ÉPÍTÉSZET KÖRNYEZET TÁRSADALOMA KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS NEGYEDÉVES FOLYÓIRATA

SÁROS ÉS TÁRSATERVEK, ÉPÜLETEK1848 - 1998MAKOVECZ IMRE ÍRÁSAKÔSZEGHY ATTILAÉS MIKLÓSSY ENDRETANULMÁNYAIFALUFEJLESZTÉSIBESZÁMOLÓKVÁNDORISKOLA

VÁC, STADION SZÁLLÓ TÁVLATI KÉPEI

1

KILENCEDIK ÉVFOLYAM ELSÔ SZÁM

2 1848-1998 – Beszélgetés Makovecz Imrével – Gespräch mit Imre Makovecz4 Sáros László és a SÁROS és Társa Építésziroda munkái – Pläne und Bauten des

Architekten László Sáros und des Architektenbüros SÁROS és Társa46 HUSZADIK SZÁZADI DOKUMENTUMOK – Dokumente der XX. Jahrhundert

Ertsey Attila Bevezetés – EinführungA Zöldek alapprogramja, 1980 – Grundprogramm der Grünen, 1980

52 Kôszeghy Attila Lokalitás – Lokalität55 Beke Pál Fejlesztômunka Szatmárban, I. rész – Entwicklungsarbeit in Szatmár, Teil I.58 A FALUFEJLESZTÉSI TÁRSASÁG ÉPÍTÉSZETI DOKUMENTUMAI – Dokumente der

Architektursection der DorfentwicklungsgesellschaftKrizsán András, Kemény Bertalan, Miklóssy Endre, Reischl Gábor, Markolt Endre és Dr.Ónodi Gábor; Magyar Erzsébet, Nácsa Balázs és Vincze Attila írásai

68 VÁNDOROLDALAK – Wanderschüler stellen sich vor Esztány Gyôzô, Kertész Attila, Kovács Ágnes, Kurucz Szabolcs, Márton László Attila és Révai Attila

75 Miklóssy Endre Erkölcsi illúziók és politikai realitások – Moralische Illusionen und politischeRealitäten

78 Jókai Mór Az üstökös útja (részletek) – Weg des Kometen (Fragmente)79 Hírek, beszámolók – Nachrichten, Berichte

A folyóirat rendszeres támogatói az ORSZÁGÉPÍTÕ Alapítvány és a KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS tagszervezetei: AXISÉpítésziroda Kft., BIOKÖR Kft., DÉVÉNYI ÉS TÁRSA Kft., EKLER Építész Kft., É-11 Tervezô, Fejlesztô Kft., FARKAS ésGUHA Építésztervezôk Kft., FELÜLETKÉMIA Kft., FORMA Rt., KÖR Építész Stúdió Kft., KÕSZEGHY Építészet Bt., KUPOLAKft., KVADRUM Kft., LOMNICI és Társa Kft., MAKONA Tervezõ Kft., PAGONY Táj- és Kertépítész Kft., PARALEL Kft.,TRISKELL Kft., UNITEF–83 Rt., valamint a Sáros és Társa Építésziroda Bt., és a B&D Mûterem 2000 Bt.

ORSZÁGÉPÍTÕ – a Kós Károly Egyesülés folyóirata. Megjelenik negyedévenként. Kiadja az Egyesület nevében a KósKároly Alapítvány; postacím: 1074 Budapest, Barát utca 11. Iroda: 1114 Budapest, Villányi út 8. Tel.: 3710-055, 3710-061, Fax: 3710-055 Bankszámlaszám: 10402166-21629530-00000000 Felelõs kiadó: Kampis Miklós. Felelõs szerkesztõ:Gerle János. Nyomás: VEL Kft., Budakeszi. – ISSN 0866-0069 – A lap elõfizethetõ az Alapítványtól igényelt csekken,illetve személyesen az Alapítványnál. Egy szám ára: 350 Ft. A folyóirat számonkénti ára 1998-tól 350 Ft., elôfizetôinknekszámonként 250 Ft + postaköltség

2

BESZÉLGETÉS MAKOVECZ IMRÉVEL

Mit jelent ma számodra 1848-ra visszatekinteni?

Lehet, hogy én nagyon történelmietlen módon köze-lítek ehhez a kérdéshez. Nem tudok úgy gondolkodni atörténelemrol, mint történelemrôl. Úgy értem, hogy egyember életében a történetek nem változnak történelemmé.Felületes dolognak tartom különbözo emberek életét addi-tív eszközökkel összerakni és az addíció eredményébôloknyomozó történelmet gyártani, mintha az az emberiségsorsa volna. Ez egy fejlôdésbe vetett hiten nyugszik és azona felületességen, hogy nem hiszik el, hogy egy ember életeegy kozmosz története. A világot teljes mértékben átfogótörténet, amely nem igényel oksági összefüggéseket, nemigényel következtetéseket és tanulságokat. Tudniillik en-nek a történetnek a végén az ember meghal, és aki levon-hatná a tanulságokat az halott. Nincs joga tehát senkineksem történelmet gyártani. Reálisabb volt az a régen eltûnthagyomány, hogy akkor avatták férfivá a fiúgyermeket,mikor tudta visszafelé hetedíziglen, hogy mit csináltak azelôdei. Ez reálisabb volt, mint a könyvekben leírt és külön-féle szempontok alapján tárgyalt történelem. Ezért a 48-asforradalom és szabadságharc elôzményeirôl és következ-ményeirôl, mint egységes folyamatról beszélni, tôlem rend-kívül idegen. Én abban a történetben is és az 56-os törté-netben is, valamint a magam és a barátaim életében is azttapasztaltam, – ehhez különleges szemléletre van szükség,hogy az ember ezt képes legyen tapasztalni – hogy az ittélô emberek szabadságfoka magasabb, mint azoké, akikmondjuk Belgiumban vagy Bajorországban vagy másuttélnek. Ebben a rendkívül élénk függetlenségi vágyban ésszabadságszeretetben más elbírálás alá esik az úgynevezettközöségi együttmûködési készség, a tartós együttmûködéseredményességében való hit, másképp kell értékelni azemberek egymáshoz való viszonyát.

A 48-as és az 56-os forradalomban egyaránt megjelentegy sajátos fény, amely olyan rendkívüli erôvel hatotta áta szabadság napjait – 56-tal kapcsolatban ez személyesélményem –, olyan erôs fény járta át az eseményeket, azérzelmeket, az ember tudatát, hogy ez az idô összehason-líthatatlanul elválik az elôtte és utána álló napoktól. Ebbôlén semmiféle következtetést nem tudok levonni. Úgy né-zem ezt, mint a természetrajzot és úgy gondolom, hogyezt a szabadságélményt kellene vizsgálat tárgyává tenniükazoknak, akik szeretnék a Kárpát-medence természetrajzátpontosan megérteni. És annak bajait, betegségeit orvosolni.Nem pedig a történelembôl különféle tanulságokat levonniés a történelmi összefüggésekbôl kiindulva a magyar népjellemére vonatkozó meggondolatlan következtetésekrejutni. Ezért számomra a 48-as forradalom nemcsak Petôfi

Sándort, Irinyi Jánost, Jókai Mórt, Bem tábornokot, GörgeyArtúrt jelenti, noha ôk valamennyien jelentôs személyisé-gek. Jelenti az öreg obsitosokat, az öreg hadfiakat, akikrôlfényképek készültek, az Orbán Balázs által feltérképezettárulókat és hôsöket, ma már a teljes névtelenségbe bele-zuhant személyeket. A számontartott tiszta embereket ésa számontartott árulókat. A társadalom különleges, gyorsmetamorfózisát jelenti tehát, amelyben jobbra és balra hul-lanak az emberek, szerepeik szerint, alkatuk szerint beállvaabba a fénybe, amely az életüket átvilágítja és beragyogja.

Egy kisemmizett országban, az alkalmazotti lét aljánélô emberek tömegei számára a százötvenedik évforduló-ból nem tudok semmilyen következtetést levonni. Csakemlékeztetni tudok másokat arra, hogy itt, a Kárpát-meden-cében rendkívüli események történtek, idôrôl idôre meg-jelenik egy olyan fény, amely képes egy lázas állapotbanaz embereket egy életre befolyásolni. Ezt a magam életébôltudom és feltételezem, hogy ugyanúgy befolyásolta 1848-ban az akkor 21 éveseket. Tehát ezt a fényt én nem a társa-dalmi változások következtében létrejött nemzetközi forra-dalmi mozgalmak egyik kísérôjelenségének tartom, nemlátok ilyen összefüggést és nem is vagyok hajlandó jelentô-séget tulajdonítani ilyen oksági összefüggéseknek, haneminkább a jelenségben merülök el a magam fantáziaképeivelés megpróbálom ezt a jelenséget úgy nézni, mint egynapfölkeltét vagy egy zivatart. Számomra csak ez jelenthetutat a megértés felé, és fôleg arra nem vagyok hajlandó,hogy lelkesítô szavakat mondjak a tíz vagy tizenöt milliósmagyarságnak, amely olyan körülmények között él, ami-lyenben. Legyen szó az Ipolyságról, a temesvári öt száza-léknyi magyarságról, Nagyváradról vagy Budapestrôl. Mertmost itt nincsen fény, hanem homály van.

Milyen ez a homály, mint természeti jelenség?

Talán a legfontosabb, hogy az emberek félnek és úgyfélnek, hogy erejük sincs beismerni a félelmet. Félnek ésezt nem vallják be, ha rájuk olvassák. Ha azt mondják ne-kik, hogy ne félj, akkor azt válaszolják, nem félek. De acselekedeteiket ezer szálú félelem szövi át. Félnek a mun-kahely elvesztésétôl, félnek attól, hogy a pénzük elérték-telenedik, félnek a közbiztonság hiánya miatt, bármikorrámtörhetnek lelkiállapotben élnek az emberek, mint egyValpurgis éjen, ülnek az emberek a bezárt ajtók mögött,félve, hogy mikor kerül rájuk a sor és közben nézik a tévét,a szélsôséges horrorokat és thrillereket, amelyek elárasztjáka magyar csatornákat. Ez egy tájkép csata után, amelybenátalakultak a fegyverek, átalakultak azok, akiktôl koráb-ban, mint megnevezhetetlen személyektôl és körülmé-nyektôl kellett félni. Ma a homály sûrûsödött. Tehát alegfontosabb a félelem, amely nagyon fortélyos. Még nem

1848 – 1998

3

akkora, mint Nyugat-Európában, ahol ezerszer meggon-dolja valaki, hogy nyilatkozik-e politikai kérdésekrol, hogykiáll-e valaki mellett vagy valaki ellen, ahol soha nem for-dul elô, hogy üzleti tárgyalás után három mondatnál többetmondjon személyes véleményérôl. Az emberek sokkaltöbbet tudnak, sokkal többet gondolnak errôl a világról,mint amennyit nyíltan hajlandók elmondani. Ezért a köz-véleménykutatások eredményei például úgy hamisak,ahogy vannak. Akkor is hamisak, ha egy választás utólagigazolja ôket, mert esetleg csak félelembôl szavaz valakiarra a pártra, amit bevallott. Az emberek látják, hogy óriásiáruházak épülnek mindenütt az országban és a józan eszükazt mondatja velük, hogy hiszen csökken a kereslet, egyregyengébb a fizetôképesség, hát ezek nem normálisak,hogy új és új áruházakat építenek. Mert azt hiszik, hogy azáruházak értük vannak. Azt hiszik, hogy az áruház arravaló, hogy ott nagy bôségben lehessen árut kapni. És nohaaz áruház valóban erre való, az történik, hogy az áruházmég félig sem épült fel és az építtetô már nyereséggel távo-zik. Az emberek ezt nem tudják, de félik, hogy így van.Mert ha egy kicsit is megértik, hogy ez így van, akkor elfog-ja ôket a rettegés, hogy mi mozgat itt mindent? Beáll amegnemértésbôl, a félreértésbôl, a tévedésbôl származófélelem. A tévedés és a félelem kart karba öltve sétálnak,mert a félelem valódi oka egy személytelen intelligenciajelenléte. Ez egyre jobban áthatja a világot. A homály ebbôlvan. A személytelen intelligencia jelenlétébôl, tudniillikalig van erô, amely azt megnevezné és a világot kormányzóerôknek felmutatná. Hogy a dolgot ôk végezzék el. Azigazi súlyos probléma az, hogy az emberek magasabbtudati cselekvéskényszere nélkül a világ képtelen lesz mû-ködni. Ezt egyre jobban érzem.

A személyes bátorságnál többre van szükség, hogy azember szembeszálljon a homállyal.

Egy különös dolog történik. A századfordulón felfedez-ték azt, hogy a gondolkodás az emberi cselekvés meg nemfigyelt eleme. Meg kell tudni figyelni, mondták a század-fordulón, ami pedig majdnem lehetetlen dolog, hiszen agondolkodással tudom csak megfigyelni, a gondolkodástkapcsoljuk az észlelethez, így jön létre a képzet. Mégis,hogyha valaki Münchhausen báró módjára megpróbáljasaját magát a hajánál fogva fölemelni, akkor azt tapasztalja,hogy valóban, a gondolkodás megfigyelhetô dolog, mégismindig kicsúszik az ember figyelmébôl. Mert újra és újracsak a már gondoltakat képes megfigyelni, a születô gon-dolatot nem. A következô megfigyelés az, hogy a gondol-kodás olyan folyamat, melyet jól jellemez az a magyar kife-jezés, hogy eszembe jut, mintha az embernek egy antennájalenne, amellyel egy univerzális folyamatba kapcsolódikbele, nem tudja eldönteni, hogy hogy ô gondolja-e vagypedig a gondolat jut az eszébe. Tehát olyan ez, mint aMacLuhan-féle szituáció, nem az a probléma, hogy jó-e a

mûsor a tévében vagy rossz, hanem hogy én nézem-e atévét vagy a tévé néz engem. És rá lehet jönni, hogy agondolkodás olyan univerzális folyamat, amely lehetôvéteszi, hogy az emberek megértsék egymást. Lehetôvé teszia testvériséget. Lehetôvé teszi, hogy minden porcikájábanközölhetôvé váljék valami ember és ember között, amiegyébként titok maradna.

És mit hoz az internet? Az eszmék szabad áramlásánakeszköze informatikai oldalról lehetôvé teszi azt, hogy valakia saját készülékével bekapcsolódhassék egy általánosinformációmozgásba. Az emberek, akiknek a tudati fejlô-désébôl kizárták a századforduló szellemi forradalmánakpéldául ezt a felfedezését, létrehozták azt informatikailag.Az információs rendszer most rendelkezésre áll, de nagyonjól tudjuk, hogy ez nem azonos a gondolkodás szabadáramlásával. Hiszen mediális, nem pedig egy ismeretel-méleti erôfeszítéssel megközelíthetô, természetes, min-denki által tapasztalt folyamat. Tehát létrejött fizikailag va-lami, ami a századforduló szellemi útjának a karikatúrája.Hogy ne szülne ez félelmet? Hiszen az emberben ott lap-pang a századforduló eredeti felfedezésének a lehetôsége.Meddig lesz képes az információs rendszer ezt a lehetô-séget elfeledtetni? Hogy lefordítsam hétköznapi nyelvre:meddig lesz képes a tévé megakadályozni, hogy az embe-rek beszélgessenek egymással abban a hitben és azzal atapasztalattal, hogy itt egy világ beszélget a másik világgal?Tehát fölemelni a személyes kapcsolatot arra a mítikusszintre, ahová való. Az emberiségnek erre továbbra is ottvan a lehetôsége, amennyiben nem sikerül egy irtózatosamnéziát végrehajtani. Ott van a lehetôsége, hogy a gon-dolkodás univerzális természetét fölismerje. Más lehetô-sége nincs is. Különben additív lesz a gondolkodása, oksá-gi, hegeliánus ostobaságokba merül bele vagy belesüllyeda naiv realizmus mocsarába. Nincs más alternatíva, minthogy ez világossá legyen. Ennek az átadása azonban példa-mutatással történik, hosszú évek gyakorlatával, ezt nemlehet információként átadni, ennek más a dramaturgiája.

Ebbe a dramaturgiába, amelyrôl beszéltem, a gondol-kodás szabadságának dramaturgiájába tartozik bele például1848 megértése. Ehhez még hozzá kell tennem a társgon-dolatait is, hogy például a nem euklideszi geometriában apont idôpont is, amelyben a dolgok összetalálkoznak, tehátbenne a dráma és a geometria édestestvérek. Ha ez nemkerül bele az emberek tudatába, akkor hogyan lehet meg-érteni a Katolikus Egyetemen most épülô Stephaneumot?Amelyben egymásnak támaszkodik két klasszikusnak tûnôkupola, amelyek mégsem egészen azok, finom torzulásaikvannak, úgy állnak össze, mint egy elpusztított karthagóiemlék vagy egy földrengés által lerombolt kaliforniaimaradvány és ezeket összetartani csak egy erdô belsejeképes. Ha ez nem áll össze mai, eleven képpé, akkor bajvan, ahogy Dalì mondta szegény, Isten nyugosztalja, akinem tud elképzelni egy paradicsomban egy vágtató lovat,azzal nincs mit kezdeni.

4

Hogyan jött létre a SÁROS és Társa iroda?

Mikor a Szövterv már szétbomlóban volt, felajánlották,hogy szervezzek egy kft-t, akkor már amúgyis tervezget-tem, hogy egy önálló céget indítok, csak azt is megne-vezték, hogy kikkel együtt nem dolgozhatom. Így nemvállaltam a dolgot. Akkor keresett meg Ertsey Attila, hogyaz Ungár Péter halálát követôen egyedül maradt társaságszeretné, ha elvállalnám az ügyvezetôi tisztet a Kör kft-ben. Lekötelezô és megtisztelô volt a felkérés, tisztelet-reméltó volt, hogy a társaság Péter halála után egyutt akartdolgozni. Kerestek mást is, Turányi Gábor néhány hónapigcsinálta is, Csomay Zsófia viszont csak afféle tanácsadóiszerepet vállalt. Én két évnél valamivel tovább vezettem aKört, akkor rájöttem, hogy ez a vállalás nem vihetô tovább.Az összes korábbi szocialista irodai lét kötöttségével és azúj vállakozói lét összes buktatójával kellett volna fennma-radni, és a társaság, ezt vettem észre, egyre kevésbé álltmögöttem.

Úgy döntöttem, hogy eljövök és egy anyagilag is na-gyon nehéz helyzetben, erôs mínuszból indulva otthon,két székre rakott rajztáblával kezdtük el önálló ügyködé-sünket. Azóta a harmadik helyen vagyunk és decembervégén volt hat éve, hogy létezik a SÁROS és Társa Épí-tésziroda. A legelsô munkánk egy pócsmegyeri tûzoltó-szertár tetejére építendô rendôrlakás volt, amibôl perszenem lett semmi, de legalább a tervezési díjat kifizették.Nagyon kis lépésenként jutottunk elôbbre. Az elsô irodaBorzsák Lilla lakásában volt az Ecseri úton. Telefon nemvolt, béreltem egy kofferméretû rádiótelefont, a baj csakaz volt, hogy a panelházban nem mûködött, telefonálnicsak a lépcsôház ablakából kihajolva lehetett, télen elégkínos volt. Azalatt lett számítógépünk, fénymásolónk, amígott dolgoztunk. Aztán egy újabb baráti lakásbérléssel ke-rültünk a Bem József utcába, ott már volt telefon is. Onnanis el kellett jönnünk és most újra egy bérlakásban vagyunk,de ez hosszú távra megoldást jelent.

Közben fôépítész voltál; elôször Madocsán, késôbbVecsésen, most pedig Jászberényben. A vecsési

megbízásodat december 31-vel visszaadtad. Miért?

Beleborzadok, ha végiggondolom, hogy hogy lehet az,hogy semmi nem valósult meg abból, amit Vecsésre tervez-tem, ahol hat és fél évig voltam fôépítész.(Az Országépítô93/3 száma mutatott be írásban és képben néhányat ezek-bôl a tervekbôl) Egyetlen átalakítás indult el, az viszontvalami olyan mérhetetlenül megalázó színvonalon, hogyazt az ember csak kikérheti magának. Egy helyi kivitelezôcsinálta, ez a rendôrség épülete, a tervnek csak néhányrészét építették meg, gyanítom, hogy torzó is marad.

Az ember persze elôször magában keresi a hibát, denem találtam meg az igazi választ a kudarcokra, a folytonosellenállásra. Az egészet egy igen keserû levélben leírtama polgármesternek, aki engem annak idején Vecsésre hí-vott, aki azóta is polgármester, de lehetetlen, a testülettelszemben izolált helyzetben. Hogy velem is ez történt, azannak következménye, hogy én mindig hitet tettem a pol-gármester mellett. Most, hogy eljöttem Vecsésrôl, abszolútvereségnek könyvelem el a távozásomat, mindazonáltalaz ottlétem nem volt dicstelen, csak hiábavaló. Ezzel együttrettentô sokat tanultam és az a munka nagyon sokat jelen-tett nekem.

Hála Istennek, azért sok jó dolog épült Vecsésen ebbenaz idôben, például Laczkovics László iskolája, ami jó példaarra, hogy hogy lehet egy ilyen nagy házat elhelyezni ameglévô beépítési rendbe illesztve. Állítom, hogy nagyonfontos a fôépítésznek a környékre dolgozó építészekkeltörténô korrekciós célú kapcsolata, ezáltal sok minden jobblett, talán megértették azokat a szempontokat, amelyekaz adott helyen követendôk. Ezenkívül próbáltam odavinniolyan tervezôket, akik az általános színvonalon javítottak.

Mások terveit könnyebben elfogadták, mint a tieidet?

A helyzet ennél sokkal faramucibb. Az 56-os emlékmûvönkívül egyetlen tervemet sem ellenezték, azt mondhatom,hogy mindig csont nélkül mentek át a tervek az engedélye-zésen. Amikor azonban eljutott valami az elsô tégla reali-tásáig, akkor azonnal megfagyott minden. Ez volt a furcsa-ság; tulajdonképpen soha nem szembesülhettem azzal,akivel szembekerültem. Példát kellene erre mondani. Afalu – így hívják Vecsés magját, ahol kiszélesedik a fôutca– közepén kettôs eperfasor húzódik, ezért Epresnek isemlegetik. Vásárra, piacra, búcsúra használják, egyébkéntrendezetlen, használatlan terület, holott ez a fôutca, a köz-pont és a vállalkozók szeretnének ide jönni, mert nagy azátmenô forgalom. Ezt felismerve adódott a feladat, hogyrendezzük a területet. A rendezési tervet egy lakossági fóru-mon mutattuk be a kapcsolódó területekre vonatkozó el-képzelésekkel együtt. Nagyon sokan eljöttek, nagy tetszésfogadta a tervet és elhatározták, hogy a nagy területre ki-terjedô koncepció egy kis részének azonnal neki is látnak.Ez volt az úgy nevezett fejépület, az ide-oda letett, borzasztókinézetû árusító bódék helyett terveztem egy pavilont amár üzlettel rendelkezô kereskedôk és szolgáltatók részéreegy nyilvános vécével az ôszi búcsú, piacozás alkalmávalösszegyûlô tömeg részére. Az érdekelt vállalkozók bennevoltak az építkezésben, vállalták a vécé megépítését ésüzemeltetését is annak fejében, hogy megtûrt pozícióbólelismert helyzetbe kerülnek. Ezek után az önkormányzatmeghirdette a létesítendô üzleteket, holott mindegyikhelyiségre megvolt már a konkrét jelölt. Ahogy az várhatóvolt, jelentkezett a meglévô üzletek üzemeltetôin kívülnéhány új vállalkozó. Innen elindult a békétlenség, kezel-

S Á R O S L Á S Z L Ó M U N K Á I

BESZÉLGETÉS SÁROS LÁSZLÓVAL

5

hetetlenné vált a kérdés. Elkezdték kritizálni a tervet, amiodáig ment, hogy egy újabb lakossági fórumon, amelyrealig jöttek el az emberek, néhány feltüzelt öregasszonyazt kiáltozta, hogy nem engedjük elvenni a szent búcsúhelyét, nem engedjük kivágni az eperfákat, miközben aterv célja az volt, hogy a búcsúhoz méltó környezetet te-remtsen és kiszolgálja az egybegyûlteket. Lehet kutatni,hogy miféle ösztönzésre alakult így, de minek. Az ered-mény az, hogy marad a régi állapot. Még ki is vették arendezési tervbôl a fejépületet, szó szerint lefejezték. Denem épült meg a zenepavilon sem, az emlékkápolna sem,nem lett semmi a Hôsök parkjának rendbetételébôl.

Ha egységes volna a testület, talán másképp folynánaka dolgok, de az igazi ok a személyes és a közérdek össze-békíthetetlensége, ami, úgy látom, súlyosabb problémaitt, mint másutt.

Hogyan kerültél Jászberénybe?

Jászberénybe dr Magyar Levente polgármester hívott fô-építésznek. Négy évvel ezelôtt úgy, hogy teljes munkaidô-ben ott legyek; azt nem tudtam elvállalni, aztán két éveazzal, hogy heti egy napot töltsek a városban. Ezt elvállal-tam olyan feltételekkel, hogy az építési osztály irányításátés a fôépítészi munkakört teljesen szét kell választani,beruházási és üzemeltetési kérdésekkel én nyilván nemfoglalkozhatom. Ez egyébként is olyan lenne, mintha valakimagával sakkozna. A fôépítész most közvetlenül a polgár-mesterhez és a testülethez tartozik. Az új építési törvénymég mindig tisztázatlanul hagyja a települési építési fela-datok egymáshoz való viszonyát. A végrehajtási rendele-teknek csak egy része jelent meg, például a fôépítészekrevonatkozó rendelet még nem, pedig a törvény már ér-vénybe lépett. A tervezetét azt láttam, fûztem is hozzá ész-revételeket, amelyekre eddig nem kaptam választ. Nem isnagyon számítok érdemi válaszra, pedig a szöveg jelenlegiformájában azt a fiskális szemléletet tükrözi, amely az egészépítésigazgatásban eluralkodott. Én nem hiszem, hogy min-dent csak jogi szempontból kell végiggondolni. Az a baj,hogy a személyes felelôsség, amelyet a fôépítésznek vállal-nia kellene, kimarad az egészbôl. Állhasson ki a fôépítészteljes személyes felelôsségével a településért! Ki határozzameg a település arculatát, ha nem ô? Abból elég volt, ahogyez az ország kinéz. Ez a megépült OÉSZ! Elég volt az arcnél-küliségbôl, az egyforma városszéli lakótelepekbôl, a rende-zetlen központokból. Nem nagyon hiszem, hogy bármine-mû választ kapok, de nem is a válasz érdekel, mert ugyaneztörtént az OÉSZ helyére lépett OTÉK fantázianevû torzóvalis, megküldték, véleményeztem én is, mások is, aztán ezeka vélemények úgy eltûntek, mintha soha sem lettek volna.Ami rossz volt az OÉSZ-ben, az benne maradt, de nemkerült bele az arányok kérdése és egyáltalán az életminô-ség kérdése, ami persze nem is szabályozható, abból csakaz következik, mint eddig, hogy szó szerint megépítik aszabályt. A minôség csak a személyes felelôsségre bízható.A jogalkotók nem foglalkoznak azzal, hogy megnevezhetôlegyen valaki vagy valakik, akik felelôsek azért, hogy egytelepülés utcái, házai hogy néznek ki. A fôépítésznek le-gyen beleszólása, hogy amit meg tud indokolni a testü-

letnek, azt el is fogadják. Azt azonban nem fogadom el,hogy nincs pénz. Mindig valamire nincs pénz. Az a kérdés,hogy azt a pénzt, ami megvan, hogyan osztják el.

Én Jászberényben születtem, ott nôttem fel, ott él Édes-anyám, nôvérem; Apám nevét egy alapítvány ôrzi, ez en-gem mind kötelez. Ez a vonzódásom személyes oldala. Amásik, hogy nagyon érdekel a város, mert kimaradt a nagyszocialista átalakításokból. Ezt a hatvanas években sokanfájlalták, úgy érezték, Jászberény alulmaradt a Szolnokkalvívott küzdelemben, most kivételes szerencsének látom,hogy Jászberény elkerülte a szolnoki típusú fejlesztés sor-sát. Megmaradtak olyan értékei, amelyek másutt a „fejlô-dés” áldozatául estek. Ha ebben a városban valamibôl kikell indulni, akkor az az, hogy mintaszerûen megmaradt atipikus alföldi városszerkezet, azon belül is a jász települé-sek hagyománya. Nemcsak a szerkezet maradt meg, ha-nem a fõtér épületei is, amelyek közül egyik se a világcsodája, de mint együttes, a nagyon ritka példák egyike.Az egyik legszebb.

Megmaradt-e a társadalmi struktúra is, legalábbisinkább, mint másutt, érezhetô-e a helyi kultúra

folyamatossága?

Éppen a múlt héten kaptam egy megyei statisztikai füzetet,amely elképesztô adatokat tartalmaz Jászberényrôl. Én nemtulajdonítok nagy jelentôséget a statisztikáknak, de nyilvánérzékelteti a város kulturális helyzetét is, hogy a 30.000lakosra 28.000 lakószoba jut és körülbelül 500 lakás állüresen, persze a nem lakható állapotúakkal együtt. A való-ságos kép nem ilyen szép, van tényleges lakáshiány is. Alényegre térve, vannak olyan polgári szervezôdések a vá-rosban, amelyek aktívan dolgoznak a város érdekében,elsôsorban a Városvédô és Szépítô Egyesület. Nem mindenakciójukkal értek egyet, de csak azért, mert a meglévôenergiát még hatékonyabban kellene felhasználni. Nemhiszem, hogy olyan rettenetesen megváltozott volna az életegy ilyen városban, nyomon követhetôk az értékváltozások(például a régi képeslapokon, amelyekbôl jónéhányat újra-nyomattunk) és felmérhetô, hogy mit kell tenni a régi érték-rend helyreállításához.

Édesapád mivel foglalkozott Jászberényben?

Tanult mestersége és hivatása: tanár. Rajzot, ábrázoló geo-metriát tanított és ahogy az az ô korosztályának a rajzta-nárairól általában elmondható, lehetett volna festômûvészvagy grafikus is, aki csak a saját mûvészetének él. Úgygondolom, hogy mûvészek is voltak, csak – mert a mainapig tanári diplomát is adnak a Képzômûvészeti Fôiskolán– elmentek tanítani, hogy eltarthassák a családjukat – ésmert szerettek tanítani. Kétségtelen, hogy közben vasárna-pi festõkké lettek, de ettôl még nagyon fontosak a magyarkultúra számára. Hogy egy másik példát mondjak, Tokaj-ból: a Tenkács Tiborok nélkülözhetetlenek ebben az or-szágban. Az az irtózatosan szívós jelenlét, amellyel magukkörül nemzedékeket neveltek fel, helyi mûvészetiközéletet szerveztek a kultúra egésze szempontjából döntôjelentôségû.

6

Apám visszahúzódó ember volt, a közéleti szerepetnem kereste, nem törekedett az elsô vonalba, de mindigjelen volt. Egész festészete a városról és a Jászságról szólés ennek a vidéknek a legjelesebb festôi közé tartozik.Sokat tett a városi értékmentés, a vizuális nevelés, a mûem-lékek ügyében, ez nem is volt mindig problémamentes, ahatvanas évek rémtörténetei ma már csak anekdoták.

Számodra a mesterségbeli tudás, a precizitásminden területen fontos. Épületeidre jellemzôk a

rendkívül gondosan megtervezett egyedi részletek.Hogyan sikerül ezeket kiviteleztetni?

A tapasztalatok nagyon változóak, tekintve, hogy sokfélemegrendelônek dolgozunk, általánosságot mondani nincsértelme. Nekem fontos, hogy az anyaghasználatban nemismerek el semmilyen tabut. A mûanyag ablakokat példáulén is gyûlölöm, de hogy például fémmel nem lehet dolgoz-ni, mert az nem organikus, ez egy marhaság. Hogy az em-ber ismerje, amivel dolgozik, az fontos, de az csak a mini-mum. Ha gátol az, hogy nem tudok profi módon bánniegy anyaggal, az baj. Kedves példám, hogy a teniszezôk-nek van egy világrangsora. Aki a századik helyen áll, az ateniszrôl mindent tud, amit tudni lehet. Ugyanúgy, mint atizedik vagy az elsô. Mi a különbség közöttük? Hogy azelsô mindig nyer. Mi a helyzet a századikkal, aki irtózatosantud teniszezni és mégis csak a századik? Én az ilyen embe-reket nevezem kismestereknek. Roppant fontos a szerepük,mert nélkülük elsô vonal sem lenne, és ha valaki nem tudmindent, amit a szakmájáról tudni lehet, arról sok mindentel lehet mondani, de azt, hogy például jó építész, azt nem.

Mi az, ami miatt az organikus építészetheztartozónak vallod magad?

Az, hogy vannak reális ismereteim az életrôl, a magaméról,meg azokéról, akiknek dolgozom. Meg lehet kérdezni: mi-ért, a többieknek talán nincs? Aki naprakész internacionálisstílusban ad elô vagy bármilyen divatos modorban, annaknincs? Annak is van talán, de valami mégis hiányzik. Arragondolok, hogy az egyensúly roppant fontos. Hogy nemehessen el az egész valami felé, ne élvezhessen semmikiváltságot a többi rovására. Az élet legyen a középpont-ban, az élet úgy, ahogyan az abban a házban élhetô. Dehogy formai, technikai vagy technológiai vagy egyéb szem-pontok legyenek meghatározók, azt nem tudom elfogadni.

Azon kevesek közé tartozol, akiknek kialakult egyszemélyes, jól felismerhetô formanyelve. Az egyensúly,

amirôl beszéltél, hogyan kapcsolódik a te sajátformavilágodhoz? Mindig kifejezhetô a saját nyelveden

a másik élet harmóniája?

Amikor elkészül egy ház, elég jó gyakorlat és kontroll vé-giggondolni, hogy mi az, ami nekik szól és róluk szól, akikott laknak, és mi az, ami rólam. Ha az utóbbi több, akkorbaj van, akkor valamit elrontottam, amitôl a ház még vállal-ható, de döntô az, hogy mit válaszolnak, amikor megkér-dezem: szeretnek-e benne élni. Talán ez a legfontosabb.

A házaidra jellemzô, hogy a belsô mozgást szigorúrend szabályozza, az alaprajzokban látványosan

megjelenik egy kristályos geometria, ami segíthet az életbelsô rendjét is megtalálni.

Nem gondolod, hogy ez fordítva is mûködhet? Hogy én amegbízómmal való kapcsolat során rájövök arra, hogy azô élete milyen és azt próbálom formailag megfogalmazni.Mert lehet, hogy ezt a rendet ô nem ismerte fel korábban.Ha rákényszerítem, akkor biztos, hogy ki akar bújni alólaés majd átalakítja a házat. Azt hiszem – bár soha nem vizs-gáltam ezt – hogy sokkal több idôt fordítok a megbízóimra,mint más kollégáim. Egy megrendelôm, most csinálom akiviteli tervet neki, 96 nyara óta jár ide és most éppen úgyment el, hogy kétségbe volt esve, hogy milyen újabb fel-adatok elé állítom. Biztos, hogy a feltett kérdéseim számáranagyon fontosak és használhatóak. Ha nem így van, akkornem fogja szeretni a házát.

Minden építész beleesik abba a skizoid állapotba, hogyaz építtetô adta lehetôség által saját magának tervezzenházat. Ez letagadhatatlan; volt olyan megbízóm, aki aztmondta, hogy ez a ház közös, mégis nagyon szeret bennelakni. Nagyon könnyû volna engedni a csábításnak és Sá-ros-féle kelléktárral megrajzolni a terveket. Ennél sokkalfontosabb élni a lehetôséggel, hogy ha valakinek megada-tott az életben, hogy saját háza legyen, akkor azt segítenitényleg a saját képére formálni, hogy ne konfekció legyen.Ez a lehetôség általában egyszer adódik, akkor gondoljavégig a saját életét, a családjáét, ez irtózatos felelôsség. AVörös Október Ruhagyár öltönye is állhat majdnem jól, denem errôl beszélünk.

Megdöbbentôen sok családi ház-tervedrôl mondtadel, hogy nem valósult meg családi problémák,

feszültségek miatt. Ez egyszerûen a mai családi életátlagos képét mutatja vagy az építkezés által ösztönzött

szembenézés kényszere is kiélezheti az elhallgatottproblémákat?

Szeretném azt hinni, hogy nincs ilyen kapcsolat. Isten ôriz-zen attól, hogy a tervezés természetes következménye le-gyen a család szétbomlása. Ugyanakkor egészen biztos,hogy családi házat építeni az emberek többsége számáraeron felüli vállalkozás. A legtöbben, akik belevágnak, nin-csenek ezzel tisztában. Ha nem így volna, a legtöbben belesem vágnának. Emellett nem hiszem, hogy lényeges sze-repet játszhat az, hogy én milyen módon igyekszem azéletüket megismerni.

Az sem mindegy, hogy hány évesen kezd bele valaki.Valaha milyen fontos volt az élet eseményeinek idôzítése,hogy valaki mikor katona, mikor építkezik, mikor házaso-dik. Milliószor hivatkozom arra, hogy ebben a szóban: há-zasság, benne van a ház; az önismeret, önépítés, házépítés,ezek összetartoznak. (A magyar nyelv fantasztikus, mosta-nában több helyen is megjelent az a múlt századi angolleírás, ami ezt igazolja.*) Gondold meg, hogy ma valakimilyen korban, milyen anyagi feltételekkel kénytelen épít-kezni! A legtöbb esetben nem normálisak a feltételek. Nema maga kiszabott idejében történik, és ezért szinte minden

7

esetben vannak súlyos következményei. Ha pedig a magaidejében épít házat, akkor vagy a szülei nagyon gazdagokvagy ô maga egy sikeres bróker, egyik esetben sem valószí-nû, hogy reális képe van a világról és magáról. Én minden-esetre azért teszek meg mindent, hogy ha már nem idejé-ben és optimális feltételekkel kerül rá a sor, amikor megtör-ténik az építkezés, a megbízó legalább akkor legyen szin-kronban önmagával, ehhez pedig nekem kell a megfelelôáttekintéssel rendelkeznem.

* SIR JOHN BOWRING, neves angol nyelvész és államférfi sok nyelvetbeszélt, többek között magyarul is. Sok magyar költeményt fordított an-golra s egy irodalmi szöveggyûjteményt is kiadott. Könyvének elõsza-vában a következôket írja: A magyar nyelv messze áll magában. Egészsajátos módon fejlõdött és szerkezete olyan idõkre nyúlik vissza, amikora legtöbb most élõ európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, kö-vetkezetesen és szilárdan fejlõdött nyelv, melyben logika van, sõt matézisis, az erõ, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. –Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelemeposzát tünteti fel. Ki lehet mutatni az eredetét, kivehetôk, szétválaszt-hatók benne az idegen rétegek, melyek a különbözõ népekkel valóérintkezés során rávakolódtak. – Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlendarabból álló terméskõ, melyen az idõ viharai karcolást sem ejtettek.Nem az idôk változásától függõ kalendárium. Nem szorul senkire, nemkölcsönöz, nem trafikál, – nem ad és nem vesz senkitôl. Ez a nyelv anemzeti felsõbbrendûségnek, szellemi függetlenségnek legrégibb,legdicsõbb mûemléke… Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, aztmellõzik. A régi egyiptomi. templomok egyetlen kôbôl készült padozatátsem tudják megmagyarázni. Senki nem tudja honnan jött, melyik hegybõlvágták ki a csodálatos tömeget. Miként szállították oda, miként emeltékfel a templomok tetejéig…A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény,sokkal csodálatosabb!

BESZÉLGETÉS TENKÁCS MÁRTÁVAL,A SÁROS és Társa TÁRSÁVAL

A diploma után úgy nevezett társadalmi ösztöndíjjal Miskolcramentem, amibôl két és fél évet ledolgoztam a megyei taná-cson, a másik két és fél évet megváltottam pénzen, így jöttemPestre. A Metró Beruházási Vállalatnál dolgoztam nyolc évig,azután mentünk el Vácra, mert kellett egy lakás, miután a jókis pestszentlôrinci albérletünkbôl el kellett jönni. Vácon egytanácsi értékesítésû öröklakást vásárolhattunk kifizethetôáron, aminek fejében öt éven át dolgoztam a váci Városgazdál-kodási Vállalat tervezô csoportjának vezetôjeként. Lakásfelújí-tásokat, korszerûsítéseket, felméréseket csináltunk. Mikor márúgy éreztem, hogy nem megy tovább a dolog, visszajöttünkPestre, én az Artunion nevû cégnél dolgoztam, ami nem kisrészben Makovecz Imre ösztökélésére felvállalta – akkor ezmásképpen még nem volt lehetséges –, hogy építészeti terve-zést közvetítsen. Így az építészek magánemberként, a sajátnevükben végezhettek családi háznál nagyobb léptékû terve-zési munkát, amelyért az Artunion vállalta a felelôsséget, ne-vükben szerzôdést kötött. 1984-tôl voltam ott, a SÁROS ésTársa cég alapításáig. Az Artunion segített Makovecz Imre,Török Ferenc, Nagy Ervin és sok más építész terveinek megva-lósításában; nagyon sokan fordultak meg ott. Volt egy építé-szeti zsüri, amit Jánossy György vezetett, ez adta meg a formá-ját a dolognak. Én ott olyan sürgô-forgó mindenes voltam,mint azóta is.

Sáros még a Szövtervben csinált egy tervezô gm-et, ezvolt a Fríz, ott csináltam felméréseket, felújításokat újra. Ami-kor aztán megalakult a saját cég, azt mondtam, miért ne lehet-nék én itt mindenes, inkább, mint másutt. Egy ideig aktívab-ban dolgoztam, mint építész, akkor Borzsák Lillával hármancsináltunk mindent, kisebb tervezési feladatokat is vállaltama felmérések meg a rajzolás mellett. Amikor Sáros elvállalta aKós Károly Alapítvány kuratóriumának elnöki posztját, akkor-tól kezdve már annyira megnôtt az adminisztratív tennivalókmennyisége, hogy másra egyáltalán nem jutott idô. Egyhajszállal talán több volt ez mindig, mint adminisztráció, talánérdemileg is hozzájárultam az ügyekhez, amiket intéztem ésintézek. Hogy levegyem olyanok válláról a gondot, akiknekfontosabb teendôik voltak; ezt nem az adminisztrálás irántiszeretetbôl csináltam, hanem az ügyek és az azt vállaló szemé-lyek iránti tiszteletbôl és szeretetbôl. Mindig megkérdezik tô-lem, hogy hogy bírom csinálni, feltételezik, hogy ez nagyonnehezen elviselhetô, hogy borzasztó lehet, de nekem nemvolna jobb olyasmivel kínlódnom, amit nem tudok olyan szin-ten végezni, ahogy szeretném. Szerintem nagyon sok építészvan a szakmában, aki ha rendelkezne annyi önismerettel ésönkritikával, mint én, nem tervezéssel foglalkozna, ami jót istenne a szakmának. Ugyanakkor nagyon szeretek az építészetközelében lenni, mert nagyon sok közöm van hozzá, ahogyaz Egyesülés és az Alapítvány ügyeinek intézését is azért csiná-lom szívesen, mert nekem is fontosak.

Amikor megalapítottuk a céget, nem nulláról indultunk,hanem kicsit lejjebbrôl, akkor elhatároztuk, hogy nem lesznekalkalmazottaink, mert nem tudjuk hosszú távon garantálni amunkát, munkatársakat pedig tudunk találni, ha szükséges.Ezt az elhatározást a mai napig nem változtattuk meg, bár ahelyzet javult nyilván. Vannak állandó munkatársaink, akikazonban nem alkalmazottak, ennyiben különbözik a cég szer-vezete az Egyesülés más irodáitól. Általában négy ember dol-gozik kettônkön kívül és a négy emberbôl kettô rendszeresenvándoriskolás, azaz félévenként változik a munkatársak fele.Ez azt jelenti, hogy nagyon sok figyelmet kell fordítanunk azújak segítésére, de nemcsak nekünk, hanem azoknak a társ-tervezôknek is, akikkel régóta együtt dolgozunk és akik eztaz oktatói szerepet velünk együtt vállalják. Elsôsorban mégisSárosra hárul a tanítói szerep. Ugyanakkor nagyon jó dolog,hogy folyamatosan új fiatalokkal dolgozhatunk. Lehet, hogyez az ötven százalékos arány kicsit súlyos, nehéz megszervez-ni az ehhez igazodó munkát, másfelôl ez a folytonos változás,az új és tehetséges emberek jelenléte nagyon jó.

Nálunk általában reggeltôl estig folyik a munka, neméjszaka dolgozunk, nappal meg mindenki együtt van.

Az Alapítvány rengeteg papírmunkát ad, hogy egy pél-dát mondjak, többszáz számlát kell megírnom az Ország-építô miatt, de az, hogy sokan jönnek ide, megint jó is, mertszemélyes kapcsolatot jelent sok emberrel, akiket érdekel azEgyesülés, az Alapítvány, a munkánk, az egyes írások szerzôi.Hogy mivel megy el az idõ, azt elmondani annyira bagatell,a valóságban meg hihetetlenül sok. Van még tennivaló a kon-ferenciákkal, kiadványokkal, a kuratóriumi és igazgatótanácsiülésekkel. Kampis Miklóssal készítjük elô a költsévetést, dea pénszerzéssel is van elég tennivaló, pályázatbeadás, örököskörtelefonok. Én örülök, hogy van miért csinálni, mert a dologaz nagyon fontos és hogy menjen, ezeket is el kell végezni.

8

Krokodilház - IV. évf. komplex terv 1968-69.Csillagvizsgáló Piszkéstetôre, diplomaterv 1970-71.Hotel Tokaj, Tokaj 1979.Halászcsárda átalakítása, Tokaj 1980.Postás Gyógyüdülô, Hévíz 1980. (új szárny és étterem)ABC áruház, Tiszavasvári 1980.Áruház, Nagykáta 1982. (bôvítés)SKÁLA áruház, Tokaj 1983.Üdülôszövetkezet, Gyula 1983-1990.Zsinagóga rekonstrukció, Vác 1980-83. (kiv. terv)Gádor István (emlék)ház, Vác 1983.Tanácsház bôvítés, Vác (tanulmány) 1983.Postás Gyógyüdülô, Hévíz 1984. (kültéri medence)SZOT Étterem és konyha felújítás, Parádfürdô 1984.SZOT Gyógyüdülô, Szeged (ajánlat) 1984.Hatlakásos társasház, Vác (elvi eng. terv) 1985.SZOT Bungaló-telep, Zalakaros 1985.Grafikai alkotóház, Vác 1986.Mikrohullámú átjátszó központ,

Budapest (Szabadság tér) 1987.ABC kisáruház, Paks 1987.Kerti pavilon, Visegrád (SZOT szálló) 1987.Hotel Corvinus, Visegrád 1989.Árusító pavilonok, Pásztó 1987-1991.Macellum Húsáruház, Paks 1987.Sátorhegy áruház, Sátoraljaújhely 1988.IGA Solar lakótelep, Stuttgart 1988.

(pályázat Vincze Lászlóval)

1989

FLÓRA Hotel, EgerÁltalános iskola, Madocsa (konyha és étterem bôvítés)Erdôs Béla családi háza, Vác1956-os emlékmûpályázat, BudapestRaábné péksége, Madocsaifj. Szabó Ferenc gazdaboltja, MadocsaSulák Jánosné virágboltja, MadocsaVörös János háza, MadocsaÓZON Hotel, Mátraháza (bôvítés és felújítás)Nyugat-magyarországi bevásárlóközpont, Gyôr/Abda

(tanulmányterv)Orosházi Üveggyár szociális blokk, Orosháza (ajánlat)

1990.

Dr. Kollár Ágnes nyaralója, MagyarkútMagyari Géza nyaralója, GyöngyösII. Világháborús emlékmû, MadocsaZsebesi Zsolt háza, Budapest (Hegyalja út)Dr. Bárány György háza, Tiszaladánydr. Végh Károly háza, SzentendreMárkus Zsolt háza, Budapest (Nemesbükk utca)dr. Beretzky Kázmér présháza, BalatonfôkajárTetôtérbeépítés, Budapest, II. Alvinczi u.

MUNKÁK JEGYZÉKE

Tokaj szálló, Tokaj, belsôépítész; Nádai Tibor; textil: Szabó Marianne

Postás gyógyüdülô, Héviz, 1983, kültéri termál medence

Áruház bôvítés, Nagykáta, 1982

Skála áruház, Tokaj, 1983

9

1991.

Rendôrlakás terve, PócsmegyerReformátus templom, Csillaghegy (pályázat)Mûemlék tanya átalakítása, Heusden (Belgium)Közösségi ház, Vecsés (Bôvítés és felújítás)dr. Városi László háza, Budaörs (Fodros utca)Mótusz György nyaralója, NagymarosVárosi Gábor háza, Budaörs (Naphegy)Családi ház, CsobánkaLakóház három lakással, Budapest (Hunyadlejtô)Református templom, Leányfalu

1992.

Lakóház négy lakással, Budapest (Ágnes utca)Lakóház három lakással, Budapest (Kázmér utca)Lakóház két lakással, Budapest (Edvi Illés utca)Falusi templom, Vecsés (Toronyépítés terve)Bevásárlóudvar, Vác (Széchenyi utca 17.)Dr. Rozsnyai Árpád háza, Budapest (Tátra utca)Pintér Árpád háza, VácAltziebler László háza, HollókôEncsi István présháza, BalatonakaliKovács László háza, Budapest (Szent István u. 17.)Kiállítási interieur, Visegrád (Fellegvár)AEROKING Nemzetközi Kisrepülôtér és Szabadidô-

központ, Alsónémedi (beépítési tanulmányterv)

1993

Községháza, Vecsés (bôvítés és felújítás)Rendôrség, Vecsés (bôvítés és felújítás)Faluközpont, Vecsés (beépítési tanulmányterv)Temetô, Vecsés (fejlesztési tanulmányterv)„Lanyi”, Vecsés (beépítési tanulmányterv)56-os emlékharang, VecsésVörösház, Vác (hasznosítási tanulmányterv,

Krizsán Andrással és Kiss Róberttel)Olasz-Szabó Mihály háza, TokajVadas Tamásné nyaralója, Dunabogdány (átalakítás)Vadászház, TolnanémediVárosi Piac, Vác (teljes rekonstrukció) 1993-1994.

1994.

Bevásárlóudvar, Vác (Széchenyi utca 33.)dr. Városi László háza, Budaörs (Pántlika utca)Lakás és iroda, Heusden (Belgium)II. Világháborús emlékmû, VecsésÜzletház, Vác (Széchenyi utca 19.)Sebestyén Gyula mûteremháza, Alsóörs (Kiss Róberttel)Háromlakásos református parókia, Budapest

(Pestszentlôrinc)Kovács Imre háza, SzigetszentmiklósPorcelánbolt, Vác (Páricsy Zoltánnal)

Flóra hotel,Eger, 1983-89; Belsôépítész: Tóth Lajos; Szabó Marianneés Makovecz Benjamin mûveivel

Üdülôszövetkezet, Gyula, 1983-1990

Sátorhegy Áruház, Sátoraljaújhely, 1988; munkatárs: Hayde Tibor

(Az oldalpár képein szereplô épületek tervei a SZÖVTERV-ben készültek.)

10

1995.

Városi Gábor (sor)háza, Budaörs (Fodros utca)Stadionszálló beépítési terve, VácLencz Géza háza átalakítása, Budapest, Fürj u.

(Páricsy Zoltánnal)Mai Manó Fotógaléria, Budapest, Nagymezô u.

(Kiss Róberttel)Cserny Gáborné mûhelye, Vác (Páricsy Zoltánnal)Karátsony Tibor házának átalakítása, Budapest,

Szent István u. 17.AIRLINE Disco Club, Vecsés (Kiss Róberttel,

ifj. Lôrincz Ferenccel, Páricsy Zoltánnalés L. Balogh Krisztinával)

II. Világháborús emlékmû, AlsónémediMezôgazdasági géptároló (Kuli Lászlóval)

1996.

A Heller, Löber, Bahn & Partner ügyvédi iroda irodaháza,Budapest, I. Szalag u. 19.

Társasház a Barackfa utcában, BudapestTársasház a Gereben utcában, BudapestCsaládi ház a Brassó úton, BudapestFöldi Sándor tanyája, Alsónémedi

(L. Balogh Krisztinával)Családi ház, TelkiMVSZ székház, Magyarok Háza (tanulmányterv,

elvi eng. terv, Makovecz Imre munkatársaként,Kravár Ágnessel)

Repülôs klubház hangárokkal és mûhelyekkel(tanulmányterv, Kuli Lászlóval)

1997.

MVSZ bankportál, Budapest (Czégány Sándorral)Pavilonüzletek beépítési terve, Siófok, Bimbó u.

(Czégány Sándorral és Révai Attilával)Családi ház mûteremmel,Törökbálint

(Czégány Sándorral)Piac, Budafok (Beépítési tanulmányterv)Iroda és lakóépület, Budapest, Szalag u. 19.

(eng. terv módosítása; Páricsy Zoltánnal)Négylakásos lakóépület, Budapest (Gereben u. 8.)Lillafüredi Palotaszálló nyugati szárny rekonstruk-

ciója (Mezei Gábor belsôépítésszel)Lillafüredi Palotaszálló (Rekonstrukciós tanulmányterv)Családi ház, Budaörs, Árvácska u. 25.Ötlakásos lakóépület, Budapest, Diósárok u. 51.‘56-os emlékmû, JászberényKépviselôtestületi ülésterem, JászberényCsaládi ház bôvítés, Budapest, Ügyész u.

1998.

Családi ház, Budakeszi

(A vastag betûkkel szedett tervek megépültek, vagy építésalatt állnak.)

Zsebesi-ház, Budapest, Hegyalja út, 1990; munkatárs: Borzsák Lilla

Végh-ház, Szentendre, 1990; munkatársak: Borzsák Lilla és Tenkács Márta

11

Mûemlék tanya átalakítása, Heusden, Belgium, 1991

Családi ház, Csobánka, 1991; munkatárs: Borzsák Lilla

Városi-ház, Budaörs, Naphegy, 1991; munkatárs: Borzsák Lilla

SZAKTERVEZÔ PARTNEREK:

Statikusok: Molnár Imre, Kovách Levente, Mertha Gusz-táv, Gát Géza, Pongor László, Zoltán Katalin

Épületgépészek, közmûtervezôk: † Ottmár Béláné, GoyGabriella, Földes László, Hrustinszky György, FenyvesTamás, Flüch Róbert, Seres Edit

Elektromos tervezôk: Dobó Vilmos, Balázs Lászlóné,Prepeliczay István, Tóth Zoltán

Kerttervezôk: Börcsök Jánosné, Dékány Margit, ZentaiKatalin

Talajmechanikusok: Mitók Béla, Bogár SándorGeodéták: Bükky Attila, Kajtár László, Kleszky Gyula

PUBLIKÁCIÓK:

II. Világháborús emlékmûpályázat; Mûvészet, 1989/10Revue Slovenskej Architektúry; Projekt, 1989/9Doboz – Makovecz Benjamin kiállításának megnyitó

szövege; Hitel, 1991/9Országépítô; 1991/1, 1993/3Privát Profit; 1992/3Szép Házak; 1994/3, 1996/1Magyar Iparmûvészet; 1996/4Architectus – International Journal of Theory, Design

and Practice in Architecture; 1996/9-1021 fotográfus; JAK füzetek 26, 1987A+U 1993/03Architekture, 1987/3Minimáltér pályázat, 1971Mozgó Világ, 1976/3, 1976/6Nagy Ildikó – Szabó Marianne; Mai Magyar Mûvészet

sorozat, 1979 (fotók)Frank János: Makovecz Imre; Corvina, Mûterem sorozat,

1980 (fotók)Beke László: Sáros László képei – kiállítás a váci Madách

Galériában; Fotómûvészet, 1983/4Sáros László – Váli Dezsô: Tanú ez a kôhalom;

fotóalbum, Új Mandátum Kiadó, 1993Szegô György: Teremtés és átváltozás – a századforduló

budapesti építészete; (Gerle János, Lugosi LugoLászló és Sáros László fotóival); 1996

Gerle János: Makovecz Imre mûhelye; 1996 (fotók)Telepy Katalin: Tenkács Tibor. Kismonográfia, 1988 (fotók)Egry Mária: Sáros András. Kismonográfia, 1992 (fotók)

ÉPÍTÉSZETI KIÁLLÍTÁSOK:

Építészeti tendenciák Magyarországon 1968-1981;Óbuda, Zichy Galéria, 1982

Organische Architektur in Ungarn; München, 1984Magyar Élô Építészet; Budapest, 1985Tölgyfa Galéria, 1990Magyar Organikus Építészet; Velencei Biennálé, 1991Organikus Magyar Építészet – a Kós Károly Egyesülés

kiállítása; Budapest, Poznan, Krakkó és további tízlengyel város, 1996-97

12

Városi-ház, Budaörs, Fodros u.; munkatársak; Pintár Balázs, ifj. Lôrincz Ferenc

Városi piac, teljes rekonstrukció, Vác, 1992-94; Krizsán Andrással, KissRóberttel, Tenkács Mártával, Páricsy Zoltánnal és Mártonffy Gáborral

FOTÓKIÁLLÍTÁSOK:

Miskolc, Libresszó; 1972Tokaj, Mûvelôdési Ház; 1972Tokaj, Mûvelôdési Ház; 1973Vác, Könyvtár Galéria; 1982Vác, Madách Galéria; 1982Nagykôrös, Arany János Mûvelôdési Központ, 1985Temetôk, sírjelek, személyes emlékmûvek; Gödöllôi

Galéria, 1985 (csoportos)Tanú ez a kôhalom; fotókiállítás és könyvbemutató,

Vízivárosi Galéria; Magyar Fotográfiai Múzeum,Kecskemét Váli Dezsôvel, 1993

Jászberény, Lehel Vezér Gimnázium Iskolagaléria; 1994Teremtés és átváltozás – a századforduló budapesti

építészete; Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóter-me. 1996

FOTÓMURÁLIÁK:

Budapest, Hotel Thermal, konferenciateremSopron, Pedagógus üdülôHéviz, Vasas üdülôVeszprém, Vár áruház

DÍJAK:

Ð SZOT-díj, 1989Ð II. világháborús emlékmû pályázat, 1989

RÉSZLET SÁROS LÁSZLÓNAK AZ 1997-ES JÁSZSÁGIÉVKÖNYVBEN MEGJELENT ÍRÁSÁBÓL

Mi az amit tudnom kell a megbízómról? Röviden mondhat-nám: mindent. S azonnal ideírom, ez lehetetlen. De tudnomkell, hogyan él. Mi fér az életébe. Hogyan megy végbe egynapja, egy hete, egy éve? Milyenek a nappalai és milyenekaz éjszakái? Vannak-e ünnepei és azok mennyire fontosak?Tud-e pihenni, s azt mikor és hogyan teszi? Melyik a legfon-tosabb napszak? Melyik a legkedvesebb? Melyik évszak akegyelt, ha van ilyen? Van-e különös jelentôsége a hazaérés-nek, s az miben lényegül? Szán-e fontosabb szerepet házábanaz alapelemeknek? A tûz, a víz, a föld s a levegô. (Kandalló,medence, kert, légtér!) Csak tárgy-e a háza, egy jól (rosszul)mûködô eszköz, vagy ennél lényegesen több? S az mibenmutatkozik? Kötôdik-e helyhez, tárgyhoz, hangulathoz? Éspersze hogyan? Mit hiányolt eleddig életébôl, amit itt végrefeltétlenül látni, tudni – s még ez is megengedhetô – birtokolniszeretne? De igaz ez a fordítottjára is. Mármint, hogy van-eolyan, aminek soha többé nincs helye az élet(ter)ében?

És persze a színek? Óriási terület. Mert minden, mi lát-ható. Okozhat nyugalmat, jelenthet egyensúlyt, de tehet be-teggé. Mit tud a környezetérôl? Miért ott épít, ahol? (Jól tudomaz esetek zömében ott van lehetôsége, mert ott örökölt, mertott volt olcsó, mert ez adódott.) De azon túl, mit tud a helyrôl,ismeri leendô szomszédait? Befolyásolják-e ôt valamennyireis? És a körülmények, azokat mennyire tiszteli?

13

Református parókia, Pestszentlôrinc, 1994; munkatárs: Kess Róbert

Társasház, Budapest, Barackfa utca, 1996;munkatársak: Jakab Csaba, Szólik Krisztina, Gulybán Ede

S a leglényegesebb fejezet: a család. Kik alkotják a csa-ládot? A közvetlent, meg a tágabbat? És ne finomkodjunk: kia családfô? Talán a legintimebb kérdés? Ezért aztán feltehetôúgy is: ki tartja össze a családot? Vagy még barátságosabban:ki birtokolja a kohéziót? Jóllehet így már akár három külön-bözo válasz is adható. És persze mindahány ôszintén.

Ha családi házról beszélünk, én a ma többgenerációs-nak mondott házra esküszöm. Ami valójában nem ház, hanemcsaládmodell. Kellôen vén vagyok ahhoz, hogy tudjam mikoritalálmány az öregek napközije. Pontosan tudom azt is, hogymennyire nem jó, ha az unoka ritkán látható csodabogárnakismer(het)i nagyszüleit, akik az ünnepek táján tûnneklátókörébe, mert „ugye a családi szeretet”. Amikor meg kelllátogatni a nagyit, vagy – ami még feszélyezôbb – õk jönnekoda. Amikor az együttlét egyben produkció is. Valamifélepróbatétel. Minden, csak nem természetes. Ami pedig a legna-gyobb csoda. A természetesség, a magátõlértetõdöttség. Afolytatás. Az élet folytonossága. Meg a barátok. Nem csak aszülôk baráti körére gondolok. A gyerekekére is. Férjen az isbele. Legyen helye annak is. S hogy ez változik? Az csak ter-mészetes. De a lényeg, az együttlét öröme konstans.

Nos eleddig nem beszéltem semmiféle házról. Ezek való-jában csak az okok, a körülmények. Azok az ismérvek, ame-lyek nélkül persze lehet épületet, lakóházat, lakást tervezni,de testreszabottat aligha. Még azt sem tagadom, hogy az nemlesz jól mûködô. Nem, az konfekció lesz. Annyira személyes,mint egy blue jeans. Amiért nem kell szabót fogadni.

Amirôl eddig beszéltem, az mind-mind a tervezô felelôs-sége. Lelkiismerete, Tisztessége, szakmai (vagy nem csakszakmai) becsülete. Remélem mindebbôl talán kiderült egymásik – ha tetszik mélyebb, vagy rejtettebb – síkja a tervezôépítész igazi vállalásának. Azt is remélem, hogy talán világo-sabb, miért neveztem intimnek ezt a kapcsolatot, miként talánaz is belátható, miért tartom munkánkat ilyen módon erôfe-szítésnek? Csodálatos erôfeszítésnek.

De ez az oka annak is, vagy úgy is mondhatnám, innentáplálkozik az a feneketlen ellenérzésem is, ami akkor fogel, ha egy kolléga – mintegy felmentô magyarázatul – arrahivatkozik, hogy hiszen a megbízója akarta ezt. Miként az isebbôl eredeztethetô kérdés, hogy miért nem építhet az em-ber olyan házat, vagy azt, amit szeretne? Tudniillik óriásianegyszerû az okokat kivetíteni. Mindig kivetíteni. Külsôkéntmegmutatni, lehetôleg megváltoztathatatlanként, fátumkéntmegnevezni. Amirôl mindenki más igen, vagy talán igen, deén magam semmit sem tehetek. Mi jók vagyunk, én jó vagyok,csak hát ugye a körülmények.

Másfelôl: tessék végiggondolni, micsoda lelketlenkívülállás. Mert nem elég, hogy az építeni szándékozónakkétségei vannak. Tele kérdésekkel, kételyekkel, bizonyta-lanságokkal. Magára vessen. Még ebben is. Ô akarta így, hátakkor vigye végig, ha tudja. Miféle lelketlenség ez? Hol atisztesség? Hol a szakma? Hol az építész? Az akirôl beszéltem?

Ugye érthetô a felháborodásom? Van egy másik megköze-lítésem is. Gyakorta mondom, kérdem, hogy ha egy ház mégcsak nem is mûködik, akkor mit tud? Nos, én eddig, eleddigitt csak arról beszéltem, amitôl egy ház mûködik, mûködhetik.És ez a világ legtermészetesebb dolga. Mert az építészet csakitt kezdôdik. Itt és ekkor még csak esélye van arra, hogylétrejöjjön. hogy létrejöhessen.

14

Zsinagóga rekonstrukciója, Vác, 1980-83Belsôépítész: Borsfay Tamás, SZÖVTERV

hosszmetszet, délkeleti homlokzat, földszint és galéria alaprajza

Kerti pavilon a visegrádi SZOT szállóhoz, 1987Déli és nyugati homlokzat

Mi nyolc és fél évig laktunk Vácon és úgy jöttem el onnan, hogy elhatá-roztam: oda semmit nem tervezek többé, annyi hiábavaló tervet csinál-tam. (Azóta Vecsés ezt bôven felülmúlta.) A rendszerváltás idôszakábanmegkerestek több munkával, ezek közül a piac majdnem maradéktalanulés szépen megvalósult, a többi nem. A zsinagógával kapcsolatban mostmégis felcsillant a remény.

Még ott laktunk, amikor megbíztak a Cacciari által tervezett, hasz-nálaton kívül álló zsinagóga hasznosítási tervének elkészítésével. Abbanaz idôben Vác még erôsen a zene fellegvárának számított és azt találtamki, hogy emellett egy képzômûvészeti központot is létre kellene hozni.A templomtér, mint kiállítóhely körül bizonyos bôvítésekkel alakult volnaki ez a vizuális nevelési együttes, oktató és találkozóhely. Ebbôl nemlett semmi, de új megbízást kaptam csak a templom galériává történôátalakítására. Elkészült a kiviteli terv, amellyel aztán több helyen is talál-koztam váci irodákban tapéta formájában. Az épület közben rohamosanpusztult, a telkébôl újabb és újabb részeket vettek el, lakóházakat építet-tek köré, a környezetével már nincs mit kezdeni.

Most – nagy örömömre – újjászervezôdött a váci zsidó egyházköz-ség és a célkitûzéseik között szerepel a zsinagóga megmentése. Vissza-vásárolták a várostól, most már csak a pénszerzés van hátra. Azt javasol-tam nekik, hogy a korábbi tervem szerinti bejárati elôteret, amely tolda-lékként kerülne a fôkapu elé, meg kellene építeni és üzemeltetni lehetne,mint kegyhelyet, irodát, szervezô központot, egyszerûen, mint szemé-lyes jelenlétet. Ez élô és nyugtalanító kapcsolatot is jelentene a romlóépülettel. Ez a pikkelyekkel fedett kupola, amely sok, a vallásra vonatko-zó szimbolikus formai utalást tartalmaz, lehetôséget adna az adakozókszámára, hogy például megvegyék az egyes pikkelyeket, ahogy az aDohány utcai emlékmû leveleivel történik.

Ez a ház a legkisebb sérülés nélkül vészelte át a második világhábo-rút, utána kifosztották, széthordták, az ember csak bámul, hogy mikreképesek ebben a gyalázatban, elôbb ellopták a padló kôlapjait, aztánkibányászták alóla a fektetôhomokot is egy olyan városban, amelyenátfolyik a Duna, ahol homokért olyan nagyon messzire menni nem kell.Remélem, hogy most megfordítható ez a folyamat.

15

Nyugat-magyarországi bevásárlóközpont, Gyôr (Abda), 1989Munkatárs: Töôs György, SZÖVTERV;

tanulmányterv, északkeleti és északnyugati homlokzat, és metszet

16

Református templom, Leányfalu, 1991munkatárs: Borzsák Lilla

földszinti és emeleti alaprajz, déli homlokzat és átlós metszet, modellfotó: Krucsay József

Említettem már Borzsák Lillát, ô a SZÖVTERV-bôl jött velem aKör kft-be, együtt dolgoztunk, amíg a szülei miatt el nem költö-zött Pócsmegyerre. Eddigi szakmai létemben a legjobb kolléga-nôm volt, abszolút megbízható, soha olyat le nem rajzolt, amitnem értett vagy amivel nem értett egyet. Ez olyan kontroll volt,amire nyugodtan rábízhattam magam. Az ô apja református lel-kész volt Pócsmegyeren, és a hozzá tartozó Leányfalun, így kerülthozzám a református templom tervezése, ami iszonyatos törté-netbe torkollt. Amikor Borzsák lelkész úr nyugdíjba ment, egyfiatal lelkész került a faluba és sokadik alkalommal újra fölmerülta templomépítés iránti igény, mert nyáron nagyon sok nyaraló-nak volna rá szüksége, a helybeliek mellett persze. A telek megis volt a Móricz-család jóvoltából, éppen a református szeretetott-

honnal szemben, fontos is volt az élô kapcsolat, hogy az öregekide átjárhassanak istentiszteletre és egyéb egyházi szolgáltatások-ra. Elég sokat beszélgettem Borzsák Sándor tiszteletes úrral megaz új lelkésszel, mire pontosan kialakult a program, elkészült aterv, amelyet természetesen jelképes összegért csináltam megabban a hitben, hogy a gyülekezetet segítem. Miután a tanul-mánytervet elfogadták, elkészült az engedélyezési terv, és elin-dult a gyûjtés. Ehhez tartozott, hogy pénzt kérjenek az egyházországos központjától is, de ott valakinek nagyon nem tetszett aterv. A bizottság elutasító véleményét ma is csak azzal tudommagyarázni, hogy kevés volt a pénz, nem akartak adni, de azmár nagyon furcsa, hogy ezt úgy adták elô, mintha a terv volnahasználhatatlan.

17

…A tervezett templom sem megjelenésében, sem praktiku-mában nem látszik kedvezônek. A terv nem takarékos … Nemfelel meg a terv a presbitérium által megadott tervfeladatnak …Belsô elrendezése sem felel meg … A Bizottság nem javasoljamegvalósításra.

(Részletek az Egyházkerületi Építési Operatív Bizottsággazdasági elôadójának levelébôl)

Felkerestem a püspök urat, hogy megtudjam, mi tisztázhatnaszerinte az igaztalan bírálat vádjai alól. Abban maradtunk, hogyvéleményt kérek teplomépítésben jártas, elismert kollégáktól.

… meggyôzôdtem arról, hogy a tervezett épület a megrende-lônek megfelel … építészeti szempontból ritka szépségû, érett al-kotás…olcsón, magániparosokkal és kömunka igénybevételévelis könnyen és jól építhetô …Véleményem szerint rá kellene bíznia gyülekezetre saját jövôjének megvalósítását.

(Részletek Makovecz Imre szakvéleményébôl)

… a tervezett templom …környezetéhez jól kapcsolódik.Kedvezôen választja szét a temp-lom, illetve a szolgálati helyiségekforgalmát … Stílusjegyeiben atörténeti magyar reformátustemplomépítés jellegzetes hagyo-mányait ôrzi … Toronymegol-dása kimagasló építészeti ér-tékkel bír … A nemzetközi nor-mák egy férôhelyre 1 m2 alapte-rületi igénnyel számolnak…Abemutatott terv 24 m2-rel na-gyobb, amely többlet szükség ese-tén a terv koncepciójának meg-változtatása nélkül csökkenthetô,vagy betudható a szociális ott-hon felôl érkezôk többletigénye-ként. A gyülekezeti terem karzatként történô csatlakoztatása egy-értelmûen szellemes megoldás … A toronyépületet … a tervezôfunkcionálisan jól használja ki a betervezett turista jellegû ven-dégszobával … A „bírálat” berendezésre vonatkozó pontja kétségesséteszi számomra a bírálók kompetenciáját …

(Részletek Török Ferenc szakvéleményébôl)

A püspök urat újra megkerestem; ígérte, hogy a bizottságvéleményét felülvizsgálják. Egy évig nem történt semmi, akkorújabb kihallgatást kértem, amelyen már, azt mondhatom, köve-teltem a korábbi vélemény módosítását. Meg is érkezett a válasz.

… Az Ön templomterve mint építészi alkotás nagyon kiváló …A mi vizsgálati szempontunk a … gyülekezet igénye volt, és úgyláttuk, hogy az Ön építészetileg igen kiváló terve túl nagy költségetjelentene a gyülekezetnek … nekünk az abszolút takarékos és prak-tikus szempontokat kellett figyelembe venni. … Azóta megkerestékmár Püspök urat a gyülekezetbôl olyanok, akik nem látják szük-ségesnek … a templom építését … Terve kiváló építészi elképzelés,de bizottságunk a fenti anyagi szempontok miatt nem látta meg-valósíthatónak. Természetesen, ha a helyi gyülekezet úgy dönt, hogyaz Ön tervét megvalósítja a maga erejébôl, ennek mi csak örülnitudunk. Remélem sikerült a félreértést eloszlatnom…

(Részletek az Egyházkerületi Építési Szakértôi Bizottsággazdasági elôadójának /ugyanaz a személy/ újabb levelébôl)

Akkorra én már készen voltam az alapozási tervvel és ennekalapján az önkormányzattól is sikerült pénzt kapni engedélyezetttervem megvalósításához. Ezután derült ki, hogy már régen ter-

vezi valaki az új változatot. Személyesen és levélben is megkeres-tem az új tervezôt, aki kitérô és elég különös válaszokat adott;annyi mindenesetre kiderült, hogy ô tud külföldrôl pénzt sze-rezni az építkezéshez és ennek fejében kapta a megbízást.

…Tudomásom szerint Ön építési engedélyezési tervet nemnyújthatott be, mivel … telekkönyvi kivonattal azidôben nemrendelkezhettek … tervébôl szinte semmit nem kívántam és nemis akartam felhasználni …

(Részletek Hamerli György építész levelébôl)

Ezt követôen a lelkész szólított fel rá, hogy én számoljak el,a részletes elszámolásomat viszont, amelyet tértivevénnyel küld-tem, nem volt hajlandó átvenni. Nem sokkal ezután váratlanulbejelentette a gyülekezetnek, hogy ô ezután nem lesz , mertmáshová megy innen.

…Elôre figyelmeztetem, hogyaz Ön munkájának nálunkminden mozzanata regiszt-rált, minden nyilatkozat jegy-zôkönyvben van, mindenszámla rendelkezésre áll ésminden levél iktatott. Így az Önviselkedésének ellentmondásosvolta hamar nyilvánvalóválesz… Nem gondolja, hogynem mi tartozunk Önnek,hanem Ön tartozik nekünk?

(Részletek NémethTamás lelkész levelébol)

Az új tervet én nem akarombírálni, de több, mint feltûnôaz én eredeti tervemhez valóhasonlósága. Miután a KósKároly Egyesülés igazgatójaés az Építészkamara területi

elnöke is hiába sürgetett állásfoglalást az ügyben a püspök úrnál,az ügy lezárásaképpen én írtam neki anélkül, hogy arra választvártam volna. Mégis érkezett egy válasz.

…Önnek hivatása és mûvészete szempontjából nyilvánigaza van. Az evilági dimenzióban azonban, az egyáltalán nemmindig tökéletes viszonyok közt ezen igazságon túl más erôk isérvényesülnek. Ezeknek egyházi részrôl lehet irányt mutatni, denem lehet erôvel támadni rájuk a mi részünkrôl. Van, ahol lelki,mûvészi, történeti igazság helyett egyidôre valamilyen jogérvényesül: például 40 éves diktatúra vagy 4 éves ilyen-olyanválasztások joga. Ilyenkor lelki fenntartások mellett is le kell zárnijogilag egy ügyet, amit az élet lezárt …

(Részlet Dr Hegedûs Loránt, a Dunamelléki ReformátusEgyházkerület püspöke levelébôl.)

Minden, az ember kezébôl kicsúszó munka nyomasztja azembert és ezen alig tudja túltenni magát.Most van Pócsmegyerenegy új, fiatal lelkész, ô már kész helyzetet örökölt. Az új templomköltségvetése már túlhaladta az enyémet. A modellt sikerültvisszavásárolnom a gyülekezettôl, azon a kedvezményes áron,amelyen ôk kapták meg annak idején. Most jó szolgálatot teszkarácsonykor, mint Betlehem a fa alatt.

Az egyháztól kaptam aztán egy másik megbízást aháromlakásos pestszentlôrinci parókiára. Oda sikerült néhánygondolatot átmentenem, például a leányfalui templomgyülekezeti terének fômotívumát, a Kálvin-csillagot. Ha nagyonlassan halad is az építkezés az anyagi szükség miatt, nagyonszépen és pontosan építik azt, amit nekik terveztem.

18

Pintér Árpád háza, Vác, 1992; munkatársak: Tenkács Márta és Borzsák Lilla – távlati kép

Családi ház, Csobánka, 1991; munkatárs: Borzsák Lillaföldszinti alaprajz, és utcai homlokzat

19

Hollókôi családi ház, 1992munkatársak: Tenkács Márta, Borzsák Lillaföldszinti alaprajz, délkeleti és délnyugatihomlokzat, távlati kép

20

Vörösház, Vác,hasznosítási tanulmányterv 1993;Krizsán Andrássalés Kiss Róberttel,grafika:Sáros András Miklós

21

Bevásárló udvar,Vác, Széchenyi u. 33., 1994;munkatárs: Kiss Róbert, MártonffyGábor, Páricsy Zoltán, Nagy Dániel

Olasz Szabó Mihály háza, Tokaj, 1993munkatárs: Kiss Róbert

22

Városi piacrekonstrukciója,Vác, 1992-94;Krizsán Andrással,Kiss Róberttel, TenkácsMártával, PáricsyZoltánnal, Mártonffy Gáborral

23

Dr. Városi László házaBudaörs, Pántlika utca, 1994munkatársak: Pintér Balázs,

Páricsy Zoltán.Távlati képek, keresztmetszet,

északi és nyugati homlokzat,földszinti és emeleti alaprajz

24

Lakás és iroda,Heusden, Belgium, 1994munkatárs: Kiss Róbert.

Északkeleti és délkeleti homlok-zat, hossz- és keresztmetszet,földszinti és emeleti alaprajz,

fotómontázs.

25

Sebestyén Gyula mûteremháza, Alsóörs, 1994, Kiss Róberttel; bôvítés és melléképület átalakítása

Kovács Imre nyaralóháza Szigetszentmiklós, 1994-95; munkatársak: Páricsy Zoltán, Pintér BalázsTávlati képek, hossz- és keresztmetszet, földszinti és tetôtéri alaprajz.

26

Háromlakásosreformátus parókia

Budapest,Pestszentlôrinc, 1994

munkatárs: Kiss Róbert

Kossuth téri utcakép az Árkay Bertalan terveztetemplommal, és helyszínrajz-részlet; metszet és délkeleti

homlokzat, földszint, emelet és tetôtér alaprajza

27

Városi Gábor háza, Budaörs, Fodrosutca, 1995-96; munkatársak: PintérBalázs, ifj. Lôrincz Ferenc

28

Stadionszálló beépítési terve, Vác, 1995 munkatársak: ifj. Lôrincz Ferenc, Szalay ÁkosKeleti és nyugati homlokzat, metszetek, valamint a földszint és a három emelet alaprajza.

Tervemet Vác városának ajánlom. Annak a városnak, amely, amikor ott éltem – ezt pontosan éreztem – nem fogadottbe- Pedig nagy volt bennem ennek akarása. Annak a városnak, ahol megtörtént, hogy láthatóvá lett egy hegy eltûnése,mert a Naszály gerinceroppantul szenvedi korunkat. Szeretem a természetvédôket, ha számonkérik Makoveczen akivágatott fákat. Nem juteszükbe, hogy a fa ültet-hetô? Hogyha teszünkérte, erdônk újra lehet,és szüntelen?

De ki festi oda a Na-szályt? Ki ültet cementet?Ki ültet hegyet? Tervemrekviem a hegyért.

29

Társasház, Budapest, Gereben utca, 1996-97; munkatársak: Páricsy Zoltán, Révai Attila, Esztány Gyôzô.Távlati kép, délkeleti és északnyugati homlokzat, keresztmetszet, földszint, emelet és tetôtér alaprajza.

30

Társasház, Budapest, Barackfa utca, 1966. Munkatársak: Jakab Csaba, Szólik Krisztina, Gulybán Ede.

31

32

Iroda- és lakóépület, Budapest, Szalag utca, 19., 1996-98, munkatársak: Páricsy Zoltán, SzólikKrisztina, Jakab Csaba, Gulybán Ede, Révai Attila. A ház alatt középkori falmaradványok talál-

hatók, amelyek feltárását követôen tervmódosításra volt szükség, hogy bemutathatók legyenek.Távlati kép, keresztmetszet, pince, földszint, emelet és tetôtér alaprajza.

33

Családi ház mûteremmel, Törökbálint, Tükörhegy, 1997, Czégány Sándorral.Távlati kép, és az építkezés jelenlegi állásáról készített felvétel;nyugati homlokzat, keresztmetszet, emeleti és tetôtéri alaprajz.

34

Családi ház, Budapest, Brassó utca, 1996; munkatársak: Gulybán Ede,Szólik Krisztina, Jakab Csaba, Czégány Sándor, Révai Attila.

Távlati kép nyugat felôl; keresztmetszet, északkeleti és délkeleti homlokzat,pince, földszint és tetôtér alaprajza, és hosszmetszet

A párkányszerkezet modellje

35

Családi ház, Telki, 1996-98.Munkatársak: Révai Attila, Kurucz Szabolcs, Ker-tész Attila. Távlati kép, metszet a nappali étkezônát, földszinti és tetôtéri alaprajz. Az épület számí-tógépes távlati képeit (hátsó borító belsô oldala)Révai Attila készítette.

36

Lillafüred, Palotaszálló, rekonstrukciós tanulmányterv, és a nyugati szárny teljes rekonstrukciója, 1997Munkatársak: Szólik Krisztina, Révai Attila, Páricsy Zoltán, Tenkács Márta, Czégány Sándor, Esztány Gyôzô

belsôépítész: Mezei Gábor.

37

A Szövtervben én elég sokat terveztem SZOT-nak, meg isépült néhány ház. Jó volt a kapcsolatom a mûszaki gár-dával, úgy látszik, ennek az ottani emléke sem fakult meg,mert nem olyan régen megkerestek, hogy sürgôsen szük-ség lenne a lillafüredi Palota-szálló átalakításának terveire.Elõször a nyugati szárny három lakószintjének teljes felújí-tása a cél, ezt azonnal meg is csinálják, aztán a ház egészérekellene egy rekonstrukciós terv: az eredeti értékeket meg-ôrizve-felújítva, a SZOT gigantomániájából következô fe-lesleges megoldásokat megszüntetve és a régóta óhajtottuszodával, terápiás részlegekkel bôvítve.

Leszerzôdtünk a két munkarészre, a lakószárny elké-szült ennek alapján, bár sok kompromisszum árán, amiaztán se a tervezôt, se a beruházót nem teszi boldoggá. Seazt, aki tudja, hogy érdemes lett volna többet rákölteni, seazt, aki csalódott az eredményben a spórolások miatt.Mindezekkel együtt színvonalasak lettek az új szobák, ezpersze a korábbi állapothoz hasonlítva nem volt nagykunszt. Sokkal nagyobb kihívás volt a teljes rekonstrukció.Tervezési díjat szokás szerint nem lehetett értékarányosankérni, de a megbízó írásban ígérte meg, hogy a teljes mun-kát velünk csináltatja végig, ezt érvényesítsük az elsô terv-fázis árában. Ígérték azt is, hogy az általam korábban terve-zett üdülôk várható felújítása során engem bíznak meg.

A megbízó közben átalakult, lett belôle Hunguest Ho-tels Rt, és az új tárgyalásokon megjelent a vezérigazgatóbarátjaként a cég érdekeit képviselô építész, Birkás Gábor.Egyre erôsebben kritizálta a munkánkat, a lakószárny át-adási ünnepségén sem fukarkodott a bírálattal. A teljes re-konstrukcióra, amelynek becsült kivitelezési összege 1,2milliárd forint, egy idegenforgalmi pályázatot lehetett be-nyújtani, ennek az összeállítását már Birkásra bízták a mikihagyásunkkal. Az is hozzátartozik a történethez, hogy aSZOT legjobban menô szállodáit az új cég megbízásából

Birkás végigjárta, értékelte és átalakítási javaslatokat is tett.Ezek közé tartozik az én egri szállodám is, amelynek kitûnôvezetése van, a mai napig jól jövedelmez, de valóban meg-érdemelné már az alaposabb felújítást. Birkás tanulmányá-ból kiderült, hogy egy színvonaltalan, rossz épületrõl vanszó, amelyet az õ átalakítása tudna rendbe tenni. A meg-vizsgált szállodák között volt Korényi András szegedi For-rás-szállója is. (András mögött én nyertem a második díjat,amikor a tervezésére kiírták a pályázatot.) A vélemény ittis hasonló volt. Korényivel közösen írtunk egy levelet Bir-kásnak, ezt elküldtük az országos, a budapesti építészka-marának, a szállodák igazgatóinak és a Hunguestnek. Jöttegy elképesztõ levél a címzettõl és rajta kívül csak a buda-pesti kamarától, hogy tisztázzuk, hogy a levelünk panasz-e vagy bejelentés, mert csak az utóbbi esetben tudnak velefoglalkozni. Az ügyet kivizsgálták, Birkást figyelmeztették,és vidáman folytatja a tervezést. Az általa javasolt átala-kításokra, amelyek tönkretennék az egri szállodát, egyelõrenem kerül sor, de bármikor sor kerülhet. Miféle lehetõsé-gem lesz a saját házam megmentésére, nem tudom.

Nyilvánvaló, hogy a valamikori kötelezõ SZOT norma-tíváknak ma nincsen semmi értelmük. Akkor ipari techno-lógiával szolgálták ki a vendégeket és szigorú kontroll alattvolt az egész épület. Máig nem tudom, dicséretnek vegyem-e, vagy kétségbeessem azon a történeten, hogy az egyiklegelsõ turnus nyolcadik napján egy vendég megkérdeztea portást, hogy hol lehet itt kilépõt kérni. Egy álló hetetkibírt a házban, ez hízelgõ is, meg borzasztó. Az a vicc,hogy az a vezetés, amely akkor jól üzemeltette a szállodát,ma is jól csinálja. A városban ez a legjobban menõ szálloda.Talán el lehet képzelni, hogy a megváltozott igényekre ismeg tudnám tervezni az átalakítást. De ha a történet csakarról szól, hogy a havernak kell a munka, akkor nincs szószakmáról, tisztességrõl, semmirõl. Csak a Vadkeletrõl.

38

Családi ház, Budaörs, Árvácska utca, 1997-98; munkatársak: Szólik Krisztina, Révai Attila, Kertész AttilaÉszaknyugati és délnyugati homlokzat; pince, földszint és tetôtér alaprajza.

39

Ötlaykásos társasház, Budapest, Diósárok utca , 1997-98; munkatársak: Kurucz Szabolcs, Szólik Krisztina,Páricsy Zoltán. Távlati kép kelet felôl, északkeleti ésészaknyugati, valamint délnyugati homlokzat éskeresztmetszet; földszinti és emeleti alaprajz.

40

Az emlékmû számomra valami szent és sért-hetetlen dolog, ugyanakkor mint embléma,összefoglalja azt, amirôl szól. Persze nemúgy, mint azok az emblémák, amelyektôl avíz kiverte az embert, emlékszel a különbözôépítôipari vállalatok emblémáira a hatvanasévekbôl, volt rajta a darutól a függôónig min-den, ami kifejezte a napsütötte jövôt, mindentbeleraktak és ezáltal semmire sem volt jó.Emlékmû is van ilyen, sajnos éppen elég. Fon-tosnak tartom, hogy egyetlen érzést ragadjonmeg, egyetlen gesztust tegyen és kész, nemenjen tovább. Ilyen szempontból a legdöb-benetesebb emlékmûvek közé tartozik Ma-kovecz Imre tabáni emlékmûve.

Az országos pályázatra készített 56-osemlékmûtervet azért tartom fontosnak, mertazt hiszem, éppen a mellébeszéléstôlmentes. Mindenrôl beszélünk 56-talkapcsolatban, csak arról nem, hogy ez mi isvolt. Én vállalom azt, hogy ha egy emlékmûvalami rettenetes dologról szól, akkor magais legyen elborzasztó. Az elsimogatott,lesorjázott történeteket nem szeretem, akkorinkább ne mondjunk semmit. A Vecsésreszánt emlékmû is éppen ezért ilyen kemény:akasztófákról lóg a harang.

Egyetlenegy készült el a terveim közül,a madocsai. Talán ez a legsemlegesebb, talánmás módon fog ez majd hatni, amikor márkinô az erdô, a regiment.

Amit fontosnak tartottam, azt ajánláskép-pen mindig leírtam a tervhez. Az emberekpersze nem szeretnek szörnyûségekre emlé-kezni, nem szeretik, ha a mindennapjaikatmegzavarja, hogy emlékeztetik ôket valamikényelmetlen dologra. A legutolsó ilyenmunkám egy 56-os jászberényi emlékmû,korábban egy helyi iparmûvész csinált egytervet, ami egyszerre mindent ki akart fejezni.A zsüri javasolta az egyszerûsítését, aztánnem történt semmi, végül is megkerestek,ekkor már mint Jászberény fôépítészét, hogysegítsek. Összehívtam azokat, akik már ko-rábban is részt vettek a munkában, az ipar-mûvészt is, megbeszéltük, mit lehetne csinál-ni az anyagiakat is figyelembe véve. Az ômunkáján is alapul az a javaslatom, amit vé-gül meg is rajzoltam, van több régi jászbe-rényi kôkép, gúlával lefedett kôhasáb négyoldalán egy-egy képpel. Ez elé a forma elékerül egy furcsa, kéregszerû, elmozdultnyersbeton felület. Már lealapozták, de mégdúlnak körülötte a viták, nem tudnak ki-egyezni egymással a különféle emlékmûál-lító szervezetek. Ebbe bele lehet ôrülni, hogyez így megy ebben az országban. De idénmár készen kellene lennie.

II. világháborús emlékmû, Madocsa, 1990, Bakos Ildikóval és BörcsökJánosnéval.

Tervünket egy falunak ajánljuk. Annak, ahol a temetô mellettiutcaspiccben állt nyárfaligetet egy szépnek nem nevezhetô naponkivágták, mert kellett a fa a papírgyárnak. Most ott állnak tanácstalanul,hogy mit kezdjenek a hellyel. A rendezési terv – mert ilyen is van –továbbra is parknak jelöli, mert a papír makacs. És most, hogy végreemléket állíthat a falu mindazoknak, akik innen indultak meghalni, úgygondoljuk, hogy lehet így is, mert bizonyos, hogy ezeket a fákat mégegyszer fejsze nem foghatja. És mert hogy a fa is embör, hát tanúskodjonmaga a Sereg arról a sokaságról, amivel kevesebb lett a falu. S a család,aki megcsonkult, elárvult vagy „csak” hiányol – most fát ültethet szigorúrendben, amilyen csak a katonatemetôkben van. Vezesse a Sereget azAngyal és segítsék Arkangyalai, meg a Jelbábok, akik tanúskodhatnakhitrôl, vallásról vagy végsô soron pártállásról.

Az ember nevét a fa viseli, bele van marva a réztáb-lába, amelyet a betontuskóra csavaroznak, vagy

vésnek a kôbe. Tudjuk, riasztó is lesz az er-dô, mert az emlék él. És ismerve a falut,

élni is fog, amíg értelme lesz aneveket ôrizni. Ennél többre

nincs is szükség.

41

Az 1956-os forradalom vértanúinak budapesti emlékmûvepályázati terv, 1989; társszerzô: Bakos Ildikó szobrászmûvész

Ez volt az a terv, amelynek elkészítése köz-ben már pontosan tudtuk, hogy nem nyer-hetünk. Tudtuk ugyanis azt, hogy amirôl ezszól, de legkivált az, ahogyan, sokak szá-mára elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan mégvagy már, mert azóta generációk feledkeztekel az emlékezésrôl. Holott a kiírás is emlék-mûvet kér. És bizonyos, hogy számomra ezilyen kemény, vagy durva, vagy rücskös,mert a részletek válhattak pontatlanokkávagy összemosottakká, de maga a tény,hogy a modern kori Európa történetébenilyen tudatos, kegyetlen, ázsiai megtorlássoha korábban, és hál’ Istennek, azóta semvolt, aligha.De a megtorlás sem jó szó ide. Pontosabb abosszú, amely a gyilkosság tényén túl a jövôtis lehetetleníti, kiirtja, eltapossa.Miközben készítettük a tervet, hallottam atörténetét annak az asszonynak, aki, miutánmegtudta férje kivégzésének idôpontját,kilopózott a 301-esbe, végigvacogva az éj-szakát, hogy a reggeli szállítmányt kivár-hassa. Az elföldelést meglesve rövidesenújra egyedül maradt, s hogy megbizonyo-sodhasson – más szerszáma nem lévén – tízkörmével ásta ki a sírt. Szerencséje volt;másodikra rátalált a férjére. Ez idáig per-sze csak rémtörténet. És utána?Nekem errôl is szól ez az emlékmû,amelyrôl tudom, hogy végigmenni rajtacsak egyszer lehet. De az a jó.

42

1956-os emlékharang, Vecsés, 1993

Ezt a tervet Vecsés lakóinak ajánlom.Arra a helyre, ahonnan minden ôsszel elindul a menet a temetôbe, emlékezni.Nem tudok én még mostanra sem holmi kedvest, semlegeset gondolni errôl.

Pedig akkor még gyerek voltam.Mert kell a megbékélés. Bizonyos, hogy kell.

De ne hazudva.Tudom, hogy tervem kegyetlenül nyers. Meg egyszerû.

És talán drága se lesz, ha már megvan a harang.Jó volna, ha elkészülhetne, s hogy elkészülhessen, tervemet ingyenesen

ajánlom a köznek.

43

II. világháborús emlékmû, Vecsés, 1994munkatárs: Pintér Balázs

Ideje van a születésnek, és ideje van a halálnak.Ideje van a felejtésnek, és ideje van az emlékezésnek.

Helye is van.Ami persze fogódzó, mert könnyebb az emlékezés, ha helyhez kötött.

Miközben tudva tudjuk, hogy ez itt csak jel. Jele a volt-nak.Tervünk szerint legyen ez helye ama nyocvanhat ember emlékezetének,

akik valahonnan innen indultak.S ha szól a harang a jelük fölé magasodó toronyban, gondoljunk arra,

hogy az kicsit mindig értük is szól.

44

II. világháborús emlékmû, Alsónémedi, 1995

Miközben tervemet készítettem,azon tépelôdtem,

hogy ki is az áldozat.Az-e, aki hadba hajtva, aknatépve,

az-e, aki röptetörten, földbe fúródva,az-e, aki elhurcolva, vagontömbbé fagyva,

az-e, aki tejért lopózva, repesztalálva végezte?Vagy az, aki errôl a hírt hallotta,

aki a tábori lapot átvette,aki csak párnájába zokoghatta,

aki el se temethette,aki már csak hiányolta,

aki meg sem ismerhette azokat,akiknek most végre emléket állíthat a falu,

magára ismerve, hazatalálva,mert annak a háborúnak

Alsónémedinmost és itt lesz vége.

45

1956-os emlékmû, Jászberény, 1997Sisa Bélával

munkatársak: Révai Attila, Czégány Sándor

Az álarcok csak ideig valóak.Elôbb-utóbb leesnek, lemállnak, elenyésznek. Vagy letépik ôket.

Mint a hazugság. Az se tûrhetô sokáig.S attól nem válik igazzá, hogy szuronyok ôrzik, vagy hóhérkötelek.

A rendíthetetlen, a szilárd, a hófehér hit és a tartás ott kell álljonmindenek mögött, ha tartjuk még magunkat valamire,

ha fontos még nekünk a múlt, hogy a szemébe nézhessünk a jövônek.És ehhez segítségül hívtuk elôképként a kôképet.A ritka kincset, amibôl már csak néhány áll, de áll.

Legyen ezáltal belôlük még egy, mostani,berényi,

és szintén igazi.

46

HUSZADIK SZÁZADI DOKUMENTUMOK

BEVEZETÔ A ZÖLDEK ALAPPROGRAMJÁHOZ

Századunk Európájában bizonyos ciklikussággal jelent-keztek a társadalmi változásokra irányuló mozgalmak Ke-leten és Nyugaton egyaránt. A társadalmi organizmus hár-mas tagozódásának eszméjét felfedezôje, Rudolf Steinereloször 1917-ben hozta nyilvánosságra. Ez az új szociáliseszme azóta több alkalommal próbált áttörést elérni (lásdORSZÁGÉPÍTÔ 90/2, 96/2, 96/4 és 97/1) mindezidáigsikertelenül. A békeszerzôdések tragikus következménye-ként megosztott Európa keleti felén az 1956-os magyarforradalom ösztönös és elementáris erôvel rugaszkodott akor követelte eszmények – a szellemi szabadság, a szociálisigazságosság és a jog elôtti egyenlôség felé. A forradalomleverése egész Európát megrázkódtatta.

12 év múltán, 1968-ban Európa keleti és nyugati felénegyszerre indultak mozgások. A Prágai Tavasz nem a kapi-talizmusért, hanem az emberarcú szocializmusért küzdött,a „baráti” (köztük magyar) tankok megérkeztéig. A nyugat-európai diákmozgalmak az oktatás szabadságáért és afelnôttek társadalma, a fogyasztás uralma ellen léptek fel.A vízágyúk és gumibotok által elhallgattatott diákság egyrésze az anarchizmusban folytatta tevékenységét. Az erô-szakot elvetô anarchisták maroknyi csoportját a késobbmegjelent, az erôszakot nyíltan fölvállaló csoportok (RAF)révén kompromittálták. A Baader-Meinhof csoport tagjai-nak a Stuttgart-Stammheim börtönben történt, a hivatalosszervek által öngyilkosságnak feltüntetett, mindezidáig ki-vizsgálatlan esete Németország lelkiismeretének máighordozott és meggyónatlan foltja (lásd: Nemes János: Ter-roristák az NSZK-ban). Rudi Dutschke 1968-as diákvezérta nyílt utcán, kezében egy Steiner-mûvel érte egy merénylôgolyója (Dutschke 1979 Szentestéjén hunyt el, a merényletkésôi következményeként. Lásd: Rappmann: Beuys,Dutschke, Schilinski, Schmundt, valamint Heinrich Böll:Kegyelmet kér-e Ulrike Meinhof? – A nyolcadik parancsolatcímû kötetében).

Az 1968-as generáció a 70-es években a békemoz-galmak és alternatív csoportok köreiben élt tovább. Az öko-lógiai krízishelyzet és a vele párhuzamosan a Római Klubáltal 1972-ben megjelentetett A növekedés határai c. könyvváltotta ki a különbözô környezetvédô és atomerô-ellenescsoportok megjelenését. A sok irányzat az évtized végefelé közös mozgalommá alakult. (Lásd: Szabó Máté: Zöldek,alternatívok, környzetvédôk.)

1968 után újabb 12 év elteltével keleten a Szolidaritásmozgalma, nyugaton a Zöldek jelentek meg. A szövetségipártként 1980-ban megalakult, konglomerátumszerû kép-zôdmény színrelépésekor a mozgalom középponti áram-lata volt a Joseph Beuys részvételével mûködô HarmadikÚt Akció, melyet részben a Prágai Tavasz emigráns reform-közgazdászai, Löbl, Schilinski, Schmundt, Ota Šik és antro-pozófusok (W. Heidt) által alapított Achbergi Kör (lásd:Adriani, Konnertz és Thomas: Beuys) hozott létre. A mozga-

lom az alábbiakban ismertetett programot megkíséreltebevinni a politikába. Az új és rendkívüli hatást kiváltó moz-galom fô alakja Beuyson kívül Heinrich Böll (1974-benBeuys és Böll alapította a Freie Internationale Universitätfür Kerativität und Interdisziplinäre Forschung-ot, mely-nek célja a szociális organizmusról szóló megalapozott kép-zetek nyilvánossággal való megismertetése volt) és PetraKelly voltak. A Zöldek sok eredményük ellenére sem tud-tak áttörést elérni, a politika korrumpálta mozgalmukat,szokványos párttá váltak. Beuys kilépett, Petra Kellyt fun-damentalistának bélyegezték, és helyettük a reális zöldekbeszéltek. Böll és Beuys halála után Petra Kelly élettársával,a leszereléspárti volt Bundeswehr-tábornok, szintén funda-mentalista Bastian Gerddel együtt máig tisztázatlan okok-ból öngyilkosságot követett el. A Harmadik Út gondolataegy idôre elaludt.

Az 1989-es Kelet-Európai változások hoztak újabb esé-lyeket a nyugati parlamentáris demokrácia megújítására afórumok, kerekasztalok létrejöttével. A Nyugatról jól elôké-szített menetrend szerint azonban a fogyasztói lét mézes-madzagja hatásosnak bizonyult, a volt szocialista tábor pol-gárai a kapitalizmus kisebbik rosszát választották a zava-rosnak ítélt és asztalról lesöpört reformgondolatok helyett(lásd: Liska Tibor), a Harmadik Utat komolytalan utópia-ként kezelték. A Nyugat nem reagált Gorbacsov kijelenté-sére, miszerint a Nyugatnak is szüksége van a peresztroj-kára. A mozgások után újabb csend következett, melybena régi formák egyre szélsôségesebb módon jelentkeznek.Kelet-Európa lassan ébredezik kábulatából, miközben egyúj totalitarizmus bontakozik. Az ezredvég közeledtévelKelet-Európában két fô probléma kezd elviselhetetlennéfokozódni: a szociális kérdés és a világméretû pénzpiacluftballonja. A média szuggesztiója és a szórakoztatóipar aszociális kérdések okozta frusztrációt még sikeresen nyom-ja el, a pénzvilág válságtünetei nehezebben takarhatók el.A különbözô reformok tüneti kezelései mellett a fô kérdés,a pénz szerepének megváltoztatása még nem vetôdött fel.

A mai magyarországi heyzet sok tekintetben kezdhasonlítani arra a hangulatra, mely az 1968-as diákmoz-galmakat kiváltotta, vagy a 70-es évek politikától és pártok-tól való csömörére, mely a Zöldek megjelenését megelôzte.

Ez az elfelejtett dokumentum ezért mai állapotunkmegértéséhez kíván adalékul szolgálni új gondolatokatprovokálva.

Ertsey Attila

Heinrich Böll, Petra Kelly és Joseph Beuys (1983)

47

A Zöldek Szövetségi Pártjának alapszabálya az egység asokféleségben elve alapján kétrészes programot rögzített.Az A fejezet a konszenzusra vonatkozó részt foglalja ma-gában, a B fejezet a Zöldeknél fellépô áramlatok alapvetôálláspontjait írja le. A következô alapprogram-tervezet aHarmadik Út Akció álláspontját ismerteti.

Bevezetés

1945-ben, a Hitler és Sztálin nevével még nem kielégítôenjellemzett emberiség elleni bûntett mélypontján kezdôdöttel az új, a gazdasági fellendülés és materiális expanzióratörekvés bûvöletének korszaka. Ez a korszak azonbanvéget ért, még akkor is, ha sokan azok közül, akik a poli-tikai és gazdasági hatalom sebességváltóin ülnek, ezt mégnem akarják elismerni.

Egyre több embert tölt el a szorongás és a jövôtôl valófélelem, mert néhány év óta kikerülhetetlen világossággallépnek színre a jólét korszakának hátulütôi: tömeges mé-retû emberi nyomor a harmadik világban, korlátlan környe-zetrombolás az ipari országokban, gigantikus fegyverke-zési hajsza és a világ fogytán lévô nyersanyagaiért folytatottkegyetlen harc. Mindezek önmagukban és összefüggése-ikben olyan veszélyt jelenítenek meg, mely az emberiségteljes kultúrájának megsemmisülését vetíti elôre.

Amióta az emberiség technikailag rendelkezik a mag-hasítás képességével, kezében van annak a lehetôsége,hogy úrrá tegye önmagát minden földi élet fölött. Ehhez atényhez vajon szellemileg és morálisan érett-e már az em-beriség? A megsemmisülés lehetôségeinek új távlatai vajonlétrehoztak-e bennünk egy mélyebb viszonyt az élettel?

Ha megnézzük a régi pártok most ismét elôvezetettprogramjait, azt kell mondanunk: sajnos nem! Ezen párt-programok és ideológiai irányultságuk alapjaiból kiindulvaa terepet a jövôben is bolygónk kifosztásának, az élet sem-mibevételének, környezetünk rombolásának, az alapvetôpolgári jogok és a szabadság nyílt vagy burkolt leépítésé-nek régi politikája fogja uralni.

Ezzel szembeszállva jött létre néhány évvel ezelôtt azérintettek mozgalma. Többen felismerték, hogy a fejlôdés-nek új irányt kell vennie, amely tekintettel van az emberiméltóság és a természeti alapok feltételeinek és élettörvé-nyeinek sérthetetlenségére. A Zöldek önmagukat e nagy-méretû mozgalom részének tartják, és most a szükségesváltozások programjával fordulnak minden polgártársuk-hoz, hogy kiköveteljék a nagyobb komolysággal, nagyobbjózansággal és erôsebb elkötelezettséggel való részvételta közös jövôrôl való közös gondolkodásban és döntésben.

Ez a program a zöld alternatíva alapvetô irányát akarjafelmutatni, tehát azokat a vezéreszméket kifejteni, melye-ket a Zöldek politikai gondolkodása és cselekvése követ.

A gazdaságpolitikai alternatíva fô vonásaiKonkurencia helyett szolidaritás;

az élet megsemmisítése helyett az élet védelme

Mi lehet a gazdasági élet egyedüli feladata, ha a viszonyokhelyesen vannak kialakítva? Nem más, mint kizárólag azemberhez méltó lét összes szükségleteinek fedezése. Ezma még utópia? Nem, mivel már régóta olyan helyzetbenvagyunk, melyet a világ összes népe el szeretne érni. Akikerülhetetlen elôfeltételek mindenesetre adottak ahhoz,hogy a keleti és nyugati termelési mód óriási pazarlásánakvéget vessünk. A politikai realizmus ma már csak akövetkezôket jelentheti: A kapitalista és államkommunistatermelési viszonyok helyére a természet erôivel ésanyagaival való takarékos és életrevaló bánásmódnak,valamint a szociális kiváltságok következetes kiiktatásánakés egy emberléptékû technológia megvalósításának értel-mes alternatívája kell, hogy lépjen.

Minthogy a világ nyersanyagai elég különbözôképpenvannak felosztva, és a technikai termelési lehetôségek igenkülönbözô fejlettségi szinten állnak, egy ilyen világméretûszolidaritásra épülô gazdasági rend megvalósítása lehet azegyedüli megoldás a barbár osztozkodási háború megaka-dályozására.

A háborús konfliktusok, melyek magukban hordozzákaz emberiség megsemmisítésének, és kiváltképp Közép-Európa nukleáris elpusztításának veszélyét, egyre valószí-nûbbé válnak, ha nem iktatjuk ki azt, ami manapság azegészséges fejlôdést gátolja: az egyéni rendelkezési hata-lom a termelési szférában és a profitra törekvô gazdaságitevékenység éppúgy útjában áll ennek a szolidáris alterna-tívának, mint a tervutasításos állambürokrácia. A zöld gaz-daságpolitika törvénykezési kezdeményezései ezért arrafognak irányulni, hogy a termelési szférát ezektôl a kény-szerektôl, a teljesen zabolátlan és aránytalan növekedésokozóitól megszabadítsák, hogy ezáltal a termelôk a fo-gyasztók szükségleteihez és az ökológiai szükségszerûsé-gekhez igazíthassák munkájukat. Minden egyéb csak a ké-pességek, nyersanyagok és energiák értelmetlen pazarlása.

Egy szolidáris gazdaságban fölmerülô problémák meg-oldásához három alapvetô nézôpontot kell figyelembevenni:1. A természeti alapokat egészséges állapotukban kell

megôrizni, mert ezek nélkül nem létezik emberhez méltóélet.

2. Az embereknek lehetôséget kell adni, hogy munkájuk-ban szabadon kibontakoztathassák képességeiket éskezdeményezéseiket, és mint érintettek, maguk dönt-hessék el: mit, hogyan és hol termeljenek.

3. A tevékenykedoknek munkahelyük iránt felelôséggelkell bírniuk és ezt át kell ruházniuk a vállakozás vezeté-sére alkalmas egyénekre, hogy azok funkciójukat demo-kratikusan betölthessék.

A gazdaságot továbbra is a munka (szakszervezet) ésa tôke (tulajdonosok, vállakozók) erôösszemérô színteré-nek tekinteni és ennek megfelelôen mûködtetni anakro-nisztikus mítosz (tarifához igazodó partneri kapcsolat),

A ZÖLDEK ALAPPROGRAMJA1980

48

mely mindig vészterhes következmenyekhez vezet (pl.:állandósult infláció és növekedési kényszer).

Már régóta esedékes, hogy a gazdaságot közös vállal-kozásunknak tekintsük, amely minden embert ki kell, hogyelégítsen és hogy eszerint is kezeljük. Egy egészségesegyensúlyra épülô gazdaságnak kell a mai ember- és ter-mészetellenes, növekedéskényszer által vezérelt gazdasághelyére lépnie. Minden mostani törvényt, amely útjábanáll ennek az átrendezôdési szükségszerûségnek, ennekmegfelelôen meg kell változtatni. Ez azt jelenti, hogy kö-vetkezetesen minden kiváltságot, amelyet a keleten és nyu-gaton uralkodó gazdasági törvények az egyén vagy a cso-portok számára biztosítanak, meg kell szüntetni.

A Zöldek gazdasági alternatívájának megvalósításaahhoz vezet, hogy a munka minden tevékeny résztvevôje,aki teljesítményt nyújt, azonos jogokat élvez annak elle-nére, hogy az emberek nem egyforma képességûek. Ebbôlegyenesen következik, hogy képtelenség az emberek kü-lönbözô jogokkal való illetése – tehát egyik oldalról mintmunkaadó, a másik oldalról mint munkavállaló –, és hogyeszerint kezeljék is ôket. Ennek az ellentétnek el kell tûn-nie! A helyére egy szabad és demokratikusan legitimáltönigazgatási rendszernek kell kerülnie, mely az összes tár-sadalmi termelôhelyre és azok egymás közti kapcsolatáravonatkozik.

Ennek az összgazdasági önigazgatási rendnek a kere-tein belül a következôkre van szükségünk:

1. Közösen és kollegiálisan mûködô tanácsadó szervekre,amelyek minden szempontot, mely a munkahelyekenfölmerülô feladatok kapcsán adódik, szabadon (értsd.profitkényszertôl és bürokratikus elôírásoktól függetle-nül) mérlegelnek.

2. A demokratikus megegyezés szerveire, amelyek mindenazonos problémakörben érintettel szemben a tanácsadószerv által kidolgozott szempontok ismeretében a szük-séges szabályokat érvényesítik, amin belül az érintettekszabadon mûködnek.

3. Ezekre az alapokra épülhetnek aztán a szolidáris cselek-vés szervei, értsd: a dolgozók közösségei (asszociációk)a termelési szférában feladatukat a fogyasztók szolgála-tában tölthetik be.

A tanácsadás, döntéshozatal és végrehajtás hármasfunkciójának rendszere képezi a társadalmi munkaterüle-tek új alapszerkezetét, amely után nem csak a termelési-és szolgáltatási szféra, hanem ennek megfelelôen a szociá-lis organizmus állampolitikai és kulturális szférája is kiala-kul. Ennek az igazságos szabad-demokratikus alaprend-szernek kell felváltania a hatalomra, egoizmusra és ön-kényre felépített piacgazdaságot, különben az csak azért,hogy az önmaga által okozott problémákat leküzdje, a sajátkényszerpályáján mind mélyebbre ránt minket az állam-centrikus tervgazdálkodásba.

Az önrendelkezési alternatíva, melyért a Zöldek kiáll-nak, ezzel ellentétben nem szorítja a gazdasági életet kény-szerek közé. Úgy alakítja ki a feltételeket, hogy a decentra-lizált döntési folyamat azt tudja kifejleszteni, amit az embe-rek egészségesnek, szükségleteiknek és képességeiknek

megfelelônek érzékelnek és ismernek el. Megszabadítjaa dolgozók teljesítményét a haszontalanságtól ésértelmetlenségtôl, és a kreativitás teljes kibontakoztatásáraösztönöz. Nem használja a fogyasztókat tárgynak ésalkalomnak arra, hogy hatalmat, profitot és elônyöketkaparintson meg, hanem szolgálja és tudatosan ésközvetlenül bevonja ôket a tanácsadói funkcióba olymértékig, amennyire ez szükséges ahhoz, hogy a termelésa valós szükségletekre irányuljon.

Természetesen ilyen feltételek mellett is lehetnek téve-dések és hibás döntések. Azonban az is lehetséges, hogyamint fölismertük, kijavítsuk ôket. Ez esetben nincs olyanhatalomkoncentráció – mint ami a mai helyzetet keletenés nyugaton egyaránt jellemzi – mely meg tudná ezt aka-dályozni.

A vállakozások – függetlenné válván a profitérdek, ahozamkényszerek és tervelôírások nyomásától – szabadversenyben és teljesítményeiket korlátozás és hátrányoknélkül tudnák ötleteiket azon célok érdekében bevetni,melyek az ökológiai fordulatból, valamint a gazdasági élettermelésre orientált mivoltából fogyasztóorientált minô-ségûvé való átállása következtében adódnak. Ez többekközött az alábbiakat jelenti:

1. megújuló természetes termékek feldolgozása,2. nyersanyagok visszanyerése hulladékokból3. lemondás azon nyersanyagokról, melyek tartósan rom-

bolják az ökológiai egyensúlyt, valamint veszélyeztetikaz életet és az egészséget,

4. intenzív természet- és tájvédelem,5. tartós, javítható használati tárgyak gyártása,6. az alternatív energiatermelés technikáinak kutatása, fej-

lesztése, mely lehetôvé teszi számunkra, hogy teljesenlemondjunk az életet romboló technológiákról, mint pl.a nukleáris energia,

7. a termelés decentralizálása, tekintettel az energia- ésszállítási megtakarításokra is.

Ha gazdaságunkat a jövôben ebbe az irányba alakítjuk,akkor az az emberek és egyúttal az összes élôlény javátfogja szolgálni, mindazokét, akiknek megóvása a mi felada-tunk.

Az út, amelyen mi, Zöldek e cél felé haladni akarunk,a bizalom útja, az abban való bizalomé, hogy az embereketnem egy erôs állam, sôt mi több, egyáltalán nem egy erôsember révén kell kényszeríteni az eddigi – tévútnak bizo-nyult - kurzustól való elfordulásra, hanem szabadon, sajátbelátás alapján fogják a szükséges fordulatot elôidézni.

A pénz - és adópolitikai alternatíva fôbb vonásaiA pénz monopolizálása helyett a pénz demokratizálása

Ama tévút szempontjából, melyre a modern ipari rendsze-rek tévedtek, a nyugati társadalmakban döntô jelentôségûaz a hatalom, mely kapitalista feltételek között a pénzfo-lyamatokkal áll összeköttetésben. A demokráciát a pénzoldaláról kezdik ki elôször, eztán fajul komédiává, míg afennálló pénzmûködéshez ragaszkodunk. Ez a mûködésnemcsak, hogy megengedi, hanem épphogy megalapozza

49

azokat az uralmi és kizsákmányolási viszonyokat, melyekközt az embereknek és a természet teljességének szenved-nie kell.

A pénzügyek a kapitalista gazdaságba oly módon tago-zódtak be, hogy kívül állnak mindenfajta demokratikuskontrollon. Ez pedig azt jelenti, hogy ma arról, hogy mit,hogyan és hol termelnek (vagyis a munkáról) kizárólagazok döntenek, akiknek kezében a pénz koncentrálódik.

Nyilvánvaló ellentmondás tehát, hogy a pénz felettihatalom szabja meg a fejlôdés irányát, és nem az Egészéletfeltételeibe való belátás. Ez azt jelenti, hogy ma mindenegyes esetben csak akkor folyik termelés, ha a pénz isrendelkezésre áll. És miért? A pénz, a befolyás és a hatalomszaporítása végett, mely éppen a pénz feletti rendelkezéshatalmához van kötve. És ez a pénz univerzális csereesz-közként szolgál, nem téve különbséget aközött, hogy aztemberi munka, természeti kincsek, termelôhelyek vagyfogyasztási javak birtokbavételére használják.

A mai pénzfunkció e különbségtételre képtelen mivol-ta anakronizmus, mely mindenfajta (társadalmi) rend egyresúlyosabb zavaraihoz vezet. A dolog lényege szerint alap-vetô különbség áll fönn a termelôi és a fogyasztói szféraközt, és ezért a – mindkét szférát érintô – pénzfunkciókközt különbségtételre van szükség.

Szakszerû az volna, ha a pénz akkor rendelkezne bir-toklás-jelleggel és ezáltal egyszerre tulajdont megalapozófunkcióval, amidôn fogyasztói értekekre, használati javakravonatkoztatják. Az azonban messzemenôen szakszerûtlen,hogy a pénzt csereeszköz minôségében a gazdasági életmunkával kapcsolatos területén hagyjuk mûködni. Ennektermészetszerûleg az egész szociális organizmus funkció-zavaraihoz kell vezetnie: a termelés szférájában a pénzcserefunkciója mindig hatalmat, az emberi méltóság sérel-mét és a természettel való visszaélést eredményez. A ka-mat- és profitelv szociális igazságosság helyett a tulajdonhatalmát és a tôkék versengését eredményezi. Értelmesemberi célokért végzett szolidáris együttmûködés helyettelidegenítô hatású munka és olyan bérviszonyok jelennekmeg, melyek a munkát áruvá teszik. Az élet védelménekés tiszteletének kibontakozása helyett profitérdek követ-keztében föllépô ökológiai válság jelentkezik. A Zöld Alter-natíva abból a belátásból indul ki, hogy a társadalom terme-lési szféráján belüli pénzfolyamatok létüket egy kizárólagköszhasznú, nyilvános jogi funkciónak köszönhetik. Ebbôlaz alábbiak következnek:1. az emberi munkát többé nem lehet megvásárolni; fizetni

csak a társadalmi igazságosság szempontjai szerinti em-beri méltóságnak megfelelô jövedelemhez való jog meg-valósításáért fognak: ez jelenti az emberhez méltatlanbérviszonyok meghaladását;

2. a földet és a termelôeszközöket nem lehet többé eladnivagy örökölni; a vállakozók egymás számára nyújtott tel-jesítményét a fogyasztói javak ára finanszírozza anélkül,hogy tulajdonjogra szükség volna; a termelôüzemek afelhasználó céljait szolgálják, azt az ott dolgozók bizomá-nyosként igazgatják: ez jelenti a tulajdon hatalmánakmeghaladását;

3. végsô soron többé nem lehetséges semmi hivatkozásialap a természet életszabályainak semmibe vételére, mi-

vel semmi gazdasági elôny nem származik a termelésenbelüli magántulajdonból, sem önálló jövedelemhez, sempedig beruházáshoz való jog; ez jelenti a profitelv megha-ladását.

Hogyan érhetjük el a pénz egészséges funkcionálását,amely nem mutat keringési zavarokat (mint az államkom-munista rendszerekben), és nem vezet fékezhetetlen rákosburjánzásokhoz (mint a kapitalizmusban)?

Egy alternatív pénzrend alapgondolata – amit a Zöldekképviselnek – abban áll, hogy a pénzteremtésnek az érték-teremtésre kell irányulnia. Ez a következôket jelenti: haaz emberek együttesen, szabad iniciatívájuk és saját belá-tásuk alapján a társadalom szükségletei szerint kívánnaktevékenykedni, a bankok, mint a pénzfolyamat alakításá-nak közjogi szervei, kötelesek a pénzt ehhez rendelkezésrebocsátani. Ezt a jogi értelemben bizonyos módon mindigújonnan teremtett pénzt a dolgozók által termelt javak fedikle. A központi banknak a bankok azon feladatát, hogy avállalkozók részére a szükséges termelési hitelt rendelke-zésre bocsássák, összgazdasági szinten kell koordinálnia.A termelési pénz hitelintézeteken keresztül történô rendel-kezésre bocsátása ilyenformán már nem privát, nyereség-orientált, kommerciális teljesítmény, mely a termelôeszkö-zök és emberi munkaerô feletti tulajdon- és rendelkezésijogokhoz vezet, hanem ezt nyilvános jellegének megfelelô-en, egy mindenkor az egész társadalmat szolgáló közhasz-nú feladatként kell értelmezni. Egy új banktörvénynekezekkel a követelményekkel kell számolnia.

Egy központi bank általi pénzteremtésen nyugvó pénz-rendszer természetéból következik, hogy a pénz értékénekmegôrzése érdekében a pénzkörforgást szabályozni kell.A Zöld Alternatíva ezt azzal az egyszerû intézkedéssel kí-vánja elérni, hogy a vállalkozók kötelesek legyenek a ren-delkezésükre bocsátott termelési pénzt visszafizetni. Mivelez minden vállakozásra egyaránt érvényes, ebbôl követke-zik annak szükségszerûsége, hogy az árképzésbe kalkuláltfelesleget azokhoz a vállakozásokhoz továbbvezessük,melyek – pl. iskolák, természetvédelem, stb. – demokrati-kus megállapodások alapján ár nélkül adják a társada-lomnak teljesítményüket. Ezáltal a fogyasztás fejlôdése,másrészrôl a termelés fejlôdése közti rosszhiszemûségekkizártak. Ha ezt már elértük, akkor lehet a gazdaság dina-mikus egyensúlyáról beszélni, melyben a pénz stabil. Inflá-ciós tendenciák ilyen pénzpolitikai elôfeltételek mellettcsak közgazdasági kapcsolatokkal összefüggésben adód-hatnak (importált infláció).

A fent leírt szabályok révén az egész adórendszer radi-kálisan egyszerûsíthetô. Az adóknak csupán az a funkció-juk, hogy a társadalom azon munkaterületeit szubvencio-nálják, melyek teljesítményeiket (lásd fent) a fogyasztókszámára törvényi rendelkezések folytán ár vagy költségté-rítés nélkül adják (pl. természet- és tájvédelem, iskolák ésegyetemek, út- és vasútépítés, a biogazdálkodás támoga-tása, egészségügy stb.). Ez lehetôvé teszi, hogy mindenadót közvetlenül a felhasználásához emelhessünk át, teháta megélhetéshez kössük, ne a munkateljesítményhez; ígymeg lehet szüntetnia jövedelemadót , és vele együtt a maibürokrácia jelentékeny részét is.

50

Az adó- és pénzügyi dzsungelbe vágott ilyen irtás azállami szféra kompetenciáinak súlyos korlátozását eredmé-nyezi a társadalmi önigazgatás és a demokratikus részvételjavára.

A szociálpolitikai alternatíva alapvonásaiAlamizsnaosztás és irgalmasság helyett egzisztenciális

biztonság

A gazdaság-, a pénzügy- és az adópolitika átállítása új sza-bályozást tesz lehetôvé a jövedelemhez és munkához valójogokat illetôen. Ezek a Zöldek szociálpolitikájának alapjai.

A jövedelmet elemi emberi jognak kell tekinteni, ezáltalános elôfeltétel. A termelési lehetôségeink elég fejlet-tek ahhoz, hogy ezzel a joggal minden egyes ember élhes-sen. Annál is inkább, mivel a mai össztermelésnek mind-össze egyharmada fedezi valódi szükségleteinket. Mindenfelhasznált teljesítmény, nyersanyag és energia kétharma-dát értelmetlenül használják föl – reklám, pazarlás, elôre-programozott elhasználódás, valamint a kamatok és kama-toskamatok terhei révén. Ha belegondolunk abba, hogy aNémet Szövetségi Köztársaságban ma is minden egyesember – teljesítményétôl függetlenül – legalább a létmini-mumnak megfelelô jövedelemmel rendelkezik (pl. szociá-lis támogatás, munkanélküli segély, anyasági segély, csa-ládi pótlék, bérek, stb.), akkor már nem tûnik utópisztikus-nak a követelésünk: olyan alapjövedelmet, mely mindenembernek minden élethelyzetben, teljesítôképességétôl füg-getlenül megfelelô táplálkozást, öltözködést, lakhatást, okta-tást és betegség esetén, valamint öregkorára gondoskodástbiztosít. Az alapjövedelem elôfeltétele egy másik jogkövete-lésnek: a gazdaság teljes területén gyakorolható, önmagánakfelelôs és önálló közremûködés alapjogának.

Ezzel megszüntetjük azt a méltatlan helyzetet, hogyaz ember kénytelen magát munkabérért eladni és közbenképtelen saját életének értelmére rákérdezni.

A jövedelem biztonsága valamint az önmagának felelôsmunkavégzés jogának hatására

1. megszûnik a munkanélküliség és megszûnnek a kivált-ságok,

2. a munka- és jogviszonyokból eredôen nem történhetmeg többé a nôk és a vendégmunkások foglalkozásukgyakorlása során vagy magánéletükben történô kizsák-mányolása,

3. a gyermeknevelés és gyermekgondozás az anyagilagfüggetlen, egyenjogú személyek közti valódi partnerkap-csolaton alapulhat házasságban, családban vagy máséletközösségben egyaránt,

4. és az öregek nem lesznek elhasznált gépek módjára aszociális otthonok gettóinak vakvágányra lökve, hanemtapasztalatokban gazdag életük alkonyát a fiatalabb nem-zedékek számára hasznosan, és koruknak megfelelôentölthetik.

Mind a munka mértékét s a jövedelem szintjét általá-nosságban – tehát össztársadalmilag és külön-külön is -tehát a mindenkori munkahelyi közösségek révén – demo-kratikus megegyezés során kell megállapítani.

A kultúrpolitikai alternatíva alapvonásai Irányítottság helyett szabadság

A kultúra minden területén – a nevelésben, iskolákban,tudományban, mûvészetben és vallásban, a szakképzésbenés az információs szféra minden ágában – az ember szelle-mi perspektívájából származó minden impulzus szabadkibontakoztatása a cél.

A hitelintézeteknek – az a kötelezettségük, hogy a kul-turális intézmények mûködéséhez szükséges pénzt (a jöve-delmekre és beruházásokra) rendelkezésre bocsássák, mi-helyt az erre irányuló tevékenység megkezdéséhez szük-séges, anélkül azonban, hogy ezen intézmények tevékeny-ségét befolyásolni kívánná, ahogyan az ma az állami adó-politikán keresztül megtörténik. Ily módon a kulturálisvállalkozásoknak joguk volna, hogy saját feladataiknakmegfelelô önigazgató struktúrát fejlesszenek ki.

A gazdasági és állami gyámkodástól megszabadítotttudomány az erejét azokra a feladatokra fordíthatja, melye-ket a társadalom állított elébük, és kutatási eredményeitcenzúrázatlanul a széles nyilvánosság és a mindenkori ta-nácsadó testületek rendelkezésére bocsáthatja.

Az oktatás és a nevelés ilyen feltételek mellett teljesenaz egyéni adottságok és képességek fejlesztésére irányul,és nem – mint ma még – a gazdaság és az állam által tá-masztott követelmények kielégítésére. A gazdaság és azállam úgy kell, hogy fejlôdjön, ahogyan az emberi impul-zusokból, a morális fantáziából és az individuális kreativi-tásból adódik – és nem fordítva.

Az állami- politikai alternatíva alapvonásaiAz állam zsugorítása a társadalom államosítása helyett

Míg a már leírt alapvetô újítások révén szinte minden maiökológiai, közgazdasági kulturális és szociális kár okaitfelszámoltuk, az állami-politikai területre olyan teendôkmaradtak, mint a nyilvános rend fenntartása, a nyilvánosügyek igazgatása és a demokratikus törvénykezés bonyolí-tása valamint a törvények betartásának ellenôrzése.

Tendenciáját tekintve minden államit – amennyire le-hetséges – le kell bontani a mindenkori gazdasági és kultu-rális iniciatívák javára.

Két alapvetô intézkedés által lehet a fejlôdést a kívántirányba terelni:1. Ki kell szélesíteni a gazdasági, szociális, kulturális és

ökológiai adottságokra vonatkozó alapvetô emberi jo-gokat.

2. Csökkenteni kell az állam kompetenciáját és világosanmeghatározni korlátait: nem több, inkább kevesebb ál-lamot.

E kettô elválaszthatatlan egymástól. Ha csak államtala-nításról beszélnek a gazdaság és kultúra területén érvénye-sítendô átfogó és demokratikus jogok egyidejû követelésenélkül nyilvánvaló, hogy csak az emberek teljes mértékû,a gazdaság erôinek való kiszolgáltatásáról van szó.

A Zöldek az alapvetõ jogok kiterjesztésébõl kiindulvamindenfajta kiváltság maradéktalan felszámlálását akarják.A valódi egyenjogúság (a jog elõtti egyenlõség) megvaló-

51

sítása az emberek közt az egyetlen feladat, mely a demo-kratikus állam dolga. Ha az állam tisztán jogállam, akkor agazdaság és a kultúra saját feladatainak legmegfelelôbbformában tudna nemzeti és nemzetek feletti önigazgatástkifejleszteni.

Az alapvetô változás magától értetôdôen hatással lesza nemzetközi kapcsolatokra is. Nem áll szándékunkban agazdasági hatalom és a katonai erô által a figyelmet ma-gunkra vonni, de olyan politikai viszonyokat szeretnénk,hogy minden ember esélyt kapjon az önálló emberi léthez.Ez azt is jelenti, hogy a Zöldek kompromisszum nélkülfellépnek egy igazságos világgazdasági rendért és a teljesleszerelés érdekében.

A leglényegesebb, amivel hozzá tudunk járulni egybékés, igazságos és szociális világrendhez, az a társadalmiviszonyok megformálása – ami más országokra is bátorí-tóan hat.

A parlamentáris alternatíva alapvonásaiBázisdemokrácia formáldemokrácia helyett

A Zöldeket meg kell erôsíteni, hogy a parlamentekben – aszövetségi gyûléstôl a tartományi gyûléseken át egészena városi és községi tanácsokig – egy a kapitalizmuson és alétezô szocializmuson túli új politikai irány, a harmadikút konzekvenciáit minden részletében át lehessen gon-dolni, megvitatni és aztán megvalósítani.

Ez a vita új szellemi életet visz a parlamentekbe. Ezazonban nem elég. A vita már életünk alakításának köz-ponti kérdéseirôl, s talán túlélésünk egyetlen esélyérôl szól,ezért lehetôleg sok polgárnak aktívan és intenzíven be kellkapcsolódnia. Az együttmûködés közös gondolkodást ésbeszélgetést elôfeltételez. Ezért akarják a Zöldek összesparlamentünket a bázisdemokrácia szerveivé tenni, és eh-hez sok polgártársunk támogatására van szükség.

A régi pártoknak az érintettek feje felett folytatotteddigi politikája azok terhévé vált. A privátgazdasági érde-kek, a pártok, a szakszervezetek, a bürokrácia, a média, apénzvilág és a tudomány külön-külön átláthatatlan össze-nemezelôdése a hatalommal bírók olyan arroganciájáhozvezetett, hogy a polgárok társadalmi fejlôdésben való de-mokratikus részvételét a pártokra leadott egyetlen szavazat-ra korlátozták. A pártokkal szemben az állítólag szuverénpolgár a dolgokra befolyást gyakorolni képtelen ájultság-ban marad. Ez az áldemokratikus maradvány mindamellettegészen idáig úgy hatott, azt az illúziót táplálta, hogy ná-lunk is a nép uralkodik.

Mégis egyre több ember ismeri föl, hogy ez szemfény-vesztés és hogy csak akkor keveredhetünk ki a régi politikakiúttalanságából, ha minden polgár részt vesz az alternatí-vák megbeszélésében és kidolgozásában. Békétlenséggelés széthúzással fognak vádolni minket, amíg a hatalomnakátengedjük az életünkrôl és jövônkrôl való döntés jogát. Avilág népei felett gazdasági és politikai uralmat gyakorlókaz emberiséget romlásba döntötték. Az egyetlen esély arra,hogy az elképzelhetetlen mérvû katasztrófát megakadá-lyozzuk, az, ha minden nagykorú polgár aktívan beavatko-zik és sorsát saját kezébe veszi.

A parlamentek arra valók, hogy e folyamatos eszme-

csere fórumai legyenek, melyekben maga a társadalomtükrözôdik. Az intézményesült pártok a parlamentet ezeneredendô funkciójától megfosztották, és a legbefolyáso-sabb csoportok hatalmi harcának közvetítô közegévé alakí-tották át. A Zöldek a parlamentekben gondoskodnak arról,hogy ezt a torzulást vissza lehessen alakítani. A parlamen-tekben a jövôben ismét minden olyan létkérdés folyamatostársadalmi eszmecseréjének kell folynia, amely törvényiszabályozást és politikai megformálást igényel, minden –a problémák szakszerû megítéléséhez szükséges – szem-pont figyelembe vételével.

A fôbb irányokra vonatkozó döntésekkel így a népmaga fog találkozni közvetlen demokratikus egyeztetésekrévén: reáldemokrácia formáldemokrácia helyett.

Zárszó

Aki nem hunyja be a szemét a valóság elôtt, és nem folytatstuccpolitikát, az elôtt világos, hogy az életet a történelemsorán a egsúlyosabb katasztrófa fenyegeti; bolygónk teljeselpusztításának veszélye nap mint nap Damoklész kardja-ként függ felettünk. Ezért helyezi a Zöld Alternatíva gondo-lati alapvetését teljes radikalizmussal erre a pontra. Csakaz emberben szunnyadó valamennyi pozitív erô és képes-ség mobilizálása révén lehet még esélyünk a veszély elhá-rítására. Ezért a Zöldek számára magától értetôdô, hogyaz ember szellemi-lelki dimenzióit, és a vallásos és morálisimpulzusokat is bevonja a politikai perspektívákba. A társa-dalmi viszonyok teljes átformálása lesz az emberi tudatmobilizálásának gyümölcse.

(fordította Rosnyay Nóra és Ertsey Attila)

Joseph Beuys és Rudi Dutschke 1977-ben a kasseli documenta 6-on

52

A lokális, a hely adottságain felnövekedve létrejövô, tükör-képek nélküli, közvetlenül átélt valóság védelmére kelhe-tünk a globális mûvilág ellenében, Úgy tûnhet, a lokalitás-értékek felmagasztalása egyúttal globalizáció-ellenesség.A lokalitás-értékektôl azonban idegen a másokhoz hason-lítás, viszonyítás, a hadakozás más érték-világok ellen, amipedig az ellenségesség folytán elkerülhetetlen.

Amint sikerül a globalizáció iránt érdeklôdést nemmutató szellemi erôket tiltakozókká, reménytelen ellen-kísérletekkel próbálkozókká aktivizálni, a globalizáló erôkmegszerezték létük hiteles igazolóit. Ha a közvetlenülátélhetô valóság apostolai a globalizáció katasztrofális kö-vetkezményeirôl prédikálnak, akkor azt a közvetlenül átél-hetô valóság szereplôjévé nemesítik. Tragikus vétség.

Még súlyosabb tévedés a tiltakozásra nem provokálha-tók megbélyegzése, e védtelen lokalitással létezôknek kü-lönféle táborokba taszítása.

A lokalitással létezôk a valóság másként megérintésé-vel, más kapcsolat-hálókkal lelhetnek e „hadi felvonulástól”kevéssé érintett térségeket, szigeteket.

Makacs következetlenségbôl építhetnek védôfalakat.Csak a megbízhatatlanság, kettôs árulás, kémkedés-gyanúvádjaitól kísérve formálhatják szellemi létüket. Nem lehet-nek próféták, akik nyelveken szólnak. Nem lehetnek érthe-tôk. Ha a globalizálók vagy a lokalitás-védô segédeik közösnyelvezetével értelmezhetôk lennének megnyilatkozásaik,akkor egy általuk nem kezdeményezett vita szereplôivédegradálódhatnának, a tiltakozók körébe sodródnának.

A globalizáló törekvések a felbomló világképek töre-dékei közötti réseket kitöltve ál-egységet konstruálnak. Alehetô legtávolabb állnak attól, hogy új világrendek kikí-sérletezésére esély adjanak. De pszeudo-kísérletekre igennagy szükségük van. A Nagy Megújulások boszorkány-konyháival, ahol mindenkor már-már sikerül minden prob-lémát megoldó gyógyírt kotyvasztani.

A lokalitással létezôk világa ugyanabban a valóságbanáll, amelyben a globalizáció hívei és ôket igazoló ellenfele-ik közötti hadijáték folyik. A lokalitással létezôk e valóságotmegtapasztalva nem gondolnak ki jobb világ-szabályokat,csak nem-globalizálható, mert helyhez, idôhöz, nyelvhezkötött szokás-világokat, szekta-körök nélkül, megnevezé-sek nélkül. Az ide-oda futkározó tôkebefektetôk és újság-írók létformájával nem foglalkoznak. Nem állítják szembeaz otthonlétet az útonléttel, az útra kerülést a megérkezés-sel. Nem tiltakoznak a sablonok ellen. Világraszóló sablon-rendszerek konstruálásával sem foglalkoznak. Saját egysze-riségük, nagyszerûségük nem a tömegesen elôfordulósablonos jelenségek ellenében létezik, hanem a sablonosjelenségek sajátos folyamatos egybekonstruálásában.

Nem alkalmi átmontázsolásokban, de nem is egy min-den lét-oldalt átfogó sablon-rendszer meszes vázát át-áttörve.

A tartós emberi kapcsolatokat megtartó lehatárolásokléte, az elzárkózás lehetôsége, a kapuk és átjárók szélessé-gének mértéken tartása itt létkérdés. Mivel apró mozzana-tok szinte végtelen sokasága tekintetében különbözôk azegyes szerepek, a szereplôk nem kicserélhetôk. A szerep-lôk többnyire korábbi szereplôk helyére lépnek, e helyekrekészülve tartalék- és pót-szereposztásban mûködhetnek.Sajátos ideiglenesség érzékelhetô a szerepek jelentôs há-nyadában, amely nem a választhatósággal és nem a levált-hatósággal kapcsolatos.

A lokalizáló a választás áldemokratizmusától eltérôenaz elszigeteléssel kizárás és elfogadással integrálás me-chanizmusát mûködteti. Mivel e mechanizmusok ugyan-abban a közegben kell mûködjenek, amelyikben a kulturáltválasztási játékként megjelenített, versengéssé stilizáltellenségesség zajlik, a lokalitással létezôk elszigetelô finom-struktúrái intézményes polgári demokrácia színtereitôltávol maradva épülnek ki.

Lokalitás és közösség

A lokalitás fogalom a késôlatin localitas leszármazottja.Ma az a jelentés-oldala hangsúlyos, amely szerint a lokalitásaz el nem cserélhetô, mesterségesen elô nem állítható lét-helyszínek értékeinek megtestesülése.

Az emberi társadalmak legközpontibb élményét sajátlétezésük egyszeri, adott helyen meg nem ismételhetô tör-ténései adják, és e történések egyszeriségének feltétlenülrészese a helyszín egyszerisége. Az egyes emberi életekegyszerisége és annak értelmezô keretei, a helyi – pl. tele-pülési – közösségek egyaránt a lokalitás létrehozói, meg-tartói, és viszont: a lokalitás mint közösségmegtartó jelen-het meg. Az a tapasztalat, hogy térben vándorló stabil kö-zösségek létezhetnek, arra a lehetôségre utal, hogy kiala-kulhatnak „hordozható” lokalitások is (Raymond Plant:Community and Ideology, 1974).

A lokalitás hordozó közegének jellemzôi a körülha-tárolás és a belsô tagolások esetlegességei, a variáció-gaz-dagság, a közbensô fokozatok nélküli, kontrasztos cent-ralizáltság hiánya, a radikális változtató akciók kerülése.Olyan jellegek és aktivitások, amelyek a helyhez kötött-ségnél is hangsúlyosabbá teszik az egyénieskedés kor-látozását, élesen tagolt alá-fölérendelések hiányában abizalom jelentôségét, és további olyan mozzanatokat, ame-lyeket a közösségi létezés ismérveiként tartunk számon.A Roland Warren szerint (Towards Reformulation of Com-munity Theory, 1957) a közösségek mûködése során nél-külözhetetlen funkciók körébõl a lokalitás szerves tarto-zéka:

• szocializáció, a közösségi értékek átörökítése, amelytörvényhozó folyamatok és bizonyos értékek, normák kö-rét legitimmé avató „megszokások” révén bontakozik ki.

Kôszeghy Attila

L O K A L I T Á S

53

• a létbiztonság-erôsítô kölcsönös támogatás, erôkon-centrálás

• a reális és szimbolikus cserekapcsolatokban aszocializált „játékszabályok” alkalmazása

• a közösségi értékek betarttatása, a legitimitásukatvesztett értékek tekintetében a módosult értékrendre szo-cializáló folyamat.

Lokalitás és regionális tervezés

A regionalizáló tervezés hagyományos magyarázat-máza:a központosított tervezés csôdje a társadalom-tervezôk fi-gyelmét a lokális energiák mozgósításának lehetôségei feléterelte. De lehet racionalitása annak a megközelítésnekis, amely szerint a regionalizáló tervezés a multinacionálisés interregionális gazdasági szereplôk díszlete, amely ku-lissza mögött a „kezelhetetlen” helyi különbözôségeket,az egyediséget feloldják.

Az 1991-es hágai miniszteri találkozón elfogadott Euró-pa 2000 dokumentum munkaprogramja szerint a „multi-nacionálisok” döntô szerepet játszanak a régiók fejlôdésikilátásai tekintetében. A beruházási döntések regionálisbefolyásolását és letelepítésük feltételeinek vizsgálatátszükségesnek ítélik, tekintettel arra, hogy a multik üzemei-ket a régiók elhagyásával az EU keretein kívülre helyez-hetik. A lokalitások tekintetbevétele még harmadrendûprogramként sem merült fel. (Egon Siebeck, Die europä-ische Dimension der Raumordnung aus der Sicht der EG-Komission, 1993)

A regionális tervezés hangsúlyossá válása a gazdaságiglobalizálódással összefügg. A tervezôk részérôl tudatoslokalitás-feloldó törekvések feltételezése azonban a glo-balizáló törekvésekkel összefüggésben indokolatlan. A re-gionalitás romantikus képlete, a lelki, szellemi, eszmei kul-turális tradíciók felértékelésével nem alkot hamis díszletet.Nyomokban ha megjelenik a regionalizáló tervezés és poli-tika gazdaság-centrikus megnyilatkozásai mentén.

A kulturális folyamatok „regionalizálása” az EU terület-fejlesztési elv-készlete szerint – a hazai területfejlesztésitörvénybe is átvéve – a társadalmi és gazdasági vonatkozá-sokkal egyenrangúan lényeges, de a lokális, nemzeti éseurópai kultúra-képletek homályossága, a rosszemlékûkulturkampf-ok – a források hiányától függetlenül is – okotadnak a tartózkodó program-alkotásra.

A térségi képzési, tervezési vagy gazdaságfejlesztôprogramokhoz, pályázati procedúrákhoz kultúra-alakító„viselkedési szabályok” társulnak. Mind a fejlesztési, minda rendezési tervezési folyamatok mentén súrlódások ala-kulnak ki a helyi viselkedéskultúra és a centralizált re-gionalizálás viselkedési-aktivitási formái között.

A vélt vagy valós megoldandók, azok térségekre ab-sztrahálása, a rendelkezésre álló források elosztási szem-pontja és e szempontok érvényesülésének megítélési módja,a feketegazdaság-háttér és elsôsorban a globalizálódotttôkepiac önszabályozás-gyengesége, a lét- és presztízs-bizonytalansághoz kapcsolódó túlbiztosítás, tartalékoláskultúrája mellett a hely – mint letaposható, cserbenhagy-ható, tematikus parkká díszletesíthetô, tehetetlen, véd-hetetlen jelenség – leértékelésének kultúrája jelenik meg…

Lokalitás-kímélô tervezés

A tervezhetôség korlátai a lokalitások megóvása tekin-tetében a tervezés önkorlátozásában állnak. Folyamatosönkorlátozásban, nem véletlenszerûen, nem is valamelybevált sablonos eljárásrend torzulásaihoz kapcsolódó,vállaltan ügyetlen, érdektelenséget kiváltó tervezési mód-ban. A „tervezni márpedig kell, és jól kell” szorongásosfontoskodásba ragadva a lokalitás-igényre rájátszó tema-tikus parkok kikerülhetetlen, folytonossá váló ál-világábana lokalitást menteni vágyó tervezés lokalitás-imitációkatlétesít.

Lukovich Tamás (A posztmodern kor városépítészeté-nek kihívása, 1997) szerint az uniformizált, nagy soro-zatban elõállított fogyasztási cikkek kínálatáról egyre többszektorban (például gépjármû, bútor, ruházat) áttevôdika hangsúly az egyedi, szinte személyre szabott igényekkielégítésére. A változatos stílusok, vagyis a különbségekilyen fajta komputerizálását, illetve megsokszorozását azautomatizált tömegtermelés és a kifinomult piackutatásteszi lehetôvé. Mindez persze aláássa a helyi gazdaságokat.

A különbségek számítógépesítése révén rendelkezésreállnak pl. olyan ál-kô burkolólapok, amelyek mindegyikevéletlenszerûen egymástól eltérô mintázatú. Az illúzió tö-kéletes. Olyan, mint. A ritka, addig igen magas csereértékûtárgy bárhol megjelenhet. Ez az anyagra és megformálásrais igaz. Ezer Gaudí-ház olyan-mintha-Gaudí-tervezte-volna;köveit kifaragja egy jól vezérelt automata. De másolhatóka regionális tervezôk tervezési fogásai, szokásai is.

A fenti kép túl éles és túl egyértelmû. Nem tükrözérdemi megfigyeléseket. Egy gondolkodási stílus uralmáttükrözi, amely nem enged eltérô módon gondolkodni.

Homály és lokalitás

A megfigyelési kifejezések mindig homályosak – írja L.Fleck (Entstehung und Entwicklung einer wissenschaft-lichen Tatsache, 1935). Állítása arra utal, hogy a homályos-ság tulajdonképpen egy fölismerés eredetiségének jele.Az elsô észlelés Fleck szerint kaotikus. Az elsô észleléseknyelvén éppoly kevéssé fejezhetôk ki az eredmények, mintfordítva, az elsô észlelések az eredmények nyelvén.

Fleck megfigyeli, hogy a szakembereknek egy gondol-kodási stílust képviselô csoportját jellemzi, hogy ami nemilleszkedik az elfogadott rendszerbe, azt nem veszik tudo-másul, de ha tudomásul veszik is, említetlenül hagyják, ésha visszatér, nagy erôket fordítanak annak igazolására,hogy az valójában nem ellentmondó, végül az elfogadottelmélet szakkifejezéseivel írják le.

Egy szereplô több helyen – szelet-szereplôk és lokalitás

A spontán település- és útvonal-alakulások idôszakábanaz utak folyók módjára településenként megcsapolhatókvoltak, hídvámokkal, útvámokkal. A „településkapuk”, abemenô utak ”24 órás nyitvatartása” felnyitása, a városokhatárainak igazgatási témává degradálása, a városi társa-dalom szereplôi többgenerációs funkció-folytonosságánakleértékelése a modernizálódási képesség felértékelésével

54

nemcsak a hely és a szerepek állandóságának relativizá-lásával járt, hanem egy különös ellen-folyamattal is: azállandóság-követelmény átcsúszott a gyors változás-képes-ségre. Az összhang-követelés, amely az adott helyen mûvelttevékenységek viszonyára szólt, a különféle tevékenység-szférák keretében történô változások közötti mérsékelttempókülönbség követelésévé transzformálódott át, az el-térô minôségek megváltozásának súlyossága, „radikalitása”mérlegelésének igénye nélkül (a társadalmi szétesés, rob-banás elkerülése az egyetlen közmegegyezéses mérce).Igy a szándékukban rokon modernizációs mozgások közöttkooperáció csak véletlenszerûen alakulhatott ki. Versengésannál inkább. Hiszen a változások egyik alapvetô ismérveaz, hogy mennyire rugaszkodnak el a legvégsôkig konzer-vatív, változásra nem kapható tényezôtôl, a helytôl. Ez azelrugaszkodás nyilván más terek felé mozdulást jelentett,így a még kevéssé letaposott helyekért való versengés,illetve a már foglalt helyek „felszabadítása” egyaránt a mo-dernizáció jeles tettei közé soroltatott.

Elvileg a változások olyan irányt is vehettek volna,hogy a kiterjedt térben zajló folyamatok szûkebb terekbehúzódnak. A modernizációs követelmény teljesítéséhezelég is lett volna, de az evolucionista ideológia, a fejlôdés-mánia hozzátársulásával a helyigény csökkenése a hanyat-lás, visszaesés jelzôjévé vált. A fejlôdés-mánia a moderni-zációs mozgások komolyságát, bizonyosságát azok jár-ványszerû terjedésében láttatta.

Mára e terjedés által elért térségek belakottá váltak, aszétterjedések csak egymás tereibe történô kölcsönös bele-fonódással , integrációval történhetnek.

Lokalitás és gazdaságfejlesztô tervezés

A hely értelme, tartalma többszörösen elmosódik a gazda-ságfejlesztô tervezés folyamatában. A termelôbázis egy„helyre” odamegy, és el is tûnik éppoly „szabadon”, vagyisa helyre való tekintet nélkül. Mindkettô gyorsabban törté-nik, semhogy e lépések hatására a „hely” felkészülhetne.Még homályosabb a hely egzisztenciája, ha egy vállalkozásnem csupán egyetlen helyhez kötött. Ha számos helyenmûködik, homály fedi, hol van névlegesen, hol valóságo-san, mely helyhez kötôdik tartósan, bármelyiken folyama-tosan van-e vagy csak névlegesen? Kérdéses, hogy egycég hogyan adhat megtelepedése helyének arculati stabili-tást, ha önmaga bármikor átváltozhat – és itt a cégek osztó-dásáról, fúzióiról még nem is szóltunk.

A települések, amelyekben multinacionális cégek,interregionális vállalkozások a település egészének gazda-sági, társas és politikai életét, környezetével való kapcso-latát meghatározó erôvel befolyásolják, már nem olyanhelyek, amelyekrôl mint valamennyire is határozott, stabilarculatú helyekrôl lehetne beszélni. A betelepülô vállalko-zások szereplôi az adott helyen mélyen gyökeret vert helyiszereplôket kiszorítva „átprogramozó” helyzetbe kerülhet-nek. Tevékenységük a korábbiakéhoz hasonlóan hozzá-tapadhat a helyi adottságokhoz. A helyi kultúra-képbenmegjelenés, az átprogramozó és lokalitás-képviseleti sze-repek birtokbavétele nem válik konfliktusok forrásává,amíg nem kíséri zajos önértékelés. A lokalitások érték-vilá-

gának rovására az önreflexiók megsokszorozhatják a ho-zott értékek súlyát a helyi kultúrában, a kiérlelt lokalitá-sok érték-világának rovására.

A regionális tervezhetôség korlátait a lokalitások ér-vénytelenítése, az átmenetiség állandósítása, a kialakulóhelyzetek azonnali értelmezése mint a nem-önreflexiókrairányuló terének-idejének mesterséges kitöltése jelöli. Agazdaság szereplôi a térségeket egyre kevésbé tekintik te-lepülés-egységekként, inkább piacokként, közlekedési,infrastrukturális, munkaerô-bázist adó és hasonló „létesít-mények” és „mûködések” ágazati képeként.

A vállalkozások helyhez-illeszkedése:

• a hely természeti-társadalmi – meglévô integrált gaz-dasági szervezôdések társadalmát is beleértve – adottságokalapján felfogott minôségei tiszteletben tartásával, tehátnem tûrôképessége határait taposva

• térségi ágazati koncepciók, programok adott helyrevonatkozó jellemzôihez igazodással

• „meta-koncepciók” (pl. országos területfejlesztésikoncepció) prioritásainak megfeleléssel

• az illeszkedési feltételek együttesének helyhez illesz-tésével

Valamennyi tekintetben felmerülhet a mértékek homá-lyossága, de legszembetûnôbb az illeszkedési kritériumokösszehangolása törvényes megerôsítésének hiánya. Azértelmezési homály, tervezési önkényre, korlát-hiányokravezet. A tervezés határozatlansági jegyei eltûnnek a loka-litás lepusztítása árán, a tervezés kétségek, bizonytalansá-gok nélküli lesz.

A vonalas infrastruktúra jelentôs része egy keskenyátmenô vonal valamely térségben. Ilyenekként igen gyak-ran a meglévô települések határainak felszakítói, hirtelencsápszerûen kinyúló település-sávok indukálói. Hogy hol,melyik jelleg érvényesülése milyen mértékben valószínû,tervezés tárgya kell legyen.

A települési kereteken túlfutó vonalas létesítményekeleve regionális, interregionális, multinacionális jellegefolytán nem az a kérdés, hogy e területsávok továbbszö-vése e sávok milyen lokalitását, saját arculatát oldja vagyerôsíti, hanem hogy egyáltalán miféle egzisztenciájuk vane területeknek. Nem fordított-e a menetrend: amíg a bel-területeken a közmû- és út-alakítás a lokalitások profa-nizálódására, sablonosságok felé vezet, a szokványos, sab-lonos vonalas infrastruktúra-jellegek a települések közötti„senkiföldjén” az eltérô táji jellegekkel találkozva sajátostáji lokalitásokat képesek alkotni. Mivel ezek eleve többtelepülés vagy akár egy országrész jellegzetes tájarcula-tában, de tájhasználatában is megjelennek, nehezebbmegfogni, miféle lokalitását sejtô társadalmi konglomerá-tum számára jelentenek a beavatkozások érzékelhetô lo-kalitás-alakító hatást, illetve hogyan tud e konglomerátumhatni e folyamatra, reagálni a létrejött minôségekre.

55

Beke Pá lA S Z AT M Á R I F E J L E S Z T Õ M U N K A

I. SZÁNDÉKOK, CÉLOK, TERVEK

E sorok írását megelôzôen sokat töprengtem, hogy a szer-kesztôi unszolásnak engedve vajon milyenre és mekkorárakanyarítsam mondandóm? Szóljak-e a már több, mintévtizedes elôzményekrôl, avagy csak tömör beszámolótírjak az éppen most történô eseményekrôl? Térjek-e ki abelátható jövô szándékaira, és ha igen, abban mennyirelegyek részletezô? Esetleg indokoljam a választott mun-kamódszert, de vajon elpzetesen avagy éppenhogy utólag?Beszéljek-e a határral kettévágott tájnak immár a regio-nalitás európai eszméje által megteremthetô egyesítésérôl?Idézzek-e dokumentumokat, hogy az olvasó tudja mihezmérni a történteket, és vajon mennyire szóljak a nagyívûszándékok és az annál szerényebb megvalósulás részle-teirôl és okáról? Továbbá: vajon mennyire írhatok sikerek-rôl és eredményekrôl akkor, amikor egyes elemei vagy akáraz egésze bármikor a visszájára fordulhat? És vajon, amijelenleg szakmai vereség, vereségnek kell-e értékeljem? Nemváltozhat-e a késôbbiekben, szerencsésebb körülményekközött jobbá az, ami eddig nem sikerült? – és ezekrôl perszeaz is kiderülhet, hogy nem is megvalósíthatók, mert illúzió-nak vagy éppen marhaságnak bizonyulnak. Folyamatbanlévô munkáról, tehát „menet közben” lehetséges-e, és haigen, vajon illik-e kommentárt, értékelést, véleménytírnom?

Végül abban maradtam, ami az alábbiakban és akésôbbi folytatásokban olvasható. A szerkesztô toleranciájaután az olvasó türelmében is bízom, hogy ha már megje-lenhetett, hát végig is olvassák. Magyarázó, nem egy eset-ben bizonyára szubjektív megjegyzéseimet kurzív betûkkeljelzem. Bôven idézek pályázatokból és elôterjesztésekbôlis, ha az a helyzet megismerését szolgálja, mint ahogyegyéb dokumentumok közzétételét is tervezem. Bizonyos,hogy a már megtörtént, a mai és a mára már beláthatóesemények elmondása után meg kell szakítsam ezt a so-rozatot, ám reménykedem abban, hogy kellô idô múltánelkészíthetem az újabb folytatást. Közös kalandra hívomtehát az olvasót, az egyidejûségig azonban még egy kicsitvárnia kell. Elôbb be kell avassam a múlt idôbe.

Hosszú betegségembôl való szatmári (pontosabban fehér-gyarmati) lábadozásom alatt autóztam át 1995. januárjábanCsengerre, az akkor tán éppen egy évtizede kezdett, ésaztán évekig tartó település- és közösségfejlesztési mun-kánk színhelyére. Ott azóta a munkájukat velünk együttkezdô építészek új városközpontot építettek, a mi telepü-lés,- társadalom- és gazdaságfejlesztô javaslatainknakazonban nyomát sem láttam. A nyomtalanság ennyire ter-mészetesen nem igaz, mert Csenger (tudva ezt vagy sem)mai fejlôdése abba az irányba halad, amit annak idejénprognosztizáltunk, csak éppen ez idejekorán megismert

prognózis birtokában lehetnének messzebb is immár, füs-tölögtem magamban. És persze hangosan is. Ekkortól szá-mítva alakul és fejlôdik Apáti György polgármester eseten-kénti hathatós közremûködésével az a munka, amit acímbéli szatmári fejlesztésnek mondhatok.

Groskáné Piránszki Irén és Hallgató Éva debrecenikollegáinkkal bôvített beszélgetések során, a zalaszentgrótiVattay Dénes által szervezett franciaországi és ausztriai ta-nulmányutak csengeri résztvevôivel átbeszélt tapasztala-tokból alakult ki az a (korábbi elképzelésekre is alapozó)cselekvési terv, amit 1996. szeptember 30-i dátummal fo-galmaztunk meg egy (megjegyzem, nem díjazott) pályázatszámára. Mind a mai napig az ebben foglaltakat tartomkiindulópontnak és megvalósítandónak, bárhogyan is ala-kult (mint az majd olvasható lesz) itteni tennivalóink sora.Ekkor persze még nem lehetett tudni, hogy kiket hoz azôszi romániai választás, így hát a szöveg csak feltételesenszól a határon túli, a történelmi Szatmár megyével valókapcsolatokról; abban szûkszavú tehát, amiben tennivaló-ink más irányba fordulnak.

1. GAZDASÁGFEJLESZTÉS, MUNKAHELYTEREMTÉS

1.1 Célja:– az e tájon hagyományosan termelt mezôgazdasági

termékek elôállításának és feldolgozásának megújítása,– a termékek helybôl szervezett értékesítésének megte-

remtése,– új kultúrák honosítása,– az eszközök és a szaporítóanyagok beszerzését, a terme-

lés bizonyos fázisait, és különösen az értékesítést meg-szervezô új együttmuködések (szövetkezések) kidolgo-zása, beindítása.

A program elôsegíti, hogy a térség fô tevékenységétjelentô mezôgazdasági termelés a spontán fejlôdésénélgyorsabban modernizálódjon, és hogy ennek a határ mind-két oldalán minél többen részesei lehessenek. A programelôsegíti, hogy a piacképes árukat helyben (vagy a határtúloldalán másutt) csomagolva, helyi, esetleg vegyes tulaj-donú kereskedelmi szervezet által a két (vagy akár harma-dik) országban kebelen belül szervezve értékesítsék. Azígy megtakarított közvetítôi díjjal versenyképesebb ár érhe-tô el. A projekt része az is, hogy e táj hagyományosan minô-ségi termékeinek (az almának és az alma-és szilvaszár-mazékoknak) imázsát alapos reklámtevékenység teremtsemeg, amitôl a késôbbiekben részben áruvédelem, részbenárnövekedés remélhetô.

1.2 A terv elemei:Az állattenyésztés (szarvasmarha, juh, nyúl), a gyümölcs-termelés (alma és bogyósok: málna, eper, feketeribizli), akertészeti kultúrák (paradicsom, uborka) termelésének

56

intenzitása a fent leírt célok megvalósítása érdekében:1.21 tanulmányutak és tapasztalatcserék szerve-

zése itthon és külföldön. A tanulmányutak célja: az új fajtákés termelési módok megismertetése, a farmszerû gazdál-kodás elsajátítása, a termelési és az értékesítési ismeretekés eljárások megismerése és megtanulása. A találkozá-sokból alakuló együttmûködési lehetôségek kihasználása.

1.22 Intenzív szaktanfolyamok egy-egy termelésimód megismerésére Csengeren

1.23 Képességfejlesztô tanfolyamok a vállalkozókszámára a beszerzési, a termelési, a csomagolási és külö-nösen az értékesítési együttmôködést elôsegítendô. A hazaiközösségfejlesztôi gyakorlatban „szövetkezetfejlesztô”szaktanfolyam néven honosodott gyakorlattól az várható,hogy a közös érdekek felismerésével több új típusú szerve-zôdés jön létre. A projektet szervezô Alapítvány termé-szetesen vállalja, hogy e létrejövô közös vállalkozásokatazok elsô évében gyámolítja, és a belsô társaságszervezéstis segíti.

1.24 Árubemutató, regionális „Szatmárexpo” ahatár két oldalán fellelhetô legkülönfélébb mezogazdaságitermékekbol. Az árumintavásár lehetôséget ad a romániaioldalon élô mezogazdasági és egyéb vállalkozók termé-nyeinek-termékeinek bemutatására, ami ezt a rendezvényta régió határain túl is fontossá teheti.

1.25 Mezogazdasági vállalkozók információsközpontja. Az iroda nemcsak begyûjti és rendszerezi a leg-különfélébb tudnivalókat, hanem az elôre bejelentett igé-nyekre azonnal meg is küldi azokat. Igény esetén a bonyo-lultan fogalmazott pályázati-támogatási ûrlapokat ki is tölti,postázza, avagy lobbizik érdekükben. Hitelbeli, termelési-és beruházási támogatásbéli, piaci információs és egyébügyekben napi szinten tájékozott kell legyen. Termelôketés kereskedoket is összeköthet, munkát és bármi mást köz-vetít. Tájékozott kell legyen a határon túli piaci, termelésiés termeltetési, áru és ár-lehetôségekben, gondolkodniakell a beérkezô igény azonnali romániai, ukrajnai avagyéppen magyar, lehetôleg környékbeli partnerének megta-lálásáról. Az iroda az évenkénti expo szervezôje.

1.26 Meg kell teremteni a szatmári térség hagyo-mányosan kitûnô termékekeinek országos imázsát, hogymindezeknek jobb piaca és késôbb jobb ára legyen. Azalma és az almaszármazékok, a szilvapálinka és a szilva-lekvár jelent olyan értéket, ami másutt kevésbé zamatos.Ki kell dolgozni tehát mindezek emblémáját, csomagolását,reklámszövegét. Egy vagy több reklámkampány során elkell kezdeni ezek bevezetését, megismertetését úgy ésakkor, amikor kellô mennyiségû árualap létezik.

1.27 A projekt keretében el kell kezdeni azt a gaz-daképzést, amelynek során a mezõgazdasági vállalkozókgyermekei szakirányú képzettséget szerezhetnek abból atermelési ágból, ami saját jövõjüket a család földjén biz-tosítja. Ezt a speciális iskolát a szülõk egyesülete által fenn-tartott, általuk mûködtetett és így folyamatosan ellenõrzöttfrancia Maison Familial Rural szisztéma honosításával látjukmegoldhatónak. Az iskolát a két ország vállalkozói közösenhoznák létre saját gyermekeik számára. A projekt kereté-ben a szervezet felállítására, a tananyag összeállítására, atanárok felkérésére és a beiskolázásra kerülhetne sor.

2. AZ IDEGENFORGALOM FEJLESZTÉSE

A helyi gazdaság fejlôdésére jeles hatással van, és munka-helyeket is teremt tömegessé válása esetén. Hogy projekt-ünkben mégis külön tárgyaljuk, annak az az oka, hogyjelenleg sajátos, az elôzô fejezetben tárgyalt feladatokhozképest eltérô elôkészítô programok megvalósítása szük-séges ahhoz, hogy a remélt tömegesség gazdasági húzóere-jére és munkahelyteremtésére számítani lehessen.

2.1 Az idegenforgalmi fejlesztés célja:2.11 a végállomás-helyzet oldása. Csenger és Szat-

márnémeti mindkét országban eldugott helyen, sarokban,amolyan zsák-helyzetben van. Az átutazó turizmus mármegjelent, de ennek csak hátránya érinti egyelôre az ittlakókat. A bevásárlóturizmus jelentôs, de ez legfeljebb né-hány kereskedôt és a fekete gazdaságban érdekelt néhánymagánszemélyt boldogít. Amennyiben sikerülne ezt a kétországba szakadt régiót egy egységben kezelni és a táj sajá-tos értékei miatt hosszabb idôre jelentôs számú érdeklôdôtvonzani, stabil idegenforgalmi tevékenységek és ebbôlstabil bevételek lennének tervezhetôk és megvalósíthatók.

2.12 A jelentôssé váló vendégforgalom nemcsaka szállást és az egyéb ellátást adók közvetlen bevétele, nem-csak a termények könnyebb (helyi) eladásának szempont-jából jelentôs, hanem azért is, mert megismerteti az idege-nekkel ezt a térséget, és az így – hosszú távon – országosismertségre tesz, tehet szert, elveszíti tehát mai rezervátum-jellegét, ismeretlenségét. A helybeliek kapcsolatokra lel-nek, tájékozottságuk nô, magabiztosságuk, lakóhelyükiránti elkötelezettségük és szeretetük mélyül. Az ismertségegyelôre beláthatatlan módon fölértékeli az ingatlanokatés az itt kapható szolgáltatásokat, ami ugyancsak a hely-beliek érdeke szerint való.

2.13 A kettészakadt szatmári régiót a legegysze-rûbb módon éppen az idegenforgalom kovácsolhatja egy-be. A tájon átfolyó Szamos manapság kritikus víztisztaságais csak attól remélhetô, hogy megjelennek Romániában isa szennyezés gátolásában érdekelt erôk.

2.14 A vendégforgalom bôvülése esetén értelmesdologgá válik az idegenforgalmi infrastruktúrába fektetnia megtermelt-megnövelt tokét, így – hosszú távon – egyretöbb szállási és étkezési ajánlatot talál az idegen. A megnö-vekedett vendégszám a település karbantartására, a telepü-lésszépészetre is jó hatással van.

2.2 Az idegenforgalmi fejlesztés koncepciójakéntaz alábbiakat tekintjük kiindulópontnak:

2.21 A szatmári térségben elsôsorban a hazai ven-dégbázisra lehet számítani, hiszen egyelôre hiányoznaka nyugati igényeket kiszolgáló infrastruktúrák. Ez a kör-nyék nem rendelkezik olyan természeti ritkasággal, amelya külföldrôl érkezôt vonzaná, inkább az érintetlenség az,ami különös: a csekély ipar, a falusias környezet, a barátsá-gos emberek, a csend, az alacsony intenzitású közlekedés.

2.22 Magyarországon kevés az olyan táj, amely akerékpáros, a vízi, a gyalogos és a lovas turizmus számáraegy helyütt kínál olyan lehetôséget, hogy mindez akár egynapon belül is variálható.

57

2.23 A sík táj kerékpárral könnyen járható és agátak kiváló terepet szolgáltatnak erre. A települések kö-zötti távolság nem nagy, a közöttük lévô természeti környe-zet viszont jobbára érintetlen – jelölt utak esetén a gyalogostúrázás is szorgalmazható. A falvak jeles építészeti érté-keket rejtenek (templomok, kúriák, népi építészeti emlé-kek), a ligetekben és a mezôkön sok a védett növény ésgyógynövény. Ez utóbbiak a speciális gyûjtôutak és -tábo-rok lehetôségét adják.

2.24 A vízi turizmus a Szamos kiszámíthatatlanszennyezettsége miatt egyelôre nem ajánlható, de a holt-ágak, a nem túl távoli Tisza, a Túr és az egyéb vízfolyásoka projekt során kidolgozandó, variabilis lehetôségeket rej-tenek.

2.25 Csenger kitûnô kiindulópont a Partium ma-gyarországi és romániai megtekintéséhez. Innen olyancsillagtúrák szervezhetok, amelynek során Szatmár, Ugocsaés Bereg megyék (ma jobbára Románia és Ukrajna terü-letén, kisebb hányaduk Magyarországon) 3-5 nap alatt be-járhatók.

2.26 Az idegenforgalmi koncepció markánseleme, hogy a vendég ne hamis, internacionális környe-zetbe, hanem az itt föllelhetô és természetes szituációkbakerüljön. E gondolat jegyében tervezik a lakható és falusiportákként mûködp (ám kibérelhetô) skanzent Csenger-ben, a vendéglátó család munkájában való részvétel lehe-tôségét adja a falusi vendégfogadás formája, kiajánlhatóaz alma-és szilvaszüreten, a lekvár-és pálinkafôzésen valórészvétel, a disznótor, a helyi ünnepeken (pl. búcsú) valójelenlét lehetôsége.

2.27 A hazai vendégkörön belül is kiemelkedôena szervezett iskolás csoportok célozhatók meg. Vége immáraz általános-és középiskolások tömeges autóbuszos or-szágjárásának, hiszen a szülôk fizetôképessége már csakkorlátozottan bírja a terheket. Csenger azonban megköze-líthetô vasúton, és ha az érkezô csoport kerékpárra vált, alegváltozatosabb túrákat tehetik meg. A városi gyerekek aszámukra jobbára ismeretlen falusias szituációkba kerül-hetnek, kerékpáros, vízi és gyalogos utakat választhatnak,mûemlékeket nézhetnek és gyógynövényeket gyûjthet-nek, romániai kiruccanást tervezhetnek. A projekt részenemcsak ennek elvi kidolgozása, a vonatkozó prospektuselkészítése, hanem próbaképp néhány út megszervezéseés tanulságainak elemzése is. Igyekeznünk kell, mert aziskolás kirándulások piacát megcélozhatják mások is –megjegyezzük: ha a gyermek jól érzi magát, úgy gyanít-ható, hogy nyáron szüleivel, késôbb saját családjávalugyancsak visszatér.

2.3 A fejlesztés megvalósítandó elemei:2.31 Létrehozandó egy új, turizmussal foglalkozó

információs iroda, amely az idegenforgalom fogadásánakszervezésén túl a helyi és környékbeli, valamint a romániailehetôségeket is szervezi és fejleszti, a legkülönfélébb belsôképzéseket bonyolítja.

2.32 Ezen iroda szervezésében kell megoldani agyalogtúra-útvonalak kiépítését, a kerékpártúra-útvonalakkijelölését, a vízitúra-lehetôségek áttekintését, vízminô-ségfigyelô szolgálat szervezését, a fizetôvendég-szolgálatra

vállalkozók felkészítését, képzését, az elsô idôkben a hitel-tranzakciók, a könyvelés, az adóbevallás, a különféle adó-kedvezmények igénylésének segítését.

2.33 A projekt keretében elô kell készíteni a gyalo-gos kirándulóutak, a kerékpáros és a vízitúrák útvonalaimentén az elemi szintû ellátás feltételeit (vegyesbolt, ke-rékpárjavító, mosdó-zuhanyozók, vízijármû- és kerékpár-kölcsönzô, kijelölt fürdôhely, táborozóhely, tûzrakóhely,szemétgyûjtôk stb.) úgy, hogy azok a kiadandó térképekreis rákerüljenek. Hosszú távon funkcionáló megoldásokatkell találni tehát.

2.34 Az idegenforgalom lehetôséget teremt bizo-nyos tárgyak készítésére és folyamatos karbantartására, aminéhány fô hosszú távú foglalkoztatását biztosítja (irányító-és magyarázó táblák, szemétgyûjtõk, padok, esõházak,vízparti stégek, fürdôhelyi mosdó-és zuhanyozó-épületek,kölcsönözheto vízijármûvek).

2.35 A csengeri gimnázium az 1997/98-as tanévtôlfalusi turizmus és gazdasszonyképzô fakultáció elindításáttervezi, amely képzés éppen akkor nyeri el valóságos értel-mét, ha a mainál nagyobb vendégforgalom teremtôdik. Aprojekt keretében meg kell találni annak lehetôségét, hogyaz itt szervezett fakultáció tananyagát (esetleg sûrítve, in-tenzív formában) a határ túlsó oldalán élô érdeklôdô fiata-lok, vagy családi vállalkozók is megismerhessék.

A cselekvési program itt nem idézett részében az ifjúságkörében megszervezendô munkáiról és különféle szociálisfeladatok megoldásáról szól (szociális térkép készítésérôl,szociálpolitikai szándékú illetôleg karitatív egyesületeklétrehozásáról a társadalmi méretû szolidaritás megterem-tése érdekében, a munkanélküliek, a pályakezdô fiatalmunkanélküliek vagy a kényszervállalkozók körében aszükséges számú, közösségfejlesztési típusú vállalkozás-fejlesztoi tanfolyamokról stb.) Ha az itt csak fontosabbrészleteiben idézett pályázat támogatásra talál, a Csen-gerrel közösen pályázó Közösségszolgálat Alapítvány egyik(azóta e munkaszervezetbôl kényszerûen távozott) mun-katársának hosszú távú feladata lehetett volna. Jóvalelôbbre járnánk ottani feladataink megvalósításában is.Nem így történt. A támogatások hiányától függetlenülváltozatlanul ez az a feladathalmaz, amit e térségbenmegvalósítani akarunk.

58

Az alábbiakban Krizsán András összefoglalójával ésnéhány elôadás részletes szövegével ismertetjük a Falu-fejlesztési Társaság Építész Tagozatának Nagykovácsibanmegtartott I. Országos Vándorgyûlésén elhangzottakat.Szeretnénk kiemelni azt a gondolatot, hogy az ÉpítésiTörvény érvénybe lépésével , a kistelepülések építési hatóságijogkörének elvesztésével a fôépítészekre hárul a helyi ér-dekek képviselete. Ahol van fôépítész. Ezért az önkormány-zatok elemi érdeke – amire a törvény most ráébreszthetiôket – hogy az önigazgatási szerepkör kiteljesítéséhez ezta lépést – a helyi fôépítész alkamazását és munkakörénekpontos meghatározását – megtegyék.

ÖSSZEFOGLALÓ

Egy kis baráti (asztal)társaság, a Falufejlesztési Társaságépítész tagozata szervezte azt a kétnapos rendezvényt idénjanuár 23-24-én Nagykovácsiban, a Tisza-kastélyban, me-lyen az aprófalvak építészeti értékeire, a hagyományosfalusi épített környezet védelmére és korszerû hasznosí-tására hívták föl az érdeklôdôk figyelmét. Olyan idôszak-ban, amikor településeink, falvaink képe rohamosan válto-zik, és e változások nyomán rengeteg negatívum is tapasz-talható. Sokminden dôl el most. Kevés idônk van arra, hogye változásokat jó irányba tudjuk befolyásolni.

Dr. Meggyesi Tamás tanszékvezetô egyetemi tanárnyitotta meg a konferencia elôtt azt a színes, Faluépítészetcímû kiállítást, mely ötletszerû válogatást adott települé-seink jelenlegi építészeti értékeibôl, fejlesztési terveirôl,megvalósult példaértékû épületekrôl.

A konferenciának helyet adó Nagykovácsi község pol-gármestere, Pájer Árpád köszöntôje után Kemény Bertalan,a Falufejlesztési Társaság elnöke ismertette a társaság ter-veit, szándékait. Szólt a már említett lépéskényszerrôl, me-lyet a társasági tagok munkáikkal befolyásolni kívánnak.Nem csak a már jól mûködô, és az ország 400 településén367 falugondnokot foglalkoztató falugondnok hálózatsegítségével, hanem a bemutatkozó építésztagozat tanács-kozásával is.

A pénteki program további részében Miklóssy Endre,a KTM közigazgatási fôtanácsadójának elôadása hangzottel a Regionális fejlesztések kistérségi összefüggései címmel.A másfél órás elôadás bevezetôje volt a vacsora után követ-kezô baráti beszélgetésnek, melyet a Nagykovácsi PolgáriEgylet tagjai szerveztek. A házigazdák tudás-falu projekt-jétôl, a nyírségi bokortanyákig, az ôrségi aprófalvaktól azabaúji kistelepülésekig, az elmaradott térségektôl az agg-lomeráció túlzott növekedéséig szinte mindenrôl beszél-gettünk, vitáztunk, megalakítva az országhatáron belüli„testvér-falui” kapcsolatot.

A szombat délelôtti program több „példamutató” kis-elôadással, eset-tanulmánnyal folytatódott. Olyan kiste-lepülések, kistérségi társulások mutatkoztak be, amelyek-nek az elmúlt években sikerült épített környezetükön vál-toztatni, megôrizve hagyományos építészeti értékeiket.Ezekre a beszámolókra a települések gazdáit, az önkor-mányzatok vezetôit kértük fel. Elsô kézbôl hallhattuk gond-jaikat és sikereiket. Természetesen a közremûködô építészszakemberek kiegészítéseivel, együtt gondolkodva.

Elsôként Szôkéné Hajduk Andrea a Zalakar KistérségiTársulás vezetôje és Reischl Gábor építészmérnök ismer-tette közös munkájuk eredményeit. Hogyan tud a kistérségegy kedvezô kamatozású támogatási lehetôséggel élni, azépítész életmentô, gyors és szakszerû gyakorlati tanácsaiés tervei alapján?

Becker Leonóra, Palkonya polgármestere jóvoltából él-ményszerû képzeletbeli sétát tehettünk e kis baranyai köz-ségben a színes diaképek segítségével. Az önkormányzat általmegalkotott „mézes madzag-rendelet” és Dr. Tihanyi Csabamegyei fôépítész precíz irányítása eredményeként folyama-tosan megújuló téglakerítések, vakolatdíszek, tornácok mindtökéletes példái annak, hogyan lehet hasznosítani ahagyományos épített környezet védendô értékeit.

Nagyné Czanka Valéria a somogy-megyei Bányai Pano-ráma Egyesület nevében számolt be a Zselici-dombságfejlesztési programjáról, a gyönyörû természeti értékekkelrendelkezô eldugott kis falvak lehetôségeirôl. Miként leheta teljes ismeretlenségbôl az országos ismertségig eljutni,megôrizve az érintetlen táji, természeti szépségeket?

Miért fogad magának fôépítészt egy 200 fôs kis bakonyitelepülés ? Hogyan végzi tevékenységét a szakember egynehéz körülmények között élô, az elmúlt negyven évbenelsorvasztásra ítélt, szerepnélküli faluban? Ma, amikor azúj építési törvény hatályba lépése után e kis településekensorban szüntetik meg az elsôfokú építésügyi hatóságokat,szinte az utolsó írástudó embert is elveszítve, hogyan tuda helyi érdekek védelmében eredményesen közremûködnia fôépítész ? Ezekre a kérdesekre adott gyakorlati választKrizsán András, Pula község fôépítésze.

Mekkora egy átlagos magyar tanya? Szükség van-e atanyákra? – tette fel a kérdést Dr. Ónodi Gábor építészmér-nök az elmúlt év végén megrendezett tanya-pályázat alap-ján. Maguk a tanyasi emberek írták le, válaszolták meg akérdéseket. Beszámolóik alapján végzett tudományos fel-mérés eredményét ismertette a szakember, kiegészítve egytérségmenedzser, Markolt Endre munkájával.

Dr. Makovényi Ferenc öt aprófalu térségfejlesztô prog-ramjának eredményeit ismertette Abaújból. Trianon utánaz ország középsô részébôl a határvidékre sodródott zemp-léni kistelepülések mára már szinte mindenüket elvesz-tették. Nincs helyben munkahely, iskola, orvos, gyógyszer-

A FALUFEJLESZTÉSI TÁRSASÁGÉPÍTÉSZETI DOKUMENTUMAIBÓL

59

tár. Egyedül a hagyományosan jól mûködô görög katolikusegyház jelent együttmûködô partnert, segítséget. MagyarErzsébet, Baskó polgármesterasszonya várja és hívja a segí-tôkész embereket, tanácsaikat, ezekbe az érintetlen, gyö-nyörû hegyi falucskákba.

A délelôtti programot egy több éve jól mûködô kis-régió, a Tiszatér Társulás zárta. Beszámolójukban a társulástérségmenedzsere Nácsa Balázs mutatta be a kanyargó Ti-sza partján élô embereket, falvaikat, Tiszaeszlártól Egyek-ig. Vincze Attila kertépítô mérnök és Koszorú Lajos tele-pülésfejlesztô mérnök munkáikat ismertetve hangsúlyoz-ták, hogy a épített környezet védelme mellett kiemelt fon-tosságú a táji, természeti környezet védelme is.

Krizsán András

HELYZET VAN…

Úgy vélem – s ezt talán szükségtelen bizonygatnom ésindokolnom, számomra legalábbis kétségtelen –, hogyfalvaink többségében, úgymond: a „vidéken” helyzet van.Ezt a felismerést én, mint a Falufejlesztési Társaság elnökemorális kényszerként, fokozott cselekvésre való belsôkésztetésként élem meg. Ezért igencsak erôsen remélem,hogy erôinket, lehetôségeinket képesek is leszünk meg-többszörözni, ha Társaságunk ezentúl tagozatokba szer-vezôdve fejti ki tevékenységét. Itt köszönöm meg KrizsánAndrás barátunknak azt a lelkesedést és odaadást, szervezômunkát, amivel elsôként az építészeti tagozatot, gyakor-latilag ezzel a vándorgyûléssel elindította.

Bízom benne, lesz folytatás. Néhány gondolatot enged-jenek meg arról, milyen további tagozatokat szeretnénkelindítani:• Felmerült egy Helyi Gazdaság elnevezésû tagozat,melyben az otthoni munkavégzés különféle módozataitólkezdve a falusi ipar (pl. az élelmiszerfeldolgozás), a falusiturizmus, de a banki szolgáltatások faluközelbe hozása ishelyet kaphatna.• A mezôgazdasági termelés kérdéskörét sem elválasztaninem lehet a falu problémáitól, sem azonosítani nem lehetvelük. Remélem, hogy ez, a falu jövôje szempontjából talánlegfontosabb tagozat nem riad vissza a feladatok nagysá-gától, és lesz mondanivalója. Ebbena tagozatban kaphathelyet egyelôre a környezet. és természetvédelem kérdés-köre is.• Döbbenetesen keveset tudunk a mai faluról; azokról ahelyzetekrôl, lehetôségekrôl, problémákról, amelyekkelaz ott élô embereknek meg kell küzdeniük – ezenközbenisikereikrôl, kudarcaikról. El kellene indítani egy új faluku-tató mozgalmat. Nem szabad ezenközben beleesnünk abbaaz egyoldalúságba, amelybe a harmincas évek falukutatómozgalma esett, hogy tudniillik csakis s fôként a szegény-parasztság életét mutatta be. Ma legalább annyira szüksé-günk van a sikeres falvak, sikeres sorsok, biztató jelek,járható utak felmutatására, mint elöregedô falvaink, elszlö-mösödô tanyavilágunk problémáira, a napjainkban a végle-gesülés jegyezt mutató agrársivatag bemutatására.• Szûkösebb és tágasabb köreinkbôl remélhetôleg arra iskerülnek vállalkozó szellemek, hogy megalakulhasson a

kulturális település-animáció kistérségi szintre történôemelésével foglalkozó mûhely. Nem kívánunk ezzel atagozattal betörni a terület- és településfejlesztés piacára,inkább csak erôsíteni az ezen tevékenységben jelenleg igengyenge társadalmi-humán megközelítést.• Magam csökkenô energiáimat elsôsorban a falugondnokihálózat gondozásával szeretném hasznosítani. A közel 400településen mûködô falugondnoki szolgálat mûködéséttámogató segítôk száma 8-10 fô. Falugondnokok egyesü-lete 6-7 megyében mûködik. Sikerült beindítani egy hírle-velet számukra, és felmerült egy Országos FalugondnokSzövetség létrehozásának gondolata is. Nagyan remélem,hogy az 1990-ben kísérletként indult, a kisfalvakban„általános mindenesként” tevékenykedô falugondnokokegyszemélyes intézménye meg tud gyökerezni aprófalva-inkban, és arra is képes lesz, hogy a társaságunk most fel-sorolt tagozatainak mûhelyeiben kigondolt hasznos ötle-teket közvetítsék az általuk naponta bejárt falvak népe felé.

Be is fejezem. Ám hadd ismételjem meg: a falu, a vidékma olyan helyzetben van, hogy sokminden ott, és mostdôl el. S ebben a helyzetben a falunak elsôsorban emberre,és nem szakemberre van szüksége. Visszaköltözô és bete-lepülô fiatalokra, az ott lehetséges megélhetésre, jószán-dékú és értô külsô segítségre.

Kemény Bertalan

REGIONÁLIS FEJLESZTÉSEK KISTÉRSÉGIÖSSZEFÜGGÉSEI

Ha az ember valamit tisztázni akar, akkor legpraktikusabb,ha fölteszi vele kapcsolatosan a három alapkérdést: Hon-nan jöttünk? Hol vagyunk? Hová megyünk?

Ennek a tagolásnak megfelelôen próbálom a ma estihomálybogozást elindítani.

Honnan jöttünk?Ezzel kapcsolatban pedig J.W.Goethe Faustjából haddolvassak föl egy részletet:

Faust éppen megvakult – ez már vége felé van atörténetnek –, és a következô monológot mondja:

Mélységes-mély sötétség burkol engem,de fölragyog tisztán belsô napom:

mit elgondoltam, most be kell fejeznem,s a latban csak az Úr parancsa nyom.Haj, talpra szolgák! Bátran szárnyalóeszmémbôl hadd legyen boldog való.

Ásót, lapátot, és csákányt a kézbe!Amit kitûztem, hajtsátok ma végre.

Szigorú rend, vasszorgalomharcolja ki diadalom:

a legnagyobb mû végre kész lesz:egy ész elég ezernyi kézhez.

Az utópiát ennél tökéletesebben nem hallottammegfogalmazni.

60

Az utópia lényege, hogy a teremtô képességével felru-házott ember Istennek képzeli magát, úgy gondolja, hogyezt a világot mindenestül át kell alakítani, és csak én vagyokrá alkalmas a képességeimnél fogva, következésképpen,aki még rajtam kívül nyüzsög a világon, olyan helyzetbekell hozni, hogy hajtsa végre azt, amit ez a Nagy Én kitalált.

Ezernyi kéz majd megcsinálja, és a világ szép és boldoglesz.

Dióhéjban ez az utópia lényege.Ehhez egy alapvetô szerkezetelméleti dolog tartozik.

Úgy hívják az elméletben, hogy fa-gráf. Ez azt jelenti, hogyminden szereplô között csak kétirányú kapcsolat lehet-séges. Van egy fônököm és van egy beosztottam. A fônö-kömtôl átveszem az utasítást és a beosztottnak kiadom aparancsot. Így épül fel a hadsereg, mióta világ a világ.

Így épült fel a pártbizottság annak idején, ugyanezenelv alapján. Egy közelebbi példát mondok, így épült fel amagyar településhálózat 1971-tôl fogva. Ez a fa-gráf a dologsémája. Háború viseléséhez nagyon alkalmas struktúra,10.000 év óta alkalmazza az emberiség, de békeidôre, teháta civil élet szervezésére már kevésbé alkalmatos. Voltakép-pen az ebben lévô kontraproduktivitás okozta ennek arendszernek a végsô vereségét is. Kedvenc példámat, Ivánés a tehén históriáját hadd mondjam el. Él Szibériában Iván,aki eteti a tehenet. Dobja elé a szénát, a tehén megeszi.Jól elvannak. Aztán egyszer Iván észreveszi, hogy fogyat-kozik a széna. Ivánnak nincsen kompetenciája, hogy szénátadjon. Ír egy jelentést a fônökének, hogy fogyatkozik aszéna. A fônök azonnal ír a kolhoz vezetôségének, hogyfogy a széna, nem tudni mi lesz a tehénnel. Felkerül végüla dolog a tejipari miniszterhez. A miniszter bólogat, hogynagyon helyes, sürgôs intézkedés kell. Rá is írja az aktára,hogy széna kell a tehénnek. Visszamegy a minisztertôl afôosztályvezetôig, és lemegy a fôelôadóig, az elôadóig,az elôadó iktatja a levelet és megy a levél a szénaipariminisztériumba. (Nem viccelek; az ügy idején a Szov-jetunióban 178 darab ágazati minisztérium volt.) Illetvenem megy, mert elôbb a KGB megnézi, hogy nincs-e ben-ne valami rendszerellenes izgatás, vagy ehhez hasonló. AKGB azt csinál, amit akar, addig fekteti amíg jónak látja.Tegyük fel, hogy lelkiismeretes emberek vannak a KGB-nél. Átnézik egy pillanat alatt, nincs benne szovjetellenes-ség, mehet a másik minisztériumba. Nem akarom fárasztaniÖnöket, a másik miniszter is bólogat, kimegy az intézke-dés. Megkapja az Obkom megkapja a Rajkom, lemegy akolhoz vezetéséhez. Megkapja a brigádvezetô; utasítjaIvánt. Na, Iván, akkor szénát kell adni a tehénnek!

Na most, minden hivatalnok lelkiismeretesen tette adolgát. Úgy, hogy semmi csúszás nincs. De ez a folyamat,maximális lelkiismeretesség mellett, háromnegyed évigtartott. Két lehetôség van: A tehén már réges régen meg-döglött, mert elfogyott a széna. Ez ez egyik. A másik az,hogy Iván nem vette a lelkére, hogy a tehenet döglenihagyja, hanem stikában, feketén oda lökte neki a szénát.Iván bûnt követett el egyébként, mert felhatalmazás nélküla másik minisztérium vagyonát dézsmálta. Úgyhogy mégmegütheti a bokáját, de tegyük fel a másik lehetôséget,hogy félénk volt és nem merte etetni a tehenet. Akkor isbaj van, mert kijön a bizottság megnézni, hogy mitôl döglött

meg a tehén. Dehát az Ivánnak van bumázskája, és meg-mutatja, hogy ô idejében szólt, hogy nincs széna. Továbbmennek, a bizottság végigjárja ugyanezt az utat, aztán avégén a bizottság vezetôje széttárja kezét, hogy én nem isértem az egészet. Ilyen a világ, a tehenek élnek, élnek,aztán egyszercsak éhen döglenek. Valóban érthetetlen eza dolog. Nos, így mûködik ez a piramis a maga kifejlettformájában, és tulajdonképpen ettôl pusztult el a rendszer.Hogy a titkot leleplezzem: az egy ész, amely elég ezernyikézhez = Sztálin.

Ennek alapján épült fel a magyar településhálózat is.Nem akarok részletesen belemenni, csak a lesújtó végered-ményt közlöm. Ilyen módon ment az elosztás a település-hálózatba. Felülrôl jött a pénz, csorgott, csorgott szépenlefelé, a fôváros megkapta a felét, a maradéknak megint afelét a megyeszékhely. (Általában az atomfizikából ismertfelezési idôvel ment a dolog.)

A végén egy pár fillér jutott még a községeknek, méga mellékközségeknek is. Létrehozták a településhálózatnevû hierarchiát. Országos központ, aztán a felsôfokú köz-pont, aztán a középfokú, az alsófokú … futottak még, éshangyákat kéne emberek gyanánt a legaljára rajzolni azábrának. Most, hogy mi lett ennek a hierarchiának a vég-eredménye, ennek néhány számadatát olvasom föl.

Magyarországon a települések száma 3200 körül van.1965-ben, a folyamat elején helyi tanáccsal nem rendelke-zett a települések közül 330, 1985-ben 1556. Iskola nemvolt 1965-ben 78 településen, húsz évvel késôbb 924 tele-pülésen. Önálló termelôszövetkezet nem volt 1965-benkb. 200 településen, 20 évvel késôbb kb. 1800 településen.Sorba vehetnénk a körzeti orvostól az ÁFÉSZ-ekig mindent,még a plébániákat is mondhatnám, mert a kisfalvakbankülönféle okoknál fogva ezek is enyészetnek indultak. Ezvolt a folyamat egyik eredménye. A másik pedig a követ-kezô: Ez a fa-gráf csak úgy él és mûködik, hogy a horizon-tális kapcsolatokat kiiktatjuk belôle. Tehát, amikor mi a70-es évek legvégén vizsgálatot készítettünk a település-hálózatban, ennek az volt a lényege, hogy megnéztük afunkciós kapcsolatokat az egyes települések között (TSZ,tanács, orvos, meg mindenféle ellátási formáció). Ha voltegy mellékfalu, a székhelyközségben volt a tanácsa is, mega körzeti orvosa is, de a TSZ nem a székhelyközségbenvolt, akkor a térképre ezt lelkiismeretesen berajzoltuk azzala megjegyzéssel: Ez hiba, a hibát ki kell küszöbölni, mertzavarja a rendszert. Ugyanígy mûködött például a párt is.Ha én párttag voltam egy alapszervezetben, és a Józsi bará-tom is párttag volt, de egy másik alapszervezetben, mi ket-ten nem ülhettünk össze, hogy valami okos dolgot kitalál-junk, az már frakciózás lett volna. Én nem tehettem mást,mint hogy megmondtam a magam alapszervezetében,hogy milyen remek ötletem támadt. Vagy elfogadták, vagynem. Ha elfogadták, akkor fölterjesztették a vezetôségnek.De én, meg a Józsi barátom ebben a szisztémában soha azéletben nem jöhetünk össze. Ez egyébként a dolognak alényege is. Errôl szól Goethe idézett mondata: egy ész elégezernyi kézhez. Csak ne frakciózzanak, ne dumáljanak.Hajtsák végre az utasításokat, majd én megmondom, hogymit kell csinálni. Így mûködött ez a rendszer, és így alakultki végül az, ami kialakult.

61

Most áttérünk a jelenre. A kérdés tehát: Hol vagyunk?Nem akarok idôt vesztegetni rá, de az egész gazdasági

rendszer, az ipari telephelyek rendszere is ezen a logikánépült fel. Egy viszont tény. Abban a pillanatban, amikorkitör a grimbusz, tehát gazdasági pangás támad, a termelésvisszafogása, akkor a telephely az elsô, amit kidobnak azablakon. A magyar vidéki ipar a fa-gráfnak megfelelôenépült föl telephelyi rendszerben, és a 90-es rendszerát-menet környékén, amikor az ipari értékesítés válsággalküzdött, akkor szétdurrant az egész, a telephelyi rendszerösszeomlott, és kiderült a következô: Egy kisvárosbanegymás mellett van hat- vagy nyolcféle telephely. Ezeknekannyi közük van egymáshoz, hogy legfeljebb a portásokreggel köszönnek. Mert mindegyik telephely a maga buda-pesti anyavállalatától függ. Most ezek a vertikális kapcsokszéthullottak, és horizontális kapcsolatok nincsenek. Mertaz szigorúan tilos volt az egész idôszak alatt. Ami történik,azt nevezzük atomizációnak. Azok a kényszerkapcsolatok,amik olyanok voltak amilyenek, szétdurrantak, és nemmaradt helyettük semmi. Ugyanilyen módon mentek széta TSZ-ek és az a kényszerintegrációs gazdasági forma, amita TSZ-ek csináltak a kisgazdaságok ellátásában és értékesí-tésének a szervezésében. Nem maradt helyette semmi.Ugyanez történt a munkavállalókkal. A munkavállalók két-lakiak voltak, gyárba ingáztak. Egymáshoz semmi közüknem volt, mert az egyik Budapestre ment, a másik Székes-fehérvárra, a harmadik Tatabányára. Legfeljebb szombateste a kocsmában futottak össze egy pillanatra, de egyéb-ként semmi közük nem volt egymáshoz. Hát így ment széta helyi társadalom. A helyi értelmiség olyan módon esettszét, hogy ebben a piramisban felfelé esnek a testek. Hatehát én egy tehetséges mérnök vagyok egy vidéki vállalat-nál, akit megbecsülnek a fônökei, akkor elôbb vagy utóbbkineveznek egy magasabb pozícióba, fizetéssel és feladat-tal. Az én kinevezésem a település számára veszteség, mertmagasabbra csak úgy kerülhetek, hogy elköltözöm a me-gyeszékhelyre, a törzsvállalathoz. Ennek az egyszerû logi-kának a mentén fejezôdött le a vidéki értelmiség. Ilyenmódon ez is hozzásegített a helyi társadalom dezorganizá-lásához. Végeredményképpen ezeknek a mechanizmusok-nak a mentén tökéletesen összeomlott a helyi piac és helyikommunikációs rendszer. Létrejött egy olyan struktúra,amiben voltaképpen senki nem találkozik senkivel. Egyilyen pillanatban érte Magyarországot a rendszerváltás. Az,hogy így nézünk ki, ahogy kinézünk, annak ehhez a struk-túrához alapvetô köze van.

Hadd mondjak még valamit. Ez a gazdaság most át-épülôben és állítólag emelkedôben van, de egyvalamittudomásul kell venni. Kétségtelen, hogy ez az új gazdaságiátalakulás új függésrendszert jelent, a centrumok és aperifériák ebben a rendszerben újból kialakulnak, és ez akialakulás még rosszabb lesz, mint az eddigi volt, ha nemtörténik valami. Rosszabb, mert az új világgazdasági integ-ráció még a munkaerôt sem igényli.

A szocializmusról sok rosszat el lehet mondani, de leg-alább annyi elônye volt, hogy szüksége volt munkaerôre.Ne menjünk bele, hogy miért. Nem nagyon fizették meg,az igaz, de nem illett, vagy nem volt valódi érdek kitenniaz utcára; ha éhbérért is, az ember ott maradhatott.

Átalakulásunk a világgazdaság törvényei szerint foly-tatódik. Büszkeségünk, az évek óta tartó magyar export-többlet jó fele tucatnyi nemzetközi nagyvállalat nevéhezfûzõdik, ezek kb. 200.000 embert foglalkoztatnak. Olyanmunkán, amin annak elõtte több, mint egymillió emberdolgozott. Nem akarom jónak mondani, amikor egymillióember dolgozik olyan munkán, amit kétszázezer is el tudlátni, de egyet vegyünk figyelembe: ennek a gazdaságirendszernek a számára nyolcszázezer munkavállaló fölös-leges. Így lett Magyarország az egymillió vállalkozó orszá-ga; amikor ezt egyszer elmondtam Skóciában, csak hüle-deztek, a skótok egy százaléka hajlandó vállalkozni. Lees-tek a székrôl az elképedéstôl. Igaz, nem részleteztem, mifé-le vállalkozók ezek.

Állambácsi azt mondta:, ez van, találjátok ki, mit akar-tok csinálni. Sajnálom, innentôl fogva érvényes a piac. Eb-bôl csak annyit akarok kihozni, hogy valóban ki kell talál-nunk valamit, amíg ezt a fajta kényszerintegrációt a sajátigényeink szerint kibôvítjük, mert ez egymagában a sla-masztikából minket nem fog kihúzni. Ne bízzunk mindentarra a világpiacra, amely oly kevés érdeklôdést mutat a misaját problémáink iránt.

Még valamit megmutatnék a helyzetünket illetôen. Vanegy nagyszabású térségegyenlôtlenség is Magyarországon.Valamennyien tudjuk, hogy gyorsan fejlôdik a fôváros tér-sége, Észak-Dunántúl, a nyugati határszél. Viszonylag élet-képes a Duna-Tisza köze. De ahogy kelet felé megyünk,egyre reménytelenebbé válik a helyzet. Ez már a nyolc-vanas években látható volt, ám hiába figyelmeztettünkbárkit is, mindenki eleresztette a füle mellett. Azért enneka rendszernek az összeomlása legalább annyi jót hozott,hogy szembe lehet nézni a problémákkal, és el lehet tûnôd-ni azon, hogy mi az ördögöt kezdjünk velük, miképp lehetsegíteni. Ilyen vonatkozásban lép a képbe az Európai Unióa maga kiegyenlítô programjaival. A kontinens fejlettségikülönbségeit nézve nagyon érdekes az a térkép, amelyethetven évvel ezelôtt Prinz Gyula szerkesztett; a háromszög-gel bejelölt terület az, ami történelmi távlatban legfejlettebbEurópában. Egy pici pöttyöt tettem Prinz Gyula ábrájára.Hogy ez a pötty mit jelent, Brüsszelt, Strassbourgot, vagyAachent, Nagy Károly hajdani székvárosát, mert az is ottvan, lehet találgatni. Egy évezred egy ilyen fejlettség-tér-

62

képnek meg se kottyan. Még egy érdekesség, Prinz Gyulaövezetei kettészelik Magyarországot. Más övezetbe tartozika Dunántúl és az Alföld. Tôlünk keletre meg az európaikultúrkör határa, onnantól kezdve már a bizánci kultúrkörkezdôdik. Tanulság, hogy a centrum és periféria-viszonyokhihetetlenül stabilak. Kiegyenlítôdés van ugyan, de egyújabb egyenlôtlenségi dimenzióban a centrum ismét csakcentrum marad. És ha a periféria fejlôdik is valamiben,nem az számít, hanem valami más. Száz évvel ezelôtt avasút számított sokat, majd az autópálya-ellátottság, mostazt hiszem, az internet kapcsolatok azok, amikkel e fejlett-séget mérni lehet. A centrum a maga pozíció-elônyét alighaveszíti el, csak teljes összeomlás után. Nagy Károly császáróta ott van Európa virtuális centruma, ahová rajzoltam.

Európában végül is kitalálták azt, hogy nem lehet egy-séges kontinenst csinálni, ha túlságosan nagy egyenlôt-lenségek vannak, mert így mind a tôke, mind a munkaerôelmozdul a fejlettebb térségek felé, a Rajna vidékére is.Erre találták ki a kiegyenlítô módszereket, s ha Unió-tagokleszünk, reményeink szerint fognak mûködni nálunk is.

És mi, mint tudjuk, Európába megyünk.Magyarországon is egyenlôtlenségek vannak, a rend-

szerek ezeknek az egyenlôtlenségeknek a kiegyenlítésérevalók. Mikor a 90-es években megindult a hosszú menete-lés Európa felé, akkor megpróbáltuk átvenni ezeket. A do-log eredménye Magyarország területfejlesztési intézményirendszere. A megértéséhez el kell mondanom néhányalapelvet.

Az elsô és legfontosabb alapelvet úgy mondják, hogyszubszidiaritás. Ez a szó a középkori egyházfilozófiábólszármazik, annyit jelent, hogy segítséget nyújtani. Az 1931-es Quadragesimo anno pápai enciklika szerint a természetrendjének megkárosítása, ha egy emberi közösségtôl elvo-nunk olyan feladatokat, amelyeket ô is el tudna látni, ésegy magasabbrendû közösségre ruházzuk rá ezeket. Erreaz alapelvre épül föl az egész rendszer, tehát a feladatokatúgy célszerû, úgy hatékony és a természet rendjének úgymegfelelô megoldani, hogy az embercsoportok a sajátszintjüknek megfelelô feladatokat maguk tudják megol-dani. Egy ész elég ezernyi kézhez – ennek az antitézise.

Ahhoz, hogy ez az alapelv érvényesülni tudjon, a szin-teket pontosan meg kell határozni. Milyen szintek azok,ahol különféle problémák jelentkezhetnek? Mondjuk ahonvédelmet csak országos szinten lehet megszervezni,egy autópálya-programot is csak országos szinten lehetkidolgozni, ezzel szemben például a szervezett szemét-gyûjtést célszerû települési szinten megoldani, nagy bajlenne, hogyha egy központ foglalkozna ezzel a problé-mával. Ilyen módon létre lehet hozni a szinteket, melyek-nek megvan a jól körülhatárolt feladatkörük. Hogy a rend-szer megfelelôen mûködjön, az kell, hogy a szintek auto-nómak legyenek. Mindegyik szintnek legyen joga, hogy asaját maga ügyeit intézze. A követelmény az, hogy ez nemválhat anarchikussá, tehát valamiben hierarchia kell, hogylegyen a szintek között, jól körülhatárolt keretek között. Afelsô szintnek joga van diszponálni az alsó szint fölött. Azországgyûlésnek joga van törvényeket hozni, melyek köte-lezôk minden magyar állampolgárra. Így mûködik ez adolog, de ennek van egy másik feltétele is, az alsóbb szint-

nek legyen módja képviselni az érdekeit a felsõbb szintûdöntéshozatalban. Ennek megfelelõen jött létre ez a rend-szer, melynek három kardinális pillére van, mivelhogy aképviseleti demokrácia az alapelve az egésznek. A felsõszint a parlament, a középszint a megye, az alsó szint atelepülés. A három fõ szint között van két közbensõ koordi-natív szint. A megye és az országos szint között a régió, amegye és a település között pedig a kistérségi fejlesztõtársulás.

A következô lényeges viszony a partnerségi elv, állí-tólag a skótok találták ki. A fejlesztési terveket nem szabadkizárólag a választott köztesterületekre bízni, mert a hivatalgazdaságilag nem igazán hatékony. A gazdasági szerep-lôknek meg nyilván maguk felé hajlik a keze, és ezért köz-pénzekkel közvetlenül nem rendelkezhetnek.

A teljesség kedvéért: három tervezési mûfaj van, a ren-dezési terv, a fejlesztési koncepció és a fejlesztési program.

Ez a fejlesztési program is európai találmány. Abbólszármazik, hogy az Európai Unió irdatlan sok pénzt költöttmindenféle fejlesztésre, de ennek nagyon kevés ténylegeseredménye volt. A program azt jelenti, hogy nem egyesprojekteket kell finanaszírozni, hanem olyan összefüggôakciósort, amely megpróbálja a dolog elejét, közepét ésvégét megmutatni, várható eredménnyel kecsegtet, és pró-báljuk úgy megtervezni, hogy lemérhetô haszna legyen.

A sarokpontokra hívnám föl a figyelmet. Ha példáulhazánk infrastruktúra-fejlesztését kell megtervezni, a lénye-ge az, hogy az ország ebbe invesztál x milliárdot, s ha elégügyesek vagyunk, a dolog vége gazdasági élénkülés lesz,az élénkülésbôl pedig újabb igények és újabb forrásokkeletkeznek. Végül is visszatáplálódik a pénz, és így afolyamat önállóvá válik. Ennek az lesz a mércéje, hogy amegvalósulásával sikerült például az Alföldön a GDP-t 5%-kal fejleszteni. Ilyen típusú kontrollok vannak a dolog-ban és igazából ez gazdaságfejlesztés, mert a gazdaságonkeresztül mérôdik le az eredmény. Valóságban gazdaságés társadalomfejlesztés együtt, mert ahhoz, hogy ez a rend-szer ilyen módon mûködôképessé váljék, egyúttal a tár-sadalmi kooperációnak is épülnie kell. Voltaképpen az iga-zán hatékony közpénzfelhasználás az, amikor a dologbana szervezô tôke szerepét tudja játszani. A konkrét eset,amit vázlatszinten kidolgoztunk, a Duna-Tisza közi vízpót-lás rendszerterve. Ismerjük a problémát, kiszáradás elôttáll a térség, ám intenzív kertkultúrák vannak itt. A folyamatpillanatnyilag önemésztô, mert egyre mélyebbre fúrnak,a talajvízszint egyre mélyebbre süllyed, már szét is szakadta rétegvíz meg a talajvíz, csak tevéket lehet majd a Kiskun-ságon tenyészteni, ha így megy tovább. Lehet segíteni avíz pótlásával túlnyomórészt a Dunából – valamilyen öntö-zôberendezés segítségével. Ezt kétféleképpen lehet meg-oldani, lehet csinálni egy állami óriásberuházást, építünkegy Duna-Tisza csatornát, hajózhatóvá is tesszük, hatalmasöntözômûveket betonból, ahogy illik; attól tartok, a Dunaösszes vize nem lenne elég egy ilyen öntözôrendszerhezés az ország összes pénze sem. Mindenesetre egy technika,amivel meg lehet oldani a problémát. A másik technikameg a következô: Nem öntözésrôl van szó, hanem vízgaz-dálkodásról. Kezdjük azzal, hogy az összes meglévô vizetfelmérjük, mi van, hol van, mennyi van, hogy lehetne meg-

63

tartani, visszatartani. A szennyvizeket hasznosítani, az ivó-vizet optimálisan visszaforgatni, hogyan lehet az árkokat,öntözômûveket, tavakat rendszerbe állítani … és fôképpenmennyibe fog kerülni. Hát ezt már csak a termelô tudjamegmondani, Józsi bácsi, aki fóliás zöldséget termel, hogyneki mennyire éri meg ez a dolog. Tudniillik, ha nem érimeg fóliás zöldséget ilyen áron termelni, akkor találjon kivalami mást. Van két különbözô példa erre: az izraeli ésalgériai öntözési stratégia. Mindkettô narancsot akart ter-melni. Az egyik siker; az izraeli. A másik abszolút kudarc;az algériai. Izraelben a piacból indultak ki. A gazdák kaptakinduló tôkét, kamatszubvenciót, stb. de hozzák ki maguka piacon a hasznot, mert egyébként sorry. Algéria, amikoraz olajat fölfedezték, abból indult ki, hogy van olaj, vanpénz dögivel, essünk neki az öntözésnek, a zsidóknak ismilyen jól sikerült. Csakhogy a piacot nem kalkulálták bele.Az algériai sivatagöntözés monumentális kudarc. A mostanielképesztô szociális problémák és politikai katasztrófa oka:ez a kváziszocialista rendszer csôdbe juttatta az országot.

Visszatérve a mi dolgainkra: a szubszidiaritás elve úgyszól, hogy oldja meg minden közösség a maga problémáit,amit meg tud oldani, ezzel szemben a központi hatalomköteles subsidium affere, tehát segítséget nyújtani hozzá.Gyakorlatilag úgy mûködik, hogy a központi hatalom (par-lament, kormány) megállapítja azokat a célokat, melyekegy adott idôszakban a legfontosabbak az ország számára,a fô problémákat, amelyeket jó lenne megoldani, megálla-pítja, hogy kb. milyen források vannak a problémák meg-oldására. Ezeket a forrásokat aztán pályázat alapján igény-be lehet venni, az állam ül és malmozik, a továbbiakban afejlesztést a különbözô alacsonyabb szintû szervezôdésekkell, hogy megcsinálják. Ôk ismerik a maguk problémájátés képesek ezt a fejlesztést maguk megoldani.

Azokon a fô problémákon, amik Magyarországon van-nak, tehát a helyi fejlesztéseken át kell valamilyen módonmegoldani ôket. Csak címszavakban akarok végigfutni,hogy érzékeljék a dolognak a komplexitását. Ide tartoznaka kapcsolatok, az infrastruktúra fejlesztései, tehát úthálózat,telefonhálózat, ide tartoznak a különbözô emberi ellátás-rendszerek fejlesztései, a lakossági vízellátás, vagy a humáninfrastuktúrának a különbözô feladatai, ide tartozik a mun-kanélküliség kezelése. Egyebek között közmunkaprogra-mokat ír ki a kormányzat, amiket meg lehet pályázni, mun-kanélküliek foglalkoztatására. Tudniillik ez a fajta szociálisjóléti állam, amibe elég bátor módon megpróbáltunk bele-ugrani a 90-es rendszerátmenetkor, a sokkal gazdagabbnyugaton is lényegében csôdbe került. Ráadásul énszerin-tem az a jóléti állam, amelyben engem életem végéig mun-kanélküli segélyen eltartanak, nemcsak gazdságilag rossz,hanem emberileg is. Tudniillik ha engem eltartanak munkanélkül, akkor én ezen a földön felesleges vagyok. Nememberséges rendszer a jóléti állam, ennél okosabbat kénekitalálni – azért vagyunk a földön emberek, hogy valamidolgunk legyen. Ezt kell valahogy kitalálni. Munkanélkülisegély helyett közmunkaprogramok, ez például már egylépés ebbe az irányba. Hogy az emberek ne tekintsék fölös-legesnek a saját létezésüket. A világgazdaság szempontjá-ból egyébként ez lehet értelmetlenség. De a világgazdaságszempontjából értelmetlen az ember létezése is. Ha 200

ezer ember meg tudja termelni amit elôtte egymillió, akkor800 ezer ember minek. Nem egészen vicc, amit mondok,Amerikában már van egy mozgalom, amely felvetette azt,hogy a földkerekségen élôk kétharmada fölösleges, és va-lamit kéne csinálni velük. Hát Auschwitz óta tudjuk, mi eza valami, amit csinálni kéne. Mondhatják, hogy ez komoly-talan, bár amerikai szenátor áll a mozgalom élén, de a ná-cizmust is komolytalannak mondták a húszas évek elején.Érdemes azért oldafigyelni az ilyen dolgokra; ha egy politi-kai mozgalom az emberiség kétharmadát fölöslegesnekdeklarálja.

A mi filozófiánk szerint nem fölöslegesek, viszont két-ségtelen, hogy gondoskodni kell azokról a lehetôségekrôl,ahol megkereshetik a helyüket az emberi életben. Ide tar-tozik a vállalkozásépítés, vállalkozásfejlesztés is, tulajdon-képpen ez is a foglalkozáspolitikát szolgálja. Ide tartozika környezetvédelem, környezetgazdálkodás. Ôsszel a par-lament elfogadott egy nagyon komoly, elôremutató XXI.századi programot, a Nemzeti Környezetvédelmi Progra-mot, amely már érvényes, a következô évtized közepéigkell végrehajtani. Ennek a programnak van egy listája, mikazok a tényleges feladatok, amelyeket a magyar környe-zetvédelemnek meg kell oldania. Ezt a listát a minap átnéz-tem, hogy mik azok a feladatok, melyet helyi szinten, me-gyei, vagy települési önkormányzati szinten kell megol-dani. Levegôtisztaság-védelem, vízvédelem, földvédelem,települési környezetvédelem, egészségügyi vonatkozások,épített környezetvédelem, tájvédelem. Ha a helyi önkor-mányzat nem készül fel ezeknek a feladatoknak a megol-dására, nem lesznek megoldva. Feladat van bôségesen,csak ki kell találni, milyen logika szerint oldhatók meg.

Visszatérve Sztálin elvtársra, annak a rendszernek azvolt a lényege, hogy atomizálni a társadalmat, és szétszab-dalni, egy felülrôl függô rendszer szerint a társadalom min-den egyes tagját. Elvileg nagyon egyszerû amit csinálnikell: ennek pont a fordítottja. Magyarul: integrálni kell atársadalmat, helyi társadalom formájában, ezt a gazdaságszámára úgy mondjuk, hogy ki kell építeni a helyi piacokat.Ez nemcsak árupiacot jelent, bár az is kell, hogy a kenyeretpéldául ne központilag hordják ki. Ha mondjuk Kecske-métrôl szállítják ki a tejet Mórahalomra naponta, azt a tejet,amit begyûjtöttek valahonnan; a mórahalmi tejtermelôkpedig leadják fillérekért a tejet, és a fogyasztók nagy pén-zen megvásárolják – ez így nem megy. A tejellátást teháthelyileg célszerû szervezni, ezt jelentené a lokális piac ki-építése. Csak a példa kedvéért hoztam föl. Még fontosabbvolna az, hogy létrejöjjön a helyi munkaerôpiac, ez az óriásiingázás (Magyarországon több, mint egymillió ember ingá-zott már a folyamat végén), ez mindenképpen egészség-telen, gazdságtalan is volt. Sokkal normálisabb volna, haa lakóhely közelében foglalkoztatnák az embereket. Eztjelenti a helyi munkaerôpiac létrejötte. Aztán a helyi tôke-piac, helyi infrastukrúra és információ, az információ rend-kívül lényeges, mert Magyarország ma elsôsorban nemtôkehiányban, hanem információhiányban szenved.

Ez részben mesterségesen is jött létre, a rendszerát-menet haszonélvezôi önérdekbôl hoztak létre információ-fogyatkozást, de részben persze ez az atomizációnak islogikus következménye. A madzagok elvágása, errôl szólt

64

a történet mindig. És a különbözô szolgáltatások, keres-kedelem, szintén a helyi piacok kialakítását igényli.

Vessünk egy pillantást a települések ügyére. A telepü-lés mûködtetésével kapcsolatban háromféle funkció külö-níthetô el, a településrendezési, a fejlesztés és az üzemel-tetés. Az üzemeltetés adott szinten ugyanazon a költségenfolyik, a fejlettebb településeknek magasabb a fajlagos üze-melési költsége, a kevésbé fejletteké alacsonyabb. Amígaz üzemeltetés szintje nem változik meg, az üzemeltetésáltal termelt érték változatlan. A rendezés képes arra, hogylátszólag befektetés nélkül új értékeket hozzon létre egypillanat leforgása alatt, nem kell hozzá más, mint egy ren-dezési tervet csinálni. Szemléltetô példán: van egy kukori-caföld, amit kimérek építési teleknek, akkor a földnek azértéke négyszögölenként párszáz forintról pár ezer forintraváltozik, pusztán attól a ténytôl, hogy rendezési tervet csi-náltam, és a köztestület jóváhagyta. Persze nem ilyen egy-szerû a dolog, nem önmagában azért megy föl a telek érté-ke, mert papír van róla, hogy építési telek, hanem mertvan építési szándék, melynek telekre van szüksége. Értéketvalójában a fejlesztés növel. A rendezés onnan kapja amaga értékét, hogy fejlesztek, és ez a fejlesztés a magaterületi igényével a terület számára is értéket közvetít.Ezeknek a rendszerében kell gondolkozni a településfej-lesztônek. Egyvalamire hívnám fel a figyelmet. Az üze-meltetés színvonalánál nagyon fontos a fizetôképes keres-let. Nem célszerû egy település üzemeltetési szintjét a fize-tôképes kereslet fölé emelni, mert abból bajok lehetnek.Addig, amíg mindez az államé volt, ez nem látszott, demost már igen: deficit és mûködésképtelenség. Pillanat-nyilag szabályozás nincs, az emberek agyát még nem jártaát eléggé az új helyzet.

Ennek a falvakat illetôen van egy fájdalmas oldala:Meggyesi Tamás beszélt arról, hogy az ember falun ottho-nosabban érzi magát, mint a kaotikus városokban. Ezt sze-retném kiegészíteni, a falu és a város közötti különbségetúgy megfogalmazva, hogy a város az a hely, amely az em-ber és az ember közötti kapcsolatot próbálja biztosítani, afalu az a hely, amely az ember és a természet közötti kap-csolatot. Ez a kardinális különbség a két településfogalomközött. Nyilvánvaló, hogy a városban mindig benne fog-laltatik a káosz lehetosége, a városban tapasztalható építésiés városépítészeti káosz. Ez nem egyéb, mint az ember ésember közötti kapcsolat térbeli megnyilvánulása. A falu,amíg békén hagyják, addig nem kaotikus, a kapcsolatát atermészettel mindig harmonikusan fogja kialakítani úgy,ahogy neki megfelel. De abban a pillanatban, amikor afalu már nem falu, hanem a város szatellitje, baj van. Holló-kô-ófalu méltán nagyhírû az egységes településképpel, delátta-e már valaki, hogyan néz ki Hollókô-újfalu? A legna-gyobb baj nem is az, hogy az ófalu skanzenné változott,és az újfaluban laknak, hanem hogy az újfaluban még azírmagja sem létezik az ófalunak. Aki itt házat épített, hátatfordított az ófalunak és megcsinálta a kockaházat. A kap-csolat teljesen megszakadt, Hollókô-ófalu a természethezfûzô kapcsolatok kedves monumentuma, Újfalu nemegyéb, mint a városi kultúra falura szakadt szatellitje. Ottingázók laknak, akik a városi kultúra hordalékát levitték amaguk falujába, és dezintegrálták a falu településképét is,

de ez csak a társadalomkép megfelelôje. Szétesett, leépü-lôben lévô társadalom él a világörökség-falu árnyékában.

Egy lényeges pontra hívom fel végül a figyelmet. Be-széltünk a helyi piacról, de a helyi piachoz egy településtúlságosan kicsi és sérülékeny egység. Településen belülmeg lehet oldani bizonyos problémákat, vízvezetékeket,útburkolást, de helyi piacot kiépíteni biztosan nem lehet atelepülések 99 %-ában. Nagyobb városok képesek, talánSzékesfehérvár, hogy helyi piacot szervezzen egymagábanis. A településeknek tehát társulniuk, szövetkezniük kell,a törvény ezeket próbálta biztosítani kistérségi fejlesztésitársulások formájában. Ezek önkéntes szervezôdések, tulaj-donképpen az kellene, hogy a szomszédos településekismerjék fel a maguk közös érdekét, és ezen érdekekmentén próbáljanak meg közös akcióprogramot csinálni.

Volt pár éve egy hamvába holt kísérlet a falusi üdülésmeghonosítására, katalógust adtak ki, és némi szerénydíjazás ellenében, akinek volt kiadó falusi szobája, beirat-kozott a katalógusba. Zöldség volt, mert így nem lehetfalusi üdülést csinálni. Ahhoz, hogy egy térség vonzóválegyen, produkció kell, összefüggésrendszer. Van egy kol-légám, aki évek óta vacakol azzal, hogy mit tudna csinálniMagyarország termálvízkincsével, hogy lehetne idecsalo-gatni a turistákat. Egy másik azzal foglalkozik, hogyanlehetne a lovaglást meghonosítani. A harmadik a folyópartifürdést, azt sem lehet megcsinálni, falusi kastélyok felhasz-nálását sem lehet. De ha van egy kistérség, ahol lehet csi-nálni lovaspályát, golfpályát, lehet nyitni termálfürdôt, van-nak megfelelô házak a falusi üdülésre, össze kell rakni ésaz egészbôl egy üdülés-idegenforgalmi programot csinálni.De hogyha mindezt nem rakjuk össze, külön-külön biztos,hogy mindegyik bedöglik. Csak példának szántam arra,hogy mi a fejlesztési program. Nyilvánvaló, hogy ilyenprogramokat egy település nem csinálhat meg, egy falukülönösképpen nem.

De nyilvánvaló, hogy ehhez már térségi integrációkkellenek, vagy az a fajta ellátó és értékesítô szövetkezés,ami olyannyira szükséges lenne falusi kistermelôknek. Egyilyen dán típusú szövetkezet térségi alapon tudná az ellá-tását is megszervezni. Gondolhatunk a régi magyar Han-gyára, ezek mind térségi alapon szervezôdtek. De a pénzekfelhasználásában is nagyon elônyös lehet az együttmûkö-dés. Kialakult egy szisztéma, a települések újra építettekiskolákat, tornatermeket koordinálatlanul, belátható idonbelül bizonyos dolgok hiányozni fognak, másból meg túlkí-nálat lesz. Sokkal ésszerûbb lenne, ha a szomszédos telepü-lések összehangolnák, hogy melyik mit fejleszt. Nemördöngösség ez, közös érdekek mentén ki lehet alakítani:egyik helyen iskolaközpont lenne, másutt idegenforgalmiinformációs iroda, a harmadik helyen vendéglátóipari fej-lesztés és így tovább.

Térségen belül, koordináltan sokkal hatékonyabbanlehetne kihasználni a pénzt, fôképpen társadalomszerve-zésre és a munkanélküliség megoldására. Azok a közpén-zek, amik egy ilyen térségfejlesztésre mennek, igazábólakkor válnak hatékonnyá és akkor érik el a maguk célját,ha ezt a fajta integrációt, ezt a fajta szervezettséget egy-egy térség számára meg tudják valósítani. Láthatják, hogyezt központilag csinálni nem lehet, csak a helyi társadalom

65

maga tudja, hogyha tudja a maga számára eszközölni. Alegfontosabb szakmai problémának most azt tartjuk, hogyezt a programelvû fejlesztést, amit bemutatni próbáltam,Magyarország minden térségében minél hamarabb meg-valósíthassuk.

Miklóssy Endre

FALUSI TURIZMUS ÜRÜGYÉN FALUFEJLESZTÉS

A kérdés: hogyan adhatunk tanácsot a falvakban élôknek.Akiknek pénzük nincs, de van munkaerejük, portájuk ta-nyájuk, bontott és talált anyaguk, némi építési tapasztala-tuk és fejleszteni akarják házukat, gazdasági épületeiket,hogy jobb híján vendégeket fogadjanak nyáron, majd talánôsszel-tavasszal és télen is. Az építész és ezek az embereknemigen találnak egymásra; közvetítôre van szükség, akiismeri ôket, aki felkutatja a cselekedni szándékozókat, akimegszervezi a találkozást, és némi pénzt szerez mindezekmûködtetésére.

A ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulás 1995-tôl kom-plex térségfejlesztési munkát indított el a falusi turizmusmegteremtése érdekében. A munka kezdetén téli kurzuskeretében oktatást szervezett a leendô vendéglátóknak.

A hallgatók elôadások keretében ismerhették meg avendéglátás környezeti-építészeti feltételeit, a vendéglátásmindennapi gyakorlatát, a piackutatást. A téli elméleti okta-tás után nyári szaktanácsadó napok keretében került sor akonkrét építészeti feladatok megbeszélésére. Az építész-csapat: vezetô építész tanár és egyetemisták a ZalA-KAR szer-vezésében kialakított menetrend szerint látogatták meg acsaládokat. Egy-egy tanácsadás maximum 2 óra alatt zajlottle, amiben benne foglaltatott az elképzelt építési-fejlesztésiszándék meghallgatása, a terület felmérése, a javaslat írásos-rajzos elkészítése és az így elkészült „jegyzôkönyvek” hite-lesítése az építtetô és a szaktanácsadást végzô csoport vezetôjeáltal. A jegyzôkönyv dokumentum, hiszen ez igazolja, hogyaz építtetô jogosult igénybevenni a ZalA-KAR által nyújtotthiteljellegû anyagi támogatást (amit a ZalA-KAR pályázat útjánnyert el) azzal a feltétellel hogy a szaktanácsadásban javasoltépítészeti megoldások szerint cselekszik.

1997 ôszén került sor a szaktanácsadó munka ellenõr-zésére. A 24 építési helyszínt végigjárva megállapítható,hogy a pályázók, építtetôk többsége a szaktanácsadás sze-rint használta fel a pénzét, de többen a vállalt határidôtsajnos nem tudták teljesíteni. Az ellenôrzésnek éppen azis volt a célja, hogy az idôközben felmerült problémákonsegítsen, illetve egy-két esetben a tanácsadással ellentétesmegvalósítást, vagy esetleges nem teljesítést minden részt-vevônek elküldve nyilvánosságra hozza és dokumentálja.Különösen az ellenôrzés fázisban szükséges a külsô – füg-getlen – nehezen megkérdõjelezhetô szakember, aki aszaktanácsadás folyamata révén minden résztvevôt ismer,de „messzirôl jött ember” lévén elfogulatlannak tekinthetô.

Mindenfajta bürokratikus retorziónál hatásosabb aszemélyes megmérettetés és a kis közösségekben rejlô er-kölcsi-közösségi erô.

A munka folyamatos; 1997 nyarán hasonló szaktanács-adás folyt a térség településeinek külterületein: a hegyben,

ahol a szôlô- és borkultúra környezetét kell alkalmassátenni a vendéglátás számára. A zalai borösvényen a régipincéket, présházakat kell helyreállítani, az elmúlt évtize-dekben épített ún. zártkerti korszak embereknek nemigenmegfelelô építményeit rehabilitálni.

dr. Reischl Gábor

TANYÁK

Sok szó esik a vidékfejlesztésrôl az EU- kompatibilitás, azországtérképeken feltüntethetô, KSH körzetekre aggregáltválságjelenségek kapcsán. Kevés szó esik azonban azokrólaz értékekrôl, amik a vidékiség, extenzivitás, perifériálisfekvés elônyeit jelentik, az ott élhetô élet kultúrájáról, me-lyek végsô soron célt és értelmet kellene, hogy adjanak afejlesztéseknek, azt eredményezve, hogy a vidékiség, avidék a fejlesztések dacára meg tudja ôrizni autonómiáját,értékeit, vonzerejét.

A magyar vidék egyik igen karakteres tája az alfölditanyavilág, melynek megítélése, támogatottsága történelmefolytán talán sohasem volt egyértelmû és problémamentes.Fejlesztési igényei, lehetôségei miatt azonban ma is, éppena vidékfejlesztés keretei között foglalkozni kell vele.

1997 év elején kettônk ötlete alapján a Környezetvé-delmi és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a Föld-mûvelésügyi Minisztérium támogatásával kiírásra került aTanyák értékei címû, tanyasiaknak szánt pályázat az alföldimegyék területére vonatkozóan. A pályázat célja az volt,hogy a tanyasiak maguk – mint a tanyakérdésben legilleté-kesebbek – mondhassák el, dokumentálhassák azt, hogymilyenek a tanyáik, miért szeretnek ott élni, hogyan képze-lik jövojüket. A pályázat egyértelmûen sikeres volt.

A beküldött dokumentációk anyagának kiadványkéntvaló megjelentetésének elôkészületei most folynak, a díja-zott pályamûvek tablók formájában már feldolgozásra ke-rültek, több kiállításon szerepeltek már a decemberbenKecskeméten megrendezett eredményhirdetési ünnepségóta. A pályázaton nem szerepelt, de említésre méltó közösbüszkeségünk a Kézmûvestanya Jászszentlászlón, melylassan kezd integrálódni a homokhátsági tanyavilágba(beruházó-üzemeltetô: Markolt Endre, tervezô: Ónodi Gá-bor). Az 1994 óta mûködô tanya a térség kézmûves tradí-cióit felelevenítve, megújítva, évek óta sikeres színhelyea munkanélküliek átképzésének, tranzitfoglalkoztatásá-nak. Az eddigi munka eredményeképp rövidesen el tudindulni a kézmûves bedolgozói rendszer, összekapcsolód-va a kistérség egyéb gazdaságfejlesztési programjaival. Anyaranta rendszeresen a széles nyilvánosság számára meg-rendezett Kézmûvestanyai Napok, a Kézmûvestanyai Estékszakmai, kulturális rendezvényei minden érdeklôdô szá-mára lehetôséget kínálnak arra, hogy megismerkedjen aTanya ill. a Társulás tevékenységével.

A tanyák legfôbb értékei közé tartozik az a tulajdonsá-ga, hogy egy nagyon határozott gazdálkodási stratégiávalaz Alföld egyes, agro-ökológiai szempontból jól körülha-tárolható területeinek legalkalmasabb, legéletképesebbbirtokformájává vált. Organikus, tájban gyökerezô alterna-tívája az iparosított technológiára építô birtokformáknak.

66

Van országunkban több ilyen organikus birtokforma, me-lyek jelentosége a tájjal való funkcionális kapcsolatukbanvan. A földprivatizáció hazai jellegzetességei, az új tulaj-donosi struktúrák, a területek agro-ökológiai értékei irántcsaknem teljesen érzéketlen urbanizációs folyamatok, vala-mint vélhetôen az 1998. januárja óta érvényben lévô OTÉKis veszélyeztetik sajnos azokat a helyenként még meglévô,a táji adottságokhoz való alkalmazkodás jegyében létrejött,a TSZ-világ által sem megsemmisített birtokformákat, épü-leteiket, földhasználati rendszereit, gazdálkodási stratégiáit,melyek nem archaikusságuk miatt, hanem a táji jegyekszerint való cselekvéshez kínált példáik miatt értékesek,de a fenti tényezôk nagyon megnehezítik az ezek mintájáraújonnan létesíteni kívántak kialakítását is.

Ezekre ma – a környezetgazdálkodás felé tartó mezô-gazdaság korában – különös szükségünk lehet, remélve,hogy a regionalitásban rejlô értékek szélesebb körben isérvényesíthetôk. Hogy tudhassuk, a vidékfejlesztés mi-értkell, ne csak azt, hogy mi ellen.

Hogy feltárhassuk ezek valós értékeit, szükséges alebonyolított pályázat mintájára más, nem alföldi tájainkterületére vonatkozóan is hasonló pályázatokat kiírni, azokanyagát publikussá tenni. Az ezügyben tenni vágyók szá-mára szívesen felajánljuk együttmûködésünket.

Markolt Endre, dr. Ónodi Gábor

FALUFEJLESZTÉS ABAÚJBAN

1996. évben pályázatot írt ki a Mezôgazdasági és Földmû-velésügyi Minisztérium bajor támogatással apró falvak ré-szére, amiben falufejlesztési programra lehetett pályázni.

56 pályázó kis település közül pályázatot nyert Baskó,Fony, Hejce, Mogyoróska és Regéc községek. Az említetttelepülések a Zempléni hegységben fekszenek. Valamikora történelmi Abaúj vármegye festôi szépségû délkeleticsücskében voltak találhatók. A nagy kiterjedésû fenyve-sekkel, tölgyesekkel borított vulkanikus eredetû hegyekbércei, kristálytiszta erdei patakokkal díszített völgyei le-nyûgözik a pihenni vágyókat. A regéci várrom, Boldogkôvára, a boldogkôújfalui kôtenger, kúriák, mûemléktemp-lomok várják az idelátogatókat.

Az öt egymással szomszédos, 500 lélekszám alatti tele-pülésen együttesen, de településenként önállóan is falu-megújítási munka indult el. Keressük a közös történelmiszálakat, közös adottságokat, ami segítséget ad a jelen ne-

hézségeinek és a kitûzött céloknak a megoldásában.A települések közül Baskó, Hejce és Mogyoróska zsák-

utcás település. Turistautak kialakításával és Baskóról Bol-dogkôváralja irányában egy 6 km-es útszakasz megépíté-sével a 3. számú fóútvonal és a környezô települések köny-nyebben elérhetôvé válnának. Az említett települések kör-nyezete csendes, a hegyi levegô különösen az aszmatikusbetegek számára kedvezô.

A településeket övezô legelôk az állattartás visszaszo-rulása következtében fokozatosan beerdôsülnek, ezt a fo-lyamatot gyorsítja az, hogy erdôvel határosak. A falu magjaa templom és bolt környéke, domináns a hagyományosépítészeti forma, kevés számban található kockaház. A ha-gyományos építészeti formával rendelkezô lakóházak fel-újítását eredeti állapotában, magas komfortfokozattal terve-zik megoldani a települések lakói és vezetõi.

A falufejlesztés munkái során az a legfôbb célunk, hogya természeti értékek megôrzését is figyelembe véve a tele-püléseken élô lakosok életkörülményeit javítsuk, olyanhelyzetet teremtsünk, hogy jól érezzék magukat az ott élôkés az oda látogatók egyaránt.

A megkezdett rnunkák során is tapasztaljuk, hogy azegyes települések lakosait, és az öt település lakosait isközelebb hozza egymáshoz a falumegújítási program.

Magyar Erzsébet, Baskó polgármestere

A TISZATÉR KISTÉRSÉG FEJLESZTÉSI EREDMÉNYEI

A Tiszatér Társulás 1993-ban alakult meg Tiszadobon. Ala-pítói Szabolcs-Szatmár-Bereg megye délnyugati, és Hajdú-Bihar megye észanyugati településein. A tizenkét, hasonlótársadalmi és földrajzi adottságú település térségi össze-fogással szeretne mai nehéz helyzetébôl elôrelépni. Kom-plex fejlesztési programot készítettünk el 1994-ben, amelymeghatározta, hogy az idegenforgalom fejlesztésével kellkezdenünk programjainkat.

Az idegenforgalom fejlesztésére elkészült a TiszatérHáló idegenforgalmi fejlesztési program. Ez szimbolikusnév, amely a háló egyes csomóiban egy-egy települést ha-tároz meg. A térségben a háló közös gondolkodást, össze-fogást, kiemelkedést is jelképez.

A Tiszatér Háló hármas alapelv alapján készült el. Azelsô, hogy a helyi adottságokra kell alapozni a fejlesztésielképzeléseket. A második, hogy hosszú távon, 10-15 évesfolyamatban kell gondolkodnunk. A harmadik, hogy fej-lesztéseinket komplexen kell végrehajtanunk.

A fejlesztési program 15 projektet határoz meg. Ezekközül a leglényegesebbek:

– Nomád vízitábort építettünk Tiszadob külterületén,mivel a Tisza-part és a vízitúrázók helyzete nem rendezett.

– A diákok nyári foglalkoztatására alkotóházat építet-tünk Tiszavasváriban, az ifjúsági táborban.

– Programcsomagunk szélesítése érdekében lovastu-risztikai tanulmányt készíttettünk.

– Idegenforgalmi és marketing irodát nyitottunk Tisza-lökön; ez vendégközvetítéssel, képzésekkel és marketing-tevékenységgel foglalkozik.

– Képzéseket tartottunk vendégfogadók számára,

Baskó látképe

67

gazdasszony-képzést, helyi idegenforgalmi vezetôk számá-ra; ökotúra- és lovastúravezetô-képzést térségünkbenazoknak az embereknek, akik úgy gondolják, hogy a jövô-ben szeretnének idegenforgalommal foglalkozni.

– Felmértük térségünkben a régi parasztházak számát,térségi katasztert készítettünk, és fejlesztési, valamint épí-tészeti terveket készítettünk a házak hasznosítása érdeké-ben. Hét ház kivitelezési munkáit is támogattuk; ezekbena házakban már az idén vendégeket tudtak fogadni.

– Tiszacsegén hajókikötôt építettünk és támogattunk.A Csege nevû hajó útvonala összeköti térségünket Tokajjalés a Tisza-tóval.

– Marketingtevékenységünk fontos eredménye aTiszatér kiállítási anyag, amely tizennyolc tablóval mutatjabe településeink mûemléki, természeti adottságait.

– Marketingtevékenységünk eredménye a Tiszatér Úti-könyv, amely 170 oldalon, s csaknem 140 színes képpelmutatja be településeinket, térségünket.

Az idegenforgalmi fejlesztési program PHARE támo-gatást kapott. Idén újabb pályázatok segítségével továbbiprogramokat valósítunk meg. Ezek között szerepel strand-felújítás, madártani tanulmány készítése, diák vándortábor,információs hálózat, turisztikai nevelés, valamint a holtág-rendszer-rezervátum programjának kidolgozása.

Nácsa Balázs

TISZAMENTI TELEPÜLÉSKÖZPONTOK FEJLESZTÉSE

Tiszadob, Tiszadada és Tiszaeszlár települések központjá-nak fejlesztési tanulmánya a Tiszamenti Települések Tér-ségfejlesztési Társulása megbízásából készült el.

A településközpont-fejlesztési tanulmányok célja, hogymegalapozzanak egy egységes, csak a településre jellemzô;az egyedi jellegzetességekre építô hosszú távú fejlesztést,amely kiterjed a burkolatokra, a fásításra, növényesítésreés a közterületi bútorokra, stb.; meghatározza a közpon-tok településen belüli funkcióját, irányt ad ahhoz, hogy atelepüléseken milyen építési szabályozás szükséges.

Úgy gondolom, hogy egyre inkább szükség van olyantervekre, amelyek képesek ellenállni a magyar falvak mégmegmaradt hagyományos képét átalakító torz elôképek-nek. A nyugati – például az osztrák – falvakban láthatósteril rend mintaképül állítása legalább olyan kártékony,mint az, ahogyan a kertészeti árudák, faiskolák vagy útépítôcégek ráerôltetik a településekre kommersz termékeiket ,eltörölve mindazokat az értékeket, amelyek éppen azáltalkölcsönöznek egy-egy településnek sajátos ízt, mert a kör-nyéken található alapanyagokból, általában helyi mesterekkeze nyomán jöttek létre. Nem hisszük, hogy a falvaknaka városok felé kellene kacsingatniuk; a gyepes árkok van-nak olyan szépek és mûködôképesek, mint a kibetono-zottak, és a terméskô vagy zúzottkô burkolat legalábbolyan jó, mint a betonelemekbôl készített.

A tervekben megfogalmazott célok megvalósítása –tudjuk – lassan fog megtörténni. Apró, szinte észrevétlenlépésekben, egy oda nem illô, felesleges, a szocializmustermékeként a faluközpontba került kerítés elbontásával,idônként néhány fa ültetésével, egy-két pad elkészítésével.

A településközpont-fejlesztési tanulmányok a Team-pannon Építész Iroda, a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda,és a Pro-Arch Építész Stúdió együttmûködésével jötteklétre.

Vincze Attila

A Káli Híradó, a Káli-medence KörnyezetvédelmiTársaság lapjának 1998 februári számából:

IDÔZÍTETT BOMBÁK A NEMZETI PARKBAN

azok az egyelôre mezôgazdasági területek, amelyeket kül-földi cégek spekulációs szándékkal vásároltak fel. Nyugat-európában már bevált módszerük a következô. 1. Öregparasztoktól fillérekért külön-külön megveszik a kisebbparcellákat, míg egy nagy, összefüggô területhez jutnak.2. Ezt kivonják a mezôgazdasági mûvelésból, és felépí-tenek rajta egy sor luxusnyaralót. 3. A házakat eladják azzala reklámszöveggel, hogy „érintetlen természet, gyönyörûkilátás, a kert végében bôgnek a szarvasok és legelnek atehenek”. 4. Ha eladták, újabb házsort építetek elé, és ha-sonló szöveggel eladják. 5. A tulajdonosok már magukkiharcolják az infrastruktúrát: betonutak, telefon, gáz. Atelek kertvárosi arculatot ölt; az újabb házsorokat már diva-tos nyaralóhelyként lehet eladni. 6. A nyaralókat zavarja aszomszédos mezôgazdasági mûvelés és állattartás.Kiharcolják az azt korlátozó intézkedéseket, a gazdálkodókvisszavonulnak, földjeiket eladják. 7. A cég újabb földeketvehet, újabb házsorokat épít.

Végeredmény: a táj átalakul. A természeti és mezôgaz-dasági környezet helyét zsúfolt kertváros foglalja el, ahon-nan az elsô lakók menekülnek újabb szûz területek felé.

Ez a folyamat látható Almádi, Füred, Révfülöp, Gyenes-diás, Vonyarc, Héviz, Cserszegtomaj körül. A nemzeti park-ban Lesencetomajon egy holland-magyar, a Fekete-hegyenegy német-magyar kft. birtokol nagy külterületeket. Egyholland cég már több tucat nyaralót, parasztházat, présházatvásárolt fel a Balaton-felvidéken; ezeket küföldieknek adjaki. A lesencei nyaralókat is külföldiek fogják megvenni. Miértrossz ez? A nyaralóépítéssel a mezôgazdasági terület és min-den más megélhetési lehetôség csökken, marad az idegen-forgalom. A helyi lakosság már ma is a zimmer frei-bôl él.Mint Edericsen mondják: tehén egy sincs a faluban, a néme-teket fejjük. Ám ha a külföldi itt nyaralót vesz, vagy épít,többé nem vesz ki a helybelitól szobát. Sôt. Nyaralóját magaadja ki más külföldieknek; a helyi lakos vendégeket, azönkormányzat adót veszít, a táj képe a sok nagy épülettôlmegváltozik, eredeti arculatát és idegenforgalmi vonzerejételveszti. Minden új nyaraló egy helybéli család kenyerétveszi el!! Ez a folyamat világszerte ismert, ma már téma a„fenntartható turizmus”, és a nyaraló- és szállodaépítés meg-állítását tervezik az idegenforgalmi bevételek fenntartásaérdekében. A Balaton-felvidéken az egyetlen megoldás:teljes építési tilalom a szôlôhegyen és a külterületeken. Kizá-rólag romok helyreállítása és belterületi foghíjak beépítéselehetséges. A Nemzeti Park igazgatósága legyen a legfelsôterületfejlesztési és építési hatóság.

68

V Á N D O R O L D A L A KA következô oldalakon folytatjuk a vándorok évfolyamon-kénti bemutatását. A vándoriskolások rendszeres tovább-képzését egy új, önképzôkör formájú elôadássorozat vetteát. 1997 decembere óta kéthetenként egy-egy vándoriskoláspáros két-két építész munkásságát mutatja be a többieknek,különös tekintettel a lehetséges párhuzamokra, kapcsola-tokra és különbözôségekre. Az összejövetelek elején KálmánIstván elôadássorozata hangzik el, ezt követik az elôadá-sok, épületelemzések, viták. A fél évesre tervezett elôadásso-rozat tématerve:

Frank Lloyd Wright • Medgyaszay IstvánOtto Wagner • Lechner ÖdönWilliam Morris • Kós Károly

Le Corbusier • Olgyay testvérekAldo Rossi • Ekler Dezsô

Gunnar Asplund • Reimholz PéterBruce Goff • Dévényi Sándor

Erik Asmussen • Makovecz ImrePaolo Soleri • Csete GyörgyZaha Hadid • Virág Csaba

VÁNDOROLDAL

V A L Ó S Á G K E R E S É S– avagy vándorszemmel kurzusunkról –

Vándorfeladatomnak éreztem. hogy az okosodásunk érde-kében indított kurzushoz végre hozzászóljon valaki azérintettek körébôl is. Ezt felvállalva szeretném elmondanisaját gondolataimat, tapasztalataimat.

Úgy érzem, ezekkel az elôadásokkal valami elkezdô-dött, valami beindult az emberekben. Az alvó vagy éppenszunnyadozó lelkeket kicsit megpiszkálták, ezért aztánvannak, akik kellemetlenül érzik helyzetüket. A magukmódján teszik ugyan a dolgukat, mert a kiesés szégyenenagyobb számukra, mint a menet közbeni „mederbe tere-lések” módszerének elviselése.

Arra valamennyien képesek vagyunk, hogy egy-egytémát illetôen némi tárgyi tudásra szert tegyünk. Csakhogyennél nekünk több kell; tovább kell lépnünk. A dolgokatösszefüggéseikben kell látni, és nemcsak látni, hanemvissza is kell tudni adni. Az igazunkért merjünk vitába száll-ni. Az igazunkért is és azért is ha úgy érezzük hogy ott ahelye egy jól irányzott kritikának. Tudjunk azonosulni azzalamit felvállaltunk és tegyük élvezhetôvé azt mások számárais. Ez az egész gépezet szerintem akkor tudna igazán jólmûködni, ha legalább olyan légkört tudnánk teremteni,mint a Holt Költôk Társaságáé volt. Aki olvasta netán ahíres olasz ötvösmester, Benvenuto Cellini életrajzát, az áttudja érezni azt az állapotot, amit itt most próbálok átadni.Történetesen azt, hogy az életben hogy tudjuk magunkatelôadni és a kétkezi munkánkat miképpen tudjuk mások-kal elfogadtatni.

Megérné, ha ezekre a dolgokra nagyobb figyelmet for-dítanánk, mert úgy érzem, valahol mindez itt gyökerezikezekben az elôadásokban. Talán nem véletlenül választot-ták ki nekünk pont ezeket az embereket tanulmányozásramestereink. Az is elgondolkodtató, hogy miért éppen ilyenpárosításokban tették. Amennyiben meglátásom nem csal,érzek némi célzatosságot a háttérben. Nemcsak azért kelltudnunk róluk, hogy ismereteinket bôvítsük, mert híresekés mások is odafigyelnek rájuk, hanem azért is, mert meste-reink szeretnék, ha ráébrednénk, hogy önmagunktól isilyenné válhatunk. Ôk csak segítenek ennek elérésében.

Jó lenne, ha ez az elhintett mag valamelyikünkben,vagy minél többünkben táptalajra találna és kicsírázna.

Talán kissé erôs a megfogalmazás, de a hittérítés szóttaláltam a legideillôbbnek. Nem tudom, hogy következteté-seimmel megfelelô irányban tapogatózom-e, de egy do-logra biztosan jó. Megindítja néhányunk gondolatát és ezta visszajelzések, remélem, igazolják majd.

Eszenyi ÁkosF. L. Wright: Mr. és Mrs. Morris családi háza a Csendes óceán partján, 1945

69

ESZTÁNY GYÔZÔ(1972)

1990-1996Kolozsvári MûszakiEgyetem, Építészkar

1996- Vándoriskola (SÁROS ésTársa, É-11)

„Hegyek tövében születtem, és renge-teg erdô kanyargós ösvényein tanul-tam meg a szótalan figyelést. De min-dig élt bennem a vágy, hogy lássamés megismerjem az alföldi rónaságot,s az embereket, akik ezen a kiterítettföldön élnek.

Lementem hát a kecskeméti Híröshét-re.

Láttam, hogyan kel fel és hogyannyugszik el az alföldi város; láttam su-hogó röptét a gondolatok és a dal szár-nyain, ettem pompás kenyerét és gyü-mölcsét; ittam ezeregyéjszakai borát –de mindig és mindenütt csak kettôérdekelt igazán.

Az ember és a föld.”(Tamási Áron: Hírös magyarok)

Kolozsvár, Öregek otthona, 1993,távlati kép, földszinti alaprajz, metszeta kiszolgáló részen keresztül, és belsôutcakép vázlata.

Tanulmányrajz

VÁNDOROLDAL

70

KERTÉSZ ATTILA(1970)

1988-91 YMMF, Debrecen,Magasépítô szak

1991-96 BME Építészkar1996- Vándoriskola (FORMA Rt,

SÁROS és Társa)

„…Mert azt tanultam mindenütt, aztláttam minden nagy nemzetnél, hogyaz apák dolgát folytatják az utódok.Ugyanezt látjuk északon és délen,minden olyan nemzetnél, akikhez mitanulni járunk, hogy hazajôve lebe-csülhessünk mindent, ami a miénk.Merthogy itthon nincsen készen akko-ra kultúra, akkora mûvészet, mint ami-lyent hozhatunk – könnyen, készen– külföldrôl. Mert nekünk azt elôbbcsinálnunk kellene. Mert össze kelleneszednünk az ország minden részérôla széjjelszórt köveket, hogy azokkal amagunk képére építhessünk. És ehhezhit is kellene, és nagy fanatizmus is.És rettenetesen sok munka… De lesz-nek, akik utánam jônek: az én maradé-kaim. Amikor én már elpihentem,erôs, ifjú lábakkal nyomomba lépnekôk. És nem szállnak le a hegyrôl, hogyláncos rabjai legyenek hírnek, dicsô-ségnek és idegen kultúrának.

… Mert a szegénység nem szé-gyen, sem a szegényes kultúra. Ha-nem a kolduspénz, az idegen kultúraaz szégyen és kulturálatlanság… Az énlábam nyomát pedig eltemetheti a hó,de síromon sohasem lesz korhadt afejfa; de a fölémhajoló lomb virágoslesz mindig, tudom.”

(Kós Károly: Régi Kalotaszeg)

Zalaszentgrót, buszváró(Jankovics Tiborral)

Budaörs, családi ház lépcsôterve(Sáros Lászlóval)

VÁNDOROLDAL

71

KOVÁCS ÁGNES(1973)

1991-ig Miskolc1991-96 BME Építészkar1997 YMMF, diploma1997-tôl Vándoriskola (KAPOSTERV,

Dévényi és Társa,TRISKELL)

Pécs, Felsôhavi dûlô 9/bBontott tégla-terméskô kerítés és ko-vácsoltvas tolókapu a leendô pincé-hez. Az eltolt kapuszárny palackjai akerítésfal lôréseiben jelennek meg.(1997. augusztus)

Piliscsaba, Pázmány Péter KatolikusEgyetem, gázmotorház és kilátóépületoldalnézete éa alaprajza(1998. január.)

VÁNDOROLDAL

72

KURUCZ SZABOLCS(1972)

1991-96 BME Építészkar1996- Vándoriskola (FORMA Rt,

SÁROS és Társa)

Munkák, élmények:Keszthely és a Balaton ôsszel, télen,

tavasszal, nyáron és ôsszelJankovics Tibor és munkatársainak

megismeréseElôadások (Molnár V., Pap Gábor, Sze-

lestei, Szántai …) és krampuszozás,mikulásozás a Család-iskolában

Lajosmizsei, pesti konferenciákÉjszakázások, hétvégézések és beszél-

getésekNémetországi tanulmányút a FORMÁ-

val, a kis cseh és német városokhangulata

Munkák Keszthelyen és az ígéretekrészbeni elmaradása

VándorpályázatokBalatoncsicsói farsangA lenti gyógyászat pályázataSáros László és munkatársainak megis-

meréseCsíksomlyói búcsúCserszegtomajon szentivánéji ünnepA budapesti „élet”Besztercebánya és Krakkó, a lengyel

emberek mentalitásaMunkák a SÁROS és Társá-nálKeszthelyi vándortalálkozókDél-balatoni, zalai kirándulások, bicik-

li- és vízitúrák

Cserszegtomaj, Dobogómajor,fôépület (Rácz Tamás munkatársa-ként), 1996-97

Budapest, Diósárok úti társasház(Sáros László munkatársaként), 1997

Lenti, apartmanházak (Jankovics Tibormunkatársaként), 1997

VÁNDOROLDAL

73

MÁRTON LÁSZLÓ ATTILA(1971)

1989-93 MIF Belsôépítész szak1993 MIF diploma1993-95 MIF Mesteriskola1995 MIF mesterdiploma1994-97 Kozma Lajos ösztöndíj1996- Vándoriskola (TRISKELL,

Bodonyi Csaba, Pagony)

Az építészet jövôje csak a természettelösszesimuló, harmonizáló formálássaloldható meg. Az építészet eddig nemsokat törôdött a természettel. Igaz, atermészet igazi arcát sem ismerhettükeddig. A tudományágak kutatói egyre-másra fedeznek fel törvényszerûsége-ket, melyeket az elmúlt korokban fi-gyelmen kívül hagytak. Most azonbanhatalmassá nôtt a veszély. Az az ego-centrikus, fölényes szemlélet, hogy atermészet csak azért van, hogy minketembereket szolgáljon, nem tarthatótovább. Teljesen közömbös, hogy ezaz európai vallások – ember – istenképmása hiedelemmel vagy más világ-vallások hasonló felmentô ideológiá-jával magyarázható, a természetteltestben és lélekben egyaránt ki kellbékülnünk. Ma a társadalomtudomá-nyok elôbbre járnak ebben, mint amûvészetek, tehát a társadalomtudo-mányok ismereteit be kell vonni a mû-vészetek körébe, és együtt munkál-kodni jövônkön. Ennek értelmébenvalamennyi alapismeretet újra kellgondolnunk. Az építészet összefoglalrengeteg anyagot, technológiát és mû-vészeti ágat. Éppen ezért az építészetadhatja meg a vezérszólamot az új,ökológiai szemlélet számára. A kör-nyezet valójában, a természetes termé-szeti környezetet és szociális környe-zetet egyaránt jelenti.

(Schrammel Imre: Belsô Tárlat)

A szelíd esô, mely babföldemet öntözi,és a négy fal közé kényszerít, nem si-vár és mélabús, hanem kellemes éshasznos. Megakadályoz ugyan a kapá-lásban, de többet ér, mintha kapálnék.Ha olyan sokáig tartana, hogy elrot-hasztja babvetésemet és tönkreteszi alapályon a burgonyát, akkor is jót ten-ne a felföldi legelônek, és jó a fûnek,akkor nekem is jó. Néha, ha másokhozhasonlítom magam, úgy tetszik, en-gem jobban kegyelnek az istenek, iga-zán nem is tudom, miféle érdemeim-ért: mintha különös gondomat visel-nék, ôriznének s irányítanának, job-ban, mint akárki embertársamat. Nemhízelgek magamnak, de ha lehet, ôkhízelegnek énnekem. Sosem éreztemmagam egyedül, sosem nyomasztotta magány érzete.

(Henri David Thoreau: Walden)

Budapest, XII. ker, Denevér úti lakóház;garáz- és lakószint alaprajza

MIF diplomaterv, 1993; mester: Csomay Zsófia

VÁNDOROLDAL

74

RÉVAI ATTILA(1971)

1990-1996 BME Építészkar1996-1998 Vándoriskola (SÁROS és

Társa, MAKONA)

Diplomaterv, 1996,Budapest, Városliget, Robinson étterem

Dunamocs (Szlovákia), családi ház, 1997

Pomáz, családi ház, 1997

VÁNDOROLDAL

75

„A magyar tudomány 1948-ban majd megállapítjaazt,

hogy Magyarországot 1938-ban még meg lehetettvolna menteni.”

(Gróf Teleki Pál, kultuszminiszter, 1938. késo oszén)

Az a helyzet, amelyben Magyarország megmentésre szo-rult, történelmének legvészterhesebb idôszaka – beszá-mítva a török-tatárt is –, de minden külsô veszedelemnélnagyobb a belsô védtelenség, aminek oka egyetlen szóval:oligarchia.

A helyzet: 3,3 millió hektár nagybirtok, 2000 hektárátlagos mérettel – az ország területének egyharmada – ke-vesebb, mint ezer család tulajdonában. Európában ilyennincsen sehol. 1,1 millió törpebirtok, átlagosan 1 hektármérettel. Itt él és gazdálkodik Matolcsy Mátyás halhatat-lanná vált hasonlatával a hárommillió koldus.

A magyarországi ingó tôke 40 %-a egyetlen családbirtokában van, akik ezt a Labor Bizalmi Rt.-n keresztülegységes konszerntokeként kezelik. Ilyen arányú gaz-daségi koncentráció az egész világon nincs.

A család – elsôsorban házasodás révén – összefonódottrokonsága a Weiss-Chorin-Kornfeld-Mauthner családok-nak. Valószínûsíthetô, hogy épp a tôkekoncentráció motí-vuma játszhatott itt szerepet, akárcsak a középkori királyidinasztiák házasságaiban az országszerzés.

Ez az irdatlan arányú nagytôke egyébiránt a Trianonutáni „védôvámos” Európa magyar gazdaságpolitikájánakkövetkezménye, és nagyobbik részében 1920 után halmo-zódott fel. Erre a helyzetre vonatkozik József Attila költôikérdése:

Mért nem a munkás védelméregyámolítják a gyáripart?

A politikai hatalom teljessége a különbözô gazdaságimonopóliumok kezében van, s ezek elôrelátó módon ösz-szeépültek az országot a háborúvesztés után konszolidálóSzegedi Hatalommal. A politikai ellenzék tökéletes out-sider-szerepben van, amit már a társadalom szerkezete ésa hatalomgyakorlás kifinomult mechanizmusa is biztosít.

Épeszu magyar pedig a harmincas évek végén nemkezd olyan akcióba, ami az államrendet fenyegetné, mégha e renddel nem túlzottan elégedett is. Forradalommal aszélsôjobb fenyegetôzik, s nem nehéz tudni, hogy ki állmögöttük.

Van tehát egy ország, amelynek lakói nagyrészt kisem-mizettek, és saját sorsukat kizárólag passzívan élhetik át.És van egy történelmi kihívás, amely a puszta megmara-dásunk érdekében az emberek maximális aktivitását ésjózan ítélôképességét igényelné. Valószínûleg erre a hely-zetre vonatkozik Teleki Pál idézett mondata.

Ha tehát a társadalom nem mozdulhat meg, sôt nemis kívánatos egy földindulás, de mégis döntô reformokravan szükség, úgy azok csakis felülrôl jöhetnek. Akik hatal-mon vannak, azt önként megoszthatnák a népükkel.

Nem olyan abszurdum ez. Volt is már ilyen: 1848 tava-szán a nemesség – privilégiumairól önként lemondva –egyetlen lépéssel létrehozta azt a polgári Magyarországot,amit csak az Egyesült Európai Reakció volt képes eltaposni.

A történelem nem ismeri azt a kérdést, hogy mi lettvolna, ha…? Nézzük mégis; egyáltalán mi lehetett volna?

Mivel a dolog csakis az önkéntesség (önkorlátozás)elvén mûködhet, kiindulópontunk: jedem das seine.

A Névtelen Magyar

A békeszerzodés óta annyi nagy név hirdetett meg késôbbkipukkadt reformokat, hogy a harmincas évek végére anevek mind kompromittálódtak, és így lett az égetôenszükséges reformkísérlet – Kiss István ötlete nyomán – anév nélkülihez címezve.

A reform lényege az lett volna, hogy a fenyegetô újvilágháború eloestéjén a magyar parasztot ellássa saját tulaj-dona védelmének motivációjával.

Az így nyerhetô erô nem csekély; Napóleon sasait is egyilyen tulajdonos paraszthadsereg röptette a fél világ ellen.Ami meg minket illet: történelmi országunk kétharmadát nema trianoni békediktátum vitte el végérvényesen, hanem az aföldosztás, amit az utódállamok sürgôsen megcsináltak,véglegesen saját polgáraikká téve az új tulajdonosokat.

A tervezet a következô volt: az 500 hold (300 hektár)fölötti birtokokat angyrészt haszonbérbe adni. A dolog nemáll példa nélkül. A múlt század vége felé, egy sor megol-datlan, és egyre kínosabbá élezôdô szociális feszültség utána klánok Skóciájában egy efféle reformot vezettek be, ésez a mai napig mûködik. (A bérleti jog örökölhetô is.)

A földbérlôket persze tôkésíteni kell.Magyarországon tôkefölösleg volt, és földrészünk há-

borús készülôdése tartós agrárkonjunktúrát ígért. (Ez voltaz egyedüli kedvezô prognózis, ami valóban be is jött.) azeljárás tehát még gazdaságilag sem tûnt észszerûtlennek,még akkor se, ha a kert-Magyarország gondolatát – ki nempróbált utópiaként – egyelôre kikapcsoljuk a képbôl.

Az Anschluss és München kiváltotta pánikot azonbana reformmozgalom elszalasztotta. Az összegyûjtött alapozóanyagot ellenben a Táj- és Népkutató Intézet legalább kiál-lította, s nem csekély botrányt kavart vele. Purgly Emil, azOrszágos Magyar Gazdálkodó Egyesület (OMGE), a nagy-birtok ezen nagyhatalmú érdekvédelmi szervezetének ve-zetôségi tagja konsternálódva látta saját birtokait felosztvaa térképeken.

Így azután sógora, aki ezidôtájt Magyarország kor-mányzója volt, nagy rádióbeszédben ítélte el a földosztást,

Miklóssy Endre

ERKÖLCSI ILLÚZIÓK ÉS POLITIKAI REALITÁSOK

76

elvégezvén az alábbi matematikai mûveletet: mivel az or-szágnak kilencmillió lakosa van, és ugyanennyi hold a ter-môterület, „igazságos” földosztás esetén egy emberre egyhold esnék. Meg lehetne abból élni? Ugyan, kérem! Ígyhát a Létezô Világ egyben a Lehetséges Legjobb is. (Hallanifogjuk még ezt…)

Esterházy János, a csehszlovák Felvidékrôl, ahol a föld-reformot már rég megcsinálták, írt egy reformpárti levelet,mondván, hogy ez végeredményben még neki is jó volt.A hatalmas földbirtokkal rendelkezô katolikus egyház re-formerei is megmozdultak, de a hercegprímást a dologrólmaga a kormányzó beszélte le, mondván: nem illik az Egy-háznak „revolverezni” a földbirtokosokat… (Ez volt külön-ben a válasz az Esterházy-levélre is.) Teleki pedig bezárattaa kiállítást, noha ez csak gesztus volt, mert egy nappal akitûzött zárás elôtt történt (1938. December 9.) Maga Telekimindenesetre látványosan elhatárolta magát a reformtólés a kiállítástól – Kiss István szerint azért, mert birtoktalanlévén, nem tehette meg azt a morális gesztust, mint hajdanKárolyi Mihály, aki tüntetôleg a saját birtokát kezdte elosztani. Igaz, Telekinek akkor még hatalma sem volt hoz-zá, mert csak a következô év tavaszán lett miniszterelnök.

A nagybirtokosok tehát kivédték a birtokukat fenye-getô veszedelmet, és azáltal nyertek öt évet, mielôtt vég-képp a történelem süllyesztôjébe kerültek volna.

A zsidóság két útja

Hogy minô kés szegezodik az európai zsidóság torkának,azt már mindenki látta. Volt azonban egy ember – TáborBéla – aki úgy gondolta, hogy ennek elhérítására nem pak-tumokhoz és államközi egyezségekhez, hanem Isten igaz-ságához kell folyamodni. Megírta ezért az elsô zsidótörvényés a ki tudja, miféle, eztán várható borzalmak árnyékábanfenti címû könyvét. (A cím Mózes Ötödik Könyve egy rész-letének parafrázisa: Elébed tettem életet és halált. Válaszdaz életet.)

A könyv, a század egyik morális alapmûve, elsôsorbana Tízparancsolatot értelmezi. Nem morálprédikáció formá-jában, hanem a személyes megszólítottságnak abból a né-zôpontjából, amit a modern perszonalista filozófia és teoló-gia képvisel. Teszi ezt a klasszikus zsidó szellemnek azzala korunkra életfontosságúvá vált sajátosságával, ami nemismeri el a praxistól elszakított elméletet.

Nem feladatunk itt e könyv méltatása, de ide tartozikaz a terv, amit a Törvény megvalósítására felvázol. Hát eznem akármi. Homlokegyenest szembenáll mindenúgynevezett józan emberi megfontolással.

Minden más véleménnyel szemben úgy lát-juk, hogy a gazdaság kérdésében a magyar-ság és a magyar zsidóság legvitálisabb ér-dekei egybeesnek. A zsidóság számára a gaz-daság a zsidó szellem zsékutcáját jelentette;funkciója az volt, hogy a zsidóságot elfordít-sa a zsidó szellemtôl. A nemzsidó magyarságfelébredô gazdasági érdeklôdése viszont el-lenkezô irányba mutat. Fokozott gazdasági

érdeklôdése emelkedés, szellemi vitalitás jele,úgy, mint annak idején a görögöknél, ango-loknál vagy a németeknél volt. Emellett maa magyarság számára nyitva áll az út, hogya gazdaság és a munka mindig meglévô egy-beszövodésén belül a munka szerepét tegyedominálóvá, tehát olyan magyar gazdasá-got építsen fel, amelyben az ember az úr agazdaság felett.

A felfelé törekvô magyarságnak sikerül-het az, ami a hanyatló zsidóságnak nem si-kerülhetett: a gazdaságot eszközzé tenni,vagyis újra munkává emelni. Ezzel szembena zsidóság számára, amely úgy elmerült agazdaságban, hogy a beléfulladás veszélyefenyegeti, az önkialakító erôfeszítés lehetôsé-ge az ellenkezô irányban rejlik. A zsidóság-nak ki kell találnia a gazdaságból. Azok atörekvések, amelyek ki akarják szorítani azsidóságot a magyar gazdaságból, valóbanveszélyesek a zsidóságra, de nem azért, mertgazdasági pozícióit veszélyeztetik, hanemazért, mert kívülrôl kényszerítik rá azt, ami-re önként kellene vállalkoznia.

Ha idáig el tud jutni a magyar zsidóság,kezében van a varázspálca, amellyel mindennapi kérdését is megoldhatja. Megszabadulterméketlen és megalázó belsô konfliktusai-tól, és kiegyensúlyozott öntudattal élhet kör-nyezetében, mert önérzete csak annak lehet,aki megtalálta helyét a nap alatt – aki megta-lálta hivatását. S ha a magyar zsidóság meg-találta hivatását, egyszerre szertefoszlik arémkép, amit ma még annyian tartanak azsidókérdés egyedüli valóságának: a zsidó-kérdés, mint kenyérkérdés.

(Az idézet messze nem képviseli a könyv szellemisé-gének egészét, de jelen mondanivalónkhoz ez kapcsolódikbelôle a legszorosabban.)

Tábor nem beszél arról, hogy a tényleges realizációtmilyen módon képzeli. Valószínû azonban a tények isme-retében, valamint a szociális igazság iránti elkötelezettsé-ge alapján (felforgatás vádjával egy ízben le is tartóztattákés évekig rendôri felügyelet alatt állt), hogy a tôketulajdon-nak valaminô „munkavállalói részvény”-szerû lebontásáragondolhatott.

Ez akkoriban igen forradalmi újdonság volt, aligha megnem vádolták volna miatta kommunizmussal (hogy meny-nyire oktalannul, annak csak mi vagyunk post festa meg-mondhatói), és legfeljebb egy Röpkének juthatott ilyesmiaz eszébe. De másfél évtized múlva már ez a Nyugat egyikstabilizáló tényezôje; a mai Amerikában például ilyen ateljes tôke negyedrésze. Nem kétséges, hogy Magyaror-szágot is stabilizálta volna, megteremtvén az önmagáértfelelôs társadalom gazdasági (és morális!) alappilléreit. Éspersze kifogva minden szelet a szélsôséges uszítások vitor-láiból, amelyeknek fô hivatkozása éppen ez az irdatlanvagyoni egyenlôtlenség volt.

77

Az illúzió gyôzelme

A Család meglehetôsen különbözött a nyilas judeopluto-krata és a kommunista népnyúzó burzsuj torzképeitôl.Ellenkezôleg: a hatalmukkal bizonyos fokig arányos fele-lôsségtudat, szociális érzék, kulturáltság és nemzeti elköte-lezettség jellemezte ôket – annyit bízvást elmondhatunk,hogy semmivel sem voltak rosszabbak a politikai hatalombirtokosainál. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen,hogy a kezükben irdatlan gazdasági hatalom összpontosult.Valószínûleg nagyrészt istenfélô emberek is voltak. De haTábor Béla könyve netán a kezükbe került, bizonyosanéppúgy megmosolyogják, és korszerûtlennek vélik, mintaz majd a második kiadással történik. Hiszen tudvalévô,hogy más a Biblia elvárása, és más az élet valósága. Mun-kásrészvény? Ugyan, kérem…

Mivel azonban a fenyegetettség valóságos, mégiscsaktenni kell valamit. És kitalálták Aladárt.

A zsidótörvények korában így nevezték azon törzsökösarisztokratákat, akikbôl egy szempillantás alatt fôrészvé-nyesek, vezérigazgatók és hasonlók lettek, ily módon advaa vagyonnak korszerûen „árja” színezetet. Nem volt ez sem-mi; millió pengôket lehetett eképpen leakasztani, és perszeannyi esze csak volt, hogy ne szóljon bele olyasmibe, ami-hez nem ért. Az viszont joggal volt várható, hogy válság-helyzetben majd védelmezni fogja a millióit.

Ámde a licitáláson mások is részt vehetnek… Így hátAladár ide vagy oda, ’44-ben mégis bejöttek a nácik. Rá-adásul ez a megszállás katonailag nagyrészt blöff volt csu-pán; ezidôtájt a Wehrmacht már rég nem rendelkezett aszükséges túlerôvel. Viszont a magyar hadsereg vezetésemégsem akart ellenük harcolni, és így csúszott ki a helyzeta miniszterelnök kezébôl.

Ó, Aladár, Aladár,Hajad nem fekete már…

– ahogy a hajdani sláger mondotta. A zsidó nagytôke azEichmann-kommandó „rábeszélésére” villámgyorsan né-met tulajdonba ment át, s mint ilyet, a háború végén Sztálinsajátította ki. A magyar állam az ötvenes években vásároltavissza szovjet tulajdonból, s ráment az éves nemzeti össz-terméknek úgy a negyedrésze. Szép csemege a jogászok-nak az ügy fordulatain vitatkozni. Magyarország minden-esetre ezen az egyetlen tranzakción is világháborúnyit ve-szített; a gyáriparának közel a felét.

Az idô rövidsége, meg talán önnön pénzügyi járatlan-sága meggátolta Eichmannt abban, hogy leszámítolja anagybirtokokt terhelô jelzálogot, mely esetben a magyarföldnek is közel a fele német tulajdonba ment volna át.Többnyire „zsidó majoritású” bankok voltak ugyanis a hi-telezôk. Egy év múlva eképpen hadizsákmány gyanánt azis Sztáliné lett volna.

Szerencsére ma már csak találgathatjuk, hogy mit kez-dett volna vele. Mert tartok tôle, hogy lettek volna ötletei,és nem elsôsorban a magyar agrárproletariátus földhözjuttatása…

Nincs tanulság

A jelen mindig csak egy pillanat, de itt hozott döntéseinkmégis meghatározzák a jövôt. A történelem úgy tanítójaaz életnek, hogy megmutatja: bizonyos típusú döntéseknekrégebben mi volt az eredményük. Aki a jelenben ugyanúgykészül dönteni, és mégis eredményt vár tôle, az kevésbéhivatkozhat az észszerûségre, mint a vakhitre.

Miért van az, hogy csak megtévesztést és aljasságotfogadnak el módszerként olyan emberek, akik máskülön-ben átlagos emberi mérce szerint tisztességesek és józanítélôképességûek? Ha legalább gazemberek vagy tébolyo-dottak lennének, megértenénk ôket. De ezek csak akkorvakulnak meg és bolondulnak meg, amikor a hatalmukrólvan szó – és még ezt a hatalmat is nagyrészt „jóra” kívánjákfordítani! A Mammon hármas attributuma – Szabó Lajostömör összefoglalásával – hazugság, erôszak, kizsákmá-nyolás – és mégis, midôn ellene nyilvánvaló önvédelembôlcselekedni kell, ugyanahhoz folyamodnak, és beszámít-hatatlannak tekintik azt, aki mást tanácsol. Nem politikus– ami az ô nyelvükön annyit tesz: nem e világból való,hagyjuk, botorság. Ellentétben a mi mélységes, evilágibölcsességünkkel…

Különben végül is tudnak nagystílûek lenni. Eich-mannak egy szóra odaadták mindazt, sôt sokkal többet,mint amit a munkásaiknak odaadni eszükbe se jutott. Éle-tük hátralévô szakaszában se sajnálkoztak amiatt, hogy ígyelveszítették az irdatlan vagyont és hatalmat. A földönfu-tóvá vált és meghurcolt grófok is olymposzi derûvel lakoz-tak a számukra kijelölt kutyaólban.

Talán morfondíroztak néha azon, hogy miért lesz egyrerosszabb ez a világ…

Felhasznált irodalom:

Isztray Botond: Egy elhallgatott könyvrôl (kézirat, 1991)József Attila: Hazám (1936)Kállay Miklós emlékiratai (Budapest, 1991)Kiss István: Visszaemlékezés a Táj- és Népkutató Központ

kiállítására (Etnographia, 1984)Kiss István közlése, a kiállításnak Az ingó tôke urai címû, saját

összeállításában készült tablója alapjánKovács Imre: A Márciusi Front (New Brunswick, USA, 1980)Magyarország Statisztikai Évkönyve, 1938Ránki György: 1944. március 19. (Budapest, 1989)Szabó Lajos: Vezess vagy kövess! (Életünk, Szombathely, 1989/9)Tábor Ádám közlése alapjánTábor Béla: A zsidóság két útja (Budapest, 1939, 1990)

78

Még negyven év! S éppen egy ezred folyott le, mióta eföldet, amelyben apáink temetve vannak, Magyarország-nak hívják.

Nem tudjuk, hogy honnan jöttünk ide? Nem tudjuk:hogy hova megyünk innen? Legkevésbé azt, hogy sokáigmaradunk-e még itt?

Ezer év egy nemzet életébôl! Ezer évig élni egy csil-lagnak is sok. Az is megváltozik az alatt, fényesebb vagyhalaványabb lesz, alább hajlik, vagy magasabbra hág; meg-hal és leesik az égrôl, vagy visszavész a nagy fekete ûrbe,honnét elôtámadt, csak mi vagyunk ismeretlen kezdetû,ismeretlen végû nép, örökké égô tûz a jégmezôben, melyönmagában ég, elfúl, s újra kigyullad, s nem tud meghalni.

Ezer év! Ez alatt a czédrus is kiszárad, a mumia sárgafölddé porlik, a kôszikla kizöldül, a hegy méhében a földvadérczczé változik, csak mi vagyunk örökké zöldülô, sohanem virágzó fa, holt élet, élô halál.

Ezer évig laktunk e földön; soha e hazát nemzet úgynem szerette, mint mi szerettük, és még is ha ma elmen-nénk róla, holnap már nem tudná senki: hogy itt valánk;mint az elégett napthaláng, mely égést nem hágy magaután, mint a zivatar, mely a tengerbe írta nevét, nyom nélkülmúlnánk el innét, az utánunk jövô idegen nemzedékneknem kellene elébb az obeliskot ledönteni, emlyen tetteinkemléke írva van, hogy gyôzelme bálványait helyébe állít-hassa.

Dicsôségünk jele vérrel írott betû, s ki fogná megmon-dani, ha egykor elenyésznénk: hogy az a tér, mely mostolyan szép zöld, egykor oly piros volt! S az a négy folyóegykor országunk czímerében piros mezôk között foly-dogált keresztül.

Ki fogná tudni: hogy itt egykor nép élt, mely e földethazának nevezte, érte izzadt, meghalt, ki fogna még temp-lomot építeni érte, hogy benne azon nagy lényhez be-széljen, kinek neve „Magyarok istene”? ki fogná megfúnia tárogatót, hogy rajta azon hangokat elsípolja, mik egykoregy nép lelkének síró vigalmairól beszéltek? – Ki mondanámég ki e szót: „szerelem” valaha, s ki tudná, hogy mi voltazon gyönyör, mit az érzett, ki anyanyelvén tanulta meg eszép szót ismerni: „honszeretet”?

Senki, senki. Feledve lennének örökre…(…)Röpülj, csillag, röpülj, hisz még itt nincs vége a szen-

vedésnek, még ez nem a halál. Isten csodákat tesz a magyarnemzettel; háromszor megöli, háromszor föltámasztja, újravéres tanúságul a kerek föld nemzeteinek.

Akartok látni nemzetet, melynek lelkülete mindenrefogékony, a mi szép és nemes? Az a magyar. – Akartoklátni nemzetet, melynek egyes fiai, mind megannyi hôsea kerek világnak? Az a magyar. Akartok nemzetet látni, kitaz isten mindig tenyerén hordozott? Az a magyar.

Akartok nemzetet látni, ki egy ezred alatt semmit, sem-mit nem tett, ki a mit jobb kezével épített, azt bel kezével

Jókai Mór

AZ ÜSTÖKÖS ÚTJA– elbeszélés A magyar elôidôkbôl c. kötetbôl –

lerontá, ki mert mindig büszke volt önfaja iránt, rabszolgájalett az idegennek? Az a magyar!…

(…)Nép, ki önnyelvét nem érti, s nevezte magát magyar-

nak. Nép, ki öntörténeteit nem merte ismerni, s nevezéezt tudománynak. Nép, kinek meg volt tiltva a gondolko-zás, meg a gondolat kimondása, s ki nevezé ezt szabadság-nak. – Nép, kinek egy huszadrésze nyúzta, tiporta a többit,kiktôl az emberjogokat elrablá, s nevezé azt alkotmánynak;nép, ki semmi nagy, semmi nemes iránt nem érzett többé,s nevezé azt boldogságnak; nép, kinek kezében nagy pénzvolt a batka, s egy kopott papirosrongy megtakargatottkincs, ki nevezé ezt nemzetgazdaságnak; nép, ki a csatábólmegfutott, ki ellenségének nem merte arczát megmutatni,s nevezte ezt hôsi vitézségnek; nép, kinek leányai kika-czagták a haza eszméjét, bolondultak a külföld bálványaiután, utálták hazájuk földét, nemzetök nyelvét, apáik sírjait,ôseik öltözetét, s ki nevezte ezt anyáknak; ki megengedtenekik, hogy azon szívvel, mely a honszeretetet nem ismer-te, édes kéjt tudjanak ismerni, minôket más nôknek szabadérezni, kik elôtt szent eszme a szülôföld, még boldogtalannapjaiban is.

(…)Még egyszer, még egyszer kell-e téged látnom, oh hon.

Szép voltál, mint mindig, gazdagon tenyészett mezôidena fû. Minden szép volt, minden virult. Kerestem a vízpartikunyhókat, hol egykor alföldi halászok kötözék rongyolthálôikat, s a távolból oly édes danák zengtek. A kunyhókhelyén most pompás városok álltak, a gubás pôre nép he-lyén sima képû nép sürgött-forgott. Oh, de én oly örömestláttam volna szalmafödeleidet újra, oly örömest láttam vol-na a pörge kalapú, vigadozó, subás népfajt, csakhogy azonédes magyar dalt hallhassam újra, mi gyermekéveimbôlmegmaradt lelkemben s bírta minden ifjú gondolatom; oh,csak egy szót, csak egy hangot abból, a mi magyar! Sehol,sehol! Mindenütt idegen arcz, idegen ajkak beszéde, idegenöröm, idegen bánat! A hajók nevei, a boltfeliratok mindmás – nem magyar. Itt-ott bujkált félreesô falvakban egy-egy öreg, rongyos, életunt férfi, annak arczán látszott csakvalami homályosan ismerôs, az sem szólt senkihez, hall-gatva kerülte a világot. Feje legörbült, megôszült, lelkemegnémítá. Senki sem tudta, mi baja? Senki, senki.

(…)Egyszer akadtak csak poros könyvek között egy éhen-

halt költô rongyos iratára. Három híres nyelvbúvár veszô-dött vele álló hónapokig. Az egyik cseremisz könyvnekállítá, a másik romlott oláhnak, a harmadik cryptographiá-nak tartá, melynek kulcsát senki sem ismeri.

(…)Imádj istent, magyar nép!Még negyven év s egy ezred ôrlôdött le, hogy megszü-

lettél.Mely nemzet egy ezred alatt sem tett semmit, nem

érdemli, hogy tovább foglalja a helyet a földön.Imádjunk istent, hontársaim.

(A fenti írást, melybôl részleteket közlünk,Miklóssy Endre ajánlotta figyelmünkbe)

79

A KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS december 13-i találkozóján, aMagyar Szemle-est keretében került sor a Kodolányi Gyula fô-szerkesztôvel és Szabados György szerkesztôbizottsági taggalfolytatott beszélgetésre, mely az elmúlt évtized politikai, társadal-mi folyamatait idézte fel. Szó esett az értelmiség rendszerváltástkövetô, sajátos reakcióiról. Szabados György az erkölcsi és me-tafizikai értékvesztésrôl, a felelôsségvállalás hiányáról beszélt.Kifejtette, hogy a materiális világon uralkodó angolszász biroda-lom két alappillére a dollár, amely az amerikai alkotmánnyal isellentétben már semmilyen reális fedezettel nem rendelkezik,és a zsidó-keresztény erkölcs, amely eredeti szellemét és hatóere-jét elvesztette. Ezen az ürességen nyugszik a jelenlegi világrend,melyben élô törvény helyett holt anyag uralkodik, melyben avilágot alacsonyabb szinten vagyunk képesek áttekinteni, mintamelyen mûködik (a civilizációs katasztrófákra jellemzô helyzet).Szabados bölcseleti alpállása: nem a változással kell törôdni, azönmagától is bekövetkezik, hanem az állandót kell megôrizni,mert az másképp nem marad fenn.

MEGJELENT FEKETE GYÖRGY BESZÉLGETÉS-KÖTETE, azEzredvégi tûnôdések. A Kairosz kiadó könyvében található inter-júk alanyai között van Blazsek Gyöngyvér belsôépítész, DávidKatalin mûvészettörténész, Király József belsôépítész, MakoveczImre építész, Mezei Gábor belsôépítész, Schrammel Imre kerami-kus, Szabó Marianne textilmûvész.

AZ ARCHITEKTURA – VALLOMÁSOK sorozatban, a Kijáratkiadó gondozásában megjelent Bán Ferenc kötete, a közeljövô-ben várható a Jurcsik Károly, majd a Kerényi József munkásságátbemutató kismonográfia. Bán Ferenc vallomásaiból idézünk né-hány részletet: Gyermekkorom meghatározó személyisége Ten-kács Tibor festômûvész volt. Rajzkészségemet és gyenge kitartóké-pességemet látva nem hagyott békén. Vasárnaponként festôáll-vánnyal a hátunkon majd elsüllyedtem a szégyentôl. Szörnyenfárfiatlannak tartottam, szégyelltem a barátaim elôtt. Tibor bácsiintelmét csak felnôtt fejjel fogtam fel: A tehetség a kivételezetteké.Ha nem párosul kitartással, átokká válik.Vidéken születtem és élek. Mi az a vidék? néhány kutyaszaros,autóval eltorlaszolt budapesti utcán kívül rekedt egész Magyaror-szág. Vidéki vagyok, a „sötét Szabolcsban” a Fekete Vonat végállo-másán. Errôl a Fekete Vonatról legalább egy vagont lekapcsoltam.Fanyalgó urak, lehet követni a példát!

A NEVELÉSMÛVÉSZET – Szabad szellemi élet, szabad iskola, aWaldorf pedagógia magyarországi mûvelôinek és barátainak fo-lyóirata a múlt év szeptemberétôl a korábbiaknál rendszereseb-ben jelenik meg. A kiadvány a szabad iskolázás témakörébenad széleskörû tájékoztatást, beszámolókat, elméleti írásokat.Elôfizethetô az Ita Wegman Alapítványnál, 1089. Budapest,Bláthy Ottó utca 41. Tel/fax: 2698179 Az Alapítvány kiadásábanjelent meg Jochen Bockemühl: Életösszefüggések, VinczeErzsébet: Waldorf iskola, Frisch Mihály: Az atmoszférikus kereszt,Walter Johannes Stein: A nevelés feladata és az emberiségtörténete, F.H. Julius: Kémiatanítás az általános iskolák 7-9.osztályában, J. Streit: Állattörténetek és És lôn világosság. A te-remtéstôl az özönvízig címü munkája.

HÍREKAZ 1956-OS INTÉZET adta ki Boros Géza: Emlékmûvek 56-nak címû kötetét, amely adatszerûen összefoglal valamennyiMagyarországon és külföldön készült 56-os emlékmûvet és szo-ciológiai, politikatörténeti és mûvészettörténeti elemzések mel-lett a legfõbb szimbólumok köré csoportosítva mutatja be azalkotásokat.

AZ ÖKOTÁJ új, 16-17. száma a templomépítéssel, mint fizikaiés mint leki folyamattal, a szakrális és profán ellentétével és kap-csolódó témákkal foglalkozik gazdag összeállításában. Többekközött Zelnik József, Paul Virilio, Sípos S, Gyula, Szegô György,Lázár Imre írása, Vásárhelyi Judit és Makovecz Imre interjújaolvasható a folyóiratban.

A MUNDUS KIADÓ tervezi a Makovecz Imrérõl szóló kötet javí-tott és bõvített kiadását miután másfél év alatt az elsõ kiadás5000 példánya elfogyott. Az építészettörténet sorozat másodikköteteként megjelent a Finta József munkásságát bemutatókönyv. A harmadik kötet Anthony Gall munkája, Kós Károlyépítészeti életmûvének eddig legteljesebb, mintegy ezer képpelillusztrált bemutatása. A nyár folyamán megjelenô kötetet a KósKároly Alapítványnál lehet kedvezményes áron megrendelni,ennek pontos feltételeit következô számunkban közöljük.

KÓS KÁROLY DÍJAT kapott a Dévényi Sándor kezdeménye-zésére létrejött pécsi Aradi Vértanúk Útja Alapítvány, mely többéves szervezômunkával a róluk elnevezett úton felállította a 13aradi vértanú szobrát.

A MÉSZ KÓS KÁROLY TERMÉBEN kiállítássorozatot tervez.Itt fogják bemutatni (március 30. – április 3.) a Triskell ipolyságibemutatóról hazatért kiállítását, a késôbbiekben terveik szerintsor kerül még többek között a Kupola, a Kvadrum, a Makona, aSáros és Társa, a Dévényi és Társa, Bodonyi Csaba, a Farkas ésGuha irodák bemutatkozására.

BERECZKY KÁLMÁN, a Szeghalmy Bálint építészrôl szóló do-kumentumkötet szerzôje akciót indított az építész németországi,felszámolással fenyegetett sírjának hazahozatalára. A most fel-égetett és újjáépítésre váró miskolci deszkatemplom és az ötvenesztendôs tervek alapján most épülô hévizi református templomtervezôjének sírját remélhetôen sikerül a két objektum valamelyikemellett felállítani, ha ehhez megfelelô segítség érkezik. ÉrdeklôdniBereczky Kálmánnál lehet: 8360 Keszthely, Széchenyi u. 8.

BAGYINSZKY ZOLTÁN fotográfus és népmûvelô, az 1996-osközépiskolai építészeti vetélkedô szervezôje 20 éve fényképezia Kárpát-medence mûemlékeit. Országos és a határokon túlimagyarlakta területeket is érintô vándorkiállításához keres segít-séget. Címe: 5700 Gyula, Komáromi út 14/b.

A SCHULEK FRIGYES ÉPÍTÔIPARI TECHNIKUM tavaly nyárifelmérési gyakorlata során tizenhárom diák Okrutay Miklós ve-zetésével Szarvas népi építészeti örökségét vette számba. Hatparasztportát teljesen, egy utca tíz házát városképileg, hat hagyo-mányos téglahomlokzatot mértek fel és pontos leírást készítettekaz 1913-ból megmaradt transzformátorházakról. Munkájukat egyszépen összeállított albumban összegezték és kiállításon is bemu-tatták.

80

FELHÍVÁSA MAGYAR-INDIÁN JÁTSZÓHÁZ KEZDEMÉNYEZÉS

TÁMOGATÁSÁRA

A Nádasdy Akadémia 1997 júniusában Nádasdladány-ban tartott szimpóziumának témája, az építészet és atermészeti/humán környezet kapcsolata a két dísz-vendég, Douglas Cardinal kanadai és Makovecz Imremagyar építész elôadása köré szervezôdött.

A találkozó szellemébôl sarjadt ki a gondolat, hogykezdeményezzük egy magyar-indián játszóház létesí-tését. Célunk, hogy egy erre a feladatra alkalmas he-lyen (lehetôleg ne Budapesten) épüljön fel egy közöskertben álló kis épületegyüttes, amely gyemekek rend-szeres oktatását szolgálja. A játszóház programja a ka-nadai indián és a hagyományos magyar kultúra termé-szetfelfogását hivatott megismertetni a részvevôkkeltanévközi foglalkozások, illetve nyári táborok kereté-ben. Az oktatás célja, hogy a hagyománynak azokataz elemeit, amelyek korszakunkban a civilizáció pusz-tulásával fenyegetô magatartással szembeni fellépés-ben nélkülözhetetlenek, gyermekeink szemléletmód-jába beoltsa.

Az oktatás formája, amelyet elsôsorban maguknakaz oktatóknak kell kidolgozniuk, közös játékokkal,kézmûves technikák tanításával, ritusok és ritmusokmegelevenítésével stb. az életkor sajátosságainak felelmeg. A játszóház számítógépes kapcsolatban áll a ka-nadai Civilizáció Múzeumával, amelynek az indián kul-túra megismertetésére gazdag interaktív programjavan. Hasonlóképpen kapcsolódni kell a magyar népikultúrára vonatkozó számítógépes adatbázisokhoz ésprogramokhoz is.

Az egy-egy játéktérbôl és a kisebb, kiszolgáló éskiegészítô helyiségekbôl álló épület Douglas Cardi-nal és Makovecz Imre terve szerint épülne meg úgy,hogy az épületek maguk is közvetlenül szolgálnák alétesítmény nevelési programját.

Kezdeményezésünkhöz ötleteket, tanácsokat épp-úgy várunk, mint javaslatokat, ajánlatokat a beruházásköltségeinek fedezésére, a létesítmény helyszínére, afenntartásban való részvételre.

A MÉSZ KÓS KÁROLY KÖRE tavaly decemberi évfordulósmegemlékezése keretében Gerle János mutatta be a közönség-nek a Kós Károly Egyesülést és az Országépítôt.

A FRANCIA INTÉZET és a párizsi Építészeti Intézet szervezé-sében kerül sor április 3-án a Vágó József építészeti életmûvétbemutató konferenciára a Francia Intézet Fô utcai székházában10 órai kezdettel. A francia, svájci, olasz és magyar elôadásokszinkrontolmácsolással követhetôk.

A RIJEKAI KORTÁRS MÛVÉSZETI MÚZEUM tavalyelôtt a vá-ros modern építészeti örökségérôl rendezett kiállítást, amit atavalyi századfordulós bemutató követett. A gazdag katalógussalkísért nagyszabású kiállítás a monarchia talán legvegyesebb la-kosságú és kultúrájú város jelentôs emlékeit teljeskörûen feldol-gozza pontosan tükrözve a megrendelôk, építészek, stílusok ke-veredésében rejlô egyediséget. A kiállítás záróeseményeként ren-dezett konferencián természetesen a magyar építészek délvidékimunkásságáról is szó esett, helyi kutatók sok új eredménnyelszolgáltak az utóbbi években komolyan megindult századfordu-lós építészettörténeti kutatások során. Áprilisban várható a Zág-rábban mûködött, kiváló Baranyai Aladár életmûkiállítása (Zág-rábban), a rijekai múzeum pedig jövôre tervezi a historizmussalfoglalkozó kiállítását. E három korszak sûrített anyaga Budapes-ten is bemutatásra kerül majd.

A NÁDASDY ALAPÍTVÁNY kiadta a múlt év júniusi nádasdla-dányi szimpozium anyagát magyar és angol nyelven. A kiadványaz elôadások, beszélgetések, hozzászólások és dokumentumokszerkesztett változatát tartalmazza. Az érdeklôdôk a Litea köny-vesboltban, az Építészkamara könyvtárában, a Magyar MûvészetiAkadémiában és a Kós Károly Alapítványnál vásárolhatják mega kötetet.

Két vasbeonszerkezetû épület Fiuméban. Fent: a Ray Rezsô és ZielinszkySzilárd tervezte Kivándorlók szállodája 1906-ból, lent: Theodor Träxlerés Eugenio Celligoi tervezte Teatro Fenice 1911-13-ból

TELKI, CSALÁDI HÁZ SZÁMÍTÓGÉPES MODELLJE (KÉSZÍTETTE: RÉVAI ATTILA)

KILENCEDIK ÉVFOLYAM TAVASZI SZÁM • ÁRA