Pókok

.ilág K~ny~vt~r

Keresztespókok, farkaspókok, ugrópókokés rokonaik a Kárpát-medencében

ÉlóVilág Könyvtár

Pókok



Kossuth KiadóBudapest

Írta és fényképezteSzinetár Csaba Bevezetö

Sorozatszerkeszto

Ujhelyi Péter

További fotók:

Bauer Norbert (37:1,83,:2, 93:3), Dankovics Róbert (33:1,39:2,85:1),

EichardtJános (61:2), Gór András (3., 8. old.), Horváth Balázs (69:2),

Kovács Gábor (47:4), Samu Ferenc (23:1, 31:3, 53:1, 103:3),

Szüts Tamás (11:3, 109:3), Urák István (9. old.).

Grafika: EichardtJános, Kiss Csaba, Szinetár Csaba

Támogatónk

Környezetvédelmiés VízügyiMinisztérium

ISBN 963 09 4972 5

© Kossuth Kiadó, 2006

© XXI. Század Társaság Egyesület, 2006

© Szinetár Csaba, 2006

Minden jog fenntartva'

Felelos kiadó: Kocsis András Sándor

a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója

A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók

és Könyvterjesztok Egyesülésének a tagja

Tervezés, nyomdai elokészítés: Gór Nóra és Gór AndrásKorrektor: Tóth Erzsébet

Muszaki vezeto: Kun Gábor

www.kossuth.hu / e-mail: [email protected]

Nyomta és kötötte a Szekszárdi Nyomda Kft.

Felelos vezeto: Vadász József igazgató

Az ízeltlábúak egyik legsikeresebb, dekorántsem legismertebb képviseloi a pókok.Nincs olyan szárazföldi élohely, ahol netaláltak volna már pókokat, legyen az akárhóval borított terület, barlangok örök fénytó1elzárt világa, avagy az esoerdóK óriásfáinakkoronája. A repülogépekre erosített speciálisgyujtoeszközök több ezer méteres magasságban is fogtak pókokat - igaz, ezek akkoréppen hibernált állapotban voltak, de felmelegedve rövid idon belül aktivizálódtak, ésezzel elárulták, hogy csupán utazás közben"zavarták" meg óKet. Annak ellenére, hogyaz ízeltlábúak további nagy csoportjaival, arovarokkal, rákokkal és ezerlábúakkal szá

mos közös tulajdonságot viselnek, mégis aztkell mondani, hogy "a pók valami egészenmás". Négy pár lábuk, nyolc (ritkábban hat)szemük, a csápok hiánya és ugyanakkor ajellegzetes szájszervük, a csáprágók megléteegységesen megkülönbözteti óKet más ízeltlábúaktóI. A mitológiában is szereplo szövoképességük olyan "találmányuk", amellyelnemcsak csapdákat tudnak állítani, de lakóhelyeket is építenek segítségével, petéiketcsomagolják szövedékükbe, de ami talán alegkülönlegesebb adottságuk, az a selyemszálon történo vitorlázás képessége. Ezzel letudták gyozni a távolságot, a földrajzi akadályokat, és sikeres hódítóként ott vannakaz újonnan születo szigetek elso betelepüloiközött. Lenyugözo formagazdagság jellemzi óKet annak ellenére, hogy kivétel nélkülragadozók, és táplálékukat szinte kizárólag arovarok jelentik. Amellett hogy az emberekegyfajta babonás félelmet és tartózkodásttanúsítanak a pókokkal szemben, a tisztelet és a csodálat is mindig megnyilvánultirántuk.

A Föld ismert pókjainak a száma már közelíti a 40 000 fajt, ennek ellenére nap mint nap

fedeznek fel korábban m~g ismeretlen fajo-

kat. A trópusi esoerdóK lombkoronájábólgyujtött pókoknak legfeljebb a 200/0-átteszikki a már ismert fajok. De ne higgyük, hogymostanra már csak az egzotikus távoli tájakrejtenek újdonságokat. Európából is kerülnek elo korábban még felfedezetlen pókok- persze ez már kitartó kutatást és mégtöbb szerencsét igényel. Magyarország maiterületéró1 750 pókfajt ismerünk. Ez a száma Kárpát-medence egészére nézve mindenbizonnyal az ezret közelíti (bár erre vonatkozó aktuális adattal nem rendelkezünk).

Jelen kötetünk mintegy 125 hazai fajt mutatbe. Segítségével megtehetjük az elso lépéseket annak érdekében, hogya leggyakrabbanszemünk elé kerülo és szabad szemmel is

azonosítható fajok egy részével ismeretségetkössünk. Kívánjuk, hogy a könyv használói sok örömüket leljék a pókokkal valóismerkedésben, hiszen segítségükkel - máséló1énycsoportokhoz hasonlóan - közelebbkerülhetünk a természet egészéhez ...

A pókfajok bemutatásánál látható diagramon az év azon hónapjai szerepelnek kiemelten, amikor a faj ivarérett alakjai elofordulnak. Ennek fontos gyakorlati jelentoségevan, hiszen ez sok esetben azt is jelenti,hogy csak ekkor van lehetoségünk olyanfejlodési állapotban látni a pókot, ami a felismerésére, meghatározására lehetoséget ad.Ez az információ sok esetben segíthet abbanis, hogy egymáshoz hasonló fajok közüleldönthessük: melyik az, amely az adottévszakban elofordulhat.

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XI!

OOL'.iJL'.iJ••••• OOO

A Kárpát-medence élovilágának megorzéseés védelme elképzelhetetlen a pókok érdekében tett védelmi intézkedések nélkül.

Jelenleg mindössze a hazai fauna 15 pókfaja védett. Ezek természetesen valamenynyien szerepelnek a könyvben. Megóvásuk

5

torrés

speciális kitinképletekkel rendelkezik. Ezekprecíz kulcs-zár illeszkedése az eredményespárzás feltétele. A pókok biztos faji azonosítása az esetek többségében csak ezeknekaz ivarszerveknek az alaktani vizsgálatávalvégezheto el. Elsosorban a szabad szemmelis jól megfigyelheto, nagyobb méretu pókokesetében van lehetoség arra, hogy alkat,mintázat, színezet alapján is azonosítanitudjuk a fajokat. A könyv elsosorban ezekból a pókokból nyújt válogatást. A kötetünkvégén ajánlott szakirodalom között többolyan határozómunka is szerepel, amelyeka mikroszkóppal felszerelt kutatók és természetbúvárok számára is lehetoséget adnak apókok biztos határozásához.

A pókok potrohának alakja roppant változatos a hazai fajok esetében is. A hasi oldal

elso harmadának középpontjában figyelheto

taPoga~ J~I'bak\ J~I{'o o,>,

A pókok kÜlso testJelépitése

mell pajzs

petelemez

pókoknál az alapízek a fejtor folytatásaként elore irányulnak. A hosszú csípóKarmok egymással párhuzamosan muködnek.Valamennyi további hazai család esetébena fejtorra függó1egesen álló alapízek és azegymással szemben muködo csípóKarmokjellemzoek. A csáprágó méregmiriggyel felszerelt zsákmányszerzo szerv.

A csáprágók mellett figyelhetjük meg apókok tapogatólábait, amelyek a járólábaknállényegesen rövidebbek. A fiatalok és a nostények esetében ezek lábszeruek, s a nevüknek megfeleloen tapogatásra szolgálnak. Azivarérett hímek esetében ezek a végtagszármazékok úgynevezett párzólábként muködnek. A párzáskor ezekból juttatja át a híma spermát a nostények ivarnyílásába. Minda párzóláb, mind pedig a nostények ivarnyílásánál kialakult ivarlemez fajra jellemzo,

pant jellemzo családonként. A fejtorhoz kapcsolódó elso pár függelékük a két részbólálló csáprágó, amelyalapíze és csípóKarmakét különbözo elhelyezkedési illetve muködési típus szerint alakult. Az osibb, nálunkcsupán két családdal képviselt négytüdos

A pókok testfelépitése

A pókok csáprágójállak két tipusa

A pókok esetében jól felismerhetoen kéttesttájra tagolódik a test. A fejtor és a potrohegy keskeny nyél révén kapcsolódik egymáshoz. Szelvényezettségnek nyomát semlátjuk a testükön. Fejtoruk feji részén figyelhetjük meg 6 vagy 8 egyszeru szemüket,amelyek elhelyezkedése változatos, és rop-

cében. Az ide sorolt alosztályok közöttszerepelnek a pókok mellett a kaszáspókok,az atkák, az álskorpiók és a szálfarkúak.A Kárpát-medence déli peremén néhány kisméretu skorpiófaj is él. Ez a hat pókszabásúállatcsoport képviselteti magát a Kárpátmedencében. A pókok könnyen elkülöníthetóK a közvetlen rokonaiktóI. ElsóKént a

legfontosabb külso szervezettani tulajdonságaikat tekintsük át.

Atkák

Szálfarkúak

Kaszásp6kok

P6kok

Skorpi6k

tAlskorpi6k

A pókok rokonsági kapcsolatai

A csáprágós ízeltlábúak altörzsét a pókszabásúak osztálya képviseli a Kárpát-meden-

legfóbb eszköze élÓhelyeik állapotainakmegÓrzése. A védett pókjaink, más védettállat- és növényfajokkal együtt olyan Kárpátmedencei élÓhelyek megorzésének fontosságára hívják fel a figyelmet, mint amilyeneka dolomit-sziklagyepek és bokorerdok, ahomok- és szikespuszták, avagy olyan különösen veszélyeztetett vizes élohelyeink, mintpéldául nádasaink, mocsár- és láprétjeink.A Magyarországon jelenleg védett 15 pókfajesetében alkalmazott felkiáltójel (l) jelöli avédettségüket.

A Kárpát-lIledellce pókszabásjji

6 7

Karolópók zsákmányával

fonószemölcsévei pókselymet képezni, ésabból különbözo célú szövedékeket szoni.

Az úgynevezett hálószövo pókok zsákmányszerzés re szolgáló fogóhálókat szonek; ezekrendkívül változatos - és általában csalá

dokra, néha fajokra is jellemzo - bélyegeket viselnek. A pókok másik csoportjánakképviseloi, az úgynevezett vadászpókoknem alkalmaznak fogóhálókat zsákmányaikelejtésére, hanem többnyire lesben állva várnak áldozataikra. Ha megfelelo közelségbenvan a kiszemelt prédájuk, akkor azt gyorsátkarolással, pontos ugrással, vagy hosszabbrövidebb üldözést követo elfogással ejtikzsákmányul. A zsákmányszerzési módoksokszínuségéró1 és a fogóhálók típusairól afajok bemutatásánál bovebben szólunk.

A négyes keresztespók udvarlósa (balról nostény, jobbról bírn)meg az ivarnyílás, amely a nostények többségénél pete-, vagy más néven ivarlemezzelfedett. Néhány osibb család képviseloi kivételt képeznek, ugyanis ezek nostényei nemrendelkeznek kívülró1 látható kitinizált ivar

szervvel. A hímek azonos helyzetu ivarnyílása szabad szemmel nem látható. A potrohvégén találjuk a pókok fonószemölcseit,amelyek szintén fontos segítséget adhatnak acsaládok felismerésében. Az eredetileg négypár fonószemölcsbó1 a legtöbb esetben csakhármat láthatunk. Néhány családnál megfigyelheto egy egységes vagy középen kettéosztott lapos szövoszerv, a szövó1ap (vagymás néven a fonálszuro), amely az elso párfonószemölcs származéka. A szövó1appalrendelkezo családoknál a negyedik járólábvégízének hátoldalán egy nyüstnek nevezettképlet is látható. Ez fésüli ki a fonálszuróbó1azokat a vékony selyemszálakat, amelyek afonálszuros pókok hálóinak felszínét borítóúgynevezett fodros fonalakból álló "ragadós" felszínt képezi. A rovarok kitinszoreiúgy akadnak bele ezekbe a hálófelszínekbe,mint a jól ismert tépozárak horgas szorei asuru, filcszeru fogadófelszínbe. A hazánkbanélo családok többségének csak három párfonószemölcse van. Valamennyi pók képes

8

A pókok szaporodása és egyedfejlödése

A pókok váltivarú állatok, megtermékenyítésük belso. A nostényeik selyemszövedékbe csomagolt petecsomókat készítenek. Azembrionális fejlodés a petecsomóban lévopetékben zajlik. Amikor a kispókok elhagyják a petecsomót, akkorra már átestek elsovedlésükön, és a kifejlett pókokhoz hasonlómegjelenésu fiatalokként kezdik meg önállóéletüket. Sorozatos vedléssei érik el kifejlettállapotukat. Az önálló élet kezdetétó1 raga-

Utódait szállító farkaspók

dozó életmódot folytatnak, amelynek pontosmódja család, sot akár faji szinten is jellemzo(öröklött) tulajdonság. Az ivarérett hímekáltalában már nem táplálkoznak. A Kárpátmedencében élo pókok többségének a teljesélettartama csupán egy év. Kisebb számbanélnek nálunk 2 és 3 évig fejlodo fajok is.A zugpókok családjában fordulnak elo ahazai pókfauna "korelnökei", amelyek akár6-7 évig is élhetnek.

A Kárpát-medence pókfaunájáról

A Föld ma ismert mintegy 40 000 pókfaja 110családba tartozik. Ezek közül 40 család képviselteti magát (együttesen mintegy 750 fajja!)Magyarország területén. A Kárpát-medencesajátos állatföldrajzi helyzetét jól mutatja apókfauna összetétele is. A széles elterjedésueurópai, eurázsiai és az egész északi féltekére általánosan jellemzo fajok mellett jelentosszámban vannak olyan pókfajok, amelyekpéldául az eurázsiai füvespusztákat követveitt érik el elterjedésük nyugati határát, avagytipikusan dél-európai fajként itt hatolnaklegészakabbra Közép-Európában. A pókokkörében viszonylag nagy számban vannak

olyan fajok, amelyek remekül alkalmazkodtak az ember szukebb lakókörnyezetéhez,és lakóépületeink állandó lakóivá, kíséroivéváltak. Egy részük kozmopolita, míg némelyek csupán a mi éghajlati körülményeinkközött választják lakóhelyül az épületeket,de a szubtrópusi területeken már a szabadtermészetben élnek elsodlegesen.

A hazai pókok jeles kutatói közül feltétlenül meg kell említeni Herman Ottót, ChyzerKornélt, Kulczynski Ulászlót, Balogh Jánostés Loksa Imrét, akik nemcsak hírnevet sze

reztek a magyar zoológiának, de munkájukkal biztos alapot teremtettek a késóbbikutatóknak is. Kötetünk irodalomjegyzékében szerepelnek olyan muveik, amelyekmegismerését minden, pókok iránt érdeklodo természetbúvárnak jó szívvel ajánlhatunk. A hazai pókfauna kutatásával manéhány kutatóból és lelkes tanítványaikbólálló szakmai közösség foglakozik. Aki többetkíván tudni munkájukról, az keresse fel az"Arachnológia Magyarországon" címu honlapot: www.julla-nki.hu/arachnol.html.Itt megtalálhatja többek között a hazánkbaneloforduló pókok teljes jegyzékét és másfontos információkat is.

9

Kövi torzpókAtypus muralis

TorzpókokAtypidae(1-2. kép)

Szurkos torzpók

~

~

~

A hazai torzpólifajok

harmadik jonószemölcseoldalnézetben

A torzpókok

zsákmányszerzése

HímI II III IV V VI VII Vili IX X XI XII00000•••0000

TölgyestorzpókAtypus aJfinis

TorzpókokAtypidae(3 kép)

HímI II III IV V VI VII Vili IX X XI XII00000000 •••0

10

A nostény testmérete a csáprágók nélkül 10-15 mm, a hímé 7-10mm. A többi európai torzpókhoz hasonlóan a hímek koromfeketék, a fiatalok és a nostények sötétbarnák. A családra jellemzo,hogy a 8 egyszeru szem a fejtor elülso szegélyén egy csoportban,egy ovális foltban csoportosul. A torzpókok feltunoen nagy csáprágókkal rendelkeznek, magyar elnevezésük minden bizonnyalerre utal. A csáprágók alapízei a fejtor síkjának meghosszabbításaként elore irányulnak és rendkívül vaskosak. A szintén feltunohosszúságú csípóKarmok egymással párhuzamosan muködnek,nyugalomban a fejtor hasi oldalára simulnak, míg használatkorpáros zsebkés módjára kinyitva, felülról lefelé lendülo mozdulattal érkeznek a zsákmányállat testébe. A három - Európábanés egyúttal hazánkban is eloforduló - faj roppant hasonló egymáshoz. Ez a pókoknál szokatlan módon még az ivarszerveikreis igaz. Több elkülöníto bélyegük közül az egyik legbiztosabb ahátulsó fonószemölcsök tagoltsága. A kövi torzpóknál ez négytagú, a tölgyestorzpóknál háromtagú, míg a szurkos torzpókesetében felülról hármas, alulról és oldalról négyes tagoltságotmutat. A torzpókok függóleges tárnákat ásnak a földben. Ezekmélysége akár a fél métert is elérheti. A tárnát suru szövedékbólálló lakócsovel bélelik ki, amely a felszínt elérve derékszögbenelhajló zárt folyosóként folytatódik a talaj felszínén. Ezek a harisnyaszeru elfekvo szövedékek a zsákmányszerzésüket szolgálják.A lakócsore lépo ízeltlábúakat a "falon" keresztül marják meg.A zsákmányaikat a lakócsóbe húzzák és maradványaikat, a sajátlevedlett boreikhez hasonlóan, a cso rövid idore felnyitott végénpakolják ki idonként. A talaj felszínén mozgó ízeltlábúakat, köztük a kevés ragadozó által fogyasztott ezerlábúakat (elsosorbanvaspondrókat) is megeszik. Középhegységeink sziklagyepeiben,lejtosztyeppekben, ritkán homokpusztákon is elofordul. A családlegritkább faja.

Méretében és általános megjelenésében az elozo fajhoz roppanthasonló pók. A tölgyestorzpók esetében a hátulsó fonószemölcsök három ízból állnak. Európában és a Kárpát-medencébenegyaránt ez a legelterjedtebb torzpók. Meleg tölgyesek, bokorerdóK és lejtosztyeppek pókja. A középhegység déli oldalainakfelmelegedo élohelyein szinte bárhol elofordulhat. Ennek ellenére egyedei nagyon ritkán kerülhetnek szemünk elé. Kizárólaga hímek, s ezek is csak rövid idore hagyják el lakócsöveiket.A majdnem egész életüket sötétben, illetve "elfüggönyözött"félhomályban élo pókok párkeresése is többnyire éjszaka zajlik. Említést érdemel a torzpókfajokra jellemzo kolóniaképzés.Kedvezo élóbelyen négyzetméterenként akár a tízet is elérhetia példányszámuk. További érdekesség, hogy több esetben két,ritkán mindhárom faj is elofordulhat azonos élóbelyen, akáregyetlen sziklagyepben is.

Magyar aknászpókNemesia pannonica

AknászpókfélékNemesidae

(1-3. kép)

Aknászpók zsákmányszerzése

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII

00•••000••00

12

A nostény és hím mérete közel azonos, 11-12 mm. Mérete éskülso megjelenése alapján a felületes szemlélo elso ránézésrenem is gondolná, hogy a többnyire feltuno méretu, és ma márterráriumi állatokként is jól ismert madárpókok rokonát látja.Közelebbról szemügyre véve jól látható, hogy csáprágóinakalapízei elore irányulnak, és kello nagyításon már jól felismerheto a madárpókszeru megjelenés. Színe barnásvörös, vagyahogyan Herman Ottó fogalmazott: "rókavörös". A két sorbanálló apró szemei egy kis foltban (a fejtor elején) helyezkednekel. A kiemelkedo feji rész két oldalán egy-egy egyenes, a torirészen három-három sötétbarna sugár alakú sávot lehet megfigyelni. A potroh középvonala szintén sötétebb, de a mintázataelmosódó. A hímek teste karcsú, csáprágóik alapíze is jóvalkeskenyebb, mint a nostényeké, az emlitett hátoldali mintázatukugyanakkor kontúrosabb. Tárnázó életmódú pókok. Függóleges,gyakran kétágú tárnáikat szövedékkel bélelik. A tárna tetejétcsapóajtó zárja. A tárna, illetve a csapóajtó átméroje legfeljebbfél centiméter. A csapóajtó felszínét apró talajszemcsék, növényimaradványok borítják, így a kis méret mellett ez is szinte lehetetlenné teszi, hogy észrevegyük. A pók egész életét a tárnájábanés annak közvetlen közelében tölti. Zsákmányszerzésekor a csapóajtó közelében elhaladó rovarokra támad, de hátulsó lábaivalekkor is kapcsolatban marad tárnájával. Éjszaka aktív, a nappalt atárna mélyén tölti. Csupán az ivarérett hímek, valamint az önállótárnahelyet kereso fiatalok kóborolnak. A hímek természetesena partnerkeresés érdekében hagyják el biztonságos lakhelyüket.Tavasszal és osszel jellemzo egy-egy ilyen aktivitási idoszak afajra. Ez az aktivitás a mediterrán tájakra jellemzo ritmust mutatja.A Földközi-tenger környékén élo növények és állatok többségea tavaszi illetve oszi csapadékos idoszakra korlátozza aktív (földfeletti) életét. A huvös tél, valamint az extrém száraz és melegnyár nyugalomra kényszeríti az élólények egy részét. A magyaraknászpók is nyári nyugalomra vonul, a szárazság idejére le isszövi a tárna ajtaját. A faj a középhegységek délre nézo olda!ainak sziklagyepjeiben, lejtosztyeppjeiben és bokorerdeibenfordul elo; úgynevezett szubmediterrán faunaelem. Legnagyobbmennyiségben a Villányi-hegységben él, de Budapest környékén sem ritka. A tárnaépítéshez viszonylag mély, jól szellozo éskönnyen "megmuvelhet8' talajt igényel, ezért különösképpena hegylábi löszös talajú területeket kedveli. Élóbelyei a szóloés gyümölcskultúrák térhódítása révén erosen visszaszorultak.Rejtett életmódja folytán kevesen ismerik. Élóbelyeinek többségema már védelem alatt áll, annak köszönhetoen, hogy e kedvezoklimatikus adottságú úgynevezett szubmediterrán "szigeteken"számos olyan további értékes növény- és állatfaj fordul elo,amelyek védelmére a pókokénál korábban is figyelmet fordította hazai természetvédelem.

CsupaszpókSeytodes thoraeiea

CsupaszpókokScytodidae

(1-2. kép)

Csupaszpók

zsákmányszerzése

I II III IV V VI VII VIli IX X XI XII••••••••••••

Nagy álkaszáspókPholeus phalangioides

ÁlkaszáspókokPholcidae

(Hkép)


••••••••••••

14

A nostény 5-6, a hím 4-4, 5 mm hosszú. A faj megjelenése roppant egyedi. Szorzete a magyar nevének megfeleloen gyér, ígytestének mintázatát jól láthatjuk. Viaszsárga alapszínén látványos fekete rajzolatot visel. Hat apró szeme a fejtor elején és kétoldalán 3 párban áll. Fejtorának mérete és alakja egyaránt feltuno. Szokatlan módon e fajnál a fejtor tori része magasodik fel,míg a pókok többségénél a feji rész a magasabb. A különlegesalaknak, továbbá, a potrohhoz képest nagy méretnek az amagyarázata, hogy az amúgy kicsinyke csáprágókhoz módosultmé~egmirigyek kapcsolódnak. Ezek tartályai foglalják el a megnövekedett fejtor belso terét. A méregmirigy mellé egy - a levegon gyorsan száradó, ragasztó hatású fehérjét termelo - mirigyis kapcsolódik. Ennek váladékát lövelli két cikk-cakkos sugárban a pók éjszakai portyázása során a "lotávolra" megközelítettrovarra, amely így gúzsbakötve esik áldozatául az egyéb kéntszokatlanul lomha mozgású póknak. A faj eredetileg trópusielterjedésu, de mára igazi világpolgárként, kozmopolitaként éliéletét. Szinte minden emberi lakásban jelen van. Különösen asötét és párás helyiségeket kedveli, így éléskamrákban, fürdoszobákban találkozhatunk vele leggyakrabban. Mivel a nappaltvisszahúzódva, rejtekhelyén tölti, így többnyire csak éjszakaivillanykapcsoláskor lephetjük meg, mikor a "parkoló" aprólegyekre, szúnyogokra vadászgat az említett helyiségek falán.

A két ivar testmérete hasonló, testhosszuk Ca feltunoen hoszszú lábak nélkül!) 8-10 mm. A Kárpát-medencében elofordulótöbbi álkaszáspókfajtól elsosorban a nagy mérete és feltunomintázat nélküli teste különbözteti meg. Az egész test alapszíneszürkésbarna. A fejtor középvonala sötétebb, valamint a potrohhátoldalán lehet felismerni elmosódó páros foltokat. Ez a pókfajkusza térhálókat készít. Ezek a rovarcsapdák fó1eg a hálóbanösszegyulo porszemcséktó1 válnak láthatóvá. Szinte mindenlakásban megtaláljuk ó'ket. A háziasszonyok által porszívóvalvagy más takarítóeszközzel a plafonról és falszögletekbó1 "levadászott" laza hálók javarészt ennek a fajnak az "alkotásai".Háborítatlan körülmények között nagy méretu, akár több tízméteres szövedékek is kialakulhatnak több példány közösenépített és folyamatosan bovülo hálóiból. A pók többnyire ahálón vagy a vízszintes falfelszíneken kapaszkodik, hasi oldalával felfelé. Ha megzavarjuk, intenzív rázkódó, körözo mozgásbakezd, amely egyfajta védekezo viselkedés nála. Az elmosódókörvonalak, valamint a mozgás következtében nagyobbnaktuno test meglep heti a ragadozókat. Zsákmányállatai között arepülo rovarok mellett gyakoriak a pókok is, amelyeket azokhálóinak rezegtetésével csal torbe. Közép-Európában kizárólagépületekben fordul elo. Még a száraz levegoju panellakásokatis benépesíti.

) \

Márványos

álkaszáspókHolocnemus pluchei


(J k~éP).~" 'i'\!)

A szemek elhelyezkedése


Sápadt álkaszáspókSpermophora senoeulata


(2. kép)

A szemek elhelyezkedése

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII••••••••••••

Kis álkaszáspókPholeus opilionoides


(3. kép)

ÉpületekbenI II III IV V VI vu Vili IX X XI XII

••••••••••••Szabad természetben

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII00000•••0000

16

A test hosszúsága a nostény és hím estében egyaránt 5-7 mm.A közép-európai álkaszáspókok között csak a nagy álkaszáspók nagyobb nála. A feltuno mintázat és rokonaihoz képestfeltuno színezet alapján szabad szemmel is könnyu felismerni.Hengeres potrohán nagyon jellegzetes, márványozottnak látszókaréjos mintázatot visel mindkét ivar. Ez a tipikus mintázat mára fiataloknál is hamar felismerheto. Melegigényes dél-európaifaj. A Kárpát-medencében épületekben, illetve azok külso felszínein, tipikusan az esocsatornák melletti zugokban fordul elo.Igényli a viszonylag magas páratartalmat, így a száraz levegojulakások és épületek nem kedveznek számára. Magyarország maiterületén új jövevénynek számít. Az épületlakó népessége inekészaki irányba történo terjedésének jelenleg lehetünk a tanúi.A Dél-Alföldön ma már kifejezetten gyakori .

A Kárpát-medence legkisebb méretu álkaszáspókja. A kifejlettpéldányok teljes testhossza mindössze 2-3 mm. Színe halvány viaszsárga, a potroh elmosódó foltozottságát csupánmegfelelo nagyítás mellett látni. A Spermophora-fajok jellegzetessége, hogy eltéroen a hazánkban eloforduló többi álkaszáspók-nemzetségtó1, amelyeknél a szemek száma 8 (Pholcus,

Hoplopholcus, Holocnemus, PSilochorus), náluk csupán 6 szemvan. Ezek két csoportban a fejtor elejének két oldalán foglalnak helyet. Potroha gömbölyded és a fejtornál lényegesenmagasabbra felemelkedik. Kelet-mediterrán eredetu faj. Eredetiélohelyein barlangok bejárati szakaszán, sziklafülkékben él.Észak-nyugati irányban Csehországig terjedt el. Hazánkbankizárólag épületekben fordul elo. A Dél-Dunántúlról, a Balatonfelvidékró1, valamint Szegedró1 ismerjük. A gömbölyded potrohönmagában még nem elegendo a faj azonosításához, ugyanisvan egy hasonló alakú, szintén épületlakó faj hazánkban is(Psilochorus simoni), amelynél zöldesszürke a potroh és nyolcegyszeru szeme van .

A nostény és a hím közel azonos méretu, 4-5 mm. Ez csupán mintegy fele a nagy álkaszáspók kifejlett méretének.Mindemellett fontos utalni rá, hogy leggyakrabban fiatal példányokat látunk, így a pusztán méret alapján történo felületesazonosítás félrevezeto lehet. Színezete bár hasonló a nagyálkaszáspókéhoz, annál kissé sötétebb. ]ellemzoek a mellpajzsán látható világos foltok, amelyek a lábak csípoi elott állnak.A hazai álkaszáspókok közül egyedül ez a faj, amely a szabadtermészetben is elofordul. Sziklás, köves helyeken, görgeteglejtokön, faodvakban, száraz cserjésekben, szabadban álló építményeken, hidak alatt egyaránt rátalálhatunk. Természetesen alakóépületekben is gyakori társbérlo. Életmódja, hálója hasonlóa nagy álkaszáspókéhoz. Petéi szürkés árnyalatúak.

I II III IV V VI VII VIli IX X XI XII

••••••••••••

Nosténye 10-14 mm, hímje 7-10 mm. A közönséges darócpóktól méretében, színezetében és a potroh mintázatában is eltér.Fejtora sötétbarna, potrohának alapszíne szürkésdrapp. A potrohközépvonalában futó mélybarna mintázat páros foltokból áll,mivel a sötét karéjozott háti folt a középvonalában egy keskenyvilágos sávval osztott. E mintázatot a fiatal példányokon is biztonsággal fel lehet ismerni. Életmódja megegyezik az elozo fajéval.Élóbelyük is hasonló. Sziklarepedésekben és fakéreg alatt egyaránt nem ritka. A városi parkok fáinak kérge alatt kifejezettengyakori lehet. Nyugat-Európában a házfalak réseiben, a téglákközötti hézagokban is közönséges lehet.

Nosténye 7-10, hímje 6-8 mm. A darócpókokra jellemzo nyúlánk,hengeres testet ennél a fajnál is jól megfigyelhetjük. Fejtora egyszínu fénylo barna, amelynek feji részén három párban áll a hatszem. A darócpókok lábtattása szintén nagyon jellemzo, ugyanisaz elso három pár lábuk elore, a negyedik pár a potrohhal csaknem párhuzamosan hátrafelé irányul. A család további jellemzO]e,hogy potrohuk háti oldalán mintázatot viselnek. Ez különböztetimeg ó'ket többek között a sok tekintetben hasonló rokon családtól, a fojtópókoktól. A közönséges darócpóknál a potroh szürkésbarna alapszínén egy mélyen karéjozott hosszan elnyúló sötét folthúzódik végig. CAsötét mintázat, néha egymásba tolódott háromszögek soraként értelmezheto.) Szintén a család közös jellemzoje,hogy képviseloi szuk repedésekben, hasadékokban telepszenekmeg, ahol egy testüknél körülbelül tízszer hosszabb, mindkétvégén nyitott lakócsövet készítenek. A cso végei tölcsérszeruenformálódó szálakkal kapcsolódnak a környezo tereptárgyakhoz.E szálak egyben jelzofonalakként is muködnek, lévén rezgéseikközvetítik az érkezo préda "hírét", amelyre villámgyorsan elorontanak a lakócsóbó1. Az amúgy szuk, de tágulékony lakócsóbenpillanatok alatt képesek 180 fokos fordulatot tenni, így a csomindkét vége felé egyaránt hatékonyan tudnak a zsákmányratámadni. A közönséges darócpók elsodlegesen erdei élóbelyekenfordul elo, fakéreg alatt és sziklahasadékokban .

Az olasz darócpók kifejlett példányai csaknem kétszer nagyobbak, mint az elozo faj egyedei. Nosténye 20-22 mm, hímje15-16 mm. Az egész állat teste feltunoen sötét. A lábak és afejtor színe gyakorlatilag fekete. A potrohának alapszíne mélyszürke. A potroh mintázata jellegében hasonló az elozo kétfajéhoz. A középvonal ban húzódó sötét sáv oldalról karéjozott,esetenként harántirányban tagolt. Ha a lakócsövébe világítunk,különleges látványban lehet részünk, ugyanis szemei élénk zöldszínnel verik vissza a lámpa fényét. Tipikusan mediterrán faj,Közép-Európában többnyire csak a déli határunkig jut el, míg azenyhébb telu Nyugat-Európában Dél-Angliáig folyamatos.

18

A potroh hátoldalimintázata

Közönségesdaróc pókSegestria senoculata

DarócpókokSegestridae

(J kép)

A potrohhátoldalimintázata

Bajor darócpókSegestria bavarica


(2. kép)

Olasz darócpókSegeslria jlorenlina


(3. kép)


••••••••••••

Apalrohhátoldali

mintázata


FojtópókfajokDysdera spp.

FojtópókokDysderidae(L kép)

Sárgás fojtópókDysdera crocota

FojtópókokDysderidae(2-3 kép)

A sárgás fojtópókhímivarszeroe


20

A fojtópókfajok jól felismerheto közös tulajdonságai a vörösesszínu, erosen kitinizált fejtor, valamint a mintázatmentes egyszínu hengeres potroh. A két testrész közel hasonló méretu. 6szemük egy ovális alakú csoportot alkot a fejtor elülso részén.Csáprágóik eroteljesek, megnyúltak. Az alapízeik fejtorral bezártszöge, valamint azok és a csípó'karmok mérete összefüggéstmutat az adott fojtópókfaj által leggyakrabban fogyasztott ászkarákfaj méreteivel. Ez a tulajdonság lényegesen befolyásolhatjaaz eroteljesen kitinizált és nagy méretu törzsszelvényekkel rendelkezo ászkarákok eredményes zsákmányolását. A préda elejtésének elso lépése a megfelelo pozícióban történo eredményes"fogás", vagyis a marás a préda testén. A hímek esetében különösen fejlettek a csáprágók. Az ivari kétalakúságnak ez a megnyilvánulása több pókcsaládnál is megfigyelheto. A fojtópókokéjszaka aktív vadászpókok. Nem szonek fogóhálókat. A nappaltzsákszeru lakószövedékeikben töltik, kövek alatt, sziklarepedésekben, kéreg alatt. Párzásuk és petecsomóik lerakása, valamintorzése szintén ilyen szövedékekben zajlik. Táplálékállataik elsosorban szárazföldi ászkarákok. A fojtópókfajok faji pontosságúelkülönítése szinte kizárólag az ivarszerveik mikroszkópi vizsgálata alapján lehetséges. A nostények esetében kívülró1 szintesemmi sem látható az ivarszervbó1, lévén nincs kitinizált petelemezük. A hímek tapogatólábán a lábfej hasi oldalán láthatjuka fajok elkülönítésére alkalmas, változatos alakú párzószervet.

Nosténye 11-17, hímje 9-13 mm. Fejtora élénk vörösesbarna,potroha selymesen fénylo szürke.Szembetuno tulajdonsága a fejtor hosszának felét is meghaladóméretu csáprágó. Az alapízek szinte csaknem teljesen elore irányulnak, hasonlatosan a madárpókokra jellemzo osi típushoz.A szintén látványos hosszúságú csípó'karmok ugyanakkor egymással szemben muködnek. Hazánkban általánosan elterjedtfaj. Sík- és dombvidéken egyaránt él. Melegigényes faj, ígykedveli a felhagyott kóbá nyákat, szó1ónegyeket, alkalmankéntépületekben is megjelenhet. Természetes elterjedési területeEurázsia, de széthurcolás eredményeként más földrészeken ésszámos szigeten is jelen van már napjainkban.

BikapókEresus cinnaberinus

BikapókokEresidae

(1-3. kép)

Bikapók balója

NostényI II III IV V VI VII Vili IX X XI XII••••••••••••

HímI II III IV V VI VII Vili IX X XI XI!000 •• 00 •• 000

feltételezbetoen két különbözofaj

22

A bikapók jó példáját szolgáltatja a méretben is megmutatkozóeroteljes ivari kétalakúságnak. A sokak által ismert hímek 8-11,a nostények akár 15-20 mm-t is elérhetik. A két ivar színezeteis látványosan eltér. A hímek fejtora koromfekete, potrohukcinóberpiros, négy ovális fekete folttal. A nostények egyszínufeketék. Mindkét ivarra jellemzo, hogy a tömött szorzetbó1egy ritkábban álló, kissé hosszabb és erosebb szálakból állófehér szorzet is kiegészíti a "ruházatot" . A fiatalok színe mindkét ivar esetében a nostényekéhez hasonló, de kissé barnásárnyalatú. Fontos tudni, hogy Európában több bikapókfaj isél. A legfrissebb vizsgálatok alapján a Kárpát-medencében islegalább két fajuk honos, Dél-Európában pedig további fajokis élnek. A fajok biztos elkülönítése az ivarszervek részletesvizsgálatával valósítható meg. A Kárpát-medencében korábbankutató pókászok utaltak munkáikban olyan nostény példányokra, amelyek fejtorának elülso részén élénk narancssárga a szorzet. Ez a korábban színváltozatnak tartott jelleg csak az egyikfajra jellemzo. Ez a jelenleg még fennálló taxonómiai bizonytalanság várhatóan a közeljövóben tisztázódik. A bikapókfajokrajellemzo a tárnázó életmód. Viszonylag sekély tárnákat ásnak alaza sziklás vagy homokos talajba, és ezt bélelik ki egy olyaneroteljes szövedékkel, amely a föld felszíne fölött is folyatódika kövek és az alacsony növényzet között. Ezek a sátorszeru,néha a talaj felszínére csaknem teljesen ráterülo szövedékekszolgálnak fogóhálóként, amelybe az ott mozgó ízeltlábúakbeleakadnak. A háló fogófelszínét a fonálszurobó1 származófodros fonalak borítják. Ezekbe a laza fonalgomolyagokba akadnak bele a rovarok kitinszorei, és mindaddig fogva tartják óKet,míg a háló tulajdonosa bénító marásával nem tudja véglegesen"maradásra bírni" az óvatlan látogatókat. Még az olyan nagytestu bogarak is belegabalyodnak ezekbe a hálókba, mint például a ganéjtúrók, vagy a nagyobb gyászbogarak. A bikapókokmelegkedvelóK, a középhegységek déli oldalainak napsütötteélohelyein, az alföldi homokpuszták zártabb gyepjeiben is megfelelo élohelyet találnak.Meleg, száraz élohelyszigetekként szolgáló felhagyott kóbányákban, gyér füvu száraz réteken szintén megjelenhetnek.Jelenlétükró1 elsosorban a tavaszi és oszi idoszakban szerzünktudomást, mivel a feltuno színu hímek ilyenkor nappal is kóborolnak a nostények tárnáit keresve. Tipikusan szigetszeru elofordulás jellemzi e pókokat a Kárpát-medencében. Az alkalmasmeleg "szigeteken", így például a Balaton-felvidéki tanúhegyeken Canyugati láncszemként ismert Ságon is) jelen van, de azÉszaki-középhegység melegkedvelo éWhelyegyütteseinek isjellemzo tagja, például az Aggteleki-karsztvidéken is.

DerespókUloborus walckenarius

DerespókokUloboridae

(1-2. kép)


0000•••••000

Pamatoslábú

derespókUloborus plumipes


(Hkép)

I II III IV V VI VII VII! IX X XI XII

••••••••••••

24

Nosténye 6-8, hímje 3-4 mm. Karcsú, megnyúlt teste, különösen a hálójának alsó felszínéhez simuló nyújtott testtartásávalcsaknem észrevehetetlen. Szürkésfehér alapszínu szorzetébó1kiemelkednek a hófehér, apró jégkristálycsomókra emlékezteto szorfoltjai. A derespókok családjának legismertebb európaiképviseloje. Rokonsági körének jellemzoje a méreg mirigy teljeshiánya, valamint a keresztespókokéhoz hasonló megjelenésukerekháló készítése. A háló fogófelszínét a fonálszuróbó1 származó fodros fonalak képezik, amelyekbe a rovarok kitinszoreikönnyen beleakadnak. Tipikus melegkedvelo dél-európai faj,amely Közép-Európában csak a száraz, napos élohelyekenfordul elo. A Kárpát-medencében a száraz homokpuszták a foélohelyei, de a középhegységek déli kitettségu sziklagyepjeibenis megtalálhatjuk. A szennyesfehér színu, akár 2 cm hosszú és2-3 mm széles, szivar alakú petecsomóikat a hálóikban rögzítik,amelyekbó1 a nyár közepén már kikel a következo év májusára ivaréretté váló nemzedék. Legnagyobb egyedszámban aDuna-Tisza közi homokpusztákon fordul elo.

A nostény 4-6 mm, a hím legfeljebb 3-4 mm hosszúságú.Testalkata egyértelmuen nagy hasonlóságot mutat az elozoekben bemutatott derespókfajjal, de annál zömökebb, és színezeteis markánsan különbözo. A nostények potroha magasan felboltozódik, csaknem olyan magas, mint a legnagyobb hosszúsága.A potroh elülso részén két felfelé irányuló púpos kiemelkedéstlátni, amelyet javarészt a suru, plüssszeru szorzet hoz létre.Hasonlóan feltuno az elülso lábak lábszárának ecsetszeru szor

zete, amely vaskos megjelenést ad a jellegzetesen elorenyújtottlábaknak. Az egyedek színe roppant széles skálán változhat.A világosdrapptóI a mély csokoládébarnáig számos színárnyalataismert. A hím példányok teste karcsú, szorzetük sem a potrohon,sem a lábakon nem feltuno. Az Óvilág trópusi és szubtrópusiterületein, a magas páratartalmú éló11elyeken sokfelé elofordul.Közép-Európában kizárólag üvegházakban él. Hazánkban az1980-as évek végén figyeltek fel rá eloször. Néhány - szobaidísznövényeket szaporító - üvegházrendszerben már ekkor istömegesen fordult elo. Európa-szerte az 1990-es évek elejétó1vált egyre elterjedtebbé és ismertebbé. A 25-30 cm átméroju vízszintes kerekhálóit az üvegházi növényeken kívül eloszeretettelszövi az üvegházak fémszerkezetére és a futocsövek közöttihézagokba. Néhol több ezres népességeivel is találkozhatunk.Mint azt már említettük, a család fajainak egyik jellemzoje, hogynincs méregmirigyük, így indokolatlan velük szemben bármiféleidegenkedés. A klimatizált körülményeknek köszönhetoen egészévben vannak ivarérett példányai. A szobanövényekkellakásokba bejutó példányai nem tudnak tartósan megtelepedni, mivel alakások páratartalma nem optimális számukra.

FurcsapókHyptiotes paradoxus


(1-2 kép)

A furcsapók hálója

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII000000 •••• 00

26

A nostény 5-6, a hím 4 mm hosszú. A faj több szempontból isrászolgált nevére. Fejtorának és potrohának alakja is szokatlan.A zömök fejtoron helyet foglaló 8 szeme egy apró szemekbó1álló elso sorban, és egy lényegesen nagyobb szemekbó1 állómásodik sorban állnak; ez utóbbi oldalszemei gyakorlatilag afejtor peremére tolódtak ki. A potroh alakja hasonlít az elozoleg tárgyalt pamatoslábú derespókéra, amennyiben elülso részeerosen felboltozódik és a fonószemölcsök irányába meredekenlejt. Oldalnézetben lekerekített sarkú "háromszög" alakot mutat.Színezete nagyon változékony. A szürke, a drapp és néha azegészen feketébe hajló mélybarna szín egyaránt jellemzo lehet.Suru, rövid, tömött szorzetének képe megfelelo nagyításbanigen dekoratív. A család többi fajához hasonlóan ez is kerekhálós, de különleges módon leegyszerusödött és még inkábbegyedi módon funkcionáló hálót készít. A körhálónak mindössze négy sugara van, így alakja egy háromcikkelyu tortáéraemlékeztet. A pók a háló vezérfonalát kinyújtott elülso lábaival"tartja kézben", miközben többi lábával egy ellentétes iránybanlévo rögzítési ponthoz kapcsolódó fonálnyalábba kapaszkodik.E különleges hálÓját fó1eg erdoszegélyben álló lucfenyó1<alsó,elszáradó hajtásainak elágazásaiban készíti el. A felkelo vagyéppen a lemeno nap súroló fényeiben lehet a legkönnyebbenfelfedezni ezeket a - leggyakrabban 1,5-2 méter magasságbanfeszülo - hálókülönlegességeket. A látszólag statikus csapda apréda érkezésékor látványosan "megelevenedik". A jelzofonalattartó pók a fonószemölcseibó1 fonalat eresztve gyorsan a hálóhoz közelít, mintegy rácsapja a rovarra a hálóját, majd mindezttöbbször is megismételve szerencsés esetben sikerül az áldozatot úgy belegabalyítani a hálóba, hogy ezt követoen már azalaposabb bepólyálás, emésztonedvekkel való feltöltés, majdpedig a külso emésztést követo elfolyósodott táplálék felszívásakövetkezhet. Mindebbó1 értelemszeruen következik, hogy egyháló egyetlen zsákmány "elejtésére" alkalmas csupán. Értheto,hogy nosténye a petecsomót az elozo két fajtói eltéroen nem ahálójában helyezi el, hanem faágakra rögzíti. A faj egyértelmuenköveti a fenyoféléket. A lucfenyo a legtipikusabb lakónövénye.A természetes úton alulról felkopaszodó fák alsó száraz ágainlelhetünk rá legkönnyebben. Mint fenyó1<öveto faj, a városiparkokban, továbbá az alföldi fenyoültetvényekben (például azerdei- és feketefenyon) is megtaláljuk. A furcsapókot a nyugatihatárszélen a Soproni- és a Koszegi-hegységekben, az Orségbenés a Vendvidéken láthatjuk leggyakrabban, ahol a fenyó1<önkívül nemritkán lombos fafajok ágain is felfedezhetjük.

TakácspókNesticus cellu/anus

TakácspókokNesticidae

(1-2 kép)

A takácspók hálója


ÜvegházitörpepókAchaeranea tepidariorum

TörpepókokTheriddidae

(3-4 kép)

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII••••••••••••28

A két ivar hasonló méretu, 4,5-5 mm hosszú. Alkatukban és szá

mos további tulajdonságukban közel állnak a törpepókokhoz.Testük alapszíne csaknem áttetszoen sápadt borostyánsárga.A test és a lábak sötétbarna mintázatá szépen kirajzolódik.A fejtor világos, kivéve a szemek környékét és a középsávot,ahol egy középen befuzodo, kissé a homokórára emlékeztetosötét foltot láthatunk. A fejtor szegélye szintén keskeny sötétsávot visel. A gömbölyded potroh felszínén nagyobb méretu, szürkésbarna foltozat látható. A lábak feltunoen hosszúak.

A törpepókokéhoz hasonló szerkezetu térhálóik úgynevezetthurokfonalakból állnak. Viszonylag laza szerkezetu a háló,hatékony rovarcsapda, ez részben a megfelelo helyválasztásnak, továbbá a hálóhoz kapcsolódó ún. lépesvesszo-fonalaknakköszönheto. A háló alsó felszínéró1 az aljzathoz rögzített hálófonalak ragasztócseppel kapcsolódnak a felszínhez, továbbáhasonló ragasztócseppeket is viselnek. A hálóhoz éro rovarbeleragad ezekbe a cseppekbe, általában "elszakítja" a fonalakat az aljzattól, így marionett-bábuként lóg ezeken a fonalakon, amelyek közül egyidejuleg több is fogva tarthatja (azállat méretétó1 függoen). A takácspókok félbarlangi életmódúfajok. A szabad természetben barlangjaink bejárati szakaszán,kofülkékben, források nyitott kútjaiban találkozhatunk velük.Természetesen meghódította a faj az igényeinek megfelelo klimatikus feltételu mesterséges barlangokat is. Az árnyas, huvöspincéket (különösen a borospincéket) kedveli.

A nostény 5-7 mm, a hím 3-4 mm hosszú. A kifejlett petékkeltelt nostényeket tekintve az egyik legnagyobb törpepókfaj aKárpát-medencében. Alapszíne ugyan mutat némi változatosságot, de az legtöbbször szennyessárga. Fejtorának színehomogén sárgásbarna. Potroha világos alapon suru apró foltozottságot mutat. Potroha oldalnézetben feltunoen magas, afejtor magasságának legalább kétszerese. Hosszú, karcsú lábaiaz ízületeknél sötéten gyuruzöttek. A faj viszonylag nagyméretutérhálókat, úgynevezett hurokhálókat készít. Általában ebbentartózkodik, csupán zavarásra húzódik ki a háló közelében lévo

szilárd aljzatra, többnyire annak rejtett zugába. Eredetileg trópusi elterjedésu faj, egyike a leggyakoribb kozmopolita épületlakó pókoknak. A Kárpát-medencében is általánosan elterjedt.Elofordulása korántsem korlátozódik üvegházakra. Változatosépítményekben, többnyire a párás környezetet jelezve fordulelo. Olyan félig szabadtéri építményeken, mint például utakalatti átereszekben, nyitott buszvárókban, kempingek fürdoépületeiben szintén általánosan jelen van. Apró, borsószemnagyságú barna petecsomóinak papírszeru szövedékburkolatavan. Gyakran többet is látni beló1ük egy hálóban.

Kóró-törpepók1beridion impressum

TörpepókokTheridiidae

(1. kép)


00000•••0000

Testvér-törpepók1beridion sisyphium


(2 kép)


Vonalas törpepókEnoplognatha ovata


(3 kép)


00000•••0000

30

A nostény 3,5-5 mm, a hím 2,5-4 mm hosszú. Egyike a szabadtermészetben eloforduló leggyakoribb pókjainknak. Tipikustörpepók alkatú faj, tekintettel csaknem gömb alakú potroháraés karcsú, nyúlánk lábaira. Fejtora és lábai sárgásbarnák. A fejtorközepén egy széles, fekete hosszsáv húzódik. Potrohánakmintázata karakterisztikus, egyes elemei már az egészen fiatal példányain is jól felismerhetoek. A sárgásfehér alapszínenegy páros sötét, gyakorta fekete, szakadozott foltsor húzódikvégig. A színek mélysége és a foltok száma változó, de a kompozíció összképe állandó. Nyílt füves élóbelyek gyakori pókja.Elsosorban a hálóira figyelhetünk fel. A kis méretu hurokhálóitleggyakrabban a környezetbó1 kiemelkedo kétszikueken (például ernyosvirágzatúakon) készíti. A háló legmagasabb pontján,egy gondosan elkészített kis kupola alakú sátorban tartózkodika pók. A megtermékenyített nostények itt orzik kékeszöld színupetecsomóikat is, amelyeket már június folyamán láthatunk. Azegyik legfejlettebb ivadékgondozás példájaként a frissen kikeltpókokat anyjuk szájból-szájba juttatott (eloemésztett) táplálékkallátja el. Késóbbiekben az anya által zsákmányolt és eloemésztettzsákmányokat önállóan fogyasztják a kicsik, s végül önállósulvasaját lakónövényre vitorlázva tényleges önállóságra térnek át.

Az elozo törpepókhoz rendkívül hasonló faj, testmérete gyakorlatilag megegyezik rokonáéval. Külso megjelenésükben szintealig van eltérés. A testvértörpepók színezete általában sötétebb,mintázata kissé markánsabb. Biztos elkülönítésük csak az ivar

szerveik mikroszkópi vizsgálatával lehetséges. Életmódjuk ishasonló. A fent leírt ivadékgondozás ennél a fajnál is jellemzo.Hazánkban ritkább az elozo fajnál. Az alföldi vidékeken is elofordul, de a hegyvidéki területeken gyakrabban találkozhatunkvele. Leggyakrabban alacsony cserjéken, illetve fiatal lucfenyokön találhatunk rá hálójára, és persze magára a pókra is.

A nostény 6-7 mm, a hím 5-6 mm hosszú. Fejtora és lábai sárgásbarna színuek, feltuno mintázatot nem viselnek. A gömbölyded,de hosszában egyértelmuen nyújtott potroh alapszíne világos,néha fakó citromsárga. Mintázata két jellegzetes formát is mutathat. Könnyen felismerheto az a forma, amelynél két élénkpiros,párhuzamosan futó sáv díszíti a potroh háti oldalát. Ez a feltunoszín teljesen hiányozhat is, ekkor apró fekete kerek foltok sorakoznak a legvilágosabb árnyalatú középsáv két oldalán. Üdeélóbelyeken, réteken, erdoszéleken, kertekben találkozhatunkezzel a fajjal. Magas növésu lágyszárúakon és cserjéken egyaránt megtelepszik. A hálóhoz kapcsolódó, alulról nyitott sátorszeru szövedékében rejtozködik. Egy hozzá nagyon hasonlófajtóI (Enoplognatha latimana) csak az ivarszervek vizsgálataalapján lehet biztonsággal elkülöníteni. Ez utóbbi faj szinténgyakori hazánkban, különösen az alföldi területeken.

HáromszögesfaggyúpókSteatoda triangutosa


(1. kép)


00000000 ••••

Nagy faggyúpókSteatoda grossa


(2 kép)


32

A nostény 4-5 mm, a hím 3-4 mm hosszú. Szabad szemmelis könnyen azonosítható pókfaj. Fejtora vörösesbarna, ráncoltfelszínu. A potroh hosszabb, mint amilyen széles (ez a többifaggyúpóknál is hasonlóan alakul), fénylo élénkbarna alapszínén a középvonalban 4 világos, rombusz alakú folt sorakozik.A potroh oldala is kivilágosodik. A faggyúpókok tipikus hurokhálót szonek. A háromszöges faggyúpók Közép-Európában gyakori épületlakó faj. Szabad természetben csak véletlenszeruen, alakott területek környékén fordul elo. Dél-Európában a szabadban is él. Zsákmányállatai között gyakoriak a hangyák. Hálójasokszor megfigyelheto a radiátorok és a padlózat között, ahola szintén gyakori épületlakó hangyák vonulási útvonalán eredményesen gyérítheti "seregeiket". Néha nálánál jóval nagyobbrovarokat is zsákmányol hat. Ez számos további törpepókfajra isjellemzo lehet.

A nostény 7-10 mm, a hím 5-7 mm hosszú. Kifejlett és petékkel telt nosténye csaknem borsószem nagyságú. Külso megjelenésében némileg hasonlít a hírhedt feketeözvegy-fajokra(Latrodectus spp.), színezete ugyanakkor erosen változékony.Fejtora barnás, potroha általában matt fekete, néha barnáslila.A háti oldalán legtöbbször több világos foltot is láthatunk. Ezekközül leggyakrabban egy, elöl köríves, hátul egyenesen lecsapott világos gyurufolt a legállandóbb bélyeg. Lábai egyöntetuensötétek. Kozmopolita, hazánkban kizárólagosan épületlakó faj.LegfóKéppen öreg, vidéki házak háborítatlan helyiségeibenlehetünk rá, de néha lépcsoházakban és lakóhelyiségekben ismegtelepszik.A fentebb már említett feketeözvegyek közül egyetlen faj semfordul elo Magyarország területén. A Dél-Európában elofordulófaj (Latrodectus tredecimguttatus) tipikusan csak a szabad természetben él. A dalmát tengerparton és az Alpok déli lábánáléri el elterjedésének északi határát. A faj fekete alapszínén élénkkármin-, néha narancsvörös foltok láthatóak. A potroh hátoldalának színe és mintázata változatos képet mutat a világ különbözo tájain élo feketeözvegy-fajoknál, ugyanakkor a potroh sötétalapszínu hasi oldalán elhelyezkedo vörös vagy narancssárga"homokóra-folt" egységesen jellemzi óKet. A hálóban tartózkodó pókot eleve a hasi oldalával felfelé láthatjuk, így ennek abélyegnek a megfigyelése viszonylag egyszeru. Említést érdemel, hogy egy Ausztráliában élo feketeözvegy-faj (Latrodectus

hasselti - 3. kép) több kontinensre, így mostanra már NyugatEurópába is behurcolásra került. Nem zárható ki, hogy az építettkörnyezethez jól alkalmazkodó faj idovel a Kárpát-medencébenis megjelenik.

Páncélos paránypókComaroma simani

ParánypókokAnapidae(1 kép)

A Comaroma simani hálója

I II III IV V VI VII Vili IX X Xl XII

••••••••••••

IápigörnbhálóspókMysmenella jobi

GömbhálóspókokMysmenidae(2 kép)

A Mysmenella jobi hálója


0000••••0000

34

Az egyik legkisebb, Kárpát-medencében élo pókfaj, amelyegyben családjának egyetlen európai faja. Nosténye és hímjeegyaránt mintegy 1,5 mm hosszú, csupán a petékkel telt nostények mérete közelítheti meg a 2 mm-t. Az egész állat színevörösesbarna. A fejtor erosen kitinizált. A potroh jellegzetességea több pókcsaládnál, így például a vitorláspókoknál és a törpepókoknál is megfigyelheto sajátos páncélozottság. Míg más pókcsaládoknál ez általában csupán egy a potroh háti oldalán lévo,a lágy kültakarót részlegesen lefedo kitinlapot jelent, ennél afajnál több különbözo méretu kitinlapocskát láthatunk a testen.A nosténynél nagyszámú apró háti és oldalsó, valamint egy nagyhasi kitinlemezból áll a "páncélzat"; a hím potrohának háti oldalát egy nagyméretu páncél fedi. Szárnos elképzelés látott napvilágot ennek a sajátosan megerosített kültakarónak a magyarázatára. Többek között a mechanikai és a kiszáradás elleni véde

lem szerepel a feltételezett okok között. A paránypókok lábairövidek és eroteljesek, szárnos speciális érzékszort viselnek.Hálószövo pókok. Rendkívül egyszeru hálójuknak központirésze egy szabálytalan mennyezetháló, amelyhez sugarasan futnak a hálót rögzíto és egyben jelzofonálként is szolgáló elágazóvégu ragadós fonalak. A háló méretét és alakját befolyásolja aközvetlen környezet, ami leggyakrabban a vastag avartakaróbelso zónája. Érdekesség, hogy az ivarérett hímek nek már nincsenek funkcionáló fonószemölcsei, így nem is képesek hálótkészíteni és vadászni. Különösképpen bükkösökben jellemzo afaj elofordulása. Táplálékállatai az avarréteg apró ugróvillásai.A Kárpát-medencében az Alpokaljáról ismerjük.

Az elozo fajhoz hasonlóan ez a pókfaj szintén családjának egyetlen képviseloje a Kárpát-medencében. Nosténye 1-1,2 mm, hímje0,7-1 mm hosszú. Fejtora és potroha egyaránt szokatlanul magas.Mindkét testtáj magassága meghaladja a hosszúságát. A fejtorsárgásszürke, szegélyén és a szemeknél feketés. Potroha zöldesszürke, gyöngyházfény(í világos foltokkal díszített. Lábai sötétengyuruzöttek. Magas páratartalmú élohelyeken a talajfelszín közelében él. Számára különösen kedvezo környezetben rendkívülmagas egyedsuruséget is elérhetnek népességei. Hálószövo faj.Egészen különleges, háromdimenziós kerekhálót készít. A hálócsaknem szabályos gömbalakot mutat. A pók ennek középpontjában tartózkodik. Magát a hálót úgy értelmezhetjük, mint egyközös centrummal rendelkezo kerekháló-sokaságot, amelyenbelül megfelelo megvilágítás mellett felismerhetoek az egy-egysíkban elhelyezkedo kerekhálók. A Kárpát-medence szárnospontjáról isme0ük a fajt. Nádasokban, lápréteken, forráslápokonés nedves kaszálókon egyaránt jelen lehet. A talajról történogyujtések alkalmazása esetén kerül csak a szakemberek szemeelé a hazai pókfauna eme különleges tagja.

Háromszögesvitorlás pókLinyphia triangularis

VitorláspókokLinyphiidae(1 kép)


0000000 ••000

Hegyi vitorlás pókNen'ene montana

VitorláspókokLinyphiidae(2-3 kép)


36

6-8 mm-es testhosszával hazai viszonylatban "feltunoen" nagytestu vitorláspóknak számít. Jellegzetes mintázata alapján szabad szemmel is biztonsággal felismerheto. Fejtora világosbarna,sötétbarna szegéllyel és markáns középsávval, amely a torréstó1a hátulsó szemsor középszemeinek irányába villásan szétágazik.A hímeknek feltunoen nagyok a csáprágói. Szennyesfehér alapszínu potrohának háti oldalán fogazott szélu, nagy barna foltotvisel. A folt egymásra helyezett háromszögek sorozatának isfelfogható (a pók nevét is erró1 kapta). Nagyméretu vitorlahálóitgyep-, cserje-, és alacsony lombkorona szintben egyaránt készítheti. Elonyben részesíti a viszonylag stabi] rögzítési pontokatbiztosító növényi részeket. A háló suru szövésu mennyezethálójának alsó felszínén, annak többnyire centrumában várja a hálófelett kihúzott botlófonalakba ütközo rovarok kényszerleszállásár. Erdeink egyik leggyakoribb pókja. Nyár végétó1 októberigországszerte rendkívül gyakori.

6-8 mm hosszú, szintén kifejezetten nagy méretu vitorláspókunk. A vitorláspókokra általánosan jellemzo, hogya kifejlettpéldányok mérete a két ivar esetében nagyon hasonló (alkatuktermészetszeruen különbséget mutat). A hímek teste nyúlánkabb, csáprágóik kissé erosebbek, fejtoruk alakja látványosaneltérhet a nostényekétó1. Fontos megemlíteni, hogy a mérsékeltövben, így a Kárpát-medencében is a vitorláspókok családjakimagaslóan a legnagyobb fajszámmal rendelkezo pókcsalád.Túlnyomó többségük legfeljebb 1-2 mm-es, fajszintu azonosításukra csak megfelelo mikroszkóppal és alapos szakismerettelvan lehetoség. A hegyi vitorláspók fejtora barna, a tori részénsötét sugárirányú csíkokat visel. Potroha szürkésbarna alapszínen egy jól felismerheto sötét, levél alakú foltot visel, amelycsaknem a teljes háti oldalát lefedi. A világosbarna lábak sötétgyuruzöttséget mutatnak. Tipikusan erdó1akó faj. Különösenkedveli az üde lomberdóKet, továbbá jellemzo élóbelyei azártéri erdóK. A hazai vitorláspókok közül ennek a fajnak legnagyobbak a hálói. A lakó és zsákmányszerzo "építmény"sajátossága, hogy az egyik oldalával általában fatörzshöz vagysziklákhoz csatlakozik. A többi vitorláspóktól eltéroen a póknappal nem tartózkodik a hálóján. Egy - a hálóhoz kapcsolódó- védett menedékhelyre húzódik be, innen követi figyelemmela háló rezdüléseit. Csak a zsákmány érkezésekor ront elo aháló alsó felszínére, ahonnan a rokonaihoz hasonló módon, atulajdonképpeni mennyezethálón keresztül marja meg az áldozatát. Rejtekhelyéül elsosorban a fák odvai, valamint a felnyílókéreg alatti zugok vagy sziklahasadékok szolgálnak. A kifejlettstádiumot megelozo, úgynevezett szubadult állapotban telel,elsosorban fakéreg alatt. Az utolsó vedlését követoen április ésmájus folyamán történik meg a párzása.

Bokor vitorlás pókFrontinellina frutetarum

VitorláspókokLinyphiidae(! kép)

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII000••••00000

Szegélyesvitorlás pókNeriene radíata

VitorláspókokLinyphiidae(2 kép)

A szegélyes vitorláspók hálója


0000•••0000038

5-6 mm testhosszúságú pók. Fejtora egyszínu vörösbarna.A szegélyén, valamint a torrész sugárirányú mélyedéseiben egészen vékony sötétebb barna csíkot visel. A potroh mintázata fajspecifikus, könnyen azonosítható. A háti oldal középmezojébenegy enyhén hullámos sötétbarna folt húzódik végig. Két oldalrólélénk csontfehér oldalsávok kísérik, amelyeket a potroh oldaláról felhúzódó, egymással párhuzamosan futó sötétbarna sávoktagolnak. Ezek a sávok az egységesen fekete hasi oldalról indulnak, és oldalnézetben lehet igazán jól megfigyelni óKet. Lábaisárgásbarnák. Melegkedvelo, dél-európai elterjedési súlyponttalrendelkezo faj. Hazánkban a száraz és meleg élóbelyek bokrain,nemritkán a gyepszintben él. A kopárfásítások fenyveseiben isgyakori. A hálójában lévo pókot háborgatás nélkül is könnyenazonosíthatjuk, amennyiben a mennyezetháló síkjában oldalrólvan lehetoségünk a potroh mintázatának megfigyelésére. Májusés június hónapokban elsosorban a középhegységek naposélóbelyein érdemes keresni. Május végén gyakran egy hálóbanegyütt láthatjuk a nostényt és hímet, némi szerencsével és türelemmel a párzásukat is megfigyelhetjük.

4,5-5,5 mm nagyságú, karcsú alkatú vitorláspókunk. E faj a mintázata és színe, sot még hálója alapján is könnyen azonosítható.Barna színu fejtorának élénk világossárga szegélye van (nevétis innen kapta). Potrohának alapszíne sárgásfehér. A hátoldalihosszsáv szegélye csak enyhén hullámos. A sötétbarna sávbana hossztengellyel párhuzamosan futó apró kerekded világosfoltok lehetnek. A potroh hasi oldalának középsávja fekete.Közelében jellemzoen citromsárga árnyalatot mutat a világosalapszín. A fonószemölcsök irányából három-három - kissékanyargós - sötét oldalsáv húzódik a háti oldal felé, de nemérik el a hát sötét középfoltját. Lábai egyszínu sápadt sárgák.Erdólakó faj. Fóleg cserjéken, illetve fák alacsony ágain készítikülönlegesen szép hálóját, amelynek mennyezethálója kupolaszeruen kiképzett. Májustói augusztusig találkozhatunk vele,helyenként egészen gyakori, de egyedszáma sohasem olyanmagas, mint például a bokor-, vagy a háromszöges vitorláspóknak. Párzása általában júniusban történik. Az elozo fajhozhasonlóan ebben az idoszakban gyakran együtt láthatjuk akét ivart. Nyár végére már hiába keressük jellegzetes hálóit.A bokrokon és a gyepszintben ekkor már a korábban tárgyaltháromszöges vitorláspók hálói jelennek meg tömegesen.

- -

Nádi állaspókTetragnatha striata

ÁllaspókokTetragnathidae(1. és 3. kép)

Az állaspókok csáprógóinak

összekapcsolódása apárzáskor


DDDD ••••• DDD

Rejtett állas pókTetragnatha shashane

ÁllaspókokTetragnathidae(2. kép)


DDDDD ••• DDDD

40

Nosténye 9-12, hímje 8-10 mm hosszú. Az állaspókokra jellemzo közös tulajdonságokat ez a faj is remekül szemlélteti.Karcsú testu, feltunoen hosszú lábú pókfaj. Csáprágói rendkívülfejlettek. A félelmetesnek látszó fegyverek elsosorban nem azsákmányszerzés érdekében alakultak ilyen méretuvé és különlegesen fogazottá, hanem a párzás idején kapnak fontos szerepet: a fajspecifikus méret és fogazat alapján ennek segítségévelkapcsolódnak össze a párzótársak, biztonságosan stabilizálvahelyzetüket arra az idore, amíg a hím a párzólábaival megtaláljaa nostény ivarnyílását. A Kárpát-medencében élo állaspókfajokegy kivételével tipikusan vizes é16helyeken fordulnak elo.Kerekhálóikra jellemzo, hogy viszonylag kevés (húsznál kevesebb) sugárfonál támasztja, továbbá a köldöknek nevezett centrumán egy jellegzetes lyuk tátong (úgynevezett nyitott köldökjellemzi a hálót). Egyes fajaik éjjel és nappal is szonek hálót, mígmások kizárólag éjszaka aktívak, és hálóik is csak egy éjszakárakészített alkotások. Nyúlánk fejtora és karcsú, hengeres potrohaegyaránt világos sárgásbarna. Az érett, száraz nádszál hoz simuló példányok színükkel beleolvadnak a környezetbe. Feltunomintázatot nem visel. A nádi állaspóknál a többi fajhoz képestzömökebbek a csáprágók, továbbá a potroh kevéssé kihúzott,tompán lekerekített. Kizárólag nádasokban él. Tipikus élohelye a nádasok nyíltvízre nézo fala. A napnyugtát követoenitt szövi függó1egesen álló kerekhálóit. Kizárólag éjszaka aktív.A nappalt a nádas vízfelszín közeli (suru) részeiben elrejtozvetölti. MájustóI augusztus végéig két egymást követo idoszakbanis láthatjuk kifejlett példányait. A nyár elején lerakott petecsomókból augusztusra már újabb, kifejlett nemzedék népesíthetibe a nádast. Lencse alakú, kezdetben világítóan fehér petecsomói a nád levelein könnyen észrevehetoek.

Nosténye 10-12, hímje 9-10 mm hosszú. Külso megjelenésébennéhány, szabad szemmel is megfigyelheto különbséget mutata többi állaspókfajhoz képest. Így a potroh vége a fonószemölcsök fölött kúposan kihúzott, de nem farokszer(í. Az állatalap színe szürke, amely ezüstös foltozottságot mutat. Ez utóbbiaz állaspókok többségére (a fiatal egyedekre is) jellemzo. A fajjellegzetes élónelyválasztása ad magyarázatot arra, hogy miértmaradt sokáig rejtve a kutatók eló1 e valójában nem feltétlenül ritka pók. A nádasok belso zónájában él, többnyire ott,ahová már a part és a nyíltvíz feló1 egyaránt nehéz bejutni.A nádi állaspókhoz hasonlóan éjszaka aktív, ez is nehezíti megtalálását. A Kárpát-medence nagy tavainak nádasaibanél. A nádasok pusztulása, az összefüggo állományok eltunésejelentosen veszélyezteti a fajt. Az északi féltekén általánosanelterjedt, ennek ellenére csak az 1980-as években vált ismerttéa tudomány számára.

KözönségesállaspókTetragnatha extensa

ÁllaspókokTetragnathidae(1 kép)

I II )11 IV V VI VII Vili IX X XI XII

DDDD •••• DDDD

Fekete állas pókTetragnatha nigrita

ÁllaspókokTetragnathidae

(2. kép)

] II III IV V VI VII VIli IX X XI XII


Hegyi állas pókTetragnatha mon/ana

ÁllaspókokTetragnathidae(3. kép)


DDDD ••••• DDD

42

Nosténye 10-12, hímje 6-9 mm hosszú. Fejtora és lábai egyszínu világosbarnák. Potrohának alapszíne zöldessárga. Aprógyöngyházfényu foltok elsosorban a középso sávban láthatóak.A közép vonalában egy vékony és oldalágakat képezo feketéscsík húzódik. A potroh vége egyenletesen karcsúsodó, tompánlekerekített. A fejtor sötétbarna mellpajzsának közepén egy világos, ék alakú folt látható, amely már egy kézi nagyítóval is jólfelismerheto. A folyó- és állóvizek szegélyében és közelébenáltalánosan elterjedt, gyakori faj. Általában a napsütötte helyeketkedveli, az árnyékot kerüli. A hálóinak síkja változatosan alakulhat. Gyakorta közvetlenül a vízfelszín felett feszülnek a hálók,azzal hegyesszöget bezáróan, máskor függó1eges orientációjukis megfigyelheto. Egész nap aktív faj.

Nosténye 7-11, hímje 6-8 mm hosszú. A látványosan egységesmegjelenésu állaspókok közül jól kitunik feltunoen sötét színezetével. Fejtora és lábai csaknem koromfeketék. A nosténypotrohának hátoldalán egy feltuno sötét hosszanti, levélszerufolt látható, amely a potroh középvonalában beszukül, így kétegymást követo foltként is értelmezheto. Oldalról ezüstösfehéralapszín kíséri a mintázatot. A hím esetében alárendelt szerep juta világos alapszínnek, így az egész állat sötétebb a nosténynél.E faj is tipikusan vízhez kötodo. Tavak és folyók parti növényzetén kifejezetten gyakori. Különösen kedveli a víz fölé hajlófák és bokrok vékony ágait. Általában ezeken találunk rá, hálóiis itt feszülnek. A rejtozködo állatok a vékony, száraz faágaksíkjába rendezett kinyújtott lábakkal remekül álcázzák magukat.Európa-szerte gyakori faj. A faj a 19. század végén hazánkbólvált ismertté; Lendl Adolf, a Fovárosi ÁlIat- és Növénykert egykori közismert igazgatója írta le a fajt Magyarországról, és tetteismertté a tudomány számára.

Nosténye 7-10, hímje 6-8 mm hosszú. Fejtora és lábai egyszínubarnák, potroha ellenben jellegzetes foltot visel. A világos, szenynyesfehér alapszínen egyértelmu szegéllyel elhatárolt, elnyújtottlevél alakú folt húzódik végig. E folt színe a mélyszürkétól abronzosbarnáig változhat. A potroh alakjának jellegzetessége,hogy elülso felében kissé felboltozódó és oldalirányban is vaskosabb, majd a hosszának felén túllankásan lejt a potroh vég felé,és alakja inkább hengeressé, továbbá a végén enyhén felhajlóváválik. A hímek esetében a többi állaspókhoz hasonlóan az egésztest sötétebb. Mellpajzsa egyszínu sötétbarna. A közönségesállaspókhoz hasonlóan nagyon gyakori faj. A közvetlen napsugárzásnak kitett helyeket kerüli. Kedveli a vízparti fák és bokrokáltal beárnyékolt magassásosokat. Általában a gyepszintben,illetve az alacsony cserjeszintben találjuk. Zavarásra a növényekszárain, levelein villámgyorsan átperdül a védettnek ítélt másikoldalra, így könnyen szem elól veszíthetjük.

Gyííriís keresztespókMetellina segmentata

ÁllaspókokTetragnathidae(! kép)

I II III IV V VI VII VIli IX X XI XII0000000 ••000

Rejtett keresztes pókMetellina meriane


(2 kép)

(Barlangi élóhelyeken egész

évben lehetnek kifejlettpéldányok)

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII000 •••• 00000

Barlangikeresztes pókMeta menardi


(}-4 kép)


••••••••••••

Nosténye 7-9, hímje 6-8 mm hosszú. Fejtorának és lábainakalapszíne világos szürkésbarna. A fejtoron egy jól felismerhetoelore villásan elágazó sötét középsáv, míg a lábakra sötétbarnagyutU alakú foltokból álló mintázat jellemzo. Potrohának alapszíne szintén világos szürkésbarna, néha drapp. A háti oldalátcsaknem teljesen lefedi egy levél alakú rajzolat, amelynek világosközépso mezOJében általában egy karcsú, kereszt alakú rajzolatotvisel. Viszonylag gyenge szálakból álló hálóinak tömegességérealkonyati megvilágítás esetén, vagy éppen harmatos reggelekenfigyelhetünk fel. A talajfelszín közelében 50-100 centiméteresmagasságban feszülnek a hálói; ennél magasabbra ritkán emelkedik. Hálóinak jellegzetessége, hogy ferdén, 40-60 fokos szögbendó1ten feszülnek a növényzet lombozatával csaknem érintkezve.A pókok a háló alsó felszínén, a köldökön várakoznak mozdulatlanul, és erosebb rázkódásra azonnal levetik magukat.

Nosténye 7-ll, hímje 6-8 mm hosszú. A gyurus keresztespókhozmegjelenésében nagyon hasonló, de annál nagyobb, nyúlánkabb és kontrasztosabb foltozottsággal rendelkezo faj. Fejtorána kiemelkedo feji rész középmezoje, a tori rész sugárirányúsávjai, valamint a szegély egyaránt feketésbarna. Elsosorban ahegyvidékeken jellemzo az elofordulása. A magas páratartalmú,árnyékos, néha egészen sötét, félbalrangi körülményeket kedveli. Kofülkékben, magas páratartalmú barlangok elotereiben,patakok fölé hajló fák tágas odvaiban találhatunk rá. Jellegzetesélónelyei a kis hegyvidéki patakok betongyurukbó1 építettátereszei, ahol az állandóan árnyékban lévo mélységtó1 befelészinte egymást érhetik nagy felületu, de meglehetosen vékonyés sérülékeny hálói. A bányák félhomályos tárnafolyosóit is gyakorta tömegesen lakja.

Nosténye 14-17, hímje 11-13 mm hosszú. Könnyen azonosítható, roppant dekoratív kerekhálós pókunk. Csillogóan fényestestu, sötét alaptónusú, feltunoen hosszú lábú faj. Vörösesbarnaalapszín jellemzi egész testét. Fejtorán és potrohán egyarántjellegzetes rajzolatot visel. A fejtor középsávja és oldalszegélyeviszonylag széles mélybarna sávval rendelkezik. A potroh rajzolata többnyire középen tagolt páros foltokból szervezodik,utolsó harmadában harántsávokkal tagolt. Barna lábai sötétgyuruket viselnek. 30-35 cm átméroju, könnyen szakadó kerekhálóit barlangok bejárati szakaszán szövi, abban a zónában,ahol már többnyire csak lámpa segítségével tudunk tájékozódni, illetve gyujteni. A barlangok mennyezetén láthatjuk a kb. 2cm-es, fehér, laza vattaszeru szövedékbe burkolt petecsomóit.A Kárpát-medence barlangjaiban általánosan elterjedt faj. Azüledékes kozetu hegyvidékek mellett, például bazaltban kialakuló kisebb méretu barlangokban is gyakori lehet, így példáula Kovácsi-hegy és a Tátika bazaltbarlangjaiban .

44


000000•••000


0000000 ••000

Nosténye 15-18, hímje mindössze 8-9 mm hosszú, Kifejezettengömbölyded potroh alakjáról, továbbá annak felszínén jól felismerheto négy ovális fehér foltjáról könnyu azonosítani. A fajalapszíne széles skálán mozog, Néha egészen világos ezüstösfehér, máskor mély csokoládé barna vagy bordó is lehet. Az osziidoszak egyik leggyakoribb keresztespókja, Különösen kedvelia magaskórósokat. Nem válogat a lakónövényekben, A NyugatDunántúl oszi vérfüves kaszálóin eloszeretettel szövi hálóját avérfüvön, míg a bolygatottabb helyeken az agresszívan terjedoaranyvesszofajokra is gyakorta rátelepszik, Nappal hálója közelében, alulról nyitott búvósátrában tartózkodik.

Nosténye 9-15, hímje 5-9 mm hosszú, Színezetében, sot mintázatában is Európa egyik legváltozatosabb megjelenésu keresztespókja, Fejtora és lábai világosbarnák. A fejtor közép- ésoldalsávja, valamint a lábak ízeinek vége sötétbarna, A potrohalakjára jellemzo, hogy a középso szakaszán a legszélesebb,vállakat nem visel. A potroh alapszine nagyon változó, Gyakranvilágosszürke, de sárga vagy zöldes is lehet. A háti oldalonáltalában felismerheto a terebélyes tölgylevélre emlékeztetocímerfolt. Ezen belül kisebb-nagyobb, világos gömbölydedfoltokból álló rajzolat van, A képen bemutatott példánya fajgyakori színváltozata,

Nosténye 15 (kivételesen 20) mm, a hím 6-9 mm testhosszúságú, Alapszíne általában középbarna, de néha világos krémsárga,sot csaknem fekete is lehet. Nevét a potroh hátoldalának fehérfoltokból álló keresztrajzolatáról kapta, A keresztespókok családjában elofordulhatnak hasonló mintázatú fajuk, de maga akereszt ilyen formában csak erre a fajra jellemezo, A potrohháti oldalán látható hullámos szegélyu, úgynevezett címerfoltjastabil bélyege az egész családnak. Szintén jellemzo a családra akör- vagy kerekháló, amelyet ez a faj tár legtöbbször a szemünkelé, ugyanis kertekben, parkokban éppúgy gyakori, mint a természetes élohelyeken,

Nosténye 11-13, hímje 6-8 mm, Különleges színe és csillogóan fénylo teste alapján szabad szemmel is biztonsággal felismerheto pók. Fejtorának és lábainak színe változó mélységuvöröses barna, A potroha ragyogóan fénylo narancsvörös, Azélénk alapszínen csontszínu foltokból álló mintázat rajzolódik ki, Európa-szerte elterjedt, de sehol sem gyakori pókfaj,Lápréteken, láp- és ártéri erdokben, nádasok enyhén árnyékoltzónájában a földfelszín közelében szövi hálóját. Fajspecifikusviselkedésként jellemzo rá, hogy egy összesodort száraz falevelet szo a háló közepére, Ennek a "szellónozta" levélnek alulrólnyitott tölcsérébe rejtozik el a pók.

A márványos

keresztespók

potrohánakegyik jellemzo

rajzolata

MárványoskeresztespókAraneus marmoreus

KeresztespókokAraneidae

(2 kép)

Négyes keresztespókAraneus quadratus


(3 kép)

Husö!o

keresztespókA raneus alsine

Koronás

keresztes pókAraneus diadematus


(1. kép)


0000000 ••000


(4 kép)

A husölo

keresztespökhálója arejtekhellyelI II III IV V VI VII VIU IX X XI XII00000••••000

46

VállaskeresztespókAraneus angulatus


(1. kép)


0000•••00000

Kétcsúcsú

keresztespókAraneus bituberculatus


(2 kép)


Óriás

keresztespókAraneus grossus


(3. kép)

I II III IV V VI VII Vltl IX X XI XII00000•••0000

48

Nosténye 15-18, hímje 10-11 mm. Egyike a Kárpát-medencelegnagyobb kerekhálós pókjainak. Színezetében a koronáskeresztespókhoz hasonlít, annak változatosságát is hangsúlyozva. A potroh elülso részén két eroteljes de tompa kiemelkedés,vállcsúcs jellemzi. A két kiemelkedés között általában megfigyelheto egy keskeny fehér csíkból rajzolt mintázat, amelysohasem látványosan kör alakú. Ez az egyik legbiztosabbelkülöníto bélyege az óriás-keresztespóktól. Lombos és fenyoelegyes erdeink szegélyében, tisztásain szövi nagyméretu hálóita fák alsó ágaira. Nappal a háló felso peremének közelébenlévo búvósátrában rejtozik, ahová jelzofonalak vezetnek a hálóról, így ha zsákmány érkezik a hálóba, akkor gyorsan kiszalad anehézkesnek tuno hálóor, és prédájának gyors forgatásával suruselyempólyába csomagolva készíti elo elfogyasztásra.

Az elozo faj kistestu rokona. Nosténye 8-10, hímje 6-8 mm hoszszú. Szürkésfehértó1 a mélybarnáig változhat a színe. Potrohánakhátoldali címerrajzolata kontúrosabb, a vállai hegyesebbekés enyhén szétállóak. A kiemelkedo vállakon átfutó keskeny,haránt irányú világos sávosztja két részre a potrohot. Nyíltfüves éló'helyeken országszerte gyakori faj. Erdoszélek, erdeitisztások, de még a száraz középhegységi gyepek is tipikus élohelyei. A májusi idoszak tipikus faja. Megjegyzendo, hogy többhasonló faj él még Közép-Európában, biztos elkülönítésük csakaz ivarszerveik vizsgálata alapján lehetséges.

Amennyiben használhat juk a hazai pókfauna valamely tagjára afenséges jelzot, akkor ezt méltán az óriás-keresztespók esetébena legindokoltabb megtennünk. A Kárpát-medence legnagyobbméretu keresztespókjának nosténye a 2,5 centiméteres testhoszszúságot, hímje ennek legfeljebb kétharmadát érheti el. A többrokonfajhoz hasonlóan ennél is két eroteljes kiemelkedést visela potroh elülso része. A két csúcs között egy csaknem mértaniszabályosságú, fehér szegélyu, gyuru alakú folt látható, amelynek belso tere, valamint a környezete is bársonyosan barna. Azegész állat testének szorzetére jellemzo ez a rövid, tömött, bársonyos jelleg. A potroh magassága is tekintélyes, így egészébena test valóban óriási, sot testtömege alapján is minden bizonynyal a dobogó elso fokán áll a Kárpát-medence pókjai között.Tipikusan dél-európai faj, amely kevés kivételtó1 eltekintvevalójában csak a Kárpát-medencében tudott sikeresen északiirányba hatolni. A szubmediterrán éló'helyeink ritka, védelmetérdemlo faja. Elsosorban asziklagyepek és bokorerdok mozaikos éló'helyegyütteseiben él. Nagyméretu és kifejezetten erosfonalakból szott hálóit az alacsony bokrokra (például cserszömörcére), magas lágyszárúakra szövi. Nagyobb testu lepkék ésszitakötok is fennakadnak hálójában.

Széles

keresztes pókAge/enatea redii


(L kép)

I lJ III IV V VI VII VIli IX X XI Xli000•••000000

Háromfoltos

keresztespókAraneus triguttatus


(2. kép)

I II III IV V VI vu Vili IX X XI XII0000••000000

Ál-keresztespókZi//a diodia


G kép)


0000••000000

Réti keresztespókMangora acalybpa


(4. kép)


0000•••00000

50

Nosténye 5-7, hímje 4-5 mm hosszú. Egyike a leggyakoribbkeresztespókjainknak, de színével és viselkedésével csaknemészrevétlenül beleolvad a száraz kórók megszürkült színvilágába.A potrohának alakja roppant tipikus: gyakorlatilag azonos hoszszúság és szélesség jellemzi. Hát-hasi irányban enyhén lapított.A potroh mintázata változatos. A hossztengelyben és ahhoz kapcsolódóan oldalra három pár fehéres szegélyu foltot visel. Ez aminta néha kettos keresztre emlékezteto, de nemritkán a párosvilágos foltok jutnak érvényre. A kerekhálóit a nyílt füves és száraz élóbelyek elozo évi kóróin készíti. A száraz homokpusztáktóia bolygatott városi magaskórósokig számos helyen él.

Közepes testméretu és zömök alkatú keresztespók. Nosténye 6mm, hímje 4- 4,5 mm hosszú. Potrohának szélessége kis mértékben meghaladja a hosszúságát. Változó mélységu barna alapszínén szépen kirajzolódik potrohának címerfoltja. Bokrokra,fák alacsony ágaira néhány méter magasságban készíti hálóját,így ritkán kerül azok szeme elé, akik nem céltudatosan keresik. Elsosorban a lomblevelu erdoket kedveli. A hozzá nagyonhasonló Araneus sturmi külso megjelenésében elsosorbanabban különbözik tó1e, hogy nála a potroh szélessége kis mértékben elmarad a hosszától. A pók a lombozatra szott hálójánakközelében rejtozik.

Nosténye 3-4, hímje mindössze 2-3 mm. Sötétbarna alapszínénkönnyen azonosítható mintát visel. A potroh hátoldalának elején egy lekerekített sarkokkal rendelkezo, elore mutató fehérháromszög látható. Ezt követoen egy páros, oldalra kiöblösödofoltpár, majd végül többnyire önállóan látható a három karéjjalrendelkezo szintén sötét címerfolt. Kis mérete ellenére gyakranszemünk elé kerülhet, mivel a fák és cse0ék lombjában viszonylag magasan, gyakorta éppen szemmagasságban feszülnekgyermektenyérnyi hálói. Erdoszéleken, parkokban és kertekbenegyaránt láthatjuk.

5-6 mm-es nosténye, valamint 3-3,5 mm-es hímje alapján szintén szokatlanul kis testu keresztespókunk. Elterjedtsége és helyigyakorisága alapján szinte biztos, hogy családjának leggyakoribbKárpát-medencei faja. Nappal is a hálójának köldökén láthatjuk,így közelebb hajolva, netán egy kis kézi nagyítót is használvajól megfigyelheto a mintázata. Fehér alapon citromsárga foltokatés sávokat viselo potrohának hátsó felében három szakadozottfekete foltsort visel. A középso foltsor éri el a potroh középpontját, a két oldalsó foltsor egy taggal rövidebb és hátrébbról indul.Figyelmesen járva szabad szemmel is könnyen rátalálhatunk, defúbálós mintavételezéssei szinte bármely füves élóbelyen, vagyakár gabonatáblákban is gyorsan rábukkanhatunk.

Csúcsos keresztes pókCyclosa conica


(! kép)


000••••00000

Mediterrán CSÚCSOS

keresztespókCyclosa oculata


(2. kép)

I lJ III IV V VI VII VIli IX X XI XII

0000••000000

Ötpontos

tökkeresztespókAraniella opistographa


(3 kép)


0000••••0000

Horgas

keresztespókSinga hammata


(4. kép)


0000•••0000052

Nosténye 6-7, hímje 4-4,5 mm. Színe az ezüstös szürkétó1 avilágosbarnán át néha egészen sötét (csaknem fekete) is lehet.Potroha oldalról enyhén lapított, az utolsó harmadában, aközépvonalban egy enyhe lejtot követoen felmagasodik éskicsúcsosodik. E jellegzetes alak oldalnézetben ismerheto felleginkább. Kedveli az elszáradt ágakból álló, kevéssé zárt légifolyosókat. A háló centrumán egy függó1eges helyzetu surubbszövedék (a hímzés) húzódik végig, amelyben apró növényirészek és táplálékállat-maradványok is vannak. A pók a hálócentrumában, a hímzésen várakozik, így szinte észrevétlenmaradhat a gyakorlatlan szem elott.

Nosténye 5-6, hímje 4 mm. A pók színe általában szürkésbarna, de ivarérett hímjei egészen feketék is lehetnek. Egészébenkarcsú bb a teste, mint elóbbi rokonáé. Potrohának különlegesalakja alapján könnyen azonosíthatjuk. A háti oldal elso harmadában két kisebb, felfelé irányuló kiemelkedést láthatunk, míga potroh vége négy közel azonos méretu csúcsban végzodik. Enégy nyúlvány két egymásra meró1eges síkban áll. Hálója az alacsony gyepszintben a talajfelszín közelében függó1eges síkbanfeszül. Általában vaskos hímzést láthatunk a háló tengelyében,a pók itt is ezen az - elnyutt tornatermi mászókötélnek tuno- szövedéken várakozik zsákmányaira. Melegkedvelo faj.

Nosténye 4-7, hímje 3-4 mm. Fejtora és lábai sárgák, ivaréretthímek fejtora narancssárga, feltuno fekete oldalszegéllyel.A potroh alapszíne élénk zöld. Háti oldalán jól felismerhetocímerfoltot visel. Ennek oldalszegélyében apró fekete foltoksorakoznak. Ezek száma többnyire fajspecifikus. Ennél a fajnálleggyakrabban 5 párat látunk. A roppant hasonló tökkeresztesesetében négy pár folt jellemzo. Cse~éken és fák alacsonylombkoronájában él. Az erdó1<.önkívül parkok ban és gyümölcsösökben is rendkívül gyakori.

Nosténye 6-7, hímje 4 mm. Fejtora és lábai csokoládébarnák,a lábak a végük felé kissé világosodnak. Potroha elöl és hátulhasonló ívben lekerekített, ovális alakot mutat, és hát-hasi irányban enyhén lapított. Az egész test szorzete gyér. A potroh hátioldala csillogóan csontfehér alapszínu, felszínén egy nagy felületu sötétbarna folt látható, amelyet a középvonalban egy hoszszanti fehér sáv kettéoszt. Eközponti sávból két oldalra keskenysávok ágaznak ki, amelyek a potroh középmezojében egészena fehér oldalsávokig kifutnak. Vízparti növényzeten általánosanelterjedt, gyakori faj. Függó1eges helyzetu kerekhálóját a talajfelszín közelében feszíti ki. Csak éjszaka tartózkodik a hálón, anappalt egy jellegzetes, nyitott végu csoszeru szövedékben tölti,amelyet fó1eg egyszikuek levelébó1 alakít ki.

Hegyi fehérsávoskeresztespókAculepeira ceropegia


(J kép)


0000•••00000

Déli fehérsávos

keresztespókAculepeira armida


(2 kép)


0000••000000

DarázspókArgiope bruennicbi


(3. kép)

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII000000 •••000

KaréjoskeresztespókArgiope lobata


(4 kép)

I II III IV V VI vu Vili IX X XI XII000000 ••000054

Nosténye 9-14, hímje 7-8 mm. Feltunoen dekoratív pókfaj.A potroh elöl és a végén egyaránt kicsúcsosodó, madártojásraemlékezteto alakú. A háti oldalát egy mélyen karéjozott, középen osztott címerrajzolat díszíti. A tölgylevélre emlékeztetoforma karéjai gömbölydeden lekerekítettek. Elsosorban a hegyvidéki területeken él. Nyugat-Magyarország láprétjein és kaszálóin, valamint az Északi-középhegységben helyenként nemritka. Általában napsütötte és üde füves élohelyek, kaszálórétek,erdei tisztások jelentik fo élónelyét. Nagy méretu kerekhálóját agyepszint magasabb lágyszárúira rögzíti. A pók a háló köldökénvárja zsákmányait.

Méretében és megjelenésében rendkívül hasonló az elozofajhoz. A címerrajzolat karéjai szögletesek, tölgylevél helyettinkább stilizált fenyoalakot ismerhetünk fel benne. A rajzolatszegélye általában markánsan sötétebb. A faj dél-európai elterjedést mutat. Hazánkban élesen elkülönül elofordulása az elozofajétól. Jellemzo élónelyei a Duna-Tisza közének homokpusztái, de egyes években a lápréteken és legeló1<önis rátalálhatunka nyáreleji idoszakban.

Nosténye 14-17, hímje mindössze 4-5 mm. Nostényének éshímjének egyaránt gyapotfehér, a felszínre simuló szorzet fedia fejtorát. A nostény potrohának fehér, fekete és élénksárgaharántcsíkozottsága a társasdarazsak mintázatát és színhatásátidézi. A nostényhez képest törpe méretu hím világos potrohánalig ismerheto fel mintázat. Napsütötte, füves élónelyeken általánosan elterjedt a Kárpát-medencében. Különösen kedveli azüde, nedves gyepeket, magassásosokat, lápréteket, nádasokat.Emellett néha a kifejezetten száraz gyepekben is jelen lehet.Hálóját feltuno, suru szövésu hímzés jellemzi. Az augusztusipárzást követoen szeptemberben készíti el a nostény a mogyorónyi méretu petecsomóját, amelybó1 csak tavasszal indul útjáraaz új nemzedék.

Nosténye 18-20, hímje 4-5 mm. Alkatában sok hasonlóságotmutat az elozo fajjal, ugyanakkor a nostény potrohának különleges karéjozottsága alapján összetéveszthetetlen bármely máseurópai pókfajjal. A nostényhez képest parányi hímek potrohanyúlánk alakú, karéjozottságnak pedig nyoma sincs rajta. A testszíne az állat háti oldalán általában sárgásfehér, néha az egésztest ezüstösen csillogó, szinte vakítóan fehér. A hasi oldal sárgásbarna, körkörösen apró világos foltozottságot visel. A potrohháti oldalán a középmezóben látható behúzott mélyedésekCizomtapadási pontok), valamint a karéjok öblözetei általábansötétebb tónust mutatnak. E tipikusan dél-európai pókfaj aKárpát-medence homokpusztáin éri el elte~edésének északihatárát.

Nádi keresztespókLarinioides folium


(1 kép)


DDDDD •••• DDD

Rés-keresztespókNuctenea umbratíca


(2. kép)


••••••••••••

Hídi keresztes pókLarinioides sc/ope/arius


(3. kép)

NostényI lJ III IV V VI VII vm IX x XI XII••••••••••••

HímI II III IV V VI VII Vili IX X XI XII

DDDDD••DDDDD

56

Nosténye 9-13, hímje 6-8 mm. Színezete roppant változatos,de mintázatában többnyire állandó jellegeket mutat. A potrohhátoldalát díszíto rajzolat az elso felében két egymás alatt állósötét, nyújtott csepp alakú foltból, illetve az azt keretezo világos,majd ismételten sötét keretfoltból áll, amely egy harangszeruképet alkot. A potroh középvonalától hátra a család többi fajánál is tipikus sötét címerrajzolatot ismerhetjük fel, amelyet egynagyobb világos hosszanti és több harántsáv tagol. Az egésztest alapszíne gyakran iszapszürke, de esetenként narancsos islehet. A vizes élóbelyek egyik legtipikusabb pókja. Elsosorbana nádasok és azokhoz kötodo magaskórósok, bokrosok roppant gyakori faja. Általában a nagy méretu hálóira figyelünkfel, amelyek felso rögzítési pontja általában maga a nád bugája.A nappalt a pók suruszövésu rejtekhelyén tölti, amelyet gyakran szintén a száraz nádbugában alakít ki. Csak éjszaka vonulki a háló köldökére. Európa nagy részén egy közeli rokonfajaterjedt el (Larinioides cornutus), amelytó1 csak az ivarszervekmikroszkópi vizsgálata alapján lehet biztonsággal elkülöníteni.A korábbi határozókönyvekben ez utóbbi fajt jelzik a hazaifaunában is. Bár a nyugat-európai szakirodalom több helyen isemlíti, hogy a 1. folium száraz élóbelyeken él, az eddigi hazaitapasztalatok ezt nem támasztják alá.

Nosténye 13-16, hímje 7-10 mm. Teste feltunoen lapított hát-hasiirányban. Színezete és mintája meglehetosen állandó, alapszínesötétbarna. Ez dominál a fejtor színében, valamint a potroh csaknem teljes háti oldalát lefedo címerrajzolatban is. Az utóbbi terebélyes rajzolat egy tölgylevélre emlékeztet. Sárgásfehér szegélyeéles és jól kiemeli a mintát a sötét alapszínbó1. A faj éjszakaiaktivitású, bár nagyméretu hálói nappal is "kivetett" állapotbanárulkodnak jelenlétéró1. A rés-keresztespók szuk repedésekbe, hasadékokba húzódik be, innen tart kapcsolatot hálójával.Éjszakára foglalja el orhelyét a háló köldökén. Elsodlegesenkéreg alatt él, de jellemzo rá, hogy fából készült szabadtéri építmények kedvezo zugait (réseit) is hamar elfoglalja.

Nosténye 10-15, hímje 7-8 mm. Alapszínében a világos szürkésbarnától a sötétbarnáig változhat. Fejtora sötét, csaknem egyszínu, de a feji és tori rész határát, valamint a fejtor szélét eroteljesfehér szorzet szegélyezi. A potrohának háti oldalát szinte teljesen lefedo sötét mintázat középen beszukül, így egy elülso kettos harang alakú foltra és egy tipikus hullámos szegélyu hátulsócímerfoltra tagolódik. A potroh középvonalában többé-kevésbévégigfut egy elvékonyodó sötét sávo Éjszakai életrnódú, vízhezerosen kötodo faj. Öreg, vízparti fák törzsén, faodvak, hasadékok közelében szövi nagy méretu hálóit. Az ember vízpartiépítményeire is tömegesen telepszik.

Csinos sápadtkeresztespókLarinia elegans


(1-2 kép)

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII0000 ••••• 000

Nagy sápadtkeresztespókLarinia jeskovi


(3-4 kép)


0000000 ••000

58

Nosténye 7-10, hímje 6-7 mm. Színezete, testalkata és mintázataegyaránt nagyon jellegzetes. Világos mustársárga színével remekül beleolvad a száraz nádas színébe. A sápadtkeresztespókok(Larinia spp.) potrohának jellegzetes vonása, hogya potrohelülso része kissé megnyúlt, és a potrohnyél illetve a fejtor föléelorenyúlik. A potroh felszínén látható jellegzetes hosszantimintázata is fajspecifikus. A potroh középvonalában egy azalapszínnél is világosabb hosszanti sávot visel. Kizárólagosanéjszaka aktív faj, amely a nádasok ritka, de roppant jellemzopókja. A Kaszpi-tengertó1 a Ferto tóig ismert az elofordulása. Hazánkban a Ferto tavon kívül a Velencei-tónál, illetve aBalaton nádasaiban is él. Szélcsendes éjszakákon a nádasoknyíltvízre nézo részein, a nádon és a gyékényen változó magasságban szövi viszonylag kis felszínu kerekhálóit. Szaporodásajúniusban történik; ezt követoen már csak nostény példányaivaltalálkozhatunk a nyár végéig. Védelemre érdemes, élóbelyspecialista faj.

Nosténye 12-15 mm, hímje 7-8 mm. Rokonsági körének legnagyobb európai faja. Fakó vaníliasárga színével szintén arejtozködés mesterének tekinthetjük. Potrohának elülso éshátulsó vége egyaránt kúposan kihúzott. Hosszanti sávokbólálló mintázata néha kiegészül apró fekete foltpárokkal, amelyekaz avas nád egyes gombafertozéseinek képét idézik. Fentebbtárgyalt rokonához hasonlóan kizárólagos éjszakai aktivitású faj. Hálóját csak a teljes sötétség beálltával szövi meg, ésnapkeltére maradék nélkül lebontja, elfogyasztja annak utolsószáláig. Az éjszaka folyamán feltámadó szél, vagy eso hatásáraszintén visszavonul, lebontja hálóját. A látszólag szukre szabottzsákmányszerzési ido alatt roppant hatékonyan fogja hálójávala vizek környékén éjszaka repülo rovarokat. A nemzetségérejellemzo éjszakai aktivitás feltétlenül elonyt jelentett a nappali fogyasztóik (elsosorban madarak) eló1 való elrejtozésben.A kieso idot megfeleloen kompenzálja az éjszaka aktív rovarok,így például árvaszúnyogok bosége. A nádasokhoz kapcsolódó,jó vízellátottságú magassásosok, gyékényesek ritka faja. Csakaz állandó vízborítású élóbelyeken képes tartósan megélni.A kiszáradó magassásosokból és nádasokból eltunik. JapántóIa Kárpát-medencéig te~edt el. Legnyugatibb ismert lelóbelyea Balaton, azon belül is a Szigligeti-, valamint a Fenékpusztaiöböl. A tudomány számára csupán az 1980-as években ismerttévált faj a '90-es évek közepén került elo eloször a Kárpátmedencében. A tartósan alacsony vízállás mellett, a nádasoktéli égetése a legfóbb veszélyezteto tényezo a kiemelt figyelmetérdemlo faj számára.

~

Pokoli cselöpókGeolycosa vultuosa

FarkaspókokLycosidae

(l kép)


DDDDD •••• DDD

SzongáriaicselöpókLycosa singoriensis

FarkaspókokLycosidae(2-3. kép)



60

Nosténye 30-35, hímje 18-25 mm. Nagy testu, sötét színezetufarkaspók. A nostény egész testének alapszíne szürkésfekete.A fejtoron a szemek között, valamint a testrész középpontjábólsugarasan futó sávok mentén világosodik ki a színezet. A potrohelülso harmadában egy vaskos nyílhegyre hasonlító fekete foltotvisel, majd szimmetrikus elhelyezkedésben sötét és világos foltokés sávok kísérik végig a testtájat. Az ivarérett hímek színe általában hamuszürke, mintázatuk kontúrosabb. A potroh hasi oldalafekete. A lábak térdízülete alul sárga. Ha elölró1 van módunkaz állatot megfigyelni, jóllátható, hogya csáprágók alapízeinekelülso oldala vörösesbarna. A Kárpát-medencében alföldi ésközép-hegységi területeken egyaránt elterjedt, a gyér növényzetu napos és száraz élohelyeket kedvelo faj. A következo fajhozhasonlóan függó1eges tárnákat épít a talajba. Ezeket szövedékkel béleli ki. A hideg téli, illetve a kedvezotlenül száraz nyárihónapokra lezárja a tárnát. Párzása szeptemberben jellemzo,ekkor gyakrabban kerülhet szemünk elé. A szikesektó1 a mélytalajú középhegységi gyepekig szárnos helyen él. A legeloket,sot alkalmanként az ember taposása által felnyíló, bolygatottgyepeket is meglepoen nagy egyedszámban lakhatja.

Nosténye 35-45, hímje 20-25 mm. Hosszú lábaival együtt vitathatatlanul a legimpozánsabb méretu Kárpát-medencei pókfaj.Színezete és mintázata a pokoli cselopókéhoz meglehetosenhasonlít. Fejtorának és potrohának alapszíne szürkésbarna.A fejtoron elsosorban a tori rész sugárvonalai tunnek ki sötétszínükkel. A potroh háti oldalán egy sor harántvonalakból állómintázatot visel. A potroh hasi oldala bársonyos fekete színu.A lábak térdeinek alsó felszíne fekete. Ez megbízható elkülönítobélyeg a pokoli cselopókkal való összehasonlításkor.Élohelyei elsodlegesen a szikes puszták. Különösen a szikpadkákat kedveli, ahol a néha teljesen vegetációmentes vakszik,illetve a zárt szikes gyepek találkozási zónájában telepszik meg.Függó1eges tárnái akár fél méternél is mélyebbek lehetnek.Ismereteink szerint legalább három évig fejlodo faj. MásodIagosélohelyeiként szolgálhatnak a mechanikai bolygatás hatásárakialakult gyérnövényzetu gyepek, így például árvízvédelmitöltések, vagy egészen különleges helyként egyes meddóbányók. Védelme érdekében a hazai szikespuszták hagyományosgazdálkodási formáinak és azok mozaikosságának fenntartásaszükséges. A tartós elárasztások is élóbelyének visszaszorulásához vezetnek. Elteryedésének nyugati határa a Ferto-menti szikesek területére esik. A nászidoszakban a kóborló hímek nagyterületet járnak be. Alkalmanként a természetes élóbelyénekközelében lévo lakott területekre is bejuthatnak, ezzel olykornem kis riadalmat keltve a pókoktóI irtózó emberek körében.A fajtóI való félem indokolatlan.

Sárgafoltos gyászfarkaspókPardosa alacris


(L kép)


0000••••0000

Pusztai farkas pókPardosa agrestis

FarkaspókokLycosidae(2 kép)


0000•••••000

Réti farkas pókPardosa amentata


(3 kép)

I lJ III IV V VI VII VlIl IX X XI XII

000•••••• 000

62

Nosténye és hímje egyaránt 5-7 mm. A farkaspókoknál általábanelmondható, hogy testméretükben nem, de alkatukban és sZÍnezetukben mutatnak különbséget a nostények és hímek. A hímekkarcsúbbak, viszonylag hosszabb lábúak, valamint sötétebb,kontúrosabb színezetuek és mintázatúak, mint a nostények.A Pardosa-fajok biztonságos elkülönítése csak ivarszerveik anatómiája alapján lehetséges, sot olykor még annak segítségével isnehéz feladat. A gyászfarkaspókok fejtorának középsávja szélesés világos ezüstössárga, a hímeknél ez egészen élénken kitunika csaknem fekete alapszínbó1. A potroh felszíne apró világosabbfoltokat visel, nincs határozott rajzolata. A hazai erdó"k leggyakoribb farkaspókja. A nyílt száraz, valamint kifejezetten nedvesnapos élohelyeket kerüli. A 20. század legnagyobb hazai arachnológusa, Loksa Imre úgy fogalmaz, hogy "az erdó"ket a rétekfelé csak addig hagyja el, ameddig még hullott lombot talál". Azáltalános megjelenésen túl, még az ivarszervek szerkezetében isrendkívül hasonló fajtóI, a gyászfarkaspóktól (Pardosa lugubris)

a hímek tapogatólábának lábfején látható kivilágosodó, halványszínu folt alapján különÍtheto el.

4,5-6 mm hosszúságú faj. Az egész állat enyhén zöldes- vagysárgásbarna, egészében világos tónusú faj. Fejtorának világosközépsávja eló1, a szemek mögötti területen a legszélesebb.Oldalsávjai is határozottan felismerhetoek. A potroh középvonalában egy eloször páratlan, késóbb páros világos foltokbólálló mintázat ismerheto fel. Lábaik sárgásbarnák, feltuno gyuruzöttséget nem mutatnak. Természetes élónelyei a nyílt szikespuszták, amelyeken karakterfajnak tekintheto. A szántóföldekjelentik második otthonát, amelyet Közép-Európában a pókokközött példátlanul nagy gyakorisággal népesít be. A Kárpátmedence egyéves szántóföldi növénykultúráiban átlagosan atalajon élo teljes pókegyuttes 40 százalékát egyedül ez a faj tesziki. Egyéves fej]odésu faj. Nostényei a nyár folyamán többszöris raknak petéket.

5-7 mm-es, elozo két rokonánál kicsit erosebb alkatú faj.Az egész állat (beleértve a lábakat is) alapszíne sötétbarna.Fejtorának világosbarna széles középsávja középen enyhénbefuzodik. A szintén világos fejtori oldalsáv szaggatott. A barnapotroh hátulsó felének két oldalán kis méretu sárga foltokatvisel. Lábai sötéten gyuruzöttek. Elsosorban a nedves talajú üdeterületeket kedveli. Láp- és mocsárréteken, üde kaszálókon,árterek nyílt vagy mérsékelten árnyékolt részein tömegesenfordulhat elo. Agrárterületeken is jelen van. Az egész családra jellemzo, hogya nostények a fonószemölcseikhez rögzítvemagukkal hordják petecsomóikat.

rI

Földi farkas pókTrochosa terricola

FarkaspókokLycosidae(1. kép)

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII000 ••••••• 00

Lándzsás

farkaspókokAlopecosa spp.


64

Nosténye 10-14, hímje 9-10 mm. Közepes nagyságú, zömökalkatú farkaspókunk. Szukebb rokonsági körének (Trochosa)biztos azonosítását a fejtor mintázata teszi lehetové. Az állatokalapszíne vörösesbarna. A fejtor széles középsávval és viszonylag keskeny oldalsávval rendelkezik. Az egészen világos sárgásbarna középsáv elülso részében, közvetlenül a szemek mögöttkét különálló, hosszúkás foltot lehet megfigyelni. Ez a bélyegmár a fiataloknál is jellemzo. A Kárpát-medencében elofordulófajok ivarszervei rendkívül hasonlóak. A három faj nostényeinekbiztos elkülönítésére csak a közelmúltban dolgoztak ki megfelelo módszert. A hímek esetében több bélyeg is segít a fajokelkülönítésében, amellett hogy más-más élóbelyet kedvelnek,így ennek alapján is következtetni lehet a konkrét fajra. A földifarkaspók országszerte gyakori, a szélsoségesen száraz, nedvesvagy napsütötte élóbelyek kivételével szinte mindenütt elofordulhat. Városi parkokban, kiskertekben, agrárterületeken, dekaszálóréteken is jellemzo az elofordulása. Elsosorban éjszakaaktív. Három rokonfaja közül az egyik (Trochosa spinipalpis)lápréteken és tozegmohalápokban, a másik (Trochosa ruricola) az üde réteken, láperdó'kben és a nedves szántókon, míg aharmadik (Trochosa robusta) a száraz, meleg gyérnövényzetuélóbelyeken a fordul elo.

Közepes méretu, és eroteljes alkatú farkaspókok. Hazánkban14, egymáshoz rendkívül hasonló fajuk él. Méretük 10-15 mm.Fejtoruk és potrohuk rajzolata is roppant hasonló. A fejtor szélesés világos középsávja egységes, nincsenek benne sötét foltok.Általában jól fejlett az oldalszegélyük is. Potrohukon gyakranjelentkezik egy sötét lándzsa alakú folt, amelyet egy világosudvar keretez. Néha teljesen hiányozhat is a lándzsafolt, ilyenkor jellegtelen a mintázat. A fajok egy részére jellemzo, hogya potroh hasi oldala bársonyosan fekete. Lábaik eroteljesek éshosszúak. Fejlett tüskézetük mellett fontos megemlíteni, hogyfeltuno hosszúságú érzékszoröket viselnek, amelyeket már egyjó minoségu kézi nagyítóval is megfigyelhetünk (például a lábfejük háti oldalán). Az Alopecosa-fajok változatos élóbelyekenfordulnak elo. Többségük a füves élóbelyekhez kötodik. Szinteminden természetes, illetve természetközeli élóbelyen az egyiklegnagyobb egyedszámban képviselt talajlakó pókok e csoportba tartoznak. A homokpusztáktói a lápréteken át a nádasok ésbokorerdó'k faunájában egyaránt meghatározó szerepet kapnak.Fokozott mozgási aktivitást csak a szaporodáskor mutatnak; eza fajok többségénél koratavasztói nyár közepéig terjedo idoszakra esik.

Kis kalózpókPirata latitans


1 II III IV V VI VII Vili IX X XI XII0000•••00000

Rabló kalózpókPirata piraticus



0000••000000

Tarka farkas pókArctosa perita

FarkaspókokLycosidae(3-4 kép)

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XI!

000••••00000

66

Nosténye csupán 4-5 mm, hímje 3-4 mm, így ez a legkisebbhazai farkaspókunk. A kalózpókokat viszonylag könnyu megkülönböztetni a farkaspókok többi képviselojétól Ebben legfó'képpen az lehet segítségünkre, hogy fejtoruk világos középsávjában egy jellegzetes, elore irányuló villa alakú sötét foltotviselnek. Ez a nagyobb termetu fajoknál már szabad szemmelis jól Játható bélyeg, és már a fiatal példányoknál is jellemzo.Alkatukban a Pardosa-fajokra emlékeztetnek, de azoknál iskecsesebbek. A kis kalózpók fejtora meglehetosen sötét, ígya villarajzolat nála szinte alig látható. Potroha szintén sötét, azutolsó harmadában jóllátható, páros apró fehér foltok vannak.A többi kalózpókhoz hasonlóan erosen kötodik a vizes élohelyekhez. Gyakori faj. Nedves réteken, nádasokban, vízpartokon,tozegmohás átmeneti lápokban egyaránt találkozhatunk vele.

Nosténye 6-9 mm, hímje 5-6 mm. A fejtor villafoltja kiválóanlátszik, továbbá a potroh mintázata is kifejezetten dekoratív.A lándzsafoltot, valamint az egész háti oldalt egyaránt egy jóllátható, fehéres keret veszi körül, a potroh hátulsó felét pedigvakítóan fehér foltok díszítik. A kalózpókok többsége a nyíltvízfelszínre is gyakorta kiszalad, sot a bemutatott faj képes a vízalá is lemerülni, akár menekülés, akár alkalmi vadászat céljábólis. Álló- és folyóvizek mentén országszerte gyakori faj, de azeros árnyékolást és a nyílt talajfelszínu helyeket kerüli.

Nosténye 8-9 mm, hímje 7-8 mm. A farkaspókoknál szokatlanélénksárga, rozsdavörös, drapp és fekete foltokból álló mintázataa fajra jellemzo élóbelyen már nem is látszik tarkának, sot kifejezetten alkalmas arra, hogy a nyers homokfelszín közelebbró1látható tarkaságában rejtve maradjon az állat. A fejtor általábanegyszínu, a világossárgától az egészen mély barnáig változó.A potroh alapszíne halványsárga, ez viseli a rozsdabarna, élénksárga, fekete foltokat, amelyek mérete és eloszlása a homokszemcsék mintázatát kiválóan utánozza. Néha egészen homogénszínu fakósárga példányokkal is találkozhatunk. Tárnázó életmódú, nyílt homokfelszínekhez kötodo faj. Laza szövedékkel béleltfüggó1eges tárnáinak pereme néhány milliméterrel kiemelkedika homok felszínébó1. Éjszaka jár vadászni; a tuzo napsütésbenfelmelegedo homokfelszínt - a veje egy életközösségben élotöbbi állathoz hasonlóan - kerüli. A téli hónapokat is a homokban vészeli át, ekkor 30-40 centiméter mélyre ás le, így kerülveel az erosebb fagyokat. A Kárpát-medencében legtipikusabbélóbelyei a Duna-Tisza közének homokpusztái. Különösen afutóhomok-felszínekkel tagolt mozaikos élóbelyeket kedveli.A mesterségesen fenntartott, nyílt talajfelszínu élóbelyeken ismegtelepszik, így például a Kiskunság gyümölcsöseiben és szoloültetvényeiben. Az európai tengerpartok homokdunéin szinténtalálkozhatunk vele.

CsodáspókPisaura mirabilis

Csodás pókokPisauridae

(1-3 kép)


0000•••00000

68

Nosténye 10-15 mm, hímje 10-12 mm. Alakja és színezete alapján egyaránt könnyen felismerheto gyakori pókfajunk. Alapszínea világos drapptóI egészen a csokoládébarnáig teryedhet. Hátioldalának mintázata attól függoen érvényesül, hogy milyen sötéta pók alapszíne. A csáprágó, valamint a szem-mezo általábansötétebb, mint a fejtor. Elölró1nézve egy sötét háromszög alakúfoltban láthatjuk a két szemsort. E barna folt egy világos fehéressáwal elhatárolódik a többi résztó1. A szintén világos keskenyközépsávot a fejtor középso részén elmosódott szegélyu sötétfolt veszi körül. A potroh háti oldalán egy szögletes vonalakbólálló mintázat alakult ki. Ez általában a nostényekre jellemzo.A hímeknél egy hosszú, enyhén karéjozott, elnyújtott levélalakú folt díszítheti a háti oldalt. A hímek mintázata általában

kontúrosabb, és alapszinük is mélyebb illetve élénkebb, mint anostényeké. A potroh alakját is feltétlenÜl érdemes megfigyelni.Az elöl viszonylag keskeny és egyenes elÜlso peremmel rendelkezo potroh az elülso harmadánál a legszélesebb, ettó1 kezdodoen folyamatosan karcsúsodik, a vége pedig kicsúcsosodó.A csodás pók a füves, cserjés és erdos élónelyeken egyarántgyakori. A túlzottan nedves, illetve az extrém száraz élónelyekkivételével szinte mindenhol találkozhatunk vele, ahol van megfelelo növényzet. Májusi ivarérését követoen kerül sor a különleges nászra; ekkor a hím egy gondosan becsomagolt zsákmányállattal indul a nostények felkeresésére. A nászajándéknakis tekintheto csomag a párzás idejére jelent "elfoglaltságot" anosténynek. A "falatozó" nostény páros ivarnyílását egymástkövetoen jobbról és balról is felkeresi a hím a párzólábaival.A nostény potroha a peterakás elotti idoszakban feltunoen vaskos. A csaknem borsószem nagyságú, fehér petecsomóikat anostények csáprágóikkal tartva magukkal hordják június elsofelében. Csak a kis pókok kelését megelozoen (általában júniusközepén) rögzítik a magas gyepszintben szott, harang alakú keltetofülkéjükben. Általában magas növésu lágyszárúak elozo éviszáraz kóróin találhatunk rá. A kicsik kelésekor még ott találjuka nostényt is. A jellegzetes petecsomó-szállítás és a fenti ivadékgondozás a csodáspókok családjának többi fajára is jellemzo.A csodáspók példányait a városok parkjaiban és a kertekben ismegtalálhatjuk. Futött üvegházakban még a téli hónapokban istalálkozhatunk vele.

SzegélyesvidrapókDalomedes fimbriatus

CsodáspókokPisauridae

(1. és 3. kép)

j II III IV V VI VII VIli IX X XI XII


Parti vidrapókDolomedes plantarius

CsodáspókokPisauridae

(2 kép)

I II III tV V VI VII Vili IX X XI XII


70

Nosténye 15-22 mm, hímje 10-13 mm. Impozáns megjelenésu,könnyen felismerheto pókunk. Testének alapszíne a világossárgászöldtó1 a barnásfeketéig változhat. A fejtorát és a potrohátegyaránt széles oldalsáv szegélyezi. Ennek színe a fehértó1 akrémsárgáig terjed. Lábainak színe a test alapszínével megegyezo. A potroh hátoldalának elso részén általában egy világosabb,lándzsa alakú folt látható, amelynek két oldalán, illetve a potrohhátulsó harmadában apró világos foltok lehetnek. Ezek színe azoldalszegélyévei egyezik meg. Hasonló foltozottságot a farkaspókokhoz tartozó kalózpókfajoknál láthatunk. Nappal aktívvadászpókunk. Lápréteken, láperdóKben, nádasokban, kisebbnagyobb álló és folyóvizek közelében találkozhatunk vele.A nostények hosszú hetekig hordják csáprágóikkal megragadvaaz agyagsárga, mogyorószem nagyságú petecsomóikat. A nyármásodik felében fó1egvízszegélyben álló növényekre vonulnakvele, ahol rögzítik a víz felett 50-60 cm magasságban készített,alulról nyitott, laza keltetosátorban. Ezt az ivadékgondozó territóriumot a kicsik önállósulásáig orzik. Augusztus folyamán gyakran találkozhatunk a vízszegélyben álló suru növényzet között akikelt kispókok közös szövedékéveI, amelyben sápadt szürkészöld színu apróságok nyüzsögnek. A fiatalok fejlodése két évigtart. Míg a kifejlettek szorosan kötodnek a vizes élóbelyekhez, afiatalok eltávolodnak a víztó1, és cserjéken, sot fák lombkoronájában is jellemzo lehet elofordulásuk. E pókfaj remekül szalad avízfelszínen, sot lemerülésre is képes. A kifejlettek akár kétéltulárvákat és halivadékokat is képesek zsákmányolni.

Méretében nagyon hasonló a szegélyes vidrapókhoz, de a nostények esetenként még a 2,5 centimétert is meghaladhatják.Színezetében is rendkívül hasonlít az elozo fajhoz. A test szélénlévo szegély általában nem olyan fejlett, mint rokonánál Cafejtoron pedig gyakran teljesen hiányzik). Életmódja alapvetoenemlékeztet a nála gyakoribb szegélyes vidrapókéra, de lényegesen szorosabb kötodést mutat a vízhez, mint az elozo faj.Azok számára, akik a vízi- és a kockás sikló élóbelyválasztásátismerik, azoknak beszédes lehet a hasonlat, amely szerint aparti vidrapók élóbelye a kockás siklóéhoz, a szegélyes vidrapóké pedig a vízi siklóéhoz hasonlít. Vízinövényekkel dúsanbenott, tiszta álló- és folyóvizek pókja. Különösen kedveli atündérrózsahínárral benott vizeket, továbbá a kolokánosokat.Zavarásra villámgyorsan a víz alá merül, és ott képes maradniakár huzamosabb ideig is. Ezt a viselkedését akvaterráriumbantartott példánynál is jól meg lehet figyelni. Pete csomóját nemhelyezi olyan magasba, mint rokona. Általában a víz felszínéhezközel készíti keltetosátrát, így azt megtalálhatjuk például a kolokán levélüstökében is. Európa-szerte veszélyeztetett, s elozorokonához hasonlóan védett faj.

Homoki hiúzpókOxyopes heterophtalmus

HiúzpókokOxyopidae

(1-2 kép)

Oxyopesfajok szemeielölnézethen


0000••••0000

mó tölcsérpókAgelena labyrintica

ZugpókokAgelenidae(3 kép)


000000 ••••00

72

Nosténye 6-7 mm, hímje 5-6 mm. A hiúzpókok családjánakképviseloit néhány könnyen megfigyelheto bélyeg alapjánegyszeru felismerni. Fejtoruk viszonylag magas. Szemeik egyerosen hátrahajló elülso, és egy erosen elorehajló hátsó sorbarendezodtek. E jellegzetes szemállás négy egymást követoszemsorként is értelmezheto. Potrohuk az utolsó harmadában

csúcsosan kihúzott. Lábaik erosek, hosszúak, és feltunoen eros

tüskézetet viselnek. A bemutatott faj alapszíne világosbarna,néha kissé vöröses. A fejtorán és potrohán ívesen hajló sávokból álló sötétbarna és világosdrapp mintázatot visel. A hímekszínezete sötétebb és kontúrosabb. Feltunoen gyors mozgású,futni és ugrani egyaránt remekül képes vadászpók. A homokihiúzpók a Duna-Tisza közének homokpusztáin rendkívülgyakori. A gyepszint növényein, általában a magaslatokra telepedve várja zsákmányállatait, amelyekre villámgyorsan lecsap.A nostények lencse alakú petecsomóikat a növényzetre rakják,és szorosan átkarolva orzik a kicsik kikeléséig. A Kárpát-medencében két további hiúzpókfaj fordul elo, amelyektól a színezetében és az ivarszervek alakjában meglévo különbségek alapjánkönnyen elkülönítheto.

NostényelO-14 mm, hímje 8-12 mm. Mind a pók, mind pedighálója feltuno méretu, és könnyen azonosítható. Szürkésbarnafejtorán két elore szukülo, sötét hosszsávot visel, amely alapján a következo fajtói, a karcsú zugpóktól el lehet különíteni,ugyanis nála többnyire egyszínu rozsdabarna a fejtor. A potrohháti oldalán két barna hosszsáv fut végig, amelyeket a potrohalap színével megegyezo keskeny, ferdén hátra irányuló, párhuzamos csíkok tagolnak. Ez a mintázat néha elmosódott lehet,különösen a világosabb alapszínu példányokon. A tölcsérpókokjellemzo vonása a feltunoen hosszú hátulsó fonószemölcspár.A harmadik pár fonószemölcsük második íze annyira megnyúlt,hogy azok a potrohon túl nyúlva felülnézetben is jól láthatók.Nagyméretu, esetenként több négyzetdeciméteres tölcsérhálóikat a talajfelszín közelében készítik. Száraz gyepekben, cserjésekben és lomboserdok vastag avartakarójában is rátalálhatunkhálóira. A suru szövésu, kitáguló, aszimmetrikus tölcsér felettkiterjedt, kusza fonalak hálózatát láthatjuk, amelyek mintbotlófonalak landolásra késztetik az óvatlan légi utazókat.A talajfelszínre kiterülo tölcsér porondjára a talaj felól is érkezhetnek zsákmányok, amelyekre villámgyors rohanással rontki a háló gazdája. Veszélyesetén hasonló gyorsasággal iszkolvissza a tölcsér ujjnyi átméroju folyosójába, amelyból veszélyesetén még tovább is menekülhet (minthogy a cso mindkétvégén nyitott).

Karcsú

tölcsérpókAgelena gracilens

ZugpókokAgelenidae(1-2 kép)


000000••••00

Hegyi zugpókTegenaria ferruginea

ZugpókokAgelenidae(3. kép)

I II III IV V VI VII VIli IX X XI XIIo ••• 1I11111!1H1I •• O

Házi zugpókTegenaria domestica

ZugpókokAgelenidae

(4. kép)


••••••••••••

74

Nosténye 8-10 mm, hímje 5-8 mm. Alkatában, színezetében ésmintázatában egyaránt nagyon hasonlít az elozó1eg bemutatottilló tölcsérpókhoz. Lényegesen kisebb mérete mellett egységesszínu fejtora lehet segítségre a faj elkülönítésénél. Életmódjais hasonló nagyobb testu rokonáéhoz. Míg az elozo faj szintemindig csak a talajszintben, addig a karcsú zugpók tipikusana cserjéken szövi hálóját, s csak ritkán találjuk a gyepszintben.A számára kedvezo helyeken szinte egymást érhetik a szomszédos hálók, helyenként tömegesen "beterítve" a növényzetet.A városi parkok, kertek nyírt sövényeit is kedveli.

Nosténye 12-14 mm, hímje 10-11 mm. A Kárpát-medencébenhonos zugpókok közül legnagyobb és legszínesebb faj. Azállatok alapszíne sötétszürke. A testen végigfutó középsáv a fejtoron szennyes fehér, a potrohon pedig rozsdavörös. A fejtoronegy kevéssé feltuno oldalsávot is láthatunk. A potroh középsávját krémsárga foltok veszik körül a potroh elülso felében, míg apotroh vége felé, ahogy ezek a foltok eltunnek, úgy sötétedikés vált csaknem feketébe a két oldal. A faj sötét mellpajzsánakközépvonalában egy kettos befuzodéssei hátrafelé szukülonagyobb, és annak két oldalán szintén csökkeno méretu négyönálló, világos foltpár látható. A zugpókfajok elkülönítésébenezekre a foltokra is érdemes figyelmet fordítani, lévén fajra jellemzoen alakulnak. A szabad természetben hegy- és dombvidéki erdó"kben, tágas faodvakban, sziklahasadékokban, barlangokbejárati részein gyakori. Jól alkalmazkodott a kevéssé háborított,párás levegoju emberi építményekhez is.

Nosténye 8-11 mm, hímje 6-9 mm. Szürkésbarna alapszínu,kevéssé feltuno mintázatú pók. Fejtorának enyhén felmagasodóközépso része sötét hosszsávot visel. A potrohon a középvonalkét oldalán szabályos elrendezésben szögletes foltokat figyelhetünk meg. Ezek együttesen jellegzetes rácsozott mintázatoteredményeznek. Magát a pókot ritkán, a hálóját annál gyakrabban láthatjuk emberi építményekben. Viszonylag kis felszínutölcsérhálóit falszögletekben készíti el. A függó1eges falak síkjára meró1egesen kihajló hálók a falszögletnél egy lefelé hajlórövid csóoe vezetnek. Ebben tartózkodik a pók, így valójábancsak akkor látjuk, ha az a zsákmányát észlelve eloront. A hálókfelszínére kiülepedo por eroteljesen rontja a rovarcsapdahatékonyságát, így a pók gyakran tovább költözik (ami általában csupán egy arasznyi emeletváltást jelent). Háborítatlanhelyiségekben sokszor a padlózattól a plafonig egymás fölöttsorakoznak hálói. Ma már az egész Földön elterjedt épületlakópókfaj. Családi házakban, melléképületekben, továbbá az udvari mellékhelyiségekben különösen gyakori lehet.

~

BúvárpókArgyroneta aquatica

BúvárpókokCybaeidae(1-3 kép)


••••••••••••

=~~. -'·fiIl[

~~;p,=~

A "búvárbarang" készítésének

fázisai

76

Nosténye 8-9 mm, hímje 10-15 mm. A testhosszúsági adatokbóllátható, hogy a pókok között rendhagyó módon a him méretemeghaladja a nostényét. Alkatában is különbözik a két ivar: ahím potroha hosszabb és kihegyesedo végu, a nostényé zömökebb és tompán lekerekített. Az egyedek tényleges színét szárazon lehet csak megfigyelni, mivel vízbe merüléskor az egész testüket egy ezüstösen csillogó "Iégruha" borítja. Tényleges színükvilágosbarna, néha kissé szürkés árnyalattal. Potrohuk szorzeterendkívül dús. A szorök többsége hosszú és erosen pillás, míga szorök hozzávetó1egesen egyharmada rövidebb és kevéssépillás. Ez a speciális szorzet teszi lehetové a levegoréteggel való"felöltözködést" . A búvárpók az egyetlen ma ismert pók az egészFöldön, amely a tartósan víz alá merülo életmódhoz alkalmazkodott. A már bemutatott kalózpókok és vidrapókok is képesekugyan idoszakosan lemerülni, de a búvárpók valójában csaknema teljes életét a víz alatt tölti. Táplálkozása, párzása, ivadékgondozása egyaránt a víz alatt történik. A légzés tekintetében természetesen a légköri oxigénre utalt ez a faj is, de aktív munkájarévén a vízben alakít ki egy olyan életteret, amelyben a légkörilégzése biztosított. A vízi növények között készít egy szonyegszeru szövedéket. Ezt követoen felszínére emelkedve, kiemelia potrohvégét, valamint a negyedik pár lábainak lábfeji részeit,amelyeket egymáshoz illeszt. Hirtelen lemerülve a víz alá húzzaa potroh és a fölötte összezárt lábfejek közé zárt légbuborékot.A fonalszonyege alá úszva potrohát ahhoz hozzáérinti, és enneka folyamatnak az ismétléséveI végül egy harang alakú 1,5-2 cmátméroju, levegovel feltöltött sátor jön létre. A faj Eurázsia-szerteelterjedt. Roppant eltéro víztipusokban fordulhat elo. Általábana dús hínárnövényzettel rendelkezo vizeket lakja. Nagyobbtavainkban, holtágainkban, a néhai lecsapolások (Hanság,Kis-Balaton) csatornáiban, és a szikes tavak sekély víztereibenis jelen lehet. A Kárpátokban a tozegmohás dagadólápok kistavacskáiban is megtalálhatjuk. Táplálékállatai a vízben élo rovarok és rákok közül kerülnek ki. Párzása is a víz alatt, a légharangban történik. A nostény külön légharangot készít a petecsomóinak, amelyeket nemcsak oriz, de a légkamra levegóKészletétidoró1 idore fel is frissíti. A petecsomóból kikelo utódok csaka második vedlésük során öltik fel a speciális szorzetet, addignem is képesek elhagyni a nostény légharangját. A téli idoszakmarkáns változást hozhat e pók életében. A vizek befagyásamegakadályoz hatja aktív életét. Bár megfigyelték már jég alatt isaktívan mozgó példányait, mégis elsosorban az jellemzo rá, hogya szárazra jön teleini. Vízparton hevero üres csigaházakat "bérel"ki, amelyek szájadékát beszövi, és ebben a telelóKamrábanvészeli át a fagyos hónapokat. Két év alatt éri el ivarérettségét.Európa számos országában (így nálunk is) védett.

Városi

hamvaspókDyctina civica

HamvaspókokDictynidae(1-2 kép)

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII00000 •••••• 0

Nádi hamvaspókDyctina arundinacea

HamvaspókokDictynidae

(3 kép)


0000••000000

Zöld hamvaspókNygma walckenaeri

HamvaspókokDictynidae

(4 kép)


0000000 ••000

78

A két ivar hasonló méretu, 2,5-3 mm. Az egész test alapszínefeketésbarna. A hamvaspókok testét suru, bársonyos szorzetfedi, amely hosszabb és erosebb, fehér színu szorökkel egészülki. E szorök eredményezik az elnevezésüket adó hamvas megjelenést. A potrohán egy nagyobb és több kisebb sötétbarna(néha egészen fekete) foltot visel. A fonószemölcseiken kívülfonálszurojük is van, így a 8-10 cm átméroju kusza hálóik felszínét ezzel a fonálszuróbó1 kifésült fodros fonállal vonják be.Maga a háló lakóhely és egyben rovarcsapda is, sot a párzásés a peterakás is itt történik. Az északi féltekén általánosanelterjedt, melegigényes faj. Természetes elofordulása a sziklafelszínekhez kötodik. A városlakó emberek nem kis bosszúságáraremekül alkalmazkodott az ember által épített "mesterségessziklákhoz"; a házfalakhoz is. Elsosorban a házak napsütésnekkitett oldalán, továbbá a közvetlen esotó1 védett részekenhálóinak százai boríthatják a falakat. Szerencsétlen körülmény,hogya hálók a rovarokon kívül a levegóben lévo szilárd porszennyezodést is remekül "megfogják"; ennek eredményekéntéktelenkednek a sárdobálási nyomoknak tuno foltok a házakfalán. Eltávolításukra illetve távoltartásukra a mechanikai takarí

tásnál hatékonyabb és eredményesebb módszert mindmáig nemsikerült kitalálni.

Kifejlett példányai 2,5-3,5 mm nagyságúak. Fejtora sötétbarna alapszínu, amelyet hosszanti fehér szorcsíkok díszítenek.Potroha szürkésbarna, rajta változékony sötétbarna mintát visel.A kezdetben egységes központi sötét folt harántirányban tagolódik, és 2-4 hátrahajló sávot képez. Roppant gyakori faj. Naposélónelyeken a lágyszárú növények - elozo évbó1 megmaradó- száraz kóróinak csúcsi részénél alakítja ki könnyen felismerheto hálóját. A kusza szövedéken belül egy suru szövésurejtekhelyet készít, amelyet a felületes szemlélo a kórótörpepókhálóival össze is téveszthet. Közelebbró1 megnézve a hálót, felismerhetoek a fonálszuros hálókra jellemzo kékesfehér fodrosfonalak. A laza szövésu részeken jellemzo, hogya háló szálaiszabálytalan négyzetrácsos mintát mutatnak.

3,5-5 mm nagyságú, a hamvaspókok között kifejezetten nagy

nak számító faj. Fejtorának és potrohának élénkzöld ala1?színénsárgás foltokat visel, de mintázata nem feltuno. Fák és kúszónövények leveleinek feszínén szo hálót. Sem a hálót, sem pediga pókot nem könnyu észrevenni. Valójában ez a titka sikeresvadászatának is. A napsütötte levelekre mint leszállópályákraérkezo repülo rovarok jelentik lehetséges zsákmányállatait.Gyakran még a saját testméreténél lényegesen nagyobb áldozatokat is elejthet. Erdoszéleken, kertekben és növényekkelbefuttatott házfalakon gyakori.

Nagy eretnekpókAmaurobius ferox

EretnekpókokAmaurobidae

(1.-2 kép)

Épületekben, egész évbentalálhatók tvarérett

példányokI II III IV V VI VII Vili IX X XI XII•••• 0•••••••

Ablakos

eretnekpókA maurobius fenestralis

EretnekpókokAmaurobidae

(3 kép)


••••000000 ••

KétpettyesmészpókTitanoeca shineri

TitanoecidaeMészpókok

(4. kép)

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII00000••••••0

80

A Kárpát-medencében élo eretnekpókok közül kitunik viszonylag nagy méretével és sötét színével. Testhosszúsága 10-15 mm.Tömött bársonyos szorzete közvetlen megvilágítás hiányábankoromfeketének tunik. Ha megvilágítás éri, akkor nagyondekoratív, lilásbarna színt mutat a teste. A fejtor és a lábak egyszínuek. A potroh háti oldalán sárgás, íves foltokból álló mintázatot lehet látni. Természetes élóbelyei a sziklás, árnyas erdó'k, akofülkék és a barlangok eloterei. Szuk hasadékokba húzódik be,és itt készíti el jellegzetes fonálszuros fonalakkal "felfegyverzett"hálóit. E hálók - enyhén kékes árnyalatú - fehér szövedékek.Általában jól felismerheto a háló központi részén az egyszerutölcsérre emlékezteto lakócso, amely bevezet a háló felszíne alattlévo mélyebb részbe. Itt tartózkodik a pók, amelyet általábana nappali megvilágításnál nem is lehet látni. Ha éjszaka lámpafényénél keressük meg a hálót, akkor pillanthatjuk meg a lakócso elején várakozó pókot. Fejlett és különleges ivadékgondozásjellemzi. Nosténye a párzást követoen a hálójában rakja le petecsomóját. Az utódok kikelésüket követoen elso táplálékukkéntaz elpusztult nostény könnyen emésztheto szöveteit fogyasztjákel. Az ember közelében, nyirkos pincékben, alagsori helyiségekben, vízóraaknákban is kifejezetten gyakori.

Nosténye és hímje egyaránt 6-8 mm hosszú. Méretében, színezetében és élóbelyében is egyértelmuen különbözik az elozofajtóI, de hálójuk, zsákmányszerzésük és ivadékgondozásukgyakorlatilag azonos. Fejtora egyszínu fénylo barna. Potrohánakfelso felszínén egy nagyon jellegzetes minta látható. A testrészelso felében egy hátrafelé szélesedo, mélybarna, enyhén karéjozott szélu foltot C"ablakot") visel. Ezt egy világos okkersárgaovális folt veszi körül. A potroh az oldalain és az utolsó harmadában az "ablakfolthoz", illetve fejtorhoz hasonlóan sötétbarna.Középhegységi erdeink jellemzo faja. Elsodlegesen a felnyílófakéreg alatt, néha az avarban találhatunk rá.

Hímje és nosténye egyaránt 5-6 mm. Az egymáshoz meglehetosen hasonló megjelenésu mészpókok közös jellemzojea sötétszürke vagy fekete alapszín. A fejtor - különösen azivarérett hímeknél - élénk narancsvörös lehet. A potrohon feltuno, világítóan fehér foltpárok lehetnek. A bemutatott fajnál 1pár nagyméretu foltot figyelhetünk meg. Az eretnekpókohozhasonlóan ó"Kis fonálszuros pókok. A fodros fonalak kifésülésétvégzo eroteljes szorökbó1 álló nyüstjük egysoros, ami annyitjelent, hogy az eros, serteszeru szorök egy sorba rendezodtek anegyedik pár láb végízének hátoldalán. Az elozoekben bemutatott eretnek pókok nyüstje kétsoros. A kétpettyes mészpók aKárpát-medencében sík- és dombvidéken általánosan elterjedt,talajlakó pókfaj. Napos élóbelyeken a kövek alatt él.

Csíkos dajkapókCheiracanthium erraticum

DajkapókokMiturgidae

(1. kép)

NostényI II III IV V VI VI! Vili IX X XI XII

000•••••• 000Hím

III III IV V VI VII Vili IX X XI XII

000••••00000

Mérges dajkapókCheiracanthium punctorium

DajkapókokMiturgidae(2-3 kép)


000000•••000

Sárga dajkapókCheiracanthium mildei

DajkapókokMiturgidae(4. kép)


000•••000000

82

Nosténye 8-9 mm, hímje 6-7 mm. A fejtor és a lábak a többi dajkapókhoz hasonlóan egyszínuek: ennél a fajnál sárgásbarnák,néha kicsit zöldes árnyalattal. A faj potroha általában sárgászöld,csillogó fényu, középvonalában markáns sötét csík húzódikvégig a fejtortói egészen a fonószemölcsökig. A dajkapókok családjának egyik leggyakoribb hazai képviseloje. Változatos füvesélónelyeken fordul elo, a homokpusztáktóI az üde kaszálókig.Könnyen felismerheto lakószövedékét a pázsitfüvek bugáibankészíti el leggyakrabban. A nappalt itt tölti, majd szürkület után,éjszaka jár vadászni a gyepben piheno rovarokra.

Nosténye 10-15 mm, hímje 10-12 mm. A dajkapókokra jellemzo,hogy testükhöz képest hosszúak a lábaik, különösen az elsopár. A rokon családnak számító kalitpókokra jellemzo torrésnáluk hiányzik a fejtor háti oldalán. A mérges dajkapók kifejlettpéldányainak fejtora narancsvörös. A szemek és a csáprágókcsípóKarmai csillogóan feketék. A potroh sárgásbarna, enyhén zöldes árnyalattal (elso felében elmosódó szélu sötétebbsáv látható). A faj roppant jellegzetes lakószövedékeit a magaslágyszárúakra szövi. A párzás, valamint a petecsomó készítéseilletve orzése egyaránt ezekhez a jellegzetes fülkékhez kötodik.Az ivarérett példányok júliustóI jelennek meg. A nostényekaugusztus folyamán rakják le petéiket, amelyeket igazi elszántsággal oriznek. A lakófülke bolygatására, esetleges megnyitására agresszív támadással válaszolnak. Csáprágóik hosszúcsípóKarmai könnyen átütik az ember borét is. A faj marásakifejezetten fájdalmas, és lassan gyógyuló sebet eredményez.Közép-Európában ez az egyetlen pókfaj, amelynek marásabizonyítottan klinikai kezeléseket is igénylo következménnyeljárhat. A kellemetlenségek elkerülése érdekében tartsuk tiszteletben a faj lakófülkéit, és ne háborgassuk az állatokat!

Nosténye 10-12 mm, himje 8-10 mm. Fejtora világosbarna, potroha élénk vaníliasárga. A dajkapókok közül ez a faj fordul eloleggyakrabban lakott területeken. A 20. század elso felében DélEurópára korlátozódott elofordulása, ma már gyümölcsöskertekben és parkokban is egyre gyakoribb a Kárpát-medencében.Az éjszakai aktivitású vadászpók a nappalt a lakószövedékébentölti. Télen a fák kérge alatt telel, kerekded, fehér, zsákszeruszövedékében. A platánfákon tömegesen figyelhetjük meg telelo kolóniáit. Fontos tudni, hogy a faj marása az emberre nézveszintén kellemetlen. Marása felhólyagosodó felszínu, helyigyulladást okozhat. Általában akaratunk ellenére növényekkelegyütt visszük be a lakásba. Viszonylag gyorsan átköltözik afalakra, különösen a plafon és oldalfal szögletében telepszikmeg, és készít ideiglenes lakószövedéket. Az elovigyázatosságérdekében javasolható a lakásból való kitessékelése.

TI

)egyespókA nyphaena accentuata

]egyespókokAnyphaenidae(1 kép)


0000•••00000

Nádi kalitpókClubiona phragmitis

KalitpókokClubionidae

(2 kép)


Selymes kalitpókClubiona pallidula

KalitpókokClubionidae

(3. kép)

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII000 •••••• 00084

Nosténye és hímje egyaránt átlagosan 7-8 mm. Családjánakegyetlen hazai képviseloje. Alapszíne a mustársárgától a szürkésfeketéig terjed. Fejtorán a világos középsáv két oldalát sötétsávok kísérik, amelyeket néhány világos folt szakadozottá tesz.A potroha világos hátoldalán egy nagyon karakterisztikus "jegyet" hordoz, amelyet négy - egymásba olvadó - sötét folt alakít ki. A folt a potroh középpontja és az enyhén kicsúcsosodóvége között fekszik. Erdeink rendkívül gyakori, éjszaka aktívvadászpókja. A nappalt összeszott levélbó1 készült rejtekhelyéntölti. Lombhullás után a fiatal pók a fák kérge alá húzódik, aholaz áttelelést követoen vedlik ivarérett alakká.

Kifejlett példányainak mérete 7-12 mm. Akalitpókok fajgazdagcsaládjának egyik leggyakoribb képviseloje. Fejtora és potrohaegyaránt világosbarna, csupán a csáprágók és a fejtor elülsorésze feketésbarna. A fejtor középvonalában jól felismerhetoaz alapszínnél sötétebb, keskeny tonés, ami a család jellemzobélyege. A nádasok karakterfaja; gyakorlatilag bárhol megtalálhatjuk, ahol a vízszegélyben a nád is jelen van. A nád levelénekkét szélét egymással szemben felhajtja, és egy hengerpalástotformálva köti össze suru fehér szövedékéveI. Az így formálódó,mindkét végén nyitott, cso alakú búvóhelyén tölti a nappalt,illetve vedlése és peterakása is itt történik. Éjszaka jár vadásznia nád levelei között. Ha a sötétben egy zseblámpa segítségével"tetotó1-talpig" alaposan átvizsgálunk néhány nádszálat, szintebiztosan találkozunk vele. A nádszálak belso üregeiben telel,szárnos további pókhoz és rovarhoz hasonlóan. Az "érett" nádszálakon nádfogyasztó rovarok rágnak "ablakokat", így válnakelfoglalhatóvá a miniatur barlanglakások. A nádi kalitpóknakegész évben valamennyi fejlodési alakja elofordul.

Nosténye és hímje egyaránt 8-12 mm. Akalitpókok többségéhez hasonlóan mintázatot ez a faj sem visel a testén. Alapszínea sápadt sárgától a világosszürkéig meglehetosen változékony.A fejtor rendszerint sötétebb, mint a potroh, szegélye keskenyfekete sávot visel. A csáprágók szintén sötétebbek a fejtor többirészénél. Lábai sárgásbarnák, esetleg szürkék. Potroha barnás,eros megvilágításban selymesen fénylo. Erdeink egyik leggyakoribb lombozatlakó kalitpókja. Lombos és tulevelu fákon egyaránt elterjedt. Téli idoszakban jellemzoen a kéreg alá húzódikbe. Esetenként tömegesen találhatunk rá a nagyobb méretu, atörzstó1 elnyíló kéreglapok alatt. A telelo egyedeknek mindössze egy vedlésre van már csak szükségük az ivarérett állapoteléréséhez. A lombfakadással közel egy idoben itt a kéreg alattvedlenek, és a kifejlett példányok ezt követoen költöznek alombozatra. A család többi tagjához hasonlóan éjszaka aktívvadászpók.

Háromfoltos

kövipókAphantauiax trifasciata

KövipókokGnaphosidae(1. kép)

A kövipókok szövoszemöicseiaiuinézethen


0000••••0000

Szürkefoltos

kövipókBeriandina cinerea

KövipókokGnaphosidae(2 kép)


0000••••••00

86

Nosténye 10-14 mm, hímje 8-10 mm. A kövipókok családjábaáltalában barna és fekete színu, mintázattaI csak ritkán ren

delkezo talajlakó pókok tartoznak. Egyik közös jellemzojükfonószemölcseik elhelyezkedése és alakja. Jól fejlett, viszonylaghosszú és hengeres alakú, egymással párhuzamosan álló fonószemölcsök jellemzik ó'ket. Szemeik két (csaknem egyenes)sorban állnak. Testük általában megnyúlt, hát-hasi iránybanenyhén lapított. Lábaik eroteljesek.A háromfoltos kövipók csillogóan fekete alapszínu faj. Fejtoránakszéles középsávja és a potrohának foltjai krétafehérek. Potrohánáltalában három, ritkábban öt fehér foltot visel. Egy övszeru foltközvetlenül a fejtor után, a két szimmetrikusan elhelyezkedokisebb folt a potroh hosszának hozzávetó1egesen a felénél látható. Fekete tövi résszel rendelkezo lábaik a lábszáraktóI kez

dodoen kivilágosodnak, áttetszo világos bordó színre váltanak.A lábak néha egyszínu sötétek.Száraz és meleg, homokos talajú területek egyik jellemzo kövipókja. A talaj felszínén és a gyepszintben egyaránt elofordul.A kövipókok családjára egységesen jellemzo a kóborló vadászéletmód. Többségük éjszaka aktív. Kivételnek is tekintheto azitt bemutatott faj, amely nappal vadászik a növényzeten vagy atalaj felszínén. Hazánkban elsosorban a Duna-Tisza közénekhomokpusztáin, illetve középhegységeink dolomit-sziklagyepjeiben fordul elo.

Nosténye 7-8 mm, hímje 6-7 mm. Alapszíne világos szürkésbarna. Fejtorán és potrohán fekete foltokból álló jellegzetes mintázatot visel. A fejtor feji részén egy hosszanti, elnyújtott ováliskeretszeru folt látható, amelynek elülso része a szemeken vezetát. A tori részen egy elölró1 nyitott íves, néha szakadozott fekete sáv látható. A potroh elso harmada általában foltmentes, eztkövetoen a világos felszínén kétoldalt hosszában szabálytalanfekete foltok sorakoznak.

Száraz homoki gyepek tipikus talajlakó pókja. Éjszakai életmódú faj. Párzása és peterakása augusztusban jellemzo. A Kárpátmedence homokpusztáinak karakterfaja. Belso-Somogy és aNyírség mészkerülo homokpusztáin épp úgy megtaláljuk, minta Duna-Tisza közének, valamint aKisalföldnek futóhomokos, meszes homokpusztagyepeiben. Pontos életmódját nemismerjük, de feltételezheto, hogy más homoklakó pókfajokhozhasonlóan nappal a homokba ássa magát. Jelenlétéró1 az éjszakai csapdák, így például a közismert Barber-féle talajcsapdákfogásai alapján szerezhetünk információkat.

Barna kövipókDrassodes lapidosus

KövipókokGnaphosidae(J kép)

I II iti IV V VI VII Vili IX X XI XII

000••••••• 00

Kérges kövipókScotophaeus scutulatus

KövipókokGnaphosidae

(2 kép)


••••••••••••

Ékes fémpókMicaria pulicaria

KövipókokGnaphosidae(3. kép)


000•••000000

88

Nosténye 9-14 mm, hímje 7-12 mm. Fejtora vörösesbarna ésmintázatmentes. Lábainak színe hasonló, de kissé világosabb.Potroha selymesen fénylo barna. Középvonalában elmosódott lándzsafolt lehet. Kifejezetten nyúlánk, hosszú lábú faj.Elsosorban olyan köves-sziklás élónelyeken él, ahol a talajfelszínen fekvo vagy a talajba ékelodo kövek alá be tud húzódni.A nappali órákat itt tölti a jellegzetes, zsákszeru fehér szövedékében. Csak éjszaka jár vadászni. A köveknek a szukebb lakókörnyezet mikroklímájának szabályozásában is dönto szerep jut. Ezad magyarázatot arra, hogy miért képes e faj "megvetni a lábát"a dolomit-sziklagyepektó1 az alhavasi kogörgetegekig. A kövekegyfajta hotartályokként hatnak az alattuk lévo üregekre.Kiegyenlítik a talajfelszínen jellemzo szélsoséges homérséklet- éspáratartalom-ingadozásokat. Lombos erdeinkben, így például azAlpokalján a vastag avartakaróban is jellemzo lehet a barna kövipók elofordulása. Itt az avarréteg biztosítja a szukebb lakókörzetkiegyenlített mikroklimatikus viszonyait. Egy közeli rokona, aréti kövipók (Drassodes pubescens) a füves élónelyek, fó1egláprétek gyakori faja. Elkülönítésük csak a hímek csáprágóinakfogazottsága, valamint az ivarszerveik alapján lehetséges.

Nosténye 8-15 mm, hímje 7-10 mm. Egérszürke színu, nagy testu,zömök kövipók, amely viszonylag gyakran kerülhet az emberszeme elé. Színe gyakorlatilag homogén, gyenge megvilágításnálegészen sötétnek látszik. Erosebb fénynél feltunik, hogy fejtoraés lábai inkább szürkésbarnák, potroha pedig tipikusan egérszürke színt mutat. Fejtora és potroha is széles, hát-hasi iránybanjól érzékelhetoen lapított; ezzel jól alkalmazkodik az elpusztultés felnyíló kéreg alatti szuk résekhez és üregekhez. Épületekbensem ritka. Fó1eg pincékben, öreg és rosszul szigetelt, nyirkosházak fürdoszobáiban tunhet fel. Vele szemben is teljesen indokolatlan a félelem és az irtózat. Városi parkok fáinak kérge alattis gyakori lehet. Néhány közeli rokonától csak az ivarszervekszerkezetének mikroszkópi vizsgálata alapján különítheto el.

3-4 mm hosszú, jellegzetesen karcsú testu pók. A fémpókok(Micaria spp.) alakja és színezete egy-egy fajon belül is nagyonváltozékony, így az egymáshoz eleve roppant hasonló fajokelkülönítése igazából csak ivarszerveik alapján lehetséges.Alapszínük sötét és jellegzetesen fémesen irizáló. Fejtorukdomború, hossza közel megegyezo a potrohhal, és hosszánakkörülbelül egyharmadánál a legmagasabb; oldalai csaknem párhuzamosak. Potrohukon keresztirányban futó világos csíkokatviselnek. Általános megjelenésük, valamint mozgásuk is nagyonemlékeztet a hangyákra. Több fajról jól ismert, hogy eleve hangyákkal él együtt. Meleg, száraz élónelyek pókjai. Avarban éskövek alatt, ritkábban fák törzsén, a kéreg alatt élnek.

~ "'"

HunyópókMicrommata virescens

HunyópókokSparassidae(1-3. kép)

A hunyópók iáhfejének

jellegzetes szorzete

! II III IV V VI VII Vili IX X XI XII0000 •••• 000090

Nosténye 12-15 mm, hímje 8-10 mm. Feltuno zöld színéró1 ~alkatáról egyaránt könnyen azonosítható pókfaj. Fiataljai .~: Inosténye egyaránt élénk, világoszöld színuek, semmilyen min- I

tázatot nem viselnek. A kifejlett hímek fejtora és lábai szinténzöldek, de potrohuk alapszíne élénksárga, középvonalában egymarkáns kárminpiros sávval. Két sorban álló, viszonylag aprószemeik csillogóan feketék, keskeny fehér gyuru szegélyezioket. Lábaik eroteljesek és feltunoen hosszúak. A lábak szorzeteis jellegzetes. A másodvégíz, valamint a végíz alsó felszínét surutalpkefe borítja, a végíz két karma alatt eroteljes seJtékbó1 álló,úgynevezett talpecsetet viselnek.Tipikusan nappal aktív, gyepszintben vadászó pókfaj. Ivarérettpéldányai májustói láthatóak. Szaporodási idoszaka májusra ésjúniusra esik. Nostényei a talaj közelében lévo levelek fonákjára rögzítik petecsomóikat. A levél peremét összeszövik, avagytöbb levélbó1 alakítják ki a költokamrát, amelyben maguk is apetecsomóval maradnak. A peték éppolyan élénkzöld színuek,mint a maguk a pókok, így a vékony szövedékfonaton átlátszópeték miatt maga a petecsomó is látványosan zöld.E pókfaj kedveli az üde, napsütötte gyepeket. A bokorerdokszegélyében, gazdag aljnövényzetu tölgyesekben is gyakrantalálkozhatunk vele. Leggyakrabban a színéhez hasonló növényeken lapul, így nehéz észrevenni. Páfrányfajokon, példáulerdei pajzsikán, továbbá az erdei földutak és kis méretu vízállások szegélyében álló békaszittyón is sZÍvesen taJtózkodik.Családjának egyetlen Közép-Európában élo faja.Rokonai szubtrópusi és trópusi területeken élnek. Számos rokonára jellemzo, hogy lábaik még hosszabbak és jellegzetesenoldalra állóak. Többük fakérgek vagy kövek alatt él. Gyorsanoldalazó mozgással közlekedo fajok, óriás-karolópókoknak isnevezik oket. A legismeJtebb trópusi képviselojük a banán pók(Heteropoda venatoria), amely nevét annak köszönheti, hogydéligyümölcs-szállítmányokkal gyakorta kerül alkalmi behurcolásra. Magyarországon is megjelenhet szórványosan. Érthetomódon nem alkalmasak számára az éghajlati körülmények ataJtós megtelepedéshez. Egy-egy példányának alkalmi megjelenése némi új színt visz a szupermarketek nem éppen színtelen,de élettelen világába ...

Bársonysávoskarolópók7banatus formicinus

FürgekarolópókokPhilodromidae

(1 kép)


000••••00000

Sovány karolópók7ibellus oblongus


(2 kép)

I II III IV V VI VII VIli IX X XI XII00000••••000

Bükkfa

fiirgekarolópókPbilodromus margaritatus


(3. kép)

A Philodromusfajokbabitusa


92

Nosténye 8-9 mm, hímje 5-6 mm. Az egymáshoz meglehetosenilhasonló megjelenésu bársonysávos karolópókok (Thanatu~ I Ispp.) egyik leggyakoribb hazai faja. E - korábban a karolópó- I

kok családjába (Thomisidae) sorolt - pókok sárgásbarna, néhaezüstösszürke potrohának elülso felében egy feltuno, sötétbarna,hasíték alakú foltot viselnek. Ennek hossza általában a potrohfeléig ér. A fürgekarolópókok családjának két, továbbiakban tárgyalt rokonsági köréhez (Tibellus, Philodromus) hasonlóan rájukis jellemzo, hogy a négy pár lábuk közel azonos hosszúságú.A bemutatott faj fejtorának világos középsávjában jellemzo a kétsötét hosszanti csík. A faj napos, száraz helyeken, alacsony gyepben éJ. Nosténye a lencse alakú petecsomóját növényekre szövi,és azt széttárt lábakkal átkarolva orzi az utódok kikeléséig.

Nosténye 8-10 mm, hímje 7-8 mm; különösen hosszú és nyugalomban a testtel párhuzamosan kinyújtott lábaik miatt ennéljóval nagyobbnak látjuk oket. A sovány karolópókok (Tibellus

spp.) fejtora, de különösen a potroha szokatlanul megnyúlt éskarcsú. A potroh alapja leginkább egy zabszemhez hasonlítható. Színe sárgásbarna, néha szalmasárga. Az egész állat testénekközépvonalán, a szemektó1 a fonószemö!csökig végighúzódikegy barna, az alapszínnél egyértelmuen mélyebb árnyalatú csík.Lábaikon szintén felismerheto egy halvány hosszanti csíkozottság. Az alkat, a mintázat és a viselkedés együttesen eredményezi a kiváló rejtozködési képességet. A soványkarolópókok fó1egpázsitfufajok szárán és levelein nyújtózkodva várnak zsákmányaikra. Petecsomóikat a családra jellemzo módon növényekrerögzítik és orzik.

Nosténye 5-6 mm, hímje 4-5 mm. Egyike a legtökéletesebbenrejtozködo európai pókoknak. A fürgekarolók családjának legnépesebb fajszámú csoportját képviselik a Philodromus-fajok.

Fejtoruk és potrohuk egyaránt erosen lapított és széles. Hosszúlábaikat szélesre tárva úgy tartják maguk mellett, hogy nagyjából egy kör alakkal lehet lefedni a testüket. Színezetükbenolykor még egy fajon belül is nagy változatosságot mutathatnak.A bükkfa-fürgekarolópók palaszürke alapszínét apró zegzugosfekete foltok díszítik. A fejtor és a potroh színezete hasonló.A test kiválóan beleolvad a gyakori élohelynek tekintheto bükktörzsének a felszínébe. Más fafajokon (például feketefenyo,platán, hegyi juhar stb.), és esetenként sziklafelszíneken istalálkozhatunk vele. Mozgása rendkívül gyors és jellegzetes.Oldalazva is remekül képesek futni. Mozgási viselkedésük atarisznyarákokra emlékezteto. Lapított testük révén kiválóantudnak rejtozni a kéreg alatt, vagy más keskeny zugokban. A fajtelelése kéreg alatt történik. Kéregró1 történo gyujtési módszerekkel télen is eredményesen fogható.

AranyosfürgekarolópókPhi/adromus aurea/us


(J kép)

I 11 III IV V VI VII VIli IX X XI XII

0000••••0000

ErdeifenyöfürgekarolópókPhi/odromus fuscomargitatus


(2 kép)


00000•••000094

Nosténye 5-7 mm, hímje 4-5 mm. Az ivarérett nostény éshím színezetében és alkatában is látványosan különbözik.A nostények a fiatal példányokhoz hasonlóan vörösesbarnák.Az alapszín árnyalataiban és mélységében széles skálán mozog.A fejtor széles, világos középsávot visel. A potrohán végigvonulegy hosszú, nyelv alakú folt, amelyen belül egy központi foágból és az abból oldalra kiágazó vonalakból álló mintázatot k~het felismerni. A potroh a hasi oldal felé fokozatosansötétedik. A hímek az utolsó vedlésüket követoen markánsan

megváltoznak. Színük egészen sötétre vált. A megvilágítástóifüggoen csillogó fémeszöld, illetve aranyló színben pompáznak.Lábaik testhez viszonyított hosszúsága is eroteljesen megno afiatalkori arányokhoz képest. Egész Európában, és ezen belül aKárpát-medencében is gyakori erdó1akó faj. Lombhullató fákonés örökzöld tulevelueken egyaránt jellemzo az elofordulása.Telelése, valamint a nostények petecsomóinak lerakása a kéregalatt történik. Fontos tudni, hogy több, hozzá rendkívül hasonló

külso megjelenésu rokonfaj él még hazánkban. Biztos elkülönítésük csak ivarérett állapotban, és akkor is csak az ivarszerveikfelépítése alapján lehetséges. Mindemellett a bemutatott faj hímjére jellemzo aranyló zöldes szín fajspecifikus.

Nosténye 6-8 mm, hímje 5-6 mm. A Philodromus-fajok közöttaz egyik legeroteljesebben lapított testu pók. E tekintetben abükkfa-fürgekarolópókhoz hasonlít. A potroh a középso részénlényegesen szélesebb, mint a fejtor közelében. Élénk vörösbarna, illetve narancsvörös színével is kitunik rokonai közül.A mintázatmentes, homogén szín önmagában is egyedülállóebben a rokonsági körben. A faj az erdeifenyo tipikus kéreglakó pókja. Szinte kizárólag csak ezen a fafajon fordul elo. Hamás fajon, így például lucfenyon találjuk, akkor szinte biztos,hogya közelben van erdeifenyo is. Mind az alakja, mind pediga színe kiválóan alkalmazkodott lakónövényének kérgéhez.A mozdulatlan pók tökéletesen képes beleolvadni az erdeifenyo jellegzetes, vöröses kérgének felszínébe. Zavarásra egypillanat alatt elillan rendkívül lapított testének és villámgyorsmozgásának köszönhetoen a lemezes szerkezetu kéreg rétegei között. Nyugat-Magyarország erdeifenyveseiben, illetve azország más részein az idos erdeifenyo-ültetvényekben találkozhatunk vele. A fák törzsén földró1 elérheto magasságtól egészen a lombkorona felso zónájáig, illetve a vastagabb ágakonis jelen van.

Viráglakókarolópók111isumenea vatia

KarolópókokThomisidae

(1-2. kép)

A karo/ópókokra jellemzohabitus


Fehér karolópókThomisus onustus


(3-4. kép)


0000••••000096

Nosténye 8-10 mm, a hímje mindössze 3-4 mm. Alkatábankiválóan bemutatja azokat a tulajdonságokat, amelyek a karolópókok családjára jellemzoek. Fejtora és potroha egyaránt szélesés kerekded, hát-hasi irányban enyhén lapított. Apró szemeikét sorban állnak a fejtor elülso peremén. Elso két pár lábukhossza lényegesen meghaladja a harmadik és negyedik párrajellemzo méretet. Nyugalmi, várakozó testtartásban a lábaitszéttárva tartja. Ebben a várakozó testtartásban egy vizszintesenelnyújtott ellipszissellehet a testüket körülrajzolni. A faj mintázata és színe nagyon változatos. Alapszíne leggyakrabban fehér.A fejtor két szélén egy-egy sötétebb sávot lehet felismerni,amely hasonló sötétebb tónussal a fejtor oldalaira is lehúzódik.A potroh háti oldala általában egyszínu. A hát és az oldal peremén leggyakrabban piros színu, enyhén szakadozott sáv követia potroh jellegzetes hátrafelé szélesedo alakját. Ritkábban apotroh felszinén is megfigyelheto egy halványabb páros sáv,amelyek a középvonal és a potrohszél között párhuzamosan,és nem az oldalszegélyt követve futnak végig. A nostényekalapszíne nemritkán sárga is lehet. A mintázat ebben az esetben is a fentiek szerint alakul. A nostényekhez képest törpénektuno hímek alkata és színe is markánsan különbözik párjukétóI. A lábak arányaikat tekintve lényegesen hosszabbak, minta nosténynél. Fejtoruk és elso két pár lábuk általában egészensötét, néha fekete. Potrohuk alapszíne itt is a fehér és a sárgaközötti skálán mozog. Alakja elnyújtott, utolsó harmadában nemszélesedik ki úgy, mint a nostényeknél. Mintázatában a párosközépsáv általában fejlett. Napsütötte rétek, erdoszegélyek, virágoskertek gyakori, nyár eleji pókja. Célirányosan kereshetjük avirágokban, amelyek rovarcsalogató porondján remek álcázással ott várakozik az óvatlan nektár- és virágporgyujto rovarokra.A kello közelségbe leszálló vagy lépkedo rovart egy villámgyorsölelés, és azzal egyidejuleg egy marás fogadja ...

Nosténye 7-10 mm, hímje csupán töredéke ennek, mindössze 23 mm. Általános megjelenése hasonlít a viráglakó karolópókéra,de mindkét testtájának megvannak a fajra jellemzo, rokonátóleltéro vonásai. A fejtor elülso része, az úgynevezett homlokegy éles párkánnyal kapcsolódik a fejtor felso felszínéhez.A perem a két szemsor között húzódik úgy, hogy az ívesenfutó párkány két szélso pontjánál látható kiszögelés az elso ésmásodik szemsor oldalszemei közé esik. A fejtor mintázatábanállandónak tekintheto a széles világos középsáv. A potroh alakja egy csaknem egyenes oldalvonalakkal határolt háromszög.Felülnézetben jóllátható, hogy a potroh vége két oldalirányba,illetve enyhén felfelé irányuló csúcsban végzodik. Színváltozataiközött a fehértó1 a sárgán át a bordóig szinte végtelen a variációk száma. Életmódja és élóbelye azonos a fenti fajéval.

Csonka karolópókPistius truncatus


(1. kép)


TölgylevélkarolópókDiaea /ivens


(2. kép)

I II III IV V VI VII Vili IX X XI XII0000••000000

Fekete-sárgakarolópókSynaema globosum


(3. kép)


KutyatejkarolópókSynaema ornatum


(4 kép)

I II III IV V VI VII vm IX x XI XII

0000•••00000

98

Nosténye 7-10 mm, hímje 4-5 mm. Alkatát tekintve elso pillantásra jelentos hasonlóságot láthatunk az elozoekben bemutatottfehér karolópókkal. A potroh alakja valóban nagyon hasonló, bára potrohvégi kiszögelések egyértelmuen csak oldalra irányulnak.A fejtor esetében látható, hogy hiányzik a szemsorokat megosztóéles perem. A csonka karolópók alapszíne a barna (beleértveannak különbözo árnyalatait is). A háti oldala, valamint a kiszögelések világosak, vörösesbarnák, néha krémsárgák. Elso kétpár lába feltunoen eroteljes, és a fejtorhoz hasonló sötét színu.A harmadik és negyedik pár láb világos, csaknem áttetszo zöldessárga. Kéreglakó erdei faj. A tölgyfajokat részesíti elonyben.

Nosténye 5-6 mm, hímje 4-5 mm. Tipikus lombozatlakó karolópók, amiró1 a színezete is tanúskodik. Fejtora és lábai levélzöldek. A fejtor feji részén egy fordított V alakú foltot visel. A potrohhátoldalát egy sötétbarna, levél alakú folt fedi le. A folton belülszabálytalan halványsárga körök és sávok alkotnak mintát. Azelso két pár láb az ízek végénél széles, sötét gyuruket visel. Szintekizárólag tölgyfajok lombozatán él. Hasonló megjelenésu, nálagyakoribb rokonfaja a címeres karolópók (Diaea dorsata), amelytó1elsosorban ivarszervei alapján különítheto el; szabad szemmelis látható különbségként az utóbbi faj esetében a potroh háti foltjának összefüggo, kevéssé tagolt jellegét emelhetjük ki.

Nosténye 6-8 mm, hímje 3-4 mm. Egész teste csillogóan fényes;kifejezetten dekoratív megjelenésu karolópók. Fejtora, valaminta potrohán látható - oldalról tagolt - folt fekete színu. A potrohalapszíne a világossárgától a mély narancsvörösig, esetleg kárminpirosig terjedhet. A test hasi oldala fekete, de a potroh hasirészén két nagyobb és két kisebb világos, kör alakú foltot visel.Általánosan elterjedt, gyakori faj. Száraz és nedves napsütöttegyepekben a virágokon találhatunk rá. A virágokat látogatórovarok eredményes vámszedoje.

Nosténye 7-9 mm, hímje, 3-4 mm. Az elozo fajhoz rendkívülimódon hasonlít. A szabad szemmel, esetleg kézi nagyítóval iskönnyen vizsgálható elkülöníto bélyegek közül az egységesenfekete hasi oldalt érdemes kiemelni. Nála nem figyelhetoek meg

olyan világos foltok, amelyeket a fekete-sárga karolópóknál említettünk. A kutyatej-karolópók élóbelye és lakónövény-választásasokkal speciálisabb, mint a rokonáé. A faj a belso-ázsiai füvespuszták (asztyeppék) egyik hírnöke. Nyugati elte~edési határáta Duna vonala jelenti. A Kárpát-medencében a Duna-Tisza közének nyílt homokpusztáin gyakori és jellemzo faj. Szinte kizárólaga pusztai kutyatej virágzatában él. Élete a petékbó1 való kikeléstó1az ivarérett alakká fejlodésig, majd tovább a szaporodás és peterakás aktusáig - mind-mind ezen a növényen zajlik.

Cserje-karolópókXysticus ulmi


(J kép)

A Xysticus-fajokra jellemzo

párzási viselkedés

Réti

borzaskarolópókHeriaeus graminicola


(2. kép)



100

Nosténye 6-7 mm, hímje 4-5 mm. A Xyslicus-fajok közé egymáshoz rendkívül hasonló méretu, mintázatú és színezetu fajoktartoznak. Hazánkban 23 faj képviseli ó1:et. Alapszínükben abarna szín dominál, amelynek egy világos és sötét árnyalata alakítja ki a szintén egységes megjelenést eredményezo mintázatot.Ez a fejtor esetében általában egy széles világos középsávkéntjelentkezik. A cserje-karolópók esetében a középsáv két oldalánegy élesen elkülönülo hosszanti sávot láthatunk, amelyen kívülismét egy világos szegélysáv zárja a fejtor háti oldalának képét.A potroh alapszíne ennél a fajnál egészen világos sárgásfehér.A háti oldalon egy éles határvonallal rendelkezo nagy sötét foltot visel. Ez a középvonalában kivilágosodik és a potroh végefelé haladva egyre növekvo hosszúságú harántsávokkal tagolódik fel. A folt peremrésze, valamint a belso sávok szegélyea legsötétebb (ez jól kiemeli a mintázatot). Világos lábai sötétapró foltokat viselnek. A Xysticus-fajok az alacsony növényzeten, a talajon és az avarban egyaránt elofordulnak. Színezetükis elsosorban a talajon, avarban, száraz lágyszárúakon, esetlegkérgen való rejtozésüket segíti. A karolópókok többségére, ígya Xysticus-fajokra is jellemzo, hogy a hím az udvarlást követoen rögzíti, "lekötözi" a nostényt a párzás idejére. Késóbb anostények a lapított petecsomóikat átkarolva orzik az utódokkikeléséig.

Nosténye 6-7 mm, hímje 4-5 mm. A borzaskarolópókokra(Heriaeus spp.) jellemzo, hogy egész testüket, a lábakat isbeleértve, hosszú, elálló és eros, világos szorök boritják. Testükalapszíne élénkzöld. Hasonlóan különleges szorzettel nemtalálkozunk más hazai pókfajnál, így magát a rokonsági körtbiztonsággal felismerhetjük. A különleges borzas testfelszíntközelebbró1 megtekintve megállapíthatjuk, hogy az nagyonhasonlít olyan lágyszárú növények levelére vagy szárára, amelyek elálló szorökkel borítottak. Hazánkban három fajuk is él.A réti borzaskarolópók esetében a fejtor és a potroh mintázata,továbbá a potroh alakja is fajra jellemzo. A fejtor középvonalában egy fehér sáv fut végig, amelynek folytatása a potrohonis látható. A lakkfekete szemeket fehér gyuruk veszik körül.A potroh felszínén egyenlo szárú háromszöget rajzolnak ki afehér sávok, a végén pedig 2-3 rövidebb fehér keresztsáv islátható. A potroh elején gyakorta látható egy elmosódott szélupiros folt is, de ez más borzaskarolópókoknál is jellemzo lehet.A gyepszint lágyszárú növényein, napos élohelyeken országszerte találkozhatunk velük. A bemutatott faj kedveli az üde,nedves éló'helyeket.

Íves ugrópókEvarcha arcuala

UgrópókokSalticidae

(1-2. kép)

Az Evarcha fajokszemállása

I II III IV V VI VII Vili IX X Xl Xli

00000•••••00

KözönségesugrópókEvarcha falcala

UgrópókokSallicidae

(3. kép)

I II III IV V VI VII Vtll IX X XI XII

0000••••0000

102

Nosténye 6-8 mm, hímje 5-6 mm. A hím egész teste csíllogókoromfekete, csupán a fejtor homlokrészén és a szemek körüliterületen visel fehér szorzetet, amely az elso szemsor és a csáprágók alapízei között két vízszintes csíkot képez. Nostényénekalapszíne barna. Egyedei a fejtoron és a potrohon is jellegzetesmintázatot viselnek. A szemek által határolt terület sötétbarna,

és éles kontúrral elhatárolódik a fejtor világosabb hátulsó területétó1. Az ugrópókokra jellemzo szemállást és a szemek méretarányait ennél a fajnál is jól megfigyelhetjük. Az elso szemsornégy szeme a homlok elülso, függó1eges peremén egy egyenes sorban áll. A két középszem lényegesen nagyobb a többiszemnél. Ezek a szemek a pókoknál ismert legdifferenciáltabblátószervek, amelyek fejlett képlátásra alkalmasak. A másodikszemsor két szeme az elso sor oldalszemei mögött, a fejtorpereméhez közel áll. Ezek a legkisebb méretu szemek, gyakran nehéz ó'ket észrevenni a dús szorzet között. A harmadik

sorban szintén két szem foglal helyet; ezek még hátrább, amásodik szemsor szemeivel szinte egy vonalban, hasonlóképpa fejtor pereméhez közel láthatók. A bemutatott faj potroháníves foltokból álló mintázat van, amely a potroh elso felébenközépen kettéosztott. A mintázatot fekete, szürke és barna, ívalakú szorsávok alakítják ki. A nostények lábai világosbarnák,az ízek végénél keskeny sötét gyurut viselnek. Az íves ugrópókelsosorban a nedves rétek gyakori faja.

Nosténye 6-8 mm, hímje 5-6 mm. Méretében és alkatában szintepontos mása az elozo fajnak, ugyanakkor színük és mintázatukalapján szabad szemmel is megkülönböztethetjük ó'ket. A hímmintázata különösen látványos. Fejtorának két oldalát széles,világos sárgásbarna sáv kíséri. A szemek által határolt úgynevezett szemmezot világosbarna szorzet fedi. A széles oldalsávonkivül még egy keskeny sötét perem is keretezi a fejtor hátioldalát. A potrohon kívülró1 befelé haladva eloször egy világoskrémsárga szegélyt, majd egy nagy, sötétbarna középfoltot láthatunk. Ennek a foltnak a központi része kivilágosodik és egykissé karéjozott, világosbarna sávként húzódik végig a sötétalapfolt teljes hosszában. A hímek lábainak másodvégíze ésvégíze világosbarna, a többi íz a fejtor alapszínéhez hasonló.A faj nosténye kevéssé feltuno mintázatú. A fejtoron a szemmezo sötét, határát egy halvány sáv is megerosíti. Potrohánakalapszine vörösbarna. Egy feketés középsáv indul az elso pereméró1, amely a potroh felét elérve ívesen kettéválik, és a kétága kifut a hát két oldalsó peremére. Ezek felett egy-egy elmosódott hasonló sötét folt látható, amelyek nincsenek közvetlenösszeköttetésben a középsávval. Világos erdó'k gyepszintjében,a cserje- és az alacsony lombkoronaszintben élo, erdei tisztásokon és erdoszegélyekben gyakori faj.

Mediterrán

nádiugrópókMendosa canestrini


(1-2 kép)


•••••• 000 •••

Drávai ugrópókTelamonia castresiana


(3 kép)


0000 •••• 11000

104

Nosténye 8-12 mm, hímje 7-9 mm. Feltunoen karcsú és jellegzetes színezetu ugrópók. A Kárpát-medence egyik legdekoratívabb pókja. Mint az ugrópókoknál általában, a nostény és a hímszíne itt is markánsan eltéro. A hím egész teste csaknem teljesenfekete. Napfényben fémes csillogású az állat, a potroh felszíneeros megvilágításnál aranylóan veri vissza a fényt. A nostényfejtora ezüstösszürke szorzetet visel. A sötét alapszínen a világosszorzet sugaras mintát rajzol a tori részre. Potrohának alapszíneezüstfehér. Háti oldalán két aranyló barna sáv húzódik végiga világítóan fehér középsáv mentén. A faj a nádasok jellemzo kíséroje. Kiváló látásának köszönhetoen gyorsan menekül,ha észleli a veszélyt. Jellegzetes viselkedése a nádszál vagygyékénylevél túlsó, védett oldalára való gyors átperdülés. Nagytavaink nádasaitól a lassú folyású vizeinket kíséro nádszegélyekig mindenütt jelen lehet. A Ferto tó nádasában éri el elterjedésének észak-nyugati határát. A nád aratása és égetése egyarántveszélyezteti. Az áttelelés során, illetve a peterakás idején egyaránt csak a háborítatlan nádasokban találja meg biztonságosélónelyét. A nostények a nádszálak felso levelét visszahajtják,és szövedékkel rögzítik a szárhoz. Az így kialakított keskeny"levélsátorban" rakják le petéiket, amelyeket oriznek is.

Az 5-6 mm hosszú, karcsú alkatú drávai ugrópók elsosorbanszokatlanul világos alapszínével tunik ki családjának Kárpátmedencei képviseloi közül. Egész testét viaszfehér alapszínjellemzi. A szemek közvetlen környezetében egy sötét, hátulrólnyitott, négyszög alakú folt látható, amelynek külso oldalai aharmadik szemsor szemeit kívülró1 megkerülve visszahajlanaka szemmezo belso "udvarába". A fejtor világosan megmaradóösszefüggo központi része roppant jellegzetes mintázatkéntjelenik meg. A szemek közötti terület egy díszes T beture emlékezteto formát mutat, amelynek a talpa vagy zömök háromszögalakú (mint a képen bemutatott példányé), vagy egy kétágúhorgonyra hasonlítva oldalra és felfelé kihajlik. A potroh felszínén kívül és belül karéjozott sötét foltpár húzódik végig.A középmezo és az oldalsó részek itt is világosak. Az állatviszonylag hosszú lábai szintén egyszínu viaszfehérek. A DélEurópában elte0edt faj hazánkban a Dráva melló1, valamint aDuna Mohács alatti területeinek ártereiró1 ismert. Az élo folyómedrek közelében álló cse1iék és fák lombozatán él. Magyarnevét hazai elterjedéséró1 kapta.

Piros ugrópókPhylaeus ChlYSOPS


(! kép)


Rozsdás ugrópókCan-hotus xantogramma


(2. kép)


000••••00000

Szobai ugrópókEuophrys lanigera


(3 kép)


••••••••••••

SzínészpókSalticus scenicus .


(4. kép)

Nostény1 II III IV V VI VU vin IX x XI XII••••••••••••

HímI II III IV V VI VII Vili IX X XI XII0000•••00000

106

Mérete 7-12 mm. A hím és nostény színe teljesen eltéro. A hím

fejtora lakkfekete, potroha cinóberpiros, középen karcsú, fekete lándzsafolttal. Lábai hamuszürkék; az elso két pár lábszárainarancsvöröses árnyalatú ak. A nostények alapszíne sötétbarna.Potrohukon a barnásfekete középsáv két oldalán egy-egy csontfehér színu, hosszú csíkot láthatunk. Ezek sem elöl, sem hátulnem érik el a potroh szegélyét. Meleg, napos és száraz gyepektipikus faja. Hazánkban az alföldi homokpuszták, a középhegységi sziklagyepek a legtipikusabb élóbelyei. Érdekesség,hogy e tipikusan dél-európai fajjal az Alpokalja vöröscsenkeszeskaszálórétjein is találkozhatunk.

Nosténye és hímje egyaránt 6-7 mm. Az azonos alkat és méretmellett az elozo fajhoz hasonlóan színezetükben lényegeseneltérnek egymástól az ivarok. A hímekre jellemzo, hogy fejtoruk és lábaik feketék, potrohuk pedig élénk rozsdabarna,néha csaknem téglavörös. A potroh vállain keskeny sárga sávot,közöttük egy feketébe hajló határozatlan szegélyu foltot látni.A nostény barnásfekete alapszínén a fejtor, a potroh és a lábakterületén is eroteljes sárga szorzet jelentkezik, amely tipikusmintázatot alakít ki. Napos, száraz élóbelyeken a lombhullatófák és cse~ék lombozatán él. A gyümölcsöskertekben, így például az almásokban is rendkívül gyakori.

Az ugrópókok között az átlagosnál kisebb méretu, 3-4 milliméteres faj. Barna alapszínén jellegzetes mintázatot visel. A fejtor és apotroh középvonalában egyaránt világosabb. A potroh területénelore irányuló világosbarna, háromszög alakú foltok sorakoznak,amelyek egymásba olvadhatnak, de harántövekkel tagolt is lehete mintázat. Az Euophrys-fajok biztos elkülönítése igazából csakaz ivarszervek vizsgálata alapján lehetséges, de ennél a fajnálnagyban segítségünkre lehet, hogy Európában tipikus épületlakópók. A lakások helyiségeiben további, hozzá hasonló ugrópókfajnem fordul elo (legfeljebb ideiglenesen, véletlenszeru behurcolás eredményeként). Nyári idoszakban a házak külso felszínénis láthatjuk; kedveli a palával fedett tetoket. Magyarországoneloször csupán az 1980-as évek végén került elo.

Mindkét nem 5-7 mm hosszú. Mattfekete alapszínén jellegzetesfehér sávozott mintát visel. A fejtoron a szemek között, valamint a potroh közelében két háromszögletu foltban találhatófehér szorzet. A potroh hátoldalán általában elöl egy egységes,azt követoen pedig három középen osztott fehér csíkot visel.A Salticus-fajok esetében a hímeknek különösen nagy méretueka csáprágóik. A színészpók a szabad természetben napos sziklafelszíneken, az ember környezetében pedig leggyakrabbanházfalakon él.

Fekete hangyautánzópókLeptorchestes beralinensis


(1. kép)


DDD •••• DDDDD

Csigás ugrópókPellenes nigrociliatus


(2 kép)


DDDD ••• DDDDD

Pannon duneugrópókYllenus horvathi


(3. kép)



108

Nosténye 7 mm, hímje 6 mm. Egyike a hazánkban elofordulóúgynevezett hangyautánzó ugrópókoknak. Alkatuk, méretük,és néha a színezetük is zavarba ejto hasonlóságot mutat a hangyákéval. A fekete hangyautánzópók szinte egész teste teljesenfekete. Csupán a potrohán láthatunk egy keresztirányú sávot,amelyet barna és fehér szorzet hoz létre. A potroh ezen a részénegy befuzodést is mutat, ami a test hármas (fej-tor-potroh)tagolódását sugallja. A hangyákéra emlékezteto megjelenést aviselkedésük is remekül fokozza. Elso pár járólábukat a rovarokcsápjához hasonlóan felemelve, tapogatóként használják. Ennekköszönhetoen a tényleges járólábak száma a rovarokhoz hasonlóan csak 3 pár. A fekete hangyautánzópók a napos, sziklásés száraz élóbelyeken szórványosan eloforduló faja. A Kárpátmedencében eloforduló hangyautánzópók-fajok többnyire aszínezetük alapján is elkülöníthetoek. A hangyákra jellemzoviselkedés és megjelenés magyarázatára több elképzelés is születtet. Ezek egyike a már korábban bemutatott ékes fémpóknális említett álcázás, amely a hangyákat kerülo rovarevokkelszembeni védettséget eredményezheti.

Nosténye 4-6 mm, hímje 3-4 mm. Mintázata alapján könnyenazonosítható faj. Alapszíne csillogó koromfekete, amelybó1markánsan kiemelkedik a fehér mintázat. Ennek elemei a fejtorkeskeny, de határozottan látható szegélye, a tori rész hátulsórészének két oldalán lévo egy-egy ovális folt, valamint a potroh 6nagy méretu foltja. Ezek helyzete a következo: a háti oldal elülsoszegélyén egy félkör alakú sáv, a középvonalban egy hátrafelékarcsúsodó középso, és tó1ejobbra és balra két-két további rövidebb sáv látható. Száraz, nyílt élóbelyek, homokpuszták, dolomit- és mészkosziklagyepek gyakori faja. Szoros kapcsolatbanvan a felszínen hevero üres csigaházakkal, amelyek egyik tipikus "bérlojeként" ismert pókfaj. Telelo, párzó és ivadékgondozólakóhelyként hasznosítja a megüresedett csigaházakat. A párzás,valamint peterakás idejére jellegzetesen felkötözi azokat a gyepnövényeire, néhány centiméterrel a talajfelszín felett.

Nosténye és hímje egyaránt 5-6 mm. Színezete és mintázataa nyers homokfelszínhez való alkalmazkodás remek példája. Homoksárga alapszínén sötétbarna, valamint fehér szorzetalakít ki kisebb-nagyobb foltokból álló mintázatot. A nostényszíne világosabb, de mintázata a hímévei megegyezo. Kizárólaga nyílt homokfelszínekkel rendelkezo homokdunék világában él. A Kárpát-medencében a Kiskunság homokpusztái alegjellemzó'bb élóbelyei. Tó1ünk nyugatabbra nem fordul elo,ugyanakkor Románia és Bulgária területéró1 egyaránt ismert.Néhány más homoklakó fajhoz hasonlóan lakótárnákat készíta homokban.

Ablakos eretnekpók 80

Achaeranea tepidariorum 28

Aculepeira armida 54

Aculepeira eeropegia 54

Agelena gracilens 74

Agelena lahyrintica 72

Agelenatea redii 50

ÁI-keresztespók 50

Alopecosa spp. 64

Amaurohius fenestralis 80

Amaurohiusferox 80

Anyphaena accentuata 84

Aphantaulax trifasciata 86Araneus alsine 46

Araneus angulatus 48Araneus hituhereulatus 48

Araneus diadematus 46

Araneus grossus 48Araneus marmoreus 46

Araneus qudratus 46

Araneus triguttatus 50

Araniella opistographa 52

Aranyos fürgekarolópók 94

A rctosa perita 66

Argiope hruenniehi 54

Argiope lohata 54

Argyroneta aquatiea 76

Atypus ajJinis 10

Atypus muralis 10

Bajor darócpók 20

Barlangi keresztespók 44

Barna kövipók 88

Bársonysávos karolópók 92Berlandina cinerea 86

Bikapók 22

Bokor vitorláspók 38

Búvárpók 76

Bükkfa-fürgekarolópók 92

Carrhotus xantogramma 106Cheiracanthium erraticum 82

Cheiracanthium mildei 82

110

Névmutató

Cheiracanthium

punetorium 82

Cluhiona pallidula 84

Cluhiona phragmitis 84

Coma roma simoni 34

Cyclosa conica 52

Cyclosa oculata 52

Cserje-karolópók 100

Csigás ugrópók 108

Csíkos dajkapók 82

Csinos sápadtkeresztespók 58

Csodáspók 68

Csonka karolópók 98

Csúcsos keresztespók 52

Csupaszpók 14

Darázspók 54Déli fehérsávos-

keresztespók 54

Derespók 24

Diaea livens 98

Dolomedes fimhriatus 70

Dolomedes plantarius 70

Drassodes lapidosus 88

Drávai ugrópók 104

Dyctina arundinacea 78

Dyctina civica 78

Dysdera erocota 22

Dysdera spp. 22

Ékes fémpók 88

Enoplognatha ovata 30

Erdeifenyo-fürgekarolópók 94Eresus cinnaherinus 22

Euophrys lanigerá 106EvarcHa arcuata 102

Evarchafaleata 102

Fehér karolópók 96

Fekete állaspók 42

Fekete hangyautánzópók 108

Fekete-sárga karolópók 98

Fojtópókok 22

Földi farkaspók 64

Frontinellina frutetorum 38

Furcsapók 26

Geolyeosa vultuosa 60

Gyurus keresztes pók 44

Háromfoltos keresztespók 50

Háromfoltos kövipók 86

Háromszöges faggyú pók 32

Háromszöges vitorlás pók 36

Házi zugpók 74

Hegyi állaspók 42

Hegyi fehérsávos-

keresztespók 54

Hegyi vitorláspók 36Hegyi zugpók 74

Heriaeus graminicola 100

Hídi keresztespók 56

Holocnemus pluchei 16

Homoki hiúzpók 72

Horgas keresztespók 52

Hunyópók 90

Husölo keresztespók 46

Hyptiotes paradoxus 26

Illó tölcsérpók 72

Íves ugrópók 102

]egyespók 84

Karcsú tölcsérpók 74

Karéjos keresztespók 54

Kérges kövipók 88

Kétcsúcsú keresztespók 48

Kétpettyes mész pók 80

Kis álkaszáspók 18

Kis kalózpók 66

Koronás keresztespók 46

Kóró-törpepók 30

Kövi torzpók 10

Közönséges állaspók 42

Közönséges darócpók 20

Közönséges ugrópók 102

Kutyatej-karolópók 98

Lándzsás farkaspókok 64

Lápi gömbhálóspók 34

Larinia elegans 58

Larinia jeskovi 58

Larinioides folium 56

Larinioides sclopetarius 56

Leptorchestes herolinensis 108

Linyphia triangularis 36

Lycosa singoriensis 60

Magyar aknászpók 12

Mangora acalyhpa 50

Márványos álkaszáspók 18

Márványos keresztespók 46Mediterrán

csúcsoskeresztespók 52

Mediterrán nádiugrópók 104Mendosa canestrini 104

Mérges dajka pók 82Meta menardi 44

Metellina meriane 44

Metellina segmentata 44

Miearia pulicaria 88

Micrommata vireseens 90

Misumenea vatia 96

Mysmenella jobi 34

Nádi állaspók 40

Nádi hamvaspók 78

Nádi kalitpók 84

Nádi keresztespók 56

Nagy álkaszáspók 16

Nagy eretnekpók 80

Nagy faggyúpók 32

Nagy sápadtkersztespók 58

Négyes keresztespók 46

Nemesia pannonica 12Neriene montana 36

Neriene radiata 38

Nesticus cellulanus 28

Nuetenea umhratica 56

Nygma walckenaeri 78

Olasz darócpók 20

Óriás-keresztespók 48

Oxyopes heterophtalmus 72

Ötpontos tökkeresztespók 52

Pamatoslábú deres pók 24

Páncélos paránypók 34

Pannon dune-ugrópók 108

Pardosa agrestis 62Pardosa amentata 62

Pardosa luguhris 62

Parti vidra pók 70

Pellenes nigrociliatus 108

Philodromus aureolus 94

Philodromus

fuscomargitatus 94

Philodromus margaritatus 92

Pholcus opilionoides 18

Pholcus phalangioides 16

Phylaeus chrysops 106Pirata latitans 66

Pirata piraticus 66

Piros ugrópók 106Pisaura mirahilis 68

Pistius truneatus 98

Pokoli cselopók 60

Pusztai farkas pók 62

Rabló kalózpók 66

Rejtett állaspók 40

Rejtett keresztespók 44

Réskeresztespók 56

Réti borzaskarolópók 100

Réti farkaspók 62

Réti keresztespók 50

Rozsdás ugrópók 106Saltieus scenicus 106

Sápadt álkaszáspók 18

Sárga dajka pók 82

Sárgafoltos gyászfarkaspók 62

Sárgás fojtópók 22

Scotophaeus scutulatus 88

Scytodes thoracica 14

Segestria bavarica 20

Segestria florentina 20

Segestria senoculata 20

Selymes kalitpók 84

Singa hammata 52

Sovány karolópók 92

Spermophora senoculata 18

Steatoda grossa 32

Steatoda triangulosa 32

Synaema glohosum 98

Synaema ornatum 98

Szegélyes vidra pók 70

Szegélyes vitorlás pók 38

Széles keresztespók 50

Színészpók 106

Szobai ugrópók 106

Szongáriai cselopók 60

Szürkefoltos kövipók 86

Takácspók 28

Tarka farkaspók 66

Tegenaria domestica 74

Tegenaria ferruginea 74Telamonia castresiana 104

Testvér-törpepók 30

Tetragnatha extensa 42

Tetragnatha montana 42

Tetragnatha nigrita 42

Tetragnatha shoshone 40

Tetragnatha striata 40

Thanatus formicinus 92

Theridion impressum 30

Theridion sisyphium 30

Thomisus onustus 96

Tihellus ohlongus 92Titanoeca shineri 80

Tölgyestorzpók 10

Tölgylevél-karolópók 98Trochosa terricola 64

Ulohorus plumipes 24Ulohorus walckenarius 24

Üvegházi törpe pók 28

Vállas keresztespók 48

Városi hamvas pók 78

Viráglakó karolópók 96

Vonalas törpe pók 30

Xysticus ulmi 100YlIenus horvathi 108

Zilla diodia 50

Zöld hamvaspók 78

111

Irodalom

BALOGHJ. 1. (1935): A Sashegy pókfaunája. Faunisztikai, rendszertani és környezettani tanulmány.Sárkány Nyomda Rt., Bp. 60 old.

BELLMANN,H. (2001): Kosmos-Atlas. Spinnentiere Europas. Franckh-Kosmos Verlags-GmbH & Co.,Stuttgart 304 old.

BLICK,T., A. HANGGI& K. THALER(2002): Checkliste der Spinnentiere Deutschlands, der Schweiz,

Österreichs Belgiens und der Niederlande (Arachnida: Araneae, Opiliones, Pseudoscorpiones,Scorpiones, PalpigradO. Version 2004. - Internet: http://AraGes.de!checklisten.html

BUCHAR,J. ANDV. RUZICKA(2002): Catalogue of spiders of the Czech Republic. Peres Publishers,Praha. 349 old.

CHYZERK. & KULCZYNSKIL. (1891; 1894; 1897): Araneae Hungariae. Tomus 1-11.1-2. Academie

Scientiarum Hungaricae, Bp. 1.168 old. Táblák I-Vl.; 11.1. 151 old. Táblák I-V.; II.2. 362 old.Táblák Vl-X

GAjDOS,P., J. SVATON& K. SLOBODA,(1999). Catalogue of Slovakian spiders. Bratislava. 337 old.

HAUPT,].,H. HAUPT(1993): Insekten und Spinnentiere am Mitteimeer. Franckh-Kosmos: Stuttgart,357 old.

HERMANO. (1876; 1878; 1879) Magyarország pók-faunája. 1-III. Kir. Magyar Term. tud. Társulat, Bp.1. 119 old. Táblák 1-11I.;II. 100 old. Táblák IV-Vl.; Ill. 394 old. Táblák VII-IX.

HEIMER,S. ANDW. NENTWIG(1991): Spinnen Mitteleuropas. Verlag Paul Parey. Berlin und Hamburg.543 old.

JocQuÉ, R., A. S. DIPPENAAR-SCHOEMAN(2006) Spider Families of the World. Royal Museum forCentral Africa, Tervuren (Belgium) 336 old.

LOKSA1. (1969): Pókok 1. - Araneae 1. Fauna Hungariae 97, Akadémiai Kiadó, Bp. 133 old.

LOKSA1. (1972): Pókok II. - Araneae II. Fauna Hungariae 109, Akadémiai Kiadó, Bp. 112 old.LOKSA1. (1984): Pókszabásúak. (Araneidae) - In: Móczár L. (szerk.) Állathatározó II. 502-572.

Tankönyvkiadó, Bp.

NENTWIG,W., A. HANGGI,C. KROPFANDT. BLICK(2003) Central European Spiders - DeterminationKey. http://www.araneae.unibe.ch/index.html version 8.01.2003.

PLATNICKN. 1. (2006): The World Spider Catalog, Version 7.0. http://research.amnh.orglentomology/spiders/ catalogllNTR03.html

ROBERTS,M. J. (1995): Spiders of Britain and Northern Europe. Harper Collins Publishers, 383 old.SAMUF., CS.SZINETÁR(1999): Bibliographic check list of the Hungarian spider fauna. Bull. Br.

Arachnol. Soc. 11.(5), 161-184.

SAUER,F. , J. WUNDERLICH(1991): Die schönsten Spinnen Europas. Fauna-Verlag, Karlsfeld. 192 old.

SZINETÁRCS. (1996): Csáprágósok (Chelicerata). - In: Papp L. (szerk) Zootaxonómia. - Egységesjegyzet. Bp. 114-133.

SZINETÁRCs. (2005): Pókszabásúak - In: Ujhelyi P. (szerk) Élovilág Enciklopédia. A Kárpát-medenceállatai. Kossuth Kiadó, Budapest, pp. 63-75.

SZINETARCs., F. SAMU(1995): Bibliography of arachnological articles on the arachnofauna of the

Carpathian Basin by Hungarian zoologists. Folia Entomologica Hungarica 56: 241-256.THALER,K. (ed.) (2004) DiyersitJt und Biologie von Webspinnen, Skorpionen und anderen

Spinnentieren. Biologiezentrum des Oberöstereichisches Landesmuseum, Linz, 574 old.

WEISS,1., 1. URAK(2000): Faunenliste der Spinnen Rumániens. (Arachnida: Araneae). - Internet:

http://members.aol.com/Arachnologie/Faunenlisten.htm

A szerzo munkáját a Bolyai János Kutatói Ösztöndíj (1999-2002; 2003-2006) támogatta.

112

É~~ II Ké~Öék 1-

r-..•.-..~~".•.",'Ur' .::.oJt,

t1i_-Bogarak

..--.--

A sorozat összegyujtött kötetei átfog'

képet adnak Magyarország élovilágáre

Kishatározóktermészetbarátoknak

Kossuth Kiadó

www.kossuth.hu / e-mail: [email protected]

Praktikus segítség a Kárpát-medencében honos állat

és növényfajok pontos felismeréséhez: akishatározók

segítségével a természet járók a megfigyelt élolényeket

gyorsan, könnyen meghatározhatják.

• Pontos, részletes, szakszeru faj leírások

• A gyors eligazodást segíto piktogram-rendszer

• Sok-sok gyönyöru színes fénykép

• Pontos részletrajzok

• Vízálló muanyag védotok

Elozo köteteink:

-1-

Eu

c\l

c\l

co

~~

o

Documents

Pókok