Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv - halaszat.kormany.huhalaszat.kormany.hu/download/8/e1/71000/NAS magyar.pdf · Magyarország Nemzeti Akvakultúra Stratégiája 5.0 Bizottságnak

Magyarország Nemzeti Akvakultúra Stratégiája 5.0 Bizottságnak benyújtásra

– a MAHOP kötelező kísérő dokumentuma

1

Nemzeti Akvakultúra

Stratégiai Terv

Multiannual National Strategy Plan on

Aquaculture of Hungary

A 2014-2020-as időszak Európai Tengerügyi és Halászati Alap

szerinti Magyar Halgazdálkodási Operatív Program kötelező kísérő

dokumentuma

2015. június 22.

5.0 verzió, a Bizottságnak benyújtásra



2

Tartalomjegyzék

I. TAGÁLLAMI HÁTTÉR ÉS KAPCSOLÓDÁS A FŐBB NEMZETI CÉLOKKAL ........ 6

1. A stratégia háttere ............................................................................................................ 6

1.1 A Nemzeti Akvakultúra Stratégia beazonosítása ..................................................... 6

1.2 A magyar akvakultúra hozzájárulása a Közös Halászati Politikához ...................... 8

1.3 Vonatkozó jogszabályok .......................................................................................... 9

2. Tagállami helyzet és a főbb uniós célok eléréséhez alkalmazott stratégiai megközelítés

11

2.1. Az akvakultúra ágazat bemutatása ......................................................................... 11

2.2. A stratégia ismertetése ........................................................................................... 16

3. Számszerűsített nemzeti növekedési cél (2014–2020) .................................................. 25

3.1. Stratégiai mutatószámok és indikátorok ................................................................ 25

3.2. Monitoring mutatók ............................................................................................... 25

II. A STRATÉGIAI IRÁNYMUTATÁSRA ADOTT VÁLASZ ......................................... 26

1. Adminisztratív eljárások egyszerűsítése ........................................................................... 26

1.1. Az adminisztratív terhek összefoglaló értékelése ...................................................... 26

1.2. Az adminisztrációs terhek csökkentésének eléréséhez tervezett főbb tevékenységek

........................................................................................................................................... 27

1.3.Az adminisztratív terhek csökkentésének számszerűsített célja ................................. 28

2. Az uniós akvakultúra versenyképességének fokozása .................................................. 28

2.1 A tagállami helyzet értékelése ............................................................................... 28

2.2 A tervezett szakpolitikai válasz fő elemei.............................................................. 32

3. Az Operatív Program ex-ante feltételeinek teljesülése ................................................. 36

4. A KHP rendelet vonatkozó előírásainak való megfelelés ............................................. 38

4.1. A Nemzeti Akvakultúra Stratégia benyújtása ............................................................ 38

4.2. Célkitűzések, intézkedések és határidők .................................................................... 38

4.3. A többéves nemzeti stratégiai terv prioritásai ............................................................ 38

III. IRÁNYÍTÁS ÉS PARTNERSÉG ................................................................................. 40

1. A főbb érintett felek legfontosabb észrevételei ............................................................. 40

1.1. A MAHOP és a NAS előkészítése, a partnerek bevonása és a szakmai-társadalmi

egyeztetés .......................................................................................................................... 40

1.2. A tervezés és az egyeztetés intézményi és nem intézményi keretei .......................... 41

1.3. Az egyeztetések legfontosabb állomásai ............................................................... 48

1.4. A tagállamok információcseréje ................................................................................ 49



3

2. Kapcsolat az ETHA operatív programjának prioritásaival és pénzügyi keretösszegeivel

52

2.1. Tagállami indikatív forrásterv és a tervezett ETHA támogatások ......................... 52

2.2. A MEGOSZTOTT IRÁNYÍTÁS KERETÉBEN FINANSZÍROZOTT

INTÉZKEDÉSEK ............................................................................................................. 52

3. A fenntartható akvakultúra előmozdítását célzó nemzeti kapcsolattartó pontok .......... 58

3.1 Földművelésügyi Minisztérium ............................................................................. 58

3.2 Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, Halászati Kutatóintézet .............. 58

IV. BEVÁLT MEGOLDÁSOK .......................................................................................... 59

1. Best practices in the Hungarian fisheries sector ............................................................ 59

1.1. Győri ELŐRE Fisheries Co-operative ................................................................... 59

1.2. Szarvas-Fish Ltd. ................................................................................................... 59

1.3. Fish Farm of Akasztó ............................................................................................. 60

1.4. Jászkiséri Halas Ltd ............................................................................................... 60

1.5. Lillafüred Trout Breeding Farm ............................................................................. 60



4

Rövidítések

AVOP Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program

Bizottság Európai Bizottság

CMO

A halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló

1379/2013/EU rendelet - Common Organisation of the Markets in Fishery

and Aquaculture Products

EATiP Európai Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform - European

Aquaculture Technology and Innovation Platform

EHA Európai Halászati Alap

EMVA Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap

EP Európai Parlament

ETHA Európai Tengerügyi és Halászati Alap

EU Európai Unió

FEAP Európai Akvakultúra Termelők Szövetsége - Federation of European

Aquaculture Producers

FK NAS-t megalapozó Fehér Könyv

FM Földművelésügyi Minisztérium

FVM Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

HAKI NAIK Halászati Kutató Intézet

HASKOBI Halgazdálkodási Stratégia Koordináló Bizottság

HHgF FM Horgászati és Halgazdálkodási Főosztály

HMCs Halgazdálkodási Munkacsoport

HOP Halászati Operatív Program

HOPE Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz

HTT Halászati Tudományos Tanács

IH Irányító Hatóság

KHP Közös Halászati Politika

kkv kis- és középvállalkozások

KSH Központi Statisztikai Hivatal

LLC Tengerrel Nem Rendelkező Tagállamok – Land Locked Countries

MAHAL Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége

MAHOP Magyar Halgazdálkodási Operatív Program

MASZ Magyar Akvakultúra Szövetség

MOHOSZ Magyar Országos Horgász Szövetség

MVH Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal

NAIK Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ

NAS Nemzeti Akvakultúra Stratégia

NÉBIH Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal

OHT Országos Halgazdálkodási Tanács

OIB Operatív Irányító Bizottság



5

REL Rövid Ellátási Lánc

Tanács Európai Tanács

TS Technikai Segítségnyújtás

VM Vidékfejlesztési Minisztérium

VP Vidékfejlesztési Program



6

I. TAGÁLLAMI HÁTTÉR ÉS KAPCSOLÓDÁS A FŐBB NEMZETI

CÉLOKKAL

1. A stratégia háttere

1.1 A Nemzeti Akvakultúra Stratégia beazonosítása

Az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK tanácsi rendelet, a

861/2006/EK tanácsi rendelet, az 1198/2006/EK tanácsi rendelet, a 791/2007/EK tanácsi

rendelet, és az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül

helyezéséről szóló Európai Parlamenti és a Tanács 508/2014/EU Rendelet 9. cikke

rendelkezik a halászati operatív programok Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság)

által történő elfogadásának előzetes feltételeiről. Ezt részletesen a IV. melléklet fejti ki. Az

említett melléklet szerint Magyarországnak három feltételnek kell megfelelnie. Ezek közül a

2. Európai Tengerügyi és Halászati Alap (a továbbiakban: ETHA) prioritáshoz (A környezeti

szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív, versenyképes és tudásalapú

akvakultúra támogatása) és az EU 2020 stratégia 3. tematikus célkitűzéshez (a kkv-k, a

halászati és akvakultúra ágazat versenyképességének javítása) kapcsolódó előzetes feltétel a

Közös Halászati Politikáról (a továbbiakban: KHP) szóló 1380/2013/EU rendelet 34. cikke

szerinti többéves Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv (a továbbiakban: NAS) 2014-ig

történő kidolgozása. A teljesítési kritérium, hogy a nevezett tervet legkésőbb az operatív

program benyújtásával egyidőben be kell nyújtani a Bizottsághoz.

A Közös Halászati Politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet

módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK

tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 1380/2013/EU Európai Parlamenti és

Tanácsi Rendelet akvakultúráról szóló VII. rész 34. cikke szól a fenntartható akvakultúra

előmozdításáról. E cikk tartalmazza a legfontosabb stratégiai elemeket is:

A tagállamok legkésőbb 2014. június 30-ig többéves nemzeti stratégiai terveket

készítenek a területükön folytatott akvakultúra-tevékenységek fejlesztésére.

A többéves nemzeti stratégiai tervnek tartalmaznia kell a tagállam célkitűzéseit,

valamint az ezek eléréséhez szükséges intézkedéseket és az előírt határidőket.

A többéves nemzeti stratégiai tervek mindenekelőtt az alábbiakra irányulnak:

o az adminisztráció egyszerűsítése, különösen az értékelések, a

hatástanulmányok és az engedélyek terén;

o ésszerű bizonyosság szavatolása az akvakultúra-ágazat piaci szereplői számára

a vizekhez és a területhez való hozzáféréssel kapcsolatban (Magyarország

számára nem releváns);

o mutatók megállapítása a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság

vonatkozásában;



7

o a szomszédos tagállamokra mindenekelőtt a tengeri biológiai erőforrások és a

tengeri ökoszisztémák tekintetében gyakorolt más lehetséges, határon átnyúló

hatások értékelése (Magyarországon nem releváns);

o a nemzeti kutatási programok közötti összhang kialakítása, valamint az iparág

és a tudományos közösség közötti együttműködés;

o a jó minőségű és fenntartható módon előállított élelmiszerek versenyelőnyének

előmozdítása;

o az akvakultúra terén alkalmazott gyakorlatok és az akvakultúra területén

folytatott kutatás előmozdítása a környezetre és a halászati erőforrásokra

gyakorolt pozitív hatások fokozása, a negatív hatások – köztük a takarmány-

előállításhoz felhasznált halállományokra nehezedő nyomás – csökkentése,

valamint az erőforrás-hatékonyság növelése céljából.

A tagállamok a többéves nemzeti stratégiai tervekben foglalt nemzeti intézkedések

összehangolásának nyílt módszere segítségével információcserét folytatnak és

megosztják a bevált gyakorlatokat.

Az Európa 2020 egy a gyors, fenntartható és inkluzív növekedést célzó koncepció, amely

lefekteti az Európai Unió (a továbbiakban: EU) stratégiai szempontjait a következő

programkészítési periódusra nézve. Pontos célokat és az ezekhez szükséges eszközöket

határoz meg az EU számára a 2020-ig terjedő horizonton. Valamennyi uniós politika

hozzájárul majd az Európa 2020 célkitűzéseinek megvalósításához és az azokat megvalósító

eszközökhöz.

A pénzügyi alapokat a hatékony megvalósítás érdekében egy „Közös Stratégiai Keret”-be (a

továbbiakban: KSK) csoportosították. A közös keret filozófiája lefekteti az EU ezen alapok

felhasználásával kapcsolatos stratégiai szempontjait a következő programkészítési periódusra.

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (a továbbiakban: ERFA), az Európai Szociális Alap (a

továbbiakban: ESZA), a Kohéziós Alap (a továbbiakban: KA), az Európai Mezőgazdasági és

Vidékfejlesztési Alap (a továbbiakban: EMVA) és a legkisebb az Európai Halászati és

Tengerügyi Alap (a továbbiakban: ETHA) közösen alkotják az Európai Strukturális és

Befektetési Alapokat (a továbbiakban: ESI alapok) a KSK-n belül. Az alapok koordinált

működéséhez a tagállamok Partnerségi Megállapodásokat (a továbbiakban: PM) kötnek a

Bizottsággal. A tág kontextuson belül a NAS az ETHA-ra vonatkozó Magyar

Halgazdálkodási Operatív Program (a továbbiakban: MAHOP) halgazdálkodási stratégiája –

amely kötelező eleme a MAHOP-nak és ezzel a PM-nek is.

Az ETHA programok esetében, a Bizottság javaslatára meghozott általános megközelítés a

jelenlegi programozási időszakra való tekintettel folytonossági logikát követ. Ennek

megfelelően a tagállamoknak a programok által lefedett földrajzi területek igényeit felmérő

alapos elemzésre épülő, átfogó stratégiát kell létrehozniuk úgy a halászati és akvakultúra

szektor, mint a halászati területek általános fejlesztése érdekében. Az ETHA esetében

Magyarország a rendeletben foglaltak szerint az akvakultúra ETHA időszakára eső stratégiai

programját Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv (a továbbiakban: NAS) címmel alkotja meg,

ami megfelel az ETHA rendeletben szereplő Multiannual National Strategy Plan on

Aquaculture című kitételnek.



8

A NAS címéből adódóan csak az akvakultúra stratégiát öleli fel a részletesebb alágazati

leírások nélkül, de ez nem jelenti azt, hogy ahol szükséges, a megfelelő utalásokat ne tegyük

meg a magyar halgazdálkodás fejlesztése vonatkozásában. A halgazdálkodás többi területét az

operatív program részletezi.

1.2 A magyar akvakultúra hozzájárulása a Közös Halászati Politikához

Azzal, hogy Magyarország 2004-ben belépett az EU-ba, felvállalta, hogy a halászat és

akvakultúra területén is hozzájárul a közös, uniós politika létrehozásához, fejlesztéseit pedig

annak megfelelve teszi meg. A KHP legtöbb szabálya elsősorban a tengerrel rendelkező

országok számára jelent kihívásokat. Ezen a területen van szükség elsősorban közös

intézkedésekre, annak érdekében, hogy igazságosan, konfliktusok nélkül folyjon halászat az

EU tengereiben az uniós hajók által halászott harmadik országbeli vizeken.

A tengerrel nem rendelkező tagállamok, illetve azok, ahol hagyományosan nagy szerepe van

az édesvízi akvakultúrának, mindinkább a túlhalászott tengeri halállományok kiváltásának

lehetőségeként is pozícionálják az ágazatot, amelyhez egyéb fontos mezőgazdasági szektorok

is kapcsolódnak. Az édesvízi akvakultúra szerepe környezetvédelmi és vidékfejlesztési

szempontból is meghatározó.

A KHP reform során az akvakultúra külön pillérré való előrelépése, és az, hogy az ágazatban

termelt hal a túlhalászott tengeri állományok alternatívája is lehet, jogosan erősíti azt a

jövőképet, miszerint a magyar akvakultúra szektor stratégiai jelentősége nőni fog.

A magyarországi halastavak növelik a szárazzá váló Kárpát-medencében a vízi és vizes

élőhelyek kiterjedését. Ez a jelentős méretű terület igen fontos szerepet kap mind

vízgazdálkodási, mind természetvédelmi szempontból. A tógazdaságok, mint vízi és vizes

élőhelyek területén fellelhető gazdag növényflóra, és az ott élő, szaporodó, táplálkozó, vagy

vonuláskor megpihenő állatfajok, egyedülálló természeti értéket jelentenek Magyarországnak

és Európának, mely változatos élővilág fenntartása mindenképpen össztársadalmi érdek.

Külön ki kell emelni az egyre nagyobb szerephez jutó multifuncionális halgazdálkodást is,

amellyel az édesvízi tógazdálkodás – a fentieken túl – hozzájárul a horgászturizmus

fejlesztéséhez is.

A KHP-hoz való hozzájárulás taglalásakor nemcsak a jelen idejű tényezőket, hanem

megalapozottságuk okán a jövőbe mutatókat is figyelembe kell venni. Magyarországon a

technológiai kutatások eredményeképpen komoly intenzív haltermelési tudásbázis jött létre,

amelynek kiaknázásával a hazai halimportot csökkenthetjük és a potenciális

exportlehetőségeink fejlesztésével hozzájárulhatunk a csökkenő tengeri halfogások és a

növekvő haligény miatt kialakuló ellátási deficit édesvízi hallal történő pótlásához.

Ugyanakkor a halszaporítás és az extenzív haltermelés területén szerzett és felhalmozott

ismereteinket eredményesen alkalmazhatjuk más tagállamok ilyen irányú fejlesztési

elképzeléseinek résztvevőiként. Külön említést érdemel a nagyszámú halfajra kidolgozott

szaporítási technológia, melyet fel lehet használni a termelt halfajok választékbővítésében.



9

Végül, de nem utolsó sorban szólni kell arról, hogy a magyar innováció jelen van a

feldolgozás területén is. Természetesen nem a tengeri halakat feldolgozó nagyüzemek

termékfejlesztési lehetőségeivel kell összemérni magunkat, hanem a hazai késztermék-

előállítási innováció területén. A gyermekélelmezést megcélzó elérhető árú, szálkamentes és

magas beltartalmi értékű termékek hazai édesvízi halból való gyártása irányadó lehet a

termékelőállítás során.

1.3 Vonatkozó jogszabályok

1.3.1. A kapcsolódó jogszabályi háttér

1.3.1.1. Közösségi jogszabályok:

• A TANÁCS 1198/2006/EK rendelete (2006. július 27.) az Európai Halászati Alapról.

• A Bizottság 498/2007/EK rendelete (2007. március 26.) az Európai Halászati Alapról

szóló 1198/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok

megállapításáról.

• Az Európai Tanács 104/2000/EK rendelete (1999. december 17.) a halászati és

akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről.

• A 2014-2020 Európai Uniós tervezési időszakra vonatkozóan, az Európai Parlament és

a Tanács 2014. május 15-i 508/2014/EU rendelete az Európai Tengerügyi és Halászati

Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK

tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon

kívül helyezéséről (a továbbiakban: ETHA rendelet).

• A Közös Halászati Politika reformcsomag részét képző közösségi jogi aktusok, így az

Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i, a közös halászati politikáról, a

1954/2003/EK és a 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK

és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül

helyezéséről szóló 1380/2013/EU rendelet.

• Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1303/2013/EU számú

rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós

Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és

Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális

Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai

Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az

1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: KSK rendelet) és

az az alapján készült Közös Stratégiai Keret és Partnerségi Megállapodás rendelkezései.

• Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11.-i 1379/2013/EU számú

rendelete a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK

és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet

hatályon kívül helyezéséről.



10

1.3.1.2 Nemzeti jogszabályok

170/1993. (XII. 3.) Korm. rendelet a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény

végrehajtásáról.

• 82/2007. (IV. 25.) Kormányrendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési

Alapból, az Európai Halászati Alapból, valamint az Európai Mezőgazdasági Garancia

Alapból támogatott programok és intézkedések pénzügyi, számviteli és ellenőrzési rendszerek

kialakításáról, lebonyolításának rendjéről.

• 2007. évi XVII. törvény a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati

támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről.

• 50/2011. (VI. 6.) VM rendelet az Európai Halászati Alap társfinanszírozásában

megvalósuló Halászati Operatív Program 2. prioritási tengelye szerinti beruházási

támogatások feltételeiről.

• 110/2011. (XI. 24.) VM rendelet az Európai Halászati Alap társfinanszírozásában

megvalósuló Halászati Operatív Program 2. prioritási tengelye szerinti vízi környezet

védelmével kapcsolatos intézkedések feltételeiről.

• 54/2012. (VI. 21.) VM rendelet az Európai Halászati Alap társfinanszírozásában

megvalósuló Halászati Operatív Program 3. prioritási tengelye szerinti közös érdekeket célzó

intézkedések támogatásának feltételeiről.

• A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény.

• 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a halgazdálkodás és a halvédelem egyes

szabályainak megállapításáról.

• 38/2012. (III. 12.) Kormányrendelet a kormányzati stratégiai irányításról.

• 1731/2013. (X. 11.) Kormányhatározat a 2014–2020-as európai uniós programok

lebonyolításának alapelveiről.

• A 2014–2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó

támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.) Kormányrendelet,

• A 2014–2020 közötti európai uniós fejlesztési források felhasználásának tervezésével

és intézményrendszerének kialakításával összefüggő aktuális feladatokról szóló 1600/2012.

(XII. 17.) Kormányhatározat.

• A Partnerségi Megállapodás, az operatív programok, valamint a Stratégiai Környezeti

Vizsgálati Jelentés társadalmi egyeztetésének módjáról, prioritásairól és menetrendjéről szóló

1113/2013. (III. 8.) Kormányhatározat.

• A 2014–2020 közötti európai uniós fejlesztési források felhasználására vonatkozó

Partnerségi Megállapodás célrendszeréről szóló 1114/2013. (III. 8.) Kormányhatározat.



11

• A 2014–2020 közötti források területi koordinációjának kereteiről szóló 1115/2013.

(III. 8.) Kormányhatározat.

• A 2014–2020 közötti európai uniós programok lebonyolítását támogató

intézményrendszer koncepcionális kérdéseiről szóló 1217/2013. (IV. 18.) Kormányhatározat.

• A 2014–2020 közötti európai uniós fejlesztési források felhasználására irányuló

programozási dokumentumok tervezésével kapcsolatos aktuális feladatokról szóló 1322/2013.

(VI. 12.) Kormányhatározat.

• A 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolítását támogató intézményrendszer

felállításának szervezeti kereteiről és az európai uniós fejlesztési források felhasználásához

kapcsolódó egyes feladat- és hatáskörökről, és az e-közigazgatás fejlesztésének jövőbeni

irányairól szóló 1814/2013. (XI. 14.) Kormányhatározat.

• A közreműködő szervezetek útján ellátott feladatokkal kapcsolatos egyes

koncepcionális kérdésekről szóló 1085/2014. (II. 28.) Kormányhatározat.

• A Kormány 1731/2013. (X. 11.) Korm. határozata a 2014–2020-as európai uniós

programok lebonyolításának alapelveiről.

• A földművelésügyi miniszter 5/B/2015. (III. 9.) utasítása a 2014-2020 közötti

időszakra vonatkozó európai uniós társfinanszírozású Magyar Halgazdálkodási Operatív

Program programalkotási és végrehajtási folyamatában való közreműködésről, valamint az

ahhoz kapcsolódó irányítási rendről.

2. Tagállami helyzet és a főbb uniós célok eléréséhez alkalmazott stratégiai

megközelítés

2.1. Az akvakultúra ágazat bemutatása

A stratégia megalapozottságának alátámasztásához a korábbiakban említettek szerint röviden

be kell mutatni az akvakultúrán kívül a teljes halgazdálkodást, mert csak a teljes vertikum

ismeretében lehetséges a programfejlesztés bemutatása.

2.1.1. Tógazdasági haltermelés

Magyarországon a klimatikus és a domborzati viszonyoknak megfelelően a tógazdasági

haltermelés halastavakban végzett, kor- és fajszerkezet alapján mesterségesen meghatározott,

pontyra alapozott. Ez a típusú haltermelés a természetes vízi és vizes élőhelyekre jellemző

anyagforgalmi folyamatokra épül, a mesterséges beavatkozások e folyamatokat segítik a

produkció növelése érdekében. Így a természetes és a technológiai folyamatok egymásra

épülnek és egymástól nem szétválasztható módon valósulnak meg. A tógazdasági haltermelést

leginkább extenzív technológiával végzik a gazdálkodók.

A teljes hazai haltermelés mennyisége 5-10 éves átlagban enyhén növekvő tendenciát mutat,

jellemzően 22-23 ezer tonna évente, habár az egyes évek között kisebb eltérések lehetnek,

mely a tógazdasági haltermelést befolyásoló időjárásnak tudható be. A halastavi termelésben



12

általában az ún. hároméves üzemforma alkalmazása miatt a következő év kiinduló állományát

– az ún. népesítő anyagot is biztosítani kell. Ezért a fenti adat az ivadék, a növendék- és

tenyészhal mennyiséget is tartalmazza. A ténylegesen étkezésre kerülő hal mennyisége

átlagosan 15-16 ezer tonna évente.

Halastó művelési ágba mintegy 37 ezer hektár terület tartozik, amelyből közel 29 ezer hektár

a halastóterület. Az összes halastó-területből az üzemelő halastavak közelítőleg 28 ezer

hektárt tesznek ki. A két érték közötti különbség a pihentetett, illetve felújítás alatt álló

tóterületekből adódik. A 2007-2013-as költségvetési időszak kiinduló éve, 2006 óta 225

hektár új halastó megépítésére és 1337 hektárnyi halastó felújítására került sor a Halászati

Operatív Program (HOP) beruházási támogatásának köszönhetően. Magyarországon az

étkezési haltermelést a tógazdasági ágazat dominanciája jellemzi, melynek fő hala a ponty.

Ennek megfelelően a takarmányozás főleg gabonaféléken, illetve gabonafélékből készült

tápokon alapszik, minimális halliszt felhasználás mellett. Az évszázados tenyésztői munka

eredményeként rendelkezésre állnak a különböző adottságokhoz és termelési célokhoz

adaptált, államilag elismert pontyfajták. E pontyfajták a magyar akvakultúra legértékesebb

genetikai erőforrását alkotják, amelynek megóvásáról a jövőben is gondoskodni kell. A kínai

növényevő halak (fehér busa, pettyes busa, amur) aránya némileg csökkent az elmúlt években,

az utóbbi évek technológiai előrelépései ellenére sem sikerült lényegesen növelni az

értékesebb fajok (pl. harcsaalakúak, sügérfélék, csuka, compó, tokfélék stb.) arányát. A

termelésbiológiai-ökológiai és ökonómiai szempontoknak egyaránt megfelelő polikultúrás

termelési szerkezet kialakítása szakmai kihívás a halastavi gazdálkodók számára.

Jelenleg ezt a képet az iparszerű haltermelés csak kis mértékben árnyalja. A hazai

gyakorlatban a tógazdálkodáson belül értelmezzük azokat a kombinált haltermelő

rendszereket is, amelyek az extenzív tógazdasági haltermelési technológiák és az intenzív

haltermelő rendszerek technikai-technológiai elemeit ötvözik.

A közép-európai régióban hagyományosnak tekintett szervesanyag-pótláson és

alkalomszerűen gabonafélék etetésén alapuló tógazdasági termelési forma mellett egyre

inkább terjednek a kombinált, újszerű módszerek.

Ezek egyik módja a nagy fehérjetartalmú tápokra épülő takarmányozás és csökkentett

szervesanyag-bevitel, vagy annak teljes elhagyása mellett folytatott tógazdasági haltermelés.

Ez a módszer nagyobb odafigyelést, gyakoribb vízminőség kontrollt és esetenként külön a víz

pH-ját befolyásoló beavatkozást igényel. Ugyanakkor kisebb munkaerő ráfordítás mellett

(fajlagosan kisebb szállítási költségek) magasabb hozamot eredményez.

A másik egyre inkább terjedő módszer a tó-a-tóban rendszer (TAT rendszer). Ebben az

esetben egy erre alkalmas termelő tóban elhelyezett ketrec-, vagy kádrendszerben intenzív

körülmények között a tóból átfolyó víz biztosításával nevelik az értékesebb halfajokat, míg a

tóba elfolyó szerves anyagban gazdag víz a termelő tó hozamfokozását szolgálja. A termelő

kis rendszer közvetlenül a tó mellett is elhelyezhető, de jellemzője, hogy ez nem zárt módon

történik. Előnye, hogy a kisebb térfogatban, de nagyobb népesítési sűrűsséggel termelt

értékesebb halak növelik a fajlagos jövedelemtermelő képességet, emellett az intenzív egység



13

az extenzív tó tápanyag-utánpótlását is biztosítja, ugyanakkor az intenzív egység

környezetterhelése is csökken.

A harmadik módszer az intenzív haltermelés kiegészítő egységeként működtetett víztisztítás.

Ennek lényege, hogy megfelelő hőmérsékleti viszonyok között az intenzív termelés szerves

anyagban gazdag elfolyó vizét nem a rendszeren belül tisztítják meg, hanem halastavon ún.

„wetland rendszeren” átvezetve használják fel a szervesanyag-tartalmat gyakorlatilag szintén

halhússá transzformálva azt. Ennek a módszernek az előnye a költséghatékonyság növelése.

A tógazdasági haltermelés ismertetésénél említést kell tenni arról, hogy a természetes vizek

legnagyobb részén a halállomány pótlása során a tógazdaságokban megtermelt ponty

telepítésével biztosítható a megfelelő halsűrűség a horgászok részére.

2.1.2. Intenzív haltermelés

Az intenzív haltermelés olyan iparszerű tevékenység, amelyben minden paraméter teljes

mértékben kontrollált és mesterségesen beállított, a természetes folyamatok nem

meghatározóak a termelés során. Ez a kategória legfőképp az átfolyóvizes és a recirkulációs

rendszerű medencés haltermelő rendszereket, valamint a ketreces haltermelést takarja.

Emellett ide kell sorolni intenzitásánál fogva az átfolyóvizes rendszerű föld-, vagy

betonmedrű tavakban történő pisztrángtermelést is. A medencékből elfolyó szerves anyagban

gazdag víz kezelése a biofilterek mellett történhet halastavi környezetben is „wetland”-

szerűen.

Az iparszerű haltermelő rendszerek kapacitása annak ellenére, hogy az elmúlt években több

korábban üzemelő telepen megszűnt a termelés, a 2007-2013 közötti Halászati Operatív

Programnak köszönhetően új üzemek létesítésével vagy a meglévők korszerűsítésével bővült

az elmúlt 6 évben. Jelenleg 14 helyen foglalkoznak intenzív haltermeléssel az országban. Az

intenzív rendszerekből származó magyarországi étkezési haltermelés elérte a teljes étkezési

haltermelés 8 százalékát 2013-ban 2200 t volt (AKI, 2003.). Kifejezetten sikertörténetnek

tekinthető a közel évi kétezer tonnás afrikai harcsa- termelés, mellyel Magyarország

Európában vezető szerepet tölt be.

Az iparszerű termelési rendszerek esetében különösen a geotermikus, vagy egyéb megújuló

energiára alapozott üzemek terjedését várjuk, hiszen az igen magas fosszilis energiaárak

jelentősen megdrágítják a melegvíz-igényes fajok termelését, rontva ezzel a piacképességet.

Az elmúlt időszakban több próbálkozás történt nagy exportpotenciállal rendelkező egzotikus

halfajok termelésbe vonására, melyek közül ki kell emelni a HOP társfinanszírozásában

létesült recirkulációs rendszerű barramundi-telepet Jászkiséren. A magyarországi intenzív

üzemi haltermelés egyik fő pillére az afrikai harcsa mellett a tokfélék nevelése (lénai tok,

vágó tok), mely fajokat elsősorban kaviár–előállítás céljával tenyésztenek, de a

„melléktermékként” keletkező hús is igen piacképes. A tokfélék porcos halak lévén teljesen

szálkanélküliek, így a közétkeztetésben való felhasználásuk jelentős potenciált rejthet a

jövőben.



14

2.1.3. Természetesvízi halgazdálkodás

Magyarországon a „természetesvízi halgazdálkodáson” a nem haltermelés céljából létrehozott

vizeken folytatott tevékenységet értjük, így ide soroljuk azt a halgazdálkodást is, ami a

valójában nem természetes eredetű, emberi beavatkozással létrejött, de nem haltermelési

céllal létrehozott vízterülteken zajlik. Utóbbiak közé tartoznak a mesterséges eredetű

bányatavak és csatornák (vagy csatornaszakaszok) és a vízfolyások völgyében az eredeti

vízfolyás módosításával kialakított völgyzárógátas víztározók is. Ezekre és a valódi

természetes vizekre (kisebb-nagyobb vízfolyások, holtágak, kisebb-nagyobb tavak) egyaránt

jellemző a haltermelési létesítményektől eltérő halgazdálkodási haszonvétel, ami elsősorban a

horgászattal, halászattal kifogott halon alapul. A kifogott halmennyiség egy részét jellemzően

néhány kitüntetett – hasznosítás szempontjából nagy értékű – halfaj rendszeres kihelyezésével

(telepítésével) pótolja a halgazdálkodásra jogosult (vízterület-hasznosító).

Magyarországon a természetesvízi halgazdálkodással hasznosított vizek kiterjedése 2014-ben

csaknem 141 ezer hektár volt, ami összesen 1659 db nyilvántartott halgazdálkodási

vízterületet jelentett. A folyók ezen belül csaknem 43 ezer, a csatornák több mint 12 ezer, a

kisvízfolyások pedig mintegy 1300 hektárnyi területet képviseltek. Az állóvizek közül a tavak

jelentik a legnagyobb kiterjedésű vízterületeket (összesen csaknem 72,5 ezer hektárt), amiben

meghatározó szerepet tölt be a Balaton, mely a Kis-Balatonnal együtt a hazai nyilvántartott

halgazdálkodási vízterületek 44%-át adja. A víztározók 15 ezer hektárnál nagyobb területtel, a

holtágak pedig csaknem 6 ezer hektárral járulnak hozzá a természetesvízi halgazdálkodás

helyszíneihez. A 141 ezer hektárnyi vízterület túlnyomó többsége a Magyar Állam tulajdona –

ez csaknem 134 ezer hektárt tesz ki. Az önkormányzatok 3 ezer hektárt meghaladó

vízterülettel rendelkeznek, gazdasági társaságok tulajdonában mintegy 2 ezer,

magánszemélyek birtokában pedig mintegy 1300 hektárnyi vízterület van. Legkisebb

területtel (533 ha) a civil szervezetek rendelkeznek. A nem állami tulajdonú vizek többsége

kisebb tó, bányató és víztározó, a nagy folyók, kisvízfolyások, a nagy tavak és a holtágak

zöme állami tulajdon.

A hatályos jogszabályok szerint 2016. január elsejétől a természetes vizeken a kereskedelmi

halászat megszűnik.

2.1.4. Halfeldolgozás, kereskedelem, halfogyasztás, marketing

Az elmúlt évtizedben a hazai halfeldolgozó üzemek kibocsátása mind mennyiségben, mind

értékben összességében stagnált, vagy csak kis mértékben növekedett. A hazai halforgalmazás

területén a legfontosabb termékpálya-szereplők gazdasági jelentősége és az általuk

forgalmazott hal- és halászati termékek mennyisége nőtt, ezek minősége azonban kevésbé

változott. A frisshal-termékeket forgalmazó cégek közül csak kevés tud országos lefedettséget

biztosítani, valamint az is elmondható, hogy nincs „standard minőség” a hazai előállítású

frisshal-termékek piacán. Mintegy harminc cég rendelkezik EU engedélyezési számmal.

Az elmúlt években a feldolgozott hazai édesvízi halmennyiség körülbelül 3,5 ezer tonna volt,

és amellyel hasonló mennyiségű import halat dolgoztak fel. A feldolgozott hazai halnak

körülbelül 50%-a afrikai harcsa, 20%-a busa, 15%-a ponty és 15%-a egyéb halfaj (amur,



15

keszeg, ezüstkárász, süllő, harcsa, csuka stb.). A feldolgozóüzemek által előállított termékek

közül legjelentősebb a csomagolt, fagyasztott vagy hűtött haltörzs, halszelet, illetve halfilé

friss és fagyasztott formában. További termékek a halászléalap és -kocka, halkonzerv, füstölt

hal, pácolt hal, halpép, valamint a hidegkonyhai készítmények előállítására alkalmas

termékek. A magasabb szintű feldolgozottság hozzáadott költségei sajnálatos módon rontják a

versenyképességet, mert a piac nem tolerálja kellő mértékben az ilyen termékekben lévő

hozzáadott érték miatti magasabb árat.

A hazai termelésű hal legnagyobb része élve kerül értékesítésre. A hazai piacokon a termelők

általában élő pontyot, afrikai harcsát, busát, amurt és ragadozó halfajokat értékesítenek a

kiépült kereskedelmi kapcsolatok útján. Az akvakultúra-termékek exportját főleg maguk a

haltermelők és a halkereskedők bonyolítják, mivel az elsősorban élőhalként történik. Az

élőhal-exportban az ezredforduló után folyamatos csökkenés, majd 2008-tól kismértékű, de

folyamatos növekedés volt megfigyelhető, az export az utóbbi időben meghaladta a négyezer

tonnát.

A magyarországi hal- és halászati termékek importmennyisége és -értéke még mindig

jelentősen meghaladja az export mennyiségét. Az utóbbi években a halimport csaknem elérte

a húszezer tonnát. Csökkenő behozatali árak mellett nőtt az élőhal importja, ami a hazai

termelőknek figyelmeztetés lehet a belföldi piacvesztés veszélyére. A friss és fagyasztott

termékek behozatali ára ezzel ellentétben növekedést mutat. Az importban – mely főleg

feldolgozott vagy elsődleges feldolgozáson átesett halak forgalmazását jelenti – megjelennek

a multinacionális kiskereskedelmi hálózatok is.

Az egy főre jutó éves halfogyasztás a magyarországi számítási módszertant követve 3,63

kg/fő/év (AKI, 2013), melynek mintegy felét az import haltermékek adják. Ez a módszertan a

hazai termelésű halalapanyagot a termelési statisztikákra alapozva élősúllyal veszi

figyelembe, függetlenül attól, hogy feldogozva vagy élve, illetve frissen került-e a fogyasztói

piacra. A nemzetközi számítási módszer alapján ez az érték 5,1 kg/fő/év (AKI, 2015).

A termékcsoportok szerinti bontás adatai alapján elmondható, hogy a fagyasztott haltermékek

aránya az évek óta tartó növekedéssel szemben csökkenést, a tartósított haltermékek aránya

azonban továbbra is növekedést mutat. A hazai halfogyasztás alacsony színvonalán túl a

magyarországi fogyasztók halfaj- és haltermék-ismerete is hiányos. A pontytermékek relatív

kedveltsége nem nőtt az elmúlt években, inkább stagnált, ugyanakkor az intenzív termelésből

származó haltermékek elfogadottsága és kereslete dinamikusan növekedett. Az is

megfigyelhető, hogy az importtermékek széles választéka egyre inkább teret nyer a

magyarországi piacon. A halfogyasztás növelését célzó marketing-akciók eddig nem jártak

kellő sikerrel a halfogyasztás számottevő növekedésének eléréséhez. A következő időszakban

fokozni kell azokat az erőfeszítéseket, amelyek a halfogyasztás ösztönzésén kívül a

feldolgozott hazai termelésű haltermékek fogyasztásának előtérbe helyezését szolgálják.

Emellett szükség van olyan célzott kampányokra, melyek adott társadalmi csoportokat

szólítanak meg. Fontos volna, hogy a halételekkel már gyerek-, illetve fiatal korban

megismerkedjenek a fogyasztók és azok a hétköznapi étkezések szerves részévé váljanak.



16

2.2. A stratégia ismertetése

2.2.1. A stratégia háttere

Magyarországon a halgazdálkodás fejlesztése és támogatása az Európai Unióhoz való

csatlakozás előtt is egy hosszú távú stratégia megvalósulását segítette elő. Fő céljai a

fenntartható fejlődés biztosítása mellett a fogyasztók magas minőségű haltermékekkel való

ellátása (a halfogyasztás folyamatos növelése) és az ágazat, elsősorban a kis- és

középvállalkozások (a kkv–k) hosszú távú megélhetésének biztosítása. Ugyancsak célja a

természetes vizeink halállományának növelése és biodiverzitás megóvása.

Az előcsatlakozási időszak előtt a természetes vizek haltelepítéseit, valamint a kutatási és

ismeretterjesztési tevékenységek támogatását halgazdálkodási támogatások formájában az ún.

„Halászati Alap” biztosította a nemzeti költségvetésből. A kiemelkedő genetikai

adottságokkal és növekedési eréllyel rendelkező pontyivadék telepítését a hal tenyészanyag

támogatása ösztönözte, a halászati beruházásokhoz a mezőgazdasági beruházások támogatási

rendszerében volt lehetőség pályázatot benyújtani.

Az előcsatlakozási időszakban a Halászati Alap és a hal tenyészanyag támogatási lehetőségein

kívül a SAPARD támogatások keretében lehetett tógazdaságok illetve halfeldolgozók

építésére pályázni.

A csatlakozással 2004-től részesei lettünk a 2000-2006-os Halászati Orientációs Pénzügyi

Eszköz (HOPE) nevű támogatási programnak. Ez a támogatási forma önálló strukturális

alapként működött az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) mellett. A

nemzeti támogatások közül a halgazdálkodási és a hal tenyészanyag támogatások kerültek

notifikálásra, melyek 2006 végéig voltak adhatóak.

A 2007-2013-as teljes programozási időszakra az Európai Halászati Alap (EHA)

társfinanszírozásával az eddigi legnagyobb támogatási keret állt a teljesen önálló Halászati

Operatív Program (HOP) keretében a halgazdálkodási ágazat rendelkezésére.

A halgazdálkodás fejlesztése és támogatása területén az alapelvek a következő időszakban

sem fognak változni, ezek gyakorlatilag megegyeznek a Közös Halászati Politika (KHP)

alapelveivel – figyelembe véve Magyarország, mint tengernélküli ország geográfiai helyzetét

és a halastavi haltermelés dominanciáját. A 2014-2020-as tervezési időszak dokumentumai az

előzetes útmutatásoknak és uniós jogszabályoknak megfelelően fognak készülni.

A NAS kidolgozásához az európai stratégiai dokumentum-környezetből felhasznált egyik

legfontosabb alapnak az Európai Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform (EATiP)

2012-ben megjelent „Az Európai akvakultúra jövője” című kiadvány tekinthető. Az EATiP

elnökének megállapítása szerint a szervezetet azért hozták létre, hogy közösen adjanak

válaszokat az ágazat működése során felmerülő kérdésekre, azonosítsák a problémák

megoldási lehetőségeit, és olyan tevékenységek kereteit jelöljék ki, amelyek az európai

akvakultúra ágazatot a növekedés és a fenntartható fejlődés irányába vezetik. A nevezett

dokumentum összefoglalja a szervezet jövőképét, amelynek megfogalmazásához az iparág

több mint négyszáz európai résztvevője adta szaktudását és véleményét. A dokumentum



17

összhangban van az Európa 2020 stratégia prioritásaival és válaszokat ad a Tanács által

készített Fenntartható fejlődési stratégia című tanulmányban és az ún. Lund Deklarációban

azonosított kritikus kihívásokra is.

A NAS-t megelőzően, és egyben megalapozva azt, a nemzeti ágazati stratégiák rendszerének

kialakítása keretében elkészült az ún. Fehér Könyv (FK), amely szélesebb kitekintést mutat be

az ágazatról. Az értékelés és a tervezés során célszerű a stratégiát az 2014-2020-as hétéves

uniós programozási időszakkal szinkronban megállapítani. Mivel az n+3 szabály miatt ez

gyakorlatilag 10 évet jelent, a stratégiának erre az időszakra kell kiterjednie.

Előzmények

Az elmúlt években több halászatot és haltermelést érintő stratégia készült, amelyek ugyan

kiválóan összefoglalták a halgazdálkodási ágazat egyes részterületeinek lehetséges fejlesztési

irányait, de nem ölelték fel az ágazat minden szegmensét, illetve tevékenységi területét. A

jelenleg elfogadott stratégiák a következők:

Magyar Halgazdálkodási Technológiafejlesztési Platform megvalósíthatósági

tanulmány és stratégiai kutatási terv: A kutatás-fejlesztés és az innováció aktuális

feladatait elsősorban a haltermelési szektorra határozza meg.

FVM Halászati és Akvakultúra K+F+I stratégia: A minisztériumi felkérésre

született tanulmány szintén a kutatási feladatokat taglalja.

Magyarország Nemzeti Halászati Stratégiai Terve (NHST) és az erre alapuló

Halászati Operatív Program: Az Európai Halászati Alap által társfinanszírozott

HOP tervezési dokumentumai jelenleg a legátfogóbb stratégia és cselekvési

tervnek tekinthető, amelyekből azonban hiányzik a horgászat kérdésköre, mivel ez

a terület nem tartozik az Alap által támogatható tevékenységek közé.

A Halgazdálkodási Stratégia Koordináló Bizottság (HASKOBI)

közreműködésével és a szarvasi Halászati és Öntözési Kutató Intézet (HAKI) által

megalkotott ágazati helyzetelemzés, amely tartalmaz SWOT- és problémaelemzést

is.

A kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III. 12.) kormányrendelet

szerinti „Fehér Könyv Magyarország Nemzeti Akvakultúra Stratégiájához” című

tanulmány a 2014-2020-as programozási időszak tervezéséhez.

2.2.2. Termelés és technológiafejlesztés, természetvédelem

2.2.2.1. Tartalékok és a költségcsökkentés lehetőségei a tógazdasági haltermelésben

A jelenlegi tógazdasági technológiában még jelentős tartalékok vannak a költségcsökkentés, a

termelésnövelés és a termékminőség javítás terén. Részleges technológiaváltással

Magyarország képes lenne megkétszerezni jelenlegi étkezési ponty termelését, de az új

innovatív technológiák alkalmazásával a költségek csökkentése és a termékminőség javítása

is elérhető.



18

A technológia-fejlesztés főbb irányai a következők:

Az extenzív technológia fejlesztése a természetes hozam növelésével és a

természetvédelmi előírásoknak megfelelő technológiai fejlesztésekkel. Ez a tavak

üledékében felhalmozódott tápanyagkészlet új öko- és biotechnikai eljárásokkal

történő hasznosításával, illetve olyan új technológiák kialakításával érhető el,

amelyeknél a halfogyasztó madarak okozta károk kisebb termeléskiesést okoznak.

A tógazdaságokon belül intenzív termelő egységek létrehozása tavi recirkulációs

illetve tó-a-tóban technológiára építve. Itt a fejlesztendő technológiák lényege,

hogy az intenzíven takarmányozott és népesített kis tavak vagy medencék vizét az

extenzív technológiával termelő tavakban tisztítják, majd visszaforgatják az

intenzív részre. Így a granulált, teljes értékű takarmánnyal bevitt tápanyagok a

tisztító tóban is hasznosulnak és a rendszer az éves feltöltési vízigényen és a

párolgási veszteség pótlásán túl nem használ fel vizet, másrészt az extenzív tó

tápanyag-utánpótlására külön nincs szükség. Fontos megjegyezni, hogy az intenzív

egységekben nevelt, általában nagyobb értékű hal növelheti a bevételt, másrészt

ezek a kisebb egységek jobban védhetőek a halfogyasztó madaraktól.

Az előbbiekben bemutatott új termelési módok és köztes megoldásaik alapvetően

alakítják át a hagyományos tógazdasági technológia teljes vertikumát, így a

halszaporítás és az ivadéknevelés jelenlegi műszaki, technológiai megoldásait is.

Az új technológiák megfelelő kutatási háttér megléte mellett utat nyithatnak a

halastavakon termelt fajok jelenlegitől eltérő arányú népesítésének, melyből a

ragadozó halak nagyobb részarányt képviselhetnek.

2.2.2.2. Az intenzív haltermelés fejlesztése

Az általános technológiai fejlődés legjobban a zártan végzett intenzív haltermelés területén

érezteti hatását a világban. Ma már számos olyan fejlett műszaki és biológiai megoldás áll

rendelkezésre (ózonkezelés, hatékony biológiai szűrők, alacsony energiaköltségű vízforgató

berendezések stb.), amelyek eddig nem álltak rendelkezésre, vagy igen nagy bekerülési

költséggel bírtak. Napjainkban az intenzív haltermelés egyre inkább a zárt, recirkulációs

rendszerekbe tevődik át, amelyek a külső környezettől függetlenek, így gyakorlatilag bárhol

létesíthetőek. Magyarország az intenzív termeléshez kiváló adottságokkal rendelkezik, mivel

hazánk geotermikus potenciálja igen magas, így ezt kihasználva viszonylag olcsón fedezni

lehet az intenzív recirkulációs rendszerek hő-, illetve vízigényét. A fosszilis energiahordozók

kiváltása történhet a hulladékhő-források másodlagos hasznosításával is. A intenzív

technológiát használó üzemek terjedése kapcsán meg kell említeni azt a jelentős know-how-t,

amely a magyar szakemberek rendelkezésére áll, köszönhetően az elmúlt évek sikeres

kutatásainak. Különösen fontos a nagy értékű, exportpotenciállal rendelkező fajok

szaporításával és ivadéknevelésével (barramundi, hibrid csíkos sügér, nílusi tilápia, pettyes

harcsa, fogassüllő) kapcsolatosan rendelkezésre álló hazai tudásbázis. Ezen intenzíven jól

nevelhető fajoknak jelenleg korlátozott az ivadék-ellátása, azonban ennek megoldásával

jelentős bevétele lehet a hazai termelőknek az étkezési méret értékesítése mellett. A meleg,

nagy sótartalmú termálvíz haltermelésben való alkalmazásával már a közeli jövőben



19

megvalósítható hazánkban az új, akár tengeri fajok termelése is. Emellett nagy jelentősége

lehet a hazai, értékes (ragadozó) halfajok (csuka, fogassüllő, harcsa) tömegtermelésének. A

recirkulációs üzemekben való haltermelés lehetőségei szinte korlátlanok – mivel a belső

környezet minden paraméterét (hőmérséklet, sótartalom, oldott oxigén stb.) szabályozni lehet-

, így szinte bármilyen halfaj termelhető. A telepek tápanyagban dús, meleg elfolyó vizét

„kaszkád-szerűen” hasznosítva tovább növelhető az erőforrás-hatékonyság. Innovatív

technológiák alkalmazásával az energiafelhasználást minimalizálni lehet, így a termelési

költség csökkenthető. A hazai intenzív termelésben átfolyóvizes rendszereket leginkább

pisztrángfélék nevelésénél használnak. Hazánk vízrajzi adottságaiból kifolyólag sajnos az

ilyen elven működő telepek számának gyarapodása nem várható.

2.2.2.3. A halastavi gazdálkodás vízminőség- és természetvédelmi jelentősége

A halastavi gazdálkodás természetvédelmi jelentősége egyre jobban felértékelődik, ami a

halastavak, mint mesterséges vízi illetve vizes élőhelyek komplex funkciójának köszönhető.

Az extenzív halastavakban természet közeli módon, főként a tavak természetes

táplálékkészletére alapozva, a tavi tápanyagkészlet mesterséges növelésével, a természeti

erőforrások újrahasznosításán alapuló technológiai elemek alkalmazásával állítható elő magas

fehérjetartalmú, egészséges élelmiszer, valamint lehetőség nyílik biohal termelésre is. A

magyarországi halastavak alkotta élőhelyek európai és globális szinten is kiemelkedő

természetvédelmi értéket képviselnek: élőhelyet, szaporodási és táplálkozási helyet

biztosítanak számos vízi és vizes élőhelyhez kötődő védett fajnak. A halastavak jelentősége

abban is megnyilvánul, hogy az egykor sok természetes vízi és vizes élőhellyel rendelkező

Kárpát-medence területében a lecsapolások után e tavak nagymértékben hozzájárulnak a

térségre jellemző fauna – elsősorban a vízhez kötődő avifauna – fennmaradásához. Az

extenzív halastavak vízfelülete és szegélynövényzete a vegetációs időszakban, télen pedig a

vízborítás nélkül hozzáférhetővé váló aljzat meghatározó táplálkozási lehetőséget biztosít

számos védett és fokozottan védett fajnak is. A halastavak komplex ökológiai szolgáltatása a

teljes táplálékhálózat szintjén kifejezésre jutnak, így közvetve a nem védett természeti érték

státuszú fajok élőhelyeiként is értékes elemei a hazai tájnak.

A halastavaknak jelentős szerepe van a vízvisszatartásban, a mezőgazdaságnak esetleg

problémát okozó vízmennyiségek befogadásában. A mederben tárolt víz hőkapacitása és

párolgása révén érdemben hozzájárulhatnak a mezoklíma szabályozásához. A tómeder

feltöltésére használt víz gyakran növényi tápanyagokban gazdag, vízminőségi szempontból

terhelt, amit a megfelelő halgazdálkodási technológia a vízi táplálékhálózaton keresztül

halhús formájában hasznosít, így a halastó leürítésével a befogadóba kerülő víz minősége

végeredményben jelentős mértékben javulhat.

A tógazdasági haltenyésztés által létrehozott vízi és vizes élőhelyek tehát a gazdasági

tevékenység és a természetvédelmi célok összehangolásának legnyilvánvalóbb példái. Ezzel

összhangban az ökológiai szolgáltatások fenntartása érdekében a nem termelő vagy a

termelési potenciál csekély részét kihasználó halastavak esetében is indokolt támogatni a tó

fenntartását olyan esetben is, ahol nincs egyértelmű termelés-kiesést okozó korlátozás vagy

önkéntes vállalás az ilyen üzemeltetés hátterében. Ehhez olyan Halastavi Környezetvédelmi



20

Programot (HKP) célszerű kidolgozni, amelynek keretében a tógazdák a fenntartást biztosító

vagy segítő támogatás természetvédelmi célú felhasználásáról monitoring adatokkal

számolnak el az EU adófizető polgárai felé. Ez a megoldás olyan támogatást jelenthet, ami a

gyakorlatban a természetvédelem érdekeit is figyelembe vevő termeléstechnológiát valósít

meg.

2.2.2.4. Természetesvízi halgazdálkodás

Az utóbbi évek árvizei után jelentkező halivadék-tömeg is megmutatta, milyen nagy

jelentősége lenne a tervszerűen kialakított ártéri gazdálkodási rendszereknek. Folyóink

árterein szükséges az ilyen irányú beruházások megvalósítása, hiszen ezzel biztosítható a

halgazdálkodási vízterületekre nem telepített halfajok természetes szaporulattal történő

állománypótlása. A már meglévő, épülő és építendő tározóterületek halgazdálkodási

szempontokat is figyelembe vevő kezelésével, a fokgazdálkodás lehetőség szerinti

felelevenítésével és az ehhez szükséges vízhálózat rekonstrukciójával a nagy folyók

vízgyűjtőjének halállománya jelentősen növelhető. A folyók áramló vizében ívó halfajok,

illetve az állóvizek esetében a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló ágazati

jogszabályok szerint kijelölendő halgazdálkodási kíméleti területek védelme hozhat hasonló

eredményt. Amennyiben szükséges, az adott állóvizeken, illetve folyószakaszokon ívóhelyek

mesterséges kialakítását kell megtervezni és kivitelezni, amihez a szükséges anyagi forrást

megfelelő támogatási rendszer keretében kell biztosítani.

Nem közvetlenül halgazdálkodási kérdés, de itt kell megemlíteni, hogy a levonuló áradások

vizének az arra alkalmas területeken történő részleges visszatartása és későbbi öntözési,

halgazdálkodási és egyéb célú hasznosítása a dráguló víz esetében meghatározó, magas

prioritású stratégiai ügy.

A természetes vizek halállományának védelme, fenntartható hasznosítása és a halak

élőhelyének megóvása összetett kérdés: itt jelenik meg a különböző hasznosítási módok

(horgászat, halászat, haltermelés) összehangolása, amely szintén stratégiai feladat. A zömében

természetes vizekként jellemezhető nyilvántartott halgazdálkodási vízterületek hasznosítói ma

komoly összegeket költenek haltelepítésre, ami többségében – és leginkább a hazánkban

kialakult horgászati preferencia miatt – piaci pontyok kihelyezéséből áll olyan vízterületeken

is, ahol e faj nem, vagy csak elenyésző arányban lenne része a természetes módon kialakuló

és önfenntartó módon megújulni képes halfaunának. A vizek jó ökológiai állapotának és a

halállomány természetes megújulásának biztosítása szempontjából az adott vízre jellemző

halfajokra alapuló fenntartható halgazdálkodás kialakítása kívánatos, aminek indokolt esetben

része lehet az ott jellemző halfajok (pl. egy vízfolyáson domolykó, jász, paduc, márna,

kecsege, állóvízen compó, széles kárász, balin) alkalomszerű kihelyezése is állományerősítés

vagy a rossz halgazdálkodási gyakorlat miatt eltűnt fajok visszatelepítése céljából. E halfajok

szaporítása és előnevelése megoldott, így a meglévő vagy újonnan létesítendő halkeltetők

biztosítani tudnák a megfelelő mennyiségű és minőségű halmennyiséget. Rendszeres

telepítési igényre a kisebb, a helyi hasznosítás mértéke miatt önfenntartó halállományt

legfeljebb egyes fajok tekintetében biztosítani képes állóvizek esetében kell számítani. A nagy

nyílt vízfelülettel bíró halgazdálkodási vízterületek esetében a prioritás a természetes



21

szaporulat révén megújuló halállomány és az ehhez igazított hasznosítási ráta révén a

fenntartható használat kialakítása. E nagy vizeken a helyben is kielégítő szaporulattal

rendelkező fajok kihelyezése iránt csak alkalomszerű igény mutatkozhat, de a hazai

halkeltetők adott esetben (pl. egy havária után szükséges visszatelepítés) a megfelelő

mennyiségű és minőségű halmennyiséget a nagy vizek biodiverzitását megközelítő módon is

képesek lesznek biztosítani.

Az uniós társfinanszírozott támogatások az előző ciklusban sem tették lehetővé a direkt

haltelepítések támogatását, kivéve azt a nagyon kevés – főleg tengeri – fajt, amelyek európai

uniós megmentési vagy fajfenntartási terv részei. A kérdést még jobban árnyalja, hogy az

állami támogatásokat szabályzó közösségi jogszabályok a csak nemzeti forrásból támogatott

haltelepítéseket sem engedélyezi. Így a rekreációs tevékenység csak áttételesen támogatható.

Például az akvakultúrában állíthatók elő olyan pontyfajták és biodiverzitást, illetve

állománynagyságot javító halfajok, amelyek a nem támogatott haltelepítési programokban

fontos szerepet játszhatnak. Másik ilyen terület az ívóhelyfejlesztés támogatása, amellyel

növelni lehet a természetes élőhelyeken a különböző halpopulációk méretét.

2.2.2.5. Haltermékek piaca és halfeldolgozás

A fogyasztói szokások változásával és az új termelési módszerekkel párhuzamosan kell

fejleszteni a halfeldolgozás technológiáit. Az édesvízi halból készült termékek területén a

nagy nemzetközi élelmiszergyártó cégek egyelőre nem érdekeltek, így míg a tengeri halak

feldolgozásában jelentős fejlesztések történnek, addig ezen a területen jelentős lehetőség van

a technológiai előrelépésre.

A fejlődés egyik fontos iránya az édesvízi halaink, így elsősorban fő fajunk a ponty

szálkamentes termékeinek előállítása, amelynek alaptechnológiái már régóta ismertek (irdalt

filé, szálka szeparáció, formázott termékek), azonban ezeket a fogyasztói igényeknek

megfelelően tovább kell fejleszteni. Emellett továbbra is fontos a folyamatos termékfejlesztés,

amely a megnyíló új piacokat, illetve piaci réseket célozza. A halfeldolgozás fejlesztése

azonban nemcsak a termékek előállításának fejlesztését jelenti, hanem a beérkező nyersanyag,

azaz az élő hal állatvédelmi elvárásoknak megfelelő kezelésén túl, a termékek eltarthatósági

idejének növeléséig a teljes termelési és értékesítési ciklust is magában foglalja.

A piacképes haltermék alapja a kifogástalan minőségű hal. Ezért elengedhetetlen az alulról

szerveződő, több termelőt összefogó minőségtanúsítási rendszerek és védjegyek bevezetése,

mely elősegítené a hatékony marketing tevékenységek megvalósítását. A piacvédelem nem

pusztán hazai kérdés, hanem az egész európai akvakultúra számára is egyre sürgetőbb,

ugyanis az ágazat egyre nehezebben tud lépést tartani a harmadik országokból, elsősorban

Ázsiából származó import termékekkel (gyorsfagyasztott filé).

A hazai termelésű hal hatékonyabb export-értékesítéséhez szükséges lehet létrehozni egy, a

korábban már működő HALÉRT-hez (Halértékesítő Vállalat) hasonló céget, illetve meg kell

vizsgálni annak lehetőségét, hogy hazai viszonyok között miként lehet létrehozni a vonatkozó

uniós rendelet által szabályozott akvakultúra-termelői szervezeteket.



22

A halkereskedelem szempontjából lényeges kérdés az úgynevezett helyi piacok ellátása. Ez

más mezőgazdasági ágazatokban megoldott, hiszen a hazai szabályozás lehetőséget biztosít a

megtermelt mezőgazdasági alapanyagokból „házi” körülmények között készült termékek

környező településeken történő értékesítésére. A termékfejlesztés és az új piacok kiépítése

mentén fontos feladata az ágazatnak a hal közétkeztetésbe való bevezetésének kidolgozása.

2.2.3. Stratégiai célrendszer meghatározása

A problémafa módszerével elvégzett elemzések alapján megfogalmazható a célfa, illetve

célhierarchia modell, illetve az EATiP prognózisa alapján a mennyiségi célkitűzések is

számszerűsíthetőek. Ezen célok teljesülésével hozzájárulhatunk az európai program, valamint

az ETHA és KHP rendeletekben megfogalmazottak megvalósulásához.

A NAS az alábbi uniós célkitűzések eléréséhez járul hozzá:

a halászat és az akvakultúra versenyképességének, környezeti szempontú

fenntarthatóságának, gazdasági életképességének és társadalmi felelősségvállalásának

elősegítése;

a KHP végrehajtásának előmozdítása.

A támogatási ciklushosszoktól független a hosszú távú stratégiánk központjában a magyar

halgazdálkodás fenntartható fejlesztésének, illetve a haltermelés növelésének biztosítása és

támogatása áll oly módon, hogy az szervesen illeszkedjen a KHP prioritásaihoz. Ebből

következnek a részstratégiai elemekként felfogható és elkülöníthetően kezelendő

programelemek. A csoportosítás nehézségét az adja, hogy a jogszabályok szerint többféle

megközelítés is megadható és egy megfogalmazott programelem több ETHA szerinti Uniós

Prioritáshoz (a továbbiakban: UP) is kapcsolódhat, ugyanakkor egy adott programelemhez

több UP is tartozhat. Az egyszerűség kedvéért egy programelemet most csak egy prioritáshoz

rendelünk hozzá. Az alábbi felsorolás nem jelent elsőbbségi sorrendet.

1. A környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív,

versenyképes és tudásalapú halászat előmozdítása.

A haltermeléshez szükséges vízhez való hozzáférés egyszerűsítése.

A természetes vizek biodiverzitásának megőrzése és az őshonos halállomány

növelése a halgazdálkodási vízterületeken, az akvakultúrákban szaporított és

nevelt egyedekkel.

A NATURA 2000 területek megőrzése és kezelésükre a közösségi iránymutatás

adaptálása.

A természetesvízi halőrzés fejlesztésének, illetve a nem telepített fajok

ívóhelyeinek rekonstrukciójának támogatása.

2. A környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív,

versenyképes és tudásalapú akvakultúra támogatása.



23

A halgazdálkodás energiahatékonyságának növelése a hagyományos

energiaforrások innovatív alkalmazásával és az alternatív energiaforrások

felhasználásának elterjesztésével.

Az innovatív módszerek feltárása és elterjesztése a kutatók és termelők

együttműködésének erősítésével, valamint a hálózatosodás segítségével.

A Horizon 2020 szellemében új, innovatív haltermelési technológiák kutatása.

A növekvő halfogyasztást biztosító, hazai eredetű árualap termelését biztosító

meglévő halastavak és az intenzív rendszerek korszerűsítése.

Új, korszerű haltermelő egységek építése.

A halgazdálkodással foglalkozó kezdő vagy nem kezdő fiatal vállalkozók

támogatása.

A halgazdálkodásban dolgozó vállalkozások és alkalmazottaik hosszú távú

megélhetése, mikro-, kis- és középvállalkozások versenyképességének növelése.

A haltermelők összefogásának ösztönzése és elősegítése a kedvezőtlen piaci

folyamatok leküzdése érdekében.

A tengeri halászat korlátozásából eredő európai uniós importfüggőség csökkentése

édesvízi akvakultúrában nevelt hagyományos és a termelésbe bevont

perspektivikus halfajok közösségen belül történő szállításával, illetve a hazai

piacon történő termékkiváltással.

A haltermelőnek folyamatos, több tevékenységből származó árbevételt biztosító

multifunkcionális halgazdálkodás elterjesztése.

A halgazdálkodás területén tapasztalható „szürke” és „fekete” gazdaság

visszaszorítása, beleértve az ezt elősegítő hozzáadott értéket adó technikákat is.

3. A Közös Halászati Politika végrehajtásának előmozdítása

A tudományos ismeretek gyarapítása és közkincsé tétele, valamint az adatok

gyűjtésének és kezelésének fejlesztése.

Támogatás biztosítása a monitoring-tevékenységekhez, a nyomon-követéshez, az

ellenőrzéshez és a szabályok betartatásához, ezzel az intézményi kapacitás és a

közigazgatás hatékonyságának javítása, az adminisztratív terhek növelése nélkül,

esetlegesen azok csökkentésével.

A halgazdálkodási kutatás és oktatás erősítése.

A haltermelést és feldolgozást szabályozó jogi háttér egyszerűsítése és

egyértelműsítése.

A kutatási eredmények és a technológia-transzfer nemzetközi dimenziójának

elősegítése, beleértve a kutatói és szakemberek közötti tapasztalatcseréket is.

A halfogyasztás növelésének érdekében a csökkentett szálkatartalmú, illetve

szálkamentes haltermékek közétkeztetésben való felhasználásának erősítése.

4. A piaci értékesítés és a feldolgozás támogatása (a rendeletben 5. prioritás)



24

A lakosság nyomon követhető, élelmiszerbiztonság szempontjából megfelelő,

megfizethető, széles választékú, magas feldolgozottsági fokú, hazai eredetű

haltermékekkel való ellátása, a haltermékek nagyobb arányú megjelenése a

közétkeztetésben.

A kornak megfelelő és innovatív technológiát alkalmazó magas feldolgozottsági

fokú termékeket előállító halfeldolgozók támogatása.

Az akvakultúra és a halfeldolgozó vállalkozások struktúra- és vezetői, illetve

tulajdonosi generáció váltásának elősegítése.

A haltermékek értékesítése során a versenyhátrányt okozó adó mértékének

csökkentése (ÁFA csökkentés).

A halgazdálkodási ágazat küldetésnyilatkozatához és jövőképének megalkotásához hasonlóan

a részletes célkitűzések meghatározása is meglehetősen bonyolult feladat. Egy időben kell

illeszkedniük a különböző uniós célrendszerekhez, beleértve az ETHA rendelet támogatási

struktúráját, emellett adaptálni kell a hazai szakmai szinten felmért és egyeztetett fejlesztési

igényekhez.

Illeszkedés az Európa 2020 stratégiához

A NAS a KHP-hoz és az UP-hoz igazodva, az Európa 2020 stratégiához három kiemelt

kezdeményezés keretében járul hozzá:

„Erőforrás-hatékony Európa”.

„Innovatív Európa”.

„Új készségek és munkahelyek menetrendje”.

Az EU 2020 11 tematikus célkitűzései közül az alábbi négy eléréséhez járul hozzá:

Az innováció erősítése.

A kis- és közepes vállalkozások, agrárszektor és halászati szektor

versenyképességének fejlesztése, akvakultúra támogatása.

A környezetvédelem és az erőforrás-hatékonyság ösztönzése.

A foglalkoztatás bővítése és a munkaerő mobilitásának támogatása.

Illeszkedés az ETHA rendelet prioritásaihoz

A NAS céljainak elérése 4 UP mentén történik:

A környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív,

versenyképes és tudásalapú halászat előmozdítása.

A környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív,

versenyképes és tudásalapú akvakultúra támogatása.

A közös halászati politika végrehajtásának előmozdítása.

A piaci értékesítés és a feldolgozás támogatása.



25

Magyarország halgazdálkodásának ágazati stratégiai legfőbb céljai:

Innovatív, versenyképes és fenntartható akvakultúra és halfeldolgozás, növekvő

halfogyasztás elérése.

Fenntartható és erőforrás-hatékony halgazdálkodás a természetes vizeken.

A felszíni vizek „jó állapotának” elérése, a vizekkel kapcsolatban lévő (a vízi és a vízi

ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi) ökoszisztémák védelme, állapotuk javítása.

3. Számszerűsített nemzeti növekedési cél (2014–2020)

3.1. Stratégiai mutatószámok és indikátorok

A 2010-2030 közötti édesvízi akvakultúra termelésnövekedését az EATiP prognózisa 41%-

osra becsüli. A magyar fejlődés tervezésénél a pesszimista stratégiát mellőzve a reális

megközelítéssel élünk. Eszerint az időarányos megnövelt magyar célkitűzést 2023-ig 25%-

ban határozzuk meg, ami magasabb az EATiP prognózis alapján Európára becsültnél. Ezt a

növekedést három fejlesztési terület keretében kívánjuk elérni:

1. A meglévő halastavak korszerűsítésével és technológiafejlesztéssel 10%-os

termelésnövekedés, amit többek között kétezer hektár halastó felújításával

érünk el.

2. 5%-os termelésnövekedés korszerű, új halastavak építésével, ami összesen

mintegy ezer hektár új halastó területet jelent.

3. 10% növekedés hét új intenzív rendszer építésével, illetve a meglévő telepek

korszerűsítésével.

A termelésnövekedés azonban nem fogja automatikusan magával vonni a hazai halfogyasztás

növekedését. A jelenlegi 3,63 kg/fő/év (AKI, 2013) fogyasztást az import nettó módon történő

beszámítása miatt át kell számolni az új időszakban teljes bruttó fogyasztásra, ami közelítő

becsléssel kb. 5,1 kg-os kiindulási adatot fog jelenteni. Feltételezzük, hogy az ETHA-

szabályozás és a tengeri halállományok csökkenése miatt a tengerekről származó fogások

csökkenni fognak, változatlan, esetleg növekvő fogyasztói igények mellett. A rést betömő

EU-s import részbeni kiváltására meg fog nőni az akvakultúrában előállított halak szerepe,

amely magával vonja az édesvízi haltermelés növekedését is. Ebben a vonulatban számítunk a

tradicionális halaink és a termelésbe belépett-belépő egzotikus fajok növekvő exportjára.

Mivel ezek a hatások nehezen becsülhetők, a halfogyasztás-növekményt 1 kg- ban

prognosztizáljuk. A többlettermelés eredményjavító hatását inkább az importkiváltás

magasabb százalékában és az export növekedésében várjuk.

3.2. Monitoring mutatók

Tervezett mutatók az átlagosan évente Magyarországon az akvakultúrában megtermelt

halmennyiséghez képest az ETHA félidős értékelésekor és a program zárásakor (az értékek

ezer tonnában, kerekítve értendők):

Átlag (ezer t) 2018 (ezer t) 2023 (ezer t)



26

ponty 16 17 18

növényevők 3 3,5 4

afrikai harcsa 2 2,5 3

egyéb 0,5 1 2

összesen 21,5 24 27

növekmény - 2,5 8

A NAS céljainak eléréséhez szükséges mutatók

Eredménymutatók

Kiindulási

időszak adatai

(2013)

Félidejű adatok

(2018)

Célidőszak

adatai

(2023)

Új halastavak területe (ha) - 400 1000

Felújított halastavak területe (ha) - 1000 2000

Új intenzív telep (db) 14 17 21

Akvakultúra szakágazat teljes étkezési

haltermelése (t) 15 000 16 500 18 750

Egy főre jutó halfogyasztás (kg/év) 5,1 5,6 6,1

II. A STRATÉGIAI IRÁNYMUTATÁSRA ADOTT VÁLASZ

1. Adminisztratív eljárások egyszerűsítése

1.1. Az adminisztratív terhek összefoglaló értékelése

Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programon belül (AVOP) 2004-2006 között önálló

strukturális alapként, pályázatos rendszerben működött a Halászati Orientációs Pénzügyi

Eszköz (HOPE). A döntést az AVOP Irányító Hatóság (IH) vezetője hozta meg, munkáját a

döntés-előkészítő bizottságok - “DEB-ek” segítették. A halgazdálkodási támogatások

esetében önálló DEB is működött és a folyamat végén támogatási szerződések készültek.

A Halászati Operatív Program (HOP) 2007-2013 időszakában a közigazgatási hatósági eljárás

és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: KET) előírásai alapján

támogatási határozatok születtek. E rendszer sokkal bonyolultabb az elődjéhez viszonyítva.



27

Az adminisztratív terhek egyik fő forrása a komplex hatósági engedélyezési rendszer

bonyolultsága, melynek egyszerűsítésével a kérelmek benyújtása és adminisztratív kezelése

rugalmasabbá válhatna.

A kedvezményezettek adminisztratív terhei az Európai Halászati Alap társfinanszírozásában

megvalósuló Halászati Operatív Program 2. prioritási tengelye szerinti beruházási

támogatások feltételeiről szóló 50/2011. (VI. 6.) VM rendelet, valamint az Európai Halászati

Alap társfinanszírozásában megvalósuló Halászati Operatív Program 2. prioritási tengelye

szerinti vízi környezet védelmével kapcsolatos intézkedések feltételeiről szóló 110/2011. (XI.

24.) VM rendelet előírásaiból származnak.

A 2007-2013-as időszak támogatási nehézségeit (hatósági engedélyek beszerzése, Integrált

Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer - IIER, bonyolult és időigényes kérelmezési rendszer) az

Agrár Európa Kft. által 2011-ben készített HOP Félidős Értékelés is elemzi. Eszerint a

támogatási kérelmek benyújtásától az ügyfeleket visszatarthatja, hogy a halgazdálkodók döntő

többségének tanácsadót kell megbíznia a támogatási kérelmek összeállításához. A kisebb

beruházások kapcsán a bürokrácia viszonylagos túlzottsága, aránytalansága is említésre

került.

Az egyszerűsítés lehetőségeit felmérő kérdőívek alapján az adminisztratív terhek nehezítik a

kérelmek benyújtását.

További adminisztratív visszatartó tényező a jogerős építési, illetve vízjogi létesítési, illetve

üzemeltetési engedély megléte már a támogatási kérelem benyújtásakor.

Az IIER a jelen szerkezetében csak jelentős kompromisszumok árán alkalmas a HOP

beruházási típusú kérelmek kezelésére. Az IIER-rel kapcsolatos további észrevétel, hogy

esetenként a nem megfelelő működése késedelmeket okoz a kifizetéseknél a kifizetési

kérelmek benyújtási idejéhez képest.

A konkrét benyújtási időszak meghatározása nehezíti a támogatási kérelmek beadását, a

folyamatos benyújtási lehetőséget alkalmasabbnak tekintik a kérelmezők.

1.2. Az adminisztrációs terhek csökkentésének eléréséhez tervezett főbb

tevékenységek

Az új uniós jogszabályok elvárásai alapján az átláthatóságot és az esélyegyenlőséget

fokozottan szem előtt kell tartani a hazai támogatási rendeletek kidolgozása során, így az

elsődleges cél az, hogy a jelenlegi rendszer ne bővüljön további adminisztratív terhekkel.

Az egyszerűsítés megvalósíthatóságának vizsgálata esetében nem elég csak a halgazdálkodási

jogszabályokból eredő adminisztratív követelmények felhasználó baráttá tétele, hanem

ugyancsak meg kell vizsgálni a hatósági engedélyezési rendszer egyszerűbbé tételének

lehetőségeit.

Az operatív program célja egy olyan rendszer kialakítása, amely az AVOP tapasztalataira

épít, de egyben a KET-ben előírtakat is figyelembe veszi. Ezen felül fontos a különböző



28

adatbázisok összekapcsolásának lehetősége is. Mivel az IIER rendszer jelen állapotában

esetenként nem szolgálta az egyszerű végrehajtást, így egy több szempontból is alkalmasabb

rendszer kialakítása van folyamatban (IIER 2.).

Mindemellett a program célja a különböző eljárásrendek egyszerűsítése, illetve a kérelmezők

szempontjából a pályázatok, illetve a támogatási kérelmek elektronikus úton történő

benyújtásán alapuló rendszer kialakítása is.

1.3.Az adminisztratív terhek csökkentésének számszerűsített célja

A 2014-2020-as időszakban a 272/2014. (XI. 5.) Kormányrendelet alapján EU-s forrásból

történő támogatások pályázatos rendszerben lesznek elérhetők, így a pályázatok elbírálásának

ideje hetekre rövidül a 2007-2014-es időszak több hónapot igénybe vevő eljárási rendjéhez

képest, amely nagyban segíti a projektek kivitelezésének gyors megindulását.

2. Az uniós akvakultúra versenyképességének fokozása

2.1 A tagállami helyzet értékelése

2.1.1 A magyar halgazdálkodási ágazat SWOT elemzésének összefoglalása és a

fejlesztések beazonosítása

A magyar akvakultúra hozzájárulása a KHP előrelépéséhez nagyban függ a széleskörű

szakmai egyeztetés során feltárt erősségek és lehetőségek kiaknázásától, illetve a

gyengeségek, valamint fenyegetettségek kivédésétől. Mind a négy esetben az ágazat

szereplőinek fokozott szerep vállalásárára, valamint az ehhez szükséges tagállami és EU-s

források biztosítására van szükség. Az alábbiakban részletesen a magyar akvakultúra SWOT

elemzését foglaljuk össze. A többi alágazat fejlesztési célkitűzései ez alapján

beazonosíthatóak és ebből következnek.

Erősségek

A halastavak által létrehozott vizes élőhelyek számos növény és állatfajnak nyújtanak élő,

táplálkozó és szaporodóhelyet, aminek következtében a tógazdaságok biodiverzitása igen

nagy. Ezen értékek fennmaradásához nagymértékben hozzájárul, hogy a tógazdasági

haltermelés környezetterhelése rendkívül alacsony, emellett a gazdálkodás évszázados

szakmai tapasztalatokra alapozottan folyik.

Erőssége az ágazatnak, hogy az extenzív körülmények között folytatott haltermelés magas

szintű élelmiszerbiztonságot garantál a fogyasztók számára. Több tógazdaság teljesen

biotermelést folytat. Erőssége az ágazatnak, hogy az elmúlt időszakban több intenzív

haltermelő rendszer létesült, melyekben évszaktól függetlenül folyamatosan történik a

haltermelés. Több helyen foglalkoznak egzotikus, nagy exportpotenciállal bíró halfajok

termelésével, mely a magyar halgazdálkodás jövőjét jelentheti. Az intenzív telepeken

előállított hal legnagyobb részben feldolgozott, akár konyhakész állapotban is eljuthat a

fogyasztókhoz, a közeljövőben számíthatunk a kaviár-export növekedésére is.



29

Gyengeségek

A tógazdasági haltermelés egyik gyenge pontja az általános termelő infrastruktúra rossz

műszaki állapota és technikai színvonala (földművek, műtárgyak, gépek, műszaki

berendezések stb.). Az ágazatban, más mezőgazdasági ágazatokhoz képest, a termelési

folyamatok csak kis részben vannak gépesítve, így a technikai hatékonyság rendkívül

alacsony.

További probléma, hogy egyes tájegységekben a tógazdasági haltermelésben dolgozók

korösszetétele kedvezőtlen, magas a nyugdíjkorhatár közelében lévők aránya, míg a fiatalabb

munkavállalók szakképzettsége általában alacsony. A tógazdaságok többségében állandó

jellegű probléma a halőrzés és vagyonvédelem, mely jelentős plusz kapacitások lekötését

igényli emberi és eszközoldalról egyaránt.

Gyengesége a szektornak, hogy a tógazdasági haltermelők jelentős része nem rendelkezik

megfelelő mennyiségű és kapacitású haltárolókkal, ennek következtében az őszi lehalászás

során a kifogott hal egy részét azonnal el kell adnia, így kiszolgáltatottá válik a kereskedők

felé, melynek eredménye lehet a nyomott piaci áron való értékesítés.

További gyengeség, hogy a tógazdasági termelésből származó halat leginkább élve értékesítik

a tóparton, a feldolgozás részaránya alacsony. A szektor versenyképességét gyengíti, hogy az

intenzív üzemek beruházás-igénye nagy, így azok elterjedése csak lassan történik. Sajnálatos

módon a jórészt tógazdasági haltermeléssel foglalkozó termelők innovációs készsége és

igénye alacsony.

Threats

A tógazdasági termelés legfontosabb fenyegetettsége a halfogyasztó állatok kártétele, melyet

elsősorban a nagy kárókatona okoz. Megállapítható a monitoring adatok alapján, hogy a

legnagyobb kárt nem feltétlen az itt fészkelő, hanem az északról érkező vonuló állomány

jelenti. Egyes tógazdaságokban a vidra is jelentős károkat okozhat, főleg a telelő

halállományban. Kiemelkedő veszély a koi-herpesz vírus esetleges megjelenése a magyar

tógazdaságokban, aminek a megakadályozására ágazati összefogásra van szükség.

Az időjárási szélsőségek jelentősen befolyásolják a vízgazdálkodást, így a vizes élőhelyeken a

klímaváltozás hatásaként vélhetően problémát fog jelenteni a szélsőségesen ingadozó

hőmérséklet (párolgás) és csapadékmennyiség (téli-tavaszi többletvizek és a nyári aszályos

időszak), ami problémát jelenthet a halastavak vízgazdálkodásának tervezésében. A

tógazdasági haltermelés számára további fenyegetést jelent a feltöltővíz változó minősége is

(oldott oxigén, kórokozók, hőmérséklet, túl magas tápanyagtartalom).

Egyre több intenzív üzem használ közvetlenül vagy közvetve termálvizet a termeléshez,

amelynek elfolyó vízként való elhelyezése problémás, a kérdést szabályozó jogszabályi

környezetben vannak anomáliák.



30

Lehetőségek

Az ágazati stratégiát megalapozó kedvező tendenciák közül kiemelendő a horgásztavak és

egyéb halgazdálkodási vízterületek népesítéséhez szükséges halfajok növekvő kereslete.

További lehetőség az új típusú feldolgozási és termeléstechnológiák alkalmazásával, valamint

a meglévő feldolgozók korszerűsítésével a hazai feldolgozott haltermékek kereskedelmi

részesedésének növelése. A könnyen elkészíthető konyhakész termékek segíthetik a

halfogyasztás növekedését.

Kiemelt szerepe lehet a jövőben az új, egzotikus fajokat termelő zárt, intenzív üzemeknek.

Következtetések

Továbbra is szükség van specifikus beruházási (fejlesztési) támogatásokra, hogy azok segítsék

a fenntartható és egyben hosszabb távon is versenyképes ágazat fejlődését azáltal, hogy

előnyben részesítik az innovációt, az energiahatékonyságot és költségtakarékosságot, a

megújuló energiahordozók felhasználását, a minőségi termelést és a természeti környezet

megóvását.

Az akvakultúra a környezettudatos gazdálkodás erősítésével, a környezetkímélő-

környezetbarát haltermelési módszerek alkalmazásán keresztül hozzájárul a természeti

értékek fennmaradásához, a környezeti állapot javulásához. Ezért ezen módszerek

fokozottabb ösztönzése a jövőre nézve továbbra is feladat.

A piaci lehetőségek jobb kihasználása érdekében szükséges a termékpálya szereplői közötti

együttműködés erősítése. Ösztönözni kell a haltermelőket az élelmiszerminőség-biztosítási

rendszerekben való részvételre, a közösségi előírások betartására, a termelést és értékesítést

segítő információs rendszerek bevezetésére, valamint a piacon való együttes fellépésre az

európai uniós szabályozásnak megfelelő halászati termelői csoportok alakításán keresztül.

A halászatban dolgozók korösszetételének javítása érdekében ösztönözni szükséges a fiatal

halászok vállalkozásainak indítását, illetve a már működők termelési alapjainak a fejlesztését.

Az akvakultúra versenyképességének fokozása és fenntarthatóságának biztosítása érdekében

szükséges a halászok szaktudásának, innovatív gyakorlati ismereteinek bővítése. Ehhez a

szaktanácsadási, tájékoztatási és üzemviteli szolgáltatások fejlesztése szükséges.

A tógazdasági és az intenzív haltermelésben a választékbővítés érdekében ösztönözni

szükséges a jó piaci lehetőségekkel rendelkező és hazánkban újnak minősülő halfajok

termelésbe vonását és piaci bevezetését. Ugyanakkor a meglévő magyar pontyfajták genetikai

anyagának védelme nemcsak gazdasági, hanem társadalmi érdek is, mivel részét képezi

nemzeti és kulturális örökségünknek.

Ösztönözni kell mindkét termeléstechnológia esetében a megtermelt halállományokból új

típusú, a változó piaci igények kiszolgálását lehetővé tevő termékek kifejlesztését, és

kereskedelmi elterjesztését. Meg kell próbálni, főleg a harmadik országokból származó import

haltermékek egy részét hazai előállítású alapanyaggal helyettesíteni.



31

A járványt okozó halbetegségekkel szembeni megelőző intézkedéseknek és akcióknak kiemelt

jelentőséget kell tulajdonítani, ami különösen vonatkozik a Koi-herpesz vírus esetleges

megjelenésére. Ugyan ez a vírus az emberre közvetlenül nem jelent veszélyt, de a fogyasztók

jelentős része a humán herpesz vírusra asszociálva elfordulhat a halfogyasztástól, így hatása

vélhetően hasonló lenne a madárinfluenza által okozott baromfihús-vásárlás csökkenéshez.

Összegezve az akvakultúra fejlődési lehetőségeit, azok elsősorban a humántőke javításában, a

termeléshez szükséges erőforrások minőségi (rekonstrukció) és mennyiségi megújításban, a

szerkezetátalakításban, az innovációban, valamint a minőségi termék-előállításban rejlenek.

Olyan, több lábon álló, diverzifikált és egyben multifunkciós halgazdaság kialakítására kell

törekedni, mely nem terheli a környezetet, és amely az alacsonyabb képzettségűeknek is

munkalehetőséget kínál. Külön ki kell emelni a direkt, azaz a halászati telephelyeken a

közvetlen fogyasztók felé történő értékesítés szerepét („szedd magad akció”), melynek az

egyik legkézenfekvőbb formája a helyi horgásztatás és az ehhez kapcsolódó halvásárlás,

illetve a halételeket kínáló vendéglátóhelyek működtetése.

2.1.2. Kutatás, oktatás, K+F

Magyarországon a halgazdálkodási kutatás önálló intézetekben, valamint a felsőfokú oktatási

intézményekben valósul meg – ezáltal a BSc, MSc, szakmérnök hallgatók, de főleg a

doktoranduszok egyben kutatók is bizonyos mértékben. A hazai halászati kutatások

nemzetközi ismertsége összefüggésben van az intézmények hazai és nemzetközi K+F+I

projektekben való részvételével, az elért eredményekkel, és a megjelentetett tudományos

közlemények mennyiségével és minőségével. Az elmúlt időszak eredményei azt bizonyítják,

hogy a magyar halászati, halgazdálkodási kutatói szektornak vannak nemzetközileg is jegyzett

eredményei. Az új tudományos eredmények legtöbbször gyakorlat-orientáltak, ami annak is

köszönhető, hogy azok az utóbbi évek gyakorlata alapján vállalkozásokkal közös munka

során születnek meg. Ekkor az ún. „gyakorlatba történő bevezetés” nem kérdéses, hiszen

maga a vállalkozás jelöli ki a kutatás tárgyát és irányát, továbbá siker esetén alkalmazza az

eredményeket.

A közeljövőben az európai prioritásokhoz kapcsolódó elnyert nagy költségvetésű nemzetközi

projektek (pl. Horizon 2020) járulhatnak hozzá az ágazati fejlődéshez az elért innovatív

eredmények révén. A 2007-2013-as időszak több kiemelkedő eredményt hozott a hazai

halászati K+F+I-ben. Példaszerűen megemlítve néhányat (nem fontossági sorrendben):

- értékes ragadozó fajok (csuka, fogassüllő, sügér) szaporítási és ivadéknevelési

technológiájának kidolgozása

- a ponty kistavas intenzív (tápos) nevelése

- lapátorrú tok anya-állomány kialakítása

- iparszerű haltermelő rendszerek fejlesztése

- mikrobiológiai víztisztításra alapozott intenzív tavi haltermelés

- kombinált tavi haltermelési technológia kidolgozása

- harcsa- és tokfélék spermájának mélyhűtése

- pontyfajták genetikai jellemzése



32

- betegség- és stresszellenálló ponty változatok kialakítása

- védett és fokozottan védett halfajok genetikai hátterének vizsgálata

- védett és fokozottan védett halfajok szaporítási technológiájának kidolgozása

- gyógynövénykivonatok immun-stimulátorként való alkalmazása

- halolaj helyettesítése növényi alapanyagokkal haltápokban

- ragadozó halfajok tápra szoktatása

- új kórokozók (paraziták, vírusok) kimutatása tenyésztett és természetesvízi halakból és

köztigazda-szervezetekből, kórtani jelentőségük és fejlődésük tisztázása

- élő génbankok fenntartásának metodikájának kidolgozása

- fenotípusos ivarbefolyásolás

- ploidia-manipuláció

- természetes vizek algológiai vizsgálata

- biológiai vízminősítés

- tág sótűrésű halak (hibrid csíkos sügér, barramundi, vörös árnyékhal, nílusi tilápia)

lárva- és ivadéknevelési technológiájának kidolgozása

- élő eleség előállítása és bioaktív anyagokkal való gazdagítása

- halas vállalkozások költség-haszon elemzése

- innovatív, konyhakész haltermékek kifejlesztése

A magyarországi halgazdálkodással kapcsolatos képzés négy szintjét különböztethetjük meg:

középfokú szakmai képzés, felsőfokú BSc és MSc képzés, tudományos képzés (PhD),

valamint szakmérnök képzés.

Problémát jelent, hogy az utóbbi időszakban Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a

középfokú szakmai képzés (pl. a halászmesterek oktatása), azonban e szint erősítése és

támogatása a jövőben mindenképpen szükséges volna. A felsőfokú képzés megfelelő

színvonalon folyik a szakosodott oktatási intézményekben, azonban vannak olyan

szakterületek, melyek oktatása még hiányos (akvakultúra-gépesítés, speciális halas

élelmiszer-technológiai ismeretek és halfeldolgozás). Az ellenérdekeltségek és az

alulfinanszírozottság miatt fokozatosan megszűnt vagy formálissá vált a kutatási-oktatási

intézmények együttműködése a szakképzésben. Minden intézmény saját maga kénytelen

„túlélni”. A megfelelő feltételek megteremtésével és a szükséges támogatások biztosításával

el kell érni, hogy a gyakorlati kutatás és oktatás olyan eredményeket produkáljon, amelyek

elősegítik az innovatív technológiai fejlesztéseket és a magas szintű szakemberképzést.

2.2 A tervezett szakpolitikai válasz fő elemei

2.2.1. A magyar haltermelés fejlesztése

A magyar haltermelés fejlesztésének bemutatása során nem hagyatkozhatunk csak az

akvakultúrára, mert a halgazdálkodási ágazat fejlesztési elképzeléseit komplexen kell

szemlélni, figyelembe véve az innovációt, a technológiai kutatásokat, a feldolgozást, a képzési

és marketing tevékenységet és a vidékfejlesztési, valamint a rekreációs igényeket is. A

magyar halgazdálkodás fejlesztésének fő célkitűzései egy hosszú távú stratégia mentén



33

valósulnak meg. Az európai uniós társfinanszírozási szerep miatt a támogatási lehetőségeket

be kell építeni a jövőképbe. Mindenekelőtt igazodni kell a KHP alapvetéseihez és az ezt

szabályzó közösségi jogszabályokhoz. A jövőkép alakítása során ugyanakkor messzemenőkig

figyelembe kell venni a bizonytalansági tényezőket, illetve a hazai sajátságokat is. Nem

ismert, hogy a tengeri halászat korlátozásai ténylegesen milyen mértékű akvakultúra-fejlődést

fognak eredményezni – lesz-e lehetőségünk a meglévő halfajaink és a termelésbe belépő új

fajok növekvő exportjával, valamint a hazai piaci részesedés növelésével javítani az ágazat

árbevételét és ezzel jövedelemtermelő képességét. Nem ismert, hogy az intenzív

marketingtevékenység mekkora lakossági halfogyasztás növekedést fog eredményezni. Nem

ismert továbbá, hogy a rekreációs tevékenységek, és ezen belül elsősorban a horgászat milyen

telepítési fajszortiment és mennyiségi változásokat fognak generálni.

2.2.2. A magyar halgazdálkodás küldetésnyilatkozata

A halgazdálkodás, kiemelten a Magyarországon meghatározó tógazdasági haltermelés, a

mezőgazdaság, a környezet- és természetvédelem, a vízgazdálkodás, valamint a

vidékfejlesztés szorosan egymásra utalt területek azáltal, hogy a halastó a termelés színhelye,

de egyben biológiai élettér is.

Magyarországon a tógazdasági haltermelés a mezőgazdaság sajátságos szereplője, mivel

egyaránt magán viseli az állattenyésztési és a növénytermesztési ágazatok sajátosságait,

miközben jelentős a környezet- és természetvédelmi valamint a szocio-ökonómiai szerepe is.

Ezen körülmények miatt az ágazat küldetése összetett, melyet a következők szerint lehet

összefoglalni:

A fenntartható tógazdasági haltermelés legfontosabb kritériuma az, hogy az alábbi feladatait

úgy lássa el a változó gazdasági, társadalmi és természeti környezetben, hogy a működéséhez

szükséges erőforrások hosszútávon fennmaradjanak és a környezeti értékekre figyelemmel

legyenek (az fenntarthatóság elve). A magyar halgazdálkodás specifikus feladatai az alábbiak:

elsődlegesen gazdasági, azaz termelési funkció (termelés),

munka és megélhetési lehetőség biztosítása a vidéki térségekben,

az egészséges táplálkozásra való nevelés, a halfogyasztás növelése érdekében

(egészségvédelem).

természeti- és környezeti állapot megóvása és javítása (természetvédelem),

horgász-rekreációs igények kielégítésében való részvétel (turizmus).

A fenntarthatóság a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból egyaránt értelmezendő.

Ennek megfelelően az ágazatnak jövedelmezőnek, társadalmilag elfogadottnak és környezet-,

illetve erőforrás-kímélőnek kell lennie. Az erőforrás kímélésbe bele kell érteni a fosszilis

energia felhasználásának csökkentését, az energia-hatékonyság növelését, illetve a megújuló

energiaforrások mind nagyobb mértékű alkalmazását. Az ágazatnak az elsődleges cél, a

termelés mellett a felszíni vízi környezet természeti értékeinek megóvására is törekednie kell,

valamint hozzá kell járulnia a vízi erőforrások ésszerű használatához.



34

A tógazdaságok, mint vízi illetve vizes élőhelyek területén élő gazdag növény- és állatvilág -

egyedülálló természeti értéket jelent Magyarországnak és Európának egyaránt, mely

változatos élővilágnak a fenntartása fontos össztársadalmi érdek.

A gazdasági funkciót a tógazdasági és az intenzív haltermelés, a halfeldolgozás, a

kereskedelem és a halászati szolgáltatások területén értelmezzük. A magyar haltermelésben

dolgozók legfőbb feladata a fogyasztók egészséges és biztonságos élelmiszerrel történő

ellátása, így az elsősorban hazai illetve az exportra szánt élelmezési célú árualap biztosítása.

Ennek az árualapnak biztonságosnak és nyomon követhetőnek kell lennie a termelőtől a

fogyasztóig („from farm to fork” koncepció).

A tógazdasági haltermelés legfontosabb jóléti szerepe, hogy a biodiverzitás-fenntartó

funkciója által helyszínt biztosít az ökoturizmusnak, ami mellett előállítja a halgazdálkodási

vízterületek haltelepítéséhez szükséges népesítőanyagot. Jelenleg sok hagyományos

tógazdaság vált „multifunkcióssá” többek között azáltal, hogy a haltermelés mellett kulturált

horgászlehetőséget és egyéb szolgáltatásokat is nyújt.

A hazai tógazdaságok többsége jelenleg szinte kizárólag haltermeléssel foglalkozik, de a

jövőben várhatóan növekedni fog azok száma, amelyek a multifunkcionalitás teljes

kihasználására törekednek. A multifunkciós halgazdálkodás során a termelésen túlmenően

kiemelt szerepet kap az élelmezésbiztonság, a kultúrtáj ápolása, a társadalmi és biológiai

élettér megőrzése, a műszaki infrastruktúra fenntartása, az ökológiai stabilitás, a

népességmegtartás, a műszaki infrastruktúra fenntartása, a vendégfogadás és idegenforgalom

alapjainak biztosítása, valamint a halászati értékek és haltermelési hagyományok ápolása.

Az ágazatnak fel kell készülnie a vízszennyezések okozta halpusztulások miatt szükséges

halállomány-rehabilitációra, elő kell segítenie a vizes élőhelyek, biodiverzitásának

fenntartását és fejlesztését, melybe beletartozik a népesítőanyag biztosítása az őshonos

halfajok természetes vizekbe való visszatelepítéséhez.

Kiemelendő, hogy a tógazdasági termelési tevékenység szinte kizárólag vidéki, gyakran

leszakadó és hátrányos helyzetű térségekben történik, ahol munkalehetőséget biztosít az ott

élő lakosságnak, ezzel is elismerve a helyi társadalomban játszott felelős szerepét.

A komoly fejlődés előtt álló intenzív haltermelés szintén szerepet kap a halgazdálkodási

ágazat feladatainak végrehajtásában. A magasabb értéket képviselő halfajok intenzív

nevelésével bővíti a halfaj-választékot és exportképes termékek előállításával növeli a szektor

jövedelemtermelő képességét. A termelő egységeket elmaradt térségekbe telepítve

munkahelyeket hoz létre, ezáltal hozzájárul a vidék felzárkóztatásához.

2.2.3. A magyar halgazdálkodás jövőképe

A magyar halgazdálkodási ágazat jövőképe szerint az elkövetkező időszakban a szektor

folyamatosan fejlődni fog, a meglévő gazdaságok modernizálódnak, emellett több új, energia

hatékony és innovatív technológiát használó intenzív telep fog épülni.



35

Megvalósul a korszerű és környezetbarát termelési módszerek széleskörű használata, egyre

több telepen alkalmazzák a megújuló illetve az alternatív energiaforrásokat (szél-, nap-,

geotermikus-energia, biomassza stb.) a fosszilis energiahordozók kiváltására. Az ágazatban

kialakul, és hatékonyan működik a vertikális integráció a termelői szerveződésekre (termelői

csoportok, termelői szervezetek, REL) alapozva. Ez az önszerveződés kiszámítható és

ellenőrzött piacot jelent az ágazati szereplők részére, így az ágazat versenyképes lesz azon

európai uniós országokkal szemben, ahol szintén meghatározó a pontyfélék tógazdaságokra

alapozott termelése.

A hazai húsfogyasztási szerkezetben a halhús relatív részesedése növekszik, egyre több

fogyasztó számára elérhetőek a feldolgozott, nagy hozzáadott értékű, egészséges, biztonságos

és egyben ízletes haltermékek. Ezek között megtalálhatóak az ökológiai gazdálkodásból

származó biotermékek és az egészségvédő hatású funkcionális halhús alapú élelmiszerek is. A

halfogyasztásra nevelés egyik legfontosabb színtere a gyermekélelmezés. A haltermékek

egyik új megjelenési helye a közétkeztetés lehet, ahol az előző időszakhoz képest látványosan

növekedni fog a szerepe. A halfeldolgozók könnyen elkészíthető, konyhakész termékeket

gyártanak.

Napjainkban a horgászlétszám mintegy háromszázötvenezer fő, amely a magyar lakosság

mintegy 3,5%-a, de kiterjesztve családi szintre, kijelenthetjük, hogy a rekreáció ezen

típusában az ország lakosságának mintegy 10%-a érintett. Ennek eredményeképpen egyre

több ember tölti szabadidejét a vízparton. A természetes vizeken a horgászati hasznosítás

kerül előtérbe, a kereskedelmi célú halászat meg fog szűnni. A természetes vizekbe telepített

halállományokat a horgászati igényekkel összhangban őshonos fajok fogják alkotni, melyeket

a tógazdaságokban szaporítanak, és nevelnek. A halgazdálkodási vízterületek

halállományának fenntartását, fejlesztését és a halászati őrzést meghatározóan a

horgászbevételekből finanszírozzák a hasznosítók. A horgászat, illetve a horgászturizmus

szerepe a vidékfejlesztésben felértékelődik.

Az oktatás megfelelő létszámú és képzettségű (közép- és felsőfokú) szakembert biztosít az

ágazat számára. A kutatás-fejlesztés finanszírozási gondja megoldódik, az új alkalmazott

kutatási eredmények gyorsan bevezetésre kerülnek a termelési gyakorlatba. Az oktatói-kutatói

szféra folyamatos kapcsolatot ápol a termelőkkel, megvalósul a viszonossági alapokon

nyugvó szaktanácsadási rendszer.

Egészében véve javul az ágazat társadalmi elismertsége.

2.2.4. Kutatás és oktatás. K+F

A magyar halászati szakember-képzésben problémát okoz, hogy noha több felsőoktatási

intézményben képeznek halászati, halgazdálkodási szakirányú végzettségű agrármérnököket,

állattenyésztő mérnököket illetve szakmérnököket, a középfokú oktatás (a halász-haltenyésztő

szakmunkás-képzés) nincs megoldva. A szakmunkásképzés újraindítását két oldalról is meg

lehet közelíteni, egyik oldalról már a halászati cégeknél dolgozó, de még nem képesített

embereket lehetne oktatni, másfelől mezőgazdasági szakközépiskolákban halászati

szakmunkás szakot indítani.



36

Az új ismeretek és technológiák gyakorlatba történő átültetése csak akkor valósulhat meg

hatékonyan, ha az alap, illetve az alkalmazott kutatások eredményei a megfelelő oktatási

infrastruktúrán keresztül átadásra kerülnek.

A halászati kutatás-fejlesztésnek az oktatással és szaktanácsadással együttműködve vízi

erőforrásaink felelősségteljes hasznosítására és védelmére kell összpontosítania az egészséges

táplálék előállítása mellett. Feltétlenül szükséges a kutatói és termelői szféra

együttműködésén alapuló kutatási (közös K+F+I projektek), oktatási (élethosszig tartó

tanulás) és szaktanácsadási programok indítása, valamint a meglévő programok továbbvitele.

A szakmaközi szervezetek érdekvédelmi jellegű tevékenysége a jövőben kiemelt szerepet

játszhat mind gazdasági, mind társadalmi szempontból, mivel az igen jelentős piacot

képviselő multinacionális kereskedelmi láncok árleszorító politikája és a vezető politika

mindenkori szerepvállalása jelentősen befolyásolhatja az ágazat jövőjének alakulását.

A piaci oldallal történő kapcsolattartás egyik legfontosabb eleme az egységes ágazati

marketing stratégia kidolgozása, amelyet a haltermékek közösségi szabályzásával

összhangban kell megvalósítani.

Az elmúlt évtizedekben a magyar halgazdálkodási szakemberek nemzetközi elismertségre

tettek szert, melynek legfőbb alapja az 1980-as években történt nagyszabású, számos

szakembert igénylő nemzetközi programok keretében végzett munka volt. Haltermelésünk

volumenéhez képest jelenleg is fontos szerepünk van az EU haltermelési kutatás-

fejlesztésében, köszönhetően a kutatóhelyek kiterjedt nemzetközi kapcsolatainak. A

következő években az EU akvakultúra-fejlesztési hullám részeként jelentős K+F+I projektek

várhatóak. Magyarország, illetve az ágazat érdeke, hogy ezekben minél többen vegyenek részt

hazai kutatóhelyek, illetve szakemberek.

A társadalmi beágyazódást segítő kutatási kulcsterületeket meghatározzák a jövőkép többi

eleménél leírt prioritások. E célkitűzésnek horizontálisan, a kutatási és innovációs stratégia

minden elemében jelen kell lennie.

3. Az Operatív Program ex-ante feltételeinek teljesülése

A 2014-2020-as programozási időszak a halászatot és az akvakultúrát érintő legfontosabb

jogszabálya az EP és a Tanács rendelete az ETHA-ról (508/2014/EU). A jogszabály a

tagállamoknak nyújtandó támogatási keretek felhasználását előzetes feltételekhez köti,

amelyeket a tagállami operatív program benyújtásáig teljesíteni kell. Ezek a feltételek a

támogatások fogadásához szükséges környezet megteremtésére ösztönzik a tagállamokat. A

rendelet szerint négy feltételrendszer került meghatározásra, melyekhez teljesítési kritériumok

tartoznak.

A MAHOP elfogadásához Magyarországra három kritérium teljesítése vonatkozik:

1. Többéves Nemzeti Akvakultúra Stratégia megalkotása

2. Haltermékek nyomon-követhetőségének biztosítása



37

3. Adminisztratív kapacitás megléte az adatgyűjtés és adatszolgáltatás, továbbá a program

hatékony végrehajtása érdekében.

A MAHOP komplex rendszerének akvakultúra fejlesztésére vonatkozó és a támogatásokat

megalapozó középtávú NAS megalkotása elengedhetetlen, hiszen az kötelező kísérő

dokumentuma a tagországok operatív programjának.

A második feltétel a nyomon-követhetőség leírása és biztosítása. A nyomon-követhetőség

biztosítása a jelenlegi jogszabályi feltételek mellett, azoknak megfelelve történik. A

jogszabályi keretek és a végrehajtás hatékonyságának vizsgálata, a lehetséges szükséges

intézkedések beazonosítása megtörtént.

Az adminisztratív kapacitást a Miniszterelnökség, mint a végrehajtásért elsődlegesen felelős

szerv, a Földművelésügyi Minisztérium, mint a végrehajtásban közreműködő szerv, továbbá a

Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal és

az Agrárgazdasági Kutatóintézet biztosítják.

A halgazdálkodás esetében a nyomon követhetőség a hal kifogásától a fogyasztókig való

eljuttatásból áll („from farm to fork”). Megfelelő nemzeti jogszabályok biztosítják a halászati

és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló 1379/2013/EU rendeletnek (az

angol rövidítést használva CMO - Common Organisation of the Markets in Fishery and

Aquaculture Products) való megfelelést a belföldi, a más tagállami és a harmadik országok

vonatkozásában. A termékek beazonosítását a kötelezően és az önként használt árucímke

tartalma biztosítja. Más jogszabályok az IUU halászatból származó áruk kizárását és a

szavatossági idők betartását segítik elő. A fogyasztók részéről felmerülő kifogásokat a

fogyasztóvédelmi szervezetek és a fogyasztóvédelmi jogszabály hivatottak orvosolni.

Összességében elmondható, hogy a hal és haltermékek feldolgozásuk során és a fogyasztóhoz

való eljutásukkor minden állomáson megfelelő jogi és egészségügyi ellenőrzés alatt állnak.

A harmadik feltétel az adatgyűjtésre és adatbiztonságra vonatkozik.

Magyarország jelen adatgyűjtési rendszere igen komplex, minden szempontból kielégítő és

pontos képet ad az édesvízi akvakultúra, illetve a természetesvízi halgazdálkodás helyzetéről.

Magyarországon a halászati, illetve akvakultúra adatok gyűjtése két szálon fut.

A földművelésügyi miniszter Országos Halgazdálkodási Adattárat (OHA) tart fenn a

halállományok és élőhelyeinek védelme érdekében. Ezt az adattárat a NÉBIH gondozza

(karbantartja, fejleszti), a HAKI közreműködése mellett, amely az adatok igény szerinti

kiértékelését végzi. Az OHA tartalmazza a természetes vizekből horgászattal és halászattal

kifogott halmennyiségek adatai. Ugyancsak ez tartja nyilván a természetes vizekbe telepített

halak mennyiségi adatait.

Az akvakultúrában megtermelt halak adatait az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) gyűjti,

összegzi és kezeli. Az adatok a hagyományos tógazdaságokból és az egyre nagyobb szerepet

kapó intenzív haltermelő telepekről származnak. Az adatok lefedik a termelő létesítmények

fizikai adatait, a tulajdonviszonyok megoszlását, a termelt és értékesített halmennyiséget,

illetve külön információt adnak a multifunkciós gazdaságok horgásztatással értékesített

halmennyiségeiről is.



38

A szolgáltatott adatok őrzése biztonságosan, zárt rendszerben történik. Az igénylő a saját

adatai mellett csak a szabadon hozzáférhető vagy ágazati szinten összesített adatokat kaphat

meg, a statisztikai törvényben foglaltaknak eleget téve.

Összességében elmondható, hogy minden egyes Magyarországon kifogott vagy megtermelt

hal valamilyen formában szerepel a statisztikában. Az összes kifogott és megtermelt hal

mennyiségének ismeretében kerül kiszámításra az egy főre jutó éves halfogyasztás.

4. A KHP rendelet vonatkozó előírásainak való megfelelés

4.1. A Nemzeti Akvakultúra Stratégia benyújtása

Magyarország legkésőbb 2015. április 30-ig elkészíti többéves nemzeti stratégiai tervét az

akvakultúra fejlesztésére és legkésőbb azt az operatív programmal együtt benyújtja a

Bizottságnak.

4.2. Célkitűzések, intézkedések és határidők

Magyarország többéves nemzeti stratégiai terve tartalmazza a tagállam célkitűzéseit, valamint

az ezek eléréséhez szükséges intézkedéseket és az előírt határidőket.

4.3. A többéves nemzeti stratégiai terv prioritásai

Az adminisztráció egyszerűsítése, különösen az értékelések, a hatástanulmányok és az

engedélyezés terén.

o A NAS prioritásai illeszkednek az uniós prioritásokhoz és tartalmazzák az

adminisztráció egyszerűsítésére, az értékelésekre, a hatástanulmányokra és az

engedélyezésekre vonatkozó célkitűzéseket.

Ésszerű bizonyosság szavatolása az akvakultúra-ágazat piaci szereplői számára a

vizekhez és a területhez való hozzáféréssel kapcsolatban.

o Mivel Magyarországon a haltermelés szárazföldi területen és nem tengerben

történik, ezért a vízhez és területhez jutás más formában jelentkezik, mint a

tengerrel rendelkező országok esetében. A területigény tekintetében az épített

környezetre és a termőföldre vonatkozó szabályok érvényesek – semmiféle

diszkriminatív előírás sincs a haltermelési tevékenység végzésére vonatkozó

területigénnyel kapcsolatban. 2014 óta a termelő közeget biztosító víz

vonatkozásában sincsenek hátrányos előírások. Az új jogszabályi környezet

szerint a halastó feltöltéséhez, valamint a párolgási veszteség pótlásához

szükséges vízhez az öntözővíz analógiájára térítésmentesen juthatnak a

haltermelők, sőt a tógazdaságok az ár- és belvízmentesítés potenciális szereplői

lehetnek a téli vizek térítésmentes betározásával.

Mutatók megállapítása a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság

vonatkozásában.

o A címben szereplő mutatók az operatív programban kerülnek bemutatásra.



39

A nemzeti kutatási programok közötti összhang, valamint az iparág és a tudományos

közösség közötti együttműködésének kialakítása.

o Az utóbbi években jó kapcsolat alakult ki a kutatók és a termelők között,

köszönhetően elsősorban a 2007-2013-as tervezési időszakban működő HOP

társfinanszírozásából megvalósult számos K+F+I projektnek. Az alapkutatás

mellett kialakult a termelői problémákra megoldást kereső gyakorlati kutatás

rendszere. A két szektor között együttműködést tovább kell erősíteni és

támogatni, hiszen az ágazatban az innováció csak a kétoldalú rendszer

keretében tud kellő hatékonysággal megvalósulni.

A jó minőségű, fenntartható élelmiszerek versenyelőnyének előmozdítása.

o A magyarországi halfogyasztás növelésének egyik legfontosabb területe a

halételeket előtérbe helyező egészséges táplálkozás propagálása mellett a saját

termelésű, magas feldolgozottsági fokú haltermékek gyártása, azokból a

folyamatos ellátás biztosítása a lakosság számára. Ezt a biztonságos termelés

mellett a meglévő halfeldolgozók révén érhetjük el. Hangsúlyozni kell a

szálkaszegény és a teljesen szálkamentes termékek kifejlesztésének

szükségességét, amely előfeltétele a hal gyermekélelmezésbe való

bevonásának. El kell érni, hogy a lakosság körében a halfogyasztás

gyakorisága növekedjen és az elsősorban ne csak a karácsonyi és húsvéti

ünnepekre korlátozódjon.

Az akvakultúra terén alkalmazott helyes gyakorlatok és az akvakultúrához kapcsolódó

kutatás támogatása a környezetre és a halászati erőforrásokra gyakorolt pozitív

hatások fokozása, a negatív hatások – köztük a halliszt előállításhoz felhasznált

tengeri halállományokra nehezedő nyomás – csökkentése mellett, az erőforrás-

hatékonyság növelése céljából.

o Hazánkban az utóbbi időben számos törekvés történt a haltermelés szintjének

és technikai színvonalának az adott terület adottságaihoz való

optimalizálásához. Ehhez igazodva kell alkalmazni és fejleszteni a termelési

intenzitás különböző szintjét képviselő haltermelési formákat. Ennek

megfelelően beszélhetünk:

a tavak trágyázással növelt természetes hozamára alapozott, esetenként

gabona-etetéssel kiegészített extenzív termelésről,

a tápetetéssel kombinált félintenzív termelésről,

az intenzív termeléssel kombinált extenzív termelő formákról

és a zártrendszerű, teljes értékű haltáp etetésére alapozott intenzív

haltermelésről. Ez kombinálható az elfolyó víz különböző eljárásokkal

történő hasznosításával, illetve utókezelésével (pl. akvapónia).

Külön említést érdemel a horgásztatást és egyéb szolgáltatásokat is nyújtó multifunkciós

tógazdálkodás. Az előbbiekben említett termelési formák fejlesztése és költséghatékonnyá

tétele folyamatos kapcsolatot feltételez a termelők és a kutatók között.



40

III. IRÁNYÍTÁS ÉS PARTNERSÉG

1. A főbb érintett felek legfontosabb észrevételei

1.1. A MAHOP és a NAS előkészítése, a partnerek bevonása és a szakmai-

társadalmi egyeztetés

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM), 2014-től Földművelésügyi Minisztérium (FM) a

Vidékfejlesztési Program (VP) és a MAHOP megalkotására, társadalmi egyeztetésükre és a

Bizottsággal való elfogadtatására a halgazdálkodásért felelős minisztert segítő grémiumot

hozott létre - az Operatív Irányító Bizottságot (OIB). Az OIB egyik operatív programalkotó

része a Halgazdálkodási Munkacsoport (HMCs), melynek feladata a MAHOP szakmai

előkészítése és egyeztetett vélemények alapján való véglegesítése. Mind a stratégia, mind az

operatív program kidolgozásának segítésére kibővített tagsággal reaktiválásra került a zömmel

szakértőkből álló és az előző 2007-2013-as programozási időszakra kidolgozott Halászati

Operatív Programban is nagy szerepet játszott HASKOBI, amelynek közreműködésével a

Halászati Kutatóintézet (HAKI) megalkotta az Ágazati helyzetelemzést (a továbbiakban:

Helyzetelemzés).

A Helyzetelemzés volt az egyeztetett szakmai kiinduló dokumentuma a „Fehér Könyv

Magyarország Nemzeti Akvakultúra Stratégiájához” című tanulmánynak, amely része a 2014-

2020-as programozási időszak tervezésének és alapjául szolgált a NAS-nak. A MAHOP és a

NAS a meghatározó uniós jogszabályok késedelme miatt gyakorlatilag párhuzamosan

készültek. A NAS egyeztetését megelőzte az annak alapjául szolgáló Helyzetértékelés

szakmai, illetve a Fehérkönyv 2013. decemberi társadalmi egyeztetése.

A 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről szóló 1731/2013.

számú Kormányhatározata és a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Miniszterelnökség

Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 1/2014. (VII. 23.) MvM utasítása alapján a HOP

IH feladatait teljes körűen a Miniszterelnökség gyakorolja 2014. augusztus 2-től. Az FM

Székházából, Budapestről a Miniszterelnökség HOP Irányító Hatósága 2015. január 1-jével

Kecskemétre költözött. A HOP és MAHOP Irányító Hatósági feladatait a továbbiakban a

Miniszterelnökség Agrár-vidékfejlesztési Programokért Felelős Helyettes Államtitkárságának

Irányító Hatósági Főosztálya és azon belül a Halászati Alapok Osztálya látja el. Ugyanakkor a

Halgazdálkodási és Halászati Operatív Program Irányító Hatósági Osztály is átalakult az FM-

ben 2014. augusztus 2-án. Önálló, magasabb szintű szervezeti egység alakult Horgászati és

Halgazdálkodási Főosztály (a továbbiakban: HHgF) névvel. A továbbiakban a HOP és

MAHOP kérdésekkel közreműködő szerepben a HHgF Akvakultúra-fejlesztési Osztálya

foglalkozik. Ez a változás kihatással volt a további egyeztetési folyamatra.



41

1.2. A tervezés és az egyeztetés intézményi és nem intézményi keretei

1.2.1. Az intézményi résztvevők

1.2.1.1. Az Operatív Irányító Bizottság

A földművelésügyi miniszter 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó európai uniós

társfinanszírozású vidékfejlesztési program és halászati operatív program előkészítéséről,

megalkotásáról, és az ahhoz kapcsolódó irányítási rendről szóló 11/B/2012. (V.2.)

utasításának értelmében Operatív Irányító Bizottságot (OIB) hozott létre. Az OIB

programalkotási munkáját munkacsoportok (halászati munkacsoport is) segítik. A Projekt

Indító Dokumentum részletesen szabályozza a programalkotás teljes folyamatát,

meghatározza a 2014-2020 közötti költségvetési időszakra vonatkozó vidékfejlesztési

program és halászati operatív program kialakításának főbb lépéseit, feladatait és szervezeti

hátterét, valamint javaslatot tesz a programalkotás módszertanára. A mostani nevén

halgazdálkodási munkacsoport legfontosabb feladata a 2014-2020-as tervezési időszakra

vonatkozó MAHOP megalkotása és elfogadtatásában való részvétel. A programalkotás

szakmai előkészülete részét képezi az ex-ante értékelésnek is. Az OIB a Vidékfejlesztési

Program és a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program munkaváltozatának elkészítésével,

társadalmi egyeztetésével és a szervezeti átalakulások miatt 2014 márciusában befejezte

tevékenységét.

1.2.1.2. OIB Halgazdálkodási Munkacsoport (HMCs)

Az előző pont szerinti OIB egy projekt szervezetén belül dolgozott, ahol a miniszteri

utasításnak megfelelően tematikus munkacsoportok működtek. A tematikus munkacsoportok

feladata szakterületükre vonatkozóan, a programfejezetek alapját képező helyzetelemzések,

helyzetértékelések és az erre épülő célrendszerek kialakítása, valamint feladatuk a vonatkozó

programfejezetek kidolgozása volt. A munkacsoport az adott szakterületen tevékenykedő

kormányzati- és tudományos szervezetekből, szakmai- és társadalmi érdekképviseleti

szervezetekből, valamint szakértőkből létrehozott önálló munkaegység, amely szakmai

segítséget nyújtott a programalkotási folyamathoz. A munkacsoport munkaszervezete 18

tagból, valamint 2 állandó meghívottból állt, de lehetőség volt az adott témához kapcsolódóan

– állandó vagy eseti jelleggel – szakértők meghívására is. A munkacsoportok tagjait az OIB

elnöke nevezte ki és mentette fel, az OIB ügyrendjében meghatározottak szerint. A tagok a

munkacsoport ülésein csak személyesen működhettek közre, arra más személyt, maguk

helyett – elfoglaltság, vagy akadályoztatás esetén – eseti jelleggel sem delegálhattak. A

HMCs, mint tematikus munkacsoport elsődleges feladata a Magyar Halgazdálkodási Operatív

Program kidolgozása volt. A HMCs összetételéből következően értelmezhető úgy is, mint egy

magas szintű közigazgatási-szakmai programalkotó és egyeztető fórum.

1.2.1.3. Halgazdálkodási és Halászati Operatív Program Irányító Hatósági Osztály

A vidékfejlesztési miniszter 2012-ben a VM Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztályon

(EHVF) belül Halgazdálkodási és Halászati Operatív Program Irányító Hatósági Osztály



42

(HAHOPIHO) néven összevonta a Halászati Operatív Program Irányító Hatósági Osztályt és

a Halászati Osztályt. Az új osztály feladata többek között az alábbiak voltak:

az uniós halgazdálkodási támogatások igénybevételével kapcsolatos jogszabályok

kidolgozása,

végrehajtásukkal összefüggő koordinációs, szakmai, pénzügyi és jogi feladatok

kezdeményezése, ellátása és a közreműködő szervezettel MVH-val való folyamatos

kapcsolattartás,

a Halászati Operatív Programmal kapcsolatos irányító hatósági szintű feladatok

ellátása,

a magyar álláspont kialakítása és képviselete az Európai Halászati Alap

Irányítóbizottságában,

közreműködés a Közös Halászati Politika reformjában és a 2014–2020 időszakban

működő Európai Tengerügyi és Halászati Alap tervezésében, illetve a magyar

álláspont képviselete a szakmai vitákban.

A felsorolt feladatok ellátását agrár-, illetve halgazdálkodási szakirányú felsőfokú

végzettséggel rendelkező munkatársak végezték.

1.2.1.4. Akvakultúra-fejlesztési Osztály

Az előbbiekben említettek szerint az IH feladatok Miniszterelnökséghez kerülése miatt az FM

szakfőosztályának szerepe megváltozott. A Halgazdálkodási és Halászati Operatív Program

Irányító Hatósági Osztálya megszűnt, illetve átalakult. Az IH feladatok nélküli Akvakultúra-

fejlesztési Osztály szerepét a földművelésügyi miniszter „A 2014-2020 közötti időszakra

vonatkozó európai uniós társfinanszírozású Magyar Halgazdálkodási Operatív Program

programalkotási és végrehajtási folyamatában való közreműködésről, valamint az ahhoz

kapcsolódó irányítási rendről” szóló 5/B/2015. (III. 9.) utasítása szabályozza. A MAHOP

megalkotása és végrehajtása a Nemzeti Akvakultúra Stratégiával összhangban, az adott

időpontban hatályos ETHA rendelet alapján – a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről

szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 13. §-a alapján – a Miniszterelnökséget vezető

miniszter feladatkörébe tartozik. A Földművelésügyi Minisztérium folyamatos

közreműködést biztosít a Miniszterelnökség részére a vonatkozó rendeletek alapján

elkészítésre kerülő MAHOP megalkotásában, végrehajtásában, monitoringjában, illetve

ellenőrzésében a résztvevőkkel, valamint az Európai Bizottság képviselőivel, továbbá a

társminisztériumok képviselőivel a MAHOP – hatáskörükbe tartozó – szakmai tartalmának

megalkotása, végrehajtása, és ellenőrzése, illetve monitoringja során.

A programalkotás és végrehajtás FM-en belüli legfőbb döntéshozó szerve a Miniszteri

Értekezlet, amely dönt a MAHOP-pal kapcsolatos döntést igénylő kérdésekben. Az FM-ben a

programalkotás és végrehajtás szakmai döntés-előkészítő szerve az Állami Földekért Felelős

Államtitkárság, amely dönt a programalkotás szakmai kérdéseiben és döntést igénylő

előterjesztéseket készít a Miniszteri Értekezlet számára, értékeli a programalkotás és

végrehajtás folyamatának előrehaladását az FM államtitkárságai felé, segítve az

államtitkárságok külső és belső kommunikációját a MAHOP vonatkozásában.



43

Az FM-en belül a programalkotáshoz és végrehajtáshoz szükséges szakmai feladatokat a

Horgászati és Halgazdálkodási Főosztály végzi. A HHgF-nek a MAHOP-pal kapcsolatos

feladatait elsősorban az Akvakultúra-fejlesztési Osztály látja el, amely:

közreműködik az Európai Bizottság észrevételeinek a MAHOP-ban történő

megjelenítésében;

a Miniszterelnökség felhatalmazása alapján részt vesz a MAHOP képviseletében;

részt vesz a Miniszterelnökség, a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság, és a

Fejlesztési Koordinációs Bizottság – MAHOP-ot érintő – döntéseinek átvezetésében;

részt vesz a MAHOP Partnerségi Megállapodásban való megfeleltetésében;

részt vesz a MAHOP monitoring és ellenőrzési feladataihoz kapcsolódóan felmerülő, a

Földművelésügyi Minisztérium felelősségi körébe tartozó tevékenységek

támogatásában, a szükséges koordinációs, kommunikációs és kapcsolattartási

feladatok ellátásában, együttműködve a Miniszterelnökséggel;

A MAHOP végrehajtása és megalkotása során a HHgF együttműködik a feladatait önállóan

ellátó Halászati Operatív Program Igazoló Hatósági, valamint Ellenőrző Hatósági Osztállyal,

elősegítve a HOP és MAHOP közötti átmeneti időszak biztosítását, jogharmonizációját.

1.2.2. A nem intézményi szakmai résztvevők – NGO-k

1.2.2.1. Halgazdálkodási Stratégia Koordináló Bizottság

A halgazdálkodási stratégia intézményi szintű koordinációja komoly múltra tekinthet vissza.

2005. december 2-án az FVM a VM jogelődjeként, mint az AVOP Irányító Hatósága (IH)

megbízta a HAKI-t az NHST és a HOP munkaanyagának és a társadalmi viták alapján

elkészített végleges anyagának az elkészítésével. A HAKI a munka kezdetektől történő

társadalmasításának jegyében összehívta a szakértőket egy „indító megbeszélésre” és a

dokumentumok folyamatban lévő egyeztetésére. A szakértők szűk programalkotó

csoportjából megalakult a Halászati (később Halgazdálkodásira módosult) Stratégia

Koordináló Bizottság – röviden a HASKOBI. A tagjai és az FVM programozói együttesen

készítették el a kiinduló munkaanyagokat, figyelemmel kísérték az egyeztetés folyamatát és

az elfogadott módosításokat a dokumentumokba beillesztették. A két „történelmi”

dokumentum az Európai Bizottság részéről elfogadásra került.

A MAHOP-ot, a NAS-t és az FK-t előkészítő megalapozó tanulmány (Helyzetértékelés)

elkészítéséhez meg kellett újítani a 2007-2013-as program megírását támogató HASKOBI-t,

melynek munkájába az új megközelítés miatt be kellett vonni az ex-ante értékelőket is. A

feladatra ismételten a HAKI kapott felkérést, mert az FM háttérintézményeként rendelkezik a

koordinációhoz szükséges tudással, tapasztalattal és infrastrukturális feltételekkel.

A kidolgozott Helyzetértékelés tanulmány részei a következők voltak:

A teljes halgazdálkodási ágazat leírása és a 2011-es adatok alapján történő értékelése.



44

A 2007-2013-as időszakra készített Nemzeti Halászati Stratégiai Terv problémafa-

rendszerének aktualizált elemzése és a 2014-2020-as időszakra az új problémafa

rendszer-megalkotása.

Az teljes halgazdálkodási ágazat leírása alapján a részletezett SWOT elemzések, és a

halgazdálkodás általános összefoglaló SWOT elemzésének elkészítése.

A HASKOBI szakmai kompetenciájának szemléltetésére felsoroljuk a tagjait:

A HASKOBI elnöke a VM EHVF vezetője volt.

Tagjai:

1. VM Operatív Irányító Bizottság (OIB) képviselője

2. VM OIB Halászati munkacsoportjának vezetője

3. Ex-ante értékelő

4. Halászati és Öntözési Kutatóintézet

5. Agrárgazdasági Kutatóintézet

6. VM Természetmegőrzési Főosztály Ökológiai Osztály

7. VM Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztály Halgazdálkodási és HOP Irányító

Hatósági Osztály

8. Magyar Akvakultúra Szövetség

9. Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége

10. Halászati Tudományos Tanács

11. Debreceni Egyetem

12. Szent István Egyetem

13. Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal

14. Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal

15. Magyar Országos Horgász Szövetség

A HASKOBI értelmezhető úgy is, mint a MAHOP és a NAS kidolgozásának legfelső

szakmai egyeztető szervezete, amely magában hordozza a társadalmi és NGO szervezetek

elsőkörös véleményezési potenciálját.

1.2.2.2. Magyar Akvakultúra Szövetség (MASZ)

A Haltermelők Országos Szövetsége és Terméktanácsa (HALTERMOSZ) szervezetből

kiválva 2010-ben alakult meg a Magyar Akvakultúra Szövetség (MASZ). A szervezet

tagjainak üzemelő tóterülete az összes hazai halastóterület több mint 60%‐át fedi le, teljes

haltermelésük szintén az ország 60%-át adja. A MASZ a „hal termékpálya” szereplőinek

érdekegyeztető fórumaként folytatja tevékenységét, mint önálló jogi személyiségű non-profit

szakmai szervezet.

A MASZ küldetésének tekinti a hazai halászati ágazat, illetve hal termékpálya fenntartható

fejlődésének biztosítását, valamint versenyképességének növelését elsősorban az innovációra

és a hatékony ágazati érdekvédelemi tevékenységre alapozva. A fenntartható fejlődés

sarokkövének tekinti a gazdasági, környezeti és társadalmi értelemben vett fenntarthatóságot.

A MASZ elkötelezett az állatjólét, az élelmiszerbiztonság, a környezet- és természetvédelem



45

elvárásainak megfelelő termeléstechnológiák elterjesztése mellett, egyaránt hazai és

nemzetközi téren.

A MASZ piaci körülmények között egységes képviseletet nyújt tagjainak, az ágazat teljes

vertikumát átfogva felelősségérzettel igyekszik összehangolni a csatlakozó szervezetek

munkáját a halászattól, illetve a haltermeléstől a halfeldolgozáson, az állategészségügyi,

élelmiszerbiztonsági előírások betartatásán keresztül a kereskedelemig. A jogszabály‐alkotási

rendszer aktív közreműködője, bekapcsolódik a törvény-előkészítésbe, rendeletek és

utasítások kidolgozásába, illetve azok bevezetésébe. A MASZ igyekszik helyreállítani, illetve

megerősíteni a kutatás és a termelés közötti partnerkapcsolatot, előtérbe helyezni az

innovációt, aminek garanciája az, hogy tagjai a hazai akvakultúra kutatás és oktatás

meghatározó hazai intézményei is. A MASZ stratégiai partnere az FM-nek.

1.2.2.3. Magyar Haltermelők és Vízterület-hasznosítók Szövetsége (MAHAL)

Az 1957-ben alakult Haltermelők Országos Szövetsége a tagok egy részének kiválása után

2010-ben megváltoztatta stratégiáját és nevét. A szövetség új neve: Magyar Haltermelők és

Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége lett. A természetes vizeken érdekelt tagok - az

ősalapítókhoz hasonlóan - az aktuális hasznosítók (vízkezelők) jogi és anyagi biztonságát, a

vizek jó ökológiai állapotának megőrzését és fenntartását stratégiai kérdésként kezelik. Ez a

célrendszer jóval több, mint halászérdek. Az elfogadtatás és érvényesítés esélyeit is növeli, ha

e célokért a horgász-halász vízkezelők érdekképviseleteként léphetnek fel. Az irányváltás nem

jelent szakítást a haltermeléssel, vagyis a haltermeléssel foglalkozó tagok érdekeit továbbra is

képviseli és védi a szövetség. Az érdekképviselet elsősorban tagi és „csak" másodsorban

ágazati. Ezen okból vállalja fel továbbra is a szövetség az intenzív haltermelők képviseletét is.

A MAHAL stratégiai partnere az FM-nek.

1.2.2.4. Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ)

A halászat és a horgászat az utóbbi „passzió” jellege miatt a történelem során fokozatosan

elvált egymástól. 1942-ben alakult meg 38 egyesület részvételével az Országos Horgász

Szövetség, de érdemben a munkáját csak a második világháború után, 1947-ben Magyar

Országos Horgász Szövetség néven tudta megkezdeni. A horgászat iránti érdeklődés

növekedésével együtt nőtt a horgászegyesületek száma, és fokozódott a saját hasznosítású

vizek iránti igény. Ezt általában az állami halgazdálkodási jog alá tartozó természetes

vízterületek hasznosítási jogának igénylésével, illetve megpályázásával, és igen sok esetben új

vízterületek horgászatba vonásával, vagy új tavak, kisebb víztározók közös erőfeszítéssel való

létrehozásával tudták megoldani.

Magyarországon a horgászegyesületek száma napjainkban meghaladja az ezret és mintegy

45%-uk rendelkezik saját hasznosítású vízterülettel. A MOHOSZ országos jelentőségű

vízterületeket is hasznosít (pl. Velencei-tó). Ezeket a szövetség szakmai apparátusával, helyi

szakmai vezetéssel és a halvédelem vonatkozásában hívatásos halászati őri csoportokkal

működteti. A vizeken teljes körű halgazdálkodási tevékenység folyik, melynek során a

halkihelyezésekkel összhangban az vízi élőhelyek vizsgálata, kutatása a telepített

halállományok nyomon követése (pl. haljelölésekkel) és a víz halállományának alakítása a



46

halállomány felmérésének, összetételének vizsgálataira alapozott telepítésekkel és szükség

szerinti állományszabályozó halászatokkal történik. A MOHOSZ által hasznosított

vízterületek haltelepítéseinél legnagyobb részt már a szövetség saját halkeltetőjében és

tógazdaságaiban (Kajászó) előállított halállomány kerül kihelyezésre. A horgászvizek

hasznosítását végző horgászszervezeteknek korábban is, de ma különösen fontos feladatuk a

vizeiken a szakszerű halgazdálkodási tevékenység, a környezet, a víz és a természet védelme,

mely tevékenységeken keresztül tagjaiknak változatos, jó horgászati feltételeket tudnak

nyújtani. A MOHOSZ stratégiai partnere az FM-nek.

1.2.2.5. Halászati Tudományos Tanács (HTT)

A HTT a HAKI kezdeményezésére, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium,

valamint a HALTERMOSZ egyetértő támogatásával, az előzőleg 1996-2007. között azonos

néven működtetett HTT kibővítésével, feladatainak újrafogalmazásával, azonos névvel annak

jogutódjaként 2008-ban jött létre. A HTT a nemzeti halászati és akvakultúra kutatások

színvonalának emelése, a hazai halászati és akvakultúra fejlesztésben a tudományos

szempontok érvényre juttatásának elősegítése érdekében működik. Tagjai a magyar halászati

és akvakultúra kutatás prominens szereplői.

A HTT folyamatosan figyelemmel kíséri a halászati kutatások helyzetét, a hazai halászati

kutatási erőforrások felhasználását, a folyamatban lévő és tervezett kutatási programokat, a

hazai és nemzetközi kutatási kapcsolatokat. Elemzéseket készít és javaslatokat dolgoz ki a

HAKI, illetve halászati kutatásokat végző intézmények és szervezetek, továbbá a kutatás és a

halászat hazai irányító és érdekképviseleti szervei számára. Megállapításait és javaslatait

szaklapokban és egyéb szakmai információs rendszereken keresztül megismerteti a szélesebb

szakmai közvéleménnyel is.

1.2.2.6. Országos Halgazdálkodási Tanács (OHT)

Az Országos Halgazdálkodási Tanács a Kormány halgazdálkodási ágazattal összefüggő

döntéseinek előkészítésében közreműködő előkészítő, konzultatív, véleményező, javaslattevő

testület, amely:

elősegíti a halgazdálkodási jog gyakorlásával összefüggő egyéni, szervezeti és

közérdek közötti összhang megteremtését;

véleményt nyilvánít halgazdálkodási szakmai kérdésekben, valamint az azokra

vonatkozó jogalkotási elképzelésekről;

véleményezi az európai uniós alapokból nyújtható támogatások esetében a

beérkezett pályázatokat;

véleményezi és rangsorolja a nemzeti forrásokból megvalósuló pályázatokat;

véleményezi a közös halászati politika és a halgazdálkodási ágazat stratégiai

irányait meghatározó dokumentumokat, összegyűjti és közvetíti a halgazdálkodási

szakmai szervezetek javaslatait;

véleményezi az állami halászjegy váltására feltételként előírt halászvizsgához

szükséges tanfolyam részletes szakmai anyagát;



47

javaslatot tesz az állami horgászjegy váltására feltételként előírt horgászvizsgához

szükséges tanfolyam részletes szakmai anyagának összeállításához;

figyelemmel kíséri az európai uniós és hazai költségvetési forrású halgazdálkodási

témájú pályázati kiírások főbb elveit és feltételrendszerét;

figyelemmel kíséri és értékeli a halászat nemzetközi kapcsolatrendszerének

fejlődését és a halászat nemzetközi trendjeit;

figyelemmel kíséri és értékeli a hazai halgazdálkodási ágazat alakulását;

megtárgyalja a halgazdálkodási ágazatot érintő egyéb időszerű kérdéseket.

Az OHT tagjait a miniszter jelöli ki. Az OHT jelenleg 11 tagú testület, elnöke a HHgF

főosztályvezetője.

1.2.2.7. Halgazdálkodási kutató és oktató intézmények

Ennél a pontnál mellőzzük az intézmények tevékenységének és a hallal és a

halgazdálkodással kapcsolatos kutatási programjaiknak ismertetését és csak a tételes

felsorolásra szorítkozunk.

NAIK Halászati Kutató Intézet, Szarvas

MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet

MTA ÖK Duna-kutató Intézet

Debreceni Egyetem TEK TTK Hidrobiológiai Tanszék; MÉK Állattenyésztési

Tanszék

Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Akvakultúra és Halgazdálkodási Tanszék

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar,

Állattudományi Intézet

Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Állattudományi és Állattenyésztéstani Tanszék,

Állattan és Akvakultúra Tanszéki Csoport

Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Halgazdálkodási

Tanszék

A magyar halgazdálkodási stratégia és ennek folyamán a NAS egyeztetést igénylő részei

folyamatosan és gyakorlatilag párhuzamosan kerültek egyeztetésre. Kiindulásként a 2007-

2013-as időszakra elkészített és az Európai Bizottság által elfogadott Nemzeti Halászati

Stratégiai Terv alapján a megalapozást előkészítő és a stratégia alapját képező

Helyzetértékelés készült el és lett megvitatva. Véglegesítése után a folyamatban a Fehér

Könyv következett – a NAS-t megalapozó dokumentum, amely 2013 decemberében

társadalmi vitán nyerte el végső formáját. Közben a meglévő útmutatók és

jogszabálytervezetek alapján készült a NAS és a MAHOP is. Mindezzel párhuzamosan zajlik

a program ex-ante értékelése és a Stratégiai Környezeti Vizsgálat (SKV) is. Az egyeztetések a

fent felsorolt szervezetek bevonásával és esetenként társadalmi vita keretében történnek.

Mivel a szervezetek rendszeresen összeülnek, az egyeztetés folyamatosnak tekinthető és a

programírók folyamatosan vezetik át az észrevételeket.



48

1.3. Az egyeztetések legfontosabb állomásai

2012. január 26-27. Szent István Egyetem, II. Gödöllői Halászati- Horgászati

Szakember Találkozó

2012. március 2. Debreceni Egyetem AGTC (Agrár campus) szakmai fórum Kutatók

és Termelők az Ágazatfejlesztés Lendületvételéért II.

2012. május 23-24. XXXVI. Halászati Tudományos Tanácskozás - HAKI Napok

2012. május 29. Operatív Irányító Bizottság alakuló 1. ülése

2012. június 5.

Parlamenti Nyílt Nap "Az Európai Unió Közös Halászati

Politikájának reformja és hatása Magyarország természetesvízi

halgazdálkodására, horgászturizmusára"

2012. június 18. HOP Monitoring Bizottság Kihelyezett ülése - Nemzetközi

Workshop az ETHA tervezésről

2012. június 26. Operatív Irányító Bizottság 2. ülése

2012. augusztus 28. Operatív Irányító Bizottság 3. ülése

2012. szeptember 11. Operatív Irányító Bizottság 4. ülése

2012. szeptember 18. Halászati Munkacsoport alakuló 1. ülése

2012. október 9. Halgazdálkodási Stratégia Koordináló Bizottság alakuló ülése

2012. október 12. Szent István Egyetem Gödöllő - „A HOP jelene és jövője” c.

konferencia

2012. október 16. Halászati Munkacsoport 2. ülése

2012. október 18-19- A Tengerrel Nem Rendelkező Tagállamok 2. találkozója

2012. november 6. Operatív Irányító Bizottság 5. ülése

2012. november 6. Halászati Munkacsoport 3. ülése

2012. december 4. Halászati Munkacsoport 4. ülése

2012. november-

december

A HAKI elkészítette, egyeztette és jóváhagyatta a Helyzetértékelést

2012. december 10.

Halgazdálkodási Stratégia Koordináló Bizottság Ágazati

Workshop, HAKI Szarvas, a Helyzetértékelés dokumentum

jóváhagyása

2012. december 17. Halászati Munkacsoport 5. ülése

2013. január 15. Halászati Munkacsoport 6. ülése

2013. január 15. Operatív Irányító Bizottság 6. ülése

2013. január 24-25. Szent István Egyetem, III. Gödöllői Halászati- Horgászati

Szakember Találkozó

2013. február 13. Halászati Munkacsoport 7. ülése

2013. március 20 Halászati Munkacsoport 8. ülése

2013. március 26. MAHOP 1.0 Belső egyeztetésre és NFK megtárgyalásra készült

változat

2013. március 28 MASZ Workshop, „Kutatók és termelők együtt az ágazatfejlesztés

lendületvételéért III.”

2013. április 9. Operatív Irányító Bizottság 7. ülése

2013. április 30. Halászati Munkacsoport 9. ülése

2013. május 22-23. XXXVII. Halászati Tudományos Tanácskozás - HAKI Napok

2013. június 25. Operatív Irányító Bizottság 8. ülése



49

2013. július 24. MAHOP 2.0 Külső tájékoztatásra, előzetes társadalmasításra

készült változat

2013. szeptember 9. Halgazdálkodási Munkacsoport 10. ülés

2013. szeptember 12-13. Wroclawi 2. Nemzetközi Ponty Konferencia

2013. szeptember 20. OMÉK Konferencia, "A halgazdálkodás fenntartható fejlesztése"

2013. október 1. Operatív Irányító Bizottság 9. ülése

2013. november 22.

Halászati- Horgászati szabályozás a Kárpát-medencében,

Nemzetközi konferencia. A Fehér Könyv munkaverziójának

bemutatása. MAHOP szakmai konzultáció. HASKOBI ülés.

Szeged, Szent-Györgyi Albert AGORA

2013. november 12-

december 6.

MAHOP 3.0 verzió társadalmi egyeztetése

2013. december 3 -17. A Fehér Könyv társadalmi véleményezése

2014. jan. 17. IV. Gödöllői Halászati- Horgászati Szakember Találkozó

2014. március 28. MASZ Workshop, „Kutatók és termelők együtt az ágazatfejlesztés

lendületvételéért IV.”

2014. május 28-29. XXXVIII. Halászati Tudományos Tanácskozás - HAKI Napok

2014. május-14 - június

6.

A Nemzeti Akvakultúra Stratégia programírói tervezetének

szűkkörű szakmai egyeztetése.

2014. november 13. MAHOP 4.0 verzió társadalmi egyeztetés átvezetésével

2014. november 26. A Tengerrel Nem Rendelkező Tagállamok 3. találkozója, Prága,

Csehország

2015. február 5 - 6. V. Gödöllői Halászati- Horgászati Szakember Találkozó

2015. április A Nemzeti Akvakultúra Stratégia belső egyeztetése

2015. május 13-28. MAHOP 5.0 verzió ismételt társadalmi egyeztetése

2015. június 11. A MAHOP 5.0 verzió társadalmi vitája, Lajosmizse

1.4. A tagállamok információcseréje

A KHP rendelet szerint a tagállamok a többéves nemzeti stratégiai tervekben foglalt

nemzeti intézkedések összehangolásának nyílt módszere segítségével információcserét

folytatnak és megosztják a bevált gyakorlatokat.

A magyar ágazati stratégia illeszkedése és összehangolása a többi hasonló adottságokkal

rendelkező édesvízi akvakultúrát gyakorló tagállammal, illetve nemzetközi szervezettel

együttműködés keretében valósul meg. Néhány olyan kezdeményezésre és meglévő

együttműködésre hívjuk fel a figyelmet, amelyben Magyarország aktívan, esetenként

kezdeményezően lépett fel.

A tengernélküli tagállamok (Land Locked Countries, LLC) együttműködése és a közös

halászati politika reformja keretében 2010. május 2-3. között került megrendezésre

Spanyolországban az addigi észrevételek és javaslatok, valamint újabb felvetések

megvitatását elemző konferencia. A konferencia ideje alatt hazánk informális egyeztetést

folytatott a tengerrel nem rendelkező országok (Szlovákia, Csehország, Ausztria, Luxemburg)

halászati adminisztrációjának vezető képviselőivel, továbbá javaslatot tett egy, a speciálisan



50

csak édesvízi akvakultúrát folytató tagállamok együttműködését megalapozó találkozóra.

Magyarország felajánlotta, hogy ebben kezdeményező lesz és az első ilyen összejövetelen a

házigazda szerepét is elvállalta. Az első tanácskozásra 2010. október 25–26-án került sor

Budapesten és Szarvason. A tanácskozáson 22 fő vett részt Csehországból, Magyarországról

és Szlovákiából, valamint a kezdeményezés fontosságának elismeréseként az EU Tengerügyi

és Halászati Főigazgatóságáról (DG MARE). A DG MARE jelenlévő vezető képviselője

elismerését fejezte ki a tengerrel nem rendelkező országok jobb együttműködésére irányuló

kezdeményezés iránt.

Az egyeztetés során magyar kezdeményezésként felvetésre került, hogy a tengerrel nem

rendelkező tagállamok fogalmazzák meg közösen álláspontjukat a Közös Halászati Politika

reform-folyamatában. A munkaértekezlet további célja volt az érintett tagállamok kölcsönös

tájékoztatása az EHA specifikus felhasználásának addigi tapasztalatairól.

A tengerrel nem rendelkező EU tagállamok speciális helyet foglalnak el az EU 28 tagállama

között és a Közös Halászati Politika esetükben a kontinentális édesvízi területeken

érvényesül. Az EU „tenger-centrikussága” szinte kikényszeríti a tengerrel nem rendelkező

országok együttműködését. Az együttműködés fontosságát az a tény is alátámasztja, hogy a

teljes 2007-2013-as EHA keretből az öt tengernélküli tagállam össz- részesedése nem érte el a

két százalékot. A LLC-k együttműködésének legfontosabb célja, hogy sikeresen tudják

képviselni az édesvízi akvakultúra érdekeit különböző uniós fórumokon. Növelve az

érdekérvényesítő erőt, az LLC-közé „bevonásra került” két jelentős édesvízi akvakultúrával

rendelkező „tengeri” tagállam is (Németország, Lengyelország).

A tengernélküli országok egyik fő közös vonása a halfogyasztás lehetőleg minél nagyobb

százalékban saját termelésű halakkal történő növelésének szándéka, melynek egyik

legfontosabb eszköze a promóciós lehetőségek felhasználása. Másik közös pontjuk, hogy az

EHA források igen nagy százalékát az elöregedett halastavak modernizálására, a

halfogyasztás növelésének árualapját biztosító új halastavak építésére, és a választékbővítést

célzó halfeldolgozói beruházásokra használják fel az új, intenzív rendszerek létesítése mellett.

Az első találkozón egyetértés volt abban, hogy a Közös Halászati Politika reformja és a 2014-

2020 közötti időszak tervezése során el kell érni azt, hogy a támogatási formák között jelen

legyen a halastavak haltermelésen túli szolgáltatásainak elismerését biztosító környezet- és

természetvédelmi kompenzáció, melyre elegendő forrás álljon rendelkezésre.

A magyar kezdeményezés folytatásaként 2012. október 18-19. között került megrendezésre

Jasnában (Szlovákia) Ausztria, Magyarország, Szlovákia és a Bizottság részvételével a

Tengernélküli Tagállamok Csoportjának második találkozójára.

Az informális találkozó egyik fő témája az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA)

tervezett irányítási és ellenőrzési rendszere volt. Magyarország bemutatta a Partnerségi

Megállapodásra való felkészülés folyamatát, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és

Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) által koordinált munkacsoportok rendszerét a VM-en belül,



51

a SWOT és ex-ante jelentés tervezését (ágazati szakértői csoport megalakulása), valamint a

tervezett programkészítési menetrendet.

Élénk eszmecsere bontakozott ki „kárókatona ügyben”. A tagállamok egyetértettek a

tagállamok, hogy ezen halfogyasztó madarak igen komoly problémát okoznak a

haltermelőknek. Ezek a gondok nemcsak az akvakultúrában jelentkeznek, hanem a

természetes vizeken is, ahol akár a halállományok fennmaradását is veszélyeztethetik.

Az együttműködés keretében Magyarország részt vett 2013. szeptember 12-13 között a

wroclawi 2. Nemzetközi Ponty Konferencián. A konferencia állásfoglalása szerint már több

erőfeszítés történt korábban arra vonatkozóan, hogy az édesvízi tógazdálkodás az európai

akvakultúra fontos és egyenlő jogú szektoraként legyen elfogadva. Ezek között említhető az

Európai Akvakultúra Termelők Szövetsége (FEAP) Édesvízi Bizottságának tevékenysége, az

Európai Technológiai és Innovációs Platform (EATiP) Aquainnova projekt meetingje

Varsóban (2011. június), a "Közös Halászati Politika: Milyen jövőt az akvakultúrának?” című

konferencia Salzburgban (2012. május), illetve az EP Halászati Bizottságának workshopjai. A

konferencia résztvevői egyhangúan elfogadták az Állásfoglalást, amely az édesvízi

tógazdálkodás fenntartható fejlesztésére vonatkozó legfontosabb megállapításokat tartalmazta.

Általános megállapítások:

El kell ismerni az édesvízi tógazdálkodás szerepét a fenntartható növekedés és

foglalkoztatás biztosításában Európa tengerpartoktól távoli területein. A tavi

halgazdálkodók úgy érzik, hogy a tógazdálkodásnak megfelelő támogató jellegű

szabályozásra van szüksége, hogy ez a elismerés fenntartható fejlesztéssé válhasson.

El kell ismerni az édesvízi tógazdálkodás alapvető hozzájárulását számos tengerparttól

távol eső régió vidéki közösségeinek megélhetéséhez is, illetve Európa társadalmi és

kulturális értékeinek megőrzéséhez és gazdagításához.

Környezeti szolgáltatások:

A tavi halgazdálkodás nagymértékben hozzájárul a vidéki térségek

vízgazdálkodásához, úgy mennyiségi, mint minőségi értelemben. A hagyományos

halastavak víztározóként működnek, amelyek fontos kiegyensúlyozó szerepet

játszanak szélsőséges időjárási körülmények között (pl. árvíz, belvíz, aszály).

Ugyanakkor a jól működtetett halastavak biológiai szűrőként is funkcionálnak, ahol az

elfolyó víz minősége az esetek többségében jobb, mint a befolyóé. A halastavaknak e

sajátságos szerepét el kell ismerni, illetve támogatni kell.

Az édesvízi tógazdálkodás hagyományosan hozzájárul az értékes vízi és vizes

élőhelyek létesítéséhez, fenntartásához, megőrzéséhez, emellett a fenntartható

haltermelés révén biztosít különböző ökológiai szolgáltatásokat. A haltermelés nélkül

ezeken a területeken a biodiverzitás lényegesen csökkenne, hiszen az a halgazdálkodás

periodicitásának köszönheti fennmaradását (pl. ciklikus árasztás-lecsapolás stb.).

Azonban a halastavak ezen nem termelési jellegű funkciója jelenleg nem kap kellő



52

mértékű támogatást. A tavi haltermelés egyenlő elbírálás alá kell, hogy essen más,

mezőgazdasági ágazatokkal.

A LLC csoport harmadik informális találkozójára 2014. november 26-án került sor Prágában,

a Cseh Földművelésügyi Minisztériumban. A megbeszélésen napirenden volt újra a

kárókatona-kérdés, a 2016-ig megvalósítandó Adatgyűjtési Keretrendszer kidolgozása, illetve

a 2014-2020-as operatív program kidolgozásának helyzete. A fent bemutatott néhány példa

jól szemlélteti Magyarország aktív együttműködését a NAS területén a többi tagállammal.

Hazánk az Uniós együttműködést a következő időszakban is folytatni kívánja a már

„szokásos” és az új csatornákon keresztül.

2. Kapcsolat az ETHA operatív programjának prioritásaival és pénzügyi

keretösszegeivel

2.1. Tagállami indikatív forrásterv és a tervezett ETHA támogatások

A KHP 2014-2020-as tervezési időszakának támogatási rendszerét alaprendelet szinten az

ETHA rendelet szabályozza, amely 2014. május 15-én jelent meg. Magyarország

forráskerete a 2014-2020-as tervezési időszakban 39,1 millió euró, ami az előző

programhoz képest 12%-al magasabb, köszönhetően a sikeres tárgyalásoknak.

A továbbiakban az ETHA rendelet 6. cikk szerinti UP-k szerinti tervezett magyar

intézkedéseket, valamint alintézkedéseket mutatjuk be:

2.2. A MEGOSZTOTT IRÁNYÍTÁS KERETÉBEN FINANSZÍROZOTT

INTÉZKEDÉSEK

UP 1. A környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív,

versenyképes és tudásalapú halászat előmozdítása

Belvízi halászat, valamint belvízi állat- és növényvilág -44. cikk

1.1. intézkedés: A belvízi halászat környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséhez, az

energiahatékonyság növeléséhez, a kirakodott hal értékének növeléséhez és minőségének

javításához nyújtott támogatás, az egészségügyi, a biztonsági és a munkakörülmények

javításának, valamint a humántőke és a képzések fejlesztésének támogatása. 44/1

1.1.1. alintézkedés: Az innováció fejlesztése és elősegítése, tanácsadási szolgáltatások, és a

halászok és tudományos szakértők közötti partnerség támogatása. 44/3

1.1.2. alintézkedés: A vízi állat- és növényvilág védelmének és fejlesztésének támogatása.

44/6

1.1.3. alintézkedés. Az ETHA rendelet 40. cikke (1) bekezdése e) pontjának sérelme nélkül

a halászati tevékenységek által érintett NATURA 2000 területek kezelését, helyreállítását és

monitoringját, valamint a 60/2000/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ( 1 )



53

megfelelően a belvizek rehabilitációját, ideértve a vándorló fajok ívási helyeit és vándorlási

útvonalait is, adott esetben a belvízi halászok részvételével;

UP 2. A környezeti szempontból fenntartható, erőforrás-hatékony, innovatív,

versenyképes és tudásalapú akvakultúra támogatása

Az akvakultúra fenntartható fejlesztése

Innováció -47.cikk

2.1. Intézkedés: Az innovációnak az akvakultúra terén történő ösztönzése. 47/1

2.1.1. alintézkedés Műszaki, tudományos vagy szervezeti ismeretek fejlesztése az

akvakultúra-gazdaságokban, kiemelve azokat, amelyek csökkentik a környezetre gyakorolt

hatást, mérsékelik a halliszttől és a halolajtól való függőséget, előmozdítják a fenntartható

erőforrás-hasznosítást az akvakultúra területén, növelik az állatjólétet vagy az új, fenntartható

termelési módszereket segítenek elő. 47/1/a

2.1.2. alintézkedés: Jó piaci potenciállal rendelkező új akvakultúra fajok, új vagy jelentősen

tökéletesített termékek, új vagy továbbfejlesztett folyamatok, illetve új vagy tökéletesített

irányítási és szervezési rendszerek kialakításának vagy piaci bevezetésének támogatása.

47/1/b

Az akvakultúrába való termelési célú beruházások -48. cikk

2.2. intézkedés: Az akvakultúrába való termelési célú beruházások 48

2.2.1. alintézkedés: Az akvakultúrába való termelési célú beruházások támogatása. 48/1/a

2.2.2. alintézkedés: Az akvakultúra-termelés és a termelt fajok diverzifikációjának

támogatása. 48/1/b

2.2.3. alintézkedés: Az akvakultúra- telepek korszerűsítésének támogatása, beleértve az

akvakultúra-ágazatban dolgozók munka- és biztonsági körülményeinek javítását. 48/1/c

2.2.4. alintézkedés: Az állatok egészségét és jólétét érintő fejlesztések és korszerűsítések

támogatása, beleértve olyan eszközök beszerzését is, amelyek a gazdaságoknak a vadon élő

ragadozóktól való védelmét szolgálják. 48/1/d

2.2.5. alintézkedés: A környezetre gyakorolt negatív hatás csökkentésének vagy a

környezetre gyakorolt pozitív hatás fokozásának és az erőforrás-felhasználás hatékonyság

növelésének támogatása. 48/1/e

2.2.6. alintézkedés: Az akvakultúra-termékek minőségének javítását vagy értékének

növelését célzó beruházások támogatása. 48/1/f



54

2.2.7. alintézkedés: Az akvakultúrában használt, meglévő halastavak iszap eltávolításának

vagy az iszaplerakódás megelőzését célzó beruházásokkal történő helyreállításának

támogatása. 48/1/g

2.2.9. alintézkedés: Az akvakultúra-ágazati vállalkozások által a vízhasználatra és

vízminőségre gyakorolt hatás számottevő csökkentését eredményező beruházások támogatása,

különös tekintettel az olyan beruházásokra, amelyek – többek között multitrofikus

akvakultúra-rendszerek alkalmazása révén – csökkentik a víz, illetve a felhasznált vegyszerek,

antibiotikumok és más gyógyszerek mennyiségét, vagy javítják a kimeneti víz minőségét.

48/1/i

2.2.10. alintézkedés: Olyan zárt akvakultúra-rendszerek fejlesztésének elősegítése, ahol az

akvakultúra-termékeket zárt vízvisszaforgatásos rendszerekben tenyésztik, illetve termelik,

ezzel minimálisra csökkentve a vízhasználatot. 48/1/j

2.2.11. alintézkedés: Az energiahatékonyság növelése és az akvakultúra-ágazati

vállalkozások megújuló energiaforrásokra való áttérésének előmozdítását célzó beruházások

támogatása. 48/1/k

A humán tőke és a hálózatépítés előmozdítása - 50. cikk

2.4. intézkedés: A humán tőke és a hálózatépítés támogatása 50/1

2.4.1. alintézkedés: A szakmai képzésnek, az egész életen át tartó tanulásnak, a tudományos

és technikai ismeretek és innovatív gyakorlatok terjesztésének, az akvakultúra területét,

valamint az akvakultúra-műveletek környezetre gyakorolt hatásának csökkentését érintő új

szakmai készségek elsajátításának támogatása. 50/1/a

2.4.2. alintézkedés: A munkafeltételek javításának és a munkavégzés biztonságának

előmozdítása. 50/1/b

2.4.3. alintézkedés: A hálózatépítés, valamint a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok

cseréjének támogatása az akvakultúra-ágazati vállalkozások vagy szakmai szervezetek és más

érdekelt felek, többek között tudományos és műszaki testületek, vagy a férfiak és nők

esélyegyenlőségét előmozdító testületek körében. 50/1/c

Az akvakultúra-telepek potenciáljának növelése - 51. cikk

2.5. intézkedés: Az akvakultúra-telepek és -infrastruktúra fejlesztéséhez való

hozzájárulás, valamint a működésük kedvezőtlen környezeti hatásának csökkentésének

támogatása. 51/1

2.5.1. alintézkedés Az akvakultúra-telepek potenciáljának növeléséhez szükséges támogató

létesítmények és infrastruktúrák javításának és fejlesztésének, valamint az akvakultúra

környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásának csökkentésének támogatása, ideértve a területek

tagosításával, az energiaellátással vagy a vízgazdálkodással kapcsolatos beruházásokat is.

51/1/b



55

A fenntartható akvakultúrával foglalkozó új gazdálkodók ösztönzése - 52. cikk

2.6. intézkedés: A vállalkozói készségnek az akvakultúra-ágazatban történő

előmozdítása érdekében a fenntartható akvakultúrával foglalkozó vállalkozások

akvakultúrával foglalkozó új gazdálkodók általi létrehozásának támogatása. 52/1

A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerekre és az ökológiai akvakultúrára

való áttérés - 53. cikk

2.7. intézkedés: Az ökológiai, illetve az energiahatékony akvakultúra fejlesztésének

támogatása. 53/1

2.7.1. alintézkedés: Az akvakultúrában alkalmazott hagyományos termelési módszerekről

az ökológiai akvakultúrára való áttérés támogatása a 834/2007/EK tanácsi rendelet

értelmében, valamint a 710/2009/EK bizottsági rendeletnek megfelelően 53/1/a

Környezetvédelmi szolgáltatásokat biztosító akvakultúra - 54. cikk

2.8. intézkedés: A környezetvédelmi szolgáltatásokat biztosító akvakultúra fejlesztésének

előmozdítása. 54/1

2.8.2. alintézkedés: A víziállatok ex situ védelmében és szaporításában való részvételhez

közvetlenül kapcsolódó költségek támogatása, a hatóságok által vagy a felügyeletük alatt

kidolgozott, állományvédelemre és a biológiai sokféleség helyreállítására irányuló programok

keretében. 54/1/b

2.8.3. alintézkedés: Akvakultúra-műveletek, többek között a környezet és a biológiai

sokféleség megőrzésének és javításának, valamint a tájkép és az akvakultúra-övezetek

hagyományos tulajdonságai megóvásának támogatása. 54/1/c

Állat-egészségügyi és állatjóléti intézkedések - 56.cikk

2.9. intézkedés: Az állategészségügynek és az állatjólétnek az akvakultúra-ágazati

vállalkozásokban – többek között a megelőzés és biológiai biztonság tekintetében – történő

előmozdítása. 56/1

2.9.1. alintézkedés: Az akvakultúrában előforduló betegségekkel szembeni védekezéssel és

az azok felszámolásával kapcsolatos költségek támogatása, ideértve a mentesítési tervben

foglalt kötelezettségek teljesítéséhez szükséges műveleti költségeket is, a 2009/470/EK

tanácsi határozattal összhangban. 56/1/a

2.9.2. alintézkedés: Általános és fajspecifikus bevált gyakorlatok vagy az akvakultúra

területét érintő biológiai biztonságra, illetve állat-egészségügyi és állatjóléti követelményekre

vonatkozó magatartási kódexek kidolgozásának támogatása. 56/1/b

2.9.3. alintézkedés: Az akvakultúra állatgyógyászati készítményektől való függésének

csökkentését célzó kezdeményezések támogatása. 56/1/c



56

2.9.4. alintézkedés: Az állatgyógyászati készítmények megfelelő alkalmazásának

előmozdítása céljából végzett állatgyógyászati vagy gyógyszerészeti tanulmányok, valamint

az akvakultúrában előforduló állatbetegségekkel kapcsolatos információk és bevált

gyakorlatok terjesztésének és cseréjének támogatása. 56/1/d

2.9.5. alintézkedés: A tagállamok által elismert állat-egészségvédelmi csoportok

létrehozásának és működtetésének támogatása az akvakultúra-ágazatban. 56/1/e

UP. 3. A közös halászati politika végrehajtásának előmozdítása

A megosztott irányítású KHP-t szolgáló kísérő intézkedések VI. Fejezet

Ellenőrzés és végrehajtás - 76. cikk

3.1. intézkedés: A 1380/2013/EU rendelet 36. cikkében előírt és az

1224/2009/EK rendeletben tovább pontosított uniós ellenőrzési, vizsgálati és

végrehajtási rendszer megvalósítása. 76/1

3.1.1. alintézkedés: A halászati és akvakultúra-termékeknek az 1224/2009/EK rendelet 58.

cikkében meghatározott nyomonkövethetőségéhez szükséges elemek, többek között

számítógépes hardverek és szoftverek fejlesztésének, beszerzésének és üzembe helyezésének

támogatása. 76/2/c

3.1.2. alintézkedés: A tudományos elemzés céljából és a közös halászati politika

végrehajtása érdekében történő adatgyűjtés, -kezelés és –felhasználás támogatása. 77/2/a

3.1.3. alintézkedés: Az adatgyűjtési és adatkezelési rendszerek fejlesztése, valamint kísérleti

projektek végrehajtása a már létező adatgyűjtési és adatkezelési rendszerek fejlesztése

céljából. 77/2/f

Adatgyűjtés - 77. cikk

3.2. intézkedés: A 1380/2013/EU rendelet 25. cikke (1) és (2) bekezdésében előírtak

szerint meghatározott és az 199/2008/EK rendeletben tovább pontosított adatgyűjtés,

adatkezelés és felhasználás támogatása. 77/1

UP. 5. A piaci értékesítés és a feldolgozás támogatása

A piaci értékesítéssel és a feldolgozással kapcsolatos intézkedések IV. Fejezet

Termelési és piaci értékesítési tervek - 66. cikk

5.1. intézkedés: A 1379/2013/EU rendelet 28. cikkében említett termelési és értékesítési

tervek előkészítésének és végrehajtásának támogatása. 66/1

Piaci értékesítési intézkedések -68. cikk

5.2. intézkedés: A halászati termékekre és akvakultúra-termékekre irányuló piaci

értékesítési intézkedések támogatása. 68/1



57

5.2.1. alintézkedés: A 1379/2013/EU rendelet II. fejezetének II. szakaszával összhangban

elismert termelői szervezetek, termelői szervezetek társulásai vagy ágazatközi szervezetek

létrehozásának támogatása. 68/1/a

5.2.2. alintézkedés: Új piacok felkutatásának és a forgalomba hozatali feltételek javításának

támogatása piaci potenciállal rendelkező fajok és az ökológiai termelésről szóló 834/2007/EK

rendelet szerint vett értelemben alacsony környezeti hatást kiváltó módszerekkel előállított

halászati és akvakultúra-termékek vagy ökológiai akvakultúra-termékek esetében. 68/1/b

5.2.3. alintézkedés: A minőség javításának és a hozzáadott érték emelésének támogatása.

68/1/c

5.2.4. alintézkedés: A termelés és a piacok átláthatóságához való hozzájárulás, valamint

piackutatások lebonyolításának és az Unió importfüggőségéről szóló tanulmányok

készítésének támogatása. 68/1/d

5.2.5. alintézkedés: A halászati és akvakultúra-termékek nyomon-követhetőségéhez való

hozzájárulás, valamint a 1379/2013/EU rendeletben említett uniós ökocímke kidolgozásának

támogatása. 68/1/e

5.2.6. alintézkedés: Olyan regionális, nemzeti vagy transznacionális kommunikációs és

promóciós kampányok lebonyolításának támogatása, amelyek célja, hogy a nyilvánosság

körében ismertebbé tegyék a fenntartható halászati és akvakultúra-termékeket. 68/1/g

A halászati és akvakultúra-termékek feldolgozása - 69. cikk

5.3. intézkedés: A halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására irányuló

beruházások támogatása. 69/1

5.4.1. alintézkedés: Energiamegtakarítással járó, vagy a környezeti hatások csökkentésére

irányuló (ideértve a hulladékkezelést is) halfeldolgozási eljárások támogatása. 69/1/a

5.4.2. alintézkedés: A munkabiztonságot, a higiénés, egészségügyi és a munkakörülményeket

javító halfeldolgozási beruházások támogatása. 69/1/b

5.4.3. alintézkedés: A fő halfeldolgozási tevékenység során keletkező melléktermékek

feldolgozásának támogatása. 69/1/d

5.4.4. alintézkedés: Az ökológiai termelésből származó halak feldolgozásának támogatása.

69/1/e

5.4.5. alintézkedés: Az új vagy továbbfejlesztett termékekhez, új vagy továbbfejlesztett

feldolgozási eljárásokhoz, vezető tevékenységek támogatása. 69/1/f

5.4.6. alintézkedés: A konyhakész, szálkamentes, nagy hozzáadott értékű feldolgozott

haltermékek előállításának támogatása.

ETHA prioritásokon kívüli intézkedés



58

Intézkedés: Technikai segítségnyújtás a tagállamok kezdeményezésére. 78.

Alintézkedések:

- A MAHOP végrehajtásának biztosítása érdekében bizonyos – főként adminisztratív

jellegű – tevékenységek támogatásának biztosítása

- A MAHOP előkészítéséhez, irányításához, monitoringjához, értékeléséhez,

nyilvánosságra hozatalához és ellenőrzéséhez kapcsolódó intézkedések valamint az

információ terjesztésével kapcsolatos feladatok támogatása.

- Előkészítő tanulmányok – mint például a tájékoztatás célját szolgáló akciótervek és

piacelemző tanulmányok – készítésének támogatása.

- A MAHOP irányításával kapcsolatos költségek finanszírozásának, illetve a

menedzsment működésének, a tevékenységek monitoringjának, és az IH által

üzemeltetett ellenőrzési rendszer működési költségeinek támogatása.

- A MAHOP végrehajtásához szükséges megfelelő intézményi és adminisztratív háttér

kiépítésének (beleértve a hivatalos személyek bérjellegű kifizetéseit, valamint az

alkalmazott szakértők tiszteletdíjait) támogatása.

- Időközi (interim) értékelés szervezésének és elkészítésének támogatása.

- a MAHOP vonatkozó fejezeteiben felsorolt tanulmányok elkészítésének, illetve a

MAHOP folyamata során szükségessé váló egyéb tanulmányok és értékelések

elvégzésének támogatása.

- A MAHOP végrehajtásában részt vevő, valamint a KHP által érintett területeken

dolgozó hivatalos személyek szakmai továbbképzésének támogatása.

3. A fenntartható akvakultúra előmozdítását célzó nemzeti kapcsolattartó pontok neve

és elérhetőségi adatai

3.1 Földművelésügyi Minisztérium

Horgászati és Halgazdálkodási Főosztály, Akvakultúra- fejlesztési Osztály

cím: 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11.

telefon: + 36 (1) 795 2010

fax: +36 (1) 7950427

e-mail: [email protected]

3.2 Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, Halászati Kutatóintézet

cím: 5540 SZARVAS, Anna-liget 8.

telefon: + 36 (66) 515 300

e-mail: [email protected]

mailto:[email protected]

mailto:[email protected]



59

IV. BEVÁLT MEGOLDÁSOK

1. Best practices in the Hungarian fisheries sector

1.1. Győri ELŐRE Fisheries Co-operative currently has one of Hungary’s most diverse

ranges of freshwater fish products, also including ready-to-cook foods. The seven-hectare site

is located in Kisbajcs, where the company provides work for 30 people. In its storage ponds it

can safely hold up to 500 tonnes of fish. Sturgeons, pikeperch and African catfish are reared

in the 2500 m3 of new concrete pools of intensive fish-rearing facilities. Ready-to-cook fish

products with brand name "Bajcshal" are produced in the new fish processing factory. Among

other goods, the most popular are smoked African catfish fillet, sturgeon fillet and the

sturgeon caviar with premium quality called „Caviar Danubius. “Szigetköz fish soup in

bucket” and fish soup concentrate, furthermore the fish paste and salad prepared according to

their own recipe are well-known too.

For reducing energy demand of producing live fish, in 2009, as part of a larger development

supported by EU, the company established a solar cell park on its site in Kisbajcs after a

successful application for fund in the frame of the Axis 2 of Fisheries Operational Programme

(FOP). European Fisheries Fund (EFF) provided around 138 000 Euros for the investment.

The system can give 60-70 MW power per year depending on the weather conditions. This

covers the energy demand of the fish-producing system and the current fish-storing ponds for

water flow control and oxygen supply.

With the investment, the company is able to achieve production growth by not or minimally

increasing environmental pressure of the factory. As a positive environmental effect of the

project, consumption of fossil energy decreased by 10 MWh per year, providing high-quality

production of fish products while also taking into consideration aspects of environment

protection.

1.2. Szarvas-Fish Ltd. founded in 1993, is the second largest African catfish producer in

Europe, and it also covers about 90% of the Hungarian market by its approximately 1700

tonnes annual production. This is carried out based on the use of geothermal energy in a

closed intensive system on its sites in Szarvas and Tiszacsege.

African catfish was imported to Hungary more than 20 years ago, at first for research, then for

production purposes. The company played a key role in its popularization and spreading. The

delicious meat of African catfish produced by the company has low fat content, it is free from

bones and off-flavour, thus suitable for preparation of numerous fish food. Besides selling live

fish, the company also supplies hypermarkets and supermarket chains with processed fish. In

addition to domestic sales, products are also exported to abroad. 7500 kg of almost own

produced fish is processed in a shift in the plants approved by the EU, breeding, propagation,

growing, processing and selling are carried out by the company itself.

Szarvas-Fish Ltd. has received 550 000 Euros support so far in the frame of FOP in the 2007

– 2013 programming period for developing biological base and technical background of the

technology. Modernisation of processing factories in Szarvas and Tiszacsege, establishment

of hatchery, feed store house, mechanical water cleaning system on the intensive farm in

Szarvas, furthermore providing safe supply and cleaning of water are all realized investments.

As a result of the investments, quality of effluent water was improved, safety of water supply

of the fish farm in Szarvas was increased and the range of processed, finished and semi-

finished products was expanded, which increased the efficiency and profitability of farming

activity.



60

1.3. Fish Farm of Akasztó, established in 1989, is famous primarily for the “Szikiponty”

of Akasztó – a local carp variety with special flavour –, breeding of which is available due to

climate and unique soil properties of the territory, together with the excellent quality of water

that supplies producing ponds. Furthermore, there can be found numerous other fish species

here, that are produced by semi-extensive fish production in ponds, completed with intensive

fish growing. For expanding services, the Fishing Park and Tavern of Akasztó, including

fishing ponds, a fish store and a restaurant was opened in 2004, 30% of “Szikiponty”

produced is sold locally.

In addition, a well-equipped pension and spa can also be found on the territory of the

multifunctional fish farm providing a wide range of services. Due to resultful activity of the

operator ÖKO 2000 Ltd. from the beginning, it has successfully applied for support several

times in the Fisheries Operational Programme so far, therefore large-scale development and

reconstruction programmes strengthening the multifunctional feature, could be launched.

Projects realised with the support of almost 2 000 000 Euros dramatically renewed the

equipment and infrastructure of the fish farm. New fish transporting trucks, fish loaders,

vehicles, pumps and a variety of fishing gear have been purchased. In addition, a fish nursing

facility, half-open storage, environmentally friendly manure storage and many other objects

were constructed. By building air conditioned changing room of the staff and canteen,

working conditions were also significantly improved and employment was increased.

1.4. Jászkiséri Halas Ltd. bought ponds of local co-operatives in 1994, and through

continuous improvements it created the infrastructure for a multifunctional fish farming. The

company produces common carp, grass carp, pikeperch and European catfish among others

by extensive, semi-intensive and intensive technologies. Furthermore, angling and hospitality

are also included in their services.

In 2009, the company received 360 000 Euros from Axis 2 of the FOP for using locally

available thermal water resources for fish farming purposes. With the help of the support, an

intensive fish-producing site was established in an 850 m2 light-structured hall in Jászkisér,

including market size fish rearing and post-rearing pools. The site is equipped with high-tech

tools such as automated oxygen supply, ventilation, lighting and climate control, as well as

spare source of power. Due to the high-quality water treatment process, the site does not emit

pollutants. During the planning, low power consumption was a primary concern, so the fish

processing site is capable of rearing fish in a cost-efficient and environmentally friendly way.

The fish called barramundi is reared in this site in a closed, so-called recirculation system, and

provides an extremely healthy source of protein by its high-quality meat. In the system

mentioned, water is used for more times besides appropriate filtering and sterilising, therefore

the daily amount of fresh water is less than 10 % of the total volume. Fish fed with special

feed reach their meal size of 350- 600 grams in about half a year, then chilled fish get to the

counters of stores, enriching the range of fish products in Hungary with fresh goods of

excellent quality.

1.5. Lillafüred Trout Breeding Farm as the oldest trout breeding farm in Hungary, has

been operating since 1933, its operator is a family enterprise called Hoitsy & Rieger Ltd.

From the species bred, indigenous brown trout in greater amount can only be found in this

farm in Hungary, supply of stocks in natural waters is provided from here. Golden trout is

another rarity, which is available only here in the country.

Services of the farm were developed in accordance with the needs of tourism. The enterprise

processes trout reared on the farm locally, which can be purchased smoked and ready to grill

by visitors. Most of the fish is sold to the restaurant located next to the nursery ponds, where

the fish reared on the farm can be consumed by guests. Because of frequent droughts, the



61

enterprise decided to build a recirculation system, for which they submitted an application.

The recirculation system established with support of more than 52 000 Euros received from

the FOP, was built on the basis of results of the most recent researches. Thanks to the bio

filter and drum filter established as a part of the individually designed system that is unique in

Central and Eastern Europe, recycled water has the same quality as drinking-water. As a

result of the investment, continuous and sufficient water supply became provided, with the

help of which current production can be doubled according to calculations. Thus, range of

existing popular goods is planned to be expanded with cold kitchen products in the near

future.

Documents

Nemzeti Akvakultúra Stratégiai Terv - halaszat.kormany.huhalaszat.kormany.hu/download/8/e1/71000/NAS magyar.pdf · Magyarország Nemzeti Akvakultúra Stratégiája 5.0 Bizottságnak