Nagy András

ALMAEgyszemélyes dráma

(One-Woman-Show)Az itt következő szöveg az ötven éven túli Alma Mahler-Werfel elkép-zelt monológja. Ebben az időben lobban lángra - váratlan szerelemre egy nagyreményű ifjú pap, Johannes Hollnsteiner iránt. Ennyi atörténet lényege. Formájához azonban hozzátartozik még egy bábu is,melyet Oskar Kokoschka mintázott egykor Almáról. Mint a szövegmegannyi más mozzanata, az sem hiteles, hogy ez a figura túlélte vol-na létrehozója egyik orgiáját. A monológ számára azonban ez a bábu a színész igényeinek megfelelően -- szükséges lehet, „játszhat". Aszöveg három hangon szól: a kurzív a színpadi utasításokat helyettesíti(mint a szereplő hallható, belső reflexiója); a módosítás nélkül irtszöveg elképzelt dialógus a várt vendéggel; míg a nagybetűs szeg-mentumok az emlékezés szakaszai s hétféle paródia lehetőségét tar-talmazzák. Munkámhoz felhasználtam a korszak többféle forrását: írá-sokat, zeneműveket, képeket. Minthogy igen szabadon formáltam sa-játszövegemmé mindezt, tételes felsorolásuktól - egyelőre - eltekin-tek.

ALMALátja ezt a szép, véres dögöt?

Itt majd előreengedem s bámulom.

Drezdában kiszállt miatta a rendőrség. Egy nyaraló kertjében feküdt.A vérről persze még a laboratóriumi vizsgálat előtt megállapították,hogy vörösbor.

Remélem, megijed.

Akkoriban még könnyen elvesztette a fejét. Két méterrel odébb találtákmeg.

Felnevet?

A test pedig, kicsavarodott tagokkal, tépett, vörösborfoltokkal teli ru-hában várta, hogy az estély egyéb hulladékaival szemétre kerüljön, haa köztisztasági hivatal alkalmazottai, a kerítésen betekintve nemértesítik előbb a rendőrséget.

Itt talán már lámpát gyújthatok.

Megcsonkított női tetem a modern festő kertjében! Szalagcím.

Talán csakugyan felnevet. Remélem, olyan kisfiúsan.

Micsoda egy tetem, igaz? A nyaka híres volt és hófehér. Ezért akulcscsontért itt meg szoktak őrülni rendszerint. S bár a dereka nemvolt karcsú, az akkori ruhaviselet ezt jótékonyan elrejtette. El kell is-mernie...

Vagy... Mégiscsak az aranylamét kellene felvennem?

Pontos másolat. Finoman esztergált. „A festő" a legapróbb részletekigellenőrizte. Hunyt szemmel, s csak a két keze emlékezetére bízvamagát.

Itt megfoghatom a kezét, hogy a székéhez vezessem.

Amióta legutóbb beszéltünk, állandóan erre gondolok. Előkerestem,hogy lásson, amikor még nem láthatott. Nem, nem azt, hogy milyenvoltam.

El tudnám helyezni izgatóbban? Álljon csak e/ az ő lélegzete is.

Hanem hogy mi voltam. Amíg magával nem találkoztam. Most

gyorsan vissza az ürügyhöz!

Pedig... nem is ez a legkülönösebb szerelmi vallomás. Ez a bábu.Hanem... a Paul Kammerer, jaj, hát az egy maroknyi lisztférget za-bált meg, például. Sáskákat etettünk velük a laboratóriumban. Vi-szolyogtam, hát kivette a dobozukból, s a szájába tömte. Hogy értemmég erre is képes.

Most egészen a közelébe kell kerülnöm.

Tudom, hogy rettenetesen viselkedtem, atyám.

Úgy kell ránéznem, hogy lehajtsa a fejét. Túl igenen és nemen.

Vasámap, a mise előtti zsúfoltságban sikoltozva végigrohanni a Ste-phansdom főhajóján, hogy: Hagyjon! Átkozott! Nem tudok gyónni! Nemkell a feloldozása! Es... amikor végül beér, akkora vállára borulni...

Ilyen széles és erős válla hogy lehet egy papnak...

Kint sírtam, és szinte hallottam, ahogy mondja. Ez az én testem...

Kint... Hogy pontos legyek: a Dehmelnél. De nem leszek pontos. Be-nediktin és kuglóf. Es könnyek, persze főleg könnyek.

Vissza akarom könyörögni magam a közelébe, atyám. És nem, nemtudok gyónni egyszerűen. Tehát többet akarok. Olyasmit, amire azsidók a pszichoanalízist kitalálták. Csak éppen nem a hátamon fekveés nem hunyott szemmel egy nyálát csorgató, idegen lélekbúvár-nak,hanem itt, bele a maga arcába, szemüvegébe, hitébe, mert akkormindent végig tudok mondani, amit a férfiak és a szerelem csináltbelőlem, ezt a szépen esztergált, élethű babát, aki egyszer csakmegsejtette a lelkét...

Mégiscsak úgy érzem: aranylamé. És a vastagabb gyöngysor. Vagymégsem?

Hát tudja azt, maga pap, hogy rádöbbentett: eddig még senki nemhódított meg egészen? Pedig micsoda férfiak vonítottak ittkörülöttem! Hogy nem számít, hányan térdelnek előttem,gyömöszölnek vagy szimfóniát komponálnak a szerelmemért, halegbelül érintetlen maradok, mintha nem lennék képes a szerelemre,éppen arra, ami életem legfőbb tartalma volt... Es talán ezért kellettmindegyiktől, mindtől! továbbmenekülnöm, egyre kétségbeeset-tebben, mert minden szenvedély csak felfokozta azt a vágyakozást,melyet egyik sem tölthetett be, egyáltalán!

Azt hiszem, neki teljesen mindegy, hogy aranylamé vagy kartonruha.Bár... ha csak egyszer felejtette volna rajtam a szemét, vagy pillantottvolna még mindig meggyőző kulcscsontomra, amikor imádkozásrahajolok a kivágott ruhámban, hát neki sem mondhatnám el.

Egyébként... Ettek már lisztférgeket a kedvemért, festettek remek-műveket, és újraköltötték az Orpheusz-történetet, de misét, azt magamondatott értem először

Vagy már a kulcscsontom sem olyan meggyőző?

„A hit formája a paradoxon". Tudja, mennyit gondolkoztam ezen?

És bizonyos, hogy még nem érintett nőt. Miért?... És miért izgat ezennyire? Harmincnyolc éves, de aligha volteste, amikor nem kérdeztevolna meg magától: miért?

Nézzen csak körül, Johannes, itt, az én kis „panteonomban", aholmindenki bemutatta az áldozatát előttem, szerelmem a modern eu-rópai művészet többféle műfajának visszatérő motívuma. Míg vár-tam, el is rendeztem a maga kedvéért: amíg a Kokoschka-rajzokatnézi, szívesen lejátszom Mahler Hatodik szimfóniájának rólam szó-ló,emelkedő F-dúr motívumát, vagy akár a Tizedik sikolyait a szerel-memért, és amikor Klimt frízén felismer, akkor majd Zemlinsky-dalo-kat fogok intonálni, ha pedig kíváncsi a Werfel-költemények ihletvi-dékére, hát elvezetem oda is, míg Gropius nagyívű vázlatait lapoz-gatja... Anyag lettem, nemes anyag ugyan, mely különféle életmű-vekbe épül, mint ezt esztéták majd nem mulasztják el megállapítani.

Ezt majd hatásosabban. Nehogy lebecsülje, mint én. Hanem... magátbecsülje meg.

És mégis. Másokon keresztül éltem az életem.

Valószínűleg sportolt is. Az ilyenek atletizálnak. Most meg miért izzadennyire a tenyerem?

Vagy nevezzük inkább ördögűzésnek? Exorcizáció... latinul is tu-dom. Egy időben sokat olvastam a patrisztikából. Az ördögűzés fo-lyamata mindig rabul ejtett. Kiváltképp azok a történetek, amelyekvégén egy üres héj marad a megszállott testéből, mert semmi egyébnem volt benne már, csak az ördög. Egy tetem marad. Egy bábu.

Egy ötvenéves asszony.

Ezért akarok meggyónni magának.

Tudja vajon, néha milyen obszcénok voltak ezek a varázslatok?

Csak magának tudnám elmondani: sem másik férfinak, sem másikpapnak. Minden élet csak Isten előtt tárul fel, így mondta egyszer,ugye? De hát Istennek azén számomra szüksége volt még valakire.Hogy megválhassak a múltamtól. Nem attól, amit naplóimban és le-velezésemben majd múlttá szerkesztek szépen az esztétáknak,közfogyasztásra és az úgynevezett utókor számára, hiszen vissza-kérem rendre a leveleimet és időről időre a naplóimat is átfésülöm,hanem azt a múltat, amelyik ide vezetett. Es amelyiknek éppen ezértéppen ennyi volt az értelme. Úgy is mondhatnám, a konklúziója. Mie-lőtt az élet lezárul, udvariasan megkérdezik: nem óhajtaná mégis-csak elkezdeni, asszonyom?

Tehát...

Nehezen kezdem.

Tehát...

Hadd mondjam el legelőször azt a másik ébredést... Amikor ugyan-így kezdtem támolyogni, úgymond: álomittasan, s azt gondoltam:élet volna az, amire felébresztettek.

Miért gondolok erre mostanában minduntalan? S főleg: miért ilyengyengéden?

Újrakezdem. Tehát. El akarok mondani egy mesét. Rendben? Egyszép, édeskés századvégi történetet a gyönyörű bakfis és a csodá-latos festő boldogtalan szerelméről, amelyben a leány azzal marad-hatott örökéletű, hogy nem adta oda magát, a férfi legforróbb vallo-mása pedig az volt, hogy el tudta hagyni szerelmesét.

A hangom! Nagyon fontos, hogy az a lány szóljon belőlem!

VOLT EGYSZER EGY VÉGTELEN KERT MELYNEK MINDEN KISLIGETÉBEN BOZÓTJÁBAN ÉS CSALITJÁBAN MANÓK ÉS TÜN-DÉREK ÉLTEK ÉS RENGETEG EFFÉLE ZEGE-ZUGA VOLTENNEK A TITOKZATOS BIRODALOMNAK S KÖZÉPEN ÁLLT AZŐSI KASTÉLY MELYBEN AZONBAN NEM A KIRÁLY ÉLT HANEMNÁLA IS HATALMASABB ÉS TÖKÉLETESEBB FÉRFI A FESTŐFELESÉGÉVEL ÉS KÉT LÁNYÁVAL S BÁR AZ ABLAKOK ATITOKZATOS KERTRE NYILTAK MEGANNYI VÁSZONKILÁTÁSTÁRULT MÉG VADREGÉNYESEBB ÉS REJTELMESEBBSZÍNESEBB TÁJAKRA MELYEK TÓNUSAI OTT VOLTAK AMINDIG AGYONPACÁZOTT PALETTA TÜNDÖKLŐEN KEVERTSZÍNEIBEN S ANNAK EREDETEKÉNT PEDIG AZ IDŐS FESTŐSZEMÉBEN SZÜRKÉN MOSOLYGÓSAN ÉS GYÖNYÖRŰEN ÉSEZT A KÉT SZEMET

KELLETT AZUTÁN ÜRESEN HÁLYOGOSAN VISZONTLÁTNOMAMINT FELKÖTÖTT ÁLLÚ ARCÁBÓL FELESLEGESEN KIMEREDAMIKOR BESZÖKTEM A HATALMAS HOLTTESTHEZ MÉG ALIGVOLTAM BAKFIS ÉS MÁR TUDTAM A VILÁG SZÍNEI FAKULTAK KIEZEKBEN A SZEMEKBEN VÉGLEG

Apám képeit egyébként a Szépművészeti Múzeum őrzi. Szobra aVolksgartenben...

Ezt csak úgy mellesleg. Odavetve...

SZÉP VOLTAM SZŐKE ÉS MAGÁNYOS MINT MESEHŐSÖKHÖZILLIK ANYÁM RÖVIDESEN EGY MÁSIK ÉGITEST VONZÁSÁBAKERÜLT MINTHA A NAPOT EZENTÚL EGY KIHŰLT APRÓ BOLY-GÓMOSTOHA HELYETTESÍTHETNÉ PUSZTÁN AZÉRT MERTÉPPEN KÖRÜLÖTTE KERINGÜNK A HÚGOM PEDIG NOS A HÚ-GOM IGEN VADÓC VOLT BARNA ÉS KIISMERHETETLENÜLCSAKNEM IJESZTŐEN SZENVEDÉLYES MEGSZÉPÍTETT ASZOMORÚSÁGOM AZT HISZEM ÉS FÉRFIAK TEKINTETÉBENVAGY ÉPPEN IRIGYKEDŐ ASSZONYI PILLANTÁSOK TÜKRÉ-BEN LÁTHATTAM APÁM MÉG EKKÉNT IS MILYEN GAZDAGGÁTETT TÖRÉKENYEN HAJLÉKONYAN ÉS SUDÁRAN LEOMLÓSŰRŰ SZŐKE HAJAMMAL ÉS ÉGŐ SZEMEIMMEL SEMMIFÉLEKOMPOZÍCIÓNAK TÖBBÉ NEM LEHETTEM MELLÉKALAKJAÍGY MONDTA AZUTÁN AZ A FESTŐ AKINEK MOSTOHAAPÁMVONAKODVA BEMUTATOTT EGY FELEJTHETETLEN DÉLUTÁ-NON

Gyönyörű baba voltam, Hollnsteiner!

Klimt. Miért nem tudom még kimondani neki? Klimt! Klimt!

TERMÉSZETESEN CSÚNYÁNAK HITTEM MAGAM ÉS FOGYA-TÉKOSNAK IS EGYIK FÜLEMRE KISLÁNYKORI BETEGSÉGEMNYOMÁN VÉGLEG MEGSÜKETÜLTEM SOKÁIG TEHÁT MAKA-CSUL NEM HITTEM SEMMIFÉLE BÓKNAK LEGALÁBB OKOSAKARTAM LENNI TEHÁT OLVASTAM RENDSZERTELENÜL BÁRDE RENGETEGET KÉT KOSÁR KÖNYVET FALTAM FEL EGYKARÁCSONY ÉS VÍZKERESZT KÖZÖTT AMIT A JÓ ÖREGBURCKHARDT SZÁLLÍTTATOTT MEGLEPETÉSKÉNT ALAKÁSOMRA MIUTÁN ELVÁLLALTA ÖNKÉNTES SZELLEMIATYASÁGOMAT DICKENS ÉS NIETZSCHE ÉS KLEIST ÉSBAUDELAIRE ÉS CERVANTES ÉS SCHOPENHAUER RÁGÁSNÉLKÜL MOHÓN A FIATAL ÉS ROMLATLAN ELMÉBEEGYSZERRE TÖBB KÖNYVET IS OLVASTAM ÉS IDÉZETEKKELTROMFOLTAM LE AZOKAT AKIK CSAK EGY GYÖNYÖRŰBABÁNAK HITTEK ÉS PERSZE PLATÓN RENGETEG PLATÓN

Krisztusnál eredetibbnek gondoltam akkor. Ezt itt elhallgatjuk.

Hogy hányféle szerelemről ír a Lakomában. Olvasta? Akkor még azthittem, ez mind: egy. Es egy, tehát: ő.

MÉG NEM TUDTAM ELDÖNTENI HOGY A VILÁGBAN MAJDKAR-MESTER LESZEK AZ ELSŐ NŐI DIRIGENSTERMÉSZETESEN A ZENE TÖRTÉNETÉBEN VAGY ANGYALISZOBRÁSZ NETÁN MEZZOSZOPRÁNOMMAL VÁLOKVILÁGHÍRŰVÉ VAGY VIRTUÓZ FESTMÉNYEIMMELKILENCÉVES KOROM ÓTA ZONGORÁZTAM S HA EGYEDÜLMARADTAM TÖBBNYIRE CSAK SAJÁT KOMPOZÍCIÓIMATSEMMIFÉLE ISKOLÁT NEM BÍRTAM ELVISELNIOKTATÁSUNKAT OTTHON OLDOTTÁK MEG TEHÁT VÁ-LOGATVA ÉS CSIPEGETVE KÍVÁNTAM CSAK BEFOGADNI AZISMERETEKET S AMI NEM ÍZLETT FÉLRETOLTAM TIZENNÉGYÉVES KOROM ÓTA ÉLVEZTEM A GYŰLÖLT HÁZITANÍTÓK MO-HÓ ÉS ALÁZATOS TEKINTETÉBEN AZT A HATALMAT MELYETLEBECSÜLTEM ÉS MÉGSEM UTASÍTHATTAM EL HA TÉTOVAMOSOLLYAL HÁTRADOBTAM A HAJAMAT NEM TORNYOSUL-TAK REMÉNYTELENÜL A MATEMATIKAFELADATOK ELŐTTEMENYHÉBB TAVASZI NAPOKON HA EGÉSZ TESTEMMEL NYÚJ-TÓZNI KEZDTEM NEM KÉRDEZTÉK TOVÁBB A LATIN MEMORI-TERT OLYKOR SZÉGYENKEZTEM EZÉRT KISSÉ DE SOHA NEMTÚLZOTTAN CICERO-SZÖVEGEK HELYETT NIETZSCHE PÉL-DÁUL RENDRE ÉS ÖNKÉNTELENÜL MEGRAGADT ELMÉMBENÉS A WAGNER-MELÓDIÁK IS ÉS FIGYELTEK RÁM HAMEGSZÓLALTAM A FESTŐ ELŐSZÖR ÉRZÉKENYMEGJEGYZÉSEIMEN ÜTKÖZÖTT MEG MIKÉNT ÉRTHETI MEGEGY BAKFIS ÍGY AZ ÚJ A VALÓSZÍNŰTLEN PERSPEKTÍVATÖRVÉNYEIT

Ez a féloldalas hallás segítségemre volt abban, hogy miként láthas-sak úgy, mint a preraffaeliták. Untatom?

Nem, ezt még nem kérdezhetem meg. Persze hogy untatom. Az a cé-lom. Felcsigázni, lassan és csaknem közönyösen. Ez még csak az elsőstáció és ő a hetedik lehet...

ANYÁM MIKÉNT EZT ILLIK MEGTILTOTTA HOGY GYAKRABBANLÁTHASSAM ŐT MINT MOSTOHAAPÁM EGYÉB VENDÉGEIT SNEM TUDOM MÁR HOGY EZ OKA VAGY OKOZATA VOLT ANNAKA MIND ÁHITATOSABB ELRAGADTATÁSNAK AHOGY NÉZTEMEZT A NÁLAM CSAKNEM KÉTSZER IDŐSEBB HATALMAS MO-SOLYGÓS FÉRFIT AKINEK MINDENE MOSOLYGOTT A SZEME ASZAKÁLLA A KEZE A HANGJA A KÉPEI MINDENE ÉS MINDENTKICSIT ÜGYETLENÜL MARKOLT MEG MÉG AZ ECSETET ISCSAKNEM ÚGY FOGTA MINT EGY MAJOM AMIKOR KÉSŐBBVÉGRE FESTENI LÁTTAM S EZEKBŐL A MOZDULATOKBÓL ÉSMOSOLYOKBÓL LETTEK AZ ORNAMENTIKUSRA SOVÁNYÍTOTTLÁNYOK A FINOM HAJLÁSOK ÉS ELOMLÓ HAJZUHATAGOKMELYEKNEK VALÓTLANSÁGÁT EGYSZERRE HANGSÚLYOZTAÉS ELLENSÚLYOZTA A MOSOLYÁBÓL ÁRADÓ SZÍN-ARANYHÁTTÉR

Hogy itthagyott. Hogy meghalt.

NEM AKARTAM HOGY TUDJA MENNYIRE BELEFELEDKEZEM ASZEMÉBE A HANGJÁBA MENNYIRE FELDERÜL A NAPOM HACSAK VÉLETLENÜL MEGPILLANTHATOM ŐT HOGYAN PRÓBÁ-LOM UTÁNOZNI A LÉPTEIT ÉS SZÓFORDULATAIT MENNYISZERLÁTTAM ELALVÁS ELŐTTI ÁLMODOZÁSAIMBAN A MANCSÁBANA ,KEZEM A HAJAM AZ ARCOM MÁST NEM A VILÁG AZ ŐSZEMÉN KERESZTÜL ISMÉT SZÍNESEDNI KEZDETT ÉS PERSZEHOGY MIND ÜGYETLENEBB VOLTAM ELŐTTE ANYÁM JE-LENLÉTÉBEN PEDIG EGYENESEN TÚLZOTTAN KISLÁNYOSVAGY NŐIESEN HISZTÉRIKUS AZOKBAN AZ OTTHON SZABOTTRUHÁKBAN MELYEK BIZONYOSAN ELŐNYTELENÜL ÁLLTAKRAJTAM EGY SZOMBAT DÉLUTÁN VÉGRE LE KELLETT RO-HANNOM A TERASZRÓL A KERTBE MERT EGY EGÉSZ TÁNYÉRTEJSZÍNHAB CSÚSZOTT A KEZEMBŐL ÉPPEN AZ ÖLÉBE S OTTFEHÉRLETT REMEGETT ILLATOZOTT A FESTŐKÖPENYÉN AK-KOR UTÁNAM BALLAGOTT A SŰRŰN BENŐTT UTAK ÉS ÁRNYASKITÉRŐK KÖZÖTT MEGTALÁLT MINDIG MEGTALÁLT MEGFOGTAA KEZEM ÉS AZT MONDTA Ő IS SZERET ÉS LETÖRÖLTE ATEJSZÍNHABOT LENYALTA UJJÁT MAJD AZ ÚJABB HABOT MÁRNEKEM KÍNÁLTA ODA SÍRTAM HAJAM KI-BOMLOTT RUHÁMATEGYENESRE PRÓBÁLTAM HÚZOGATNI MAJD MEGHARAPTAM AKEZÉT ÉS ELFUTOTTAM

Klimt... Felismerte?

VELENCÉBE VITTEK ELŐLE NO MEG HOGY ELFELEJTSEM ÉSMEGVIGASZTALÓDJAM DE ETTŐL KEZDŐDŐEN ÉPPEN ELSŐ-SORBAN RÓLA SZÓLT A VÁROS AZ ARANY HÁTTERŰ FRESKÓKÉS ORNAMENTIKUS HIDAK SZŰK SIKÁTOROK ÉS HÁTTÉRNÉLKÜLI BELSŐ UDVAROK AHOL REJTŐZTEM MAGAM ELŐL ÉSKERESTEM ŐT VÉGRE SOKAT BOLYONGHATTAM EGYEDÜLANYÁM ITT MÁR SZABADON ENGEDETT TÖBBNYIRE VA-LAMIFÉLE FURCSA BÓDULATBAN MINTHA A TESTEM IS ÉREZ-NÉ A BÁNATOMAT ÉS A VÁGYAKOZÁSOMAT A TESTEM AMELYELŐSZÖR TUDATTA VELEM TELJES EREJÉVEL HOGY NŐ VA-GYOK NEMCSAK SZÉP HOSSZÚ HAJÚ BABA AKARATOS BAK-FISVAGY DACOS KAMASZ HANEM JÖVENDŐ ASSZONY SŰRŰSZÍVDOBOGÁSSAL ÉS TITKOS HELYEKRŐL ÁRADÓ MELEG-SÉGGEL FORMÁTLAN VÁGYAKOZÁSSAL ÉS VADUL ILLATOZÓBŐRREL RÓTTAM A LAGÚNÁK APRÓ HÍDJAIT NÉZTEM A CSA-TORNÁK LANGYOS PÁRÁS NYUGTALAN FODROZÓDÁSÁT BÁ-MULTAM A KÖVEK BAROKKOS HAJLATAIT ÉSSZENVEDÉLYESEN FARAGOTT FORMÁIT ÜLDÖGÉLTEM ALÉPCSŐKÖN A TENGER FÖLÖTT HAGYTAM HOGY SZINTEFELOLVASSZON A NAPFÉNY HALLGATTAM A SIRÁLYOKMÉLYRŐL JÖVŐ VIJJOGÁSÁT ÉS TUDTAM HOGY VÉGÜL ISMINDEZ MOCSÁRON VAN SZÉPSÉGE GYANÚSAN HIVALKODÓAZ EGÉSZ LASSAN SÜLLYED ÉS ÚGYSEM ÁLLÍTHATJA SEMMIMEG MINDEN ŐRÓLA SZÓLT BENNEM ÉS KÍVÜLEM ÉS MI SEMVOLT TERMÉSZETESEBB ÉS ELVISELHETETLENEBB MINTHOGY EGYSZERRE OTT KÖNYÖKÖLT EGY SZEMKÖZTI HÍDONMÉG A HÍD IS MOSOLYGOTT ALATTA ÉS NÉZETT RÁMBIZONNYAL HOSSZÚ IDEJE FELSIKOLTOTTAM UTÁNAM JÖTTVELENCÉBE MENEKÜLNI KEZDTEM

Milyen ostoba is egy bakfis.

Tudja, atyám, meddig tart egy ilyen menekülés?

NEM KÖVETETT CSAK KÖNYÖKÖLT ÉS MOSOLYGOTT ÉSMÉGIS MEGTALÁLT MINDENÜTT MINTHA CSAKUGYAN AKÖVEKBEN LETT VOLNA A ZEGZUGOS UTAKBAN A HIRTELENELŐBUKKANÓ ÖRÖKMÉCSESEKKEL VILÁGLÓ KIS OLTÁROK-BAN AHOL KÖZÖLTEM A SZŰZANYÁVAL HOGY NEKEM CSAK ŐKELL Ő Ő Ő GYOMROM KAVARGOTT IZGALMAMBAN ÉS SIET-SÉGEMBEN ÁLLANDÓAN SZÉDÜLTEM SZAGGATOTTAN SZED-

TEM A LEVEGŐT TITKOS FERTŐZÉSEKBEN REMÉNYKEDTEM SNEM ABBAN HOGY ÍGY KEZDŐDNE AMI IS A RIALTO MÖGÖTTIPIACON AHOL A SŰRŰ SÓS SZAGBAN RÁM TÁTOGTAK A HA-LAK ÉS SZEMEMBE NÉZTEK SZEMHÉJ NÉLKÜLI TENGERISZÖRNYEK VÉGRE ELVESZTETTEM AZ ESZMÉLETEM AZ ŐKARJAI FOGTAK FEL TERMÉSZETESEN

Látja, mennyire megizzaszt az emlékezés?

Nem, ne lássa. És ha itt lesz, talán meg sem izzaszt. Jaj, mi ez a „ha"! Itt

lesz!

A SZOBÁJÁBAN TÉRTEM MAGAMHOZ MAGASAN A VÁROSFÖLÖTT S MÉG MINDIG A KARJÁBAN TARTOTT OTT AHOVAVÁGYTAM AHOVA TARTOZTAM ÉS ETTŐL RÉMÜLTEM MEG ALEGJOBBAN AZT HISZEM MINTHA AZ ÉLETEMÉRT KÜZDÖTTEMVOLNA TÉPTEM FEL AZ AJTÓT FUTOTTAM LE A KÉT-EZERNYIKORGÓ LÉPCSŐFOKON ÉS Ő ISMÉT BÖLCSEBB VOLTANNÁL SEMHOGY KÖVESSEN CSAK MOSOLYGOTT MO-SOLYGOTT AZ EGÉSZ VÁROSSAL AMELYBE BELEFUTOTTAM SAMELYBEN VÉGÜL MAGAM IS MOSOLYOGNI KEZDTEM ÉSMÁSNAP IS LETT ÉS AKKOR A SZENT MÁRK TÉREN TITOKBANELJEGYEZTÜK EGYMÁST CSÓKJA MEGPERZSELT ÉS ÚGYÉREZTEM MOSTANTÓL MINDENKI LÁTJA AZ AJKAMON MlTÖRTÉNT VELEM A SZEMBEJÖVŐK SZÁJÁT NÉZTEM HOGYAZOKÉN IS LÁTSZIK-E ÉS LÁTSZOTT BIZONY S MOST MÁR MIN-DENHONNAN AZ Ő ILLATA SZÁLLT FELÉM AZ Ő BOROSTÁINAKKARCOS SIMÍTÁSÁT VÁRTA ÉS FÉLTE A BŐRÖM EGÉSZ TES-TEMBEN LÜKTETETT A CSÓKJA ÉS HOGY SOHA MÁR SENKIMÁST NEM TUDOK SZERETNI AZ PUSZTA FIZIKAI ÉLMÉNYEMVOLT

A naplómban erről csak annyi fog maradni: felébresztettek. És vala-mitalán bűnös vágyakról is.

És bűnös tudatlanságról...

MÁSNAP MÁR NEM ENGEDTEM HOGY MEGCSÓKOLJON RET-TEGTEM ATTÓL AMI VÁRT VOLNA RÁM RETTEGTEM A TESTEM-TŐL ÉS A TESTÉTŐL AMI FORRÓ VOLT ERŐS ÉS MEGNYUGTA-TÓ A KEZÉTŐL AMIVEL OLYAN SUTA KÖNNYŰSÉGGEL ÖLELTTARTOTT ÉS SIMOGATOTT ÉS FÉLTEM HOGY NEM ÉLEM TÚL HAEZ AZ ÁLLANDÓSULÓ LÁZ PUSZTA TESTHŐMÉRSÉKLETTÉ VÁ-LIK S AMI VÉGSŐ ÉS TELJES ODAADÁS VOLNA AZ NEM LESZTÖBB MINT KORABELI METSZETEKEN ÁBRÁZOLT IZZADT ERO-TIKUS GIMNASZTIKA TÚL HIRTELEN INDULTAM EL ÉS TÉVED-TEM EL AZONNAL MAGAMBAN S Ő IGAZÁN RÁVEZETETT VOLNAA BEJÁRANDÓ UTAKRA SZINTE MÉG MINDIG FÁJ HOGY NEM ŐVEZETETT PEDIG NYILVÁN Ő IS PONTOSAN TUDTA HOGY A FÉ-LELEM ÉS ELUTASÍTÁS NEM MÁS MINT AZ ODAADÁS GYÖTRŐVÁGYA ÉS AKARÁSA AMIKOR A SZENT MÁRK TÉR FORGATAGÁ-BÓL KIVÁLT HÁROM ISMERŐS ALAK MINT EGY KISLÉTSZÁMÚ KI-VÉGZŐOSZTAG ÉS EGYENESEN FELÉNK TARTOTT MINDENERŐMMEL ÁTÖLELTEM ŐT S HA AZ A TIZENÖT MÁSODPERCAMIG ANYÁMÉK ODAÉRTEK HOZZÁNK ELEGENDŐ LETT VOLNAHOGY MÉGIS ITT MOST AZONNAL ÉS VÉGLEG ODAADJAM MA-GAM MÁR TUDOM MEGTESZEM ÉS Ó AKKOR SZÉP LASSANSZOMORÚ MOSOLLYAL És FÉRFIASAN ELTOLT MAGÁTÓL ACSODÁLATOS KEZÉVEL. EL

Az átkozott!

AZÓTA OTT ÚSZOM A BEETHOVEN-FRÍZ MELLÉKALAKJAIKÖZÖTT MÉG MEGÍRTA AZUTÁN HOGY ANNYIRA SZERET HOGYEZ TESZI KÉPESSÉ ARRA HOGY LEMONDJON RÓLAM S NEMLEHET ENNÉL FORRÓBB VALLOMÁSA ÖRÖKKÉVALÓVÁ LETT ASZERELMÜNK MEGANNYI VÁZLATON SKICCEN ARCÉL-BENFELTŰNÜNK MÉG EGYÜTT VAGY ELSZAKÍTVA MERT A MAGUNKMÓDJÁN EGYIKŐNK SEM ENGEDTE HOGY SZENVEDÉLYÜNKMÚLANDÓ LEHESSEN Ő FELÉBRESZTETT ENGEM ÉNBIZONNYAL MEGIHLETTEM ŐT SEM ELFELEDNI SEM MEG-BOCSÁTANI NEM TUDTUK MINDAZT AMI TÖRTÉNT ÉS FŐKÉNTAZT AMI NEM TÖRTÉNT ÉN TALÁN MEG TUDTAM VOLNA ŐTMENTENI Ő PEDIG HELYETTEM AZUTÁN BEÉRTE AZOKKAL ANŐKKEL AKIK KITERJEDÉS NÉLKÜL ZSÚFOLÓDNAK KOMPOZÍ-CIÓI HÁTTERÉBEN KÉTOLDALON VAGY OLYKOR PORTRÉVÁTOLAKODNAK SZEGÉNY KLIMT EFFÉLÉK MARADTAK UTÁNACSUPÁN SZEGÉNY SZEGÉNY KLIMT

Istenem, hogy megy az idő. És nem jón. Nem.

Hát... ez volt az ébredésem. Az álom már nem volt folytatható, de azélet sem kezdődhetett még el. Ismeri ezeket a hajnali, nyomasztó kisvégtelenségeket, atyám?

Vagy még nagyon is korán van? Lesz időm végigmondani? Sőt? A

szép baba megmaradt szép babának. Legalább addig

megcsinálom magam.

Befelé kezdtem élni ezután, tizennyolc évesen igazán könnyen le-számol hátralevő életével az ember. Mindent feladtam, ami hoz-zákötött volna, hogy megkíméljem az emlékeimet: nem vettem a ke-zembe többé szenet és rajzlapot, mostohaapám műtermében meg-repedezett a számomra félretett agyag, no meg a szívem...

Nem. A szívemet ne említsem.

Azt hiszem, nem véletlen, hogy jelentős zenészek hallásproblémák-kal szembesülnek előbb-utóbb, nem gondolja? Hiszen ekként lehetszámukra kérdéses, sőt: kínos olyasmi, ami másoknak eredendő éstermészetes. S hogy a sérülés milyen komoly ihletőerővel rendelke-zik, ezt Klimt távolodásával újra átélhettem. Mert távolodott.

A disznó.

A zongorámmal maradtam egyedül, és másra nem is vágytam. Fél-oldalas süketségem egyébként vonzó félreértésekhez is vezetett:mivel többnyire egész arcommal kellett a beszélő felé fordulnom, aférfiak számára bizonnyal megnyerő volt ez az állhatatos, kitartó fi-gyelem, amivel ajkuk mozgását is követtem, szinte csüggtem rajtuk!és egész testemmel, egész lényemmel koncentráltam rájuk.

Mégsem ernyőzhettem a fülemet amúgy nagymamásan. Önhittségü-ket legyezgette fogyatékosságom.

Velence után maradt a zene. Más nem. Ez volt az én titkos életem,boldogságom és boldogtalanságom, memóriám és feledésem éspersze senkinek sem lehetett kifogása az ellen, hogy a szorgalmaskisasszony órákat tölt a zongora mellett, sőt, hogy békén hagyják,időnként estélyeken és szalonokban is elkápráztatja hallgatóitszépségével és virtuozitásával. Játszottam, sokat, s anyám mégcsak nem is sejtette, hogy ezzel azt folytatom, amitől ő eltiltott ésmeg-fosztott. Egyébként jelentős sikereim is voltak.

Sikereim? Hm.

Nietzschét is olvastam a zenéről, démonikusról és effélékről, és háttetszelegtem ebben a divatos istenkísértésben. Meg Schopenhau-ert...

A nemi szerelem metafizikájáról. Ezt említetlenül hagyjuk. AkárcsakNietzsche kereszténység iránti megvetését. Ez is a zenében volt.

Bécsben egyébként ekkoriban amúgy is mindenki zenélt. Voltakpersze, akik írtak vagy festettek, de többnyire azt is csak a zenélésmellett,

Azt hiszem, most leülhetek a zongorához.

És szinte felszakadt belőlem mindaz, amit alig győztem a következőpár év során kottapapíron rögzíteni. Még alig voltam húszéves, ésmár több mint száz dalt komponáltam, több szonátát szereztem ésegy operanyitányt. Ehhez persze kellett még valaki. Aki bevezet akontrapunkt világába, az összhangzattanba és minden egyébbe, sakitől nem kell félnem, hogy pusztán a nőnek szóló bókokathelyettesíti a tehetségemnek szólókkal. Mert tehetséges voltam,atyám, már bevallhatom.

Bár a fordítottja talán jobban sértett volna.

Valami rettenetesen forró és kifejezhetetlenül szomorú is volt ezek-ben a művekben. Ha valakit bizalmamba avattam, s játszottam,többnyire nagy sikerem volt.

Többnyire nélkül. És nem ülök le a zongorához.

Emlékszik Tolsztoj szavaira a Kreutzer-szonátából? Hogy hogyanlehet efféle hangzatokat előadni egy polgári szalonban, dekoltálthölgyek és frakkban feszengő férfiak között? Hogy nem pirulnak be-le? Senki nem érdekelt. Magamnak pirultam.

Zemlinsky.

Egy férfit avattam be mindössze. Bizalmasom és zenetanárom egyáldott és szörnyűséges kis gnóm volt. Azt reméltem, ő veszélytelen.Pedig ezután mintha egy Wagner-opera librettója kezdődne: a törpeés a tündérlány románcáról a manó kincsesbarlangjában. Meghall-gatja?

Persze hogy meg. Néhány Wagner-akkord...

A TÖRPE CSAKNEM VALÓSÁGOS TÖRPE VOLT MINTHA EGYÁTOK SÚJTOTTA VOLNA VARÁZSLATOS UNDORÍTÓ ÉS ELLEN-ÁLLHATATLAN NEM A FOLYÓ MÉLYÉN VAGY SZIRTFOKOKFÖLÖTT ÉLT HANEM EGY POROS POLGÁRI LAKÁS BARLANG-JÁBAN A RINGEN S VÉGTELEN GAZDAG VOLT KINCSEIKÖZÖTT

Zenélt. Káprázatosan. Gazdagon, lenyűgözően. Wagnert. Mindun-talan ezt hallottuk, ezt játszottuk, idéztük és bizonyosak voltunk ben-ne, hogyha a zenében megjelenhet Isten, márpedig hol másutt, ak-kor efféle összhangzatokon keresztül közli soron következő kinyilat-koztatását.

Tram-tara-pam...

A TÜNDÉR SEBZETT VOLT SZENVEDETT ÉS TALÁN EZÉRT KE-RÜLT HAMAR A MANÓ VARÁZSLATÁNAK HATALMÁBA LÁTTAKINCSEIT ELÁMULT GAZDAGSÁGÁN ÉS KÖNYÖRGÖTT ATÖRPÉNEK TEGYE GAZDAGGÁ ŐT IS ÉS ÍGY GYÓGYÍTSA MEGAZT IS SUGALLTA EZZEL HOGY ÍGY TÖRHETI MEG A MANÓRANEHEZEDŐ ÁTKOT EGYES-EGYEDÜL

Apropó, Zemlinsky. Nincs itt büdös?

Mosdatlan volt. Alacsony. Kávéházszagú. Kopaszodott. Fogaikihullottak; Álla egyszerűen hiányzott. Es mégis... Égő, csodálatosszemeinek nem lehetett ellenállni. Pedig az homályosabb volt, mintszelleme, s mindez akkor lobogott igazán, amikor Wagnert játszott.A Tristant.

ÁLLT A TÜNDÉRLÁNY A VARÁZSLATOS GNÓM MELLETT HALL-GATTA ANNAK ZENÉJÉT S CSAK AZT ÉREZTE AHOGY LÁBAISZINTE KICSÚSZNAK ALÓLA S EGYSZERRE AMANÓÖLELÉSÉ-BE HULLIK

Tram-papa-tram-pam...

Addigra már az összes Wagner-operát kívülről tudtam, s mezzo-szopránomon el is ordítottam valamennyit. De így... így még sohanem hallottam.

A MANÓ VARÁZSEREJE ELKÁPRÁZTATTA A TÜNDÉRT S KIN-CSEI MELLETT MIT SZÁMÍTOTT A KINÉZETE MINTHA MEGVA-KULT VOLNA MINDEN EGYÉBRE A LÁNY ÉS CSAK EZT A KISGNÓMOT HALLGATTA CSODÁLTA S MINT EZ LENNI SZOKOTT ATÖRPE ETTŐL CSAKUGYAN CSODÁLATOSSÁ IS VÁLTOZOTTMINTHA MEGTÖRHETNE AZ ÁTOK AZT KAPTA MEG A LÁNYTÓLAMIRE MINDEDDIG HIÁBA VÁGYOTT AHHOZ AZONBAN HOGYAZ ÁTOK VÉGKÉPP MEGTÖRJÖN AZ ILYENKOR SZOKÁSOSPRÓBÁKAT KELLETT KIÁLLNIUK

Triririr-trúúú... Itt nyugtalanul zizegnek a vonósok, s véget érhet ahosszú expozíció.

Úgy is mondhatnám: mindent kipróbáltam rajta. Teljesen Zemlinskybűvkörében éltem, de szenvedélyem... mégsem neki szólt.

Mégiscsak: Gustav?

Klimtről, akire minden érzésem, szenvedélyem és csaknem megtettszerelmes mozdulatom utalt, de főképpen, bár még nem tudtam:Mahlerről. Igen.

Gustav, Gustav.

A TÜNDÉR SZINTE RABJA VOLT A GNÓMNAK TEHETSÉGÉTCSAKUGYAN ISTENINEK VÉLTE S ETTŐL ISTENI IS LETT MERTSOHA OLYAN GYORSAN ÉS KÖNNYEN NEM GYARAPODTAK ATÖRPE ZENEKINCSEI MINT AMIKOR ZENEÓRÁK ÖRVÉNMAGÁHOZ CSÁBÍTHATTA ÉS ZONGORAFUTAMAIVALELBŰVÖLHET-TE EZT A FÖLDÖNTÚLI LÁNYT ÁMMEGKEZDŐDTEK EKKOR A PRÓBATÉTELEK IS A TÜNDÉRUGYANIS AHOGY A MANÓNAK KÖSZÖNHETŐEN MINDINKÁBBERŐRE KAPOTT EL-ELTÁVOZOTT A BARLANGBÓL S TITOKMARADT VISSZATÉR-E MÉG EGYÁLTALÁN HISZEN ODAKINTELVEGYÜLT A HALANDÓK KÖZÖTT S AZ Ő KÓRUSUK BIZONYKEDVES VOLT FÜLÉNEK AZ-UTÁN RENDRE ELMESÉLTEMOHÓ TÉTOVÁZÁSAIT A TÖRPÉNEK AZ EGYIK NAPON EGYVAGYONOS KERESKEDŐ KÉRTE MEG VÁRATLANUL ÉSSZENVEDÉLYESEN A LÁNY SZÉPSÉGE FELGYÚLT ABÓKOKRA S MÉG AKKOR IS OTT TÜNDÖKÖLT AZ ARCÁNAMIKOR A BARLANGBA LÉPETT MÁSKOR EGY KÜLÖNCBÖLCSELŐ VARÁZSÁRÓL BESZÉLT MELYNEK RAVASZUL

CSAKNEM ENGEDETT S VÉGÜL MÉGSEM AZUTÁN VOLT EGYGYÖNYÖRŰ VITÉZ IS KINEK LELEMÉNYES OSTROMÁTHOSSZAN ÉLVEZETTEL RÉSZLETEZTE A KIS GNÓMNAK AVÉGSŐ KAPITULÁCIÓRA KÉSZÜLŐ LÁNY S TRILLÁZOTTTÖPRENGETT VAJON KI IS LEHETNE IGAZÁN MÉLTÓ ŐHOZZÁAKI SZÉP FIATAL TEHETSÉGES ÉS GAZDAG ÉS BIZONNYALVARÁZSHATALMA IS VAN ILYENKOR IMÁDTA A SZEGÉNY ÉSCSÚNYA TÖRPE KÍNJAIT A TÜNDÉR A NÉMÁN ELTORZULÓTEKINTETET A LASSAN MEG-MEGRÁNDULÓ AJKAKAT S AZENNEK NYOMÁN FEL-CSENDÜLŐ HANGZATOKAT MELYEKEGYRE SZEBBEK LETTEK DISSZONANCIÁJUKBAN ISÁTHATÓBBAK S ILYENKOR VÉGRE ISMÉT A ZONGORA MELLÉOMOLHATOTT A LÁNY EGYENESEN A TÖRPE ÖLÉBE ÉSCSÓKOLTA ÖLELTE SIMOGATTA ÉS FOGADKOZOTTNAPSZÁLLTÁIG HOGY SOHA SENKI MÁS AMIKOR IS RENDESENHAZATÉRT

Az opera szünetében frissítőt kellene felszolgálnom. Magamnak min-denképpen.

Kiszárít a várakozás, atyám.

A TÖRPE KÍNJAI S VÁGYAI NÖVEKEDÉSÉVEL EGYRE GAZDA-GABB LETT S A TÜNDÉR TUDTA HOGY EZT BIZONY BETELJE-SÜLETLEN S EKKÉNT MIND FORRÓBBAN IZZÓ SZERELMÜKOKOZZA MELY OLYKOR MINTHA ÉPPEN SEMMIT SEM JELEN-TENE NEKI HISZEN MINDENKIT MEG KELLETT HÓDÍTANIA ODA-KINT HOGY ENNEK A VILÁGNAK A GAZDAGSÁGÁT TELJESEB-BEN ÉLVEZHESSE S A HALANDÓK CSAKUGYAN KÓRUSBANÜVÖLTÖTTEK UTÁNA ÍGY HOSSZAN MESÉLTE A GNÓMNAKHOGY MÉG A FIÁKERESEK IS VIRÁGCSOKROT KÜLDÖZGET-TEK NEKI HOGY A HORDÁR HOGYAN TÖRTE EL A RÁBÍZOTTHOLMIKAT MIKOR Ő VÉLETLENÜL MEGÉRINTETTE HOGY GYA-NÚTLAN VACSORAVENDÉGEK ODAHAZA VAGY ÉPPEN NYA-RALÁSRA KÜLDÖTT KAMASZFIÚK MIKÉNT VONTÁK FÉLRE ŐTHOGY TÉRDRE VETHESSÉK MAGUKAT ELŐTTE KÖNYÖRÖGVEA SZERELMÉÉRT S Ő CSAK HALLGATOTT MOSOLYGOTTVONZÓN ÉS SEJTELMESEN TARTÓZKODÓ MARADT SEMIGENT SEM NEMET NEM MONDOTT RÖVIDKE DUÓIK EKKÉNTMINDIG A VÁGYÓDÓ AKKORDJAIVAL FEJEZŐDTEK BE MERTAZ Ő HALK ELLENSZÓLAMA ELENYÉSZETT ÁM AMINT MEG-HALLOTTA A TÖRPE SZÓLAMÁT VÉGRE A TÜNDÉRBŐL ISFELTÖRHETETT MINDEN ELFOJTOTT SZENVEDÉLYE ÉS VÁ-GYAKOZÁSA HOGY Ő CSAK AZ ÖVÉ AKAR LENNI S EZÉRT VANSZÜKSÉGE ERRE A SOKFÉLE HÓDOLATRA HOGY MÉG INKÁBBÉREZHESSE AZT AZ EGYETLENT A CSAK NEKI RENDELTETMELY NEMCSAK SZÉPSÉGE VAGY ÉRZÉKI VONZÁSA SZEGÉ-NYESSÉGÉBŐL TÁPLÁLKOZIK HANEM BELŐLE AZ Ő KÍNJAIBÓLÉS GYÖNYÖRÉBŐL ÉS VÁGYAIBÓL CSAKIS A GNÓMOTOLYKOR FÁRASZTOTTÁK A KÍNOK S ILYENKOR LÁZADNI PRÓ-BÁLT ERŐTLENÜL FENYEGETŐZÖTT S AZ EGYIK PIANO PÁR-JELENETET KÖVETŐEN CSAKNEM ÖSSZEROMBOLTA KIN-CSEIT ÁM AKKOR FELNEVETETT A LÁNY Ő CSAK KÍSÉRLETE-ZIK EZZEL A ROMLOTTSÁGGAL MÚLTKOR ÉPPENSÉGGEL CI-GARETTÁRA GYÚJTOTT EGYSZER MÉG KERÉKPÁROZNI ISMEGPRÓBÁLT A PRÁTERBAN TITOKBAN ELŐZŐ ÉJJEL PEDIGMÁMOROS ÁLOMBA RINGATTA MAGÁT KÖNNYŰ SZESZEKKELÉS CSAKIS MIATTA TÖRTÉNIK ÍGY FOLYTATTA AZ ÁRIÁJÁTCSAKIS A TÖRPE SZÍVTELENSÉGE MIATT DALOLTA MERT HAL-LOTTA HOGY OLYKOR MÁS LÁNYOKAT IS FOGAD BIZONY ABARLANGJÁBAN JÖTTEK A DÚR AKKORDOK S EZUTÁN ELSZÁ-MOLTATTA MINDEN PILLANTÁSÁRÓL A SZENVEDŐ S CSAK-UGYAN BŰNÖS KIS GNÓMOT EGYÜTT SÍRTAK KICSIT HOGYVÉGÜL MAJD FÉLRETOLHASSA A ZONGORÁTÓL HOGY A TÜN-DÉR ELJÁTSSZA A CSAKIS NEKI KOMPONÁLT CSODÁLATOSSZERELMES DALÁT EZ AZUTÁN MIND TELJESEBBEN FAN-TASZTIKUSABBAN ÁRAD ELŐ S A MÉG REMEGŐ FÉRFI ELŐTTLETÉRDEL KÖNNYES ARCÁT A TESTÉHEZ SZORÍTJA S SZÉPMOLL-HANGZATOKBAN DADOGJA EL HOGY GYERMEKETAKAR TŐLE CSAK TŐLE HA VALAKITŐL EGYÁLTALÁN HISZENŐK CSAK EGYMÁS ÁLTAL LEHETNEK BOLDOGOK DE MIELŐTT AFINÁLÉ DUÓJÁBA KEZDHETNÉNEK SIETVE TÁVOZIK KIPI-RULTAN ÉS KÉSZÜLŐDVE VALAMIFÉLE RÉGÓTA ESEDÉKESÉS IZGATÓ TALÁLKOZÁSRA

Amikor megjelent Siegfried.

Ezt majd a szemébe kell mondanom, jelentőségteljesen.

Amikor... megjelent... Siegfried...

MERT EZ VÁLTOZTATTA MEG AZ EGÉSZ HANGZÁST MINDAZSZÓLT MÉG TERMÉSZETESEN AMINEK MOTÍVUMAI FELTŰN-TEK S KIKRISTÁLYOSODTAK EZEKBEN A BOLDOG-BOLDOG-TALAN ÖSSZHANGZATOKBAN MELYEK BOLDOGSÁGA IS

AKÁRCSAK BOLDOGTALANSÁGA MIND VÉGLETESEBB LETTHISZEN VÉGSŐ ELVÁLÁSRÓL SZÓLT ÉS KÖZÖS JÖVŐRŐL VADÉRZÉKI ÁLMOKRÓL ÉS TÉBOLYULT LELKI POKOLRÓL NEM-CSAK EGYSZERRE DE ÉPPENSÉGGEL EGYIDŐBEN SZÓLA-MOK ÖSSZEOLVADÁSÁVAL TÉMÁK SZABAD VÁLTAKOZÁSÁ-VAL S OLYAN MÉLYSÉGBŐL ÉS OLYAN MAGASSÁGBÓL MELYARRA UTALT HOGY A BARLANG IMMÁR AZ UNIVERZUMMALAZONOS ÉS NEM IS VOLT MÁSKÉNT A ZENE UNIVERZUMAVÉGTELENRE TÁGULT DE ÉPPEN ITT TŰNT FEL AZ AKI NEM AKINCSEIVEL CSÁBÍTOTTA VOLNA SZERELEMRE A LÁNYT HA-NEM SZERELME KINCSÉT AJÁNLOTTA S CSERÉBE NEM KÉRTMÁST CSAK AMIT A TÜNDÉR ADNI KÉSZÜLT MERT MÁSA NEMVOLT MINT ÖNMAGA

Itt nagyon szép hangzatoknak kellene szólniuk. Majd...

NEM TUDTA CSAK SEJTETTE A LÁNY HOGY ŐNÁLA IMMÁRSEMMI SEM DRÁGÁBB A GNÓMNAK HOGY EZZEL ÉPPENSÉG-GEL VÉGKÉPP KIFOSZTJA ŐT AKI A FINÁLÉBAN AZONBAN MÉGTANÚSÁGOT TEHETETT ARRÓL MILYEN GYÖNYÖRŰ HANGZA-TOKAT CSAL ELŐ A SZENVEDÉS MERT MINDEN MEGSZÓLALAMI VISSZACSÁBÍTHATNÁ A LÁNYT ÁM EKKOR MÁR EGÉSZENMÁSFÉLE HANGOK ZENGENEK EGY ÚJ UNIVERZUM DALLAMAS A TÜNDÉR TÁVOZIK SIEGFRIED OLDALÁN SZERELMES DA-LÁBAN VISSZA-VISSZATÉR MÉG A MANÓ MEGANNYI MOTÍVU-MA HISZEN TŐLE TANULTA KIFEJEZNI MINDEZT S MÉG TÁNSZERETETÉRŐL IS TANÚSKODIK NÉHÁNY FUTAM HISZEN NEMCSALÓDHATOTT ABBAN AKINEK VÉGÜL IS NEM ADTA ODA MA-GÁT ÁM MINDEZT ELNYOMJA MÁR A ZENEKARI FINÁLÉ FOR-TISSIMÓJA MELY ZAKLATOTT DOBOGÓ SZÍVÉNEK MINDENHANGJÁN JÁTSZIK, S AMELY A GYŐZTES FÉRFI DIADALMASMOTÍVUMÁBAN OLDÓDIK FEL

Függyöny.

Innom kellene. Hogy gyűlölök férfira várni. Vagy minden megváltóSiegfriedként jön el? Tra-ta-ta-tra-tata-ta? Hová tettem az üveget?

Vastaps.

Vagy még korai? De jó, hogy nem találom.

Hódítóm persze igencsak relatív Siegfried volt, ám számomramégiscsak a szabadító szerepét játszotta el, s én jutalma, némiképpprédája, boldogsága és boldogtalansága: vagyis a felesége lettem.

Maradok ebben a ruhámban. Gyöngysor sem kell. Csak... némi festék.Diszkréten. Ellenállhatatlanul.

De ez már hosszabb színmű volt, s minden zenei háttér dacára igen-csak prózai. Zemlinsky csak annyit látott, hogy elragadtak tőle, s ép-pen az ragadott el, aki előtte is vitathatatlanul magasabb rendű volt,így fölötte méltóképp győzhetett. Minden lezárult a Wagner-operákjátékszabályainak megfelelően, csak éppen az én drámám kez-dődött ezzel el. És: Mahlerrel.

Minden gyónásban ilyen fontos vajon, hogy a bűneivel szembesülőmég szórakoztassa is lelki atyját a feloldozásért?

Súlyos, komoly polgári dráma vette hát kezdetét három felvonásban,díszletek nélkül, hiszen mindennapjaink tárgyai lettek díszletekké.

AZ ELSŐ FELVONÁS KITÉRÉSEK SOROZATÁVAL KEZDŐDIKNEM ÉPPEN HÁLÁS DRÁMAI HELYZET ÁM ANNÁLVALLOMÁSOSABB AHOGY PÉLDÁUL EGY REZONŐR AMOLYANKÖZELI BARÁTNŐ EZT MEGSEJTHETI MIKÉNT SZÓL AZ A HATHÓNAP AMI-ÓTA MEGPILLANTOTTA S KÜLÖNFÉLE MÓDOKONPRÓBÁLTA ELKERÜLNI BÉCS LEGSZEBB LÁNYA MINT AFŐHŐST NEVEZIK A TALÁLKOZÁST A VONZÓ ÉSELLENTMONDÁSOS HÍRŰ FÉRFIVAL TEHÁT MIKÉNT SZÓL EZAZ IDŐ AKÁRCSAK A BEVEZETŐ JELENET ARRÓL HOGY NEMPUSZTÁN ÉRDEKLI DE TALÁN VONZZA IS AZELKÉNYEZTETETT GYÖNYÖRŰ GYEREKET AZ ALACSONYSZEMÜVEGES KÜLÖNC AZ OPERADIKTÁTOR S AMIKOR EZ ABARÁTNŐ FONTOS DRAMATURGIAI SZEREPBEN ERRERÁTAPINT GYANÚS HÉVVEL TILTAKOZIK A LÁNY ÍGY AJELENET MINDKETTEJÜK BEMUTATÁSÁRA VÉGÜL IS ALKAL-MAS HOGY MIT IS KEZDENE EZZEL A NÁLA CSAKNEM HÚSZ ÉV-VEL IDŐSEBB IDEGES ZSIDÓVAL VISZOLYOG A LÁNY AKIKÜLÖNBEN IS A HÍREK SZERINT A SZOPRÁNOKHOZ VONZÓDIKELADÓSODOTT ÉS VALAMI GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉG-BEN SZENVED ÉS ÍGY TOVÁBB

Aranyér, tisztelendő atyám: aranyér, mint ezt Siegfriedemről későbbmegtudtam.

A KÖVETKEZŐ JELENET TERMÉSZETESEN MÁR AZ A VACSO-RA AHOL EGYMÁS MELLETT ÜLNEK A BARÁTNŐ SZALONJÁ-BAN A DRÁMA LAKMÁROZÓ FŐHŐSEI KITŰNŐ A MENÜ DRAMA-TURGIÁJA MIND AZ ASZTALTÁRSASÁGOT MIND A FOGÁSOKATILLETŐEN A NAGYVONALÚAN SZÉTHULLÓ BÉCS NÉHÁNYFRAPPÁNS REPLIKÁVAL ÉS RIPOSZTTAL MAJD BEMUTATHA-TÓ ÁM A KÉT KIVÁLASZTOTTAZ ÍNYENCSÉGEKEN TÚL MINDIN-KÁBB EGYMÁSRA FIGYEL ÚGY IS MONDHATNÁM EZENTÚLEGYMÁSNAK JÁTSZIK A FÉRFI ELŐBB MÉG CSAK UNOTTAN ÉSRUTINSZERŰEN FELELGET MÉGOLY VÁRATLAN KÉRDÉSEK-RE IS HOGYAN IS VEHETNE KOMOLYAN VALAKIT AKI ILYENFIATAL ÉS CSINOS HÁT CSAK EGYKEDVŰ ÉLVEZETTELBÁMULJA A SZÉP BABÁT AZ AZONBAN GYŰLÖL IMMÁR SZÉPBABA LENNI S AZ Ő SZÁMÁRA KIVÁLTKÉPP HÁT AZONNALFELSZIKRÁZNAK A LÁNYBÓL AZ INDULATOK VALAMINEVETSÉGES ÉS DRÁMAIATLAN ÜRÜGGYEL

A hosszú, enyhén áttört és kivágott bársonyruhámat viseltem, korallnyakékkel s széles csipkegallérral, hajamat szándékosan hagytamlazábban, hogy szenvedélyes gesztusaim nyomán majd el-eloldo-zódhassanak tincsei.

AZ ÜRÜGY MONDJUK RÉSZBEN EPIKAI RÉSZBEN MUZIKÁLIS ALÁNY SZEMREHÁNYÁST TESZ AZ OPERAIGAZGATÓNAK AMI-ÉRT AZ NEM VÁLASZOLT ZEMLINSKY EGY NEKI ELKÜLDÖTTBALETTZENÉJÉRE IMMÁR HÓNAPOK ÓTA S A SZÁMONKÉ-RÉSBEN BENNE VAN A KORÁBBI SZERELEM VALLOMÁSAMINDAZ TEHÁT AMIT A LÁNYNAK AZ A FÉRFI JELENTETT AKI-RŐL ÁTTÉTELESEN MÉG EZ AZ ÚJ VONZALOM IS SZÓLNI FOGSOKÁIG ÁM A TEHETSÉGESEBB SŐT A ZSENIÁLIS MUZSIKUSITT ISTENI ADOTTSÁGA FÖLÉNYÉVEL KÖNNYEN ÍTÉLKEZHETGYENGÉBB ZENÉN ÉS KISEBB TEHETSÉGEN S EKKÉNT ÍTÉL-KEZIK EZEN A KORÁBBI SZERELMEN IS A LÁNY ITT MÉLTÁNTÉVESZTI ÖSSZE A ZENEI TEHETSÉGET AZ ÉRZÉKIVEL S AJELENET ELEJÉNEK INDOKOLATLANUL ÉLES ÖSSZECSAPÁSAINDOKOLATLANUL HOSSZÚ ZAVARRÁ VÁLHAT A JELENET ZÁ-RÁSÁBAN AMIKOR ÉSZRE SEM VESZIK MÁR CSAK KETTENMARADTAK A VACSORÁZÓASZTALNÁL JÓ IDEJE S A VISSZA-TÉRŐ KÖZÖNSÉGESEN HANGOSKODÓ VACSORAVENDÉGEKKONTRASZTJAKÉNT ZAVARUK TEREMT BESZÉDES ÖSSZ-HANGOT KÖZÖTTÜK

A ráksalátától az articsókáig eltelt idő elegendő volt, ha jól emlék-szem, hogy másra ne figyelhessen, csakis énrám. Annak a leveleitmár úgy bontogattam, hogy akaratlanul együtt rágott és nyelt velem.

Neki talán még ennyi idő sem kellett. Belépése, bemutatkozása, zavaraés fáradtsága elég volt. Sőt sok is.

A FELVONÁS KÖZEPE FELÉ AZUTÁN EGY CSENDESEBBPASSZÁZSJELENET KÖVETKEZIK VALAMI KÉSŐ ESTI SÉTA ADUNA-PARTON AZUTÁN HOGY A VARÁZSFUVOLÁT VEZÉ-NYELTE A FÉRFI AZ OPERÁBAN AZ ESTE MINT MONDTA NEKICSAK NEKI A DIALÓGUS BESZÉDESEN AKADOZÓVÁ VÁLIK AVIRTUÓZ MUZSIKUS CIPŐJE VISZONT MINDUNTALAN KIFŰ-ZŐDIK KABÁTJA KOPOTT ORRA PIROSLIK ÉS OLYKORCSÖPÖG S MÉGIS ITT MÁR SZINTE ELDŐLT MINDEN A FÉRFIÜGYETLEN FLÖRTÖLÉSÉBEN ÉS A LÁNY MÉLYSÉGES ZA-VARÁBAN HOGY SZÁMUKRA NINCS REMÉNY KÖZÖTTÜKNINCS TERE KÖNNYED ÉS TÁRSASÁGI KIS VISZONYNAK ŐKSÚLYOSABBAK ÉS ELSZÁNTABBAK ENNÉL S ÉPPEN EZDÖNTÖTT HELYETTÜK NEKIK CSAK LE KELL VONNI A KON-ZEKVENCIÁKAT

Ez az ő szava! Hogy bennem maradt.

A DIALÓGUS EGYÉBKÉNT ZEMLINSKY ÁTTANULMÁNYOZOTTBALETTLIBRETTÓJA RÉVÉN ÖSSZHANGZATOK PROBLÉMÁI-VAL ZENEI MEGOLDÁSOK LEHETŐSÉGÉVEL SZÓL HÁRMUK-RÓL AKIK ÖSSZEKUSZÁLÓDTAK SZENVEDÉLYEIKBEN MAJD AMUZSIKUS ELFÜTYÜL EGY KEVESET ABBÓL A SZIMFÓNIÁBÓLAMELYET MOST KOMPONÁL HALLJA KÉRDEZI EZ ITT MIND AMAGA HIÁNYA MEG A VÁRAKOZÁS MEG A REMÉNY A LÁNY FÁ-ZÓSAN ÉS ELRAGADTATOTTAN ÜL A HUZATOS PADON A NA-GYOBB TEHETSÉG ÓHATATLANUL ERŐSEBBEN FORRALJA AVÉRÉT S LÁTJA SAJÁT FIGYELMÉNEK FÉLFÜLŰ CSÜGGÉSÉ-NEK HATÁSÁT A MIND ELRAGADTATOTTABBAN FÜTYÜLŐZSENIN S MIT SZÁMÍT AKKOR ÉLETKOR SZÉPSÉG SZÁRMAZÁSEBBŐL A DUNA-PARTI FÜTYÜLÉSBŐL NINCS VISSZAÚT EZTMINDKETTEN TUDJÁK

Vörösen és forrón piroslott a padon a kezem, a kesztyűmet elhagy-tam valahol, s ő nem fogta meg, egyáltalán nem. Bár tudom, azzal el-rontott volna mindent, mégsem értettem akkor, és sajnáltam, hogynem.

Hogy nem rontott el. Ezt sajnáltam vajon?

A FELVONÁS UTOLSÓ ELŐTTI JELENETE PERSZE VISSZA-VESZ VALAMENNYIT AZ ITT MEGSEJTETT HARMÓNIÁBÓLAZÁLTAL HOGY VALÓSÁGOS MÉLYSÉGÉT MEGSEJTETI A LÁ-NYA ÉRZÉSEIBE BEAVATOTT ANYA UGYANIS KÉTSÉGBE-ESETTEN FRAPPÁNSAN ÉS HITELESEN JELZI AZT A SOKRÉTŰKÉPTELENSÉGET MELLYEL LÁNYA NEM AKAR SZEMBESÜLNIEBBEN A SZERELEMBEN ÁM DRÁMAI FUNKCIÓJA ENNEK AZÖSZTÖNÖS ÉS CÁFOLHATATLAN ELLENKEZÉSNEK TERMÉ-SZETESEN ÉS SZÜKSÉGSZERŰEN AZ HOGY DÖNTÉSÉBENERŐSÍTSE MEG A LÁNYT EZT TESZI VISSZAVONHATATLANAB-BÁ NEVELŐAPJA ÚGYMOND RACIONÁLIS ÉRTETLENSÉGEHOGY MIT KERESNE Ő ÉPPEN Ő BÉCS EGYIK ÜNNEPELT SNAGY REMÉNYŰ SZÉPSÉGE ENNÉL AZ ÖREGEDŐ CSÚNYA IN-GATAG HELYZETŰ ELADÓSODOTT BETEG ZSIDÓNÁL MINTMINDEN KOMOLY DRÁMÁBAN IGAZUK VAN TERMÉSZETESENS EZ MÉGSEM SZÁMÍT SEMMIT S A BETOPPANÓ FÉRFI NAGY-MONOLÓGJÁT EZ AZ IGAZSÁG KÉSZÍTI ELŐ KÁPRÁZATOSIGAZSÁGTALANSÁGA SZÁMÁRA MÍG A LÁNY KIS SZÍVE ZAKLA-TOTTAN ÉS TANÁCSTALANUL DOBOG Ml VAN HA Ő CSAK-UGYAN KÉPTELEN MÉLY ÉRZÉSEKRE HA BENNE MINDEN HI-DEGSÉG ÉS SZÁMÍTÁS HOGYAN BIZONYÍTHATNÁ ENNEK AZELLENKEZŐJÉT

Hogyan? Istenem, hogyan? Jaj.

A NAGYMONOLÓG SZERELMI VALLOMÁSA ÚGY HANGZIKMINTHA SZAKÍTANI JÖNNE A FÉRFI KÉRLELHETETLEN SZIGO-RÚ ÉS PONTOS IMMÁR RABUL ESETT ENNEK A LÁNYNAKMONDJA AMIT EDDIG ISTENNEK S ÖNMAGÁNAK CSINÁLT A ZE-NÉT AZT MOST ÉRTE ÉS MIATTA CSINÁLJA IHLETÉBEN ÉPP-OLY KISZOLGÁLTATOTTÁ VÁLT HIRTELEN MINT TERMÉKENY-SÉGÉBEN TÖBBÉ NEM SZABAD SEHOGYAN SEM MÉG SIKER-RE IS VÁGYAKOZNI KEZDETT AMIÓTA ŐRÁ GONDOL S ARRAHOGYAN HÓDÍTHATNÁ MEG MERT Ő MÁR MEGHÓDOLT KAPI-TULÁLT FELADTA MINDEN ELLENÁLLÁSÁT S EGÉSZEN A LÁ-NYÉ LETT KÉSZ A BOLDOGSÁGRA AHOGY KÉSZ A BOLDOGTA-LANSÁGRA S AZ ÖRÖKKÉVALÓ SZENVEDÉSRE IS HA NEM LE-HETNEK EGYMÁSÉI ÁM SOKKAL INKÁBB KÉSZ A HATÁRTALANÖRÖMRE HA A LÁNY SZERETI EZÉRT VAN ITT HOGY MEGKÉRJEDE NEM AKARJA BECSAPNI NEKI EGÉSZEN KELL A LÁNY AZÉLETÉHEZ A BOLDOGSÁGÁHOZ A MŰVÉHEZ FELTÉTELEK ÉSVONAKODÁS NÉLKÜL AHOGY Ő ADJA A SAJÁT ÉLETÉT NEMPOLGÁRI ÉRTELEMBEN ALÁVETETT FELESÉGET AKAR HA-NEM AZT AKI FELTÉTLENÜL FOGJA SZERETNI ŐT ÉS FELTÉT-LENÜL AZONOSUL VELE A SZENVEDÉLYEK ÚGYMOND META-FIZIKAI MAGASSÁGÁBAN ITT MÁR NINCSENEK JOGOK ÉSNINCS VONAKODÁS ÉS NINCS SEMMI MÁS CSAK EZ A KÖZNA-POKON MORÁLON TÁRSASÁGI SZOKÁSOKON FELÜL IZZÓSZERELEM A LÁNY NOS A LÁNY HALLGAT HISZEN UDVARLÁS-HOZ ÉS BÓKOKHOZ SZOKOTT LELKE ÉS FÜLE SZINTE BOR-ZONG ÉS FÜRDIK A SZENVEDÉLYEK EFFÉLE KÍMÉLETLEN ZU-HATAGÁBAN AZ ABSZURD ÉS CSAKNEM KÉTSÉGBEESETTVALLOMÁS HAT RÁ MINDEN EGYÉBRE SÜKET VOLNA EBBENAZONBAN MEGÉRZI A MÁSIK SZERELMÉT Ő AKI MINDENTMEGKAPHATNA AZ ÉLETTŐL ELFOGADJA EZT A SZERELMETAZ ÉLET HELYETT AZT HOGY MOST EZÉRT A SZERELEMÉRTMAGÁT KELL ADNIA MINTHA NEM VÁRT VOLNA MÁSRA HAGY-JA HOGY BESZIPPANTSA VÁGYAIT AMBÍCIÓIT ÉLETÉT SZEMÉ-LYISÉGÉT MINDENT EZ A SZENVEDÉLY S MAJD EGY NAGY-FORMÁTUMÚ SORS RÉSZÉVÉ AVASSA NEM ÉRZI DRÁGÁNAKA KÉRT DÍJAT HOGY MONDJON LE ZENEI AMBÍCIÓIRÓL VAGYISTÖBBÉ NE KOMPONÁLJON ÉREZZE A FÉRFI ZENÉJÉT SAJÁT-JÁNAK ÍGY HÁT ŐT TEGYE BOLDOGGÁ S EZÁLTAL SAJÁT MA-GÁT

Igen.

Úgy hangzott, mint egy parancsolat. Ne komponálj!

A ZÁPOROZÓ TRAGIKAI VÉTSÉGEKET EGY LÍRAIAN CSENGŐJELENET ELLENSÚLYOZZA AZ ELSŐ FELVONÁS VÉGÉN DRA-MATURGIAI FUNKCIÓJA ELSŐSORBAN A MEGBILLENT LÉLEK-TANI EGYENSÚLY HELYREÁLLÍTÁSA VOLNA SZINTE SZAVAKSEM HANGZANAK EL VAGY LEGFELJEBB CSAK ELLENPON-TOZZÁK MINDAZT AMI TÖRTÉNIK ILLETVE NEM TÖRTÉNIK ALÁNY ELŐSZÖR BONTJA LE HAJÁT FÉRFI ELŐTT MOST MÁRANNAK LAKÁSÁN VANNAK ASZKETIKUS KOPÁR TISZTA FE-

LÜLETEKKEL TAGOLT HIDEG TÉRBEN ODA AKARJA ADNI MA-GÁT ELSZÁNTAN ÉS VÉGRE TELJESEN VALAKINEK NEKI ÚGYAHOGY NEM ADTA MÉG SENKI MÁSNAK SEM A FESTŐNEK SEMA MANÓNAK SEM A HÓDOLÓKNAK AZ IFJÚSÁGÁBÓL IS ADNIAKAR A SZÉPSÉGÉBŐL IS MERT SZERETNI AKARJA EZT A FÉR-FIT MINDENKINÉL JOBBAN ASSZONYI TAKTIKA ÉS VALÓSÁ-GOS ZAVAR KEVEREDIK A SUTA JELENETBEN AZ IFJÚSÁGFÖLÉNYE ÉS ALÁZATA EZZEL A NEGYVENÉVES EMBERRELSZEMBEN AKI TÉTOVA KAPKODÓ ÉS ÜGYETLEN AKINEK MA-GABIZTOSSÁGA MEGTÖRIK EZEN AZ ÁRADÓ GYENGÉDSÉGENS NEM TÖBB IMMÁR MINT EGY ROMLÁSNAK INDULT MA-GÁNYOS TEST EBBEN AZ ÜRES TÉRBEN SZUSZOGÁSÁVALSZAGÁVAL RÁNCAIVAL ÉS ERŐFESZÍTÉSEIVEL NÉMÁN ÉSÜGYETLENÜL TÖRTÉNIK MEG AZ AMIT ELEMENTÁRISVÁGYAKOZÁSOK ŐSROBBANÁSÁNAK REMÉLTEK KORÁBBANÁM EK-KOR MÉG KIMONDATLAN CSALÓDÁSUK ÁRNYÉKATÚLNŐ A KÖVETKEZŐ KÉT FELVONÁSON AMIKOR A FÜGGÖNYLEMEGY NÉMÁK MINDKETTEN FÁZÓSAN FEHÉRENBESZÉDESEN NÉ-MÁK

Érti ezt, tisztelendő atyám?

Nem, ezt nem így kell megkérdezni. Talán csak a hangommal. Vagy acsendemmel a két felvonás között.

MERT A MÁSODIK FELVONÁS POLGÁRI DRÁMÁHOZ ILLŐENHALKABB ÉS ALATTOMOSABB FOLYAMATOKKAL INDUL ÍGYPÉLDÁUL AZZAL A JELENETTEL MELYBEN AZ EGYKORI BA-RÁTNŐ A VALAMIKORI VACSORA HÁZIASSZONYA LÁTOGATJAMEG NAGYOBB TÁRSASÁGGAL EGYÜTT AZ IFJÚ PÁRT VIDÉKINYARALÓJUKBAN A HEGYI TÓNÁL S A TÓ FÖLÖTTI TERASZONBESZÉLGETNEK BIZALMASAN MÍG KÖNNYŰ FEHÉRÖLTÖNYÜKBEN KURJONGATVA IDŐZNEK A FÉRFIAK A TÓ-PARTON NYÁR VAN ÉS ZAVARTALANNAK TŰNŐ IDILL MELYETCSAKNEM ÉDESKÉSSÉ FOKOZ HOGY A FŐHŐS ÁLLAPOTOSÉPPEN DIALÓGUSUK KÖNNYŰ FELÜLETESSÉGEKEN KERESZ-TÜL HALAD AZ ELSŐ FELVONÁS VÉGÉNEK ÁRNYÉKAI FELÉ AZOROSZORSZÁGI NÁSZÚTRÓL MESÉL AZ ASSZONY S AZ ÚTÚGYNEVEZETT KÜLSŐ ESEMÉNYEIRŐL MELY PERSZE BELSŐMEGRÁZKÓDTATÁSOKRÓL ÁRULKODIK KÍNOS ZAVART KEL-LEMETLEN CSAKNEM UNDORÍTÓ VOLT AZ ÚT MEGANNYIEPIZÓDJA A HÁLÓKOCSI A MOSZKVAI SZÁLLÓ A KONCERTEKA HIDEG A BEFAGYOTT NÉVA DE JÓ HOGY VÉGE LETT

De jó, hogy vége lett.

A BARÁTNŐ TERMÉSZETESEN NEM AKARJA ÉRTENI A DRA-MATURGIAI FOKOZÁST SZOLGÁLJA TEHÁT MEGANNYI ÉR-TETLEN KÖZBEVETÉSE HOGY PEDIG HÁNYAN IRIGYLIK ŐTMOST A NAGY MUZSIKUS SZERELME ÉS AZ IFJÚ ASSZONYMOSOLYA FÖLÖTT KESERŰ RÁNC JELENIK MEG VAJON AHOSSZÚ VÁRAKOZÁSOKAT IRIGYLIK AZ OPERA DIREKTORIPÁHOLYÁBAN A NÉMÁN VÉGIGEVETT EBÉDEKET AMIKOR FÁ-RADTAN HAZATÉR A FÉRFI MAJD INDUL VISSZA A HIVATALBA AMIGRAIN RENDKÍVÜLI ÁLLAPOTAIT AZ ELSÖTÉTÍTETT LAKÁS-BAN VAGY A BELVEDERE PARKJÁBAN SÉTÁNAK NEVEZETTERŐLTETETT MENETEK AZ UNALMAS EGYKORI BARÁTI TÁR-SASÁGOT NETÁN JUSTI A HÚG BIZALMASKODÓ TANÁCSAITVAGY MIT MIT MIT DE HISZEN A ZENE VETI KÖZBE A BARÁTNŐHOGYNE A ZENE FELEL ELGONDOLKODVA AZ IFJÚ ASSZONYMELYIKRE GONDOLSZ A SAJÁTOMRA AMIT EL KELL FOJTA-NOM MAGAMBAN VAGY AZ ÖVÉRE AMIÉRT FELÁLDOZOM MA-GAM AMINEK A KOTTÁIT MÁSOLOM ÉS AMIT NEM ÉRTEK

El tudja képzelni, atyám, ezt a vágyódó, fiatal testet abban avégtelenül gazdag, burjánzó nyárban?

Vagy mégse hangsúlyozzam annyira a testet?

A TÓRÓL ÉRKEZŐ HANGOSKODÓ FÉRFIAK EZUTÁN BELÉP-NEK TELIS-TELE SAJÁT MAGUKKAL ÉS JÓKEDVÜKKEL KISSÉMEGTORPANNAK A REZIGNÁLT IDILLEN DE A ZENÉRŐL FO-LYIK TOVÁBB A PÁRBESZÉD AZ ÖTÖDIK SZIMFÓNIÁRÓL ME-LYET BEFEJEZNI KÉSZÜL ÉPPEN A FÉRFI S AMELY HÓDOLATLESZ AZ IFJÚ ASSZONY ELŐTT CSAK ŐELŐTTE NEVET KEZETCSÓKOL ÍZLÉSTELENKEDIK AZ A GYÁSZ KÉRDEZI HIRTELENAZ ASSZONY AZ A TÖMÉNY MELANKÓLIA A CSEND KÍNOSSÁVÁLIK VALAKI MENTEGETVE KÖZBEVETI HOGY TALÁN NEMÉRTI EGÉSZEN A FÉRJÉT S A FÉRJ SIET A VÁLASSZAL NE ÉRT-SE RENDBEN VAN NE ÉRTSE HISZEN GOETHÉT HUMBOLDTÉRTETTE MEG SCHLEGEL ÉS NEM A FRAU STEIN ÉS MI LETTAZ ÉRTÉSBŐL SEMMI A NEMÉRTÉSBŐL AZ IPHIGENEIAMEGKÖNNYEBBÜLT NEVETÉS AMELYEN CSAK A MEGALÁ-ZOTT ASSZONY CSENDJE SUGÁRZIK ÁT HOSSZAN

Pedig tényleg nem értettem a zenéjét. És tényleg nem számítottsemmit. Talán önvédelemből sem értettem. Mert éppen ebben a ze-nében szűnt meg nyilvánvalóan valami, ami pedig felnövekedésemBécsében örökkévalónak és alapvetőnek tűnt.

Ezt is én inspiráltam? Ezt a felbomlást? Félek, hogy én. Mert még azÖtödik szimfóniában is neki volt igaza. Boldogságunk mélyén csak-ugyan a gyász pulzált.

MAJD A HAJNALT LÁTJUK UGYANEZEN A TERASZON AHOL NA-GYON REZIGNÁLTAN TUDOTT ÁLLNI A VÁRANDÓS IFJÚASSZONY PÁRJELENET KÖVETKEZIK A FÉRJÉVEL DE ISMÉTCSAK TÚL A SZAVAKON A GYENGÉDSÉG AMELY VÁLTAKOZVAÖMLIK EL MINDKETTŐJÜKÖN CSAK ELREJTI LASSAN NÖVEK-VŐ IDEGENSÉGÜKET S A SZAVAK AMIKET HASZNÁLNAK SEJ-TETIK HOGY MIND NEHEZEBBEN ÉRTIK EGYMÁST ROSSZATÁLMODOTT KIJÖTT MONDJA AZ ASSZONY Ő PEDIG ÉPPEN AKISHÁZBA INDUL DOLGOZNI SZÓL A FÉRFI EZEN A CSODÁSHAJNALON S MENNE MÁR ELMERÜLTEN ÉS MOSOLYOGVA DENEM TUD MI VOLT AZ ÁLOM KÉRDEZI S ITT VALAMI RÉMSÉGKÖVETKEZHET A FELELETBEN MAGÁNYRÓL FÉLELEMRŐLBOLDOGTALANSÁGRÓL NEM MONDJA AZ ASSZONY HOGYSÍRVA ALUDT EL NEM ELŐSZÖR S OLYKOR FELRIAD A SAJÁTZOKOGÁSÁRA CSAK ARRÓL A KÍGYÓRÓL BESZÉL MELY ÁL-MÁBAN A TESTÉBE CSÚSZOTT S MIKOR KIRAGADTÁK BELŐLEHÁT KITÉPTE FINOM BELSŐ SZERVEIT ERRE VALAMI OSTOBA-SÁGOT FELEL A FÉRJE OLYASMIT HOGY AZ ÁLLAPOTA MIATTVAN VAGY IGYON FORRALT TEJET VAGY EFFÉLÉT HOGYNESIET A VÁLASSZAL AZ ASSZONY ÉS SÍRVA TÁVOZNA A FÉRFIÚTJÁT ÁLLJA VÉGRE FELTÖRHETNEK A KÖNNYEK S KÖZBENA TAGOLATLAN PANASZ ENNEK MÉGISCSAK ENNEK AZ EM-BERNEK EGYES-EGYEDÜL HISZEN NINCS MÁS HOGY FÉLHOGY OLYKOR ÚGY ÉRZI EGÉSZEN ELALJASÍTOTTA ŐT EZ ASZERELEM HOGY GYAKORTA KÍNLÓDIK S MÉLTATLAN KÍNOK-KAL HOGY A LELKE OLYAN MINT EGY MINDENRE KÉPES ZON-GORA AMELYEN AZONBAN NEM JÁTSZANAK MÁST CSAK SU-TA HÁRMASHANGZATOKAT HOGY TUDJA MILYEN JÓ NEKIMINDENKI IRIGYLI DE OLYKOR FÉLTÉKENY ARRA ASZOPRÁNÉNEKESRE.AKIVEL FÉRJE A MUNKÁJA MIATT TÖBBET TÖRŐDIK MINTŐVELE VAGY MÉG ARRA A TANÍTVÁNYÁRA IS AKIT INKÁBBBIZALMÁBA AVAT LÁM NEKIK ELŐBB JÁTSZOTTA LE ÚJSZERZEMÉNYEIT ÉS ÍGY TOVÁBB ÖSSZEVISSZA EGYRE KE-SERŰBBEN ÉS FELSZABADULTABBAN ÉS AKKOR EGY KOTTA-LAPOT HÚZ ELŐ A FÉRFI NEKI KOMPONÁLJA EZT MONDJAMEGLEPETÉSNEK KÉSZÜLT DE HÁT TESSÉK ÉS FÜTYÜLNIKEZDI ÉS GYÖNYÖRŰ ÉS JÖN FEL A NAP ÉS AZ ASSZONY ÚGYÉRZI NEM SZERETHET MÁST CSAK ŐT A HOMLOKÁT A SZEM-ÜVEGÉT A KACSÁZÓ JÁRÁSÁT S HOGY EZ A SZERELEM ELBÍRMINDENT ÉS EBBEN A PILLANATBAN JUTA FÉRFI ESZÉBE EGYÚJABB MOTÍVUM BOCSÁSD MEG MONDJA INDULOK S MÉGVISSZASZÓL NE FELEJTSE EL BEZÁRATNI A SZOMSZÉDOKKUTYÁJÁT TEGNAP ISMÉT UGATOTT TELJES CSENDET REN-DELJEN EL A KÖRNYÉKEN MINT ILYENKOR MINDIG S AZ OSTO-BA CSELÉDLÁNY NEHOGY MEGINT A KÜSZÖBRE TEGYE AREGGELIVEL CSÖRÖMPÖLŐ TÁLCÁT

A tálcát.

És azután jött le, délután, az alkotástól boldogan kikerekedett po-fájával, és én gyűlölni tudtam. Milyen pontosan hajtotta végre ezt aműtétet, ami a házasságunk volt, már látom. Csak a szívemet met-szette ki.

MÉG EGY JELENET KÍVÁNKOZIK IDE A FELVONÁS ARANYMET-SZÉSÉBE A KORA REGGELI NAPBA KIJÖN ÉS BELENYÚJTÓZIKEGY PIZSAMÁS FÉRFI VALAMI ITT ALVÓ VENDÉG NEM VESZIÉSZRE A NŐT AZT HISZI EGYEDÜL VAN TELESZÍVJA TÜDEJÉTÉS HATALMAS KARJAIT KITÁRVA BELEMOSOLYOG A REGGEL-BE A FÉNYBE

Ismeri azt, atyám, amikor vadakat szállítanak ketrecben, hajón?Ahogy a feszülő, fénylő, pazar bőr alatt ott játszanak a rettenetes iz-mok, amelyekkel mégsem kezdhet semmit, egyáltalán'? Vendégeinkilyennek írtak le akkoriban engem.

Hol vannak azok az izmok? Inkább ezt kellene megkérdeznem.

A MÁSODIK FELVONÁS VÉGÜL EGY AMOLYAN RENDEZKEDŐSJELENETTEL ZÁRUL AZ IFJÚ ASSZONY ANYJÁVAL RENDEZI EL AKÖNNYŰ NYÁRI BÚTOROKAT S EZZEL ÚGYMOND ÉLETE KE-RETEIT ITT LESZ A BÖLCSŐ OTT A PELENKÁZÓASZTAL AMOTTA SZOPTATÁSRA ALKALMAS FOTEL DIALÓGUSUK ISMÉTKÖZVETETT AZ ANYA CSAK LÁNYA BEZÁRULÁSÁRÓL ÉS REJ-TÉLYESSÉGÉRŐL EJT NÉHÁNY PONTOSAN CÉLZOTT MONDA-

TOT AMIRE DURVA HÉVVEL REAGÁL AZ IFJÚ ASSZONY IGEN ŐELSŐSORBAN FELTÉTLEN SZERELMET AKART S AZT KAPOTTTUDJA HOGY EZÉRT ADNIA IS KELL VALAMIT ÉS ő NEM SAJNÁLSEMMIT AZ ANYJA MEGLEPŐDIK ILYEN INDULATOK FESZÜL-NEK EBBEN AZ IDILLBEN KÉRDEZI NEM IRIGYLEM AZ ÁLMAI-DAT MONDJA A LÁNY DACOSAN HALLGAT MAJD A SZERELEM-RŐL SZÓL MELY NEM INDOKOLHATÓ VAGY MAGYARÁZHATÓCSAK ÁTÉLHETŐ A SÉRTÉSRE NEM REAGÁL AZ ANYA CSAKAFFÉLÉT TESZ HOZZÁ HOGY LÉTEZNEK HAJÓK MELYEK AKIKÖTŐBEN KAPNAK LÉKET ÁM A SEKÉLY VÍZBEN MÉG CSAKELSÜLLYEDNIÜK SEM SIKERÜL ÉS AKKOR LEÜL A FOTELTRÓNUSÁBA A LÁNY SZEMBEFORDUL ANYJÁVAL ÉsVÉGIGMOND-JA HOGY MINDENT ODAADOTT EZÉRT ASZERELEMÉRT ÉS AMIT KAPOTT A TERHESSÉGET AHÁZTARTÁS GONDJAIT S EGY RENDKÍVÜLI FÉRJET AZ NEKIÉPPENSÉGGEL A BOLDOG-SÁGOT JELENTI HANGJA ITTCSAKNEM ELCSUKLIK S NEM VÁRT TÖBBET AZ ÉLETÉTŐLKIÁLT ÉS ITT MÁR SÍR ÉS ENNEK AKAR MEGFELELNIFOLYTATJA VIRTUÓZAN ÉS TEHETSÉGESEN MEGFELELNI ÉSCSAK ENNEK FOG ÉLNI EZENTU-HU-HU-HU-HUUUUUUL

Függöny.

A szünetben a gyönyörű, immár ismét néma babának két kisbabájaszületik. Maria, aki a Harmadik szimfónia bemutatója alatt mozdultmeg bennem először, s akinek fogantatása bár tökéletlen szerele-mért folytatott vigasztalan küzdelem során történt, mégis csodát ter-mett; majd Anna, szép nyári délben, nyugalomban, boldogságban,nevetésben. Vajúdásom kínjait enyhítendő Mahler ágyam szélére ült,s Kantot olvasott fel.

Kantot!

Így kezdődik a harmadik s egyben utolsó felvonás.

Most már csakugyan innom kellene valamit.

Időközben öt év telt el, mint ezt színpadi utasításokban jelezni szokták.

Nem, nem tudom.

Az első... Hollnsteiner!

AZ ELSŐ JELENET A GYEREKSZOBA MARIA SZOBÁJA

Ezt magyarázza meg!

Csendesebben. Újra kezdem.

HÁRMAN VANNAK A SZOBÁBAN A KISÁGY ÉS A JÁTÉKOKKÖZÖTT A VALAMIKOR FEHÉR BÚTOROK

Nem megy. Tehát.

Kifújom az orrom.

A MÁSIK SZOBÁBAN GÉGEMETSZÉST HAJTANAK VÉGRE ANÉGY ÉS FÉL ÉVESEN

Alkoholt! Kötszert...

ODABENTRŐL GURGULÁZÓ SÍRÁS HALLATSZIK MŰSZEREKZÖRGÉSE MAJD SEMMI IDEKINT PÁR SZÓ A TOROKGYÍKRÓLÉS PÉLDÁK HOGY VOLT AKI TÚLÉLTE SŐT IGEN SŐT MAJDCSEND MIND ÁTHATÓBB ÉS EBBEN A CSENDBEN EGYREKÖZELEBB HÚZÓDIK EGYMÁSHOZ A HÁROM EMBER AKARAT-LANUL A FŐHŐS A FÉRJE ÉS AZ ANYJA SEM BESZÉLNI SEMHALLGATNI NEM TUDNAK ERRŐL SZÓL AZ EGÉSZ JELENET ÉSVÁRNAK TIZENNÉGY NAPJA VÁRNAK ÉS A KIS MARIA SZAVAITIDÉZIK ÉS AMIKOR MÁR NEM TUDOTT BESZÉLNI HÁT A TEKIN-TETÉT A TELJES BIZALMÁT AMIVEL TUDTA HOGY CSAK OLYANBÜNTETÉST KAP AMILYET MEGÉRDEMEL ÉS AHOGY TUDNIAKARTA HOGY EZT ITT MOST TŐLÜK MIÉRT

Az elviselhetetlenségig fogom kitartani ezt a csendet! Hiszen ezt még-iscsak az ő Istene csinálta.

AZUTÁN AZ ÜRES SZOBA S BENTRŐL EGYETLEN ÁTHATÓ VO-NÍTÁS OLYAN AMITŐL MEGREPED AZ ÜVEG HOSSZANHOSSZAN HOSSZAN

Mahler.

Kezemben hűlt ki a keze, tudja.

Alkoholt...

AHOGY AZUTÁN BEZÁRJÁK A HÁZAT EZZEL FEJEZŐDHET BEEZ A JELENET OTTHAGYVA ÉRINTETLENÜL A SZÉTSZÓRT JÁ-TÉKOKAT MÉG A KOTTAPAPÍROKAT IS MINDENT MINDENTMINTHA AZ ADDIGI ÉLETÜKBŐL LÉPHETNÉNEK KI SIETVE ÉSCSAK EGYMÁSBA KAPASZKODVA HISZEN CSAKNEM ÖSSZE-ÉGTEK EBBEN A FÁJDALOMBAN

De nem tudtam már elviselni egyetlen érintését sem, mintha nekinem tudtam volna megbocsátani, ami történt, mintha féltékeny le-hettem volna minden pillanatára, amit a gyerekkel töltött, beszélge-téseikre, játékaikra, mint egy aljas szerelemben; nem, nem én lettemszörnyeteg, az élet lett azzá, mi pedig ott kavarogtunk a gyomrában.

No, még egy kortyot.

A másnap visszatérő orvos megvizsgálta Mahlert, s megállapította,hogy neki a szívét támadta meg a bánat, s kímélnie kell ezentúl ma-gát; átadta a halotti bizonyítványt és topogott, nem tudott mit kívánvaelbúcsúzni, én megkértem volna, vizsgáljon meg engem is: vajonnem a lelkemet támadta-e meg a kétségbeesés, s marcangolta szétegészen, s széttépett, véres darabok maradtak abból, hogy anyaság,szeretet, erkölcs, Isten, zene; semmi nem volt érvényes úgy, mintazelőtt, még egy nyári reggel sem.

Hogy züllöttem idáig, hogy most mégis ebbe a gyónásba kezdtem?

És mégsem bomolhatott fel ez a polgári dráma, érti? A jelenetek ez-után is következtek, sorra, ha persze fellazultan is.

A RÉGI DÍSZLETEK KÖZÖTT A RÉGI EMBEREK MINDUNTALANMEGJELENTEK S JÁTSZOTTAK TOVÁBB S A KÖVETKEZŐ JE-LENET EGY NYOMOTT HANGULATÚ VACSORÁT KÖVETHETAHOGY MÁR CSAK KETTEN ÜLNEK A SZALONBAN A LEVEGŐ-BEN TERJENGŐ SZIVARFÜSTBEN A MÁSFÉLE BÉCS A KELLE-METLEN PLETYKÁK ÉS INTRIKÁK A MUZSIKUSNAK TALÁN OTTKELL HAGYNIA AZ OPERÁT IS ÉS SEMMI NEM SZÁMÍT IMMÁRLEGFELJEBB OTTHAGYJA S AKKOR FELÁLL A FÉRFI HOGY NE-KI MÉG DOLGOZNIA KELL S AZ ASSZONY KÜLDJE EL A FIATALZONGORISTÁT AKI KONCERT UTÁN JÖNNE FEL ÉS MIN KELLDOLGOZNIA ÉS MIÉRT KÉRDEZI A NŐ A GYEREKGYÁSZDALO-KON ÉS A HANGSZERELÉSE MIATT MERT AZT MÉG NEM FE-JEZTE BE MONDJA INGERÜLTEN A FÉRFI ÉS SZÉP ZÜLLÖTTCSAKNEM ALJAS VESZEKEDÉS KEZDŐDHET ITT TERMÉSZE-TESEN JELENTÉKTELENSÉGEKEN TALÁN HOGY MIÉRT NEM ŐKÜLDI EL A VENDÉGET TALÁN KÉTFÉLEKÉPPEN HALLOTTOPERAI HÍREKEN TALÁN AZ ASSZONY KIHÍVÓ VISELKEDÉSÉNNÉMI ITAL UTÁN SATÖBBI ÁM ANNYI KIVILÁGLIK AZ ISMÉT NEMÖNMAGÁT JELENTŐ DIALÓGUSBÓL HOGY A KÉT FŐHŐSIDŐKÖZBEN JELENTŐS RUTINRA TETT SZERT A KÖLCSÖNÖSKEGYETLENKEDÉSBEN HOGY NINCS OLYAN MOCSOK AMI FELNE SZAKADHATNA ILYENKOR HOGY TETSZELEGNI LEHET AKICSINYESSÉGBEN DE AKKOR A FÉRFINAK MÉG VAN ANNYIEREJE HOGY ÁTFOGJA AZ ASSZONY VÁLLÁT ÉS MEGKÉR-DEZZE DE HÁT MI A BAJ

És nem tudtam akkor sem elmondani, és azóta sem, hogy a Gyerek-gyászdalok a baj, igen, amit akkor és ott komponált a maierniggikertben, mikor még Mariát és Annát, kellett csendre intenem, hogy nezavarják őt ebben a rettenetes munkában, és hát csendben ismaradtak, istenem, Maria egészen csendben.

Még egy kortyot.

DE A JELENET ITT MÉG MEGNYUGTATÓAN LEZÁRUL AZZALHOGY A KÉT EMBER VISSZATÉR ALPÁRIBB INDULATOKHOZ ÉSEGYSZERŰBB ÜRÜGYEKHEZ NÁLUK NEM LEHETETT ÍGY EL-KÜLDENI A MEGHÍVOTTAT HÚZÓDIK EL A NŐ KIVÁLTKÉPP HAEGY FIATAL ÉS TEHETSÉGES EMBER S TALÁN EZ A TÁVOLSÁGÉs IDEGENSÉG RÁZZA MEG ŐT ÚJRA ÉS ÚJRA AMI KETTEJÜKNEVELTETÉSE ÉS SZOKÁSAI KÖZÖTT VAN A FÉRFI TEHÁT EL-INTÉZHETI VÉGÜL AZZAL HOGY ABBA TALÁN AZ ITAL SEM FÉRBELE S ELVESZI FELESÉGÉTŐL A BENEDIKTINES ÜVEGET ÍGYHAGYJA OTT MEGALÁZOTTAN SPICCESEN RÁADÁSUL EGYFELÜLETES FENNSŐBBSÉGES CSÓKKAL A HOMLOKÁN

Érti, atyám, miért éppen abba lettem szerelmes, akit megvetettem,lenéztem, csaknem gyűlöltem? Vagy erre a lélekbúvár tudna felel-ni?Hogy mi volt olyan vonzó kettőnk különös osztályharcában, mely aházasság formáját öltötte? Ahogy korábban a szerelemét.

A harcot persze elvesztettem.

HA ITT EGY MONOLÓG ELFÉRNE EBBEN A MAGÁNYOS SZA-LONBAN ÚGY AZ BIZONYOSAN ARRÓL SZÓLNA HOGY MIÉRTÍGY AKART BOSSZÚT ÁLLNI EZ A FÉRFI FELNÖVEKEDÉSEKÍNJAIÉRT ÉS MEGALÁZOTTSÁGÁÉRT MIÉRT ERRE KELLETTNE-KI A GYÖNYÖRŰ GAZDAG ÚRILÁNY AKIT HATALMÁBANTART-HAT MEGFOSZTHAT TEHETSÉGE EGYETLENKIFEJEZÉSÉTŐL SAJÁT DEKORÁCIÓJÁVÁ ÉS ÉLETE NÉMARÉSZÉVÉ TEHET SŐT LELKÉBEN IS ELALJASÍTHAT CSAKNEMPROLI-VESZEKEDÉSEKIG FAJULÓ VITÁKKAL PUSZTÁN AZÉRTMERT Ő ÚGY ÉRZI MINDIG SÁR VAN A BAKANCSÁN HIÁBAPRÓBÁLNÁ LETÖRÖLNI HA A LEGMAGASABBAN VAN IS EZ AKOLONC OTT VAN VISSZAHÚZZA ÉS NYOMOT HAGY ASZŐNYEGEN MINTHA GESZTUSAIBAN IS ÉRZÉSEIBEN ISSZOKÁSAIBAN IS MAGÁVAL CIPELNE VALAMIT EGY ZSÁKOTÉS NEM TEHETI LE AKKOR SEM HA FRAKK VAN RAJTA ATOLLAS ZSIDÓ ZSÁKJÁT A RONGYSZEDŐÉT VAGY ASZESZFŐZŐ PUTTONYÁT ABBAN VEZÉNYLI ÖSSZESSZIMFÓNIÁJÁT ABBAN FOGADJA ŐT A CSÁSZÁR MÉG AZÁGYBA IS AZZAL BÚJIK A FELESÉGE MELLÉ MERT EGYETLENPILLANATBAN SEM FELEJTHETI EL HOGY A HALKÉST NEMTUDTA ÚGY MEGFOGNI AHOGY AZ AZ ASSZONYNAK SZINTEKEZÉRE ÁLLT ÉS AZT SEM HOGY AMIKOR ÖSSZEKÖLTÖZTEKA MENYASSZONY KÖNYVTÁRA VOLT GAZDAGABB SZEBBTELE DÍSZKIADÁSOKKAL HÁT EZÉRT

Amikor kopognak. Jól hallottam? Nem. Ő nem kopog.

BELÉP A MONOLÓGBA A ZONGORISTA NEM UGYANAZ A FÉRFIAKI A HAJNALI TERASZON EGYKOR BELENYÚJTÓZOTT A NAP-BA DE DRAMATURGIAI OKOKBÓL HASONLÍTHAT RÁ AZASSZONY ZAVART CSAKNEM LELEPLEZETTNEK ÉRZI MAGÁTA ZONGORISTA PEDIG KONCERTJE NYOMÁN ZAKLATOTTFIATAL ÉS ELBŰVÖLŐ PÁR SZÓ KÖVETKEZIK A SIKERRŐL AVAS-TAPSRÓL AHONNAN AZONNAL IDE INDULT EGY KORTYITALLAL ÉPPEN MEG LEHET KÍNÁLNI CSILLAPÍTVAFELHEVÜLTSÉGÉT ÉS BOCSÁNATÁT KÉRVE HOGY HIÁBAJÖTT MERT HOGY AZ URA IGEN ELFÁRADT GYENGÉLKEDIKLEFEKÜDT DOLGA VAN VALAMELYIK CSAK HITELESENILLESZKEDIK A JELENET HANGULATÁBA

Amikor ittam, éreztem igazán a bánatomat. Egészen átadtam ma-gam neki, s tudtam, hogy azért a bánatomnak, mert nincs senki,aki-nek átadhatnám magam.

Hogy akkor egy senkinek.

A ZONGORISTA MÉG MEGKÉRDEZI HOGY JÁTSZHAT-E BÚ-CSÚZÓUL RÁADÁSDARABJÁT BRAHMS A-DÚR INTERMEZZÓ-JÁT AZ ASSZONY BÓLINT MAJD ODAKÖNYÖKÖL A ZONGORÁ-RA ÉS NÉZI EZT A BOZONTOS SZÉP FEJET S MINDEN BENNEVAN EBBEN A SZÁMÁRA ELVISELHETETLENÜL KEDVES DAL-LAMBAN AZ Ő KÍNJAI VÁGYAI S A FIATALEMBER ELMONDHA-TATLAN SZENVEDÉLYE S AKKOR MÁR ALIG KELLENEK SZA-VAK AHHOZ HOGY EGYMÁSNAK LÖKJE ŐKET A FINÁLÉ AZ ES-TE BRAHMS A FÁJDALMAIK PONTOSAN NYÍLIK FEL AZ AJTÓ SOTT ÁLL MÖGÖTTE A FÉRJ EZÉRT RENDEZETT ÍGY EL MIN-DENT SZÖRNYŰ GYANÚJA BEIGAZOLÓDOTT

Moliére? Nem: Mahler. Igen, a zseni, ilyen primitíven, ilyen közhelyesdramaturgiával.

Értettem, hogy ő is sejti már azt az utat, amelyen el kell indulnom, sszinte rettegésével noszogat, hogy induljak már. Míg egész lelkévelkönyörög: ne hagyjam itt őt csak azért, mert nincs más választá-som!

A ZONGORISTA TÁVOZIK VAGY MARAD MINDEGY DE A FELE-SÉG HÉTFÁTYOLTÁNCA KEZDŐDIK EZUTÁN BRAVÚROSRÖVID KIS JELENET MELYBEN AZ ASSZONY MŰKÖDŐÖSZTÖNEIRE HALLGATVA ÉS NŐISÉGE ÉVEZREDEKEN KE-RESZTÜL KIALAKULT RUTINJÁVAL FORDÍTJA MEG LASSAN AMENTHETETLENNEK LÁTSZÓ HELYZETET EZ NEM VOLT MÁSHÜPPÖG MINT NEKI SZÓLÓ SZERELMI VALLOMÁS MELYREOLY RÉGÓTA NEM TART IGÉNYT PEDIG NEKI ÉLETE SINCSŐRAJTA KÍVÜL MINDEN Ő LETT MÁR A SZÁMÁRA S MÁR A ZE-NÉJÉT IS ÉRTENI SŐT SZERETNI KEZDTE AMIÓTA SZENVEDIGEN SZENVED S EZ A GYÖTRELEM MÁR RÉGÓTA NEM CSAKLELKI PANASZ EGYÁLTALÁN NEM KOMOLY FÁJDALMAI VAN-NAK EGY IDEJE TALÁN AMOLYAN NŐI BAJOK DE HÁT NEMAKARTA ZAVARNI SAJÁT SZENVEDÉSÉVEL A FÉRJÉT ÁM TO-VÁBB NEM TITKOLHATJA HOGY BETEG AZT HISZI SÚLYOSANDE HÁT MIT SZÁMÍT EZ A FÉRFI ÉLETE TALÁN KÖNNYEBB ISLESZ NÉLKÜLE ÉS ÍGY TOVÁBB

És nem is szégyelltem magam.

A TÚLZOTTAN HAGYOMÁNYOS ÁM HIBÁTLANUL MŰKÖDŐDRAMATURGIA AZ ILYENKOR SZOKÁSOS KIFEJLETET ÍGÉRIKÖNNYEKKEL MAJD CSÓKOKKAL MAJD FOGADKOZÁSOKKALHAJNALBAN PEDIG AZ ELHATÁROZÁSSAL HOGY MENJENCSAK IVÓKÚRÁRA AZ ASSZONY EGY ISMERT FÜRDŐHELYREMONDJUK LEVICÓBA HISZEN AZ Ő EGÉSZSÉGE MINDENNÉLFONTOSABB A DRÁGA DRÁGA NŐ

És Levicóban ott volt a huszonhét éves Walter Gropius.

Még most is összerándulok az emlékektől.

IDE EGY PASSZÁZSJELENET KELL A FÜRDŐHELYRŐL ÉS TA-VASZRÓL MELY SEJTETI AZT AMI AMÚGY SEM KIFEJEZHETŐ AMAGÁNYOS SÉTÁK A TÉBOLYÍTÓ ILLATOKBAN MAJD A KÖZÖSSÉTÁK A ,RÜGYEZŐ FÁK KÖZÖTT MAJD EGYETLEN MINDENTELÁRULÓ MOZDULAT AHOGY KÖNYÖKÉNÉL FOGVA IRÁNYÍT-JA AZ IVÓKÚT FELÉ A NŐT S Ő BELESIMUL EGY PILLANATRA AZERŐS KAROKBA S KÖRÖS-KÖRÜL LÁNGOLNAK A VIRÁGOK

És neki hogy mondom el? Hogy mondom el azt a földrengést, melylátszólag egyetlen érintésre döntötte romba egész addigi életemet?Amely rádöbbentett arra, hogy egyáltalán, hogy semmiképpen nem férbele, az ami legfőképpen hiányzott? Hogy éreztetem vele az érzékekiszonyatos, tektonikus mozgásait, ahogy egyszerre megszólalt a tes-tem, s elárasztottam szenvedélyemmel, gyengédségemmel, mindensóvárgásommal ezt a férfit, aki észrevette, talán már a legelső dél-előttön a pályaudvaron vagy délután a hatalmas és még kopár fák alatt,amint szépségemen és boldogtalanságomon átsütnek kínjaim? Pedigéppen ezt kell elmondanom. Hiszen ezért hívtam.

Házasságom ével, atyám, belsőleg megőriztek hajadonnak. Itt vál-tam nővé. Élni kezdtem. Egyetlen forró, szenvedélyes, vadul szerel-mes férfitest keltett életre, minden ízemben, sejtemben, porcikám-ban éreztem az ő forróságát s hogy lassan betölti... rendelésem.

Miért ilyen nehéz ez?

Ügyetlen voltam, darabos, suta; én, a hódításokhoz szokott és sike-reiben fürdő irigyelt asszony, s fájdalmasan kellett látnom azt is: mi-ként szépülök, ahogy lassan elmúlik a kín és a boldogtalanság, és akeserűség, és a bosszúvágy, s hogyan jelenik meg arcomon a har-mónia, miután a világban, ahogy ezt meg kellett értenem azután:számomra ezentúl végképp elveszett. Érzékenységem ettől a vad-ságtól maradandó leckét kapott. Talán ezért akartam, hogy romboljaössze a frizurámat, tegye tönkre az arcfestésemet, szakítsa el a fe-hérneműmet, szorítson meg és törjön össze, érezzem őt, kívánjonúgy, ahogy én kívánom, mert azután úgysem következhet semmisem.

Vagy a lelkifurdalás? kérdezheti.

Nem. Délutánonként a lábadozó feleség leveleit írtam, míg mindenízemben éreztem az éjszakai öleléseket; s ahogy beszámoltam ét-vágyamról, a társaságról, a kúráról, a vidékről, az árakról és anyám-ról, aki elkísért és kárörvendő lelkifurdalással vett részt az összees-küvésben, tudtam: amiről nem írok, mert nem írhatok, mégiscsak az anem lesz leveleim főszereplője: ahogy a levelek címzettje tagad-hatatlanul jelen volt az éjszakáimban; így maradtunk együtt hármanmég jó ideig. Persze rövidesen ez a rejtett dramaturgia nyílttá vált, deezt sem kívánom meggyónni, nem ezért hívtam, atyám.

A FELVONÁS EGYÉBKÉNT ITT KÉT PÁLYAUDVARI JELENETTELFOLYTATÓDHAT ÉS KÖZELEDHET A DRÁMA VÉGKIFEJLETEFELÉ AZ ELSŐ A BÚCSÚ A FIATALEMBERTŐL HA EZ EGYÁLTA-LÁN ELKÉPZELHETŐ LETT VOLNA DE HÁT NEM AZ VOLT AGYÖNYÖRŰ LEFÁTYOLOZOTT ÚRINŐ CSAK ÁLL A PERONONÉS MEGÁLLÍTHATATLANUL FOLYNAK A KÖNNYEI GYŰLÖLIIMMÁR EZTA FÉRFIT MIÉRT JÖTT UTÁNA A FASORBAN KÉRDEZI ÉS MIÉRTKEZDETT BESZÉLNI HOZZÁ MIÉRT TAVASZODOTT KI ILYENHIRTELEN MIÉRT NEM VÁLASZTOTT MAGÁNAK VALAKI MÁSTMIÉRT NEM ELÉGEDETT MEG AZUTÁN EGY KÖNNYŰ FUTÓ KISKALANDDAL MIÉRT KELL NEKI AZ ÉLETE HOGY FOG Ő ÍGYVISSZAMENNI A FÉRJÉHEZ MIÉRT ROMBOLT ÖSSZE BEN-NEMINDENIT HA NEM ADHAT MINDENT UGYANÍGY MIÉRT KEL-LETT FELÉBRESZTENIE ŐT HA AZUTÁN AZONNAL ISMÉT AZÉJSZAKA KÖVETKEZIK MIÉRT KELTETTE ÉLETRE HA PUSZ-TULNI HAGYJA MIÉRT KELL VISSZAMENNIE AHHOZ A FÉRFI-HOZ AKIVEL EZENTÚL NEM TUD EGYÜTT ÉLNI MIÉRT KELLMÉG AZ ÁRTATLAN GYEREKNEK IS SZENVEDNIE AZ Ő BOL-DOGTALANSÁGA MIATT HISZEN POKOLLÁ LESZ AZ ÉLETE MI-ÉRT ÉBRESZTETTE RÁ HOGY MEGANNYI CSILLOGÓ ÜRESSÉG

KÖZÖTT LÉTEZIK ÉS BELÜL ÜRES MARADT MIÉRT FOSZTOTTAKI ŐT AZZAL HOGY ELVETTE TŐLE AMI MÉGISCSAK LÉTE TAR-TALMÁNAK TETSZETT MIÉRT HOGY SOHA ENNYIRE MÉG NEMVOLT OTTHON A TESTÉBEN AMELYBŐL MOST EGYSZERŰENKIŰZETETT

A vonat lassan elindul.

ÉS AKKOR EGY MOZDULAT AHOGY AZ ASSZONY INTEGETNIKÉSZÜL A VAGONABLAKBÓL ÉS VÉLETLENÜL MEGÉRINTI ANYAKÁT S ÁRAMÜTÉSKÉNT FUTNAK VÉGIG AZ EMLÉKEK ATESTÉN ÉS A VÁGYAK MELYEK VALÓSÁGOSABBAK ANNÁL AZÉLETNÉL MELYBE MOST INDUL S AKKOR EGY INTÉS ODA-FENTRŐL HOGY BOCSÁSS MEG IGEN MEGÉRTE EZ A PÁR NAPEGY ÉLETRE ELÉG MÁSNAK MÉG ENNYI SEM JUT

A másik pályaudvaron pedig a másik férfi.

Puszta léténél fogva nevetséges. Odalent, a peronon.

ÉS A BELŐLE FELTÖRŐ MONOLÓG HOGY BÍRTAD NÉLKÜLEMDRÁGA NŐ TE IS ANNYIT GONDOLTÁL RÁM SZINTE JELENVOLTÁL MINDEN PILLANATOMBAN ÉREZTED UGYE HA TUD-NÁD MENNYIT TANULTAM A HIÁNYODBÓL TUDOD MILYENGYÖNYÖRŰ VAGY MENNYIRE IZGATÓ ÉS SZÉP TUDOD HOGYSEMMIVEL NEM TÉVESZTHETŐ ÖSSZE EZ A SUGÁRZÁSMEGBOCSÁTOD A FÉRJEDNEK HOGY OLY SOKAT VÉTETTELLENED TUDUNK EZUTÁN AZ ELSŐ RÖVIDKE ELVÁLÁSUNKUTÁN TELJESEN ÚJ ÉLETET KEZDENI UGYE TUDUNK UGYEUGYE

Még most is kiver a víz.

Feleletként pedig egyetlen kérdés.

HOGY VAN A GYEREK

A testem nem tudta letagadni mindazt, ami történt, bár eltitkolni kissémég sikerült. Az a forróság azonban, amely ebben az új szerelem-ben átfűtötte minden tagomat, s amely izgatóan sugárzott át rajtam,tudom, hirtelen hűtötte le házasságomat.

Ha feleslegesen pontos akarnék lenni, úgy kellene fogalmaznom, hogya férjem, hirtelen fellángoló vágyával együtt, hm, impotens lett.

Ekkor döbbentem rá: nem szeretem Mahler szagát.

A FELVONÁS VÉGÉHEZ KÖZELEDIK BÁR A SZEREPLŐK NEMSEJTIK MENNYIRE HAMAR A KÖVETKEZŐ JELENET KÜLÖNÖSZONGORASZÓVAL INDUL S AZ ASSZONY ALIG AKAR HINNI AFÜLÉNEK VALAKI AZ Ő DALAIT JÁTSSZA BEFUT A HÁZBA SZÉ-GYEN ÉS ELRAGADTATÁS KÖZÖTT MEGLEPVE KÉRDEZI AFÉRJÉTŐL MÁRIS ITT VAN HISZEN A FÉRFI A VILÁGHÍRŰ LÉ-LEKBÚVÁRHOZ INDULT ÚGYMOND KEZELÉSRE A FÉRJ CSAKBÓLINT S SZINTE KONKLÚZIÓKÉNT JÁTSZIK TOVÁBB AZ Ő DA-LAIT IGEN MAJD A ZONGORÁRA HAJTJA A FEJÉT S OLYASMITDADOG MIT TETTEM MIT TETTEM ÍGY ELNÉMÍTANI TÉGED MIN-DENT ÉRTEK

Egy délutánon át gyónt Freudnak a férjem. Minden mocsokfeltárult akét öregedő férfi között, képzelheti. Hogy én feltehetően az apá-mat szerettem őbenne, ezért a korkülönbség szerelmünkben ép-pen nem akadály, hanem feltétel volt, ő pedig az anyját szerettebennem, ezért akart gyengének, szenvedőnek, s nevezett Mariá-nak. A testiségről is bizonyosan bőven, szaftosan fecsegtek, de eb-ből csak annyit tudhattam meg: gyerekkori idegenkedése miattválnak minduntalan torzképekké a legszebb, legérzékibb dallamokis, a Harmadik és Negyedik szimfónia Adagiója például... s a mi ro-máncunk.

Nevetséges. Ám a rövidke kúra... sikerrel járt.

S AMIKOR A ZONGORA MELLETT MÁR CSAKNEM KÍNOSSÁVÁLT A LELKESEDÉS AMELLYEL A FÉRFI AZONNAL KI AKARTAADATNI A DALOKAT BEMUTATTATNI KONCERTRE TŰZNI ÉSÍGY TOVÁBB S MEGSEJTETTE ÚJ ÉLETÜNK KERETEIT MEGÉR-KEZETT A DRAMATURGIAILAG JÓL IDŐZÍTETT POSTAEGYET-LEN LEVÉLLEL A FÉRJNEK CÍMEZVE KÜLÖNÖSARCCAL MIND MEREDTEBB FIGYELEMMEL OLVASTA VÉGIGMAJD A FELESÉGÉRE NÉZETT NEKED SZÓL

Hatásszünet.

MEGKÉRIK A KEZEDET

A következő jelenet már Amerikában játszódik. Ezt majd valahogysejtetnem kell.

Atyám: ha a két férfi megküzd egymással értem, ha Gropius meg-szöktet vagy Mahler elkerget, ha én összecsomagolok mindent ésbúcsút mondok neki vagy mindkettőjüknek, vagy a világnak, akkortalán még lett volna remény. De én maradtam vele, makacsul, ámGropiusról sem tudtam lemondani: titkos viszonnyá züllesztettükszerelmünket, s így mondtuk ki fölötte is a halálos ítéletet.

Is? Honnan jött ez az is?

Nem tudom, hogy a féltékenysége nyomán vitt-e át az óceánon, vol-taképpen nem hiszem, megingott bécsi állását feladva fogadott elekkor Mahler egy New York-i meghívást, ám ezentúl mégiscsak voltköztem és Gropius között egy óceán. Es mégis: semmin nem változ-tatott semmit. Csak éppen mintha ezentúl nem saját életemet éltemvolna, hanem valaki másét. Amihez nincs igazán közöm.

AMERIKÁBAN LEGALÁBB MINDEN IDEGEN VOLT EZEK KÖZÖTTAZ IDEGEN KULISSZÁK KÖZÖTT JÁTSZÓDHAT AZ EGYIKUTOLSÓ JELENET A SOK KEDVES SZÉP EMBER KÖRÉBENAKIKHEZ SEMMI KÖZÜNK AHOGY ÜNNEPLIK A FÉRFIT S EZVALAMIKÉNT KÍNOSABB MINT A KELLEMETLENKEDŐVACSORA VOLT BÉCSBEN ÉS EZÉRT HÁT TÁVOZÁSUK UTÁNIS SZOMORÚBB LESZ MÁR A HÁZASPÁR MAGÁNYA A FÉRFIMEGÖREGEDETT ÉS RETTENETESEN MEGVÁLTOZOTTORVOSOK ÉS EGY JÓS-NŐ SZAVAI NYOMÁN MÁR TUDJAHOGY VESZÉLYBEN VAN AZ ÉLETE MÍG VÁRATLANÖREGEDÉSÉVEL EGYÜTT NŐTT MOHÓ CSAKNEM BETEGESÉLETVÁGYA S A VIRÁGZÁSÁBA HIRTELEN BELEHERVADÓASSZONY EZT ÉRTI NAGYON IS AHOGY AZT A FOKOZOTTMINDEN RÉSZLETRE KITERJEDŐ FIGYELMESSÉGET IS MELYITTENI DIALÓGUSUKNAK CSAKNEM ABSZURD SZÍNEKETKÖLCSÖNÖZ S AMELYBEN ELVÁLASZTHATATLAN AMÁNIÁKUSAN FÉLTÉKENY FÉRJ RAVASZ SZOLGÁ-LATKÉSZSÉGE S AZ ÖNKÉNTES ALÁZAT LEMONDÓ ELŐZÉ-KENY ZSARNOKSÁGA HOGY KÍSÉRI POSTÁJÁT FELHOZZA KÉ-NYEZTETI KÖVETI SZERETI VIRÁGOK ÉKSZEREK MEGBÍZHA-TÓ SOFŐR ÁTHATÓ TEKINTET

De a szaga nem változott.

Két dalomat elénekeltette azután egy koncerten.

ÉS MERT SZAVAIKKAL MÁR ALIG ÉRTIK EGYMÁST HÁT ZE-NÉLNI KEZD A FÉRFI ELJÁTSSZA LEGÚJABB KOMPOZÍCIÓJÁTA LEGNAGYOBBAT AMI VALAHAIS KELETKEZETT A ZENETÖRTÉNETÉBEN AZ EZREK SZIMFÓNIÁJA LESZ A NYOLCADIKKIÁLTJA ÉS KÍNJAI NYOMÁN CSAKUGYAN GYÖNYÖRŰHANGZATOK TÖRNEK FEL EBBŐL A MUZSIKUSBÓL ELVE-SZETT SZERELME ÉS KÖZELEDŐ HALÁLA SZENVEDÉLYESENMEGIHLETI S A KOPÁR HIDEG AMERIKAI SZALONBAN ZENG-ZÚG A ZONGORÁN IMPROVIZÁLT KÓRUS A HATALMASZENEKAR ÉS A GYÖNYÖRŰ SZÓLÓK ÉS ERÓSZ HATALMÁTHIRDETIK MELY ÁTJÁR MINDENT MELY ZABOLÁZHATATLANERŐ ÉS A VILÁGMINDENSÉG VOLTAKÉPPENI DEMIURGOSZAMAJD FOHÁSZ KÖVETKEZIK A TEREMTŐ SZELLEMHEZ AZASSZONY EGYIK LEGKEDVESEBB VALLÁSOS HIMNUSZACSENDÜL FEL ITT A PATRISZTIKA KORÁBÓL ÉS HA MINDEZMEG NEM VOLNA ELEGENDŐ HÁT FELHARSAN AZ ISTENIKÓRUS EZERNYI TOROK ÉS MEGANNYI HANGSZERKÖNYÖRÖG GOETHE FAUSTJÁNAK SZAVAIVAL AZ ÖRÖKNŐISÉGHEZ MELY VONZ ÉS EMEL

Tudja, atyám, a mítosz szerint Erósz milyen alacsony származású?Mondhatnám: proli.

Mater Gloriosa! Kórus...

AZ UTOLSÓ JELENET HELYSZÍNE MÁR CSAK EGY ÁGY

Mert ekkor újra teherbe estem.

Hogy megrohant az öregedés ekkoriban! Harminc év...

ÉS AZ ÁGY KÖRÜL ZENG ÉS ZÚG A NYOLCADIK SZIMFÓNIAFOHÁSZA KÖNYÖRGÉSE ÉS HIMNUSZA S ODAADOM MAGAMNE-KI MÉG EBBEN A KOPÁR SZALONBANKÉTSÉGBEESETTEN

A gyerek azután szerencsére magától elment.

HALHATATLAN VAGYOK MINT TRISTAN LIHEGTE A FÉRFI SÁ-PADTAN VEREJTÉKBEN ÚSZVA HISZEN HOGYAN HALHATNAMEG TRISTAN SZERELME

Majd a valóságos koncert hangjai hallatszanak körös-körül: ahogy amüncheni Festspielhausban vezényelte, betegen, diadalmasan,nekem, az Ezrek Szimfóniáját.

AZ ÁGY PEDIG A KONCERTTEREM KÖZÉPPONTJÁBAN AMÜNCHENI NAGYSZÁLLÓÉ AHOL VÉGRE VISZONTLÁTHAT-TAM GROPIUST

És bömböl a zseniális könyörgés. És belesikoltok a fortissimóba!

MAJD AZ ÁGY MEGINT DE MÁR HALÁLOS CSENDBEN ÉS A FÉR-FI MELLKASÁRÓL FELEMELKEDIK A DOKTOR FEJE HOGY EZTITT AMERIKÁBAN URAM MEG SZOKTUK MONDANI HOGY MÁRNINCS SOK HÁTRA S AKKOR CSAK ANNYI KÖVETKEZIK ACSEND UTÁN HOGY HAZA AKAROK MENNI

Mint egy gyerek.

Haza akarok menni.

AZ ÁGY A HAJÓKABINBAN A PAMLAG AZ ORIENT EXPRESZ-SZEN A KÓRHÁZI VASÁGY PÁRIZSBAN S OTT ÁLLOK ÜLÖK ASZÉLÉN VAGY MELLÉFEKSZEM HOGY A TESTEMMEL MELE-GÍTSEM ADJAK AZ ERŐMBŐL ÉS A FIATALSÁGOMBÓL MINTEGYKOR AKARTAM ÉS ÍGÉRTEM KANÁLLAL ETETEM ÉS VIR-RASZTOK MELLETTE FELPOLCOLOM A PÁRNÁJÁT ÉS LEMO-SOM A HÁTÁT SIMOGATOM ÉS MOSOLYGOK RÁ FELTÉTELNÉLKÜL ÉS BŰNTUDAT NÉLKÜL S EGYSZER A PÁRIZSI KÓR-HÁZ KULISSZÁI KÖZÜL KISZÖKÖM AZ ODAHÍVOTTGROPIUSHOZ ELŐBB NEM TUDJUK EGYMÁST ÉRINTENIHOSSZÚ ÓRÁKON ÁT MAJD ELVÁLNI NEM TUDUNK ÓRÁKONÁT ÉS AKKOR VISSZATÉREK A BETEGÁGYHOZ ÁM MINTHA AFESTSPIELHAUS HATALMAS SZÍNPADÁRA LÉPNÉK KONGVISSZ-HANGZIK MERT MOST MINDEN NAGYON NÉMA ÉSNAGYON ÜRES ÉS NAGYON HATALMAS ÉS FENYEGETŐ ÉSODALÉPEK AZ ÁGYHOZ

Vonz és emel.

MÁR CSAK A SZEMÜVEGE VAN OTT

Függöny.

Valami énbennem is meghalt akkor, mint mondani szokás.

Ezt csak később értettem meg.

A világ hatalmasra és üresre tágult körülöttem. Mint egy új, de feles-leges szerv.

Folytassam?

Azt kérdeztem magamtól: folytassam?

Ezentúl értettem a zenéjét is. Persze hogy nem érhette meg. Ugye

erre már nincs feloldozás. Csak... magyarázat.

A Benediktint azután szerettem meg igazán. Mintha az is rá emlékez-tetne. Legalább a haragja túlélné őt.

Folytattam. Mintegy bábu, amely tovább mozog, bár eltávozott belő-leaz, aki éltette.

És pusztította. De hát ez általában elválaszthatatlan.

Nem volt, egyszerűen nem létezett saját életem. Egyes-egyedül ez atitkolt szerelem, amit, úgy éreztem, köztörvényes vádakkal el lehet-neítélni. Es Isten?

Ezt nem akkor kérdeztem. Ezt most kérdezem.

Hogy őt is.

De ha nem jön... Végigmondom. Végig.

És jött Gropius. Menetrendszerűen. Mindig így érkezett. Viszo-nyunkban amúgy is volt valami tervezett és megbízható. Érkezése,csatlakozásaink pontossága, kiszámíthatósága. Közös története-inknek pedig egyébként is főszereplője volta vonat, amely elvitt hoz-zá, majd elhozott tőle végzetszerűen Levicóból, amelyen pár százkilométert együtt tölthettünk, mikor még rejtőzködnünk kellett, s én aférjemet követtem Amerika felé, s amelyen jött-ment később mindrövidülő találkozásainkra a vonat.

Végül is... miért ne frissíthetném fel emlékeimet néhány korttyal?

Egész alkatában volt valami rabul ejtőien gyakorlatias. Ha már

úgysem... De jön! Még egy korty arra, hogy jöjjön.

Mindent a probléma felől közelített meg mindig. Feltárta a megoldáslényegét, s hozzárendelte a legésszerűbb funkciót, vagy hogy is volt.Sallangok nélkül, stílus nélkül, ornamentika nélkül. S végül éppen ezlett a stílusa.

És szerepe. Az életemben. Utolsó korty.

Mint valamiféle nagyívű tartószerkezet, fogadta be sorsom erővona-lait s viselte terheit életem rá eső részének. Átfogott, átlendített ésmegoldott, kiváló lelki statikával, maradandóan. A funkció felől néz-ve, úgymond, nem lehetett semmi tökéletesebb.

Húgom szerelmi drámái ebben az időben vettek először tébolyult for-dulatot. Botrány botrányt követett, s rövid időre egy zárt... szanatóri-umban helyezték el. Rettenetes szenvedélyek szabadultak el, s egy-szerre mintha torzképét pillantottam volna meg saját vágyaimnak.Vagy inkább: zabolátlan vágyaimat láttam. Hagy talán ez vár rám is? Eza szabadság? Menekültem.

Gropiushoz!

Anyám akkor mondta el: húgom voltaképpen csak féltestvérem, apjaegy végzetes, rövid szerelem hőse volt. Most már tudja, amit akkorcsak sejtett: a férfi szifilitikus lehetett. Ez ezzel jár.

Klimt megnősült. Megdöbbentem. Ilyen egyszerű elfeledni engem?

Ja, és a Kammerer!

Özvegységem első idejében ugyanis, hogy feledni próbáljak, s eltá-volodjak az úgynevezett társaságtól, egy laboratóriumban dolgoz-tam, Paul Kammererrel. Sáskákkal. gyíkokkal kísérleteztünk, s egykülönös élőlénnyel: az axolotlLal.

Milyen különös csábítás is volt az: terráriumok és ketrecek között.

Undorító kis dögök voltak, de lényeges funkcióban.

Miattam tud csak dolgozni. Kísérletezni. Nekem csinálja az egész bio-lógiát. Rólam álmodik, szorongatta a kezem Kammerer. Hagytam,hadd higgye el.

Gropiusszal közös szabadságunk tanácstalansága valamiként csa-pást mért bontakozó szerelmünkre. Ami a férjem életében vitatha-tatlan volt, és azt hittem: mindennél fontosabb, az a halála után, ésbizonnyal amiatt, zavarba ejtő, homályos, csaknem kínos lett.

Voltaképpen Mahler ott maradt közöttünk. Elevenebben, mint életében.

Gropius jó érzékkel és ostobán volt féltékeny a halottra: szeretkez-tem-e vele, kérdezte egyszer, azután, hogy egymáséi lettünk, és ef-féle marhaságokat. Persze, feleltem. Hányszor? Ahányszor akarta.Es ezt ilyen hangon mondom neki? Igen. Pont ilyenen.

De hol voltak az ő kínjai Mahlerétől! Valahol... Klimt is fájt, nagyon.

Mintha a teste sem lett volna ugyanolyan hatalmas, forró és erős,mint Levicóban. Létezik ilyen?

És szegény Kammerer a lisztférgekkel, másnap.

Egyszer csak nem lett baj, hogy ritkábban láthatjuk egymást. AmibeAmerikában csaknem belepusztultam, azt itt mindenféle megoldáspuszta technikai következménye lett. És azután nyaralni sem velementem. Míg persze nem engedtem el.

Elmondjam ezt is? Ürítsük fenékig. Elmondom.

Lili Leiser. Azt hiszem, férfiakkal egyáltalán nem akartam utazni ak-kor. Ő gyöngéd volt, figyelmes, finom és vágyódó. Mindent megtettértem. Meghívott nyaralására, kísért, szórakoztatott, fizette a szám-láimat, vigyázott a lányomra, fésülte a hajam, és mosta a hátam, oly-kor mellém bújt az ágyba; egyáltalán' nem volt kellemetlen.

Zavarba tudom hozni ezzel? Remélem.

Láttam, szinte tükörben: mit adtam én ezeknek a férfiaknak. Egy es-te, valami bódító itáliai éjszakában Lambruscót ittunk és rengeteget

nevettünk, szegény Kammererről beszéltem neki, ahogy rágta a liszt-férgeket s hevülten magyarázta, hogy miattam és értem folytatott kí-sérletei tudományos szenzációkhoz vezethetnek: a látószervvel nemrendelkező lények, az axolotlok, rendszeres fényhatás nyománugyanis a laboratóriumban kifejlesztik látóidegeiket, s előbb-utóbblátni kezdenek, ez pedig rendkívüli bizonyító erővel szolgál, bár nemtudtam, mire. Lili felnevetett mellettem az ágyban. Es mit látnak?Szegények: Paul Kammerert... Érdemes volt ezért ezt az egészet?

Ezt majd jobban kell elmondanom.

Óriásit nevettem, szinte rázott a nevetés. Nem tudtuk abbahagyni.Valamit felismertem végre, megkönnyebbülten. Majd egyszerre,szinte ugyanazon a hangon sikoltottam fel. Lili a hahota közbenközelebb bújt hozzám és megfogta a mellem.

Na, nem. Ezt nem.

Másnap a reggeli vonattal siettem vissza a jó Gropiushoz. Örült ne-kem, de éppen dolgozott, lendületesen, s ehhez még csak szükségesem volt rám. Meg kellett oldania valamit, megoldotta. Ilyen egyszerű.

Ezért nyertem vissza a látásomat? Néztem.

Akkor éppen egy mérnöki-építészeti tervezőiskolát akart megoldani,a szecesszió és a Wiener Werkstaette leszármazottjáról beszélt,amit létrehozna valami német kisvárosban. Éppen ez kell nekem?Hogy dögunalmas mérnökök között vegetáljak egy Weimarban? Azaxolotl köszöni szépen, de inkább visszaúszik a sötétbe.

Ez persze nem volt ilyen tréfás. Egyáltalán nem.

Itt vagyok, alig harminc fölött, és még nem éltem. És feltehetőleg márnem is fogok.

Most már talán az sem baj, ha nem jön.

Valaki azután bámulni kezdett engem.

Milyen egyszerűen hangzik is ez.

Ilyen szemeket még nem láttam addig.

Az ital?

Nézésének ürügye persze az volt, hogy fest, részemről időtöltés ésjótékonykodás, mostohaapám tanácsára, neki némi kereset. Napo-kon át. Meredten, rajongóan és áthatóan. Néz.

A neve még semmit nem jelentett.

Mindent látott és mindent értett. Akkor még nem tudtam, amit ké-sőbb a képein látnom kellett: micsoda dialógust folytattunk ebben ameredt, hosszú és egyáltalán nem kellemetlen nézésben. Hogy mimindent értett meg és festett meg.

Valami... Oskar Kokoschka.

Olykor zongoráztam neki. Ha jól emlékszem, egyszer Isolda Liebes-todját, Wagnertől. Egy levél jött még aznap délután.

Levél? Lehet, hogy Hollnsteiner is írt? Azért nincs még itt, mert valamiközbejött?

Első, abból a körülbelül négyszázból, ami az ezt követő két és félév-ben érkezett.

Nem, ő telefonál. És nem telefonált. Tehát jön.

ERÓSZRÓL ÉS THANATOSZRÓL SZINTE KIÁLTVÁNYSZERŰENHOGY A HALÁL ÉRZÉKISÉGE MIKÉNT RAGYOG ÁT MINDENSZENVEDÉLYEN HISZEN MINDEN SZERELEM HALANDÓ MIND-ADDIG AMIG CSAK PUSZTA SZERELEM ÉS NEM AZ A VISSZA-VONHATATLAN ISTENEN TÚLNÖVŐ BELSŐ EGYSÉG AMELY-RŐL A PLATÓNI MÍTOSZ SZÓL AMI AZONBAN MÁR NEMSZERELEM AMI MÁR NEM HALANDÓ MÁR NEM ÍRHATÓ LEEMBERI FOGALMAKKAL MERT AZ ÉLETEN TÚLI ÉLETKEZDŐDIK ITT CSUPA FELKIÁLTÓJELLEL ÉS MERÉSZSZÓKÉPPEL MIKÖZBEN DÖBBENETES SZÍNEK KAVAROGNAKA HÁTTÉRBEN HÁT EZ VOLT A LEVELE

Felbontatlanul kell az ilyesmit visszaküldeni a jobb társaságban, s éncsak szégyenkezve álltam, kezemben a papírdarabbal: hogy érthetengem valaki ennyire?

ÉS SZINTE CSAK IMPERATÍV UTÓIRATKÉNT SZEREPELT HOGYHOZZÁ KELL MENJEK FELESÉGÜL TITOKBAN AMÍG NEM SIKE-RES ÉS AMÍG SZEGÉNY DE MITIKUS SZERELMÜNK RÖVIDE-SEN ÚGYIS TÚLNŐ MINDEN EVILÁGIN HISZEN NEM VÁLASZT-HATÓ EL AZ AZ IHLETÉS AMELY FESTÉSÉNEK ÉS AZ AMELYVÁGYAKOZÁSÁNAK DEMIURGOSZA EGYMÁST ERŐSÍTVE RA-GAD FEL HATALMAS ISZONYATOS VÉGTELEN MAGASSÁGOK-BA S AKKOR MÁR MÉLYEN BOLDOGSÁGUNK ALATT LESZ VI-LÁGHÍR VAGYON SIKER

így is ölelt azután.

Szinte állandó, erős fény áradt belőle, már értettem: az világított en-gem is át. Nem tudtam visszaküldeni a levelét, ezt sem, egyetlen to-vábbit sem, és táviratait sem, és naplóit sem, és verseit sem, és mint-ha éppen ez lett volna szerelmünk tere: ez az állandó, hisztérikus,gyönyörű, görcsös és expresszív vallomássorozat, sőt folyam, papírés vér, igen: vér, ami ott lüktetett ezekben a sorokban is, akárcsak akezében, ujjbegyei ugyanis annyira telítve voltak vérrel, hogyha pél-dául körömvágás közben valami behasadt, a vér ívben lövellt ki. Eztéreztem mindenben, amihez hozzányúlt.

Magamon is, amikor simogatott.

Nem tudom, atyám, hogy kerültem a zongoraszékről az ölébe. Bár,ha pontos akarok lenni, az sem csak zongorázás volt, amit csinál-tam.

Nem voltak kérdések többé.

Nem ismertem az ölelésnek ezt a módját.

Ma már hisztérikusnak, sőt extatikusnak gondolnám, de akkor bizony-nyal másként éreztem, hiszen hogy okozhatott volna egyébként annyigyönyört?

HAGYJAM EL VELE BÉCSET SZÁMOLJAK LE ÓCSKA KIS SZA-TELLITÁIMMAL LÉPJEK KI EBBŐL AZ AGONIZÁLÓ FARIZEUSKULTURÁBÓL MÉG A PORÁT IS TÖRÖLJEM LE SARUMRÓLENNEK A ROMBA DŐLŐ KULISSZÁNAK S NEM ÉPPEN AZÉRTMERT A BŰNEI UNDORÍTÓAK ENNEK A VILÁGNAK DE MERT ÉP-PENSÉGGEL AZ ERÉNYEI IS MEGVETÉSRE MÉLTÓAK SKÖVESSEM ŐT A TISZTA TITOKZATOS MAGASSÁGOKBA ÉSÍGY TOVÁBB SŰRŰ ÉS AGRESSZÍV BÓKOK BOMBÁI KÖZÖTTNYOLC TELEÍRT OLDALON KERESZTÜL EGYETLEN LÉLEG-ZETRE

Ezentúl már csak engem festett.

Olykor a puszta tekintete annyira átforrósított, hogy alig vártam már,hogy végre a karjába emeljen.

Viszonyunk ekkoriban nem is lehetett más, mint titkos: botrányairendre bejárták a sajtót, a koronaherceg egy kiállítását zsűrizve aztjavasolta, törjék el az ifjú festő csontjait, amikor pedig ösztöndíjátmegvonták ezután, kopaszra borotvált fejjel, mint megbélyegzettjárta sorra Bécs művészkávéházait, s koldult-házalt a képeivel; pa-vilonjából máskor kizárta a művészeti akadémia professzorait, hogymit sem értenek a festészethez, kiváltképp az övéhez nem, s amikorvégre megrendelést kapott, elkészült képét többnyire azonnal kitil-tották, bezúzták, közbotrányokozásért beperelték, és így tovább.

Éreztem, hogy él.

MÁR CSAK MIATTAM TUD FESTENI ÍRTA ENGEM ÉS MIATTAMÉRTEM ÉS BELŐLEM HOZZÁM ÉS BELÉM MICSODA GAZDAG-SÁG TÁRUL FEL S EGYSZERSMIND MICSODA KISZOLGÁLTA-TOTTSÁG MERT MÁR CSAK ÁLTALAM LÉLEGZIK TEHÁT ÉL TE-HÁT FEST TEHÁT SZERET DE EGYES-EGYEDÜL ÉN VAGYOKENNEK A TEREMTŐ MŰKÖDÉSNEK IHLETE MOTORJA ZÁLOGAFELTÉTELE MINDENE EGYSZÓVAL ÉS ÉPPEN ADDIG TUD FES-TENI AMÍG HISZEK BENNE S ADDIG ÉL AMÍG FEST LEGYEK TE-HÁT AZ ÖVÉ CSAK AZ ÖVÉ HISZEN MÁR ÚGYIS AZ ÖVÉ VAGYOKMERT BENNE ÉLEK MERT BENNEM ÉL EGYEK VAGYUNK ÉSSOHA NEM IS VOLTUNK MÁSOK CSAK NÉMI IDŐLEGES TÉ-VELYGÉS ÉS KÜLÖNLÉT KELLETT AHHOZ HOGY EZ VÉGLETE-SEBBEN ÉS MARADANDÓBBAN ÉS VÉGKÉPP MEGBONTHA-TATLANUL VÁLJÉK NYILVÁNVALÓVÁ HA FELISMERJÜK ÉS FELFEL FEL ÉS ÍGY TOVÁBB A VÉGTELENSÉGIG

Minél többet írt, annál gyakrabban jött. Azután festett vagy szeret-keztünk.

Olykor a kettő nem volt egészen elválasztható egymástól.

AMÍG HISZEK BENNE ÉS AMÍG EZÉRT Ő IS HISZ MAGÁBANEZÉRT ADDIG LÉTEZHET DE ADDIG RETTENETES ÉS EGYRENÖVEKVŐ INTENZITÁSSAL ÉL És VAN ÉS SZERET ÉS FESTMERT SOHA NEM ÉREZTE MÉG A HITNEK ÉS A FIGYELEMNEKEZT AZ ELEMENTÁRIS EREJÉT EMANÁCIÓJÁT AMI EBBEN ASZERELEMBEN SUGÁROZZA ÁT ÉS EZT ADJA VISSZA KÉPEINA MAGA GYENGE ÉS MÁSODLAGOS MÓDJÁN EZT AMI BELŐ-LEM ÁRAD EZ TEHÁT AZ ÉN TEHETSÉGEM ÉS ZSENIALITÁSOMÉS LEHETŐSÉGEM ÉS KÖTELESSÉGEM ÉS HIVATÁSOM ÉSCSAKUGYAN SORRA SZÜLETTEK A LEVELEKHEZ CSATOLTMŰVEK UGYANEZEN A HŐFOKON A HISZTÉRIA ÉS ZSENIALI-TÁS IZGATÓ MONOTÓNIÁJÁVAL ÚJABB ÉS ÚJABB

Mikor leszek egészen az övé? Telik az idő.

Ebben egyébként már volt némi gyakorlatom, atyám. Ebben a, hm,ihletésben. A legérzékenyebb pontjukon: a tehetségükön keresztülragadtam meg és tartottam fogva a férfiakat, mintha azén életem isaz ő művükön múlna, nem csak az övék. Most már úgy látom: sajátteremtőerőm feláldozása fűtötte át ennyire az alkotó férfiakra füg-gesztett pillantásomat, így rögzítettem legalábbis később a naplóm-ban. Mert vágyamat az alkotásra Oskar sem értette, egyáltalán.Senki.

Ezt a figyelmet olykor alaposan félreértették a férfiak, s az sem esettrosszul.

MIKOR VÁLTOM MÁR MEG ÜVÖLTÖTTE ÉS TÁVIRATOZTA ÉSMÁZOLTA A TÜKRÖMRE NAGY BETŰKKEL A RÚZSOMMAL MI-KOR LESZEK EGÉSZEN AZ ÖVÉ ANNYIRA AMENNYIRE Ő MÁRAKARVA-AKARATLANUL AZ ENYÉM HISZEN ÁLTALAM LÉLEG-ZIK ÁLTALAM VALÓSÁGOS ÁLTALAM ÉBREDT ÁLOMÉLETÉ-BŐL A VALÓDIRA

Nem akartam még az övé lenni.

Egy remekműért. Fess egyet, fiam.

Tehetségét is kétségesnek tartottam.

Az istenkísértés, ugye atyám, efféle démonok esetében megengedett.

Die Windsbraut...

A Szélmenyasszony. A legszebb portrém. Az ölelés tengelyén meg-forduló, s mind hevesebben forgó világ, s az ekként érvényesülőcentripetális erő, amely hozzászorít végleg és egészen. Odaadá-som feltétlen, csaknem metafizikus. míg ő átható, fényes tekintettelnéz bele a káoszba, mely ezután értelmesen mutatkozik meg neki.

Micsoda önhittség! Micsoda férfi!

Nem tudom megmutatni, atyám. Kokoschka később eladta egy ló-ért, a háború idején, hogy bevonulhasson.

A kép vitathatatlan volt.

HOGY MOST MÁR UGYE EGÉSZEN AZ ÖVÉ LESZEK ZÁPOROZ-TAK TOVÁBB AZ ÜZENETEK FELJEGYZÉSEK NAPLÓK VALLO-MÁSOK SZÍNMŰTÖREDÉKEK AHOGY Ő IS VÉGLEG AZ ENYÉMALOS MAKAR ÍRTA VERSÉBE NEVÜNK ÖSSZEOLVASZTÁSÁ-VAL ÖRÖK EGYÜTTLÉTÜNK HIMNUSZÁT S LEVELEINEK ALÁ-ÍRÁSA IS EGYSZERRE VOLT OSKAR ÉS ALMA OA VAGY AO

Még egy új vallás kultuszát is kidolgozta, melynek istennője egyedülén vagyok, s már olvashattam az inspirált szövegeket, apokrifokat,evangéliumokat és szentbeszédeket a szerelmünkről, a vágyunkrólés persze a testemről, igen, vérperzselően.

Olykor ez persze fárasztott.

Zabolátlan fantáziája már csakis ezt a szerelmet szolgálta: minden-napi útjaim legkülönfélébb állomásain rejtett el leveleket, váratlanüzeneteket és virágcsokrokat; felbukkant a fiákerben, a fodrásznál,de még a piaci kofánál is, távollétemben pedig az én köntösömbebújt, s műtermében abban dolgozott, ellopta kedvenc parfümömet, sszinte transzban lélegezte be, a cigarettahamut, ha tőlem volt, napo-kig dédelgette a hamutálban, azzal a kávéval jutalmazta magát, amita csészém alján hagytam, egyenként fűzte le hosszú hajszálaimat afésűmről, s becézte valamennyit, neveket adva nekik, s nem voltszabad a takarítónőnek érintenie a párnát, amelyen a fejem hagyottnyomot; és így tovább, kifogyhatatlan volt és olykor veszedelmes,néha rettegtem attól, ezután még mi következik, és vágytam is rá,persze, nagyon.

TE DRÁGA ÉN ÉN DRÁGA TE

Amikor Párizsba utaztam, kissé szenvedélye elől is, akkor éreztemmeg: időközben csakugyan belém költözött: az egész város egyes-egyedül az ő hiányáról szólt, hogy az utcasarkon sincs, a kávéház-ban sem lesz és este a hotelszobában hiába várom, semmit semláttam szinte a városból, csak ezt a hiányt, ezt az éjszaka mind lükte-tőbb és forróbb vágyakozást: a testére, a szagára, az ölelésére, me-lyet szinte az én testem sugárzott már vissza, csak éppen nem voltkinek; míg ő ezalatt rendszeres és tüzetes párizsi beszámolókatküldött Bécsből, mivel lélekben ott lett volna velem, s fantáziájávalelevenen követett: csak francia újságokat vásárolt, Pastist ivott éscafé au lait-t, s tudott az időjárásról, színházi programokról, apróhir-detések jelentéktelenségeiről, kiárusításokról, piacokról és kiállítá-sokról, vágyódásában ott lépkedett és csavargott velem, beszívta ésmegírta ezt az esős, szép, igazi Párizs-illatot, s rögzítette mindeztéppenséggel ott időző, s minderről mit sem sejtő, miatta mit semsej-tő!... feleségének.

Talán itt roppant meg valami? A házasság hisztérikus vágya miatt?

Azt hiszem, el kell mondanom, atyám: Gropiusszal ezalatt mindvé-gig leveleztem. Nem is hűvösen.

GYŰLÖLTE MAGÁT ÍRTA HOGY NEM BÍR SENKIT ELVISELNI AKÖZELEMBEN HOGY NEM ISMER ÖNMAGÁRA EMIATT AZ ÚJÉRZÉS MIATT HOGY FÉLT ENGEM MINDENKITŐL S NEM AZÉRTMERT ÖSSZETARTOZÁSUNK KÉTSÉGES LEHETNE DE MERTEGYETLEN PILLANATOT MOSOLYT MOZDULATOT SEMADHATOK JOGSZERŰEN MÁSNAK MINDEZ CSAKIS ŐRÁVONATKOZHAT NEKI JÁR BELŐLE KELL HOGY FAKADJON SEKKÉNT HOZZÁTALÁLJON VISSZA AHOGY ÉN IMMÁRVALAMENNYI NŐ LETTEM SZÁMÁRA AKIHEZ VALAHA ISKÖZE VOLT VAGY LEHETETT AKIT SZERETETT AKIMEGSZÜLTE FELNEVELTE AKI SZERETTE VAGYELCSÁBÍTOTTA ÉS MÉGIS FÉLTÉKENY TEHÁT GYŰLÖLIÖNMAGÁT TEHÁT GYŰLÖL ENGEM IS S EBBE AGYŰLÖLETBE IS ÉPPOLY SZERELMES MINT MINDEN EGYÉBBEAMI ŐRÁ ÉS ÉNRÁM VONATKOZIK S EZ MÁR ÉPPOLY ELVÁ-LASZTHATATLAN MINT MI MINT ÖSSZEKUSZÁLÓDOTT SZEN-VEDÉLYEINK S A TÖBBI

A múltamra volt féltékeny legfőképpen. És joggal.

Kívánságára nyakat és kart takaró ruhákat kellett viselnem, nem ül-hettem keresztbe vetett lábbal, minden találkozásomról számot kel-lett adnom, míg persze egyáltalán nem hitt nekem, s ha csakfelületesen utaltam egy érkező levélre, telefonhívásra, netántalálkozásra, másnap már egy rajz várt, amin Oskar vitéz, a Szenthadakozik a háromfejű sárkánnyal: s a pikkelyes bőr fölött tegnapiférfiak karikatúrafejei hullottak a porba.

LUCREZIA BORGIAKÉNT IS MEGFESTETT GYÖNYÖRŰ MÉ-REGKEVERŐ SZAJHAZSENINEK HOGY CSILLAPULHASSANAKKÍNJAI

Haragudtam rá, rendreutasítottam, megsértődtem, elszöktem tőle, sazután otthon sírtam utána és miatta: hogy mennyire gyűlölöm, s aztkiváltképp, hogy ennyire kell, mégis, hogy nincs más fény ebben aszerelemben, csak ez az elviselhetetlenül éles, ami elől menekül-tem, s alig vártam, hogy újra megtaláljon és lassan, a talpamtólkezdve végigcsókoljon, majd végigsimítson feszülő ujjbegyeivel,hogy mozdulatlan maradhassak, míg bírom, majd az asztalraemeljen, mint egy tárgyat, mint egy bábut, mozdulatlanul,akarattalanul, né-mán, mert nem akarta, hogy más legyek, mertakkor nem is voltam más, és halálos gyönyörrel töltött elmindkettőnket éppen ez.

Ekkoriban még az ital sem kellett.

Érti, atyám, miért örültem a fel-feltámadó gyűlöletnek? Hogy ne le-gyen olyan elviselhetetlenül jó, hogy legyen végre valami kontúrjaennek a túláradásnak, de hiába, minden újratalálkozás csak forróbbvolt és kétségbeejtőbben izzott és vonzott és rémített.

Velence, igen, akkor is az első közös utazásunk, s akkor is csaknemkibírhatatlanul.

Hogy Klimté ez a város, s az ifjúságomé? kérdezte; vagy úgy, a lány-kori románc? Ez a város? Azé? A mézpüré porcukorral szirupsodó-ban?

Nem értett. Akkor nem. De jól érezte a bajt.

Még ki sem csomagolhattam a bőröndjeimet, már hordárt hívatott, segészen a Dolomitokig menekült velem a múltam elől, s nevetséges

lett volna az egész, ha éppenséggel nem olyan gyönyörű, nem olyanvégtelen, olyan nyári az a táj, s ha nincsenek azok a hírneves legelé-sző, játszó csikók egy nagyon vad, zöld réten, a gleccser alatt, ésnem vagyunk mi, hogy elhíresüljenek...

És mindig rajzolt. És mindig engem.

Teherbe estem.

MICSODA UJJONGÁS CSAPOTT FEL EZUTÁN A VILÁGEGYE-TEM VALAMENNYI KÓRUSÁBÓL MELY OSKAR VEZÉNYLETÉ-VEL FÜGGESZTETTE TEKINTETÉT A MÉHEMRE A TERMÉ-SZET MICSODA ÜDVÖZÜLT DICSHIMNUSZA HOGY MILYENBÖLCSEN VAN ELRENDEZVE EGYMÁSRA TALÁLÁSUNK VÉG-SŐ EGYESÜLÉSÜNK BIOLÓGIAI TRANSZCENDENCIÁJA LÉ-TEZÉSÜNK IMMÁR VÉGLEG ÖSSZEFORROTT EGYSÉGE SZE-RELMÜNK ÖRÖKKÉVALÓSÁGA MIFÉLE VALLOMÁSOK ÁRAD-TAK REMÉNYBELIEN TEREBÉLYESEDŐ TESTEMHEZ S MIN-DEN EGYES PORCIKÁMHOZ MELY A MI MEGVÁLTÓNK SZÜLE-TÉSÉNEK BÖLCSŐJE LESZ ELŐRE IMÁDTA DICSŐÍTETTE AVÁRHATÓ ROSSZULLÉTEKET AZ ÁLLAPOTOMAT KÍSÉRŐMINDENNÉL DRÁGÁBB PILLANATOKAT AMIKOR ÖKLENDEZŐFEJEMET MAJD A LAVÓR FÖLÉ TARTHATJA VÁGYTA MÁR AREGGELI SZÉDÜLÉSEK ÖNTUDATLAN ISTENTISZTELETÉT AVEREJTÉKEZÉS PÁROLGÓ ÉLŐÁLDOZATÁT SZERELMÜNKOLTÁRÁN AZ ELFORMÁTLANODÁS KLASSZIKUSABB SZÉP-SÉGÉT A METAFIZIKAI ÉRTELMŰ TOLÓFÁJDALMAKAT MIN-DENT MINDENT MINDENT ÖRÖK NŐISÉG TÉRDELT ELÉM LI-HEGVE

Hopp. Ez éppen... kettős idézet.

Elképzelt s csaknem elkészült közös otthonunkban mint Mater Glori-osa emelkedtem az égbe a kandalló fölötti freskón, mely köré Oskaraz egész házat építeni kívánta.

A Semmeringen, istenem, milyen messze már!

Gyönyörű, vad színeket kevert éppen, s szinte repkedett az állvá-nyokon, amikor csengetett a hordár. Meghozták Mahler halottimaszkját.

Micsoda ugrás volt az! A létra tetejéről a földre!

EGY HALOTT RABJA VAGY SENKITŐL NEM FÉLEK SENKI NEMERŐSEBB NÁLAM ÉS SZERELMEMNÉL DE A HALOTTAK ALJASVERSENYTÁRSAK AZONNAL TESSÉK DISZKVALIFIKÁLNI EL-TÁVOLÍTANI ELREJTENI

A szégyen még most is átfűt. És a düh.

Hogy talán akkor az életemet is gyűlöli, mondtam, mert annak is ré-sze ez a halott. Remegtem, atyám, remegtem, és ő folytatta, hogyigen, gyűlöli, régóta, és éppen ettől váltana meg...

Hogyan?

Házasságunk már csaknem tény, folytatta, meg akart lepni vele, de aMahler ezt is elrontotta, minta Windsbrauttal! Mert kikutatta smagához vette szükséges okmányaimat, s bejelentette házasodásiszándékunkat, az időpont is ki van tűzve...

Néha úgy érzem, a halottak életem nagyobb részére tarthatnak igényt,mint az élők.

Milyen szomorúan könnyebbültem meg, atyám, ahogy kiléptem eb-ből a házból.

El lehet ezt mondani egy papnak?

Még mindig remegett a kezem, amikor az úgynevezett kengyelbesegítettek, pedig nem féltem, nem azért, hiszen nem először történtvelem ilyen. Csak a vödröt néztem kicsit hosszabban.

Oskar... háta fiad... Ekkor

tört ki a háború.

Kissé lelkifurdalásom volt: azt hittem, miattam. Ezt persze nem lehetel-mondani.

Volt miért zaklatottnak lenni. Jókor jött, mintha formát adott volnamindazoknak a kínoknak, zűrzavarnak, melynek formátlanságahosszú ideje rothasztotta életünket. Legalábbis így csevegtünk róla

azon a fürdőhelyen, Franzbadban, ahova ezután elutaztam, hogykissé kipihenjem magam. Es... Oskart.

Babonából is? A platánsorok, a magányos, fiatal férfiak. És ahogy fel-emelkedtem a kúttól, még mindig rajtam felejtették a tekintetüket. Jóvolt tudni.

És úgysem tart sokáig ez az egész, úgy hittük. Bár... maga erre nememlékezhet, hiszen olyan fiatal volt még, Hollnsteiner.

Az abortusszal mintha Oskart is kitépték volna belőlem, csak éppen lá-badozásom tartott sokáig: az éjszakáimból és emlékeimből nem tud-tam ilyen könnyen abortálni.

Gropius azonnal bevonult, Kokoschka később. Két szeretőm fegy-veresen két fronton harcolt, büszke voltam rájuk.

Olykor azt kívántam: küzdjenek meg értem! Győzzön az erősebb!

Gropiusnak innen hosszabb leveleket írtam. Tele emlékezéssel. Végülis... hiányzott. Talán a fürdőhely miatt. Talán ahogy kihevertem Ko-koschkát, vágyni kezdtem a pontosabb, hűvösebb férfira s a higgad-tabb szenvedélyre, mely nem szippantja be azonnal az életemet,ha-nem támasztékot kínál neki, s egy szerkezet részévé avatja.Efféléket írtam neki, csaknem mérnöki nyelven. Hogy láthassa:hatott rám.

Hatott rám? Talán csak Mahler. Egyedül ő. És most ez a pap.

Kokoschka tébolya nyomán egyre többet gondoltam a házasságra.Bár éppen nem abban a fényes extázisban, hanem inkább annak el-lenére. Amikor elért a hír: Gropius megsebesült.

Velem mi lesz? Ez volt az első gondolatom. Nos, ezt itt elhallgatjuk.

Visszavonulás során a rázuhanó halottak betemették. Súlyos ideg-sokkot kapott. Aggodalmamból értettem meg: milyen fontos nekem.Hogy talán: nagyon. Egy ilyen levelet írtam.

Talán nélkül.

Újratalálkozásunk lábadozása napjaiban gyengéd volt és nosztalgi-kus. A fürdőhelyről jöttem, s mindaz, ami elválasztott addig minket:Mahler emléke és Kokoschka szenvedélye, most minthaéppenséggel összekötne, szorosan. Ért engem, atyám? Ennemigen értettem akkor magam, de éreztem, hogy jó velekaronfogva sétálni a szegényedő kirakatok előtt, Bécsben, jó voltezzel a katonatiszttel leülni a farizeus város kávéházaiban, jó voltkérdezgetni közös emlékeinkről s a külön töltött időről, szépen,egyszerűen, csendesen felelgetett, s csak néztem rá, egyregyengédebben, áthatóbban, figyelmesebben, s már nemhallgattam, mit is beszél ez a mérnök, ez a porosz, ez a gyönyörűférfi, csak bámultam, bámultam és döntöttem.

Rábízhatom az életem. Vagyis ami megmaradt belőle.

Ugye ért engem? Nem, nem zavart, hogy ez ilyen egyszerű. És talánnem is volt olyan egyszerű.

Csaknem egy egész délutánt igénybe vett.

Visszakísértem Berlinbe, de persze még láthatóan vonakodva,csaknem búcsúzón, s különféle feltételeket szabtam, hogy megbe-csülje magát és sikerét. Vagyis engem. Ott váltunk volna el, ő anyjá-hoz indult, én vissza Bécsbe, amikor... a vonaton maradtam.

Úriember nem figyelmezteti a szerető jét a harmadik csengetésre, ki-váltképp nem, ha az, úgy tűnik, a tekintetébe feledkezett.

Vele mentem az anyjához. Egy hálóing, egy zsebkendő és perszebejelentés nélkül. Innen már nem volt visszaút. Es nem is akartam,hogy legyen. Ezen az éjszakán már felfüggesztettem a feltételeimet,s csaknem megéreztem valamit abból, amitől megtébolyodtam Le-vicóban. Legfeljebb azzal az el nem hanyagolható különbséggel,hogy bár ugyanaz történt ugyanazok között, csak éppen eltelt pár év,és... és a szerelem hiányzott.

De nem nekem.

A háború második esztendejében így Gropius két nap eltávozást ka-pott: nősülés céljából. Házasságunkat nem hoztuk nyilvánosságra.

Talán egyedül az ő szagát szerettem.

Állítólag távoli rokonság fűzött össze bennünket, Hamburgon ke-resztül, s ő végre előkelő volt, gyakorlatias és keresztény. Mintha

hosszú, nyomasztó álom érne véget, a zsidó Mahler és a proli Ko-koschka után: tervezgetni kezdtem, berendezkedtem, s arra gon-doltam, végre elkezdem az életem. Ő visszament a frontra,időközönként azonban kétfelől vonatokra szálltunk, s valahol a hát-országban találkoztunk. Gyereket akartam tőle.

Ez is életem érzelmi statikájához tartozott, hogy úgy mondjam. Hogyéppen tőle. Egyneműségünk elbűvölt. Es végre nem hirtelen felindu-lásból maradtam terhes, hanem akartam, vártam rá, és sikerült.

Mint egy fészket, rendezgettem a semmeringi lakást. A jövendő atyavalami Verdunről elnevezett vidéken harcolt. Igen sok gondom volt amindennapi szükségletek kielégítésével, a háztartással ebben a há-borús időben, s hogy kevés tartós fogyasztási cikket lehetett béke-beli minőségben beszerezni, márpedig egy ház berendezése anél-kül körülményes. Effélék álltak a naplómban, ez töltötte be az élete-met.

A szülés majd megtisztít, azt reméltem, s hogy ezzel kezdhetem el vég-re... mit is?

Ekkoriban bőségesen olvastam ismét a jelentősebb patrisztikusszerzőket, mintha nagyon fontos volna, hogy tisztázzak valamit.Ugye érti, atyám?

Egy angyalt szültem, talán ezért. Blaszfémia. Elhallgatjuk.

Manont tíz hónapig hordtam. Gyönyörű volt, nyugodt és boldog.Csak egyneműek között létezhet ilyen csoda.

Bár... mintha felszakadtak volna a sebek. Maria sírását hallottam, min-den éjjel. S a hörgést.

Ekkor ért el a hír, hogy Kokoschka elesett.

Ezt azért nem akartam. Ez volt az első gondolatom.

Fejbe lőtték és leszúrták, valahol a keleti fronton. Érti, atyám: nekiezekből sem volt elég az egyik.

A második az volt, hogy leveleim illetéktelen kezekbe jutnak.

Már felkelhettem a gyermekágyból, villamosra szálltam, és műter-méből elhoztam emlékeinket. Minden írásomat, és... néhány százrajzát. Hiszen azok is rólam meg értem, meg miattam... s a többi. Jo-gom volt rájuk.

Várlak, Alma.

Mintha a túlvilágról ért volna el az üzenete. Gondol rám. De csak egybécsi kórház volt. Az ilyen... nem pusztul el. Megmentették, meg-műtötték, s lassan lábadozott.

Nem mentem.

A házasságomról is ott értesült, s mégis hívott. Na, nem.

Hogy gyűlöltem ekkor!

Lassan értettem meg: mit tett velem. Tudtam, hogy a művész szá-mára mindig eszköz a nő, csak eszköz, tárgy, legfeljebb növény, deennek rettenetes varázsát ő éreztette meg velem. Csaknem bele-pusztultam.

De gyűlölni sem akartam nyilvánosan.

Ne tudja csak ő, azt akartam, micsoda szenvedélyeket tud még ki-váltani belőlem, ne fürödhessen ebben a visszájára fordított szerel-mi vallomászuhatagban, s kiváltképp ne kelljen nekem felismernemebben az öntelt proliban, hogy ismét abba lettem szerelmes, akitgyűlölök.

Hát persze, hogy féltem újra látni azt, aki csaknem képlékeny anyaggátette az életem, beteljesítette és megszüntette volna, s féltem, hogy ezta kettőt magam sem tudom elválasztani, még mindig nem. Akkor in-kább egyáltalán ne lássam.

LEMONDTAM A SZÍVEDET ILLETŐ MINDEN IGÉNYEMRŐL DEAMIT ISTENTŐL KAPTAM NEM VEREM KI A FEJEMBŐL EURÜDI-KÉ ÉN ITT MARADTAM AZ ÖNÁMÍTÁS LEGSÖTÉTEBBREMÉNYTELENSÉGÉBEN DE A TEREMTÉSNEK MÉGISCSAKÉRTELME LETT HA EZT CSAK VELEM TUDATTÁK IS MIT SZÁMÍTHOGY ENNÉL TÖBB ÉS FONTOSABB NEM TÖRTÉNHET VELEMSZERETLEK ÉS MEGTARTALAK MIT TUDOD TE KI VAGY ÉS HOLVAGY A

KÖZÉPKOR ÓTA NEM LÉLEGZETT ÍGY KÉT TEREMTMÉNY ENY-NYIRE EGYMÁSON ÁT MI KÖZÖD HOZZÁ HA SZERETLEK

Még mindig melegem lesz tőle... Vagy az idő ? Az ital?

Amikor kiengedték, műtermét feketére festette, s fehér krétavázla-tokkal rajzolt engem, még mindig engem, s Bach hatvanadik kantá-tájára készített rajzsorozatot, mert tudta, hogy az az enyém...

O, Ewigkeit du Donnerwort.

Seblázának álmaiból, narkotikus vízióiból és emléktörmelékeibőlmegírta szerelmünk színdarabját: az Orpheusz és Eurüdikét, arról azalvilágról, melyből életre akart kelteni, úgymond, de hát éppen ottveszített el örökre, s akit végül felhozott magának, az már egy egé-szen másik Alma volt: nézze meg.

Valamit mégiscsak megértett. Persze ezért is gyűlöltem. Most már...

Lemondani persze nem tudott rólam, szert tett tehát egy halott Eurü-dikére. Drezdában csináltatta meg később. Elárulta tehát vonzalmátehhez az élettelen jól formált bábuhoz, aki előtt órákig térdeit, akitrajzolt, becézett, kocsikáztatott a városban, és akinek páholyt foglalt azOperában. Ez volt az ő szerelme!, s végre nem zavarta, hogy amásik is lélek volna, hiszen szenvedélye elsősorban úgyis önmagáhozfűzte, s pusztán alkalmát kereste egy tárgyban, amelyet az élő-lénybőlkorábban éppen szenvedélye csinált. Volna. Igy az asztalos csinált.

Elmondhatom, hogy mégis mennyire izgatott? Mennyire vágytam erre,sőt, olykor, bevallhatatlanul: mennyire irigyeltem? Undorító természe-tesen és megalázó, beteges és természeténél fogva embertelen. Denem mondhatnám, hogy nem... hatott rám.

Ezt aztán az asztalra ültethette, ahányszor csak akarta. Állítólagnaphosszat beszélt hozzá, s gyakran bezárkózott.

Sokba került, hogy megszerezzem, de azután megszereztem.

Egy orgián, mint mondtam, tönkrement. Léteznek olyan szenvedé-lyek, amelyeket már az élettelenek sem viselnek el. Nem lett belőleszalagcím, de mítosz sem lett belőle.

A szerelmünkből sem. Pedig azt ígérte.

Olykor még írt: hogy még mindig engem fest. De már csak olykor.Nem válaszoltam neki, de tudtam: semmi sem kezdheti ki összetar-tozásunkat. Még az sem, ha megbocsátok neki. Évekkel későbbegyszer még utána indultam Berlinbe, de nem találtam. Jobb is voltígy. Azóta nem találkoztunk, s remélem, többé nem is kell. Igy is túlsok volt az a kegyelem, hogy szerethettük egymást. Túlcsordult raj-tunk. Nem tudtunk élni vele.

A melegtől szomjaztam meg ennyire?

Különben is. Végre minden megoldódott. Gropius megoldotta, mintrendesen. Ahogy valamikor a testi szerelem dilemmáján keresztül aszerelemét, majd a maga nyílt módján a házasságtörését, végül a miházasságunkat, a gyereket... A probléma felől, a lehető leghatéko-nyabban. Néha azon gondolkoztam, s ezt egyszer meg is kérdeztemtőle: a statikai tartóelemek vajon részei az épületnek vagy sem. Nemértette a kérdést.

Hiszen az maga az épület, valami ilyesmit mondott. Nem értettem.

Menetrendszerűen érkezett a frontról, s ha tehette ott maradt avasárnapi jour fixen a szalonomban is, ilyenkor eleganciája, tartása ki-emelte a Schönbergek, Schnitzlerek és Hoffmanstahlok közül.

Mása sajnos nem.

Néha Klimt is eljött. A

feleségével.

Ha a férjem távol volt, alig győztem észre nem venni a kézszorításo-kat, apró üzenetkéket, virágcsokrokat, kétértelmű pillantásokat éssikamlósan intelligens párbeszédeket. Istenem. Fárasztott.

Vagyis... Elgondolkodtatott. Ilyen tűzveszélyes volnék még mindig,vagy csak ezek száradtak ki ennyire?

Hans Pfitzner. Siegfried Ochs. Karl Reininghaus. Mind a maga mód-ján: esetlenül vagy bájosan, bárdolatlanul, vagy vonzón, kétségbe-

esetten, vagy magabiztosan. Olykor eljátszottam a gondolattal,hányféle élet nyílna ki itt, ha még akarnám...

Olykor nem csak a gondolattal játszottam el.

És hogy mennyire egyformák a férfiak, atyám, mennyire egyformák!Akkor pedig nekem éppen jó az, aki van. Nem túl tehetséges bár, denemis önző, érteni ugyan ő sem ért engem, de legalább maradhatokszabadon megértetlen.

Ezt majd hangsúlyoznom kell neki. Ezt: az értést.

Ekkor kaptam a hírt: Paul Kammerer megölte magát.

Nem nagyon érintett. Viszont szomjas vagyok.

Húgom megszökött a szanatóriumból, s hónapok múlva találtákcsak meg: egy félőrült muzsikussal élt szenvedélyes és pusztítószerelemben, terhes volt, a zenész verte őt, hosszú, vérvörös ruhák-ban kellett járnia a háborús télben is, a luzerni korzón.

És ugyanaz a torokszorító félelem, amikor a húgomra gondoltam: hogyhátha én már ugyanígy járok, ugyanígy élek régóta, csak éppen avérvörös ruha nem olyan feltűnő, vagy szólni nem mer senki?

És az időközönként visszatérő Mahler-ünnepségek is feszélyeztek.Ahogy odaültettek a díszhelyre, mindig más koncertteremben, még-is mindig egyformán, szépen felravatalozva, s el kellett játszanom aharmincéves félhalott szerepét: műemlék, adalék, jogutód. Mikormi.

Kellene már egy élő zseni. És egy pár korty. Jaj, mi lesz már?

Amit a menetrendről mondtam, persze csak megszorításokkal érvé-nyes a szerelemre. A házastársi érkezés tizenhat harminc, az örömtizenhét tíz, az ölelés huszonkettő tizenöttől nulla óra harmincig ésígy tovább, pontosan beosztva másnap délután tizennyolc negyve-nig.

Mikor is zavart először Gropius porosz akcentusa ? Még horkolni is po-rosz akcentusban horkolt.

Egy reggelinél néztem: milyen idegenül eszik. Barbárul és előke-lősködve. Ahogy fogja a villát, az ezüstkanalat a főnemesi kezével, atányért meg minta háborús csajkát. Mit is keres ennek a barbár főne-mesnek a keze a csípőmön?

Talán azt is hangsúlyozhatnám, hogy protestáns volt. Egy protestánskéz a csípőmön.

Megijedtem a vonakodásomtól: nem, én többet nem csalódhatok,én őt akarom, végleg, magamnak. Visszakísértem Németországba,s pár napot Weimarban töltöttünk, hogy megszeressem, bármi áron,az ő jövendő otthonát. Ezt a kedvesen unalmas, nagy múltúprovinciát, ahol neki éppen csizmabőrt kellett keresnie azuniformisához. Unatkoztam és olvastam. Valami rossz papírranyomott háborús folyóiratot napsütésben.

No, itt kell egy korty.

Ültem a padon, a napfényben, s egyszerre hallottam, hogy megszó-lalnak a versek. Amelyeket szinte akaratlanul olvastam. Át szoktamugrani ezeket. Órák telhettek el, amikor ott állt és hadonászott valakielőttem, boldogan, valami csizmabőrt lobogtatva az arcomba. Hogya legjobbat és a legolcsóbbat találta meg...

Lánykorom óta nem történt velem ilyen.

Megzenésítve hallottam a verseket. A saját dallamaimmal. Hogymég vannak tehát.

Még egy korty kell.

Werfel.

Büdös volta csizmabőr, poros a kisváros, de mégis: Weimarnak értelmelett: ez a folyóirat. Megöleltem a férjem. Szegényt.

Azután már nem akartam mást, csak hogy hozzák el ezt a költőt ide,a szalonomba. De úgy hozzákel, hogy ő kívánkozzék ide. Volt egy el-bűvölt zsenim is erre a feladatra. Goethét is elhozta volna, ha kérem.Franz Blei.

Telefon? Jól hallom?

Elhozta. Werfel pirult a megtiszteltetéstől. Kétszer kérdeztem vissza anevét, mintha nem érteném, s nem jelentene semmit.

Telefon, igen.

Éjszakáig maradt. Olykor, mintegy véletlenül, rajta felejtettem a te-kintetemet. Az ilyenek szeretik, ha látszólag a szépségük ejt rabul.

Na, nem. Csengj csak. Nem veszem fel

Ezen az estén kicsit intenzívebben udvaroltattam magamnak a férfi-akkal, s a hosszú, kivágott aranylamé ruhám volt rajtam, duplagyöngysorral, tudtam, milyen vagyok.

Nem fogod lemondani. Nem engedem. Szükségem van rád, és kész.Csengj csak. Csengj.

Azon gondolkoztam mindvégig: hogy is van az az ima, amit gyer-mekkoromban annyira szerettem?

Tudom, mire hivatkoznál. Tudom, hogy nem cáfolhatnám meg. Tu-dom, miért akarsz kitérni. Hát éppen ezért nem veszem fel. Csengjcsak, Hollnsteiner.

A három dalból, amit Werfel verseire komponáltam, egy szimfóniakörvonalai bontakoztak ki. Néztem Schönberget: hiszen ő is Zem-linsky-tanítvány. Csaknem világhírű, ügyes. Lehet, hogy még szá-momra sincs késő?

Abbahagytad. Rendben. Még egy kísérletet teszel, azután autóbaülsz, ugye? Ezt a poharat arra emelem.

Mintha életre kelhetne a bábu.

Te bánnád meg, ha most felvenném. Hidd el. És nekem is nagyobbszükségem van rád annál, semhogy bármilyen kitérővel elengedjelek.Ez ilyen, Hollnsteiner.

Végre elkezdődhetett volna egy nagyregény lassú és polgári, lélek-tani realizmussal, kicsit formátlanul ugyan, kicsit unalmasan, deolyasmi, amibe a világon minden belefér, s azén műfajom. Es éppenerre vágytam. Ennek volt bevezetése, atmoszférája: Bécs, a szalon, aháború, a házasság Gropiusszal, s ebben közeledett lassan és fel-tartóztathatatlanul a kis, köpcös, kedves arcú Werfel egy vasárnapdélutánon Franz Blei társaságában a Semmeringen, botladozva éscsúszkálva a hatalmas hóban, de akadályt nem ismerve, és be iscsöngetett azután az első fejezetbe.

Jól tudtam. Ismét megszólalt. Csengj csak.

MIVEL MÁSOK A HATALMAS KÉSŐ TÉLI HÓ MIATT NEM VER-GŐDTEK FEL NÉGYESBEN ZONGORÁZTUNK ÉS ÉNEKELTÜNKBELE A PUHA HÓFEHÉR ÉJSZAKÁBA WERFELNEK SZÉP TE-NORJA VOLT S MINDEN KEDVENCEMET KÍVÜLRŐL ISMERTEÉJSZAKA PERSZE MÁR NEM JUTHATTAK VISSZA A SZALON-BAN VETETTEM ÁGYAT BLEINEK MAJD HIRTELEN ÉSZBE KAP-TAM HISZEN A HÁLÓSZOBÁM FOGLALT MERT ITT VAN GROPI-US ÉRTHETETLENNEK TŰNT HOGY WERFELNEK MÁSUTTKELL ÁGYAZNOM

Még négy csengetés és abbahagyod. Egy, kettő, három, négy. Jól van.

Gropius ismertetett meg először ezzel az idegenséggel, amit amel-lett a férfi mellett éreztem legelőször, aki miatta hűlt ki. Hát most az őölelése volt érthetetlen, csaknem ellenszenves, s majdnem hango-san kérdeztem meg...

Mit is keres rajtam ez a férfi?

És pontosan ismertem már mindent, amit férfiak ilyenkor mondhat-nak, s azt is tudtam, miként kell válaszolnom: mindig maradt bennemannyi meghódítatlanul, hogy ne kelljen indokolnom hallgatásomat.Csak amikor, szinte odavetve, elalvás előtt utalt vendégeinkre, ak-kor izzott fel bennem valami, s tudtam: arcomon most ott van ez amásik férfi, szinte átsugárzik, akiről azután hevülten beszélgettünkhajnalig.

Mégiscsak a kezemben vagy! Miért akartad volna lemondani egyéb-ként? Félsz, ugye? Félsz... te is?

SEMMIFÉLE EPIKUS INDOKLÁS MÁR NEM KELLETT AHHOZHOGY NÉHÁNY NAPPAL EZUTÁN EGY KONCERTET KÖVETŐENAMIT CSAKNEM EGYÜTT ÉS NÉMÁN ÉNEKELTÜNK VÉGIG HAZA-KÍSÉRJEN WERFEL S A KANDALLÓNÁL FELSZOLGÁLT POHÁR

ITAL NYOMÁN A HÁLÓSZOBÁMBAN TALÁLJA MAGÁT ÚGYEREZTEM AHHOZ KELLENE MAGYARÁZAT HOGY EDDIG NEMDE A LASSÚ SODRÁSÚ EPIKA ELTEKINTETT AZ EFFÉLE LOGI-KÁTÓL EGYSZERŰEN TENYERÉBE VETTE AZ ARCOMAT STUDTAM ILYEN MÉG NEM TÖRTÉNT VELEM ÉREZTEM AHOGYELNEHEZÜLÖK A VÁGYTÓL HOGY NEM AKAROK MÁST CSAK AFEJÉT A MELLEMRE SZORÍTANI S NEM VOLT TÖBBÉ KÉRDÉSHOGY MIÉRT ÉPPEN EZ A DRÁGA CSÚNYA HÍZÁSRA HAJLA-MOS ZSIDÓ CSAK VÉGIG AKARTAM CSÓKOLNI AZ ÉRZÉKI VAS-TAG AJKAIT A GOETHEI HOMLOKÁT S BOLDOGAN ÉREZNIAHOGY ILLATUNK ÖSSZEKEVEREDIK EGYMÁSON

Gropius pedig kapta a rendes feleség leveleit továbbra is.

Tehát mostantól kezdhetek felkészülni az érkezésére. Istenem: vajonhogy nézek ki?

CSAK ÉPPEN A MENETREND HANGULATA VÁLTOZOTT MEG AREGÉNY KÖVETKEZŐ FEJEZETÉBEN ÁM HOGYAN ÉREZHET-TE VOLNA EGY A FRONTRÓL VISSZATÉRŐ BÜSZKE ÉS TOMPAPOROSZ HOGY MINEK IS SZÓL A FELESÉGE ZAVART IZGALMAMIÉRT FIGYEL JOBBAN MAGÁRA MIÉRT ELMÉLÁZÓBB OLY-KOR MÁSKOR MEG TÜRELMETLENEBB UGYE VERDUN KIÖLIAZ EMBERBŐL A NÜANSZOK IRÁNTI FOGÉKONYSÁGOT

Ami az életem volt.

Érezte vajon a testemen azt, amit Mahlernek miatta kellett egykoréreznie? Megértette azt, amit egy férfival egykor ő értetett meg?Nem, nem hiszem.

Egy kis púder. Egy kis festék. De végig kell mondanom, mielőtt belép.

VISSZAUTAZÁSAINAK IDŐPONTJÁT MINDIG PONTOSAN MEG-JEGYEZTEM OTT BÚCSÚZTAM TŐLE A SZALONBAN AKÖNTÖSÖMBEN S CSODÁLTAM HOGY PUSZTÁN A KÖNTÖSÖNNEM VESZI ÉSZRE HOGY AZ A BÁRSONY MENNYIRE SZÉGYELLIMAGÁT ÉS HOGY RETTENETESEN ÖRÜL A SZÉGYENÉNEKMERT MÁSNAK SZOKOTT KINYÍLNI ÉS LEHULLANI ÉS ILLATOZ-NI DE HÁT NEM VETTE ÉSZRE FESZÜLT SZÓRAKOZOTTSÁGO-MAT SEM AMIVEL TÁVOZÁSÁT TEHÁT A MÁSIK FÉRFI ÉRKEZÉ-SÉT VÁRTAM A VALÓSÁGOS ÉLETEMET MERT MINTHA ISMÉTCSAK AZ NEM LETT VOLNA JÁTÉK ÉS KULISSZA ÉS TETTETÉSAMI SZERELEM

Ez már a második fejezet, atyám.

Meg kell fésülködnöm. Jaj, miért remeg a kezem?

ELMENT GROPIUS ÉS AZUTÁN MEGJÖTT WERFEL ÉS ZONGO-RÁZTAM ÉS A KÖNTÖSÖM KÖRÜLÖTTEM LEBEGETT ÉS MOZ-GOTT MERT MÉG SOHA ÍGY NEM JÁTSZOTTAM AZ EGÉSZTES-TEMMEL MINDEN PORCIKÁMMAL MINT EBBEN A FEJEZETBENA DALUNKAT AMI DALUNKAT AMIKOR NYÍLIK AZ AJTÓ MINT KO-RÁBBAN EGY SZÍNDARABBAN ÁM A BECSÜLETES ÉS GYANÚT-LAN GROPIUS TÉR VISSZA MERT LEKÉSTE A VONATOT

Ez lett volna az első gyanús jel: az ő késése.

De nem értette. Ilyenkor semmit sem értenek a férfiak.

NEM FOGOTT GYANÚT ÉS VOLT IS NÉHÁNY SIMA MONDATOMTARTALÉKBAN EFFÉLE ESETEKRE S LEÜLT HOGY Ő IS HALL-GASSA A JÁTÉKOMAT CSAKHOGY NEM TUDTAM FOLYTATNIEGYÁLTALÁN NEM NEKI ÍGY NEM DE MÉG EGY AKKORDOTSEM ÜTHETTEM LE ÉS ERRE SEMMIFÉLE MAGYARÁZATOMNEM VOLT NÉZTEM A KEZEMET MAJD NEVETNI KEZDTEM LÁT-JÁTOK KÉRDEZTEM NEM MŰKÖDIK MONDTAM ÉS EGYRE VA-DABBUL ÉS ELSZABADULTABBAN HAHOTÁZTAM A FÉRFIAKVELEM MOSOLYOGTAK BÁR ÉRTETLENÜL KISSÉ DE ÉN NEMTUDTAM ABBAHAGYNI ÉS CSAK NEVETTEM NEVETTEM NÉZ-TEM A KEZEM A ZONGORÁT A FÉRFIAKAT ÉS MEGINT A KEZEMÉS A NEVETÉSBŐL EGYSZERRE ELBŐGTEM MAGAM UGYAN-OLYAN ELLENÁLLHATATLANUL MINT AHOGY AZ ELŐBB KA-CAGTAM ÉS OTT ZOKOGTAM A ZONGORÁNÁL CSILLAPÍTHA-TATLANUL DE ANNYIT MÉG ÉRZETT EZ A KÉT EMBER HOGYMOST EGYIKÜK SEM KÍSÉRLETEZHET A VIGASZTALÁSOMMAL

Vagy mégis fel kellett volna vennem a telefont? Lehet, hogy ez nemürügy volt? Lehet... hogy baj van? Istenem! Hol az üveg?

A HÁBORÚNAK NEM LETT VÉGE DE ÉN NAPONTA LEJÁRTAMWERFELHEZ A BRISTOLBA A SEMMERINGRŐL Ő UGYANISHOGY ÚGY MONDJAM OTT SZOLGÁLT VALAMI PROTEKCIÓVAL

A KATONAI SAJTÓOSZTÁLYON S A KÖVETKEZŐ FEJEZET ER-RŐL SZÓLNA KÖTELESSÉGEIRŐL MUNKÁJÁRÓL ÉS SVÁJCIELŐADÓKÖRÚTJÁRÓL AMIT PACIFISTA PROPAGANDÁRAHASZNÁLT FEL USZÍTÁS HELYETT ÉS HOGY LASSAN ÉS FOKO-ZATOSAN MIKÉNT LETT SZÜKSÉGE ÉNRÁM A MUNKÁJÁHOZ

Emlékszik a háborús ellátási gondokra, Johannes?

MINDEN SZÉP VOLT SZÁMUNKRA AMI EHHEZ A FEJEZETHEZTARTOZOTT SZERETTÜK A HARSÁNY ÉS FENYEGETŐ FALRA-GASZOKAT MERT AZOKNAK DŐLVE CSÓKOLÓZTUNK SOK-SZOR MINT FIATAL SZERELMESEK SZERETTEM A BRISTOLŐRSÉGÉT AMELY EGY IDŐ UTÁN MÁR ELŐRE TISZTELGETTNEKEM S KIFELÉ MENET TAPINTATOS JOBBRA NÉZZEL BÚ-CSÚZTAK SZERETTEM A LEHETETLEN ÉTELEKET AMIKET AHÁBORÚS ÍNSÉGBEN FŐZNI SIKERÜLT HISZEN ÖREG VETŐ-KRUMPLIN MEG POLENTÁN ÉLTÜNK ÉS PORÍTOTT NYÍRFAKÉ-REGBŐL KÉSZÍTETT HÚSPÓTLÉKON AMIT PEDIG MŰZSIRADÉ-KON SÜTÖTTÜNK MEG ÉS MÉGIS MINTHA AFRODIZIÁKUMO-KAT FOGYASZTANÁNK MIND JOBBAN KÍVÁNTUK EGYMÁST

Rengeteget írt ekkoriban, s már tudtam: nélkülem erre sem lenne ké-pes. Ami a többieknél hiúságomat legyezgető bókvolt, az itt tény lett:éri ültettem le a másik szoba íróasztalához, hogy megszülessenekgyönyörű versei, s csak akkor jöhetett be hozzám, ha kész volt.

És meg is születtek. Azok, meg.

Lehetne regényhős egy meg nem született gyerek? Vagy aki éppencsak megszületik, de nem az élet várrá egyáltalán?

Miért estem én ilyen könnyen teherbe, valahányszor szerelmes vol-tam?

SIETVE BERLINBE UTAZTAM GROPIUSHOZ AKKOR MÁR NÉ-HÁNY HETE NEM TALÁLKOZTUNK ÉS NEM AKARTAM ÚGY-MOND SZÜKSÉGTELEN KELLEMETLENSÉGEKET HA ÁLLAPO-TOM NYILVÁNVALÓVÁ VÁLIK

Az abortusz egyszerűbb volt és őszintébb, mint az az éjszaka Gropi-usszal. Na, nem...

ZAVARBA EJTETT EZ A TERHESSÉG S NEMCSAK AZÉRT MERTFOGALMAM SEM VOLT HOGY EGY FUNKCIONÁLISNAK TŰNŐÁM PRAKTIKUMÁBA HALÓ KAPCSOLAT GYÜMÖLCSE ÉRIK-EVAGY ÉPPENSÉGGEL EGY GYÖNYÖRŰ ÚJ SZERELEMÉ HA-NEM MERT EZ AZ ÚJ SZERELEM NEM EFFÉLE IDŐBEN MOZ-GOTT HANEM VALAMI EGÉSZEN MÁSBAN MONDJUK EGY POL-GÁRI REGÉNY BELSŐ IDEJÉBEN AMELY NEM MÉRHETŐ AZOK-KAL A HÓNAPOKKAL AMELYEK EZUTÁN KÖNYÖRTELENÜL ÉSISMERŐSEN TELNI KEZDTEK

Egy-kettő-három-négy-öt-hat-hét...

VÁLTOZATLANUL ÉS INTENZÍVEN ÉLVEZTÜK SZERELMÜNKHÁBORÚS SZÜKSÉGÁLLAPOTÁT ÉS A KÜLÖNÖS REGÉNY EPI-ZÓDJAIT HISZEN MINDEN JÓ VOLT WERFELLEL A KANDALLÓTÜZÉBE BÁMULNI VAGY ZENÉLNI VAGY ENNI DE MÉG UNAT-KOZNI VAGY VESZEKEDNI IS JÓ VOLT VELE NAGYON JÓ ÉSZABOLÁTLANUL KÍVÁNTUK EGYMÁST NEM TÖRŐDVENÖVEKVŐ POCAKOMMAL S ELFORMÁTLANODÓ TESTEMMELVAGY TALÁN ÉPPEN AZÉRT

Csak azt nem tudtam: kinek is szülöm.

AZ EVÉSEK HÁT ARRÓL EGY KÜLÖN FEJEZET KÖVETKEZNE AKÖZÖS ÉTKEZÉSEK EROTIKÁJÁRÓL WERFELLEL ÉS ÉPPENEGY EFFÉLE VACSORA UTÁN KÖVETKEZETT A REGÉNYCSÚCSPONTJA AKARATLANUL

Így lesz pszichoanalízis a gyónásból, Hollnsteiner.

A recepteket, jaj, nehogy elfelejtsem, hogy miket tudtunk mi enni!

NEM SOK ILYEN ÉJSZAKA VOLT A SZERELMEK TÖRTÉNETÉ-BEN MINT A MIÉNK AZUTÁN A VACSORA UTÁN AMIKOR SVÁJCIKÖRÚTJÁRÓL ÉRKEZETT VISSZA WERFEL S ALIG VÁRTUKHOGY A TÁRSASÁG SZÉTOSZOLJÉK S AZ UTOLSÓ UTÁNISZNOB IS ELKÖSZÖNJÖN AKIK MÉG FELTÉTLENÜL MEGAKARTÁK BESZÉLNI VELÜNK HOGY MIFÉLE MŰVÉSZETKÖVETKEZHET A HÁBORÚ UTÁN HA EGYÁLTALÁN MÉGKÖVETKEZIK DE A BECSUKÓDÓ AJTÓ HANGJÁRA MÁR EGY-MÁSNAK ESTÜNK MINT FOGAIKAT CSATTOGTATÓ VADAKEGYMÁS HÚSÁRA ÉHESEN

Tudom, ez bűn, de nem bánom. Azt is tudom, hogy a nembánás a na-gyobb bűn. És azt sem bánom.

A nyolcadik hónapba léptem volna... A következő héten.

HAJNALBAN LETTEM ROSSZUL HA EZZEL A SZÓVAL EGYÁL-TALÁN VISSZAADHATÓ AZ A FÁJDALOM GÖRCS ÉS MINDERŐSÖDŐ VÉRZÉS AMI SZINTE CSAK FOLYTATTA BÁR ELLEN-KEZŐ VÉGLETEK FELÉ AZT A GYÖNYÖRŰ ÉS GÖRCSÖS LÜK-TETÉST AMINEK MINTHA SOHA NEM LETT VOLNA VÉGE WER-FELT FELÉBRESZTETTÉK ORVOSÉRT KÜLDTÉK S AZ ÁLMOSDRÁGA KIS EMBER OTT BOTLADOZOTT ÉS CSÚSZKÁLT A HAJ-NALI ESŐS SZÁNTÓFÖLDEKEN S FOGALMA SEM VOLT MERRETALÁLHATNA EGYÁLTALÁN LAKOTT TELEPÜLÉST

Az állapotom olyan súlyos volt, hogy távirattal hívták haza a férjem.

RÖVIDESEN MEGINDULHAT A SZÜLÉS MONDTÁK LEPEDŐMÁZOTT A VÉRBEN A HELYI ORVOS HENTESMANCSAIVAL FEL-GYŰRTE INGÉT ÉS AZONNAL EL AKART VÉGEZNI EGY OLYANMŰTÉTET AMELYET A LEGJOBB KLINIKÁK IS CSAK HABOZVAKOCKÁZTATNAK MEG

Itt érzem még most is az emlékeket.

WERFEL IDŐKÖZBEN ELŐKERÜLT S MEGFOGADTA LEMOND ADOHÁNYZÁSRÓL HA ÉLETBEN MARADOK ÉS EGÉSZSÉGESGYERMEK JÖN VILÁGRA DE AMIKOR MEGLÁTOTT AZ ÁGYBANHOZZÁFOGADTA AZT IS HOGY EZENTÚL NAPONTA CSAK KÉT-SZER ESZIK CSAK ÉLJEM TÚL ÉLJEM TÚL ÉLJEM TÚL

Ez a regény csúcspontja, atyám, figyeljen.

HA MEGHALOK SÚGTAM WERFELNEK TALÁN EZ A SZENVE-DÉS MEGHOZZA NEKED AZT AMI AZ IGAZI NAGYSÁG ELÉRÉ-SÉHEZ HIÁNYZIK BELŐLED S AKKOR ÁLDOZATOM NEM VOLTHIÁBAVALÓ

Valamit sejtenem kellett tehát már akkor is... nagyságról és hiányról,ugye? Vagy a láz tett őszintévé?

ELBŐGTE MAGÁT DE AZ ÁRTATLAN JOBBAN SZENVEDETT AGYEREK S EFFÉLE BIZONYOSAN CSAK REGÉNYBEN TÖRTÉN-HET AHOL A SZEREPLŐNEK SEMMI DE SEMMI VÉTSÉGE SINCS

Figyel az ismétlésekre, Hollnsteiner?

GROPIUS MEGÉRKEZETT KEZÉBE VETTE AZ IRÁNYÍTÁST SJOBB HIJÁN EGY KATONAI HULLASZÁLLÍTÓ KOCSIN VITETETTLE AZONNAL BÉCSBE MELLETTEM KONYHASÓOLDATTAL VIR-RASZTOTT AZ ORVOS MAJD A FIÁKER VÁGTATOTT VELEM AKLINIKÁRA AHOL MÉRHETETLEN KÍNOK KÖZÖTT MEGSZÜL-TEM A FIAM

Martin. Őt ne keresse.

Nem, most nem ihatok.

AZONNAL ELVETTÉK TŐLEM A GYEREKET GYENGE VOLTKÜLÖN ÁPOLÁST SŐT KEZELÉST IGÉNYELT LASSAN LÁBA-DOZTAM MÉRHETETLENÜL ÖRÜLVE A PUSZTA TÚLÉLÉSNEKA REGÉNY CSÚCSPONTJÁN TÚLJUTOTTAM DE MÉG NEM FE-JEZŐDÖTT BE EGYÁLTALÁN

Szoptatásra sem kaphattam meg a fiamat.

TELEFON VOLT A SZOBÁMBAN S EZ VOLT AZ ÉN KÖLDÖKZSI-NÓROM MERT WERFEL MINTHA A HANGJÁVAL TARTOTT VOL-NA ÉLETBEN MNTHA EZ LETT VOLNA SZERELMÜNK EGYEDÜLIVALÓSÁGA EZ AZ ELEKTROMOSAN TOVÁBBÍTOTT SEMMI AHANG AMI MINDENNÉL FONTOSABB VOLT NEKEM NAPONTATÖBBSZÖR BESZÉLTÜNK ÓRÁKON ÁT EZ TAGOLTA NAPJAIMAT

Az első látogatásra beengedték a férjem.

RÓZSÁKAT HOZOTT GROPIUS A KEDVENC RÓZSÁIMAT AMI-LYENEKET NEM LÁTTAM A HÁBORÚ KEZDETE ÓTA NEM TU-DOM HONNAN SZEREZHETTE DE HÁT JÖTT RAGYOGVA HOGYLÁSSA A FELESÉGÉT ÉS A FIÁT

Itt némi erőt kell majd gyűjtenem. Ne hassak cinikusnak.

A TELEFONON ÉPPEN ARRÓL BESZÉLTÜNK MIRE IS KERESZ-TELJÜK A FIÚNKAT MERT AKKOR MÁR CSAK ÚGY AKARTAM

ÉREZNI HOGY A MIÉNK ÉS HETEK ÓTA ELŐSZÖR TUDTAMWERFEL ÖTLETEIN SZÍVBŐL ÉS ŐSZINTÉN FELNEVETNI AMI-KOR LÁTTAM HOGY MÁR PERCEK ÓTA OTT ÁLL GROPIUS AHÜLYE RÓZSÁIVAL AZ UNIFORMISÁVAL ÉS A MOSOLYÁVALAMIT AZ ARCÁN FELEJTETT CSAK SÁPAD EGYRE SÁPAD

Nem volt mit tagadni többé.

ÉS A MŰTÉTEK KÖVETKEZTEK EGYIK A MÁSIK UTÁN HOGYMEGMENTSÉK A GYEREKET IGEN EZ AZ Ő REGÉNYELEHETNE CSAK AZ ÉRTELEM NÉLKÜLI SZENVEDÉSRŐL MELYMÉGIS-CSAK AZ ÉRTELEM NÉLKÜLI SZERELEMSZÜKSÉGSZERŰ KÖVETKEZMÉNYE

Olykor közel voltam az imádkozáshoz, olykor a legvégletesebbengyűlöltem Istent, amikor a kis test a kések alatt feküdt.

De ennek a regénynek, már tudtam: előtörténete volt az én szerel-mem, sőt minden szerelmem. Es ez az utolsó, amelynek még ez abűnünk sem vethetett véget.

Utolsó? Hollnsteiner.

GROPIUS EZUTÁN LÉPETT KI AZ ÉLETEMBŐL DE CSAK LAS-SAN HISZEN FUNKCIÓJA ÉS BECSÜLETE MÉG HORDOZTA AHIRTELEN MEGNÖVEKEDETT TERHEKET IGAZI EPIKUS HŐSVOLT Ő RENDÍTHETETLEN MÉLYEN GYÖKEREZETT ÉS KISSÉKORLÁTOLT ÉS AKKOR IS FŐHŐSKÉNT AKART VISELKEDNIAMIKOR MÁR MELLÉKSZEREPLŐ SEM IGEN LEHETETT MEGAKART TEHÁT BOCSÁTANI MINDENKÉPPEN ÉS NAGYVONALÚ-AN HÁTHA EZZEL AZÉRT MÉG VISSZAKAPHAT ÍGY HÁT ERE-DENDŐ NAGYVONALÚSÁGÁT NÉHÁNY SUTA ÉS HIVALKODÓGESZTUSSAL TETTE VOLNA MÉG NYILVÁNVALÓBBÁ IGYE-KEZTEM NEM ÉRTENI DE HÁT NEM SEGÍTETT SEMMIT EGYTŰRHETETLEN PILLANATBAN PEDIG ELJÖTT ÉS TÉRDRE VE-TETTE MAGÁT HÁT NÉZTEM EZT AZ IDEGENNÉ VÁLÓ PO-ROSZT EZT A TÉRDELÉSHEZ NEM SZOKOTT PROTESTÁNSTMÉG MIRE KÉPES HA ERRE IS DE HÁT NEM VOLT MIT TENNI ITTÉS EKKOR VESZÍTETT EL VÉGLEG

A néma, gyenge főhős nem bírta tovább a műtéteket.

Itt majd ismét csend következik. És kitartom, ha belepusztulok is.

Mondja, Hollnsteiner: Isten miért ismétli magát?

Most ihatok.

Hogy miért nem inkább én, táviratozta a szégyenével eltávozott Gro-pius a halálhírre. Ha pedig lett volna még elég erőm, talán itt végetvetek az én életemnek.

Ilyet az ember nem mond talánnal.

Véget vetek.

Még egy pohárral.

Ml VOLT MÉG HÁTRA A REGÉNYBŐL AZUTÁN HOGY A FŐHŐSÉRTELMETLEN TRAGÉDIÁJA BŰNÜNKBEN ÉS SZERELMÜNK-BEN ÖSSZEPRÉSELT WERFELLEL EZEN TÖPRENGTEM SHOGY EGY EFFÉLE TERJEDELMES NYUGODT LASSÚ EPIKÁ-BAN EZ IS CSAK EPIZÓD LESZ VÉGÜL AKÁRCSAK SZEREL-MÜNKBEN MELY VÉGRE NEM KOCKÁZTATTA AZ ÉLETEMETHANEM NYUGODT VOLT ÉS MÉLY MINT A TENGER ÉLNI LEHE-TETT BENNE MINT EGY SOKFEJEZETES REGÉNYBEN MINT AZÚJ NAGY HÁZUNKBAN A HOHE WARTÉN VAGY MINT EBBEN AZELMÚLÓ POLGÁRI VILÁGBAN

No, még a végét, összeszedem magam.

Ismeri azt az érzést, atyám, amikor úgy érzi: minden a helyén van? Azebből fakadó őrjítő hiányérzetet?

WERFEL AZUTÁN MEGKÉRTE A KEZEM DE HÁT NEM TUDTAMSZÜKSÉGÜNK VAN-E ERRE IS RÁ SZÜKSÉGEM VOLT AHOGY NE-KI IS ÉNRÁM AZ ÉLETHEZ AZ ÍRÁSHOZ A SZERELEMHEZ OLYKORHA CSAK FELHÍVOTT TELEFONON S VALAMI GYENGÉD OSTOBA-SÁGOT BELEBÚGOTT HÁT ÖSSZERÁNDULTAM A VÁGYTÓLNEGYVEN FÖLÖTT IS DE EZALATT A SORSOK ELRENDEZŐDTEKSZÉPEN S TÍZ ÉVRE A LÁNYKÉRÉS UTÁN ELVÁLTAM GROPIUS-TÓL ÉS ÖTVENÉVESEN HOZZÁMENTEM SIKERE IS EKKORIBANLASSAN ALAPOSAN ÉS EPIKUSAN ÉRKEZETT BARÁTAI KÖRÉ-BEN ÉRTE AZ ELISMERÉS MINT EZT MONDANI SZOKTÁK

Mi történik itt: néztem az életemet. Ennyi volna az egész csak-ugyan? Amikor... Minden feltámadt. Egy házat akartam Velencébenhirtelen. Es nagyon. Egy házat!

Mintha mindenemből kifosztott volna ez az utolsó fejezet. A döntő csa-pást életemre ez a „happy end" mérte.

Azután ő is akart. Meg Manon is. Megvettük a San Tomá 2542-t. Ésegyszerre, csaknem az epilógusban, felgyorsultak az események.Mintha visszatérnék egy mese vidékeire, lagúnák partjára, kispalazzókba, terekre és hidakra; egy mesébe, amely szép csöndbencáfol-hatatlan lidércnyomássá változott. Az ígéretek és varázslatokbirodalmából valami kopár, piszkos, olykor kínosan mesterkéltszéthulló valóság lett, nem, nem ezt akartam, mintha a föld csúszottvolna ki alólam, és már nincs menekvés.

Egy embert kerestem azután itt, Bécsben. Mint a mese garanciáját.Hogy nem volt ez így, hogy nem volt ez igaz.

Húgom öngyilkosságot követettel, mert nem bírta tébolyult muzsiku-sa nélkül egymaga a szanatóriumban. Megmentették. Azt gondol-tam: az enyém sikerülni fog.

Klimt két hete meghalt.

Kitől tudhatnám meg, mit vesztettem el?

AZ EPILÓGUSOK SZOLGÁLNAK EFFÉLE KÉRDÉSEK MEGVÁLA-SZOLÁSÁRA KICSIT ÚGY MINT A DOSZTOJEVSZKIJ-REGÉ-NYEK VÉGÉN AHOGY RÁ KELL DÖBBENNÜNK A SZEREPLŐK-KEL EGYÜTT HOGY EGÉSZEN ROSSZ IRÁNYBAN KERESTÜKBOLDOGULÁSUNKAT EGÉSZEN ROSSZ IRÁNYBAN DE AMI EZ-UTÁN JÖNNE AZ MÁR NEM ÁBRÁZOLHATÓ ÉS TALÁN NEM ISLÉTEZIK

Ismeri ezt?

Zúg a fejem. Nem baj.

Ismeri ezt?!

Szerencse, hogy így bírom az italt.

Vagy már nem kíváncsi egy öregedő nőre egyáltalán?

Közönséges. Másképpen. És elmázolódott a festék. És a leheltetemvajon?

Tudja Hollnsteiner, micsoda megkönnyebbülés fakad abból, hogymár nem a test diktálja az érzéseket? Ahogy lassan vethetem le aszépséget, mint egykor az ifjúságot, mint ruhákból léphetek ki mind-abból, ami eltakarta valódi lényemet. Minden nap új meglepetés, ki-csit más, kicsit több: most foltok jelennek meg a kézfejemen, most alátásom gyengül, mostantól kissé bővebb ruhák állnak jobban...Tudja, micsoda szabadság ez? Hogy micsoda vad és merész démo-nok támadnak ebből?

És... bakfiskorom óta nem éreztem ennyire a testemet.

De a vágyak nem öregszenek. Csak az értelmük változik ezalatt. Azösszetételük. Szinte... a fogásuk. Anyaguk.

De jó lenne most átölelni.

Mintha most érteném meg, mi is a szerelem. Ahelyett, amit hittem.Minderre szükségem volt, hogy megérjek hozzá.

Mély levegőt venni és folytatni. A szemébe, a szép szemébe.

Mit tudott arról egy ilyen szépen esztergált baba? Ó nem, ez csak aférfiaknak készült, a félreértések fokozása céljából.

Majd a nyaka köré fonom a baba karját! Haha!

Minden megszűnés félelmetes, Hollnsteiner. Hát még... a női test-funkcióké. Mert nincsen újrakezdés.

És...

És nincsen gyerek. Az egyetlen zavarba ejtően örökkévaló mozza-nat a mindig mulandó, mert még éretlen szerelemben. Amely átnyúla két ember feje fölött, mintha szenvedélyük csak eszköz volna. Azisteni terv túsza. Es... talán ezért nem élte túl egyetlen szerelemsem. Most értettem meg: mitől is szabadít meg Isten. Ezentúl a sze-

relem önmagában kell, hogy ugyanaz legyen, ami eddig a gyerekekáltal volt. Vagy... lett volna.

Talán ezért voltak a halottak? Erre utalta rengeteg fájdalom?

És a gyerekek miatt éreztem olykor, hogy az emberiség érzelmiélősködője vagyok, jól kifejlett szentimentális parazita, befonom ésmagamba olvasztom a zsákmányomat, hogy termékenységem le-gyen termékenységük feltétele; máskor pedig bizonyos voltam ab-ban, hogy ezek a húsevő zsenik, akik vegetáriánusnak képzelik ma-gukat, ezek táplálkoznak, növekednek, lélegeznek rajtam keresztül,élnek bennem, fogyasztanak engem, gyerekkel vagy anélkül... Esalakítanak át mindennél fontosabb műveikben a maguk ízlése ésigényei és hajlamai szerint...

Vajon érzi majd az alkoholt, ha közel vagyok hozzá?

Amo ergo sum... Még ezt is elhittem a szívemet ostromlóknak, hogycsak szerelmük által létezem. Pedig belülről, a szívem felől... onnanmég senki nem törhetett át. A szívem felé, úgy igen.

Eddig. Vajon érteni fogja?

Amikor arról beszélt, Johannes, hogy a szívünkben mi él. Minthamegkapaszkodhatnék valamiben a velencei szédülés után. Igen! Aszívünkben! Talán azóta...

Mi ez a bakfishang?

Akkor értettem meg, hogy gyónnom kell. Hogy értsem: mi mindenpusztult el emiatt. Bennem is. De ez nem az öregedő asszonypanasza, Johannes! Hanem... úgymond, esztétikailag! Hiszencsaknem minden férfimban volt valami destruktív! Már értem!Mahler a zene hagyományait bontotta fel, törte szét, Kokoschka alátványét és a festészetét, Gropius puszta funkciójukracsupaszította az épületeket... Es nézzen rám! Hogy velem mitörtént! Mert nem mertem arra ismerni, ami bennem él... vagy hogyis.

Illetve: aki.

Ért engem?

És én, én talán értem?

Atyám... Hollnsteiner... Johannes...

Meg tudom majd úgy szólítani, hogyne jöjjön zavarba? Persze... miértne jöjjön?

Most már tudom: ezért nem alkothattam semmit. A zene ugyanistökéletlen út arrafelé, amerre van... tökéletes. Igen, sokáig azt hit-tem, a szerelem. S akkor mindegy, ki alkot, hiszen úgyis ugyanaztörténik mindig. De akkor miért nem válthatott meg soha aszenvedélyem, miért hagyott minden férfi csak növekvő hiányérzetetbennem, miért maradtam a lelkemben kielégítetlen, nyomorult,akinek csak felkeltik, fokozzák a vágyakozását és soha, ésfájdalmasan... nem...

Sikerül majd ezt két hangon? Most már mindent tud.

Soha még nem voltam ilyen meztelen férfi előtt.

Nekem tényleg sok a bűnöm. Tényleg kellene a feloldozása. De csaka férfiakhoz voltam hűtlen. Soha nem ehhez a vágyhoz. Miért hogymindig egy férfi kellett közvetítőül?

Hát ki más?

Ezért akarom magának meggyónni, mert maga...

Mi is? Brrr...

Érti már, miért kavart fel annyira, amikor elmondta, hogy a hitformájaa paradoxon? Miért kellett kifutnom a Stephansdomból?

Ez a testetlen test... persze hogy vonzóbb.

És hogy Isten mindenkihez más utat választ. Kiváltképp ahhoz, akioly fogékony a szeretetre, mint én, s ezt oly szívesen vonatkoztatjaarra, akit csak az üzenet közvetítésére küldtek...

Miért nem jön már? Az üzenetével!

Ugye: hogy mi a szeretet Isten nélkül! Nézze a bábut itt, felfeszítemsaját érzékeire!

Vagy ő tudta pontosabban, hogy nem jöhet? Ezt mondta volna el a tele-fonba? Mert akkor általa fogom végképp elveszíteni azt, amiben ígymég... reménykedhetem?

Nem jöhet. Ugye? Értem. Ezért mérte rám ezt a purgatóriumot. Ver-jem csak a földhöz magam. Tépjem fel a legmélyebb sebeket, tárjamfel a legtitkoltabb rejtekhelyeket, engedjem, hogy nézzenek, hogynemaradjon semmi, ami megóvhatna, sem a büszkeségem, sem amúltam, sem a szenvedélyem... semmi és senki.

Vagy csak gyáva?

Gyáva. Fél. Tőlem. Inkább hagy szenvedni, de ő nem... Mert mi leszvele, ha...

És velem mi lesz? Ha?

Akkor ne is jöjjön. Ne?

Ne.

Nem jön el. Nem vált meg. Engem nem lehet. Annak lehet legkevés-bé, aki képes lenne rá. Paradoxon. Hát már értem. Sikerült. Gratulá-lok, Hollnsteiner.

Csengetés?! Most?! Csakugyan?...

Mindegy. Ez nem lehet ő. Aki megváltani jön, az nem csenget. Aztonnan ismerni meg, hogy bent van.

Bent van?

Kiadó: Színház Alapítvány. Felelős kiadó: Koltai TamásKészült a Diamant Kft.-ben