Politikatudományi Szemle 2003 októberpoltudszemle.hu/szamok/2003_4szam/PolTudSzemle2003oktober... · 2011-05-11 · sa). A közvélemény tehát nem az egyének vagy csoportok szét-POLITIKATUDOMÁNYI

POLITIKATUDOMÁNYI

SZEMLE 20034.

SZÁMAZ MTA POLITIKATUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA

ÉS AZ MTA POLITIKAI TUDOMÁNYOK INTÉZETEFOLYÓIRATA, XII. ÉVFOLYAM

XII. ÉVFOLYAM / 2003. 4. SZÁM

Olvasószerkesztô: Palkó István

Tervezôtipográfus: Erdélyi Judit

Számítógépes szövegszerkesztés: Volos Bt.

Kiadja az MTA Politikai Tudományok Intézete1014 Budapest, Országház utca 30.Postacím: 1399 Budapest, Pf. 694/115Felelôs kiadó az MTA Politikai Tudományok Intézetének igazgatójaISSN 1216-1438

A szerkesztõség címe: 1014 Budapest, Országház utca 30.Postacím: Budapest, Pf. 694/115

1399Telefon: 224-6722, vagy 375-9011/201 mellék.Fax: 224-6725Honlap: www.mtapti.hu/pol.tud.szemlee-mail: [email protected]õségi titkár: Balogh Katalin

Szerkesztõségi fogadó óra: kedden és csütörtökön 9–13 óra között.

Folyóiratunk elõfizethetõ az MTA Politikai TudományokIntézete 10032000-01716409 számláján.

KÉPVISELET ÉS KORMÁNYZÁS

Körösényi András: Politikai képviselet a vezérdemokráciában ……………Gyõri Enikõ: Hogyan õrizheti meg szuverenitását az Országgyûlés

az EU-csatlakozás után? …………………………………………………………

POLITIKAI FILOZÓFIA

Balogh István: A politikai igazságosságról (Otfried Höffe politikai filozófiája) II. rész …………………………………

RÉGI ELITEK AZ ÚJ DEMOKRÁCIÁKBAN

Bevezetés ………………………………………………………………………………Fricz Tamás: Régi elit az új demokráciában Magyarországon ……………Ilonszki Gabriella: Számít-e az elit folytonossága? ……………………………Lengyel György: A magyar gazdasági elit cirkulációja a 90-es években:

lassulás és bezáródás ……………………………………………………………Szabó Máté: A „nép” és az „elit” populista szembeállítása,

mint mobilizációs keretértelmezés (frame) Magyarországon 1989 elõtt és után …………………………………………………………………

HELYI TÁRSADALOM

Pálné Kovács Ilona: A területi érdekérvényesítés átalakuló mechanizmusai ……………………………………………………………………

In memoriam Táll Éva ………………………………………………………………Táll Éva: Értékek változása Európában. Huszonnégy európai társadalom

összehasonlító vizsgálata …………………………………………………………

A MAGYAR POLITIKATUDOMÁNY HAGYOMÁNYAI

Méray-Horváth Károly: Magyar politikai szociológia…………………………

KÖNYVEKRÕL

G. Márkus György: A modernitás rendszerváltása (Ulrich Beck: A kockázattársadalom. Út egy másik modernitásba) ……

KÖNYVFIGYELÕ ……………………………………………………………………

ABSTRACTS……………………………………………………………………………

CONTENTS ……………………………………………………………………………

ELMÉLETEK ÉS MÓDSZEREK

KÖRÖSÉNYI ANDRÁS

Politikai képviselet avezérdemokráciában1

Az elmúlt években jelentkezõ új kihívások megkérdõjelezték aképviseletrõl és a modern képviseleti demokráciához kapcsoló-dó más fontos fogalmakról vallott hagyományos nézeteink érvé-nyességét. Az elmúlt tíz-tizenöt év politikai irodalma, csakúgy,mint a szûk értelemben vett politikatudományi munkák az eu-rópai demokráciák történetének új korszakát vetítik elõre. Míga tizenkilencedik századot a liberális parlamentarizmus, a hu-szadikat pedig a pártelvû demokrácia jellemezte, az ezredfor-duló környékén az elemzõk egyre több olyan jelenséggel talál-ták szembe magukat, amelyek sehogyan sem voltak beilleszthe-tõk a pártelvû demokráciáról kialakított képbe. Ezek az új je-lenségek – többek között a politika mediatizációja, a politikaimarketing megjelenése, a kartellpártok színre lépése2, a politi-kai osztály professzinalizálódása és a kormányzás preziden-cializálódása3 – megváltoztatták az európai képviseleti demok-ráciák mûködését és természetét. Az európai integráció hatásaa parlamentáris kormányzatokra az európai országokban egyút-tal a végrehajtó hatalom birtokosai felett gyakorolt parlamentiellenõrzés gyengülését is jelenti. A képviseleti demokrácia szá-mos sajátosságával együtt magának a képviseletnek az értelmeis megváltozott.

A modern demokráciatörténet új korszakának kezdete és a le-írására tett kísérletek a politikatudomány több részterületén iséreztették hatásukat. A politikai pártokkal foglalkozó irodalom-ban ez a törekvés már hosszú múltra tekinthet vissza, OttoKircheimer catch-all pártokra vonatkozó tézisétõl kezdve,Richard Katz és Peter Mair kartellpártokra vonatkozó tézisévelbezárólag.4 A brit kormányzatról szóló irodalomban a minisz-terelnök növekvõ hatalma tükrözõdik, elõbb a kabinetkormány-

Figyelmem középpontjában azonban a vezérdemokrácia leg-fontosabb jellemzõinek bemutatása és a másik két modellel va-ló összevetése áll. A vezérdemokrácia modellje mindenekelõttMax Weber, Carl Schmitt, Hannah Arendt, Bertrand deJouvenel, Joseph Schumpeter és Michael Oakeshott politikael-méletére támaszkodik.

A következõkben elõször a képviselet jelentését fogom tár-gyalni a demokrácia három különbözõ modelljében. A másodikrészben bemutatom a képviselet öt legfontosabb jellemzõjét avezérdemokráciában. Végül összefoglalom megállapításaimat,és a 2. táblázatban megpróbálom áttekinteni a képviselet jelen-tését a három demokráciaelméletben.

I. A POLITIKAI KÉPVISELET JELLEGÉNEKMEGVÁLTOZÁSA

A liberális parlamentarizmusban és a deliberatív demokráciamodelljében a politikai képviseletet vagy J. S. Mill személyiképviseletrõl, vagy Eric Voegelin transzcendentális típusú kép-viseletrõl szóló elméletével jellemezhetjük. Ebben a modellbena vita résztvevõit nem korlátozzák magán- vagy csoportérde-kek.8 A parlamenti képviselõk a habermasi „ideális beszédhely-zetben”9 vannak: mandátumuk szabad, a parlamenti vitában pe-dig kizárólag saját személyes véleményüket képviselik és nemvalamilyen területi, társadalmi vagy vallási érdekcsoportot. Aparlamenti vita résztvevõi pártatlan és racionális egyének,akiknek célja az igazság, a közjónak megfelelõ helyes véleménymegtalálása. A vita racionális jellege garantálja, hogy eljutunkaz igazsághoz, amelyre felépíthetõ a politikai konszenzus. Adöntések és a politikai cselekvés alapjául az igazság szolgál. Avita, a résztvevõk elõzetes nézeteinek meghaladása révén, elve-zet az igazság felismeréséhez, amely a vita eredményeképpenalakul ki.10 A képviselõ ebben a modellben az egész nemzetet„képviseli”. A képviselet, mint az igazság keresése szubsztantívjelentéssel bír.

A pártelvû demokráciáról kialakított kép a társadalombanmeglevõ érdekpluralizmusra és a pártok központi szerepéreépül. Ebben a rendszerben a politikai szereplõk többé már nemelfogulatlan egyének, hanem a társadalmi osztályok és csopor-tok meghatározott érdekeit képviselõ érdekszervezetek és pár-tok. A parlament pártösszetétele a társadalom osztály- és ér-dektagoltságát tükrözi. Minden fontosabb társadalmi érdekcso-port rendelkezik képviselettel, de egyik sem válik közülük do-minánssá. A parlamenti pártok célja, hogy a lehetõ leghatéko-nyabban képviseljék a mögöttük álló társadalmi csoportok ér-dekeit. A politikusok a saját pártjuk és osztályuk képviseletébenlépnek fel. A politika instrumentális jellegû tevékenység, a de-

POLITIKATUDOMÁNYI SZEMLE 2003. 4. szám 7

zás koncepciójáról a miniszterelnöki kormányzásra, majd azutóbbiról a kormányzás prezidencializálódására való áttérés-ben. A legátfogóbb megközelítéssel talán Bernard Manin szol-gált, aki a képviseleti kormányzás három egymást követõ szaka-száról írt.5 Egyelõre azonban sem az új szakasz elnevezésérõl6,sem az új korszak létezésérõl nem alakult ki konszenzus. Mégkevesebb az egyetértés a változások értelmezése és értékelésetekintetében, azaz, hogy pontosan milyen mértékben beszélhe-tünk a képviseleti demokrácia természetének átalakulásáról.

Az alábbi írásban elméleti szinten szeretnék hozzájárulni aválaszadáshoz. Véleményem szerint a képviseleti demokráciakét, napjainkban legnagyobb hatású elmélete többé-kevésbémegfeleltethetõ a képviseleti kormányzás elsõ két történeti kor-szakának. A deliberatív demokrácia elmélete megfelel a liberá-lis parlamentarizmusról kialakított képnek, míg a pluralista de-mokrácia elmélete megfelel a pártelvû demokrácia korának. Akialakulóban levõ új szakaszt, egyes empirikus sajátosságainyomán mediatizált, perszonalizált, illetve populista demokrá-cia elnevezéssel illették, bár véleményem szerint elméleti szin-ten a vezérdemokrácia (a Max Webertõl ismert Führer-demokratie) megfelelõbb elnevezés. Alább azt próbálom meg-mutatni, miért. Megpróbálom bõvebben kifejteni a vezérde-mokrácia koncepcióját, és összehasonlítani azt egyrészt a libe-rális parlamentarizmus korszakát tükrözõ deliberatív demokrá-cia elméletével, másrészt a pártelvû/pluralista demokráciával.7

Tanulmányom két fõ állítást tartalmaz. Az elsõ szerint a fen-tebb említett változások természetének megragadásához ésmegértéséhez a demokrácia új koncepciójára van szükségünk.Az alábbiakban elõbb amellett szeretnék érvelni, hogy a vezér-demokrácia koncepciója koherens elméletet alkot; majd pedigmegmutatom, hogy a vezérdemokrácia modelljének fõbb elõfel-tevései és alkotórészei a másik két demokráciaelméletnél job-ban összeegyeztethetõk a mai demokráciák számos empirikussajátosságával. A demokrácia és képviselet általánosan elter-jedt modelljei esetleg alkalmasak lehetnek a modern demokrá-cia megelõzõ történeti szakaszainak leírására, azonban kevésbéalkalmasak a változások jellegének megragadására és értelme-zésére. A pluralista demokrácia modellje jól illeszkedik a párt-demokrácia korszakához, a deliberatív demokrácia modelljepedig jól írhatja le a liberális parlamentarizmus idõszakát, az újszakasz tekintetében azonban a vezérdemokrácia koncepciójabizonyul relevánsnak.

Írásom második fõ állítása szerint a politikai képviselet fogal-ma a vezérdemokrácia esetében is értelmezhetõ, bár a két má-sik modelltõl eltérõ jelentéstartalommal. A politikai képviselettermészete szorosan összefügg a demokrácia adott koncepciójá-val. Megkísérlem bemutatni a politikai képviselet jelentését aképviseleti demokrácia három különbözõ modelljében.

KÖRÖSÉNYI ANDRÁS 6

nek az az oka, hogy a vezérdemokrácia elméletében a politikaicselekvés alapja nem az igazság vagy az érdek, hanem a véle-mény és az akarat. Ennélfogva a politikai támogatás megszerzé-sének módja a meggyõzés és a retorika. A vezérdemokráciaalább kifejtett elmélete erre a demokráciaképre épül. A politi-kai képviselet jelentése a vezérdemokrácia elméletében ígyalapvetõen eltér a másik két modelltõl. Nem igazságkeresésvagy visszatükrözés, hanem kormányzás: a vezetõk kiválasztá-sa, cselekvés, új politikai javaslatok felvetése, új minõség létre-hozása. A következõkben megpróbálom ezt megvilágítani.

II. A POLITIKAI KÉPVISELET SAJÁTOSSÁGAI A VEZÉRDEMOKRÁCIÁBAN

A vezérdemokráciában megvalósuló politikai képviselet jellem-zõinek itt következõ leírásában az alábbi kérdésekre fogok kon-centrálni: (1) a képviselõk és a képviseltek közötti kapcsolat, (2)a képviselet alanya, (3) a tudáskép és a vita szerepe, (4) a poli-tikai cselekvés szerepe és végül (5) a minõségi képviselet fogal-ma.

1. A képviselõk és a képviseltek közti kapcsolat megváltozása

A képviselõk és a képviseltek kapcsolata a vezérdemokráciábanéppen ellentétes más demokráciamodellek megközelítésével. Ademokrácia utilitarista elméletében a politikai folyamat lénye-ge a racionális egyének meglévõ politikai preferenciáinakaggregációja. Jeremy Bentham számára vagy Anthony Downsmodelljében ezt a célt szolgálják a demokratikus választások. Aközvélemény az ex ante egyéni vélemények mechanikus össze-sítésének eredménye. A pártpluralista modell hasonló elõfelte-vésekre épül, azzal a különbséggel, hogy nem az egyénekbõl in-dul ki, hanem a társadalmi csoportokból. A csoportérdekek akülönféle érdekszervezetek és a pártok segítségével csatorná-zódnak be a politikai folyamatba. Az érdekcsoport- és pártplu-ralizmus elsõ számú funkciója a képviseltek érdekeinek artiku-lációja és visszatükrözése, míg a politikai folyamat lényege azérdekek egyeztetése és kompromisszum kialakítása, amire az-tán a politikai döntések épülnek.14 A közvélemény alapja ebbenaz esetben is, bár kevésbé átlátható módon, a képviseltek exante csoportvéleménye. Ezzel szemben a vezérdemokráciábana közvélemény nem a priori adott, nem létezik a politikai folya-mattól függetlenül: a versengõ politikusok célja pontosan a vá-lasztók meggyõzése, a számukra megfelelõ közvélemény elõál-lítása (a napirend meghatározása, a preferenciák manipulálá-sa). A közvélemény tehát nem az egyének vagy csoportok szét-


mokrácia ebben az esetben alapvetõen utilitarista logika szerintmûködik. A parlament nem az igazságra törekvõ racionális vitaterepe, hanem a racionális alkudozásé és az érdekegyeztetésé.Az érdekeken alapuló politika végeredménye ennek megfelelõ-en nem a konszenzus, hanem a kompromisszum. A politikai cse-lekvés az érdekeken alapul, a közjó pedig a politikai folyamat-ban kialakult érdekkompromisszummal egyenlõ. A kompro-misszum mindig létrejön, mivel az egymással harcoló érdekekelõbb-utóbb egyensúlyba kerülnek. A pártelvû/pluralista de-mokrácia modelljében a politikai képviselet célja a társadalompolitikai tagoltságának pontos leképezése a törvényhozó testü-letben. A törvényhozó testület megfelelõ összetétele a rendszerreprezentativitásának biztosítéka. Az arányos választási rend-szer alkalmas arra, hogy kifejezze a nemzet egészének politikaimegoszlását. A pluralista elmélet nem tekinti autonóm szférá-nak a politikát: a képviselet a társadalmi tagoltság és sokszínû-ség visszatükrözését jelenti. A képviselet itt deskriptív értelmetnyer.11 Ez az elmélet arra az elõfeltevésre épül, hogy ha egy tör-vényhozó testület deskriptív értelemben reprezentatív, akkoraz (a kormányzattal együtt) a képviseltek érdekében fog csele-kedni (mandátumelmélet).12

A vezérdemokrácia elmélete nem elégszik meg azzal az ez-redforduló folyamatait szintén megragadni kívánó demokrácia-képpel, mely szerint a politika egyre kevésbé szól tartalmi ésszakpolitikai kérdésekrõl, miközben egyre inkább perszo-nalizálódik és az imázsteremtés kerül a középpontjába.13 A ve-zérdemokrácia elméletének demokráciaképe elfogadja, hogy amediatizált politika világában a politikai támogatás megszerzé-sének elsõ számú eszközévé a régebbi tömeges párttagság éspártszervezetek helyett megtervezett médiaüzeneteknek a vá-lasztókhoz való hatékony eljuttatása válik. Ez azonban nem fel-tétlenül jelenti, hogy a csomagolás fontosabb lenne, mint a ter-mék. A politikai folyamat meghatározó szereplõi nem racioná-lis egyének vagy a társadalmi csoportokat képviselõ politikaipártok, mint a liberális parlamentarizmus vagy a pártelvû plu-ralizmus esetében, és nem is reklámipari vagy public relationsszakemberek, mint ennek a harmadik történeti korszakot meg-ragadni kívánó populista demokrácia elmélete feltételezi; ha-nem a politikai vezérek. A politikai folyamatot nem a választókpolitikai preferenciái vagy a társadalmi csoportok érdekei moz-gatják, hanem a politikusok vágyai és törekvései. A politikusokcélja pedig nem a konszenzus vagy a kompromisszum megvaló-sítása, hanem a politikai támogatás megszerzése és megõrzése.A versengõ politikusok nem a választók politikai preferenciái-nak való megfeleléssel próbálnak nagyobb támogatásra szerttenni, hanem azzal, hogy õk manipulálják, illetve állítják elõ aválasztói preferenciákat. A politika aktív szereplõi nem a vá-lasztók, hanem a politikusok. A választók reaktív szereplõk. En-


egyszerû politikai iparos, aki a fennálló keresletre reagál, ha-nem politikai vállalkozó, aki nem a meglevõ igényeket elégítiki, hanem új politikai javaslatok felvetésével új keresletet te-remt.16 Hasonló szerepet tölt be a politikai folyamatban, mint azorátor vagy az államféfi a görög demokrácia arisztotelészi vagyszofista felfogásában. A politikai vállalkozó koncepciója szem-pontjából Downs racionális (utilitarista) demokráciamodelljé-ben a politikusok egyszerû iparosok, akik a fennálló keresletetelégítik ki.17

A közösségi választás elméletébõl nemcsak azt tudhatjukmeg, hogy még a priori adott individuális preferenciák eseté-ben sem lehetséges azok aggregálásával egyetlen, meghatáro-zott kollektív döntésre jutni (mi több, az ilyen preferenciák fel-tételezése tökéletesen valószerûtlen), de azt is, hogy a demok-ratikus politikai verseny területén a napirend meghatározásátmindenekelõtt a politikai vezérek ellenõrzik. A politikai piactermészete pontosan ellentétes azzal, amit az aggregatív de-mokráciaelméletek feltételeznek. A keresleti oldal, valamint azegyéni preferenciák aggregációjának elõtérbe helyezése meg-akadályozzák a politikai folyamat lényegének megragadását, éskizárják a vezérdemokrácia realisztikusabb elõfeltevéseinek el-fogadását, ahol a hangsúly a politikai piac kínálati oldalánvan.18 Így a vezérdemokráciában a politika legfontosabb sze-replõi nem a szavazók, hanem a politikai vezérek, akiket a pol-gároknak lehetõségük van szavazataikkal támogatni.

2. A képviselet alanyának megváltozása

A vezérdemokrácia fontos vonása a politika perszonalizációja.A politikai vezérek uralják a terepet, õk (és nem a politikai pár-tok) testesítik meg és/vagy alakítják a választók politikai néze-teit. A vezérdemokrácia modelljében a legfontosabb politikaiszereplõk, akiknek a törekvései elindítják és mozgásban tartjáka politikai folyamatot, maguk a politikai vezérek (pl. miniszter-elnök-jelöltek), és nem a politikai csoportok/pártok, mint apártelvû/pluralista demokrácia modelljében, vagy az elõkelõk,illetve az egyének, mint a liberális parlamentarizmusban vagya deliberatív demokrácia modelljében. A politikai vezérekneknagyobb a mozgásszabadsága és a cselekvési autonómiája, minta pluralista modell politikai pártjainak, melyek osztályérdeke-ket képviselnek.

A politika perszonalizációja a vezérdemokráciában megvál-toztatta a képviselet alanyát. A parlamentáris, de még az elnökikormányzati rendszerekben is rendszerint a törvényhozást te-kintik a képviselet legfontosabb intézményének. A képviseletitestület a törvényhozó gyûlés, míg a végrehajtó hatalom, mintnem képviseleti szerv, rendszerint nem kerül szóba a képvise-


szórtan jelen lévõ a priori preferenciáinak integrálásával jönlétre (mivel ilyen a priori politikai preferenciák nem léteznek),hanem, a politikai folyamat során, mindenekelõtt a politikai ve-zérek, szónokok, azaz politikai szereplõk, illetve más aktorokközremûködésével. Ahogy Schumpeter megfogalmazta: „a nép-akarat a politikai folyamatnak nem a mozgatórugója, hanem aterméke”.15 Ebbõl következik, hogy a közvélemény, mint a poli-tikai cselekvés folyamatosan változó végeredménye, nem exante, hanem ex post jellegû. Tekintve, hogy a közvélemény apolitikai folyamat során alakul ki, a politikusoknak (azaz a kép-viselõknek) döntõ – bár nem kizárólagos – szerepük van a kép-viseltek politikai nézeteinek alakításában (ennek egyik elemepl. a napirend politikusok által történõ meghatározása).

Ez azt is jelenti, hogy a kollektív (közösségi) választás elmé-letei, melyek az egyéni preferenciák aggregációján alapulnak, avezérdemokráciában nem tükrözik megfelelõen a politikai fo-lyamat alapvetõ logikáját. Az ilyen elméletek elõfeltevése, melyszerint a polgárok rendelkeznek a priori preferenciákkal, való-szerûtlen. Ennélfogva a kollektív döntések, azaz a kormányzatiintézkedések nem vezethetõk le vagy magyarázhatók ex ante/apriori egyéni preferenciák alapján. A kollektív döntések bizo-nyos egyének vagy csoportok választását tükrözik, mely válasz-tás késõbb elnyeri nagyobb számú követõ támogatását vagy el-fogadottá válik a polgárok többsége által.

A következõ két analógia talán alkalmas arra, hogy megvilá-gítsa a politikai vezér szerepét, aki a vezérdemokráciában aképviselõ megfelelõje. Az elsõ az antik orátor analógiája, a má-sik a gazdasági vállalkozóé. A retorika antik koncepciója a poli-tikusok (orátorok) és a polgárok kapcsolatának jellemzésekor ademokratikus politikai folyamatot mozgásban tartó véleményekszerepét, illetve a közvélemény alakításának mechanizmusátállítja a középpontba. Láttuk már, hogy a közvélemény nem apriori adott, és hogy a politikusok, másokkal együtt, nagy szere-pet játszanak a közvélemény kialakításában. Az orátor azonbannem azonos a demagóggal, a közvélemény kegyét keresõ popu-lista népvezérrel. Mindjárt megkülönbözteti õket a közvéle-ményhez való viszonyuk. Míg a demagóg kielégíteni szeretné aközvéleményt, az orátor formálni. Míg a demagóg számára aközvélemény adott, az orátor arra törekszik, hogy olyan közvé-leményt hozzon létre, amely támogatja az õ politikai elképzelé-seit vagy szándékait. A demagógból könnyen lehet népvezér,míg az orátornak esélye van rá, hogy államférfivá váljon. A ve-zérdemokráciában a politikai vezér orátor, véleményvezér isegyben.

A második analógiát Joseph Schumpetertõl vettem. Schum-peter arra használta a vállalkozó analógiáját, hogy megvilágítsaa politikai vezérek szerepét a politikai akaratképzésben. A de-mokrácia schumpeteri modelljében a politikus figurája nem


nemzetük politikai vezetõiként cselekszenek. Kül- és belföldönegyaránt úgy tekintenek rájuk, mint nemzetük politikai veze-tõire.

Parlamentáris kormányforma esetén a miniszterelnök, elnökirendszerekben az elnök fel van jogosítva arra, hogy a végrehaj-tó hatalom (vagy – kabinetkormányzás esetén – a végrehajtó ha-talommal megbízott testület) fejeként járjon el. Nemzetközi esz-mecseréken, tárgyalásokon és konferenciákon õ képviseli anemzetet és/vagy az országot, csakúgy, mint amikor szabályo-kat vagy rendeleteket alkot, utasítja a felügyelete alá tartozóköztisztviselõket, a hadsereg tagjait vagy a végrehajtó hatalmiszerveket. Kül- és belföldön egyaránt a nemzet képviseletébenés nevében jár el, cselekedetei azonban nem tükrözik a nemzetsokszínû összetételét, leíró értelemben tehát nem képviseli azt.

A végrehajtó hatalom feje a vezérdemokráciában mind a vá-lasztók, mind a parlament irányában felelõsséggel tartozik te-vékenységéért. A felelõsségre vonás legfontosabb eszközét aválasztások (illetve a parlamenti bizalmatlansági szavazás) je-lentik. A végrehajtó hatalom vezetõjének közvetlen vagy kváziközvetlen választása, ahogy az az elnöki, illetve aprezidencializálódott parlamentáris rendszerekben történik,erõsíti a vezetés személyes jellegét. Ez azt jelenti, hogy egyet-len személyt ruházunk fel a kormányzáshoz szükséges autori-tással és bizalommal, és felhatalmazzuk, hogy a nemzet képvi-seletében és nevében cselekedjen. A képviselet azonossá válik atényleges vezetéssel.20 A fentiek összefoglalásaként megállapít-hatjuk, hogy a képviseleti gyûlés, az államfõ és a végrehajtó ha-talom feje mindannyian a képviselet alanyai, de mindegyikmás-más értelemben tölt be képviseleti szerepet: az elsõ vissza-tükröz, a második szimbolizál, a harmadik pedig cselekszik(lásd 1. táblázat).

1. táblázat: A képviselet három alanya


let problémájának tárgyalásakor. A választott törvényhozó tes-tületben nézetek/csoportok sokasága képviselteti magát. Funk-ciója a nemzet sokszínûségének visszatükrözése. A képviseletigyûlés leíró értelemben intézményesíti a képviseletet. Ez a ta-nácskozás, vita és mérlegelés színtere, de nem a cselekvésé,ami a végrehajtó hatalom, közelebbrõl a kormány feladata. Azállamfõ azonban két szempontból is kivételnek számít. Egy-részt, õ testesíti meg az államban a szimbolikus képviseletet.Másrészt, prezidenciális kormányforma esetén, az államfõegyúttal a végrehajtó hatalom feje is, ami már távolról semszimbolikus pozíció: ebben az esetben az államfõ testesíti mega tényleges vezetést.

A kormányzás „prezidencializálódása” számos európai or-szágban empirikus szinten, a vezérdemokrácia modellje pedigelméleti szinten megváltoztatták a képviseletrõl alkotott felfo-gásunkat. A parlamentarizmus hanyatlása általában, illetve a(leíró értelemben vett) képviselet válsága különösen felveti akérdést, hogy nem lehetne vagy kellene-e alkalmaznunk a kép-viselet koncepcióját a végrehajtó hatalomra, azaz a kormány-zatra? Úgy gondolom, a válasz csakis igenlõ lehet. Ennek meg-felelõen parlamentáris rendszerekben a kormányt (vagy mi-niszterelnököt), elnöki kormányforma esetén pedig az államfõtegyaránt a képviselet alanyainak kell tekintenünk. Vizsgáljukmeg elõször az államfõ, majd utána a miniszterelnök szerepét!

Az államfõt rendszerint a szimbolikus képviselet megtestesí-tõjének tekintik; õ jeleníti meg a nemzet egységét. Mint HannahPitkin rámutatott, a szimbolikus képviselet a politikában nemcselekvés, hanem állapot. A király csak azon az áron tarthatjameg és töltheti be szimbolikus funkcióját, ha tartózkodik az„igazi” politikai cselekvéstõl. Az Egyesült Államok elnöke vi-szont, amellett, hogy szimbolikus értelemben államfõ, egyben akormányzat valóságos feje is: õ a végrehajtó hatalom irányítója.Az õ esetében is különbséget tudunk azonban tenni expresszívés/vagy ceremoniális kötelességek, illetve nem ceremoniális(valódi) tevékenység között, ahol csak az elõbbi esetben beszél-hetünk a nemzet szimbolikus egységének megjelenítésérõl.19

Ekkor az államfõ a nemzetet képviseli, de nem a nemzet nevé-ben cselekszik. A második esetben is elmondhatjuk azonban,hogy az államfõ a nemzetet képviseli: szubsztantív értelembena nemzet nevében cselekszik.

Egy monarchiában a király vagy a királynõ, egy köztársaság-ban az elnök szimbolikus értelemben a nemzet képviselõje. Demi a helyzet a kormány elsõ emberével? Õ vajon nem a nemze-tet képviseli? Senki sem gondolja, hogy politikai értelemben akirálynõ inkább képviselné Nagy-Britanniát, mint MargaretThatcher az 1980-as években, vagy Tony Blair az ezredfordu-lón. Az amerikai vagy a francia elnök nemcsak szimbolikusanképviselik országukat, hanem akkor is, amikor államférfiként,


A végrehajtóhatalom feje

Képviseletigyûlés

Államfõ

1. Képviseletiszerep

2. Tevékenység

3. Politikai fele-lõsség

cselekvõ

kormány-zás/cselekvés

felelõs, felelõs-ségre vonható

leíró (sokszínû-ség tükrözése)

mérlegelés

felelõs, reszpon-zív értelemben

szimbolikus

jelképezés

nem felelõs

eltérõ elképzelésekkel rendelkezik a politikai tudás lényegét il-letõen; a tudás más-más fajtáját tekintik a politikai cselekvésalapjának/elõfeltételének. A különbséget az arisztotelészi tu-dáselmélet segítségével próbálom megvilágítani. Arisztotelésza tudás három fajtáját különböztette meg, amelyekettekhnének, episztemének és praxisnak nevezett. A liberálisparlamentarizmus/deliberatív demokrácia elméletében a politi-kai cselekvés alapja az elméleti tudás (episztemé), a pluralistademokrácia elméletében a produktív tudás (tekhné), míg a ve-zérdemokrácia elméletében a gyakorlati tudás (praxis). A poli-tikai folyamat legfontosabb szereplõi, akik ezen tudásfajtákhordozói, sorrendben a filozófus (tudós), a technikus (mester-ember) és a politikus (államférfi).

A vezérdemokrácia elméletének alapja, hogy a politikai cse-lekvés indítékául nem az elméleti tudás vagy az érdek, hanem avélemény és a szándék/akarat szolgál. A véleményváltozásnakkitett dolgokra vonatkozik, amelyek reflexió és megfontolás tár-gyát képezik. Ezen a téren nem létezik abszolút bizonyosság,más szavakkal nem létezik, és nem is létezhet tudás abban azértelemben, ahogy Platón gondolta, vagy ahogy a felvilágosodásfilozófusai feltételezték. Ez a cselekvésrõl és a jövõrõl való mér-legelés és döntés terepe, és a politikai döntés és cselekvés ter-mészete is pontosan ilyen. Késõbb látni fogjuk, hogy a politikaicselekvés a kontingencia körülményeinek alávetett, vagyis apolitikai vezetõknek választaniuk kell, vállalva a döntések éskövetkezményeik kockázatát, miközben rendelkeznek bizonyosmozgástérrel. Az ilyen gyakorlati tudásnak vagy praxisnak azalanya a politikus vagy az államférfi. A vezérdemokrácia politi-kusa tehát egyformán különbözik a pluralista demokrácia poli-tikai technokratájától24 és a liberális parlamentarizmus/delibe-ratív demokrácia igazságkeresõ filozófusaitól.

A politikai tudás fogalma elõtérbe helyezi a vita szerepét,amely J. S. Mill munkáitól kezdve Bernard Manin írásaiig fon-tos részét képezi a képviseletrõl szóló elméleteknek. A vitánakaz általunk tárgyalt mindhárom demokráciamodellben megvana helye. A vita olyan módszer, amely segítségünkre van a tudásmegszerzésében. Pontos szerepe azonban a három esetbenalapvetõen eltér: mindig annak a tudásfajtának megfelelõ,amely az adott modellben a politikai cselekvés alapjául szolgál.Láttuk, hogy a liberális parlamentarizmus/deliberatív demok-rácia elméletében a politikai cselekvés alapja az elméleti tudás(episztemé). A vita szerepe itt az igaz állítások kiválasztása, az-az ahhoz hasonló, mint egy tudós társaságban. Nem arról vanszó, hogy egy jobb érv mindenkit meggyõz, hanem arról, hogylétezik egy legjobb válasz, amelyet mindenki elfogad.

A pluralista demokrácielméletben a politikai cselekvés alap-ja a produktív tudás (tekhné). A vita hasonló szerepet játszik,mint egy szakértõi bizottságban: célja a megfelelõ eljárás kivá-


A politika perszonalizációja megnöveli a nem racionális ele-mek szerepét, ilyen például a vezetõk karizmatikus erejébe ve-tett hit és bizalom. Egy politikai vezér személyes vonzereje,imázsa és a tettei segítségével növelheti elfogadottságát.21 MaxWeber a karizmatikus vezérrõl alkotott elméletének felhaszná-lásával vizsgálta a demokratikus legitimitást. Megkülönböztet-te egymástól a demokrácia „vezérelvû” és „vezér nélküli” vál-tozatát. A vezérelvû demokrácia lényege a karizmatikus vezetésmegfeleltetése a hétköznapi követelményeknek.22 A karizmati-kus vezetés rutinszerûvé tételének egyik módja a vezetõk pol-gárok általi választása, rendszeres választások keretében. Ez,miközben megoldja az utódlás kulcsfontosságú problémáját,megváltoztatja a legitimitás alapját, és a legális, illetve a kariz-matikus uralom keverékéhez vezet. Ez a plebiszcitárius vagyvezérelvû demokrácia.23

Weber elmélete azért fontos számunkra, mert kiemeli akarizma szerepét a plebiszcitárius, illetve a vezérdemokráciá-ban. Az elnökök és kormányfõk megválasztásában nem feltétle-nül politikai álláspontjuk játssza a fõszerepet, hanem személyesvonzerejük, imázsuk, arra való képességük, hogy elnyerjék aválasztók hûségét, támogatást szerezzenek és mozgósítsák kö-vetõiket. A hívek bizalmát személyes imázsuk, tulajdonságaikés vonzerejük alapozza meg – tehát szubjektív érzelmek és érzé-sek, melyek nem magyarázhatók racionális érvekkel. A szemé-lyiség fontosabb, mint a program (vagy az érdekek). A vezérde-mokrácia a karizmatikus vezetés rutinszerûvé vált formája.

3. A politikai tudás természete és a vita szerepe

A vezérdemokráciában a politikai szereplõk cselekedeteit másindítékok és ösztönzõk mozgatják, mint a demokrácia másik kétmodelljében. A liberális parlamentarizmusban, illetve adeliberatív demokrácia elméletében a politikai cselekvés alap-ja (indítéka, ösztönzõje) az igazság, a helyes vélemény, a tudás.Ez az, amire a racionális parlamenti vita résztvevõi töreksze-nek, és ez az általuk hozott politikai döntések alapja. A pártplu-ralizmus elméletében, a másik oldalról, a politikai cselekvés in-dítéka az érdek. A pártokat az érdekek mozgatják, mindenek-elõtt a társadalom csoportérdekei. A vezérdemokrácia elméle-tében a politikai cselekvés alapja nem az igazság vagy az érdek,hanem pusztán a vélemény és/vagy az akarat. A cselekvés indí-téka tehát szubjektív jellegû. Nem rendelkezik „objektív” meg-alapozással, mint az igazságról vagy tudásról alkotott elképze-lés, illetve az egyéni vagy csoportérdekek, ahogy a másik kétdemokráciaelmélet feltételezi.

A politikai cselekvés indítékainak eltérése az egyes demokrá-ciaelméletek esetében egyúttal azt is jelenti, hogy mindegyikük


mivel szükségszerû válasz nem létezik. A politikai szereplõkelõször a különbözõ válaszlehetõségek várható következménye-it veszik számba, mivel minden politikai döntés célja a dolgokegy bizonyos meghatározott állapotának elérése vagy elkerülé-se. Ezután összevetik a várható következményeket a dolgokjobb vagy rosszabb állapotára vonatkozó elképzeléseikkel (érté-kelés). Ez azt jelenti, hogy a reflexió normatív értékelkötele-zettségeken alapul.

A politikai folyamat azonban nem írható le a helyzet–ref-lexió–válasz hármasával. A politikai helyzet nem tekinthetõ ob-jektív, a politika számára ex ante adott állapotnak; külsõ ténye-zõnek, mely társadalmi folyamatok eredményét tükrözi, amireaztán a politikai szereplõk reagálnak. A politikai helyzet a jövõ-re nézve különbözõ, gyakran összeegyeztethetetlen célkitûzé-sekkel és elképzelésekkel rendelkezõ politikai szereplõk tevé-kenységének eredménye. A politikai helyzetek tehát spontánmódon keletkeznek, a versengõ politikai szereplõk tevékenysé-gének nem szándékos következményeiként.

A politikai helyzet azonban egy további értelemben sem te-kinthetõ objektívnek: nem olyan – nem szándékos, de mégis ob-jektív – helyzet, amely mindenki számára ugyanazt jelenti. Avalóságban a politikai helyzet szubjektív mérlegelésbõl levontkövetkeztetéseket tükröz, ahol a reflexió megelõzi a „szituáci-ót”. Nemcsak a politikai szereplõk politikai helyzetekre adottválaszairól mondhatjuk el tehát, hogy szubjektívek, hanem ma-ga a politikai helyzet sem más, mint a dolgok állásának szubjek-tív észlelése és értékelése. A politikai helyzet értékelése a ben-ne rejlõ lehetõségek feltárását jelenti. A helyzet észlelését ésértékelését tehát részben az határozza meg, hogy mi az, amit elszeretnénk érni. Azaz, egy politikai helyzet észlelése és a velekapcsolatos reflexió eszméink, normatív célkitûzéseink és ér-tékelkötelezettségeink függvénye.28

5. Minõségi képviselet

A „leíró képviselet” Hanna F. Pitkin, illetve a „mennyiségi kép-viselet” Carl Schmitt által alkalmazott fogalma, melyek esetlegmegállják helyüket a demokrácia pluralista modellje esetében,irrelevánsak a vezérdemokrácia szempontjából. Helyettük in-kább a „minõségi képviselet” fogalma tûnik helyénvalónak.Carl Schmitt különböztette meg a képviselet modern mennyisé-gi és hagyományos minõségi koncepcióját. A mennyiségi képvi-selet a politikai képviselet mechanikus-pozitivista (matemati-kai) elmélete, ahol a reprezentáció reprezentációt jelent, azaz amár létezõ anyagi valóság reprodukcióját.29 A minõségi képvi-selet ezzel szemben a képviselet auratikus-szubsztantív elméle-te, amely láthatatlan tartalommal és/vagy metafizikai lényeggel


lasztása, amely a leginkább alkalmas egy adott probléma meg-oldására. A tudás összegyûjtése révén esetleg jobb megoldás-hoz juthatunk, a vita pedig pontosan ezt a célt szolgálja. A tudás(érdekek) aggregációja ebben a modellben is elvezet a minden-ki által elfogadott legjobb megoldáshoz. A modell utilitaris-ta/technokrata jellegû.

A vezérdemokrácia elméletében a politikai cselekvés alapja agyakorlati tudás (praxis). A vita hasonló szerepet tölt be, mintegy haditanácsban vagy egy politikai tanácsadó testületben. Avita célja az alternatívák minõsítése és kiválogatása, a valamimellett és ellen szóló érvek mérlegelése, a többiek meggyõzése.Nem létezik egyetlen legjobb megoldás. A különbözõ nézetekközött kialakulhat kompromisszum, de ez nem szükségszerû. Apolitikai helyzet kontingens jellegénél fogva a versengõ javasla-tok közötti döntés bizonyos mértékig mindenképpen önkényeslesz. Mivel nem létezik egyetlen legjobb megoldás, amelyetminden résztvevõ szükségszerûen elfogadna, a vita az állításokigazolásának, a többiek meggyõzésének és a támogatásszerzés-nek az eszköze. (Úgyszintén a politikai szereplõk vetélkedésé-nek vagy harcának terepe.) Különösen fontos a vitának a dönté-sek és/vagy tettek igazolásában betöltött szerepe, hiszen, a ha-ditanács döntéseitõl eltérõen, a politikai döntéseket a nyilvá-nosság elõtt kell megvédeni/igazolni, miközben a politikusokmegpróbálnak támogatást szerezni tevékenységükhöz. Ebbõl aszempontból a vita a vezérdemokráciában gyakran egy fórum-ra vagy népgyûlésre emlékeztet, ahol a fõszereplõk az oráto-rok.25 A vita nem tudományos/mérlegelõ vagy utilitarista/tech-nokrata, hanem politikai jellegû.

4. A politikai cselekvés szerepe

Mivel a képviseletet a vezérdemokráciában egy bizonyos típu-sú cselekvéssel azonosítottuk, fontos, hogy kitérjünk a politikaicselekvés elméletére. A politikai cselekvés természetének vizs-gálatakor Michael Oakeshott megközelítésébõl fogok kiindulni.Oakeshott szerint a politikai tevékenység lényege a politikaihelyzetekre adott válaszokban keresendõ. A politikai helyzetek-nek három strukturális összetevõjük van, melyek rávilágítanaka politikai tevékenység körülményeire.26 Az elsõ akontingencia: „a dolgok olyan állapota, mely elismerten nemtermészeti szükségszerûségbõl ered, hanem emberi választá-sokból és cselekedetekbõl, és amelyre egynél több válasz adha-tó”.27 A második összetevõ a válasz, azaz olyan helyzetrõl vanszó, melyre az uralkodónak, a kormányzatnak vagy más politi-kai szereplõknek reagálniuk kell. A harmadik összetevõ a refle-xió, értelmezés, melynek célja a politikai helyzetnek legjobbanmegfelelõ válasz kiválasztása. Ehhez mérlegelésre van szükség,



rendelkezik. A minõségi képviselet a képviselet személyes, esz-ményi formája30; nem funkcionális, hanem normatív jellegû.Nem a mennyiség, hanem a minõség képviseletérõl van szó,mely lehet, hogy több vagy más, mint konkrét részeinek össze-ge. A politikában a reprezentáció nem reprezentáció, azaz vala-mi létezõnek a visszatükrözése, hanem innováció; nem korláto-zott megbízás, hanem vezetésre, kormányzásra szóló szabadfelhatalmazás. Schmitt a liberális parlamentarizmust a mennyi-ségi képviselet jellegzetes formájának tartotta, és ellentétbe ál-lította a minõségi képviseletet megvalósító végrehatás-közpon-tú plebiszcitárius demokráciával.31

Schmitt elméletének a metafizikai lényegre vonatkozó részétmellõzve, mi a minõségi képviselet fogalmát arra használjuk,hogy kiemeljük a képviselet nem mechanikus, nem mennyiségijellegét a vezérdemokráciában. A minõségi képviselet jelenté-se, elõször: cselekvés (nem tükrözés), vagy, más szavakkal, sza-bad felhatalmazás vezetésre/kormányzásra (és nem korlátozottmegbízás visszatükrözésre); másodszor: innováció (és nem rep-rodukció); harmadszor: a minõségi képviselet alanya a végre-hajtó hatalom feje, és nem a képviseleti gyûlés. A legfontosabba második jellemzõ, az innováció. A minõségi képviselet nemre-prezentálás, hanem valami újnak a prezentálása, nem repro-dukció, hanem valami olyasminek a megteremtése, ami azelõttnem létezett. A politikai vezetés, Max Weber kifejezésével, il-letve a politikai vállalkozás, Joseph Schumpeter kifejezésével,mindig minõségi jellegû.

III. ÖSSZEGZÉS

A vezérdemokrácia elméletét a végrehajtó hatalom fejének elõ-térbe kerülése, a politika perszonalizálódása és prezidenciali-zálódása, valamint a karizmatikus vezetésnek az európai politi-kában való újbóli megjelenése teszi relevánssá. A végrehajtóhatalom (közvetlenül vagy kvázi közvetlenül) választott vezetõ-je népszerû politikai vezérré válik, akinek képviseleti szerepenagyban eltér a törvényhozó testület képviseleti szerepétõl(lásd 2. táblázat). A képviselet jelentése megváltozott; a végre-hajtó hatalom feje nagy cselekvési szabadságot élvez.

A politika tartalmát a vezérdemokráciában a politikai vezé-rek határozzák meg, újra meg újra, a politikai folyamat kereté-ben. A politikai vezérek megfelelnek Schumpeter politikai vál-lalkozóinak: az általuk követett politika kvalitatív sajátossággalbír, saját innovációjuk eredménye, és nem vezethetõ le sem azempirikus, sem a spirituális/metafizikai valóságból.

A képviselet eszméje a vezérdemokráciában személyhez kö-tött. A választóközönség összetételét tükrözõ testületek nem al-kalmasak a képviseletre: míg reprezentálhatják az ügyek állá-


Demokrácia-típus

Deliberatívdemokrácia

Pluralistademokrácia

Vezér-demokrácia

1. Imágó/törté-neti minta

2. A politikalegfontosabbszereplõi

3. A politikaicselekvés indítéka– A politikai

cselekvés célja

4. Politikai tudás– Intézményi

analógia

5. A politikai fo-lyamat és a vitajelentése– A politikai fo-lyamat és a vitacélja

– A vita szín-helyének in-tézményi ana-lógiája

6. A képviselettípusa

– A képviseletjelentése

7. A demokrá-cia funkciója

– A vezetõk

8. Az elmélettermészete

liberális parla-mentarizmus

elõkelõk (racionálisegyének)

igazság (etika)

konszenzus

episztemé

akadémia

mérlegelés (racionális vita)

racionális vitaaz igazság kide-rítésére

tudós társaság

transzcendens(etikai)

mérlegelés

az igazság kere-sése

meghatalmazot-tak/felelõsek

antipolitikai(etikai)

pártelvû demokrácia

pártok

érdek (szociológia)

kompromisz-szum

tekhné

piac

alkudozás (ér-dekegyeztetés)

a polgárok pre-ferenciáinakaggregálása

szakértõi bizottság

mennyiségi/le-író (mechani-

kus)visszatükrözés

az állampolgárokpreferenciáinakaggregálásareszponzívak

kvázi politikai(szociológiai)

prezidenciali-zálódás

politikaivezérek

akarat/véle-mény (politika)

támogatás-szerzés

praxis

fórum

meggyõzés (retorika)

a polgárok meg-gyõzése, prefe-renciák elõállí-tásahaditanács/poli-tikai tanácsadótestület

minõségi (személyes)

vezetés/kor-mányzás

a vezérek kivá-lasztása

felelõsségrevonhatók

politikai

2. táblázat: Képviselet a demokrácia három elméleti modelljében

7 Ezt az összehasonlítást általánosságban már egy korábbi írásomban megtet-tem. [A vezérdemokrácia és az antik orátorok. Visszatérés az antik demokrá-cia politikafogalmához. In: Szabó Máté (szerk.) Demokrácia és politikatudo-mány a 21. században. Budapest, 2002, Retjel Kiadó. 54–78. o.]. Jelen munkaennek folytatása, a vezérdemokrácia elméletének a politikai képviselet kér-déskörére való alkalmazása.

8 Vö. az eredeti helyzet és a tudatlanság fátyla szerepét John Rawls A Theory

of Justice címû mûvében (Cambridge, Mass., Harvard U. P., 1971).9 Jürgen Habermas: Discourse ethics: Notes on a program of philosophical

justification, in J.Habermas, Moral Consciousness and Communicative

Action. Translated by G.Lenhadt and S.W.Nicholsen. Cambridge, Mass., MITPress, 1990, pp. 43–115.

10 Ahogy Jon Elster a társadalmi választás nyelvezetét használva megfogalmaz-ta: „nincs szükség aggregáló mechanizmusra, hiszen a racionális vita általá-ban egyhangú preferenciákhoz vezet” [Jon Elster: The Market and the Fo-rum. Three Varierties of Political Theory, in James Bohman and WilliamRehg (eds.), Deliberative Democracy. Essays on Reason and Politics. TheMIT Press, Cambridge, Massachusetts, London, 1997, pp. 11–12].

11 Hannah Pitkin: The Concept of Representation, Berkeley, University ofCalifornia Press, 1967, 60–91.

12 Bernard Manin, Adam Przeworski and Susan C. Stokes: Elections andRepresenation, in Adam Przeworski, Susan C. Stokes and Bernard Manin(eds.): Democracy, Accountability and Representation, Cambridge, Cambrid-ge U.P., 1999, p. 31–32.

13 A demokráciaelmélet szintjén pedig tekinthetjük a demokrácia utilitarista, il-letve Anthony Downs-féle modellje „perszonalizált” és „mediatizált” változa-tának.

14 Manin, Przeworski és Stokes hangsúlyozzák, hogy a politikusok maguk is sa-ját célokkal, érdekekkel és értékekkel rendelkeznek. Miután megválasztottákõket, elképzelhetõ, hogy saját célkitûzéseiket fogják követni, ahelyett, hogykizárólag a választók képviseletével foglalkoznának (op.cit., p. 29).

15 Joseph Schumpeter: Capitalism, Socialism and Democracy, London, Unwin,1987, p. 263.

16 Schumpeter, i. m.17 Vagy – Arisztotelész szerint – mesteremberek, akik valami ismerõs dolgot ál-

lítanak elõ (és nem hoznak létre semmi újat). Tudásuk a tekhné típusába so-rolható.

18 A választópolgárok preferenciáinak a politikusok vagy a kormányzat általimanipulálásáról lásd: William Riker: The Art of Political Manipulation, NewHaven, Yale U. P., 1986; José Maria Maravall: Accountability andManipulation in Adam Przeworski, Susan C. Stokes and Bernard Manin(eds.): Democracy, Accountability and Representation, Cambridge, Cambrid-ge U. P., 1999, pp. 154–196.

19 Hannah Pitkin: The Concept of Representation, Berkeley, University ofCalifornia Press, 1967, p. 103.

20 Uo. 107. o.21 Pitkin a képviselet fasiszta típusával kapcsolatban hangsúlyozta ennek szere-

pét (uo. 107). Véleményem szerint az imázsalkotás a perszonalizált politikáraáltalában jellemzõ jelenség, és különösen nagy szerepet tölt be napjainkdemokratikus vezetésében. A vezérdemokráciában a politikai vezérektevékenységének része az imázsalkotás, melynek célja az emberek bizalmá-nak, hûségének, elégedettségének fenntartása. A vezetésnek részét képezi anyilvánosság elõtti személyes megjelenés is (az elektronikus média segít-ségével).

22 A karizmatikus vezetés tiszta formájában rendkívüli kihívásokra adott válasz.


sát vagy a választóközönség összetételét, nem képesek csele-kedni. Carl Schmitt elképzelése a személyes képviseletrõl, vala-mint Weber elmélete a karizmatikus vezetés demokratikus legi-timációra való alkalmazásáról jelzik a vezérdemokráciaperszonalizált jellegét. A vezér maga a képviselõ; személyébenfelhatalmazást kap a cselekvésre, és õ maga felel a kormány tel-jesítményéért a választók elõtt.

A képviselet a vezérdemokráciában nem statikus, hanem di-namikus koncepció. A politikai folyamat középponti elemét je-lenti, hiszen a képviselõk a politikai vezérek, akik szabad felha-talmazással rendelkeznek a vezetésre. Mint fentebb láttuk, apolitikai vezérek maguk alakítják a politikai alternatívákat kon-tingenspolitikai helyzetekben. A politikai képviselet nem azt je-lenti, hogy a képviselõk a képviseltek helyett lépnek fel vagy anevükben cselekszenek; a politikai képviselet a kormányzássalegyenlõ.

A vezérdemokráciában a képviselet elmélete politikai elmé-let; nem vezethetõ le a tudományból vagy az etikából, mint a li-berális parlamentarizmus, vagy a társadalomból, mint a plura-lista demokrácia elmélete feltételezi. A vezérdemokráciábanezért a képviselet politikai képviselet. A vezérdemokráciában apolitikai szféra független, autonóm dimenzió, ahol a politikai fo-lyamat önállóan értelmezhetõ, nincs alárendelve egyetlen másszférának sem.32

JEGYZETEK

1 A tanulmány korábbi változata az ECPR 2003. március 28. és április 2. közöttEdinburghban megrendezett Joint Sessions of Workshops c. rendezvényérekészült. Kutatásaimat az OTKA támogatta.

2 Richard S. Katz–Peter Mair: Changing Models of Party Organization andParty Democracy. The Emergence of the Cartel Party, Party Politics, Vol. 1.,No. 1., 1995, pp. 5–28. (Magyarul megjelent a Politikatudományi Szemle 2001.3. Számában.)

3 Lásd pl. Michael Foley: The Rise of British Presidency, Manchester, Man-chester U. P., 1993. A magyar politika prezidencializálódásáról lásd a Parla-

mentáris vagy „elnöki” kormányzás? Az Orbán-kormány összehasonlító pers-

pektívából. c. írásomat (Századvég, 2001, Új folyam, 20. szám, 3–38. o.).4 Katz–Mair, i. m.5 Bernard Manin: The methamorphoses of representative government,

Economy and Society, Vol. 23, No. 2., May 1994, pp. 133–171.; BernardManin: The principles of representative government, Cambridge, CambridgeU. P., 1997, pp. 193–235.

6 Bernard Manin például elõször „a köz ítélõszéke” (tribunal of the public),majd a „közönségdemokrácia” (audience democracy) elnevezést használta(ibid.). Peter Mair a pártdemokrácia hanyatlásáról és a populista demokráciakialakulásáról írt [Peter Mair: Populist Democracy vs. Party Democracy, inYves Mény–Yves Surel (eds.), Democracies and the Populist Challange,Basingstoke–New York, Palgrave, 2002, pp. 81–100.].


GYÕRI ENIKÕ

Hogyan õrizheti meg szuverenitását az Országgyûlés az EU-csatlakozás után?1

A magyar Országgyûlés 2002. december 17-én a 2002. évi LXI.törvény elfogadásával módosította az alkotmányt, ezáltal közjo-gi szempontból is lehetõvé tette csatlakozásunkat az EurópaiUnióhoz. Az akkori alaptörvény-változtatás egyrészt rendezte aszuverenitásátruházás témáját – azt kétharmados törvény elfo-gadásához kötötte (1. §), és alapcélként tûzte ki az európai egy-ség megteremtését (2. §), másrészt feladatul szabta az Ország-gyûlésnek, hogy alkosson törvényt a parlament szerepérõl azEU-csatlakozás utáni idõszakra (6. § 2. bekezdés)2.

A hatályos alkotmány csak annyit mond a törvényhozás csat-lakozás utáni szerepérõl, hogy a kormánynak tájékoztatási köte-lezettsége van a parlament felé. Nem világos egyelõre, hogy azOrszággyûlésnek milyen jogosítványai lesznek, hogyan tudjamegõrizni jelenleg még élvezett olyan kiváltságait, mint a jog-alkotás az alkotmány és a jogalkotási törvény által megszabott,törvényhozási tárgykört érintõ kérdésekben, a kormány ellen-õrzése vagy a Magyarország szempontjából stratégiai jelentõsé-gû döntések meghozatalában való közremûködés.

Az, hogy az alaptörvény ilyen szûkszavú a legfõbb demokra-tikus intézmény, a parlament jövõbeli szerepét illetõen, annak akövetkezménye, hogy az alkotmánymódosítás vitája során apártok nem tudtak egyezségre jutni ezekben a kulcsfontosságúkérdésekben. 2003 februárjában egy, a kormány, az Országgyû-lés és a parlamenti pártok képviselõibõl, valamint függetlenszakértõkbõl álló csoport megkezdte a témakör és a politikaiszereplõk álláspontjának feltérképezését. Június végére meg isszületett egy koncepció, mely nem volt konszenzusos dokumen-

23 A vezér nélküli demokrácia a legális/bürokratikus uralom tiszta formája (bü-rokratikus Rechtstaat), ahol az emberek helyett a normák uralkodnak, ésahol „igyekeznek a minimálisra csökkenteni az ember ember fölötti uralmát”(Max Weber: Gazdaság és Társadalom. A megértõ szociológiai alapvonalai 1.Szociológiai kategóriatan. Budapest, 1987, KJK, 274. o.). Mindez nagyon kö-zel áll a politika liberális felfogásához. Carl Schmitt rámutatott ezen megkö-zelítés antipolitikai jellegére: Der Begriff des Politischen (Berlin, Dunckerund Humbold, 1932).

24 Vagy mesteremberétõl, hogy Arisztotelész kifejezését használjuk.25 Ha a vita színhelye egy fórum/gyûlés, és nem egy bizottsági szoba, a szóno-

kok elsõsorban a közönséget akarják meggyõzni, és nem egymást [Jon Elster:Introduction, in Jon Elster (ed.), Deliberative Democracy, Cambridge,Cambridge U. P. 1998, p. 2]. Nem véletlen, hogy John Rawls számára a vitaideális színtere nem egy fórum vagy politikai gyûlés, hanem a legfelsõbb bí-róság (John Rawls, Political Liberalism, New York, Columbia U. P., 1993, pp.231–239). Mint Michael Saward megjegyzi, a vita ideális helyszínét adeliberatív elmélet más hívei számára sem a formális képviseleti intézmé-nyek jelentik, hanem informális társulások, fókuszcsoportok, állampolgári bi-zottságok vagy deliberatív közvélemény-kutatások [Michael Saward, Lessthan meets the eye: democratic legitimacy and deliberative democracy, in M.Saward (ed.), Democratic Innovation, London, Routledge/ECPR, 2000, p. 71).

26 Michael Oakeshott: Rationalism in politics and other essays, Liberty Press,Indianapolis, 1991, pp. 70–72.

27 Uo., 70. o.28 A mérlegelés és a döntés mellett a politikai cselekvés magában foglalja az

akarás összetevõjét is. Az ember maga a mozgató elv/cselekedeteinek mozga-tója; „…cselekedeteink forrása az akarat”, ahogy Arisztotelész írta aNikomakhoszi etikában (1113b; translated and edited by Roger Crisp, Camb-ridge U. P., 2000, p. 45). Ez a cselekedeteinkért viselt felelõsség alapja és oka.

29 Carl Schmitt: Römischer Katholizismus und politische Form, Stuttgart,Ernest Klett, 1923, (1984).

30 Cf. John P. McCormick: Carl Schmitt’s critique of liberalism: Against politics

as technology, Cambridge, Cambridge U. P., 1997, 157–206.31 Schmitt, i. m.32 Carl Schmitt és Hannah Arendt munkái mellett lásd napjaink „repolitizációs”

irodalmát. Vö. pl. Bonnie Honig: Political Theory and the Displacement of

Politics, Ithaca and London, Cornell U. P., 1993; Chantal Mouffe: The return

of the political, Verso, London, 1993; Glen Newey: After Politics. The

Rejection of Politics in Contemporary Liberal Philosophy, Basingstoke,Palgrave, 2001.


valói, mintsem részvevõi politikai kultúráról lehet beszélni.Már nem sokkal a rendszerváltás után megrendült az intézmé-nyek iránti bizalom (Ilonszki 1998, 73), de ez nem jelenti azt,hogy bárki megkérdõjelezné az alkotmányos berendezkedést. A„stabilizáló apátia” fontos jellemzõje a magyar politikának(Körösényi 1998, 36).

Az Országgyûlés középerõs, politikai befolyással rendelkezõparlament. Tevékenysége nem merül ki a kormány javaslatai-nak a kormánypárti többség szavazógépezete révén történõszentesítésben, hanem a képviselõknek, a bizottságoknak, az el-lenzéknek, de leginkább a kormánypárti frakcióknak jelentõskiegészítõ, módosító, befolyásoló szerepük van. E törvénygyár-ként mûködõ, jóformán csak a törvényalkotásra koncentrálómunkaparlamentben tehát megvannak a kisebbségvédelem ga-ranciái, azaz az ellenzék elvileg bekapcsolódhat az összes par-lamenti funkció ellátásába. Az Országgyûlés bizottsági rendsze-re nemzetközi összehasonlításban is erõsnek tekinthetõ, szelek-táló, módosító, illetve önálló törvénykezdeményezõ szerepe ré-vén. Az EU-csatlakozással egy túlterhelt, népszerûtlen intéz-ménynek kell szembenéznie, melynek munkamódszerét, szem-léletét még nem alakították át úgy, hogy megfeleljen a majdanitagság által támasztott kihívásoknak.

Az Országgyûlés már 1992-ben (akkor még különbizottság-ként) létrehozta az európai integrációs ügyek bizottságát(EIÜB), tehát az unióval egy szûk testület már 11 éve foglako-zik. A csatlakozási kérelmet 1994-ben az Országgyûlés felhatal-mazása alapján nyújtotta be a kormány, s a 10/1993. (III. 5.) sz.országgyûlési határozat értelmében minden évben jelentéstkell készítenie a törvényhozás számára Magyarország integrá-ciós politikájáról. A jogharmonizációs kötelezettség szintén1994 óta fennáll. Kezdetben tehát, nemzetközi összehasonlítás-ban is, viszonylag erõs volt a magyar parlament szerepe euró-pai kérdésekben.

1998 tavaszán azonban a Horn-kormány megakadályozta,hogy a csatlakozási tárgyalások megindulásáról, s a folyamat-ban az Országgyûlést megilletõ jogosítványokról parlamenti ha-tározat szülessen (Orbán Viktor, az európai integrációs ügyekbizottsága akkori elnöke javaslatának elfogadását az MSZPmeghiúsította). A tárgyalások így parlamenti felhatalmazás nél-kül indultak meg. 1998 õszén az MSZP, immár ellenzékbõl, ar-ra hivatkozva, hogy a tárgyalások most érnek az érdemi sza-kaszba, már szorgalmazta egy határozat elfogadását a tárgyalá-sok fõ irányának megszabása céljából, de azt az akkori legna-gyobb kormánypárt (a Fidesz) megakadályozta. A parlamentszerepérõl tehát az új parlament sem tudott jogszabályt alkotni.Az MSZP-nek, most már ellenzékben, hirtelen sürgõs lett a té-ma, a Fidesznek pedig, immár kormánypártként, már nem voltolyan érdekes a határozat megszületése. A Fidesz úgy ítélte


tum, de a politikai párbeszéd kiindulópontjául szolgált. 2003szeptemberében kezdõdött meg a konkrét egyeztetés az Ország-gyûlés legfõbb integrációs fórumának, a nagybizottságnak azégisze alatt, melynek eredményeképp meg kell majd születnieaz alkotmányban is elõírt kétharmados törvény javaslatának. Aterv az, hogy maga az Országgyûlés, tehát kivételesen nem akormány kodifikál. A törvényjavaslatot még idén megtárgyaljaés jóváhagyja az Országgyûlés, hatályba pedig a csatlakozásnapján, 2004. május 1-jén lép. 2004 elsõ négy hónapjában pediglenne idõ próbára tenni a törvény által bevezetésre kerülõ új el-járásokat.

A téma aktualitása miatt tehát érdemes áttekinteni, milyenszerepre „kárhoztatja” az európai uniós tagság a nemzeti tör-vényhozásokat, illetve, hogy a tizenötök tapasztalataiból mitkellene hasznosítania Magyarországnak. Kísérletet teszek egyolyan modell felvázolására, mely megítélésem szerint az Or-szággyûlésre nézve alkalmas, s melynek révén a parlament leg-inkább meg tudná õrizni szuverenitását. Tételem az, hogy azOrszággyûlést középerõs ellenõrzõ jogosítványokkal kell felru-házni a kormány integrációs politikája terén annak érdekében,hogy megõrizze jelenlegi hatásköreit, valamint politikabefolyá-soló szerepét.

A MAGYAR MODELLVÁLASZTÁST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÕK

A magyar modell erejérõl való döntés meghozatalakor tekintet-tel kell lenni az alkotmányos politikai berendezkedésre, a poli-tikai kultúrára, a közjogi hagyományokra, az Országgyûlés ere-jére a nemzeti színtéren, valamint a parlament által integrációsügyekben betöltött szerepre.

Magyarországon parlamentáris kormányzati rendszer ala-kult ki; 1990 óta korlátozott parlamentarizmusról beszélhetünk,csakúgy, mint a nyugat-európai demokráciák többségében. Akezdeti központi szerepbõl veszített az Országgyûlés a kancel-láriakormányzás kiteljesülésével.

Az intézményi berendezkedés, hatalommegosztás alapjánmég mindig konszenzusos demokráciáról van szó (koalícióskormányzás), mely a gyakorlatban kompetitív elitstratégiákonkeresztül valósul meg (Körösényi 1998, 371–372). Két blokk lé-tezik, a balközép és a jobbközép, s közöttük a szakadék átjárha-tatlan; a nagy tömegpártok most vannak kialakulóban.

Magyarországon fragmentált, többdimenziós politikai kultúraalakult ki, három nagyobb törésvonal mentén (vallásosság, anomenklatúrához tartozás, vidék–város) (Körösényi 1998, 119).

A megegyezéses rendszerváltás nem párosult magas szintûállampolgári aktivitással, politikai részvétellel, így inkább alatt-

GYÕRI ENIKÕ 24

került mozgósítani a társadalmat, azaz meggyõzni a polgárokatarról, hogy ez az õ ügyük. A négypárti kampány6 tehát nem voltsikeres.

A JAVASOLT MAGYAR MODELL

A nemzetközi példák alapján a következõ választási lehetõségeivannak az Országgyûlésnek saját szerepét illetõen a csatakozástkövetõ idõszakra:

A törvényhozási tárgykörbe esõ kérdésekben 1. kötött mandátumot ad az Országgyûlés, de ehhez jogszabá-

lyi alapot nem teremt (l. Dánia), tehát továbbra is csak po-litikai felelõsséggel operál.Ez azt jelentené, hogy az Országgyûlésnek (vagy annakmegfelelõ felhatalmazással bíró testületének) folyamato-san üléseznie kellene (kivéve augusztusban), s a minden-kori kormány keze teljesen meg lenne kötve. Nem köthet-ne alkukat (pl. engedmény egy másik ügyben remélt nye-reség érdekében), lelassítaná az uniós döntéshozatalt (ál-landó összeköttetésben kellene lennie az adott kérdésbentárgyaló miniszternek az Országgyûléssel). Ez a szigorúszabály sem zárja ki ugyanakkor, hogy a tanácsban lesza-vazzák Magyarország képviselõjét a minõsített többséggelmeghozandó döntéseknél. A dán modellnél a parlamentihagyomány elegendõ garancia arra, hogy a mindenkorikormány tiszteletben tartsa ezt az eljárást (Magyarországesetében ez nincs meg), illetve a modell a gyakori kisebb-ségi kormányzás miatt született meg (Magyarországontöbbségi kormányzás folyik).

2. az Országgyûlés álláspontja jogi értelemben is köti a vég-rehajtó hatalmat. Az, hogy a jogi felelõsség egyáltalán bármelyik tagállam-ban is létezne, vita tárgya a szakirodalomban; eleve csak aszövetségi berendezkedésû Németország és Ausztria szok-ták említeni (a tartományokat képviselõ felsõházak szavailletékességi körükben kötelezõ a szövetségi kormányranézve). Ez utóbbiban papíron az alsóház, a nemzeti tanácshatározata is köti jogilag a végrehajtó hatalmat, azaz követ-kezményei vannak, ha a kormány a parlament ellenébenjár el7. A valóságban azonban az osztrák modell korántsemolyan erõs, mint amilyen a jogszabályok alapján lehetne(pl. a kormány megpróbálja belefojtani a törvényhozást azuniós dokumentumáradatba stb.). A kancellária típusúkormányzás is ellentmondana egy ilyen modell kialakításá-nak Magyarországon.

3. az Országgyûlés álláspontja köti a végrehajtó hatalmat,mely politikai felelõsséggel tartozik a törvényhozásnak. A


meg, az elõzõ kormánypárt hibájából a parlament elszalasztot-ta a lehetõséget, s most már diplomáciai bonyodalomhoz vezet-ne az utólagos rendezés, s lelassítaná a felvételi folyamatot.

A történtek, s nemzetközi tapasztalatok is azt bizonyítják,hogy a törvényhozás szerepérõl nem annyira a pártok közötthúzódik a határvonal, mintsem a mindenkori kormány és az el-lenzék között. A kérdés rendezése mindig csak az ellenzéknekfontos. Ez rövid távú gondolkodásra vall, s az MSZP egyértel-mûen belesétált az önmaga ásta csapdába. A Fidesz magatartá-sának megváltozása a kormányra kerüléssel magyarázható, il-letve azzal, hogy el akarta játszani ugyanazt, amit az MSZP tettaz õ javaslatával fél évvel korábban. A mindenkori kormánypár-ti képviselõknek a kormány iránti lojalitása tehát erõsebb in-tegrációs elkötelezettségüknél, akár saját szerepük csökkenté-se árán is. Összességében a döntés elhalasztása a parlamentszerepérõl nem-döntéshez vezetett, s a parlament ezzel saját, atagfelvételi folyamatban korábban betöltött súlyát kérdõjeleztemeg. A tárgyalások alatt az európai integrációs ügyek bizottsá-ga a külügyminisztertõl csak ex-post tájékoztatást kapott, ex-ante konzultáció, a ritka hatpárti tárgyalásokat leszámítva (kétilyen konszenzusos dokumentum született), nem folyt3. A tag-felvételi idõszakot tehát erõs kormányzati túlsúly, minimálisparlamenti részvétel jellemezte. Nem segítette az integrációsügyek figyelemmel kísérését a háromhetenkénti ülésezési rendsem, mivel az nem tette lehetõvé a kormány hetenkénti beszá-moltatását az uniós fejleményekrõl.

Az EU-s témák továbbra is meglehetõsen elszigetelten jelen-nek meg az Országgyûlésben. Az európai integrációs ügyek bi-zottsága tagjai szinte monopolhelyzetben vannak az uniósügyekrõl való tájékozottság tekintetében. Elvileg az 1994–1998-as ciklus óta a szakbizottságok többsége mindig létrehozza a sa-ját integrációs albizottságát, de ezek nagy része csak papíronlétezik. Mostanáig összesen öt vitanapot4 tartott a törvényhozáseurópai ügyekben. Mindezek következtében az unió nincs jelenaz Országgyûlés mindennapjaiban; a képviselõk gyakran hivat-koznak rá a viták során5, de érdemi eszmecserére csak ritkánkerül sor. 2003 májusa óta a 21 fõs EIÜB 8 tagja (az elnököt isbeleértve) európai parlamenti megfigyelõ, emiatt a testületmunkája rendszertelenebbé vált (egyre nehezebb összehívni azüléseket), így a bizottság kevésbé tudja nyomon követni a csat-lakozásra való felkészülés utolsó (valójában meghatározó) sza-kaszát. Az Országgyûlésben még mindig kisebbségben vannakaz idegen nyelven tárgyalni tudók, s az uniós szakértelemmelbírók.

A magyar modell kialakításakor érdemes még azt is figyelem-be venni, hogy az integráció továbbra is az elitek ügye. A 2003.áprilisi népszavazáson való rendkívül alacsony (az összes jelöltország közül a legalacsonyabb) részvétel is azt mutatja, nem si-

GYÕRI ENIKÕ 26

láspont véglegesítése, hogy a kormány figyelembe tudjavenni az Országgyûlés véleményét.

5. Abban az esetben, ha a magyar miniszter a tanács üléséneltért a parlament véleményében foglaltaktól, számot kelladnia az Országgyûlésnek ennek okairól.

JOGSZABÁLYI HÁTTÉR

A mai uniós tagállamok közül hatban a csatlakozási szerzõdés(vagy az alapítóknál a római szerzõdést megerõsítõ szerzõdés)rendelkezik a parlament szerepérõl, tizenkettõben pedig az al-kotmány és/vagy külön törvény (is) szól róla8. Az, hogy milyenszinten történik a parlament feladatainak meghatározása, mégnem feltétlenül mérvadó a modell hatékonyságára9. Azt ugyan-akkor le kell szögezni, hogy csak a nagy hagyományú, jól mûkö-dõ parlamentek tudják színvonalasan ellenõrizni kormányukatszokásjogi alapon, minimális jogszabályi háttérrel (Dánia,Egyesült Királyság).

Azt is láttuk, Magyarországon alkotmányos kötelezettség (l.az alaptörvény 35/A. §-át) kétharmados törvényben rendezni azOrszággyûlés EU-csatlakozás utáni szerepét. A törvényben fel-tétlenül tisztázni kell,

– hogy az uniós dokumentumoknak pontosan milyen körejusson el az Országgyûléshez;

– a konzultációs kötelezettséget [egyelõre az alkotmány35/A. §-a (2) bekezdése csak a tájékoztatási kötelezettségetrögzíti, nem szerepel benne a konzultációs kényszer];

– a jogi vagy politikai felelõsséget, a mandátumadás kérdését.

Mindez az alkotmánymódosításból feltétlenül következõ mi-nimum; ennél azonban több témát is szabályozhat a törvény.Megítélésem szerint e minimumot – annak érdekében, hogy tör-vényi garanciái legyenek a parlament jogosultságainak integrá-ciós témákban – érdemes lenne kiszélesíteni, így a következõkkerülnének be a törvénybe:

– A kormány köteles rendszeresen tájékoztatni az Ország-gyûlést (annak illetékes bizottságát) az Európai Unió ösz-szes politikájáról, valamint Magyarország EU-beli tevé-kenységérõl.

– A kormány magyarázat kíséretében, haladéktalanul meg-küldi az Országgyûlésnek az uniós intézmények dokumen-tumait (mind az I., mind a II. és III. pillérre vonatkozóakat,a munkadokumentumokat is beleértve, pl. a zöld és fehérkönyveket, tájékoztatókat stb.), különös tekintettel a jog-szabály-, egyezmény- vagy intézkedéstervezetekre. Azazokban bekövetkezett változásokról is folyamatosan érte-síti a törvényhozást, magyarázat kíséretében10.


parlamenti pozíciótól csak rendkívül indokolt esetben tér-het el a kormány, s a történtekrõl haladéktalanul beszámola törvényhozásnak. Ez a modell a legtökéletesebben Finn-országban mûködik (itt scrutiny is van, azaz az uniós doku-mentumtervezeteket alapos vizsgálatnak vetik alá, továbbáa tanácsülés elõtt a minisztereket is meghallgatják az ülésegyes napirendi pontjaival kapcsolatosan).

4. az Országgyûlés – a kormánnyal való konzultáció után – ál-láspontot fogalmaz meg, melyet továbbít a kormánynak, deannak csak tájékoztató jellege van.

5. az Országgyûlés – a kormánnyal való konzultáció nélkül –esetlegesen álláspontot fogalmaz meg, melyet továbbít akormánynak, de annak csak tájékoztató jellege van.

A törvényhozási tárgykörön túl esõ kérdésekben kötelezõ ál-láspont megfogalmazásának nincs jogalapja. A politikai felelõs-ség mindegyik modell esetében létezik.

Meglátásom szerint, tekintettel a magyar államberendezke-désre, a politikai és közjogi hagyományokra, a polgárok által apolitika és az európai integráció iránt tanúsított érdeklõdés fo-kára, valamint a parlament eddigi integrációs szerepvállalásá-ra, egy uniós kérdésekben középerõs hatalommal rendelkezõparlamentre lesz majd szükség, melynek alapesetben nincsugyan vétójoga s nem ad a kormánynak kötött mandátumot, dekonzultáció után lefekteti álláspontját, s azt a kormány fõsza-bályként követi (l. 3. pont). Az Országgyûlés pontosan figyeli aBrüsszelben történteket, s a lehetõ legkorábban tudomást sze-rez a készülõ döntésekrõl, jogszabálytervezetekrõl. A magyarjogszabályok szerint kétharmados többséget igénylõ kérdések-ben (ilyenek lehetnek a médiára, a rendõrség és rendészetiszervek mûködésére, az állampolgárságra, az utazási és letele-pedési szabadságra, az adatvédelemre vagy a menedékjogra vo-natkozó jogszabálytervezetek) ugyanakkor tanácsosnak tarta-nám, hogy az Országgyûlés kötött mandátumot adjon a kor-mánynak (attól tehát ne térhessen el Brüsszelben). Amennyi-ben ugyanis e kérdésekben nem garantáljuk az Országgyûlésjogosítványait, jelentõs szuverenitásvesztés történik.

Ennek megfelelõen a parlament integrációs feladatait a kö-vetkezõ lépéseken keresztül kellene, hogy ellássa annak érde-kében, hogy befolyásolni tudja a magyar uniós politikát:

1. Az információhoz való azonnali hozzájutás, az információfeldolgozása.

2. Konzultációk lefolytatása a parlamentben (bizottságok,plenáris ülés).

3. Bizottsági állásfoglalás kibocsátása, még mielõtt az egyez-tetés megkezdõdik a tanács illetékes fórumán.

4. A kérdésben döntést hozó EU-miniszterek Tanácsa üléseelõtt az illetékes miniszter meghallgatása, a parlamenti ál-

GYÕRI ENIKÕ 28

nyek közötti viszonyrendszeren, s nem lenne idegen a magyarközjogi szokásoktól.

A részleteket rögzíthetné az Országgyûlés házszabálya, attólkezdve, hogy mit tartalmazzon az uniós dokumentumok mellékötelezõen csatolandó (és folyamatosan frissítendõ) magyará-zat, addig, hogy a parlament hogyan folytassa le az eljárásokat.Szintén a házszabályba kellene kerülniük – tekintettel a magyarparlamenti hagyományokra – a kisebbségvédelem garanciái-nak. Eljárási aktusok esetében (napirend elfogadása, javaslat-étel egy kérdés megtárgyalására stb.) a jelenlegi kétötödös sza-bályokat kell alkalmazni.

A ma hatályos házszabály IV. rész 1–3. fejezete a parlamentülésezési, tárgyalási rendjének általános szabályait tartalmaz-za, a IV. rész 4. fejezete pedig a különleges eljárásokat, teháthogy például a költségvetéssel vagy a nemzetközi szerzõdések-kel hogyan foglalkozik a ház. Mindennek ismeretében úgy vé-lem, hogy az európai integrációs ügyek parlamenti kezeléséneknormáit is ez utóbbi fejezetben, annak egy alfejezetében kelle-ne egy helyen rögzíteni. Ezen túl a 28. cikk (2) bekezdésében,mely felsorolja, hogy milyen ügyekkel kapcsolatosan kötelezõlétrehozni állandó bizottságokat, be kellene illeszteni, hogy azeurópai integráció is igényli egy állandó bizottság felállítását.

Végezetül szólnom kell még pár szót a jogalkotási törvényrõl,hisz az is érinti az Országgyûlés jogosítványait és feladatait.Meg kell majd határozni a közösségi jog helyét a jogforrási hie-rarchiában, el kell választani a törvényi és rendeleti úton szabá-lyozandó kérdéseket, s tisztázni kell a nemzetközi szerzõdésekmegkötésére vonatkozó szabályokat. A jogalkotásról szóló 1987.évi XI. törvény jelenlegi állapotában mind tartalmát, mindszemléletét tekintve alkalmatlan arra, hogy az EU-tagság eléré-se után is követendõ norma legyen a jogszabályok megalkotásá-hoz. Néhány példa: a ma hatályos törvény szerint gazdasági,társadalmi szükségszerûség esetén kell jogszabályt hozni, azEU-tagság után pedig ettõl függetlenül is kötelezõ lehet a jogal-kotás (például át kell ültetni egy irányelvet). Meg kell változtat-ni a jogszabályok kihirdetésére vonatkozó szabályokat, hisz márnemcsak a Magyar Közlöny lesz az irányadó, hanem az EU ak-kor már magyar nyelven is elérhetõ hivatalos lapja. A csatlako-zástól kezdve már nem csak a Magyarországon elfogadott nor-mák lesznek érvényesek, hanem a Brüsszelben elfogadottak is,ráadásul megváltoznak a jogszabályok hatálybalépésének kö-rülményei. Mindezek miatt tehát elkerülhetetlen a jogalkotásitörvény átfogó reformja. Megítélésem szerint az Országgyûlésirányelv-átültetési, tehát nem a kormány ellenõrzésére vonat-kozó feladatait is ebben a törvényben kellene rögzíteni. Azegész jogalkotási törvénymódosítást, valamint a szintén erõsenidejétmúlt, a nemzetközi szerzõdések kötésérõl szóló törvényfelülvizsgálatát a parlament szerepérõl szóló törvény tervezeté-


– Az Országgyûlés a beérkezett dokumentumokról folyama-tosan konzultál a kormánnyal, és háromféle állásfoglalástbocsáthat ki.

– A jelenleg kétharmados szabályozást igénylõ kérdésekbena kormányt köti a parlament véleménye, attól csak akkortérhet el Brüsszelben az illetékes miniszter, ha arra az Or-szággyûlés megfelelõ fóruma elõzetesen felhatalmazza.

– A törvényhozási tárgykört érintõ kérdésekben a kormány-nak az Országgyûlés véleményét kell követnie az EU-miniszterek Tanácsában, s attól csak nyomós kül- vagy in-tegrációpolitikai okból térhet el.

– A törvényhozási tárgykörön kívül esõ kérdésekben is kon-zultálhat a kormánnyal az Országgyûlés, megfogalmazhatvéleményt, pozíciót, de azt a kormány nem köteles figye-lembe venni.

– Az Országgyûlés vizsgálódásai lefolytatásához elegendõidõt kell biztosítani, hogy a parlamenti álláspont még abrüsszeli egyeztetés megkezdése elõtt megszülessen.

– A tanácsülések elõtt az adott ülés napirendjét, magyarázó-szöveg kíséretében, elõzetesen eljuttatja a kormány az Or-szággyûlésnek, az illetékes kormánytag pedig megjelenik aparlament integrációs fóruma elõtt. E meghallgatás kere-tében a bizottság jóváhagyja a miniszter mandátumát.

– A kormány a tanácsbeli történésekrõl írásban számol be atörvényhozásnak, különös tekintettel azokra a kérdésekre,melyekben parlamenti állásfoglalás is született. Amennyi-ben a kormány képviselõje eltért a tanácsban a parlamentállásfoglalásától, az illetékes miniszter haladéktalanul szó-ban is magyarázattal szolgál az Országgyûlésnek.

– A parlament uniós ügyekben illetékes fóruma az európaiintegrációs ügyek bizottsága, melynek állásfoglalásai úgytekintendõk, mintha azokat az Országgyûlés plenáris ülésehozta volna.

Ezen jogosítványok, kontroll-lépések törvényben történõ sze-repeltetése révén biztosítani lehetne az Országgyûlés széles kö-rû tájékozottságát, állásfoglalási lehetõségét, illetve, hogy min-den történésrõl visszajelzést kapjon. Kötött mandátumot a két-harmados témák kivételével nem fogalmazna meg tehát a tör-vényhozás a kormány számára alapesetben, de a folyamatokatkontroll alatt tudná tartani. Ezáltal a magyar modell a finn par-lament által végzett kontrollhoz állna a legközelebb. A cél ameglévõ hatalmi egyensúlyi viszonyok fennmaradása, a közjo-gi hagyományokra való építkezés és a szuverenitásvesztés mi-nimumra szorítása. Az általam javasoltak megvalósulása garan-tálná, hogy az Országgyûlés megtarthatja politikaalakító, tör-vényalkotó szerepét, nem változtatna a demokratikus intézmé-

GYÕRI ENIKÕ 30

ilyen felhatalmazással A jelenlegi EU-tagállamok közül csak adán, a finn és az osztrák EU-s parlamenti testület fogalmazhatmeg a plénum nevében véleményt, eseti alapon pedig a németBundestag. Ez utóbbi modell mûködésében pontosan a felhatal-mazás eseti jellege okoz gondot, s lassít az ügymeneten. AzEgyesült Királyság kivételével, ahol a parlament komolyan el-lenõrzi a kormányt, mindenhol megvan az állandó felhatalma-zás.

Döntést igényel, hogy mi történjen az európai integrációsnagybizottsággal. A 2002 szeptemberében az Országgyûlés el-nökének kezdeményezésére felállított testület13 mandátuma acsatlakozásig szól. Az Országgyûlés vezetése részérõl továbbrais erõs nyomás van arra nézve, hogy fennmaradjon a testület astratégiailag fontos, konszenzust igényelõ kérdések eldöntésé-nek fórumaként. Ki kell ugyanakkor emelni, a tagállamokbansehol nincs arra példa, hogy nagybizottság is és scrutiny-bizottság is létezne egyszerre (ahol van nagybizottság, annakmindenhol speciális oka van és az a testület végzi a scrutinyt is).Megítélésem szerint nincsenek olyan uniós ügyek, melyek alá-támasztanák a testület létjogosultságát, hisz minden uniós témamegtárgyalása az EIÜB-t illetné meg, s rendkívül kényes, poli-tikai természetû témák megtárgyalására bármikor össze lehethívni – ahogy eddig is történt – egy négypárti egyeztetést.A nagybizottság egyéves mûködése alatt is volt már példa arra,hogy ugyanabban a kérdésben a külügyminiszter mind azEIÜB-t, mind a nagybizottságot tájékoztatta, s õ maga is ér-zékeltette, feleslegesnek tartja a duplikációt14. A két bizottságpárhuzamos üzemeltetése az EIÜB, s általában a scrutiny je-lentõségét csökkentené, hatásköri vitákhoz vezetne. A parla-menti kontroll egyik fõ célja egyébként is az átláthatóság foko-zása, a nyilvánosság erõsítése, így a zárt ajtók mögött ülésezõtestülettõl biztosan nem növekedne a magyar EU-tagság legiti-mitása.

AZ INTEGRÁCIÓS TESTÜLET ÖSSZETÉTELE

Az európai integrációs ügyek bizottságának – igazodva ahhoz,hogy a plénum nevében foglalhat állást – a parlament egyik leg-nagyobb létszámú bizottságává kell válnia.

A testület összetétele eddig is követte a pártok mandátumszá-mának megoszlását a plenáris ülésen, s ez a jövõben is fenntar-tandó. Az, hogy pontosan kik legyenek a bizottság tagjai, a pár-tok döntésétõl függne (ahogy ez ma is történik). A tagállamokhasonszõrû testületeiben – különösen a nagy felhatalmazássalbíró EU-s bizottságokban – általában nagy jelentõségû politiku-sok foglalnak helyet. Ahol kiemelt bizottságról van szó, mintpéldául Finnországban és Ausztriában, ott a szakbizottságok el-


vel párhuzamosan kellene tárgyalnia a háznak, s a törvénycso-magnak 2004. május 1-jén kellene hatályba lépnie11.

A jogszabályi keretek rögzítése után vizsgáljuk meg, ponto-san milyen elemei lennének a magyar modellnek, s mely lépé-seken keresztül valósulna meg a kormány feletti kontroll integ-rációs ügyekben.

AZ INTEGRÁCIÓS ÜGYEKKEL FOGLALKOZÓ PARLAMENTI TESTÜLET ILLETÉKESSÉGE, FELHATALMAZÁSA

Az Országgyûlésben, mint láttuk, 1992 óta mûködik az európaiintegrációs ügyek bizottsága. A csatlakozáskor tehát tizenkét évtapasztalata áll majd a testület mögött. A tagság nagy fluktuáci-ója miatt ez ugyan nem maradt meg teljes egészében a köz szá-mára, de a testület jó hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerre,viszonylagos ismertségre tett szert. A szakbizottságok integrá-ciós tevékenysége ez idáig minimális volt, így nem tartom valósalternatívának, hogy valamelyik közülük átvegye majd az EIÜBszerepét.

Mindezek alapján azt javaslom, hogy az EU-tagság elnyeréseután is az európai integrációs ügyek bizottsága legyen az uniósügyek letéteményese az Országgyûlésben (az unió mindhárompillérének és az elõkészítés alatt levõ egyéb uniós tervezetek-nek a kérdésében is12). Továbbra is egyike maradna a parla-ment állandó bizottságainak, amelyet azonban egy különleges,új hatáskörrel is felruháznának, azaz az egész ház nevében hoz-hatna állásfoglalásokat. Ezt azért tartanám hasznosnak, mertegy bizottság könnyebben tud alkalmazkodni a hektikus brüsz-szeli döntéshozatalhoz, s a hazai és külföldi uniós történésekneknagyobb figyelmet tud szentelni, mint a plénum. Amennyiben aplenáris ülés lenne hivatott a végsõ szót kimondani az unióstervezetekrõl, az egyrészt rontaná a döntéshozatal hatékony-ságát, idõigényesebb lenne, így a kormány az idõkorlát miattvagy nem venné figyelembe a parlament véleményét, vagyBrüsszelben gyakran a magyar elmaradás miatt nem születhet-nének meg a határozatok. Másrészt a magyar törvényalkotásmenetét is megzavarná, hisz az Országgyûlés amúgy is állandó-an túlterhelt. Egy bizottság mindig rugalmasabb és gyorsabb,mint a plénum. A csatlakozási tárgyalások alatt mûködtetettmodell is inkább abba az irányba mutat, hogy a bizottság felha-talmazása célravezetõ megoldás lenne. Az EIÜB ilyen jogo-sítvánnyal való felruházása ugyanakkor nem zárná ki, hogy aplenáris ülés bármikor úgy döntsön, egy témával maga is foglal-kozni kíván.

Az EU-tagállamok példái azt bizonyítják, ott hatékonyabb akormány ellenõrzése, ahol az integrációs bizottság rendelkezik

GYÕRI ENIKÕ 32

AZ INTEGRÁCIÓS ÜGYEK PARLAMENTI KONTROLLJÁNAK MENETE

Minden modell mûködésének kulcsa, hogy az adott parlamentaz uniós információk milyen köréhez jut hozzá, s azokkal mitkezdhet.

Az uniós dokumentumok eljutása a nemzeti parlamentekbekülsõ és belsõ körülményektõl függ. Külsõ körülmények alattértendõ a kiszámíthatatlan brüsszeli munkavégzés, azaz hogysokszor valamely dokumentum lassabban vagy gyorsabban ké-szül el a vártnál, hogy a döntéshozók hirtelen megváltoztatjákpéldául a tanács napirendjét, hogy az Európai Bizottság javas-latai késve kerülnek a tárgyalóasztalra, hogy a szöveg még nemáll rendelkezésre az unió összes hivatalos nyelvén. Ezek objek-tív, a törvényhozások kompetenciáitól független körülmények,amelyeken a parlamenteknek nincs módjuk változtatni. Az ún.belsõ körülményeket azonban igenis lehet befolyásolni. Ez alattazt értem, ha egy törvényhozást a kormány jogszabályi alaponköteles tájékoztatni, akkor arra minden valószínûség szerint soris kerül. Hasonlóképpen, ha bizonyos kérdésekben a kormány-nak konzultációs kötelezettsége is van a parlamenttel, akkornem fordulhat elõ, hogy például közösségi jogszabálytervezetekúgy kerülnek alkalmazásra Magyarországon, hogy azokkal kap-csolatban az Országgyûlés nem fejthette ki a véleményét. Tájé-koztatás és konzultáció hiányában a magyar törvényhozást fo-lyamatosan kész tények elé állítaná a közösségi jogalkotás.

Ez alapján integrációs ügyekben a kormány háromféle, az Or-szággyûléssel szembeni kötelezettségét kellene törvényben rög-zíteni. Az elsõ a tájékoztatási, a második a megjelenési, a har-madik pedig a konzultációs kötelezettség.

A tájékoztatási kötelezettség megszabása alatt az értendõ,hogy megállapítjuk, a dokumentumok milyen körét, kinek, mi-korra, s milyen kísérõszöveggel kell eljuttatnia a kormánynak atörvényhozás számára.

Ha a dokumentumok túl széles köréhez jut hozzá a parlament,fennáll az információtengerbe való belefulladás veszélye. Hatúl kevés dokumentumot köteles a kormány megküldeni, fontoskérdések elkerülhetik az Országgyûlés figyelmét. A cél annakbiztosítása, hogy az Országgyûlés minden olyan uniós doku-mentumhoz hozzájusson, mely Magyarország szempontjábólfontos (akkor is, ha nem közvetlenül törvényhozási tárgykörtérintõ kérdésrõl van szó, hiszen a parlamentnek általános rálá-tással kell rendelkeznie az ország életére döntõ befolyással bí-ró intézkedésekre és politikákra, illetve akkor is, ha a kérdés –a dokumentum jellegénél fogva – nem szerepel a kormányzatirészvétellel mûködõ intézmények napirendjén, például a Ma-gyarországgal foglalkozó európai bírósági ítéletek, európai par-lamenti határozatok stb.).


nökei, alelnökei is tagjai a testületnek (Ausztriában a parlamentelnöke a bizottság elnöke).

Én a döntést a tagok delegálásáról teljes egészében a frakci-ókra bíznám. A bizottsági helyeket az Országgyûlésben a parla-menti ciklus elején osztják szét, s az európai integrációs ügyekbizottságát ebbõl a szempontból ugyanúgy kezelném, mint atöbbi állandó bizottságot. Semmiképp nem írnám elõ, hogyszakbizottsági elnökök, alelnökök feltétlenül kapjanak helyet atestületben. A pártok döntése persze ettõl függetlenül lehet az,hogy valamely bizottsági elnököt küldik az integrációs testület-be is tagnak (a házszabály szerint egy képviselõ több bizottság-nak is tagja lehet).

Az európai integrációs ügyek bizottságának súlyát minden-képp növeli, ha nagy tekintélyû vagy ismert politikusok a tagjai.Az elnök személye mindenképp meghatározó (ahogy eddig is azvolt) itthon csakúgy, mint a tagállami törvényhozásokban.Ugyanakkor, ha olyan képviselõkbõl áll túlnyomórészt a testü-let, akiknek sok egyéb irányú elfoglaltsága is van, akkor azegész kontrollmechanizmust nem lehet majd mûködtetni. Ascrutiny és a konzultáció idõ- és energiaigényes, s még jó titkár-sági háttér esetén is szükség van hozzá a képviselõk aktív köz-remûködésére. Arra azonban mindenképp oda kellene figyelni,hogy a bizottságban minél több olyan képviselõ legyen, aki va-lamely szakbizottságnak is a tagja, s így a képviselõk fedjék lea szakkérdések minél szélesebb körét. Ez mindenképp meg-könnyítené a kommunikációt a testületek között.

Fontos továbbá, hogy a képviselõk megfelelõ szintû nyelvis-merettel és integrációs tudással rendelkezzenek. Ez azért fon-tos, mert sok dokumentum idegen nyelven elõbb áll rendelke-zésre, mint magyarul, s elképzelhetõ, hogy csak akkor születhetparlamenti állásfoglalás, ha a munka már az idegen nyelvûanyag alapján megindul.

Az európai integrációs ügyek bizottságának volt már mindkormánypárti, mind ellenzéki elnöke. Ennek alapján továbbrasem rögzíteném, hogy kinek kell betöltenie ezt a posztot, ráadá-sul egyértelmûen iránymutató nemzetközi tapasztalatok sincse-nek. A demokratikus kontrollra különösen nagy hangsúlyt fek-tetõ országokban általában ellenzéki politikus az elnök, más ál-lamokban pedig ez elképzelhetetlen. A kérdést minden ciklus-ban az erõviszonyok alapján lehetne eldönteni, természetesenazzal a megjegyzéssel, hogy a demokrácia oldaláról minden-képp elõnyös lenne, ha a pozíció a mindenkori ellenzéknek jut-na (ahogy például a költségvetési bizottság elnöke hagyomá-nyosan ellenzéki politikus).

GYÕRI ENIKÕ 34

6. a javaslat várható gazdasági, költségvetési, társadalmi, po-litikai, jogi hatása Magyarországra;

7. a magyar kormány álláspontja;8. amint lehetséges, a többi tagállam, illetve az uniós intéz-

mények álláspontja.

Ha ilyen melléklet nem kerülne a dokumentum mellé, akkora parlament vagy belefulladna az információáradatba, s nemtudna érdemi munkát végezni, vagy hatalmas stábot kellene al-kalmaznia ahhoz, hogy ki tudja szûrni a fontos dokumentumo-kat, és azokat fel is tudja dolgozni. Ennek nincs realitása, s atagállami parlamentek közül is csak kevés engedheti ezt megmagának (például a francia nemzetgyûlés).

A kormány a dokumentumok kézhezvételétõl számított egyhéten belül (tehát akkortól, amikor már a tanács elé került a ja-vaslat, azaz rendelkezésre áll magyar nyelven, s az állandó kép-viseleten keresztül Budapestre is megérkezett) megküldi azuniós dokumentumokat.

A parlament EU-dokumentációs központja a beérkezõ uniósdokumentumokról hetente listát készít, s ezt minden képviselõ-höz eljuttatják. A dokumentumok tehát nem kerülnének el köz-vetlenül minden képviselõhöz, csak ez a lista; ha valakit egykonkrét dokumentum érdekel, akkor azt az EU-dokumentációsközponttól külön kérésre megkaphatná, illetve az elektroniku-san is meglevõ dokumentumokhoz egy belsõ hálózaton keresz-tül minden arra jogosult hozzáférhetne.

Rendkívül fontos, hogy az Országgyûlés a vonatkozó unióstervezetet még azelõtt megkapja, mielõtt arról a kormányzatirészvétellel mûködõ intézményben megkezdõdik az egyeztetés(tehát hogy nem a tanácsülésre került, a munkacsoportok és acoreper által már elfogadott javaslatot kapja meg a ház, hanemmég mielõtt a tanács illetékes munkacsoportja megkezdi rólaaz egyeztetést). A javaslat szövegének érdemi befolyásolásáraugyanis csak így van esély (a már tanácsülésre menõ elõterjesz-tésekrõl általában már korábban megvan az egyezség).

Ezután az európai integrációs ügyek bizottsága titkársága abeérkezett dokumentumokat osztályozza, azaz megállapítja,melyekkel kellene a bizottságnak érdemben foglalkoznia, me-lyekrõl kellene parlamenti állásfoglalást kibocsátani, illetvemelyek a parlamenti szempontból nem különösebben jelentõ-sek. Az erre vonatkozó, hetente elkészítendõ javaslat a bizottságvezetõsége elé kerül, mely azt jóváhagyja vagy módosítja, majdazt a bizottság teljes ülése elé terjeszti, immár mint a vezetõségjavaslatát. A képviselõk ezután szintén véleményezik a javasla-tot, majd a döntés után az érdemben tárgyalandó kérdések vizs-gálatához raportõröket állítanak, akik jelentést készítenek azadott témában. A titkárság elõterjesztése alapján a bizottság ar-ról is dönt, hogy mely szakbizottságoknak adják ki tárgyalásra


Az Országgyûlés és a kormány együttmûködését szabályozótörvényben tehát a parlamentnek eljuttatandó dokumentumokkörét érdemes lenne a következõképp meghatározni: az Ország-gyûlés megkapja mindazokat a dokumentumokat, amelyeket azEurópai Unióról szóló szerzõdéshez, az Európai Közösséget lét-rehozó szerzõdéshez és az Európai Atomenergia-közösséget lét-rehozó szerzõdéshez csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Eu-rópai Unióban betöltött szerepérõl szóló jegyzõkönyv15 I. 1–3.pontjai nevesítenek. Ezáltal ugyanis biztosítjuk, hogy mindhá-rom pillér esetében hozzájut a parlament a jogszabály- és jogiaktustervezetekhez, valamint az ún. konzultációs dokumentu-mokhoz (zöld és fehér könyvek) is. Szerepeltetni szükséges to-vábbá a szövegben, a kormány felelõssége, hogy a törvényho-záshoz eljusson minden olyan, az Európai Unió bármelyik in-tézménye által kibocsátott dokumentum, melynek az unió fejlõ-dése vagy Magyarország szempontjából döntõ jelentõsége van,illetve, hogy az ilyen kérdésekrõl folyamatosan tájékoztatástkapjon a ház. A folyamatban levõ uniós tárgyalásokról, kor-mányközi konferenciákról, nemzetközi szerzõdések elõkészíté-sérõl szintén számot kell adni a törvényhozásnak. Az EurópaiBizottság saját körben hozott szabályairól is tájékoztatni kell aparlamentet, különösen, ha azok törvényhozási tárgykört érin-tenek. (Mostantól összegzõ néven, uniós dokumentumként em-lítem a parlamentnek eljuttatandó anyagokat.)

A kormány feladata annak eldöntése, mely szervét bízza mega parlamenttel való kapcsolattartással integrációs ügyekben. AzEU-koordináció jelenlegi rendszerébõl16 kiindulva mindeneset-re az tûnik a legésszerûbbnek, hogy az európai integrációs tár-ca nélküli miniszter, a Külügyminisztérium integrációs és kül-gazdasági államtitkárságára támaszkodva legyen ennek a fõ fe-lelõse.

Az anyagoknak a parlament addigra létrehozandó Európai In-tegrációs Hivatala EU-dokumentációs központjába kellene ér-kezniük, ahol aztán azokat jegyzékbe veszik. A kormánynak afontos és újdonságot tartalmazó dokumentumok mellé magya-rázószöveget is kellene mellékelnie, legkésõbb két héttel azu-tán, hogy a tervezet eljutott a tanácshoz. Ennek a magyarázat-nak tartalmaznia kellene a következõket:

1. az uniós javaslat tartalmi összefoglalója, célja;2. az alkalmazott döntéshozatali eljárás (egyhangú vagy mi-

nõsített többségi döntés, illetve az EP-nek mi a szerepe –konzultáció vagy együttdöntés);

3. az uniós alapító szerzõdések azon cikkének megjelölése,melynek értelmében a kérdésben uniós szabályozásra vanszükség;

4. a javaslat elfogadásának várható uniós menetrendje;5. a hatályos magyar és uniós szabályozás;

GYÕRI ENIKÕ 36

litikai államtitkára vesz részt a konzultáción (tehát köztisztvise-lõ nem helyettesítheti).

Mindezek alapján az európai integrációs ügyek bizottságaülései három részbõl állnának. Az elsõben a titkárság javaslataalapján a testület arról döntene, hogy mely, az elõzõ héten be-érkezett uniós dokumentumokkal kíván majd részletesen fog-lalkozni. A második rész a korábbi rostán már fennakadt, tehátfontosnak ítélt dokumentumok tárgyalása lenne, a kormány il-letékeseinek, esetleg külsõ szakértõk, érdekképviseletek bevo-násával (hasonlatosan a most mûködõ meghallgatási rendszer-hez). Ez nem zárulna döntéshozatallal, hisz uniós szinten is mégfolyamatban van az ügy, de egy elõzetes parlamenti véleménymegfogalmazására sor kerülhet (tehát hogy a kormány azt szemelõtt tartva tárgyalhasson a tanács munkacsoportjaiban, szak-értõi bizottságaiban). A harmadik rész a soron következõ ta-nácsülés elõkészítésébõl állna. A kormánynak a tanácsülés na-pirendjét, a szükséges értelmezésekkel, magyarázatokkal és azelfoglalt állásponttal együtt egy héttel korábban el kell juttatniaa bizottsághoz (ha ezután még változás történik a napirendbenvagy az álláspontban, arról értesíteni kell a parlamentet).

Az amszterdami szerzõdés életbelépése óta a nemzeti parla-menteknek elvileg minimum hat hét a rendelkezésükre áll,hogy vizsgálódásaikat lefolytassák. Véleményem szerint a par-lamenti fenntartás olyan – finomított – változatát lenne érdemesmeghonosítani Magyarországon, mely szerint a kormány fõsza-bályként minimum négy hét vizsgálódási idõt biztosít a parla-mentnek, illetve az uniós dokumentumhoz csatolt magyarázó-szövegben jelzi, mikorra kell elkészülnie a parlamenti állásfog-lalásnak ahhoz, hogy azt figyelembe tudja venni brüsszeli tár-gyalásai során. Amennyiben a parlament a megadott, reális ha-táridõig nem fekteti le véleményét, akkor a kormány saját belá-tása szerint jár el a tanácsban. Amennyiben Brüsszelben a ta-nácsülésen olyan kérdésben is döntést kell hozni, mely nem sze-repelt az elõzetes napirenden, így arról a parlament nem szer-zett tudomást és még nincs róla országgyûlési álláspont, a kor-mánynak – hogy az eljárás ne húzódjon el túlságosan – joga len-ne konzultáció nélkül részt venni a határozathozatalban, de utá-na haladéktalanul (két napon belül) errõl és a konzultáció elma-radásának okairól tájékoztatnia kell írásban – és ha arra a tör-vényhozás igényt tart, szóban – az európai integrációs ügyek bi-zottságát.

Az Európai Tanács félévenkénti üléseit megelõzõen a külügy-miniszter köteles lenne megjelenni az európai integrációsügyek bizottsága elõtt. Ismertetnie kellene az EU-csúcs napi-rendjén szereplõ kérdéseket, és az azokban vallott magyar ál-láspontot. A bizottság – ha arra igényt tart – ezekkel kapcsolat-ban is megfogalmazhatna véleményt. Az állam- és kormányfõktanácskozását követõen a miniszterelnöknek az Országgyûlés


az uniós dokumentumot (ezt l. részletesebben késõbb a vonat-kozó alfejezetben).

A bizottsági állásfoglalás az illetékes raportõr jelentése éselõterjesztése, valamint a szakbizottságtól beérkezett véleményalapján vita után születik. Szavazást csak akkor rendelnek el, haaz állásponttervezet támogatottsága nem egyértelmû. A döntés-hozatal ilyenkor egyszerû többséggel történik.

Az uniós dokumentumok sorsáról a kormánynak folyamato-san tájékozatnia kell a törvényhozást, tehát a magyarázószövegelkészítésével nem tudhatja le tájékoztatási kötelezettségét. Ezazt jelenti, hogy amennyiben a tervezettel kapcsolatban bármi-lyen fontosabb fejlemény következik be (például újabb változa-tot készít a tanács munkacsoportja, európai parlamenti véle-mény született, módosult a tárgyalás menetrendje stb.), egy hé-ten belül kiegészítõ információt kell eljuttatnia a kormánynak atörvényhozáshoz, hogy az mindig naprakészen ismerje a törté-néseket. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy az elõzetesenaz Országgyûlésnek bemutatott kormányzati álláspont is folya-matosan változhat; amennyiben abban lényeges módosulás tör-ténik, arról tájékoztatni kell a parlamentet, hogy az is felülvizs-gálhassa a saját pozícióját.

A kormány megjelenési kötelezettsége alatt azt értem, hogy –híven az eddigi hagyományokhoz – a kormány illetékesei meg-jelennek az európai integrációs ügyek bizottsága (és a szakbi-zottságok) ülésein, hogy az uniós dokumentumokkal, történé-sekkel kapcsolatban szóban is tájékoztassák a képviselõket, sválaszoljanak kérdéseikre. A dokumentumok vizsgálata, ascrutiny alatt a téma kormányzati szakértõit (tehát nem feltét-lenül a minisztereket, magas rangú köztisztviselõket) hallgatnámeg az EIÜB, illetve az illetékes szakbizottság.

A konzultációs kötelezettség arra vonatkozna, hogy a soronkövetkezõ tanácsülés elõtt a magyar kormány illetékes tagjamegjelenik az európai integrációs ügyek bizottsága elõtt, ismer-teti az egyes napirendi pontokban a kormány álláspontját, a tes-tület pedig jóváhagyja a tárgyalási mandátumot. Ahogy arról ajogszabályi háttér ismertetésekor szó volt, a parlamenti állásfog-lalás természete attól függne, hogy az adott témakör a magyarjogrendben milyen szabályozás alá esik. Azon kérdésekben, me-lyek az EU-csatlakozást megelõzõen a törvényhozás hatásköré-be tartoztak, a kormány a tanácsban fõszabályként az EIÜB po-zícióját követi, s attól csak nyomós kül- vagy integrációpolitikaiokból térhet el. Ez a mozgásszabadság nem illeti meg kétharma-dos ügyekben (ott köteles tartani magát a parlamenti vélemény-hez), a törvényhozási tárgykört nem érintõ témákban pedig avégrehajtó hatalom csak tudomásul veszi az Országgyûlés állás-pontját, de nem szükséges ahhoz tartani magát.

A törvényhozási tárgykörbe esõ meghallgatások esetében kö-telezõen az illetékes miniszter vagy akadályoztatása esetén po-

GYÕRI ENIKÕ 38

ciós jog nélkül a scrutiny komolytalanná válhatna. Ilyen jogosít-ványa van egyébként a mindenható dán törvényhozáson túl mégtöbb olyan parlamentnek, mely komolyan veszi a saját szerepét,például Finnországban, Svédországban, Hollandiában, Német-országban.

Szelektív scrutinyt tehát végezne az Országgyûlés, joga lennea konzultációhoz (azaz a tanácsülések elõtti meghallgatáshoz),de állásfoglalásai nem kötnék jogi értelemben a kormányt; az„csak” politikai felelõsséggel tartozna a törvényhozásnak. Meg-ítélésem szerint a konzultáció és a scrutiny joga épp elég fel-adatot róna a törvényhozásra, s már az ezeknek való kihívás isnagy erõpróbát jelent.

A KÖZÖSSÉGI IRÁNYELVEK ÁTÜLTETÉSÉRÕL is érdemes pár szótszólni a kontroll menete ismertetésének végén. Azt már említet-tem, hogy az alkotmányban, illetve a jogalkotási törvénybenmindenképp el kellene határolni a törvényi és rendeleti útonmeghatározandó kérdések körét. Megítélésem szerint minden-képp – akár delegált jogalkotás útján – csökkenteni kellene atörvényi úton szabályozandó témák számát, hogy enyhüljön aparlamentre háruló teher. A kerettörvények bevezetése, a rész-letek rendeleti úton való rögzítése e szempontból elõremutatólenne. Az EU-tagság miatt erre amúgy is szükség van, hisz el-képzelhetetlen, hogy az irányelvek túlnyomó részét törvényiúton léptessük életbe (Olaszország kivételével az irányelveknagy részét a tagállamok rendeleti úton veszik át). Mindezekalapján az Országgyûlés viszonylag kevés számú irányelv átül-tetésében lenne érintett, s azt a szokásos törvényalkotás útjántenné. Az irányelvvel annak elõkészületi fázisában az európaiintegrációs ügyek bizottságának már amúgy is kellett találkoz-nia, esetleg parlamenti állásfoglalás is született róla, így ekkora testület már nem venne részt a folyamatban, csak az illetékesszakbizottság és a plenáris ülés. A kormány ugyanakkor legyenköteles rendszeres idõközönként, mondjuk az amúgy is éventebenyújtandó jelentés keretében, kimutatást eljuttatni a parla-mentnek az idõközben rendeleti úton kihirdetett jogszabályok-ról (és a közvetlenül hatályos, idõközben életbelépett közösségirendeletekrõl).

MEGHALLGATÁSOK

Az elõzõ részben láttuk, hogy az EIÜB rendszeresen tartanameghallgatásokat egyrészt az uniós dokumentumok megvitatá-sa céljából (a téma kormányzati szakértõi, érdekképviseletek,kutatók stb. részvételével), másrészt a kérdésben döntõ tanács-ülés elõtt a miniszter (vagy akadályoztatása esetén politikai ál-lamtitkára, de semmiképp nem köztisztviselõ) jelenlétében atárgyalási mandátum jóváhagyása érdekében.


plenáris ülésén kellene számot adnia a történtekrõl. Ez lenne azalkalom arra is, hogy a megelõzõ félév EU-beli fejleményeirõl,a magyar uniós részvételrõl a ház minden tagja elsõ kézbõl kap-jon tájékoztatást. A miniszterelnöki beszámolót vita követné, dea parlament – hacsak azt valaki külön nem kezdeményezné –nem hozna a vita végén határozatot. Rendkívüli EU-csúcs ese-tén az esemény elõtt és után a kormánynak az európai integrá-ciós ügyek bizottsága elõtt kellene beszámolnia.

A kormánynak – a mai helyzethez hasonlóan – évente kellenejelentést benyújtania a törvényhozásnak az integrációs politiká-ról, különösen arról, hogyan hat az ország külsõ és belsõ hely-zetére az EU-tagság. Ezt az európai integrációs ügyek bizottsá-ga és a szakbizottságok megtárgyalnák, majd a végsõ döntést ajelentés elfogadásáról a plenáris ülés hozná meg. Egy olvasatostárgyalás lenne, a határozat pedig arról szólna, hogy az Ország-gyûlés elfogadja vagy sem a kormány beszámolóját. Ez lennetehát a plenáris ülés egyetlen, évente egyszer használatos„fegyvere” integrációs kérdésekben. A jelentés elutasításánaknem lenne jogi, csak politikai következménye. A jelentést érde-mes lenne a naptári évhez kötni, s azt minden év február végé-ig kellene beterjeszteni a parlamentnek. A kormány e kötele-zettségét érdemes lenne rögzíteni a törvényben, s ezáltal a ko-rábbi beszámolási kötelezettséget rögzítõ 10/1993. sz. OGYHhatályát vesztené.

Az Országgyûlésnek tehát középerõs ellenõrzõ szerepet szá-nok. A magyar törvényhozás a legszélesebb körûen tájékozódnaés rendszeres scrutinyt végezne. Ha nem adnánk meg a testü-letnek a teljes informálódáshoz való jogot, akkor a parlamentnem tudná ellátni a kormány olyan szintû ellenõrzését, ami mamég megvalósul. A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy eztfelismerve mind több nemzeti parlament terjeszti ki jogosultsá-ga körét az uniós dokumentumokhoz való hozzáférés terén. Amaastrichti és az amszterdami szerzõdés után az alkotmányosszerzõdés tervezetének fényében már furcsa lenne, ha egy újtagállam korlátozná saját parlamentje tájékozódáshoz való jo-gait.

A magyar parlament alapos vizsgálatnak csak az általa kivá-lasztott dokumentumokat vetné alá (szelektív scrutiny, l. példá-ul Németországot), így a beáramló információtömeg kezelésenem lenne lehetetlen feladat. Természetesen ehhez tökéletesinformatikai felszereltségre, hozzáértõ titkárságra van szükség.

A scrutinybe fektetett munka csak akkor hozhatja meg a kí-vánt eredményt, ha a kormány – fõszabályként – köteles meg-várni és meghallgatni a parlament állásfoglalását. Enélkül aképviselõket is nehéz lenne arról meggyõzni, hogy e sok mun-kával járó tevékenységbe energiát fektessenek, annál is inkább,mert az uniós tervezetek vizsgálata nem látványos, a választó-polgárok figyelmére közvetlenül igényt tartó akció. A konzultá-

GYÕRI ENIKÕ 40

a témákat kettéválasztva, heti két ülést is tartanak (Finnország-ban szerdánként scrutinyvel, péntekenként a tanácsülés napi-rendjén szereplõ kérdésekkel foglalkoznak). Sok országban aparlamenti EU-bizottság a parlamenti szünet idején is összehív-ható (Brüsszelben az élet ugyanis csak augusztusban áll meg).

Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy az európai integrá-ciós ügyek bizottsága ülése zárt vagy nyílt ajtók mögött folyjon,nincs szükség nagy újításra. A bizottság eddig igyekezett tiszte-letben tartani a kormány kérését, ha az valamely témát zártülés keretében óhajtott megtárgyalni, megismertetni a bizott-sággal. Irányadónak egyébként azt tekintették, hogy – mivel aparlamentnek tájékoztatási funkciója is van – az ülések legye-nek nyilvánosak. Úgy vélem, ez a rendszer a csatlakozás után isfenntartható. Az uniós dokumentumok vizsgálata általános sza-bályként nyílt ülés keretében történne, de a konzultáció a kor-mánnyal a soron következõ tanácsülés napirendjén szereplõkérdésekrõl mindig zárt ajtók mögött zajlana, így a magyar tár-gyalási pozíciót semmi nem veszélyeztetné. A képviselõknekvan ugyanis titoktartási kötelezettsége, s szigorúan ügyelni kel-lene annak megtartására. Az eljárást nem lenne szerencsés tel-jesen zárttá tenni, hisz akkor a közvélemény nem értesülhetneaz amúgy is misztifikált brüsszeli történésekrõl, így a parla-ment éppen az egyik alapvetõ feladatát nem tudná ellátni. AzEU-tagállamokban a kérést mindenhol eltérõen, a nemzeti par-lamenti hagyományokhoz hûen oldották meg, így nincs irány-adó minta.

Az uniós dokumentumok minõsítése a kormánynak lenne afeladata, s a parlament tartaná magát ahhoz. A titkos dokumen-tumok jó része a vonatkozó döntések meghozatala után azonbanhozzáférhetõvé kellene, hogy váljon. A parlamenti állásfogla-lások azonban minden esetben nyilvánosak lennének.

A szakbizottságok integrációs tevékenysége

Az EU-tagállami parlamentekben, láttuk, sokszor van vita aszakbizottságok és az integrációs bizottság között arról, hogy azuniós politika egy-egy szakkérdésében ki az illetékes. Erõs mo-delleken is gyengít, ha az állandó bizottságoknak nem jut kellõszerep a folyamatban (l. Dánia).

Úgy vélem, Magyarországon – tekintettel az Országgyûlésmeglévõ erõs bizottsági struktúrájára – hiba volna az Európa-politika ellenõrzésekor lemondani a szakbizottságok szakértel-mérõl. Még akkor is, ha egyelõre, mint arról már esett szó, in-tegrációs albizottságaik csak igen gyenge teljesítményt nyújtot-tak. A házszabályban kellene rögzíteni, hogy az európai integ-rációs ügyek bizottsága mellett a szakbizottságok is jogosultaknyomon követni a kormány brüsszeli fellépését.


Konzultációs joga lenne továbbá a bizottságnak a különbözõuniós pozíciókra történõ magyar nevezéseket illetõen (EurópaiBizottság, bíróság, számvevõszék stb.). Eszerint a kormány be-mutatná jelöltjeit a bizottságnak, a képviselõk kérdéseket intéz-hetnének hozzájuk, s akár kifejthetnék is, hogy támogatják-e ajelöltet. A bizottság álláspontja nem lenne kötelezõ a kormány-ra nézve. Ilyen gyakorlat a tagállamok közül Ausztriában léte-zik [ott az alkotmány 23. c) cikke garantálja a parlament e jogo-sítványát]. Jelenleg az a legvalószínûbb, hogy a magyar kor-mánynak már 2004-ben két fõt kell majd jelölnie a Magyaror-szágot megilletõ egy biztosi helyre, akik közül a bizottság elnö-ke választ. Amennyiben életbe lép majd az EU alkotmányosszerzõdése, három fõt kell nevezni, akik közül az egyik kötele-zõen nõ lesz. Az EIÜB-nek, mint az uniós ügyekben a legerõtel-jesebb demokratikus kontrollt megvalósító testületnek meg kelltudnia gyõzõdni arról, hogy a kormány jelöltjei széles nemzetikonszenzust élveznek-e.

A PARLAMENTI ÁLLÁSFOGLALÁSOK SORSÁNAKNYOMON KÖVETÉSE

Már volt szó arról, hogy a kormány a tanácsülések után legyenköteles írásban beszámolni a történtekrõl a törvényhozásnak, sigény esetén kerüljön sor annak szóbeli kiegészítésére is. Ami-kor pedig a kormány a parlamentétõl eltérõ álláspontot képvi-selt Brüsszelben, akkor arról utólag mindenképp adjon, hala-déktalanul és személyesen, tájékoztatást.

Azon EU-tagállami parlamentekben, ahol a kormányt hatéko-nyan ellenõrzi a törvényhozás, mindenhol gondot fordítanak avisszajelzésekre (Dániában, Németországban, Finnországban,Hollandiában és Svédországban), több országban pedig ponto-san a visszajelzési kényszer hiánya gyengíti a modell erejét(Ausztria, Franciaország). A kontroll komolyságát kérdõjeleznémeg, ha a parlament nem kérné számon a végrehajtó hatalmon,hogy mennyire vette figyelembe állásfoglalását a brüsszeli dön-téshozatalkor.

Az integrációs bizottság ülései és a titokvédelmi szabályok

Ahhoz, hogy az Országgyûlés élni tudjon tájékozódási és kon-zultációs jogosítványaival uniós ügyekben, elkerülhetetlenülszükséges, hogy az európai integrációs ügyek bizottsága heten-te legalább egy alkalommal ülésezzen. A nemzetközi kitekintés-ben láttuk, hogy az alapos parlamenti odafigyelést meghonosítótörvényhozások, ahhoz, hogy érdemi munkát tudjanak végezni,hetente üléseznek. Vannak továbbá olyan parlamentek, melyek

GYÕRI ENIKÕ 42

az európai integrációs ügyek bizottsága kapná a folyamatban afõszerepet, a plénumnak tehát csak kevesebb, de állandó és ese-ti jogosítványai is lennének.

Állandó jogosítványai közé tartozna a kormány integrációs té-májú éves jelentésének megvitatása, az arról való határozatho-zatal, valamint hogy az Európai Tanács üléseit követõen éventekétszer vitát tart az uniós politikáról. Ezen kívül természetesen,eseti jelleggel, a jelenleg is érvényes szabályok alapján bármelyképviselõ, bizottság vagy a kormány kezdeményezheti, hogyegy kérdést a plénum napirendre tûzzön, vagy hogy egy javas-latot bíráljon el, határozatot hozzon.

A plenáris ülés mindig érintett továbbá, ha egy irányelvet tör-vényi úton kell átültetni a nemzeti jogba, illetve ha az unió ala-pító szerzõdéseinek módosítását kell életbe léptetni. Ezek a ha-gyományos törvényalkotási keretben és menetrend szerint tör-ténnek.

A képviselõknek természetesen joguk lesz kérdést, azonnalikérdést és interpellációt megfogalmazni az Európai Unió témá-jában, illetve akár vizsgálóbizottság felállítását is kezdemé-nyezni.

A plenáris ülés ilyen jellegû funkciója megfelelne a nemzet-közi tendenciáknak. Az unió tagállamaiban a hatékonyan kont-rolláló törvényhozásokban a munka dandárját az EU-s bizottsá-gok, és nem a plénumok végzik. Ahol a bizottságok önállóannem hozhatnak határozatot, ott a plenáris ülésekre hárul ez ateher, s, mint láttuk, ez sokszor oda vezet, hogy a parlamenti ál-lásfoglalás elmarad, mert a ház napirendjéig akár el sem jut elaz integrációs testület jelentése, indítványa. A fent ismertetettmodellel az Országgyûlés plénumát nem zárnánk ki az integrá-ciós ügyekbõl, de nem is terhelnék túl a témával. Minden kép-viselõ találkozhatna az uniós politikával a plénumon, ki is fejt-hetné alkalomszerûen róla a véleményét, de a szisztematikusmunkát az európai integrációs ügyek bizottsága végezné.

Az Országgyûlés hivatala és az európai integráció

Az északi országokban a képviselõk jórészt maguk végzik az ér-demi munkát, azaz maguk írják jelentéseiket, kis létszámú tit-kárságokra támaszkodva. A déli országokban (például Francia-országban) ellenben, különösen az integrációs ügyekben aktí-vabb törvényhozásokban, a bizottsági tagokat nagyobb létszá-mú, felkészült stáb segíti, amely a képviselõk helyett is munkál-kodik.

Meggyõzõdésem szerint annak a kulcsa, hogy a magyar mo-dell mennyire lesz sikeres, részben abban rejlik, hogy az appa-rátus fel tud-e készülni új feladataira. Az elmúlt évek során ahivatal különbözõ egységeihez sorra vettek fel integrációhoz ér-


Tekintettel arra, hogy az Országgyûlésben a szakbizottságokma még kevés uniós ismeretet halmoztak fel, azt nem tartanámszerencsésnek, ha a szakkérdésekben õk lennének a kijelölt, fõfelelõs bizottságok. Ehelyett a következõ eljárás lenne célrave-zetõ: az uniós dokumentumokat és az ezekrõl szóló heti listát,valamint a magyarázatot a kormány az Országgyûlés európaiintegrációs ügyek bizottságának, konkrétan az EU-dokumentációs központnak küldi meg. Ezután a titkárság elvég-zi az elõszelekciót, javaslatot tesz, hogy az európai integrációsügyek bizottsága mely kérdésekkel foglalkozzon részletesen, il-letve, hogy mely dokumentumokat adják ki véleményezésre azegyes szakbizottságoknak. Az EIÜB ennek alapján, amikor el-dönti, mely témákat tûzi napirendjére, arról is határoz, hogymely kérdésekben kér a szakbizottságoktól véleményt. A szak-bizottságok a hozzájuk eljutott dokumentumok közül kiválaszt-ják a fontosakat, azokat megvitatják (a kormány képviselõjénekjelenlétében, sõt további háttérdokumentumokat is kérhetnek),s az európai integrációs ügyek bizottsága kérésére egy meg-adott határidõre az adott témában véleményt fogalmaznak meg.A szakbizottságok olyankor is készíthetnek véleményt, ha errenem kaptak külön felkérést az EIÜB-tõl. A törvényhozási tárgy-körbe esõ uniós javaslatok esetén a szakbizottságoknak kötele-zõ lenne véleményt megfogalmazniuk.

Az EIÜB, mielõtt véglegesen állást foglal egy kérdésben, kö-teles megvárni a szakbizottságok véleményét, akkor is, ha egyszakbizottság saját maga kezdeményezte a véleményadást (eztazonban az EIÜB-vel egyeztetett, ésszerû határidõn belül kellmegtennie).

Mindezek alapján a szakbizottságok aktívan részt vehetnénekaz integrációs ügyek feletti parlamenti kontrollban. A végsõ szóazonban az európai integrációs ügyek bizottságát illetné. Eztazért tartom fontosnak, mert a szakbizottságokban részérde-kekre nagyobb hangsúly kerülhet, s könnyebben ki vannak tévea lobbizásnak. A részvéleményeket az EIÜB szintetizálhatná, sa sokféle álláspontot összesítve fogalmazhatná meg a véglegesparlamenti pozíciót minden egyes kérdésben. Az EU-tagállamipéldák közül ez a finn eduskuntabeli17 rendszerhez hasonlít leg-inkább.

A külügyi bizottságnak nem biztosítanék speciális jogosítvá-nyokat integrációs ügyekben; a tájékozódás és véleményadásugyanúgy illetné meg, mint a többi szakbizottságot. A véglegesdöntés jogát a második pilléres ügyekben is az európai integrá-ciós ügyek bizottságának tartanám fenn. Az uniós politikát tehátnem kezelném külpolitikaként. Az unió által kötött nemzetköziszerzõdések ratifikálása elõtt azonban – igazodva a tagállamihagyományokhoz – a külügyi bizottság lenne a kijelölt testület.

A PLENÁRIS ÜLÉSNEK az integrációs ügyek feletti kontrollbanvisszafogottabb szerepet szánnék. Tehermentesítése érdekében

GYÕRI ENIKÕ 44

kenységet folytatna. A külügyi hivatal jelenleg integrációvalfoglalkozó munkatársainak (EU-osztály) ide kellene átkerül-niük.

A tagállami törvényhozások kisebbik felének (pontosabbanhét parlamentnek) saját brüsszeli kiküldöttje van; ez minden-képp segítség az önálló információs bázis kiépítéséhez, hiszencsökkenti a kormánynak való kiszolgáltatottságot az informá-cióáramlás terén. Ez természetesen jelentõs anyagi terhet ru-házna az Országgyûlésre, s tagállami vélemények (Saramo2003) szerint hasznos, de nem nélkülözhetetlen feltétele a haté-kony parlamenti kontrollnak. Ennek megfelelõen elõször a mo-dell hazai beüzemelését tartanám fontosnak, s csak az elsõ párév tapasztalatának függvényében tartanám tanácsosnak egymunkatárs Brüsszelbe delegálását.

Kapcsolattartás a magyar EP-képviselõkkel, az uniós intézményekkel és a többi tagállammal

Az EU-tagság elnyerése után a megfigyelõi szerep megszûnik, saz európai integrációs ügyek bizottsága vezetõsége teljes jogútagként vesz részt a COSAC18 ülésein. Az uniós tagállamok par-lamentjeivel kialakított kapcsolatok jelenlegi szintjét a csatla-kozás után is érdemes lenne fenntartani.

Az 1994 óta az európai megállapodás értelmében mûködõEU–Magyarország társulási parlamenti bizottság a belépésselmegszûnik. A 2003 májusa óta tevékenykedõ 24 magyar EP-megfigyelõt a 2004 júniusában közvetlenül megválasztandó 24magyar EP-képviselõ váltja fel. Az Országgyûlésben jelenlegfolyik az európai parlamenti választásokat szabályozó törvény19

vitája. A törvényjavaslat – igazodva a vonatkozó 2002-es tanácsihatározathoz – kizárja a kettõs, azaz nemzeti és EP-mandátumbirtoklásának lehetõségét20.

ÖSSZEGZÉS

Az európai integrációt Magyarország a taggá válás pillanatátólmár semmi esetre sem kezelheti külügyként, hisz a belépéstõlkezdve az unió mindennapjaink részévé válik. Ez pedig az or-szág gazdasági, politikai, társadalmi és nem utolsósorban men-tális felkészülését követeli meg. Magyarországnak le kell majdmondania szuverenitása egy részérõl, ezért elengedhetetlen,hogy a parlament befolyással legyen a folyamatokra.

A magyar Országgyûlésnek – a 2002. decemberi alkotmány-módosítás alapján – joga van meghatározni saját szerepét azEU-csatlakozást követõ idõszakra. A megalkotandó törvénytõlfügg, esik-e a szükségesnél (azaz a tagfelvétellel természetsze-


tõ munkatársakat (a külügyi hivatalba, a fõtitkári szervezethezés a könyvtárba), de az õ munkájuk összehangolása nem történtmeg. A megoldás megítélésem szerint a hivatali szervezet egy-ségesítése, a külügyi hivataltól független európai integrációshivatal felállítása lenne (hiszen az integrációs kérdések jól el-különíthetõek a parlamenti külügyektõl). Az északi országokparlamentjei közül néhány (például Finnország) létszámfejlesz-tés nélkül el tudta látni a csatlakozással járó többletfeladatokat,s meggyõzõdésem, létszámfejlesztésre már Magyarországonsincs szükség. A külügyi hivatalban jelenleg öt, az EIÜB titkár-ságán a friss felvételek után szintén öt, a könyvtárban kb. 3egyetemi végzettségû munkatárs már fõképp uniós ügyekkelfoglalkozik, s ez sem önmagában, sem nemzetközi összehasonlí-tásban nem nevezhetõ már csekély gárdának.

A modell leírásából kiderült, hogy az uniós dokumentumokfeldolgozása a legfontosabb lépés. Az Országgyûlés európai in-tegrációs hivatalán belül létrehozandó EU-dokumentációs köz-pontnak éppen az lenne a feladata, hogy jegyzékbe vegye, cso-portosítsa, mindenki számára elérhetõvé és hozzáférhetõvé te-gye a beérkezett anyagokat, anélkül, hogy bele kellene fulladniaz információ- és papírtengerbe. Külföldi tapasztalatok alapjánehhez legalább két, integrációs és informatikai ügyekben egy-aránt jártas szakemberre és modern infrastruktúrára van szük-ség. Az európai integrációs ügyek bizottsága titkárságának pe-dig tartalmi szelektálást kell végeznie a dokumentumok között,s ez legalább háromemberes munka, ha ehhez azt is hozzászá-mítjuk, hogy a magyar képviselõknek minden bizonnyal több el-igazításra lesz szükségük, mint gyakorlottabb EU-tagállambelitársaiknak. A dokumentációs központnak a kormánytól befutódokumentumoktól függetlenül naprakésznek kell lennie, tehátitt rendelkezésre kell, hogy álljon az összes uniós adatbázis,elektronikus és hagyományos hírforrás, hogy valamilyen szin-ten legyen a parlamentnek önálló információs bázisa. A közvé-lemény tájékoztatása szempontjából hasznos lenne, ha ez a nyil-vánosság számára is hozzáférhetõ lenne (ahogy ez az északi or-szágokban is megvalósul). A belsõ tájékoztatásnak azonban el-sõbbséget kellene biztosítani.

2001-ben nagy elõrelépés volt, hogy az Országgyûlési Könyv-tár elnyerte az EU letéti könyvtár státust. A mostani legfon-tosabb feladat pedig egy kutatószolgálat kialakítása, uniósrészleggel. El kellene továbbá különíteni, hogy mely kérdé-sekben kinek kell tájékoztatnia. Az EU-dokumentációs közpon-tot a könyvtárnak és az európai ügyek hivatalának közösen kel-lene üzemeltetnie; míg a központnak az európai ügyek hivata-lához tartozó része a törvényhozás munkájához jobban kap-csolódó ügyekkel foglalkozna (például a kormánytól beérkezõdokumentumok feldolgozása), addig a könyvtárhoz tartozó részáltalános dokumentációs, sajtófigyelési, háttérkutatási tevé-

GYÕRI ENIKÕ 46

nak pedig fel kell ismerniük: olyan megoldásra kell törekedni,tehát olyan modell mellett érdemes letenni a voksukat, melyetmind kormányon, mind ellenzékben vállalni tudnak.

Ezt a fajta kontrollmechanizmust nem tartom túlzottan erõs-nek, csak alaposnak, mely ugyan sok munkát ró mindkét félre,azaz a kormányra és a parlamentre, de általa a képviselõk neméreznék magukat kirekesztve a folyamatból, s tényleges tör-vényhozási kontrollt lehetne gyakorolni a brüsszeli történésekfelett.22

JEGYZTEK

1 A cikkben kifejtettek a szerzõ saját gondolatait tükrözik, s nem feltétlenülazonosak az Országgyûlés álláspontjával. A nemzeti parlamentek és az EU-témakörben rövidesen megjelenik a szerzõ kötete az Osiris Kiadónál. A szer-zõnek az egyes tagállami modelleket összehasonlító, az ideális modellt felvá-zoló tanulmánya a Külügyi Szemle 2004. januári európai integrációs külön-számában lát napvilágot.

2 A 2002. évi LXI. törvény vonatkozó cikkei:

1. § Az alkotmány a következõ 2/A. §-sal egészül ki:

„2/A. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való

részvétele érdekében nemzetközi szerzõdés alapján – az Európai Uniót, illet-

ve az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerzõ-

désekbõl fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szük-

séges mértékig – egyes, alkotmányból eredõ hatásköreit a többi tagállammal

közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Eu-

rópai Unió intézményei útján is.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerzõdés megerõsítéséhez és kihir-

detéséhez az országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szüksé-

ges.”

2. § Az alkotmány 6. §-a az alábbi új (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A Magyar Köztársaság az európai népek szabadságának, jólétének és

biztonságának kiteljesedése érdekében közremûködik az európai egység

megteremtésében.”

6. § (2) Az alkotmány a következõ 35/A. §-sal egészül ki:

„35/A. § (1) Az európai integrációval összefüggõ ügyekben az Országgyûlés

vagy bizottságai ellenõrzési jogkörének, az Országgyûlés és a kormány között

folytatott egyeztetésnek, továbbá a kormány tájékoztatási kötelezettségének

részletes szabályairól a jelenlegi országgyûlési képviselõk kétharmadának

szavazatával elfogadott törvény rendelkezik.

(2) A kormány az Országgyûlés részére megküldi azokat a javaslatokat, ame-

lyek az Európai Unió kormányzati részvétellel mûködõ intézményeinek dön-

téshozatali eljárásában napirenden szerepelnek.”

Az alkotmánymódosítás körülményeit részletesen elemezi és értékeli

Chronowski–Petrétei 2003.3 El kell ismerni, hogy 2000-tõl kezdõdõen a külügyminiszter havonta tájékoz-

tatta az EIÜB kibõvített ülését (tehát ahol az integrációs albizottságok elnö-kei is részt vehettek) a tárgyalások fejleményeirõl, de ez nem elõzetes, hanemutólagos információadás volt, s nem volt célja a kormány álláspontjának meg-határozása.

4 Ezek dátumai: 1999. 09. 29., 2000. 11. 30., 2001. 11. 29., 2002. 11. 13., 2003. 04.


rûleg velejáró) nagyobb sérülés a magyar közjogi berendezke-désen, hagyományokon21.

Hipotézisem szerint Magyarország alkotmányos berendezke-dése, hagyományai, politikai kultúrája, a politikai pártoknak azintegrációról vallott nézetei és a polgároknak a politikához valóviszonya alapján az Országgyûlésnek középerõs szerepet kelle-ne vállalnia európai ügyekben a csatlakozás után. Egyetlenunióbeli tagállamban meghonosított modell sem ültethetõ át tel-jes egészében; a sajátosságainknak megfelelõ intézményeket,kapcsolat- és felelõsségi rendszert kell kiépíteni. A középerõsszereppel a parlament nem változtatna a meglévõ hatalmi vi-szonyokon, hanem helyreállítaná azokat (hisz az EU-tagság kor-látozza a törvényhozások korábbi kompetenciáit).

A kulcsa annak, hogy a tagság elnyerése után az Országgyû-lés eleget tudjon majd tenni a rá háruló kötelezettségeknek azinformációáramlás biztosítása, az ellenõrzõ rendszer mechaniz-musának teljes körû kidolgozása, a parlament felruházása az el-lenõrzéshez szükséges eszközrendszerrel és végül mindehhez ajogszabályi háttér biztosítása. Nagy jelentõsége van annak,hogy a képviselõk és a parlamenti munkatársak mielõbb minéltöbb integrációval kapcsolatos ismeretre tegyenek szert, s hogytanuljanak az EU-tagállamok parlamentjeinek példáiból. Amunka jobb koncentrálásával, a hosszú távú stratégiai gondol-kodás beindításával elkerülhetõ, hogy a parlamentet felkészü-letlenül érje a csatlakozás. Mindezek nélkül az Országgyûlésnem fogja tudni ellátni régi-új feladatait.

Végül arról is érdemes beszélni, mekkora esélyt látok az álta-lam felvázoltak megvalósulására. A mindenkori magyar kor-mány eddig a minimális kötelezettségvállalásra törekedett aparlamenttel szemben. Ezért állítom, hogy amennyiben az Or-szággyûlés nem szorgalmazza saját szerepének a meghatározá-sát a csatlakozás utáni idõszakra, akkor azt a kormány sohanem fogja saját jószántából kezdeményezni, s ez a belépés elõttkapkodáshoz, fejetlenséghez fog vezetni. Ebbõl a játszmából pe-dig csak a törvényhozás kerülhet majd ki vesztesen, tehát hogykompetenciái jelentõs részét elveszíti a belépés után.

Amennyiben a parlamenti pártok messzebbre tudnak tekinte-ni a szûk értelemben vet politikai szempontjaiknál, s egy tartós,hatékony szabályozás kialakítását elérendõ célnak tekintik, ak-kor igenis keresztülvihetõnek tartom az általam leírtakat. Eh-hez arra lenne szükség, hogy a pártok azonos álláspontra he-lyezkedjenek, s akkor van esély a kormány közös erõvel történõmeggyõzésére. Ellenkezõ esetben bizonyos, hogy a parlamentveszíteni fog szuverenitásából. A mindenkori kormány Magyar-országon – az elmúlt tizenhárom év gyakorlatára alapozva –erõs kontrollmechanizmus kiépítése esetén is nyugodtan bízhata parlamenti „szavazógép” mûködésében, hiszen az európai in-tegrációs ügyek bizottságában is meglesz a többsége. A pártok-

GYÕRI ENIKÕ 48

fórum, mandátuma a csatlakozás idõpontjáig szól. Fõ feladata az EU-ban kép-viselendõ magyar állásponttal és a csatlakozással összefüggõ hazai teendõk-kel kapcsolatos egyeztetés (1. cikk). Ülései zárt ajtók mögött folynak.

14 2003. június 23-án az EIÜB napirendjén szerepelt a thesszaloniki csúcsról va-ló külügyminiszteri tájékoztató, majd ugyanezt június 27-én a nagybizottságis napirendre tûzte. Ez utóbbin célzott a külügyminiszter arra, hogy ugyanar-ról a témáról többedszer számol be (információ a nagybizottság ülésérõl,2003. június).

15 Ez alatt az amszterdami szerzõdésnek a nemzeti parlamentekre vonatkozójegyzõkönyve értendõ. Elérhetõ az Igazságügyi Minisztérium honlapján, a kö-vetkezõ címen: www.im.hu/fooldal: jogharmonizáció, integráció >> A közös-ségi jog magyarul >> Alapszerzõdések.

16 L. a 70/2003. (V. 19.) sz. kormányrendeletet az európai integrációs ügyek ko-ordinációjáért felelõs tárca nélküli miniszter feladat- és hatáskörérõl, illetvea 1043/2003. (V. 19.) sz. kormányhatározatot a kormány kabinetjeirõl szóló1107/2002. (VI. 18.) sz. korm. határozat módosításáról (Magyar Közlöny2003/53. szám).

17 A finn parlament hivatalos elnevezése Eduskunta.18 COSAC – Conférence des organs spécialisés dans les affaires

communautaires: az Európai Parlamentnek, illetve a tagállami törvényhozás-ok integrációs bizottságainak a delegációiból álló fórum, mely 1989 óta fél-évente az elnökséget adó országban ülésezik, és vitat meg aktuális integráció-politikai témákat.

19 T/4146. sz. törvényjavaslat az Európai Parlament tagjainak választásáról ésjogállásáról. Benyújtva 2003. május 30-án. Az általános vita megkezdõdött jú-nius 16-án, a részletes vita pedig szeptember 22-én.

20 A 2002/772 EC sz. határozatot még nem minden tagállam ültette át. Kilenc or-

szág jogszabályi úton már megszüntette a kettõs mandátum lehetõségét, két

tagállamban a határozat átvétele most van folyamatban (Németország, Dá-

nia), két helyen elvileg még semmi nem zárja ki a kettõs mandátumot, de a

gyakorlatban nincs rá példa (Írország, Svédország), egy tagállamban, Olasz-

országban még mindig bevett gyakorlat a kettõs megbízatás, az Egyesült Ki-

rályság pedig 2009-ig még mentességet is kapott a kötelezettség átvétele alól.

(Saját kutatás, ill. Offcial Journal of the European Communities, 21. 10. 2002,

L283/2.)21 A tipikus nemzeti parlamenti „sorsot” az Európai Unióban jól szemlélteti a

következõ, a témát rendkívül sok oldalról körbejáró mû címe: „NationalParliaments on their Ways to Europe: Losers or Latecomers”(Maurer–Wessels, 2001).

22 Ezúton szeretnék köszönetet mondani dr. Somssich Rékának a szöveg jogilektorálásért. A szerzõ.

HIVATKOZÁSOK

Blümel, Barbara–Neuhold, Christine: The Parliament of Austria: A LargePotential with Little Implications. In Maurer, Andreas–Wessels, Wolfgang(eds.): National Parliaments on their Ways to Europe: Losers or Latecomers.Baden-Baden, 2001, Nomos Verlagsgesellschaft

Chronowski Nóra–Petrétei József: EU-csatlakozás és alkotmánymódosítás: mi-nimális konszenzus helyett politikai kompromisszum. Magyar Jog, 2003. 8.szám, 449–466. p.

Ilonszki Gabriella: Parlament az Európai Unióban és Magyarországon. Politi-

katudományi Szemle, 1998/1. szám, 71–86. p.


15. In Internet, PAIR parlamenti információs rendszer,http://.oracle.mkogy.hu

5 Mind több napirend elõtti felszólalás, kérdés, interpelláció, határozati javas-lat, vitanap tárgya az európai integráció. Például: OGYH-javaslat a hazainyugdíjak európai uniós csatlakozással összefüggõ emelésérõl (H/459. szám),OGYH-javaslat a vállalkozások helyzetének javításáról, különös tekintettel azuniós csatlakozásra (H/3688. szám), OGYH-javaslat az európai uniós közvet-len mezõgazdasági támogatások nemzeti kiegészítésérõl (H/3239. szám). Ininternet, PAIR parlamenti információs rendszer, http://.oracle.mkogy.hu

6 A négy parlamenti párt Tabajdi Csaba (MSZP) kezdeményezésére „Együtt azegységes Európáért – parlamenti pártok országos körútja a sikeres európaiuniós csatlakozásért” cím alatt közösen kampányolt a népszavazást megelõ-zõen a csatlakozás mellett 2002. november 11. és 2003. áprilisa között. In:www.parlament.hu/eib

7 Az osztrák modellrõl l. részletesebben: Kurtán 2002, vagy Blümel–Neuhold2001.

8 Ez az adat az Osiris Kiadónál a témában rövidesen megjelenõ könyv megírá-sához végzett kutatás eredménye. A könyv függeléke tartalmazza majd azuniós tagállamok, valamint az unió alapító szerzõdéseinek a nemzeti parla-mentek szerepére irányadó szabályait, cikkeit.

9 L. a rendkívül jól, az alkotmánytól a házszabályig széles körûen szabályozottosztrák vagy portugál modellt, mely a valóságban nem hatékony, s nem is biz-tosít komoly törvényhozási befolyást integrációs ügyekben.

10 Ennek részletezését l. késõbb, a kontroll menetének aprólékos leírásánál.11 A kormány 2003. július 18-án benyújtott az Országgyûlésnek egy közjogi tör-

vényjavaslat-csomagot, mely – többek között – a magyar jogrend EU-csatlakozás miatti átalakítását célozza. Ebbõl kétség kívül integrációs vonat-kozású a T/4488. szám alatti, a jogalkotásról szóló törvényjavaslat (tehát az1987. évi XI. törvény módosítása), valamint áttételesen kapcsolódik hozzá aT/4489. szám alatti, a nemzetközi szerzõdésekkel kapcsolatos eljárásokrólszóló törvényjavaslat (az 1982. évi 27. törvényerejû rendelet hatályon kívülhelyezése céljából). Szintén a csomag részeként a ház elõtt van már a kor-mány javaslata az alkotmány újabb módosítására (T/4486. szám), melyben akormány indítványozza többek között az egy évet sem megérõ szuverenitás-klauzula (2/A. §) felülvizsgálatát. Az alkotmánymódosítás keresztülvitelére ajelenlegi politikai helyzetben nincs esély, s maga az igazságügyi miniszter iselismerte, hogy az uniós csatlakozás anélkül is lehetséges („Alkotmányozás-ra kevés…”, Népszabadság, 2003. augusztus 28., 8.). A csomag általános vitá-ja szeptember 23-án megkezdõdött, s egyelõre úgy tûnik, egyetlen eleménekelfogadásához sincs meg a szükséges kétharmados többség. Megítélésem sze-rint tanácsosabb lett volna az összes, az uniós csatlakozással ténylegesen ösz-szefüggésben levõ, ahhoz nélkülözhetetlen jogszabály-változtatási indítványegy csokorba gyûjtése, beleértve az Országgyûlés–kormány viszonyt szabá-lyozó törvényjavaslatot is, s azt beterjeszteni a parlamentnek. Így érdemi, ecélra koncentráló szakmai vitát lehetett volna tartani róla, s az integrációs ok-ból fontos módosítások nem váltak volna foglyává a kormány által egyébokokból szükségesnek vélt azon módosításoknak, melyekkel az ellenzék nemért egyet.

12 A pillérrendszer amúgy is valószínûleg eltûnik az unió alkotmányos szerzõ-dése elfogadása után (l. a konvent tervezetét, elérhetõ a KÜM honlapján awww.kum.hu/eu/csz.pdf cím alatt).

13 A nagybizottság 2002. december 2-án elfogadott ügyrendje szerint a testülettagjai az Országgyûlés elnöke, a frakcióvezetõk, a külügyi, az alkotmányügyi,illetve az európai integrációs bizottság elnökei (2. cikk), állandó részvevõk aminiszterelnök és a külügyminiszter (3. cikk). A nagybizottság konzultációs

GYÕRI ENIKÕ 50

BALOGH ISTVÁN

A politikai igazságosságról(Otfried Höffe politikai filozófiája) II. rész*

III. AZ ALAPSZERKEZET KONSTRUKCIÓJA

A dekonstrukció eredményeként tehát lényeges megfontoláso-kat nyerhetünk mind a hermeneutikai, mind a preszuppozíciós-axiomatikus elméletek határain túl lehetséges alapstruktúrameghatározásához. Ezek az eredmények olyan követelmények-re világítanak rá, amelyeket az alapstruktúrának ki kell elégíte-nie ahhoz, hogy a politikai igazságosság elveit, mint az uralomtörténetileg változó formáit és intézményeit különbözõképpenés különbözõ mértékben legitimáló elveket rá lehessen építeni,illetve Höffe felfogása szerint: ki lehessen belõle bontani. Azigazságosság elveinek magalapozására alkalmas alapstruktúrá-nak tehát legalább az alábbi követelményeket kell kielégítenie:elõször, az alapszint követelményét, vagyis „mögékerülhetet-lennek” kell lennie abban az értelemben, hogy az alapstruktú-rán túl már az emberi létnek csupán természeti (pl. klimatikus,biológiai) elõfeltételei találhatók. Ebben az értelemben az alap-struktúra a „human condition” szintjével esik egybe. Másod-szor, az „alapszint” tartalmi-fogalmi meghatározásának a köve-telményét. Vagyis a kölcsönös (disztributív) elõny viszonyánaka meghatározása iránti követelményt egy sajátos, a leíró antro-pológián túlmenõ speciális (leíró) antropológia plusz etika ér-telmében vett, normatív antropológiai modell alapján. Harmad-

POLITIKAI FILOZÓFIAKörösényi András: A magyar politikai rendszer. Budapest, 1998, OsirisKurtán Sándor: A „bécsi modell”. Az osztrák parlament és az EU-csatlakozás.

Politikatudományi Szemle, 2000/3–4. szám, 71–98. p.Maurer, Andreas–Wessels, Wolfgang (ed.): National Parliaments on their Ways

to Europe: Losers or Latecomers. Baden-Baden, 2001, NomosVerlagsgesellschaft

Saramo, Peter, a finn nagybizottság EU-titkársága vezetõjének szíves közlése,Helsinki, 2003. szeptember 10.

VÁLOGATOTT IRODALOM

Cserny Ákos: A nemzeti parlamentek és az európai integráció. Magyar Közigaz-

gatás, 3/1999. szám, 128–135. p.Fülöp Botond: A nemzeti parlamentek szerepe az EU-integrációban (I–II.). Eu-

rópai Tükör, 1999. IV. évf. 6. szám, 37–62. p. és 2000. V. évf. 2. szám, 55–74.p.

Gyõri Enikõ: A nemzeti parlamentek szerepe az európai integrációban. Egy

Magyarország számára követendõ modell. Ph.D.-értekezés, Budapest, 1999Gyõri Enikõ: A magyar Országgyûlés részvétele az integráció folyamatában.

Európai Szemle, 1998/1. számGyõri, Enikõ: Parliaments and the European Union – the Involvement of the

Hungarian National Assembly in the Process of European Integration. In:The Role of the Central European Parliaments in the Process of European

Integration. International Conference, Prague, 12–14 September 1997,Proceedings. Prague, 1998, Institute of Sociology, 75–90. p.

Gyõri, Enikõ: Parliamentary Committee in the First Two Freely ElectedHungarian Parliaments Dealing with EU Matters. Budapest Papers on

Democratic Transition, no. 187, Hungarian Center for Democracy StudiesFoundation, 1997

Gyõri Enikõ: Európai integrációs ügyek a magyar parlamentben. In: Parlamen-

ti dolgozatok, II. A bizottsági munka. Parlamenti Módszertani Iroda, Buda-pest, 1995

Pokol Béla: Uniós csatlakozás és magyar parlamentarizmus. Politikatudományi

Szemle, 1998/1. szám, 87–98. p.Trócsányi László: Le role des parlements nationaux dans la construction

européenne. In: Badó A.–Trócsányi L. (szerk.): Les institutions

constitutionelles et l’integration européenne. Szeged, s.a., Faculté de droit del’Université de Szeged, 45–57. p.

GYÕRI ENIKÕ 52

* Az OTKA T 037189 számmal jelölt programjának keretében készült tanul-mány. A tanulmány elsõ része a Politikatudományi Szemle 2003/3. számábanjelent meg.

nem az eredeti szerzõdés „metaforájának” átírása vagy atiszta észkonstrukció reálkonstrukcióvá értelmezése, senem antropológiai szintû konkretizációja, hanem éppen-séggel szembefordítása a szerzõdéselméleti állásponttal.Höffe a pozitív teljesítmény nélküli, a közös környezetbenegyütt élõk biológiai fennmaradása és életük fenntartásaszempontjából fontos egyéb feltételeket veszélyeztetõ lehe-tõségektõl való kölcsönös tartózkodást nevezi a szabadsá-gok negatív cseréjének. Abból azonban, hogy az iménti –kiterjesztett egyben szûkített – értelemben vett csere min-den érintett számára elõnyös, ugyanakkor pedig a negatív(a kölcsönös lemondás) értelemében a kényszer elemét ismagában foglalja még nem következik normatív jellege is.Vagy másként fogalmazva: a „moral point of view” érvé-nyesítése az alapszerkezet antropológiai szintjén akkor le-hetséges, ha kimutatható a cserében résztvevõk érdekei-nek olyan általánossága, mely legitimációs teljesítményekforrásaként szolgál.1 Így tehát a külsõ akadályok távolléte-ként értelmezett szabadság [Hobbes 1999: I. 171] helyett abiológiai-testi és az életközösségi egység fenntarthatósága-ként felfogott „természetes érdekhez” kapcsolódó negatívcsere és konszenzus akkor tekinthetõ nem csupán kölcsö-nösen elõnyösnek, hanem egyben stabilan fenntartható ál-lapotnak is, ha belõle az erkölcsi legitimáció megalapozásais leszármaztatható. Höffe szerint ebben a negatív cseré-ben jelenik meg az embernek, mint szabad lénynek a meg-határozása; így a szabadság nem – miként Hobbesnál – afajtársa életének kioltására hajtó ösztönök és érdekek általvezérelt lény önkénye, vagyis korlátozottságának hiányaértelmében vett szabadság, hanem a kölcsönös elõnyökhözés az ezekhez az elõnyökhöz kapcsolódó általános érdekenalapuló, és ily módon igazolhatóan eleve behatárolt, szabá-lyozott, a kényszer elemét magában foglaló tevékenység-lehetõség. A negatív szabadságcsere már eleve két irányban is nyi-tottnak tekinthetõ: egyrészt szinkron, másrészt diakronirányban. Az elsõben – legalábbis potenciálisan – a cserenem csupán két partner közötti esemény, hanem kibõvül,és a közös környezetben együtt élõket átfogó körkörös fo-lyamat (Ringtausch) lehetõsége nyílik meg. A másik eset-ben az együtt élõ, ámde különbözõ nemzedékek közötti cse-rekapcsolat lehetõségét érzékelhetjük, amikor is a cserefázisai idõben eltolódnak.A kérdés mármost az, hogy az anarchizmus uralommentesutópiájával szemben legalábbis egy másodlagos természe-ti állapotban igazolható-e a cselekvõ szempontjából külsõkényszer jelenléte. Höffe válasza: „ahol a szabadság korlá-tozása minden érintett számára elõnyös, ott a korlátozás


szor, azt a követelményt, hogy az alapszerkezet önmagán túlhaj-tó dinamikus viszonyként magában foglalja a jog, az állam, a po-litika történeti kialakulásának, emergens szintjeinek és forma-változásának lehetõségeit. Ennek megfelelõen Höffe szerint adekonstrukció eredményeként meghatározható feltételeketolyan alapszerkezet elégíti ki, melynek lényeges elemei: 1. acsereigazságosság és a negatív érdekkölcsönösség általánossá-ga, 2. a természetes emberi jogok alapvetõ normái, 3. a politikaiigazságosság elvei és intézményei. Ha belegondolunk, belátjuk,hogy az alapstruktúra meghatározása olyan gondolatkísérleteredménye, mely jóllehet empirikus értelemben nem ténysze-rû, ugyanakkor azonban nem is merõ észkonstrukció. Az alap-szerkezet a „human condition” értelmében vett alapokra épülugyan, de nem csupán egymás melletti elemek logikai kapcso-lódását foglalja magában, hanem három fokozatba rendezõdõelemek együttese. Ebbõl következõen az alapszerkezetnek,mint „reálkonstrukciónak” egyidejûleg további két köve-telményt kell kielégítenie: egyrészt tartalmaznia kell a legfon-tosabb elemek leírását, másrészt meg kell világítania azt az ösz-szefüggést, amely az elemek fokozatba rendezõdését, egyálta-lán a különbözõ szintek egymásutániságát szükségképpen létre-hozza.

1. Az azonos környezetben együtt élõ emberek számára diszt-ributív elõnyt nyújtó, egyben az erkölcsi dimenzió irányá-ban nyitott alapszerkezetet a kölcsönösség elemi megnyil-vánulása, illetve érvényesülése formálja. E kölcsönösségpontosabb fogalmi megjelölésére Höffe a csere modern fo-galmánál részben tágabb, részben szûkebb, részben pedigeltérõ fogalmát használja fel. A csere Höffe által értelme-zett elemi fogalmából magától értetõdõen hiányoznak a ja-vak és intézmények, amelyek a csere tulajdonképpeni, dekésõbbi – mint Arisztotelész Politikája igazolja, fogalmilagelsõ ízben az antik világban megragadható – formáihozkapcsolódnak. Ugyanakkor azonban Höffe a fogalmat igen-csak kiterjesztett értelemben használja, mert beleérti azemberek közötti mindama kapcsolatokat, melyeket azegyenlõség, a reciprocitás és a szimmetria jellemez. To-vábbá: a csere az emberi együttélés legelemibb szintjén„nem a kölcsönös adás és vétel pozitív értelmében foghatófel, hanem negatív értelemben, mint negatív csere, azaz,mint kölcsönös lemondás értelmezhetõ” [Höffe 1989: 384].A cserébõl levezetett „negatív konszenzus” persze felkeltia gyanút, hogy nem egyébrõl van szó, mint a hobbesi szer-zõdés módosított formájáról: a minden érintett általi le-mondásról, hogy egymást megöljék, s így garanciát nyújt-va annak elkerülésére is, hogy egymásnak áldozatul szol-gáljanak. Közelebbrõl megvizsgálva azonban a csere és anegatív konszenzus Höffe-féle fogalmát, kiderül, hogy az

BALOGH ISTVÁN 54

viszonyait kiterjesztõ módon kellene alapul vennie. Ahhozazonban, hogy e szolid, egyben mögékerülhetetlen alapba atermészetes emberi jogok lehorgonyozhatók legyenek, to-vábbi kiegészítésre van szükség. Nevezetesen: a természe-tes igazságosság elvének, mint a cserében résztvevõk egy-mással szembeni kölcsönös igényének, illetve kötelezettsé-gének sajátosságával kell rendelkeznie. Ez akkor követke-zik be, amikor a transzcendentális érdek nem csupán akörkörös kölcsönösségekben rejlõ, a negatív cserén folyto-nosan túlmutató tendenciaként érvényesül, hanem ezen azalapon, mint a közös környezetben együtt élõknek azegyessel szembeni teljesítménye jelenik meg. E teljesít-mény szó szerinti értelemben fordul az egyessel szembe,amennyiben tilalmat, mégpedig a fajtárs élete kioltásánaka tilalmát jelenti. A másik oldalon viszont a teljesítménypozitivitása tûnik ki, amennyiben az egyesnek a védelmét,testi épségét és életfeltételeinek biztosítását foglalja magá-ban. Következésképpen az igazságosság elõzetes(protoigazságosság) elve a következõ: „Az eredeti kölcsö-nös elismerés révén az emberi faj valamennyi egyedénekbeszámítható képességgel rendelkezõ lényként önmagátés másokat azonos joggal rendelkezõnek kell elismernie.”[Höffe 1999a: 88]. Az egyes szempontjából tekintve tehát aszabadság külsõ feltételeket jelent, s ennyiben – legalábbispotenciálisan – kényszer jellegû, „ámde semmiképpen nema puszta erõszak, hanem az erkölcsi kényszerre való jogo-sultság (Zwangsbefugnis), illetve a vele való rendelkezéserkölcsi jogosultsága értelmében. [A] kényszer tehát nemagresszió és erõszak, hanem a cselekvés mások részérõl,azaz külsõ forrásból eredõ behatárolása.” [Höffe 1989:403–404]. A kényszerrel való rendelkezés ekkor általános,tekintve, hogy a közös környezetben élõk mindegyike atöbbiekkel szemben ugyanazon az alapon ugyanazokkal azerkölcsi jogosultságokkal és alapvetõ szabadságokkal és eszabadságok védelmének egyazon lehetõségeivel rendel-kezik. Ez az állapot tehát nem tár ki ajtót és ablakot min-denfajta kényszer elõtt: szigorúan megmarad a kölcsönöselõnyök elvénél, s ennek alapján a limitált kényszer köz-vetlen legitimitásának a területeként definiálható. Ezért azelsõ jogkonstituáló elv így hangzik: „A jog, mint szigorú ér-telemben mindenoldalúan érvényes szabály szemben állaz egyéni önkénnyel, valamint a személyes erõszakkal ésezért az emberek közötti kapcsolatok meghatározó formá-jának kell lennie.” [Höffe 1999a: 88]. A Höffe-féle reálkonstrukció alapstruktúrájának a termé-szetes emberi jogokat jelentõ szintjét összefoglalóan jelle-mezve a következõket mondhatjuk. Résztvevõi álláspont-ból tekintve a közös környezetben együtt élõk olyan körkö-


nem veszti el kényszerjellegét, ámde lényegesen megválto-zik. Az a körülmény, hogy a szabadság korlátozása elkerül-hetetlen éppen úgy belátható, mint az, hogy az egyes szem-pontjából a korlátozása külsõ eredetû. Ennek magyarázataaz, hogy a szabadságok összeegyeztetésének feladata elõ-zetesen adott, melybõl viszont következik, hogy megszün-tethetetlen kényszerelemet foglal magában” [Höffe 1989:396].2 Ennek értelmében, Höffe az elsõdleges természetiállapotot a „kényszer nélküli kényszer paradox kifejezésé-vel” jellemzi, a másodlagos természeti állapotban pedig a„természetes igazságosság” feltételeit látja teljesülni. Akényszer nélküli kényszer Höffe értelmezésében az elsõd-leges természeti állapotban megjelenõ spontán önregulá-ció, mely a következõ fokozaton – a másodlagos természetiállapotban – az igazságosságnak közvetlenül az intézmé-nyesülés elõtti, következésképpen jog és állam elõtti nor-matív dimenzióját alapozza meg, s ennyiben legitimációskiindulópontot, pontosabban a legitimáció elméleti megla-pozását szolgáltathatja a politikai igazságosság koncepció-ja számára.3

2. A kölcsönösen elõnyös csere Höffe-féle koncepciójának po-litikaelméleti konzekvenciáit nem a szerzõdéselmélethezvaló viszonyában, hanem a szabadságfogalom értelmezésekapcsán mutathatjuk be a legszemléletesebben. A tetszõle-ges, illetve érdekkövetõ cselekvés akadálytalanságaként,korlátozásának hiányaként értelmezett szabadsággalszemben Höffe úgy véli, hogy a szabadság nem más, mintaz ember testének és életének fenntartásához, integritásá-hoz fûzõdõ érdek olyan érvényesítése, mely eleve – minthuman condition – feltételezi az azonos környezetben élõvalamennyi más ember ugyanilyen (tehát általános) érde-kének fenntartását és elismerését. A kölcsönösséget fenn-tartó „transzcendentális érdek” és a hozzá kapcsolódó, il-letve belõle levezetett szabadság eleve szociális jellegû,mégpedig a szocialitás konkrét történeti, lokális és egyediformáitól függetlenül [Höffe 1991: 27–28]. Az elismeréskölcsönösségének általánossága nem egyéb, mint az ön-kéntes csereaktusban fellelhetõ egyenértékûség quid proquo igazságosságelve: „Az adás és a vétel egyenértékûsé-gének elvén megvalósuló csere igazságossága vitathatat-lan”, mely éppen ezért a csereigazságosság aranyszabálya-ként fogható fel [Höffe 1992: 121]. A szabadságok transz-cendens cseréje, mint további megalapozást nem igénylõ„szolid és elegáns erkölcsi elv” a természetes emberi jo-goknak olyan bázisa, mely „minden kultúrában érvényeseninterpretálhatónak fogható fel” [Kettner 1997: 251] anél-kül, hogy az embert eleve politikai lényként kellene defini-álnia, és anélkül is, hogy az elemzésben a modern jogállam

BALOGH ISTVÁN 56

ményeként a disztributíve elõnyös igazságosság elve, ahozzá kapcsolódó emberi jogok, valamint a legitimáció kér-dése együttesen válik megválaszolhatóvá. Azok a feltételekazonban, amelyek az intézmények és az állam, valamint ajogrend létét igazolják, immár nem a reálkonstrukció ko-rábbi szintjeinek szerkezetébõl adódnak, hanem a modern(vagy legfeljebb premodern) társadalomszerkezet sajátos-ságaiból, reálkonstrukciójából fakadnak. Ezek a joghoz,mint intézményes kényszerhez kapcsolódó feltételek Höffeszerint a következõk: a szabályjelleg, a szankció, valaminta közakarathoz kapcsolódó erõszak. E feltételek viszont ak-kor teljesülnek, ha elõször, világossá válik és megoldódik ajogok közös és kölcsönös interpretációjának különbségébõladódó dilemma, másodszor, ha tisztázódik és megoldódikaz elõzetesen definiált jog általános elismerésének hiá-nyosságából fakadó dilemma. E dilemmák keletkezésérenézve azonban Höffe nem szolgál részletesebb felvilágosí-tással, ehelyett az ember általános cselekvõképességéreutal, melybe hallgatólagosan egyúttal beleérti az egyéncselekvési autonómiáját is. 5

a) A transzcendentális érdek fogalmának, mint „az antro-pológia és a transzcendentálfilozófia összekapcsolásá-nak” Höffe reálkonstrukciójában a konkrét csereaktusáltalánossá emelését kell szolgálnia, melynek eredmé-nyeként a természetes emberi jogok legalább impicitmódon a szabadság és a tételes emberi jogok, valamint„az ember univerzális fogalmát” foglalják magukban[Höffe 1996a: 67–68]. E fogalom tartalma azonban azérintettek számára meghatározatlan, differenciálatlanés homályos: a közös környezetben élõk és az egymássalkörkörös cserefolyamatban állók, mint „konkrét indivi-duumok” nem tudják pontosan, hogy mit tehetnek megés mit nem, mert hiányzik az ember, a szabadság, a jo-gok stb. közös-kölcsönös, a résztvevõk számára is ismertmeghatározottsága. E közös-kölcsönös meghatározott-ság hiányát Höffe az interpretációk konfliktusaként jel-lemzi, mely a konkrét cselekvés szabályai egységesíté-sének áll útjában. Az egyéni interpretációk konfliktusa-it Höffe az igazságosság olyan „valóságdeficitjének” te-kinti, mely az intézmények szükségességét vetíti elõre,tekintve, hogy a cselekvés körülhatároltságának egysé-gessége esetén „az egyes személyek többé nem lehetneksaját ügyük bírái”. A jognak az emberek közötti domi-náns viszonyból intézménnyé kell válnia ahhoz, hogy arésztvevõk számára is definitív alakot öltsön. Az interp-retáció konfliktusából tehát a természetes jogtársada-lom megszûnése és magasabb szinten történõ helyreállí-tásának elkerülhetetlensége vezethetõ le [Höffe 1989:


rös és egyben diakron cserekapcsolatáról van szó, melyegyrészt magában foglalja a résztvevõk biológiai-testi éséletkötõdései kölcsönös elismerését, másrészt a jog irányá-ba mutatóan transzcendens jellegû. Ez utóbbi sajátosságá-nál fogva a cserében foglalt érdekek és kötõdések általáno-san és önkéntesen követett – illetve követhetõ – elvekkéemelkednek. Megfigyelõi álláspontból tekintve az általáno-san követett elvek, mint az egyes számára kényszer jellegûkülsõ, illetve eleve adott közösen elfogadott szabályok jog-ként jelennek meg. Ez a külsõ nézõpont azonban legfeljebbcsak átmeneti mozzanat, mégpedig annyiban, hogy a köl-csönös cserében részt vevõ egyes számára, mint elõzetesszabályrögzítés jelenik meg, de amelynek a résztvevõ szá-mára elõnyös voltáról maga a résztvevõ közvetlen bizony-ságot szerezhet, így számára saját belátása szerint követ-hetõnek bizonyul, továbbá a szabály transzcendens-általá-nosító megerõsítésében önkéntesen – a kényszer nélkülikényszer alapján – vehet részt.4 A „természetes emberi jo-gok” tehát csak annyiban jogi jellegûek, amennyiben azalapszerkezetnek ezen a szintjén megjelenik – egybenazonnal fel is oldódik – a szabály külsõ kényszer jellege. Akérdés most már az, hogy ez a jelenlévõ, de feloldódó moz-zanat mennyiben és milyen feltételek között megy át szük-ségképpen a reálkonstrukció következõ szintjére.

3. Az elsõdleges és a másodlagos természeti állapot, s ezzelösszefüggésben a természetes igazságosság és a természe-tes emberi jogok közötti transzformációt Höffe érvelésé-nek eddigi szakaszában, vagyis a reálkonstrukció kidolgo-zásának menetében, a konstrukció transzcendens-genera-lizáló elemére alapozta. A következõ lépést azonban egy lé-nyeges váltással, nevezetesen a konstrukció valóságközelí-tõ elemére építve teszi meg, s a természetes igazságosság,valamint a természetes emberi jogok szintjét, mint „való-ságdeficites” állapotot írja le: „A cselekvés szociális szabá-lyai, melyek a kényszer mozzanatával kapcsolódnak össze,kétségkívül jogi jellegû szabályok. Ezek a szabályok jelölikki az alapvetõ szabadságok, illetve az emberi jogok körét, sezért elemi építõkövei egy disztributív elõny mentén ala-kuló, következésképpen igazságos jogrendszernek. [Ámde]a legitimációról folyó fundamentális diskurzusban mégnyitva marad az a kérdés, hogy vajon a természetes jogtár-sadalom (Rechtsgesellschaft) már a legitimációelméletivégsõ fokozatát jelenti-e, avagy csupán átmenetet alkot azintézményes, pontosabban az állami formában megjelenõjogtársadalomhoz” [Höffe 1989: 405–407]. Höffe válasza amásodik lehetõség melletti állásfoglalás, s úgy véli, hogy azintézmények, valamint az állam, illetve a jogrend feltétele-inek megvilágítása külön elemzést igényel, melynek ered-

BALOGH ISTVÁN 58

Röviden összefoglalva: Höffe eredeti kiindulópontjához ki-egészítõ szempontokat kapcsolva, illetve eredeti programjátólnémiképpen elkanyarodva azt a tézist fogalmazza meg, hogyegyéni cselekvési autonómiák esetén az eredetileg disztributívelõny elvére épített igazságosság érvényesítése csupán a kény-szer alkalmazásának lehetõségével felruházott, a kölcsönös elõ-nyöket, mint emberi jogokat szem elõtt tartó intézményesítettjogrendszer révén lehetséges. Ugyanis csak ilyen jogrendszeresetén valósulhat meg a jogok és a kötelezettségek együtt tartá-sa: a természetes állapot nem igazságtalan, hanem a szabály- ésjognélküliség állapota [Höffe 1989: 428]. A disztributív elõnyforrásaként szolgáló csereigazságosság elvének pozitív emberijogokká alakítása, intézményesítése, végül az érvényesítéséhezkapcsolódó kényszer együttesen az igazságosságot „nem speci-fikusan mai értelemben vett” állami-politikai szintre transzfor-málja, és mint politikai igazságosságot jeleníti meg.

IV. REKONSTRUKCIÓ: AZ IGAZSÁGOSSÁG STRATÉGIÁI

A csereigazságosságban foglalt disztributív elõnyre építve Höffekét fontos, a kategorikus imperativus státusával felruházott el-vet fogalmaz meg. A két elv fontossági sorrendben követi egy-mást: az elsõ, az emberi jogok erkölcsi alapjaira épülõjogimperativus elve, melynek értelmében az emberi együttélésszükségképpeni formája a jog. Ez tehát a jog erkölcsi megalapo-zása: a kategorikus jogimperativus a jogot a priori köti az er-kölcshöz. A másik a kiegészítõ jellegû elv az államimperativus(Staatsimperativ), melynek értelmében a disztributív elõnybõllevezethetõ kötelezettség az erkölcsileg megalapozott jog(jogimperativus) érvényesítése, mely viszont az emberi együtt-élésnek szükségképpen a kényszer eszközeivel felruházott államformáját igényli [Höffe 1997: 135, 148, 261]. A reálkonstrukciógondolatkísérletének disztributív csereigazságossága tehát a po-litikai igazságosság realitásába és legitimitásába fut ki. S ez az apont, ahol nem csupán a jogpozitivizmussal, és az anarchizmus-sal folytatott vita befejezõdik, hanem ahol – a feladat befejezõd-vén – egyáltalán véget ér az állam és a jog legitimitásáról folyóelméleti diskurzus is. Legitim a jog, ha a szabadságok cseréjé-ben benne rejlõ kölcsönös korlátozása minden érintett számáraigazolhatóan elõnyös és ezért a korlátozás alkalmas arra, hogy azérintettek egyetértsenek vele. És legitim az állam annyiban ésaddig, amennyiben és ameddig a legitim joghoz kapcsolódó kö-telezettségek érvényesítését biztosítja. Ily módon a jog és az ál-lam kényszerjellegének kérdése is másként merül fel: „Az em-berek közötti joghoz kapcsolt kényszer nem csupán erkölcsileglegitim, hanem a kényszerjellegû jog létrehozása erkölcsi köve-telmény” [Höffe 1997: 149]. Következésképpen nem az a kérdés,


410–412]. Az autonóm egyén szempontjából disztributívelõnyt biztosító, ezért habár külsõ, azonban belátható ér-dek alapján követhetõ szabály jelenti az alapját az éssze-rûség és a jog összekapcsolásának: „Ahol a jog uralko-dik, ott az ész is uralkodik; a társadalom jogi önszerve-zõdése egyben önmaga ész alá rendelésének bizonyosfokát is jelenti” [Höffe 1996a: 41].

b) A szabályok meghatározása az egyik szükséges, ámdenem elégséges feltétele a jog kialakulásának. Az auto-nóm cselekvõk esetében ugyanis a szabályok ismeretenem biztosítja azok követését is, így elveszhet a kiszá-mítható, kooperatív cselekvés lehetõsége. Höffe szerinta szabályok követését veszélyeztetõ elismerési dilemmakét alapesete állhat fenn:– A kooperáció meghiúsulására vezethet, ha a kölcsönö-

sen elõnyös együttmûködés ismert szabályait meg-szegve egyes cselekvõk a többiek szabálykövetésérehagyatkozva, kivonják magukat a szabály alól, viszonta közös cselekvés elõnyeibõl a többiekkel azonos résztkívánnak maguknak. E „potyautas-szindróma” azegyesek kisebb erõfeszítése melletti egyenlõ elõnyszabályát követi, és végül a szabálykövetõ cselekvésfokozatos leépülését, s ezzel a cselekvés eredményé-nek nulla értékéhez közelítését hozza magával.

– A „negatív kooperáció”, melyet Höffe a játékelméleti„fogolydilemma” példáján illusztrál, az elõbbivelszemben az ismert szabályok mások általi alkalmazá-sának nem ismeretébõl fakadó kooperáció elõnytelen-ségét, vagyis a kölcsönös elõnyöknek, kölcsönös elõny-telenségbe fordulását igazolja.

A már ismert jog követésének biztosítása tehát további köve-telmények teljesülését követeli meg, azaz a jognak a kényszer-alkalmazás lehetõségével megerõsített normává emelésétigényli. A Höffe által fokozatokba a Rawls-féle elsõbbségi sza-bályhoz hasonló rangsorba rendezett szabályok közül a háromalapvetõ elv a következõ:

a) A kölcsönös pozitív teljesítmények révén valamely jogkö-zösség minden tagja számára a cselekvési szabadság egy körebiztosítandó, mely a pozitív szabadságjogok formáját ölti.

b) Ezáltal elismerik az igazságosság elsõ elvét, a jogi formát:csak azok a pozitív szabadságjogok igazságosak, amelyeknekmindenoldalú érvényesítése lehetséges.

c) E második elv felette áll a harmadik elvnek: csak azok apozitív szabadságjogok igazságosak, melyek az azonos negatívszabadságok elvével összeegyeztethetõk. d) A pozitív szabad-ságjogok egyrészt eszközöket és forrásokat igényelnek, más-részt kultúrafüggõk. Ezért komparatív természetûek. [Höffe1999a: 88–89].

BALOGH ISTVÁN 60

mányos jogállam keretei között. Az alkotmányos jogál-lam keretei között az emberi jogok nem csupán erkölcsi-leg megalapozott, s ilyenként minden érintett számáraerkölcsileg kötelezõ igazságossági elveket érvényesítõlegitim követelmények, hanem erre az alapra épített al-kotmányos, ezért legitim és legális alapjogokká transz-formált intézményes jogok. Míg az elsõ esetben erkölcsi-politikai posztulátumokról, a másodikban idõben ésrendszerben általánosan, vagyis magára az államra néz-ve is kötelezõ jogi normákról van szó.8 E meghatározás-ból, illetve az antropológiai megalapozottságú igazsá-gosság elveivel való összekapcsolásból következõen azemberi jogok alapjogokká formálásának története „nemnyúlfarknyi elbeszélés, hanem hosszú regény, folyama-tos fejlõdéstörténet”, melynek történelmi kezdetei az1215-ös Magna Charta Libertatumig és az 1222-es ma-gyar Aranybulláig vezethetõk vissza [Höffe 1989:463–466]. A pozitivitás stratégiája keretei között megvi-tatandó harmadik kérdéskör a minimális állam vagy aszociális állam közötti állásfoglalást érinti. Az állam sze-repét illetõen Höffe a radikális libertáriánus álláspontellenében a korszerû liberális koncepció mellett foglalállást, s ezen a ponton nem csupán egyetért Rawlsszal,hanem érvei is ugyanazok: annak, hogy az emberi jogokvalamely jogrendszerben a lehetõ legteljesebb körbenalapjogokként intézményesüljenek9 és érvényesüljenek,nélkülözhetetlen szociális feltételei vannak. A szociálisállam melletti eme érvet azonban Höffe nem a plurálispolitikai rendszer tényébõl és fenntartásának szüksé-gességébõl vezeti le10, hanem – Rawlsszal éles ellentét-ben – éppenséggel a kanti tradícióhoz közvetlenül kap-csolódó „gyakorlati metafizikai” megfontolásokból.11 Aszociális állam szociális felelõssége tehát elválaszthatat-lan ugyan a részvétel jogától, kötelezettségei azonbanközvetlenül az igazságosság alapelveibõl, nem pedig(vagy nem csupán) a politikai pluralizmus fenntartásá-nak szükségességébõl fakadnak. Szociális állam és jólé-ti állam persze nem azonosak, s különbségük nem a bol-dogulás különbözõ fokában, hanem módjában van: a szo-ciális állam a boldogulás feltételei ügyében visel felelõs-séget, a feltételek felhasználását pedig a csoportok, illet-ve egyének felelõsségi körébe utalja. Következtetéskéntadódik, hogy az egyének aktív és küzdelmes boldogulá-sának feltételeit pozitív jogrendszerben megtestesítõszociális államot tekinti Höffe a politikai igazságosságtényleges otthonának.

b) A politikai igazságosság pozitív jogi és állami formáit ésintézményeit létrehozó plurális és dinamikus modern


hogy az emberi együttélés jogi és állami formája általában vévelegitim-e vagy sem, hanem az, hogy milyen mértékben kapcso-lódik össze a kényszer jogi és állami formája az igazságossággal.Ennek az összekapcsolásnak sokféle történeti és kulturális for-máját, eljárását, módozatait nevezi Höffe a politikai igazságos-ság stratégiáinak.6 E stratégiák sokféleségét illetõen Höffe meg-különböztetést tesz egyrészt a modernség történeti aspektusátjelzõ stratégiatípusok (1.), másrészt a modern jogállam viszo-nyai és nemzetközi alkalmazás formái között (2.). A mögötteskérdés a megkülönböztetés mindkét esetében az, hogy vajon amodern jogállami7 berendezkedés milyen mértékben garantáljaaz erkölcsi-politikai megalapozottságú emberi jogok kiteljesedé-sét, s e garancia megfelelõ alapot jelent-e arra nézve, hogy kiin-dulópontja legyen a formálódó világrendszer politikai berendez-kedését szabályozó elveknek?

1. A két – egymást behatároló és kiegészítõ – stratégiatípus:egyrészt a „pozitivitás stratégiája” (a), másrészt az értéke-lõ stratégia (b), arra ad magyarázatot, hogy az igazságos-ság tapasztalattól független (azaz gyakorlati metafizikaiértelemben vett) elvei milyen mértékben valósulnak megaz empirikus világában. a) Ha tehát a metafizikai státus rangján megfogalmazott

emberi jogok kategorikus normaként igazolhatók, akkora pozitivitás, vagyis az érvényesítés intézményes garan-ciájának elsõ aktuális kérdése: vajon a demokrácia poli-tikai rendszere megfelelõ biztosítékát jelenti-e az igaz-ságosság elvére alapozott emberi jogoknak? Höffe kettõsválaszt ad a kérdésre. Egyrészt a parlament és a nép-képviselet az államnak olyan szervezõdési formái, ame-lyek az igazságosság érvényesülésének alapfeltételei,másrészt viszont úgy véli, hogy a „demokrácia önmagá-ban nem elégséges feltétele az emberi jogok biztosításá-nak”. Ennek oka az, hogy a demokratikus döntési eljá-rást meghatározó többségi elv nem elégíti ki a mindenérintett számára elõnyös igazságossági elv követelmé-nyét. A többségi elv ugyanis nem zárja ki annak lehetõ-ségét, hogy azok az intézmények, melyek elegendõ erõ-vel és hatalommal rendelkeznek ahhoz, hogy az igazsá-gosság elvét és az emberi jogokat érvényesítsék, azok-nak – történetileg és elméletileg igazolhatóan – elegendõhatalmuk van arra is, hogy felszámolják, vagy legalább-is korlátozzák e jogokat és az elvek érvényesítésénekbiztosítékait [Höffe 1989: 460–461]. Ez utóbbi lehetõségkizárására a „második szinten bevezetett szabályok”voltaképpen az elsõ szinten elfogadott igazságossági el-vek és emberi jogok ismétlései. A második kérdés tehátaz, hogy miképpen mûködnek és hogyan intézményesül-nek e második szintû szabályok a demokratikus alkot-

BALOGH ISTVÁN 62

módszertani következetlenség) nem tesznek eleget. Eznem tanácsadás, hanem a politikai cselekvés terének akörülhatárolása.

Az igazságosság elveinek gyakorlati alkalmazási módjaitkutatva Höffe nem csupán konkretizálja, hanem némikép-pen át is értelmezi a modernség politikai projektjére vo-natkozó korábbi álláspontját, amelyet az uralom legitimitá-sának és limitálásának kettõsségeként fogalmazott meg: azállamhatalom jogi és politikai limitálásának programja fo-kozatosan áthajlik az állam szociális és társadalmi kötele-zettségének koncepciójába. Höffe ezt a váltást a minimálisállam és a szociális állam alternatívájának feszültségébenjelzi, mégpedig az elvek vizsgálatától és megalapozásátólfokozatosan eltávolodva az állam és a jogrend által elis-mert és vallott elvek érvényesítésének feltételeit állítvaegyre inkább az elemzés centrumába. A politikai igazsá-gosság koncepciója ily módon mindinkább a reflexív mo-dernizáció politikai projektjeként jelenik meg.13

2. Höffe ambiciózus elméleti programja, mely a modernségpolitikai projektjét az állam- és jogrend antropológiai me-galapozottságú legitimációjával kívánja összekapcsolni,végsõ konklúziójában nem elégedhet meg az állam szociálisés politikai kötelezettségvállalásának megállapításával ésigazolásával. Másként fogalmazva: a politikai igazságosságprogramja nem végzõdhet a politikai legitimációnak funk-cionális legitimációba fordításával. Ennek a konklúziónak akörvonalazódása készteti arra Höffét, hogy az utóbbi fél év-tizedben elsõsorban magának az államnak és a jogrendnekaz újabb változásai felé fordulva, megkísérelje a politikaiigazságosság új dimenzióit feltárni, egyrészt magában amodern államban, másrészt abban a világrendben – aglobalizáció körülményei között – amelyben a modern ál-lamnak, mint a politikai igazságosság kiteljesedésének éstovábbfejlõdése forrásának meghatározó szerep jut. Az ere-deti program folytatásaként Höffe a modern jogállamnak azigazságosság elvein alapuló legitimációját három perspekti-vikus irányban vizsgálja meg. Elõször az állam és a társa-dalom viszonyának, valamint az állam feladatai változásá-nak az igazságosság elveit érintõ összefüggésében (a), má-sodszor a nemzetállam problémájával kapcsolatban (b), vé-gül pedig a „világállam”, illetve a nemzetközi hatalmi viszo-nyok legitimációjának kérdésével összefüggésben (c). a) Az állam és a társadalom viszonyát illetõen kettõs ten-

dencia figyelhetõ meg. Egyfelõl az állam „hatalomvesz-tése”, másrészt feladatainak növekedése, valójában nemcsupán az abszolutista állam tradíciójához kapcsolódó –hierarchikus, egyben a társadalom centrumaként felfo-gott állam – korszakának végleges lezárulását és (a má-


társadalmakban a jog – jogalkotás, jogszolgáltatás – elõttnem a pozitivitás megteremtése, hanem folyamatosmegújításának, bírálatának és újraértékelésének felada-ta áll. Höffe ebben a tekintetben is a szociális államot te-kinti olyan politikai berendezkedésnek, amelyben azemberi jogokat, a szabadságjogokat és a részvétel jogát„egy ideális terv elõképe alapján fokozatosan közelíthe-tik” [Höffe 1989: 475]. Ily módon a politikai igazságos-ság egyben a folyamatos kritika elemét foglalja magá-ban, mely az igazságosság erkölcsi-politikai elveireépül, gyakorlati megvalósulását illetõen pedig kommu-nikatív folyamatként fogható fel. Höffe e kommunikatívfolyamatot – Habermas kommunikatív cselekvés elmé-letéhez közelítve – olyan eszmecsereként fogja fel,melynek legfontosabb jegyei: elõször, hogy gyakorlaticélja a konfliktushelyzetek konszenzusos megoldása.Másodszor, hogy az eszmecserében részt vevõk elõzetesszándékát és képességét feltételezi a gyakorlati és elmé-leti tanulásra, végül harmadszor, hogy a kommunikációszereplõinek kölcsönös elismerését foglalja magában, il-letve elõfeltételezi. A politikai igazságosság ügyeibengyakorlati döntés (az igazságosság elveire épülõ gyakor-lati kritika) céljából folyó kommunikációt azonban –Habermas koncepciójától immár eltérõen – Höffe nemaz igazságosság elv megalapozásának tekinti, hanem azigazságosság elvének megalapozottságát éppenséggel akommunikációs folyamat elõfeltételének fogja fel. Azigazságosság kategorikus emberjogi elveinek konkrétgyakorlati érvényesülésérõl folyó, konszenzusra irányu-ló kritikai diskurzus – Höffe értelmezése szerint – kétfontos szintéren zajlik: egyrészt erkölcsi-politikai szin-ten, másrészt a tudomány területén.– Az erkölcsi politikai diskurzus az igazságosság elveit

és a jog keretei között folyamatosan keletkezõ problé-mákat kapcsolja össze, mintegy a jogfejlõdés új stádi-umaként, amikor is „a jog a politika tárgyává válik ésa tudományos ismeretek igénybevételével a társada-lom újabb igényei iránti érzékenységét megemeli.12

Ily módon a jog fejlõdése erõteljesen az igazságosságelvei iránti elkötelezettséghez kapcsolódik” [Höffe1989: 481].

– A politikai ügyekben folytatott tudományos diskurzusa tudományos racionalitás és az igazságossági elvekösszekapcsolását teszi hatékonnyá. Kompetenciájanem több, mint „racionális vétójog” (de semmiképpensem politikai vétó), azaz olyan döntési javaslatoknak akizárása a politikai diszkusszióból, melyek a tudomá-nyos követelményeknek (fogalmi egyértelmûség,

BALOGH ISTVÁN 64

galmi különbségtétel szükségessége az állam egyedisé-ge és nemzeti jellege között, például a soknemzetiségûállamok esetében. [Höffe 1999a: 176]. Az igazságosságelveinek szempontjából viszont Höffe a nemzetállamravonatkozóan történeti és fejlõdéselméleti konzekvenci-ák levonását tartja szükségesnek. Ha ugyanis általábanvéve a jog és az állam az emberi együttélésnek egészenaz antropológiai alapokig visszavezethetõ formája, egy-ben pedig igazolhatóan olyan intézményes szervezõdésiforma, amely az igazságosság metafizikai jellegû (gya-korlati metafizika) elveinek érvényesülése, akkor ebbõla nemzetállamra nézve kettõs következtetés vonható le.Egyrészt az, hogy a nemzetállam nem valamiféle törté-neti véletlen, egyben azonban nem is egyedüli lehetsé-ges együttélési forma.15 Másrészt levonható az a követ-keztetés, hogy a nemzetállam „erodálódása” a globa-lizáció körülményei között korántsem hanyatlás, hanemaz emberi együttélés jogi és állami formája fejlõdésénekújabb perspektíváját megnyitó történeti lehetõség, melyaz igazságosság elvei érvényesülésének kritériuma sze-rint ítélhetõ meg. Ez a nézõpont nem csupán Höffének anemzetállammal kapcsolatos felfogását határozza meg,hanem egyáltalán a politikai igazságosság elméletiprogramjának lényegét és alapját alkotja.

c) Az állam- és jogrendszernek a politikai igazságosságmetafizikai jellegû elvei szempontjából végigvezetettvizsgálata képezi az alapját az állam (illetve egyes fel-adatai), valamint a jogrend perspektívái iránti sziszte-matikus elméleti érdeklõdésnek. Höffének erre vonat-kozó kérdése a következõ: milyen az a világrend, amelyönmagát szervezi meg oly módon, hogy önszervezõdésé-nek jogi és állami formáit erkölcsi-politikai elveknek ve-ti alá. Azonban az általános (gyakorlati metafizikai) el-vek, illetve alkalmazásuk két irányban ágaznak el: egy-részt a világrendszer dimenziójában a konfliktusok ke-zelésére hivatott szabályokat generálnak, melyek érvé-nyesítése a „pártatlan harmadik” szerepében megjelenõközhatalomnak az igazságosság elvei szerinti mûködésétfeltételezik.16 Másrészt a konkrét politikai rendszerekrenézve az igazságosságnak az emberi jogokhoz és a de-mokrácia politikai rendszeréhez kapcsolása feltételeziaz igazságosság jogi és politikai rendszerének intézmé-nyes, rendszerjellegû kiterjesztését, vagyis „az igazsá-gosság modernizációját”, mely nem épülhet a globálisdemokratizálódásra, vagyis a modern alkotmányos de-mokráciák politikai és jogi intézményrendszerének ki-terjesztésére.17 A békés világrendre vonatkozó, mint akanti „örök béke” elvei szerinti berendezkedés megvaló-


sik oldalon) kompetenciájának kiszélesedését jelzi, ha-nem az államhatalom „relációváltását” is jelenti [Höffe1999a: 152–156; 160–165]. E kettõs irányú változássalHöffe az igazságosság elv oldaláról világítja meg azt atendenciát, amelyet Habermas a jóléti állam válsága-ként jellemez,14 azonban éppen ellentétes elõjelû követ-keztetéssel. Ugyanis egyfelõl a relációváltás kényszerítõelemét az adja, hogy az államot és intézményeit külön-bözõ szabályozó, redisztributív, intervenciós, konzulta-tív és konszenzusépítõ mûködésük során, fokozottan kö-tik az igazságosság kinyilvánított elvei. Másfelõl viszontHöffe a relativitás jelenségének azt tartja, hogy az állama közjó érdekében csak korlátozott mértékben cselekvõ-képes: az igazságosság elvének érvényesítése irántiigény folyamatosan meghaladja lehetõségeit. A követ-kezmény az, hogy miközben eróziós nyomás érzékelhetõaz államhatalomra, azonközben szívóhatás mûködik azállam szabályozó, regulatív szerepének erõsítésére. A modern államnak az abszolutista állam deheroizálása-ként jellemezhetõ átalakulása és metamorfózisa a belsõtényezõkön túl külsõ indítékot is kap a cselekvési jog – aszuverenitás – külsõ korlátozása révén. A nemzetközijog szerepének erõsödése, a nemzetközi szervezetekhezkapcsolódás kiterjedése, a nemzetközi biztonsági rend-szer követelményihez igazodás növekvõ kényszere jelzie folyamatot. Ezekhez a külsõ korlátozó tényezõkhözkapcsolódnak újabban a globalizáció különbözõ terüle-tei, melyek az igazságosság új, az állam szuverenitásánkívül esõ normáit generálják, így – egyebek mellett – aszociális standardok akceptálását, a fejlõdési kényszert,a globális szolidaritás elismerését, a környezetvédelemglobális rendszerében való részvételt teszik elkerülhe-tetlenné [Höffe 1999a: 407–421].

b) A szuverenitás problémájához kapcsolódóan merül felHöffe számára elõször a nemzetállam korábban mellõ-zött kérdése. Hogy azután – mielõtt még az igazságosságelvei megalapozásának, igazolásának vagy érvényesülé-sének szempontjából megvizsgálná jelentõségét – négyérvet hozzon fel a nemzetállam perspektívájával szem-ben. Elõször, az állam legfontosabb feladatai – mint pél-dául a jogbiztonság, a polgárok közötti érdekellentétekkiegyenlítése, az igazságosság elvei szerinti intézményiberendezkedés – nem a „nemzethez, hanem az államhozkötõdik”. Másodszor, a globalizáció keretfeltételei lazít-ják a problémák lehatárolt nemzetállami kezelését. Har-madszor, az emberi jogok univerzális jellegének elisme-rése a nemzetállam számra legitimációs problémákatvet fel. Negyedszer, növekvõ mértékben merül fel a fo-

BALOGH ISTVÁN 66

fiára – pontosabban Kant gyakorlati filozófiájának sajátos in-terpretációjára – építésével (1.), másrészt a csere fogalmánakHöffe általi értelmezésével, és alapfogalommá emelésével ösz-szefüggésben (2.). Ha viszont a magunk részérõl alternatív ál-láspont lehetõségét is keressük, akkor két további kapcsolódótémakört is be kell vonnunk a kritikai elemzésbe: az alapvetõantropológiai tényállást (3.), és a Höffe által az antik és a mo-dern szembeállításának, illetve megkülönböztetésének nevezettproblémát (4.).

1. Kétségtelen, hogy Höffe nem csupán programjának, elmé-leti koncepciójának és alapfogalmainak kidolgozásánál te-kinti Kantot elméleti forrásának, hanem jövõképének meg-formálásában és konkrét javaslatainak megfogalmazásasorán is Kant megfontolásait tekinti mérvadónak. Mégpe-dig annál fogva, hogy elõször is: „Kant mindmáig az egyet-len nagyformátumú gondolkodó, aki a békét a filozófiaialapfogalom ragján fogalmazza meg. [Másodszor], hogyeme alapfogalmat összekapcsolta az emberi jogok irántikötelezettségen alapuló köztársaság gondolatával. [Továb-bá], a köztársaság fogalmát kozmopolitikai perspektívá-ban, a nemzetközi jog és világpolgári irányban kitágította.[Végül] Kant a politikusbölcsekrõl szóló platóni tanításnakrepublikánus átfordítását adta: nem a filozófuskirályokelitjének, hanem maguknak az egyenlõ és felvilágosult né-peknek kell saját uralmi rendszerüket megalkotniuk ésmûködtetniük.” [Höffe 2001: 11]. Így aztán Höffe elméletekét – igaz: korántsem lényegtelen – módosító megfontolás-sal, egy elméleti-gyakorlati és egy antropológiai-elméleti„korszerûsítéssel” valóban „keresztül-kasul kantiánus”[Ludwig 1997]. E szigorú kantiánizmus alapján állva per-sze indokoltan tehetõ fel a Rawlsnak szóló kritikai élû kér-dés: konstruktivizmusa valóban olyannyira kantiánus, mi-ként azt maga szerzõ véli? [Höffe 1995: 306]. A kérdéstmegfogalmazó Höffe elméletére nézve viszont a kanti filo-zófiát módosító megfontolásokat illetõen tehetõk fel kérdé-sek. Ami az elsõ módosító megfontolást illeti: forrása a mo-dern történelmi tapasztalatból származó, a felvilágosult vi-lágpolgár erkölcsi kvalitásaival szembeni kétkedés, mely(a kanti gondolat értelmében) a származás közösségévelszemben (gentes) a jog közösségét (civitates) alkotná. Ezutóbbi megvalósíthatóságával szembeni alig rejtett szep-szisbõl fakad a világállam közjogi szerepének nagyobbhangsúlya és részletesebb elemzésére való törekvés Höffeelméleti fejtegetéseiben. A gyakorlati tapasztalatból eredõmegfontolás, illetve az ebbõl levont következtetés azonbankiélezi a kényszer jogosultságával felruházott világköztár-saság (világállam) legitimációjának elméleti kérdését, s ezvisszakapcsolódik Höffe kiinduló elméleti premisszáihoz,


sítását célzó víziójában Höffe a politikai igazságosságuniverzális érvényessége alapján három szint megkü-lönböztetése és intézményesítése mellett érvel: a globá-lis „ultraminimál-állam” szintje, mely átmeneti állapot a„világköztársaság” intézményes, közhatalommal rendel-kezõ berendezkedéséhez, az egyes államok jogi és politi-kai rendszerének, valamint kapcsolatainak szintje, vé-gül közvetlenül az emberi érintkezés szintje. A háromszint a politikai igazságosság differenciált területeinek akörvonalazása is egyben: az önrendelkezés, a demokrá-cia és az emberi jogok elvei érvényesülésének lehetõsé-ge nyílik meg a különbözõ szervezõdési szinteken, me-lyekre nézve Höffe részletezõ reformjavaslatokkal isszolgál. A kritikákhoz visszavezetõ, egyben további meg-fontolásokat igénylõ kérdés viszont az, hogy vajon a po-litikai igazságosság mindhárom területe és tagoltságiszintje értelmezhetõ-e az eredeti kiindulópontból, azegyesek közötti csere tágan értelmezett viszonyából?

V. A POLITIKAI IGAZSÁGOSSÁG: BETELJESÍTETLEN PROGRAM?

A világköztársaság nem egyszerûen a jelenlegi nemzetköziszervezetek hatókörének, jogkörének kiterjesztése, jóllehet eszervezetek reformján keresztül vezet az út a majdani „föderá-lis világállam” kialakításához.18 Höffe erre vonatkozó megfon-tolásai abból a felismerésbõl fakadnak, hogy mivel az egyes ál-lamok hajlamosak az általuk elfogadott elvek, megállapodásokmegsértésére, ha érdekeik ezt diktálják, ezért a szóban forgó el-vek és megállapodások érvényesülése csak úgy biztosítható,hogy megfigyelõi státusba helyezett „felettes állam” kényszerí-tõ és szankcionáló szervezetét hozzák létre. A politikai igazsá-gosság kérdése azonban Höffe eredeti programjának értelmé-ben nem a világállam vagy világköztársaság szükségességére,funkciójára, hanem legitimitására, vagy másként: megalapozá-sára vonatkozik. A gyakorlati végkövetkeztetés tehát visszave-zet a kritikusok által a kiindulóponton már feltett kérdéshez:elõfeltevései és alapfogalmai mennyiben teszik lehetõvé Höffeszámára, hogy megvalósítsa a politikai igazságosság koncepció-jaként megfogalmazott programjának legfõbb célját, vagyis acélszerûségi és hasznossági-funkcionális elméletek olyan meg-haladását, amely nem fordul át egy hermeneutikai cirkulusbana modern demokratikus és szociális jogállam önigazolásába. Eprogram átfogó kifejtését követõen (Politikai igazságosság, Ka-tegorikus jogelvek) kibontakozott heves vitában a megvalósításiránti fenntartások alapvetõen két problémakör kapcsán váltakvilágossá. Egyrészt az elõzetes megfontolásoknak a kanti filozó-

BALOGH ISTVÁN 68

gyan lehet eljutni a szerzõdés – vagy a csere – racionálismotivációjához”. Höffe nem tesz mást – folytatja Apel –,minthogy megkísérli úgy definiálni az árucsere és a sza-badságcsere közötti megkülönböztetést, hogy egyúttalfenntartsa a csere általános fogalmát, mégpedig annak ér-dekében, hogy alkalmassá váljék a szerzõdésfogalom he-lyettesítésére [Apel 1992: 47–50]. A kérdés az, hogy a cse-refogalom átértelmezése vagy diffúzzá alakítása egyálta-lán – vagyis Höffe megoldásától függetlenül is – alkalmas-e a szerzõdéselméletekben foglalt racionalitás és szubjek-tumértelmezés módosítására, meghaladására. Höffeugyanis nem csupán – miként Apel véli – az árucsere és aszabadságcsere közötti megkülönböztetést teszi meg, ha-nem mintegy a történeti és logikai fokozatosság jegyébenaz árucserét a szabadságcsere keretébe illeszti. Szándékatehát nem az, hogy a szabadságcserét az árucsere logikájaszerint értelmezze, hanem éppen ellenkezõleg: a csere újfelfogása alapján, az áruk cseréjének modelljét a szabad-ságcsere fogalmából kiindulva ki akarja egészíteni a köz-vetlen csereaktuson túlmutató normatív-erkölcsi momen-tumokkal.20 A cserefogalom átértelmezését elemzõ késõbbikritikák tehát túlmennek Apel észrevételein, amennyibenfelteszik mindhárom kérdést: elõször, hogy a csere Höffeáltal diffúzzá tett fogalma alkalmas-e arra, hogy kielégítseazt a követelményt, amelyet a modell állít vele szemben.Azt ugyanis, hogy levezethetõ legyen belõle a szabadság le-gitimációjának és limitációjának alapproblematikája. Má-sodszor, hogy a csere fogalma általában alkalmas-e vagyalkalmassá tehetõ-e arra, hogy kivezetõ utat nyisson azegyéni érdekeken alapuló stratégiai-instrumentális racio-nalitáson túlra. Harmadszor pedig, hogy a csere fogalmaáltalában alkalmas-e – illetve lényeges kiegészítések, máselemek bevonása nélkül elegendõ-e – a Höffe által kiindu-lópontnak tekintett antropológiai alaphelyzet leírására[Kersting 1995; Kettner 1995; Günther 1995]. A részleteskritikai elemzések azt támasztják alá, hogy mindháromkérdésre végül is nemleges választ kell adni. További, ám-de sem a kritikusok, sem pedig Höffe által fel nem tett kér-dés, hogy vajon az antropológiai alaphelyzetben, melyetHöffe a reálkonstrukció igényével vázol fel, a tevékenysé-gek cseréjének irányában tétován és diffúz módon kiszéle-sített cserefogalomhoz kapcsolódóan megnyílnak vagymegnyithatók-e olyan reáldimenziók, amelyek túlmutat-nak az egyének között cserén. Höffe, miközben – mint lát-tuk – részletezõen differenciálja, lépcsõzetes fokozatokbatagolja, diffúz módon kiterjeszti a csere fogalmát, mégpe-dig abból a célból, hogy a modern árucserétõl eljusson azantropológiai értelmezés lehetõségéig, azonközben elkerü-


vagyis az „antropológia plusz etika” tézisként megfogalma-zott – Kant interpretációra épített – programhoz, illetve azigazságosság csereként felfogott elsõ fokozatához. Höffe az „antropológia plusz etika” tézisét a kanti filozófi-át lényeges ponton érintõ interpretációra, illetve kiegészí-tésre építi. Az interpretáción belül ezúttal csupán a kritikaielemekre szorítkozva Höffe két érvelését emelhetjük ki. Azegyik – kevésbé mélyre ható – kritika értelmében Kant mi-közben éles határvonala húz a vizsgálódás racionális ésempirikus területei között, azonközben, kiváltképpen az er-kölcsök metafizikájának alapvetésében, relativizálja ezt aszétválasztást, azzal, hogy tételezi: az erkölcs alapelvei va-lamilyen empirikus elemet is tartalmaznak [Höffe: 1995:104–113]. A másik – következményeiben messzebbre mu-tató – ellentmondás, véli Höffe, abban áll, hogy Kant nemvizsgálja meg miért szükségszerû az önmagában jó kérdé-sének a felvetése a gyakorlatra vonatkozó filozófiai elméletmegalapozása számára. Höffe ezzel, az etikán és alogikán19 túli kérdésfeltevéssel a kanti erkölcsfilozófiaimplicit antropológiai irányultságának kibontására, továb-bá a „relatív a priori, és a relatív metafizika” felé fordítá-sára tesz kísérletet [Höffe 1995: 113–115]. Höffe az általafeltett metaszintû antropológiai kérdést a cserefogalom ré-vén közvetlenül az antropológiai szituáció leírásának ren-deli alá, ezzel utólagosan tárva szélesre a kaput saját Kant-interpretációjának megalapozottságát megkérdõjelezõ bí-rálatok számára [Ludwig 1997; Wenzel 1997]. Höffe bírá-lóival szembeni vitájában meggyõzõen érvel ugyan amel-lett, hogy Kant kritikai továbbgondolását egy vele folyta-tott „folyamatos eszmecserében” valóban elengedhetetlen-né teszik az eltelt több, mint két évszázad filozófiai-elméle-ti és történeti-reálfejleményei, s ezekben kitüntetett szerepjut az emberre vonatkozó antropológiai felismeréseknek, akritikusok érvei viszont azt támasztják alá, hogy ezeknekaz ismereteknek az összefoglalására alkalmatlannak bizo-nyul a csere fogalmának kitágítása, s ezzel együttjáró elbi-zonytalanítása.

2. A Kanthoz való kritikai viszony és annak bírálata tehátvisszavezet a csere és az antropológiai kiindulópont bírála-tához, s újabb szempontok bekapcsolását teszi lehetõvé, il-letve szükségessé. Az elsõként említett cserefogalommalkapcsolatban Apel vetette fel elõször azt – a késõbbiek so-rán különbözõ oldalról megtámogatott és részletezett – el-lenérvet, miszerint a csere Höffe által körvonalazott fogal-ma (szerzõjének szándékával ellentétben) nem lép túl akanti dilemmán. Vagyis Höffe „ugyanúgy, mint Kant, nemtudja feloldani azt a hobbesi dilemmát, hogy az önérdekstratégiai racionalitása alá vont ember képe alapján, ho-

BALOGH ISTVÁN 70

oldalak”, hanem kapcsolatban is állnak egymással. Kant-nál az elméleti és a gyakorlati metafizika kapcsolódásábanaz utóbbi, mint erkölcsi kötelesség, minden egyéb relációtmegelõzõen abszolút, az ember ész által meghatározhatótermészetének az alapja [Wenzel: 1995: 160]. A továbbgon-dolás szándékával megfogalmazott Kant-kritika helytálló-ságát az „ortodox szövegértelmezés” jegyében vitató bírá-latokra válaszolva Höffe a reálkonstrukcióhoz nélkülözhe-tetlen antropológiai fordulat szükségességére mutat rá.Eszerint a Kanttal kapcsolatos kritikai szempontok „azokataz antropológiai elemeket tárják fel, melyekre valójábanKant erkölcsi írásai is támaszkodnak, melyek azonban nin-csenek munkáiban explicit módon kifejtve” [Höffe 1995:355]. Höffe itt egyértelmûen a spekulatív filozófia felada-tát megfogalmazó kanti megjegyzésre utal, mely szerintazt kell megmutatni, hogy „az embert más értelemben ésviszonylatban gondoljuk el, amikor szabadnak nevezzük,semmint akkor, amikor a természet darabjának, a termé-szeti törvények alávetettjének tartjuk, továbbá hogy e ket-tõ nemcsak hogy nagyon jól megférhet egymással, hanemugyanabban a szubjektumban szükségszerû egységben iskell õket gondolnunk” [Kant 1991: 92–93]. Höffe interpre-tációjában – és kritikájában – azonban az itt körvonalazódóantropológia igen lényeges elemei nemhogy felszínre ke-rülnének, hanem éppenséggel veszendõbe mennek. Belát-ható ugyanis, hogy a csere fogalma nem annyira ennek azelnagyolt antropológiai váznak a reálkonstrukció felé for-dítása, hanem inkább radikális leszûkítése.21 Míg Kantnálaz antropológiának fogalmilag is része – mint részdiszcip-lína – az embernek a természethez, továbbá önmagához va-ló viszonya, addig a Höffe által a szabadságra korlátozottés a javak cseréjétõl leválasztott csere, egyetlen – habár le-hetõség szerint kiterjesztett – relációt foglal magában.Höffe ugyan a szabály „eredendõen szociális” jellegénekhangsúlyozásával, mint a szabály nem határidõs, azaz idõ-ben fenntartó szerepének említésével új dimenziót kapcsolbe az antropológiai alaphelyzetbe, azonban a cseremodellkeretei között nem nyílik módja arra, hogy az idõdimenzi-ót az antropológiai megfontolások lényeges momentumává,és ezáltal Kant-kritikájának részévé tegye. Kantnál a jog azerkölcsi szubjektumnak a másik szubjektumhoz való külsõ-leg meghatározott kötelezettsége, s ilyenként nem csupána külsõ szabály és intézményi jelleg a fontos a számára.Höffe nem különösebben részletezett álláspontja a jog idõ-ben fenntartó szabályjellegérõl utat nyithatna az antropo-lógiai alaphelyzet Kant által nem vizsgált idõdimenzió be-vonására az elemzésbe, mégpedig oly módon, hogy kritikaiérveit a más tekintetben többször idézett Marx, illetve a


li figyelmét, hogy a cserének történetileg és szerkezetileglegelemibb, legelsõ aktusai minden valószínûség szerint azemberi közösségek között zajlanak. Ebben az aspektusábana csere nem az egyének stratégiai racionalitását fejezi ki,hanem a célracionalitás elemét is magában foglalóan ant-ropológiai alaphelyzetként tisztázandó bonyolult közösségikapcsolatrendszer részeként fogható fel. Miután az antro-pológiai alaphelyzet Höffe által kidolgozott „reálkonstruk-ciójából” hiányzik a cserének a közösség szempontjábólkonstitutív dimenziója, kénytelen egyrészt az általa fenn-tartott cserefogalom árnyékában a közösség fogalmát „aközös környezetben együtt élõ emberek” fogalmává silá-nyítani, másrészt a közösségi kötelékeket, mint egymás kö-zött mindenféle cserét folytató „csereegyének” közöttikapcsolatokat utólagosan létrejövõ – másodlagos és leveze-tendõ – kényszer jellegû viszonyokként ábrázolni. VagyisHöffe a csere fogalmát a cserébe vont „tárgyak” körénekegészen a szabadságig terjedõ kibõvítésével kívánja átér-telmezni, mégpedig úgy, hogy a csere szerkezetének logi-kai modelljét teljesen érintetlenül hagyja. Úgy tûnik ennek a következtetésnek ellentmond, hogyHöffe a jogok és kötelességek cseréjét éppen azáltal külön-bözteti meg a javak cseréjétõl, hogy – mivel kötelezettsé-gek kölcsönösségérõl van szó – nem határidõs, hanem tar-tós és folytonos cserefolyamatról van szó, melyben atranszcendencia lehetõsége rejlik. Márpedig „a transzcen-dentális csere szabályokhoz igazodik, s ennek révén vala-minõ eredendõen szociális elemet foglal magában” [Höffe1999: 53]. Ez az eredendõ szociális elem viszont nemegyéb, mint a „kollektív elõny”, melyet így az egyének kö-zötti elõnyös csereaktusok alkotnak, mivelhogy nem állít-ható, hogy valamennyi csereaktus elõnyös [Höffe 1999:55]. A kollektív elõny elvetése és a cseréhez kötött disztri-butív elõny elvének kizárólagossága együttesen vezet a kö-zösségfogalom felcseréléséhez a közös környezetbenegyütt élõk meghatározásával. A cserében foglaltegalitarizmus ugyanis kizárja azokat a kötelezettségeket,melyek a közösséghez kapcsolódnak. Ugyanis a disztribu-tív elõny elvével szemben a közösséggel összefüggõ erköl-csi kötelezettségek éppen hogy nem szimmetrikusak[Kersting 2002: 10–11].

3. A kanti álláspontból kiinduló és a transzcendentális cserefogalmának megalkotásáig vezetõ „kreatív továbbgondo-lással” szembeni legerõteljesebb érvelés szerint Höffenem veszi figyelembe, hogy összességében (tehát nem csu-pán a tiszta ész filozófiáját tekintve) „Kant filozófiájában agyakorlati és az elméleti aspektus, a szabadság és a termé-szet metafizikája nem csupán szétesõ, egymással szembeni

BALOGH ISTVÁN 72

Höffének az „antropológiai nullszinten” elhelyezett csere-fogalma, valamint a hozzá kapcsolt idõben tartós szabályokés a vele együttjáró transzcendentális cserekoncepciója – akanti antropológiához képest döntõ jelentõségû szempont-ok megfogalmazása ellenére – azért marad szükségképpenkiaknázatlanul, mert az antropológiai alaphelyzetet olymódon szûkíti le, hogy abból csupán a cserepartnerek kö-zötti érdekellentmondások – és ezek transzcendenciája –bontható ki, bármilyen mértékben terjeszti ki az alapszer-kezetet a javak cseréjén túli területekre. Az érdek és a hoz-zá szervesen kapcsolódó disztributív elõny „habár rá lehetépíteni a stratégiai interakció rendszerét, azonban nem ké-pes az ezen túlmenõ igazságossági elvek megalapozására”[Kersting 1997: 60].

4. Végezetül fel kell tennünk azt a kritikai jellegû kérdést,hogy vajon mennyiben tekinthetõ sikeresnek Höffe kísérle-te az igazságosságprobléma újrafogalmazására oly módon,hogy az emberi együttélés állami és jogi szervezõdésénekuniverzális érvényességû – tehát a jövõ perspektíváját ismagában foglaló – legitimációját alapozza meg. Ha ennek azelméleti programnak a megalapozásához elengedhetetlen-nek bizonyult az antropológiai alaphelyzet reálkonstrukció-ja, akkor megkerülhetetlen a kérdés, hogy a modernség for-dulópontján mi a viszonya a politikai igazságosságnak, minta legitimáció elvének az említett antropológiai alapszerke-zethez? Továbbá: lehetséges-e az antropológiai alapszerke-zet modelljében az állam- és a jogrend antik és a modernszervezõdésének összevetése? Be kell látnunk: annak meg-állapításán túlmenõen, hogy Höffe az antik politikai filozó-fia klasszikus hagyományát (magától értetõdõen mindenek-elõtt Platón és Arisztotelész munkáit) éppen úgy, mint a mo-dern (kevésbé magától értetõdõen elsõsorban Kant filozófi-áját) élõvé teszi a cserefogalomra épülõ reálkonstrukció fe-lé fordításával, nos, ezen túlmenõen a kritikák nemigen já-rulnak hozzá Höffe kérdésfeltevésének megvilágításához,vagy pontosabb megfogalmazásához. Nevezetesen ahhoz,hogy az igazságosság jelenkori problémáját az antik és amodern állam- és jogrendszernek a közös antropológiaialapviszony változásaként mutassa be. Ennek a programnaka megvalósítása érdekében Höffe egyrészt Arisztotelészhez,másrészt Kanthoz fordul, megállapítva, hogy – miközbenmindkét esetben ellentmondást magában foglaló filozófiaikoncepcióról van szó – különbségük nem a jóra vonatkozófelfogásban, hanem „az antropológiai, illetõleg cselekvésel-méleti koncepcióban” ragadható meg [Höffe 1995: 115].Arisztotelésznél a filozófiai ellentmondás abban áll, hogy acélorientált cselekvés, illetve a természetes szükségletek ki-elégítésére irányuló cél, valamint az erkölcs, illetve általá-


kortársak közül az egyébiránt élesen bírált Luhmann kon-cepciójával egészítse ki és erõsítse meg.22 Ily módon tehátaz antropológiai alaphelyzet a természet és az ember, a kö-zösség és az egyén, valamint az ember önmagéhoz való vi-szonyában, valamint a cselekvés és a szabályok egymástkiegészítõ, egyszersmind egymással ellentétben álló szer-kezetében lenne leírható.23 A Kant antropológiája körülieszmecsere legfontosabb konklúziója, hogy az embernek atermészethez, valamint az egyik embernek másokhoz ésönmagához való (a közösségnek és az egyénhez való) viszo-nyát egyenként is és összekapcsoltságukban is Kant mind-máig érvényesen ragadta meg, mégpedig oly módon, hogyegyúttal felfogta ezeknek az ellentmondásoknak az össze-tartozását magában az emberben [Baranzke 2002; Forster2002; Jörissen 2002]. Nem csupán homályban maradt, ha-nem fel sem merült viszont Kant filozófiai viszonya az ál-tala feltárt ellentmondáshoz, melyet a spekulatív filozófiaama feladataként fogalmazott meg, hogy az ellentmondástcsalódást okozó látszatként mutassa be és oldja meg [Kant1991: 90–94], s ennélfogva lényeges ponton elvéti az antro-pológiai alaphelyzet leírását, nevezetesen az idõdimenzió-val, mint a normatív és intézményi irányba vezetõ dimen-zióját. Ha ugyanis a Kant által feltárt ellentmondások, va-lamint a különbözõ ellentmondások egysége, egymást átha-tása nem látszat, hanem gyakorlati probléma, akkor ez aztjelenti, hogy mindez az emberi cselekvések egymásnak el-lentmondó indítékaiként is szolgál, illetve a cselekvésekegybekapcsolódása eleve nem beláthatóan különbözõ el-lentmondásokkal terhes következményekre vezet. A nor-mák és szabályok az antropológiai alaphelyzetnek azt a di-menzióját alkotják, amelyben a cselekvõ ember számáraegyrészt láthatóvá válnak cselekvése indítékaiban és kö-vetkezményeiben benne rejlõ ellentmondások, másrésztmegnyílik számára az út a másik két dimenzióban folytono-san újrakeletkezõ ellentmondások idõben (a hosszabb rövi-debb ideig fenntartható) áthidalására, egyben továbbgör-getésére. Az áthidalás és továbbgörgetés nem lehet az el-lentmondások megszüntetése, hiszen azok máshol, más re-lációkban keletkeznek. Így „mindöszsze” az ellentmondás-okra vezetõ körülményeknek, cselekvéseknek a jó és arossz, a helyes és helytelen a követendõ és elvetendõ stb.szerinti csoportosítására és szelekciójára nyílik mód. Afolytonosan újrakeletkezõ, és idõlegesen áthidalt és így to-vábbgörgetett ellentmondásokkal terhelt antropológiaialaphelyzet adja az energiaforrását a normák és szabályoktranszcendenciájának, valamint e transzcendenciára ref-lektáló eszmék ragyogásának, a mítoszoktól kezdõdõen avallásokon át a filozófiákig.

BALOGH ISTVÁN 74

ri közösséget szolgálják, és ennek rendeljék alá a természetés az ember közötti ellentmondás alakulását. A kanti meg-oldás ennek éppen az ellenkezõje: kiindulópontja az eszesés szükségletekkel rendelkezõ cselekvõ egyén, aki közössé-gi viszonyainak párlatát más eszes lényekkel való azonos-ságának felismerésébõl meríti, illetve saját belsõ autonómerkölcsi erényeiben hordozza vagy külsõ jogi kényszeralapján megfogalmazott kötelezettségeibõl ismeri. Azezekhez kapcsolódó ellentmondások hálózatában cselekvõmodern embert eligazító normatív elvek az elillant közös-ség helyébe lépõ kötelezettségek mellett szólnak, azonbannem csorbítva, hanem éppenséggel erõsítve az autonómegyént, rá telepítve a felelõsség és annak vállalásának aterhét. Mégpedig oly módon, hogy felszabadítsa a termé-szettel szembeni, az „ész másikával” szemben érvényesülõracionalitás instrumentális jellegét. Leszûkített fogalmi hálójában és az erre épülõ antropológi-ai alaphelyzet reálkonstrukciójában Höffének nincs lehe-tõsége annak az indokolt célkitûzésének megvalósítására,hogy az igazságosság modern problémáját az antik felfo-gással kellõ mélységû összehasonlításban fejtse ki. Arraazonban így is lehetõsége nyílik, hogy jelezze a természet-hez a kanti filozófiában körvonalazott alapokon nyugvómodern viszony kibontakozásának történetében újabbanbekövetkezett fordulatot. Azt ugyanis, hogy az emberi lét-feltételek természeti alapjai globálisan és tovább nem foly-tathatóan kerültek veszélybe: természeti erõforrások világ-méretû és korlátozatlan kiaknázása, a környezeti feltételekleromlása, a genetikai struktúrákba a következményekrevaló tekintet nélküli beavatkozás oly mértékben kiélezte ésegyoldalúvá tette a természet és az ember viszonyát, hogyennek változtatása immár elkerülhetetlenné vált. E vi-szony alapja pedig az, hogy a modern ember számára „mi-közben a racionális cselekvésnek a természetet megterhe-lõ elõnyei és haszna magát a cselekvõ javát szolgálja, azon-közben a hátrányok az emberiségre egészében – illetõlegaz emberre általában – hárulnak, vagyis a disztributívelõny és a kollektív hátrány jóvátehetetlenül szétváltak”[Höffe 1999a: 418]. Másrészt – a kommunitarizmus kritikaielemzése alapján – azt a következtetést is levonja, hogy atermészethez való viszony normatív szabályozása nem va-lósítható meg az eredendõ közösségi viszonyok helyreállí-tása, a „Kant helyett Arisztotelész” program alapján[Höffe 1996a: 164–185]. Mégpedig azért nem, mert a ter-mészethez való viszonyt normatíve szabályozó természetesközösséget a modernizáció folyamata helyreállíthatatlanulfelszámolta. De nem veszi észre, hogy éppen ebben áll amodernség legitimációs krízise: miközben közvetlen bioló-


ban az emberi teljesítmény elõfeltételezése „vezet el a jórólalkotott koncepcióhoz s a boldogsághoz”, az igazságosságformái olyan etikára épülnek, amely a szokásokat, sõt a szo-kások rendszerét elõfeltételezi [Höffe 1995: 115–118]. Kant-nál viszont Höffe a cselekvés transzcendentális és a metafi-zikai meghatározottságainak kettõségét állapítja meg: egy-felõl a racionális cselekvés empirikus meghatározásatranszcendens kötelezettségek empíria elõtti metafizikaimegfontolásokat igényel, másfelõl viszont ezek a megfonto-lások csak akkor lehetségesek, ha maga a cselekvés szük-ségszerû és objektíve érvényes [Höffe 1995: 114]. Az antik és a modern közötti különbségeket Arisztotelészés Kant filozófiájának összevetésével jellemezve Höffe acsere leszûkítõ fogalmának lehetõségein belül közel kerülaz antik és a modern ellentmondásainak az antropológiaialapviszonyaiban megragadható különbséghez. Mindenek-elõtt tehát ahhoz, hogy Arisztotelész és Kant különbözõantropológiai felfogása mögött egyaránt, bár különbözõ-képpen ellentmondásos antropológiai alapviszonyok eltérõelrendezõdése és az ellentmondás feloldási módjának eb-bõl fakadó különbözõsége áll. Arisztotelész esetében az,hogy az ember csak a természethez való megkülönböztetõviszonyában lehet általában ember (zoon politikon). Azoon politikon viszont annak kategoriális megfogalmazása,hogy a természettel szembeni megkülönböztetés csak egykülönleges természeti lény eredendõ közösségi meghatáro-zásaként lehetséges. Vagyis a természet és ember viszo-nyában a természetre utalt ember tényleges (antropológi-ai) megkülönböztetése a természettõl csak egy sajátos, ere-dendõ és természetes emberi közösség révén történhetmeg. Mármost az ebben a természetes közösségben önma-gát ténylegesen megkülönböztetõ cselekvõ ember, miköz-ben önmagának és közösségének a természettõl megkülön-böztetõ fennmaradásához teremt feltételeket, azonközben,mint egyénileg cselekvõ, önmagát is megkülönbözteti amaeredendõ természetes közösségétõl. Az antik világban, atermészet és az ember, a közösség és az egyén, a cselekvésfeltételei és következményei közötti itt jelzett, egymásbaátfolyó ellentmondás elõször lépett kifejlett – azaz az ere-deti viszonyokat szétfeszítõ, az önálló részekre tagolódásirányába elinduló – formájába, és követelt eligazító állás-foglalást a cselekvõ ember számára. Ebben a helyzetbenArisztotelész az igazságosság elveiben, s ezen belül a kö-zösség (a polisz) fenntartását (boldogulását) teszi meg elõ-feltételnek, vitathatatlan alapnak, s foglal állást úgy, hogyaz emberi cselekvés egymásnak ellentmondó alternatíváités az ellentmondásos viszonyok között eligazító normatívelveket úgy kell megfogalmazni, hogy a természetes embe-

BALOGH ISTVÁN 76

Összefoglaló konklúziónk tehát az, hogy Höffének kritikusaiáltal nem kellõen méltányolt – sõt valójában fel sem ismert – el-méleti teljesítménye annak kimutatása, hogy a globalizáció (amodernség új egyetemes világrendjének) körülményei között alegitimáció kérdése újból és új nézõpontból merül fel, s ennekaz új nézõpontnak a megalapozásához nem áll más rendelkezés-re, mint az eredeti antropológiai tényállásnak a mai történelmifeltételek közötti újragondolása. Az a probléma azonban, hogyezt az eredeti antropológiai modellt egyoldalúan, leszûkítve raj-zolja meg. Ez pedig visszaüt a mai kérdés megválaszolására is:annak a fordulópontnak az elhibázására vezet, melynek alapjána legitimációprobléma másként fogalmazható meg, mint az an-tik világban, és más alapokon oldható meg, mint a klasszikusmodernség korszakában.

JEGYZETEK

1 Ez egyértelmûen kiderül Höffe Hobbes kritikájából. Eszerint még az elsõdle-ges természeti állapotban sem lehet az embert kizárólag az önfenntartásra tö-rekvõ lényként definiálni, s eltekinteni az önfeláldozás, a szolidaritás és a kö-telezettségvállalás elemi, legalább potenciálisan erkölcsi jellegû tulajdonsá-gaitól. Ebbõl következõen az eredeti szerzõdés hobbesi „metaforájának” nemaz a legproblematikusabb, és kiüresítõ sajátossága, hogy észkonstrukció, ha-nem az, hogy olyan redukción alapuló konstrukció, amelynek következtébenteljességgel elveszíti a lehetõségét arra, hogy reálkonstrukcióként legyen ér-telmezhetõ [Höffe: 1989: 307–321].

2 Ezen a ponton a kritikusok nem teljesen alap nélkül állapítják meg, hogyHöffe voltaképpen a hobbesi szerzõdéselmélet elõfeltevéseit, mindenekelõttannak emberképét fogadja el, s nem tesz mást, mint a szerzõdés „fogalmi me-taforáját” a csere fogalmával helyettesíti. Erre a kritikára további alkalmatad, hogy Höffe felvázol egy csere elõtti „primér természeti állapotot” is, még-pedig egészében a hobbesi értelemben, azaz a „homo homini lupus” állapot-ként, s ennek az elõzménynek az elismerésével azután a cserét „szekundértermészeti állapotként” írja le [Höffe 1989: 382–388]. A primér állapot – mi-ként Hobbesnál, csakhogy most kimondatlanul – az egyéni szabadságok amateljessége, amelyrõl, illetve amelynek egy részérõl, a kölcsönös elõnyök érde-kében minden érintett lemond, habár Höffe esetében nem valamely ésszerûbelátás eredményérõl van szó [Kersting 1997, Kettner 1997, Koller 1997]. Amagunk részérõl viszont a kritikák akceptálása mellett szükségesnek tartjuka szerzõdéselméleti kiindulópont és Höffe csereelméleti megalapozása közöt-ti különbségek hangsúlyozását is.

3 Kerstingnek idevonatkozó kritikai megjegyzése szerint Höffénél az uralomravonatkozó metalegitimációs probléma kezelése egybeesik a kényszer megala-pozásával, s ennek okát abban látja, hogy Höffe a természeti állapot deskrip-tív jegyeibõl kíván normatív következtetéseket levonni. Márpedig – folytatja– az eredendõen normatív háttér explikálása nélküli kényszer „csupán termé-szeti esemény és semmi más” [Kersting 1997: 28–20].

4 El kell fogadnunk azonban Matthias Kettner idevágó kritikai megjegyzését,miszerint Höffe abban az igyekezetében, hogy a transzcendentális érdekek„inherens szocialitását” emelje ki, nem tisztázza egyértelmûen a résztvevõiés a megfigyelõi álláspont közötti különbségeknek és kapcsolódásoknak a


giai fennmaradása érdekében az ember számára elkerül-hetetlen, hogy viszszatérjen a természethez való viszonyá-nak helyreállításához, a természet és az ember között lét-rehozott ellentétes viszony egyoldalúságának megszünte-téshez és egyensúlyának megteremtéséhez. Ezenközbenazonban még csak nem is gondolhat – és még kevésbé vál-lalkozhat – arra, hogy visszaállítsa, vagy akár módosítottformában is, visszahozza a szabályozó elveket legitimáló ésmegalapozó természetes közösségi viszonyokat, s egyén-ként önmagát, mint a természettel összhangban álló közös-ség tagját fogja fel.24 E dilemmából kivezetõ alternatívákegyik lehetõségeként a közösségfogalom újrafogalmazásajelenik meg, mely – a kommunitarista koncepciók mellett –azokban a kísérletekben körvonalazódik, amelyek a világ-társadalom, a világpolgárok közössége (civilis communis)típusú modern közösségformák ideáiból, mint ama eredetitermészeti közösségek késõi megfelelõiként bontakozik ki.A képzeletbeli közösség azonban csak a szabályozás elvei-nek képzeletbeli, azaz eszközök nélküli és bármikor két-ségbe vonható legitimációját adhatja meg. Az alternatívamásik – vitapartnerei és Höffe elõtt egyaránt számításonkívül hagyott – iránya viszont az igazságosság bizonyos,mindenesetre a legáltalánosabb és a legátfogóbb elveinek,illetve ugyanezen elvek legitimációjának radikális leszakí-tása a közösségfogalomról. Elsõ megközelítésben úgy tûn-het, hogy Höffe az antropológiai alapstruktúra meghatáro-zásánál meglehetõsen közel kerül ennek a lehetõségnek afelismeréséhez, amikor a közösség fogalmát a környezet-ben együtt élõ emberek fogalmi körülírásával helyettesíti.Valójában azonban Höffe elméleti útja egyre távolabb visze felismeréstõl. Az antropológiai alaphelyzet rekonstrukci-ójában az eredendõ közösségek halvány körvonalait sejtetõkörülírást a késõbbiek során a közösség határozott fogalmikifejezéseként szolgáló sorsközösség fogalma váltja fel[Höffe 1999a]. Az antropológiai alapszerkezetbõl levonha-tó következtetés viszont azt erõsíti meg, hogy ezzel éppenellentétes irányban nyílhat meg egy – valóban nem a rész-érdekek szolgálatában igénybe vehetõ kényszerítõ eszkö-zökkel felruházott – nemzetközi jogi és intézményi rend-szer kiépítéséhez vezetõ út. Ebben az alternatívában akényszeralkalmazás legitimitásának megalapozása nemvalamely valóságos, ámde partikuláris és kultúrafüggõ, denem is valamilyen összemberi és ezért képzeletbeli közös-ségre építve történik, hanem az emberre, mint természetilényre vonatkozó biológiai felfogásban horgonyozható le,illetve e biológiai létet fenyegetõ hatások ismeretébõl bont-ható ki, s a kényszer alkalmazását a kettõ közötti egyensúlyfenntartására korlátozza.

BALOGH ISTVÁN 78

14 Habermas elemzésében is döntõ szerep jut annak a körülménynek, hogy azemberi élet alakításának módozatait nem önmagban a munkaviszonyok forra-dalmasítása, hanem a szabadság és a szociális igazságosság normái alakítják,s e normák szerinti változtatások a „csak vélhetõen ártalmatlan” államhata-lom kiterjesztését, mely „minden dolog normák alá rendelésének és felügye-letének” gyakorlatát vonta maga után. Elemzésében azonban Habermast nema maguk a normák érdeklik, hanem a kapcsolódó politikai mozgalmak és ide-ológiák [Habermas 1994: 283–308].

15 „Az, aki a nemzetállamot per saldo vívmánynak tekinti, aligha tarthatja fennazt az álláspontot, hogy elkerülhetetlen és szükségszerû történeti szervezõ-désrõl van szó.” [Höffe 1999a: 175].

16 Kiélezve a „jogrendszer legerõteljesebb eszközének, a büntetõjog ultima rá-ciójának alkalmazására” [Höffe 1999a: 367–373; Höffe 1999b].

17 Sem a demokratikus rendszerekrõl szerzett történelmi tapasztalatok, sem pe-dig az érvelési logika alapján nem bizonyítható, hogy a világ békéje a demok-rácia rendszerének globalizációja révén biztosítható lenne [Höffe 1999a:291].

18 Höffe számos konkrét, az ENSZ, a Nemzetközi Bíróság, az Európai Parlamentreformjára vonatkozó javaslatot dolgoz ki az általa szükségesnek tartott irá-nyú fejlõdés elõmozdítására [Höffe 1999: 332–334].

19 Logikai érvelésnek tekintjük a jó akaratnak, mint önmagában vett jónak amaKant általi indokolását, miszerint a jó akarat „nem attól jó, amit elér vagyvéghezvisz …hanem egyedül az akarás által.” [Kant 1991: 21].

20 Ez az eljárás némiképpen a tevékenységcsere fogalmának logikájára emlé-keztet, mellyel Marx az emberi érintkezés részeként, egyben történeti formá-jaként bemutatott munkamegosztás elemi szituációját kívánta megragadni[Marx: 1976: 22–35].

21 Ezt a megállapítást támasztja alá a Kant antropológiai írásai körüli eszmecse-re. Heike Baranzke, mintegy összefoglalva a Kant erkölcsfilozófiai, jogfilozó-fiai és antropológiai munkásságát érintõ diskurzus idevágó konzekvenciáit,írja: „Kant nyilvánvalóan átveszi az antropológia 18. századi terminológiaimegkülönböztetését, egyrészt a fiziológiai antropológia, mely arról szól, hogymit formál a természet az emberbõl, másrészt a pragmatikus antropológia kö-zött, melynek témája, hogy az ember, mint szabadon cselekvõ, mivé alakítjaönmagát”. Habár Kant az „antropologia physica” és az „antropologiamoralis” közül kétségkívül az utóbbit tekinti alaptudománynak(Fundamentalwissenschaft) a homo phaenomenon és a homo noumenon meg-különböztetésében nem téveszti szem elõl egyik dimenziót sem [Baranzke2002: 65, 68, 86–92].

22 Marx az antropológiai alaphelyzetet a termelés, a család és a reprodukciósforma kategóriáiban írja le. Luhmann pedig a szociális rendszerek háromalapdimenzióját tárgyi, szociális és idõ dimenzióként jelöli meg [Marx–En-gels 1976 31–32; Luhmann 119–122, 131–135]. Legújabban pedig – világokkááltalánosítva – Bango három világot különböztet meg: melyben élünk, melyetfelhasználunk, és amelyet konstruálunk, kiegészítve a sort egy negyedik, ke-vésbé markánsan megkülönböztethetõ, bizonyos értelemben akár redundáns-nak is tekinthetõ jövõvilággal [Bango 2003: 15–236].

23 Az antropológiai tényállás bemutatása, mint e hármas viszonyrendszerbenjellemezhetõ szerkezet modellje – valamelyes módosítással ugyan – részlete-sebb kifejtésben is megtalálható korábbi tanulmányunkban [Balogh 1987:168–216; Balogh 1990: 29–98].

24 Ezt a tényállást fogalmaztuk meg a „társadalomelmélet lehetetlenségi tézise-ként” elõadott gondolatmenetünkben [Balogh 2002: 91–114].


„természetes emberi jogok” esetében kitüntetett fontosságú problémáját. Eprobléma abban áll, hogy az emberi jogok érvényesség-értelme már elõzete-sen meghatározandó, mielõtt ugyanennek az érvényességértelmezésnek agyakorlati-alkalmazási feltételei kidolgozhatók lennének [Kettner 1997: 274].Látni fogjuk, hogy ez a kritikai megjegyzés Höffe „reálkonstrukciójának”alapjait érinti.

5 Höffe nem tartja fontosnak a csere és a cselekvés fogalmai közötti pontosabbmegkülönböztetést, mindkét esetben az ember cselekvõképességére utal. Ígyviszont nem tisztázható egyfelõl a cselekvés és a csere „eredendõszocialitása”, másfelõl az egyén cselekvésének autonómiája közötti összefüg-gés sem. Erre a tisztázatlanságra építve Höffe mind a disztributív csere,mind a cselekvõképesség fogalmát kettõs értelemben használja: az egyikesetben a szocialitás, a másik esetben az egyéni autonómia irányában értel-mezi, és homályban hagyja a két értelmezés mögötti antropológiai dimenzióalapvetõ különbségét. Ebbõl következõen azonban nem érvelhet kellõ meg-gyõzõ erõvel azokkal a kritikákkal szemben, miszerint az antropológiai szint-re helyezett disztributív csere nem egyéb, mint a stratégiai interakció szabá-lya [Kersting 1997; Kettner 1997; Koller 1997].

6 „A közhatalom és az igazságosság lehetõség szerinti legszorosabb összekap-csolásának sokféle »módszerét«, azaz módozatait, erõit, eljárását a politikaiigazságosság stratégiáinak nevezem” [Höffe 1989: 457].

7 Höffe a politikai igazságosság formáihoz és típusaihoz nem történeti alakulá-suk szempontjából közelít. Igen kiterjedt elmélettörténeti elemzése nem atörténeti rekonstrukciót szolgálják, hanem az igazságosság jelenkori problé-máinak megvilágítását. Innen ered munkáinak az a többek által elismert sa-játossága, hogy az elmélettörténet hivatkozott szerzõit jelenkori vitapartne-rekként kezeli. [Habermas 1990; Brunkhorst 1997].

8 Következésképpen a legitim emberi jogok, illetve a legitim és egyúttal legálisalapjogok „tartalmilag tekintve azonosak, létezésük, intézményesítésük módjaazonban különbözõ. Az emberi jogok azok, melyeknek valamely jogrendszerkötelezõen alá van vetve, az alapjogok viszont olyan emberi jogok, amelyeketvalamely adott jogrendszer ténylegesen elismer.” [Höffe 1989: 462].

9 Rawls megfogalmazásában: ahhoz, hogy minden személynek egyenlõ joga le-gyen a másokéval összeegyeztethetõ szabadságok lehetõ legkiterjedtebb kö-rére [Rawls 1997: 86].

10 Paradigmatikusan: „Justice as Fairness: Political not Metaphysical”[Rawls1999: 388–414].

11 Ezen a ponton nem alaptalan Höffe kérdése: a méltányosságként felfogottigazságosság elmélete valóban – mint ahogyan azt a szerzõje gondolja –kantiánus jellegû? [Höffe 1995: 306–330].

12 A jog szenzibilitásnövekedésének számos területe és esete közül Höffe kieme-li az emberi jogok és az igazságos gazdasági rend, a környezetvédelem, abiomedicina és a kutatás, a génmanipuláció, az emberrel folytatott kísérletek,a tudomány és az egyetem etikai-politikai diskurzusait, illetve ezek gyakorla-ti-jogi kapcsolódásait, következményeit, vetületeit [Höffe 1981].

13 Az önmagához visszakapcsolódó makroszubjektum nélkül a társadalmi tota-litás önreflexív megismerése éppen úgy elképzelhetetlen, mint a társadalomvisszahatása önmagára. Az önmagára való hatás egyrészt feltételez egy ref-lexív centrumot, ahol a társadalom az önmegismerés folyamatában kifejlesz-ti önmaga megismerését, másrészt egy olyan végrehajtó (al)rendszert, melyaz egésznek részeként mûködik és képes rá hatást gyakorolni [Habermas1985: 415]. „Más szavakkal a reflexív modernizáció elmélete csak akkor lép-het fel kritikai igénnyel, ha a modernséget az önmaga által elismert és kinyil-vánított céljával, valamint önmaga implicit kontextusával szemben értelme-zi” [Lash: 1996: 195].

BALOGH ISTVÁN 80

Höffe, O. 2001: „Königliche Völker”. Zu Kants kosmopolitischer Rechts- undFriedenstheorie. Frankfurt/M. Suhrkamp.

Jörissen, B. 2002. Anthropologische Hinsichten, pragmatische Hinsichten.Paragrana, Bd. 11. 176–199.

Kamper, D.–Wulf, Ch.–Gebauer, G. (Hrsg.) 2002: Kants Anthropologie.Paragrana. Band 11.

Kant, I. 1991: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (Ford.: Berényi G.), Bu-dapest, Gondolat

Karácsony, A. 2000: Jogfilozófia és társadalomelmélet. Budapest, PallasStudio/Attraktor

Kersting, W. 1997: Herrschaftslegitimation, politische Gerechtigkeit undtranszendentaler Tausch. Eine kritische Einführung in das politische DenkenOtfried Höffes. In: Kersting, W (Hrsg.): Gerechtigkeit als Tausch? Frank-furt/M Suhrkamp. 11–60.

Kersting, W. 2002: Kritik der Gleichheit. Über die Grenzen der Gerechtigkeitund der Moral. Weilerswist, Velbrück Wissenschaft.

Kettner, M. 1997: Otfried Höffes transzendental-kontraktualistischeBegründung der Menschenrechte. In: Kersting, W. (Hrsg). Gerechtigkeit alsTausch? Frankfurt/M. Suhrkamp 243–283.

Koller, P. 1997: Otfried Höffes Begründung der Menschenrechte und desStaates. In: Kersting, W. (Hrsg.): Gerechtigkeit als Tausch? Frankfurt/M.Suhrkamp, 284–305.

Lash, S. 1996: Reflexivität und ihre Doppelungen: Struktur, Ästhetik undGemeinschaft. In: (Beck, U./Giddens,A./Lash,S. (Hrsg.): ReflexiveModernisierung. Frankfurt/M Suhrkamp 195–288.

Ludwig, B. 1997: Hobbes–Kant–Höffe. Eine moderne Renaissance desNaturechtsdenkens? In: Kersting, W. (Hrsg.): Gerechtigkeit als Tausch?Frankfurt/M. Suhrkamp, 96–149.

Luhmann, N. 1987: Soziale Systeme. Frankfurt/M. SuhrkampLuhmann, N. 1993: Das Recht der Gesellschaft. Frankfurt/M. Suhrkamp.Marx, K.–Engels, F. 1976: A német ideológia. Budapest, Kossuth KönyvkiadóNida-Rümelin, J. 1994. (Hrsg.): Praktische Rationalität. Grundlageprobleme

und ethische Anwendungen des rational choice Paradigmas. Berlin/NewYork, Walter de Gruyter.

Nida-Rümelin, J. 1997: Gerechtigkeit bei John Rawls und Otfried Höffe. EinVergleich. In: Kersting, W. (Hrsg.): Gerechtigkeit als Tausch? Frankfurt/M.Suhrkamp, 321–330.

Parsons, T. 1937: The Structure of Social Action. New York/London, The FreePress/Collier-Macmillan

Rawls, J. 1997: Az igazságosság elmélete. Budapest, OsirisRawls, J. 1999. Justice as Fairness: Political not Metaphysical. In: Freeman, S.

(ed): John Rawls: Collected Papers. Cambridge, Mass. London, HarwardUniversity Press.

Riedel, M. 1972: (Hrsg.): Rehabilitierung der praktischen Philosophie. Bd. 1–2.Freiburg, Rombach+Co.

Wellmer, A. 1986: Ethik und Dialog. Elemente des moralischen Urteils bei Kantund in der Diskursethik. Frankfurt/M. Suhrkamp.

Wenzel, U. J. 1997: „Metaphysik ohne Metaphysik”? UnsystematischeÜberlegungen zur Systematik der Kant-Interpretation Otfried Höffes. In:Kertsting, W. (Hrsg.): Gerechtigkeit als Tausch? Frankfurt/M. Suhrkamp.150–185.

Willke, H. 1983: Entzauberung des Staates, Königstein, Taunus.


IRODALOM

Apel, K.-O. 1992: Diskursethik vor der Problematik von Recht und Politik:Können die Rationalitätsdifferenzen zwischen Moralität, Recht und Politikselbst noch durch die Diskursethik normativ-rational gerechtigfertigtwerden? In: Apel, K.-O./ Kettner, M (Hrsg.): Zur Anwendung der Diskursethikin Politik, Recht und Wissenschaft. Frankfurt/M. Suhrkamp 29–61.

Balogh I. 1997: Formációelméleti problémák. In: Balogh I.: Árutermelés, szoci-alizmus, történetiség. Budapest, Magvetõ Könyvkiadó. 168–216.

Balogh I. 1990: A forradalmi ész kritikája. Budapest, Társadalomtudományi In-tézet

Balogh I. 2002: Rendszerdifferenciálódás és interpenetráció. A társadalomel-mélet „lehetetlenségi tézisérõl”. In: Bango, J.–Karácsony A. (szerk):Luhmann-könyv, Budapest, Rejtjel Kiadó. 91–114.

Bango, J. 2003: Theorie der Sozialregion. Berlin, Logos VerlagBaranzke, H. 2002: Die Idee der Menscheit in deiner Person. In: Paragrana.

Internationale Zeitschrift für Historische Anthropologie. Band 11. 62–95.Brunkhorst H, 1997: Die Kontingenz des Staates. In: Kersting, W. (Hrsg.):

Gerechtigkeit als Tausch? Auseinandersetzungen mit der politischenPhilosophie Otfried Höffes. Frankfurt/M. Suhrkamp, 225–242.

Forster, E. 2002. Nicht wollen. Paragrana, Bd. 11., 153–175Gerhardt, V. 1997: Das wiedergewonnene Paradigma. Otfried Höffes moderne

Metaphysik der Politik. In: Kersting, W. (Hrsg.): Gerechtigkeit als Tausch?Auseinandersetzung mit der politischen Philosophie Otfried Höffes. Frank-furt/M. Suhrkamp. 61–95.

Habermas, J. 1883: Moralbewußtsein und kommunikatives Handeln.Framkfurt/M. Suhrkamp.

Habermas, J. 1985: Der philosophische Diskurs der Moderne. Frankfurt/M.Suhrkamp

Habermas, J. 1990: Grenzen des vernunftrechtlichen Normativismus. In:Nachholende Revolution. Frankfurt/M. Suhrkamp, 71–81.

Habermas, J. 1994. A jóléti állam válsága és az utópikus energiák kimerülése.In: Válogatott tanulmányok. Budapest, Atlantisz

Hobbes, T. 1999: Leviatán. I–II. Budapest, Kossuth KiadóHöffe, O. 1979: Ethik und Politik. Grundmodelle und- Probleme der

Praktischen Philosophie. Frankfurt/M. Suhrkamp.Höffe, O. 1981: Sittlich-politische Diskurse. Frankfurt/M. Suhrkamp.Höffe, O. 1985: Strategien der Humanität. Zur Ethik öffentlicher

Entscheidungsprozesse. Freiburg/München. Verlag Karl Alber.Höffe, O. 1989: Politische Gerechtigkeit. Grundlegung einer kritischen

Philosophie von Recht und Staat. Frankfurt/M. Suhrkamp.Höffe, O. 1991: Gerechtigkeit als Tausch? Zum politischen Projekt der

Moderne. Baden-Baden, Nomos Verlagsgesellschaft.Höffe, O. 1992: Gerechtigkeit als Tausch? In: Lenk, H./Maring, M. (Hrsg.):

Wirtschaft und Ethik. Stuttgart, Reclam 119–133.Höffe, O. 1995: Kategorische Rechtsprinzipien. Ein Kontrapunkt der Moderne.

Frankfurt/M. Suhrkamp.Höffe, O. 1996a: Vernunft und Recht. Frankfurt/M. Suhrkamp.Höffe, O. 1996b. Praktische Philosophie. Das Modell des Aristoteles. Berlin,

Akademie Verlag.Höffe, O. 1997: Erwiderung. In: Kresting, W. (Hrsg.): Gerechtigkeit als Tausch?

Frankfurt/M. Suhrkamp, 331–356.Höffe, O. 1999a: Demokratie im Zeitalter der Globalisierung. München, Verlag

C. H. Beck.Höffe, O, 1999b: Gibt es ein interkulturelles Strafrecht. Frankfurt/M.

Suhrkamp

BALOGH ISTVÁN 82

Régi elitek az új demokráciákban?Nemzetközi konferencia Weimarban

2003. október 17–18-án

A német Ettersberg Alapítvány második, Régi elitek az új de-mokráciákban? címû nemzetközi szimpóziumát 2003. október17–18-án tartotta Weimárban. Az izgalmas és igen jól sikerültkonferencia a következõ témakörök mentén zajlott:

Milyen szerepet játszottak Kelet- és Közép-Európában a régi,kommunista és szocialista elitcsoportok a rendszerváltás folya-matában, 1989–1990 táján?

Mi történt a rendszerváltások után ezekkel a csoportokkal?Elszámoltatták õket, eltûntek, avagy integrálódtak az új rend-szerbe?

Milyen szerepet játszanak ma a régi elitcsoportok négy fontosterületen: a politikában, a gazdaságban, a titkosszolgálati appa-rátusokban, illetve a média világában?

Milyen új elitcsoportok tudtak kifejlõdni és megerõsödni arendszerváltás folyamatától napjainkig?

Az igen élénk vitákat hozó konferencián a plenáris ülésen arendszerátalakulások általános, elméleti kérdései kerültek szó-ba, az 1989–1990-es közép- és kelet-európai rendszerváltás mel-lett elõadások hangzottak el Németország és Olaszország máso-dik világháború utáni demokratizációs folyamatairól is. A szek-cióüléseken pedig négy ország, mégpedig a volt Kelet-Németor-szág, Lengyelország, Magyarország és Románia részletes meg-vitatására került sor. A magyar szekcióban – melyet HolgerFischer hamburgi professzor moderált – négyen tartottak elõ-adást, Ilonszki Gabriella, Szabó Máté, Lengyel György és FriczTamás.

RÉGI ELITEK AZ ÚJDEMOKRÁCIÁKBAN

FRICZ TAMÁS

Régi elit az új demokráciábanMagyarországon

A következõ tanulmányban arra keresem a választ, hogy a régirendszer, azaz az államszocialista diktatúra politikai, gazdasá-gi, kulturális elitcsoportjai milyen szerepet játszanak az új de-mokráciában Magyarországon. Vajon az 1989–1990-ben lezaj-lott rendszerváltás után háttérbe szorultak, tartósan eltûntek aközéletbõl, netán egyfajta számonkérést is el kellett viselniük –mint például az újraegyesített Németországban vagy Csehor-szágban –, avagy ellenkezõleg, a régi rendszer elitje a demokrá-ciában is aktív, meghatározó szerepet játszik, irányítja a folya-matokat, azaz átmentette a hatalmát az új rendszerbe, és mégigazából morális elutasításban, megvetésben sem volt része?

Elõrevetítve a választ, a közép-európai országok közül talánleginkább Magyarországon figyelhetõ meg a régi elit masszívhatalomátmentése, mégpedig nemcsak a politikai, hanem a gaz-dasági, a kulturális szférában éppúgy, mint a média világában.Ennek okait, összefüggéseit és az új demokráciára ható követ-kezményeit szeretném az alábbiakban megvilágítani. Megköze-lítésem alapvetõen politikatörténeti és analitikus, mely szerve-sen támaszkodik az elmúlt évek empirikus elitkutatásaira – hoz-zátéve, hogy ezek a kutatások a rendszerváltás utáni idõszakbanmég épphogy csak elkezdõdtek Magyarországon.

Elõször a témával összefüggõ, néhány elméleti kérdést sze-retnék tisztázni, mégpedig döntõen azt, hogy a régi, diktatúrá-hoz kötõdõ elit masszív jelenléte az új demokráciában mikéntközelíthetõ meg, létezhet-e itt értékelõ szempont. Ezek után po-litikatörténeti és politikai szociológiai megközelítésben kívá-nom vizsgálni a rendszerváltás folyamatát, a régi-új elitek vi-szonyát, az utódpárt kétszeri hatalomba való visszatérését és

A téma újszerûségére, feltáratlanságára való tekintettel szer-kesztõségünk úgy döntött, hogy a négy magyar felszólaló elõ-adásait – szerkesztett változatban – közöljük, azzal a tudatosszándékkal, hogy a témáról a folyóirat hasábjain vitát indítsunkel. A négy elõadás idõnként markánsan eltérõ álláspontokat fo-galmaz meg, így jó lehetõség kínálkozik a szakmabeli kollégákszámára, hogy bármelyik vetületben kifejthessék – természete-sen elfogulatlan, szakmailag megalapozott – véleményüket.

Kérjük tehát a kollégákat, osszák meg olvasóinkkal tudásu-kat, illetve fejtsék ki nézeteiket ebben a tudományosan még va-lóban feltáratlan témában!

A szerkesztõség

86

más, mint a demokrácia jogi-intézményi, ha tetszik – s ez máritt saját fogalmam – exogén, azaz külsõ megteremtõdése.

S végül a harmadik szakasz a konszolidáció, amikor is a de-mokrácia ezen exogén, jogi-intézményi mûködési keretei, me-chanizmusai rögzülnek, bejáratódnak, stabilizálódnak. Konszo-lidációról – ebben a megközelítésben – akkor beszélhetünk, hamár több szabad választás lezajlik minden különösebb bonyo-dalmak nélkül, ha a kormányok többé-kevésbé kitöltik a mandá-tumukat, azaz nincsenek vagy csak ritkák az elõrehozott válasz-tások, ha a demokrácia játékszabályait betartják a fõbb parla-menti politikai erõk s kiszorítják az alkotmányellenes erõket, haa társadalom tagjainak többsége is elkötelezetté válik a demok-rácia iránt, s nem kívánja már vissza az elmúlt diktatórikusrendszert; egyáltalán, ha már nem áll fenn a veszélye a vissza-rendezõdésnek. Ez természetesen akkor teljesülhet – s még ezis exogén, külsõ feltétel –, ha a demokratikus politikai kultúra,magatartásmód normává válik nemcsak a politikai elit szintjén,hanem az állampolgárok meghatározó többségében is. (Mintahogyan az történt például Nyugat-Németországban a másodikvilágháború utáni évtizedekben, vagy Spanyolországban és Por-tugáliában a hetvenes évektõl kedve.)

Ez, a transition–democratisation–consolidation hármas sza-kaszára épülõ megközelítés megítélésem szerint igen jól írja lea diktatúrákból a demokráciába való átmenet külsõ, exogén, el-sõsorban intézményekre, jogi rendre, mûködésmódokra, illetõ-leg még a demokrácia iránti elkötelezettségre koncentráló poli-tikai folyamatokat, s egyben normatív megközelítést is ad ademokratizáció minõségének megértéséhez. Persze, a demok-rácia stabilizálódásának, minõségének megítélésénél még kü-lönválaszthatjuk a szûkebb, fõként amerikai, s a tágabb, elsõ-sorban európai megközelítést. Annál is inkább, hiszen a szû-kebb megközelítés döntõen a szabad választások meglétével, aszabad politikai versennyel, azaz a képviselettel méri a demok-rácia létét vagy nemlétét, addig a tágabb megközelítés ezen túllényeges mércének tartja a részvételt is, azaz társadalmi érdek-csoportok jelenlétét, a civil társadalom szervezettségét, az ál-lampolgári véleményformálás többféle formáját stb.

Ugyanakkor megítélésem szerint mind a diktatúrából a de-mokráciába való átmenet fenti elmélete, mind a demokráciameglétét vizsgáló képviseleti avagy képviseleti-participációsmegközelítés megmarad döntõen egyfajta exogén, külsõ, a jogi-intézményi, illetve a normatív (demokratikus politikai kultúrá-val összefüggõ) feltételekre koncentráló elméletként. Mindeztviszont azért tartom exogén megközelítésnek – nyilván hiányol-va az endogén, azaz belsõ megközelítést –, mert nem ad választarra az alapvetõ kérdésre, hogy a demokrácia jogi-intézményikereteinek megteremtése hogyan alakítja ki a demokratikus po-litikai kultúrát, illetve, miért látni azt igen gyakran az utóbbi


annak okait, a két jobboldali kormány kísérleteit az erõviszony-ok megváltoztatására. Kitérek nemcsak a politikai, hanem agazdasági, a kulturális és a médián belüli erõviszonyok alakulá-sára az elmúlt 14–15 év vonatkozásában, s végül zárszókéntigyekszem néhány elméleti következtetést megfogalmazni.

ELMÉLETI KÉRDÉSEK A TÉMA KAPCSÁN

Többféle elmélet született az elmúlt években-évtizedekben adiktatúrákból a demokráciába való átmenet sajátosságairól, afolyamat törvényszerûségeirõl, szakaszairól, s az analízis végénszámos tipizáció is megfogalmazódott. A jelentõsebbdemokratizációkutatók közül megemlíthetjük itt O. Donnellt, P.Schmittert, L. Whiteheadet, J. Linzt, A. Lijphartot, a németszerzõk közül W. Merkelt, H.-D. Klingemannt, H. Kitscheltet ésmég másokat. Jómagam W. Merkel Systemtransformation(Leske-Budrich, Opladen, 1999) címû monográfiájában kifejtetttipizációból indulnék ki, aki döntõen O. Donnell és P. Schmitterelméletére támaszkodva a demokratizáció három lényeges sza-kaszát különbözteti meg.

Az õ elmélete szerint a diktatúrából a demokráciába való át-menetet három lényeges szakaszra oszlik; idõben megkülönböz-tethetõ egymástól a transition (átmenet, átalakulás), ademocratisation (demokratizáció) és a consolidation (konszoli-dáció) periódusa. A transition, az átmenet a régi, diktatórikusrend erodálódásának és az új rendszer kezdetének az idõszaka.Ebben az idõszakban jönnek létre és szervezõdnek meg azok azellenzéki elitek, amelyek nyíltan szembefordulnak a fennállóhatalommal, rendszeralternatívát hirdetnek, s felkészülnek azesetleges hatalomátvételre – azaz, már nem éri õket váratlanulés felkészületlenül a váltás kézzelfogható lehetõsége. Ezzel pár-huzamosan a régi rend hatalmi elitje fokozatos bomlásnak in-dul, belsõ küzdelmek kezdõdnek el, s már nincs elég erejük ah-hoz, hogy ellenálljanak a változtatás iránti egyre növekvõ poli-tikai és társadalmi igényeknek. A régi és az új elit között tárgya-lások kezdõdnek, rosszabb esetben ütközetek törnek ki a nyilvá-nosság elõtt, avagy az utcán, azaz elkezdõdik a diktatúra fel-bomlása.

A második szakaszban, a demokratizáció idõszakában törté-nik meg a diktatúra rendszerszintû felbomlása, s egyúttal – ez-zel párhuzamosan – a demokrácia alkotmányos, jogi és intézmé-nyes létrejötte. Ez utóbbi nem jelent mást, mint az új alkotmánybeiktatását vagy a régi, diktatórikus jellegû alkotmány radiká-lis átalakítását, az emberi jogok törvénybe iktatását és a piacirend jogi alapjainak megteremtését, az elsõ szabad választásokmegtartását és ezáltal egy többpártrendszerû parlamenti de-mokrácia létrejöttét. Ez a szakasz megítélésem szerint nem

FRICZ TAMÁS 88

még kevés a valóságos alternatívaállításhoz, hiszen egyet-len párt sem képes a hatalmat megragadni és a hatalmatmegtartani, ha nem rendelkezik megfelelõ mértékû és ere-jû, lojális kapcsolatrendszerrel a társadalom legkülönbö-zõbb – gazdasági, kulturális, média, civil társadalmi – szfé-ráiban, melyek segítik a hatalmi törekvéseket, és – úgy-mond – „végrehajtják” a kormányzati akaratokat és célo-kat. (Hiszen hogyan is tudna mûködni bármely intézmény– s különösen egy kormány –, ha a vezetõk utasításit a be-osztottak nem hajtanák végre, mert elsõdleges motiváció-juk nem a lojalitás, hanem az ellenállás lenne?) A politikaierõcentrum ebben az értelemben társadalmi hálózatokat(networks) épít ki és tart fenn, hiszen ezek nélkül nem tuda választópolgárok számára valóságos és hiteles alternatí-vát felállítani. Az is igaz viszont, hogy ha egy politikaiirányzat vagy erõcentrum nem képes arra, hogy hálózato-kat építsen ki a társadalomban, akkor a demokrácia szabá-lyai szerint nincs is kellõ társadalmi súlya és nem képeshatalmi alternatívát állítani.

Ez a – Max Weber utáni – „ideáltipikus” endogén megközelí-tés, ami azonban jellegzetesen a modern nyugat-európai de-mokráciák kialakulásának módjára és több évtizedes gyakorla-tára épül. Igen ám, de mi van azokkal a nem ideáltipikus kelet-és közép-európai új demokráciákkal, amelyek nem alulról szer-vezõdött társadalmi és politikai csoportok valós küzdelmén át,évtizedeken keresztül alakultak ki, hanem a Szovjetunió szét-esésével, szinte egy csapásra, felülrõl kapták meg a demokrati-zálódás lehetõségét, s a kommunista-államszocialista monopol-hatalommal szembeni erõs ellenelitek, alternatív erõcentrumokés hálózatok korántsem álltak rendelkezésre? Annál is inkább,mert szemben a dél-európai országokkal, ezekben az országok-ban nem létezett piacgazdaság csak szocialista tervgazdaság,nem létezett civil társadalom, nem volt kulturális és tudomá-nyos sokféleség csak marxista kultúra és tudomány, azaz, nemvolt egy érdektagolt és szervezett autonóm társadalom, mely azúj politikai irányzatok és csoportok, másképpen elitek hátterét,társadalmi hálózatát biztosíthatta volna.

S itt jutunk el igazán fõ témánkig, a régi, államszocialista elitszerepéig az új rendszerben. A régi, diktatórikus rendszer erõ-centruma lényegében három részre tagolódik: egyrészt a politi-kai elitre (MSZMP PB-tagok, KB-tagok, megyei pártvezetõkstb.), a néhány ezer fõs nómenklatúrára, azaz a kommunistapárt jóváhagyása által kinevezett politikai, gazdasági, kulturálisstb. felsõ- és középvezetõkre, illetve a nómenklatúra társadalminetworkjére.

Elmondható, hogy a rendszerváltás idõszakában, a demok-ratizáció éveiben Magyarországon – de vélhetõen a többi új de-


évtizedekben a demokratizáció harmadik nagy hullámában lét-rejött országokban, hogy a demokratikus keretek között nincsstabil normarend, demokratikus mentalitás, s gyakran esnekvissza ezek az országok zavaros, féldemokratikus viszonyokba.

Másképpen, a demokratizációtól a konszolidációhoz, stabili-zációhoz vezetõ dinamikus belsõ folyamatok feltárása hiányzikitt; annak a megválaszolása, hogy hogyan, mitõl rögzülnek a de-mokratikus normák, gyakorlatok, mûködésmódok, mentalitá-sok? Az új kelet- és közép-európai demokráciákban a lényegé-ben felülrõl kapott demokratikus jogi és intézményrendszer ho-gyan töltõdik fel tartalommal, vagy éppenséggel mitõl üresedikki, mitõl válik mûködésképtelenné? Mik azok a belülrõl lezajlófolyamatok, amelyek egy demokratikus jogrendbõl valóságosdemokráciát hoznak létre, s melyek azok, amelyek eredõjeképplegfeljebb csak formális szinten létezõ, féldemokratikus rend-szerek alakulnak ki?

Nos, ezek azok a kérdések, amelyekre megítélésem szerint abelsõ folyamatokat vizsgáló, endogén megközelítés adhat vá-laszt. Ennek kiindulópontjai a következõk lehetnek:

1. A demokratizáció, a demokrácia elsajátítása annak mûkö-désmódjában rejlik. Abban, hogy az emberek folyamato-san, valóságosan létezõ politikai, s ebbõl következõ gazda-sági, kulturális, társadalmi alternatívák között szabadonválaszthatnak, s e szabad választásukhoz kellõen átfogó ésteljes információhalmaz – többek között szabad, kiegyen-súlyozott média – áll rendelkezésre.

2. A folyamatos alternatívaállítás alapfeltétele viszont, hogy apolitikai irányzatok, pártok, csoportok között egy termé-szetes esélyegyenlõség létezzen érdekeik, értékeik, céljaikérvényesítésére, manifesztálódására. Ehhez arra van szük-ség, hogy legalább a fontosabb politikai csoportok, pártokkiegyensúlyozott befolyással, erõvel rendelkezzenek a poli-tika, a gazdaság, a kultúra, a média szféráiban, azaz társa-dalmilag kiegyensúlyozott erõviszonyok legyenek, mert en-nek hiányában, illetve bizonyos politikai csoportok és pár-tok – illetve elitek – megmaradt, örökölt túlsúlya esetében ademokratizációs folyamat komoly csorbát szenvedhet.Utóbbi esetben a valóságos alternatíva-állítás és a szabadválasztás lehetõsége torzul, sõt elmarad, egy meghatározottpolitikai csoport újra hegemón hatalmi helyzetbe kerül, s ademokratikus keretek lényegében pusztán elfednek egy –Marcuse szavaival élve – „egydimenziós” rendszert, amijobb, mint a diktatúra, de rosszabb, mint a demokrácia.

3. Mindebbõl kiindulva elmondhatjuk, hogy a modern és mû-ködõképes demokráciák politikai erõcentrumok kiegyen-súlyozott küzdelmére épülnek, mely erõcentrumok magjáta pártok vezérkarai képezik, az erõcentrum külsõ köreibenpedig a párt klientúrája található. Ez azonban önmagában

FRICZ TAMÁS 90

sének kísérletével, illetve a két elit késhegyre menõ küz-delmével és egy egészséges alternáció kialakulásának esé-lyével jellemezhetnénk.

A kétpólusú világhatalmi harc eldõlésével, a Szovjetunió fo-kozatos szétesésével és a Kelet- és Közép-Európában ennek ha-tására elindult erjedéssel egyre egyértelmûbbé vált, hogy a dik-tatúrák felbomlanak, a kommunista pártok már nem tudják tar-tani a hatalmukat, s ezáltal elindulhat a demokratizáció folya-mata, a rendszerváltás. Magyarországon is ez volt a helyzet;1988–1989-re sorra-rendre alakultak meg az ellenzéki pártok,1989 nyarán a kommunista párt és az ellenzéki pártok úgyneve-zett nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon állapodtak meg ademokratizációhoz szükséges jogi-alkotmányos változásokban,s 1990 márciusában–áprilisában lezajlottak az elsõ szabad vá-lasztások Magyarországon.

Igen, de mennyire volt felkészülve az ország a forradalmi tar-talmú változásokra? A régi, diktatúrához kötõdõ elittel szembe-ni küzdelemben akkor kimagaslott két ellenzéki politikai cso-port. Az egyik az úgynevezett demokratikus ellenzék, amelybõlszületett a balliberális irányzatú SZDSZ (Szabad DemokratákSzövetsége), mely párt a jelenlegi szocialista-liberális kor-mánykoalíció tagja, a másik pedig az úgynevezett népi írók cso-portja, melybõl a jobb-jobbközép nemzeti és konzervatív MDF(Magyar Demokrata Fórum) jött létre, mely párt megnyerte azelsõ választásokat és Antall József vezetésével kormányt alakí-tott. Jellegzetes és fontos azonban, hogy bár mindkét csoportmár évek óta mûködött, társadalmi hatása és befolyása igencsekély volt, lényegében csak a politikai „mag” létezett, politi-kai erõcentrumról, de fõképp társadalmi networkról, végképpnem beszélhettünk az esetükben.

A rendszerváltó láz és hangulat (a „Zeitgeist”) azonban ter-mészetesen – miként a régió többi országában – megjelent Ma-gyarországon is, erõs antikommunista légkör uralkodott, ezértnem volt kétséges, hogy a kommunista párt, illetve annak jogiutódpártja, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elveszti a válasz-tásokat; igazából csak az volt a kérdés, melyik ellenzéki pártalakíthat kormányt. Ez, ha nem túl nagy különbséggel is, de ajobb-jobbközép MDF-nek sikerült, míg a balliberális SZDSZ alegnagyobb ellenzéki párt lett. Figyelemre méltó volt azonbanmár akkor is, hogy – antikommunista korszellem ide vagy oda!– az utódpárt MSZP már az elsõ szabad választásokon, 1990 ta-vaszán több mint 10 százalékot ért el.

Létrejött tehát a „nagy áttörés”, a demokrácia jogi-alkotmá-nyos és intézményi keretei életbe léptek, ám az igazi kérdés ez-után következett: felismeri-e a kereszténydemokrata-konzerva-tív kormány, hogy a rendszerváltó hangulatban a demokráciakülsõ kereteinek megteremtése után a demokrácia belsõ, endo-


mokráciában is Kelet- és Közép-Európában – a régi elit nem ta-lálkozott szembe igazán erõs, alternatív erõcentrumokkal és al-ternatív társadalmi hálózatokkal, ezért rövid elbizonytalanodásután igen gyorsan újjászervezõdött és a második szabad válasz-tásokon már elsöprõ gyõzelmet aratott. 1994–1998 között, aHorn-kormány idõszakában már úgy tûnt – nem is alaptalanul–, hogy egy rövid és gyarló kísérlet után visszaáll az „egydimen-ziós” világ, s csak egyetlen választható politikai erõcentrummarad az országban. Azóta a helyzet bonyolultabbá és összetet-tebbé vált, ám az alapvetõ kérdés mégiscsak úgy szól: vajon le-hetséges-e valóságos demokratizálódás egy olyan országban,ahol a régi kommunista rendszerhez kötõdõ elit, a nómenklatú-ra és a hálózat továbbra is meghatározó, igen erõsen befolyáso-ló szerepet játszik mind a mai napig? S vajon elvárható-e de-mokratikus politikai kultúra kialakulása akkor, ha hiányzik avalóságos alternatívaállítás lehetõsége, ha nincsenek kiegyen-súlyozott erõviszonyok a politikában, a gazdaságban, a kultúrá-ban, a médiában?

Mindezekre a kérdésekre a demokratizáció belsõ, endogénmegközelítése alapján megítélésem szerint csak egy válasz ad-ható: nem egészséges az, ha egyetlen erõcentrum politikai éstársadalmi túlsúlya mutatkozik meg, hiszen ez a demokratikusmagatartásformák és normák stabilizálódását gátolja, sõt meg-akasztja. Ráadásul – s ez a dolog másik oldala –, különösen nemszerencsés, ha az uralkodó politikai erõcentrum az elõzõ rend-szer, a diktatúra elitjébõl kerül ki, hiszen akkor a változatlanságlátszata – s gyakran valósága – mutatkozik az emberek elõtt, az-az a demokratizáció értéke, rangja, tekintélye, ha tetszik, hero-izmusa devalválódik, és a „hiszen nem változott semmi” lefegy-verzõ érzülete kezd elterjedni, ami mindenre jó, csak éppen ademokrácia stabilizálódására a legkevésbé.

De most már nézzük meg közelebbrõl, hogy hogyan alakult arégi és új elit harca Magyarországon az elmúlt 15 évben, smindez hogyan hatott a demokratizációra.

RENDSZERVÁLTÁS ÉS DEMOKRATIZÁCIÓ –A MINDIG GYÕZTES RÉGI ELIT?!

Témánk szempontjából a demokratizáció három szakaszát kü-lönböztethetjük meg:

1. A tágabban vett „áttörés”, a diktatúrából a demokráciábavaló átmenet évei, nagyjából 1989–1992/93 között, amikoris a régi elit ideiglenesen háttérbe szorul, de „nem vész el”.

2. A visszarendezõdés évei, 1992/93-tól egészen 1998-ig, a Fi-desz gyõzelméig és az Orbán-kormány megalakulásáig.

3. Az 1998-tól napjainkig tartó idõszak, melyet a régi elittelszembeni alternatív elitképzés és erõcentrum megtermé-

FRICZ TAMÁS 92

zati hatalomhoz jutnak, akkor felmerülhet a kétely, hogy vajonvalóban mindig a legjobban és leghatékonyabban képviseliksaját hazájuk érdekeit, s nem hajolnak meg újra új nagyhatal-mak elvárásai elõtt. Persze egy-egy nómenklatúratagról esetlegelképzelhetõ, hogy tud változni, ám ha az erõcentrum és hálózategyben marad, annak egészen más a jelentõsége és a veszély-foka.

Mindez tehát azt jelenti, hogy mind a demokrácia megszilár-dításának szempontjából, mind erkölcsi és politikai okokból isindokolt lett volna a nómenklatúra háttérbe szorítása a rend-szerváltó években, 1989–1992 táján. Ám ez nem történt meg, azAntall-kormány lényegében nem bántotta, nem nyúlt hozzá avolt diktatórikus rend elitjéhez, így ez az elit csak ideiglenesenszorult – akkor is csak részlegesen – háttérbe, hogy 1993–1994-ben megerõsödve térjen vissza, s nyerje el a mandátumok 54százalékát, azaz abszolút többséget szerezzen 1994-ben a parla-mentben.

Az igazi kérdés persze az: miért nem nyúlt a nómenklatúrá-hoz az Antall-kormány? Mi az ok, miközben nem kevesen voltaka párton és a kormányon belül, akik szerették volna ezt?

Azt kell elõrebocsátanom, hogy szerintem minden okot ésmegfontolást a mai napig nem ismerünk s talán nem is fogunksoha ismerni, mégis két okot feltétlenül meg kell említenünk.

Az elsõ Antall József és követõi mérsékelt konzervatív szem-léletmódjában, jog- és erkölcsi felfogásában keresendõ. Enneklényege, hogy a jogfolytonosság, a jogbiztonság szent és sérthe-tetlen, a joggal való manipuláció politikai célokból elfogadha-tatlan, emellett pedig a bosszúvágy kicsinyes és megalázó; amúlt rendszer bûnösei felett pedig a történelem mondjon ítéle-tet. Ez a velejéig konzervatív felfogás talán – sõt biztosan – otttévedett, hogy egy elnyomó rendszer, egy diktatúra jogrendjemégsem lehet szent és sérthetetlen, amihez visszamenõleg egydemokráciának alkalmazkodnia kéne, ami által még a diktatúralegfelsõ vezetõinek a számonkérhetõsége is lehetetlenné válik.Természetesen sokan voltak a pártjában és a kormányban is,akik ezt nem így látták – s most nem is elsõsorban Csurka Ist-vánra gondolok –, s így néhány törvénytervezet, javaslat elké-szült (lásd Fehér Könyv a történelmi elszámoltatásról,Zétényi–Takács-féle törvényjavaslat a történelmi igazságtétel-rõl stb.), ám ezek végül hamvukba holtak, vagy más okokból –alkotmánybírósági vétó, az ellenzék ellenállása stb. – meghiú-sultak.

Jellemzõ ebbõl a szempontból a titkosszolgálatok, az úgyne-vezett III-as fõosztály munkájában részt vettek, az ügynökök el-számoltatásának, közéletbõl való eltávolításának a sorsa. Mitörtént nálunk, szemben a cseh és német példával? Már 1990õszén felvetette a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ, hogymindenki, aki a III-as fõosztály bármelyik osztályán dolgozott,


gén feltételeit is ki kell alakítania? Azaz, képes-e arra, hogy apolitikai hatalom birtokában alternatív erõcentrumot és hálóza-tot hozzon létre, ellensúlyozva az ekkor is igen erõs szocialistákegy idõre láthatatlanná váló erõcentrumát és hálózatait?

Mindezen felismerést közvetlenül az is megalapozhatta éselõsegíthette, hogy ekkor a régió országaiban egy igen markánsés teljességgel érthetõ elszámoltatási, felelõsségrevonási han-gulat uralkodott a volt kommunista vezetõkkel, közéleti embe-rekkel, egyáltalán a nómenklatúrával szemben. Ennek a rend-szerváltó hangulatnak és elvárásnak a szellemében került sortöbb országban –így Németországban, Csehszlovákiában és ké-sõbb Csehországban, részben Lengyelországban – olyan intéz-kedéssorozatra, amely a volt rendszer nyilvánvalóan felelõsszereplõit háttérbe szorította, eltávolította a közéletbõl. (Ilyenpéldául Németországban a Stasi-akták nyilvánosságra hozatala,Csehországban a lusztrációs törvény stb.). Ezek az intézkedé-sek egyértelmûen korlátozták, gátolták a volt elit egyben mara-dását, a hálózat újbóli megerõsödését.

Persze akkor is és ma is sokan teszik fel a kérdést – Magyar-országon különösen erõsen –, hogy vajon indokolt lehet-e a voltelittel, nómenklatúrával szembeni bosszúállás, aminek sokszornincs törvényi alapja, ráadásul a volt kommunisták végül békéstárgyalásokon engedték át a hatalmat, tehát érdemeik is van-nak, miért kellene õket elkaszálni? Nos, azt hiszem, a törvényi-leg teljesen megalapozatlan bosszúhadjáratnak, „keresztre fe-szítésnek” nem lett volna értelme. Ám úgy gondolom, hogy egy-fajta erkölcsi számonkérés, elszámoltatás, illetve a közéletbõlvaló tartós visszaszorítás erkölcsileg és politikailag indokoltvolt – illetve Magyarország esetében indokolt lett volna. Ne fe-ledjük ugyanis el, hogy itt, ha nem is forradalmak – hiszen bé-kés úton zajlottak –, de forradalmi tartalmú változások mentekvégbe a diktatúrák bukásával és a demokráciák létrejöttével.Márpedig az emberek számára nehezen bizonyítható, hogy ittvalódi változások történtek, ha azok a személyek, akik egy em-berek tömegeit elnyomó, szabadságuktól megfosztó vagy sza-badságukban korlátozó rendszer élén álltak és irányították azt,az új rendszerben, a demokráciában is vezetõ pozícióban ma-radnak és még lelkiismeret-furdalást sem mutatnak. Ez tehátegy, ha tetszik, mindennapi erkölcsi elvárás, hogy akik egyigazságtalan rendszert irányítottak, ne irányítsanak egy igazsá-gos rendszert, mert ha ez mégis így történik, akkor a rendszer-váltás jelentõsége foszlik semmivé.

Másfelõl, mondhatnánk, racionális politikai szempontból semindokolható a régi elit változatlan jelenléte. Azért nem, mertezek az emberek a diktatúrában szocializálódtak, a diktatúravezetési módszereit tanulták meg, a diktatúra külpolitikája ivó-dott a vérükbe, a csatlósállamok reakciói rögzültek bennük.Márpedig az a veszély áll fenn, hogy ha újra politikai-kormány-

FRICZ TAMÁS 94

is. S mivel az SZDSZ igen jó értelmiségi-társadalomtudós ésmédia-háttérrel rendelkezett akkoriban, ezért a szocialistáktermészetes támogatásával a háttérben erõteljes ellenzõ köz-hangulatot teremtettek ezen igen elszigetelt kísérletek köré is.Az Antall-kormány még ha akart volna is – de már eleve semvolt túlzottan elszánt –, akkor sem tudott volna sokat tenni ameglévõ, csak lappangó hálózattal rendelkezõ szocialisták és ajó médiakapcsolatokkal rendelkezõ szabaddemokraták ellenzé-ki koalíciójával szemben.

1992-re a szabaddemokraták és a szocialisták nyílt szövetség-re léptek egymással – a Fidesz, mint harmadik ellenzéki pártantikommunizmusa okán ebben nem vett részt –, s ráadásul et-tõl az évtõl kezdve látványosan növekedni kezdett a szocialistáknépszerûsége. Itt és ebben a szakaszban ért véget a rendszer-váltó közhangulat, innentõl kezdve a közvéleményben látványosfordulat állt be „vissza a szocialistákat a hatalomba” jelszóval –ekkortól kezdve komolyan már fel sem merülhetett a szocialis-ta nómenklatúra látványos megtámadása, megkérdõjelezése.Kialakult az a politikai légkör, amely a volt diktatúra elitjét, po-litikai erõcentrumát és hálózatát 1994-ben totálisan visszaemel-te a hatalomba.

Ezek után érdemes összegezni, hogy a rendszerváltás idea-lisztikus és reményekkel teli évei után hogyan alakult a régi elithelyzete Magyarországon.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az államszocialista nó-menklatúra az 1989–1992/3 közötti visszahúzódás, „lappangás”után meglehetõsen jó állapotban, kevés veszteséget szenvedvelépett újra színre a demokrácia keretei között, s 1994-es fölé-nyes választási gyõzelmével ebben a rendszerben is meghatáro-zó, hegemón szerephez jutott. Érdemes közelebbrõl megnézni,hogy az újra megerõsödõ nómenklatúra belülrõl milyen meg-oszlást mutat; e tekintetben az erõcentrum négy szeletét válasz-tom külön egymástól, mégpedig a politikait, a gazdaságit, a mé-diabelit és a titkosszolgálatit.

Vegyük elõször a politikait. Azt látjuk, hogy a nómenklatúradiktatúrában vezetõ politikai rétege – néhány elkerülhetetlen„tisztáldozattól” eltekintve – lényegében átvészelte a rendszer-váltást, hiszen Horn Gyulától kezdve Medgyessy Péteren, Ko-vács Lászlón, Lendvai Ildikón, Nagy Sándoron és sokan máso-kon át egészen Gyurcsány Ferenc volt KISZ-KB titkárig mind-annyian a felszínen maradtak, sõt, a 2002-es újabb hatalomátvé-tel után a régi nevek döntõ részét ott találjuk a jelenlegiMedgyessy-kormányban, illetve a képviselõk között és az MSZPvezetésében. A volt államszocialista nómenklatúra tehát a de-mokráciában meghatározó politikai erõcentrummá vált, melyenbelül a politikai elitet most is a korábbi politikai vezetõk képe-zik, az erõcentrumon belüli klientúra tagjai is nagyrészt a ko-rábbi nómenklatúra közép- és alsó vezetõibõl kerülnek ki. Ke-


távozzon a közéletbõl, s erre törvényt kell hozni. ADemszky–Hack-féle törvényjavaslatból csak 1994-ben lett vala-mi, de az elfogadott törvény lényegében nem ért semmit és az-óta sem ér semmit, legfeljebb nevetség tárgya. Ez a törvényugyanis már csak a III/III-as osztályra, tehát a belsõ elhárítás-ra terjed ki, nem érinti például a külsõ és a katonai elhárítást.Ráadásul – s fõleg ez a komikus – nincs semmilyen hatálya,szemben a lusztrációs törvénnyel. A következõ történik: úgyne-vezett átvilágító bíróságok egyes, közéleti tisztségeket betöltõszemélyeket megvizsgálnak, s ha érintettséget találnak, a nyil-vánosságon kívül felszólítják az illetõt, hogy mondjon le. Ha eztnetán nem tenné meg, akkor a nyilvánosságra hozzák a velekapcsolatos adatokat. Ennyi. A törvény hatálynélkülisége egé-szen komikus dolgokhoz vezetett, hiszen amikor 1994-ben HornGyula miniszterelnök lett – Horn a nómenklatúra egyik fontosvezetõje volt –, s a bíróság felszólította lemondásra, õ csak le-gyintett egyet és az azóta Magyarországon igencsak elhíresültszlenggel válaszolt: Na és? Nem kis iróniával: neki volt igaza…

Az egyik magyarázat tehát az Antall-féle konzervatív csoportszemléletében rejlik, de van még egy, legalább ilyen fontosszempont. Ez az antikommunista, balliberális SZDSZ fordulata,mondhatnánk pálfordulata, amellyel fokozatosan közeledni kez-dett a Szocialista Párthoz, és végül 1994-ben annak ellenérekormánykoalícióra lépett vele, hogy a szocialistáknak egyedülis megvolt a nyugodt többségük.

A szabaddemokraták ezen fordulata igazából 1992-re vált tel-jesen világossá, de már 1990 õszétõl szembefordultak volt ellen-zéki társukkal. Ezt a nyilvánosság elõtt azzal indokolták, hogyaz Antall-kormány – fõként Csurka István térnyerése okán, akit1993-ban már kirúgtak az MDF-bõl és utána megalakította a ra-dikális Magyar Igazság és Élet Pártját – egyre inkább a szélsõ-jobboldal felé tolódott el, fasizálódott, veszélyeztetve a fiatalmagyar demokráciát. Valójában ez az indoklás nem egészen,vagy legalábbis nem minden elemében tartható, hiszen CsurkaIstván és a radikális jobboldaliak eltávolítása után – Antall Jó-zsef korábban már jellemzett mérsékeltsége ellenére – sem tör-tént meg az újbóli közeledés. Inkább arról van szó, hogy a sza-baddemokratáktól sokkal távolabb állt az erõs nemzeti alapo-kon álló, konzervatív politizálás, mint a szocialisták ugyan el-avult, de inkább kozmopolita, globalista jellegû baloldalisága,amelyhez baloldali liberálisként több közük volt – és van ma is–, mint a nemzeti konzervativizmushoz. Így törésvonalat „vál-tottak”, az antikommunista szembenállás helyett most már anemzeti kontra globalista törésvonalon helyezik el magukat.

Mindebbõl pedig az következett, hogy már 1990 õszétõl igenélesen szembehelyezkedtek az Antall-kormány bármilyen tö-rekvéseivel, így többek között a nómenklatúra egyes tagjaivalszembeni igen ritka, igen kivételes elszámoltatási szándékaival

FRICZ TAMÁS 96

vekben szabadnak nevezett piacgazdaság magyarországi válto-zatában az erõviszonyok teljes aránytalanságot mutattak, hogya „cipõpucolóból milliomos lehetsz” amerikai álom legfeljebbrémálom, s hogy az új piaci rendszer nem hozta el a várva vártesélyegyenlõség világát, amelyben mindenki a tehetsége és ké-pességei szerint érvényesül. Profánul fogalmazva, a kártyákatmár azelõtt leosztották, mielõtt az újak asztalhoz ültek volna.

Röviden ehhez még hozzá kell tenni, hogy az Antall-kormánynégy éve alatt természetesen tovább folytatódott az állami va-gyon privatizációja, most már átláthatóbb jogszabályok és ren-deletek keretei, versenyszerû feltételek között, ám a már kiala-kult szocialista gazdasági hálózat széles körû kapcsolatrendsze-re, erõs lobbicsoportjai által ebben a szakaszban is növelni tud-ta befolyását, piaci és tulajdoni részesedését.

Nézzük meg ezek után, hogy mi történt a média világában.Bevezetõként érdemes leszögezni, hogy a modern, XXI. századidemokráciák korában a médiaviszonyok kiegyensúlyozottságá-nak különlegesen fontos szerepe van, hiszen a politikai cselek-vések, a politikai verseny döntõ része a média és a sajtó kereteiközött zajlik, s a választópolgárok – mint afféle nézõk, szurkolók– figyelemmel kísérik az eseményeket, és igyekeznek megítélni,ki a hitelesebb és meggyõzõbb. A média és a sajtó az, amelyenkeresztül egyes témák, kérdések, ügyek és botrányok valóságosközéleti kérdésekké válnak, s a média az, amelyen keresztülegyes fontos témák háttérbe szorulnak, nem létezõvé válnak.Egy német politológus írta, hogy aki a médiában nem nyeri mega politikai versenyt, az a valóságban sem tudja megnyerni. Nos,ebbõl a szempontból válik kulcsfontosságúvá, hogy az egyes po-litikai erõcentrumok a maguk valóságos társadalmi súlya sze-rint kapjanak teret a médiában és a sajtóban, mert ez ma már ademokrácia tartalmi mûködésének alapfeltételévé vált. (Nemvéletlen, hogy a német alkotmánybíróság 1986-ban hozott egyhatározatot, melyben a médiaviszonyok politikai erõviszonyokszerinti kiegyensúlyozottságának követelményét alkotmányosrangra emelte.)Elõrebocsátva azt lehet mondani, hogy a rend-szerváltás óta eltelt évek média- és sajtómûködése a mai napignem felelne meg a német alkotmánybíróság határozatának, az-az alkotmányellenesnek minõsülne. 2003-ban a politikai erõvi-szonyok szempontjából erõsen kiegyensúlyozatlanok a média-és sajtóviszonyok, ezen a téren a szocialista és baloldali erõ-centrum jelentõs dominanciája érvényesül.

E helyzet kialakulásában több tényezõ játszott szerepet.Elõször is kiemelendõ a korábbi rendszerben gyakorlatilag

teljes állami tulajdonban lévõ sajtó privatizációjának folyama-ta, illetve késõbb – a Horn-kormány idõszakában – a magántu-lajdonban lévõ, döntõen kereskedelmi médiumok megjelenése.Megállapítható, hogy a rendszerváltás során az országos és me-gyei napilapok döntõen néhány nyugat-európai sajtómágnás tu-


vés az új arc, a párton és a klientúrán belül igen lassan halad afiatalítás, a régi elit hihetetlenül szívósan ragaszkodik a jól éstalán túlzottan megszokott hatalmához és pozícióihoz.

Foglalkozzunk ezután a gazdasági metszettel, mely már a tár-sadalmi hálózathoz tartozik.

A gazdasági hálózat fenntartását, sõt bõvítését a szocialistákparadox módon a kapitalizáció, a piacgazdaság kialakulása, azállami vagyon privatizációja során valósították meg. Úgy még-pedig, hogy már két évvel a rendszerváltás elõtt, 1988-tól bizo-nyos új gazdasági törvények lehetõvé tették az állami vállalatokmagánvállalattá való átalakulását, ezt nevezte el késõbb a szak-irodalom úgynevezett spontán privatizációnak. A nagy államivállalatok vezetõi, tehát a nómenklatúra tagjai ezt a lehetõségetmaximálisan kihasználva átléptek a magángazdaságba, s ezáltalúgymond kapitalistává váltak, még mielõtt az elsõ szabad vá-lasztások lezajlottak volna. Mire elérkezett az ország az 1990-esszabad választásokig, addigra már az ellenzéki pártok azt ta-pasztalhatták, hogy a kapitalizálódás nem hozta meg a piaciesélyegyenlõséget, hiszen az állami vagyon jelentõs része an-nak a gazdasági nómenklatúrának a kezében van, akiknek a ke-zében volt az államszocialista rendszerben is.

Ennek a folyamatnak egyébként szerves és igen fontos elemevolt, hogy a politikai nómenklatúra egy jelentõs része is a gaz-dasági szférába mentette át a hatalmát – hiszen mindenki nemférhetett el a kétségtelenül szûkülõ politikai erõcentrumban. Ezrészben ugyancsak a rendszerváltás elõtt történt, mégpedig ak-kor, amikor már világosan látszott, hogy a kommunista pártnakát kell adnia a hatalmat. A felbomló kommunista párt, illetve apárthoz kötõdõ ifjúsági szervezet, a monopolhelyzetû szakszer-vezet és egyéb párthoz kötõdõ állami szervezetek vezetõi a há-lózati kapcsolatok révén a gazdasági szférába kerültek át; eb-ben a folyamatban különösen „élen jártak” a kommunista ifjú-sági szervezet irányítói, akik nemsokára közép- és nagyvállalat-ok menedzsereiként bukkantak fel, s mint fiatal, tehetséges ka-pitalisták igyekezték eladni magukat a közvélemény elõtt.(Ékes példa erre a mai sportminiszter, aki mint KISZ KB-titkárkezdte karrierjét, késõbb nómenklatúra- és kommunista csalá-di kapcsolatai révén milliárdos nagyvállalkozó lett, 2002 utánpedig diadalmasan visszatért a politikába, mint sportminiszter.De még lehetne sorolni a neveket, amitõl ehelyütt eltekintek.)

Mondani sem kell, hogy a politikai erõcentrumok hálózatábanmilyen kiemelt szerepe van a gazdasági hálózatnak, hiszen ele-mi közhely, hogy pénz, méghozzá sok pénz nélkül még a legjobbpolitikai irányzat sem érheti el céljait. Ebbõl a szempontból pe-dig talán mondani sem kell, milyen hátrányt jelentett az ellen-zéknek az, hogy a rendszerváltás kezdetére egyoldalúan eltor-zult gazdasági erõviszonyokat találtak. Amikor az Antall-kor-mány elkezdte mûködését, tapasztalnia kellett, hogy a tanköny-

FRICZ TAMÁS 98

az új kereskedelmi médiumok színre lépésével még tovább erõ-södött. Egy néhány évvel ezelõtti felmérés szerint, melyet egyközvélemény-kutató intézet végzett el újságírók körében, az új-ságírók több mint 70 százaléka baloldali beállítottságú.

Mindezek következtében a szocialista erõcentrum a mai na-pig igen jelentõs erõfölénnyel rendelkezik a média és a sajtó vi-lágában, ami lehetõvé teszi számára, hogy politikai szándékait,céljait, tematikáit, érvrendszereit a közvélemény középpontjá-ba állítsa, háttérbe szorítva a meglehetõsen szerény médiaháló-zattal rendelkezõ konzervatív jobboldali erõcentrumot. Samennyiben igaza van a már idézett német elemzõnek, akkor eza politikai versenyben meglehetõsen nagy elõnyt jelent a szoci-alista politikai tábor számára.

S itt térhetünk át a negyedik, speciális területre, mégpedig avolt diktatúra titkosszolgálatában részt vevõk körére. E tekin-tetben a helyzet viszonylag egyszerû, bár korántsem megnyug-tató. Az elsõ szabad választások elõtt két hónappal, 1990 január-jában egy kipattant lehallgatási botrány kapcsán még az elõzõrendszer utolsó kormánya szüntette meg a III/III-as csoportfõ-nökséget, azaz az államszocialista politikai rendõrséget. A cso-portfõnökség tehát megszûnt, a munkatársakat szélnek eresz-tették; bizonyos becslések szerint e gárda létszáma tízezer fö-lött van, s egyáltalán nem lehet tudni, hogy hol, merre, milyenpozíciókban folytatták pályafutásukat ebben az országban.Tény az is, hogy a mai napig nem hozták nyilvánosságra, nemtették hozzáférhetõvé a volt rendszer titkosszolgálatában résztvevõk névsorát (miként Németországban történt), miáltal egytöbb mint tízezer fõs gárda – úgy tûnik – végképp eltûnt az or-szág testében, úgy is mondhatnánk, végképp láthatatlanná, el-lenõrizhetetlenné vált.

Ugyanakkor az is tény, hogy ez a gárda, a diktatúra ügynökeiezer szállal kötõdtek a nómenklatúrához, annál is inkább, merta politikai vezetõk jelentéseiket rendszeresen megkapták. Deezen túlmutatóan, a titkosszolgálat felsõ- és középvezetõi szorosszemélyi kapcsolatokat is ápoltak a politikai vezetéssel, de amunka jellegébõl adódóan gazdasági és más vezetõkkel is.Mindazonáltal a titkosszolgálat a szó legszorosabb értelmébenolyan összekötõ hálózatot jelentett, amely összekötötte a politi-kai, a gazdasági, a kulturális, a média és az egyéb szférák háló-zatait. Nos, ez a közvetítõ hálózat ugyan felbomlott, ám megle-hetõsen egyszerû logikával feltételezhetõ, hogy a sokáig meglé-võ és szigorúan bizalmas személyes kapcsolatok nem számolód-nak fel valamifajta varázsszóra. Feltételezhetõ, hogy e rendkí-vül jó információkkal rendelkezõ több mint tízezres volt titkos-szolgálat vezetõ gárdája nem változtatott politikai szimpátiáján,s feltételezhetõ, hogy – amennyiben persze megteszi – meglévõtudását és információit a szocialista erõcentrum szolgálatábaállítja.


lajdonába kerültek (például a megyei lapok döntõ része az AxelSpringer-csoport kezébe került), s e tulajdonváltás után e lapokdöntõ többsége – nyilván nem függetlenül a tulajdonosok politi-kai beállítottságától – baloldali, szocialista vagy balliberálisirányvonalat vett fel, illetve folytatott. A tulajdonos- és irányvo-nalváltás – illetve változatlanság – a legtöbb esetben találkozotta meglévõ újságírógárda igényeivel, hiszen az újságíró-társada-lom derékhada a Kádár-korszakban szocializálódott, ami ter-mészetesen nem múlt el nyomtalanul. Mindennek következté-ben a rendszerváltás után a napilapok területén nem történteklényeges személycserék, az államszocialista rendszerben is ve-zetõ szerepet betöltõ újságírók a helyükön maradtak, sõt, ne-megyszer bekerültek a privatizált lapok tulajdonosi menedzs-mentjébe is.

Másfelõl, a frekvenciamoratórium feloldása után, 1995–1996-tól megnyílt a lehetõség kereskedelmi médiumok indítására is.Létre is jött néhány kereskedelmi csatorna, melyek közül amértékadók tulajdonosainak, menedzsmentjének beállítottságaszintén baloldali vagy balliberális volt.

A másik, nem elhanyagolható tényezõ a szabaddemokraták-kal függ össze. Mint korábban említettem, a szabaddemokratákigen jó személyi kapcsolatokkal rendelkeztek a sajtó- és média-szerkesztõségekben, melyeket eleinte a rendszerváltás követke-zetes végigvitele érdekében használtak fel. Késõbb azonban, azAntall-kormány hatalomra lépése után nem sokkal, már elfor-dultak a jobboldali kormányzattól, s innentõl kezdve az Antall-kormánnyal való szembenállásban egyfajta szövetség, együtt-mûködés jött létre a liberális és a szocialista újságírók, szer-kesztõségek között. Ez pedig következményében legitimálta,megerõsítette a régi nómenklatúrához kötõdõ vezetõ szerkesz-tõk pozícióját.

Végül egyáltalán nem elhanyagolható az sem, hogy Magyar-országon nem került sor a titkosszolgálati múlttal rendelkezõszemélyek közéleti pozíciókból való eltávolítására. Mindezazért fontos, mert köztudomású, hogy a diktatórikus rendszervezetõ újságírói gárdájának jó néhány tagja, nem kevés fõszer-kesztõ és szerkesztõ vállalt, illetve kellett, hogy vállaljon titkos-szolgálati feladatokat. Márpedig a rendszerváltás elsõ idõszaká-ban gyakran merült fel – még 2002-ben is felmerült, de újra el-halt –, hogy olyan átfogó titkosszolgálati törvény kellene, amelykiterjedne a volt diktatórikus rendszer vezetõ újságíróira is,mint olyanokra, akik jelentõsen együttmûködtek a hatalommalés kiszolgálták azt. Azonban – mint már taglaltuk – nem szüle-tett ilyen átfogó törvény, aminek következtében a korábbi rend-szer legkevésbé szimpatikus újságírói is a helyükön, vezetõ po-zíciókban maradtak. Így a szocialista nómenklatúra médiaháló-zata sem tört meg, nem bomlott fel, ellenkezõleg, a külföldi tu-lajdonosok megjelenésével, a balliberális támogatással, illetve

FRICZ TAMÁS 100

Másfelõl, a csalódás másik oka az volt, hogy a kormány 1996-ban egy igen jelentõs korrupciós botrányba bonyolódott, amely-be egy miniszter és még néhány vezetõ tisztségviselõ is belebu-kott. Mindezek alapján, nem kis meglepetésre, a szocialisták, haszoros küzdelemben is, de 1998-ban elvesztették a választáso-kat, és átadták helyüket a fiatal demokraták, a Fidesz által ve-zetett jobboldali, nemzeti-konzervatív kormánykoalíciónak. (Ekoalíció tagja lett az MDF is, mely párt idõközben nagy pártbólkis párttá zsugorodott.)

A Fidesz 1994 óta tudatosan törekedett a kormányzati hata-lom megszerzésére, s hamar átlátták azt is, hogy ehhez a politi-kai erõcentrum létezése mellett egy átfogó, az összes lényegestársadalmi szférára kiterjedõ hálózat kiépítésére van szükség.1994–1998 között ennek létrehozásában igen jelentõs eredmé-nyeket értek el, így amikor 1998-ban átvették a hatalmat ésmegalakult az Orbán-kormány, nem nulláról indultak. Lénye-ges kapcsolatokat építettek ki a gazdasági-pénzügyi szférával, afüggetlen vállalkozókkal, sikerült a média és a sajtó egy részé-nek szimpátiáját is elnyerniük, ezen kívül az önkormányzatok,helyi elitek körében is sikerült pozíciót szerezniük. Mindez pe-dig azt eredményezte, hogy amikor 1998-ban nem kis meglepe-tésre megszerezték a hatalmat, ez nem érte felkészületlenülõket – erre készültek tudatosan már évek óta.

Adott volt tehát a lehetõsége annak, hogy a kormányzati hata-lom birtokában a Fidesz és koalíciós társai létrehozzák, megte-remtsék és megerõsítsék az igen erõs és átfogó szocialista háló-zattal szembeni alternatív, jobboldali konzervatív hálózatot,amely azután már egyenrangú félként veszi fel a politikai küz-delmet, megteremtve ezzel a demokrácia nélkülözhetetlen tar-talmi minimumát. Nos, elmondható, hogy ezt a célt az Orbán-kormány csak részlegesen tudta megvalósítani, bár kétségtelen,hogy a 2002-es választásokon már csaknem egyenlõ erõk küz-delme zajlott le a szocialista és a konzervatív tábor és hálózatközött.

De mi volt az oka annak, hogy a konzervatív erõcentrum éshálózat nem tudott még jobban megerõsödni, és a mai napignem tudta háttérbe szorítani a volt nómenklatúrára épülõ szoci-alista hálózatot, amit végül is a szocialisták 2002-es, bár rendkí-vül szoros, de mégis gyõzelme is bizonyít?

Ennek oka kettõs. Egyfelõl kétségtelen, hogy az Orbán-kor-mány négy éve alatt a szocialista és balliberális politikai táborszoros szövetségben lépett fel a konzervatív kormány törekvé-seivel szemben, s sikerült korlátoznia a jobboldali tábor hálóza-tának bõvülését. Másfelõl viszont az is tény, hogy a konzervatívtábor minden látszólagos arroganciája, határozottsága és kímé-letlen elszántsága ellenére igen sok hibát követett el az új elitkiépítésében, valójában nem igazán használta ki a lehetõségeit.Jó példa erre a média és a sajtó területe: amíg a Horn-kormány


E „láthatatlan” hálózat létének bizonyítása persze gyakorlati-lag lehetetlen. Az azonban állítható, hogy ha egy formailag léte-zõ intézmény csak akkor funkcionál, ha a vezetõit legitimnek is-merik el a beosztottak és ezáltal végrehajtják az utasításokat,akkor az is igaz, hogy ha egy intézményt formailag fel is számol-nak ugyan, ám a gárda mûködik tovább, akkor nem beszélhe-tünk az intézmény végleges megszûnésérõl.

A fentiek alapján most már eljutottunk oda, hogy összegezzüka régi rendszerhez kötõdõ politikai és egyéb elitcsoportok hely-zetét, pozícióit a rendszerváltás utáni Magyarországon. Azt ál-lapíthattuk meg, hogy a régi, döntõen a nómenklatúrából és an-nak hálózataiból álló elit erõteljesen átmentette a hatalmát az újrendszerbe, a demokráciába is – s ez a helyzet egészen a mainapig érvényes. Kérdés maradt még – s ezt igyekszem még rö-viden áttekinteni –, hogy mi történt a következõ években, ho-gyan alakult a szocialista erõcentrum meghatározó, dominánshelyzete, illetve hogyan és mennyiben tudott az új elit változtat-ni ezeken az erõviszonyokon?

A vizsgálandó második szakaszunkat, az 1992–1998 közöttiidõszakot viszonylag röviden jellemezhetjük. Annál is inkább,mert ez az az idõszak, amikor a szocialista párt növelte a politi-kai befolyását, s a második szabad választásokon elsöprõ, 54százalékos gyõzelmet aratott és a szabaddemokratákkal együtt72 százalékos (!) többséget szereztek a parlamentben. Ez a többmint kétharmados kormányzati többség domináns, G. Sartoritipizációja szerint predomináns hatalmat biztosított aszocialista-balliberális szövetségnek. Az egyébként is megma-radt, fennmaradt szocialista hálózat ezáltal még tovább erõsö-dött és bõvült, ugyanis egyfelõl a régi nómenklatúra elmúltévekben háttérbe szorított tagjai is újra helyet kaptak a hálózat-ban, rég elfeledett nevek kerültek újra elõ és vállaltak ilyen-olyan funkciókat. Másfelõl persze új arcok, fiatalok is megjelen-tek a hálózatban, hiszen a szocialista tábor kellõ erõvel és lehe-tõségekkel rendelkezett ahhoz, hogy a régi nómenklatúráhoznem kötõdõ, de baloldali vonzódású, avagy egyszerûen karrier-re vágyó személyeket is hálózatába építsen.

Tény ugyanakkor, hogy a nómenklatúra átmentése, a hálózatbõvítése egy dolog, és egy egészen más dolog az ország gazdasá-gi helyzete és a gazdasági problémák átfogó kezelése. A szocia-lista tervgazdaság ugyanis negyven év után egy átfogó gazdasá-gi válságot, húszmilliárd dollár államadósságot hagyott öröksé-gül az új rendszernek; az Antall-kormány négy év alatt ezzel agazdasági válsággal nem tudott megbirkózni – és egyben ez isokozta bukását –, ezáltal a Horn-kormányra maradt, hogy szem-benézzen a problémákkal. A szocialista-liberális kormány 1995-tõl kénytelen volt igen jelentõs megszorító intézkedéseket beve-zetni, s ezzel persze csalódást okozott választóinak, akik éppen a„régi szép idõk” visszatérését várták a szocialista párttól.

FRICZ TAMÁS 102

tudta hálózatait. Ez egyfelõl éppen azért nem szerencsés, merta demokráciával kapcsolatos egyik legfontosabb idea, a valósá-gos esélyegyenlõség kialakulásának esélyeit rontja a régi elittúlsúlya. Másfelõl pedig az a tény, hogy éppen a régi, diktatúrá-hoz kötõdõ elit jutott újra domináns szerephez, a természetestársadalmi igazságérzetet is bántja, ugyanis ez nem kis alappalazt a látszatot kelti, hogy akármilyen rendszer is legyen, igaziesélyegyenlõség nincs, mert hiszen mindig ugyanazok kerülnekki gyõztesen a versenybõl.

IRODALOMJEGYZÉK

Ágh Attila (1998): Politics of Central Europe. London, Sage.Ágh Attila (2002): Demokratizálás és európaizálás. Villányi úti Könyvek.Almond, Gabriel A.–Powell, Bingham G. (Hrsg.) (1988): Comparative Politics

Today. A World View, Glenview.Bárdi Nándor (szerk.) (2000): Konfliktusok és kezelésük Közép-Európában. Te-

leki László Alapítvány.Beyme, Klaus von (1994): Systemwechsel in Osteuropa, Frankfurt a. M.Beyme, Klaus von (1997): Parteien im Prozeß der demokratischen

Konsolidierung, in: Merkel, Wolfgang–Sandschneider, Eberhard (Hrsg.):Systemwechsel 3. Parteien im Transformationsprozeß, Opladen: 23–56.

Beyme, Klaus von–Nohlen, Dieter (1995): Systemwechsel, in: Nohlen, Dieter(Hrsg.): Lexikon der Politik, Bd. 1: Politische Theorien, München: 636–649.

Csizmadia Ervin (2003): A politika és az értelmiség. Századvég.Csizmadia Ervin (2001): Diskurzus és diktatúra. Századvég.Dahl, Robert (1989): Democracy and its Critics. New Haven.Diamond, Larry (1997): The End of the Third Wave and the Global Future of

Democracy, Reihe Politikwissenschaft No. 45, Institut für Höhere StudienWien.

Diamond, Larry (1999): Developing Democracy Toward Consolidation,Baltimore and London: The Johns Hopkins University Press.

Diamond, Larry et al. (eds.) (1997): Consolidating the Third WaveDemocracies, Baltimore and London: The Johns Hopkins University Press.

Fricz Tamás (2001): Pártrendszerek. Századvég.Gerlich, Peter–Plasser, Fritz–Ulram, Peter, A. (Hrsg.) (1992): Regimewechsel.

Demokratisierung und politische Kultur in Ost-Mitteleuropa, Wi-en/Köln/Graz.

Glaeßner, Joachim (1994): Demokratie nach dem Ende des Kommunismus,Opladen.

Huntington, Samuel P. (1991): The Third Wave. Democratization in the LateTwentieth Century, Oklahoma.

Huntington, Samuel P. (1993): The Clash of Civilizations, in: Foreign Affairs(72) 3: 22–49.

Katz, Richard–Mair, Peter (1995): How Parties Organize. Change andAdaptions in Western Democracies, London.

Király Béla–L. W. Cougdon (szerk.) (2001): A magyar forradalom eszméi. At-lanti Kutató és Kiadó Társulat – Alapítvány.

Kischelt, Herbert (1992): The Formation of Party Systems in East CentralEurope, in Politics and Society (20) 1: 7–52.


idõszakában a jobboldalnak két országos napilapja volt, addigaz Orbán-kormány idõszakára ebbõl már csak egy maradt.

Mindezzel együtt is tény, hogy a két tábor erõviszonyai2002–2003-ra valamelyest közelebb kerültek egymáshoz; bármég mindig igaz, hogy a szocialista elit jóval átfogóbb és erõtel-jesebb hálózatokkal rendelkezik a gazdaság, a kultúra, a médiaszféráiban, mint az új elit, ma már nem látszik teljesen lehetet-lennek az erõviszonyok hosszú távú kiegyenlítõdése – ami nél-külözhetetlen feltétele a magyar demokrácia belsõ, tartalmimegerõsödésének.

ÖSSZEGZÉS

A rövid összegzés elején, kiindulópontul szeretnék még egyszervisszatérni legfontosabb elméleti megállapításaimra.

Abból indultam ki, hogy a demokrácia külsõ, exogén feltételei(szabad választások, demokratikus jogállam, emberi jogok, aválasztópolgárok részvételi lehetõségei stb.) mellett legalábbilyen fontos a belsõ, endogén feltételek megléte és érvényesülé-se. Ahhoz ugyanis, hogy a demokrácia tartalmilag is stabilizá-lódjon és „értelmet nyerjen”, szükséges a politikai alternatíva-állítás folyamatos és mindenki számára szabad lehetõsége (ve-gyük észre, hogy a mai nyugati demokráciák egyik fõ problémá-ja is az, hogy az új problémák és konfliktusok mentén felépülõértékrendek és politikai értékek nem tudnak eléggé manifesztá-lódni és a lipset–rokkan-i értelemben törésvonallá, cleavage-éválni). Másfelõl, ebbõl is következõen, szükséges a politikai erõ-viszonyok legalább viszonylagos kiegyenlítettsége, legalább kétlényeges erõcentrum kiegyensúlyozott versenye; mindez együtttudja megteremteni, létrehozni a demokrácia, mint rendszermegítélésem szerint legalapvetõbb értelmét és célját, a társa-dalmi esélyegyenlõséget. Azt az állapotot, amikor a társadalomminden tagja és csoportja egyformán esélyes arra, hogy politi-kai, gazdasági, kulturális és civil céljait megvalósíthassa, vagylegalábbis eséllyel törekedhessen ezek megvalósítására. A tel-jes esélyegyenlõség persze mindig csak cél lesz, ám igen fontos,hogy reális tapasztalatok alapján az emberek többségében ki-alakuljon az esélyegyenlõség képzete, hite. Amennyiben a de-mokrácia cél is és eszköz is, akkor ez leginkább az esélyegyen-lõség hitének és normatív erejének céljában és eszközében ra-gadható meg.

Nos, ebbõl a szempontból Magyarországon – s valószínûleg akelet- és közép-európai országok egy jelentõs részében is – arendszerváltás után nem alakult túl szerencsésen a helyzet. Arégi, diktatórikus államszocialista rendszer nómenklatúrájamasszívan átmentette a hatalmát a demokráciába is, sõt, a poli-tika, a gazdaság és a média világában idõnként még erõsíteni is

FRICZ TAMÁS 104

Goodin, Robert (Hrsg.): The Theory of Institutional Design, Cambridge:199–226.

Offe, Claus (1997): Die politische Innenseite der Konsolidierung, in: Wielgohs,Jan–Wiesenthal, Helmut (Hrsg.): Einheit und Differenz. Die TransformationOstdeutschlands in vergleichender Perspektive, Berlin: 214–220.

Pócza Kálmán (szerk.) (2002): Álmaink állama. Századvég.Plasser, Fritz–Ulram, Peter A.–Waldrauch, Harald (1997): Politischer

Kulturwandel und demokratische Konsolidierung in Ost-Mitteleuropa:Theorien und Trends, Opladen.

Rose, Richard, William Mishler and Christian Haerpfer (1998): Democracy andits Alternatives: Understanding Post-Communist Societies, Cambridge:Polity.

Rustow, Dankwart (1970): „Transition to democracy: towards a dynamicmodel”, Comparative Politics, Vol. 2, 337–363.

Rüb, Friedbert W. (1996): Die Herausbildung politischer Institutionen inDemokratisierungsprozessen, in: Merkel, Wolfgang (Hrsg.): Systemwechsel1. Theorien, Ansätze und Konzeptionen, Opladen (2. Aufl.): 111–140.

S. Barnes –J. Simon (1998): Postcommunist Citizen. Erasmus.Sandschneider, Eberhard (1995): Stabilität und Transformation politischer

Systeme, Opladen.Sartori, Giovanni (1992): Demokratietheorie. Darmstadt.Schmitter, Philippe (1994): „The Consolidation in Political Democracies”, in

Pridham (ed.) 1995.Schmitter, Philippe C. (1995): Von der Autokratie zur Demokratie. Zwölf

Überlegungen zur politischen Transformation, in: Internationale Politik (50)6: 47–52.

Segert, Dieter (1997): Parteien und Parteiensysteme in der Konsolidierung, in:Merkel, Wolfgang–Sandschneider, Eberhard (Hrsg.): Systemwechsel 3.Parteien im Transformationsprozeß, Opladen: 57–100.

Segert, Dieter–Stöss, Richard–Niedermayer, Oskar (Hrsg.) (1996):Parteiensysteme in postkommunistischen Gesellschaften Osteuropas,Opladen.

Stöss, Richard–Segert, Dieter (1997): Enststehung, Struktur und Entwicklungvon Parteiensystemen in Osteuropa nach 1989 – Eine Bilanz, in: Segert,Dieter–Stöss, Richard–Niedermayer, Oskar (Hrsg.): Parteiensysteme inpostkommunistischen Gesellschaften Osteuropas, Opladen: 379–428.

Whitehead, Laurence (1986): International Aspects of Democratization, in:O’Donnell, Guillermo–Schmitter, Philippe C.–Whitehead, Laurence (Hrsg.):Transition from Authoritarian Rule: Comparative Perspectives, Baltimore:3–46.

Laurence, Whitehead (2001): Demokratizálódás. Elmélet és tapasztalat. XXI.Század Intézet.

Ziemer, Klaus (1997): Das Parteiensystem Polens, in: Segert, Dieter–Stöss,Richard–Niedermayer, Oskar (Hrsg.): Parteiensysteme inpostkommunistischen Gesellschaften Osteuropas, Opladen: 39–89.


Kovách Imre (szerk.) (2002): Hatalom és társadalmi változás. Napvilág Kiadó.Körösényi András (1998): A magyar politikai rendszer. Osiris Kiadó.Kraus, Peter A. (1996a): Südeuropa: Die erfolgreiche Institutionalisierung der

Demokratie und ihre gesellschaftlichen Voraussetzungen, in Merkel,Wolfgang – Sandschneider, Eberhard – Segert Dieter (Hrsg.): Systemwechsel2. Die Institutionalisierung der Demokratie, Opladen: 261–286.

L. Garber – E.C. Bjornlund (szerk.) (1984): A demokrácia új határvidékei:National Democratic Institute for International Affairs. Budget.

Lijphart, Arend (1984): Democracies, New Haven/London.Lijphart, Arend (1992): Democratization and Constitutional Choices in Czecho-

Slovakia, Hungary and Poland 1989–91, in: Journal of Theoretical Politics (3)4: 207–233.

Lijphart, Arend (1999): Patterns of Democracy: Government Forms and Perfor-ma in Twenty-Six Countries, New Haven and London: Yale University Press.

Linz, Juan J.–Stephan, Alfred (1996): Problems of Democratic Transition andConsolidation: Southern Europe, South America and Post-CommunistEurope, Baltimore.

Lipset, Seymour Martin (1994): The Social Requisites of Democracy Revisited,in: American Sociological Review 59: 1–22.

Lipset, Seymour Martin et. Al. (1993): A Comparative Analysis of the SocialRequisites of Democracy, in: International Journal of Science (45) 2:155–176.

Mansfeldová, Zdenka (1998): Zivilgesellschaft in der Tschechischen undSlowakischen Republik, in: Aus Politik und Zeitgeschichte B 6–7: 13–20.

Maravall, José María (1997): Regimes, Politics and Markets. Democratizationand Economic Change in Southern and Eastern Europe, Oxford.

Morlino, Leonardo (1998): Democracy Between Consolidation and Crisis. Ox-ford.

McDonough, Peter–Barnes, Samuel H.–López Pina, Antonio (1986): TheGrowth of Democratic Legitimacy in Spain, in: American Political ScienceReview (80): 735–760.

Merkel, Wolfgang (1996a): Theorien der Transformation: Die demokratischeKonsolidierung postautoritärer Gesellschaften, in Beyme, Klaus von – Offe,Claus (Hrsg.): Politische Theorien in der Ära der Transformation, PVS-Sonderheft 25, Opladen 30–58.

Merkel, Wolfgang (1996b): Institutionalisierung und Konsolidierung derDemokratien in Ostmitteleuropa, in: Merkel, Wolfgang–Sandschneider,Eberhard–Segert, Dieter (Hrsg.): Systemwechsel 2. Die Institutionalisierungder Demokratie, Opladen: 73–112.

Merkel, Wolfgang (1997): Die Rolle von Eliten und Massen beim Übergang vonautokratischen zu demokratischen Herrschaftssystemen, in: Wielgohs,Han–Wiesenthal, Helmut (Hrsg.): Einheit und Differenz. Die TransformationOstdeutschlands in vergleichender Perspektive, Berlin: 8–32.

Merkel, Wolfgang (1997a): Parteien und Parteiensysteme imTransformationsprozeß: ein interregionaler Vergleich, in: Merkel,Wolfgang–Sandschneider, Eberhard (Hrsg.): Systemwechsel 3. Parteien imTransformatiosprozeß, Opladen: 337–372.

Merkel, Wolfgang (1999): Defekte Demokratien, in: Merkel, Wolfgang–Busch,Andreas (Hrsg.): Demokratie in Ost und West. Festschrift für Klaus vonBeyme, Franfurt a.M:: 361–381.

O’Donnell, Guillermo (1994): Delegative Democracy, in: Journal of Democracy(5) 1: 55–70.

O’Donnell, Guillermo–Schmitter, Philippe C. (1986): Transition fromAuthoritarian Rule. Tentative Conclusions about Uncertain Democracies,Baltimore.

Offe, Claus (1996): Designing Institutions for East European Transitions, in:

FRICZ TAMÁS 106

ILONSZKI GABRIELLA

Számít-e az elit folytonossága?1

Írásom az elitkontinuitást látszólag két össze nem érõ terület fe-lõl próbálja megközelíteni: az egyik terület arra vonatkozik,hogy milyen szempontból számít az elitek változása vagy éppenváltozatlansága, a másik pedig az, hogy mi az elitek – elsõsor-ban a politikai elit – funkciója.

A két kérdést több dolog fûzi össze. Egyrészt mindkettõ kap-csán elméleti és empirikus kutatási hiátusokat tapasztalatok.Nem gondolom, hogy ezeket a jelen írással ki tudom tölteni, demégis kísérletet teszek a probléma jelzésére, és amikor lehetsé-ges, a kutatási irány kijelölésére. Az összekapcsolás másik oka,hogy gyakran az elitváltozás vagy/és -kontinuitás felvetése elfe-di a másik problémát, nevezetesen azt a kérdést, hogy megfele-lõen töltik-e be a demokrácia elitjei feladataikat, jól játsszák-eszerepüket. Más szóval két dolgot kíván a jelen írás bemutatni:elõször a magyarországi politikai elitváltozás eddigi értelmezé-séhez képest fogalmaz meg új kérdéseket és kijelöli a továbbigondolkodás lehetséges irányát, majd látszólag ettõl függetle-nül, de mégis ezzel szoros összefüggésben funkcionális oldalrólkerülnek említésre a politikai elit mûködésére és teljesítményé-re vonatkozó problémák. Két tételem, hogy az elitkontinuitás el-sõsorban elméleti oldalról továbbgondolandó feladat, amelynekjó lenne kikerülnie a napi politika sehova nem vezetõ útvesztõ-jébõl, másrészt, hogy nem a kontinuitás vagy diszkontinuitásmagyarázza azokat a funkcionális problémákat, amelyekkel azelit kapcsán az utóbbi években szembesülünk. A két kérdésszándékom szerint logikusan összekapcsolható. Az eddigiekalapján talán már világos, hogy a kérdések és a tézisek jellegé-bõl adódóan a választott módszerek is eltérõek lesznek: széle-sebb elméleti ívû áttekintés, empirikus kutatási tapasztalatokés kutatási tervek egyaránt megjelennek.

dó elméleti probléma; majd a másik téma, az elit funkciói és tel-jesítménye kapcsán szólok az elit jellemzõinek és változásánakegyéb elõbb említett szintjeirõl.

Az elitek szerepét rendszerelméleti szempontból világosanleírták (Higley et al. 1989). Eszerint az elitnek döntõ szerepevan a rendszer jellegének meghatározásában, és az úgynevezettelitkonfiguráció meghatározza, hogy konszolidált demokráciá-val van-e dolgunk. Az elitkonfiguráció Magyarországon közelmásfél évtizeddel a rendszerváltozás után még mindig – vagylehet, hogy ismét – aktuális kérdés. Az elitkonfiguráció, vagyisaz, hogy az elit egységes-e vagy sem, és amennyiben egységes,mi jelenti az egység hátterét: ideológiai, illetve egyéb kényszervagy a konszenzus, meghatározza a politikai berendezkedés lé-nyegét. Akkor számíthatunk konszolidált demokráciára, hakonszenzuálisan egységes elit alakul ki. A konszenzuálisan egy-séges elit léte az utóbbi idõben joggal kerülhet ismét a politika-tudományi gondolkodás homlokterébe. Ez lesz tehát az elsõszál, amit a jelen írás felvesz.

AZ ELIT FOLYTONOSSÁGÁNAK ELMÉLETI ÉS POLITIKAI KONTEXTUSA

A rendszerváltozás óta változó intenzitású figyelem fordult – avalószínûleg változó fontosságú – egyes elitcsoportok felé. Kez-detben a politikai elit állt a figyelem középpontjában, ami nemvéletlen, hiszen maga az átmenet, az a tény, hogy a politikai elithatározta meg a napirendet és a menetrendet, hogy fontos poli-tikai döntéseket kellett hozni, mind ebbe az irányba mutatott.Ezt követõen a gazdasági elit szerepe került elõtérbe azzal ösz-szefüggésben, ahogy az államosított gazdaság magánosítása zaj-lott. Véleményem szerint az utóbbi idõben ismét a politikai elitlett a domináns szereplõ, mert a rendszer mûködtetése végsõsoron ennek a csoportnak a kezében van, a legfontosabb dönté-seket õk hozzák. A politikai elit újra növekvõ szerepe ugyanak-kor nyilvánvalóan a rendszer „problémáihoz” is kapcsolódik, atényleges és a gerjesztett problémákhoz egyaránt. Mindazok afunkcionális hiátusok, amelyekre írásom második részében kifogok térni (a képviselettel, vezetéssel és gyakorlati politikák-kal összefüggõ deficitek), lényegében a politikai elithez kapcso-lódnak. A politikai elit iránti érdeklõdés érthetõ azért is, mert agazdasági rendszerváltás véget ért. Tegyük hozzá, hogy az eu-rópai rendszerekben az utóbbi évtizedben végbement változá-sok, amelyeknek mi is követõ részesei lettünk az „új politikai”(Przeworski, 1999) színterek és szereplõk felértékelõdésévelszintén ezt az irányt erõsítette. Végül, de nem utolsósorban amagyar politikai elit túlzott önreflexiós igénye, amelyben az ön-magáról folytatott vita vagy igazoló jelentés elnyomja a gyakor-


Az elit változásának témáját több szempontból lehet vizsgál-ni, és ezekkel a szempontokkal a politikatudomány különbözõszerzõi és iskolái éltek is. Összegezve ezeket, négy nagyobbmegközelítést találhatunk. A legegyszerûbb a személyi folyto-nosság vizsgálata. Önmagában érdekes és olykor elméleti kér-déseket sem nélkülözõ irány ez, gondoljunk arra, hogy milyenképviseleti és rendszerlegitimációs vagy a rendszer mûködteté-sével összefüggõ kérdéseket vet föl, ha például azt találjuk,hogy egy politikai rendszerben mindig ugyanazok a fõszerep-lõk. A személyi folytonosságot természetesen nem csak a rend-szerváltoztató rezsimek nehezményezhetik, bár kétségtelen,hogy más a probléma súlya a becementezõdött elitekrõl beszé-lõ stabil nyugati demokráciában, mint autoriter, totaliter vagyéppen poszttotaliter rendszerekbõl kinõve. A személyi folyto-nosság tehát érdekes, de megkockáztatom: a kérdéskör legala-csonyabb szintje, hiszen tudjuk, hogy például az intézményekerejének milyen hatása van: a legújabb újat is maga alá gyûrhe-ti és alkalmazkodásra késztetheti egy intézmény, másrészt vi-szont a legrégibb régi is akár racionális megfontolás, akár ér-tékalapú belátás alapján válhat az új képviselõjévé. Az egyéniéletutak, életfordulatok a legritkább esetben tartoznak a politi-kai rendszerek lényegét meghatározó körülményekhez. Diktá-torok esetében igen, de mûködõ demokráciában nem, és minéljobban mûködik egy demokrácia, annál kevésbé számít, hogykik vezetik. Személyek jönnek-mennek, a berendezkedés ma-rad.

A második a társadalmi szint, ahol azt vizsgáljuk, hogy ös-szességében milyen az elit, különféle szempontok alapján men-nyiben különbözik például a régi elittõl. Elõfordulhat, hogy az„újak” pontosan ugyanolyan szociológiai, politikai és viselkedé-si jellemzõkkel rendelkeznek, mint a hajdan volt régiek Többérdekes kérdés, például a képviselet témája is felfûzõdik erre aszálra. Az elit társadalmi szintû hasonlósága vagy eltérése anem elit csoportoktól és társadalmi hátterébõl is következõ pre-ferenciáinak sajátosságai utalnak arra, hogy az elit társadalmijellemzõi mind a képviselet és legitimáció, mind a döntéshoza-tal tartalmi kérdései szempontjából nagyon fontosak.

A harmadik szintet strukturális megközelítésnek nevezném.Itt a kérdés az elit egész szerkezeti állapotára és belsõ átalaku-lására vonatkozik. Milyen szerkezeti változások mennek végbe,milyen „átcsoportosulások” figyelhetõk meg az eliten belül.Olyan fontos témák tartoznak ide, mint az eliten belüli cirkulá-ció, az elit homogenizációja, az elit bezáródása. Végül, a negye-dik a rendszerelméleti szint, ahol az elit jellege és a politikairendszer jellege kapcsolódik össze. Elõször ezt az utóbbi kér-déskört kívánom kiemelni, mert errõl a szintrõl beszélünk leg-kevesebbet – miközben itt van a legtöbb kérdõjel és megoldan-

ILONSZKI GABRIELLA 110

folyamat eredményeként, amikor az ellenséges elitcsoportokszembesülve azzal, hogy párharcuk „zéró összegû játék”,amelyben mindenki vesztes marad, arra a következtetésre jut-nak, hogy érdemesebb az együttmûködés és a konszenzus útjátjárni. A másik lehetõség az elitmegállapodás, vagyis egy gyor-sabb, gyakran szerzõdés jellegû aktus az elitcsoportok közöttvalamely válságos vagy válsággal fenyegetõ helyzetben. Az eu-rópai demokráciák számtalan példát nyújtanak mindkét típus-ra: a konvergenciára példaként említhetjük a de Gaulle utániFranciaországot éppúgy mint a második világháború utáni évti-zed(ek) Németországát, a megállapodásra pedig a Franco utániSpanyolországot. A magyarországi tárgyalásos átmenet kétség-kívül megállapodás útján jött létre a fõ tárgyaló felek között(Bozóki, 2001). Ennek alapján Magyarország egyértelmûen atransplacement vagy ruptforma típusba került (Huntington, il-letve Juan Linz fogalmait használva), miközben a rendszerel-méleti elitirodalomban általánosan elfogadottá vált az„accomodative settlement” (Higley et als 1996) elnevezés hasz-nálata erre az esetre, amelynek alapján létrejött a konszen-zuálisan egységes elit, amely a demokratikus konszolidáció me-nedzsere és egyben élvezõje volt. Érdemes megjegyezni, hogyugyanebben a gondolatmenetben például Bulgária, Szlovákia ésRománia a jövõbeli potenciális elitkonvergencia eseteiként je-lentek meg – feltéve és amennyiben posztkommunista naciona-lista elitjük mérsékeltté válik és/vagy ellenükben egységesséválik, a többi elitcsoport, majd integrálja a mérséklõdõ elõbbie-ket, miközben Lengyelország többé-kevésbé azonos jellemzéstkapott.

Az elõbbiek alapján, vagyis a kommunista elit elsõsorbanpragmatikus jellegének, a feltörekvõ új elit érettségének és azátmenet forgatókönyvének megfelelõen Magyarország a sike-res demokratikus átmenet és az elitmegállapodás, illetve elit-konszolidáció példája lett. Ezt a megállapítást igyekszem ár-nyalni a következõkben részben elméleti megfontolások és rész-ben konkrét tapasztalatok alapján.

KIHÍVÁSOK ÉS VÁLASZOK

Ezt a látszólag nagyon egyszerû képletet már nagyon korán ki-hívta – ha nem is kérdõjelezte meg – a politikai realitás.

Putnam már sokkal korábban (1976, 7. fejezet) figyelmezte-tett, hogy az átmenet elitjét szükségképpen felváltja az új elit,amely aztán igazán sikerre viszi a konszolidációs folyamatot.Azt is tudjuk a szakirodalomból, hogy az elit centrális és felsõcsoportjai nagyobb arányban cserélõdnek le, mint a perifériánés alul lévõ csoportjai. Ezek nagyon fontos megállapítások külö-nösen a politikai elit szempontjából, hiszen a politikai elit kon-


lati választásokról és döntésekrõl szóló beszédet, szintén ebbeaz irányba hat.

A magyarországi rendszerváltás környezetét és az elit átala-kulását sokan elemezték már, ezért nincs szükség arra, hogy arészletekre kitérjünk. A folyamatot elsõsorban a hatalmon lévõkommunista és az ellenzéki elitek határozták meg. A régi (kom-munista) politikai elit strukturálisan egységes volt, nem külö-nültek el strukturálisan a pártbeli, kormányzati-állami és par-lamenti csoportjai, de természetesen a pártelit dominanciájavolt jellemzõ, amelynek kizárólagos befolyása volt az egyéb (ademokrácia akkor természetesen nem alkalmazható szóhaszná-latával) képviseleti elitek kinevezésére és mûködésére. Nem iskíván érvelõ elemzést, hogy a politika és a politikai fogalma tel-jesen más volt a poszttotalitárius2 rendszer körülményei között,mint például a ma mûködõ demokráciánkban. Azt viszont hang-súlyozni kell, hogy a politikai demokráciák politikai elitjévelszemben, amely az elõbb említett hármas csoportból (parla-menti, párt-, kormányzati) áll, abban az idõben egyéb csoportokis ehhez az elithez tartoztak, így a médiaelit és a kulturális elit.A poszttotalitárius puha diktatúrában a hatalom, illetve az el-lenzék oldalán álló véleményformálók gyakran szimbiózisbanéltek és dolgoztak. Az akkori politikai elit strukturális homoge-nitása és politikai osztály jellegû jellemzõin kívül pragmatikusjellemzõit és jelentõs szakértelmét (Tõkés, 1996) is meg kellemlíteni a sajátosságai között, különösen, ha a többi közép-ke-let-európai rendszerrel hasonlítjuk össze. Magyarországon ki-sebb volt a súlya politikai-ideológiai, mint az adminisztratív-pragmatikus orientációnak. Przeworski érvelése (1991) a kom-munista elit ideológiai és szervezeti hanyatlásáról világosan tet-ten érhetõ volt a magyar esetben.

Az alakuló ellenzéki elit viszonylag kicsiny volt, és a rend-szerváltás tényleges évére, 1989-re szét is töredezett a „népi-plebejus” és az „igazi ellenzék” megosztottsága okán. A koraipártalakulás és korai intézményesülés nagyon hamar lezárta azátalakulás folyamatát az elit szempontjából is, tehát mondhat-juk, hogy ez nem kedvezett az elit új körülményekhez alkalmaz-kodó flexibilitásának a késõbbiekben.

A régi és új elit jellemzõin kívül az átmenet jellege is megha-tározta a kialakuló új elit kereteit. A rendszerközpontú elitkuta-tások (Higley et al. 1989) szerint a demokrácia elõfeltétele akonszenzuálisan egységes elit. A konszenzuálisan egységes elittagjai alapvetõen hasonló politikai értékeket vallanak és szám-talan strukturális szálon kapcsolódik egymáshoz. Joggal mond-hatjuk, hogy a konszenzuálisan egységes elit tagjai nem csakszóba állnak egymással, de alapvetõen bíznak a másik, esetlegrivális csoportban a közös értékek, általánosan hasonló célok ésa strukturális kapcsolatok alapján. Az elit konszenzusa két mó-don jöhet létre. Egyrészt konvergenciával, vagyis egy hosszabb


gyis replacement circulation fogalma) született a politika vilá-gára vonatkozóan a közép- és kelet-európai új elit kapcsán.

Vagyis összegezve: az elsõ, talán leegyszerûsítõ megállapítá-sok után kiderült, hogy komplexebb és dinamikusabb megköze-lítés szükséges az elit folyamatainak megértéséhez. Ennek so-rán elõször az elit folytonossága volt a fõ kérdés, de úgy vélem,a kutatási eredmények alapján (amelyek természetesen távol-ról sem véglegesek és konkluzívak minden tekintetben, sok méga fehér folt, és hiányoznak az olyan típusú szisztematikus elem-zések, amelyekre az elõbbiekben elsõsorban Németország kap-csán hivatkoztam) egyre inkább elõtérbe kell kerülnie annak aproblémának, hogy vajon helyes-e az eredeti, az elitmegálla-podásról és annak lezárt voltáról szóló érvelés.

A magyarországi elitmegállapodás érvényességét elméleti ésgyakorlati-politikai szempontok alapján egyaránt meg lehetkérdõjelezni. Úgy vélem, hogy a tapasztalatok alapján vissza-menõleg is megkérdõjelezõdik az átfogó és megnyugtató követ-keztetés, ami a közgondolkodást és az elméleti megközelítése-ket is uralta. Mi ennek a háttere, milyen tapasztalatokról vanszó? Az elsõ szempont annak kimondása, hogy a (véleményemszerint csak kvázi) elitmegállapodás létrehozói és a politika vi-lágának mai szereplõi nem ugyanazok. 1989-ben az ernyõszer-vezet MDF és a liberális SZDSZ volt a két domináns csoport azellenzéki oldalon, amit nem csupán a tárgyalások során vitt sze-repük, hanem maguk a választási eredmények is igazolnak, és akommunista–posztkommunista MSZMP–MSZP volt a harmadiknagyobb csoport. Napjainkra a fõszereplõk, vagyis a politikábandöntõ befolyással bíró szereplõk mások. Egyrészt az egyre in-kább szociáldemokratizálódó MSZP, másrészt pedig a Fidesz,amely ugyan érdekes és sokak számára népszerû politikai erõ-ként jelent meg már a rendszerváltozás idején, de nem volt dön-tõ befolyása az eseményekre, és amelyet napjainkban – a politi-kai szándékai ellenére sem – tekinthetünk az eredeti plebejus-keresztény-nemzeti konzervatív orientáció egyenes örökösé-nek. A többi fontos résztvevõ marginalizálódott és nincs jelen-tõs befolyása a politikai napirendre.

Másodsorban azt is végig kell gondolni, hogy mi volt a tárgya-lásos átmenet célja, és ehhez képest mi történt. Elsõsorban abékés átmenet jogi-alkotmányos garanciáinak biztosítása volt afõ szempont, amihez képest aztán egyre világosabbá vált, hogya hatalom és a gazdagság redisztribúciója adja a rendszerválto-zás lényegét, amely problémákkal a megállapodás nem számolt,azokkal nem gondolt. És végül harmadikként meg kell említeni,hogy a kialakuló-átformálódó két fõ politikai elitcsoportnak na-gyon eltérõ nézetei és véleményei vannak egyebek mellett – éside fûzõdik majd írásom második része – az elit feladatairól ésezen feladatok végrehajtásának módjáról. Vagyis, a megválto-zott szereplõk, a megváltozott kérdéskörök és a konfliktusos


centrált, magasan lévõ része az elitnek. Ennek alapján alapvetõváltozásokra lehetett számítani különösen a centrumban a tár-gyalásos átmenet ellenére, kiegészítve az eliten belüli átstruk-turálódást.

Korábbi rendszerváltozások elitre vonatkozó tapasztalatibólazt is tudhattuk, hogy az elitek különbözõ csoportjainak eltérõlesz a „sorsa” az új rendszerben. Az elitelemzések intenzívenfoglalkoztak az autoriter és totalitárius rendszerek bukása utá-ni elitfolyamatokkal, bár eredményeiket nem lehet minden te-kintetben összehasonlítani a posztkommunista rendszerek ese-teivel – hasonlóképpen, ahogy fentebb jeleztem, a konszen-zuálisan egységes elit kialakulását sem lehet olyan egyértelmû-nek láttatni, mint azt eddig általában tettük. Tehát, például Ja-pánban vagy Németországban az üzleti és bürokrata elit túléltea totalitárius rendszer bukását, míg a politikai elit, amely veze-tõ szerepet vitt a totalitárius rendszerben, nem (Dogan et al1998). Csak egyetlen érdekes számszerû példát említve: 1956-ban Németországban a politikai elit kevesebb mint 10 százalé-ka volt politikailag aktív 1933 és 1940 között is. Viszont a szak-szervezeti elit (0 százalék) és a médiaelit (34%) kivételével atöbbi elitcsoport körülbelül 2/5-e ugyanazon a helyen tevékeny-kedett, mint a háború elõtt (Hoffman–Lange, 1998). Bármeny-nyire is hangsúlyozni kell a totalitárius rendszerek és aposzttotalitárius rendszer (Magyarország) eltéréseit, a követ-keztetés számunkra is megfontolandó: a nem demokratikusrendszer elitjei nagyon eltérõ „túlélési képességgel” rendelkez-nek, és ezen belül a politikai elit esélyei nem különösen kedve-zõek.

A túlélésnek, illetve a kontinuitásnak a gondolata probléma-ként kezdettõl jelen volt az átmenetrõl folyó gondolkodásban, ésa kilencvenes évek elején az elitreprodukció, illetve elit-cirku-láció vitáiban csúcsosodott ki, vagyis akörül, hogy megmarad-nak-e a régi elit csoportjai vagy belsõ strukturális változásokkalkiegészülve elitcirkuláció zajlik. Nincs itt mód belemenni a té-máról szóló gazdag irodalomba, de különösen a jelentõs kutatá-si tapasztalatok alapján úgy tûnik, hogy a kérdéseket talán más-ként kell feltenni. Például egy jelentõs nemzetközi panelkutatáseredményeibõl kitûnt, hogy a volt nomenklatúraelit karrierútjátvizsgálva Magyarországon volt a legalacsonyabb a nomenklatú-rából a politikába érkezõk aránya a vizsgált országok közül. Mi-közben a volt nómenklatúra kb. fele az üzleti világba került ésmenedzser vagy hasonló beosztású gazdasági vezetõ lett, éscsupán töredékük, 5,2%-uk talált utat magának a politika vilá-gába (Wasilewski, 1998:156). Az igazi ellenpéldát Oroszországnyújtotta, ahol tényleg jelentõs folytonosságot lehetett tapasz-talni, de még a lengyel esetben is valamivel nagyobb aránybankerültek a nómenklatúrából a politikába. Egy másik befolyásosmunkában (Higley és Lengyel, 2000) hasonló következtetés (va-


állapodás. Tudjuk ugyan, hogy a Moncloa-paktumok gazdaságirészét végül is nem írták alá a szakszervezetek és a gazdaságiszereplõk, tehát végeredményben az is a politikai elitre várt, dea politikai elit megegyezett a gazdasági problémák egy részérõlis, ráadásul a gazdaság átalakítása nem is merült fel olyanmélységben, mint a posztkommunizmus körülményei között.

Mindezzel ellentétben Magyarországon egy szûk szereplõicsoport (és ezt nem csupán a politikai szereplõk számára és az-tán változó jellegére értem, hanem arra is, hogy nem voltak je-len, nem alakultak ki az egyéb szereplõk, az autonóm és tevé-keny szakszervezetek, értelemszerûen nem lehettek jelen a gaz-dasági élet új vagy régi-új szereplõi stb.) csak részlegesen fed-te le a rendszerváltozás problémáit, nagyon sok fontos kérdésnem került napirendre, tehát a lényeget tekintve csak egy kvá-zi elitmegállapodásról beszélhetünk.

Az azóta eltelt idõszak fejleményei igazolják ennek a tételneka jogosságát. Természetesen ez nem jelenti, hogy vészharangotkellene kongatni a magyarországi demokráciát illetõen – annakellenére, hogy nagyon sok nem szeretni való része van a politi-kai rendszerünknek úgy intézményi mind mûködésbeli oldalról.A problémák egy részét az elit mûködése, az elit funkcióinakalul teljesítése okozza, aminek egyik háttér tényezõje a túlérté-kelt (illetve szerintem helytelenül feltételezett és végegesnekkikiáltott) elitmegállapodás, pontosabban annak hiánya.Konszenzuálisan egységes elit nélkül is mûködtethetõ a politi-kai demokrácia, csak mûködése problematikusabb, az egészrendszer sérülékenyebb, és elõbb-utóbb politikai hatékonyságigondok jelentkeznek.

Más ország is volt Európában, ahol a körülmények félrevezet-ték a megfigyelõket, elemzõket, és elhitték az elitmegállapodástényét, majd késõbb kellett szembesülniük annak hiányával.Nevezetesen Olaszországról van szó, ahol történelmileg leg-alább két esetben (elõbb az olasz egység kialakulásánál, utóbba második világháború után) fogalmazták meg azelitmegállapodás programját és megvalósulását; és az 1980-asévekben egyre erõteljesebbé váló válság, majd a 90-es évek ele-ji összeomlás hívta fel a figyelmet a konszenzuálisan egységeselit hiányára. A magyar esetre visszatérve: a kvázi elit-megállapodás elkerülhetetlen felfeslésével szinte természete-sen került felszínre mind a csoportok közötti konfrontáció ésebbõl következõ látványos politikai stílusváltás és egyéb tarto-zékai, amelyek sorába tartozik a konfrontatív személyi politizá-lás és a bizalom, illetve együttmûködés hiánya (Ilonszki, 2001).Paradox módon ebbõl nem pusztán negatív következtetéseketlehet levonni: már középtávon realitás lehet az elitkonvergenciaszükségének felismerése az egyes elitcsoportokon belül. Arendszer alulteljesítése, az elit funkcióinak tisztázatlansága ésmagának az elitnek a rossz teljesítése ráviheti az elit csoportja-


orientációk egyaránt abba az irányba mutatnak, hogy joggalvetjük fel az elitmegállapodás érvényességének kérdését. Még-pedig azért, mert az elitmegállapodás lényegéhez hozzátartozikannak tartós, rendszer jellegû, hogy ne mondjuk a politikairendszer mûködését történelmi távlatban (és nem csupán egyévtizedre) meghatározó volta. E realitások és praktikus szem-pontok alapján igyekszem szélesebb elméleti mederbe is terel-ni a magyarországi, általam immár kvázi elitmegállapodásnaktekintett és nevezett eseményt.

Mihez képest kvázi elitmegállapodás ez, és például jogos-e,jogos volt-e elméletileg azonosságjelet tenni a spanyol átmenet-ben lezajlott elitmegállapodás és a magyar eset közé? Másrészt,jogos-e egyenlõségjelet tenni a denacifikáció(hoz hasonlóan ésahhoz hasonlítva) egy totaliterrendszer elitfolytonossági viszo-nyai és a magyar eset közé? Ezt az utóbbi példát azért kell har-madik esetként ide kapcsolni, mert lényegében a náci totalita-rizmussal való azonosítás áll a személyi folytonosság szerepéthangsúlyozó gondolatmenet hátterében. Politikailag érthetõ tö-rekvésrõl van szó, de a politikatudományban világos határvona-lat kell húzni, ahogy azt már megtették – számos elméleti ésgyakorlati szempont alapján – a totaliter-, poszttotaliter- és azautoriterrendszerek között.

Úgy gondolom, hogy az említett három rendszerváltoztatás-rendszerváltozás elitfolytonossági, illetve elitcirkulációs folya-matai ennek megfelelõen mások: a korábbi rendszer jellege, azelitcsoportok közötti problémák tere és azok mélysége, az elit-szereplõk száma, valamint az új elitkonfiguráció kialakulásánakidõtartama alapján megkülönböztethetõ az elitkonvergencia, akvázi elitmegállapodás és az elitmegállapodás forgatókönyve anémet, magyar, illetve a spanyol esetre vonatkoztatva. A németesetben a totaliterrendszer uralkodó politikai elitje ténylegesenaz ellenfelek kiirtására törekedett (olykor sikerrel), az össze-omlás után a politika minden szintjén megjelent a denacifikációigénye, ami a politikában nagyrészt sikeresen megtörtént, és azúj-régi elitcsoportok között hosszú ideig nem volt beszéd. Ígytehát egy hosszabb folyamatban és az elitkonvergenciájával tör-tént meg a német demokrácia konszolidációja, mondjuk idõbenaz 1966-os nagykoalíció megalakulása körüli idõszakig bezáró-lag. Ebben a folyamatban egyaránt benne volt a szociáldemok-rácia Bad Godesberg-i reform programja és a konzervatívok ra-dikális politikájának enyhülése, valamint a német megosztott-ságból adódó feladatok, ha nem is konszenzusos, de a közös ér-dekek felismerésén alapuló kijelölése. Az elit konvergenciája,elfogadó-megértõ kooperációja támaszkodott a német csodára,de kovácsa is volt annak.

A spanyol esetben egy viszonylag rövid ideig tartó folyamat-ban lényegében az átalakulás minden területét érintve és min-den potenciális szereplõvel kalkulálva jött létre az elitmeg-


menti elit jelentõs része szorosan kacsolódik a párthierarchiá-hoz, vagy másként fogalmazva a pártvezetõk nagy számban ke-rülnek választások útján a parlamenti arénába. Ahogy az 1. táb-lázat mutatja, a rendszerváltás óta folyamatosan nõtt a pártve-


it, hogy a konvergencia elõnyeit értékelve és a folytonosság se-hová nem vezetõ kérdéseit maga mögött hagyva a kooperációútjait keresse. Mi más figyelmeztethetné erre jobban, mint az ajelzés, hogy amikor a konfliktusos viszonyban álló elitcsoportokigyekeznek bevonni a társadalmat konfrontációjukba, a társa-dalmi vita szinte mindig a rendszer és az elit teljesítménye kö-rül csúcsosodik ki, miközben a társadalom nem tûnik igazán fo-gékonynak a folytonosság kérdésérõl szóló vitákra. A kvázielitmegállapodástól a tényleges elitkonvergencia segítségévelis el lehet jutni a konszenzuálisan egységes elit konfigurációjá-hoz, a jól mûködõ konszolidált demokráciához.

Ezzel a gondolattal érünk el dolgozatom második részéhez,amelyben két dolgot kívánok bemutatni: egyrészt a politikaielitkonfliktusok néhány paradoxonjára kívánom felhívni a fi-gyelmet, másrészt a politikai elit funkcionális hiátusaira térekki – ezzel jutva vissza az alapkérdéshez: ebben a kontextusbanvan-e jelentõsége az elit folytonosságának?

EGY ELITCSOPORT – SAJÁTOSSÁGOK ÉS KÉRDÕJELEK

Az eliten belül több csoport jellemzõirõl, összekapcsolódásáról,folytonosságáról vagy éppen annak hiányáról írtak a rendszer-váltás során és azt követõen. A következõkben a politikai elitrõllesz szó, mert ez a rendszer egészének mûködtetése szempont-jából kulcsfontosságú csoport, amelynek jelentõsége a gazdasá-gi átalakulás befejeztével csak megnövekedett. Raymond Aronrégi elitdefiníciója (1950:9), amely szerint a legfontosabb cso-portokat a „politikai vezetõk, kormányzati hivatalnokok, gazda-sági igazgatók, a tömegpolitikai vezetõk és a katonai vezetõk al-kotják” részben megállja a helyét napjainkban is, de születettegy új kategória, a képviseleti elit, amely a pártvezetõket, a mi-niszteriális vezetõket és a parlamenti elitet foglalja magában.Bár a három csoport nem áll szükségképpen ugyanazon fontos-sági szinten a döntési folyamatok szempontjából, többségük ele-get tesz az elitrõl szóló másik fontos követelménynek, nevezete-sen, hogy „…jelentõs szervezetekben és mozgalmakban straté-giai pozíciót elfoglaló szereplõkrõl van szó, akik…. képesek azországos politika ügyeit rendszeresen és jelentõsen befolyásol-ni” (Dogan et al., 1998:15).

Bár a képviseleti elit kormányzati, pártokbéli és parlamentirészei nem egyformán helyezkednek el a politikai hatalmistruktúrában, jelentõsek a kapcsolataik és jelentõs átfedések istapasztalhatók. Például, bár tudjuk, hogy a parlamenti képvise-lõk egy szûkebb csoportja közelebb van a stratégiai döntések-hez, mint az úgynevezett periferiális csoportja, az utóbbiak isszámtalan módon befolyásolhatják a fontos döntéseket a párt-ban vagy a helyi politikában elfoglalt pozíciójuk okán. A parla-


1. táblázat. Vezetõ párttisztség a két nagy pártban és az egészparlamentben a képviselõk körében (%)

1990199419982002

5,918,623,336,5

20,97,0

17,436,1

9,136,415,528,9

Év Az egészparlamentben MSZP Fidesz

2. táblázat. A parlamenti mandátummal rendelkezõ miniszterek éspolitikai államtitkárok száma és aránya megválasztásukkor

Képviselõ Nem képviselõ Összesen

szám % szám % szám %

Miniszterelnökök 4 100 0 0 4 100Az 1. kormány miniszterei 18 63 12 37 30 100Az 1. kormány politikai államtitkárai 23 79 6 21 29 100A 3. kormány miniszterei 21 84 4 16 25 100A 3. kormány politikai államtitkárai 15 75 5 25 20 100A 4. kormány miniszterei 14 58 10 42 24 100A 4. kormány politikai államtitkárai 15 52 14 48 29 100Az 5. kormány miniszterei 9 60 6 40 15 100Az 5. kormány politikai államtikárai 19 79 5 21 24 100

Forrás: Kurtán S. kézirat plusz saját számítások* 2002 decemberéig

A társadalmi cirkuláció kérdése arra irányul, hogy az új cso-port csoportként mennyire hasonlít vagy különbözik az elõzõtõlés természetesen választóitól. Egyáltalán nem biztos, hogy a de-mokratikus rekrutáció és a politikai verseny automatikusan úgyváltoztatja meg a felül lévõ csoportokat, hogy mondjuk tisztes-ségesebb képviseletet jelent. Természetesen a képviselet egy-szerre vonatkozik a kik õk mellett a mit csinálnak problémájá-ra is, és ilyen értelemben a mikrokozmikus azonosság mellett apolicyk, a gyakorlati döntések jellegéhez is hozzájárul. Nem le-becsülhetõ az elõbbi, hiszen a „tükör” torzítása, a társadalomtólvaló távolság és a társadalomtól való eltérések – különösen egyrendszerváltoztató idõszak után – szimbolikus jelentõséggel bír-nak, és nem lebecsülhetõ az utóbbi sem, mert az elit társadalmijellege ma már elfogadottan befolyásolja döntéseit is (szembenazokkal a korábbi megközelítésekkel, amelyek kizárólag az el-sõsorban pártmeghatározta képviseleti dimenziókat emeltékki). A 4. táblázat pontosan arra hívja fel a figyelmet, hogy az újelit jó néhány szempontból kevésbé tükrözi a társadalmat, minta korábbi. A demokratikus intézmények egyre nagyobb távolsá-


zetõk aránya a képviselõk között – függetlenül attól, hogy me-lyik nagy párthoz tartoznak. A miniszteriális elit jelentõs részeszintén a pártokból és a parlamentbõl kerül ki. A 2. táblázat jel-zi a kormányzati elit (ide értve nem csak a minisztereket, ha-nem a politikai államtitkárokat is) és a parlament közötti kap-csolódást. Nagy részük a párthierarchiához is kötõdik. Az elté-rések ellenére a pártalapú kormányzati hierarchia nagy részerendelkezik parlamenti háttérrel is. Az átfedések mértéke an-nál inkább meggyõzõ, mert mindez nagyon jelentõs választásivariancia mellett történt. Talán az 1998–2002-es kormányzaticiklus lóg ki a sorból, amikor az új kormánypártot meglepetés-ként érte saját gyõzelme, és egy nagy – de nagyrészt új és ta-pasztalatlan – frakcióval a háttérben nem tudott elegendõ szak-értelmet rekrutálni saját soraiból a kormányzati posztokra. Ál-talánosságban azonban a párt, parlamenti és kormányzati elitekösszefüggnek és átfedik egymást. Õk a képviseleti elit.

Ahogy már az elõbbiekben láttuk (Wasilewski, 1998), a politi-kai elitbe nálunk nagyon kis százalékban kerültek be a régi po-litikai elit tagjai. Az elit jellemzõinek leírására természetesenezt a kutatási irányt még tovább kell folytatni. Bár az újabb ku-tatási eredmények nem teljesek, és itt nincs mód részletes köz-lésükre,3 a személyi alapú folytonosság jelentõségének csökke-nõ fontosságára álljon itt egyetlen táblázat (lásd 3. táblázat),

amely magának a képviseleti intézménynek a folytonosságátmutatja. Természetesen ezen kívül egyéb személyi folytonossá-gokat is lehet részletesen vizsgálni, de a személyi folytonossá-gok jelentõsége a demokratikus körülmények között elhanya-golhatónak tûnik az elit társadalmi, strukturális és rendszerjel-legû cirkulációjához képest, mert ezeknek nagyobb a potenciá-lis hatása az elitfunkciók és teljesítmények szempontjából.


3. áblázat. A pártállam parlamentjével mutatott folytonosság(No. és %)

Pártok 1990 1994 1998 2002

MDF 6,4% (10) 2,6% (1) ,0% ,0%SZDSZ 2,0% (2) 1,4% (1) ,0% ,0%Fidesz ,0% ,0% ,0% ,0%MSZP 16,3% (7) 6,0% (13) 5,8% (8) 1,7%(3)FKgP ,0% ,0% ,0% –KDNP ,0% 4,5(1) – –MIÉP – – ,0% –Independents 42,8%(3) ,0% ,0% –All 5,8% (22) 4,0% (16) 2,0% (8) 0,8% (3)

Forrás: Schwarcz, A. kézirat

4. táblázat. A képviseleti deficit alakulása

1985 29,8 46,6 59,8 3,6 15,8 n. a. 9,8 n. a.1990 7,6 45,85 90,7 21,3 36,0 47,1 19,2 10,41994 11,2 46,61 91,9 18,8 35,7 45,7 13,9 6,41998 7,8 46,29 92,9 22,0 38,5 46,1 13,4 5,02002 9,7 46,64 94,4 20,9 33,9 49,5 13,0 3,8

Év Nõkaránya

Átlagéletkor

Egye-temidip-loma

Jogidip-loma

Mû-szaki,termé-szettu-domá-

nyidip-loma

Társa-dalom-tudo-mányivég-

zettség

Taná-rok

Újság-írók

got teremtettek ebben a szimbolikus térben a képviseleti elit ésa társadalom között.

Strukturális szempontból az egyes elitcsoportok hasonlóságavagy különbözõsége, egymástól való távolsága vagy közelsége ameghatározó. A konfrontációt hangsúlyozó elitviselkedés hátte-rében ezzel éppen ellentétesen a képviseleti elit növekvõhomogenizációjának lehetünk tanúi. A képviseleti elitek a leg-több jellemzõjük tekintetében összecsúsznak, amit az 5. táblá-zat illusztrál. Ez jelzi a rekrutációs szempontok megváltozásátés hasonlóvá válását az egyes pártokban és az új csoportok re-latív bezáródását, de jelen témánk szempontjából azt a követ-

rens módon hajtják-e végre. Természetesen ezek a funkciókössze is függnek, és sikereik-kudarcaik feltételezik egymást.Ezek az elitfunkciókra vonatkozó feltételek-követelmények, il-letve érvényesülésük további részletes kutatásokat igényel, deaz elittel kapcsolatos problémák tekintetében általánosságbanirányadóak.

Véleményem szerint mindhárom funkció tekintetében ko-moly hiányokat fedezhetünk fel. Lényegében mindegyik funk-ció jó teljesítéséhez nagyfokú önbizalom és a többi szereplõiránti bizalom is szükséges. Mintha a két nagy politikai csoport-ból egyaránt hiányoznának ezek a tulajdonságok vagy képessé-gek. A baloldal úgy véli, hogy még mindig szabadkoznia kell amúlt örökségéért, a konzervatív oldal pedig még mindig nem hi-szi, hogy komoly és jelentõs politikai partnerként fogadják el.Ezért uralkodhat el a konfrontatív politikai stílus, amelynekegyik eleme a személyes konfrontáció, és annak eszközeként aposztkommunista rendszerrel való személyi folytonosság oksá-gi, magyarázó tényezõként való bemutatása, amelyre eddigi is-mereteink alapján lényeges és szignifikáns bizonyítékok nin-csenek. Véleményem szerint eredményesebb kutatási és politi-kai irány lehet az, amelyben egyrészt elismerjük, kimondjuk a(kvázi) elitmegállapodás felfeslését, és a konvergencia feltét-eleit keressük és próbáljuk meghatározni, másrészt pedig azelitteljesítmények hiányosságait elemzõ módon feltárjuk, aminemcsak a rendszer mûködése szempontjából fontos, de vég-eredményben a különbözõ fóbiák ellenszereként az elitkon-vergencia érdekeit is szolgálja.

JEGYZETEK

1 A tanulmány az Ettersberg Foundation által 2003 októberében hasonló témá-ban Weimarban rendezett konferencián tartott elõadásom átdolgozott válto-zata.

2 Igyekszem Linz és Stepan (…) nyomán következetesen használni ezt a fogal-mat a kádárizmus jellemzésére, mert ez világítja meg legjobban az autoriter(pl. Spanyolország) és a puha kommunista diktatúrák közötti különbséget,amely megkülönböztetést az új elit konfigurációs problémakör kibontásánális alkalmazok.

3 Ez irányú empirikus kutatások egy tágabb, a XX. századi magyarországi kép-viseleti elit cirkulációjával foglalkozó OTKA-kutatás részeként készülnek.

4 Elnézést kérek az olvasótól, hogy az eredetileg angol nyelvû elõadás lábjegy-zeteit nem magyarítottam, hanem meghagytam a hivatkozott szerzõk angolnyelvû publikációt, és nem szerepelnek esetleg olyan írások, amelyek kizáró-lag magyarul szóltak hozzá a témához.


kezményt is, hogy széles társadalmi csoportok a szimbolikusképviseleti deficitet (mind a távolság, mind a növekvõ különbö-zõség értelmében), és a policydeficitet (az egyre homogénabbcsoport policyalternatívái nem világosak) az elitre vonatkozólegitimációs deficitté is transzformálhatják. Ez az elitre irányu-ló legitimációs deficit tovább gerjesztõdik és még nyomatéko-sabbá válik a konfrontatív politikai stílus által. Az elitek közöt-ti konfrontáció gerjesztése politikai-legitimációs értelembennem tûnik tehát eredményesnek.

Az eddigiek alapján az elitváltozás négy értelmezési (szemé-lyi, társadalmi, strukturális és rendszerszintû) dimenziója kö-zül a (csekély) személyi kontinuitás látszik legkevésbé magya-rázni azokat az elitfunkciókkal összefüggõ mûködésbeli hiányo-kat és problémákat, amelyeknek tanúi lehetünk a vezetés, aképviselet és a politikai-gyakorlati kapacitás szintjein, miköz-ben a társadalmi és strukturális cirkuláció irányai, nem is szól-va a (kvázi) elitmegállapodás kudarcáról szoros összefüggéstmutatnak ezekkel.

A vezetési kapacitás elsõsorban terveket és pragramatikusgondolkodást jelent. De része a határozottság is, amelynekazonban kooperációs hajlandósággal kell kiegészülnie. Ide tar-tozik az alkalmazkodóképesség, még inkább a reagálóképesség,ami a változó körülményekhez, feltételekhez való alkalmazko-dást, de nem azok kiszolgálását jelenti. Végül elengedhetetlen amegnyerés és bevonás képessége, vagyis olyan bizalmi légkörkialakítása, amelyben a társadalmi csoportok és a politikai el-lenlábasok is elismerik a vezetõk integritását és bizalmat sza-vaznak nekik. A képviselet akkor mûködik jól, ha (az elkerülhe-tetlen) távolságokat közel hozza és (az elkerülhetetlen) külön-bözõséget megfelelõ kapcsolatokkal áthidalja, amely kapcsola-tok egyaránt vonatkoznak a stílusra, a szervezetre és a dönté-sekre. Végül a gyakorlati, döntési kapacitás arra vonatkozik,hogy a végiggondolt alternatívák nyomán az igazán fontospolicyterületeken megszületnek-e a döntések, és azokat kohe-


MSZP Fidesz MSZP Fidesz MSZP Fidesz MSZP Fidesz MSZP Fidesz

Helyipolitika

Vezetõpárttisztség

Parlamentitapasztalat

Nincs politikaifunkció Jogász

5. táblázat. A homogenizáció néhány dimenziója a két nagy pártvonatkozásában

90949802

20,955,642.860,6

0,027,341,965,7

20,97,0

17,436,1

9,136,415,528,9

37,228,516.6

8,3

90,922,741,2

3,0

11,615,078.355,6

0,068,223,075,9

9.48,97.39,1

26,111,112,011.1

LENGYEL GYÖRGY

A magyar gazdasági elit cirkulációjaa kilencvenes években:lassulás és bezáródás

AZ ELIT CIRKULÁCIÓJA ÉS A RENDSZERVÁLTÁS

Az elitelméleti hagyomány egyik kulcskategóriája a cirkuláció.Pareto az elitet egy folyóhoz hasonlította, mely állandó lassúváltozásban van, majd idõrõl idõre megáradhat, s aztán ismétvisszatér a lassú változás medrébe. A forradalmak – mondja –akár a lassú cirkuláció, akármi miatt törjenek is ki, úgy kelet-keznek, hogy az elitben felhalmozódnak az elõnytelenreziduumok, míg az alsó rétegekben kitermelõdnek az irányí-táshoz szükséges tulajdonságokkal rendelkezõk, s ezek hajlan-dók az erõszakot is alkalmazni céljaik érdekében (Pareto 1983,Vol. III. pp. 1421–1432).

A cirkulációnak, az elitek változásának többféle típusa lehet.Az új elitelméletben alkalmazott egyik lehetséges tipológia aváltozás mértékét és módját tekinti irányadónak Ha a változásszéles és mély, módja pedig gyors és kényszerítõ jellegû, akkora cirkuláció forradalmi elitcserét jelent. Egy kvázicserélõdésesetét írja le, ha a gyors és erõszakolt változások zajlanak le,amelyek azonban az elitváltozás mértékét és mélységét kevésséérintik. Ha a változás lassú és békés, mértékét tekintve pedigcsekély, akkor inkább a reprodukció tanúi vagyunk. A negyediktípus, a tulajdonképpeni klasszikus elitcirkuláció békés és lassúváltozásokat jelent, amelyek azonban elég szélesek és mélyekahhoz, hogy az elit rugalmatlan tagjait kiszûrjék, a klikkesedést,az intézményi beágyazottságon nyugvó érdekviszonyok rögzü-

HIVATKOZÁSOK4

Aron, Raymond (1950) „Social Structure and the Ruling Class” British Journalof Sociology (1) 1–16, 126–143.

Bozóki, András ed. (2001) The Roundtable Talks of 1989: The Genesis ofHungarian Democray. Budapest–New York: CEU Press.

Dogan, Mattei–John Higley, Elites, Crises, and Regimes in ComparativePerspective in: Mattei Dogan and John Higley eds. Elites, Crises, and theOrigins of Regimes. 1998. Rowman and Littlefield 3–29.

Higley, John–Michael G. Burton (1989) The Elite Variable in DemocraticTransitions and Breakdowns. American Sociological Review (54):1 February.

Higley, John and György Lengyel eds. (2000) Elites after State Socialism.Lanham: Rowman and Littlefield.

Higley, John–Judith Kullberg–Jan Pakulski (1996) The Persistance ofPsotcommunist Elites. Journal of Democracy 1996 (7):2 April 133–47.

Hoffman–Lange, Ursula, Germany: Twentieth Century Turning Points. In:Mattei Dogan and John Higley eds. Elites, Crises, and the Origins ofRegimes. 1998. Rowman and Littlefield 169–188.Ilonszki, Gabriella (2000) in: Frentzel–Zagorska, Janina and JacekWasileweski eds. The Second Generation of Democratic Elites in Central andEastern Europe. Warsaw: ISP PAN.

Linz, Juan–Alfred Stepan (19.) Consolidation of Democracy in SouthernEurope, Latin America and Central Europe.

Przeworski Adam (1991) Eastern Europe. The Most Significant Event in OurLife? In: Adamski and Wnuk-Lipinski eds, Challenges to Pluralism in EasternEurope. Warszawa: Polish Academy of Science/Institute of Sociology andPhilosophy.

Przeworski, Adam –Susan Stokes- Bernard Manin eds. (1999) Democracy,Accountability and Representation. Cambridge University Press.

Tõkés, Rudolf (1996) Hungary’s Negotiated Revolution 1957–1990. CambridgeUniversity Press (elsõsroban az Opposition and dissent c. fejezet).

Wasilewski, Jacek (2001) „Three Elites of the Central East EuropeanDemocratization” in: Radolsaw Markowski and Edmund Wnuk-Lipinski eds.Transformative Paths in Central and Eastern Europe. Warsaw: FriedrichEbert Stiftung 133–142.

Wasilewski, Jacek (1998) „Hungary, Poland, and Russia: The Fate of theNomenclatura Elites” in: Mattei Dogan-John Higley eds. Elites, Crises andthe Origins of Regimes. Rowman and Littlefield, 147–168.


mazású, több mint kétötöde fehérgalléros, ezen belül egyhetedeértelmiségi származású volt [Statisztikai adatok, 1985].

A nyolcvanas évek végén újonnan belépõk között valamelyestcsökkent a munkás és mintegy egyötödre növekedett az értel-miségi származásúak aránya. Az intragenerációs mobilitást te-kintve lényegesen nagyobb szerepet játszott az értelmiségi ésaz alkalmazotti eredet, több mint az elit háromnegyede kezdteily módon pályafutását [Kisdi–Kulcsár 1991; dr. Harcsa et al.1991]. Az elitbe való bejutás szempontjából a generációk közöt-ti mobilitás nagyobb mértékû volt, mint a generáción belüli.

Politikai és képzettségi összetételét, valamint korát tekintveazonban a gazdasági elit a nyolcvanas évtized végéig változatla-nul zárt alakulat maradt, több mint fele ötven év fölötti, többmint háromnegyede párttag és több mint kilenctizede felsõfokúvégzettségû volt.

A GAZDASÁGI ELIT REKRUTÁCIÓS ÉS KARRIERMINTÁIA RENDSZERVÁLTÁS KÜSZÖBÉN

A magyar gazdasági elit fluktuációja jelentõs mértékben növe-kedett a 80-as évek második felében, a politikai rendszerváltástmegelõzõ idõszakban. 1990 elején, még a választások elõtt, kö-zel kétötöd volt azoknak a gazdasági vezetõknek az aránya, akikegy éve kerültek vezetõ pozícióba. A nyolcvanas évek elsõ felé-ben az ilyen vezetõk aránya egynegyed alá csökkent. Míg ko-rábban a három évnél nem régebben hivatalban lévõk aránya45% volt, 1990-ben meghaladta a 60%-ot.

Különösen nagymérvû volt a fluktuáció a minisztériumokban,ahol a vezetõk háromnegyede három év, s ezen belül több mintfele egy év alatt cserélõdött ki, valamint a bankokban, ahol a há-rom évnél nem régebben kinevezett vezetõk aránya a négyötö-döt is meghaladta, s az egy éve hivatalban lévõk aránya 45%-ottett ki. A bankszférában az intézményi változások következté-ben azért is volt nagymérvû ez a növekedés, mert a nyolcvanasévek elsõ felében az átlagosnál alacsonyabb volt ebben a szeg-mensben a fluktuáció, 1990-re viszont ez bizonyult a legmaga-sabbnak.

Az 1990-es felvétel tanulsága szerint a nyolcvanas évek végéna gazdasági elit – s ezen belül elsõsorban a pénzügyi és a mi-nisztériumi vezetés – jelentõsen megfiatalodott. Míg korábban avállalatok, bankok és minisztériumok almintáit egyaránt jelle-mezte, hogy a vezetõk több mint fele ötven év fölötti volt, 1990-re az ilyen vezetõk aránya kétötöd alá csökkent. Különösen lát-ványos volt ez a bankárok esetében, mivel részletesebb bontá-sokat alkalmazva szembeötlõ különbséget tapasztalunk a ban-károk és a két másik csoport korösszetételében. Míg – némi-képp mást bontást alkalmazva – a minisztériumi és a vállalati


lését megakadályozzák és a különbözõ elitcsoportok közöttmegerõsítsék az elitegység ethoszát, miközben nagyobb mérvûbeáramlási lehetõséget biztosítanak az elitbe (Higley–Lengyel2000, Bozóki, 2003). Szociológiai tartalmát tekintve a rendszer-váltás és az elit cirkulációjának kapcsolatára vonatkozó legfon-tosabb állítást úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a klasszikus elit-csere a békés rendszerváltás elõfeltételének tekinthetõ. Abbanaz értelemben, hogy amennyiben a politikai és gazdasági rend-szer változását széles és mély folyamatos elitcsere elõzi meg,akkor ez megkönnyíti az intézményi átmenetet és hozzájárulhataz átalakulás társadalmi költségeinek csökkentéséhez. Tanul-mányomban úgy érvelek, hogy a magyar gazdasági elit eseté-ben az elitcsere már a rendszerváltás elõtt megkezdõdött.

A gazdasági elit tagjain itt azokat értem, akik a nemzetgazda-sági újratermelési folyamatokat döntéseikkel érdemben befo-lyásolni tudják, ennek megfelelõ intézményi pozíciót töltenekbe. Aligha kétséges, hogy a szûkebb értelemben vett üzleti elittagjain kívül ide értendõk a mindenkori gazdaságpolitika dön-téshozói is, mind a tervgazdaság, mind pedig az átmenetgazda-ság idõszakában. A gazdasági elitre vonatkozó empirikus felvé-telek 1990-bõl, 1993-ból és 1998-ból valók, ezeket kiindulópont-ként a 80-as évekbõl származó káderstatisztikákkal vetem össze.

Az alábbiakban a magyar gazdasági elit átalakulásának né-hány vonását kívánom bemutatni. Elõször röviden áttekintem anyolcvanas évek gazdasági elitjének néhány szociológiai jel-lemzõjét, majd vázolom a rendszerváltás küszöbén és a 90-esévekben kialakult képet a gazdasági elit rekrutációjára, karri-ermintáira és attitûdjére vonatkozóan.

A MAGYAR GAZDASÁGI ELIT NÉHÁNY SZOCIOLÓGIAIJELLEMZÕJE A NYOLCVANAS ÉVEKBEN

A korábbi esetleges minisztériumi káderkimutatásokat követõ-en a hetvenes évek végétõl léteztek Magyarországon rendszeresteljes körû statisztikai adatfelvételek az állami felsõ vezetésrevonatkozóan. Ezek a – maguk idején titkosan kezelt – kádersta-tisztikák csupán néhány alapváltozóra vonatkozóan tartalmaz-tak információkat. Ezek alapján a származásról megalapozottanállítható, hogy az a kései tervgazdaság idõszakában veszített ká-derpolitikai jelentõségébõl. A gazdasági elit kétféle értelembennyitott volt. A nyitottság itt értelemszerûleg elsõsorban a koráb-bi káderpolitika preferenciáival összevetve érvényesült,amennyiben, szemben a korai tervgazdaság gyakorlatával, aszemélyzeti politika irányítói a származást nem tekintették dek-larált kiválasztási szempontnak [Bernát 1986]. Ugyanakkor nyi-tott volt a gazdasági elit az intergenerációs mobilitás mintáit te-kintve is: 1984-ben több mint fele munkás, illetve paraszti szár-

LENGYEL GYÖEGY 126

éves és idõsebb vezetõk esetében ezzel szemben az apák 47%-atartozott a fenti kategóriákba, s a szegmensek közötti különbségelenyészõ volt. A szegmensek és a származás közötti kapcsolata fiatal korosztály esetében jóval erõsebb, mint az idõsebb ve-zetõk körében. A háztartásbeli anyák aránya jóval kisebb (35%)a fiatal, mint az idõsebb vezetõk körében (58%). A generációshatás ebben a vonatkozásban is felerõsíti a szegmensek közöttikülönbségeket, amennyiben a fiatal bankárok és a minisztériu-mi vezetõk közt a korcsoport átlagánál is alacsonyabb a háztar-tásbeli anyák aránya. Egy ponton, a bankárok esetében a gene-rációs hatás erõsebbnek is bizonyul a szegmensek hatásánál,mivel az idõsebb bankárok esetében a korcsoport átlagánál isnagyobb a háztartásbeli anyák aránya.

Különösen erõs a generációs különbség a szülõk iskolai vég-zettsége tekintetében. Míg a fiatal vezetõk esetében egynegyedvolt az általános iskolát nem meghaladó végzettségû apák ará-nya, az idõsebb vezetõk több mint felére volt ez jellemzõ.Ugyanez jellemzõ az anyák végzettségét tekintve a fiatal veze-tõk 54%-ára, s az idõsebb vezetõk háromnegyedére. A szegmen-sek közötti különbségek is rendre erõsebbek a fiatal, mint azidõsebb vezetõk szüleinek iskolai végzettségét illetõen. Különö-sen jelentõs a fiatal vezetõk szegmensek közötti különbsége azanya iskolai végzettségét illetõen.

A háború után született korosztályok esetében tehát mind aszegmensek, mind pedig a beosztások szerinti belsõ differenci-álódás erõsebb, mint a háború elõtt születetteknél. Ha tehátmegkíséreljük a generációs hatást mérlegelni, igen érdekes ket-tõs következtetésre jutunk. Arra nevezetesen, hogy a gazdaságielit új generációja már a rendszerváltás elõtt növekvõ társadal-mi zártságot mutatott, s egyúttal a fiatalok körében nagyobbvolt a szegmensek közti rekrutációs különbség, mint az idõsebbvezetõk között. Tehát a rendszerváltást megelõzõ idõszakra agazdasági elit fiatalabb korosztályaiban a társadalmi zártság ésa szegmentáltság egyszerre növekedett.

A felsõfokú végzettségûek aránya 95%-os túlnyomó többségettett ki, s ugyancsak magas, közel háromnegyedes volt azoknakaz aránya, akik korábban párttagok voltak. A párttagság azon-ban 1990-re elveszítette azt a kulcsfontosságú szûrõ szerepét,amit korábban a lojalitás bizonyításában betöltött. A gazdaságielit – néhány ismert példa ellenére – nem kívánt személyes tag-sággal kapcsolódni a pártpolitikához. A volt párttagok zöme1989-ben, egy részük már korábban kilépett, s nem keresett újpártot magának. Mindez nem jelenti azt, hogy a gazdasági elittagjai ne vennék igénybe a gazdasági érdekérvényesítés infor-mális politikai csatornáit, s ne lennének olyan pozíciók, ame-lyek szigorú politikai lojalitást feltételeznek. Csupán arról vanszó, hogy a párttagság és a politikai aktivitás nem szükségkép-pen jelöli ki a mindenkori gazdasági elit rekrutációs bázisát.


vezetõknek közel harmada volt 45 év alatti, az újonnan kiépülõbankszféra vezetõi közt ez az arány kétszer ekkora volt. A 35 évalatti vezetõk aránya pedig a bankárok esetében mintegy négy-szeresen haladta meg az elit átlagát.

Az apa foglalkozásával vizsgált társadalmi összetétel tekinte-tében az elit változatlanul nyitottnak volt tekinthetõ: közel felemunkás, paraszti, vagy alsó osztályi származású, mintegy har-mada pedig értelmiségi, illetve vezetõ származású volt.

Ugyanakkor szembeötlõ, hogy a vállalatvezetõk csoportja je-lentõsen különbözött a gazdaságirányítás és a bankszféra veze-tõitõl az értelmiségi és a vezetõi származás arányát tekintve.Míg az elõbbiben egynegyedes, a két utóbbiban egyharmados,illetve 45%-os az e csoportból érkezõk aránya. Különösen ma-gas (17%) a bankárok között a vezetõ apák leszármazottainakaránya. Ez bizonyára nem független a csoport korösszetételétõl,a fiatal vezetõk viszonylag magas arányától.

Hasonló tendenciát rögzíthetünk a szülõk iskolai végzetségétilletõen is. A vállalati vezetõk egyötödének rendelkezett az apjafelsõfokú végzettséggel, míg a minisztériumi vezetõk esetébenez az arány egyharmados, a bankvezetõk esetében pedig 44%-osvolt. Az anyák esetében a felsõfokú végzettek aránya a vállalatiigazgatók között 3%, a minisztériumi vezetõk körében 12%-ot, sa bankvezetõk között 22%-ot tett ki.

Adataink arra utalnak, hogy a vezetõi szegmensek között je-lentõsebb volt a rekrutációs eltérés, mint a vezetési szintek, be-osztások között. A kapcsolat dichotóm származási változókkal isrendre szorosabbnak mutatkozik a szegmensek, mint a beosztá-sok esetében. Az összefüggés megint csak az, hogy a vállalativezetõk között jóval több volt a munkásszármazású vagy azolyan, akinek anyja háztartásbeli volt, mint a bankárok és a mi-nisztériumi vezetõk közt. Mind a foglalkozás, mind pedig a kép-zettség tekintetében az anya pozíciója erõsebb összefüggéstmutatott a vezetõi szegmensek szerinti tagolódással, mint azapáé. De mindkét szülõ esetében áll, hogy a kapcsolat szorossá-ga erõsebb volt a származás és a szegmensek, mint a származásés a beosztások között. Mindez azt mutatja, hogy a gazdasági in-tézmények eltérõ társadalmi szelekciós mechanizmusokat kö-vettek. A vezetés egyes szintjei nem feleltethetõk meg mindenformai egyezés ellenére sem egymásnak, a vállalati vezetõk,bankvezetõk, minisztériumi vezetõk, bár formálisan ugyanazt avezetõi szintet képviselhetik, mégis más társadalmi háttérrelrendelkeztek.

A rekrutáció és a vezetõi szegmensek kapcsolata azonban,mint láttuk, nem független a generációs megoszlástól. Korcso-portonként vizsgálva azt találjuk, hogy a negyvennégy évesvagy fiatalabb vezetõk 61%-ának apja volt értelmiségi, vezetõ,önálló vagy fehérgalléros (köztük a bankárok több mint három-negyedének, a minisztériumi vezetõk 70%-ának). A negyvenöt

LENGYEL GYÖEGY 128

kisebb volt a helyi karrierminta súlya. Az újonnan kinevezettekkörében pedig az átlagosnál kisebb volt az adott intézménybenfeljövõ vezetõk aránya [Szakács, 1990].

A vezetõk fluktuációja jelentõsen eltért a gazdaság háromvizsgált szegmensében. Míg a vállalatok esetében a vezetõk42%-a öt évnél régebben dolgozott az adott beosztásban, a bank-vezetõknek 44%-a, a minisztériumi vezetõknek pedig 54%-acsak egy éve töltötte be hivatalát. Ennek a hatását képezi le akarriermintákkal való összefüggés is, amennyiben az admi-nisztratív karriert befutók körében az újonnan pozícióba kerül-tek, míg az ugrásszerû és a mûszaki pályaképek esetében a ré-gebben pozícióba kerültek, vannak felülreprezentálva. A negy-vennégy évnél fiatalabbak több mint fele egy évnél nem régeb-ben töltötte be ezt a pozíciót, s csak hatoda öt évnél régebben,az idõsebbek közt az utóbbiak aránya egyharmadot meghaladóvolt. Vizsgálatunk nem igazolja azt a hipotézist, hogy az ugrás-szerû karrierek aránya csökken a hierarchiában lefelé haladva.Az ugrásszerû karrierek aránya viszonylag stabilan egynegye-des volt a különbözõ beosztásokban.

Az egyes szegmensek eltértek a karrierminta típusát illetõenabban a vonatkozásban is, hogy – a karrier minden korábbi ál-lomását figyelembe véve – a szegmensek közötti mozgás elsõ-sorban a minisztériumi vezetõket, a szegmensen belüli a banká-rokat, az adott intézményen belüli karrier viszont a vállalati ve-zetõket jellemezte.

Az adminisztratív karrierek aránya nagyobb a szegmensekközötti mozgással elõre jutó vezetõk körében, de a politikai kar-rierek aránya nem haladja meg az átlagos 6%-ot. Megjegyzen-dõ, hogy hasonló arányt igazolt vissza az 1987-es káderstatiszti-kai felvétel is a vállalatok esetében (7%), bár a nem mezõgazda-sági szövetkezetek vezetõi közt már 14%-os, s a minisztériumivezetõk körében egyötödöt meghaladó volt azok aránya, akik-nek elõzõ munkahelye párt- vagy tömegszervezet, illetve fegy-veres testület volt [dr. Harcsa et al., 1992].

Mindez lényegében két domináns csoport, a közgazdászok ésa mérnökök eltérõ foglalkozási jellemzõibõl adódik. Míg azújonnan, egy évnél nem régebben érkezett vezetõk közel két-harmada közgazdász tisztviselõ volt, az öt évnél hosszabb idejehivatalban lévõk közt ugyanilyen arányban voltak mérnökök ta-lálhatók. Az idõsebb vezetõk közt így a mérnökök, míg a fiata-lok közt a közgazdászok voltak felülreprezentálva.

Míg a közgazdászok a szegmensek közötti és a szegmensenbelüli, addig a mérnökök az adott intézményen (vállalaton) be-lüli karriertípusokban voltak felülreprezentáltak.


A karrierminták esetében közös kelet-európai tapasztalatnaktekinthetõ, hogy gazdasági elit körében a hetvenes-nyolcvanasévekben a politikai karrierekkel szemben a folyamatos admi-nisztratív és mûszaki karrierek bizonyultak dominánsnak. E vo-natkozásban fõként a lengyel vizsgálatok tapasztalatai voltakmeggyõzõek [Wasilewski, 1986]. De hasonló tapasztalatokra ve-zettek a hazai és a kelet-európai összehasonlító vizsgálatok is[Bóday, 1986].

A magyar gazdasági vezetõk döntõ többsége, mintegy három-negyede folyamatos, lépésrõl lépésre emelkedõ karriert futottbe a rendszerváltás ellenére is. A folyamatos karriereken belülis az adminisztratív karrierek domináltak (a vezetõk közel feleesetében), míg egynegyed ugrásszerû, s másik egynegyed mû-szaki, illetve mûszaki-adminisztratív pályát futott be. Az admi-nisztratív karrierek értelemszerûleg a minisztériumokra és abankokra, míg a mûszaki jellegûek a vállalatokra jellemzõek in-kább. Az ugrásszerû karrierek szegmensek szerinti megoszlásaviszonylag egyenletes, csupán a bankokban alulreprezentált.

Az ugrásszerû karrierek viszonylag kis arányt képviseltek,ezeken belül is meg kell különböztetnünk, azonban a szakértõi,a politikai, a menedzseri és a munkásvezetõ típusú karriereket.A menedzseri típuson azokat értjük, akik azonnal valamilyenvezetõi pozícióba kerültek, a „munkásvezetõ” típusa pedig azo-kat fedi, akik munkásként kezdtek dolgozni, majd egy kezdetinagy ugrással lettek vezetõk [Szakács, 1990]. E bontás szerint aszakértõi és a politikai karrierek némiképp a minisztériumok-ban, a menedzseri karrierek pedig a vállalatoknál felülrepre-zentáltak.

A „munkásvezetõi” típus a bankokban ritkábban fordult elõ,mint a másik két szegmensben. Az a feltevés, hogy a menedzse-ri és a szakértõi karrierek inkább magasabb társadalmi státusúcsaládi hátteret, míg a politikai és a „munkásvezetõi” karrierekalacsonyabbat feltételeznek, nem igazolódott be. A menedzseriés a politikai karriert befutók körében egyaránt az átlagnál va-lamelyest nagyobb a munkás családból származók aránya, mígezzel szemben a kezdeti nagy ugrást végrehajtó „munkásveze-tõi” típusnál az átlagosnál kisebb. Ez tehát arra utal, hogy a kez-deti nagy ugrás nem a hagyományos munkásigazgatók típusá-nak továbbélését jelenti, hanem zömében a továbbtanulás elõt-ti néhány évet, s a felsõfokú stúdiumok utáni, zömében folyama-tos karriert. A fiatalabb vezetõket nagyobbrészt az adminisztra-tív karrierek jellemezték, míg az idõsebbek körében a mûszakipályafutás volt némiképp az átlagnál magasabb.

Nem állíthatjuk, hogy az intézményen belüli karrierminta in-kább jellemezné a fiatalabb vezetõket és az alacsonyabb pozíci-ókban lévõket. Ez utóbbi összefüggést az a kereszthatás gyengí-ti, hogy a fõosztályvezetõk, osztályvezetõk többnyire csak a mi-nisztériumi almintában szerepeltek, ahol viszont az átlagosnál

LENGYEL GYÖEGY 130

szük a külföldi tulajdonú cégek (Kovách–Csite, 1999) és a ban-kok (Szalai, 2001) elemzésére is kitér. Egy, a vállalati és a poli-tikai elitre vonatkozó reprezentatív felmérés tapasztalatai aztmutatják (Szelényi–Glass, 2003), hogy az 1993-as nagyvállalativezetõk mintegy háromnegyede volt már valamiféle vezetõi po-zícióban 1988-ban is, az új politikai elitnek pedig kevesebb,mint hatvan százaléka. Egy másik felmérés tapasztalata szerint(Kolosi, 2000) a kilencvenes évek második felében a piaci elittöbb mint kétötöde rekrutálódott a korábbi redisztributív elit-bõl.

A mi adataink arra utalnak, hogy a korábbi nagymérvû fluk-tuáció visszahatásaként a kilencvenes években a minisztériu-mokban a vezetõcsere jelentõsen lassult, s ez nem csupán 1990-hez, hanem 1984-hez képest is kimutatható. Ezzel szemben abankok esetében az így mért fluktuáció nagyobb maradt, mint akései tervgazdaságban volt. Az állami vállalatok vezetése eseté-ben – miközben az ilyen cégek aránya jelentõsen csökkent, s kö-rük a privatizációt követõen a közüzemekre és néhány stratégi-ai cégre korlátozódott – a korábbi viszonylag alacsony fluktuá-ció éppen a kilencvenes évek végére gyorsult fel.

Mindez azonban nem feledtetheti az összképet: szegmensen-kénti eltérések és sajátosságok mellett is igaz, hogy az elit cse-rélõdése már a nyolcvanas évek második felében felgyorsult,1990-ben érte el a csúcspontját, majd a folyamat fokozatosanlassult és konszolidálódott.

Az intergenerációs mobilitás tekintetében a gazdasági elit akilencvenes években a bezáródás jeleit mutatta. A munkás, pa-raszti és alsó osztályi származásúak aránya – akik az elit feléttették ki az évtized elején – egyharmad alá csökkent, s ezen be-lül különösen jelentõs volt a csökkenés a vállalati szektorban.Hasonló csökkenést mutat azoknak az aránya, akiknek az anyjaháztartásbeli volt.


AZ ELITREKRUTÁCIÓ TENDENCIÁI A KILENCVENES ÉVEKBEN: LASSULÁS ÉS BEZÁRÓDÁS

Az elitcsere sebességét, s közvetve mértékét is, az újonnan be-kerültek aránya jelzi. Ennek alapján a kilencvenes években agazdasági elit cserélõdésének jelentõs lassulásáról beszélhe-tünk. Az utóbbi egy évben bekerültek aránya kétötödrõlegyhatodra csökkent a gazdasági elit egészében, s a csökkenésminden vizsgált szegmensben bekövetkezett. Az esés különösenszámottevõ volt a minisztériumok vezetése esetében, hiszen eb-ben a szegmensben 1990-ben – s ne feledjük, az a felvétel méga választások elõtt készült – az egy éve bekerültek tették ki azelit több, mint felét. Olyan helyzet állt tehát akkor elõ, hogy azintézményi változásokkal a gazdaságirányítás területén lénye-gében egy új, pozíciójában még kevéssé megerõsödött vezetõigarnitúra szembesült. Az éves bekerülési ráta csökkenésénektovábbi sajátossága, hogy ez a csökkenés már a kilencvenesévek elsõ felében bekövetkezett. 1993 és 1998 között a ráta –szegmensenként eltérõen – már csak kisebb mértékben csök-kent, vagy stagnált. A másik említést érdemlõ jellegzetesség az,hogy az éves bekerülési ráta az átmenetgazdaság idõszakában(mind 1993-ban, mind pedig 1998-ban) alacsonyabb szinten álltbe, mint amilyen a kései tervgazdaság idõszakában volt: szem-ben az akkori közel egynegyeddel, egyhatod körül mozgott.

Hasonló tendenciákat olvashatunk ki az utóbbi három évbenbekerültek arányát tükrözõ megoszlásokból is. Az utóbbi háromévben elitpozícióba kerültek aránya 1990-ben közel kétharma-dot tett ki, s fokozatosan csökkent vissza arra a 45% körüli szint-re, amelyen a nyolcvanas évek közepén állt. A hároméves cse-rélõdési ráta szegmensenként jellegzetes eltéréseket mutat.

A gazdasági elit cirkulációjára vonatkozó elemzések egy ré-sze a hazai vállalkozói rétegre koncentrál (Laki, 2002), más ré-

LENGYEL GYÖEGY 132

1. táblázat. Azok aránya, akik az elmúlt évben kerültek jelenpozíciójukba 1984–1998 (%)

Minisztérium 26,9 53,9 15,2 16,7Országgyûlés 2,6 3,4Bank 22,9 46,2 19,4 16,7Állami vállalat 20,0 27,3 16,8 16,0Magánvállalat 19,4 14,5Gazdasági elit 22,7 38,1 15,9 12,9Gazdasági elit (Országgyûlés nélkül) 22,7 38,1 17,7 15,9N 4890 360 339 240

1984 1990 1993 1998

2. táblázat. Azok aránya, akik az elmúlt 3 évben kerültek jelenpozíciójukba, 1984–1998 (%)

Minisztérium 51,5 76,5 67,4 43,1Országgyûlés 17,9 6,9Bank 38,7 83,1 71,0 50,0Állami vállalat 41,2 48,0 49,6 60,0Magánvállalat 55,2 41,8Gazdasági elit 45,1 62,2 53,4 36,7Gazdasági elit (Országgyûlés nélkül) 45,1 62,2 58,0 46,2N 4890 360 339 240

1984 1990 1993 1998

Rendkívül alacsony (egytized körüli) volt a tervgazdaságbana nõi elittagok aránya, ami a rendszerváltással valamelyest nö-vekedett, s egyheted körüli szintet ért el. Ebben a vonatkozás-ban nem az üzleti és a gazdaságpolitikai szektorok között voltalapvetõ különbség. Az évtized végére kialakult kép szerint azOrszággyûlésben és a vállalatoknál jóval átlag alatti, míg a mi-nisztériumoknál és a bankoknál egynegyed körüli volt a nõi elit-tagok aránya. Ennek egyik vélhetõ oka az, hogy ezekben a nagyhierarchikus szervezetekben az átlagnál jóval nagyobb a fehér-galléros nõi munkaerõ aránya.

Mint láttuk, a tervgazdaságban a vezetõk több mint fele ötvenév fölötti volt. Ezek aránya a rendszerváltás körüli években két-ötöd alá csökkent. Az évtized végére azonban ismét elérte azt aszintet, mint a nyolcvanas évek közepén. Az átlagosnál nagyobbvolt az idõbeli ingadozás a minisztériumi vezetésben. Egy szek-torban nem következett be a visszarendezõdés ebben a tekintet-ben: a bankok vezetõi közt változatlanul egynegyed alatti ma-radt az idõsek aránya.


Mivel a bankárok között eleve a középosztályi származás do-minált, így összességében az évtized végére az üzleti eliten be-lül a munkás származásúak aránya egynegyed alatti, míg a gaz-daságpolitikában egyharmad körüli volt. Arra a kérdésre, hogyszülei, nagyszülei között voltak-e vállalkozók, az évtized végénaz aktív népesség ötöde felelt igennel, míg a gazdasági elitnektöbb mint fele. Ez annál inkább figyelemre méltó eltérés, mertmég a vállalkozóknak is csupán valamivel több, mint harmadaszámolt be vállalkozói családi hagyományokról.

Az intragenerációs mobilitásra az évtized elején, a rendszer-váltás ellenére is, a folyamatos karrierek mintegy háromnegye-des túlsúlya volt jellemzõ. Az ilyen karrierek aránya a kilencve-nes években változatlanul túlsúlyban maradt. Az évtized elejénhozzávetõleg minden negyedik elittagnak volt elõzõ beosztása isannál a szervezetnél, amelynek élére került. Az évtized végéremár minden második ilyen volt. Különösen jelentõsen, mintegyhárom és félszeresére nõtt a szervezeten belüli karriermintákaránya a minisztériumok esetében.

LENGYEL GYÖEGY 134

4. táblázat. A gazdasági elit származása 1990–1998 (háztartásbelianyák százalékos aránya)

1990 1993 1998

Minisztérium 37,8 35,6 34,7Országgyûlés – 43,6 46,6Bank 41,0 39,3 23,3Állami vállalat 58,4 46,8 44,0Magánvállalat – 50,0 30,9Gazdasági elit 49,4 44,2 36,3N 341 335 240

3. táblázat. A gazdasági elit származása 1990–1998(munkás, paraszti és alsó osztálybeli apák százalékos aránya)

1990 1993 1998

Minisztérium 45 31,0 29,2Országgyûlés - 37,8 32,8Bank 33 25,0 26,7Állami vállalat 55 37,8 24,0Magánvállalat – 40,5 18,2Gazdasági elit 50 35,3 30,0N 364 323 240

5. táblázat. Elõzõ pozíciója is a jelen szervezetben volt(1990, 1998, %)

1990 1998

Minisztérium 20,8 70,8Országgyûlés 15,5Bank 15,4 43,3Állami vállalat 37,4 44,0Magánvállalat 63,6Gazdasági elit 28,9 49,6N 364 240

6. táblázat. Nõk aránya a gazdasági elitben (1984–1998, %)

Minisztérium 13,3 19,6 30,4 26,4Országgyûlés 5,1 6,9Bank 9,4 18,8 25,8 23,3Állami vállalat 6,7 14,1 11,9 4,0Magánvállalat 9,0 7,3Gazdasági elit 9,3 16,5 15,6 14,6N 4890 365 340 240

1984 1990 1993 1998

ben. Az elit nem hisz sem a konstruált szervezetek, sem aprimordiális kapcsolatok érdekvédelmi képességeiben. Azt ta-nulta meg és azt vallja, hogy az egyénnek magának kell kiküz-denie a cselekvési lehetõségeket, s gyakorolnia a kontrollt adöntési alternatívák felett. Azt tanulta meg, hogy õ dönt, õ old-ja meg a problémákat, s ami ezen kívül van, az korlátozó felté-tel, veszélyforrás, s csak a legritkább esetben támasz. Míg az át-lagnépesség közel kétötöde úgy véli, hogy az ember érdekeitmég mindig leginkább a családja védi meg, az elitnek csupánegyhatoda véli ezt. Az aktív népesség további kétötöde gondol-ja, hogy az állam, a pártok, az érdekvédelmi szervezetek alkal-masak legfõképp az érdekvédelemre, az elitnek csak negyedegondolja így. Az elit döntõ többsége, háromötöde az egyént jelö-li meg az érdekvédelem fõ forrásaként, s ez az arány háromszornagyobb, mint az átlagnépességen belül.

Egy másik jelenség ugyancsak a szubjektív és az objektívélethelyzetek közötti kapcsolat bonyolult és áttételes voltára vi-lágít rá. Az elit tudatában van privilegizált körülményeinek, súgy véli, hogy az egyén társadalmi helyzetét elsõsorban a mun-ka, a szaktudás és a képzettség határozzák meg. A társadalomdöntõ többsége ezzel szemben úgy gondolja, hogy a társadalmihelyzetet elsõsorban az anyagi körülmények determinálják. Ál-talánosságban minél alacsonyabb társadalmi csoportba tartozikvalaki, annál inkább véli úgy, hogy az anyagi körülmények adöntõek. A befolyás és a társadalmi kapcsolatok jelentõségérõlelsõ pillantásra úgy tûnik, hogy az elit ebben is inkább hisz,mint más társadalmi csoportok. Szorosabban szemügyre véveazonban kitûnik, hogy ez a vélekedés elsõsorban a középosztály,azon belül is a vállalkozók és a fehérgallérosok sajátja.

Abban nincs meglepõ, hogy az évtized végén az elit vélemé-nye élesen eltér az átlagnépességétõl a munkanélküliség meg-ítélésében. Míg az aktív népesség fele, addig az elitnek szinteteljes egésze úgy gondolta, hogy a társadalom problémái nemoldhatók meg a munkanélküliség vállalása nélkül, hogy a mun-kanélküliség szükségszerû társadalmi jelenség. Ebben a vonat-kozásban a vezetõk és a szakértelmiségiek véleménye közelebbált az elitéhez, mint a munkásokéhoz.

A normaszegõ magatartás tekintetében ugyancsak élesen el-tér az elit és az átlagnépesség véleménye. Míg a népesség dön-tõ többsége, négyötöde igaznak tartja magára nézve, hogy azembernek, ha elõre akar jutni, olykor át kell hágnia bizonyosszabályokat, az eliten belül az így vélekedõk aránya kétszer ki-sebb. Az emberek mikor ezzel a kérdéssel szembesülnek, nagyvalószínûséggel olyan, a bürokratikus szabályokat lazító, az éle-tet egyszerûbbé tevõ ügyeskedésekre gondolnak, mint amelyeka második gazdaság kiépülése során elterjedtek. Az ilyen véle-mények elterjedtsége nem szükségképpen azonos a korrupciósmagatartásminták tényleges elfogadásával, de az is világosan


Mindezek közben a volt szocialista párttagok aránya, melymég 1990-ben is a gazdasági elit háromnegyedét tette ki, az év-tized végére az elit felére csökkent. Két szegmens mutatott et-tõl jelentõs eltérést. A bankároké, akiknél az arány egyharmad-ra csökkent, s az állami vállalatok vezetõié, akik közt – a jelen-tõsebb fluktuáció ellenére – alig volt változás ebben a tekintet-ben, s háromnegyedük az évtized végén is olyanok közül kerültki, akik korábban szocialista párttagok voltak.

A hagyományok, értékek és a viselkedés közötti kapcsolat azelit esetében is meglehetõsen bonyolult. Az elit szélsõséges éskülönös módon individualisztikus értékeket vall. DavidRiesman kötetcímét parafrazálva ráillik a magányos elit elne-vezés. (Riesman, 1973, Janky–Takács, 1997) Azonban a gazda-sági elit nem a Riesman-féle értelemben magányos. Mindenmás társadalmi csoporttól különbözik, ha azt a kérdést vizsgál-juk, hogy ki vagy mi védi meg legjobban az ember érdekeit. Azelit – sokkal inkább, mint akár a vállalkozók, akár a szakértel-miségiek vagy akár az alacsonyabb szintû vezetõk – elsõsorbansaját magában hisz. Nem az elitben, mint a hatalmat gyakorlószûk társadalmi csoportban, hanem saját magában, az egyén-

LENGYEL GYÖEGY 136

7. táblázat. Az 50 évesnél idõsebbek aránya a gazdasági elitben(1984–1998, %)

Minisztérium 53,8 33,3 30,4 58,3Országgyûlés – – 35,9 60,3Bank 54,7 29,4 22,6 23,3Állami vállalat 53,6 45,4 46,0 52,0Magánvállalat – – 38,8 54,5Gazdasági elit 53,7 39,1 37,1 52,9N 4890 361 340 240

1984 1990 1993 1998

8. táblázat. Szocialista párttagok aránya (1984) és a volt szocialistapárttagok aránya (1990, 1993, 1998) a gazdasági elitben (%)

Minisztérium 81,0 81,4 50,0 52,8Országgyûlés 42,9 50,0Bank 77,7 63,8 42,9 33,3Állami vállalat 82,9 74,4 71,9 76,0Magánvállalat 67,7 41,8Gazdasági elit 82,0 73,8 61,6 49,6N 4890 364 284 240

1984 1990 1993 1998

lenlegivel azonos-e, azt találjuk, hogy az egy éve kinevezettektöbb mint háromnegyede az adott intézménynél, vállalatnál dol-gozott elõzõ pozíciójában is. Összhangban volt ez a folyamatos,adminisztratív karrierek túlnyomó arányával. Ugyanakkor akarrierek korai stádiumában jelentõs arányú volt a szegmense-ken belüli és a szegmensek közötti mozgás. Az új gazdasági elitaz átlagnépességnél sokkal inkább volt hajlandó a piaci tapasz-talatok, a növekvõ jövedelemkülönbségek és a vezetõ-kiválasz-tásban a meritokratikus elemek pozitív értékelésére.

Az elitcsere sebességét és mélységét illetõen a nyolcvanasévek végi jelentõs változásokhoz képest a kilencvenes évek má-sodik fele a lassulás és bezáródás jeleit mutatta. Hasonlókép-pen a lassulás és konszolidálódás jele az idõsebb vezetõk ará-nyának növekedése az elit egészében. Az elit ugyanakkor vala-melyest nyitottabbá vált a pártlojalitás tekintetében (mivel avolt párttagok aránya csökkent, s az egyéb pártaffiliáció jelen-téktelen arányú maradt). Ugyancsak valamelyest nyitottabbáés kiegyensúlyozottabbá vált a gazdasági elit a nemek szerintiösszetételt tekintve, bár a nõi vezetõk aránya változatlanul je-lentõsen alatta maradt az aktív népességen belüli arányoknak.

Kétségkívül mérlegelés kérdése, hogy hogyan minõsítsük anyolcvanas évek végén tapasztalt elitcserét. Mértéke jelentõsvolt, s ettõl lehetne akár klasszikus, akár forradalmi cirkuláció-nak is tekinteni. A cserélõdés módja az, ami ilyenkor dönthet, sekkor az az eldöntendõ kérdés, hogy a cirkuláció módjának kétattribútuma – a sebesség és a jelleg – közül melyiknek van na-gyobb súlya, mivel az elit cserélõdése gyors volt ugyan, de bé-kés karakterû. Amellett érvelnék, hogy ilyenkor a cirkuláció ka-rakterének van nagyobb jelentõsége, mivel ez áll közvetlenebbösszefüggésben az intézményi változások jellegével, azzal, hogyforradalmi lendülettel elsöprik-e a régi rendet, vagy az elitekmegállapodása révén békés átmenetet biztosítanak. A magyareset ez utóbbira példa.

Azonban látnunk kell, hogy – legyenek bármily tudatosak isaz elit törekvései az intézményi változásokat illetõen – a békésátmenetnek is lehetnek nem szándékolt mellékkövetkezményei.Adataink arra utalnak, hogy a magyar gazdasági elit többszörö-sen kicserélõdött személyi összetételében, s változott társadal-mi összetételében is, amennyiben jelentõsebb mértékben meríta középosztályból. Változtak rekrutációs kritériumai, amelyekközt a politikai lojalitással szemben inkább a személyi és szer-vezeti lojalitás elemei nyertek teret. Változott a tulajdonhoz ésvezetéshez való viszonya, változott beállítottsága, mivel a legke-vésbé sem kollektivisztikus, hanem jóval inkább meritokratikusés individualisztikus elveket vall. A régi elit azonban mindezekellenére itt van. Nem csupán egy-egy emblematikus figurájávalvan jelen, akiknek szerepe ebbõl a szempontból inkább szimbo-likus jelentõséggel kellene bírjon. Azzal van jelen, hogy átha-


látszik, hogy az ellennorma nem hatékony. A korrupció megíté-lésében egyébként hasonló kettõsség mutatkozik. Az átlagné-pesség a korrupcióval kapcsolatos jelenségeket elterjedtebbek-nek és természetesebbnek tartja, míg az elit az ilyen jelensége-ket szûkebb körûnek és elítélendõbbnek véli. Mindenesetre anormaszegõ magatartás tolerálása elég magas az eliten belül isahhoz, hogy igazolni lássuk azt a dahrendorfi véleményt, melyszerint az attitûdök változásához évtizedekre van szükség.

Meglehet, az elit és a vonakodó többség közötti véleménykü-lönbség mindenkor természetesnek tekinthetõ. Nyilvánvalóazonban, hogy minél nagyobbak a különbségek az elit és az át-lagnépesség véleménye közt, annál inkább korlátozott az elitakciópotenciálja. Hasonlóan fontos kérdés, hogy vannak-e mar-káns különbségek az eliten belül az értékek és attitûdök tekin-tetében, olyan különbségek, amelyek az elit fragmentációját ve-títik elõre. A gazdasági eliten belül számos tekintetben találunkkülönbségeket az üzleti és a gazdaságpolitikai elit véleményeközt. A gazdaságpolitikusok kevésbé privilegizált helyzetûek éskevésbé voltak elégedettek életesélyeikkel, mint az üzleti elittagjai. A képviselõk érzékenyebben és elítélõbben nyilatkoztaka normaszegõ magatartásról, mint az elit átlaga. A minisztériu-mi vezetõk túlterheltebbnek és fáradtabbnak érezték magukat,mint a többiek. Az üzleti elit tagjai inkább a kemény munka ésaz individualizmus értékeit, míg az adminisztratív elit tagjai in-kább az iskolai teljesítmény jelentõségét hangsúlyozták. Ezek-nek a különbségeknek a legtöbbje statisztikailag szignifikánsvolt, de inkább érték- és véleményvariációkat jelenített meg,mint a gazdasági elit fragmentációját.

KÖVETKEZTETÉSEK

Azt mondhatjuk, hogy a magyar gazdasági elit fluktuációja arendszerváltást megelõzõ idõszakban jelentõs mértékben, mint-egy másfélszeresére növekedett. Különösen nagymérvû volt afluktuáció a minisztériumokban és a bankokban, ahol 1990 ele-jén, még az elsõ szabad választások elõtt, a vezetõk mintegy fe-le egy év alatt cserélõdött ki.

A magyar gazdasági elit cseréje tehát a rendszerváltás elõttmegkezdõdött. Új volt-e ez az újonnan pozícióba került elit? Afentebbi elemzés eredményeibõl kiderül, társadalmi arculatáttekintve tartalmazott új vonásokat. Fiatalabb, magasabb társa-dalmi presztízsû csoportokból érkezõ, zártabb társadalmi ala-kulat ez, mint elõdje volt. Voltak azonban a régire emlékeztetõvonásai is. Változatlanul döntõ mértékben férfiakból, felsõfokúvégzettségûekbõl és olyanokból állt, akik korábban párttagokvoltak, de többségükben már kiléptek a pártból. Ha megvizsgál-juk, hogy az újonnan kinevezettek legutóbbi munkahelye a je-

LENGYEL GYÖEGY 138

Leopold Lajos jr. 1988 [1917], Színlelt kapitalizmus. Medvetánc No. 2–3. pp.321–355.

Maizl Erika 1991, A gazdasági elit véleménye a vezetõkiválasztásban szerepetjátszó tényezõk fontosságáról Bp. (Szakdolgozat, BKAE)

Mikhalev, Vladimir (ed.) 2003, Inequality and Social Structure during theTransition. Palgrave, Macmillan, UNU, WIDER, Houndmills

Nagy Beáta 2001, Nõi menedzserek. Aula, Bp.Pareto, V. 1983, The Mind and Society: a Treatise on General Sociology.

Harcourt, Brace and Company, N. Y., vols. I–IV. Répási Erika 1991, Foglalkozások presztízse, Bp. (Szakdolgozat, BKAE)Statisztikai adatok az állami és a szövetkezeti vezetõkrõl, 1984 Bp. 1985Riesman, David 1973, A magányos tömeg. KJK, Bp. Szakács Andrea 1991, Felsõszintû gazdasági vezetõk karriertipológiája, Bp.

(Szakdolgozat, BKAE)Szalai Erzsébet 2001, Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitaliz-

musban, Bp. Aula K.Szelényi Iván–Christy Glass 2003, Winners of the Reforms: The New Economic

and Political Elite. In: Mikhalev, Vladimir (ed.) Inequality and SocialStructure during the Transition. Palgrave, Macmillan, UNU, WIDER,Houndmills, pp. 75–98.

Székely Judit 1986, Adalékok a gazdasági szférában dolgozó felsõszintû vezetõkiskolai végzettségének elemzéséhez, in: Lengyel Gy. (szerk.), A gazdasági ve-zetõk rekrutációja, képzettsége és karriermintái a tervgazdaságban Bp., Szo-ciológiai Mûhelytanulmányok

Wasilewski, Jacek 1986, Az igazgatók társadalmi-szakmai pályafutása Lengyel-országban, in: Lengyel Gy. (szerk.), A gazdasági vezetõk rekrutációja, kép-zettsége és karriermintái a tervgazdaságban Bp., Szociológiai Mûhelytanul-mányok


gyományozott egy üzleti és gazdaságpolitikai magatartásmin-tát. Meglehet, ugyanazok a képességei, amelyek alkalmassá tet-ték a kompromisszumra és érdekeltté tették az átmenetgazda-ság elfogadásában, egyszersmind egy üzleti és politikai stílustis meggyökereztettek. Egy olyan stílust, amelynek a modernizá-ció korai szakaszára visszanyúló hagyományai vannak, s jelleg-zetes vonásait a kijárás, az informalizmus és a színlelt teljesít-mények adják. Ez az az örökség, amelyik – összefonódva a má-sodik gazdaságból örökölt tömeges magatartásmintákkal – hoz-zájárul ahhoz, hogy a magyar gazdaságban a teljesítményeketgyakran az újraelosztáshoz, a támogatásokhoz és az állami meg-rendelésekhez kapcsolják, miközben az adótudatosság alacsonyszintû, s a kártyákat olykor – ahogy mondani szokták –, az asz-tal alatt osztják. Ezek olyan vonások – miként arra Leopold La-jos közel száz éve rávilágított [Leopold, 1988 (1917)] –, melyeka piacgazdasággal nemigen férnek össze, legfeljebb annak lát-szatával.

IRODALOM

Bernát János 1986, Az állami és szövetkezeti vezetõk rekrutációja és mobilitá-sa, in: Lengyel Gy. (szerk.), A gazdasági vezetõk rekrutációja, képzettsége éskarriermintái a tervgazdaságban Bp., Szociológiai Mûhelytanulmányok

Bóday Pál 1986, Vállalati felsõ vezetõk pályafutása nemzetköziöszehasonlításban, in: Lengyel Gy. (szerk.), A gazdasági vezetõk rekrutációja,képzettsége és karriermintái a tervgazdaságban Bp., Szociológiai Mûhelyta-nulmányok

Bozóki András 2003, Theoretical Interpretations of Elite Change in EastCentral Europe, in: Mattei Dogan (ed.), Elite Configurations at the Apex ofPower, Brill, Leiden-Boston

Dogan, Mattei (ed.) (2003), Elite Configurations at the Apex of Power, Brill,Leiden-Boston

dr. Harcsa I. (et al.) 1991, Vezetõk a nyolcvanas években Bp. KSH.Higley, J.–G. Lengyel (ed.) 2000, Elites after State Socialism. Theories and

Analysis. Rowman and Littlefield, Lanham Janky Béla–Takács Károly 1997, A magányos elit. In: Janky Béla–Vedres Ba-

lázs (szerk), A magyar gazdasági elit a kilencvenes évek elején. Bp. BKE Szo-ciológiai Mûhelytanulmányok

Kisdi János–Kulcsár Rózsa 1991, A hatalom gazdasági elitje az elmúlt évtized-ben. Statisztikai Szemle 10. sz. 789–797. o.

Kolosi Tamás 2000, A terhes babapiskóta. A rendszerváltás társadalomszerke-zete. Osiris, Budapest

Kovách Imre–Csite András 1999, A posztszocializmus vége. A magyarországinagyvállalatok tulajdonosi szerkezete és hatékonysága 1997-ben. Közgazda-sági Szemle, XLVI. évf., 2. sz., 121–144. o.

Laki Mihály 2002, A nagyvállalkozók tulajdonszerezési esélyeirõl a szocializ-mus után, Közgazdasági Szemle, XLIX. évf. 1. sz. 45–58. o.

Lengyel György (szerk.) 1986, A gazdasági vezetõk rekrutációja, képzettsége éskarriermintái a tervgazdaságban Bp., Szociológiai Mûhelytanulmányok 3.

LENGYEL GYÖEGY 140

SZABÓ MÁTÉ

A „nép” és az „elit”populista szembeállítása, mintmobilizációs keretértelmezés (frame)Magyarországon 1989 elõtt és után1

A populizmus sokértelmû és sokágú koncepciója2 tartalmazzaaz „elitellenesség” motívumát is, amelyet különféle kontextu-sokban helyez el. Lehetséges kapcsolódás az autoriterdik-tatórikus rendszer, avagy a demokrácia kritikája vagy akár el-utasítása, mert hiszen az is az intézmények olyan rendszere,amely elszakítja az elitet a társadalomtól, avagy a populistaszóhasználat szerint a néptõl. A populizmus ideológiai, politikaimozgalom, politikai stílus, és mindezek részelemeinek sajátosvegyülete konkrét megjelenései formáiban3. Magyarországonaz ellenzéki irányzatok vitája a „népi-urbánus vita”4 névenhíresült el, amelynek közvetlen kapcsolódásai vannak az 1989elõtti, a Kádár-rendszer elleni ellenzékiség történetéhez is5.Ahogyan azt a téma kutatói sokszor és sokféleképpen, de mind-annyian megfogalmazták, a magyar ellenzéken belül már na-gyon korán megjelent ennek a „népi-urbánus” elkülönülésnekaz újratermelõdése6, amely bizonyos értelemben a magyaror-szági ellenzéki mozgalmak fejlõdésének fõ differenciáló meg-oszlásának tekinthetõ.

Sokan és sokféleképp világították meg ezt a különbséget,amely témánk szempontjából azért olyan lényeges, mert a népiirányzat kötõdött a magyar populista hagyományhoz, és a nép-elit idegenség nyilvánvalóan megjelent a Kádár-rendszerben,most azonban eltérõen a két világháború közötti kontextustól,

tól a civil társadalom, a szocialista demokráciától a „jelzõk nél-küli” avagy a liberális demokrácia, a szocialista piacgazdaság-tól a piac felé fejlõdött9. Elitkritikájuk nem populista jellegû.Népfogalmuk nem a durkheimi értelemben vett organikus szo-lidaritás hordozója, hanem a közvetlen demokratikus és popu-lista tartalmaktól megtisztított Rousseau-féle népszuverenitásikoncepció. A Tönnies-féle közösség és társadalom közötti kü-lönbség jól jellemzi a két irányzat protagonista frame-jét az elit-tel szemben álló kollektívumról. Az elit a demokratikus ellen-zék társadalomkritikájában a marxi elidegenedéskoncepcióval,avagy a weberi bürokráciaelmélet átértelmezésével és alkalma-zásával kapja meg a magáét. Az elit elidegenedett, bürokrati-kus, sõt még az se, mert nem professzinális, hanem politikai-nomenklaturális alapon rekrutálódik, tevékenysége zavarja,akadályozza a piac, a civil társadalom és a jogállam normális,nyugati struktúráinak mûködését. Antagonisztikus frame áll azelittel szemben itt is, de más alapokon értelmezi az igazságta-lanság, a hatalom és a kirekesztettség kialakulását. Elit és tö-meg áll szemben ebben a rendszerkritikában, amely nem popu-lista alapú, hanem pozitív modellje a nyugati társadalmak de-mokratikus elitizmus vs. részvételi demokrácia dilemmájábangondolkodott.

A két irányzat társadalom- és politikakritikája ugyanarra amagyar és a többi kommunista rendszerre jellemzõ problémátállította elõtérbe, az elit uralmát és a társadalom többségénekkirekesztettségét a hatalomból, azaz a rendszer igazságtalan ésautoriterjellegét az ellenzéki diskurzusban, azonban más-másmodellekben, paradigmákban, vagy ha tetszik frame-kombinációkban építette fel kritikáit és pozitív modelljeit. Mígaz egyik megközelítés a populista sémát alkalmazta, a másik acivil társadalom–plurális demokrácia–demokratikus elitizmussémáit. Az ellenzéki diskurzusok a rendszerváltási folyamatbanpártpolitikai diskurzusokká, programokká, szervezeti model-lekké, legitimációs elvekké formálódhattak, amennyiben arendszerváltás folyamata lehetõséget biztosított a korábbi el-lenzéki elitek, ellenelitek számára ahhoz, hogy az új politikaielit részévé válhassanak.

Magyarországon ez a lehetõség megadatott mindkét irányzaterre képes és alkalmas képviselõi számára. Az egykori ellenzé-ki mozgalmak utódpártjai, az MDF, a MIÉP, az SZDSZ, a Fidesza pártpolitikai diskurzus és a hatalompolitikai verseny stabil té-nyezõi voltak a rendszerváltás és az európai csatlakozás közöttistabilizációs és intézményesedési periódusban. Részei a parla-mentnek, ellenzéki avagy kormánypárti, illetve azt támogatópozíciókban, tehát részesedtek a hatalomból. Akkor is, ha többokból csökken az eredetileg a rendszerváltás elõtt az ellenzékimozgalmakban aktív szerepet betöltõ személyek jelenléte apártpolitikában, az általuk kidolgozott sémák hagyományai


ahol az úri-vidéki Magyarország ellentéte volt, a nomenklatúraés a nép ellentétévé vált.

A populista séma elitellenessége teljes mértékben alkalmaz-ható a kommunista rendszer elidegenedett elitjének és a veleszemben álló népnek a mozgalmak számára oly fontosframingfolyamatban való felhasználására. A framing, a kerete-zés, eredetileg Erving Goffman szociálpszichológus kategóriá-ja, amelyet a mozgalom- és tiltakozáskutatás sokszorosan átér-telmezve olyan gondolati sémák, diskurzusminták jelölésérehasznál7, amelyek közös szemléleti kereteket adnak a mozgal-mak aktivistái, tagjai és potenciális támogatói számára, és amozgalom diffúzióját, terjedését segíthetik elõ propagálásuk ré-vén. A frame öröklõdik, de változik is, tartósságát éppen az ad-hatja, hogy a valóság, a környezet változásait képes sémáibanúgy értelmezni, hogy azok továbbra is mobilizálóan hassanak.Ez történt a két világháború közötti elit–népi szembeállítássalis, amely az úri–magyar paraszti helyett a Kádár rendszerbenrezsim-nomenklatúra és magyar népi–nemzeti ellentétének aformáját ölthette, és ily módon nagymértékben alkalmazhatóvolt a rezsim kritikájára és az azzal szembeni mobilizációra. Aframingfolyamat több elembõl áll, antagonista eleme az exklu-zív és igazságtalan, legitimáció nélkül hatalmat gyakorló cso-port felé irányult, a protagonista elem pedig a kirekesztett, kö-zösségi, a nemzeti hagyományt õrzõ népet fogta össze. A masterframe, az uralkodó keret alapja az injustice frame, az igazság-talanságmagyarázat. A kis, szûk, legitimáció nélküli, külsõ ésbelsõ erõszakkal uralkodó elitnomenklatúra nyilvánvalóanigazságtalanul bitorolja a hatalmát és javait, és kirekeszti azok-ból a kollektív javak legitim tulajdonosát, a szuverenitás letéte-ményesét, a népet.

A népi ellenzékiség ebben a vonatkozásban igen jól megala-pozott és Magyarországon nagyon széles kulturális kisugárzás-sal rendelkezõ, a kommunisták számára is kikerülhetetlen éskikezdhetetlen kulturális teljesítményekre, mûalkotásokra, mû-vészeti és irodalomtörténeti irányzatokra építhette politikaimondanivalóját8, amely a cenzúrázott nyilvánosságban többnyi-re nem manifesztáltan, hanem a mindenki által ismert frame kinem mondott, de mindenki által ismert tartalmi következmé-nyeként csak az informális szférában jelent meg. Mindenki tud-ta azt, hogy pl. mit is jelentenek Illyés Gyula, Csoóri Sándor,Csurka István mûveinek alakjai, konfliktusai, megoldási javas-latai – emiatt ellenõrizték, korlátozták a szerzõket és mûveiketnyilvánosságát és forgalmát. Nem kellett politikai program ak-kor, ha a kulturális tartalmak a hagyomány és értékek révénolyan nyilvánvalóan széles körben jelen lehettek.

A demokratikus ellenzéknek nevezett szocialista-liberális há-lózat tagjai nem építhettek ilyen erõs és széles körben elfoga-dott kulturális háttérre. Szemléletmódjuk a polgári társadalom-

SZABÓ MÁTÉ 144

pulista elitkritika túlélési esélye csekélynek látszhatott a rend-szerváltáskor, hiszen a korábbi ellenzékbõl az elitkooptáció ré-vén az új elit szegmensei válhattak, a régi elitek pedig a feltéte-lezés szerint kikerültek a hatalomból. A két folyamat nem, vagya nem elvárt végbemenetele következtében13 a korábbi népi el-lenzékiség bizonyos képviselõi és csoportjai a korábbinomenklatúraelit átalakulásáról, továbbélésérõl, visszatérésé-rõl beszélhettek, és a korábbi rendszerváltók fennmaradó,avagy erõsödõ kirekesztésérõl. A korábbi ellenzéki populiz-musnak az eliten gyakorolt kritikájának funkciója megváltozott,és az új elit „urbánus” és „populista”, „kommunista” és „anti-kommunista” csoportjai közötti konfliktusok egyik artikulációsformájává válhatott. Újratermelõdött a népi–urbánus ellentét apártpolitikai diskurzusban, a populista kritika radikális formáimagát az új rendszert és az új elitet tekintették kritikájuk tár-gyának, hiszen az szerintük nem új, avagy nem demokratikus,és továbbra is kirekeszti az igazi népet. A kevésbé radikális po-pulista kritika az új rendszert nem teljesen veti el, azonban ki-fogásolja a régi elitcsoportok konverzióját, visszatérését, to-vábbélését, de nem vonja kétségbe demokratikus jellegét, csaka demokrácia problémáiról, válságairól értekezik, de nem uta-sítja el azt egészében.

Magyarországot a másként gondolkodók elleni teljes elnyo-más rendszerének alkalmazása csak a legsötétebb sztálinistaidõszakban, illetve 1956 után néhány évig jellemezte. Ezt köve-tõen a hatvanas évektõl egyre inkább erõsödtek a szelektív tole-rálás elemei. Ez a fejlõdés azonban csak a pártelit mindenkorvisszavonható engedménye volt, és nagyon határozott korlátok-ba ütközött a tolerancia (mindenféle tüntetés erõszakos felszá-molása, a mozgalmi szervezetek és hálózatok nyilvános és legá-lis mûködésének tilalma stb.)14. Populista szellemi irányzatokaz ellenzékben és a szamizdat-ellenkultúrában már ekkor ismegjelentek, gondoljunk Csurka István avagy Csoóri Sándor te-vékenységére. Fontos hangsúlyozni, hogy a magyar antikom-munista ellenzéknek nem csupán baloldali és liberális, hanemnacionalista és populista hagyományai is vannak. A népi–urbá-nus vita és konfliktus már jelen van az ellenzéki mozgalmak kö-rében, hogy 1989 után a pártrendszer és a politikai kultúra tö-résvonalaként éledjen újjá. Mind a rendszerváltást elõkészítõ,mind az abban részt vevõ, mind a választásokon versengõ cso-portok, mind a különféle választott kormánykoalíció pártjainakkörében is találhattunk mérsékeltebb, avagy radikális politikaifelfogású, populista jellegû politikai csoportokat.15 A radikálispopulista gondolkodók és politikai irányzatok egy része margi-nális jelenség az intézményesített politikai rendszerben, deidõnként belép az intézményes struktúrákba, parlamenti képvi-selet, avagy médiabefolyásolás, illetve médiapiaci részesedésrévén.


megrögzõdnek a pártpolitikában, kultúrában és diskurzusban.Ebben a vonatkozásban a magyar ellenzék jelentõs elit-kooptációjáról beszélhetünk, ha pl. összevetjük ezt a volt NDKellenzéki mozgalmainak 1989 utáni karrierlehetõségeivel10. Otta polgári mozgalmak az elsõ választásnál kiszorulnak a hata-lomból, és az NSZK-ban kialakult politikai struktúra termelõdikújra, illetve transzplantálják a keleti tartományokra. A volt el-lenzékiek díszhelyeket, kitüntetéseket, civil pozíciókat, a múltfeldolgozásában kitüntetett szerepet kapnak, politikai-hatalmibefolyásolásra az új rendszerben az általuk kidolgozott, azNDK-hoz kötõdõ sémáknak még akkor sincsen esélye, ha egy-egy személyiséget szívesen kooptálnak, fõleg a helyi politiká-ban Keleten. Ezzel szemben Magyarországon az ellenzéki dis-kurzusok bizonyos sémái fennmaradtak, avagy átalakulva újra-fogalmazódtak a pártok és kormányok politikájában. Nem sza-bad elfelejtenünk a parlamenten kívüli, a civil politizálást sem,az egyesületek, mozgalmak, alapítványok világát, ahol a volt el-lenzék ugyancsak jelen van, sok esetben meghatározó hagyo-mányaival.

A továbbiakban röviden csupán a népi ellenzéki irányzat általmegõrzött populista elitkritika bizonyos elemeinek továbbélé-sére szeretnék rámutatni. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnemegtalálni az urbánus-demokratikus elitkritika hagyományaitpl. a civil társadalom 1989 utáni mítoszaiban, azonban hely hi-ányában erre itt nincsen mód. A nemzetközi szakirodalombanéppen ez a vonulat, a „civil társadalmi mítosz leleplezése” ka-pott nagy hangsúlyt, pl. olyan kiemelkedõ személyiségek ellen-zéki gondolatainak és posztkommunista politikai gyakorlatánakszembeállításával, mint Havel és Walesa. Magyarországon avolt demokratikus ellenzék képviselõi nem tettek szert ennyireközponti szerepre, itt a rendszerváltás után éppen a népi vonaltûnt a külföld számára dominánsnak, úgyhogy a nemzetköziszakirodalom Magyarországról 1989 után éppen hogy nem a„civil társadalmi mítosz” leleplezését tekinti elsõdleges felada-tának, hanem a populizmustól a jobboldali extremizmusig,avagy a más típusú populizmusig vezetõ utakét11.

A populizmus persze minden politikai és gazdasági, valamintkulturális keretfeltétel-változás környezetében másképpen ér-telmezhetõ és értelmezõdik át, és ez teszi megközelítését olyanlegendásan nehézzé12. Mást jelent a populista elitkritika azautoriterrendszerben és a formálódó demokráciában, hogy a miesetünknél maradjunk. Lehet, hogy valaki ugyanazt gondolja ésmondja, mint addig, de a keretfeltételek gyors megváltozása kö-vetkeztében az mást és mást jelent. Az eszmei tartalmak meg-õrzõdése, áthagyományozódása pedig új értelmezéseket adazoknak. A frame-k életképessége és a mozgalomkutatás szá-mára magyarázó ereje éppen abban rejlik, hogy a megváltozottkörnyezeti feltételek mellett is életképesnek bizonyulnak. A po-

SZABÓ MÁTÉ 146

emlékeztetik, s vele a kontraszelekciós, illegitim voltára. Igenám, de a technokrata nap mint nap érintkezik, sõt barátkozik avezetõjével, urával és parancsolójával, sõt rokonságba kerülvele, érdekszövetségbe is. Lassan elmosódnak a különbségek…Így azután egy óriási körforgás van ebben az értelmiségben: hi-vatásbeli tehetségek, szakemberek nyomulnak feljebb és fel-jebb, tartják mûködésben az üzemeket és az intézményeket, sközben maguk is hasonlatosakká válnak kenyéradóikhoz, bele-szagolnak a hatalomba, a felébe-harmadába, és elzüllenek.”16

A fenti hosszabb látlelet a Kádár-rendszer elitkooptációjárólazzal a feltételezéssel végzõdik, hogy ezáltal az igazi népbõl jöttértelmiségiek nem jutnak el az elitbe, és a „kultúrbugrisok”uralma érvényesül, amellyel szemben a szerzõ alternatív,„nemzeti önépítési” programot kíván állítani. A monori találko-zó a két ellenzéki irányzat közeledésének epizódnak bizonyulómomentuma maradt17, de Csurka írása õrzi a két diagnózisegyesítésének kísérletét és a közös stratégiai javaslatot. Az utakazonban, mint tudjuk, elváltak, és a populista elitkritika számá-ra nyilvánvalóan a magyar átmenet kompromisszumos jellege,a korábbi elit hatalmi konverziós alternatíváival, a külföldi tõkemegnövekedett szerepével nyilvánvalóan nem felelt meg, és to-vábbi kritikákat provokált. Maga Csurka többek között a kivéte-lesen még a két ellenzéki irányzat egykori képviselõit egyarántszóhoz juttató Bibó István szakkollégiumbeli 1991. június 5–6.között megrendezett „Csendes? Forradalom? Volt?” címû konfe-rencián adja meg látleletét az elmaradt elitváltásról, illetve arégi-új elitekrõl „Meg nem történt forradalom” címû elõadásá-ban.

Szerinte az átmenet modelljét Magyarország, a magyar népugyanúgy készen kapta, ahogyan a kommunista rendszert is. Azorosz–amerikai egyezkedés, hasonlóan a korábbi világhatalma-kéihoz, a magyarokat a többi kis népekkel együtt a nagyhatalmisakkjátszma gyalogjaiként használta, kaptak ami jutott nekik…ti. a rendszerváltás.

„Ismét a nagy üzlet függelékében szerepeltünk tehát. A nagyüzlet a szovjet birodalom konzerválása. Igaz, egyelõre másod-osztályú szerepkörben, de teljes felhatalmazással a belsõ ügye-ket illetõen és az ázsiai térségek ellenõrzésére. Ha erre aKremlnek késleltetett átmenetre van szüksége a közép-európaitérségben, akkor késleltetett lesz az átmenet. A késleltetést arégi szerkezetek fenntartásával és látszatújdonságok bevezeté-sével, szigorú gazdasági és pénzügyi ellenõrzéssel lehet elérni.

A régi szerkezetek továbbélését a reformkommunisták sza-vatolhatják, illetve a hozzájuk csatlakozó, velük nagyjából azo-nos ideológiájú liberálisok, mígnem a gazdasági kézbentartásta világbanki szabályozás és a hitelek pórázán tartása…


AZ ELLENZÉKI POPULIZMUS HAGYOMÁNYAMAGYARORSZÁGON

Magyar olvasók számára nem kell részletesebben bemutatni azún. népi irányzat fejlõdését és gondolkodóit, hiszen széles körûszakirodalom foglalkozik vele több társadalomtudományi disz-ciplína keretei között. Itt csupán példálózó jelleggel említenémmeg Csurka István író és politikus gondolatainak néhány motí-vumát, mint a populista elitellenesség a korábbi ellenzék és akésõbbi pártpolitika között közvetítõ elemét. A monori találko-zóra készült, késõbb megjelent politikai írásait egybegyûjtõ kö-tetének címadó elõadásában, az „Új magyar önépítés”-ben ek-képp fogalmaz. Elfogadja Konrád, Szelényi és Gyilasz elemzé-sét az elidegenedett nomenklatúraelit és az új „osztályuralmi”professzionális elitek problémáiról a kommunizmusban, ame-lyet szerinte a „kvázikultúra” termelése, valamint a „kontra-szelekció”, és az új „liberális technokrácia” jellemeznek.

„A kontraszelekció, amely ebben az egész társadalomban ér-vényesül, az értelmiség körében a legerõsebb. A magyarság tör-ténelme során sajnos sok kontraszelekciós hullámot megélt. Amagyar történelemben elsõsorban a forradalmak és a szabad-ságharcok bukása után szoktak elõállni azok a helyzetek, ame-lyekben a rátermettséget, a hivatásbeliséget, a tehetséget egyidõre másodrendû fontosságúvá tudja tenni az új rend iránti lo-jalitás, a beilleszkedés, a meghajlás avagy éppen a gerinctelen-ség… Talán soha nem volt ilyen bõséges aratása a kontrasze-lekciónak, mint az 1956 utáni konszolidációs években. Vezetõbeosztáshoz, s ennek következtében sokszor alkotó értelmiségimunka lehetõségéhez, szószékhez, katedrához, színpadhoz, ku-tatóintézeti vonalzóhoz, megjelenéshez elsõsorban azok jutot-tak, fõként a korai években…, akik elismerték a történteket an-nak, ami nem volt. A hatalomnak megbízható emberekre voltszüksége, s a megbízhatóság, mint követelmény messze meg-elõzte a hozzáértést, a tehetséget. Minden ágazatban. …Általá-nos társadalmi gyakorlattá vált, hogy a kontraszelekciós veze-tési hibákat a lassan-lassan odaengedett, szóhoz juttatott hiva-tásbeliek korrigálják… A felsõ körökben sikké, erénnyé vált bi-zonyos liberalizmus… Így aztán szép lassan kialakult egy olyanszakembergárda, nevezhetjük õket akár technokratáknak, akikennek a liberalizmusnak köszönhették a munkalehetõségüket,sokszor még a vezetõ beosztásukat is… Ez a réteg ma egyre vas-tagodik, de ugyanakkor egyre inkább korrumpálódik is… Siker-telenül próbálgatja becsempészni a valódit a kváziba. A valódikérdésekkel való szembenézést ez a liberalizmus sem engedimeg neki. A kontraszelekciós liberalizmusnak lételeme a kvázi.Minél »kvázibb« az, amit a szakember termel neki, annál elége-dettebb, mert a valódi termékek, a valódi alkotások a múltjára

SZABÓ MÁTÉ 148

„…a harmadikutas népnemzeti irányzat…, amelyet én elvá-lasztanék egy szélsõjobboldali fasisztoid mozgástól, amelyik ki-fejezetten faji alapon kíván forradalmi retorikával fellépni. Te-hát elválasztanám ezt a harmadikutas népnemzeti irányzattól,amelyik egy populista követelést fogalmaz meg az elmaradtrendszerváltásra. Kinek a nevében? – A »nép« nevében. A népitt egységes entitás, egy strukturálatlan halmaz; a pártok nemfejezik ki a nép akaratát eszerint az álláspont szerint (sem akormány-, sem az ellenzéki pártok): õk egyedül akarnak Euró-pába jutni és a népet nem akarják magukkal vinni. A keletiszolgaság után most a nyugati függésbe taszajtanák az országotés eladják a hazát. Ennek az álláspontnak az a bukéja, hogy ne-megyszer a kormánypártokon belül szólal meg, és Szabó Dezsõnyomán görénykurzusnak nevezi az új kormányzatot”.19

Sükösd itt G. Nagyné Maczó Ágnesra hivatkozik, aki különbö-zõ pártformációkon belül fejtette ki populista elitkritikáját,majd így folytatja:

„Ez az irányzat népbarát politikát akar, egyfajta népi maxi-mumot a liberális minimum helyett, a népi kultúra preferenci-ájával, tisztogatást az állami és a civil szférában nemzeti, illet-ve faji alapon az ellenség, az idegenek ellen. És ki teszi mind-ezt? – a nép, illetve a nép az államon keresztül, tehát itt egy ál-lami forradalom elképzelésérõl van szó”.20

Csurka István kezdetben az MDF radikálisaihoz tartozott,majd mozgalmat, illetve újabb politikai pártot, a MIÉP-et hoztalétre. G. Nagyné az FKGP-t hagyta el, majd kereste meg ismét,közben 1998-ban az Új Szövetségben próbálkozott. AhogySükösd helyesen aláhúzza, a populizmus népmozgalomban ésnem pártpolitikában gondolkozik. Kétségkívül a „népi állam”híve, annak kellene a népet a hatalomba segíteni, az oktatás, amûvelõdés, a szellemi honvédelem révén. A nemzetközi politi-kában a nemzetállam híve a nagyhatalmi sakkjátszmákkalszemben, itt is „népi államot” kíván. A populizmusban jelenvan az antipolitikai elem, és változó mértékû etatizmus is.21

POPULIZMUS AZ ÚJ PÁRTPOLITIKÁBAN ÉS AZ ELITELLENESSÉG

A Magyar Demokrata Fórum radikális populista csoportjaiCsurka István író-politikus, mint vezéregyéniségük köré szer-vezõdtek. A kormánypárti radikálisok kezdettõl fogva bíráltákAntall József centrumpolitikáját, és „igazi” rendszerváltást kö-veteltek, amely a magyar nemzettudat erõsítésével, az azt fe-nyegetõ liberális, kommunista, kozmopolita tendenciák vissza-


A cél az volt, és a biztonsági vezérkarok ezt kívánták mindkétoldalon, hogy a változási folyamatok ellenõrzés mellett történ-jenek.

Az ellenõrzésre legalkalmasabbnak mindenütt azokat a re-formerõket tartották, amelyekkel már korábban is tárgyalás-ban voltak. Valószínûleg abban bíztak, hogy a választásokonezek az erõk megtartják pozíciójukat. A térség keleti országai-ban ez a számítás bevált. Magyarországon nem…

Elsikkasztott forradalom?Nos igen, elsikkasztott éppen azért, mert meg sem történt.

Mert mindvégig és mindmáig megmaradt azok között az értel-miségi keretek között, amelyekben elindult, mert megmaradtaz alkuk és különalkuk szintjén, és mert további sorsa sincs anépnek kezében, hanem az egymással versengõ elitekében…

Ki beszélt itt 89-ben forradalomról, kinek nem volt elég a bé-kés átmenet? Ki akart mást?

Még a nép sem, amelyre most annyi hivatkozás történik…Nem volt forradalom, mert az elitek betartották a játékszabá-

lyokat…Az eliteknek sokkal szerényebbekké kellene válniuk, mert az

árulást nem a nép követte el.”18

Csurka politikai írásainak szélesebb körû elemzése persze to-vább árnyalhatná jelen rövid írásunk számára kirajzolódó pro-filt a populista elitkritika ellenzéki-antikommunista formáiból,a rendszerváltás utáni berendezkedés kritikájára alkalmazottaz új politikai diskurzusban betöltött helyérõl, szerepérõl, vál-tozásairól. A fõbb elemek azonban azonosíthatók:

Korrumpált elitek vezették a kommunizmust.Ugyanõk menedzselték a békés átmentet.Természetesen hatalmi pozícióikat megõrizték.Nemzetközi hátterük korábban Kelet, most már Nyugat is.A népet a régi és az új rendszer is kisemmizi, az átmenetben

sem kapott hangot.Az elitek globalizálódtak, a népek elleni globális összeeskü-

vés részesei biztonsági és katonai apparátusukkal, és a globá-lis gazdasági hátterükkel.

A rendszerváltás, mint demokratizálódásmaszlag, -humbug, -ideológia, nem valódi.

Az új demokráciában a régi-új elitek uralma a népet más mó-don, de marginalizálja, létalapját lerombolja.

A konferencia egyik szervezõje, Sükösd Miklós összefoglaló-jában a populista radikalizmust, forradalmiságot oly módon jel-lemzi, amely megmutatja elitellenes jellegét:

SZABÓ MÁTÉ 150

mányzatok és ágazati politikák szintjén is megalkotta program-ját. Nem hiányzott belõle a határozott szociokulturális hangsúlysem, amelyet azonban nem szubkulturális hálózatokra, hanem afelvállalt „magyar”, „népi” értékekre, életmódra, kultúrára kí-vánt alapozni. Jelen voltak programjában a szociális-jóléti cél-kitûzések is. Párton belüli mozgalomként azonban mégiscsak ahatalompolitikai jellege dominált. Késõbb, kiválva az MDF-bõl,önálló politikai szervezeteket, sõt pártot, a MIÉP-et hozott lét-re, amely 1998-ig választási kudarcait kompenzálandó gyakranélt a tiltakozás eszközeivel.

1994–1998 között a szociálliberális kormányzattal a pártpoli-tikailag megszervezett populizmus különféle formái ellenzék-be, sõt parlamenten kívüli ellenzéki pozícióba kerültek, mint aMIÉP. Az MDF radikálisaiból szervezõdõ MIÉP elveszti parla-menti pozícióit ezen kormányzati ciklus végéig, és a parlamen-ten kívüli ellenzék vezetõ jobboldali populista pártjává válik,hogy 1998–2002 között ismét, most már saját jogán és megerõ-södve a parlamentbe kerüljön, ahol önálló frakcióként nem je-lentéktelen pozíciót tölt be (lásd az új médiavitákat és az ellen-zékiség értelmezését). Nem foglakozunk itt a Kisgazdapárt, azFKGP, az egyik legfontosabb, nagy hagyományú, befolyásos po-pulista politikai párt, és markánsan populista stílusú politikusa,Torgyán József fejlõdésével, amely a szociálliberális kormányjelentõs ellenzéki ereje volt, és a Fidesz-vezette 1998-as kor-mánykoalíció részese lett a kormányzati cikluson belüliszéteséséig23. A szociálliberális érában a mezõgazdasági politi-ka átalakulása a parasztellenes gazdaságpolitika elleni tiltako-zásokból 1997–1998 között a METÉSZ tûnt fel sikerrel kecsegte-tõ, ámde politikailag gyorsan eljelentéktelenedõ kérészéletû po-pulista politikai mozgalomként.

Az MDF, illetve a késõbbi MIÉP populista „mozgalmáraira”elsõsorban a magyar populizmus, a „népi” hagyomány sajáto-san értelmezett megújítására való törekvés volt a jellemzõ, bárújabban kapcsolódnak a nyugat-európai xenofób-idegenellenesszélsõjobbhoz is. A modernizáció- és liberalizmuskritika vona-lán még a globalizáció ellenzõivel is fellelhetõ néhány közös vo-nás a piacgazdaságnak és a képviseleti demokráciának a kriti-kájában, és az újrafogalmazott „népi” gondolat nyit az ökológia,a zöldek felé is24. Idegen viszont az MDF-radikálisok számára aliberalizmus „civil”-liberális és a globalizáció elleneseknek anemzetek feletti, a tolerancia maximalizálását valló gondolko-dása. A liberálisok, amíg a Csurka-féle populisták az MDF-enbelül politizáltak, a saját párton belül is az ellenség táboráhozsorolódtak, s idõnként még a mérsékelteket sem kímélte Csurkakritikája. Az Antall-kormányzat idõszakában azon csoportok,amelyek kiváltak a kormánykoalícióból, mint a Torgyán vezet-te kisgazdák, illetve az akkori, Csurka István-féle MDF-radiká-lisok, és más, pl. a Zacsek Gyula- avagy a Király B. Izabella


szorításával kell járjon. A radikális magyar populizmus a két vi-lágháború között érintkezett a magyar fasizmussal és 1989 utánis kapcsolódik a rasszizmushoz, az idegengyûlölethez, melynekcéltáblái ma is elsõsorban a zsidók, s a cigányok (akkor, a kétvilágháború között jelentõs ellenségkép volt még a „svábság” is,ami ma inkább a nem európai bevándorlóknak adta át a helyét).A Csurka vezette radikálisok egy sor politikai tiltakozó akció-jukkal nem csak a liberális és szocialista ellenfeleket, de azMDF liberálisait és centrumát is maguk ellen hangolták. A pár-ton belüli politikai mozgalom 1993 folyamán vált ki a pártból abelsõ viták hatására és hozott létre különféle politikai szerveze-teket, így a Magyar Igazság és Élet Pártot (MIÉP) Csurka Ist-ván bábáskodása mellett22.

A rendszerváltással kapcsolatos magas elvárások és a reáli-san jelentkezõ társadalmi-politikai vesztes pozíciók ellentmon-dásai a populista radikalizmus létrejöttéhez járultak hozzá amagyar demokráciában. Az akkor még MDF-radikálisok, a maj-dani MIÉP-esek számára a fõ fenyegetés a bolsevista, liberálismédia, a külföldi tõke hatása, valamint a régi nomenklatúra be-betonozása voltak.

A célok sokfélesége és eltérõ státusa figyelhetõ meg az új ma-gyar mozgalmi szektor populista aktorai esetében. Az MDF-enbelüli populista „mozgalmárok” hatalompolitikai célkitûzései-ket az akkor kormányzó párton belüli populista politikai irány-zatként, önálló célkitûzésként fogalmazták meg, beleágyazvaköveteléseiket a magyar „népi” gondolat hagyományába. Ez jólilleszkedett a pragmatikus hatalompolitikai célkitûzések meg-fogalmazásához. Ugyanis pártpolitikai irányzatként, „szerveze-ten belüli mozgalomként” céljaik megfogalmazásának és célel-érési stratégiájuknak az volt a jellegzetessége, hogy az elfoga-dott és kialakult keretként szolgáló párt ágazati politikák szint-jén kidolgozott programjának egyes elemeit a mozgalom érték-rendje alapján radikalizálták, és bizonyos konkrét követelésekérdekében mobilizálták a tagságot, illetve a támogatókat a pár-ton belüli és kívüli politikai nyomásgyakorlás céljából (médiák,MDF-piacok, kulturális „önvédelem” stb.). Az MDF-en majd aMIÉP-en belül megszervezett radikális populista irányzatproaktív, új elõnyök elérését célzó, amely azonban retorikájá-ban erõteljesen felhasználta és ma is felhasználja a magyar né-pet a kommunizmusban és a rendszerváltás óta ért „sérelmek”és hátrányok ellenei fellépés mozgósító erejét.

A Csurka István vezette elõször MDF-es, majd MIÉP-es radi-kális populista mozgalom célkitûzéseinek orientációja egyesí-tette magában a hatalomorientált, a szociális-jóléti és aszociokulturális elemeket. Kezdetben párton belüli mozgalom-ként a single-issue politizáláson túlmenõen általános politikaicélkitûzésekkel, az ágazati politikai programok módosításánakaz igényével is fellépett, és pártpolitikailag, valamint az önkor-

SZABÓ MÁTÉ 152

súgó” múltját tematizáló kampányába. A parlamenti pozíció el-veszítése után, illetve a jobbközép Fidesz radikális nemzeti vo-nulatának megmutatkozásával a Csurka- és a Szabó Albert-féleradikális jobboldali tiltakozások, amelyek az elsõ szociál-liberális koalíció ellen masszívan felléptek26, a másodikszociálliberális kormány ellen már csak a nagyágyúk, a Fidesz-MPP parlamenten kívüli stratégiájának segédcsapataként ját-szanak. Sükösd Miklós éppenséggel a már kormányzati erõkéntalkalmazott mobilizációs stratégia kiterjesztéseként, továbbvi-teleként fogják fel a Fidesz stratégiaváltását27.

Az S. M. Lipset–S. Rokkan immáron klasszikus kifejezésévelún. „törésvonalak” (cleavages), párttáborok közötti kvázi-intézényesített konfliktusvonalak28 mentén szervezett vidéki,agrár, vallásos, nagycsaládos, munkaadói-középosztályi oldalakegy részének csalódottságán épül fel. Mindezt szervezi a tipikusposztkommunista konfliktusvonalon, a kommunista múlt értel-mezésén alapuló „memorial frame”29, amely kijelöli az új elit-csoportok bûnét, avagy ártatlanságát, amely az MSZP és rajtakeresztül az új miniszterelnök figurájában csapódik le akommunista-belügyes-menedzser a régi-új elit képviselõjénekmegbuktatásában.

A jobboldalon a választási vereség feletti csalódottság azon-ban nem nyert volna ilyen artikulációt a tiltakozás stratégiájátalkalmazó politikai nagyvállalkozó a kormányból kikerültFidesz–MPP a parlamenten kívüli stratégiájának a megjelenésenélkül. Több elemzõ a kormányzati, parlamenti politizálásontúli Fidesz-aktivitásokat, a parlamenten kívüli mobilizációt a„politikán túli” politikaértelmezéssel, az intézményes politikahatárait megkérdõjelezõ politika- és demokráciaértelmezésselmagyarázza30, amely érv csak akkor védhetõ, ha úgy véljük,hogy nincsen politika a parlamenten, a pártokon és a kormány-zaton túl. Mások úgy vélik, hogy a „politikai társadalom” veze-tõ aktorai, a politikai pártok a társadalmi-politikai hálók szöve-vényes rendszerében mûködve különbözõ mértékben kapcso-lódnak a gazdaság, a civil társadalom, a kormányzati-államimezõ és a politikai társadalom különféle aktoraihoz, egyszerrevannak „bent” és „kint” a „politikai társadalomban”31.

A Fidesz villámgyorsan visszaváltott kormánypártról rend-szerváltó, kommunistaellenes párttá, egy kicsit vissza saját1992 elõtti gyökereihez, ötvözve a hagyományos rurális nacio-nalizmust az új populizmussal nyugati mintára, és megtoldva ahamisítatlanul „keleti” kommunistaellenességgel. A Fidesztiszteletreméltó reagálási képességgel és gyorsasággal szervez-te magát át kormányzó-, klientúrapártból hálózatait,networkjeit a hozzá közel álló társadalmi kategóriákat32 kriti-kára és parlamenten kívüli politikai tiltakozásra mobilizáló el-lenzéki párttá. A polgári körök persze hogy politikai körök, ésazt a dinamikát mutatják, ahogyan a civil és a politikai társada-


képviselõ vezette csoportosulások politikai szövetségesként éstámogatóként jelentek meg a populista mozgalmak számára, ésa MIÉP-hez hasonlóan a szélsõjobb felé fejlõdtek.

Az 1997-es év agrárpolitikai vitáiban végigvonult a külföldiekföldtulajdonszerzésének korlátozását kívánó, a két világháborúközötti népi mozgalomban is jelentõs szerepet játszó magyarparaszti „földéhség” populista vagy „népi” motívuma, amely-nek politikai tõkésítésére és a tiltakozás megszervezésére ren-delkezésre álltak a legkülönfélébb politikai vállalkozók. A „kül-földi ne szerezhessen földet” populista követelése könnyen ösz-szekapcsolódhatott a mezõgazdasági kistermelõkre vonatkozóadójogszabályok visszavonására irányuló széles körû kam-pánnyal, amelyen a választások elõtt szívesen profilíroztákmagukat az akkori ellenzéki pártok, a Fidesz az MDF és azFKGP is. A földtulajdon, a parasztság helyzete, a kistermelõ vé-delme és az adóellenesség sokszor összefonódó motívumok anyugati populista mozgalmakban is. Hasonló motívumokatemelt kormányprogrammá a Fidesz 1998 után kormánypárt-ként a külföldi kézre került termõföld visszavásárlásának kam-pányában.

A FIDESZ–MPP NÓMENKLATÚRAELLENESMOBILIZÁCIÓS KERETÉNEK MEGJELENÉSE A 2002. ÉVIVÁLASZTÁSI KAMPÁNYBAN ÉS AZT KÖVETÕEN

Az 1998–2002 közötti Fidesz-vezette kormányzati periódus vé-gén jött a nagy meglepetés, amikor a társadalom helyett magá-nak a kormánynak a támogatói kezdtek el tiltakozni az elit ellen,éppenséggel a 2002. évi tavaszi, negyedik szabad országgyûlésiválasztási kampányból kinövõen magának a választás eredmé-nyeinek, illetve az új kormányzatnak és politikájának és a régikommunista, nomenklatúraelit visszatérése ellen. A Fidesz fej-lõdését már korábban is jellemezték a populizmus felé mutatóvonások25. A 2002-es országgyûlési választásokon a jobboldalikormány mobilizált a választási kampány finisében, illetve a Fi-desz „mobilizációs” pártként, majd ezt követõen a leköszönõminiszterelnök, Orbán Viktor fel- és megszólítja a polgári körö-ket a megalakulásra és az új szociálliberális kormány kritikájá-ra, s ennek eredményeképpen kialakul a polgári körök a kam-pányt követõ nyárra Orbán szerint már „székházérett” politikaimozgalma, amely dinamikus, illegális, provokatív tiltakozáso-kat generál az egyébként a kormány elleni tiltakozásokbantöbbnyire szegény meleg nyárban. A korábbi szélsõjobb le vankörözve és fölözve. Csurka István részt vehet támogatóival a Fi-desz gyõzelmét elõsegíteni kívánó toborzó nagy nemzetgyûlé-sen, amely menteni kívánja a menthetõt, és beleolvad kritikájaa volt kormánypártoknak Medgyessy Péter miniszterelnök „be-

SZABÓ MÁTÉ 154

Úgy tûnik tehát, hogy a populista, elitellenes mobilizációsstratégia a második szociálliberális koalíció jobboldali ellenzé-ke számára egy idõre fontos lett.37 Permanens választási kam-pánnyá teheti az ellenzéki idõszakot, amelyben minden problé-mára, konfliktusra parlamenten kívüli politizálással (is) lehetválaszolni: ehhez rendelkezésre állnak a szervezeti formák, azelkötelezett csoportok, a kulturális minták, a közvetlen minták,a múlt példái, a vezetõk stb. De lehet, hogy ez a mozgalmi peri-ódus csak átmenetinek bizonyul. Jelenleg erre nemigen lehetválaszt adni, hiszen a populista mobilizáció a jelenlegi nyugat-európai jobboldal hatékony stratégiája, más kérdés, hogy tõ-lünk keletre ez a diktatúra, az antidemokratikus rendszer vala-milyen beütéséhez vezet. Elõfordulhat, hogy a 2002-es válasz-tással valóban jelentõs változás megy végbe az eddig inkább aparlamenti és a médiakommunikációt kedvelõ politizálási stí-lusban, amelyet a jobboldali populizmus revitalizál a szélesebbtársadalmi-politikai részvétel irányába, amelynek vonzása alólelõbb-utóbb a baloldal sem vonhatja ki magát. Mindenesetre aszemélyi kommunikációs technológiák révén létrejövõ új politi-kai tér, avagy a vezérdemokrácia elemei, illetve a parlamenten,párton kívüli „political action committee, PAC”, az USA-beliválasztási kampányok nyolcvanas években kialakult „politikaiakcióbizottsága”, amit nálunk csak polgári köröknek hívunk,manapság új elemek a kampányhoz kapcsolódó mobilizációban,ilyenek nem voltak jelen az 1990, 1994, 1998 parlamenti válasz-tásain, hanem a 2002-es választási kampány újításai.

A mobilizációnak világos, könnyedén kommunikálható célki-tûzést kell közvetítenie a mobilizálni kívánt polgárok és cso-portjaik irányában. A politikai pártok üzenete a választási kam-pányban: „szavazz rám…, avagy szövetségesemre”. A kampányerrõl szól, de mobilizációról szûkebb értelmében csak akkor be-szélhetünk, ha a választási aktus tartalmán kívül más, idõben,térben, jellegben eltérõ elvárások is megfogalmazódnak a célbavett választópolgárral szemben. A konvencionális követésikészség mellett „futótûz”-mobilizációt38 várt el híveitõl a polgá-ri oldal, amikor a sajtó szerint Granasztói György politikus éstörténész javaslatára a nemzeti színû kokárda viselését, avagynemzeti jelvények és zászlók kitûzését javasolta a polgári táborválasztóinak a két választási forduló közötti idõszakban. Azaz apolgár ne csupán minket válasszon, hanem manifesztálja is ezta választását szimbolikusan, ezáltal kapcsolódjék más hasonló,a választói táborhoz tartozó egyénekkel és csoportokkal, és bi-zonyos értelemben határolódjék el mindazoktól, akik ezt nemteszik, követik. Ez a stratégia, a szimbolikus kommunikáció,amely más ajánlások szerint egészüljön ki a mindennapi vita-készséggel a „másként gondolkodó irányában”, illetve közös-ségépítéssel a hasonszõrûek felé, már a kampányt túlélõ közös-ségi szervezõdés formáinak egyik csírája volt, túlnövesztve a


lom határai összemosódnak. Kezdetben vala az ellenzéki civiltársadalom, ebbõl lett a pártpolitikailag szervezett politikai tár-sadalom, majd annak bizonyos szereplõi politikai pozícióik ve-szélyeztetésével politikai tõkéjüket civil aktivitások mozgósítá-sára (is) fordítják, hiszen most ez a racionális befektetés.

A második szociálliberális kormány elleni tiltakozások vilá-gában, a korábbi kormányzópártok, fõleg a Fidesz szinte „per-cek” alatt tiltakozó párttá vált, már a kampány idején. A kam-pány pedig átnõtt az új kormány elleni tiltakozássá. Ebben aformában ez precedens nélkül áll az 1989 utáni Magyarorszá-gon. A korábbi kampányokra és tiltakozásokra inkább éppen aza jellemzõ, hogy a kampány idõszakában a tiltakozások, mobili-zációk visszaesnek. A kampányolók a választási kampánnyalvannak elfoglalva, a kirekesztettek pedig késleltetik problémá-iknak tiltakozásokkal való artikulálását, hogy majd az új kor-mány ellen léphessenek fel követeléseikkel. Ilyen nagy ívû kés-leltetett társadalmi-politikai tiltakozás volt a taxisblokád 1990õszén, majd a rákövetkezõ, a taxisok sikerén felbuzdult máscsoportok mobilizálását hordozó idõszak 1991-ben33. Ugyancsakhiányzott eddig a választási eredmény masszív megkérdõjele-zése a tiltakozók által. 2002-ben azonban a választási kampányvezet át a mozgalmi politikai tiltakozásokhoz, amelyek éppen aválasztási eredményt, illetve az új miniszterelnök személyénkeresztül az új rezsimet kérdõjelezik meg az újonnan ellenzéki-vé vált pártok aktív támogatásával. A választási eredmény meg-kérdõjelezését szolgálja a szavazócédulák megsemmisítése el-leni fellépés, amely ügyesen kombinálva a miniszterelnök múlt-jának témájával az 1945 utáni valóban néha mozgalmas koalíci-ós, illetve népfrontvitákat, konfliktusokat és az azokat követõmobilizációkat, valamint a „fordulat évét” idézik fel a támoga-tókban negatív „memorial frame”-ként34. A jobboldali pártokösszefogásának gondolata is a népfrontra emlékeztet, a diktatú-rával, annak újjászületésével szemben. A mozgalmi mobilizáci-óhoz mindig szükség van a hitre, elkötelezettségre és a politikaimítoszra is, amely ez esetben gyorsan rendelkezésre állt, akár aszervezési, forrásmobilizációs (resource mobilization, az ame-rikai mozgalomszociológia kategóriája35) tapasztalatok a voltkormánypártok esetében. A Fidesz nagyon intenzíven és sokattiltakozó párt volt a rendszerváltás idõszakában, de ez a profilvisszaszorult 1994–1998 közötti ellenzéki idõszakában. Ekkorinkább különféle parlamenten kívüli mozgalmak – az egyete-mista tiltakozás, a mezõgazdasági kistermelõké, illetve aBõs–Nagymaros vízlépcsõ elleni36 – parlamenti és feltehetõlegparlamenten kívüli támogatása illett stratégiájába. 1998–2002között kormányzópártként nem volt részese a tiltakozási aréná-nak, legfeljebb címzettként, a 2002. évi választási kampányalatt és azt követõen viszont fõként mintha visszaváltana rég-múlt tiltakozópárti hagyományára.

SZABÓ MÁTÉ 156

nagy, a jobboldal vezetõ erejeként mûködõ párt, jelentõs politi-kai sikerekkel, gazdasági, kulturális befolyással és hatalommal.Tüntetései, gyûlései stílusukban, tartalmukban, jelentõségük-ben természetesen mások. Akkor a parlamenti minimális kü-szöbérték megtartása, kiterjesztése, ma a politikai hegemóniamegszerzése a cél, mind a jobboldalon, mind pedig a politikaitársadalom egészében. „Az újra úgy, mint akkor…” természete-sen mítosz, akárcsak az 1989–2002 analógiája, a kommunistanomenklatúra elleni küzdelem. Medgyessy Péter – ebben a vo-natkozásban pechjére, másban elõnyére – kiváló, emblematikusfigurája a Fidesz populista ellenségképének, illetve saját anti-kommunista tiltakozó identitási fikciójának újratermeléséhez.Volt apparatcsik és beszervezett ügynök, majd posztkommunis-ta nagytõkésmenedzser, aki a régi párt régi embereként a múl-tat átmenti, tehát akkor úgy kell ellene fellépni, mint akkor,1989-ben a radikális tiltakozó mozgalomban, amelyet a Fidesznem, de az SZDSZ elárult, mert lepaktált a régi-új nomenklatú-ra pártjával. Ez a logika, sõt az interjúk és publicisztikák szerinta még régebbi hagyományemlékezet, a kommunisták által ma-nipulált kékcédulás választásoké, meg persze a levert forrada-lom vezethetett a „Lelkiismeret 88” és hasonló szervezõdésekés csoportok végrehajtotta július 4-ei illegális Erzsébet hídiközlekedési blokádhoz, illetve az azt követõ nem legális tünteté-sek sorozatához.

Nem a Fidesz szervezte az illegális tiltakozásokat a választá-si tisztaság miatt, azonban a Fidesz-MPP mobilizációs kampá-nyának feltehetõleg eredetileg nem szándékolt utóéletérõl, utó-hatásról, amelyektõl a pártok részben, az illegalitás vonatkozá-sában el is határolták magukat, de a céljaikhoz, illetve a kor-mányzaton gyakorolt kritikájukhoz való közelséget azonbanméltányolták. A mobilizáció során megjelent radikális-illegálistiltakozás tehát ismételt – 1990–1997–2002 – megszakítását je-lenti a rendszerváltást bevezetõ és kiegészítve ma is hatályosegyesülési és gyülekezési, valamint szólásszabadságot biztosítóintézményi komplexum nagyobb problémák nélküli érvényesü-lésének a magyar politikai kultúrában. Ne értékeljük túl tehát a2002. július 4-én, az Erzsébet hídon szervezett illegális blokádotés az azt követõ demonstrációkat, mint a Fidesz antidemokrati-kus fordulatának jelét, de ez a tiltakozássorozat kétségkívül ma-gában hordozta a radikális, intézményellenes politikai mobili-záció további dinamikájának kibontakozását40, amelyre a bel-biztonsági erõk gyorsan reagáltak, a büntetéskiszabás pedigdemonstratívan enyhe volt – egyes szakértõ elemzõk szerintmessze a jog érvényes mércéi alatt szankcionált41 –, feltehetõ-leg azzal a szándékkal, hogy a további politikai radikalizációnakelejét vegye a viktimizáció lehetõségének kizárásával.

A jogi akciók, illetve a közvetítõ cselekvések a tiltakozó re-pertoár másik oldala szintén hangsúlyosan, sõt a jogellenes cse-


célt és a szervezeti formát is egyben a „normál” néppártikampányoláson39. A kampány célja tehát már nem csupán akampány megnyerése, hanem valami több, azon túlmutatónetwork (hálózat) és közösségépítés, és persze vele együtt akampány hagyományos hatékonyságának növelése is, amelytúlmegy a médiával elérhetõ tömegeken, beépül a face to facekommunikáció mindennapjaiba.

A szimbolikus akcióformák széles köre jelent már meg a Fi-desz 2002-es mobilizációs kampányának a polgári körökbe valóátalakulásának rövid, itt csupán 2002 szeptemberéig követetttörténetében. A már említett nemzetiszín-kampány, az Erzsébettéri „gödörbe” való labdadobálás, a médiatüntetés százforinto-sai és újságlapjai, valamint a más, sikerült vagy kevésbé sike-rült szimbolikus elemek közös mozzanata kollektív magatartásrévén a szimbolikus, közösségi egység idõleges megteremtése.A társadalmi-politikai mozgalmak modern cselekvési formák,hiszen a premodern társadalmak eleve közösségi szimbolikávalszervezettek, ott csupán a közösség elleni, illetve alternatív rí-tusok, szimbólumok merülhetnek fel, amelyek a közösség egé-szét kívánják átalakítani. A modern és a posztmodern társadal-mak viszont piaci alapon szervezett, individualizált képzõdmé-nyek, ahol vannak még hagyományos közösségek, de sok új tí-pust éppen szimbolikus közvetítõkkel kell létrehozni. A politikaipártok a tömegpártok idõszakában erõteljesen mozgalmi-szim-bolikus mobilizációra épültek, gondoljunk pl. a 20. század elejiszocialista, kommunista és fasiszta, avagy sokféle populistapártjaira. A második világháború után a szimbolikus közösség-teremtés, a tömegmobilizáció, az ideológia és a vezér szerepegyanússá vált a demokráciákban a fasiszta és kommunista ta-pasztalat alapján. A médiademokrácia azonban sok esetben aposztmodern demokráciákban újra megszüli saját maga kiegé-szítését, generálva a szimbolikus mobilizációt, a vezérszerepet,a tömeg mítoszát, és ebben osztoznak bizonyos mértékig a de-mokratikus pártok és mozgalmak is. A politikai szimbolikus tö-megakciók alkalmazása a modern és posztmodern politikábanönmagában nem antidemokratikus vonás.

A tömeggyûlés („népgyûlés”), avagy a felvonulás a köztere-ken szintén a modern demokrácia standard eszköztárának ré-sze. Politikai pártok eltérõ mértékben alkalmazzák, alkalmaz-hatják eszköztárukban. A Fidesz esetében kormányzati perió-dus felülrõl való mobilizációinak (Millenáris-kampány, olimpi-ai kampány stb.) folytatásává váltak a választási tömeggyûlé-sek, majd ezeket követték a párt(ok) és a polgári körök tiltako-zó demonstrációi a választási eredmény és az új kormányzat,valamint politikája ellen. A 2002-es kampány során ismét gya-korta tiltakozópárttá vált a Fidesz, mint volt 1989–1992 között,azonban nyilvános tiltakozásai most más kontextusban jelentekmeg. Akkor a radikális rendszerváltó, avantgarde-párt, ma a

SZABÓ MÁTÉ 158

kelés” lehetõségének gondolata és stratégiai célja eredetileg azországgyûlési választásokat elveszítõ, de mégis a parlamentiküszöböt elérõ pártkoalícióból indult.

A politikai mozgalmak mobilizációjához a célok, a potenciáliskövetõk, a szervezeti struktúrák mellett az egyént és a csopor-tot a részvételre motiváló, mozgató, meggyõzõ érveket közvetí-tõ érzelmi-értelmi gondolati reprezentációkra és azoknak a po-tenciális követõk közötti elterjesztésére van szükség. Ez nyil-vánvalóan a személyes és a tömegkommunikáció csatornáin áttörténik. Azokat a mintákat, amelyek a mozgalmak és tiltakozá-sok követõit a mozgalmak, illetve értelmiségi reprezentánsaikfelõl elérik, a szakirodalom Erving Goffman szociálpszicholó-gus nyomán „keret” (frame) elnevezéssel látja el. Ahogyan a jobb-oldali tüntetések sajtóbeli framingfolyamatait elemzõ Páll Kin-ga Ágnes írja:

„Az értelmezési keret segíti a világban való eligazodást éstámpontokat nyújt a világ jelenségeinek megismerésében.Adott esetben sajátos kohéziót is biztosít egy közösség tagjai kö-zött az azonos vagy hasonló tartalmú sémák és értelmezésekrévén. Nem hallgatható el azonban az, hogy épp ezáltal az in-formációk szelektíven rögzülnek, mintegy a sémák elemeivelösszhangban. Éppen ez a szelektivitás játszik kulcsszerepet azinformációk dekódolásában és »helyre rakásában«, hiszen en-nek alapján fogja az egyén a sajtóban napvilágot látott infor-mációkat értékelni.”42

Az értelmezési keretek a kollektív tudat struktúrái, így a kol-lektív cselekvésé is. A mobilizációkban jelentõs szerepet ját-szik, hogy az adott kampány képes-e a potenciális támogatókkörében széles körben elterjedt értelmezési keretek megszólí-tásával érveket szolgáltatni a kollektív cselekvésben való rész-vételre avagy annak támogatására. A mobilizáció keretei sokfé-lék, de egyik típusuk a mozgalomkutatók szerint valamilyenformában vissza-visszatér a modern társadalmi-politikaimozgalmakban43, ez az „igazságtalanság kerete”. Ez az értel-mezési keret felhívja a figyelmet valamely igazságtalanságra,annak okaira, felelõseire és a kollektív cselekvést, mint az igaz-ságtalanság megszüntetésének, felszámolásának eszközét állít-ja be, ezáltal mobilizál. A „keret” tehát egyszerre szituációér-telmezõ konszenzus létrehozója, valamint a kollektív cselekvésmotiválója44. Az igazságtanság értelmezési keretek egyik elem-zõje említi az „elvek sárba tiprását”, mint az igazságtalanságforrását beállító keretet, amelyek mobilizációt motiválnak amegsértett elvek helyreállítására45.

Az elvek sárba tiprása mint igazságtalanságkeret azonosítha-tó a 2002-es választási kampányból kinõtt Fidesz vezette jobb-oldali mozgalmi kampányban. Ennek a keretnek a feltételezé-


lekményeknél jóval hangsúlyosabban volt jelen a mobilizált til-takozási potenciálok stratégiájában. A demokratikus intézmé-nyek eljárásainak tisztaságát megkérdõjelezni, a kommunistákáltal manipulált mivoltot tulajdonítani nekik, és erre széleskampányt felépíteni a Fidesznek a kommunistanomenklatúraelit visszatérése elleni törekvése, ugyanakkorazonban a populista demokrácia- és jogállamkritika momentu-ma a kormányból kiszorult párt politikájában. Mivel a másodikforduló után éppen a választások jogszerûségével kapcsolatoskételyek álltak a tiltakozások fõ csapásirányában, ebben az idõ-szakban éppenséggel a köztársasági elnökhöz, avagy az alkot-mánybírósághoz, illetve az országos választási bizottsághoz be-adott javaslatok, kérelmek, beadványok, jogorvoslatok álltak atiltakozó akciók homlokterében. Ezekre a Fidesz újabb kam-pánnyal hívott fel, létrehozta saját panaszgyûjtõ, megfigyelése-ket rögzítõ, ellenõrzõ pontjait, amelyek így már létükben is azta képzetet sugallhatták, hogy valami nincsen rendben a normáljogorvoslati rendszerben, hiszen a választás eredményét firta-tóknak szervezett háttérre, jogsegélyre van szükségük. A jogor-voslati kampány tehát ugyancsak „szervezeti fegyver” volt,amely igyekezett a párt hálózatához kapcsolni, begyûjteni a til-takozásra, elégedetlenkedésre hajlamos polgárokat, és õket a„kérelmezõ nép” csoportjává konstituálni, akiket nem hallgatmeg, vagy hátrányos helyzetbe hoz a magyar demokráciának elogika szerint a kisebbségnek a többség feletti uralmát biztosí-tó intézményrendszere. A legális feljebbviteli fórumok tömegesfelhasználásának megszervezése általában a nem megfelelõenmûködõ „banánköztársaságok” ellenzéki mozgalmainak tiltako-zási stratégiája, amely azt célozza, hogy a civil társadalom és anemzetközi demokratikus közösség elõtt leleplezze a politikaiközösség nem demokratikusan vagy nem eléggé demokratiku-san és jogállami módon szervezett választását. Ez a stratégia te-hát adekvát a problematikus választásokat leleplezõ demokrati-kus mozgalmak és pártok stratégiájában. Több politikus éselemzõ hívta fel azonban a figyelmet arra, hogy a választásokata Fidesz-MPP vezette kormány belügyminisztériuma szervezte,és jogszerûségüket a miniszterelnök és a belügyminiszter semvonták kétségbe. A jogorvoslati kampány, illetve az új választá-sok kiírását, valamint az elõírásokkal ellentétben a 2002-es or-szággyûlési választások szavazócéduláinak megsemmisítése el-lenei erõteljes politikai tiltakozás, amelyet a Fidesz részben el-indított, részben támogatott, alkalmas volt a magyar demokrá-cia nemzetközi elismertségének rontására, az új kormány legi-timációjának kétségbe vonására, valamint a választáson alul-maradt pártok támogatói körének intenzív mobilizációja révéntiltakozási és támogatási tõkéjük növelésére. A tiltakozás dina-mikája feltehetõleg itt is átnõtt a szándékolt kereteken, azonbanvalamiféle „méltányossági” felülvizsgálat, a „késõbbi újraérté-

SZABÓ MÁTÉ 160

ret csomópontjait erõs hálóvá szövi a manipulált választás –korrupt, bûnös vezetõ(k) –, nép- és nemzetellenes politizáláspontjai egymást oda-vissza erõsítik, és értelmezési keretük egy-másra vetíti Rákosit és Medgyessyt, a köztük erõs szállal össze-kötõ titkos politikai erõszakszervezet vonalán. A politikai moz-galmak mobilizációjának egyesek szerint a francia forradalom-tól, mások szerint még régebb óta folytonos eleme az „igazság-talanságkeret” egy másik típusa, a gyakran „összeesküvés-el-méletként” emlegetett felfogása a társadalmi-politikai valóság-nak. E felfogás szerint a mindenkori titkos elithálózatok, a sza-badkõmûvesek, zsidók, liberálisok és kommunisták, imperialis-ták stb. „csinálják” a történelmet a különféle intézmények álcáimögött: két világ van, az egyik, ami látszik, pl. demokratikus vá-lasztás, a másik a valódi, annak manipulálása, ami viszont rej-tett, rejtõzködõ. Ennek a szemléletnek a kedvenc aktorai a min-denható titkosszolgálatok, amelyek korokon és határokon át-nyúlva manipulálják az emberek és népek mindennapilátszatvilágát46.

Az „összeesküvés-feltevés” értelmezési keretének forrásai,erõsítõi szintén azonosíthatók. 2002 februárjában nyílt meg azAndrássy út 60-ban a már elõkészítésében, kivitelezésében ésmegvalósításában egyaránt sok és éles politikai vitát, illetveközvetlen mobilizációt is kiváltó múzeum, a „Terror háza”. AFidesz-MPP kormányához és kormányfõjéhez közel álló igazga-tónõ, Schmidt Mária nevéhez kapcsolt intézmény megnyitása aválasztási kampány elõszeleként a kormányt támogató mobili-zációt jelentett, amelyet a MIÉP Köztársaság téri tüntetése vi-lágos címzéssel látott el az MSZP felé. A másik fontos kulturá-lis reprezentáció, amely elõsegítette a múlt és jelen egymásratalálását, kézfogását a diktatúrák titkosszolgálatainak hagyo-mányai és a jelen mindennapjai között az egyik legnépszerûbbmagyar regényíró, Esterházy Péter apjának a történeti hivatal-ban felfedezett ügynökmúltjával kapcsolatos regénye, amelykorábbi mûvével feleselve széles körû érdeklõdést váltott ki amagyar olvasóközönség körében. Ilyen háttérrel robbantMedgyessy Péter titkosszolgálati tevékenységének nyilvános-ságra kerülése, a kormányalakítást követõen tehát jól elõkészí-tett talajon állhatott az a politikai bomba, amely az új kormányelsõ nyilvános válságát, Pokorni Zoltán Fidesz-MPP-elnök Es-terházyéhoz hasonló probléma miatti lemondását, utcai tünteté-seket és blokádot, valamint a korábbi ügynöktörvény módosítá-sát és a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló bi-zottság mûködését hozta magával. Az igazságtalanságkeret ademokrácia elveinek sérelme, típusa kombinálódott az „össze-esküvés”-felfogás sajátos válfajával, és a két pont robbanékonykeresztezõdését Medgyessy Péter miniszterelnök megválasztá-sa és múltjának leleplezése kiválóan segítette. A mobilizációmotiváló kereteit így korábbi keretezési elõkészületek után a


sei, érvelései, amelyeket a tiltakozás céljai alapján próbálokmeg alább rekonstruálni:

Megsérült a magyar demokrácia tisztasága, sárba tiportákelveit.

Mert a választások tisztasága kétséges. Mert eredményük talán manipulált, hiszen nem felel meg a

nép akaratának.Olyan kis különbség döntött a két tábor között, hogy az ered-

mény felülvizsgálatra szorul.A választás ismét a demokrácia elõtti rendszer vezetõit hoz-

za vissza, tehát eredménye nem kötelezõ érvényû.Ezek a vezetõk a múlt rendszer vétkeiért, bûneiért felelõsek,

maguk is „tettesek” voltak a kommunista rendszerben.Ilyen vezetõi nem lehetnek a magyar demokráciának, le kell

mondaniuk, mondassuk le õket.Védjük meg magunkat tõlük, hozzunk létre saját intézménye-

ket, médiát, ne tekintsük õket legitim vezetõknek.

Mind a választások, mind az új kormány, mind az intézmé-nyes keretek „sárba tipró” elvsértéseket jelentenek a rendszer-váltó Magyarországon, ezért kell részt venni az igazságtalanságfelszámolására minden a demokráciához, a demokráciáért ko-rábban folytatott küzdelemhez hû, amellett álló polgárnak éscsoportjaiknak. Ezt a célt szolgálják a tüntetések, a manifesztá-ciók, a szimbólumok, a blokád, a jogorvoslatok keresése stb.

Az értelmezési keretek forrását nem lehet, vagy nagyon ne-héz megtalálni. A társadalmi-politikai térben roppant sokféleforrás és „erõsítõ” terjeszti azokat. Források lehetnek könyvek,versek, beszédek, az erõsítõk pedig például kommunikációsstratégiák, kampánystílusok, elektronikus és nyomtatott média.Az értelmezési keretek szolgáltatója nyilvánvalóan nem egye-dül a Fidesz-MPP, vagy annak aktuális hálózatai, hanem régi ésújabb hagyományok (1956, 1988–89, 1990–1994), szervezetek,csoportok stb. Több elemzõ azonban a Fidesz-MPP mint párt ésmint kormány politikai kommunikációját elemezve olyan sé-mák jelenlétére hívta fel a figyelmet, amelyek kiindulópontot,forrást és erõsítést adhattak a választási kampányban, avagyazt követõen megindult mobilizáció értelezési keretének a „ma-gyar demokrácia elveinek sárba tiprása = igazságtalanság =kollektív cselekvésünk forrása” hatékonyságának. A keret márfeltehetõleg elõbb jelen volt, és azt a bekövetkezett kiváltó ese-mények aktiválták ebben az irányban a mediális és szervezetiközvetítõk hatékony együttmûködésével. A politikai párt és sza-tellitjei fogalmazták meg a konkrét célokat és mûködtek együtta mobilizációs infrastruktúra gyors felállításában. A memorialframe révén a történeti hivatkozások lehetõsége adott, a „déjavu”, „már láttuk” attitûdjének bizonyosságát, az értelmezési ke-

SZABÓ MÁTÉ 162

9 Körösényi András: Értelmiség, politikai gondolkodás és kormányzat. Osiris:Budapest. 2000. 39–69. o.

10 Szabó Máté: Társadalmi mozgalmak és politikai tiltakozás. Rejtjel: Budapest.2001. 78–83. o.

11 Cas Mudde–Peter Kopecky (eds.): Uncivil Society? London: Routledge. 2003.12 Yves Mény–Yves Surel (eds.): Democracies and the Populist Challenge. New

York: Palgrave. 2002.13 A magyar politikai elitrõl: Körösényi András–Tóth Csaba–Török Gábor: A

magyar politikai rendszer. Osiris: Budapest. 2003. 87–120. o.14 György Dalos: Archipel Gulasch. Die Entstehung der demokratischen

Opposition in Ungarn. Temmen: Bremen. 1986.15 A populizmus szerepérõl a magyar rendszerváltásban: Schlett István: Színjá-

ték vagy háború? Cserépfalvi. Budapest. 1995. Schlett István: Az opportuniz-mus dicsérete. Magvetõ: Budapest. 1990. Lengyel László: Magyar alakok.Pénzügykutató: Budapest. 1994. Gyurácz Ferenc: Egy „populista” feljegyzé-sei. Életünk. Szombathely. 1993. Bozóki András–Javorniczky István–StumpfIstván: Magyar politikusok arcképcsarnoka. Századvég. Budapest. 1998.

16 Csurka István: Új magyar önépítés. Püski–Magyar Fórum. Budapest. 1991.52–54. o.

17 Csizmadia 1995. i. m. I. kötet 310–318. o.18 Bozóki András–Csapody Tamás–Csizmadia Ervin–Sükösd Miklós (szerk.):

Csendes? Forradalom? Volt? T-Twins: Budapest. 1991. 138–139. o.19 Uo. 95. o.20 Uo.21 Mény–Surel i. m.22 Bozóki András: Politikai pluralizmus Magyarországon. Századvég: Budapest.

2003. 496–515. o. Körösényi–Tóth–Török i. m. 2003. 177–181, 196–197. o.23 Benkõ Péter: A Független Kisgazdapárt (1988–2000). Villányi úti könyvek.

Budapest. 2000. monografikusan dolgozza fel ezt a fejlõdést.24 Csurka István fentebb idézett mûve Ivan Illichet idézi, de említhetjük Zelnik

József munkáit, az általa szerkesztett „Ökotáj” folyóiratot, és Kodolányi Gyu-la fordításait, pl. Lewis Mumford munkáiból. V. ö. az ellenzéki populistaökologizmusra való újkeletû emlékezésével, Kodolányi Gyula: A szûkösségvisszacsap, in: Magyar Szemle 2003/9–10. sz. 3–8. o.

25 Bozóki i. m. 2003. 449–496. o. Terestényi Tamás: Néhány gondolatpopulizmusról és kommunikációról a mai Magyarországon, in: Kiss Endre-Molnár János (szerk.): Populizmus. FES: Budapest. 2001. 57–69. o.

26 Szabó Máté: Problémás tiltakozások – problémás tiltakozók, in: SzabóMáté–Dominique Wisler (szerk.): Tüntetés, rendõrség, demokrácia. Buda-pest. 1999. 337–357. o.

27 Sükösd Miklós, in: Hol a határ? 2002. I. m. 137–161. o. A kormányzatitömegmobilizációs Fidesz-stratégiákat elemzi a szociálpszichológia nyelvénCsepeli György: A tömegek ereje, in: Mozgó Világ 2001/1. 47–53. o.

28 Körösényi–Tóth–Török i. m. 131–147. o.29 Thomas Kern: Kritische Ereignisse, Memory frames und Protest in Südkorea

(1980–1987), in: Berliner Journal für Soziologie, Vol. 13. 2003. No. 3. 325–347. o.30 Szilágyi Ákos, Bozóki András, Tamás Gáspár Miklós: Hol a határ? 2002. Élet

és Irodalom: Budapest. 2002. i. m. 9–17, 161–186, 473–484. o.31 Csizmadia Ervin: Pártok és politikai hálózatok, in: Pócza Kálmán (szerk.): Ál-

maink állama. Egy hatalmi centrum az ezredfordulón. Századvég: Budapest.2002. 40–57. o.

32 Csizmadia Ervin: A politika és az értelmiség. Pártok, agytrösztök, hálózatok.Századvég: 2003. 213–281. o.

33 Szabó Máté: Társadalmi mozgalmak és politikai tiltakozás. Villányi úti köny-vek: Budapest. 1998. 45–69. o.


váratlan politikai események és személyek „robbantották be”,és reprodukciójukat a polgári körök belsõ kommunikációja, va-lamint a Fidesz-stratégiának a polgári körökkel és azok révénvaló kommunikációt elõtérbe állító iránya szolgálták.

JEGYZETEK

1 Az Ettersberg Alapítvány konferenciáján eredetileg német nyelven elhangzottelõadás olyan hosszabb, 2000 óta zajló németországi összehasonlító ellenzék-kutatás számára készült német tanulmányra épül, amely a német olvasó szá-mára betekintést kíván adni a magyar ellenzék egészének fejlõdésébe. Rész-lete jelent meg: Dissidenz und Opposition gegen das Kádár-Regime inUngarn und die Herausbildung von Gegen-Eliten, in: Stephan Beetz-Ulf–Jacob-Anton Sterbling (Hrsg.): Soziologie über die Grenzen.Europäische Perspektiven. Krämer Verlag: Hamburg. 2003. 275–297. o. A né-met nyelvû tanulmány kidolgozásához nyújtott értékes segítségéért köszönet-tel tartozom Kende Péternek, a Politikatudományi Szemle szerkesztõbizottsá-ga elnökének. Ez a munka és az annak alapján tartott elõadás magyarra for-dítva a Politikatudományi Szemle olvasójának nem sok újat mondana. Ezértmeghatározott aspektus, a populista elitkritika 1989 elõtti és utáni jelenléteproblémájára szûkítve készítettem a magyar olvasók számára ezt az írást, ésremélhetõleg a magyar olvasók számára is új fénybe helyez néhány, az ittho-ni politikatudományi vitákban már elemzett problémát.

2 „Elitek/elitizmus”, „Elitelméletek” címszavak, in: Vernon–Bogdanor (szerk.):Politikatudományi enciklopédia. Osiris: Budapest. 2001, 138–141. o. FrankEttrich–Richard Utz: Zwischen „Prominenz” und „Nomenklatura”.Überlegungen zur neuerer Eliten-Literatur, in: Berliner Journal fürSoziologie 2002/3. Vol. 12. 389–405. o. Frank R. Pfetsch: Von der liberalenElitetheorie zur Theorie einer europäischen Zivilgesellschaft, in: WolfgangMerkel–Andreas Busch (Hrsg.): Demokratie in Ost und West. Suhrkamp:Frankfurt am Main. 1999. 496–520. o.

3 „Populizmus”, in: Bogdanor i. m. 555–558. o. A populizmusról általában, a fo-galom történeti-összehasonlító értelmezéséhez és magyarországi jelentésé-hez politológiai szempontból: Bozóki András: Vázlat három populizmusról, in:Politikatudományi Szemle 1994/3. szám. Andreas Boeckh: Populizmus Latin-Amerikában, in: Politikatudományi Szemle 1994/3 szám. Hans Jürgen Puhle:Was ist Populismus?, in: Helmut Dubiel (Hrsg.): Populismus und Aufklärung.Suhrkamp: Frankfurt am Main. 1986. 12–33. o.

4 Fricz Tamás: A népi-urbánus vita tegnap és ma. Napvilág. Budapest. 19975 Dokumentumok a populizmus és az ellenzékiség kapcsolatáról: Bíró Zoltán:

Saját út. Eötvös: Budapest. 1988. Zsille Zoltán (szerk.): Független fórum. Kéz-iratos tiltott magyar irodalom a Kárpát-medencében. Danubia: München.1995. Agócs Sándor (szerk.): Lakitelek 1987. Antológia-Püski. Budapest.1991.

6 Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék. 1968–1988. T-Twins: Bu-dapest. 1995. I–III. Csizmadia Ervin: Diskurzus és diktatúra: Századvég: Bu-dapest. 2001. Tõkés Rudolf: A kialkudott forradalom. Kossuth. Budapest.1998.

7 Sidney Tarrow: Power in Movement. Cambridge U. P: Cambridge (Mass.):1994. 118–134. o.

8 Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. Püski: Budapest. 1989.

SZABÓ MÁTÉ 164

PÁLNÉ KOVÁCS ILONA

A területi érdekérvényesítésátalakuló mechanizmusai

1. BEVEZETÉS

A modern demokratikus társadalmakban, illetve államberen-dezkedésekben a hatalom területi megosztásának tipikus mo-dellje az önkormányzati. A helyi-területi önkormányzatok, minta nemzetállami fejlõdés során alkotmányos, közjogi státustszerzõ autonómiák, illeszkedve a népszuverenitás, a képviseletidemokrácia törvényszerûségeihez, közvetlen választásokkaljönnek létre. Legitimitásuk, noha a központi, alkotmányozó ha-talomtól származik, végsõ soron a helyi társadalom által meg-alapozott, ennek köszönhetõen más közjogi formációkhoz ké-pest lényegesen erõsebb. Az önkormányzati autonómia olyandemokratikus érték, amelyet egyetlen szalonképességre törek-võ állam nem kérdõjelez meg, annak ellenére, hogy a helyi au-tonómiák mozgástere a valóságban jelentõsen szûkül, ahogy nõa központi államhatalom és a helyi önkormányzatok között afüggõség, különösen pénzügyi értelemben.

A helyi autonómia, a helyi demokráciák szerepének, politikaiértékelésének stabilitása több tényezõnek köszönhetõ. A helyiönkormányzatok autonómiája a polgári átalakulás idején fontosbástya volt a nemzeti, polgári törekvések védelmében, s a ki-épülõ nemzetállami kormányzat az autonómia fejében fontosszövetségesre talált a helyi önkormányzatokban. Az akkor ki-dolgozott alkotmányos modellek (például Lorenz von Stein po-rosz önkormányzati modellje, a belga alkotmányban megjelenõönálló municipális hatalom), bár eltérõ alkotmányjogi, államel-méleti alapokon, vallották a helyi önkormányzatok kitüntetett

HELYI TÁRSADALOM34 Feitl István et. al. (szerk.): Fordulat a világban és Magyarországon.1947–1949. Napvilág: Budapest. 2000. Standeisky Éva et. al. (szerk.): A fordu-lat évei 1947–1949. 1956-os Intézet: Budapest. 1998.

35 Tilly 1978, 69–100. o.36 Szabó Máté 2001, 199–227. o. Mándi Tibor: A Duna Charta, in: Szabó Máté

(szerk.): Környezetvédelmi civil kezdeményezések Magyarországon. Villányiúti könyvek: Budapest. 1999. 204–217. o.

37 Tölgyessy Péter: Királyi úton a semmibe, in: Népszabadság, 2003. okt. 18.Hétvége-mellélet.

38 John Lofland: Protest. New Brunsvick: Transaction. 1990.39 Sükösd Miklós, in: i. m. Hol a határ? 2002. 137–161. o.40 Beke Józef–Medveczki Zsolt: Közrendvédelem az új erõszakformákkal szem-

ben, Molnár Katalin: Szavakkal elkövetett erõszak: „Gyûlöletbeszéd”, in:Molnár Katalin (szerk.): Az erõszak a modern társadalmi folyamatokban.Rendõrtiszti Fõiskola: Társadalomtudományi Tanszék. Budapest. 2003. 9–16,102–129. o.

41 Szikinger István: Hídemberek, in: Népszabadság. 2002. július 8. 10. o.42 Páll Kinga Ágnes, in. Szabó–Wisler (szerk.) 1999. i. m. 359. o.43 Sidney Tarrow i. m. 1994. 122–123. o. 44 Tarrow, op. cit. 123–124. o.45 Bert Klandermans: The Social Psychology of Protest. Blackwell: Cambridge

Mass. 1997. 39–40. o.46 Bernd Florath–Armin Miter–Stefan Wolle (Hrsg.): Die Ohnmacht der

Allmächtigen. Geheimdienste und politische Polizei in der modernenGesellschaft. Ch. Links: Berlin. 1992.Gábor Tamás Rittersporn: The Omnipresent Conspiracy, in: NickLampert–Gábor Tamás Rittersporn (eds.): Stalinism its Nature andAftermath. MacMillan: London: 1992. 101–121. o. Jürgen Roth, u. a.Verschwörungen: Essays, in: Die Neue Gesellschaft: Frankfurter Hefte 1999.No. 2. 113–153. o. Daniel Pipes: Verschwörung. Faszination und Macht desgeheimen. Gerling Akademie Verlag. München. 1998.

SZABÓ MÁTÉ 166

ralizáció érvényesülése a szakirodalomban mindig fontos elem-zési aspektus, a demokrácia, a részvétel egyik értékmérõje. Azönkormányzatok tekintélyes szerepének köszönhetõen a hata-lom koncentrációját nem csak a hatalmi ágak klasszikus hori-zontális megosztása, hanem a területi, vertikális kiépítése iskorlátozza. Az erõs önkormányzatok fontos ellensúlyok, mégakkor is, ha önálló hatalmi ágként csak a föderációk tagállamaifoghatók fel.

Nem véletlen, hogy a nyolcvanas évtizedtõl sok olyan nemzet-közi összehasonlító munka született, amelyik a helyi és területiönkormányzatokat elemzi (Norton 1994, Hesse 1991, Wehling1994, Chandler 1993 stb.). Ebben az élénkülõ érdeklõdésben aza feltételezés érvényesül, hogy a helyi önkormányzatok mûkö-dése demokratikusan ellenõrzött, közel van a választókhoz, át-láthatóbb; ahol tehát erõs önkormányzati rendszerek vannak,szerepük az állami-politikai rendszer egészére jótékony hatás-sal van.

Ugyanakkor tény, hogy önmagukban a helyi önkormányzatok,a legdemokratikusabb választási rendszer és mûködési stílusmellett sem képesek valamennyi érdek becsatornázására, fi-gyelembe vételére az adott térségben. Ahogy a központi hata-lom gyakorlásában sem a parlament a kizárólagos érdekartiku-lációs színtér, úgy a helyi-területi politikában is kialakultakmár kezdetektõl fogva egyéb érdekérvényesítési mechanizmu-sok. Ahogy az állami közhatalom gyakorlásának klasszikus ke-retei mellett megjelennek az érdekegyeztetés, érdekérvényesí-tés új, formalizált és informális módozatai, úgy pluralizálódik ahelyi-területi hatalmi aréna is. A helyi, területi önkormányzat-ok a helyi-területi hatalom gyakorlásának elsõdleges, de nemkizárólagos szereplõi.

A korábban jellemzõen egypólusú közhatalmi intézmény-rendszer az utóbbi évtizedekben jelentõsen átalakult. Az ún.„governance” típusú kormányzás annak a folyamatnak az ered-ménye, amelynek során a közhatalmi szereplõk egyre erõteljes-ebben összefonódnak a nem közhatalmi, gazdasági, civil szférá-val, illetve az egyes irányítási szintek egymással. A jelenség,noha nem új, intenzitása manapság vezetett el oda, hogy a ha-talmi ágakat és szinteket korábban szigorúan elválasztó falakeltûnnek, átjárhatóakká válnak, és erõs hálózatok jönnek létre,amelyek kikezdik a korábbi hatalmi intézmények bázisán kiala-kult felelõsségi-hatalmi- mûködési modelleket.

A „governance” modell átalakítja magát az önkormányzatirendszert is. Feloldódnak a köz- és magánszektor határai, meg-változnak a feladatellátás módszerei, intézményei, az önkor-mányzati politizálás is új dimenziókba kerül. E jelenséghez nemcsak a demokratikus megfontolások, „társadalmasított” kapcso-latrendszerek vezettek el, hanem a New Public Managementnyolcvanas, kilencvenes évtizedben megfogalmazódó követel-


politikai, hatalmi szerepét. Gierke, Constant a korábbiaktól me-rõben új felfogást vallva, úgy fogalmazott, hogy a község az ál-lammal egyenrangú, nem az állam hozza létre, saját céljai van-nak, olyan közösségi autonómia, amely elõsegíti az egyéni jogokérvényesülését (Sári, 1995).

A megerõsödött nemzetállamok a 19., de különösen a 20. szá-zad folyamán már korántsem tartották olyan tiszteletben a he-lyi önkormányzati autonómiát. Sikeresen terjeszkedtek az ön-kormányzatok rovására egyrészt saját állami apparátusuk terü-leti kiépítése, másrészt az önkormányzatok feletti törvényessé-gi és célszerûségi kontroll szorítása, majd pedig a pénzügyi új-raelosztás révén. A 20. század hetvenes-nyolcvanas évtizedeiresajátos módon a legdemokratikusabbnak, a legszolidárisabbnakmondott jóléti államokban üresedtek ki egyre jobban az önkor-mányzati autonómiák. Az állam és az önkormányzatok közöttiösszefonódást nem csak a pántlikázott állami források aránya,hanem az urbanizációs folyamatok elõre haladása idézte elõ(Offe, 1975). A szolgáltatások szervezésében, az infrastruktúrafejlesztésében, a gazdaságfejlesztésben a lokális lépték egyregyakrabban vált szûkössé, elõidézve a drasztikus integrációscélú közigazgatási reformokat, az önkormányzatok közötti tár-sulások terjedését, majd a nyolcvanas évtizedtõl kezdõdõen azönkormányzati középszintek megerõsödését.

Az önkormányzati szektor politikai értéke azonban a draszti-kus változások ellenére alig változott. Ezt mutatja aszubszidiaritás elvének felmelegítése az európai integráció el-mélyülésével párhuzamosan. Noha a szubszidiaritás elve nemúj, reneszánszát az unió tagállamokkal és a régiókkal kapcsola-tos politikájának köszönheti. Az integrálódó kontinens hatalmiequilibriumát szolgáló elv térhódítása, a „régiók Európája”mozgalom, elsõsorban a középszintû önkormányzatok megerõ-södését eredményezte, bár a decentralizáció érdekében vi-szonylag gyorsan felsorakoztak a régiók mögött a városok is(COR, 2000). Ezt a folyamatot támogatták az Európa Tanácsberkeiben született helyi és regionális önkormányzati charták,az európai önkormányzatok együttmûködésének különbözõszervezetei is (például az Európai Régiók Gyûlése, EurópaiKözségek és Régiók Tanácsa, az unión belül létrehozott RégiókBizottsága, az Európa Tanács helyi és regionális közhatóságokkongresszusa). Ugyancsak a régiókat és egyáltalán a területidecentralizációt támogató elemnek tekinthetõ az Európai Unióregionális politikája, annak bizonyos szabályai, különösen apartnerség elve.

Összességében tehát megállapítható, hogy a területi önkor-mányzatok az állami, közhatalmi intézményrendszernek hang-súlyos, mi több, egyre inkább felértékelõdõ, egyben átértékelõ-dõ elemei. A területi, helyi önkormányzatok szerepe, a decent-

PÁLNÉ KOVÁCS ILONA 168

szereplõk uniós adaptációs, tanulási folyamatába is betekintéstnyújt. A regionális politikai vonatkozások azért is nagyobb fi-gyelmet érdemelnek, mert a területi kormányzásban kialakultúj jelenségek kiválóan elemezhetõek ezen a politika területen.Tanulmányunk az OTKA-kutatás elméleti alapját, indokait tö-rekszik bemutatni. Az empirikus vizsgálatok eredményei terve-ink szerint 2004-re várhatóak.

2. ELMÉLETI, NEMZETKÖZI HÁTTÉR

2.1. A területi hatalomgyakorlás vizsgálati dimenziói

A területi irányítással, önkormányzatokkal foglalkozó monogra-fikus, összehasonlító munkák száma különösen abban az idõ-szakban szaporodott, amikor az önkormányzatok politikai rend-szert legitimáló szerepe megerõsödött. Amikor az önkormány-zatok, kibújva a nemzeti kormányok gyámkodása alól, kilépteka nemzetközi porondra, s az Európai Unióban „harmadik szint-ként” kezdték õket aposztrofálni (Jeffery 1997). Ez nem jelentiazt, hogy a korábbi évtizedekben ne foglalkozott volna a szak-irodalom a helyi önkormányzással.

A helyi-területi önkormányzatok vizsgálatában a második vi-lágháború után lényegében három jelentõs irányzat a jellemzõ.Ezek az iskolák néha összefonódnak, illetve az egyes megköze-lítések újra megjelennek, a legújabb felfogások csíráit is meg-találjuk évtizedekkel ezelõtti tanulmányokban, így elkülöníté-sük csak logikailag lehetséges.

1. Az elsõ klasszikus értékelõ munkák egyik közös jellemzõjevolt, hogy az önkormányzati rendszereket elsõsorban nor-matív, alkotmányjogi, strukturális, szervezeti szempontbólelemezték, mutatták be (Humes, 1959). Igen kevés figye-lem irányult az önkormányzatok tényleges mûködési gya-korlatának, helyi politikai környezetének a vizsgálatára. Ezalól néhány próbálkozás volt kivétel Európában, amelyekaz amerikai „local community” vizsgálatok hatására, a he-lyi politikai viszonyok alakulását kutatták, s ezen belül azönkormányzatok körüli érdekszövetségek, hálózatok is te-rítékre kerültek (Bawman– Hampton, 1983, Stoker, 1991,Heinelt–Wollmann, 1991). Ezek a kutatások az önkormány-zatiság részvételi, demokratikus, helyi politikai elemétemelték ki. Mint említettük azonban, ez az irányzat nemvált dominánssá, legalábbis Európában az érdeklõdés elsõ-sorban a szabályozásra, a struktúrákra irányult.

2. A késõbbiekben, amikor a közpolitikai, „policy” vagy me-nedzseri irányzat felértékelõdött, a mûködés hatékonysá-


ményei is. A közigazgatást átható menedzseri, hatékonyságiszemlélet ugyancsak azt igényelte, hogy a közhatalmi szereplõklényegesen szorosabb és partneri, illetve piaci jellegû kapcsola-tokat építsenek a gazdaság és civil társadalom szereplõivel akülönbözõ szolgáltatási feladatok megszervezésének moderni-zálása érdekében. A különbözõ motivációjú változások eredõjeazonban közös, ma már sem a központi, sem a helyi/regionálispolitikai aréna nem értelmezhetõ, írható le a közhatalmi szerep-lõkön túli szférák bevonása nélkül.

Kutatásunk során (OTKA T 037278), annak eredtünk nyomá-ba, hogy a rendszerváltás után Magyarországon a területi szintûérdekérvényesítésnek milyen mechanizmusai alakultak ki, fel-fedezhetõek-e a „governance” szemlélet elemei. A kutatás külö-nösen azért tûnik idõszerûnek és indokoltnak, mert a magyar ön-kormányzati modell a középszint tekintetében, a forrás- és kom-petenciaszegény megyei önkormányzatok formájában meglehe-tõsen gyenge érdekérvényesítési lehetõséget kínál. Hipotézi-sünk az volt, hogy ilyen esetben kialakulnak, aktivizálódnak azérdekérvényesítés egyéb csatornái, már csak azért is, mert a te-rületi szintû közhatalom dekoncentrált formában, a megyei ön-kormányzatokkal ellentétben, igencsak virulens. Születnek tehátterületi szintû hatalmi döntések, csak nem a képviseleti demok-rácia intézményeinek ellenõrzése, irányítása mellett.

A gyenge középszintû önkormányzás, illetve a sajátos„paraállami”, illetve dekoncentrált döntéshozási formák terje-dése sajátos helyzetbe hozza a pártokat, érdekszövetségeket, acivil társadalmat. A magyar politikai-közhatalmi rendszerbenaz 1990 után keletkezett középszintû önkormányzati vákuum-helyzet, a „governance” modell sajátos változatát teremtettemeg. Ma nincs már hatalmi vákuum középszinten, csupán nemönkormányzati, képviseleti jellegû a modell, ami érvényesül.Ennek a hatalmi struktúrának, hálózatnak a megismerése nemcsupán elméleti tisztázást tesz lehetõvé, hanem gyakorlati hasz-na, hogy elõre vetítheti a meghirdetett területi önkormányzati,regionális reform következményeit, végrehajtásának várhatókörülményeit, sikerességét.

Az OTKA által támogatott kutatás szerencsésen kapcsolódottegy nemzetközi összehasonlító kutatási programhoz (ADAPT2001–2004), amelyiknek célja az volt, hogy speciálisan a regio-nális politika, területfejlesztés területén vizsgálja a területiszintû hálózatok, kapcsolatrendszerek szerepét. A hálózatok,egy-egy régió intézményi „sûrûsége” az eddigi tapasztalatoktükrében ugyanis nagymértékben befolyásolja azt, hogy az Unióregionális politikai elvárásait az egyes tagállamok milyen mér-tékben képesek elsajátítani. Az „európanizálódási” folyamategyik jellegzetes terepe a regionális politika. Ilyen értelembenkutatásunk nem csak a hazai, sajátos területi hatalmi összefüg-gésrendszerhez szolgálhat információkkal, hanem a regionális


2. 2. „Governmenttõl” a „governancig”

Annak érdekében, hogy értelmezni tudjuk a rendszerváltás utá-ni magyar területi szintû irányításban a lezajlott folyamatokat,jelenségeket, az utóbbi kutatási irányzat nemzetközi eredmé-nyeibõl válogatunk, mintegy megalapozva a kutatásunk máso-dik fázisában tervezett empirikus vizsgálatokat.

a) A SZEKTOROK ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSA

A szakirodalomban a kormányzási módszerek és intézményekátalakulását alapvetõen az új közösségi, állami feladatok megje-lenéséhez, a kormányzás körülményeinek megváltozásához kö-tik (Kooiman, 1993). A kormányzással szembeni új kihívásokegyik csoportja tartalmi, minõségi jellegû: a gazdaságfejlesztés,a regionális politika, a környezetvédelem, a foglalkoztatás stb.olyan közpolitikák, amelyek természetüknél fogva is igénylik azérintettek bevonását, támogatását, információit. A minõség, ahatékonyság szempontja általában is megfogalmazódott a köz-igazgatással, a közszolgáltatásokkal szemben, ami az üzleti szfé-ra teljesítményértékelési módszereinek a használatához („valuefor money”), illetve a hagyományos adminisztratív struktúrák ésmódszerek reformjához (Halachmi, 2000) vezetett.

A másik alapvetõ változás, amely a kormányzatok, illetve kü-lönösen az önkormányzatok mozgásterét lényegesen érintette, aközösségi források csökkenése, a költségvetési krízishelyzetekszaporodása. A kormányzatok költségvetési okokból is rákény-szerültek a kiadások csökkentésére:

Hatékonyabbnak feltételezett piaci megoldásokat vontak bea szolgáltatások megszervezésébe. Bizonyos közfeladatokat pri-vatizáltak vagy társadalmasítottak, elsõsorban a költségvetésikiadások, illetve a központi támogatások jelentõs visszafogásá-nak hatására. Az olcsóbb, hatékonyabb közigazgatás hangzatoskormányzati programjai mögé tudományos iskolák, elméleteksorakoztak fel – public choice, fiscal federalism, enabling role –(Netzer–Drennan 1997), amelyek az állami, önkormányzativisszavonulás útját jelölték meg megoldásként a fiskális krízis-helyzetekre.

A másik megoldás a költségvetés, a fejlesztési források hiá-nyának pótlására a forrás- bevonás, a közösségi feladatok meg-osztása a profit, illetve non profit szektorral, mégpedig a part-nerség jegyében. A nem közhatalmi szektorokkal való együtt-mûködés sajátos kollektív szervezeti formák, kvázi kormányza-ti, illetve nem kormányzati státusú intézmények létrehozásáhozvezetett, alaposan kikezdve a közigazgatás-szervezés hagyomá-nyos, bürokratikus, költségvetési kultúráját és szabályait, sajá-tos harmadik szektort eredményezve (Reichard, 1988,Naschold, 1995). A szektorok együttmûködésére épül az ún.


gára, a közigazgatás költségeire, a szolgáltatások minõsé-gére helyezõdött a hangsúly. Ezekben a munkákban vagyaz önkormányzati rendszerek finanszírozása, a szolgáltatá-sok megszervezése volt a vizsgálatok elsõdleges elemzésiszempontja, vagy egy-egy közpolitikai területen (helyi gaz-daságfejlesztés, foglalkoztatáspolitika, oktatás stb.) mértékössze az egyes nemzeti önkormányzati rendszereket jel-lemzõ gyakorlatokat (Stewart–Stoker 1995, King–Pierre1990). Meg kell azonban jegyezni, hogy a hatékonyság, aszakmaiság hangsúlyozása idején is jelen vannak a demok-ratikus, politológiai, hatalomelméleti megfontolások. A britönkormányzati rendszer folyamatos térvesztése a konzer-vatív kormányzatok centralizáló praxisa nyomán példáuléppen a piacorientáltság, a hatékonyság jegyében zajlik le,hatalmas vitát váltva ki a szakirodalomban az önkormány-zatok tényleges szerepérõl (ügynökmodell, helyi állam teó-ria, Duncan–Goodvin, 1988, Stewart–Stoker 1995).

3. A kilencvenes évek szakirodalmában fedezhetõ fel irány-váltás, a governance - multi-level governance, public-private szemlélet terjedésével. A mechanikus összevetésekhelyett az önkormányzati helyi, regionális és inter-regionális kapcsolatrendszereket, hálózatokat kezdik vizs-gálni, elismerve a helyi-területi hatalom önálló mozgáste-rét, a helyi-regionális hatalmi viszonyok változatosságát,illetve ezeknek a viszonyrendszereknek a nemzeti, sõtnemzetközi dimenzióit (Bovaird et al 2002, Pierre 1998,Kohler–Koch 1998). A változás egyik alapvetõ iránya, hogyáthelyezõdik a hangsúly a helyi-lokális szintrõl a regioná-lis, középszintû irányításra. A területi lépték megváltozásaelsõsorban gazdasági jelenségek nyomán következik be(Jones, 1999), amelyek aztán hatnak az intézményekre, ha-talmi struktúrákra is. A területi-helyi önkormányzatokvizsgálatának nem csak a térbeli dimenziója tágul ki, ha-nem a megközelítés, elemzés szempontrendszere is. A he-lyi-területi dimenziójú elemzések már nem csak az önkor-mányzatokat érintik, hanem azok teljes kapcsolatrendsze-rét, illetve hálózatépítõ erejét, szerepét, így természetesena figyelem óhatatlanul átterjed az önkormányzati partne-rekre. Ennek az irányzatnak is vannak korábbi elõzményei.A kormányzási szintek és szektorok közötti arányok válto-zására, az önkormányzatok, régiók felértékelõdésére évti-zedekkel ezelõtt felhívták a figyelmet (Rokkan–Urwin,1982). Érdekes módon már ekkor jelezték a hálózatosodásveszélyeit és a horizontális koordináció korlátait(Hanf–Scharpf, 1978).


1993-es struktúrapolitikai szabályozás során kiterjesztette aközhatalmi szektoron túlra, a civil és gazdasági szereplõkre.Természetesen nem újdonság, hogy az állami, közhatalmiszektor különbözõ feladatait csak a környezetével együttmû-ködve, azok forrásait is bevonva törekszik ellátni. Az uniós sza-bályozás azonban partnerként, döntéshozó szereplõként számolaz érintettekkel, felismerve, hogy a helyi-regionális gazdaság-fejlesztés klasszikus, állami támogatásokra épülõ módszereialkalmatlanok a hosszabb távon fenntartható fejlõdés generálá-sára. A partnerség tehát a regionális fejlesztési politikában nemcsupán demokráciadíszlet, hanem a hatékonyság eszköze. Azunió egyébként a partnerség horizontális érvényesítését nemírja elõ konkrét szervezeti, eljárási szabályok formájában, ha-nem tág teret ad a tagállamoknak a megvalósítás modellezéseterén. A partnerség tényleges intézményeit, módszereit vizsgá-ló empirikus kutatás (Tavistock, 1999) tapasztalatai szerint azegyes országok nagyon eltérõen értelmezik, mûködtetik az ér-dekegyeztetés, konzultáció területi fórumait. Ahol általában ke-vésbé bejáratottak az érdekegyeztetési mechanizmusok, aholkevésbé nyitottak a döntési struktúrák a civil és gazdasági szek-tor irányában, ott az uniós regionális programok partnerségi fó-rumai is formálisak. Az eredmények tehát jelzik, hogy az unióskövetelményrendszer, az európanizálódási folyamat nem egy-formán érinti a tagállamokat, hanem erõs nemzeti, politikai,kulturális szûrõn keresztül érvényesül.

b) A SZINTEK ÚJ VISZONYRENDSZERE

Tágabb, politikai, alkotmányos összefüggésrendszerbe ágyazvaa területi érdekegyeztetési, döntési mechanizmusok új jelensé-geit, struktúráit, ki kell térni a szubszidiaritás, a többszintû kor-mányzás és a hálózatok témakörére (Bache, 1998).

• A szubszidiaritás elve általános elv, amelyik használható azENSZ szervezeteitõl kezdve minden mûködõ testületre, azegyénig bezárólag. Lényege, hogy az egyénhez legközelebbi tes-tületet tekinti a legalkalmasabb döntési, felelõsségi szintnek,elõnyben részesíti a szervezethez képest a közösséget, a civilszektort az államhoz képest (Norton, 1992). A szubszidiaritástág fogalmába tehát mind a decentralizáció, mind a társadalma-sítás belefér, egyaránt hivatkozási alapul szolgál az unió és atagállamok közötti hatáskörmegosztástól a régiók és kormányokközött a hatalomért és forrásokért folytatott küzdelmekhez. Aszubszidiaritás, mint a hatalom korlátozásának, egyben a be-avatkozás szükségességének az elve kétségtelenül akkor kezdtemeg Európában hódító körútját, amikor az unió beemelte sajátfogalomrendszerébe (Hummer–Bohr, 1994).

• A hatalom újraosztásának nemzeteken túli, globális dimen-ziójában fontos vonatkoztatási ponttá vált a regionális, nemzeti


public-private partnership (PPP) modell, melyik különösen avárosfejlesztésben, városüzemeltetésben terjedt a nyolcvanasévtizedtõl. Ennek a modellnek a korábbi szektorok közöttiegyüttmûködésektõl megkülönböztetõ vonása az üzleti élet sza-bályainak dominanciája (Kouwenhoven, 1993, Pierre, 1998).

A területi és központi kormányzati hatalmi struktúrák viszo-nyára a területi önkormányzatok általános mûködési feltételei-nek megváltozása mellett Európában az integráció is nagyon je-lentõs hatást gyakorolt. E hatások egy része általános, politikai,alkotmányos természetû, másik része egy-egy közösségi politi-ka technokrata mûködési szabályaihoz kötõdik. Mint említet-tük, a regionális politika kifejezetten olyan politika, amelyik be-hálózta a különbözõ kormányzati szinteket a többszintû kor-mányzás és policy network formájában (Marks, 1993):

• A társfinanszírozás, addicionalitás elve az európai regioná-lis politikában normatív követelmény, amely megalapozta az,ún. endogén, alulról építkezõ regionális politika térhódítását. Atársfinanszírozás eredendõen annyit jelent, hogy a helyi/regio-nális önkormányzatok fejlesztési céljaik megvalósításáhozszükséges nemzeti vagy uniós támogatásokhoz csak saját forrá-saik kiegészítéseként juthatnak. Az elv szigorú érvényesítéseszükségszerûen elõidézte azt, hogy az önkormányzatok helyi“fejlesztési koalíciókat” kötnek, forrásbevonó, mozgósító szere-pük felerõsödik, s ezzel az egyközpontú, közjogi-hatalmi szem-léletû fejlesztési politika érvényesülési tere rendkívüli mérték-ben leszûkült.

• A regionális politika, a regionális gazdaságfejlesztés új pa-radigmája intézményi, szervezeti oldalról a partnerség elvéhezkötõdik. A partnerséget az unió elõször elsõsorban vertikálisanértelmezte, a strukturális alapokhoz való hozzáférés egyik kö-vetelményeként fogalmazta meg 1988-ban. Az uniónak, az 1988-as szabályozás óta joga van a tagországok régióival közvetlenültárgyalni, illetve a tagországok kötelesek régióikat a fejlesztésiprogramok kialakításába és végrehajtásába bevonni. Az unióezzel a követelménnyel lényegében a tagállami kormányokkompetenciáit kívánta gyengíteni a régiók, illetve saját szerveijavára. A régiók partnerként való elismerése jelentõs mér-tékben hozzájárult a nemzetállamokon belüli decentralizációfelgyorsulásához, illetve az európai többszintû kormányzatirendszer kialakulásához. A klasszikus vertikális nemzetállamiirányítási modell alapjai még azokban az unitárius államokbanis megrendültek, ahol nem hajtottak végre drasztikusabb struk-turális reformokat. Tény, hogy több országban az uniós al-kalmazkodás jegyében tudatosan növelték a középszintek kom-petenciáit, erõsítették jogi státusukat, a decentralizációs fo-lyamatok felgyorsultak. A partnerség elve azonban nem csak avertikális viszonyrendszereket, struktúrákat érintette, hanem ahorizontálisakat is. Az unió a partnerség követelményét az


káinak igazolása mellett, a hatalmi viszonyok átstrukturálódá-sának a megértéséhez is, még akkor is, ha az új típusú hálóza-tok gyorsan formálódnak, változnak a politikai arénában(Rhodes, 1996). A hálózatmodellek eddigi használata az érdek-csoportok szerepére koncentrált, kevésbé tudott viszont segít-séget nyújtani a szintek közötti kapcsolódások értelmezéséhez(Rhodes, 1997).

A hálózatosság nem csak a közjogi szervezetben és a szektor-közi viszonyrendszerben válik egyre fontosabbá, hanem sajá-tos, a piaci és a hierarchikus típustól eltérõ szervezeti forma-ként kezdi megkülönböztetni a szervezetelmélet, illetve a szoci-ológia, felismerve e szervezõdési formának a tanulásban, legiti-mációban, gazdasági hasznosságban megmutatkozó elõnyeit(Podolny–Page, 1998).

2. 3. A „governance” és a hagyományos demokrácia konfliktusai

A liberális demokráciához tapadó fogalmak (népképviselet,pluralizmus, jogállam, emberi és állampolgári jogok, hatalmiágak megosztása stb.) evidenciák, s több évszázados vagy in-kább évezredes állami-politikai és tudományos fejlõdés ered-ményei, mégsem állíthatjuk, hogy a demokrácia modern fogal-ma tekintetében közmegegyezés lenne. Jellemzõ törésvonal hú-zódik a demokrácia individualista és közösségi értelmezése kö-zött, a pártok és érdekcsoportok szerepét, a közvetlen és közve-tett demokrácia arányát, a meghatározó ideológiát stb. illetõen.Tradicionálisan elfogadott, hangsúlyozott a különbség az euró-pai-kontinentális és az angol-szász, amerikai állami-politikai in-tézményrendszer, kultúra, továbbá az egyes államcsoportok(latin, skandináv stb.) között is (Loughlin, 2001). A modern de-mokrácia értelmezési vitái érthetõen újra kiélezõdtek a rend-szerváltó új demokráciák megjelenésével, ahol nem évszázad-ok, hanem legfeljebb néhány évtized során kell a demokráciaalapértékei és intézményei vonatkozásában konszenzust terem-teni (Obermaier–Horner, 1999).

A nemzetállamok és a polgári fejlõdés megjelenéséhez kap-csolódó hagyományos demokráciamodell a legjelentõsebb vál-tozásokon, szakmai és politikai vitákon kétségtelenül az utóbbiévtizedekben megy keresztül, új dimenziókat nyitva a demokrá-cia fogalmának, értékrendszerének értelmezésében. Az ún. de-mokráciadeficit, a hagyományos demokratikus intézményrend-szer mûködési zavarai több oldalról, több területen is jelentkez-nek: csalódás a parlamentarizmusban, a közvetlen demokráciá-ban, a nyilvánosságban, az állampolgári közömbösség, a jogrelativizálódása, a média ellenõrizetlen hatalma, a nemzetközidimenziók átláthatatlansága stb. Témánk szempontjából az új


és transznacionális szintek egymáshoz való viszonya. A multi-level governance (MLG) teória az Európai Unió pluralista ha-talmi modelljét vallja. A szupranacionális döntéshozás erodáljaa nemzeti szuverenitást. A nemzeti kormányzatok a belsõ hatal-mi struktúrák felett elveszítik kizárólagos befolyásukat azzal,hogy a nemzet alatti szintek közvetlenül partnereivé válnak azunió különbözõ szerveinek (Marks, 1993, Navracsics, 1998). Eza nézet sem tagadja ugyan, hogy a nemzetállam továbbra is alegfontosabb szereplõ ebben a struktúrában. A teória ellenzõiviszont azt hangsúlyozzák, hogy az unió a sikeres nemzetközikormányzati együttmûködés, „alkudozás” modellje, amelyiknem kérdõjelezi meg a belsõ hatalmi struktúrákat (Moravcsik,1995). A két irányzat vitáját az unió alkotmányozási folyamata,a bõvítés következményei fogják legfeljebb eldönteni. Kétségte-len azonban, hogy az integrációs folyamat erõsen befolyásolta atagállamok hatalmi szerkezetét, politikai mûködési módszereit,s ezen belül a területi hatalomgyakorlás kontextusát is. E kon-textus ma már nem írható le a hierarchikus, vertikális irányítá-si viszonyokkal, hanem a hálózatosság bonyolult szövedékével.

c) A SZINTEKET ÉS SZEKTOROKAT ÖSSZEKÖTÕ HÁLÓZATOK

A hálózatok felértékelõdõ szerepe, a „governance” jelensége lé-nyegében az uniós integrációs folyamattól független eredetû, azállam és a piac mindenhatóságába vetett bizalom megrendülé-séhez kapcsolódik. Az állam és a piac, változó dominancia mel-lett, sokkal áttekinthetõbb és legitimáltabb módját nyújtja a tár-sadalmi problémák kezelésének. A „governance” megoldásokkevésbé magától értetõdõek, sokkal kevésbé tiszta formátumú-ak és általánosíthatóak, a kormányzás új formáját ilyen érte-lemben a „második legjobb megoldásnak” tartják. A szektorokközötti kapcsolódások nem újak. A legújabb kapcsolatrendsze-rek azonban sokkal inkább nemzetközi meghatározottságúak(Schmitter, 2002).

A „governance” modell az egymástól elválasztó kompetenci-ák helyett elsõsorban a kapcsolatokra, a kapcsolatok hálózatá-ra, illetve a döntéshozáshoz képest a végrehajtásra, a normatívlegitimáció helyett a kimenetre, az eredményre figyel. E súly-ponteltolódások adtak lehetõséget a policy-network megközelí-tés, illetve módszertan terjedésének (Bache, 1998). Az egyesközpolitika-területeken a kapcsolatok, hálózatok szorossága,szerkezete alapján jellemzõen öt hálózattípust különböztetnekmeg: a legkevésbé integrált egy ügyre szervezõdõ hálózatot, aprofesszionális, a kormányzat közi és termelõi hálózatokat, il-letve a legszorosabb és környezetébe a legstabilabban beágya-zott policyközösséget. E hálózatvizsgálatok alkalmasnak bizo-nyultak arra, hogy leírják a szereplõk körét és kapcsolatrend-szerét. Egyben eszközül szolgálnak a „jó kormányzás” techni-


föderatív modellig, Svájc genetikusan decentralizált állama anemzeti identitás megerõsítésén fáradozik stb. Tanulságos az asorrend például, amit az európai uniós tagállamok helyi önkor-mányzatainak autonómiafokáról alakítottak ki. A helyi autonó-mia nélküli államok és a föderális államok két véglete közöttisorrendben az országok többségét (Franciaország, Görögor-szág, Olaszország, Írország, Nagy-Britannia, Portugália, Spa-nyolország) az alacsony autonómiájú csoportba sorolták(Dreier, 1994).

A decentralizáció elve, rangja – a szubszidiaritás elvének hó-dító körútja ellenére – nem olyan erõs, mint a hatalmi ágak el-választásának követelménye. A decentralizáció körüli elvi bi-zonytalanságok különösen élesek a mezo vagy középszint vonat-kozásában, vagyis, hogy mikor beszélhetünk egyáltalán közép-szintû kormányzásról, hiszen sem a lépték, sem a közjogi státustekintetében nincs egyértelmû konszenzus. Gyakran összekeve-rednek az állami és önkormányzati választott és delegált ható-ságok, státusok (Larsson et al 1999). A „régiók” léptéke tekin-tetében is óriási különbségek vannak. Az egységesítési törekvé-sek, például az unió részérõl meglehetõsen óvatosak, a regio-nális önkormányzatok európai chartája sem határoz meg nagy-ságrendet a régió fogalmának a meghatározásakor, a nemzetál-lamok többsége pedig nem kívánja a történelmi hagyományok-kal rendelkezõ területi egységeit nagyobbakkal, újakkal felcse-rélni.

Az elméleti bizonytalanságok mellett nem kevésbé jelentõsakadálya a következetes decentralizációnak a nemzetállamokellenállása. Az ún. „renacionalizáció” jelensége, úgy tûnik, si-keresen lebegteti a régiók szerepét az uniós döntéshozási struk-túrában. A „multilevel governance” nem jutott még olyan stabilpozícióba, hogy a nemzetállami dominanciát akár belpolitikai,akár transznacionális viszonylatban igazán megingassa. Ami vi-szont nem vitatható, hogy a regionalizmus, a decentralizáció anemzeti kormányzatok mûködési módszereit jelentõsen befo-lyásolja, még akkor is, ha az integráció ún. spill-over hatását so-kan vitatják (Navracsics, 1998). A korábbi hierarchikus, bürok-ratikus végrehajtó hatalom modellje a múlté, a régiókat part-nerként kénytelenek a hatalmi döntések szférájában kezelni, serre alkalmas intézményeket, eljárásokat kell megteremteni.Erre a törekvésre utalnak az európai régiók által kidolgozott do-kumentumok, az ún. bázeli nyilatkozat, illetve a regionális ön-kormányzatok európai chartájának tervezete (Pálné 2001).

b) KORPORATIZMUS VERSUS KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA

A korporatizmus, neokorporatizmus az ipari, kapitalista fejlõ-déssel együtt járó jelenségegyüttes. A klasszikus választásokonalapuló népképviseleti intézményrendszer mellett szervezett,


kihívások közül a nemzetközi integráció, a globalizáció, amultilevel governance és a partnerséghez kapcsolódókorporatív elemek érdemelnek különös figyelmet. Ezek a di-menziók szorosan összekötõdnek a regionalizmussal, illetve „újregionalizmussal”, a hatalom térbeli és szektorális átrendezõ-désével.

a) DECENTRALIZÁCIÓ – REGIONALIZMUS VERSUS UNITÁRIUS NEMZETÁLLAM

• A globalizáció, amellett, hogy kikezdte a nemzeti szuvere-nitásokat és egy „kozmopolita” demokrácia modelljének körvo-nalait rajzolja fel (Melchior, 1999), egyben felértékelte a lokálisés regionális léptéket. Elsõrendûen a gazdaságfejlesztésben, atõkeberuházásokért folytatott küzdelemben teremtett verseny-helyzetet a régiók között („glokalizáció”). Ebben a versenybenmár nem feltétlenül a nemzetállami gazdaság- és támogatáspo-litikák szerepe fontos, hanem a régiók saját stratégiái, illetveerõforrásai, ezek közül is egyre inkább a humán erõforrások. Arégiók jellemzõje ebbõl a szempontból, hogy nem feltétlenül je-lentenek adminisztratív egységet, belsõ kohéziójukat a gazdasá-gi klaszterek, a regionális identitás, a fejlesztési koalíciók szö-võdése biztosítja.

• Az európai integráció ugyancsak felértékelte a régiók sze-repét (a „régiók Európája”, új regionalizmus (Keating, 1998),esetenként strukturális adminisztratív reformokat is elõidézve.Ezek a kihívások a nemzetállami centralizáció mértékét ésmódszereit egyaránt érintették, tehát a decentralizáció irányá-ba tolták el a nemzeti hatalmi struktúrákat.

A decentralizáció alkotmányos, intézményi alapjai sok or-szágban kidolgozatlanok, különösen, ami a régiók központi ér-dekérvényesítési esélyeit, közjogi státusát illeti. Számtalan bi-zonytalanság tapasztalható a régiók nemzetközi porondon valómegjelenésével kapcsolatban is, kevés ország, illetve nemzetkö-zi norma szabályozza a régiók egymással, illetve a transznacio-nális szervezetekkel való együttmûködését. A normatív, elvialapok hiánya megnehezíti a decentralizáció elõrehaladását. Ahorizontális dimenzióval összevetve a hatalom területi/vertiká-lis megosztásának messze nem olyan letisztult és kidolgozottsem az elmélete, sem a közjoga, leszámítva egyes föderális be-rendezkedéseket. A centralizáció-decentralizáció helyes/kívá-natos arányai, a központi (nemzeti) és helyi érdekek egyezteté-sének mechanizmusai tekintetében nincs közmegegyezés, s iga-zán határozott történelmi trend vagy földrajzi, kontinentális ro-konság sem. Az angolszász klasszikus önkormányzati demokrá-ciákban, az utóbbi évtizedekben jelentõs centralizáció zajlott le,míg a nemzetállamiságát viszonylag késõn megszerzõ unitáriusbelga állam néhány évtized alatt eljutott egy szinte szélsõséges


„megrendezett” korporatizmusnak nevezett modellekben a de-mokratikus bázist hiányolják (Heinze–Voelzkow, 1991, Kruse,1990).

Gyakoribbak azok a szakirodalmi összehasonlító elemzések,amelyek a PPP-k (Pierre, 1998), hálózatok (Bovaird et al 2002),hatékony kormányzási formák egy-egy nemzeti, városi, regio-nális sikertörténetét ismertetik, sugallva, hogy a technikák át-vétele milyen haszonnal jár, nem különösen foglalkozva azzal,hogy ezek a technikák milyen nemzeti, politikai-közigazgatásikontextusba illeszkednek. Vannak azonban olyan elemzések is,amelyek felhívják a figyelmet, hogy a szervezet-, illetve gazda-ságelméleti, szociológiai forgalmak, teóriák mechanikus átvéte-le a közigazgatás és a helyi-regionális politika gyakorlatába éselemzésébe veszélyekkel járhat.

A politikatudomány, a közpolitika-elemzés pótlandó adóssá-ga, hogy a „governance” jelenségkörét saját fogalomrendszeré-be ágyazza, s ezzel hozzájáruljon az új technikák, intézményekilleszkedési diszfunkcióinak („misfit”) kiküszöböléséhez, meg-elõzéséhez. A partnerség, a hálózatok jelenségköre alapjaibanváltozatja meg a helyi-regionális döntési struktúrákat, vertiká-lis és horizontális értelemben egyaránt. A „legjobb gyakorla-tok” terjesztése csupán felszínes követéshez elegendõ. Csak azalapos, átfogó elemzések sora vezethet oda, hogy a hagyomá-nyos állami, önkormányzati irányítás komplexebb,a megválto-zott körülményekhez adaptívabb modellé formálódásához ele-gendõ információ, tudás álljon rendelkezésre.

Fel kell hagyni azzal a technokrata, ha úgy tetszik,policymegközelítéssel, hogy a demokratikus intézmények csu-pán háttérként szolgálnak a létezõ hálózatok mûködéséhez.Szembe kell nézni azokkal a változásokkal, ún. demokráciapa-radoxonokkal, amelyek a hatékonyság jegyében zajló intézmé-nyi és mûködési újítások során keletkeznek. Olsson a legfonto-sabb ellenmondásokat például a regionális politika, mint uniósközpolitika vonatkozásában az alábbiakban foglalta össze:

• A sokszintûség paradoxon: a regionális politika intézményeielmozdulnak a képviseleti rendszertõl.

• A vertikális demokrácia paradoxon: a technokrata szakap-parátus kezébe kerülnek a stratégiai, célkijelölõ értékdöntések,a helyi politikusok szerepe marginalizálódik, a projektek me-nedzsmentjére korlátozódik.

• A gazdaságosságdemokrácia paradoxon: a közös finanszíro-zási modell a jelentõsebb források felett rendelkezõ elitet hozzahelyzetbe.

• A horizontális demokrácia paradoxon: a túl nagy számúegyüttmûködõ szereplõk közül kiválasztódik az elit.

Olsson felhívja a figyelmet arra is, hogy a fenti jelenségeknem korlátozódnak a regionális politikára, a képviseletek szere-pe más területeken is háttérbe szorul, az átláthatóság alig biz-


szabályozott formáját adja bizonyos, korlátozott számú érdek-csoportok képviseletének, az állammal való konzultációjának. Akorporatista modell szemben áll az érdekérvényesítés pluralis-ta modelljével, ahol egymással versenyzõ, független és önállóérdekcsoportok törekszenek az állammal szembeni érdekeik ér-vényesítésére (Schmitter, 1979).

Az egyes állami, politikai rendszerek a korporatista érdek-egyeztetési formákat eltérõ mértékben alkalmazzák. Többnyireazonban kiegészítõ, s nem a parlamentáris fórumokat helyette-sítõ szerepük van. Ennek ellenére számtalan kritika fogalmazó-dik meg mûködésük demokratizmusával és hatékonyságávalkapcsolatban. A korporatista érdekegyeztetés ugyanis elkerülia parlamentáris formákat, a nyilvánosságot, exkluzív jellegûstb. (Fisichella, 1991).

A helyi gazdaságfejlesztés, a regionális politika szerepénekfelértékelõdése a korporatív típusú szervezõdések újabb rene-szánszához vezetett, többnyire partnerség elnevezés alatt. Ez az„új korporatizmus” a korábbitól eltérõen már nem csak közpon-ti, sõt nem is elsõsorban a központi kormányzattal, hanem a he-lyi, regionális kormányzatokkal való együttmûködést jelenti, snem korlátozódik a „munka világára”, hanem egy-egy térség,település stratégiai irányításának kontextusába illeszkedik. Aneokorporatista megközelítések gyakran az „asszociatív” jelzõ-vel párosulnak. Már nem csak a munkavállalói, munkáltatói-gazdasági érdekeegyeztetés, hanem a tágabb értelemben vettcivil társadalommal, autonóm struktúrákkal való együttmûkö-dés, együtt döntés modelljét takarják az erõtlenné vált és legiti-mációs válságba került államiság megújulásának, hatékonyab-bá tételének eszközeként, a piaci koordináció hibáinak korrek-ciójaként (Streeck–Schmitter, 1984).

A legutóbbi évek értékelései rámutatnak arra, hogy a„governance” típusú kormányzásnak is megvannak a veszélyei,s a kisebb nyilvánosságot, elszámoltathatóságot kompenzálógazdasági, hatékonysági sikerek sem automatikusak. A klasszi-kus állami, piaci és az új „governance” mechanizmusok mind-egyike tökéletlen, együttes alkalmazásukban kell megtalálni ahelyes arányokat (Jessop, 2000).

A partnerség jegyében létrejött különbözõ kollektív döntésho-zó testületek eltérõ módon illeszkednek az egyes nemzeti, illet-ve regionális hatalmi struktúrákba, mindenütt próbára téve ahagyományos képviseleti és adminisztratív rendszer alkalmaz-kodó képességét. A brit önkormányzati rendszerben a partner-ségi, kvázi kormányzati és nem kormányzati szervek konglome-rátuma a képviseleti elem erõs háttérbe szorulásához vezetett,s a centralizáció esélyeinek kedvezett (Duncan–Goodwin, 1988,Lewis, 1992, Stoker, 2000). A viszonylag erõs képviseleti struk-túrák és civil társadalmi kontroll mellett mûködõ német önkor-mányzati rendszert is próbára teszi az új formák integrálása. A


A közép-európai rendszerváltó államok a kilencvenes évtizedközepéig lényegében mindenütt megteremtették az önkormány-zati rendszerek jogi alapjait. Az országok egy csoportjában méga rendszerváltást megelõzõen, a régi parlament keretei közöttmegtörtént az alkotmányos megalapozás, majd az új parlamentelsõ döntéseivel a külön önkormányzati törvény elfogadása és aválasztási rendszer kialakítása. A másik, népesebb csoportbana folyamat lassabb, fokozatos volt (Horváth M., 1999). Az egészblokkra jellemzõ azonban, hogy a rendszer megalapozását kö-vetõen a beüzemelés során korrekciók, reformok sorára voltszükség, amelyek egyrészt a szerkezetet, de különösen a mûkö-dés feltételeit, technikáit, a modern menedzsmentmódszerekbevezetését érintették. A struktúrát illetõen különösen rapidaka változások. A legtöbb ország, amelyik kezdetekkor a nem in-tegrált, elaprózott települési önkormányzati modellt választot-ta, próbálkozik az integráció valamilyen formájával.

A középszint tekintetében ugyancsak mutatkozik egy trend, akezdetekkor tapasztalható municipalista étosszal szemben egy-re több ország lép a regionalizálás útjára, megerõsítve a közép-szintû igazgatás legitimációját, szerepét. A középszint kialakítá-sa tekintetében különösen fontos külsõ motiváció a csatlakozás,az unió strukturális alapjaihoz való hozzáférés. A centralizálóattitûd jelenléte és erõteljes érvényesülése ugyancsak jelentõsés valóságos argumentációval rendelkezik. A rendszerváltó or-szágok, amelyek egy korábbi birodalomból kiválva nemzetiidentitásukat építik fel vagy újra, a „nemzeti érdeket” méltántekintik prioritásnak bizonyos vonatkozásokban. A kiélezõdõszociális és területi különbségek közepette a kiegyenlítõ méltá-nyossági funkció központi szinten optimálisabb módon gyako-rolható, a funkciók komplexitása, a növekvõ koordinációs igényugyancsak a centralizációnak kedvez. Kétségtelen, hogy alokalizmus/decentralizáció és a centralizmus nem önmagábanjó vagy rossz (Elander, 1997, p. 152.), s nem önmagában politi-kai értékválasztás kérdése.. Mint láttuk a nyugat-európai fejlettdemokráciáknak sem immanens, folyamatosan érvényesülõ sa-játossága a decentralizáció, bár az utóbbi évtizedek aregionalizmusnak kedveztek.

A rendszerváltó országokban azonban különösen kedvezõek akörülmények ahhoz, hogy a közép és helyi szintekkel szembena központi hatalom erõsödjön, s hogy középszinten kevésbédemokratikus, kevésbé ellenõrzött hatalmi viszonyok alakulja-nak ki:

• Nyilvánvalóan fontosak a történelmi gyökerek. A kelet-kö-zép-európai országok többségében az államszocializmus elõttsem volt erõs önkormányzati rendszer, s az államszocializmus ademokratikus centralizmus elvére épülvén, eleve nem hagyottteret a helyi autonómiák érvényesülésének.


tosítható. A szerzõ szerint a problémák elsõsorban nem struktu-rális, szervezeti reformokkal orvosolhatóak, sokkal inkább az újintézményrendszert már demokratikusabban mûködtetni képesúj politikusgeneráció megjelenésével (Olsson, 2001).

2.4. A „tranzicionális” sajátosságok

A kelet-közép-európai rendszerváltó országoknak az elmúlt év-tizedben hatalmas gazdasági, társadalmi változásokkal kellettmegbirkózniuk, illetve jelentõs politikai, jogi, intézményi refor-mokat kellett végrehajtaniuk. Miközben a rendszerváltás irá-nya, választott modellje többnyire nem kérdõjelezõdik meg, aszolgai, mechanikus követés látszólag egyszerû stratégiájamégsem alkalmazható sikerrel.

• Elõször is nehéz követendõ egységes mintát találni, hiszena fejlett nyugati demokráciák évszázados fejlõdés során jötteklétre, magukon hordozzák a történelmi, nemzeti sajátosságokat,az ebbõl következõ sokszínûséget. A globalizáció, az európai in-tegráció ugyan az egységesülés, univerzálódás irányába mutat,de messze nem olyan mértékben, hogy a nemzeti sajátosságokatfigyelmen kívül hagyná.

• Másodszor, a nyugaton „bevált” modelleket is jelentõs kihí-vások érik az utóbbi évtizedekben, elbizonytalanodást okozva amodellek alapértékei, struktúrája tekintetében egyaránt. A de-mokráciaelméleti dilemmák párosulnak egy, a közintézményekiránti nagyobb bizalmatlansággal, alacsony társadalmi részvé-teli arányokkal, amelyek érthetõen vezetnek a képviseleti rend-szerben az ún. „eredeti szervezeti káoszhoz” (Ágh, 2001).

• Harmadszor, a rendszerváltó országok maguk is rendkívülsokszínûek, eltérõ fejlettségûek, eltérõ alapokról indultak, más-más hagyományokkal, történelmi gyökerekkel, amelyek hosszúideig hatnak az új struktúrákban és normatív rendben (Galliganet al 1998). A hatalmi, politikai viszonyaik sem elég stabilak ah-hoz, hogy az állami, politikai struktúra formálásában széleskonszenzusra támaszkodhatnának. Az államépítés, alkotmányo-zás aktuálpolitikai érdekek, konfliktusok mentén zajlik, a rög-tönzés, az átmenetiség jegyeit eredményezve.

Az átmenetiség hatalmas szakirodalma viszonylag jelentõs fi-gyelmet szentel a területi szintû hatalomgyakorlás kérdésköré-nek is (Regulska, 1997, Kimball 1999, Horváth M, 1999,Kandeva, 2000, illetve az Open Society Institute és a NISPAceeszámtalan kiadványa). A helyi és különösen a középszintû kor-mányzás helyzetét a közép-kelet-európai államokban éppenazért érdemes szemügyre venni, mert a középszint kiépítése ésmûködtetése körüli viták, konfliktusok, jelenségek jól tükrözikaz új demokráciák intézményépítési, hatalommegosztási dilem-máit.


A rendszerváltás a hatalom területi megosztása tekintetébenvalóban gyökeresen új helyzetet teremtett, a településeket he-lyezve az önkormányzati rendszer középpontjába. Az önkor-mányzati törvényt elfogadó újonnan választott parlament de-centralizációs elkötelezettsége, nagyvonalúsága nem csak azeufórikus politikai hangulatnak tudható be, hanem annak a na-gyon is realista megfontolásnak, hogy a települési hatalom nema központi, hanem a megyei szint rovására épül ki. A látszólagnulla összegû játszma igazi vesztese azonban nem a megye lett,hanem az önkormányzati rendszer egésze. Az elmúlt évtized ta-pasztalatai bizonyítják, hogy a középszint lebegtetése döntõakadályává vált a tényleges decentralizációnak. A településeknagyfokú politikai-közjogi autonómiája ellenére, az állami-poli-tikai berendezkedés egyik kényes pontjává vált a területi szin-tû érdekérvényesítés deficitje. Nem véletlen, hogy az unióscsatlakozás küszöbén a regionalizmus kihívása az egész állami-politikai rendszer politikai megújulásának garanciájaként fo-galmazódik meg (Ágh, 2000). Nézzük meg közelebbrõl, mi is tör-tént a hatalomgyakorlás középszintjén az elmúlt évtizedben.

3. 1. A szabályozási alapok

A magyar önkormányzati rendszer alkotmányos alapokkal ren-delkezik, az alkotmány külön fejezete tartalmazza a legfonto-sabb önkormányzati alapjogokat. Az alkotmányos szabályozáslogikája az volt, hogy garantálja az önkormányzati alapjogok,különösen az autonómia érvényesülését. Arra viszont kevesebbfigyelem irányult, hogy az alkotmány az önkormányzati fennha-tóság és a végrehajtó hatalom többi része közötti viszonyokat, ahatalom megosztását megalapozza. Annyi korlátot tartalmaz,hogy helyi önkormányzati kötelezettségeket csak törvény hatá-rozhat meg, de arra már nem tér ki, hogy milyen körben terhel-hetõek az önkormányzatok feladatokkal, illetve egyáltalán mireterjednek ki a helyi közügyek, amelyeket az önkormányzatokönállóan intéznek, mit fog át a közhatalom, amelyet a lakosságérdekében gyakorolnak.

Az alkotmányos szabályozás választott logikája egyébkéntkonzisztens azzal az uralkodó nézettel, hogy a parlament és akormány szinte teljes felhatalmazással rendelkezik az állam-igazgatás kiépítésében. E felhatalmazás keretében az önkor-mányzatok, mint egyetlen alkotmányos védelemben részesülõszereplõk, csak alapjogaik tekintetében privilegizáltak, de a ha-táskör-telepítést, a közigazgatás teljes szervezeti közegének ki-építését már nem korlátozzák alkotmányos megszorítások.

Kétségtelen, hogy az önkormányzati törvény törekedett a te-rületi, helyi közigazgatás önkormányzati, képviseleti dominan-ciáját garantálni, de a választott szabályozási megoldás nem bi-


• A kelet-közép-európai államok gazdasága fejletlen, az államújraelosztó szerepe rendkívül erõs, így a gazdasági feltételek ishiányoznak a hatalom tényleges megosztásához.

• A nyugat-európai regionalizáció, mint demokratikus érésifolyamat társadalmi, helyi politikai bázisához képest, aposztszocialista államok civil társadalma még nem elég erõs, éskülönösen nem szervezett mezoszinten ahhoz, hogy a hatalomdecentralizációját, illetve a középszintû hatalom beágyazódásátkikényszerítse (Surazska et al 1997).

• Az új térbeli konfigurációk, határok kialakításához túl gyor-sak a térbeli átalakulási folyamatok, a regionális identitás éskohézió egyaránt hiányzik.

• A területi hatalommegosztás kialakításában, az elõbbi okokfolytán lényegében a központi szint kizárólagos döntési pozíciótbirtokol, ezért erõsen érvényesülnek a pártpolitikai meghatáro-zottságok. Ebben az értelemben a hatalom térbeli megosztása amindenkori parlamentáris erõviszonyok függvénye (Wolmann,1997).

Nem véletlen tehát, hogy a hatalom területi kiépítésében ésmûködésében a bizonytalan, lebegtetett, igazán sem alulról, ahelyi közösségek, sem felülrõl, a kormányzó elit részérõl nemtámogatott regionalizmus sajátos, felszínes, öszvérmegoldások-kal jelenik meg. A decentralizációt, önkormányzatiságot hango-zató szlogenek, reformprogramok mögött masszív állami, ál-lamigazgatási terjeszkedés zajlik, a meglévõ képviseleti struk-túrák, például a magyar megyei önkormányzatok szerepe, mar-ginalizálódik, s a tényleges hatalmi központok elitista hálóza-tokban alakulnak ki. Arról viszont alig van információnk, hogyezek az elithálózatok milyen érdekeket is képviselnek.

A középszintû kormányzás hiánya jelentõs hátrányokat okoz,nem csak a politikai legitimációt, hanem a közigazgatás haté-konyságát, az uniós alkalmazkodást illetõen is. A lépéskényszervilágos, a továbblépés iránya, s a felülrõl vezérelt reformok si-kere azonban korántsem.

3. A TERÜLETI HATALOMGYAKORLÁS SAJÁTOSSÁGAIMAGYARORSZÁGON

Magyarország klasszikus unitárius ország, ahol a hatalom terü-leti megosztása a történelem során szinte mindig legfeljebb aközpont és a megyék viszonylatában merült fel. A helyi, telepü-lési önkormányzatok igazán soha nem voltak erõsek, leszámítvaegy-egy periódusban a szabad királyi, majd megyei városokat.A megyék státusa, szerepköre, s ehhez kötõdõen a megyei poli-tizálás modellje idõrõl idõre széles skálán változott a demokra-tikustól az önkényuralmi típusig.


• A középszintû közigazgatási feladatok zöme az államigaz-gatás szférájába került. Ennek egyik oka a megyei önkormány-zatok kiszorításának szándéka, másik oka a kormányzati hatal-mon belül a tárcák dominanciája volt. A magyar kormányzatistruktúrát hagyományosan jellemzõ ágazati fölény birtokában aminisztériumok a maguk igényei szerint építhették ki meghosz-szabbított karjaikat többnyire megyei, esetenként regionálisvagy városkörzeti léptékben. A szektorális logikának és vertiká-lis szervezetépítésnek köszönhetõen területi szinten alig valósulmeg koordináció. Történt ugyan kísérlet, elõször a regionálisköztársasági megbízottak kinevezésével, azt követõen a megyeiállamigazgatási kollégiumok felállításával arra, hogy legyen„gazdája”, irányító centruma a megyének (régiónak?), nem soksikerrel. A köztársasági megbízottak intézményét már 1994-benmegszüntette a parlament, miután az új kurzus nem nézte jószemmel a korábbi „prefektusok” hatalmi ambícióit. A megyeiközigazgatási hivatalok létrehozásánál viszont nagyon ügyeltarra a törvényhozó, hogy politikamentes, a törvényesség õre-ként viselkedõ szervezet jöjjön létre. Éppen ezért a viszonylaggyenge koordinációs jogosítványokkal a hivatal vezetõje a me-gyei államigazgatási kollégium élén sem érhetett el átütõ válto-zást a megyei szintû koordináció terén. Ebben egyébként a mi-nisztériumok sem voltak érdekeltek, nem törekedtek az ágazatérdekeit semmiféle „területi kontextusba” ágyazni, területi ér-dekeknek alávetni.

• A területi szinten létrejött legitimációs és koordinációs vá-kuum azonban végül magának a kormányzatnak sem felelt meg.Megindult a hiány sajátos kompenzálása különbözõ kollektívdöntéshozó, véleményezõ testületek, szervezetek felállításával.Már a kilencvenes évek elején megalakultak a munkaügyi taná-csok, amelyek a klasszikus tripartit érdekegyeztetés fórumai-ként követték a korporatív logikát. A területfejlesztési tanácsok1996-ban az uniós partnerség elve mentén jöttek létre. Bár nemminden fontos partnert bevonva, de végül is fórumot teremtet-tek a szintek és szektorok párbeszédének megyei és regionálisléptékben is. Más ágazatokban ilyen európai hivatkozási alap,minta kevésbé volt, de végül is ki vitathatná a „társadalmi ér-dekegyeztetés” formalizálásában a kormányzat jó szándékát. Akilencvenes évtized második felében létrejöttek a megyei köz-oktatás-fejlesztési alapítványok az állami decentralizált fejlesz-tési források szétosztására, majd az ifjúsági és sporttanácsok, aregionális közmunkafórumok, a regionális idegenforgalmi bi-zottságok, a regionális fejlesztési és képzési bizottságok. Fontoshangsúlyozni, hogy ezek a delegációs elvre épülõ kollektív véle-ményezõ, döntéshozó szervezetek nem a civil szférához tartoz-nak, nem alulról szervezõdtek, hanem jogszabály rendelte el alétrehozásukat, s közhatalmi, többnyire forráselosztó, tervezési,irányítási jogosítványokat birtokolnak, tehát a végrehajtó álla-


zonyult erre alkalmasnak. Annak deklarálása, hogy helyi köz-ügyeket csak kivételesen lehet az önkormányzatokon kívül másszerv hatáskörébe utalni, egyáltalán nem akadályozta meg aparlamentet, illetve a kormányt abban, hogy egyszerû szótöbb-ségû törvényekben, illetve kormányrendeletekben az önkor-mányzatok mozgásterét egyre erõteljesebben korlátozza, és adekoncentrált államigazgatási és egyéb státusú szervezetekszámára hatalmat, forrásokat juttasson.

3. 2. Az államépítési gyakorlat sajátosságai a rendszerváltásután

A kormányzat államépítési gyakorlata az alkotmányos, illetvetörvényi alapok lerakását követõen meglehetõsen tendenciózusvolt, több vonatkozásban is:

• A települési önkormányzati szintre az évek folyamán egyretöbb feladat került, miközben az állami támogatások, átengedettforrások volumene nem növekedett, illetve annak ellenére,hogy kezdettõl fogva hangoztatta a szakma, majd a kormányzatis, hogy az elaprózott települési önkormányzati rendszer kevés-bé alkalmas szakmailag a feladatok ellátására. A decentralizá-ciónak ez a sajátos formája inkább államosította a helyi önkor-mányzatokat, mintsem a mozgásterüket növelte volna. Az új fel-adatok túlnyomó többsége ugyanis államigazgatási feladat,vagy ha önkormányzati, akkor az ellátásának módja van szigo-rúan szabályozva. A kötelezõ feladatok ellátásához szükségespénzügyi feltételek garantálásában viszont az állam meglehetõ-sen „rugalmasan” értelmezte saját, törvényben vállalt kötele-zettségét: az önkormányzati általános támogatások, illetve sajátés megosztott bevételek terhére egyre több feladat ellátásánakköltségét kalkulálta (Lóránt et al 2002).

• A települési önkormányzatok feladatokkal való túlterhelé-sével szemben a megyei önkormányzatokat „kímélte” a hatás-kör-telepítés gyakorlata. A hajdanán általános felhatalmazású,mindenható, elosztó, tervezõ, irányító, koordináló, érdekeketképviselõ, szintetizáló önkormányzatok intézményeket fenntar-tó gondnokságokká degradálódtak; mozgásterük ebben a kör-ben is a minimálisra korlátozódott a saját bevételek és vagyonalacsony szintje miatt. A megyei önkormányzatok háttérbe szo-rításának érvei között szerepelt, hogy ne láthassanak el a tele-pülések irányában hierarchikus jogosítványokat, például ne vé-gezzenek forráselosztást. 1990–1994 között arra is hivatkoztak,hogy a delegálással létrehozott testületek legitimitása nem elégerõs a stratégiai funkciók ellátásához. 1994 után pedig éppen aközvetlen választásokkal legitimált testület túl ambiciózus párt-politikusaitól kezdték el félteni a magasabb rangú, „igazi” terü-leti, helyi érdekeket.


si és szolgáltatási intézményrendszert racionalizálni, a közép-szintû önkormányzati rendszert megerõsíteni, egyáltalán a he-lyére tenni;

• funkcionális értelemben mind az igazgatást, mind az önkor-mányzatokat a modern igazgatási és szolgáltatási technikák al-kalmazására késztetni, a túlfûtött demokráciaigény mellett aszakracionális értékrendet meghonosítani;

• politológiai szempontból az érdekérvényesítés, érdekképvi-selet kusza, összességében gyenge hatékonyságú mechanizmu-sait legitimálni, ellenõrzötté tenni.

A rendszeren végrehajtott korrekciók, a mûködés tapasztala-tai azonban arra utalnak, hogy a területi közigazgatásnak nincsjövõképe sem igazgatásszervezési, sem hatalompolitikai szem-pontból. A magyar területi szintû hatalmi modellben egy szûk,szervezeti pozíciókat halmozó politikai elit, illetve a névtelenbürokrácia hozza meg a stratégiai döntéseket. A magyar államterületi szintje ma ágazatok, szektorok, léptékek kusza halmaza,amelyiket nem tart össze sem erõs állami koordináció, sem do-mináns, legitim önkormányzat, sem területi identitás, sem tár-sadalmi kohézió. Ez a konglomerátum hamarosan az európaitöbbszintû kormányzás közegébe kerül, és meg kell, hogy felel-jen a közigazgatás új hatékonysági, minõségi kihívásainak.

Ahhoz, hogy a területi hatalomgyakorlás jövõképe megalkot-ható legyen, sokkal több információra lenne szükség errõl akonglomerátumról, a hatósági igazgatás és a szolgáltatások mi-nõségétõl kezdve a területi érdekegyeztetés elitizálódásánakegyelõre ismeretlen mechanizmusáig. A közigazgatás, különö-sen annak területi szintje méltatlanul elhanyagolt vizsgálati te-rület a politikatudományban, ideje tehát munkához látni.

IRODALOMJEGYZÉK

Ágh Attila: A magyar önkormányzati rendszer és az EU-követelmények. In.Verebélyi I. (szerk): Egy évtized önkormányzati mérlege és a jövõ kilátásai.pp. 109–118.

Ágh Attila: Régiók Magyarországa = Önkormányzat. 2000. 12. sz. pp. 11–15.Ágh, A: Representation in the new East Central European Democracies. In.

Ágh, A.–Kurtán, S. (eds): Democratization and Europeanization in Hungary.The Second Parliament. HCDS, Bp. 2001. pp. 10–33.

Bovaird, T.–Löffler, E.–Parrado–Diez, S.: Developing Local GovernanceNetworks in Europe. Nomos, Baden-Baden, 2002.

Bawman, M.–Hampton, W. (eds): Local democracies. Longman, London, 1983.Dreier, V.: Kommunalpolitik in Europa – Einheit durch Vielheit? In. Wehling,

H. g. (Hrsg.): Kummunalpolitik in Europa. Kohlhammer, Stuttgart, 1994. pp.258–264.

Duncan, S.–Goodwin, M.: The Local State and Uneven Development. PolityPress, Cambridge, 1988.


mi hatalom részei. Hozzá kell tenni, hogy az OTKA keretébenelvégzett felmérésünk szerint a kollektív érdekegyeztetõ, véle-ményezõ, döntés-elõkészítõ szervezõdések túlnyomó többségenem területi, hanem országos szinten mûködik. Lényegesen ke-vésbé jellemzõ az országos szintû szervezetekre, hogy ténylegesdöntési kompetenciát is birtokolnának a központi államigazga-tással egy szinten. Területi szinten viszont az a sajátos helyzetalakult ki, hogy ez a kollektív, dekoncentrált és autonóm logikátvegyesen követõ, közjogi értelemben bizonytalan státusú szer-vezeti szféra az idõk folyamán jelentõsebb hatalomra tett szert,mint a választott megyei önkormányzatok. E szervezeti konglo-merátum nem csak politológiai, szociológiai értelemben érde-mel vizsgálatot, hanem közjogi értelemben is, hiszen mûködé-sük, szervezeti illeszkedésük, törvényességi ellenõrzésük szám-talan vonatkozása egyáltalán nem szabályozott.

• A területi hatalomgyakorlás intézményeinek kiépítésébennem csak a szervezeti határok, a tiszta közjogi profilok és domi-nanciák oldódtak fel, hanem a földrajzi határok is. A magyar te-rületi igazgatási és hatalommegosztási modell a rendszerváltásóta nem tisztázta a földrajzi lépték, a határok kérdését. A tele-pülés, kisrégió, városkörzet, megye, nagyrégió, mint potenciálisterületi hatalomgyakorlási egységek sok tekintetben egymássalversengenek a hatalomért és forrásokért, anélkül, hogy a ver-sengés szabályai egyértelmûek lennének. A törvényhozó hata-lom és a kormány a különbözõ közfeladatok és források telepí-tésében, illetve intézményesítésében meglehetõsen hektikusanválaszt a különbözõ léptékek közül, vagy elkerülve a döntés ké-nyelmetlenségeit, az elemi települési önkormányzatokra bízza,hogy együttmûködéseikkel formálják az ideális földrajzi léptékhatárait. Ennek köszönhetõen a magyar közigazgatás egy „vál-tozó geometriájú” fejlõdésen megy át. Az egyes ágazatok, fel-adatok megoldása különbözõ illetékességi területû szervezetekkompetenciájába kerül, s ezzel közelítünk ahhoz a kaotikusnaknevezett helyzethez, ami Nagy-Britanniában következett be„regionalizmus” címén (Stoker et al 1996).

4. KONKLÚZIÓK

Az elõzõek alapján leszögezhetjük, hogy a magyar állami-politi-kai berendezkedés területi szintjének intézményesítésében arendszerváltás drasztikus változásokat eredményezett, de a fo-lyamat messze nem fejezõdött be. A 19. században kialakult ön-kormányzati modell bevezetése a 20. század végén sok tekintet-ben megkésett volt, s modernizációs kihívások elé állította amagyar közigazgatás-szervezést:

• strukturális értelemben az elaprózott településeket kellenetársulásokba terelni, az államszocializmusból örökölt igazgatá-


Norton, A.: The Principle of Subsidiarity and its Implications for LocalGovernment. Local Government Management Board, London, 1992.

Obermaier, Ch.–Horner, F.: Begründungsprobleme der modernenDemokratietheorie = Österreichische Zeitschrift für Politikwissenschaft.1999, No. 2. pp. 127–141.

Olsson, J.: Democracy Paradoxces in Multi-level Governance. RSAInternational Conference, Gdansk, 2001.

Pálné Kovács Ilona: Regionális politika és közigazgatás. Dialóg Campus KiadóBudapest–Pécs, 2001.

Pierre, J. (ed): Partnerships in Urban Governance. MacMillan, New York, 1998.Podolny, J.–Page, K.: Network forms of organization = Annual Review of

Sociology, 1998. 24. pp. 57–76.Regulska, J. (ed).: Developments in public administration in Central Europe =

Government and Policy 1997. No. 2.Reichard, Ch.: Der dritte Sektor = Die Öffentliche Verwaltung. 1988. N. 9. pp.

363–370.Rhodes, R.: „The new governance: Governing without government” = Political

Studies 44. 1996. pp. 652–667.Rhodes, R. A. W.: Understanding Governance. Policy Networks, Governance,

Reflexivity and Accountability. Open University Press, Buckingham, 1997.Rokkan, S.–Urwin, D. (eds): The politics of territorial identity. Sage, London,

1982.Sári János: A hatalommegosztás. Osiris Kiadó, Budapest, 1995.Schmitter, P.: Still the century of corporatism. in. Schmitter, P.–Lehmbruch, G.

(eds.): Trends Towards Coproratist Intermediation. London, Sage.Schmitter, Ph.: Participation in Governance Arrangements: Is there any reason

to expect it will achieve „Sustainable and Innovative Policies in a MultilevelContext?” in. Grote–Gbikpi (eds.) 2002. pp.51–69.

Stoker, G. (ed.): The Politics of Local Government. MacMillan, London, 1991.Stoker, G.–Hogwood, B.–Bullmann, U.: Regionalism. University of Strathclyde,

Glasgow, 1996.Stoker, G. (ed): The New Politics of British Local Governance. MacMillan, Lon-

don, 2000. Streeck, W.–Schmitter, P. (eds): Private Interest Government. Beyond Market

and State. Sage, London, 1984. Surazska, W.–Bucek, J.–Malikova, L.–Danek, P.: Towards regional government

in central Europe=Government and Policy, 1997. no. 4. pp. 437–463.Wolmann, H.: Institution building and decentralization in formmerly socialist

countris: the cases of Poland, Hungary and East Germany=Government andPolicy, 1997. No. 4. 463–481.


Elander, I.: Between centralism and localism: on the development of local self-government in postsocialist Europe = Government and Policy, 1997. No. 2.pp. 143–161.

Fisichella, D.: A politikatudomány alapvonalai. Észak-magyarországi IC(P) Rt.,Miskolc, 1991.

Galligan, DJ.– Langan, R.–Nicandrou, C. (eds): Administrative Justice in theNew European Democracies: University of Oxford, OSI, 1998.

Halachmi, A.: Value for money, best value and measuring governmentperformance. = International Review of Administrative Sciences. 2000. N. 3.pp. 387–393.

Hanf, K.–Scharpf, F. (eds): Interorganizational policy making. Sage, London, 1978.Heinelt, H.– Wollmann, H. (Hrsg): Brennpunkt Stadt. Birkhauser Verlag, Basel,

1991.Heinze, R.–Voelzkow, H.: Kommunalpolitik und Verbande. Inszenierter

Korpratismus auf lokaler und regionaler Ebene? In. Heinelt,H.- Wollmann, H(Hrsg) 1991. pp. 187–206.

Horváth, M. T. (ed): Decentralization: Experiments and Reforms. LGI Books,OSI Budapest, 1999.

Humes, S.: The structure of local governments throughout the world. MartinusNijhof, Hague, 1959.

Hummer, W.–Bohr, S.: A régiók szerepe a jövõ Európájában. Baranya MegyeiKözgyûlés, Pécs, 1994.

Jessop, B. : Governance Failure. In. Stoker, G.(ed), 2000. pp. 11–33. Jones, M.: New Institutional Spaces. Jessica Kingsley, London, 1999.Kandeva, E. (ed): Stabilization of Local Governments. LGI Books, OSI, Buda-

pest. 2000.Keating, M.: The New Regionalism in Western Europe: Territorial

Restructuring and Political Change. Cheltenham. Edward Elgar, 1998.Kimball, J. (ed.): The Transfer of Power. Decentralization in Central and

Eastern Europe. LGI, Bp. 1999.Kooiman, J. (ed.): Modern governance, Sage, London, 1993.Kouwenhoven, V.: The rise of the public private partnership: a model for the

management of public-private cooperation. In. Kooiman, 1993. pp. 119–130.Kruse, H.: Reform durch Regionalisierung. Eine politische Antwort auf die

Umstrukturierung der Wirtschaft. Campus, Frankfurt am Main, 1990.Leach, S.–Stewart, J.–Walsh, K.: The changing organisation and management of

local government. Macmillan, London, 1994.Lewis, N.: Inner City Regeneration. The demise of regional and Local

Government. Open University Press, Philadelphia, 1992.Lóránt Z.–Somogyiné Legény M.–Bukva A.: Az önkormányzatok költségvetési

kapcsolatai 199102001 között az Állami Számvevõszék ellenõrzései tükrében= Magyar Közigazgatás, 2002. 6. pp. 360–371.

Loughlin, J.: Subnational Democracy in teh European Union. Oxford UniversityPress, Oxford, 2001.

Marks, G.: Structural Policy and Multilevel Governance in the EC. in. Cafruny,A. Rosenthal, G (eds.): The State of the European Community. Longman,Harlow, 1993.

Melchior, J.: Demokratietheorie und Globalisierung = ÖsterreichischeZeitschrift für Politikwissenschaft. 1999, No. 2. pp. 201–213.

Moravcsik, A.: Liberal Intergovernmentalism and Intergration: A Rejoinder =Journal of Common Marke Studies, 1995. No. 4.

Naschold, F.: The Modernization of the Public Sector in Europe. Ministry ofLabour, Helsinki, 1995.

Navracsics Tibor: Európai belpolitika. Korona Kiadó, Budapest 1998. Netzer, D.–Drennan, M. P. (eds): State and local public finance. Blackwell, Ox-

ford, 1997.


In memoriam Táll Éva

Táll Éva pályáját a Társadalomtudományi Intézetben kezdte, ittismerkedett meg a falukutatással, amelyben igen jól tudta ka-matoztatni közgazdasági és szociológiai tanulmányait.

A falukutatástól egyenes út vezette a helyi társadalom vizsgá-latához, amelynek teammunkáiban kezdettõl fogva részt vett ésmeghatározó szerepet játszott. Falusi és városi lokalitásokat ku-tatott, ez utóbbinak fontos eredménye a Pápa, a renitens városcímû monográfia.

A rendszerváltás után, immár az MTA Politikai TudományokIntézetében, az új közigazgatási rendszerrel, az önkormányzati-sággal foglalkozott. A helyi politika és a helyi hatalom mûködé-sét vizsgálta, tevékenyen részt vett a polgármester-kutatásbanés más lokális kutatásokban.

Nyelvismeretét nemzetközi kutatásokban is alakalma volthasznosítani, meghatározó szerepet játszott a New Democracyand Local Governance címû nemzetközi felmérésben. Kandidá-tusi értekezését is a fenti vizsgálatok alapján készítette el ésvédte meg.

Az utóbbi években az önkormányzati és választási kutatásokmellett a European Science Foundation koordinálásával foglal-kozott lelkesen és nagy hozzáértéssel. Az alábbiakban a kutatáseredményérõl adunk közre néhány részletet.

Sajnálatos, hogy Táll Éva már ezt a kutatást sem folytathat-ja…

TÁLL ÉVA1

Értékek változása EurópábanHuszonnégy európai társadalom összehasonlító

vizsgálata2

ÁTTEKINTÉS

A globalizáció és a szükségszerûnek látszó piaci integrációszerte a világon, így az Európai Unió folyamatos bõvítése soránis új társadalmi problémákat vet fel. Többek között növeli a mo-bil népesség számát és arányát az érintett országokban. Ennekszámos kedvezõ és kedvezõtlen hatása van a kibocsátó és a be-fogadó országokra egyaránt. Az államoknak a nemzetek közöttiszemélyi, tárgyi forgalom és az elektronikus kommunikáció ro-hamos bõvülése miatt gondot okoz a társadalom növekvõ kiszá-míthatatlansága, a támogató közösségeikbõl kiszakadt mobil la-kosság individualizmusa, a közügyek iránti érdektelenség. Aváltozó társadalmakban élõ embereknek pedig nehézségeketokoz a gyors változásokhoz való alkalmazkodás, a más szoká-sokkal, értékekkel élõ új lakosok elfogadása, a velük valóegyüttmûködés megtanulása, a szolidaritás érezhetõ csökkené-se. Nem véletlen, hogy a társadalomkutatókat és a politikusokatis különösen érdekli, melyik európai társadalom hogyan birkó-zik meg ezekkel a jelenségekkel, és az integráció megvalósulá-sa során hogyan változik az országok jóléti állapota, lakossá-guk viszonya a modern világ számos kérdéséhez.

A közös európai piac, a munkaerõ, az áruk, a szolgáltatások ésa tõke szabad áramlásának fenntartása és szélesítése mellettegyre nagyobb igény van arra, hogy más területeken is közeled-

deklõdõ európai országban azonos módszertannal és közösenkidolgozott standard kérdõívvel egy-egy, az ott élõkre (helybé-liekre és külföldiekre) reprezentatív társadalomtudományi fel-mérést.

A résztvevõ országok a különbözõ kérdésblokkok kidolgozá-sára, a felmérések alapján elkészített nemzeti adatfile-ok ellen-õrzésére és archiválására európai központot (European Archivefor ESS, Norvey) hoztak létre. Az elõkészítés, a kapcsolattartásés az adatarchiválás költségeire az EU tudományos alapjáhoznyújtottak be pályázatot. 2000 júniusában prof. Jowell Roger(National Centre for Social Research, Nagy-Britannia), prof. dr.Peter Mohler (Zentrum für Umfragen, Methoden und Analysen,ZUMA, Németország), prof. dr. Paul Schnabel (Sociaal enCultureel Planbureau, Hollandia), prof. Willem Saris(Statistics, University of Amsterdam, Hollandia) és prof. JaakBilliet (Department of Sociology, Catholic Univ. Leuven, Belgi-um) közös pályázatot adott be az Európai Bizottsághoz, amelyet2000 õszén a lehetséges legtöbb ponttal fogadtak el. A pályázatalapját képezõ Blueprint for the European Social Survey címûtanulmány más elõkészítõ anyagokkal együtt megtalálható aEuropean Science Foundation honlapján: http://www.esf.org/ftp/pdf/SocialSciences/ESS_report.pdf.

Idõközben a kutatássorozat elsõ fordulójának sikere alapjánaz EU 5. keretprogram legutóbbi kiírásán a második felvételelõkészítésére is megkapták a támogatást. A kutatási tervhez2002-ben 23 országnak sikerült csatlakoznia, néhány érdeklõdõkelet-európai ország még nem tudott hazai forrást szerezni arészvételhez. A European Social Survey projekt uniós költség-vetésébõl a résztvevõ országok saját felvételükhöz egyelõrenem kaphatnak anyagi támogatást. A saját adatfelvételük költ-ségeit az egyes országoknak kell finanszírozniuk, a felméréstnemzeti teamek végzik, és az eredményeket egységes formábanaz európai archívum rendelkezésére bocsátják. A kutatás sajátweblapja a következõ:www.europeansocialsurvey.org.

Az uniós támogatáshoz való hozzájutás és a régen hiányzó tár-sadalmi, demográfiai, gazdasági és egyúttal az emberek gondol-kodását, értékeit egyaránt tartalmazó adatokhoz való rendsze-res hozzáférés csak akkor biztosítható, ha a terv indulásakor be-kapcsolódunk, és a következõ fordulókra is tudunk forrást talál-ni.

A 2002-ben lezajlott elsõ magyar ESS-felvétel költségeit azOktatási Minisztérium NKFP támogatásának segítségével azMTA Társadalomkutató Központja, illetve az MTA Politikai Tu-dományok Intézete fedezte. A magyar vizsgálat lebonyolításáralétrehozott kutatócsoport tagjai három tudományos kutatóinté-zetbõl kerültek ki. A kutatás felelõs vezetõje Bayer József (azMTA PTI igazgatója), a felmérés módszertani vezetõje FüstösLászló (MTA Szociológiai Kutatóintézet, Módszertani Mûhely),


jenek egymáshoz a közösségbe tartozó államok. Az uniós jog-szabályok harmonizálásán kívül érdemes arról is naprakész in-formációkkal rendelkezni, hogyan és mibõl élnek az emberekEurópa különbözõ részein, és hogyan gondolkodnak a modernélet új jelenségeirõl, a megoldandó közös problémákról. Mit ér-tenek demokrácián és milyen módon élnek állampolgári jogaik-kal? Mennyire befolyásolja vajon az észlelt különbségeket agazdasági pozíció, a területi, az etnikai vagy a kulturális hova-tartozás?

AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATOK NÖVEKVÕ SZÜKSÉGESSÉGE EURÓPÁBAN, AZ EURÓPAI UNIÓ KIEMELT TÁMOGATÁSA

Az Európai Unió tagországai sok olyan adattal rendelkeznek,amelyek segítségével jól leírható ezen országok demográfiaiváltozása, etnikai összetétele, gazdasági-társadalmi fejlõdése.Néhány EU-országban ezek az adatok kiegészülnek hasonlógondossággal gyûjtött adatokkal az emberek változó attitûdjei-rõl és értékeirõl, de ez nem jellemzõ európai szinten. Még ke-vésbé állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyekkel az újon-nan belépõ tíz ország társadalmait lehetne megbízhatóan össze-hasonlítani a korábban felvett tagországok társadalmaival. Azeurópai integráció újabb szintje bizonyára nem valósítható meganélkül, hogy az immár egymásra utalt társadalmak minden ré-tege és fõként a döntéshozók ne szembesülnének konfliktusok-kal, amelyek gyors megoldásához minden szinten szükség leszrészletes és összehasonlítható adatokra ezeknek a társadal-maknak a mûködésérõl.

Az utóbbi években Európában folytatott összehasonlító vizs-gálatok módszertani színvonala – a kutatási források széttagolt-sága, elégtelensége és a vizsgálati célok (a leendõ felhasználóikör) különbözõsége miatt – eddig nem érte el azt a minõséget,amely az egyes tagállamok tudományos igényû értékfelvételei-ben már standardnak számít.

EURÓPAI ÖSSZEHASONLÍTÓ TÁRSADALOMVIZSGÁLATOK – ELSÕ FORDULÓ: 2002. SZEPTEMBER–DECEMBER

Az Európai Bizottság mellett mûködõ ESF (European ScienceFoundation) öt éve támogatja és szervezi a European SocialSurvey elnevezésû nagyszabású nemzetközi projekt elõkészítõmunkálatait. A tervben az Európai Unió tagországainak vezetõtársadalomkutatói Max Kaase professzor vezetésével kezdemé-nyezték, hogy 2002-tõl kezdve kétévente végezzenek minden ér-


sait tartalmazza egyedi és összevont ábrák, diagrammok formá-jában.

MÁS ÖSSZEHASONLÍTÓ ÉRTÉK- ÉS ATTITÛDKUTATÁSOK

Az értékkutatási projektek a szociológusoknak a társadalmi ér-tékek és azoknak a közélet és a politika formálásában játszottszerepe iránti elméleti érdeklõdésébõl fejlõdtek ki szerte a vi-lágban a hetvenes évektõl kezdõdõen. A tudósok elõtt mára bi-zonyossá vált, hogy a globalizáció várhatóan nemcsak a gazda-ság, hanem a civil társadalom, az értékrendek és az emberi jo-gok terén is komplex, összefüggõ rendszert fog (egyszer) létre-hozni.

A nemzetállamok megmaradnak, de szerepük az államoknemzetközi rendszerében változni fog, és ezzel együtt változnakazok a normák, értékek is, amelyek az embereket eligazítjákegy gyorsan változó világban.


nemzetközi koordinátora Róbert Péter (TÁRKI), hazai szerve-zõje és a Nemzetközi Tudományos Tanácsadó Bizottság tagjaTáll Éva (MTA Politikai Tudományok Intézete) voltak. A felmé-rést (meghívásos pályázat elnyerése után) a TársadalomkutatóIntézet RT. (TÁRKI) végezte Bartók Béla adatfelvételi igazga-tó irányításával.

Ugyanez a több tudományos intézet együttmûködését repre-zentáló csoport szeretné folytatni a 2002-ben sikeresen lezárultelsõ vizsgálatot, elõkészíteni és megszervezni a 2004-es máso-dik fordulót Magyarországon. Az akadémiai kutatóintézetek ér-dekelt kutatói teamjei megkezdték a magyar eredmények fel-dolgozását, amelybe az intézetek fiatal munkatársai és hallgató-ink is bekapcsolódnak. A magyar ESS (európai társadalomtudo-mányi elemzések – EUTE) külön internetcímen rövidesen fel-kereshetõ lesz az MTA PTI honlapjáról.

A European Social Survey célja egy nagy hatású társadalom-tudományi eszköz, egy rendszeresen bõvített európai adatbázislétrehozása, amely az európai lakosság értékrendjének, társa-dalmi, gondolkodásbeli, politikai megoszlásának tanulmányozá-sához országok szerinti bontásban sokrétû, újszerû, eddig nemhozzáférhetõ adatokat szolgáltat. Projektünk abban is speciális,hogy nemcsak a magyar lakosságról, hanem minden itt élõrõlnyújt információkat. A politikai kultúra, a gazdasághoz, az in-formációs társadalom kihívásaihoz való viszony, aglobalizációval, a nemzetközi migrációval szembeni lakosságihozzáállás megoszlásának, változásának ismerete a népességenbelül – más szokásos társadalmi indikátorokkal és nemzetimakrogazdasági adatokkal párosítva – nélkülözhetetlen eszkö-zévé válhat nem csak az országos, hanem a területi vagy ágaza-ti szintû döntéshozatalnak is.

Az adatfile-ba épített makroadatokon kívül a nemzetközi ar-chívum tárolni fogja azoknak a fontos eseményeknek (termé-szeti csapások, politikai botrányok, választási eredmények, ter-rorista cselekmények, nemzetközi szerzõdések stb.) a listáját is,amelyek közvetlenül a felmérés elõtt és annak idõszakában azegyes országokban történtek. Véleményünk szerint ezek jelen-tõsen befolyásolhatják az emberek értékekkel kapcsolatos vála-szait, a kérdezés során mutatott együttmûködési hajlamukat(Event-analyses).

További újdonság, hogy a résztvevõ országok felvételeibendolgozó kérdezõkkel külön kérdõívet töltettünk ki, amelybenmegpróbáltunk képet nyerni arról, milyen módon teremtenekkapcsolatot a kérdezettekkel.

A magyar adatok 2003 februárjában kerültek az európai ar-chívumba, az egyesített adatfile (23 ország adataival) július fo-lyamán várható. Jelenleg a magyar adatok feldolgozása folya-matban van. Elsõként elkészült a Társadalmi ábratár 2002,amely a felmérés mintegy kétszáz változójának alapmegoszlá-


súlyt. Eszerint a jelen helyzetet az idõbeli változások nézõpont-jából kell vizsgálni, értve ez alatt globális folyamatokat éppúgy,mint statisztikai értelemben vett idõsorokat. A másik irány anemzetközi összehasonlításokra koncentrál. Az elmúlt évek so-rán számos nagyszabású projekt (Disributive Justice,International Social Survey Programme, Social Stratification inEastern Europe After 1989, New Democracy and LocalGovernance) hozható fel itt példaként.

Az International Social Survey Programme

A Társadalomkutatási Intézet (TÁRKI RT.) és Róbert Péter1986 óta részt vesz az ISSP (International Social SurveyProgramme) tevékenységében, amelynek keretében mindenévben egy adott témában, ma már több mint húsz országban,szó szerint megegyezõ, kb. 35 perces attitûd- és véleménykér-déseket tartalmazó kérdõívet kérdeznek le. Ez kiegészül kb. 25percnyi részletes személyi adatblokkal a kérdezett objektív de-mográfiai, illetve társadalmi-gazdasági jellemzõirõl, valamintszubjektív társadalmi és politikai identifikációjáról. Az ISSP-kutatások jelentõsége abban áll, hogy ez a legtöbb (nemcsak eu-rópai) országot tartalmazó, egységes szociológiai mérõeszköztalkalmazó, rendszeresen mûködõ nemzetközi összehasonlítóvizsgálat.

Az ISSP évente változó témái keretében alapvetõen lakosságivéleményeket és attitûdöket vizsgál nemzetközi összehasonlí-tásban. Az adatfelvételeket nemzeti kutatóintézetek végzik, or-szágos reprezentatív mintákon, nemzeti pénzügyi forrásokatmegpályázva. (Az ISSP a projektben részt vevõ országok szá-mára anyagi támogatást nem biztosít.) Az adatok angol nyelvûSPSS system file formában a kölni Zentral Archiv (ZA) adat-bankjába kerülnek, ahol azokat egy közös adatbázisba rendezik,majd minden ország kutató teamje megkapja a teljes nemzetkö-zi adatbázist. Az adatbázisokat 1986 óta a TÁRKI is elhelyeziadatbankjában, az adatok rendelkezésre állnak a hazai kutatókszámára.

A New Democracy and Local Governance címû nemzetköziprogram

Az MTA PTI önkormányzat és helyi társadalom kutatócsoport-ja (Bõhm Antal és Táll Éva vezetésével) 1992-ben és 1996-banrészt vett egy 22 országra kiterjedõ, azonos módszerrel és azo-nos kérdõívvel készített nemzetközi összehasonlító vizsgálat-ban, amelynek pénzhiány miatt nem volt folytatása. A NewDemocracy and Local Governance vizsgálat célja legáltaláno-


Vizsgálati lehetõségek, módszerek

A társadalmi és politikai egyenlõtlenségek vizsgálatakor két utatválaszthatunk. Közelíthetjük a problémát objektív módon, aho-gyan a statisztikai adatfelvételek. A szociológiai elemzések arratörekszenek, hogy minél pontosabb képet adjanak a társadalomkülönféle rétegeinek társadalmi helyzetérõl, pl. a rendszerválto-zást követõ szegényedés, illetve gazdagodás mechanizmusáról.Az ilyen kutatások mellett létezik azonban egy szubjektív vizsgá-lati mód is, amelynek során azt is feltárjuk, ahogy az emberektársadalmi helyzetüket megélik, vagy ahogy az ezeket alakítógazdasági és politikai mechanizmusokat megítélik. E szubjektívattitûdök, értékek és vélemények szintén társadalmi tények,amelyek kutatása semmivel sem kevésbé releváns, mint mond-juk a társadalmi egyenlõtlenségek objektív vizsgálata. Sõt, bizo-nyos vizsgálatok éppen azt jelzik, hogy a gazdasági, illetve politi-kai következményeket tekintve nem is feltétlenül az „objektív fo-lyamatok” a mérvadóak, hanem sokkal inkább az, ahogy a társa-dalom tagjai szubjektíven megélik mindazt, ami velük történik.

A gazdaság és a társadalom kiegyensúlyozott fejlõdése, a tár-sadalom stabilizálása érdekében elkerülhetetlen, hogy folyama-tosan figyelemmel kísérjük az emberek érték- és attitûdváltozá-sait a globalizációval, a demokratikus alapértékekkel és a piac-gazdaság nélkülözhetetlen elemeivel kapcsolatban. A társada-lomkutatókon kívül a társadalompolitika kialakítói számára isfontos, hogy a jelenleginél pontosabban ismerjük a magyar la-kosság, a szomszédos népek, és az EU-tagországok lakosságá-nak helyzete, gondolkodásmódja, értékpreferenciái közti hason-lóságokat és különbségeket.

A kilencvenes évtized során jelentõs átalakulási folyamat in-dult meg Európában. Ennek egyik eleme az Európai Közösségországaiban lejátszódó egyesülési folyamat, másik eleme a léte-zõ szocializmus összeomlása, a posztkommunista országoknak ademokratikus piacgazdaságba való átmenete volt. Ez a folyamatmódosította a szociológiai kutatásokkal szembeni elvárásokat.A kérdés az, hogy az európai (és a hazai) társadalomtudománymilyen választ tud adni arra a kihívásra, ami egyfelõl a kutatá-si téma (az európai átalakulás), másfelõl a tudomány belsõ fej-lõdése (nemzeti, regionális sajátosságok erõsítése, avagysztenderdizálódás és univerzálódás) tekintetében merül fel. Alehetséges válaszok egyike, hogy a szociológiai, politológiai ku-tatások összehasonlító jellegét kell erõsíteni, s mind tartalmi,mind módszertani szempontból feltenni, s hazai vonatkozásbanmegválaszolni ugyanazokat a kérdéseket, amelyek a szûkebbvagy tágabb régió (posztkommunista országok, egyesült Euró-pa) országaiban is felmerülnek.

Az összehasonlító jelleg fokozása kétféle módon képzelhetõel. Az egyik irány az idõbeli összehasonlításokra helyezi a hang-


Érthetõ, hogy a nyugati társadalomkutatók érdekeltek voltakmódszertanilag megbízható, általuk is ellenõrizhetõ nemzetközivizsgálatok folytatásában, a kulturális és nyelvi korlátokat meg-haladni képes kutatási eszközök kikísérletezésében. Szerettékvolna végre felnyitni ezt a térségünket szimbolizáló fekete do-bozt, és megtudni, vajon olyanok-e a szocializmusból kilépõ tár-sadalmak, mint amilyeneknek – konkrét, tudományosan meg-alapozott összehasonlító vizsgálatok híján – a korábbi elemzõk(szovjetológusok, politológusok, diplomaták) elgondolták õket.Vajon valós alapokra építették-e paradigmáikat a polgári szoci-ológusok, közgazdászok és más társadalomtudósok? És végül:továbbra is fennállnak-e a történelmileg kialakult jellegzeteskülönbségek olyan régiók között, amelyeket „fejlett Nyugat-Európá”-nak, Kelet-Közép-Európának vagy Balkánnak szoktaknevezni?

Az egy idõben Magyarországon, Ukrajnában, Fehérorosz-országban, Oroszországban, Kazahsztánban, Litvániában, Szlo-véniában, Lengyelországban és Svédországban lefolytatott poli-tikai szociológiai felmérés, amelyhez kicsit késõbb a Cseh és aSzlovák Köztársaság, Ausztria és Svájc is csatlakozott, városivezetõknek a demokratikus berendezkedéssel és a piacgazda-sággal kapcsolatos értékeit és attitûdjeit vizsgálta. A kutatókabból indultak ki, hogy a demokráciát az alapok szintjérõl kellfelépíteni, a lokális terepen, ahol minden polgárnak joga van arészvételre. (Betty Jacob, Krzysztof Ostrowskinak, HenryTeune: New Democracy and Local Governance. FinalNarrative Report, 1993.) Ahhoz, hogy egy-egy országban haté-konyan mûködjön a demokrácia, intézményeit országos és helyiszinten egyaránt meg kell szilárdítani. A politikai (akaratképzé-si és döntési) folyamatok demokratizmusának pedig alapfelté-tele, hogy a modern demokrácia elvei és értékei széles körbenelfogadottak legyenek.

Az ISSP-nél kevésbé gyakori a World Values Survey felvétele,amely nem csak Európára koncentrál

Az Eurobarométer elsõsorban a politikai vezetõk gyors tájékoz-tatására szolgáló összehasonlító közvéleménykutatás-sorozat,témája eltér az ESS tervezett tematikájától. [Reif, K. –Inglehart, R.(ed.) 1991: Eurobarometer: The Dinamics ofEuropean Public Opinion. MacMillan: London; Saris, W. –Kaase, M. (1997). Eurobarometer: Measurement Instrumentsfor opinions in Europe (ZUMA Nachrichten Spezial No. 2.)Mannheim, ZUMA.]

Az Eurostat két kiváló vizsgálatsorozata, a munkaerõ-kutatásés a háztartáspanel [Eurostat (1999), European CommunityHoushold Panel (ECHP) Selected Indicators From the 1995


sabban megfogalmazva az volt, vajon gyökeret ver-e a demok-rácia Közép-Kelet-Európában és a Független Államok Közössé-gében, mint a világméretekben megfigyelhetõ második „de-mokratikus forradalom” része, vagy mindaz, ami lejátszódott,csak egy másfajta politikai változást megelõzõ, átmeneti fázisalesz a történelemnek?

Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon elkezdõdhet-e,illetve megszilárdulhat-e a növekedés trendje az újonnan függet-lenné vált és újjászervezõdött kelet-európai országokban? Általá-nosan elfogadott álláspont Nyugaton, hogy a gazdasági növeke-dés csak szilárd, demokratikus politikai viszonyok közepette va-lósulhat meg. Úgy vélik, hogy bizonyos változási folyamatok,mint pl. a gazdasági infrastruktúra kiépülése, vagy a stratégiaihelyzetû emberek kritikus tömegének értékváltozása elõrelendí-tõje lehet a további változásoknak. Ezek az értékek felgyorsíthat-ják a gazdasági növekedést és a társadalmi-politikai fejlõdést,amely visszahatva lökést adhat a gazdasági növekedésnek.

Vajon milyen formákat ölt a demokrácia ezekben a térségek-ben? Milyen kockázatai vannak a radikális átalakulásoknak,amelyek egyszerre, egy idõben, méghozzá rövid idõ alatt próbál-ják véghezvinni azokat a gazdasági és társadalmi korszerûsíté-seket, amelyekre a fejlett országoknak sok évtized állt rendelke-zésére? A veszélyek igen sokrétûek; az etnikai konfliktusok fegy-veres összecsapásokhoz is vezettek. Még az évszázadok óta ha-sonló irányba törekvõ államok egységesebbé tétele is akadályok-ba ütközik, nem csoda tehát, ha ezen „új demokráciáknak” neve-zett országokban az új politikai rendszerek kialakítása sok kü-lönbözõséget mutat, és a demokratizálódás folyamatai is ellent-mondásokkal terhesek. Elitcsoportok bukhatnak meg a követke-zõ választásokon, a kényszerû struktúraátalakítás tömeges el-szegényedést és erõteljes társadalmi differenciálódást okoz, apolitizálás újfajta rendjének „gyorstalpalós”, kötelezõ megtanu-lása traumákat, frusztrációkat okozhat, sõt még a demokráciaegészébõl való kiábrándulás is bekövetkezhet. Egy esetleges tár-sadalmi robbanás a szomszédos országokban zajló változásokatis befolyásolhatja. Közép-Kelet-Európa gazdasági problémái,menekültjeinek, csalódott munkavállalóinak áradata megingat-hatja a nyugatiak stabilitását is. A pártrendszerek instabilak, ésnem alakultak még ki általános elfogadott választási rendszerek.Nem világos, mekkora a támogatottsága egy modern piacgazda-ságra való áttérésnek, hiszen különbözõ vallások, eltérõ kultúrákés termelési rendszerek találkozási pontján, egy világméretû in-formációs forradalom közepette az itt élõk értékei is folyamatosváltozásban vannak vagy lehetnek. Ebben a vizsgálatban ezértarra kerestük a választ, hogy egy speciális társadalmi csoport,az új demokráciák városi politikai vezetõi, milyen szerepetjátszhatnak az átalakulásban, mennyire hívei a piacgazdaságnakés a demokratikus politikai rendszernek.


Ad 2. Egyéni és kollektív stratégiák a változó társadalomban.Az ESS kutatási elképzeléseit, vizsgálati „filozófiáját” a kö-

vetkezõképpen lehet összefoglalni:1. Elméleti alapok. Az elõkészület négy éve során a nemzet-

közi kutatócsoportok háttéranyagokat készítettek, körül-járták azoknak a vizsgálandó problémáknak a lehetségesmegközelítéseit, amelyek az egyre szorosabb egységet al-kotó Európa társadalomtudományi kutatásainak fókuszábakerülhetnek.

2. Empirikus eredmények. Ugyanezek a háttértanulmányokföltérképezték az egyes részterületeken a rendelkezésreálló társadalomtudományi ismereteket és eredményeket,amelyekre építeni lehet.

3. A változás relevanciája. Összehasonlító kutatásról lévénszó, nagy hangsúly helyezõdik a társadalmi, kulturális éspolitikai vélemények és magatartás dinamikájának moni-torozására. Olyan témák élveznek prioritást, amelyek ese-tében folyamatos átalakulásra lehet számítani, és amelyekváltozása társadalompolitikai szempontból európai szintenlényeges.

A kutatási tematika fõ hangsúlyai a következõk:1. Egyéni vélemények és jellemzõk. Lakossági vélemények

vizsgálatára kerül sor az ott élõk országosan reprezentatívmintájának segítségével. A megkérdezettek közös jellem-zõje, hogy európai polgárok. A kulcsszavak: a bizalom, amegelégedettség, a várakozások, a kulturális preferenciák,a politikai részvétel, a bevándorlókhoz való viszony.

2. Társadalmi helyzet. Az európai társadalmak természete-sen rétegzettek. Ezért a kutatás vizsgálja a válaszolók tár-sadalmi helyzetét, mobilitási útvonalát, azt, hogy milyentapasztalatokon keresztül jutott el jelenlegi társadalmi stá-tusába. Hol helyezkedik el életciklusát, pályáját tekintve.

3. Társadalmi kontextus. A kérdõíven kívül adatokat fognakbeépíteni az összevont adatbázisba az egyes országok mak-rojellemzõirõl [társadalmi egyenlõtlenségek mutatószámai,jóléti állami (szociális) szolgáltatások, a közkiadások szerke-zete, a pártszerkezet formálódása]. A kérdõíves adatokateseményelemzés egészíti ki, amely a felvétel elõtti és alattikét hónap legfontosabb hazai eseményeit dokumentálja.

Az ESS azt a célt tûzi ki maga elé, hogy európai léptékben,nemzetközi összehasonlító jelleggel, idõben is kiterjedt módonmonitorozza a következõ jelenségeket:

1. Társadalmi struktúra. (Elsõdleges és másodlagos csoport-helyzet, családi helyzet, társadalmi helyzet, mobilitás, kap-csolati háló, egyenlõtlenség és társadalmi kirekesztõdés,multikulturális magatartás.)


Wawe, Luxembourg, Office for Official Publications of the Ecsés Eurostat (2000), Labour Force Survey Results 1998, Luxem-bourg, Office for Official Publications of the Ecs] elsõsorban té-nyeket és magatartásokat vizsgált: kik az európaiak és mit csi-nálnak. Kevésbé tartalmaz attitûd- és értékkérdéseket, olyano-kat, mint, hogy hogyan gondolkodnak és éreznek az európaiakönmagukról és a világról. Mindenesetre a tervezett ESS háttér-változói összehasonlíthatóak lesznek majd az Eurostat változói-val.

EUROPEAN SOCIAL SURVEY – ESS–2002

A 2002-ben 23 országban elindított nemzetközi összehasonlítókutatás (a European Social Survey – ESS) korábbi tudományosérték- és attitûdvizsgálatokra építve az eddigieknél használha-tóbb, módszertanilag professzionális eszközt kíván biztosítani atársadalomtudósoknak arra, hogy idõben és térben rögzítsék,dokumentálják, megbízhatóan összehasonlítsák és változásai-ban elemezzék az európai népek gondolkodásmódjának, cse-lekvést vezérlõ értékeinek és az új jelenségekkel, az európai in-tegrálódással kapcsolatos hiedelmeinek, attitûdjeinek stabili-tását vagy átalakulását.

A négyéves elõkészítés után 2000-ben EU-támogatást elnyertnemzetközi projekt a szakma vezetõ kutatóit összefogva olyanfolyamatosan feltöltendõ adatarchívumot kíván Európában lét-rehozni, amely módszertanilag ugyanolyan minõséget ér el azösszehasonlító vizsgálatok terén, mint a legjobb nemzeti szintenkészülõ felméréssorozatok. (Mint az ALLBUS a ZUMA-nál, aBritish Social Attitudes a londoni NATCEN-nél, a 25 éve folyóhollandiai vizsgálatok a társadalmi változásokról stb.)

A projekt költségeinek harmadát az EU-tagországok befizeté-seibõl elkülönített 5. sz. keretprogramból finanszírozzák, két-harmadát (a kutatást nemzeti szinten vezetõ kutató díjazását ésaz empirikus felvétel, a terepmunka költségeit) a résztvevõ ál-lamoktól várják.

Az uniós támogatáshoz való hozzájutás, és a régen hiányzótársadalmi, demográfiai, gazdasági és egyúttal az emberekgondolkodását, értékeit egyaránt tartalmazó adatokhoz valórendszeres hozzáférés csak akkor biztosítható, ha a terv indulá-sakor bekapcsolódunk, hiszen minél késõbb próbál valamelyország csatlakozni, annál kevésbé lesz érdeke a résztvevõknekaz elnyert európai támogatás továbbosztása.

A tervezett survey-sorozat az európai társadalomtudományikeretprogram több kiemelt céljához is szorosan kapcsolódik:

Ad 1. A társadalmi változások menedzselésének javítása.Ad 6. Az európai integráció kormányzása, európai állampol-

gárság és az integráció dinamikája.


A magyarországi kutatás második fordulójának megvalósítá-sával az a célunk, hogy konszolidáljuk a sorozatot a hazai szak-tudományban, megszilárdítsuk helyünket az European SocialSurvey nemzetközi csapatában, továbbra is részt vegyünk a tár-sadalomtudományok nemzetközi elitjének vezetésével folyótartalmi és módszertani kísérletben, hogy hosszú távú lehetõsé-get biztosítsunk Magyarországnak arra, hogy részt vegyen a ké-sõbbi összehasonlító kutatások tematikájának kialakításában.Célunk, hogy egy jól elõkészített felmérés alapján ország-jelentésünkben minden eddiginél átfogóbb helyzetképet adjunka Magyarországon élõ magyarok és (ez is újdonság!) nem ma-gyarok társadalmi, szociális helyzetérõl és cselekvésüket vezér-lõ értékeikrõl, preferenciáiról, az Európában zajló változások-hoz való viszonyukról. További célunk, hogy újra bizonyítsuk amagyar szociológia és politológia szakmai felkészültségét, ver-senyképességét Európában, és érvényesítsük a magyar kutatói(társadalompolitikai) érdekek érvényesülését a nemzetközi ku-tatási irányok meghatározásában. Célunk továbbá, hogy fiatalkutatóknak a hosszú távú projektbe való bevonásával lehetõsé-get adjunk új empirikus eredmények interpretációjára, és fel-készítsük a következõ generációt az európai szakmai nyilvános-ságban való aktívabb részvételre.

A European Social Survey amellett, hogy összehasonlítási bá-zist ad az európai országokban élõk gondolkodásmódjának meg-értéséhez, a felmért lakossági véleményeken keresztül egyúttala hazai gazdasági-társadalmi átalakulás egy évtizedes folya-matának következményeit is képes lesz bemutatni. A kelet-eu-rópai régióban az egyenlõtlenségtudat „alapélménye” – mintmár szó volt róla – a folyamatos lecsúszás és vesztessé válás ér-zete, ami jelen van nemcsak a magyar társadalomban, hanem –különbözõ mértékben – a régió más országaiban is. Az egymástkövetõ, azonos módszertannal készített felmérések külön is ele-mezhetõvé teszik az új demokráciák lakosságának érték- és at-titûdváltozásait, az európai közösségi modellhez való közeledé-sét, esetleg bizonyos kérdésekben az attól való távolodását. Ez-zel a tudomány értékes jelzéseket adhat a közvélemény és a po-litika felé az európai integráció megvalósíthatóságáról, annakvárható ütemérõl.

SZEMELVÉNYEK AZ ESS–2002 FELMÉRÉSEREDMÉNYEIBÕL

A közös kérdõívben 176 kérdést tettünk föl Európa mintegy 45000 lakosának. A szociológusokból és politológusokból állónemzetközi kutatócsoport tagjai évtizedek óta vizsgálják az Eu-rópában lezajló gyors társadalmi változásokat, amelyek termé-szetesen összefüggnek a globalizáció (benne az EU-bõvülés) ki-


2. Politikai struktúra. (Civil társadalom és bizalom az intéz-ményekben, politikai részvétel, érdekcsoportokhoz való vi-szony, politikai kirekesztõdés.)

3. Kulturális szféra. (Életciklus szerinti jellemzõk, fogyasz-tás, viszony a médiához, regionális, nemzeti, nemzetköziidentitás.)

Az ESS második hulláma az elsõ fordulóhoz hasonlóan 24 hó-nap tartamú, amely alatt a résztvevõ országok képviselõi közö-sen megtervezik, kipróbálják és egyenként (országonként) azo-nos idõszakban lebonyolítják a survey-t. Az értékek és attitûdökkontinuitását és a változásokat vizsgáló kérdõív ismét két rész-bõl áll majd: egy kb. 30 perces úgynevezett törzskérdésekblokkjából, és két rotációs alapon bekerülõ, kb. 15 perces, vál-tozó témákat tartalmazó kérdésblokkból.

A felvétel második fordulójának változó kérdésblokkjaira ja-nuárban nemzetközi pályázatot írtak ki, amelyet az MSZT-n ke-resztül a magyar társadalomkutatók is feltehetõen megkaptak.A kérdõív lehetséges tematikus blokkjait a megalapozó elméle-ti koncepciókkal együtt 2003. május közepéig küldhették el azESS Nemzetközi Tudományos Bizottságához a különbözõ témákszakembereibõl álló nemzetközi teamek (networkök).

1. Demokratikus orientáció. (Politikai bizalom a különbözõintézményekben, politikai beállítódás.)

2. Viszony a médiához. (A megkérdezettek médiahasználatiszokásai.)

3. Társadalmi és politikai orientáció. (Individualizáció ésglobalizáció következményei, posztmaterializmus, politikaipreferenciák.)

4. Társadalmi és politikai identitás. [Itt tematizálja a kutatása nemzeti identitás (állampolgárság) és a szélesebb értelmû„európai identitás” kapcsolatát és viszonyát. Itt vizsgálja apatriotizmus megnyilvánulásait, az etnocentrizmus (xeno-fóbia) alakulását, a vallásosság formáinak változását.]

5. Életstílus. (Ebben a kérdéskörben már nem értékekrõl, ha-nem viselkedésrõl van szó. Ide tartozik az anyagi és kultu-rális fogyasztás vizsgálata, a szabadidõs aktivitások feltér-képezése.)

6. Személyi adatok. (Szokásos társadalmi-demográfiai jel-lemzõk, családi körülmények, lakáskörülmények, munka-erõ-piaci státus, foglalkozás és osztályhelyzet, jövedelmikülönbségek.)

7. Pozíció és network. (E szempontok már túlmutatnak a szo-kásos személyi adatokon. Itt adatokat kapunk a válaszolóktársadalmi beágyazottságáról, szervezetekben, pártokban,közösségekben való részvételükrõl.)


rázhatja, hogy e kérdésnél mindenki az általa ismertekre gon-dolhatott, arra, aki helyi vagy országos szinten szereplésével(döntéseivel) a legtöbb „kárt” okozta neki, a családjának vagy amunkahelyének. További okozója a bizalom alacsony voltánakaz a helyzet, hogy a mai, túlságosan átpolitizált Magyarorszá-gon a média, társadalmi ellenõrzõ szerepének megfelelõen, arossz hírek és a botrányok megismertetését tartja feladatának,ezek pedig szinte mindig politikusokkal és pártokkal hozhatókkapcsolatba.

Állampolgári aktivitás

A következõ ábra a demokrácia gyakorlása, az intézményekmûködésének ellenõrzése során végzett tevékenységeinket(lobbizás, bojkott, tüntetés, petíció) veszi sorra, vagyis azt, hogyállampolgárként mennyire aktívan politizálunk:

Elégedettség

Megkérdeztük, mennyire elégedettek az életüket befolyásolókülönféle rendszerek mûködésével, és be kellett jelölniük véle-ményüket egy-egy 11 fokú skálán. Az alábbi ábra a válaszok át-lagát mutatja.

A magyar lakosság tehát a saját életével általában közepesenelégedett, az oktatással, a demokráciával, a kormány mûködé-sével ennél is kevésbé elégedett, és nagyon elégedetlen az or-szág gazdaságával és az egészségügy állapotával.


hívásaival. Sokan foglalkoznak a kormányzás és a jogszabályal-kotás államok felettivé válásának következményeivel. Az egyikkulcsfontosságú téma a demokrácia egyik alapfogalmának, ademokráciában és a demokráciával élni kívánó állampolgár-nak az átalakulása.

Az elsõ ábrák azt illusztrálják, miként élnek állampolgári jo-gaikkal a hazánkban élõk, és hogy viszonyulnak egyes demok-ratikus intézményekhez.

Bizalom

A demokrácia egyik alapfeltétele, hogy az alkotmány és a törvé-nyek által létrehozott jogi és intézményi rendszert az emberekmûködõképesnek tekintsék és „bízzanak” benne. Az utóbbi év-tizedekben szerte Európában kissé megcsappant a demokrati-kus rendszer hatékonyságába vetett hit, amit az is mutat, hogy6-nál magasabb osztályzatot egyik intézmény sem kapott.

A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan itt is látható, hogy az ér-telmiség és a politikai elit körében a – jogalkotásról és az igaz-ságszolgáltatásról folyó viták ellenére – a válaszadók tisztelik ajogrendet, és más kérdésekbõl tudjuk, hogy nagy többségükfontosnak tartja a jogkövetõ magatartást.

A politikusok iránti bizalom viszonylag alacsony, hiszen a po-litikai elit vezényletével az elmúlt 15 évben korszakos változá-sok zajlottak le az ország és a családok életében, és e változá-soknak sok vesztese is volt/van. Az utolsó helyet az is magya-


kormányzati és érdekérvényesítõ szervezetekben is. A 2002 no-vemberi survey 23 résztvevõjébõl nyolc nem tagja az EurópaiUniónak, köztük Magyarország sem. Ettõl függetlenül, mind-egyikük fontosnak tartja, hogy szakpolitikai döntéseit, azok pre-ferenciáit folyamatosan közelítse az unió alapelveihez.

Érdekes, hogy a kérdõívben felsorolt társadalmi intézményekközül a két nemzetközi szervezetben jobban bíznak a magyarok,mint az itthoniakban.

Az ábra ugyancsak több kérdés összevont eredményeit mu-tatja be. Megkértük a válaszolókat, hogy fontolják meg, a dön-téshozatal melyik szintjén kellene dönteni az életünket befolyá-soló olyan fontos kérdésekben, mint a környezetvédelem, a biz-tonság vagy a bûnüldözés. A döntési szintek között természete-sen immár a nemzetközi szint és külön az Európai Unió is sze-repelt, hiszen a résztvevõ országok számára a nemzeti szuvere-nitás egy részérõl való lemondás immár régen realitás, a világglobális problémáinak megoldása pedig csak nemzetközi szin-ten képzelhetõ el. A magyarok szívesebben átengednék a fejlõ-dõ országok problémáinak megoldását, a szervezett bûnözés el-leni harcot és a katonai biztonság biztosítását a nemzetköziszervezeteknek. Kevéssé szeretnének azonban külsõ beleszó-lást az ország belsõ ügyeibe, gazdaságába.

Érdekes lesz majd az összehasonlítás az uniós tagállamok la-kosságának válaszaival, hiszen az ott élõk már közvetlenül ta-pasztalják a döntési szintek megnövekedésének hatásait.

A piacgazdasághoz való viszony


Többszintû kormányzás, bonyolultabb közigazgatás

Az integrálódó Európában a demokrácia eddiginél tágabb intéz-ményrendszerével kell megbarátkoznunk, új döntéshozó és vé-leményformáló fórumok véleményére kell figyelnünk. Töreked-nünk kell arra, hogy megjelenítsük a saját nemzeti vélemé-nyünket és érdekeinket ezekben a nemzetek feletti törvényhozó,


sáért, vagyis az európai szociológiai viták aktuális napirendjé-nek befolyásolásáért. A magyar társadalomtudomány számáranagy elõny, hogy ebbe a folyamatba az eddiginél közvetleneb-bül kapcsolódhatunk be.

Reálisabb kép a hazai valóságról, rendszeres országjelentéseka lakosság attitûdjeinek, értékpreferenciáinak változásáról.

Vizsgálatukhoz a gazdasági és társadalmi átalakulások indu-kálta konfliktusok kezelését célzó egységes európai koncepcióskeretet kívánunk alkalmazni. Ez lehetõvé teszi a hazai helyzet re-álisabb értékelését. A vizsgálat abban is speciális, hogy nemcsaka magyar lakosságról, hanem minden itt élõrõl nyújthat informá-ciókat. Emellett a kutatás jellegébõl következõen eredményein-ket folyamatosan nemzetközi összehasonlításban is értékeljük.

A hazai vizsgálatok megbízhatóságának növekedéseAz ilyenfajta összehasonlító jellegû kutatások általában kétfé-

le lehetséges elvárásnak tehetnek eleget. Egyfelõl alkalmasakarra, hogy a vizsgált témákat módszertani szempontból (érvé-nyesség vagy megbízhatóság tekintetében) is teszteljék. Akár azidõbeli, akár a nemzetközi összehasonlítások speciális problé-mákat vetnek fel, amelyek a kutatótól fokozott gondosságot igé-nyelnek. Az idõbeli összehasonlítások esetében elegendõ talánarra utalni, hogy a változások értelmezésekor bonyolult hatásokés mechanizmusok együttes mûködésérõl van szó, mint a törté-neti hatás (makroszintû változások), kohorsz hatás (idõs gene-rációk kihullása, fiatal generációk belépése), illetve életkori ha-tás (öregedés). A nemzetközi összehasonlítások fõ problémájapedig a nemzeti sajátosságok és az összehasonlítás generalizálóigénye közötti egyensúly megteremtése. E feladatok sikeresmegoldása egyszersmind közelebb visz a társadalomtudományivizsgálatok megbízhatóbbá válásához is.

Társadalompolitikai döntések megalapozottabbá válásaA politikai kultúra, a gazdasághoz, az információs társadalom

kihívásaihoz való viszony, a globalizációval szembeni lakosságihozzáállás megoszlása a népességen belül – a szokásos társadal-mi indikátorokkal párosítva – nélkülözhetetlen eszközévé válhatnem csak az országos, hanem a területi vagy ágazati szintû dön-téshozatalnak is. Az idõbeli összehasonlításra szolgáló, illetve anemzetközi adatbázisok alkalmasabbak a társadalompolitikaidöntések megalapozására is. Az idõsorok a társadalmi jelensé-geket tendenciájukban mutatják be, s a trendek alapján a pon-tosabb tervezésre, illetve a társadalompolitikai döntések követ-kezményeinek megalapozottabb elõrejelzésére is nagyobb esélykínálkozik. A nemzetközi vonatkozások ezt a mechanizmust to-vább árnyalják, amennyiben szélesebb áttekintést biztosítanaka döntéshozók számára is.


Az attitûdöket sokféle kérdéssel közelítettük a felvétel során.Íme az egyik, amely a kormány és a gazdaság viszonyáról alko-tott véleményüket tudakolta.

A KUTATÁS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI

Nemzetközi adatbázis és archívum, amely felállása után nyitottlesz a magyar kutatók számára

A kutatás második fordulójában való részvétel esetén újszerû,ilyen spektrumban eddig nem hozzáférhetõ témában tudomá-nyosan megalapozott és ténylegesen összehasonlítható adatokatlehetne elõállítani és elemezni legalább 23 országra nézve. Ezekaz adatok kétévente gazdag információbázist nyújtanának arésztvevõ országok társadalomkutatói és döntéshozói számára.

A szociológia, politológia módszertanának fejlõdéseSzándékunk szerint (s ez bizonyítottnak látszik az elsõ fordu-

ló sikeres megvalósításával) ez a survey képes magasabb szín-vonalú inputok révén megbízhatóbb eredményeket produkálni,mint amire a közös vizsgálatok eddig lehetõséget adtak. Ennekbiztosítéka az európai hírû szakértõi testület összefogása a ma-gas módszertani követelmények következetes betartására ésbetartatására.

A nemzetközi szakmai párbeszéd megélénküléseMinden egyes felvételi forduló elõtt lehetõség lesz arra, hogy

nemzetközi kutatócsoportok versenyezzenek a következõsurvey közös kérdõívének változó kérdésblokkjainak kialakítá-


MÉRAY-HORVÁTH KÁROLY (1859–1938) a hazai szoci-ológia történetének egyik legérdekesebb és legfurcsább figurá-ja. Fiatalabb éveiben amolyan polihisztor: festõmûvész, építész,feltaláló és színmûíró, a mûvészvilág bohémságával érkezikMagyarországra Párizsból. A XX. század legelején kezd komo-lyabban foglalkozni a tudománnyal, azon belül is a szociológiá-val. 1903-ban jelenik meg általunk is publikált szövege, amely –mint minden írása – hatalmas vitákat vált ki. Méray korának„természettudományos” szociológifelfogását képviselte, azt,hogy a társadalom és a politika törvényszerûségeit éppoly tudo-mányos objektivitással feltárhatjuk, ahogyan a természettudo-mány összefüggéseit. Organicista szociológiájának egyarántvoltak csodálói (Somló Bódog vagy, kisebb megszorításokkalJászi Oszkár), illetve erõs kritikusai (mint például Pikler Gyu-la). Sokan határozottan vitatták, hogy egyáltalán tudományos-nak tekinthetõ-e mindaz, amit Méray-Horváth csinál, vagy in-kább tudományos köntösbe öltöztetett politika.

A szöveg újraközlésével nem kívánjuk eldönteni ezt a kérdést,csupán az a célunk, hogy betekintést nyújtsunk egy olyan alko-tó mûvébe, aki – mint tanulmányából látszik – meg volt gyõzõd-ve arról, hogy nem pusztán a történelmi múlt, de a jövõ össze-függéseit is felismerte. Az Osztrák–Magyar Monarchia bukásá-nak elõreljelzése (ami persze egyáltalában nem úgy következettbe, ahogyan azt õ várta) kifejezetten érdekes.

Méray-Horváth Károly a polgári radikalizmushoz állt legin-kább közel, de tudósnak nem volt eléggé tudós, politikusnak pe-dig eléggé politikus. 1912-ben jelent meg fõmûve: a Társada-lomtudomány mint természettudomány címû könyv. Jócskántúlélte a monarchia általa is olyannyira várt felbomlását, de éle-te utolsó idõszakában ismét inkább szépírói hajlamainak hódolt.Az azonban kétségtelen, hogy nagy ambícióval írott tudomá-nyos munkáinak helye van a magyar szociológia, sõt politikatu-domány történetében is.

JEGYZETEK

1 Táll Éva, a kutatás hazai szervezõje és a Nemzetközi Tudományos TanácsadóBizottság tagja 2003. október 29-én elhunyt.

2 Európai Összehasonlító Társadalomtudományi Felmérések – European Social

Survey Készült az OM-00527/2001 NKFP 5/047 sz. „Rendszerváltás Magyar-országon” kutatási program keretében (kutatásvezetõ: Bayer József).


A MAGYAR POLITIKATUDOMÁNYHAGYOMÁNYAI

MÉRAY-HORVÁTH KÁROLY

Magyar politikai szociológia1

A címet kell elébb kissé magyaráznom. Politika és szociológia mind ez ideig még egymástól igen tá-

vol állottak. Sõt az a felfogás uralkodik, hogy a gyakorlati poli-tika a szociológiával nem is járhat egy úton. Mindössze némelygazdasági kérdésben nyújthat a szociológia a politikának bizo-nyos elméleti irányokban bõvebb tájékozódást.

A dolog valósággal így is van, mindaddig, amíg nincs szocio-lógiai tudomány. Mint ahogy az eddigi tudománynak alig is ne-vezhetõ. Inkább csak filozófiának. A vélekedésekbõl, elmélke-désekbõl bizonyos szociológiai fogalmak szûrõdtek le, és azok-nak az igazságaiért folyik az eszmecsere anélkül, hogy bármi fi-zikai pozitívumok volnának afelõl, hogy azok valóban igazsá-gok-e a szó tudományos értelmében?

Mihelyst azonban a szociológia odáig fejlõdik, hogy csak-ugyan tudomány: abban a pillanatban egészen másképp áll a vi-szony politika és szociológia között. Mihelyst a szociológia tudo-mány lett, akkor a társadalmi életnek a jelenségeirõl, folyama-tairól, alakulásairól oly fizikai pozitívumokat kell nyújtania,amelyek már egyebek, mint filozófiai elméletek. Akkor azoknakaz alakulásoknak, amelyek a politikai élet révén folynak, oly po-zitív törvényszerûségeit kell feltárnia, amelyek elõl a politikatöbbé ki nem térhet. Sõt csakis az a tudományos szociológia,amely azon pozitív törvényeket nyújtja, amelyek alakulási tör-vényei a jelenleg folyó politikai alakulásoknak is. Illetõleg -tudományos pozitivitással kell meghatároznia tudni, hogy a je-lenlegi politikai dolgok mikor, minõ ponton és milyen alakulá-sokat hoznak létre. Azaz: csak az a pozitív szociológia, amelymegmondja, hogy a politika a saját önnön törvényszerû rendjé-ben így és így fog alakulni.

ami események bekövetkeznek, azok mennyire találnak ben-nünket készen, azoknak megfelelõen. Mert ha nem vagyunk ké-szen, akkor az átalakulás súlyos krízisei és fájdalmai jönnek re-ánk; míg ha készen vagyunk, ha értelmünk átalakult már a be-következendõ dolgok számára, úgy megváltás, szabadulás egyromokba dûlõ, hitelét vesztett politikai életbõl.

És amikor valaki a bekövetkezendõ válságok között iránytmutat, ily nagy, fontos országok életébe vágó dolgokban, akkorszükséges, hogy a legsúlyosabb bírálat alá essék az útmutatása.Mint mondtam, annál súlyosabb bírálat nincs, mint ha megálla-pítom a bekövetkezendõket. Ha igazat mondtam, nincs az a ha-talom, amely ennek a politikának útját állja, és az emberek eszerint fognak gondolkozni.

A jövõ politikája: a jövendõ megállapítása.Amiket itt kifejtendõ vagyok, azok kisebb-nagyobb megbot-

ránkozást fognak kelteni több tekintetben, mindazokban az el-mékben, amelyek nincsenek arra eléggé berendezkedve, hogydolgokat a tudománynak száraz módszerével, a maguk kihámo-zott fizikai valójuk szerint lássák, hanem bizonyos szubjektívmeggyõzõdésük szerint. Az érzelmekhez pl. úgy hozzáforrott anemzet jövõjében való hit, hogy nem is tudnak az emberek más-képp gondolkozni, mint hogy az ezeréves múlt után a magyar-ságnak a következõ ezredévért kell küzdenie. Gyerekkorunk ótasoha más beszédet nem hallottunk a nemzetrõl, mint az õ dicsõ-ségét, hatalmas államalkotó erejét magasztalni, és hogy apáinknemzeti mûvét hogy kell fenntartani, jövõnkben, Istenben és al-kotmányunkban bízva. Aztán, szállóige, hogy mi politikus nem-zet vagyunk. Fiatalságunk a politikai lelkesedések közt folyt le.Természetes, hogy ma így hiába kopog valaki a politika nyitottkapuján azzal, hogy kérem, a nemzet egy újabb ezer éve helyettmost egész más dolgok következnek. A mai nemzedék érzelmeilázadnak fel ez ellen. Gondolkodás nélkül. Az ember végre isnem tagadhatja meg gyermekkora elsõ lelkesedéseit; ifjúságaambícióinak eszményeit; egy egész földi élet hitvallását. Magá-tól értetõdik, hogy ezek a lapok nem is azért íródtak.

Az érzelmi mozzanatokon kívül másrészt ott vannak az értel-miek. A teljes tudatlanság afelõl, hogy tulajdonképpen micsodais az, ami Magyarország történetével történt, történik és merre-felé halad mindez. A tudatlanság ne a kicsinylõ, lenézõ értelem-ben legyen mondva, mert hiszen tagadhatatlan, hogy éppen azutolsó fél évszázad alatt, ami történt Magyarországon, ahhoz je-lentékeny értelmi erõk voltak szükségesek. Hanem tudatlanságegyszerûen abban az értelemben, hogy mind ez ideig fogalmuksem volt az embereknek, hogy mi történik tulajdonképpen ak-kor, micsoda történelmi folyamat megy végbe, minõ természe-tû dolog, micsoda törvényszerûsége folyik az eseményeknek,amidõn a politika folyik. Hogy efelõl teljes tudatlanságban vol-tak az emberek, az természetes dolog, éppúgy, mint ahogy ter-


Végre is az a végcélja a szociológiai tudománynak, hogymindazon folyamatoknak, amelyek a társadalomban nyilvánul-nak, a természetét, az alakulását és azt, hogy mi alakul belõlük,meghatározza. Azaz: a jövõnk ne legyen ismeretlen valami, ha-nem tudjuk, hogy mi felé haladunk.

Így a szociológia a filozófiai elmélkedések terérõl a pozitív re-alitás körébe fog terelõdni. Így a szociológia az általános elmé-leti igazságokért való filozofikus küzdelme helyett arra fog irá-nyulni, hogy bizonyos helyi folyamatokat megvizsgáljon ésmeghatározzon. Azaz, az általános szociológiai igazságok he-lyett egy-egy társadalmi összefüggõ életnek a speciális folya-matait tudományos módszerrel megállapítsa. Így például Ma-gyarországét. A magyar állami életben folyó alakulásét. Megha-tározza, hogy ezek a folyamatok, amelyek itt végbemennek,ilyen természetûek, ilyen a lefolyásuk törvényszerûsége, így ésígy fognak megtörténni. És ez már politika.

Amidõn a szociológia egy-egy állam politikai folyamatainak atudományos meghatározását míveli: politikai szociológia. És ígylesz államról államra külön politikai szociológia. Így magyarpolitikai szociológia ez a tanulmány. E sorok írója éppen a poli-tikának a tudatlanságból tudományos alapra való áthelyezésé-vel foglalkozott. Az emberek társas együttélésének fiziológiáját,élettörvényeit vezette le összefüggésük rendjében.2 Ez vagy ab-szurd, vagy helyes. Ha abszurd, utoléri a leírt ostobaságok sor-sa. Ha azonban helyes, úgy felfordítása annak az egész politikaibölcsességnek, ahogy ma mennek az emberek a jövõ elé. És ezmár fontos dolog. Mert akkor ez a tudomány lesz a társas szer-vezõdés, az állami élet további útmutatója.

Mint minden meglódítása az emberek megszokott eszejá-rásának, eszmekörének: úgy ez is természetesen mindenféle tá-madásoknak lesz kitéve. Ezekkel nem szándékozom törõdni. Énazonban a legkeményebb kritikának megyek magam elejébe.Éspedig azzal, hogy azokon indulva, amiket az én politikai tudá-somképpen fejtettem ki: meghatározom a politikai eseményekbekövetkezendõ rendjét. Így kérlelhetetlen logikának az ítéleteelé megyek. Ha nem következnek be azok, úgy ostobaságot be-széltem, nevetségessé tettem magamat. De ha bekövetkeznek,úgy ostobaság volt minden támadás.

Annak az új tudománynak, amelyet emberi tudásunk birodal-mába akarok vonni, szüksége van erre a kritériumra. Nyomrólnyomra szándékozom ezeket a kritériumokat mindenütt felke-resni. Symptomatológiailag Magyarország jövõ politikai alaku-lása a legbonyolultabb és a legérdekesebb dolgok egyike. Eztszándékozom tisztán tudományos módszerrel megállapítani.

Soha nem lesz jobban szükség arra, hogy tudjuk mi történtvelünk a világ eseményeinek közepette, mint a közvetlen követ-kezendõ idõkben. Az események jönni fognak, azokat nem mivezéreljük. Azonban a mi értelmünk mûködésétõl függ az, hogy

MÉRAY-HORVÁTH KÁROLY 218

mozgási képességekkel. Azonban azon fejlõdési magas fokok-hoz képest, amelyek az állati szervezetek fejlõdése során elõál-lottak, kultúrtesti fejlettségünk még igen alacsony kezdõ fokánvan. Megfelel annak, ahol az a határvonal ismerhetõ fel az álla-ti szervezetek keletkezésében, hogy a szaporodás már nem egy-szerû oszlás útján áll elõ – mint ahogy a kezdetleges kultúrák-ból, a vadak, félvadakéból még így állanak elõ az újak –, hanemmár kezdõdik a szaporodásnak azon magasabb rendje, hogy egyanyaszervezetben magában folyik az utódnak a megképzõdése,mint ahogy az újabb kultúrák, még alig néhány, már így kelet-keztek: egy korábbi civilizációban magában ment végbe egyújabbnak a megszületése. Ennek a fejlõdési sornak még az ele-jén vagyunk.

A mi mai kultúréletünk, mai civilizációnk keletkezése a gö-rög, úgynevezett klasszikus korra esik. Ekkor állott elõ az élet-nek azon új tulajdonsága, hogy az emberek új, magasabb rendûképességek szerint kezdtek kultúrtesti összefüggést kiképezni.Magasabb rendûek szerint, mint aminõk a korábbiakban nyil-vánulnak, ahol a vagyonokat elragadó funkciókból, erre való ké-pességekbõl, hadakozó mûveletekbõl szervezõdött a kultúraala-kulás. Most e helyett az emberek egybeszervezõdése, összmû-ködésük rendje más tulajdonságaik, más életmûködésük szerintkezdett alakulni. Protoplazmáik kölcsönös értékei szerint; azazkultúrtermékeik, produktív értékeik szerint. Spárta a régi gö-rög kultúrszakasz utolsó típusa és Athén, Korinth, Alexandra azúj típus. Ennek az új típusnak a kultúrszövete: a produktívkulutúrszövet, növekedett és terjedt szét a középtenger mellé-kén, ebbõl lett az a hatalmas kozmopolita kultúra , amelynekközponti szerve késõbb a cézári Róma lett. Az új kultúra alaku-lásában az egyének többé nem militáris mûveletek szerint iga-zodtak egymáshoz, nem militáris értékek szerint szervezõdtek,hanem a kultúranyagok produkciója, forgatása és ezek viszo-nyos értékei szerint. Szóval ez a kultúrproduktív természetûszövetnek indult, a régi militáris értékek szerint való alakuláshelyett.

Ez a produktív, többé nem militáris mûködésû kultúra óriásifellendüléssel virágzott. Ennek a hatalmas kultúréletnek a köz-pontja, fénypontja lett a cézári Róma. Amint azonban Rómaközponti szervvé képzõdött ki, akkor a kultúrtest organizmusá-ban egy súlyos megbetegedés állott elõ. Egy patológiai állapot,az anyagcserének egy kóros fennakadása, azoknak az anyagcse-re-folyamatoknak, amelyek az organizmusban folytak, azoknaka ki nem egyenlítõdése, a központi szervekben, ennek folytánpedig az az állapot, hogy a központi szerv olyan keringést hozotta testbe, amely annak többé meg nem felelt. Ennek a patológiá-ját, a megbetegedés anyagi folyamatait, fiziológiám kimerítõentárgyalja, kórképeit részletesen kimutatja és diagnózisát meg-határozza.


mészetes dolog, hogy tudatlanságban voltak a fiziológiai élettermészete felõl, mindaddig, amíg a fiziológiai élet rendje felnem ismertetett. Addig csak hiedelmek voltak az élet ilyen vagyolyan természetérõl, de tudni csak azóta tudjuk minõ természe-tû folyamatok mennek végbe, amióta az élet fiziológiai törvé-nyeinek az összefüggõ rendjét ismerjük.

Így a politikában is ma még csak hiedelmek vannak. Annak atársadalmi életnek, amely a nemzeti élet képében nyilvánul, atörvényeit az emberek még nem ismerik, és így a dolgoknak asaját rendje felõl nincsenek ismereteik, hanem csak azon hie-delmek szerint ítélik meg az események folyását, amelyeknek aforrása mindenféle elõítélet. Apáink úgy hitték, úgy tudták,higgyük mi is azonképpen.

Az ilyen hiedelmekkel is szembeszállni teljesen céltalan do-log. Az emberek eszejárása nem olyan, hogy máról holnapracsak követni is tudná az összefüggéseknek bizonyos új rendjét.Giordano Brunót is inkább felégették. Korántsem gonosz indu-latból, szándékos tudatlanságból, hanem teljes jóhiszemûség-gel. Pedig csak olyat mondott, amit a következõ nemzedék mártermészetesnek talált. Nem, nézetváltozásokra ilyen nagy dol-gokban mint aminõ az emberek nagy társas együttélésénekolyan arányú dolga, mint a nemzeti politika.

Nincs ezeknek a lapoknak semmi aktuális célja.Amiért íródtak, oka tisztán egy tudományos dolognak a kísér-

leti ellenõrzése, egy tudományos módszernek az igazolása vagymegdöntése.

I.

Fiziológiámban levezettem azon általános életfolyamatokat,amelyek szerint a mi európai kultúránkban a nemzetpolitikaidolgok folynak.

Alapjai a következõk voltak:Azon összefüggés, ahogy mi emberek együtt élünk, fiziológiai

természetû összefüggés. Ugyanazon élettani törvények nyilvá-nulnak meg abban, ahogy mibelõlünk alakulnak a társadalom-testek, egy-egy kultúra, mint amelyek szerint a sejtekbõl alakulki az állati test. Ugyanazon törvények, csak magasabb ritmu-son. Kultúrtermékeink, vagyonunk ugyanolyan fizikai viszony-latokban vannak hozzánk, mint a sejteknek protoplazmái a sejtmagvához. Itt is, ott is ezen protoplazmatikus anyagok, illetvekultúranyagok cserefolyamataiból, anyagcseréibõl támadnakazok az anyagi kapcsolatok, amelyek az alkotó egységeket kö-zös, együttes testi folyamatokba kötik. Egy ritmussal magasabbfokú élet az emberekbõl egybealakult összefüggõ élet, fokozot-tabb fizikai mûveletekkel él az ember mint sejt, fokozottabb


ri római cézári birodalom szétesését. Összetartozását csak a ke-resztény vallás tartotta még fenn, amely vallással éltük át a leg-súlyosabb krízisét a kultúrtesti megbetegedésnek.

Az egykori kozmopolita hatalmas, egységes kultúrából ígylettek a belõle redukálódott nemzetek a mai értelemben. Ahányprimordium, annyi nemzet. A legkisebb burgherr primordiumais a „haza” földje volt a másik burgherr földjével szemben és ahazájához s cézárjához való hûséggel gyilkolta egyik a másikat.

És mi? Magyarország? Az egykori Pannónia?Mi a népvándorláshoz tartozunk. Velünk, mint a többiekkel, egy idegen, igen kezdetleges, félvad

kultúra vetette rá magát a római kultúra egy darabjára. Erre amegbénult, életmûködéseiben primordiumaira redukált testre.

Az a népréteg, amely a római kultúra ezen gyér szövevényealatt feküdt, kulturális ellenállást nem tudott gyakorolni. Nemúgy mint a római birodalmi test egyéb, erõsebb képzõdésû ré-szeiben, mint a germán földön és Itáliában, ahol a kulturális el-lenállás mind visszavetette a rárohant idegen kultúrtesteket. Akulturális ellenállás: mert a hadverõ népeket, mégis mind visz-szavetette a magasabb rendû szervezõdési képesség, amely ép-pen a magasabb kultúrák fölénye. Ennek a dolognak természe-tét legvilágosabban látjuk a mohamedán betörés képében. Amohamedán kultúra akkor tört be a keleti császárság földjére,amidõn ez már teljes bénultságban volt. A mohamedán hozottmagával olyan arabs kultúrát, amely ekkor magasabb fokon ál-lott, mint az a római, amely akkor még itt élt ebben a bénult,primordinális fázisban. Az a kultúra félre is nyomta a római-bi-záncit (orosz területre). Az õsmagyar kultúra azonban oly ala-csony volt, hogy hasonló szerepe nem lehetett.

Csak annak az itt, Pannóniában, a római kultúrának még aligszétterjedt gyér szövete alatt fekvõ primordinális népalakulat-nak a rétegét változtathatta meg. Amint aztán a bénultság legsú-lyosabb krízisei engedtek – aminek lefolytatására rátérünk –,amint a római kultúrszövet csak egy kissé is éledni kezdett a bé-nultságából, és így indultak meg az egymás iránt való hatások aprimitív õsi magyar kultúra és a római kultúrszövet között: amazel is pusztult mihamar. Minden alsóbb primordium, a magyar, aszláv és egyéb primitív népeké fölött kialakult a római eredetûkultúra, amely ismét egységessé fogta õket össze: megalakult arómai keresztény egységes új Pannónia: Magyarország.

Mi, magyarok frissen mentünk keresztül ugyanazon termé-szetû kultúrfolyamatokon, melyeken a többi, korábban itt fe-küdt népek, néhány század elõtt mentek keresztül, ti. a maga-sabb rendû római kultúra átalakító hatásán. Ezeket vehemen-sebben szõtte felül a római kultúra, hirtelenebbül bontotta megaz õ kultúrájukat, légiók végezték a római kultúra munkáját.Fölöttük lassan szövõdött a római kultúra rétege, papok hoztáka légiók helyett és már olyan szövetutakon, a melyek egyszer itt


Abból, hogy a központi szerv nem tudott – bizonyos egészenmeghatározható anyagi okokból – akként megalakulni, hogy akultúrtestnek, amelyet a római cézári birodalom egybefogott,megfeleljen: eredt a megbetegedés. Központi funkciók azonbanmár keletkeztek Rómában. De ezek így tökéletlenül képzõdtekki. A fiziológiában ismerjük azon esetet, hogy amidõn valamelykiképzõdés nem tud teljes magalakulásig jutni, akkor a korábbiélettípusok alakja áll elõ: azaz visszaütés (Rückschlag). Így tör-tént, hogy Róma nem tudván az egész új kultúrszövetben folyókultúrproduktív folyamatoknak, ugyancsak kultúrproduktív fo-lyamatokra kiképzõdött szervévé lenni: visszaütött a militáristípusra. Így lett a már kultúrproduktivitási folyamatokra egybe-alakult kultúrtestnek olyan központi szerve, amely militáris fo-lyamatok szerint mûködött. A kultúrproduktivitás rendje sze-rint alakult szervezetnek újra militáris góca. Az eredmény,hogy a kultúrproduktív folyamatok az egész kultúrtestben meg-bénultak. Bekövetkezett a kereszténység, a kultúranyagi folya-matoknak, az anyagi, vagyoni dolgoknak, a produktív munká-nak a negácója, atrópiája. Produktív életcélok helyett aszketiz-mus. A folyománya: a kultúrélet-tevékenység, a kiképzõdött,már hatalmas produktív életmûködéseket kifejtõ kultúra azonteljes megbénulása, amely a középkorral következett be. Mind-ezekre nézve bõvebben itt csak a fiziológiámra utalhatok.

Ennek a betegségnek a lefolyását tárom fel akképp, hogy egyáltalános megbetegedés állván be a kultúrtestnek – az anyag-cseréje szüneteltetvén –; az történik, ami a testi hasonló állapot-nál, ti. elõször az élet legújabb keletkezésû képletei bénulnakmeg, és az élet redukálódik az õsibb keletkezésû szervezeti kép-letekre. Azok tartják fenn az életet. A primordialisabb életmû-ködések.

Így redukálódik a római cézári birodalom elébb a közvetlenkorábbi primordiumára a görög és a latin képletekre, a keleti ésnyugati császárságra. A keleti császárság képlete, a régi görögkultúra már sokáig volt egy egységes alakulat római birodalmialakulás elõtt. Ott ezen primordium még sokáig egységes is ma-radt. Épp így az egyiptomi. Ellenben a nyugati félen még igenközel estek a latin, aztán az etruszk tartományok rétegei. Ottilyen primordinális alakokra hamar tovább folyt az egykoriösszmûködés szétesése. Ahány primordium, annyi redukált csá-szári test iparkodott keletkezni. Galliában, Ibériában a rómaikultúrréteg alatt szélesebb, terjedelmesebb, régibb népössze-függések képleteit fedte a felsõnek a megbénulása.Germániában azonban már közvetlen õsállapotot, quasi törzs-rendszert, fõnökeikkel. És itt egészen ezekre a képletekre,ezekre a primordinumokra redukálódott a kultúrtesti életmûkö-dés, aritterek, burgherrek, e redukált apró cézári típusáig, re-dukálódva maga az élet is az õskor brutalitásaira. Ennek aprimordinális rendszernek megfelelõleg látjuk az egész egyko-


Az apróbb lovagok helyett most egy terjedtebb góc fogta összeegységes mûveletekbe az egyéneket. Terjedtebb nemzeti egy-ség. Apróbb dinasztiák. De már egy primordiális fokkal maga-sabb cézárok. Mind aszerint, ahogy a római kultúrréteg alattegy-egy szélesebb primordium feküdt. Egy-egy etnikai kör azõsi csoportosulásokból. Most grófságok, kisebb fejedelemségek.

A produktív mûködések azonban mind tovább szövõdtek.Mind magasabb, terjedtebb primordiumok között szövõdtekegybe. A kultúrproduktív élet ezek közt mind azonosabb lett,mind egységesebb. A gócok közül egyik legerõsebben központo-sította a kultúrélet folyamatait ezek között. És ez lett köztük aközpont, ennek a cézári góca központosította a többiekbõl a mû-veleteket egy magasabb központba. Így küszöbölõdött ki a cézá-ri primordiumoknak a mûködése egy további magasabbprimordiumra. A grófságok, kisebb fejedelemségek megszûn-tek és támadtak a nagyobb nemzeti egységek. Hercegségek,nagyhercegségek, királyságok fokról fokra.

Ezeknek az alakulásoknak a legteljesebb képét a germán föl-dön találjuk, ahol a primordiumokra való redukálódás a legtel-jesebb, a legõsibb típusokra, a törzsi típusokig visszaesõ volt. Anémet császár ezek fölött úgyszólván csak a római cézári ha-gyomány fenntartója, a legerõsebb az apróbb cézárok között, deakik mindig csak mint elkülönült primordiumok viselkedtek ve-le szemben – mindaddig, amíg a kultúrszöveti egység, akultúrproduktivitás egységes összefüggése ki nem képzõdöttvalamennyi között, a legújabb idõkig. A német császár ma márnem is az egykori római császár, hanem a valamennyi többiprimordiális cézári gócokat, német fejedelmeket a kultúr-szövetbõl kiküszöbölõ végsõ cézári központ. – Itáliában az et-ruszk telepkörök voltak a primordiális alakulások, majd a latintartományi képletek: ott az ezen típusoknak megfelelõ herceg-ségek küszöbölõdtek ki az olasz királyság megalakulásáig. – Agall földön terjedtebb népegyégek voltak a római réteg alatt, ottaránylag leghamarabb alakult meg a francia egység. A brit szi-getekre részben a gall, részben a germán kultúrszövetképzõdéshatott át: annak a primordiális alakulási típusa átmenet a kettõközött.

Abból eredõleg, hogy a germán földön a primordiális átalaku-lás a legmélyebb, leggyökeresebb volt, azt mutatom ki fiziológi-ámban, hogy ennélfogva az ott kiképzõdött új kultúrszövetnek isa legproduktívabbá kell válnia, annak a legtömörebbnek kelllennie, a legintenzívebb életmûködések kifejlõdésének ott a he-lye, és fõleg: hogy a további alakulások – most már nem az egy-kori római központra – hanem ide gravitálódnak. A további kul-turális egység központosulása ide irányul.

A germán kultúrszövet kifejlõdése egy-egy primordiális fok-kal hátrább maradt, mint az olasz; ott hamarabb képzõdött ki areneszánsz, az új kultúra. Mert a német alakulás egy


éltek, itt nyomokat, maradványokat hagytak és újra feleleve-nedtek. Fiziológiailag végül az eredmény ugyanaz.

A többi primordinális népek között a magyar volt a legépebb,ezt még nem bénította volt meg a római kultúra és nem érintet-ték ama zavarodások sem, amelyek a római kultúra bénulásai-nál fogva az itt feküdt primordiumokra is kihatottak: így a ma-gyar rétegben talált az új Pannónia legtöbb életerõt, ez lett a ve-zetõje a késõbbi folyamatoknak.

Ez röviden a magyarság helyzete a népvándorlás ideje alatt.Ennek annyiból van fontossága, hogy a magyarság egész késõb-bi viszonya a nyugati kultúrákhoz ezzel fog összefüggeni és arómai eredetû európai kultúrákban ezen eredendõ természe-tünk szerint látjuk majd késõbbi szerepünket.

Az európai kultúrát ott hagytuk el, amint a középkorban vég-sõ primordiumaira redukálódott és ezzel a legredukáltabb nem-zeti alakulatok keletkeztek, amelyeknek a legszûkebb típusa, aközépkori várúr, az õsprimordiumra redukált cézár. Ugyanaz ahelyzete fiziológiailag, mint a cézáré: körülötte produktivitás,kultúrmunka – bár igen megbénultan –, õ pedig ezeket militárisfunkciókkal tartja, abszorbeálja össze, anélkül, hogy részesevolna a produktív életfolyamatoknak.

Fiziológiámban levezettem azon csodálatosan szép folyamatot,hogy mint áll be egyszerre fordulat ebben a végsõkig súlyosodottkulturális kórállapotban. A kultúrtest utolsó rezervái is elfogy-nak. Elfogyasztja a kór, a kultúrproduktíven kialakult szövettõlidegen militáris pusztítás. Nem volt tovább mit fogyasztani és akórt éltetõ gócok, a lovagok kiéheztek. A produktív egyének is.És ez fordulópont. Ebben a pillanatban a kiéhezett, elszegénye-dett, a kultúrmunkát magukhoz ragadó militáris mûveletekre to-vább képtelen lovagok elvesztették virulenciájukat. Nem tudvántovább táplálkozni, életképtelenek lettek. Ugyanebben a pilla-natban azonban a kultúrproduktívek funkcióit a lovagok nemtudván tovább központosítani: fokozottabb életképességûek let-tek. És ez a fordulat. A legprimordiálisabb gócok, a lovagi gócokkiestek a produktív szövetbõl és a produktív egyének közt meg-indultak saját közvetlen anyagcseréik, közvetlen produktív fo-lyamataik. Ezek kezdtek szervezõdni a lovagi gócok elkerülésé-vel. És erõsödtek, gyarapodtak, szövetük növekedett: a legal-sóbb primordiális cézári gócok militáris természetû mûveleteik-kel, a visszaütés kórját hordozó természetükkel kiküszöbölõdtekés fölöttük elkezdõdött az új, modern produktív kultúra szöveteszövõdni, amelybõl mai világunk nõtt ki.

Levezettem, hogy ez a kiküszöbölõdési folyamat miként ha-ladt. Hogy ti., amint a legalsóbb primordiumok így ismétegyéges, a legalsóbb primordialis cézári gócok által többé nemcentralizált produktív folyamatokba szövõdtek: így egy maga-sabb rendû, terjedelmesebb együttmûködés, egység állott hely-re. Ez pedig egy következõ, magasabb primordiális fokú egység.


elvesztik végsõ szervi összefüggésüket az új kultúrszövet – aproduktív kultúrtesttel.

Egyetlen nemzedék munkája van még hátra abban a megin-gathatatlan, feltartóztathatatlan szerves folyamatban, amelyprimordiumról primordiumra haladva az egységes civilizáci-ónk mind teljesebben újra kialakuló egysége felé vezet. A folya-mat ez utolsó szakaszában inognak meg az utolsó nemzeti álamiprimordiumok. És ismét csak annak kell történnie, ami az elõtttörtént, hogy ti. ezek egy magasabb egységes primordiumraközpontosulnak. A cézári militáris államok szervezetének amegrendülésével (a francia köztársaság is csak az, mindössze acézári gócot nem dinasztia foglalja el, de a funkciók, a szerke-zet ugyanaz) a konzerváló elemeknek a szocializmussal szem-ben csak a legerõsebb cézári hatalom védelme marad, s önkéntott keresnek menekvést a régi állami szerkezet megbontása,szétrombolása ellen.

Ebben a pillanatban azonban már egységes az új kultúrtestiszövet a maga teljes egészében. Az egykori szervezeti betegség,a cézári militarizmus az utolsó gócig kiküszöbölõdött, és akultúrproduktivitás egységes civilizatórius teste lefödte újbólvalamennyi primordiumot. Egységes természete a szövetnekmagának a szövetnek kiküszöbölõ folyamataiból alakult ki,primordiumról primordiumra kiszorítván a tõle idegen termé-szetû, a nem kultúrproduktivitásból eredt, hanem csak kórosvisszaütés képletébõl fennmaradt militárisan központosító csá-szári mûveleteket.

Abban a pillanatban, amidõn az utolsó cézári gócra reduká-lódnak a cézári militáris állami mûveletek, kész az új civilizációtesti kifejlõdése is. Abban a pillanatban az utolsó cézári gócéletfeltétele is megszûnt ebben a testben. Militáris szerkezeteebben már nem mûködik. Produktivitást elvonni, magához ra-gadni többé már nem tud; a produktív mûveletek tõle idegenmûveletek: nem talál tovább táplálást, kiesik az egységeskultúrproduktív szövetû testbõl.

Ezen folyamatokból, amelyeket itt röviden vázoltam, állapí-tottam meg fiziológiámban, hogy az utolsó cézár a német cézár,és egyetlen további nemzedék múltán, húsz-huszonöt év lefo-lyásával, az utolsó cézár is kiküszöbölõdik.

II.

Ebben a fiziológiai folyamatban kell megállapítanom Magyar-ország szerepét és a bekövetkezõ eseményeknek kell igazolniukfiziológiám helyességét, vagy nevetségessé tenni egy súlyos os-tobaságot.

Magyarország ezer év óta egységes alakulat maradt; itt nemvoltak további primordiumok, amelyeknek egységessé kellett


primordiális fokkal mélyebbrõl növekedik elõ, mélyebb õsi for-mációk rétegéig nyúlik vissza a regenerálódás. De utóbb, haegy fejlettségi fokkal megkésve is, annál erõsebb lesz. – A gallprimordiumoktól a francia új kultúra egységes szövetéig is rö-videbb az út, mint a germán õsformációktól ezeknek az egységekialakulásáig. Ezért a francia új kultúra hamarabb is fejlõdikki, mint a német. Az angol, a francia és a német típus között áll;valamivel késõbb fejlik ki, mint a francia, de tömörebb, produk-tívabb is lesz. Most pedig a német kultúra növekedésének roha-ma folyik. Egy lépéssel késõbb indult meg, de annál intenzívebbfejlõdési erõkkel.

A német cézári központ felé irányul a kultúrtesti egységnek avégsõ egységes cézári gócképzõdése.

Hogy ez ma mely stádiumban van, arra nézve kimutatom fi-ziológiámban még a következõket: az az új kultúrszövet, amelya reneszánsz óta mind feljebb szorítva a primordiális gócokat,mind tovább nõtt: ma már a teljes hajdani egységesség küszö-bén van. A kultúrmûködések az egész európai kultúrában már-már teljesen egységesek. Ez azt bizonyítja, hogy immár a mainemzetiségi keretek az utolsó nemzeti primordiumok és fölöt-tük éppúgy összeszövõdik az új kultúrszövet egysége, mint a ko-rábbi fázisokban az alsóbb primordiumok fölött.

Az új szövetben már él a kozmopolita, internacionális egységeleven mûködése. A kultúrszövetnek ilyen irányú tömörülése,életmûködése éppen a kultúrproduktív egyének, a munkásoknemzetközi szervezõdésében már cselekvõ alakját érte el. Ezek-nek a politikai iránya ma már szemben áll a cézári államszerve-zettel, mindenütt és egységes természetûen.

Kimutattam, hogy minként halad ez a cézárizmust elborítómûködés fokról fokra az utolsó cézári primordiális gócok felé.Miként végez minden nemzedék egy-egy munkaszakaszt ebbenaz elõrehaladásban. Miként fogta körül a szociáldemokráciaelõbb a tõkéket, mint a cézári struktúrának a produktív szövet-be nyúló abszorbeáló szerveit. A következõ nemzedék mint ha-ladt tovább a cézári állam mozgató, funkcióit végrehajtó csomó-pontjaira, mint szervezõdött az adminisztratív orgánumok kö-rül. Ismét egy következõ nemzedék már a cézári struktúránakaz öszszetartó rendszerébe rakódott le, a politikai struktúrába;politikai, törvényhozási párt lett a szociáldemokrácia. Már mosta politikai struktúra, a mozgató rendszer, a törvényhozó szerke-zet és a cézári góc között még csak egyetlen utolsó szerkezetirész van: a militáris szerkezet. Egyetlen nemzedék sem él cél-talanul a testben: így a következõ nemzedék számára a cézáritestben egyéb munka a cézári góc felé haladásban a nem ma-rad, mint a militáris szervezetben is lerakodni, abban is a cézá-ri góc ellen való tendenciákat érvényesíteni. És így a következõnemzedék már eléri a cézári gócokat közvetlenül. És megtá-madva a militáris szerkezet mûködõ képességét a cézári gócok


ló kacsolódás felé gravitált a mi primordiumunk is. Ettõl az idõ-tõl kezdõdik kapcsolódásunk a nyugathoz. Részt venni azokbana folyamatokban, azokban a fejlõdési processzusokban, ame-lyek nyugaton folytak, az imént említett okoknál fogva nem tud-tunk, vagy csak igen lanyhán, hátramaradottan.

Ugyanaz a viszonosság, mint aminõ azok között fejlõdéssze-rûen keletkezett: köztünk és a nyugati államok között nem áll-hatott elõ. Így nem is kultúrszövet és kultúrszövet között állottelõ a gravitálódás; nem olyan gravitálódás volt ez, mint a nyu-gaton a kultúrszövetek további ismét magasabb kulturális egy-séggé való törekvése. Azonban oda gravitálnunk mégis kellett,különben mind távolodunk és végül elszakadunk az európai kul-túrától, ami ellen viszont maga a kultúrtest, amelynek egyikprimordialis részét képeztük, reagált. Az odatartozóságunkat akereszténység kötötte. A római keresztény kultúrába tartoztunkmár. Magunk is így reagáltunk a török kultúra ellen, és így kö-tött a nyugati kultúra, hogy oda ne szakadjunk. Kultúrszövetigravitálódás híján azonban csak a cézári gócnál fogva gravitál-hattunk a nyugat összefüggéseibe. Ebben van fiziológiai nyitjapolitikai gravitálódásunknak a legközelebbi nyugati góchoz, aHabsburgokhoz való gravitálódásunknak, a Habsburgok ma-gyar királyságának.

A nyugati kultúrfejlõdéstõl bár elmaradtunk, bárkultúrszövetünk tõle távolabb állott, semhogy ugyanolyan pro-duktív folyamatokból erõsödjünk, mint ma primordiumok azegymás közt mindjobban terjedõ produktív összeköttetésekbõl:minekünk mégis egy irányban nagy erõnk volt azokkal szem-ben. Ti. mialatt a nyugaton a legalsóbb primordiumokból szer-vezõdött össze egy-egy magasabb nemzetiségi egység: azalatt ami nemzetünknek, amelynek nem voltak olyan primordiumai,csak az õ maga, már korai idõktõl fogva egységes szerkezete, ál-lamalkotó szerkezete gyarapodott, erõsödött. Így a mi államiéletünk, nemzeti összetartásunk szerkezete mindvégig szerfe-lett erõs volt, erõsen kiképzõdött, fejlett nemzetpolitikai szerve-zet lett. Innen a nagy politikai ellenállási erõnk. Állami egysé-günket rendkívül szívósan tudtuk fenntartani. Erõs politikaierejû nemzet lettünk. Ez csak a cézári, azaz nálunk királyi gó-cánál fogva kapcsolódhatott a nyugathoz, de önálló államszer-kezetének megbontása nélkül politikai teljes egységében.

A nyugati alakulásokban ismét egy új fejlõdési szakasz követ-kezett be. Azaz azon idõpont, amidõn már a kultúrtesti teljesegység, azonosság kezdett érvényesülni. Amidõn a nemzetiprimordiumok felett már egységes természetû kultúrfolya-matok kezdtek egybeszövõdni, nemzeti határokat áttörve, nem-zetközi kultúrforgalmat hozván magukkal. Nemzetközi anyag-csereviszonyok kezdik mozgatni a produktív kultúrélet tevé-kenységeit. A egységes civilizatorikus élet vérkeringése kezdettalakulni. Általános európai áramlatok hullámzottak végig a


volna még válniuk. A magyar állami, nemzeti alakulás már be-födte a korábbiakat.

Velünk azon római keresztény kultúrával, amely itt velünkkelt újra életre, a középkori szövetélet terjedt el. Befödte ve-lünk azon római eredetû kultúrszövet, a feudális rendszerû vi-lág.

Azok a feudális jellegû képletek azonban itt a mi földünkönnem jelentettek egyszersmind fejlõdési fokozatokat, mert azokitt nem voltak primordiumok. Így Magyarország kultúrája nemis ment keresztül azon fejlõdési fokozatokon, amelyek a nyuga-ton a lovagi, várúri és kisebb dinasztiák primordiális területeinkeletkeztek. Ezen kultúrfejlõdéstõl elmaradtunk, és a maga-sabb rendû kultúra hatásait, anyagait, produktumait mindig anyugati kultúráktól kaptuk, mi magunk nem vettünk részt a ke-letkezésében.

Egy idõpont azonban a nyugati fejlõdésben, átalakulásban be-következett, amidõn Magyarországra nézve sajátságosan ked-vezõ állapotok állottak be. Ugyanis amint nyugaton aprimordiális fejlõdés már oda irányult, hogy hasonló formációk,mint aminõ Magyarország primordiumainak híján, már eddig isvolt és amidõn az annak megfelelõ kultúrfejlettségi típus hoz-zánk is átszármazott: ez a típus, ez a kultúrfok itt egyszerrerendkívül kedvezõ szövetre talált és egyszerre rohamoskultúrlendület állott be nálunk. Ennek a fénykora Mátyás királyidõszaka. Itt szövetszerkezetünknél fogva mintegy kész morfo-lógiai képleteket alkottunk arra, hogy éppen az akultúrfejlettség, amely a nyugati már magasabb cézári gócok,tehát fokozatra nézve már a mi királyi gócunkhoz közelállóakkörül képzõdött, lerakodjék. Sõt a fejlõdés ezen szakaszában anyugati államszervezõdés fölött is némi elõnyt nyerhettünk, ittmár kész alakulatban feküdvén az a szervezet, amely nyugatonmég csak szervezõdött. Így az államszervezetünk életének afénykora is ebbe az idõszakba esett.

Hanem tovább ismét elmaradtunk a nyugati primordiális fo-kozatok fejlõdésétõl. Most már Magyarország is mint éppenolyan primordium feküdt a többi között, mint aminõkké azok ki-alakultak. Csakhogy míg azok egymáshoz közel eredetûprimordiumok voltak: mi magyarok idegen eredetûek voltunktõlük. Míg azok között nyomban megindult a kultúr-produktivitás további egységes egybeszövõdésének a folyama-ta, amely nemzdékrõl nemzedékre tömörebb kultúrerõket éb-resztett életre, minálunk a szövetfejlõdésnek ez a folyamatanem haladhatott. Azok egymáshoz eredetük szerint közel állot-tak, sõt valaha már egységesek voltak, és így az együtt való to-vábbfejlõdés föltételei megvoltak bennük. Míg mi ezektõl távolállva, további kultúrfejlõdésünk ismét fennakadt.

Azonban mind e primordiumokban már az élettendencia azvolt, hogy egységessé alakulásuk tovább folyjon. De azokhoz va-


mûködésében meg akarja valami bénítani, az összmûködésmegzavarodhatik, de ezt más gócból újra összefogni, mint sajátgócából, a magyar királyi gócból nem lehet.

Minden forrongásunknak ez a fiziológiája. Így az osztrák góc-nak a hatása ellen most a legerélyesebb reakció indult meg.Nem a kulturális átalakulás ellen, az maga már kezdett ébredniitt is. A Széchenyi tragikuma ebben egy nagy kultúrtragikum.Õ, a kultúrember, csak a kultúrhatásoknak a mozgatóereje alattállott. Õ csak a kultúrát és kultúrát akart. Bárhonnan jön, csakkultúra legyen. Õ a legenergikusabb megnyilatkozása annak akultúrtörekvésnek, amely itt a szövetben már megnyilvánult.Az õ tragikuma az, hogy az új kultúráramlatok terjedése azon-ban nálunk nem kultúrkérdés, hanem politikai kérdés volt, ti.,hogy honnan mozgattatik meg a mi szövetünk azok által a nyu-gati áramlatok által? Idegen góc itt a saját természetû mûködé-sével nem alakíthat át semmit, mint ahogy akkor az idegen,osztrák góc akarta Magyarországot az õ természete szerint kul-túrállammá formálni. Ez ellen való volt a mi óriási erõfeszíté-sünk. Mi csak a saját szerkezetünkbõl, annak saját királyi gócá-ból vagyunk mozgathatók. És így lett a Széchenyiek által elõké-szített kultúrkérdés a legélesebb államszerkezeti, politikai kér-dés.

És végre is a mi nemzeti primordiumunk csak megbéníthatólett. Mindaddig bénult maradt, míg saját államszerkezete fölnem ébredt újra, és minden kultúrmûködés nem a saját szerke-zetébõl indult meg, újra csak a királyi gócának révén alkotvakapcsolatot Ausztriához.

Ettõl a pillanattól aztán óriási rohammal haladt a kultúr-fejlõdésünk a nyugati színvonal felé. De többé nem is a szom-szédos primordiumokkal való kapcsolódás irányában, hanem anagy európai egységes kultúrszöveti produktív élet fogta sodrá-ba a mienket is. Nem ennek vagy amannak a primordiumnak,osztráknak a kultúrája, kultúrélete, kultúrfolyamatai terjednek,hullámzanak nálunk, hanem a nagy európai egységes civilizációkultúrszövetének az életmûködései.

Benne vagyunk már mi is az európai civilizáció amaz életfo-lyamataiban, amely a nemzeti primordiumok fölött egy egysé-ges, civilizatorikus élet kiképzõdése felé feltartózhatatlanul, fi-ziológiai megingathatatlan rendben halad.

III.

Folytassuk most az elsõ szakasszal félbehagyott folyamatoknál.Annak az általános, az összes primordiumok fölött kifejlõdõegységes kultúrszövetnek a gravitálódása a német föld felé irá-nyul. Éspedig a Dunától északra fekvõ német föld felé, mintahol a középkori átalakulás a legmélyebb primordiumokig ha-


nemzeti primordiumok fölött. Ugyanazon természetû izgalmaiaz egész európai civilizációnak. A kultúrtesti egység általánosélettörekvése nyiladozott.

Mi, Magyarország, mindaddig, míg primordiális fejlõdési fo-lyamatok folytak a többi nemzeti primordiumokban, mindaddiga mi fejlõdésünk, az elõbb kifejtett okoknál fogva, izolált ma-radt, hátramaradott. Most azonban, amidõn azokban már fel-éledt a nagy civilizatorikus kultúrtesti egység életmûködése,most már ahhoz a nagy, egységes dologhoz mi is úgy viszonylot-tunk, mint a többiek, azaz most már egyszerre nekünk is ahhozigazodni, ahhoz alakulni, azzal egybeszövõdni fiziológiai kény-szer volt, különben kiesünk az európai kultúra életfolyamatai-ból. Most már a góc gravitálódása nem elegendõ, amidõn éppena primordiális gócok fölött szövõdik az egységes kultúrpro-duktivitás összefüggése. Most már magának a kultúrszöve-tünknek kellett folyamataival oda gravitálni – többé nem másprimordiumokhoz –, hanem az egységes, általános európaicivilizatórikus kultúr-életmûködésekhez.

És most az elmaradottságából egyszerre feléledt a nemzet.Egyszerre óriás rohama támadt az átalakulásnak, hogykultúrfejlettségünk elérje azt a fokot, amelybe bele kellett il-leszkednünk. Ez elmaradhatatlan volt. Tagadhatatlanul ugyan-ezt akarta tenni Ausztria is velünk. Kultúrát teremteni az elma-radt kultúra helyébe. Részesévé tenni ezt a primordiumot azok-nak a folyamatoknak, amelyekbe õ tartozott. Akárhogy, dekultúrfejlõdésnek most már itt be kell következnie. Mi magunkközvetlenül meg sem érezhettük a nyugat áramlásait, vagy csakigen lanyhán, úgy, mint a magyar idegenkedett is a Széchenyi-féle kultúremberektõl. Széchenyi nem is csinálta meg a magyarkultúrállam formáját. Ehhez más folyamat kellett. Más utakonkellett az átalakulás kényszerítõ erejének jönnie. A nyugat kul-túrájából a Széchenyiek nem hozhatták közvetlenül.

Éspedig azért nem, mert, mint láttuk, a magyar kultúrszöveta nyugathoz nem a szövetének folyamatainál fogva volt kapcso-lódva, ezek stagnáltak éppen, hanem, mint kifejtettük: gócánálfogva. Ez a góc, az államalkotó szerkezetének a góca lett a kap-csolat a nyugathoz. Tehát, ami nyugat felõl mint motorikus ki-hatás jött ebbe a mi nemzeti primordiumunkba, csak azon gó-con, azon szerkezete keresztül jöhetett. Amint tényleg az oszt-rák császári politika akart itt új, az õ életfolyamatai számára al-kalmasabb kultúrvilágot alakítani.

Azonban itt a korábbiakban kifejtetteknek a szerves logikájakövetkezett be.

Itt Magyarországon idegen góc nem alakíthat kultúrtesti fo-lyamatokat. Ez oly önálló, szerves egészû, kiképzõdött szerkeze-tû primordium, amely csak a saját gócánál fogva mozgatható.Mihelyt azt az összetartó szerkezetet – amely még erõsebb poli-tikai szervezet, mint az osztrák, régibb fejlõdésû – az õ saját


még bizonyos végsõ módokat az ellentétek utolsó kiegyenlítõdé-sére.

Amint ez megszûnik, amint ama rendkívüli specializálódásezen bonyolult viszonylatokhoz nem mûködik már közre, min-den ellentétes tendenciák összeütköznek. Az osztrák császár ésa magyar király egy kapcsolatban való mûködése lehetetlennélesz.

Magyarország államszerkezetének saját önálló királyi köz-pontja a fejlõdésnek föltételévé válik mindinkább. Ennek a köz-pontnak pedig, e cézári militáris gócnak életföltétele az õmilitáris szerkezete, tehát ennek a szétválása az osztrák kapcso-lattól bensõ, szervi kényszerûség.

Így elsõsorban a gazdasági szétválás, és nyomban utána a ma-gyar hadsereg önállósága elmaradhatatlan gazdasági folyamat.

Ez ellen természetesen a két központi góc kapcsolója, a Habs-burg-ház, a legerélyesebben iparkodik ellene dolgozni. Fõlegannálfogva, hogy e kapcsolat elgyöngülésével, vagy annak híjánaz osztrák császári góc elveszíti összetartó erejét az osztrákprimordium fölött és feltartóztathatatlanná válik ennek a németegység felé való gravitálódása.

És így az a kultúrmozgalom, amely Magyarországból indulmeg a két cézári góc kapcsolata ellen: megindítója az osztrákprimordium megszûnésének.

A német egységbe való beolvadás a német rétegûprimordiumok elkerülhetetlen útja. Közben csak a szláv rétegûprimordiális részekben fog nyilvánulni az õ saját önállóságuk-nak a nemzeti irányzata, hanem csak múlékonyan. Sem Csehor-szág, még kevésbé a többi szláv elemû tartományok távolrólsem olyan szerkezetek, mint a magyar az õ állandóan önálló ala-kulásánál fogva, hogy hasonló szerephez jussanak, mint Ma-gyarország. Mindössze politikai kombinációk, politikai frakciókfognak elõállhatni, amelyek részben az önállóság, sõt részbenmég a Magyarországgal való szövetség programját fogják érvé-nyesíteni akarni. Azonban azok a szláv elemû rétegek sokkaljobban átszövõdtek már a teljesen ugyanazon természetûkultúrszövettel, mint aminõ a nyugati, különösen a német; sok-kal kevesebb az õ egykori saját primordiális természetüknek asaját ellenállási képessége, fõleg minden cézári struktúrájuk hí-ján, amely régen ledöfõdött, semhogy a német kultúra felõl ter-jedõ egységnek ellent tudnának állni. Ott a nemzeti törekvések,ebbõl eredhetõ forradalmi irányzatok már nem Ausztria ellenirányulnának, hanem a német cézárizmus ellen. Hogy méghoz-zá minden kilátás nélkül arra, hogy inkább a szláv Oroszország-hoz kapcsolódhatnának, arra még rátérünk.

Azonban kétségtelen, hogy a szláv rétegek nemzeti törekvé-sei élénkülni fognak, és ez csak sietteti a Magyarország felõlmegindult bontási folyamatot Ausztriában, és a gravitálódásfelszabadulását a német cézári birodalom felé.


tott, illetõleg az új élet a legmélyebb primordiumokból nõtt elõ,a leggyökeresebben regenerálódott.

A német cézár felé növekedik a primordiumok további egysé-ge.

Ennek a fiziológiai irányzata dolgozik ma már Ausztriában. Agravitálódás a Hohenzollern-góchoz. Ez bontja fel az osztrákcsászárságot, az osztrák primordiumot.

Éspedig a következõ lefolyással:Mint láttuk, Magyarországnak a viszonya a nyugati

kultúrfolyamatokhoz egészen megváltozott. Most már nem az afiziológiai helyzete, hogy a szomszédos góc révén kacsolódjék anyugati kultúrtesthez, hanem ma már kultúrfolyamataival ma-gához az egységhez gravitál. Így az a kapcsolat, amely az oszt-rák és a magyar góc között ezelõtt kultúrélet-föltétel volt, hogyki ne szakadjunk a nyugati testbõl: most már elvesztette fizioló-giai jelentõségét.

Most nekünk már csakis a saját kultúrszövetünknek a nyuga-ti kultúrszövetbe való kapcsolódása a produktív kultúrélet-szükségletünk. Összes produktív folyamatainknak a nyugattalvaló összenövése.

Az Ausztriával való kapcsolat kiesett a régi szerepébõl akultúrszövetünkre nézve.

Így ez a kapcsolat feltartózhatatlanul szét is bomlik. Éspedigproduktív szövetünk életmûködésénél fogva, tehát gazdaságiokokon. A produktivitási összefüggés Ausztriával elvesztetteminden korábbi fiziológiai okait.

Az Ausztria és Magyarország közötti szétbomlás tehát gazda-sági dolgokon indul meg. Azonban nyomában ott van mindjártegy másik mozzanat. Ti. a gócok kapcsolata is nyomban felesle-gessé vált a kultúrszövetre nézve, az itt folyó produktív életfo-lyamatokra nézve. A két cézári góc, az osztrák császári és a ma-gyar királyi góc összefüggése elvesztette életcélját a produktívszöveti élet, a kultúrfolyamatok számára.

Ennek folytán a gazdasági elválásnak nyomában rögtön,majdnem parallel a gócok szétválása is magának a magyarkultúrszövetnek fejlõdési föltételévé válik.

Az idõpont meghatározható, hogy ez a krízise a két gócnakmikor következik be.

Az ellentétek ma már olyan élénkek, azok a dolgok, amelyekebben eligazodásra szorulnak, annyira bonyolultak, és kénye-sek már is, hogy azt csak egy ezekre igen erõsen specializáló-dott központi szervi mûködés tudja még egyensúlyban tartani.Mint ahogy a jelenlegi uralkodót és a körülötte a szervi mûkö-désre szervezõdött egyéneket a hosszú gyakorlat alatt kifejlõ-dött igen élénk specializálódásnak kell tartanunk. Olyan speci-ális egyéni vonások játszanak itt már közre, amelyek az egészállami életre tényezõkként kihatnak. És éppen a legbonyolul-tabb, legkényesebb pillanatokban. Úgyszólván csak ez nyújt


fognak hatni a politikai életre és végül nagy nyomással fog bi-zonyos kényszerítõ helyzeteket elõállítani, amelyekre rátérünk.

Ezekbõl az következik, hogy az önálló gazdasági program,mintegy csak elméleti dolog marad és önmagában nem fog lét-rejönni.

Ellene az államszerkezet reagál, éspedig a gócánál fogva, azösszekapcsolt két góc ellenzése fog érvényesülni ez ellen. Magaa nemzeti, a primordiális struktúrának az ereje abban van, a cé-zári góc kettõs erejében, anélkül a Balkán államszerepû ez anemzet, ha nem is kultúrájával, de a nyugathoz való viszonyá-ban. És éppen ezért politikai oldalról ezt az ellenállást a gazda-sági önállóságunk ellen megoldani nem is fogjuk, mert nem le-het a gócot szerkezetével ellentétbe hoznunk.

Maga a politikai élet azonban így egy kettõs nyomás alá kerül,a cézári góc és a kultúrszövetünk ellentéte közé, amely itt köz-bül meg nem oldható. Így itt mind hevesebb izgalmak fognakfellépni.

A kultúrproduktív szövet a maga irányzatával a cézári gócotiparkodik megközelíteni. Mentõl élénkebb lesz a kultúrszövetirányzata, annál élénkebben megérzi, hogy az ellenállás pontjaa gócban van. Annál élénkebben akarja azt a maga folyamataiszámára módosítani. Ti. feloldani a gócközösség alól, hogy azosztrák primordiumhoz való kötöttségtõl felszabaduljon és anagy általános európai folyamatokhoz csatlakozzék, miután aszomszéd primordiális alakulathoz való kötöttség idejét múlta,szerepét elvesztette. Az a góc pedig az õ cézári militáris szerke-zetével tartván fenn magát, az összes szövettendenciák, ame-lyek másutt nem tudnak érvényesülni, most ez ellen irányulnak.

Politikai természetûvé az Ausztriától való elválásunk irány-zata ezen a téren alakul. Ez már szerkezeti kérdés, állami alka-tunk kérdése. Itt már a politikai életbe kapcsolódott szövettö-rekvések szólalnak meg. Az önálló hadsereg programja válik agazdasági önállóság fölött politikai programmá.

Azonban ez még fokozottabb ellenállást talál a cézári gócban.Maga a politikai szerkezet pedig föltétlenül a góc élettendenci-áit hordozza magában. A szövetfolyamatoktól, amelyek mindin-kább európai gazdaságiak, ettõl az új keletkezésû szövetrétegtõlmind idegenebbé válik. Ellenben a góc erejének a fenntartásaaz õ primordiális szerepe marad, amely nem változott, hisz cé-zári szerkezet vagyunk, cézári politikai szervezet Magyarországis. Így ez a politika még mindig a cézári góc érdekeit fogja ér-vényesíteni.

És most: mind a visszafojtott kultúrtendenciák ez ellen fog-nak irányulni, ennek mûködése ellen, a politikai szervezet el-len, ennek módosítására.

Tényleg mentõl jobban kifejlõdik a kultúrszövetünknek új,legmodernebb rétege, amely már ama más irányzatok szerintél, amiket kifejtettünk: annál idegenebbé válik tõle a politikai


A német birodalom egységébe olvadás irányzatának ellenáll-ni a Habsburg-háznak a cézári ereje a mai militáris gócszerve-zetének a megbontásával ilyen körülmények között gyenge lesz.A német cézári góc önkéntelenül is megbénítja a militáris ere-jét, mivel a primordium már oda gravitál. Az osztrák cézári gócígy a maga primordiumából már nem lelvén erõket központimilitáris mûködésekhez: a gócnak valamelyes kapcsolata révéniparkodik fenntartó erõt találni, és ilyen kapcsolatot kiképeznia német cézári és az osztrák habsburgi között. Olyanféle vi-szonyt, mint aminõben a német fejedelemségek a császári köz-pontjukhoz állanak.

Azonban ez sem létesülhet. Már nem azok a primordiális kö-rülmények állanak fenn, mint 1871-ben a német fejedelemsé-gekben. Már itt nem a nemzeti kapcsolatok a határozó tényezõk.Hanem már a kultúrszövetben kiképzõdött további újabb ten-denciák. A szocializmus.

És ennek megértéséhez a szövetben végbemenõ életnyilvánu-lásokat kell megállapítanunk ezen vázolt fiziológiai folyamatokközött: a szövetben fellépõ politikai közszellem hullámzásait.

Ti. hogy minõ politikai programok körül fog a tömörülés foly-ni.

Láttuk, hogy minálunk elsõsorban a gazdasági különválásprogramja lép elõtérbe. És nyomban a cézári szerkezet külön-válása, az önálló hadsereg programja.

Az elsõ, a gazdasági különválás magában csak szövetéleti tö-rekvés, kultúrproduktív folyamatoknak az irányzata. Tehát nemmagának az államszerkezetnek, a cézári, nálunk királyi szerve-zetnek a mûködése. Így a szövetbõl kihat ugyan ez az irányzataz államszerkezetre, az állampolgári törekvésekre, de szorosanvéve, politikai akció nem lehet. Maga az állampolitika, bár agazdasági elkülönülésre való bizonyos nyomás alatt fog állni,mégis saját akciójává ezt nem fogja tenni. Más szóval, bár benna produktív szövetben, az országban mind élénkebben fog nyil-vánulni a gazdasági önállósághoz való hajlam, a politika azon-ban ezt aktivitásra nem viszi. Azaz politikai úton a gazdaságiönállóságot magában nem fogjuk elérni. Maga az államszerke-zet, a magyar politikai szervezet, az õ nemzeti erejében, nem-hogy nyerne, de veszít erejébõl azáltal, hogy ha akultúrpoduktív szövet amaz irányának enged, hogy ennek anyugati egység kozmopolita folyamataiba való szövõdésekultúrérdekeiért lazul a szerkezet kapcsolata az osztrák szerve-zethez. Használatosabb értelemben mondva: az osztrák góccalközös erõben súlyosabb cézári, nemzeti, primordiális tényezõkvagyunk, mint különválva. Illetõleg a köznapi mondással: nagy-hatalmi szerepünk van. És ezért maga a politikai szerkezetünkönmagában a dualizmus fenntartása felé fog törekedni. Politi-kai pártalakulásokból így nem is fog az önálló gazdasági életünkelõállani, bárha ennek a mind erõsödõ áramlatai mind jobban ki


mögött az fog állani és a szerkezet meggyöngült kapcsolata aszövethez azáltal fog erõsítést keresni, hogy a szociáldemokrá-cia is részesévé lesz a szerkezeti mûködésnek, a parlamentnek.

A másik irányzatnak elsõsorban mindazok az elemek leszneka vivõi, amelyek ez improduktivitásnak a különbözõ típusai. Azöröklött vagyonok jövedelmeibõl élõk, tehát az arisztokrácia. Azaz egész rend, amely a primordiális, azaz feudális szervezetheztartozik. Az állami szerkezet funkcionáriusai is. A tõke és fõlega papság. Mindazoknak, akik a primordiális struktúrának fönn-állásában lelik életföltételüknek az elõnyeit, természetszerûenvédekeznek az új, modern szövettörekvések ellen. Azonban ne-kik is kapcsolatra van szükségük a bomló, erejét vesztõ politikaistruktúra és a szövet között. Õk is ezt keresik. Éspedig a szövet-nek konzervatívabb elemei között. Ezeket a modern, egységes,új keletkezésû kultúrszövet törekvései ellenében azzal az erõvelfogják egyesíteni, amely a primordiális szakaszoknak, az egészpromordiális kultúrszakaszoknak az összetartó ereje, aprimordiális szertebomlások fölött is a régi kultúra összetartóereje, a római katolikus egyház ereje. A primordiumok mindevvel az erõvel kapcsolódnak egymáshoz. Most is ez lesz azosztrák primordiumhoz való kapcsolódási erõ kifejtõje. Az egy-séges európai modern kultúrproduktív folyamatok már nem azõ erõinek áramlatait hodják. Új világ keletkezésének a vajúdá-sai folynak már ott. Annak áll ellent végsõ erõivel.

Így a klerikális világ és a modern kultúrproduktív irányzat ittfog összeütközésre kerülni: a választási reformoknál. Az agrári-us mozgalmak, a klerikális törekvések már mind odairányul-nak. A nemzet nagy belsõ átalakulási harca a klerikalizmus és aproduktív kultúrélet fejlõdése közt a választási reformok köztfog eldõlni. A góc, az udvar, az egész primordiális struktúra kle-rikális lesz, a modern, európai kultúrfolyamatok felé gravitálóproduktív világunk pedig ellene.

És ennek nyomában a szociáldemokrácia, illetõleg ekkor in-kább már a modernebb szocializmus, a politikai struktúránknaktényezõjévé fog válni.

A mi ilyetén politikai alakulásunk a politikai élet belsõ folya-mata marad. Odaát Ausztriában azonban már kifelé irányuló fo-lyamatok indulnak meg. Úgy a nagy német törekvések, mint aszociáldemokrácia folytonos erõsbödése, fejlõdése, mind a ket-tõ kifele gravitál, a német egység szövetéhez. Az elsõ aprimordiális góctól az egységes cézári góc felé, az utóbbi nagykultúrszöveti egységhez, amely a német földre központosul. Ésezekhez járul hozzá még a szláv primordiális rétegeknek is amagyar átalakulás felé hajlamos szereplése. Ezekkel szembenaz osztrák cézári góc összetartó erejét csakis a magyarprimordium erejével tudja érvényesíteni. Éppen ezért, most an-nál fokozottabban mûködik az ellen, hogy a magyar primordiumkülönváljon a cézári közös összefüggésbõl. Most azonban már


primordiális szerkezet, ennek életmûködése mind távolodik areális gazdasági kultúrproduktív életmûködéstõl, amint azt márma is eléggé tapasztalhatjuk. Ebben az elidegenedésben a poli-tikai szervezet mindinkább veszíti is a kapcsolatait az országkultúrszövetéhez. Amint a politikai szervezet ellen indul megegy reakció, az még fokozottabb elidegenülés a szövet részérõl:a politika és a kultúrszövet között oly feszülésnek a keletkezése,amelyben a politikának az élettel való összekapcsolódása vanveszélyeztetve és funkcióinak a bénulása felé halad ez az irány.Ezt a kapcsolatot a politikai szervezetnek mindenesetre megkell erõsítenie. E nélkül el nem lehet, bénul a mûködõképessé-ge. Kénytelen új kapcsolatokat a szövettel keresni. Éspedig akultúrszövetnek éppen az új rétegében, a produktívák felé. Elnem zárkózhatik többé éppen a leginkább produktív munkávalfoglalkozóktól. Az inproduktív vagyonok képviseletétõl a pro-duktív folyamatok egyéneinek a képviseletévé kénytelen mind-inkább alakulni.

Így áll elõ a választási reform kényszerûsége. És így elõzimeg ez úgy a gazdasági önállóság, mint az önálló hadseregprogramját. Így lesz ez az elsõ politikai akció, amely nélkül a to-vábbiak felé nem is haladhat a politika.

Amint tehát ezek a mostani izgalmak elülnek, éspedig anél-kül, hogy akár gazdasági önállóságunk, akár az önálló hadseregtekintetében célt érnénk, nyomban a választás reformja kezdkialakulni a nemzet politikai programjává, e körül fog a politi-kai tömörülés létrejönni és a megalkotása kényszerû dolog.

Ennek a politikai cselekvésnek is a megmozdítója, a dologtermészetének elõbbi megvizsgálása szerint, nyilvánvalóan az apárt lesz, amely az Ausztriától való elkülönülés szövettendenci-áit leginkább hordozza magán. Azonban valamennyi politikaicsoportosulás egyaránt késztetve lesz ezt a politikai cselekvéstfelvenni, mint annak okait láttuk. Az egész politikai szervezet acselekvés létrehozásában fog mûködni, azaz a pártok ebbenegyesülni fognak.

Csakhogy két különbözõ irányzatnak kell a dolog fiziológiaitermészete szerint benne különválni. Az egyik irány az, amely akultúrszövet tendenciáit akarja érvényesíteni és a produktívmunkát végzõ egyének minél teljesebb kapcsolódását létrehoz-ni. A másik irányzat pedig, az állam primordiális természetét, aprimordiális struktúrát fenntartani akaró, a cézári feudálisrendszert az új keletkezésû kultúrréteg bontó természete ellenvédelmezõ, amely a kultúrszövet fejlõdésében, erõsödésében agóc cézári és a vele összefüggõ feudális állami mûködéseknek anyomását, bomlását érzi.

Az elsõnek kétségkívül azok a tömegek lesznek az erõi, ame-lyek a produktivitásnak a zömét képezik, amelyeknek az élete aproduktív munka. És itt válik elkerülhetetlenné a szociálde-mokrácia befogadása. Az ország függetlenítéséért küzdõ párt


Csakhogy ez a szerkezet éppúgy, mint ahogy azelõtt a nyugat-tal való kapcsolat okából az osztrák primordiummal való kapcso-latra volt utalva, úgy most is ugyanazon fiziológiai okoknál fog-va ilyen kapcsolatra van utalva a nyugati kultúrtesti összefüg-géshez. Ez pedig most sem alakulhat másképp, mint ahogy az-elõtt, ti. a szerkezet gócainak kapcsolódásaképpen a nyugathoz.

Ámde azt a kapcsolatot az ausztriai császár cézári góc márnem szolgáltathatja. Az már megszûnt kapcsolat lenni.

Még most, amidõn már a cézári egység teljes kialakulása feléhalad, amint a primordiumok is mind a végsõ egység felé ala-kulnak a kulturális egységgé való alakulással párhuzamosan;amint a primordiumok is mind a végsõ egység felé alakulnak akulturális egységgé való alakulással párhuzamosan; amint nyu-gati gócként megszûnt az osztrák góc ránk nézve szerepelni ésa német egység mind hatalmasabban központosító cézári gócaképezi a legközelebbi nyugati kultúrtesi gócot: most már a kap-csolódásnak ugyanazon fiziológiai tendenciái oda irányulnak anémet cézári góchoz, a Hohenzollern-góchoz.

És a nyugatiaktól idegen primordiális rétegen fejlõdött ma-gyar szervezet most még kevésbé élhet el a kapcsolat nélkül.Mert fölötte már él az új produktív folyamatokból keletkezettmodern szövet; ez pedig a mind erõsebben alakuló egységesnyugati produktív kultúrszövet életfolyamatai irányába foghúzni, a mind hevesebb szociális mozgalmak felé. Sõt itt a cézá-ri góc ellenálló ereje végleg elgyöngülvén, elõrelátható, hogyezek a mozgalmak nálunk igen hevesek lesznek, forrongásai alegélesebb nyugati forrongásokhoz lesznek hasonlóak.

És ez most fokozott kényszerítõ ok gyanánt fog hatni arra, ép-pen a szocialista irányú forrongásokkal szemben, hogy a cézáriszerkezetünk megerõsíttessék, ellenálló képessége fokoztassék.

Az egész egységes irányzatú új produktív szövetéleti törekvé-seknek ellenálló cézári szerkezeti erõk is egységesen mindin-kább a Hohenzollern cézári góc erejébõl erõsödvén, csak az eh-hez való kapcsolatból fokozódhatik a mi cézári gócunk ereje is,a Habsburgtól többé nem.

Önmagában primordiális politikai szervezetünk csak Balkánállam szerepére jutna valamelyes szervi kapcsolat nélkül a nyu-gathoz.

Így mindezek az okok kényszerítõleg ugyanúgy utalják Ma-gyarországot a Hohenzollern-kapcsolatra, mint ahogy eddig aHabsburg-kapcsolatra volt utalva.

Csakhogy a nemzet politikai cézári struktúrája, mint azt leve-zettük, most már keresztülment azon a fejlõdési folyamaton,amely önálló állami kultúrmûveletekre tette képessé. Láttuk aSzéchenyi idejétõl kezdõdõ átalakulást, amelynek magában azállamszervezetben kellett végbemenni, hogy primordiáliskultúrtestünk az európai életfolyamatokra saját magából legyenalkalmas. Ez a folyamat befejezõdött az Ausztriától való elválá-


kész lett az az alakulási folyamat, amely éppen onnan indult ki,hogy a közös góc ereje ellen a magyar primordium másképpszervezõdjék. Most már a közös góc militáris erõihez a magyarprimordium nem alkalmazkodik többé. Az ország politikai ere-je kifejlõdött oda, hogy a primordiális szerkezete, a politikaiszervezete csak önállóan magyar cézári mûveleteket hajtsonvégre, és benne van már az a törekvés is, a szociáldemokráciáé,amely egyáltalán a cézári militáris mûveletek kiküszöböléséretörekszik. A magyar primordium osztrák cézári góc mûveleteitnem fogja többé szolgálni. Sem a nagynémet törekvések ellen,sem a szociáldemokrácia ellen. Így az osztrák cézári góc kétség-beesett erõfeszítései következnek, összetartó primordiális ere-jét érvényesíteni.

A német birodalom cézári góca nincs egyelõre még semmi ál-tal arra indíttatva, hogy beavatkozzék. A folyamatok teljesenneki kedvezõek, az õ erejét fokozzák. Tehát az osztrák cézárigóc magára marad a legvégsõbb erõfeszítéseivel.

És így a Habsburg-ház válsága odaát fog lefolyni a mi kifelé va-ló hozzájárulásunk nélkül. Ez a válság Ausztriában elõrelátható-lag a legsúlyosabb antidinasztikus jelleget fogja magára ölteni.

És így állanak be olyan súlyos zavarok, amelyek már az eu-rópai általános, mind egységesebbé váló kultúrélet zavarai. Ezaz a pillanat, amidõn a német cézári góc beavatkozása elmarad-hatatlan. Úgy a német cézári góc életiránya, mint az új produk-tív folyamatok szövetének a követelménye, hogy ott a produktívélet zavarai kiküszöböltessenek.

Így, mint rendet helyreállító beavatkozás következik beAusztriában a német cézári egység beavatkozása és szûnik megaz ausztriai primordium a magasabb egységben.

Mi ezekhez a folyamatokhoz már idegenül álltunk és itt va-gyunk mint önálló magyar primordium. A góc még Habsburg-góc.

IV.

De már csak névleg. Mert a Habsburg-dinasztia megdõlt. Csak az a kérdés marad még fenn, hogy vajon a magyar király

mégis Habsburg maradjon-e még? Ismét csak a fiziológiai rend lesz a döntõ.Láttuk elsõsorban, hogy a magyar primordium a nyugatiaktól

idegen eredetû lévén, mindvégig is ekként viselkedett. Most isez az önálló primordiális természete fog érvényesülni. Bár aproduktív új szövet életirányzata mindinkább a civilizációk tel-jes egysége felé fog húzni, primordiális okai, politikai szerkeze-te azonban az osztrák primordium folyamataiban most sem ol-dódik fel; a magyar szerkezet, ugyanazon oknál fogva, amelye-ket már tárgyaltunk, önálló marad most is.


Amidõn a modern kultúrproduktív szövetnek ilyen mind egy-ségesebb élet felé való haladása folyik: a primordiumok felettmár élõ új szövet életirányának ellenére már nem lehetprimordiális mûködéseket kifejteni. Nemcsak a gazdasági életreagál egységének a megzavarása ellen, hanem ma már egyegész réteg, a szocializmus köti a militáris mûveleteket. A szoci-alistákat nem lehet többé háborúba vinni elvtársaik ellen. Aprimordiális életmozgalmak fölött már ott él az egység életereje.

Háború többé nemzet és nemzet között a nyugati egységeskultúrában nem lesz. Primordiumok ellen többé nem irányul-hatnak és a cézári góc mindinkább csak a saját belsõ szerveze-tének a védelmére fogja a militarizmust. A fegyelemnek végsõerõfeszítésével fog megsérteni mindent arra az egyetlen utolsócélra, hogy az állam cézári szerkezetének védelmére módosítsaa militarizmust. Védelmére az államfelforgató irányzat ellen.Csakhogy a szocializmus behatolása ide is feltartóztathatatlan.És a militarizmus felmondja a cézári szolgálatot, elébb a bom-lásukban elõrehaladottabb cézári államszerkezetekben, mintannak jeleit már a belga és a francia hadseregben látjuk, és vé-gül a nagy cézár hadseregében is, amely napról napra jobbankeresztülszövõdik a szocialista propagandával.

Csak gyarmatpolitikai mûveletei lesznek még a cézári milita-rizmusnak: idegen kultúrák felfalása.

A bennünket militáris mûveletek szempontjából legközelebbérdeklõ „keleti kérdés” már nem alakul a nyugati kultúráranézve fegyveres kérdéssé, és mindinkább az elavuló cézári dip-lomácia rémlátományára és rémet láttató eszközévé süllyed.

A keleti kérdésnek is megvan a maga megingathatatlan fizio-lógiai folyamata.

Ered onnan, hogy az a Balkán földrész bizánci primordium.Jött egy magasabb kultúra, mint aminõ abban az idõszakban ottélt, amidõn Bizánc megdõlt: az arabs kultúra. Ez kiszorította ateljesen megbénult bizánci kultúrát, amely aztán a mai oroszföldön folytatta életét, ott nálánál is sokkal kezdetlegesebb kul-túrák fölött terjeszkedvén ki. A mai Oroszország Bizánc folyta-tása, egyháza, kultúrája, szervezete a bizánciból maradt fenn.Ez a kultúra primordiális fokokon pangott egészen a legújabbidõkig, míg újból a fejlettségnek ama fokaira ért, hogy a törökkultúránál erõsebb. És nyomban megindult a török kultúra ki-szorítása és az orosz kultúra benyomulása. Mindazok a nemze-ti alakulások, amelyek a Balkánon keletkeztek, már az oroszkultúra kiszorító mûködésének a szüleményei. És természetesfiziológiai iránya, hogy az idegen kultúrát, mihelyst ennél ma-gasabb rendû lett, az egész egykori bizánci területrõl leszorítsa.

Amíg Európa primordiális alakulás volt, addig a nyugatiprimordiumoknak a külön-külön cézári étvágyai szerepeltek a„keleti kérdés” körül. Mentõl erõsebb lesz azonban ezek fölött acivilizatórikus egység, és ennek a többé nem cézári, hanem pro-


sunkkal. Ugyanolyan kapcsolat, mint aminõ Ausztriával koráb-bi fejlõdési szakaszunkban alakult, most ugyanúgy nem alakul-hat más góccal sem.

Struktúránk kiképzõdött európai életfolyamatokat élõ, önállóállamelméletté a többi kultúrállamok között, és így pusztán éscsakis a góc kapcsolata állhat be, a struktúrának minden továb-bi kapcsolódása nélkül.

Azaz semmiféle unió a Hohenzollern-góc struktúrájával nemkövetkezhetik be, csak a magyar királyi góc, mint önálló király-ság lesz Hohenzollern.

A német cézár és a magyar király között fog a legközvetle-nebb kapcsolat kerestetni, anélkül, hogy ez az önálló államszer-vezetet módosítaná. Hogy ez miként alakul, arra csak két esetvan. Az egyik, hogy maga a német cézár lesz rex Hungariae is.Vagy pedig valamely õt helyettesítõ, általa ide helyezett, ben-nünket az õ cézárságához legközvetlenebbül fûzõ Hohenzollern.

Ez alatt azonban már az az általános európai produktívkultúrszövet, amely mind egységesebb életfolyamatait képzi kiés amely fokról fokra egész kifejlõdése folyamán mind a cézáriprimordiumokat átalakítva, lefödve, a cézári gócokat mind to-vább kiküszöbölte: közeledik a végsõ utolsó cézári központnakis a kiküszöböléséhez. A német egységet környezõ primordiu-mokban az új keletkezésû szociális mozgalmak mind tarthatat-lanabbá teszik a régi cézári szervezetek életmûködését. Szocia-lizmus Belgiumban, szocializmus Franciaországban, szocializ-mus Ausztriában, szocializmus Magyarországon mindenütt azta kényszerûséget teremtik, hogy a régi állami és társadalmirendszer védelmét a legerõsebb cézári központban keressék.Egy primordiális fokkal gyökeresebb erejû a német, egy sza-kasszal késõbbi bontakozású és ezért a cézári szervezet itt a leg-erõsebb. A konzervatív irányzatnak egyedüli menekvése a né-met cézári hatalomban van, ennek a védelméhez folyamodnak amindenütt elõretörõ államfelforgató erõkkel szemben. A német-tõl távolabb esõ primordiumokban, Olaszországban, Spanyolor-szágban elõreláthatólag egészen anarchiáig fokozódik a forron-gás. Az angol imperializmust pedig egyszerre fogják fojtogatnia franciákénál szervezettebb unionális szövetkezetek. Az egészúj Európa civilizatórius egységének, a kultúrproduktív folya-matok által egységes civilizatórius életet élõ kultúrtestnek ösz-szes életerõi csapnak most már mindinkább össze a középkorikultúrbetegség kórjának utolsó gócai fölött. És ezzel áll be a cé-zárizmus végsõ egysége. De ugyanebben a pillanatban, amint akultúrszövet már ennyire egységes életfolyamatokra lett képes,már megszûnt az életföltétele az utolsó központi cézári gócnakis, a környezõ, a cézári folyamatoktól már idegen szövetbennincs többé mûködése. Így az egységes utolsó cézár úgyszólvánmár csak egy demonstratív aktus lesz. (Fiziológiám ezzel a fo-lyamattal részletesen foglalkozik.)


de csak ekkor: az új élet bontakozása. Innen ered az orosz kul-túrának az utolsó idõszakban kifejtett óriási rohama. Ezprimordiálisan párhuzamos folyamat az egykori bizánci és ró-mai testrész között, amelyben mind a kettõnek az azonos termé-szetû életmûködése bontakozik.

Ez pedig itt is odairányul a bizánci cézári góc kiküszöbölésé-re. Fiziológiámra kell utalnom azokat, akik az orosz alakulástrészletesebben akarják figyelmükre méltatni, ott kifejtem, hogymiért lesz ennek más alakú lefolyása, mint a nyugaton, miértigen hasonló idõk állanak Oroszország elõtt, mint aminõ a fran-cia forradalom volt.

Mindenesetre a cézári góc és Oroszország között azonosirányzatú folyamatok vannak már kifejlõdõben, mint nyugatona kultúrszervezetekben. Ott is az általános civilizatórius egységfelé húznak az kultúrélet-mûködések, amelyek ott éppúgy meg-bénítják a cézári mûveleteket. Az egyetlen, amire még megmoz-dítható az orosz primordium, az, ami az õ kultúrfejlõdésének atermészetes folyománya: az idegen, török kultúra irányában, atörök kiszorítása: Ez mintegy a végsõ szoros kapcsolata az oroszprimordiális szervezetnek a nyugati alakulásához. Ezen túl mára civilizatórius egység életmûködése, az orosz új életnek az ösz-szeolvadása a nyugati megújhodott világgal, vezérli az orosz fo-lyamatokat is.

Mindaz, ami a bizánci orosz–szláv kultúrának a tartozéka aBalkánon – meghatározza a keleti egyházhoz való tartozósága –orosz primordium. Azon túl nem terjeszkedhetik már az élet-mûködése. Ilyen kultúrfiziológiai folyamatok környezendik aHohenzollern királyi Magyarországot, a primordiális cézárimûveletek mind erõsebb bénulásának kíséretében.

A cézári militáris folyamatoknak a végsõ erõsfeszítése mostmár nem is primordiális, nemzeti alakulásokra irányul, hanempusztán csak a cézári góc fenntartására. A magyar is. A fennál-ló cézári szervezet társadalmi rendjének védelmére a szociálisfejlõdés ellen.

Ezeknek az ellentétes folyamatoknak a gyúpontja a német cé-zár körül van. Ma már a politikai, az államszerkezeti struktúrá-ba hatolt a szocializmus. Kifejtettük e tanulmány elején, hogymennyire lépésrõl lépésre végzi minden nemzedék az õ organi-kus munkáját. A politikai szervezet és a cézári góc között mégcsak egyetlen államszerkezeti rész van. A militarizmus. Egyet-len egy nemzedék számára nyíló tér. Az ezután következõ márelérte a góc izolálását az egész szövettõl. Éhen hal. És ez a for-dulópont a régi és egy megszületõ új civilizáció között.

A Hohenzollern-cézárizmust így éri a német gyúponton akiküszübölõdés válsága egy nemzedék múltán. Ti. annak azutolsó, most következendõ nemzedéknek az organikus munkájabefejezésével, amely folytatja az elõzõekét. Egy nemzedék semél céltalanul az organizmusban. Mindegyiknek megvolt a maga


duktív kultúrérdeke, annál inkább csak egy közös érdek támadaz egész kultúrszövetben, az, hogy az idegen kultúra onnankiszoríttassék, és olyan kerüljön oda, amely az európaikultúrfolyamatokhoz való kapcsolódásra alkalmas. Mind kevés-bé nemzeti kérdés lesz ez, és mindinkább kultúrkérdés. A mo-hamedán világnak onnan el kell tûnnie. Nemzeti harcokat töb-bé nem lesz lehetséges ezzel elõidézni. Primordiumprimordium ellen az egységes kultúrszövet alatt többé nem mû-ködtethetõ a megingott cézári gócokból. A cézári szervezetek,az államformák konzerválásának minden törekvése csak odairányul már, hogy egyáltalán fennmaradhassanak az új szociá-lis alakulásokkal szemben. Nehogy cézári étvágyakat elégítse-nek ki a Balkánon.

Így mindinkább kultúrérdekként fog megnyilatkozni, és mindnyilvánvalóbban fog érvényesülni az egész keleti kérdéscivilizatórikus felfogása, hogy a régi keresztény Bizáncprimordiumáról pusztuljon a mohamedán kultúra, a török világ,és hogy a kultúra itt csakugyan Oroszország feladata, a keresz-tény kultúra bizánci örököséé.

Anglia gyarmatpolitikai érdekei, amelyek itt, az idegen moha-medán kultúrában érvényesülni akarnak, Európát többé megnem bolygatják, azok magukra maradnak, a dolgok fiziológiairendjét már meg nem állítják.

A bizánci primordiumról való ezen fejtegetések nyomábanfelmerül az a kérdés, hogy vajon az orosz, mint cézári militárishatalom nem válhatik-e veszélyessé Magyarországra nézve? Mitõszomszédja vagyunk.

Azonban Oroszország fölött is csak ugyanazon primordiálisrend törvényszerûsége uralkodik, mint a többi a római egysé-ges birodalom kultúrájából eredt kultúrtest fölött. A bizánciprimordium egyesülése a nyugati kultúrtesttel kétségkívül alegutolsó mozzanata civilizációnk megújhodásának. És ez csakakkor következhetik be sorrend szerint, amidõn a nyugat máregységessé vált, összes primordiumai fölött kifejlõdött az újélet, amelynek zárópontja az utolsó cézári góc kiküszöbölõdése.

Ez alatt azonban Oroszországban hasonló, megfelelõ folyama-toknak kell végbemenniük. Ti. ott is olyan kultúrélet-folyama-toknak kell kifejlõdniük, amelyek egyrészt az új európai kultú-rával azonosak, másrészt ott is a primordiális természetû cézá-ri gócot kiküszöbölni törekednek. Sõt a csodálatos fiziológiaitörvényszerûség rendje még abban is érvényesül, hogy ottOroszországban mindaddig stagnált a modern élet irányzata,mindaddig elmaradt a nyugattól, míg nyugaton az alsóbb rendûprimordiális bontakozások folytak, mivel ennek megfelelõ foko-zatok Oroszországban nem is voltak, mint azt korábban kifejtet-tük. Mihelyt azonban a nyugaton a fejlõdés azon fokra ért, hogya primordiumok fölött az egységes élet felé irányuló szövettö-rekvések megindultak, nyomban megindult Oroszországban is,


nemtetszésünkre, akkor kérlelhetetlenül feltolul elénk a kér-dés, hogy így tehát mi akárhogy cselekszünk, akármiképpenmûködjünk is az események elõidézésben, az teljesen mindegy.

Ez úgy is van, odáig, hogy mi a kultúrtest alakulásait, törté-nelmét meg nem változtathatjuk, azok jönnek a maguk fiziológi-ai rendje szerint.

Nekünk magunknak azonban mégis van egy feladatunk, egyinkább ránk nézve, mint a kultúrtestre fontos.

Ti. mi, mint civilizáció, összefüggõ életet alkotunk, annak a fi-ziológiai követelményei feltétlenül teljesülnek. Ennek az élet-nek az összefüggései bizonyos kényszerû folyamatokat hoznak atest többi összefüggéseseibõl, annak egyes részeire. Mireánk is,kiváltképpen mireánk, mi alárendelt része lévén az egésznek.Keresztül kell mennünk rajtuk.

Már most ezeknek a lefolyása amaz egyes részekben, példáulminálunk, aszerint történik, amennyire kevésbé vagy jobbanvagyunk ama folyamatok számára készen. Azaz mennyire teljesa mi összefüggésünk az egész fiziológiai folyamattal.

Ha kevésbé vagyunk készen, ha el vagyunk maradva azoktól,úgy az a reánk toluló kényszerûség bizonyos kríziseket hozhat.Az elmaradt, elkésett alakulásoknak erõszakosabban kell azegész fiziológiai folyamathoz módosulniuk. Bizonyos meglevõalakulásoknak a lassabb módosulások helyett hirtelen, erõsza-kosabban kel megváltozniuk. Ami a szövetben még hevesebb iz-galmakat idéz elõ. A beköszöntõ fiziológiai folyamat hirteleneb-bül változtatja meg az egyes egyének életfeltételeit. Azok, akikaz általános folyamatokban elõrehaladottabbak, élesebb ellen-tétbe kerülnek azokkal, akik ettõl elmaradottabbak. Az ellentéta közös életfolyamatok súlyosabb szakadásával jár. Ez idézi elõa testi fájdalmakat. A válság súlyosabb, fájdalmasabb lesz. Azellentétek súlyosabb dezorganizációt hoznak magukkal, ame-lyek mind a mi fájdalmaink, a mi lokális gyulladásunk.

Ellenben, hogy ha a mi részünkben amaz általános fiziológiaifolyamat már bizonyos készenlétet talál, ha a mi helyi életfolya-mataink a fiziológiai összefüggésbe már jobban kiképzõdnek,azzal jobban lépést tartottak, ha a kényszerû módosulások máreleve fokról fokra kiképzõdtek ama fiziológiai kapcsolat számá-ra: úgy ennek a kényszerû folyamatai csak mint normális alaku-lások jönnek reánk, amelyekhez hozzáidomultunk a normálisfejlõdés útján. Az ellentétek sokkal kevésbé élesek azok közt,akik a fejlõdés élén vannak és azok közt, akik elmaradottak.Már sokkal többen hajlamosak önként is azokra a módosítások-ra. Sõt ennek a fokozott hajlamosságnak a következtében jó ér-zet, megváltás, örömként is jöhet egy egész országra valami át-alakulás.

A dolgoknak ilyen természeténél fogva ama nagy fiziológiaifolyamat alatt, amely fölöttünk megingathatatlan törvényszerû-séggel uralkodik, és amelyben a Teremtés mûködését kell lát-


egészen meghatározott munkája. Így a kultúrtesti átalakulásamaz utolsó szakaszában is, amelyben már az összes nemzetiprimordiumokat lefödõ nemzetközi produktív egységnek a szö-vete növekedett elõ, ezt látjuk. Azt, hogy az elsõ nemzedék a cé-zári szerkezetnek ama szervei, a tõkék körül szervezõdik, ame-lyek a szövetproduktivitás elvonó szervei. A következõ ezengyûrûket egységes mûveletekbe szervezi össze. A következõezen így már egységes mûködésével benyomul a municipálisszervekbe, mint annak képe leginkább Angliában látszik, mígNémetországban és Franciaországban a municipális szerveknem olyan szerepûek, ahol is egyenesen benyomul a következõnemzedék már a politikai struktúrába, mint politikai párt növe-kedik tovább. Megbontani, szétbontani, a cézári szerkezetetmindaddig nem lehet, amíg a cézári góc él és mûködni képes.De nemzedékrõl nemzedékre közelebb nyomul hozzá a szocia-lizmus, hogy megbénítsa, kiküszöbölje. A politikai szerkezetentúl a cézári gócig már csak egyetlen szerkezeti rész van. A ka-tonaság. Egyetlen nemzedék munkája számára való tér. A kö-vetkezõ nemzedék átalakító mûvelete, propagandája számáramár csak a katonaság marad. És amint a katonaságot is keresz-tülszõtte a szocializmus: vége a cézár mûködõképességének.Ebben a haladásban tûnik ki, hogy egy-egy nemzedék afeltartózhatatlan kiküszöbölés idõlépése. Nem egy emberélet,hanem az emberélet virulens cselekvõ idõszaka. Mintegy 20–25év. Egyetlen következendõ nemzedék organikus szövetéletimunkája után a német cézár elvesztette kapcsolatát a szövet-hez: kiküszöbölõdött a nagy, általános, óriási, két évezredeskultúrfiziológiai folyamatból.

A nyugati egységbõl kiküszöbölõdik, csak itt a mi sajátságos,idegen eredetünknél fogva a primordiális folyamatoktól némi-leg elkülönült országunkban marad egy darabja. De már ez istarthatatlanul, mert elveszítette összefüggését. A szövet már anyugati áramlatokban él, és a kiküszöbölõdés itt is csak pillana-tok kérdése már.

Így az utolsó magyar király Hohenzollern, és az utolsóHohenzollern magyar király.

V.

Amidõn a történelemnek olyan megingathatatlan fiziológiai fo-lyamatát látjuk, mint aminõ a primordiumokra való felbomlásés annak utána ismét primordiumról primordiumra akultúrtesti egység felé való épülés és ezekben a szövetéleti pro-cesszusoknak feltartózhatatlan érvényesülése; és amidõn mostis, a jövendõ felé való alakulások elé nem nézhetünk másképp,minthogy csak ugyanazon törvényszerû rend folytatódik megin-gathatatlanul tovább, akár emberi tetszésünkre van az, avagy


duktív képességük szerint, tisztán kulturális, civilizatórius, pro-duktív, tudományos és mûvészeti életüket, amelyben a magyar-ság csak nyelvi, mûvészi, az értelem kifejezõ mûveletének for-mai, esztétikai kérdése.

* * *Sejtem, hogy mindezekkel én is úgy leszek, mint a járványokidejében a tudományt gyakorló orvos: õt vernék agyon, hogy õmérgezi meg a kutakat…

JEGYZETEK

1 Olvasóink bizonyára emlékeznek még a Társadalomtudományi Társaságbanlefolyt amaz érdekes vitára, melyben Mérai úr organikus szociológiája sok ol-dalról oly heves támadásokban részesült. Méray úr azon a véleményen volt,hogy ezen elméleti diszkussziók meddõk. Rendszere egyedüli tûzpróbáját ajövõ tényeiben látta. Jelen tanulmányával – melyben a jövõ alakulását rend-szere alapján a részletekben is megrajzolja – maga ajánlja e tûzpróbát. Ter-mészetesen szívesen közöljük a különben igen szellemes és eszmegerjesztõmunkát, mely az említett vitának fontos kiegészítése. Szerk. [A tanulmány aHuszadik Század címû folyóirat IV. évfolyamának 9. számában, 1903 októbe-rében jelent meg.]

2 Méray: Der Kommende Tag. Soziologie I. Teil: Genesis, II. Teil Politik. Ma-gyarul Politzer Zsigmond kiadásában fog megjelenni.


nunk, ahogy az emberiséget mind magasabb rendû élethez, ci-vilizációkhoz vezeti, ama fölöttünk uralkodó fiziológiai élet alatta mi számunkra egy ránk nézve igen nagy horderejû tevékeny-ség marad. Ti. az átalakulások lefolyása attól függvén, hogy ami egyéni alkatunk mennyire alakult meg ama fiziológiai össze-függés számára, amelynek kényszerû folyamataiban részt kellvennünk: emez egyéni alkatunknak a kikészítésére, elõkészíté-sére törekedhetünk, hogy amaz alakulás minél kevesebb fájda-lommal járjon, minél kevésbé válságos legyen.

Az ilyen egyéni módosulás, egyéni alkatunknak az igazításapedig akként folyik, hogy a szövetéleti összefüggésünkben,civilizatórius együttmûködésünkben mindama kölcsönös hatá-sokat minél élénkebben fejtsük ki, olyan értelmi mûveletekreminél inkább izgassuk egymást, amelyektõl a mi belsõ módosu-lásunk a civilizatórius irányban függ.

Azaz a civilizáció, a kultúrélet irányában minél általánosabbátesszük fogékonyságaink kölcsönös élesztgetésével és fejleszté-sével az országot: annál jobban elhárítjuk magunkról és gyer-mekeinkrõl a válság fájdalmait. A civilizáció, a kultúrélet minéláltalánosabb fejlõdéséért egyénenként fejthetjük ki tevékenysé-geinket, hogy annak fiziológiai természetéhez minél teljesebbenmódosuljunk.

Közeledik a pillanat, amidõn a római keresztény eredetûkultúrtestnek szerkezete, a cézári militáris szerkezet felmondjaa fiziológiai szolgálatát. Amint az ezt összetartó utolsó cézárigóc is kiküszöbölõdött, abban a pillanatban a civilizáció a régiösszmûködés szerkezetének a felbomlása és egy megalakuló új-nak az idõszaka közé esik. Egy pillanatra összmûködések szer-vei nélkül marad, bárha a keletkezendõ új civilizáció összmûkö-désének szervezeti elemei már mind készen is vannak.

Az a pillanat, egy pillanatnyi teljes dezorganizáció, anarchia.Pillanatnyi ott, ahol a dolgok fiziológiai rendje érvényesül. Hami ettõl elmaradunk, az a pillanat, az anarchia, gyermekeinkkultúréletének a válsága addig húzódik, míg elkésett életfolya-mataink utol nem érik azt, amitõl késtek.

A politika ma már azon pillanat elé vezérli az országot. A po-litika, amely mind ez ideig azon életfolyamatok felõl teljes tu-datlanságban leledzik, amelyeknek alakulása ott folyik. Az ala-kulás egy új civilizatórius világ felé, amely kiküszöböl magábólminden improduktív életet és a maga kultúrproduktív teljessé-gével akar megszületni. A politikának elõre kell látnia a nagy,hatalmas, tisztul életenergiákkal megindulandó új, egységeseurópai civilizáció eljövetelét. Különben vakon akarja vezetni ami kultúréletünk törekvéseit. Látnia kell a politikának – az utá-nunk következõ nemzedék legéletbevágóbb dolgainak normálisvagy fájdalmasan gyulladt lefolyása függ ettõl –, hogy unokáinkitt már nem a régi magyar államszerkezetet fogják fenntartani,hanem egy új civilizáció egységében élik már kulturális, pro-


G. MÁRKUS GYÖRGY

A modernitás rendszerváltásaUlrich Beck: A kockázattársadalom.

Út egy másik modernitásba.

Ulrich Beck – ma már klasszikusnak számító „A kockázattársa-dalom” c. könyvének magyar nyelvû kiadása egyszerre tekint-hetõ megkésettnek és felettébb aktuálisnak. Aktuálisnak azért,mivel Magyarország – a rendszerváltást követõ 14. évben –csatlakozva az Európai Unióhoz megteszi felzárkózó moderni-zációjának útján a döntõ lépést: az európai modern ipari társa-dalmak elõkelõ klubjának tagjává válik… Azaz legalábbis ígylátszik: civilizációs lemaradásunk minõségi problémából relatívés mennyiségi problémává alakul át. Ezt terjesztette az EU-párti kommunikáció is. Ulrich Beck modernizációstratégiaiüzenete viszont ennek ellentmond: „a világ varázstala-nításának” tartott klasszikus modernizáció egyre folytathatatla-nabbá válik. Európa Amerika mögött lemaradt. S ahhoz, hogyne folytassuk-folytassák a folytathatatlant, rendszerváltásravan (lenne) szüksége az ipari modernitásnak. Bár egyre többszó esik nálunk is az információs társadalomról, a tudásalapúgazdaságról, sem a közvélemény, sem a politikai, sem a társa-dalmi-kulturális elitek nincsenek felkészülve arra, hogy annális radikálisabb civilizációs és életformabeli változások elõtt ál-lunk, mint amilyenekre 1988–89 óta sor került.

Ulrich Beck könyve azért késett meg, mert a csernobili ka-tasztrófára reagáló 1987-es koncepcióját utólag bõvítette, to-vábbgondolta… A könyv, mire magyarul megjelent, bizonyosértelemben túlhaladottá is vált. Az 1989 utáni folyamatok elem-zését szervesen beépítette egy átfogóbbá és komplexebbé válóelméleti keretbe. Az individualizáció és a posztindusztrializmus

KÖNYVEKRÕL

lansággal, szakosodás a sokféleséggel, kiszámíthatóság a több-értelmûséggel. Beck interpretációjában a felvilágosodást és az1887-es francia forradalmat követõen 1989-ben jött el az „és”éve. Csernobil és Berlin a falak, a határok korának végét jelez-te, a „bal–jobb”-rend tarthatatlanságát. Azóta viszont az is kide-rült, hogy milyen nehéz, sõt milyen elviselhetetlen határok nél-kül, „vagy-vagy” nélkül élni.

Egyszerû modernitás

Nos, mibõl áll össze a régi, a merev, az ipari modernitás? Az amodernitás, amely napjainkban – eltérõ mértékben, az egyesországok adottságaitól függõen – egyszerre meghaladott és je-lenlevõ? (Vagy akár még elérendõ, kiteljesítõ célként tételezõ-dik...)

1. Az ipari társadalmi modernitásban az emberek életpályá-ját, élethelyzetét az osztálystruktúra határozza meg. Azosztályok bizonyos rendies szociokulturális elemeket ismegõriznek, ám alapjukat az ipari termelés folyamatábanelfoglalt hely, a tõke és a munka közötti ellentét képezi. Azosztályok, illetve nagycsoportok szerinti szerkezet, illetve arétegzõdés körülményei között a foglalkozás, a keresõmun-ka jellege szerint alakul a szociális egyenlõtlenség dinami-kája, alakulnak az egyének fogyasztási, szabadidõ-eltöltésiszokásai, politikai nézetei, kötõdései.

2. Az ipari társadalmak – R. Rorty szavaival – „a különválásmûvészete” révén, a strukturális funkcionalizmus által le-írt differenciált alrendszereknek köszönhetõen válnakteljesítõképesekké. „Autonóm, binárisan kódolt részrend-szerek” (Luhman) törvényszerûségeiben a szembenálláslogikája jelenik meg: az erkölcsben a jó és a gonosz, a gaz-dagságban a kifizetõdõ és a ki nem fizetõdõ, az esztétikábana szép és a csúnya, a politikában pedig a barát és az ellen-ség kettõssége, ahogy ezt C. Schmitt, a vagy-vagy klasszi-kus teoretikusa is kifejti.

3. Az egyszerû modernitás mozgásformája lineáris és egydi-menziós racionalizációs folyamat, a „mindig többet”-jellegû rendszerspecifikus célracionalitás jegyében.

Második modernitás

Ezt a modernitást radikalizálja, alakítja át a reflexív modernizá-ció mint az ipari modernitás alapjainak „önátalakulása”. Nincsszó tehát Beck szerint sem válság-, sem osztályelméletekrõl, ha-nem a nem szándékolt, látens változás, modernitásváltás elmé-letérõl van szó (1993: 72–76). A reflexív modernitás elválasztha-


szociológiai (pontosabban politikai-szociológiai) megközelítése-ire építõ, de a posztmodernitás relativizmusától távolságtartóreflexív modernizáció markáns áramlattá vált, amelynek egy-mással együttmûködõ képviselõiként Beck mellett AnthonyGiddens, Zygismund Baumann, Christopher Lash és WilhelmZapf említhetõk.

Ulrich Beck a Frankfurti Iskola kritikai örökségébõl kiindul-va a differenciálódás, a pluralizálódás, a miliõelmélet és legin-kább az ökológia folyamatait feldolgozva jut el a reflexív mo-dernizáció paradigmájához. Ennek politológiai aspektusáhoztartozik a bal-jobb séma elvetése. Míg innen A. Giddens az ÚjMunkáspárthoz és személyesen Tony Blairhez találta meg azutat, addig Németországban a politikai erõk közül az új társa-dalmi mozgalmakból kinõtt zöldek nyitottak leginkább UlrichBeck gondolataira.

A VAGY-VAGY VILÁGÁT FELVÁLTÓ ÉS VILÁGA

A reflexív modernitás koncepciója két dimenzióban is radika-lizmust hirdet. Az 1987-es csernobili katasztrófát, majd a hideg-háború befejezõdését követõen egyrészt a társadalomtudomá-nyokat kell újra kitalálni. Másrészt meghatározó globális kihí-vás az ipari modernitásnak a radikalizációja: „A reflexív mo-dernizáció fundamentális megrázkódtatásokat vált ki. Ezekantimodernitásként vagy a neonacionalizmus és a neofasizmusmalmára hajtják a vizet (nevezetesen akkor, ha a többség a bi-zonyosságok eltûnése nyomán régi-új rigiditások után kiált,vagy – ellenkezõ végletként – a nyugati ipari társadalom céljai-nak és alapjainak újrafogalmazására adnak módot” (1993:16–17). A „spontán” civilizációváltást a politika átalakulása kí-séri – fejti ki Beck –, ám sem demokratikus legitimáció, sem„forradalmi” aktus nem támasztja alá. „A nyugati modernitáselavulttá vált. Ezt a modellt, amely a kapitalizmus, a demokrá-cia, a jogállam és ...a nemzeti szuverenitás elegye volt, újra kelltárgyalni és tervezni. Ez jelenti a nyugati pártalapú demokráciasokat vitatott válságának lényegét. A kelet–nyugati konfrontá-ció végét követõ megnövekedett öntudat jegyébenradikalizációra és megreformálásra is sor kerülhet. Nem sza-bad feladnunk az európai modernitás vívmányait, a parlamentidemokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, az egyén sza-badságát, ám szakítanunk kell azzal, ahogy ezek – az ipari tár-sadalom öntõformáiba kerülve – érvényesültek” (1993: 17).

A két ellentétes, de egymást átható modernitás kulcsfogalma-it Ulrich Beck a futurista Kandinsky egy 1927-es tanulmányá-ban fellelhetõ ellentétpárra vezeti vissza. Ami eddig volt, az a„vagy-vagy” általi elválasztottságra épült, a jövõ viszont az „és”egymás mellettiségére. Egyértelmûség áll szemben bizonyta-

G. MÁRKUS GYÖRGY 250

alá, minden korábbit meghaladó drámaisággal idézi a klasszi-kus szociológia közismert kategóriáit: a közösségvesztést s azanomáliákat elõidézõ dezintegrációt.

A reflexív modernitás rácáfol:– az ellenõrizhetetlen ellenõrizhetõségére,– a kívülre háríthatóság illúziójára,vagyis arra, amit az író G. Anders „apokalipszisvakságnak”

nevez. „A mellékhatással leértékelik a tõkét, lerombolják a pi-acokat, tönkreteszik a bizalmat, összekuszálják a napirendeket,megosztják a munkáltatókat, a menedzsmentet, a szakszerveze-teket, a pártokat, a foglalkozási csoportokat, a családokat”(1993: 83). A tudomány térnyerése bizonytalanságot generál, arizikók pluralizmusa a kockázatszámítások racionalitását kér-dõjelezi meg.

Törésvonalak

Beck három alapvetõ dichotómiát jelöl meg a reflexívmodernitás politikájának koordinátaiként.*

1. Biztos és bizonytalan ellentéte. A bizonytalanság, a kiszá-míthatatlanság a modernitás centrumában van jelen, s be-hatol minden szférába. Nem ismer határokat, sem területi,sem osztályjellegû, sem nemzeti, sem politikai, sem tudo-mányos körülhatárolásokat.

Az ipari társadalomra jellemzõ központi, az egyenlõségnormájának megsértésébõl adódó konfliktusokkal ellentét-ben a biztonság megsértése az élethez és a túléléshez fûzõ-dõ jogokat sérti. Nem szándékolt, kollektív halálos fenye-getés, amely nem kívülrõl jön, és mindenkit egyformánérint – ilyen még nem volt az emberiség történelmében.

2. „Kívül” és „belül” ellentéte. A veszélyek nem ismernek ha-tárokat, s a fenyegetettség mértéke (háború, atomerõmû-vek) is felmérhetetlen. A kapitalizmus–kommunizmus ellen-téte kölcsönös kiszámíthatóságának helyére egy diffúz, bará-tot és ellenséget összekeverõ általános fenyegetettség lép.

S mindezek nyomán egyre hangosabban kiáltanak hatá-rokért és falakért. „...Neonacionalizmus és neofasizmusnem (csak) transzhisztorikus atavizmusokból táplálkozik...A rend elvesztése, a veszélyek behatárolhatatlansága az,ami a szekértáborokba való visszavonulást reflexszerû ma-gától értetõdéssel oly sürgõssé teszi. Ez azonban nem fal,hanem a fal illúziója, amelyet az és, illetve az egységesülõvilág valóságával szemben építenek és védelmeznek”(1993: 88).

3. A politika és nem politika ellentéte. Az egyszerû moderniz-mus optimista (haladáshitû) vagy pesszimista fatalizmusá-val szemben cselekvési kényszerek, cselekvési esélyek és


tatlan a kockázattársadalom létrejöttétõl, amennyiben – a maoly divatos tudás alapú társadalom koncepciójának ellentmond-va – nem a tudásra, hanem a nem tudásra épül. A mellékhatá-sok korában élünk s ez az, amit dekódolni és alakítani kell,mind módszertanilag, mind a mindennapi életben és a politiká-ban (1994: 175). Ulrich Beck a klasszikus szociológia, minde-nekelõtt M. Weber racionalizálódástézisével szakítva a másodikmodernitást „posztracionális” jellegûnek látja. Éppen a célraci-onalitás rendjének csõdje alapozza meg a rizikótársadalmat. Azipari társadalom és a jóléti állam kialakulása annak az elõfelté-telezésnek a jegyében ment végbe, hogy az emberi-társadalmilét összefüggéseit kiszámíthatóvá és ellenõrizhetõvé lehet ten-ni. Azonban éppen ennek az ellenõrzési és irányítási igényneka mellék- és utóhatásai vezettek el a kiszámíthatatlanság visz-szatéréséhez. A rizikótársadalomban éppen az elõre nem látottmellékhatás lesz a változások motorja. Ahogy Z. Baumann isrámutat: a kockázati problémák az ambivalencia elismerésétkényszerítik ki (1993: 45, 49).

Az egyszerû modernitással szemben a kockázattársadalom azalábbi jellemzõket mutatja.

1. A társadalmi egyenlõtlenségek, amelyek sok vonatkozás-ban növekednek, individualizálódnak. Az osztályok és anagycsoportok elmosódnak, eltûnõben vannak. A reflexívmodernizáció eltörli az osztályok meglétének kulturáliselõfeltételeit. A munkafolyamatban elfoglalt helytõl függet-lenednek az életformák. Az osztály- és rétegzõdéselméletekegyre kevésbé képesek leírni a társadalmi folyamatokat. Acsaládtól kezdve a jogon át a politikai pártokig a társadal-mi intézmények alól kicsúszik az a strukturális alap,amelyre épültek. A stabil érdekcsoportok közötti küzdel-met mint konfliktusmodellt felváltja egy „vándorló”, mé-diaorientált, témacentrikus konfliktuskészség.

2. A korábban szigorúan elkülönült alrendszer-specifikus bi-náris kódok között megszûnõben van az ellentétjelleg, aszembenálló kategóriák egymással kombinálhatók lesz-nek. Az elkülönülés, a differenciálódás problematikussáválik. A társadalom szintjén a koordinációt és az autonómi-át egyaránt lehetõvé tevõ összekapcsolódások, hálózatok,egyeztetések alakulnak ki.

3. Az ipari társadalom lineárisan fokozódó racionalitása nor-matív módon bizonyos alapintézmények létezését tételezi.Ulrich Beck az eddigi intézményi bizonyosságokat kérdõje-lezi meg. Leküzdhetõk-e az elõttünk álló kihívások a ver-sengõ demokrácia, a piacgazdaság és a jóléti társadalomeddig alternatíva nélkülieknek tartott intézményeivel(1993: 75–80)?

Az önveszélyeztetés érve, vagyis az az összefüggés, hogy amodernizáció folytatódása az ipari modernitás alapjait ássa


gai a vagy-vagy bizonyosságait, annál elviselhetetlenebbé válikaz és világa. „Mennyi bomlást (felbomlást, feloldódást, néme-tül: Auflösung) visel el az ember?” – kérdezi. S egyik középpon-ti motívuma ennek kapcsán éppen maga a kérdés. Az ipari tár-sadalomban racionális kérdésekre racionális válaszokat keres-tek és adtak. A reflexív modernitásban a kérdések megválaszo-latlanok maradnak, s a vákuumot az antimodernitás kérdésnél-külisége töltheti be. Az ipari modernitás maga teremtette megaz olyan kulcsfogalmait – nemzet, természet, nõ, férfi –, ame-lyek azután ellene fordultak. A világ varázstalanítása weberitézisének helyére C. Schmidt logikája lép: az élet veszélyezte-tettsége leegyszerûsítést hoz magával, mindenekelõtt a ba-rát–ellenség dichotómiát.

A modernitás – állapítja meg Beck – kiprovokálja azantimodernitást. Voltaképpen Freud „Rossz közérzet a kultúrá-ban” (Unbehagen in der Kultur) címmel jegyzett azon gondolat-menetének parafrázisáról van szó, amellyel a fasizmusra ref-lektált.*

„Amíg a modernitás az értelemre, az észre, a kérdésre, a két-ségre, az okra és indokra apellál, addig az antimodernitás az el-árvult és kiszáradt érzelmek billentyûzetén játszik… A hovatar-tozást emocionálisan gyakorolják és élik meg.” A kérdésnélkü-liséget egy olyan „érzelmi mágiával” állítják elõ, „amely a kér-dezés és a kétkedés remegését és habozását az érvényesítõ cse-lekvés ösztönszerû bizonyosságával söpri félre” (1993: 205).

Az antimodernitás hatalmi pozícióit az antropológikus ésemocionális alapokon kívül tehát az akcionizmus és a volunta-rizmus erõsíti: a kétkedés nyelve helyett a cselekvés és az erõnyelvén beszélnek (gyakran a modernitás eszközeit is bevetve amodernitás ellen). A társadalmi viszonyok refeudalizálásán túlvallásháborúk törnek ki ellenséges életstíluscsoportok között. Ahagyomány, a „természet”, a vallás, az ezoterika ellentámadá-sát tapasztaljuk. Hiszen amit a modernitás delegitimál, az szentaz antimodernitásnak. Az õk–mi szembenállás az erõszakot ge-nerálja, az állam és az utca erõszakát.

A múlt persze nem a maga valóságában, hanem megrendez-ve, színpadiasan, kosztümökben, álarcban jelenik meg. Amigyakran nevettetõ… „Legerõsebben azok a maszkok hatnak,amelyektõl elmegy a nevetés. A kelet–nyugati konfliktus végé-vel Európában és Németországban az emberek majdnem min-dent megengedhetnek maguknak. Meztelenül ülhetnek a metró-ba, sündisznófrizurába ragaszthatják a hajukat, csíkokat fest-hetnek az arcukra. De, ha Heil »Hitler!«-t kiáltanak vagy »Ki azsidókkal!« feliratot mázolnak a falra, akkor ez az évszázad ide-gébe talál, s a föld körül keringõ sokkhullámokat vált ki”(1993:109).


cselekvési neurózisok alakulnak ki. Mindezek az egyéntõlfüggõen, új módon ideológizálhatóan, míg az ipari társa-dalmat a struktúrákat reprodukáló aktorok jellemezték,addig az egyéncentrikus reflexív modernitásban a szerep-lõk – egymásnak ellentmondóan – a struktúrákat változtat-ják.

A politika újrafelfedezése Beck egyik központi tézise. Annakaz ellentmondásnak a tételezésérõl van szó, hogy a szabványospolitika, a politikai rendszer, amely alakította magát a társadal-mat (ld. jóléti állam), képtelen befolyásolni az új modernitástársadalmilag igazán releváns döntéseit. Az alakító, a meghatá-rozó lépéseket a politikán kívül, elsõsorban a gazdaság és a tu-domány (Beck, 2003: 342) területein hozzák meg, megkerülve ademokrácia játékszabályait. E döntések nem legitimek. A meg-oldást Beck abban látja, hogy politikai jellegûvé alakítják a po-litikán kívüli döntéseket. Egyfajta szubpolitikában lehetne dis-kurzus és legitimáció tárgyává tenni a fejlõdés irányát. Nemcsupán a bal–jobb skála, a burzsoá–citoyen ellentét, de maga apolitika, a politikai rendszer s ezen belül mindenekelõtt a pár-tok, a pártdemokrácia kategóriái is kiürülnek.

MODERNITÁS ÉS ANTIMODERNITÁS SZIMBIÓZISA

Beck három forgatókönyv érvényesülését érzékeli:– a reflexív modernitás társadalmi ellenõrzése, radikális hu-

manizálása, a rizikótársadalom önkritikája;– visszalépés a lineáris ipari modernitáshoz;– az antimodernitás, a barbárság modernizációja.

Az és szemléletének megfelelõen ez a három tendencia nemvagy-vagy módon, tehát nem egymással szemben mûködve, ha-nem az egymásmellettiség komplex viszonyai között érvénye-sül. Mindez azt támasztja alá, hogy a rizikótársadalom lényegé-hez tartozik az elõreláthatatlanság. Egy többoldalas lábjegyzetvégén olvashatjuk: „A reflexív modernizáció során egy olyanfelgyorsult ipari társadalom politikai törésvonalai alakulnak ki,amely önmagát rizikótársadalomként értelmezi és bírálja. Ezeka törésvonalak talán jobbak, talán rosszabbak. Annyi azonbanelmondható: mások és egyáltalán ilyenekként észlelendõk ésdekódolandók” (1993: 281).

Míg az 1986-ban írt és 1987-ben publikált „Kockázattársada-lom” c. könyvében Csernobil és a nyugati környezetvédõ moz-galmak hatására a környezetpusztítás problematikája a közpon-ti és túlsúlyos téma, addig a kilencvenes években a kommuniz-mus bukását követõen és a globalizáció ellentmondásainak éle-zõdésével a modernitás és antimodernitás dialektikájára kon-centrál. Minél inkább szorítják vissza az és kiszámíthatatlansá-


múltra, mint eddig bármikor, és néhány alapvetõ vonatkozás-ban nagyon fenyegetõvé vált. Nincs garantálva nembeli túlélé-sünk, még rövid távon sem. Mint kollektív emberiség, saját cse-lekedeteink követelménye ez. A »kockázat« fogalma központihelyet foglal el kultúránkban. Gondolkodásunknak nagyrészt»ha – akkor«-jellegûnek kell lennie. Mind kollektív, mind egyé-ni életünk legtöbb aspektusában rendszeresen úgy kell lehetsé-ges jövõket konstruálnunk, hogy tudjuk: maga a megkonstruá-lásuk akadályozhatja meg, hogy realizálódjanak. Igen gyakranaz irányításukkal való próbálkozás teremti meg az elõrelátha-tatlanság új területeit… …A változások újradefiniálják a reflex-ív politikai rend jellegét. Gyakorlati politikai következményekadódnak ezen témák elemzésébõl… Eltérõ diagnózisaink sze-rint más-más politikai alternatívákat tételezünk. Azonbanmindhárman elutasítjuk a politikai akaratnak azt a bénultságát,amely oly sok szerzõ munkáiban tükrözõdik. A szocializmuscsõdjét követõen semmilyen aktív politikai program számáranem látnak teret. Ennek az ellenkezõje következett be. Éppen afejlett reflexivitás világa, ahol a társadalmi formák megkérdõ-jelezése közhellyé válik, ösztönzi az aktív bírálatot…” (1944:VII, VIII).

A KOZMOPOLITA NÉZÕPONT

Legújabb írásaiban Beck egyre inkább a globalizáció társadal-mi és politikai problémái felé fordul. 2000-ben publikált közel500 oldalas monográfiájának címe „Hatalom és ellenhatalom aglobalitás korszakában. Új világgazdasági közgazdaságtan”. Aterjedelmes munka a világtársadalom, a világpolitika és a világ-gazdaság hatalmi struktúráit, szereplõit és konfliktusait elemzi.Leszögezi: új tudományra van szükség, amelyben, úgymond, azelavult nézõpontot olyan kozmopolita szemlélet váltja fel, amelya világot összefonódott egésznek, nem pedig nemzetek (nemzet-közi kapcsolatok révén kapcsolódó) halmazaként látja és láttat-ja. Az emberi jogok politikáját egy új intervencionizmus legiti-mációs alapjának tartja.

A szakmai fogadtatás vegyesnek bizonyult. A mû részelemei-nek méltatása mellett kemény bírálatok érik a közgazdaságialapokat, megkérdõjelezik a fõ tézisek újdonságát, többen nemtartják adekvátnak az analóg témákat kutató tudósok eredmé-nyeinek tekintetbe vételét. S végül, de nem utolsósorban: kriti-zálják Beck egyre inkább mûvinek tûnõ, modoros, gyakran amegértést gátló stílusát.

* * *


SZKEPSZIS ÉS ELKÖTELEZETTSÉG

Ahogy modernitás és antimodernitás viszonyát nem csak aszembenállás, hanem egyfajta kényszerû egymásra utaltság isjellemzi, úgy fejezõdik ki szubjektíven a szerzõ ambivalenciája:a modernitás univerzalizmusát sem feladni nem szabad, semérvényre juttatni nem lehet. A reflexív modernitás körülményeiközött nem csak a kulturális orientáció válságát diagnosztizál-hatjuk, hanem a központi intézmények – pártok, érdekszerveze-tek, állam, jog, tudomány, család, etika, a határok – alapjainakerodálódását és legitimációs válságukat.

A második modernitás a maga pluralizmusával, változásaival,ambivalenciáival, mint veszélyeztetettség, mint félelem jelent-kezhet. Beck politikai programként a szemlélet megváltoztatá-sát hirdeti. „A szkepticizmus a radikalizált modernitás politikaiprogramja.” A kétség érvényre juttatása a hatalom más meg-osztását, az intézmények más architektúráját jelenti, a döntésekrevideálását. „Ahogy ez a magabiztossá vált kétséghez illik,minden egy pár számmal kisebb, lassabb, s az ellentétére, avisszautasítására nyitottabb lesz” (1993: 261). A fenti meglehe-tõsen absztraktnak tûnõ alternatíva helyett, a csak a szubjektívbefogadást érintõ „politikai” program mellett, Beck jó néhányévvel megelõzve Giddenst, eljut a maga „harmadik útjának”ideológiájához; a Franfurti Iskola által posztulált legitimációsválság koncepcióját ötvözi az új társadalmi mozgalmak, illetvea zöldek politikájában tematizált környezeti válsággal. Ezt W.Zapf Beck-recenziójának szavaival mondatja ki: „A kései kapi-talizmus doktrinájának modernizált változatáról van szó. Azökológiai válság itt azt a szerepet játssza, amelyet annak idejéna neokapitalizmus legitimációs válsága töltött be. Ez a szocializ-muson és a kapitalizmuson túli »harmadik út« egy újabb elmé-lete.” Ehhez Beck mindössze ennyit tesz hozzá: „Egyetértek ve-le” (1993: 288–289; 1994: 56). A reflexív modernitás pozitív ér-telemben vett radikalizálásának reális alapját Beck abban látja,hogy az egyének megszabadulnak a struktúráktól, s újra defini-álhatják, újra kitalálhatják a politikát, s magát a társadalmat(1994: 177).

Ulrich Beck írásai – a fentiek ellenére – nem ritkán keltik azta benyomást, mintha mind a jövõ kockázataival, mind apremodern történeti múlt „atavizmusának” visszatérésévelszemben tehetetlenek lennénk. Amikor azonban a reflexívmodernitás mint irányzat jelenik meg, Beck, Giddens és Lashközös kötetének irányadó elõszavában a látszólag politikai tehe-tetlenségre ítélõ bizonytalanságból éppen az aktív politikaiprogram(ok) kimunkálásában látja a kiutat: „A társadalmi éstermészeti világot áthatja a reflexív emberi tudás, ez azonbannem vezet olyan szituációhoz, amelyben kollektíve sorsunk ala-kítói lennénk. Inkább ellenkezõleg. A jövõ kevésbé hasonlít a


IRODALOM

Beck, Ulrich 1986: Risikogesellchaft. Auf dem Weg in eine andere Moderne.

Frankfurt/Main: Suhrkamp Verlag.Beck, Ulrich 1993: Die Erfindung des Politischen. Zu einer Theorie reflexiver

Modernisierung. Frankfurt/Main: Suhrkamp Verlag.Beck, Ulrich–Giddens, Anthony–Lash, Scott 1994: Reflexive Modernisation.

Cambridge: Politiy Press.Beck, Ulrich 2002. Macht und Gegenmacht im globalen Zeitalter. Neue

Weltpolitische Ökonomie. Franfurt/Main: Suhrkamp Verlag.Beck, Ulrich 2003: A kockázattársadalom. Út egy másik modernitásba. Buda-

pest: Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó.


Ulrich Beck gondolatai valóban gyakran drámaian túlzónak,provokatívnak tûnnek. Nem lehet azonban elvitatni tõle, hogyszintetizáló és innovatív megközelítésével átjárást teremtett aklasszikus társadalomtudományok és a relativizáló posztmo-dern szemlélet között. A más modernitásról adott elemzése ésjellemzése nélkül nehezebben értenénk meg átalakuló, átmene-ti állapotban levõ civilizációnk és társadalmaink összefüggése-it, azt, hogy a ma minõségileg különbözik a tegnaptól, de a hol-nap még inkább a mától.

Ulrich Beck munkásságának ismertetése során két szempon-tot követtem. Az egyik szempontom az, hogy az 1987-ben úttö-rõnek és ma már klasszikusnak számító „Rizikótársadalom”fontos munka, de egyrészt az azóta is több szinten zajló rend-szerváltások, másrészt magának a szerzõnek a gondolati evolú-ciója miatt, ma már nem elégséges ahhoz, hogy a magyar olva-só – aki nem valószínû, hogy hozzájutott a kilencvenes évekbenpublikált érdemi folytatásokhoz – a második modernitás elmé-letérõl megfelelõ képet alakítson ki. Ezért választottam azt amegoldást, hogy a „Rizikótársadalomnak” mint elsõ alapmun-kának a fõ gondolatait egy, az olvasót továbbvivõ másik alap-munka – „A politika újrafelfedezése” – kontextusában ismertes-sem és egészítsem ki. A másik szempont szubjektívebb. Beck ol-vasása azért is reveláló volt, mivel a magyar politikai rendszer,a magyar pártok és törésvonalak fogalmi megragadásához kö-zelebb vitt. Ezért – talán önkéntelenül is – azon összefüggések-re figyeltem oda jobban, amelyek – áttételesen, közvetetten per-sze – saját „magyar univerzumunk” értelmezése szempontjábólszámomra relevánsnak tûntek.

Elismerés illeti a Századvég Kiadót, hogy egy újdonságábanis klasszikus német elméleti mûvel ismertette meg a magyar ol-vasót. Talán ez a recenzió ahhoz is hozzájárul, hogy elõbb-utóbbtovábbi Beck-könyveket olvashatunk magyarul. A szerzõ igensajátos, hol nehézkes, hol (szó)játékos stílusa igen kemény fel-adat elé állította a fordítókat, Berényi Gábort és KerékgyártóBélát, amelyet jól oldottak meg.

JEGYZETEK

1 A stabil törésvonalak cáfolatának ellentmondva, ezeket az ellentéteket a to-vábbiak során gyakran konfliktusvonalaknak nevezi.

2 Sajátságos, hogy Beck, aki szinte minden tézisét eszmetörténeti kontextusbahelyezi, nem tudatosítja ezen központi elgondolásának elméleti gyökereit.Tény viszont, hogy Beck vállalja a Frankfurti Iskola örökségét, amelynek ki-emelkedõ képviselõi innovatív módon szintetizálták a neomarxizmust és freu-dizmust.Lábjegyzetbe utaljuk azon észrevételeinket is, hogy Beck a tér dimenziójántúl nemigen utal az idõ dimenziójára, a felgyorsulás jellemzõjére, amely meg-sokszorozza a határok eltûnésének elbizonytalanító hatását.


Új könyvek válogatott bibliográfiája2003. harmadik negyedév

Összeállította: Markella KárolynéLezárva: 2003. november 5.

BIZTONSÁGPOLITIKA

ASMUS, Ronald D.A NATO kapunyitása. Az új korszak és a szervezet átalakítása.Budapest: Zrínyi K. 2003.

EURÓPAI UNIÓ

ALMÁSSY EszterA görög szerpentin, avagy Athén és az európai integráció.Budapest: Századvég, 2003.

GLOBALIZÁCIÓ

BOGÁR LászlóMagyarország és a globalizáció. Budapest: Osiris, 2003.(Osiris könyvtár. Politológia)

STIGLITZ, Joseph E.A globalizáció és visszásságai. Budapest: Napvilág, 2003.

TÁRSADALOM- és POLITIKATÖRTÉNET

JUHÁSZ József–MÁRKUSZ László–TÁLAS Péter–VALKILászlóKinek a békéje? Háború és béke a volt Jugoszláviában.Budapest: Zrínyi K., 2003.

KERTZER, David I.A pápák a zsidók ellen. A Vatikán szerepe az újkoriantiszemitizmus kibontakozásában. Budapest: Ulpius-ház,2003.

KOZÁRI MónikaTisza Kálmán és kormányzati rendszere. Budapest: Napvilág,2003.

KRAUSZ Tamás (szerk.)A sztálinizmus hétköznapjai. Tanulmányok és dokumentumoka Sztálin-korszak történetébõl. Budapest: Nemzeti Tankönyvk.,2003.

MESIÆ, StjepanJugoszlávia nincs többé. Budapest: Helikon, 2003.

RAINER M. JánosÖtvenhat után. Budapest: 1956-os Intézet, 2003.

ROMSICS IgnácVolt egyszer egy rendszerváltás. Budapest: Rubicon-Ház Bt.,2003(Rubicon-könyvek).

TISCHLER János„Hogy megcsendüljön minden gyáva fül.” Lengyelország ésMagyarország a két nemzet sorsfordító történelmieseményeinek idején, 1956-ban és 1980–81-ben. Pécs:Jelenkor; Budapest: 1956-os Intézet, 2003.


KÉZIKÖNYVEK, TANKÖNYVEK

GALLAI Sándor–TÖRÖK Gábor (szerk.)Politika és politikatudomány. Budapest: AULA, 2003.

GUÉGUEN, DanielGyakorlati útmutató az EU-labirintushoz. Budapest:Századvég, 2003.

HASKÓ Katalin–HÜLVELY IstvánBevezetés a politikatudományba. (3. átdolg. kiad.) Budapest:Osiris, 2003.(Osiris tankönyvek)

KÖRÖSÉNYI András–TÓTH Csaba–TÖRÖK GáborA magyar politikai rendszer. Budapest: Osiris, 2003.(Osiris tankönyvek)

KURTÁN Sándor–SÁNDOR Péter–VASS László (szerk.)Magyarország politikai évkönyve 2002-rõl. 1–2. köt. Budapest:Demokrácia Kutatások Magyar Központja KözhasznúAlapítvány, 2003.

ORSZÁGGYÛLÉSI VÁLASZTÁSOK, 2002

SEBESTYÉN IstvánPártok, képviselõjelöltek a 2002. évi parlamenti választásokon.Budapest: KSH, 2003.(Társadalomstatisztikai füzetek)

POLITIKAELMÉLET

BERÉNYI SándorAz európai közigazgatási rendszerek intézményei.(Autonómiák és önkormányzatok.) Budapest: Rejtjel, 2003.

LÖW, KonradA kommunista ideológia vörös könyve. Marx és Engels – Aterror atyjai. Stéphane Courtois elõszavával. Budapest: XX.Század Intézet, 2003.

KÖNYVFIGYELÕ 262

KÖRÖSSÉNYI????????????????????????????????????????

ENIKÕ GYÕRI

HOW CAN THE HUNGARIAN NATIONAL ASSEMBLYPRESERVE ITS SOVEREIGNTY?

By approving Law LXI of 2002 the Hungarian NationalAssembly modified the Constitution, and by this it made ouraccession to the European Union possible from the point ofview of public law. That amendment on the one hand settled thequestion of transfer of sovereignty and on the other hand itobliged the Parliament to pass a law on the role of the NationalAssembly after the entry into the EU. For the time being theHungarian basic law has only said that the Government has toinform Parliament on EU matters, but it has not specifiedwhether the legislature will be able to keep its exclusivecompetencies in making laws and whether it will be able tocontrol the Government’s activities in the EU Council.

In line with the provision of the Constitution, first at expertlevel, since September 2003 under the auspices of the GrandCommittee of the National Assembly at political level talksstarted on how to specify the rules of co-operation between theParliament and the Government. A draft law should be theoutcome of these four-party talks, which, later, will be tabled tothe National Assembly. As it is laid down in the Constitution,the law should be approved by two-third majority, and shouldenter into force at the latest on 1 May 2004.

Being a hot political issue, the author of the article overseesthe role of national legislatures as such in the European Union.

ABSTRACTS

considerations and starting points can be extracted for thefoundation of the intercultural exercisable principles,predominatly the human rights. Finally we are argiung, thatHöffes invention, on the antropological level definable modellof change, can be interpreted as the kernel of a relation-antropology which can serve as the foundation for areconsidered theory of justice.

TAMÁS FRICZ

THE OLD ELITE IN THE NEW DEMOCRACY IN HUNGARY

In the paper the author is in quest of an answer to the questionwhat role the political, economic, and cultural elite groups ofthe old system, of the state socialist dictatorship play in the newdemocracy in Hungary. The basic issue of the paper is whetherthese groups were pushed into the background after the changeof the system in 1989-1990, whether they had to endure somekind of being taken to task as it happened for instance, in thereunited Germany, or in the Czech Republic, or, on thecontrary, the elite of the old system continues to play an active,decisive role, or even governs the ongoing processes. Theapproach of the paper is fundamentally that of political historyand it is an analytical one, but also relies on the empiricalresearch into the elites of the past years.

At first the writing attempts to clarify some theoretical issuesrelated to the topic, primarily the one how the massivepresence of the old elite, attached to dictatorship, can beapproached, and whether there can exist any point ofevaluation. Next the author studies the process of the change ofthe system, the relationship between the old and new elites, thereturn of the successor party twice to power and its causes, andthe attempts of the two right-wing governments to alter powerrelations along an approach of political history and politicalsociology. He dwells not only on changes of the political powerrelations, but on those of the economy, culture and media aswell during the past 14 to 15 years, and finally, some theoreticalconclusions are also drawn.

GABRIELLA ILONSZKI

DOES ELITE CONTINUITY MATTER?

The article argues for a no. The transformation of the elite canbe analyised from four perspectives: as personal continuity (orlack of it), as societal continuity (or lack of it), as structuraltransformation, and finally as changes in the elite


She briefly examines the existing models, i.e. how theseParliaments control their respective Governments in EUissues, and sees what can be adopted in Hungary. Herconclusion is that none of the present models can be entirelyapplied to Hungary, but certain elements can be used. Takinginto consideration the constitutional and political system,political culture, the importance of national identity and theworkings of the Hungarian Parliament., she shapes theHungarian model. Her hypothesis is that a medium-strongcontrol could be effected and would suit best the Hungariantraditions, where the Parliament does not decide thenegotiating mandate of the Executive, but it keeps theGovernment accountable to it and strictly controls its activities.

ISTVÁN BALOGH

ON POLITICAL RIGHTEOUSNESS (OTFRIED HÖFFE’S POLITICAL PHILOSOPHY) PART II

In his theory of political justice Otfried Höffe focuses theattention on foundation of the legitimation and limitation of thepower and expansion of modern state and law, which problemsfall into the background of even such of outstandingcontemporary philosophical conception as John Rawls’ theoryof justice. Höffe develops his theory in three logicallyconnected steps. First he argues for his starting assumption,that the legitimation and limitation of the state simultaneouslyconstitute the basic problem of the modern political philosophy.The justification is achieved by a critical analysis of thephilosophical and juridical positivism and of the theoreticalanarchism. The second step is the construction of a suitablebasic structure which is generally qualified for performing therequirement of legitimation and limitation of the power andexpansion of the state. Höffe argues that this basic structuremust be a real construction, and that is the modell of change, incontrast to the ideal contruction of the classical and moderncontract theories as well. The third step is the definition of thebasic principles and characterization of the institutional systemfocusing on the human and basic rights for the legitimation andlimitation of the power and expansion of the contemporary mo-dern state.

Our study consists of two parts. The first part describesHöffes basic theoretical position, that is the „practicalmetaphysics” and follows his critical arguments for thenecessity of construction of the basic structure.

The second part provides a detailed analysis of Höffespolitical theory of justice, from which some leading

ABSTRACTS 266

their posts within a year’s time was nearly two-fifths. In thefirst half of the eighties the rate of such leaders sank below onequarter. Fluctuation was especially large in the ministries andbanks. The new elite had novel features as regards its socialprofile. It was a younger and more closed social formation ofhigher social prestige than its predecessor. Yet it also hadfeatures reminiscent of the preceding elite. It stillpredominantly consisted of male diploma holders and formerparty members, although most of them had already quitted theparty. Inquiring into where the post of an elite member waspreviously, one finds that over three-quarters had worked withthe same institution or company earlier, too. This is in harmonywith the preponderance of the continuous administrativecareer pattern. In the early phases of the careers, however,inter- and intrasegmental mobility was considerable. To a fargreater degree than the average population, the new economicelite was ready to positively evaluate market experience,growing income differences and the meritocratic elements inthe selection of leaders. As for the pace and depth of thereplacement of the elite, compared to the marked changes inthe late 1980s, signs of deceleration and closing down werediscerned in the latter half of the nineties.

MÁTÉ SZABÓ

„PEOPLE” VERSUS THE „ELITE MOBILIZATION FRAMESIN HUNGARY BEFORA AND AFTER 1989

Elements of populism gained the momentum within Hungarianpolitical discourse as follows;

-anti-establishment, anti-elite, anti „political class”,nomenclature orientation

-going with the people, civil society, national and rural plusethnic community identity against the „alienated aliens”

-blaming the institutions as elections and parliamentarism,which manipulated the „popular will”, the need for reviewingelectoral results or even to annihilate them and repeat theelections

-new forms of organising, building an „Citizen’s Alliances ”(Polgári Szövetség) with nation and civil society, where nationaland religious symbols play a role, cultural and socialcommunity building to establish hegemony beyond the sphereof politics in other social subsystems-remaking the form of the party giving momentum to thespontaneously developed civic initiative’s (polgári körök) onthe one hand, and dissolving the organisational identities of thecentre right parties within a common frame on the other hand.


configuration. This latter dimension is strongly connected tothe nature of the entire political system: it supports itsconsolidated and democratic character when consensuallyunified elites are in dominant positions.

The author finds that the nature of the elite configuration willanswer the questions concerning the regime’s low performanceand peaking elite conflicts – the most topical issues in Hungaryin the past years. While on the surface these problems seem tobe connected to personal continuity, this cannot be positivelyproven. Rather, the whole elite configuration has to bereconsidered. In the process of systemic change it wasgenerally agreed that an elite settlement took place. The authorargues that this evaluation has by now been undermined: theactors, the range of issues and the political orientation of themajor actors have changed substantially. Thus the elitesettlement does not prevail.

Bringing two other elite configuration changes into the focus(the totalitarian Nazi regime’s denazification stressing personalcontinuity and the Spanish elite settlement after theauthoritarian period) the author argues that in Hungary neitherof the two can be applied with success. Hungary represents athird type, that of post-totalitarianism, in which systemicchange brought forward a quasi elite settlement. Theleadership, representation and policy deficits that trouble theHungarian political system and are connected to its lowperformance for some years cannot be tied to personalcontinuity issues, rather they have to be connected to thefailure of the quasi elite settlement. An understanding of theneed towards an elite convergence might ease the currenttensions and difficulties.

GYÖRGY LENGYEL

THE CIRCULATION OF THE HUNGARIAN ECONOMICELITE IN THE 90S: SLOWING DOWN AND CLOSURE

The replacement of the Hungarian economic elite began beforethe systemic change. By economic elite it is meant those whocan effectively influence the reproductive processes of thenational economy with their decisions and are incumbents ofrelevant institutional positions. Top leaders of greatenterprises, banks, economic ministries, as well as members ofthe economic committees of the Parliament belong here. Theempirical surveys about the economic elite are from 1990, 1993and 1998, which are compared with cadre statistics from the1980s. The fluctuation of the Hungarian economic eliteconsiderably grew in the latter half of the 1980s. In early 1990,before the elections, the rate of economic leaders promoted to

ABSTRACTS 268


These elements of populism emerged partly by recallingformer experiences, structures and traditions of the anti-Communist dissent- analysed upon the lectures of IstvánCsurka- or referring to Western center right party models inGermany(CDU as a Volkspartei) and Italy(Forza Italia) withinFidesz MPP in 2002. The latter development synthetised theseelements already present within the campaign to a politicalstrategy and organisational form within the May 2003 Fideszparty conference calling the party with the new name toexpress the organisational and strategical alterations within theidentification logo a „Fidesz-Hungarian Citizen’sAlliance”(Fidesz- Magyar Polgári Szövetség) of the civilsociety, nation and the center right parties under the strongleadership democracy model of Viktor Orbán and based uponthe governing role of Fidesz. This idea of the hegemony of theright based upon one organisational form provoked politicaldiscussions, and is at the moment rejected by the two other stillexisting parties of the Right, MDF and MIÉP: HoweverHungarian electoral system is majoritarian character mayestablish the bloc of the right with the hegemony of the Fidesz-Citizen’s Alliance , „Polgári Szövetség” despite of the politicalwill of these parties.

Consequently, Fidesz as opposition mobilist party moved tothe side of the „Euroscepticists” with the MIÉP, which rejectedthe Europeanisation, meanwhile MDF upheald its partisanshipfor the EU developed already earlier. What we may result, isthat in Hungary there is an influent opposition party with rightwing populist character, combining the tradition of the anti-Communist dissent with the new forms of populism in Westerndemocracies. Fidesz this way will move on the equilibriumbetween populist mobilisation and democratisation andEuropeanisation. First is a supply for its voters identified withthe „citizen’s”(polgárok) second is the demand from the EU,NATO and OECD countries, where Hungary seek for stablemembership and support. At the moment the Left seems to bemore successfully combining populism and Westernism, thanthe Right, but this may change under the uncalculable andunintended social consequences of EU accession or during thepressures of the so called New World Order of the USA, andthan nationalism, populism from the Right could be the winningalternative with much less approval from the NATO and theEU.

ABSTRACTS 270

CONTETNS

REPRESENTATION AND GOVERNANCE

Körösényi, András: Political Representation in a Leader’s Democracy …Gyõri, Enikõ: How Can Parliament Retain Its Sovereignty after

Accession to the EU? ………………………………………………………………

POLITICAL PHILOSOPHY

Balogh, István: On Political Righteousness (Otfried Höffe’s political philosophy) Part II ………………………………

OLD ELITES IN THE NEW DEMOCRACY

Introduction ……………………………………………………………………………Fricz, Tamás: The Old Elite in the New Democratic Hungary ……………Ilonszki, Gabriella: Does the Continuity of the Elite Matter? ………………Lengyel, György: The Circulation of the Hungarian Economic Elite

in the 90s: Slowing Down and Closure ………………………………………Szabó, Máté: Populist Confrontation between the ‘People’ and the ‘Elite’

as a Framework Interpretation of Mobilisation before and after 1989

LOCAL SOCIETY

Mrs Pál, Ilona Kovács: The Mechanisms of Regional Interest Assertion in Transformation. In memoriam Éva Táll …………………………………

Táll, Éva: Changing Values in Europe. A Comparative Study of Twenty-four European Societies ………………………………………………

TRADITIONS OF THE HUNGARIAN POLITICAL SCIENCE

Mérai-Horváth, Károly: Hungarian Political Sociology ………………………

ON BOOKS

G. Márkus, György: The Change of the System of Modernity (Ulrich Beck: The Risk Society. A Road to another Modernity)…………

BOOK WATCH ………………………………………………………………………

ABSTRACTS……………………………………………………………………………

CONTENTS ……………………………………………………………………………

ABSTRACTS 272

Documents

Politikatudományi Szemle 2003 októberpoltudszemle.hu/szamok/2003_4szam/PolTudSzemle2003oktober... · 2011-05-11 · sa). A közvélemény tehát nem az egyének vagy csoportok szét-POLITIKATUDOMÁNYI