Presbiteri egyházkormányzat Hódmezővásárhelyen

A presbiteri rendszerű egyházkormányzat a kálvinista felekezet jellegzetessége, mely az

egyházközségek számára felelős autonómiát biztosít. E kálvini egyházalkotmány különlegessége,

hogy az egyházközség világi tisztviselői a világi igazgatástól egészen elkülönülő, saját

önkormányzattal rendelkező testületet alkotva igazgatják az egyházközséget. A presbiteri tiszt

azonban nem elsősorban az egyházközség (és a lelkipásztor) feletti hatalomgyakorlás formája,

hanem fontos szolgálat, amely által az egyház a kulcsok hatalmát gyakorolja. A presbiter tisztség

magyarországi kialakulásának, elterjedésének és a presbitériumok működésének vizsgálata a

magyar református egyháztörténet egyik fontos kérdése.

Az ógörög idős „preszbüsz” szó középfoka, a „preszbüterosz” sok esetben előfordul az

Újszövetségben. Az evangéliumokban ezzel a szóval illették a zsidó nép elöljáróit (Mt16,23; Mk

11,27; Lk 9,22; Jn 8,9) A passió történetben különösen gyakori Máténál a főpapok vagy az

írástudókkal együtt a vének, Márknál a „főpapok, írástudók és a vének” megjelölés. (A teljesség

igénye nélkül: Mt Mk 14,43.53) Az apostoli iratokban presbyteros szóval a gyülekezet vezetésével

és tanításával megbízott személyeket illették. (Ap Csel 11,30; 14,23). A jeruzsálemi zsinaton „az

apostolok és a vének” tanácskozása volt hivatott tisztázni a pogányból lett keresztyének viszonyát a

mózesi törvényhez. (Ap. Csel. 15,2). Az efézusi gyülekezet elöljárói többes számban vének

(presbiterek) voltak, akik elbúcsúztak Pál apostoltól. A pásztori levelekben több utalást is

találhatunk a presbiterekre vonatkozóan. (1 Tim 5,17.19; Tit 1,5) Jakab levele természetesnek veszi,

hogy a gyülekezet élén több vén (presbiter) áll (Jak 5,14). Ezt mutatja, hogy János és Péter apostol

magukat is presbiternek nevezik a leveleik elején. A legteljesebb leírást a presbiter, mint

gyülekezeti vezető feladatáról Péter apostol levele adja (1 Pt 5,1-4).

Összességében elmondhatjuk, hogy az apostoli kor egy-egy gyülekezete élén presbiterek

(szó szerint „vénebbek”) testülete állt, akik között voltak, akik igehirdetéssel szolgáltak (1 Tim

5,17). Ekkor még az elnevezés nem annyira kiforrott, mint a későbbi évszázadokban, a presbiter és

episzkoposz (püspök) gyakran felcserélődik. Az őskeresztyén gyülekezetben a „vénebb” nem

feltétlenül az életkor szerint idősebbet jelentette, hanem a hitbeli nagykorúságra utal, és

mindenképpen lelki vezetői, lelkipásztori tisztséget jelent. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a

presbiterek egyfajta testületet alkotva vezették a gyülekezeteket.

Az egyházi struktúra kialakulását követően, a III. századtól a presbiter egyre inkább a

püspököt helyettesítő idősebb, tekintélyesebb papi személyt (személyeket) jelölte, akik a püspök

segítői, tanácsadó és az egyházi bíróságok ülnökei voltak egy adott egyházmegyében.1 Ez a jelentés

egészen a középkor végéig megmaradt.

A reformátorok közül elsőként Oekolampadius szállt síkra Baselben az egyházközség közös

lelkészi és világi igazgatása érdekében. Szándéka szerint az egyházfegyelmet egy világi hívőkből és

lelkészekből álló testület gyakorolta volna, hogy az egyházfegyelemnek a megfelelő eréllyel

lehessen érvényt szerezni. Ez a törekvése Baselben kudarcot vallott, az egyházfegyelmet a városi

tanács gyakorolta minden más egyházigazgatási üggyel egyetemben.2 A Kálvin által irányított genfi

reformáció volt az első, mely az Újszövetség elveit az egyházkormányzatban is érvényesítette.

Kálvin Strassburgból való visszatérése után fogadtatta el a genfi városi tanáccsal a presbiteri

rendszert tartalmazó egyházi rendtartást.3 Kálvin ekkor írta, hogy „az egyház nem maradhat fenn,

ha nincs az Isten Igéjében megtalálható és a régi egyházban gyakorolt minta szerint meghatározott

vezetési formája.”4 A Biblia alapján Kálvin négy tisztséget különböztetett meg az Egyházban:

(lelki)pásztor, tanító (doktor), presbiter (vén), diakónus. Az egyházi rendtartás értelmében alakult

meg Genfben a konzisztórium az egyház világiakból és lelkészekből álló vezető testülete. 1541-ben

a konzisztórium (egyháztanács) felállításával Kálvin szétválasztotta az egyházi és a világi

joghatóságot (bár nem teljes mértékben, hiszen számos egyházi ügyben továbbra is a Városi Tanács

volt illetékes), és felállította az egyházközséget vezető lelkészekből és polgárokból álló testületet. A

presbiterekből és lelkipásztorokból álló egyháztanács létrehozása Genfben visszatérés volt az

újszövetségi egyházkormányzati rendszerhez, természetesen a megváltozott körülmények között.

A konzisztórium tagjai megalakulásakor 12 világi személy és a 9 városi lelkipásztor voltak.

A világi tagokat a városi tanács testületeiből (Kis Tanácsból 2, Hatvanak Tanácsából 4, Kétszázak

Tanácsából 6 főt) javasolták a lelkészek, a javaslatokat a Kis Tanács hagyta jóvá. A konzisztórium

világi tagjai „tiszta és tiszteletreméltó életű, feddhetetlen férfiakat, akik minden gyanú fölött állnak,

mindenekelőtt istenfélők és lelki dolgokban bölcsek” voltak. Arra is ügyeltek, hogy minden

városrészből legyen tag a konzisztóriumban. Minden csütörtökön üléseztek, hogy megtárgyalják az

egyházfegyelmi ügyeket. A presbiterek (a lelkészekhez hasonlóan) fogadalmat tettek arra, hogy

küzdenek a bálványimádás, az istenkáromlás és minden olyan dolog ellen, ami ellentmond az Isten

dicsőségének és a reformáció szerint megfogalmazott evangéliumnak; mindabban, amiről az

Egyháztanácsnak jelentést kell tenniük, tisztelettel és lelkiismeretesen járnak el, előítéletektől

mentesen, egyedül azért, hogy a városban megmaradhasson a jó rend és az istenfélelem. Végül arra

1 Szántó Konrád: A katolikus egyház története I. köt. 128.o.

2 Baráth Béla Levente – Orosz Adrienn: A presbiteri elvű egyházkormányzás Kálvini értelmezése és hatása

Magyarországon. Debreceni Szemle 2009. 363. o. Továbbá: Spijker, Willem van’t: Kálvin élete és teológiája.

Budapest, 2003, Kálvin Kiadó. 54. o. 3 Genfi Gyülekezeti Rendtatás. Fordítás és magyarázat. Fordította, a bevezető tanulmányt és a magyarázatot írta: Péter

Miklós. Budapest, Kálvin Kiadó, 2012. 4 Spijker, Willem van’t: Kálvin élete és teológiája. Ford.: Galsi Árpád. Budapest, Kálvin Kiadó 2003. 66. o.

is megesküdtek, hogy tiszteletben tartják a városi vezetőség valamennyi testületének a

rendelkezését.” 5

A genfi konzisztórium Kálvin idejében elsősorban egyházfegyelmi ügyekkel foglalkozott. A

konzisztórium célja elsősorban a tiszta evangéliumi eszméket felforgató tévtanok hirdetőinek

megfékezése volt. Másfelől a lelkészileg vagy erkölcsileg kifogásolható egyének magatartását

vizsgálta.6 A ma elterjedt vélekedéssel ellentétben a célja nem az eltévelyedett hívők büntetése,

hanem azok bűnbánatra és megtérésre indítása volt. A konzisztórium felállításával Kálvin célja az

volt, hogy az evangélium a városi lakosság erkölcsében is érvényesüljön. Házassági ügyekben (pl.:

válás) végső döntést nem az egyházi konzisztórium, hanem a világi bíróság hozott, az egyháztanács

a felek kibékítésében járt el. 7

Az egyháztanács által kiszabható legsúlyosabb büntetés az

úrvacsorától való eltiltás volt. A konzisztórium működésének első másfél évtizedében több lázadás

is robbant ki az egyházfegyelmet komolyan gyakorló testület és az azt megalkotó Kálvin személye

ellen. A libetinusok lázadása során Kálvin korábbi egyik nagy támogatója (Ami Perrin) is szembe

fordult vele, követelve hogy az egyháztanács ne tilthasson el genfi polgárokat az úrvacsorától. (A

francia származású lelkészeknek, így Kálvinnak is, ekkor még nem volt genfi polgárjoga.) Később

(„Berthelier-ügy”) történtek kísérletek arra nézve is, hogy az egyháztanács kiközösítést

(sákramentumoktól való eltiltás) tartalmazó végzéseit a város kormányzó testülete, a Kis Tanács

felülbírálja, semmibe véve az egyháztanács (és Kálvin) tekintélyét. Ezen küzdelmekből végül mégis

Kálvin és az általa bevezetett egyházi rendtartás került ki győztesen. 1561-ben Kálvin átdolgozta az

egyházi rendtartást az egyházi és világi hatalom teljes szétválasztása érdekében. Ebben

szabályozták, hogy az elnöklő polgármester nem tölthette be többé az Egyháztanács elnöki tisztét,

mivel ott egyházi tisztségviselőként és nem városi magisztrátusként vett részt. Továbbá az

Egyháztanács tagsága szempontjából eltörölték a genfi polgárok8 közötti megkülönböztetést.

9

Magyarországon a XVI. századi reformátori iratokban többször előfordul a „presbyter” szó.

Azonban ez a szóhasználat (a tarcal – tordai hitvallás szövegét leszámítva) egyértelműen nem a

kálvini négy egyházi tiszt egyikét jelenti, hanem ekkor még (a középkori szóhasználat

folytatásaként) papi személyeket.10

A XVI. századi lelkészi presbitériumok reformátori újítása az

volt, hogy kollegiális módon gyakorolták azt a jogkört, amit a középkorban egy személyben a

5 Spijker, i. m. 68. o.

6 Mc Grath, Alister: Kálvin. A nyugat felemelkedése. Budapest, Osiris, 2001. 126. o.

7 Magyar Balázs Dávid: „Nem jó az embernek egyedül lenni” – Kálvin János a házassági és családi életformára való

nevelés reformátora. PhD értekezés. Debreceni Hittudományi Egyetem, 2016. 73. o 8 Genfben a lakosok három jogi kategóriába tartoztak: habitant, azaz minden jog nélküli lakos, ilyenek voltak a francia

protestáns menekültek és a lelkészek is; citoyen: genfi polgárok; bourgeois: kiváltságos polgárok, a város vezető

testületébe, a Kis Tanácsba is beválaszthatók. A megkülönböztetés eltörlése a citoyen és bourgeois státusuakra

vonatkozott, a habitant-okra nem. Kálvin 1559-ben kapta meg a citoyen státust, de bourgeois sosem lett. 9 Spijker, i. m. 95-97. o.

10 Miklós Ödön: Ősi egyházalkotmányunk védelmében II. Pápa, 1944, Főiskolai Könyvnyomda, 13. o. kk.

püspök gyakorolt.11

Ennek a presbitériumnak a munkájában világiak nem vettek részt a XVI.

században. Ezt a testületet „szent presbitérium”-nak vagy „venerabilis presbiterium”-nak nevezték,

mely egészen a XVIII. századig fennmaradt. Ez fontos a későbbi évszázadok kutatása

szempontjából, hiszen nem gyülekezeti tagokból álló helyi vezetőséget, hanem lelkészekből álló

egyházmegyei illetve egyházkerületi vezetői testületet takar.12

A „presbyter” szó helyi gyülekezeti világi tisztségként az 1562-ben Tarcalon és 1563-ban

Tordán elfogadott református hitvallásban szerepel. A hitvallás Theodore de Béze ’Confessio

Christianae Fidei…’ (1560) művének néhány ponton rövidített átvétele, amely tehát a genfi

egyházalkotmány magyarosított változata.

„A XXIV. Articulus a presbiterek tisztének részeiről szól:

1. Az ekklézsiákat rendben igazgassák, a törvényeket megtartsák.

2. A lelkipásztorokat szükség esetén megfeddjék, sőt megzabolázzák.

3. Minden gonosznak idejekorán ellenálljanak.

4. Mindent megtegyenek azért, hogy az Ecclesia minden akadály nélkül tovább terjedhessen

(…) a presbytereknek majd kiváltképpen való tisztek, hogy a meg hólt lelkipásztorok,

Egyházi szolgák, Diaconusok helyében újakat válasszanak.”13

Azonban a tarcal-tordai hitvallásból hiányoznak Béza hitvallásának gyakorlati rendelkezései a

presbiterválasztással kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy nem tudjuk, hogy a hitvallás készítői kikre

gondoltak, kik lennének ezek a presbiterek csak azt tudjuk, hogy feladatuk a gyülekezet vezetése

volt. Nincs tudomásunk a XVI. századból gyülekezeti presbitérium felállításáról.

A magyar reformáció sajátossága, hogy a legtöbb esetben az egyházi ügyek igazgatását a

helyi elöljáróság gyakorolta.14

A helvét reformáció nagy részében ez volt az általános gyakorlat,

melyet Kálvin is, mint az Ige hirdetésében és sákramentumok kiszolgáltatásában közös egyházak

közötti különbséget elfogadott.15

A magyar reformáció egyházkormányzatát a magyar történelmi és

társadalmi helyzet alakította. A szabad királyi városok féltve őrizték önkormányzati

privilégiumaikat, a mezővárosok, majd pedig a falvak is törekedtek egy bizonyos fokon az

11

Miklós Ödön: A magyar protestáns egyházalkotmány kialakulása a reformáció századában. Pápa, 1942, Főiskolai

Könyvnyomda, 190. o. 12

Hasonló eredményre jutottak a pápai levéltár munkatársai Torkos Jakab XVIII. század közepén végzett

egyházlátogatásának vizsgálatakor: „A venerabile presbiterium tehát nem egyházközségi presbitériumot,

konzisztóriumot jelentett, hanem az egyházkerület vezetőségét.” „Processus Visitationis”: Torkos Jakab

egyházlátogatása 1747-ben. (Közreadja: Hudi József et al.) Pápa, 2011, 48. o.

Ezt erősíti meg Dunamelléken a Tolnai egyházmegye 1725-ös esperesi látogatásának jegyzőkönyve, melyben szintén

szerepel Sanctum Presbiterium, ami egyértelműen az egyházmegye vezetőségére utal. Ráday Levéltár A/10/a1: Tolnai

Egyházmegye Protocolluma (1. kötet) fol. 16. 13

Márkus Mihály: A presbiteri rendszer kialakulása a 17. század közepéig. In: Fazakas Sándor (szerk.): Kálvin

időszerűsége. Tanulmányok Kálvin János teológiájának maradandó értékéről és magyarországi hatásáról. Budapest,

2009, Kálvin kiadó, 39. o. 14

Bíró Sándor - Tóth Endre - Bucsay Mihály - Varga Zoltán, i.m., 140.o. 15

Szűcs Ferenc: Kálvin tanítása az egyházkormányzatról. (Reformátori teológiai alapvetés). Confessio XXXI. (2007) 3.

sz. 13. o.

önkormányzatiságra.16

Az önkormányzatiság legfontosabb eleme a ius patronatus, azaz a kegyúri

jog volt, mely a lelkész és a tanítók megválasztására és marasztására, javadalmaik megállapítására,

továbbá a helyi egyházi élet szabályozására vonatkozott.17

A hazai református egyház szervezetében kétség kívül a legnagyobb változást az első

gyülekezeti presbitérium felállítása hozta, melynek világi tagjai voltak. Ez a pápai presbitérium

volt, melyet Kanizsai Pálfi János állított fel. 1612-ben került Pápára prédikátornak, 1615-ben kapta

meg Patai István püspök, majd a következő évben a földesúr enyingi Török István jóváhagyásait a

presbitérium felállításáról. 1617-ben a presbitérium fel is állt.18

A pápai presbitériumnak

kifejezetten „őrálló” szerep jutott: őrködnie kellett a prédikátor élete és tiszta tanítása felett,

hasonlóképpen az iskolai tanító és az iskola működése felett, az egyház felett, hogy idegen tanítások

ne férkőzhessenek az egyházba, a tanítókat ne érhesse rágalom, és a gyülekezet tagjai felett, hogy

ne legyenek tévelygő vélekedésűek, se „cégéres vétekben heverők”.19

A pápai presbitérium tehát

kifejezetten egyházfegyelmi testület volt, működését Kanizsai Pálfi János a Mt 18 alapján

szabályozta. Röviddel azután, hogy Kanizsai Pálfi Jánost Dunántúl püspökének megválasztották, az

1630. június 18-19-én tartott pápai közzsinaton elrendelték a gyülekezeti presbitériumok felállítását

az egyházkerület minden gyülekezetében. Ugyanezen a zsinaton az egyházmegyei és egyházkerületi

„szent” presbitériumokat kiegészítették világi tagokkal. A gyülekezeti presbiterek feladata az volt,

hogy a lelkész tanácsosai legyenek, s az egyházfegyelem gyakorlásában segítőtársai.20

A XVII. század közepétől kezdve a presbitériumok megalakításának kérdése az erdélyi

fejedelemség és a kapcsolt részek (a Tiszántúli egyházkerület) területére tevődött át. Itt a puritánus

(később presbiteriánus) prédikátorok nagy vehemenciával képviselték a világi közigazgatástól

független presbitérium felállításának ügyét, melynek elsősorban – a kálvini elveknek megfelelően

és a pápai minta alapján – egyházfegyelmi feladata lett volna. Az 1646-ban összehívott

szatmárnémeti „nemzeti zsinat” a puritán lelkiséget követő prédikátorok által terjesztett gondolatok

terjedésének kívánt gátat szabni. A zsinat végzéseit rendszerező és kiegészítő ún. Geleji kánonok

XCIX. pontja szándékosan kétértelműen fogalmazva nem tartja időszerűnek, illetve a

magyarországi „polgári rendben” lehetségesnek a presbitériumok felállítását, bár azok hasznosságát

16

Dienes Dénes: Az első püspökválasztás a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Doktori Értekezés. Sárospatak,

1996. 18. o. 17

Rácz István: Protestáns patronatus:Debrecen város kegyurasága. Debrecen, 2007. 18

Szabó György: A demokratikus egyházszervezet kialakulásának kezdetei hazánkban (A presbiteri rendszer

fejlődéstörténete a magyar református egyházban) Confessio X. évf. 1986/2. 33. o.; Pokoly József: Az első magyar ref.

presbyterium keletkezése és szervezete. Protestáns Szemle, XIII. évf. (1901) 202-220. o.; Márkus Mihály: A presbiteri

rendszer kialakulása a 17. század közepéig. In: Fazakas Sándor (szerk.): Kálvin időszerűsége. Tanulmányok Kálvin

János teológiájának maradandó értékéről és magyarországi hatásáról. Budapest, 2009, Kálvin kiadó, 38. o. 19

„Ha penig maga a tanító magát nem tiszte és rendi szerint viseli, ne más valaki külső embertől, hanem az egyházi

tanácsosok közül egyiktől, vagy kettőtől szólíttassék meg először maga szeretetből, azután többektől, azután az egész

presbyteriumtól, végre ha valamennyi intés sem használ róla annyit a mennyit használni kellene, vádoltassék be a D.

Superintendensnek.” Pokoly József, i.m. 217. o. 20

Márkus Mihály, i.m. 41. o.

nem vitatja. A lelkipásztoroknak ugyanakkor nyitva hagyta a lehetőséget, hogy egyházfegyelmi és

peres ügyek elintézésére néhány „értelmes és becsületes” polgárt maguk mellé vegyenek, pusztán

alkalmi jelleggel.21

A szatmárnémeti zsinatot követően a puritán mozgalom folytatójaként Medgyesi Pál

irodalmi tevékenység megindításával igyekezett a presbitériumok ügye mellé állítani a

közvéleményt. Medgyesi úgy vélte, hogy a magyar nép egyéni és társadalmi erkölcsi romlását csak

a presbitériumok felállításával lehet orvosolni.22

Medgyesi szerint az eklézsia presbitérium nélkül is

egyház, „de hibás, félszeg, mint szintén az ember keze s lába nélkül.”23

Medgyesi Pál, előbb 1650-ben Bártfán, majd 1653-ban rövidítve magyarul Sárospatakon

nyomtatott ki egy presbitériumok felállítása mellett szóló művet.24

A Tiszántúli egyházkerület 1651.

szeptember 3-án Piskolton tartott félközzsinatán Medgyesi minden buzgólkodása, korábbi

levelezése ellenére a küldöttek úgy határoztak, hogy ne tanítsák „az mostani formában kijött

presbyterium szerint való regiment”, a mások botránkozásával ezt tanítókat pedig ne tűrjék, hanem

igenis maradjanak meg a régi egyházigazgatás mellett.25

Bár a tiltás ellenére a puritán lelkiség

terjedni kezdett, a XVII. században presbitérium alig alakult meg a Tiszántúli Egyházkerület

területén.

A XVIII. században a Bodrogkeresztúri konventet követően, az újonnan megalakult

Tiszáninneni egyházkerületben kapott új lendületet a presbitériumok megszervezése.26

A

Tiszántúlon is lassan változott a helyzet. Debrecenben 1739-ből való a városi tanácstól független

egyházkormányzati testület, „consistorium” első írásos emléke. Az első működési szabályzata

1749-ből való.27

A XVIII. században az ellenreformáció segítette a presbitériumok megalakulását,

különösen ott, ahol a földesúr, vagy a település többsége katolizált, így a presbitériumok vették át az

egyház igazgatását a helyi elöljáróságtól.28

Minden bizonnyal a szatmárnémeti zsinatnak tudható be

az, hogy a XIX. század elejéig csak a legritkább esetben nevezték ezeket a testületeket

21

Geleji Katona István: Egyházi Kánonok, melyet részint a magyarországi részint az erdélyi régi kánonokból

egybegyűjtött és a kor kívánatához képest több másokkal is bővített és kissé jobb rendbe szedett Geleji Katona István az

erdélyi igaz hitű egyházak püspöke 1649, Ford.: Kiss Áron, Szatmárnémeti, Szatmári Református Egyházmegye, 1875.

70.o. (XCIX. VI.) http://palheidfogel.gportal.hu/gindex.php?pg=29456369 Letöltés: 2014.04.26. 18:30 22

Nagy Géza: A református egyház története 1608-1715. Historia Incognita. Attraktor Gödöllő-Máriabesnyő, 2008. I.

220. o. 23

Medgyesi Pál: Rövid Tanítás a Presbitériumról avagy Egyházi Tanácsról 1653, Sajtó alá rend.: Dr. Incze Gábor,

Budapest, Magyar Külmissziói Szövetség, 1934. 24.o. 24

Szabadi István: Medgyesi Pál az egyházkormányzatról, in: Fazakas Gergely Tamás-Győri L. János szerk.: Medgyesi

Pál redivivus, Tanulmányok a 17. századi puritanizmusról, Debrecen, Debreceni Egyetem, Egyetemi és Nemzeti

Könyvtár, 2008. 152.o. 25

Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban. Budapest, Magyar Protestáns Irodalmi

Társulat, 1911. 265. o. 26

Dienes, i. m. 65. o. 27

Révész Kálmán: A presbyterium legelső nyomai hazai ref. Egyházunkban. Protestáns Szemle, IV.évf. 1892. 419. o.;

Baráth Béla Levente- Orosz Adrienn, i.m. 371. o. Rácz István, i. m. 92. skk. 28

Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. javított kiadás (szerk.: Ladányi Sándor),

Budapest, 1977. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Sajtóosztálya. 487. o.

presbitériumoknak. Leggyakrabban konzisztóriumnak vagy eklézsiai gyűlésnek hívták, a tagjait

consistorialis assessornak vagy külső elöljárónak.

Hódmezővásárhelyen, ahogy sok más városban a korábban teljesen református felekezetű

lakosság közé betelepülő, elsősorban római katolikus lakosok megjelenése mozdította elő a

presbitérium megalakulását. Félő volt ugyanis, hogy a korábban tisztán református városi tanács

összetétele is megváltozik, így a katolikus tanácsosok is beleszólást nyerhetek a református egyház

ügyeibe (pl.: lelkész és tanítóválasztás, a lelkészek és tanítók fizetése, stb.) Ehhez járult továbbá,

hogy Hódmezővásárhelyen a XVIII. században a Városi Tanács igen hanyagul intézte az egyház

ügyeit. A lelkészek javadalmát nem megfelelő módon szolgáltatták ki, az egyházi épületek állapota

és különösen az iskoláztatás helyzete mutatta, hogy az akkor még tisztán református városi vezetők

számára meglehetősen érdektelenek voltak az egyház ügyei.29

Az egyháztanács 1757. január 20-án

tartotta első ülését, Füredi Mihály idősebb vásárhelyi lelkész és a békési egyházmegye esperese

parokiális házánál. 30

A tanács elnökének Füredit, jegyzőjének Szőnyi Benjámint választotta. Az

első konzisztóriumi ülés jegyzőkönyvét szó szerint idézi Szeremley Samu. (lásd hátrább)31

Az

újonnan felállított egyházi testületre komolyan hozzálátott az elhanyagolt egyházi ügyek

rendbetételének, elsősorban a nép erkölcsi állapotára, a gyermekek megfelelő iskoláztatására és a

lelkészek javadalmának megfelelő kifizetésére vonatkozóan. Emellett döntöttek az új, debreceni

keresztelési liturgia bevezetésérőé, mely a keresztszülők felé intézett kérdéseket is tartalmazott,

továbbá a szülőknek kézfogással kellett kötelezniük magukat a gyermekük legalább alapfokú

taníttatására. Bár a földesúr tisztjei támogatták a konzisztórium felállítását, részt is vettek benne, a

városi tanács tagjai közül azonban csak néhányan álltak mellé. Különösen a város vezető

tisztségviselői, a két főbíró és a két jegyző, illetve az egyházi gondnok (curator) távol maradása

feltűnő. Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy a konzisztórium két év után megszűnt, s a

város visszavette az egyházi ügyek igazgatását. Pusztába kiáltott szó maradt Szikszai György,

makói lelkész 1768-ban, az esperesi vizitáció alkalmával tett felszólítása a város irányába, hogy „az

eklézsia dolgokról az eklézsiai háznál legyenek beszélgetések és rendelések; nem pedig a

városházánál”.32

Egy újabb konzisztóriumi ülésről van feljegyzés (magyar nyelven) 1778-ból. Ezen már

Szőnyi Benjámin elnökölt, mint idősebb vásárhelyi lelkész és békési esperes. Az egyháztanács

29

Szeremley Samu: Szőnyi Benjámin és a hódmezővásárhelyiek. 1717-1794. Korrajz az alföldi reformátusok

történetéből. A Magyar Protestáns Irodalmi Társulat kiadványai. Budapest, Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése,

1890. 89-90. o. 30

Szeremlei Sámuel: A hódmezővásárhelyi református egyház története. Tekintettel az egyház és a vidék egyházi

állapotára és főbb eseményeire. (S.a. rend.: Tereh Gyula) Hódmezővásárhey, Roth Antal Könyvnyomdája és Kiadója,

1927. 181. o. 31

Szeremley, 1890. 91-93. o.; a Függelékben megtalálható 32

Szeremlei, 1927. 199. o.

munkájában ekkor már részt vett a város főbírája, jegyzője és a városi tanácsosok nagy része. Az

egyháztanács választotta a gondnokot, és szabályozta a lelkészek természetbeni illetményének

beszedési módját. Bár a határozatok között szerepelt az egyháztanács rendszeres ülésezése, újabb

hosszú mégsem maradt fenn egy feljegyzés sem. Valószínűleg ismét zátonyra futott az

egyháztanács ügye, s az egyházi ügyeket továbbra is a város bírája, jegyzői és esküdtjei intézték.

Egy évtizeddel később Szőnyi Benjámin lemondatásában, és az új lelkész meghívásában a

Városi Tanács, az „istenkáromló, botránkoztató életű és a keresztyén vallást mind nyelvével, mind

cselekedetével gyalázó”33

Nyéki József jegyző irányításával cselekedett. A Városi Tanács tagjait

ekkor mint „az Ekklézsia érdemes külső elöljárói”-ként emlegették, a „belső elöljárók” a lelkészek

voltak. A Szőnyi Benjámin ügyében a már éleződő konfliktus a világiak és egyháziak között is

kibontakozott. A Szőnyi Benjáminnal szembeni ellenségeskedés kirobbanása után Szathmári Paksi

István tiszántúli püspök 1787 február 8-án kelt levelében a vásárhelyi városi tanácsot megintette,

hogy az egyházi és városi ügyek összeelegyítése nem haszos: „Az ekklésiai dolgokat különös

ekklésiai gyűlésben vagy presbitériumban ilik tárgyalni és ha az ekklésiának vagyon a prédikátora

ellen valami panasza, vagy reformálni való az ekklésiában, felteheti az ekklésia a maga kívánságait

a prédikátornál és azzal atyafiságosan végezhet (...) Ezért a hallgatók soha nem bírái a

prédikátornak, - ilyenkor valóságos ügyfelek.”34

A városi tanács a püspöknek írt válaszában

kifejtette, hogy egyedül a városi tanács joga, hogy a papokat a hivatalukban megtartsák, vagy attól

megfosszák, továbbá ők az első fokú bíróság az egyházban, melynek a lelkészek is alá vannak

vetve. „A’ vásárhelyi Tanáts az Ekkl[ézsi]ának előljárója, sőt a’ köz népnek vótumával egész

Ekklésia nem tsak, hanem Primae Instantiae35

fórum, és az egész város in Civilibus36

annak

Judicatussa37

alatt vagyon.”38

Ezzel ellentmondtak a Geleji kánonoknak, és mindenféle egyházi

törvénynek. Továbbá tudatták a püspökkel, hogy a városi tanács esküdtjei nem ismerik el azt az

egyházmegyei gyűlést (1787 feb 1-én), melyet Szőnyi hívott egybe, és melyen lelkészek vettek

részt. A világi városi vezetők (és máshol a patronusi jogot gyakorló nemesek) egyházi ügyekbe való

korlátlan beleszólása nem sokkal később Debrecenben, Sinai Miklós professzor püspökké

választása és a világiak által jelölt ellenpüspök megválasztása és az uralkodó általi érvényesítése

kapcsán jutott csúcspontra.39

Sinai Miklós minden tudományos és jogi „hierarchikus”, azaz a

33

Kiss András lelkész panaszlevele szerint. Idézi: Szeremlei, 1927. 239. o. 34

Szeremlei Sámuel: A hódmezővásárhelyi református egyház története. Tekintettel az egyház és a vidék egyházi

állapotára és főbb eseményeire. (S.a. rend.: Tereh Gyula) Hódmezővásárhey, Roth Antal Könyvnyomdája és Kiadója,

1927. 222-223. o. 35

A kérelmeknek (instanciák) elsőfokú elbírálója 36

(teljes) lakosságában 37

joghatósága 38

Hódmezővásárhely-Ótemplomi Ref. Egyházközség irattára 2. sz. Protocollum 45.o. 39

Zoványi Jenő: A Tiszántúli református egyházkerület története, Debrecen, 1939. 75.o. skk.; Továbbá: Id. Révész

Imre: Sinai Miklós és tételei a magyar egyházalkotmányra vonatkozólag. Sárospataki Füzetek 1857/58.; Ifj. Révész

református egyház kizárólag lelkészek általi igazgatását védelmező törekvése ellenére az 1790/91.

évi országgyűlés vallási törvénytervezete, majd az 1791. Budai Zsinat határozataiban40

a

„küriarchikus” szemlélet uralkodott, azaz a református egyház lelkészei alárendelt helyzetbe

kerültek a helyi egyházközség világi elöljárói illetve patronusa felé.

Ennek a konfliktusnak mintegy előfutára volt az ahogyan a hódmezővásárhelyi városi tanács

hatalmaskodott és végül diadalmaskodott Szőnyi Benjámin felett. Ez megmutatkozott a az

egyházmegye (melynek maga Szőnyi volt az esperese) és a város bírái között több éven át tartó

huza-vonában is. A város elöljárói az egyházmegye által kiküldött, lelkészekből álló vizsgáló

bizottságot is semmibe vették, munkájukat igyekeztek ellehetetleníteni. Erről az érintettek be is

számoltak a püspök felé, aki azonban egyre kevésbé fogta az egyházmegye lelkészeinek pártját.41

A Szőnyi Benjámin ellen folytatott harc következő fázisa a fia, Pál káplánsága és lelkészi

utódlása ellen való fellépés volt. 1788 március 30-án a vásárhelyi eklézsiai gyűlésben felszólították

Szőnyi Pált a parókia elhagyására és egyúttal géretet tettek, hogy Szőnyi Benjámint szívességből

öregkorában eltartják, az egyházi pénztár állapota szerint (konkrétumok nélkül).42

Ez az eklézsiai

gyűlés valójában a város vezetőségéből (főbíró, jegyző, esküdtek) állt. Szeremlei szerint a városi

tanácstagok mellé az 1780-as évek végén már a közrendből is egyre többeket beválasztottak.43

(Feltehetőleg a kor szokása szerint az eklézsiai gyűlés tagjai hívták meg maguk közé

önkiegészítéssel.) Ettől lett ez „ekklézsiai gyűlés”, de a lelkészek részvétele nélkül. Szőnyi

Benjámin és fia Pál biztosan nem, és valószínűleg a másik vásárhelyi lelkész, Füredi Sándor sem

volt jelen. Ez mutatja, hogy a vásárhelyi tanácstagok és meghívott lakosok, noha maguk is mind

jobbágyok voltak, a nemesi patronusok és a nem sokkal később kirobbanó Sinai-ügy debreceni

magistratusi44

szereplőihez hasonlóan „küriarchista” módon igyekeztek hatalmat gyakorolni a

lelkészek felett. A lelkészek bevonása nélkül, a fejük felett döntöttek egyházi ügyekben, amit éppen

ezért nem lehet igazi presbitériumnak tekinteni.

Az eklézsiai gyűlések rendszeres feljegyzései 1790 elején indultak el újra, akkor már Kis

András elnökletével és ugyanő kézírásával. Ez már a Szőnyi Benjámin személye elleni támadások

és lelkészi tisztségről való lemondatása utáni időszak. Ennek ellenére a jegyzőkönyvek szerint

Szőnyi alkalomszerűen részt vett a konzisztórium ülésein. Ez mutatja, hogy Szőnyi a sérelmei

ellenére még idős korában is komoly felelősséget érzett szeretett vásárhelyi egyházáért. Másfelől az

új lelkész, Kis András igyekezetét is, ki elődjét megbecsülve, hogy amennyire lehetett, a vásárhelyi

Imre: Sinai Miklós és kora. Adalékok a XVIII. századvég magyar társadalomtörténetéhez. Budapest, Akadémiai Kiadó,

1959. 40

A zsinat határozatait közölte: Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok 1860. 41

Szeremlei, 1927. 227-229.o. 42

Hódmezővásárhely-Ótemplomi Ref. Egyházközség irattára 2. sz. Protocollum 64.o. 43

Szeremlei, 1927. 232. o. 4444

Debrecen szabad királyi város lévén a vezetői polgárok voltak, társadalmi elismertséggel, nem jobbágyok.

egyházban még életének idős napjaiban „rehabilitálják”. Ezeken a gyűléseken a lelkészek mellett

részt vettek a város vezetői, továbbá a lakosság közül kiválasztott személyek, valódi presbitériumot

alkotva. Az új lelkész által vezetett presbitérium felszólította a korábban egyházi tisztséget betöltők

közül azokat, akiknek a hivatali ideje végén az eklézsia kasszájában hiány volt, hogy azt mielőbb

fizessék vissza az egyházközség pénztárába, beleértve a Szőnyi Benjámin elmozdításában vezér

szerepet játszó Nyéki István apját is. Már nem a városi tanács, hanem az eklézsiai gyűlés

választotta meg az egyházközség anyagi javainak tisztviselőit, a curatort (gondnokot) és a

perceptorokat (egyházfiakat). A presbitérium szervezte meg az adománygyűjtést az új templom

építésére. Szabályozta az iskolai tanítók számát, a javadalmukat és a presbitérium döntött a

marasztásukról is.

Az alább átírt feljegyzések az egyházközség 1. sz. protocollumában olvashatók. Az 1757-59

közöttiek latin nyelven, a későbbiek magyar nyelven íródtak. A latin szövegek fordítását az egyes

üléseket követően közöljük. A magyar nyelvű szövegeknél a betű szerinti átírásra törekedtünk,

mégha az olvasás így nehezebb is. Kivételt a rövid és hosszú „ő” képez, melyeket ahol a szövegben

nem lehetet elkülöníteni, a mai helyesírással közlünk.

Eklézsiai gyűlések jegyzőkönyvei

Alakuló ülés 1757. január 20.45

4. czikk.46

«Gyülést minden hónapban kell tartani, ha az előforduló ügyek fontossága és

szüksége kívánja; de ezenkívül más idő közben is. A gyűlés idejének előzetesen közlése a

tiszteletes elnök ur feladata lészen.

5. A gyűlés mindenik tagjának kötelessége az egyházunkhoz tartozó emberek erkölcsére

szorosan felügyelni s a konzisztóriális székre tartozó ügyeket lelkiismeretesen ide bejelenteni,

úgy mint a házassági dolgokat, a káromkodók, hamisan esküvők, versengők és veszekedők, az

isteni tiszteletet elhanyagolok, egyszóval a botránytszerzők ügyeit, egyedül abból a czélból,

hogy a rosszak az urunk Jézus Krisztus által rendelt egyházi fenyíték erejével megjavíttassanak

és helyes életre térjenek.

6. Sőt a gonosztevők is, akármi félék legyenek, kisebb és nagyobb bűnösök, kiket a külső

elöljáróság megidéztetni és megfenyíttetni szokott, minekutánna a törvényben meglakoltak, ide

a konzisztórium elé vezetendők és állítandók, azon üdvös czélból, mely a fentebbi czikkben

előadatik.

7. Az egyház javára felállított konzisztoriumunk végzéseit és megállapodásait senki sem

hiresztelje.

8. A konzisztórium tanácskozásának tárgyai lesznek mindenféle üdvös intézkedések,

melyek eddig elhanyagoltattak, melyek az egyházat és iskolákat czélozzák, minden dolgok,

melyek által Istennek ismeretét és félelmét ez együgyü és majdnem egészen műveletlen

városban 47

előmozdíthatjuk.

9. Az iskolák látogatása részint testületileg, az egész konzisztórium által történik, részint

a tiszt, lelkész urak által, kik e kötelességet minden héten teljesítendik.

10. A szülők e konzisztóriumi hatóság által köteleztetni fognak arra, hogy

gyermekeiket huzamosabban taníttassák és járassák iskolába, mint ekkorig e község

megsirathatatlan kárára történt, melyben, fájdalom, a polgárok nagyobb része épen o lyan

tudatlanságban nő fel, mint a minőben született. Hogyha pedig a szülők a konzisztórium

intésének nem akarnának engedelmeskedni, arra kényszerítő eszközökkel, u. m. e czélra

megállapítandó büntetésekkel is szoríttatni fognak.

11. A lelkészi s főleg az iskolai épületek kijavíttatását melyek ez idő szerint

összeomlással fenyegetnek, a konzisz- tórialis szék erősen elhatározza s azt foganatosítani is

kívánja.

12. Minthogy eddig az tapasztaltatott, hogy az egyházfiak a párbér behajtásánál

hanyagok és engedékenyek voltak s a múlt évek követelései hátralékban maradtak: annak okáért

elvégeztetett, hogy azoknak komolyan kötelességükké tétessék, hogy az egész párbért, szintúgy

a hátralékos, mint az idei tartozást szedjék be. Ha ezt nem teljesítik, a város tanácsának adatnak

át méltó büntetés végett.

13. Az egyház jövedelmeit minden módon és minden lehetséges eszközökkel növelni,

megtartani és gyümölcsöztetni kell.

14. Az egyházfiak a mint hivatalukat felvállalják, mindjárt az első napokban utána

lássanak a rendes párbér beszedésének. S minthogy ők eddig a tűzre való nád behordásában

akadályoztatva voltak, annak okáért a városi elöljáróságnak ajánljuk, hogy e teher alól mentse

fel őket, mi részben az itt jelenlevő tanácsnok urak fognak eljárni.

15. A konzisztórium tudta és beleegyezése nélkül sem a kurátor sem az egyházfi ne

költsön az egyház pénztárából. Mikor pedig hamarosan kellene a költség, az épületek hibáinak

45 Közli: Szeremley, 1890. 93-94. o. 46 Az első három czikk a szervezkedésről szól. 47 «In rudi hoc et propemodum inculto oppido.»

kijavítására biró uram a segedelem felől kerestessék meg, hogy az egyház pénzét

megtakaríthassuk. A kurátor lelkiismeretesen jegyezze fel, hogy a perselyekből és egyébünnét

mit vesz be.

16. A kurátor és az egyházfiak az egész konzisztórium előtt tegyék meg

számadásaikat.

17. A konzisztórium végzéseit és határozatait hűségesen fel kell jegyezni s aztán

jegyzőkönyvbe kell írni; a jegyzőkönyvet pedig, még mielőtt a gyűlés eloszolnék, fel kell

olvasni s az olyan tagok előtt, kik diákul nem tudnak, nemzeti nyelven meg kell magyarázni.»

További 1757-1759 közötti ülések jegyzőkönyvei48

Sub praesidio Cl. D[ omi]ni Ordinarii praesidis caeterorumque consistorii membrorum acta et

conclusa sunt sequentia:

1. Salarium schola rectoris, e Collegio Debreceniensi evocandi determinatum est in punctis s[ e]q[

uen]tibus:

1. Pecunia parata summa flor[ eni] Rheni 80

2. Tritici cubuli 20

3. Hordei cubuli 20

4. Coquia perpetua

5. Lanae, vinique cantatio

6. Pretium 25 librarum adipis fl. Rh49

1. xr50

40

7. vini urnae 10

8. Pro funere generali xrf 12

9. Pro funere partiali xrf 8½

10. Calefactorium sufficiens

2. Studiosus, in Scholam nostram cooptari cupiens, ante omnia sedem consistorialem requirat, et

nihi accedat consensus sedis, non recipiatur. Schola[ m] vero discessurus, ab eadem sede petat

dimisssionem.

A Méltóságos Elnök úr rendes elnöklete alatt a konzisztorium további tagjaival a következők lettek

elhatározva és elvégezve:

1. A debreceni kollégiumból hívandó iskola rector [ tanító] fizetése az alábbi pontok szerint lett

meghatározva:

1. Készpénz rajnai forintban 80

2. Búza köböl 20

3. Árpa köböl 20

4. Állandó főtt étel

5. Gyapjú és bor kantációkor

6. 25 font zsír ára 1 Rajnai forint és 40 krajcár

7. Boros kancsó 10

8. Teljes temetésért 12 krajcár

9. Részleges temetésért 8½ krajcár

10. Elegendő tüzelő

48

1. sz Protocollum 29-36. o. 49

Rhénes azaz rajnai forint 50

krajcár

2. Az a tudós [ tanító], aki azt óhajtja, hogy az iskolánkba beválasszuk, a teljes konzisztorialis szék

előtt kell hogy megvizsgáltasson, és a konzisztoriális szék hozzájárulása nélkül senki sem fogadtatik

el. Az iskolából való eltávozáshoz ugyanattól a széktől kér elbocsátó levelet.

Anno 1757 die 20 Aprilis Acta sedis consistorialis

1. Johannes Kis, de conjuge sua quaerulosus51

, ipse convictus est infidelitatis erga suam conjugem,

prolesque idem, tum sui, tum aliorum testiomonio, convitiator est deprehensus. Relegatus ob id ad

forum civlie, debitor poenitentae in Templo perficienda.

2. Michael Hagymási, ob frequens cum conjuge sua rixas admonitus, meliora promisit.

3. Parentes filiorum qui hoc et superioribus annis filios suos scholi avocarunt, antequam

fundamenta posuerint, cognitionis piatetisque Christianae, per exmittendos cum uno decurione

studiosos cogendi sub poena statuenda, ad remittendos defacto filios, ad interoptorum in Scholis

studiorum continuationem.

1757. április 20. A konzisztóriumi szék határozatai:

1. Kis János, a házastársáról panaszkodott, [ holott] ő maga követtet el hűtlenséget a felesége és

ugyanúgy gyermekei iránt, mind az ő tanúságuk, mind mások tanúsága szerint gyalázatosan

rajtakapták. A polgári bíróság elé lett küldve, adós a templomi penitencia elvégzésével.

2. Hagymási Mihály a feleségével való gyakori veszekedésért megintetett, megjavulását ígérte.

3. Azon gyermekek szülei[ hez], akik itt és a felsőbb években a gyermekeiket az iskolából elvonták,

mielőtt alapjuk lehetett volna a keresztyén kegyesség ismeretére, a tudós tanító egy városi

tanácsossal kiküldetik, hogy az elhatározott büntetés terhe alatt kényszerítsék őket, hogy

ténylegesen visszaküldjék fiaikat a megszakított iskolai tanulmányaik folytatására.

Anno 1758 8-va Junii Consistorii deliberata.

1. Ex rectoratus officio post expletos in eo menses duntaxat quinque, in Colegium Reformatum

Debreceniense redeunti, praestantissmo Dno [ Domino] Johanni Pásztohai, ex pecuniali

conventione rectoris eidem suffecti, Praest Dni [ Domini] Danielis Thúri, dandi resolutio sunt 30

floreni Rhenenses.

2. In locum primi filiarum praeceptoris, dni [ domini] Francisci Czeglédi ad officium Notariatus

adsunto, successor designatus, si cum advenerit, consentiat ipse exrector Makoviensis, Dnus

Stephanus Nyéki.quod et factum.

3. Cantor D[ omi]nus Andreas Hatvani, inter varios excessus, ob temulentiam praesertim proxime in

Templo observatum, indeque sequutum Cantum inconcinnum, negatamque ob id ipsum V.D.

Ministris eundem ad faciem vocantibus comparationem; ad publicam Consistorii deprecationem

obstrictus, eo adjecto, quod nisi se ille e vitiis notis emendaverit, officio amoveatur.

51

Qaerulál = panaszkodik (A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere, Kolozsvár, 2005. 619. o.)

4. Loco eius quod huiusque frumentum V.D. [ Verbi Divini] Ministris debitum aediles ad eorundem

domos administrarunt; deinceps Procuratoris sub manus in receptorium Ecclesiae comportabunt:

inde vero purum et optime cribratum uterusque speciei tritici nempae [ =nempe] et hordei

frumentum, ordinaria in oppido mensura elargiendum. Conditione non observata, rediit usus

antiquior. Nb. meg akkor nagyobb vólt a varos rendes vekaja és melly azutan egyneháy

esztendökkel reducaltatott a F. Királyi parantsolat szerént a Posoni vékára.

1758. június 8-i konzisztórium határozatai

1. A rektori tisztségből, miután ebben [ az évben] kitöltött legalább ötöt hónapot, a debreceni

református kollégiumba visszament, legderekabb Pásztohai János úr magából a rectori készpénz

javadalomból kielégíttetett, derék Thúri Dániel úrnak 30 rajnai forint adatott könnyebítésként.

2. A lányok első tanítójának helyére, Czeglédi Ferenc úr hivatalának elfoglalására utód jelöltetett

ki. A jegyző Nyéki István úr egyezzen meg magával az egykori makói rektorral, hogy el tud-e jönni.

Meg is történt.

3. Kántor Hatvani András urat különböző eltévelyedések közepette, különösen mámoros álapotban

a Templom közvetlen közelében látták, és ezután az énekeket illetlenül kísérte. Az Isten Igéjének

szolgája őt ezért személyes megjelenésre szólitotta fel a konzisztórium előtt és nyilvános

bocsánatkérésre kötelezte, melyet megtagadott. Hozzátesszük, ha magát és bűnös jellemét nem

jobbítja meg, hivatalából elmozdíttatik.

4. E Helyen [ lévő] Isten Igéje szolgáinak járó gabona tartozást, amit az egyházfiak a házaikhoz

kézhez adnak, amit a procuratorok keze alatt rendre az egyház raktárába egybe fognak hordani:

onnan valóban igazi tiszta és a legjobban szitált termést adjanak mind a két féléből tudni illik

búzából és árpából, a mértéket a városban rendesen használt vékához megnagyobbítva.

A megegyezést nem követték, visszajött a régebbi szokás.

Nb.[magyarul] meg akkor nagyobb vólt a varos rendes vekaja és melly azutan egyneháy

esztendökkel reducaltatott a F. [ Felséges] Királyi parantsolat szerént a Posoni vékára.

Anno 1759. 12 Marty.

Acta

1. honesti concivis, Paulli Szabo uxor Elizabetha Deák, posteaquam martius illius stupenda

clementia adulteram ipsam in suam gratiam recepisset, haec vero tam benigno suo viro debitae

gratitudinis loco, eundem permultis suis impertinentiis maximopere offendisset, consistorio ob

id a viro suo delata, condignam pravitati sua[ e] accepit correptionem, albam quoque ut vocant

dare compulsa, qua se obstringere debuit ad quaevis Christianan uxoris officia, viro, domesticis

que suis [ queasivis?] exhibenda: quod si vero monitis parere noluerit, decernitur, illam arbitrio

secularis magistratus submittendam, et post quindenam, si interea in praecedanea relapsa fuerit

vitia, carcere, verberibusque puniendam.

2. Stephanus Szőllősi, anno adhuc 1747 aedilis afficio functus, ob retentam apud se circiter 40

florenorum lecticalem restantiam jam antehac aliquot hebdomadibus ab oppiduo magistratu ad

eandem summulam cum interesse persolvendam compulsus, ad crebram52

suam instantiam, a

Consistorio, ex 32 florenis, quos interjectum tempus effecit legales reditus, 12 florenorum

remissionem impetravit.

52

Crebrare= gyakran ismételni (Bartal Antal)

3. Hoc eodem consistorio, quaestio nota est de forma et ritibus baptizandi, examinatumque, num

simplex et a multis retro annis introductus mos continuari debeat; an potius solemnior, et

majorem S Baptismo reverentiam concilians ritualis eiusdem administratio, jam in alius quoque

permultis in Hungaria Reformatorum Ecclesiis receptas heic quoque obtineat: Vicit tandem

perfacile sententia, introducendas esse circa administrationem S.S. huius sacramenti omnes illas

Circumstantias qua in Metropolitana Ecclesia Debreceniensi longo jam sat usu invaluerunt.

Formulam quidem Baptismalis aquae Consecratoriam nostram uterque V.D. Ministri retinuimus

non necessarium fore existimantes, ut loco eius, cui jam auditorum aures adsuefactae sunt, aliam

qua Debrecini alibique viget introducamus, cum quod ad rei momentum et substantiam utroque

conveniant, quamvis (quod ego haec scribens judico) ima eademque formula in omnibus

Ecclesiis utendum esse, et circa tam venerandum Sacramentum idem sentire ac locqui,

sanctorum Comunioni magis consentaneum foret.

Antehaec folia mulieres susceptrices cum baptizandis infantibus comparebant ad mensam

sacramentalem, ritusque omnis sola formula recitatione, sequuta precatione53

et adspersione vel

affusione absolvebatur; Ab hoc vero tempore sistuntur mensae viri susceptores quoque ibiqua ad

quaestiones notas interrogantur, ad quas fonora voce respondere cum mulieribus debent.

Quaestiones istae sunt:

Kereszt Atyák. K[ ereszt]. Anyák

Akarjátok-é, hogy e kisded az Isten Anyaszentegyházában a’ Sz. Keresztség által bévétettessék?

Respondent: Akarjuk.

Ígéritek é arra magatokat hogy vigyáztok (lészen gondotok) ennek az Isteni félelemben való

nevelkedésére? Respondent: Ígérjük.

Optandum esset ut alter quoque salutaris mos Debrecini, alibique receptis in Ecclesiam nostram

inveheretur, scilicet út ipsi parentes infantium notificarent V. D. Ministris infantes suos

baptizandos, eademque occasione solenniter obligarentur, dextera quoque si opus fiat pastoribus

porrecta, ad infantes suos, cum ad id idonei evasarint Scholis tradendos et eousque ad minimum

informari curandos donec saltem lecturam et fundamenta sua Relligionis addidicerint nullibi

major, quam in Ecclesia hac nostra tam salubris instituti necessitas, ob crassam nimis et fere

incomparabilem Sacrorum ignorationem, et parentum summam circa ignaviam, qui nullis huc

usque sollicitationibus permoveri se passi sunt, ut filiis justam in scholis moram concedant, sed

simul ac opera illorum in re rustica uti possunt, scholis substrahunt eosdem, unde fit ut pauca

quae didicerunt (ut multis exemplis comperitimus) peiutus oblivis cantur. Neque omnio mirum,

tunc enim Scholis evocantur, cum pro aetatis istius indole inviti adhuc et disciplinae impatientes

discunt. Postea, ubi plus sapere incipiunt suo malo, sed nimis sero experiuntur irreparabilem

jacturam, suam que et partum suorum negligentiam, cuiusmodi quaerulosos de hac re juvenes

permultos animadvertimus.

1759. március 12-i konzisztórium határozatai

1. Becsületes polgártárs, Szabó Pál feleségét [D.E], paráznasága után abban a márciusban

bámulatos szelídséggel az ő kegyelmébe viszavette, ez[ért ő] igazán hálával tartozik jóságos

férje iránt, a fehérnép sok hűtlenségével rendkívűli módon botránkozatott, a konzisztórium előtt

a férje bepanaszolta, gonoszsága miatt méltó dorgálást kapott, emellett felszólították hogy adjon

kötelezvényt, hogy tartozik bezárni magát akármely keresztyén feleség hivatalába, [magát]

férjéhez, családjához tartozónak mutatván: hogy ha az intésnek igazán engedelmeskedni nem

53

Precor 1 könyörögni

akar, elrendeltetik, hogy a világi magisztrátus ítéletének alávettessék, és két hét után, ha

azonközben a megelőző bűnébe vissza fog esni, börtönnel és korbáccsal büntettessék.

2. Szőllősi István 1747. évig aedilis54

hivatalának betöltöje, a nála lévő kb. 40 forint ágybér55

elmaradás helyrehozásáért már néháy héttel ezelőtt a városi tanács által felszólíttatott, hogy az

adott összeget kamatostul megfizesse, gyakran ismételt kérelmeivel a Konzisztóriumtól 12 forint

elengedést kért a 32 forinton kívül, amit a közbenső időben törvényesen visszaadott.

3. Itt ugyanazon konzisztórium előtt kérdésként felvetődött a keresztség formája és liturgiája, és

megvizsgáltatott ugyan kell-e az egyszerű és sok évvel ezelőtt bevezetett szokást folytatni vagy

jobb és ünnepélyesebb, és a keresztség kiszolgáltatásához nagyobb tisztelettel lévő ritus

végzését ajánlja-e itt is bevezetésre, amint már sok más Magyar Református Ekklézsiában is

elfogadott: Végre mégis igen könnyen győzött az a nézet, hogy minden körülmény között be kell

vezetni a szent sákramentumok kiszolgáltatása tekintetében, mivel Debrecen város eklézsiájában

már elegendően hosszú [ideje] használatban érvényesül. A vízzel való keresztelés

megszentelésének nálunk való formuláj[ával kapcsolatban] pedig Isten Igéjének mindkét

szolgája úgy véli [a régit] megőriznünk nem szükséges. Ahogyan ezen a helyen a hallgatók füleit

rászoktatták, olyan módon a debreceni másikat, mely máshol teljes életerőben van, bevezetjük,

mivel az a dolog súlyával és lényegével egyaránt megegyezik amennyire kell (amint azt én, aki

ezeket írom megítélem], sőt inkább egyúttal minden eklézsiában használandó, olyannyira hogy a

tisztelendő Sákramentum tekintetében ugyanaz a beszéd és a hallgatás, a Szentek közösségéhez

inkább illő lenne.

.

Ezelőtt a könyv szerint a befogadó asszonyok56

a gyermekkel megjelentek a sákramentumok

asztalánál, és a liturgia mindenkor egy formula elmondásával, ezt követően könyörgéssel, és

meghintéssel vagy leöntéssel lett elvégezve. Ettől az időtől fogva igazán a befogadó férfiak57

is

odaállíttatnak az asztalhoz, ahol a leírt kérdésekkel megkérdeztetnek és azokra az asszonyokkal

együtt hallható szóval válaszolniuk kell. Ezek azok a kérdések:

Kereszt Atyák. K[ereszt] Anyák

Akarjátok-é, hogy e kisded az Isten Anyaszentegyházában a’ Sz. Keresztség által bévétettessék?

Válaszolják: Akarjuk.

Ígéritek é arra magatokat hogy vigyáztok (lészen gondotok) ennek az Isteni félelemben való

nevelkedésére?

Válaszolják: Ígérjük.

Kívánatos, hogy a másik debreceni szokás is, ami máshol bevett, a mi eklézsiánkba is

behozattassék, tudniillik hogy maguk a gyermek szülei ismertessék meg az Isten Igéjének

Szolgájával a megkeresztelendő gyermeküket és egyazon alkalommal ünnepélyesen kötelezzék

[magukat] a jobbjukat nyújtva a Pásztornak hogy ha munka lesz58

a gyermekeiket az arra való

bemeneteli alkalomkor az iskolába átadják reggelente és hogy gondjuk lesz a minimum képzésre

[műveltségre] amíg legalább az olvasás és a vallásuknak alapja átadatik.

Senki jobban, mint ez mi eklézsiánk olyannyira az egészéges tanítás szükségében nincs, az igen

nagy zavarodottság és a szent dolgok felől való példátlan tudatlanság és főképp a feltűnő

restség miatt, amit nyugtalansággal maguk [a szülők] is eltűrtek, és kevéssé mozdították előre,

hogy a gyermekek az igaz erkölcsöt megtanulják az iskolában, hanem [a szülők] hogy a

földművelésben munkájukat el tudják végezni, elvonják őket [a gyerekeiket] az iskolából, hogy

54

Egyházfi, azaz az egyház anyagi javainak felügyelője, az egyháznak járó pénzbeni és természetbeni javadalmak

beszedésével megbízott személy. 55

A lelkésznek családonként, minden egyháztag után fizettett pénzbeni javadalom 56

Keresztanyák, gyakran egy kisdednek több keresztszülője is volt 57

keresztapák 58

Azaz dologidőben is elviszik a gyermekeket az iskolába

az az igen csekély amit megtanultak, (ahogyan sok példából ismerjük) a feledés miatt teljesen

eltűnik. Nem csoda hogy mikor pedig az iskolához hivattatnak mivel azt a kort (elérték] a

tanítást eltűrni nem tudóknak tapasztaltatnak. Később, mihelyt többet tudnak, hozzákezdenek az

gonoszsághoz, habár fölöttébb komolyan megtapasztalják a helyrehozhatatlan veszteséget, a

saját és a hozzátartozóik hanyagságát, minemű nyereség ez, ezzel a dologgal kapcsolatban igen

sok fiatalt figyelmeztetünk.

Anno 1759 11. Januarii Consistualiter deliberata sunt

1. Personas, quae propter hoc illudve delictum publicam poenitentiam praestare obligantur, sed

illam vel differunt, vel penitus declinare temerario ausu conantur, in jus Ecclesiasticum

vocandas, ad poenitentiamque per agendam adstringendas esse.

2. Qui in foro Polytici magistratus debitas poenas luerunt ob scelera sua, potissimum propter

adulterium, furtum insigne, blasphemiam et Divini nominis calumniam, statim ac immediate

jubeantur quin compelantur venire ad V.D. ministros instructi convenientibus

testimonialibus, de super eo quid commiserint, quod que in foro civili satis fecerint Scripto

exarandis.

3. Qui coetus sacros a longo tempore non frequentasse, pariter S[acra] Eucharistia usum diu

satis sine omni ratione neglexisse de prehenduntur, ad publicam poentientiam obligandos

fore.

4. Quando aedificiorum parochialium Scholariumque rupturae reparandae, vel quacumque

operae Ecclesiasticae praestandae sunt, operatores vel mercenarios non debere exsolvi ex

sumtibus Ecclesiae, multomagis labores illorum praestitos non esse acceptandos in rationem

persoluti hoc modo census Ecclesiastici, vulgo pap bér dicti, sed judicis

Oppidani jussu et auctoritate ad labores necessarios civilis servitii (vulgo aproszer dicti)

nomine computandos adplicari.

5. Qui fiant haberique debeant pro veri nominis mendicis eleemosyna dignis, per magistarum

oppidanum sub examen revocandum fore, de superque eo V.D. Ministris declarationem

faciendam esse.

1759. január 11. Konzisztóriumilag elhatároztatott:

1. Azon személyeket, akik itt (gúny vagy káromlás) bűne miatt nyilvános penitencia

bemutatására kötelezettek, azonban vagy azt elhalasztották vagy igyekeznek elfordulni a

meggondolatlan merész cselekedetüktől, az egyházi jog szerint, a penitencia

megcselekvésére kötelezni kell.

2. Aki a városi magisztrátus bíróságán a “szokásos” büntetést az ő bűnéért letöltötte59

,

nagyobb paráznaság, feljegyzésre érdemes lopás, istenkáromlás, és Isten nevének

rágalmazása miatt, azonnal és késlekedés nélkül felhívattatik sőt parancsoltatik, hogy jöjjön

el az Isten Igéjének szolgájához illendőségi bizonyítvány elkészítéséért, afelől amit

elkövetett és amiért a polgári fórumon megbünhődése írásban leíratott.

3. Akiről megtudják, hogy a szent összejöveteleket hosszú ideje nem látogatja, épúgy a Szent

Eucharisztiával élést nagyon hosszú időn keresztül minden értelem nélkül hanyagolja, a

nyilvános penitenciára kötelezik.

4. Amikor a parókiák és iskolai épületek szakadásait meg kell javítani, vagy akármely egyházi

tevékenységet el kell végezni, a feladat elvégzői vagy a felfogadott [emberek] nem vehetik fel

59

luerunt a „luó” görög ige latin vátozata: elenged, felold, itt vsz.: „letöltötte a büntetést és utána szabadult” értelemben

szerepel ellenért

[a jussukat] az eklézsia kasszájából, még kevésbé elfogadható az elvégzett munkák ily

módon, az egyházi cenzusból, magyarán pap bér-ből való kifizetése.Hanem a város bíráinak

[van] joga és felhatalmazása, hogy a szükséges városi munkákat kifizese (köznyelven

aproszer-nek mondják) [amiket] a megszámolandóknak nevezetekhez kell hozzáilleszteni.

5. Ha valakinek tartozása van az igazán koldusnak nevezettek, alamizsnára méltók javára, a

városi magisztrátus által vizsgálat alatt fel lesz szólítva, továbbá efelől az Isten Igéjének

szolgájának tanítását kell megcsselekedni.

Anno 1759. 4. Marty.

P[ro]pterosques ac permultos conjuges, vitio tam unius, qam alterius saepe utrinsque discordes

ac contentiosos vivere, multasque turbas dare compertum est. Ne igitur malum hoc gliscere

altioresque agere radices debeat; deliberatum est, istius modi personas conjugales majori post

hac attentione ab Ecclesiae Primoribus observandas, et quovis modo in meliorem frugem

revocandas fore.

In hunc dictum scopulum impegisse60

observatus ac Consistorio relatus Stephanus Nánási, qui

rixas ac contentiones cum uxore et haec cum illa eo provexerunt, ut jam neque una cohabitare

potuerint. Verum citati et se suis uterque conjuges qaerelis auditi et examinati, tandem bonis

consiliis parverunt,61

ac ad mutuam concordiam ac cohabitationem redierunt: muliere

temulentiam relinquere; viro autem sacrorum diu satis interruptem frequentationem reassumere

jussis.

1759. március 4.

Mivelhogy igen sok házaspár bűne mind egyik mind másik, gyakran mindkét részről a

cívódásban és veszekedésben élés, és sok viszálykodás tudódott ki. Hogy ne jöjjön a rossz ide

mélyebb gyökereket kell növeszteni; elhatároztatott, a leginkább e módon [élő] házas emberek

ezután nagyobb figyelemmel lesznek kísérve az eklézsia elöljárói által, és a közeljövőben

nagyobb erényeségre lesznek intve.

Ebben az elmondott veszedelemben a konzisztórium perbe vette Nánási István ügyét, a

feleségével való veszekedéseket és cívódásokat és amik ővele igen mesze ragadtattak, hogy már

egyikük sem tudott együtt lakni [a másikkal]. Beidéztettek és mindketten a házastársukkal való

veszekedésről meghallgattatak és megvizsgáltattak, végre jó tanáccsal kiegyeztettek, és a

kölcsönös egyetértésre és együttlakásra visszatértek: az asszony fel lett szólítva a részegség

elhagyására; a férfi pedig a szentek [közöségének] igen hosszú ideje megszakított látogatásának

újrakezédésére.

60

Valószínűleg impingisse 61

Valószínűleg parierunt

Anno 1778. 11a Octobris

Eklésiai gyűlés tartatott, jelen lévén, mint Belső Elöljárók: Esperest Szőnyi Benjámin, és Tiszt.

Füredi Sándor Tractusi Adsessor62

, mint mind a’ ketten H. M. Vásárhelyi ordin. [ordinarius]63

Prédikátorok. A’ külső B.64

Elöljárok közzül pedig, akkori, fő, és hiteles Bíró Deső János uram, és

érdemes Esküttek, ugy mint Ketskeméti Gergely, Kováts János, Jenei János, Kaszap Péter, Török

János, Bánfi János, Nagy Gergely, és Nótarius Nyéki István Uraimék; mind a’ két részről, az egész

Ekklesia képében im ezek lettek, és rendeltettek:

1o

Ekklésia’ Curátorának65

bé eskettetett, N. Kováts János Uram, a’ formula szerént, mellyet ki

adott a’ Ven.66

Superentendentia67

; recommendaltatott68

ő kegyelemknek, azon Istenes esküvésnek

szüntelen valo forgatása, és megtartása.

2o

Mivel a’ T. Prédikátorok’ gabonabéli conventiójok69

bé adásában, már ez előtt egynéhány

esztendőkben sok fogyatkozások vóltának, mind a’ későn bé adás miatt, melly három ízben, egész

esztendőben is meg nem esett; mind a’ véka változás, és egyéb hátramaradások miatt: Ezért minden

ezután eshető panaszoknak eltávoztatására elvégeztetett fel bomolhatatlanúl, hogy az Egyházfiak,

meg hitelt voltok szerént, a’ mennyire lehet, jó idején, mindjárt takarás után tiszta búzát, mint Lélek

bért bészedjenek; De mivel azt nem mindenek tisztán adják, E végre meg határoztatott, hogy

mihelyt annyira való gabonát az Egyházfiak bé hordanak, hogy T. Uraimék Conventiója abból ki

tellyék: azonnal az Ekklesia Curatorja T. Uraimék buzabéli conventióját tisztán meg rostaltássa, es

igy, a’ posonyi igaz véka szerént 55. köböllel híven és Istenessen meg fizesse.

3. Az árpa-béli conventio bé adásnak is ez a’ regulája, noha annak meg rostáltatásáról akkor szó

nem volt; de az igazság úgy kivánja, hogy ez is tisztán fizettessék bé. n.b. Az árpabéli Conventio is

55 köböl, külön külön mind a’ két predikátornak. de ezen kívül, a’ betegek járásáért, már ezelőtt

mintegy husz esztendőkkel, mind a’ két prédikátornak tíz tíz köböl70

rendeltetett, es ez is az időtől

fogva, mind eddig meg adattatott.

4o

Elvégeztetett, hogy ezután gyakortáb való Ekklésiai gyűlések légyenek, az arra választandó

eskütt külső elöljárók [és ha szükség mint más helységekben, a köz rend közzül valók, egy egy

minden tizedből] és a T. Prédikátorok által; és hogy a’ legközelebbi gyűlésben az Egyházfiak elő

állíttassanak, és Bírák, Prédikátorok, Curator ’s több belső személyek eránt való kötelességeik

elejekben adattassanak.

5. Az Ekklésia szőlőiben, szüretkor az oskolai Déákok es szolga gyermekek munkálkodjanak.

a. Az ekkor tett rendelés szerént Curator N. Kovats János Uram az 55 köböl buzát illendőkepen meg

rostáltatva, ugy az árpát is, de ezt nem rostalva, mind a két Prédikáornak híven és igazan béfizette

az 1778ik esztendőre.

b. Ugyan ez idő tájban az három Praeceptorok71

Instantiat72

adván bé a’ B Tanátsnak, és azt akkori

Rector Thót Pál Uram Secundalván resolvaltatott számokra az Ekklesia Hambárjából 8. nyoltz

kőből búza, mellyet nevezett Tóth Pál Uram bona fide73

referalván74

, mint el végezett dolgot ide be

irák

62

Mai fogalmakkal: egyházmegyei tanácsos 63

Rendes, azaz megválasztott és beiktatott lelkészek 64

becsületes 65

gondnoknak 66

Venerabilis = főtiszteletű 67

Főtiszteletű Egyázkerület 68

javasolt 69

Járandóságuk (a lelkészek fizetésének egy része készpénz, más része természetbeni juttatás volt) 70

Szemestermény mérésére szolgáló űrmérték. Nagysága általában kb. 64 liter. 1 köböl = 2 véka 71

Iskolai segédtanítók 72

kérvényt 73

Jó hittel, jóhiszeműen 74

előadván

[Utólagos feljegyzés más kézírással]

Egyházi gyűlések ezután több éven át nem tartattak, legalább jkönyveik nincsenek. A b.[ecsületes]

tanács a városházánál végzett az egyházi ügyekben is s az ide vonatkozó j[egyző]könyvek a

fizetéslevelek j[egyzé]kébe vannak bevezetve [1755-1788], melyet a városi jegyzők szerkesztettek. E

könyv foglalja magába a Szőnyi B. lelkész ellen indított per iratait is.

Hmvásárhely 1887. okt. 19.

Szeremlei Sámuel lelkész

A[nn]o [1]790. 28. febr

Ekklesiai gyűlés tartatott az egyik parochialis háznál, jelen levén mint Belső szemellyek: Tiszt

Füredi Sándor ur V. Tr.75

erdemes Asessora, és Kiss András mind a’ ketten ord[inárius]

predikatorok.76

A’ Külső erdemes elöljarok közzül pedig N. N. esküdt Kaszap Péter Nagy Mihálly.

Nagy G. János, Szomor Ferentz Kontz Pál, Varga István, Banga Pál, Égető P. János Moses Péter és

Ifjú Nagy Mihály uramék. Ugy szinte a’ Sz. Ekklesia több érdemes tagjai közzül: Curátor Kiss

Péter János, N. Öreg Lázár Ferentz, Tot István, Szilágyi István, Móses János, Ketskemeti Miháj,

Banga Péter, Ketskeméti Jósef, Banga János, Zakó Ferentz, Német Miháj, Mótsi Miháj, Hajdu

Péter, Szabo János, Kis Szabo János, Kristo András, Csáki Pál, Vetsei Sámuel és Lyzkai Sámuel

Uramék. Mind a’ két részrül az egész Sz. Ekklesia képében közönséges meg egyezésbül e’

kevetkezendők rendeltettek.

1. Tiszt. Szőnyi Benjamin Uram VTr Nagy érdemű Esperestyának ebbe az Eklban [Eklézsiában] 45.

esztendeig való hasznos és épületes szolgálattya consideráltatván77

eö kegyelmének holtigvaló

intertentiusára78

rendeltetett esztendőnként 50 ÷ ötven Rforint79

és 250 ÷ kétszázötven kéve fűteni

való nád. Melly salarium80

be adásának ideje számláltatni fog 1789. el múlt József napjától fogva;

tudniillik a’ miolta Tiszt. Szőnyi Beniamin nagyerdemü esperest Ur. ebben az Ekklában

[ekklézsiában] valo prédikátori rendes hivatalát erőtelen öregsége miatt le tette.

2. Minthogy a’ Keresztelő stolának a’ Fels. Királlyi rendelésnek ereje szerintv[al]ó aequivalens

restitutiojában81

, még eddig T. Predikátor Uraiméknak semmi nem érkezett, az Eklának sok

szüksege miatt: tehát mind a’ két részről lett meg egyezés szerént, meg határoztatott, hogy az el

múlt két esztendeitől Curator Uram az Ekkla közönséges kassájábol egy egy esztendőre egy egy

részre Tiszt. Predikátor Uraiméknak Keresztelő stola hejett fizessen 50 ÷ ötven Rforintokat.

3. Három esztendő alatt közelebb tapasztalta a’ sz. Ekl[ézsi]a, hogy az itt tanuló Deákok a’

gabonabeli tanításért való fizetésben T. Professor és Rector Uraimékkal feletebb kérvén, abbol sok

elegyetlenségek támadtak. Azértis mind ezeknek el háritása mind p[e]d[ig] T. Professor Halmi Pál

Uram külömbenis meg kissebbedett salariumának ki pótolása végett determináltatott82

, hogy ezután

a’ Deákok Ő Kegyelmének a fenn nevezett gabonabeli fizetések felesek nem lesznek; hanem eddig

valo rendes enumeratiojok83

egyéb részben minden változás nélkül intacte84

fog ezutánnis maradni.

Sig ex consensu et instu ecclae primar[ibus]85

75

Venerabilis Tractus = Főtiszteletű egyházmegye 76

Azaz megválasztott „rendes” teljes jogú lelkészek 77

figyelembe véve 78

eltartására 79

Rajnai forint, másképpen Rhénes forint. Mária Terézia által 1753-ban bevezetett fizetőeszköz (más néven konvenciós

forint). A forint 11,69 g. színezüstöt tartalmazott. 1 forint = 60 krajcár; 2 forint = 1 tallér 80

fizetség 81

Egyenlő mértékű visszaállításában 82

elvégeztetett 83

Elszámolásuk, azaz a feléjük elszámolt gabona 84

érintetlen 85

Aláírta az egyház elöljáróinak megegyezése és megbízása alapján

Andreas Kiss ord p.t.86

VD Min [verbi divini minister]87

manu propria88

A[nn]o 1790. 3. Juny.

Tiszt Füredi Sándor Ur parochialis házánál; ugyan Tiszt Füredi Sándor VTr. érdemes assessora,

magamis Kiss András jelen lévén és N. Kaszap Péter, Deső János, Égető János, Nagy J. János,

Bánfi István, Tárkány István, Banga Pál, Mótsi Miháj, és Ifjú Nagy Mihaj, eskütt betsületes

senatorink által deliberáltattak89

:

1. A Febr. Consiliumon90

meg fordult Egyházfiaknak régi Laistromok ar[r]a deputált91

személlyek

á[lt]al revidealtassek és a’ melly pénz, v. gabonabeli lecticalét92

a’ községtül az Efiak [Egyházfiak]

be szedtek; de Curator Uraimék nem administráltak; hm [hanem] maguknál megtartották a Sz.

Eklesia széllyei [személyei], és rendelése ellen magok hasznokra forditották; minden idö halasztás

nelkül a’ E. közönséges cassájába be adják, mert különben törvenyes medium aláis fognak

exequaltatni93

.

2. Elvégeztetett hogy a’ Leány oskolakban valo tanitoknakis nem külömben, mint a’ Fiui

oskolákban, egy lány esztendeigv[al]ó tanitásáért egy véka búzát, egy véka árpát és egy márjást94

fizessenek a’ szülék. Mind azért, hogy igy egy részről a’szülék a’ kisebb fizetésre nézvén férfiu

gyermekeiket Leányok közt idönél továb ne tartsák; mind pedig azért, hogy más reszrül a tanitokis

a’ nagyobb fizetés végett [a’ mint a kkor némelly szülékrül panaszolkodtak] mig egy Classist95

jol

el nem végeznek, fellyeb valo classisba ne vigyék.

3. Mind a két rendenn lévö oskolai T. Tanitoknakis úgyan ezen gyülésben a’ didactum96

be

adásáról, irásban jelentett justa praetensiajok97

erant determináltatott98

, hogy ezután minden

esztendőben a’ szülék Sz. Mihály napkor prime publicatio99

által admonealtassanak100

, hogy a’

gabonabéli Tanitásért valo fizetést, annak idejében be adják; mert az examen elmúlván, a’ Sz. E. ara

rendelt deputátusi101

an[n]ak a’ pénzbeli restantiával102

edjütt a’ kinn maradt életet tavasszal

drágábban follyó ára szerént fogja incassalni103

. Melly vegezés irásbanis a’ fenn emlitett érd[emes]

Tanitoknak közönséges meg egygyezésbül ki adatott. Sig in consessu Ecclitico [Ecclesiastico]. P.

Andream Kiss VD.Ministrum mp [manupropria]

1790. Die 11a Juny

86

Ordinárius prédikátor 87

Isten Igéjének szolgája 88

Saját kézzel 89

elhatároztattak 90

tanácskozáson 91

megbízott 92

Magyarul „ágybér”, azaz a családonként, minden egyháztag után fizetett, a lelkész helyben lakásához való pénzbeni

hozzájárulás. 93

Exequál = végrehajt, behajt 94

rézpénz 95

osztályt 96

A tanítóknak fizetett pénzbeli juttatás 97

jogos követelésük 98

meghatároztatott 99

Elsődlegesen kihirdetés 100

figyelmezetessenek 101

megbízotjai 102

hátralékával 103

beszedni

Eklesiai gyülés tartatott Tiszt Füredi Sándor VTr érdemes assessor Urk [úrnak] parochialis házánál,

jelen lévén mint Belső Elöljárok ugyan T. Füredi Sándor Uram, és Kiss András mind a’ ketten

ord[inárius] Predikatorok. A’ külsö érdemes elöljárók közül pedig N. G. Nagy Miháj, és Nagy

Gergej János, Bánfi István, Tárkány István, Banga Pál, Ifju Nagy Miháj, és Nyéki Jósef városunk

elsö notáriusa, minyájan betsületes esküdt Uraimék. A Communitás közül pedig Curátor Kiss P.

János, Tot István, Szabo János, Kiss Szabo János, Szál György, Szél Ferentz, Banga Péter,

Ketskeméti Miháj, Moses János, Nagy M. János, Kováts István, Jenei János, Nemeti Pál,

Ketskeméti Josef, Nemeti Pál, Bus János, Bus Sámuel, Kintses Miháj, Samu János, Vetsei Samuel

Uraimék mindnyájan a’ Sz. E. erdemes tagjai. Mind a’ két részrül az egész E. [Eklézsia] képében

közönséges meg egyezésbül ezek rendeltettek:

1. Az Ujj T[em]plomnak f. [fel] epitése mint egyenesen az In [Isten] ditsöségére tartozo dolog, a Sz.

E. elöljároi an[ná]l minél hamarébb lehet, munkába fog vétetödni hogy azért a’ Kir. [királyi]

parantsolatoknak ereje szerént, a’ Fels. Consiliumnak annak idejéb[en] annál nagyobb ártatlan

fundust104

mutathassunk: meg határoztatott hogy a’ melly jó szivü érdemes tagja ennek a Sz. E.

ezen front vegre önként és m[in]den kenyszerités nélkül elszánt kész pénzül bort, gabonát, vetést,

sertést, barmot, v. akárminével szerzendö joszágot mobilét v. immobilét, azt jelentse a’ Betsületes

Tanáts105

közül N. Nagy G. János, Ketskeméti Sámuel, Ifju Nagy Mihaj esküdt Uraiméknál: a’

Köznép közül p[e]d[i]g Uj N. Nagy András, Kis N. Zabo Ferentz, Zaj Szél Ferentz Uraiméknál,

m[in]t a Sz.E. ebben a dologban közönséges meg egyezésbül declarált perceptorainál106

, a’ kik jo

l.e. [lelki esmérettel] esküvéssel le tejéndő hitek szerént a’ Naturalekat107

, és egyebeket mentül jobb

móddal lehet distrahállyák,108

a’ kéz pénzt pedig m[in]den törvényes eszközök á[lt]al öregbiteni , és

szaporitani igyekeznek; és annak idejébe[n] v[ala]m[in]t a’ perceptiorul109

, ugy az erogatiorulis110

a

Sz. E. Elöljároi előtt törvényessen számot fog[na]k adni.

2. Amelly régi E[gyház]fiak[na]k laistromok111

a Febr. Consiliumon meg fordult, azok a kinn

maradt restantiák112

be szedésére n. [nem] kenyszerittetnek ugyan de a’ mit pénzül v. gabonául be

szedtek, de le tett hitek ellen nem administrálták, ezen esetre nézve a’ Sz. E. azon végezése mellett

álhatatosan meg fog maradni, a’ mint e’ dologban 3 Juny 1790 positione determinált.113

Ismét:

3. Lentse Mihály Egyházfi a[k]i 1766 Laistroma N. Nagy G. János, Szomor Ferentz és Banga Pál

eskütt Uraimék által reuideáltatván, úgy találtatott, hogy tiz ÷ 10 köböl búzát és húszon harmadfél

véka ÷ 22 ½ árpát be szedett, és nem administralt l[eg]aláb be n. [nem] tudta bizonyitani: tehát a

Sz. E. fructussán114

szorosan a maga jussát nem praetendálván115

azt végezte, hogy a búzának felét

÷ 5 köblöt kész pénzül, köblit két forintyával véve kifizesse; az árpában pedig tiz vékát in natura

meg adván , felet az E. számára vesse el; felét pedig Kintses Miháj Uram el fogja vetni és

jövendöben mind a’ ketten eum fructu116

fogják administrálni.

4. A meg holt de számolatlan maradt E[gyház]fiaknak törvényes Successori117

, esküdt Ifjú Nagy

Miháj Urammal a’ restansukat118

járják el, és a’ l[elki]. esmérettel meg vallyák h. a’ meg nevezendö

104

tőkét 105

Városi Tanács 106

Magyarul egyházfi: azok az egyházi megbízottak, akik az egyház bevételeit beszedték. A Curator-nak voltak

alárendelve. 107

Természetbeni javakat 108

eladják 109

bevételről 110

kiadásról is 111

Listájuk azaz elszámolásuk 112

hátralékok 113

Alláspontként meghatározott 114

hasznán 115

követelvén 116

Mit hasznot 117

utódai 118

elmaradásukat

Efiaknak, pénz, v. gabona beli Lecticaléval119

tartoznak azokat szorgalmatosan consignállyák120

, és

mentül hamarabb bé szedvén az E. Cassájába administrállyák121

.

5. Curator Kiss P. János Uram, mint a’ ki a közelebb el mult esztendöben, hüségesen, és

mindeneknek contentuma122

szerént folytatta; ezen Curátori hivatalában a’ kivetkezendő

esztendőreis közönséges meg egyezésben confirmáltatott123

. ugy mind az altal, h. a’ mit eddig

akármelly titulus alatt a’ Sz. E124

. részerül be vett, v. ki adott, azokrul le tett hite szerént 15. Juny

a.c.125

a’ Sz. E. elöljároi elött törvényesen számot adjon.

6. Tiszt Füredi Sándor VTractus erdemes asessor Ur gyülésre rendeltetett parochiális házának

boltozatya egészen meghasadván; h. idüvel [na]gyob költséget, és ne talán félelmetes

szerentsetlenségetis ne okozzon, Curator Uram reparaltassa.

A[nn]o 1790 18. Juny.

Predik Kiss András parochialis házánál elsö Predikátor Tiszt Füredi Sándor VTr erd[emes] asessor

Urnak bizonyos occupatioi126

lévén Ekl[ézsi]ai gyülés tartatott N. Kaszap Péter Törvény Biro Nagy

Miháj, Olasz István, Szomor Feretz, Kontz Pál, Varga István, Ketskeméti Sámuel, Moses Péter

eskütt Uraimék jelenlétekbe a’ Communitas közül pedig Moses János Hésü? István és Dékány

István Uraimék jelenlétekben a’ midön ezek rendeltettek közönséges megegyezésben.

1. Az Eklesiai gyülés minden héten lészen kedden és pénteken álhatatosan gyakoroltassék a’Sz. E.

előforduló bajainak el igazítása végett hogy igy a’ fenn nevezett napokon valamint N.127

Bírák

uraimék úgy a’ köznépis számasabban az I[ste]n házában f. [fel] gyülvén a’ kinek valami eclát

[ecclesiát] illető panassza leénd hosszab idő halasztás nélkül deliberatina128

választ nyerhessen.

2. Elvégeztetett, h. [hogy] v[ala]m[in]t Kiss Péter János uram secundum deliberatum129

a. e. 15.

Juny et sequentibus130

számat adott úgy minden számaltatván Curator Uraimék valamint a’

pénzbeli; úgy a’ gabonabeli perceptiorul és erogatiorulis131

a’ Sz. E. elöljárói előtt törvényessen

számot adjanak. Melly számvétel el fog kezdődni 22. Juny a. c.132

eskütt Varga István Uramon és ez

útán qtinuáltatni133

fog ex articulus134

számolatban Curator Uraim Kiss Andreas

2. July 1790.

Eklesia gyülés tartatott predikátor Kiss András parochialis házánál. Nagy érdemü T. Szőnyi

Beniamin VTr érdemes esperest Úr[aimé]k a’ külső elöljárók közülpedig N. Ketskeméti Sámuel,

Ifjabb Nagy Miháj esküdt Uraimék, a’ Communitas135

közül pedig Szabó János Curator Kiss P.

János, Bús János és Vetsei Samuel betsületes emberek jelen létekben Bosvai András Juri Csizmadia

mester ember, és felesége Szilágyi Sára házasságbeli egyenetlenségeknek qplanáltatása [azaz:

119

ágybérrel 120

összeírják 121

bevezessék 122

megelégedése 123

Megerősíttetett, azaz hivatalát újabb egy évig betöltheti 124

Szent Ekléázsia 125

Ano Corrente = folyó év 126

elfoglaltságai 127

Nemzetes, a városi tanács tagjainak megszólítása 128

Határozatilag (azaz a presbitérium határozata által) 129

Határozat szerint 130

És azt követően 131

Bevételről és a kiaásról is 132

Folyó év 133

Continuáltatni azaz folytattatni 134

Az egyházi törvények szerint 135

A mezőváros lakossága

complanáltatása136

] véget. a’ mindőn mind a’ kétfél keresztényi békességes és tisztességes életre

kötelezte magát kézbeli hit adással a’ fenn nevezet érdemes személyek előtt és egyik a’ másik eránt

való gyanúságát örök feledékenységbe veti illy qditiok137

alatt.

1. Bosvai András Ipát Szilágyi Istvánt és feleségét motskos és betstelen szokkal annyival inkáb

káromkodásokkal mint eddig ne illesse; h[ane]m érdemlett betsületét valamint maga házánál, úgy

mások előttis tartozó kötelessége szerént meg adja.

2. Maga feleségétis Szilágyi Sárát; mint eddig borus korában tselekedett; tisztátalannak,

prédállonak, fertelmesnek ne kiabálya; minthogy ezeket rá bizonyítani nem tudta; tselédjeit rá ne

ingerellye; hm m[in]denben úgy bánnyon véle mint hites társával nem pedig úgy mint rabjával vagy

szolgálójával.

3. Bosvai András felesége Szilágyi Sára, minden gyanús személyekkelv[al]ó társalkodást el

távoztasson; nevezetessen pedig azokat a’kikhez férjének gyanusága v[a]n szorgalmatossan el

kerüllye, h. így okot senkinek a’ botránkoztatásra neadjon; h[ane]m Isten ’s emberek törvénnye

szerént tisztességes életet éljen; és magát m[in]t egy keresztény asszony ember háza népe között, és

másuttis úgy visellye.

Melly q[con]ditiokat a’mellyik fél fel bont azzal magát qvictusnak138

lenni meg bizonyíttya és az

ellen a’ Sz E külső forumon való satisfactiot139

fog kérni; mint mások[na]k rossz példát adó; és

Eklankat botránkoztató hite szegett ember ellen.

4 July 1790.

Tiszt[elete]s Füredi Sándor Uram VTr érdemes assessor Úr[na]k parochialis házánál levő gyűlésben

Ifju Nyéki István Uram édesattya Esküdt Nyeki István Uram aal [által], irásban jelentést tett arol,

hogy ha praeceptori140

hivatalában kin maradt restantiaja141

az E. [Eklézsia] Cassájábul ki fizetődik,

abból bizonyos summát az Uj T[em]plom epitésére fog adni; de msk. [máskülönben] a’ sok kinn

maradt lecticale142

miatt ez a’ Cassais ts. [tsaknem] egeszszen üres; tehát N. Nagy Gergej János, és

Tárkány István esküdt Uraimék deputáltattak143

hogy a’ fenn nevezett Ifju Nyéki István Uramnak

szüléknél levő restantiáját törvényessen incassallyák144

.

24. Aug 1790.

Mind a’ két rendbéli oskolai T. Tanitóknak kérésekre determinaltatott,145

hogy a’ tehetetlen szülejü

gyermekek és leányok a’ mostani szük idöben. ha sem buzát; sem árpát nem adhatnak in natura;

tehát az egy véka búza hejet huszonhat garast; az egy véka árpa hejett pedig fél tallért ÷ 15. garast

fizessenek. Ezen végezés mindazáltal tsak azokra terjed ki; valamint az oskolákban lévő gabonabeli

didactumra146

úgy a’ lecticalénak147

fizetésére nézve. a’ kik szegényeb tehetsegü emberek mert a’

tehetösebbekre nézve mind a’ szent Ecla; mind az oskolai tanitok in natura148

kívánnyák az életnek

be adását. sőt a’ kik most összel qnem adják a’ gabonát tavaszszal a’ szerént fognak fizetni, a’ mint

136

Elsimítása, megegyezése 137

Conditiók, azaz feltételek 138

Convictusnak azaz vétkesnek 139

elégtételt 140

egyházfi 141

hátraléka 142

Ágybér (lásd feljebb) 143

Megbízattak, kiküldettek 144

bevételezzék 145

Az a határozat született 146

Az iskolás gyermekek szülei által a tanítónak fizetett tandíj 147

ágybér 148

természetben

akkor foly az élet ára; a’ mint már ez 3. Juny a. c. determinaltatván149

, positione150

3tia

protocolláltatottis151

. Sig ex Consensu D. Primorum Ecclae Kiss VDminister

Coram152

Claris[simo]153

D[omi]no Alexandro Füredi et civibus Juratis154

DDG.155

Petro Kaszap,

Johanne Desö, Johanne G. Nagy, Samule Ketskeméti; Francisco Szomor, et Paullo Banga. Ex

Communitate156

am D. G. Johanne Kiss Curatore, Petro Banga, Johanne Moses, Johanne Szabo, et

Stephano Kováts honestis civibus157

.

1791 4. January

Ekklesiai gyülés tartatott T. Füredi Sámuel Úr parochialis házánál; jelen lévén a’ Külső erdemes

elöljárók közül Fő Biro N. Szomor Ferentz, esküdt Kaszap Péter, Déső János Úr. Nagy Miháj; Nagy

Gergej János, Bánfi István, Kontz Pál, Varga István, Banga Pál, Motsi Miháj, Hajdu Feretz

Uraimék. a’ köznép közül pedig Curator Kiss Péter János és Banga Péter betsületes civisok amidön

ezek végeztettek közönséges megegyezésbül.

1. T. Professor, Es Rector Uraimék conuentioi158

mindenekben qfog [meg fog] maradni intacte

amint 1787. 25. January determináltatott. kivévén a’ hatodik punctumot mely húsz ÷ 20 Rforintokba

fog fizetődni a’ vendégek számára. a’ 15dik punctum pedig a’ szerént meg fog maradni, a’ mint ezt

a’ Sz. E. 28. February 1790. Nro 3. elvégezte.

2. T. Dávidházi Uram[na]k pro a[nn]o 1790 in bonificatione conuentionis159

rendelt az Eklesia öt

köböl ÷ Nro 5 búzát, és tizenharmadfél font fagyut. Nro 12 ½ .

3. Curátor Kiss P. János Uramk imponáltatott hogy ex cassa p[ublica]160

T. meg boldogult Halmi

Pál Uram temetésére való materiálért a Görögöt161

fizesse ki sub causa restitutionis.162

Pr Andream Kiss VDministrum

1794. die January

Az edjik163

Parochiális háznál Eklesiai gyűlés tartatott jelen lévén az ekl[ézsi]a külső erdemes

elöljárói közül sequentes164

: Ns [Nemes] és Nemzetes Esküdt Kováts Márton és Kaszap Péter és és

Papi Kováts Miháj Urak. A’ betsületes Tanáts közülpedig Fő Bíró Barta Miháj esküdt Szomor

Ferentz Tárkány István, Varga István, Ketskeméti Sámuel és Ifju Nagy Miháj Uramék. A’ köz nép

közül Curátor Kiss János és Szilágyi Miháj Uraimék mint belső személyek Tiszteletes Füredi

Sándor asessor Uram és Prédikátor Kiss András; mind a’ két részrül közönséges meg egyezésbül

determináltatott az egész ekl[ézsi]a képében.

1. Tiszteletes Szilágyi István Uram mint hazafi és ujj académicus mind erköltsére mind

tudományára nézve approbáltatott165

és megis marasztatott az oskolában lévő professori üres

hivatalnak jövendő beli folytatására: ugyan akkor eö kigyelmének által adatott a’ Szent eklának az

149

meghatározván 150

A 3. pontban 151

Jegyzőkönyvbe is be lett vezetve 152

Színe előtt 153

Méltóságos 154

Városi esküdtek 155

Dominus ac generosus: nemzetes úr 156

A közösség (azaz a polgárok) részéről 157

Becsületes (értsd: jó hírű) polgárok 158

Megegyezett javadalmai 159

A javadalom kipótlásaként 160

Az egyházközség pénztárából 161

Kereskedőt 162

Mégtérítés okáért 163

egyik 164

A következők 165

Jóvá hagyatott

a’ tzelyais [célja is], hogy már ezután három állandó praeceptorok fogják a’ kisseb gyermekeket

tanítani, a’ kik mindenkor Tiszteletes Professor Uram directioja és inspectioja166

alatt lesznek a’

tanításban; úgy, mind az altal magok preceptorinak fognak fizetni , és Tiszteletes Professor Urnak

tsak a’ maga tanitványi n: [nevezetesen] a’ grammatisták, syntaxisták167

és ha lesznek a’ felyebrö

mast is béliek fizetik a’ didactumot. Egyéb tekintetben az addigvalo professori sallarium168

tsonkulás nélkül megmarad. lásd pag. 12

2. Ugyanekkor meghatároztatott, és személy szerint Sz. Péteri precestus169

Uramnak meg is

mondatott hogy már ezután a cassa nem többet hanem a 8 forintot fog fizetni in die parato.170

Mindazáltal ő kegyelme írásban jelentvén, mind azt hogy a’ felesége az addigv[al]ó szokás szerént

az oskolába nem lakhatik; mind pedig azt hogy egyéb tekintetbenis conventioja meg tsonkult; a’

Szent eklesia ezentúl fizetéshez ragasztott hat ÷ 6 forintot. Tehát így lesz a’ conuentioja171

Rf 54.

3. T. Szilágyi István Ur jelentette hogy mindenben több volt az eddigvalo Professori salarium172

mint az eö kigyelmi most a’ mint vagyon; e végre meg maradt ö kigyelmére nézveis ; az a’ régi

v[er]sus hogy a’ mely Deák fogja a’ festákat tanitani, mint praeceptor annak tanitványi a’

marjásbeli didactumot egészszen, a’ gabonánakis pedig felét ö kigyelmének fizetik, fele részét

pedig a gabonának magának a tanito deáknak.

9. Febr 1794.

Az oskolában lévö consistorialis házban Túri Dániel Uramnak mind az oskolai tanitoknak

választása, mind azoknak tanitása és igazgatásának modja eránt be adott hosszas irása közönsegesen

felolvastatott: de m[int]hogy megirt dolgok közül már az erdemes elöljárok által nemelyek az elöttis

munkába vetettek. Nemelly punctumok173

pedig mint zenebonák és az Ekl[ézsi]ában turbát174

inditonak találtattak: tehát meg határoztatott hogy ezen irás sine ultro vigore175

tétessék az Ekla

archivumába.

Coram RR176

VD Beniaminie Szönyi, Alexandro Füredi: ex senatu Judice Michaile Bartha,

Francisco Szomor, Johanne Nagy Stephano Olasz, Samuele Ketskemeti, Michaile Motsi, Francisco

Hajdu et Michaile Nagy Juratis Civibus. Et nobilibus ecclie honestis membris177

Perillustris ac

generosus178

dominis179

Martino Kováts, Petro Kaszap et Michaile Papi Kováts.

13. July 1794.

Az edgyik Parochialis háznál tartott Ecclai gyűlésben közönséges meg egyezésbül a voxoknak

töbsége szerént ugymint a’ mely dologban tsak két b. emberek nem egyeztek meg, determináltatot,

hogy mind ezután mind az Eklésiai épületek, az azokban szolgáló személyek a’ két Templomban

lejendő Isteni tisztelethez képest szaporodni fognak: tehát az úgy nevezet lecticalét vagy ágybért

azok a’ kik magoknak vagynak tulajdon házaik söt a sellérekis, ha czéhbeli mester emberek ezután

166

Vezetése és ellenőrzése 167167

A korabeli középfokú iskolák két alsóbb osztálya 168

fizetés 169

Preceptor, azaz segéd tanító 170

Az elkészület napján (azaz a tanév végén). 171

Konvenciója, azaz fizetése 172

fizetés 173

pontok 174

veszekedést 175

További érvényesség nélkül 176

Reverendissime = nagytiszteletű 177

És az egyház becsületes nemes tagjai közül 178

Nemzetes és vitézlő 179

Uraim

nem egy tallérjával; hm egy ágytul két Rhenes forintyával tartoznak esztendönkét fizetni. A’

sellérek pedig ha nem czéhbéli mester emberek úgy mint eddig ne többet hanem egy ágytul egy

tallért fizetnek.

Sig p. Andream Kiss VDministrum

Coram Primaribus Ecclae180

RDno181

Alexander Füredi ex nobilibus Ecle membris Perillustris182

Dnus Martino Kováts et Petro Kaszap, Judice primario183

Michaïle Barta, Curatore Supremo184

Johanne G. Nagy, Juratis civib[us]185

, Francisco Szomor, Paulo Kontz Steph Olasz, Samuel

Ketskemeti Michaïle Motsi, Michele Nagy et Francisco Hajdu

8a January 1796.

Prédikátor Kiss András parochialis házánál gyülés tartatodván Uj Lakos Juhász Jánosnak Dura Judit

nevü felesévelvaló egyenetlenségnek, és sokszori visszavonásoknak eligazitása végett Fő Bíró

Szomor Feretz, Notarius186

Balog Ferentz Esküdt Kontz Pál, Esküdt Motsi Miháj és Curátor Kiss

János Urak jelenlétében elvégeztetett.

1. Juhász János mint minden tekintetben hibás és vétkes ember a’ maga ártatlan feleségét meg

kövesse. és a’ jelen lévő Bírák Uraiméknak adjon kezet arul hogy töbé a feleségén nem

kegyetlenkedik, azt holmi pletyka beszéd után kurvának és puzérlonak187

ne nevezze; véle oly

alávalo és keresztényi emberekhez valo és keresztényi emberekhez illetlen módon ne bányon mint

eddig tselekedett; hanem élyenek együtt békességben és egymás között való egyességben.

Mindezekre magát kézbe adással és engedelem kéréssel kötelezte is e[lőttünk] a’ fen nevezett

Juhász János.

2. Az asszonynak nagyobb mentsége és bátorsága végett meg határoztatott az is, hogy eö férje ellen

valo instantiája188

melyet a Tekintetes Törvény szék eleibe útasitott az archivumban bé tétessék oly

véggel hogyha Férje szavát megne[m] álya; tehát ennél fogva a’ [me]gnevezett Dúra Judith

ártatlanságát a’ Sz ekla189

a’ felyebv[al]o törvényes forumra által adja.

180

Az egyház elöljáróinak színe előtt 181

Reverendo Domino azaz Tiszeletes Úr 182

Nemzetes 183

Főbíró 184

(egyházi) Fő Gondnok (általában nagy tekintélyű személy címe volt, nem választották évente, az egyház vagyonának

kezelését továbbra is a gondnok / curator végezte). 185

Város bírái 186

Jegyző 187

mezítelenkedőnek 188

kérelme 189

Szent Eklézsia