Országos imahét – 2018. december 1–8. - kerak.hukerak.hu/data/Dokumentumok/Egyeb_dokumentumok/Imaheti_2018._december.… · (Mk 13,35–36) Veszélyben vannak, akik belefáradtak

Országos imahét – 2018. december 1–8.

„…TUDJÁTOK MEG, HOGY KÖZEL VAN,AZ AJTÓ ELÕTT”

Hogyan hat ez a bizonyosság a mindennapi életünkre?

2

Az imahét céljaAz évenkénti, közös könyörgésre alkal-mat adó imahét rendeltetése az, hogy át-gondoljuk, hogyan állunk személyesenIsten elõtt, és mérlegeljük Isten mûvénekhelyzetét, szükségleteit. Arra biztat, hogyimádkozzunk egy akarattal a valódi, felül-rõl jövõ lelki megújulásért és a helyi gyüle-kezet épüléséért.

Gondosan készítsük elõ az imahetet,szervezzük meg az imacsoportokat! Le-hetõség szerint a gyülekezetbe járni nemtudó, idõs vagy beteg testvéreink ottho-nába is szervezzünk imaórát. Ne érezzékmagukat magányosan õk sem az imahétidején, részesüljenek a testvéri közösségés a közös könyörgés áldásából.

Tervezzük úgy az idõbeosztásunkat, hogyaz imahét minden napján, de legalábbis mi-nél több alkalommal jelen lehessünk a kö-zös könyörgésen! Ami csak elhalaszthatómunkánk, ügyintézésünk van ezen a héten,tegyük át inkább a következõ hétre. Akkorízleljük meg igazán az imahét áldását, havalóban komolyan vesszük, és áldozatothozunk azért, hogy testvéreinkkel együttkönyörögjünk. Az imahét pozitív követ-kezményei kézzelfoghatóan megmutatkoz-nak majd mind az egyéni, mind a gyüleke-zeti életünkben.

Az áldást jelentõ imaóra elengedhetetlenül szükséges feltételei

1. Ne késsünk el! Legyünk ott inkábbnéhány perccel elõbb, és elcsendesedvekészüljünk a kezdésre.

2. Ne beszéljünk hétköznapi, ügyes-ba-jos dolgokról az imaóra elõtt és után,mert elvonja a figyelmet, elvész az áhítat.

3. Legyen az imaórának vezetõje, akigondoskodik a pontos kezdésrõl és azegész alkalom illõ levezetésérõl. Ide tar-tozik, hogy a közös ima kezdetén a részt-vevõk közremûködésével összegzi, mimindenért fog együtt imádkozni az ima-csoport.

4. Ügyeljünk arra, hogy ne imádkoz-zunk hosszan! Egyéni kérések nem valók aközös imádságba, ahol mindannyiunk há-lájával és együttes kéréseinkkel folyamo-dunk Istenhez. Ne soroljunk el egy imá-ban mindent, amiért könyörögni szeret-nénk, hanem ki-ki csak egy-két dolgot em-lítsen, ami különösen a szívén van, tekint-sük úgy, hogy együtt mondunk egy közösimát, kiegészítve egymás imádságait.

5. Ne imádkozzunk olyan halkan, hogya többiek ne tudjanak együtt imádkoznivelünk. Az alázatnak nem abban kell kife-jezésre jutnia, hogy mások számára alighallhatóan imádkozunk.

6. Ne legyenek hosszú szünetek azegyes imádságok között! Aki késztetéstkap az imádságra, vegyen bátorságot ésszólaljon meg mindjárt az elõzõ imádko-zó után.

7. Áment csak az egyes imádságok vé-gén mondjunk mindannyian, egyetérté-sünk, együttes imádkozásunk kifejezése-ként.

A hosszú és az érthetetlenül halk imád-ságok, valamint a vontatott imaóra, aholnehezen szólalnak meg az imádkozók, in-kább nyomasztó, mint felemelõ. Megolt-hatja az imádkozás vágyát a többi részt-vevõben.

Bárcsak egy akarattal tudnánk az Úr eléjárulni, és minden résztvevõ áldást nyerne!

„…tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt” Hogyan hat ez a bizonyosság a mindennapi életünkre?

3

ORSZÁGOS IMAHÉT, 2018. DECEMBER 1–8.

„Legyenek derekaitok felövezve, lámpásaitok meggyújtva,

ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az urukat várják, mikor jön meg

a menyegzõrõl, hogy amikor megjön és zörget, azonnal megnyissák néki.”

(Lk 12,35–36)

Amikor ezt komolyan hitték…Hasonlítsuk össze mai adventvárásunkatazoknak a hívõknek a tapasztalatával, akik a2300 éves prófécia lejártakor, 1844-ben vár-ták az Urat, az észak-amerikai Miller-moz-galom idején:

„A Krisztus második eljövetelérõl szólótanítás elfogadói ráébredtek arra, hogymeg kell térniük, és meg kell alázkodniukIsten elõtt. Sokan, akik hosszú ideig inga-doztak Krisztus és a világ között, ekkorúgy érezték, hogy ideje állást foglalniuk.Az örökkévalóság dolgait valóságnak lát-ták. A menny közel volt hozzájuk, és Is-ten elõtt bûnösnek érezték magukat. Tud-ták, hogy az idõ rövid, és embertársaik ér-dekében gyorsan kell cselekedniük. A föl-di világ jelentéktelenné vált, mintha kitá-rult volna elõttük az örökkévalóság…

Az üzenet… nagy érdeklõdést keltett…Mindenütt hallatszott a szívhez szóló bi-zonyságtevés… Mindenkit arra buzdítot-tak, hogy teremjenek megtéréshez illõgyümölcsöket. Ahol csak felhangzott azüzenet, megérintette az emberek szívét.Minden rendû és rangú ember tódult az

adventhívõk istentiszteleteire… Ezekenaz összejöveteleken érezhetõ volt a szentangyalok jelenléte, naponta növekedett azadventhívõk száma. Amikor újra és újrafelhangzottak Krisztus közeli eljövetelé-nek bizonyítékai, tömegek hallgatták né-mán, lélegzet-visszafojtva…

Õszinte bûnvallomások hangzottak el,és a családtagok egymás üdvösségéért fára-doztak… Sokan egész éjszaka buzgón kö-nyörögtek a bûnbocsánat bizonyosságáért,vagy rokonaik és barátaik megtéréséért…

Akik azt remélték, hogy nemsokáraszemtõl szemben állnak Megváltójukkal,olyan ünnepélyes boldogságot éreztek,amelyet nem lehetett szavakkal kifejez-ni… Reggelenként elsõdleges kötelessé-güknek tartották, hogy meggyõzõdjenekarról, Isten elfogadja-e õket. Szívük szo-rosan összefonódott, sokat imádkoztakegymással és egymásért… Isten jóváha-gyásának bizonyossága fontosabb volt ne-kik, mint a mindennapi táplálék. Ha felhõborult lelkükre, nem nyugodtak addig,amíg el nem vonult. Amikor Isten irgal-mas bocsánatáról megbizonyosodtak, vá-gyakoztak arra, hogy megláthassák Õt,akit lelkük szeret.” (Ellen G. White: A nagy

küzdelem/Korszakok nyomában, 304., 328–330.,

359–360. o.)

Az egykori és a mai alvó tanítványok Nem úgy van ma, hogy a végsõ idõk soka-sodó, sûrûsödõ jelei felébresztenek, fel-ráznak bennünket egy rövid idõre, de az-után ismét és ismét visszaalszunk?

December 1., szombat

Valóban hisszük, hogy Jézus eljövetele közel, sõt „az ajtó elõtt” van?

4

„…TUDJÁTOK MEG, HOGY KÖZEL VAN, AZ AJTÓ ELÕTT”

„[Jézus tanítványai] nem vették szí-vükre Uruk ismételt figyelmeztetését:„Vigyázzatok és imádkozzatok!” (Mt26,41) Elõször megrendültek, amikormeglátták Mesterüket, akit mindig hig-gadt méltóság jellemzett, felfoghatatla-nul nagy szomorúsággal küzdeni…Nem az volt a szándékuk, hogy magárahagyják Õt, de nem értették meg, hogyéberség, vigyázás és komoly ima szüksé-ges ahhoz, hogy ellenállhassanak a kísér-tésnek… János, a szeretõ és szeretetttanítvány is aludt… Jézus az alvó tanít-ványokban az alvó gyülekezet képétlátta, tanítványokat akik szunnyadnak,amikor virrasztaniuk kellene.” (Ellen G.

White: Jézus élete, 593–594. o.; „A Te Igéd igaz-

ság”, 128. o.)

„A régi zászlóvivõk tudták, mit jelentimában küzdeni Istennel, és miként lehetrészesülni Lelke kiárasztásának örömé-ben. Engedünk-e a mennyei szenthelyenfolyó megtisztító munkának, vagy vala-miféle kényszerítõ erõre várunk, ami éb-redésünk elõtt majd a gyülekezetre száll?Az egész egyház megújulásában remény-kedünk? Az az idõ sohasem jön el.

Sokan vannak a gyülekezetekben, akiknem tértek meg, akik nem egyesülnekküzdõ, kitartó imában. Erre a munkáraegyénileg kell elszánnunk magunkat!Többet kell imádkoznunk, és keveseb-bet beszélnünk!… Sokkal jobban kellfélnünk a belsõ akadályoktól, mint akülsõktõl… Sátán semmitõl nem félannyira, mint attól, hogy Isten népeminden akadályt eltávolít az útból, hogyezáltal az Úr kitölthesse Lelkét a most

még lankadó, bûnös gyülekezetre. HaSátánon múlna, egyetlen ébredés semlenne Isten népe körében az idõk vége-zetéig.

De nem vagyunk tudatlanok a módsze-reit illetõen. Lehetséges ellenállni erejé-nek. Ha elkészült Isten Lelke számára azút, az áldás is eljön. Sátán éppúgy nemtudja megakadályozni az Isten népérehulló áldás záporát, ahogy nem zárhatjabe az égbolt ablakait, hogy ne essen esõa földre. Gonosz emberek és démonoknem állhatnak Isten mûve útjába, nemzárhatják el Lelke jelenlétét népe tagjaielõl, ha õk odaadó, megtört szívvel meg-bánják és elhagyják bûneiket, s hit általIsten ígéreteire hivatkoznak…

Isten Lelke nem jöhet el addig, amígaz út nem készül el számára. Komolyönvizsgálatot kellene tartani! Egyesült,kitartó imádkozásra, és az Isten ígérete-ire hivatkozó, élõ hitre van szükség. Nea testünkre öltsünk gyászruhát, mint arégi idõkben, hanem lelkünket alázzukmeg mélységesen! Semmi okunk sincsaz öndicséretre és önelégültségre…Alázzuk meg magunkat Isten hatalmaskeze alatt! Õ megvigasztalja és megáldjaaz õszinte keresõket. A munka elõttünkáll. Akarunk-e ebbe bekapcsolódni?Gyorsan kell dolgoznunk, nagy lépések-kel kell elõrehaladnunk! Fel kell készül-nünk az Úr nagy napjára!” (Szemelvények

Ellen G. White írásaiból, I. köt., 115–119. o.)

Bárcsak kezdete lehetne ez az imahétegy lelki ébredésnek, a holtpontról valókimozdulásnak!

5


„Ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és a bûnös?”

(1Pt 4,18)

„A vizsgálati ítélet lezárulásakor minden-kinek eldõl a sorsa – életre vagy halálra.A kegyelemidõ röviddel azelõtt ér véget,hogy az Úr megjelenik az ég felhõiben.Krisztus – elõretekintve korunkra – ki-jelenti: »Aki igazságtalan, legyen igazság-talan ezután is, és aki tisztátalan, legyentisztátalan ezután is, aki igaz, legyenigaz ezután is, aki szent, szenteltessékmeg ezután is. Ímé hamar eljövök, és ju-talmam velem van, hogy megfizessekmindenkinek, amint az õ cselekedetelesz.« (Jel 22,11–12)

Az igazak és a bûnösök ekkor még ha-landó életüket élik a földön. Az embe-rek ültetnek és építenek, esznek és isz-nak, mit sem tudva arról, hogy a meny-nyei templomban elhangzott a végsõ,megmásíthatatlan döntés. Az özönvízelõtt Noé belépett a bárkába, és Istenbezárta annak ajtaját, a bûnösök pedigkívül maradtak. Az utóbbiak, nem tud-va, hogy végzetük megpecsételõdött,még hét napig élték nemtörõdöm, élve-zetszeretõ életüket, és kinevették a kö-zelgõ ítéletre figyelmeztetõ intéseket.»Akképpen lesz – mondja Megváltónk –az Emberfiának eljövetele is.« (Mt 24,39)Csendben, észrevétlenül, mint éjfélkor atolvaj, jön el a döntõ óra, amikor min-den ember sorsa megpecsételõdik, és Is-

ten végleg visszavonja kegyelmét a bûnös-tõl. »Vigyázzatok azért…, hogy ha hirte-len megérkezik, ne találjon titeket aludva!«(Mk 13,35–36) Veszélyben vannak, akikbelefáradtak az õrködésbe, s a világ vará-zsai felé fordulnak. Lehet, hogy éppen ab-ban az órában mondja ki az egész föld Bí-rája az ítéletet: »Megmérettél a mérlegen, éshíjával találtattál.« (Dn 5,27)” (Ellen G.

White: A nagy küzdelem/Korszakok nyomában, 437. o.)

„Újra és újra figyelmeztetést kaptam azidõmeghatározást illetõen: Isten népe szá-mára többé nem lesz idõn alapuló üzenet.Sem a Szentlélek kitöltetésének, sem Jézuseljövetelének pontos idejét nem fogjukmegtudni… Senki sem képes annak meg-jövendölésére, hogy ez pontosan mikorlesz, mert »arról a napról senki sem tud«.Soha nem mondhatjuk, hogy egy, két vagyöt év múlva jön el. De késõbbre se tol-hatjuk eljövetelét, azt állítva, hogy talán tízvagy húsz év múlva sem érkezik el.” (Sze-

melvények Ellen G. White írásaiból, I. köt., 179. o.)

Cselekedeteink, jellemünk, szívünk indítékai az ítélet mérlegén

Igaznak nyilváníthat-e engem az „igaz Bíró”(2Tim 4,8) az ünnepélyes mennyei ítélõszékelõtt (Dn 7,9–10)? Eltörölheti, megsemmi-sítheti-e bûneim feljegyzését mindörökre? – ezek a legfontosabb kérdések ma mind-annyiunk számára.

„Tudjuk, hogy a tíz szûz képviseli a hit-valló hívõket. Közülük öt bölcs, öt pedigbalga. Attól félek, ez az átlag, amelyet azÚr elõre látott, hogy a hívõk készek vagy

December 2., vasárnap

Foglalkoztat-e bennünket, hogyan állunk majd meg a Bíró elõtt?

6


készületlenek lesznek. Mégis sokan azokközül, akik bár nagy világosságban, lehe-tõségekben és kiváltságokban részesültek,nem rendelkeznek többel, mint az igazságelméleti ismeretével. Sokan azt képzelik,hogy csupán ez az ismeret az, amelyetIsten elvár. Ezek az emberek nem cselek-või az igének.” (Ellen G. White: 1888-as anyagok/

Kiben bízhatunk?, IV. köt., 1455/88. o.)

„Mi lehetne nagyobb öncsalás, mint haabban bizakodunk, hogy amit teszünk, azhelyes, miközben valójában teljes mérték-ben rossz? A hû Tanúbizonyság üzeneteszerint Isten népe szomorú öncsalásban le-ledzik. Nem tudják, hogy állapotuk Istenszemében szánalomra méltó. Akiknek azüzenet szól, abban a hitben ringatják ma-gukat, hogy emelkedett lelkiállapotbanvannak, de Jézus üzenete letöri ezt a hamisbiztonságérzetet a megdöbbentõ leleple-zéssel: valódi lelkiállapotunk vakság, sze-génység, elesettség. A bizonyságtétel met-szõen éles és szigorú, de nem lehet bennetévedés, mert a hû Tanúbizonyság az, akiszól… Azoknak, akik tudásuk és teljesít-ményük miatt biztonságban érzik és gazda-gnak hiszik magukat a lelki tudás tekinteté-ben, nehéz elfogadniuk az üzenetet, amelykijelenti, hogy tévedésben vannak, kegyel-mi és lelki ajándékok híján valók.” (Ellen G.

White: Bizonyságtételek, III. köt., 252–253. o.)

„Isten szolgái hangoztatják a Szentlélekihlette figyelmeztetõ üzeneteket, feltárjáka tévelygõk jellemhibáit, de a válasz ennyi:»Nem vonatkozik rám. Nem veszem ma-gamra az üzenetet. Amit tudok, azt meg-teszem, hiszek az igazságban.«” (Ellen G.

White: Bizonyságtételek, V. köt., 101. o.)

„Amikor Jézus befejezi közbenjárását amennyei templomban, az akkor élõknekközbenjáró nélkül kell megállniuk a szentIsten elõtt. Ruhájuknak hótisztának kelllennie, jellemüknek a meghintés vére általmeg kell tisztulnia a bûntõl. Isten kegyel-

me és kitartó emberi igyekezet által gyõz-niük kell a bûn ellen vívott harcban. Mi-közben a vizsgálati ítélet folyik a menny-ben, és Krisztus a bûnbánó hívõk bûneiteltávolítja a templomból, a földön Istennépe között a megtisztulás, a bûntõl valószabadulás különleges munkájának kellvégbemennie… E munka lezárulásakorKrisztus követõi készen lesznek Uruk fo-gadására. »Kedves lesz az Úrnak a Júda ésJeruzsálem ételáldozata, mint a régi na-pokban és elõbbi esztendõkben.« (Mal3,4) Akkor az egyházon, amelyet Urunkmagához fogad eljövetelekor, nem leszsemmilyen folt (Eféz 5,27). Olyan lesz,»mint a hajnal, szép, mint a Hold, tiszta,mint a Nap, rettenetes, mint a zászlós-tábor« (Én én 6,7).” (Ellen G. White: A nagy

küzdelem/Korszakok nyomában, 379–380. o.)

„Most kell szeplõtlenül megtartanunkmagunkat és gyermekeinket a világtól.Most kell megmosnunk és megfehéríte-nünk ruhánkat a Bárány vérében. Mostkell felülkerekednünk büszkeségünkön,szenvedélyeinken és lelki restségünkön!Most kell fölébrednünk, és elszánt igyeke-zettel kiegyensúlyozottá tennünk jelle-münket. »Ma, ha az Õ szavát halljátok,meg ne keményítsétek a szíveteket!« (Zsid3,7) Mit tesztek, testvéreim, a felkészüléskomoly feladatának elvégzéséért?” (Ellen G.

White: Bizonyságtételek, V. köt., 215–216. o.)

„Mindnyájunknak meg kell jelennünk aKrisztus ítélõszéke elõtt” – mondja az Írás(2Kor 5,10). Mindennap gondolunk-e er-re? Meggyõz-e minket az ige ünnepélyeskijelentése arról, hogy komoly változásravan szükségünk, mégpedig ma, késedelemnélkül? Tisztán látjuk-e, hogy egyetlenúton lehetséges ez, ami nem más, mint avalódi, naponkénti, Krisztus általi bûnren-dezés, és a Szentlélek kérése, hogy folya-matosan munkálkodjék bennük?

7


„Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket adott nékem az Úr.”

(Ésa 8,18)

„Felettébb örültem, hogy olyanokat találtamgyermekeid között, akik igazságban járnak,

amint parancsolatot vettünk az Atyától.” (2Jn 4)

Milyen intést közvetít Lót története?Mire figyelmeztet bennünket Jézus felhívá-sa, amelyet a végidõben élõ keresztényekszámára fogalmazott meg?: „EmlékezzetekLót feleségére!” (Lk 17,32) Ha nem teszünkbizonyságot családtagjainknak szóval és azéletünkkel arról, hogy „idegenek és vándo-rok” vagyunk e földön, akik „jobb hazát”keresünk, ha nem küzdünk imában megtéré-sükért, ha nem szólunk nekik arról, hogyKrisztus eljövetele a küszöbön áll, akkorolyan fájdalmat és veszteséget élhetünk át akegyelemidõ lezártakor, mint Lót.

„Lót kisietett, hogy figyelmeztesse gyer-mekeit. Megismételte az angyalok szavait:»Keljetek fel, menjetek ki e helybõl, mertelveszíti az Úr e várost!« De azoknak úgytûnt, mintha csak tréfálna. Nevettek»babonás félelmén«… Lányai a férjek befo-lyása alatt álltak. Elég jól éltek Sodomában,és a veszélynek semmilyen jelét nem látták.

Lót szomorúan tért vissza otthonába.Az angyalok felszólították, hogy induljon,vigye magával feleségét és még otthon lakó két leányát… Többi gyermeke ragaszko-dott Sodomához, felesége pedig nem akartnélkülük távozni. A gondolat, hogy ott-hagyja azokat, akiket a legjobban szeretett,

elviselhetetlennek tûnt Lót számára… A bá-nattól kábultan még késlekedett, vonako-dott távozni… A mennyei küldöttek kézenfogták Lótot, feleségét, lányait, és kivezet-ték õket a városból. Azután visszafordul-tak Sodomába, hogy elvégezzék a pusztításmunkáját. Egy másik angyal közeledettmost Lóthoz… Parancsa meglepõen hang-zott: »Mentsd az életedet, hátra ne tekints,a hegyre menekülj, hogy el ne vessz!«…Lót azonban zavarodottan és ijedten ese-dezett, hogy nem teheti meg azt, amit tõlekívánnak. Félt, hogy menekülés közbenutoléri a csapás és meghal. Mivel ott élt agonosz városban, a hitetlenség közepette,hite elhomályosult. A menny Fejedelmeállt mellette, õ mégis úgy könyörgött éle-téért, mintha Isten, aki a gondviselés ésszeretet ilyen bizonyságát adta, nem õriznémeg továbbra is. Rá kellett volna bízniamagát a mennyei küldöttre, akaratát és éle-tét az Úr kezébe kellett volna tennie, min-den kétség és kérdés nélkül. Ha Lót habo-zás nélkül engedelmeskedik az angyal in-tésének, felesége is megmenekülhetettvolna. Példája megmentette volna társátattól a bûntõl, amely megpecsételte a sor-sát. Lót vonakodása azonban arra késztet-te feleségét, hogy ne vegye egészen komo-lyan Isten figyelmeztetését.” (Ellen G.

White: Pátriárkák és próféták, 159–161. o.)

Felelõsségünk gyermekeinkért„Aki valóban megtért, tudni fogja, hogyha gyermekei vannak, akkor kötelességeia saját otthonában kezdõdnek. Gyermekeimérhetetlenül értékesek számára. Mindenerejével az Úr oldalára igyekszik állítani

December 3., hétfõ

Küzdünk-e a családtagjaink megtéréséért?

8


õket. Türelmesen, fáradhatatlanul törek-szik úgy nevelni gyermekeit, hogy sohaseváljanak a Megváltó ellenségeivé.

Szülõk! Isten a gyermekeknél sem néz-heti el az igazságtalanságot. Nem fogad-hat el olyan gyermekeket, akiknek életé-ben bûnös szenvedélyek nyilatkoznakmeg. Nem mentheti meg õket a nyomorú-ság idején. Beletörõdtök talán abba, hogyhanyagságotok következtében gyermekei-tek elvesznek?

Szülõk, tegyétek fel magatoknak ezt akomoly kérdést: Úgy neveltük-e gyerme-künket, hogy engedjen a szülõi tekintély-nek és engedelmeskedjék Istennek, sze-resse Õt, törvényét pedig élete legfõbb út-mutatójának tekintse? Arra neveltük-e,hogy Jézus misszionáriusa legyen, hogymindenkor jót cselekedjék?

Már egészen kicsi korukban meg kell ta-nítani a gyermekeket arra, hogy hibáikatés tévedéseiket Jézus elé vigyék. Tanítsá-tok õket, hogy kérjenek naponta bocsána-tot minden rosszért, amit elkövettek… Is-mertessük meg velük hitünk alapelveit, azokokat, amiért szombatünneplõk va-gyunk, s azt is, miért hívott el bennünketIsten gyermekeit, hogy választott nép,szent nemzet legyünk. Magyarázzuk megegyszerû szavakkal ezeket gyerekeinknek,hogy könnyen megértsék. Ahogyan növe-kednek, szabjuk a tanításokat képessége-ikhez, míg csak szélesen és mélyen nemrakjuk le bennük az igazság alapjait.

A családi áhítatot nem szabad a körül-ményektõl függõvé tenni. Nem enged-hetjük, hogy a tennivalók miatt elhanya-goljuk az imádságot. Ha így teszünk, azta benyomást keltjük gyermekeinkben,hogy az imának nincs különösebb jelen-tõsége.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, IX. köt.,

Elfogadható szolgálat és Vonzó áhítat c. fej.; Bizony-

ságtételek a gyülekezet számára, régi kiadás, 150. o.;

Gyermeknevelés, 340., 344–348., 351–352., 366. o.)

Keressük az elveszetteket a családban!

„Az elveszett drachma példázata a család-nak szól… Lehet a családtagok közöttolyan, aki elidegenedett Istentõl, mégismilyen kevesen törõdnek azzal, hogy azIsten által rájuk bízott érték el ne vesszen!

A példázat szerint az asszony szorgalma-san keresi az elveszett ércpénzt. Gyertyátgyújt és kisöpri a házat. Mindent elmozdíta helyérõl, ami akadályozza a keresésben.Bár csupán egy pénzdarabja veszett el, nemadja fel a küzdelmet, míg meg nem találja.Ez áll a családi életre is: ha a család csupánegy tagja távolodott is el Istentõl, mindentmeg kell tenni a megkereséséért… Gondo-san mérlegeljétek szokásaitokat! Járjatokutána, nincs-e valami félreértés, valamelyhiba a magatartásotokban, amely miatt õmakacsul kitart megtéretlenségében.

De azok se csüggedjenek el, akik elha-nyagolták kötelességüket. A drachmáját el-vesztett asszony addig kutatott, amíg meg-találta. Hasonló hittel és imával munkál-kodjanak a szülõk családjukért, szeretetben– mindaddig, amíg örömmel elmondhatják:»Ímhol vagyok én és a fiak, akiket adott né-kem az Úr.« (Ésa 8,18)” (Ellen G. White: Krisz-

tus példázatai, „Ez bûnösöket fogad magához” c. fej.)

„Soha ne nyugodjatok bele, hogy gyer-mekeitek Jézustól elkülönülten nõjenek fel!Soha ne érezzétek jól magatokat, amíg õkhidegek és közömbösek! Éjjel-nappal kö-nyörögjetek Istenhez! Imádkozzatok ésmunkálkodjatok gyermekeitek üdvösségé-ért!” (Ellen G. White: Gyermeknevelés, 393–394. o.)

Számon tartjuk-e múltbeli hibáinkat, té-vedéseinket és mulasztásainkat, amelyeketcsaládtagjainkkal szemben elkövettünk?Akarjuk-e mostantól, Isten segítségül hí-vásával elhagyni a rosszat, jóvátenni, amijóvátehetõ, és hûségesen, naponta könyö-rögni családtagjaink megtéréséért?

9


„Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.”(Mt 23,8)

„A lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek fel…, hogy a sánta el ne hajoljon, sõt inkább meggyógyuljon.”

(Zsid 12,12–13)

A kegyelemidõ rövidségének tudatában fo-kozott figyelemmel és szeretettel kell tö-rõdnünk egymással. Az ellenség azt akarjaelõidézni, hogy a gyülekezetben is megvaló-suljon „a szeretet kihûlése” (Mt 24,12). Fáj-dalommal kell elismernünk, hogy ezt nagy-mértékben sikerült elérnie az élet hajszája,személyes hitéletünk gyengülése által, ésegyéb eszközökkel. Ha elveszítjük „elsõszeretetünket” Krisztus iránt, vagy akárcsak alábbhagy ez a szeretet, akkor törvény-szerû, hogy az egymás iránti szeretet is ki-hûl vagy megfogyatkozik. Ebben az állapot-ban vagyunk, de nem maradhatunk így!

Milyen együttérzést, egymással valótörõdést szeretne látni Jézus a gyülekezet tagjai között?

„Lelki eredményességünk egyik legna-gyobb akadálya az egymás iránti szeretetés tisztelet hiánya… A menny világossá-gára van szükségünk, hogy amikor testvé-reink arcára tekintünk, arra gondoljunk,hogy Krisztus vére árán vásárolta megõket. Úgy kell szeretnem õket, ahogyanKrisztus szeret engem. Õk az én munka-társaim az aratás mezején, ezért egységbenkell lennem velük… Isten Lelkét bántjuk

meg, ha gonoszt feltételezünk egymásról, ha szívünk gondolatát a Vádoló uralja, akiéjjel-nappal vádolja testvéreinket Istenelõtt. Sátánnak kiképzett harcosai vannaka feladatra, hogy szétdúlják az egységeta testvérek között, melynek megteremté-séért Jézus oly súlyos áldozatot hozott…

Ne vétkezzünk azzal, hogy meghallgat-juk a testvérek elleni híreket, vagy go-noszt gondolunk róluk. Minden gonoszbeszéd, minden szó, amelyet gúny hat át,minden olyan megjegyzés, amely leszólvalakit, mind-mind a Krisztus imájátólvaló eltávolodás…

Testvéreim, ha cselekvõi is leszünk azIgének, nem csupán hallgatói, akkor sok-kal kevesebbet foglalkozunk majd ma-gunkkal, ösztönös érzéseinkkel és büsz-keségünkkel, s akkor másokat valóbantöbbre fogunk becsülni önmagunknál.

Minden gyülekezet komolyan igyekez-zen kiirtani a gonosz beszédet, a bíráló lel-kületet mint olyan bûnöket, amelyek a leg-nagyobb rosszat termik a gyülekezetben.Mint magának Sátánnak a cselekedete, úgyessék megrovás alá a rideg hibakeresés…Isten félelmétõl és szeretetétõl késztetvemindenki zárja be fülét a pletyka elõtt…

Sokan, még azok közül is, akik lelki-ismeretes kereszténynek látszanak, nemfordulnak egyenesen azokhoz, akik sze-rintük hibát követtek el, hogy Krisztusszellemében tárgyalják meg az ügyet ésimádkozzanak egymásért.” (Ellen G. White:

Kiben bízhatunk?, I. köt., 11., 40. o.; Bizonyságtéte-

lek, II. köt., 85., 287., 289. o.)

December 4., kedd

Hogyan viszonyulunk hittestvéreinkhez az idõ rövidsége tudatában?

10


Úgy bánunk-e meggyengült, megkísértett, tévelygõ testvéreinkkel,

amint erre Jézus példát adott?„Hiányzik a mély odaadás, a lelket megin-dító szeretet és szánakozás a megkísértet-tek és tévelygõk iránt. Milyen keveset ta-lálunk Krisztus szánakozó gyengédségé-bõl hitvalló követõi között! Ha valakimegbotlik, a többiek veszik a bátorságot,és a lehetõ legsötétebb színben tüntetikfel az esetet. Könyörtelen szigorral bán-nak el testvérükkel, pedig talán õk is bû-nösök másvalamiben. Úgy tüntetik fel a tudatlanságból, meggondolatlanságbólvagy gyengeségbõl elkövetett tévedést,mint elõre eltervezett, szándékos bûnt.Ha letérni látnak valakit a helyes útról, ígyszólnak: »Ugye megmondtam! Tudtam,hogy megbízhatatlan.« Ez Sátán álláspont-ja. Ujjonganak, mert gonosz gyanúsítga-tásaik igaznak bizonyultak…

Emelkedjünk fel ebbõl az állapotból,másként méltatlanok vagyunk a kereszténynévre. Ápoljuk Krisztus lelkületét, amellyela bûnösök megmentéséért fáradozott! A tévelygõk ugyanolyan kedvesek elõtte,irgalmának ugyanolyan gyõzelmi jelvényei-vé, országának örököseivé válhatnak, mintmi… Csak azok élnek Krisztusért, csakazok hoznak nevére tisztességet, azok mél-tók Mesterükhöz, akik igyekeznek meg-menteni az elveszetteket.” (Ellen G. White: Bi-

zonyságtételek, II. köt., 282–285. o.)

„Egység és szeretet tanítványai körében– ezért imádkozott Megváltónk, mielõttkeresztre feszítették. Nem önmagáért ag-gódott a kereszt kínja elõtt, hanem azokért,akiket megbízott földi munkája folytatásá-val. Kemény megpróbáltatások vártak rá-juk, de Jézus látta, hogy a legnagyobb ve-szély számukra a keserûség és pártoskodáslelkülete lenne. Ezért imádkozott így:»Szenteld meg õket a Te igazságoddal: a TeIgéd igazság. Amiképpen Te küldtél engem

e világra, úgy küldtem én is õket e világra.Én értük odaszentelem magamat, hogy õkis megszenteltekké legyenek az igazságban.De nemcsak õértük könyörgök, hanemazokért is, akik az õ beszédükre hisznekmajd énbennem, hogy mindnyájan egyeklegyenek, amint Te énbennem, Atyám, ésén Tebenned, hogy õk is egyek legyenekmibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy Teküldtél engem.« (Jn 17,17–21)” (Ellen G.

White: Bizonyságtételek, II. köt., 77–78. o.)

Kérjük az Úrtól, hogy távolítson el a szí-vünkbõl minden akadályt, és tanítson megminket egymást tiszta szívbõl, buzgón sze-retni! (1Pt 1,22) Törõdjünk egymással, ér-deklõdjünk egymás iránt, támogassuk egy-mást a hitharcban és az élet gondjainak hor-dozásában!

Változtassunk azon a szemléleten, hogyakkor ápoljuk majd a kapcsolatot hittestvé-reinkkel, ha saját dolgaink végére érünk, hasaját gondjainkat már letettük! Ha így gon-dolkodunk, akkor soha vagy csak nagyonritkán jutunk hozzá, hogy meglátogassunkegy testvért, meghívjuk magunkhoz, vagyfelhívjunk valakit, vagy pedig megkeressüknéhány szeretetteljes sorral! Azért apad elköztünk a testvéri szeretet, mert ki-ki iga-zolva érzi magát, hogy sok munkája, gondjamiatt nem jut el testvéréhez.

Isten nem akarja, hogy egy is elvesszen azövéi közül, akiket a vérén váltott meg. Sze-ressük hát egymást úgy, ahogyan Õ szeretmindnyájunkat! Támogassuk egymást mintküzdõtársak, mint szeretõ testvérek!

Számon tartjuk-e a testvéri kapcsolatokterén elkövetett hibáinkat és mulasztá-sainkat? Kérjük-e Isten bocsánatát ezekért,és segítségül hívjuk-e Õt, hogy Szentlelkeáltal valódi változás álljon be testvéreink-hez való viszonyulásunkban? Milyen lépé-seket látunk fontosnak ennek érdekében?

11


„Ne szánjam-e Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer

embernél, akik nem tudnak különbséget tennijobb és bal kezük között?” (Jón 4,11)

„[Amit] megcselekedtetek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, azt

énvelem tettétek meg.” (Mt 25,40)

Jelenlegi állapotunk, ahogyan Isten látja

„Isten a mai idõben is elhívta az egyhá-zát – mint régen Izráelt –, hogy a földvilágosságául szolgáljon. Az igazság ha-talmas bárdjával – az elsõ, második ésharmadik angyal üzenetével – elválasz-totta õket az egyházaktól és a világtól,hogy szent közelségébe vonja e népet.Törvénye õrizõivé tette õket, és rájukbízta a korunknak szóló nagy igazságo-kat. Mint a régi Izráelre bízott törvé-nyek, ezek is szent megbízatást jelente-nek, s mindezt közölnünk kell a világ-gal… De a világot uraló bûnök behatol-tak a gyülekezeteinkbe és azok szívébe,akik Isten különleges népének tartjákmagukat… Az ószövetségi egyházbantapasztalt engedetlenség és kudarc jel-lemzi – csak még nagyobb mértékben –azt a népet, amely ezt a nagy világossá-got nyerte.

A gyülekezet tagjai láthatják, hogy avég közel van. Látják a tömegeket, ame-lyek naponta áthágják Isten törvényét.Mégis jobban érdekli õket munkájuk,gazdagságuk, áruik, ruháik és gyomruk,

mint azoknak a férfiaknak és nõknek asorsa, akikkel majd találkozniuk kell azítélet napján. Alszik a nép, amely állítja,hogy engedelmeskedik az igazságnak.Ha ébren lennének, nem vennék ilyenkönnyen a dolgokat. Az igazság szerete-te kihalóban van szívükbõl. Példájuk al-kalmatlan arra, hogy meggyõzze a vilá-got: nagyobb igazságnak vannak birto-kában, mint bárki más a földön…

Testvéreim, sokan közületek azzal akifogással tartják távol magukat a mun-kától, hogy képtelenek másokért dol-gozni. Kérdezem: Isten tett tehetetlen-né?… Nem adott-e Isten legalább egytalentumot, hogy azt fejleszd? A háborúalatt akadtak férfiak, akik beteggé tettékvagy megcsonkították magukat, hogy nekelljen bevonulniuk, alkalmatlanok le-gyenek a katonai szolgálatra. Sokanugyanezt tették Isten ügyével kapcsolat-ban. Megcsonkították testi-lelki képes-ségeiket, és ezért képtelenek elvégezni amunkát, amelyre pedig oly nagy szükségvan… Akik világosságot és igazságotnyertek, maroknyi nép csupán. Mégis ekicsiny csapat mindenre és bármire latbaveti erejét, csak arra nem, hogy megta-nuljon lelkeket menteni a halálból? Cso-da-e, ha a gyülekezet gyenge és ered-ménytelen? Csoda-e, hogy Isten csakkeveset tehet népéért és népével?” (Ellen

G. White: Válogatott bizonyságtételek, II. köt.,

173–177. o.)

„Ha a hitvalló keresztények teljesítet-ték volna a kötelességüket, mióta ott sze-

December 5., szerda

Együttérzünk-e a veszendõ tömegekkel, munkálkodunk-e értük?

12


repel a nevük a gyülekezet névsorában,akkor most nem lenne olyan széles körûa hitetlenség, nem burjánzott volna elannyira a bûnözés, a gonoszság a vilá-gon. Ha a gyülekezet minden egyes tag-ja törekedne felvilágosítani az embere-ket, ezrek és ezrek csatlakoztak volnamár Isten népéhez.

Mennyei lények várakoznak, hogyegyütt dolgozzanak az emberekkel, demi nem ismerjük fel jelenlétüket… A lel-készek között sem nyilvánul meg a hit,lelkesedés és igyekezet úgy, amint kelle-ne. Sokak munkája lanyha és kedve-szegett… Istenért végzett munkánk eb-ben az életben gyakran csaknem gyü-mölcstelennek látszik…” (Ellen G. White:

Bizonyságtételek, VI. köt., 294–299. o.)

Hogyan érinti Istent és a mennyei lényeket

érzéketlenségünk és restségünk? „Az isteni szeretet a kifürkészhetetlenmélységeket is megjárta az emberért, azangyalok pedig csodálkoznak, mennyirefelszínes azoknak a hálája, akikre ez aszeretet árad. Az angyalok csodálkoz-nak, hogy milyen kevéssé értékeli azember Isten szeretetét. A menny meg-döbbenve szemléli az emberek iránti kö-zömbösségünket.

Akarjuk-e tudni, mit érez Krisztusmindezek láttán? Vajon mit érezne egyapa és anya, ha tudomást szereznénekarról, hogy eltûnt gyermekük mellett ahidegben és hóban csak úgy elmentek ésotthagyták pusztulásra ítélve azok, akikmegmenthették volna? Nem okozna eznekik szörnyû fájdalmat, nem háborod-nának-e fel? Nem vádolnák-e azokat agyilkosokat olyan forró haraggal, mintkönnyeik, és oly hevesen, mint szerete-tük? Minden ember szenvedése Istenegyik gyermekének a szenvedése, és akik

nem nyújtják oda segítõ kezüket pusz-tulásra ítélt embertársuknak, kiváltjákIsten igazságos haragját. Ez a Bárányharagja.

Mindazokhoz, akik azt állítják, hogyJézus Krisztust követik, de közömbösekvoltak embertársaik szükségletei iránt,Megváltónk így szól majd a nagy ítélet-napon: »Nem tudom, honnét valókvagytok. Távozzatok tõlem mindnyájan,akik hamisságot cselekesztek!«” (Ellen G.

White: Jézus élete, 730–731. o.)

Szeretetteljes kérlelés és bátorítás

„A gyülekezetek kenjék meg szemüketmennyei szemgyógyító írral, hogy felis-merjék a körülöttük kínálkozó számoslehetõséget. Az Úr felszólítja most agyülekezetet, hogy fogjunk hozzá a leg-inkább kezünk ügyébe esõ munkához.Ne tétlenkedjünk, így szólva: ki az énfelebarátom? Felebarátunk az, aki a leg-jobban rászorul szeretetünkre és segít-ségünkre, akit megsebzett és megtört azellenség… Valakinek folytatnia kell amunkát, amelyet Jézus a földön meg-kezdett. Az egyházat erre a célra alapí-tották…” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, VI.

köt., 294. o.)

„Pál apostol a Szentlélektõl ihletve ír-ja: »A jótéteményben pedig meg nerestüljünk, mert a maga idejében ara-tunk, ha el nem lankadunk.« A zsoltár-írónál ezt olvassuk: »Aki vetõmagját sír-va emelve megy tova, vigadozással jönelõ, kévéit emelve.” (Gal 6,9; Zsolt126,6) S bár az örök, végsõ jutalom csakKrisztus eljövetelekor lesz a miénk, azigaz szívbõl végzett szolgálat már ebbenaz életben jutalmat nyer…

Akik átadják magukat Istennek az em-bertársaikért végzett önzetlen szolgálatáltal, azok a dicsõség Urával mûködnek

13


együtt. Ez a gondolat megédesíti fárasztómunkájukat, megedzi akaratukat, meg-acélozza lelküket, erõt nyernek bár-mire… Mivel Krisztus, Isten és a szentangyalok közösségében élnek, mennyeilégkör veszi õket körül, olyan légkör,amely egészséget áraszt a testre, élénkí-ti gondolkodásukat, és örömtelivé teszia lelküket. Aki Isten szolgálatára szen-teli testét, lelkét és szellemét, az szünte-lenül a testi-szellemi-lelki erõ új meg újadományait kapja…

„Istennek nem szándéka, hogy a lelké-szekre maradjon az igazság magvetés-ének oroszlánrésze… A jelenleg tétlenférfiak és nõk százai végezhetnének Is-tennek tetszõ szolgálatot. Ha elvinnékaz igazságot barátaik és szomszédaikotthonába, hatalmas munkát végezhet-nének a Mesterért… Ha alázatosak, ta-pintatosak és istenfélõk, többet tehet-nek a családok szükségleteinek betölté-séért. Miért nem aggódnak a hívõk mé-lyebben és õszintén azokért, akik Krisz-tustól távol élnek? Miért nem jönnekössze ketten vagy hárman, hogy Isten-hez könyörögjenek embertársaikért?”(Ellen G. White: Bizonyságtételek, VII. köt., Elfo-

gadható szolgálat c. fej.)

„Idõnként az utunkba kerülõ nehéz-ségek igen elbátortalanítóak lesznek, ésa munka nagysága is megrémít. Isten se-gítsége által azonban szolgái gyõzelmetaratnak… Amikor a gyülekezet ráébredszent hivatására, akkor majd sokkaltöbb odaadó és meghallgatásra találóima száll fel a mennybe, kérve, hogy aSzentlélek mutassa meg Isten népének a lelkek megmentésére irányuló köteles-ségét…

A gyülekezet állapota akkor nem foghanyatlani, ha a tagok a kegyelem trón-jához folyamodnak segítségért, hogy ké-pesek legyenek együttmûködni a romlás

szélén álló emberek megmentéséért vég-zett munkában. Napjainkban nem any-nyira pénzre, talentumra, tanultságravagy ékesszólásra van szükség, mint in-kább alázattal ékesített hitre…

Amikor az isteni hatalom egyesül azemberi erõfeszítéssel, a munka úgy ter-jed majd, mint tûz a tarlón.” (Ellen G.

White: Válogatott bizonyságtételek, II. köt., 358.,

361. o.)

A hûséges bizonyságtevõk jutalma„Milyen is lesz majd azok hálája, akik amenny udvaraiban köszöntenek ben-nünket, amikor megértik, hogy aggódva,szeretettel szívünkön viseltük a sorsu-kat, hogy üdvözülhessenek! Istennek és a Báránynak adnak hálát a megmen-tésükért. Mégsem csökkenti a Teremtõdicsõségét, ha azoknak is kifejezik hálá-jukat, akiket Isten a megmentésükérthasznált fel.

Az üdvözültek megismerik majd azo-kat, akik a megfeszített Jézusra tereltékfigyelmüket. Milyen boldogan fognakbeszélgetni velük! »Amikor a sötét két-ségbeesés hitetlenségbe kötözte lelke-met, az Úr elküldött hozzám – mondják–, hogy reménységrõl és megnyugvásrólszólj nekem. Élelmet hoztál, és megnyi-tottad elõttem a teremtõ Isten Szavát.Ráébresztettél lelki szükségleteimre.Úgy bántál velem, mintha a testvéredlettem volna.«

Milyen hallatlan öröm lesz majd ott,amikor az üdvözültek összetalálkoznak,s köszöntik azokat, akik felelõsnek tar-tották magukat értük!” (Ellen G. White: Bi-

zonyságtételek, VI., 310–312. o.)

Felnyitották-e szemünket, megrendítet-tek-e minket a fenti bizonyságtételek? Mi-lyen változásokat látunk szükségesnek aszemélyes életünkben és közösségünkben?

14


„Vesztek erõt, miután a Szentlélek eljön rátok, és lesztek nékem tanúim… a föld

végsõ határáig.” (Ap csel 1,8)„Álljon el a hamisságtól mindenki,

aki Krisztus nevét vallja… Aki ettõl magáttisztán tartja, tisztességre való edény lesz,

megszentelt, hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.” (2Tim 2,19–21)

„Kérjetek esõt az Úrtól a késõi esõ idején!” (Zak 10,1)

Azok kérik ezt az áldást, akik látják, hogyJézus eljövetele az ajtó elõtt van, szívükrenehezedik a veszendõ tömegek sorsa, ésmindennél jobban vágyakoznak megmenté-sükre. Tudják, hogy bizonyságtevésükhözmennyei erõre van szükség, ezért nagyon ér-tékes számukra a késõi esõ ígérete. Az idõkjelei azt mutatják, hogy a végsõ eseményekkibontakozása elõtt állunk, a megjövendöltfolyamatok hirtelen felgyorsulhatnak.

Ugyanakkor tudjuk, hogy méltatlanok va-gyunk erre az áldásra, vakmerõség lenneazért imádkoznunk, hogy most áradjonránk. A magvetés munkáját sem végeztükmég el. Mit tegyünk? Továbbra is vonakod-junk megszívlelni az idézett igei felhívást?Mi a megoldás?

Kérjük a késõi esõt, de ne úgy, minthamáris méltók lennénk rá, hanem azért kö-nyörögjünk, hogy szenteljen meg és készít-sen fel minket az Úr ennek az áldásnak az el-nyerésére! Fordítsuk figyelmünket azokra abibliai igazságokra, amelyek a megszentelõ-dés törvényszerûségérõl szólnak!

Megszentelõdés – nem a saját erõnkbõl, hanem Isten

kegyelme és Szentlelke által„Sokan vannak, akik megvallják Krisz-tust, de sohasem válnak érett keresz-ténnyé. Elismerik, hogy az ember elbu-kott, s így képességei meggyengültek,…ezért nincs ereje erkölcsi eredményekelérésére. Ugyanakkor azt mondják,hogy Krisztus magára vállalt mindenterhet, fájdalmat és önmegtagadást, õkpedig hagyják is, hogy azokat Õ hor-dozza. Azt vallják, hogy semmi mástnem kell tenniük, csak hinni. Krisztusazonban így szól: »Ha valaki énutánamakar jönni, tagadja meg magát, vegye fela keresztjét, és kövessen engem!« (Mt16,24) Csalódni fognak azok, akik eltö-kélt igyekezet nélkül, valamiféle varázs-latos jellemváltozásra várnak… Félelem-mel és rettegéssel kell véghezvinnünküdvösségünket, mert Isten az, aki mun-kálja bennünk az akarást és a véghezvi-telt, kegyelembõl…

Lelki szépségünknek naponta növe-kednie kell. Mi azonban gyakran el-esünk az isteni minta utánzására valóigyekezetünkben. Sokszor kell mégtérdre hullanunk gyengeségeink és hibá-ink miatt!… Mégsem kell elbátortala-nodnunk! Imádkozzunk még odaadób-ban, higgyünk még teljesebben, és pró-báljunk újra, immár nagyobb állhatatos-sággal felnövekedni az Úr hasonlatossá-gára. Ne a saját erõnkben, hanem Meg-váltónk erejében bízzunk!…

December 6., csütörtök

Vágyakozunk-e teljes szívünkbõl a késõi esõ kitöltésére, és készülünk-e rá?

15


Sokan eltévesztik a helyes utat, mertazt gondolják, fel kell küzdeniük magu-kat a mennybe, tenniük kell valamit,hogy kiérdemeljék Isten tetszését. Se-gítség nélkül, saját erõbõl igyekeznekmegjobbítani magukat. Ezt azonban so-ha nem érhetik el… Jézus kijelenti: »Énvagyok az út, az igazság és az élet…« (Jn14,6) Ha saját törekvéseink által egy lé-péssel is feljebb juthatnánk a létrán,Krisztus szavai nem lennének igazak.Amikor azonban elfogadjuk Krisztust,jó cselekedetek jelennek meg életünk-ben annak gyümölcsözõ bizonyítéka-ként, hogy az élet útján járunk, hogy Jé-zus Krisztus az utunk, hogy a mennybevezetõ igaz ösvényen megyünk elõre…

Jézus azért jött, hogy a példaképünklegyen, és megértesse velünk, hogy iste-ni természet részeseivé válhatunk… Vanhatalma az embernek a gonosz megtaga-dására. Ezen a hatalmon sem a föld, sema halál, sem a pokol nem vehet diadal-mat. Ez a hatalom Krisztuséhoz hasonlógyõzelemre képesíti az embereket.Egyesülhet bennünk az isteni és az em-beri természet.” (Szemelvények Ellen G. White

írásaiból, I. köt., 287., 289–290., 299–300., 309.,

337., 375–376. o.)

„Sokan hanyagságuk miatt nem része-sülnek a korai esõben. Nem fogadják elmindazt az áldást, amit Isten részükreelkészített. Arra várnak, hogy a késõiesõ pótolja a hiányt. Úgy gondolják,hogy a kegyelem teljességének kiárasz-tásakor majd megnyitják szívüket és be-fogadják az áldást. Rémisztõ tévedésbenvannak ezek az emberek… Csakis azokrészesülnek nagyobb világosságban,akik összhangban élnek azzal a világos-sággal, amelyet már elnyertek. Ha nemfejlõdünk naponta a tevékeny keresz-tény erények gyakorlásában, nem ismer-hetjük fel a Szentlélek megnyilatkozá-

sait a késõi esõben. Megtörténhet, hogya körülöttünk élõk szívére hull, miazonban sem felismerni, sem pedig elfo-gadni nem tudjuk…

Láttam, hogy sokan elhanyagolták aszükséges elõkészület idejét. A »felüdü-lés« és a »késõi esõ« idejére tekintettek,amely majd alkalmassá teszi õket arra,hogy az Úr napján megállhassanak, ésszíne elõtt élhessenek. Milyen sok em-bert láttam minden oltalom nélkül a nyo-morúság idején! Elhanyagolták a szük-séges elõkészületet, ezért nem nyerhet-ték el a felüdülést sem, amelyre pedigfeltétlenül szükségük lett volna ahhoz,hogy megállhassanak a szentséges Istenszíne elõtt.

…Ha nem tanúsítunk olyan magatar-tást, amely alkalmassá tesz, hogy mind a korai, mind a késõi esõt elnyerjük, el-veszítjük lelkünket, amiért a felelõsségteljességgel ránk hárul majd.” (Ellen G.

White: Korai és késõi esõ, 64–65., 70–71. o.)

A nagy áldás, amelyre vágyakoznunk, várakoznunk

és készülnünk kell„A harmadik angyalhoz csatlakozó an-gyal betölti dicsõségével az egész földet.Egy világméretû munka és rendkívülierõ megnyilatkozásának a megjövendö-lése ez. Az 1840–44-es adventmozgalomIsten hatalmának dicsõséges megnyilat-kozása volt. Az elsõ angyal üzenete elju-tott a világ minden misszióállomására,és egyes országokban olyan érdeklõdéstámadt a vallás iránt, amelyre a 16. szá-zadi reformáció óta nem volt példa. Demindezt túlszárnyalja majd az a hatal-mas megmozdulás, amely a harmadikangyal utolsó intését viszi a világnak.

Ez a munka hasonló lesz a pünkösdieseményekhez. Miként az evangélium hir-detésének kezdetén a Szentlélek kiára-

16


dásával a »korai esõ« hullt, az evangé-lium lezárulásakor a »késõi esõ« hullikmajd, hogy beérlelje a termést. »Ismer-jük hát el, törekedjünk megismerni azUrat. Az Õ kijövetele bizonyos, mint ahajnal, és eljön hozzánk, mint esõ, mintkésõi esõ, amely megáztatja a földet.«(Hós 6,3) »Ti is, Sionnak fiai, örvendez-zetek és vigadjatok az Úrban, a ti Iste-netekben, mert megadja néktek az esõtigazság szerint, korai és késõi esõt hul-lat néktek.« (Jóel 2,23)

Nem lesz kisebb az erõ, amellyel Istenaz evangéliumhirdetés hatalmas munká-ját lezárja, mint amilyennel ezt a munkátelindította. A próféciák, amelyek azevangélium hirdetésének kezdetén a ko-rai esõ kiáradásában teljesedtek, annaklezárulásakor, a késõi esõben ismét telje-sedni fognak. Ez a »felüdülés ideje«, ame-lyet Péter apostol elõre látott.

Isten szolgái szent lelkesedéstõl fénylõarccal sietnek egyik helyrõl a másikra,hogy hirdessék a menny üzenetét. Azegész földön szól majd általuk a figyel-meztetés. Csodálatos dolgok történnek, ahívõk munkáját jelek és csodák kísérik…

Az üzenet nem annyira érveléssel, mintinkább Isten Lelkének mélységes meg-gyõzõ ereje nyomán terjed majd. Az ér-vek már korábban elhangzottak, a mag-vetés megtörtént, most a mag kikel, éstermést hoz…

A fénysugarak mindenhova bevilágíta-nak, az igazság tisztán felragyog. Istenõszinte gyermekeit a családi és egyházi

kapcsolatok nem tudják már visszatarta-ni, elszakítják ezeket a kötelékeket. Azigazság mindennél drágább lesz számuk-ra. Az igazság ellen szövetkezõ erõk el-lenére sokan az Úr oldalára állnak.” (El-

len G. White: A nagy küzdelem/Korszakok nyomá-

ban, 543–545. o.)

„Ma adjuk át magunkat Istennek, hogymegtisztíthasson bennünket minden ön-zéstõl, gyûlölködéstõl, féltékenységtõl,gyanakvástól, civakodástól, és mindenmástól, ami meggyalázhatná Istent. Maszerezzünk magunknak tiszta edényeket,hogy felkészülhessünk a mennyei har-matra, a késõi esõ fogadására.

A késõi esõ megérkezik, és Isten áldá-sa betölt minden szívet, amely megtisz-tult a bûn szennyétõl. Ma az a kötelessé-günk, hogy átadjuk lelkünket Krisztus-nak, s így felkészülhessünk az Úr színeelõl jövõ felüdülésre, és a Szentlélek ál-tali keresztségre.” (Ellen G. White: Korai és

késõi esõ, 127. o.)

A késõi esõt közvetlenül a hét utolsócsapás elõtt fogja kiárasztani Isten (Jel18,1–5). Csakis azokra hull azonban,akik elõzetesen a megszentelõdés magasfokára jutottak, valamint tevékenyekvoltak a magvetés munkájának elvégzé-sében. Késlekedhetünk-e még azzal,hogy esedezzünk megtisztulásunkért, ésegyütt munkálkodjunk a Szentlélekkelmegszentelõdésünkért? Halogathatjuk-eazt, hogy szívvel-lélekkel, áldozatkészenvegyünk részt a magvetés munkájában?

17


„Ha kiterjesztitek is kezeiteket, elrejtem szemeimet elõletek,

ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom…

Távoztassátok el szemeim elõl cselekedeteitek gonoszságát!”

(Ésa 1,15–16)

Megvizsgáltuk-e alaposan azt a kérdést,hogy miért nem haladunk elõre a szükségeslelki elõkészületben, noha látjuk az idõk je-leit, szeretnénk üdvözülni, és sokszor ag-gódunk, bánkódunk is langyos keresztény-ségünk, fogyatékos jellemünk miatt?

„Az üdvösség ismeretének” alfája?Keresztelõ Jánosról hangzott el, mi lesz afeladata: hogy „megtanítsa népét az üd-vösség ismeretére, a bûnök bocsánatában”(Lk 1,77). Az az alfája vagy sarokköve azüdvösség ismeretének, hogy tudjuk, mi-ként nyerhetünk bûnbocsánatot.

Bûnrendezés nélkül ugyanis nem lehetközösségünk Krisztussal a Szentlélek által.A Lélek nélkül viszont nincs megszentelõ-dés, nincs igazi imaélet, nem lehetséges afelkészülés a késõi esõre, és nem állhatunkmeg a vizsgálati ítéletben. Enélkül nem jut-hatunk a szent Isten közelébe, enélkül nincsüdvösség, mert a bûn elválaszt Istentõl:„Nem oly rövid az Úr keze, hogy meg neszabadíthatna, és nem oly süket a füle, hogymeg ne hallgathatna, hanem a ti vétkeitek

választanak el titeket Istenetektõl, és bû-neitek fedezték el orcáját elõttetek, hogymeg nem hallgatott.” (Ésa 59,1–2) „Nemolyan Isten vagy Te, aki a hamisságban gyö-nyörködnél, nem lakhat tenálad gonosz.”(Zsolt 5,5) „Az Úr igaz, igazságot szeret, azigazak látják az Õ orcáját.” (Zsolt 11,7)

Nem arról van szó, hogy Isten mindjártmegvonná tõlünk kegyelmét és gondvise-lését, amint vétkezünk. Ezt csak azokkalteszi, akik a megkeményedés, a Szentlélekelleni bûn állapotába jutottak. Szánakozószeretetét vétkeink ellenére sem vonjameg tõlünk: „Esõt és napfényt ad mind azigazaknak, mind a hamisaknak…, jóltevõ a háládatlanokkal és a gonosztevõkkel is.”(Mt 5,45; Lk 6,35)

Azonban könnyen téves következtetéstvonhatunk le ebbõl. Így gondolkozunk:Lám, nem hagyott el minket Isten, hitéle-tünk tehát tulajdonképpen rendben van.Valódi lelki közösségünk, szövetségi kap-csolatunk azonban így nem lehet Jézussal.Lelke nem lakozhat bennünk.

A bûnrendezés lépései:– folyamatos önvizsgálat,– bûnfelismerés,– bûnbánat,– bûnvallás,– a bûnbocsánat elnyerése.

Ha elméletileg ismerjük ezt az utat, mi-ért nem járjuk végig, ahányszor csak meg-botlunk, elesünk?

December 7., péntek

Veszélyes késlekedésünk legfõbb oka a valódi bûnrendezés hiánya – elsõsorban itt van szükségünk javulásra

18


Az önvizsgálatról„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bû-nöktõl tisztíts meg engem!” „Vizsgálj megengem, ó, Isten, és ismerd meg szívemet!Próbálj meg engem, és ismerd meg gondo-lataimat! Lásd meg, hogy van-e nálam agonoszságnak valamilyen útja, és vezéreljengem az örökkévalóság útján!” (Zsolt19,13; 139,23–24)

„Krisztus követõje naponta vizsgáljameg önmagát, hogy teljesen kiismerjesaját viselkedését. Csaknem mindenkielhanyagolja az önvizsgálatot… Ha kö-zelrõl szemügyre vennénk mindennapiéletünket, akkor megismernénk indíté-kainkat, és azokat az elveket, amelyekmozgatják õket. A cselekedeteknek ez amindennapos megvizsgálása – hogymeglássuk, vajon a lelkiismeretünk jóvá-hagyja-e, vagy pedig elítéli tetteinket –mindazoknak szükséges, akik el akarjákérni a keresztény jellem tökéletességét.Számos tettünk, amelyet jónak, sõt abõkezûség cselekedetének tartunk, haalaposan szemügyre vesszük, helytelenindítékok gyümölcsének bizonyul. A szí-vek Kutatója megvizsgál minden indíté-kot, s gyakran a tettek, amelyeket azemberek lelkesen megtapsolnak, úgy ke-rülnek az Õ feljegyzéseibe, mint ame-lyek önzõ okokból és alantas képmuta-tásból fakadnak…

Mégis sokan nem gondolkodnak el,nem mélyednek el, nem ásnak le az indí-tékaikig. Nem ismerik fel hibáikat ésbûneiket, mert nem veszik szemügyre –kendõzés nélkül, komolyan – életüket,viselkedésüket, jellemüket, s nem vetikössze Isten szent törvényével. Nem ér-tik meg Isten törvényének kívánalmait,ezért naponta megszegik annak a tör-vénynek a szellemét, amelyet pedig állí-tólag tisztelnek.” (Ellen G. White: Bizonyság-

tételek, II. köt., 511–513. o.)

A bûnbánatrólOlykor bûntudatunk van, nem lépünk vi-szont tovább, hanem ebben az állapotbanmaradunk, akár hosszú idõn át is. Úgy érez-zük, nincs olyan õszinte bûnbánatunk, hogyIstenhez folyamodhatnánk bûnbocsánatért.Így aztán rendszerint egymással sem ren-dezzük azt, amit rendezni kellene.

Mi a hiba ebben a gyakorlatban? „Saját erõnkbõl nem tudunk (igazi)

megbánásra jutni. Csak Krisztus általnyerhetünk bûnbánatot. Sokan tévedésbeesnek, azt gondolják, hogy nem mehetnekKrisztushoz addig, amíg megbánásra nemjutnak, mivel a bûnbánat készít utat a bû-nök megbocsátásához. Való igaz, hogy abûnbánat megelõzi a bûnbocsánatot, hi-szen eleve csak a töredelmes szív érzi azt,hogy Megváltóra van szüksége. De várniakell-e a bûnösnek azzal, hogy Krisztushozmenjen, mindaddig, amíg nem bánta megbûneit? A szükséges bûnbánat legyen ta-lán az akadálya annak, hogy a bûnös aMegváltóhoz találjon?

A Biblia sehol sem tanítja azt, hogy abûnösnek megbánást kellene tanúsítania,mielõtt megszívlelné Krisztus hívását:»Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akikmegfáradtatok és megterheltettetek, és énnyugalmat adok néktek.« (Mt 11,28) Hi-szen éppen a Krisztusból áradó erkölcsihatalom és tisztaság az, ami valódi bûn-bánathoz vezet. Világossá teszi ezt Péterapostol kijelentése, amelyet a zsidó fõta-nács elõtt tett Krisztusra vonatkozóan:»Isten Fejedelemmé és Megtartóvá emelteÕt jobbjával, hogy adjon Izráelnek bûn-bánatot és bûnöknek bocsánatát.« (Apcsel 5,31) Éppúgy nem juthatunk bûnbá-natra Krisztus Lelke nélkül, aki felébresz-ti a lelkiismeretet, mint ahogy bûneinksem bocsáttathatnak meg Krisztus nélkül.

Ha látjátok bûnösségeteket, ne várjatokarra, hogy majd jobbá teszitek magatokat!

19


Sokan azt gondolják, nem elég jók ah-hoz, hogy Krisztushoz jöjjenek. Arra vár-tok talán, hogy a tulajdon erõfeszítéseitekáltal jobbá lesztek? »Elváltoztathatja-e a szerecsen a bõre színét, avagy a párduc afoltosságát? Úgy cselekedhettek jót ti is,akik megszoktátok a gonoszt.« (Jer 13,23)Egyedül Istennél van segítség számunkra.Nem szabad erõsebb meggyõzõdésre,jobb alkalmakra vagy szentebb lelkiálla-potra várnunk. Önmagunktól semmit semtehetünk (Jn 15,5). Krisztushoz kell men-nünk olyan állapotban, amilyenben éppenvagyunk… Óvakodjatok a halogatástól!Ne szûnjetek meg azért küzdeni, hogy el-hagyjátok a bûnt, ne szûnjetek meg keres-ni a szív tisztaságát Jézus által! Ezrek ésezrek követtek el tévedést ebben a tekin-tetben, örök vesztükre.” (Ellen G. White: Bi-

zonyságtételek, II. köt., 23–24., 28–30. o.)

Bûnvallás és bûnbocsánatHa Istenhez megyünk úgy, ahogy vagyunk,és mindenekelõtt valódi bûnbánatot ké-rünk tõle, a többi már magától következik.A Szentlélek által indított bûnbánat nyo-mán sürgetõ késztetést érzünk, hogy ken-dõzés és mentegetõzés nélkül megvalljukbûneinket Istennek, csakúgy, mint annakaz embernek is, akit megbántottunk.Ugyancsak a Szentlélek ad bátorítást, ser-kenti a hitet bennünk ahhoz, hogy – bármi-lyen rút vagy súlyos legyen is a bûnünk –Istenhez folyamodjunk bûnbocsánatért,Krisztus áldozatába és közbenjárásába ve-tett hit által. És íme az ígéret: „Ha megvall-juk bûneinket, Õ hû és igaz, hogy megbo-csássa bûneinket, és megtisztítson minketminden hamisságtól.” (1Jn 1,9)

Azt a hibát kell tehát elkerülnünk, hogybûnfelismerésünk után távol maradunkKrisztustól, és a sötétségben vesztegelünk.Ennek nyomán belekeményedik szívünkbea bûn, vagy pedig újra és újra fellobbanó

gyümölcstelen lelkiismeretfurdalások gyö-törnek, amelyek csüggedésbe, reményte-lenségbe taszítanak, sõt kételyek hatalmábais kerülhetünk.

Ha az elõbbiekben feltárt kritikus ponto-kon éberek vagyunk, ha nem engedünk bû-nös természetünknek, hanem késedelemnélkül Isten segítségéért folyamodunk, ak-kor megnyílik számunkra az út az igazibûnbánat és a bûnbocsánat elnyeréséhez. A valódi bûnrendezés nyomán pedig el-nyerjük Isten Lelke bennünk lakozását, akiisteni természet részesévé tesz minket, ésmegszentelõdést munkál bennünk.

Intõ és bátorító bizonyságtételek„Isten szeretetet, örömet, békét és dicsõ-séges gyõzelmet tartogat azok számára,akik lélekben és igazságban szolgálják Õt.De sokan nem állnak készen a Lélek aján-dékainak elfogadására. Sokan, akik Istenválasztott népének tagjai közé számítjákmagukat, elégedetten élnek annak bizony-sága nélkül, hogy Isten igazán közöttünkvan. Aki átlát a külszínen, aki olvas a szí-vekben, ezt mondja azokról, akik nagy vi-lágosságot kaptak: »Nem gyászolnak, nemriadnak meg lelkiállapotuk miatt!« A men-nyei tanító megkérdezte: »Miféle érzék-csalódás kápráztatja el lelketeket, hogy azthiszitek, helyes alapokra építetek, és Istenelfogadja munkátokat, pedig a valóságbansok mindent a világ mintájára tesztek, ésvétkeztek az Úr ellen?! Önáltatás, haösszetévesztik az istenfélelem külsõségeitaz istenfélelem lelkületével és erejével.«

Eljött az újjáéledés ideje! Ha az ébredésés az imádság lelkülete tettekre sarkallminden hívõt, ha eltûnik a gyülekezetbõl aviszály és a versengés lelkülete, akkor kö-zelebb húzódnak egymáshoz azok, akikeddig nem éltek keresztény közösségbenegymással. Egy helyes úton tevékenykedõgyülekezeti tag másokat is rávezet, hogy

20


együtt esedezzenek a Szentlélek valósá-gosan tapasztalható jelenlétéért. Akkornem lesz zûrzavar, mert minden a Szent-lélek elgondolásával összhangban törté-nik majd. Eltûnnek a hívõt hívõtõl elvá-lasztó korlátok. Mindnyájan szívbõlkérik: »Jöjjön el a Te országod! Legyenmeg a Te akaratod!«

…arról a feladatról írtam, amelyet azutolsó generálkonferenciai ülésszak elvé-gezhetett volna, ha a bizalmi állásokatbetöltõ férfiak követik Isten akaratát…Bezárták az ülést, az áttörés elmaradt.Nem alázták meg magukat az Úr elõtt,amint kellett volna, és nem részesültek aSzentlélekben.

Ekkor látomást kaptam, és minthaBattle Creekben lettem volna egy jelenettanúja. A Szentsátor nevû imaház nagy-termében jöttünk össze. Ima után dicsé-retet énekeltünk, majd újra imádkoztunk.A legbuzgóbb könyörgésekkel ostromol-tuk Istent. A Szentlélek jelenléte ütötterá pecsétjét az összejövetelre. Egyikünkfelállt, s elmondta, hogy a múltban nemvolt egy akaraton néhány testvérével, nemszerette õket, de most világosan látja ön-magát. Ünnepélyesen ismételte el a laodi-ceai gyülekezetnek szóló üzenetet: »Eztmondod: gazdag vagyok és meggazda-godtam, semmire nincs szükségem, és nemtudod, hogy te vagy a nyomorult, nyava-lyás, szegény, vak és mezítelen… Önelé-gültségemben pontosan ezt gondoltam –tette hozzá. – Most látom, hogy ilyen va-gyok. Megnyílt a szemem. Kemény ésigazságtalan voltam. Azt képzeltem, hogyigaz vagyok, de megtört a szívem, s tu-dom, hogy rászorulok az Úr tanácsára,aki alaposan vizsgál minket…«

A beszélõ ezután azokhoz fordult, akikleborulva imádkoztak, és így szólt:»Munka vár ránk: be kell vallanunk bûne-inket, s meg kell aláznunk szívünket Isten

elõtt.« Megtört szívvel bûnvallomást tett, majd odalépett néhány testvérhez, kezétnyújtotta nekik, és bocsánatot kért tõ-lük. A megszólítottak felálltak, õk isbûnvallomást tettek, bocsánatot kértek.Majd egymás vállára borulva sírtak. Azegész gyülekezetben futótûzként terjedta bûnvallomás lelkülete. Mintha csakpünkösd lett volna. Isten dicséretét éne-keltük csaknem reggelig.

Többször hallottam e szavakat: »Akiketén szeretek, megfeddem és megfenyítem,légy buzgóságos azért és térj meg. Ímé azajtó elõtt állok és zörgetek. Ha valakimeghallja az én szómat, és megnyitja azajtót, bemegyek ahhoz, vele vacsorálok, ésõ énvelem.« Senki sem látszott túl rátarti-nak ahhoz, hogy szívbõl jövõ vallomásttegyen. Tekintélyes testvéreink jártak elöl,akikben azelõtt nem volt bátorság bevalla-ni bûneiket. Örömujjongás hangzott,amilyen még nem volt a Szentsátorban.

E látomás után kis ideig azt sem tud-tam, hol vagyok. A toll még a kezembenvolt. Valaki így szólt hozzám: »Ez tör-ténhetett volna. Az Úr várt, hogy mind-ezt megtegye népéért. Az egész mennyvárakozott, hogy kegyelmes lehessen.«

Arra gondoltam, hol is tartanánk már,ha a világtanács legutóbbi értekezleténalapos munkát végeztünk volna. Csaló-dás lett úrrá rajtam, amikor rájöttem, hogyaminek szemtanúja voltam, csak álom.” (El-

len G. White: Bizonyságtételek, VIII. köt., 247–251.,

104–106. o., a bizonyságtétel dátuma: 1903. január 5.)

Fontoljuk meg, hogy milyen hatalmasáldások nyílnak meg számunkra azonnal,ha megtesszük a bûnrendezés szükségeslépéseit! Gondoljuk át egyénileg, miben,mennyiben hiányos a bûnrendezés az éle-tünkben, és könyörögjünk, hogy IstenLelke gyökeres változást munkáljon ben-nünk e tekintetben.

21


„Küzdöttél Istennel… és gyõztél”(1Móz 32,28)

A „küzdõ imádság” példái „És mondta [Jákób]: …Nem bocsátlak el

téged, míg meg nem áldasz engem…”(1Móz 32,26)

„[Jézus] az Õ testének napjaiban könyör-gésekkel és esedezésekkel, erõs kiáltásés könnyhullatás közben járult ahhoz,aki képes megszabadítani Õt a halál-ból, és meghallgattatott az Õ istenfélel-méért. Ámbár Fiú, megtanulta azok-ból, amiket szenvedett, az engedelmes-séget. És tökéletességre jutva örök üd-vösség szerzõje lett mindazok számára,akik neki engedelmeskednek.” (Zsid5,7–9)Az idézett igék különösképpen fontosak

a végidõben élõ keresztények számára.Jákób nevezetes imaküzdelme elõképe an-nak a lelki küzdelemnek, amelyet Isten né-pe közvetlenül Jézus dicsõséges megjele-nése elõtt él át (Jer 30,5–7). Ezt megelõ-zõen meg kell már tanulnunk a küzdõimádságot, tapasztalatot kell szereznünkaz így elnyerhetõ gyõzelemrõl.

Ugyancsak a végidõ gyülekezetérõl ol-vassuk a Bibliában: „Jézus hite”, vagyisaz övéhez hasonló hitélet gyakorlása általlesznek gyõztesekké. Azt is olvassuk ró-luk, hogy „követik a Bárányt – azaz Jézust–, valahová megy”, mindenben követiktehát a Megváltót, az imaéletében is (Jel14,4–12).

Miért kell megtanulnunk a küzdõ imádságot?

„A ránk váró küzdelem és gyötrelemolyan hitet igényel, amely elvisel fáradt-ságot, késedelmet és éhséget, olyan hi-tet, amely a kemény próba idején semlankad. A kegyelemidõ alatt mindenkifelkészülhet erre a próbára. Jákób azértgyõzött, mert állhatatos és céltudatosvolt. Gyõzelme a kitartó ima hatalmátbizonyítja. Akik megragadják Isten ígé-reteit, mint Jákób, s olyan buzgók és áll-hatatosak, amilyen õ volt, azok hozzáhasonlóan gyõzni fognak. De akik nemhajlandók önmagukat megtagadni, és Is-tennel küzdeni, akik nem imádkoznakáldásaiért buzgó kitartással, azok nemkapnak áldást. Küzdeni Istennel – milykevesen tudják, mit is jelent ez! Mily ke-vesen tárták fel egyszer is lelküket hõvággyal Isten elõtt annyira, hogy min-den idegszáluk megfeszült! Amikor akétségbeesés hullámai leírhatatlan erõ-vel csapnak át az esdeklõ emberen, milykevesen kapaszkodnak törhetetlen hittelIsten ígéreteibe!

Ha a hírnökök, akik az utolsó ünnepé-lyes intést viszik a világnak, nem hide-gen, unottan, közömbösen kérnék Istenáldását, hanem buzgón és hittel, mikéntJákób, sok olyan helyet találnának, aholelmondhatnák: »Láttam Istent színrõlszínre, és megszabadult az én lelkem.«(1Móz 32,30) A menny a gyõztesek közésorolná õket.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem/

Korszakok nyomában, 552–554. o.)

December 8., szombat

Hogyan lehetünk a mennyei erõ részeseivé a „küzdõ imádság” által?

22


Mit jelent ez a fogalom: „küzdõ imádság”?

A küzdõ ima Jákób életében a következõketjelentette:

„A Jabbók partján töltött gyötrelmes éj-szakán, amikor úgy tûnt, hogy közvetle-nül a pusztulás elõtt áll, Jákób megta-nulta, milyen hiábavaló az emberi segít-ség, mennyire alaptalan az emberi erõbevetett bizalom. Belátta, egyedüli csak at-tól várhat segítséget, aki ellen oly gyalá-zatos módon vétkezett. Gyámoltalansá-ga és méltatlansága tudatában esedezettIstenhez a töredelmes szívû bûnösök-nek ígért kegyelemért. Ez az ígéret volta biztosítéka, hogy Isten megbocsát éselfogadja õt. A menny és a föld elmúl-nak, de Isten szava megáll mindörökké –ebbe kapaszkodott félelmetes küzdel-mei közepette.

Amikor Jákób kétségbeesésében meg-ragadta az angyalt, és könnyhullatás kö-zepette esedezett hozzá, a mennyei hír-nök, hogy hitét próbára tegye, szinténemlékeztette bûnére, és távozni akarttõle. Jákób azonban nem engedte, hogyelutasítsa õt. Hiszen tapasztalta, hogyIsten kegyelmes, ezért irgalmának karjá-ba vetette magát. Bûnbánatára hivatko-zott, és szabadulásért könyörgött. Ami-kor visszatekintett életére, majdnem el-csüggedt, azonban szorosan átkarolta azangyalt, és gyötrelmes sírással tárta elékérelmét, mindaddig, amíg kivívta agyõzelmet.

Jákób története a bizonyíték arra,hogy Isten nem veti el azokat, akiket abûn ugyan a hálójába kerített, de õszin-te bûnbánattal visszatértek Õhozzá.Önmaga alárendelése és bizakodó hit ál-tal nyerte el Jákób azt, amit elveszített,amikor a saját erejével akart harcolni. Is-ten így tanította meg szolgáját arra,hogy csakis isteni erõ és kegyelem ad-

hatja meg számára a sóvárgott áldást. Azutolsó napokban élõk ugyanezt tapasz-talják majd. Amikor veszedelmek kör-nyékezik õket, és csüggedés tör a lel-kükre, az engesztelõ áldozat érdemeibekell kapaszkodniuk. Semmit sem tehe-tünk magunktól, tehetetlen érdemtelen-ségünkben a megfeszített és feltámadottÜdvözítõ érdemeiben kell bíznunk. So-ha senki nem veszhet el, amíg Õbennebízik.

Jákób gyõzött, mert kitartó és eltö-kélt volt… Ilyen gyõzelmek csak az imatitkos helyein, Isten fogadótermeibenszületnek, amikor a komoly, tusakodóhit belekapaszkodik a Mindenható kar-jába.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták,

200–204. o.)

Mit jelentett a küzdõ ima Jézus életé-ben? Gondoljuk át Zsid 5,7–9 bizonyság-tevését! Az evangéliumok Jézus egyetlenimaküzdelmét örökítik meg részletesebbleírással, haláltusáig menõ esedezését aGetsemáne-kertben. Az idézett ige szerintmagányos imádságaiban is gyakran imád-kozott így Jézus.

Lukács evangéliuma 6. fejezetében ol-vassuk: „Azokban a napokban kiment ahegyre imádkozni, és az éjszakát Istenhezvaló imádkozásban töltötte. Amikor meg-virradt, elõszólította tanítványait… Azegész sokaság igyekezett õt illetni, merterõ származott belõle és mindenkit meg-gyógyított.” (12–13.19)

Az igazi imádság azért igényel bizonyosidõt, mert az a legfõbb rendeltetése, hogya lelki átformálódás ideje, alkalma legyen.Megnyitjuk szívünket a Szentlélek befo-lyása elõtt, s átadjuk neki, hogy Õ teremt-sen bennünk teljes összhangot Istennel,az Õ akaratával. Ez a legtöbbször magá-ban foglalja az önmagunkkal vívott küz-delmet is.

23


Jézusból „erõ származott” az egész éj-szakát igénybe vevõ imádság után. A belsõmegújulással gyakran együtt jár a fizikaierõtöbblet elnyerése is. Ez az erõ a Szent-lélek bennünk és velünk együtt munkálko-dó jelenlétébõl származik.

ÖsszegzésKét nagy, minket a bûnbe sodró ellenség-gel szemben kell használnunk a küzdõ imafegyverét: egyrészt a félelem és a csügge-dés ellen, másrészt az énszeretõ, ösztönöstermészetünk követelõ igényei ellen. Imá-ban küzdeni ezek legyõzéséért azt jelenti,hogy Istennel együtt, az Õ segítségétigénybe véve harcolunk ellenük. Tehátnem egyedül vesszük fel a harcot ezekkel,hanem imádságunk folyamán újra meg új-ra kérjük, megragadjuk Isten Lelke segít-ségét a belülrõl támadó rohamok ellen, éskitartunk a küzdelemben, míg csak tökéle-tes gyõzelmet nem nyerünk a félelem szo-rításával, Sátán vádjaival, csüggesztésével,valamint saját énünk, természetünk ellen-kezésével szemben.

Az imádság folyamán azt kérjük, hogyIsten tisztítsa meg szívünket, teremtsenbenne az Õ akaratával való teljes összhan-got. Sokszor nem tudjuk ezt azonnal és

teljes szívbõl kérni, mert énünk másik feletiltakozik, lázad az önátadás ellen. Éppenezért lesz az imádságból küzdõ imádság.Mert amint természetünk belsõ ellenkezé-sét tapasztaljuk, nem feladjuk az imádsá-got, hanem legbensõbb énünk istenfélel-mével annál jobban kapaszkodunk Istenhatalmas karjába, annál jobban kiáltunksegítségéért, míg csak vissza nem nyerjükbelsõ szabadságunkat, míg csak egész lé-nyünk összhangba nem jut akaratunk iga-zi döntésével.

„Jézus hitét” követni a gyakorlatban any-nyi, mint Jézus imaéletét követni. Mert a hit lényege az önátadás, ezt pedig csaka Jézus könyörgéseihez hasonló küzdõimádság által tudjuk megvalósítani. A ki-tartó, küzdõ imádság folyamán beérik ésteljessé lesz bennünk a hit. Ennek követ-kezményeként felruháztatunk mennyeierõvel.

„Szorongat” bennünket a Megváltóiránti hálatartozásunk (2Kor 5,13), éséhezzük, szomjúhozzuk-e az igazzá válást(Mt 5,6) olyannyira, hogy gyakorolnikezdjük a küzdõ imát? Imádkozhatunk-eazért is, hogy Isten Lelke adjon bátorsá-got nekünk ehhez?

Documents

Országos imahét – 2018. december 1–8. - kerak.hukerak.hu/data/Dokumentumok/Egyeb_dokumentumok/Imaheti_2018._december.… · (Mk 13,35–36) Veszélyben vannak, akik belefáradtak