SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Szabados Éva és a Pannon Filharmonikusok

2015. december 13.Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

mediaklikk.hu/bartok

TÖBB MINT KLASSZIKUS

C

M

Y

CM

MY

CY

CMY

K

BARTOK_zongora_MUPA_143x170+5.pdf 1 2015.08.31. 16:29:58

3

13 December 2015Béla Bartók National Concert Hall

SYMPHONIC DISCOVERIESÉva Szabados (flute) and

the Pannon PhilharmonicFeaturing:

Anamarija Knego – sopranoIvana Srbljan – mezzo-soprano

Marko Fortunato – tenorAndrás Palerdi – bass

Hungarian National Choir(choirmaster: Mátyás Antal)

Conductor:Dániel Erdélyi

Reinecke: Flute Concerto in D major, op. 2831. Allegro molto moderato

2. Lento e mesto3. Moderato

Beethoven: Symphony No. 9 in D minor, op. 1251. Allegro ma non troppo, un poco maestoso

2. Scherzo: Molto vivace3. Adagio molto e cantabile

4. Presto – Allegro ma non troppo

The English summary is on page 13.

2015. december 13.Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEKSzabados Éva (fuvola) és a Pannon FilharmonikusokKözreműködik:Anamarija Knego – szopránIvana Srbljan – mezzoszopránMarko Fortunato – tenorPalerdi András – basszusNemzeti Énekkar(karigazgató: Antal Mátyás)

Vezényel:Erdélyi Dániel

Reinecke: D-dúr fuvolaverseny, op. 283 I. Allegro molto moderatoII. Lento e mestoIII. Moderato

Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia, op. 125I. Allegro ma non troppo, un poco maestosoII. Scherzo: Molto vivaceIII. Adagio molto e cantabileIV. Presto – Allegro ma non troppo

4

Vannak mesterek, akik örökre háttérben maradnak és legfeljebb tanítványaik révén kerülnek be a zenetörténet nagykönyvébe. Ilyen nagy hatású pedagógus, előadómű-

vész és zeneszerző volt az 1824-ben született és szép kort megért, 1910-ben elhunyt Carl Reinecke is. Fiatalkorában

Schumann, Mendelssohn és Liszt megbecsülését élvezhette, utóbbi lányát tanította is Párizsban. Huszonkét esztendősen VIII. Keresztély dán király udvari zongoristája lett, majd pár

évet Párizsban töltött, 1851-től pedig a Kölni Konzervatórium tanáraként folytatta munkáját. Időközben elismert muzsi-

kussá vált, így 1860-ban Európa egyik legrangosabb szim-fonikus zenekara, a lipcsei Gewandhaus Zenekar élére került

zeneigazgatónak, amely poszton több mint három évtizedig állt. Emellett harmincöt esztendeig – 1897-től igazgatóként –

zeneszerzést és zongorát oktatott a lipcsei konzervatórium nagy tekintélyű professzoraként. Olyan növendékek jártak hozzá, mint

a zeneszerző Edvard Grieg, Leoš Janáček, a Bartók Béla és Kodály Zoltán által is nagyra tartott Frederick Delius, Isaac Albénizés Max Bruch, a korszakos jelentőségű zeneteoretikussá vált

Hugo Riemann, valamint a zseniális karmester, Felix Weingartner. Reinecke volt a legidősebb muzsikus, aki az elsők között rögzítette játékát Welte-Mignon gépzongora-tekercsre a századfordulón, már nyolcvanévesen. Nyugdíjba vonulása után csak a zeneszerzésnek élt, mintegy háromszáz publikált művet hagyott hátra, ezek között található hat opera, három szimfónia, négy zongoraverseny, valamint egy-egy hárfa-, hegedű-, gordonka- és fuvolaverseny. Komponistaként elsősorban zongorazenéje tette ismertté a nevét; stílusa hagyo-mánytisztelő, Schumann és Mendelssohn hatását mutatjaA nyolcvannégy éves korában, 1908-ban komponált D-dúr fuvolaversenyt a lipcsei Gewandhaus Zenekar szólófuvolásának, Maximilian Schwedlernek ajánlotta, akinek játéka Brahmst is lenyűgözte. „Más bolygók levegőjét érzem” – énekli a szólista Arnold Schönberg ebben az évben keletkezett, a korábbi évszázadok zenéjét meg-határozó hangrendszer kereteit feszegető II. vonósnégyesében, és bizony, ekkor már más szelek fújnak. Schönberg megírta I. kamaraszimfóniáját is, Bartók a Tizennégy bagatellt, Debussy pedig a Képek című zongorasorozatát és az Egy faun délutánja című zenekari tablóját – ezek mindegyike szakított a romantikával, és új irányokat jelölt ki a 20. század zenei stílusai számára.

Carl Reinecke

SZA

BADO

S ÉV

A É

S A

PA

NN

ON

FIL

HA

RM

ON

IKU

SOK

5

„A mű az első hangtól kezdve a szépségről szól, igazi ajándék a romantikus fuvola-repertoárban, a közönség számára is könnyen befogadható mű – mondja Szabados Éva, az est szólistája. – A nehézséget a nagy létszámú zenekar jelentheti az előadó számára; nem könnyű feladat az átütő hang, a szólók és a zenekarral közös tuttik közötti egyensúly megtalálása. Amikor először hallottam a darabot, éppen a má-sodik tételét játszotta egy osztálytársam: azonnal megragadott ennek a tételnek a szépsége, számomra azóta is ez a mű magja, lényege. Az üstdob szívdobbanást imitáló ritmusa, a kürtök vészjósló akkordjai, a fafúvósok felelgetése, a cselló kanti-lénája, a fuvola éneklő, fájdalmas szépségű dallama az ember szívéig hatol. A második tétel maga a szép boldogtalanság, vagy ahogyan Hamvas Béla gyönyörűen megfogalmazta: »Mindenki tudja, hogy boldog embernek nincsen irodalma. Nincs festészete, filozófiája, beszéde. Nincs zenéje sem. Ez mind boldogtalanság. Ez a szép boldogtalanság. A boldogtalanság megszépítése, ami az egész művészet.«

Reinecke zenéje a szépség üzenetét közvetíti számomra. Mindegy, mi történik az életben, mindig őriznünk kell magunkban és magunk körül a szépséget. Reinecke is a szépséget éltette, ezen a nyelven szólt, nála a legnagyobb fájdalom is eszményien szép.

A darabon belüli polarizációban a második tétel az árnyékos, fájdalmas oldal, ezzel szemben, az első és harmadik tételben ott a lángoló életöröm.”Szabados Éva, mint meséli, már születése előtt kapcsolatba került a fuvolával, még ha közvetett módon is. „Édesanyám énektanára a gimnáziumban fuvolatanárnő is volt. Egy alkalommal behozta a hangszerét az osztályba, és eljátszotta Debussy Syrinx című fuvoladarabját. A mű és a fuvola hangja életre szóló élményt jelentett édesanyám számára, és biztosan nem véletlen, hogy éppen az ő egykori énektanáránál, Kováts Krisztinánál kezdtem tanulni. Ma már, amikor jól ismerem a hangszeremet, tudom, hogy a választással ösztönösen is jó döntést hoztam. A fuvola az egyik legmozgékonyabb és legvirtuózabb fafúvós hangszer, ugyanakkor az egyik legősibb eredetű is. Ellentétben többi fafúvós társával, itt nincs nád, nincs fúvóka, a száj és a befúvó nyílás között semmilyen akadály nincs, mi szabadon mozgunk. Fuvola- hang és fuvolahang között azonban nagy különbségek lehetnek: a száj alakja, az izmok, a fogak, a szájüreg alkotja a fuvolás finom mechanizmusát, ehhez jön még a levegővétel, levegővezetés, támasz, testkontroll – ez mind függ az előadó fiziológiai adottságaitól. Amiben viszont közösek vagyunk: a levegővel való közvetlen viszony határoz meg minket, a fuvola a léggel zenél.”

6

„A zenetörténet szerves része a zenét hallgató tömegek története” – írja Szabolcsi Bence. Érdekes, bár elhanyagolt téma: kiknek íródtak a zeneművek, és ez a körül-mény milyen módon formálta azokat? Hiszen Joseph Haydn is másféle szimfóniákat írt az 1790-es években Párizs és London közönségének, a két világváros ünnepelt vendégeként, mint amilyenek korábban az Esterházy-udvarban, a zeneileg művelt hercegnek, másféle zenehallgatási keretek számára készültek.

Ludwig van Beethoven (1770–1827) ebben is tovább lép a Haydn által kikövezett úton: a IX. szimfónia képzeletbeli közönsége maga az emberiség. A mű monumentális, de

szerzője érezhetően közérthetőségre törekszik. Első tételének főtémája egyszerű hármashangzat-felbontás, a zene tagolása

is szinte végig szimmetrikus; hősi, harcos gesztusai a fiatal Beethoven II. József halálára komponált gyászkantátájának azon

tételét idézik, amelyben a fanatizmus sötét pokolból feltámadt szörnyét ábrázolja a zeneszerző. A második tétel táncosságával, monoton, ismétlődő ritmusával, lüktetésével hat a hallgató zenei

ösztöneire, a harmadik, Adagio molto e cantabile (Nagyon lassan és éneklően) feliratú tételben a dal, az ének – egyelőre szöveg

nélkül – jelenik meg a szimfóniában, kifinomult és kifejező hangszeres dallamokon, s ezzel Beethoven még egy lépést tesz a közérthetőség

irányába: a zene már-már szövegért kiált. A negyedik tételben pedig megszületik a szó. A bevezetőben erőteljes hangszeres énekbeszéd (recitativo) hangzik el a nagybőgőkön és a gordonkákon, ennek meg-ismétlésekor énekes szólistától, szöveggel – megfejtéssel – halljuk ugyanazokat a hangokat. És felcsendül az Örömóda-dallam, ez a fütyülhető, már-már primitív, egyszerűségével talán az emberiség közös eredetére utaló himnusz. Ahogyan Richard Wagner fogalmazott:

„A szöveg az azt éneklő kórussal és szólistákkal együtt láthatólag azért tör utat a [Kilencedik] szimfóniába, hogy a hangszeres zenét beszédszerűen érthetővé tegye, példátlan ujjongás betetőzésében oldva fel a korábbi tételek konfliktusát.”

A harmadik és negyedik tétel mint tételpár érdekes előzménye Beethoven 1818-ban papírra vetett terve egy „Adagio cantique” (Énekszerű adagio) tételről, amelyet önállóan vagy fúgába torkolló bevezetéssel írt volna meg; „az énekhang az utolsó tételben, vagy akár már a lassú tételben is megjelenhet” – áll a feljegyzésben.

Ludwig van Beethoven

SZA

BADO

S ÉV

A É

S A

PA

NN

ON

FIL

HA

RM

ON

IKU

SOK

7

„A hegedűk száma a fináléban megtízszereződik. Vagy pedig az Adagio valamiképp visszatér a zárótételben, közben fokozatosan belépnek az énekhangok. Az Adagio szövege görög mítosz – Cantique Ecclesiastique [egyházi ének] –, az Allegróban Bacchus ünnepe” – idézi Szabolcsi Bence nagyszerű Beethoven-könyvében.Friedrich Schiller a geselliges Lied (társaságban éneklendő dal) típusba sorolható,

versszakok és kórus váltakozásán alapuló költeményét Beethoven szabadon kezelte a megzenésítés során. A Bacchus-témát elvetette, ezért mellőzte a vers bordal

jellegű részeit is; a tizennyolcból összesen hat versszakot tartott meg, de ezeket is átrendezte saját költői elképzelé-

sei szerint. Már az 1792-es Bécsbe költözése előtti időkben, bonni évei alatt foglalkoztatta a gondolat, hogy megzené-

sítse a német költő 1785-ben írt, majd 1808-ban átdolgozott An die Freude című ódáját. (Az Örömóda elnevezés az angol Ode to Joy címből származik.) A fent említett József-kantáta

párdarabjába, a II. Lipót megkoronázására 1790-ben írt kantá-tába is bekerült a költeményből egy rövid szakasz, illetve egy

1798/99-es vázlatkönyvben is található bejegyzés a vers Muss ein lieber Vater wohnen szövegére. Beethoven megvallotta egyik híres tanítványának, a később Lisztet is tanító Carl Czernynek, hogy Schiller verseit nehéz megzenésíteni, mert „egyetlen zenész sem múlhatja felül költészetét”. Az Örömódán kívül mindössze egy verset zenésített meg tőle, a Tell Vilmos című színműből, valamint egy versszakot egy balladából. Tanítványa és titkára, Ferdinand Ries az egyik híres bonni kiadónak írt levelében, 1803-ban említ Beethoventől egy An die Freude-megzenésítést, ennek a dalnak azonban nem maradt nyoma. Ha létezett is, valószínűleg ugyanannak a cenzúrának esett áldoza-tul, amely erkölcstelenségre hivatkozva Schiller A haramiák című drámáját is betil-totta 1793-ban. (Az An die Freude későbbi, tompított élű változatából már hiányzik a zsarnokság láncaitól való megszabadulás képe, a „koldusok hercegek testvérei lesznek” helyett pedig „testvér lesz minden ember” szerepel.) A német költő csak 1808 után lett igazán népszerű: 1813 és 1825 között a Theater an der Wienben háromszázhúsz alkalommal adták elő színdarabjait, a IX. szimfónia 1824-es befe-jezése előtt pedig nem kevesebb, mint negyven zenemű készült az An die Freude versre, köztük egy Schubert nevű fiatal zeneszerzőtől is.Robert Schumann egyik írásában azt fejtegeti, hogy szerinte a kilenc Beethoven- szimfónia mindegyike a görög művészet egy-egy múzsájának felel meg. Ezt a

Friedrich Schiller

8

gondolatmenetet folytatva elmondható, hogy a IX. szimfónián belül is mind a négy tétel egymástól fényévnyire eső világokat ábrázol. Talán egyetlen másik Beethoven- szimfónia tételei sem különböznek ennyire egymástól, még a Hatodik öt tablója vagy a Hetedik négy tánca is mutat hangvételbeli hasonlóságot. A Kilencedik drama-turgiailag az Ötödikre vagy az Eroicára utal vissza, amennyiben az utolsó tétel az előzőek összegzése, a tételek között tematikus kapcsolat is fennáll, illetve ennek is a finálé jelenti a súlypontját. Tökéletesen jellemezte Beethoven stílusát a kor egyik ismert itáliai zenész személyi-sége, Giuseppe Cambini 1811-ben, az I. és a II. szimfónia meghallgatása után (szavai a IX. szimfónia hangzásvilágára is tökéletesen illenek):

„A zeneszerző Beethoven gyakran furcsa és nyers, gyakran rendkívüli szépsé-gekkel gyönyörködtet. Egyszer magasröptű, mint a sas, másszor különös utakon csúszik-mászik. Miután édes dallammal hatolt a szívbe, barbár akkordok súlyával szakítja azt szét. Olyan, mintha galambokat és krokodilokat nevelne egyszerre.”

Beethoven kései stílusa ezt a végletességet fejlesztette tökélyre. A IX. szimfóniában a zene egyszer emelkedett, másszor nyers, egyszer mívesen megformált, másszor közhelyesen egyszerű, az egyik pillanatban himnikus dallamot hallunk, a másikban az Örömóda dallama csendül fel. Jellemző e szélsőséges világok találkozásáraaz a pillanat, amelyben az „és a kerub Isten előtt áll” csúcspont után az Örömóda katonainduló-variációban szólal meg. Az éles kontrasztok mellett a kései stílus műről műre visszatérő eleme a tánc, a fugato (egyetlen, önmagát kergető téma, amely minden szólamban megjelenik, késleltetett indulással), valamint a variáció és a dalszerűség – mind a négy megtalálható a Kilencedikben.Talán egy mű sem befolyásolta annyira a következő korszak zenéjét, mint a IX. szimfónia. Richard Wagner az életét és életművét meghatározó misztériumként tekintett rá, de a grandiózus mű a 19. század zeneszerzőit egyszerre inspiráló és nyomasztó beethoveni örökséget is jelentette: milyen szimfóniát lehet még írni ezek után? Schumann így írt róla: „Én vagyok a vak ember, a strasbourgi katedrális előtt: hallom a harangjait, de nem látom a bejáratát.”

Írta: Várkonyi Tamás

SZA

BADO

S ÉV

A É

S A

PA

NN

ON

FIL

HA

RM

ON

IKU

SOK

9

Szabados Éva a müncheni Zene- és Színházművészeti Egyetemen tanul, Andrea Lieberknecht növendékeként,

2012 óta a Yehudi Menuhin által létrehozott Live Music Now München ösztöndíjasaként. Tizenhárom évesen játszott először szólistaként zenekarral, számos hazai

és nemzetközi versenyen szerepelt nagy sikerrel. 2015-ben meghívást kapott az ARD német közszolgálati televízió

nemzetközi zenei versenyére, amely a világ egyik legran-gosabb komolyzenei versenye. A 2013-ban Budapesten

megrendezett Nemzetközi Fuvolaversenyen a legfiatalabb és legeredményesebb magyar versenyzőként nyerte el a Müpa

különdíját: fellépési lehetőséget zenekari kísérettel – ennek köszönhetően lép most fel a Pannon Filharmonikusokkal.

Anamarija Knego a zágrábi Zeneakadémián szerzett diplomát. A rijekai Horvát Nemzeti Színház operaelőadá-

saiban alakított kisebb szerepek után az áttörést Tatjána- alakítása hozta meg számára Csajkovszkij Anyeginjében.

Ugyanerre a szerepre a krakkói operaházba is meghívták, ahol a világhírű bariton, Mariusz Kwiecień partnere volt. A 2014/15-ös évadban debütált Micaëlaként a Carmenben

és Saludként de Falla A rövid élet című operájában. A Horvát Nemzeti Színházban Kleopátra szerepében lép fel (Händel:

Julius Caesar Egyiptomban).

Ivana Srbljan zeneelmélet-tanulmányok után Vlatka Oršanić osztályában tanult a zágrábi zeneakadémián.

Jelenleg Dennis O’Neill növendéke Cardiffban, a Walesi Nemzetközi Énekakadémián. Több versenyen ért el előkelő

helyezést, valamint óriási sikerrel alakította Bizet Carmen-jének címszerepét. Rendszeresen fellép horvát zenekarokkal

és fesztiválokon. 2010-ben debütált a Horvát Nemzeti Színházban, amelynek ma is magánénekese.

Fotó © Pawel Karnowski

10

Marko Fortunato operaénekesi és felsőfokú zeneelméleti diplomával rendelkezik. A rijekai Horvát Nemzeti Színház-

ban megformálta többek közt Peter Quint szerepét Britten A csavar fordul egyet című operájában, valamint Taminót és Don Ottaviót (Mozart: A varázsfuvola, illetve Don Giovanni).

Ebben az évadban a rijekai operaházban színpadra lép Mantovai hercegként (Verdi: Rigoletto), Sextusként (Händel:

Julius Caesar Egyiptomban), Evangélistaként Bach János- passiójában, Lenszkijként (Csajkovszkij: Anyegin), valamint

újra Don Ottavióként.

Palerdi András magyarországi és USA-beli tanulmányai után a bécsi Zeneakadémián diplomázott opera szakon,

majd a bécsi Staatsoperben kezdte pályáját. Számos énekversenyt nyert Olaszországban, az Egyesült Államok-

ban és Magyarországon. Olyan rangos operaházakban és koncerttermekben lépett már fel, mint a New York-i Carnegie Hall, a tokiói Suntory Hall és az Auditorium di

Milano. Jelenleg a Magyar Állami Operaház állandó vendég- énekese. Jelentős szerepei közé tartozik Lőrinc barát (Rómeó

és Júlia), Sarastro (A varázsfuvola) és Gurnemanz (Parsifal).

Erdélyi Dániel 2013-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zene-művészeti Egyetemen, ahol több évig orgonálni is tanult.

Olyan mestereknél tökéletesítette tudását mesterkur-zusokon, mint Helmuth Rilling, Eötvös Péter és Howard

Williams. Jelenleg a Magyar Állami Operaház karigazgatói asszisztense, a Budapesti Műegyetemi Zenekar karmestere és zenei vezetője, valamint okleveles kántorként szolgál

Pécsett. Hobbija az olvasás és asztalitenisz mellett a futball, s játékvezetőként is működik.

SZA

BADO

S ÉV

A É

S A

PA

NN

ON

FIL

HA

RM

ON

IKU

SOK

11

A Nemzeti Énekkar 1986-ban alakult Pászti Miklós irányításával, karigazgató tisztét negyedszázada tölti be Antal Mátyás. A kórus repertoárja a barokk művektől a kor-társ zeneszerzők alkotásaiig, az a cappella kórusművektől a nagy klasszikus oratóriu-mokon át az operákig terjed. Az énekkar, amelyet vezényelt már többek közt Doráti Antal, Eötvös Péter, Fischer Ádám, Lamberto Gardelli, Kobajasi Kenicsiró és Kocsis Zoltán, olyan jelentős magyarországi bemutatókon működött közre, mint Schönberg Mózes és Áron című operája, Jeney Zoltán Halotti szertartása és Kurtág György A csüggedés és keserűség dalai című kompozíciója.

A Pannon Filharmonikusok 1984-ben lett Pécs hivatásos szimfonikus zenekara. Az együttest jelenleg Bogányi Tibor vezeti, elődei Breitner Tamás, Howard Williams, Nicolás Pasquet, Hamar Zsolt és Peskó Zoltán voltak. A zenekar önálló, hazai kon-certjei mellett rendszeresen szerepel a legfontosabb magyarországi fesztiválokon, s Fischer Iván meghívására állandó partnere a Budapesti Fesztiválzenekar maraton- sorozatának, továbbá egyik alapítója az Armel Operafesztiválnak. Vendégművészei és -karmesterei a nemzetközi zenei élet élvonalából kerülnek ki, a zenekarral dolgo-zott többek közt Oliver von Dohnányi, Olari Elts, Makszim Vengerov, Krzysztof Penderecki, Leopold Hager, Mischa Maisky és Fazil Say is.

Nemzeti Énekkar

Pannon Philharmonic Orchestra

13

ÉVA

SZA

BADO

S A

NDT

HE

PAN

NO

N P

HIL

HA

RM

ON

IC

SummaryEach concert in the Symphonic Discoveries series featuring Hungarian symphony orchestras also provides one young Hungarian musician with an opportunity to showcase their skills as a soloist. This evening, the stage belongs to the extraordinary talented flautist Éva Szabados, who studies at the University of Music and Performing Arts Munich on a scholarship from the Live Music Now München programme established by Yehudi Menuhin. Having participated in numerous Hungarian national and international competitions with great success, she received an invitation from German public television network ARD in 2015 to appear in its international classical music competition, generally considered among the world’s most prestigious. As the youngest and most successful Hungarian contestant at the 2013 International Flute Competition held in Budapest, she won Müpa’s special prize: an opportunity to perform accompanied by an orchestra. And so tonight she will be joining the Pannon Philharmonic Orchestra on the stage, where she will play Carl Reinecke’s Flute Concerto in D major, one of the last works from the long-lived (1824–1910) German Romantic composer who, despite being born in the same year as Anton Bruckner, remained creative and extremely productive alongside his later contemporaries Schönberg, Bartók and Stravinsky. This will be followed by one of the most grandiose symbols of European culture: Beethoven’s Symphony No. 9, featuring superb vocal soloists and the Hungarian National Choir, one of the country’s leading choruses.The conductor for the evening, Dániel Erdélyi, graduated from the Franz Liszt Academy of Music in 2013. He is currently musical assistant to the chorus director of the Hungarian State Opera and chorus director and musical director of the Budapest Technical University Orchestra, in addition to serving as a cantor in the city of Pécs. Due to major and dynamic artistic restructuring over the past decade, the Pannon Philharmonic is now capable of mounting productions of an extremely high standard. In addition to independently performing concerts around Hungary, it also regularly appears at the country’s top festivals and is among the founders of the Armel Opera Festival. The orchestra has worked with such world-renowned artists as Maxim Vengerov, Krzysztof Penderecki, Mischa Maisky and Fazil Say.

14

Ferruccio Furlanetto dalestjeZongorán közreműködik: Igor Csetujev2016. január 12.

Gryllus Dániel és barátaiHegyi beszéd / A teljesség felé2015. december 16.

Ferruccio FurlanettoFotó © Igor Saharov

Gryllus Dániel

ÚJÉVI HANGVERSENYHaydn: A teremtésKözreműködik: Osztrák–Magyar Haydn ZenekarVezényel: Fischer Ádám2016. január 1.

Fischer Ádám és az Osztrák–Magyar Haydn ZenekarFotó © Bernhard Wolff

előzetes, AJÁNLÓ

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar2016. január 17.

Mendelssohn–Schumann-maratonMűvészeti vezető: Fischer Iván2016. január 31.

Gryllus Dániel és barátaiHegyi beszéd / A teljesség felé2015. december 16.

Hélène Grimaud Fotó © Mat Hennek

Fischer IvánFotó © Marco Borggreve

ORGONA-PÁRBAJThomas Ospital és Sebastian Kühler-Blessing2016. január 19.

Sebastian Kühler-BlessingFotó © Monika Lawrenz

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgatóSzerkesztette: Várnai PéterA Müpa fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.A címlapon: Szabados ÉvaCímlapfotó: Pawel KarnowskiA szerkesztés lezárult: 2015. december 1.A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000

A MÜPA TÁMOGATÓJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.

STRATÉGIAI PARTNEREINK:

STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK: