2222

A gyógyszertár a hajdani legendás

bányászváros óriási lakótelepének

központi helyén áll, szürke tömbje az

orvosi rendelôhöz kapcsolódik; az

épületegyüttest megerôsített rácsok,

kerítések védik a vandál rongálá­

soktól. A vezetô asszony a láthatóan

nehéz körülmények ellenére derûs,

nyugodt egyéniség benyomását kelti.

Errefelé nevelkedett, vagy messzirôl ke­

rült ide? Gyógyszerész­famíliából, vagy

éppen elsôgenerációs patikusként?

Békés megyébôl, Battonyáról származom,

ér telmiségi családból, sôt a szüleim mind­

ketten gyógyszerészek! Édesapám Pest me­

gyében volt gyógyszertárvezetô nyugdíjas

ko ráig, édesanyám pedig otthon, Békés me­

gyében. Ôk viszont elsôgenerációs gyógy­

szerészek voltak; a szegedi egyetemen év­

folyamtársakként végeztek 1955­ben, és

együtt kerültek Battonyára is. Sajnos, ötéves

koromban elváltak, mi édesanyámmal ott

maradtunk, és én már nagyon korán elha tá­

roztam, hogy orvos leszek. Háromszor jelent­

keztem az egyetemre, de akkoriban a fizikai

dolgozók gyerekeivel szemben az értelmi­

ségi származás hátrányt jelentett, úgyhogy

elôkészítôre sem járhattam, szóval nem tud­

tam bekerülni. Ebben a három évben a sze­

gedi sebészeti klinika intenzív osztályán dol­

goztam három mûszakban, mint segédápoló.

Volt ott olyan kolléganôm, aki már hétszer (!)

jelentkezett az orvosira, de értelmiségi szár­

mazása miatt nem vették fel.

Édesanyja nem próbálta a gyógyszeré­

szet felé terelni, ami akkor talán nem volt

olyan „kényes” pálya?

De igen, egy idô után a szüleim azt kérték,

hogy az ô kedvükért próbáljam meg a

gyógy szerész kart. Csak hogy hiába nôttem

fel gyakorlatilag a gyógy szertárban, nem

von zódtam ehhez a pályá hoz, egyszerûen

Patika a városban és a netenBeszélgetés Dr. Vágó Andreával, a tatabányai Arany Kígyó Patika vezetôjével

2323

azért, mert va lahogy nem kedveltem a ké­

miát. Olyannyira nem, hogy miközben kitûnô

tanuló voltam, kémiából mindig csak „ke gye­

lemötöst” kap tam. Végül mégis jelentkeztem

a gyógy sze rész karra, és boldog voltam,

amikor az tán vastag borítékot hozott a

postás, mert ez akkoriban azt jelentette, hogy

vissza küldték a papírokat, vagyis nem vették

fel az illetôt. Legnagyobb megrökönyödé­

semre ki derült, hogy a gólya táborba szóló

meghívótól és a kapcsolódó anyagoktól volt

vastag a boríték: mégis fel vettek. Akkor már

nem volt mese, úgy dön töttünk, hogy el­

kezdem, és szep tem berig be kellett pótol­

nom az egész közép iskolai kémiát.

Mennyire sikerült az egyetemen meg­

szeretnie a kémiát, s vele a gyógysze­

részetet?

Végül is lassan megsze ret tem a kémiát, kü­

lönben nem végeztem volna el az egye te­

met, és most nem beszél get nénk egy pa ti­

kában. Szerencsére nagyon jó volt Szege­

den, kitûnô évfolyamba kerültem, ez sokat

segített. A szüleim is nagyon örültek, hogy „a

gyerek most már majd besegít”, úgyhogy ha

apámhoz mentem, akkor ott áll tam be mellé,

itthon pedig anyámnak tudtam segíteni, hi­

szen egyedül volt gyógyszerész a patikában,

heti váltott ügyelettel. Végzés után kis kité­

rôvel sikerült is hazakerülnöm a me gyébe,

Mezôberénybe, egy pendlizô állásba. Köz­

ben azért figyeltem az Egészségügyi Köz­

lönyt, hogy nem tûnik­e fel egy jó lehe tôség,

így kerültünk aztán édesanyámmal együtt

Kisbérre. Ott azonban a szolgálati la kás na­

gyon rossz állapotú volt, vizes, pe né szes,

úgyhogy amikor megszületett a fiam, onnan

el akartam jönni. Akkor kaptam meg itt fe let­

tünk a szolgálati lakást, viszont a gyógy­

szertári központ igazgatója nem en gedte,

hogy ebben a patikában is dolgozzak: a köz­

ponti, nagy forgalmú gyógyszertárba he lye­

zett, ahonnan pedig valaki idejárt he lyet te­

síteni, szóval eléggé furcsa helyzet volt…

Hogyan sikerült mégis ide ke rül nie?

Miután ez a bizonyos igazgató nyugdíjba

ment, kiírták ezt a patikát pályázatra, négyen­

öten jelentkeztünk, és cso dák csodájára én

kaptam meg a vezetôi állást 1987­ben. Ez a

la kótelep 1985­ben épült, és ellátására a köz­

2424

ponti részen létesült a patika, ahol kezdetben

teljesen egyedül voltam gyógyszerész. He­

lyeztek ide azután részidôs meg állam vizs­

gás gyógyszerészeket, de mire a pri vatizáció

elkezdôdött, már megint egy ma gam voltam.

Elôször csak bérelni lehetett, 1996­ban, zárt

borítékos licitálással: beadtuk az önkormány­

zathoz a bérleti díjat tartal ma zó pályáza­

tainkat, ott elôttünk felbontották ôket, és aki a

legtöbbet ajánlotta, az kapta meg a patikát.

Ezek szerint ön volt az. Mennyivel nyert,

ha már nem titok?

Ötszáz forinttal… Persze aztán az önkor­

mány zat idônként emelte a bérleti díjat, mi­

közben a patika és az egész infrastruktúra

csak pusztult. Valamennyire azért sikerült

mû ködôképesen tartani a gyógyszertárat, hi­

szen forgalom volt. Amikor azonban 2003­

ban meg lehetett venni, akkor az egész

hatalmas, háromszáz négyzetméteres pati­

kát egyszerre akarták — igen drágán — ér­

tékesíteni. Végül belementek abba, hogy

csak a felét vegyem meg, de azzal a fel té tel­

lel, hogy a leválasztás és átalakítás minden

költsége engem terhel. Szóval, nem volt

könnyû, hiszen nyilvánvaló, hogy ezen a lakó­

telepen eleve nem a drága, jól jövedelmezô

készítmények forgalmazása a jellemzô. En­

nek ellenére 2007­ig azért el voltunk vala ho­

gyan… Akkor viszont ki kel lett találni valamit a

túlélés érdekében, az eti kát lan versengésnek

azonban én nem va gyok híve. Ekkor jött a

webáruház ötlete: elôször csak városi szin­

ten kezdtünk bele, de kide rült, hogy míg erre­

felé nincs erre igazán igény, másutt viszont

van. Beindítottuk hát az országos webáru há­

zat. Má ra már ott tartunk, hogy kül földre is

szállítunk, Olasz országtól Angliáig — éppen

tegnap jött egy hampshire­i rendelés…

Komolyan?! És ki hozta létre, ki üzemel­

teti ezt a rendszert?

Alapvetôen a fiam, Vágó Dávid, aki alkal ma­

zott matematikát tanult az ELTE­n, és mindjárt

elmondja a részleteket.

Azzal kell kezdenem, hogy ma már itthon is a

patikák közel felének van valamilyen web­

oldala, ezek közül pedig jó néhány lehetôvé

teszi az online rendelést. Mûködnek kifeje­

zet ten csak in ter netes értékesítésre szako­

so dott cégek is, olyan patika azonban, ame­

lyik interneten is kiterjedten forgalmaz, talán

tíz egy néhány van. Egy ilyen professzionális

rend szert kialakítani, majd hatékonyan üze­

mel tetni ugyanis roppant sok idô és pénz.

Rá adásul az internettel kapcsolatos technikai

fejlôdés, a fogyasztói trendek, az állandóan

változó jogszabályok stb. követése is jelen­

tôs energiát igényel, szóval ilyesmibe csak

olyan patikának érdemes belevágnia, ahol

nem külsô szakembereket kell erre a fel­

adatra alkalmazni és fizetni. Nálunk ez adott

volt — persze nekem és programozó kollé­

gámnak rengeteg munkát kellett bele fek tet­

nünk, amíg 2008 ta vaszán elindítottunk egy

jól mûködô rend szert. Egy év múlva már mû­

ködött az or szá gos rend szer, az elmúlt hat

hónapban pedig több mint egy tucat eu ró pai

országba is teljesítünk megrendeléseket.

Az erre vonatkozó törvényi szabályozás

viszont országonként eltérô lehet…

Így van, nálunk éppen ez év január elsejével

vál tozott a helyzet. Például vény kö teles gyógy­

szereket már tilos csomagküldô szol gá lattal

kiszállítani: csak szakdolgozó szál lít hatná ki

az ilyen készítményeket. Arra fel venni egy

gyógyszerészt, hogy autó jával furi kázza kör­

be az országot, ugye non szensz — az ilyesmit

csomagküldô szolgála ttal érde mes megol da­

ni, ha le het séges. Ausztriában eleve tilos bár­

milyen formában a gyógy sze rek házhoz szál­

2525

lítása, a legtöbb európai or szágban azonban

ez nem ütközik jogszabályba.

Milyen a tipikus meg rendelô, s mi jel lem­

zô a megren de lésekre?

Egyelôre külföldi megrendelôink döntô több­

sége is magyar származású. Itthon és kül föl­

dön is egyik tipikus vásár ló csoportunk a vá­

randós vagy kisgyere kes anyukák köre. Ez

nem azt jelenti, hogy mondjuk csak egy do­

boz magzatvédô vita mint vagy egy tégely

pop sikenôcsöt rendel nek: jellemzôen egy­

szerre többféle készít ményt igényelnek.

Egyéb ként gyártók és for galmazók gyakran

kérnek tôlünk olyan sta tisztikákat, amelyek

az egyes készítmények rendelésének össze­

függéseire vonatkoz ná nak, hogy tudják, egy

adott készítmény mellé esetleg milyen más

termékeket érdemes ajánlani. Azonban na­

gyon nehéz azt meg ha tározni, hogy egy al­

ler gia elleni készítmény megrendelése egy

konkrét esetben milyen összefüggésben áll­

hat a szintén ugyanabban a szállítmányban

található aranyérke nôcs csel…

Miért éri meg külföldön önök tôl rendelni?

A páciensek igyekeznek mindenütt a legol­

csóbban és legkényelmesebben hozzájutni

az igényelt készítményekhez, mi pedig kal­

kulálunk, és a csomagküldô szolgálatokkal

olyan tarifákban állapodunk meg, amelyekkel

külföldrôl is megéri nálunk vásárolni. Ez per­

sze azért is sikerülhetett, mert a környezô

országokhoz képest a hazai gyógyszerárak

átlagosan kedvezôbbek, a szállítási költséget

pedig csak részben vagy egyáltalán nem

terheljük vevôinkre, tehát még így is elônyös

ajánlatokat tudunk tenni számukra. Termé­

sze tesen szó nincs arról, hogy ennek követ­

keztében nagy mennyiségben szállítanánk

bizonyos, itthon kedvezô árfekvésû termé ke­

ket külföldre; ez a gyár tók nak sem tetszene,

és törvényt is sértenénk vele. Hétköznapi

igé nyeket elégítünk ki, szo kásos mennyisé­

gekkel, elsôsorban tehát kint élô magyar

ajkúak számára. Ma már egy napon belül

szál lítunk Ma gyar ország határain belül, de

szeretnénk ezt ha marosan maximum tizen­

két órára csök ken teni patikánk székhelyén.

László István