1
4. OLDAL | 2013. JANUáR 21., HéTFő Interjú Székelyföldön körülbelül két- száz ember él viszonylag jól alvilághoz köthető tevékeny- ségből. Fő bevételi forrásuk a prostitúció és a drog, illetve az autólopás, a lopott márkás ruhákkal való kereskedéssel, és a fegyveres rablás sem állt távol tőlük – nyomozómunkája során ezt derítette ki Szőke László újságíró. A Fekete-Fehér blog működtetője azt mondja, körülbelül még egy év, amíg a hiányzó puzzle-darabkákat is a helyükre rakja, majd jöhet a tettenérés. Közben bűnügyi kiskátét készít, mely egy valós szereplőket és történeteket tartalmazó fikció, egy képre- gény lesz, prevenciós céllal. - Az utóbbi időben úgy tűnik, mintha kicsit felhagytál volna a Fekete-Fehérrel, nincsenek új, saját forrásokból érkező bejegyzé- sek, többnyire csak átvett anyago- kat közölsz, közben pedig - mint te is látod, hallod - zajlik az élet Udvarhelyen. Mi az oka a „visz- szavonulásnak”, a háttérbe húzó- dásnak? Talán valamilyen „nagy dobásra” készülsz? - Nem hagytam föl a szé- kelyföldi alvilág viselt dolgainak követésével, a Fekete-Fehérrel sem. Ez hosszú, több éves mun- ka, melyből alig telt el kettő; mellesleg, ebből ki sem lehet már szállni. De vannak időszak- ok, amikor az ügy – az alvilág szereplőinek megismerése, tevé- kenységük felszámolása – érde- kében hasznosabb a hallgatás. Volt néhány rendőrségi-ügyész- ségi akció is az elmúlt fél évben: például a drogdíler-kereső razzia Korondon – tettenérés, eljárás és letöltendő börtönbüntetés is született –, vagy a lopott autók kereskedésével foglalkozó, több megyére és Magyarországra ki- terjedő hálózat elleni föllépés – az eljárás még folyik. Attól füg- getlenül, hogy intézményesen az udvarhelyi, Hargita megyei rendőrség vezetése nem igazán veszi jó néven a tevékenységemet, mégsem akarom az ilyen nyomo- zásokat hátráltatni, információk kiszivárgásával azt segíteni, hogy például az érintett bűnözők kre- ált alibikkel, bizonyítékok elfe- désével vagy tanúk fenyegetésé- vel védhessék magukat. A Fekete-Fehér blog csak esz- köz, nem az a cél, hogy egy-egy jobban sikerült bejegyzéssel mi- nél több látogatót vagy újabban Facebook-lájkokat szerezzek, ne- tán sütkérezzek a „kicsi, de hm” újságírói szerepben. A legfonto- sabb célját a Fekete-Fehér már elérte: szinte azonnal értesülök – és nem számít a 650 km távol- ság! –, ha bármi történik, miként a többszörös állcsont-törést szen- vedett udvarhelyi fiatal esetéről is, aki a kórházból keresett meg; de arról is, ha egy alvilági figura családi botránya túllépi otthona falait. Fontos adalék az is, hogy élek a Facebook közösségi oldal nyúj- totta lehetőségekkel, azaz sokkal hatékonyabban érem el preven- ciós üzeneteimmel, informáci- ókkal azokat a fiatalokat, akik fokozottan kitettek az udvarhe- lyi verőlegények atrocitásainak. Már 160 tagja van egy ilyen ud- varhelyi Facebook-csoportnak, olyanok, akik életkoruk miatt törzsvendégei azoknak a lokálok- nak, ahol ezek a rosszfiúk ököllel nyomatékosítják az állatvilágra jellemző ösztöneiket. Ennél ha- tékonyabb már csak a személyes találkozó lehetne, de ott a bizony már őszülő halántékom jelentene kommunikációs zavart, hiszen én nem az ő generációjuk vagyok. Facebook-on viszont lehetek. De öröm számomra az is, hogy az éjszakai életről, illetve az alvilág tevékenységéről a he- lyi sajtóban megjelent cikkeket szemlézhetem a Fekete-Fehéren. Átszakadt a(z el)hallgatás fala, hiszen nem feltétlenül nekem kell kívülről a nyilvánosságot biztosítanom. A közösség ön- védelmi képességét erősíti, ha a hozzá tartozó, belőle élő helyi média foglalkozik a székelyföldi alvilággal. Miként ez természetes –kellene legyen – minden egész- séges közösségben. - Hol tartasz az alvilág fel- térképezését célzó nyomozómun- káddal, összeáll a kép? Ha igen, mit mondhatsz el belőle? Milyen puzzle-darabkák hiányoznak? - Amitől tartottam, arról immár konkrét információim is vannak: városhatárokon át- ívelő, székelyföldi alvilágról beszélhetünk, jó budapesti, ma- gyarországi kapcsolati hálóval, németországi – nyugat-európai nyúlványokkal. Körülbelül 200 ember él viszonylag jól alvilághoz köthető tevékenységből. Sokáig kérdés volt, hogy mi a fő bevételi forrásuk? Most már nem kérdés: a prostitúció és a drog! Ez biz- tosítja számukra a megélhetést, mondjuk két autólopás, a lopott márkás ruhákkal való kereskedés, netán két – fegyveres – rablás között. Most már kiépültek eh- hez az úgynevezett fedővállalko- zások is. A legnehezebb feladat az azonosítás: a ragadványnevek mögé igazi neveket, születési dátumot, lakhelyet és fotót ren- delni. Nagyjából föltérképeztem az induló- és a célállomásokat, a különböző pontokon, más-más feladatot ellátó szereplőket, az ingatlanhálózatot, melyekben a lányok dolgoznak. Utóbbiak többnyire bérlemények, ezért gyakran változnak is. De hátra van még a pénz és a drog útja, az elosztási, részesedési gyakorlat, illetve a rendőrséghez, ügyész- séghez, bírósághoz kötődő kap- csolati hálójuk. Körülbelül még egy év lesz, amíg a fenti kérdésekre helytál- ló válaszokat kapok, aztán jöhet a tettenérés, eljárás, bizonyítás, ami viszont már nem az én dol- gom. Természetesen ez kis lépé- sekben történhet majd, átfogó, a hálózat egészét érintő akcióra már csak az országhatárok miatt se számítson senki. - Mi lesz a bűnügyi kiskáté: könyv, füzet? Hogyan képzeljük el, illetve mi lesz a célja, hisz ha képregény, akkor először a szóra- koztatás jut eszembe, ám téged is- merve, ennél többről lehet itt szó. - Valós szereplőket és törté- neteket tartalmazó fikció lesz a képregény első része, prevenciós céllal és legalább két fejezettel. A forma pedig azért képregény, hogy a lehető legnagyobb esély- lyel érjem el a veszélynek kitett célcsoportokat: a fiatalokat, il- letve rajtuk keresztül a szüleiket, illetve, hogy jelenség szintjén be- mutathassak olyan helyzeteket, ami áldozattá váláshoz vezethet. Különösen élvezem, hogy lesz benne erős és cinikus önkritika is, üzenve azoknak, akik még mindig valamiféle székely Zorrót látnának bennem. Decemberre terveztem a ki- adást, óriásplakáttal együtt, de a tervezett ütemezésnél lassabban megy a forgatókönyv csiszolása, a rajzolás, a karakterek kidolgo- zása. Minden udvarhelyi háztar- tásba szeretnék eljuttatni egy pél- dányt, ingyen, ha minden igaz az eddig érkezett támogatásokból fedezni tudom ennek költségeit. Ha nem, akkor a fizetésemből valahogy kigazdálkodom, de ez legyen az én gondom... - Míg korábban csak szidtad, az utóbbi időszakban néhányszor finoman dicsérted is a rendőrséget, ügyészséget. Hogy látod, felve- szik-e lassan a harcot a rossz fiúk- kal, vagy távol állunk még ettől, és dicséreted inkább biztatásféle? - Függetlenül attól, hogy az udvarhelyi, Hargita megyei igazságszolgáltatás szereplői mi- ként viszonyulnak hozzám és tevékenységemhez, én partner- ként kezelem őket. Nem lehet másként. És az sem igaz, hogy minden rendőr, ügyész vagy bíró korrupt lenne. Ha ebben nem hinnék, akkor csak az ököljog vagy az önbíráskodás maradna, amit aztán végképp nem szeret- nék. Az igazságszolgáltatást te- kintélyelvű szervezetek végzik, nincsenek partizánakciók, csak a filmekben fordulhat elő, hogy a belső működési szabályokat, a hierarchiát semmibe vevő igaz- ságosztók lépnek színre. Ezek a szervezetek lomhák, intézményi szinten lassan mozdulnak, nem feltétlenül azért, mert minden tagjuk ilyen. Szerencsére, hiszen ezek a kivételek jelentik nekem a hozzájuk vezető kapcsolatot. Ugyanakkor nem nyithatok egyszerre több frontot, nem is akarok. Abban sem hiszek, hogy minden és mindenki rossz, de ab- ban sem, hogy valamiféle igazság egyedüli letéteményese lennék. Ezért aztán ha a korrumpált ál- lományi tagokig eljutok, először a szervezettel osztom meg infor- mációimat, esélyt hagyva arra, hogy belül rendezzék a számon- kérést. Nyilvános leleplezésfélére csak akkor számítson bárki is, ha ezek után sem történik semmi. Ugyanakkor azt is tudom, hogy egy sajtóinformáció csak önma- gában sosem váltott le még sen- kit. Ha esély sincs arra, hogy azt megalapozottnak vagy komolyan vegye egy szervezeten belüli dön- téshozó, akkor az alvilági biblia megírása sem lenne elég, nem- hogy egy újságíró és egy blog, jelen esetben a Fekete-Fehér. Máthé László Ferenc BeSzéLgetéS SzőKe LáSzLóvAL, A FeKete-Fehér oKnyomozó BLog újSágírójávAL Prostitúcióból és drogkereskedésből él a székelyföldi alvilág Bűnügyi kiskáté készül. Alvilági eligazító lesz, megelőző céllal

Prostitúcióból és drogkereskedésből él a székelyföldi alvilág

Embed Size (px)

DESCRIPTION

Interjú a Hargita Népe Udvarhely napilapban 2013. január 21-én.

Citation preview

Page 1: Prostitúcióból és drogkereskedésből él a székelyföldi alvilág

4. oldal | 2013. január 21., hétfőInterjú

Székelyföldön körülbelül két-száz ember él viszonylag jól alvilághoz köthető tevékeny-ségből. Fő bevételi forrásuk a prostitúció és a drog, illetve az autólopás, a lopott márkás ruhákkal való kereskedéssel, és a fegyveres rablás sem állt távol tőlük – nyomozómunkája során ezt derítette ki Szőke László újságíró. A Fekete-Fehér blog működtetője azt mondja, körülbelül még egy év, amíg a hiányzó puzzle-darabkákat is a helyükre rakja, majd jöhet a tettenérés. Közben bűnügyi kiskátét készít, mely egy valós szereplőket és történeteket tartalmazó fikció, egy képre-gény lesz, prevenciós céllal.

- Az utóbbi időben úgy tűnik, mintha kicsit felhagytál volna a Fekete-Fehérrel, nincsenek új, saját forrásokból érkező bejegyzé-sek, többnyire csak átvett anyago-kat közölsz, közben pedig - mint te is látod, hallod - zajlik az élet Udvarhelyen. Mi az oka a „visz-szavonulásnak”, a háttérbe húzó-dásnak? Talán valamilyen „nagy dobásra” készülsz?

- Nem hagytam föl a szé-kelyföldi alvilág viselt dolgainak követésével, a Fekete-Fehérrel sem. Ez hosszú, több éves mun-ka, melyből alig telt el kettő; mellesleg, ebből ki sem lehet már szállni. De vannak időszak-ok, amikor az ügy – az alvilág szereplőinek megismerése, tevé-kenységük felszámolása – érde-kében hasznosabb a hallgatás. Volt néhány rendőrségi-ügyész-ségi akció is az elmúlt fél évben: például a drogdíler-kereső razzia Korondon – tettenérés, eljárás és letöltendő börtönbüntetés is született –, vagy a lopott autók kereskedésével foglalkozó, több megyére és Magyarországra ki-terjedő hálózat elleni föllépés – az eljárás még folyik. Attól füg-getlenül, hogy intézményesen az udvarhelyi, Hargita megyei rendőrség vezetése nem igazán veszi jó néven a tevékenységemet, mégsem akarom az ilyen nyomo-zásokat hátráltatni, információk kiszivárgásával azt segíteni, hogy például az érintett bűnözők kre-ált alibikkel, bizonyítékok elfe-désével vagy tanúk fenyegetésé-vel védhessék magukat.

A Fekete-Fehér blog csak esz-köz, nem az a cél, hogy egy-egy jobban sikerült bejegyzéssel mi-nél több látogatót vagy újabban Facebook-lájkokat szerezzek, ne-tán sütkérezzek a „kicsi, de hm” újságírói szerepben. A legfonto-sabb célját a Fekete-Fehér már elérte: szinte azonnal értesülök – és nem számít a 650 km távol-ság! –, ha bármi történik, miként a többszörös állcsont-törést szen-vedett udvarhelyi fiatal esetéről

is, aki a kórházból keresett meg; de arról is, ha egy alvilági figura családi botránya túllépi otthona falait.

Fontos adalék az is, hogy élek a Facebook közösségi oldal nyúj-totta lehetőségekkel, azaz sokkal hatékonyabban érem el preven-ciós üzeneteimmel, informáci-ókkal azokat a fiatalokat, akik fokozottan kitettek az udvarhe-lyi verőlegények atrocitásainak. Már 160 tagja van egy ilyen ud-varhelyi Facebook-csoportnak,

olyanok, akik életkoruk miatt törzsvendégei azoknak a lokálok-nak, ahol ezek a rosszfiúk ököllel nyomatékosítják az állatvilágra jellemző ösztöneiket. Ennél ha-tékonyabb már csak a személyes találkozó lehetne, de ott a bizony már őszülő halántékom jelentene kommunikációs zavart, hiszen én nem az ő generációjuk vagyok. Facebook-on viszont lehetek.

De öröm számomra az is, hogy az éjszakai életről, illetve az alvilág tevékenységéről a he-lyi sajtóban megjelent cikkeket szemlézhetem a Fekete-Fehéren. Átszakadt a(z el)hallgatás fala, hiszen nem feltétlenül nekem kell kívülről a nyilvánosságot biztosítanom. A közösség ön-védelmi képességét erősíti, ha a hozzá tartozó, belőle élő helyi média foglalkozik a székelyföldi alvilággal. Miként ez természetes

–kellene legyen – minden egész-séges közösségben.

- Hol tartasz az alvilág fel-térképezését célzó nyomozómun-káddal, összeáll a kép? Ha igen, mit mondhatsz el belőle? Milyen puzzle-darabkák hiányoznak?

- Amitől tartottam, arról immár konkrét információim is vannak: városhatárokon át-ívelő, székelyföldi alvilágról beszélhetünk, jó budapesti, ma-

gyarországi kapcsolati hálóval, németországi – nyugat-európai nyúlványokkal. Körülbelül 200 ember él viszonylag jól alvilághoz köthető tevékenységből. Sokáig kérdés volt, hogy mi a fő bevételi forrásuk? Most már nem kérdés: a prostitúció és a drog! Ez biz-tosítja számukra a megélhetést, mondjuk két autólopás, a lopott márkás ruhákkal való kereskedés, netán két – fegyveres – rablás között. Most már kiépültek eh-hez az úgynevezett fedővállalko-zások is.

A legnehezebb feladat az azonosítás: a ragadványnevek mögé igazi neveket, születési dátumot, lakhelyet és fotót ren-delni. Nagyjából föltérképeztem az induló- és a célállomásokat, a különböző pontokon, más-más feladatot ellátó szereplőket, az ingatlanhálózatot, melyekben

a lányok dolgoznak. Utóbbiak többnyire bérlemények, ezért gyakran változnak is. De hátra van még a pénz és a drog útja, az elosztási, részesedési gyakorlat, illetve a rendőrséghez, ügyész-séghez, bírósághoz kötődő kap-csolati hálójuk.

Körülbelül még egy év lesz, amíg a fenti kérdésekre helytál-ló válaszokat kapok, aztán jöhet a tettenérés, eljárás, bizonyítás, ami viszont már nem az én dol-gom. Természetesen ez kis lépé-

sekben történhet majd, átfogó, a hálózat egészét érintő akcióra már csak az országhatárok miatt se számítson senki.

- Mi lesz a bűnügyi kiskáté:

könyv, füzet? Hogyan képzeljük el, illetve mi lesz a célja, hisz ha képregény, akkor először a szóra-koztatás jut eszembe, ám téged is-merve, ennél többről lehet itt szó.

- Valós szereplőket és törté-neteket tartalmazó fikció lesz a képregény első része, prevenciós céllal és legalább két fejezettel. A forma pedig azért képregény, hogy a lehető legnagyobb esély-lyel érjem el a veszélynek kitett célcsoportokat: a fiatalokat, il-letve rajtuk keresztül a szüleiket, illetve, hogy jelenség szintjén be-mutathassak olyan helyzeteket, ami áldozattá váláshoz vezethet.

Különösen élvezem, hogy lesz benne erős és cinikus önkritika is, üzenve azoknak, akik még mindig valamiféle székely Zorrót látnának bennem.

Decemberre terveztem a ki-adást, óriásplakáttal együtt, de a tervezett ütemezésnél lassabban megy a forgatókönyv csiszolása, a rajzolás, a karakterek kidolgo-zása. Minden udvarhelyi háztar-tásba szeretnék eljuttatni egy pél-dányt, ingyen, ha minden igaz az eddig érkezett támogatásokból fedezni tudom ennek költségeit. Ha nem, akkor a fizetésemből valahogy kigazdálkodom, de ez legyen az én gondom...

- Míg korábban csak szidtad,

az utóbbi időszakban néhányszor finoman dicsérted is a rendőrséget, ügyészséget. Hogy látod, felve-szik-e lassan a harcot a rossz fiúk-kal, vagy távol állunk még ettől, és dicséreted inkább biztatásféle?

- Függetlenül attól, hogy az udvarhelyi, Hargita megyei igazságszolgáltatás szereplői mi-ként viszonyulnak hozzám és tevékenységemhez, én partner-ként kezelem őket. Nem lehet másként. És az sem igaz, hogy minden rendőr, ügyész vagy bíró korrupt lenne. Ha ebben nem hinnék, akkor csak az ököljog vagy az önbíráskodás maradna, amit aztán végképp nem szeret-nék.

Az igazságszolgáltatást te-kintélyelvű szervezetek végzik, nincsenek partizánakciók, csak a filmekben fordulhat elő, hogy a belső működési szabályokat, a hierarchiát semmibe vevő igaz-ságosztók lépnek színre. Ezek a szervezetek lomhák, intézményi szinten lassan mozdulnak, nem feltétlenül azért, mert minden tagjuk ilyen. Szerencsére, hiszen ezek a kivételek jelentik nekem a hozzájuk vezető kapcsolatot.

Ugyanakkor nem nyithatok egyszerre több frontot, nem is akarok. Abban sem hiszek, hogy minden és mindenki rossz, de ab-ban sem, hogy valamiféle igazság egyedüli letéteményese lennék. Ezért aztán ha a korrumpált ál-lományi tagokig eljutok, először a szervezettel osztom meg infor-mációimat, esélyt hagyva arra, hogy belül rendezzék a számon-kérést. Nyilvános leleplezésfélére csak akkor számítson bárki is, ha ezek után sem történik semmi. Ugyanakkor azt is tudom, hogy egy sajtóinformáció csak önma-gában sosem váltott le még sen-kit. Ha esély sincs arra, hogy azt megalapozottnak vagy komolyan vegye egy szervezeten belüli dön-téshozó, akkor az alvilági biblia megírása sem lenne elég, nem-hogy egy újságíró és egy blog, jelen esetben a Fekete-Fehér.

Máthé László Ferenc

BeSzéLgetéS SzőKe LáSzLóvAL, A FeKete-Fehér oKnyomozó BLog újSágírójávAL

Prostitúcióból és drogkereskedésből él a székelyföldi alvilág

Bűnügyi kiskáté készül. Alvilági eligazító lesz, megelőző céllal