Üzemszervezés a szennyvízszolgáltatásban) · Infrastruktúra (úthálózat, közlekedés, energia ellátás, víz és szennyvíz): minden olyan berendezés és hálózat, amely

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Üzemszervezés a szennyvízszolgáltatásban)

Karácsonyi , Péter


Üzemszervezés a szennyvízszolgáltatásban) Karácsonyi , Péter

Publication date 2011 Szerzői jog © 2011 Szent István Egyetem

Copyright 2011, Szent István Egyetem. Minden jog fenntartva,

iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Tartalom

I. Az üzemszervezés tárgya, alapfogalmai, érintett tudományterületek .............................................. 1 1. A lét, a termelés, a fogyasztás és a hulladékképződés összefüggései. A fenntarthatóság, mint

eszköz és cél .............................................................................................................................. 2 2. A szervezést befolyásoló tényezők, a szervezés és a vezetés kapcsolata .............................. 7

II. Rendszerelméleti alapok .............................................................................................................. 11 3. Az általános rendszerelméleti alapfogalmak ....................................................................... 12 4. A vállalat – mint kibernetikai rendszer, információs és döntési rendszer összefüggései .... 17

III. A hulladékgazdálkodás, a környezetgazdálkodás és környezetvédelem kapcsolata ................... 19 5. A környezetgazdálkodás és a környezetgazdaságtan alapfogalmai. A környezeti elemek védelme.

................................................................................................................................................. 20 6. A környezetvédelem térnyerése a vállalatok szervezeti-irányítási rendszerében ................ 24

IV. A szervezés, a munkaszervezés fogalmai és feladatai ............................................................... 30 7. A vezetés (menedzsment) funkciói, a munkaszervezés fogalma, feladatai ........................ 31 8. A cél, folyamat, szervezet összefüggése, szervezeti rendszerek ......................................... 34

V. Termelési rendszerek szervezésének alapjai ................................................................................ 40 9. Munkaszervezési alapok, a szervezési munkafolyamat ...................................................... 41 10. Szervezési technikák és módszerek ................................................................................... 45

VI. A kockázatok szerepe a gazdálkodásban .................................................................................... 49 11. Kockázat fogalma, értelmezése ......................................................................................... 50 12. A környezeti kockázatkezelés, a kockázatkezelés gyakorlata a szennyvízkezelésben ...... 53

VII. A logisztika, mint önálló tudomány .......................................................................................... 62 13. A logisztika és az üzemszervezés kapcsolata .................................................................... 63 14. A logisztika szerepe a vállalatirányításban ........................................................................ 65

VIII. A szervezéselmélet klasszikus képviselőinek munkássága, eredményei a munkafolyamatok

szervezésében ................................................................................................................................... 70 15. Történeti áttekintés, jelentősebb személyiségek tudományos eredményei ........................ 71 16. A sikeres vállalati működés általános szervezetirányítási elvei, a szervezetek kialakításának

feltételrendszere ...................................................................................................................... 76 IX. A vállalati szervezet működése .................................................................................................. 81

17. A szervezetek strukturális jellemzői, munkamegosztás, hatáskörmegosztás, koordináció

szabályozása ............................................................................................................................ 82 18. Szervezeti formák, struktúrák jellemzői. ........................................................................... 86

X. A települési folyékony hulladék kezelés szervezésének kérdései ................................................ 92 19. A programkészítési folyamat elve ..................................................................................... 93 20. A települési folyékony hulladék kezelés gazdasági vonatkozásai ................................... 100

XI. A lakossági folyékony hulladék kezelés gazdasági vonatkozásai ............................................ 109 21. A létesítés gazdasági alapelvei ........................................................................................ 110 22. A működtetés gazdasági alapelvei .................................................................................. 119

FOGALOMTÁR ....................................................................................................................... cxxvi


I. rész - Az üzemszervezés tárgya, alapfogalmai, érintett

tudományterületek

Célok:

A tanulók sajátítsák el a gazdálkodási, technológiai, irányítási folyamatok levezetésének módját, amellyel a

kitűzött cél elérhetővé válik. A folyamat eredménye olyan hatás vagy állapot, mely az érintett folyamatokon

keresztül az igények teljesebb kielégítését jelentheti. Tudják alkalmazni azokat a módszereket, amelyekkel, a

legkisebb költséggel a legnagyobb haszon érhető el. Ennek érdekében használják a szervezést, mint olyan alkotó

tevékenységet, amely a meghatározott cél érdekében, az adott kor ismeretanyagának, tudományos

eredményeinek és eszközeinek felhasználásával a személyi és tárgyi tényezők célszerű összehangolására

irányul.

Követelmények:

A tanulók a tananyag elsajátítása után váljanak alkalmassá egy adott szennyvízkezelő telep tevékenységének

átlátására, munkafolyamatainak megszervezésére. Kompetencia szintjén sajátítsák el a fenntarthatóság elveit

kifejező döntési elveket.. Készség szintjén ismerjék az általuk üzemeltetett szakterület döntési területeit.

2 Created by XMLmind XSL-FO Converter.

1. fejezet - A lét, a termelés, a fogyasztás és a hulladékképződés összefüggései. A fenntarthatóság, mint eszköz és cél

Bevezetés

Célok:

Ebben a tanulási egységben a tanulók megismerik a természet és társadalom közötti anyagcsere-forgalom

lényegét és a hulladékképződés folyamatát.

Követelmény: a megismert fogalmak lexikális ismerete.

Mindennapi életünk során sokszor tapasztaljuk, hogy a siker és sikertelenség nem választhatók el egymástól.

Megfigyelhetjük, hogy a gazdasági életben vannak olyan szereplők, akiknek esetleg irigyelhetjük sikereit,

máskor pedig tanúi lehetünk a sikertelenségnek is. Az is előfordul, hogy a kezdetben sikeres vállalkozások

később kudarcba fulladnak, és az is előfordul, hogy a kezdetei sikertelenséget jó eredmények váltják fel. Sok-

sok összetevője lehet az előbb felvázolt jelenségnek, de mi csak azokkal foglalkozunk, amelyek tőlünk, a mi

munkánktól függenek.

Nem állíthatjuk, hogy ismerjük a sikerhez vezető út minden fortélyát, de azt biztosan kijelenthetjük, hogy van

néhány olyan ismeretanyag, amellyel közelebb kerülhetünk a kitűzött céljainkhoz. Az egyik ilyen ismeretanyag,

tudományterület, vagy mint jelen esetben – tantárgy, az üzemszervezés. Ennek a tantárgynak az elsajátítása

folyamán megismerkedünk a modern üzemszervezési elvekkel és módszerekkel.

Az alábbi ábra pontosan mutatja, mire gondolunk akkor, amikor azt feltételezzük, hogy az élet legkülönbözőbb

területein jobb eredményre, sikerre, esetleg időmegtakarításra számíthatunk, ha előre megszervezzük

tennivalóinkat.

1. ábra. A közlekedés és a szervezés kapcsolata.

Forrás:http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcR2ASQpW8BIbi9Xu5UBA3Q0fYymDs

http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcR2ASQpW8BIbi9Xu5UBA3Q0fYymDs

A lét, a termelés, a fogyasztás és a

hulladékképződés összefüggései. A

fenntarthatóság, mint eszköz és cél


Elméleti alapvetés

Az embert az anyagi javak és szolgáltatások iránti belső hiányérzet sarkallja fogyasztásra. Ezt az állandóan

újrakeletkező, véglegesen soha ki nem elégíthető belső hiányérzetet szükségletnek nevezzük.

A szükséglet az egyén és a közösség szubjektív hiányérzete, életfeltételeinek elsajátítása iránti belső igény.

A szükséglet tehát egyrészt az emberi lét fenntartásához szükséges javak, szolgáltatások, tevékenységek iránti

igény, másrészt olyan hiányérzet, amely motiválja is az embert a hiányérzet megszüntetésére. Az emberi

tevékenységek végső, legbelsőbb mozgatója a szükségletek minél magasabb szintű kielégítésére való tudatos

törekvés.

Az emberi élettevékenység fajtái igen szerteágazóak. Ennek megfelelően szükségletei is sokfélék. Beszélünk

élettani (biológiai) kulturális, szociális, egészségügyi, esztétikai, eszmei-ideológiai, politikai, etikai stb.

szükségletekről. A közgazdaságtan elsősorban a gazdasági tevékenységekkel összefüggő anyagi (gazdasági)

szükségletekkel és azok kapcsolatrendszerével foglalkozik.

A gazdasági szükségletek kielégítésének eszközei a javak, a szükséglet-kielégítés mozzanata pedig a fogyasztás.

A szükséglet-kielégítésre alkalmas javak egy részét a természet készen, közvetlenül fogyasztható állapotban és

korlátlanul nyújtja az emberiség számára. Ilyen például a levegő, a napfény, a forrásvíz, a vadon termő

növények és állatok sokasága. Ezeket a nem emberi munkával előállított, természet adta javakat nevezzük

szabad javaknak. A szabad javak korlátlansága és „szabad” mivolta napjainkra igencsak viszonylagossá vált. Az

emberiség környezetromboló képessége saját biológiai létfeltételeinek az elpusztítását is lehetővé teszi.

A szükségletek túlnyomó többségének kielégítése nem szabad javakkal, hanem a termelés során előállított

termékekkel történik, amelyeket összefoglaló néven gazdasági javaknak nevezünk. Tágabb értelemben az

anyagi és a nem anyagi szolgáltatásokat is gazdasági javaknak tekintjük.

A szolgáltatások növekvő szerepet töltenek be a modern gazdaságban. Két nagy csoportjuk van: az anyagi

jellegű és a nem anyagi jellegű szolgáltatások. Az anyagi jelleg a termékek fogyasztóhoz való eljuttatását,

szállítását, raktározását, megóvását, csomagolását. A nem anyagi szolgáltatások esetében nem termék, hanem

valamilyen tevékenység közvetlenül elégít ki emberi szükségletet. Ilyen például az oktatás, a kultúra, az

egészségügy, az adminisztratív jellegű tevékenység számtalan mozzanata. (Gondoljunk a tanár, az orvos, a

színész, a köztisztviselő munkájára.)

A modern közgazdaságtan a szerint is megkülönbözteti a gazdasági javakat, hogy egyéni (magán) vagy közcélú

(közösségi) szükségleteket elégítenek-e ki. Magánjavak (magánjószágok) azok a javak, amelyeket az egyének

fogyasztanak el (pl. a kenyér), és ha egyvalaki elfogyasztotta, más nem fogyaszthatja el ugyanazt a jószágot. A

magánjavak fogyasztásából egyesek kiszorulhatnak, így azokért versengés folyik a fogyasztók között. Közjavak

(közjószágok) azok a javak, amelyek egy ország (vagy város) minden lakosának rendelkezésére állnak, senki

sem zárható ki a használatukból, vagyis csak kisebb-nagyobb közösség fogyaszthatja el. Ilyenek például a

hulladékgazdálkodás, honvédelem, a közbiztonság, a közvilágítás vagy a járványmegelőző hálózat.

2. ábra. A lét, a termelés, a fogyasztás és a hulladékképződés összefüggései. Forrás:Kerekes S. A

környezetgazdaságtan alapjai jegyzet.1998

A 2. ábra bemutatja az embernek a természetre, mint veszélyeztetett élővilágra gyakorolt hatását, a hatás a

fogyasztás-termelés eredményeképpen a hulladékképződésben nyilvánul meg.





A 3. ábra tovább folytatja az előző gondolatot, és bemutatja, hogy az anyagforgalom kétirányú. A legkisebb

energia veszteség akkor következik be, ha az elhasznált terméket újrahasznosítjuk.

3. ábra a természet és a társadalom közötti anyagforgalom, újrahasznosítással. Forrás: Kerekes S. A

környezetgazdaságtan alapjai jegyzet.1998

A természet és a társadalom közötti anyagforgalom egyenlet formájában is leírható, így egyértelműen láthatjuk,

hogy az adott cél elérését a legkisebb energia ráfordítással valóban az újrahasznosítás révén érhetjük el.

Ahol (Qc állandó), a következők adódnak (Q áramló anyagmennyiséget jelöl):

Az újrahasznosítás megkezdése előtt:

Qn=Qw+Qs.

az újrahasznosítás .,felfutásakor":

Qn" = Qs" + Qw",

és az újrahasznosítás tartós szintjének elérése után:

Qn" = Qs" + Qw",

ahol: Qn" « Qn' <;. Qn,

Qs" « <Qs és

Qw"« Qw' < Qw

A természet és társadalom anyagcseréjében az alapanyagok, melyeket a természetből merítünk, mindig nagyobb

energiaszinttel rendelkeznek, mint az elhasznált termékek, amelyek visszakerülnek a természetbe.

Most néhány alapfogalom tisztázására kerül sor, amelyek megismerésével a tanulási egység megértése

egyszerűbbé válik.

Szennyezés: antropogén eredetű idegen anyag vagy energia gyors behatolása a természetbe

Ökoszféra: ahol élet van a Földön, melynek részei az ökoszisztémák

Ökoszisztéma: biotóp része az élettelen környezeti elemek (levegő, víz, talaj) és biocönózis része az élőlények

összessége (flóra, fauna és mikroorganizmusok)

Természet átalakítás: a természeti erőforrások használata, elsajátítása a szükségletek fedezése érdekében

Termelés: a hiányérzetből fakadó szükségletek kielégítésére szolgáló javak előállításának mozzanata.





Infrastruktúra (úthálózat, közlekedés, energia ellátás, víz és szennyvíz): minden olyan berendezés és hálózat,

amely a társadalom-alkotó elemei, vagy a természeti közötti, erőforrások, információk áramlásához szükséges.

Szolgáltatások: a szükségletek kielégítése már rendelkezésre álló termékek, illetve tisztán emberi munka által.

Település hálózatok: kommunális, egészségügyi kulturális, és üzleti szolgáltatás működtetésére létesített

építmények, vezetékrendszerek, gépi bázisok, amelyek közüzemű jellegű működtetésével elégíti ki a települési

lakosság, termelő és szolgáltató gazdasági alakulatok szükségleteit.

A lakossági folyékony hulladékkezelésre vonatkozó EU szabályozás idevonatkozó fejezete szerint a

hulladékgazdálkodási politika általános célkitűzéseit a Keretirányelv 4. cikke által lefektetett ún.

hulladékhierarchiának megfelelően kell megvalósítani:

• megelőzés;

• újrahasználtra való előkészítés;

• újrafeldolgozás;

• egyéb hasznosítás, pl. energetikai hasznosítás;

• ártalmatlanítás.

A termelésből és szolgáltatásbók kikerülő hulladékféleségek sokszínűségét mutatja be az alábbi ábra:

4. ábra A hulladékok csoportosítása. Forrás: http://mek.oszk.hu

A lakossági szilárd és folyékony hulladékképződés elkerülhetetlen, a hulladékgazdálkodás céljai

megfogalmazzák azokat a célokat, amelyekkel a környezeti ártalmak csökkenthetők:

• környezetterhelés csökkentése

• nyersanyag- és energiafelhasználás csökkentése

• természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás

• fogyasztáscsökkentés

• környezeti szempontokat is figyelembe vevő, hosszú távú tervezés

5. ábra A hulladékgazdálkodás célrendszere. Forrás: Hulladekkezeles_III_szeminarium1-7.ppt (RIK-EKF)1.





Napjainkban a Magyarországon képződő hulladékféleségek összetételét az alábbi ábra mutatja be:

6. ábra Hulladékféleségek Magyarországon, napjainkban. Forrás: Hulladekkezeles_III_szeminarium1-7.ppt

(RIK-EKF)2.

A mi működési területünket érintő hulladékféleségek a települési folyékony hulladék és a települési

szennyvíziszap az összes keletkezett hulladékmennyiség 9%-át adják. E nem kevés mennyiséggel való

gazdálkodás alapelveit az alábbi felsorolás mutatja be:

• megelőzés

• elővigyázatosság

• gyártói felelősség

• megosztott felelősség

• elvárható felelős gondosság

• elérhető legjobb eljárás

• szennyező fizet

• közelség

• regionalitás

• önellátás

• fokozatosság

• példamutatás

• költséghatékonyság

Összefoglalás

A fogyasztás hulladékképződéssel jár. Ez természetes folyamat. A hulladék, bármilyen formájú is, végül is a

környezetbe kerül, de nem mindegy, hogy mekkora mennyiségben és milyen ártalmas állapotban. Célunk, a

termelési folyamattal történő természet átalakítás következtében megóvjuk az ökoszféra és az ökoszisztémát a

szennyezéstől.


2. fejezet - A szervezést befolyásoló tényezők, a szervezés és a vezetés kapcsolata

Bevezetés

Cél: a tanulók megértik, hogy tevékenységük miként hat a szervezeti kultúrára, a szervezet külső-belső

kapcsolatrendszerére.

Követelmények: a középvezetői attitűd szükségessége, a folyamatban való aktív részvétel szükségessége.

Ismerjék meg a folyamat javításának lépéseit.

A szervezés a vállalati gazdálkodás tárgyi környezetének részeként jelenik meg.

A tárgyi környezetet jellemzik:

• az általános működési elvek,

• az elméleti alapok,

• a konkrét működés és

• a környezeti hatások kérdései.

A vállalati gazdálkodás szerkezeti felépítésében a vállalat tevékenységi rendszere

• termelés és szolgáltatás

• termelés jellemzői és a termelési

• termelési stratégia

• folyamatok irányítása és szervezése láncon jutunk el a folyamatszervezés kérdésköréig.

Termelés: a rendelkezésre álló erőforrások egy részének felhasználása arra, hogy más erőforrásokon tartós

változásokat végrehajtva új javakat hozzunk létre.

Szolgáltatás: a rendelkezésre álló erőforrások egy részének felhasználása fogyasztói igényeket kielégítő, nem

termelő tevékenységre.

Szolgáltatások: azok a tevékenységfajták, amelyek eredménye nem ölt önálló dologi formát (mint a termelés,

mely anyagi javakat eredményez).

A szolgáltatások, mint tevékenységek:

• vagy a már megtermelt anyagi javak hasznosságának megőrzését, helyreállítását, térbeli helyváltoztatását

szolgálják,

• vagy e tevékenységek azonnal a fogyasztásban realizálódnak,

• ezért a szolgáltatások végzése és eredményeik felhasználása időben és térben egybeesik.

Az újratermelésben betöltött szerepük alapján a szolgáltatásokat a következők szerint csoportosíthatjuk:

Anyagi-termelő szolgáltatások (termelőeszközök karbantartása, szállítás, hírközlés, energiatermelő, -átalakító és

fogyasztókhoz eljuttató tevékenység, a lakossági tartós fogyasztási cikkek javítása és karbantartása, a

kereskedelem munkájának nagyobb része.

A szervezést befolyásoló tényezők, a

szervezés és a vezetés kapcsolata


Termelő szolgáltatásnak tekinthetjük a termeléshez kapcsolódó tudományos kutató, irányító, tervező munkát.

Ezeket a szolgáltatásokat a nemzeti jövedelmet létrehozó produktív munkához soroljuk.

A lakosság egészségügyi, kulturális, szociális szükségleteit kielégítő szolgáltatások, a hulladékgazdálkodás

szolgáltatásai, mint pl. az orvos, az író, a színművész, a pedagógus, vagy a hulladékgazdálkodó munkája. E

tevékenységfajták az emberre, mint egyénre közvetlenül hatnak, jelentőségük állandóan növekszik. A termelésre

viszont csak közvetve hatnak, ezért nem számítjuk a közvetlenül a GDP-t létrehozó munkához, de azt

leszögezhetjük, hogy indirekt módon nagyon is befolyásolják a GDP alakulását.

Az adminisztratív szolgáltatások (honvédelem, államigazgatás, társadalmi és politikai szervezetek munkája)

legtávolabbra esnek az anyagi termeléstől, ezért (bár nélkülözhetetlenül fontosak), improduktív

tevékenységeknek számítanak.

Az általános működési elvek kérdéseit összefoglaló menedzsmenten belül, annak eszköztárában találkozunk a

vezetési- és szervezési ismeretekkel.

Menedzsment: véletlenszerűen, időben és intenzitásban változóan megjelenő igények kezelése, a szükséges

erőforrások mozgósításával. Az a feladatsor, amely folyamatosan alkalmazkodva a vevő és/vagy felhasználó

területek problémáinak és igényeinek megoldásaihoz, a technológia, az ismeret és a piaci struktúra

változásaihoz, irányítja, módosítja saját felépítését a közegnek és a környezetnek a menedzsmentre gyakorolt

hatását figyelembe véve.

7. ábra A vezetés feladatai, a vezetés és szervezés kapcsolata. Forrás: Date. Vállalati gazdálkodás.jegyzet.

Debrecen

A vezetés általános és funkcionális feladatai

Általános feladatok:

• a célelérés feltételeinek biztosítása,

• a vezetettek befolyásolása a célelérés érdekében,

• a vezetettek irányítása a célelérés folyamatában.

Funkcionális feladatok:

• információszerzés

• tervezés

• döntés,

• szervezés,

• koordinálás, mint mindennapos feladat,




• ellenőrzés,

• emberekkel való törődés.

Vezetés: egy kitűzött cél elérése érdekében a vezetettek cselekedeteinek irányítását, gondolkodásuk ilyen

értelmű befolyásolását, a céleléréshez szükséges feltételek biztosítását jelenti.

A szervezés és vezetés kapcsolatára az jellemző, hogy bár a szervezés a vezetés egyik, talán legfontosabb

funkciója, más közelítésben mindkettő a menedzsment eszköztárának része.

Szervezés: gazdasági, gazdálkodási, technológiai, irányítási, stb. folyamatok tudatos, tervszerű és folyamatos

szabályozására irányuló feladatsor ellátása a kitűzött cél elérése/megvalósítása érdekében. Eredménye olyan

hatás vagy állapot, mely az érintett folyamatokon keresztül az igények teljesebb kielégítését jelentheti.

Fogyasztói igény: olyan szükséglet, amelyet a gazdaság szereplői nem saját szervezetükön (háztartás, vállalat)

belüli munkával és nem is közösségi intézmények (állami, alapítványi, önkormányzati) útján kívánnak

kielégíteni (pl. éttermi étkezés/otthoni főzés/ üzemi konyha/ingyen konyha, tejvásárlás/saját tehén/iskolai ingyen

tej, stb.).

A szervezést meghatározó tényezők:

• a folyamat jellege,

• a termelés koncentrálódásának tendenciája,

• törekvés a szervezettségi optimumra,

• a szervezési módszerek fejlettségi szintje.

A szervezést befolyásoló tényezők:

• a szervezet adottságai (környezet, szakképzettség, technológiák, eszközellátottság, tárgyi- és személyi

jellemzők) és

• a szervezet külső kapcsolatrendszere (piaccal, kooperáló vállaltokkal, felügyeleti szervekkel, konkurenciával).

A szervezet olyan rendszer, melynek működése emberi cselekvéseken keresztül valósul meg.

Szervezeti kultúra: az egyes szervezetek alapfilozófiájának, közösen elfogadott értékrendjének, szellemének,

szokásainak tartósan érvényesülő rendszere.

A szervezés területei és feladatai

A szervezési munka területeiként, pl. az igazgatásszervezés, az ügyvitelszervezés, a munkaszervezés, a

termelésszervezés, a kutatásszervezés, a beruházásszervezés, stb. jelezhető.

A szervezési munka menete és feladatai:

• az általános előkészítő feladatok (célmeghatározás, munkaterv kialakítás, team létrehozás),

• a ténymegállapító és helyzetfelmérő feladatok (adatfeldolgozás, adatelemzés, döntés előkészítés),

• a tervező, értékelő és elemző feladatok (irányelvek, javaslatok),

• a gyakorlati bevezetés feladatai,

• az ellenőrzési és szükséges módosítási feladatok.

Döntés: előírásokkal nem szabályozott cselekvési lehetőségek közötti szabad, ésszerű kockázatot is hordozó

választás. A feltételek ismertsége szerint a döntés történhet biztos-, kockázatos- és bizonytalan helyzetben. A

valós döntés minden esetben 2 vagy több döntési alternatívát vázol fel.




Folyamat: térben és időben végrehajtandó feladatsor, amely ismert induló állapotból a kitűzött cél elérését, tehát

az igény kielégítését állapotváltozások (fő-, mellérendelt- és mellékfolyamati elemek) sorának végrehajtásán

keresztül éri el erőforrások felhasználásával. A folyamatelemek kapcsolatait és végrehajtásuk sorrendjét a

technológiai kötöttségek determinálják.

Más megfogalmazásban a folyamat: egyidejű és/vagy egymást követő részfeladatok együttese, amelyek

elvégzése során bizonyos inputok (anyag, energia, tudás, idő, stb.) felhasználásával, folyamatos

értékhozzáadással termékek és/vagy szolgáltatások jönnek létre. Pl. a kutatás-fejlesztés folyamata, melyben

ötletek, piaci információk, szakmai tudás, együttműködések, stb. segítségével pl. új szolgáltatás születik.

A folyamatok javításának lépései:

• a folyamat kiválasztása,

• a folyamat elemzése inputtól az outputig,

• új folyamatterv készítés (hatásosabb terv),

• végrehajtás,

• értékelés.

Összefoglalás

A szervezés modern világunkban, mint szaktudomány jelenik meg. Leginkább a vállalati gazdálkodásban jutnak

felszínre a szervezéstudomány használatának előnyei. A szervezés a vezetés egyik feladata. A vezetésnek

általános és funkcionális feladatai vannak, és odafigyelünk a szervezést meghatározó tényezőkre is. A szervezési

munkának vannak befolyásoló és meghatározó tényezői. Ezek feltérképezése után a szervezési munkának

összhangot kell teremteni a feladatok és munkamenet között.

Egy adott munkafolyamat mindig javítható, de csak a megfelelő lépések betartásával.


II. rész - Rendszerelméleti alapok

Bevezetés

Cél: A tanuló lássa be egy jelenségben a rendezettség, a komplexitás, a felépítés, a viselkedés és a működés

törvényszerűségeit.

Követelmények: Készség szinten rendszerszemléletben kezeljen általánosságban minden jelenséget.


3. fejezet - Az általános rendszerelméleti alapfogalmak

Bevezetés

Cél: a hallgató célja ebben a tanulási egységben, hogy észrevegye a hasonlóságot az elméleti rendszerek és a

működő vállalatok között.

Követelmények: fel tudja sorolni a zavaró jeleket, ismertesse a döntési folyamat modelljét! Mutassa be a

döntési szinteket

Rendszerelméleti alapok

Az általános rendszerelmélet a tapasztalatilag érzékelhető világ általános összefüggéseinek feltárásával,

vizsgálatával foglalkozik. Olyan problémákkal, amikor egy jelenségben a rendezettség, a komplexitás, a

felépítés, a viselkedés és a működés törvényszerűségeit vizsgáljuk, értékeljük. Az általános rendszerelmélet

azonban nem helyettesíti, hanem integrálja a szaktudományok specifikus elméleteit.

A rendszer valamely meghatározott feladat (funkció) ellátására tudatosan lehatárolt (elkülönített) összetartozó

elemek és a közöttük, valamint a környezet között fennálló kölcsönös kapcsolatok összessége.

Bonyolultság szerint megkülönböztethetők:

• egyszerű rendszerek,

• bonyolult rendszerek,

• nagyon bonyolult rendszerek.

Egyszerű rendszerekről beszélünk, ha azok kevés számú (de legalább két) elem, illetve egység összefüggő

kapcsolatából állnak. Az elemek számának növekedésével a rendszer egyre bonyolultabbá válik, a kapcsolatok

lehetséges (és tényleges) száma egyre növekszik. A bonyolult rendszerek alkotóelemeinek száma sok, az elemek

közötti kapcsolatok sokrétűek és dinamikusak. A nagyon bonyolult rendszer sokoldalú feladatok végrehajtására

is alkalmas (az elemek mennyiségének növekedése minőségi változást is eredményez), több egyszerű és

bonyolult alrendszerből és azok kapcsolataiból tevődik össze (pl.: társadalmi rendszer).

A rendszerben transzformációs folyamatok zajlanak, amelyek a rendszer bemeneteit kimenetté alakítják. Ez a

rendszer működése, tevékenysége. A bemeneten a környezetből anyag, energia és információ áramlik a

rendszerbe, majd ezek átalakítás után szintén anyag, energia és információ formájában elhagyják a rendszert és a

környezetbe távoznak. A rendszer tehát nem választható el környezetétől, tevékenysége csak a környezettel

együtt vizsgálható és értelmezhető. A rendszer környezetével dinamikus kölcsönhatásban áll, a környezet

meghatározza rendszer működését, a rendszer működése pedig kihatással van környezetére.

Az általános rendszerelméleti

alapfogalmak


8. ábra: a rendszer és környezete. Forrás:jegyzet.hu/uploaded/380/rendszelm1.pdf

Állapot alatt a rendszer összes lényeges tulajdonságának mennyiségi, vagy minőségi értelemben meghatározott

értékét értjük egy adott időpillanatban. A rendszerben zajló folyamatokat azok mértékadó paramétereivel, az

úgynevezett állapotjellemzőkkel minősíthetjük. Az anyag-, energia-, és információ-átalakítás során ezek az

állapotjellemzők megváltoztatják értékeiket és a rendszer egy kezdőállapotból egy végállapotba megy át. A

rendszerben lezajló folyamatokat, azaz a rendszer működését, tehát állapotváltozások sorozataként foghatjuk fel.

Az állapotot tekintve egy rendszer lehet:

1. statikus (egyállapotú) és

2. dinamikus (többállapotú) rendszer.

A determinisztikus rendszerek működését az jellemzi, hogy az algoritmus egy adott bemenethez egy

meghatározott kimenetet rendel hozzá. A sztochasztikus rendszereknél egy adott bemenethez különféle

kimenetek tartozhatnak meghatározott valószínűséggel. Ha egy rendszernek az algoritmusát nem ismerjük,

akkor "fekete dobozról" beszélünk. Ebben az esetben a rendszer működését a bemenetekre adott kimeneti

válaszok alapján vizsgálhatjuk.

A rendszer funkciója alatt azt a rendeltetést, feladatot, illetve tevékenységet értjük, amelyet a rendszer működése

közben ellát. Ettől élesen meg kell különböztetnünk a rendszer célját, amelyet célszerűen működő (szervezett)

rendszerek esetén a funkció teljesítési foka-, vagy mértékeként értelmezhetünk. A rendszernek tehát nem az a

célja, hogy egy funkciót lásson el, hanem az, hogy az adott funkciót optimálisan lássa el, azaz pl. egy gazdasági

rendszer esetében a lehető legnagyobb nyereségre tegyen szert.

A rendszert a környezetéből nem kívánt bemenetek, úgynevezett zavaró hatások is érik, továbbá a bemenetek az

időben változhatnak. A rendszernek céljai elérése érdekében (vagy a funkció fenntartásának érdekében, vagy

esetleg egyáltalán a létezése érdekében) a zavaró hatásokat ki kell küszöbölnie, vagy a változásokhoz

rugalmasan kell alkalmazkodnia. A rendszernek ezt a tulajdonságát nevezzük adaptivitásnak

(alkalmazkodóképességnek). Az adaptivitás tehát több magatartásmód felvételi lehetőségét - ennek érdekében,

ha szükséges, a rendszer strukturális átalakítását - jelenti.

Az adaptáció úgy zajlik le, hogy a zavar a rendszer egy vagy több lényeges paraméterét normális értékeitől

eltéríteni igyekszik, ezáltal azonban olyan mechanizmust is aktivizál, amely a zavaró hatás ellen az egyensúly

(stabilitás) fennmaradásáért dolgozik. Gazdasági rendszerekben a mértékadó paraméterek a termékre, a

technológiára, a szervezésre, az önköltségre stb. vonatkozhatnak, tehát a társadalmi szükségletekből és ezek

kielégítési lehetőségeiből adódnak.

A stabilitás a rendszer kellő alkalmazkodó, megfelelően gyors reakció képessége, amely a célszerű viselkedést

bizonyos határokon belül lehetővé teszi. A stabilitás biztosításához olyan szabályozó elemeket, alrendszereket

(szervezeteket) kell a tervezés és a fejlesztés során a rendszerbe beiktatni, amely a belső és a külső változások és


alapfogalmak


zavaró hatások jelentkezésekor képes azok ellensúlyozására, a szükséges állapotot (vagy a rendszer működését)

fenn tudja tartani. A stabilitás fenntartásához pl. elengedhetetlenül szükséges a tartalékok képzése.

Az iparvállalat rendszerelméleti fogalma: Az iparvállalat egymással kölcsönös kapcsolatban lévő célszerűen

elrendezett erőforrások halmaza.

A rendszer modellezése: A komplex rendszer bonyolultsága csaknem lehetetlenné teszi az elemzést. Célirányos

egyszerűsítés nélkül sem minőségi, sem mennyiségi értékelés nem végezhető megbízhatóan. Ezért szükséges a

modellképzés, mely a valóság lekicsinyített, leegyszerűsített mása. A modell mindig szelektív, mert csak a céljai

szempontjából lényeges tulajdonságokkal rendelkezik.

Valóság: - objektív, - bonyolult, - tény.

Modell: - mesterséges, szimbolikus, - egyszerű, áttekinthető, - absztrakt, leképzett.

A modellezés célja: A bonyolult valóságot leegyszerűsítve, annak törvényszerűségeit felismerjük és

vizsgálatokat tudjunk elvégezni, majd következtetni a valóságra.

Irányítási rendszerek

Az irányítási rendszer két részre tagolódik a) Irányított rendszerre és

b) Irányító rendszerre

Az érzékelőket, beavatkozókat az irányító rendszerhez soroljuk.

9. Irányítási rendszer elvi felépítése. Forrás:jegyzet.hu/uploaded/380/rendszelm1.pdf

Irányított rendszer, folyamat, berendezés, szakasz

Az irányítás tárgyát, amelyet meghatározott célok elérése érdekében befolyásolni kívánunk irányított

rendszernek, folyamatnak, berendezésnek, szakasznak nevezzük. Közös jellemzőjük, hogy az irányítástól

függetlenül léteznek.

Az irányítás olyan művelet, amely valamely folyamatot elindít, fenntart, megváltoztat vagy megállít.

Beavatkozás adott cél érdekében.

Az irányított rendszer fogalma alatt több együttműködő berendezést értünk, amelyek több folyamatot, illetve

irányított jellemzőt tartalmaznak és ezek egymással össze is kapcsolódhatnak.

Az irányított rendszer állhat több alrendszerből, folyamatból, berendezésből. Példa a villamos energia

előállítása, az autógyártó sorok, általában a termelési folyamatok.


alapfogalmak


10. ábra: Zárt hatásláncú irányítás hatásvázlata, a szabályozás hatásvázlata.

Forrás:jegyzet.hu/uploaded/380/rendszelm1.pdf

A szabályozás hatásláncában az irányított jellemező, azaz a szabályozott jellemező a visszacsatolással

visszahat a szabályozó bemenetére oly módon, hogy a mindenkori értéke összehasonlításra kerül a kívánt

értékkel és az eltéréstől függően, befolyásolja a szabályozó kimeneti jelét.

A szabályozott szakasz az irányított berendezésnek az a része, amelyben a szabályozás befolyása érvényesül

(ld. még a későbbiekben).

A vezérlés hatásvázlata

11. ábra: Nyitott hatásláncú irányítás hatásvázlata, a vezérlés. Forrás:jegyzet.hu/uploaded/380/rendszelm1.pdf

A vezérlés hatáslánca nyitott, azaz nem tartalmaz visszacsatolást a vezérelt szakaszról, így a rendelkező jel a

vezérelt jellemzőtől függetlenül jön létre.

A vezérelt szakasz az irányított berendezésnek az a része, amelyben a vezérlés befolyása érvényesül.

A zárt hatásláncú irányítás, ill. a szabályozások elméleti és gyakorlati kérdései a szabályozástechnika, a nyílt

láncú irányítás, illetve vezérlések esetében a vezérléstechnika tárgykörébe tartoznak.

Zavaró jel

Zavarásnak tekintünk minden a szabályozási kört kívülről érő, a szabályozási művelettől független hatást, amely

a szabályozott jellemző pillanatnyi érétkét nem kívánatos módon megváltoztatni törekszik. A zavaró hatást

zavarójel formájában vesszük figyelembe, amely a szabályozási kör több pontján is beléphet (zavarójel

egyidejűleg a szabályozási kör több pontján is beléphet).

Megjegyzés: az alapjel szintén külső és független hatás nem minősül zavarásnak, mert a szabályozási

művelethez szándékosan bevezetett jel.

A vállalat – mint kibernetikai rendszer sajátosságai:

Önszabályozó: A termelés irányítása magáról a termelés folyamatáról vett értesülések alapján történik, tehát a

hatáslánc zárt. A kívánt eredménytől való eltérést önmaga korrigálja.

Önszervező: Adaptációs készsége folytán képes a környezet változásaihoz alkalmazkodni. Zavaró jelek: -

konkurencia, - anyaghiány, - energiahiány, - munkaerőhiány. Ezekhez alkalmazkodni kell.

Tartalék: nem lehet végtelenségig raktározni. „Just in time”: éppen időben, tehát rögtön felhasználják.

Hierarhikus: Alá és fölérendeltség van az egyes irányítószinteken, ezek elkülöníthetők.

Határozatlan: az elemei közötti kapcsolat nem meghatározható, csak sztochasztikusan értékelhető.

Meghatározhatatlan: Bonyolultsága olyan fokú, hogy nem lehet olyan algoritmust találni, mely képes lenne az

állapotváltozásokat leírni.


alapfogalmak


Öntanuló: Képes a döntési szabályait megváltoztatni, ha a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás

igényli.

Rendszerelmélet értelmében a problémákat úgy kell vizsgálni és olyan javaslatokat kell tenni, mely figyelembe

veszi, hogy a vállalat bármely tevékenysége, eleme, folyamata közvetlen vagy közvetett kapcsolatban áll

egymással és így bármely beavatkozás tovagyűrűző hatásával számolni kell.

Döntés: Akaratképzési folyamat végső fázisa. Egy választás eredménye 2 cselekvési lehetőség között. Indulat,

ösztönszerű cselekvésre nem igaz.

Döntési folyamat modellje:

1. probléma felismerése,

2. probléma megfogalmazása,

3. alternatívák kidolgozása,

4. választás,

5. döntés közlése, intézkedés.

A döntési folyamat vagy valamely mozzanata lehet programozott vagy programozatlan.

Programozott döntés: - az információk elegendőek a döntéshez, - döntéshozatal kapcsán minimális a kockázat,

- döntés rutin jellegű, meghatározott eljárás szerint keletkezik, - számítógéppel meghozható.

Programozatlan döntés: - az információk nem elegendőek, - nagy kockázatot kell vállalni, - nem rutinjellegű a

döntés, - számítógéppel nem hozható meg. A döntéshozatal a vállalati szervezetben számtalan ún. döntési

ponton történik. Döntési rendszer alatt értjük a döntési pontok hálózatát és azoknak a legfontosabb döntési

jogköröknek a meghatározását, melyek a vezetőket megilleti. Az információs és a döntési rendszer

elválaszthatatlanok egymástól. A döntésnek, mint vezetési funkciónak, kiinduló elemét az információ képezi.

Ebből következik az információnak a döntést és az információs rendszernek a döntési rendszert kell

kiszolgálnia. A vállalatban különböző döntési szintekről beszélhetünk, melyet döntési hierarchiának nevezünk.

Döntési szintek: -

Stratégiai döntés szintje: felső vezetés szintje, hosszú távra kiható, kockázatvállalással jár. Nem

algoritmizálható.

Taktikai döntés szintje: középvezetők szintje, konkrét információk állnak rendelkezésre, kisebb kockázattal jár a

döntés, részben algoritmizálható.

Operatív döntés szintje: alsó vezetés szintje, az információ rendszernek az egyes döntési szinteket különböző

módon kell kiszolgálnia.


4. fejezet - A vállalat – mint kibernetikai rendszer, információs és döntési rendszer összefüggései

Vállalati információs rendszer:

• Információelméleti alapok,

• Irányítás: - vezérlés, - szabályozás,

• Információs és a döntési rendszer összefüggései.

• Információelméleti alapok: A rendszer információs folyamatainak tervezése, szervezése és megvalósítása

képezi a vállalati információs rendszert( elemei: - irányítás, - információ, - döntés).

Irányítás: A külső és a belső környezet gyors változása mellet egyre nehezebb. Mivel a célok és a valóság között

az információk teremtenek kapcsolatot, ebből következik, hogy az információ minőségén múlik a vezetés sikere.

Kockázat csökkentése: az improvizáló vezetésről a szervezett vezetésre tér át.

Improvizáló vezető: rögtönzések alapján dönt.

Szervezett vezető: információs rendszer alapján vezet.

Információ: Számunkra új információt hozó jelek tartalmi jelentése, amely megszünteti a bizonytalanságokat.

Az információ lehet adat vagy hír.

• Adat: rögzített ismeret.

• Hír: új, mozgásban levő ismeret.

Információ csoportosítása:

a. Forrás alapján: - vállalaton belüli (dolgozói létszám, árbevétel…), - vállalaton kívüli (piac, szabályozó

rendszer…).

b. Feldolgozás alapján: - kvantitatív (mérhető, számszerűsíthető), - kvalitatív (hírnév).

c. Információk jellege szerint: - primer (feldolgozatlan tények), - szekunder (feldolgozott, értelmezett tények).

Irányítás: A vezérlést és a szabályozást irányításnak nevezzük. Az irányítás elméletével foglalkozó kibernetika

alkalmazási területe azokra a rendszerekre terjed ki, amelyekben valamilyen formában irányítás megy végbe.

Két alapvető eleme van: - irányító, - irányított. Ezek között kapcsolat van, ez a hatáslánc milyensége alapján a

vezérlésnél nyitott, a szabályozásnál zárt.

Vezérlés: a vezérlő hatás független attól, hogy a hatáspillanatban ennek a jellemzőnek a kívánt és tényleges

értéke megegyezik-e.

Szabályozás: a vezérlő hatás függ attól, hogy a hatáspillanatban ennek a jellemzőnek a kívánt és tényleges

értéke megegyezik-e. Visszacsatolással alakul ki a zárt hatáslánc.

Információs és döntési rendszer összefüggései: A vállalati információs rendszer feladata: a vállalat

irányításához, a döntéshez szükséges információknak megfelelő időben a megfelelő helyre juttatása.

Információ robbanás: mennyiségi ugrás az információ szolgáltatásban. Minőségi változás. Információs rendszer

milyenségétől függ a vállalat sikere.

Összefoglalás:

A vállalat – mint kibernetikai

rendszer, információs és döntési

rendszer összefüggései


Az általános rendszerelmélet a tapasztalatilag érzékelhető világ általános összefüggéseinek feltárásával,

vizsgálatával foglalkozik. Olyan problémákkal, amikor egy jelenségben a rendezettség, a komplexitás, a

felépítés, a viselkedés és a működés törvényszerűségeit vizsgáljuk, értékeljük. A rendszer környezetével

dinamikus kölcsönhatásban áll, a környezet meghatározza rendszer működését, a rendszer működése pedig

kihatással van környezetére.

A rendszerbe való beavatkozás egyik formája az irányítás, melyet irányított rendszerre és irányító rendszerre

bontunk. Az irányítás lehet szabályozás és vezérlés attól függően, hogy van-e visszacsatolás vagy nincsen. A

rendszer jósági fokát zavaró jelek rontják.

A vállalat is felfogható rendszerként, a beavatkozást döntés előzi meg, de ehhez ismerni kell a döntési folyamat

lényegét. Ha valamely elemet nem ismerünk, és úgy döntünk – kockázatot kell vállalnunk.


III. rész - A hulladékgazdálkodás, a környezetgazdálkodás és

környezetvédelem kapcsolata

Bevezetés

Cél: Annak megértése, hogy egy adott problémának (hulladékképződés) többféle tudományos vetülete is ismert.

Követelmények: A különféle definíciók közötti értelmezési különbségek lexikális ismerete.


5. fejezet - A környezetgazdálkodás és a környezetgazdaságtan alapfogalmai. A környezeti elemek védelme.

Bevezetés

Cél: a tanulói cél, a hivatásszerű gondolkodásmód kialakítása, elmélyítése.

Követelmények: a tanuló ismertesse a tudományterület szakágazatait, fel tudja sorolni a fejlődés fokozatait.

A fenntartható fejlődés röviden olyan fejlődés, amely biztosítja a jelen szükségleteinek a kielégítését anélkül,

hogy lehetetlenné tenné a jövő generációk szükségleteinek a kielégítését. (Közös Jövőnk 1987)

• Környezetgazdálkodás: a természetes és az ember alkotta környezetnek hosszabb távra szóló, szabályozott

hasznosítása, tervszerű fejlesztése és hatékony védelme, a bioszféra fejlődőképességének tartós fenntartásával

és a társadalom igényeinek figyelembevételével.

• Környezetgazdaságtan: új gazdaságelmélet, amely képes együtt kezelni a környezeti és társadalmi

problémákat, és korlátokat szab a természeti erőforrások oktalan pazarlásának.

Externális hatásnak nevezzük azokat a külső gazdasági hatásokat, amelyek megváltoztatják a jóléti

függvényünket, pozitív vagy negatív irányba.

Negatív externália a szennyezés mozzanata, mert velünk nem piaci, - hanem külső gazdasági kapcsolatban –

lévő okozza. Mit tegyünk, hogy elkerüljük ezt a negatív hatást?

Először is nézzük meg miért éri meg szennyezést okozni másoknak (ez a hatásviselő lehet maga a társadalom

is!), és nem a szennyezőnek viselni a kárelhárítás költségeit:

12. ábra: A környezeti károkozás gazdasági vetülete. Forrás: Kerekes S. A környezetgazdaságtan alapjai

jegyzet.1998.

Amint látható, a „kínálat magánköltsége” függvény alacsonyabb, mint a „kínálat társadalmi költsége” függvény,

hiszen ez utóbbi tartalmazza a kárelhárítás költségeit. Ebből következik, hogy a negatív externália

következtében létrejött károk elhárítási költségeit nem fedező a piacon versenyelőnyhöz jut az alacsonyabb

kínálati ár miatt (Pm), ezért a fogyasztók előnyben részesítik, tehát az alacsony ár miatt bővítik a keresletet.

Piacgazdaságban és jogállami körülmények között pl. vonjuk el tőle azt a két ár közötti különbséget, amely a

károkozónál jövedelemként, nálunk pedig költségként jelentkezik. A jövedelem elvonás módja az adó bármely

formája. De lehet a neve szolgáltatási díj, termékdíj, bírság, illeték, vagy éppen büntetés is, attól függően, hogy

milyen jogi alakzattal állunk szemben.

A környezetgazdálkodás és a

környezetgazdaságtan alapfogalmai.

A környezeti elemek védelme.


13. ábra: A szennyezés és szennyezési kár keletkezése. Forrás: Kerekes S. A környezetgazdaságtan alapjai

jegyzet.1998.

A szennyezési kár a tevékenység által a környezetbe jutott tényleges hatást jelenti. A hatásviselő minden esetben

valamilyen környezeti elem.

A környezeti elemek védelmének szervezése során vannak kötelező és vállalható feladatok, az alábbiak szerint:

Kötelező feladatok:

• közszolgáltatás megszervezése, a díjak megállapítása,

• lakossági folyékony hulladék begyűjtése, ártalmatlanítása

• közterületen elhagyott hulladékok begyűjtése, kezelése

• közterületek tisztántartásának megszervezése

• a helyi hulladékgazdálkodási tervek elkészítése

Vállalható feladatok:

• szelektív gyűjtés megszervezése,

• hulladékgyűjtő udvarok és szigetek kialakítása, háztól történő szelektív gyűjtés megszervezése,

• válogató művek és komposztáló üzemek létesítése

Környezetvédelmi szempontból környezetnek az embert körülvevő élő és élettelen tényezők összességét

nevezzük.

A környezetet csoportosíthatjuk:

A környezeti elemek védelme szerint, mint:

1. A Föld védelme:

• a föld felszíne és a felszín alatti rétegek,

• a talaj,

• a kőzetek és ásványok,

• a barlangok,





• a domborzat.

2. A vizek védelme:

• a felszíni vizek,

• a felszín alatti vizek.

3. A levegő védelme:

• a légkör egésze.

4. Az élővilág védelme:

• a növényvilág,

• az állatvilág,

• mikroorganizmusok.

5. A táj védelme:

• a nemzeti parkok,

• a természetvédelmi területek,

• a tájvédelmi körzetek.

6. A települési környezet:

• a lakóterületek,

• a mezőgazdasági területek,

• az ipari parkok.

A környezet nagysága szerint:

• mikrokörnyezet; a helységeken és a létesítményeken belüli terek,

• mezőkörnyezet; a helységeken, létesítményeken kívüli, de a település határán belüli térségek,

• makrokörnyezet; a település határán kívül eső terek.

A környezetvédelem közege szerint:

• talajvédelem,

• a vízminőség védelme,

• zajártalmak, sugárzás,

• hulladékkezelés

A védendő értékek és hatótényezők összefüggését fejezi ki az alábbi SWOT-mátrix





14. ábra. SWOT-mátrix logikája. Forrás:http:// vastag.blog.hu

15. ábra. SWOT-mátrix a környezeti elemek és hatótényezőkről. Forrás:http:// vastag.blog.hu

A táblázat kitöltésével informálódhatunk egy adott tevékenység környezeti elemeket érintő hatásairól, abból a

célból, hogy a szennyezés elhárítási munka szervezése folyamán a nyert információkat felhasználhassuk.

Összefoglalás

A fenntartható fejlődés érdekében, a tudomány erejét felhasználva oda kell figyelnünk környezetünk állapotára.

Ebben a munkában segít a környezetgazdálkodás és a környezet gazdaságtan tudománya. A hulladékképződés a

gazdasági aktivitás okszerű következménye, a környezetszennyezés pedig a szennyezőnek költségmegtakarítást,

míg a szennyeződést elszenvedőnek többlet kiadást jelent. Megfelelő szervezéssel és megfelelő szervezetek

kialakításával a védendő természeti elemek megóvhatók a hatótényezőktől.


6. fejezet - A környezetvédelem térnyerése a vállalatok szervezeti-irányítási rendszerében

Bevezetés

Cél: a tanulók minél pontosabb ismereteket szerezzenek a vállalatok lehetőségeiről a környezetvédelem

területén.

Követelmény: hogy a tanuló különbséget tudjon tenni a külső és belső feltételekről. Fel tudja sorolni a vállalat

környezetvédelmi feladatait.

A környezetvédelem stratégiai döntéseinek, amelyek kezelése a felső vezetés feladata és az operatív, napi

teendőknek, amelyek üzemi szintű döntéseket igényelnek, szükségképpen a szervezet más-más szintjein kell

megjelenniük és megoldásukra eltérő technikákat kell alkalmazni.

Miután a környezetvédelem a vállalat hosszabb távú tevékenysége szempontjából meghatározó jelentőségű,

kívánatos, hogy a vállalati szervezetfejlesztés során a környezetvédelmi szervezet a vállalati stratégiát alakító

felső vezetés irányítása alá kerüljön.

A vállalat szervezeti felépítését a feladatokon kívül nagyon sokszor tradíciók és emberi tényezők befolyásolják.

16. ábra Egy szolgáltató vállalat szervezeti felépítése. Forrás: http://festnetkft.hu

17. ábra A környezeti problémákkal foglalkozó részleg pozicionálása. Forrás: http://tankonyvtar.hu

A vállalati környezetvédelmi szervezet tevékenysége négy fő területre terjed ki.

a. Az első, talán legfontosabb terület, amelyik a vállalati stratégiában a környezetvédelmi érdekek

érvényesítését hivatott biztosítani. A terméket, szolgáltatásokat, az alkalmazott gyártási technológiákat a

http://tankonyvtar.hu/

A környezetvédelem térnyerése a

vállalatok szervezeti-irányítási

rendszerében


környezetbarát irányba kell fejleszteni. Ez nem egyszerűen a fejlesztési javaslatok véleményezését igényli,

hanem kezdeményező szerepet feltételez.

Miután a környezetben minden mindennel összefügg, itt egy igen összetett tevékenységről van szó, amelynek

ki kell terjednie a következő feladatokra:

• figyelemmel kell kísérni, a versenytársak hogyan reagálnak fejlesztéseikkel a környezetvédelmi

követelményekre,

• figyelemmel kell kísérni a környezetvédelmi ipar által ajánlott technológiák és berendezések fejlődési

irányait, ismerni kell ennek a területnek a piacát,

• tájékozottnak kell lenni az adott régió környezetvédelmi helyzetéről, a régióban lévő más vállalatok és

helyi önkormányzatok fejlesztési elképzeléseiről, mert ezek módosítják a vállalat helyzetét,

• környezeti hatástanulmányokat kell készíteni a vállalat tevékenységének, illetve a tervezett fejlesztéseknek

a környezetre gyakorolt hatásairól és hosszú távú stratégiát kell kidolgozni a káros hatások eliminálására,

fel kell térképezni az elemi csapás, üzemzavarok, szállítási balesetek lehetséges kockázatait. A kockázatok

csökkentésének és a bekövetkező katasztrófák elhárításának módjára intézkedési terveket kell készíteni,

illetve készíttetni.

b. A második terület a vállalati tevékenység folyamatos ellenőrzése annak érdekében, hogy a káros emissziók

ne lépjék túl a technológiai utasításban megengedett értékeket. Ennek érdekében:

• rendszeresen ellenőrizni kell a káros emissziókat, ellenőrző határokat kell megállapítani a

szabályozatlanságból származó emissziók elkerülése érdekében,

• rendszeresen ellenőrizni kell az emissziót döntően befolyásoló berendezések műszaki állapotát,

karbantartását,

• rendszeresen ellenőrizni kell az üzemzavar-, ill. balesetelhárítási készültségét, az e célra szolgáló eszközök

és anyagok hozzáférhetőségét,

• biztosítani kell a környezetvédelmi veszélyhelyzetek elhárításához a dolgozók felkészítését.

c. A harmadik feladatkör a vállalat már említett környezetvédelmi image-ével függ össze. A vállalatnak

segítenie és támogatnia kell a környezetvédő mozgalmakat, a helyi önkormányzatokat az adott régió

környezeti problémáinak a megoldásában. Ezért a környezetvédelmi részleg:

• kapcsolatokat tart fenn a környezetvédők képviselőivel,

• folyamatosan tájékoztatja őket a vállalat által okozott környezetszennyezés nagyságáról és változásairól, a

változások okairól,

• konzultációkat folytat velük a vállalat fejlesztési elképzeléseiről, összegyűjti és értékeli javaslataikat,

• népszerűsíti a vállalat környezetvédelmi tevékenységét, kutatásokat kezdeményez a vitatott környezeti

hatások érdekében.

d. A negyedik feladatkör a különböző jogszabályok, önkormányzati döntések következtében a vállalat számára

előírt kötelezettségekről, a hatósági ellenőrzések lehetővé tételéről, a rendeletek betartásáról, illetve

betartatásáról való gondoskodás.

A vállalati környezetvédelmi feladatoknak ez a területe jogszabályokban rögzített, így e rendeletek írják elő a

környezetszennyezés egyes típusaival kapcsolatos kötelezettségeket.



rendszerében


18. ábra Az emberi tevékenység és a táj kapcsolataForrás: http://tankonyvtar.hu

Az offenzív és a defenzív környezeti menedzsment

http://tankonyvtar.hu/



rendszerében


19. ábra. Az offenzív menedzsment



rendszerében


20. ábra. A defenzív menedzsment

A támogató intézményi háttér fontos elemei a következők:

• egyértelmű és szigorú törvényi szabályozás,

• jól informált és magas környezetminőségi igényeket támasztó lakosság,

• a környezeti erőfeszítéseket elismerő piac,

• fejlett és érdekérvényesítésre képes környezetvédő civil szervezetek,

• a környezetvédelemhez szükséges infrastruktúra léte,

• az üzleti etikára érzékeny társadalom,

• a súlyos környezetkárosítás esetén a vezetők büntetőjogi felelősségre vonását lehetővé tevő törvények.

Összefoglalás

Ha Murphy törvényeket dolgozott volna ki a vállalati környezetvédelemre vonatkozóan, bizonyára nem

hiányoznának közülük a következő összefüggések, amelyeket érdemes megszívlelni.

1. Aki szemetel, piszkos lesz

2. Ami szennyezhet, az szennyez is

3. Csak akkor nem bűzlik, ha nem keletkezik

4. Az emisszió ha mérjük sem csökken

5. A szennyező anyag ártalmatlansága bizonyításának értelmetlensége



rendszerében


6. A bírság nő, ha az emisszió nem csökken

7. Ma kevesebbe kerül, mint holnap

8. A gyors megoldások a legszennyezőbbek


IV. rész - A szervezés, a munkaszervezés fogalmai és

feladatai

Bevezetés:

Cél: a tanulók értsék meg az általános működési elvek, az elméleti alapok, és a konkrét működés kérdéseit.

Lássák be a kudarcok és sikerek felé vezető út különbözőségét.

Követelmény: az általános és funkcionális feladatok felsorolása.


7. fejezet - A vezetés (menedzsment) funkciói, a munkaszervezés fogalma, feladatai

Bevezetés

Oktatói cél, a vezetés fogalmának értelmezése, a vezetési munka megismertetése.

A tanuló értse meg a vezetés (menedzsment) szervezetre, működésre és annak hatékonyságára gyakorolt hatását.

Követelmény, hogy a tanuló fel tudja sorolni a vezetői tevékenység jellegzetességeit

A vezetés általános és funkcionális feladatai

A. általános feladatok:

• a célelérés feltételeinek biztosítása,

• a vezetettek befolyásolása a célelérés érdekében,

• a vezetettek irányítása a célelérés folyamatában.

B. Funkcionális feladatok:

• tájékozódás és információszerzés a feltételekről, az adottságokról, lehetőségekről, stb.

• tervezés a cél, a folyamat, a szervezet, és a termelőerők tekintetében,

• döntés,

• szervezés,

• koordinálás, mint mindennapos feladat,

• ellenőrzés,

• emberekkel való törődés.



21. ábra: a vezetési szintek és feladatok összefüggései. Forrás:http:// hm.gov.hu

A vezetés (menedzsment) funkciói, a

munkaszervezés fogalma, feladatai


A munkaszervezés fogalma, feladatai

A munkaszervezés a kapcsolódó humán és társadalomtudományok ismeretanyagára támaszkodva módszert ad a

munka okszerű megszervezésének gyakorlatához.

Az emberi erőforrást olyan tulajdonságokkal jellemezzük, mint a:

• Kreativitás

• Rugalmasság

• Innovációs készség

• A teljesítményét szabályozni tudja

• Saját célokkal, értékekkel rendelkezik

Munkaerő tervezésének lépései

• Helyzetelemzés

• Stratégiai célok meghatározása

• Munkaerő mennyiségének és struktúrájának meghatározása

• Munkaerő fedezet-kínálat számbavétele

• Munkaerő-szükséglet – fedezet összehangolása

Humánpolitikai döntések

• Humánerőforrás tervezése,

• Szükséglet-kínálat összehangolása

• Operatív munkaszervezés

• Munkadíjazással összefüggő feladatok

• Érdekegyeztetés

Munkaszervezés feladata

Egyrészt a munka racionalizálásával segítsen elérni a munkahatékonyság növelését, azaz az egységnyi termék

előállításához szükséges munkaráfordítás csökkentését, a termelés jövedelmezőségének növelését. Másrészt a

munkahely és munkavégzés helyes kialakításával kényelmes, kevésbé fárasztó munkavégzést – munka

humanizálását – tegye lehetővé.

A munkaszervezés keretein belül milyen feladatokat kell elvégezni?

• szervezési cél meghatározása: működő és új folyamatok esetén is a szervezési célok felismerése,

racionalizálás.

• Követelmények és a lehetőségek értékelése: folyamatra hatást gyakorló külső körülmények feltárása,

betartandó követelmények felismerése, folyamaton belüli összefüggések, adottságok, lehetőségek

megállapítása. (Lehetőségek pl. a Munka Törvénykönyvében meghatározottak, egészségügyi

óvórendszabályok stb. is.)

• Megoldási alternatívák kidolgozása: koncepció variánsok készítése a követelmények és lehetőségek

számbavételével készített értékelések segítségével.

• Optimális javaslat kiválasztása: megoldási vázlatok összehasonlítása, számszerű összehasonlító értékelés.

A vezetés (menedzsment) funkciói, a

munkaszervezés fogalma, feladatai


• A kiválasztott szervezési javaslat bevezetése: vezető írásban, mely szabályok vesztik hatályukat, kik a

felelősök, melyek az ellenőrzési feladatok. Mindenki ismerje meg az átszervezés lényegét.

• A szervezés eredményének értékelése: kitűzött célokkal össze vetni, hatékonyabb –e, a szervezet képes –e

alkalmazkodni hozzá, mit nem lehetett megvalósítani és miért, mi nem működik kielégítően, van –e

lehetősége a további módosításnak.

A munkaszervezésre ható tényezők:

• a termelés technikájának fejlettsége

• az alkalmazott technológia fejlettségi foka

• a termelési folyamatok szervezésének formái

• a munka ösztönzésének megszervezése

• a termelésirányítás formái és módszerei

• a termelés vállalati tervezésének helyzete

• a munkaszervezés figyelembevétele a műszaki tervezésben

• a vállalat anyagi- műszaki ellátásának helyzete

• a termelés kiszolgálásának formái.”

• technikai eszközök

• gazdasági célkitűzések

• az ember természetes ellenállása (az ember természete ellenáll a műszaki eszközök mechanikus működéséből

eredő racionalitásnak)

• megszokás, régi beidegződések, régi, rossz körülmények (ezek felszámolása gyakran nehezebb, mint a gátló

tényezők elviselése)

• Technikai eszközökre épített gazdasági célkitűzéseket kell egyeztetni az emberrel. Kiemelt fontosságú a

munkabiztonság!

Összefoglalás

A vezetés egy kitűzött cél elérése érdekében a vezetettek cselekedeteinek irányítását, gondolkodásuk ilyen

értelmű befolyásolását, a céleléréshez szükséges feltételek biztosítását jelenti. A vezetésnek vannak általános és

funkcionális feladatai, ezen keresztül biztosítja a vállalat szabályozott menetét. A menedzsment problémákat old

meg, érdekeket hangol össze és emberekkel foglalkozik. Munkaszervezés feladata a munka racionalizálásával

elérni a munkahatékonyság növelését.


8. fejezet - A cél, folyamat, szervezet összefüggése, szervezeti rendszerek

Bevezetés

Cél: a tanuló tudjon különbséget tenni az eltérő tevékenységi körben tevékenykedő vállalkozások kialakítását

meghatározó tényezők között.

Követelmény: hogy a tanuló be tudjon mutatni egy adott célhoz rendelt szervezet általános felépítését.

A szervezetek strukturális jellemzői

Munkamegosztás és annak szabályozása

A munkamegosztás egy nagyobb feladat részfeladatokra bontása és egyes szervezeti egységekhez történő

telepítése; a szervezetek tagolásának alapja.

Az elsődleges munkamegosztás alapvetően három elv szerint történik:

• funkció

• tárgy (termék illetve termékcsoport)

• régió

b; Hatáskörmegosztás és annak szabályozása

A hatáskörök szabályozásának célja:

• a szervezeti egységek, személyek kompetenciájának megállapítása

• a döntési jogkörök felosztása

• az utasítási hatáskörök megállapítása

A munkamegosztás és hatáskörmegosztás összhangja esetén megfelelő felelősségi, elszámolási és érdekeltségi

rendszert lehet létrehozni.

c; Koordináció és annak szabályozása

Koordináció: az eltérő feladatokkal és hatáskörökkel rendelkező, de egymással szoros kapcsolatban álló

szervezeti egységek működésének, tevékenységének a szervezeti cél érdekében történő összehangolása.

A koordináció eszközei:

• technokratikus típusú a vállalati tervezési, pénzügyi és költségvetési rendszer, a belső elszámolás rendszere, a

szabályozottság

• strukturális típusúak a projektek, a teamek, az ad hoc bizottságok és a termékmenedzseri rendszer

• személyorientált koordinációt jelentenek az egyéneket közvetlenül ösztönző, kényszerítő eszközök, a

pszichológiai befolyásolások, amelyek segítik az egyének azonosulását a szervezettel

A kommunikációs utak iránya szerint a koordináció típusa lehet:

• vertikális és

• horizontális

d; A szervezeti séma, a szervezeti struktúra vázának, formájának megalkotása

A cél, folyamat, szervezet

összefüggése, szervezeti rendszerek


A konfiguráció jellemzői:

• a szervezet mélységi tagozódása, azaz a hierarchikus szintek száma a fő tevékenységi profilt tekintve

• a szélességi tagozódás, azaz az egy vezető alá közvetlenül tartozó alárendeltek száma a hierarchia különböző

szintjein

• az egyes szervezeti egységekben foglalkoztatottak száma

A lineáris szervezet

Jellemzői:

• egyvonalas: minden beosztottnak egyetlen főnöke van

• A függelmi és a szakmai kapcsolat nem válik külön

Előnyei:

• egyszerű, könnyen áttekinthető belső kapcsolatok

• az alá- és fölérendeltségi viszonyok egyértelműek

• a szervezet horizontálisan és vertikálisan könnyen bővíthető

• alacsony költséggel működik

Hátrányai:

• nem elég rugalmas

• a felső szintű vezetők leterhelése jelentős

• a kommunikáció csak a szolgálati úton történhet

• nehézkes a horizontális koordináció

• befelé koncentráló szemléletű

A törzskari szervezet

Jellemzői:

• szakértők és tanácsadó testületek a felső vezetés mellett

• a törzskari szervek funkcionális kapcsolatban vannak a felettes és a hierarchia alsóbb szintjén lévő

egységekkel

• törzskarok bármely vezetési szinten megjelenhetnek

Előnyei:

• a vezetés szakmai színvonala növekedik, erősödik vezetési funkcióinak gyakorlásában

• fogékonyabb az új szakismeretek, tudományos eredményének felhasználására

• a vezetés, támogatást kap a vállalat jövőjével kapcsolatos (stratégiai) feladataiban

• megteremti a horizontális vezetői szemlélet alapjait

• érzékeny, a lineárisnál rugalmasabb szervezet

Hátrányai:




• bonyolult szervezetek alakulnak ki

• a vezetők terhelése növekedik

A funkcionális szervezet

Hatékony működésének előfeltételei:

• stabil piac, tudományos-technikai, technológiai környezet

• viszonylag könnyen áttekinthető termelési tevékenység, nem túl széles termékskála

Jellemzői:

• többvonalas: az alárendelteket több felsőbb szervezeti egység (személy) is utasíthatja

• a munkamegosztás a szervezeti funkciók szerint történik

• munkaköri leírások, szabályozottság

• a döntési jogkörök centralizáltak

• erőteljes hatásköri szabályozottság

• elsősorban vertikális koordináció

• horizontális koordináció törzskarok és bizottságok működtetésével

• jellemzően technokratikus eszközökkel koordinál

• a gyakorlatban a funkcionális kapcsolatok mellett a függelmi kapcsolatok is kiépülnek (lineáris-funkcionális

szervezetek)

Előnyei:

• a specializáció a termelékenység növekedését és az egységköltség csökkenését eredményezi

• a folyamatok szabályozottsága (standardizáltsága) csökkentheti a koordináció költségeit

• a stabil környezet, stabil működési és felépítési struktúra miatt a vállalati stratégia kialakítása viszonylag

egyszerű és olcsó

Hátrányai:

• növekvő diverzifikációnál az anyagi és információs kapcsolatok nehezen áttekinthetők (növekednek a

koordinációs ráfordítások)

• felesleges mennyiségi és minőségi tartalékok keletkezhetnek

• a megváltozott környezethez nem tud időben alkalmazkodni

• a bonyolult külső-belső kapcsolatok miatt a döntési hatáskörök centralizáltsága nem képes valódi

koordinációt biztosítani

A divizionális szervezet

Hatékony működésének feltételei:

• széles termékskála, heterogén termékek, különböző gyártási eljárások (a vállalati méretek növekedése)

• termékcsaládok kialakulásának lehetőségei

• a vállalat egészét tekintve viszonylag dinamikus környezet




Jellemzői:

• Az elsődleges munkamegosztás tárgyi elvű, a szervezet tagolása termékek vagy vevők vagy, földrajzi

értelembe vett piaci régiók szerint történik.(Az így kialakított szervezeti egységek a divíziók)

• Funkcionális irányító, koordináló, ellenőrző és szolgáltató központi egységek

• Törzskari tanácsadók vállalatpolitikai, stratégiai, szervezetalakítási, szervezetfejlesztési kérdésekben

• A szervezet egészére nézve a döntések decentralizáltak

• A hatáskörök jelentős része a divízióvezetők kezében, a divízión belül a döntések centralizáltak

• Operatív jellegű horizontális koordináció nem jellemző; utasítás jellegű vertikális koordináció minimális

• Elsősorban technokratikus típusú eszközökkel koordinál

Előnyei:

• a stratégiai és az operatív feladatok szétválaszthatók

• a vállalat és a divíziók céljai közötti kapcsolat viszonylag könnyen megteremthető

• a divíziók számára világos célmeghatározás

• erőteljes piaci orientáció; a negatív piaci változások hatása közvetlenül csak az egyes divíziókat érinti

• alacsony horizontális koordinációs költség

• teljesítményre ösztönző felelősségi és érdekeltségi rendszer kialakítása

Hátrányai:

• egoizmusra való hajlam (az összvállalati érdek háttérbe szorul a saját célokhoz képest)

• a decentralizációval járó létszámnövekedés, párhuzamos funkciók

A mátrix szervezet

Hatékony működésének feltételei:

• dinamikus és heterogén környezet

• komplex, magas újdonságú, nagy kockázattal járó feladatok

• tárgyi elvű munkamegosztás feltételeinek megléte

• a szervezet tagjainak fejlett kommunikációs és kooperációs képessége, konfliktustűrő képessége

Jellemzői:

• a funkcionális és a tárgyi elvű munkamegosztás egyszerre van jelen

• nincs jelentős szabályozottság

• a két dimenzió vezetői együtt dönthetnek

• a termelés/projekt menedzserek és a funkcionális vezetők azonos kompetenciával rendelkeznek

• döntési centralizáció többvonalas irányítási elv mellett

• alacsony szintű formalizáltság

• jelentős szerephez jutnak a személyorientált koordinációs eszközök




• a horizontális és vertikális koordináció strukturális megoldás révén biztosított

Előnyei:

• adaptív

• innovatív

• a szervezeti tagokat nagyobb teljesítményre ösztönzi

• más struktúrán belül is létrehozható (mikromátrix)

• új vezetési kultúra kialakítását teszi lehetővé (együttes tanulás)

Hátrányai:

• a vezetők rivalizálása

• a túlhajtott csoportmunka

• döntések elhárítása

• a felelősségvállalástól való tartózkodás

• összeomlás veszélye krízishelyzetekben

Szervezettípusok eltérő vezetési és vállaltminőségi elvek alapján:

A hatékony vállalat

E vállalattípusnál a fő cél a költségek csökkentése méretgazdaságossággal. A szervezet hierarchikus,

bürokratikus és racionális, a fő koordinációs eszköz a tervezés és ellenőrzés, a modell az olajozott gép. Az

alapfunkciók, felvétel, betanítás, ösztönzés elbocsátás mellet sajátos elvek.

Fő jellemzők:

• A munkavállaló alkalmazkodjon a feladathoz!

• Eszközök: részletes munkaköri leírások, specializált funkcionális képzések, gondosan kimunkált értékelő

rendszer. A taylori elvek érvényesítése, a munkavállaló helyettesíthető alkatrész, elsősorban költség.

• A jól képzett munkaerő növekedési feltétel.

• Funkcionális specializáció általános.

• A fizikai és adminisztratív állományt eltérő elvek mentén kezeli.

• Az alkalmazók és alkalmazottak közötti viszony alapvetően a bizalmatlanságon alapul.

• A tevékenységet szigorúan az előírások szerint végzik, a vállalathoz és a vezetéshez való hűség a főszabályok

egyike.

Minőségre törekvő vállalat

A felső vezetés és a munkavállaló egyaránt minőségközpontúan gondolkodik. Folyamatos a fejlesztés, szoros

kapcsolat a fejlesztés és termelés között. A munkavállaló motivált, pozitív ösztönzés a jellemző.

A fő koordinációs eszközök a kommunikáció és a kooperáció. Nem a szervezet, hanem a kultúra áll a

középpontban.

Fő jellemzői:

• A munkavállalók minőségi programokon vesznek részt, a tevékenység fókusza a fogyasztói orientáció.




• A kommunikatív képességek növelése, a vezetési stílus fejlesztése a cél

• A menedzsment, különösen a felső vezetés elkülönült, a munkavállalók nem vesznek részt az értékelésükben.

• Az ösztönzés mennyiségi mutatókra épül, a munka puha dimenziói kívül maradnak az érdeklődésen.

• A participáció és demokratizmus ritkán működik

A rugalmas vállalat

A cél a működési sebesség növelése, a fogyasztói igények minél gyorsabb kielégítése. A fő koordinációs

eszközök az integráció és a decentralizáció. A hierarchikus szintek száma kevés, az irányítás folyamat orientált.

Fő jellemzői:

• Vállalkozó típusú vezetőket keresnek, ösztönzik a kockázatvállalást.

• Sokfunkciós munkacsoportokat hoznak létre, nem különül el a fizikai és az adminisztratív munkavállaló.

• Jelentős a munkaerő belső mozgása, a rotáció.

• Probléma, hogy a gyors eredmény elvárás miatt a belsőkapcsolatok el üzletiesednek, a vezetés puha tényezői

háttérbe szorulnak, az ellenőrzésről az elkötelezettségre való áttérés csak elvben valósul meg.

Az innovatív vállalat

A fő törekvés az átütő újdonság, a másság keresése. A fő koordinációs eszközök közé sorolható a fokozott

érdeklődés a külső információk iránt és a demokrácia. Széles a termékskála, jellemző a piaci rések keresése.

Többfunkciós ad hoc munkacsapatok, ennek megfelelően változó a belső hierarchia. Gyakori a csoportos

ösztönzés, a munkavállaló megítélése a tudás és hierarchia alapján történik. A technikai és szociológiai

megújulás elválaszthatatlan, a légkör kreativitásra ösztönző.

Fő jellemzői:

• Új munkarendszerek kikísérletezése és állandó keresése folyik.

• Szívesen alkalmaznak különcöket, speciális tudású embereket.

• A hierarchia fellazulása miatt új befolyásolási módokat és konfliktusmegoldó algoritmusokat keresnek.

• Csökken a különbség a vezetők és nem vezetők között.

Összefoglalás

A vállalkozások ezernyi cél érdekében, ezernyi módon, változó feltételek között jöttek és jönnek létre. Céljaik

elérése érdekében a szervezeti struktúra kialakítása jelentősen hozzájárul. A struktúra kialakításának kérdésében

az alábbiak megválaszolása elengedhetetlen:

Miképp fog alakulni: a

• Munkamegosztás és annak szabályozása

• Hatáskörmegosztás és annak szabályozása

• Koordináció és annak szabályozása

• Szervezeti séma meghatározása

Mindegyik szervezeti felépítésnek vannak előnyei és hátrányai, akkor választottunk jó strukturális

berendezkedést, ha működő vállalatunk esetében az előnyök jelentősebb hatást gyakorolnak, mint amennyi

hátrányt tapasztalhatunk.


V. rész - Termelési rendszerek szervezésének alapjai

Bevezetés

Cél: a tanuló célja ebben a fejezetben, hogy megértse: a vállalkozások működése nagymértékben a szervezés

folyamatában, annak minőségétől nagymértékben függ. A tanuló fel tudja vázolni a stratégia készítés lépéseit.


9. fejezet - Munkaszervezési alapok, a szervezési munkafolyamat

Bevezetés

Cél: a tanuló ismerje meg a középszintű vezető munkaszervezési feladatait, eligazodik azon problémák között,

amelyek a munkaerő gazdálkodás területén a napi munkában jelentkeznek.

Követelmények: a tanuló mutassa be a munkaszervezés ismertebb modelljeinek lényegét.

Mi a munkaszervezés fogalma?

A munkaszervezés a kapcsolódó humán és társadalomtudományok ismeretanyagára támaszkodva módszert ad a


Mi a munkaszervezés kettős feladata?

Egyrészt a munka racionalizálásával segítsen elérni a munkahatékonyság növelését, azaz az egységnyi termék



humanizálását – tegye lehetővé.

Milyen módokon értékelhető a munka?

• munka határidőhöz való kötése v. gyorsasága. A munka gyorsaságát időegységben (óra, nap, hét stb.) fejezi

ki.

• Munka eredményessége, a kitűzött fő célhoz (eredményhez) való közelítés foka, az elért és a célul kitűzött

eredmény összevetése.

• Hatékonyság, a meghatározott idő alatt elért hasznos eredmény. Összehasonlítjuk a létrejöttének alapját

képező viszonyítási egységgel.

• Termelékenység, a munka mérhető terméke és az előállítására felhasznált teljes munkaidő közötti

viszonyszám fejezi ki.

• Munka intenzitása, bizonyos munka meghatározott idő alatt és helyen való elvégzésére fordított

energiafelhasználás.

• Munkaidő kihasználás, produktivitás, munkára előirányzott idő kihasználási foka. (Munkára fordított idő

viszonyítva a teljes munkaidőhöz.)

• Minőség, az előállított termékek mennyire állnak összhangban az előirányzott jellemzőkkel.

• Munka gazdaságossága, a hatékonyságot és a megtakarítást együttesen tartalmazza, a lehető legnagyobb

hasznos eredmény elérése a lehető legkisebb energia ráfordítás mellett.

• Munka hatásfoka, meghatározott feladatoknak adott feltételek melletti optimális végrehajtásának kihasználási

fokát értjük.

„A munka nemcsak a megélhetési formát jelenti,

hanem, saját céljai eléréseinek eszköze”

Az emberi erőforrást olyan tulajdonságokkal jellemezzük, mint a:

• Kreativitás

• Rugalmasság

Munkaszervezési alapok, a

szervezési munkafolyamat


• Innovációs készség

• A teljesítményét szabályozni tudja

• Saját célokkal, értékekkel rendelkezik

Humánpolitikai döntések

• Humánerőforrás tervezése,

• szükséglet-kínálat összehangolása

• Operatív munkaszervezés

• Munkadíjazással összefüggő feladatok

• Érdekegyeztetés

Munkaerő tervezésének lépései

• Helyzetelemzés

• Stratégiai célok meghatározása

• Munkaerő mennyiségének és struktúrájának meghatározása

• Munkaerő fedezet-kínálat számbavétele

• Munkaerő-szükséglet – fedezet összehangolása

22. ábra. A munkaerő tervezés folyamata. Forrás: http:/tankonyvtar.hu

Az egyes lépcsőkben milyen feladatokat kell elvégezni a munkaszervezés hatlépcsős modellje szerinti

szervezés során?

• szervezési cél meghatározása: működő és új folyamatok esetén is a szervezési célok felismerése,

racionalizálás.

• Követelmények és a lehetőségek értékelése: folyamatra hatást gyakorló külső körülmények feltárása,

betartandó követelmények felismerése, folyamaton belüli összefüggések, adottságok, lehetőségek

megállapítása. (Lehetőségek pl. a Munka Törvénykönyvében meghatározottak, Egészségügyi

Óvórendszabályok stb. is.)

• Megoldási alternatívák kidolgozása: koncepció variánsok készítése a követelmények és lehetőségek

számbavételével készített értékelések segítségével.




• Optimális javaslat kiválasztása: megoldási vázlatok összehasonlítása, számszerű összehasonlító értékelés.

• A kiválasztott szervezési javaslat bevezetése: vezető írásban, mely szabályok vesztik hatályukat, kik a

felelősök, melyek az ellenőrzési feladatok. Mindenki ismerje meg az átszervezés lényegét.

• A szervezés eredményének értékelése: kitűzött célokkal össze vetni, hatékonyabb –e, a szervezet képes –e

alkalmazkodni hozzá, mit nem lehetett megvalósítani és miért, mi nem működik kielégítően, van –e

lehetősége a további módosításnak.

Egyfajta munkaerő szervezést értékelő értékelemzésben a logikai összefüggést állítunk fel a funkció, a

költség és az érték között:

Kérdésként merülhet fel, hogy ha a többi szereplő számára is elvégezzük ezt a számítást, hasonló eredményt

kapunk?

A jó munkaszervező ismeri az alkalmazottakat jellemző személyiségjegyeket, amelyek segítségével

megkönnyíti a feladat meghatározást.

4 fő személyiség jegy:

• Alkati tulajdonságok

• Jellembeli (erkölcsi) tulajdonságok,

• Munkaköri rátermettséget jelentő képességek (adottságok)

• Képzéssel, gyakorlattal megszerezhető ismeretek

A személyiségjegyek megállapítására hívatott leggyakoribb módszerek:

• formai keretek nélküli alkalmasság- vizsgálat

• próbaidő

• önjellemzés

• szűkebb értelembe vett alkalmasság- vizsgálat

Amennyiben sikeres a szervezőmunka, annak közvetlen és közvetett eredményei lehetnek:

Közvetlen eredmények:

• a szervezés hatására elért többlettermelés eredménye

• az élőmunka- megtakarítással járó költségcsökkenés

• a holtmunka- megtakarítással járó költségcsökkenés

• egyéb költségmegtakarítás.

Közvetett eredmények, melyek áttételesen csökkentik a költségeket. (optimális munkakörülmények és munka

humanizálás- csökkenő baleset és selejtszám stb.)

Összefoglalás

A munkavégzés kellő megszervezésével el lehet érni a munkahatékonyság növelését, azaz az egységnyi termék



humanizálását – tehetjük lehetővé.




A munkavégzés értékelésére, állandó figyelemmel kísérésére szükség van. A munkavégzés minősége

elválaszthatatlan az azt végző embertől, akit, (akiket) emberi vagy humán erőforrásnak is nevezünk, és

humánerőforrással való foglalkozást összefoglaló néven humánpolitikának nevezzük.

Az emberi erőforrás különleges tulajdonságokkal, képességekkel rendelkezik, amelyre a humánpolitikai

döntések során oda kell figyelnünk. Vállalati gyakorlatban a munkaerőt megtervezzük, amelynek a folyamata,

egy igen bonyolult, mindenre kiterjedő vezetői- szervezési feladat.

A munkaszervezés során, amennyiben betartjuk a hat lépésből álló feladatsort, eredményül közvetlen és

közvetett eredményekre számíthatunk.


10. fejezet - Szervezési technikák és módszerek

Bevezetés

Cél: a tanuló ebben a tanulási egységben olyan „jó gyakorlat”–ból fakadó ismereteket sajátít el, amelyekkel a

mindennapi munkája során találkozhat, pl hálótervezés.

Követelmény: hogy a tanuló használni tudja a hálótervezés módszerét!

A munkaszervezés alapvető céljai:

• a vállalati terv maradéktalan teljesítése;

• a munkatermelékenység emelése és az önköltség csökkentése;

• a munkakörülmények és a keresetek rendszeres javítása;

• a termelés, a forgalmazás minőségi színvonalának emelése.

A munkaszervezésnek egyik elsőrendű feladata továbbá, hogy elősegítse az irányító és vezető tevékenységek

eredményes gyakorlását is.

A munkaszervezés ismeretanyagát alapvetően a szakági, közgazdasági és ergonómiai kutatások tudományos

eredményének a felhasználásával hozta létre. A munkaszervezés ezért - módszerét illetően (analízis és szintézis)

- tudományos szisztémára épült tevékenység.

Számításba kell venni, hogy a szervező tevékenységünknek "az emberrel, az emberért" kell végbemenni. (a

munka humanizálása).

A munkaszervezés három tényezője közül (munkaeszköz, munkatárgy, munka) sajnos ma éppen a dolgozó

emberről meglévő ismereteink szorulnak leginkább bővítésre.

A tudományos munkaszervezés

Az ősi emberi munkától a módszeres, eszközökkel történő munkavégzésig hosszú idő telt el.

Több ember összefogása megsokszorozta erejüket és rádöbbentek arra, hogy ezen tevékenységnél szükségszerű

egy irányító, aki összehangolja munkájukat.

Tehát a munkaszervezés, mint tevékenység szinte az emberiséggel, a munkamegosztással egyidős.

Kezdetben a szervezési ismeretek főleg tapasztaláson alapuló, empirikus ismeretek voltak.

A feudalizmusban és a korai kapitalizmusban a vezető (tulajdonos) spontán és a nagyobb haszon elérésének

ösztönző erejére támaszkodó vezetési-szervezési módszerei még megfelelőek voltak. A tapasztalatokon alapuló

ismeretek általánosítására akkor került sor, amikor a szervezést - az összetettebb termelőrendszerek

kialakulásával - már nem lehetett csak gyakorlati szempontból megoldani, ezért szükség volt a tudomány

általánosító megállapításaira.

Ekkor már a termelő munka alapos megfigyelése, mérése és elemzése útján próbáltak keresni ésszerűbb,

(nagyobb hasznot hozó) munka- és üzemszervezési megoldásokat.

A munkaszervezés a ráfordítási optimumok kutatásánál és meghatározásánál főleg műszaki- gazdasági

ismeretanyagokra támaszkodik. Ez azonban nem elegendő, mert azonos súllyal kell figyelembe venni az emberi

tényezőket is, illetve az ezzel összefüggő tudományos kutatások gyakorlatilag is hasznosítható eredményeit.

Feltétlenül alkalmazandók a munkafiziológia, a munkapszichológia eredményei a sikeres munkaszervezés

érdekében is.

Szervezési technikák és módszerek


Az ösztönös, vagy csak empíriára támaszkodó munkaszervezés szintjéről történő feljebbjutás ugyancsak igényli

a munkaszervezési módszerek és eljárások, valamint néhány társtudomány itt felhasználható eredményeinek

elsajátítását is. Igaz, hogy az ipari munkafolyamatokkal szemben a szennyvízkezelésben több korlátozó

tényezővel kell számolni (biológiai faktor, környezeti tényezők stb.), de ez csak még jobban alátámasztja a

tervszerűen előkészített munkaszervezés fontosságát és nem zárja ki a tudományos módszerek használatát.

Alapvető szervezési irányelvek

Minden munkafolyamat szervezésénél figyelembe kell venni az alábbi alapelveket és kerülni kell a szervezési

alaptévedéseket.

Alapelvek:

• teljesség elve: olyan szervezet, folyamat létrehozása, amely önmagában egészként fogható fel.

• szervesség elve: a szervezeteket és folyamatokat be kell illeszteni az őket körülvevő környezetbe.

• arányosság elve: oly módon kell szervezni, hogy a folyamatok arányosan illeszkedjenek az egészként működő

rendszerbe.

• tervszerűség elve: kívánatos, hogy a célt előre meghatározva, az eszközök módszeres alkalmazásával, a

legkisebb energia-, anyag-, és időráfordítással érhetjük el.

• viszonylagosság elve: szervező tevékenységünknél figyelembe kell venni a környezet sajátosságait és

fejlettségi szintjét.

Szervezési alaptévedések:

• Ösztönösség: akkor beszélünk ösztönösségről, ha a szervezés nem épül megfelelő szintű elméleti és

gyakorlati ismeretanyagokra. Következménye a szervezetek szétesése és a gazdaságtalan termelés lesz.

• Sematizmus: ha a szervezés más területeken alkalmazott eljárásokat, módszereket adaptálás nélkül kíván

felhasználni (pl. ipari módszerek alkalmazása a hulladékgazdálkodási munkafolyamatok szervezésénél, a

sajátosságok figyelembevétele nélkül).

• Rendszertelenség: a szervezettség ellentéte. Létrejöttét általában a nem megfelelő személyi és tárgyi

feltételek okozzák.

• túlzott decentralizálás ugyanolyan káros a szervezésben, mint az ellentéte.

• túlzott centralizmus mindkét esetben a szervezet nincs összhangban a szervezési tevékenységgel, és így a

kitűzött célt sem tudja elérni.

Fentieken túlmenően mindig figyelembe kell venni azt a követelményt is, hogy a szervezésnek is gazdaságosnak

kell lennie. A szervezésnél alkalmazott különböző bonyolultságú és eszközigényű módszerek közül nem mindig

az összetettebb eljárás jelenti a kedvező szervezési változatot.

Választásunknál mindig a pótlólagos nyereség alakulása orientáljon.

A sokféle konkrét szervezési módszer és technika közül a hálótervezéssel ismerkedünk meg.

A hálótervezés egy olyan technika, amely lehetővé teszi, hogy

Idő - Erőforrások - Költségek

tervezése egyszerre történjék meg.

Több mint 100 hálótervezési technikát ismerünk az űrkutatásban alkalmazták először.

Véletlen is bekalkulálható.

Alapja a logikai háló, amelyet tevékenységekből álló folyamatok képeznek.



Órai példa:

Instant kávéfőzés (A számok nem sorrendet jelölnek, csupán a tevékenységek azonosítására szolgálnak):

1. Vízforraló kanna elővétele

2. Víz töltése a kannába

3. Tűzhelyre helyezés

4. Tűz meggyújtása

5. Víz forralása

6. Kávé elővétele

7. Cukor elővétele

8. Csésze elővétele

9. Kávéskanál elővétele

10. Tej, egyéb ízesítők elővétele

11. Víz levétele a tűzről

12. Tűz elzárása

13. Kávé bögrébe helyezése

14. Víz bögrébe töltése

15. Ízesítés

16. Fogyasztás

Kritériumok:

• Amíg a víz forr, a hozzávalókat előkészítjük

• Az instant kávét a bögrébe tesszük és az, az ízesítésig marad benne

• Vezetékes gáz, gyufa használata, egészséges ember 2 kézzel, 2 lábbal, normális gondolkodással.

Vezérelvek a logikai hálókhoz:

• Kritériumok beépítendők

• Hálótömörség: ahol csak lehet, alkalmazzuk a párhuzamos munkavégzést, pl, amíg a víz forr, addig

előkészítjük a hozzávalókat.

23. ábra. Hálóterv ábrázolás

6 - 7 - 8 - 9 - es tevékenységek (a 4-es tevékenység befejezésekor kezdődnek és az 5-ös kezdetére be kell fejezni

őket)



Egy munkaterv, projekt időbeli lefolyásának optimális ütemezése, elemzése, az egyes tevékenységek időbeli

összehangolása, az egymás után vagy egymással párhuzamosan végezhető tevékenységek ütemezése.

Mire jó?

A munkafolyamat tényleges végrehajtása követhető, a tervhez képest jelentkező lemaradás időben felismerhető,

módosító intézkedések megtehetők.

A tevékenységet (folyamatot) a nyilak jelzik, fölötte nagybetű a megnevezés, a szám a szükséges időtartam. A

bekeretezett számok az események, amelyek a tevékenység kezdetét és végét jelzik.

Csomópont: olyan esemény, amelybe több tevékenység is végződik.

Összefoglalás

A vállalkozás alapvető céljai a munkaszervezés helyes gyakorlata nélkül nem érhető el. A tudományos

munkaszervezés a történelem során vette fel mai formáját, amit analízis és szintézis jellemez.

A gyakorlatban alapelvek figyelembe vételével érhetjük el a kitűzött célt. A főbb alapelvek:

Teljesség elve, szervesség elve, arányosság elve, tervszerűség elve.

A legjobb munkaszervezési gyakorlatok közül a hálótervezés alkalmazása a legsikeresebb.

Hálótervezéssel minden folyamatot leírhatunk, úgy, hogy a munkafolyamat tényleges végrehajtása követhető, a

tervhez képest jelentkező lemaradás időben felismerhető, módosító intézkedések megtehetők.


VI. rész - A kockázatok szerepe a gazdálkodásban

Bevezetés

Cél: a tanuló értse meg a környezeti kockázatok kialakulásának általános feltételeit Értelmezze a környezeti

kockázat fogalmát döntéselméleti alapon!


11. fejezet - Kockázat fogalma, értelmezése

Bevezetés

Cél: a tanuló értse meg, hogy minden tevékenységnek van kockázata. Fel tudja mérni, hogy eltérő

szakterületnek, eltérő szervezettségnek eltérő kockázata van.

Követelmények: hogy választ tudjon adni arra a kérdésre, hogy melyek azok a legfontosabb exogén tényezők,

amelyek növelik a vállalatok környezeti kockázatát Magyarországon?

A kockázat fogalma

Többféle megfogalmazást ismerünk. Ezek közül néhány szerint, a kockázat

• egy cselekvési változat lehetséges, negatívan értékelt következményeinek teljes leírása, beleértve a

következmények súlyának és bekövetkezésük valószínűségének ismeretét, valamint bemutatását is.

• a kockázat egy nemkívánatos esemény bekövetkezésének objektivált bizonytalansága.

• a kockázat a várható veszteség (hátrány), más szóval a valószínűség és a lehetséges veszteség szorzata: K3 /a/

= /1-p/ x / u/o-/.

Ez a definíció a közgazdaságtanból és a matematikai statisztikából származik. A kockázat, mint a várható

veszteség a teljes várható hasznosság komponense. E definíció lehetővé teszi, hogy egy kockázatos tevékenység

valamennyi nemkívánatos következményét külön-külön vegyük figyelembe.

24. ábra: A kockázat és a döntési fa. Forrás:Kerekes S. Környezetmenedzsment jegyzet. KJK. Bp.

Az élővilág veszélyeztetése

A kockázatok közül napjainkban különösképpen nagy figyelem fordul az élővilágot veszélyez¬tető

következmények felé. A szennyvíz önmagában, mint veszélyes hulladék, kockázati tényező. Egy második

világháborúból itt maradt tüzérségi gránát példájából kiindulva ez az eszköz addig veszélyes, amíg a hozzáértő

szakember nem hatástalanítja. Minden veszély kezelhető, csak a megfelelő szakemberre kell bízni az

ártalmatlanítás módját. Arról, hogy az adott anyag, folyamat, tevékenység milyen veszélyeket rejt magába, a

kockázatelemzéssel győződünk meg, azért, hogy a megfelelő kockázat kezeléssel ártalmatlanítsuk azt. A

kockázatelemzés és kezelés feladata a kockázat menedzsment dolga, amely rendszerint egybeesik az adott

tevékenység vezetésével.

Kockázat fogalma, értelmezése


25. ábra. A környezeti kockázatelemzés folyamata. Forrás:dr. Czakó Sándor. Környezeti kockázat elemző

módszerek alkalmazása

A kockázatok jellemzésére többféle mutató használható. Az ipari kockázatok elemzésénél használatos

kvantitatív valószínűségi kockázati jellemzők lehetnek például a kikerülési valószínűségek, illetve frekvenciák,

ugyanakkor a meghatározó környezeti hatásokat összességében figyelembe vevő egyéni és társadalmi kockázati

mérőszámok.

Az egyes kikerülő anyagmennyiségek rutin (normál üzemi) és nem rutin (üzemzavari, baleseti) kibocsátásokhoz

is tartozhatnak az elemzés céljának megfelelően. A kapott számszerű valószínűségi jellemzőket rangsorolni

lehet és szükséges is, a megfelelően hatékony biztonságnövelő intézkedések megtételének támogatásához.

Az ökológiai és egészségügyi kockázatok elemzésénél használatos mutatók a PEC (A környezeti expozíciós

szint becsült expozíciós koncentrációként) ismert.

És PNEC, a valószínűsíthető, vagy becsült még hatástalan koncentráció azaz az előre becsült környezeti

koncentráció és az előre becsült hatás nélküli koncentráció viszonya, illetve a PDI és ADI, azaz az emberi

szervezetbe történő teljes becsült napi bekerülés és az emberi szervezetbe történő elfogadható napi bekerülés

viszonya. A kockázat jellemzésére használt ezen mutatók a veszélyeztetettség elemzésén és a veszélyforrások

azonosításán és az azt követő hatáselemzésen alapulnak.

A veszélyeztetettség elemzésen alapuló, becsült mutatók előállításához szükséges lépések azonosak lehetnek az

ipari kockázatok elemzésénél alkalmazott eljárásokkal, amikor tulajdonképpen a kibocsátások gyakoriságát és a

kikerülő anyagok terjedési modelljeinek előállítása a feladat. A hatáselemzés során a mérgező adatok

feldolgozása és az extrapoláció elvégzése után a hatás nélküli szintek meghatározása történhet.

Összességében megállapítható, hogy az egyes szakterületekhez rendelhető kockázatelemzési eljárások között

azonos eljárások alkalmazása célszerűnek mutatkozik.

A kockázatelemzési eljárások azonos elemei:

• veszélyazonosítás,

• kibocsátások előfordulási gyakoriságának meghatározása,

• következményértékelés, terjedési és hatásmodellek alkalmazásával,

• kockázati mérőszámok előállítása.

Az Európai Unión belül folyó környezeti kockázatelemzési eljárásokra vonatkozó harmonizációs törekvés abba

az irányba mutat, hogy az egyes szakterületi kockázatelemzési technikákat közös alapokra helyezzék. Ezen

törekvések elsősorban a veszélyek azonosításához és a kibocsátásokhoz tartozó előfordulási gyakoriságok

meghatározásához használható módszerek alkalmazásában figyelemre méltóak.

Kockázat fogalma, értelmezése


Mivel a környezeti kockázatok jelentős hányada - legyen az ipari, ökológiai vagy egészségügyi kockázat - az

ipari üzemek, technológiák működéséből ered, ezért a veszélyek azonosítása, illetve az előfordulási

gyakoriságok meghatározása a kockázatot jelentő ipari technológiák elemzésére kell, hogy vonatkozzanak.

A veszély azonosításának első lépéseként használható módszerek közül a kvalitatív elemzési technikák

használhatók. Ezek közül a legelterjedtebb a HAZOP (Hazard Operability Study) módszer, amely egy olyan

szisztematikusan végrehajtott elemzési eljárás, amikor a működő technológiát részletesen elemzik a szakértők a

lehetséges technológiai funkciókat figyelembe véve.

A veszély azonosítás következő fázisára a legelterjedtebb és egyben ajánlott módszer a hibafa elemzés, amely

egyben kvalitatív és kvantitatív eljárást biztosít az elemzőnek. A kvalitatív eredmény, a minimális hibaesemény

kombinációk formájában áll elő, a kvantitatív eredmény pedig egy valószínűségi, megbízhatósági számítás

végeredménye.

Hazai előírások

A környezeti kockázat elemzés lényegi elemei, mind az uniós, mind a vonatkozó hazai kormányrendeletekben

megtalálhatók.

Kormányrendelet írja elő a súlyos balesetek értékelését és annak tartalmát, illetve elkészítésének módját. A

veszélyek meghatározására és értékelésére használt eljárások, illetve módszerek alapján figyelembe kell venni a

lehetséges súlyos balesetek lehetőségeinek valószínűségét és hatásainak súlyosságát. Az üzemeltető köteles az

üzem által okozható veszélyeztetést, annak következményét és a kockázat értékelését együttesen figyelembe

vevő bármilyen, e célra a nemzetközi gyakorlatban, a szakma által elfogadott módszert alkalmazni.

A kormányrendelet két valószínűségi mérőszám kvantitatív meghatározását írja elő. A súlyos baleset

következtében bekövetkező halálozás egyéni kockázatának mérőszámát az üzem veszélyes anyagot kibocsátó

forrása körül az adott anyag fizikai, kémiai tulajdonságai és a meteorológiai adatok alapján, illetve a vonatkozó

technológia megbízhatósági elemzése eredményeinek felhasználásával lehet előállítani. Az egyéni kockázati

kontúrok az egyéni kockázatok földrajzi eloszlását mutatják. Ezen túlmenően ezek a görbék mutatják az

elhalálozás várható frekvenciáját egy meghatározott helyen, tekintet nélkül arra, hogy azon a helyen éppen

tartózkodik, vagy sem valaki.

Összefoglalás

Egy jövőben bekövetkező esemény bekövetkeztének valószínűsége sohasem 100%. Mivel a jelenből nem

vezethető le a jövő, múltból sem volt vezethető le a jelen, a múltból a jövőre következtetni pedig még nehezebb.

Mégis szükségünk van a jövőben előforduló események befolyásolására, annak ellenére, hogy bizonyos

tényezők hatására az elvárt eredményesség kérdésessé válik. A kockázat egy nemkívánatos esemény

bekövetkezésének objektivált bizonytalansága, a siker negatív mérőszáma.

A szakterületünkön a veszélyes anyagok kockázatot jelentenek a környezet számára, ezért meg kell ismernünk a

veszély csökkentésének eszközeit. A kockázatkezelés ilyen eszköz.

A kockázatelemzési eljárás elemei, a veszélyazonosítás, a kibocsátások előfordulási gyakoriságának

meghatározása, a következményértékelés, terjedési és hatásmodellek alkalmazásával, és a kockázati

mérőszámok előállítása. A szennyvíztelep üzemeltetője köteles az üzem által okozható veszélyeztetést, annak

következményét és a kockázat értékelését együttesen figyelembe vevő bármilyen, e célra a nemzetközi

gyakorlatban, a szakma által elfogadott módszert alkalmazni.


12. fejezet - A környezeti kockázatkezelés, a kockázatkezelés gyakorlata a szennyvízkezelésben

Bevezetés

Cél: a tanuló lássa be, hogy a környezeti kockázatok csökkenthetők, az általa választott szervezeti módszerek

által is.

Követelmények: hogy sorolja fel, hogy véleménye szerint melyek egy szennyvízkezelő telep kockázatait!

A kockázatfelmérésnek meghatározó szerepe van a környezet szennyezésével kapcsolatos problémák

kezelésében, a hatósági döntések szakmai megalapozásában. Ugyanis a szennyező forrásokra, a szennyezés

terjedésére és mértékére, azok környezetre és az egészségre gyakorolt hatására vonatkozó adatok a kockázat

jellemzési folyamatban integrálva válnak a döntés-előkészítés részévé.

Ha a kockázatfelmérés eredménye, megbízhatósága megfelel az elvárásoknak, akkor a társadalmi-gazdasági

következmények figyelembevételével a kockázatkezelés szakmai-tudományos alapját képezi. Ha a

kockázatfelmérés nem végezhető el kellő pontossággal az információk hiányossága miatt, akkor további

adatgyűjtésre és vizsgálatokra van szükség.

A szennyezett területek vizsgálata kapcsán végzett kockázatfelmérés alapvető célja, hogy a vegyi

szennyezettségből eredő veszélyeztetettségre vonatkozó tudományos igényű ismeretek a közvélemény és a

döntéshozók számára értelmezhető módon kerüljenek bemutatásra.

A kockázatfelmérés során felmerülő kérdések

• a probléma természete és kiterjedése,

• a kockázatkezelést megalapozó döntésben mennyire segít a részletes mennyiségi kockázatfelmérés,

• az egészségkárosodás valószínűségével számolva melyek és mekkorák a veszélyeztetett populációk,

(érzékeny) lakossági csoportok,

• melyek a veszélyeztetett környezeti/ökológiai értékek (pl. az ökoszisztéma jellemzői, tulajdonságai),

• a kockázattal összefüggő egyéb értékek és a várható haszon (pl. ipari termelés, természetvédelem risk/benefit

aránya) hogyan viszonyul egymáshoz,

• milyen mértékű bizonytalanság fogadható el.

A kockázatértékelést végző szakember kérdései

• a kockázatfelmérés léptéke (helyi, regionális),

• milyen foglalkozási és lakossági csoportok érintettek, mi azok érzékenysége,

• melyek az ökoszisztéma jellemzői, a kritikus célszervezetek és ökológiai végpontok,

• valószínűsíthető-e a környezeti károsodások helyreállása és az mennyi időt vesz igénybe,

• a probléma időbeli (múlt, jövő) kiterjedése,

• adatok hozzáférhetők-e és a kockázatfelmérés igényei, minőségi követelményei szerint adekvátok-e,

• az elemzés korlátai (adatok, módszerek, idő hiánya).

A kockázatfelmérés során szembe kell nézni azzal, hogy a megbízható adatok, az adott helyre vonatkozó

ismeretek és tapasztalatok, idő és pénzügyi források a legtöbb esetben korlátozottan állnak rendelkezésre.

A környezeti kockázatkezelés, a

kockázatkezelés gyakorlata a

szennyvízkezelésben


A kockázat felmérését végzőnek tisztában kell lennie

• a kockázatfelmérés elvégzésének indokaival (mi teszi szükségessé elvégzését),

• a döntés előkészítés természetével (környezetvédelmi politika, nemzeti vagy helyi program, kármentesítés,

stb.),

• a probléma, a szennyezettség tér- és időbeli határaival,

• milyen mélységű, mennyire részletes kockázatfelmérésre van szükség,

• többlépcsős eljárás tervezhető-e, ha igen, az egyes szakaszokban milyen kérdés megválaszolása a cél.

A kockázatfelmérés tervezése során tehát egyértelműen meg kell határozni, hogy

• milyen foglalkozási/lakossági csoportok érintettek,

• milyen környezeti/ökológiai értékek kezelése a cél,

• mekkora a szennyezettség térségbeli és időbeli kiterjedése,

• melyek a szennyezőanyagok, a szennyezettségi szintek és az értékelendő célszervezetek és végpontok közötti

alapvető összefüggések,

• melyek az eredményesség kritériumai,

• és nem utolsósorban milyen adat-, információs és pénzügyi források állnak rendelkezésre.

A kockázatfelmérés tervezése és a környezeti probléma megfogalmazása során a rendelkezésre álló információk

összesítésére kerül sor. Az információ minősége és mennyisége azonban a probléma megfogalmazását is

meghatározza. Ebből az következik, hogy a problémamegfogalmazás és az információfeldolgozás iteratív

folyamat, amelyet a hiányzó adatok és a lehetséges célszervezetek és végpontok meghatározására kell használni.

Ebben a szakaszban kell azonosítani, hogy a kockázatfelmérésre a környezet magas szennyezettsége vagy az

észlelt környezeti károsodások/károsító hatások miatt az ökológiai értékek védelme érdekében kerül sor. Abban

az esetben, amikor a szennyezőforrás, a szennyezőanyag(ok), a szennyezettség mértéke, intenzitása ismert, a

kockázatfelmérés az ökoszisztémákra, az élőlényekre gyakorolt lehetséges hatás értékelésére irányul. A

kockázatfelmérés tervezési szakaszában kerül sor a megfelelő, az érzékeny és reprezentatív célszervezetek és

adekvát végpontok kiválasztására.

A környezeti kockázat becsléshez ismerni kell az alábbi adatokat:

• a szennyezett/érintett terület nagyságát,

• a kibocsátás mértékét és/vagy a szennyezőanyag koncentrációját a talajban és a felszín alatti vizekben,

• a vízi és szárazföldi ökoszisztéma jellemzőit,

• a terület vízföldtani, talajtani és meteorológiai mutatóit,

• a szennyezett terület korábbi és tervezett használatának/hasznosításának formáját.

A környezeti kockázatfelmérés lépései:

I. A veszélyesség azonosítása

Az aggodalomra okot adó káros hatás(ok) és/vagy tulajdonság(ok) meghatározására irányul, és az összes

rendelkezésre álló adat ismeretében meg kell vizsgálni azt, hogy a kockázatfelmérés mely

szennyezőanyagokra, mely stresszorokra terjedjen ki.

II. A dózis-válasz értékelése





A következő lépésben a szennyezőanyag azon koncentrációjának meghatározása vagy becslése a cél, amely

alatt a szóban forgó szennyezett környezeti elem várhatóan nem okoz káros biológiai hatást. Ezt a

koncentrációt prognosztizált hatástalan koncentrációnak (Predicted No Effect Concentration, PNEC) nevezik.

A PNEC értéket úgy lehet kiszámítani, hogy becslési tényezőt (assessment factor) rendelnek a teszt

szervezeteken végzett vizsgálatokból származó eredményekhez, például az LD50-hez (közepes halálos dózis),

az LC50-hez (közepes halálos koncentráció), az EC50-hez (közepes effektív koncentráció), az IC50 -hez

(koncentráció, amely 50 %-ban gátol egy adott funkciót, például a növekedést), a NOEL(C) -hez (az a

szint/koncentráció, amelynél nem figyelhető meg hatás) vagy a LOEL(C) -hez (az a legalacsonyabb

szint/koncentráció, amelynél a vegyi anyagra adott hatás már megfigyelhető).

A becslési tényező a bizonytalanság mértékének kifejezése és abból származik, hogy a korlátozott számú

egyedre, teszt-szervezetre és az ökoszisztémát reprezentáló fajra kapott vizsgálati adatokat kiterjesztik a

valós környezetre. Ezért általában minél több adat áll rendelkezésre és minél hosszabb idejű a laboratóriumi

vizsgálat, annál kisebb a bizonytalanság és a becslési tényező. (A heveny toxicitás vizsgálatából kapott

L(E)C50 értékhez rendszerint 1000 nagyságrendű becslési tényezőt rendelnek, a hosszantartó/krónikus

toxicitás vizsgálata alapján meghatározott NOEC értékhez rendszerint 100-as becslési értéket rendelnek).

III. Az expozíció becslése

Az expozíció mértékét - hogy milyen koncentrációban fordul elő a szennyezőanyag adott környezeti

közegben - az ésszerűség és a lehetőség határain belül analitikai mérésekkel kell megállapítani. Ezt a

koncentrációt előrejelzett környezeti koncentrációnak (Predicted Environmental Concentration, PEC)

nevezik.

A PEC-értéket valamennyi környezeti elemre meg kell adni, amelyeknek szennyezettsége ismert vagy

valószerű előrejelzések alapján várható.

A PEC-érték becslésekor különös figyelmet kell fordítani, ahol ez lehetséges:

• a szennyezettségi szintekre vonatkozó, megfelelően mért adatokra;

• az anyag fizikai-kémiai tulajdonságaira, különösen a gőznyomásra, a vízoldékonyságra és az n-oktanol/víz

megoszlási hányadosra;

• a bomlástermékekre,

• a környezeti elemek adszorpciós/deszorpciós kapacitására, valamint a lebomlás, a transzformáció

lehetőségeire;

• az expozíció időtartamára és gyakoriságára.

A környezeti koncentrációk adott szituációkhoz megfelelően kiválasztott eloszlási (expozíciós) modellekkel

is kiszámíthatók.

IV. A kockázat jellemzése

A környezeti kockázat jellemzése a PEC/PNEC arányon alapul.

Ha a PEC/PNEC arány kisebb, mint egy vagy eggyel egyenlő, a becsült kockázat arra utal, hogy jelenleg

nincs szükség további adatra vagy vizsgálatra és a jelenleg már alkalmazott kockázat-csökkentést célzó

intézkedések elegendőek. Ha az arány egynél nagyobb, akkor a kockázatfelmérés készítőjének kell

eldöntenie, hogy annak mértéke és a többi releváns tényező - mint például a bioakkumulációs képesség, a

perzisztencia, az ökotoxicitás, a szennyezőanyag mobilitása, stb. alapján szükség van-e további adatgyűjtésre

és/vagy vizsgálatra a kockázat pontosításához, illetve szükség van-e további kockázatcsökkentő

intézkedésekre.

V. Összegzés

A kockázat jellemzését valamennyi érintett környezeti közegre el kell végezni. A kockázatfelmérésben

szereplő összes azonosított szennyezőanyag figyelembevételével összegezni kell valamennyi lehetséges

hatást.





A kockázatfelmérési jelentésben/tanulmányban feltüntetendő információk:

• az útmutatóval összhangban kiszámított kockázatfelmérési eredmények, a PEC/PNEC arány környezeti

közegenként és releváns fajonként;

• szakmai indoklással javaslatot kell tenni az esetben, ha egy vagy több lehetséges káros biológiai hatás,

vagy érintett környezeti elem esetében további adatra és/vagy vizsgálatra van szükség a kockázat

pontosításához;

• javaslatot kell megfogalmazni az adott területre vonatkozó szennyezettség tűrhető szintjére, a beavatkozás

mértékére, ha a környezet veszélyeztetésének/kockázatának mértéke túllépi a megengedhető szintet.

A kockázatfelmérés során figyelembe kell venni a lehetséges egészségkárosító hatásokat a környezeti

közegek révén közvetlenül vagy közvetve érintett lakossági csoportok illetve a foglalkozásszerűen exponált

emberek vonatkozásában.

A potenciális egészségkárosító hatások lehetnek: heveny mérgezés; bőr-, szem- és nyálkahártya irritáció;

maró (korrozív) hatás; érzékennyé tétel (szenzitizálás); kis dózisokkal hosszan tartó (krónikus) mérgező

hatás, reprodukciós toxicitás (fejlődés toxicitás, torzképződés); mutagén hatás és daganatkeltő hatás.

Az egészségkockázat becslésének lépései:

I. A veszély azonosítása

Az összes rendelkezésre álló adat ismeretében meg kell vizsgálni azt, hogy a kockázatfelmérés mely

szennyezőanyagokra terjedjen ki.

II. A dózis-válasz értékelése

Nemzetközi szervezetek validált toxikológiai adatbázisaiból elő kell hívni és be kell mutatni a szóban forgó

vegyi anyagokra vonatkozó toxikológiai ismereteket, toxikometriai adatokat és a hosszabb idejű, krónikus

kísérletes vizsgálati adatokból meghatározott dózist, amelynél káros biológiai hatások már nem figyelhetők

meg (No-Observed-Adverse-Effect-Level, NOAEL), valamint a napi tolerábilis/megengedhető dózis értékét.

A rákkeltő hatás esetében közölni kell a nemzetközi szervezetek (WHO-IARC) besorolását és a daganatkeltő

képesség (unit risk, slope factor) számszerű értékét.

Heveny toxicitás, maró hatás és irritáció vonatkozásában ismertetni kell, hogy az anyag természetéből

eredően okozhat-e ilyen hatásokat.

A bőrön keresztüli és a légúti szenzitizálás esetében elegendő annyit megállapítani, hogy az anyag

természetéből eredően túlérzékenységi reakciót válthat ki, hacsak nincs egyértelmű adat arról, hogy adott

dózis/koncentráció alatt valószínű, hogy káros hatások jelentkeznek annál a személynél, aki már érzékeny az

adott anyagra.

Ha rendelkezésre állnak olyan egészségkárosodásra utaló adatok, amelyeket emberi expozíciós esetek

kapcsán figyeltek meg, a kockázat becslésekor ezeket megkülönböztetett figyelemmel kell kezelni.

III. Az expozíció felmérése

Minden emberi populációra (a szennyezett területen munkavégzés során vagy a környezet révén érintett

emberekre), amelyre a szennyezőanyag hatást gyakorol, vagy - valószerű előrejelzések alapján - hatást fejthet

ki, az expozíció mértékét méréssel vagy modellekkel meg kell állapítani. A becslésnek figyelembe kell

vennie az expozíció térbeli és időbeli változásait is.

Az expozíció becslése során különös figyelmet kell fordítani, ahol csak lehetséges:

• a szennyezettség mértékére;

• az anyag fizikai-kémiai tulajdonságaira, közöttük - ha jelentősek - azokra, amelyek folyamatot hoznak

létre (pl. porképződés, aeroszol-képződés, kioldódás, szivárgás);

• a bomlástermékekre és/vagy az átalakulási termékekre;





• az expozíció valószínű útjaira és a felszívódás lehetőségére és mértékére;

• az expozíció gyakoriságára és időtartamára;

• a jellegzetesen terhelt (exponált) populáció(k) típusára, érzékenységére és nagyságára, amennyiben ilyen

információ rendelkezésre áll.

Ha az expozíciós szintek felmérésére számításos módszereket alkalmaznak, megfelelő modelleket kell

használni az ember szervezetébe jutó szennyezőanyag(ok) átlagos napi dózisa(i)nak, más szóval a napi

bevitel becslésére. A hasonló természetű, hasonló hatást mutató anyagokat és a releváns monitorozási

adatokat is célszerű figyelembe venni.

A vegyi anyagok hatásmechanizmusa meghatározó szerepet játszik az állatkísérletekben kapott

eredményeknek emberi viszonyokra történő kivetítésében. Ezért az élettani alapú farmako-toxikokinetikai un.

PBPK modellek (pl. a talaj ólomszennyezettségéből a vérólom szint előrejelzésére alkalmas program)

használatát szorgalmazni kell.

IV. A kockázat jellemzése

A dózis-válasz összefüggés elemzésével megállapított vagy releváns és validált toxikológiai adatbázisból

átvett NOAEL értékhez kell viszonyítani az átlagos napi szennyezőanyag bevitel számított dózisát. A

kockázati hányados közlésén kívül az adott toxikus, egészségkárosító hatás természetét is jellemezni kell. A

daganatképződés kockázata a dózis-karcinogén hatás összefüggés meredeksége alapján ítélhető meg.

Általánosan elfogadott, hogy a karcinogén kockázat zéró expozíció mellett nulla és alacsony

dózistartományban a dózis-válasz összefüggés megközelítően lineáris. Ha egy vegyi anyag lenyelve

karcinogén, akkor a daganatképződés valószínűsége az átlagos napi dózis/belélegzett koncentráció

mértékéből és az orális meredekségi tényező illetve az inhalációs egységnyi kockázat értékéből határozható

meg.

A kockázat jellemzésének kimunkálásakor - többek között- figyelembe kell venni:

• azt a bizonytalanságot, amely többek között a vizsgálati adatok szórásából, valamint az egyedek, nemek és

fajok közötti eltérésekből adódik;

• az egészségkárosodás súlyosságát, reverzibilis vagy irreverzibilis jellegét;

• az emberi populációt és annak érzékenységét, amelyre az expozícióval kapcsolatos kvantitatív és kvalitatív

információ vonatkozik.

A kockázat jellemzését valamennyi érintett környezeti elemre és szennyezőanyagra el kell végezni. A

kockázatfelmérésben szereplő összes azonosított szennyezőanyag figyelembevételével összegezni kell

valamennyi lehetséges egészségkárosító hatást. Amennyiben egy, vagy több lehetséges egészségkárosító hatás,

emberi populáció, vagy környezeti elem esetében további információra és/vagy vizsgálatra van szükség, azt a

kockázatfelmérés eredményének közlése során indokolni kell.

Az expozícióbecslés és a kockázat jellemzése több egyszerűsítést és feltételezést tartalmaz. Következésképpen

az adatfeldolgozás világos bemutatásáról gondoskodni kell.

1. A kockázat értékeléséhez használt műszaki útmutatókra, ajánlásokra a hivatkozásokat pontosan meg kell

adni.

2. Minden esetben visszakereshetően kell idézni a kémiai és toxikológiai adatforrást, ahonnan a fizikai-kémiai

jellemzőket, a toxikológiai értékeket, a megengedhetőnek tartott dózisokat, koncentrációkat vettük.

3. Ismertetni kell a mért szennyezettségi adatok tömörítésének módját (nyersadatok, átlagok, maximális értékek,

kimutathatósági koncentráció).

4. Ellenőrizni kell az expozíciós szituációk és utak számbavételével készített forgatókönyvet.

5. A szennyezettségre vonatkozó környezetanalitikai adatok feldolgozása és a szennyezettterület

sajátosságainak érvényesítése az adott környezeti problémára megfelelőnek tartott eloszlási és

szennyezésterjedési modellek használatát teszi szükségessé. A környezeti elemek (talaj, felszín alatti víz,





levegő) közötti egyensúlyi koncentrációk modellezésére, továbbá a szennyezett környezeti közegből való

fogyasztás mértékétől függően az emberi expozíció kiszámítására használt szoftver kiválasztását indokolni

kell.

6. Az eredmények közlése. A kockázatfelmérési eljárás során a szennyezett területre kapott eredményeket, a

környezeti- és az egészségkockázati hányados, valamint a daganatkockázati értékeket mintavételi pontonként

kezelve táblázatos formában célszerű bemutatni.

Az egészségkockázat-felmérés eredményeinek közlése során be kell mutatni az átlagos napi expozíciós

dózisok és koncentrációk kiszámításának részleteit, a szennyezett közegek, az expozíciós utak és az

expozíciós szituációk szerinti csoportosításban.

A környezeti kockázat vonatkozásában a környezeti közegekben prognosztizált koncentrációk esetében be

kell mutatni a PEC értékek kiszámításának menetét valamint az ökotoxikológiai értékekből a hatástalan

koncentrációk (PNEC) származtatását.

A környezeti kockázat mértékét PEC/PNEC aránnyal kell kifejezni.

A környezeti kockázat értékelésében elfogadott megközelítési mód a talaj- illetve felszín alatti víz

szennyezettségi értékek környezetminőségi kritériumokhoz való viszonyítása is. Az így kapott arányszám a

talaj illetve a felszín alatti víz szennyezettségi szintjét jellemzi. Mivel a szennyezőanyagok egyidejűleg

vannak jelen a szennyezett területen, hatásukat egyidejűleg fejtik ki - és ha tulajdonságaikat illetően sok a

hasonlóság - ezeket a hatásokat a szakmai megítélés additívnak veszi. Ezért az egyes szennyezőanyagokra

kapott határérték/irányérték túllépési arányszámokat célszerű összeadni, hogy egyetlen számmal lehessen

jellemezni az adott mintavételi pont szennyezettségéből eredő veszélyeztetést.

7. Az eredmények jobb érzékeltetése érdekében a kockázati hányadost deskriptív jellemzővel is célszerű

kifejezni. A kockázat mértékének a szakmai közvéleményben elfogadott kategóriái a PEC/PNEC arány

alapján: a kockázat mértéke elhanyagolható, ha ez az arány 0,01-nél kisebb, továbbá kicsi 0,01-0,1 között,

mérsékeltnek minősíthető a 0,1 és 1 közötti érték. Abban az esetben, ha az arány 1-10 közötti, a

veszélyeztetettség nagy, afölött pedig igen nagy. Daganatkockázat esetén 1E-6 szintű többlet kockázat jelzi a

társadalmilag elfogadható, konzervatív szempontok szerint végzett értékelést.

8. A kockázatfelmérés lényeges része a bizonytalansági elemzés. Célszerű elvégezni a kockázatfelmérés során a

bizonytalansági elemzést a reálisnak és aktuálisnak tartott paramétereken kívül a legkedvezőtlenebb

expozíciós szituációk jellemzőivel is. A kockázatértékeléssel nyert eredmények értelmezésekor utalni kell az

egyszerűsítésekre, feltételezésekre, például arra, hogy egy adott időponthoz és mintavételi ponthoz tartozó

statikus szennyezettségi koncentráció jelzi az expozíció hosszabb időtartama alatt dinamikusan változó

szennyezettséget és a lebomlási folyamatok következményeit, amivel az ott tartózkodó emberek, élőlények

érintkeznek.

A szennyezőanyagok környezeti elemek közötti megoszlását, átjutását, a szennyezés terjedését, a lebomlási

folyamatokat leíró modellek illetve az expozíció és a kockázat prognosztizálására kidolgozott szoftverek

használata fokozott körültekintést igényel.

Fontosnak látszik az alábbi körülmények figyelembe vétele:

A modell kiválasztása

A megfelelő modell kiválasztása előtt a legfontosabb tennivaló annak precíz meghatározása, hogy az adott

modell mely kérdés(ek) megválaszolására alkalmas és arra milyen pontossággal képes. Meg kell győződni arról,

hogy a kiválasztott modell valamennyi lényeges és releváns környezeti folyamatot tartalmazza-e. Pozitív válasz

esetén a továbbiakban elemezni kell, hogyan illeszthetők be a modellbe az adott területre jellemző környezeti

paraméterek, mennyire használhatók a monitorozásból származó adatok, a "szabványosított" környezeti

paramétereket kell-e, lehet-e használni ahhoz, hogy összehasonlítható eredményeket kapjunk.

A megfelelő modell kiválasztását és valamennyi szükséges adat összegyűjtését követően is könnyen

félremagyarázható a modellel nyert eredmény, ha a modell és a szimuláció elveit nem értjük világosan. Ugyanis

a mérési adatok szórása és változatossága, valamint a tudományos következtetések esetenkénti nem-

egyértelműsége a kockázatfelméréstől elválaszthatatlan bizonytalanságokhoz vezet.





A kockázatbecslés során használt adatok változatossága (variabilitása) a környezeti minták szennyezettségi

koncentrációinak, a toxicitási jellemzők valódi heterogenitásából fakad. Más típusú változók variabilitása a tér-

és időbeli változásokkal vagy a populáción belül az egyedek eltérő érzékenységével függ össze. Az adatok

szóródása származhat a különböző mértékben sérülékeny lakossági csoportok (gyermekek, idősek, betegek)

sajátosságaiból.

A bizonytalanság (uncertainty) ismereteink hiányosságát tükrözi. Számos vegyi anyag, károsító hatásának

mechanizmusát kellőképpen nem ismerjük a környezeti mintavételezésből és a mérésekből, de a vegyi anyagok

környezetben való viselkedését leíró transzport, lebomlási és más modellekből is származhat jelentős

bizonytalanság.

A bizonytalanságok sajátos csoportját képezik az adatok, információk hiányosságából eredő feltételezések. Ezért

a kockázatfelmérést végző szakembernek az adathiányok pótlása miatt a kockázat felmérési folyamathoz

nélkülözhetetlen, a legszükségesebb információk pótlásáról, a becslések, közelítések, feltételezések

megbízhatóságáról, indokoltságáról nyilatkoznia kell.

A bizonytalanságok különböző formáinak pontos ismertetése nélkül a kockázatfelmérésről készített jelentés

felhasználói, a döntés előkészítők nem tudják eldönteni, hogy a kockázatfelmérés milyen mértékben volt

konzervatív. Ezért célszerű formális bizonytalansági elemzést végezni, például a szennyezettség átlagos és

maximális koncentrációival, a reális és a legkedvezőtlenebb helyzeteket leképező expozíciós szituációkkal, hogy

érzékeltetni lehessen a kockázat alul- vagy felülértékelésének lehetőségét. A kockázat kezeléséért felelősök

igénylik, hogy a kockázat ne egyetlen számértékkel vagy tartománnyal legyen kifejezve, hanem leíró módon, a

feltételezések és azok megbízhatóságának magyarázatával is.

A kockázatfelmérésben résztvevők különböző szempontjai, a lehetőségek és a szükségletek közötti

különbségek, újabb és újabb modellek megjelenése és széleskörű alkalmazásuk - a függelékben összeállított

technikai háttéranyagon kívül - az alábbi ajánlások megfogalmazását indokolják.

1. A környezet vegyi szennyezettségéből adódó probléma minél precízebb megfogalmazására kell törekedni.

2. A megfelelő modell kiválasztása során figyelembe kell venni, hogy

• a modell alkalmas-e az adott szituáció leírására,

• tartalmazza-e a releváns környezeti folyamatokat,

• az adatigény és az adatok hozzáférhetősége összhangban van-e,

• a több közeget érintő expozíció becslésére alkalmas-e,

• különböző hatásviselő receptorok sajátosságai érvényesíthetők-e.

3. A modell jól dokumentált legyen.

4. A szoftver használata barátságos legyen.

A menüvezérelt programok általában ki is elégítik ezt a követelményt, ugyanakkor a változók és használt

empirikus összefüggések többsége a háttérben marad, használatuk nem mindig tudatos. A program hely-

specifikus adatok nélkül is az alapértelmezésben rögzített adatokkal futtatható és ilyen esetben gépi úton

előállított mesterséges eredményeket produkál. A menüvezérelt programok esetenként rigidek, az

összefüggések nem változtathatók meg, viszonylag sok konstanst használnak, adatbázisuk bővítése

körülményes.

5. A szoftverek felépítése egyszerű és világos legyen.

Ennek a követelménynek megfelelhetnek az irodai számítógépes táblázatkezelő programon alapuló

expozíció- és kockázatfelmérési szoftverek.

6. Az adatkezelés és adatközlés könnyen áttekinthető legyen.

Egy kockázatfelmérési program előnyös tulajdonsága, ha a szennyezőanyagra, a szennyezettség mértékére, a

szennyezett területre és az érintett szervezetekre vonatkozó adatok rendszerezve láthatók. A változók

csoportosított bemutatására ajánlott forma:





• szennyezettségi szintek (szennyezőanyag kibocsátás),

• szennyezőanyag fizikai-kémiai, toxikológiai és ökotoxikológiai tulajdonságai, a környezetben való

viselkedése (felezési idő, növényekbe, élelmiszerekbe való átjutás),

• a szennyezett terület földtani, hidrogeológiai, meteorológiai jellemzői,

• az expozíciós forgatókönyv adatai: az expozíciós útvonalak és szituációk, a dozimetriai jellegű élettani

paraméterek, a fogyasztás kvantitatív mutatói.

7. A részeredmények közlésére ajánlott forma:

• a szennyezett környezeti közegekből (levegő, víz, talaj, élelmiszerek) belélegzéssel, lenyeléssel, bőrön át

felvett szennyezőanyag átlagos napi dózisának bemutatása,

• a szennyezett környezeti közegekből (levegő, víz, talaj, élelmiszerek) belélegzéssel, lenyeléssel, bőrön át

felvett szennyezőanyagnak az expozíció teljes időtartamára vonatkoztatott kumulatív dózisának

bemutatása,

• a reális és a legkedvezőtlenebb helyzetekre (például kizárólag a szennyezett területről származó

élelmiszerek fogyasztása) számolt kockázatok bemutatása, megkülönböztetve a kockázati hányadost a

daganatkockázat valószínűségi értékétől.

8. A kockázatfelmérési programok megfelelően karbantartott és validált adatbázisokat igényelnek. A

szennyezett területek vizsgálatára kifejlesztett kockázatfelmérési programok (HESP, Caltox) mindössze

néhány kiválasztott szennyezőanyag adatait tartalmazzák. A kockázatfelmérési programok sajátos

adatigényeinek megfelelő adatbázis felülvizsgálata, bővítése, folyamatos frissítése a kockázatfelmérési

tevékenység fenntartásának és megbízhatóságának előfeltétele.

9. A kármentesítéssel kapcsolatos szakmai elvárások többlépcsős, valódi iteratív kockázatfelmérési modellek

alkalmazásával elégíthetők ki. A részletes, kvantitatív kockázatfelmérési program keretében célszerű

elvégezni

• első szinten: a kockázat mértékének illetve tolerálhatóságának megállapítását,

• második szinten: valamennyi szennyezőanyagra összegzett (kumulatív) kockázat kiszámítását a potenciális

és tényleges hatásviselő receptorokra a szennyezettség tér- és időbeli csökkenése figyelembevételével

• harmadik szinten: a kármentesítési szennyezettségi (D) határérték kiszámítását. A beavatkozási/tisztítási

koncentrációk megfelelőségét ellenőrző jellegű kockázatértékeléssel célszerű kiegészíteni.

10. A kockázatfelmérési tevékenység minőségbiztosítását követelményként kell megfogalmazni.

A környezeti expozíciós szint becsült expozíciós koncentrációként (PEC) ismert.

valószínűsíthető, vagy becsült még hatástalan koncentráció, a PNEC érték (Predicted No Effect Concentration)

használatos.

Összefoglalás

A gyakorlati szakember kockázatfelmérést és kockázatértékelést végez.

Munkája kiterjed a veszélyesség azonosítására, a dózis-válasz értékelésére, Az expozíció felmérésére és a

kockázat jellemzésére.

A kockázatfelmérésben résztvevők különböző szempontjai 10 ajánlati pontban foglalhatók össze:

1. Precíz megfogalmazás,

2. A megfelelő modell kiválasztása,

3. Dokumentálás





4. Szoftver kiválasztás

5. Felhasználóbarát szoftver

6. Adatkezelés egyszerű legyen

7. Részeredmények közlésére alkalmas formátum kiválasztása

8. Kockázatfelmérési program adatbázisának karbantartása

9. Részletes program kármentesítésre

10. Minőségbiztosítási követelményeknek való megfelelés


VII. rész - A logisztika, mint önálló tudomány

Cél: a tanulók értsék meg ennek az alkalmazott gazdaságtudománynak a szükségszerűségét.

Követelmény: a A 7M felsorolása.


13. fejezet - A logisztika és az üzemszervezés kapcsolata

Bevezetés

Cél: a tanulók ismerjék meg azokat a logisztikai módszereket, amelyekkel hatni tudnak a vállalt

eredményességére.

Követelmény: hogy meg tudja érteni a folyamat-orientáltság lényegét.

A logisztika fogalma

Az a vállalati tevékenység, mely biztosítja, hogy a vállalati folyamatok zavartalan lebonyolításához szükséges

termékek a megfelelő helyen, és időpontban a szükségleteknek megfelelő mennyiségben, minőségben,

választékban rendelkezésre álljanak.

Más megfogalmazásban olyan tudományos és gyakorlati ismeretek, tapasztalatok és módszerek összessége,

amelyek alkalmasak a rendszereken belüli és a rendszerek közötti termékek, erőforrások és információk

áramlásának tervezésére és koordinált megvalósítására, a folyamathoz illeszkedő optimális összköltség és a

végfelhasználói elégedettség elérése érdekében.

A logisztika az anyagok forrásoktól a végsőfogyasztókig terjedő-fizikai fizikai áramlásának szervezésével és

irányításával (menedzsmentjével) foglalkozik.

26. ábra. A logisztikai funkciók modellje. Forrás:ttp://www.tankonyvtar.hu/gazdasagtudomany/controlling-

gyakorlatban-080904-242

A termeléshez, szolgáltatásokhoz szükséges anyagok, alkatrészek, félkész termékek stb. beszerzésével az

ellátási, beszerzési logisztikai menedzsment a gyártáshoz, szolgáltatásokhoz közvetlenül kapcsolódó fizikai

anyagáramlási feladatokkal pedig a termelési logisztikai menedzsment foglalkozik.

A vállalati logisztika foglalkozik az anyagi áramlásokkal, és a készletekkel, valamint a vállalati

tevékenységgel.

7M

1. A megfelelő termék,

2. megfelelő minőségben,

A logisztika és az üzemszervezés

kapcsolata


3. megfelelő állapotban,

4. megfelelő helyen,

5. megfelelő időben,

6. megfelelő felhasználónak,

7. megfelelő költségen álljon rendelkezésre.

Logisztikai rendszer 3 része

1. Beszerzési logisztika: A vállalati folyó termelés anyagi inputjainak beszerzése.

2. Termelési logisztika: A termelési folyamaton belüli anyagellátási feladatokat oldja meg. (termelésközi

készletgazdálkodás)

3. Értékesítési logisztika: Funkciója a vevői igények kielégítésének technikai lebonyolítása.

A logisztikai rendszer 2 kritérium szerint minősíthető:

• általa nyújtott szolgáltatások színvonala

• működésének költségei

27. ábra. A logisztikai folyamat elemei. Forrás:ttp://www.tankonyvtar.hu/gazdasagtudomany/controlling-

gyakorlatban-080904-242

A logisztika szerepe a vállaltirányításban. Makrologisztikai rendszerek

A makrologisztikai rendszer az adott nemzetgazdaság, illetve egy gazdaságilag viszonylag homogénnak

tekinthető régió logisztikai folyamatainak és tevékenységének összességét jelenti. A makrologisztika fejlettsége

szervesen kapcsolódik a vizsgált vállalkozás logisztikai rendszerének egészéhez, meghatározva a vállalkozáson

belül folyó logisztikai tevékenység színvonalát.


14. fejezet - A logisztika szerepe a vállalatirányításban

Vállalati logisztikai rendszerek

A vállalat anyag, információ-és értékáramlási szempontból olyan nyílt rendszernek tekinthető, amely a

beszerzési és az értékesítési piacokon keresztül kapcsolódik a környezetéhez.

A vállalati logisztikai rendszerek feladata a vállalat és a beszerzési valamint az értékesítési piacok közötti,

illetve a vállalaton belüli anyagáramlás és a hozzá tartozó információáramlás megtervezése, megszervezése,

irányítása és ellenőrzése.

Az értékesítési lehetőségeknek kell meghatározniuk a vállalatok tevékenységét. Az értékesítés (elosztás) felől

kiinduló információáramlásnak kell kiváltania a tulajdonképpeni anyagáramot (húzott áramlás). Ehhez

kapcsolódik a második információáramlás, amely ahhoz szükséges, hogy az anyagáramot a beszerzési piactól

(beszállítóktól) a termelésen át az értékesítési piacig (felhasználók) követni és irányítani lehessen.

Metalogisztikai rendszerek

A vállalatok közötti közvetett ellátás/elosztás, szállítás egy- vagy többlépcsős logisztikai rendszerek

segítségével valósíthatók meg. Ezeket a korszerű szakirodalmi források egy része (pl. Prezenski, 1998.) a

metalogisztikai rendszer összefoglaló névvel illeti.

A metalogisztikai rendszer alapja - a stratégiai szövetség.

A vállalatok közötti versenyből adódó hátrányok gyakran arra késztetik a gazdasági szereplőket, hogy ne a

szembenállás, hanem a konstruktív együttműködés politikáját folytassák a logisztikai tevékenységek tervezése

és gyakorlati megvalósítása során. A piacok globalizálódása, az új termékek kifejlesztésének korszerű gyártási

eljárások kidolgozásának egyre nagyobb költségigénye mindinkább arra ösztönzi az egyes termelővállalatokat,

hogy szorosabbra fűzzék vertikális és horizontális kapcsolataikat. Így alakulnak ki az úgynevezett stratégiai

szövetségek. A stratégiai szövetségek létrejöttének főbb indítékai elemezve egyértelműen kitűnik, hogy a

szövetségre lépés egyik nagyon fontos mozgatórugója a logisztikai költségek csökkentése.

28. ábra. A logisztikai controlling rendszer modellje. Forrás:

http://www.tankonyvtar.hu/gazdasagtudomany/controlling-gyakorlatban-080904-242

A logisztika fő jellemzői

A logisztika szerepe a

vállalatirányításban


A logisztika egyrészt vállalati tevékenység, másrészt módszer, probléma megközelítés.

A logisztika egészére jellemző a rendszerszemléletű probléma-megközelítés. A rendszer valamely

meghatározott cél elérésére, vagy feladat megoldására tudatosan kiválasztott, meghatározott funkciójú

elemeknek, valamint az ezek között fennálló kapcsolatoknak a rendezett halmazából álló együttes. A rendszer

környezete mindazt magában foglalja, ami a meghatározott rendszeren kívül található.

A logisztika - jellegéből adódóan - nem a részmegoldásokra koncentrál, hanem egyszerre vizsgálja a makro-

és mikroszempontokat, illetve azok kölcsönhatásait és gazdasági törvényszerűségeit, majd mindezek

szuperponálásából alakítja ki a rendszer szempontjából optimális megoldást.

A logisztikai menedzsmentszemlélet, amely áramlási folyamatok - alapvetően anyagok (alapanyagok, félkész és

késztermékek), energia, információk és személyek egyes rendszereken belüli és/vagy rendszerek közötti

áramlásának tervezésére, szabályozására, megvalósítására irányul, és amelynek célja a teljes áramlási

folyamathoz járuló optimális összköltség és vevő kiszolgálási színvonal elérése. A logisztikai szemlélet

jellegéből adódóan integrált és a folyamatok egészét vizsgálja. Ennek megfelelően alapvető jellemzői:

A folyamat-orientáltság - azt jelenti, hogy a vállalkozásban megvalósuló anyagáramlást, a beszerzéstől az

értékesítésig egységes egészként kezeli. Nem az egyes részrendszerek optimumát, hanem a vállalat mint egész

működésének optimális hatékonyságát kívánja elérni.

Összköltségszemlélet, mely az összes anyagáramlással kapcsolatos költség optimumának elérésére, és nem az

egyes logisztikai tevékenységek parciális költség optimumának elérésére törekszik.

A logisztika mint tudomány, szervesen kapcsolódik a természet- és társadalomtudományokhoz. A logisztikai

tevékenység sokoldalúan kapcsolódik a marketinghez. A logisztikai rendszerek fejlődésének főbb irányai közül

az alábbiakat érdemes kiemelni:

Nem kötelezi el magát egyetlen tudomány módszertani megoldásai mellett sem. Probléma-megközelítési módja

éppen az, hogy a különböző gazdasági feladatokhoz a legmegfelelőbb módszertani megoldásokat alkalmazza.

A logisztika természetesen optimumra törekszik, de annyiban több az operációkutatásnál, hogy nemcsak a

matematikailag optimális problémamegoldást keresi, hanem a vizsgált feladat gyakorlati megoldásához

szükséges gazdálkodási, szervezési, műszaki és technológiai feltételek kialakítását is célul tűzi ki.

29. ábra. A logisztikai menedzsment helye, szerepe a vállalati menedzsmentben.

Forrás:levelezo.atw.hu/Jegyzet/szolglog.pdf

A piacok globalizálódása egyre erősebb, világméretű versenyhez vezet.

Az európai közös piac létrejötte is fontos mérföldkő ebben a folyamatban, mert további - az eddigieknél

magasabb szintű - piaci követelményeket támaszt a vállalatokkal szemben a szállítóképesség, a szállítási

határidők, a minőség és az árak tekintetében. Az eddigi eladói piac vásárlói piaccá alakul át, csak az a vállalat

tud talpon maradni a piaci versenyben, amelyik rugalmas termeléssel, hatékonyan képes a vevők sajátos (egyre

inkább termékspecifikus) igényeit kielégíteni. A vállalatokat ezért megfelelő alkalmazkodó, problémamegoldó,

reakció-, verseny- és teljesítőképesség kell hogy jellemezze.

Mindezen képességek ma már nem érhetők el egyetlen sajátos menedzsment stratégia alkalmazása révén. A

vállalat sikeres működéséhez az ismert menedzsment stratégiák egész sokaságát kell együttesen alkalmazni,

figyelembe véve azokat a sajátos keretfeltételeket, amelyek között az adott vállalat a piacon tevékenykedik. A




részstratégiák összességét nevezzük komplex stratégiának vagy más néven a vállalati általános menedzsment

stratégiának.

A logisztikai menedzsment célkitűzése a vállalati beszerzéssel (ellátással), termeléssel, értékesítéssel

(elosztással) és hulladékkezeléssel kapcsolatos anyagáramlási, és a hozzá tartozó információ-áramlási

folyamatok hatékony - minél kisebb költségráfordítással való - végrehajtása, a vállalat versenyképességének

javítása, az átfutási idők lerövidítése, a készletek csökkentése, és a szállítási (szolgáltatási) színvonal növelése

révén.

A logisztikai menedzsment hatásköre kiterjed,

• a logisztikai feladatra,

• a műszaki megoldásra,

• a szervezetre és,

• a munkaerőre.

A logisztikai menedzsment célja röviden fogalmazva a logisztikai feladat minél hatékonyabb megoldása. Ehhez

megfelelő változtatásokra (intézkedésekre - fejlesztésekre) van szükség a műszaki megoldás, a szervezet, illetve

a munkaerő tekintetében. Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyes logisztikai változók is szoros kapcsolatban

állnak egymással. Például a logisztikai feladat változását a műszaki megoldás és a munkaerő megváltoztatása

(pl. más információ-feldolgozási rendszer, más képzettségű dolgozók alkalmazása) kell hogy kövesse.

A hatékonyság növelését számos, a logisztikai menedzsment által nem befolyásolható tényező korlátozza. Ezek

egyrészt vállalaton belüli (intern), másrészt vállalton kívüli (extern) korlátozó tényezők.

A vállalaton belüli (intern) korlátozó tényezők határozzák meg azokat a kereteket, amelyek között a vállalati

logisztikai rendszer kialakítható, illetve működtethető, irányítható. Ilyenek pl. a vállalati politika, a vállalat

nagysága, a meglevő infrastruktúra.

A vállalaton kívüli (extern) korlátozó tényezők körébe sorolhatók: a társadalmi-politikai-jogi keretfeltételek,

közlekedési infrastruktúra, a beszerzési, értékesítési piac. A korlátozó tényezők megváltozása természetesen

befolyásolja a logisztikai rendszer változóit, ezért a logisztikai menedzsmentnek folyamatosan informálódnia

kell e tényezők változásairól is.

A társadalom életminőségének javulásával mind nagyobb mértékben kerül előtérbe a sajátos, egyedi igények

kielégítésére irányuló törekvés. Erre a kihívásra a hagyományos tömegtermelés nem képes megfelelő választ

adni, ugyanakkor az sem jelenthet megoldást, hogy az évszázadokkal korábbi manufakturális szinten történjen

meg a gyártás folyamata, mert ez elviselhetetlenül magas költségekkel járna. A megoldást a számítógéppel

integrált rugalmas gyártórendszerek jelentik, melyek magas gépesítettségi, illetve automatizáltsági szint mellett

képesek a megrendelő igényeihez alkalmazkodó termékek előállítására. Ezen gyártórendszerek a

szabványosított részegységekből készítik el a különböző, a fogyasztói igényeknek megfelelő késztermékeket.

Ezek a gyártórendszerek lényegében a különböző részegységek vevői igényeknek megfelelő kombinációját

végzik el, ezért nagy szerepe van az éppen időben gyártási elv alkalmazásának.

Nagyszámú beszállító esetén megkülönböztetett fontosságúvá válik a szállítókkal történő kapcsolattartás,

melyben a számítástechnikai rendszerek ugyancsak kiemelkedő szerepet kapnak. Így jön létre számítógéppel

integrált logisztikai rendszer, mely a számítógéppel integrált szállítórendszerből a logisztikai rendszerből, a

gyártási rendszerből áll.

Gyors ütemben terjed az ütemezett termelés koncepciója. Ezzel elérhető, hogy a vállalati készletszint jelentős

mértékben csökkenjen, és így a forgóeszköz finanszírozásának csökkenéséből adódóan javítható a vállalat

működésének gazdaságossága. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a korábbiaknál pontosabb és

megbízhatóbb operatív kapcsolat alakuljon ki a beszállítók, a termelő vállalat, valamint a kereskedelem között.

A húzó rendszerek (pull systems) megjelenése újfajta gondolkodást tesz szükségessé. Ebben az esetben a

termelés szervezését, irányítását már nem az szabja meg, hogy milyen mennyiséget kíván a vállalat feldolgozni

a hozzá beérkezett alapanyagokból, hanem az befolyásolja, hogy milyen a fogyasztók, felhasználók, egyszóval a

piaci igény struktúrája, és ennek megfelelően történik a termelés programozása, ütemezése.




Ez a korábbinál sokkal megalapozottabb piackutatási tevékenységet, a kereskedelemmel fenntartott szoros

kapcsolatokat, és mindenekelőtt gyakori termelés-kereskedelem információáramlást tesz szükségessé.

Az ilyen rendszerek lehetőséget biztosítanak az előállított készletek szintjének minimalizálására és ezzel

hozzájárulnak a rugalmasság növeléséhez.

Az áramvonalas szervezet (lean organisation) koncepciója abból indul ki, hogy célszerű úgy felépíteni a

vállalatot, hogy az csak azon tevékenységeket valósítsa meg, melyek területén valóban jelentős felkészültséggel

rendelkezik. Az elmélet szerint minden más tevékenységet célszerűbb a vállalaton kívülre delegálni. Ez a fajta

megközelítés a vállalati méretek csökkenéséhez, ugyanakkor a vállalat környezetével fenntartott interakcióik

számának és intenzitásának növekedéséhez vezet.

Az agilis gyártás alapgondolata, hogy a vállalat rugalmasságát azzal növelhetjük, ha fokozódik a vállalat

reagáló képessége a gyorsan változó környezeti hatásokra. Ez a megközelítés központi jelentőséget tulajdonít a

rugalmasság fokozásának, a vállalati reakciósebesség növelésének, és ezért különösen előtérbe helyezi a

logisztikai módszerek és probléma-megközelítési módok szerepét és jelentőségét.

Az inverz logisztika

Az inverz logisztika olyan tudományos és gyakorlati ismeretek, tapasztalatok és módszerek összessége, amelyek

alkalmasak az eredeti használaton kívülre kerülő áruk, termékek, erőforrások és az ezekhez kapcsolódó

információk hálózatokon belüli és hálózatok közötti áramlásának koordinálására, a termék előállítók

szolgáltatásainak bővítéséért és a környezetvédelmi előírások betartásáért.

A magyar szakirodalom ezt a meghatározást tekinti mértékadónak és a hivatkozások jellemzően ezt használják.

Ugyanakkor e megfogalmazáshoz kötik a hulladék-hasznosítás szempontú megközelítést is és a hulladék

logisztikával azonosítják.

Az inverz logisztikát a környezetvédelem hozta létre.

Más forrás az inverz logisztika fogalmát szinte azonosan értelmezi a hulladék-kezelés fogalmával. Az inverz

logisztikai központok kialakításának feltételeit vizsgálva a feladatrendszerüket megfelelteti a szelektív hulladék

hasznosítás feladatrendszerével és az azzal szemben támasztott elvárásoknak. Az inverz logisztika fogalma alatt

a hulladékokkal való tevékenységrendszert értelmezik.

Ha csak hulladékok újrahasznosításáról beszélünk már abban az esetben is több, komplex folyamat zajlik

párhuzamosan, melyek egyedi kezelése sem az inverz logisztika, sem az ellátási lánc (hálózat) rendszerében

nem kezelhető. A résztvevők száma, a folyamatok sokszínűsége, az újrahasznosítási lehetőségek variációja

kibővített értelmezést, így hálózat-szemléletű kezelést igényel. Az inverz logisztika a hulladékkezelési

logisztikánál sokkal több és a környezetvédelem csak egy aspektusa e fogalomkörnek. Az inverz logisztika –

hasonlóan a logisztikához – a 7M kritériumot érvényesítve lehet hatékony. Ebben az esetben azonban nem a

hulladékkezelési szempontok a mérvadóak, hanem a gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség.

A Reverse Logistics Executive Council megfogalmazása szerint a reverse logisztika a következőt jelenti: „A

reverse logisztika nyers-anyagok, félkész és késztermékek, valamint kapcsolódó információk hatékony és

költségkímélő áramlásának tervezési, végrehajtási és kontrolling folyamata a fogyasztótól a gyártóhoz, a

termékben lévő értékek kinyerése, vagy a megfelelő feldolgozás, kezelés érdekében. Másként megfogalmazva, a

reverse logisztika egy olyan folyamat mely során termékeket mozgatunk azok jellemző végfelhasználójától

értékkinyerés vagy megfelelő (hulladék)kezelés érdekében. Feldolgozás, felújítás is részét képezheti a reverse

logisztikai folyamatnak.

Az inverz logisztika tartalma:

• Újrahasznosítás (recyling): Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mind-azon tevékenységeknek, amelyek célja,

hogy az ember által készített, tar-tós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagokat nyersanyaggá

alakítsa át és olyan másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes

anyagok felhasználásának csökkentését. Az anyagok újrafeldolgozásával jelentős mennyiségű elsődleges

nyersanyagot takaríthatunk meg, ami a környezet szempontjából mindenképpen kedvező.

• Újrahasználat (reuse): Az újrahasználat azt jelenti, hogy adott terméket, különösebb fizikai beavatkozás

nélkül ugyanarra a célra, ugyanarra a tevékenységre használjuk.




• Hulladékkezelés: a hulladékveszélyeztető hatásának csökkentésére, a környezetszennyezés megelőzésére és

kizárására, a termelésbe vagy fogyasztásba történő visszavezetésre irányuló tevékenység, valamint a kezelést

megvalósító eljárás alkalmazása. A hulladékgazdálkodási törvény szerint hulladékkezelési tevékenységnek

minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása is.

Összefoglalás

A gazdálkodásban, hadászatban, szennyvízkezelésben, általában mindenhol, ahol anyagok, információk,

erőforrások áramlanak, rendkívül fontos, hogy minden akkor, és olyan mennyiségben álljon rendelkezésre

amikorra és amennyi ott éppen szükséges. Ezt feltételt biztosító tevékenységet nevezzük logisztikának.

Ahogyan bonyolódott a technikai tudományos fejlődés következtében világunk, úgy vált szükségessé a

logisztika tudományának fejlődése is.

Sikeres csak akkor lehet a logisztikát igénylő tevékenység, ha ezt a munkát kiképzett menedzsment végzi.

A logisztikai menedzsment célkitűzése a vállalati beszerzéssel (ellátással), termeléssel, értékesítéssel




révén.

A logisztikai rendszer 3 részből áll, beszerzési logisztikából, termelési logisztikából, és értékesítési

logisztikából.

A logisztikai menedzsment helye, szerepe a vállalati menedzsmentben megnőtt. Jelentős idő és

költségmegtakarítás érhető el a megfelelő vállalati szervezet kialakításával.

A hulladékkezeléssel foglalatoskodó logisztikai részegység az inverz logisztika.


VIII. rész - A szervezéselmélet klasszikus képviselőinek

munkássága, eredményei a munkafolyamatok szervezésében

Bevezetés

Cél: a tanuló lássa be, hogy a szakterületének mai formáját, hosszú idő alatt, küzdelmes úton nyerte el.

Sorolja fel a szervezéselmélet korszakait.


15. fejezet - Történeti áttekintés, jelentősebb személyiségek tudományos eredményei

Bevezetés

Cél: A tanuló vázlatosan tudja jellemezni egy-egy korszak kutatóinak munkásságát, ezáltal értse meg a

szakterület fejlődésének mozgató rugóit

Követelmény: hogy jellemezni tudja a fontosabb tudományos eredményeket Taylor, Max Weber munkássága

alapján. Jellemezze a HR irányzat jellemzőit!

A szervezéselmélet klasszikus képviselőinek munkássága, eredményei a munkafolyamatok szervezésében

Frederiek Winslow Taylor: (1856-1915)

• a munkaerő gazdálkodás racionalizálása

• a fizikai és szellemi munka szétválasztása

• az alkalmazottak kiválasztása, betanítása

• napi feladat-meghatározás

• differenciált bérezési rendszer

• a csoportmunka eltörlése

• egységesítés, szabványosítás

• méréseken alapuló szervezés: részletes technológia, művelet- és modellelemzés, időadatok

• szabályozott pihenőidő

• minőségbiztosítási eljárások

Funkcionális szervezet kialakítása: az egyszemélyi vezetés helyett funkcionális vezetők (specialisták)

kinevezése a munkairodában és a termelő üzemekben

Henri Fayol: (1841-1925)

Munkásságának legfontosabb eredményei

1. Az ipari vállalkozások jellemző tevékenységei köreinek megfogalmazása:

• műszaki

• kereskedelmi

• pénzügyi biztonsági

• számviteli

• igazgatási (vezetési)

2. Az igazgatási (vezetési) tevékenység funkcióinak és azok tartalmának megfogalmazása:

• tervezés (Planning)

Történeti áttekintés, jelentősebb

személyiségek tudományos

eredményei


• szervezés (Organizing)

• közvetlen irányítás, rendelkezés (Commanding)

• koordinálás (Coodinating)

• ellenőrzés (Controlling)

Fayal képzési koncepciója: A szakemberképzésben, a felsőoktatásban és a vezetőképzésben egyaránt szükség

van az egyes vállalati funkciók oktatására.

A sikeres vállalati működés általános szervezetirányítási elvei (a vezetés 14 principiuma)

• munkamegosztás

• tekintély

• fegyelem

• egyszemélyi vezetés

• az irányítás egysége

• a részérdekek alárendelése az általános érdeknek

• bérezés

• centralizáció és decentralizáció

• hierarchia

• rend

• méltányosság

• a személyzet állandósága

• kezdeményezés

• egység

Max Weber (1864-1920)

Ideáltípusának fő jellemzői:

• maximális munkamegosztás

• szabályozottság

• hierarchia

• írásbeliség (aktaszerűség)

• szakmai hozzáértée

• személytelenség, tárgyilagosság

Henry Ford (1863-1947)

A futószalagon történő gyártás és a nagyüzemi termelés megvalósításához kapcsolódó további szervezési

megoldásai:

• komplex termelésszervezés



eredményei


• részletes technologizálás

• célgépesítés

• célirányos konstrukció

• az anyag és alkatrészválaszték szűkítése

• a készlettartás szabályozása

• az anyagmozgatás rendszerének átalakítása

• a szállítási tevékenységek csökkentése

• fejlesztések, újítások ösztönzése

Ford munkásságának negatívuma: A futószalag melletti munkával járó pszichikai és fizikai terhelés

következményei.

A taylorizmus továbbfejlődése

Európában racionalizálási, majd a munkaszervezés és normázás kérdéseivel foglalkozó mozgalom bontakozik

ki.

A fayolizmus továbbfejlődése: Luther H. Gulick és Lyudall F. Urwick munkássága.

Az igazgatási (vezetési) funkciók fogalmazása:

• tervezés Planning

• szervezés Organizing

• személyzeti tevékenység Staffing

• irányítás, utasítás Directing

• koordinálás Coordinating

• tájékozódás, tájékoztatás Reporting

• pénzügyek, költségvetés Budgeting

A törzskari rendszer továbbfejlesztése:

• általános törzskar (General Staff)

• szaktörzskar (Special Staff)

A bizottságok szerepe a szervezetben

Az emberközpontú irányzatok gondolkodásmódja, a szervezetek működtetésével kapcsolatos

következtetései.

Mary Parker Follett (1868-1933)

A szervezeti konfliktusok, feloldására fogalmazta meg a szituációtörvényt. Megpróbálta humanizálni a

racionalizálási módszereket. Elsőként vetette fel a dolgozók részvételén alapuló irányítás jelentősségét.

Elton Mayo (1880-1949)

Munkásságának kiemelkedő eredménye a Hawthorne-i tudományos kísérletsorozat.

A kísérletek célja:



eredményei


• a munkafeltételek és a teljesítmény közötti összefüggés vizsgálata

• az érzelmi beállítottság és a teljesítmény kapcsolatának feltárása

• az informális struktúrák szerepének elemzése

Eredmények:

• a munkateljesítmény alakulásában fontos szerepe van a szociális és érzelmi körülményeknek, erkölcsi

normáknak

• a csoportok teljesítményét a belső, informális struktúra, annak normái, valamint a hivatalos szervezethez való

viszonya határozza meg

A Human Relations irányzat következményei:

• A gazdálkodó szervezet társadalmi és technikai- gazdasági rendszer.

• Az egyének nemcsak gazdasági, hanem társas és pszichológiai tényezőkkel is motiválhatók.

• A szervezetek alapegységei inkább a csoportok, mint az egyének; az informális munkacsoport fontos

szervezeti tényező.

• A teljesítmény szorosan összefügg a munkahelyi elégedettséggel.

• A hatalmi pozíción alapuló vezetési módszerek és a döntések centralizációja helyett a széles részvételen

alapuló vezetési stílus alkalmasabb.

• Fontos, hogy működőképes kommunikációs csatornák épüljenek ki a különböző hierarchia-szintek között,

hogy javuljon az információáramlás.

• A vezető feladata a szervezeti tagok felelősségérzetének növelése és képességeik fejlesztése az állandó

felügyelet, ellenőrzés helyett.

• A vezetésnek technikai és szociális képzettségre egyaránt szüksége van.

Douglas McGregor X és Y elmélete

X elmélet:

• Az átlagember idegenkedik a munkától.

• A legtöbb embert kényszeríteni, irányítani, ellenőrizni kell annak érdekében, hogy a feladatát megfelelően

végezze.

• Az átlagember nem szereti a felelősséget.

Y elmélet:

• Az átlagember számára a munkavégzés természetes igény.

• A célokkal való azonosulás esetén az ember képes magát irányítani és ellenőrizni.

• Az ember elkötelezettsége azon is múlik, hogy a szervezet mit kínál cserébe.

• Megfelelő feltételek esetén az átlagember keresi a felelősséget.

• Az alkotóképesség a legtöbb ember veleszületett képessége.

• A modern ipar az átlagember szellemi képességeit csak részben használja ki.

Összefoglalás



eredményei


A munkaszervezés viszonylag fiatal tudományág. Története nem éri el a két évszázados időtartamot, mégis

jelentős eredményeket tud felmutatni. A tudományos technikai forradalom és a kapitalizmus kialakulása óta a

munkaszervezés tudománya végigkísérte a termelési módok és termelési erők körében lejátszódó fejlődési

folyamatokat. A munka világának jobb, mélyebb megismeréséhez, és ezáltal a munka tiszteletéhez

nagymértékben hozzásegít bennünket ennek a tanulási egységnek az elsajátítása, ahol a szakterület legmagasabb

szintű művelőinek munkásságát ismerhetjük meg.


16. fejezet - A sikeres vállalati működés általános szervezetirányítási elvei, a szervezetek kialakításának feltételrendszere

Bevezetés

Cél: a tanuló ismerje meg a vállalat működését befolyásoló egyéb tényezőket. Azokat készség szinten tudja

értékelni.

Követelmény: sorolja fel az intézményi rendszer sajátosságait!

A vállalati szervezetek egy részének célja általában a profit megszerzése, a gazdasági előnyök érvényesítése, a

hatékonyság növelése. Más vállalati szervezetek, mint például a hulladékkezeléssel, szennyvízkezeléssel,

ártalmatlanítással foglalkozó vállalkozások célja, a minél jobb szolgáltatás nyújtása az azt igénybe vevő

lakosság számára, a lehető legkisebb ráfordításokkal.

Az azonos célok mégis különféle vállalat-szerkezeti megoldásokat hoznak létre, azáltal, hogy eltérő

feltételekhez, eltérő környezethez kell alkalmazkodniuk. Az alábbiakban megismerjük a különféle környezeti

hatások szerepét a vállalat szervezés és munkaszervezés folyamatában.

30. ábra A szervezetek működésének általános modellje. Forrás: epa.oszk.hu

A piaci környezet szerepe a szervezetek kialakításában és működésében

a; Beszerzési és értékesítési piac

Jellemzői:

• Változékonyság: a piaci partnerek változásának gyakorisága, intenzitása szabálytalansága, a vevői igények

változása, a termékekkel, szolgáltatásokkal szembeni követelmények módosulása.

A piac lehet dinamikus vagy statikus.

• Komplexitás: a szervezeti döntéseknél figyelembe veendő tényezők számossága, különbözősége megoszlása

A piac lehet egyszerű vagy összetett.

A sikeres vállalati működés általános

szervezetirányítási elvei, a

szervezetek kialakításának

feltételrendszere


• Korlátozó hatás: a partnerek monopolhelyzete, a kereslet-kínálat egyensúlyának hiánya, állami korlátozó

intézkedések érvényesülése.

b; Tőke és pénzpiac

Vezetői döntési pontok:

• finanszírozási források megszerzése

• szabad pénzeszközök kezelése

• a normális ügyletmenet biztosítása.

A tudományos-technikai környezet szerepe a szervezetek kialakításában és működésében

Jellemzői:

• új tudományos eredmények megjelenésének gyakorisága

• a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának üteme

• a fejlődés irányának kiszámíthatósága

• technikai komplexitás

Hatása a kutatási-fejlesztési tevékenységre és szervezésre:

• saját K+F részleg kialakulása

• megbízások adása

• licenc és know-how átvétele

A társadalmi-gazdasági környezet szerepe a szervezetek kialakításában és működésében

A szervezetek nem függetleníthetik magukat a hatalmi, politikai, intézményi rendszer sajátosságaitól.

Figyelembe vehető szempontok:

• a centralizáció mértéke

• a központi irányítástól való függés

• az állami befolyásolás

• a hatékonysági követelmények fontossága

• a piac szerepének jelentősége

• a szervezeti9 formák, szervezeti méretek változatossága

• a jogrendszer szerepe, a jogszabályok változásának hatása

A kulturális környezet szerepe a szervezetek kialakításában és működésében

A közösségek együttélése során kialakult magatartásformák, viselkedési szabályok fontosak az emberek

gondolatainak, cselekedeteinek vezérlésében. A nemzeti sajátosságok kimutathatók többek között a szervezeti

struktúrákban, a vállalatvezetési módszerek alkalmazásában, az alkalmazottak gondolkodásmódjában.

A szervezetek nagyságának hatása a szervezetek működésére

Szervezetvizsgálatok során a nagyság mértéke leggyakrabban:




feltételrendszere


• a foglalkoztatottak létszáma,

• a lekötött eszközök értéke,

• a forgalom nagyságrendje.

A szervezeti méret hatása:

• a munkamegosztásra: nagyobb szervezet, nagyobb mértékű specializáció, magas szintű szakismeret, kellő

rutin kialakítása, ugyanakkor egyre kisebb részfeladatok, csökken az áttekinthetőség, fokozottan jelentkezik

az integráció igénye

• az írásbeli szabályozottságra: nagyobb vállalat, többfajta és részletesebb szabályzat

• a centralizáció mértékére: nagyobb méret, egyre kiterjedtebb és bonyolultabb tevékenységhalmaz, fellép a

centralizált irányítás korlátja, szükség van a decentralizáció irányába történő elmozdulása

• a felépítési struktúrára: a mérettel együtt általában növekedik az irányítási szintek száma; kisebb szervezetben

lineáris-funkcionális, nagyobb méret esetén inkább divizionális forma

A profil (tevékenységi kör) hatása a szervezetek működésére

Jellemzői:

• a termelő, szolgáltató tevékenység köre befolyásolja az ellátandó funkciókat, folyamatokat, a szükséges

szervezeti egységeket, változik az alaptevékenység és annak szervezési módja

• a tevékenységek nemzetgazdasági ágak szerinti besorolása eltérő típusú szervezeteket jelent az egyes

ágazatokban

• az ágazati vertikumban elfoglalt hely befolyásoló szerepe elsősorban az iparban figyelhető meg,

meghatározza az input és output folyamatokat és azok szervezési módját

• a tevékenységi kör diverzifikáltsága (kiterjedtsége) a szervezeti forma megválasztását befolyásolja

• a tevékenységek vertikalitása (egymásra épülése) jelentős koordinációs feladatot ad a termelésirányításban

• a termékek és szolgáltatások bonyolultsága, életciklusa befolyásolja egyes folyamatok szakmai tartalmát, a

személyzet kiválasztását

• a tevékenységi kör változékonysága kihat a szervezetalakítás lehetséges formáira: tartósan végezendő

feladatok stabil szervezet; új vagy ideiglenes feladatok a meglévő szervezeti egységekhez csoportosíthatók

vagy team és projekt szervezetek hozhatók létre

A technológia hatása a szervezetek működésére

a; Alapfolyamati technológia

A szervezet profilja szerinti alaptevékenységben alkalmazott eszközöket, eljárásokat és ismereteket jelenti.

A struktúrára gyakorolt hatása:

• az egyedi gyártástól a folyamatos tömeggyártásig haladva növekedik a mélységi és a szélességi

• az egyedi gyártástól a nagysorozatgyártásig növekszik, majd a tömeggyártás felé haladva csökken az írásbeli

szabályozottság és az egy művezetőhöz tartozó beosztottak száma.

b; Információ-technológia

Az adatgyűjtés,- tárolás,- feldolgozás és információ továbbítás megvalósítási módját és technikai eszközeit

jelenti.

A szervezeteket érintő hatása a számítástechnika alkalmazásának kiterjedtségétől függ.




feltételrendszere


Megfigyelhető változások:

• a meglévő struktúrába új szervezeti egységek épülnek be

• fokozódik az írásbeli szabályozás

• a bizonylati fegyelem megszilárdul

• az adatfeldolgozás gyorsabbá és pontosabbá válik

• a részfolyamatok információkapcsolatai javulnak

Az eredet és a telepítési helyzet hatása a szervezetek működésére.

A szervezet eredete:

Jellemzői:

• a szervezet létrejöttének körülményei

• a szervezet kora

• a történelmi jelentőségű változások

• a szervezet fejlődésével összefüggő lényeges események ( a termékek és szolgáltatások választékának

módosulása, a technológiában és a tulajdon formáiban bekövetkezett változások)

Hatása érzékelhető:

• az iparvállalatok termelésszervezési gyakorlatában (megmarad a korábbi termékek szerinti specializáció)

• a vállalati struktúrában, a centralizáció-decentralizáció mértékében amit a korábbi átszervezések vagy a

vidéki ipartelepítés befolyásol.

Telepítési helyzet:

Jellemzői:

• a telephelyek száma

• a telephelyek földrajzi elhelyezkedése, távolsága

• nemzeti és régióbeli különbségek

• város-falu, főváros-vidék különbségei

• infrastrukturális ellátottság

Hatása:

• gyakran alacsony belső kooperáció és késztermék szerinti szakosítás

• munkaigényes termékek vidékre telepítése, növekvő belső kooperáció, magas szállítási költségek

• decentralizált döntéshozatal alkalmazása

A szervezeti kultúra hatása a szervezetek működésére

Nem azonos a társadalmi kultúrával, önálló jellemzői is vannak. Kialakulását a vezetés aktívan befolyásolható.

Hatása:

• a magatartásjellemzők befolyásolják a szervezetalakítási döntések eredményességét




feltételrendszere


• a szervezet céljaival való azonosulás mértéke meghatározza a folyamatok szabályozási igényét, a vezetői

felügyelet és ellenőrzés szorosságát

• a döntési hatáskörök decentralizálhatók

• az együttműködési készség, a konfliktustűrő képesség mértékadó a szervezeti forma kiválasztása

szempontjából

• a vezető szerepfelfogása, filozófiája meghatározza a szervezet vezetési rendszerét

Összefoglalás

A vállalati szervezetek egy részének célja általában a profit megszerzése, a gazdasági előnyök érvényesítése, a

hatékonyság növelése. Más vállalati szervezetek, mint például a hulladékkezeléssel, szennyvízkezeléssel,

ártalmatlanítással foglalkozó vállalkozások célja, a minél jobb szolgáltatás nyújtása az azt igénybe vevő

lakosság számára, a lehető legkisebb ráfordításokkal.

Az azonos célok mégis különféle vállalat-szerkezeti megoldásokat hoznak létre, azáltal, hogy eltérő

feltételekhez, eltérő környezethez kell alkalmazkodniuk.

A szervezet kialakítását meghatározó tényezőket két csoportra oszthatjuk: környezeti, tehát külső és kialakítástól

függő, azaz belső hatótényezőkre.

Külső hatótényezők:

• A piaci környezet szerepe a szervezetek kialakításában és működésében.

• A tudományos-technikai környezet szerepe a szervezetek kialakításában és működésében

• A társadalmi-gazdasági környezet szerepe a szervezetek kialakításában és működésében

• A kulturális környezet szerepe a szervezetek kialakításában és működésében

Belső hatótényezők:

• A szervezetek nagyságának hatása a szervezetek működésére

• A profil (tevékenységi kör) hatása a szervezetek működésére.

• A technológia hatása a szervezetek működésére.

• Az eredet és a telepítési helyzet hatása a szervezetek működésére.

• A szervezeti kultúra hatása a szervezetek működésére.


IX. rész - A vállalati szervezet működése

Bevezetés

Cél: a kooperáció és a munkamegosztás vállalatra gyakorolt hatását ismerje meg a tanuló.

Követelmény: megértse a munkamegosztásban rejlő előnyöket.


17. fejezet - A szervezetek strukturális jellemzői, munkamegosztás, hatáskörmegosztás, koordináció szabályozása

Bevezetés

Cél: ebben a fejezetben a tanuló ismerje meg, hogy egy adott vállalkozást miként, milyen elvek alapján lehet

úgy megszervezni, hogy a működése megfeleljen az alapításkori céloknak.

Követelmény: a tanuló meg tudja fogalmazni, hogy milyen alapelvek mentén szerveződik a vállalati ellenőrzés?

Modern, globalizált világunkban a kívánt vállalti célok eléréséhez nélkülözhetetlen a csapatjáték. A csapatjáték

szereplői a saját vállalkozásunk tagjai, partnerkapcsolatai, és a környezet bármely olyan eleme, akivel (amellyel)

kooperáció, partnerség, munkamegosztás, hatáskörmegosztás építhető ki. A különféle kapcsolatok közül a két

legfontosabbal a munkamegosztással és a kooperációval ismerkedünk meg.

A munkamegosztás fogalma és típusai

Munkamegosztás: a termelő és egyéb emberi tevékenységek különböző foglalkozási ágakra, szakmákra való

szétválása, illetve részmunkákra tagozódása.

3 típusa:

• általános munkamegosztás

• sajátos munkamegosztás

• egyedi munka- illetve feladatmegosztás

Az egyedi munkamegosztás formái:

• funkcionális munkamegosztás: annak a funkciónak felel meg, amit a dolgozók a termelésben betöltenek

• technológiai munkamegosztás: az egyes munkákat elvégzésük technológiájának jellege szerint különítjük el

• szakképzettség szerinti munkamegosztás

• műveletek szerinti munkamegosztás: a folyamatot felosztjuk az egyes dolgozók által elvégzendő elemekre.

Előnyei:

• A szűklátókörű specializáció miatt csökken a kiképzés ideje, költsége

• A specializáció elősegíti a pontos munkaritmus kidolgozását, a hozzáértés növekedését, a munkamozdulatok

meggyorsulását → csökken a termékre fordított összmunkaidő

• Megteremti az automatizálás előfeltételeit

• Speciális szerszámok, részegységek használata → megtakarítás

• Javul a munkaszervezés → munkaidő, termelő berendezések jobb kihasználása

Hátrányai:

• Akkor célszerű alkalmazni, ha minden művelet nagy tömegben, előre meghatározott program alapján

ismétlődik

A szervezetek strukturális jellemzői,

munkamegosztás,

hatáskörmegosztás, koordináció

szabályozása


• veszély: monotónia, ha a termelő műveletek elvégzésének időtartama 20-30 mp-nél kisebb, és gyakran

ismétlődnek fáradást és szellemi és idegi károsodást okoz

A hátrány kiküszöbölésére

• szakmák – szakképzettségek – funkciók összekapcsolása, azaz több munkafeladat végzése

• többgépes rendszerek kialakítása:

• az egyes gépek automatikus működési ideje hosszabb legyen, mint amennyi idő alatt a dolgozó a többi

gépet kezeli

• az ilyen rendszer megszervezésének főbb feladatai:

• kiszolgálás optimális zónájának meghatározása

• gépek ésszerű elhelyezése

• munkamódszer kialakítása, betanítása

• anyagi érdekeltség megteremtése

• lehetséges megoldásai:

• megfigyelő módszer

• útvonal szerinti módszer

• útvonal szerinti megfigyelő módszer

31. ábra. Az elemi idő és az összes munkaidő összefüggései. Forrás:

http://humanmenedzser.atw.hu/emberieroforrtervezes.html

A munkamegosztás hatásai:

• gazdaságilag hatékony az a munkamegosztás:

• csökken az egységnyi termék előállításához szükséges élőmunka-szükséglet

• kedvezően alakul a teljes munkaidőn belül az alapműveletek aránya úgy, hogy a munkatárgyra kifejtett

hatás ideje hosszabb a munkatárgy művelet közti mozgási idejénél

• fiziológiai hatás: az ember meg tudja tartani munkavégző képességét a munkavégzés során

• társadalmi szempont: a műveletek olyan szerkezeti kialakítása szükséges, amely lehetővé teszi a tartalmasabb,

vonzóbb munkavégzést → feltétel: megteremti a fizikai és szellemi munkavégzés kedvező arányát

A munkamegosztás fejlődése:

• kezdet: hagyományos szakmák szerinti elkülönülés

• szűk egyoldalúság

• ma: sokoldalú foglalkoztatás


munkamegosztás,


szabályozása


Munkakooperáció

A munkának az a formája, amikor ugyanabban a termelési folyamatban, vagy különböző, de egymással

összefüggő termelési folyamatokban sok ember tervszerűen egymás mellett és összedolgozik.

Formái:

• munkaegyesítés = több ember csoportot alkotva azonos tevékenységet folytat → speciális csoportok

• munkamegosztás olyan értelemben, hogy azonos szervezeti feladat elvégzése érdekében az egyes dolgozók

különböző tevékenységeket folytatnak → komplex csoportok

• az együttműködés alapja: csoportmunka

• 2 fő változata: speciális csoport, komplex csoport ismeretes.

• munkamegosztás tekintetében 3 típust ismerünk:

• teljes munkamegosztással működő munkacsoport

• nem teljes munkamegosztással működő komplex csoport

• munkamegosztás nélküli munkacsoport

• kooperációban fejlődés: speciális helyett komplex, egyműszakos helyett többműszakos csoportok

A dolgozók elosztása

A munkamegosztás és a kooperáció közös feladata a dolgozók megfelelő elosztása folyamatokban úgy, hogy

lehetővé váljon

1. a dolgozók és a gépek munkaidejének jobb kihasználása,

2. a munkatárgyak munkahelyek közti mozgási idejének csökkentése, és

3. a dolgozók felcserélhetősége.

A dolgozók elosztásakor figyelembe kell venni:

1. a funkciók optimális megoszlását, konkretizálását

2. a különböző fajta munkát végző emberek együttműködését, megfelelő elhelyezkedését

A kívánatos állapot: minden dolgozó tudásának, gyakorlatának megfelelő munkát végez, az elvégzendő munka

bonyolultsága nem haladja meg szakképzettségét.

Több dimenziós és párhuzamos struktúrák

A tenzor-szervezetek

Többdimenziós szervezet, a munkamegosztás kialakításánál párhuzamosan alkalmazzák a funkcionális, a tárgyi

és a regionális elvet.

Hatásköri rendszerében hármas kompetencia-megosztásra van szükség, ami a gyakorlatban elsősorban a döntési,

döntés-előkészítési tevékenységekben érvényesül.

A nemzetközi nagyvállalatok a koordináció megkönnyítésére projektek hálózatával egészítik ki a tenzor

szervezeteket, ami rugalmasabbá teszi a bonyolult szervezetet.

A team-szervezet


munkamegosztás,


szabályozása


Olyan szervezeti forma, amelyben az alapstruktúra jelentős megváltoztatása nélkül teamek hálózata épül rá a

szervezetre a gyors alkalmazkodás biztosítása érdekében. A teameknek elsősorban a döntés-előkészítés és a

döntés fázisában van nagy szerepük.

Másodlagos struktúraként jelennek meg, a szervezet így duális jellegű.

Előnyei:

• elősegíti a többtényezős problémák kezelését, a döntések minőségének javulását

• felgyorsulhatnak az informális folyamatok, növekedhet a kommunikációs készség

• kedvező hatású az emberi kapcsolatokra, elősegíti a vállalati célokkal való azonosulást

Hátrányai:

• növekedhet a döntés-előkészítésre és a döntésre fordítandó idő

• munkatársakat von el a munkavégzéstől

• háttérbe szorulhat az egyéni felelősségvállalás

A stratégiai üzleti egységek (Strategie Business Units)

Többdimenziós, párhuzamos struktúrát alkalmazó, ideiglenes szervezeti megoldás.

Az előző szervezeti formák stratégiai gondolkodást kifejező megjelenési módja.

Célja: a szervezeti stabilitás hosszú távon történő biztosítása mellett a környezeti változásokhoz való gyors

alkalmazkodás.

A vállalat stratégiai szempontból jelentős termelési, piaci vagy marketing területének tevékenységéhez biztosít

megfelelő szervezeti és strukturális kereteket.

Másodlagos, szekunder illetve duális jellegű: a stratégiai üzleti egységek a meglévő elsődleges vagy

alapstruktúrákra épülnek rá.

A szervezet kezelése kétféleképpen történhet:

• az egységek nem rendelkeznek formális vezetővel, a vállalati felső vezetés számára jelentenek cselekvési és

gondolkodási terepet, csak döntéseikben, stratégiai elképzeléseikben szerepelnek.

• az üzleti egységek élére személyek vagy vezető testületek kerülnek.

Összefoglalás

Modern, globalizált világunkban a kívánt vállalti célok eléréséhez nélkülözhetetlen a csapatjáték. A csapatjáték

szereplői a saját vállalkozásunk tagjai, partnerkapcsolatai, és a környezet bármely olyan eleme, akivel (amellyel)

kooperáció, partnerség, munkamegosztás, hatáskörmegosztás építhető ki. A különféle kapcsolatok közül a két

legfontosabbal a munkamegosztással és a kooperációval ismerkedtünk meg. A munkamegosztás a vállalkozói

szabadságból ered, a szükségletből fakadó hiányérzet leküzdése javak-szolgáltatások elsajátításával lehetséges.

Ezek előállításához erőforrásokra van szükség, amelyek szűkösen állnak rendelkezésre, ezért értéket hordoznak,

és árat viselnek. Az bekerülési érték csak jövedelemből egyenlíthető ki, jövedelemhez pedig úgy jutunk, hogy

mi is végzünk olyan tevékenységet, amelyet mások megfizetnek, mert szükségük van rá. Amit fel tudunk

ajánlani, és amit mások elfogadnak, tehát megveszik, kifizetik – az a tevékenységünk a munkamegosztással jön

létre. Nem lehet mindenki rockandroll-menedzser, vagy médiasztár, mert a társadalomban ezernyi szükséglet

alakult ki, melyek kielégítését a munkamegosztás szolgálja.

A kooperáció fogalma együttműködést jelent, amelynek alapja a közös cselekvés egy feltételezett közös

haszonért. A kooperáció a vállalkozás során a felek közötti együttműködés stratégiáját jelöli a versengéssel

(kompetíció) szemben.

http://ktnye.akti.hu/index.php/Egy%C3%BCttm%C5%B1k%C3%B6d%C3%A9s


18. fejezet - Szervezeti formák, struktúrák jellemzői.

Bevezetés

Cél: a tanuló megismeri a folyamatszervezés modelljét, megismeri a munkafolyamat szervezés

eljárásmódozatait.

Követelmény: a tanuló átlássa a vállalkozások belső szerkezetét, a vezetést meghatározó viszonyait.

A folyamat fogalmával már megismerkedtünk. A fogalmi meghatározásból számunkra most az a legfontosabb,

hogy a folyamat végrehajtása során erőforrásokat kell felhasználnunk.

Erőforrások: mindazok a fizikailag megjelenő vagy készség és képesség szintjén mérhető lehetőségek, melyek a

tevékenységek végrehajtása során igénybe vehetők, illetve igénybe veendők. Tevékenységekből épül fel a

folyamat, így a folyamatok végrehajtása is erőforrásokat igényel.

Emberi erőforrás: a vállalatnál alkalmazott munkavállalóknak a munkavégzéshez szükséges képességeik,

szakismeretük és a munkamegosztásban elfoglalt helyük szerint strukturált összessége. A munkaerővel azonos

értelemben használjuk.

Megújuló erőforrás: azok az erőforrások, amelyek a felhasználásnál gyorsabb arányban képesek

újratermelődni (pl. szél-, vagy napenergia).

Erőforrások az előzőek szerinti általános megfogalmazáson túl, klasszikus értelemben a munkaerő, az eszközök

és az anyagok. Erőforrásként kezeljük azonban a pénzt és az időt is. Így amikor erőforrásról beszélünk, akkor

mindig az említett öt erőforrásfajtára gondolunk.

Kimondhatjuk, hogy a folyamatokat az jellemzi, hogy végrehajtásuk

• időt,

• pénzt,

• munkaerőt,

• gépeket-eszközöket,

• anyagokat igényel.

A folyamatok megfogalmazása és modellezése

A szervezés feladata tehát a jövőben végrehajtandó/megvalósuló folyamatok modellezése. Mindig a jövőt

szervezzük. Nincs érdektelenebb, mint a tegnapi újság.

Modell: a valóság egyszerűsített mása, melynek ismérveit a vizsgálat célja határozza meg. Így a modell

segítségével a jelenségek egzakt, egyszerűsített formában vizsgálhatók. A modell mindig a jövőbeli feladataink

megoldását segíti.

Szervezeti formák, struktúrák

jellemzői.


32. ábra. A modellek csoportosítása és a folyamatszervezésben használt modellek. Forrás: http://web.axelero.hu

A folyamatszervezés

A folyamatszervezés nem szakmaspecifikus, ezért értelmezése és eljárásrendje szakterületekhez nem kötődő,

dokumentumokban is megjeleníthető eszközrendszert és eljárásrendet jelent.

A célok, a kezdő- és célállapot

A vállalatgazdaságtan szerkezeti felépítésében az üzleti vállalkozás → célrendszer → célok → hierarchiája →

funkcionális célok láncon jutunk el a célokig és a célok kategóriájába sorolható küldetés értelmezéséig.

Cél: a szervezet tevékenységének irányultságát, létének értelmét fejezi ki. Általában egy elérni kívánt állapotot

fogalmaz meg.

Szuperordinált cél: a szervezet valamennyi tagjának közös célja, melynek eléréséhez a tagok kooperációja

(együttműködése) szükséges és kellően átfogó az alárendelt célok felöleléséhez.

Küldetés: a vállalat/vállalkozás alapvető céljának konkrét értelmezése. Meghatározza a működési kört, a belső

működés és az érintettekkel való kapcsolat alapelveit.

Érintettek: azok a szereplők, akik a vállalattal/vállalkozással lényeges, tartós és kölcsönös kapcsolatban állnak.

• Belső érintettek a tulajdonosok, menedzserek és alkalmazottak.

• Külső érintettek a fogyasztók, versenytársak, szállítók, állami intézmények, helyi- és önkéntes állampolgári

közösségek, a természeti környezet.

A folyamat sikeres modellezése feltételezi, hogy a célt jól választottuk meg és azt pontosan meg is tudjuk

fogalmazni.

http://web.axelero.hu/


jellemzői.


A célok kitűzésénél az alábbiakat kell még figyelembe venni:

• a növekedés semmilyen területen nem határtalan,

• a változások ritmusa felgyorsult,

• a jövő nem hasonlít szükségszerűen a múltra,

• több alternatív jövőképünk van/lehet,

• az előrejelző módszerek fejlődésével a bizonytalanság csökkenhet,

• a jövőt alakító tényezők összefüggő rendszert alkotnak.

A megfogalmazott cél 2-3 szavas jellemzője lehet a folyamat címe. A cím legyen rövid, kifejező és sokatmondó.

Tegye azonosíthatóvá, egyértelművé és értelmezhetővé a folyamatot.

A tevékenységek és események

A célelérés folyamata tevékenységeken keresztül fogalmazható meg. A folyamatot a modell (szervezési

dokumentum) tervezett felhasználásától függő számú tevékenységből lehet felépíteni. Így a tevékenységek

száma nem kötött.

Tevékenység: állapotváltozás, tehát időigénnyel rendelkezik. A kitűzött állapot eléréséhez, terv szerinti

megvalósításához szükséges természeti vagy munkafolyamat eleme, mely meghatározott erőforrás-felhasználást

igényel. Végrehajtása aktív emberi közreműködést igényel, de megvalósulhat emberi beavatkozás nélkül is.

A folyamat elejét és végét jelző állapotok események, így minden tevékenységet is esemény indít és esemény

zár. A célok tehát mindig eseménynek minősülnek.

Esemény: állapotjelző, így időigénye nincs. A tevékenységek megtörténtét (bekövetkezésüket), tehát az új

állapot létrejöttét jelzi.

Folyamatok tevékenységekre bontása

A folyamatok modellje különböző felhasználók számára készülhet. A felhasználók változó igényei szerint

különböző részletességű modelleket kell készíteni. Az elvárt részletességet folyamatok elhatárolható

tevékenységekre bontásával tudjuk biztosítani. A folyamatokat alkotó egyes tevékenységek elhatárolására nincs

minden esetre alkalmazható módszer.

Általánosan használható eljárásrend lehet, hogy első lépésben:

• az előkészítéssel kapcsolatos feladatokat (pl. felmérések, elemzések, engedélyezések, fedezetbiztosítások,

stb.),

• a megvalósítással kapcsolatos feladatokat (pl. tervezések, beszerzések, építések, gyártások, szerelések,

állapotváltozások, stb.),

• a befejezéssel kapcsolatos (pl. átadások, üzembe helyezések, összehasonlító elemzések, vizsgálatok,

értékelések, stb.),

• a teljes folyamattal bármikor kapcsolatba hozható feladatokat (pl. ellenőrzések, részelszámolások,

értékelések, vizsgálatok, stb.) különítjük el.

Egy ilyen rendszerű bontás eleve négy, egyenként több tevékenységet magában foglaló, un.

tevékenységcsoportot különíthet el.

Az előző bekezdés szerinti bontást követve a tevékenység-csoportokon belüli egyes tevékenységek nem azonos

"értékűek". Az egyes tevékenységeket a következő "értékrend" szerint is csoportosíthatjuk:

• főtevékenységek azok, amelyek a célelérés legfontosabb, legjellemzőbb, un. "vezérlő" feladatait jelzik. E

tevékenységek minden esetben csak egymás után végezhetőek el,


jellemzői.


• mellérendelt tevékenységek azok, amelyek a főtevékenységek megvalósítását segítik, tehát valamilyen módon

a főtevékenységekhez kapcsolódnak. E tevékenységek egymással és a főtevékenységekkel párhuzamosan

(egyidőben) is végrehajthatóak,

• melléktevékenységek azok, amelyek a folyamathoz kapcsolódnak, de megvalósításuk nem kötődik feltétlenül

az előző két tevékenységtípushoz. Ezek a teljes folyamattal bármikor kapcsolatba hozható feladatok.

Fontos ez utóbbi csoportosításnak az átgondolása, hiszen csak főtevékenységekből felépített/felépülő folyamat

esetén nincs különösebb értelme a szervezésnek, hiszen nincs lehetőség különböző tevékenység-kapcsolati

megoldásokra. A főtevékenységekből felépített folyamatot technológiailag kötött folyamatnak nevezzük.

(Például egy gépkocsival történő elindulás lehet pl. "technológiailag kötött", mert a végrehajtandó lépések csak

egymás után és sorrendcsere nélkül hajthatóak végre (kinyitjuk a gépkocsi ajtaját, beülünk, elindítjuk a motort,

kiengedjük a kéziféket, visszapillantó tükörbe nézünk, első fokozatba kapcsolunk, indexelünk, elindulunk).

A folyamat tevékenységekre bontása történhet a tevékenységek:

• végrehajtásának várható időigényessége szerint,

• végrehajtásában résztvevők elhatárolható köre szerint,

• jellege szerint,

• végrehajtásakor alkalmazott technológiák szerint,

• végrehajtása során igénybevett erőforrások fajtái szerint,

• folyamaton belüli jelentősége, fontossága szerint,

A folyamatok tevékenységekre bontásakor a több lépésben történő eljárás javasolható. A folyamatot a

későbbiekben ábrázolni kell és az ábrázolás során kedvező, ha az egyes tevékenységek várható időigényessége

között nincs nagyságrendi eltérés.

Az időtartamot a folyamat minden tevékenységét egész számban mérni képes idő-mértékegységben becsüljük

meg és folyamatos munkavégzést képzelünk el.

Például a tevékenységet:

• kb. 540 perc alatt lehet elvégezni folyamatos munkával,

• kb. 35 óra alatt lehet elvégezni folyamatos munkával,

• kb. 4 nap alatt lehet elvégezni folyamatos munkával,

Az egyes tevékenységek lehatárolása után meg kell fogalmazni azok jellemzőit, így:

• a megnevezését,

• a jelét,

• a végrehajtásához kapcsolódó jellemzőit, így a jellemző volumenét [V] és annak mértékegységét [meV].

A további, számszerűsíthető jellemzőket (költség-, munkaerő-, anyag-, eszközigényt) lehetőleg most ne adjunk

meg, mert "túlhatározott" lehet az adatszolgáltatás. )

Segítséget jelent, ha az adott folyamatról elképzelt/megismert információinkat egy ábrán, vázlat szinten

ábrázoljuk. Vízszintes vonalakkal (sávokkal) jelöljük a tevékenységeket, míg a tevékenységek kezdő- és

végpontjait határozott függőleges vonalakkal jelöljük. A sávok hossza legyen arányos a tevékenységek

végrehajtásának időtartamával. A tevékenységek kezdő- és végpontjai közötti kapcsolatokat a jelezni kell.

A folyamat kezdő- és befejező tevékenységeinek kivételével az összes többi tevékenység kezdő- és végpontja

kapcsolódjon más tevékenység(ek) kezdő- és végpontjaihoz. A tevékenységek kezdő- és végpontjai "nem

lóghatnak" kapcsolat nélkül.


jellemzői.


Tevékenység-kapcsolatok

A tevékenységek elkülönítésének módja segít abban, hogy milyen tevékenység-kapcsolatokban

gondolkodhatunk (egymásutáni-, párhuzamos- és átlapoló tevékenység-kapcsolatok).

Egymásutáni tevékenység-kapcsolatok esetén az egyes tevékenységek (a tevékenységeket az

időigényességükkel arányos vonallal/sávval jelöljük és azonosításuk nagybetűkkel történik) befejezése után

azonnal megkezdjük a következő tevékenység végrehajtását.

Ezt "befejezés-kezdés = 0" függőségi kapcsolatnak nevezzük.

33. ábra. A tevékenység-kapcsolatok. Forrás:http:// eki.sze.hu

Új elemként jelenik meg a C tevékenység sorában a két párhuzamos vonallal rajzolt D tevékenység. Ezt fiktív

tevékenységnek nevezzük. A fiktív tevékenység jellemzője, hogy nem igényel emberi közreműködést és nem

rendelünk hozzá erőforrásokat. Csak időigénye van.

A fiktív tevékenységek vagy megszakítanak egy tevékenységet (pl. fűnyírások között, gyomlálások között,

többrétegű festések között, stb. bizonyos időnek kell eltelni, míg a fű és a gyomnövények újra kinőnek, illetve a

festék megszárad. Ezt az elképzelést mutatja az ábra, hiszen a D tevékenység C1 és C2 -re bontja a C

tevékenységet.

Más esetekben a fiktív tevékenységek vagy "előkészítenek", vagy "befejeznek" egy tevékenységet. Például egy

építési munkánál a daru felállítása a panelek beemelésének előkészítéséhez kapcsolódik, míg pl. az utolsó festés

után meg kell száradni a festett felületnek. Így a fiktív tevékenységet vagy a megelőző, vagy a követő

tevékenységhez kapcsolhatjuk és annak megfelelően kaphat tevékenységjelet. Ezt jelzi az ábrán a C1f vagy C2f

jelölés lehetősége

- párhuzamos tevékenység-kapcsolatokra az jellemző, hogy bizonyos tevékenységek egyidőben hajthatók végre.

Ezek a tevékenységek általában függetlenek egymástól. Az egyidőben végrehajtható tevékenységek

időigényessége más és más. Általában a legnagyobb időigényességű tevékenység (A tevékenység) időigénye adja

meg a rendelkezésre álló időt. Az A tevékenység esetében a rendelkezésre álló idő megegyezik a

tevékenységidővel, míg a többi tevékenységnél a tevékenységidő kevesebb, mint a rendelkezésre álló idő.

A párhuzamos tevékenységkapcsolatok esetén az egyes tevékenységek vagy egyszerre kezdődnek (A és B),

vagy egyszerre fejeződnek be (A és C), vagy kezdésük és befejezésük nem kapcsolódik (A és D).

Bármelyik típusú tevékenység-kapcsolatról legyen is szó, minden tevékenység esetében az alábbi kérdésekre

kell felelni a függőségi kapcsolatnak:

• mikor kezdhető legkorábban a tevékenység végrehajtása?

• mikor kell legkésőbb a tevékenységet befejezni?

Az előzőek szerint minden tevékenység esetében úgy a kezdésnek, mint a befejezésnek kapcsolódnia kell

valamely más tevékenységhez (kivétel a folyamatot kezdő és befejező tevékenység). Természetesen a

tevékenységek kezdése és befejezése több tevékenységhez is kapcsolódhat.

A vállalati gyakorlatban a szervezési munka eredményét dokumentáló irat (SZMSZ) alapján készíthető el

a szervezeti felépítést bemutató organogram.


jellemzői.


A Szervezeti és Működési Szabályzat (SzMSz) egy vállalkozás egyik legfontosabb okmánya és

szabályrendszerét tartalmazó füzet. Az SzMSz tartalmi elemei, kell hogy legyenek a vállalkozás szervezeti

felépítése, működési területe, a beosztások közötti alá- és fölérendeltségi viszonyok, utasítási-, ellenőrzési-, és a

felügyeleti rendszer, a belsőellenőrzés rendszere. Az SzMSz tartalmazza a belső kommunikációs csatornákat, a

belbiztonsági lépéseket, amiket mindenkinek be kell tartania. Az SzMSz tartalmaz még minden olyan szabályt,

ami mindenkire, vagy a jól elkülöníthető munkakörökre vonatkozik. Az SzMSz a munkaszerződés és a

Munkaköri leírás melléklete. A szervezet működését leíró, keretbe foglaló dokumentum a Szervezeti és

Működési Szabályzat.

34. ábra. Az WYXZ vállalat organogramja. Forrás: http://lilium.hu

Összefoglalás

A szervezés feladata tehát a jövőben végrehajtandó/megvalósuló folyamatok modellezése. Mindig a jövőt

szervezzük. a folyamat végrehajtása során erőforrásokat kell felhasználnunk. a folyamatokat az jellemzi, hogy

végrehajtásuk időt, pénzt, munkaerőt, gépeket-eszközöket,anyagokat igényel. A folyamatszervezésben

modelleket használunk, amelyeket különféleképpen csoportosítottunk.

A folyamat sikeres modellezése azon is múlik, hogy a célok kitűzése helyesen történt-e, és figyelembe vettük-e

az alábbiakat?

• a növekedés semmilyen területen nem határtalan,

• a változások ritmusa felgyorsult,

• a jövő nem hasonlít szükségszerűen a múltra,

• több alternatív jövőképünk van/lehet,

• az előrejelző módszerek fejlődésével a bizonytalanság csökkenhet,

• a jövőt alakító tényezők összefüggő rendszert alkotnak.


X. rész - A települési folyékony hulladék kezelés szervezésének

kérdései

Bevezetés

Cél: a tanuló megismeri a közművállalatokra jellemző programozás módszerét.

Követelmény: hogy ismerje a közművállalat kialakításának programozási módszerét.


19. fejezet - A programkészítési folyamat elve

Bevezetés

Cél: a tanuló legyen tisztában azzal, hogy a különféle szervezeti-vezetési formák önmagukban is gazdasági-

gazdálkodási eltéréseket is jelentenek.

Követelmény: hogy a tanuló ismertetni tudja a gazdálkodás eredményességének elemeit.

A csatornázás kezdetei

A rómaiak magukkal hozták magas vízkultúrájukat: vízvezetékek, fürdők, csatornák épültek. Az i.sz. III.

században a középületekben és lakóházakban vízöblítéses illemhelyek voltak. A szenny- és csapadékvizeket

csatornahálózat gyűjtötte össze és vezette a Dunába. A népvándorlás viharos évszázadaiban a római közművek

nagy része elpusztult.

A középkor technikai forradalmának egyik eleme a vízvezetékek és vízemelő szerkezetek elterjedése volt.

Budán a királyi vár vízemelő szerkezete (1416), majd Mátyás uralkodása idején, a közlekedőedények elvén

működő vízvezeték épült. Ebben a korban a vízellátás változatos, leleményes megoldásaival kiáltó ellentétben

volt a csatornázás iránti érdektelenség. A szennyvizek az utcák kövezetén folytak, a járványok állandó veszélyét

hordozva.

35. ábra. Római kori víz,- és szennyvízlétesítmény. Forrás: Wikipédia

36. ábra. Titus Flavius Vespasianus (9. november 17. – 79. június 24. Forrás: Wikipédia

A programkészítési folyamat elve


Fia, Titus szót emelt például az ellen az adó ellen, amit apja a városi nyilvános vizeldékre kivetett. Vespasianus

feleletül átnyújtott neki egy pénzdarabot ami ebből az adóból származott, s azt kérdezte: „van szaga?” amikor

Titus elismerte, hogy nincs, az apja folytatta: „Pedig a vizeletből származik.” (Innen ered a latin mondás:

Pecunia non olet, azaz a pénznek nincs szaga.)

Később, a városok fölösleges vizeit a területükön átfolyó patakok vezették le, de ezek hamar bűzös mocsarakká

váltak, s így, a tömegkatasztrófával fenyegető kolera állandó melegágyát jelentették. Hazánkban, például a

Rákos-árok szabályozását 1740-ben végezték el, mert a kis esésű vízfolyás, a városfalakon kívül létesített új

városrész szennyeit már nem lett volna képes elszállítani.

A középkorban, majd a török hódoltság alatt fellépő járványok, főleg a pestis leküzdésére, egyes magyar

városok rendeleteket adtak ki. Előírták a házak, utcák tisztán tartását. Elrendelték az udvarok, utak szerdán és

szombatonkénti seprését, a szemét kihordását a városból, az utcai lefolyók és árkok vízzel való kimosását.

A szennyvíz és a szemét eltávolítása ebben az időben nem sok gondot okozott a város lakóinak. Az árkok és a

Duna minden szennyet eltüntettek. A belső területeken már megjelentek a föld alatti csatornák, eleinte a

csapadékvizek, később a szennyvizek elvezetésére is.

Az első szennyvízcsatornák Budapesten (1780-1868)

Budapest általános csatornázását megelőző korszakokban, a csatornák építésénél egyrészt, minél rövidebb úton

igyekeztek a Dunát elérni, másrészt, a csatornák szelvényeit nem a szükségletnek megfelelően építették ki,

hanem jelentősen túlméretezték. A Duna-balparti csatornák közül a legrégebbi, az 1780-ban épült Zsibárus és

Kötő utcai (jelenleg Párisi utca, Pesti Barnabás utca és Március 15. tér)alatti csatorna, amely az Invalidus ház

(mai Fővárosi Önkormányzat) szennyvizeit vezette a Dunába. Ugyanebből az időből származott a Hal téri (Duna

és Irányi utcák közötti) csatorna is. Az építésben közrejátszhatott, hogy az épületektől minden eszközzel

igyekeztek távol tartani a minduntalan fellépő járványokat.

A Duna-jobbparti városrészek csatornaépítkezéseinek története olyan pontossággal nem követhető nyomon,

mint Pesten. Óbuda csatornázása a hegyvízlevezető árkokból alakult ki. A Cserepes, Nagyszombat, Galagonya,

Dereglye utcákon, a Szépvölgyi úton, a Harcsa és a Kavics utcában nyílt árkok vezették el a záporvizeket és a

szűk területre összezsúfolódott épületek utcára kifolyó szennyvizeit is. A Duna két partján egységes csatornázás,

a főváros egyesítéséig nem alakult ki.)

A lakossági szennyvizek tisztításának története

A lakossági szennyvizek mennyisége, minősége az emberiség életvitelével együtt változott. A legutóbbi két

évszázadban vált egyértelművé, hogy elhelyezését, ártalom-mentesítését, az általuk okozott problémát

valamilyen szabályozással kordában kell tartani. A fejletlenebb országokban nagyon sok helyen még ma is

előfordul, hogy a szennyvizek magában a vízfolyásban keletkeznek, hiszen a lakosság ott tisztogatja a ruháit. Ha

már fúrt kútból történik a vízellátás, vagy akár vízvezetékes is legyen a vízellátás, a szennyvízelvezetés még

nincs szükségszerűen kiépítve, azaz semmilyen gyűjtőcsatorna rendszer nincs. Ilyenkor természetes, hogy a

szennyvizet a legközelebb eső felszíni befogadóba vezetik be. A ritkán lakott területeken ez még ma is elég

széleskörű gyakorlat, de megfigyelhető a fejlődő országok olyan nagyvárosaiban is, mint Kalkutta, Bangkok,

Manila vagy akár Dzsakarta. A szennyvizek talajra történő kiöntözése, vagy különböző vízfolyásokba történő

bevezetése mindaddig nem okoz különösebb problémát, amíg a talaj mikroorganizmusai, illetőleg a vízben élő

különböző baktériumok révén rendelkezésre álló öntisztító kapacitás képes feldolgozni a szennyező anyagot.

Az urbanizáció folyamatos növekedésével mind a fejlettebb, mind a fejlődő országokban az életvitel úgy

módosul, hogy egyre nagyobb mennyiségben történik a szennyvizek összegyűjtése. Bár a szennyezőanyag

koncentrációk nagyon eltérő mértékben alakulhatnak, esetenként igen nagy koncentrációk is jelentkeznek. Ilyen

nagy mennyiségben keletkező szennyvizet már semmiképpen nem lehet a talajra öntözni tápanyag-tartalmának

hasznosítására. A szennyvizek tisztítása így megfelelő műszaki lehetőséget igényelt, hiszen a terhelés

rendszerint a befogadók öntisztulási képességét messze meghaladja. Az ilyen igény következménye lett a

különböző bonyolultságú és jellegű mesterséges tisztítási módszerek – mint a mechanikus, kémiai és fizikai

tisztítások – kiépítése.

A mesterséges szennyvíztisztítási technológiák ellenőrzésére megfelelő műszerezettség alakult ki, ami a

szennyvíztisztítás fejlesztésében az elmúlt mintegy 10 évtizedben a különböző tápanyagok eltávolítási

módjainak kialakítását, a minél kisebb térfogatban történő szennyvíztisztítás kiépítését, intenzifikálását,

valamint a befogadókra veszélyes, nehezen bontható vagy toxikus szennyező anyagok minél hatékonyabb

http://hu.wikipedia.org/wiki/Titus_Flavius_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r



visszatartását jelentette. Valamennyi technológia kisebb-nagyobb mértékben a biológiai folyamatok

hasznosításán, a szennyező anyagok „természetbaráttá” alakításán alapul.

Annak ellenére, hogy a lakossági és ipari szennyvizek tisztításának a fontosságát egyre szélesebb körben

ismerték fel, és szükségesnek ismerték el, a szennyvíz tényleges tisztítása mindig a lehető legkisebb költséggel

kellett, hogy történjen. Ez azt jelentette, hogy a szabványok vagy előírások által megkövetelt minimális

mértékben történt csak meg a szennyvizek tisztítása, a feladat fontosságát felismerve, mintegy „tűzoltás”

jelleggel. Ez azt jelenti, hogy csak akkor kerülhetett sor a szennyvíztisztítás minőségének javítására, ha a külső

ráhatás erősödött, vagy a hatóságok fokozták a felügyeletet, ellenőrzést. A szennyvíztisztítás szükségszerű

kifejlesztésére a végső lökés végül is a környezet utóbbi időben jelentkező vissza nem fordítható

minőségromlásának az egyértelmű érzékelése, dokumentálása volt.

A probléma mélységének megértése minden esetben a szennyezés mennyiségének a pontosíthatóságától függ,

valamint annak az ismeretétől, hogy mire is képes az adott szennyezésekkel szemben a szennyvíztisztítás.

Alapvető fontosságot jelentett ilyen tekintetben a megfelelő és széles körben elfogadott mérési módszerek

kialakulása. Ilyeneknek tekinthetők jelenleg az úgynevezett össz-paraméterek, mint a biológiai oxigénigény

(BOI), kémiai oxigénigény (KOI), vagy a szerves széntartalom (TOC), vagy az egyedi komponensek megfelelő

mérési lehetősége. Sok új szintetikus vegyület kerül folyamatosan kifejlesztésre, melyek jelenleg valamilyen

hányadban természetesen a szennyvizekbe kerülnek a technológiákból vagy akár azok felhasználásából.

Ezeknek a teljesen új anyagoknak ugyanakkor nem ismerhetjük a környezetre gyakorolt hosszú távú hatásait,

ami a szennyvíztisztítás fejlesztésének az irányvonalát jelölhetné ki. Ilyen anyagok voltak a múltban, és azok ma

is az impregnáló szerek, növényvédő szerek, rovarölő szerek, továbbá a szélesebb körben ismert detergensek is.

Ennek megfelelően a szennyvíztisztítás fejlesztése szükségszerű, hogy mindig egy lépéssel a különböző

hatóanyagok, vegyszerek fejlesztése mögött járjon. A különböző vegyszerek BOI-ban, azaz biológiai

oxigénigényben kifejezett környezetszennyező hatása sem egyértelmű, hiszen számos esetben a

mikroorganizmusok nem is képesek az új szintetizált anyagok lebontására. A különböző anyagok ilyen esetben

egyrészt a szennyvíztisztítás iszapjába kerülnek megfelelő adszorpció révén. Ha valamilyen mértékben

lebontásra kerülnek, a lebomlás mértéke nem kellően pontosítható. A szennyvízből történő eltűnésüket lehet

csak megállapítani az olyan módszerekkel, mint a gázkromatográfia, vagy folyadék-kromatográfia. Hogy mivé

alakultak át, a megfelelő standard hiányában csak következtethetjük. A termékek azután nem szükségszerűen

tűntek el a környezetünkből, sőt ártalmatlanításuk sem minden esetben egyértelmű. A tisztítás ezeket a

komponenseket illetően számos esetben nem több mint egyszerű fázis-transzformáció, vizes fázisból szilárd

fázisba történő átvitel. Nem zárható ki, hogy részleges biológiai lebontás esetén a szennyvíziszapban maradó,

vagy akár a szennyvízben maradó komponensek nem jelenthetnek nagyobb veszélyt a környezetre, mint maguk

a kiindulási vegyületek.

Végül azt is meg kell jegyezni, hogy a szennyvíztisztításban a fejlesztés szükségszerűen lassú. Ez elsősorban

annak tulajdonítható, hogy a központi szennyvíztisztító telepek nagy területekhez tartoznak, melyeket megfelelő

kapacitással és megfelelő előrelátással próbálnak építeni, hogy legalább egy generációt kiszolgáljanak.

Ugyanakkor a tisztítás igénye esetenként ennél gyorsabb időszakonként változik, fokozódik. Ennek eredménye,

hogy bizony egy adott telepen esetenként 20-30 év is eltelik, amíg egy új technológia, egy új lehetőség

bevezetésre kerülhet.

A szennyvíztisztítás kezdetei

A szennyvíztisztítás megjelenése már az olyan ősi kultúráknál, mint az egyiptomi, valamint a római

megfigyelhető. Az ősi Rómában a város egy részét csatornázták a szennyvíz összegyűjtésére, míg a város más

részein emésztőgödrökben gyűjtötték össze a folyékony hulladékot. Az utóbbiak anyagát megpróbálták a

mezőgazdaságban újrahasznosítani, míg a szennyvízcsatornán összegyűjtött folyékony hulladék a Tiberisen

keresztül a tengerbe került.

A szennyvíztisztítás ugrásszerű fejlődése az elmúlt század második felében kezdődött. A szennyvíz elhelyezési

problémája ugyan már a század közepén London csatornázását eredményezte, a szennyvíz befogadója ezt

követően még évtizedekig a Temze maradt. A szennyvíz veszélyességét a különböző járványok terjedése

vonatkozásában is hamarosan felismerték, amikor Robert Koch 1876-ban izolálta a bélfene, a tuberkulózis és a

kolera baktériumait, és bebizonyította, hogy a fertőzés a vízzel terjed (Imhoff, 1998).

Az Egyesült Államok 19. század végén megindult rohamos iparosítása is hamarosan a nagyvárosok

környezetében lévő befogadók rendkívüli mértékű elszennyeződését eredményezte. Ez is szükségessé tette

valamilyen szennyvíztisztítási lehetőség kifejlesztését. Az első kísérletek a talajon történő szennyvízszűréshez

kapcsolódtak az 1870-es évek során. Ebből előbb a durvább talajszűrés, majd később a csepegtetőtesthez



hasonló szűrőrendszerek fejlődtek ki. Az utóbbi szennyvíztisztítási módszer tökéletesítése Angliához kötődik,

ahol az éghajlati viszonyok lehetővé tették annak az egész évben folyamatosan történő működtetését.

Természetesen ezt megelőzően, ahogy már említésre került, az 1800-as évek második felében a nagyvárosok

csatornázásának a megoldása volt az emberiség alapvető feladata. Ezzel ugyan a szennyvíz szennyező

anyagainak eltávolítását a folyókra bízták, vagy a folyók befogadóira, a tengerekre, de a nagyvárosok

közegészségügyi helyzete lényegesen javult. A nagy járványok a század végére tulajdonképpen megszűntek. A

szennyvíz ilyen értelmű befogadókba történő bevezetése ebben az időszakban magával hozta azoknak a

túlterhelését, amit azután nagyon gyorsan meg kellett szüntetni. Mivel a világon, de különösen a fejlettebb

államokban, a nagyvárosok mindenhol folyóra települtek, a folyók szennyezése vagy túlterhelése évtizedeken

belül bekövetkezett. Talán érdemes megjegyezni, hogy az első igazán nagyméretű városi szennyvíztisztító

rendszer kiépítése 1842-ben, Hamburgban kezdődött. A többi nagyváros mintegy 25 év késéssel követte

Hamburg példáját. Ma a lakások bekötése a csatornahálzatba a fejlett országokban általában 90 % körüli, a

fejletlenebb országokban ez az érték sokkal kisebb. Érdekes talán megjegyezni, hogy Magyarországon a 2000-es

év fordulóján ez az érték csak 50 % körül volt, bár mintegy 10 éves fejlesztés eredményeként ennek a 70-75 %-

osra történő növekedése van jelenleg célként megjelölve.

Mint a korábban említett csatornázás általános kiépítéséből várható volt, a lakossági és ipari szennyezések igen

rövid időn belül tönkretették a folyókat. Ezek ugyanakkor a sűrűbben lakott térségekben szükségszerűen ivóvíz

forrását is jelentik a lakosság számára. Nagyon sok nagyváros ivóvíz-ellátása a rajta keresztül folyó vízfolyam

parti szűréssel történő megtisztításával illetőleg annak a lakosság részére történő elosztásával történik. Mivel a

folyók szennyezése az ivóvízforrás, vagy nyersvíz szennyezését is jelentette, egyre fokozódó tisztítást kellett az

ivóvíz ellátás céljára alkalmazni, ami fokozódó költséget jelentett. A vízfolyások minőségének a sürgős

szabályozása ezért is vált hamarosan állami, hatósági feladattá.

A szennyvíz megtisztítását illetően az első nyilvánvaló feladat a szennyvíz zavarosságának megszüntetése,

nagyobb lebegő szennyezéseinek eltávolítása volt. Ennek megfelelően a legelső szennyvíztisztító műtárgyak a

szűrők vagy rácsok lettek. Beépítették azokat mind a folyóba történő befolyásnál, mind azt megelőzően valahol

a csatornaszakaszban. (Dunbar, 1907; Frühling, 1910). A lebegő anyag ilyen értelmű eltávolítására azért is

szükség volt, hogy a szennyvíz átemelő szivattyúkat a károsodástól megvédjék. Komolyabb hatású

szennyvíztisztítást az jelentett a kezdeti időszakban, hogy a szennyvizet nemcsak szűrték és átemelték, hanem

azt kombinálták egy úgynevezett előülepítéssel is. Az ilyen kezelés során a KOI-ben, vagy BOI-ben mérhető

szennyező anyagnak mintegy 1/3-a ülepedett ki a szennyvízből. Az `50-es évekig a műszakilag fejlettebb

országokban is gyakorlatilag a mechanikus tisztítás volt a meghatározó. A biológiai tisztítás rohamos

fejlesztésére csak azt követően került sor (Sickert, 1998). Az előülepítés bevezetésével azonban a

szennyvíztisztító műtárgyak száma is nőtt, s a tisztításra alkalmas műtárgysort is ténylegesen szennyvíztisztító

telepnek lehetett nevezni.)

Az előülepítés elterjedésével párhuzamosan a keletkező szennyvíziszappal is tenni kellett valamit. A korábbi

évtizedekben a csepegtetőtestes és azt követően az eleveniszapos tisztítás fejlesztésénél már bebizonyosodott,

hogy aerob mikroorganizmusokkal a szennyezőanyagok megfelelőképpen átalakíthatók az oldott formából

lebegő formájúvá alakíthatók. Ez a szennyvíztisztítás meghatározó lépése, hiszen a cél a maradék vizes fázis

szennyezettségének a szükséges csökkentése. A szennyvíztisztítók esetében azonban a keletkező primer iszap

problémája még a szekunder iszap feldolgozási igénye előtt bebizonyította, hogy ha a szennyvíziszapot

megfelelő ideig stabilizálják, anaerob körülmények között állni hagyják, abban anaerob lebomlási folyamatok

mennek végbe. Az ilyen lebomlás intenzitása a hőmérséklet emelésével tovább volt javítható. Az anaerob

iszapstabilizálás eredménye részben a leülepített anyag mennyiségének a csökkenése lett, hiszen annak egy

részéből metán és széndioxid keletkezett, másrészt a tapasztalatok alapján az anaerob módon feldolgozott vagy

stabilizált iszap vízteleníthetősége változott igen kedvezően, ami a keletkező iszap vagy elhelyezendő iszap

mennyiségét csökkentette nagymértékben. További kedvező hatásként tapasztalták, hogy az anaerob

stabilizáción átesett, megfelelően víztelenített iszap hosszabb tárolás alatt, netán segédanyagokkal, más szerves,

elsősorban mezőgazdasági hulladékokkal keverve komposztálható. Az így kapott terméket a mezőgazdaságban

sokkal jobban lehet hasznosítani. Hasonlóképpen nyereség volt a rothasztás során keletkezett gáz is, ami a

kezdeti időszakban fűtésre, később villamos energia előállítására hasznosult.

Mivel a szennyvíztisztítás kezdeti időszakában a feladat tulajdonképpen a csatornarendszer kialakítása, ülepítő

medencék tervezése és építése volt, a szennyvíztisztítással gyakorlatilag csak építészmérnökök, kultúrmérnökök

foglalkoztak. Más szakmai csoport egyáltalán nem volt még érdekelt a felmerülő problémák megoldásában,

kutatásában. Az első világháborút megelőzően és azt követően az első évtizedben ennek megfelelően a fejlesztés

az ülepítő medencék, valamint a szükségszerűen kapcsolódó iszapfermentáció fejlesztését jelentette. A

komolyabb fejlesztési igény csak később jelentkezett az iparosodottabb területeken, Angliában, Amerikában,



Németországban. A fejlesztés gyakorlatilag ebben az időszakban még csak a kombinált ülepítő-rothasztó

egységek, mint a kétszintes ülepítők kialakítását eredményezte.

A kutatások kezdeti eredményét jelentette a fermentáció intenzifikálása. Tisztázódott, hogy a fermentáció ideje,

hőmérséklete a gázhozamot megfelelőképpen befolyásolja. Egyértelművé vált, hogy a mezofil, 33 °C körüli

hőmérséklet a legkedvezőbb az iszaprothasztás céljára. Ezeknek az ismereteknek a gyakorlati alkalmazására

azonban nem került sor a felismerésüket követő első évtizedekben, hiszen ekkor még nem építettek fűtött

anaerob rothasztókat, túlzottan költségesnek találták azokat. Később ugyan a termofil anaerob stabilizáció

kedvező hatása, illetőleg eredménye is egyértelművé vált, nevezetesen, hogy azok a patogén

mikroorganizmusokat sokkal hatékonyabban eltávolítják a biomasszából, azonban ezt is csak jóval később, több

évtized után hasznosították olyan szennyvíztisztítókban, mint Moszkva, Los Angeles és számos nagyváros

szennyvíztisztítója.

A települési folyékony hulladék a szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül el nem

ényeinek és egyéb

helyi közműpótló berendezéseinek ürítéséből, a nem közüzemi csatorna- és árokrendszerekből, valamint a

gazdasági, de nem termelési, technológiai eredetű tevékenységből származik.

A civilizáció egyik fontos fokmérője lett a szennyvízkezelés minősége, kultúrája. A higiénikus, minden igényt

kielégítő helyes szennyvízkezelés megvalósítása nem csak akarati, vagy kulturális kérdés, hanem finanszírozási

kérdés is, mivel rendkívül drága.

Éppen ezért, a szennyvízrendszerek kiépítése rendkívüli figyelmet és szakértelmet igényel. A megfelelő

színvonalú rendszer megvalósításához társadalmi összefogás szükséges, a politikai döntéshozók, az

önkormányzatok, helyi szervezetek, a lakosság, a technológiát biztosító műszaki háttér, a bankok, a civilek és

még kitudja mennyi érdekelt közös elhatározása szükséges hozzá. A jól kiépített szennyvízrendszer az, amelyről

nem tudják, hogy létezik! Ez azt jelenti, hogy olyan színvonalú működést kell elérnünk, hogy az érintettek felé

semmiféle zavaró jel ne képződjék.

Ezt az ideális állapotot elérni csak programkészítéssel lehet elérni.


A hulladékgazdálkodási tervezés többlépcsős folyamat, amelynek elemei:

• a helyzetelemzés,

• a jövőkép és a célok, prioritások meghatározása,

• a tervezés (a célok megvalósításához szükséges feladatok és eszközök, azaz a program meghatározása),

• a megvalósíthatóság vizsgálata, -prognózis,

• a megvalósítás (kivitelezés),

• monitoring, ellenőrzés és értékelés.

A programkészítés folyamata

A programkészítés gyakorlatilag három fő részből áll, amely fő munkarészek számos további tevékenységre

bonthatók:

1. előkészítés,

2. a program megalapozása,

3. a program kidolgozása.

1. Előkészítés

• A programkészítés külső és belső feltételeinek, céljainak, tartalmának, szervezeti kereteinek körvonalazása.

• Előzmények felderítése.



• Erőforrás igény.

• Intézményi feltételek.

• Program hatálya, kiterjesztése.

2. Megalapozás

• Meglévő információbázis és rendelkezésre álló tervek kiértékelése

• Település jellemző sajátosságainak vizsgálata.

• Elfogadott tervek, programok áttanulmányozása.

• Információgyűjtés (pld. illegális szemét, közterületek szemetessége, stb.)

• Állapotfelmérés, általános adottságok feltárása (természeti, gazdasági, társadalmi, infrastrukturális);

• a környezetet érő hatások, terhelések, emisszió;

• környezetállapot jellemzők;

• környezeti, tájökológiai folyamatok, trendek (dinamikus megközelítés, értékelés);

• a hulladékgazdálkodás eddigi gyakorlata, a javítására tett intézkedések

• vagy arra irányuló tevékenységek.

• Állapotértékelés, érték és problémakataszter kialakítása.

• Jelenlegi helyzet és a jövő összevetése ajánlások megfogalmazása a program készítéséhez.

3. Program kidolgozása

• A célok és prioritások meghatározása

• Feladatok, eszközök, megoldások meghatározása

a. A program készítés lépései

• Problémák és okai

• Célok

• Megoldási alternatívák

• Eszközök

• Ellenőrizhető eredmény

b. A megvalósítás eszközei:

Beruházások, fejlesztések, rekonstrukciók megvalósítása;

Jogi, műszaki, gazdasági szabályok alkalmazása;

• Információ rendszer fejlesztése;

• Kutatások tervezési fejlesztési feladatok végrehajtása;

• Tudatformálási, oktatási feladatok ellátása, tájékoztatás biztosítása;

• Együttmőködés, koordináció biztosítása.



c.) A program összeállítása

d.) Egyeztetések

e.) Jóváhagyás, programhatályának kihirdetése

f.) Lakossági elfogadtatás

A siker biztosításának alapja:

• a lakosság,

• az önkormányzat,

• a közszolgáltatók közös összefogása.

Összegzés

A szennyvíztisztítás napjainkig vezető történetét, folyamatait mindig a bonyolultság, az összetettség jellemezte.

Az eltelt időszak több mint felében a szükséges elméleti háttér ismeret szinte teljesen hiányzott. Az üzemek

ennek ellenére sikeresen működtek. Üzemeltetőik nem igen tudták, hogy eredményeiknek mi is a magyarázata.

A kezdeti időszakban a kultúrmérnökök feladata volt a szennyvíztisztítók tervezése, építése, és ők ki is

alakították a megfelelő módszereket, amivel megfelelő tapasztalatra tettek szert. Az eredmények a legtöbbször

kielégítették az elvárásokat. A szennyvíztisztítás ebben a kezdeti időszakban erősen szakmaorientált

tevékenység volt különösebb tudományos háttér vagy magyarázat nélkül. Természetesen ezt követően a

mérnökök fejlesztették a szükséges ismereteiket, és sikeresen átalakították a szennyvíztisztítás technológiáját.

Helyes rendszer kialakítása csak programkészítés mentén lehetséges, a programkészítés folyamata, kidolgozása

az alapja a problémamentes működtetésnek.


20. fejezet - A települési folyékony hulladék kezelés gazdasági vonatkozásai

Bevezetés

Cél: a tanuló legyen tisztában a szennyvízkezelő vállalkozások működési sajátosságaira.

Követelmény: hogy a tanuló az adott technológia függvényében választ tudjon adni az üzemszervezés jellegű

kérdésekre.

Mielőtt a szennyvízrendszerek gazdasági vonatkozásait taglalnánk, ismerjük meg a szennyvízkezelés

folyamatát.

A technológiában használatos szennyvízelvezetés fogalma minden esetben magába foglalja

• a gyűjtés (csatornarendszer),

• a kezelés (tisztítás, előtisztítás), és

• az elvezetés, ill. elhelyezés (befogadóba vezetés, hasznosítás, iszaplerakás) teljes láncolatát.

A szennyvíztisztítási rendszer egyrészt az elhelyezés módjától, másrészt az érkező szennyvizek minőségétől

függő célszerűen megválasztott technológiák sorozata.

37. ábra: Kezelés nélküli elhelyezés. Forrás: OXIGEN~1.PPT.Clement,VKKMT

Szennyvizek gyűjtése, csatornázás

A szennyvizek gyűjtése alapvetően két főcsoportra osztható:

1. elválasztott rendszerű csatornák,

2. egyesített rendszerű csatornák.

A települési folyékony hulladék

kezelés gazdasági vonatkozásai


Az elválasztott rendszerű csatornázás alatt települések esetében a szennyvíz és a csapadékvíz külön-külön

történő gyűjtését és a befogadóba való juttatását kell érteni. Az egyesített rendszerű csatornákban a kettő

gyűjtése és elvezetése együtt történik. A csatornák tervezésére, méretezésére kialakult gyakorlat van, melyet az

építőmérnökök tanulmányaik során megismernek. A csatornázásnak két környezetvédelmi szempontból fontos

problémája van:

1. a szennyvízátemelők, mint gépészeti berendezések problémája, valamint

2. a hálózatban előálló minőségváltozás és szaghatás problémája.

A szennyvízátemelőkre akkor van szükség, ha a szennyvíz a csatorna teljes hosszában nem vezethető el

gravitációsan. Ilyenkor az átemelőkben szivattyúkat alkalmazunk, melyek védelmére korábban ülepítőket,

rácsokat, homokfogókat építettek be. A dugulásmentes szivattyúk ezt a problémát megoldották.

Kommunális szennyvizek tisztítása

A települési szennyvizek tisztítási lépcsőit a gyakorlat három fő csoportba osztja:

• mechanikai tisztítás, ezen belül a mechanikai előtisztítás

• biológiai szennyvíztisztítás, ezen belül a mesterséges egy- és többlépcsős tisztítási módok, a különféle

természetes tisztítási módok (tavas, talajszűrés, öntözés), valamint

• a III. tisztítási fokozat, mely magába foglalja a tápanyag-eltávolítást (foszfor, nitrogén), a fertőtlenítést és

különböző fizikai-fizikokémiai eljárásokat (pl. a fordított ozmózis elvének alkalmazását).

Az elsődleges (mechanikai) tisztítás technológiái:

• szűrés durva és finom rácson (rácsok, gerebek, szűrők)

• homokfogás (gravitációs és levegőztetett homokfogók)

• ülepítés és centrifugálás (előülepítők, centrifugák, hidrociklon)

• olaj- és zsírtalanítás (olajfogók, zsírfogók)

• derítés (vegyszerbekeverők, flokkulátorok)

A másodlagos (biológiai) tisztítás technológiái:

• csepegtetőtestes technológia (csepegtetőtest + utóülepítő)

• eleveniszapos technológia (levegőztető medence + utóülepítő recirkulációval)

• diszperz rendszer (fakultatív stabilizációs tó)

• anaerob rothasztó (fűtött rothasztó berendezés)

A harmadlagos (fizikai-kémiai) tisztítás technológiái:

• finom lebegőanyag eltávolítás (homokszűrő, mikroszűrő)

• kolloid- és foszforeltávolítás derítéssel és kicsapással (vegyszerbekeverő + ülepítő)




38. ábra. A vízszennyezés csökkentésének lehetséges módszerei

39. ábra. Tisztító telep általános sémája. Forrás: http:// vizak.hu

A szennyvízkezelés és szennyvíziszap kezelés gazdasági vonatkozásai

A szennyvíziszap kezelése pénz kérdése, hiszen ha nincs meg rá az anyagi keret, csupán elméletben

születhetnek megoldások, gyakorlatban pedig megvalósíthatatlanok maradnak. A megvalósítható ág

vizsgálatához viszont a szennyvíztisztító telepek esetében a költségeket és hasznokat kell mérlegelnünk, kell.

Mindenekelőtt arra a megállapításra kell, hogy jussunk, hogy a műtárgyak méretétől függ a szennyvíztisztító - és

az iszapkezelő kapacitás. Nagy valószínűséggel az összköltség a nagysággal arányosan nő, azonban az egységre

vonatkoztatott költségek csökkennek a méretgazdaságossági elvnek megfelelően

Első lépésként a költségeket csoportosítanunk kell.

Vizsgálni kell

• a kezelés,

• a szállítás,

• az elhelyezés és

• a hasznosítás költségeit, amelyek mellett az értékcsökkenés mértéke is mérvadó mutató. Az utóbbit a

beruházásokkal valamint azok előkészítésével kapcsolatos költségek megfelelő %-os hányadaként kapjuk

meg.

Az iszapkezelés és –elhelyezés technológiai fázisai eltérő tényezőktől függnek. A flotációs sűrítés a vízhozamtól

(iszaphozamtól), a sűrítés a térfogattól, az iszap elhelyezés az iszaphozamtól, a vákuumszűrés pedig a

szűrőfelülettől függ.




A mezőgazdasági elhelyezéssel kapcsolatos az a probléma, hogy bár az iszap folyamatosan keletkezik, a

kihelyezés inkább szakaszosnak nevezhető. Ennek következtében körülbelül féléves átmeneti tározással is kell

számolni. Ekkor viszont az iszap eredeti tulajdonságai is változnak (nedvesség- és tápanyagtartalom stb.)

A szemét- és a víztelenített szennyvíziszap közös depóniában történő szakszerű együttkezelése új lehetőséget

nyújt a gazdaságossági szempontok megvalósulására, így csökkenthetők a szállítási távolságok, és velük együtt

a költségük is.

A felgyorsult anaerob folyamatok miatt a humifikálódott anyagot szakaszosan ki lehet termelni és ennek

következtében hasznosítani is lehet.

A szállításnak többféle módja van. Leggyakrabban tengelyen történik. Ennek költsége a szennyvíziszap

nedvességtartalmától függ. Emellett még a csővezetéken történő szállítás tűnik leginkább lehetőségnek. A

csővezetékes megoldást a gazdaságossága teszi előnyössé, azonban több tényező is befolyásolja ennek

megvalósíthatóságát. Ilyen a terület tartós igénybevételének lehetősége, a nedvességtartalom és a szállítási

távolság is.

A szállítási mód megválasztásának két fő szempontja van:

• a szállítási távolság és a

• nedvességtartalom.

Ezek mellett az iszap mennyiségét, szállítási idejét és a hőmérsékleti állapotokat is figyelembe kell venni. Az

iszap kihordásánál a következő feltételrendszert kell vizsgálat tárgyává tenni:

Az iszapkezelés költségei, a szállítás kiemelésével

Az iszapkezelés jelentős energiafelhasználást igényel, amely az igénybe vett technológiai elemek számától

függően nő. A költségeket csökkentheti többek között az anaerob rothasztás során kinyert biogáz hasznosítása.

Az iszapkezelésnél használt technológiai rendszer megválasztása az előző fejezetben taglaltak szerint történik,

mert ez a részfeladatok kapcsolódásának általános feltételrendszere.




40. ábra. A szennyvíztelep helye az agglomerációs kezelésben. Forrás: települési szvíz-aggl.dr.

41. ábra. A szennyvíztisztító telep kapacitás- és terhelés változása. Forrás: 67_6_eloadas[1].pptv Tamás János

A szennyvíztisztító telep kapacitás- és terhelés változása

a. kapacitás csökkenés a szigorúbb követelmények miatt,

b. kapacitás csökkenés a nem megfelelő karbantartás következtében,

c. a kapacitás beruházással történő növelése,




d. a kapacitás növelése optimalizálással

A szennyvíztisztító telep működését biztosító tényezők

A) Adminisztráció

1. A telep vezetésére háruló feladatok

• vezetéspolitika,

• a telep és problémáinak ismerete,

• szükséges felügyelet,

• előretekintés - tervezés,

2. A telep munkaerőhelyzetét meghatározó tényezők

A munkaerő,

• létszám,

• kvalifikáció,

• a munkaerőigény fedezete,

• munkaterhelések eloszlása,

• munkamorál,

• motiváció,

• bérek,

• környezet.

3. Pénzügyek

• források,

• kiadások

B) Karbantartás

1. Tervszerű megelőző karbantartás

• karbantartandó elemek leltára,

• karbantartási program,

• tartalékalkatrészek leltári jegyzéke,

2. Folyamatos javítások

• napi javítások és tisztogatások,

• műszaki berendezések áttekintése,

• kvalifikáció a javításokhoz,

• gépek és berendezések dokumentációja,

• a technológiai berendezések kora,




3. Havária események okozta hibák elhárítása

• havária terv, kritikus tartalék alkatrészek jegyzéke,

• műszaki dokumentáció

42. ábra. Fenntartási költségek és az üzemeltetés biztonságának összefüggése. Forrás: saját ábra

Megoldandó feladatot, és fontos döntést igényel annak eldöntése, hogy mikor és milyen összegű karbantartást

hajtsunk végre. A feladat megoldásához segítséget nyújt az alábbi összefüggés:

Zöld függvény = Az üzemeltetés biztonságának növeléséből származó költség. (100% -os biztonság

elérhetetlen)

Piros függvény = A működési zavarokból adódó költség

Érintkezési pont = Az üzemeltetés azon szintje, amelynek fenntartása minimális költséggel jár

C) Intenzifikálási terv

1. A telep terhelése

• szervesanyag terhelés,

• hidraulikai terhelés,

• ipar okozta terhelés,

• toxikus anyagok jelenléte,

• hozam szezonális ingadozása,

• iszapkezelés okozta többletterhelés.

2. Az egységek megfelelősége

• mechanikai előtisztítás,

• mechanikai tisztítás,

• második tisztítási lépcső

• a folyamatok flexibilitása,

• a folyamatok ellenőrizhetősége

• levegőztetés, keverés,

• utóülepítés,

• harmadik tisztítási fokozat,

• felesleges iszap elvétel,




• iszapkezelés,

• iszapelhelyezés

3. Egyebek

• a telep elhelyezkedése,

• a telep helyszínrajzi és magassági elrendezése,

• megkerülési lehetőségek,

• hozamok elosztása,

• ellenőrző rendszer,

• tartalék energiaforrások,

• a folyamatok automatizálása,

• tartalék egységek,

• a laboratórium felszereltsége,

• mintavételi lehetőségek,

• a berendezések hozzáférhetősége javításkor,

• időjárás hatásai.

D) Üzemeltetés

1. Vizsgálatok

• hatékonyság vizsgálata

• a folyamatirányítás tesztelése.

2. Folyamatellenőrzés

• a folyamat megértése,

• az eredmények bemutatása,

• műszaki információk felhasználása,

• tanfolyamok és továbbképzés,

• a telep kezelőszemélyzet általi megismertsége.

Összefoglalás

A szennyvíztelep üzemeltetése és így szervezési kérdései is attól függenek, hogy telepünkön milyen a

szennyvízkezelés folyamata, az meg attól függ, hogy a telep kialakításakor milyen technológiát választottunk. A

szennyvízkezelés és szennyvíziszap kezelés gazdasági vonatkozásai abban rejlenek, hogy az adott technológia

alkalmazása mellett milyen költséggazdálkodást folytatunk. Vizsgálnunk kell a kezelés, szállítás és az

elhelyezés mozzanatait, abból a szempontból, hogy a kapacitás bármilyen kihasználási szintje mellett is

gazdaságosan működhessünk.

A működtetés során gazdasági megfontolások tárgyaként az alábbi tényezőkre figyelünk:

A) Adminisztráció

B) Karbantartás




C) Intenzifikálási terv

D) Üzemeltetés.


XI. rész - A lakossági folyékony hulladék kezelés gazdasági

vonatkozásai

Bevezetés

Cél: a tanuló ismerje meg a tevékenység finanszírozásának módszereit, annak alkotó elemeit.

Követelmény: hogy igazodjon el egy lakossági folyékony hulladékkezelő vállalkozás beruházási döntéseiben.


21. fejezet - A létesítés gazdasági alapelvei

Bevezetés

Cél: a tanuló a megismert módszerek alkalmazásával tudjon különbséget tenni többféle beruházási alternatíva

között.

Követelmény: hogy alkalmazni tudja a Nettó jelenérték és a Diszkontált megtérülési idő módszert, a megadott

adatok felhasználásával.

A beruházás megvalósításának pénzügyi hátterét többféle forrásból is biztosíthatjuk.

1. Saját forrásból,

• nyereség-megtakarítás

2. Idegen forrásból

• Hitel

• Pályázati forrás

3. Fentiek kombinációja

A beruházás fogalma, alapelemei, jellemzői

A beruházás olyan tevékenység, melynek célja az új tárgyi eszköz és immateriális javak beszerzése, létesítése,

az elhasználódott tárgyi eszközök és immateriális javak, cseréje, pótlása, a meglévő eszközök korszerűsítése,

kapacitásuk bővítése.

Tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére fordított tőkekiadás. Tárgyi eszközök, immateriális javak

megvalósítása (beszerzéssel vagy saját előállítással).

A beruházás alapelemei

• bevétel

• költség

• várakozás

Részegységei

• beruházás előkészítése (döntések, tervezés)

• beruházás megvalósítása

• üzembehelyezés

• eredménytermelés: a beruházás hasznos munkaideje

Jellemzői:

• pénzigényes

• környezetformáló

• gazdaságot befolyásoló: pozitív, negatív

A létesítés gazdasági alapelvei


43. ábra. A közműpótló berendezések kiválasztásának kritériumrendszere. Forrás: http://tankönyvtár

A beruházás létesítésének fontos követelménye, a kedvezményezett munkaszervezetének létrehozása, feladatai,

szerepe

• Létrehozás célja, és alapja

• Időpontja

• Résztvevők

• Felépítési lehetőségek

• Működési időtartama

• Feladatok

Létrehozás célja, és alapja

• Az EU források szabályos felhasználása

• Jogszabályi háttér (1/2004. (I.5.) Korm. rend., 360/2004 (XII.26.) Korm. rend., 1/2004. (I.5.) Korm. rend.)

A kormányrendelet hatálya alá tartozó intézmények feladataik végrehajtása során kötelesek:

• együttműködni,

• a rendelkezésükre álló információkat egymás rendelkezésére bocsátani,

• a nyilvánosság és a partnerség követelményét érvényesíteni,

• rendszeres tájékoztatással elősegíteni a pályázók felkészítését

• gondoskodni a közösségi politikák érvényesítéséről,

• az Európai Bizottsághoz benyújtandó projekt támogatási kérelmek összeállítása;

http://tankönyvtár/



• a hazai költségvetési tervezése érdekében vagy a projektek végrehajtása során egyéb okból szükséges

pénzügyi kimutatások és előrejelzések

• kidolgozása és az adatok továbbítása a Kohéziós Alap Irányító Hatóság és a

• Kifizető Hatóság felé;

• a projektek megvalósításához szükséges közbeszerzési eljárások lebonyolítása;

• az egységes monitoring informatikai rendszerben naprakész, a monitoring

• jelzőszámokhoz, valamint az értékeléshez szükséges adatok rögzítése;

A lebonyolító testület és a kedvezményezett feladatait másra nem ruházhatja át

Támogatási szerződés

• Módosítások tájékoztatása, és dokumentálása

• Üzemeletetést érintő kérdésekben egyeztetési kötelezettség

• Általános kötelezettségek vállalása

• EMIR rendszerhez adatszolgáltatás

• Beszámolók, jelentések, mérlegek

• Belső szabályozás kialakítása (személyi és anyagi felelısség)

1. A projekt előkészítés feladatai

• Probléma elemzése

• Előzetes megvalósíthatósági tanulmány elkészítése

• A beruházás értékének becslése

• A finanszírozás forrásainak meghatározása

2. A pályázati dokumentáció összeállítás és benyújtása

• Részletes megvalósíthatósági tanulmány

• Környezetvédelmi hatásvizsgálat és költség-haszon elemzése

• A résztvevő önkormányzatok körének meghatározása

• Finanszírozás

• Konzorciumi szerződés aláírása

• Minőségbiztosítás

• A pályázat benyújtása az Európai Bizottságnak

• A Támogatási Szerződés aláírása

3. A közbeszerzési fázis feladatai

• Közbeszerzési műszaki tervek készítése

• Ajánlati dokumentáció kidolgozása

• Értékelések megszervezése



• szerződések aláírása

4. A projekt végrehajtása

• Építés és beszerzés

• A lakosság tájékoztatása

• Pénzügyi-számviteli feladatok: nyilvántartás és audit trail

• Jogi feladatok

• Belső ellenőrzés és monitoring

• Dokumentálás

• Üzembehelyezés

5. A projekt lezárása

• Ellenőrzés

• Értékelés

44. ábra. A beruházások általános folyamatábrája. Forrás: http:/tankönyvtár

A beruházási döntések sajátosságai

• A beruházásokkal megvalósított létesítmények általában hosszú élettartamúak, így a működésükkel

kapcsolatos kiadások és bevételek is hosszabb időtávon jelentkeznek. Mivel a beruházási döntések jövőben

végbemenő folyamatokra vonatkoznak és az információk a jövőről hiányosak, a döntéseket mindig terheli

valamilyen bizonytalanság. Az információhiány és az ehhez kapcsolódó kockázat egymástól elválaszthatatlan

jelenségek.

• Az állóeszközök pénzügyi mobilitása, likviditása korlátozott. A létesítmények, tárgyi eszközök

újraértékesítése csak veszteséggel képzelhető el, vagy csak veszteséggel.

• A beruházások során létrehozott eszközökhöz, azok működéséhez speciális költségek kapcsolódnak. Különös

figyelmet érdemelnek az üzemeltetési, fenntartási, rekonstrukciós és amortizációs költségek.



A szennyvízkezelési beruházások rendelkeznek néhány további sajátossággal, amelyek csak ebben az ágazatban

jellemzőek.

A döntést befolyásoló tényezők

A beruházási javaslatok elemzésekor a leggyakrabban előforduló döntési problémák a következők:

• Érdemes-e megvalósítani valamely egyedi beruházást?

• Több azonos célt szolgáló projekt közül melyik a legjobb?

• Milyen az optimális beruházási terv, ha több a jó projekt, mint amennyi a rendelkezésre álló tőke alapján

megvalósítható?

• Milyen hosszú legyen a használati idő, és mikor éri el a beruházás az optimális pótlási időpontot?

Valamennyi kérdésre tudunk válaszolni a matematika segítségével. A beruházási számítások olyan eljárások,

amelyekkel a beruházási javaslatok számszerűsíthető vállalati célok tükrében ítélhetők meg. A beruházási

számítások csak a vállalatok monetáris, tehát pénzben kifejezhető céljaira (nyereség, jövedelmezőség)

vonatkoznak. A nem monetáris célokat (pozitív és negatív externáliák) a számítások során, figyelmen kívül

hagyjuk.

46. ábra. Jövedelemkategóriák értelmezése. Forrás: váll.gazd.alapf. Pfau-Posta. 2002.Debrecen.

Minden beruházással kapcsolatban az alábbi pénzáramok különböztethetők meg:

• kezdő pénzáram,

• működési pénzáram,

• végső pénzáram.

A számításokat a cash-flow (CF) elv alapján végezzük. A módszer lényege, hogy nem a költségeket, hanem a

kiadásokat mérjük össze a bevételekkel, függetlenül attól, hogy azok honnan származnak.

Beruházás-gazdaságossági módszerek



A többféle beruházás-gazdaságossági módszer közül a két legismertebbet tekintjük át:

Képlete:

ahol: DMI = Diszkontált megtérülési idő, bt = az adott időszakban jelentkező összes árbevétel vagy a beruházás

eredményeként jelentkező kiadás megtakarítás, kt = az adott időszakban jelentkező összes működési kiadások,

C0 = induló beruházás jelenértéke, t = az adott időszak sorszáma, n = az adott időszakok száma, p = kalkulatív

kamatláb.

A megtérülési idő módszer statikus mérőszámot képez, éppen ezért nem igen használjuk, mégis egyszerűsége

révén, a gondolkodást és döntést elősegítő hatása révén használatba vesszük:

Képlete:

45. ábra. A megtérülési idő képlete

A beruházás kezdő pénzárama összegének meghatározásakor a beruházás forrásösszetétele alapján döntünk a

különféle tételek számbavételéről, így döntenünk kell a vissza-nemtérítendő támogatásokról, a különféle

kondíciójú hitelekről és a saját forrás értékeléséről.

Általánosságban az a beruházási teljesítményérték, amely tartalmazza a megvalósítási folyamat valamennyi

elemét.

A J tényező az adott évre prognosztizált nettó jövedelem, vagy bármilyen jövedelemkategória, attól függően,

hogy melyik áll rendelkezésre, illetve az adatbázisból melyiket tudjuk kinyerni.

A nettó jelenérték módszer dinamikus mutatószámot képez, a dinamikus jelző azt jelenti, hogy figyelembe

vesszük a pénz időértékét.

Képlete az alábbiak szerint írható fel:



46. ábra. A nettó jelenérték képlete

A nettó jelenérték szabály alkalmazása esetén azok a beruházások fogadhatók el, amelyek nettó jelenértéke

pozitív. Amennyiben az a feladat, hogy több egymást kölcsönösen kizáró beruházás közül válasszuk ki a

legjobbat, úgy nyilvánvalóan azt kell választani, amelyik nettó jelenértéke a legnagyobb.

A diszkonttényezőben lévő kamat értéke (i) „kívülről” kapott érték, a visszafizetendő hitel szerződésben foglalt

értéke, ennek híján az alábbi módon számíthatjuk ki:

47. ábra. A kalkulatív kamatláb képlete

A számítások előtt az üzleti terv, vagy pályázati dokumentáció, vagy egyéb gazdasági számítások adataiból

elkészítjük a cash-flow értékek táblázatát:

48. ábra. Összevont táblázat a CI és CF értékekről

49. ábra. A beruházás tényleges eszközigénye. Forrás: saját feldolgozás

A pénzügyi elemzés módszere a diszkontált pénzáram (cash-flow) módszerre épül (DCF módszer). Csak a

pénzáramokat vettük figyelembe: ténylegesen kifizetett kiadások és pénzben beérkezett bevételeket. Az elemzés

a fejlesztési különbözet módszer alapján készült, a projekt és a projekt nélküli állapot bevételeinek és

kiadásainak összevetésével.

A pénzügyi elemzés célja:

• A beruházás és a saját (nemzeti) tőke megtérülésének vizsgálata

• A maximális EU hozzájárulás mértékének meghatározása

• A projekt pénzügyi fenntarthatóságának bemutatása

A projekt pénzügyi megtérülésének bemutatására a pénzügyi nettó jelenérték és a pénzügyi megtérülési ráta

került kiszámításra (FNPV/C és FRR/C). Ezek a mutatók jelzik, hogy a nettó bevételekből a beruházás

megtérül-e, függetlenül a finanszírozás formájától. Az EU támogatás feltétele: FNPV/C legyen negatív, és

értelemszerűen FRR/C kisebb, mint a diszkontráta.



A saját (nemzeti) tőke megtérülésének számítása (FNPV/K, FRR/K) során az EU támogatás nélküli beruházási

összeget vettük figyelembe.

Az EU támogatás mértékének - finanszírozási hiány – számítása az 1083/2006 EK rendelet 55. cikkelye alapján

történt. A projekt nettó bevételeit figyelembe véve történt a finanszírozási hiány számítása.

A projekt pénzügyi fenntarthatóságának vizsgálata ellenőrzi, hogy a kumulált cashflow a projekt teljes

referencia-időszaka alatt pozitív. Beruházási költségek, pénzügyi (EU és hazai) hozzájárulások, bevételek,

üzemelési költségkiadások, és pótlási költségek kerültek figyelembe vételre. A maradványérték nem része ennek

a vizsgálatnak.

Az érzékenységi vizsgálat a projekt kritikus változóinak meghatározását célozza. Azok a változók kritikusak,

amelyeknél a változó +/-1 %-os változása az NPV +/- 5 %-os változását okozza. Az érzékenységi vizsgálathoz

kapcsolódóan a kritikus változók „átváltási” értékei és meghatározásra kerültek, amelyek jelzik, hogy az adott

változónak mekkora százalékkal kellene változnia, hogy az NPV zéró legyen. Az érzékenységi vizsgálatot

kiegészítette egy részletes kockázatelemzés.

A projekt elemzés során változatlan áron (a kiinduló évhez rögzített ár) számoltunk, figyelembe véve azonban

az egyes tételek egymáshoz viszonyított relatív árváltozásait is.

A pénzügyi elemzésben alkalmazott reál diszkontráta 5,0 %. Az elemzés során alkalmazott referencia-időszak

30 év, (amely tartalmazza a beruházási időszakot is, a pályázat benyújtásától).

A pénzügyi elemzés fontos részét képezte a háztartások teherviselő képességének a vizsgálata. A díj mértékét

befolyásolja továbbá a projekt területén megvalósítani kívánt díjpolitika, amelynek elemzése szintén megtörtént.

50. ábra. A beruházás előkészítés fázisai. Forrás:http:// kvvm.hu

Összefoglalás



Ebben a tanulási egységben megismertük a beruházások megvalósításának módszerét. A beruházás létesítésének

fontos követelményeit, a projekt előkészítés feladatait, a pályázati dokumentáció összeállításának és

benyújtásának elemeit, valamint a közbeszerzési fázis feladatait.

Megismertük a beruházás folyamatának főbb tevékenységeit, amelyek ismerete elengedhetetlenül fontos a

létesítmény további életét illetően.

Értelmeztük a különféle jövedelemkategóriákat is.

A beruházási döntések sajátosságai és a döntést befolyásoló tényezők összességének figyelembevételével

beruházás-gazdaságossági számításokat végzünk.

A többféle beruházás-gazdaságossági módszer közül a két legismertebbet tekintettük át:

1. Megtérülési idő módszer

2. Nettó jelenérték módszer

A számításokhoz a cash-flow módszert alkalmaztuk és megismertük a kamattényező szerepét is. Végül a döntési

kritériumok alapján való értékelést tanulhattuk meg.


22. fejezet - A működtetés gazdasági alapelvei

Bevezetés

Cél: tanulók elsajátítják a jövedelmező működtetéshez szükséges gazdálkodási elveket. Megértik a pénzáramok

jelentőségét és hatását a gazdálkodásra.

Követelmény: a tanuló el tudjon készíteni egy éves cash-flowt, a megadott adatok alapján.

Gazdasági szempontok

Egy szennyvíztelep működési költségeinek átlagos összetétele

• Személyi jellegű ráfordítások 20%

• Anyagi jellegű ráfordítások 25%

• Energiaköltség 22%

• Egyéb költségek 33%

Összes üzemeltetési költség 100%

A projekt pénzügyi fenntarthatóságának vizsgálata ellenőrzi, hogy a kumulált cashflow a projekt teljes


üzemelési költségkiadások, és pótlási költségek kerülnek figyelembe vételre. A maradványérték nem része

ennek a vizsgálatnak.

Az érzékenységi vizsgálat a projekt kritikus változóinak meghatározását célozza. Azok a változók kritikusak,

amelyeknél a változó +/-1 %-os változása az NPV +/- 5 %-os változását okozza. Az érzékenységi vizsgálathoz

kapcsolódóan a kritikus változók „átváltási” értékei és meghatározásra kerültek, amelyek jelzik, hogy az adott

változónak mekkora százalékkal kellene változnia, hogy az NPV zéró legyen. Az érzékenységi vizsgálatot

kiegészítette egy részletes kockázatelemzés.

A projekt elemzés során változatlan áron (a kiinduló évhez rögzített ár) számoltunk, figyelembe véve azonban

az egyes tételek egymáshoz viszonyított relatív árváltozásaitis.

A pénzügyi elemzésben alkalmazott reál diszkontráta 5,0 %. Az elemzés során alkalmazott referencia-időszak

30 év, (amely tartalmazza a beruházási időszakot is, a pályázat benyújtásától).

A pénzügyi elemzés fontos részét képezte a háztartások teherviselő képességének a vizsgálata. A díj mértékét

befolyásolja továbbá a projekt területén megvalósítani kívánt díjpolitika, amelynek elemzése szintén megtörtént.

Cash-Flow fogalma:

• Olyan pénzbevételeket előidéző hozamok és pénzkiadások különbsége, amely alkalmas a vállalkozás

készpénz és készpénz-egyenértékes kitermelő képességének becslésére, ütemezésére és biztos voltának a

bemutatására.

• A cash flow-kimutatás a gazdálkodó egység által utólag - meghatározott formában és tartalommal részletes

elemzések alapján - készített dinamikus likvidítást kifejező pénzeszköz-változása.

A cash-flow kimutatást az adott üzleti évre vonatkozóan kell elkészíteni előre a törvény által meghatározott

szerkezetben és tartalommal. A cash-flow kimutatás segítségével megállapítható, a vállalkozás tényleges

pénzmozgásai és bevételei, a pénzeszköz változást előidéző kiadások, valamint ezeket befolyásoló tényezők!

A cash-flow kimutatás egymástól három jól elkülöníthető részre tagolható:

1. Működési, vagy operatív cash-flow

A működtetés gazdasági alapelvei


2. Befektetési cash-flow

3. Pénzügyi cash-flow

51. ábra. Cash-flow féleségek. Forrás: http://www.laabagnes.hu/wp-content/uploads/2007/03

A működési, vagy operatív cash-flow a vállalkozás szokásos működéséből, tevékenységéből származó

pénzeszköz változást mutatja be. A működési cash-flow egy vállalkozásnak az alaptevékenységét (amire

alapították, amire azt létrehozták) mutatja be pénzügyi szempontból. Itt kerül kitermelésre mindaz a

pénzmennyiség, amelyre a vállalkozás leginkább számíthat a folyamatos működés során. Ebben a szakaszban

keletkezik az a pénzmennyiség, amely finanszírozza a vállalkozás saját beruházásait a folyamatos újratermelést

és a pénzügyi befektetéseket.

A cash-flow kimutatás összeállításának alapja

A kettős könyvvitelt folytató társaságok beszámolójában a realizált eredmény bemutatása érvényesül. Ez

azt jelenti, hogy számos olyan tétel, gazdasági esemény kerül az eredmény számbavétele során elszámolásra,

melyek nem járnak pénzmozgással. Az így kapott eredmény magában hordozza a pénzügyileg realizált

jövedelmet és pénzügyileg még nem realizált jövedelmet. A cash-flow kimutatás összeállításának éppen ez a

célja, hogy a gazdálkodó által realizált eredmény mellett, pontosan bemutassa a pénzügyileg is realizált

eredményt.

A gyakorlati nehézséget viszont az okozza, hogy a beszámolóban (annak soraiban) számos olyan esemény van,

melyek nem jártak pénzmozgással, de önmagában ez a beszámolóból nem állapítható meg. Pl.: apport

behozatallal történő tárgyi eszköz beszerzése. Ez megjelent a tárgyi eszköz növekedéseként és a jegyzet tőke

emelkedéseként. Semmilyen pénzmozgás ténylegesen nem történt. A cash-flow kimutatás összeállítását csak

tovább nehezíti, hogy a pénzmozgások nincsenek „megpántlikázva”, így csak körülményes munka árán

állapítható meg, hogy a pénzeszközváltozás milyen forrásból származik.

A cash-flow kimutatás összeállítható:

• A forgalmi adatokból un. közvetlen módszerrel (direkt),

• A forgalmi és állományi adatokból un. közvetett módszerrel (indirekt)

A számviteli törvény előírása alapján a működési cash-flow-t indirekt módszerrel, a befektetési és a

finanszírozási cash-flow-t direkt módszer alapján kerül összeállításra.

Az indirekt módszer alapösszefüggése a mérleg. Mivel a cash-flow kimutatás célja a pénzeszköz változás

bemutatása egy időszakra, így az összes eszköz (pénzeszköz kivételével) csökkentve az összes forrással

megegyezik éppen a pénzeszközök változásával.

Pénzeszköz ÁV= Σ Eszköz – Σ Forrás



Pénzeszköz ÁV= Ze-Nye

Az alábbi főkönyvi számlán egy adott időszak forgalmi adatai láthatók. Az indirekt levezetés alapján az

állomány változása megegyezik a nyitó és a záró állomány különbségével. De a direkt módszer

alkalmazásával is ugyanerre a megoldásra juthatunk. Ebben az esetben csak a forgalmi adatokat vesszük alapul

és a bevételek (növekedések) valamint a csökkenés különbsége adja meg a cash-flow-t.

A működési, vagy operatív cash-flow részei közé soroljuk:

1. A pénzeszköz bevételek, melyek az operatív cash-flow része:

• Készpénzes értékesítés,

• A vevők átutalásai,

• A kapott kamatok,

• A működéssel kapcsolatos egyéb bevételek,

2. A pénzeszköz kiadások:

• Az anyag- és áruszállítók részére kifizetett összegek,

• A működési költségekre kifizetett összegek,

• Munkavállalóknak kifizetett összegek,

• Fizetett kamatok,

• Fizetett osztalék,

• Fizetett adók,

• Működéssel kapcsolatos egyéb kifizetések.

A pénzeszköz bevételek és a pénzeszköz kiadások különbsége a működési cash-flow határozzák meg.



A működési cash-flow kiadási oldala egy szennyvíztelep esetében:



52. ábra. Szennyvíztelepi üzemeltetési költségek. Forrás: saját feldolgozás

A működési cash-flow bevételi oldala egy szennyvíztelep esetében:

A bevételek a szolgáltatást igénybevevőtől származnak. A szolgáltatási díj és a szolgáltatás alapjául szolgáló

mennyiség szorzata adja a bevételünk tömegét. A szolgáltatási ár meghatározásánál több tényezőre kell

odafigyelni.

Az árak megállapításáról szóló, többször módosított 1990, évi LXXXVII. Törvény az önkormányzati tulajdonú

Vizi közműből szolgáltatott ivóvíz és szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és –kezelés díját hatósági árnak

jelöli ki, amelynek megállapítója a települési önkormányzat képviselő testülete.

A díjpolitikában a jövőben is a „szennyező fizet” elv érvényesítését tartja szem előtt az Önkormányzat. A

lakosság és az önkormányzati intézmények esetében a hatósági árnál kedvezőbb díjtételek megállapítása a

jövőben is indokolt, és a kalkulációkban is ezzel a feltételezéssel számoltunk. A díjaknak ösztönözni kell a

csatornahálózatra történő rákötést, a szippantott szennyvíz díjának továbbra is a mindenkori hatósági díjnál

magasabbnak kell lennie. A jövőbeli díjak tervezése az alábbi szempontok alapján történt:

• a díjak biztosítsanak fedezetet az üzemelési költségekre, valamint a gépek, technológiai berendezések

amortizációs költségére teljes mértékben, és fokozatosan az épületek, építmények amortizációs költségére is

(„teljes költségmegtérülés elve”). biztosítható legyen a projekt pénzügyi fenntarthatósága

• a díjak vegyék figyelembe a lakosság fizetőképességét, a víz- és csatornadíjakra fordított havi kiadások ne

haladják meg a háztartások havi kiadásainak 4 %-át.

• a reáldíj emelés fokozatosan menjen végbe, hogy a lakosság fizetési terheit ne növekedjenek hirtelen

nagymértékben, ami a vízfogyasztás csökkenését váltaná ki.

• a szippantott szennyvíz átvételi díja minimum másfélszerese legyen az lakossági csatornadíjnak.

A teljes költségmegtérülés elve, valamint a lakosság fizetőképessége közötti egyensúly

A lényege a díjpolitikának.



A jelenlegi szennyvízkezelés lakossági díja 67 Ft/m3 + Áfa.

A lakossági bevétel 22 400.000 Ft/év + Áfa, 100%-os fizetési hajlandóság esetén.

Az önkormányzat éves költsége a szennyvíztisztításra 30,9 M Ft.

A díjakat az 1/2007. (I.18.) Önk. rendelet határozta meg.

A szennyvíztisztítás fajlagos költsége kerekítve 85 Ft/m3 + ÁFA.

A szolgáltatási díj az elmúlt öt évben azonos volt, figyelemmel a lakosság teherbíró képességére. A jelenlegi

üzemeltetés kerekítve 8,5 M Ft/év veszteséget hozott

A nyárfás tisztítórendszer üzemeltetési költsége, karbantartási költség igénye jelentősen kisebb egy művi

eleveniszapos biológiai tisztítóénál. Természetesen az értékcsökkenés is alacsonyabb.

53. ábra. Átlagos ivóvíz és szennyvízdíjak. Forrás: saját feldolgozás

A pénzügyi elemzés fontosabb eredményei

• Pénzügyi megtérülési ráta

• Közösségi támogatás nélkül (FRR/C)

• Közösségi támogatással (FRR/K)

• Nettó jelenérték (NPV) EURO

• Közösségi támogatás nélkül FNPV/C

Közösségi támogatással FNPV/K

Rövidítések jegyzéke

BCR: (benefit-cost ratio) haszon-költség arány

ENPV: (economic net present value) gazdasági nettó jelenérték

ERR: (economic internal rate of return) gazdasági belső megtérülési ráta

FNPV: (financial net present value) pénzügyi nettó jelenérték

FNPV/C: (financial net present value of investment): pénzügyi nettó jelenérték a teljes beruházási költség

figyelembevétele esetén

FNPV/K: (financial net present value of equity): pénzügyi nettó jelenértéka befektetett tőke figyelembevétele

esetén

FRR: (financial internal rate of return) pénzügyi belső megtérülési ráta

FRR/C: (financial rate of return on investment): a beruházási költség pénzügyi belső megtérülési rátája

FRR/K: (financial rate of return on equity): a befektetetett tőke pénzügyi belső megtérülési rátája

NPV: (net present value) nettó jelenérték

Összefoglalás

A megvalósult szennyvíztelep üzemeltetése nem csak műszaki feladat, hanem gazdálkodási elveket is

figyelembe kell vennünk. A gazdálkodás azt jelenti, hogy a telep működése, működtetése önmagában ne legyen

veszteséges. Nem kívánalom, hogy a közszolgáltató vállalatok nyereséget termeljenek, de az elvárt, hogy

veszteségeik ne terheljék túlságosan az önkormányzati és így az állami költségvetést. A gazdálkodás előfeltétele



a működtetés anyagi hátterének ismerete, így a kívülről érkező különböző erőforrások bekerülési költsége. A

működtetésről cash-flow nyilvántartást vezetünk.

Ebben a tanulási egységben megismertük a cash-flow kimutatások rendszerét, összetételét, kiszámításának

módozatait. Külön kezeljük a szennyvíztelep esetében a működési cash-flow bevételi és kiadási oldalát.

cxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

FOGALOMTÁR

Adat:

rögzített ismeret.

Adminisztratív szolgáltatások: (honvédelem, államigazgatás, társadalmi és politikai szervezetek munkája)

legtávolabbra esnek az anyagi termeléstől, ezért (bár nélkülözhetetlenül fontosak), improduktív

tevékenységeknek számítanak

Agilis gyártás: alapgondolata, hogy a vállalat rugalmasságát azzal növelhetjük, ha fokozódik a vállalat reagáló

képessége a gyorsan változó környezeti hatásokra

Állapot: alatt a rendszer összes lényeges tulajdonságának mennyiségi, vagy minőségi értelemben meghatározott

értékét értjük egy adott időpillanatban.

Áramvonalas szervezet: koncepciója abból indul ki, hogy célszerű úgy felépíteni a vállalatot, hogy az csak

azon tevékenységeket valósítsa meg, melyek területén valóban jelentős felkészültséggel rendelkezik.

BCR: (benefit-cost ratio) haszon-költség arány

Beruházás: olyan tevékenység, melynek célja az új tárgyi eszköz és immateriális javak beszerzése, létesítése, az

elhasználódott tárgyi eszközök és immateriális javak, cseréje, pótlása, a meglévő eszközök korszerűsítése,

kapacitásuk bővítése.

Beszerzési logisztika: A vállalati folyó termelés anyagi inputjainak beszerzése.

Bonyolult rendszer: alkotóelemeinek száma sok, az elemek közötti kapcsolatok sokrétűek és dinamikusak

Cash-Flow: Olyan pénzbevételeket előidéző hozamok és pénzkiadások különbsége, amely alkalmas a

vállalkozás készpénz és készpénz-egyenértékes kitermelő képességének becslésére, ütemezésére és biztos

voltának a bemutatására. A cash flow-kimutatás a gazdálkodó egység által utólag - meghatározott formában és

tartalommal részletes elemzések alapján - készített dinamikus likviditást kifejező pénzeszköz-változása.

Cél: a szervezet tevékenységének irányultságát, létének értelmét fejezi ki. Általában egy elérni kívánt állapotot

fogalmaz meg.

Defenzív környezeti menedzsment: amikor a vállalatok csak akkor hoznak környezetvédelmi intézkedéseket, ha

ezeket előírják számukra, de csak annyit, amennyit föltétlenül megkövetelnek tőlük. Figyelmük arra irányul,

hogyan lehet a legkisebb erőfeszítéssel teljesíteni az elvárt minimumot.

Determinisztikus rendszer: működését az jellemzi, hogy az algoritmus egy adott bemenethez egy

meghatározott kimenetet rendel hozzá.

Diszkontált megtérülési idő módszer:

Divizionális szervezet esetében a stratégiai szintű döntések a központ kezében vannak, az operatív a

divíziókéban, a stratégiai és az operatív irányítás elválik. A divíziók a vállalat elsőszintű vezetője irányítása alá

tartoznak.

Döntés: Akaratképzési folyamat végső fázisa. Egy választás eredménye 2 cselekvési lehetőség között.

Döntés: előírásokkal nem szabályozott cselekvési lehetőségek közötti szabad, ésszerű kockázatot is hordozó

választás. A feltételek ismertsége szerint a döntés történhet biztos-, kockázatos- és bizonytalan helyzetben. A

valós döntés minden esetben 2 vagy több döntési alternatívát vázol fel.

Egyszerű rendszer: ha kevés számú (de legalább két) elem, illetve egység összefüggő kapcsolatából áll. Az

elemek számának növekedésével a rendszer egyre bonyolultabbá válik, a kapcsolatok lehetséges (és tényleges)

száma egyre növekszik.

FOGALOMTÁR

cxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Emberi erőforrás: a vállalatnál alkalmazott munkavállalóknak a munkavégzéshez szükséges képességeik,

szakismeretük és a munkamegosztásban elfoglalt helyük szerint strukturált összessége. A munkaerővel azonos

értelemben használjuk.

Érintettek: azok a szereplők, akik a vállalattal/vállalkozással lényeges, tartós és kölcsönös kapcsolatban állnak.

Erőforrások: mindazok a fizikailag megjelenő vagy készség és képesség szintjén mérhető lehetőségek, melyek

a tevékenységek végrehajtása során igénybe vehetők, illetve igénybe veendők. Tevékenységekből épül fel a

folyamat, így a folyamatok végrehajtása is erőforrásokat igényel.

ERR: (economic internal rate of return) gazdasági belső megtérülési ráta

Értékesítési logisztika: Funkciója a vevői igények kielégítésének technikai lebonyolítása.

Érzékenységi vizsgálat: a projekt kritikus változóinak meghatározását célozza.

Esemény: állapotjelző, így időigénye nincs. A tevékenységek megtörténtét (bekövetkezésüket), tehát az új

állapot létrejöttét jelzi.

Expozíció mértékét - hogy milyen koncentrációban fordul elő a szennyezőanyag adott környezeti közegben

Externális hatásnak nevezzük azokat a külső gazdasági hatásokat, amelyek megváltoztatják a jóléti

függvényünket, pozitív vagy negatív irányba.

fiktív tevékenységek valósággal nem egyező, hamis feltevésen alapuló

FNPV/C: (financial net present value of investment): pénzügyi nettó

FNPV/K: (financial net present value of equity): pénzügyi nettó jelenérték a befektetett tőke figyelembevétele

esetén

FNPV: (financial net present value) pénzügyi nettó jelenérték

Fogyasztás: a szükséglet-kielégítés mozzanata

Fogyasztói igény: olyan szükséglet, amelyet a gazdaság szereplői nem saját szervezetükön (háztartás, vállalat)

belüli munkával és nem is közösségi intézmények (állami, alapítványi, önkormányzati) útján kívánnak

kielégíteni (pl. éttermi étkezés/otthoni főzés/ üzemi konyha/ingyen konyha, tejvásárlás/saját tehén/iskolai ingyen

tej, stb.).

Folyamat: térben és időben végrehajtandó feladatsor, amely ismert induló állapotból a kitűzött cél elérését,

tehát az igény kielégítését állapotváltozások (fő-, mellérendelt- és mellékfolyamati elemek) sorának

végrehajtásán keresztül éri el erőforrások felhasználásával

Folyamat-orientáltság:- azt jelenti, hogy a vállalkozásban megvalósuló anyagáramlást, a beszerzéstől az

értékesítésig egységes egészként kezeli. Nem az egyes részrendszerek optimumát, hanem a vállalat, mint egész

működésének optimális hatékonyságát kívánja elérni.

FRR/C: (financial rate of return on investment): a beruházási költség pénzügyi belső megtérülési rátája

FRR/K: (financial rate of return on equity): a befektetetett tőke pénzügyi belső megtérülési rátája

FRR: (financial internal rate of return) pénzügyi belső megtérülési ráta

Funkcionális szervezet esetében a szakterületek (azaz funkciók) szerinti munkamegosztás az alapvető

szervezési elv. Az egyes szakterületek önálló szervezeti egységben jelennek meg.

Hálótervezés: egy olyan technika, amely lehetővé teszi, hogy Idő - Erőforrások - Költségek tervezése egyszerre

történjék meg

Határozatlan rendszer: az elemei közötti kapcsolat nem meghatározható, csak sztochasztikusan értékelhető.

FOGALOMTÁR

cxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

HAZOP (Hazard Operability Study) módszer, amely egy olyan szisztematikusan végrehajtott elemzési eljárás,

amikor a működő technológiát részletesen elemzik a szakértők a lehetséges technológiai funkciókat figyelembe

véve.

Hierarhikus rendszer: Alá és fölérendeltség van az egyes irányítószinteken, ezek elkülöníthetők.

Hír: új, mozgásban levő ismeret.

Hulladékkezelés: a hulladékveszélyeztető hatásának csökkentésére, a környezetszennyezés megelőzésére és

kizárására, a termelésbe vagy fogyasztásba történő visszavezetésre irányuló tevékenység, valamint a kezelést

megvalósító eljárás alkalmazása. A hulladékgazdálkodási törvény szerint hulladékkezelési tevékenységnek

minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása is.

Humifikálódott anyag a legfontosabb szintetizáló reakciók összessége. A könnyen bomló szerves anyagok

gyorsan ásványosodnak, a nehezen bomlók pedig polimerizálódnak nagy nitrogén-tartalmú anyagokat alkotva,

melyek viszonylag stabil vegyületekké, humuszanyagokká alakulnak.

Improvizáló vezető: rögtönzések alapján dönt.

Információ robbanás: mennyiségi ugrás az információ szolgáltatásban. Minőségi változás. In

Információ: Számunkra új információt hozó jelek tartalmi jelentése, amely megszünteti a bizonytalanságokat.

Az információ lehet adat vagy hír.

Infrastruktúra: (úthálózat, közlekedés, energia ellátás, víz és szennyvíz): minden olyan berendezés és hálózat,

amely a társadalom-alkotó elemei, vagy a természeti közötti, erőforrások, információk áramlásához szükséges.

Inverz logisztika: Az inverz logisztika olyan tudományos és gyakorlati ismeretek, tapasztalatok és módszerek

összessége, amelyek alkalmasak az eredeti használaton kívülre kerülő áruk, termékek, erőforrások és az ezekhez

kapcsolódó információk hálózatokon belüli és hálózatok közötti áramlásának koordinálására, a termék előállítók

szolgáltatásainak bővítéséért és a környezetvédelmi előírások betartásáért.

Iparvállalat rendszerelméleti fogalma: Az iparvállalat egymással kölcsönös kapcsolatban lévő célszerűen

elrendezett erőforrások halmaza.

Irányítás: A külső és a belső környezet gyors változása mellet egyre nehezebb. Mivel a célok és a valóság

között az információk teremtenek kapcsolatot, ebből következik, hogy az információ minőségén múlik a vezetés

sikere.

Irányítás: olyan művelet, amely valamely folyamatot elindít, fenntart, megváltoztat vagy megállít. Beavatkozás

adott cél érdekében.

Javak: a gazdasági szükségletek kielégítésének eszközei

Just in time: éppen időben, ott ahol kell és annyi amennyi kell.

Kalkulatív kamatláb (i)% = kockázatmentes befektetés kamatlába % + infláció % + kockázati felár.

Kockázat csökkentése: az improvizáló vezetésről a szervezett vezetésre tér át.

Kockázat: egy cselekvési változat lehetséges, negatívan értékelt következményeinek teljes leírása, beleértve a

következmények súlyának és bekövetkezésük valószínűségének ismeretét, valamint bemutatását is.A kockázat

egy nemkívánatos esemény bekövetkezésének objektivált bizonytalansága.

Koordináció: az eltérő feladatokkal és hatáskörökkel rendelkező, de egymással szoros kapcsolatban álló

szervezeti egységek működésének, tevékenységének a szervezeti cél érdekében történő összehangolása.

Korrozív: maró hatás;

Környezet: nek az embert körülvevő élő és élettelen tényezők összességét nevezzük.

FOGALOMTÁR

cxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Környezetgazdálkodás: a természetes és az ember alkotta környezetnek hosszabb távra szóló, szabályozott

hasznosítása, tervszerű fejlesztése és hatékony védelme, a bioszféra fejlődőképességének tartós fenntartásával és

a társadalom igényeinek figyelembevételével.

Környezetgazdaságtan: új gazdaságelmélet, amely képes együtt kezelni a környezeti és társadalmi

problémákat, és korlátokat szab a természeti erőforrások oktalan pazarlásának.

Közjavak: (közjószágok) azok a javak, amelyek egy ország (vagy város) minden lakosának rendelkezésére

állnak, senki sem zárható ki a használatukból, vagyis csak kisebb-nagyobb közösség fogyaszthatja el. Ilyenek

például a hulladékgazdálkodás, honvédelem, a közbiztonság, a közvilágítás vagy a járványmegelőző hálózat.

Kreativitás: kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek

szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában

történő megjelenését

Küldetés: a vállalat/vállalkozás alapvető céljának konkrét értelmezése. Meghatározza a működési kört, a belső

működés és az érintettekkel való kapcsolat alapelveit.

Lineáris szervezet: Lineárisnak nevezzük azokat a szervezeteket, ahol egyvonalas irányítás valósul meg, azaz

egyértelmű alá- és fölérendeltség van, a szolgálati út az utasítások és információk

Logisztika fogalma: Az a vállalati tevékenység, mely biztosítja, hogy a vállalati folyamatok zavartalan

lebonyolításához szükséges termékek a megfelelő helyen, és időpontban a szükségleteknek megfelelő

mennyiségben, minőségben, választékban rendelkezésre álljanak.

Logisztikai menedzsment: célkitűzése a vállalati beszerzéssel (ellátással), termeléssel, értékesítéssel




révén.

Húzó rendszerek: megjelenése újfajta gondolkodást tesz szükségessé. Ebben az esetben a termelés szervezését,

irányítását már nem az szabja meg, hogy milyen mennyiséget kíván a vállalat feldolgozni a hozzá beérkezett

alapanyagokból, hanem az befolyásolja, hogy milyen a fogyasztók, felhasználók, egyszóval a piaci igény

struktúrája.

Magánjavak: (magánjószágok) azok a javak, amelyeket az egyének fogyasztanak el (pl. a kenyér), és ha

egyvalaki elfogyasztotta, más nem fogyaszthatja el ugyanazt a jószágot. A magánjavak fogyasztásából egyesek

kiszorulhatnak, így azokért versengés folyik a fogyasztók között.

Makrologisztikai rendszer az adott nemzetgazdaság, illetve egy gazdaságilag viszonylag homogénnek

tekinthető régió logisztikai folyamatainak és tevékenységének összességét jelenti.

Mátrix szervezet: alapvető jellemzője, hogy az elsődleges munkamegosztásnál két rendező elvet, a

funkcionális és a tárgyi elvet egyidejűleg alkalmazzák, a mátrix szervezet a többdimenziós szervezetek közé

tartozik.

Meghatározhatatlan rendszer: Bonyolultsága olyan fokú, hogy nem lehet olyan algoritmust találni, mely képes

lenne az állapotváltozásokat leírni.

Megújuló erőforrás: azok az erőforrások, amelyek a felhasználásnál gyorsabb arányban képesek

újratermelődni (pl. szél-, vagy napenergia).

Menedzsment: véletlenszerűen, időben és intenzitásban változóan megjelenő igények kezelése, a szükséges

erőforrások mozgósításával

Metalogisztikai rendszerek: A vállalatok közötti közvetett ellátás/elosztás, szállítás egy- vagy többlépcsős

logisztikai rendszer

Modell: a valóság egyszerűsített mása, melynek ismérveit a vizsgálat célja határozza meg. Így a modell

segítségével a jelenségek egzakt, egyszerűsített formában vizsgálhatók. A modell mindig a jövőbeli feladataink

megoldását segíti.

FOGALOMTÁR

cxxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Munkakooperáció: A munkának az a formája, amikor ugyanabban a termelési folyamatban, vagy különböző,

de egymással összefüggő termelési folyamatokban sok ember tervszerűen egymás mellett és összedolgozik.

Munkamegosztás: a termelő és egyéb emberi tevékenységek különböző foglalkozási ágakra, szakmákra való

szétválása, illetve részmunkákra tagozódása.

Munkaszervezés: a kapcsolódó humán és társadalomtudományok ismeretanyagára támaszkodva módszert ad a


Offenzív környezeti menedzsment: olyan környezetvédelmi magatartást jelent, amikor a vállalatok már azelőtt

környezetvédelmi intézkedéseket hoznak, mielőtt köteleznék őket erre.

Operatív döntés szintje: alsó vezetés szintje, az információ rendszernek az egyes döntési szinteket különböző

módon kell kiszolgálnia.

Önszabályozó rendszer: A termelés irányítása magáról a termelés folyamatáról vett értesülések alapján

történik, tehát a hatáslánc zárt. A kívánt eredménytől való eltérést önmaga korrigálja.

Önszervező rendszer: Adaptációs készsége folytán képes a környezet változásaihoz alkalmazkodni. Zavaró

jelek: - konkurencia, - anyaghiány, - energiahiány, - munkaerőhiány. Ezekhez alkalmazkodni kell. Tartalék: nem

lehet végtelenségig raktározni.

Öntanuló rendszer: Képes a döntési szabályait megváltoztatni, ha a megváltozott körülményekhez való

alkalmazkodás igényli.

Ösztönösség: akkor beszélünk ösztönösségről, ha a szervezés nem épül megfelelő szintű elméleti és gyakorlati

ismeretanyagokra. Következménye a szervezetek szétesése és a gazdaságtalan termelés lesz.

Összköltségszemlélet, mely az összes anyagáramlással kapcsolatos költség optimumának elérésére, és nem az

egyes logisztikai tevékenységek parciális költség optimumának elérésére törekszik.

Participáció: részesedés, részvétel

PEC valószínűsíthető, vagy még hatástalan koncentráció.

PNEC becsült érték koncentráció.

Profil: tevékenységi kör

Programozatlan döntés: - az információk nem elegendőek, - nagy kockázatot kell vállalni, - nem rutinjellegű a

döntés, - számítógéppel nem hozható meg.

Programozott döntés: - az információk elegendőek a döntéshez, - döntéshozatal kapcsán minimális a kockázat,

- döntés rutin jellegű, meghatározott eljárás szerint keletkezik, - számítógéppel meghozható.

Projekt pénzügyi fenntarthatóságának vizsgálata: ellenőrzi, hogy a kumulált cashflow a projekt teljes


üzemelési költségkiadások, és pótlási költségek kerülnek figyelembe vételre.

Rendszer: valamely meghatározott feladat (funkció) ellátására tudatosan lehatárolt (elkülönített) összetartozó

elemek és a közöttük, valamint a környezet között fennálló kölcsönös kapcsolatok összessége.

Rendszerelmélet értelmében a problémákat úgy kell vizsgálni és olyan javaslatokat kell tenni, mely figyelembe

veszi, hogy a vállalat bármely tevékenysége, eleme, folyamata közvetlen vagy közvetett kapcsolatban áll

egymással és így bármely beavatkozás tovagyűrűző hatásával számolni kell.

Rendszerszemléletű probléma-megközelítés: A rendszer valamely meghatározott cél elérésére, vagy feladat

megoldására tudatosan kiválasztott, meghatározott funkciójú elemeknek, valamint az ezek között fennálló

kapcsolatoknak a rendezett halmazából álló együttes.

Rendszertelenség: a szervezettség ellentéte. Létrejöttét általában a nem megfelelő személyi és tárgyi feltételek

okozzák.

FOGALOMTÁR

cxxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Sematizmus: ha a szervezés más területeken alkalmazott eljárásokat, módszereket adaptálás nélkül kíván

felhasználni (pl. ipari módszerek alkalmazása a hulladékgazdálkodási munkafolyamatok szervezésénél, a

sajátosságok figyelembevétele nélkül).

Specializáció: szakosodás

Stratégiai döntés szintje: felső vezetés szintje, hosszútávra kiható, kockázatvállalással jár. Nem

algoritmizálható.

Szabályozás: a vezérlő hatás függ attól, hogy a hatáspillanatban ennek a jellemzőnek a kívánt és tényleges

értéke megegyezik-e. Visszacsatolással alakul ki a zárt hatáslánc.

Szabályozott szakasz: az irányított berendezésnek az a része, amelyben a szabályozás befolyása érvényesül.

Szenzitizálás: érzékennyé tétel

Szennyezési kár: a tevékenység által a környezetbe jutott tényleges hatást jelenti. A hatásviselő minden esetben

valamilyen környezeti elem.

Szervezet: olyan rendszer, melynek működése emberi cselekvéseken keresztül valósul meg.

Szervezeti kultúra: az egyes szervezetek alapfilozófiájának, közösen elfogadott értékrendjének, szellemének,

szokásainak tartósan érvényesülő rendszere.

Szervezett vezető: információs rendszer alapján vezet.

SzMSz: Szervezeti és Működési Szabályzat, egy vállalkozás egyik legfontosabb okmánya és szabályrendszerét

tartalmazó dokumentum.

Szolgáltatások: a szükségletek kielégítése már rendelkezésre álló termékek, illetve tisztán emberi munka által.

Sztochasztikus rendszer: egy adott bemenethez különféle kimenetek tartozhatnak meghatározott

valószínűséggel.

Szuperordinált cél: a szervezet valamennyi tagjának közös célja, melynek eléréséhez a tagok kooperációja

(együttműködése) szükséges és kellően átfogó az alárendelt célok felöleléséhez.

Szükséglet: az egyén és a közösség szubjektív hiányérzete, életfeltételeinek elsajátítása iránti belső igény.

Taktikai döntés szintje: középvezetők szintje, konkrét információk állnak rendelkezésre, kisebb kockázattal jár

a döntés, részben algoritmizálható.

Team-szervezet: Olyan szervezeti forma, amelyben az alapstruktúra jelentős megváltoztatása nélkül teamek

hálózata épül rá a szervezetre a gyors alkalmazkodás biztosítása érdekében. A teameknek elsősorban a döntés-

előkészítés és a döntés fázisában van nagy szerepük

Technokratikus eszközök: Mindent merev, ok-okozati kapcsolattal magyarázó, és azt mindenre ráerőltetni

akaró alkat, vagy viselkedés.

Település hálózatok: kommunális, egészségügyi kulturális, és üzleti szolgáltatás működtetésére létesített

építmények, vezetékrendszerek, gépi bázisok, amelyek közüzemű jellegű működtetésével elégíti ki a települési

lakosság, termelő és szolgáltató gazdasági alakulatok szükségleteit.

Települési folyékony hulladék: a szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül el

egyéb helyi közműpótló berendezéseinek ürítéséből, a nem közüzemi csatorna- és árokrendszerekből, valamint a

gazdasági, de nem termelési, technológiai eredetű tevékenységből származik.

Termelés: a hiányérzetből fakadó szükségletek kielégítésére szolgáló javak előállításának mozzanata.

Termelési logisztika: A termelési folyamaton belüli anyagellátási feladatokat oldja meg. (termelésközi

készletgazdálkodás)

FOGALOMTÁR

cxxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Termelő szolgáltatásnak tekinthetjük a termeléshez kapcsolódó tudományos kutató, irányító, tervező munkát.

Tevékenység: állapotváltozás, tehát időigénnyel rendelkezik. A kitűzött állapot eléréséhez, terv szerinti

megvalósításához szükséges természeti vagy munkafolyamat eleme, mely meghatározott erőforrás-felhasználást

igényel.

Újrahasználat: Az újrahasználat azt jelenti, hogy adott terméket, különösebb fizikai beavatkozás nélkül

ugyanarra a célra, ugyanarra a tevékenységre használjuk.

Újrahasznosítás: Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mind-azon tevékenységeknek, amelyek célja, hogy az ember

által készített, tar-tós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagokat nyersanyaggá alakítsa át és olyan

másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes anyagok felhasználásának

csökkentését. Az anyagok újrafeldolgozásával jelentős mennyiségű elsődleges nyersanyagot takaríthatunk meg,

ami a környezet szempontjából mindenképpen kedvező.

Vállalati logisztika foglalkozik az anyagi áramlásokkal, és a készletekkel, valamint a vállalati tevékenységgel.

Vállalati logisztikai rendszerek: A vállalat anyag, információ-és értékáramlási szempontból olyan nyílt

rendszernek tekinthető, amely a beszerzési és az értékesítési piacokon keresztül kapcsolódik a környezetéhez

Variabilitás: változatosság

Vezérelt szakasz: az irányított berendezésnek az a része, amelyben a vezérlés befolyása érvényesül.

Vezérlés: a vezérlő hatás független attól, hogy a hatáspillanatban ennek a jellemzőnek a kívánt és tényleges

értéke megegyezik-e.



Zavaró jel: Zavarásnak tekintünk minden a szabályozási kört kívülről érő, a szabályozási művelettől független

hatást, amely a szabályozott jellemző pillanatnyi érétkét nem kívánatos módon megváltoztatni törekszik.

Documents

Üzemszervezés a szennyvízszolgáltatásban) · Infrastruktúra (úthálózat, közlekedés, energia ellátás, víz és szennyvíz): minden olyan berendezés és hálózat, amely