BEVEZETŐ

Tartalomjegyzék

Bevezető 5 Szeretni azt. aki nem szeret 13 Jó szexuális élet egy rossz kapcsolatban 39 Szeretni fogsz, ha szenvedek érted? 61 Kell. hogy kelljek neked 79 Táncolunk...? 97 Férfiak, akik megszállottan szerető nőt választanak 123 A szép és a szörnyeteg 155 Egyik szenvedélybetegség táplálja a másikat 199 Meghalni a szerelemért .215 A gyógyuláshoz vezető út 243 Gyógyulás és meghittség - a szakadék összezárul 281 1. Függelék 297 2. Függelék 305

7

8

9

10

II

SZERETNI AZT, AKI NEM SZERET

Jill először jött hozzám, s láttam rajta, hogy tele van kétellyel. Az élénk, aprócska nő - fején kislányos, aranyszőke fürtök - mereven ült a szék szélén, szemben velem. Minden kerekded volt rajta; az arca. párnás alakja, s legfeltűnőbben nagy. kekiszeme, amely a bekeretezett diplomáimat fürkészte a falon. Néhány kérdést tett fel a végzettségemet és a tanácsadói gyakorlatomat illetően, s az­tán nyilvánvaló büszkeséggel megemlítette, hogy jogot tanult.

Ezután hallgattunk egy kicsit. Lenézett karbatett kezére. - Talán jobb, ha rátérek, miért jöttem - hadarta, hogy saját

lendületéből nyerjen bátorítást. - Azért jöttem cl önhöz, egy pszi­chológushoz, mert teljesen boldogtalan vagyok. Persze, a férfiak miatt. Vagyis amiatt, ahogy én állok a férfiakkal.

Valahogy mindig elüldözöm őket magamtól. Az elején minden rendben van. Járnak utánam, ahogy kell. aztán, amikor megismer­nek - Jill itt láthatóan megfeszült a fájdalmas mondanivalótól -. akkor szétmegy az egész.

Jill felnézett rám. szemében visszatartott könnyek csillogtak. Lassabban folytatta.

- Tudni akarom, mit csinálok rosszul, miben kell megváltoz­nom - és meg is akarok változni. Bármi áron. Nagyon fogok igyekezni. - Megint hadami kezdett.

Nem arról van szó. hogy vonakodom. Egyszerűen csak nem tudom, miért van ez mindig velem. Már félek megismerkedni va­lakivel. Mert úgyis csak fájdalom a vége. Kezdek rettegni a férfi­aktól.

Megrázta a fejét, hogy csak úgy repültek ide-oda a szőke fürt­jei, s hevesen magyarázta: - Nem akarom, hogy így legyen, mert nagyon magányos vagyok. A főiskolán sokat kell teljesíteni, és tanulás után dolgozom, hogy fenntartsam magam. Le is vagyok foglalva teljesen. Ezzel nincs baj, de valójában egy éve mást sem csinálok - dolgozom, tanulok, alszom. De hiányzik egy férfi az életemből.

Kis szünet után gyorsan folytatta: - Aztán megismertem Randyt. A barátaimat látogattam meg éppen San Diagóban két hónappal ezelőtt. Randy ügyvéd, és egy diszkóban találkoztunk. Nagyon jól kijöttünk egymással. Rengeteg mindenről tudtunk be-

13

szélgctni - vagyis hál. azt hiszem, inkább én beszéltem. Olyan jó volt együtt lenni egy férfivel, akit ugyanazok a dolgok érdekel­nek, mint engem.

Jill szemöldöke összeszaladt - Úgy láttam, vonzódik hozzám. Tudja, olyanokat kézdezett. hogy házas vagyok-e (egyébként el­vállam, két éve), hogy egyedül élek-e.

Szinte magam előtt láttam, ahogy Jill önfeledt lelkesedéssel, ragyogó arccal cseveg Randyvel a zajos diszkóban, első találkozá­sukkor. S aztán milyen őszinte örömmel fogadja a férfit egy héttel később, amikor az üzleti útján tesz egy százmérföldes kitérőt Los Angeles felé. hogy meglátogassa Jillt. Együtt vacsoráznak, s Jill felajánlja, hogy aludjon nála a férfi, s csak másnap reggel vágjon neki a hosszú autóutnak hazafelé. Randy elfogadja a meghívást, s így kezdődik a viszonyuk aznap éjjel.

- Nagyon jó volt. Főztem neki vacsorát. Élvezte a gondosko­dást. Reggel kivasaltam az ingét. Imádok egy férfiről gondoskod­ni. Nagyon jól kijöttünk egymással. - Jill szomorúan mosolygott. Folytatta a történetet, s azonnal kiderült, hogy szinte azonnal Randy rabjává vált.

Amikor a férfi visszatért San Diegóba. a telefonja azonnal meg­csörrent. Jill kedvesen közölte, hogy már aggódott miatta, s örül. hogy biztonságosan hazaért. Amikor úgy érezte, a férfi egy kissé elképedt a hívás miatt, bocsánatot kért a zavarásért, és letelte a telefont, de rossz érzés kezdte gyötörni, ahogy ráébredt, hogy megint ő az. akii jobban érdekel a kapcsolat, mint a partnerét.

- Randy egyszer azt mondta, hogy ne zargassam, különben eltűnik az életemből. Annyira megijedtem: minden rajiam állt vagy bukott. Egyszerre kelleti szercinem és békében hagynom. Erre képtelen voltam, ezért jobban begyulladtam. Minél nagyobb pánikban voltam, annál jobban üldöztem őt.

Hamarosan Jill minden este hívta már Randyt. Abban állapod­lak meg. hogy felváltva hívják egymást. Aztán amikor Randyn volt a sor. s egyre telt-múlt az idő. a telefon nem szólalt meg. Jill nem bírta tovább. Aludni amúgy sem tudott volna, tehát ő telefon­ált. A beszélgetéseik hosszadalmasak, bár semmitmondóak vol­tak.

tó

17

U

19

20

21

22

23

24

25

26

27

29

30

31

32

33

34

35

37

Jó szexuális élet egy rossz kapcsolatban

t

41

Elhallgatod, én vettem át a szót. - Sokszor azon kapjuk magun­kat, hogy ugyanazt csináljuk, amit az azonos nemű szülőnk. Ugyanazt, amiről megfogadtuk, hogy mi sosem tesszük meg soha. de soha. Ez azért van. mert az ő cselekedeteikből, sőt. érzéseikből tanultunk meg. mit jelent férfinek vagy nőnek lenni.

- De én nem azért akartam öngyilkos lenni, hogy Jimen bosszút álljak - tiltakozott Trudi. - De már nem bírtam ki. olyan szörnyen éreztem magam. Olyan értéktelennek, aki nem kell sen­kinek... - Szünet. - Lehet, hogy az anyám is ezt érezte. Azt hiszem, végül az ember mindig ezt érzi. amikor hiába prőhál meg­tartani maga mellett valakit, akinek sokkal fontosabb dolgai van­nak...

Trudi valóban megpróbálta, s eszközül a szexet választotta. Egy későbbi alkalommal, amikor a fájdalom már enyhült vala­

mennyire. Trudiban. a szex témája megint előkerült. - Mindig nagyon könnyen izgalomba jöttem - mesélte a büszkeség és a bűntudat keverékével a hangjában. - Annyira, hogy már attól fél­tem gimnazista koromban, hogy nimfomán vagyok.

- Csak arra tudtam gondolni, hogy mikor leszek megint együtt a barátommal. Mindig igyekeztem, hogy legyen hova menni, ahol magunkra maradhatunk. Azt mondják, hogy a fiúkat jobban érdekli a szex. Én tudom, hogy engem érdekelt jobban, mint a barátomat. Legalábbis, sokkal több kockázatot vállaltam az együttlétekért, mint ő.

Trudi tizenhat éves volt. amikor közte és első. állandó fiú barát­ja - egy gimnazista fiú között Trudi szavaival - .minden megtör­tént". A fiú focista volt. aki nagyon komolyan vette az edzéseket. Trudi tudta, hogy a fiú attól fél. ha túl sokat szeretkeznek, az a sportteljesítménye rovására megy. Meccsek előtt kimentene ma­gát, hogy korán le kell feküdnie, mire Trudi azzal válaszolt, hogy ilyen napokon délutáni gyerekfelügyeletct vállalt. A nappali dívá­nyán aztán elcsábíthatta a fiút. mialatt a kicsi a másik szobában aludt. Végül is Trudi minden igyekezete, hogy a barátja sport iránti rajongását Trudi iránti rajongássá változtassa, megbukott, s a fiatalember, egy sportösztöndíjnak köszönhetően, egy távoli kol­légiumba ment.

42

Néhány átbőgön éjszaka s az önbecsmérlés - nem tudta rávenni a fiút. hogy a sport helyett inkább ót válassza - rohamai után Trudi ismét készen állt. hogy próbálkozzon.

Az érettségi utáni nyáron, mielőtt ő is kollégiumba került volna. Trudi még otthon élt. Szülei családi élete egyre inkább szétcsőben volt. Néhány fenyegetőzés után anyja végre beadta a válókerese­tet s felfogadott egy ügyvédet, akiről hírlett, hogy hajlandó pisz­kos módszereket is használni. Trudi szüleinek házassága a legviharosabb típusba tartozott. Az apa munkamániája állt szem­ben az anya gyakori - néha vad. néha önpusztító - törekvéseivel, amellyel megpróbálta a férjél mindenáron rávenni, hogy több időt áldozzon a családnak, neki és a kél lánynak. Trudinak és Bettinek. A férfi olyan ritkán és keveset volt otthon, hogy az anya szarkasz­tikusan úgy nevezte a hazajöveteleit: „beesett a csapdába".

- Igen. csapda, az volt - emiékezeit vissza Trudi. - Amikor hazajön az apám. nemsokára szörnyű veszekedés tört ki. Az anyám sikított és azzal vádolta az apámat, hogy nem szeret ben­nünket, az apám meg azt hajtogatta, hogy csak értünk dolgozik. Ha ordítottak egymással, mindig ez len a vége. Aztán apu rend­szerint bevágta az ajtót, és elment s azi ordította, hogy soha nem akar hazajönni. Néha. ha az anyám elég sokáig sírt. vagy válással fenyegetőzött, netán azzal, hogy pirulákat vesz be. akkor egy da­rabig korábban jött haza. s együtt voltunk. Anyu csodálatos vacso­rákat csinált ilyenkor, hogy megjutalmazza - Trudi összeráncolta a szemöldökét Három vagy négy este után megint kezdett kima-radozni. Jött a telefon. „Vagy úgy. Tényleg?" - hallottam az anyá­mat válaszolni, de nagyon jeges hangon. Két perc múlva már üvöltve szidta az apámat, s lecsapta a telefont Mi meg ott álltunk Beth-szel. szépen felöltözve, ahogy kellett, hiszen apánkat vártuk vacsorára. Az asztalt is gyönyörűen megterítettük, ahogy anyánk kívánta ilyenkor - virággal, gyertyával. Anyám meg a konyhában tört-zúzott sikított, s elmondta mindennek az apánkat. Amikor lenyugodott, megint jegessé vált a modora, s közölte velünk, hogy akkor egyedül vacsorázunk. Ez még rosszabb volt. mint a kiabá­lás. Kitálalt, aztán leült s egyszer sem nézett ránt A csöndtől Beth meg én idegesek lenünk. Nem menünk se beszélni, se ott-

43

hagyni az ételt. Ott ültünk, s megpróbáltuk megkönnyíteni anyánk életéi, de igazándiból nem tehettünk éne semmit. Az ilyen vacso­rák után éjszaka általában rosszul lettem, hánytam. - Trudi beletö­rődőén csóválgatta a fejét. - Érhető. hogy ez nem volt a legjobb hatással az emésztésemre. - S arra sem. hogy megtanulja, miként kell egészségcsen viszonyulni másokhoz - tettem hozzá, hiszen Trudi ebben a környezetben tanulhatta volna meg. hogyan visel­kedjen azzal akit szeret

Trudi elgondolkodott, s aztán apró bólinlások közepette vála­szolt, hogy mutassa, milyen pontosan adja vissza a múltat. - Ma­gányosnak éreztem magam. Senki nem nézett rám. senkit nem érdekelt, hogy mit érzek, mit leszek. A testvérem olyan felénk volt. hogy nem sokat beszélt. Általában a szobájában bújt meg. amikor éppen nem volt zeneórája. Legtöbbször a fuvoláján ját­szott, szerintem azért, hogy ne kelljen a veszekedést hallgatnia, s így megvolt az ürügye is arra. hogy félrevonuljon. Én is megta­nultam, hogy ne okozzak gondot senkinek. Csendben meghúztam magam, úgy tettem, mint aki észre sem veszi, mi folyik, s nem beszéltem arról, hogy mit gondolok. Megpróbáltam jó tanuló len­ni. Néha azt éreztem, hogy az apám figyelmét mással nem is tudom felkelteni." Na lássuk az ellenőrződet, a teljesítményedet" - mondta, s akkor egy darabig beszélgettünk.

Trudi megdörzsölte a szemöldökét, s elgondolkozva folytatta: -Egy másik érzésre is emlékszem. A szomorúságra. Azt hiszem, mindig szomorú voltam, de nem mondtam senkinek. Ha valaki megkérdezte, hogy vagyok, azt feleltem, hogy nagyon jól. minden nagyon jó. Ha azt mondom, szomorú vagyok, hogyan magyará­zom meg? Nem bántottak. Mindenem megvolt, legalábbis anyagi­lag. - Trudi még mindig nem volt hajlandó teljesen elismerni, milyen mélységes érzelmi elhagyatottságban élt. A figyelem és a gondolkodás fájdalmasan hiányzott az életéből, mert az apja lé­nyegében nem volt jelen, az anyja pedig felőrölte önmagái a férje iránti haragban és csalódottságban. Trudi és a testvére lelkileg éhezlek.

Jó esetben Trudi néhány év múltán képes lehetett volna önma­gát adni cserébe a szülei figyelméén és szeretetéért, de a szülők

J4

arra is képtelenek lettek volna, hogy elfogadják az ő ajándékát: saját magát. El vollak foglalva az egymás elleni harcukkal. Amint Trudi felcseperedett, saját magát, a szerelét (a szex álarcában) máshol próbálta elajándékozni. Csakhogy ugyanolyan elutasító vagy elérhetetlen partnereket szemelt ki magának, amilyenek a szülei voltak. Végül is honnan tudta volna, hogy másképp is le­hel? Számára semmi más nem tűnt „helyenvalónak", semmi más nem illett annyira bele a neki oly ismerős képletbe: a szeretet és a figyelem hiányába.

Időközben szülei konfliktusa újra felizzott - ezúttal a válóperes bíróságon. A tűzijáték kellős közepén Trudi nővére elszökött a zene tanárával. A szülők a nagy csatározásban szinte oda sem fi­gyeltek, hogy az idősebb lányuk elhagyta az államot egy nálánál kétszer idősebb férfival, aki saját magát is alig tudta eltartani. Trudi szintén a szerelmet hajszolta: nyakra-főre randevúzott, s szinte mindegyik partnerével lefeküdt. Lelke mélyén tudta, hogy az otthoni problémákat az anyja okozta, hogy az anyja üldözte el otthonról az apját a folytonos nyaggatással. fenyegetőzéssel. Trudi megfogadta, hogy ő soha. soha nem lesz az a fajta követelőző, dühöngő asszony, amilyennek az anyját látta. Ehelyett igyekszik majd a szeretetével, a megértésével megnyerni a másikat azzal, hogy teljesen odaadja neki önmagát. Egyszer már megpróbálta a focistával, hogy odaadóan szeressen, ellenállhatatlan önfeláldo­zással, de nem járt sikerrel. Ebből Trudi nem azt a következtetést vonta le. hogy akkor hiba van az elméletében, vagy a partnerét rosszul választotta meg. hanem arra gondolt, hogy ő nem adott eleget a másiknk. Ezért újra meg újra próbálkozott, ajándékba adta önmagát, de hiába - egyik fiatalember sem marad meg mel­lette.

Az őszi szemeszter megkezdődön, s Trudi a helyi főiskolán megismerkedett egy házas férfivel. Jimmel. aki rendőr volt. és aki jogalkalmazást tanult, hogy előléptethessék. Harminc éves volt. kétgyerekes családapa, a felesége terhes. Egy kávé mellett elme­sélte Trudinak. milyen fiatalon nősült, s hogy ebből a házasságból milyen kevés öröme származik. Atyaian óvta Trudit, nehogy ő is beleessen ugyanebbe a csapdába azzal, hogy korán férjhez megy.

45

és leköti magát. A lánynak hízclgcn. hogy a férfi ilyen bizalmasan beszél neki kiábrándultságáról. Kedvesnek, s kissé sebezhetőnek találta Jimet. aki magányos és nem értik meg. Jim megvallotta neki. mennyire jólesik neki beszélgetni Trudival. s hogy valójában még soha senkivel nem tudott ilyen kapcsolatba kerülni. Megkér­dezte a lányt, máskor is láthatja-e. Trudi gyorsan igent mondott, mert bár a beszélgetés eléggé egyoldalú volt - Jim vitte jobbára a szót -. ez mégis sokkal inkább volt emberi kapcsolatnak nevezhe­tő, mint amit a családjában tapasztalt. A figyelemnek legalább a morzsáját megkapta, s erre vágyolt a legjobban. Két nappal ké­sőbb az egyetemi negyed fölötti hegyoldalban sétálgattak, beszél­gettek, s a végén a férfi megcsókolta Trudit. Egy héten belül már az egyik, szolgálatban lévő rendőrkolléga lakásán találkoztak, s ez így ment hetente három délutánon, amikor a lánynak órái voltak. Trudi élete hamarosan c lopott találkák körül forgott. Nem érde­kelte, milyen hatással lesz őrá ez a viszony. Órákat mulasztott, s most először az életében, romlott a teljesítménye. Hazudott a ba­rátainak, elfoglaltságokra hivatkozott, s aztán inkább elkerülte őket. hogy ne kelljen valótlanságokat mesélni. Mindenkit kizárt az életéből, nem járt szinte sehova, csak Jimmel törődött, s hogy együtt lehessenek S amikor nem találkozhattak, gondolatban ak­kor is vele volt. Igyekezett, hogy mindig Jim rendelkezésére tud­jon állni, ha annak volt olykor-olykor egy szabad órája.

Cserébe a férfi elhalmozta a figyelmességével, a bókjaival, amikor együtt voltak. Eltalálta, hogy Trudi mit akart hallani: hogy milyen csodálatos, milyen különleges lény. mennyire imádnivaló, s hogy még soha senki nem telte őt. Jimet. ennyire boldoggá. E szavak tovább szították a vágyai Trudiban. hogy még izgalmasabb legyen a férfi számára, s még több örömet okozzon neki. Először gyönyörű fehérneműt vett. amelyet csak a találkákra vett föl. az­tán parfümöt, illatos olajat, de Jim figyelmeztette, hogy ez veszé­lyes, mert a felesége gyanút foghat, ha érez rajta valami idegen illatot. Trudi nem kedvetlenedett el. könyveket olvasott a szeret­kezés fortélyairól, s ki is próbált mindent, amit így tanult. A férfi elragadtatottsága tovább sarkallta. Trudi számára nem volt jobb szerelmi ajzószer, mint az az érzés, hogy képes felizgatni egy

4n

47

Jim családja valójában nagyon is jó szolgálatot tett neki, védőfalai emelt a kapcsolat köré. Trudinak ez ugyanúgy kellett, mint annak idején a focista húzódozása. Mi mindannyian akkor érezzük jól magunkat egy kapcsolatban, ha az ismerős mintákra épül. Trudi megkapta Jimtől az iránta való távolságtartást és az el nem kötele­zettséget is. amely számára természetes volt a szülei és a közte lévő kapcsolat alapján.

A második szemeszter a vége felé járt. közeledett a nyár. Trudi feltette a kérdést Jimnek. mi lesz velük azután, hogy nem lesz kényelmes kifogásuk a találkozókra. A férfi elkomorodott, és kité­rő választ adott: „Nem tudom, majd kitalálok valamit" Az össze­ráncolt szemöldök már elég is volt Trudinak. hogy ne faggatózzon tovább. Hiszen kenőjüket csak az a boldogság fűzi össze, amit ő adhat Jimnek. Ha Jim nem boldog, vége mindennek. Nem szabad hagynia, hogy így elkomoruljon.

Az iskolának vége lett s Jim nem állt elő semmilyen javaslat­tal. „Majd felhívlak" - mondta. Trudi várt. Egy barátjának az apja állást ajánlott neki egy szállodában, nyaralóhelyen. Sok barátja vállalt on állást, s mindannyian bíztatták Trudit hogy menjen ő is. jó móka lesz egész nyáron a tó mellen. Elutasította az ajánlatot mert félt. hogy Jim akkor nem találja meg. Három hétig alig ment el otthonról, de a hívás csak nem jött.

Július közepén, egy forró délutánon Trudi bement a belvárosba, s nyugtalanul járkált, vásárolgatott Éppen kilépeti egy légkondi­cionált üzletből, s pislogott az erős napfényben, amikor megtolta Jimet. Napbarnított volt mosolyogva ment kézenfogva egy nővel, aki csak a felesége lehetett. Volt velük két gyerek, egy kisfiú és egy kislány. Jim mellén pedig egy kék ..bébitarisznyában" egy csecsemő. Trudi szeme Jim pillantását kutatta. A férfi egy pillana­tig rábámult, aztán elfordította a fejét s elment mellette a család­jával, a feleségével, s egész másik életével.

Trudi valahogy elbotorkált az autójáig, bár a szívét mardosta a fájdalom. Zokogva, levegő után kapkodva ült ott. a forró parkoló­ban, még akkor is. amikor már régen lement a nap. Aztán lassan, félvakon elvezette az autót a főiskoláig, fölhajtott a mögötte lévő hegyoldalba, ahol Jimmel először sétáltak, ahol először megcsó-

-is

kolta. Az út meredeken kanyarodon lefelé. Trudinak követnie kel­len volna, de ő egyenesen ment tovább.

Csoda volt. hogy túlélte a balesetet, s csak könnyebben sérült meg. Ez egyben óriási csalódást okozott neki. A kórházi ágyon fekve megfogadta magában, hogy amint kijut, megpróbálja újra. Átesett amin ilyenkor szokás: az idegosztályra került, nyugtatókat kapott, s pszichiáter foglalkozott vele.

A szülei felváltva látogauák. gondosan egyeztették az ápolókon keresztül, hogy véletlenül se egyidőben jöjjenek. Az apja komor előadásokat tartott neki arról, mi mindenért érdemes élni. mialatt Trudi számolta, hányszor néz az órájára. Mindig azzal az üres frázissal fejezte be. hogy ..most már tudod, drágám, hogy szere­tünk téged". ígérd meg nekem, hogy nem teszel ilyet többé. Trudi kötelességtudóan megígérte, kipréselt magából egy halvány mo­solyt, s közben fagyos űrt érzett magában, amiért hazudni kény­szerül az apjának egy ilyen fontos dologban. Azután jött az anyja, aki le-föl járkált a szobában, s szünet nélkül ismételgette: ..Ho­gyan tehetted ezt magaddal? Hogy tehetted ezt velünk? Miért nem szóltál nekem, hogy valami nincs rendben? Mi a csuda történt egyébként?" Az anyja ezután letelepedett a látogatók számára odakészített székre, s részletesen előadta, hol tart a válóper, s a fejleményeket biztatónak ítélte. Trudi általában hányingert érzett a látogatásokat követő éjszakákon.

A kórházban töltött utolsó este az egyik ápolónő leült mellé, s finoman tapogatódzó kérdéseket tett fel neki. mire Trudi rázúdí­totta az egész történetet. A nővér ezt mondta neki: - Tudom, hogy most megint előröl akarja kezdeni. De miért? Ma minden ugyan­olyan, mint egy héttel ezelőn volt. Mielőtt bármit tenne, azt sze­retném, ha felkeresne valakit. - Az ápolónő, aki korábban páciensem volt. hozzám küldte Trudit.

így kezdtünk együtt dolgozni Trudival azon. hogy kigyógyítsuk őt az adni vágyás kényszeréből, abból, hogy jóval kevesebb vi­szonzást akarjon cserébe, s egyre üresebbé váló lelkéből, hogy csak adjon, adjon. A következő két évben volt egynéhány kapcso­lata, amelyek során megfigyelhette. hogyan használja fel a szexu­alitást a viszonyokban. Az egyik egyetemi tanár volt. ott

49

50

testének csáberejével eltérítse őt a szigorú edzéstervtől. Legtöbb­ször, amikor szeretkeztek, a fiú túl fáradt vagy unott volt ahhoz, hogy tartósan vagy egyáltalán erekciója legyen.

Egyik nap Trudi éppen legutóbbi meghiúsult szeretkezésüket mesélte, amikor hirtelen kitört belőle a nevetés. - Hát hajói meg­gondolom, ez mindennek a teteje! Még senki nem küzdött kemé­nyebben nálam azért, hogy szeretkezzen valakivel, akinek nincs kedve. - Újabb nevetés, aztán határozottan leszögezte: - Abba kell ezt hagynom, nem fogok fiúkat hajkurászni. Úgy látszik, min­dig olyanok érdekelnek, akik semmit sem nyújthatnak nekem, s ráadásul még azt sem akarják, amit én adhatok nekik.

Ez volt az igazi fordulópont Trudi számára. A terápia révén képessé váll arra. hogy jobban szeresse saját magái, meg tudta ítélni, ha egy kapcsolat nem volt elég jó hálással rá. Többé nem arra gondolt, hogy ö a hibás, és jobban kell igyekeznie. Az a heves késztetés, hogy a szexualitáson keresztül létesítsen kapcsolatot egy húzódozó vagy lehetetlen partnerrel, hirtelen elmúlt.

Két év múlva, amikor abbahagytuk a terápiát, randevúzgatott ezzel-azzal. de senkivel nem feküdt le.

- Olyan más úgy találkozni valakivel, hogy arra figyelek, va­jon tetszik-e nekem, jól érezem-e magam vele. kellemes egyéni­ség-e. Azelőtt sose gondoltam ilyesmire. Bárki volt is velem, csak azon voltam, hogy ő jól érezze magát, és jó véleménye legyen rólam. Tudja, régebben sose az érdekelt egy randevú után. hogy vajon akarom-e azt az embert újra latin. El voltam foglalva az aggodalommal, hogy vajon tetszettem-e neki annyira, hogy fel­hívjon. Éppen fordítva csináltam mindent!

Amikor Trudi eldöntölte. hogy abbahagyja a terápiái, már nem csinált mindem fordítva. Könnyedén felismerte az alkalmatlan partnereket. Mégha fellobbant is benne az érdeklődés szikrája egy tartózkodó férfi iránt, hamar kihunyt, miután hűvös aggyal föl­mérte a partnert, a helyzetei, a lehetőségeket. Nem volt többé vásárló a fájdalomra és elutasításra. Most már olyan partneri akart, aki igazi társ - vagy inkább senki. Nem alkudott meg többé. A tény azonban továbbra is fennállt, hogy Trudi semmit nem tu-

51

52

53

55

56

57

58

59

SZERETNI FOGSZ, HA SZENVEDEK ÉRTED?

Át kellett hajolnom egy halom festővásznon, hogy el tudjam ol­vasni a rendetlen nappali falának közepén függő, bekeretezett ver­set. A régimódi, tájképet ábrázoló olajnyomaton elfakult betűk:

Én drága anyám Anyám, drága anyám. Ha rád gondolok. Minden vágyam, hogy jó legyek, megigazuljak. Mindent, mi jó. Nemes és nagyszerű Tőled kaptam. Anyám. Te áldó kezű. Lisa, a szerény keresetű művész, aki a lakását használta műte­

remként, a kép felé intett, és könnyedén felnevetett. - Cikis, ugye? Rémesen közhelyes! - mondta, de aztán elárul­

ta, hogy mélyebb érzések fűzik a képhez: - Kimentettem a szemétből, amikor egy barátnőm költözött, és

ki akarta dobni. Mókából vette egy kiárusításon. Szerintem van benne valami... - Megint nevetett, aztán szomorkásán hozzátette: - Az anyám iránti ragaszkodásom sok bajba sodort engem a férfi­akkal kapcsolatban.

Lisa elgondolkodott. A magas, zöldszemű, hosszú, sötét hajú lány, igazi szépség volt. Intett nekem, hogy üljek le a szoba vi­szonylag rendezett sarkába, a kockás takaróval fedett matracra. Teára invitált Amíg a víz felforrt, pár percig csendben ültünk.

Lisát egy közös barátunk ajánlotta a figyelmembe, aki egyet s mást elmesélt róla. Lisa „passzív alkoholista'- volt. mivel olyan családban nőtt fel. ahol alkoholisták éltek. A passzív alkoholista kifejezés csupán arra utal. hogy az illető a kapcsolatteremtésben és kapcsolattartásban rossz mintákat tanul a vele szoros közelség­ben élő alkoholistától. Ez a személy lehet szülő, házastárs, gyerek vagy barát, a velük való érintkezés általában ugyanazzal a hatással jár a „passzív alkoholistára": az önbecsülés alacsony lesz, igénye van arra. hogy másoknak szükségük legyen rá. heves kényszert érez, hogy másokat megváltoztasson, irányítson és hajlandó szen­vedni. Valójában a megszállottan szerető nők jellegzetes tulajdon-

63

ságai mind megtalálhatók az alkoholisták és egyéb szenvedélybe­tegek lányaiban, feleségeiben.

Azt már tudtam, hogy Lisa férfiakhoz való felnőttkori viszo­nyát alapvetően meghatározta a gyermekkora, amikor alkoholista anyját gondozta, védelmezte. Türelmesen vártam, hogy Lisa be­avasson a részletekbe.

Hárman voltak testvérek; Lisának volt egy nővére, aki miatt a szülei annak idején sietve összeházasodtak, s egy öccse, aki szin­tén váratlanul csöppent a családba Lisa születése után nyolc évvel, amikor az anyja még javában ivott. Lisa volt az egyeden, tudato­san vállalt gyerek.

- Az anyámat tökéletesnek tartottam, talán mert annyira szük­ségem volt erre a hitre. Olyannak képzeltem, amilyennek látni akartam, s megfogadtam, hogy olyan leszek, mint ő. Micsoda áb­rándvilágban eltem! - Lisa megcsóválta a fejét. - Én akkor szület­tem, amikor ő meg az apám még szerették egymást, ezért én voltam az anyám kedvence. Ezt pontosan tudtam, bár ő azt mon­dogatta, hogy mindannyiunkat egyformán szerel. Amikor lehetett, mindig együtt voltunk. Amikor kicsi voltam, akkor biztosan gon­doskodott rólam, de aztán fordult a kocka, s én kezdtem őrá vi­gyázni.

- Az apám legtöbbször rémesen viselkedett. Durván bánt az anyámmal, eljátszotta az összes pénzünket. Jól keresett mint mér­nök, de sose volt semmink, mindig költöztünk egyik helyről a másikra.

- Tudja, ez a kis vers a falon jól kifejezi a vágyamat, hogy minden sokkal jobb legyen, mint a valóságban. Most már kezdem belátni, hogy így volt. Egész életemben arra törekedtem, hogy őt olyannak láthassam, mint amiről a vers ír, de az anyám nagyon ritkán közelítette meg akárcsak távolról is azt az ideált, mert leg­többször részeg volt. Én már nagyon korán próbálkoztam, hogy az összes szeretelemet, törődésemet és energiámat rá összepontosít-sam, és azt reméltem, hogy majd visszakapom tőle. erre nagyon nagy szükségem lett volna. - Lisa elhallgatolt. a szeme elfelhősö-dötl egy pillanatra. - Mindenre most jöttem rá. a terápia során. Néha nagyon fáj belegondolni, mi volt a valóság, amit sehogyse

64

tudtam megváltoztatni. - Az anyám és én nagyon közel álltunk egymáshoz, de én már nagyon korán - nem is emlékszem, mikor - elkezdtem úgy viselkedni, mintha én lennék az anya és 6 a gyerek. Aggódtam érte. és próbáltam megvédeni az apámmal szemben. Apróságokkal próbáltam felvidítani. Mindenáron bol­doggá akartam tenni, mert egyedül ő volt nekem. Tudom, hogy törődött velem, mert sokszor odahívott maga mellé, és együtt ül­dögéltünk összekapaszkodva sokáig. Nem is beszélgettünk, in­kább csak összebújtunk. Most. ha visszanézek, látom, hogy mindig rettegtem miatta - hogy egyszer valami borzasztó történik. Olyasmi, amit én megakadályozhatok, ha elég éber vagyok. Nem könnyű így élni egy gyereknek, de én nem tudtam, hogy másként is lehetne. Nem úsztam meg. mire kamaszkorba jutottam, súlyos depressziós időszakaim voltak.

Lisa halkan felnevetett. - A depresszióban az volt a legrosz-szabb. hogy amikor rám tön. nem tudtam annyira odafigyelni az anyámra. Én pedig igazán lelkiismeretes voltam... És rettegtem attól hogy akárcsak egy rövid időre is elengedjem magamtól. Az egyetlen mód erre az volt. hogy valaki másba kapaszkodjak.

Lisa behozta a teát egy vörös-fekete, lakkozott tálcán, amelyet a földre helyezett, a lábunk elé.

- Amikor tizenkilenc lettem, elmehettem Mexikóba két barát­nőmmel. Ez volt a legelső alkalom, hogy elmentem az anyám mellől. Három hétre mentünk, s a második héten találkoztam egy iszonyúan jóképű mexikóival, aki gyönyörűen beszélt angolul, na­gyon lovagias volt velem, és roppant figyelmes. A harmadik héten mindennap megkérte a kezemet. Azt mondta, hogy szerel, és most. hogy megtalált, nem tudja elképzelni az életét nélkülem. Nekem sem kellett több. ennél jobbat nem is mondhatott volna, hogy levegyen a lábamról. Azt mondta, hogy szüksége van rám. s nekem minden porcikám azt kívánta, hogy valaki rám szoruljon. Mellesleg, valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy el kell szakad­nom az anyámtól. Otthon minden olyan sötét volt és sivár. Az a férfi gyönyörű életet igén nekem. A családja gazdag volt. Jó isko­lába járatták. Semmit nem csinált, amennyire meg tudtam ítélni, de arra gondoltam, hogy elég pénzük van. nem kell dolgoznia. S

65

az. hogy ő jómódú, mégis szüksége van rám. nagyon hízelgett nekem: roppant fontosnak érezhettem magam. - Felhívtam az anyámat, és lelkesen elmeséltem mindent, ó azt mondta, bízik bennem, hogy jól döntünk. Hál nem kellett volna bíznia. Elhatá­roztam, hogy férjhez megyek, s ez nagy hiba volt.

- Tudja, én nem voltam tisztában a saját érzéseimmel. Nem tudtam, hogy szerelmes vagyok-e belé. akarom-e ÓL Csak azt lát­tam, hogy végre itt van valaki, aki azt mondja, szeret engem. Addig nagyon kevés ismeretségem volt, szinte semmit nem tud­tam a férfiakról. Annyira elfoglaltak az otthoni teendők. Üres vol­tam belül és akkor jött valaki, aki látszólag olyan sokat ajánlott föl nekem. És azt mondta, hogy szeret. Én oly sokáig szerettem mást. s végre ott volt az alkalom, hogy én legyek az. aki kap. Már nagyon kellett, mert lelkileg teljesen kiszikkadtnak éreztem ma­gam, hogy már adni sem tudtam semmit

- Szóval, gyorsan összeházasodtunk, még a szüleinek sem szólt Most őrültségnek hat. de akkor úgy vettem ez is a szerelmé­nek a bizonyítéka, hogy a szülei ellenében vállal engem. Azt hit­tem, hogy a házassággal a szülei ellen lázad, de csak éppen annyira, hogy feldühíti őket. de azért nem tagadják ki. Most már másképp látom. Tulajdonképpen volt rejtenivalója a szexuális éle­tével kapcsolatban, s az. hogy felesége van. szalonképesebbé tette őt mások szemében. Azt hiszem, ezért mondta, hogy szüksége van rám. Én pedig tökéletes választás voltam, mert amerikaiként csak gyanús idegen lehettem abban a kultúrában. Bárki más a helyem­ben, különösen az ő társadalmi osztályából, előbb-utóbb elmondta volna valakinek, amit én is láttam. Akkor pedig az egész város megtudta volna. Én meg kinek mesélhettem volna? Ki állt velem szóba? És ki hitt volna nekem?

- Azt hiszem ez az egész nem volt tudatos, kiszámított törek­vés a részéről, legalábbis nem jobban, mint amennyire én meg tudtam volna indokolni a házasságomat Valamiképpen összeillet­tünk, s eleinte azt hittük, hogy ez a szerelem.

- És tudja, mi történt az esküvő után? Haza kellett menni, és olyan emberekkel együtt élni. akik még csak nem is tudtak a házasságunkról! Szörnyű volt. Engem utáltak, s az volt az érzé-

sem. hogy őrá is már régebb óta haragudtak. Egy szót nem beszél­tem spanyolul. Az egész család tudott angolul, de nem voltak hajlandóak megszólalni. Teljesen ki voltam közösítve, senkivel nem érintkeztem, s rettegtem az első perctől kezdve. Esténként gyakran egyedül hagyott, olyankor a szobánkban maradtam, s megszoktam, hogy nélküle aludjak cl. Szenvedni már tudtam, megtanultam otthon. Valahogy azt képzeltem, hogy ez a szerelem ára. s természetes dolog.

- Gyakran részegen jött haza. felajzottan. s ez rémes volt. Női parfümöt éreztem rajta.

- Egy éjjel már régen aludtam, amikor felriadtam valamire Ott állt a férjem, be volt rúgva, és az én hálóköntösömben illegette magát a tükör előtt Megkérdeztem, hogy mit csinál, s erre azt mondta: „Ugye. milyen csinos vagyok?" Kicsit mórikálta magát, s láttam, hogy ki van rúzsozva.

- Végre leesett a tantusz. Tudtam, hogy ki kell szabadulnom onnan. Addig is nyomorultul éreztem magam, de biztosra vettem, hogy én vagyok a hibás, ha még jobban szeretnem őt. akkor mel­lettem maradna. A szüleit is rábírhatnám, hogy elfogadjanak, sőt szeressenek is. Hajlandó voltam rá. hogy még keményebben pró­bálkozzam, éppen úgy. ahogy azelőtt az anyámmal. De ez mar más helyzet volt. őrültség.

- Pénzem nem volt. s lehetőségem sem. hogy szerezzek, úgy­hogy másnap megmondtam neki. mindent elmondok a szüleinek, ha nem visz el San Diegoba. Azt hazudtam, hogy telefonáltam a mamámnak, s ő ott vár. s ha odavisz. többé nem háborgatom. Nem tudom, honnan vettem a bátorságot, mert közben attól fél­tem, hogy megöl, vagy ilyesmi, de sikerült a dolog. Annyira félt. hogy megtudják a szülei. Szó nélkül elvitt a határig, adott pénzt a buszra San Diegóig és még vagy tizenöt dollárt. Egy barátnőmnél kötöttem ki San Diegóban. Addig ott voltam, amíg munkát talál­tam, aztán negyedmagammal lakást béreltem, s elég vad életbe kezdtem.

- Addigra már semmilyen személyes érzés nem maradt ben­nem, teljesen érzéketlenné váltam, csak a részvétre való hatalmas képességem működött s emiatt sokszor bajba kerültem. A követ-

67

kező három-négy évben rengeteg férfivel lefeküdtem, mert sajnál­tam őket Szerencse, hogy nagyon nem fajult el ez a helyzet. A legtöbbjük alkoholista vagy kábszcres volt. Bulikon találkoztam velük, néha bárban, és mindig úgy látszott, hogy szükségük van a megértésemre, a segítségemre, s ez vonzott, mint a mágnes.

Lisa vonzalma az ilyen típusú férfiakhoz tökéletesen érthető az anyjával való kapcsolata fényében. A szeretethez legközelebbi ál­lapot, ami Lisának osztályrészül jutott gyermekkorában, az. hogy szükség volt rá. Amikor tehát felbukkant egy férfi, akinek látszó­lag szüksége volt rá. akkor ő (elajánlotta a szerelmét. A partner­nek nem kellett kedvesnek, odaadónak. figyelmesnek lennie. A rászorultságának a tudata elég volt Lisának ahhoz, hogy felkava­rodjanak benne a régi érzelmek, s felébredjen benne a gondosko­dás ösztöne.

- Az életem zűrös volt - folytatta a történetet -. éppúgy, mint az anyámé. Nehéz lett volna megmondani, melyikük volt a bete­gebb. Huszonnégy éves voltam, amikor az anyám kijózanodott. A nehezebbik utat választotta. Egyedül ült otthon, s magától felhívta a Névtelen Alkoholisták Segélyszolgálatát, és segítséget kért. Ki­küldtek hozzá két embert beszélgetni, akik elvitték őt egy találko­zóra aznap délután. Azóta egy kortyol sem ivott

Lisa szeretetteljesen mosolygott anyja bátorságán. - Gondolom, már nem bírta tovább, mert egyébként nagyon

büszke asszony, túl büszke ahhoz, hogy segítségei kérjen, hacsak nem megy másképp. Hála Istennek, hogy nem voltam ott. külön­ben bedobtam volna magam, hogy könnyítsék az állapotán, s ak­kor talán sohasem jut el az igazi segítségig.

- Akkor kezdeti keményen inni. amikor kilenc éves voltam. Amikor hazamentem az iskolából, ő mindig ott feküdi a díványon, ki voll nyúlva, mellelte az üveg. A nővérem mindig mérges volt rám. mondván, hogy nem veszem tudomásul a valóságot, s így is voll, de én túlságosan szereltem az anyámat, s még magam előtt sem ismertem be. hogy ő bármi rosszat tett volna.

- Nagyon közel álltunk egymáshoz. Ó meg én. Amikor szét­esett a szüleim házassága végleg, akkor én akartam őt kárpótolni mindenért Az ő boldogsága voll nekem a legfontosabb a világon.

Nekem kellett jóvátenni, hogy az apám fájdalmai okozott neki. s én nem ludtam mást. csak jól viselkedni. Tökéletes igyekeztem lenni mindenben. Főztem, takarítottam anélkül, hogy bárki kérte volna. Próbáltam meghúzni magam, senkinek sem a terhére lenni.

- Semmi nem sikerült. Most már tudom, hogy két hihetetlen nagy problémát akartam a nyakamba venni: a szüleim rossz há­zasságát és anyám súlyosbodó alkoholizmusát. Esélyem sem volt a sikerre, de ez nem riasztott vissza. S aztán, hogy nem sikerült, magamat vádoltam a kudarcért.

- Az anyám boldogtalansága nekem is fájl. Tudtam, hogy van még terület, ahol bizonyíthatok, például az iskola. Nem voltam túl jó tanuló, mert nagyon lekötöttek az otthoni problémák, az öcsém­re kellen vigyáznom, főztem, és végül munkát is vállaltam, hogy segítsek anyagilag. Az iskolában évente egyszer tudtam valami brílliáns teljesítményt nyújtani. Gondosan megterveztem, mi le­gyen az, hogy legyen minél hatásosabb. Így akartam bizonyítani a tanároknak, hogy nem vagyok hülye. De ettől eltekintve éppen-csak átcsúsztam a küszöbön. Azt mondták a tanárok, hogy meg sem prohalok jobb lenni. Haha! Nem tudták, hogy mennyire küsz­ködöm, hogy jó legyek - hogy otthon összetartsam a családot. De az eredményeim rosszak voltak, az apám üvöltölt. az anyám meg sírt. Magamat vádoltam, hogy nem vagyok tökéletes. És még job­ban igyekeztem.

Ilyes súlyos működési zavarokkal küzdő családokban, ahol lát­szólag megoldhatatlan problémák halmozódnak, az emberek más. egyszerűbb gondokra összpontosítanak, amelyeket talán meg is lehel oldani. Imígy vált Lisa előmenetele központi kérdéssé - még Lisa szemében is. A család hinni akarta, hogy ez az a kérdés, amely ha megoldódik, harmóniát hoz az életükbe.

Lisára iszonyú nyomás nehezedett. Nem elég. hogy ő akarta megoldani a szülei problémáját, s ő volt. aki magára vette anyja feladatait, ráadásul még ő volt a fekete bárány is. Az óriási terhek következtében nem lehetett sikerélménye, akármilyen hősiesen küzdött is. Természetes módon az önbizalmát mindez súlyosan megtépázta.

69

- Egyszer felhívtam a legjobb barátnőmet, és ezt mondtam ne­ki: .Kérlek, engedd, hogy beszéljek. Közben olvashatsz is. ha akarsz. Nem kell rám figyelned. De szükségem van valakire a vonal túlsó végén." Abban nem hittem, hogy valaki arra érdeme­sít, hogy meghallgatja a problémáimat! Persze, ő meghallgatott. Az apja gyógyulófélben lévő alkoholista volt, aki a Névtelen Al­koholistákhoz fordult. Azt hiszem, a barátnőm ugyanolyan jó ha­tással volt rám azzal, hogy meghallgatott, mint az a program a kezeitekre. Nekem nagyon nehezemre esett beismerni, hogy bár­mi rossz, hacsak nem az apámról voll szó. öt nagyon utáltam.

Lisa meg én pár percig némán kortyoltuk a teát. Miután leküz­dölte magában a keserű emlékeket, egyszerűen így folytatta: - Az apám tizenhat éves koromban elhagyott bennünket. A nővérem akkor már nem élt velünk, ó három évvel voll idősebb nálam, s amim tizennyolc leli. állásba meni és elköltözött. Maradiunk az anyámmal és az öcsémmel. Azt hiszem, már lassan olt tartottam, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok, annyi teherrel járt. hogy az anyámról gondoskodjak, örömet szerezzek neki. hogy vigyázzak az öcsémre. Akkor mentem Mexikóba, megházasod­tam, hazajöttem, elváltam, s aztán évekig futkostam egyik férfitől a másikig.

- Körülbelül öl hónappal azután, hogy az anyám a Névtelenek­hez kezdett járni, találkoztam Garyvel. Az első együtlétünkön be volt kábítózva. A barátnőmmel hármasban kocsikáztunk, aki is­merte Garyt. Gary füves cigarettái szívolt. Tetszenem neki. ő is leiszett nekem, ezt mindketten tudattunk a másikai a barátnőmön keresztül. Elég hamar felhívott ezután, és meglátogatott. Mókából rávettem, hogy üljön modellt, s emlékszem, mennyire megrohan­tak az érzések. Még soha más férfi iráni nem éreztem így.

- Akkor is be voll állítva, s ahogy olt ült. lassan beszélt - tudja, ahogy az emberek kábszer hatása alatt teszik -. nekem meg any-nyira elkezdett reszketni a kezem, hogy abba kellett hagynom a rajzot. A rajztáblát a (érdemnek kellett támasztanom, hogy ne lás­sa a kezem remegését.

- Ma már tudom, hogy a; indított annyira meg, hogy éppen úgy beszélt, mint az anyám, amikor egész nap ivott. Hosszú szüne-

71,

lekkel, gondosan megválogatott szavakkal, amelyek mintha túl lennének hangsúlyozva. Mindaz a szeretet és törődés, amit az anyám iránt éreztem, összekapcsolódott bennem a testi vonzalom­mal, mert Gary jóképű volt. Akkor még nem tudtam, mi ütött belém, természetes. hogy azt hittem, ez a szerelem.

Az. hogy Lisa kapcsolata Garyvel nem sokkal azután kezdő­dött, hogy az anyja abbahagyta az ivást, nem volt véletlen. A két nő kötődése sohasem szűnt meg. Az anyja távol voll ugyan Lisálól. de így is Lisa figyelmének és szereletének középpontjában állt. Amikor a lány rájött, hogy az anyja az ő segítsége nélkül megvál­tozott, s kezd kigyógyulni az alkoholizmusából, akkor elfogta a félelem, hogy nincs rá szükség. Hamarosan mély kapcsolatot léte­sített tehát egy másik szenvedélybeteggel. Lisa a házassága után felszínes ismereltségeket kötött, egészen az anyja kijózanodásáig. Amikor az anyja segítségén a Névtelen Alkoholisták társaságához csatlakozott, akkor Lisa „beleszeretett" egy kábítószeresbe. Egy aktív szenvedélybeteggel való kapcsolatra volt szüksége ahhoz, hogy „normálisnak" érezhesse magát.

Lisa elmesélte a hatéves kapcsolat törtenetet. Gary csaknem azonnal odaköltözött hozzá, s az első hetekben kijelentette, hogy ha választania kell a kábítószer és a lakbérfizetés között, akkor az előbbit vásárolja meg. Lisa mindazonáltal eltökélten hitte, hogy Gary meg fog változni, s egyszer énekelni fogja a viszonyukat, s ő is fenn akarja tartani. Biztos volt benne, hogy Gary előbb-utóbb ugyanúgy fogja szeretni őt. mint ahogy ő ragaszkodott Garyhez.

A fiú ritkán dolgozott, s amikor megtette - híven ígéretéhez -. a pénz a legdrágább marihuánára vagy hasisra ment el. Lisa kez­detben maga is megpróbátkozott a droggal, de amikor úgy találta, hogy ettől nem tudja megkeresni a kenyérrevalót, akkor felha­gyott vele. Végsősoron felelős volt mindkettőjükén, s ezt a fele­lősséget ő komolyan vette. Amikor felmerült benne, hogy kidobja a fiút (miután például ismételten pénzt vett ki az erszényéből, vagy pánit rendezett a lakásban, mikor Lisa fáradtan hazajött a munkából, vagy a fiú nem jött haza egész éjjel), akkor Gary bevá­sárolt vagy vacsorával várta őt vagy azzal, hogy kifejezetten

71

kettőjüknek szerzen kokaint, akkor Lisa elhatározása füstté vált. miközben azt mondogatta magában, hogy végül is szereli őt Gary.

A fiú történetei a gyerekkoráról megríkatták Lisát. A lány biz­tosra vette, hogy ha eléggé szereti Garyt. akkor kárpótolhatja min­den szenvedésért. Úgy érezte, nem hibáztathatja a fiút a viselkedéséért, hiszen olyan rossz gyerekkora volt - s eközben Lisa elfeledkezett a saját fájdalmas múltjáról, annyira igyekezett Garyt jóvátenni.

Egyszer össze vitatkoztak, mert Lisa nem akarta odaadni az ap­jától szülelésnapjára kapott csekket, s akkor késsel Gary össze­szabdalta az összes vásznai a lakásban.

- Oda jutottam akkor már. hogy azt gondoltam: ez is az én hibám, miért kellett feldühítenem. Még mindig magamra akartam venni minden felelősséget: megpróbáltam megváltoztatni a meg­változhatatlan!.

- Másnap szombat volt. Gary elment valahová, én pedig rendet raktam. Sírtam, ahogy kidobáltam három évi festés eredményét Ment a tévé. hogy valami elvonja a figyelmemet. Egy nő beszélt, akit megvert a férje. Az arca nem látszott, miközben elmondta az életét. Tényleg rémes dolgokat élt át. s aztán azt mondta - ..Nem gondoltam, hogy akkora a baj. mert még bírtam."

Lisa lassan megcsóválta a fejét. - Pontosan ezt tettem én is. Azért maradtam abba a rémes állapotban, mert még bírtam Ahogy a nőt hallgattam, azt mondtam, hangosan: „De hát talán többet érdemelsz, mint azt a legrosszabbat, amit még elbírsz visel­ni!" Akkor ráébredtem, mit mondtam, és elkezdtem sírni, mert rám is igaz volt. Én is többet érdemlek. mint a fájdalom, a csaló­dás, a kidobott pénz és a káosz. Minden egyes megrongált képet kézbevéve mondtam magamnak: elég volt. nemin csinálom ezt tovább. Amikor Gary hazajön, a holmiját összecsomagolva találta a bejárat előtt Lisa elhívta a legjobb barátnőjét meg a férjét, hogy legyen bátorsága megmondani Garynek. hogy el kell mennie.

- Nem voll jelenet mert a barátaim ott voltak. Csendben el­ment. Később hívogatón, fenyegetődzön. de nem válaszoltam ne­ki semmit ezért egy idő után abbahagyta.

72

- Tudnia kell. hogy nem magamtól voltam ilyen - mármint hogy nem voltam semmire hajlandó. Aznap délután felhívtam az anyámat, amint beállt a nyugalom, és elmondtam neki mindent. Azt javasolta, hogy járjak az alkoholista szülők felnőtt gyerekei számára rendezett összejövetelekre. És csak azért hallgattam rá. mert annyira szenvedtem.

Ahogy a tinédzsereknek is van hasonló szervezetük, az alkoho­listák felnőtt rokonai és barátai is társaságba tömörülnek, hogy egymás segítségével kimásszanak az alkoholistákkal kapcsolatos megrögzöttségeikből. Az alkoholisták felnőtt fiai és lányai azért jönnek össze, hogy a gyermekkorban őket én rossz hatásoktól megszabaduljanak. Ezek a hatások leginkább a megszállott szere­tet jellegzetességeit mutatják.

- Ekkor volt. hogy kezdtem önmagamat megérteni. Gary az volt nekem, mint az anyámnak az alkohol. Kábítószer volt. nem tudtam nélküle meglenni. Addig a napig, amíg ki nem adtam az útját, örökösen attól rettegtem, hogy elhagy. Ezért csináltam min­dent úgy. hogy ő jól érezze magát. Ugyanúgy éltem, mint gyerek­koromban: keményen dolgoztam, jól viselkedtem, semmit nem követeltem magamnak, és vállaltam azt is. hogy a másik felelős­sége legyek.

- Mivel mindig önfeláldozás volt az életem, nem ismertem volna önmagámra, ha nincs valaki, akit segíteni kell. vagy nincs szenvednivalóm.

Lisa mély kötődése az anyjához, és a kapcsolatukból fakadó önfeláldozás és önfeladás felkészítette a lányt azokra a későbbi szerelmi viszonyokra, amelyek inkább szenvedést, mint egyéni beteljesülést hoztak a számára. Mint kislány elhatározta, hogy a szeretete és az önzetlensége erejével kizár minden gondot az any­ja életéből. Ez a döntése csakhamar ösztönös, tudatalatti hajtóerő­vé vált. Teljesen járatlan volt abban, hogyan kell saját érdeken szem előtt tartani, érvényesíteni, de szakértő módon törődött má­sok jólétével, ezért bonyolódott olyan kapcsolatokba, amelyekben remélhette: a szerelme erejével a rosszat jóvá változtathatja valaki más számára. S hűen önmagához, amikor kudarcot vallon, csak még elszántabban próbálkozott.

73

74

75

70

77

78

KELL, HOGY KELLJEK NEKED

l i

82

szélgetés lehetőségét, megkértem, csatlakozzon hozzám egy sétá­ra a főiskola melletti parkban. Amíg összeszedtem a holmimat, s kivonultunk az előadóteremből, élénken csevegett velem, de amint kiléptünk a szürke, novemberi ég alá. csendessé, tűnődővé vált.

Egy elhagyott ösvényen bandukoltunk. Csönd volt. csak a le­hullott platánlevelek zizegtek a lábunk alatt.

Melanie egy lépéssel lemaradt, hogy a talpával végigsúroljon néhány fonákját mutató, szárazon felfelé kunkorodó, tengeri csil­lag formájú levélen. Kisvártatva halkan megszólalt: - A/ én anyám ugyan nem volt alkoholista, de abból, amit ma a betegség hatásáról meg a családról elmondott, számomra kiderült, hogy nem volt sok különbség... Lelkileg volt beteg. - valóban tiszta őrült volt -. ami végül is megölte. Iszonyú depresszióba esett, rengeteget volt kórházban, néha elment hosszabb időre hazulról. A szerek amelyekkel gyógyították, csak rontottak rajta. Addig úgy volt bolond, hogy magánál volt. ezután ki is volt ütve. De hiába volt teljesen kótyagos a szerektől, végül is sikerült neki az öngyil­kossági kísérlete. Igyekeztünk mindig mellette lenni, de akkor ép­pen senki nem volt vele egy rövid időre. A garázsban felakasztotta magát. Az apám találta meg.

Melanie megrázta a fejét, mintha a sötét emlékeket akarna el­hessenteni magától, aztán folytatta: - Amit elmondott ma. az. nagyrészt rám is vonatkozik, de az nem igaz Seannal kapcsolat­ban, amit az alkoholista vagy problémás családokban felnövőkről mondott, hogy ők maguk is alkoholista vagy kábszeres partnert választanak. Sean. hál'istcnnck. nem iszik és a drog sem érdekli. De vannak más problémáink. - Melanie elfordította a tekintetet rólam, kis fintort vágott.

- Általában kézben tudom tartani a dolgokat... - a fintor eltűnt -. ...de ez marsok... - Szembefordult velem, s mosolyogva vállat vont. - Nincs kaja. pénz és idő - más baj nincs. - Ezt úgy mond­ta, mint aki csak viccel, most várja a hatást. Kicsit nógatnom kellett, hogy mondjon többet, s ő közönyös hangon folytatta: -Sean megint elment. Van három gyerekünk. Susie hat éves. Jimmy négy. Péter meg kettő és fél. Részmunkaidőben dolgozom.

mini kórháti adminisztrátor, készülök a nővérvizsgára, köztien próbálom ellátni a családot. Sean általában a gyerekekkel van. amikor nincs órája a művészeti akadémián, vagy elmegy valaho­vá. - Melanie hangjában nem volt árnyalatnyi szemrehányás sem.

- I két évvel ezelőtt házasodtunk össze. Tizenhét voltam, éppen kikerültem a középiskolából. Sean huszonnégy éves volt. játszott mint színész és részidőben tanulta is a mesterséget. Három barát­jával alkon együtt. Vasárnaponként meglátogattam őket. és hatal­masakat főztem nekik. Én voltam Sean vasárnapi nője. Pénteken és szombatonként vagy színpadon volt. vagy mással randevúzott. Engem mindenki szívesen látott, az én vacsorám volt a legkiasz -szabb dolog, amiben egész héten részük lehetett. Húzták Seant. hogy mién nem vesz engem feleségül, s akkor gondoskodnék róla. Szerintem tetszett neki az ötlet, mert ezt tette. Megkérdezte, hogy feleségül megyek-e hozzá, s én persze igent mondtam. Na­gyon fel voltain dobva. Sean iszonyú jóképű. Nézze! - Melanie elővett a táskájából néhány műanyagba bújtatott fényképet. Az első Seant ábrázolta: sötét szemek, jóformájú arc. férfiasan erős áll - valóban megejtően jóképű. A kép ránézésre egy színész­vagy modellalbumba készült fotó kicsinyített változatának tet­szett. Megkérdeztem, hogy így van-e. a Melanie megerősítette a feltevésemet. Egy jól ismert fotós, aki készítette a képet.

- Mint egy filmsztár - mondtam, s a lány büszkén bólintott. Megnéztük a lobbi képet is. amely a három gyereket ábrázolta, ahogy másznak, járnak, születésnapi gycnyákal fújnak el. Szeret­tem volna Seanról egy kevésbé pózolós képes látni, s megjegyez­tem, hogy egyszer sem látható a gyerekek mellett.

- Nem, mert általában ő csinálja a képeket. Elég jó fotózásban, ahogy a színészetben és egyéb művészetekben is.

- És műveli is valamelyik dolgot jelenleg? - Hát. most nem. A mamája küldött neki pénzt, úgyhogy meg­

int New Yorkba ment. hogy megnézze, mik a lehetőségek. - Ki­csit mintha elszontyolodott volna.

Mivel nyilvánvalóan lojális volt a férjéhez, természetes lett vol­na, ha Melanie reménykedéssel említi Sean New York-i portyázá­sát. Nem így volt. ezért megkérdeztem: - Melanie, mi a baj?

Most először váltott halványan panaszosra a hangja: - Nem a házasságunkkal van baj. Hanem az anyjával. Folyton pénzt kül­dözget neki. Amikor végre úgy tűnik, mellettünk marad, vagy állást kerít, mindannyiszor jön egy csekk, és akkor Sean lelép. Ha az anyja abbahagyná a pénzelését, akkor minden rendben lenne.

- És ha soha nem hagyja abba? - Akkor Scannak kell megváltoznia Majd én megértetem vele.

mennyi fájdalmat okoz nekünk. - A fekete szempillákon könny csillant. - Vissza kell utasítania, ha legközelebb pénzt küld az anyja.

- De Melanie. ez nem nagyon várható azok után, amikel el­mondott.

A lány eltökélten felkapta a fejét. - Az anyósom nem fog min­dem elrontani. Sean meg fog változni.

Melanie egy különösen nagy levélre bukkant, s néhány méteren maga előtt rugdosta, s nézte, amíg az szét nem esett.

Vártam egy kicsit. - Van még valami? - kérdeztem aztán. - Nagyon sokszor megy New Yorkba - válaszolt, miközben

még mindig a leveleket rugdalta. - Van ott valakije - lette hozzá újra azon a közönyös, halk hangon.

- Egy nő? - kérdeztem, s a lány félrekapta tekintetét, s bólin­tott.

- Mióta tart a viszony? - Ó. már évek óla. - Melanie megvonta a vállát. - Az első

terhességem alatt kezdődön. Nem is nagyon vádolom érte. Én folyton rosszul voltam, nyomorultul éreztem magam, ő meg olyan messze volt.

Melanie meglepő módon magára vetle a felelősségei Sean hűt­lenségéért, ahogy a férje és a gyerekek fenntartása is őt terhelte, amíg Sean különféle foglalkozások között ingázott. Megkérdez­tem Melanic-t. nem gondolt-e válásra.

- Egyszer különváltan éltünk egy darabig. Ez persze nevetsé­gesen hangzik, hiszen egyébként sem volt szinte soha otthon. De egyszer kijelentettem, ez így nem mehet tovább - főként, hogy móresre tanítsam, s akkor csaknem fél évig tényleg külön éltünk, ó néha felhívott azért, én meg pénzt küldtem neki. ha szüksége

83

voll rá. ha adódott valami ígéretes, s addig is ki kellett húznia valahogy. De lényegében függetlenek voltunk egymástól. Még randevúztam is két másik férfivel! - Melanie ezt úgy mondta, mintha csoda lenne, hogy más férfiak is érdeklődnek iránta. -Mindkettő nagyon rendesen bánt a gyerekekkel - folytatta tűnőd­ve -, segítettek nekem a ház korul. megjavítottak ezt-azt. aprósá­gokat vettek, amire szükségem volt. Jó érzés volt. hogy így bánnak velem, de igazán nem voltam oda értük. A legkevésbé sem tudtam azt érezni irántuk, amit Sean iránt. Végül visszamen­tem Seanhoz. - Melanie pajkosan mosolygott. - El kellett magya­ráznom neki. miért ragyog úgy a ház.

- A park közepén jártunk. Tudni akartam, milyen volt Melanie gyerekkora, hogy megértsem, mi alakította olyanná, hogy viselje jelenlegi nehéz helyzetét.

- Ha visszagondol a gyerekkorára, mi jut eszébe, hogyan látja saját magát? - Melanie összevonta a szemöldökét, ahogy vissza­idézte a múltat.

- Hát. ez fura! Kötényben látom magam, ahogy egy sámlin állok a tűzhely előtt, és kavargatok valamit a lábasban, öt gyerek közül én voltam a harmadik. Az anyám tizennégy éves koromban halt meg. de már jóval azelőtt főztem és takarítottam, mert ő olyan beteg volt. Egy idő után. már ki se jött a hátsó szobából. A két bátyám állásba ment rögtön iskola után. hogy anyagilag segítse­nek, és valahogy én lettem az anya a családban. A két húgom három, illetve öt évvel volt nálam fiatalabb, úgyhogy jórészt min­den rám maradt a háztartásban. Azért nagyon jól elboldogultunk. A papa dolgozott, és bevásárolt. Én főztem és takarítottam. Meg­tette mindenki, ami tőle telt. Pénzünk nem volt sok. de azért meg­voltunk. A papa iszonyúan keményen dolgozott, sokszor két állásban. Ezért aztán keveset is volt otthon. Részben, mert dolgo­zott, de azt hiszem, az anyámat sem nagyon akarta látni. Mi is kitértünk az útjából, amennyire lehetett. Nagyon nehéz természete volt.

- Az apám újból megnősült, amikor felsős lettem a középisko­lában. Ettől kezdve könnyebb lett az élet. mert a felesége is dolgo­zott, és volt egy lánya, aki tizenkét éves volt, mint a kishúgom.

96

Minden összejön, a pénz sem volt gond. A papa sokkal boldogabb lett. Most először jutott mindenre.

- Mit érzett az anyja halálakor - kérdeztem. Melanie összeszorította a fogát. - Az. aki meghalt, már évek

óta nem volt az anyám. Valaki más volt - valaki, aki aludt, vagy sikítozott, és folyton bajt csinált. Emlékszem arra. amikor még tényleg az anyám voll. de csak nagyon halványan. Nagyon-na­gyon rég volt ő az a kedves, meleg asszony, aki énekeli, míg dolgozott vagy játszott velünk. Tudja. ő ír volt. s olyan mélabús dalokat ismert... Szóval, azt hiszem, megkönnyebültünk. mikor meghalt. De azért bűntudatom is volt: ha én jobban megértettem volna, vagy többet törődtem volna vele. akkor nem lett volna olyan beteg... Inkább nem is gondolok erre. ha nem muszáj...

Közeledtünk a helyhez, ahová mennem kellett, s a még hátralé­vő perceket ki akartam használni, hogy segítsek Malenie-nak leg­alább bepillantást adjak egy pillantást vetni a problémái hátterébe.

- Gondolja, hogy van hasonlóság a gyerekkora meg a mostani élete között? - kérdeztem.

A lány kissé kényszeredetten elnevette magát. - Sosem gondol­tam volna, hogy ennyire van hasonlóság. De most. hogy beszé­lünk róla... Tulajdonképpen ugyanúgy várom Seant. ahogy annak idején az apámra vártam. Arra is rájöttem, hogy azért nem hibázt­atom soha Seant, mert valahogy úgy látom őt is. mint az apámat láttam, aki azért volt távol, hogy gondoskodjon rólunk. Ertem én. hogy ez nem ugyanaz, mégis ugyanúgy ítélem meg. azt gondo­lom, hogy ez van. ezt kell szeretni.

Szünetei tartóit, megpróbált még jobban összpontosítani az elé­je kirajzolódó összefüggésekre. - Igen. én még mindig ugyanaz a bátor kis Melanie vagyok, aki mindent a vállára vesz. kevergeti az ételt a tűzhelyen, vigyáz a gyerekekre. - Vaníliaszín arca belepi­rult a felismerésbe. - Tehát igaz. amit az előadásában mondott az olyan gyerekekről, mint én voltam. Tényleg olyan embereket talá­lunk magunknak, akikkel felnőttként is tovább játszhatjuk a régi szerepeket!

Amikor elbúcsúztunk. Melanie vadul megölelt. - Köszönöm, hogy meghallgatott - mondta. - Jó volt egy kicsit kibeszélni ma-

87

gam. És most jobban értem is a dolgokat, de azért nem adom fel -még nem! - A fejét felvetette, láthatóan jobb kedvre derült. -Végül is. Sean sem nőtt még fel. De fel fog nőni! Felnőtté kell válnia, nem?

Választ sem várva sarkon fordult, s elmasírozott a kavargó fale­velek között.

Melanie tisztábban látott ugyan, de még számos más hasonla­tosság a múltja és a jelene között elkerülte a figyelmét.

Miért kelleti egy ilyen okos. vonzó, energikus és jó képességű fiatal nőnek, mint Melanie ilyen keserves és kemény életei élnie Seannal? Azért, mert benne, és más boldogtalan otthonokban ahol a felelősség és a lelki teher túl nagy volt. felnőit nő lelkében összekeveredik a jó és a rossz, s végül egy és ugyanaz a kettő. Azért, mert ő is, mini más, olyan boldogtalan családban felnöve­kedeti nő, akire túl sok felelősség és túl nagy lelki teher neheze­den, már nem tudott különbségei lenni a maga számára jó és rossz halások között, ezek egybemosódlak.

Melanie családjában például szülői gondoskodásról aligha be-szélhetünk. csupán végnélküli küszködésről, amint a családtagok megpróbálták ellensúlyozni az anya személyiségének széteséséi. S mindazért, hogy Melanie oly hősiesen helytállt a háztartás front­ján, az volt a jutalom, hogy apja hálás szívvel támaszkodott rá. Ez voll a szeretetre leginkább hasonlító emberi viszony, ami Melanie-nak osztályrészül jutott gyerekkorában. Ilyen helyzeben egy gye­rek természetes módon félelmet érez s azt, hogy agyon van nyomva a terhekkel, de Melanie-ban ezt az érzést elhomályosította az a tudat, hogy ő képes mindennel megbirkózni. A magabiztosság kényszerűen fejlődött ki anyja tökéletlenségéből s abból, hogy az apjának szüksége van őrá. Nehézlecke egy gyereknek amikor azt éreztelik vele .hogy ő erősebb az egyik s:ulönél_es a másik sem boldogulhatnélküle A gyerekkori szerep formálta őt a ..megmentövé", aki fölülemelkedik a nehézségeket, a zűrzavaron, s bátorságával, erejével és tántoríthatatlan akaratával megóvja a körülölte lévőket.

88

89

90

91

92

93

A kis Melanie esetében azonban ez a nagyon erős vágy teljesült. Sokféle tekintetben valóban betöltötte anyja helyét. Látszólag sa­ját vágyainak és akaratának mágikus erejével nyerte meg az apját magának. Ezután töretlen hitével önmagában más, érzelmileg ne­héz helyzetekkel szembesült, amelyeket szintén varázsütésre szere­tett volna megváltoztatni. Zokszó nélkül fogadott szól, s puszta akaratával szállt a ringbe. A későbbi kihívásokat hűtlen, felelőt­len, éretlen személyiségű férj. három gyerek felnevelése szinte tel­jesen egyedül, súlyos anyagi gondok, komoly iskolai követelmények, mellette teljes munkaidős állás, zokszó nélkül fo­gadta.

Sean nagyszerű alanynak bizonyult arra, hogy Melanie kiélhes­se a másik megváltoztatására irányuló törekvéseit, s eközben meg­feleli a lány más. gyerekkori ál-felnőtt szerepéből fakadó igényeinek is. vagyis bőséges alkalmat nyújtott Melanie-nak a szenvedésre, a tűrésre, s arra, hogy elkerülje a szexuális érintke­zést, de kiélhesse gondoskodó ösztöneit.

Mindebből következően Melanie-l nem láthatjuk egy rossz há­zasság szerencsétlen áldozatának - éppen ellenkezőleg, ő meg Sean kielégítették egymás legalapvetőbb lelki szükségleteit. Pom­pásan illettek egymáshoz. Az anyós jól időzített pénzküldeményei kényelmesen rövidre zártak minden olyan hajtóerői, amely révén Sean fejlődhetett, felnőttebbé válhatott volna, s ez kétségtelenül problémát jelentett a házasságukban, de semmiképpen sem voll a Nagy Probléma, ahogy Melanie látta. Valójában az volt a gond. hogy két ember semmiképpen sem egyforma, egyaránt egész­ségtelen életvitele olyan jól kiegészítette egymást, hogy mindket­ten nyugodtan olyanok maradhatlak, amilyenek voltak.

Képzeljük el kettőjüket mint táncosokat, egy olyan világban, ahol mindenki más is táncos, s mialatt felnő, megtanulja a saját koreográfiáját. Egyéni esetekben, személyiségeknek, s legfőkép­pen a gyermekkorban elsajátított mozdulatoknak. Sean és Melanie külön-külön kifejlesztette a maga pszichológiai tánclépéseit, moz­dulatait, gesztusait.

Egy nap aztán találkoztak, s felfedezték, hogy bármennyire kü­lönbözik is a mozgásviláguk, amikor együtt ..táncolnak". varázsos

94

párost alkotnak; tetteik, reakciójuk a másik személyére tökéletes balettá olvad össze, amelyben csak láncolnak, táncolnak, körbe, körbe, zavartalanul.

Ahányszor Sean lerázott magáról egy feladatot, Melanie kész­ségesen magára vállalta. Amikor a lány megszerezte a család­fenntartás ismerős terheit, akkor a fiú odébb szökellt, hogy Melanie-nak legyen tere kiélni a hajlamait. Amikor Sean más partnernő után nézett, Melanie kis sóhajjal gyorsított saját tempó­ján, hogy le legyen kötve a figyelme. Amikor a fiú leláncolt a színpadról, a lány tökéletes mozdulatokkal egyedül járta tovább... És ez így ment újra meg újra.

Melanie-nak ez a koreográfia néha izgalmas voll. és sokszor egyszemélyes. Előadódolt. hogy zavarbaejtőnek. vagy fárasztónak találta. De a legkevésbé sem akarta volna abbahagyni a táncol, amelynek olyan jól ismerte a lépéseit. Minden mozdulat olyan magától értetődőnek, jónak tűnt. hogy azt hitte, ezt a táncot szere­lemnek hívják.

TÁNCOLUNK...?

99

ION

101

ja

103

104

1G5

106

107

108

109

110

112

Arlene vonza lma Kllis iráni

113

114

115

116

117

118

119

120

121

FÉRFIAK, AKIK MEGSZÁLLOTTAN SZERETŐ NŐT VÁLASZTANAK

125

126

127

128

129

130

131

132

133

134

135

136

137

138

139

140

141

142

143

144

145

146

147

148

149

150

ISI

152

153

154

A SZÉP ÉS A SZÖRNYETEG

157

158

159

160

161

162

163

164

165

166

167

168

169

170

171

172

173

174

175

176

177

178

179

180

181

182

183

184

IH5

186

187

188

189

190

191

192

193

194

195

196

197

198

AZ EGYIK SZENVEDÉLY­BETEGSÉG TÁPLÁLJA A MÁSIKAT

lői

202

203

204

205

206

207

20H

209

210

211

212

213

gadhatja önmagát, az érzéseit, ha visszatér a kényszeres evéshez, vagy egy egészségtelen kapcsolatba merül. Mivel ezt tudja. Bren-da óvatosan közeledik a férfiakhoz: soha nem beszél meg akkorra randevút amikor például valamelyik csoport gyűlése van. A gyó­gyulás nagyon fontos a számára, és semmiképpen nem akarja ve­szélyeztetni, ahogy fogalmazza: „Sportot űzök abból, hogy semmit ne titkoljak el, hiszen elsősorban ettől lettem olyan beteg. Ha új férfi bukkan fel a láthatáron, s úgy tűnik, közös lesz az utunk egy darabig, elmondom neki a betegségemet, s azt hogy milyen fontos szerepet játszanak a csoportos megbeszélések az életemben. Ha nem tudja megemészteni az igazságot, vagy nem érti meg. nos. ez az 6 baja. nem az enyém. Többé nem próbálok a fejem tetejére állni, hogy elnyerjem egy férfi tetszését Ma már egészen más fontos, mint azelőtt. Első a gyógyulásom. Máskülön­ben nyújtani sem tudok semmit a másik embernek."

214

MEGHALNI A SZERELEMÉRT

Felhúzott vállal, egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Átvetett lábát gyorsan előre-hátra hintáztatta, s időnként szinte ki is rúgott vele. Mereven előrehajolva ült a váróban, s a világ egyik legszebb panorámája tárult eléje az ablakból: Santa Barbara piros cserépte­tői kék és bíborszín hegyekre kúsztak az óceán fölött, de ez a lágy. arannyal és rózsaszínnel átitatott spanyolos béke. csöppet sem tükröződött Margó arcán. Úgy festett, mint aki siet valahova, így is volt.

Amikor intettem, hogy ő következik, gyorsan kopogó léptekkel masírozott be a szobámba. Leült, de megint csak a szék szélére, s keményen a szemembe nézett: - Mi a biztosítéka, hogy tud segí­teni rajtam? Még sose csináltam ezt. nem beszéltem senkinek az életemről. Honnan tudjam, hogy megéri a pénzt és a ráfordított időt?

Tudtam, hogy ezzel azt is kérdi: -Honnan tudjam, hogy törődik velem, hogy megbízhatom magában, ha elmondom, valójában ki vagyok?" Próbáltam mindkét fajta kérdésre válaszolni. - A terá­pia idő és pénz. De senki nem jön el úgy az első beszélgetésre, hogy ne élne át valami nagyon félelmetes vagy fájdalmas dolgot, olyasmit, amivel hiába vette fel a harcot, nem sikerült leküzdenie. Senki nem ugrik be csak úgy egy pszichológushoz. Biztos vagyok benne, hogy ön is jól megfontolta, mielőtt eljött.

A megállapításom pontossága kissé mintha feloldotta volna. Apró sóhajjal hátradőlt a székben.

- Talán már tizenöt évvel ezelőtt meg kellett volna tennem, vagy még azelőtt, de hát honnan tudhattam volna, hogy segítségre szorulok? Azt hittem, minden rendben van velem. És tulajdonkép­pen így is volt - és még mindig így is van. Jó állásom van. szépen keresek, mint közjegyző. - Elhallgatott egy pillanatra, majd tűnő-dőbben folytatta: - Néha úgy tűnik, mintha két élelem lenne. El­megyek dolgozni, okos vagyok, hatékony és megbecsülnek. Az emberek tanácsokat kérnek tőlem, sok felelősséggel felruháznak, felnőttnek, erősnek és magabiztosnak érzem magam. - Margó fel­nézett a mennyezetre, s nyelt egyet, hogy uralkodjon a hangján. -Aztán hazamegyek, s az egész olyan, mint egy hosszú, rossz re­gény. Olyan rossz, hogy könyvben nem is olvasnám el. Tudja.

217

olyan zűrös. De ez van. ebben élek. Már négyszer férjhez men­tem, pedig még csak harmincöt vagyok. Csak?! Úristen, néha olyan öregnek érzem magam! Félek, hogy már soha nem szedem rendbe az életemet, hogy már késő lesz. Már nem vagyok olyan, mint régen, s olyan csinos se. Félek hogy senkinek nem fogok kelleni, hogy nincs több esélyem az életben, s most már örökké egyedül maradok. - A hangjából kicsendülő aggodalom szinkron­ban volt aggódó szemöldökráncolásával. Néhányat nyelt, és pislo­gott. - Nem is tudnám megmondani, melyik házasságom volt a legrosszabb. Mindegyik katasztrofális volt. csak másképpen.

- Az első férjemmel húszéves koromban házasodtunk össze. Tudtam az elejétől kezdve, hogy zabolátlan. Már a házasságunk előtt is megcsalt, utána is. Azt hittem, a házasság megváltoztatja. Nem fgy volt. Amikor megszületett a lányunk, arra számítottam, hogy lehiggad, de éppen az ellenkezője történt. Még kevesebbet volt otthon. Ha otthon volt. gonoszul viselkedett. Azzal megbir­kóztam, ha velem ordított, de amikor a kislányt kezdte szire-szóra megbüntetni, akkor közbeléptem. Amikor láttam, hogy hiába min­den, akkor otthagytam a gyerekkel együtt. Nem volt könnyű, mert a kislány még csepp volt. s állást is kellett találnom. Soha nem kaptam tőle egy fillér támogatást sem. s annyira féltem tőle. hogy inkább nem is kényszerítettem ki belőle hivatalos úton. A szüle­imhez nem mehettem vissza, mert az ugyanolyan lett volna, mint a házasságom. Az anyám rengeteg bántást eltűrt az apámtól, szi­dalmat és verést egyaránt, mint ahogy mi. gyerekek is. Amikor nagyobb lettem, mindig elszöktem otthonról. Végül olyannyira, hogy férjhez mentem, csak hogy kikerüljek onnan, úgyhogy sem­mi szín alatt sem akartam visszamenni.

- Két évig gyűjtöttem a bátorságot az elköltözésem után. hogy elváljak az első férjemtől. Addig valahogy nem tudtam megtenni, amíg nem volt új partnerem. Az ügyvéd, aki intézte a válást, lett a második férjem. Jóval idősebb volt nálam, ő is el váll nem sokkal korábban. Nemigen voltam szerelmes belé. de az akartam lenni, s úgy gondoltam, végre itt van valaki, aki gondját viseli Autumnak és nekem. Sokat beszélt arról, hogy szeretné újrakezdeni az éleiéi, s olyannal családot alapítani, akii igazán szerel. Hízelgett nekem.

218

hogy rólam így gondolkodik. A válás kimondása utáni napon hoz­zámentem. Biztosra vettem, hogy minden rendben lesz. Beadtam a kislányt egy jó óvodába, és folytattam a tanulmányaimat. A délutáni együtt töltöttem a lányommal, aztán vacsorát főztem, és elmentem az esti iskolába. Dwayne maradt esténként a gyerekkel, otthon dolgozott a jogi ügyein. Egyik reggel, amikor kettesben voltam a kislányommal, ő olyasmit mondott, amiből rájöttem, hogy valami iszonyú, szexuális jellegű dolog folyik közte és Dwayne között. Akkor már azt is gyanítottam, hogy terhes va­gyok, de másnapig vártam, úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Miután Dwayne következő nap elment dolgozni, bepakol­tam, ami befért a dolgaimból a kocsiba, és elmentünk. írtam neki egy levelet, említettem, hogy mit hallottam a gyerektől, s figyel­meztettem, ne jöjjön utánunk, mert akkor nagydobra verem, amit csinált. Annyira féltem attól, hogy ránk talál, és visszakényszerít. hogy arra gondoltam, ha terhes lennék is. nem szólok neki. inkább semmit nem kérek tőle. Csak azt akartam, hogy békén hagyjon.

- Persze kiderítette, hol vagyunk, és küldött egy levelet, amelyben szót sem ejtett a kislányról. Ehelyett engem vádolt, hogy hideg és közönyös voltam vele. mindig egyedül hagytam az iskola miatt. Nagyon sokáig bűntudatom volt. úgy éreztem, én vagyok az oka annak, ami történt. Hiszen én csak a lányom biz­tonságára gondolva lettem mindent, s lám. éppen ezzel hoztam szörnyű helyzetbe. - Margó arcán keserves kifejezés jelent meg. ahogy ezekre az időkre emlékezett.

- Szerencsére olyan házban béreltem szobát, ahol egy másik fiatal anya is lakott. Nagyon sokban hasonlítottunk: ő is túl fiata­lon ment férjhez, s a gyerekkora is boldogtalan volt. Az apáink is hasonszőrűek voltak, meg a férjeink is. Neki ugyan csak egy ex-férje volt. - Margó megcsóválta a fejét, s folytatta: - Sokszor vigyáztunk egymás gyerekére, s így mindketten tanulhattunk, s szórakozni is járhattunk. Sokkal szabadabbnak éreztem magam, mint azelőtt bármikor, noha újra terhes voltam. Dwayne még min­dig nem tudta, s én azután sem közöltem vele. Ismertem a törté­neteit arról, hogyan tud jogilag kellemetlenséget okozni másoknak, s nem akartam, hogy velem is kellemetlenkedjen. Hal-

219

lani sem akartam róla. Azelőtt, ha ilyesmiről beszélt, erősnek lát­tam, de ekkor már csak féltem tőle.

- Susie. a barátnőm segédkezett nekem, mikor otthon megszül­tem a második lányomat. Cárlát. Őrültségnek hangzik, de ez volt életem legszebb időszaka. Szegények voltunk, tanultunk, dolgoz­tunk, felvigyáztunk a gyerekeinkre, olcsó boltokban ruhákat vet­tünk, meg leértékelt élelmiszert. De a magunk módján szabadok voltunk. - Margó megvonta a vállát. - Mégis valahogy elfogott a nyugtalanság. Férfit akartam az életembe. Még reménykedtem, hogy jön valaki, aki olyanná változtatja az életemet, amilyenné szeretném. Még mindig így gondolom. Ezért vagyok itt. Meg aka­rom tanulni, hogyan találhatok olyat magamnak, aki nekem jó lenne. Eddig nem volt szerencsém.

Margó feszült, még mindig csinos, de nagyon vékony arcával kérlelően nézett rám. Tudnék-e segíteni, hogy megtalálja és meg­tartsa magának a Herceget? Ez a kérdés ült az arcán, ezért jött terápiára.

Tovább mesélte a történetét. A házassági körhintában a követ­kező partnere Giorgio volt. aki nyitott fehér Mercedes Benzzel furikázott, s abból élt. hogy kokainnal látta el Montecito leggaz­dagabb embereit. Az élet Giorgióval az elejétől fogva egy nagy tengerparti száguldás volt. s Margó csakhamar nem tudott különb­séget tenni: mi hat rá inkább - a drog. amelyet korlátlanul megka­pott, vagy a kapcsolat ezzel a sötét hajú. veszélyes férfival. Az életei hirtelen felgyorsult, s izgalmas lett. Ugyanakkor testileg-lelkileg megviselte. A türelme megcsappant. A gyerekeit minden apróság miatt megszidta. Gyakorta veszekedtek Giorgióval. s ez néha verekedésben végződött. Miután állandóan panaszkodott a szobatársnőjének, Susie-nak a férfi felelőtlenségéről, hűtlenkedé­seiről és törvénytelen tranzakcióiról, a barátnője - Margó legna­gyobb megdöbbenésére - ultimátumot intézett hozzá: vagy szakít Giorgióval. vagy kiköltözik a házból. Susie-nak elege volt. Nem hallgathatja, nézheti ezt tovább - ez nem jó se Margónak, se a gyerekeknek. A felpaprikázott Margó egyenesen Giorgio karjaiba repült. A férfi engedte, hogy a lányaival a házába költözzék, ahol ügyletei többségét bonyolította. Persze abban állapodtak meg.

220

hogy csak átmeneti időre. Nemsokára Giorgiót letartóztatták kábí­tószer kereskedelem vádjával. A tárgyalás előtt ő és Margó össze­házasodtak, bár addigra szinte már minden beszélgetésük heves veszekedésbe torkollott.

Margó azzal indokolta a döntését, hogy harmadszor is férjhez ment. hogy Giorgio mindenáron ezt kívánta, mert így Margól nem idézhették be tanúnak ellene. Különben Margó alighanem tanús­kodott volna, egyrészt kapcsolatuk elmérgesedett volta, másrészt az ügyész buldog-szívóssága miatt. A házasságkötés után a hálát­lan Giorgio véget vetett a házaséletüknek, mondván, hogy csapdá­ban érzi magát. A házasságot később érvénytelenítették, de csak aztán, hogy Margó találkozott a negyedik férfival, aki négy évvel fiatalabb volt nála. és még sosem dolgozott, mert örökké tanult valahol. Margó elhitette magával, hogy ez az elszánt diák éppen őneki való a Giorgióval való katasztrofális kapcsolata után. Egyébként is már rettegett az egyedülléttől. Margó dolgozott, mindkettejüket eltartotta, amíg a férfi nem csatlakozott egy vallá­sos kommunához. A negyedik házassága idején Margó jelenté­keny örökséghez jutott, s úgy intézte, hogy a pénzhez a férj is hozzányúlhasson. Azt remélte, hogy ezzel a gesztussal bizonyítja hűségét, bizalmát és szerelmét (amelyet a férfi állandóan kétség­bevont). A férj a pénz nagy részét a kommunának juttatta, aztán kijelentette, hogy többé nem kíván Margóval házasságban élni. s azt sem akarja, hogy Margó is a szektához csatlakozzék. A férfi a házasságuk kudarcáért Margót okolta, jobban mondva a nő „vilá­gias" felfogását.

Margóban mély sebeket hagyott mindez - mégis kétségbeeset­ten vágyott egy ötödikkel való találkozásra. Úgy érezte, most már biztosan révbe jut, csak találja meg végre a megfelelőt. Amikor eljött a terápiára, nyúzott volt. a szemei alatt mély karikák. Fél. mondta, hogy megcsúnyulva már nem tud vonzani senkit. Fogal­ma sem volt arról, hogy egész életében lehetetlen alakokhoz kö­tötte a sorsát, olyanokhoz, akikben nem bízott, s akiket még csak nem is szeretett. Bár elismerte, hogy addig nem volt szerencséje a férjei kiválasztásában, nem volt tisztában vele, hogy a saját szük-

221

séglelei miképpen ásták meg neki a csapdát mindegyik házassága során.

Margó állapota ijesztő volt. Soványsága mellett (a gyomorfeké­lye szenvedéssé tett a számára minden étkezést, amikor véletlenül volt étvágya) több idegességre utaló tünetet lehetett felfedezni rajta. Sápadt volt (igen. mondta, valóban vérszegény), a körmei tövig rágva, a haja száraz, fénytelen. Elmondta, hogy ckcémás. hasmenése van és nem tud aludni. Korához képest a vérnyomása túl magas volt. viszont ijesztő erőtlenség áradt belőle.

- Néha felkelni alig tudok, hogy dolgozni menjek. Már kivet­tem az összes betegszabadságomat, hogy otthon maradhassak sír­ni. Ha a lányaim otthon vannak, akkor bűntudatot ébreszt bennem a sírás. Megkönnyebbülés, ha olyankor tehetem, amikor iskolában vannak. Igazán nem tudom, meddig bírom még így...

Beszámolt róla. hogy mindkét gyereknek problémái vannak az iskolában - a közösségi élet és a tanulás terén egyaránt. Otthon állandóan marták egymást, s az anyjuknak nem volt sok türelme hozzájuk. Margó gyakorta nyúlt kokainhoz, hogy - ahogy Giorgio idejében megszokta - feldobja magát. Csakhogy most ezeket a „repüléseket" már se anyagilag, se fizikailag nem nagyon bírta.

Mindez azonban eltörpült Margó szemében ama lény mellett, hogy egyedül van. Tinédzser kora óta nem volt még férfi nélkül. Gyermekként az apjával harcolt, felnőttként így, vagy úgy. de minden férfival, akivel összekerült. Negyedik hónapja volt magá­nyos, s az addigi nyomorúságos tapasztalatai elvettek a kedvét a férfivadászattól, épp annyira, amennyire nem fűlt a foga a magá­nyossághoz sem.

Sok nő a nyomorúságos anyagi viszonyai miatt érzi úgy. férfira van szüksége, a férfi támogatására, de Margónál nem ez volt a helyzet. Jól fizető állása volt, szerette a munkáját. A négy férj közül egyik sem támogatta se őt. se a gyerekeit. A férfi iránti vágya másból fakadt. A kapcsolatok, jobban mondva a rossz kap­csolatok megszállottja volt.

A családjában az anyja, a testvérei és ő maga is bántalmakat szenvedett el. Anyagi gondjaik voltak, létbizonytalanságban éltek

222

és szenvedtek. A gyermekkor traumái mély nyomot hagytak Mar­gó lelkében.

Először is Margó komolyan hajlamos volt a súlyos depresszió­ra, ami hasonló sorsú nők esetében gyakori. Furcsamód, éppen a depresszió miatt, és amiatt, hogy mindegyik partnerével eljátsz-hatta az ismerős szerepeket. Margó a beteges karakterekhez von­zódott: az agresszívekhez, a kiszámíthatatlanokhoz, a felelőtle­nekhez vagy a közönyösökhöz. Az effajta kapcsolatokban bőven akadt veszekedés, sőt verekedés, heves szakítás és összebékülés -közben pedig feszült és szorongó várakozás. Anyagi gondok is előfordultak, sőt: összetűzés a törvénnyel. Csupa dráma. Csupa káosz. Csupa izgalom. Serkentő, felvillanyozó izgalom.

Már elsorolni is fárasztó, nem? Hosszútávon valóban fárasztó, de mint a kokain vagy más erős ajzószer esetében, egy időre ezek a kapcsolatok menekülési jelentenek, a figyelem elterelését, s min­den bizonnyal hatékonyan elfödik a depressziót. Hiszen szinte le­hetetlen depresszióba süllyedni, ha nagyon izgatottak vagyunk, akár pozitív, akár negatív töltetű is ez az ajzott állapot, mert a felszabaduló, nagy mennyiségű adrenalin ..feldob". De ha túl so­káig vagyunk túl erős izgalmaknak kitéve, akkor a Üstünk kime­revül, megszűnik reagálni az ingerekre, s a végén még mélyebb depresszióba süppedünk, mint korábban, csakhogy most nem csak lelki, hanem testi alapon is. (Kétféle depresszió létezik: az exogén és az endogén. Az exogén depressziót külső események váltják ki, szorosan kötődik például a gyászhoz, a bánathoz. Az endogén változat a test nem megfelelő biokémiai működéséből fakad, s úgy tűnik, genetikai kapocs van közte meg a kényszeres evés és/vagy az alkoholfogyasztás, kábítószerezés között. Valójá­ban e szenvedélybetegségek mindegyike ugyanannak vagy ha­sonló típusú biokémiai rendellenességnek a különféle megnyilvánulása lehel.) Mint annyi Margo-féle nő. aki súlyos és/vagy hosszan tartó gyermekkori szenvedésen, érzelmi feszültsé­gen esett át, (és talán örököli is depresszióra való lesti hajlamot alkoholista, vagy más módon biokémiailag ..defektes" szülőtől) már alapvetően, alkatilag depressziós, amikor még el sem kezdte

223

tinédzserként vagy felnőttként a szerelmi életét. Az ilyen nők ösz­tönösen kereshetik azt a nehéz és viharos kapcsolatból fakadó stimuláló erőt, amely mirigyeikel fokozott adrenalinkibocsátásra Ösztökélik - s ez hasonlatos ahhoz, mint amikor egy fáradt, túlhaj­szolt lovat korbácsolnak, hogy még néhány kilométert kisajtolja­nak szegény párából. Általában ezért süllyed az ilyen típusú nő depresszióba, amikor az ajzószerként működő, egészségtelen kap­csolat megszűnik vagy szakítással, vagy pedig azért, mert a férfi gyógyulni kezd, s partneréhez egyszeriben egészségesebben viszo­nyul. Ha a nő férfi nélkül marad, vagy megpróbálja újraéleszteni a halott kapcsolatot, vagy rémüli igyekezettel más férfi után kutat, akire összpontosíthatná a figyelmét, mert annyira szüksége van a férfi rá gyakorolt, ösztönző hatására. Ha netán a partner elkezdi egészségesebb alapállásból felvenni a harcot a saját problémái­val, akkor a nő hirtelen más után kezdhet vágyakozni, aki izgal­masabb, ösztökélőbb a számára, aki lehelövé teszi, hogy ne kelljen a saját érzelmeivel, problémáival szembesülnie.

A párhuzam a kábítószerélvezettel és megvonással itt is nyil­vánvaló. Kizárandó a saját érzéseit, a nő szó szerint „elkábítja" magái a férfival, számára a férfi a menekülési nyújtó szer. A gyógyuláshoz a nőnek támogatásra, lelki támaszra van szüksége, hogy merjen egyedül maradni, s engedje a fájdalmas érzéseket felszínre jönni. Ekkorra már testileg-lelkileg szüksége van a gyó­gyulásra. Nem túlzás, ha ezt a folyamatot ahhoz hasonlítjuk, ami­kor egy kábítószeres egyik napról a másikra leszokik. A fellépő kín, a félelem, a rossz érzések ugyanolyan nagyságrendűek, s a vágy is éppolyan kínzó, hogy találjon egy újabb férfit, mint egy adag kábítószer csábítása.

A kapcsolatait kábítószerként használó nő éppoly hevesen ta­gadja a tényeket, mint a kémiai szerek rabjai, s benne is ugyanak­kora félelem és ellenállás él az iránt, hogy feladja megszállott­ságát, a férfiakkal való viszonyának heves, érzelmileg viharos ter­mészetét. Ha viszont finoman, de állhatatosan szembesítik őt a valósággal, akkor általában valamilyen szinten ráébred kábító kapcsolatainak fogva tartó erejére, s felismeri, hogy olyan ör­vénybe került, amely őt már régen magával sodorta.

224

A gyógyuláshoz vezető első lépés az, hogy segítsünk az ilyen nőnek felismerni, hogy mint minden szenvedélybeteg, 0 is betegsé­gi folyamaton esik át, amely azonosítható, amely kezelés nélkül elhatalmasodik, s amely speciális kezeléssel kedvezően befolyásol­ható. Meg kell tudnia, hogy fájdalom és a meddő kapcsolatok jól ismert részletei rabként tartják fogva, s hogy ez a betegség sok. nagyon sok nőt érint, s a gyökerei a gyermekkori rendezetlen érzelmi viszonyokból erednek.

Arra várni, hogy egy Margo-féle nő magától rájön, hogy ő megszállottan szerel, hogy a betegsége egyre rosszabbodik, s vé­gül akár az életéi is kövelelheti, nos, ez éppolyan helytelen volna, mint bármely más betegség tünetet meghallgatván a pácienstől elvárni, hogy adja meg saját diagnózisát és javasoljon kezelést is. Még pontosabban fogalmazva: Margó ugyanakkora valószínűség­gel mondhatna saját esetéről, az ezzel járó valóságmegtagadás ellenében diagnózist, amennyire ez egy hasonlóan súlyos állapot­ban lévő alkoholistától volna elvár haló Egyikük sem gyógyulhat meg egyedül, vagy pusztán egy doktor, terapeta segítsége révén, mivel a gyógyulásuk érdekében fel kell hagyniuk a látszólag meg­könnyebbülést hozó tevékenységükkel.

A terápia önmagában még nem ad elég biztonságot ahhoz, hogy az alkoholista, vagy férfiak rabja megszabadulhasson a füg­gőségétől általa. Ha egy szenvedélybeteg megpróbál leszokni, az életében hirtelen nagy űr keletkezik - s a vákum túl nagy ahhoz, hogy azt heti egy-két óra a pszichológus rendelőjében kitölthetné. Az elvonási tünetek nyomában fellépő hatalmas szorongás miatt -legyen bár a függőség szerhez vagy személyhez kötőtt - elenged­hetetlen, hogy a beteg bármikor támaszt, biztonságot, megértési találhasson a maga számára. És ezt leginkább a hasonszőrűektől kaphatja meg. akik maguk is átestek a sok kínnal járó időszakon.

A hagyományos terápia másik kudarclehetősége abban rejlik, ha bármilyen természetű, a szenvedélybetegséget gyakran csak tünetként értékelik ahelyett, hogy elsődleges betegségforrásnak tekintenék, melyből ki kell gyógyítani a beteget, mielőtt bármilyen más terápia folytatódhatna. Legtöbbször azonban a beteg tovább­ra is élhet a szenvedélyének, miközben a terápia arra irányul.

225

hogy felderítsék a viselkedés „okait". Ez a megközelítés hátráltat­ja a gyógyulási, legtöbbször teljesen eredménytelen. Mire valaki alkoholistává válik, az elsődleges problémája már az alkohollal van, s először ezzel az állapottal kell foglalkozni. Vagyis, az ivás­ról le kell szokni, mert enélkül a beteg élete egyéb szempontokból sem javulhat, s a beteg élete csak ezt követően javulhat más szem­pontokból is. Ha az iszákosság mély lelki okait kutatjuk abban a reményben, hogy az ok felderítése egyben megszünteti a szenve­délyt, nem érünk el semmit. Az ivás „oka" az. hogy az illető alkoholbeteg, alholista. Csak abban az esetben van esély a gyó­gyulásra, ha egyenesen ezzel a betegséggel kezdünk foglalkozni.

A megszállottan szerető nők esetében az elsődleges betegségei a fájdalomhoz és a meddő, de ismerős érzelmi viszonyhoz való megrögzött kötődés jelenti. Igaz. hogy ez gyerekkorig visszanyúló beidegzettségeken alapul, de okvetlenül szükséges, hogy a nő első­sorban a jelenlegi megrögzöttségeivel foglalkozzék, másként nem indulhat meg a gyógyulás útján. Nem számít, mennyire beteg, kegyetlen vagy gyámoltalan a partnere, neki. éppúgy, mint orvo­sának vagy pszichiáterének, meg kell értenie, hogy az ő. saját betegségét jelzi minden kísérlet arra. hogy megváltoztassa, irá­nyítsa vagy felelőssé tegye a férfit, valamint hogy abba kell e kísérleteket hagynia, s csak azután fog élete más területen is jobbá válni. A nőnek is csak önmagával van joga foglalkoznia. A követ­kező fejezetben sorra vesszük mindazokat a lépéseket, amelyeket egy megszállottan partneréhez kötődő nőnek meg kell lennie a gyógyulása érdekében.

Az alábbi táblázat, amely a szenvedélybeteg és gyógyuló alko­holista valamint a megszállottan szerető nő jellegzetességeit ábrá­zolja, rávilágít, mennyi a párhuzamosság a kél betegség esetében, akár az aktív fázist, akár a gyógyulási szakaszt figyelembe véve. A táblázatból az már kevésbé derül ki, mennyire hasonló az a küzde­lem, amelyet bármelyik betegségben szenvedő folytat a gyógyulá­sért. A kapcsolati függőségből (vagy megszállott szereleimből) éppoly nehéz kilábalni, mint kigyógyulni az alkoholizmusból. Bár­mely betegségben szenvedő számára a gyógyulás maga jelentheti az életben maradást.

226

A gyógyulási folyamat jellegzetességei

228

magában betegség, amely külön vizsgálatot és külön kezelést igé­nyel.

Először is nézzük meg. szó szerint mit jelent a ..betegség" fo­galma: A betegség az egészségtől való bármilyen eltérést jelent, amelynek jellegzetes és elhatalmasodó tünetei vannak, s ezek a tünetek az érintetteknél azonosíthatóak, akik a kezelés meghatáro­zott módozataira reagálhatnak kedvezően.

Ez a meghatározás nem mondja ki. hogy a betegséget bizonyos vírus, mikroba vagy egyéb fizikai tényező okozza, csak azt. hogy a betegség áldozata arra a betegségre jellemző, felismerhető és megjósolható módon egyre betegebbé válik, és még annyit állít, hogy bizonyos megfelelő beavatkozásokkal a gyógyulás elérhető.

Mindazonáltal sok orvosnak nehezére esik alkalmazni ezt az elvet akkor, amikor a korai és a középső szakaszban a betegség még inkább a viselkedés terén nyilvánul meg. nem annyira testi elváltozásokban. Ez az oka, amiért az orvosok gyakorta nem isme­rik fel az alkoholizmust, hacsak a szenvedő alany nincs már az utolsó fázisban, amikor a testi romlás nyilvánvaló.

Ennél még nehezebb betegségként felismerni a megszállott ér­zelmi függőséget, hiszen a szenvedély nem kémiai szerhez, hanem egy másik személyhez kötődik. De a legnagyobb akadálya e pato­logikus, kezelést igénylő állapot felismerésének az. hogy az orvo­sok, pszichológusok, s mindenki más mélyen hisz bizonyos dolgokban, amelyek a nők és a szerelem viszonyát illetik. Mi vala­mennyien hajlamosak vagyunk arra a nézetre, hogy a szenvedés az igaz szerelem jele, s a szenvedés elutasítása önzésen alapul. Úgy gondoljuk, ha egy férfinak problémái vannak, akkor a nőnek kötelessége segíteni őt, hogy megváltozhassék. Ezek a beállított­ság mindkél betegségeiterjedéséi segíti - alkoholizmust éppúgy, mini a megszállón szerelmi szenvedélyéi.

Korai formában mindkét rendellenesség kevéssé feltűnő. Ami­kor már nyilvánvaló, hogy valami végzetes folyamai zajlik, akkor viszont nagy a kísértés, hogy a fizikai elváltozásokat kezeljék: az alkoholista máját vagy hasnyálmirigyét, a kapcsolati függőségben élő nő idegességét vagy magas vérnyomásai - anélkül, hogy pon­tosan felmérnék, mi is valójában a helyzet. Nagyon fontos, hogy

229

az említeti ..tüneteket" a betegség teljes folyamatában értékeljék, amely lényegében létrehozta ezeket a tüneteket, s fontos, hogy időben lehetőleg minél korábban felismerjék ezeket a betegsége­ket, hogy megállíthassák a testi-lelki romlást.

Az alábbi táblázatok világosan mutatják, mennyire párhuzamos az alkoholbetegség és a kapcsolati függőség mint betegség fejlő­dési görbéje. Leolvasható, hogy a szenvedélybetegség - legyen bár valaki agykárosító szerek vagy boldogtalan partnerkapcsolat rabja - végül hogyan hat ki mind rombolóbb módon a beteg éle­tének minden területére. A hatások az érzelemvilágból áttevődnek a fizikum birodalmába, másokat is érintenek (gyerekeket, szom­szédokat, barátokat, kollégákat), de ezer. túlmenően a kapcsolati függőségben szenvedő nő életében egyéb betegségek is megjelen­nek, például a kényszeres evés. a kleptománia vagy a munkamá­nia. A táblázatok az alkoholbeteg és a megszállottan szerető párhuzamosan futó gyógyulási görbéit is feltüntetik. Hozzá kell tegyem, hogy az alkoholizmus betegségi és gyógyulási görbéje inkább férfiakra, míg a kapcsolati függőség betegségi és gyógyu­lási görbéje inkább nőkre vonatkozik. A nemek szerinti eltérés azonban csekély; a két görbe összehasonlításával ez felmérhető lenne, de eme részletek már nem tartoznak e könyv keretei közé. A fő feladatunk az. hogy a lehelő legtisztábban lássuk; hogyan válik beteggé egy megszállottan szerelő nő. és hogyan lábalhat ki az állapotából.

Ne feledjük, hogy Margó történetét nem a görbe szabta meg. s fordítva; a görbe sem úgy készült, hogy az ő sorsát tükrözze. Margó több partnerrel ment végig a betegségnek ugyanazon fázi­sain, amelyen egy másik nő esetleg csak egyetlen partnerrel esett át. Ha a kapcsolati függőség, a megszállott szerelem hasonló az alkoholizmushoz, akkor a lépcsőfokai ugyanúgy meghatározhatók, a kifejlődése előre látható.

A következő fejezetben részletesen áttekintjük a gyógyulási gör­bét, de először gyorsan vizsgáljuk meg a kapcsolati függőség je­lenlétét és elhatalmasodását ábrázoló táblázatban feltüntetett érzelmeket, viselkedésmódokat.

230

Mint ahogy azt a könyvben idézett történetek is bizonyítják, a megszállottan szerető nők olyan családból származnak, ahol gyer­mekkorukban magányosak, elszigeteltek voltak, vagy semmi sze­retetet nem kaptak, vagy irreálisan nagy felelősséget kellett viselniük a vállukon, s ezért túlzottan gondoskodókká, önfelál­dozókká váltak; esetleg rémisztő zűrzavar uralkodott a család­ban, s ezért kifejlődött bennük az elsöprő igény, hogy a körülöttük lévőket irányítsák, s uralják a helyzeteket is. amelyekbe kerülnek. Ebből természetesen következik, hogy egy gondoskodásra vagy uralkodásra esetleg mindkettőre) vágyakozó nőnek olyan part­neri kell találnia, aki legalábbis megengedi, ha nem elvárja ezt a fajta viselkedési a nőtől. Tehát a nő minden esetben olyan férfival kezd kapcsolatot, aki az élet legalább egyfontos területén tehetet­len vagy felelőtlen, és nyilvánvaló igénye van arra. hogy a nő segítse, gondozza, irányítsa őt. Ezután megkezdődik a nő küzdel­me azért, hogy megpróbálja a férfi megváltoztatni a szerelme ereje állal.

Itt. a kezdeteknél előrevetíti árnyát a kapcsolat későbbi őrülete, hiszen a nő már most kezdi megtagadni a valóságot, a kapcsolat valódi jellegét. Ne feledjük; ez a tagadás ösztönös, öntudatlan, akaratlan. A nő arról álmodik, milyen lesz majd a jövő. s azon való buzgólkodása. hogy megvalósítsa célját, elhomályosítja elől­ié a valós helyzetet. Minden kudarc, csalódás, árulás vagy a fele­dés süllyesztőjébe kerül vagy ..észérvekkel" magyarázza ki a nő: „Nem úgy gondolta." „Nem az 0 hibája." És így tovább - a megszállottan szeretőnő raktárában garmadával laláiható hason­ló mentség, amelyei betegségének ebben a fázisában használ part­nere és a kapcsolatuk védelmére.

Miközben a férfi csalódást okoz a nőnek, cserben hagyja, ő egyre jobban függ érzelmileg a partnerétől. Ez azért van. mert a nő már minden erejét a férfira összpontosítja, a problémáira, a jólétére, s ami talán a legfontosabb: a férfi őhozzá kapcsolódó érzéseire. Ahogy azon fáradozik, hogy megváltoztassa a férfit, az energiája jó részét elhasználja. Hamarosan a férfi válik az éleié­ben minden jó forrásává. Ha az együttlét vele nem öröm, akkor a nő részegségbe vagy kábulatba vezeti a férfit vagy saját magát,

731

hogy mégis jó legyen. A nő nem keres másutt érzelmi kielégülést. Túlságosan lefoglalja a munka, hogy a kapcsolatot működőképes­sé tegye. Meg van győződve róla. hogy ha a férfit boldoggá teszi, akkor az jobban bánik majd vele. sö is boldog lehet. Az igyekezet­ben a nő a férfi gondos őrangyalává válik. Valahányszor a férfi ingerült, a nő saját kudarcának érzi. s bűntudata van - bűntudata a férfi boldogtalansága miatt, amelyet ő nem tudott eloszlatni, a férfi tökéletlenségei miatt, amelyeket ő nem tudott megjavítani. De leginkább a saját boldogsága miatt érez bűntudatot. A tagadás azt mondatja vele. hogy a férfival nincs semmi probléma, tehát az egész az ö hibája.

Elkeseredésében, amelyei - szerinte - banális, jelentéktelen apróságok okoznak, a nő egyszeriben azt érzi. hogy nagyon, de nagyon szüksége van arra. hogy megbeszélje a dolgokat a partne­rével. Hosszú beszélgetésbe bonyolódik hát (ha a férfi egyáltalán szóba áll a nővel), de az igazi problémákról nem esik szó. Ha a férfi túl sokat iszik, akkor a nő. aki a valóságot letagadja, tehát az iszákosságot sem ismeri fel. könyörög a férfinak, mondja meg. mitől olyan boldogtalan - feltételezve, hogy az ivás nem számít, a boldogtalanság viszont igen. Ha a férfi hűtlen, akkor a nő azt kérdi, ö miért nem elég a párjának, mert elfogadja, hogy ő a hibás, s nem a partnere. És így tovább...

A helyzet egyre rosszabbodik, de mivel a férfi nem akarja, hogy a nő elbizonytalanodjon és otthagyja, mert a segítségére - érzel­mileg, anyagilag, társadalmilag vagy a hétköznapi problémákban — szüksége van. azt mondja a nőnek, hogy téved, képzelődik, ő szereti, s a kapcsolatuk egyre javul, csak a nő túl sötét szemü­vegen át nézi a dolgokat. A nő pedig elhiszi, mert arra van szük­sége, hogy higgyen. Elfogadja a véleményt, hogy eltúlozza a problémákat, s így még távolabb kerül a valóságtól.

A férfi a nő barométerévé, radarjává, érzelmi mütyürkéjévé vá­lik, akit egy perce sem téveszthet szem elől. Az érzelmei a férfi viselkedésétől függenek. Azzal, hogy a nő felruházza a férfit a hatalommal, amely révén a partner játszhat a nő érzéseivel, egy­ben el is távolítja a férfit a világtól. Megpróbálja jobbnak feltün­tetni őt. mint amilyen, s megteremteni a látszatul, hogy ők kelten

232

boldogabbak, mint valójában. Anőa férfi minden kudarcát kima­gyarázza, a saját csalódásait szintén, s míg a világ elöl rejtegeti az igazságot, igazándiból magát csapja be. Mivel nem hajlandó szembenézni azzal, hogy milyen is a férfi valójában, s hogy az ö problémái az övéi. nem másé. a nő átéli annak a mély kudarcát, hogy minden energikus kísérlete, hogy megváltoztassa a férfit, csődöt mondott. A csalódottsága harag formájában robban ki. s máris kitör a veszekedés, néha a verekedés is. amelyei a nő kezde­ményez lehelellen dühében amialt. hogy a férfi látszólag szándé­kosan meghiúsítja az ő legjobb, legáldozalosabb törekvéseit. Ahogy korábban a férfi minden botlására talált mentségei, most mindent személyes sértésnek vesz. Azt érzi, hogy csak őneki fontos, hogy a kapcsolat jó legyen. A bűntudata nő. amint eltűnődik azon. vajon honnan van ez a sok düh őbenne, s vajon miért nem tud eléggé szeretetre méltó lenni ahhoz, hogy a férfi meg akarjon változni őérte, kellejükén.

Még elszántabbá válik, hogy az áhított változásokai kiváltsa, s most már mindenre hajlandó ezért. A partnerrel kölcsönösen ígé­reteket lesznek egymásnak. A nő nem fog veszekedni, ha a férfi nem iszik, nem maradozik ki. vagy nem nőzik. és így tovább. Egyi­kük sem képes betartani az ígéretét, s a nő homályosan megsejti, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás - nemcsak a férfi fölölt. hanem saját maga fölöli is. Ezután már nem tudja fékezni magát, veszekszik, szemrehányásokat lesz, hízeleg, könyörög. Az önbecsü­lése romokban hever.

Talán elköltöznek, mert arra gondolnak, hogy a barátaik, a családjuk, a munkájuk a felelős a problémákért. S talán egy időre csakugyan javul valamit a helyzet - de csak átmenetileg. Hamaro­san visszazökkennek a régi kerékvágásba.

Eddigre azonban a nő már annyira belebonyolódott ebbe a keserű harcba, hogy se ideje, se ereje semmi másra. Ha gyerekei vannak, azok minden bizonnyal érzelmileg el vannak hanyagolva, de előfordulhat, hogy fizikailag is. A társadalmi érintkezések meg­szűnnek. Túl sok feszültség és túl sok titok gyűlt fel ahhoz, hogy jól érezhessék magukat társaságban. A társaság hiánya még inkább elszigeteltté teszi a megszállottan szerető nőt. Ezzel további fontos

233

kapcsol veszít, amely a valósághoz köthetné. A férfival való kap­csolatára szűkül egész világa.

Egyszer, hajdanán, a partnere tehetetlen függősége, felelőt­lensége vonzotta a nőt. Akkor még azt hitte, megváltoztathatja, megjavíthatja párját. Most ő cipeli az összes terhet, amelyet a férfinak kellene viselnie, s miközben lelke mélyén nagyon harag­szik rá ezért, ugyanakkor élvezi a helyzetből fakadó hatalmat, hogy például 6 osztja be a pénzt, ö neveli a gyerekeket, a férfinak nincs beleszólása.

A kapcsolati függőségben élő asszony ennél a pontnál kezd kényszeresen enni, ha ugyan nem előbb. Az erőfeszítésekért ön­magát megjutalmazandó, továbbá hogy elnyomja magát a fortyogó dühöt, ingerültséget, az ételt nyugtató, bódító szerként kezdheti használni Vagy éppen nem eszik, mert gyomorfekélye van, az idegesség a gyomrára megy, s talán még ehhez járul egy afféle „enni sincs időm" tartalmú, mártírkodó vonás. Előfor­dulhat az is, hogy szigorú diétára fogja magát, mert legalább e téren enyhítheti azt az egész életét eluraló érzést, hogy kiesett a kezéből minden irányítás. Az ivás vagy más, „nyugtató" szerek -sok esetben orvos állal felírt gyógyszerek - bevonulnak a hétköz­napi fegyvertárba, hogy valahogy elviselje azt a kibírhatatlan helyzetet, amelybe került. Az orvosok, akik nem ismerik fel egyre rosszabbodó betegsége természetéi, még ronthatnak is a helyzeten azzal, hogy nyugatokat ajánlanak kiútnak az élethelyzetből a szo­rongások ellen. Egy ilyen állapotban lévő nőnek olyan szerekel adni. amelyekre rászokhat felér azzal, mintha jónéhány pohár, erős gint diktálnának belé. A gin meg a nyugtató egy időre el­nyomja a fájdalmai, de a használatuk újabb problémát okoz. mi­közben a meglévőket nem oldja meg.

Elkerülhetetlen, hogy a nő ebben a betegségi szakaszban fizika­ilag ne sérüljön, a lelki sérüléseken túl. A kemény, hosszantartó stressz által kiváltolt betegségek bármelyike jelentkezhet. Ahogy korábban megjegyeztük, ételtől alkoholtól vagy más szerektől való függőség is kialakulhat. Adódhatnak emésztési problémák, kelet­kezhet gyomorfekély, allergiás bőrkiütések, magas vérnyomás, ideges szemráng ás, jelentkezhet álmatlanság, székrekedés vagy

234

235

ALKOHOLFÜGGŐSÉG ÉS GYÓGYULÁS

I/a. krónikus szakasz - idült szakasz

236

AZ ALKOHOLIZMUS ÖRDÖGI KÖRÖKBEN FOLYTATÓDIK

237

238

239

A nő keserű irigységgel tekint mindazokra, akiknek nincsenek hasonló problémáik, s egyre inkább azon kapja magát, hogy frusztrációjáért a környezetén áll bosszút, a partnerének és a gye­rekeinek egyre vadabbul ront neki. Legvégső esetben, mintha a bűntudatán át akarná még utoljára irányítani a férfit, a nő öngyil­kossággal fenyegetődzik. vagy el is követi. Nem kell mondanunk, hogy ezen a ponton már mindenki a nő környezetében nagyon, nagyon beteg, lelkileg mindenképpen, de gyakran testileg is.

Tanulságos szemügyre vennünk, hogyan érinti a helyzet a meg­szállottan szerető nő gyermekeit. A történetekben szereplő nők közül sokan ilyen körülményei- közepette nőttek fel.

Ha a megszállottan szerelő nő végül felismeri, hogy a férfi megváltoztatására tett erőfeszítései mind kudarcba fulladtak, ak­kor talán azt is megérti, hogy neki. magának van szüksége segít­ségre. Általában valaki máshoz, esetleg szakemberhez fordul, hogy még egyszer, utoljára megkísérelje megváltoztatni partneréi. Nagyon fontos, hogy a szakember megértesse vele. hogy 0 az. akinek meg kell változnia, s a gyógyulása önmagán belül keresen­dő

Ez azért igen lényeges, mert - mint a görbékből is láttuk - a megszállott kapcsolati függőség elhatalmasodó betegség. A Mar­góhoz hasonló nők a saját sírjukat ássák. A halált feltehetően stressz-okozta rendellenesség, például szívroham vagy agyvérzés idézi elő vagy más. stresszel összefüggő fizikai elváltozás. Esetleg az erőszak viszi el, amely élete részévé váll. vagy balesetben pusz­iul el. amely nem következeti volna be, ha a nő figyelmét nem vonja el annyira megszállottsága. Egy szempillantás alatt is meg­halhat, de évekig is elhúzódhat egy fokozatosan romló állapot. Bármi legyen is a halált közvetlenül kiváltó ok. ismétlem: a meg­szállott szerelem ölni tud!

Térjünk most vissza Margóhoz, aki éppen ott tart. hogy olyan elégedetlen élete alakulásával, hogy elkezdett tétován segítség után kutatni. Margónak valójában két választása van csupán. Ar­ra van szüksége, hogy valaki világossá tegye előtte ezt a kél lehe­tőséget, s ezután választani kell.

240

Folytathatja a tökéletes partner keresését. Mivel a vad. elutasí­tó, megbízhatatlan férfiakhoz húz a szíve. feltehetően ismét olyan férfiakat választ magának, akikhez már ..szerencséje" volt. A má­sik lehetőség, hogy tudatosítja magában - s ez nagyon nehéz, emberpróbáló feladat - a saját, egészségtelen kapcsolattartási módjait, s tárgyilagosan végigvizsgálja az összetevőket, amelyek­ből összeállt a ..vonzalma". Vagy folytatja a kutatást a külvilág­ban a férfi után, aki boldoggá teheti, vagy nekikezd annak a lassú, fájdalmas, de kétségtelenül eredményesebb munkának, hogy megtanulja a hasonló sorsúak segítségével jobban szeretni önmagát.

Szomorú tény. hogy a Margo-féle nők nagy többsége ragaszko­dik a megszállottságához, s tovább keresi azt a mániákus erejű férfit, aki boldoggá teheti őket. vagy ha éppen van valakijük, azt próbálják vég nélkül irányítgatni, nevelgetni.

Sokkal könnyebb és ismerősebb módszernek tűnik az. ha a bol­dogságot a külvilágban akarjuk fellelni, mint az. ha magunkra kényszerítve a fegyelmet, megpróbáljuk saját belső erőforrásain­kat kifejleszteni, s megtanuljuk, hogy belülről töltsük fel lelki üres­ségünket, s ne a külvilágtól várjuk ezt. Önök közül azonban a bölcsek, az elővigyázatosak vagy éppen az elkeseredettek eléggé elszántak lehetnek ahhoz, hogy inkább gyógyulni akarjanak, sem­mint a partnert megváltoztatni vagy új férfit találni - nos. önök­nek, akik tényleg saját magukat akarják megváltoztatni, következzenek a gyógyuláshoz vezető mozzanatok, következzen a gyógyuláshoz vezető lépések áttekintése.

241

A GYÓGYULÁSHOZ VEZETŐ ÚT

Most, hogy az előző oldalakon, annyi egyformán rosszul szerető nővel ismerkedhettünk meg. talán az Olvasó is elfogadja, hogy betegségről van szó. De ha betegség, mi vajon a megfelelő gyógy­módja? Hogyan tud a kapcsolati függőség szorításában vergődő nő kijutni a csapdából? Hogyan hagyhatja abba végtelen csatáit „Vele". s tanulhatja meg. hogy belső energiáit saját maga. saját élete gazdagítására, boldogítgására használja? Hogyan külön­bözhet attól a rengeteg nőtől, akik nem gyógyulnak meg, akik sohasem képesek arra. hogy a meddő kapcsolatok kínjából, nyo­morúságából kiemeljék önmagukat?

Az bizonyos, hogy nem a probléma súlyossága határozza meg, hogy egy nő felgyógyulhat-e. vagy sem. A gyógyulás előtt a meg­szállottan szerető nők nagyon hasonlóak egymáshoz személyisé­gükben, függetlenül a jelenlegi körülményeiktől vagy a múltjuktól. Az a nő azonban, aki túljutott a kapcsolati függőségen, alapvetően más ember, mint amilyen a gyógyulás előtt volt.

Lehet, hogy mostanáig a szerencse vagy a sors határozta meg. ki lelt rá a saját útjára és ki nem. Az én tapasztalaton szerint azonban minden gyógyult nő megtett bizonyos lépéseket a gyógyu­lás érdekében. Próbálkoztak, hibáztak, gyakran segítségük sem volt. mégis újra meg újra nekiveselkedtek, és végül bejárták azt az utat. amelyet most én is javasolok önöknek. Sőt - elmondhatom, hogy személyes és szakmai életpályám során nem láttam egyetlen nőt sem. aki e lépések megtétele után ne gyógyult volna meg. s olyannal sem találkoztam, aki megtelte a lépéseket, de nem gyó­gyult meg. Ez úgy hangzik, mintha garanciát adnék - s így is van! Az a nő. aki végigjárja az utat. meggyógyul.

A lépések egyszerűek, de nem könnyűek. Mindegyik egyformán lényeges, s a leglogikusabb időrendben következnek:

1. Keressen segítséget, folyamodjék segítségért. 2. A gyógyulás kapjon főszerepei az Ön életében. 3. Találjon hasonló sorsúakat. akik megértik (esetleg csoportte­

rápia keretében). 4. Fejlessze ki a szellemiségét mindennapi gyakorlatokkal. 5. Hagyja abba mások irányítását, ügyeik intézését.

245

6. Tanulja meg azt. hogy ne menjen bele játszmákba, ne hagyja magát beugratni.

7. Bátran nézzen szembe saját problémáival és tökéletlenségei­vel.

8. Figyeljen a saját igényeire, igyekezzen ezeknek eleget tenni. 9. Legyen egész nyugodtan „önző"!

10. Ossza meg másokkal a tapasztalatait, felfedezéseit. Most egyenként megvizsgájuk, mit jelentenek az egyes pontok, mit

követelnek, miért fontosak, és mivel járnak.

1. Folyamodjék segítségért. Mit jelent ez? Az első lépés lehet bármi - egészen attól, hogy kivegyünk egy­fontos könyvet a könyvtárból (ez igen nagy bátorságot igényel, mert mintha mindenki bennünket figyelne!) egészen odáig, hogy felkeresünk egy pszichológust. Tanácsadó telefonszolgálathoz is fordulhatunk névtelenül, hogy arról beszéljünk, amit mindig titkol­ni akartunk kínosan, vagy felhívhatunk egy pszichológiai tanács­adó szolgálatot a problémánkkal, s megtalálhatjuk a megfelelő szakembert - legyen szó alkoholista családról-partnerről, gyer­mekkori szülői nemi erőszakról, vagy arról, hogy a partner ver minket, és így tovább. Lehet, hogy a rendőrséget kell fehívnunk. A segítségkérés lényegében annyit jelent, hogy csináljunk valamit, tegyük meg az első lépést, nyújtsuk ki a kezünket. Nagyon fontos, hogy a segítségért folyamodás nem jelentheti azt. hogy a partne­rünket megfenyegetjük, hogy ezen gondolkozunk. Ezzel mintegy megzsarolnánk, hogy szedje össze magát, különben nyilvánosság előtt leleplezzük, hogy milyen szörnyű ember. Hagyjuk ki belőle a partnerünket! Különben a segítségkeresésünk (vagy a vele való fenyegetödzés) csak újabb kísérlet arra, hogy kézben tartsuk, irá­nyítsuk a társunkat. Ne feledjük, az egészet saját magunkért tesszük!

Mit követel tőlünk ez a lépés? A segítségért folyamodás - legalábbis átmenetileg - azt követeli tőlünk, hogy adjuk fel abban való hitünket: egyedül is boldogu-

246

lünk a problémákkal. Szembe kell nézzünk a valósággal, hogy idővel a dolgok csak rosszabbodtak, az életünk romlott, ahelyett hogy javult volna, s hiába igyekeztünk körömszakadtunkig, nem vagyunk képesek megoldani a bajt. Tehát becsületesnek kell len­nünk önmagunkkal, s őszintén felmérnünk, mennyire rossz is a helyzetünk. Sajnos, sokunk csak akkor jut el eme őszinteségig, amikor az élet olyan csapást vagy csapásokat mér rá. hogy térdre kényszerülve kapkod levegő után. Mivel ez általában múló. pilla­natnyi helyzet, abban a pillanatban, hogy kicsit összeszedtük ma­gunkat, próbáljuk ott folytatni, ahol abbahagytuk: erősnek mutatkozunk, gondoskodunk, irányítunk, s a vállunkra veszünk mindent. Ne elégedjünk meg az időleges megkönnyebbüléssel. Ha első lépésben elolvastunk egy könyvet, akkor a második lépési is meg kell lennünk, amely például az lehel, hogy felkeressük a könyvben megjelölt segítőszolgálatot, további olvasnivalókat. (Ebben a könyvben is. az utószóban szerepel ajánlott irodalom.)

Ha megkeresünk egy pszichológust, győződjünk meg róla. hogy érti-e sajátos problémánk jellegét. Ha például gyermekkori szülői nemi erőszak áldozatai vagyunk, akkor ezen a téren járatlan vagy képzetlen ember közel sem lehel olyan megfelelő a számunkra, mini az. aki tudja, min mentünk keresztül, s ennek mik a lehetsé­ges kihatásai.

Keressünk olyat, aki hasonlóan tud rákérdezni a családi viszo­nyainkra, mini ahogy ebben a könyvben olvashattuk. Rákérdezhe­tünk, hogy vajon a pszichológus szerint is egyre rosszabbodó betegség-e a megszállón kapcsolati függőség, és egyetért-e az itt leírt kezelési módszerrel.

Nagyon erős. személyes meggyőződésem, hogy nőknek pszicho­lógusnőhöz ajánlatos fordulniuk. Mi. nők. nagyjából tudjuk, mi­lyen a nők helyzete a társadalomban, s ezáltal kialakulhat egy mélyebb megértés közönünk. Ily módon elkerülhetjük azokat a férfi és nő közöli óhatatlanul kialakuló kis játékokat, amelyekre férfi pszichológusunk esetleg ragadtathatja magát velünk szem­ben, vagy éppen, szerencsétlen módon, mi rángatjuk öt bele.

Persze az, hogy a terapeuta nő, önmagában még nem elég. A szakembernek tudnia kell, mi eseteünkben a leghatásosabb gyógy-

247

mód. s ezt történetünk ismeretében kell meghatároznia. Hajlandó­nak kell lennie arra is. hogy - ha van ilyen - megfelelő csoportot javasoljon - sőt a csoportterápiában való részvételt a kezelés kö­telező elemévé tegye.

Én például addig nem kezdek alkoholista környezetből jövő vagy alkoholistával együtt élő személy kezelésébe, amíg a hölgy-nem vesz részt a Névtelen Alkoholisták segítő programjában. Ha ezt többször találkozásunk után is elmulasztja megtenni, akkor megállapodom vele. hogy legközelebb csak akkor jöhet hozzám, ha csatlakozott a csoporthoz. Tapasztalaton szerint, csoportterá­pia nélkül ezek a „társalkoholisták" nem gyógyulnak meg. Ehe­lyett ugyanúgy viselkednek, mint mindig, ugyanolyan egészségtelen módon gondolkoznak, s egymagában a terápia ezen nem segít. A csoportterápiával kiegészített kezelés azonban fel­gyorsítja a gyógyulást, ez a két fajta gyógymód nagyon jól kiegé­szíti egymást.

Az Ön pszichológusa szintén előírhatja, hogy a megfelelő cso­porthoz csatlakozzon. Ha ezt nem teszi, azzal feljogosítja a páci­enst, hogy panaszkodhasson a helyzetére anélkül, hogy mindent megtenne önmaga érdekében.

Ha egyszer megtaláltuk a megfelelő szakembert, amellett tart­sunk ki, s hallgassunk a javaslataira. Senkinek nem sikerült még egy életen át beidegződött rossz szokásoktól megszabadulnia egy­két beszélgetés révén.

A segítségért folyamodás kerülhet pénzbe, de nem minden eset­ben. Sok tanácsadó dolgozik változó árakkal - a páciens anyagi helyzete szerint, s nincs közvetlen összefüggés a legdrágább tera­peuta és a leghatásosabb kezelés között. Sok nagytudású és hiva­tásának élő szakember dolgozik az említett tanácsadókban. Önnek tapasztalt, jó szakemberre van szüksége, aki ráadásul szimpatikus Önnek. Bízzék az ösztöneiben, s ha kell, próbálkozzon több ember­rel, úgy válassza ki az Önnek megfelelőt.

A terápia nem elengedhetetlen része a gyógyulásnak. Sőt, egy rossz terapeuta több kárt okozhat, mint amennyit segít. De egy olyan szakember, aki tisztában van a kapcsolati függőségből faka­dó betegség folyamatával, felmérhetetlen segítséget jelenthet.

248

A segítségért folyamodás nem jelenti azt, hogy Ön véget kell hogy vessen kapcsolatának, ha éppen van partnere. Ez később sem követelmény a gyógyulás szakaszában. Amint Ön követi az útmutatást, s egytől tízig megteszi a lépéseket, a kapcsolat magá­tól alakul így vagy úgy. Amikor a nők felkeresnek engem, általá­ban ott akarják hagyni a partnerüket, mielőtt erre felkészültek volna, s ez azzal jár, hogy vagy visszatérnek a férfihoz, vagy bele­kezdenek egy új. ugyanolyan egészségtelen viszonyba. Ma megte­szik a javasolt tíz lépést, a „menjek vagy maradjak" problémája átalakul. Az együttlét a férfival többé nem az első számú problé­ma, mint ahogy a kapcsolat felszámolása sem a Megoldás. Ehe­lyett a partnerkapcsolat csupán egy a sok kérdés közül, amelyeket a teljes életmód fényében kell megvizsgálni.

Miért fontos a segítség? Azért fontos, mert hiszen Ön már annyi mindent megpróbált, hosszú távon azonban mégsem hozott eredményt a legodaadóbb erőfeszítése sem. Átmeneti megkönnyebbülést persze hozhattak ezek az erőfeszítések, mégis az összkép a helyzet állandó romlását mutatja. A megtévesztő a dolgokban az, hogy talán Ön már nincs is tisztában vele, mennyire rosszabbodtak a viszonyok, s mennyi valóságelhárítás működik az Ön életében. Ez a betegség termé­szete. Például sokszor hallottam a női pácienseimtől, hogy a gye­rekek nem tudnak arról, hogy bármi baj lenne otthon, s az éjszakai veszekedéseket átalusszák. Ez az önvédelmi hárítás egyik jellegzetes példája. Ha ezek a nők szembesülnének azzal, hogy a gyerekeik mennyire szenvednek, akkor elborítaná őket a bűntudat és a bánat. Másrészt viszont a valóság megtagadása nagyon meg­nehezíti számunkra, hogy felmérjék a probléma súlyosságát, és segítség után nézzenek.

Vegye egészen biztosra, hogy a helyzete sokkal rosszabb, mint amennyire jelenleg bele mer gondolni, s hogy a betegsége rosz-szabbodik. Lássa be. hogy megfelelő kezelésre van szüksége, egye­dül nem boldogulhat.

249

Mivel jár. ha valaki segítségén folyamodik? Az egyik legrettegettebb következmény, hogy a kapcsolat - ha van - véget ér. Ez semmiképpen sincs így minden esetben, de annyi biztos, hogy ha Ön megteszi a javasolt lépéseket, akkor a kapcso­lat vagy ja\ul, vagy megszűnik. Sem Ön, sem a kapcsolat nem marad ugyanolyan, mint korábban volt.

A félelem másik oka az, hogy kiderül a titok. Ha a nő őszinte meggyőződésből segítséget kér, később ezt aligha bánja, de amíg eljut odáig, iszonyú rettegést él ál. Ha valaki kellemetlen, kínos, sőt veszélyes, vagy egyenesen életveszélyes helyzetben él, vagy kér segítséget vagy nem. A félelme nagysága - s néha a büszkeség -az. ami meghatározza, segítségén fordul-e valakihez, s nem a problémája nagysága a döntő ebben.

Sok nő számára a segítségkérés nem is látszik járható álnak Úgy érzik, azzal túlságosan nagy kockázatot vállalnának egy amúgy is kényes helyzetben. ..Nem akarom feldühíteni" - ez a szokásos válasz, amelyei a megveri nők adnak, amikor megkérde­zik őket. miért nem hívták a rendőrséget. Nagyon rettegnek attól, hogy a dolgok még rosszabbra fordulnak, s furcsamód abban is hisznek még. hogy valahogyan kézben tudják tartani a helyzetei, s ez meggátolja őket abban, hogy akár a halóságokhoz, akár más­hoz forduljanak segítségért. Kevésbé drámai helyzetben is igaz ez. Egy kielégítetlen feleség esetleg nem akarja „fölkavarni a dolgo­kat" . hisz a férje iránta való közönye „nem is olyan tűrhetetlen". A nő meggyőzi magát, hogy a férje alapvetően jó ember, sok szempontból jobb. mint a barátnők férjei. Ezért inkább belenyug­szik abba. hogy nincs szexuális érintkezés kettejük között, eltűri a férj lekicsinylő magatartásai vele szemben, vagy azt, hogy bolond­ja a sportközvei (léseknek, amelyekre rámegy együttlétük minden perce. Mindez nem tolerancia a nő részéről. Hanem annak a minek a hiánya, hogy a kapcsolat túlélheti azt, ha a nő többé nem vár türelmesen - és hiába - a férje feléforduló figyelmére, s még-inkább annak a meggyőződésnek a hiánya, hogy ö, a nő, több boldogságot érdemelne, mint amennyiben része van, A gyógyu­lásban ez kulcskérdés Többel érdemlünk-e. mint amennyit kapunk

250

a jelen helyzetünkben: Mire vagyunk hajlandóak, hogy javítsunk a helyzetünkön? Kezdjük az elején - és folyamodjunk segítségért!

2. A gyógyulás kapjon főszerepet az Ön életében.

Mit jeleni ez? Azt, hogy el kell határoznia: kerül, amibe kerül, megteszi a szük­séges lépésekel ahhoz, hogy segítsen magán. Ha ez vadul hangza­na, gondolja el, mire lenne képes azért, hogy ő megváltozzék, hogy őt hozzásegítse a gyógyuláshoz! Ezt az energiát aztán szé­pen irányítsa át saját magára. A varázsige itt az. hogy noha az Ön minden ereje kevés volt ahhoz, hogy Öl megváltoztassa. Ön meg­változhat, ha ugyanennyi energiát fektet be. Vagyis használja ar­ra az erejét, amivel hasznosat cselekszik - a saját élete megjavítására!

Mit követel Öntől ez a lépés? Önmaga iránti teljes elkötelezettséget igényel ez a lépés. Lehel, hogy ez lesz az Ön éleiében az első pillanat, amikor önmagát fontosnak, figyelemre méltónak, gondoskodásra érdemesnek le-kinti. Ez talán kezdetben nehéz, de ha rendszeresen jár a pszicho­lógusához, részt vesz a csoportterápiában és így tovább, akkor meg fogja tanulni értékelni és elősegíteni saját jólétét. Szóval elő­ször csak arra ügyeljen, hogy elmenjen, ahová kell. s a gyógyulási folyamat el fog kezdődni. Hamarosan annyival jobban érzi majd magát, hogy már nem akarja abbahagyni.

A gyógyulást segítendő, vegye a fáradságot, és ismerkedjen meg jobban a saját problémájával. Ha alkoholista családban nőtt fel, akkor olvassa el azokat a könyveket, amelyeket a 3. Függelék­ben ajánlok. A tárgyról szóló előadásokra is menjen el. Nem lesz jó érzés, s néha talán fájdalmat okoz mindezt befogadni, de jobb. mini a korábbiak szerint élni tovább, annak megértése nélkül, hogyan uralkodik Önön a múlt. A megértéssel együtt megkapja a választás lehetőségét is - minél mélyebben megértette a helyze­tét, annál nagyobb szabadsága lesz dönteni az életéről

A gyógyulás azt is megköveteli, hogy huzamosabb időt - s talán pénzt is - szánjon rá. Ha a saját javulásától sajnálja az időt és a

251

pénzt, ha pazarlásnak érzi. akkor gondoljon arra. mennyi időbe és pénzbe telt az, hogy a kapcsolat vagy a kapcsolat haldoklása okozta fájdalmat próbálta kiküszöbölni. Ivás. kábítószerek vagy gyógyszerek, túl sok evés. búfelejtö utazások, a dührohamokban eltört - saját vagy patnerünkhöz tartozó - tárgyak pótlása, kiesett munkaidő, drága távhívások, hogy Vele. vagy valaki mással be­szélhessen, aki talán megérti, engesztelő ajándékok vásárlása, ön­maga megajándékozása bánatában, átsírt nappalok és éjszakák, az egészség hanyagolása egészen a súlyos betegség haláráig. Az idő- és pénzráfordítás - mely csak arra szolgált, hogy továbbra is beteg maradjon - eme listája elég hosszadalmas talán ahhoz, hogy nagyon kínos érzést ébresszen Önben, ha becsületesen vé­giggondolja. A gyógyulás azt kívánja meg, hogy legalább ennyit áldozzon rá. Tekintse befektetésnek, amely jelentős nyereségei hoz majd.

A gyógyulás iránti teljes elkötelezettség azt is megköveteli, hogy Ön jelentős mértékben csökkentse, vagy teljesen felhagyjon az al­kohol vagy egyéb szerek fogyasztásával a kezelés időszakában. Az agyat, a hangulatot befolyásoló készítmények az ellen dolgoznak, hogy Ön teljes egészében átélje a felbukkanó érzelmeket, márpe­dig csakis a mély átélésük révén nyerhető meg a felszabadult ér­zések nyomán lámadó gyógyító energia. Eme érzelmek okozta kín vagy a tőlük való félelem arra késztethetik Önt. hogy így vagy úgy eltompítsa őket (például az élei kábítószerként való használatá­val), de én azt tanácsolom, hogy ezt ne legye! A terápia hatása akkor munkál legjobban Önben, amikor nincs se a pszichológus­nál, se csoportterápiát!. Saját tapasztalatom az, hogy bármi törté­nik is a kezelésen vagy azon kívül, csak akkor van tarlós hatása, ha a páciens agya teljesen tiszta állapotban dolgozza föl az élmé­nyeket.

Miért fontos, hogy a gyógyulás főszerepet kapjon? Azért, mert különben soha nem lesz elég ideje eljutni a gyógyulá­sig. El lesz foglalva mindazzal, ami miatt beteg.

Éppúgy, ahogy egy új nyelv megtanulása azt igényli, hogy újra meg újra foglalkozzunk az ismeretlen hangokkal és szerkezetekkel.

252

amelyek ellentmondanak a beszéd és a gondolkodás ismerős for­máinak, és az egész tanulás kudarcba fullad, ha a tanulás esetle­ges és ritka, a gyógyulás is hasonló hozzáállást kíván. Ha olykor-olykor, félszívvel teszünk csak valamit a magunk érdeké­ben, azzal nem változtathatunk meggyökeresedett, szokásokon, megrögzött uszonyokon, gondolkozáson, érzéseken. A szokás ere­je által a dolgok visszazökkennek a régi kerékvágásba, s javulás­ról szó sincs.

Hogy könnyebben elképzelhessük. miről is van szó. gondoljunk arra. meddig volnánk hajlandóak elmenni, ha mondjuk rákosak lennénk, és valaki megmutatná a gyógyulás útját. Nos. tegyünk éppen ennyit meg azért, hogy kilábaljunk tényleges betegségünk­ből, amely tönkreteszi életünk minőségét, ha nem az életünkre tör.

Mivel jár az. ha a gyógyulást első számú felada­tunkká tesszük? A pszichológussal való megbeszélések vagy a csoportban töltendő idő mindenek fölött való. Sokkal fontosabb. mint - egy ebéd- vagy vacsora meghívás férfipartnerünklöl - egy randevú a férfival, hogy megbeszéljék a dolgok állását - az. hogy elkerüljük a férfi bírálatát vagy haragját - az. hogy ót (vagy bárki mást) boldoggá tegyünk: hogy elnyer­

jük az ő (vagy más) helyeslését - az. hogy elutazzon egy időre (csak azért, hogy visszatérte után

el tudja viselni ugyanazt, ami miatt elment) Ezt az egészet szakemberrel adaptáltatni kéne!

3. Talál jon hasonló sorsúakat csoportterápia keretében, akik

megért ik

Mit jelent ez? Megtalálni a hasonszőrűek csoportját, akik megértik Önt. nem megy erőfeszítés nélkül. Ha most. vagy korábban van/volt kapcso­lata alkoholistával vagy kábítószerélvezövel, csatlakozzon az Al-Anonhoz (Alcoholics Anonymus); ha Ön alkoholista vagy kábítószerélvező családból származik, menjen az Al-Anon kereté­ben, hasonló felnőtteknek szervezett csoportterápiára. Ha Önt ne-

253

mi erőszak érte gyerekkorában, akkor keresse a Daugthers Uni-ted-ot (Lányok Egyesülete) függetlenül attól, hogy az apja volt-e az elkövető vagy más. Ha erőszak, verés áldozata, forduljon nővé­delmi szervezetekhez, hogy megtalálja a hasonló sorsúak csoport­ját. Ha egyik kategóriába sem illik bele. vagy az Önnek legmegfelelőbb csoportterápia nem működik ott. ahol él. próbál­jon olyan csoportot találni, ahol a nők a férfiaktól való érzelmi függésük problémáit vitatják meg. vagy kezdeményezze Ön egy csoport létrehozását. A saját csoport szervezéséhez szóló irány­elvek az I. Függelékben találhatók.

A hasonló sorsúakból álló csoport nem afféle összevissza cseve­gést folytat, amelynek során a nők elpanaszolják mindazt a ször­nyűséget, amelyet férfiak teltek velük, vagy szerencsétlen sorsuk mért rájuk. A csoportterápia arra való. hogy mindenki a saját gyógyulásán dolgozzon. Fontos, hogy múltbeli traumákat megbe­széljenek a tagok, de ha azt veszi észre, hogy Ön vagy más hosz-szadalmas mesélésbe bonyolódik, amely tele van effélékkel: ,.ö azt mondta... erre én azt mondtam..." - akkor feltehetően Ön nem jó úton jár. esetleg a csoport nem megfelelő. Az empátia önmagá­ban nem hozza meg a gyógyulást. A jó csoport arra törekszik, hogy minden résztvevő állapota javuljon, s akad néhány tag. aki már számottevően gyógyult, s a gyógyuláshoz vezető út lépései! el tudják mondani a többieknek. Az Al-Anon a legjobb példa arra. hogyan kell működnie effajta csoportoknak. Akár volt. akár nem volt az alkoholizmusnak szerepe az Ön vagy hozzátartozói életé­ben, talán nem árt elmenni egy. esetleg több Al-Anon gyűlésre és megtapasztalni, hogyan, milyen elvek szerint lehet eljutni a gyó­gyulásig. Ezek az elvek legtöbbünkre érvényesek attól függetlenül, mit éltünk át a múltban, vagy milyenek jelenlegi körülményeink.

Mit követel a csoportterápia? Felkérhetik Önt mint résztvevőt arra. hogy ígérje meg önmagának és a csoportnak: legalább hat foglalkozásra eljön, mielőtt ágy döniene, hogy az egész nem ér semmit. Ez azért kell. mert leg­alább ennyi időbe telik, amíg valaki a csoportba tartozónak kezdi érezni magát, amíg érti az egyes, zsargonszerü szófurdulatokat

254

(ha egyáltalán vannak ilyenek), s amíg megérzi, hogy elindult benne valami jó irányba. Ha az Al-Anont választja, amely több­szőr is tart megbeszéléseket egy héten, akkor próbálja ki. s menjen más-más napokon, mert a különféle csoportokban mást és mást fog tapasztalni, noha a jellegük azonos. Válassza ki azt az egyei vagy kettőt, amely a legjobban megfelel Önnek, s tartson ki mel­lettük. Ha szükségéi érzi. járjon el gyakrabban.

Fontos a rendszeresség. Bár a többieknek is fontos, hogy Ön ott legyen, ez elsősorban az Ön javát szolgálja. Ahhoz, hogy haszno­sítani tudja azt. amit a csoport nyújthat. Önnek ott kell lennie.

Jó esetben bizalmat fog érezni a többiek iránt, de ha erre még nem képes, nyugodtan legyen őszinte! Beszéljen az emberek iránti általános bizalmatlanságáról, a csoport, a gyógyulás folyamat iránti kételyeiről - furcsamód azt fogja tapasztalni. hogy a biza­lom elkezd csírázni Önben.

Miért fontos a hasonszőrűek támogató csoportja? Amint a többiek beavatják saját sorsukba. Ön azonosulni tud majd velük és a tapasztalataikkal. Segítenek visszaemlékezni arra amit ön kizárt a tudatából - eseményekre és érzésekre egyaránt. Ez­által ön közelebb kerül saját magához.

Amint azon kapja magái, hogy azonosul a többiekkel és elfo­gadja őket a hibáik, a titkait ellenére, egyszeriben könnyebbnek találja, hogy önmagában is elfogadja ezeket a jellegzetességeket, érzéseket. Ez az első lépés önmagunk elfogadása felé. amely elen­gedhetetlen a gyógyuláshoz.

Amikor erre képesnek érzi már magát. Ön is megosztja mások­kal néhány élményét, s ennek révén őszintébbé, nyíltabbá és bát­rabbá válik. Az önmagunkkal való megbékélés azáltal fejlődik ki. hogy a csoport elfogadja azt, amit addig elfogadhatatlannak láttunk.

Ön megtagadja mások sikeresen alkalmazol! módszereit, s h is próbálhatja azokat. Hall majd sikertelenségekről is. így a mások hibáiból is tanulhal.

A csoport nyújtotta empátia és sorsközösség mellett lényeges elem a humor, amely nagyon fontos a gyógyulásban. Az egyetér-

255

tő mosoly, amikor a tagok nyugtázzák, hogy lám, megint akadt valaki, aki egy másik embert akart megváltoztatni; az üdvrivalgás, ha valaki átjutott egy nehéz akadályon; a felcsattanó nevetés a közös botlások felismerésekor - ez mind-mind roppantul gyűgyítü erejű.

Elkezdi érezni, hogy tartozik valahová. Ez nagyon fontos mind­azoknak, akik rosszúl működő családban nevelkedtek, hiszen gyer­mekkorukban átélték a magányt, a világtól való elzártságot. Olyanokkal együtt lenni, akik megértik, mert maguk is átélték a mi problémánkat, biztonságot, jó érzést ad, s erre szükség van.

Mivel jár a csoporthoz való csatlakozás? A titkot kimondtuk. Igaz, még nem tudja mindenki, de egypáran már tudják. Ha elmegyünk az Al-Anon gyűlésre, kimondatlanul, tapintatosan, de olt a feltételezés a levegőben, hogy egyszer, vala­hogy érintette az életünket az alkohol. Ha a Daughters United szervezetét látogatjuk, ez azt jelzi, hogy valamiképpen áldozatai voltunk nem megfelelő szexuális közeledésnek olyasvalaki részé­ről, akiben megbíztunk... és így tovább.

A félelem, hogy .. mások is megtudják", sok embert visszatart attól, hogy megkapják a segítséget, amely megmentheti az életü­ket, a kapcsolataikat. Ne feledjük, minden igazi csoportban bizal­masan kezelik, hogy kijár oda, s ott mit mond. Az Ön személyiségi jogait tisztelik és védik. Ha kiderül, hogy nem így van, más cso­portot kell keresni.

Másrészt, ha valaki csak egyszer megy el. ez pusztán annyit jelent, hogy a többiek tudják, hogy problémája van. Remélem azonban, hogy a könyvből már kiderüli: ha néhányan be vannak avatva, különösen olyanok, akiknek hasonló problémáik van­nak, ez kiutat jelent a kínos elszigeteltségből.

4. Fejlessze szellemiségét mindennapi gyakorlatokkal. Mit jelent ez? Nos. ez mindenkinek mást jelent. Néhányuknak bizonyára vissza­tetsző ez a gondolat, s már azon tűnődnek, hogyan hagyhatnák ki ezt a lépcsőfokot. Csak semmi Istenről való papolás... Önnek az

256

efféle hitek naivnak és éretlennek tűnnek, s Ön túl felvilágosult ahhoz, hogy ezt komolyan vegye.

Más Önök közül talán már jó ideje eltökélten imádkozik Isten­hez, aki mintha nem figyelne oda. Hiszen megmondta Neki, mi a baj, min kéne javítani, s lám, a helyzet ugyanolyan reménytelen. Vagy egy jó ideje annyit könyörgött Istennek minden látható ered­mény nélkül, hogy megdühödött, feladta, vagy becsapottnak kezd­te érezni magát, s eltűnődött, vajon milyen szörnyűségért kell így megbűnhődnie.

Akár Istenhívö Ön. akár nem, és ha igen. akár „beszélő vi­szonyban" van Istennel, akár nem, ezt a lépést nem kell kihagynia. A szellemi-lelki életünk fejlesztése igen gyümölcsöző lehet függett-lenül attól, milyen ösvényt választunk hozzá. Ha Ön száz százalé­kig ateista, akkor is megnyugvást és élvezetet találhat egy csendes sétában, a naplementében a természetben Bármi, ami túlmutat fizikai létünkön, ami magasabb régiókba emel bennünket, azt választhatjuk e lépés keretein belül, találjuk meg, mi ad meg­nyugvást, békét, s szánjunk erre naponta, legalább egy félórát, nem számít, mennyire lehangolóak a körülményei, ez az elv meg­könnyebbülést hoz. sőt, akár vigaszt is.

Ha fenntartásai vannak is a tekintetben, hogy vajon van-e fel­sőbb akarat, amely irányítja a világegyetemei, talán szívesen megpróbálkozna úgy tenni, mintha hinne benne. Ha a kezelehetet­len problémáinkat egy nálunknál nagyobb hatalomra testáljuk, ez óriási megkönnyebbülést okozhat. Vagy ha Ön úgy találja, hogy ehhez erőszakot kéne tennie önmagán, s nem akarja, akkor nyu­godtan tekintse a segítő csoportot efféle felsőbb hatalomnak' A csoport együttesen sokkal nagyobb erőt képvisel, mini tagjai bár­melyike külön-külön, menjen bele. hogy a csoportot, mint olyat használja erőforrásként és támaszként, vagy határozza el. hogy szorosabb kapcsolatba lép az egyik csoporttárssal, hogy segítsen, amikor úgy érzi. összecsapnak feje fölött a hullámok. Tudatosítsa magában, hogy többé nincs egyedül

Ha Ön gyakorló hívő, aki rendszeresen imádkozik és templom­ba jár, az Ön számára a szellemiség fejlesztése abban állhat, hogy belátja, mindennek, ami az életében történik, magvan a maga oka

257

és eredménye, továbbá, hogy Isten felelős az ön partneréért, s nem ÖN! Válasszon egy csendes helyei a meditációra, és az imá­ra, és kérjen Istentől útmutatást abban, hogyan élje a saját éle­tét, míg a környezetében lévők is élik a maguk életét

A szellemiségünk fejlesztése alapvetően azt jelenti, hogy meg­szabadulunk önérvényesítö akaratunktól, attól az eltökéltsé­günktől, hogy úgy történjen minden, ahogy mi látjuk jónak. Ehelyett be kell látnunk, hogy talán nem minden helyzetben tud­juk, mi a legjobb akár önmagunknak, akár a másiknak. Előadód­hatnak olyan következmények, létezhetnek olyan megoldások, amelyek soha nem jutottak az eszünkbe, vagy éppen az. amit leg­inkább el akartunk kerülni, amitől a legjobban féltünk, a legjobb, a leghasznosabb. Az önérvényesítö akarat azon a hiten alapul, hogy egyedül is tudjuk a leghelyesebb megoldásokat. Éltől úgy tudunk megszabadulni, ha nyugton vagyunk, nyitottan várunk az útmutatásra, ez azzal is jár. hogy meg kell szabadulnunk a fél­elemtől (minden ..de mi lesz. ha..." kezdetű kérdéstől), a kétség­beeséstől (minden ..bárcsak..."-kezdetű fohásztól), és helyettük pozitív töltésű gondolatokat, megállapításokat kell találnunk saját életünkről.

Mit igényel a szellemiség fejlesztése? Hajlandóságot igényel, nem pedig hitet. A hajlandósággal gya­korta megteremtődik a hit is. Ha Ön nem akar hinni, akkor talán nem is fog, de mindenképpen több nyugalomra, lelkibékére lel. mint korábban.

A lelki életünk fejlesztése azt is megkívánja, hogy régi gondol­kozásformákat, érzéseket, pozitív állítások révén meghaladjunk, a régi hiteket újakkal váltsuk fel. Akár hiszünk egy felsőbb hatalom­ban, akár nem, pozitív állításokkal változtathatunk az életünkön. Használhatjuk tetszés szerint a 4. Függelékben megadott állításo­kat de még jobb. ha saját magunk alkotunk ilyeneket. Fontos, hogy abszolút pozitív tartalmúak legyenek, s ezeket a mondatokat magunkban, vagy ha kell. hangosan ismételgessük, ahányszor csak tudjuk. Példaképpen álljon itt egy ilyen állítás: ..Többé nem szenvedek. Az életem csupa öröm. fejlődés és beteljesedés."

258

Miért fontos a lelki életünk, a szellemiségünk? Lelki-szellemi fejlődés nélkül szinte lehetetlen megszabadulni az irányítás, a befolyásolás kényszerétől, s lehetetlen elnyerni a hitet abban, hogy minden úgy alakul, ahogy alakulnia kell.

A lelki gyakorlat nyugtat, s segít átlendülni az áldozat szerep­köréből egy magasabb régióba.

Válsághelyzetben erőforrás. Amikor az érzések, a körülmények legyűrnek bennünket, szükségünk lehet egy önmagunknál nagyobb erőforrásra, amelyhez fordulhalunk.

Lelki-szellemi fejlődés nélkül szinte lehetetlen megszabadulni az önérvényesítő akarattól, márpedig eme akarat jelenlétében nem tudjuk megtenni a következő lépést. Nem tudjuk abbahagyni partnerünk irányítását, a róla való gondoskodást, hiszen még mindig az hisszük, ez a dolgunk. Imígyen pedig nem tudunk le­mondani a partner éleiének irányításáról egy magasabb hatalom javára.

Mivel jár a lelki-szellemi fejlődés? Ön megszabadul a minden iránti felelősség nyomasztó terhétől, attól, hogy partnerét irányítania, életéi egyengetnie kellene azért, hogy ezzel megelőzze a katasztrófát.

Eszközt kap a kezébe ahhoz, hogy úgy leljen lelki megkönnyeb­bülésre, hogy ehhez ne kelljen másokat manipulálnia, megváltoz­tatnia. Senkinek nem kell mássá válnia ahhoz, hogy Ön jól érezhesse magát. Mivel Önnek már kulcsa van a lélek éléskamrá­jához, a saját élete és a boldogsága már inkább Öntől függ, s kevésbé van kiszolgáltatva mások tetteinek.

5. Hagyja abba mások irányítását, életútjuk egyengetését. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy többé nem segítünk, nem adunk tanácsokat. Tessék megérteni, hogy az a másik felnőtt ember, akit terelgetünk, neveigetünk. ugyanúgy képes találni magának állást, lakást, pszi­chológust, csoportot vagy bármit, amire szüksége van. Talán nincs benne annyi ösztönző erő, hogy mindezt biztosítsa is magá­nak, vagy hogy megküzdjön a problémáival. De ha Ön helyette

259

próbálkozik megoldani a gondjait, azzal leveszi a válláról a saját magával szembeni felelősséget. Akkor már Ön a felelős a jólété­ért, s amikor az érdekében tett erőfeszítések kudarcba fulladnak, akkor Önt fogja vádolni.

Hadd mondjak egy példát erre: gyakran kapok feleségektől te­lefonhívást, akik a partnerük számára kérnek időpontot tőlem Mindig ragaszkodom ahhoz, hogy a férfiak maguk keressenek meg engem. Ha valaki, egy leendő páciens, nem érez elég ösztönzési arra. hogy maga válassza meg a kezelőjét, akkor hogyan várhat­nánk el. hogy ugyanő eljárjon a terápiára és akarjon is meg­gyógyulni? Korábban, pályám kezdetén belemenlem ilyen beszélgetésekbe, de ilyenkor mindig jött a telefon a hölgytől, hogy az illető férfiú meggondolta magát, nem akar kezelési, vagy nem női pszichológusi akar, vagy másféle végzettségül óhajt. A nők ezután feltették a kérdést, hogy tudnék-e mást ajánlani, akit aztán ők felhívnának a férfi nevében.Megtanultam, hogy soha ne beszé-jek meg időpontot közvetítő személlyel, ehelyett inkább megkértem a lányokat, asszonyokat, hogy ők maguk fáradjanak be hozzám -saját ügyükben.

Az irányítás-terelés abbahagyása azt is jelenti, hogy ki kell lép­ni a bátorító, a dicsérő szerepéből. Valószínű, hogy a bátorítással, a dicsérettel próbálta elérni Ön a partnerénél, amit akart, vagyis e módszerrel manipulálta őt. A bátorítás és a dicséret közel áll a nógatáshoz, s megintcsak azt akarjuk elérni vele. hogy irányíthas­suk a partnerünk életéi. Gondolja végig, miért ünnepli őt valami­éri, amit lett. Azért, hogy emelje az önbecsülését? Ez manipuláció. Azért, hogy a jövőben is így cselekedjen? Ez is manipuláció. Azért, hogy tudja. Ön milyen büszke ezért rá? Ezzel csak terhet rak a vállára. Hagyja, hogy saját eredményeiből önmaga építse fel az önbecsülését. Különben Ön veszélyesen közel jár ahhoz, hogy anyáskodjon felette. A partnerének nincs még egy anyára szüksége (még akkor sem, ha nem volt jó anyja), de legfőképpen: Önnek nincs arra szüksége, hogy gyerekként kellején kezelnie.

További követelmény: abba kell hagynia partnere állandó meg­figyeléséi. Szenteljen kevesebb figyelmet annak, mii csinál, s in­kább a saját életére összpontosítson. Kezdetben előadódhal, hogy

260

a partner „előveszi az aduit", s Önt arra akarja szorítani, hogy ismét figyeljen rá és viselje a telteiért a következményeket. A dol­gok hirtelen még rosszabbá válhatnak körülötte. Csak legyenek! A problémái az övéi, nem másé. Hagyja hál. hogy viselje önmagáért a teljes felelősséget, a lettekén és a következményekért egyaránt Ön tartsa magát távol a problémáitól. (Ha Ön szorgosan foglal­kozik a saját boldogulásával, s szellemi fejlődése érdekében rend­szeresen végzi a lelki gyakorlatokat, könnyebb lesz nem odafigyelni őrá.)

A „nem beleszólás" távolságtartással is jár. Ez a távolságtar­tás annyit jelent, hogy saját énjét ki kell bogoznia a partner érzé­seinek hálójából, s legfőképpen függetlenítenie a férfi tetteitől és annak következményeitől. Szükséges, hogy Ön hagyja őt megbir­kózni saját viselkedésének következményeivel, s ne mentse őt meg a fájdalmaktól még részben sem! Továbbra is törődhet vele. ér­deklődhet iránta,de ne törődjön semmivel helyette! Engedje, hogy partnere rátaláljon a maga útjára, hiszen Ön is azon fáradozik, hogy meglelje a magáét.

Mit követel Öntől a férfi irányításáról való lemondása? Önnek meg kell tanulnia hallgatnia és nem cselekdnie.A gyógyu­lás folyamatában ez az egyik legnehezebb feladat. Mikor a part­ner élete kész káosz, akkor Önnek minden porcikája arra vágyik, hogy magára vegye a terheket, tanácsokai adjon és bátorítsa őt. hogy bárhogyan is, de befolyásolja a kialakult helyzetet - akkor Önnek meg kell tanulnia csöndben maradni, s azzal megbecsülni a másikat, hogy hagyja, a saját csatáit ő maga vívja meg.

Szükséges, hogy Ön szembenézzen saját félelmeivel, hogy mi fog történni a partnerral és a kapcsolatukkal, ha már nem Ön irányít mindent - s aztán e félelmekkel kell felvenni a harcol ahe­lyett, hogy a partneréi próbálná befolyásolni.

Szükséges bevetni a lelki gyakorlatokat, amikor a félelmek el­borítják, a lelki-szellemi fejlődésre akkor van legnagyobb szükség, amikor Ön magtanul lemondani a „mindem irányítás" kény­szeréről. Amikor „leveszi a kezét" a környezetében élőkről, akkor Ön úgy érezheti magát, mint aki lezuhan egy hegyről. Ijesztő lehet

261

a mások irányítására tett kísérletek feladásából fakadó érzés: hogy nem vagyunk önmagunk urai. Most segíthet a lelki gyakor­lat: ahelyett, hogy sötét űrbe taszítaná szeretteit, irányításukat a saját felfogása szerinti „felsőbb hatalomra" bízhatja.

Szükség van arra is, hogy keményen szembenézzünk a valóság­gal, s ne csak azt lássuk, ami reményeink szerint majd bekövetke­zik a jövőben. Amikor lemondunk az irányításról, a mások befolyásolásáról, ezzel egyidőben arról az elképzelésünkről is le kell mondjunk, hogy „ha ó megváltozik, akkor én boldog leszek", ó talán soha nem fog megváltozni. Önnek pedig nem szabad ezt szorgalmaznia. Viszont meg kell tanulnia mindettől függetlenül is boldognak lenni.

Miért fontos lemondani a partner irányításáról? Ameddig Ön arra összpontosít, hogy megváltoztasson valakit, aki fölött nincs hatalma (valójában egyikünknek sincs hatalmában mást megváltoztatni, mint saját magunkat), addig nem lesz módja energiáit önmaga megsegítésére fordítani. Sajnos, a másik befo­lyásolása, megváltoztatása sokkal vonzóbbnak tűnik a szemünk­ben, mint az. hogy önmagunkat fejlesszük, tehát amíg nem szakítunk régi felfogásunkkal, addig képtelenek leszünk az új elv szellemében élni.

Az őrület és kétségbeesés érzete, amelyet Ön átél. egyenesen abból fakad, hogy Ön azon akar változtatni, amin nem lehel. Gon­dolja végig, mi mindennel próbálkozott: végtelen rábeszélésekkel, könyörgéssel, fenyegetéssel, megvesztegetéssel, talán még erő­szakkal is - s mindez nem vezetett sehová. Emlékezzen rá. mit érzett minden egyes kudarc után! Az önbecsülése tovább csökkent, s Ön még jobban szorongott, még tehetetlenebbé, dühösebbé váll. Az egyetlen kivezető út az. ha feladja kísérleteit arra, hogy irá­nyítsa az irányíthatatlant: Öt és az életét.

Végül azért fontos lemondani az irányításról, mert szinte bizo­nyos, hogy a partnere addig nem fog megváltozni, amíg Ön erre próbálja rászorítani. Az, ami az 6 gondja kellene hogy legyen, mintha az Ön sajátjává válnék, s végül Ön beleragad ebbe. ha-

262

csak nem adja fel az egészei. Még ha a partnere azzal akarná is megnyugtatni. hogy ígéreteket tesz: változtál a szokásain, egy idő után nagy valószínűséggel ugyanúgy viselkedik megint, de feltehe­tően keserű haragot táplál magában Ön iránt, amikor visszacsú­szik Ne feledje: ha Ön miatt hagyott fel valamivel. Ön lesz annak is a oka. ha visszaesik a régi kerékvágásba

Egy példa: Kél fiatal jeleni meg a rendelőmben A fiúi a neve­lőtisztje küldte alkohollal és kábítószerrel kapcsolatos kihágásai miatt, tehát ő azért jött. mert összeütközésbe került a törvénnyel. A lány pedig azért volt ott, mert mindenhová elkísérte a fiút. A fel­adatának tekintette, hogy a helyes úton tartsa a párját. Ahogy ilyen esetekben általában lenni szokott, mindketten olyan család­ból származtak, ahol legalább az egyik szülő ivott. Kézenfogva üllek velem szemben, és kijelentették, hogy össze fognak házasod­ni.

- Úgy gondolom, a házasság segíteni fog rajta - mondogatja a fiatal nő, hol szemérmes együttérzéssel, hol határozott meggyőző­déssel. - Eeegen - bólint a fiú szégyenlősen. - Vigyáz rám. hogy ne vaduljak nagyon el. Sokat segít nekem. - Némi megkönnyebbü­lés van a hangjában, a lány pedig ragyog: lám. mennyire megbí­zik benne a párja, s milyen jó, hogy ő viseli a felelősséget érte.

Erre én - óvatosan, figyelemmel reményeikre, szerelmükre -megpróbálom elmagyarázni, hogy ha a fiúnak alkohollal vagy kábítószerrel kapcsolatos problémája van. és a lány miatt szokott le többé-kevésbé mostanában. akkor annak is a lány lesz majd az oka. ha később újrakezdi vagy vadabbul folytatja az ivást, kábító­szerezés!. Figyelmeztettem őket. hogy egyszer majd, egy vita hevé­ben el fog hangzani a fiú szájából: ..Leszoktam miattad, s mi az eredmény? Te nem vagy egy percig sem boldog, akkor minek csináljam tovább?" Hamarosan pedig éppen azok az erők távolít­ják el őket egymástól, amelyek most látszólag összehozták őket.

Mivel jár az irányítás feladása? A partnere nagyon feldühödhet, s azzal vádolhatja, hogy nem tö­rődik már vele. Ez a harag abból a pánikszerű félelemből fakad.

263

hogy megint ő a felelős az éleiéért. Ameddig Önnel harcolhat, ígérgethet, vagy megpróbálkozik visszaszerezni Önt. addig a küz­delme saját énjén kívül. Önnel zajlik, s nem önmagával. (Ismerő­sen hangzik? Igen, ez Önre is vonatkozik, ameddig vele harcol!)

Előadódhat, hogy alig van miről beszélniük egymással, amint a hízelgés, vita. fenyegetődzés. veszekedés és megbékítés jelenetei megszűnnek. Ez így van rendjén. A beállott csöndben nyugodtan mondogassa magában a pozitív „mondókákat".

Nagyon valószínű, hogy amint valóban felhagy a másik irá­nyításával, befolyásolásával, egyszeriben rengeteg energiája sza­badul föl, amelyet önmaga megismerésére, fejlesztésére, tökéletesítésére fordíthat. Fontos azonban tudnia, hogy a kísértés is fel fog ébredni, hogy megint önmagán kívül keresse az életcélt. Fojsa el ezt a késztetés!. s továbbra is saját magára figyeljen.

Fel kell azonban készülnie arra. hogy miután már nem egyen­geti partnere útját, beállhat némi zűrzavar, s Önt megbírálhatják azok. akik nem értik, hogy mii miért lesz (vagy nem lesz). Lehető­leg ne mentegeiődzék. s ne is próbáljon hosszadalmas magyaráza­tokba bonyolódni. Ha úgy látja jónak, említse meg nekik ezt a könyvet, s aztán ejtse a témái. Ha nem tágítanak, akkor tanácsos elkerülni őket egy darabig.

Általában az efféle kritika sokkal ritkább és sokkal enyhébb, mint ahogy arra rettegve számítunk. Saját magunk legkíméletle­nebb kritikusai mi vagyunk, s az önbírálatunkai vetítjük ki a kör­nyezetünkre, ezt véljük visszahallani mindenhonnan. Álljon Ön a saját maga oldalára, s a világ varázsütésre sokkal együttérzöbb hellyé válik.

Az irányításról való lemondás egyik következménye, hogy Ön többé nem szerepel, mint ..segítőkész" személy. Furcsamód, az egyetlen, amivel segíthetjük szereltünket, ha feladjuk ezt a ma­gatartást. A ..megmentöi" szerepkör önmagunk felmagasztosítá-sára szolgál. Ha valóban segíteni akarunk ne az ő problémáival, hanem saját magunkkal foglalkozzunk.

264

é. TANULJA MEG, HOGY NE MENJEN BELE A JÁTSZ­MÁBA Mii jelent ez? Az emberek közötti párbeszédekben megnyilvánuló játszmák elmé­lete egyfajta pszichoanalitikus felfogás terméke. A játszmák az érintkezés szabályozott formái, amelyek arra szolgálnak, hogy a felek ne kényszerüljenek bizalmas közelségbe egymáshoz. Min­denki játszik időnként, bizonyos helyzetekben, de az egészségtelen kapcsolatokban ezek a játszmák túltengenék. Ezáltal az illetők sztereotípiákat használhatnak, s elkerülhetik, hogy valódi igazsá­gokat és igazi érzéseket közvetítsenek a másik felé. valamint meg­tehetik, hogy a másik kezébe tegyék le jólétükért vagy rossz hangulatukért a felelősségei. A megszállottan szerelő nők és part­nereik általában a megmentő, a bíró és az áldozat szerepköreit variálják. Mindketten számtalanszor eljátszák az összes szerepet, és jellemző módon váltogatják a ..feláldozást": A megmentő sze­repét (M)-mel jelöljük, ő az. aki ..megpróbál segíteni"; a bíróéi (B i-vel. ő ..vádol"; az áldozat kipedig ..ártatlan és lehetetlen". A következő kis jelenei megmutatja, hogyan folyik ez a játék:

Tom. aki általában későn jár haza. benyit a hálószobába. Éjjel fél tizenkeltő van. A felesége. Mary. rákezdi:

Mary (könnyek közötti: (Á) Hol voltál? Annyira aggódtam. Nem tudtam aludni, azt hinem. baleset történt veled. Tudod mennyire aggódom ilyenkor. Hogy engedheted, hogy ilyen álla­potba kerüljek? Legalább felhívhattál volna, hogy még élsz!

Tom (nyuglalólag): (Mi ó. drágám, sajnálom. Arra gondoltam, már alszol, és nem akartalak felébreszteni a telefonnal. Nyugodj meg. Most már itthon vagyok, legközelebb meg telefonálok, meg­ígérem Jövök mindjárt az ágyba, megmasszírozom a hátadal. s mindjárt jobban fogod érezni magad.

Mary (egyre dühösebben): (Bi Hozzám ne merj nyúlni! Még-hogy legközeleb telefonálsz! Jó vicc Múltkor is megígérted, s mit csináltál? Semmit! Hagytad, hogy ill feküdjek ébren, s elképzelje­lek holtan kinyúlva az autópályán. Te sose gondolsz másra, úgy­hogy nem is tudhatod, milyen, ha az ember aggódik azért, akit szeret.

265

Tom (lehetetlenül): (Á) Drágám, ez nem igaz! Én gondoltam rád. Nem akartalak felébreszteni. Nem gondoltam, hogy nyugta­lankodsz. Tapintatos akartam lenni. De ágy látszik, nem számít, mit akarok, mindenképpen hibás vagyok. És mi van. ha akkor hívlak, amikor már alszol? Akkor meg bunkó vagyok, aki feléb­resztelek. Jót nem tehetek.

Mary (enyhültebben): (M) Nem. ez nem igaz. Csak arról van szó. hogy olyan fontos vagy nekem, s tudni akarom, hogy minden rendben van-e veled, nincs semmi bajod. Nem azt akarom, hogy rosszul érezd magad, csak értsd meg. hogy azért aggódom, meri szerellek. Sajnálom, hogy úgy begurultam...

Tom (kiszimatolva a lehetőségei): (B)Hát. ha annyira aggódsz értem, akkor miért nem örülsz, hogy ill vagyok?Minek támadsz nekem ezzel a sápílozással, hogy hol voltam? Nem bízol bennem? Már kezd elegem lenni abból, hogy örökké magyarázkodnom kell. Ha bíznál bennem, akkor szépen aludnál, s örülnél, amikor haza­jövök, s nem ugranál rögtön nekem' Néha arra gondolok, hogy imádod a veszekedést.

Mary (emeltebb hangon):(B)Méghogy örülök! Miután két órá­ja itt fekszem, s töröm a fejem, hogy hol vagy! Ha nem bízom benned, ez azért van, mert semmit nem teszel a bizalmam erősíté­sére. Nem hívsz fel. rámpirítassz. amiért fel vagyok dúlva, s aztán nekem támadsz, amiéri nem vagyok kedves veled, amikor végre hazaesz a fene! Miért nem mész vissza oda. ahol egész este voltál?

Tom (békílőleg): (M)Figyelj, értem, hogy fel vagy dúlva, ne­kem meg nehéz napom lesz holnap. Mi lenne, ha csinálnék neked egy teát? Biztosan jól lenne. Aztán lezuhanyozom, és lefekszem. Rendben?

Mary (sírva): (A) Te egyszerűen nem tudod felfogni, milyen érzés csak várni és várni, és tudni, hogy felhívhatnál, de nem leszed, mert én nem vagyok olyan fontos neked...

Ugye. megállhatunk in? Ahogy látják, ez a két ember órákig, napokig, tán évekig folytathatná így, váltogatva a háromféle sze­repkört, a megmentöét. a bíróét és az áldozatét. Ha Ön saját magát rajtakapja azon. hogy bármelyik alapállásból válaszol va­lakinek, legyen nagyon óvatos! Meg nem nyerhető küzdelembe

266

bonyolódott, amelyben röpködnek a vádak, a visszavágások, a szemrehányások és viszontvádak. s ez céltalan, értelmetlen, meg­alázó. Hagyja abba. Adja föl. hogy mindig érvényesíteni próbálja az akaratát, akár kedvességgel, akár haraggal, akár a rászoruló pozíciójából. Változtasson azon, amin tud. vagyis saját magán! Ne akarjon veszekedést, s ne is adjon okot vagy ürügyet partnerének semmire. Arra se vágyjék, hogy ö legyen nagyon bűntudatos.

Mi kell ahhoz, hogy ne bonyolódjak a játszmákba? Az, hogy bármennyire nagy legyen is a kísértés, ne válaszoljon úgy. hogy a játszma a szokásos módon mehessen tovább. Úgy kell válaszolni, hogy véget vessen a körforgásnak. Először ez kissé bonyolultnak tűnik, de igen hamar elsajátítható a technikája (fel­iéve, ha Ön először is legyőzte magában a szerepjátszás iránti szükségéi akkor, amikor - az előző lépés keretében - feladta az irányításra való késztetést).

Gondoljunk vissza az előző jelenetre, s nézzük meg. hogyan kerülheti el Mary a hármas szerepjátszás ördögi köréi. Tegyük fel. hogy Mary hozzálátott, hogy lelkileg-szellemileg fejlődjön, s már tudatában van. hogy nem az ő dolga irányítani, ellenőrizni Tomot. Mivel saját magára ügyel, ezért az este folyamán, amikor várt Tomra, s ez nem jött. nem hagyta, hogy belehergelje önmagái az aggódásba, ehelyett felhívta egy barátnőjét, akivel együtt jár cso-portierápiára. Megbeszélték a Maryben növekvő félelmet, s ez megnyugtatta Matyi, hiszen szüksége volt valakire, aki meghall­gatta. A barátnője együttérzéssel figyelt rá. de nem adott tanácso­kat. Mikor Mary letelte a kagylói, kedvenc ..mondókáját" vette elő: ..Az életem isteni irányítás alatt áll. s én békében, bizton­ságban, nyugalomban fejlődöm napról napra, óráról órára." Mi­vel senki nem képes arra. hogy egyszerre kétfélét gondoljon. Mary azon vette észre magát, hogy a megnyugtató szavaktól lehiggadt, sőt ellazult. Mire Tom hazakerült fél tizenkettőkor, 6 már aludt. Amikor Tom belépett a szobába, Mary felébredi, s érezte magában a feltoluló haragot és bosszúságot, ezért néhányszor elismételte a mondókáját, majd így szólt: - Szia, Tom. De jó. hogy megjöttél. -Nos. Tom. aki hasonló helyzetekben megszokta már. hogy veszeke-

267

dés tőr ki közöttük, most kissé meglepődött e könnyed fogadtatá­son.-Akartam lelefonálni, de aztán... - kezdte védekezően. Mary megvárta, hogy befejezze, aztán így szólt: - Ha akarod, majd megbeszéljük ezt reggel, de most álmos vagyok. Jó éjt. - Ha Tóm­nak netán bűntudata volt a késői hazameneteléri. egy esetleges veszekedés kitörölné belőle ezt a bűntudatot. Hiszen azt mondhat­ja magának, a felesége egy hárpia, s ez már Mary problémája, nem az övé. így válik a késés is Mary problémájává. Ha azonban nincs veszekedés. Tomnak megmarad a bűntudata, s Mary nem szenved a férj viselkedése miatt. És ennek így kell lennie.

Az egész kicsit hasonló egy ping-pong mérkőzéshez, amikor a felek ugyanúgy végigjátsszak a megmentő-bíró-áldozat szerepeit, amikor mindkél fél mindhárom szerepel eljátssza. Ön visszaüli a labdái, amikor feléje száll. Csak úgy lehel kívül maradni a játsz­mán, ha meglamújuk. hogy a labdát engedjük elszállni magunk mellett, le az asztalról. Az egyik legnagyszerűbb módja ennek, ha beiktatjuk a szótárunkba az ..ó" szócskái. Például. Tom mentege­tőzésére válaszul Mary csak ennyit mond: „ó". és már alszik is tovább. Felvillanyozó élmény, ha sikerül nem belekeveredni a megmentő-bíró-áldozat című játék mélyén rejlő harcba. Nem be­dőlni, megtariani egyensúlyunkat, méltóságunkat, isteni érzés. S azt is jelenti, hogy sikerüli újabb lépési lennünk a gyógyulás felé vezető úton.

Miért fontos, hogy ne keveredjünk bele a játszmába? Először is azt kell felismernünk, hogy a szerepjátékok nem szorít­koznak csak a szóbeli érintkezésre. Arra is kiterjednek, ahogy az életünket éljük, s mindannyiunknak megvan a kedvenc szerepe.

Az Öné esetleg a megmentő szerepe. Sok. megszállottan szerető nő számára megnyugtatóan ismerős az érzés, hogy gondoskodhat egy másik emberről (vagyis irányítják és ellenőrzik). Zűrös vagy nyomorúságos gyermekkoruk tapasztalatai alapján ezt az ösvényt választolták, hogy biztonságot teremthessenek maguknak, és úgy-ahogy elfogadhassák magukat. Barátaikkal, családtagjaikkal szemben viselkednek így. sőt gyakran úgy választanak pályát is. hogy másokkal ilyen kapcsolatban lehessenek.

268

Lehetséges, hogy Ön a bíró szerepét kedveli, aki árgus szemmel figyel, rámutat a hibákra, és helyükre teszi a dolgokat. Az ilyen asszonynak újra meg újra meg kell küzdenie azokkal a sötét erők­kel, amelyek őt gyermekkorában igázták le. mert azt reméli, hogy felnőttként már több esélye van nyerni. A gyermekkorban gyöke­redző harag és bosszúvágy következtében az ilyen nő veszekedős. zsörtölődő, harcias boszorkány. Arra van szüksége, hogy megbün­tessen valakit. Bocsánatkérést, bűnhődést követel.

Végül, sajnos, az Ön szerepe lehel az áldozaté is. amely a há­rom közül a legerőtlenebb. aki nem lát más utat. minthogy ki legyen szolgáltana mások kényének-kedvének. A gyermekkorban Önnek feltehetően tényleg nem volt más választása, csak a tűrés, s mára annyira berögződött ez a viselkedés, hogy már erőt is tud meríteni belőle. A gyengeségben zsarnokság rejtőzik; a bűntudat a fizetsége, s a bűntudat a váltópénz az áldozat és partnerei kapcso­latában.

Akár szóbeli érintkezésben, akár egész életünkkel játsszuk is bármelyik szerepet, közben nem kell önmagunkra figyelnünk, nem figyelünk önmagunkra, és beleragadunk a gyermekkori félelem, düh. tehetetlenség érzéseibe. Ha ezeket a többiekkel kapcsolatos megszállottságainkat, az önkorlátozó szerepeket nem adjuk fel. akkor nem tudunk teljes, felnőtt személyiségként fejlődni, nem tud­juk kifutni önmagunkat s a lehetőségeinket. Amíg efféle szerepját­szásokba, játszmákba bonyolódunk, úgy tűnhet, hogy mások zárják el előlünk a boldogság útját. Amint megszabadulunk a sze­repjátszás kényszerétől, teljes felelősséggel uraljuk saját viselke­désünket, választhatunk, merre indulunk az éleiben. Amint a játszmák véget érnek, a választási lehetőségek (amelyeket már kihasználtunk vagy még előttünk állnak) sokkal maguktól értető-dőbbnek. kevésbé félelmelesnek látszanak.

Mivel jár a játszmák beszüntetése? Új alapokra kell helyeznie az önmagával és a másokkal folytatan­dó párbeszédeket, hogy világos legyen. Ön vállalja saját magáén s az életéért a felelősséget. A „ha nem kényszerülnék arra.

269

hogy..." kezdetű mondat helyett legyen több „én pedig most ügy­döntők, hogy..." jellegű megállapítás a közléseinkben.

Szüksége lesz minden energiájára, amely az irányítás és ellen­őrzés abbahagyása nyomán szabadul fel. ahhoz, hogy elleni tud­jon állni és ne csússzon vissza a szerepjátszásba (még az is szerepjátszás, ha kijelenti, hogy „én nem játszom"). Idővel ez könnyebb lesz, s meglátja, nagy önbizalommal fogja eltölteni.

Meg kell tanulnia a heves viták, az időrabló és energiafecsérlö drámák izgalmai nélkül élnie, anélkül, hogy ezekben a jelenetek­ben az egyik főszerepet alakítaná. Ez csöppet sem könnyű. Sok megszállottan szerető nő olyannyira mélyre temette saját érzelme­it, hogy szinte nem is érzi élőnek magát a harcok, elválások és kibékülések fútöttsége nélkül. Legyünk óvatosak! Eleite bizony-unalmas lehet, hogy csak magunkra, saját belső énünkre összpon­tosítunk. De ha ki tudunk egyezni ezzel az ún. alommal, az előbb-utóbb önfelfedezéssé alakul át. Akkor készen állunk a következő lépés megtételére.

7. BÁTRAN NÉZZEN SZEMBE SAJÁT PROBLÉMÁIVAL ÉS TÖKÉLETLENSÉGEIVEL! Mit jeleni ez? Annyit jeleni, hogy miután lemondtunk mások irányításáról és el­lenőrzéséről, nincs semmi, ami elvonná a figyelmünkéi saját éle­tünkről, saját problémáinkról, saját fájdalmainkról. Ez az idő. hogy mélyen magunkba nézzünk, segítsük ezt a folyamatot a lelki gyakorlatainkkal, a csoportterápiával, s azzal, hogy ha tudunk, pszichológushoz járunk. Nem feltéllenül szükséges a terapeuta eb­ben a szakaszban. Ha jó csoportot találunk, ahol a tagok között van. aki már elöl jár a gyógyulásban, segítséget is kaphatunk abban, hogy túljussunk az önvizsgálat ezen időszakán.

Azt is jelenti, hogy Önnek nagyon kritikusan meg kell vizsgálnia jelenlegi életéi, azt is, ami jó érzéssel tölti el. és azt is, ami kínos vagy boldogtalanságot okoz. Készítsen ezekről listát. A múltját is gondolja végig. Elemezze a jó és a rossz emlékeket egyaránt, az eredményeket, a kudarcokat, azt. amikor Önt megbántották, s azt is. amikor Ön bántott mást. Semmit ne hagyjon ki. mindent írjon

270

le. Különös figyelemmel legyen azokra a területekre, ahol nehéz­ségei voltak. Ha például a szex ilyen terület, akkor írásban vegye sorra teljes szerelemi életét Ha a férfiak mindig problémát jelen­tettek, akkor kezdje a legelső kapcsolattal, s soroljon fel itt is mindent. Vagy a szülök jelentették a gondol? Ugyanezt a technikát alkalmazza velük kapcsolatban is. Kezdje a legelején, s írjon. Igen. rengetegei kell írnia, de az írás felbecsülhetetlen segítséget ad ahhoz, hogy Ön leltári készítsen a múltjáról, s felismerhesse a törvényszerűségeket, az ismétlődő motívumokat a magával és má­sokkal vívott harcban.

Amikor ennek nekikezd, törekedjen minél tökéletesebb munká­ra, ne hagyja idő előli abba. Ez a technika később is hasznos lehet, amikor újabb problémákkal néz szembe. Mondjuk, először a kapcsolatai! veszi számba, aztán, később kedve támad, hogy ösz-szeírja a munkával, a munkahelyeivel kapcsolatos élményeit: ho­gyan érezte magát kezdetben, s hogyan változott ez később. Engedje az emlékeit, az érzéseit szabadon áramolni. írás közben ne elemezze az ismétlődésekel. a törvényszerűségeket, ez majd utána következik.

Mii igényel Öntől ez a szembesülés? Sokat kell írnia, rá kell szánnia az időt és az energiát, hogy ezt a feladatot véghezvigye. Lehel, hogy az írás nem az erőssége, nem is kedveli. Mégis - nincs ennél jobb módszer. Ne aggódjon, hogy esetleg nem csinálja tökéletesen vagy jól. Csinálja, ahogy megfe­lelőnek gondolja.

Próbáljon írás közben olyan őszinte lenni önmagához, amilyen csak tud

Amint teljesítette ezt a feladatot úgy. ahogy tudta, avasson be a dologba valakit, akiben megbízik, aki érdeklődik Ön iránt. Az ille­tőnek értenie kell. hogy Ön a saját gyógyulásán fáradozik, s ké­pesnek kell lennie arra. hogy szépen végighallgassa, amit Ön leírt a szexuális tapasztalatairól, a kapcsolatairól, a szüleivel való vi­szonyáról, az önmagával kapcsolatos érzéseiről, élete jó és rossz eseményeiről. A választón hallgatónak együttérzőnek és megértő­nek kell lennie. Nem kell megjegyzéseket fűznie a hallottakhoz, s

271

ezt be kell tartania kezdettől fogva. Semmi tanácsadás, bátorítás — csak meghallgatás.

Gyógyulásának ebben a szakaszában ne a partneréi válassza ki erre a szerepre. Később, sokkal később megoszthatja majd vele az összeírt élményeit, de csak ha tényleg úgy gondolja. Most azonban semmiképpen nem lenne tanácsos ezt tenni. Arra kell a hallgató, hogy Ön átélje, milyen saját magáról mesélnie, s azt is. hogy ezt egy másik ember megérti, elfogadja. Ez a módszer nem arra szol­gál, hogy a partnerével való kapcsolata ráncait vasalja ki vele. A cél önmaga felfedezése.

Miért szükséges bátran szembenézni önmagunkkal? Először is azért, mert nagyon valószínű, hogy Ön képes lesz sok múltbeli eseményhez és érzéshez fűződő titkolt bűntudattól meg­szabadulni. S ez lehetővé leszi, hogy több örömöt élhessen ál. és hogy az élethez való hozzáállása egészségesebb legyen.

Azzal, hogy valaki megismerte az Ön legszörnyűbb titkait, s lám, ettől még nem dőlt össze a világ, nagyobb biztonságban fogja magát érezni

Amikor Ön abbahagyja, hogy másokat vádoljon, s választásai­ért vállalja a felelősséget, azzal egyszeriben megnyílik Ön elölt a világ: szabadon válogathat olyan lehetőségek között, amelyek nem voltak láthatóak akkor, amikor Ön még mások áldozataként tekin­teti saját magára. Ezzel megnyílik az út az előtt is. hogy megvál­toztassa életében mindazt, ami nem jó. nem kielégítő vagy nem gyümölcsöző.

8. Fejlessze ö n m a g á b a n mindazt, amit fejlesztenie kell.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ne a partnerére várjon, ne az ö megváltozásától tegye függővé, hogy Ön elindul-e végre az éleiben vagy sem. Va­gyis - ne várjon az ő segítségére sem - se pénzügyi, se érzelmi, se praktikus segítségére -. ha Ön el akarja kezdeni a pályáját, állást akar változtatni, tovább szerelne tanulni, vagy bármi másba bele­vágni. Ahelyett, hogy az 6 közreműködésére alapozná a terveit, gondolkozzék úgy. mintha csak saját magára támaszkodhatna.

272

Tervezze meg úgy a szükséges ráfordításokat - gyerekek ellátása, pénz. időbeosztás, utazás -, hogy őt ne használja fel. mint segítsé­get. Ha Ön most tiltakozik ezt olvasva, mivel úgy érzi. a partner közreműködése nélkül a tervei kivitelezhetetlenek, akkor gondolja végig - esetleg tárgyalja meg egy barátnőjével, hogy mit tenne, ha a partnerét nem is ismerné. Rá fog jönni, hogy akkor sem áll le az élet, ha nem támaszkodik őrá. s az ő segítsége helyett sok egyéb megoldáshoz folyamodhat.

Önmagunk fejlesztése azt jelenti, hogy ki kell alakítsuk az ér­deklődési körünket, s aszerint tevékenykednünk. Ha már túl hosszú ideje csak a férfi korul forog az élete, hogy már nincs is semmi más rajta kívül, akkor kezdje el minden lehetséges módon kutatni, hogy vajon mi vonzza a legjobban. Ez rendszerint nem könnyű feladat megszállottan szerelő nők számára. Mivel sokáig a férfi boldogulása állt figyelme középpontjában, ezért először ké­nyelmetlen érzést okozhat, ha ezt a figyelmet egyszeriben önmagá­ra összpontosítja, s azt keresi, mi a jó a saját fejlődése szempontjából. Vegye rá magát, hogy hetente legalább egy új te­vékenységet kipróbáljon. Tekintsen úgy az éleire, mint egy své­dasztalra, s vegyen a tányérjára sok különféle új élményt, hogy megállapíthassa, melyik ízlik a legjobban.

Önmagunk fejlesztése kockázatvállalást is jelent: új emberekkel kell találkoznunk, hosszú évek után újra be kell lépnünk egy tante­rembe, elutaznunk egyedül, állást keresnünk - bármi olyat ten­nünk, amiről tudjuk, hogy meg kell lennünk, de eddig nem volt hozzá bátorságunk. Nos. itt az ideje, hogy beugorjunk a mélyvíz­be! Az életben nincsenek hibák, csak tapasztalatok, úgyhogy in­duljunk neki, vágjunk bele, és tapasztaljuk meg, mit akar nekünk tanítani az élet. A támogató csoport legyen a bátorítás forrása, nekik számoljon be. (Ne forduljon a partneréhez vagy rosszul működő családjához bátorításért! ők azt akarják, hogy Ön maradjon olyan, amilyen volt. hogy nekik se kelljen megváltozni­uk. Ne kövessen el merényletei önmaga, a saját fejlődése ellen azzal, hogy rájuk próbál támaszkodni)

273

9. Mit követel az önfejlesztés? Először is végezzen el minden nap két olyan dolgot, amihez nem igazán fűlik a foga. Ez arra szolgál, hogy többre legyen képes, és megismerje a saját képességeit. Álljon a sarkára, amikor legszíve­sebben elmismásolná a dolgot, vagy vegye kézbe újra azt a tár­gyat, amivel még nincs kész. noha leginkább elhajítani szeretné Bonyolítsa le azt a telefonhívást, amitől nagyon ódzkodik. Tanulja meg. hogy jobban figyeljen saját magára, mint másokra, amikor beszél valakivel. Inkább mondjon ..nem"-et önmaga érdekében, mint ..igen~-t valaki más kedvéért. Ha valamit szeretne, egyene­sen kérjen, kockáztassa meg. hogy esetleg elutasítják.

Azután tanulja meg megajándékozni saját magát. Adjon magá­nak időt. figyelmet, jutalmat. Az önszeretet jó iskolája az is példá­ul, ha minden nap vásárol magának valamit. Nem kell. hogy sokba keriűjön. de azért minél kevésbé praktikus, minél inkább extra az ajándék, annál jobb. Ez jó gyakorlat ahhoz, hogy önma­gunkkal foglalkozzunk Meg kell tanulnunk, hogy mi magunk is lehetünk a jó dolgok forrásai, s kezdetnek ez nagyon jó módszer Ha azonban nincsenek fenntartásai a költekezéssel kapcsolatban, ha Ön kényszeresen jár a boltokba, hogy elfojtsa a haragját és a depresszióját, akkor másképpen kell önmagát jutalmaznia. Inkább új élményeket igyekezzen gyűjteni újabb tárgyak (és még több adóssági helyett. Sétáljon egyet a zöldben, menjen a hegyekbe, vagy nézelődjön egyet az állalkertben. Álljon meg. és szemlélje kicsit a naplementéi. A lényeg az. hogy gondoljon önmagára, s arra. hogy mit szerelne ajándékba kapni saját magától aznap Aztán élje át az adás és a kapás élményéi egyaránt. Általában ahhoz nagyon értünk, hogyan adjunk másoknak, de gyakorlatla­nok vagyunk sajátmagunk megajándékozásában Tessék hál gya­korolni!

A gyógyulási folyamai során időről időre olyan lépéseket kell tennie, amelyek nagyon nehezére esnek. Szembe kell néznie azzal a borzasztó ürességgel, amelyei akkor érez. amikor már nem más­ra figyel oda. Olyan mély űrt érezhet magában, mintha a szíve helyén süvöltő szelek járta sivatag volna. Engedje magához ezt az érzést, élje át fenékig (különben más figyelemelterelés után fog

274

nézni). Merüljön bele ebbe az űrbe, tudván, hogy ez csak átmene­ti, mert ha nyugodt marad, átéli a helyzetet, akkor csakhamar megtölti ezt azért önmaga elfogadásának melegével Hadd segít­sen ebben a támogató csoport is. Az 6 elfogadásuk is segít betöl­teni az ürességet, ahogy saját tervei, elképzelései is ebbe az irányba hatnak. Ha eddig összes erejét arra fordította, hogy má­sokat fejlesszen, akkor természetes, hogy üresnek érzi magát. Most Önön a sor a fejlődésben.

Miért szükséges az önfejlesztés? Ameddig nem futja ki önmagái, mindig kudarcérzete lesz. A ku­darcot a férfire hárítja, pedig nem fakad másból, mint abból, hogy nem éli a saját életéi. A saját képességei fejlesztésével leveszi a felelősséget a férfiről, s ahogy kell, a saját vállára kerül át ez a felelősség. A lenek és elfoglaltságok, amelyeket a maga számára választ, eléggé lefoglalják ahhoz, hogy arra figyeljen, mii tesz. vagy mit nem tesz meg a partnere. Ha éppen nincs férfi az éleié­ben, akkor ily módon egészségesen él a világban, ahelyett, hogy az utolsó partnere után epekedne, vagy a következő felbukkanását lesne.

Mivel jár önmagunk fejlesztése? Először is nincs szüksége egy ellentétes jellemű férfire, aki egyen­súlyba hozhatja az életéi. Miről van szó? Mint a legtöbb megszál­lottan szerelő nő. Ön is bizonyára nagyon komoly, felelősségteljes személy. Amíg nem fejleszti ki játékos oldalát, addig olyan férfiak fogják vonzani, akik megtestesítik, ami Önből hiányzik. Egy fele­lőtlen, gondtalan férfi szórakoztató lehel, mini ismerős, de part­nerkapcsolatra kevéssé alkalmas. Mindazonáltal amíg Ön nem enged magának több szabadságol, több lazaságot, addig szüksége lesz őrá. arra a mókára, izgalomra, amit ő hoz az Ön éleiébe.

Másodszor önmagunk fejlesztése módot ad arra, hogy felnő­jünk. Hiszen amint azzá válunk, akikké tudunk válni, a döntésein­kért ránk háruló felelősséget is vállaljuk, s ily módon eljutunk a felnőll létbe. Amíg nem vállaljuk saját életünkén és boldog­ságunkért a felelősségei, addig nem vagyunk teljesen érett szemé-

275

lyiségek. inkább csak afféle kiszolgáltatott és rémüli gyermekek felnőtt testben.

Végül, önmagunk fejlesztése révén jobb partnerekké válhatunk, hiszen teljes életet élő. önmagát fejlesztő, cselekvő nővé váltunk, nem vagyunk többé rész-emberek (akik éppen ezért rettegnek férfi nélkül). Furcsamód - minél kevésbé van szükségünk partnerre, annál jobb partnerek vagyunk mi magunk - és annál egész­ségesebb férfit vonzunk majd magunkhoz, s mi is ilyenhez vonzó­dunk.

Mit jelent ..önzőnek" lenni? Éppúgy, mint a lelki-szellemi fejlődés a négyes pontban, az „ön­zés" is magyarázatra szorul. Lehel, hogy ez a szó éppen azt idézi fel önben, amilyenné semmiképpen sem akar válni: közönyös, ke­gyetlen, mással nem törődő, önközpontú emberré. Vannak, akik valóban ily módon „önzőek". de ne feledje: Ön egy olyan asz-szony. aki megszállottan szeretett, ugy szeret. Az ön számára az „önzés" egy szükséges gyakorlat ahhoz, hogy megszabaduljon a mártírkodástóL Nézzük, mit jelent az egészséges „önzés" a túlzot­tan szerető nők számára:

Helyezze saját jólétét, vágyait, a munkáját, a kikapcsolódását, a terveit, a texékenységét az utolsó helyről az elsőre - mások szük­ségletei elé. ne pedig utána! Még ha Ön kicsiny gyermekek anyja is. gondoskodjék róla, hogy beleférjen a napjába valami olyasmi, ami csak az Ön kedvére szolgál

Igényelje, sőt követelje meg. hogy a kapcsolatai, a helyzetek, amelyekbe kerül, kellemesek legyenek. Ne próbáljon kínos szituá­ciókhoz alkalmazkodni.

El kell hinnie, hogy a vágyai, szükségletei nagyon fontosak, s önnek az a dolga, hogy ezeket kielégítse. Ugyanakkor másoknak is meg kell adnia a jogot, hogy a saját szükségleteiket maguk elégítsék ki

Mit követel öntől az „önző" lét? Ha saját vágyait a többieké elé helyezi, azt is meg kell tanulnia. hogy eltűrje mások dühét és felháborodását. Ez természetes reak-

276

ció azoktól, akik igényeit korábban Ön a sajátjai elé helyezte. Ne vitázzon velük, ne mentegetödzzék. ne keressen igazolást. Tartsa meg a nyugalmát, a derűjét, amennyire csak tudja, és folytassa nyugodtan, amit csinál. A változások az Ön életében megkövetelik a többiektől is. hogy megváltozzanak, s ez ellen természetesen tiltakoznak. De ha Ön nem hallgat a méltallankodásukra. akkor elég hamar abbahagyják. Csak éppen megkísérlik, hogy Önt visszaszorítsák a régi. önzetlen magatatartásba. hogy meg tegye továbbra is helyettük azt. amit nekik kellene elvégezniük.

Hallgasson figyelmesen a belső hangjára, amely közli, mi jó. mi helyénvaló az Ön számára, s aztán kövesse ezt a belső hangot. így tud egészséges önszeretetet kifejleszteni magában - ha saját ma­gától kapja az irányítást. Korábban Ön feltűnően jól olvasott má­sok gondolataiban, értette, mit várnak Öntől. Ezeket a híradásokat most kapcsolja ki. különben elnyomják a belsejéből érkezőket.

Az „önzővé" válás végül azt is megköveteli, hogy Ön felismer­je saját értékét, tudja, hogy képességeit érdemes fejlesztenie, s hogy önmaga megvalósítása éppolyan fontos, mint bárki másé. Saját legjobb önmaga a legnagyszerűbb ajándék, amelyet adhat a világnak, s legfőképpen azoknak, akik a legközelebb állnak Önhöz.

Miért fontos, hogy „önzővé" váljon? Ha nem vagyunk erősen elkötelezettek saját magunk iránt, akkor könnyen válhatunk passzívá. de az is lehet, hogy nem önmagunk kiteljesítéséért dolgozunk, hanem valaki más javára. Noha az „önzővé" válás (amely egyben őszinteséget is jelent) kétségtelenül jobb partnerré tesz minket, a legvégső cél mégsem ez. A cél az, hogy minél teljesebb emberré váljunk.

Nem elég csupán felülkerekedni a nehézségeken. Itt az életünk, s élnünk kell. A képességeinket fel kell fedeznünk. Ez lesz a követ­kező, természetesen adódó lépés, amint képesek vagyunk az önbe­csülésre, s tesztelni kezdjük saját igényeinket, vágyainkat.

Az önmagunkért, a boldogulásunkért való felelősség vállalása nagy terhet vesz le a gyerekekről, akik bűntudatot éreztek és fele-

277