MÛVÉSZETI KAR

1PTE MK ALUMNI MAGAZIN

2009-ben végeztem zeneterápia szakirányú továbbképzésen.Nagyon jó szakemberektõl tanulhattam, sok saját élményt jelen-tõ foglalkozásunk volt, és a csoporttársaimtól is nagyon sokatkaptam. Mindannyian, akik a képzést elvégeztük, rendkívülimódon hiszünk a mûvészetek gyógyító erejében, a pszichológu-sokkal közösen elérhetõ eredményekben, és vágytunk arra,hogy mûvészetterapeutaként tevékenykedhessünk. Ám a vizs-gákat letéve azzal szembesültünk, hogy nincsenek számunkraálláshelyek, nincs szabályozva a mûvészetterapeuták tevékeny-sége. Ezért létrehoztunk egy országos egyesületet, a MagyarMûvészetterápiás Társaságot, jórészt a 2009-ben végzett hall-gatóknak és több oktatónknak a részvételével, hogy egyesületiformában tudjuk képviselni a mûvészetterapeutákat szerte azországban.

Az elmúlt években sokat dolgoztunk, hogy a mûvészetterápi-át megismertessük az emberekkel. Szerveztünk kiállításokat,felolvasóesteket, évrõl évre egyre nagyobb pályázatokat meg-nyerve mûvészetterápiás foglalkozássorozatokat tartottunk Bu-dapesten és vidéken. Négy éve egyesületünk szakmai partnere

és támogatója lett az Új Európa Alapítvány és a MOL Gyermek-gyógyító Program keretén belül elnyert támogatás révén jelen-leg is az ország négy pontján, fõként vidéki településeken veze-tünk hátrányos helyzetben élõ, tanulási és/vagy beilleszkedésizavarral küzdõ gyermekek számára foglalkozásokat. (Én ma-gam, Pécsett, az Illyés Gyula Általános Iskolában vezetek cso-portokat). Szerencsére a PTE is támogatja a munkánkat, amiértnagyon hálásak vagyunk. Több közgyûlést és workshopot tart-hattunk már a Mûvészeti Karon, ami igazán rangossá tette ezentalálkozóinkat.

A célunk továbbra is az, hogy segítsük a végzetteket, a dön-téshozók figyelmét felhívva magunkra, az elkötelezettségünk-re, az eredményeinkre, hogy végre hivatalosan is státuszok lé-tesülhessenek az egészségügyi, a szociális-, valamint az okta-tási területeken mûvészetterapeuták számára. Ennek érdeké-ben a közeljövõben szakma-politikai konferencia megrendezé-sét tervezzük, immáron Pécsett, a képzésünk helyszínén, ahola legtöbbet kaptuk mi magunk is, szakmailag és emberilegegyaránt.

Mûvészet-terápia

Az országban egyedülálló módon csaka PTE-n képeznek mûvészetterapeutá-kat. A posztgraduális képzést az ÁOKés az MK együtt indította 2004-ben.2008 óta a hallgatók 4 féléven keresz-tül tanulhatnak neves oktatóktól zene-és képzõmûvészet-terápiás specializá-cióban. A képzésrõl és az utána követ-kezõ lehetõségekrõl Dukits Dalmát, azMMT elnökét kérdeztük.

A fotók a MOL Gyermekgyógyító program által finanszírozott„Varázsszõnyeg” foglalkozásokon készültek Harkányban, ViolaOrsolya csoportjában.

MÛVÉSZETI KAR

2PTE MK ALUMNI MAGAZIN

Az elmúlt idõszakban több sajtóorgánum is foglalkozott GáspárGyörgy üvegmûvész interaktív szobraival. A doktori iskola hall-gatóját ezúttal arról kérdeztem, mennyiben inspirálja munkájáta Mûvészeti Kar posztgraduális programja.

Munkám során korábban is többnyire sorozatokban, idõbenszigorúan behatárolt, 1–1,5 éves projektekben gondolkodtam.Legújabb sorozatom, a Whitehole már a képzéshez kapcsoló-dik. Mivel eredetileg pécsi vagyok, szemléletemet kezdettõlfogva meghatározta az absztrakt és geometrikus mûvészetiirányzat, az op-art szellemiség, s a város jelentõs mûvészeinek(Lantos Ferenc, Martin Ferenc, Victor Vasarely, Keserû Ilona)munkássága. Gondolatmenetük nyomon követhetõ a mûalko-tásaimon. Pécsre visszatérve újra, erõteljesebben táplálkozomezekbõl a gyökerekbõl. A doktori iskolában sokat jelent szá-momra a mûhelymunka, a csoporttársakkal való közös gondol-kodás a kurzusokon, a kiállításokra való készülés során. Ezekaz alkalmak mindig új lendületet adnak az új kutatási irányokkeresésében. Kutatási témám gerincét a 2D és 3D közötti ösz-szefüggés vizsgálata adja a kolorit vonatkozásában. Tulajdon-képpen a klasszikus szobrászat határait feszegetem. Vizsgáló-dásaim fókuszában a szín formára gyakorolt fizikai, érzelmi,

tematikai hatásait állnak, de próbálom egyre szélesíteni aperspektívát. A mai információkkal teli világban kezdünk el-szokni attól, hogy körbejárjunk egy alkotást. A kézzel foghatótárgyakkal eddig nem tudtunk versenyre kelni az információ-özönnel. Én a szobraimmal próbálom a mozgásra és az idõbe-liségre helyezni a hangsúlyt, és arra reflektálni, hogy a mûal-kotás befogadása során milyen bonyolult folyamatok zajlanakle az agyban. Egy mûalkotás, legyen az akár vizuális, akár ze-nei, nem egyszerûen befogadható, pontról pontra áll összeegy egységes „kép”. Egy képzõmûvészeti alkotás befogadássorán összetett geometriai tényezõket kell feldogoznia azagynak, mivel optikai, virtuális képek jelennek meg. Ez is idõ-ben bontakozik ki, mint egy zenemû befogadása. Munkáimnem tisztán a vizuális befogadásra építenek, próbálok minélinkább az összérzékiségre koncentrálni. Elsõsorban a zûrza-var–nyugalom, harmónia–diszharmónia vizsgálata foglalkoz-tat, s hogy ezeknek milyen befolyásoló tényezõi vannak, pél-dául a zeneiség és egyéb érzetek. Folytatva az eddigi projek-temet, jövõre egy olyan installációt tervezek, melyben nagyszerepe lesz a hangoknak (pl. ipari és egyéb hangoknak, hang-zatoknak) a vizuális értelmezéshez.

A szín formára gyakorolt hatásaiInterjú Gáspár Györggyel

MÛVÉSZETI KAR

3PTE MK ALUMNI MAGAZIN

Milyen kapcsolatokat ápolsz a Mûvészeti Karral?Három részidõs növendékem van, az egyikük remélhetõlegmost lesz kisdiplomás. A sok koncert miatt nem tudom azta rendszerességet és idõbeli intenzitást produkálni, ami kí-vánatos lenne, ennek ellenére úgy gondolom, hogy talánmost már minden növendékemrõl elmondható, hogy a vi-szonylag ritka jelenlétemet is jól tudják hasznosítani, a ta-nácsaimat pedig akkor is tudják használni, amikor BánfalviZoltán és Bánfalvi Béla tanítják õket.

Tavaly azt nyilatkoztad, hogy mindent úgy szeretnél elját-szani, mintha elõször játszanál – a tanítás tud segítségetadni ebben?

A felkészülés egy koncertre magában rejti azt, hogy azember folyamatosan kérdéseket tesz fel a darabokról, aszerzõrõl, a szerzõi szándékot próbálja valamilyenszempontból visszakeresni, vagyis az egyéni felkészülés-ben is hasonló dolgokkal foglalkozik egy elõadómûvész,mint a tanításnál. A különbség az, hogy az órán az idõnem szempont, ki kell várni azt a pillanatot, amíg a nö-vendékek maguktól jutnak el a felismerésekig. Ebben aformában én a hosszas felkészülési periódust nem en-gedhetem meg magamnak.

A koncertezés többi részére – például arra, hogy híresek islehetnek – hogyan készíted fel õket?

Zenével foglalkozunk és az elõadómûvészet azon része-ivel, amelyek az önállóságot segítik. Remélem, nem lesz-nek híresek! Legyenek jó zenészek, és a pálya bármelyszegmensén helyezkedjenek is el, ez legyen az egyedülimotiváció – az összes többi csak ennek járulékos ered-ménye.

Akkor önmagadról is ezt gondolod? Csak mert szerintemmindenki büszke rád itt Pécsett.

Tényleg csak a zene motivál. Azt gondolom, az a jó hoz-záállás, ha az ember felkészül egy darabból, megpróbál-ja nagy meggyõzõdéssel a színpadra vinni, majd az elõ-adás végén feltesz magának egy csomó kérdést, hogy miaz, ami jól, kevésbé vagy egyáltalán nem mûködött.Ezek a kérdõjelek vihetik tovább a mûvészt a következõelõadáson.

Mennyire vannak hatással rád azok, akik elõtted már elõ-adták, értelmezték a mûveket?

Azt hiszem, akkor mûködik jól egy elõadás, ha az embera saját szemléletét, gondolatait közvetíti egy mûvel kap-csolatban és azt a vélt szándékot, amelyet a szerzõ mû-vében felfedez, teljesen õszintén és teljesen a háttérbenmaradva próbálja tolmácsolni. Vagyis az, hogy más elõ-adók mit gondoltak vagy hogyan adtak elõ valamit, tel-jesen mellékes. Ha arra próbál valamilyen formában ref-lektálni, akár hasonlítani akar, akár megmutatni, hogymennyire nincs igaza, akkor elvész a személyes kontak-tus a mûvel.

„„CCssaakk aa zzeennee mmoottiivvááll””Japántól az Amerikai Egyesült Államokon át Európa szinte összes országáigad sikeres koncerteket Baráti Kristóf. A tavaly Liszt Ferenc-díjat kapott fiatalhegedûmûvésszel a Mûvészeti Karon beszélgettünk.

MÛVÉSZETI KAR

A PTE Mûvészeti Karán mûködõ,Colin Foster szobrászmûvész ál-tal vezetetett doktori iskola, va-lamint a szintén vezetése alattálló „Virtuális és valódi terek” cí-mû kutatócsoport 2014. július1. és 2014. július 11. közöttworkshopot szervezett a romá-niai Bikfalva községben.

A kutatási téma, a megvaló-sult mûalkotásokkal szinkron-ban a doktori iskolában jelenlegis folyó mûvészet – természet ésmûvészet-–társadalom kölcsön-és együtthatásairól szóló kuta-tással szorosan összekapcsoló-dik.

A workshopon 12 doktoran-dusz hallgató vett részt, demeghívásra kerültek a romániaitermészetmûvészet jeles képvi-selõi, valamint a kanadai John K.Grande landart-mûvész, szakíró,aki a Pécsi Tudományegyetemen2015 márciusában vette át amegtisztelõ doctor honoriscausa címet.

A workshop folyamán az mû-vészek nagy hangsúlyt fektettekarra is, hogy az ott lakó közös-ség involválódjon, részt vegyena mûtárgyak elkészülésének fo-lyamatában, azok elhelyezésé-ben és természetesen interpre-tációjában.

A két hetes intenzív alkotó-munka eredményeit, az elkészültmûtárgyakat, installációkat a he-lyi sajtó képviselõi, valamint azérdeklõdõ környékbeliek részvé-telével kiállítás keretében kerültbemutatásra Bikfalván és Sepsi-szentgyörgyön. Pécsre hazatérvepedig a Zsolnay Kulturális Ne-gyed m21 galériájábanIntertwined/Összefonódás címmelrendeztünk a gazdag anyagbólkiállítást Johan van Dam hollandszármazású kurátor segítségével.

BBiikkffaallvvaaii

Szigeti Csongor: Libikóka

Botka Ildikó: A természet színei

öösssszzee oonnóóddáássff