3

Keleti különszámMinden számba szeretnénk rakni valami apró különlegességet. Valamit, amiről reményeink szerint még nem hallottatok, ami új, pedig egy karnyújtásnyira történik tőletek. Az egyetem és talán az ország egyik legnagyobb problémája az, hogy keveset kommunikálunk egymással. Így eshetnek meg olyan balesetek, hogy két könyvünk is van, ami József Attila hívő voltát kutatja, mikor egy is elég lett volna ahhoz, hogy kiderüljön, ez a kutatás zsákutca. Nem beszélnek eleget egymással az egyetemek, a szervezetek, a cégek, a kollégák.

Azonban szerettünk volna legalább azon segíteni, hogy ti, hallgatók egy fokkal töb-bet tudjatok egymásról. Ezért gondoltunk arra, hogy minden szám legyen különszám, ami a kar egyik intézetét közelebb hozza hozzátok. Fogadjátok hát sok szeretettel Révai Nándor szerkesztői asszisztálásával a Keleti nyelvek és kultúrák nyitó különszámunkat! Jelen számba felvonultattunk pár olyan köz-életi témát is, amik az elmúlt időszakot jelen-tősen meghatározták. Készítettünk interjút az ehök elnökével, Zaránd Péterrel. Karunk tereinek problémáit is előrehoztuk: rengeteg belső terünk van, ami nem megfelelő az egye-temi élet számára, és már sokaktól hallottam, hogy hiányzik egy igazi közösségi tér a kar-ról. Végezetül írtunk a bölcsészek mindenkori megítéléséről. Holik Balázs a minket körülvevő sztereotípiák megváltoztatására próbál meg választ keresni. Azonban ha nektek is meglá-tásotok, véleményetek van, ne habozzatok írni a pbu@btkhok.elte.hu címre, illetve továbbra is várunk minden írást, cikket, verset.

Végezetül álljon itt jobb felül a bagoly szó japán írásjele. Kedvenc állatunk a keleti kultúr-körben a szerencse madara is. Legyen szeren-csétek, és fogadjátok Nánditól és tőlünk ezt a kedves, első különszámot! – Z.G.

A SZ

ERke

SZtŐ

tŐl

1

A bölcsészkar belső tereinek problémája

Interjú az ehök elnökével, Zaránd Péterrel

A bölcsészet külső megítélése

Távol-keleti Intézet tanszékei

Tibeti családmodell

Japán kalligráfia

Japán oktatásrendszer

Koreai írásrendszer

A kínai sárkányok jelentősége

Versrovat

Szerdai Szalon ajánló

4

6

8

10

15

16

18

19

20

22

24

Főszerkesztő: Zámbó Gergő, zambogergo@caesar.elte.hu Főszerkesztő-helyettes: Bíró Eszter, Stemler Diána Vendégszerkesztő: Révai Nándor Olvasószerkesztő: Vályi Dániel Korrektor: Bencze Norbert Főmunkatárs: Kovács Kristóf Felelős kiadó: Sujtó Attila elte btk hök elnök Terjesztés: Murai László Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Betűtípus: FF Meta, Überschrift, Chronicle Szerkesztőség: 1088 Budapest, Múzeum körút 4. H épület Megjelenés: 2000 példányban, kéthetente Felhasznált képek forrásai: Wikipédia Commons, Oregoni Egyetemi Könyvtár, bmeme.hu Mindenkori elérhetőségünk, ahová várjuk írásaitokat, észrevételeiteket: pbu@btkhok.elte.hu

225. szám, 2014. november 5.

2

Tóth Piroska Anna Gyermekfolklór és gyermekjátékok régen és maAzok a régi szép idők, amikor még egész nap kint szaladgáltunk a faluszélen vagy a grun-don… A mai gyerekek már nem is tudnak iga-zán játszani… Vagy mégis? Lehet, hogy csak mi nem vagyunk elég nyitottak és figyelmesek? Ha nem azt várjuk, hogy a gyermekek elődeikhez hasonlóan énekes körjátékokat vagy sportsze-rű népi játékokat játsszanak, hanem megkér-dezzük tőlük, mi is az a vécé-fogó, a lövöldözős bújócska, a gumizás, az egyérintő vagy épp a hüvelykszkander, a mai gyermekek játékai-nak és folklórjának gazdag és színes tárháza nyílhat meg előttünk.

november 3. (hétfő) 18.00 november 12. (szerda) 18.00 november 19. (szerda) 18.00 november 26. (szerda) 18.00

Harlov Melinda VilágörökségSzinte gomba módra gyarapodnak a világörök-séggé nyilvánított helyszínek, események az egész Földön. Azt vajon tudjuk, mit is jelent a világörökség fogalma valójában? Wass Albert így fogalmaz: „Mert a legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl.” Vajon hasonló gondolatok vezérelték, illetve vezérlik a világörökség kon-cepciójának kialakítóit? Mitől válik valami a világ örökségévé, és mit kell vele tenni, ha már az? Ezeket az alapvető kérdéseket járja körbe a kurzus sok példával és egy konkrét hazai pél-dát, Hollókőt megismerve. Minden alkalommal más-más szempontból kerül megvitatásra a vi-lágörökség koncepciója kérdések, személyes tapasztalatok, valamint a szakma és a dön-téshozók hivatalos állásfoglalásait egyaránt figyelembe véve.

november 4. (kedd) 18.00 november 11. (kedd) 18.00 november 18. (kedd) 18.00 november 25. (kedd) 18.00 Zipernovszky Kornél A jazzkorszak MagyarországonMagyarországon, hasonlóan Európa legtöbb országához, az 1920-as évek elejétől kezdve az amerikai jazzt játszó zenekarok és revüproduk-ciók hirtelen óriási népszerűségre tettek szert. Elindult az a folyamat, amelynek során kiala-kult a popkultúra hatásmechanizmusa, ahogy a jazz lett az előhírnöke a kulturális globalizá-ciónak is. A nagyközönség gyorsan magáévá tette a jazzt mint új, izgalmas szórakozási formát, miközben, ahogy Michael Jacobs rá-mutatott: „a másik oldalon a szakemberek egy új művészeti ágat fedeztek fel benne”; a jazz tehát a társadalomban egyszerre hatott szó-rakoztató- és koncertzeneként. Alaposabb vizsgálattal kiderül, hogy az új műfaj Magyarországon is széles, az élet sok terü-letén érezhető hatást fejtett ki már a húszas években.

programajánló Helyszín Doktori Kiválósági Központ (Ifjúsági épület, III. emelet)

3

A jazzkorszak Magyarországon előadás időpontjai: november 5. (szerda) 18.00november 10. (hétfő) 18.00november 17. (hétfő) 18.00november 24. (hétfő) 18.00

A pba kIhelyezett előadásai november hónapban

Bársony Márton A Rémbohóc – A figura eredeteManapság egyre gyakrabban találkozunk olyanokkal, akik félnek a bohócoktól, és ezt alaposan kihasználja a popkultúra is: kép-regényekben, horrorfilmekben, de még a magaskultúra egyes alkotásaiban is elszapo-rodtak az élénken kifestett, hegyesfogú, ijesztő bohócarcok. A figura egyidős az emberi öntudattal: a gyógyítás, a vallás, a művészet és annak perifériaterületei, az egész világ szinte minden kultúrája, egy emberekből összeálló, gyakorlatilag tetszőleges nagyságú csoport azonnal megteremti és porondot tesz alá. Mi rejlik a furcsa álarc mögött? FUGA, november 13., csütörtök 19.00

Sánta Balázs Godot Csodaországban – Az „abszurd irodalom”Mi a különbség a holló és az íróasztal között? – Az Alice Csodaországban szerzője szerint a kér-désre egyszerűen nincs válasz – nem is azért lett föltéve, hogy megválaszolják. De akkor

miért? A találós kérdést ez az előadás sem fejti meg, mint ahogy például azt sem árulhatja el, kicsoda Godot. Az előadás célja, hogy szem-léltesse, mit lehet kezdeni az olyan „abszurd” művekkel, mint például Lewis Carroll, Samuel Beckett és Douglas Adams alkotásaival. Nem kevés érdeklődésre tart számot persze az sem, hogy mi is az az abszurd. Erre a kérdésre már – talán – találunk is választ.

FUGA, 2014. november 20., csütörtök, 19.00

Hamerli Petra Magyarország és Olaszország a két világháború közöttA Horthy-korszak Magyarországának legfonto-sabb külpolitikai partnere az 1927. április 5-én aláírt olasz–magyar barátsági szerződés alá-írásától kezdve Benito Mussolini Olaszországa volt, de a két állam már korábban, az első vi-lágháborút követő néhány hónapban is közele-dett egymáshoz. Kapcsolatuk vizsgálata során számos, a magyar történelemből jól ismert ese-mény új megvilágításba helyezhető és a róluk való ismeretek elmélyíthetőek. Előadásom cél-ja, hogy átfogóan, az érdekesebb eseményeket kiemelve mutassam be a két állam kapcsolatát, ismertetve szövetségük szerepét a korszak kö-zép-európai külpolitikai viszonyrendszerében.

2014. november 27., csütörtök 18.00 (helyszín szervezés alatt)

A kurzusok ingyenesek és regisztrálni sem

kell. A pba becsületkasszával működik.

4

Egy tér kialakításakor a tervező elsősorban azt veszi figyelembe, hogy az épület, helyiség mire lesz használva, milyen funkciót fog betölteni, és ennek fényében kezdi el a munkát.

Kezdjük a folyosóinkkal, ezekkel a rettentő szűk karámokkal, amik arra lettek kitalálva, hogy birkamód tereljenek minket a célállo-másig, ahol beülünk a padokba és tanulunk. Mi történik azonban, ha erre nem kerül sor azonnal és óra előtt várni kell? Mit kezdünk az órák közötti idővel, amikor az a fél óra már kevés bármiféle hosszabb, nyugodtabb tevékenységhez?

Ilyenkor jobb híján leülünk a hideg padlóra, vagy támasztjuk a falat, esetleg fel-alá járká-lunk, és ezalatt egy halom ember vonul el mel-lettük legalább két irányból. Beszélgetésbe nagy valószínűséggel nem fogunk kezdeni, és

nem azért mert antiszociálisak vagyunk, vagy rossz napunk van, vagy nem szeretjük társa-ikat, akiket ugyanaz a gyönyörű tudomány vonz. Egyszerűen azért, mert az egyetemi terek nem úgy lettek kialakítva, hogy elindítsanak egy beszélgetést. Nézzünk két példát: annál a szemináriumnál, ahol nem lehetett leülni és a folyosó közepén volt a terem, nem kezdtünk el beszélgetni. Egy másik szeminárium előtt, ahol még volt egy régről megmaradt kanapé és a szoba a folyosó kieső, zavartalan szegleté-ben volt, minden óra előtt beszélgettünk. A két társaság tagjai közül egyik sem ismerte jobban egymást, mint a másik.

Emlékszem Bárth János tanár úr óráira, aki a saját nyelvészeti irodájában, névtani szenté-lyében tartotta gyakorlatait. Középen kedves kis kör alakú asztal volt terítővel, a sarokban

bőrkanapé, bőrfotel, székek, amik mind az asztal körül álltak, ő pe-dig beült közénk a körbe. Nem végtelenül kellemes, családias és inspiráló ez így, miközben a tudo-mányos írások legjavai vesznek minket körül?

Régen tele voltak az épületek folyosói kanapékkal. Miért volt ez zseniális? Egyrészt azért, mert nem az ablakpárkányra kellett bevackol-ni, ami télen nem a legkellemesebb, másrészt meg nagyszerűen el lehe-tett szundikálni két tanóra között. A bölcsészek biológiai vekkere úgy van beállítva, hogy a tíz óra előtti

Ültél már a padlón, vagy álltál már kényelmetlenül falnak szegezve óra előtt? Fetrengtél már összkomfortos ablakpárkányban? Pont a főlépcsőházban, ahol állandó a forgalom és a nyüzsgés? Láttál már végtelenül szűk folyosót várószékek nélkül? Ez mind probléma, aminek a megoldásán érdemes elgondolkoznunk.

A bölcsészkar tereinek problémái

Az egyetemnek szüksége lenne egy valódi közösségi térre

5

kelés komoly fiziológiai megterhelést jelent. A rövid napközbeni szemhunyások pedig bi-zonyítottan pozitív hatásúak, mivel az első al-vási fázis a legfontosabb. Ha lenne lehetőség ilyen kis szemhunyásokra órák között, ebből csak profitálnának a tudományok. Ehhez vi-szont az egyetem belső tereinek újragondolása szükséges.

Persze vannak helyek, ahol ezek jól vannak megoldva. Ilyen a B épület egyik folyosójának vége, ahol kis fotelek állnak egy asztal körül, alatta leterített szőnyeggel, a Rákóczi út 5. épület gyülekezőterei, vagy az Ifjúsági épület-ben az a hely, ahol egy olyan kényelmes és me-sés kis sarokban várakozhatnak a diákok, hogy

annál jobbat szerintem kívánni sem lehet. Van még pár kényelmes beülő, de ezek száma na-gyon alacsony, ami van, az meg feltűnhet nek-tek is. A D épület nagy előadójának felső bejá-ratánál például többször éltem át azt, hogy a kanapékon az asztal körül beszélgető diákokat hangosabban hallottam az előadónál. Ez már akusztikai probléma is.

Azonban lehet, hogy nincs igazam, és min-denek ellenére nincs is olyan nagy gond. Hiszen ott van a Könyvtár Klub, ahova bármikor be lehet ülni egy asztal köré beszélgetni a tár-sainkkal, ahol bármikor, bárkivel összefutha-tunk. Egy központi hely, ahol diskurálhatunk, kitölthetjük az időt, ihatunk és ehetünk. Félre ne értsetek, nekem is rengeteg gyönyörű em-lékem fűződik a Könyvtár Klubhoz, de ahogy azt az egyik kedves barátom mondta, a KK egy hiperrealitás. Emellett vendéglátóhely, és nem közösségi szféra.

A Trefort-szobor környéke is hangulatos, le lehet ülni, csicseregnek a madarak, és a késő őszi napsütésben kitekinteni a körútra az egyik legszebb látvány, főleg ha még énekóra is hal-latszik az F épületből. De ez sem az igazi, mert a padok nincsenek körbe helyezve, és a park távol esik a legtöbb épület bejáratától. Talán az A épület előtti padok a legjobbak, itt kényel-mesen össze lehet tömörülni, a padok közel vannak, egymással szemben állnak és egyből bemehetünk órára.

Azonban valami hiányzik. Mi? Talán egy hely, ahol nem kell síri csendben maradni, de ugyanúgy könyvek tucatjai vesznek körül? Egy hely, aminek van fókuszpontja, és megfe-lelően van bebútorozva ahhoz, hogy beszél-getéseket kezdeményezzen? Egy hely, ami elősegítené a diákok és a tanárok szorosabb, családiasabb kapcsolatát, ezzel serkentve a tudományos életet? Ahol nyugodtan lehetne hunyni egyet két óra között? Egy hely, ahol bárki leülhet egy kényelmes kanapéra, ahol diákok körbevehetnek egy asztalt nem csak tanulás, hanem érdemi beszélgetések folyta-tására is? Egy hely egy kedves kis kandallóval, lágy meleggel, miközben teát szürcsölgetünk, vagy házi aprósüteményt eszünk. Egy hely, ahol nyugodtan lehetne közösen készülni a vizsgákra diáktársainkkal az egyetem falain belül, ahol van könyvcserélő szabadpolc és Rukkola happont. Egy hely, ami a miénk, és ahol tényleg úgy éreznénk, hogy ez a mi közös-ségünk, a mi családunk.

Szerintem egy ilyen közösségi tér hi-ányzik, egy olyan helyiség, ami közelebb áll egy közösségi munkatérhez, mint egy könyvtárhoz, kávézóhoz vagy kocsmához. Valami olyan családias kis helyiség, mint amilyen a Filmművészeti Egyetem hallgató-inak van, ahol még a pultosok is diákok. Ez azonban nem több egy kósza ábrándnál és puszta felvetésnél. Én mindenesetre retten- tően élvezném, és biztos, hogy áttenném ebbe az egyelőre képzeletbeli kis családi fészekbe a szálláshelyemet a Szabó Ervin könyvtár egyik eldugott szegletéből.

– Z. G.

„Formáljuk épületeinket,

azok pedig formálnak minket”

– Winston Churchill

6

Mindenkinek van valami fogalma arról, hogy egy kari Hallgatói Önkormányzat mit is csinál, viszont az Egyetemi Hallgatói Önkormányat már sokkal megfoghatatlanabb dolog. Te hogyan foglalnád össze ez ehök feladatát?Az elte-n nyolc kar van, nagyon erős kari iden-titásokkal. Az ehök feladata, hogy az ezeken felmerülő, de mindenki számára fontos ügye-ket felkarolja, intézze, moderálja. Összetett feladat, mert amellett, hogy az egyes karok érdekeire figyelni kell, mindenkire tekintettel kell lenni.Egy átlag bölcsészhallgató életét hogyan be-folyásolja az ehök?Nem a mindennapi dolgokra kell gondolni, sokkal inkább a nagy ívű fejlesztésekre, változ-tatásokra. Az osztatlan tanárisok helyzete pél-dául ilyen. Végül csak tavasszal sikerült képvi-seletükről szabályt hozni, ez például négy kar feladata volt. A Hallgatói Önkormányzat sok kritikát kapott az ösztöndíjak átláthatóságá-nak kapcsán. Ennek megoldása a teljes hök sikere, ezzel nagy támadási felületet hárítot-tunk el. A kollégiumi stratégia, amelyet tavaly novemberben sikerült elfogadtatni, szintén érinti a bölcsészeket. Olyan dolgok ezek, amihez vagy a ehök Küldöttgyűlése szükséges vagy az egyetem Szenátusa.Előző elnöki programod Az építkezés éve címet viselte. Hogy értékeled, sikeres volt ez az építkezés?Az akkori programban mentális megújulást tűztem ki célul. Az elte hök reputációja saj-nos erősen visszaesett, a rendszer haldoklott, nagyon sok mindent kellett megújítani.

Nem volt nehéz dolgunk, mert a karoktól nagyon sok segítséget kaptunk. Sikerült kizár-ni a nem egyetemi, vagy akár magánérdeke-ket. Immár a hallgatók vannak a középpont-ban, erre volt és van szükség. Tudom, hogy az aktualitások adott esetben rontanak a képen, de fontos mindent a helyén kezelni.Az átláthatóságot is gyakran kérték számon az önkormányzatokon, ezzel kapcsolatban mit sikerült lépni?Mi is láttuk, hogy a rendszer nem átlátható, ezen igyekeztünk változtatni. Márciustól kezd-ve minden egyes ösztöndíj pályázati formában van kiírva, így ellenőrizhető, ki milyen feltéte-lekkel kap pénzt. Ezen felül tavasszal hoztunk egy olyan döntést, hogy minden közéleti ösz-töndíj legyen közvetetten nyilvános. Bármilyen közérdekű adatigénylés esetén azonnal kiad-hatjuk, hova került a pénz, ez országos szinten egyedülálló. Jegyzőkönyveink folyamatosan felkerülnek a honlapra. Most már bármelyik kari hök bármelyik tisztségviselőjét vizsgál-hatja a jogorvoslati szervezet, ezzel olyan féket építettünk be a rendszerbe, ami szintén kurió-zum az országban. Már tavalyi programodban is szerepelt az elektronikus választási rendszer, azon-ban megvalósítása idénre csúszott. Mi volt ennek az oka?Első számú szempont volt, hogy a lebonyolító harmadik félhez ne jusson személyes adat, ezekkel ne lehessen visszaélni. Az egyetem célja, hogy belátható időn belül tudjunk integrálni minden elektronikus rendszert a Neptunba, így a választás az omvh-t

Zaránd Péterrel, az elte Hallgatói Önkormányzatának újraválasztott elnökével beszélgettünk október elején az elmúlt egy évéről, jövőbeli terveiről és az elmúlt időszak eseményeiről.

Beszélgetés Zaránd Péterrel, az EHÖK elnökével

7

is kivitelező UniPollra esett. Az UniPoll- lal folytatott tárgyalások miatt késett eddig a program. Szerettük volna már jóval korábban indítani, a tavaszi közös nagy választás viszont egy jól tesztelt rendszeren fog lezajlani. Az elektronikus választás elősegítheti a na-gyobb részvételi arányt?Azt gondolom, hogy a törvényi minimum (25%) nem lehet cél. Én ezt az omhv-val együtt kezel-ném. Az egy olyan véleménynyilvánítás, ami a minőségbiztosítás egyetlen valóban kitapint-ható alapja, ahol a hallgatók és oktatók közös-ségben való gondolkodásáról beszélhetünk. Szerintem nagyon hasonló folyamat a válasz-táshoz. Azt várom tőle, hogy legalább 40%-os részvétel legyen, ami jóval egyszerűbb elérhe-tőségű aktus. A kampány is nagyon hasonló lesz. Lesz egy közös kampányplatform, mint az omvh-nál. Az a cél, hogy egy éven belül 50% fölötti választási részvételt érjünk el.Az is sokszor kritika a hök-kel szemben, hogy saját maga termeli ki az utánpótlását, így belterjessé válik. Egy ilyen központi kam-pányrendszer nem pont ezt a belterjességet erősíti?Szerintem nem. Ez csak egy arculati kérdés. A fluktuáció a hök-ön belül képviselői szinten 50% fölötti. Én azt látom, hogy egészséges a megújulás.A közelmúltban történt botrányok eléggé megtépázták a hök renoméját. Tervezel olyan kampányt, ami esetleg ezen javíthat?Csak a már korábban eltervezett rendes évi kampányainkat fogjuk lebonyolítani. Azt fontos látni egyébként ezzel kapcsolatban, hogy több százan önkéntes módon szerveztek gólyatábo-rokat, nyarukat feláldozva. Én magam a tízből hétben voltam, és nem láttam olyat, ahol ne lett volna kiváló munka, ahol bármilyen köte-lező, megalázó feladat lett volna. Én azt látom, hogy megbélyegeztek hallgatókat, hogy önma-gában a két incidens összemosása ízléstelen. Ahol gondolkodásban eljutnak idáig, ott na-gyon nagyon nagy baj van.A médiában rendszeresen jelennek meg a különböző retorziókat belengető cikkek. Legutóbb a Magyar Nemzet számolt be a kormányzat terveiről, köztük a hallgatók

szenátusbeli súlyának csökkentésével, illetve a gazdasági, rendezvényszervezői feladatok elvételével. Ezek mennyire valós kezdeménye-zések? Vannak ezekről tárgyalások?Tárgyalások nincsenek. Nem tudom meny-nyire valósak, vagy sem. Az biztos, hogy jó hallgatói önkormányzatokra szükség van. Aki azt gondolja, hogy a hallgatói érdekképvise-let lenyomásával a hökösöknek lesz rossz, az téved. Valójában ezzel a hallgatók veszí-tenének. A gazdasági befolyásról: a Magyar Nemzet leírja, hogy az elte hök négy év alatt 500 millió forintot kapott. Harmincezer hall-gatóra. Rendezvények, hallgatói tájékozta-tás, érdekképviselet, irodafenntartás, nyom-dai kiadások, ezek elengedhetetlenek. A felújításokról: erre a hök is költene, ha lenne miből. Ilyen nincs, hogy a hök itt garázdál-kodik. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint az egyetem bármely más szervére. Közbeszerzés: nincs bankszámlája, nem tu-dok bemenni a bankba, és kivenni magamnak milliókat. Az világos, hogy a hök nem csak érdekképviselet, az egyetem életét szervezi, nagyon komoly egyetemi feladatokat lát el. A szabályzat követelményeket nem nagyon fogalmaz meg, felelősségi viszonyokat még kevésbé, ez a probléma. Ha a felelősségi viszo-nyok tisztázása megtörténik, nem lehet majd alaptalanul fújni a hök-re. Azt is gondolom, hogy egy ilyen típusú törvényi változtatás kife-jezetten jó lenne a hök számára.Nagyon nehéz évkezdet volt, de a jövő sem lesz fáklyás felvonulás. Mi motivál téged abban, hogy ezekkel a nehézségekkel megküzdj?Amikor meghívtak az ehök-be közkapcsolati alelnöknek, nagyon sokat gondolkoztam, el-fogadjam-e. Tele voltam olyan előítéletekkel, amik minden hallgatóban ott vannak. Munkám során aztán láttam, hogy a rendszer rosszul működik. Nyolc hónap után lemondtam a tiszt-ségemről. Akkor néhányan azt vettük a vállunk-ra, hogy csináljunk egy teljesen más érdekkép-viseletet. Azt szeretném, ha egy év múlva egy sokkal jobban működő és megbecsültebb hök-ről beszélhetnénk. Én ezért lettem ehök elnök, és továbbra is ez motivál.

– Kovács Kristóf

8

Egy ilyen kiindulópontból való felfogásnak ter-mészetes hozadéka egy olyan alá–fölérendelt-ségi viszonynak a feltételezése, amely nemlé-tezőnek tekinti az egyetemes tudományosság fogalmát, valamint a tudományterületek közti versengést hirdeti. Erről az álláspontról azt mondhatjuk, hogy alapjaiban hibás és tévútra vezeti a követőit, hiszen szegregál, címkéz és általánosít. Az előbb ismertetett elgondolás-nak nem az a legnagyobb hibája, hogy verseny-helyzetet teremt – hiszen a verseny és a rivali-zálás hozzátartozik az emberi léthez –, hanem az, hogy ezt koncepciószerűen teszi. Értem ezt úgy, hogy nem konkrét emberek versengé-se zajlik, hanem komplett tudományterületek hirdetik azt magukról, hogy hasznosabbak a másiknál. Ez a hozzáállás pedig az egymás közti viszonyaikat alapjaiban határozza meg. Nem arról van szó, hogy egy-két kutató rivali-zál egymással, annak ellenére, hogy szakmáik békésen élnek egymás mellett, hanem épp el-lenkezőleg. Az egymásnak feszült diszciplínák között csupán egy-két olyan ember akad, aki képes a tudományra mint egészre tekinteni, és nem valamiféle kasztrendszerként kezeli azt.

Érdemes megnézni, hogy melyek azok a tények, amelyeket a bölcsészképzés felesle-gessége mellett kardoskodók nem vagy csak korlátozottan vesznek figyelembe. A legfon-tosabb és leglátványosabb érv, ami egyben leginkább legitimálja a bölcsészettudományt, azoknak a foglalkozásoknak az explicitté té-tele, amelyek nem létezhetnének bölcsész-képzés nélkül. Elengedhetetlennek tartom

hangsúlyozni, hogy a most következő felsorolás nem fontosság szerint állítja sorba a különböző szakmákat, valamint, hogy a teljesség igénye nélkül készült. Ezeken kívül még számos olyan munkakör létezik, amelyek szintén eltűnnének a humántudományok oktatása nélkül.

Először azoknak a tanári szakoknak az említése fontos, amelyeknek a képzése a böl-csészkaron történik. Ezen kategórián belül

különösen a történelem, a magyar és a kü-lönböző nyelvek tanárai érdemelnek említést. Az első két szak nélkülözhetetlensége rész-ben azzal indokolható, hogy a történelem és a magyar kötelező érettségi tárgyak, részben pedig azzal, hogy bár több-kevesebb siker-rel, de egy átfogó és komplex tudásanyaggal látják el a közoktatásban tanuló diákokat, amelynek segítségével kialakulhat bennük egy olyan kritikus gondolkodásmód, ami meg-védi őket a feléjük áramló impulzusok értel-mezés nélküli befogadásától, valamint segít nekik átlátni a körülöttük zajló eseménye-ket. Napjainkban a nyelvtanárok fontosságát

Manapság egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy megkérdőjelezik a bölcsészképzés legimitációját. A vélekedés középpontjában az a meggyőződés áll, miszerint a humántudományok értékteremtő képességei eltörpülnek a reáltudományokéhoz képest, ezáltal szerepük a szórakoztatásra és a gyönyörködtetésre korlátozódik.

Presztízsrevíziót a bölcsészetnek!

„A tömegegyetemek megjelenésével

egy teljesen új felsőoktatási helyzet állt elő”

9

szinte már axiómának tekinthetjük, hiszen az érvényesülés elengedhetetlen feltétele a nyelvtudás, ráadásul a tendencia azt mutatja, hogy egy idegen nyelv ismerete sok esetben már nem is elegendő. A bölcsészkaron képzett tanárokat egy kicsit félretéve, ám még mindig a nyelvoktatásnál maradva, felvetődik a kérdés, hogy egyetemi szintű nyelvi képzés nélkül, ami szintén a bölcsészkar érdeme, kik végeznék el az idegen nyelven megjelent könyvek magyarra fordítását? Az imént felsorolt szakmákon kívül még számtalan másikat is meg lehetne emlí-teni, amelyek a bölcsészképzés fontosságát és megítélését új alapokra helyező szemlélet szükségességét – valójában régi megítélésé-nek visszaállítását – bizonyítják, de talán eny-nyi is elegendő ahhoz, hogy ledöntse annak a vélekedésnek a tartópillérét, miszerint a hu-mán- és reáltudományok között éles különb-ség lenne értékteremtés szempontjából.

A tömegegyetemek megjelenésével egy tel-jesen új felsőoktatási helyzet állt elő, amely-nek megértése közelebb visz bennünket ehhez az egész kérdéskörhöz. Azáltal ugyanis, hogy az egyetemeket addig soha nem látott mérték-ben árasztották el a felvételt nyert hallgatók, egyfajta felhígulás vette kezdetét, amelynek statisztikailag is kimutatható következménye lett többek közt a hallgatók tanulmányi át-lagának csökkenése. Ez a jelenség nemcsak a bölcsészkarra, hanem az összes egyetemi karra kiterjed. Azonban hozzá kell tenni, hogy a btk-ra különösen sok olyan hallgató kerül be, akik a sztereotípiagyártást erősítik azáltal, hogy mindazokat a karakterológiai jegyeket magukon viselik, amelyektől a bölcsészellenes propaganda vérszemet kapva különböző fan-tazmagóriákat kreál. Ezek azonban nem töb-bek puszta általánosításoknál. A bölcsészkar növekedése és annak következményei – mint a tudásigény felhígulása és a szakmán belüli elhelyezkedési mutatók visszaesése – tehát nagymértékben hozzájárultak és járulnak máig hozzá ahhoz, hogy a társadalom egy bizonyos része az egész bölcsészlétről negatívan véle-kedik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez a tendencia – mármint a tömegegyetemek kialakulása által elindított folyamat – nemcsak

a bölcsészkart jellemzi, hanem valamennyi más kart is. Ennek a kérdésnek a vizsgálata azonban olyan messzire vezetne, hogy most nem kerülhet rá sor, de ettől függetlenül már a megemlítése is előrelépést jelent, hiszen egy probléma diagnosztizálásával a megoldási folyamat is kezdetét veszi.

Elmondhatjuk tehát, hogy a tudományterü-letek közti különbségeknek nem viszonyítási alapul kellene szolgálniuk ahhoz, hogy min-denki a saját igazának a bizonyítékait lássa bennük, hanem olyan támaszként, amelyek egészen új, egészen nagyszerű dolgok szüle-tését teszik lehetővé. Addig, amíg bármelyik terület koncepciószerűen hirdeti a maga ve-zető szerepét, nem az együttműködés, hanem a széthúzás erői munkálkodnak, amely hosz-szú távon senkinek sem válhat hasznára. A humán tudományoknak ezért igenis vissza kell szerezniük a régi, megérdemelt presztí- zsüket, hiszen, mint láttuk, nélkülük lehetetlen működtetni a társadalmat.

A cél tehát adott. Az, hogy ezt mennyi idő alatt és milyen mértékben lehet majd elérni, nagyban függ attól, hogy ebben a folyamatban a többi tudományterület partner lesz-e vagy sem. A sok esetben még fel nem fogott érdekek miatt, reménykedjünk benne, hogy az előbbit fogják választani. – Holik Balázs

10

KElE

tTávol-keleti Intézet Az intézet négy tanszékének bemutatása

11

A koreai alapszakos képzés 2008-ban indult meg az elte-n, tavaly pedig elindult a mes-terképzés is. A tanszéken három állandó oktató dolgozik: Dr. Csoma Mózes, aki egyben a tanszékvezető is, Dr. Mecsi Beatrix, Takáts Mária Hyo-sook, valamint két vendégoktató Koreából, Dr. Yu Seung és Dr. Chang Dusik.

A koreai képzésen belül nem csak a nyel-vet sajátítjuk el, hanem rengeteget tanulunk a koreai történelemről, hagyományokról és életmódról is. A nyelvet az alapoktól kezdjük tanulni, előzetes tudás nem szükséges, viszont fontos tudni, hogy a nyelvórák az elsősöknek mindig angol nyelven folynak, ezután, tanártól függően, de inkább koreaiul kommunikálnak velünk (kivétel ez alól az 5. és 6. féléves Koreai üzleti nyelv, amelyet Csoma Mózes tart). Így az angol nyelv ismerete erősen ajánlott, bár nem feltétel. Az első év végén nyelvi alapvizsgát teszünk az addig tanultakból, ennek írásbeli és szóbeli része is van.

A Koreai Tanszék különféle programokat szervez, ilyen volt például a tavaszi félév folyamán megtartott ünnepség is, melynek apropója a magyar–dél-koreai diplomáciai kapcsolatok huszonöt évvel ezelőtti felvétele volt. Ennek keretein belül ellátogatott hozzánk Csányi Sándor, az első kereskedelmi képvise-let vezetője, Dr. Torzsa István diplomata, volt nagykövet, valamint Csepregi Éva énekesnő is, aki az 1980-as évek során járt Dél-Koreában a Neoton Família tagjaként. Ezen kívül lehe- tőségünk volt kimbapot is kóstolni, valamint a vendégoktatók is tartottak egy-egy előadást.

Erről, valamint a tanszék egyéb esemé- nyéiről, munkáiról bővebben olvashattok a tanszék honlapján, a koreanisztika.elte.hu-n.

Koreai Tanszék

12

Az elte-n 1923 óta lehet a japán nyelvet tanulni, de az önálló Japán Tanszék 1986-ban jött létre. A magyarországi japán oktatásban egyedülálló módon alap- (ba), mester- (ma) és doktori (PhD) szintű képzést tud biztosítani.

Amivel a japán szakosok először szembe-sülnek, és amit a tanárok is gyakran hangsú-lyoznak: „Ez nem nyelviskola!” Ezt meg tudom erősíteni: annál sokkal keményebb. A nyelvis-kolák tempójának körülbelül háromszorosával haladunk. A nyelvi képzés célja, hogy a har-madik év végére el tudjunk olvasni egy japán újságot, amihez körülbelül kétezer írásjegy ismerete szükséges (és persze a hozzá tartozó nyelvtan). Ez a tempó rendkívül intenzív, te-kintve, hogy a legtöbb ember úgy jön a szakra, hogy előtte nem, vagy alig tanult japánul.

Az első évben a nyelvoktatás heti három Mai japán nyelv órából áll, ezeket főleg anyanyel-vi lektorok tarják. A második félév végén a főszakosoknak és minorosoknak is alapvizs-gát kell tenniük, ami egy írásos részből és egy magnóhallgatásosból áll.

A második év eleje sokunkat hideg vizes zuhanyként ért, az addig kicsit soknak érzett tananyag megsokszorozódott. Harmadik fél-évben bejönnek a szakszövegolvasás órák, amiken az otthon kiszótározott és lefordí-tott szakszövegeket beszéljük meg. Ezek a

szövegek segítenek, hogy ne csak nyelvtan-könyvek szövegeit, párbeszédeit, hanem tu-dományos szakszövegeket is tudjuk fordítani. Mivel a xx. század előtt a japán nyelv nagyban eltért a ma használttól, és rengeteg fontos írás csak ezen a nyelven elérhető, ezért régi japán nyelvet is tanulunk, először magával a nyelv-tannal foglalkozó Bevezetés a régi japán nyelv-be órán, majd ötödik félévtől a klasszikus japán szakszövegolvasáson.

A hétről hétre tanulandó írásjegyek száma is folyamatosan nő, és mivel ezek közül rengete-get nem használunk nap mint nap, sokat kell ismételni, ami az új írásjegyek, szavak tanulá-sa elől veszi el az időt. Hiába, nekünk három év alatt kell megtanulni azt, amit a japánok ti-zenkét év alatt sajátítanak el. A nyelvórák mel-lett kultúrát és társadalmat, irodalmat és törté- nelmet is tanulunk, ezekből a számonkérés általában írásbeli vizsgán történik.

Számos ösztöndíjjal ki lehet jutni Japánba, ám ezeket a szak hallgatóinak számához ké-pest kevés személy kapja meg, erős a verseny a helyekért.

Az oktatókról, ösztöndíjakról és ese-ményekről a Távol-keleti Intézet oldalán (tavolkeletiintezet.elte.hu) találhattok több információt.

Japán Tanszék

13

Az utóbbi évtizedekben világszerte megnőtt az érdeklődés a kínai nyelv és kultúra iránt. Ez az egyik oka annak, hogy egyetemünk 1924 óta – akkor még a Kelet-ázsiai Intézet részeként – oktat kínai nyelvet és kultúrát. Azóta a Kínai Tanszék az imént említett intézet utódjának, a Távol-keleti Intézetnek a tagja, arról nem is beszélve, hogy ez Magyarország legrégebbi egyetemi szintű kínai szakja. A tanszékvezető, Dr. Hamar Imre és a tanszék további oktatói megtekinthetők a tanszék honlapján.

A kínai alapképzésben a hallgatóknak le-hetőségük van főként a modern kínai nyelv elsajátítására, de a klasszikus nyelvbe is be-tekintést nyerhetnek. Fontos megjegyezni, hogy a kurzusok alapszintről indulnak, így nem szükséges a kínai nyelv előzetes ismerete, viszont az angol nyelvé igen, mivel a tanköny-vek is ezen a nyelven lesznek elérhetőek. Ezen kívül a hallgatók hozzájuthatnak még alapvető kulturális, eszmetörténeti és történelmi isme-retekhez is, melyek szükségesek a mai és a régi Kína megértéséhez.

A nyelvképzést megosztott óraszámban ok-tatják a tanszék magyar anyanyelvű oktatói, és a Konfuciusz Intézet kínai tanárai, ami nagy segítség a helyes kiejtés és hangsúlyozás elsajátításában. Az alapszakos diákoknak lehetőségük van, hogy minor helyett a szak tolmács- és fordítóképző specializációjára jelentkezzenek.

Az összes távol-keletes szakhoz hasonlóan, a második félév után a hallgatóknak alapvizs-gát kell tenniük a nyelvből.

A tanszék és az elte Konfuciusz Intézet rengeteg közös programot szervez – bár-ki számára, aki kíváncsi –, annak érdeké-ben, hogy megismerhessük a kínai nyelvet és kultúrát. A Konfuciusz Intézet honlapján (konfuciuszintezet.hu) és a tanszék honlapján is (kinaiszak.elte.hu) sok hasznos információt találhatnak az érdeklődők.

Kínai Tanszék

Japán Tanszék

14

A Belső-ázsiai Tanszéket 1938-ban alapítot-ták Ligeti Lajos vezetésével. A mongol nyelvi képzés már az alapításkor megkezdődött, a tibeti nyelvi képzés pedig 1942-ben indult meg a tanszéken. 1993-ig a tibeti és mongol szak B-szakként működött, majd 1993-ban két külön szakká váltak. A korábbi években átlago-san néhány fős létszám 10-20 főre emelkedett.

A Belső-ázsiai Tanszék a filológiai ala-pú kutatásokra helyezte a fő hangsúlyt, a hallgatók számának emelkedésének követ-keztében azonban a kutatási témák is bővül-tek. A tanszéken belül a mongol szakon folyó kutatások témái jelenleg a mongol nyelvjárá-sok, a mongol sámánizmus, buddhizmus és népvallás, illetve a mongol népek hagyomá-nyos nomád műveltsége.

A mongol és tibeti nyelvi képzés, hasonló-an a többi távol-keleti szakon történő nyelvi képzéshez, az alapoktól indul, nem igényel előzetes nyelvtudást. Mongol szakon már első félévtől tanulják a hallgatók a modern mongol (halha) nyelvet, mellette pedig a klasszikus mongol nyelvtant és írásbeliséget. Tibeti sza-kon a 3. félévben kezdik meg a mai tibeti nyelv

oktatását, az első két félévben elsajátított klasszikus tibeti nyelv és az írásbeliség alapja-ira építkezve. A nyelvi képzést mindkét szakon lektorok segítik. A nyelvoktatáson kívül a két szak hallgatói betekintést nyernek a tibeti és mongol kultúra, vallás és történelem világába.

Az elhelyezkedési lehetőségek mindkét szakon az eddig fel nem fedezett kutatási te-rületekben rejlenek. A mongol szak hallgatói rendszeresen vesznek részt külföldi részkép-zésen Mongóliában, ahol a nyelvi képzés mel-lett rengeteg adatot gyűjthetnek és új kutatási területeket fedezhetnek fel. Az alapszak elvég-zése után pedig lehetőségük van a mongolisz-tika mesterképzési szakra jelentkezni, ahol behatóan tanulmányozhatják többek közt az írott mongol forrásokat, a mongol irodalmat és történelmet, valamint haladó nyelvképzésben részesülnek.

Az elmúlt félévben a Belső-ázsiai Tanszéken változások történtek. Az eddig két szakból álló tanszékből kivált a tibeti szak és átkerült a Kínai Tanszékhez, így a Belső-ázsiai Tanszék neve Mongol- és Belső-ázsiai Tanszékre módosult.

Belső-ázsiai Tanszék

15

A családszerkezet Tibetben a monogámia, poligámia és poliandria elvén a következőkép-pen alakult: egy férfi tartott el egy nőt, egy férfi több nőt tartott el, több férfi tartott el egy nőt, és több férfi több nőt tartott el. A több-nejűség elsősorban azért terjedt el, mert a szerzetesi életet választó férfiak száma nagyon magas, emellett a poligámia a ma-gas szociális státuszt szimbolizálta, míg a poliandria főleg a szegényebb réteg körében volt jellemző, így a testvéreknek csak egy nőt kellett eltartaniuk, így a családi vagyon is egyben maradt.

A tibeti esküvői szertartás a vőlegény és menyasszony kiválasztásával kezdődött, a szülők választottak párt a házasulandó, husza-dik életévét elért fiaiknak, illetve lányaiknak. A férj kiválasztásában a lány véleményét nem kérték ki. Vidéken az volt a szokás, hogy még azt sem árulták el a lánynak, hogy tervezik az esküvőjét, gyakran még az esküvő napján sem, hanem ekkor különböző ürügyeket találtak ki, hogy a lány a legszebb ruháját öltse magára. Annak ellenére, hogy a házasságokat a szü-lők intézték el, a tibeti családot a családtagok szoros köteléke jellemzi.

A tibeti nők a felsőbb akaratra bízták a szüle-tendő gyermekek számát, nem létezett olyan, hogy születésszabályozás, minél több gyerek született, annál jobban örültek. A szélsőséges körülmények, a hideg, a betegség, a higiénia és a tudás hiánya miatt a csecsemők több mint fele már születéskor vagy az első évük során meghalt. Közvetlenül a gyermek megszüle-tése után pirított árpalisztet és vajat tettek a szájába, ezzel a szokással kívántak a csecse-mőnek hosszú és szerencsés életet. A modern nőgyógyászat szerint a csecsemőhalandóság egyik kiváltó oka ez lehetett.

A névválasztás előtt egy asztrológus

a születési adatokból felállított horoszkóp alapján választotta ki a gyermek számára legmegfelelőbb nevet, majd egy magas rangú szerzetes végezte el a névadást. A tibeti ne-veknek jelentése van, ami legtöbbször pozitív tartalmú (például „megelégedett”, „hosszú életű”, „drágakő”), de előfordul, hogy nega-tív tartalmú nevet adnak a gyermeknek, hogy megvédjék őt a démonoktól. A család vagy az apa neve nincs benne a tibeti névben, így a családi hovatartozás nem derül ki a névből.

Tibetben kétféle oktatási rendszer műkö-dött, a vallási (kolostori) oktatás és a világi oktatás. Minden családból a legjobb szellemi képességekkel rendelkező fiúgyermeket szer-zetesnek adták a szülei. Ahol a vallási okta-tás mellett általános ismeretekre is megtaní- tották. Világi oktatásban akkor részesülhet-tek a gyerekek, ha a nagyobb földbirtokosok a saját földjeiken létrehoztak iskolákat. Az ál-lami kézben lévő területeken nem működtek iskolák, kivéve a nagyobb városokat. A gazda-gabb családok magántanárt fogadtak fiúgyer-mekeik mellé, de még a leggazdagabb csalá-dokban sem tartották szükségesnek a lányok képzését, így a nők nagy része analfabéta maradt. Sokkal fontosabb volt, hogy a türel-mességet és az udvariasságot megtanulják, majd tizenöt éves koruktól olyan gyakorlati ismeretekre tanították őket, mint a fejés, a sör és a pirított árpaliszt készítése.

Tibet kolostoraiban és zárdáiban 1950 előtt közel félmillió szerzetes és apáca élt. Tibet teljes lakosságának tíz százalékát tették ki, ami azt jelenti, hogy majdnem minden család-ban volt egy felszentelt fiú vagy lány. A kínai „felszabadítás” és Tibet modernizálására tett kísérletek következtében 1950 óta a szerze- tesi életet választó fiatalok aránya folyama- tosan csökken. – Máté Dorottya

Tibeti társkeresés, avagy az 1950 előtti családmodell

16

Biztosak vagyunk benne, hogy minden olvasónk találkozott már távol-keleti kal-ligráfiával, esetleg egy kínai büfé falát díszí-tő képen vagy nyáron az utcán sétálva ázsiai tetoválásokon – a rosszul, fejjel lefelé, tük-rözve írt vagy értelmetlen kínai és japán teto-válásokról pedig külön cikket lehetne írni. A világ nyugati felén sokan talán legyintenek is a keleti kultúra ezen részére, hiszen az írás-jegyeket nagy valószínűséggel nem tudják elolvasni. Azonban, ahogy Stephen Addiss fogalmazott, a kalligráfia szépsége túlmutat a szavak elolvasásán: vonalak és formák táncá-nak élményéből fakad.

A japán kalligráfia (書道 shodó – az ecset útja) alapja a kínai nyelv írott változata, amelyben minden szóhoz külön írásjegy tar-tozik, illetve a hosszabb szavak az írásjegyek összerakásából jönnek létre. Az írás Japánba a buddhizmussal együtt került a vi. században Kínából, Koreán keresztül. Mivel a japánoknak nem volt saját írásuk, a korai nyelvemlékek zöme kínai nyelvű buddhista szentirat (sutra). A japán buddhista szerzetesek ezeket a sutrá-kat másolva tanulták az írást. A kanjikat (kínai írásjegyeket) idővel úgy kezdték el a saját nyel-vük leírására használni, hogy a kínai jelekhez a saját nyelvük szerinti kiejtést párosították hozzá. Mivel a japán nyelv – a magyarhoz hasonlóan – agglutináló (ragozó), szükség volt a kanjik mellé új jelekre is, hogy a ragokat is lejegyezhessék. Megoldásként egyes írásjelek jelentését figyelmen kívül hagyták, és hang-zásuk alapján ragok jelölésére kezdték azokat használni. A ix. században egyes írásjelek le-egyszerűsített alakjával egyszerűen szótago-kat kezdtek leírni, így született meg a kana írás, azaz a hiragana és a katakana. A japán nyelv így egyszerre három írásrendszert használ. Az idő folyamán a karakterek írásában több stílus is kialakult. Ezek lehetnek könnyen olvashatók – feltéve, ha tudunk kínaiul vagy japánul –,

de egészen nehezen kivehetőek is. Egy kais-ho szöveg írásjegyei könnyen azonosíthatók, ezzel szemben a soshónak, vagy fűírásnak ne-vezett stílus szinte olyan, mintha egy remegő kezű, vén buddhista szerzetes ecsete alatt mozgatnánk a papírt. Persze szó sincs róla, hogy ennek a stílusnak a vonásai ne lennének szabályozva, csupán kellő tudás szükséges az írás megfejtéséhez.

Az ecset útja Japán kalligráfia

17

A laikusok úgy gondol-hatják, ezek csak vonalak, pöttyök, karikák, azonban erről szó sincs: a shodónak szigorú szabályai vannak. Balkezesek nem vagy csak nehezen tudják gyakorolni, mert a vonásokat bal kézzel húzni olyan, mintha fordít-va írnánk. Japánban, ahogy Ázsia sok országában is, az iskolákban máig átnevelik jobbkezessé a balkezes gyerekeket. Az írás során fontos a helyes testtartás, a légzés, az ecset tartása, a vonások húzásának módja. Az ecsetet tusba írásjegyen-ként csak egyszer szabad belemártani, és bárhogy si-kerülnek a vonásaink, utó-lag nem javíthatunk bele, minden további vonást az azt megelőzőkhez kell igazítani. Ebben figyelhe-tő meg a nyugati és keleti kalligráfia közötti alapvető különbség. Annak ellenére, hogy erősen szabályozott, mit lehet tenni, és mit nem, illetve az írásjegyek is adot-tak, a kalligráfusnak művét élettel kell megtöltenie. Minden itt és most történik, vagyis a képzett kalligráfus munkája tükrözni fogja azt az tudatállapotot amely-ben a mű készült, úgymond belső karaktert kap. Minden egyes kis rezdülés, a magabiztosság legap-róbb hiánya is észrevehető a kész művön. Ez főleg a zen kalligráfián látszik. A zen buddhista iskolák a kalligráfián keresz-tül a nem-elme (mushin) állapot elérésére törekszenek, amiben saját magukról és az ecsetről is megfeledkezve csak a vonásokra

tudnak koncentrálni. Emiatt a zen kalligráfia sokkal ke-vésbé tekinti fontosnak a hagyományos shodó formai követelményeit.

A shodó sok más japán művészeti ágnak is részét képezi. A tusfestészetben a festők személyesebbé tehetik műveiket egy képre írt verssel, a teaceremónia helyszínéül szolgáló ház falára mindig kerül egy a hangulatot meghatározó kalligráfiatekercs, ahogy a harcművészetek edzőter-meinek falain is megtalál-hatóak. A xx. századig min-den japán, aki írni-olvasni tanult, használta a shodó főbb eszközeit: ecsetet, tust és papírt. A shodó azután sem tűnt el, hogy elterjed-tek a sokkal praktikusabb íróeszközök, a ceruza, a toll, az író- és a számítógép, sőt, művészetként a mai na-pig fennmaradt. Népszerű szabadidős tevékenység, a kisiskolásoktól a kilencven évesekig mindenki gyako-rolja. Megbecsülését jól mutatja, hogy az általános- és középiskolai tanterv-ben szerepel a shúji, azaz szépírás óra.

Remélem, ezzel a cikkel sikerült kicsit közelebb hoz-nom az ecset útjához! Aki esetleg kedvet is kapott, az keresse fel Facebookon az elte Shodō csoportot, vagy írjon nekem egy e-ma-ilt az eltebtkshodo@gmail.

com címre, és csatlakozzon a btk-n működő kalligráfia szakkörünkhöz!

– Révai Nándor

18

A legtöbb embernek Japánról a gésák, a szamurájok, a ninják vagy a mostanában egyre nagyobb kultusznak örvendő animék és mangák jutnak az eszükbe. Esetleg a japán em-berekről alkotott sztereotípiák, a precizitásuk és szorgalmuk, de sok ember furcsállja emel-lett a szigetországban kialakult munkamorált is. Most azonban egy olyan dolgot szeretnék bemutatni, ami a legtöbb ember számára tel-jesen ismeretlen: a japán iskolarendszert.

Hogyan is néz ki az iskolarendszer Japánban? A miénktől felépítésében is eltérő, ugyanis egy 6-3-3-4-es felosztásban tanulnak a diákok. Japánban az óvoda általában két év, ami után következik a hat éves alapiskola, majd ezután jön a középiskola két része, az úgynevezett Chuugakkou (alsó tagozat, alsó középiskola) és a Kougakkou (felső tagozat, felső középis-kola). Mindkettő három-három évig tart. Ezt követi az egyetemi vagy főiskolai alapképzés, ami a legtöbb esetben négy éves. Az alapisko-lát hat évesen, az alsó középiskolát tizenkét évesen, a felső középiskolát tizenöt évesen kezdik el. Japánban az alsó középiskola kijárá-sa kötelező. A tankötelezettséget nem korhoz kötik, hanem teljesítményhez.

Japánban a tanítás április 1-jén kezdődik, és március 31-ig tart. A diákok a tananyaghoz ingyenesen juthatnak hozzá, ezáltal szinte ugyanazt tanulja mindenki, azonban a felső tagozattól kezdve az iskoláztatás nagyon költ-séges – körülbelül félmillió forint évente. Az osztálylétszám átlagosan harminc-negyven fő. Az órák hosszabbak, és délután is van tanítás. A klubok fontos részét jelentik az iskolai kép-zésnek. A Chuugakkou és Kougakkou előtt is felvételit kell írniuk a diákoknak, ezek elég ne-hezek, ezért az úgynevezett Juku-ba, korrepe-táló iskolába, kiegészítő iskolába is beíratják a legtöbb gyereket, hiszen egy jó hírű iskola garantálni tudja, hogy a következő szinten is

jó helyre vegyék fel a diákot. Szinte mindenhol van iskolai egyenruha. A nyári szünet negy-ven napos, azonban ez is a félév része, így a diákoknak házi feladatuk van, a klubtevékeny-ségeket folytatni kell, emiatt pedig be kell járni az iskolába. A tanév mindig a tavaszi szünet után kezdődik.

A felső középiskolákra jellemző, hogy teljes egészében az egyetemre készít fel. A diákok kilencven százaléka tanul felső tagozatosként, de az egyetemi felvételi vizsga letétele után mindössze negyven százalékuk tanul tovább. Nagy a verseny, hogy kit hova vesznek fel, ugyanis egy jó egyetem egyenlő egy jó mun-kahellyel egy jó cégnél. A diákok számára az egyetemi élet egyfajta szünet, ugyanis ekkor kezdhetik el élni igazán fiatal éveiket. Az egye-temi képzés a következőképpen épül fel: négy év alapképzés, két év mesterképzés és három év doktori képzés. Az egyetemen leginkább a lexikális tudás bemagolása a fontos. Főleg írásbeli tesztek formájában történik a számon-kérés, szóbelik nincsenek, és mivel egysége-sek a feladatok, ezért ha új probléma vagy kér-dés vetődik fel, nem biztos, hogy a hallgatók meg tudják oldani. Minden megyében van egy állami és egy orvosi egyetem, emellett vannak külön női egyetemek is.

A felsőoktatásban sok a külföldi ösztöndíj, amivel a diákok más országokban folytathat-ják tanulmányaik egy részét, és tapasztala-tot szerezhetnek. Tudni kell azonban, hogy tandíjat mindenkinek kell fizetnie. Az állami egyetemeken ez félmillió jen (kb. 1.120.000 Ft), emellé jön még a lakhatás, az étkezés és minden egyéb. Elmondható, hogy az egyetem elvégzése nagyon költséges, ezért a legtöbb egyetemista dolgozik, hiszen ösztöndíjjal csak a hátrányos helyzetűek tanulhatnak.

A japán diákoknak nagyon sokat kell tanulni-uk, és bizony nem kis pénz odáig eljutni, hogy valaki elvégezzen egy jó egyetemet. Ezután viszont általában nyílt út vezet egy jó céghez, még akkor is, ha a megszerzett diplomától függetlenül mindent, ami a munka elvégzé- séhez szükséges, a cégnél tanítanak meg.

– Kiss Eszter

A japán iskolarendszer

19

Sokan úgy gondolják, hogy a koreaiak a kína-ihoz hasonló írásjegyeket használnak, pedig valójában egy több száz éves, általuk meg-alkotott írásrendszerrel rendelkeznek. Ezt az írásrendszert nevezzük hangulnek.

A hangul bevezetése Szedzsong király ne-véhez fűződik, megalkotása előtt Koreában is a kínai írásjeleket használták – koreai ne-vén handzsákat –, viszont ez egyrészről nem volt alkalmas a koreai nyelv pontos leírására, mivel a koreai nyelv – a kínaival ellentétben – agglutináló, másrészről a kínai írásjegyeket nem mindenkinek volt lehetősége elsajátítani. Az új, kínainál egyszerűbb nemzeti írásrend-szert egy tudóscsoport dolgozta ki Szedzsong király megbízásából, aki ezzel az írástudatlan-ságot szerette volna felszámolni. Így született meg 1443-ban az első változat, amelyet aztán 1446-ban mutattak be. Az arisztokrácia nem örült az újításnak, hiszen az írástudással járó hatalom kicsúszott a kezükből a mindenki által elsajátítható írásrendszer bevezetésével.

A hangul valóban könnyen elsajátítható, az egyik leglogikusabb írásrendszernek tartják a világon. Betűinek formái kapcsolatba hozha-tók azok képzésével. Huszonnégy alapbetűvel rendelkezik, tíz magánhangzóval és tizennégy mássalhangzóval, ezen felül pedig huszonhét kettős betű található az ábécében, amelyek visszavezethetők a huszonnégy alapbetűre. A betűket egy képzeletbeli négyzetbe, szóta-gokba rendeződve írják le a latin betűs írással ellentétben, ahol a betűket egymás mellé írjuk – de ez sem nehezíti a tanulást.

1989-ben a koreai írás egyediségének elismeréseként az unesco megalapította Szedzsong királyról elnevezett díját. A kore-aiak, érthető módon, rendkívül büszkék írás-rendszerükre, a félsziget mindkét felén ezt

használják (az északi elnevezés csoszongul), s bár délen a handzsák a mai napig szintén használatban vannak, a mindennapi életben ritkán találkozunk velük.

Dél-Koreában október 9-e az úgynevezett Hangul nap, Észak-Koreában ugyanez a nem-zeti ünnep január 15-re esik. Ez az egyetlen olyan ünnepnap a világon, ami egy írásrend-szer létrejöttéhez kötődik. Ez is jelzője annak, hogy mennyire fontos és szerves részét képezi a hangul a koreai kultúrának, Szedzsong ki-rályt pedig a mai napig az egyik legjelentősebb uralkodóként tartják számon a koreai történe-lemben. Az ő arcképe köszön vissza a 10.000 wonos bankjegyen, szobra pedig megtalálható Szöul központjában, a Kvanghvamun téren. – Pataki Petra

A koreai írásrendszer

20

A sÁrkÁNYok jElENTŐsÉgE a kÍNAi kultÚRÁbAN

21

Az európai kultúrkörben a sárkányok – fejük számától függetlenül – gonoszak, kapzsik és van egy rossz szokásuk: elrabolják a hercegnőket – ezzel adnak lehetőséget a hercegnek, hogy az elrabolt hölgyet meg-mentse, a sárkányt megölje, és így mindenki kedvenc hősévé váljon. A kínai kultúra hozzá-állása ezekhez a mitikus „bestiákhoz” nem is lehetne különbözőbb.

A kínaiak egy hatalmas őssárkány, Long le-származottainak tekintik magukat. Ez az egyik oka, hogy nagyon sokáig a kínai császár és az egész birodalom szimbóluma a sárkány volt. Ma, mivel Európában a sárkányok agresszívak és háborúskodók, a kínai kormány próbálja elkerülni, hogy ezzel azonosítsák az országot.

A kínaiak a sárkányokat nagyon sokfélekép-pen ábrázolják: emberalakban királyi ruhát vi-selve, koronával a fején. kígyótestű, négylábú lényekként vagy az általuk uralt víztömegként, például tornádóként. A sárkányoknak hatalma van a vizek, a vízesések, a hurrikánok és az áradások fölött, így nem meglepő , hogy régen több faluban – főleg azokban, amelyek vízkö-zelben voltak – templomokat emeltek a helyi „sárkánykirálynak” .

Ezen kívül a sárkányokhoz az erő, a hatalom, a jószerencse társul, így nem nagy csoda, hogy az uralkodó is ezt a teremtményt választotta szimbólumául.

A megszámlálhatatlan, külön névvel el nem látott sárkány mellett van nagyon sok olyan is, amelyeknek nevük és nagyon pontosan meg-határozott feladatuk van. Tianlong a mennyei szekerek húzója , a mitikus világ összes égi lénye az ő segítségével közlekedik az égen keresztül. Fucanglong az összes földfelszín alatti kincs őrzője. Zhulong egy hatalmas vörös sárkány, olyan hatalmas, hogy ő hozza létre a nappalokat és éjszakákat azzal, hogy kinyitja és bezárja szemeit, lélegzetétől jönnek létre a szelek.

A sárkányokat gyakran kötik a kilences szám-hoz, amit a kínaiak nagyon kedvelnek, hiszen a legnagyobb egyjegyű szám. A kilences szám segítségével írják le például a külsejüket: 117 pikkely – 9×13 darab. Mivel a kilences az uralkodó száma volt, csak ő viselhetett kilenc

darab sárkánnyal díszített ruhát, ám tisztelete kifejezéseként csak nyolc volt jól látható he-lyen, egy pedig elrejtve.

A kínaiak sárkányok iránti szeretete a hétköznapi élet minden területén megjele-nik: a sárkány a tizenkét kínai állatövi jegy egyike, 2012 volt a legutóbbi sárkány éve. Érdekes tény, hogy az ezen rendszert használó országokban az újszülöttek száma sokkal ma-gasabb volt ezekben az években, mert a „sár-kány gyermekei” szerencsések, és sokra viszik az életben.

A sárkánytánc az egyik leglátványosabb tra-díció, amelyet főleg a kínai újévkor szoktak feleleveníteni. Az „életnagyságú” szövetből és fakeretből álló testeket egy egész csoportnyi szakember mozgatja. Hihetetlenül pontos és tökéletesen összehangolt mozgás kell ahhoz, hogy a tánc valósághű legyen. A hiedelem sze-rint minél hosszabb a sárkány, annál nagyobb lesz a közösség szerencséje.

Az ötödik hónap ötödik napján tartják meg minden évben a sárkánycsónakversenyt, ami eredetileg a vizek sárkányainak ünnepe. Ilyenkor sárkánycsónakversenyeket rendeznek a folyókon – ezeknek a hajóknak a mozgatá- sához húsz evezősre van szükség, valamint egy dobosra és egy kormányosra.

Most, hogy új megvilágításba helyeztem eze-ket a csodálatos teremtményeket, talán más is olyan elborzadva fogja nézni a gonosz-sárká-nyokat-gyilkolnak-a-hős-lovagok típusú filme-ket, mint ahogyan én szoktam. – Orbán Tamara

A sÁrkÁNYok jElENTŐsÉgE a kÍNAi kultÚRÁbAN

22

9!/(5!×4!)– ennyiféleképpen lehet eljutni tőlünk hozzátokaz utcák négyzetrácsán.Most megyek százhuszonhatodszor, ez az utolsó.

Az elsőre könnyű emlékezni,akkor lepték el a szárnyashangyák a fürdőszobátokat.A feromonok miatt – mondtad,mert persze kémia az egész, tudom én is,de a vitáinkban elkevert szavak pH-értékevagy a maró gúny kémhatása már nehezen becsülhető.

Vagy hogy melyik pózban hányszor csináltuk,és hányszor ittam utána csapvizet,mert nálatok finomabb, mint a miénk otthon.

Vagy hányszor gyújtottunk rá az erkélyen,ami egy olajmezőre néz.A gázkitörés napjaiban csak a lángcsóva miatt jártam át,reggel madarak repülték körül, hogy felmelegedjenek,és behúzott függönyök mögött aludtunk.De kevésbé fényszennyezett éjjelekenonnan figyeltük távcsővel a Szaturnusz gyűrűit is.Ha lemezjátszóra tennénk,dallama lenne, de biztosan több egyszerű zajnál.

Onnan hívtad fel a barátnődet, és arról beszéltetek– hallottam bentről –,hogy milyen íze volt, mert lenyelted,és én akkor rögtön utánaolvastam a neten,és csak ezután kezdtem odafigyelni a táplálkozásra.

Közel laktok, gyalog 16 perc,5 utca előre, 4 balra, 126 variáció,ez az utolsó, aztán nem lesz hova menni,mint egy honlapról,amin már egy hiperhivatkozás sem működik.

Megjelent az Élet és Irodalom 2013/24-es számában.

SZÁZHUSZONHATDékány Dávid

VERS

Ek

23

Jobb zsebemet az aprópénz csörgése,a balt a lemerült telefonom csendje húzta.Reggel, egy fesztivál másnapjánígy rohantam át a városon,ahol nincsenek utcanévtáblák, csak házszámok,és egy fülkét kerestem, hogy elmondjam,amit mióta ismerlek, már mindig késő volt elmondani.

Hogy engem is át akartak szoktatni a balkezességről,és hogy ugyanaz a vércsoportom, mint annak a nőnek,aki gyufásdobozba gyűjti a rajzszögeketa fákra tűzött apróhirdetésekről,és hogy mikor eljöttem otthonról,én is egy bank előterében, az automata mellett aludtam.Hogy még mindig megállok én is,és megnézem a repülőket az égen,és akkor éjjel én fújtam graffitita vakolatlan tűzfalra a házatok mögött.

Hogy annak a tizenéves prostituált fiúnak,akit egyszer rendszámtáblával a kezébenláttunk az út szélén sétálni,a bátyja osztálytársam volt.Nyolc-kilenc évesek lehettünk,amikor ő az intenzíven feküdt,én pedig csak a nála maradt játékaim miatt aggódtam.

Hogy egyszer elloptam egy röntgenképedet,és egy kórházkerti padon, a naplemente fényébenvégignéztem rajta, amit a nevelőapádról meséltél.

És végre megkérdeztem volna azt,amit a billentyűzet alatt összegyűlt morzsák miatteddig csak kijelentő módban tudtam leírni.

Aztán kiderült, hogy téves.Hogy rosszul emlékeztem a számodra.Vagy talán a név még egyezett is.Talán csak rád emlékeztem rosszul.

A vers egy korábbi változata azonos címmel jelent meg a Műút 2012033-as számában.

MÁSNAPSZÁZHUSZONHATDékány Dávid

24

Nem Hétfői Hepaj, nem Keddi Karnevál, nem Csütörtöki Csetepaté, sem Pénteki Parti, hanem Szerdai Szalon!

Az elte btk-n pár évvel ezelőtt megalakult egy alkotói műhely, amely mostanra közös-séggé nőtte ki magát. Az eredetileg kreatív írás minoros hallgatók kezdeményezésére lét-rejött, de már minden kari hallgatóhoz szóló irodalmi ankétok a kar azon hallgatói számá-ra nyújtanak segítséget, akik prózák, versek, műfordítások, dalszövegek és bármilyen más irodalmi szövegeket írnak, és tehetségüket meg szeretnék mutatni hallgatótársaiknak és a karon tanító, avatott oktatóknak. A felolvasá-sok mindig kötetlen hangulatban telnek, és az alkotók olyan értékes dicséretekkel, észrevé-telekkel és kritikákkal térhetnek haza, amiket később felhasználhatnak a következő írások-hoz. A „kortárs” disputák természetesen nem érnek véget az előadóteremben, hanem folyta-tódnak a tantermen kívül, akár hajnalig is. Sőt, a Szalon idén másodjára szervezett táborában a hallgatók kipróbálhatták magukat „tere-pen” is, az alapító oktató Déri Balázs szakmai felügyelete alatt a Nógrád megyei Kazáron.

A Szerdai Szalon alapötlete az, hogy a karon tanuló, magukban tehetséget érző fiata-lok még az egyetemen töltött éveik alatt megis-merjék, és kölcsönösen támogassák egymást. Engem másodéves alapszakosként keresett meg az irodalmi ankét két alapító hallgatója, Vecsei Márton és Magyar Vivien, hogy volna-e kedvem előadni néhány alkotásomat a Szalon berkein belül. Volt kedvem, és immár harma-dik éve érzem úgy, hogy egy olyan közösség tagja lettem, aminek mind szakmailag, mind emberileg sokat köszönhetek, és aminek az évek során végigkövethettem a szépen ívelő fejlődését.

Úgyhogy Ti, kik még remegő kézzel koto-rásztok az asztalfióknak szánt írásaitok között, tegyetek egy próbát, poroljatok le minden kész szöveget, olvassátok fel gyakorlásként tükör előtt, keressetek meg minket az inter-neten, tájékozódjatok, hogyan küldhetitek el nekünk írásaitokat, és találkozzunk a következő Szerdai Szalonon!

– Pap József

SZERdAi SZALonEGYETEMI ALKOTÓI MŰHELY

Az Eötvös József Collegium 20 éves Filozófia műhelyének jubileumi konferenciájaNapjainkban mind égetőbben merülnek fel a kérdések: milyen szerep jut az egyre fragmen-táltabbá és specializáltabbá váló filozófiának e globalizált, válságoktól sújtott és gyorsan változó korban? Lehetséges-e egyesíteni az egymással élesen szembenálló filozófiai tradíciókat? Szükség van-e erre egyáltalán? Van-e a filozófiának a puszta szaktudomá-nyos kérdéseken túlmenő tétje? Kinek a filo-zófiája az a filozófia, amelyet az egyetemeken tanítanak: ki érezheti a sajátjának, és kitől idegen? Van értelme korszerű és korszerűt- len filozófiáról beszélni? A holnap filozófiá-ja egy kontemplatív, elméleti szakdiskurzus, vagy egy más tudományterületekkel szervesen összefonódott, a társadalmi változásban aktív szerepet játszó tevékenységforma? Hogyan határozhatnánk meg, pontosan mi számít filozófiának, ki számít filozófusnak ma, és ki holnap? Milyen tényezők alakítják napjaink-ban a filozófia természetét és fogják alakítani a jövőben? És végül: van-e egyáltalán jövője a filozófiának?A konferencia ezekhez hasonló kérdésekre keresi a választ.Jelentkezés előadóknakJelentkezni 20 perces előadásokra névte-len bírálatra előkészített 2000 karakter

hosszú absztrakt vagy legfeljebb 8000 ka-rakter hosszúságú cikk leadásával lehet az arrolhogymi@gmail.com címen. A jelentke-zési határidő 2014. november 24. A kísérő e-mailben szerepeljen a jelentkező neve, anya- intézménye és hallgatók esetében képzési formája. A jelentkezőket 2015. január 19-ig ér-tesítjük. A konferencia nyelve magyar és angol. Jelentkezési cím arrolhogymi@gmail.com Jelentkezési határidő 2014. november 24. Értesítés legkésőbb 2015. január 19-ig További információ • a konferencia Facebook esemény oldalán • az Eötvös József Collegium honlapján

ELTE BTK 2015 DIALÓGUS KONFERENCIA

Tapasztalva azokat a kortárs folyamatokat, amelyek a technikai fejlődés, a gazdasági és kulturális változások útján támasztanak új igé-nyeket a bölcsészettudományok felé, másfelől azok tárgyterületeire, kutatási módszereire hatnak, az elte btk irodalom- és kultúratu-dományi mesterképzés hallgatói az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete támogatásával nyílt, intézményközi konferenciát hirdetnek. Ennek fő célkitűzése, hogy ezekre a változá-sokra reflektáljon, valamint, hogy a bölcsé-szettudományok definícióit, interdiszcipli- náris kapcsolatait, illetve a társadalom-ban, a gazdasági életben betöltött szerepeit érintő kérdésekben különböző nézőpontok minél színesebb diskurzusát tegye lehetővé. Várjuk olyan kutatók, egyetemi hallgatók, művészek jelentkezését bármely tudomány-területről, illetve művészeti ágból, akik a konferencia keretein belül hozzá szeretné-nek járulni a fenti kérdések megvitatásához.

Az előadás témáját illetően nem élünk meg-kötésekkel, azonban a szövegek temati-kai egyeztetése, és a diskurzus elősegítése

érdekében biztosítjuk az online műhelymunka lehetőségét.

Jelentkezés előadóknakA jelentkezéshez kérjük, hogy 2014. december 1-ig küldje el előadása 1500 leütés hosszúságú tervezetét a dialogus2015@btk.elte.hu ema-il címre, valamint külön .txt fájlban csatolja nevét, elérhetőségeit, tudományos fokozatát, valamint a jogviszonyt adó intézmény nevét. Jelentkezési cím dialogus2015@btk.elte.hu Jelentkezési határidő 2014. december 1. További információ • Facebook/dialogus2015 • www.dialogus2015.wordpress.com

A konferencia ideje és helyszíne 2015. március 13-14. / elte btk, Budapest, Múzeum krt. 4/A, Fsz. 47.