Ganz A mérőgyártás múltja és jelene

A Ganz Mérőgyár Kft. történetét a Bláthy Ottó Titusz alkotta indukciós elvű fogyasztásmérő megalkotásától, 1889-től eredeztetjük. A Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyár villamos osztálya ekkor kezdett el villamos fogyasztásmérők gyártásával és forgalmazásával foglalkozni.

Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyár A Ganz-gyár története 44 évvel korábban kezdődött, Ganz Ábrahám (1814-1867) svájci születésű gyáralapító vasöntödéjének 1844-es megnyitásával.

Ganz Ábrahám az 1850-es évek elején kidolgozta a vasúti kerekek kokillában történő kéregöntési technológiáját, amellyel a kor vasúti kerekeit minőségben messze túlszárnyaló kerekeket készített. 1867-ig a gyár 100,000 vasúti kereket szállított 60 európai vasúttársaságnak.1896-ra a Ganz-gyárban öntött vasúti kerekek száma elérte az egymilliót.

Ganz Ábrahám 1867-es halálát követően 1869. április 21-én a cég Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. néven rész-vénytársasággá alakult.

Mechwart András (1834-1907), a Ganz-gyár történetét markánsan meghatározó másik személyiség, 1859-től volt a vállalat mérnöke. 1866-ban az ő kezdeményezésére indult el a vízturbinák gyártása, amelyekből a századfordulóig 750 készült el.

Mechwart András 1875-től, 25 éven keresztül állt a vállalat élén, vezetése alatt a gyár Magyarország egyik legnagyobb ipari vállalatává fejlődött. A gyár vezetése mellett Mechwart maga is foglalkozott műszaki fejlesztéssel, számos szabadalmat jegyzett.

Villamos osztály

Mechwart András nevéhez fűződik a Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyár villamos osztályának megalakítása is 1878-ban, amelynek élére Zipernowszky Károlyt (1853-1942) nevezte ki.

1882-ben lépett a gyár kötelékébe két kiváló fiatal villamos szakember: Déri Miksa (1854-1938) és Bláthy Ottó Titusz (1860-1939).

A Bláthy – Déri – Zipernowszky alkotóhármas legnagyobb jelentőségű közös találmánya egy új áramelosztási rendszerben öltött testet.

Déri Miksa, Bláthy Ottó és Zipernowszky Károly A találmány két, az elektrotechnika fejlődését alapvetően meghatározó szabadalmat is magába foglalt. Az "Újítások villamos áramok elosztásában váltakozó áramú induktorok segítségével" című szabadalom lényege a transzformátoroknak a három mérnök által fel-talált párhuzamos kapcsolása volt, ahol a primertekercseken az erőművekből érkező nagyfeszültség hatására a szekundertekercse-ken a fogyasztók részére elosztott kisfeszültség jelent meg.

A "Javítás indukciós készülékeken villamos áramok transzformálása céljára" címmel tett szabadalom leírja a zárt vasmagú (pólus nélküli) transzformátor mindkét formáját, a magtranszformátort és a köpenytranszformátort is, szemben az addig alkalmazott kétpólusú, azaz nyitott vasmagú transzformátorokkal. Egyébként itt szerepel először a transzformátor elnevezés.

A találmány a váltóáramú áramelosztás világméretű megalapozását jelentette; az új rendszer jelentős piaci előnyt biztosított a gyárnak. Az áramfejlesztők és transzformátorok sorozatgyártása kiegészült a szabályozók, kapcsolók, szerelvények termékcsaládjával.

Az új Ganz-féle energiaelosztó rendszer kiválóan alkalmas volt nagyvárosok közvilágításának és a háztartások villamosításának létrehozására. A rendszer 1885. évi Budapesti Országos Kiállításon történő bemutatását követően a világ számos nagyvárosa a Ganz-gyártól rendelte meg az első erőművét és a világítási hálózat kiépítését.

A szabadalom bejelentését követő öt év alatt a gyár összesen 273 villamos telepet épített többek között olyan nagyvárosokban, mint Róma, Bécs, Linz, Velence, Firenze, Milánó, Zürich, Drezda, Köln, Párizs, Lyon, Monte-Carlo, Amszterdam, Stockholm, Leicester, Belgrád, Szófia, Konstantinápoly, Moszkva, Szentpétervár, Melbourne, Montevideo, Buenos Aires, Sao Paulo, Valparaiso.

1903-ban BIáthy Ottó Titusz megalkotta a világ első gőzturbinával hajtott villamos áramfejlesztőjét, amelynek szabadalmi jogát az

egyik legnagyobb európai villamos gép gyártó cég, a Brown-Boweri is megvásárolta.

Villamos vontatás

A Ganz-gyárban már 1892-től folytak a villamos vontatásra vonatkozó kísérletek.

1894-ben lett a Ganz-gyár mérnöke Kandó Kálmán, a villamos vasúti vontatás legkiválóbb úttörőinek egyike. Első korszakalkotó találmányát, a háromfázisú váltakozó áramú vontatási rendszert először az olaszországi Meridionali vasút a Val Tellina-vonal villamosítására használták fel. A 106 km-es vonal villamosítása Kandó javaslatára 3 kV-os, 15 Hz frekvenciájú, háromfázisú árammal történt 1902-ben. A rendszer szinte minden lényeges elemét, beleértve a felsővezeték-rendszert, a motorkocsikat, mozdonyokat is, a Ganz-gyárban fejlesztették és gyártották. Kandó 1917-1922 között a Ganz és Társa Waggon és Gépgyár műszaki majd vezérigazgatója volt, 1922-től a Ganz-féle Villamossági Rt. műszaki tanácsadójaként új villamos mozdonyok tervezési munkáit irányította, amelyeknél egy új megoldást a fázisváltót alkalmazta. Ez a különleges szinkrongép a munkavezeték 16 kV 50 Hz egyfázisú áramát az indukciós hajtómotorok számára többfázisú, kisfeszültségű árammá alakította át.

Vállalatcsoport

A Ganz és Társa 1887-ben megvásárolta az ausztriai Leobersdorfi Gépgyár Rt.-t, ahol turbinákat és belsőégésű motorokat gyártottak.

1906-ban a Ganz-gyár villamossági osztálya Ganz-féle Villamossági Részvénytársaság néven önálló céggé alakult. A cég a kor igényének megfelelően egyre nagyobb teljesítményű erőműtelepeket épített.

1909-ben a Ganz az Adriai-tenger egyetlen magyar kikötőjében, Fiumében hajógyárat létesített tengeri hajók gyártására. Ebben az időben a Ganz és Társa cég négy önálló gyártelepből áll. Ezek:

Törzsgyár, Budán, Vagongyár, Kőbányán, Villamossági gyár, Budán, Hajógyár, Fiumében.

1911-ben a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár egyesült a Danubius Hajógyár Részvény társasággal. 1916-ban az Österreichische Fiat Werke egyesült a Ganz-gyárral repülőgép motorok építésére.

1946. decemberében a Ganz-gyárak a Nehézipari Központ létrehozásával állami kezelésbe kerültek.

1949-ben az államosított Ganz-gyárak önállósultak, a Ganz Árammérőgyár illetve később a Ganz Mérőgyár Kft. története ettől kezdve elvált a többi Ganz vállalat történetétől.

Villamos fogyasztásmérő gyártás kezdetei Bláthy Ottó 1889-ben kezdett kísérletekbe, hogy a villamosenergia-fogyasztás mérésére az addigiaknál alkalmasabb számlálót szerkesszen.

Ekkor még kezdetleges fogyasztásmérőket használtak. Az első egyenáramú fogyasztásmérőt, a horganyvoltmétert Edison szerkesztette 1880-ban.

Jobban elterjedt az 1885-ben készült Áron-féle ingás számláló (Hermann Aron, 1845-1913).

A mérőműszerek egy másik csoportját az amperóra-számlálók jelentették. Ilyen elven működött a Siemens-Shuckert Művek hidrogénszámlálója és a Schott & Gen. Jena cég higanyszámlálója.

Az amperóra számlálók energiamérésre nem voltak pontosak olyan esetben, amikor a feszültség erősen ingadozott.

Az első egyenáramú wattóra-fogyasztásmérőt Elihu Thomson (1853-1907) mutatta be az 1888-as párizsi világkiállításon. Ez módosításokkal már váltakozó áramú fogyasztás mérésére is alkalmazható volt.

A Bláthy-féle fogyasztásmérő – ma ősmérőnek nevezzük – hajtóelemét egy Ferraris motor képezte, amelynek kialakítása a kiváló

olasz fizikus, Galileo Ferraris (1847-1897) nevéhez fűződik.

A Bláthy-féle indukciós számláló a wattos fogyasztást mutatta 90o-os fáziseltolás révén. Újszerű megoldás volt, hogy Bláthy az áramrendszerben mágneses mellékzárat alkalmazott, így nem a teljes áramköri fluxust vezette áa forgórészen. A későbbi években minden villamos fogyasztásmérő legfontosabb konstrukciós alapelve ez az elrendezés lett.

t

Bláthy első mérőit 350x350 mm-es falapra (később vaslapra) szerelték. A mérők súlya 20-25 kg volt.

Az első mérők műszaki adatai a következők voltak: Forgónyomaték: 100 gcm, (~0,01 Nm) Saját fogyasztás: 17 W Fordulatszám: 240 ford/min

Bláthy az első darabot 1889 szeptemberében a frankfurti vásáron mutatta be igen nagy sikerrel. Találmányát a német császári szabadalmi hivatalban 1889. szeptember 3-án D.R.P. 52793 szám alatt, az Egyesült Államok szabadalmi hivatalánál pedig 1890. március 11-én USA patent 423210 szám alatt jegyezték be. Bláthy 1889-től egészen 1939-ig, ötven éven át foglalkozott a számlálók tökéletesítésével. Élete során kidolgozott több, mint 100 szabadalma közül közel 30 a fogyasztásmérővel foglalkozott. Bláthy 1901-1902-ben, majd 1906-ban továbbfejlesztette váltakozó áramú fogyasztásmérőjét, függetlenítve a mérő pontosságát a feszültség ingadozásoktól.

1910-es évek elején született meg az új, B1 (Bláthy neve után) típusú váltakozó áramú fogyasztásmérő, amelynek súlya 2,6 kg volt a külföldi mérők 5-6 kg-os súlyával szemben. Jobb volt a hibagörbéje is, az először alkalmazott túlterhelés-kiegyenlítésnek köszönhetően 200%-ig túlterhelhető volt, az áram- és feszültségtekercsek pedig cserélhetők voltak.

Az első világháború után újraindult fejlesztések eredményeként 1929-ben elkészült a nagy sikerű Bd mérő, amelyből 1929-1951 évek

között 2,5 millió darabot gyártottak. A Bdf típus volt akkoriban az egyetlen olyan fogyasztásmérő avilágpiacon, amelyet pusztán egy csavarhúzóval percek alatt annyira szét lehetett szedni,és össze lehetett rakni, hogy az elhasználódásnak vagy sérülésnek kitett alkatrészei - köztük a feszültségtekercs is - cserélhetők voltak. Mindezt anélkül, hogy a fogyasztásmérő újbóli beszabályozására szükség lett volna.

A Bd mérő háromszorosan terhelhető volt, mérte a legkisebb háztartási terhelést is. Az 1930-as években - a Bdf mérő hajtórendszerének felhasználásával - a Hd háromfázisú mérő-családdal jelent meg a Ganz a piacon.

A világháború idején a Ganz hadiüzem lett. 1944. december 28-29-én az épület lángok martalékává vált és 80%-ban elpusztult.

A Hajós és Szántó vállalat Magyarországon másik fontos fogyasztásmérő gyártó, a Hajós és Szántó Elektromos Gyára Rt. 1920-1948. között működött. Az 1930-as évek elején konstruált Wk típusú mérőt külföldre is szállították, a vállalat műszaki igazgatója, Wiesengrund Miksa valamint a kiváló konstruktőr, Mondl Ferenc tervezte D2K, D20 és D3K típus jelű háromfázisú számlálókból az 1930-as évek végén havi 4-5 ezer darabot is gyártottak. A fogyasztásmérő gyártás 1937-ben fúzió során a Budafoki Zománcedény, Fémáru és Elektromosgyárhoz került, de az önállósuló Hajós és Szántó Rt. is – habár szerényebb mértékben – folytatta a mérőgyártást.

A Budafoki Zománcedény, Fémáru és Elektromosgyár a fogyasztásmérők gyártását az Agrolux leányvállalatához csoportosította.

Ganz Árammérőgyár A háború után a termelőmunka 1945 nyarán indult meg a jóvátételi szállítások révén. A Ganz a Szovjetunió részére 24,000 db egyfázisú és 6,000 db háromfázisú mérőt, Jugoszlávia részére 48,200 db egyfázisú és 9,510 db háromfázisú mérőt szállított jóvátételként.

A jóvátételi szállítások miatt állami irányítás alá vonták a Ganz-gyárat. Így 1946. december 1-jétől, ha formailag nem is, de gyakorlati-lag bekövetkezett az államosítása.

Az 1948. évi államosításokat követően a számláló gyártási profilt a Népgazdasági Tanács 1950-ben beolvasztotta a Ganz Árammérőgyárba.

A fejlődés kiemelkedően fontos állomása volt a Ganz Árammérőgyár önállósulása, amelynek alapvető célja a számlálógyártás több évtizedes hírnevének visszaszerzése, és az ország villamosításához szükséges fogyasztásmérő-mennyiség gyártáshoz a kapacitás megteremtése volt.

A Ganz Árammérőgyár N. V. 1948. november 1-jén vált ki a Ganz Villamossági, Gép-, Vagon- és Hajógyárból. A budapesti gyártelepek szűkössége miatt az Iparügyi Minisztérium a Ganz Árammérőgyár vidékre telepítéséről döntött, így 1949. január 1-jétől a gyár gödöllői telephelyű vállalattá vált. A gyárépületeket 1950. szeptemberében adták át.

1962-1963-as évektől a régebbi típusokkal párhuzamosan megkezdődött az új típusú, DE jelű egyfázisú és a háromfázisú DH jelű fogyasztásmérők alap- és speciális típusainak gyártása. 1984-ben indult meg az egyfázisú GE és a háromfázisú GH típusú mérő végleges változatának gyártása, azonban a tőkehiány miatt a megfelelő technológiai beruházások nem történhettek meg. 1970-es évek végétől különböző villamosenergia-gazdálkodási műszerek kifejlesztését kezdte meg a vállalat. Ebbe a körbe elsősorban a távösszegzők és impulzusadós mérők tartoztak. A magyar tarifarendszer igényeinek megfelelően fejlesztette ki a gyár a Qv-mx típusú mikroprocesszoros kapcsolóórákat és az ECM típusú többtarifás, kumulatív maximummutatós tarifális mellékkészüléket. 1976-ban megkezdődött egy nagy pontosságú elektronikus hitelesítő fogyasztásmérő, az EHF család kifejlesztése. Az eladások 1978-ban kezdődtek meg, és a gyártás másfél évtizede alatt közel 1,000 darab kelt el. A hitelesítő mérőhöz automatikus hibaszámító rendszert is kifejlesztett a gyár, az APH rendszert.

Ganz Mérőgyár Kft. 1989-ben a magyar gazdaságpolitika átalakításával megkezdődött az állami vállalatok privatizálása. Az Ipari Minisztérium a Ganz Árammérőgyárat a Schlumberger Industries cégnek adta el 1989. végén. Az új vállalat 1990. január 1-jétől mint Ganz Mérőgyár Kft. a Schlumberger vállalatcsoport tagjaként kezdte meg működését. A Schlumberger vállalatcsoportban a Ganz Mérőgyár Kft. a méréstechnikában ugyancsak nagy múlttal rendelkező olyan korábban önállóan működő vállalatokkal került egy tulajdonosi csoportba, mint a francia Companie de Compteur Montrouge, az angliai és amerikai Sangamo, az osztrák Danubia, a német Heliowatt vagy a csoportba 1995-ben bekerülő AEG.

A Schlumberger vállalatcsoport méréstechnikai üzletága, azonban villamos fogyasztásmérésen túlmenően lefedte a gázmérés, vízmérés és a hőmennyiség mérés méréstechnikai területeit is.

Az 1990-es évek óriási átalakulásokat hoztak a vállalat életében és működésében: Új gyártási technológiák kerültek a Ganz Mérőgyár Kft-hez, mint az elektronikus hangfrekvenciás körvezérlés vevők

gyártástechnológiája és berendezései. A vállalat vertikálisan integrált termelési tevékenységének nagy részét jelentő alkatrészgyártást az 1990-es évek közepén

alvállalkozásba adta, gyáron belül csak az alaptevékenységeket és a kritikus gyártási technológiákat tartotta meg. Az alkatrész gyártás kiszervezésével együtt, és a korszerű termelési technológiák bevezetésével a dolgozók létszáma az

1990-es 2,000 főt is meghaladó szintről kb. 450 fős szintre csökkent. Bekapcsolódás a cégcsoporton belüli nemzetközi fejlesztési együttműködésbe. Ennek egyik első példája az 1993. évtől

kezdődően gyártott H10 típusú egyfázisú elektromechanikus fogyasztásmérő fejlesztése és gyártása. A nemzetközi munkamegosztás keretében gyártási tevékenységek koncentrálódtak a Ganz Mérőgyár Kft-hez, amelyek közül is

kiemelkedik a 2005-től, az AEG németországi, hamelni gyárából áttelepülő háromfázisú elektromechanikus fogyasztásmérő gyártás.

2002-től kezdődően a Ganz Mérőgyár Kft. elkezdte az egyfázisú, majd 2004-től a háromfázisú elektronikus fogyasztásmérők tömeges gyártását.

A gyár kialakította és működteti az ISO9001 szabvány szerinti minőségbiztosítási, az ISO14001 szabvány szerinti környezetirányítási és az OHSAS 18001 szabvány szerinti munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszerét.

A vállalat zöldmezős beruházással 1998-ban a korszerű termelésnek megfelelő új gyárépületet épített fel Gödöllőn. A kereskedelmi tevékenységek kiterjedtek a vállalatcsoport más méréstechnikai berendezéseinek forgalmazására.

A Schlumberger vállalatcsoport 2002-ben stratégiai döntést hozott a szolgáltatási üzletágak megerősítésére, a gyártási üzletágakból történő kivonulással, így a mérési üzletág eladását határozta el. 2002. november 1-jén ennek megfelelően megalakult a Schlumberger méréstechnikai ágazatából létrehozott Actaris Metering Systems.

2007. április 18-án az Actaris Metering Systems-nek az amerikai Itron Inc-be történő beolvadásával létrejött a világ legnagyobb méréstechnikai vállalata.

Az Itron tagjaként Az Itront 1977-ben fogyasztásmérő leolvasások addigiaknál jobb és hatékonyabb módjának megvalósítására hozták létre mérnök-alapítók. 1980-tól kezdődően megindult a fogyasztásmérők leolvasása elsőgenerációs kézi számítógépek és azokra írt alkalmazások segítségével. Az adatrögzítés ekkor még manuálisan történt, de a további feldolgozás időigényét és hiba lehetőségeket az elektronikus feldolgozás már nagymértékben csökkentette.

1990-re a következő technológia lépés irányába fordult a fejlesztés, a villamos fogyasztásmérők, gázmérők és vízmérők adatgyűjtő és továbbító modullal történő felszerelése felé az automatikus leolvasások (AMR) megvalósítására, azaz a fogyasztásmérők adatainak elektronikus, vezeték nélküli (rádiós) adatátviteli úton történő rögzítésére és lekérdezésére. 1995-ben a cég már az ötmilliomodik modult szállította vevőinek, amivel az észak-amerikai AMR piacon messze megelőzi versenytársait.

Az Itron 1996 és 2003 között több,a technológiáját jól kiegészítő vállalatot is felvásárolt, majd 2004-ben fennállásának legnagyobb felvásárlásával megszerezte a Schlumberger egyedüliként megmaradt villamos fogyasztásmérő gyárát, a dél-karolinai Oconee-ban található üzemet.

Az Itron 2007-től a korábbi Actaris vállalataival kiegészülve a világ 130 országában van jelen termékeivel, amelynek tervezését, gyártását értékesítését több, mint 8,500 alkalmazott végzi.

A vállalat 2008. évi árbevétele meghaladta az 1.91 Mrd amerikai dollárt.

Napjainkban Az Itron a 21. század elején jelentkező piaci igényeket teljes körűen igyekszik kiszolgálni. A vállalat minden piacon és minden piaci szegmensben jelen van, műszereket kínálva a háztartási fogyasztók mérésére használt hagyományos elektromechanikus fogyasztásmérőktől az erőművekben vagy az átviteli hálózatokon alkalmazott nagypontosságú fogyasztásmérőkig. Ezen túlmenően a

vállalatcsoport kulcsfontosságú szoftvereket, rendszereket és teljes körű szolgáltatást nyújt szakterületén.

Háztartási elektromechanikus fogyasztásmérés

Háztartási fogyasztók méréséhez a vállalat az egyfázisú H10 (máshol P10, A49, E10, stb.) típusnév alatt forgalmazott fogyasztásmérőt, és a háromfázisú C114 elektromechanikus fogyasztásmérőket illetve ezeknek a készülékeknek a különböző fajtáit gyártja.

A mérők működési elve mit sem változott az elmúlt közel 120 évben, gyártástechnológiájuk, minőségük annál többet.

Mindkét készüléktípus túlterhelhetősége 6 és 8 szoros túlterhelhetőséget enged meg, alacsony indulási értékkel, nagy stabilitással és igen hosszú, 20 évet is meghaladó várható élettartammal. Mindkét fogyasztásmérő készül 1-es és 2-es osztálypontosságú, illetve MID-nek (Európai Parlament és a Tanács 2004/22/EK Irányelve a mérőműszerekről) megfelelő A és B pontossági osztályú változatban.

Háztartási elektronikus fogyasztásmérés

Elektronikus fogyasztásmérő gyártás már a Schlumberger időkben elkezdődött, az 1980-as évek elejétől folyik a vállalatnál. A teljesség igénye nélkül csak néhány típust megemlítve szeretnénk jelezni a készülékek sokaságát: SPA, SPB, MTB, A14, A15, SM1, Eurotri, SIR2E, MC2, MC3.

Napjainkban a következő készülékeket gyártja a vállalat: ACE1000/ACE2000 egyfázisú elektronikus fogyasztásmérők;

ACE3000 háromfázisú elektronikus fogyasztásmérők

Az elektronikus mérők mindegyike 1-es, 2-es, A vagy B pontossági osztállyal készül, de tipikus pontosságuk a pontossági osztály felén belül van, a készülékek széles mérési tartományt ölelnek fel, alacsony indulási árammal és legalább 12-szeres túlterhelhetőséggel. A fenti fogyasztásmérők jellemzője továbbá az alacsony önfogyasztás és az egyenes hibagörbe a teljes terhelési tartományban.

A fenti fogyasztásmérők készülhetnek beépített kapcsolóórával, vagy a tarifát vezérelheti külső eszköz.

Az elektronika lehetőséget biztosít az energia elszámolási adatok, de ezen túlmenően további adatok tárolásra a készülékben akár több hónapra visszamenőleg, valamint az illetéktelen beavatkozásokat is rögzíteni képes.

Okos fogyasztásmérés

Európai Parlament és Tanács 2006/32/EK irányelve „az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról” a fogyasztásmérők fejlesztését a szélesebb körű adatgyűjtés és rendszeres adatkommunikáció irányába tereli. Ennek megfelelően a kommunikációra alkalmas ún. okos fogyasztásmérő kifejlesztése állt és áll az Itron európai fejlesztéseinek középpontjában.

A fejlesztéseknek az eredménye az ACE4000 típusú elektronikus fogyasztásmérő család, amely lehetővé teszi a fogyasztásmérők adatainak távoli leolvasását vagy a kisfeszültségű hálózaton keresztül, vagy mobil kommunikációs hálózaton keresztül.

A készülékek rendelkezhetnek belső megszakítókkal a fogyasztó hálózati táplálásának leválasztására, kommunikációs porttal a fogyasztó más eszközeinek, pl. gázmérőjének csatlakoztatására, terhelési görbe funkcióval, a fogyasztás időbeli alakulásának követésére, illetve a pontos elszámolás megvalósításához.

Előrefizetős fogyasztásmérés

A vállalatcsoport vezető szerepet tölt be az előrefizetős fogyasztásmérők fejlesztésében és gyártásában is.

Az előrefizetős vagy kártyás fogyasztásmérők az előre a készülékbe töltött energia vagy pénzösszeg erejéig engedik a fogyasztást, azt követően a beépített megszakítójuk lekapcsol.

Az Itron csoport mindkét előrefizetős technológiát – a chipkártyát alkalmazó úgynevezett kétirányú (fogyasztó és a szolgáltató között mindkét irányban történik adatkommunikáció), illetve a számkódot alkalmazó egyirányú (csak a szolgáltatótól a fogyasztó felé történik adatküldés) készülékeket és rendszereket – is forgalmazza. Az előbbi rendszer Angliában, Belgiumban alkalmazott széles körben, míg az egyirányú készülékek Dél-Afrikában terjedtek el. Mindkét változatú készülékcsaládból több millió Itron készülék szolgálja a szolgáltató vállalatokat, és a fogyasztók kényelmét.

Ipari fogyasztásmérők

Közepes fogyasztók, nagyfogyasztók, elosztó hálózatok, átviteli hálózatok, erőművi mérésekhez kifejlesztett Itron fogyasztásmérők a világ majdnem minden országában megtalálhatók. A készülékcsalád tagjai, az ACE6000, ACE7000 (SL7000), ACE8000 típusjelű készülékek rugalmas lehetőségei biztosítják a készülékek széleskörű alkalmazhatóságát akár nagy pontosságú mérésre (0.2, 0.5 vagy 1 osztálypontossággal), akár nagy mennyiségű adattárolásra (akár 16 terhelési görbe egyidejű tárolására), akár egy időben több kommunikációs csatornán (2 vagy 3 csatornán) történő kommunikációra van szükség.

Az ipari fogyasztásmérők kínálata kiegészül a Sparkline és a Sparklet kommunikációs eszközökkel, amelyek telefonvonalon, GSM hálózaton GSM adat vagy GPRS üzemmódban is, illetve Ethernet hálózaton is lehetővé teszik a kommunikációt a fogyasztásmérőkkel.

A kommunikáció a készülékek AIMS Pro szoftverével vagy az ACE Vision leolvasó és adatfeldolgozó szoftverrel történhet.

A készülékeket az összes nagy automatikus távleolvasó rendszer kezeli, elsősorban természetesen az Itron MV-90 szoftvere, a Görlitz cég EDW3000 rendszere, a Landis+Gyr Converge rendszere vagy a Fröschl ZFA rendszere.