bay 2

:

+

PETROVICS

ZENEDRAMA EGY FELVONASBAN «* SZOVEGET HUBAY MIKLOS [RTA

MUSIC DRAMA INIACT*TEXT BY MIKLOS HUBAY

AZ ALLAMI OPERAHAZ ENEK- ES ZENEKARA « (KARIGAZGATO: PLESS LASZLO

ORCHESTRA AND CHORUS OF THE HUNGARIAN STATE OPERA HOUSE * (CHORUS MASTER: LASZLO PLESS)

Vezényel « Conductor:

BLUM TAMAS

Petrovics Emil, a C’est la guerre zeneszerz6je, 1930-ban sziiletett Belgradban, majd 1941 6ta Budapesten nevel-

kedett, itt végezte el Farkas Ferenc vezetése alatt a Zeneakadémia zeneszerzés-tanszakat. Egy vondsnégyes, egy

fuvolakoncert, és egy clavecinre frott sorozat (Négy arckép alarcban) jelzik fejlddésének utjat. Ez utdbbi darab

zeneszerz6i stilusianak legfontosabb orientacidjardl is beszél Ravel, de Falla és Prokofjev mtiveiben jelélve meg aazt.

A fiatal magyar zeneszerzé igazi teriiletét a zenés szinpadban talalta meg. Elsé nagy sikerét egyfelvondsos zenedrama-

javal, a C’est la guerre-rel aratta. A librettista Hubay Miklos a budapesti Nemzeti Szinhazban debiitalt még a masodik —

vildghaborti elétt, és a Nouvelle Revue de Hongrie munkatarsa volt a magyar févarosban, majd Magyarorsz4g német

megszalldsa utan Svajeban. Ott élt 1949-ig mint Magyarorsz4g kulturdalis tigyvivéje. Hazajaba visszatérve mint Sheri-

dan, Musset, Marceau, Miller és Sartre forditéja és 6nallé szinpadi mtivek alkotoja tette ismertté nevét. A Harom csésze

tea (C’est la guerre) els6 librettéja. — A C’est la guerre térténetének motivumai konkrétan a Toscara, a zeneszerzé

illusztrativ miliéfest6 Abrdzoldsa daltald4ban Puccinire utal. Dramaturgidjdnak szimfénikus koncepcidja, a vokdalis

szolamok énekbeszédszerti kezelése, a vezetétémas szerkesztés Alban Berg ttjan halad tovabb. Stilusdra a schénbergi

dodekafénidt kézvetleniil megeléz6 korszak eszkézei jellemzéek: a megkézelitéleg 12 hangi témdak felhasznalasa,

ezek szabad varidlasa, a komplementer-elv érvényesiilése, a tonalitas szabadabb felfogdsa. A zene hangzaskaraktere |

azonban inkabb Bartokra, mint a bécsi iskolara jellemz6. Petrovics Bartékon at jutott el Alban Berg-ig.

Az opera a hdborurol beszél, de nem a csatatérre visz benntinket, nem a szlikségkorhazba és a fogolytaborokba,

hanem egy otthon légkiérébe, a tehetetlen varakozds atmoszférdjaba, a szellemileg és érzelmileg kiszolgaltatottak kézé.

Az otthon lakoi a mérnok és felesége, életiiket kockaztatjdk bardtjukért: ndluk rejtézik a katonaszékevény. Az elegans

negyedik emeleti lakds igy lesz bérténévé a benne lakéknak. Ks a kiilvilagt6l val6 rettegést, a félelmet csak noveli

a szokevény lelkiismeret-furdalasa, amiért nem képes tébbre passziv ellenallasnal.

Az opera els6 jelenete a fiiggény elétt jatszddik. Azokat a sétét eréket jelképezi, amelyek sorsszertien arnyékoljak

be a drama szerepléinek életét, a fasizmust. Két intrikussal ismertet meg; a tabetikus dreg katonatiszttel, aki a szom- ©

szédos hazbol latesévén at figyelia bérhaz szobdiban 61téz6-vetk6z6 néket, és a hazmesternével, aki a fasiszta hatésagok

bestigéja. A manidkus és a kegyetlen egymas szévetségese. Ha a hazmesterné feljelentésére egy férfit elvisznek a haz-

b6él, a béna kéjenc azt képzelheti, hogy az aldozat ottmaradt felesége az 6 zsAkmanya.

Amikor a fiiggény felmegy, feltarul eléttiink a lakas. A zene az elviselhetetlen nyomast, a zartsagot érezteti. A

férj belevész ebbe az atmoszférdba, a feleség még 6riz valamit az élet természetes szépségéb6l. Romanc-dallamaval

élesen szembenall az utcarol behallatsz6 katonainduldé. A szoba légkGre fojtogat6. A székevény is eléjén rejtekhelyérél,

a napot vagyna latni, egyiitt teaznak. A szomszéd haz nyitott ablakabdl a gépzene lélektelenségével, hamisan tivélt

fel a tabetikus katonatiszt fonogrdfjan a tanczene. Csengetnek. Harom tiszt lép be az ajtén. Merevek, szégletesek,

mozgasuk, zenéjiik fababszeri, mint az akkori idék ,,gavallérjaié’’. A mérnédkért jéttek, magukkal viszik a haditizembe.

Amikor tavoznak, az egyik tiszt szandékosan ottfelejti az aktataskajat. Hamarosan visszajén érte, és udvarolni kezd

az asszonynak. Az asszony nagyszertien komédiazik. Ugyesen leejti a tiszt taskajat az erkélyr6l, és a féltett hadititok

elvesztésének lehetésége megzavarja a pasztororara késziilé katona terveit. Az asszony megnyerte a jatszmat, de halalo-

san kimeriilt. A szdkevény ismét a szobaba lép. Szavaik emlékeket idéznek, a zene ébredezé szerelmiikrél beszél. Ez

a szerelem a harmoniat, a békét jelenti az elviselhetetlen vilag kegyetlen disszonanciadjaban. Ismét csengetnek. A

disszonans vilag f6 képviseléje, a hazmesterné all az ajt6 elétt, a lakbérért jétt. A tavollev6 mérnékrél eszébe jut a

hdboruban elpusztult férje és két elvesztett gyermeke (siraté6 motivum). Ha évéinek meg kellett halnia, pusztuljon el —

minden férfi. Ezért, bosszuib6él jelenti fel az embereket. Eletének mar csak ez az értelme. Ujabb Aldozatra éhesen

vizslat a szobaban. Felfedezi a harmadik csészét. Elhiszi, hogy a tiszt ivott beléle, vagy valaki masra gyanakszik?

Hirtelen bucstzni kezd.

Innen kezdve, mikézben az események tovabb haladnak a maguk ttjan, ‘zeneileg visszafelé pereg a film. A haz-

mesterné tavozdsa utan a feleség és a szdkevény, megsejtve, hogy szamukra ez az egyetlen, utolsé lehetéség, a k6zeli

vég eldérzetével dleli At egymast (a szerelmi kettés reprize). A hazmesterné nyit rajuk és a tabori csendérék megérke-

zéséig Grzi 6ket (a hazmesterné siratdéjanak, és a ,,minden férfira rakeriil a sor’-motivumnak reprize). Hazaérkezik a

férjis a tisztek kiséretében, akik magukkal hozzdk karakterisztikus zenei anyagukat. A férj, hogy mentse a hazmesterné

altal leleplezett szdkevényt, gy tesz mintha a feleségét szeretéjével kapta volna rajta. Ez a nemes gesztus varatlanul

szabadda teszi a szOkevény uitjat. Amikor az ajté felé indul, az a téma kiséri, amellyel a szabadsagra vagydédott. Kézben

azonban a hazmesterné megtalalja a székevény katonaruhdjat a masik szobaban, a tabori csendérék kivégz6é osztaga

elviszi a szOkevényt és rejtegetdjét. Az asszony megdébbenve All a szoba kézepén. Ez az asszonyok sorsa, ,,vigasztalja”’

a hazmesterné, de a tiszt, aki az imént hidba prébdlkozott, kettesben akar maradni a feleséggel és elzavarja a fel-

jelentét. A zene az asszonyt bucstiztatja, a megjelenéséhez és szerelméhez fiiz6d6 zenei témakkal. Mire a karosszékben

cigarettazo tiszt vigasztaloan vetioda az asszonynak: C’est la guerre,— az asszony mar leugrott az erkélyr6l. Az epilégus-

ban az éreg tabetikus tisztet latjuk. Az asszony Ongyilkossagaval az 6 kezéb6l is kicstszott a biztosnak érzett zsakmany.

De hamar vigasztalddik, taveséve ijabb lakas ablaka felé irdnyul, és fonogrdfjan maris felharsan a kihivo tanczene.

Kroo Gyérgy

A FELVETEL KESZULT A QUALITON STUDIOBAN 1964-BEN. ZENEI RENDEZO: MATYAS JANOS

HANGMERN OK: LUKACS JANOSNE. A BORITOT TERVEZTE: BANO ENDRE

"EST LA GUERRE

oS eae _ RADNAI GYORGY, (Baritone) Husband Feleség DUNST MARIA, (Soprano) Wife

Székevény [LOSFALVY ROBERT. (Tenor) Deserter

Vizavi RETI JOZSEF, (Tenor) Vis-&-vis

Hazmesterné GOMBOS EVA, (Contralto) Concierge

1. Officer

2. Officer

3. Officer

l. tisst. . . . . .. PALCSO SANDOR, (Tenor)

DENE JOZSEF, (Baritone) .

FARAGO ANDRAS, (Bass)

BODY TIVADAR, (Bass)

i Se a rs i ie a

et oS a Oo

Ceend@Gr ...... Genderme

LPX 1208

The composer of C’est la guerre, Emil Petrovics was born in Belgrade in 1930 and educated, after 1941, in Buda est. Here he studied at the Academy of Music (taught by Ferenc Farkas) and won a composer’s diploma. His career

is marked by a quartet for strings, a concert for flute and a series written for harpsichord (Four Masked Portraits).

The latter piece also throws light upon the most important orientation of the composer’s style as represented by the

works of Ravel, de Falla and Prokofjev. The young Hungarian composer has found his real domain in the opera.

He won his first succes with the one-act musical drama, C’est la guerre. The librettist Mikl6s Hubay made his début

in the Budapest National Theatre before the second world war. Later he worked for the Nouvelle Revue de Hongrie

first in the Hungarian capital and, after the occupation of the country by the Germans, in Switzerland. He lived there

until 1949 as chargé d’affaires of Hungary. After returning to his country he became known as translator of works by

Sheridan, Musset, Marceau, Miller and Sartre and as .a playwright. His first textbook is the ,,Three Cups of Tea”’

(C’est la guerre). The motifs in the story of C’est la guerre show a close relationship to Tosca, and in general the

composer’s illustrative milieu-painting indicates the influence of Puccini. The symphonic concept of the dramaturgy,

the recitative-like handling of the vocal parts and the construction with Leitmotives are following the way opened by

Alban Berg. His style is characterized by the means developed in the period just preceding the schénbergian dode-

caphony i.e. the utilization of approximately 12-note themes, their free variation, the assertion of the complementary

principle and a freer interpretation of tonality. The timbre of his music is, however rather that of Bartdék, Gen of

the Viennese school. Petrovics found his way to Alban Berg through Bartok.

The opera is about war. Not about battlefields, emergency hospitals and PW camps, but about the emneeives

of helpless waiting at home, about the feeling of spiritually and emotionally exposed people. About the home of an

engineer and his wife who risk their very lives for a friend, a deserter. That is how a luxurious fourth-floor apartment

turns into a jail for those living there. And the terror of the outside dangers is only heightened by the remorses

of the deserter in lack for strength and capable only for passive resistence.

The first scene of the opera is played before the curtain. This act symbolizes the dark forces of fascism casting

a fatal shadow upon the lives of the dramatis personae. It introduces two intriguers: a tabetic army officer living

in the neighbouring building who would peep through his spy-glass to see women in the house dress and undress;

the other character is a concierge, an informer of the fascist authorities. The maniac and the cruel are close allies. At

the denunciation by the portress the authorities arrest a man in the house, and the lame lecher entertains hopes that

the victim’s wife (remaining in the house) will be an easy prey to him.

As the curtain rises, we get a view at the apartment. The music expresses unbearable tension and pressure. The

husband is completely lost to that atmosphere, yet his wife still preserves something of the natural beauty of life.

Her romance-melody is in sharp contrast to the military march sounding from the street. The atmosphere of the room

-is choking. Even the deserter leaves his hiding-place in an eager desire to see the sunlight. All of them are having

tea together. Then, in a merciless metallic sound of sheet music a false dance-tune starts shrieking from the phono-

graph of the tabetic officer, filling the room. Three stiff, erect officers, moving like marionettes, enter the flat. The -

music expresses figures behaving like the ,,society’’ people of those times. They have come to the engineer to take

him to the war-factory. When departing, one of them intentionally leaves behind his briefcase. Soon he returns and

starts fawning on the woman. She puts up magnificent acting, very skillfully drops the officer’s brief-case from the

balcony and the loveseeking officer full of concern for the important military documents, sees his plans fail. The woman

won the game, but is exhausted. The deserter returns to the room. The voices of the two recall past memories, while -

the music speaks about a love to begin. This love means harmony and peace in the cruel diss? .on-e of an un.

tolerable world. The bell rings at the door again. The chief representative of this dissonant world, the concierge is

standing at the threshold. She came for the house-rent. The absence of the engineer reminds her of her husband killed

in the war and also of her lost children. (Plaintive motif) They had to perish, so every man should die. Itis the thirst

for vengeance that incites her to report people to the police. That is the only meaning of her life. In an ardent desire

for new victims she eagerly looks around in the room, and notices the third cup. Will she believe that the officer

has used it or is she suspecting somebody else?

Now the developments follow each other in a quick order, while in the music the film runs backwards. After

the concierge left the room, the wife and the deserter — in a presentiment of lurking death — embrace each other,

as if they felt, there will not be any other chance for them. (Reprise of the love-duet). The door flies open and the concierge comes again. She keeps watching them until the arrival of the military police. (Reprise of the plaintive

theme) Also the husband returns accompanied by the three officers (Reprise of their characteristic musical theme).

In an effort to save the deserter the husband pretends as if discovering a love affair between his wife and her

enticer. This noble gesture unexpectedly opens way for the deserter. When he is just about to leave the room, the freedom theme resounds. In the meantime the concierge finds the uniform of the deserter in the other room. The

deserter and his rescuer will be detained by the military police to have them executed. The woman is standing aghast in the middle of the room. ,,That is women’s lot’? — the concierge says to ,,console’” her, but the officer — who

previously tried in vain to seduce her — turns out the denouncer. The resounding musical themes depicting the woman

and her lover creates an atmosphere of farewell. When the officer, sitting in the armchair and smoking a cigarette,

consolingly remarks: ,,C’est la guerre’, the woman had already jumped ‘off the balcony. In the epilogue we see again

the old tabetic officer. The wife’s suicide deprived him, too, of an apparently easy prey. But he cheers up again,

turns his spy-glass in the direction of another window and his phonograph pours forth a provoking dance-tune.

Gyérgy Krodé

RECORDED BY QUALITON, 1964. MUSICAL MANAGER: JANOS MATYAS. TECHNICAL MANAGER; JUDIT LUKACS. COVER DESIGNED BY :ENDRE BANO

Reed

hint?

MADE IN HUNGARY