A TARTALOMBÓLAz első lépés a legnehezebb 2. oldalA forradalomra emlékeztünk 3. oldalAdj vért, és ments meghárom életet! 4. oldalInnovációs kiállítás 5. oldalSzomjas vagy? 6. oldalLelki gyakorlat képekben 6. oldalA Magyar Kultúra Napja 7. oldalBüszkeségeink 8. oldal

ÖngyújtóA Szent László Szakközépiskola Diáklapja 2013. TAVASZ

„Adjál fényt és a sötétség magától elmúlik majd” (Erasmus)

Farsang a szent LászLó KatoLiKus szaKKözépisKoLábanA 2013. évi Farsangi Mulatságra feb-ruár 1-jén került sor.

A farsang vízkereszttől hamvazószer-dáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lako-mák, bálok, m u l a t s á g o k , népünnepélyek jellemeznek.

J e l l e g z e -tessége, hogy alapvetően a gazdag népha-gyományokra épül. Általában a keresztény vi-lágban a torkos csütörtök a farsangi főszezon, a karnevál első napja. A farsang csúcspontja a kar-

nevál, hagyo-mányos magyar nevén „a far-sang farka” ami – nagy mulat-ságok közepet-te –, valójában télbúcsúztató is. Számos vá-rosban ekkor rendezik meg a híres karnevá-

lokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legneveze-tesebb eseményét, a mohácsi busójárást.

A farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fon-tos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tar-tani. A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lá-nyok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színval-lásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.

A húshagyó kedd, a far-sang és egyben a farsang farkának utolsó napja, a farsangtemetés időpont-ja. Ezen a napon általában szalmabábut vagy koporsót égettek, jelképesen lezárták a farsangot és a telet.

A farsangi jelmezverse-nyen 10 osztály produkcióját láthatta a közönség, illetve egy meglepetés produkció-val is kedveskedtek nekünk tanáraink. A 10. osztályos osztályfőnö-kök és az új tanárok produkciója óriási

ovációt váltott ki a diákokból. Szoros versenyben a 9.B osztály produkciója vitte el a pálmát illetve a tortát.

Szikszai Eszter 12.E

�

2013. TAVASZÖngyújtó

Balaton, Ôsz, hip-hop táncosok„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt…”(Petőfi Sándor: Szeptember végén)

A címet olvasva adódik a kérdés: Hogy illenek össze ezek a szavak? Nos, iskolánk kiválasztott tanulói 2012. szeptember 20-tól 23-ig részt vehettek Fonyódligeten található Somogy Me-gyei Gyermektáborban. A festői szépsé-gű Balaton mellett eltöltött négy napon át mindenki megtalálhatta örömét. Ki a napsütésben, ki a teniszmérkőzésben, ki a hip-hop táncos lányokban, ki a külső programokban és volt, aki a lenyugvó nap által bronzszínűvé varázsolt magyar tenger színében.

Ősz volt. Az induláskor ezt tapasz-talhatták, hiszen az esős utazáson még a buszon is takaróztak a diákok. Kerekes Tibor tanár úr így élte meg: „Az esős haj-nali indulás ellenére, a hosszú utazás egy jó hangulatú társasággal igazán kellemesen telt.”

Megérkezésükkor azonban a Jó Isten segítsége által gyönyörű időt kaptak a tá-borozók, annyira, hogy még olykor-oly-kor az embernek fürödni támadt kedve. Volt, aki ezt meg is tette és a naptári ősz ellenére vígan lubickolt a vízben. Vili bá’

a sajátos humorával meg is jegyezte a tá-bor végén: „Ha nem mondtam volna, ak-kor most mondom: a busszal a jó idő is jár!” Éjszaka azonban lehűlt a hőmérséklet, amelyet a kísérőtanár így vázolt: „A hideg éjszakák meghozták több diák és számomra is a meghűlést, megfázást.”

A programok szervezetlensége elle-nére sikerült eljutni a diákoknak a keszt-helyi Festetics-kastélyba, Vadászati Mú-zeumba, vasúti kiállításra valamint egy hajókirándulással egybekötött badacso-nyi túrára is. „Mivel a táborban egyetlen szervezett program volt, egy táncos bemu-tató, ezért saját magunknak szerveztünk programokat. Számomra a legkedvesebb program a Badacsonyi hajós kirándulás” – mondta el a matematika és fizika sza-kos tanár, aki szerint a diáktábor igen rendezett és tiszta.

Láthatóan elégedett volt közel min-dennel, egy dolgot azonban nem fel-tétlenül dicsért meg: „Az étel minősége nem haladta meg az átlagos menzai nívót” – amely kijelentés után elképzelhető, hogy a fényképezésben is jártas tanár nem feltétlenül érezte az általa megszo-kott ízeket.

Mindenki gyönyörködött valamiben. A lányoknak elsősorban a táncolási le-

... Mindenben.Megfogalmazni vagy kimondani vala-

mit. Bocsánatot kérni vagy megbocsáta-ni. Változni vagy változtatni. Elengedni vagy magunkhoz ölelni. Dönteni arról, hogy valaki a barátod vagy a szerelmed legyen. Mindig az első lépés a legnehe-zebb. Talán mert nem szeretünk változni és változtatni. Ha már valamit megszok-tunk, akkor az általában úgy is marad, hiszen minden változás általában fájdal-mas dolog. És mindig – hangsúlyozom, mindig – konfliktussal jár. Éppen ezért az ember szeret a kis biztonsági zónáján belül maradni, ahol a jól ismert szoká-sokkal le lehet élni egy életet. A bizton-sági zónánkból kilépni a legnehezebb dolog ezen a világon. Megtenni az első lépést. Otthagyni a biztosat – még ha rossz is – valami bizonytalanért. Talán

ennél már csak az a nehezebb, amikor azt az első lépést nem azért kell megten-ni, mert rossz helyen vagy, hanem azért, mert valaki még ennél is jobbat tervezett neked.

Könnyen hozzászokunk ahhoz, hogy megbántunk és megbántanak, vagy megalázunk és megaláznak, hogy kihaszná-lunk és kihasz-nálnak. Tényleg sok mindent képesek vagyunk megszokni. Fájdalmat, megaláz-tatást, közönyt, kitaszítottságot. Még sincs erőnk megtenni az első lépést, mert félünk az ismeretlen-től. Szépen lassan fogyunk el. A türelmünk, az erőnk, az időnk, a szeretetünk. Így lesz belőlünk a mai modern ember, távol min-

hetőség tetszett meg, a fiúknak pedig a táncos lányok. A táncbemutató jól si-került, együtt táncolhatott mindenki a táncosokkal és a tanárukkal, ami örömöt okozott sok táborozónak.

A kérdésemre, miszerint milyen volt a diákok viselkedése a táborban az ajaki származású tanár így válaszolt: „A diákok átérezték azt, hogy ez egy jutalom kirán-dulás és többségük ennek megfelelően visel-kedett.”

„Kellemesen elfáradva és teljesen kime-rülve érkeztünk haza a vasárnap délutáni órákra, mikorra már a húsleves és a rántott hús is elhűlt.” – zárta beszélgetésünket. A beszélgetés és az átélt élmények alapján érezhető: egy rendkívül hangulatos és színvonalas táborban vehettek részt is-kolánk kiválasztott tanulói, amiért rend-kívül hálásak.

Markos László

dentől és mindenkitől. Furcsa, de a megoldás mindig is a

közeledben volt. Mondhatnám, a lehető legközelebb volt hozzád. Valaki megtet-te feléd az első lépést. Belépett a bizton-sági zónáidba, az életedbe, a bajaidba. Átvállalta terhedet, a félelmeidet, elfo-gadja múltadat. Melléd áll, mert segíteni

akar, hogy megtedd az első lépést. Vele együtt

elindulhatsz egy kalandos utazásra, ahol soha nem ta-

pasztalt módon élhetsz: szerethetsz, elfogadhatsz és megbocsáthatsz mindenkinek.

Isten szól, mert szeret, mert elfo-gad, mert haza vár.

Indulj! Tedd meg az első lépést!Szikszai Eszter

12.E

Mindig az elsÔ lépés a legnehezebb...

�

2013. TAVASZ Öngyújtó

A forrAdAlomrA emlékeztünk

Iskolánk diákjai színvonalas műsorral tisztelegtek a márciusi hősök előtt a városi ünnepi megemlékezésen.Mit jelent egy nép, egy nemzet számára a szabadság? Erre a kérdésre keres-te és adta meg a választ a Baloghné Votyku Klára és Dr. Kovácsné Tvergyák Hajnalka által összeállított műsor, ahol a szereplőkkel együtt a nézők is megidézhették a forradalom nemes eszméit, nagy alakjainak máig ható gondolatait. A magyar történelmen végigtekintve újra és újra feltűnik egy-egy forradalom, amelyben őseink jogaik megtiprása ellen emeltek szót, sza-badságukért szálltak síkra. Ezen küzdelmek közül emelkedik ki 1848/49 csillaga. Az 1848-as hősök tudták és tetteikkel bizonyították azt, amit ne-künk, utódoknak sem szabad elfelednünk soha: „Szabadságban a balsors is tűrhető, nélküle a szerencse mit sem ér, ha ő elhagyott, odavan mindened.”

�

2013. TAVASZÖngyújtó

A vért a 20. század eleje óta használják nagyobb mű-téteknél, bizo-nyos életmentő kezelésekre és g y ó g y s z e r e k gyártásánál. A

gyógyítás nélkülözhetetlen kelléke lett, amióta a vércsoport meghatározásának köszönhetően a donort és a beteget elfo-gadható biztonsággal lehet párosítani. A Magyar Vöröskereszt 1939 óta vesz részt a térítésmentes véradás szervezésében.

A biztonságos hazai vérellátáshoz évente több mint 430 ezer egység vér-re van szükség. Ehhez évente közel fél millió önkéntes embertársunk vérado-mányát, önzetlen segítségét várják beteg embertársaink.

A véradás önzetlen segítségnyújtás másoknak. Olyan gesztus, amely min-denképpen megbecsülést érdemel!

Iskolánk 2013. február 18-án szerve-zett véradást, amelyre 65 véradó jött el.

A kisvárdai Református Gimnázium-ból 1 tanár és 20 diák érkezett; a Szent László Katolikus Szakközépiskolából pedig 1 tanár és 43 diák jelezte, hogy szívesen segítene.

Beszélgettem iskolánk néhány tanuló-jával és egy tanárával a véradásról, hogy miért döntöttek amellett, hogy segíte-nek, illetve hogyan érezték magukat a véradás előtt és után.

Dr. Jánváriné Bakó Katalin „Hogy mi vitt rá arra,

hogy vért adjak? Ennek hosszabb a története. A férjem már több mint ötvenszeres véradó, én most adtam vért másod-szor. A vércsoportom

olyan, hogy én mindenkinek adhatok vért. Mindig féltem tőle, mert ha vérvé-telen voltam, valami mindig úgy jött ös-sze, hogy vagy fájt, vagy bekékült, szóval elvette a kedvem a véradástól. Dögében lakunk és általában nem vagyok otthon véradások alkalmával, amikor a faluban

szervezik. Múlt év augusztusában a fér-jem készült és kérdezte nem gondoltam-e meg magam, megyünk-e együtt. Nem akartam neki nemet mondani, össze-szorított fogakkal, félve, de elmentem. Azóta csak mosolygok magamon, mert egy tűszúráson kívül szinte semmit nem éreztem, és örültem, hogy legyőztem a félelmemet. Jólesett, hogy segíthettem másokon, és ha lehetett volna és szükség lett volna rá szinte másnap újra elmen-tem volna.

Mikor megláttam a plakátot a mostani váradásról, rögtön mondtam Viola né-ninek, hogy ott leszek. Úgy szerveztem a napomat, hogy sort tudjak keríteni rá. Már egyáltalán nem féltem, bár egy pi-cit izgatottan vártam a soromra. Jó ér-zés töltött el, hogy valakinek pont az én véremre van szüksége, és én segíthettem rajta.

Mindenkit buzdítok rá, csak első al-kalommal kell legyőznöd magad, aztán már eszedbe sem jut félni.”

- Miért döntöttetek a véradás mellett? Paráda Ág-

nes, 12.E: - A véradásra az vett rá, hogy egy is-merősünk autó-balesetet szen-vedett és mivel kapott vért, így túlélte. Mivel nekem lehetősé-

gem van, hogy segítsek embereken, úgy gondoltam, hogy megteszem.

Bányácski Ivett, 12.E: - Mostanság nagyon kevés a vér a kórházakban és ezért gondoltam, hogy a véradással tudnék segíteni a beteg embereken.

Heüsz Dávid, 12. E: - „Adj vért és ments meg 3 életet.” Elsősorban ez a szlogen, ami megfo-gott és rávett arra, hogy vért adjak. Másodsorban mint ifjúsági vöröske-resztes valamilyen szin-ten ez is hozzátartozik ahhoz, hogy méltón le-hessek tag.

Tóth Eszter, 12. E: - „Önzőségből” – mondom ezt idé-zőjelekkel, hiszen nem a szó legszo-rosabb értelmében értem így. Pusztán

elvárom, hogyha velem történik valami-lyen baleset, tudjak vért kapni, ha szük-séges. Ehhez azonban az kellet, hogy én magam is adjak!

- Milyen érzések kavarogtak bennetek a véradás előtt?

P.Á. - Véradás előtt kicsit izgultam, mivel ilyenen még nem vettem részt korábban. Aztán véradás után rájöttem, hogy egyáltalán nem kell tőle félni, túl lehet élni.

Adj vért, és ments meg HÁrOm életet!

�

2013. TAVASZ ÖngyújtóB.I. - Mivel ez volt az első véradásom

ezért nagyon féltem tőle. H.D. - Véradás előtt fokozottan izgul-

tam. A fülemben csengett az a mondat, amit több ember mondott: „Bemész és egy Nagy tűvel lecsapolnak”.

Pedig eddigi életem során jó pár tű-szúrással volt már dolgom. Mégis ben-nem volt egyfajta félsz. Az izgalom vi-szont még véradás közben is meglátszott rajtam. Fülhallgatóval a fülemben ültem be a székbe, hogy megnyugodjak.

T.E. - Rettentően izgultam. Talán nem mondok nagyot, de félek a tűtől. Erre szokta azt mondani édesapám, hogy ros-

A 9.B-11.B osztály 2013. március 7-én ellátogatott a Nyírplázában megren-dezett Rendkívüli fizika órára és a Bán-ki Donát Műszaki Szakközépiskola által megrendezett Innovációs kiállításra.

A „Rendkívüli” fizikai órát Dr. Beszeda Imre, a Nyíregy-házi Főiskola Természettu-dományi Kar Tanszékveze-tője tartotta. A professzor a bemutató során arra töreke-dett, hogy az ott megjelent diákoknak minél inkább megmutassa a tudományok

sz drogos lenne belőlem. Azonban amint beültem a székbe, megnyugtattak, hogy tényleg csak egy pillanatig fog fájni. Így történt.

- Hogyan éreztétek magatokat véradás után? P.Á. - Véradás után kicsit elálmosod-

tam, fáradtnak éreztem magam; de ha-zamehettünk az iskolából, és otthon ki-pihentem magam.

B.I. - Kellemesen csalódtam, hiszen nem volt olyan borzasztó, mint ahogy gondoltam.Jó érzés volt segíteni a rászo-rultakon.

H.D. - Véradás után büszke, boldog és kába voltam!

Említettem, hogy egy véradás 3 emberi élet megmentését jelenti. Boldog voltam, hogy most már az én vérem is 3 emberi élet megmentésére fog szolgálni! Büszke az első véradásomra. S a kábát szerintem nem kell magyaráznom.

T.E. - Fizikai fájdalmaim nem voltak, a karom zsibbadt egy kicsit. Lélekben pedig nagyon büszke voltam magamra, azonnal hívtam is édesanyámat, hogy milyen hős voltam.

Köszönjük a véradók önzetlen segítsé-gét!!!

Szikszai Eszter12.E

Innovációs kiállítás 2013.látványos oldalát, ezzel sarkalva őket a fizikai tudományok mélyebb megis-merésére. A különféle játékokban mi, mint nézők is részt vehettünk.

A bemutató során egyszerű, minden háztartásban megta-lálható kellékekkel mutatott rendkívül egyszerű, de látvá-nyos trükköket. Ben-nünket leginkább a Segner kerék vízzel fogott meg, amely egyszerű PET pa-

lackokból és PVC csövekből készült, valamint a fekete-fehér lufi pukkantás piros-ibolya-zöld lézerrel.

A tárlatvezetést egy Bánkis diák tartotta nekünk. Elmondta, hogy mi-lyen technikával készültek az innová-ciós kiállítás elemei, és hogy mennyire hasznos az újrahasznosítás a mai vi-lágban.

Szilágyi IstvánKállai Márk 11.b.

�

2013. TAVASZÖngyújtó

„Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szüksé-ges vagy az életben: maga az élet vagy. ’’

(Antoine de Saint-Exupéry)

Bár iskolánk alapvetően közgazdaság-tan beállítottságú, de ugyanakkor sokszí-nű is. Ennek következtében a mi kis csa-patunk (Bacskai Tibor, Józsa-Vincze Lilla, Bíró Andrea) Kosztya Gézáné tanárnő ötletének köszönhetően elindulhatott az Avram Hersko Természettudományi Versenyen. Ez egy több-fordulós természettudo-mányi/kémia versenyen. A verseny első fordulója egy project munka volt melynek témája bármi le-hetett, ami az emberi élet-tel, földünkkel, létünkkel kapcsolatos. A csapatunk a vizet választotta témájá-ul, hiszen mindenki tudja, hogy a víz létszükséglet az emberiség számára. He-

tekig bújtuk a könyveket, hogy a lehető legjobb munkát tudjuk benyújtani a ver-senyre.

A fenti tanácsot nem adhatjuk bárhol bárkinek. Nekünk, európai állampolgá-roknak talán (egyenlőre) nem okoz gon-dot a vízellátás, ám a Földön kb. 2 milli-árd ember nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez, ami előreláthatólag csak növekedni fog. Kutatások szerint a következő 50 éven belül az emberek 40%-a fog vízhiánnyal küszködni. Ezek a beszélő számok adták az ötletet, hogy

jobban tanulmányozzuk az élet egyik legfontosabb szükségletét: a vizet.

A bővebb információ-szerzés érdekében először is ellátogattunk a Kisvár-dai Várda-Víz Kft-hez, ahol nagy örömmel fo-gadtak minket. Itt meg-tudhattuk, hogy hogyan tisztítják a szennyvizet, és hogy hogyan mérik a víz ammónia-, mangán- és

SzomjaS vagy? Igyál egy pohár vIzet!

vastartalmát. Saját kezűleg mérhettük meg ezeket az adatokat.

De nekünk ez sem volt elég. Tanár-nőnk szervezésével lehetőség nyílt szá-munkra, hogy ellátogassunk, és néhány vizsgálatot elvégezhessünk a Nyíregy-házi Főiskola Természettudományi Kar kémia laborjában a víz lúgosságával és keménységével kapcsolatban. Nagyon meglepődtünk a felszereléseket illető-en. Szinte, mint a gyerekek, játszottunk a különböző oldatokkal. Nagyon sok új dolgot tudhattunk meg és jó tapaszta-latot szereztünk. Reméljük a következő fordulóra is visszahívnak minket. Mi már nagyon várjuk.

LeLki gyakorLat képekben

�

2013. TAVASZ Öngyújtó

Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy tudjuk e milyen nagy jelentőséggel bír a Magyar Kul-túra napja? Tisztában vagyunk vele, hogy MIT ünneplünk, de vajon átérezzük e a fontosságát? Nemzeti himnuszunkról van szó amely – véleményem szerint – az egyik legszebb ezen a földkerek-ségen. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január

22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Köl-csey Ferenc 1823-ban ezen a na-pon tisztázta le Csekén a Him-nusz kéziratát. És milyen jól tette!!

A MAGYAR KULTÚRA NAPJA 2013

Eme csodás nap alkalmá-ból kis csa-patunk egy megemléke-zéssel készült a dögei általá-nos iskolába, ahol kíváncsi alsósok töme-ge fogadott

b e n n ü n k e t . M ű s o r u n k színes volt, verssel, élet-rajzzal és még egy énekkel

is készültünk. Már az elején lát-tuk hogy nagyon okos társaság-gal van dolgunk, így a legvé-gén vettem a bátorságot és mini „kvíz kérdéseket” tettem fel a kicsiknek. Mondanom sem kell, rettentően élvezték. Okosan és bátran válaszoltak még az olyan „nehéz” kérdésre is, hogy mi-kor énekeljük a himnuszt? És a válaszok csak úgy záporoztak.. tanévnyitón! az olimpián ha ma-gyar sportoló nyer! október 23-án!! Mi pedig csak álltunk ott, és tudtuk: a jövő nemzedéke igen is helyt fog állni!

És akik nélkül nem sikerült volna ez az egész:

• Izsó Flóra• Heüsz Dávid• Birke Regina• Halász Brigitta• Tóth Eszter• Jónás Sándor

Tóth Eszter 12.E

�

2013. TAVASZÖngyújtóIskolánk tornász-csapata a 2013. január 23-án, N y í r e g y h á z á n megrendezett me-gyei tornaverse-nyen 2. helyezést ért el.A csapat tagjai:• Balogh Eszter (12. E)• Dankó Anikó (12. E)• Gonda Viktória (11. D)• Kereszturi Eszter (10. E)• Major Laura (11. D)• Szilvási Evelin (11. E)Felkészítő tanáruk: Jánváriné Bakó Katalin

Ezúton is gratulálunk és további sikeres sportpályafutást kívánunk minden diáknak és köszönjük a felkészítő tanárok lelkiismeretes munkáját!

Szikszai Eszter12. E

A Szent László SzakközépiskolaDiáklapja

Felelős kiadó:Kerezsi Béla igazgató

Szerkesztő tanár:Hegedűs Árpádné

Szerkesztők: Birke ReginaJónás Sándor

Nagy örömmel tölt el, hogy ’Büszkesé-geink’ címszó alatt számos igazán szép sporteredményről számolhatok be.

Kezdjük a legkisebbekkel…A Szent László Katolikus Általános Is-kola tornászlányainak II. korcsoportos csapata a 2013. január 23-án megrende-zett Torna Diákolimpiai Megyei Dön-tőn a 4. helyen végzett.A csapat tagjai:Lakó Kamilla, Filep Boglárka (4.osztály), Janecskó Lilla (3.osztály), Tamás Adrienn, Háda Blanka, és Tugya Dzsennifer (2.osz-tály).Felkészítő tanáruk: Jánváriné Bakó Ka-talin2013. január 26-án a nyírbátori fürdőben rendezték meg a Megyei Diákolimpia úszó döntőit, ahol képviseltették ma-gukat a Szent László Katolikus Szakkö-zépiskola diákjai is:• 4 x 50 m gyorsváltó – 1. helyezésA gyorsváltó tagjai:

Kovács Anett (9. B)Végső Beáta (10. A)Tóth Evelin ( 9. D)Tóth Klaudia (10. D)

• 100 m mellúszás – 1. helyezés Tóth Evelin ( 9. D)• 100 m hátúszás – 2. helyezés Kovács Anett (9. B)

»»»»

• 100 m gyorsúszás – 2. he-lyezés Nagy Miklós ( 9. B)A nyertesek továbbjutottak az országos döntőbe, me-lyet Budapesten rendeznek majd meg. Felkészítő taná-raik: Jánváriné Bakó Katalin és Dolhai Máté

Büszkeségeink