1

Az OEE első soproni országos gyűlése1926. július 6-9.

Dr. Illyés Benjamin

Főiskolánk első világháború utáni Sopronba települési folyamatának első szakasza 1922-ben zárult le. Szakirodalmunk beszámolt Sopron városának és polgármesterének, Thurner Mihálynak ezt szolgáló áldozatos tevékenységéről. A város és Főiskolánk konszolidációjában legbiztosabb támasza volt Sopron város akkori országgyűlési képviselője, Klebelsberg Kunó vallás és közoktatási miniszter. Közös erőfeszítéseik eredményeként felsőoktatásunk jövőt is szolgáló elhelyezést kapott. Klebelsberg Kuno 1922-ben számolt be arról, hogy megszületett a kormányzati döntés: a Sopronba áttelepült selmeci karok működésének infrastrukturális és költségvetési feltételei biztosítottak. Ezután már az oktatási és kutatási feltételek fejlesztésére is sor került.1

1. kép. Klebelsberg Kuno gróf vallás és közoktatásügyi miniszter Sopron „felsegítéséről”. Sopronvármegye c. napilap.1922.05.03.

Kevésbé ismert az, hogy az áttelepüléssel kapcsolatos válsághelyzetben selmeci hagyományaink soproni felújítása és megőrzése segítette a hallgatóság identitásának megőrzését és kapcsolat kiépítését a befogadó lakossággal. Élni akarásukat a zűrzavaros időkben sok esemény jelzi. Boros György személyes jellegű visszaemlékezésében beszámolt 1 Klebelsberg választási beszédei a Sopronvármegye napilap 1922. május 3-i és 23-i számában jelentek meg. Városi Levéltár Sopron (továbbiakban SVL)

2

például arról, hogy idősebb barátai balekjuk 1919. áprilisi megsétáltatásával, tréfás „útbaigazításukkal” plántálták át Sopronba a selmeci balekfogadás hagyományát. Csatkai Endre 1955-ben, akkori egyetemi újságunkban idézte fel az 1920-ban tartott első, ünnepélyes és tréfás valétálási menet emlékét.2 A város létbizonytalanságban élő lakosainak ezrei ünnepeltek akkor együtt a végzősökkel. Ekkor mutatkozott be a városnak a nagyszerűen hegedülő Barlai Ervin vezette főiskolás zenekar is. Az első selmeci hagyományok szerinti temetés 1922. május 23-án volt. Egy pécsi főerdőtanácsos fiát, Seh Károly harmadéves bányamérnök hallgatót helyezték örök nyugalomra. Ebben már aktív szerepet játszott a város is. Nemcsak az együttérző emberek tömeges sorfala szegélyezte a gyászmenetet, hanem a soproni gazdák fúvószenekara is részt vett a temetési menetben. A gyászoló hallgatók a győri pályaudvar vendéglőjében vettek végleges búcsút tragikusan elhunyt társuktól, majd 2 hétig minden nyilvános szórakozástól tartózkodtak.

A város fokozatosan befogadta az áttelepült intézményt, a tanárokat és a diákságot is. Az 1926-os soproni Országos Erdészeti Egyesületi (OEE) Közgyűlés már nemcsak a Főiskola és a város szerves kapcsolatát tanúsítja, hanem megalapozta rokonszakmáink soproni kötődését is. Szakmai hagyományainknak ezért értékes része az első Soproni országos gyűlés. Előkészítése és megvalósítása elődeink háború és Trianon utáni első nemzedékének csodálatos életerejét, az újrakezdés és megújulás, a baráti összetartozás szellemét tükrözi.

Tanulmányommal az országos és egyéni tragédiákkal sújtott, mostoha körülmények közt erdőgazdálkodásunkat megújítani képes erdészgeneráció emlékének megőrzéséhez szeretnék hozzájárulni.

Az OEE közgyűlés előkészítése, megérkezés és ismerkedési est

Az Erdészeti Lapok 1926. május 15-i száma3 ad hírt az OEE Közgyűlésének július 6-9-i tervezett soproni megszervezéséről. A részletes előzetes program ismertetése után a részvételi költségek várható alakulásáról olvashatunk.A július 6-i esti ismerkedési program éttermi költsége italok nélkül 20 000 korona (1forint hozzávetőlegesen 5 koronával egyenlő, azaz kb. 4000 Ft a vacsora ára). A június 7-8-i hivatalos jellegű program részvételi költsége 160 ezer korona. Érdekes, hogy az esetleg megmaradó összeget a főiskolai menza támogatására kívánják fordítani.4

Az egyik színvonalas soproni napilap hangulatos tudósításokat közöl az erdészek találkozójáról.5 A megérkezésről szóló beszámoló költői szavakkal üdvözli a vendégeket.

2 Illyés B.: Az első valétálás Sopronban. Erdészeti Lapok. 2013. 5. sz. 162-163. o.3 Meghívó az Országos Erdészeti Egyesület 1926. közgyűlésére. Erdészeti Lapok.(továbbiakban EL). 5. sz. 1926. 05.15. 183-186. o; Országos Széchenyi Könyvtár Elektronikus Periodika (továbbiakban: epa.oszk.)4 Adományok a főiskolai Menza javára. Különféle hírek közt szaklapunk tájékoztat arról, hogy a Közgyűlés szervezője, Sopron város Erdőhivatala a menza javára átutalta adományként az OEE országos kongresszusa pénzmaradványát, 1 195 500 koronát. Mayer Zoltán okl. erdőmérnök ezen kívül még 160 000 koronát adományozott a menza javára. EL 1926. 7-8- sz. 357. o; epa.oszk.5 P.Gy.:Ma kezdődnek az erdésznapok, Sopronvármegye. 1926.07.06. SVL P.Gy. névjel valószínűleg a később Magyar Nemzet főszerkesztőjeként ismertté vált újságírót, egykori erdőmérnök hallgatót, Parragi Györgyöt (1902-1963) jelenti. 1924-ben indult Lila Zongorának, Ifjúsági Körünk első soproni folyóiratának néhány évig felelős szerkesztője is volt.

3

Július 6-án, a pályaudvarokon Zügn Nándor soproni erdőmester személyes irányításával minden érkező vonatnál hallgatókból álló rendezőgárda fogadta és kalauzolta a vendégeket. A délután négy órai gyorsvonattal érkező neves vendégeket dr. Thurner Mihály polgármester és a főiskolai tanárok személyesen üdvözölték.

Este a Pannónia szálló éttermében rendezett ismerkedési estre folyamatosan érkeztek a résztvevők. Az Erdészeti Lapok szerkesztőségi cikke6 az első este hangulatát így örökíti meg: „Ez az önfeledtség rítt le minden arcról a közgyűlést hagyományosan megelőző ismerkedési estélyen is, amelyen öreg cimborák, a mai nehéz életküzdelemben ifjan elaggott, úgynevezett fiatalok rejtett csodálkozással állapították meg egymásról, hogy milyen mély szántást végzett ez az utóbbi tizennégy esztendő még külső kinézésünkben is. Hogy szakszerűen fejezzem ki magam, egész korosztályok tűntek el, s eddig ismeretlen korosztályok tűntek elő.”A mintegy 150 főnyi résztvevő régi, selmeci szellemben újította meg kapcsolatait és teremtett jövőt szolgáló barátságokat. Az esten megjelent a város vezetősége is. Irántuk, mint a Selmecről elűzött Főiskolát befogadó város képviselői iránt őszinte tisztelet és megbecsülés nyilvánult meg az ünnepi rendezvényen.

Bár kisebb hibákat tartalmaz és nem teljes körű, a városi napilap tudósításának mégis értékes része a résztvevők neveinek és beosztásának felsorolása. 2. kép.Közgyűlés

Július 7-én a Városháza nagytermében gyülekeztek az OEE tagjai. „Haragoszöld spireák, világoszöld pálmák és dús tölgyfaguirlandok díszítették ez alkalomból a városháza folyosóit.”7 11 órakor báró Inkey Pál másodalelnök megnyitójában köszöntötte a közgyűlés miniszteriális, megyei és városi szintű vendégeit. Felolvasta a halaszthatatlan elfoglaltsága miatt távollévő egyesületi elnök, gróf Hadik János üdvözletét, majd megköszönte a város meghívását.„Sopron városa az, amely a magyar erdészeti tudomány legfőbb őrének és művelőjének, a hontalanná lett m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskolának új otthont adott. Közgyűlésünkkel kapcsolatosan alkalmunk lesz ennek a főiskolának a menekülés keservei után újrateremtett berendezéseit látni, mint a magyar élni akarás fényes bizonyítékait.” Az aktuális kérdések megoldását szolgáló összefogás fontosságának hangsúlyozása után kegyelettel emlékezett meg az 1926-ban 60 éves fennállást ünneplő Erdészeti Egyesület.

alapítóiról, Bedő Albertről, Dívald Adolfról és Wágner Károlyról.8

Thurner Mihály polgármester nagyhatású beszédben üdvözölte a vendégeket. Megköszönte meghívásuk elfogadását. A magyar erdészeknek nehéz feladatot kell megoldani: egykori erdőkincsétől megfosztott országnak a fahiány rémével kell megküzdeni, ahol eddig semmi

6 Soproni közgyűlésünkről EL.7-8. sz. 305-313 o. epa.oszk.7 P. Gy: Az Országos Erdészeti Egyesület soproni közgyűlése. Sopronvármegye. 1926. 07. 08. SVL8 Jegyzőkönyv az Országos Erdészeti Egyesületnek Sopronban 1926. évi július 7-én tartott rendes közgyűléséről. EL.7-8 sz. 339-355. o; epa.oszk.

4

2.kép. A résztvevők nem teljes listája a Sopronvármegye c. napilapban. 1926. 07. 08.

5

sem termett, ott kell erdőt teremteni. Biztos abban, hogy a Mindenható támogatásával a magyar erdőmérnökök lelkes csapata sikerrel teljesíti e feladatot.

Tettamanti Jenő főiskolai rektor (ősztől Fekete Zoltán lett az utóda. IB.) köszöntőjében felidézte az 1900-as selmeci Közgyűlést. Akkor avatták fel a Főiskola Központi épületét és Wágner Károly emlékművét. A tragikus történelmi fordulat után újra indult, de még ezer sebből vérző ősi Alma Mater testülete nevében kívánta, hogy az eredményekben gazdag múlt és a dolgozni akarás acélos ereje „kísérje egyesületünket magas hívatása teljesítésében (Éljenzés)”

Bund Károly, titkár számolt be az Egyesület tevékenységéről. A háború utáni években számos alapvető szakmai kérdésben foglalt állást az Egyesület igazgatói választmánya és Elnöksége. Részleteket mellőzve is érdemes a témákat felsorolni. Megjegyzem, hogy számos kérdést az Erdészeti Lapokban is tárgyaltak szakmai cikkekben. Ezek a vezetés és tagság korrekt kapcsolatát igazolják. Titkár által megemlített problémák:

- a hitbizományok reformja kapcsán erdőgazdasági sajátosságokat fogalmaztak meg, melyek a további fenntartást igazolják.

- jelzáloghitel felvételének megkönnyítése az erdőgazdálkodók számára.- állást foglaltak a Központi Anyagbeszerző Bizottság ellen. Az állami beszerzések

terén gazdasági diktaturát jelentő szervezet különösen a kisebb gazdálkodók érdekeit sértette volna.

- a MÁV vasúti tarifák, forgalmi adó módosítását több terméknél javasolták a hazai faanyag értékesítési versenyhelyzetének javítása érdekében.

- tárgyalás alatt van az erdészeti közigazgatás reformja. Ennek kapcsán a vadászati közigazgatás témában, a vadászati szaklapokban „éles és nem mindig nemes fegyverekkel harcoló” vita bontakozott ki. A közgyűlés határozatban foglalt állást, hogy „az erdei vadászat vezetését elválaszthatatlannak tartja az erdőgazdasági ügykezeléstől”, a vadászati ügyeknek az illetékes erdészeti főosztály hatáskörébe kell tartozni.

- az erdészeti kísérletügy feltételeinek javítására is előterjesztést tettek a kormányhoz.- a Budapesti Mérnöki Kamarával igen jó, az erdőmérnökök speciális helyzetét

figyelembevevő együttműködés alakult ki az építőipar gyakorlását szabályozó törvény előkészítési szakaszában.Egyesületünk beszámolója sokrétű, eredményes szakmai érdekképviseleti tevékenységet tükröz. Utalás van arra, hogy ebbe az erdőbirtokosok érdekeinek megjelenítése is beletartozott. Az elnökséget munkájában a 17 tagból álló igazgató-választmány támogatta. Felmerült a szakmai állásfoglalások megalapozottabbá tétele érdekében szakosztályok megalakításának szükségessége.

Egyesületünk akkori titkára 197 alapító és 897 rendes tagról számolt be. A költségvetés tárgyalása előtt elfogadták a következő évi tagdíjakat. Ennek mértékét jogi személyekre és nem kötött jövedelműekre 30, a tisztviselőkre 16 és a nyugdíjasokra 10 pengőben állapították

6

meg.9 Ezután elfogadták a számvizsgáló bizottság múlt évi gazdálkodásról szóló jelentését és a következő évi költségvetést.

A Közgyűlés a következőkben két szakmai előadást hallgatott meg. Elsőként Fekete Zoltán ismertette a szerfabecslést szolgáló táblázatait. A méretcsoportos választék táblák összeállításának módszerét mutatta be tölgy mintatörzsek feldolgozásának példájával.

Onczay László hitbizományi uradalmi tanácsos, a Tiszajobbparti Erdészeti Egyesület alelnöke fejtette ki az új, biológiai, műszaki és gazdasági alapokon nyugvó magyar erdőgazdálkodás célkitűzéseivel kapcsolatos gondolatait.10 Lényegében, főleg az erdőtulajdonosok szemszögéből a kapitalista viszonyokhoz történő alkalmazkodás követelményeit fogalmazta meg. Az erdei termékek minél teljesebb saját feldolgozása, fűrészüzemek, út- és vasút hálózat létesítése fokozza az erdőbirtok tőkeerejét, jövedelmezőségét, munkahely-teremtő képességét. E célok megvalósításához olcsó hitelre van szükség. A tulajdonosoknak és erdőtiszteknek pedig a műszaki és erdészeti ismereteken kívül vállalkozói szemléletű üzleti tudással is rendelkezniük kell.11

Ezután igen érdekes egyéni indítványok hangzottak. Roth Gyula Vadas Jenő emléktábla elhelyezését javasolta Felvidéken. Másik felvetése az újonnan felállítandó Közgazdasági Egyetem szakmánkat érintő vonatkozásainak tisztázására hívta fel a figyelmet.Bíró Zoltán javaslata az új Erdőfenntartási törvény fontosságára és megfelelő szakértői előkészítésére hívta fel a figyelmet.Bencze Pál javaslata a Vadászati Ügyosztály újbóli Erdészeti Főosztályhoz tartozására és a vadászati szakoktatás soproni beindítására irányult.Bogyay Gyula három indítványt tett. A készülő Magántisztviselő törvény előkészítésébe az OEE képviselőit is vonja be a Kormány. Másik felvetése az Erdőtörvényt megsértő magánerdészeti gyakorlat megszüntetésére irányult. Igen érdekes a harmadik javaslat, miszerint a Balaton környéki értéktelen legelő és egyéb területeket az állam sajátíttassa ki és erdősítse be.

9 A koronát 1927. január 1-vel váltotta fel a pengő. 12 500 korona ért 1 pengőt. Becslésem szerint a bevezetéskori 1 pengő kb. 2500 forintnak felel meg napjainkban. Alkalmazott erdőmérnököknek az 1930-as években 200-500 pengő havi fizetésük és jelentős természetbeni járandóságuk volt. IB.10 Onczay L.: Erdőgazdálkodásunk fejlődése és új célkitűzései. EL. 1926. 7-8. sz. 313-325. o. opa.oszk.11 Adatokkal támasztható alá, hogy az 1900-as évektől több kincstári, magán nagy- és középbirtokon, egyházi és városi erdőben a gazdálkodás gyökeresen átalakult. A teljesség igénye nélkül említem meg a Hét-Szászbírák (1907), az Esterházy uradalom (Lenti), a Miskolci kincstári erdők, az Esztergomi érsekség és a Ciszterek Zirci Apátsága, a városi erdők közül Kőszeg, Sopron, Pécs példáját.Az irányzat főbb jellegzetességei: az erdőgazdálkodás belterjesebbé válása (ápolóvágások, természetes felújítás, szálalás), az erdei termékek minél teljesebb feldolgozása, beruházások megjelenése (út-, vasút építés, fafeldolgozó üzemek, turisztikai igények kielégítése, stb.). A szellemi erőt ehhez a selmeci oktatás és szakmánk olyan nagyjai, mint pl. Kaán Károly, Roth Gyula, Krippel Móric adták. A szakmai hátteret a 14500/1920 FM. erdőrendezési utasítás teremtette meg. 1945 után létrehozott állami erdészeti szervezetet, a MÁLLERD-et is ezeken az alapokon szervezte meg Barlai Ervin. A rendszerváltáskor nagy viták után kialakított állami erdőgazdálkodás is szakmai múltunk e nemzetközileg is egyedülálló hagyományaira épült. Illyés B.

7

A Közgyűlés megszavazta az Egyesület új vezetését. Kallivoda Andor a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette a szavazat eredményét:„Kallivoda Andor: Van szerencsém bejelenteni, hogy összesen 114 szavazat adatott be. Egyhangúlag megválasztatott elnöknek 3 év tartamára Hadik János gróf. (Éljenzés.) I. alelnöknek Térfi Béla. (Éljenzés.) II. alelnöknek Inkey Pál báró. (Éljenzés.) 113 szavazattal választmányi tagok lettek: 4 évre Balogh Ernő, Béky Albert, id. Esterházy László gróf, Esterházy Pál gróf, id. Gaul Károly, Hammersberg Géza dr., nemeskéri Kiss Pál, Kozma István, Pfeiffer Gyula, Bochlitz Dezső, Róth Gyula, Schmied Ernő, Vuk Gyula, Waldbott Kelemen báró és Zelenski Róbert gróf, 3 évre Erdőssy Bódog és Nagy László. A számadásvizsgáló bizottság tagjainak 3 év tartamára egyhangúlag megválasztattak: Eröss Gyula, Fekete Béla, Franciscy Vilmos, Hajdú János,. Lengyel Sándor, Marsovszky Ede és Pukács Endre.”

A Közgyűlés után a Pannónia szálló Fehértermében mintegy 150 fő számára nagyszabású bankett volt. A köszöntők sorát Thurner Mihály nyitotta meg, melyet a vendégek képviselői viszonoztak. Kölcsönös tosztok sora hangzott el a meghívott neves vendégek, megye és a testvérszakmák képviselői tiszteletére.

Délután a Főiskolát látogatták meg csoportokban a résztvevők. A növénytani intézet, a kémiai labor, a geodéziai műszerpark és a botanikus kert megtekintése után a vendégek elismeréssel állapították meg: az áttelepülés után „sorsa jó kezekben van, és hogy az adott viszonyok között a Főiskola elhelyezése jobb megoldást alig találhatott volna.”

Este 7 órától a Színházban műsoros esten vettek rész a város vendégei. Az OEE jegyzőkönyve is megörökíti az est nagyszerű színvonalát. A hangversenyről a Sopronvármegye c. napilap Cs. E. (valószínűleg Csatkai Endre volt a tudósítás szerzője) írását közli. Beszámol arról, hogy Sopron városa igyekezett kitenni magáért az „erdő fiai” előtt és a százesztendős Zeneegyesület is „örömmel állította erejét csatasorba”. Az Ifjúsági Kör énekkara az Erdészhimnusszal nyitotta meg az estet. A többségében egykori selmeci diákokból álló vendégek hangulatának megnyerésében nagy szerepe lehetett Mészáros Sándor felsőkereskedelmi igazgató selmeci vonatkozású Prológus című versének. A közönségre gyakorolt hatást fokozta Hladonik I. főiskolás lelkes tolmácsolása. Zúgó taps köszöntötte a személyesen megjelent költőt is.Klasszikus és helyi vonatkozású művek hangzottak el Altdörfer Viktor („a város zenei büszkesége”), Hoffer Ottó, Dr. Marcsek Tibor, Dr. Szádeczky Kardos Elemér előadásában. Kárpáti Sándor „országos hírű” soproni dalszerző műveit Hoffman Jánosné, Benedek Zoltánné és Fleischhacker Fancsi adták elő. A legnagyobb tapsot Szádeczky Kardos Elemér Kárpáti Sándor zongora kíséretében elhangzott „finom tónusú csellószólója” kapta. Az est zárásaként az Ifjúsági Kör énekkara selmeci diákdalokat és végül a Gaudeamus igiturt adta elő.A nagyszerű hangverseny után a vendégsereget a Kaszinó nagytermében „kedélyes” vacsorára terített asztalok várták. A remek hangulatot Szecskay László - az akkor már Sopronban közismert és közkedvelt - „főiskolás bandája” muzsikájával fokozta.

8

3. kép. Kaszinó, Széchenyi szobor. Schöberl Antal Fényképész. 1926 táján

Kirándulás a soproni városi erdőben.12

Július 8-án, Medárd napján reggel 8 órától ragyogó napsütésben a Botanikus kert bejáratánál gyülekeztek a vendégek. Thurner Mihály és a neves meghívottak is az elsők közt érkeztek. A professzorokkal, asszisztensekkel kiegészült vendégsereg írásos útmutatókkal ellátva ½ 9- kor indult el a város tanulmányi célokat is szolgáló erdejébe.

Zügn Nándor erdőmester háza előtt volt az első megálló. Felesége tiszteletére a több mint 150 főből álló társaság elénekelte az „Akkor lesz majd szép az erdő…” közismert dalt, majd folytatták a soproni erdei túrát.

A soproni erdők szakszerű kezeléséről sok elemzés készült. Így ezekre most nem célszerű kitérnem. Elődeinket jellemző emberi magatartást viszont P.Gy. segítségével meg kell örökítenem. A mintaszerűen kezelt erdőket látva sok kolléga lelkes szavakkal gratulált az „erdőmesterére büszke” Thurner Mihály polgármesternek. Zügn viszont „Muck Endrére, a soproni erdők atyjára hárítja a dicséretet, kinek emlékét az útmutató füzetben is meleg szavakkal örökítette meg.

Erdész generációk emlékezetében jól ismert a Károly-magaslat közelében lévő daloshegyi vörösfenyves. Az egykori selmeci, majd első soproni hallgatóként végzett közgyűlési részt résztvevők ideérve meghatottan emlékeztek néhai Vadas professzorra. „Akkor történt, mikor a Főiskola első éve volt Sopronban. A világhírű professzor kirándulni vitte hallgatóit.

12 P. Gy: A soproni orsz. erdésznapok folytatása – az erdőben. Sopronvármegye. 1926. 07. 09. SVL

9

Véletlenül és váratlanul az égig nyúló vörösfenyves csoporthoz ért a kiránduló sereg. A professzor a fenséges látványra megdöbbent. Szemeibe könnyek gyűltek… eszébe jutott az, ami már elveszett…’Uraim le a kalappal’ – ezzel fordult néhány percnyi imádságos, könnyes némaság után a professzor. És Vadas tanár úr olyan beszédet mondott legott, hogy sírt mindenki … ő is, a hallgatók is” (P. Gy.).

A Muck kilátó előtt felállított négy sátorban a város vezetése és „minden jó” fogadta a vendégeket. Ragyogó napsütésben a „régi selmeci diáknóták oly vidáman harsantak fel az erdőben, mintha nem is Sopronban, hanem valahol a Szitnya alatt hangzottak volna fel.”Nagy László és Bíró Zoltán váltakozó, humoros elnöklésével, a „daloskedvű” Roth Gyula fuchsmajorral nagyszerű, rögtönzött szakestélyt tartottak. Ennek keretében ősi selmeci szokás szerint keresztelték meg a Mérnöki Kamara két vezetőjét. Thoma Frigyes az „Erdőcérna”, a dimenzióiban tőle eltérő Kelemen Béla a „Gólem” alias „Erdőkötél” nevet kapta.

Este a város az Erzsébet-kert kioszkjában bankettet adott a vendégek tiszteletére. Az Erdészeti Lapok megemlékezik az „erdészbarát” Thurner Mihály hatásos köszöntőjéről, amelyet „a szokásos ’barátaim’ helyett őszinte, szívből jövő ’testvéreimmel’ kezdett. Éreztük, hogy megnyertük őt testvérünknek és ezt a tényt örömmel nyugtáztuk”.

Hansági kirándulás.

Július 9-én a GYSEV állomásról különvonat vitte a vendégeket Eszterházára. A társaság a „Ballag már a vén diák” dallamával búcsúzott a megszeretett várostól.

Keskenyvágányú iparvasútra átszállva a hansági égererdőt, éger csemetekertet tekintették meg. Mihalovits (Lámfalussy IB.) Sándor és Bencze Pál szakvezetésével megismerkedtek az égergazdálkodás sajátosságaival. Két fő feladatuk van: küzdelem a mértéktelen szarvasállománnyal és alkalmazkodás a talajvízállás állandó és gondos szabályozási lehetőségeihez.

A vendégek lófogatokkal Kapuvárra hajtottak. Itt a hercegi uradalom a szabad ég alatt az országos hírű húsgyárának termékeivel gazdagon megterített asztalokkal fogadta őket. A résztvevők először a Esterházy herceg képviselőjét, Rimler Pál főerdőtanácsost, valamint az uradalom tiszti karát köszöntötték fel. A baráti hangulatú együttlét keretében még sort kerítettek a Mérnöki Kamara harmadik képviselője, Medgyaszay István kormányfőtanácsos megkeresztelésére, aki a helyszín és keresztneve alapján a „Hanyistók” nevet kapta.

A végső „Ballag már a vén diák” selmeci diáknóta „elhangzása után nagy ölelgetés, búcsúzgatás” közben szálltak vonatra a vendégek és fejeződött be az Erdészeti Egyesület történetének egyik meghatározó jelentőségű, a későbbi eredményesebb működést megalapozó országos Közgyűlése.

A közgyúlési beszámolót zárjuk P. Gy. tudósításának befejező gondolataival:

10

„A kemény férfiak, ahogy a magyar erdészeket aposztrofáltuk, ma szétszóródnak. Lelkükben magukkal viszik azt a megnyugvó érzést, hogy Sopron a második Selmec, melynek vendégszerető körében a főiskola társadalmi és tudományos fejlődése biztosítva van.”

Emlék az első soproni közgyűlésről

Édesapám - 1920-41 között a Ciszter Apátság csörötneki erdőgondnokaként dolgozó - Illyés Károly hagyatékában számos értékes szakmai anyag maradt rám. Számomra egyik kedves emlék az OEE első soproni közgyűléséhez kapcsolódik. Az országos gyűlés résztvevőjeként soproni képeslapok (Schöberl A. fényképész munkái 1926 táján) hátlapjára aláírásokat kért kollégáitól, barátaitól. A személyek majdnem teljes körű beazonosítását segítették olvasható kézírásával írt megjegyzései.

A képen szereplő személyeket emberileg igen sok szál kötötte össze. A megújuló selmeci szakképzés, a diákélet hagyományokkal gazdagított csodálatos élményei, a lelkes munkakezdés és családalapítás boldog évei, majd a háborús évek, Trianon, a menekülések tragikus napjai, a „csakazértis” újrakezdés szorgos évei összekovácsolta nemzedéküket. Ezt gyermekkoromtól tapasztalhattam családunk kedves vendégei, a tarokkpartik tréfás, egymást ugrató küzdőtársai megnyilvánulásain keresztül. A csodálatos kollegialitást bizonyítja egymás segítése a többszöri pályakezdések során.

Az erdészcsaládok mai leszármazottait is összeköti Apáik egykori összetartozása. Irattári anyagok feldolgozásánál személyesen tapasztalhattam ezt. Az 1912-ben végzett évfolyam által Krippel Móricnak adományozott emlékalbum történetének megörökítésében például Jákóy Endre és Magasi László értékes segítséget nyújtott.13 Mellékletünk 4. képén szereplő „kisbéri ménes főerdőmérnöke” beazonosítását is fia tette egyértelművé: édesapja, Jákóy Endre a vulgóját írta alá a képeslapra, emlékeztetve barátját az együtt töltött selmeci diákévekre.

A fotók Sopron helytörténetének szempontjából is érdekesek. Az aláírások legtöbbször jól olvashatók és önmagukban is beszédesek. Néhány megjegyzéssel a kevésbé ismert, vagy elfeledett elődünk emlékét is szeretném felidézni.

Megjegyzés a 4. képhez:Dr. Hoffmann Gyula szombathelyi erdőfelügyelő volt. Lányai is megjelentek a közeli erdészeti vándorgyűléseken.Péch Kálmán (1864-1935) az 1800-as évek végén a minisztériumi szintű erdészeti államigazgatás alapjait teremtette meg és főként az erdőfelügyeletet irányította. 30 év felsőszintű beosztás után 1922-ben helyettes államtitkárként ment nyugdíjba.Térfi Béla az első világháború utáni első években sikeres, válságkezelő közélelmezési miniszter volt (Neve sokféle változatban fordul elő. saját aláírása tanúsítja a helyes formát).

13 Illyés B.: Emlékalbum Krippel Móricnak. Mendly L.: Selmeci Újság. Szerk.: Petró D. Erdészeti Múzeum 2012.

11

Erdőssy Bódog 1907-től a Zirci Ciszter Apátság erdőfelügyelője volt. Édesapám mindig nagy tisztelettel emlékezett meg róla. (Az Apátság 1880-ban teremtette meg az eredményesebb gazdálkodás szervezeti feltételeit. 1893-ban hozták létre a törvények betartását és a rend érdekeit az erdőgazdálkodásban ellenőrző erdőfelügyelői funkciót. 1899-ben a hatékonyságot szolgálta a mezőgazdaság és erdészet szervezeti elkülönítése.)

Megjegyzés az 5. képhez:Béky Albert kolozsvári Erdőfelügyelőség vezetőjeként 1912 után édesapám első „főnöke” volt. Fia a soproni Tanulmányi Erdőgazdaság főmérnöke, unokái az ERTI kutatója és Egyetemnünk oktatója voltak. Bíró Zoltán 1929-45 között az OEE ügyvezetője, 1929-39 között az Erdészeti Lapok szerkesztője volt.Lippoczy Béla Károlyi erdőbirtok alkalmazásában dolgozott. Fűzérradványtól nem messze lévő Vilyipusztán lakott. Czillinger János 1924-28 között az Erdészeti Lapokat szerkesztette. Nívós cikkek, tanulmányok fűződnek személyiségéhez. Egy Földművelésügyi Minisztériumot bíráló cikke miatt 1928-ban, az Egyesület érdekét szolgálva „önként” lemondott e funkcióról. Onczay egy későbbi elnökségi ülésen nem tartotta helyesnek lemondása elfogadását. A cikk kritikai tartalmát megalapozottnak tartotta. A lemondás elfogadása szerinte sértette az Egyesület függetlenségét.Bund Károly hosszú és nehéz éveken keresztül az OEE titkára volt 1920-30 között, 1900-24 között és 1928-ban átmenetileg az Erdészeti Lapokat is szerkesztette.Katona István tévesen szerepel az esztergomi szakiskola igazgatójaként. Az szakirodalomban ásotthalmi szakiskola igazgatójaként találkoztam nevével.

Megjegyzés a 6. képhez:Zólomy Imre selmecbányai erdőmester közismert volt a Selmecbányán végzett egykori hallgatók közt. Testvér szakmáink közös történelméhez unokája révén is kapcsolódik: Zólomy Miklós negyedéves bányamérnök hallgató egyike volt az 1951-ben kizárt 6 bányász-, kohász és 46 erdész egyetemistának és csak 1956 tavaszán szerezhette meg diplomáját. 14

14 Mendly Lajos közlése alapján.

12

4. kép. Sopron: Látkép. Schöberl A. Fényképész. 1926 táján.

.

4. kép hátlapja. Látkép. Aláírások felülről, balról jobbra: Flóri, H. Gyula bácsi leánykája, Krippel M. főiskolai tanár, Meleg barátsággal Péch Kálmán ny. államtitkár,

Dr. Hoffman Gyula főerdőtan. kir. erdőfelügyelő, Véssey Mihály főerdőtan. győri erdőigazgató, Nagy László r. kath. …erdőtan. egri érsekség, …apja , Scherg Károly

főerdőmérnök, Scherg erdőmester Sárvár bajor kir. erdőmester, Roth főiskolai tanár, Zügn Nándor Sopron város erdőmestere, Rónay György volt selmeci asszisztensem hg.

Eszterházy burgenlandi ef., Térfi erdőmérnök, ny. közélelmezési miniszter, Fekete Zoltán főiskolai tanár, Erdőssy cisztercita rendi ef.,Vági István főiskolai tanár, Hinfner

közalap. min. tan., Gyarmathy Mózes „Mózsi bácsi”, ny. főerdőtanácsos

13

5. kép. A régi várfal. Schöberl A. Fényképész. 1926 táján.

5. kép hátlapja. A régi várfal. Aláírások felülről, balról jobbra: Béky főerdőtanácsos, volt kolozsvári erdőfelügyelő, Rimmler? erdőtanácsos, ? urad. erdőtan.,Tiszántúli Erd.

Egy. elnöke, Bíró Zoltán ny. min. tan., Lippoczy főerdőmérnök Diósgyőr, Földváry debreceni erdőigazgató, ? Kálmán debreceni erdőfelügyelő, Czillinger János Erd.

Lapok szerkesztője, erdőfelügyelő, Bund Károly egyesületi titkár, ? nyug. min. tan., Tasziló Jákóy!, kisbéri ménes főerdőmérnöke, Papp Béla min. tan., Illés Vidor nyug.

főerdőtanácsos, Dr. Thurner Mihály Sopron város polgármestere, Katona István esztergomi szakiskola igazgatója.

14

6. kép. Templom utca. Schöberl A. Fényképész. 1926 táján.

6. kép hátlapja. Templom utca. Az Országos Erdészet Közgyűlése. Sopron

1926. július 6-9. Aláírások: Pintér Sándor közalap. telki erdőgondnok,

Zólomy Imre volt selmecbányai erdőmester