Upload
others
View
4
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
Oláh András
fagyöngy és jégcsapok
olah andris 9/05/05 13:44 Page 1
OLÁH András (1959, Hajdúnánás – )
„Bőven mögöttem már a krisztusi kor, és nem váltottam meg a világot. Most már nem is tervezem. Csak írok. Magamról, magunkról, a megválthatatlan világról. Arról, ami igaz, amit igaznak hiszek – még ha néha fáj is.”– írta a szerző egy antológia margójára.A 80-as évek közepe óta publikál rendszeresen. 2004-ben az Édes Anyanyelvünk pályázaton dráma kategóriában 3. díjat nyert. Könyvei: Elfelejtett színek requiemje (FAOSZ – Eger, 1991), Üzenet Orpheusnak (FAOSZ – Eger, 1992), Álarc a csönd (Felsőmagyarország Kiadó – Miskolc, 1997), Por és hamu (Nyíregyháza – 1998), Szilánkok (Kráter Műhely Egyesület – Pomáz, 2000), Egy filmszalag vége (Felsőmagyarország Kiadó – Miskolc, 2002).
franyo aatoth
Franciaországban élő magánkommunista festőművész. A Fiatal Alkotók Szövetségének tagja.Könyvei:Az utazó alkoholista kéziszótára (PolgART könyvkiadó, 2003),15 nyelvű tivornyaszótár (Laborpress, 2003).Le petit ivre rouge (Chiron, 2004).A légierő nem égi erő (Syldavcom, 2005).
olah andris 9/05/05 13:44 Page 2
olah andris 9/05/05 13:44 Page 3
© Kráter Műhely Egyesület, 2005© Oláh András, 2005
ISBN 963 7329 39 0
Felelős kiadó Turcsány Péter
Oldaltervezés: franyo aatothBoritó: franyo aatoth:
“Lady with glass”olaj / vászon 2004 ©
Kiadja a Kráter Műhely Egyesület2013 Pomáz, Búzavirág u. 2.
Tel/fax: 06 26 328 491E-mail: [email protected]
www.krater.hu
Készítette a Szilva Nyomda Kft.Felelős vezető Szilva Borbála
olah andris 9/05/05 13:44 Page 4
Oláh András
fagyöngy és jégcsapok
P o m á z , 2 0 0 5
olah andris 9/05/05 13:44 Page 5
olah andris 9/05/05 13:44 Page 6
„Hogy merre mentél, senkinek se mutassa jel,
lábad nyomát, ha fúj a szél,hadd fújja el. ”
(Olav H. Hauge: A te utad)
érintésekR
olah andris 9/05/05 13:44 Page 7
8
másnap
1. (zsákmány)
a csillagok beszivárgó fényében– ajtórésnyire a végtelentől – elejtett vad tehetetlenségévelkucorogsz ágyadonmagadévá fogadva az éjszakákmagányos őrületét
y
2. (éppúgy)
a hold tarkója fáj…felhők nedves rongyaibacsavarva támaszkodikegy máladozó vakolatútűzfal oldalához– ott állsz te is: köröttedcsupasz fák kígyókarjaiölelkeznek szemérmetlenüls a távoli esőkoppanásokathallgatod melyek éppúgykihagynak mint szívverésed
y
olah andris 9/05/05 13:44 Page 8
9
3. (majd)
mint meglazult téglát a múlt falábólkivetsz majd életedbőlmagad leszel a temetőmagad leszel az oltár
közömbös Kharonként őrzödmajd sajkáddal a vizet– szodoma-szerelmünket –míg el nem veszed tőlem egészen
y
4. (még hallik)
ártéri fákkócos ágai karmoljákvéresre a levegőtmiként ujjaid akáctövisei a hátamat
árva barackvirágszipog a szélben
vállad fölöttgyárkémény csöpögteti távolihalálos mérgét a tavaszba
ladikomat vad örvénysodorja ájulatbamígnem tested zátonyára futvabenned újra ébredek
y
olah andris 9/05/05 13:44 Page 9
5. (kiszáradt torokkal)
kiszáradt torokkalbolyongtam testedforró homokjántürelmetlen voltam és felajzottperzselt a vágyhogy megsebezzelekhogy elégjek tekintetedbenhogy dübörgő véremmelmagunkra rántsam az eget– s az végre ránk szakadt
y
6. (ha nem leszek)
fény szitál majd a redőnyök rései közts csak egy szorgos harkály hangjakönyököl bele a duzzogó csöndbete az ágyadon fekszelszemed még az édes álom terhétől nehézde az ébredés mohóságával kezed már kezemet keresi:riadtan markolássza az üres ágyat…– lyukas ladikjaikkal ekkormerülnek el végleg az álmokbenned is kialszanak a kikötői fényekde néha magadhoz engedsz mégakkor is ha már nem leszek
y
10
olah andris 9/05/05 13:44 Page 10
a
olah andris 9/05/05 13:44 Page 11
el
egymás mellett el…nincs már közös– se vég se kezdet –csak örökös napnyugtarajta aprócska rés:kijárat a semmibe
nehéz a szó minta harangok zúgásabotlásaid ítélőszék előttarcod bezárt dobozána remény: háthamégis ártatlan vagy
olah andris 9/05/05 13:44 Page 12
s
f
g
u
b
olah andris 9/05/05 13:44 Page 13
távolság
a távolságot átlengi a csönd:veled alszom– láthatatlanul
holnap majdhelyet cserélünks akkor te vársz rám hiába
érintések
1. (nem fáj)
kapaszkodom belédmint kajla szögesdrót a semmibes ha nyílik a tegnap: már nemfáj annyira a csönd szorítása
y
2. (halálosan)
…ha te áradó folyóén hordalékod vagyokki veled sodródni gyönge –voltunk bár egymásnak ígérve
valami megsérültamortizált életünkbens véráramodban én azótaapró halálos rög vagyok…
14
olah andris 9/05/05 13:44 Page 14
g
ù
olah andris 9/05/05 13:44 Page 15
játszótereink
egy játszótér szögleténahol behúzott nyakú fáknyöszörögtek a szélbenarcod levélerezeténbotladoztak ujjaimmellednek ütődteka remegő szavaka fűszálak testednek feszülteks mikor tekinteted szemaforjavégre zöldre váltottegymásba kóstoltunk mohón
mélység
combjaid közt szégyenkezem:vétkeinkkel megtelt a Holdmegnőtt a tézisek jelentőségemenekülsz gödörbőlgödörbe – terv szerint – sírkövek locsognak ottmint a részegeks a szétnyíló toboz-arcszemed szakadékába hull visszavonhatatlanul ...
16
olah andris 9/05/05 13:44 Page 16
e
p
ù
olah andris 9/05/05 13:44 Page 17
T
ù
olah andris 9/05/05 13:44 Page 18
hosszú az út
neked bérleted vanszemem alagút-sötétjéhezátkelsz hát minden kapunahová álmaink gyökerei folytaks mert hosszú az úta kiúttalanságigfutkosol magunk körülgyűlölt megalkuvásokközt egyensúlyozvavisszakövetelsz magadnaks bár félelmed az éggelösszefonva áradte ott vársz belém halvaa visszahulló lelkiismeretszavára várva
t
délután volt
hunyorgó szemű délután voltálltunk a téren céltalanulmint aki senkire se várzsákmány nélkül
üres szívvelahogy a bevetés után visszatérőbombázók személyzete– te képes voltál ránekem volt képem hozzá…
19
olah andris 9/05/05 13:44 Page 19
fegyverszünet
határokat szab amagad építette fal– belül rekedsz ismét:a szökés sírásba fúló terv marada menetrendszerűen érkező pofon pedigegy ideiglenes fegyverszünet kezdete
olah andris 9/05/05 13:44 Page 20
l
k
j
h
:
olah andris 9/05/05 13:44 Page 21
fagyöngy
mikor ágyába fektetett bennünket a vágy és testedpatakmedrében elmerültemmegjelölted azt a délutántmint sajátodatmint egyetlent a hétköznapokiszapeső-áztatta pillanatai közülmikor kiforgatva mindenembőlelraboltál véglegs mint szívós fagyöngy az út mentifákat – felélted gyanútlan életem
definíció
a felejtésa lélek némasága
a felejtésaz álmok rejtőzködése
a felejtéscserbenhagyás
a felejtésvértelen halál
22
olah andris 9/05/05 13:44 Page 22
a
r
h
g
i
j
n
v
c
j
k
l
olah andris 9/05/05 13:44 Page 23
jelek
omladék életemkifosztva
átmaszkírozott arcokvirrasztó álmok
tétova üzenetek odaátról
ismétlődő jelek– akár a kés hegyénvillanó röpke fény
s a vissza-visszatérőérzés hogy valamit ismét elmulasztottam ...
24
olah andris 9/05/05 13:44 Page 24
AZERTYUI
OPQSDFGHJ
KLM;,NBV
azertyu
iop̂$qsdfgh
jklmùwxcvbnn
olah andris 9/05/05 13:44 Page 25
virradatra várva
magam sem tudomkábulatból ébredek-evagy csak Isten zsonglőrködikezzel az éjszakával…a múlt karavánjátólleszakadva poroszkálokaz emlékek pengéje általfelsértett kisvárosi semmibenmeg-megállok egy-egy ismerősház előtt – mint régen: mikor fürtjeid közt matatvavártam hogy távoli tekintetedbőla virradat átszivárogjonvégre lelkembe…
olah andris 9/05/05 13:44 Page 26
L
olah andris 9/05/05 13:44 Page 27
miattad
lecsavart lánggal égsztekeredsz – mint a kígyó –önmagad köré
y
Isten árnyékábanmaradsz senki:egy buborék-létgyönge gyöngyeémely és csömörszáműzöttje
y
megmenthetnéda meglopottakatha nem vágynálkézmosásraminden kézfogás utánha nem visszafeléeveznélahol még könnyűa pillanat
y
az éjszaka fanfárjaibár elnémulnaka sötétség jégtábláiösszetörnek– miattad így mégiselmarad a föltámadás
y
28
olah andris 9/05/05 13:44 Page 28
k
K ,
B
olah andris 9/05/05 13:44 Page 29
hiába
eső áztatta ezt a hétfőt is…a felhőrojtos ég alatt szürkénkucorogtak a nedves háztetők– az utca egyetlen nagy tócsa volt
a hömpölygő ár árnyakat sodorta fölrobbanó kráterek közötta csatornák duzzadó erébenkétség s fájdalom jaja lüktetett
tudtad hogy hiába hogy rád nem vársenki a sarkon – siettél mégishogy ölelhesd a szétázott reményt
nedves hajad az arcodba lógottvártad hogy az ég ott tán rád szakads hogy magukba zárnak síró álmaid
30
olah andris 9/05/05 13:44 Page 30
;
olah andris 9/05/05 13:44 Page 31
túlélő
mikor megjelentél álmombannem tudtam ki vagycsak hasonlítottál valakireazt gondoltamtalán azért jöttél hogy szeress
a száraz fahasábok mosolyragyúltak a kandallóbans a fények testeden játszottak
az éjszaka forró volt és mohó –a szomszédban kutyák marakodtakde lelkemben már hajnalodott
aztán hideg lett hirtelenérthetetlenül hidegs ébredéskor villant csak eszembe hogy én csupán egy túlélő vagyok
32
olah andris 9/05/05 13:44 Page 32
Z
olah andris 9/05/05 13:44 Page 33
i
olah andris 9/05/05 13:44 Page 34
„Isten csendestárs minden üzletünkben…”
(Márai Sándor: A társ)
küszöböd előttI
olah andris 9/05/05 13:44 Page 35
Szindbád nyomában(Dr. Katona Béla emlékének)
negyedszer emeli kalapját a télmióta az égi kocsmák egyikébenKrúdyval borozgatszmajd a gesztenyék között hol gyűrött leveleket görget a szélfelöltődet igazgatva hazafelészaporázod lépteidet
a gázlámpák sápadt fényébensárga mázú házak faláróllobban ránk unt napokalkonyának sötétlő tüzea flaszteren kavics koccans az időtlen időben álmodott álmúkonflisok trappolnak tova…
olah andris 9/05/05 13:44 Page 36
vereség
fák törzsének dől az est
ablak nyílik a végtelenrerádszegzett néma tekintetüvegszilánk-virágzás…
a szembejövő pillanat üresse zaj se csönd
csak a kijelölt lehetőségekkonok kerítései
37
olah andris 9/05/05 13:44 Page 37
38
jégcsapok
1. (torzó)
leváltak számról a szavakzuhantak mint fészkeka fákról – dolguk végezetlenül…
valami iszonyú sejtés gombócadadogott torkombanvalami kimondhatatlan…– s úgy maradt mindenahogy volt: örökre befejezetlen…
y
2. (Gorges du Tarn-i elégia)
minden rólunk szól most adj hát esélyt az aranymosónak – hazudj valamit nékem…morajlik zúg sistereg a Tarntitkolt titkomat tisztára mossas míg csónakján az idő velemvad zátonyok közt evezte – ki belépőjegyed az életembe megváltottad rég – a horpadt hátú híd maradék pillére vagy – örök mementókéntőrizve jövőtlen életünk
y
olah andris 9/05/05 13:44 Page 38
3.(átmeneti béke)
óvatos próba ezátmenetet képez valami feléakár a tengerzúgásba vegyülő hangmégis megalázó – mert már-márkultusza van itten a rossznakcsapás csapás után – mint ama bibliai –az utcán lassan csődületjól kivehető – szitokszóval fölérő –mozdulatok lapos igék lebegnek a szélbena napszítta aszfalt fölötta hirtelen támadt csöndbenmagamba roskadva merevtekintettel strázsálom a semmits elhatározom: cilinderemben egyszerfehér galambbá varázsolomszerelmünk sunyi háborúit
y
4.(fájó szívvel)
mintha idegen álmok zsoldjábaszegődve bolyongnék öntudatlanulfaggatom a romlás ösvényeinfelbukkanó részeg reggeleket– a gravitáció itt tart még köztetekmagányom mégis észrevétlen marad…
y
39
olah andris 9/05/05 13:44 Page 39
40
5. (látszat)
csupa pótcselekvés az élethisz Isten csak zsonglőrködik velünkmíg eggyé nem válunk az anyafölddel– kívül maradva mégis…
y
6. (észrevétlen)
észrevétlen szivárogtál beléms növekedtél miként a jégcsapokveled a végtelen hajolt föléma múlhatatlan– lám így iramlanak előa hadrafogható közhelyek –s ha az iskolakert gesztenyéi alattátfut a nyár az őszs fehér kendőbe csavarodnak a fákvelük fázunk belülről mi is
y
olah andris 9/05/05 13:44 Page 40
c
olah andris 9/05/05 13:44 Page 41
látom
tenyeredből táplálkozomhideg sörrel hígítom az éjszakátszínekkel játszom – vakon – s félve élek
mert látombárányodnak lenni iskockázatos most Uram
olah andris 9/05/05 13:44 Page 42
l
l
l
l
l
l
olah andris 9/05/05 13:44 Page 43
nélküled
a követési távolságotszigorúan betartvafogynak napjainkde kilóg belőlük az éj lábnyoma s néhaablakot nyit (bűn)tudatunkra– mintha kérne tőlünk valamit…vagy már Isten iscsak félrebeszél?
küszöböd előtt
küszöböd előtt toporogtam Uramremélve hogy egyszer magadhoz ölelszde látom: neked is könnyebb nélkülemhagyod hogy a hétköznapokgravitációjának foglyakéntbefalazva éljek – mert még mindig nem vagyunk egészen egymásra hangolva
44
olah andris 9/05/05 13:44 Page 44
k
i
e
olah andris 9/05/05 13:44 Page 45
vallomások
1. (panasz)
bepanaszollak mert avilágot megváltaninem engedted Uram
y
2. (szelek mankóján)
lakat alatt nyüszítenek az álmokdidergő szavak kísérnek
szelek mankóján botorkálsz– s még csak el seköszöntél tőlem
y
3. (egy vagyok)
köd zuhant igazmondó tükrünkre
a csonkig égő gyertyákközt egy vagyok
y
46
olah andris 9/05/05 13:44 Page 46
4. (enyészet)
elhitetted hogy fölnövekszikbennem a lázadáss hogy a vizen járok majdmikor a kutak mélyénfuldoklik a szóde mára már elhervadttekintetemben a széps gyöngül a vágy isés semmibe hull létünkgyáva menedék-filozófiája
y
5. (az én vérem)
ez már az én vérem itt
magamhoz engednélekde egyre kevesebb leszek– majd egyáltalán nem…
y
47
olah andris 9/05/05 13:44 Page 47
6. (szemben az éjszakával)
szemben az éjszakávalfélni van-e okomtalálkozni a múlttaltitkolt vétkeimmels megcsalni holtában az Istent
y
7. (az idő)
egy súlya vesztettkakukkos óra képébenaz idő bénultanlóg a falon ...
y
48
olah andris 9/05/05 13:44 Page 48
e
olah andris 9/05/05 13:44 Page 49
sorsunk
ami kezdődik: véget érnincs kinek hazudni hát
és nincs miért
y
markunkban vagyunk– sorsunk mégsem miénk…maradunk hátönmagunk paródiája
utunkat hétszer hétcsapás mutatjavalaha volt csodaszarvas-vágtas Ikarosz tengerbe hulló lemetszett szárnya
y
…lehangolódott a csönd hegedűje
a magunk harmincezüstjéért eladtuk mi isaz üresen kongó éjszakákat
y
50
olah andris 9/05/05 13:44 Page 50
vízum hiányábandezertálunk magunkból
szétszórt szirmainkat majd összeseprika gondos alattvalók
y
fák kérgébe vésettszívek vagyunk– benned csillaggáfényesülünk majd Uram
y
51
olah andris 9/05/05 13:44 Page 51
utolsó utazásnagyapámnak – odaátra
még borzongott a csönd s mégvisszatért a sötétbe a mosolyde te – zsákutcák örökös vándora –elindultál egy utolsó utazásra
sínekre fektetett álmaidonhamar átrobogott az éjszaka vonatafölzabálta nappalaid fényéts egész portósan feladott életedet
olah andris 9/05/05 13:44 Page 52
p
olah andris 9/05/05 13:44 Page 53
bizonytalanul
behunyt szemmel ácsorogtál a mólónbejártad a lélek katakombáita sirályvijjogást szürcsölted mohóns bogoztad bénán a régmúlt indáit
fölszedted a horgonyt – messze hajóztál:várt rád a távol sóvár horizontjaszirénhangként előtted poroszkált ledér álmok színes csokrait ontva
kikötői tornyok fényei hívtak- Isten megvakult tükröt tett elédegy halott lelkiismeretre bíztak:
sikoltott a gyötrő félelem: ne még…gonosz vágyak téveszmék arattak ottahol a szó szűzen nem maradhatott
54
olah andris 9/05/05 13:44 Page 54
j
h
Q
z
r
i
o
p
l
olah andris 9/05/05 13:44 Page 55
búcsú
hozzánk feketednek az árnyak- ártatlanságunk gyökerei
a kihunyó fénybenmegtántorodik az ég
kiszáradt fákcsonkjai alatt kuporgunk
levetett kabátunk admenedéket a csöndnek
s megmártózunk még egy utolsó ölelésben
56
olah andris 9/05/05 13:44 Page 56
B
olah andris 9/05/05 13:44 Page 57
marad valami
agyamban fekete árnyékok:Isten nyugtalankodik bennemsért ez a közelségvádolnak a kívül rekedt ígéretekde nincs semmi bajélni kell – még lehet egy kicsit – míg el nem sodorez az epilepsziás rohambanszenvedő időde akkor is: marad belőlünkvalami görcsös akaratvalami Istentől való nyugtalanság ...
olah andris 9/05/05 13:44 Page 58
b
olah andris 9/05/05 13:44 Page 59
végigégni
végigégni egy gyertyalángbanmagányos elhagyott szobában
felnőni apátlan-anyátlanálmodott álmok illatában
sikoltva sírni tél jajábanhóba fúlt patak bársonyában
tavaszra várni: messiásrahófödte színeket kiásva
megbújni részeg ájulásbanránk omló partok löszfalában
feloldódni mint bor a vérben– s Isten elé borulni térden
az üveghegyen túlról
csipkerózsika levelet írIsten koldulni ments a halottak is mind fölöltöztek– csak én várok még:tán jön valaki hogy letöröljearcomról a szomorúságot
60
olah andris 9/05/05 13:44 Page 60
J
X
C
n
Q
F
<
olah andris 9/05/05 13:44 Page 61
a bölcsek
figyel bennünketegy részeg Istenösszekucorodva várakozunkegy vers közepéna bölcsek fölfalják köröttünka napba néző szavakatföltörik pecsétjeinketmozdulatlan az égcsak kezed simogats én újra hozzád szelídülök
olah andris 9/05/05 13:44 Page 62
o
„Nincs reménytelenebb vállalkozás,mint egy nemzetnek megmagyarázni
hibáit”
(Márai Sándor: Ég és föld)
ha kiszárad a tenger
olah andris 9/05/05 13:44 Page 63
szakadék
ujjai közt port homokot pergetönnön magányával szembesül Isten:egy nagykorúsított világ feslettmutatványait bámulja – mígnem
elaggott szívére árnyék borul– magára hagyták mint megunt dívát: kinevették és vádolták orvula keresztté érlelt út menti fák…
szakadékká nőtt szavának árka– mélyítve tovább a távolságot – s Barabás népét hiába várja
mert közülük senki nincsen már ottMária maradt csak mellette árváns Krisztus sebe mint vérző szivárvány
64
olah andris 9/05/05 13:44 Page 64
Júdás
arcát tenyerébe temetvekönyököl a kocsmaasztalonkörötte bágyadt tekintetű részegekmerülnek poharaikba„mennyi mocskos arcmennyi arctalan senkis Krisztus értük szenvedett – röhej:lám a názáreti ez egyszer tévedett”erszényét a pultra üríti„amit tettem meggyőződésből tettemnem holmi ezüstökérttettem mert hittem: így kell lennie”minden szempár rámeredminden szempárban Krisztus szelíd tekintetecsak dobhártyáján dobol vadul a véra zsivajgó lelkiismeret„nem akarom hogy megbocsásshogy megérts vagy szánakozz”ökleivel a fejét üti dühödtens bár önkínzó haragja nem csitulüvöltése egyre halkul már csak csendesen zokog „nem én akartam az Úr akarta ígys vajh kié a nagyobb teher…hé kocsmáros hozz még egy körtmindenkinek” – és halkan súgva kérdi csak:– „a pénzből kenderkötélremondd még futja-e”
65
olah andris 9/05/05 13:44 Page 65
magyar sors(Trianon örököseinek)
nem kapott vízumot hozzánk az Istenszívünket bezárva sírunk a nincsen
elvermelt szavaink halódó hangjatemplomok beteg kihagyó harangja
fekete álmokat cipel utánunkmegöli megfojtja maradék vágyunk
ajtónkon esténként a sátán kopogKáinok vagyunk mind: testvérgyilkosok
magunkat faltuk föl – önvérünket ittukKárpátok láncát más pásztorra bíztuk
hazátlan árvából bitangok lettünk– az ég is beborult végleg felettünk
olah andris 9/05/05 13:44 Page 66
w
olah andris 9/05/05 13:44 Page 67
apáink
apáinkmegfagyott felkiáltójeleka voronyezsi hómezőkön
messze a meszelt falú otthontólaz átszabott határoktólahol újra és újra torzszülöttálmok kísértenekmelyekből nincs ébredés
y
tovarobogókatonai szerelvényekírták akkor a történelmet
tévedéseink ablakánfüst szivárgott
házak s hidak torzóikopott pincegrádicsokromok
romokromok
y
valaha itt állt a házatok– anyád reszkető kezétfogod s megérted:
ha nincs hazádházad otthonodnincs honnan emigrálni sem
68
olah andris 9/05/05 13:44 Page 68
a
B
j
h
S
- -H
g
olah andris 9/05/05 13:44 Page 69
ráismerni mégIsten azon az őszöntelesírta a mindenséget
lelkében ismerős félelem mocorgott
mert föltámadtak a sötét erők
s idegen hitűekégették föla szavak tarlóját
y
mi – kikre égő kanócávalvár a holnap – maradtunk fegyvertelenek
az eső elmosta azóta a vértde az utcakövekenráismerni mégIsten szálkás betűire
olah andris 9/05/05 13:44 Page 70
a
olah andris 9/05/05 13:44 Page 71
Frangepán
cellád rácsos ablakánnap hunyoroga porkoláb sürgetőhangja hallik– ingedet tépi hogy szabadlegyen a nyak a váll –pórusaid szűkülnektekintetedben érthetetlennétöredeznek a képekbaldachinos ágyról álmodszs a lányról kinek szemébenelárult-elárvult otthonodcsillaga remegnyirkos a csönd…hátára véve a terheta toronyóra körbejára repedt tölgyfaasztalonvacsoramaradék– körötte legyek döngenek –zár csikordulkünn szél motoza vérpad véres árnya húzs az örvénylő tömegmár nincsenek arcoksem szemtanúkcsak vakító fénya pap kezében feszület most ölelkezik a pallos és a nyak– ó merénylő reggeli alkonyat…
72
olah andris 9/05/05 13:44 Page 72
s
C
V
n
N
C
J
olah andris 9/05/05 13:44 Page 73
szemtanú
mint fojtó folyondárkapaszkodik beléd a múlt:
sarkáig kitaposottcipődben futottál
aztán egy elhagyott utcavégena véres zászlóselyembeburkolt halottak láttánmár MUK/kanni se mertél
csak félreálltál engedelmesen– s félreállsz azóta is…
y
attól kezdve a karácsonyok ismásnak látszottak mint amik:– új idősz(ÁMÍTÁS) kezdődött
elnémultak a templomi orgonákgyőzött a „kenyér és a cirkusz”s a mennyből az angyal márnem jött többé sem lassan sem sietve
y
74
olah andris 9/05/05 13:44 Page 74
elengedted kezétszép csillagod – mint kabátróla gomb – leszakadt az égről
menekültél– de Mária tekintetea keresztfán is égetett
y
éltél kordák között– lefutott versenyben az idővel
mert ha a lényegről beszélni nem lehets hallgatni sem: akkor inkább mellé…
y
most már mindennek vége:Isten piros lapot kapotts magányosan gubbaszt a cserepadon
y
75
olah andris 9/05/05 13:44 Page 75
kései perirat
a holtak bárföl nem támadnaka fájdalom sem enyhülde talán lesz önbecsülésünks átlépjük a félelemdemarkációs vonalátha a történelemfölfüggeszti végrea gyilkosok mentelmi jogát
olah andris 9/05/05 13:44 Page 76
s
olah andris 9/05/05 13:44 Page 77
remete-lelkű nép
irgalmáért nem kér kegyettorlódnak rajta a hegekriadalma másokat sértmegfizetett bár mindenért
mosolyog rá minden szajhaéllel becézi a baltasavanyodik benne a szókővé sűrűsödik a jó
élettere barlangnyi lettszégyenbélyeggé vált a tettígy lett kinevetett bohócperget elszakadt olvasót
lelke darócba öltözöttsziklák közé kiköltözöttbízták forrás sodrásáramély szakadék oltalmára
y
fanyalgás
most ismét a tolvajokideje jön: a nagystílűekéaz igazi hétpróbásokéakik már így is kiloptáklelkünkből a maradék jótkifosztották múltunkat egészenállunk itt pőrén megalázvaholtig tartó önigazolásra kényszerítvevalami infantilis züllés sodrábanmint varjak elé vetettfanyar kökényszemek
78
olah andris 9/05/05 13:44 Page 78
szemben az Édennel
(1989. június 16-a emlékére)
a kegyelet gyertyái mikor kihunytakfeszülő lepkeszárnyakonhazaindultak akkor a szavak– szembetűnő volt a csöndmi utánuk ott maradt
a helyzet azóta némiképp változott:a csillagos Éden kapuján túla vezeklő talpak présébenálmok nyüszíteneks mint kinőtt cipőszorít makacsul tovább az elfojtott mostoha harag
y
háromsorok
1. (öröklét helyett)
kopott másolópapíronszárnyakat sóvárgó mondatok nyomorognak
2. (közérzet)
lyukas mentőcsónakban ülünk– egyetlen reményünkhogy kiszárad a tenger
79
olah andris 9/05/05 13:44 Page 79
magyar jelen
eszménk sincs az erkölcs is magas– tán elérhetetlen régió – így lettünk hontalan szélkakasvagy ökörré serdülő tinó
legyőzött legyűrt a félelemárnyékunk megállt a falonnullává züllött az értelems filkó lett az ásznak vélt talon
olah andris 9/05/05 13:44 Page 80
§t
olah andris 9/05/05 13:44 Page 81
ősz Vereckén
zsebében nyílt parancs– rohamoz a sötét –elnyelve századokszeplőtlen gyermekét
fagypont alá süllyedta lelkiismeretegy mogyoróbokorcsupaszra vetkezett
sok kivénhedt fenyőbúsulásnak eredtárnyuk a sziklákrafölfeszülő kereszt
elnémult a dudaa kőpásztor halottvisszacsavart lánggalégnek a csillagok
Árpád népe szajha– magának idegen –átfestett ég alattvéges a végtelen
Verecke legendaVerecke tán nincs iscsak a szívnek fontosmégha jégbilincs is
82
olah andris 9/05/05 13:44 Page 82
Európa lábtörlője
senkiország senkiföldjene sírdogálj: nézz tükörbe
fél világgal kacérkodtál ne csodálkozz ha molesztál
ha téged tép téged szaggatperverz módon üt rúg harap
minden strici minden szolga– fennhéjázva újra s újra -
véres bosszú: orosz rulett…öntudatodból hamu lett
fehér kesztyűs sima szavakfölmentették hóhérodat
trianoni vak virradatIstened is csak űzött vad
senkiország senkiföldjemivé lettél Duna-völgye?
megtaposott tested pőreEurópánk l á b t ö r l ő j e
83
olah andris 9/05/05 13:44 Page 83
türelmi zóna
mintha mindig csak tegnap volna:a lenyugvó nap vörös lámpás az égenhamvadó parazsa fölött elkurvult próféták kántálnakmi pedig – közönyös kövek záporában – egymást cseszegetjük eszméktől részegena számunkra kijelölt Föld nevű türelmi zónán
olah andris 9/05/05 13:44 Page 84
q
olah andris 9/05/05 13:44 Page 85
Babylon pusztulása
Isten akkor két szemét behunytaarcába fröccsent bár a vér és a sára meddő vitákat végleg eluntade eltűrte a Gonoszt ki köztünk jár
nem kellett hozzá ezeregy éjszakanem kellett más csak közöny és félelems al-Rasid földjén keresztesek hadaült tort – s ásott sírt a csüggedt értelem
nem Hammurappi törvénykezett ma itts kívánt szemet szemért… a bűnt fedeztes a világ gyermekkorának álmait
feszítette vandál horda keresztre…s ott – hol tavaszra vérrel jött a tél –Seherezádé csak holtaknak mesél…
86
olah andris 9/05/05 13:44 Page 86
csipkebokor
... tűzriadó-szülte pánik…a füst és korom mögöttcsak sokára sejlett föl az eloltottcsipkebokor üszkös maradéka…„szándékos gyújtogatás” – szólt a hivatalos verdikts a pusztát nyomban elözönlöttéka fáraó martalócaimi pedig – a razziák első áldozatai – csak álltunk szélütöttenám Mózes (arcán szelíd mosollyal) fennszóval kijelentette:„ha nyomunkat követikegyszer talán majd ők iseljutnak Istenhez…”
87
olah andris 9/05/05 13:44 Page 87
Hajnal Liaucousban
A nap csak lassúdon harap:párába fúlnak a hegyek,s a magas sziklanyak alatta völgy hunyt szemmel szendereg.
Harang kondul, bong kimérten,átgurul a hegy mellkasán,fölfrissül a Tarn vizében,s elragadja a szennyes ár.
A házak fönn összebújnak:a vérző-arany kőfalaktépett sebként ott lapulnak
a kitakart égbolt alatt.Harmatburkot repeszt, zihál:– kígyóbőrét vedli a táj…
olah andris 9/05/05 13:44 Page 88
z
olah andris 9/05/05 13:44 Page 89
;érintésekaaa
másnap 4el 8
távolság 10játszótereink 12
mélység 12hosszú út 15
délután volt 15fegyverszünet 16
fagyöngy 18deffiníció 18
jelek 20virradatra várva 22
miattad 24hiába 26túlélő 28
olah andris 9/05/05 13:44 Page 90
ha kiszárad a tenger111szakadék 60
Júdás 61magyar sors 62
apáink 64ráismerni még 66
Frangepán 68szemtanú 70
kései perirat 72remetelelkű nép 74
fanyalgás 74szemben az Édennel 75
háromsorosok 75magyar jelen 76ősz Vereckén 78
Európa lábtörlője 79türelmi zóna 80
Babylon pusztulása 82csipkebokor 83
Hajnal Liaucousban 84
küszöböd előtt111Szindbád nyomában 32
vereség 33jégcsapok 34
látom 38nélküled 40
küszöböd előtt 40vallomások 42
sorsunk 46utolsó utazás 48bizonytalanul 50
búcsú 52marad valami 54
végigégni 56az üveghegyen túlról 56
a bölcsek 58
olah andris 9/05/05 13:44 Page 91
KERESSE KÖNYVEINKET!Kráter Könyvesházaz Astoriánál
1072 Budapest, Rákóczi út 8.Tel.: (1) 266-3153Fax: (1) 235-0821E-mail: [email protected]
KRÁTER A VILÁGHÁLÓNwww.krater.hu <http://www.krater.hu>
olah andris 9/05/05 13:44 Page 92