Valerij Gergijev és a Bécsi Filharmonikusok

2016. február 23.Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

a VinCE Awards 2015 kitüntetettjei

2016-ban ismét keressük a szakma legjobbjait!

Eredményhirdetés: március 3. A VinCE Budapest Wine Show keretében

www.vincebudapest.hu

Borlap

Weboldal

Borvacsora

Bormarketing kampány

Borbeszerző

Borkereskedés

Borhotel

Pincelátogatás

Borkereskedés

Társulás

Borbár

Borászat

Harcz Ádám

A VinCE Magazin, az ország vezető bormagazinja díjazta a borszakma és a gasztronómia legjobbjait

mupa.indd 1 11/12/15 12:06

3

23 February 2016Béla Bartók National Concert Hall

Valery Gergiev and the Vienna Philharmonic

Wagner: Der fliegende Holländer – overture

Debussy: La Mer

Mussorgsky–Ravel: Pictures at an Exhibition

The English summary is on page 13.

ROLEX is the exclusive partner of the Vienna Philharmonic Orchestra

2016. február 23.Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Valerij Gergijev és a Bécsi Filharmonikusok

Wagner: A bolygó hollandi – nyitány

Debussy: A tenger

Muszorgszkij–Ravel: Egy kiállítás képei

A Bécsi Filharmonikusok exkluzív partnere a ROLEX.

4

Egy új keletű együttműködésA Müpa büszke arra, hogy a Bécsi Filharmonikusok együttese, amely a szocializmus évtizedeiben szinte soha nem volt hallható Budapesten, az utóbbi időben, a zenekar és az intézmény között megvalósult együttműködésnek köszönhetően, rendszeresen fellép Magyarország legjelentősebb előadó-művészeti központjában. A közel- múltban a zenekar itt járt Zubin Mehta, Michael Tilson Thomas, majd Herbert Blomstedt vezényletével, és főként bécsi vagy Bécshez kapcsolódó mesterek klasz-szikus, romantikus és modern zenéjét szólaltatta meg. Valerij Gergijev irányításával ezúttal Európa más területeinek repertoárjából válogatnak, egy német, egy francia és egy orosz–francia művet szólaltatva meg. Wagner Bolygó hollandi-nyitánya, Debussy A tenger című három szimfonikus vázlata és Muszorgszkij–Ravel Egy kiállítás képei című ciklusa a koncert két részében a Víz és a Szárazföld világát állítja szembe egymással úgy, hogy eközben mindvégig nem lépünk ki az ábrázoló szellemű komponálásmód keretei közül.

A mítosz tengereRichard Wagner (1813–1883) 1837/38 telén, fiatal rigai karmesterként Heinrich

Heine egy groteszk kalandregényét (A nemes Schnabelewopski úr emlék-

irataiból) olvasva ismerte meg a bolygó hollandi legendáját. Nem sokkal később,

miután állását elvesztette és súlyos pénzügyi helyzetbe jutott, hitelezői elől

menekülve maga is bolyongani kény-szerült. 1839-ben feleségével, Minnával

Londonba igyekezvén, egy kis kereskedő-vitorlás utasaként a Skagerrak-szorosban tengeri viharba került, és kevés híján

hajótörést szenvedett. A hajó végül Norvégia déli partjainál, a Sandvika-

öbölben talált menedéket.

Richard Wagner

VALE

RIJ

GER

GIJE

V ÉS

A B

ÉCSI

FIL

HA

RM

ON

IKU

SOK

5

Ez az élmény – a hajóút, a vad és könyörtelen tengeri vihar, a matrózok nyers viselkedése – idézte fel a zeneszerző emlékezetében és alakította át termékeny látomássá a korábbi olvasmányélményt, elindítva az első érett Wagner-opera, A bolygó hollandi (1841/43) keletkezési folyamatát. A történet hőse egy hajós, akit átok kényszerít arra, hogy kísértethajóján az idők végezetéig bolyongjon a tengeren. Útját hétévente egyszer szakíthatja meg, hogy partra szálljon. Ha szerencséje van és hűséges társra talál, a varázslat megtörik és a vándorlás véget ér. Wagnernek már e legelső érett operájában megtaláljuk életművének egy fontos motívumát: a meg-váltó nőalakot, amely több későbbi alkotásában is fontos szerephez jut.A bolygó hollandi nyitánya rövid szimfonikus költeményként sűrítve jeleníti meg az opera legfontosabb alakjait és gondolatait. A bevezetés a vonósok üres kvintjé-nek nyers és fenyegető hangzásával, valamint a rézfúvókon megjelenő, pontozott ritmusú szignáldallammal (a Hollandi témájával) egyszerre állítja elénk Észak zord, viharos tengerét – amely nem csupán természeti jelenség, hanem itt és most az ősi mítosz tengere, sőt maga az ellentmondást nem tűrő Sors – és a kísértethajót, űzött lelkű utasával, az időtlen idők óta bolyongó Hollandival. A tenger hullámzását, morajlását és kavargását Wagner mozgalmasan és plasztikusan ábrázolja: a vonósok föl- és leszáguldó, kromatikus futamaival. A zenei megjelenítés a maga hatalmas fortéival és hangsúlyaival nem hagy kétséget afelől, hogy ez a tenger elemi erejű és könyörtelen. A viharzás azonban fokozatosan elcsitul, és a beállt csendben lírai, F-dúr angolkürt-dallam, a Megváltás-téma idézi fel Senta, a megtalált hűséges nő tiszta idealizmusát. Ezt rusztikus, duhaj zene váltja fel: a matrózkórus, az opera egyik slágere (Steuermann! Lass die Wacht! – Kormányos! Ne őrködj tovább!). Ez a dal az erő egy másfajta, derűs megjelenési formája a nyitányban, szerepe a kontraszté, amely különös élességgel érvényesül Senta ártatlan és nemesen formált dallama után. A továbbiakban Wagner mesteri kontrapunktikus szerkesztéssel ütközteti és társítja egymással az eddig megismert témákat, nem egyszer azt is értésünkre adva, hogy amit egymás ellentétének véltünk, valójában egymással motivikus rokonságban áll (ilyen éppen a két imént említett dallam, Sentáé és a matrózoké, amelyet a kezdet ereszkedő mi-ré-dó gesztusa kapcsol össze), hogy befejezésül nagy és drámaian energikus fokozás vezessen el a megváltó megsemmisülést előlegező D-dúr, plagális zárlathoz, amely hatalmas, nyugodt vízfelületként terül szét a nyitány végén.

6

Az érzékiség tengereClaude Debussy (1862–1918) negyvenegy évesen, 1903-ban kezdte komponálni La Mer (A tenger) című triptichonját, melyet az alcímben három szimfonikus vázlatnak nevezett.

A három tételt 1905-ben fejezte be, és bár a mű komponá-lásának idején nem tartózkodott tenger mellett, a művön

végzett utolsó munkálatok mégis víz közelében zajlottak: a Grand Hotel Eastbourne-ben, a La Manche csatorna partján.

Különös mű A tenger: egyszerre figyelhető meg benne a hagyományhoz való kapcsolódás és a modernség. Debussy

a műfajmegjelöléssel elkerülte, hogy művét szimfóniának kelljen neveznie, a tételsornak mégis vannak részben szim-fóniaszerű, részben a szimfonikus költemény hagyományára

utaló vonásai. Szimfóniaszerűnek tarthatjuk az elkülönülő tételeket felsorakoztató, szimmetrikus nagyformát, amelyben

két terjedelmesebb szélső tétel fog közre egy könnyedebb, scherzószerű középsőt, viszont nyilvánvalóan a szimfonikus

költemények gyakorlatát folytatja a tételek nyíltan és konkrétan ábrázoló szelleme, amely ha nem is történetet jelenít meg,

de helyzeteket, jelenségeket fest, amelyekről a tételcímek pontosan tájékoztatnak: Hajnaltól délig a tengeren; Hullámok játéka;

A szél és a tenger párbeszéde.Ez tehát a hagyományhoz való kapcsolódás, de miben áll a mű modernsége? Először is A tenger formavilága kerüli a hagyományos képleteket – szonáta, rondó, variációs szerkezet –, és bár a tételekben megjelenő témák között olykor felfedezhető a mo-tivikus kapcsolat és így a fejlesztéses gondolkodásmód jelenléte is, A tenger formálása alapvetően mégis előzmény nélküli, magában álló és merészen szabálytalan. A modernség másik jegye a rendkívül innovatív harmónia- és színvilág: Debussy pá-ratlan fantáziával sorakoztat fel újszerű akkordokat és színkombinációkat. Utóbbiak-kal egyértelműen a hangfestés, a zenei illuzionizmus a célja: az érzéki tapasztalások egymásra vonatkoztatásával és egymásnak való megfeleltetésével (szinesztézia) olyan zenét hozni létre, amely képes a hallgatóban a fény különböző erősségi foko-zatainak és árnyalatainak képzetét kelteni, máskor a szétporladó víz megcsillanó cseppjeit, a feltorlódó hullámokat vagy a szél kavargását idézni meg.

Claude Debussy

VALE

RIJ

GER

GIJE

V ÉS

A B

ÉCSI

FIL

HA

RM

ON

IKU

SOK

7

Ezen a téren A tenger eredményei egyedülállóak: a mű a szimfonikus hangzás- szövet képlékenységével, rugalmasságával és sokszínűségével, a zseniális hang-szereléssel valóban a nehezen leírható és megragadható természeti jelenségek, a víz, a fény, a szél képzetét kelti, elvarázsolva a hallgatót.

Ha Wagner Bolygó hollandijában a tenger zord, északi arcát ismerhetjük meg, Debussy Tengere, bár tud félelmetes is lenni (főként a záró tételben), elsősorban mégis érzékien kényeztető, mediterrán víz, tele izgalmas és örömteli felfedezéssel, egymást váltó csodákkal.

Képek a szárazföld világábólViktor Hartmann, a német származású orosz építész, festő és díszlettervező Szentpéterváron született

1834-ben, és az ottani Szépművészeti Akadémián tanult. Miután a korabeli orosz szellemi élet egyik vezér-

alakja, a nagy hatású kritikus, Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov (a „Generalissime”, ahogy Muszorgszkij szólí-

totta) 1870-ben megismertette az Ötök (Balakirev, Borogyin, Kjui, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov) körével,

Mogyeszt Muszorgszkij (1839–1881) közeli barátja lett. Korai halála után 1874-ben a szentpétervári Szépmű- vészeti Akadémia (Sztaszov szervezésében) kiállításon

mutatta be Hartmann mintegy négyszáz festményét. Muszorgszkij, aki megszenvedte „a drága Vityuska” korai

halálát, s ez idő tájt írt leveleiben valósággal elsiratja az általa nagyra tartott építészt (feltehetőleg a Szankt-

Petyerburgszkije Vedomosztyi hasábjain aláírás nélkül meg- jelent Hartmann-nekrológ is tőle származik), látta a tárlatot,

s e művek élménye ihlette arra, hogy Hartmann-nak emléket állítva megírja egyetlen jelentős zongoraművét,

az Egy kiállítás képeit, melynek tételei kivétel nélkül Hartmann egy-egy alkotására reflektálnak.

Kivétel nélkül? Nem, mégsem – és a helyesbítés elvezet a mű egyedülálló formájához. Muszorgszkij a schumanni szellemben komponált ábrázoló tételeket egy

Mogyeszt Muszorgszkij

8

refrénszerűen visszatérő, úgynevezett Promenád-téma beiktatásával rondószerű formává fűzi össze, de rendhagyó módon ez a rondóforma nem a rondótéma (vagy ritornell) visszatéréseire van kihegyezve, ellenkezőleg, maga a Promenád- dallam (amely a tárlatlátogató képtől újabb képig tartó, töprengő sétáját vetíti elénk, s amelynek minden egyes megjelenése új és új változat, így tehát a műben a variációs forma is jelen van) hangsúlytalan, nyugodt-meditatív – ráadásul nem is a rondótéma fejezi be a művet, hanem a leghatásosabb karakterdarab, a fináléhoz méltón nagyszabású A kijevi nagykapu. A Promenád-témában egyébként Muszorgszkij önmagát kívánta ábrázolni, amint a megszemlélt képeken gondolkodik: „Saját ábrázatom a közjátékokban látható” – írja. Tegyük hozzá: a Promenád-téma nem szabályosan tér vissza minden egyes kép után – megjelenései a darab folyamán egyre ritkulnak és rövidülnek, végül a dallam már magukba a festmény ihlette zsáner- tételekbe épül be, ahogyan a Katakombákat követő (hibás latin című) Con mortuis in lingua mortua (Holtakkal a holtak nyelvén) vagy A kijevi nagykapu esetében történik.

Zsánerdarabok ciklusa, rondóelv, variációs elv – ez az egyedülálló formai és műfaji komplexitás jellemzi az Egy kiállítás képeit. Maguk a karakterdarabok is érdekes kettősséget mutatnak. Romantikus zene ez, tele ábrázoló és hangulatfestő ele-mekkel, de a zenéből áradó részvét mégis inkább azt mondatná az elemzővel, hogy nem romantika, hanem erős humánumtól áthatott, magasrendű realizmus ez.

Még valami: Hartmann képeinek és Muszorgszkij zenéjének összehasonlítása meggyőzően illusztrálja „Muszorjányin” (ahogy önmagát előszeretettel nevezte) nagyságrendjét. A festmények többsége a kor átlagtermését képviseli. Bámulatos, hogy ezek a középszerű teljesítmények, pusztán az alkotójuk iránti szeretet erjesztő funkciója által, milyen diadalmas tökéletességgé változtak át a zeneszerző teremtő képzeletében. Az Egy kiállítás képei a világábrázolás egy fajtája, melynek témája ember, állat, tárgy, épület, természet, múlt és jelen, gazdag és szegény, szép és torz, valóság és mesevilág. A tételek jellegzetes karakterekkel illusztrálják témájukat. A Gnóm torz alakját hirtelen ritmusváltásokkal tűzdelt, nyakatekert kromatikus dallam jele-níti meg; az Ódon várkastélyban (melynek címét Muszorgszkij olaszul írta a kottába: Il vecchio castello) antik siciliano melankolikus témája réved vissza a trubadúrok korába (érdemes figyelni a gisz-moll tételen végigvonuló, makacs alaphang-orgona- pontra, mely alighanem a várkastély „időn kívüliségét” szimbolizálja). A Tuileriák

VALE

RIJ

GER

GIJE

V ÉS

A B

ÉCSI

FIL

HA

RM

ON

IKU

SOK

9

kertje tételben egy jellegzetes kéthangú (hosszú–rövid) motívum varázsolja elénk a civódó gyerekek csúfolódását; a Bydlo (lengyel ökrös szekér) egyrészt a dallam nehézkességévé konvertálja az ormótlan társzekér lassú mozgását, másrészt egy hatalmas crescendo–diminuendo ívvel teszi filmszerűen plasztikussá a jármű közeledésének, majd távolodásának élményét. Megcsipkedett akkordok a magas regiszterben, rövid előkékkel: ez a Csibék tánca a tojáshéjban. (Hartmann eredeti képe jelmezterv egy baletthez, és semmit sem tartalmaz Muszorgszkij zenéjének szellemességéből és könnyedségéből.) Samuel Goldenberg és Schmuÿle, a gazdag és a szegény zsidó alakja (eredetileg két különböző festmény) párbeszédes formá-ban talált méltó megjelenítésre. A gazdagot méltóságteljes, dölyfös legato-dallam, a szegényt esdeklő, apró ritmusértékeket ismételgető téma jeleníti meg – a tétel végkifejletében a két zenei nyersanyag kontrapunktikus feldolgozásban, egyszerre hallható. A limoges-i piac könnyed, mozgékony scherzo a bal és jobb kéz sok komp-lementer (egymást kiegészítő) ritmuselemével; a Katakombák világát félelmetes, álló akkordok, majd semmivel sem kevésbé félelmetes tremolók vetítik képzeletünk vásznára. Baba-Jaga kunyhója brutálisan nyers zene, durva gesztusokkal; A kijevi nagykapu (ismét érdemes megnézni a mintájául szolgáló, jelentéktelen hangulatú épülettervet!) maga a szláv pompa és pátosz, mely a Borisz Godunov Koronázási jelenetét is emlékezetünkbe idézheti; archaikus gesztusokat alkalmazó monumen-talitás, a második témában ortodox orosz keresztelői himnusszal.

Egy hangszerelés „a sok közül”Az Egy kiállítás képei szerzői zongoraváltozata a dallamok és ritmusok, harmóniák és karakterek terén tár elénk rendkívüli gazdagságot – színvilága azonban szerényebb, hiszen a zongora behatárolt lehetőségeire szorítkozik. Megdöbbentően sokan ismerték fel a műben a zenekari hangszerelés lehetőségét. Az 1880-as évek végétől (a Rimszkij-Korszakov-tanítvány Mihail Tusmalov munkájától) napjainkig a sorozatnak seregnyi hangszerelése készült, melyek közül Maurice Ravel (1875–1937) Serge Koussevitzky megrendelése nyomán keletkezett verziója (1922) a legsikeresebb.

Maurice Ravel

10

Ravel, aki Rimszkij-Korszakov, Respighi és Richard Strauss mellett a zenetörténet egyik legvirtuózabb hangszerelője volt, minden tételben és dallamban felfedezi a különleges színkombinációk lehetőségeit – és lecsap rájuk.

Fényűző hangszerparkot használ: zenekara hatalmas, és olyan instrumentumokat is tartalmaz, mint az angolkürt, a basszusklarinét, a kontrafagott, az altszaxofon, a harangjáték, a kereplő, a xilofon, a cseleszta és a hárfa (utóbbiból kettőre is szükség van). A Promenád-témát természetesen mindig másképp hangszereli; amúgy pedig delikát színek sokaságát keveri ki, s velük újra és újra telibe találja az atmoszférát: Az öreg várkastély múltba révedő dallama altszaxofonon csendül fel, A Tuileriák kertje repdeső dallamát könnyed fafúvók kapják, a Bydlo nehézkességét a tuba vaskos szólója jeleníti meg. Samuel Goldenberg hatalmát a teljes zenekar uni-sonója képviseli, vele szemben a kezét tördelve megalázkodó Schmuÿle hebegését egyetlen szordínós trombita kétségbeesett hangrepetíciói idézik meg. A Katakombák a rézfúvóknak juttat jelentős szerepet, Baba Jaga kunyhójához brutális nagydob- ütéseket hallucinál Ravel, míg A kijevi nagykapu végkifejletében megzendülnek az ünnepi harangok.Ravel életművének különös fintora, hogy ezzel a művével, amely valójában nem sajátja, „csak” feldolgozás, pályájának egyik legnagyobb sikerét aratta – olyat, amelyhez legfeljebb a Boléro népszerűsége hasonlítható. Az Egy kiállítás képei egyéb hangszerelői közül (megközelítőleg sem a teljesség igényével) érdemes megemlíteni Henry Wood, Leopold Stokowski, Walter Goehr, Vladimir Ashkenazy, Leonard Slatkin, Václav Smetáček és Jukka-Pekka Saraste nevét, nem feledkezve meg a jazzről (Duke Ellington), a rockról (Emerson, Lake & Palmer), a heavy metalról (Mekong Delta) és a szintetizátorzenéről sem (Isao Tomita).

Írta: Csengery Kristóf

VALE

RIJ

GER

GIJE

V ÉS

A B

ÉCSI

FIL

HA

RM

ON

IKU

SOK

11

A Bécsi FilharmonikusokAz 1842-ben alapított Bécsi Filharmonikusok elődje az a Künstlerverein volt, amelyet 1833-ban Franz Lachner hozott létre. A kilenc évvel később megalakult zenekar vezetését Otto Nicolai vállalta. A kezdeti lendületet átmenetileg megtör-ték 1848 forrongásai, a következő évtizedekben azonban a zenekar fokozatosan elfoglalta későbbi előkelő státusát. A hatvanas éveket Otto Dessoff, a hetveneseket Hans Richter karmesteri munkássága fémjelezte. Korán kialakult a máig érvényes gyakorlat, mely szerint a Filharmonikusok tagsága a bécsi operaház (előbb Hofoper, később Staatsoper) zenekarának muzsikusaiból verbuválódik. A kilencvenes évek végén Gustav Mahler lett az együttes karmestere, ettől kezdve a zenekar története korszakos jelentőségű dirigensek névsoraként is elbeszélhető: Weingartner, Krauss, Furtwängler, Walter, Toscanini, Knappertsbusch, Klemperer, Krips, Leinsdorf, Münch, Karajan, Bernstein, Maazel, Boulez, Harnoncourt, Abbado, Muti, Mehta, Barenboim, Welser-Möst. A Bécsi Filharmonikusok híres hagyományőrző játékstílusáról, hangzásának puha fényéről, rugalmasságáról és virtuozitásáról. Sokáig az osztrák–német repertoár volt legfőbb területük, ma a zenekar minden stílusban egyformán világklasszis. Újévi koncertjük – mely 1955 és 1979 között összeforrt Willi Boskovsky, majd hat éven át Lorin Maazel nevével, 1986 óta azonban évente más és más karmester vezetésével zajlik – gigantikus művészi és üzleti siker: rádió- és televíziótársaságok sokasága közvetíti, százmilliók nézik és hallgatják világszerte. A zenekarnak nincs fő-zeneigazgatója, szigorúan demokratikus elvek szerint, önkormányzati rendszerben működik.

Fotó © Terry Linke

12

Valerij Gergijev1953-ban született Moszkvában, gyermekkorát azonban családjával hazájában, a kaukázusi Észak-Oszétiában töltötte. 1972 és 1977 között a Leningrádi Konzer- vatórium növendéke volt, karmesteri stúdiumait a nagy presztízsű pedagógus, Ilja Muszin osztályában végezte. 1978-ban Jurij Tyemirkanov asszisztenseként a leningrádi Kirov Operába (a mai Mariinszkij Színházba) került, ahol Prokofjev Háború és békéjében debütált. 1981 és 1985 között az Örmény Filharmonikusok vezető karmestere. Angliában 1985-ben mutatkozik be, első nyugati operaprodukciójának dátuma 1991: a müncheni Bajor Állami Operában Muszorgszkij Borisz Godunovját vezényli. Ugyanebben az esztendőben az Egyesült Államokba is eljut. 1988-ban a Mariinszkij Színház vezető karmestere és művészeti vezetője, 1995 és 2008 között a Rotterdami Filharmonikusok első karmestere. 1997-től 2008-ig a New York-i Metro-politan Opera első vendégkarmestere, 2005 és 2015 között a Londoni Szimfonikusok első karmestere. 2015 és 2020 között szerződése a Müncheni Filharmonikusokhoz köti. A Szentpétervári Fehér Éjszakák fesztivál művészeti vezetője. Nevéhez számos újító kezdeményezés fűződik: 2003-ban kilencven év után ő vezényelt először teljes Ring-ciklust Oroszországban, a Mariinszkij Színházban; 2011-ben átfogó reformokat szorgalmazott a moszkvai Csajkovszkij Verseny működésében. Diszkográfiájának legnagyobb részét az orosz mesterek művei alkotják, de lemezre vezényelte Donizetti, Berlioz, Verdi, Wagner, Liszt, Brahms, Debussy, Ravel és Mahler műveit is.

Fotó © V. Baranovsky

13

VALE

RY G

ERGI

EV A

ND

THE

VIEN

NA

PH

ILH

AR

MO

NIC

SummaryThe Vienna Philharmonic is an orchestra with a past (and present) among the most glittering in Europe. Founded in 1842, it has played under the greatest conductors of the 20th century. Operating without a musical director under a strictly self-governing system, the orchestra’s playing style is famously traditional, although its repertoire is now international.Valery Gergiev retains strong ties to Saint Petersburg, where he is artistic director of both the Mariinsky Theatre and the White Nights Festival, but he is also a welcome guest anywhere from Rotterdam to New York to London. Works by Russian composers make up the core of his repertoire, but he is also a noted conductor of Mahler. In 2003, he was the first person in 90 years to conduct the entire Ring Cycle in Russia. He is contracted to the Munich Philharmonic from 2015.Today’s concert features a brace of “maritime” works and a third from “terra firma”. Wagner’s overture to his opera Der fliegende Holländer (1841/43) introduces the opera’s main leitmotifs in the form of a symphonic poem, in which we encounterthe themes of the Dutchman and the redemptive figure of Senta, as well as the raw and boisterous tone of the sailors’ chorus. In the contrapuntal elaboration of the overture’s themes, Wagner draws attention to the relationship between the seemingly different melodies. As “water music”, Der fliegende Holländer Overture presents the northern, austere but mystical aspect of the sea.By contrast, Debussy’s three symphonic sketches entitled La Mer (1903–05) are refined in tone and atmosphere throughout, a study in sensuality. Adopting the structure of a symphony and drawing on the tradition of the symphonic poem, La mer is boldly innovative in form, while its range of effects evokes the experience of light, water and wind in music. Following Wagner’s northern sea, Debussy’s work recalls images of Mediterranean waters. Mussorgsky “transcribed” the pictures of his prematurely deceased painter friend Viktor Hartmann to music in his extraordinary Romantic-realist suite Pictures at an Exhibition (1874). The work is a portrait of the world that takes mankind, animals, objects, buildings, nature, the past and present, rich and poor, beautiful and grotesque, reality and the fairytale world as its themes. In the method of portrayal of the genre-like movements, the underlying humanity creates a unifying whole through the compassionate and sympathetic gaze with which Mussorgsky views the themes of the paintings and the music alike. Here, we experience the suite in the hugely successful, richly colourful and virtuoso arrangement by Maurice Ravel.

14

RÉGIZENE FESZTIVÁLMondonville: IsbéVezényel: Vashegyi György2016. március 6.

Vashegyi György, Purcell Kórus, Orfeo ZenekarFotó © Nagy Attila, Müpa

Le Poème HarmoniqueFotó © Guy Vivien

RÉGIZENE FESZTIVÁLLe Poème Harmonique, Capella Cracoviensis KórusVezényel: Vincent Dumestre2016. március 2.

RÉGIZENE FESZTIVÁLCapella SavariaJ. S. Bach: Brandenburgi versenyek2016. március 3.

Fotó © Garas Kálmán

előzetes, AJÁNLÓRÉGIZENE FESZTIVÁLMondonville: IsbéVezényel: Vashegyi György2016. március 6.

Diana Damrau Fotó © Michael Tammaro for Virgin Classics

Várdai István

RÉGIZENE FESZTIVÁLLe Poème Harmonique, Capella Cracoviensis KórusVezényel: Vincent Dumestre2016. március 2.

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLMyung-whun Chung és az Orchestra Filarmonica della Scala2016. április 14.

Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes2016. május 10.

Diana Damrau és Nicolas TestéBelcanto-gála2016. május 14.

Myung-whun ChungFotó © Silvia Lelli

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgatóSzerkesztette: Várnai PéterA címlapon: Valerij GergijevCímlapfotó: V. BaranovskyA szerkesztés lezárult: 2016. február 5.A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Stratégiai partnereink:

Stratégiai médiapartnereink:

Emberi ErőforrásokMinisztériuma