Program

Megnyitó

Sugár Sára

(igazgató, Amerikai Alapítványi Iskola)

Vallás és identitás kapcsolata a modern zsidóságban. Szocioló-

giai közelítések

Karády Viktor

(egyetemi tanár, Középeurópai Egyetem, Történelmi Intézet,

a francia CNRS (Nemzeti Tudományos Kutatóközpont) emeritusz

kutatási igazgatója, szociológus és társadalomtörténész)

A német nemzetiségi tanítás pedagógiai kérdései, feladatai –

küldetése és jövőképe – nehézségek, eredmények

. Dr. Guth Zoltán

(igazgató, Friedrich-Schiller-Gymnasium (Pilisvörösvár)

történelem-német-politológia szakos tanár)

Szünet

Többkultúrájú családok és az iskola. A családtörténeti módszer

pedagógiai alkalmazása

Boreczky Ágnes

Program

Héber nyelv oktatás Magyarországon az ezredfordulón, avagy

az elmaradt reneszánsz

Fináli Gábor

(rabbijelölt, vallási vezető, BZSH Dél-Pesti Körzet;

a Lativ Kolel tanára)

Szünet

Kerekasztal beszélgetés

Moderátor: Gadó János (Szombat folyóirat)

A zsidó zene szerepe a tanulás és vallási élet szolgálatában-

dallamokkal illusztrált előadás

Fekete László

(főkántor, az OR-ZSE kántorképzés szak vezetője)

A német nemzetiségi tanítás pedagógiai kérdései, feladatai – küldetése és

jövőképe – nehézségek, eredmények

. Dr. Guth Zoltán

Identitás és nyelvhasználat: egy nemzetiségi kisebbség létének meghatározásához alapve-

tő , ha nem a legfontosabb ismérv nyelvállapotuk, mindenkori nyelvhasználatuk és kódvá-

lasztásuk, illetve az abban megnyilvánuló stratégiák megértése. Sokak véleménye szerint

egy adott nyelv állapota jelzi a kisebbség asszimilációjának mértékét. Alapvető kérdésfelte-

vésem ebből a szempontból indul ki.

Előadásomban az oktatás aspektusait veszem számba történetileg és a jelent vizsgálva,

vajon a mindenkori kisebbségi oktatási rendszer biztosította/biztosítja-e a kisebbségek

nyelvi fennmaradását. Történeti áttekintésemben azt vizsgálom, hogy 1945 előtt, illetve

után létezett-e olyan autentikus kisebbségi oktatási forma, amely biztosította a kisebbségi

lét fennmaradását? Szó lesz az 1993-as kisebbségi törvényről és az azóta eltelt időszak

fejleményeiről, problémáiról. Van-e esélye ma a revitalizációnak, beszélhetünk-e a kettős

identitásról (Doppelidentität), mit tesz és tehet az oktatás a kisebbségi tudat megtartásá-

ért? Megfelelő válasz-e a „nyelvoktató” kéttannyelvű oktatási forma? Felvethető-e ma Ma-

gyarországon egy német kisebbségi tannyelvi oktatási forma megvalósulása? Előadásomat

a 2010-ben elkészült új jövőkép és küldetésnyilatkozat bemutatásával zárom.

Vallás és identitás kapcsolata a modern zsidóságban. Szociológiai közelí-

tések

Karády Viktor

Előadásom a közép-európai zsidóság modernkori fejlődésének néhány kulcskérdésére

reflektál abból a szempontból, hogy milyen szerepet játszott a vallás és a vallásosság

az érintett askenáz zsidó csoportok önmeghatározásában és a környező társadalmakkal

való kapcsolatában. E tekintetben ki lehet indulni a régiók és országok közötti alapvető

különbségekből, melyek legegyszerűbben a modernizációs és a beilleszkedési (integrációs)

lehetőségekhez köthetők. Ahol nem volt a 19. században jogi egyenlősítés, emancipáció

(Romániában és Oroszországban) ott az ortodox vallásosság maradt uralkodó. Másutt,

elsősorban a Habsburg Monarchiában, különösképp Magyarországon és Csehországban,

(1948 után Bécsben is), a modernizáció dinamikája a vallási reformot, a berlini Haskala

elveit, juttatta érvényre, ami gyors világiasodást eredményezett, de csak a mindenkori

zsidóság városi, polgárosodó s a nemzeti asszimilációt elfogadó illetve azt kereső rétegei-

nél. Itt érdemes megvizsgálni egyrészt a reformmozgalmak jellegét, helyi sajátosságait,

köztük a világi zsidó nacionalizmus érvényre jutását főképp az ortodoxia uralta népessé-

gekben (cionizmus, folkizmus, Bund), illetve azt, hogy a vallásosság hogyan tudott ugya-

nott elvegyülni modern társadalmi törekvésekkel (mint ahogy ezt a vallásos cionizmus is

illusztrálja). Másrészt utalni kell a világiasodás (szekularizáció) egyéb összefüggéseire és

megnyilvánulásaira, a felekezeti közömbösség átcsapására a hitehagyásba (vallásváltás) és

a csoportfolytonosság kívánalmának leértékelésébe (vegyesházasságok), az életvilág ha-

gyományainak elhagyásába (névváltoztatás, lakóhelyi elvegyülés, értelmiségi szakmavá-

lasztás), az össztársadalmi értékrend átvételébe (világi 'vendég-nacionalizmus', liberális

szabadkőművesség, stb.), s az új, gyakran utópisztikus, egyetemes igényű társadalomter-

vek elfogadásába vagy egyenesen propagálásába (feminizmus, eszperantizmus, szocializ-

mus, kommunizmus). Mindez nem értelmezhető attól a rendkívül gyors és radikális szak-

mai-gazdasági átrétegeződéstől függetlenül, melyen az érintett zsidóság a 19. század eleje

óta átment. Ennek egyik tényezője a szabadkapitalista piacokon való sajátos zsidó szerep-

vállalás, a másik pedig a nyilvános iskolázás lehetőségének megnyílásával kifejlődő zsidó

'túliskolázás' volt. Mindkettő arra a modernizációs előnyre mutat, mely a zsidóság egyre

szélesedő rétegeit a polgárosodásban sokkal lassabban belépő s e téren visszamaradó

nem zsidó rétegekkel mindenütt Közép-Keleteurópában szembeállította..

Absztraktok Absztraktok

Ajánlott irodalom

Ábrahám Miklós (1975): Feljegyzések a fantomról - Freud metapszichológiájának kiegészí-

tése.

In: A megtalált nyelv (Ritter Andrea-Erős Ferenc szerk.), Budapest, Új Mandátum Könyvki-

adó, 2001. 66-71.p.

Assman, J. (1999): A kulturális emlékezet.Budapest, Atlantisz Könyvkiadó

Boreczky Ágnes (2004): A szimbolikus család. Budapest, Gondolat Kiadó

Boreczky Ágnes és munkatársai (2007): Családok távolból és félközelből. Budapest, Gondo-

lat Kiadó

Gergen, K.J. (1991): The Saturated Self. Basic Books

Gillis, J.R. (1996): A World of Their Own Making: Myth, Ritual, and the Quest for Family

Values. New York, Basic Books

Gillis, J. R. (2002) Our Imagined Families: The Myths and Rituals We Live By. The Emory Cen-

ter for Myth and Ritual in American Life. Working Paper No. 7 http://

www.marial.emory.edu/research/index.html

Losonczi Ágnes (2005): Sorsba fordult történelem. Budapest, Holnap Kiadó

McGoldrick, M.-Gerson, R.-Petry, S. (2008): Genograms. Assessment and Intervention. New

York-London, W.W. Norton

Ricoeur,P. (1999): Narrativák 3. Emlékezés-felejtés-történelem. In: A kultúra narrativái

(szerk. Thomka Beáta), Budapest, Kijárat Kiadó

Szondi Lipót (1996): Ember és sors. Budapest, Kossuth Könyvkiadó

Tengelyi László (1998): Élettörténet és sorsesemény. Budapest, Atlantisz Könyvkiadó

Absztraktok Absztraktok Többkultúrájú családok és az iskola. A családtörténeti módszer pedagógiai

alkalmazása

Boreczky Ágnes

A családdal kapcsolatos modern mítoszok egyike a család válságjelenségeiről, ki-

ürült-tönkrement kapcsolatokról, válásokról, elhanyagolt gyerekekről szól. A mítosz kimon-

dottan vagy kimondatlanul a régi idők harmóniájának idillikus képzetéből, a családi tűzhely

melegének biztonságából és a családi béke, az egymás iránti törődés nosztalgikus érzéseiből,

tudományosan pedig a nukleáris kiscsalád és a személyiségfejlődés összefüggéseinek norma-

lizálásából táplálkozik.

A fenti mítosz egy viszonylag új keletű, Magyarországon kevéssé ismert családfelfo-gás, a szimbolikus családelmélet segítségével átírható. Erre annál is inkább szükség van, mert a szociológiai kutatások egyértelműen a családi determinációs hatások felerősödésére, a család szerepének növekedésére utalnak.

A szimbolikus család fogalma az együttélő család illetve az elődök által is közvetí-tett, hely-, helyzet- és önmeghatározást alakító család(kép) különbségén alapul. Ez utóbbi a szimbolikus család, melynek működése és funkciói többféleképpen értelmezhetők, így pél-dául a

fontos személyek, szignifikáns mások

családi ünnepek, szokások, rítusok, vakációk, albumok, dokumentumok (pl. levelezések, naplók) stb.

mítoszok, eredettörténetek, történetek-epizódok

családi rendszer egésze szintjén.

Felfogásom szerint a társadalmi tér történeti időszerkezetében a szimbolikus család jelöli ki azt a saját teret, amelyen belül az egyéni döntések megszületnek, és amelyek az egyéni mozgások keretét képezik. Ez úgy is értelmezhető, hogy az utódok számára több választási lehetőséget, de nagyobb kényszert is jelent, ha a család több kultúrába ágyazódik, ha a szimbolikus tér heterogén, vagyis többféle valóságot, többféle eltérő valóságélményt, többféle mintát reprezentál, illetve, hogy minden újszerű döntésnek, új pályának mozgás-térnövelő hatása van.

Ugyanakkor adott társadalmi szituációban a családi történetek (pályák, minták) szinkronizálódnak. Az így létrejövő homogenitás addig tart, amíg a társadalmi konszenzus, amikor a társadalmi szituáció megváltozik az egyneműség is felbomlik. A történetek szétes-nek, újra kell alkotni, újra kell mondani őket. Az új helyzethez való alkalmazkodás sikeressé-ge részint azon múlik, hogy van-e a családban elég más (történetként is elmondható) tarta-lék minta (“kulturális tőke”?), hogy sikerül-e a családot saját történeti-társadalmi terén be-lül más pályára állítani. Ez utóbbi állítást megfordítva, talán az is megfogalmazható, hogy valójában az a család a hátrányos helyzetű, ahol a tágabb család mintái zárványozódnak, ahol hiányzanak a helyzet változtatásához szükséges, megélt realitással bíró, egyben legiti-mált alternatívák. Az iskola számára új feladat, de egyben új lehetőségek forrása is, ha a családra, mint többgenerációs rendszerre tekint, és pedagógia stratégiáit részint eszerint alakítva erősíti mind a családokon belüli kontinuitásokat, mind a változtatás készségét.