszerzőket (Bach, Beethoven, Bartók), illet-ve olyan progresszív rock-előadókat, mint az Emerson Lake & Palmer vagy a King Crimson. Ezek az elődök alapvető mértékben határozták meg a későbbi hangzást, amelyhez aztán mind a klasszikus (Dvořák, Ligeti, Mendelssohn), mind a könnyűzenei (Frank Zappa, Laurie Anderson) oldalról érkeztek újabb inspirá-ciók. A kezdeti időszak meglehetősen ínséges volt; előfordult, hogy folyamatosan mindössze tíz-húsz ember előtt játszott az együttes, de megérte kitartónak lenni, mert az After Crying a ki-lencvenes évekre már igencsak megbecsült névvé nőtte ki magát.

A fordulópont az 1990-es Overground Music című album lett, mely már teltebb hangzást prezentált a kezdeti akusztikusabb hang-vétel után. A dalokban megjelent az ének, kevesebb lett az imp-rovizáció, a zenekar pedig szép lassan elkezdett nevet szerezni magának külföldön is. Folyamatosan jöttek az elismerések: a Progvisions nevű szaklap az 1996-os De Profundis albumot az év lemezének választotta, egy évvel később pedig egy budapesti fel-lépés alkalmával nem más lépett fel velük, mint az ex-Crimsonos John Wetton. Az After Crying egy alkalommal még az In The Court Of The Crimson King albumot is előadta a néhai Budapest Sport-csarnokban, a külföldi meghívásoknak pedig alig győztek eleget tenni: az évek során sikerült eljutniuk Portugáliába, Angliába, Izraelbe, Franciaországba, Mexikóba, Venezuelába, Belgiumba, Hollandiába, Finnországba, Lengyelországba, Spanyolországba, Görögországba és az USA-ba.

A rendkívül képzett zenészek (Batki Zoltán – ének, Egervári Gábor – fuvola, Erős Csaba – billentyűs hangszerek, Horváth András Ádám – gitár, Madai Zsolt – dob, Pejtsik Péter – basszusgitár, cselló, hegedű, Winkler Balázs – trombita, billentyűs hangsze-rek) gyakran lépnek fel nagyzenekarral, ráadásul nemcsak ide-haza, hanem határainkon túl is. Rendhagyó koncertre készülnek május 21-én, a Művészetek Palotájában, ahol az MR2 Akusztik+ program keretein belül lépnek fel: egyrészt felcsendülnek új szer-zemények, másrészt a zenekar felelevenít és átdolgoz jó pár olyan darabot, amelyet már nagyon régen hallhattunk élőben. Klasszikus zene és progresszív rock, jazzes fordulatok és korsze-rű értelmezések, csendesebb elszállások és kemény beindulások várhatóak most is a nemzetközileg egyik legismertebb magyar zenekartól. „Korszerű zene”, ahogy egyesek nevezik, de a legkö-zelebb akkor járunk az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk, hogy az After Crying egy műfajilag besorolhatatlan együttes, mely si-keresen és könnyedén evickél a stílusok között.

Nagy István

2015. május 21.MR2 AKUSZTIK+ A MÜPÁBÓLAFTER CRYINGBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

…műfajilag

besorolhatatlan együttes…

KÖ

NN

YŰ

Žagar

POP • ROCK • REGGAE • HIPHOP

FUNK • DUB • FILM • SLAM POETRY…


Aki a Művészetek Palotája

állandó látogatója,

ismerősként üdvözölheti

a Hey, June! nyárindító és

egyben évadzáró sorozatát,

amely a kezdetektől a hely

állandó, speciális fesztiválja.

A Hey, June! elsősorban

a popzene legismertebb és

feltörekvő előadóit látja

vendégül műfaji megkötések

nélkül, sokszor szerepet

juttatva a művészeti határ-

területeknek is, a filmtől

a slam poetryn át a költé-

szetig. Idén sem lesz másként.

POP • ROCK • REGGAE • HIPHOP

FUNK • DUB • FILM • SLAM POETRY…


Az eseménysort az elmúlt évek egyik leg-kedveltebb magyar popénekesnője, Odett nyitja. Fátyolos hangján előadott szenvedé-lyes-finom, harsány-lírai dalai rendre sláge-rekké válnak. Koncertje, melyet a Művésze-tek Palotájában ad, az áttervezésről szól, hiszen ahogyan sokan mások is teszik, új köntösbe öltözteti műsorát: zenekara mel-lett – melyet édesapja, Polgár Péter vezet – számos vendégzenész is közreműködik az est során. A finomabb hangszerelésű dalok még puhább vonós tónusokat kapnak gyermekkórussal kiegészülve, míg a látványt a filmrendező Pater Sparrow fogja az alka-lomhoz illőn kialakítani.

Kollár-Klemencz László munkásságában az utóbbi években meghatározó a kortárs iro-dalommal való szoros kapcsolata, így nyil-vánvaló, hogy műsora ezúttal sem nélkülö-zi ezeket az elemeket – annál is inkább, mivel a fellépők listája két írót is jelez vendégként: Erdős Virágot és Grecsó Krisztiánt. A Kistehén zenekarhoz ezúttal vonósok csatlakoznak, valamint két élő zenészlegenda, Másik János és Lantos Iván. A lírai esten egyaránt meg-szólalnak a Kistehén Legesleges című legfris-sebb albumának dalai, régebbi slágerek és természetesen Másik és Lantos kompozíciói.

Ismét bemutatunk egy tehetséges fiatal lányt, ezúttal a Budapest-Stockholm-London-tengely képviseletében. Antonia Vai még csak huszonhat éves, magyar származású, Svédországban született, élt Londonban is, de egy ideje Budapestre költözött. Dalai a folk-pop, a jazz, a soul, a világzene és a köl-tészet körül forognak. A Bohemian Betyars feldolgozta dalát, fellépett a Quimby előtt. „Célom, hogy minden egyes koncert utazás

legyen a dalaimon keresztül, ahol minden dal külön állomás” – mondja Antonia. A Müpá-ban az alapzenekar vonós szekcióval, hár-fával és vokalistákkal egészül ki, míg ven-dégként közreműködik a Bohemian Betyars, az AKPH-tag Saiid, továbbá M3nsa ghánai rapper/énekes.

Ambient reworks and film scores – ezt ígéri a Žagar – Motion Picture Laboratory hang-versenye. A Zságer Balázs vezette zenekar hű a címben foglalt koncepcióhoz: igazi film-

zenekoncert várja a Müpa Fesztivál Színházá-nak közönségét. A Zagar a magyar popze-nei élet egyik meghatározó, összetéveszt-hetetlen hangzásvilágú produkciója, mely úttörő szerepet vállalt a kortárs elektroni-kus tánczene és a pop fúziójának megte-remtésében. „Sok filmzenei hatású számunk van, de erre az estére egynemű repertoárt tervezünk, így a számok nagy részét áthang-szereljük, már csak a vendégelőadók miatt is” – avat be a készülődésbe Zságer Balázs. Mindezen túl új filmzene ősbemutatója is

Odett

Kistehén

KÖ

NN

YŰ

Dal és szövegAz utóbbi pár évben sokszor, sok helyen találja ismét fontosnak egy új generáció a szavak mögötti jelentést: ennek is köszönhető, hogy 2007 körül megszerveződtek az első slam poetry-estek Budapesten, lakótelepeken hiphopzenekarok alakultak, bekerültek a rádióba, elképesztő nézettséget hoznak a YouTube-on, míg a költészet felől érkezők a pop zenei eszközeivel és hőseivel felvértezve kerültek egy új nyilvánosság elé. Van, ahol érettségi tétel az Akkezdet Phiai dalszövege vagy Szálinger Balázs költő munkássága, és megdöbbentően sokan vitatkoznak arról, mekkora esztétikai élmény egy Pilvaker slam poetry nélkül. A Hey, June! idei sorozatába sokan érkeznek e határterületről.


Irie Maffia

várható: „bár Az éjszakám a nappalod című magyar film csak ősszel kerül a mozikba, a soundtrackből már most szeretnénk előadni pár betétdalt. Ezek inkább atmoszférikus, hömpölygő darabok lesznek, itt-ott minimal, illetve dub hatásokkal.

A Hey, June! záró produkciója valódi születés-nap: 2005-ös megalakulása után a reggae, a hiphop, a rock és a funk stílusjegyeit ötvö-ző Irie Maffia szinte azonnal a legnépsze-rűbb együttesek közé került. Lehengerlő előadásmódjáról ismert, koncertjeiken a táncparkett azonnal mozogni, a födém nyi-

korogni kezd. „A jubileumi év minden tekin-tetben más, és természetesen a Művészetek Palotájában is egy teljesen új műsort muta-tunk be. Az új lemezről élőben is eljátsszuk legújabb dalunkat, a Johnny NoWalkert, mely visszatér az Irie-gyökerekhez” – meséli a ze-nekar egyik oszlopa, JumoDaddy. Természe-tesen meglepetésvendégek is várhatók, de mellettük a régi tagok is felbukkannak. „A Müpa lényegében lezárja a tavaszi turnét. A tavaszi turné része, de mégis más. Régen játszottunk utoljára itt, és most szeretnénk megint valami nagyon emlékezeteset csinálni.”

Bihari Balázs

Antonia Vai

2015. június 8.HEY, JUNE!ODETT POP-ART LIVEFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. június 10.HEY, JUNE!KOLLÁR-KLEMENCZ LÁSZLÓ ÉS A MELANKOLIKUSOKLEGESLEGESKÖZREMŰKÖDIK:BUJDOSÓ JÁNOS, ERDŐS VIRÁG, GRECSÓ KRISZTIÁN, JANCSOVICS MÁTÉ, MÁSIK JÁNOS, LANTOS IVÁN, RADICS ÁDÁM, VAJDOVICH ÁRPÁD, VALKÓ BÉLAFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. június 16.HEY, JUNE!ANTONIA VAIFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. június 21.HEY, JUNE!ŽAGAR – MOTION PICTURE LABORATORYAMBIENT REWORKS AND FILM SCORESKÖZREMŰKÖDIK:ZSÁGER BALÁZS – BILLENTYŰ, ELEKTRONIKA, VOKÁL,GYÖRGY LIGETI – ÉNEK, GITÁR,ZSÁGER VARGA ÁKOS – BASS, LÁZÁR TIBOR – DOB,DJ BOOTSIE – SCRATCH, SOMOGYI KRISTÓF (KEMURI) – VJ VENDÉGEK: PRO MUSICA KÓRUS TAGJAIKISS ÁRPÁD – TROMBITA, SZÁRNYKÜRT, ZAHÁR FANNI – FUVOLA, MÁRKOS ALBERT – CSELLÓ,FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. június 25.HEY, JUNE!IRIE MAFFIABARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Film és zeneFilm és zene kapcsolata már a némafilm megszületésekor is igen szoros volt, a hangos-film megjelenésekor pedig külön iparág született erre Hollywoodtól Budapestig. A kon-cert mint vizuális élmény mindig központi szerepet kapott: a látvány szerepe továbbra sem változott, csak ingerküszöbünk tolódott ki a végtelenbe és ma már költséghatékony megoldásokkal lehet látványos produkciót létrehozni. Méretek, eszközök, technika: vurstli szakállas nővel vagy komplex művészeti élmény? Utóbbival szerencsére sokan kísérletez-nek, filmekkel, filmrészletekkel, klipekkel dolgozó vizuális brigádok dolgoznak össze művé-szekkel, és nemcsak Peter Gabriel korosztályú bácsikra és nénikre gondolunk: a látványt a zenével egyenértékűnek gondolja az elektronikus könnyűzenei szcénában dolgozók számos kultikus figurája is, ahol a live actet tökéletesen egészíti ki a vizuális csapat gondosan elő-készített munkája.


CS

AL

ÁD

I É

S I

FJ Ú

SÁ

GI

PR

OG

RA

MO

K

FORGALMI DUGÓ

A Matinékoncertek májusi hangversenyén Händel egyik legnépszerűbb, ám annál

rendhagyóbb művét, a II. György angol király megrendelésére született Tűzijáték-zenét

szólaltatja meg a Zuglói Filharmónia Szent István Király Szimfonikus Zenekara,

Záborszky Kálmán vezényletével.

ÉS PAVILONTŰZ LONDONBAN

Georg Friedrich Händel

Balt

hasa

r Den

ner f

estm

énye


A próbalátogatás és a moderált gyerekkon-certek műfaját ötvöző koncertpedagógiai programok nem titkolt célja, hogy értő fel-nőtt közönséget neveljenek – mindezt azonban a lehető legélményszerűbben, a gyerekeket leginkább foglalkoztató kérdé-sekre koncentrálva teszik. A zenekar és a karmester mellett így még egy főszereplő-vel bővül a fellépők sora: Fehér Tibor mode-rátorként gondoskodik arról, hogy a gyerekek (és a velük érkező felnőttek) betekintést nyerhessenek a zenekar műhelytitkaiba, valamint az elhangzó mű történetébe és zenei folyamataiba.

A Tűzijáték-zene történelmi apropójául nem kisebb esemény szolgált, mint az osztrák örökösödési háborút lezáró, 1748-as aacheni békekötés. Bár II. György nem volt igazi ze-nerajongó, abban egyetértés volt az udvar-ban, hogy a hivatalos ünnepség nem lehet teljes az alkalomra írt zene nélkül. A háború alatti nélkülözést követően különösen fon-tos volt, hogy az uralkodó minél nagyobb tömegeknek biztosítson alkalmat az ünnep-lésre – ehhez pedig elengedhetetlen volt, hogy olyan zeneszerzővel írasson zenét, aki-ért az emberek a leginkább rajonghattak.

Händel egyedülálló népszerűségét jelzi, hogy a Tűzijáték-zene tűzijáték nélküli fő-próbájára a korabeli feljegyzések szerint

több mint tizenkétezer ember volt kíváncsi Londonban. Ma talán elképzelhetetlen len-ne, hogy egy koncertre igyekvő tömeg meg-bénítsa egy nagyváros közlekedését, Händel közönsége azonban (amely akár nyolcszor is megtölthette volna a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet) olyan fennakadást okozott a Temze mentén, amely talán még a zenénél is nagyobb szenzációvá vált a saj-tóban. A mű hivatalos bemutatójára 1749. április 27-én került sor a Green Parkban. A főpróbához hasonlóan ez az előadás sem nélkülözte a botrányt: a tűzijáték alatt az egyik pavilon lángra kapott, és rögtön por-rá is égett.

A mű keletkezésének történelmi kontextu-sa magára a zenei anyagra is nagy hatással volt. II. György ragaszkodott hozzá, hogy csak fúvósok játsszanak, így Händelnek – hiába küzdött sokáig azért, hogy hegedűsöket is alkalmazhasson – végül meg kellett hajol-nia a király akarata előtt, és el kellett hagy-nia a vonós szólamokat. Az eredeti hang-szerelésben így huszonnégy oboa, tizenkét fagott és kontrafagott, kilenc trombita, ki-lenc kürt, három pár üstdob és ad libitum pergődob szerepelt. Annak ellenére, hogy a Tűzijáték-zene valójában nem a tűzijáték alatt szólt, a szabadtéri előadás az igazán nagy hatás érdekében megkövetelte ezt a hatalmas apparátust. Händel a későbbi

előadásokra áthangszerelte és vonósokkal egészítette ki a művet; ma a koncertter-mekben leggyakrabban az újabb verziót hallhatjuk. A barokk szvit formájú kompo-zíció – az angolok és a franciák háborúbeli szembenállását figyelembe véve némileg ironikus módon – számos francia zenei for-mát alkalmaz.

A Tűzijáték-zene mind zeneiségét, mind a hozzá fűződő történeti érdekességeket te-kintve olyan mű, mely a lehető legizgalma-sabban képes bemutatni magát a barokk stílust és a darabhoz kapcsolódó zenekari kulisszatitkokat.

Belinszky Anna

2015. május 3., 11.00MATINÉKONCERTEK – MŰHELYTITKOKTŰZIJÁTÉK-ZENE – A KIRÁLY ÜNNEPELKÖZREMŰKÖDIK: ZUGLÓI FILHARMÓNIA – SZENT ISTVÁN KIRÁLY SZIMFONIKUS ZENEKARVEZÉNYEL: ZÁBORSZKY KÁLMÁNMODERÁTOR: FEHÉR TIBORBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM


FIL

M

MÁSODPERCSZÜNET,MAJD TOVÁBB

EGY Fotó

© Á

lbum

Arc

hivo

Fot

ográ

fico

Dél

Ezeknek az új generációknak a képviselői mutatkoznak be a Müpamozi spanyol soro-zatának három következő filmjével: Victor Erice az El Sur (A Dél), Julio Médem a Vacas (Tehenek), Pablo Berger pedig a Blancanieves (Hófehérke) című alkotásával. Hármuk kö-zül Erice a legidősebb, 1940-ben született, az ő filmje egyben a legrégebbi is, 1983-as. Az álmodozásra hajlamos kislánynak, a hóbo-rította Észak-Spanyolországban élő Estrellá-nak állandóan a titokzatos, elbűvölő, min-dig napsütötte, vidám Dél jár az eszében. A ragyogó, máshoz nem hasonlítható Sevilla. Mindazonáltal még valami erősen vonzza őt a Délhez, amit eleinte nemigen ért, csak annyit sejt róla, hogy köze van az apjához. A Dél. Ahol egyszer, valamikor nagyon régen kitört a polgárháború (jaj, de nehéz szaba-

dulni tőle!), amely az apja és a nagyapja kö-zötti szakításhoz vezetett. Amit a kislány csak nagyon nehezen ért meg. Mint aho-gyan azt is, hogy mit is keresnek ők Északon, és mi az a titok, amit apja az oly elbűvölő Déllel kapcsolatban még őrizget. Tizenöt éves lesz, amikor apja öngyilkossága után végre elindul Délre, ahol nem csupán a csa-ládja történetét, de Spanyolország történe-tének egy darabját is felfedezi. Erice a fény-nyel és árnyékkal mesteri módon bánva, lassú kameramozgásokkal vezet be minket e történet(ek) rejtelmeibe. Igen, talán el-mondható, hogy amolyan régimódi film az övé. De hogy van valami ellenállhatatlan benne, az is kétségtelen.

Julio Médem már tényleg egy másik gene-ráció képviselője, 1958-ban született. Ma úgy tartják számon, mint a spanyol film régi nagy rendezői hagyományainak folyta-tóját, a nemzetközi kritika csakis a legna-gyobbakkal együtt emlegeti. A legnagyobb spanyol rendezők sorában, csakhogy Médem valójában nem spanyol, hanem baszk. Ez persze akár mindegy is lehetne, nekünk, távoli nézőknek aztán végképp mindegy, de ha jobban odafigyelünk, ez az egész kicsit olyan, mintha otthon érezhetnénk magunkat, olyan, mint egy darab Kelet-Európa.

A Vacas (1991) Médem első nagyjátékfilmje. Tulajdonképpen egy családtörténet, két szomszédos baszk parasztcsalád három generációjának története. Három generáció.

Legutóbb, a spanyol sorozat éppen akkor aktuális darabjait bemutató fejezetünk végén

megálltunk egy pillanatra, vettünk egy mély lélegzetet. Igen, nem tagadjuk, megkönnyebbült

lélegzetet, olyasfélét, amilyet általában egy súlyos tehertől megszabadulva vesz az ember.

Így is van, súlyos tehertől szabadult meg Spanyolország, és kellő együttérzésről tanúbizony-

ságot téve, súlyos tehertől, Franco diktatúrájától szabadult meg az országgal együtt a

spanyol film magyar kedvelője. S miközben lélegzetet vesz az ország, új generációk nőnek fel,

amelyek a polgárháborúban már személyesen nem érintettek. Persze csak személyesen nem.


2015. május 18., június 1., 15.MÜPAMOZIAZ IGAZSÁG PILLANATAI. FÉL ÉVSZÁZAD SPANYOL FILMJEIVICTOR ERICE: EL SUR / DÉL (1983)JULIO MÉDEM: VACAS / TEHENEK (1992)PABLO BERGER: BLANCANIEVES / HÓFEHÉRKE (2011)ELŐADÓTEREM

„Médem már az

első filmjében meg

akar felelni későbbi

hírnevének”

Fotó

© Á

lbum

Arc

hivo

Fot

ográ

fico

Hófehérke

Ez számunkra itt Kelet-Európában bizony sokat sejtet: a film tárgya nem egyszerűen egy történet, hanem maga a nagy történe-lem. Ha ez jut róla eszünkbe, nem sokat té-vedünk. A történet 1875-ben, a második karlista háború lezárulása után kezdődik, ami azért nem mindegy, mert ennek követ-keztében vesztette el Baszkföld önkormány-zatiságának azokat a maradékait, amelyek az első karlista háború után még megma-radtak. Ekkor kerül egymással szembe két korábbi barát, olyannyira, hogy egy halálos összecsapásban meg is mérkőznek. A két baráti család esküdt ellenségévé válik egy-másnak, de hogy semmiképp se legyen egy-szerű a történet, a két egykori ellenfél gyer-mekei egymásba szeretnek, születik is egy házasságon kívüli gyermekük. A háborús-kodásba torkolló, ármánnyal és szerelem-mel átszőtt ellenségeskedés pontosan hatvanegy évig, azaz a polgárháború kitö-réséig tart (tehát nem szabadulunk a pol-gárháborútól, még itt sem). Igen, olyan ez, mint valami végzet. Mert akárhogyan is családi történet, kétségünk nem lehet afe-

lől, hogy a családi viszály, a kvázi háború nem más e történetben, mint a tényleges polgárháborúk helyettesítője.

Médem már az első filmjében meg akar fe-lelni későbbi hírnevének, miszerint a spanyol film legjobb, szürrealista hagyományainak továbbvivője. A film az egész történetet a mindig és mindenütt jelenlévő tehenek szem-szögéből meséli el. A human condition, azaz az emberi állapot mellett így jut filmjében szerephez az állati állapot, vagyis az animal condition.

Most pedig végre lélegezzünk fel! A polgár-háború véget ért, végre. Pablo Berger (1963) Blancanieves (2012) című némafilmje a Müpa-mozi nézőit is megszabadítja tőle. Igaz, a rendező a klasszikus Grimm-mesét a húszas évek Spanyolországába helyezi át, de ennek oka immár nem politikai. Sok-kal inkább az a cél, hogy tisztelegjen egyet a múlt századelő fekete-fehér némafilmjei előtt. Ez a tisztelgés egyáltalán nem újdon-ság, évezredünkben nem ez az egyetlen

némafilmes próbálkozás, sőt elmondható, hogy a stílus újjáéledése, ha nem is main-stream, de elfogadott lett.

Ha már spanyol közegbe teszi át a történe-tet Berger, hová is helyezhetné, ha nem a bikaviadalok, a torreádorok világába. A spa-nyol Hófehérke, Carmencita apja a legneve-sebb torreádor, anyja a legnevesebb flamen-co-táncos. Csak történik egy kis baleset: a torreádort felökleli a bika, így az anyánál az izgalomtól beindul a vajúdás, és ahogyan egy efféle mesében kell, a szülésbe bele is hal. Az apa lebénul, a kislányt a nagymama gondozza, míg flamencózás közben ő is meg nem hal. Ekkor lép színre, hát hogyne lépne színre, a gonosz mostoha. Minden elkövet a kislánnyal szemben, amit egy ef-féle perszóna csak elkövethet, még apjától is eltiltja, ám ő titokban elsajátítja tőle a torreádor-művészetet. Csakhogy az apa is meghal, a mostoha rögvest ezután a lány megölésére készül, de szerencsére megér-kezik a hat (nem tévedés, hat) torreádor törpe, hogy Carmencitát megmentse…

És itt meg is állhatunk a történet tovább-mesélésében. Annak biztosítékául, hogy a Kedves Néző jól fog szórakozni, a film által begyűjtött tíz Goya-díj elegendő lehet.

Mesés Péter

Fotó

© Á

lbum

Arc

hivo

Fot

ográ

fico

Hófehérke


A P

ÉN

Z Z

EN

ÉL

A kultúra információ, a műalkotás informá-ciós termék, melynek kereskedelmi értékét sokáig a szűkösség szabályozásával terem-tették meg. Korlátozott befogadóképessé-gű koncerttermek, mozibemutató, DVD-ki-adás és tévés sugárzás között kötelező időablakok sikerrel pályáztak azok pénzére, akik gyorsabban, kényelmesebben akarták látni vagy hallgatni kedvencüket. Aztán jött a digitális forradalom, amikor a hozzáférés korlátai egy csapásra ledőltek. Ettől a kul-turális alkotások nem lettek kevésbé érté-kesek, csak épp senki nem akart a hozzáfé-rés előtt emelt mesterséges falak egyre idegesebb őreinek fizetni, amikor ezeket a falakat nevetve át is lehet lépni.

Ehelyett ki kell találni valami mást. Az út-keresés egyik irányzata szerint az elérés kényelméért a kultúrafogyasztók hajlandók fizetni. Így működnek a népszerű kultúrát kínáló zenei és filmes szolgáltatások. Inkább fizetek nyolc-tíz dollárt, mint hogy a filmek letöltésével töltsem a drága időmet. Az in-gyenes elérést kínáló kalóz oldalak, bár el-vileg a fogyasztói szabadság kiterjesztését hozzák el, leginkább a reklámozott, kurrens termékekkel vannak tele. Itt is keményen működik a kereslet uralma. Az van fent, amit sokan keresnek. A farkastörvények világá-ban hiába keresné valaki a letöltési linket Danyiil Trifonov Carnegie Hallban adott múlt decemberi koncertjéhez. Nincs ilyen.

Az útkeresés másik irányzata a kultúra „me-nőségében” keresi a kiutat. Nem a hozzá-férést teszi szűkössé, hanem az azonosu-lás szintjeiért fizet a fogyasztó. Egy élő Fesztiválzenekar-előadás kínálta örömö-kön nem nagyon lehet potyázni. Aki ott van, az részese az élménynek, tud szünet-ben beszélgetni a többiekkel. Erősebbre szö-vi a társadalom szövetét a közönség, miköz-ben valami nála nagyobb megszületésének lesz részese minden egyes néző. Úgy érez-heti, hogy létrehozója, támogatója mind-annak, ami a szeme előtt zajlik. Egy polgár, aki társaival és az alkotókkal együtt része-se a kultúra születésének és megörökítésé-nek. Online ez jóval áttételesebben, de szin-tén működik. Akár a Berlini Filharmonikusok digitális koncerttermének, akár a Medici TV-nek az előfizetője, akár a Met előadásainak közvetítését nézi a Müpában, a néző egy globális közösséghez tartozik.

Lehet potyázni olyan dolgokon, mint az adófizetés vagy a villamos, de az élményen, vagy egy közösséghez való tartozáson nem lehet. Amikor elmegyek egy színházi elő-adásra, hangversenyre vagy koncertre, az nem csak kikapcsolódás, hanem identitás-megerősítő, felmutató funkcióval is ren-delkezik. Persze vannak foteldrukkerek is, de mit tudnak ők az igazi gólörömről? Vi-szont ők is azzal próbálkoznak, amivel a meccsre járók: hogy részesei legyenek va-

laminek, ami túlmutat az egyén határain és lehetőségein. A Bostoni Szimfonikusok bérletese joggal büszke arra, hogy ő ahhoz a hagyományhoz tartozik, amelyik művet rendel Bartóktól és Messiaentől.

A leginkább előremutató online kulturális archívumok is az elköteleződést, a részvé-telt és az identifikációt értékesítik. A Medi-ci tv 2008-ban indult. Havi tíz euró körüli összegért ezerötszáz koncertből és további sok dokumentumfilmből álló archívumhoz lehet hozzáférni, illetve évente körülbelül száz új eseményt közvetítenek élőben. Az igazi érték a hozzáférés a globális zene-értő közösséghez, a jól informált vélemény-alkotáshoz. A szolgáltatás ma kétszázezer regisztrált felhasználót számlál és tízezer előfizetőt, akik egymilliós előfizetési bevé-telt hoznak. Ez nem olyan összeg, amiért megmozdulna egy globális zenei piacon játszó befektető. Egy apró Magyarország-nyi piacon tud nagyjából ennyit behozni egy globális streaming szolgáltató.

Magyarországról a Müpa és az A38 gyakor-lata emelkedik ki a mezőnyből. Az A38 2004 óta rögzíti az eseményeit. A kezdetektől a közszolgálati csatornák mutatják be a mű-soraikat. A professzionális ötkamerás fel-vételekből rendszeresen adnak ki koncert DVD-t a zenekarok. Eddig mintegy ezerhá-romszáz műsor készült el, a koncerthez a

LÉTREHOZÁS, ARCHIVÁLÁS,

56 müpa magazin 2014 november–december

legtöbb esetben riportot is forgatnak. Saját anyagaik terjesztését az MTVA-ra bízzák, de a tévés sugárzás mellett korlátozott ideig online is hozzáférhetők a műsorok, egyes koncertekből pedig rádióműsor is készül. A fellépők külön díjazást nem kapnak a fel-vételekért, a televíziós sugárzás jogdíjai vi-szont kárpótolják őket. A fejletlen zenei pi-ac miatt sokkal egyszerűbb megállapodni közvetlenül a hazai művészekkel, mint a külföldiekkel, akiket különféle felhasználá-sokra sokszor más-más cég képvisel. A te-levíziós jelenlét nem önmagában éri meg, hanem egy összetett ökoszisztéma része. A közvetlen bevételek mellett reklám, presztízs a közönség felé, többletszolgál-tatás a zenekarok felé.

Nagyon tudatos felvételi, archiválási és műsorkészítési munka folyik a Művészetek Palotájában. Évente több mint százötven programot archiválnak itt magas minőség-ben, amiből az Arte és a Mezzo televíziós csatornák is átvettek műsorokat. 2012-óta évi nyolcvan komoly- és könnyűzenei mű-sort vásárolt az MTVA, emellett sok kon-certjük meghallgatható a Petőfi és Bartók Rádiókban. A Müpa online jelenléte egyre kiterjedtebb. Elsősorban saját maguk ter-jesztik a műsoraikat, amivel a márkájukat építik. Az online terjeszkedés fontos motivá-ciója, hogy a közpénzből támogatott mun-kájuk minél szélesebb közönséghez jusson

el. A Müpa Live Webcast néven futó közve-títések során évente mintegy ötven komoly- és könnyűzenei koncertet élvezhet otthoná-ban a közönség az egész világon. A Nemzeti Filharmonikusok koncertjeit élőben közve-títik a honlapon, amelyen emellett a Müpa sokszínű programkínálatát reprezentáló felvételek tekinthetők és hallgathatók meg. Nemrég elindult két huszonnégy órás online zenei csatorna is, a Müpa Symphony és

Müpa Easy, ahol a lineáris külsős és saját fel-vételekből álló műsormenetet alkalmanként élő közvetítések gazdagítják. Mindezen túl jelenleg az archív anyagaik oktatási célú al-kalmazásának kiterjesztésén és az iTunes-os értékesítésen dolgoznak. A sokrétű szol-gáltatás kulcsa, hogy még a hasznosítási ötletek előtt egy magas minőségű archí-vum alapjait tették le. A jó archiválás során nagyon sok, a közönség számára láthatat-lan tevékenység zajlik, ami az archívum mélységét adja. Ez a háttérben folyó feldol-gozási munka teszi lehetővé a sokrétű fel-használást, az archívumból építkező auto-

matikus műsorfolyamok összeállítását vagy akár a személyre szabott ajánlásokat.

Az archívum a klasszikus felfogás szerint egy kulturális intézménynél a napi munka mellékterméke. Minél régebbi, minél telje-sebb, annál gyakrabban nevezik felbecsülhe-tetlen értékűnek. Ez legtöbbször köszönővi-szonyban sincs a kereskedelmi hasznosítás lehetőségeivel, vagy a közönség értékelé-

sével. A jó archívum sokkal többe kerül, mint amennyit közvetlenül behoz. A modern kulturális intézmény archívuma tevékeny-ségének origója, ami a közönség szélesebb körű kiszolgálását szolgálja, és bevételeket is teremt. Az online hasznosítási lehetősé-gek az együttműködések új rendszerét kí-nálják közönséggel, szponzorokkal, média-vállalatokkal. Ezek jó kihasználása nem feltétlenül archívumi bevételekben mérhe-tő, hanem a márka értékében vagy a kö-zönség elkötelezettségében. E kettőn pe-dig se potyázni, se kalózkodni nem lehet.

Kitzinger Dávid

„A jó archívum sokkal többe kerül, mint amennyit közvetlenül behoz.”

HASZNOSÍTÁS

A kilencvenes évek elején egy betörés

során ellopták a Fekete Lyuk VHS

kazettákon tárolt teljes archívumát:

így tűnt el egy izgalmas korszak sok

fontos dokumentuma. Ha meg akarja

teremteni saját helyét az örökségben,

akkor a magas kultúra intézményének

is archiválnia kell tevékenységét.

Mire jó egy esemény-archívum? Képes-e

bevételeket termelni ma, amikor az

internetes tartalomszolgáltatás

virágkorát éli?


KU

LIS

SZ

A

Számos munkahely alkalmaz

jogászt, de egy olyan kulturális

óriásintézményben, mint a Müpa,

a jogtanácsos jelenléte nélkülöz-

hetetlen. Kevesen gondolnak

arra, hogy minden rendezvény

hátterében szerződések tömege

húzódik meg: a Müpa műveket

rendel, online rádiót működtet,

műsort ad el televízióknak, szer-

ződést köt együttesekkel,

karmesterekkel, szólistákkal,

zeneszerzőkkel, szövegírókkal

– de még a műsorfüzetek szerzőivel

is. Hogy ezek a szerződések

makulátlanok legyenek, azért

dolgozik dr. Újszászy Zsófia.

DOLGOZOM

dr. Újszászy Zsófia

„AKKORJÓL,LÁTHATÓ”HA NEM VAGYOK


Hogy mi áll a névjegykártyáján? Jogi vezető – valójában azonban vezető jogtanácsos a hivatalos beosztása. Nem itt kezdte a pá-lyáját: az egyetem elvégzése után három évet töltött annak nemzetközi jogi tanszé-kén, ezzel párhuzamosan pedig elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetem nemzet-közi szakirányú másoddiplomás képzését. A PhD. abszolutórium megszerzését köve-tően vidékről Budapestre költözött, és a nemzetközi joggal is összefüggő, érdekes és idehaza újszerű munkába vetette magát: az európai uniós támogatásokat koordináló szervezetben kezdett tevékenykedni. Több mint tíz éven át végezte ezt a munkát, de közben egyre inkább úgy érezte, váltani sze-retne. Valami gyökeresen más kell, olyan elfoglaltság, amely a művészetekhez kap-csolódik – emlékezik vissza akkori érzései-re. „És akkor jött a szerencsés találkozás a Müpával, ahol bíztak bennem, elhitték, hogy az itt rám váró feladatokat teljesen eltérő szakmai múlttal is képes leszek jól végezni. Azóta itt vagyok – most már több mint há-rom éve. 2012. január 1-jével kezdődött a munkaviszonyom.”

Meglepő választ ad arra a kérdésre, hogy mihez kellett itt hozzászoknia, új munkakö-re mennyiben más, mint a régi. Hasonlít a korábbi feladataihoz abban, hogy ennek a tevékenységnek sem volt kitaposott útja, nem voltak kiforrott jogi előzményei. Az EU-s támogatások rendszere újfajta forrás volt, kialakult intézményrendszer nélkül: „nem voltak meg a kész szabályok hozzá, ezt mind kreatívan, kicsit az idővel is versenyt futva kellett kitalálni. Nem a klasszikus jogal-kalmazás területe volt ez, hanem sok mindent jogi keretek között, jogi tudással a háttérben, de újító szándékkal kellett megvalósítani. És bizony a Müpában is hasonló a helyzet: sze-rintem ez a tapasztalat az, amelyet azóta is a legjobban tudok itt hasznosítani.” A mun-ka lényege a szerződéskötésekkel kapcso-latos: „Ezerötszáznál is több szerződést kö-tünk évente. A Müpa a külső szemlélő szá-mára akár »szerződésgyárnak« is nevezhető. De ne csak a napi rutinra gondoljunk. Az in-tézmény vezetése minden újra nyitott. Akár-csak korábban, az EU-s munkámban, bizo-nyos értelemben itt is a jogszabályok előtt járunk. A szerzői jogot arra találták ki, hogy mi történjék, ha valaki ír egy könyvet vagy komponál egy zeneművet. Meg arra, hogy mi történjék, ha készül egy CD vagy DVD. Az in-formatika azonban gyorsabban halad, mint ahogyan a jogalkotás azt követni képes. Így aztán, ha valaki fogékony erre a problémacso-portra, a kreativitás óriási lehetőségei nyíl-nak meg előtte. Ki kell találni, hogyan lehet új terveket megvalósítani egy még nem tel-

jesen szabályozott környezetben – de úgy, hogy mégis szabályosan működjünk. Bemu-tatunk műveket, és nemcsak a színpadon követik egymást a programok, hanem tévé-műsorokat is gyártunk, nemrég pedig elindult az online Müpa Rádió. A most említett újdon-ságokat például a Müpa marketing szakem-berei tervezték meg, az azonban, hogy az el-képzelések jogilag is megálljanak a lábukon és támadhatatlanok legyenek, a mi felelős-ségünk, jogászoké.”

Hogy a jogtanácsos egy kicsit mindig az ör-dög ügyvédje-e? „Szerintem minden jogász kénytelen az lenni. Rögtön az elején jelezni kell a kockázatot. Munkatársaim idejét paza-rolnám, ha egy projekt formálódásakor nem mondanám el, hogy ez vagy az az irány biz-tosan nem jöhet szóba. Ilyenkor kell köztes megoldást keresni. A jogszabályi keretek kö-zött nekem is kompromisszum-késznek és rugalmasnak kell lennem ahhoz, hogy ne ke-rékkötő legyek, hanem a tervek megvalósu-lását segítsem.” Mivel a tavalyi évtől kezdő-dően a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a CAFe Budapest programjainak jelentős része is a Müpa szervezésében, illetve koordinálása mellett valósul meg, a szerződések mennyi-sége is automatikusan nőtt. „Rendelkezésre állnak különböző típusú helyzetekre kialakí-tott minták, ezeket mindig kell egy kicsit csi-szolni, fejleszteni, testre szabni – de a kiin-dulási alap sokszor adott. Mindezen felül vannak még olyan megállapodások, ame-lyek nem produkcióhoz, hanem a ház üzemel-tetéséhez kapcsolódnak, mint például a köz-beszerzések kapcsán kötendő szerződések. De a munkámhoz tartozik a Müpa Nonprofit Kft. mint gazdasági társaság működtetésé-vel kapcsolatos jogi feladatok ellátása, vagy például a munkajogi kérdések megválaszo-lása. Ilyenek a nagyobb stratégiai együtt-működések vagy a szponzori és marketing-szerződések is.

Mindezt – szerencsére – nem egyedül kell vállalnia. „A »típus-szerződéseket« egy há-romfős szerződéskötő csapat készíti elő. »Típus-szerződésnek« persze ezeket a min-tákat csak erősen idézőjelbe téve nevezhet-jük, hiszen minden eset más és más – ezzel inkább ennek a munkának a nagyüzemi jel-legét szeretném érzékeltetni. Ketten vagyunk jogtanácsosok, komoly bírósági tapasztalat-tal rendelkező kollégámmal együtt, de van még egy külső ügyvédi iroda is, amely jelen-tős támogatást nyújt a társaság számára. Valójában ők azok, akik az első produkciók elindulásától kezdve segítik a Müpa munká-ját. Mi volt a legizgalmasabb feladata az el-múlt három évben? „Sok ilyen akadt. Amire nagyon élesen emlékszem, mert szinte az

első érdemi munkám volt, az közvetlenül az ideérkezésem utáni időkre nyúlik vissza. Ak-kor kezdődött az együttműködés az MTVA-val arra vonatkozóan, hogy a Müpa koncert-felvételekből álló hatalmas archívumából televízió-műsorok készüljenek. Valamilyen szinten már tartottak a tárgyalások, amikor bekapcsolódtam, de ezek még csak elméleti egyeztetések voltak. Számomra elképesztően új volt, hogy januártól belecsöppentem a fo-lyamatba, március 14-én pedig már le is ment az első műsor. A közben eltelt idő alatt pe-dig az összes teljesen új és előzmény nélküli jogi megoldással és azok egyeztetésével, no meg a pénzügyi konstrukciók kialakításával is készen kellett lenni. Aztán eljött az első adás időpontja – és elkészültünk, lement a műsor!”

A találkozás során ars poeticáját is megfo-galmazza: „akkor dolgozom jól, ha nem va-gyok látható. Mert ha jogászt hívnak, akkor már baj van. Ezért számomra dicséret, ha kívülről nem érzékelhető, milyen komoly jogi munka folyik a háttérben. Többen csodálkoz-va kérdezték már tőlem: tényleg a Müpában dolgozol? És mit csinál ott egy jogász? Szerin-tem ezek nagyon jó kérdések, mert a kérde-zőben föl sem merül, hogy ebben a házban probléma adódhat.” Beszél még arról, mi-lyen kellemes érzés a jogtanácsosnak, ami-kor látja munkája közvetlen eredményét. „Beülök a hangversenyterembe, és meghall-gatom azt a koncertet, amelynek a szerződé-ses konstrukcióját még két órával korábban is sokadszorra írtuk át, mert bizony támadt egy kis huzavona… Most pedig örülök, hogy tényleg összejött, ilyen elképesztő tempóban.” Mert a határidő a legjobb múzsa. Bizony nemcsak sokat, de gyakran gyorsan is kell dolgoznia.

És a jogtanácsos mint magánember? Újszászy Zsófia gyerekkorában ugyan néhány éven át hegedült és énekkarban énekelt, a művészethez azonban elsősorban a tárgyak hozták közel annak idején. Nagyszülei révén a nyarakat a sárospataki nagykönyvtárban töltötte, édesapja pedig a hutaüvegek lelkes gyűjtője volt. Bár a Müpa fantasztikus zenei programjai tényleg karnyújtásnyira vannak, csak ritkán nyílik alkalma arra, hogy férjével közösen meghallgassanak egy-egy koncer-tet. Két kisfiuk ugyanis egyelőre rossz néven veszi, ha az estét házon kívül töltik. Amikor viszont négyesben jönnek el egy előadásra, a fiúk nagyon élvezik, hogy édesanyjuk jó-voltából olyan helyszínekre is bejuthatnak – például a művészbüfébe –, ahová közön-séges földi halandó aligha teheti be a lábát.

Nánási Réka


HU

LL

ÁM

HO

SS

Z

2015. június 27.XII. REFORMÁTUS ZENEI FESZTIVÁLBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

TÚRY FERENCintézetvezető, igazgatóSemmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet

A zongora nagyon sokak számára „a” HANGSZER. Páratlan sokszínűségre képes, szinte univer-zális szerszám, amely természetesen nem maradhatott ki a jazzből sem, e műfajban is fantasz-tikus tehetségű művészeket kitermelve – hirtelen Art Tatum, Oscar Peterson, Chick Corea neve jut eszembe, de a sort hosszan lehetne folytatni, például kitűnő hazai zongoristákkal, Vukán Györggyel, Szakcsi Lakatos Bélával és így tovább. Némi személyes kapcsolatom is van a zongo-rával: gyerekkoromban két évig kínlódtam rajta, majd később, a jazz frenetikus hatására meg-próbáltam saját kedvemre improvizálgatni. Végül is különféle népi hangszerekkel kötöttem szo-rosabb barátságot (nem nélkülözve a jazz hatását), de a zongora iránti tiszteletem múlhatatlan. A Hang-szer-szám jazz-zongora programját, amelyet jeles tanárok neve fémjelez, melegen ajánlom az ifjú korosztálynak. Hátha a látogatók közül kerülnek ki a jazz leendő kiválóságai!

RADNÓTI SÁNDORegyetemi tanárELTE, BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Esztétika Tanszék

A Müpa tavaszi kínálatából sok minden érdekel, például Nádas Péter vagy Oravecz Imre estje. De ha egy művészt kéne kiemelnem, s ez lehet utólagos is, akkor az Grigorij Szokolov. Nem va-gyok értő, csak élvező, de mindenesetre amióta először hallottam, minden koncertjén ott sze-retnék lenni. Pernye András egyszer azt mondta nekem, hogy ő nagy biztonsággal be tudja lőni egy ismeretlen zongorista minőségét annak alapján, ahogy bejön és leül a hangszere mellé. Még egyetlen hangot nem ütött le! Ezen azóta is gondolkodom.

Szokolov nem észleli a közönséget. Hozzá képest a fiatal Csalog kitárt karokkal fordult a publi-kumhoz. A fiatal Ránki halvány mosolya mégis csak jelzés és üdvözlet volt. Richter hegyes, gyors léptekkel jött be, s szinte még le sem ült, már belevágott – de mégis csak nekünk játszott. Schiff maga a polgári kötelesség nyugalma (az arany zsebóralánc is hozzátartozik koncertdobogós outfitjéhez), Kocsis heves és nyájas, szélesen mosolyog, s Maurizio Pollini is jóban volt velünk. (Arturo Benedetti Michelangelit sajnos soha nem láttam élőben.) S persze vannak, akik az elra-gadtatás mimikájával magukra mutatnak, hányják-vetik Liszt-es hajukat.

Szokolovban mindebből semmi sincs. Arcvonásai nincsenek párban keze járásával. Még a ráadás sem függ össze a közönség kívánságával. Öt, hat, hét ráadást ad. A közönség nem hiszi el, a ha-todiknál már megy kifele a pódiumülésekről. A mester szembemegy velük, s leül a zongorához.

BOD PÉTER ÁKOSaz MTA doktora, egyetemi tanárBudapesti Corvinus Egyetem, Gazdaságpolitikai Tanszék

A mai ember szinte egész nap zenének van kitéve, ám az emberek kevesebbet énekelnek, mint néhány generációval ezelőtt. Különösen ritka a közös éneklés. Engem ezért is ragad magával mindig a református istentiszteletek zsoltárainak közös éneklése. Megindító abba belegondol-nunk, hogy ugyanazt a genfi zsoltárt, Bourgeois zenéjét a maguk nyelvén hasonló átéléssel fúj-ták eleink sok száz éve Genfben, Skóciában, német és magyar gyülekezetekben. Mai zsoltárja-ink között vannak debreceni harmóniák, kuruckori magyar dallamok, latin liturgikus himnusz-változatok, skót, német, walesi és angol népdalok, Bach zenéje is, meg újabb zenei rétegek. Amit a gyülekezet a maga szintjén énekel, azt a professzionális előadók és a kiváló kórusok most koncertminőségben hozzák elénk. A Református Zenei Fesztivál folytatódó sikere bizo-nyára egyaránt szól a gazdag, sokeredetű zenei anyagnak, és annak a spirituális többletnek, amely a zsoltároknak, az egyházzenének a sajátja. Ihletett zenei örömöt kívánok a hallgatónak.

2015. május 9. HANG-SZER-SZÁMJAZZ-VILÁG – A ZONGORAÜVEGTEREM

2015. március 17.MVM KONCERTEK – A ZONGORAGRIGORIJ SZOKOLOV ZONGORAESTJEBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. május 11.LITERÁRIUM. NÁDAS PÉTER-ESTFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. június 15.LITERÁRIUM. ORAVECZ IMRE-ESTÜVEGTEREM

A világ vezető stílusmagazinja már 6 éve Magyarországon.

Friss stílustanácsok, könnyen hasznosítható

szépségtippek és inspiráló sztárok: ez az InStyle.

InStyle STÍLUS. NEKED.

000_IS_mupa_instyle_2.indd 162 09/03/15 10:46


A világ vezető stílusmagazinja már 6 éve Magyarországon.

Friss stílustanácsok, könnyen hasznosítható

szépségtippek és inspiráló sztárok: ez az InStyle.

InStyle STÍLUS. NEKED.

000_IS_mupa_instyle_2.indd 162 09/03/15 10:46

Vince Könyvesbolt Rózsavölgyi CD- és kottabolt M

ÜP

A –

MÁ

SK

ÉP

P

Amikor belépünk a Művészetek Palotája forgóajtaján, nemcsak a koncerttermek piros

bársonyos világa nyílik meg előttünk. A színvonalas programokon túl másfajta szolgál-

tatásokat is kínál ez a tágasan elegáns építmény: könyvesbolt, lemezbolt, hangszerbolt,

étterem és kávézó is található a falak között.

Már sokszor jártam a Müpában, számos koncertre, táncszínházi előadásra váltottam itt jegyet, ám ezúttal kifejezetten azért lép-tem e szokatlan, délelőtti órán az előcsar-nok vörös szőnyegére, hogy felfedezőutat tegyek az épületben, s felmérjem, mi min-dent lehet itt csinálni, ha az ember éppen nem egy előadóteremben tapsolja vörösre a tenyerét. A Ludwig Múzeum előtt bukkan-tam rá az első fontos állomásra, a Vince Könyvesbolt üvegfalú birodalmára. Első pillantásra úgy tűnt, leginkább színes mű-vészeti albumok sorakoznak a polcokon, de irodalomtól, művészetelméleti művektől és zenei vonatkozású könyvektől kezdve, a gasztronómiai olvasmányokon át egészen a gyerekkönyvekig rengeteg minden kap-

ható itt. Többek közt a magyar múzeumok kiállítási katalógusai, vizuális pedagógiai szakkönyvek, képző- és előadó-művészeti kiadványok, de Müpás szuvenírek és aján-déktárgyak közül is válogathat a látogató. Fontos szolgáltatásuk, hogy a Literárium estjeit követő dedikálásokhoz ők biztosít-ják a fellépő író friss és régebbi könyveit.

A könyvesbolttal szemben a Rózsavölgyi CD- és kottabolt található. A kis üzletet ros-kadásig megtöltik a komolyzenei felvételek (a reneszánsztól napjainkig), de jazzt és né-mi könnyűzenei anyagot is találni a kínálat-ban. Egy külön asztalon pedig kifejezetten az aktuális programokhoz kapcsolódó kiad-ványokból lehet válogatni. Az eladó elme-

sélte, hogy a koncertek alkalmával a bolt a helyszín előtti standon kínálja az elhangzó művek különböző felvételeit, a fellépő mű-vészek CD-it. Megrendelésre pedig zenei ritkaságokat is beszereznek.

A zenei élmények „kézzelfoghatóbb” oldalát kínálja az idén tízéves Ethnosound. Üzletük a másik oldalon, a Zászlótérrel és a Bohém Étteremmel szemben még csak pár hete nyílt meg, de máris izgalmasabbnál izgalma-sabb akusztikus, ütős, húros és fúvós hangszerekkel vannak tele a polcai, a világ minden tájáról. Mint megtudtam, emellett népszerű programokat is szerveznek gye-rekeknek, iskolai osztályoknak, cégeknek: tartanak itt például élménydobolást, hang-

MINŐSÉGI


Ethnosound Hangszerbolt P’Art Kávézó Bohém Étterem

szersimogatót, interaktív zenés programo-kat vagy zeneterápiás, hangterápiás foglal-kozásokat. Az üzlet tulajdonosa elmondta, hogy a Művészetek Palotája életében már korábban is aktívan részt vett az Ethnosound csapata, számos programhoz ők biztosítot-tak különleges hangszereket, illetve már öt éve tartanak a Hang-szer-szám sorozat ke-retében Zenél a világ címmel interaktív hang-szerbemutatókat, amelyeken különböző kultúrák hangszereivel, zenéivel ismertetik meg a hét-tizenkét éves gyerekeket.

Az üzlet kínálatától valósággal megjön az ember kedve a zenélgetéshez, mégis inkább a P’Art Kávézóba vezettek lépteim, a köny-vesboltban ugyanis már említették, hogy milyen finom ott a kávé. A hangulatos kis hely a Ludwig Múzeum földszintjén meg-hitt szigetet képez a Müpa komoly és im-pozáns terei között. A falakat Komoróczky Tamás képzőművész egyedi tapétája díszí-ti: ez a bakelit-design és a zöld pult adja a kávézó old school jellegét. Tényleg nagyon finom a kávéjuk, és ahogy elnéztem, a piz-zák, szendvicsek és sütemények kínálata sem hétköznapi.

A Művészetek Palotájának persze van saját, elegáns étterme is. A hangversenyterem mellett található Bohém Étterem falai szá-mos világhírességet láthattak már. Rögtön feltűnik, hogy a hely a gyerekekre is gondol, hisz gyermekmenüt adnak hétvégenként, amikor a Müpában családi programok zajla-nak. Ízlésesen berendezett, hangulatos ét-terem ez, remek konyhával és minőségi bor-kínálattal.

A Művészetek Palotájában tehát akkor is van mit csinálni, ha még nem kezdődtek el, vagy már véget értek a programok. Sőt ha éppen nincs koncertjegyünk, akkor sem csu-pán az imponáló kilátás miatt érdemes – akár napközben is – betérni ide, hiszen a kiegészítő szolgáltatások igényessége mél-tó ahhoz a színvonalhoz, amelyet a látoga-tó a programokon megszokott.

Forgách Kinga

„...akkor is van mit csinálni,

ha még nem kezdődtek el, vagy

már véget értek a programok.”

„MELLÉKÜZEMÁG”


MÉ

LY

VÍZ

, C

SA

K Ú

SZ

ÓK

NA

K!

SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL

Orgonapárbaj – új generáció (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. január 27.: Ronny Krippner és Dirk Elsemann, műsorvezető Tompos Kátya és Fassang László)

A közönség témái közül először – Elsemann részére – egy dia dalmasan induló, ám másik hangnem-ben záruló kis dallam került elő, amire a német orgonista egy hömpölygő, regeri fantázia és fúgát kreált, amellyel ismét rendkívüli stílusismeretéről adott számot. Krippner ezzel szemben a Liszt nagyszabású orgonaművéből ismert Ad nos ad salutarem undam témájára remekelt akkordikus, rit-mikus karakterben, populárisabb hangvételben. A záró improvizációban egymásnak adogatták a labdát, mint egy pingpong forgóban, s az angol himnusz hangjai mellett a német is megszólalt (…)

Revizor Online, 2015. 02. 10.Tóth Endre

Arturo Sandoval(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. február 23.)

Elképesztő mélységeket és magasságokat tud Sandoval mind hangszerén, mind énekelve, mind átvitt értelemben invokálni, de egy kicsit beleszédülünk az ördöghintába: mi jöhet még? Zongo-rán és a zenekar kíséretével előadott saját szerzeménye, a Sureña egy kicsit ugyan túl volt variál-va, de ebben legalább azt éreztem, hogy csak a szám kibontása volt a cél, nem a bravúrra törekvés. A dolog természetéből adódóan sokkal kevésbé feszengtem a lassú számok alatt, amikor ének és trombita, mint a Smile-ban, meg a Dizzynek ajánlott (és itt Clark Terry emlékére dedikált) Everyday I Think of You-ban szervesen kapcsolódtak egymáshoz, nem tört meg a folyamatosság.

Revizor Online, 2015. 02. 28.Zipernovszky Kornél

A varázsfuvola(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. március 7., 9., 11. Vezényelt és rendezte Fischer Iván, közreműködött a Budapesti Fesztiválzenekar, Andreas Bauer, Mandy Fredrich, Nuria Rial, Stanislas de Barbeyrac, Hanno Müller-Brachmann, Norma Nahoun – és sokan mások)

…ez az előadás hozza a mesét, de hozza a szabadkőműves mélységet is. Méghozzá a legtermésze-tesebben – ahogy Mozarték megírták. Nincs ellentmondás, nem kell azt gondolnunk, hogy na per-sze, emitt sárkány, amott meg tűzpróba, hiszi a piszi. S ha a szünetben még gyerekként isszuk a gyümölcslevet, a második felvonásban szépen felnövünk. S hogy miért nincs ellentmondás? Egy-részt épp azért, mert minden olyan egyszerű, mint egy képeskönyv. Másrészt azért, mert ott van-nak a színészek. Az operaénekesek is, de a látszólag szükségből, a feliratozást elkerülendő fellép-tetett magyar, prózai színészek épp a rezonőr szerepét töltik be. Kívül vannak, felül vannak, köztünk vannak, eltávolítanak, de be is vonnak.

Fidelio, 2015. 03. 17. Mesterházi Gábor

Müpa10 jubileumi hétvége – ünnepi hangverseny(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. március 14. Közreműködött a Nemzeti Filharmonikusok és az Állami Énekkar – karigazgató Antal Mátyás –, vezényelt Kocsis Zoltán)

A Nemzeti Hangversenytermet betöltő Isten áldd meg ráhangolta a közönséget Brahms A párkák éneke című művére, mely teljes csendben, megelőző taps nélkül szólalhatott meg. (…) A hatszóla-mú kórust használó darab minden szólama kristálytiszta és egységes volt. Ez a hat egység egy még nagyobb egésszé formálódott, harmóniáikból pedig sugárzott az egymásra való odafigyelés, a zene iránti tisztelet és a fegyelem. (…) A „kevesebb néha több” elv mentén Kocsis fantasztikus hatást ért el: a Concerto [Bartók műve – a szerk.] tételei között le sem engedte a kezét, a zenekar lapozás és fészkelődés nélkül csapott bele a következő tételbe. Minden alkalommal csupán néhány másodpercnyi csend, de az a csend a legjobb féléből való... Életemben először volt részem élő kon-certen egy többtételes mű lemezszerű meghallgatásában.

Fidelio, 2015. 03.19.Mona Dániel

Ronny Krippner és Dirk Elsemann

Fischer Iván

Arturo Sandoval

Kocsis Zoltán

Fotó

© M

arco

Bor

ggre

ve


A M

ÜPA

A W

EBEN

BLOGBEJEGYZÉSEK RÉSZLETEI

Jó ötletnek tartom, hogy egy ilyen maraton keretében le-hetőség nyílik egy zeneszerző teljes munkásságával fog-lalkozni úgy, hogy a hallgató figyelmét ne vegye el semmi. Itt konkrétan terítékre került Bach összes orgonaműve. Rögtön a koncert nyitódarabjaként el is hangzott a híres d-moll toccata és fúga, hogy utána a kötelező kört letudva utat nyisson Bach obskúrusabb darabjaihoz, amiből egy csomó teljesen modernnek hatott számomra.

Az est szinte egy nagy koncert volt, minimális megszakí-tásokkal, aminek a végén mi, akik 24 órát töltöttek Bach bűvöletében, szintén a színpadon találták magukat. Mel-lettem egy egykori, konzervatóriumot végzett orvos ült, aki óriási lelkesedéssel és szenvedéllyel szidta az est egyik fellépőjét, mert szerinte bájgúnár volt, és elkövette a főben-járó zenei bűnt: chopinesen játszott barokk zenét. Mellet-te a gyerekek csillogó szemmel fúgákról beszélnek. Ha egy-szer lesz egy flashbackem, remélem, az lesz, hogy kinyílik az ég tízéves, intővel küzdő fejem fölött a tanteremben, lenyelik a zenetanáromat, és elkezdünk végre úgy beszélni Bachról, ahogy mindig is kellett volna.

index.hu/kultur Pándi Balázs

A Müpa azt tűzte ki célul, hogy a mester születésének 330. évfordulóján Bach összes orgonaművét lejátsszák. Egymás után. Az összeset. A mutatvány 24 óráig tart. Az én vállalásom pedig az, hogy megpróbálom ezt ép ész-szel és figyelemmel végigkísérni. Na jó, bevallom, igazá-ból élvezem a dolgot, ugyanis Bach orgonaműveit egyéb-ként is teli hangerőn szoktam bömböltetni az autóban, szóval megragadok minden alkalmat, ha az ő műveit hall-gathatom. És nem is ismerem mind, tehát nekem kábé olyan lesz, mintha elmennék a kedvenc zenészem fellépé-sére, aki az új albumáról is játszana néhány slágert. Viccet félretéve: este tízkor befészkelem magam a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe (éjjel a színpadon babzsáko-kon lehet heverészni!), és nekiveselkedek.

varosban.blog.hu Szűcs Ádám

Az orgonisták folyamatosan váltják egymást ma, vagyis szombat este tí-zig. Hajnalban a színpadon fekvő emberek az alvás és az ébrenlét határán lebegtek. Elaludt, felébredt, elaludt, felébredt a hallgatóság, közben iszony-tató erővel zúgott az orgona. Négykor már nem külön dallamokat hallot-tam, hanem egyetlen hangáradást. Ami közben még én, az insomnia-gyanús is el tudtam aludni! A fiatalabb zenészek a színpad közepén lévő billentyű-zeten játszottak, így közelről meg lehetett figyelni, hogy milyen komoly lábmunka szükséges a pedálokhoz. Fassang László fent játszott a magas-ban. (…)

Én itt szeretnék lakni. Ismerném minden zugát, egész nap nézném milyen tökéletes és átgondolt minden porcikája, szólna mindig valami klasszikus zene, néha innék kávét, vörösbort, ennék szendvicset, szólna mindig vala-mi könnyűzene, és tényleg elhinném, hogy minden pillanat szakrális, és nem félelemblogot írnék, hanem Müpa Boldogságblogot és amikor meg-halnék, itt kísértenék, homályos foltként rajta lennék a szelfiken, a háttér-ben, hülye pofákat vágva.

meguntamfelni.wordpress.com Lola Welbach

A leghangosabb sikert vitathatatlanul Elekes Zsuzsa, Szabó Balázs és Christoph Bossert aratta. Az esemény zárókoncertjét adó Bossert évtizedek óta rendkívüli mélységgel és megdöbbentő eredményekkel kutatja Bach ze-néjét. A Clavierübung III. kötetének minden apró mozzanatában érezni lehe-tett a zenei szövet jelentésének legmagasabb szintű birtoklását és átadá-sát – lélegzetvisszafojtva hallgattuk. Hasonló intellektualitás tükröződött volt tanítványának, Szabó Balázsnak játékában, aki szintén egy teljes so-rozattal, a Neumeister-korálok előadásával nyűgözte le a hallgatóságot.

playliszt.reblog.huHózsa Zsófia

Bach24(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Előcsarnok, Üvegterem, 2015. március 20-21. 24 órás eseménysor este tíztől este tízig)

Fotó

© A

ndrá

si T

amás


Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, válassza ki az Önhöz illő müpa+ kártyát, és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu/mupaplusz

Élmény! Minden tekintetben.Még több Müpa!

Mupa_husegkartya_205x275_2015.indd 1 2015.03.18. 11:59

Ellenedre van vagy épp büszkévé tesz, hogy legtöbben máig ezekhez kötik a neved? Egyáltalán nincs ellenemre, ha rólam a Levél nővéremnek lemezre, az Európa Kiadó-ra, vagy a Trabantra asszociálnak, de ha va-laki valóban „közelebb hajol”, akkor több mindennel találkozhat, ami más kulturális szférához tartozik. Például a szimfonikus filmzenéim, vagy az énekelt, saját szövegű songjaim nincsenek annyira a köztudatban, mint az általad említett „emblematikus” dolgok. Evvel együtt az is előfordult már, hogy egy rock-koncerten két szám között valaki bekiáltotta a közönségből, hogy „Másik János filmzene!”

Hajdani zenekarod, az Interbrass sikere kezdetben a jazz felé is kaput nyitott. Maga Szabó Gábor fedezett fel egy klubban, ami azért egy jazz-zenészi pályához elég jó ajánlólevél… Mégsem a jazz lett a te világod. Már egészen fiatalon az volt minden vágyam, hogy egyszer majd zeneszerzőként filmek-ben dolgozhassam, olyannyira, hogy az Interbrass egyik számának ezt a címet ad-tam: Zene egy még nem létező filmhez. Nem mondom, hogy feltétlenül ezért, de meg-nyertük vele a Ki mit tud?-ot. Nemsokára aztán tényleg filmekhez írtam zenéket, ezek mindegyike hatalmas szellemi kaland-nak bizonyult: filmről filmre mindent elöl-ről kezdtem, így a filmzenéim teljesen kü-lönböző világok. Azt mondják, mégis van saját, felismerhető arcuk.

Hogyan emlékszel vissza a népszerűsége csúcsán levő Trabant és Európa Kiadó idő-szakára „takarásból”, a zongora mellől?A Trabant és az Európa Kiadó indulása ide-jén azért sem éreztem, hogy „takarásban” lennék, mert akkor már mögöttem volt a Cseh Tamással készített lemez mellett nyolc-tíz év aktív jazz: mindenkivel játszot-tam, aki számít. Az EK- és Trabant-tagok közül többen is rendszeresen jártak tizen-évesen az improvizatív Interbrass-koncer-tekre a Marcibányi térre. Az Európa Kiadó fénykoráról órákat tudnék mesélni, de ta-lán az is idetartozik, hogy tizenöt éve mű-ködtetek egy csoportot Heart Rock Com-pany néven, ahol frontemberként a song-jaimat éneklem, jó néhány darabnak pedig a szövegét is magam írtam. Néhány évvel ezelőtt gyakran léptünk fel a régi Gödör-klub-ban, elég sokan szerették. Az utóbbi idő-ben kevesebbet koncerteztünk, ám bennem nincs vége, épp ellenkezőleg.

A hatvanas évek, Apa kalapja, Nincsen más, Igazi hős, Romolj meg, Megalázó, durva szerelem… A korszak generá-ciókon átívelő alapművei fűződnek a nevedhez. Valahogy mégsem tudlak elképzelni sztárnak…Egy ismert író-kollégád azt írta nekem egy Európa Kiadó-koncert után a facebookon, hogy negyvennégy éve hallgatja a „klimpí-rozásomat”, de nem tudja megunni. Nos, engem ez megnyugtat… Azt gondolom, Magyarországon nincsenek európai érte-lemben vett sztárok. Büszke vagyok arra,

hogy amit létrehoztam – hol társakkal, hol egyedül –, mind valós szellemi teljesítmény. Azt a fajta sztárlétet, amit a felvetésed su-gall, nem is céloztam meg soha. Hát persze hogy szeretnék több pénzt, és azt sem ven-ném zokon, ha néha nagyobb nyilvánosságot kapnék, de időről időre megkapom a magam „díjait”, s ezek a legfontosabbak. Például az, hogy hajdani zenetörténet-professzo-rom azt mondja a múltkor a Zeneakadémi-án, hogy „Jánoskám, gyakran lehalkítom a tévét, ha zenei műsort adnak, de ha téged látlak, fel szoktam hangosítani.” Vagy az, amikor egy nyáresti sétán egy ismeretlen fiatalember szegődik mellém, s miközben azt gondolom, pénzt fog kérni, kiderül, csak gratulálni szeretne mindenhez, amit eddig csináltam.

Mire számíthat a közönség Tőled, a Kollár-Klemencz-koncert vendégétől június 10-én? Néhány éve időnként vendég vagyok a Kollár-Klemencz Laci által vezetett Kistehén zene-kar bizonyos produkcióiban. Örömmel me-gyek, mivel ez egy nagyszerű társulat, tele friss ötletekkel. Közreműködöm az ő mű-soruk egy szakaszában, és két-három saját dalomat is eléneklem a kíséretükben.

Keresztury Tibor

ZENÉKLÉTEZŐ FILMEKHEZ

Az underground szürke

eminenciása, vélhetik róla

sokan, ám ha közelebb hajolunk

az életműhöz, megdöbbenünk,

mennyire felületes vélemény is

ez. Harmincnál több filmzene,

színházi munkák, lemezek sora

fémjelzi az útját, de ha csak

a Levél nővéremnek című

elévülhetetlen alapvetést, és

a nyolcvanas évek két ikonikus

zenekarát, a Trabantot és az

Európa Kiadót vesszük, Másik

János már akkor is maradandót

alkotott.

2015. június 10.HEY, JUNE!KOLLÁR-KLEMENCZ LÁSZLÓÉS A MELANKOLIKUSOKLEGESLEGESFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

HA

TÁ

RS

ÉR

TŐ

K


Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, válassza ki az Önhöz illő müpa+ kártyát, és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu/mupaplusz

Élmény! Minden tekintetben.Még több Müpa!

Mupa_husegkartya_205x275_2015.indd 1 2015.03.18. 11:59

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

Élmény! Minden tekintetben.

Müpa-élménygombnyomásra

mupa.hu

web2_205x275_2015.indd 1 2015.03.18. 12:00

Documents

Müpa Magazin 2014/2015 évad 5. szám