pg - szemkozt magammal

1

PROVAZNIK GÉZASzemközt magammal

2

3

4

5

Provaznik Géza - Szemközt magammal

kiadja Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Közművelődési Intézete 6000 Kecskemét, Katona J. tér 8.felelős kiadó Imre Károly igazgatótámogatja Bács-Kiskun Megye Önkormányzata PRINT 2000 Nyomda Kft 6000 Kecskemét, Végvár u. 71 / b.szerkesztette Provaznik Arielborító fotók Strasszer András, Goór Imrejelenések portréfotó Bahget Iskander borítóterv és tipográfia Merkl Ákos

Bodri Ferenc grafikái PG verseihez: Kortárs Költészet Kortárs Grafika Országos Biennálé Kecskemét, Cifrapalota, kiállítva 2007 - 2009.

Minden jog fenntartva.

6

Tartalomjegyzék

Bevezető: Provaznik a prókátor próféta 8

LÁZ 13

induló 14cirkusz 15álmainkat takarító 16eskütétel utószóval 18hogy túléld a mát 19idill 20látomás 21képeslap 22interpelláció 23magamról 24sínfelirat 25szólj a fáknak 26torz-ó 28a költő bére 29a la kártya 30mi lesz 31

KAPCSOLAT 33

búcsú 34anyámhoz 35csendes éj 36esküvői képhez 37gyermekkori kép-emlékek Anyámról 38kisvirág 39jönnek értem 40mese a testvérekről akik megállították a Napot 42metszet apámról 43ne/vess meg majd 44némán 45örökké utoljára 46szemünk a szerelem 47szerelmesvers 48cím nélkül 49

7

ELMÚLÁS 51

születésnapomra 52rátok zuhanok 53nyárutó 54örökség 55partitúra 56rólunk az áldás 57most az Ősz 58nem így 59életem 60magamról az éjszakát 61

ALKALMOM 63

a nap karácsonya 64locsolóvers 65április 11. 66ballagónak 67Mottó 4 tételben 68Leo X - 4 69

LÉT 71

amikor elindultunk 72tanyás kép 74szemközt magammal 75hittel magam 76

Jelenések 78

előadós vers 88

8

Turai Kamilművészet - filozófus

Provaznik, a prókátor próféta

Laza asszociációkat szórok szélbe a szerzőről. Ez illeti, érinti, méltó hozzá. Zavarbaejtő költő. Negyven éve mutatja magát, büszkén visel-ve az egyetlen eddigi címet, mit színész barátaitól kapott a 80-as évek-ben: a Legszebb Magyar Költő. A Hatvanban is tényleg az. Elhisszük neki. A legavantgardabb szellemben indult 1967-ben, (ef Zámbóval, fe Lugossyval és sokan másokkal). Privát életében ügyvéd lett, de annak is a legavantgardabb: csavaroseszű szegénypárti. Tele van régimódi érzelemmel: gyengédséggel, dühhel, szarkazmussal. Mi marad a köl-tészetből? Isten, haza és Család. Hozzátartozóit dajkálva óvó vasférfi,

(Magyar Ifjúság folyóirat részlet, 1975.)

9

hazugság-féregirtó hazafi, Istent a tudhatón kívülre transzcendáló hit-szomj. „Nem hazudni, hinni nehéz!” – írja egy remekművében (szem-közt magammal). Zavarbaejtő költő. Sokszor azt se tudjuk, mire akar kilyukadni. A szó elveszti kontúrjait, súlyát és szerteszét szállingózik a szélben. Pergeti ómódi sámánként a prókátor próféta. Mert hogy ki kell vonni a fonémát a lexikalitásból, hogy kinyilatkoztatásként funk-cionálhasson. A semmi selymén sejtethessen: „ülök a rötyin/ nézem a köpéseket a falon/ nincs egy ép gondolatom” (idill). Röhejes alaphely-zet, felszabadító. Íme az ember, retus nélkül, a’la Thomas Bernhard. Zen-gyakorlat. A kezdetnél kezdeni a legnehezebb, se előtte, se utá-na, int Wittgenstein. Hát még folytatni: „magamba lapozok meg be-létek/ üres oldalak nem fehérek/ a verseket már megírták mások” (idill). Önmagát felfaló krokodil: vers a verstelenségről, antipoézis. No de ami marad, megmarad a hamisságok tilolása nyomán, az aztán poésie purée, tiszta poézis. (Ebben emlékeztet Simonyi Imrére.) Ön-feltépő líra az övé, sebeit szaggatja, nem kímél mást se. Kíméletlenül néz, kegyetlenül ítél, maga fölül is lerázza az áldást, glóriát. (E téren egyik kedvencem másik remekműve a rólunk az áldás – ahogy abba aranyjánosian be van szőve a „légpárnás szánok repülése”! – csettin-tésre érett.) És sokszor – zavarbaejtő költő – már-már érzelgős. Mintha igazat adna Heideggernek: mi marad a létből, ha kitakarodik belőle Lust und Schmerz? „el nem engedem kezét/ a legszebb virágot” – írja anyámhoz. Csak valahogy ez az áttetsző, színtiszta, egyszerű és átütő érzelem nála, a ritka-kedvűnél mégiscsak – Füst Milán gesztusával – „sírnivaló”. Szép és megrendítő. Oly korban élt ő a földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy össze-vissza hazudozott szebbítés végett. Ennek vége Provazniknál. Vége legyen: „az elmaradt ünnepek díszbe-öltözött jóhiszeműségének/ egyszer már vége legyen” ( álmainkat a takarító). S szavára vége is lesz, véglegesen, önmagát hitelesítőn. Le-lepleződik itt az „ünnepélyes asztal alá hányás” maradéka (a’la kártya), a „megélhetési toll- és köpenyegforgatók” álnoksága (hogy túléld a mát), ahol is „tudnod kell mindenkinek az árát”. Nem tudjuk évszám szerint mikor születtek e versek: húszévesen, hatvanason? Mindegy, P.G. nem változik, ugyanegy, ércből öntött szobordöntögető: „mert olyan fiatal vagyok még/ hogy ketrecben kéne tartani magamtól is elkülönítve”. Ez már a harmadik remekműve ( jönnek értem). Ahogy számbaveszi korunk kórházait árverező ügyvédnökeként csupa „ó”-val az „ügyviteli irodaházig”, de előbb kondorbélásan megadva az alap-hangot (ó kor/ te négyszárnyú semmittevés). Már maga a cím irritál, irizál: hittel magam. Semmi értelme. Folytatva meg – ahogy teszi – túl sok: „…nem aláztam”. Vajon aláz a hit? A hiszi a piszi köntörfalazás mindenképpen. S a költő a végső igazságok hittételeiig hatol.

10

Muszáj nekie. Az önmegértés önleleplezéseiig. Mert ha nem, nem köl-tő: („álltam a sarkon s a túloldalról/ figyeltem magam/ hát ide jutot-tam/ leskelődöm magam után”). A poézis tárgyalótermében első az önvád: „idegen lányok az ágyban/ nem így képzeltem én a férfikort” (nem így), a tisztánlátás: „megcsalt kezedben/ furcsa virágnak látom magam” (örökké utoljára). De írónia és önírónia mégiscsak megbocsá-tó, mert a vétkező mögött ott sejlik az örök Atya valamiképpen („rám hagyott arcát/ vésték a földbe/ nincs aki onnan kitörölje” – metszet apámról). Népmesésen szól a testvérkék akik megállították a Napot versében, ihlették imádott gyermekei: Balázs, Ariel és Anna. Babitsot aposztrofálva lép túl önámítás és az öntépés kettős csapdáján P.G.: „nincs rajtam igazgyöngy se hamis”. A végletek emberképlete megté-vesztő, tartózkodási helyünk a senkiföldje. Illetve, ahogy a vers vég-érvényesen összegzi, Nietzsche után szabadon: „életem halálos játék-szoba” (életem). A bizonytalanság, halálbizonyosság a tiszta nedvek ön-humoráig hevíti a költőt: „fölírnám a neved/ ha tudnám” – ígéri szerelmes versben (cím nélkül). S kotta nélküli indulójában azt kéri a széltől: „gyere vigyél/ mindig az úton valakitől” (induló) – a platoni idea-idill valahova-istenhez-menekülését korszerűen ellenpontozva. Nagyon megtapasztalta ez a „zavarbaejtő költő” a XX. század mani-pulációs terrorhálózatait, s ezért képes védeni a XXI. még szadistább giccseitől. Míg kint „a kutyákra lánc vigyáz/ ajtókon zár a zárra/ falak mögött a félelem/ a menni akarásra” (tanyás kép), bent, az író-em-berben cenzúra és öncenzúra kulcshelyzetei: „kulcsok jönnek értem kinyitnak bezárnak” (torz-ó). Ebben a szikár „antilírában” színarany szemcsék, hatványozott hatóerői a szépségnek a metaforikus telitalá-latok. A már idézett remekműből: „hányan élnek maguk előtt is isme-retlenül/ aranyozott szúnyoghálókon át/ csalva a megcsalhatatlant” (szemközt magammal). Vagy a korai lautrémonti képzavar üdesége: „a fényelnyelő tetőszerkezet siratja/ a nyakkendő-magányba zárt ka-nalak/ egykedvű csörgését” (magamról az éjszakát). Ugyancsak lát-tató a „sírásra görbült száj a táj” (sínfelirat) vagy „az ősz beleszédült a télbe” (a nap karácsonya) velejéig megélt-átélt szív-szinesztéziája. Balladai tömörséggel sorsokat summáz a „tépett szakállas csókokat/ sodor a víz a part alatt” (nyárutó), s ellenoldalon más-modern tragé-dia részesei „a tétova vérgép bámészkodók” (szólj a fáknak). A leges-legjobban Provaznik Gézában én az obszidiánszilárdságot becsülöm. Azt a hajlékony megingathatatlanságot, mely pillanatra se alkuszik az alamuszival, a gonosszal. Ahogy kristályosan vallja: „szerettem min-dig a kés-szeműeket/ s a csúszós tekintetekre rátaposni” (rátok zu-hanok). Betűkön túli minőségérzékeny szolidaritás ez benne. Hitelét adja lapidáris fogadásainak: „kikiáltalak anyámnak/ gyilkosod gyilkosa

11

leszek” (ne/vess meg majd). Nem „szavajátszó” ember, hogy Aranyhoz forduljunk. Szavaival játszva esküszik hűséget a minden hagyományt anticipáló történelmi bátorságnak. Amire igent mond, arra mérget ve-hetünk.

Mástól atavisztikusan hangzana a nagyotmondó szlogensor:

„Él az Eskü mert örök a Harc” (mottó 4 tételben). Tőle életbölcsességek szurrogátumaként fogadhatjuk. Előfeltevések nélkül jutott el mítoszok misztériumáig.

Ez a költészet, az ő költészetének a dicsőség: semmiből indul és min-dennel éltet. Véd bennünket előrelátón: prókátor prófétaként.

12

13

láz

Bodri Ferenc grafikája PG verséhez

14

induló

szél jó öreg

te hűségesebb mindenkinél

gyere vigyél

mindig az úton valakitől

gyere te fújj a trombitába

kotta nem kell

csak induló

15

cirkusz

a bohóc kijön

megüti magát

a nép boldog

a bohóc megint

a nép megint

a bohóc kimegy

és nem

16

álmainkat a takarító

a szobában heten voltunk

mikor kialudtak a fények

szánkban cigaretták keserű íze


összeszorított fogak zenéje


elmúlt orgiák szilánkja


elmúlt mámorok hazugsága


jövendő fájdalmak az elmúltak helyett


álmaimban mellém feküdt a végtelen

álmaimban mellém feküdtél te is

álmaimban elindultunk a fények után

álmaimban elindultunk a holnap után

17

hogy visszahozzuk hogy újra legyen

hogy ne kelljen feküdni jéghidegen

egyszer majd deszkákba zártan

hogy az ünnepi-ünnepkedőket

ünnepi díszmenet-vonaglásokat

ne takarhassák többé a drapériák

hogy az elmaradt ünnepek díszbeöltözött jóhiszeműségének

egyszer már vége legyen

mert a zászlók nem akarnak lengeni többé

ráerőszakolt kezekben zsebkendő gyanánt

a szobában heten voltunk

négy szék egy asztal

s a szoba közepén heverő álmainkat

a takarító

diszkréten elkerülte

18

eskütétel utószóval

emeljétek föl a szíveteket

és mondjátok utánam

ma nem lopok

nem csalok

nem hazudok

hadd legyen ez a nap

egy új kor kezdete

s bár nem volt jelen

a tévé és a rádió

és az újságoktól sem jött ki senki

másnapra mégis elterjedt a hír

veszedelmes csoport alakult

húsz év körüli fiatalokból

tagjai köpnek a hagyománytiszteletre

19

hogy túléld a mát

kupleráj volt s maradt az ország

a kiválasztott stricikre jutott elég kurva

a madámok s a házi urak sem panaszkodhattak

dőlt a lé

kinőtte magát a bunkó a kocsma

kijelölték az aktuális zseniket

kik a jeles alkalmakon képviselik a művész-világot

így kialakultak és megkövesedvén máig is élnek

a megélhetési toll- és köpenyegforgatók,

a mutatványosok, színészkirályok

mű lett a virág, a mosoly, a balhé

s csak jó pénzért remélhetsz jogot, bocsánatot

tudnod kell mindenkinek az árát

hogy túléld a mát vagy feladhatod

20

idill

ülök a rötyin

nézem a köpéseket a falon

nincs egy ép gondolatom

magamba lapozok meg belétek

üres oldalak nem fehérek

a verseket már megírták mások

naponta jönnek új íródeákok

síppal dobbal nádihegedűvel

unalmat űző szeretkezések mögül

mezőért szénaillatért kiabálva

s ha egyszer tarlóra lépnek

megint csak teli torokból kiabálnak

ülök a rötyin

nézem a köpéseket a falon

mit csináljak

s álmomban mint a vécét

ismeretlen tettesek lehánynak

21

látomás

a lány kiáltott

hangja messziről jött

arcán átpiroslott a vér

kérges szélfogók tépték a haját

mindenütt csúszós műsövény

s mint hanghullámokat a durva szélben

láttam egy akvárium vizében

hogy névjegyet cserél Dávid és Góliát

nem vetted észre a ház előtt

a két lábból vérző éjszakát

kérdezte nevetve

miközben táncra kért

egy Vasmari nevű szobor

22

képeslap

kis út a dombok között

ahová beszorultak a házak

és a tornyok is odaszorultak

az emberek elől

és az emberek is odaszorultak

akik egymás elől

menekültek a dombok közé

23

interpelláció

tízemeletes irodaházak falán

földszintes lakásgondjaink törnének utat

ha nem állna ott a tábla

pirosra festve prédikálva

24

magamról

magamról is ti juttok eszembe

kiket csodálok-gyűlölök

el nem felejtve egyetlen jó szót

sebet

Buhály József: PG portré (Szentendrei művésztelep, 1980.)

25

sínfelirat

vas alá hullt

a múlt

csont a csontra

sírásra görbült száj

a táj

26

szólj a fáknak

szólj a fáknak

beszélni szeretnék velük

kiálts utánuk

a nevük nem érdekel

csak az hogy megitták-e

amit rendelt az orvos

s hogy milyen a szögeket elviselni

megtanulni hogy fájni tudni kell

s az élet több mint sápadt zsibbadás

az élet

az ezerszer átkozott

a visszasírhatatlan visszasírt

az elérhetetlen volt a van

túl a fákba vésett monogramokon

a körhinta-szédületeken

27

a körbelövöldözött álmokon

árkon-bokron rajtam rajtatok

túl a szájbarágott hazugságokon

a hitnélküli

hogy helyükbe jöjjön a más

de ne szakállas csecsemő-szörnyeteg

emlők a tej-nélküliek

az atomszív szenzációra vágyók

a tétova vérgép bámészkodók

a szüntelen bólogatók

a paprikajancsi honfiak

szólj nekik kiálts utánuk

a nevük nem érdekel

28

torz-ó

halk beszéd idegen ének

küldtél engem anyám virágos vitéznek

virágos vitéznek gondűző madárnak

fellegűző szélnek csillagok porának

küldtél engem anyám magam bánatának

gépek dübörgések vaspofába zárnak

robotkarok jönnek lökdösnek dobálnak

kulcsok jönnek értem kinyitnak bezárnak

erőm menni gyengül hangom szólni halk már

jaj anyám ha jönnél jaj anyám ha szólnál

jaj hogyha megszűnne minden körülöttem

feküdnénk sötétben némán torzszülötten

egymásnak is háttal arccal a halálnak

gépemberek jönnek neki a világnak

29

a költő bére

nem volt az zsalugáter-zsalugáter

sem mese a szent-szóözönről

megjelent mégis ki tudja miért

a költészet napján

s adott érte a Petőfi Népe

negyvenhat forintot

30

a la kártya

elmúlunk az évek fölött észrevétlenül

miként a háborúk előtti felkészülés

anélkül hogy részt vennénk egy rendes

sarkantyú-pengéses dáridón

vagy egy összevont többhatalmi kerekasztalos tárgyaláson

ahol mindég minden szívélyes baráti légkörű

kölcsönös megértés jegyében zajlik

még az ünnepélyes asztal alá hányás is

mely az ülések végét hivatott jelezni s mindig akadnak

akik jól megélnek a maradékból

és annak a maradékából is megélnek néhányan

egészen tűrhetően

31

mi lesz

nem jó ha egyedül várok

mi lesz mit szóra váltok

hogy lepnek el a gondok

ha már semmit sem mondok

ki kínál poharat ágyat

ha nem áll mellém a másnap

felelhetek-e verset

ha a kérdés nem érkezett meg

32

33

kapcsolat


34

búcsú

sosem temető fölött

hová szerelmem szökött

keringek

s már nem intek

senki után

35

anyámhoz

fürödtem vérében legelőször

sírva

még tudatlan mi fáj

más volt minden belülről

míg megtanultam

sorsom szabály

kezéért kiáltok most is

álom-gondolatban

mint gyermek magam

ha ismeretlent látott

s szorítom el nem engedem kezét

a legszebb virágot

36

csendes éj

hallgat az út

a szád

álmában forgolódik a világ

talán a gyilkos is

s csak egyszer szúr ilyenkor

37

esküvői képhez

ki szent

de mégis hozzáférhető

az ő

s ki őrült

miként az angyalok

az én vagyok

38

gyermekkori kép-emlékek Anyámról

anyám áll a hideg kövön

ujjai közt a gondok elsimulnak

egymásra rakja őket szépen

takargatja mint betegségét

észre ne vegyük

s ha jön az álom a gyengéd jótékony kábulat

a jóság gyötrött arcáról eltűnik

ő már álmodni sem tud szépeket

39

kisvirág

maradék létem villan az éjszakába

kisvirág ugye nem hiányzik a váza

40

jönnek értem

ó kor

te négyszárnyú semmittevés

lakója seholsincs-világnak

állok most előtted fegyvertelen

diákotthonok és gyermekotthonok

bölcsödék

bölcsöde és óvoda közös épületben

körzeti és falusi orvosi rendelők

üzemi orvosi rendelők

üzemi konyhák gyermekélelmezési konyhák

és éttermeik

munkásszállók

állati hulladékgyűjtő kamrák és dögkutak

ipartelepi kapcsolóberendezések

éttermek vendéglők vasúti laktanyák

üzlet üzletház áruház

ipartelepi belső utak

üzemi öltözők mosdók zuhanyozók és vécéhelyiségek

41

ipartelepi és egyéb üzemek általános előírásai

szociális otthonok és vállalati üdülők

ó ügyviteli irodaház

testek összezáródása előtti

mindent eltávolító védőkar vagy védőlemez

az indítószerkezettel kényszerkapcsolatban lévő erők

hatalmasabbaknak bizonyultak karizmainknál

fejünk fölött szilánkmentes anyagból

védőernyők feszülnek szüntelen hiába

hiába vagyok én már csak neked nem magamé

utasítások szabályzatok jönnek értem helyetted

mert olyan fiatal vagyok még

hogy ketrecben kéne tartani magamtól is elkülönítve

mert a harminchatfokos láz hajt engem is

hogy minden olyan szép legyen és olyan egyszerű

mint szerelmünk

találkozásunktól

az ágyadig

42

mese a testvérkékrőlakik megállították a Napot

fehérben nyárban fára másztak

fűzfából sípokat csináltak

s fújták estelig

estére sötétre abbahagyták

s ágyukba bújva azt álmodták

holnap mindenki énekel

aztán holnap lett kinn felhő virágzott

kisházuk ruhájuk beázott elázott

s a sípokat elfújta a szél

fehérben nyárban fára másztak

fűzfából sípokat csináltak

s úgy fújták most már reggelig

hogy a Nap ne tudjon többé lenyugodni

43

metszet apámról

támadták az évek

mint kések

szabdalták darabokra

rám hagyott arcát

vésték a földbe

nincs aki onnan kitörölje

44

ne/vess meg majd

ha elmegyek

sapkát húzok az ég szemére

pirosat kenek a kékbe

arcodba itt hagyott szavakat szórok

fogd be a füled ha szólok

ágyadba ásom a sorsom

ne te szülj majd én kihordom

gyermeked leszek úgy várlak

kikiáltalak anyámnak

gyilkosod gyilkosa leszek

ne/vess meg majd

ha elmegyek

45

némán

kik összejöttök esténként a vaságyak között

hogy újra elmondjátok egymásnak

kit mikor és hogyan

értetek szól e dal

s a lányért

ki ott áll naponta

feszülő ösztöneitek céltáblájába zárva

szomorú kétségbe esetten

takargatná mezítelenségét

bűneiteket is

nézzétek milyen árva

szeméből csorog a könny

46

örökké utoljára

ha akarom ha nem előttem állsz

mint tükör előtt

mint először szeretőn

most már vonalakba zártan

gyönyörű halottként

örökké utoljára

megcsalt kezedben

furcsa virágnak látom magam

47

szemünk a szerelem

elmenni kéne kékbe szépbe

nem tudom ki ő ölébe

míg kinn dühébe fúl a tél

hallgatnám csak hogy mit mesél

míg tavasz lesz újra

szemünk a szerelem lecsukja

48

szerelmesvers

ereimben villamos áram

bőröm fel nem tett kérdések feszítik

feszül a föld is állandó remegésbe

amíg a portól szabadul

ahogy kezem

mikor arcodról

a könnyeket törölgetem

ügyetlenül

49

cím nélkül

számban tegnapi borral

tegnapi cigarettával

tegnapi veled

kezdtem a mát

és ezt a verset is

fölé írnám a neved

ha tudnám

50

51

elmúlás


52

születésnapomra

jó nekem nem kell árkot ásnom

törhetem fejem sok marhaságon

egyszóval nagyszerű

jó nekem vigyáznak álmaimra

beseggelhetek ha futja

vagy éppen panghatok

jó nekem mert csak ritkán ütnek

csak néha van úgy hogy leköpnek

tehát panaszra nincs okom

jó nekem mert még egyben látnak

kik hajnaltájt a buszra várnak

húsz éves vagyok

53

rátok zuhanok

szerettem mindig a kés-szeműeket

s a csúszós tekintetekre rátaposni

mankóval dobáltam a por-hitűeket

de jobb szerettem rájuk zuhanni

pislogó tétova bólogatók

most is rátok gondolok

s letépve egy felhő-szilánkot

sietve rátok zuhanok

mindenségre vicsorgó hold-kutyák

az éjjel belém mart sárga fogatok

nevetve lépek ki az ablakon

tudom hogy rátok zuhanok

várakoztam sokáig nyitatlan ajtóitoknál

hogy egyszer talán majd szólhatok

de ti hívtátok a kutyákat

hát én most rátok zuhanok

54

nyárutó

tépett szakállas csókokat

sodor a víz a part alatt

s magányos

magányos ébredéseket

55

örökség

nem látom már kocsmák közelében

elment mint aki jóllakott

jelenünk lehányt asztalától

és mindent rám hagyott

56

partitúra

egy dal nem hagy nyugodni

mostanában

leírom hátha elhagy elfelejtem

s míg a kottát nézem

mint leütött hangok

körülvesznek kiket szerettem

57

rólunk az áldás

lekopott rólunk az áldás

mi ránk rakódott

mint mozdonyok füstje

vasúti laktanyák falára

s tán már sosem találunk

mint légpárnás szánok repülnek

tűnő álmaink nyomára

58

most az Ősz

fenn a légben száll a szél

ide-oda szökken

semmi gondja vígan él

elfújja a könnyem

szárnyára vesz hogyha már

nem bírja a lábam

s megvigasztal Nyár után

most az Ősz a társam

59

nem így

halk beszéd idegen ének

idegen ízek a szájban

foszló világ távoli léptek

idegen lányok az ágyban

nem így képzeltem én a férfikort

nem így az éjszakákat

60

életem

hatvan éve hogy viselem

kicsit nehéz lett leteszem

mellé leülök magam is

nincs rajta igazgyöngy se hamis

hatvan évemet lobogom

napom nem maradt ugaron

nincs rajta zálogcédula

bérbe nem adtam soha

hatvan éve hogy nem tudom

milyen az majd ha elhagyom

bár ne történne meg soha

életem halálos játékszoba

61

magamról az éjszakát

tört ablakkeret fúródik

a cigaretta-füstös szobába

a fényelnyelős tetőszerkezet siratja

a nyakkendő-magányba zárt kanalak

egykedvű csörgését

hiába

a szél elfúj mindent a sörfoltos asztalokról

árva pókhálós bakancsok sírására ébredek

mosom magamról az éjszakát

s keresek egy tiszta mát

a lét-fiókok labirintusában

62

63

alkalom


64

a nap karácsonya

arany sugarát adná a nap

tavasz öleléséért cserébe

mióta az ősz beleszédült a télbe

hull jégkönnye karácsony fája alatt

65

locsolóvers

húsvétra őriztem tiszta ingemet

várva rá hétfőn hófehér virágot

nem filléreket színlelt szerelmet

illatos elérhetetlen álmot

66

április 11


éhes a reggel


sír a délelőtt


lehajtott fejjel

Attila áll a ház előtt

67

ballagóknak

ha majd derékig ér a szél

s tarló-bánat nevetve hátba szúr

gondolj a mélyben levőkre

ők szívesen cserélnének veled

68

Mottó 4 tételben

1.

Együtt az Ünnep a Gyász

Mint mikor gyermek születik

S még lábra sem állt már temetik

2.

Áldott Szabadság pár napig

Magyarország a Hősök tere

Elvitték bilincsbe verték

Mosolygó-ordasok játszanak vele

3.

Szellem-hitem lobogása ne lohadj !

Szép-szeretőm Szabadságom el ne hagyj!

4.

Él az Eskü mert örök a Harc

Míg vérzik az arcod az Arc

Szabadság

(A Szentendrei VLS Emlékezés című - az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésé-nek és leveretésének 50. évfordulójára rendezett - kiállítás meghívójára íródott, 2006.)

69

Leo X - 4

Gagyarnóta , géTillárom haj

Hej-haj sej-haj kutyabaj !

Gagyarnóta.

Ügyvezető , igazgató cséphadaró.

Fakerék favázon

nem bánom.

A gyepmester ha letesztelberezel.

Tengelyűző fékemberne babrálj a fékemmel !

Kutya bunda , libikóka ,szívhez szóló gagyarnóta.

Etető-fürdőző-guminő ,betevő-kimonó :

az én váltóm shimano ,kertek alatt suhanó !

Férfi katlan , női paplan ,babám ne légy tarthatatlan !

(Az első Közép-európai kerékpárfesztiválhoz írt és ott kiállított bicikli-versek,Kecskemét Főtér, 2007.)

70

71

lét

ef Zámbó István: PG portré, Lieben wir die Liebe (NDK, 1970.)

72

amikor elindultunk

amikor elindultunk a hegyekkel szembe

akkor még hegyek voltak a hegyek

s mi forrasztott-fülű lázadók

mert mennem kellett velük

ha látni akartam hol hogy élnek

hát lázadó lettem én is forrasztott-fülű

aztán egyedül jöttem vissza

ugyan mit gondolnak rólam most

a forrasztott-fülűek a kékszemöldökű démonok

kik sötét tanyáikon tán épp méltó büntetésemre

írnak ki pályázatot

csak üvöltsetek az arcnélküli-ember homloka mögött

mert unom már kockás arcotokat

szemölcs-nézéseteket

nyálkás hajatokat

hangtalan hangotokat

mert hívatlanul is mentek

de sosem érkeztek meg sehová

unlak már titeket

fogatlan -mosolyúak

sehová se síró pad alá röhögők

mert ágyatokba loptam a halott napot

de másnap mégis rosszpénzt nyomtatok

a vak koldus kezébe

s megfürödtetek a szökőkút medencéjében

mert balhéra vágytak a ringyóitok

73

hogy aztán a vizsgálaton titeket okoljanak mindenért

unlak már titeket

mert trapézokra vágytok

de árkok pocsolyáiban hevertek

mert karikákat akartok fújni kialudt csikkjeitekből

mert átszúrjátok a fületeket

hogy aztán otthon klorocidba mártogassátok

mert megeszitek a poharakat

de nem akarjátok kifizetni

mert megveritek a lányokat

ha nem akarnak engedni állati ösztöneiteknek

de ti szűz feleséget akartok

mert napóleon-gallért tűztök a zakótokra

de ha róla kérdeznek

csak azt tudjátok felelni hogy olyat ti nem isztok

mert leköpitek a múltat és esküztök a mára

pedig ha tegnap nincs nincs ma sem

mert az apátokról azt mondjátok hogy vén gyagyás

s az anyátok haveri körökben öreglány néven közismert

unlak már titeket

mert ti is untok már mindent

unjátok már magatokat is

és jó hogy még megtagadni sem kell titeket

mert sokat voltam ott ahol ti

de sosem veletek

74

tanyás kép

a kutyákra lánc vigyáz

ajtókon zár a zárra

falak mögött a félelem

a menni akarásra

75

szemközt magammal

álltam a sarkon s a túloldalról

figyeltem magam

hát ide jutottam

leskelődöm magam után

de nem szégyellnem látnom kell magam

hányan élnek maguk előtt is ismeretlenül

aranyozott szúnyoghálókon át

csalva a megcsalhatatlant

Nem hazudni, hinni nehéz!

76

hittel magam

kínáltak nékem jobb ruhát

volt hogy néha fáztam

de nem éljeneztem rossz királyt

hittel magam nem aláztam

A bohóc (PG önarckép, 1973.)

77

78

1969-től belső emigráció 1971-ig, amikor kitiltják az NDK-ból

Ismét közli a „Forrás” és részt vesz a megyében rendezett „Forrás - es-teken“

A katonai szolgálatban átalakítani kívánta a katonaságot, amiért - el-meállapotbeli rendellenességek miatt - onnan is kizárták 1974-ben

Bemutatja a „Magyar Ifjúság“ 1975-ben

Közli verseit az „Ifjúsági Magazin“

A Fiatal Alkotók Köre színész-zenész frakciójának vezetőjévé választ-ják

Kizárják a megyei tanács által szervezett első megyei költői antológia szerzői közül, mert a szerkesztője szerint államellenes verseket ír.

Szolidaritásból szabadtéri kiállítást rendeznek barátai plakátversek készítésével (SZÜV Park 1980.)

Született Kállón, anyai ágyban, nép-tanító-szülők harmadik gyermekeként 1950.07.26-án, Szent Anna napján

Kecskemétre költöznek 1964-ben

A Petőfi Népe közli verseit 1967-től

Kizárják Kecskemét összes gimnáziu-mából 1967-ben

Bemutatja a „Forrás“ 1969-ben

Önálló szerzői estet rendeztek számá-ra a Kecskeméti Katona József Színház színművészei 1969-ben a Tiszti-klub-ban

Jelenések

79

Privát életében ügyvédként alkot, mint verseket terelő jogász 1983-tól

A Magyar Rádió Ifjúsági osztályának munkatársa (Táskarádió 1984.)

A SZER Budapesti Szerkesztőségének dél-alföldi regionális tudósítója (1989-től a SZER megszűnéséig)

A „Magánerő” és a „Bácskapocs“ közli verseit ( 1990-es években)

Országos és nemzetközi irodalmi pályázaton vers kategóriában I. díjat kapott (Eger, 1994.)

Kiskunfélegyháza versírópályázatán különdíjat kap: Eső a homokon antológia, 1996.

A Balassi Bálint versírópályázaton „Szerelmesversek” I. díj (Baja, Ün-nepi Könyvhét, 2004.)

Bemutatja a „Polisz” szépirodalmi folyóirat 2003-ban.

A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió Kulturális Egyesület irodalmi szek-ciójának tagjaként vesz részt Súdió 30. éves jubileumán (Műcsarnok, 2002.)

Az általa írt verssel küldte meghívóját a VLS az 1956-os Forradalom és Szabadságharc leverésének 50 éves Emlékezésére Szentendrén. 2006-ban

Bodri Ferenc grafikái PG verseihez - Kortárs Költészet Kortárs Grafika Országos Biennálé Kecskemét, Cifrapalota, kiállítva 2007 - 2009.

fotó: Bahget Iskander

80

Támogatók: Az előadó színészek és Radó Vilmos „Vili Bácsi” a Kecskeméti Katona József Színház örökös igazgatója

81

Goór Imre: Akt (Kecskemét, 1973.)

82

83

84

Tőkés László a Református Egyházközség tanácstermében rendezett ünnepi találko-zón a Szabad Európa Rádió tudósítójának, PG-nak adott interjút (Kecskemét, 1990. február 14.)

85

86 A Költészet Napján bemutatja PG-t, mint a „ Legszerényebb költőt „ a Magánerő c. hetilap (Kecskemét, 1990. április 10.)

87 A Magyar Ifjúság c. hetilap havonta megjelenő kulturális mellékletének “Szót kér” rovatában bemutatkozik PG (1975. szeptember)

88

előadós vers

milyen csend van…

(szól az előadó pátosszal,

majd vár egy zajra, pl. székreccsenés, orrfújás,

telefoncsöngés, krákogás stb.

amikor leleplező rámutatással annak forrására,

így folytatja)

csak kár, hogy vége!

89

90

91

92

epilógus

s mint az várható volt

nyertek a kofák

vitték a zöldséget mint a cukrot

s mi vers volt a standon

tapétás falakon kocsma padlókon

szertehullott

Documents

pg - szemkozt magammal