New „Milyen dolog az, hogy ágaskodik egy disznó, mint egy ló, · 2020. 2. 4. · „Milyen dolog az, hogy ágaskodik egy disznó, mint egy ló, és kíváncsiskodik, akár egy

„Milyen dolog az, hogy ágaskodik egy disznó, mint egy ló, és kíváncsiskodik, akár egy kutya? A disznó az legyen disznó, gondolom. Az összefüggések miatt kell békén hagyni, gondolja erreSchriwanek bácsi. Azért kell tűrni az ilyen viselkedést, hogy olyan legyen a mindenség, akár az eggyé gyűrt papírgalacsin, belekapjon az egyik erről, míg amaz a másikát amarról szorítja, és fonott legyen az egész, az egyik a végénél legyen, ott, ahol a másikmég meg sem kezdődött. Hiszen ott rotyog a pörköltben a meztelenkedő húsok között a szeretet, a gondoskodás! Benne ropog a bőrkében. Belekerül a törődés a disznósajtba, és a vese szurkos repedéseiben ott lappang, hogy te nevet adtál a disznónak. Azt krákogtad reggel be az ólba, Irén. Ott szunnyad a délutáni vakargatás a vízben abált szalonnában, és kikacsint a fokhagymás bunda alól, hogy itt vagyok, ide süss, ne akarjál nem észrevenni! Más a kocsonya, gondoljaSchriwanek bácsi, ha nem lapáttal ápoltuk napjában a füle tövét,hanem mint mondtam, vakargattuk. Más a csülök, ha ólajtó tetején támaszkodott vele az állat."

Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

HELYI FORRÁS ALAPÚ GAZDASÁGFEJLESZTÉS – helyi források és gazdaság hiányában

Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

Szerzők: Bertényi Gábor, Csoma Tamás, Gecsei-Tóth Andrea, Halász Gergely, Kabai Gergely , Kapcsos Bálint, Kerekes Anna, Králl Attila, Némethné Baráth Katalin,Pataki József, Patyi Máté, Radovics Rita, Révai Mátyás, Rózsa Gergely, Száraz Luca,

Széman György, Szuromi Orsolya, Taksz Lilla, Tóth Katalin Éva, Tuba Máté, Varju Szandra, Vásárhelyi Csenge

Szerkesztők: Halász Gergely Horváth Janka Révai Mátyás Siklósi Rozália

Szuromi OrsolyaTaksz Lilla

Tervező szerkesztő: Posztós JánosNyelvi lektor: Kalcsó Gyula

Helyi forrás alapú gazdaságfejlesztés – helyi források és gazdaság hiányábanAgrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben

ISBN 978-963-12-4177-8

Megjelenik az Agri Kulti Kft. és a Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesületgondozásában, a Magyar Termék Nagydíj Pályázati Rendszer támogatásával

Kiadó: Homo Oecologicus Alapítvány 1133. Budapest, Kárpát u. 60.

Nyomda:

A kiadványban szereplő képeket készítették: Kovács Gábor, Patyi Máté, Száraz Luca, Taksz Lilla, Tóth Katalin Éva

Köszönjük mindenkinek, aki segítette a kötet létrejöttét.

Tartalomjegyzék

Előszó 6Bevezetés 8

I. Hol is járunk? 12A térség társadalomföldrajzi jellemzői 12A kistérség természetföldrajzi adottságai 15

II. Agrártörténet 21Agrártörténeti fordulópontok és birtokszerkezeti változások a XIX–XX. században 21A rendszerváltás utáni időszak 27

III. Agrárerőforrások 31Birtokszerkezet napjainkban 31Az agrártámogatási rendszer 32A térség mezőgazdaságának termelési struktúrája, fejlődési iránya 33

IV. A térségben élő emberek 41Helyben azonosítható társadalmi rétegek 41A legfőbb helyi és térségi foglalkoztatók 43

V. Integrációs törekvések a térségben 47A kistérség társadalmi jellemzői az integrációs törekvések tükrében – Kabai Gergely 47Gyerekesély program a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben – Kabai Gergely 48Közfoglalkoztatás és szövetkezési hajlandóság a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben 62

VI. Mit üzen mindez a mának? – Rózsa Gergely 81

Executive summary 88

Agrár- és humánerőforrások feltérképezése a Kadarkút-Nagybajomi kistérségben 5

Előszó

Nehéz ma a magyar faluról írni. Nehéz, ha elszakadunk álromantikus tévhiteinktől, amagyar nóták nosztalgikus idilljétől, és hajlandók vagyunk észrevenni, hogy falvak nem-csak a Balatontól északra, meg a Velencei-tó mentén vagy a főváros és egyéb nagyváro-saink környékén léteznek ebben az országban, hanem messze ezektől, elfeledett, amagát felvilágosultnak tartó magyar ember által legfeljebb csak túraútvonalként számontartott tájakon. Ezekről a falvakról ma nehéz írni, mert akármerről közelítünk is hozzájuk,és igyekszünk megragadni lényegüket, csak a „nincs” és a „hiány” lesznek kulcsszavaink.Hiánygazdaság, hiány-társadalom, hiány-kultúra – a gazdaság hiánya, a társadalom hi-ánya, a kultúra hiánya. Elidegenedett, talán sosem létezett méretű birtokok, rajtuk ha-talmas gépek uralják falvaink korábban életet adó földjeit – ebből a gazdaságból ma máralig sarjad helyben élet, teljes mértékben háttérbe szorultak az emberi, a helyi közösségiérdekek. És ha nincs megélhetés, akkor előbb-utóbb minden romlani, bomlani kezd –sok száz faluban évtizedek óta ez az uralkodó trend.

Nem állíthatjuk, hogy a különféle nevek és jogcímek alatt futó fejlesztéspolitikai éscélzott szakpolitikai stratégiák ne ismerték volna fel e válságjegyek egy-egy szegmensét,és ne próbáltak volna meg eszközöket biztosítani a kezelésükre. A hatások azonbaneléggé korlátozottak, a perifériák falvainál még nem tapasztalható általános trendforduló.Ennek alapvetően két fő okát látjuk. Egyrészt falvaink rehabilitációja nem lehet pusztánpénzkérdés, a hatások közel sem csak a rendelkezésre álló forrásoktól függnek, hanemszámos egyéb tényezőtől: akarattól, elhivatottságtól, szemléletváltástól, de legalábbisközmegegyezés kellene arról, hogy több esélyt akarunk adni a falvakban élő embereknek,közösségeknek, és segítjük a helyi kezdeményezéseket. Másrészt a válságjegyek fal-vanként eltérők, mint ahogy a válság mélysége is, éppen ezért nem lehet egyféle receptalapján segíteni falvak százainak sorsán. Szükség van egyedi, az adott település helyzetétfeltáró ismeretekre, amelyekhez aztán a szakpolitikai és helyi közösségi beavatkozásokatigazítani lehet.

Mindkét ok miatt fontos, hogy vannak az országban olyan szakmai műhelyek, olyan in-tézmények, amelyek támogatják egyetemisták és fiatal kutatók nehéz helyzetű falvakbanvégzett feltáró, ismeretszerző munkáját. Ezek a kutatások sok olyan kapcsolatot alakí-tanak ki és hoznak felszínre, amelyek hosszabb távon is segíthetik a falvak fejlesztését,

Helyi forrás alapú gazdaságfejlesztés – helyi források és gazdaság hiányában6

de nagyon fontos szempont az is, hogy segítik a helyi elit szembesülését és szembenézéstsaját környezetének helyzetével. Mindemellett a hallgatók valós ismeretekre tesznekszert, és egy-egy ilyen kutatótábor után biztosan másként tekintenek a magyar falvakra,mint azelőtt, reálisabban látva azok helyzetét. Éppen ezért csak támogatni érdemes ahasonló kezdeményezéseket, mint amilyen ez is, az ELTE humánökológia szak és azAgri Kulti Vidékfejlesztési Kutatóműhely Kadarkút környékén végzett munkája.

Dr. Németh Nándor, Pannon Elemző Iroda, ügyvezető igazgató


BEvEzEtés

1. A kiadvány alapjául szolgáló kutatás körülményei2014 áprilisában az ELTE humánökológia szak akkori elsőéves hallgatói a Fenntarthatóvidékfejlesztés kutatószeminárium keretén belül az Agri Kulti Vidékfejlesztési Kutató-műhely közreműködésével négy napot töltöttek Somogy megyében, a Kadarkút-Nagy-bajomi kistérségben. A kurzus 17 diákjának munkáját 4 felsőbb éves hallgató (HalászGergely, Horváth Janka, Siklósi Rozália, Szalma Laura), a kurzus oktatója (Bertényi Gábor)és két megbízott külső szakértő (Králl Attila, Rózsa Gergely) felügyelte.

Rózsa Gergely, a Kadarkút-Nagybajomi kistérség Gyerekesély Programjának helyi gaz-daságfejlesztő szakterületi koordinátoraként segítette terepmunkánkat. A kistérség 23települése közül 14-ről (Kadarkút, Hencse, Bárdudvarnok, Hedrehely, Rinyakovácsi, Csö-köly, Mike, Kőkút, Kisasszond, Visnye, Gige, Kaposfő, Pálmajor, Baglaspuszta) közel 50interjúalanyt rendelt az előzetesen megfogalmazott kutatási témákhoz. A kontaktlistánmegnevezett polgármesterek, gazdálkodók, nyugdíjasok, közfoglalkoztatottak, óvoda-vezetők, önkormányzati dolgozók, alkalmi munkából élő családanyák, továbbá a Gyere-kesély projekt munkatársai Gergely közbenjárásával, örömmel vállalták a beszélgetéseket. Emellett a hallgatók egy csoportja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Ide-genforgalmi és Területfejlesztési Egyesület megbízásából a térség két településének(Kaposfő és Pálmajor) társadalmi-gazdasági helyzetét, valamint gazdaság- és társada-lomtörténetét vizsgálta.

2. A kutatás célja Célunk az agrár- és humánerőforrások azonosítása volt egy jellemzően aprófalvas, valódigazdasági központtal nem rendelkező, hátrányos helyzetű kistérségben.

Ezen cél mentén négy munkacsoportot alakítottunk ki:

1. A mikrotérség tájhasználat- és gazdálkodástörténete a XIX. és a XX. században 2. Humán- és agrárerőforrás-leltár 3. A közfoglalkoztatás és a szociális szövetkezetek múltja/jelene/jövője a mikrotérségben 4. Baglaspuszta és Pálmajor települések történetének, jelenlegi helyzetének komplett

feldolgozása


3. A kutatás menete Az elsőéves hallgatók a senior hallgatók vezetésével négy napon keresztül járták a kis-térség településeit: interjúkat készítettek, ismerkedtek a helyi viszonyokkal. Esténkénta csapatok megbeszéléseket tartottak, ahol megtárgyalták az aznapi fejleményeket, va-lamint kijelölték a következő napra vonatkozó feladatokat.

A munkacsoportok az előzetesen elkészített interjúfonalak segítségével félig strukturáltinterjúkat folytattak az interjúalanyokkal, valamint a hólabda módszer alkalmazásávalújabb és újabb – az előzetesen megszerkesztett kontaktlistán nem szereplő – emberekkelvették fel a kapcsolatot, így árnyalva, finomítva a kialakult képet.

4. Eredményei A terepmunkát követően a munkacsoportok a seniorok vezetésével dolgozták fel, össze-gezték az interjúkat. Ezt követően az oktató által kijelölt struktúra mentén haladva, abeszélgetésekből leszűrt információk és a megadott irodalmak felhasználásával elké-szültek a munkacsoportok tanulmányai.

A kutatás kézzelfogható eredményei mellett a hallgatókat ért számtalan élményről sefeledkezzünk meg. Az elsőévesek jelentős része a kutatótábor során szerezte élete elsőkutatói tapasztalatát, ekkor készítette élete első interjúját, élte át első interjúszituációját.Lehetőségük nyílt arra, hogy elmerüljenek az eddig távolinak tűnő, csupán elméleti síkon,tanórai keretek között megismert vidéki létben, és beszélgessenek a magyar vidék jel-legzetes szereplőivel.

A négy nap során a beszélgetések alkalmával néhány órára az interjúalanyok szemüvegénkeresztül szemlélték a világot; fontos, meghatározó élmények, felismerések sorát sze-rezve ezáltal.

5. A kutatás utóélete, avagy miért ragaszkodtunk e kiadvány megszületéséhez? A kiadvány írása során az olvasmányosságra, a közérthetőségre törekedtünk, hogy minéltöbb ember számára élvezhető anyag szülessen. Előfordul, hogy a saját véleményünk,értékítéletünk is belekeveredik a sorok közé a kutatótáborban ért intenzív élményeinkhatására. Ezért is fontosnak tartottuk, hogy két, a kistérségben dolgozó szakembert isfelkérjünk, hogy írásaikkal gazdagítsák, színesítsék, mélyítsék a táborban szerzett ta-pasztalatokat. Az egyetemisták mellett Kabai Gergely, a Pannon.Elemző Iroda társada-


lomkutatója és Rózsa Gergely, a Kadarkút-Nagybajomi kistérség Gyerekesély Program-jának helyi gazdaságfejlesztő szakterületi koordinátora szakértelmükkel segítettek min-ket. Kabai Gergely a térségben megvalósult Gyerekesély Programot értékelte, míg RózsaGergely egy személyes hangvételű írással reflektál a kiadványban felvetett gondolatokra.Ezúton is köszönjük munkájukat.

Meglátásunk szerint a térségfejlesztési célok pontos pozícionálásához elengedhetetlena térség történetének, jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetének feltárása, valamint afolyamatban lévő integrációs törekvések bemutatása. Éppen ezért – a kutatás korlátaiellenére: 4 nap alatt 14 településen készítettünk interjúkat – megpróbáltunk áttekintéstadni a térség földrajzi jellemzőiről, agrártörténetéről, agrárerőforrásairól, a lakosok hely-zetéről és a fejlesztési elképzelésekről.

És hogy kiknek szánjuk a kiadványt?

Lényegében bárkinek, akit érdekel egy leszakadónak címkézett térség múltja, jelene, jö-vője. Célzottabban a helyi szereplőknek, hogy komplexebben lássák térségük helyzetét;a tettre kész egyetemistáknak, akik az anyag révén megismerhetik a magyar vidéki létkihívásait/lehetőségeit, és talán kedvet kapnak ahhoz, hogy saját élményeket szerezvevidéken ténykedjenek.


I. Hol Is járunk?

A térség társadalomföldrajzi jellemzői

A kistérség lehatárolása A Kadarkúti kistérség Somogy megye részeként 2007-ben jött létre, és egészen 2013-ig23 települést foglalt magába. 2013-tól azonban a járási rendszer újbóli bevezetése révéna korábbi kistérség teljes egészében a Kaposvári járás részévé vált, mely jelenleg hazánklegnagyobb területű járása.

A kistérség települései Kaposvártól nyugat-délnyugati irányban helyezkednek el. A térségészaki peremét a 61-es főút jelenti, mely Kaposújlaktól Nagybajomig több, a kistérségheztartozó települést is átszel. A kistérségi székhely Kadarkút volt, mely a területegységközponti részén helyezkedik el. A terület legdélebbi települései Kőkút, Hencse, Hedrehely,illetve Visnye. A települések a közúthálózat szempontjából nem kapcsolódnak összeteljes egészében hálózatszerűen, hiszen a kistérség keleti részén található településekcsak Kaposváron keresztül közelíthetők meg, így kevésbé ápolnak aktív kapcsolatot köz-ponti településekkel.

Forrás: Saját szerkesztés a KSH T-Star adatbázisa nyomán


Településszerkezet, demográfia A kistérség településszerkezete kapcsán elmondható, hogy 23 települése közül mindössze2 városi rangú, az egykori kistérségi székhely, Kadarkút, illetve Nagybajom, mely 3200főt meghaladó népességszámával a térség legnagyobb települése. A települések közüla két városon kívül mindössze öt község (Bárdudvarnok, Csököly, Kaposfő, Kaposmérő,Kaposszerdahely) haladja meg az 1000 főt, a többi kistelepülés jórészt pár száz fős la-kosságszámmal rendelkezik, de akad olyan is, melynek lakónépessége nem éri el a 100főt sem (Patca).

Az egyes települések fejlettségét egy 2007-ben publikált országos falukutatás eredmé-nyeire alapozva értékeljük. A kutatás választ adott arra, hogy miért is vált a Kadarkútikistérség hazánk 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségének egyikévé. A felmérés lé-nyege, hogy az ország falvait a népességszám, a korösszetétel alakulása, a migrációsfolyamatok, a munkaerő-piaci helyzet, az infrastrukturális helyzet, valamint az intézményiellátottság jellemzői mentén típusokba sorolták.1

Ezen komplex vizsgálat alapján a Kadarkúti kistérség falvai (21 település) az alábbi ka-tegóriákba tartoznak:• jó munkaerő-piaci helyzetű, stagnáló népességű, magas kiingázási aránnyal rendelkező

községek: Kaposfő, Kaposmérő, Kiskorpád, valamint Szenna• jó munkaerő-piaci helyzetű, stabil társadalmú kisfalvak lakó és idegenforgalmi sze-

repkörrel: Jákó, Kaposújlak, Kaposszerdahely, Kisasszond, Zselickisfalud• gyorsan fogyó népességű, kedvezőtlen demográfiai struktúrájú, hátrányos helyzetű

ingázó aprófalvak: Patca, Szilvásszentmárton• fogyó népességű, hátrányos helyzetű, jelentős agrárszerepkörrel rendelkező kisfalvak:

Bárdudvarnok, Mike, Visnye• kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetű, közepes méretű, stagnáló népességű falvak, je-

lentős kiingázási aránnyal: Csököly• nagyon rossz munkaerő-piaci helyzetű, szegény, ámde növekvő népességszámmal,

kedvező demográfiai mutatókkal jellemezhető kisfalvak: Gige, Hedrehely, Hencse, Kőkút,Pálmajor, Rinyakovácsi2


1 A szerzőpáros a falutipizáláshoz a faktor- illetve klaszteranalízis módszerét használta, kutatásukról bővebben:Beluszky Pál – Sikos T. Tamás (2007): Változó falvaink. (Magyarország falutípusai az ezredfordulón.), MTA Társa-dalomkutató Központ. Budapest.

2 A Kadarkúti kistérségi tükör nyomán, 2. fejezet: A kistérség átfogó társadalomföldrajzi jellemzése, pp. 9–16.http://gyerekesely.eu/wp/wp-content/uploads/2014/09/kistersegi_tukor_kadarkut.pdf

Fontos kiemelni, hogy ez a kutatás alapvetően a 2001-es népszámlálás eredményeiretámaszkodott, így csak egy általános képet szolgáltat a térség folyamatiról, illetve azótamár egyes tendenciák változtak bizonyos falvak esetében. Ilyen például a népességszámalakulására utaló kategorizálási szempont. A nagyon rossz munkaerő-piaci helyzetű,szegény, viszont kedvező demográfiai mutatókkal rendelkező kisfalvak közül a 2013-asadatok alapján már csak Gige, Kőkút, valamint Pálmajor tekintetében növekszik továbbrais a népességszám, a többi község esetében már fogyásról beszélhetünk.

A kistérség állandó lakosainak száma a KEKKH3 2013-as adata szerint 20 300 fő volt. Anépsűrűség ugyanebben az évben 38,2 fő/km2 volt, mely az országos átlagtól jelentősenelmarad (országos adat, 2013: 108,1 fő/km2).4

1. ábra: A Kadarkúti kistérség állandó népességszámának alakulása, 2000–2013

Forrás: KSH, T-Star adatbázis


19500

19800

20100

20400

20700

21000

21300

21600

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

f

3 Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala4Érdekességként megemlítenénk, hogy az alacsony népsűrűség, illetve településsűrűség miatt a kistérség keletirészén található hazánk egyik olyan területe, ahonnan a legtisztábban látható szabad szemmel is a csillagoségbolt. Ennek köszönhetően egy nemzetközi kezdeményezéshez kapcsolódóan itt jött létre – a Duna-DrávaNemzeti Park Igazgatósága és a Magyar Csillagászati Egyesület összefogása révén – Európa első csillagoség-bolt-parkja.


A népesség korösszetételét vizsgálva szintén láthatók a népességfogyás jelei. 2003 és2013 között az abszolút számokat tekintve csökkent a népesség, mely a százalékos ér-tékek alapján a fiatalabb korosztályokat jobban jellemezte. A népesség korösszetételénbelül a 18 év alatti korcsoportok aránya 10 év alatt csökkent, míg a 18–59, illetve a 60 évfelettiek aránya növekedett.

2. ábra: A Kadarkúti kistérség korösszetételének alakulása 2003 és 2013között (abszolút és relatív mutatók alapján)

Az állandó népesség 6 év 6–17 18–59 60 év Összesenkorösszetételealattiak évesek évesek felettiek2003 fő 1480 3499 12441 3862 212822013 1118 2825 12278 4079 20300

2003 % 7,0 16,4 58,5 18,1 100%2013 5,5 13,9 60,5 20,1 100%Forrás: KSH – T-Star adatbázis

A nemzetiségek tekintetében a kistérség 23 településéből 17 településen van romanemzetiségi önkormányzat, Kaposfőn pedig német nemzetiségi önkormányzat is mű-ködik.

A kistérség természetföldrajzi adottságaiTermészetföldrajzi és tájgazdálkodási szempontból a kistérség két nagyobb egységreosztható. A keleti rész a Zselicséghez tartozik, ezt részben a Zselici Tájvédelmi Körzetfoglalja magába. A kistérség középső, valamint nyugati területei pedig a Belső-somo-gyi-homokvidékhez tartoznak.

A Zselic természetföldrajza5

Földtani szempontból a területet óidei kristályos, valamint metamorf kőzetekre rakódottközépidei üledékes rétegek jellemzik, melyre a földtörténeti újidőben további tengeriüledékek rakódtak, löszréteget hozva létre. A terület talajtani adottságai változatosak.

5 A fejezet részben a Duna–Dráva Nemzeti Park honlapján található tájleírásra támaszkodott:http://www.ddnp.hu/ind ex.php?pg=menu_1972

A földes váztalajok az eróziónak kitett helyeken, valamint a mezőgazdaság által hasz-nosított területeken foglalnak el jelentős részt. Ezek erdősítése komoly kihívás a szak-emberek számára, pedig beerdősítésük az erózió megfékezése és a talajfejlődés elindításaszempontjából rendkívül fontos. A legjellemzőbb talajtípusok a barna erdőtalajok cso-portjába tartoznak, jelezve azt is, hogy a terület erdősültsége valamikor nagyobb volt.Legfontosabb típusai a Ramann-féle barna erdőtalaj és az agyagbemosódásos barnaerdőtalaj, melyek magas tápanyagtartalmukkal biztosítják az itt tenyésző fafajok kiválónövekedését.

A térség éghajlata a hazai átlagnál hűvösebb és csapadékosabb, enyhe telű, szubmedi-terrán jellegű, a napsütéses órák száma 1850–2000 óra egy évben.6 Az évi középhőmér-séklet 10 °C körüli, az évi csapadékösszeg 700–750 mm,7 kettős csapadékmaximummal(június, október), ahol a nyári maximumból a növényzet viszonylag keveset tud haszno-sítani, mivel sok esetben ez heves esők formájában éri a felszínt. A tengerszint felettimagasság 140–300 méter, a terület magasabb pontjai az északnyugat-délkeleti irányúDuna–Dráva vízválasztó vonalon találhatók. A vízrajz kapcsán fontos kiemelni, hogydomborzatilag erre a térségre jellemzőek az észak-déli sűrű futású hosszanti (meridio-nális) völgyek, melyek mentén kisebb vízfolyások, főként patakok futnak végig.

A zselici tájat alapvetően a széles, lapos dombhátak és a közöttük húzódó, völgyeketborító, összefüggő erdőségek jellemzik. A települések többsége az átlagosan 200-250méteres magasságú dombok lábánál futó patakok mentén létesült, ahol a lakosság akörnyező nedves réteket kaszálta, a szántóföldek és legelők pedig a lankásabb domboklejtőin helyezkedtek el. A meredek, szabdalt felszínű oldalakat a lakosok nem tudtákmegművelni, így azok jelentős része napjainkig erdő maradt. A középkorban több kisebbirtásfalu is megtelepedett, ekkor az itt élők makkoltatással és méhészettel is foglalkoztak.Az erdőpusztulás felgyorsulását a német telepesek megjelenése okozta, amikor foko-zatosan elterjedt a szénégetés, valamint a gyorsfolyású patakokra egyre több, kisebbfűrészüzem települt.


6 Bokorné Kitanics Tünde: A legeltetéses állattenyésztés meghonosításának lehetőségei és korlátai Somogy me-gyében. Tér és Társadalom (1996): http://tet.rkk.hu/index.php/TeT/article/view/396/791

7 http://www.met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/altalanos_eghajlati_jellemzes/csapadek/

A Zselic élővilágának kialakulásában az éghajlat játssza a legfőbb szerepet. A térség ég-hajlatát nyáron hűvösebb, csapadékosabb, nyugati-északnyugati légtömegek befolyá-solják, télen pedig déli-délnyugati irányból mediterrán hatást hozó légtömegek érkeznek.A tavaszi-őszi csapadékmaximumoknak is köszönhető, hogy a Zselicben jelentős erdő-ségek alakultak ki. A tájvédelmi körzet jelentős értéket képviselő, magas biodiverzitásúélővilágot rejtő erdővagyona 1976 óta védett, megközelítőleg 10 500 hektáron, a védettnövényfajok száma pedig több mint 60-ra tehető. A táj fontosabb társulásalkotó fafajaia kocsányos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a bükk, a cser, a gyertyán, az ezüst hárs, és amézgás éger, de szinte valamennyi őshonos fafajunk képviselteti magát. A sok fafajúsága terület különleges termőhelyi és növényföldrajzi adottságainak köszönhető. Legis-mertebb természetes erdőtársulása az ezüsthársas-bükkös, legjellemzőbbek pedig agyertyános-tölgyesek.

Belső-somogyi-homokvidékA Belső-somogyi-homokvidék a Zselictől nyugatra fekszik. Ezen a tájon a felszín tagolt-sága enyhébb, lankásabb, a magasságkülönbségek kisebbek, mint a Zselicség esetében.A kistáj legfőbb talajképző kőzete a savanyú homok, mely az egykori folyómedrek széle-róziós folyamatainak eredményeként rakódott a felszínre. Az így kialakuló homokbucka-vonulatok észak-déli irányúak, melyek kelet-nyugati irányban hullámos képet adnak atájnak. A vonulatok között lévő buckák esetenként teljesen lefolyástalanok, így pangóvizeslápfoltok alakulhatnak ki, melyek száma több százra tehető a térségben. A vizes élőhelyekszámos értékes növénytársulásnak és különleges állatvilágnak teremtik meg a létfelté-teleket. A terület alapvetően sík, a tengerszint feletti magassága 100–200 m közt válta-kozik. Az évi átlagos hőmérséklet 10,5 °C, az átlagos csapadékmennyiség pedig 700–750 mm között van, eloszlása egyenetlen, esetenként szélsőséges. Emiatt a területenelőfordulhatnak aszályos, illetve pangóvizes időszakok is, mely a fás növényzetet jelen-tősen megterheli. A domborzat és a csapadék hatására változatos talajok alakultak ki aterületen. A legfontosabb talajtípusok a (nem karbonátos) futóhomok foltok, illetve gyen-gén humuszos homoktalajok, a (kovárványos) barna erdőtalajok8, rozsdabarna erdőtalajok,agyagbemosódásos barna erdőtalajok, réti talajok és lápos réti talajok.9


8 „A kovárványos barna erdőtalajok egykor erdőborította alföldi homokterületek határát jelölik ki. Nevüket aszelvény alsó részében megfigyelhető vékony, hullámos {II-57.} futású, vörösbarna, vasas-agyagos, ún. kovár-ványrétegekről kapták”. Forrás:http://mek.niif.hu/02100/02185/html/120.html

9 http://www.somogyiturizmus.hu/termeszet

A táj fontosabb társulásalkotó fafajai a kocsányos tölgy, a cser, a mézgás éger, a magyarkőris, a magas kőris, a mezei szil, a gyertyán, valamint a nyír. Jelentős területaránnyalbír a vitatott őshonosságú erdeifenyő, valamint természetes úton, több helyen megjelenika közönséges boróka. A táj jelentős nagyságú, erdőtelepítésre alkalmas területekkelrendelkezik. Legjellemzőbb természetes erdőtársulásai a gyertyános-kocsányostölgyesek,homoki tölgyesek és láperdőtársulások. Ezen kívül jellemző társulás a mészkerülő homokigyeptársulás, mely igen gazdag növényvilággal borított. A mélyebb fekvő területekenlétrejött tavak környékén mocsári jellegű növényzet, míg a száraz, homokos dombolda-lakon a száraz gyepekre jellemző flóra alakult ki. A magasabban fekvő területeket tölgy-erdők, a tisztásokat pedig legelők borítják.

A tájhasználat változása a természeti adottságok tükrében10

Ahogy korábban utaltunk rá, a természetes növénytakaró, főként az erdősültség mértékejelentős változáson ment keresztül a térségben, bár az erdővel borított területek arányamég így is az országos átlag felett van.11 Az elmúlt évszázadban a terület tájszerkezetére,a hagyományos tájhasználat változására több tényező is hatással volt. Kutatásunksorán több interjúalany is utalt arra, hogy sajnos a falusi ember tájhoz fűződő viszonyamegváltozott az elmúlt évtizedekben, az emberek identitásának már nem szerves részea föld. A hagyományos gazdálkodási módszereket egyre jobban felváltja a gépesítés,ami jelentős változást okoz a tájban. Emellett a hagyományos ökológiai tudás átadásais megszakadt, „kimaradt egy generáció” – ahogy többször is elhangzott, és a helyi fiata-lokat már nem érdekli a gazdálkodás. „Az a generáció, aki ehhez értett, kiöregedett, aznem tud már ezzel foglalkozni, a következő generáció az nem tanulta meg, nem akarja.Látja, ugye, az ősök mennyit dolgoztak bent, ő elmegy, szakmát vált. Most itt marad afalu, vagy itt maradt. A földek részben másnak a kezelésébe vannak. Nyilván nagybirtokok,külföldiek stb., és a falu nincsen már – sem disznója, sem traktorja, a kisembernek.”

A paraszti gazdaságok idején a tájhasználat sokkal fenntarthatóbb volt, mint napjainkban.Az egyes családok, illetve falusi közösségek alapvetően önellátók voltak, mindent megtermeltekmaguknak: „…a papám kertjében a körtefák már több száz éve megvannak”. A talajok alacsony


10 A alfejezetben található idézetek az ELTE-TÁTK Humánökológia szakos hallgatóinak kutatási beszámolójábólszárrmaznak: Gecsei-Tóth Andrea et al.: A Kadarkút-Nagybajomi kistérség tájhasználat- és gazdálkodástörténetea XX. és XXI. Században, Budapest, 2014. május.

11 Bokorné Kitanics Tünde: A legeltetéses állattenyésztés meghonosításának lehetőségei és korlátai Somogy me-gyében. Tér és Társadalom (1996): http://tet.rkk.hu/index.php/TeT/article/view/396/791

termékenysége miatt gyümölcsfákból csak az igénytelenebbeket termesztették, mint pl.:meggy, cseresznye, vadkörte. Ugyanakkor a szántók tápanyag-utánpótlását istállótrágyávaloldották meg, melyet a téli időszakban – februárban – hordtak ki lovakkal a földekre.

A térség hagyományos növénykultúráit, melyek termesztése körülbelül a rendszerváltásigvolt jellemző, alapjaiban természetföldrajzi adottságai határozták meg. A területen a földekátlagos aranykorona-értéke 17 AK alatti a homokos, löszös üledéken kialakult talajok miatt,bár korábban több növénykultúrát is eredményesen lehetett termeszteni itt. „A homoktalajaz szerkezet nélküli, igazán olyan, hogy a régi időszakban, tehát még a tsz előtti időszakokbanelvetettük a zabot, és másnap aztán a szomszéd táblán volt. Annyit vitt át, vetőmaggal,mindennel együtt.” Ezen a területen az interjúk tanúsága szerint sikerrel termesztették azolyan munkaigényes terményeket, mint a dohány vagy a korai burgonya. Ekkoriban már agyümölcsök közül az alma, körte, szilva volt jellemző, míg a gabonanövények másodlagosakvoltak. Ezenkívül az epertermesztés is jelentősnek mondható a térségben, bár a rendszer-váltás előtt nem volt jellemző: „…a csökölyi eper azért az országosan ismert. Ehhez tartozikez a fekete homokos, könnyen melegedő talaj, ahol az eper a jó humusztartalma miatt, atrágyázások miatt megterem. Tehát Kiskorpádon, Nagybajomon is eperrel kezdenek nagyonsokan foglalkozni. Tehát ez az egy hektár alatti, mert egy hektár az epernél az már egynagyon komoly mennyiség. Ők azért vannak egy páran, akik piacra termelnek. Nagyon jólműködő dolog”.

A műtrágyák használatának elterjedése szintén a tsz-időszakhoz köthető. Ekkoribanezekhez a szerekhez olcsón hozzá lehetett jutni, így széleskörűen alkalmazták, az élővi-lágra azonban negatív hatást gyakorolt. „Megtörtént, hogy kiöntötték a földek szélére,hogy majd onnan fogják szórni, a vadak meg nyalni kezdték, (szerették, hogy sós volt) ésfelfordultak.”

Általánosságban elmondható, hogy a térség állattartó hagyományai jelentősek, hiszena táj természeti adottságai alapvetően jobban kedveznek a legeltetésnek, mint a szán-tóművelésnek. A legeltető állattartás emlékei az olyan, település környéki helynevekbenis megtalálhatók, mint pl. Keménylegelő, Alsólegelő (Nagybajom). A falu gulyáinak kihaj-tása országszerte már csak a történeti, etnográfiai leírásokban és az idősek visszaem-lékezéseiben kap helyet. Mára a falvakban az állattartás drasztikusan lecsökkent, de el-vétve a térségben élnek olyan szarvasmarhatartók, akik hagyományos körülményekközött, ridegtartással gondozzák állataikat.


II. AgrártörténEt

Agrártörténeti fordulópontok és birtokszerkezeti változások a XIX–XX. századbanA XIX. század végétől az első világháborúig a különböző – döntően mezőgazdaságból élő – társa-dalmi rétegek jelentősen eltérő életutakat jártak végig, ám ezek magyarázata nem mindig a regi-onális eltérésekben rejlik, hanem elsősorban a jövedelmi olló szélesebbre nyílása okozta a jelenséget.A századfordulóval mind a termelési, mind az értékesítési lehetőségek megnyíltak, a felsőbbparaszti rétegek a többletjövedelmüket visszaforgatták, még nagyobb területekre tettek szert,ezáltal hozzájárultak a közép- és nagybirtoki rendszer megerősödéséhez. A szegényparasztság, anapszámosok kilátásai már a XX. század elején is drámai képet mutattak. Az agrárproletariátuslétszáma a falvakban megnövekedett, ám az ipar ekkor még nem tudta megoldani a foglalkozta-tásukat, ezáltal jelentősen nőtt a leszakadó térségek száma is. Az ország több részén ezek a fe-szültségek sok esetben sztrájkokba, tüntetésekbe is torkolltak (Békéscsaba, Hódmezővásárhely),amik nagyban hozzájárultak az agrárpártok megalakulásához, megerősödéséhez. A XX. századközepéig a birtokmegoszlás és üzemstruktúra aránytalansága következtében „több százezerrerúgott a modernizálódni teljesen képtelen és árutermelésből kizárt néhány holdas nadrágszíj-parcellák száma” – írja Romsics Ignác.12 A nagybirtokok dominanciája mellett kedvezőtlen volt akorlátolt forgalmú birtokok (hitbizományok, koronauradalmi, egyházi, községi birtokok) magasszáma, ami akadályozta a mezőgazdasági népesség földhöz jutását, míg a magas földárak a gaz-dálkodáshoz szükséges tőke mennyiségét csökkentették. A nagybirtokok termésszerkezetére el-sősorban a szántóföldi, jellemzően gabonafélék termelése volt jellemző, a parasztgazdaságok na-gyobb munkaigényű zöldségtermelésben, illetve az állattenyésztésben tudtak jobban fejlődni.

A helyi érdekérvényesítési hajlandóságot jól mutatja, hogy az egyik legeredményesebbközépparaszt párt, a Nagyatádi Szabó István által vezetett Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárt a térségben szerveződött meg először Nagyatádon, majd innen nőtte kimagát országos szervezetté. Vezetőjük a Somogy megyei Kisgazdák Szövetsége programmeghirdetésével a nagybirtokosok, a törpebirtokosok, sőt a földnélküli parasztság érdek-képviseletét is magára vállalta. A kisgazda szó használata is innen, Dél-Somogyból ere-deztethető. A Nagyatádi-párt követeléseit később is a Somogy megyei viszonyokból kiin-


12 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 33. o.13 A korabeli források és hivatkozások a birtokméreteket (területmértékeket) rendre katasztrális holdban adják

meg. A közérthetőség miatt váltottuk át az adatokat hektárra. 1 kat. hold= 0,5755 ha váltószámmal dolgoztunk,a http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-587.html definícióban foglaltak alapján.

dulva fogalmazták meg, mely szerint a ~ 870 hektár13 feletti nagybirtok felosztása lenne akívánatos cél. Ezzel a földreformmal jelentősen átalakult volna a térség szerkezete, ám apolitika meggátolta törvénybe iktatását.

Az I. világháború agráriumra gyakorolt hatásaAz első világháború, valamint a trianoni határok minden határ menti megye gazdaságátátalakították még akkor is, ha Somogy megye területe nem változott.14 Az I. világháborúután az ország területének kétharmada a szomszédos államokhoz került. A mezőgaz-daság művelési ágak szerinti átalakulása a szántóterület arányának növekedésével, alegelők, erdők arányának jelentős csökkenésével jellemezhető. A gazdasági kapcsolatokátalakulása vagy megszűnése jobbára az iparban dolgozókat érintette, ám elsősorbanaz 1920-as Nagyatádi-féle földreformnak köszönhetően házhelyek és kishaszonbérletekkerülhettek addig földnélküli gazdákhoz. Ezen intézkedésnek azonban nem tulajdonít-hatunk különösebb jelentőséget, hiszen a fejenként 3,5 hektárt el nem érő, csak korláto-zott gazdálkodást lehetővé tevő törpebirtokok garmadáját hívták életre. A földreformsorán közel 1 738 000 hektár került kiosztásra (Somogy megyében 34 835 igénylőre 117300 hektár jutott), a birtokstruktúrában azonban továbbra sem történt változás, azaránytalanság a jövőben is fennállt: nagybirtokosi tulajdonban volt 60%, a törpebirtokosokkezében 10%, a népesség 40%-át pedig a földnélküliek tették ki.

A gazdasági válság és a két világháború közötti időszak Az 1929–33-as gazdasági válság a mezőgazdaságot is sújtotta. A válságból való kilábalás,az exportpiacok harmincas évektől való megnyitása ún. „export húzta” ágazattá tette amezőgazdaságot. A háborúra készülő Németország lett a legnagyobb, főleg agrárium általmegtermelt javakat vásárló partnere Magyarországnak. A területi és társadalmi egyen-lőtlenségek munkaerő-piaci hatásait jól jelzi, hogy a magára találó agrártermelés a megyeibirtokokra más vármegyékből több mint négyezer földbérmunkás (sommás) vándorolt be.

A két háború közötti időszakban több olyan intézkedés, törvényjavaslat született, ami amezőgazdaságból élők mindennapjait igyekezett (volna) elviselhetőbbé tenni, ám ezekkülönböző okok miatt nem valósultak meg. 1936-ban a 14-17 hektárnyi családi birtokoklétrehozása lett a kitűzött cél (34 000 kisbirtok, valamint kishaszonbérlet támogatása),majd 1940-ben egy nagyobb lélegzetvételű földosztást irányoztak elő az elkövetkező


14 Dömjén Miklós (szerk.): Somogy megye Trianon után. Budapest.15 1936. évi XXVI. tc. illetve 1940. évi IV. tc.

10-15 évre (2 606 000 hektár), ám a politika ismét meghiúsította a törekvéseket.15

Somogy megye birtokviszonyaira a két világháború között főleg a 87 hektár alatti kisbir-tokok voltak jellemzőek, melyek jelentős mértékben eltértek az országos átlagtól. A ha-szonbérletbe adott földbirtokok teljes nagysága megközelítette a 330 148 hektárt, amelya megyei összes birtokterület közel 20%-a. A bérbe adott földbirtokok nagysága 0,5 és8,5 hektár közötti, de a 8,5 és 87 hektár közötti birtokok és a 0,5 hektárnál kisebb birtokokegyüttesen jelentették a földbérletek igazán magas számát.

A II. világháború és az 1945-ös földreform következményeiA II. világháború után alapjaiban változtak meg a föld- és birtokviszonyok. A háborúszétverte a korábbi politikai és társadalmi rendszert. Az 1945. évi földreform céljanemcsak a nagybirtokrendszer felszámolása, a parasztság évszázados „földéhségének”kielégítése, hanem a háború sújtotta ország, benne a megszálló csapatok élelmiszer-el-látásának biztosítása volt. Az 1945-ös földosztást tekinthetjük agrártörténeti forduló-pontnak. A különböző pártok a földosztás mértékét és mikéntjét nem ugyanúgy gondoltákkivitelezni, így első lépésként 1945 márciusában16 a szélsőjobboldali vezetők, háborúsbűnösök földjeinek elkobzása és a ~ 1740 hektáron felüli nagybirtokok kisajátítása kez-dődött meg. Az 1945-ös földreformtörvény értelmében ezen felül az úri birtokosok 1740hektár alatt maximum 174 hektár földet, míg a paraszti birtokosok 348 hektár területettarthattak meg a földosztást követően.

Az újonnan földhöz jutók döntően földtelen cselédek, napszámosok, nagycsaládosok éstörpebirtokosok voltak.17 Az egyházi birtokok több mint 80%-át kisajátították, mindenfélekárpótlás nélkül. Rövid idő alatt teljesen megszűntek a magántulajdonban lévő közép-és nagybirtokok. Azoknak a parasztoknak az aránya, akik nem vagy csak minimálisméretű földdel rendelkeztek, az 1941-es közel 50%-ról 17%-ra csökkent.

Az 1945-ös földosztás sem oldotta meg azokat a problémákat, amiket az amúgy is je-lentősen visszaesett mezőgazdaság az országnak jelentett. Az újonnan megszerzettkisbirtokok nem rendelkeztek még megfelelő eszközökkel a műveléshez, és a háborúutáni kézimunkaerő-hiány még mindig éreztette a hatását. A termelékenység visszaesett


16 600/1945. számú miniszteri rendelet és 1945. évi VI. törvény.17 http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8213 (Letöltés ideje: 2014. május 18.)

majdnem az első világháború előtti szintre, mely jelenség országszerte megfigyelhetővolt. Ebben a helyzetben az olyan aprófalvas vidékeken, mint amilyen a vizsgált térségis, az önellátásnak hihetetlen nagy szerepe lett. Míg a városokban az éhezés és az alap-vető élelmiszerek hiánya már-már elviselhetetlenné vált, addig ezeken a településekena háború utáni időszakot jóval kevésbé jellemezte ez a szűkösség.

A földosztást követően – már a kommunista tsz-szervezést megelőző intézkedésként –megkezdődött a parasztság megtörése, és a nagyüzemi termelés előkészítése érdekébena kiosztott földek tagosítása. A kommunista hatalomátvételt követően a politikai vezetéscélja a tervgazdálkodásra való áttérés lett. Az első ötéves terv (1950–1955) legfontosabbagrárpolitikai intézkedése a mezőgazdaság kollektivizálása, a szövetkezetesítés és agazdálkodók adóterheinek folyamatos növelése mellett a beszolgáltatási rendszer ki-alakítása volt. Az erőltetett iparosítási politika („vas- és acél országa”) elszívta a vidékimunkaerőt, és a parasztság jelentős részét ipari munkássá tette.

Tsz-esítés a térségben A tsz-ek sorra alakultak egymás után az ország minden településén, pár évente újjá-szerveződve – összeolvadva vagy kiválva az addigi közös munkaszervezetből – másnéven folytatták a megkezdett munkát. A földek beszolgáltatásának milyensége, mértéketelepülésenként jelentős eltérést mutatott. Kisasszondon például viszonylag gyorsanlezajlott a földek „önkéntes” beadása a tsz-be, ezzel szemben a hedrehelyi gazdák el-lenállását razziákkal, fizikai erőszakkal tudták csak megtörni az állami erőszakszervezetekés azok helyi kiszolgálói. Az 1956-ot követő időszak – a tsz-esítés második hulláma –egyik legfontosabb politikai tanulsága az erőltetett tsz-szervezés és a parasztságotsújtó represszív (elfojtó) intézkedések megjelenése volt. Az állampárt agrárpolitikájarövid „pihenő” után újult erővel lát a tsz-szervezésnek, hiszen a mezőgazdaság ver-senyképességét a nagyüzemi gazdálkodásban látták. Az 1958–61 közötti időszakban aparasztság földjeinek több mint 90%-a került a különféle termelőszövetkezetekbe.

A kadarkúti tsz Az első kadarkúti tsz 1949. március 7-én alakult Szabadság TSZCS néven, majd 1956-banZrínyi MGTSZ néven működött tovább. A későbbiekben Béke MGTSZ-ként, majd a hencseiGyőzelem MGTSZ-szel összeolvadva, egyesült Szabadság MGTSZ-ként definiálták magukat.

Az 1949-i tsz-alakulásra jellemző, hogy a belépést/beléptetést követően a tsz-tagok


nem fizetést kaptak, hanem terményeket, mert a pénz kellett a gépesítésre. A háztájiműködött a beszolgáltatások idején is, családmérettől függően kellett leadni a fejadagokat,ugyanakkor a felvásárlási rendszer meg volt szervezve a termények leadására. A „háztájimindig volt” –mondta egy sokat megélt, idős kadarkúti lakos. Ugyanerről számolt be egymásik nyugdíjas gazda is: „Gyenge volt itt a tsz. Volt olyan, hogy nekünk kellett visszafi-zetni. Volt olyan év, hogy természetben kaptunk terményt, cukrot, dohányt, gabonát –pénzt nem. És amikor volt a zárszámadás, vissza kellett fizetni...”

Az interjúk során a megkérdezettek elmondták, hogy a tsz gyakran háztáji művelésbeadott ki földeket, illetve kiszervezte az állattenyésztést. A tagság részére megszerveztéka mezőgazdasági szakmai felügyeletet és a felvásárlási rendszert, így a jövedelmekettervezni lehetett.

A kadarkúti Béke MGTSZ 1961. évi közgyűlési beszámolója18 szerint a tagság létszáma348, az összes dolgozói létszám 440 fő. A szövetkezet 4770 hektáron gazdálkodott,amelyből 3529 ha szántó, 499 ha rét, 393 ha legelő. A szövetkezet szociális alapotképezett, és természetbeni juttatást fizetett tagjainak. Az állatállományban 261 szar-vasmarha és 85 növendéke, 566 sertés, 4000 baromfi tartásáról számoltak be. A szö-vetkezet fűrészüzeme melléküzemágként dolgozott, a teljes bevétel közel 10%-át adva.


18 Somogy Megyei Levéltár XXX. 84. 1950–1981.

Tsz-nosztalgiaSzinte minden interjúban szóba kerültek a családi földek, a felmenők történetei és ezzel együtt atsz-idők is. A helyiek azonban különböző érzelmeket társítottak ehhez az időszakhoz. Néhányanromantikus nosztalgiával, mások inkább negatívan gondolnak vissza rá.

Gyakran elhangzott, hogy amíg a tsz-ek működtek, jobb volt az élet, mindenkinek volt munkája, ésha szerényen is, de mindenki meg tudott élni. Az emberek belenyugodtak abba, hogy a termelő-szövetkezet elvette a földeket, megszokták, hogy ott dolgoznak.

Teljesen érthető ez a reakció egy olyan területen, ahol ma a felnőtt lakosság jelentős részéneknincs munkája és reménye sincs rá, hogy a közeljövőben megváltozik a helyzete. A negatív érzelmekáltalában akkor jelennek meg, ha a családtól jelentős földterületeket vettek el a kollektivizálásidején, amelyeknek visszaszerzésére nem volt lehetőség a kárpótlások idején. A tsz-ek felbomlá-sakor ugyanis nagyon gyorsan hatalmas földterületre tehetett szert az, aki elég gyors volt és meg-felelő kapcsolatokkal rendelkezett. A többiek azonban nem igazán tudtak földhöz jutni, és makülföldi nagybirtokosok gazdálkodnak a falvak közti területeken, így a földvásárlásra nincs esély.

A tsz-eknek tagadhatatlanul voltak előnyei és hátrányai is. Amellett, hogy munkát biztosított az embereknek, a termelőszövetkezet integrálni tudta a termelést.Jól működő rendszer volt a vetőmagbeszerzéstől a termények értékesítéséig. A szervezettség managyon hiányzik a területről: sokan azért nem gazdálkodnak, mert nem tudják megoldani az érté-kesítést. Másrészt viszont a termelőszövetkezetekben a gépesítéssel leértékelődött az emberimunka, és gyakran nem volt szükség valós szaktudásra. Ez a folyamat oda vezetett, hogy mára alakosság nagy része nem rendelkezik azzal a tudással, ami akár a kiskertje megműveléséhez szük-séges lenne. Ezzel párhuzamosan pedig egyre inkább kezdett leértékelődni a fiatalok szemében akétkezi, mezőgazdasági munka, így a legtöbben másmilyen területen próbáltak boldogulni. A me-zőgazdaság nem elég vonzó, nem tudja helyben tartani a fiatalokat, a földhiány miatt pedig a leg-többek számára nem is lehetséges alternatíva.

Az egész folyamat következménye, hogy a gazdálkodáshoz szükséges tudás ma általában ott vancsak meg, ahol a család hagyományosan kötődött a földhöz, nagyobb területen gazdálkodott, ésnemcsak a földműveléshez szükséges tudást, hanem a gazdálkodáshoz szükséges vállalkozói at-titűdöket is át tudta örökíteni.

Általában elmondhatjuk, hogy azok, akik nosztalgiával tekintenek a tsz-időkre, a biztonságot éskiszámíthatóságot hiányolják leginkább. Azzal, hogy a folyamatok központilag voltak szabályozva,a kockázatok egy jelentős részét nem a termelőknek kellett viselniük. A legtöbben munkaidő utángazdálkodtak, egy rossz termésű év pedig nem vezetett a gazdaság ellehetetlenüléséhez. Sokan érzik úgy, hogy a vidék cserben lett hagyva. Ki a felelős ezért? Az állam, az EU, a globalizáció,az emberek mentalitása vagy a XXI. század okozta változások, mint a felgyorsuló, de kényelmesebbélet? Egy biztos: beavatkozás nélkül ezekben a falvakban folytatódni fog az a folyamat, ami egyresúlyosabb következményeket mutat, az elnéptelenedő térségektől a mezőgazdasági önellátáscsődjéig minden szinten. Az, hogy bárki is nosztalgiázva tekint vissza a szocializmus évtizedeire,még akkor is, ha fiatal gazdálkodóról van szó, csak azért lehetséges, mert bármilyen nemű segítség,legyen az csak a következő évi keresletre vonatkozó információ (igen, érezhetjük ennek abszurdi-tását), rengeteget segítene a vidékfejlesztési folyamatok előrelendítésében.

“Nem az a gond, hogy megszűntek a tsz-ek, – mert az helyes, hogy megszűntek – hanem az a baj,hogy nem lett helyettük semmi.”


A rendszerváltás utáni időszakA rendszerváltást követően a jogszabályi környezet változásai, a privatizáció beindulásaés a globalizációs tendenciák felerősödése, a termelőszövetkezetek gazdasági társasá-gokká történő átszervezése megindította és felgyorsította szétesésüket. Az interjúk ké-szítése során az derült ki, hogy a felosztást a legtöbb helyen alapos előkészítés és szá-molás előzte meg, sikerült rendezni a földek és a tsz-vagyon ügyét, habár ez rendkívülnagy terhet rótt a földosztó bizottságokra, és máig kérdéses, hogy mennyire volt igazságos.A korábbi tsz-ben dolgozók nagy részének azonban sem szakértelme, sem elegendőanyagi forrása nem volt az egyéni gazdálkodás beindításához, esetleg koruk miatt nemakartak már belefogni egy mezőgazdasági vállalkozásba. Ezt tetézte a hihetetlen magaskamatozású hitelek kitermelhetetlensége, illetve a ’90-es évek eleji, a mezőgazdaság szá-mára rendkívül hátrányos gazdasági helyzet, a korábbi keleti piacok összeomlása, a fel-vásárlási rendszerek szétzilálása és a lakosság általános elszegényedése (a szövetkezetijövedelmek egyik napról a másikra megszűntek). A vidék erodálódásának folyamatát fel-gyorsította a korábbi időszakban elindult elvándorlási hullám is. Mindez arra ösztönöztea gazdákat, hogy frissen megszerzett tulajdonaikat eladják, gyakran ügyeskedőknek, sokesetben külföldieknek mélyen áron alul. Csakúgy, mint Magyarország más területein, ittis ekkor jelentek meg a helyi köznyelvben csak „táskás emberekként” emlegetett ügynökök.Ezek általában nagyobb vagyonnal, esetleg kárpótlási jeggyel rendelkező mezőgazdaságivállalkozók ajánlataival keresték meg a magánembereket vagy vettek részt a földárveré-seken, és sokszor „egy pohár fröccsért” cserébe szereztek földterületeket. A vidékre jel-lemző, hogy ezen tőkeerős felvásárlók egy része külföldi volt, és strómanokon keresztülsikerült jelentős, több száz vagy ezer hektáros területre szert tenniük. Aki a kisebbekközül mégis megpróbálta az egyéni gazdálkodást, az nem bírta a piaci versenyt, hamarelbukott, földjeit a nagyobb gazdálkodók szerezték meg: a birtokkoncentráció fokozódott.Ahogy egy helyi lakos mondja: „Nem itt helyben döntöttük el, hogy nem termelünk, hanemvalahol máshol döntötték el, hogy ne termeljünk”.

Interjúalanyaink között voltak olyan hajdani gazdák, agrárvezetők is, akik a földosztás alaposelőkészítésének és átgondoltságának a hiányát látják az egykori intézkedések mögött.

„Amikor a tsz szétbomlott, minden alkalmazott kapott 20 aranykoronát, a tagok 30 aranykoronát kaptak – ezt azért tudom, mert benne voltam a felosztó bizottságban.Az is kapott, akinek egy centi földje sem volt korábban, mert a kárpótláson annyi földmegmaradt. Akinek korábban volt földje, az minden bevitt földet visszakapott.”


És mit csináltak az emberek a visszakapott földdel?„Hát eladták az aranykoronát… Nem tudták értékelni, nem volt módjuk megművelni aföldet, nem értettek hozzá…”

Az egyik privatizált tsz igazgatója így nyilatkozott a kárpótlásról: „Hát, lett egy papírontörténő felosztás. Abba a bizonyos osztatlan tulajdonba, egy halom tulajdonost betettekegy táblába, akiknek fogalmuk sincs, hogy hol a földje. Mai napig se tudja egyébként,megmondani se tudja senki. „Ott, abba’ a térségbe’ van”, de hol és mekkora, az nemmegfogható. És nyilván, akik az életüket úgy töltötték idáig, hogy megmondták nekikminden nap, hogy mit kell csinálni, minden feltétel biztosítva volt, azok a gazdálkodáshozsemmit nem tudtak és nem is akartak. Meg akartak szabadulni a földjeiktől, mert azérték volt, megélhetés. Vettek egy házat. Eladta a papírt, az értékpapírt vagy a tulajdon-jogot. És akkor működött tovább. Volt, aki belekezdett magángazdálkodásba, kezdett akilencvenes években, de a zöme nem, az csak később. Most van egy őrült hajtás a földután, mindenki meg van őrülve, és mindenki földet akar vásárolni, bérelni”.

A régi és új nagybirtokosok A Kadarkúti kistérség – a Somogy Megyei Levéltárban fellelhető, 1935. évi adatok alapján –múltbéli földbirtokviszonyait rekonstruálva látható, hogy a környék legnagyobb, arisztokrataszármazású birtokosai a hg. Esterházy (6841 ha), a gr. Somssich (7153 ha), a Márffy (5122ha), a gr. Széchenyi (4608 ha) és a gr. Festetich családok voltak a két világháború között.

Nagybajomban, a kistérség legnagyobb, legnépesebb (3200 fő) településén a két nagyuradalmi birtok (Sárközy, Urbágyi) mellett számos közepes- és kisbirtok terült el, ezekbőlalakultak az ötvenes évek elején a termelőszövetkezetek. A hatvanas években megindulta tsz-ek összevonása, így egy 5600 hektáros birtok alakult ki. A rendszerváltás után atsz-t felosztották, körülbelül 6-8 nagyobb, 400-tól 1500 hektáros területeken gazdálkodóés 8-10 kisebb, 20–100 hektárt megművelő mezőgazdasági vállalkozás jött létre. A helyieknagy része túladott földterületén, amelynek – a kárpótlás után – gyakran a pontos elhe-lyezkedését sem tudták. Napjainkban újra felpezsgett a földpiac, egyre nagyobb igényvan a földekre, mindenki vásárolni, bérelni szeretne, azonban egyre kevesebb az erre fel-szabaduló föld. A támogatási struktúra és a gazdasági helyzet a nagyüzemi, monokultúrástermelésnek kedvezett, emiatt a korábbi változatosabb termelési ágazatok megszűntek.A kadarkúti tsz nagy részét egy olasz család vásárolta meg, míg a hedrehelyi szövetkezetiföldek jelentős része egy félig holland, félig magyar családhoz került. A kárpótlásnál és a


tsz megszűnésénél szétosztott maradék földeket – kevés kivétellel – szintén ez a kétérdekeltség szerezte meg. Rajtuk kívül egy osztrák nagybirtokos érdekeltségébe tartozika Bárdudvarnok körüli földek nagy része. Ez a három szereplő alapvető jelentőségűnemcsak e két település, de az egész kistérség életében.

Az interjúkból kiderült, hogy e három nagygazda strómanokkal, ügyvédekkel és rengetegkárpótlási jeggyel vásárolta fel helyben a földeket. A kezdeti földeladások volumene ké-sőbb lecsökkent és bérletre változott, ugyanis a helyiek kezdtek rájönni, hogy földtulaj-donuk jelentős értéket képvisel. Azonban most is előfordul, hogy egy gazda nem bír mára földdel, ekkor megjelenik a helyiek által csak az „olasznak” nevezett vállalkozó, és olyanajánlatot tesz, amelyet a helyiek egyike sem tud. Egy kadarkúti, 50 hektárral rendelkezőgazda elmondása szerint az „olasz” még most is kizárólagos főbérlő, inkább neki adjákbérbe a földet a helyiek, mint a kisebb területtel rendelkező helyi gazdáknak, akik amúgykevesen is vannak, és kevesebbet is tudnak ajánlani érte. A folyamat másik oka a helyiekegymásra való irigysége, ami komoly gátja a szorosabb együttműködéseknek. Az „olasz”több ezer hektárral rendelkezik Somogy megyében, a helyiek elmondása szerint előfordult,hogy önkormányzati utakat záratott le és hatalmas birtoktesteket kerített el. Informá-cióink szerint több per indult ellene latifundium-szerű birtokkoncentrációja miatt. Tény-kedésére a média és a helyi politikusok is felfigyeltek már.

Hedrehelyen a már említett holland-magyar család szerezte meg a földek nagy részét. Acsalád birtokában lévő mezőgazdasági nagyvállalat körülbelül 23 főt foglalkoztat. A gazdaságszántóföldi növénytermesztéssel (repce, kukorica, napraforgó, gabona, őszi árpa) foglalkozik1200 hektáron, erdőgazdálkodást és vadásztatást végeznek 550 hektáron, 25 hektár gyü-mölcsösük, 30 hektár energiaültetvényük, valamint 200 hektár legelőjük van, amelyen 100darab hereford fajtájú húsmarhát tartanak. A településen 2-3 családi gazdálkodó maradt,100-150 hektár közötti birtokkal. Őket is többször felkereste már a szóban forgó család fel-vásárlási szándékával. Jellemző a rendszerváltozás utáni viszonyokra, hogy az egyik gazdanegatív példaként jelent meg, amiért földjeit ki szerette volna venni a tsz-ből, hogy családigazdálkodásba fogjon. „Aki kiveszi a földjét, az éhen fog dögleni, mint ez!”

Értesüléseink szerint a Bárdudvarnokhoz tartozó földek egésze egy osztrák üzletemberkezében van, aki a terület egy részét kiadta a kaposvári tejüzemnek, akik azonban nemgazdálkodnak rajta. Az önkormányzat csak egy kisebb erdővel és egy még kisebb szán-tóval rendelkezik.


III. AgrárErőforrások

Birtokszerkezet napjainkbanA kistérség ma újra a két világháború közötti birtokszerkezetet tükrözi. A társadalomrétegződése azonban többoldalú.

(1) Egyrészt léteznek láthatatlan nagygazdák: az állami földek bérlői, az agrártámogatásokkedvezményezettjei, akik főleg alacsony hozzáadott érték és foglalkoztatás mellettextraprofitra tesznek szert, amit nem forgatnak vissza sem a munkaerő-minőség ja-vítására, sem a terület eltartóképességének megtartására, illetve növelésére.

(2) Létezik egy néhány hektáron gazdálkodó, főleg nagyobb hozzáadott értéket előállító, munka-igényes tevékenységet folytató (állattenyésztés, kerti növények, zöldségek termesztése) fiatal,vállalkozói réteg, amely örökölte, megtartotta és fejleszti a szakmai tudását, képes eligazodnia piaci viszonyok közt, és jövőjét több generáción keresztül az agráriumban képzeli el.

(3) Egy rendkívül széles, munkavégző képességét vesztett, munkanélküli rétegről is beszélhe-tünk, akik jellemzően segélyből, közmunkából vagy alkalmi munkából tartják el magukat;helyzetük szegénységgel és etnikai szegregációval súlyosbított. Számukra az öngondoskodásnem cél. A napi munka-rutin hiánya a segélyek, alkalmi jövedelmek szerzésére ösztönözmindenféle jövőkép nélkül. „Sajnos az a gond, hogy egy komplett generáció kimaradt. Akigyerekkorában nem taposott a lótrágyában, az nem fog érteni a lovakhoz, aki nem lép belea ganyéba, nem fog érteni az állattartáshoz. Kimaradt egy generáció, az elmúlt húsz évbenerről az embereket lenevelték, sőt a mezőgazdasági munkát rangon alulinak tartják. Csakhát faluhelyt nem lehet másképp megélni. Mindenki minden kormánytól azt várja, hogymunkát teremtsen. Akinek nincs munkája, szakképzetlen, lusta, nincs benne az öngondos-kodás, rá van szoktatva, hogy majd gondoskodnak róla, azzal nehéz bármit kezdeni. Ha aközfoglalkoztatásnak csak annyi haszna van, hogy a gyerek látja, hogy apuka felkel napontaés elmegy dolgozni, akkor már látja, hogy neki is ezt kell majd tenni. Ezeket az embereketfelemelni nem pénzkérdés” – fogalmazza meg véleményét az egyik polgármester.

A jelenlegi birtokszerkezetre vonatkozóan csak becsült adatok állnak rendelkezésre, hi-szen a földbérletre, a tulajdonviszonyokra vonatkozó információk a földhivatali nyilván-tartásból nem követhetők le.19


19 Megjegyzés: Pontosabban lekövethetők a „Takarnet” rendszerből, de illetékköteles lévén meghaladja a jelenkutatás lehetőségeit. Az 1935. évi állapot lekövethetősége – nemcsak levéltári anyag révén volt hozzáférhető,de a korabeli információs kötet elérhető áron volt megvásárolható.

A térségben működő agrárgazdasági szervezetekről a hatályos céginformációs adatokattartalmazó adatbázisokból informálódtunk.20 A kapott adatok alapján 2014-ben az összes(1427) vállalkozásból jelenleg 61 működő társas vállalkozás van a kistérség következőtelepülésein: Kaposszerdahely, Patca, Zselickisfalud, Bárdudvarnok, Nagybajom, Gige,Mike, Kadarkút, Jákó, Kiskorpád, Kaposmérő, Kaposújlak, Hedrehely, Csököly, Visnye,Szenna. E vállalkozások a 2012-es állapot szerint mindössze 212 főt foglalkoztatnakkistérségi szinten, rendkívül alacsony jövedelmezőségi szint mellett. Somogy megye ag-rárfoglalkoztatottainak száma 2008-ban 7800 fő volt. A vállalkozások döntő mértékbenmagyar magánszemélyek által tulajdonolt cégek. A cégek összesített árbevétele 2012.évi adatok alapján 4469 millió forint, összesített eredményük mindössze 162,24 millióforint. (!) A főtevékenység döntően növénytermesztés (gabona) és növénytermesztésiszolgáltatás, erdészet, erdőgazdálkodás, fakitermelés, kisebb mértékben állattenyésztés,gyümölcs- és zöldségtermesztés vagy halászat, halgazdálkodás.

Az agrártámogatási rendszer A településeken a birtokszerkezet mellett az agrártámogatási rendszer sem tudott kedvetcsinálni a fiataloknak a gazdálkodásra, egy korábbi tsz-vezető szerint inkább a teljesít-ményalapú („AKG-szerű” [agrár-környezetgazdálkodási]) támogatás lenne az ideálisabb,a területalapúval szemben. Olyan rendszerre lenne szükség, amely az élőmunka-igénye-sebb, kevesebb tőkeberuházást igénylő gazdálkodási formákat támogatná jelentős mér-tékben a monokultúrás, gépesített formával szemben. A szerzők véleménye szerint ezlehetne talán az egyetlen lehetőség, hogy a fiatalabb generáció számára is vonzóvá tegyéka mezőgazdálkodást. Erre alapozott volna a Nemzeti Vidékstratégia 202021 is, amelybenkülön célként fogalmazódott meg a fiatal párok kisléptékű gazdálkodásának állami tá-mogatása, egyrészt vissza nem térítendő támogatással, másrészt kedvezményes föld-bérlettel a vidék elnéptelenedésének megakadályozása miatt (demográfiai földprogram).Azonban a stratégia ezen részéből, sok másikhoz hasonlóan, nagyon kevés valósult meg.Részben ezt a célt szolgálja a fiatal gazda pályázat, ami egyösszegű, többmilliós visszanem térítendő beruházási, gépbeszerzési támogatást nyújt a 30 év alatti gazdálkodóknak.Ennek nyerteseivel azonban csak elvétve találkozni. A rendszerváltozás utáni támogatásirendszer determinálta a mezőgazdaság leépülését, mivel pl. termékstruktúra szélesítésérenem lehetett támogatást igényelni, míg a munkagépek vásárlásához túlontúl sokat. A


20 www.hbi.hu21 http://videkstrategia.kormany.hu/download/4/37/30000/Nemzeti%20Vid%C3%A9kstrat%C3%A9gia.pdf

10-20-40%-os gépvásárlási támogatások célt tévesztettek, ugyanis a forgalmazók a meg-növekedett kereslet hatására árat emeltek. Csak új gépbeszerzésre lehetett pályázni, 5millió forint értékhatár felett, ez az intézkedés rendszerint a kevésbé tőkeerős, önrésszelnem rendelkező kisebb termelők lehetőségeit erősen korlátozta, a pályázati feltételek ki-rekesztették őket. Tehát, lényegében a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges gépeket,műtrágyát és növényvédő szereket forgalmazó cégek számláján landolt a kormányzatpénze, ami nem növelte a hatékonyságot és így a vállalkozói kedvet sem.

A térség mezőgazdaságának termelési struktúrája, fejlődési iránya

A történelem kísértése A mezőgazdasági termelés struktúrájáról általánosságban elmondható, hogy a termesz-tett növények hajdan széles skálája mára beszűkült, a töredékére esett vissza. Azonbanegyes, helyi sajátosságokat, specifikus termesztési módokat még megfigyelhetünk afalvak némelyikében. A kistérség – főleg déli részének (Kadarkút, Hedrehely) – feudaliz-must idéző birtokviszonyaiból adódóan a nagybirtokok szerepe, mezőgazdaságra vo-natkozó jövőképe kiemelkedő fontosságú, azonban általában piacvezérelt. A kisebb, csa-ládi gazdálkodók, és a települési polgármesterek mellett fontosnak tartottuk ezennagyobb gazdálkodók megszólítását is. Közülük egy Hedrehelyen működő, közel 2000hektáron gazdálkodó vállalkozást és egy kisebb, Kaposfő környéki, néhány száz hektárongazdálkodó kft.-t kerestünk fel. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon a szokvá-nyos, már az ország legnagyobb részén elterjedt ipari módszerekkel termesztett növényekmellett milyen egyéb mezőgazdasági terményeik vannak, milyen termékekkel próbálnakdiverzebb termékstruktúrát kialakítani, milyen ezirányú terveik vannak a közeljövőben,valamint mi akadályozza ezt a folyamatot.

A birtokszerkezet, a támogatási rendszer igazságtalansága, a kiélezett piaci versenymiatt a nagygazdaságok csak igen kis mértékben érdekeltek színes, sokszínű, nagy élő-munka-igényű termelési struktúrát létrehozni. Bár valamennyi nagyobb gazdaság kép-viselője kiemelt célkitűzésként fogalmazta meg minél több helyi ember foglalkoztatását,ezek az ígéretek a szántóföldi növénytermesztés túlsúlya miatt nehezen értelmezhetők.Ennek eléréséhez elengedhetetlen lenne a struktúraváltás, melyet azonban valóbankönnyebb ígérni, mint megvalósítani. A magyar élelmiszeripar és főleg a feldolgozóiparsiralmas helyzete ezeken a területeken súlyos realitásként jelentkezik. Az itt élő, korábbanvagy jelenleg is a mezőgazdaságban dolgozók úgy látják, hogy az állami támogatásokat


kellene úgy osztani, hogy a nagyobb cégeknek megérje támogatni a termelőket. A mun-kaigényes növénykultúra feltámasztására lenne szükség, de a piac megkeresése és azoda való betörés nehézségekbe ütközik. Szükséges lenne, hogy valaki összefogja a ter-melőket, a kisember önmagában nem tud érdemben cselekedni. (Integrátorok? Szövet-kezés?) Olyan garanciát ma már senki sem tud vállalni, mint amilyet az államszocializmusidején a nagyüzem és a mögötte álló állami külkereskedelmi cégek tudtak. A térségbenemiatt főként szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoznak (kivéve Hencse és Jákó),magas gépesítettséggel, ami az élőmunka felvételét nem teszi lehetővé. A helyi gazdál-kodók nem igazán látják, milyen módon lehetne kisebb területen, munkaintenzívebbmódszerekkel zöldség- vagy gyümölcstermesztést végezni. Erre nem is lehetett támo-gatást igényelni, míg a munkagépek vásárlásához igen. Többen is úgy gondolják, hogy agyümölcstermesztés lehetne a térség kitörési pontja.

Mivel nem munkaerő-igényes növénykultúra termelése folyik, emiatt feldolgozni semkell. Ennek oka, a már említett EU-s támogatási rendszer sajátosságai (területalapú),ami nem kényszeríti a gazdákat arra, hogy nagyobb hozzáadott értékű, jobb minőségűtermékeket állítsanak elő.

A nagyobb mezőgazdasági társaságok alapvetően feldolgozatlan nyersterméket érté-kesítenek, ettől ritkán térnek el. Azonban különbséget kell tennünk kft. és kft. között is.A kadarkúti tsz utódjaként funkcionáló kft. ugyanis, – a régi vezetés felelősségérzetemiatt – még mindig kiemelt foglalkoztató a településen belül, lehetőségeihez mértenmég mindig igyekszik élőmunka-igényesebb mezőgazdasági munkákkal (vetőmag, zöld-ség) színesíteni a termelést. Így 950 ha-on 28 embernek képes munkát adni (34 ha/fő).Ennek – a társaság vezetőjének elmondása szerint – társadalmi jelentősége van, hiszenha gabonatermesztést folytatnának ezen a területen a családi gazdaságok, akkor csupán2-3 család megélhetését biztosítaná. A többi dolgozó mehetne „levelet gereblyézni”.„Nyilván, ha ezek az emberek magángazdaságokban dolgoznának, akkor ebből a 30 hek-tárból nem tudnának megélni.”

A hedrehelyi kft. honlapján ez a mondat olvasható: „Parókia márkanév alatt a birtokrólszármazó, természetes anyagokból készült termékeket kínálunk kedves vásárlóinknak”.Ezekkel a termékekkel azonban a helyiek nem igazán találkoznak. Ennél a cégnél is kie-melt célként jelenik meg, hogy a helyi intézmények számára késztermékeket biztosít-sanak. A gyümölcstermesztést is ki szeretnék terjeszteni, legfőképp bodzával és más


bogyós gyümölcsökkel színesíteni. Napraforgó-vetőmag előállításával pedig szinténmunkahelyet teremtenének, mivel ez jelentős kézimunkát igényel.

Egy Kaposfőn működő kft. ügyvezetője szerint a vidéknek nagy szüksége van az övékéhezhasonló, közepes méretű agrárvállalkozásokra, munkahelyteremtés, szakértelem szem-pontjából egyaránt, hiszen ezen területek tőkevonzó képessége csekély.

A környék egyik legnagyobb földbirtokosa egy olasz nemzetiségű vállalkozó. Hatalmasföldjei vannak, melynek egy részén nyárfát ültettek biomassza-energiaforrás gyanánt.Csak Nagybajomban 800-1000 hektárnyi területe van. Ezek az erdők konfliktus forrásai,ugyanis a csökkenő talajvízszint miatt az erdőt okolják, ami olyan jelentős mennyiségűvizet párologtat el, hogy befolyással van a térség mikro-vízháztartására is. Mikén a helyigazdáknak csak egészen kis földterületeik maradtak (2-3 hektár), mert a település körülminden az ő érdekeltségéhez tartozik. Foglalkoztatás szempontjából ez pozitívumként isfelfogható, de a nagyüzemi gazdálkodás kevés embert alkalmaz, főként idénymunkára. Azolasz vállalkozónak azonban jó kapcsolata van a helyiek egy részével. Műtrágyát, vegyszertis biztosít, saját szárítóval rendelkezik, ahova bevihetik a gazdák szárítani a terményüket.

A rosszabb minőségű talaj miatt a XX. század elején a vidéken rendkívül nagy volumenűvolt az állattartás, elsősorban a szarvasmarha, mára viszont csak elvétve találunk ha-gyományos állattartással foglalkozó családi gazdálkodókat.

A Jákón élő gazdálkodó házaspár szakirányú tanulmányaik elvégzése után a tsz-benkezdett el dolgozni a ’80-as években. Ennek felbomlása után úgy döntöttek, szarvas-marha-tartással kezdenek foglalkozni: a kötetlen tartást tudatosan választották, mint alegtermészetközelibb módszert. 20 éve egy tehénnel kezdték a gazdálkodást, ma mártöbb tucat állatot tartanak tejtermelés céljából. Az elmúlt évek bizonytalan tejfelvásárlóihelyzete ellenére is fent tudtak maradni: folyamatos megújulás, fejlődés mellett. Néhányéve egy uniós pályázat segítségével alakították át gazdaságukat, még kedvezőbb állat-tartási feltételeket teremtve. A család története nem független a település más állat-tartóitól: az elmúlt két évtizedben volt példa az értékesítés közös megszervezésére. Arendszerváltáskor a jákói termelőszövetkezet negatív mérleggel került fölszámolásra,az egykori vagyona értékesítésre került. A dolgozók - az interjúalanyunk elmondásaszerint - rosszul jöttek ki ebből a folyamatból. A földek egy részét kiosztották, amit nem,az vagy állami földterület lett vagy földárverésen értékesítették.


Megalakult a Jákói Szarvasmarhatartó Gazdák Egyesülete, hogy továbbra is össze tudjákfogni az értékesítést. Ebben a szerveződésben különböző állatlétszámmal (jellemzően10 állat alatt) vettek részt gazdák. Az egyesület megvásárolt egy régi tsz épületet, ebbevettek egy hűtőt, amibe a tejet gyűjtötték. Amikor a kaposvári tejüzem megszűnt, apécsi és csurgói tejüzemmel nem sikerült egy nagyon nyomott árnál jobbat kialkudni,ezért beléptek a Magyar-tej Kft.-be. Az egyesület 12 fővel indult, ők főleg a szigorodóelőírások, illetve az utánpótlás hiánya miatt morzsolódtak le. „Az öregek lelkiismeretesencsinálták… amíg bírták, csinálták, aztán ennyi.”

Kadarkúton egy helyi gazdának 50 hektárnyi földterülete helyezkedik el a tavai körül ésegy legelőt is bérel, ahol 31 marhát tart. Hedrehelyen egy 120 hektárral rendelkező gazdaszintén húsmarhával foglalkozik, miután a térségben a tejipar gyakorlatilag megszűnt,illetve nagy tejtermelő-üzemekre koncentrálódott. Nincs gond a marhák értékesítésével(amit mindenki magának old meg), élősúlyban elviszik őket, de van, hogy cserekereske-delmet is folytatnak.

Néhányan juhtartással foglalkoznak, köztük a bárdudvarnoki önkormányzat.

Kadarkúton néhányan halastavakkal, intenzív haltenyésztéssel foglalkoztak, de a nehézkörülmények miatt – visszaesett a piac, nyomottak az árak, drága a haltáp, az emberekegyre kevesebb halat esznek, bonyolult a piacra jutás – ez a tevékenység sem jelent márbiztos bevételt, gazdasági sikert.

Egy másik családi gazdaságban szintén leginkább cserekereskedelem útján értékesítikterményeiket. Ebben a gazdaságban 40 húsmarhát, 110 tyúkot és kakast, 40-50 libáttartanak, ezenkívül gyümölcsöket és zöldségeket is termesztenek. Az alaptermékekmellett már a feldolgozott áruk is megjelennek. Tulajdonosa szerint a kistermelők infor-máció-, tőke- és fedezethiányosak. Szerinte egy normál nagyságú kertben (0,5 hektár)könnyen lehetne egy kisebb család önellátó zöldség- és gyümölcstermesztésből, néhányhaszonállattal. A gazda szerint az emberek egymáson való segítése nagyon fontosahhoz, hogy jól működjön egy közösség.

Sokan foglalkoznak erdőgazdálkodással (erdőfelújítás, gyérítés, tarvágás, telepítés) akistérségben, mivel e terület erdőben gazdag. A régi szövetkezeti földek jelentős részeerdő volt, amit a tulajdonosok megtartottak.


Háztáji gazdálkodás A térségben – mint mindenhol az országban – a tsz-időszak alatt jelentős ágazatnak számítottaka kisegítő gazdaságok és a háztájizás. Jellemzően olyan zártkerti területeket (szórványültetvényeket,ház körüli földeket) vontak háztáji gazdálkodás alá, melyek a nagyüzemi gazdálkodásban nemvagy csak nehezen lettek volna gazdaságosan hasznosíthatóak.

A tsz-ek felbomlása után nem beszélhetünk e fogalomról a fenti értelemben, ennek ellenére ma iselevenen él az itteniek emlékeiben, sőt a mai napig gyakran használják a háztájizás szót. Jellemzőena következő két jelentést társítják hozzá:

Sokan akkor is háztájinak nevezik a kiskertjüket, ha csak a család ellátására termelnek bennezöldségeket, gyümölcsöket, esetleg néhány állatot tartanak rajta. A kiskertek ilyen jellegű művelésea legtöbb településen még jelen van. Jelentős eltérések vannak azonban a téren, hogy a településenélők közül mennyien művelik a kertjüket vagy mekkora területet művelnek, de minden faluban ta-lálunk olyan családot, akik ezzel próbálnak spórolni az élelmezés költségein.

A háztájizás másik értelmezése, amikor a saját szükségleten túl termelt, – jellemzően kis mennyi-ségű – felesleget értékesíti a termelő a piacon vagy egy fix felvásárlónak. A cél egy kis kiegészítőjövedelem szerzése. Ez a tevékenység sokkal ritkább, mint az előző.

A térségben egyik háztájizás sem igazán jellemző már. Az idős generációval együtt kopott ki az it-teniek életéből, egyszerűen „kiment a divatból.” A legtöbben a közeli boltokban vagy multikbanvásárolnak. Szerencsére egyes településeken még – kismértékben ugyan, de – őrzik a hagyományt.Hedrehelyen a ház körüli kertek művelése visszaszorult, csak elvétve, néhány gyümölcsfát lát azember. Mikén a többség műveli a kertjét, sőt az Ifjúsági pontnál virágoskertet, zöldségeskertet isgondoznak. Hencsén az idős lakosok dominanciája miatt jellemzőbb a kiskertek megművelése,60-70%-uknál gondozott a kert, és gyakran gazdálkodnak is önfenntartás céljából. Csökölyön ésGigén is van pozitív példa, legtöbben szőlőskerteket művelnek vagy krumplit termesztenek. Ka-darkúton közösségi kertészetet működtet az önkormányzat, míg Pálmajoron a közmunkaprogramkeretén belül az önkormányzat kertjében termelnek zöldséget az óvodai étkeztetésbe, sőt a pol-gármesterasszony magosztással próbálja háztájizásra sarkallni a lakosokat.

Kisasszondon népszerű az állam által meghirdetett háztáji program, melynek keretén belül arésztvevő családok 30 000 forint értékű „kezdőcsomaghoz” (vetőmaghoz, műtrágyához, üzem-anyaghoz stb.) jutottak. Jelenleg 26-30 család is részt vesz benne. A háztáji gazdálkodás e támo-gatással akár sikeres üzleti tevékenységgé is válhatna, de sokan tartanak a beszűkült értékesítésilehetőségektől és az alacsony eladási áraktól.

Régebben a munkahelyi és a baráti beszélgetések központi témájául szolgált egymás kiskertjénekelemzése, a kertben szerzett tapasztalatok megosztása. Ma már az idősebb korosztály tagjaiközül is szinte csak azok háztájiznak, akik gazdálkodói múlttal rendelkeznek: vagy saját földjeiketművelték vagy a tsz-ben dolgoztak.

A fiatalok még ritkábban művelik a ház körüli kiskerteket, gyakran az ehhez szükséges tudás sincsmár meg, pedig sok család számára nagy segítséget jelentene, ha bizonyos élelmiszereket maguktermelnének meg.

A térség több falujában is feldolgozóüzemek indítását tervezik, ahol a helyben keletkező feleslegbőlmagasabb hozzáadott értékű termékeket állítanának elő. Az ilyen jellegű kezdeményezések egyér-telműen katalizálnák a háztáji termelés újjáéledését, bár „a termelni kicsiben nem gazdaságos”


mondás továbbra is visszatartó erőt jelentene. Az itteniek szerint gép nélkül nem lehet gazdálkodni,bérmunkában pedig nem éri meg elvégeztetni a munkát. Az a szomorú tény tehát, hogy olcsóbbmegvenni a drágát, mint megtermelni. „Elmúlt az az idő, hogy kézi erővel megcsináljuk” – mondjaegy kadarkúti gazda. A közös burgonyaszedéshez, szüreteléshez már nincs meg a családi háttér,baráti kör. Az emberek elszigetelődnek egymástól. „Régebben az emberek vigyáztak egymás jó-szágaira, ha elment valaki a rokonokhoz, akkor kérhette, hogy nézzenek rá a szomszédok, etessékmeg, engedjék ki, amikor kell. Ha valaki tudni akarta, hogy hogyan kell lucernát vetni, elment bár-melyik bácsihoz, és megtanulhatta, cserébe el kellett mennie egyszer kaszálni.”

Akinek kiskertje van, nem tud versenyre kelni a gépekkel rendelkező, tőkeerős nagygazdákkal, egy-szerűen nem tudják tartani velük a lépést: nem tudnak nagy mennyiségben, olcsó termékeket elő-állítani.

A térségben annak idején főleg korai hajtatott burgonyát termesztettek háztájiban, nagyon sokanfoglalkoztak vele. Hordták a piacra Nagykanizsától Pécsen keresztül a környékre is. Ma már egy-két ember maradt csak, aki ezzel foglalkozik, mert nem éri meg. Néha még előfordul retek, saláta,berakó uborka, karfiol termesztése is. Sokak szerint mindent el lehetne adni, de nagyon alacsonyáron. A multikkal és a nagygazdákkal, ugye, nem lehet felvenni a versenyt, de vajon a kistermelőknektényleg hozzájuk kellene mérniük magukat? Egy kicsiben gazdálkodó előnye pont abból származik(származhatna), hogy kis mennyiségben, kézzel készített, magas hozzáadott értékű, egyedi, minőségiportékáival „sarokba tudják szorítani” a multik vagy a nagygazdák silány, lelketlen, ízetlen termékeit.

A fenti üzenet, gondolat elterjedése a vidéki lakosság körében talán újabb lendületet adhat aháztáji gazdálkodásnak.


Értékesítési módok és lehetőségekA friss zöldségek, gyümölcsök esetében jelen van a piacozás, de ez az interjúalanyokszerint már nem éri meg annyira, mint régen, illetve gyakran nincs olyan piac a környéken,ahol el lehetne adni a terményeket. Egy másik lehetőség a felvásárlók megkeresése:többen a Budapesti Nagybani Piacra szállítják a terményeiket, esetleg pécsi vagy kaposvárikereskedőknek adják el azt. Arról, hogy ezeket a lehetőségeket mennyire nehéz megtalálni,eltérőek a vélemények. Egyesek szerint mindent el lehet adni, mások szerint azonbannagyon nehéz megtalálni a piacot, és betörni oda.

Többször felmerült a feldolgozás problémája. Hogyan éri meg leginkább az értékesítés?Ha az alapanyagot adja el, vagy ha a termelő már a készterméket viszi piacra? Egyrésztmagasabb bevétel érhető el a késztermékekkel a hozzáadott érték miatt, de egyes ter-melők szerint bizonytalanabb a késztermékek piaca, mint az alapanyagoké. Emellettpedig a helyi feldolgozóipar kiépítése tőkeigényes, amit ilyen bizonytalan helyzetben ke-vesen vállalnak. A környéken a tejtermékek készítése a leginkább elterjedt – sajtot, túrótkis mennyiségben még ott is készítenek, ahol egyébként a tej legnagyobb részét feldol-gozatlanul értékesítik.

A gazdák jellemzően az informális kapcsolathálójukon keresztül kezdik el terjeszteni atermékeiket. Ez megfelelő stratégia abban az esetben, ha a termék jó minőségű. Ilyenkorszájról szájra egyre több emberhez eljut a híre.

Több ponton megjelent a vetőmagtermelés is. A gazdák elmondása szerint az itt termeltvetőmag nagyon jó minőségű, ezért állandó jelleggel exportálnak Németországba ésFranciaországba.


Iv. A térségBEn élő EmBErEk

Helyben azonosítható társadalmi rétegekA kadarkúti kistérségben végzett kutatás megkezdése előtt azt a hipotézist állítottukfel, hogy a kistérségben a mezőgazdasággal valamilyen kapcsolatban álló lakosság je-lentős részét legalább három, elkülöníthető csoportba lehet sorolni:

1. Gazdálkodói múlttal, vonatkozó szakértelemmel és szükséges termelőeszközökkelrendelkező, jellemzően családi keretek között gazdálkodók.

2. Mezőgazdasági tapasztalattal rendelkező, de valódi szakértelemmel és termelőesz-közökkel nem bíró – ennek következtében nem vagy csak kis volumenben gazdálkodó– lakosok.

3. A munka világából kiesett, tartós munkanélküliek, akik se mezőgazdasági tapasztalattal,se másfajta szakértelemmel nem rendelkeznek. Emiatt munkaerő-piaci helyzetüknagyon rossz, amennyiben dolgozni tudnak, segédmunkát, mezőgazdasági idénymun-kát végeznek.

Természetesen ezzel a hármas tagolással nem írható le a kistérség társadalmának egé-sze, és a települések között is jelentős különbségek fedezhetők fel. A társadalmi viszonyokalakulására több tényező is komoly hatással van. Ezek közül a témánk szempontjábólkülönösen fontosak: a település mezőgazdasági lehetőségei (vannak-e jól értékesíthető,speciális növények); a falvak vezetőinek (polgármester, jegyző) hozzáállása a rájuk bízottfeladathoz; a település múltja (például a helyi termelőszövetkezetek jelentősége és ha-gyománya); végül a közösség együttműködési hajlandósága.22

A gazdálkodó családok szinte minden településen jelen vannak kisebb-nagyobb arányban(a falu méretétől függően 3-10). Ezen családok nagy része a tsz-ből való kiugráskor ala-pozta meg a gazdaságát, ekkor szerzett földet, jobb esetben munkagépeket is.

Jellemzően önfoglalkoztatók, a család minden tagja részt vesz a munkában, kevés alkal-mazottal dolgoznak, csak idénymunkákra fogadnak fel embereket, mivel járulékaik ésbérük kitermelé

Documents

New „Milyen dolog az, hogy ágaskodik egy disznó, mint egy ló, · 2020. 2. 4. · „Milyen dolog az, hogy ágaskodik egy disznó, mint egy ló, és kíváncsiskodik, akár egy